2016. szeptember 12., hétfő

De melyik páholy irányította az eseményeket a háttérből, - és ma ?



De melyik páholy irányította az eseményeket a háttérből, és ma ?





Avar Jánosék, avagy egy munkásőrcsalád felemelkedése



Munkásőrként és újságíróként védte a Kádár-rendszert az Avar-család, Avar Jánosék apja 1957-ben lépett be a pufajkások közé. A középső fiú (Avar György őrnagy) 1965-ös önéletrajzában munkásőrként említi (ismertebb és ma is aktív) bátyját, Avar Jánost. Avarék életutja tipikus: a fivérek (Avar János és a legkisebb fiú, Károly) a rendszerváltás előtt és után is megtalálták a helyüket – a háttérben Várkonyi Tibor titkos munkatárs alakja is felsejlik.


MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Az, hogy Avar János újságíró saját testvére szerint tagja volt a munkásőrségnek, nemigen rengeti meg a világot. Előélete, cikkei, megnyilatkozásai alapján talánmég büszke is munkásőr múltjára – annak ellenére, hogy természetesen nem vallotta be magától. Miért is tette volna? Senki sem kényszerítette erre, senki sem hozta nyilvánosságra ezeket az aktákat – sem. Jó kommunistaként Avar János valószínűleg éppen elégszer gyakorolt már önkritikát a tükör vagy elvtársai előtt.Várkonyi Tiboréhoz hasonló reakciót várhatunk tőle is. Amikor a PS-en megjelent, hogy Várkonyi, a Népszava agg megmondóembere a hírszerzés titkos munkatársa volt, „Técsy” elvtárstól csupán vérszegény magyarázatra, legendára futotta. Az állambiztonság kitüntetéssel nyugdíjazott, pénzjutalommal megkínált ügynöke „szakemberként” jellemezte önmagát – biztos volt, aki jó étvággyal megemésztette a mesét.
Avar elvtárs már akkor is megmagyarázta / Fotó: MTI
Avar elvtárs már akkor is megmagyarázta / Fotó: MTI

MEGFUTTATOTT MUNKÁSŐRÖK, SZIGORÚAN TITKOS TISZTEK

A magyar közvélemény, a média és a történészek láthatóan nem igen tudnak, akarnak mit kezdeni a munkásőrséggel. Valahogyan belekerültek egy olyan skatulyába, amelyre különféle címkéket (szánalmas banda, bohócok) ragasztottak, s el lett felejtve, mennyire kártékony, veszélyes, felfegyverzett, még a rendszerváltás során is készenlétben tartott brigádról volt szó (képzeljük el, mi történt volna, ha a privatizálásra készülő „reformkommunisták” helyett a keményvonalasok kerülnek hatalomra). A vezető munkásőrök esetében olyan emberekről beszélünk, akiket a titkosszolgálati alkalmazottakhoz, szigorúan titkos tisztekhez hasonlóan megfuttattak”, támogatva léphettek előre szakmájuk (ha volt) ranglétráján. Ha újságírók voltak, uralhatták a médiát, a közbeszédet, a rendszerváltás előtt és után. Azóta is lelkesen ássák a magyar társadalmat végzetesen megosztó árkot. Ebből a szempontból sem lényegtelen az Avar-család története.

AVAR JÁNOSRÓL: „PÁRTTAG, MUNKÁSŐR”

Avar János öccse, Avar György a munkásőrség őrnagya volt, dossziéjának másolata megtalálható a Hamvas Intézetben. Az iratok önmagukban nem lennének túl érdekesek – Avar György neve ma már ismeretlen –, a Vasárnapi Hírek „nagyágyúján” (jelenleg vezető publicista) kapcsán váltak azzá. Avar György munkásőr-őrnagy 1965-ben írta meg önéletrajzát, amelyből kiderül, hogy apufajka viselése családi hagyomány. Apjáról azt írta: „1957 óta volt munkásőr”, de bátyjára is büszke lehetett: „Bátyám egy ideig Moszkvában, majd a Marx Károly Közgazdasági egyetemen tanult. 1960-tól először a Társadalmi Szemlénél, majd a Népszabadságnál – jelenleg is – volt újságíró. Párttag, munkásőr.Felesége szintén ujságíró. Egy 3 éves kislánya van.”
Avar György önéletrajzának részlete / Fotó: PS
Avar György önéletrajzának részlete / Fotó: PS
Az Ódor család: a családfő, Ódor Gyula és felesége már 1957-ben munkásőr lett, nagyobbik fiuk és a velük együtt élő unokaöccsük is követte példájukat / Fotó: MTI
Propaganda-fénykép az Ódor családról: a családfő és felesége már 1957-ben munkásőr lett, nagyobbik fiuk és a velük együtt élő unokaöccsük is követte példájukat / Fotó: MTI

VÉGÜL A LEGKISEBB AVAR IS BEFUTOTT

Párttag, munkásőr” – csodás. A további megerősítéshez – hogy tényleg az ismert Avar Jánosról van szó – elég megnézni Avar György Szolgálati adatlapját. A Testvérei neve rubrikába ezt írta (írták): „Avar János ujságíró 1938 Rozsnyó, Avar Károly tanuló 1949. Bp.” Utóbbi 1965-ben még tanult („Öcsém II. gimnazista”), de később ő is a újságíró lett – hogy a munkásőrséggel hogyan állt, arra nincs adat –, 2004-ben kinevezték a Híradó főszerkesztő-helyettesének.
Ifjú Gárda / Fotó: Indafoto.hu
Ifjú Gárda / Fotó: Indafoto.hu

AVAR GYÖRGY: AZ IFJÚ GÁRDÁTÓL A MUNKÁSŐRSÉGIG

Mivel Avar János munkásőr-dossziéja nincs a birtokunkban, érdemes alaposabban elemezni dr. Avar György őrnagyét (érdekes kérdés, hogy vajon milyen rendfokozatig vitte a Györgynél idősebb János?). Az őrnagy úr a Munkásőrség Országos Parancsnokságának jogügyi alosztályán dolgozott (mára érdektelenné vált tanulmánya itt elolvasható), majd a titkárság vezetője volt.
A munkásőr adatlapja / Fotó: PS
A munkásőr adatlapja / Fotó: PS
Az 1942-ben született jogász-újságíró önéletrajza szerint nem volt éltanuló. „[…] a Petőfi Sándor, majd a Budai Nagy Antal gimnáziumba kerültem. Az előbbiből fegyelmezetlenségem és számos igazolatlan mulasztásom miatt 1957 tavaszán fegyelmi uton eltávolították (a papa biztosan, de talán a báty is ebben az évben léphetett be a megalakult Munkásőrségbe); utóbbiban érettségiztem.” A saját bevallása szerint is lógós fiú ebben az évben (1957) lett a KISZ tagja, de azt is büszkén említette, hogy a „ker. Ifjú Gárda parancsnokhelyettese, majd parancsnoka” volt. „Ezidőtől datálódik kapcsolatom a munkásőrséggel, mivel mint az Ifjú Gárda parancsnoka segítettem a XXII. ker. HŐ. Zj egységének tevékenységében, és kaptam tőlük segítséget; részt vettem a kiképzésben, lövészeten, a naggyakorlatokban”. (A félkatonai Ifjú Gárdáról bővebben itt).
Avar őrnagy kézzel írt önéletrajzának első oldala / Fotó: PS
Avar őrnagy kézzel írt önéletrajzának első oldala / Fotó: PS

AZ ÁVH-ÁS KOMLÓS MELLETT TANULTA A SZAKMÁT

Érettségi után az egyetemre „előfelvettként” vettek fel (hát hogyis ne vették fel, ezzel a renoméval – a szerk.), s így egy évet az Orionban dolgoztam, mint betanított munkás. 1961-től lettem a munkásőrségnek tagja (XXII. ker.)”. Avar György munkásőrként természetesen megúszta a sorkatonai szolgálatot, az egyszerű halandókra „előfelvettként” ez a sors vár. Igaz, az élet velük sem volt mindig kegyes: kénytelen volt „idő előtt” felnőni: „[…] egyetemre kerülésemmel egy időben Apám agyvérzéssel kórházba került, a s részben megbénult / s ennek folytán megnémult!/ Ezév (1965?) májusában bekövetkezett haláláig nem gyógyult meg”. Avar György több helyen dolgozott, önéletrajza megírásának pillanatában a Népszabadságot erősítette: „Itt részben saját, részben „néger” (más neve alatt;) írok. Részt vettem az idén tavasszal leközölt „Két Évtized” sorozat megírásában, valamint Komlós János (az ÁVH rettegett kihallgatótisztje, majd író, kritikus, humorista – a szerk.) szatirikus politikai filmjei forgatókönyvének megírásában (ezt a munkát most is végzem). Írtam tanulmányokat az Ifjúsági Lapkiadónál, cikkeket a Tükörnek, az Esti Hírlapnak…”.
Munkásőrök gyakorlata / Fotó: MTI
Munkásőrök gyakorlata / Fotó: MTI

EZZEL A HÁTSZÉLLEL SEMMI SEM LEHETETT NEHÉZ

Azért álljunk meg egy szóra: Avar György ekkoriban 22-23 éves lehetett, és többet foglalkoztatták, mint a pályafutása csúcsán lévő újságírókat. Tolták a szekerét rendesen, azt csak sejthetjük, mekkora szerepe volt ebben a Népszabadságnál munkálkodó Avar Jánosnak. Meg persze apjuk tekintélyének: Avar Károly fia önéletrajza szerint „Évekig a XXII. ker. Pártbizottság reviziós bizottságának (a Nagy testvér “figyelő szemei” – a szerk.) volt az elnöke, és végig a pártbizottság tagja. Betegsége jellege miatt 1962-től haláláig a Faipari Kutatóintézet igazgatója volt. 1957 óta volt munkásőr” – írta. Majd önéletrajza végén – miután bemutatta a bátyját és öccsét – önmagáról megjegyezte: „nőtlen vagyok”.
Parancsra várva / Fotó: Fortepan.hu
Parancsra várva / Fotó: Fortepan.hu
Ennyit tudtunk meg tehát Avar György önéletrajzából. Avar János iratai nélkül fogalmunk sincs, hogy ő milyen rangban szolgálta (ha szolgálta, de miért írt volna öccse valótlanságot?) a Munkásőrséget. Öccse őrnagyként szerelt le 1976-ban, hogy minden erejével a titkárság munkáját segítse, bár azt azért kikötötte:„Társadalmi munkásőri szolgálatomat folytatni kívánom”. Avar János pályafutása mindenképp érdekes. Interneten fellelhető önéletrajzában így magyarázza a moszvkai „tanulmányutat”: „Pályám is a véletlenek sorozata. Diplomatának kezdtem tanulni Moszkvában, éppen ’56 őszén, hogy három daliás ösztöndíjas hónap után rájöjjek: jobb idehaza”. Jobb idehaza – hát igen. Itthon 1961-1970 között a Népszabadság, majd 1970-1999 között a Magyar Nemzet munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1971-1975 között, valamint 1989-1993 közöttwashingtoni tudósítóként dolgozott a Magyar Nemzetnél. Amerikai tudósító –Hahn Péter ügyében láthattuk, hogy mások milyen áron, milyen állambiztonsági támogatással kerültek ilyen kulcspozíciókba. S még egy apróság Avar Jánosról: utolsó említett műve a Támad a terror (2001). Ki volt a társszerző? Várkonyi Tibor egykori titkos munkatárs. Tényleg összenő, ami összetartozik.
(Lábjegyzetként: Avar János Várkonyi Tiborhoz hasonlóan ma is aktív, publicisztikákban védi a demokráciát.)
Avar György családja / Fotó: PS
Avar György családja / Fotó: PS






Példamutató levél: Kodály tiltakozása a forradalmárok kiirtása ellen



A legkevesebb, hogy bátornak, hősiesnek nevezzük Kodály Zoltánt, aki a kádári megtorlás sötét éveiben mutatta meg, hogy mi az emberi tartás. A világhírű zeneszerző Kádár János államminiszterének írt a halálra ítélt Mécs Imre felmentésének ügyében. “Az 56-ban kimentek hiányát hogyan pótoljuk, ha kiírtjuk az ittmaradtakat, akik kimehettek volna” – írta akkor, amikor a legtöbben megszólalni is féltek.


MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Nem titok, hogy A Hálózatban megjelent cikkek többsége a Kádár-rendszer kegyeltjeivel, ügynökökkel, árulókkal, tönkretett emberekkel foglalkozik, ezért is üdítő, amikor példamutató emberekre, tettekre emlékeztethetünk. Mint most Kodály Zoltánra. A világhírű zeneszerző és népzenekutató különleges helyzetben volt a Kádár-rendszerben. Nem számított sem barátnak, sem ellenségnek, tekintélye megóvta, és elég erős volt ahhoz, hogy másokért is kiálljon.Kodály 1958. december hetedikén bátor, nyílt levelet írt Kállai Gyula államminiszternek, amelyben a halálra ítélt Mécs Imre ügyének felülvizsgálatát kérte. A levél a rendszerváltozás után, 1990-ben vált ismertté, Mécs – akit későbbi politikai tevékenysége miatt az 56-osok jelentős része árulónak tartott és tart – szerint Kodály fellépésének köszönhetően kímélték meg az életét. A Hamvas Intézet archívumában megtalálható a rövid, de annál értékesebb levelezés másolata. Kodály Zoltán ezt írta Kállainak:
Kedves Kállai elvtárs, megint halálra ítéltek – törvénytudók szerint jogtalanul – egy 24 éves elektromérnököt. Az 56-ban kimentek hiányát hogyan pótoljuk, ha kiírtjuk az ittmaradtakat, akik kimehettek volna (ezt a két szót Kodály Zoltán aláhúzta – a szerk.), ha akarnak. De nem akartak, ezért ez legyen a sorsuk?
Minden kérésem az, légy szíves odahatni, hogy a legfőbb ügyész figyelmére méltassa a védő fellebbezését. Írtam ugyan neki, de nem ismerem személyesen, s nem tudom megkapja-e.
Elvi szempontból kívánatosnak tartom, hogy vége legyen már a justizmordok sorozatának. Mennél több családot, egyént érint, annál jobban növekszik a gyűlölethullám, amivel végre semmiféle Kormányzat nem tud megbirkózni. “Oderint dum metuant” (Cicero: Amíg félnek, csak gyűlöljenek – a szerk.) alapján nem lehet tartósan kormányozni, legkevésbé magyarokat. Remélve, hogy ebben egyetértesz, közlöm a fellebbezés számát. 1958 Bfl. 25826. Mécs Imre IX. r. vádlott. Szíves köszönéssel Kodály Zoltán”.
Nyílt kiállás és példamutatás / Forrás: Hamvas Intézet
Nyílt kiállás és példamutatás / Forrás: Hamvas Intézet
Justizmordok (ártatlanok elítélése – a szerk.) sorozata”, „gyűlölethullám”„kiirtás” – kevesen engedhettek meg ilyen őszinte kijelentéseket a kádári megtorlás legsötétebb éveiben. Akkor, amikor a rendszer feje így elmélkedett zárt körben:  „Nem tudtuk elérni az ellenforradalom fő vezetőinek, kezdeményezőinek nagyobb mértékű fizikai megsemmisítését […] Arról beszéltünk, hogy sokkal jobb lett volna 5-600 embert halálra ítélni, akkor 30 000 emberrel kevesebbet kellett volna börtönbe csukni” – magyarázta Kádár János a Politikai Bizottság 1957. decemberi 10-i ülésén (a kádári megtorlásról bővebben itt és itt). Egy évvel Kodály levele előtt…
Tóth Ilona orvostanhallgató és Obersovszky Gyula újságíró, Tóth Ilona számára (sem) volt kegyelem / Fotó: MTI
Tóth Ilona orvostanhallgató és Obersovszky Gyula újságíró, Tóth Ilona számára (sem) volt kegyelem / Fotó: MTI
Kállai elvtárs Mécs ügyében Nezvál Ferenc igazságügyminiszterhez, a kádári megtorlás kegyetlen ügyintézőjéhez fordult. Leveléből – is – kiderült, hogy Kodály már másokért is kiállt korábban.
Feljegyzés Nezvál elvtársnak
Kodály Zoltán fordult hozzám azzal, hogy Mécs Imre 24 éves elektromérnököt „jogtalanul” halálra ítélték. […] Kodály már több izben fordult a pártközponthoz hasonló kéréssel. Ezekben az esetekben is kiderült, hogy Kodályt helytelenül tájékoztatták azokban a kérdésekben, amelyekkel hozzánk fordult. Valószínűleg most is ez a helyzet. Ahhoz, hogy valamit válaszoljak neki, szükségem van a tények ismeretére. Kérem Nezvál elvtársat, ennek értelmében adjon tájékoztatást nekem.
Budapest, 1958. december 11.”
Kállai elvtárs Nezvál elvtársnak / Forrás: Hamvas Intézet
Kállai elvtárs Nezvál elvtársnak / Forrás: Hamvas Intézet
Nezvál elvtárs hamar válaszolt, leveléből kiderült, hogy – látszólag – szó sem lehetett enyhítésről:
Kedves Kállai Elvtárs!
Megvizsgáltam a […] büntető ügyet, amelynek IX. r. vádlottja Mécs Imre. Megállapítottam, hogy nevezett az ellenforradalmi időszakban főbenjáró büncselekmények sorát követte el. Az itéleti tényállás szerint az ellenforradalom fegyveres leverése után résztvett egy csoport államellenes szervezkedésében, amelynek kapcsolata volt a Honvéd Kórházban, az Egyetemeken és a Csepelen működő hasonló ellenforradalmi szervezkedésekkel. A csoport kapcsolatot létesített az angol követséggel, kémtevékenységet folytatott, egyes tagjait Bécsbe küldte, hogy Király Bélától kérjenek irányitást. Fegyverekkel is rendelkeztek és tevékenységüket 1957 márciusáig, leleplezésükig folytatták. Az elsőfokon hozott ítélet nem jogerős, mert az elitélt enyhités végett fellebbezett, – így a bünügyben másodfokon a közeljövőben majd a Legfelsőbb Biróság dönt.
Budapest, 1958. évi december hó 19. napján.”
Nezvál elvtárs válasza / Forrás: Hamvas Intézet
Nezvál elvtárs válasza / Forrás: Hamvas Intézet
Erre alapozva írta meg Kállai válaszlevelét Kodálynak, a sorok között megdorgálta, megfenyegette a zeneszerzőt. Kállai hivatalos levele szerint Mécs ügyében szó sem lehet enyhítésről, hiszen „főbenjáró bünök sorozatát” követte el:
Kedves Kodály Elvtárs!
December 7-i leveledben hozzám intézett kérésedre megvizsgáltattam Mécs Imre elektromérnök ügyét. Mécs Imre – fiatal kora ellenére – 1956. nov. 4., tehát az ellenforradalom fegyveres erőinek szétzuzása és leverése után egy ellenforradalmi csoport államellenes szervezkedésében vett részt és e csoport tagjaként főbenjáró bünök sorozatátkövette el a Magyar Népköztársaság alkotmányos állami és társadalmi rendje ellen… Így, hogy már (Kállai húzatta ki – a szerk.) Magad is látod – itt nem egyszerüen arról van szó, hogy ez a fiatal elektromérnök „kimehetett volna” – ahogy Te irod – hanem arról, hogy ez a fiatal elektromérnök tudatosan lépett a népi demokrácia ellen elkövetett akciók utjára […] Ez nem justizmord, – bátran mondhatjuk, hogy 1956. nov 4., a Magyar Szocialista Munkáspárt, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány fellépésétől kezdve, végképp megszünt hazánkban minden törvénysértés […] Kedves Barátom! Ugy látom, hogy ebben a kérdésben rossz tanácsadók helytelenül tájékoztattak és rossz ügy védnökének nyertek meg. Márpedig a rossz ügy támogatása – a jó akadályozását jelenti. Remélem, hogy ezzel egyetértesz. Baráti üdvözlettel:”.

TOLLAL ÍRT KIEGÉSZÍTÉS – ELTŰNTEK A FŐBENJÁRÓ BŰNÖK?

Bár Kállai levele felér egy önmaga elleni vádirattal – megszűnt törvénysértések… –, igazán érdekessé az a tollal írt kiegészítés teszi, amit a levél aljára jegyeztek (az, hogy ki, nem világos). Kállai a gépelt levélben szóba sem hozta az enyhítés kérdését, de a hozzáfűzés megváltoztatta az üzenetet: „Szénási legfőbb ügyész információi szerint a fellebviteli tárgyaláson Mécs I. itéletét megváltoztatják, mivel az elöző ítélet nem állt arányban az elkövetett büncselekménnyel”.
Tollal írt megjegyzés / Forrás: Hamvas Intézet
Tollal írt megjegyzés / Forrás: Hamvas Intézet
Ezt azért nehéz mire vélni. Kállai megírta a levelét, amiben elutasította Kodály kérését, hogy aztán Szénási Géza legfőbb ügyészre hivatkozva mégis a halálos ítélet megváltoztatását ígérjék. Így bár eleinte mind Nezvál, mind Kállai elvtárs Mécs főbenjáró bűneiről írt, a levélhez fűzött megjegyzésben már teljesen másról volt szó. Nem tudjuk, mi történt, az biztos, hogy Mécs – akinek négy társát is kivégezték – végül börtönbüntetést kapott. Hogy ebben mekkora szerepe volt Kodály Zoltánnak, azt csak a megtorlógépezet apróbb, nagyobb fogaskerekei tudnák megmondani.




Akiknek a Balaton a Riviéra – Az eltűnt százmilliárdok nyomában


Százmilliárdok, ingatlanok százai tűntek el a rendszerváltás zűrzavarában, az MSZ(M)P-t akkor és azóta sem kérte számon senki. A nagy játékosoknak meglett a jutalmuk: az MSZ(M)P-vagyon kijátszásában kulcsszerepet játszó Hován Gábor a kétezres években a Főtáv vezérigazgató-helyetteseként tündökölt, s végül az összes kétes ügy felmentéssel zárult. S bár a hírhedt Next2000-botrány miatt 1989-ben nem tudták kiszervezni a balatoni üdülőkomplexumokat, a Gyurcsány-kormány alatt sikerült elkótyavetyélni a híres balatonaligai ingatlanegyüttest. Megvizsgáljuk a szocialista evolúciót: avagy hogyan váltak profivá az amatőrök… 


MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Sorozatunk előző részében felelevenítettük, hogyan próbálta az MSZ(M)Prészvénytársaságokba kiszervezni a vagyonát. Többek között 2641 (!) ingatlanát. A párt 1989-es „újjáalakuló” kongresszusán (ekkor vedlett át MSZP-vé) egyértelműen fogalmaztak. „Ez évben – egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok formájában – különböző vállalkozásokba fogtunk, ami a vagyonüzleti célú hasznosítását jelenti a vállalkozásokra létrehozott gazdasági szervezetnél (pl. a Next 2000 KFT – amely a figyelem középpontjába került – létrehozásának módját a 7. sz. melléklet tartalmazza). A cél az volt, hogypótlólagos anyagi forrást biztosítsunk a párt működési feltételeihez. Ez nem jelent tulajdoni, illetve kezelő jogi változást!” – írták a Hamvas Intézet által felkutatott iratban. Nagy fájdalmukra azonban az egyik legfontosabb vállalkozásuk, a hírhedtté vált Next 2000 még abban az évben elbukott.

