2016. szeptember 12., hétfő

Cionista Zsidó bűnözők





Cionista Zsidó bűnözők



Kamuparádé avagy a szeptember 11-i 

események háttere


2001. szeptember 11-én a világ szinte élő adásban nézhette végig a World Trade Center ikertornyai ellen véghezvitt támadást majd azok leomlását. Ezzel párhuzamosan értesülhettünk további két repülőgép történetéről, melyek közül egy a Pentagon épületébe csapódott, míg a másik az utasok bátorságának köszönhetően ártalmatlanul zuhant le egy ritkán lakott területen.

A döbbenet csendjét a felháborodás és a bosszú hangjai váltották fel, majd az Amerikai Egyesült Államok két háborút is indított. Az elsőt Afganisztán, a másodikat Irak ellen, s úgy tűnik, hamarosan újabb harcok is indulnak Irán és/vagy Szíria ellen. Ezek mind a szeptember 11-i események egyenes következményei.

De néhány figyelmes ember, akiknek rossz szokásuk, hogy észreveszik a gyanús dolgokat és szóvá is teszik ezeket igazságot követelve, már a merénylet után néhány nappal hallatta hangját. Azóta pedig ezek a gyanús jelek egyre csak szaporodnak. A teljesség igénye nélkül néhányat itt bemutatunk.

Az olvasó feladata lesz az, hogy eldöntse, mennyire helytállóak ezek a gyanúk és valóban az történt-e 2001. szeptember 11-én, amit az országok vezetői elmondtak nekünk, vagy a világ egyik legnagyobb megtévesztő showműsorának rászedett áldozatai vagyunk, melynek egyenes folytatása volt az afganisztáni és a II. iraki háború.

Lássuk a gyanús elemeket:
Furcsaságok szeptember 11. előtt
Egy különös bérlet és biztosítás

2001. július 23-án bérlőt cserélt a WTC komplexum, az új bérlő egy Larry Silverstein nevű vállalkozó. Ezután egy 3,5 milliárd dollár értékű biztosítást kötöttek az épületekre, mely egy új elemet tartalmazott: terrortámadás esetére szóló biztosítást. Ez a biztosítás a megkötésétől számított 48. napon már aktuálissá is vált
Egy érdekes kinevezésA támadás előtti napokban kapott egy új biztonsági igazgatót a WTC, aki történetesen az FBI azon részlegén dolgozott korábban, amely Oszama bin Laden tevékenységét figyelte. John O'Neil vizsgálta ki az Al-Kaidának tulajdonított korábbi merényleteket, de amikor eredményeket mutatott volna fel, "fentről" állították le, majd hazahívták. O'Neil néhány nappal a támadás előtt vette át a WTC biztonsági szolgálatának vezetését. A tornyok összeomlásakor életét vesztette.
Tőzsdei spekulációk

Néhány nappal a támadás előtt érdekes tőzsdei spekulációk indultak útjukra. A WTC-ben irodát bérlő vállalatok, a WTC biztosítói és azon két légitársaság (UA - United Airlines és AA - American Airlines) részvényei ellen irányuló spekulációra fel kellett volna figyelni. Ezen cégek részvényforgalma megtöbbszöröződött (akár a szokásos forgalom 10-15-szeresére). Ennek hátterében az a spekuláció állt, miszerint a cégek részvényeinek értéke néhány napon belül jelentősen esni fog. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevű úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévő igazgatója (lásd pl. 
itt  vagy itt), aki számos nagy pénzintézetben rendelkezik jelentős érdekeltségekkel.
Szervezési nehézségek

Egy összehangolt akció, melyet lehetetlen külföldről koordinálni. 1 órán belül 4 nagy hatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magasszintű komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldről létrehozni. Minden biztonsági rendszert ki kellett játszani, s mindazt úgy, hogy semelyik ország titkosszolgálata ne szerezzen róla tudomást; s ez gyakorlatilag ma már képtelenség, azaz lehetetlen (műholdas megfigyelés, telefon-internet kommunikáció megfigyelése), főleg, ha a szervezést egy arab országból vagy Afganisztánból irányították volna.
Alkalmatlan pilóták

Mint azt hivatalosan állítják, a géptérítők mindenféle gyorstalpalókon és könyvekből tanultak repülni. A nagy méretű és nagy sebességű utasszállítókkal való repülés hatalmas tudást és gyakorlatot követel, főleg a célpont precíz eltalálása végett. Ehhez képest azon oktatók, akinél az állítólagos terroristák tanultak, úgy nyilatkoztak, hogy az arab pilótajelöltek angol nyelvtudása és egyéb képességeik egy kisméretű Cessna vezetésére is alkalmatlanná tette őket, nem beszélve a nagy utasszállítókról.
Ennek ellenére a leírások és videofelvételek szerint mindegyik eltérített gép olyan manővereket hajtott végre, melyek gyakorlott pilótáknak is becsületére váltak volna.
Körözött terroristák nevei az utaslistán

Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak, köztük az FBI által is keresett terroristák neveit, mint Atta, Alomari, stb. Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Sőt, a támadás előtt a saját hitelkártyájukkal fizettek és éltek vidáman, lejárt ideiglenes vízummal. Többet közülük köröztek! És senki nem vett észre semmit...
A merénylet anomáliái
Szokatlanul üres célpontok

Többen rámutattak, hogy a merénylőknek nem lehetett célja, hogy minél több embert öljenek meg. A két gép ráadásul azokon a szinteken csapódott be, ahol többnyire üres irodák álltak, hiszen a tornyok felső szintjeinek ebben az időben nem volt bérlője!

A WTC tornyokban egy átlagos napon több mint 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsőbb vezetők sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal később újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09.-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülőgépeken lévőket személyzettel, valamint a 300 tűzoltót.

Ez "csak" 1200 személy TORNYONKÉNT. Ez így is borzasztó, de akkor is marad a TABU kérdés: Hol voltak a többiek???

Rögtön egy másik tabukérdést vet fel az első kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fő célpontjai. Ezen körök hány magas rangú vezetője vált a merényletek szerencsétlen áldozatává?