RÉGI IDŐK: AZ SZDSZ LEPLEZTE LE AZ MSZ(M)P-T

Nézzük az MSZMP finom megfogalmazása szerint „a figyelem középpontjába került” kft. sorsát. Akkora botrány tört ki a céggel kapcsolatban, amely az MSZMP vagyonmentését is megnehezítette. Az MSZMP 89 közepén bukott le: az ekkor még valóban szabad madárnak tetsző SZDSZ – hol volt még a 1994-es „árulás”, majd azt követő agónia – augusztus 26-án gyűlést szervezett az emberi jogok nyilatkozatának 200. évfordulóján. A gyűlésen hangoztatták, hogy az MSZMP minden eszközzel igyekszik átmenteni a hatalmát, Next 2000 néven egyszemélyes kft.-t hozott létre, amely a párt 1,2 milliárd Ft értékű üdülőit gondozza. Az SZDSZ – a jó ügy érdekében – valószínűleg kihasználta már akkor is erős sajtókapcsolatait, szinte az összes komoly napilap foglalkozott az MSZMP trükkjével (itt megtekinthető az összeállítás). A „modellváltásra” készülő pártnak védekeznie kellett.

SZÓ SINCS MAGÁNTULAJDONRÓL, KÉREM SZÉPEN!

Next Kft. ügyvezető igazgatója, Járni János (aki az MSZMP Borsod megyei Bizottsága pártgazdasági szervezetének vezetője volt – tehát pártszinten egy „senki”, egy stróman, ennek megfelelően semmit sem lehet találni róla a világhálón) persze próbálta cáfolni a vádakat. „Szó sincs arról, hogy az MSZMP KB magántulajdonba akarja adni a közvagyont – magyaráztaPárttársa, Hován Gábor (az MSZMP gazdálkodási osztályának helyettes vezetője) sajtótájékoztatón (itt meg lehet nézni a felvételt) utasította vissza, hogy bármilyen vagyonátmentésről lenne szó. Elmondása szerint nem is értette a felháborodást, mivel csupán „a fenti vagyon használati jogának átengedéséről” volt szó, hiszen a párt „vagyontárgyai” állami tulajdonban vannak 1977 óta”. (Lábjegyzet helyett jegyezzük meg, hogy a közvélemény jelentős része csak Hován nyilatkozatából értesülhetett az MSZMP ’77-es lépéséről. A párt már akkor átíratta vagyonát az államra – ezzel azért megtartva saját magának –, valószínűleg azért, hogy kezelésének költségeit az államra hárítsák).
Ügyes trükk '77-ből / Forrás: Hamvas Intézet
Ügyes trükk ’77-ből / Forrás: Hamvas Intézet

HOVÁN DIADALÚTJA: A NEXTTŐL A FŐTÁVIG

Hován komolyabb figura volt a sakktáblán Járninál, ennek megfelelően később sem engedték el a kezét. A kétezres években például a Főtáv vezérigazgató-helyettese volt MSZP-kormány alatt. (Ezen a felvételen az MSZP Mérnök-utcai székházában tart előadást a gázról). Felettese, Kovács Lajos Főtáv-vezérigazgató jóval többet szerepelt a hírekben: 2010-ben – már a kormányváltás után – egyenesen a cégházból vitték el a rendőrök. Kovácsotszáznyolcvan milliós hűtlen kezeléssel gyanúsították, s bár tavaly a bíróságminden vád alól felmentette (ez történetünkben visszatérő momentum), az ügyészség fellebbezett.
Felmentve /Fotó: Nava.hu
Felmentve /Fotó: Nava.hu

OTROMBA TRÜKK: NÉGYSZÁZSZOROS TŐKEEMELÉS

Visszatérve a Nexthez és 1989-hez. A társaságot 2,9 millió forintos alaptőkévelhozta létre az MSZMP, de ezt az összeget néhány nappal később enneknégyszázszorosára, egészen pontosan 1 milliárd 165 millió 270 ezer forintraakarták emelni. Miért volt erre szükség? A társasági törvény előírása szerint a kft.-ék alapításakor a törzstőke jelentős részét készpénzben kellett befizetni, de mivel a milliárdos ingatlanvagyonhoz képest nem volt elég készpénze a pártnak(vagy nem akarták bevallani, kockáztatni), ezért kellett ehhez a trükkhöz nyúlnia. Sikertelenül.
MSZMP: A Next elbukott / Forrás: Hamvas Intézet
MSZMP: A Next elbukott / Forrás: Hamvas Intézet

NEM TUDTÁK KIJÁTSZANI AZ ÚJ FÖLDTÖRVÉNYT

A Next 2000 megalapításának időzítésével egyébként a földtörvény tervezett módosítását akarták kijátszani, megelőzni. A vállalatot 1989. június 23-ánhozták létre, majd június 28-án nyújtották be a tőkeemelési kérelmet. Éppen két nappal később, június harmincadikán hagyta jóvá az Országgyűlés a földtörvény módosítását, amely többek között kimondta, hogy társadalmi szervezet (például az MSZMP) nem ruházhatta át másra a kezelésében lévő állami ingatlan tulajdonjogát. Végül az új törvénynek megfelelően – némileg mégis meglepő módon: jogszerűen – a budapesti cégbíróság július 14-én elutasította a Next tőkeemelési kérelmét a módosított földtörvényre hivatkozva.

RIADALOM AZ MSZMP-BEN, CSAK PEREKET NE!

Bár az MSZMP vezetői nyilván nem örültek a bukásnak, attól még jobban féltek, ha a Next 2000 ügye polgári peres eljárásban a bíróságra jut, az precedenst jelenthet, és akár még az is megtörténhet – azokban a “zűrzavaros időkben” – hogy a többi vállalatnak, társaságnak (azaz a vagyon jelentős részének) isbúcsút mondhatnak. Erről egészen nyíltan fogalmaztak az MSZMP elnökségének írt tájékoztatóban („a Next 2000 Kft. ellen indított polgári per esetleges következményeiről”): „Fentiek alapján pontosan körvonalazható, hogy az Ellenzék egyes csoportjai és a FJF (Független Jogász Fórum – a szerk.) meglehetősen demagóg módon próbálják a jelenlegi tények alapján támadni az MSZMP vagyonát, ugyanis, ha fent kifejetett álláspontjuk jogerős bírói ítéletben nyerne megfogalmazást, az azt jelentené, hogy – függetlenül a NEXT 2000 kft-től –valamennyi MSZMP vállalkozás, társaság jogellenes… ez esetben természetes jogkövetkezmény még, hogy a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet vissza kell állítani. Tehát túl sokat buknának az elvtársak. Éppen ezért gondoltak a jövőre is: ugyanebben az iratban már saját jogászcsoport felállítását tervezik, hogy azzal hatékonyan védekezzenek a támadások ellen. Kiváló jogászoknak azóta sincsenek híján
Egységes jogi képviseletet! / Forrás: Hamvas Intézet
Egységes jogi képviseletet! / Forrás: Hamvas Intézet

A JÓ „KOMMUNISTÁK” NEM TUDTAK SEMMIRŐL SEM

A történet ismeretében nem meglepő, hogy a frissen megalakult – szeplőtlen fogant – MSZP elnöksége 1989. november huszonharmadikán úgy döntött, hogymegszünteti a Next 2000 Kft. működését, átadja az államnak a kezelésükben lévő pártüdülőket, a Politikai Főiskolát és a Társadalomtudományi Intézetet. Ezzel veszítettek kevesebbet. Novák Zoltán az interneten is elolvasható művének (Az MSZMP Budapesti Reformköre) hatodik részéből az is kiderül, hogyan próbálták magukat mosdatni az MSZMP reformerei, mondván: nem is tudtak erről az egészről, és amúgy sem kérték ki a véleményüket. Az iratok alapján Pozsgay Imréék persze többször ellentmondásba kerültek önmagukkal. (Ez sem ment meg minket attól, hogy az elmúlt években végignézzük a Pozsgay, Szűrös Mátyás-féle társaság rehabilitálását. A konzervatív sajtó egy részének tálalásában ők lettek a jó kommunisták”. Vagy ahogyan az utcán fogalmaznak keresetlen, ám találóbb kifejezéssel: díszkomcsik.)

HOVÁN: MIT NEKÜNK NEXT, VAN MÁSIK!

Novák könyvében Hován neve is felbukkan, az MSZMP egyik főgazdálkodója a Next 2000 bukása kapcsán dicsekszik a többi vállalattal. „A Népszabadság az SZDSZ sajtótájékoztatóján elhangzottakról megkérdezte Hován Gábornak, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének a véleményét. Hován nemcsak a Next 2000 Kft. tevékenysége szervezésének a leállítását utasította el, hanemdicsekedve elmondta, hogy az első ilyen kft. nem Budapesten, hanemVeszprémben jött létre (az előző cikkünkben már bemutatott Cimbriana kft. éppveszprémi… – a szerk.) az ottani pártbizottság kezdeményezésére, és azt is jelezte, hogy ezek szervezése más megyékben is megtörtént, illetve több helyüttfolyamatban van. Külön kiemelte, hogy az MSZMP balatonföldvári és tihanyi üdülőit már két éve fizetővendégekkel töltik meg”.
Hován a sajtótájékoztatón / Ill.: PS
Hován a sajtótájékoztatón / Ill.: PS
Hován magabiztossága bántó, ugyanakkor érthető. Bár a Next 2000 elbukott, a többi céget már nem sikerült elgáncsolni. Továbbra sem tudni pontosan, mi történt a több mint kétezer ingatlannal. Az Állami Számvevőszék nevetséges vizsgálatát már említettük, azóta sem történt semmilyen lépés a számonkérés felé.

A GYURCSÁNY-VILLA ÉS BREZSNYEVÉK NYARA

Nézzük egyetlen ingatlan példáját, az egyik legismertebb esetet. Bár Gyurcsány Ferenc megúszta a balatonőszödi telepből kihasított „Gyurcsány-villa” ügyét(bővebben itt) is, az ex-miniszterelnök neve egy másik botrányos körülmények között értékesített üdülőkomplexum, a balatonaligai kapcsán is felmerült.Szimbolikus ingatlanegyüttesről van szó, hiszen a kommunizmus éveibenBalatonaligán gyűlt össze a szocialista-kommunista világválogatott (Brezsnyev, Castro és természetesen Rákosiék, Biszkuék, Kádárék is szívesen nyaraltak itt).
Télen is népszerű... /Fotó: Fortepan.hu
Télen is népszerű… /Fotó: Fortepan.hu

EVOLÚCIÓ: AZ MSZMP-NEK NEM, GYURCSÁNYNAK SIKERÜLT

A közel ötven hektáros vízparti ingatlan-komplexumot a Next 2000 Kft. 1989-ben244 millióért vette át – áron alul – majd – mivel kötelezték rá – visszaadta az államnak. Ezután többször is sikertelenül próbálták eladni, ez végül a Gyurcsány-kormány alatt sikerült. 2007-ben vette meg az izraeli érdekeltségű Pro-Mot Hungária Ingatlanhasznosító Kft., írd és mond: mindössze 4,5 milliárd (más források szerint ötmilliárd) forintért. A Nemzeti Nyomozó Iroda a sokakatfelháborító ügyben (hosszabb cikk ittrövidebb itt) 2010-ben hűtlen kezelés miatt indított vizsgálatot. A gyanú szerint a kincstári vagyonkezelő szervezetrészben áron alul, részben engedély nélkül adta el az üdülőkomplexumot.

MINDENKI FELMENTVE, NINCS ITT SEMMI LÁTNIVALÓ

Az ügy lezárása nem meglepő: 2011-ben a rendőrség megszüntette a Club Aliga privatizációja ügyében a nyomozást. A beszerzett szakértői vélemények alapján megállapították, hogy a mintegy ötmilliárd forintos vételár reális volt, ezért a privatizációval az államot nem érte kár. S bár kiderült az is, hogy a Környezetvédelmi Vizsgáló Iroda a természet védelméről szóló törvényt megkerülve, az illetékes miniszter jóváhagyása nélkül kötött szerződést a befektetővel, a rendőrség szerint ez csupán fegyelmi vétség. Nem az őhatáskörük. Talán odaküldhették volna még az Állami Számvevőszéket is. Írhattak volna egy újabb felettébb hasznos, százoldalas jelentést...
hamvas




Állambiztonsági iratok ’83-ból: a CIA és a KGB küzdelme ismétlődik meg Ukrajnában



Washington és Moszkva évtizedek óta harcol Kijevért, a CIA és a KGB is minden trükkjét bevetette. Ügynököket, cikkeket, civileket, végül fegyvereket használtak. Cikkünkben feltűnik a Szabad Európa Rádió, majd a 444.hu, a Magyar Hírlap és természetesen: Soros György. Ne tévedjünk: a mi elménkért is folyik a harc. A Hamvas Intézet Harcban a főellenséggel című munkafüzetének segítségével feltártuk az ördögi sakkjátszma lépéseit.


MEZŐ GÁBOR – PestiSrácok.hu

CIVIL SZERVEZETEK ÉS ÚJSÁGÍRÓK: FEGYVERBE, FEGYVERBE!

Nincs új a nap alatt: Ukrajnáért (illetve a térségért) a rendszerváltás előtt is ugyanolyan harc folyt az Egyesült Államok (és a CIA) és Oroszország (akkor még a Szovjetunió és a KGB) között, mint napjainkban. Bár a fegyverek a nyolcvanas években még hallgattak, az állambiztonsági játszmákat tanulmányozva elképesztő ismétlődésekre bukkanhatunk. A szovjet titkosszolgálat jelentései szerint amerikai társszerve (a CIA) a nyolcvanas években civil szervezetek és – a szovjet jellemzés szerint – ukrán nacionalista szervezetek segítségével bomlasztott Ukrajnában (is). Sokak szerint az elmúlt években is ezt láthattuk. Az amerikai befolyást kár lenne tagadni, és az szovjetek (oroszok) sem változtattak a jól bevált megbélyegzésen. Már a hidegháború alattnacionalistának bélyegeztek minden olyan csoportot, amely függetlenségre, változásra törekedett (ismert, napjainkban is használt kommunista lejárató-technika – vö.: az Orbán-kormány ellen indult 2010-2011-es nemzetközi kampány), és ezt a billogot most is rásütötték a kijevi tüntetőkre.
Szabad vagy amerikai Ukrajna? /Forrás: Hamvas Intézet
Szabad vagy amerikai Ukrajna? /Forrás: Hamvas Intézet

KGB: UKRÁN NACIONALISTA SZERVEZETEK A CIA ZSEBÉBEN

A KGB hosszabb jelentést készített a nyolcvanas évek elején, amit a szövetséges szervezeteknek, így a magyar állambiztonságnak is elküldött (a Hamvas Intézet honlapján elolvasható munkafüzet 77. oldalán kezdődik ez az irat). „Az amerikaiak a széleskörü pszichológiai háborús kampányban aktívan felhasználják a külföldi nacionalista szervezeteket is. Így például az ukrán nacionalista szervezet vezetői a Reagan-adminisztráció közreműködésével az USA-ban létrehozták az Amerikaiak a leigázott népek felszabadításáért”elnevezésű szervezetet, melynek munkájába a Szovjetunióból és a szocialista országokból származó személyekből alakult 34 nacionalista szervezetet vontak be” – írták a magyarra 1983-ban lefordított jelentésben (a helyesírási hibákat meghagytuk), ami – és itt komoly figyelmet kérünk – Az ideológiai diverziós központok és a szovjetellenes szervezetek Szovjetunió és a szocialista országok elleni felhasználására vonatkozó legutóbbi utasításokról címmel ékeskedik.
Amerikai befolyás /Forrás: Hamvas Intézet
Amerikai befolyás /Forrás: Hamvas Intézet

UKRAJNA MÁR AKKOR IS “GYENGE LÁNCSZEM” VOLT

Az amerikai felforgató erőfeszítések keretében a »Szolidáris ukrán nacionalisták« szintén tesznek lépéseket a szocialista országokból származó személyekből alakult reakciós emigráns szervezetekkel való kapcsolatok erősítésére a »szabad Ukrajna nélkül nem lehet szabad Európa« jelszó felhasználásával” – folytatódik a jelentés. „Különös olvasni ezt a dokumentumot, három évtizeddel később, az ukrán vérontás napjaiban – írta ezzel kapcsolatbanHankiss Ágnes, a munkafüzet szerzője. – Elgondolkodtató olvasmány, hogy már 1983-ban, a politikai és titkosszolgálati játszmák rejtett világában hogyan számoltak és talán játszottak is az ukránok szabadságvágyával… Illetve, hogy a szovjet paranoia birodalmában hogyan tekintettek már akkor, mint gyenge láncszemre, Ukrajnára. A helyzet alakulása persze most sem mentes a rejtett politikai manipulációktól”.
A szavak háborúja /Forrás: Hamvas Intézet
A szavak háborúja /Forrás: Hamvas Intézet

SZABAD EURÓPA RÁDIÓ: A CIA HANGJA SZÓLT?

És hogyan lehetett és lehet a legkönnyebben befolyásolni a közvéleményt? – tehetjük fel a kérdést. A média és a (sokszor csak annak nevezett) civil szervezetek segítségével. (Itt szögezzük le, felesleges és káros lenne az összes civil szervezet manipuláltnak tekinteni, a többségük valóban hiánypótló munkát, feladatot, küldetést végez). Vegyük először a médiát. A Magyarországon is kultikus – és valóban megkerülhetetlen, a legteljesebb sötétségben pislákoló fényt „sugárzó” – Szabad Európa Rádiót a szovjet titkosszolgálat a CIA öklénektartja. „A „Szabadság-Szabad Európa Rádiót /SZR/SZER/, amelyet az ellenség a »szavak háborújában« oly igen éles fegyvernek tekint, amely a NATO tömb háborus időben folytatott tevékenységével vethető össze, 1982 szeptemberében az USA Nemzetközi Rádióadások Állami Tanácsának /NRÁT/ alárendeltségébe helyezték, ami a „független társadalmi szervezetként” való álcázásáról történő lemondást jelentette” – írják a jelentésben. Tény, hogy Ronald Reagan amerikai elnök a nyolcvanas évek elején a SZER szinte teljes vezetését lecserélte, majd a szovjet jelentés szerint a CIA embereivel töltötték fel az állományt. Ez Hankiss Ágnes idézve – „a szovjeteket láthatólag kellemetlenül érintette. (Feltehetőleg a menesztettek között akadt egy-két hasznos emberük…)”.
Lefejezett rádió /Forrás: Hamvas Intézet
Lefejezett rádió /Forrás: Hamvas Intézet

ÚJSÁGOK, VÁRKONYI TIBOROK A TITKOSSZOLGÁLATOK KEZÉBEN

Moszkva szerint ilyen „amerikai” műhely volt (többek között) a Kontinent irodalmi folyóirat is, amellyel egész Európát behálózták. Persze a szovjetek sem tétlenkedtek. „Nehéz nem gondolni ezen a ponton arra, amit a szovjet állambiztonság hasonló ténykedéséről tudunk, elsősorban Stephen Koch revelatív könyvéből (Kettős szerepben. Az értelmiség elcsábítása) – írta Hankiss Ágnes. – Koch konkrétumok során keresztül fedi fel azt az ügynökhálózatot, amelyen keresztül a KGB „rátette a kezét” Európa és az Egyesült Államok kulturális életének szinte teljes erezetére, és a kommunista eszmével és a Szovjetunióval rokonszenvezők sorába állított jelentős értelmiségieket, művészeket, neves hollywoodi filmrendezőktől Hemingwayig, és sajnos André Gide-ig. De szedhetnénk a példákat a Mitrokhin-archívumból is… mondjuk a Le Monde című lapét, amelynek egyik főszerkesztő-helyettese hosszú éveken keresztül a KGB fedett tisztje volt”. Itt jegyezzük meg, hogy a PS által lebuktatott,állambiztonsági és francia állami kitüntetéssel is díjazott népszavás Várkonyi Tibor bácsi is szoros kapcsolatban volt az említett francia újsággal.
A jogok, a jogok /Forrás: Hamvas Intézet
A jogok, a jogok /Forrás: Hamvas Intézet

SZABAD SAJTÓ: A 444.HU DEMOKRÁCIA-PROPAGANDÁJA

Ugorjunk egyet, és a törésvonalak mentén haladva nézzünk körbe mai magyar sajtóban. Vegyünk két példát. A Soros Györgyhöz köthető (így amerikai, nyugati orientáltságú444.hu egyértelműen az Egyesült Államok álláspontját (más jellemzés szerint a „szabadság, a „demokrácia elvét”) képviseli az ukrán konfliktusban. Elég rápillantani laza, frappáns, amúgy tömény propagandaüzenetekkel felérő címeire (néhány az elmúlt hétből): (Putyin hosszú árnyat vetett Magyarországra; 56-ot ellenforradalomnak nevező, frissen felújított emlékhelyet koszorúz meg Putyin BudapestenPutyin a vádlottak padján).

PUTYIN BARÁTAI: SZOVJET ÍZEK A MAGYAR HÍRLAPBAN

Nézzük az orosz álláspontot”. Az amúgy konzervatív Magyar Hírlap az utóbbi hónapokban erősen – jóval a kormány egyensúlyra törekedő politikáján túl – azoroszok mellé helyezkedett. Amíg a 444.hu, az Index és a hírportálok többségetudósításaikban az ukrán veszteségekre és az orosz agresszióra helyezik a hangsúlyt, addig a Magyar Hírlap következetesen az orosz sikereket és az ukrán bűnöket hangsúlyozza. Az elfogultságon belül is külön mélységet képviselnek a lap orosz tematikájú vezércikkei, amelyekben a szerzők egymást múlják felülPutyin-rajongásukbanTisztelt Elnök Úr! Most várom önt. Mert most önnek van igaza” – írta a kormánypárt hívei között ikonnak számító Bayer Zsolt (amivel meghódította az internetet), majd Máté T. (Thürmer) Gyula rátett még egy lapáttal : „Ne üljenek le vele sakkozni, számtalan lépéssel előttünk jár már nyitáskor, sőt, sokszor a tábla is bőven az övé. Nem csal, nem kever, nincs rá szüksége. Ereje van, és erőt sugároz, mert egyben hisz, egyet képvisel. Oroszországot” –  fogalmazott ódájában és néhányan már eltűnődünk: mégis melyik évben járunk? Talán a Szabad Népet olvassuk?
A CIA keze? /Forrás: Hamvas Intézet
A CIA keze? /Forrás: Hamvas Intézet

KGB: AZ AMNESY INTERNATIONAL IS A CIA FEDŐSZERVE

Térjünk át a civil szervezetekre. Nem újdonság (és ennek tagadása is régről való), hogy a propagandaháború kiemelt fegyvereiről van szó. Nagy megütközést keltett, hogy Moszkva és Budapest a közelmúltban keményen fellépett több szervezet ellen, de talán árnyalja a képet az a jelentés, amelyet a velejéig romlott, de rosszul tájékozottnak nehezen nevezhető KGB készített. „Az amerikai titkosszolgálatok fedőszervének tekintette a szovjet értékelés az olyan civil szervezeteket is, mint a Nemzetközi Amnesztia” vagy Az emberi jogok védelmének társasága” – írja Hankiss Ágnes. – Valóban azok voltak-e, nem tudjuk. De nincs új a nap alatt: a nonprofit egyesületek, jogvédő vagy jótékonykodó civil szervezetek felhasználása fedőszervi célokra ma is minden titkosszolgálat kedvelt eszköze. (A terrorizmus finanszírozásának a legnehezebben nyomonkövethető, felderíthető formája manapság az, ami az NGO-kon [non-governmental organization] keresztül történik. Sok esetben úgy, hogy a humanitárius szervezet önkéntesei maguk sincsenek tisztában azzal, hogy valójában terrorista pénzügyi tranzakciókat és célokat szolgálnak” – jegyzi meg a Hamvas Intézet igazgatója.
Gyere Merkel, segíts! /Forrás: 444.hu
Gyere Merkel, segíts! /Forrás: 444.hu

CIVILEK ÉS A MINDENHOL FELBUKKANÓ SOROS GYÖRGY

Nézzük meg közelebbről a két említett szervezetet. A „Nemzetközi Amnesztia”, azaz Amnesty International épületét néhány éve megszállta az orosz ügyészség. A lépést lehet vitatni, de nem árt a függöny mögé is bepillantani. Tény, hogy a Heti Válasz tényfeltáró cikke szerint Soros által is támogatott AI mind Oroszországot, mind Magyarországot szívesen kritizálja, támadja (talán kár kiemelnünk, hogy egyik országban sem érzi magát elég erősnek Washington), legutóbb Angela Merkelt szólította fel arra, hogy lépjen fel a civilek védelmében(lásd a civil-védő 444.hu cikkét), de volt, hogy az alkotmánymódosítás ellen lépett felAz emberi jogok védelmének társaságát” nehéz egyértelműen beazonosítani, de talán nem tévedünk nagyot, ha az 1978-ban alapított, New York-i székhelyű, igen aktív Human Right Watch-ra gondolunk, ami épp a napokban marasztalta el – ismét – Magyarországot. Lesújtó jelentést írt Magyarországról a HRW” – írta címében az Atv.hu. Vagy ahogyan a 444 fogalmazott: A jogvédők szerint Brüsszelnek szét kéne csapnia MagyarországonIsmerős szóhasználat? Lábjegyzetként jegyezzük meg, hogySorost itt sem lehet megkerülni: néhány éve százmillió dollárral (!) támogatta a HRW-t. Az üzletember és a magyar civil szervezetek szoros kapcsolatáról korábban itt és itt írtunk.
Soros György /Fotó: thecelebsocial.com
Soros György /Fotó: thecelebsocial.com

ELLENSÉGKÉP: BEFELÉ A ZSIDÓK, KIFELÉ A NÁCIK

Látni fogjuk, hogy amíg az „egyik oldal” Ukrajna „függetlenségét” és az emberi jogokat óvná (sokszor joggal), addig az orosz (szovjet) fél következetesen anacionalizmus bélyegét süti ellenfeleire. Nem véletlen, hogy már az oroszbarát Janukovics-féle ukrán vezetés is következetesen nacionalistának, fasisztának nevezte a vele szemben fellépő narancsos tüntetőket. „Timothy Snyder amerikai történész, a térség kutatója például úgy véli, hogy a Janukovics-féle posztkommunista hatalom szándékosan olyan látszatot teremt, mintha a tüntetéssorozat fasiszta jellegű volna, hogy ezzel állítsa szembe a tüntetőket az ukrán társadalom és a világ demokratikus érzelmű részével – írja ezzel kapcsolatban Hankiss Ágnes, aki kiemel egy igen fontos Synder-idézetet„Azorosz propaganda újra és újra azt sulykolja, hogy a majdani tüntetésekkelvisszatért Európába a nemzeti szocializmus… Valójában pedig az ukrán rezsim, nem pedig az ellenzéke az, ami az antiszemitizmust eszközként használja. Arohamrendőröket úgy tájékoztatták, hogy az ellenzéket a zsidók vezetik. Tehát az ukrán kormány magának azt mondja, hogy az ellenfelei zsidók, nekünk pedig azt, hogy nácik. Lejárató-technika akkor és most.
Ukrán nacionalisták? Zárásként felsorolunk néhány Magyar Hírlap-címet a közelmúltból. A hírértéket nem vizsgálva érdemes a cikkek üzenetén eltűnődni:Magyar iskolásokra rontottak ukrán nacionalistákErőszak és nacionalizmus KijevbenNacionalisták tüntettek a kijevi magyar nagykövetség előtt. Itt és ott minden fekete és fehér. Ahogyan a már említett Máté T. (Thürmer) Gyula írtatavalyi publicisztikájában„Barack Obama nem változtatta meg Amerikát. Nem tette szerethetőbbé sem. Ukrajnát vérbe borította. Vlagyimir Putyin a közhiedelemmel ellentétben nem vonult be a Krímbe. Így.
Talán cikkünk is rámutatott arra, hogy a Magyar Hírlap és a 444.hu cikkeivel ellentétben létezik más szín a feketén és fehéren kívül. Bár a manipulációk hatására sokan hajlamosak az ukrán vagy akár a magyarországi helyzetet a Jó és a Gonosz harcának látni, ennél azért árnyaltabb, homályosabb a kép. Ami élesen kirajzolódik: akkor és most is komoly harc folyt Ukrajnáért, s még inkább azelmék, elménk meghódításáért.
hamvas


Dunagate-botrány: állambiztonsági játszma volt?


Éppen huszonöt évvel ezelőtt tört ki a híres Dunagate-botrány, amellyel kapcsolatban ma sem látunk tisztán. Az iratokat, kihallgatásokat, furcsaságokat vizsgálva erős a gyanúnk: megrendezett színjátékról lehetett szó. Lehet, hogy a szereplők csupán bábuk voltak az állambiztonság sakkjátszmájában.


KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu
Két igazán fontos dolog derült ki a Dunagate-botrány kirobbanásakor, 1990 januárjában: egy, még mindig megfigyelik az ellenzéki pártokat, politikusokat, kettő, eltüntetik az állambiztonsági iratok kényes részét (erről korábban A nagy darálásban írtunk). Egyik bűnön sem lepődhetünk meg. Az, hogy az MSZ(M)P és az általa irányított állambiztonság 1989. október 23-a után is folytatta az „ellenséges erők” megfigyelését, szinte „természetes”, mint ahogy az is, hogy atúlélésre, modellváltásra, privatizációra készülve igyekeztek kitörölni, átírni a múltat.

MINDEN EGYES NÉV – EGYETLEN KAZETTÁN

Kevesen beszélnek arról, hogy az iratmegsemmisítésnél is fontosabb lehet az,mit hoztak, csempésztek ki magukkal az állambiztonság emberei a rendszerváltás idején, hogy a titkok őket tegyék hatalmassá. Ezekkel bárkitfelhasználhattak, megzsarolhattak, manipulálhattak – s zsarolhatnak most is. Hány későbbi milliárdos, jelentős politikus, közismert figura lehetett, lehet a zsebükben? A választ nem tudjuk, de olvassunk csak bele Végvári Józsefnek, a Dunagate-ügy kulcsszereplőjének vallomásába (amelyet a Hamvas Intézet segítségével hozhatunk nyilvánosságra). A volt III/III-as őrnagyot – ő segített a Fekete Doboz munkatársainak lefilmezni a kompromittáló anyagokat – a korábbi cikkünkben, Tragikomédia a Parlamentben, már bemutatott, finoman szólva sem meggyőzően működő parlamenti bizottság hallgatta ki 1990-ben. „Nevet is tudnék mondani – de nem lényeges –, akinek egy Panasonic kazettára fel volt véve az ügynökök neve, fedőneve és az, hogy milyen módon lehet vele a későbbiek során felvenni a kapcsolatot. Mondta, hogy azt magához vette” – “anekdotázott” Végvári (csak érdekességképp jegyezzük meg: a bizottság még véletlenül sem kérdezett rá arra, hogy kinél van ez a kazetta…).
Végvári vallomása /Ill.: PS
Végvári vallomása /Ill.: PS

DUNAGATE: BOTRÁNY VAGY ÁLLAMBIZTONSÁGI SZÍNJÁTÉK?

Talán nem árt röviden feleleveníteni miről is szólt a Dunagate-botrány(hosszabban a Beszélő sorozatában – ittitt és itt –, de akár itt is olvashatunk róla): 1990. január 5-én az SZDSZ és a Fidesz közös sajtótájékoztatójánbejelentette: feljelentést tesznek amiatt, hogy a Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége ellenzéki politikusokról és mozgalmakról gyűjtött adatokat törvényellenesen, titkosszolgálati eszközökkel, emellett nagyarányú iratmegsemmisítést folytattak. A Fekete Doboz munkatársait Végvári segítette forgatni (a film egy része itt megtekinthető). Most lássuk az ügy hátterét.
Kép a Fekete Doboz filmjéből (Dunagate) / Ill.:PS
Kép a Fekete Doboz filmjéből (Dunagate) / Ill.:PS

VÉGVÁRI SOKÁIG KERESTE A SEGÍTŐ KEZET

Tény, hogy Végvárinak mindenképp hálával tartozhatunk – még akkor is, ha esetleg, talán tudtán kívül ő is egy játszma figurája volt –, az ex-őrnagyot saját bevallása szerint bántotta, hogy az állambiztonság elszabotálta a rendszerváltást. Idézzük vallomását: „1989 decemberében több olyan ellenzéki összejövetelen részt vettem, és kerestem azt a személyt, aki segíteni tudott volna – mondta 1990. október 29-én a katonai bíróságon. – Részt vettem aromániai szolidaritási nagygyűlésen is, és máshol is kerestem. Március 15-én, Nagy Imre temetésén, és októberben is, de nem tudtam kihez fordulni. Az ügyészséghez sem fordulhattam, mert akkor a halálos ítéletemet írtam volna aláés ma nem lennék itt. Ha egy véresszájú kollégámhoz, vagy a főnökömhöz fordultam volna, az is a halálomat jelentette volna. Az ügyeletben is éjjel-nappal remegtem”.
Végvári vallomása /Ill.:PS
Végvári vallomása /Ill.:PS

NAGY TALÁLKOZÁS A HŐSÖK TERÉN

Végvári ezért elhatározta, hogy egyedül fog cselekedni. „Megszondáztam a kollégáimat, hogy ki tudna segíteni. Senki. Felállítottam 3 pontos tervemet, írásba fektettem, elástam, és annak alapján nekiálltam, hogy egyedül megcsináljam, minden külső segítség nélkül” – mondta erről a már említett parlamenti bizottságnak 1990-ben. Emlékezes, hogy 1989 Szentestéjén hatalmas ökumenikus istentiszteletet tartottak a Hősök terén, ahol több mint százezer ember gyűlt össze. Végvári itt találta meg Roszik Gábor evangélikus lelkészt, 1989 első szabadon választott képviselőjét (Roszik visszaemlékezése az istentiszteletről itt olvasható). Végvári felvázolta a politikusnak, hogy mi történikaz állambiztonságnál, Roszik ezután szólt a Fekete Doboz munkatársának, Lovas Zoltánnak – az újságíró mostanában a Szabadság-téri tüntetés szervezőjeként került reflektorfénybe, és külföldre menekülne a „fasiszta Orbán-rezsim” elől –, aki kapott a lehetőségen, és megbeszélték Végvárival a részleteket.


Kép és szöveg: Lovas Zoltán / Ill.:PS
Kép és szöveg: Lovas Zoltán / Ill.:PS

VIDÉKI ROKONOK JÖTTEK – AKÁR EGY ÓCSKA KRIMIBEN

December 25-én délután két órakor Lovas és egy operatőr kamerával felszerelkezve, magukat az őrnagy vidéki rokonainak álcázva bejutottak az állambiztonsági szolgálat szigorúan őrzött objektumába. Itt sikeres felvételeket készítettek, bezúzott, megsemmisített iratmaradványokkal teli zsákokat, friss jelentéseket filmeztek le. Végvári figyelmeztette őket a veszélyre. „Tudtukra adtam azt is, hogy Hajdu József kollegám rejtélyes körülmények között halt meg, öngyilkos lett és Elbert János halála (erről bővebben korábbi cikkünkben – a szerk.) is rejtélyes volt – vallotta az ex-őrnagy a bíróságon. – Az ügyeletes társam pedig Bogdány (Bagdány) Sándor volt. Fiatal srác és tudtam, hogy ilyen dolgokban ő amatőr, én meg profi vagyok… Dél körül pedig éhes lett. Én mondtam neki, hogy adok ételt, mire azt mondta, hogy nem fogadja el, úgy sincs semmi, lelép. Azt mondta, hogy elmegy haza kajálni, de nem is jön vissza… Ha Bogdány bent marad, akkor is megcsináltam volna a dolgot!.. Azt mondtam nekik, hogy vidéki parasztemberek vagytok és úgy öltözzetek. Felül a kolbász, bor fokhagyma, sütemény, meg az ajándék volt, alul pedig a kamera”.
Bagdány vallomása / Ill.:PS
Bagdány vallomása / Ill.:PS

SZOLGÁLAT HELYETT HAZAMENT EBÉDELNI…

És itt jön az egyik furcsaság. Képzeljük el ezt a jelenetet, 1989-ben járunk a „legmelegebb” időszakban, az állambiztonság törvénytelenül darál, ha lebuknak, végük. Ekkor az ügyeletes társ, a fiatal Bagdány mégis úgy dönt, hogy nem fogadja el Végvári ebédjét, inkább hazamegy, otthon eszik. Egyszerűen otthagyja a szolgálatot. Hiteles? Nem igazán – sőt, inkább nagyon is gyanús. „Amikor december 25-én a lakásomra jött a szolgálati kocsi, Végvári r. őrgy. már bent ült, akinek elmondtam, hogy hogy jártam a szolgálattal – vallotta Bagdány a Katonai Főügyészségen 1990. február 13-án. – Ő annyit mondott, hogy ne törődjek vele, megnézi volt-e esemény és ha nincs semmi gond, délután hazaküld. Én úgy éreztem, hogy Végvári őrgy.-nak ehhez joga van tekintettel arra, hogy lényegében ő volt az ügyelet vezetője. Ő vette át a szolgálatot és én egyébként sem tudtam, hogy a szolgálatnak mi a feladata, pontosabban nem voltam kiképezve az ügyeleti szolgálat ellátására. Tehát én egyedül nem tudtam volna az ügyeleti szolgálatot ellátni, mert nem tudtam, hogy mit kell tenni.” Hihető vallomás ez is, szegény képzetlen, tudatlan állambiztonsági alkalmazott, azt se tudta, mit kell tenni, de azért őt állították a hónapok óta elégedetlenkedő, civil kapcsolatokat kereső Végvári mellé.
Végvári vallomása / Ill.:PS
Végvári vallomása / Ill.:PS

MINDENT TUDOTT, MÉGSEM LÉPETT AZ ÁLLAMBIZTONSÁG

De nem ez volt az egyetlen furcsaság. „Végvári József egyedül marad, mert a kollega hazamegy: az anyósa rántotthúst csinál ebédre, amit nem akar kihagyni. Képtelenség, hogy ezt megtehette, mondhatnánk, ha nem a szocializmus végnapjait élnénk – fogalmazott finoman Hankiss Ágnes Továbbélő hálózatokcímű művében (itt olvasható), majd így folytatta a furcsaságokat: – Roszik Gábor miért nem konzultált senkivel, hanem rögtön, már ott a téren miért pont Lovas Zoltánnak szólt? De ami a legszembeötlőbb és egyben legtalányosabb mozzanat:Lovas Zoltán telefonját, amikor felhívja Kőszeg Ferencet, hogy készül valami nagy és veszélyes leleplezés: lehallgatjákMiért nem mozdulnak rá?Karácsonykor nem foglalkoztak a lehallgatott beszélgetések értékelésével? Végjáték idején nem kizárható. De január első hetében sem olvasták el?”. A Hamvas Intézet munkafüzetéből idézzük fel a jelentést:
1989. december 25., 8 óra 20. „Lovas Zoltán /L/ hívja Kőszeg Ferencet /K/
L.létfontosságú” dologban telefonál, mely elképzelése szerint ma délutánraösszejön. Már régóta szeretne K.-val beszélni. Fentieket csupán azért nem részletezi L. mert tart a telefon-lehallgatástól. L.-nek rendkívül sürgősenszüksége lenne egy filmfelvevőre és egy olyan személyre, aki kezelni is tudja a készüléket. K. rendelkezik filmfelvevővel, annak kezelésére azonban kiskorú fiát mindketten alkalmatlannak tartják. Ezért K. azt javasolja L.-nek forduljon az SZDSZ Ráday utca irodájához segítségért”.
A jelentés /Ill.: PS
A jelentés /Ill.: PS
Jelentés, ugyanaz a nap, 17 óra 55. Lovas Zoltán /L/ hívja Kőszeg Ferencet /K/
Előbbi beszélgetésükre utalva L. jelzi, hogy sikerrel járt, enyhén szólva azonban nem érzi magát biztonságban, majd az alábbiakkal folytatja. 
L: Ez a dolog életveszélyes, több szempontból. Fogalmam sincs, hogy mi a fenét lehessen vele csinálni.

K: Gyere ide és meséld el, van nálam egyébként egy német újságíró.
L: Nem jó ez így! Nem, mert nem tudom, mennyire, nem vagy-e bemikrofonozva? Érted? A német újságíró meg pláne nem jó!… Teljesen tanácstalan vagyok, dehalálosan félek. Te engem egy csőre töltött géppisztollyal és egy csőre töltött pisztollyal őriztek érted, ott, az egésznek a szívében van, illetve aki segített, gondolom, ő tudta, miért”.
A jelentés 2. / Ill.:PS
A jelentés 2. / Ill.:PS

FURCSASÁGOK, TALÁNYOK MINDENÜTT

Szóval az állambiztonság ezt lehallgatja, de semmit sem tesz. Semmit. De az ügynem csak emiatt gyanús. A jelentésekből tudjuk, hogy Roszikot végig, mindenhol megfigyelték, lehetetlen, hogy éppen a Hősök terén tartott – állambiztonsági szempontból kiemelten veszélyes tömegdemonstráción – ne lettek volnaráállva. Erre a sokat megélt Végvári éppen őt választja ki. Miért? Lábjegyzetként jegyezzük meg azt is, hogy Lovas és Roszik útja végül újra összeért: az elmúlt években mindketten lelkesen ostorozták a Fideszt, Lovas tevékenységéről már szót ejtettünk, de az is érdekes, hogy az egykori MDF-es Roszik már 2001-benazt mondta: „ma Magyarországon egypárti diktatúra van”. Vannak kevéssé elfogadott oldalak, hírportálok, amelyek szerint mindketten be voltak építve, máshol arról írnak, hogy Lovas apósa is magas rangú állambiztonsági alkalmazott volt. Tény, hogy erről nem találtunk bizonyítékokat, úgyhogy nevezzük annak, amik: szóbeszédnek.
Roszik Gábor honlapja (volt) / Forrás: Www.bortontarsasag.hu
Roszik Gábor honlapja (volt) / Forrás: Www.bortontarsasag.hu

VÉGVÁRIT ÉS PALLAGIÉKAT IS MEGRÓTTÁK…

Tény, hogy az ügy nyomán lemondott az állambiztonságért felelős miniszterhelyettes, a csoportfőnök, végül maga a belügyminiszter is, a szolgálatokat átszervezték. Persze a modellváltás előre megtervezett forgatókönyve szerint… Végvárit felfüggesztették – a darálások szerinte január közepéig folytatódtak –, majd államtitok megsértése miatt fegyelmit indítottakellene a Budapesti Katonai Bíróságon. Az őrnagy a bíróságnak összeírta azokat az autókat (rendszám szerint), amikben követték őt 1990-ben. Végül 47 évesenkényszernyugdíjazták. Mind ő, mind Pallagi Ferenc belügyminiszter-helyettes ésHorváth József csoportfőnök kapott egy-egy megrovást – ezzel vették egy kalap alá őket.

POZSGAY ÉS SZŰRÖS IS BELENÉZETT A JELENTÉSBE?

Azt viszont senki nem vizsgálta, kikhez is mentek ezek a jelentések, kik kapták meg az ellenzéket feldolgozó iratokat. Pedig – hogy a Tortenelemportal.hu remek, a hivatalos híradásoknál hitelesebbnek tűnő összefoglalóját idézzük – a jelentések „14 példányban készültek. A csoportfőnök állítása szerint október 23-a után hivatalosan már nem kapta meg ezeket az MSZP felső vezetése, csak az ideiglenes köztársasági elnök, a miniszterelnök, az államminiszter és természetesen a belügyminiszter. Nevesítve tehát: Szűrös Mátyás mint köztársasági elnök, Németh Miklós, a minisztertanács elnöke (Medgyessy Pétervolt ekkor a minisztertanács elnökhelyettese), Pozsgay Imre államminiszter és Horváth István belügyminiszter (január 23-i lemondása után Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár mint helyettes vezető)”. Ugye nem meglepő, hogysenkit nem vettek elő?
Pozsgay, Szűrös / Ill.: PS
Pozsgay, Szűrös / Ill.: PS

CINKOS MEGOLDÁS: ÖTVEN ÉVRE TITKOSÍTVA

Végvárit 2010-ben ugyan kitüntették (megkapta a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét), de leírhatjuk, hogy csak részlegesen sikerült rehabilitálniNégy évvel ezelőtt arra a felvetésre, mely szerint esetleg felsőbb utasításra cselekedett volna, beáldozva a III/III-as csoportfőnökséget, hogy átmenthessék a titkosszolgálat többi részét, azt mondta: „feltételezni sok mindent lehet, de ha a kutatók a legkisebb dokumentummal is bizonyítani tudják ezt, akkor elismerem. De ha ezt valóban egy magasabb szerv döntötte volna el, akkor ennek van valahol nyoma”. Vagy nincs, tehetnénk hozzá: csak apró jelek maradtak… Tény, hogyötven évre titkosították azokat az iratokat, amelyeket Végvári átadott a már sokat emlegetett bizottságnak. Szerencsére iratokat a Hamvas Intézetnek is adott – ezekből szemezgettünk. Sorozatunk következő részében bemutatjuk azt az interjút, amit a PestiSrácok.hu stábja Végvári Józseffel készített idén, valamint megvizsgáljuk, hogyan tüntette el a Tamás Gáspár Miklós, Debreczeni József-féle parlamenti bizottság a szinte mindenkinek kényes állambiztonsági jelentéseket.
Az érdeklődőknek a legfontosabb iratokVégvári József részletes vallomása:


Lovas Zoltán vallomása:


Bagdány Sándor kihallgatása:


Végvári József idézése, az autók, amelyek követték:
Hamvas Intézet
Hamvas Intézet



Állambiztonsági iratokkal cáfoljuk Várkonyi Tibor meséjét



Mit csinál a lebuktatott állambiztonsági alkalmazott, titkos munkatárs? Hallgat, esetleg terel. Várkonyi Tibor az utóbbit választotta, cikke szerint „összeollózott” anyagunk semmit sem ér, mert ő nem csinált semmi rosszat, egyszerű „külpolitikai kommentátor”-ként dolgozott. Szembesítjük az idős újságírót a Hamvas Intézet által megszerzett állambiztonsági iratokkal, nehogy a végén tényleg elhiggye a saját meséjét. Íme az újságíró, akiért még a kémelhárítás is ácsingózott, de a hírszerzés már korábban beszervezte.


KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu

SOKATMONDÓ ÉS TIPIKUS A MAGYAR SAJTÓ HALLGATÁSA

Nagyjából az történt, amit vártunk, amire Magyarországon számítani lehet, ha valakiről – nem nagybetűs valakiről, de nem is akárkiről – megírják: az állambiztonságnak dolgozott. (Súgott, jellemzett, beszervezést segített, ráadásul – hadd idézzük a Várkonyi Tibornak is biztosan kedves József Attilát –nem középiskolás fokon). Az ilyen megkésett leleplezések után két fejleménytfigyelhetünk meg: egy, a magyar sajtó jelentős része, legyen az online hírportál, vagy nyomtatott napilap, hetilap elhallgatja az ügyetVárkonyi esetében a jelentősebb oldalak közül mindössze a Hvg.hu közölt nyúlfarknyi, talán háromszáz karakteres cikket, aminek címéből sikerült kifelejteni antihősünk nevét (Ügynökvád a Népszava újságírója ellen). Ugyanakkor még ezt a szerkesztőséget is „dicséret illeti”, a többi oldal, lap egy szót sem írt az egészről. (Itt jegyezzük meg, hogy bár a közszolgálati tévék nem (!), az RTL Klub Esti híradójában beszámolt az ügyről – 17:30-tól kezdődik). Anélkül, hogy ennek okait hosszan fejtegetnénk – vajon hány szerkesztőségben dolgoznak egészen magas pozíció(k)ban le nem bukott belsős emberek? –, jegyezzük meg, hogy ez a némaság tipikus, sokatmondó és szomorú.

KÁDÁRI REAKCIÓ: BOCSÁNATKÉRÉS HELYETT TERELÉS

A lebukás másik következménye (is) sajátosan kádári: alig akad olyan ember, aki ilyenkor felvállalja a dolgot, bocsánatot kér, vagy legalább hallgat. Nem, a többség visszatámad, terel, cáfol, ezt teszi Várkonyi is, ebben még nincs is semmi meglepő, ám a magyarázkodása finoman szólva is nevetséges. „Úgy vélem, semmi okom se mentegetőzni, se bárkitől is elnézést kérni, mert a „Pesti srácok” ollózásában nincs semmi olyan, ami szükségessé tenne bármilyen reagálást” – írja hosszú publikációjában (itt elolvasható, egyszerre szórakoztató és elborzasztó anyag) kapásból ellent mondva önmagának: hiszen reagál, muszáj reagálnia. Ha már megtette, mi szívesen kiegészítjük a történetét, megosztva az összes fellelhető dokumentumot. Döntse el az olvasó, kinek van igaza, s ki magyarázkodik. Aztán azt, hogy milyen ember lehet az a főszerkesztő, aki belemegy ebbe a játékba, és lehoz egy ilyen átgondolt, mégis ezer sebből vérző „önéletrajzot” a Népszavában. Íme az iratok első mappája, Várkonyi beszervezésétől egészen a nyugdíjazásáig, érdemes végiglapozgatni a titkos munkatárs történetét:
[Best_Wordpress_Gallery id=”8″ gal_title=”Várkonyi-akta”]

VÁRKONYI: JELENTÉSEIM EGYSZERŰ KOMMENTÁROK

Megörültem neki, sőt magamban hálás is voltam, mert elolvasásuk után rájöttem, senkit nem „súgtam be”. Az írások egy külpolitikai kommentátor szakszerű elemzései az akkor fönnállt nemzetközi viszonyokról, megjelenhettek volna valamennyi bármelyik magyar lapban, csak kissé kurtítva, mert mi tagadás, kissé hosszú lére voltak eresztve” – írja Várkonyi Tibor, aki ezek szerint igenhumoros ember. Mi kevésbé, viszont itt van előttünk ez az 1968-as beszervezési irat. Várkonyi úr hazafias alapon” lett titkos munkatárs, ahogy az állambiztonsági iratokban írták: „újságíró vonalra, hazai kutató – feldolgozó munka végzése, valamint információszerzés céljából”. Itt nézzük meg röviden, mi is az a titkos munkatárs: az állambiztonsági kisszótár jellemzése szerint olyan ember, aki „munkáját a szocialista haza iránti elkötelezettségből végzi,kiemelkedő személyes és jellembeli tulajdonságokkal rendelkezik”. Tehát nem megzsarolt, berántott ügynökről van szó. Előző cikkünkben leírtuk, hogy az állambiztonság olyan polgári (!) gondolkodású emberként jellemezte hősünket, akinek igen kedves a pénz (a képre kattintva nagyítva).
Kedveli a pénzt / Ill.: PS
Kedveli a pénzt / Ill.: PS

VÁRKONYI LEGENDÁJA: BÁTOR VOLT AZ ANDRÁSSY ÚTON

Várkonyi persze már a beszervezést is tagadja, hősként állítja be magát. Nézzük az ő történetét: „A következő nap viszont a belügy útlevél osztályáról jött az invitálás, keresném föl ezt és ezt a számomra ismeretlen „elvtársat”. Éppen följöttem az Andrássy úton a földalattiról, hóna alatt egy határidő naplóval elém jött egy úr, köszöntött, „jó napot Várkonyi elvtárs”. Kissé meglepett, hogy ismer, mert életemben akkor látott először, de fölkísért a hivatali szobájába. Kiderült hamar, nem az útlevél osztály az igazi munkahelye, kinyitotta határidő naplóját,elém tett egy fotót, rajta a francia sajtóattasé és magam. Elismerem-e, kérdezte, hogy mi vagyunk rajta. Kérdeztem, mit lehet egy fotón letagadni. Akkor – mondta – megtenném-e, hogy elmondom neki, miről is beszéltünk? Nem emlékszem már– feleltem, de ha ilyen jó fotó van, gondolom a szomszédos asztaloknál hangfölvétel is készült, hallgassák le azt, az mindennél hitelesebb. És megkérdeztem azt is, most elenged-e, vagy maradnom kell? Meglepetten nézett rám, de szó nélkül lekísért, elbúcsúztunk”. Látják, milyen bátor ember volt? Egészen puha idők lehettek azok a boldog hatvanas évek, ha ez a vagány hozzáállás belefért.

III/I: SZÍVESEN SEGÍT MUNKÁNKBAN

S most nézzük az iratokatBM III/I Csoportfőnökség, Javaslat, Budapest, 1968. május 2., jóváhagyta: Radnai Sándor rendőrezredes: „1968 márciusában kerültünk vele személyes kapcsolatba, amikor franciaországi utazása kapcsán behívattuk az Utlevél-osztályra. A beszélgetés kezdeményezését jól fogadta és kijelentette, hogy szívesen segít munkánkban. Elutazása előtt részletes eligazításban részesítettük és konkrét hirigénnyel láttuk el. Hazaérkezése utánírásban számolt be végzett munkájáról... Ezenkívül írásos jelentést adott külföldi kapcsolatairól. Jelentéseit fedőnéven írta alá”. Félve kérdezzük Várkonyi urat. Ez egy átlagos külpolitikai kommentátor munkaköreFrancia barátai is fedőnéven írtak „külföldi kapcsolataikról? Ők is szívesen segítették az állambiztonságot?
Legenda és valóság? / Ill.: PS
Legenda és valóság? / Ill.: PS

VÁRKONYI A VACSORASZÁMLÁKAT IS KISZÁMLÁZTA

Várkonyi a cikkben hosszan meséli élettörténetét, hogy milyen nagy forradalmár volt 1956-ban – csak a rendszerváltás óta látjuk, hány millióan voltak –, s bár azMTI-től kirúgták (mert nem nevezte ellenforradalomnak 56-ot!), rögvestfelvették a Magyar Nemzethez. Érdekes, állítólag azért, mert jóban volt egy nagy emberrel, Darvasi Istvánnal. Legyen így. Cikkéből megtudhatjuk, milyen szépen ívelt felfelé pályafutása, csak arról nem ír, ami a mi korábbi írásunk második felét alkotta. Arról, hogyan bízták meg egy NSZK-s újságíró beszervezésével, hogyan került hozzá közel, hogyan tanulmányozta, gondosan elszámolva még a vacsoraszámlákat is (lásd a lenti iratot). Ezt nem tartja besúgásnak? Arról is írhatna legközelebb, hogyan értékeli, hogy az állambiztonság és a francia állam is kitüntetteMelyik az értékesebb? Erről a Técsi (máshol Técsy) néven jelentőVárkonyi nem mesél, csak arról, milyen remek újságíró volt és mennyire szereti a Le Mondét. Ez viszont minket nem érdekel. Az inkább, amit az állambiztonság kitüntetése (Haza Szolgálatáért Érdemérem) kapcsán írtak róla összekötői 1984-ben: „A találkozó célja a titkosmunkatárs 60. születésnapja alkalmából kitüntetés, illetve a velejáró pénzjutalom átadása volt. A találkozón áttekintettük és értékeltük TÉCSY közel kétévtizedes operatív tevékenységét. Külön kiemeltük, hogy operatív feladatait mindig önzetlenül, a legkisebb anyagi ellenszolgáltatás nélkül, odaadással végezte. Ezt a szorgalmas munkát ismerik el magas szinten kitüntetésével”. A szorgalmas operatív munkát, akarjuk mondani: a külpolitikai kommentátorokat”.
Precíz munkatárs, blokkok eltéve / Ill.: PSPrecíz munkatárs, blokkok eltéve / Ill.: PS
Precíz munkatárs, blokkok eltéve / Ill.: PS

MÉG A KÉMELHÁRÍTÁS IS BE AKARTA SZERVEZNI

Várkonyi/Técsy olyan kiváló „külpolitikai kommentátor” volt, hogy még akémelhárítás (III/II) is megpróbálta felhasználni. Aztán csalódottan látták, hogy a hírszerzés (III/I) már korábban lecsapott rá… III/I Csoportfőnökség, feljegyzés,1968. június 10: „Somogyi r. őrgy elvtárs, a BM III/II Csfségről telefonon érdeklődött... Megkérdezte, ismerek- e ilyen – TÉCSY rendes nevét említve – nevű újságírót. Igenlő válaszom után csodálkozását fejezte ki, mondván, hogynevezettre anyaguk van Csfségükön, majd közölte, hogy véleményük szerint a francia követség beosztottjai első számú hírforrásként használják fel. Ezért vezetőjüktől olyan utasítást kaptak, hogy meg kell nyerniük munkájához személyét, vagy pedig el kell távolítani erről a területről. Egyébként pedig milyen alapon adunk kapcsolatunknak a francia követségnél összefüggő feladatokat, amikor az kimondottan az ő területük… Végül Somogyi elvtárs elmondta, hogy az előzőekből kiindulva – hírforrásként történő felhasználásra és követségi kapcsolatai miatt – a mai napon előzetes telefonhivás után beszéltek TÉCSY-vel, de miután közölte, Albert elvtárssal való kapcsolatát, azt nem folytatták”. Tehát a III/I még a III/II előtt alkalmazta „külpolitikai kommentátorunkat”, akit mindenki első számú hírforrásként használt. Ez nem egy besúgó jellemrajza?
kepatmeretezes_hu_masokisvarkonyitakarjak

HÁROM ÉVTIZEDIG SEGÍTETTE AZ ÁLLAMBIZTONSÁGOT

Várkonyi/Técsy állambiztonsági kitüntetéseivel, munkájával, jellemével már hosszan foglalkoztunk ebben és az előző cikkben is. Emellett – szinte az ő kérésére – megosztottuk az iratokat. Beszervezését, jellemzését, jelentéseit amadridi konferenciáról, hosszú elemzését a kiszemelt NSZK-s újságíróról, azt, hogy hogyan próbálta Magyarországra csábítani, hogyan látogatta meg többször is külföldön, hogyan térképezte fel alaposan. Aztán azokat az iratokat is megosztottuk, ahol Técsy titkos munkatársat éppen születésnapján tüntette ki az állambiztonság (érdekes, Várkonyi is ugyanazon a napon ünnepli e jeles napot), végül mikor „hírszerző lehetőségeinek megszűnése” miatt 1987-ben nyugdíjazzák. Előtte több mint két évtizedig dolgozott az állambiztonságnak ez a jeles ember, aki bejárhatta Nyugat-Európát, neves újságokba írt, és ezt a rendszerváltás után is folytathatta. Hogy kit, milyen hátrány ért működése miatt, azt nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy a Népszavánál egyenesenpéldaképként állítják be. Lelkük rajta – az iratok viszont nálunk és a Történeti Hivatalban vannak, és azokat már nem lehet átírni. 

GROBE BEHÁLÓZÁSA, JELLEMZÉSE, KIFÜRKÉSZÉSE

Előző cikkünkben részletesen megírtuk, hogy Técsy(i) 1979 december 7-énrészletes jelentést írt egy bizonyos Karl Grobe újságíróról, aki az NSZK-s Frankfurter Rundschau marxizáló hajlandóságu” (idézet Várkonyi jelentéséből) szerkesztője volt, s alkalmasnak tűnt beszervezésre. Várkonyi tartótisztje, Aleva György értékelésében azt írta: „TÉCSI véleménye szerint egy jól megszervezett magyarországi tartózkodással jelentős mértékben közelebb tudnánk hozni magunkhoz, TÉCSI vállalná a meghivás lebonyolitását is, aktivan résztvenne magyarországi programjának realizálásában, ezen belül további tanulmányozását, feldolgozását”. Az alább látható iratgyűjteményben azt követhetjük végig, hogyan hajtotta végre Várkonyi/Técsy ezt a feladatot. Állambiztonsági parancsra oldalakon keresztül ír Grobe szokásairól, gondolatairól, élettársáról, puritán szemléletéről (nem lesz könnyű megvásárolni). Miután erre utasítják, felméri „emberi tulajdonságainak gyengeségeit”. Ezt normális, „külpolitikai kommentátori” munkának tartja Várkonyi? Érdemes elolvasni, aztán eldönteni: ki hazudik, terel itt? (A Németországban élő, néhány éve nyugdíjazott, de Várkonyihoz hasonlóan még most is publikáló Grobétmegkerestük kérdéseinkkel, de mindez idáig nem válaszolt. Nem irigyeljük, az iratok alapján közeli barátságba kerültek Várkonyival, de hogy sikerült-e beszervezni, arra nem ismerjük a választ – a szerk.).
[Best_Wordpress_Gallery id=”9″ gal_title=”Várkonyi és Grobe”]



Kikutatta a CIA legsötétebb titkait – Hahn Péter amerikai ösztöndíja után lett a hírszerzés titkos munkatársa


Hahn Pétert újságírót 1978-ban szervezte be a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnöksége – rögtön a hírszerzés titkos munkatársa lett, azaz a legmagasabb „kasztba” került. Nem véletlenül, már társadalmi kapcsolatként tökéletesen kielemezte az Egyesült Államokban a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egyik szellemi központját, de Kubában és Moszkvában is kivívta az állambiztonság dícséretét. Többször kérte felettesei segítségét, beszervezési dossziéjából feltárul, hogyan támogatta, „futatta” a BM saját embereit. A rendszerváltás után egészen nyugdíjazásáig a Népszava lapszerkesztőjeként dolgozott. Dossziéja most kerül nyilvánosságra először.


MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Hahn Péter neve – minden sértés nélkül – keveseknek mond valamit, bár az újságíró a rendszerváltás után hosszú évekig, egészen nyugdíjazásáig aNépszava lapszerkesztője volt (így együtt dolgozhatott Várkonyi “Técsy” Tibor ex-titkos munkatárssal), nevére egyetlen egy cikket sem dob ki az internet keresője (lapszerkesztőként ez persze nem annyira meglepő). A Magyar Ifjúságkülpolitikai újságíróját 1978-ban szervezte be „hazafias alapon” a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnöksége (hírszerzés), 1985-ig titkos munkatársként foglalkoztatták, azután átkerült a kémelhárításhoz. Beszervezési és munkaossziéja (ÁBTL BT-2147, ÁBTL MT-1628) alapján 1985-ig, moszkvai kiküldetéséig követhetjük állambiztonsági pályafutását, ami így „torzón”, részleteiben feltárva is érdekes. Ő is egy volt azok közül, akik önként vállalták a beszervezést, hogy aztán az állambiztonság segítse pályafutásukat, egy volt azok közül, akik jó állásba kerültek a rendszerváltozás után is. Története mögé odaképzelhetünk másokat, olyan ismert újságírókat, tévéseket, akik szépen lépdeltek felfelé a rendszerváltás előtt és után, s akiknek dossziéja – „Orengo”-éval szemben – eltűnt vagy (egyelőre?) nem kutatható.
Hahn Péter adatlapja / Forrás: ÁBTL
Hahn Péter adatlapja / Forrás: ÁBTL

A TÖKÉLETES JELÖLT: „DÖRZSÖLT FIATALEMBER”

Hahn Péter a beszervezési dossziéjában (ÁBTL BT-2147) található első jelentés szerint 1972-ben egy újságíró-tanfolyamon ismerkedett össze Kósa György rendőrszázadossal, akitől segítséget kért. Hahnnak kezdő külpolitikai újságíróként külföldi sajtószemlékre volt szüksége, Kósa ezért bemutatta dr. Balázs József főhadnagynak, akit külügyes ismerősként tálalt a célszemélynek (állambiztonsági legenda). Ezután megbeszéltek egy hármas találkozót az Emke presszóban, amely igen jól sikerült: „Szeretne igen rövid belül bekerülni az ismert és tekintélyes ujságírók, kommentátorok közé. E célja elérésében bizonyoskarrierista törekvés, illetve vonás is érződik a magatartásán […] Benyomásaink szerint vállalkozószellemü, gyors észjárásu, dörzsölt fiatalember” – írta Balázs főhadnagy Hahnról (Jelentés Budapest, 1972. december 19.)
Hahn ekkor a Magyar Ifjúságnál dolgozott, a hírszerzés egy ismeretlen kollégájától kért róla jellemzést. „Mint kollégát, jól tájékozott, értelmes, munkáját jól ellátni képes emberként ismertem meg. […] Elég keveset utazik, legalábbis nem többet, mint a lap más munkatársai, s ezt nehezményezi is. (Jelentés, Budapest 1973. május 28.)
"Hazafias alapon" beszervezve / Forrás: ÁBTL
Hazafias alapon” beszervezve / Forrás: ÁBTL

ÉRZÉKELI, MILYEN ADATOK FONTOSAK”

Balázs főhadnagy 1973 első felére közelebb került a Hahnhoz: „Az elmúlt két hónap folyamán 4 alkalommal folytattam beszélgetést Hahn Péter ujságíróval […] Személyes kapcsolatunk jól alakul. Sikerült elfogadtatnom azt a legendát, hogy munkahelyem külpolitikai kérdések elemzésével foglalkozó, a KÜM-höz(külügyminisztérium – a szerk.) tartozó szerv. „Bizalmasan” közöltem vele, hogy pontos helyét még legjobb barátaim sem tudják. Ezzel elértem, hogy bizonyos mértékében érzékeltetni tudtam a kapcsolat bizalmas jellegét […] Legutóbbi nyugatnémetországi utja előtt, általános formában eligazitottam az alábbiakra: – próbáljon ismereteket szerezni a meghívó lapról / ELAN/ – tájékozodjon, hogy az NSZK-ban hogyan készülnek a békés egymásmellett élés korszakára – felhívtam figyelmét az ujságíróknál elengedhetetlen személyi kontaktusok megteremtésének fontosságára. Fentiek alapján részletes beszámolót készített / lásd mellékelt jelentést/ […] Az anyag felépítése, gondos elkészítési módja, tartalma azt bizonyítja, hogy készítője érzékeli, milyen adatok fontosak(Jelentés Budapest 1973. július 6.).
"Kapcsolatunk jól alakul" / Forrás: ÁBTL
Kapcsolatunk jól alakul” / Forrás: ÁBTL

TÁMOGATJUK ELŐREHALADÁSÁT”

Balázs 1974-es összefoglaló jelentéséből kiderült, hogy a jövő titkos megbízottját (majd titkos munkatársát) látták Hahnban. „Sikerült biztosítani, hogy külföldi hivatalos utazásait előre jelzi, kéréseinket lehetőségei és legjobb tudása szerint végrehajtja. Tapasztalatairól és információiról irásos jelentésekben számol be. Ilyen anyagot adott NSZK-beli utazásáról és legutóbbi közelkeleti útjáról is. Ösztönzésünkre nagy gondot fordít külföldi ujságírókapcsolatok kialakítására és ápolására. Jelenlegi poziciójából a korábbiakhoz képest sokkal több alkalma van a külföldi utazásokra, melyeket igyekszik is kiaknázni. 1974 folyamán végrehajtjuk bevonását és Titkos Megbizottként foglalkoztatjuk, helyzetének alakulásától függően elsősorban kiutazásait hasznosítjuk. Amennyiben hozzánk füzödő jó viszonya változatlan marad, lehetőségeinkhez képest támogatjuk előrehaladását a külpolitikai ujságírói pályán. (Jelentés Budapest, 1974. április 11.)
Balázs 1974 szeptemberében írt jelentéséből látjuk, hogy „Orengo” előrébb lépett a lapjánál (erre vonatkozott a „jelenlegi poziciójából…” sor az előző jelentésben), és amerikai ösztöndíjban gondolkodik. „Tájékoztatott arról, hogy a lapjánál, mintkülpolitikai rovatvezető, jól belejött a munkába és vezetői elégedettek vele […] Külföldi utazásainak kapcsán elmondta, hogy valószínűleg még ebben az évben egy déleurópai körutat tesz. / Portugália, Olaszország, Görögország, Ciprus/ […] Igen sokat vár attól az USA-ba szóló ösztöndíjtól, amelyet a jövő évben szeretne igénybe venni. Az ösztöndíj 6 hónapra szól és a Magyar Ifjúság őt jelölte ki.”