A Pentagon esetében is az az épületszárny károsodott, amely éppen tatarozás alatt állt és nem is tartózkodtak benne.
Szokatlanul üres repülőgépek

Járat AA 077: 289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres)
Járat AA 011: 351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres)
Járat UA 175: 351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres)
Járat UA 093: 289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres)

Az American Airlines (AA) és a United Airlines(UA) mindig ilyen kevés utassal repül? Mert akkor rég tönkrementek volna. Éppen ezért, ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják, mert egy légitársaság sem engedheti meg magának félig teli gépek üzemeltetését. Főleg ebben az esetben, mert az utak különösen hosszúak voltak (a Keleti parttól Kaliforniáig), s ilyen utaknál a nem gazdaságos utasszám igen magas veszteséget jelent. Egyébként pedig normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% -a üres.

Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! (
www.eirna.com)
A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségből, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetőket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton, ahol az utasok védekeztek, s ezáltal a gép idő előtt le is zuhant.

Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülők, hosszú távú járatként, kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas anyagi veszteséggel jár?
A filmfelvételek avagy a hipergyors média

A CNN-nek voltak saját irodái a WTC-ben, ezt a CNN többször megerősítette non-stop híradásai közben. A CNN azonban soha nem jelentette, hogy bárki meghalt volna munkatársai közül a WTC porig rombolt épületeiben. A CNN és vezetője, Walter Issacson olyan gyorsan ott volt az esemény helyszínén, hogy a második becsapódást már élőben közvetítette.

Később bemutattak egy felvételt az első becsapódásról, melyet véletlenül egy amatőr készített. Állítólag hallotta a közeledő gép hangját, és elkezdett filmezni. A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, rá se keres, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az első gép, ahova néz a kamera.

Melyik amatőr lenne képes egy repülő hangjára így reagálni, majd találó előrelátással a megfelelő toronyra irányítani a kamerát?
A tornyok váratlan és megmagyarázhatatlan összeomlása

A szeptember 11-i események legnagyobb hatású eleme a WTC tornyainak összeomlása. De sokak szerint ennek NEM lett volna szabad megtörténnie, a gépek becsapódása NEM indokolta a dolgok ilyen irányú alakulását. Ugyanis:

1. Az épületek tervezésénél figyelembe vették a 737-es Boeing karakterű gépek becsapódása okozta hatásokat. A szeptember 11-én becsapódott 767-es típus valamivel nehezebb, de méreteiben közel azonos géptípus. Így elméletileg nem omolhatott volna össze egyik torony sem.
2. Az északi toronyba csapódó repülőgép (8:46-kor) üzemanyaga begyulladt, de mindössze 17 perc múlva már gyakorlatilag el is oltották, csak kisebb tűzfészkek voltak az érintett emeleteken. Ehhez képest másfél óra múlva, 10 óra 28 perckor omlott le az épület, ami nehezen indokolható.
3. Kétségessé teszi a történetet az a tény, hogy a kerozin égési hőmérséklete mindössze 375 Celsius fok. Az épület acéltartóinak meglágyulásához több mint 800, megolvadásukhoz mintegy 1300 fok kell, amit kerozin égésével nem lehet elérni!
4. A tűzoltóság szakemberei, akik szakértőnek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról győződve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben. Azóta bebizonyosodott, hogy az első tűzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78. emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyikőjük sem tudósított 1300°C forróságú tűzről és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekről sem, amit az is bizonyít, hogy erősítést kértek. Pár perccel később a torony leomlott!
5. A déli toronyba 9.03-kor csapódott be a repülő. Az ütközés koránt sem volt olyan súlyos, mint az északi toronynál, ugyanis a felvételek szerint a gép nagy része leszakadt a becsapódáskor, többek között nagyobb mennyiségű kerozin sem juthatott az épületen belülre, mert az üzemanyag nagy része egy hatalmas tűzgömb formájában a szabadban égett el. A 236 külső oszlopból alig 40 sérülhetett komolyabban, a 47 központi tartóból is 4-5 károsodhatott nagyobb mértékben. Ezt a károsodást ki kellett volna állnia az épületnek.
6. Sok szakértőnek az épületek összeomlásának felvétele a házbontásoknál alkalmazott precíziós robbantást juttatta eszébe. Mindkét épület példaszerű pontossággal saját függőleges tengelye mentén omlott össze. Nehéz elképzelni, hogy a két aszimmetrikus terhelést okozó becsapódás, melyek egymástól is erősen eltérő terhelést jelentettek, szinte hajszálpontosan ugyanolyan módon döntötték romba a két épületet.
7. Belső robbanásra utal az a jel, hogy az összeomláskor az épülettől oldalra nagy ívben repültek jelentős méretű épületrészek. Ezt a hivatalos "rakott-palacsinta" verzió nem magyarázza.
A tanúk robbanásokról beszélnek

Több túlélő, akik ki tudtak menekülni az épületekből, egymástól függetlenül, élő TV-interjúkban számoltak be robbanásokról. Pl. Steve Evans is, aki a BBC-nek így nyilatkozott: 
"Történt egy robbanás. Nem gondoltam, hogy ez egy robbanás volt, de a torony teljes alapzata megremegett! És akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás.
Döbbenetes, hogy ez a robbanás, a robbanások sorozata ilyen pusztítást végzett.”
Egy színesbőrű üzletember, aki teljesen porosan rohant ki a WTC-ből, a következőket mondta a dán DR-TV1-nek: 
"A nyolcadik emeleten egy hatalmas robbanás letaszított a lábamról."
A német Sat1 csatorna szintén élőben mutatott embereket, akik a tornyokból menekültek kifelé. Egyiküket, Tom Canabant azonban még interjú közben, bekapcsolt kamera előtt állított meg két FBI ügynök, majd elvezették.
Azonban több tűzoltó is hallotta a robbanásokat. Louie Cacchiolo, szintén tűzoltó, a következőket nyilatkozta a People magazinnak: 
"Az embereimet felvittem lifttel a 24. emeletre, hogy evakuáljuk az ott lévő irodai dolgozókat. Amikor utoljára jöttünk lefelé, egy bomba robbant."
Valóban mindkét torony precízen zuhant önmagára, csak port és romokat hagyva maga után. Robbantási szakértők szerint magasfokú precizitás kellett volna ahhoz, hogy a tornyok ilyen szabályosan omoljanak össze.
Egy igen tekintélyes robbantási szakértő rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértő, Van Romero az Újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt.
Biztonsági anomáliák a Pentagonnál