SEGÍTSÜNK NEKI AZ ÖSZTÖNDÍJ ELNYERÉSÉBEN

Az amerikai lehetőséggel kapcsolatban a következőket jegyezte meg Balázs főhadnagy a jelentése végén: „ORENGO nem vetette fel, hogy segítsünk neki az ösztöndíj elnyerésében, ennek ellenére valószínűleg nem teljesen véletlenül mondta el”. Balázs ezért a következő javaslattal élt: „ORENGO USA-ba szóló ösztöndíjára vonatkozó anyagokat az Akadémia rezidentura segítségével beszerezzük. Javaslom, hogy operatív lehetőségeinkkel – ha szükséges –segítsük elő az ösztöndíj megszerzését. Ennek kapcsán konkrét feladatokkal tudjuk megbizni, amelyek elősegítik tanulmányozását és beszervezését”. (Jelentés Budapest, 1974. április 11.)
Ezután egy bizonyos Késmárki (a keresztnév hiányzik az aláírásból) 1974 november 15-én levelet írt „Lehel elvtársnak, AKADÉMIA FŐREZIDENTURA Vezetőjének!”„ORENGO ösztöndíjasként történő kiutazásához operatív érdekeink fűzödnek. Ennek alapján kérem, hogy a főrezidentura lehetőségeinek felhasználásával segítse elő ORENGO ösztöndíj pályázatának kedvező alakulását.
"Kiutazásához operatív érdekeink fűződnek" -Forrás: ÁBTL
Kiutazásához operatív érdekeink fűződnek”/ Forrás: ÁBTL

VÉGÜL AZ AMERIKAIAK ÁLLTÁK AZ ÖSZTÖNDÍJAT

Bár az Akadémia rezidentura valamiért mégsem teljesítette a hírszerzés kérését, „Orengo” öt hónapos, 1976 januárjától érvényes ösztöndíjat kapott az amerikai külügyminisztériumtól, ami a „Michigan-i Állami Egyetem”-re szólt.
Amerikai ajánlat / Forrás: ÁBTL
Amerikai ajánlat / Forrás: ÁBTL
Ezután Hahnt behívta az amerikai nagykövetség, a beszélgetésre pedig fel kellett készíteni: „Várható, hogy a budapesti amerikai nagykövetség illetékes beosztottja, / Dachi kulturattasé/ a pályázat beérkezése után személyes kontaktust alakít ki Orengoval – jelentette Balázs főhadnagy. – Ez a lehetőség alkalmat ad arra, hogy részletesebb ismereteket szerezzünk az ösztöndíjjal kapcsolatos amerikai elképzelésekről. Orengo-t megfelelően felkészítjük a beszélgetésre”. (Jelentés Budapest, 1975. augusztus 18.)
Stephen Dachi / Exploreuk.uky.edu
Stephen Dachi / Exploreuk.uky.edu
Természetesen az amerikaiak sem véletlenül ajánlottak fel ösztöndíjakat szocialista állampolgárok részére. A jelentésben említett amerikai kultúrattaséval, Stephen F. Dachival kapcsolatban muszáj megemlíteni, hogy a Magyarországon született diplomata (és fogorvos) a világ számos „zűrös” helyén felbukkant (például Panama, Kuba). Kalandos életének csupán egy mozzanata, hogy Brazíliában részt vett Joseph Mengele holttestének azonosításbanEbben az interjúban  pedig arról mesélt, hogyan próbálták előbb magyar unokatestvérét, majd őt is beszervezni Magyarországon.
Mengele koponyája? / Forensic-architecture.org
Mengele koponyája? / Forensic-architecture.org

PRÓBÁLJON MEG FELOLDÓDNI

Az amerikai kultúrattasé a várakozásnak megfelelően tényleg behivatta Hahnt.„Orengo közölte, hogy 1975. november 17-én berendelte magához […] Orengonak azt tanácsoltam, hogy nem kell elutasító módon viselkedni, próbáljon meg feloldódni a beszélgetés alkalmával, mert így pontosan megtudhatjuk Dachi igazi célját. Orengo szerint Dachi a CIA embere, amelyben én is megerősítettem. Megállapodtunk, hogy a kettőjük között lefolytatott beszélgetésről 1975. november 18-án részletesen beszámol” – jelentette 1975 novemberében már Varga Csaba hadnagy. Az iratokból kiderül, hogy őt jelölték ki Hahn „kiképzésére”.
"Nem kell elutasitóan viselkedni" / Forrás: ÁBTL
Nem kell elutasitóan viselkedni” / Forrás: ÁBTL

KOMOLY HÍRSZERZŐ FELADATOKAT KAPOTT

Varga következő, december 9-ei jelentéséből látjuk, hogy „Orengo” beszervezését elhalasztották, talán, hogy az amerikai kiküldetésen bizonyíthassa rátermettségét. Amerikai útja előtt már komoly hírszerző feladatokkal bízták meg:objektum jellemzése, elemzése, kapcsolatok keresése, célszemélyek felkutatása. Ezután felgyorsultak az események: „1975 december 16-án a jóváhagyott javaslat alapján a SZÉLPÁL fn „K” lakásban kiképeztem Orengo fn jelöltet. Orengó a feladatokat tudomásul vette és kijelentette, hogy a lehetőségekhez képest legjobb tudása szerint azt végrehajtja […] tisztáztam Orengó-val, hogy a hírszerzés a BM-hez tartozik. Ez a tény Orengó-t egyáltalán nem lepte meg. (Jelentés Budapest, 1975. december 22.).

IGYEKSZIK ELVÁRASAINKNAK MEGFELELNI”

A következő találkozón még egyenesebben beszélhettek: „Orengo elismételte feladatait, és kifejtette, hogy igyekszik elvárasainknak megfelelni […] A találkozó végén átadtunk Orengo-nak 200 US. Dollárt, és ecseteltük, hogy ezt operativ költségeinek fedezésére, és a kezdeti időszakban esetleges anyagi nehézségeinek megoldására adjuk. Orengo az összeget örömmel elfogadta”. (Jelentés Budapest, 1975. december 30.)
Felesége kiutazását kérte / Forrás: ÁBTL
Felesége kiutazását kérte / Forrás: ÁBTL
A nyíltabb találkozók után „Orengo” már egy kéréssel is előállt: „Orengó elmondta, hogy 1976. január 22-én este 8.00-kor utazik el. USA tartózkodási idejére 5800 dollárt kap (mi ehhez képest az állambiztonsági kétszáz dollár? – szerk.), ezt a vizum megadásakor közölték vele. Orengó kifejezte örömét, hogy utlevelének ügyében intézkedtünk. További perspektivájáról beszélgetve elmondta, hogyszívesen dolgozna a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál. Véleményem szerint, ennek a kérdésnek részünkről után kellene nézni, hogy milyen lehetőségekkel rendelkezünk, – amennyiben lehetőségünk van – támogatni kellene Orengót ilyenirányu elképzelését” – jelentette Varga hadnagy (Jelentés Budapest, 1976. január 23.)
Hahn elutazott Amerikába, munkadossziéjának (ÁBTL MT-1628) kétségtelenül ez a „vizsgamunka” a legérdekesebb darabja. Ha állambiztonsági szemszögből nézzük (mint egy tehetséges jelölt munkáját olvassuk), ígéretes, alapos, átgondolt dolgozat.
Patinás egyetem / Fotó: Studentlife.umich.edu
Patinás egyetem / Fotó: Studentlife.umich.edu

Ő A CIA-T, A CIA ŐT TANULMÁNYOZTA

Érdemes feleleveníteni az irat nagy részét (az első lap tetejére mindössze ezt írták oda ceruzával: „Adta: Orengo Vette: Kovács S. őrgy.”): „A University of Michigan – az USA-ban – köztudottan az egyik legkonzervativabb egyetem, amely sokoldalu és szoros kapcsolatokat tart fenn a CIA-val és a Pentagonnal […] Az amerikai rendszerben minden hallgatónak van egy személyes tanácsadója […] Rögtön az első alkalommal prof. Ben Yablonki, a program-igazgató felajánlkozott […] E különleges kapcsolatunkat arra használtuk, hogy ő hetenként egyórás különelőadást tartott nekem az amerikai sajtóról, az általam kért közelebbi témában. Ezeken a találkozókon finoman igyekezett meggyőzni az amerikai életforma felsőbbrendüségéről. Mindez, mind más jelek arra mutattak, hogy véleményem szerint ő a CIA beépített embere […] További jel, hogy az egyik ösztöndijas, név szerint Tom Korzeniowski, a detroiti 2-es tévécsatorna riportere szinte a megérkezésemtől kezdve meglepő gondot viselt rám / úgy lett lakásom, hogy ő kiköltözött/, s ő igen bensőséges kapcsolatot ápolt Yablonkival. Korzeniowski is – nagyon finoman – minden eszközt megragadott, hogy bemutassa „hogyan él az amerikai ujságiró”, mármint milyen gazdagságban. Őt egyébként meghivtam közös sielésre” – írta „Orengo”.
Tüntetés a CIA egyetemi jelenléte ellen / Fotó: Constantinereport.com
Tüntetés a CIA egyetemi jelenléte ellen / Fotó: Constantinereport.com

TITOKZATOS HÁTTÉR, GYANÚSAN SOK PÉNZ

Az már Hahn elemzésének elejéből világossá válik, hogy valószínűleg kettős céllal hívták meg (nyilván nem csak őt) az Egyesült Államokba. Az viszont már a kutató szerencséje, hogy az említett Tom Korzeniowski nevére rákeresve rátalált a Knight-Wallace Fellowship szervezet internetes oldalára, ahol Korzeniowski és Hahn Péter közös fotón mosolyog. A fénykép a szervezet 1975-1976-os tagságát mutatja. A Knight-Wallace-t 1973-ban – ki más – Ben Yablonki alapította az egyetemen tanuló, ott dolgozó vagy éppen ösztöndíjas sajtómunkások (fotósok, riporterek, újságírók) számára. Az 1991-ben elhunyt Yablonkira egyébként nagyon nehéz rálelni az interneten (összesen ha két cikkben említik), s annak ellenére, hogy elvileg ő alapította a szervezetet, annak honlapján hiába keresünk rá a nevére. Ahogyan az alapítás története is hiányzik az amúgy alapos, a legjelentéktelenebb tagokat is név szerint, fotókkal bemutató honlapról – Yablonkival együtt. Arról is csak a szervezetre vonatkozó (természetesen nem teljesen megbízható) Wikipédia-oldal tájékoztat, hogy a Knight-Wallace közel ötven millió dollárt költött – költhetett – működésére az elmúlt évtizedekben, tagjai a legtöbbször Brazíliába, Argentínába, Törökországba és Oroszországba látogattak. Mi célból? Tévériportokat készíteni?
Csoportkép, Hahn Péter a jobb szélen (elöl, sötét öltönyben) mosolyog / Fotó: Mjfellows.org
Csoportkép, Hahn Péter a jobb szélen (elöl, sötét öltönyben) mosolyog / Fotó: Mjfellows.org
Ha a Knight-Wallace háttere homályos is marad, az egyetem és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) kapcsolata nyílt titok. Az összefonódásról a The New York Times is beszámolt, Titkok” című cikke szerint elsőként Stanley K. Sheinbaum tárta fel, hogy a University of Michigan vastagon benne volt a vietnami háborúban. Sheinbaum az ötvenes évek végén bekerült az egyetem Dél-Vietnám „pacifikálásával” foglalkozó csoportjába, de miután rájött, hogy az egész mögött a CIA áll, előbb feltárta a dolgot, majd otthagyta az egyetemet (itt írterről).
Most térjünk vissza Hahn Péter elemzéséhez: „[…] a politikai tevékenység az Institut for Social Researches /ISR/, a Társadalmi Kutatások Intézetében folyik […] AZ ISR nehezen megközelithető, mert – bár az egyetemhez tartozik –, nem oktatási intézmény. Néhány, igen kevés számu, s jól megválogatott hallgatót ugyan foglalkoztat, de ezek inkább segéderőként dolgoznak be […] Információim olyan hallgatóktól származnak, akik baráti körében van ilyen bedolgozó hallgató […] Az ISR szervezetileg az alábbiak szerint tagolódik: a, Politikai tanulmányok intézete b, A tudományos eredmények hasznositásának kutatóközpontja c, Komputer-központ, d, Csoportdinamikai kutatások központja, e, megfigyelő kutatóközpont / felmérések/ f, Egyetemközi társulás a politikai kutatásokra”. Hahn elemzését olvasva ismét csak csettinthetünk, bár nem jutott be az ISR-be, ennek ellenére is pontos képet rajzolt az intézményről.
Az ISR épülete - akár egy erődítmény... / Forrás: Wikipedia.com
Az ISR épülete – akár egy erődítmény… / Forrás: Wikipedia.com

KIKUTATTA A CIA TITKAIT: CHE GUEVARÁTÓL VIETNAMIG

Így folytatta: „Az ISR-ról a továbbiakat tudtam meg: – itt dolgozták ki az un. Phoenix-tervet, azaz Dél-Vietnam pacifikálásának tervét arra az esetre, ha a megbukott rezsim győzelemre jutott volna. – állítólag az ISR kutatókollektivája sugallmazta a CIA-n keresztül 1968-ban a Mexikóvárosi sortüzet, aminek következtében többezer diák esett el, de a közelgő olimpia előtt a diáklázongások végére pontot tettek – szoros kapcsolatban van a CIA-val és más kormányszervekkel, azok pénzelik, azok megbizatásainak tesz eleget – Az ISR részt vesz az Egyetemközi Program a Távoli Érzékelésre elnevezésü bizottság munkájában. E bizottság, melynek Charles Olson az elnöke, a mesterséges holdakról készült fotók elemzésével foglalkozik. Charles Olson arról nevezetes, hogy egy ilyen fotó segitségével annak idején ő fedezte fel Che Guevera rejtekhelyét, s aminek alapján – megint csak a CIA közbejöttével – elfogták a gerillavezért.”
A Főnix-program / Forrás: uncensoredhistory.blogspot.hu
A Főnix-program / Forrás: uncensoredhistory.blogspot.hu
Hahn értesüléseit akár összeesküvés-elméleteknek is tünhetnének, de ez komoly hiba lenne. Említettük, hogy Sheinbaum rájött, hogy az egyetemen dolgozták ki a „Phoenix-tervet” (valójában Főnix-program), amely a Vietkong kiszorítására irányuló finonam szólva is ellentmondásos katonai, titkosszolgálati akció volt. A „The CIA on Campus” esszégyűjtemény a michigani intézetet egyértelműen a CIA-hoz sorolta, de a Che Guevara levadászását érintő „mendemonda” sem feltétlenül légből kapott. Ami Chen Mills könyve (The CIA off Campus) szerint (is) a University of Michigan segítségével találtak rá a gerillavezérre, Charles E. Olson saját bemutatkozó írása alapján is légifotók elemzésével foglalkozott az egyetemen – amúgy meg a haditengerészet tisztje volt… Ezek alapján az sem elképzelhetetlen, hogy valóban benne volt a CIA a mexikói vérengzésben is. Máig nem tudni, hány diák halt meg a sortűzben (közvetlenül az olimpia megnyitója előtt), tény, hogy a mexikói kormány újabb – az ország történetében nem első – baloldali fordulattól tartott, Washingtonban pedig nyilván nem kommunista déli szomszédról álmodoztak.
A CIA árnyéka a mexikói sortűz mögött? / Forrás: Radiodiaries.org
A CIA árnyéka a mexikói sortűz mögött? / Forrás: Radiodiaries.org
Hahn azon felül, hogy az egyetem és a CIA kapcsolatát feltárta, az irat szerint még egy titkos dokumentumba is belenézett: „Egy Garry Thomas nevü, magát szocialistának valló diák házirendezvényén italközi állapotban /mármint a házigazda részéről/ xerox útján sokszorositott kéziratába sikerült bepillantást nyernem. Eredetét Garry Thomas természetesen nem árulta el, de sejteti, mivel ő katonaéveit Vietnamban, a katonai hirszerzésnél töltötte […] Az anyag 1974-es keletü. A nagyobb hirszerző szervezeteket taglalja összefoglaló jelleggel. A szocialista országokra vonatkozó rész 60-100 gépelt sort tettek ki. Ebben nem szerepelt a KGB, amelynek a könyvbe füzött papír külön fejezetet szentelt […] 1964-ben Agarjasin / vagy Agarjajev/ Prágába látogatott, ahol a hat szocialista ország hirszerző szerveit a csehszlovák minta alapján átszervezésre javasolta. Az átszervezésre 1965-ben került sor. Az anyag a továbbiakban is a csehszlovákokat, mint egyenlők között az elsőket, a példát emliti. Az átszervezés nem változtatta meg alapvetően a sémát. Bejött a harmadik helyre az ugynevezett „K” osztály, amely közvetlenül a Politikai Bizottságok alá van rendelve, s minden egyes, külföldre irányuló akciót közvetlenül jelenteni kell a párt PB-nek. Az anyag az NDK és a többi szocialista ország hirszerző szerveinek a kapcsolatát gyengének minősiti” – összegezte Hahn, aki nem érdektelen anyagra bukkant (kihasználva Thomas részegségét).

KÉT „POTENCIÁLIS INFORMÁTORT” TALÁLT

Az újságíró jelentésének legérdekesebb része az, ahol az általa felfedezett célszemélyeket jellemezte, még megközelítésüknek módjára is javaslatot tett:„Megbizatásom arra is szólt, hogy keressek potenciális informátorokat amerikai ujságirók körében […] I. Wesley Pippert. 42 éves nőtlen. Az UPI washingtoni irodájában dolgozik. Feladatköre: a kongresszus két háza. Kiváló kapcsolatokkal rendelkezik mind a szenátorok, mind a képviselők között mind pedig más hirügynökségek, szerkesztőségek capitoliumi munkatársai között. Korábban Percy és McGovern választásai kampányában közremüködött propagandafőnöki minőségben. Elsőrangu informátor lehet. Személyisége: mélységesen vallásos. Methodista.[…] Politikai nézetei: alapvetően elégedetlen az amerikai kapitalizmus rendszerével, embertelennek, istentől való elrugaszkodásnak tekinti, ahol az eredeti, nagy emberi eszményeket, mint például: tisztaság, jóság, emberség stb. intézményesen és össztársadalmi méretekben a sárba tiporják. A kiutat a szocialista társadalomban látja, ahol a kapitalizmus bünerjesztő viszonyait gyökerestül tépik ki […] Arról nincs sok elképzelése, hogy milyen szocializmust szeretne, de nem azonosul – márpedig ez gyakori – a Szovjetunió és az európai szocialista országok gyakorlatát elitélő nézetekkel…”.
Pippert a Watergate-iratokkal / Fotó: Jackklimpert.com
Pippert a Watergate-iratokkal / Fotó: Jackklimpert.com

HAZAFI, VALLÁSÁN KERESZTÜL LEHETNE “MEGFOGNI”

Hahn a célpont megközelítése kapcsán is figyelemreméltó gondolatokat közölt:Amerikai hazafisága sosem engedné meg, hogy tudatosan információkat juttasson egy idegen országnak. / Ilyent azt gondolom csak igen fejlett osztályöntudatu embernél várhatunk el/. Az ilyen cselekedet a hazaárulás fogalmát jelentené számára. Szenvedélyei nincsenek, esetleg nővel megfogható. A pénz tökéletesen hidegen hagyja. Mindezek alapján véleményem szerint megközelitésének egyetlen módja: ha magyarországi látogatása során / meghivtam, elfogadta, Joyce Day-jel együtt/ valami szükebb vallási közösséggel hozom kapcsolatba. Erre – biztosra veszem – ő maga kérne meg, s a vallási közösség vezetője – ez lenne a mi emberünk – kötne, szigoruan egyházi-vallási alapon barátságot vele, s esetleg egy harmadik – nyugateurópai – ország hasonló vallási közösségének beiktatásával kisebbfajta – kezdetben a hirszerzés körébe nem eső információkat kérne tőle. Ezáltal olyan folyamat inditható el, ami megfordithatatlan”.
Érdemes ismét hírszerzői szemmel olvasni ezeket a sorokat, „Orengo” társadalmi kapcsolat nem egyszerűen rátalált a célpontra, kielemezte, majd még a hozzá vezető ösvényre is utalást tett. „Esetleg nővel megfogható”, a pénz „hidegen hagyja”, vallási közösség segítségével kellene megfogni. (Pippert egyébkéntWesley G. Pippertnek hívják, lelkész, újságíró és professzor – a történet legismertebb, legelismertebb szereplője. Pippert a Watergate-botrányban iskulcsszerepet játszott -, később is felbukkant „Orengo” dossziéjában.

FRANK COAKLEY – A “PÉNZNEK NEM ELLENSÉGE”

Rajta kívül talált még egy (kevéssé „fajsúlyos”) személyt is: „II. Frank Coakley. 37 éves, nős. Egyelőre fajsulyban nem mérhető Wes Pipperthez. Az Ann Arbor-i tanfolyam végéig Chicagóban lakóhelyi kisebb lapok láncolatának egyik vezető-szerkesztője volt […] Jókedélyü, nagydarab fickó, aki szeret jókat enni-inni […] (itt kitöröltek egy sort a jelentésből – a szerk.) […] A pénznek sem ellensége. Feleségével együtt magyarországi látogatást határozott el, ami elhatározásukat én bátoritottam. Kitünő kapcsolatépitő készségével véleményem szerint, ha sikerül jó állásba jutnia, megbizható, megfelelő információs kapcsolat alakitható ki vele. Budapest, 1976 aug – szept. Hahn Péter”.
Így végződött Hahn összefoglalója. Munkadossziéjában megtalálható az eredeti jelentés is (amit feltehetően ő adott le gépelve), és onnan nem törölték ki a Coakley-vel kapcsolatos „kényes” részt. Eszerint a „potenciális informátor” „iszik és kedveli a kábitószert, de a tudatát sosem veszti el. Most nősült, ami által feltehetőleg az ivást is abbahagyja”. Szintén a Knight-Wallace Fellowship (KWF) honlapján található kép árulta el, hogy Hahn két olyan embert ajánlott a magyar hírszerzés figyelmébe, akik szintén a KWF tagjai voltak. Mindhárman rajta vannak (meg persze Korzeniowski) a közös fényképen.

TÁRGYJUTALOM A REMEK MUNKÁÉRT

Hahn átment a hírszerzés „vizsgáján”, beszámolója szerint nem csupán elhárította a CIA próbálkozását, feladatait is pontról-pontra, hibátlanul teljesítette, ígéretes célszemélyeket és lehetséges kapcsolatokat talált, feltérképezte az egyetemet és az ISR-t. Érthető, hogy Kovács Sándor őrnagy 1976 végén már a megjutalmazására tett javaslatot: „Orengo fn. TM-at javaslom 400 Ft-os tárgyjutalomban részesíteni 1976-os évi munkája elismeréséül. Nevezett perspektivikusan foglalkoztatott TM, akit a közelkeleti témában kivánunk foglalkoztatni. Hozzánk való kötödését akarjuk a jutalommal erősíteni – írta (Javaslat Budapest, 1976. december 23.). Kovács itt már „TM”-ként, azaz titkos munkatársként hivatkozott Hahn Péterre. Elébe ment a történteknek, az újságíró csak két évvel később lett az állambiztonság titkos munkatársa – ebből is látszik, hogy sokan voltak, akik az ügynök, titkos megbizott, titkos munkatárs lépcső első két fokát átlépve rögtön a legmagasabb „kasztba” jutottak. „Orengo” beszervezésével, kubai útjával, moszkvai kiküldetésével és különös kéréseivel következő cikkünkben foglalkozunk.





Nyolcvan évre titkosítva: Hahn Péter kalandjai Kubától Moszkváig (2. rész)


Operatív feladatait mindenkor a legjobb tudása szerint, magas szinvonalon és maradéktalanul teljesítette” – írta a hírszerzés tisztje Hahn Péter titkos munkatársról, amikor 1985-ben átadták a kémelhárításnak. Hahn a Magyar Ifjúság moszkvai tudósítója akart lenni, ehhez is a hálózat segítséget kérte. Az újságírót a kubai VIT-találkozó után is megdicsérték, a hírszerzés századosa szerint ő is kellett ahhoz, hogy Friedmann Endre ismert fényképész felajánlja segítségét „bármilyen állambiztonsági kérdésben”. Hahnt (mint az állami kinevezések előtt szokás) 2002-ben átvilágították, majd dossziéit inkább nyolcvan (!) évre titkosították. Ettől még a Népszava vezető munkatársa maradhatott. Először most feltárt története is bizonyíték arra, hogy erkölcsi tekintetben nem sok különbség volt a megbélyegzett III/III-as és a rendszerváltáskor átmentett, bűnbocsánatot nyert III/I-es, III/II-es ügynökök, titkos megbízottak és titkos munkatársak között. 


MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Hahn Péter „Orengo” történetének első részét amerikai ösztöndíjával zártuk le, megemlítve, hogy Kovács Sándor őrnagy tárgyjutalommal kívánta díjazni. Nem tudjuk, mire gondolt, de egy másik tartótiszt elbeszélése szerint az ő egyik ügynöke a rendszerváltás hajnalán ezüsttálcát kért szolgálataiért – búcsúajándékként. Meg is kapta, talán még most is azon szolgálja fel a kávét és a süteményt azoknak, akiket besúgott. De térjünk vissza Hahn Péterhez: „Orengo” amerikai útja után az említett Kovács őrnagy mellé került, következő jelentésében ő számolt be a „jelölt” újabb amerikai útjáról – az újságíró 1977 tavaszán a KISZ együttesével „turnézott” (a jelentések helyesírási hibáit szokás szerint meghagytuk).
Orengo fn. jelöltünk 1977 március és április hónapokban hivatalos kiküldetésben, mint a KISZ Rajkó Együttesének tolmácsa az együttessel együtt az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodott. A kiküldetés során végig járta az Egyesült Államok nagyobb városait és településeit, a Keleti parttól egészen a nyugati partig […] Kiutazása előtt beszámolt az utitervről amelynek megfelelően eligazitást kapott a következőkre: – kinttartózkodása alatt folytasson információszerző munkát az Amerikai Egyesült Államok bel- és külpolitikájáról, különösen odafigyelve arra, hogy az amerikai kormány milyen lépéseket szándékozik tenni a belgrádi értekezlet megbuktatására, vagy támogatására. […] Hazatérése után Orengó beszámolt amerikai utjáról. Elmondotta, hogy rendkivül nehéz helyzetben volt, mivel az egész együttes adminisztrációs feladatai is ráhárultak, amellett, hogy ő volt a hivatalos tolmács. Emiatt a megszabott feladatoknak nem tudott eleget tenni, csupán egy olyan információt tudott szerezni, amely az amerikai belpolitikával kapcsolatosan ő általa értékesnek tűnt. Orengo hazatérése után azonnal szabadságra ment. Jelenleg a KISZ által szervezendő leningrádi ifjusági találkozóra készül”. (Jelentés Budapest, 1977. augusztus 15.).

PIPPERTET VALÓBAN INFORMÁTORKÉNT HASZNÁLTA

Orengo” munkadossziéjából (ÁBTL MT-1628) kiderül, hogy az amerikai ösztöndíja alatt megismert (és általa lehetséges informátorként jellemzett) Pipperttől szerezte az értékes információt: „Washingtonban találkoztam régi ismerősömmel, Wesley Pippert ujságiróval, az UPI (amerikai hírügynökség – a szerk.) fehéri házi tudósitójával. Az előadásra élettársával együtt meghivtam és előadás után vacsorára vendégül láttam őket. A beszélgetésből a következő információkat gyüjtöttem: […] – James Carter, az akkor frissen beiktatott amerikai elnök interjút adott három amerikai hirügynökségnek, köztük az UPI-nak, akit Wesley Pippert képviselt. Az interjú után még rövid beszélgetésre került sor a részvevők és az elnök között az utóbbi külpolitikájáról, nem a nyilvánosságnak szánva. – Carter kifejezte hajlandóságát arra, hogy még március folyamán ellátogat a Szovjetunióba, ha „az események kedvezően alakulnak” és esély mutatkozik a SALT-megállapodásra. – Ekkor vetette fel Carter annak a gazdasági csucskonferenciának a gondolatát, amely azóta létrejött Londonban 1977. május 6-8 között. – Carter kifejezte hajlandóságát arra, hogy a belgrádi európai biztonsági és együttmüködési konferenciára s z e m é l y e s e n (így gépelve – a szerk.) hajlandó elmenni, ha 1. a SALT-témában lényeges előrehaladás /megállapodás/ születik, és 2. ha Londonban ebben a kérdésben megegyezésre tudnak jutni.
Pippert belső információkat adott - szándékosan? / Fotó: Jackklimpert.com
Pippert belső információkat adott – szándékosan? / Fotó: Jackklimpert.com
Az információ feltehető fontosságára és sürgösségére való tekintettel másnap haladéktalanul elmondtam mindent – az idehaza kapott utasitásnak megfelelően – dr. Keszthelyi Tibornak, a washingtoni magyar nagykövetség kulturattaséjának(diplomata és irodalomtörténész – a szerk.), aki megigérte, hogy azonnal továbbitja illetékes helyre. Budapest, 1977. május 10. Hahn Péter”. Az újságíró tehát megszerezte a belgrádi konferenciára vonatkozó kért információt, más kérdés, hogy a történelem máshogyan alakult. Jimmy Carter végül nem ment el a belgrádi konferenciára, és a SALT-II. szerződést végül csak 1979. június 18-án írta alá (Bécsben) Leonyid Brezsnyevvel.
Carter és Brezsnyev aláírása, az amerikai elnök mögötti férfi sligovicát reggelizett?  / Fotó: Wikimedia.com
Carter és Brezsnyev aláírása, az amerikai elnök mögötti férfi sligovicát reggelizett? / Fotó: Wikimedia.com

A III/III-NAK NYÚJTOTT SEGÍTSÉG FOLTJA

Az újságíró beszervezési dossziéjában található következő irat a rendszerváltás után történtek kapcsán vált különösen érdekessé. Ebben a III/III-5-b (a kulturális vonalak védelme) vezetője, Pálfy Imre alezredes köszöni meg Hahn Péter segítségét. Ahhoz, hogy megértsük, miért számít(ott) sokat ez a III/III-as irat, ismerni kell a rendszerváltás utáni gyakorlatot. Amíg a hírszerzés (III/II) és akémelhárítás (III/I) bocsánatos bűnnek, csupán valamiféle „szakmai előéletnek”számít (lásd annak a diplomatának a példáját, aki 1988-ban még az NSZK-ban dolgozott, a Medgyessy-kormány idején – 2004-es menesztéséig – a hírszerzés vezetője volt, ősztől pedig – ha minden igaz – a magyar miniszterelnök új külpolitikai főtanácsadója lesz…), addig a belső elhárítás (III/III) tagjaira – akik között amúgy sokkal több volt az erőszakkal, zsarolással beszervezett áldozat –rásütötték a bélyeget. Ők lettek az egyedüli bűnösök (a bűnbakképzés általános, jól bevált gyakorlata szerint), míg a többiekről – köztük a szigorúan titkos tisztekről – azóta is kevesebb szó esik. Erről a visszás gyakorlatról külön cikkekben, tanulmányokban kellene szólni – most teljesen szétfeszítené a történet keretét.
Sokat számított a III/III-as kitérő / Forrás: ÁBTL
Sokat számított a III/III-as kitérő – Az átvilágítás részlete / Forrás: ÁBTL
Lássuk inkább az említett III/III-as alezredes levelét„BM III/I-4. Osztály Vezetőjének! A II. Szovjet-Magyar Ifjusági és Barátság Fesztiválon részt vevő Hahn Péter ujságíróval kapcsolat létesítésben történt segítségnyújtásukat köszönjük. Az eligazitásnak megfelelően segítette munkánkat és ezzel nagyban hozzájárult a fesztivál sikeres lebonyolításához és az operatív biztosításhoz – írta Pálfy alezredes Budapest, 1977. augusztus 31.).
Az átvilágítás bizonyítéka - érdemes figyelni a mentegetésre: nem biztos, hogy tudta, hogy éppen a III/III-nak segít... / Forrás: ÁBTL
Az átvilágítás bizonyítéka – érdemes figyelni a mentegetésre: nem biztos, hogy tudta, hogy éppen a III/III-nak segít… / Forrás: ÁBTL

A HÍRSZERZÉS TANÁCSÁT KÉRTE MUNKAÜGYBEN

Sajnos nem tudjuk, hogy pontosan mivel segítette Hahn Péter a „lebonyolítást” és az „operatív biztosítást”, de ez a levél is árulkodik elkötelezettségéről. Az egyre szorossabbá vált kapcsolatra utal az a jelentés is, amelyet Ocskó György százados adott 1978 telén. Ocskó szerint Hahn Péter az állambiztonság tanácsát kérte munkahelyi terveivel kapcsolatban: „Felvetette, hogy jelenlegi munkahelye, beosztása nem kielégítő számára, s úgy érzi, többre hivatott. Pozitiv hozzáállására utal az a kiegészítő megjegyzése, hogy jelenlegi helyzetéből a hirszerzés nem sokat profitálhat, mivel nincsenek lehetőségei érdemleges feladatok vállalására. Ezért szeretne olyan pozicióba kerülni, amelyben mind a mi követelményeinket, mind pedig a saját igényeit megfelelő módon kielégítheti. Pillanatnyilag két lehetősége van munkahelyváltoztatásra. Az egyik aNépszabadság, a másik a Magyar Nemzet. Mindkét lapnál természetesen külpolitikai területen dolgozna. Kérdése volt: segítsünk dönteni, hogy melyik állást lenne célszerű elnyernie. Válaszomban elmondtam, hogy mindkét lap megfelelőnek látszik – jelentette Ocskó (Jelentés Budapest, 1978. február 13.).
Nem tudjuk, hogy végül melyik lapot választotta, valószínűleg maradt a Magyar Ifjúságnál, az öt évvel későbbi jelentés már politikai rovatvezetőként említi ugyanott. Most viszont térjünk még vissza 1978 tavaszára. Ocskó csak rövid ideig dolgozott Hahn Péter mellett, a századostól Szabó Béla őrnagy vette át, őt jelölték ki a társadalmi kapcsolat beszervezésére. A lépés előtt a gyakorlatnak megfelelően környezettanulmányt kértek Hahnról, elemezték családi hátterét, életvitelét. A jelölt átment a vizsgán, nem árt megemlíteni, hogy kik voltak az „adatszolgáltatók”: „Ligeti Béláné házfelügyelő, Tóth Sándorné takarítónő és Bauer Mária nyugdíjas” alkotta a „tájékoztató-triászt”.

KUBÁBAN IS BESEGÍTETT A HÍRSZERZÉSNEK

Láthattuk, hogy Hahn Péter a Szovjetunióban besegített a III/III-nak, 1978 nyarán már a III/I-9 osztály (dokumentációk, okmányok készítése) munkájábansegédkezett Kubában. Nem véletlenül dicsérte meg Dobos György százados: „1978 julius 25 és augusztus 8 között ideiglenes együttműködés céljábólátvettem a BM III/I-4 Osztály Orengo fn. jelöltjét. Az együttműködés célja a XI. VIT biztosításának elősegítése volt […] Orengo a feladatokat lehetőségeihez képest jól teljesítette. Többek között megszerzett és átadott egy olyan libiai propagandakönyvet és magnókazettát, amelyet az állambiztonsági csoport hasznosnak tartott és ennek alapján komoly operatív intézkedést hajtott végre […] Külön kiemelem, hogy komoly segítséget nyujtott az ujságíró kollektivába történő beilleszkedésbe és segítségével olyan személyeket ismertem meg, akik 5-6 nap után – az adott helyzetből következtetve az állambiztonsági munkámra –segítségüket ajánlották fel bámilyen állambiztonsági kérdésben. Ilyen személy volt: Fejér Péter újságíró az MTI-tól és Friedmann Endre fotós az MTI-tól – jelentette Dobos.
Házigazdák: Raul és Fidel Castro a VIT-en / Fotó: Theseatonpost.com
Házigazdák: Raul és Fidel Castro a VIT-en / Fotó: Theseatonpost.com

FRIEDMANN ENDRE IS FELAJÁNLKOZOTT?

Ha a hírszerzés vezetőinek korábban kétségei lettek volna Hahn Péter alkalmasságáról, kubai teljesítménye ismét alátámasztotta, hogy megérett a beszervezésre. Bár Dobos jelentése semmire sem bizonyíték, azért a két sajtómunkás említése mellett nem mehetünk el szó nélkül. „Fejér Péter újságíró”-ról semmi érdemlegeset nem találtunk, Friedmann Endre már jóval ismertebb (még ha nem is Robert Capa, akit ugyanezen a néven anyakönyveztek).Friedmann az MTI többszörösen díjazott fotósa (és örökös tudósítója). Ő fényképezte Farkas Bertalan űrhajós bajkonuri felkészülését, korábban pedig megörökíthette a vietnámi háború végét Saigonban, ami után elnyerte a szakma talán legrangosabb elismerését (World Press Photo-díj). Ez a fő témája a vele készített idei Magyar Nemzet interjúnak, ahol feleleveníti az emlékezetes napokat. S ez még nem minden, még korábban, 1968-ban fotósként ő kísérhette el prágai tavasz leverésében segédkező magyar csapatokat„Honvédelmi tudósítóként rendszeresen fényképezte a fegyveres testületek eseményeit, a polgári védelmi gyakorlatokat” – olvashatjuk a nyolcvanadik születésnapja kapcsán tavaly megjelent összefoglaló írásban. Csehszlovák bevonulás, vietnámi kaland, bajkonuri űrállomás, kubai VIT-találkozó – nem egy átlagos fényképész életútja. Pályaképét látva Dobos százados jelentése („segítségüket ajánlották fel bármilyen állambiztonság kérdésben”) érdekesen cseng.

MEGTISZTELTETÉSNEK” VETTE A BESZERVEZÉST

"Orengo" beszervezése / Forrás: ÁBTL
Orengo” beszervezése / Forrás: ÁBTL
A kubai útja után is megdicsért Hahn Pétert végül 1978 őszén szervezték be.„Jelentem, hogy 1978. október 26-én 18.00-tól 20.30-ig az Erzsébet étteremben végrehajtottam „ORENGO” fn. jelölt beszervezését […] kijelentette, tudatában van annak, hogy az állambiztonsági szervek munkája szükségszerű, politikai szempontból fontos […] Megtiszteltetésnek tekinti, hogy alkalmasnak tartjuk őt szervünkkel való együttműködésre. Köszönetét fejezte ki bizalmunkért. Megigérte, hogy mindent elkövet, hogy méltó legyen bizalmunkra […] Ezután tudomására hoztam, hogy a NATO elleni hirszerzés vonalán kivánjuk foglalkoztatni” – jelentette Szabó Béla (Jelentés Budapest, 1978. október 30.).
"Orengo" beszervezése (2.) / Forrás: ÁBTL
Orengo” beszervezése (2.) / Forrás: ÁBTL

BEN YABLONKI ISMÉT JELENTKEZETT

Az állományba vett „Orengo” 1979-ben meghívást kapott attól a Ben Yablonkitól, akit a titkos munkatárs szerint még amerikai ösztöndíja alatt állított rá a CIA. Jóváhagyást kért:. „Yablonki személye a CIA-hoz kötődése miatt számunkra érdekes. A meghivás elfogadásában ORENGO korábbi tevékenységének folytatására nyilik lehetőség. Kértem ORENGO-t küldjön levelet Yablonki-nak, tisztázza a programot és az ut anyagi kihatását. Ezenkivül tájékoztassa a meghivásról a KKI-t, illetve az Ösztöndij Tanácsot” – jelentette Szabó őrnagy (Jelentés Budapest, 1979. október 18.).
A meghívással kapcsolatban III/I-4-es osztály kikérte a III/I-2 osztály (külföldi elhárító szolgálat) véleményét. Az erre utaló levél „Orengo” kutatható munkadossziéjának utolsó irata: „1976-ban az Ann Arbor-ban 6 hónapig tartózkodó ORENGO segitségével megállapitottuk, hogy Yablonki a CIA embere és az ujságiró tanfolyam szervezésében az Amerikai Hirszerző Szolgálat érdekelt, a résztvevők körében tippkutatást és tanulmányozó munkát folytat. Kérem közöljék, osztályuk érdekelt-e abban, hogy ORENGO kiutazzék, operativ feladatokkal szándékoznak-e megbizni”.

KISLÁNYÁNAK KINÉZTE A BM ÓVODÁT

A Yablonki-féle invitálás utóéletéről nem tudunk semmit, a következő két év teljesen homályos, egészen addig, amíg 1981-ben „Orengo” családi kéréssel fordult a hivatalhoz: vegyék fel kislányát a lakása közelében található belügyi óvodába„Orengó fn. titkosmunkatársunk az 1981. április 28-án lefolytatott találkozón azzal a kéréssel fordult szervünkhöz, hogy segítsük leánya felvételét a lakása közelében lévő Bp. XII. Cinege utcai BM óvodába. Orengót 1978 óta titkosmunkatársi minőségben eredményesen foglalkoztatjuk a NATO elleni hírszerzés vonalán. Javaslom, hogy kérését operatív érdekből támogassuk és a BM I-4. /Üdültetési és Gyermekneveltetési / Osztály felé hivatalosan járjunk el” – írta Szabó őrnagy (Feljegyzés Budapest, 1981. április 28.). Sokat mondó, hogy az óvodai elhelyezés ügyében maga Bogye János vezérőrnagy, főcsoportfőnök-helyettes írt az Üdültetési és Gyermekneveltetési Osztály vezetőjének, Görög Imre ezredesnek… (Szegény Bogye elvtárstól éppen tavaly vonták meg a nyugdíjpótlékot – gyaníthatóan persze így sem panaszkodhat…)
Bogye elvtárs intézkedett (képünk illusztráció)
Bogye elvtárs intézkedett (képünk illusztráció)
A következő irat szerint (1981-től már csak a beszervezési dossziéjára hagyatkozhatunk) Hahn Péter 1983-ban már a Magyar Ifjúság politikai rovatvezetője (a jelentésben fogalmaztak így). E minőségében utazik egy koppenhágai konferenciára, ahol a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) és CENYC (a „nyugateurópai szocialista, szociáldemokrata pártok ifjusági és diákszervezeteinek nemzetközi fóruma”) vezetőit kell tanulmányoznia. A következő jelentés szerint (az előzőt és ezt is Wágner Nándor főhadnagy adta) Hahnak az utazások és az újságírás mellett még könyvírásra is maradt ideje:„Orengo elmondta: a közeljövőbe könyvet fog megjelentetni. Könyvében több a kémkedéssel összefüggő esetet dolgozott fel. A könyv lektorálását a BM egyik volt beosztottja – Havasi János – látta el… Lapjánál – ideiglenesen – ellátja a főszerkesztőhelyettesi tennivalókat is. A jövőt illetően azt tervezi, hogy a lap állandó tudósítójaként Moszkvába kivánja magát kihelyeztetni. A kihelyezés 4 éves időtartamu”. (Jelentés Budapest, 1983. október 14.)

ÁLLAMVÉDELMIS HÍRSZERZŐ VOLT A SZERZŐTÁRSA?

Hahn tehát Moszkvába készült, könyve valószínűleg megjelent. Egy bizonyos Hahn Péter szerzőtársával, Koppány Józseffel két kémtörténetes művet jegyzett: előbb az Égető tűzben (1984) – erről lehetett szó a jelentésben -, majd a Rókák a sakktáblán jelent meg (1986). Egyébként az említett Koppány a szerzője aKémek, hírszerzők, ügynökök című munkának is (a két közös könyv között jelent meg). Nem kizárt (sőt!), hogy Koppány azonos azzal az korábbi államvédelmis főhadnaggyal, aki az ötvenes évek elején a jugoszláv hírszerzés ellenében védte a hazát... Végül is ki(k) írt(ak) volna hitelesebben ezekről a témákról?
Hírszerzők a hírszerzésről / Forrás: Rukkola.hu
Hírszerzők a hírszerzésről / Forrás: Rukkola.hu
Hahn Péter a következő jelentés szerint nagyon is komolyan vette a moszkvai kiküldetést, ezért ismét a hírszerzés segítségét kérte: „Orengo elmondta, hogy egyes szerkesztőségi hiresztelések szerint a Magyar Ifjúság c. lap felmondja moszkvai tudósítói státuszát – jelentette Berényi Gábor hadnagy. – Segítségünket kérte annak tisztázásban, hogy a fenti információ igaz e, azaz, ha igaznak bizonyulna állásváltoztatási szándékának realizilásában miként számíthat ránk. Értesülése szerint a Magyar Televízióban a jelenleg folyó átszervezések kapcsán létre hoznak egy kisebb külpolitikai újságíró-team-et. Véleménye szerint az ilyen jellegű feladathoz képességei és előképzettsége folytán alkalmas lenne […] A találkozó befejeztével megigértem, hogy lehetőségeinkhez és az ő személye védelmének függvényében utána nézek mindkét őt érdeklő kérdésnek, és azok tisztázása után találkozunk”. (Jelentés Budapest, 1984. december 10. )
Interjú Moszkvában: a rendszerváltás után jelentős karriert befutó Csák Elemér moszkvai tudósító és Vértessy Sándor riporter faggat egy szovjet űrhajóst / Fotó: Fortepan.hu
Interjú Moszkvában: a rendszerváltás után jelentős karriert befutó Csák Elemér moszkvai tudósító és Vértessy Sándor riporter faggat egy szovjet űrhajóst / Fotó: Fortepan.hu
Az iratok ismerete nélkül nem tudjuk, mi történt a háttérben (nyomást gyakorolt-e az állambiztonság?), csupán az világos, hogy Hahn végül megnyugodhatott. A következő jelentés szerint elnyerte a moszkvai állást, ezzel együtt pedigáthelyezték a kémelhárításhoz. A III/II-12 osztályvezetőjének, Kázsmér Ferenc alezredesnek a III/I-3 (NSZK politikai, gazdasági hírszerzés) osztályvezetője, Kocsis Kálmán írta meg a döntést 1985. augusztus 14-én. „Kedves Kázsmér elvtárs! Tájékoztatom, hogy osztályunk Orengo fn. titkosmunkatársa a közeljövőben foglalja el állomáshelyét Moszkvában, mint a Magyar Ifjúság c. folyóirat állandó tudósítója. A vonatkozó parancs értelmében nevezetett illetékességből osztályuknak – a kihelyezés időtartamára – foglalkoztatásra átadjuk. Ne feledjük – eredetileg öt évről volt szó. Vagyis ha minden a tervezettek szerint történt, Hahn Péter Moszkvában maradt egészen a rendszerváltásig.
Átadták a titkos munkatársat / Forrás: ÁBTL
Átadták a titkos munkatársat / Forrás: ÁBTL

KIKERÜLT (HA KIKERÜLT) MOSZKVÁBA, A TÖBBI „NÉMA CSEND”

Hahn Péter munkájáról az ezzel a feladattal megbízott Dunai Gábor írt összefoglalót a kémelhárításnak („Operatív feladatait mindenkor a legjobb tudása szerint, magas szinvonalon és maradéktalanul teljesítette”), majd ugyanő 1985.október hetedikén lezárta „Orengo” beszervezési dossziéját. Eddig ismerjük a történetét, hogy Moszkvában mi történt, ma még nem tudjuk („Orengo” III/II-es aktája – ha létezik  – lenne a kulcs). Pusztán érdekesképp jegyezzük még meg, hogy Hahn Péter előtt (ha kikerült, mert az újságíróról még ennyi adatot sem lehet találni) Somfai Péter volt a Magyar Ifjúság moszkvai tudósítója, a Népszava publicistája éppen idén kapta meg a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) életműdíját. Somfai a MUOSZ oldalán megosztott életrajza szerint 1971-ben a Magyar Ifjúság belpolitikai rovatánál dolgozott, ezután lett 1980-ban a szerkesztőség berlini, majd moszkvai tudósítója. Az újságíró 1985-ben tért vissza Magyarországra, hogy a rendszerváltás után a Népszavánál ismét találkozhasson Hahn Péterrel, no meg a lebukása után csak még aktívabbá váltVárkonyi “Técsy” Tiborral. (Az, hogy Somfai Hahn Péterhez hasonló karriert futott be, természetesen semmire sem bizonyíték.)
Somfai Péter a Fal ellen! Már berlini tudósításként is a demokráciát védte / Montázs: PS
Somfai Péter a Fal ellen! Már berlini tudósításként is a demokráciát védte… / Montázs: PS

ORENGO” ÜGYÉT 2002-BEN NYOLCVAN ÉVRE TITKOSÍTOTTÁK

Bár “Orengo” múltja részben homályos, dossziéinak utóélete kimondottan érdekes – sokat elárul a nemzetbiztonsági gyakorlatról. A beszervezési dossziéban megtalálható utolsó iratok szerint az újságírót 2002-ben (röviddel a Medgyessy-kormány megalakulása után) átvilágították és ekkor vált fontossá az említett leningrádi III/III-as szál. A szokás szerint nehezen értelmezhető, nyakatekert jogi szövegben egyedül ezt a III/III-as kitérőt emelték ki, de még ezt a részt is “felpuhították”. „Mindazonáltal, az kétségtelenül megállapítható, hogy a BM III/III. Csoportfőnökséggel való kapcsolata nem lehetett szervezetszerű, ugyanis ebben az időszakban a hírszerzés még csupán társadalmi kapcsolatként foglalkoztatta” – fogalmaztak a jegyzőkönyvben (nagyvonalúan átlépve azon, hogy “társadalmi kapcsolatként” is komoly felderítést hajtott végre a CIA ellen). A jegyzőkönyv másolatát elküldték a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetbiztonsági Iroda vezetőjének, és ezzel együtt nyolcvan évre (igen, nyolcvan esztendőre), 2082-ig titkosítottak.
Finom mentegetés: "nem lehetett szervezetszerű" / Forrás: ÁBTL
Finom mentegetés: “nem lehetett szervezetszerű” / Forrás: ÁBTL
Néhány éve (egy újabb kormányváltás után) ezt a titkosítást feloldották, így – legalább részben – megismerhettük „Orengo” történetét. Azt tudjuk, hogy átvilágítása idején a Népszava lapszerkesztőjeként dolgozott, a lapot csak a kétezres évek végén hagyta ott – feltehetően nyugdíjazása után. Állambiztonsági története torzón és hiányosan is tanulságos. Vajon hány lelkes kádárista, hálózati kapcsolataival élő, esetleg visszaélő újságíró, tévés, rádiós védi a demokráciát a Magyar NépKöztársaságban?



Gavallér állambiztonságiak”, megtört kisgazdák – egy párt kivéreztetésének története


Mennyből a pokolba – ma is tanulságos a Független Kisgazdapárt története. Az FK(G)P az 1945-ös választást simán megnyerte, később leszalámizták, kivéreztették, felbomlasztották. Az állambiztonság mindent bevetett ’56 után: Pártay Tivadart és másokat beszerveztek, a hiteles figurákat eltávolították, lejáratták, elüldözték. S volt, aki még így is gavalléroknak nevezte az állambiztonsági fiúkat…


MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
1957 februárjában járunk, az ’56-os forradalmat és szabadságharcot a szovjet hadsereg segítségével leverték, majd elkezdődött a megtorlás. Több mint harmincezer embert letartóztattak, kétszázhuszonkilenc forradalmárt kivégeztek, de Kádár János még így is kevesellte a számukat. A jó Kádár megtorló gépezetével (Zinner Tibor kitűnő művét ismertetve) korábbi cikkeinkben (itt és itt) már foglalkoztunk, most azt vizsgáljuk meg, hogyan bomlasztotta az állambiztonság az ’56-os eseményekben jelentős szerepet játszott Független Kisgazdapártot. Cikkünk nem tér ki a párt történetére, arra, hogyan nyerte meg fölényesen a választást a második világháború után, majd miként szalámizták le a kommunisták (Szűcs László állambiztonsági iratokat idéző tanulmányát érdemes elolvasni). Inkább a bomlás, szétesés időszakával foglalkozunk, azzal a korszakkal, amely tele árulásokkal, beépített ügynökökkel. Utóbbiak közül kulcsszerep jutott Budai”-nak (vagy „Buday”-nak), azaz Pártay Tivadarnak. Ő előbb jelentett, majd „fellázadt” a hálózat ellen, végül 1988-ban az újjáalakult Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt elnöke lett (itt megnézhető egy vele készült tévés interjú). Különös történetével következő cikkünkben foglalkozunk, most térjünk vissza 1957 elejére.
1957, csendélet: Le az úszítókkal! - Dob utca - Erzsébet (Lenin) körút sarok / Fotó: Fortepan.hu
1957, csendélet: Le az úszítókkal! – Dob utca – Erzsébet (Lenin) körút sarok / Fotó: Fortepan.hu
 

KÜLÖNLEGES SZEREPET TÖLTÖTTEK BE 56-BAN

Arra, hogy miért tartotta kiemelten veszélyesnek a Kádár-rendszer a Független Kisgazdapártot, az állambiztonsági iratok adnak tökéletes választ. „A Független Kisgazdapárt jelentős politikai tevékenységet fejtett ki az ellenforradalom alatt. Vezető emberei /: B. Szabó István, Tildy (Zoltán – a szerk.): / jelentős szerepet játszottak a Nagy Imre kormány jobbratolódásában. A párton belül ebben az időben a szélső jobboldal került hatalomra. A becsületes szándéku politikusok nem tudták a befolyásukat érvényesíteni. Kovács Bélát könnyen befolyásolták akarrierista, jobboldali elemek, mint pl. Kővágó (József – a szerk.)Antall József,Bencsik (Gyula – a szerk.)Koszér (Nándor – a szerk.), stb., a pártban ezek uralták a helyzetet” (Összefoglaló jelentés a Független Kisgazdapárt jelenlegi tevékenységéről, 1957 február).
Operatív helyzetünk nem kielégítő / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Operatív helyzetünk nem kielégítő / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

KÖZEL 1400 „ELLENFORRADALMÁR” KISGAZDA

Egy jóval későbbi, már a hatvanas években készült jelentés közel ezernégyszáz „ellenforradalmi” kisgazdát említett: „Az 1956-os ellenforradalmi eseményekben a volt FKP jobbszárnyához tartozók – a többi volt polgári pártokhoz viszonyítva – alegaktivabban vettek részt. 1956 október 30-tól elsősorban Budapesten, de szinte minden jelentősebb városban elkezdték az FKP újjászervezését, illetve bekapcsolódtak a megalakult nemzeti bizottságok és bizottmányok tevékenységébe… Az ellenforradalmi Nagy Imre kormányban 3 államminiszteri tárcához jutottak.
Aktivitásuk mértékét mutatja, hogy országosan: párt-szervező tevék. fejtett ki 574 fő
Nemzeti Bizottmányban részt vett 250
Munkástanácsokban részt vett 51
Nemzetőrségben részt vett 32
Egyéb ellenforr. Tevékenységet fejtett ki 451
Összesen: 1368 fő. Ellenforradalmi tevékenységéért biróságaink 27 főt vontak felelősségre”. (Jelentés a volt Független Kisgazda Párt jobboldali elemei elhárítási vonal felülvizsgálatáról).
Pártay Tivadar: ügynök és áldozat? / Forrás: Nava.hu
Pártay Tivadar: ügynök és áldozat? / Forrás: Nava.hu

CSUPÁN HAT “ÉRTÉKES” ÜGYNÖKÜK VOLT AZ FKP-BEN

Még Szalai Sándor szociáldemokrata vezető lejáratásával kapcsolatban idézte fel Zinner Tibor jogtörténész (Lejáratás és bomlasztás címűdokumentumfilmünkben) Kádárék jelmondatát: Szocdemeket még egyszer perbe fogni nem lehet!”.  Ez az előírás talán a kisgazdákra is igaz volt. Akadt más megoldás: egy párt vagy csoport szétszabdalására, vezető tagjainak, híveinek megfélemlítésére, elkedvtelenítésére kiválóan alkalmas volt a bomlasztás módszere. Az 1957. július 30-án készült iratban (A Független Kisgazda Párt jobboldali elemeinek tevékenysége és célja) 18 oldalán át elemezték a pártot, részletesen leírva a szervezeten belüli csoportokat, a beépített ügynököket. „Az FKP vonalon az operatív helyzetünk nem kielégítő – ismerték be a jelentésben. – Bár ismerjük az egyes centrumokat, azonban azok tevékenységéről, céljaikról mély felderítési adataink nincsenek. Ez adódik abból, hogy ügynökségünk régi, dekonspirálódott. Jelentős új beszervezést nem hajtottunk végre… …Véleményünk szerint fő gyengeségünk a hálózat minőségéből fakad. A vonalon jelenleg összesen 16 ügynök dolgozik. Dekonspirálódott: 3 ügynök. Árulógyanus: 2 ügynök. Fokozatos beszervezés alatt: 2 fő. Gyenge hirszerző lehetőségekkel rendelkezik: 5 ügynök. Felhasználható,értékes munkát végez: 6 ügynök”. Rájuk hárult a munka nagy része: „Fel kell mérni az eddigieken tul, egészen részletesen a csoportosulásokat, baráti társaságokat és a közöttük felmerülő politikai, személyi ellentéteket és nézeteltéréseket.
Gyönge hálózat / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Gyönge hálózat / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

EGY KOMMUNISTÁT SE HAGYNAK ÉLETBEN”

Az állambiztonság egyik kisgazda célpontja a Hungária Kávéházban (a legendás Newyork) találkozó csoport volt: „Az ellenforradalom után, 1957 januártól ismét összejártak és számuk állandóan változott 8-tól 14-15 főig. A csoport tevékenységére jellemző volt, hogy tagjai munkahelyeiken, lakókörnyezetükben a bel- és külföldi rádiók adásait, valamint ujságok hireit megtárgyalták, értékelték … Pl. Czövek Jenő volt FKP képviselő 1957 május 20.-án a következőket mondta: „… a Kádár kormánynak nem szabad segítségére lenni. A helyzet minél jobban romlik, annál jobb. Állította, hogy a győri dolgozók azt várják, hogy ujból meginduljon a harc az országban s ha a szikra lángralobban, még olyan emberirtást nem látott a világ, mint amilyen itt lesz. Meggyőződése szerint egy kommunistát se hagynak életben” – írták a csoportról készült jelentésben 1959. április 30-án.
Egy kommunistás se hagynak életben / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Egy kommunistás se hagynak életben / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

HATOTT A RENDŐRSÉGI BESZÉLGETÉS

A csoport bomlasztására a korábban tett javaslat alapján 1958 december 30.-án került sor. A csoport tagjai közül 4 személyt hivtunk be a Vizsgálati Osztály épületébe” – olvashatjuk, majd az is kiderül, hogy Bencsik Gyuláról, Czövek Jenőről, Gritsch Ferencről és Idrányi Barnáról volt szó. Egyikük az ügynökük volt:„A bomlasztás céljából behivott 4 személlyel folytattunk beszélgetést, mely során szinte valamennyi – ügynökünk kivételével – tagadni próbálta azt a tényt, hogy a hungáriai csoport tagjai ellenséges hangnemben beszélik meg a bel- és külpolitikai híreket, eseményeket és azokból saját szempontjukból következtetéseket vonnak le… A behivott személyeket figyelmeztettük, hogy a jövőben tartózkodjanak a csoportosulásoktól, tartózkodjanak attól, hogy a kávéházi asztaltársaság égisze alatt ellenséges megnyilvánulásokat tegyenek… A csoport bomlasztását követő időben a csoport behivott tagjai adataink szerint komolyan vették a figyelmeztetést és megszűnt a Hungária kávéházi asztaltársaság. Czövek Jenő pl. Simonyi Sándornak és másoknak kijelentette, hogy nem megyek azoknak a piszkoknak a közelébe sem.
Levonták a megfelelő következtetéseket / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Levonták a megfelelő következtetéseket / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
(Végül az 1959. november 18-ai összefoglaló jelentésből derült ki, ki volt a négy ember közül a hálózat embere. Az iratban hosszan foglalkoztak Bencsik Gyulával és Czövek Jenővel, Gritsch Ferencet „jelentéktelen személyként” jellemezték, majd megjegyezték, hogy a negyedik volt az ügynökük (Idrányi Barna)).

MEGKÍMÉLTÉK, ÍGY KEVERTÉK GYANÚBA

Az állambiztonság ördögi hálót szőtt, a csoport(ok) vezető személyiségeit behívatták, velük együtt az egyik ügynököt is, hogy róla eltereljék a gyanút. Másokat pedig éppen azzal járattak le, hogy megúszta a rendőrségi zaklatást. „Alejáratás módszerét sikeresen alkalmaztuk Szemes József volt FKP képviselő, műbutorasztalos, a Hungária Kávéházban összejáró csoport egyik legaktivabb tagja ellen. Szemes régi kisgazda, aki főleg vagyona révén az FKP-n belül komoly tekintélyre tett szert. 1956 októberében az ujjászervezett FKP Zárda utcai központjában az Intéző Bizottság tagjává választották. Az ellenforradalom leverése után a Hungária Kávéházban történt összejöveteleken mindig „jólértesült” politikusként szerepelt. Ennek ellenére a csoportból történt kihallgatásokból és rendőri figyelmeztetésekből kihagytuk Szemes József személyét. Ez idő óta az asztaltársaság tagjai gyanakodnak Szemes személyéreés tartózkodnak vele szemben” – jelentette Orosz István őrnagy 1959. november 18-án a sikeres akcióról. A lejáratott politikus életrajza szerint végül visszaköltözött a falujába.
Buday (Pártay Tivadar) "szimpatikus" jellentése Szemes Józsefről / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Buday (Pártay Tivadar) “szimpatikus” jellentése Szemes Józsefről / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

IGAZI GAVALLÉROK EZEK AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI FIÚK

A rendőrségi zaklatás bevált, sőt, az állambiztonsági jelentések szerint az áldozatok – bármilyen furcsán hangzik – valamelyest még hálásak is voltak a visszafogott bánásmódért. Nem véletlenül – a módszerváltással szinte büszkélkedő jelentések szerint a hálózat szakemberei (akik amúgy nyilván a fizikai, lelki megalázás, kínzás professzorai voltak) kedvesen, visszafogottan bántak a kihallgatottakkal – a kitelepítések, bebörtönzések, kivégzések után ez igen hatásos pszichológiai fegyver lehetett. Mások mellett idősebb Antall József is dicsérte a „simább modort”: „az FKP körökben a bomlasztás módját pozitiven vitatták meg. Pl. Antall József volt FKP képviselő, ujjáépitési miniszter a bomlasztással kapcsolatban azt mondotta: „Mennyivel másabb azért most a politikai légkör, legalábbis a fenti irányitásban.” Elmondotta, hogy az utóbbi időben két olyan személy is felkereste, akiket behivtak a rendőrségre és figyelmeztették, hogy ne járjanak a Hungária kávéházi társaságba. Véleménye szerint „Rákosi ebből pert csinált volna, vagy szó nélkül lecsukatta volna őket”. A csoport egyik vezető tagja Bencsik Gyula, aki figyelmeztetve lett, a következőket mondta el a csoport tagjainak figyelmeztetéséről: „Szerinte nagyon udvarias formában közölték és igen gavallérok is voltak a társasággal szemben, mert egyszerűen csak internálhatták volna az egész társaságot… a bomlasztást pozitiven értékelik és több személy kijelentette, hogy tartózkodni kell minden csoportosulástól” – fogalmaztak az 1959. április 30-án készült jelentésben. Állambiztonság–FKP 2–0.
Még meg is köszönték a finom eljárást... /  Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Még meg is köszönték a finom eljárást… / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából

ID. ANTALL JÓZSEF „MEGMUTATTA SEGÍTŐKÉSZSÉGÉT”

A nyilván felettesei dicséretére vágyó Orosz István őrnagy Összefoglaló jelentésében (1959. november 18) szinte már kérkedik ezzel az „újítással” (nem hatott rá Bástya elvtárs „szerénysége”): „Eddig végzett munkánk eredményességét bizonyítják azok a hálózati jelentések, melyek egyes kisgazda személyek közeledéséről számoltak be. Ezek állásfoglalásainak megváltoztatásához részben hozzájárultak az állambiztonsági munkamegváltozott eszközei is. Ezt bizonyítja többek között Antall József volt FKP képviselő, újjáépítési miniszter jelenleg a volt kisgazdák egyik központi alakjának állásfoglalása is. Antallt a Péntek ügyben tanuként hallgattuk ki a Vizsgálati Osztály helységében. A kihallgatás során őszinte, nyílt légkör alakult ki, Antall megmutatta segitőkészségét. Elmondotta többek között a volt lengyel menekültekkel kapcsolatos akcióit és beszélt arról is, hogy a Lengyel Követség 1958-ban milyen kérdésben kereste meg, Antallt a kihallgatás után ellenőrzés alatt tartottuk. Megállapitottuk, hogy kihallgatásának tárgyát titokban tartotta és környezetében terjesztette, hogy a rendőrség megváltozott módszerei milyen jó benyomást tettek rá. A kihallgatás során Antall őszintén feltárta saját problémáit is, ami alapot adott volna a vele való további foglalkozásra is, azonban, mivel problémáit megoldani nem tudtuk, nem volt erkölcsi alapunk a tárgyalások folytatására. Utólag már lehetetlen megállapítani, hogy milyen problémái voltak Antall Józsefnek, melyeket a BM sem tudott megoldani. Mint ahogyan arra sem egyszerű válaszolni (főleg a később történtek fényében), hogy ki játszott kivel?

KICSI ANDRÁS” MÉLTÁNYOLTA A „KELLEMES” BESZERVEZÉST

Már az 1957-es értékelésből kitűnt, hogy a kisgazdák közé beépült hálózati csapatot tökéletlennek tartották. Orosz őrnagy 1959-es jelentése szerint viszont a kifinomult módszerek a beszervezésben is segítettek. „Kihallgatásoknál általában tartózkodtunk a lakosság felesleges zaklatásától – fogalmazott. – A rendelkezésünkre álló terhelő adatok alapján kihallgattuk és ügynöknek beszerveztük „Kicsi András” fedőnevű, az ügyvédi Kamarából kizárt ügyvédet, a FKP volt törvényhatósági bizottságának titkárát. „Kicsi” ellenséges tevékenységét külföldre küldött levelek útján követte el. Nyugaton élő bélyegcsere partnereinek gyalázkodó hangon írt a Szovjetunióról és nép demokráciánkat rágalmazó leveleket küldött… „Kicsi András” kihallgatása és beszervezése alatt méltányolta eljárásunkat. Mint tanult jogász, tisztában volt ellenséges tevékenysége jogi következményeinek… Tettét láthatóan őszintén megbánta és minden jóvátételrehajlandónak mutatkozott. Mint beszervezett és most már aktivan dolgozó ügynökünk gyakran visszatér első kihallgatásának kérdésére, amit mindigpozitivan értékel. Ez nagymértékben könnyiti az ügynök tartását, növeli hozzánk való ragaszkodását”. (Azért ez is abszurd: a beszervezett ügyvéd szívesen felemlengeti tartótisztjével beszervezését, amelyet pozitíven értékel).
"Kicsi András" beszervezése / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Kicsi András” beszervezése / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

A KELLEMES MODOR FELAJÁNLÁSOKHOZ VEZETETT?

Nem csupán „Kicsi András”-ra hatott a jó modor. „Hasonló eredményt értünk B. Szabó István volt FKP képviselő, államminiszter kihallgatásai során, akit még mind elítéltet hallgattunk ki a börtönben – írta Orosz őrnagy ugyanebben az iratban. – A többszöri kulturált kihallgatás és politikai beszélgetéseknek tudható be, hogy bizonyos kérdésekben még a velünk való együttműködést is elvállalta.Felajánlott szolgálatait eddig utasítás szerint nem vehettük igénybe”. Tegyük hozzá, hogy a korábbi államminisztert 1958-ban ítélték el koholt vádakkal1959 végén egyéni kegyelemmel szabadult Márianosztráról, nyugdíjazásáig fizikai munkásként dolgozott (Orosz jelentése 1959 novemberében készült).
B. Szabó István (jobbra) szabadulása után segédmunkásként dolgozott / Forrás: Tortenelemportal.hu
B. Szabó István (jobbra) szabadulása után segédmunkásként dolgozott / Forrás: Tortenelemportal.hu
Az őrnagy jelentése szerint más is próbálkozott: „Ugyancsak kihallgatás során felajánlotta szolgálatait Lupkovics György volt FKP képviselő. Az ő ügyét átadtuk a II/8 osztálynak, mivel még büntetését tölti”. Azt nem tudjuk, hogy mi lett a következménye a csak 1961-ben szabadult (az állítólagos ajánlat ugye 1959-ben történt) Lupkovics György lépésének (egyáltalán megtörtént-e), az 1990-ben rehabilitált politikus unokája, Lupkovics György jogtörténész a korszak ismert kutatója (itt olvasható cikkünk témáját is érintő doktori disszertációja, itt pedig egy vele készült interjú).
Felajánlották a szolgálataikat / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Felajánlották a szolgálataikat / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Egy 1962-ben készült összefoglaló jelentésben összesítették a kisgazdák „jobboldali vonala” ellen végrehajtott akciókat. Talán érdemes kiemelni néhány példát („FKP jobboldali elemeinek vonalán 1958-62-ben realizált ügyek”). Célkeresztbe került az„erősen szovjetellenes”, csongrádi „Totto-lotto társaság”„A csoportotbomlasztották. 1 személyt közbiztonsági őrizetbe helyeztek, 2 személyt rendőri felügyelet alá, 4 személyt rendőri figyelmezetésben részesítettek”. (1959). Ugyanez a sors várt a fővárosi „Astoria-csoportra”. „Budapesten az Astoria Kávéházban rendszeresen összejárt 8-10 volt jobboldali kisgazda. A csoport szervezeje Samu László volt, aki mint hangadó szerepelt… Samu Lászlót rendőri figyelmeztetésben részesítettük, utána a csoport felbomlott (1960). Persze voltak, akik sokkal rosszabbul jártak: „Borsodmegyében köztörvényes bűncselelményért és izgatásért őrizetbe vették Juhász József volt FKP képviselőt, akit a bíróság 4 évre itélt” (1960). Másra egy évet mértek:„Borsodmegyében köztörvényes bűncselekmény miatt őrizetbe vették és 1 évi börtönre ítélték Bencze Sámuel volt FKP pénztárost” (1960).