8.45-kor csapódott az első gép a WTC első tornyába, 9.03-kor a második. 9.30-kor Bush már háborúról beszél Amerika ellen. Mégis, 9.47-kor, egy órával az első merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülőgép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az előírt légifolyosóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági erőknél, legkésőbb 9.03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve.
A Pentagon körüli anomáliák száma igen magas, ezért erről külön is olvashatnak a “Vadászat a Boeingre” című részben.
Kétes eltérítés

Megegyezés alapján, ha a gépet eltérítik, a pilótáknak egy négyjegyű kódot kell leadni a légi irányításnak, akik ebből tudják, hogy baj van. De a négy eltérített gép közül egyik sem adta le a vészjelet, csak a gép adatait sugárzó adókat kapcsolták ki hirtelen.
Máig kérdéses, hogy lehetett eltéríteni komolyabb fegyverek nélkül a gépeket, hiszen a terroristák fémből készült fegyvereket (lőfegyverek, komolyabb kések) nem tudtak átvinni utasként az ellenőrzéseken. A hivatalos verzióban szereplő műanyag kések és doboznyitó schnitzerek ellen pedig nem olyan nehéz védekezni, ezekkel nem lehet sakkban tartani egy repülőgépnyi utast és személyzetet!
Hol volt a légierő?

Az USA keleti partján a városok egyetlen megapolisszá olvadnak össze. Katonai védelmükről számos légibázis gondoskodik ahol a legmodernebb F-15 és F-16 típusú elfogó vadászok állomásoznak. Ezeknek a gépeknek a riadótól számítva 1 percen belül a levegőben kell lenniük és gyakorlatilag bármelyik eltérített gépet 3 percen belül képesek lettek volna elfogni, és szükség esetén még a célpontok előtt kilőni. Hol voltak ezek a gépek, amikor a légiirányítás elveszítette ezeket a gépeket, és bejelentette a hadseregnek az eltérítéseket?!
Telefonhívások a repülőkről

Az eltérített gépekről állítólag igen nagy telefonforgalmat bonyolítottak az utasok. Hogy ezt az állítólagos terroristák hogyan engedték, kérdéseket vet fel, de van egy nagyon érdekes műszaki jellegű probléma is: egy 800 km/h sebességgel közlekedő repülőgép olyan gyorsan lép át egyik adótorony körzetéből a másikba, hogy a mobiltelefonok nem képesek ezzel lépést tartani. Ráadásul a telefonok 7-800 méteres magasságban elveszítik a kapcsolatot. Ennek ismeretében igen érdekesnek tűnik, hogyan adhattak az utasok csaknem élő közvetítést az eltérített gépen uralkodó állapotokról.
Az 5., 6., 7. számú torony története

A WTC elleni támadás során a komplexum több épülete is kigyulladt. Az 5. és 6. számú épület teljesen kiégett, de statikailag stabil maradt és nem omlott össze. Ezzel szemben a 7. torony az ikertornyokhoz hasonló precizitással roskadt magába. Történt ez annak ellenére, hogy semmi nem indokolta ezt.
Ifjabb Goerge Bush nyilatkozatai és rejtélyes viselkedése szeptember 11-én

Bush elnök 9 óra előtt látta az első gép becsapódását. A Fehér Ház hivatalos weboldalán 2 interjú található Bush elnökkel, melyekben arról kérdezik, hogy hogyan érezte magát, amikor a merényletekről hallott. 2001 december 4.-én válaszként Bush a következőt mondta:

"I was sitting outside the classroom waiting to go in, and I saw an airplane hit the tower - the TV was obviously on. And I used to fly myself, and I said, well, there's one terrible pilot. I said, it must have been a horrible accident.
(Az osztályterem előtt ültem, vártam, hogy bemehessek, és láttam, hogy egy repülőgép a toronyba csapódott  - nyilván be volt kapcsolva a tévé. Megdöbbentem és azt mondtam, hát borzasztóan rossz egy pilóta. Bizonyára egy szörnyű baleset volt - mondtam.)
Ugyanezt nyilatkozta az őt kérdezőknek 2002 január 5.-én.

Képzeljük csak el: Az Egyesült Államoknak, mint világhatalomnak az elnöke azt látja, hogy az USA és a világgazdaság egyik fő szimbólumába belerepül egy utasszállító gép, de ő nagy nyugodtan, napirendje szerint bemegy egy osztályterembe és elmagyaráztat magának egy praktikus olvasással kapcsolatos tanulási módszert. Ő úgy gondolja, hogy ez a baleset egy "borzasztó rossz pilóta hibájából" adódik. Először is, köztudottan a New York feletti égen repülési tilalom van érvényben, másodszor pedig soha nem tenne ilyet egy utasszállító gép pilótája.

Már az elnöknek ez a személyes magyarázata is kissé valószerűtlen. A két becsapódás között 18 perc telt el. Bush várt egy kicsit, majd fogadták az iskolában, ahol gyerekekkel is találkozott, és a magyarázatokat is végighallgatta.

Mennyi ideig tarthatott ez? Bizonyára 10-15 percig, a szigorú, zsúfolt, és gyors napi programját feltételezve. Ez azt jelenti, hogy amit Bush a képernyőn látott, az maximum 3-8 perccel az első becsapódás után lett leadva. Csakhogy ebben az időpontban még egy TV állomás sem sugározta az első becsapódás képeit. Mit láthatott Bush elnök?
A nyomozati munka furcsaságai
A megtáltosodott CIA

Amilyen váratlanul érte a támadás az USA-t, olyan gyorsan produkáltak eredményeket: már délután 4 órakor hivatalos bejelentésben azonosították a támadó szervezetet Oszama bin Laden terrorszervezetével.
Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak

Egy terrortámadásnál a mindenkori elkövető terrorszervezet mindig jelentkezik és kinyilvánítja követeléseit, ill. propagálják elképzeléseiket (lásd RAF, ETA, gerillák, stb.). Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha gyilkosságot vagy terrorakciót követnek el, illetve esetenként magányos elkövetőket prezentálnak tettesként. A 2001. szeptember 11-i merényletek után SENKI nem jelentkezett. A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni. Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvű repülési útmutató otthagytak a bostoni repülőtér előtt, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza.
Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni.
Gyanúsan gyors háborús kedv

Már a támadások utáni első órában kijelenti Bush elnök, hogy a támadást iszlám terroristák követték el. Nemcsak az elkövetőket, hanem az őket esetleg bújtató országokat is háborúval fenyegeti. Még a legcsekélyebb bizonyíték sem áll senki rendelkezésére az elkövetőket illetően, Bush ennek ellenére túl gyorsan tesz világpolitikai hatású kijelentéseket.
Mint később kiderült, az Afganisztán és Irak elleni agresszió tervei már régen készen voltak, s a Közel-Kelet átrendezési forgatókönyve is megvolt. Az USA a mai napig ezt követi, nem zavartatva magát a nemzetközi felháborodástól és légből kapott állításainak valótlanságától.
Kétségbevonható bizonyítékok (1.)

A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra: állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül éppen a terroristáké, melyek tartalma: Korán, arab nyelvű repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerűtlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisészerű utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: 
"Ellenőrizzétek fegyvereiteket, késeiteket. … mosollyal az arcotokon haljatok meg."
Kétségbevonható bizonyítékok (2.)

Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülőgépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna?
Mekkora annak a valószínűsége, hogy pont az egyik elkövető útlevele repül így ki a gépből sértetlenül?
Kétségbevonható bizonyítékok (3.)

Kabulban egy újságíró hozzájutott egy laptophoz, amin a terrortámadás tervei (valamint az al-Kaida számos más terve, rengeteg információ a hálózatról, stb.) voltak a merevlemezen. Vajon egy titkos terrorszervezet hagyja, hogy a működésének titkos adatai kikerüljenek a kezéből?
Ahogy egy terrorista sosem cselekszik

Az iszlám terroristák számos olyan jelet hagytak maguk után, amik több mint valószínűtlenek. Több cselekedetük a szakértői vizsgálatok tekintetében egyáltalán nem egyezik egy fanatikus iszlám hívőtől elvárhatóakkal. Lássunk néhányat:
- Az egyik eltérített gépen a telefonhívások szerint az eltérítők vörös fejkendőt viseltek. Az iszlám szent színe a zöld, egy fanatikus hívő nem hord vöröset, különösen meghatározó időszakban.
- A pilótafülkét a terroristák tollkésekkel (itthon schnitzer néven ismert) és műanyag papírvágó késekkel foglalták el, olyan gyorsan, hogy még vészjelet sem tudtak leadni a pilóták. Ezzel igen valószínűtlen, hiszen a személyzet kiképzéséhez hozzátartozik az ilyen helyzetekre való felkészülés. Ugyanakkor az egyik gépeltérítő bombát vitt fel a fedélzetre (a telefonálók szerint). Hogy lehet, hogy egy bomba feljut a gépre, de normális fegyvereket nem tudtak felvinni?
Túlélő terroristák

Röviddel a támadás után közzé tették a 19 gépeltérítő nevét, ám hamarosan kiderült, hogy ez a lista "hasból" született, ugyanis többen jelentkeztek, hogy köszönik szépen életben vannak és semmi közük sincs az eseményhez. Mintegy 7 személyről egyértelműen bizonyítható, hogy életben vannak.
Bizonyítékok megsemmisítése

Ha nem a repülőgépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetőek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielőtt egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították! William A. Manning, az amerikai tűzoltó magazin, a Fire Magazine főszerkesztője ezt a tettet nyilvánosan a 
"bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte.

2002 március 6.-án a kongresszus tudományos bizottsága azt közölte, hogy a vizsgálatokat akadályozzák, mert 
"Néhány fontos acéloszlop-maradvány eltűnt, MÉG mielőtt a vizsgálatot végzők a szerencsétlenség helyszínére érkeztek volna!" A fémroncsok gyors eltakarításáért egy cég, a Newark-i "Metal Management" volt felelős. Csak Sanghaj-nak több mint 50.000 tonna szétroncsolt fémtartószerkezetet adtak el ócskavasként. A cég ragyogó teljesítményével mellékesen 3 millió dollárt keresett.
A bin Laden beismerő videó.

2001 decemberében hirtelen előkerül egy videófelvétel, amit USA-csapatok állítólag és véletlenül Dzsalalabad-ban találtak. Egy afgán város poros romjai között, az amerikai katonák találnak egy videokazettát. Minden városban amerre járnak, minden videokazettát megnéznek? Nem afgán felirat állt a kazettán, hogy ennyire feltűnt nekik? Vagy esetleg angol nyelvű? Vagy a kazettának egészen más a története?

Mindenesetre a kazetta éppen a megfelelő időben került elő, amikor a kezdeti háborús eufória már lecsengőben volt, s így a világ közvéleménye megint felrázódott. Maga a felvétel nagyon sötét és a rajta lévő hangok is igen rosszul hallhatóak. A döntő mondatok elhangzásakor bin Laden arca nem is látszik a sötétben. Bin Laden ismerői szerint nem az ő hangja és beszédstílusa hallható a felvételen. Más szintén kritikus megfigyelők szerint meg sem lehet állapítani, hogy a rosszul megvilágított turbános alak egyáltalán a hírhedt terrorista-e.

Nagyon valószínűtlen, hogy bin Laden (aki tagadja, hogy a felvételen ő van) egy videokamera előtt hencegne a merényletekről, illetve, hogy menekülő al-Kaida tagok pont ezt a videofelvételt felejtenék magukkal vinni! Amit bin Laden a felvételen mond, az pont az amit a háborús kedvű amerikai vezetők hallani akarnak. Amit állítólag bin Laden a videón mond, az gyakorlatilag lehetetlen: mégpedig, hogy a merényleteket ő és Mohammed Atta szervezték meg Afganisztánból és arab országokból, és hogy a társaik gyakorlatilag a merényletekig nem is tudták mi az akciók célja!! Ennek ellenére mégis képesek voltak 2 gépet mérnöki pontossággal nekivinni a WTC tornyoknak, illetve 1 géppel rázuhanni a Pentagonra, mégpedig előzetes ismeretek nélkül!!
Misztikus érdekesség - játék a dátumokkal és számokkal

Szeptember 11-e már korábban fontos események dátuma volt.
1978. 09. 11-én írták alá a Camp David-i egyezményt.
1990. 09. 11-én röviddel az Irakiak kuvaiti inváziója után tartotta meg idősebb Bush elnök azt a beszédét, melyben először követelte nyilvánosan az “Új világrend” szükségességét.

Napra pontosan 11 évvel utána, 2001. 09. 11-én történtek azok a merényletek, melyek után a világ nem úgy néz ki többé, mint korábban. Ez pedig 23 évvel történt Camp David után, amire Wilson regénye, az “Illuminatus” emlékeztet minket, melyben a hátsó hatalmak számára olyan fontos 23-as számról 
van szó.

A Pentagon épülete, ami szintén érintett volt a merényletekben, kapcsolódik a dátumhoz. Az okkult jelentésű ötszög alakú épület alapkövét ünnepélyes ceremónia kíséretében, 1941. 09. 11-én tették le, melynek 60. születésnapját egy “különleges” tűzijátékkal ünnepelték.
09. 11-től pontosan 111 nap van hátra az év végéig.
Rögtön a merénylet után sokaknak feltűnt, hogy a dátum az USA általános segélyhívó számával, a 911-el egyezik.
Ezekkel a dátumokkal és számokkal különböző okkult tényezők vannak kapcsolatban. Iszlám terroristák soha nem használnák a számmisztikában és az asztrológiában - mely praktikák szerintük a “sátán eszközei” - jelentéssel bíró dátumot akciójuk időpontjához. Ez a számmisztika a talmudi Kabbala-nak felel meg. Ezen irányzat képviselői MINDEN lépésüket bonyolult technikákkal előre kiszámítják, mely technikák a nem beavatottak számára teljesen érthetetlenek.
(Mosonmagyaróvári Városi Televízió)


A lex Tiszaeszlár előjátéka Groó Diana 

filmje? - A per legkirívóbb ellentmondásai


Javasoljuk a folytatását a Körmendi H Zsófiával , és itt a 

piros , hol a piros vér , még a zsaru sem találta meg , de 

a kiválasztottak elvezethetnek a felhasználóhoz.


Így Táncos Gábor balekksága is bizonyított lesz.

Sejthettük, hogy a jövőre lebonyolítandó „holokauszt emlékév” után a másik nagy zsidó tabutéma, Tiszaeszlár is hamarosan terítékre kerül. Nem kellett sokáig várnunk erre. Tegnapi hír, miszerint Groó Diana rendező filmet szándékozik készíteni a Solymosi Esztert meggyilkoló tiszaeszlári sakterek peréről, „természetesen” kizárólag a nagy mesemondó és a kimondhatatlan nevű nép érdekében notóriusan hazudozó-rágalmazó védőügyvéd, Eötvös Károly által írott A nagy per című memoár alapján.
Érdekes a liberális kettős mérce alkalmazása Tiszaeszlár-ügyben is: amennyiben a zsidók érdeke úgy kívánja, a „független és objektív magyar igazságszolgáltatás” verdiktje megkérdőjelezhetetlen számukra, ellenben ha a „független és objektív magyar igazságszolgáltatás” a nyomozati anyag alapján a köztörvényes gyilkosokat elmarasztaló ítéletet készül hozni, s csupán politikai nyomásra dönt az utolsó pillanatban másként, akkor úgymond „le kell rántani a leplet a korabeli korrupt, előítéletes magyar igazságszolgáltatásról”, és egy abszolút elfogult, szubjektív szépirodalmi munkához kell folyamodni, amelynek prekoncepcionális alapgondolata: zsidó bűnös nem lehet, még abban az esetben sem, ha nyilvánvalóan az.
Groó véleménye szerint Eötvösnek bizonyítania kellett, hogy a középkori babonákra épülő rágalom – vagyis a rituális vérvád, illetve az ez alapján meghozandó ítélet – hatalmas szégyene lenne Magyarországnak. Nos, számtalanszor foglalkoztunk már portálunkon a tiszaeszlári emberölési üggyel, ám úgy tűnik, nem lehet elégszer visszatérni egy szerencsétlen magyar parasztleányka meggyilkolásának történetéhez. Ezért újra csokorba gyűjtjük a legnyilvánvalóbb, dokumentált fizikai és biológiai tényeket, dátumokat és tanúvallomásokat, amelyek egyértelműen kizárják azt, amit Eötvös Károly, Elek Judit – a Tutajosok című film készítője – és Groó, valamint az igazság elkendőzésében érdekelt zsidó lobbi immár 130 esztendeje – meglehetősen sikeresen – megpróbál elhitetni a magyar és az európai közvéleménnyel.
Történt tehát, hogy 1882. április 1-jén, nagyszombat napján a Szabolcs megyei Tiszaeszláron délelőtt 10 óra tájt egy tizennégy éves leány, Solymosi Eszter ment a községben a közigazgatásilag hozzá tartozó Ófaluba bevásárolni, hogy gazdasszonyának, Huri Andrásnénak festéket, két szomszédjának pedig gálickövet, illetve patkószeget vegyen Kohlmayer helybéli kereskedő vegyesboltjában. Hazafelé menet szemtanúk még látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, azonban ott eltűnt, többé soha senki nem találkozott vele.
A fent jelzett időpontban a helyi ortodox hitközség az állatok rituális vágását végző saktert (metszőt) választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett a községbe Scharf József helybéli egyházi vezető házához. Amikor Solymosi Eszter elhaladt a zsinagóga, illetve az egyházfi háza előtt, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat, minthogy zsidók ezen a napon semmiféle munkát nem végezhetnek. Ezt követően Esztert soha többé nem látta senki, sem élve, sem halva. Solymosi Eszter eltűnése után azonnal megkezdődött a leány keresése, gazdasszonya, Huri Andrásné, édesanyja, Solymosi Jánosné és nagynénje, Solymosi Gáborné indultak a felkutatására. S e pillanattól kezdve az egész ún. tiszaeszlári ügyben, illetve perben számos furcsaság történt, illetve csodás elem szövődött a büntetőeljárásba. A legfontosabbakat pontokba szedve a következőkben fel is soroljuk.
1. 1882. április 1-jén, amikor napszállta előtt az asszonyok már másodszor próbálkoztak Solymosi Eszter előkerítésével, különös dolog történt. A zsinagóga előtt elhaladva találkoztak a háza előtt tartózkodó Scharf József templomszolgával, aki a baj oka felől faggatta az asszonyokat. Miután ezek elpanaszolták Eszter eltűnését, Scharf ekképpen nyugtatta őket: „Nem kell azon búsulni, nem vész az el! Nánáson volt ilyen történet gyermekkoromban, azt is (sic!) a zsidókra fogták, még a kemencében is keresték, meg is lelték utoljára a réten”. Ez a perdöntő kijelentés, pontosabban „freudi elszólás” akkor hangzott el a templomszolga szájából, amikor Solymosi Eszter eltűnésével, illetve bántalmazásával a zsidókat vagy bárki mást meggyanúsítani még senkinek sem jutott eszébe, hiszen hozzátartozói abban reménykedtek, hogy a leány éjszakára valamiképpen mégis előkerül. A fenti beszélgetés tényét Scharf József, Solymosi Jánosné és Solymosi Gáborné egyébként a per végtárgyalásán is szó szerinti egyezéssel elismerte, vagyis Scharf József már a gyilkosság napján, 1882. április 1-jén minden előzmény és ok nélkül védekezett egy akkor még nem is létező vád ellen. Amikor a bíróság ennek okát tudakolta, az érintett ismét csak afféle „freudi elszólással” ezt a választ adta: „Talán gondatlanság (sic!) volt, de éppen eszembe jutott. Bár ne adta volna az Isten, hogy ilyen bolondságot ejtettem ki a számon”. Scharfnak tehát nyilván tudnia kellett valamit.
2. Az ügyben jelentős fordulat akkor következett be, amikor Scharf József ötesztendős kisfia, Samu 1882. április 30-án helybéli libapásztoroknak elmesélte, hogy „atyus behívta az útról a magyar lányt (ti. Solymosi Esztert), megkötözte, megmosta, a metsző bácsi elvágta a nyakát, csirkét is vágott nálunk.” A kis Samu többeknek is előadott különös beszéde nem maradt titokban a faluban. Ennélfogva Solymosi Jánosné 1882. május 4-én ismét – először a lánya eltűnését követő napon – elment a községi bíróhoz, majd másnap Jármy Jenő tiszalöki főszolgabíróhoz, hogy közölje velük a Scharf Samu által előadott történetet. E bejelentések következtében indult meg a nyomozás és a hivatalos eljárás Solymosi Eszter eltűnésének ügyében. Ezen a ponton ismét egy perdöntő körülményhez érkeztünk: az akkori hazai zsidó sajtó és külföldi laptársaik a későbbiekben telehazudták a fél világot azzal, hogy a sötét, műveletlen, babonás magyarok a középkori vérvád teóriájával álltak elő, így akarván bitófára juttatni a szerencsétlen, vétlen Scharfékat, noha ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk: a rituális vérvád-koncepció zsidó részről fogalmazódott meg, és sem a magyarországi sajtóban, sem az országgyűlésben, sem a bírósági eljárás során ez a gondolat a köztörvényes bűnügy vonatkozásában fel sem vetődött. A nyíregyházi törvényszék minden bírája – kivétel nélkül – elképzelhetetlen középkori babonának tartotta a rituális gyilkosságot, s kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy másról nem lehet szó, mint egyes megszállott személyek vallási fanatizmusból elkövetett bűncselekményéről, s amennyiben ilyen bűntény történt, azért csak és kizárólag az elkövetők a felelősek, a hazai zsidóság egészének mint kollektív bűnösnek egyetemes felelősségéről szó sem lehet. Sőt, a törvényszéki elnök, Korniss Ferenc az állítólagos vérvádról még kérdéseket sem engedett feltenni, hiszen egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani és bizonyítani.
Scharf Samu közléseit nagy részben megerősítette féltestvére, a 14 esztendős Scharf Móric is, azzal árnyalva a képet, miszerint ő maga nem volt bűnrészes, hanem későbbi elmondása szerint „Solymosi Eszter szombaton (ti. 1882. április 1-jén, nagyszombaton – L. Zs.) délben 12 óra körül édesapám hívására, amidőn az Ófaluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal hívta, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. (…) Solymosi Eszter a gyertyatartókat amint levette asztalunkról, föltette atyusom meghagyása folytán a sifónra. Midőn a leány a székről leszállott, akkorra a templomból egy koldus zsidót beküldtek a leányért, a koldus zsidó megfogta a leánynak a kezét, és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas, barna koldus zsidó a lányt megragadta, és a földre terítette. Ekkor kezdett a leány jajgatni és ordítani, de ekkor hirtelen, a már ott volt téglási és és tarcali metszők a leányt a földön megnyomták, és a Tiszalökről jött jelenlegi tiszaeszlári metsző – Schwarcz Salamon – megmetszette a leány nyakát, és veres cseréptányérba eresztette a vérét, s midőn a tányér telefolyt vérrel, a vért fazékba öntötte. E jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívül a templom ajtaja kulcslyukán néztem.” Íme, a rituális vérvád egy zsidó ifjú törvényszéken tett vallomása alapján a maga teljes, leplezetlen valóságában! Ismételten: azt, hogy Tiszaeszláron rituális gyilkosság történt, nem az akkori magyarországi igazságszolgáltatás képviselői, hanem zsidó személyek fogalmazták meg, illetve hangoztatták mindenféle hatósági kényszerítés nélkül.
3. A nagyon „felvilágosult” Eötvös „természetesen” annak tulajdonítja a kis Scharf Samu, majd testvére, Móric vallomásait, hogy ők voltaképpen akkor kezdtek beszélni, amikor az országos sajtó, a parlament és a hazai politikai közélet tele volt a vérváddal, „megfeledkezve” azon apróságról, hogy Scharf Samu először 1882. április 30-án tett említést a szerencsétlen Solymosi Eszter meggyilkolásának körülményeiről, maga a Bary József vizsgálóbíró által vezetett hivatalos processzus pedig 1882. május 19-én vette kezdetét. Miért fontos tényező ez? Nos, azért, mert Solymosi Eszter ügyében az első parlamenti felszólalás 1882. május 23-án hangzott el, vagyis több mint három héttel Scharf Samu vallomása után! Ekkor a választókerület képviselője, Ónody Géza tiszaeszlári birtokos a következőket hozta – hangsúlyozzuk, első ízben – képviselőtársainak, s ezen keresztül az egész ország közvéleményének tudomására: „Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. Folyó év április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor (valójában 10 óra körül – L. Zs.) egy 14 éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba (valójában Ófaluba – L. Zs.), egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért onnan, szemtanúk, élő emberek bizonyítják, hogy látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van”. A hazai sajtó csak ezt követően, első alkalommal tehát 1882. május 24-én kezdett és kezdhetett az üggyel foglalkozni. A dolog különös pikantériáját az adja, hogy ráadásul a magyarországi lapok 1882. év május havi példányaiban a zsidók elleni egyetemes és mély gyűlöletnek – a vezércikkektől az apróhirdetésekig – még a nyoma sem fedezhető fel, noha a sajtó mindenkor a közvéleményt tükrözi vissza, s ha ilyen elementáris gyűlölet és antiszemitizmus létezett volna, annak valamiféle nyomát az újságok tartalmában fel kellene lelnünk. Vagyis Eötvös A nagy per című művében egyszerűen hazudik, amikor a rituális vérvádra vonatkozó – miként már utaltunk rá –, egyébként zsidó részről megfogalmazott vallomásokat az országos sajtó izgatásának és az ennek nyomában támadó antiszemita közhangulatnak a rovására írja. Olvasóink előtt természetesen közismert tény, hogy a tabusított zsidó ügyekben a józan ész és a fizikai törvények a legkevésbé sem számítanak.
4. Eötvös a gyilkos sakterek felmentése érdekében kifejtett egész védőügyvédi tevékenységét arra alapozta – s ez 1904-ben megjelent memoárjának alapgondolata is –, miszerint Solymosi Eszter öngyilkos lett. Konkrétan azon az állásponton volt, hogy a Tiszába ölte magát. Erre vonatkozóan is teljességgel logikátlan, életszerűtlen és mondvacsinált jogi-pszichológiai érvekkel hozakodott elő a per folyamán. Azon aprócska tény a nagy fantáziával megáldott írót a legkevésbé sem zavarta, hogy az inkriminált partszakaszon olyan sekély a folyó vize, hogy ott meglehetősen bajos valakinek egy halálugrással a vízbe fojtania magát. Az pedig végképp nem, hogy Solymosi Eszternek semmi oka nem volt az öngyilkosságra. Vegyük sorra azokat a tényeket, amelyek ezt bizonyítják. Eötvös egyfelől a cselédlányok sanyarú, kilátástalan sorsát említi meg az önpusztítás egyik motivációs tényezőjeként. Azonban ez nem állja meg a helyét. A szerencsétlen áldozat épp meggyilkolásának napján újságolta nagy örömmel testvérének, Solymosi Zsófiának, hogy gazdasszonya, Huriné húsvét alkalmából 5 forintos jutalomban fogja részesíteni őt. (Ez mai árfolyamon néhány ezer forintnak megfelelő összeg.) Másfelől a következő, teljességgel abszurd feltételezéssel próbálkozik: Eszter abban az életkorban volt, „amikor érthetetlen, titkos mozgalom van a vérben, s amikor a nő egész szervezete a havonkénti változásra készül. Nagyon sok leány életkedve elhervad ilyenkor.” Vagyis ezen gondolatmenet szerint a biológiai érés és a menstruációs ciklus beköszönte megnöveli a nőknél az öngyilkossági hajlamot. Figyelemreméltó felvetés, ám Solymosi Eszter esetében Eötvös egyik feltételezésére sincsen semmilyen konkrét, akár közvetlen, akár közvetett bizonyíték, ráadásul, ha ezen állítást elfogadjuk, akkor a lányok nagy része soha nem érné meg a felnőttkort, ad absurdum, fajunk már rég kipusztult volna bolygónkról.
5. Nagyon fontos tény, hogy a meggyilkolt Solymosi Eszter holtteste, földi maradványai a mai napig nem kerültek elő, így a tiszaeszlári temetőben egy jelképes sír áll a gyilkosság áldozatául esett magyar leány emlékére. Éppen ezért Eötvöséknek bármi áron és módon keríteniük kellett egy női holttestet a Tiszából, hogy ezzel bizonyítsák az „öngyilkosság” tényét. Ezt az egész ügyletet azonban elképesztően átgondolatlanul, szerencsétlenül és primitív módon bonyolították le. Akár egy hollywoodi horrorfilmben…Tehát 1882. június 18-án, vasárnap, Tiszaeszlártól 8-10 kilométerre, Tiszalökön túl, Tiszadada község határában, a Tisza partjának azon a helyén, melyet a helybéli nép Csonkafüzesnek nevez, Máramarosból érkezett ruszin és zsidó tutajosok tanyáztak. Déli fél egy tájban egyikük, bizonyos Csepkanics György forgácsgyűjtés közben döbbenetes és felkavaró jelenségre lett figyelmes: az egyik tutaj alól egy úszó női hulla bukkant a víz felszínére. A felismerési eljárás során a közvetlen hozzátartozók közül senki sem ismerte fel a halottban Solymosi Esztert! Az anya, Solymosi Jánosné a ruhátlan holttest alapos vizsgálata után a leghatározottabban kijelentette, miszerint az nem a leányáé. Mi több, indulatosan fakadt ki: „Mondom, nem ez az én lányom, akármit mondjanak is az urak, nem az én lányom”. Ugyanígy nyilatkozott a holttest figyelmes megszemlélése után Eszter nagynénje, Solymosi Gáborné is. További hat tanú közül, akik ismerték Solymosi Esztert, négy a női hullában Esztert vélte azonosítani, ketten bizonytalanok voltak ezt illetően. Jellemző azonban, hogy később, a végtárgyaláson egytől egyig kijelentették, hogy tévedtek a csonkafüzesi szemle alkalmával, s a holttestben nem ismerték fel Esztert.
A halotti szemlét végző orvos szakértői bizottság a következő, kardinális jelentőségű megállapításokat tette. Már első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy a holttest csupán néhány napot lehetett a vízben. (Emlékezzünk: Solymosi Eszter április 1-jén, 80 nappal korábban tűnt el.) Viszont kétségkívül Solymosi Eszter eltűnésekor hordott ruháját viselte, s a bal kéz csuklójára egy sárga papírban lévő festék volt kötve. (Erre a körülményre a későbbiekben még visszatérünk.) A külső vizsgálat megállapította, hogy a holttest hossza 144 cm, és a fejbőrön a hajzat annak leborotválása folytán hiányzik. Ez azért figyelemreméltó tény, mert a hithű, ortodox zsidóknál szokás a halott nő haját leborotválni, s nem mellesleg, Solymosi Eszter a korban szokásos hosszú hajat viselt. (Kérdésünk: állítólagos öngyilkossága előtt az lett volna a legfontosabb teendője a depressziós bakfisnak, hogy azt leborotváltassa? Ugyan kivel, mikor és hol? Ugyanis egyetlen ilyen tanú sem jelentkezett a per során, aki ezt az egyébként is képtelen, abszolút groteszk feltételezést igazolni tudta volna.) A jelentés azt is tartalmazza, miszerint „a kezek feltűnően kicsinyek és szépek. A körmök szép fejlődésük és gondos ápolásuk által, s azon körülménynél fogva, hogy megnövesztve vannak, különösen feltűnnek”. Súlyos és Eötvösék számára rendkívül kínos megállapítás. Hiszen Solymosi Eszternek, a durva cselédmunkát végző kis parasztlánynak a kezei bármifélék lehettek, csak ápoltak, finomak és hosszú körműek nem.
További perdöntő jellegű megállapítása a szakértői véleménynek az, hogy a vizsgált hulla semmiképpen nem lehetett vízbefulladás áldozata, hiszen „a gége és tápcső nyákhártyái, s ugyancsak azon szervek üregei semminemű folyadékot nem tartalmaztak (…) a tüdők metszlapjai vérszegények és nem vérdúsak, mint vízbefúlás esetében (…), a szív üregei, különösen a jobb gyomrocs s fel- és lehágó visszerek vértelennek, üreseknek találtattak, mely körülmény szintén a vízbefúlás lehetőségét határozottan kizárja”. Továbbá az igazságügyi szakértők leszögezik, miszerint a vizsgált holttest életkora minimum 18, de legvalószínűbben már a 20. életévén is túl volt, a nemzőszerveket a szőrzettől megfosztották, a hüvelye erősen tágult, hiszen „nemcsak teljes bizonyossággal állítható, hogy a hulla nem szűz, de a szűzöv teljes hiánya és a hüvelynek szerfeletti bősége a nemi közösülésnek nagymérvbeni gyakorlását bizonyítja. Erőszakos közösülésnek a nyomai a hullán nem fedezhetők fel”. Vagyis a vizsgált holttest egy ivarérett, és életében igen aktív szexuális életet élő nő földi maradványa volt. Ehhez képest Solymosi Eszter még gyermek és szűz, vagyis biológiailag éretlen leány volt.
A bűnügy szempontjából a legfontosabb közlés azonban a következő: „A boncolt hulla, véleményünk szerint legfeljebb tíz nap óta lehet halott (!!), mert ezen határozott állításunkat kellőleg indokolhatjuk azzal, hogy a külbőrön általános rothadást nem észleltünk, hanem csakis a ruhával fedett részeken mutatkoztak csekélyebbmérvű felhámrothadások és más részről azzal is, hogy a belek és zsigerek feltűnően épek voltak és rothadásnak semmi nyomát nem mutatták, holott ezek rothadása gyorsan szokott bekövetkezni”. Igaz ugyan, hogy „a lágyrészektől részben megfosztott orsó- és singcsontnak szabadon fekvését említi (ti. a boncolási jegyzőkönyv 11. pontja – L Zs.), mert ezen állapot nem a rothadási folyamatnak, hanem azon feltehető körülménynek tulajdonítható, hogy a hulla a kézre alkalmazott köteléken vonszoltatott(!)”. Továbbá a már halott nő teste „három-négy napnál tovább vízben nem lehetett, igazolja ezt azon körülmény, hogy a hulla felpüffedve nem volt, sem a bőr, sem pedig az izomzat vizenyős beivódást nem mutat, s ezenkívül a koponya felületén és a bal gázizom leírt bőrfolytonossági hiányának csekély mérve határozottan afelől tanúskodik, hogy a vízben élő állatok falánkságának huzamosabb ideig kitéve nem volt”. Végezetül a jelentés megállapítja, hogy a vizsgált személy halálát tüdővész következtében fellépő általános vérszegénység okozta.
6. A csonkafüzesi prostituált zsidó hulla Solymosi Eszterként történő „azonosítása” az egész tiszaeszlári per leghajmeresztőbb és leghorrorisztikusabb, egyúttal legképtelenebb, valamennyi létező fizikai, biológiai, földrajzi és meteorológiai törvénynek ellentmondó epizódja. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Herskó Dávid vezette tutajosok által a Tiszán leúsztatott nő hullája nem lehet azonos a Solymosi Eszterével, hiszen vízbefulladás esetén a holttest néhány nap elteltével bukkan a felszínre, semmiképpen sem több mint tizenegy hét múltán. Ha esetlegesen valamilyen csoda folytán mégis a víz alatt maradna mintegy 80 napig, az alatt a felismerhetetlenségig felbomlana, a vízben élő állatok táplálékává válna, megsemmisülne. S amennyiben egyfajta deus ex machina beavatkozás folytán mégis viszonylagos épségben vészelne át a Tiszában áztatva ennyi időt, úgy a folyó gyors sodrása következtében – különös tekintettel az éppen április táján levonuló tavaszi árhullámra – semmiképpen sem a tetthelytől 10 kilométernyi távolságra kellene a felszínre kerülnie, hanem vélhetően valahol a Duna-delta táján, még valószínűbben a Fekete-tenger belső részein