JOBB ÁLLÁS, MAGASABB NYUGDÍJ A „JÓ” KISGAZDÁKNAK

A kisgazdapárt bomlasztásánál nem csupán az árokásást, leválasztást, lejáratást, letartóztatást, beszervezést alkalmazták – jól bevált módszer volt ajutalmazás, a kiemelés is. Az 1959. december 12-én készült jelentés is rámutatott arra, hogyan „édesgették magukhoz” a kisgazdákat: „Ez év elejétől Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára ás Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója Pártunk jóváhagyásával foglalkozott néhány, a volt FKP arra érdemes tagjának erkölcsi és anyagi rehabilitálásával, illetve elhelyezésükkel a gazdasági és társadalmi életben. Határozatuk alapján jobb állásba jutottak, vagy elhelyezésük folyamatban van: – Mátéffy GézaRácz LajosFutó Dezső és Pártay Tivadar volt FKP képviselőknek. Nyugdijuk felemelésére hoztak határozatot: dr. Oltványi Imrevolt FKP képviselő és Nagy Bódog volt huszár alezredes ügyében”.

SOKAN KÖZELEDNÉNEK A HAZAFIAS NÉPFRONTHOZ

Ugyanebből a jelentésből az is kiviláglik, hogy a jutalmazás, befogadás sokakat inspirált a közeledésre: „Elhelyezésük kérdése pozítiv hatást váltott ki nemcsak az említett személyek esetében, hanem általában a volt FKP tagok soraiban. Míg korábban általában a kollaboráló volt FKP vezetők lejáratásra való törekvés volt tapasztalható, úgy ezen intézkedés után közeledés indult meg a funkcióban lévő volt FKP-tagok, különösen a Hazafias Népfrontba való bekapcsolódása irányában. Ez a jobboldali csoportok tövábbi szétesését, szélsőjobboldali elemek körében további személyi ellentétek kiéleződését eredményezte… A mérsékeltebb volt kisgazdák ugyanakkor közeledést mutatnak a kormány politikája felé. Egymásközötti beszélgetéseikben elismerően nyilatkoznak elért eredményeinkről és olyan személyek akik eddig visszahúzodtak, most maguk keresik milyen módon kapcsolódhatnának a politikai életbe. Ez tapasztalhatóAntall József esetében…”.
Dobi Istvánék átadják a Munka Érdemrendet - középen Aczél György - / Forrás: PIM.hu
Dobi Istvánék átadják a Munka Érdemrendet – középen Aczél György – / Forrás: PIM.hu
 

DOBI ISTVÁN – A „TÜLEKEDŐ KISGAZDÁK” PÉLDAKÉPE?

Ezekből a módszerekből is látszik, hogy az állambiztonság sikeresen alkalmazta a Magyar Kommunista Párt szalámi-taktikáját, elősegítette a különböző csoportok közötti és a csoportokon belüli ellentétek elmélyítését. Kimondott céljuk volt, hogy ne legyen mindenki által elfogadott vezetője (nem is lett) a kisgazdáknak, ha valaki túl népszerű lett, akkor külön akciót indítottak ellene, lejáratták, beszervezték, kiszorították. Persze volt, aki magát járatta le… Bár Dobi István már többször elárulta egykori párját, hivatalossá tett váltása biztosan sokaknak fájt – mégiscsak a legbefolyásosabb egykori kisgazda volt. „Bomlasztóan hatott a volt kisgazdákra Dobi István nyilvánosságra hozott kérése, melyben az MSZMP-be való felvételét kérte – írták erről a fent említett jelentésben. – Ez a hír az egcisztenciáért tülekedő kisgazdák körében élénk visszhangot keltett. A jobboldali elemek a kollaboráns polgári politikusokkal szembeni korábbi hangnemben tárgyaltak Dobi elvtárs személyéről, de nem tudtak magyarázatot találni elhatározására.”
Dobi lépésének élénk visszhangja / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Dobi lépésének élénk visszhangja / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

HATOTT A MÉTELY: MÁR NEM BÍZTAK EGYMÁSBAN

A bomlasztás hatását mutatja, hogy az évekkel később, 1966. szeptember 23-ánkészült jelentés már egy szétesett, frakciókra hullott csoportról számolt be. „A volt FKP. jobboldali elemeinek vonalán 1965 II. fele óta további bomlástapasztalható. A vonalon ellenőrzés alatt álló személyek elszigetelődésénekfolyamata meggyorsult. Az elszigetelődés legfeltűnőbben Pártay Tivadar, Csorba János, Antal (sic!) József, Futó Dezső és más magukat vezetőnek tartószemélyeknél tapasztalható… Néhány csoportot bomlasztottunk, több személyt rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítettünk, ill. másokat a Vizsgálati Osztály hivatalos helységében (így – a szerk.) jegyzőkönyvileg meghallgattunk… A meghallgatások eredménye nem csak abban mutatkozott meg, hogy több személy a vezetőktől levált, hanem abban is, hogy egymást gyanúsítják azzal, hogy szerveinkkel kapcsolatban állnak, így bizalom egymás iránt megrendült”.
Bomlasztás: megoldva / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Bomlasztás: megoldva / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

IDŐSEBB ANTALL JÓZSEF IS CÉLPONT LETT

Miután a párt gyakorlatilag szétesett, a hatvanas évektől készült iratokból egyértelművé válik az állambiztonsági váltás: már csak a vezető alakokkal foglalkoznak – az ő “elszigetelődésükkel”  büszkélkednek. Ekkor már a korábban egyezkedőnek jellemzett idősebb Antall is célkeresztbe került: „Dr. Antal (sic!)József F. dossziés személy, volt FKP miniszter széleskörü kapcsolatokkal rendelkezik a volt jobboldali polgári politikusok körében. Kapcsolatainak felderítése és ellenséges tevékenységének dokumentálása céljából az alábbi intézkedéseket teszem: a./ Ügynökség vonalán – továbbra is foglalkoztatom – „Erdősi „Vadász” és „Erdélyi” fn. Ügynököket b./ Lakásán egy alkalommal titkos kutatást tartok c./ Kapcsolataival történő találkozóit titkos fotózás és 3/e labda op. eszköz (hordozható magnetofon, az előírások szerint nem nevezhették „nevén” az iratokban – a szerk.) alkalmazásával dokumentálom d./Elszigetelésére és lejáratására külön intézkedési tervet készítek”.
"Buday" (Pártay Tivadar) korábbi jellemzése id. Antall Józsefről / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Buday” (Pártay Tivadar) korábbi jellemzése id. Antall Józsefről / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

1968-BAN „ÉLÉNKÜLNI” KEZDTEK A KISGAZDÁK

Ráadásul 1968-ban – leginkább a prágai tavasz hatására – ismét „mozgolódni” kezdtek a kisgazdák. Antall mellett Pártay Tivadar (ő ugye hosszú ideig „Budai” néven az állambiztonság ügynöke volt), Futó Dezső és Dr. Zeőke Pál is „kiemelt célponttá” vált: „Javaslom a volt FKP jobboldali politikusai között kialakultélénkülési folyamat megszakítását bomlasztás útján. Ellenőrzött adataink szerint a nemzetközi helyzet hatására néhány jobboldali volt politikus „elérkezettnek” látja az időt aktivabb tevékenységre… E vonalon különösen: Pártay Tivadar, Futó Dezső és Dr. Zeőke Pál ellenséges beállítottságu volt politikusok, budapesti lakosok kezdtek aktivabb tevékenységbe” – foglalták össze az 1968. május 30-án készült javaslatban.

IGAZSÁG, AGRESSZÍV FIGYELÉS, CSALÁDI ZSAROLÁS

A terv szerint Pártayt az igazsággal (kiszivárogtatják, hogy az ügynökük volt) akarták lejáratni, Futót pedig „agresszív külső figyelés” alá tervezték vonni, hogy aztán névtelen telefonálóként közöljék vele: „köszönje meg Tivadarnak”„Ezzel a két személyt egymással szembeállitjuk” – fogalmaztak. Dr. Zeőke Pált édesapján és a munkahelyén keresztül szerették volna megfogni (Zeőke a Turistaházak Kezelő Vállalat műszaki osztályának vezetője volt). „Hivatali vezetője jelenlétében elbeszélgetünk vele és közöljük, hogy tudomással bírunk lépéseiről, melyet nem tartunk helyesnek. Vidéki utjait – melyet hivatali gépkocsin tesz meg – ne használja fel „látogatásokra”.E kérdésben kérjük a vállalat vezetője ellenőrzésének szigorítását” – írták a tervben. A második lépés apja „megkeresése” volt. „Dr Zeőke Pál apját nemrég részesítettük rendőrhatósági figyelmezetésben, mert lakásán jobboldai beállítottságu személyekből álló csoportosulás jött létre. Idős Zeőke Pál a figyelmezetést komolyan vette és ténylegesen jó hatást ért el. Most ismételten behivatnánk a kerületi kapitányságra és felhívnánk a figyelmet fia nem kivánatos tevékenységére”.
Zeőke Pál Mindszenty Józseffel / Forrás: KPE.hu
Zeőke Pál Mindszenty Józseffel / Forrás: KPE.hu
 

MÁR IFJABB ANTALL IS VESZÉLYES VOLT

Az 1968. december 11-ei munkatervben már ifjabb Antall József egyre komolyabb szerepéről is beszámoltak: Kesergő” fn. személy (idősebb Antall az állambiztonsági jelentések szerint sokat panaszkodott méltatlan helyzetére, valószínűleg innen a név – a szerk.) „Történész” fn fiával az év tavasza óta aktivizálódott. Szerinte a belső politikai viszonyok tovább fognak liberalizálódni és ez időszerűvé teheti a többpárt rendszer megteremtését. Ennek érdekében a birtokában levő lengyel, francia és olasz menekültekkel kapcsolatos dokumentumokból cikksorozatokat akar megjelentetni, melyben saját személyét méltatja és a horthysta külügyminisztérium külpolitikáját dicséri. Tevékenységük dokumentálására és megakadályozása céljából az ügyben részletes összefoglaló jelentést és intézkedési tervet készítünk”.
"Kesergő" és "Történész" / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Kesergő” és “Történész” / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
 

BE AKARTÁK SZERVEZNI IFJABB ANTALL JÓZSEFET

Az egy évvel későbbi (1969-es) munkatervből az is kiderült, hogy nem elégedtek meg a fiatal Antall megfigyelésével, őt is be akarták szervezni. Részlet a munkatervből: „III. Hálózatépítés terén lévő feladatok. A hálózati munka javítása,  a frissités és a minőség javítása érdekében uj beszervezéseket hajtunk végre. 1./ A v. FKP jobboldali elemei vonalán 2 személy beszervezését tervezem – Kalmár Maron Ferenc /v. Kis Ujság-i ujságíró/ határidő: VII. 20. – ifj. dr. Antall József /v. FKP szervező/ határidő: XI. 15. felelős: Seres József őrgy.” Ez az irat már régóta ismert, és az sem véletlen, hogy nem lett belőle semmilyen botrány. A következő jelentésből ugyanis egyértelművé válik, hogy 1970-ben semmi sem lett az egészből. „Jelenleg is helytálló, hogy a folyamatos polarizáció – beilleszkedés, betegség, magas életkor, elhalálozás – következtében a ténylegesen aktív ellenséges személyek száma jelentősen leszűkűlt”. Ebben az iratban mindössze három személyt neveztek „aktívan veszélyesnek”: a volt ügynököt, Pártay Tivadart, Futó Dezsőt és ifjabb Antall Józsefet. Utóbbit akaratlanul is felmentették a gyanú alól, hiszen azt írták: az ügynökség vonatkozásában „uj beszervezés, kizárás vagy átadás nem volt.
Antall József a célkeresztben / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Antall József a célkeresztben / Az ABTL iratának másolata a Hamvas Intézet archívumából
Tény, hogy a hetvenes években már nem igazán tartották veszélyesnek aszétszakadt, megtört kisgazdapártot, amelynek legismertebb, általánosan elfogadott alakjai már meghaltak, megöregedtek. Az 1972. január 11-én készült jelentésben azt írták: „sem kül, sem belföldi irányító központtal nem rendelkeznek és nincs utánpótlási bázisuk sem”. A bomlasztás tökéletesen sikerült. Az 1945-ben választást nyert, az 1956-os eseményekben kulcsszerepet játszott párt az 1990-es választáson mindössze 11,74 százalékot ért el. Ifjabb Antall József még a voksolás előtt „átigazolt” az MDF-hez, a kilencvenes években pedig megkezdődött a párt lejtmenete. Tény, hogy Torgyán Józsefékre még az állambiztonság is büszke lehetne – a 2010-ben megszerzett 381 szavazat nem kíván, nem tűr jelzőket.
A cikkhez az ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1 és az ÁBTL 3. 1. 5. O-14820/1a Független Kisgazdapárt című iratok másolatait használtuk.
hamvas



Gyurcsán(y) és a nagy román hadjárat – állambiztonsági jelentések 1989 februárjából



Történelmi időket élt az ország 1989 telén. A III/III-as Csoportfőnökség heti jelentésében felbukkan a vitaestre készülő Gyurcsán(y) Ferenc, valamint a román megszállást vizionáló Morvai Ferenc neve. Annak is tanúi lehetünk, ahogyan Bajnai Gordonék megalapítják az Unió a Demokratikus Szocializmusért nevű szervezet, amelyet néhány hónappal később meg is szüntetnek. Az ország a változásra, az MSZMP a túlélésre készült.


MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
1989 februárjának első hetében járunk. A formálódó ellenzék, a hosszú évtizedek után ismét sebezhetőnek, legyőzhetőnek tűnő állampárt (az MSZMP) és a Belügyminisztérium III/III-as Csoportfőnöksége is nagy erőkkel készült március 15-ére, hogy legalább az eseményeket irányítsák, ha már az ünnepséget nem tudták megakadályozni. Bár egy évvel azelőtt már újra tízezrek gyűl(het)tek össze Budapesten, 1989 tavaszán százezreket vártak az utcákra – be is jött a számítás. Óriási, állambiztonsági szempontból ijesztő tömeg rémképe lebegett a munkatársak előtt, s ekkora már az is kiderült – részben éppen ezekből a jelentésekből –, hogy az ellenzék nem kért a közös ünneplésből. Hiába erőltette az MSZMP, hiába dolgoztak ezen (is) a hálózat mindenhová beszivárgó emberei. A III/III-as Csoportfőnökség huszonnyolc oldalas “tájékoztató jelentéséből” szemezgettünk, amelyre a Hamvas Intézet archívumában leltünk rá.
A Batthyány örökmécsesnél tartott megemlékezés / Fotó: Fortepan.hu
A Batthyány örökmécsesnél tartott megemlékezés / Fotó: Fortepan.hu

ÁLLAMBIZTONSÁGI FÉLELEM: AKÁR A KORDONT IS ÁTTÖRHETIK

Az alternatív szervezetekről nyert információk szerint egyre nyilvánvalóbbá válik, nem kívánnak részt venni a „hivatalos”, az MSZMP és a KISZ által szervezett megemlékezéseken, azoktól mind a főváros mind tekintetében elhatárolják magukat” – fogalmaztak a belügyminisztériumi jelentés első oldalán. Önmagában már ez is kellemetlen fejlemény volt (a megújuló, hibáit belátó, önkritikát gyakorló MSZMP illúzióját erősítette volna ez a közösködés), hát még az ellenzéki szervezetek között formálódó összefogás. „Több vidéki városban tárgyalások folynak az alternatívok között, közös demonstrációra” – írták ezzel kapcsolatban a jelentésben, amelynek bevezető szakasza végén a március tizenötödikei ünnep esetleges „eldurvulására” utaltak: „információk keletkeztek arról, hogy szélsőséges csoportok egyes tagjai a fővárosban az ünnepségek korlátozása esetén a kordonok áttörését is megkísérlik” – olvashatjuk.

GYURCSÁN(Y) FERENC ÉRTÉKEKRŐL, JÖVŐKÉPRŐL

Voltak, akik ’89 februárján biztosan biztosan nem az ünnepségre vagy kordonok áttörésére készültek. Inkább távlati terveik voltak. Az összefoglaló jelentés 11. oldalán felbukkant egy később nagyon is ismerté vált név, jellemző, hogy ekkor még elírták a BM munkatársai. „1989. február 7-én 19.00 órai kezdettel a Janus Pannonius Tudományegyetemen „helyzetelemzés, értékek, jövőkép” címmel vitaestet rendeznek. A vitaesten – többek között – részt vesznek: Gyurcsán (így – a szerk.) Ferenc a KISZ KB titkára, Deutsch Tamás a budapesti FIDESZ ideiglenes választmányának tagja, valamint Molnár János pécsi református katolikus pap is”. (Néha azért jó lenne visszamenni az időben. Ki ne szeretné meghallgatni, hogy mit mondott a fiatal Gyurcsány az értékekről és a jövőképről? Néhány hónappal később (1989 júniusán) tett szónoklatát legalább megőrizte az utókor(vagyis a NAVA archívuma). „A reformer nem menekül. A reformer szembenéz”– mondta a későbbi miniszterelnök 1989 nyarán, miután lemondott a KISZ-utódszervezet Demisz alelnöki posztjáról, és belevágott az Új Nemzedékbe).
A reformer nem menekül / Forrás: Nava.hu
A reformer nem menekül / Forrás: Nava.hu

MEGALAKULT A MÁTYÁSFÖLDI NEMZETI SZOCIALISTA PÁRT!

Persze nem csupán a fiatal Gyurcsány Ferenc fáradozott a haza fényre derítésén. A jelentésben olvasható egy teljesen ismeretlen név. A BRFK szerint ’89 elején egy bizonyos „Gassz Ferenc (Bp. 1969. 04. 08. Szabó Irén) B., XVI. Enikő u. 1. I/6. szám alatti lakos 7 társával együtt – titokban – Nemzeti Szocialista Pártotszervez”, azaz szervezett. Utólag hozzátehetjük: nem jutottak messzire (a párt nevéből ítélve – szerencsére).

MAGYAROK, KALASNYIKOVOT VEGYETEK! ÁRA: 5000 FT

A kivonuló szovjet katonák nyilván közönyösen nézték a politikai helyezkedést, jó kereskedő módjára inkább végkiárusítást tartottak. Szó szerint: „A szentlőrinci MSZMP titkárát megkeresték és bejelentették, hogy a dombóvári szovjet alakulat katonái – akik rövidesen elhagyják az országot – a személyes tárgyaik és egyéb felszerelésük (pl. ruha, benzin) vonatkozásában kiárusítást folytatnak. Volt olyan, aki a géppisztolyát 5.000 Ft-ért árulta”Azóta sem derült kihányan vettek Kalasnyikovot, a szerző egyik volt kollégája büszkén mesélte, hogy az ő pincéjében több is található.
Ruszkik, haza / Fotó: Fortepan.hu
Ruszkik, haza / Fotó: Fortepan.hu

ROMÁNIA ELFOGLALJA EGÉSZ MAGYARORSZÁGOT

Voltak, akik szerint szükség volt ezekre a fegyverekre. Rémhírkeltőkből – ésmegélhetési rettegőkből – 1989-ben sem szenvedtünk hiányt. Valószínűleg előbbiek közé sorolható a jelentés 13. oldalán szereplő Morvai Ferenc. A vállalkozó-politikus (aki a rendszerváltás után az FKGP színeiben egyéni mandátumot szerzett, idei bejelentése szerint pedig megtalálta és birtokolja Petőfi Sándor koponyáját…) román támadástól tartott. „1989. február 3-án a miskolci KIOSZ Székházban az MDF vállalkozási fórumot rendezett, amelyen kb. 150 fő vett részt, közöttük Morvai Ferenc. Morvai a hozzászólásában kifejtette, hogy az USA-ból kapott egy térképet, amely a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonulását követő Romániát ábrázolja, amikor a Tisza Románia középén fog áthúzódni. Arra számítanak, hogy Románia elfoglalja egész Magyarországot”. Morvai a jelentés szerint fel akart készülni a háborúra: „Javasolta 4-5 hónapi élelem beszerzését, mivel a közeljövőben nagy csetepaté várható”. Bár a Petőfi-kutatásra – állítása szerint – sok milliót költő Morvai Ferenc nem bizonyult jó jósnak, érdemes elolvasni ezt a vele készült, igen szórakoztató mélyinterjút.
Egyszer már eljutottak Budapestig... / Fotó: Wikipédia
Egyszer már eljutottak Budapestig… / Fotó: Wikipédia

BAJNAI: SZÓ SINCS VAGYONÁTMENTÉSRŐL!

A gyurcsán(y)i vitaestből is láthattuk, hogy az ifjúkommunisták nem a háborúra, inkább a túlélésre készültek. Újabb – az iratban meg nem nevezett – ismerősre bukkantunk a jelentés 18. oldalán: Bajnai Gordonra„Információ szerint szervezés alatt áll egy „Unió a Demokratikus Szocializmusért” nevű ifjúsági politikai szervezet, amely (nem tisztázott) célja az MSZMP politikai célkitűzéseivel való egyetértés. Az Egri Tanítóképző Főiskola KISZ Bizottsága nyilvánosságra fogja hozni az Unió programját. Öt hallgató belépését követően már (ez ügyben fórumot fognak tartani február 8-án) a jelentést cím, személyi szám feltüntetésével meg kell küldeni a KISZ KB-nak. A főiskolán a KISZ működése már amúgy is formális”.
Nem tartaná szimpatikusnak / Forrás: Nava.hu
Nem tartaná szimpatikusnak / Forrás: Nava.hu
Később kiderült, hogy a hamar kiszenvedett Unió ügyvivője Bajnai Gordon – ki más? – volt, a KISZ-utód Demisz „megreformálására” született szervezet (lásd még: Gyurcsány Új Nemzedéke) még 1989-ben megszűnt. Érdemes megnézni a fiatal, bajuszos Bajnaival készült 89-es interjút, amit a szervezet megszűnésekor készítettek. Arra a kérdésre, hogy mit csinálnak a KISZ-vagyonból kapott„legalább másfél-kétmillió forinttal”, esetleg „átmentik-e az értékeket”, Bajnai természetesen nemmel felelt. „Nem, semmiképpen, nem tartanám szimpatikusnak – mondta. Állítása szerint azt tervezték, hogy inkább létrehoznak egy alapítványt, amiből minden hallgató alanyilag profitál, mindenféle “ideológiai megkötöttség nélkül“. Igazán szép, reformer gondolat! (Lábjegyzet: Az ügyészség tavaly indított pert a Demisz megszüntetéséért, a gyanú szerint a mintegy hárommilliárd forintos KISZ-vagyon törvénytelenül “szállt” a szervezetre, hiszen elnöke elismerte: a Demisz nem jogutódja a KISZ-nek. Még szerencse, hogy legalább a megreformálása jól sikerült).
A jelentéseket olvasva felemás érzései lehetnek az olvasónak. A nagy reformerekből miniszterelnökök lettek, de legalább a román megszállás elmaradt. Cikkünk második részében bemutatjuk, hogyan vált Pozsgay Imre ’89 februárjában a rendszerváltás rocksztárjává.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése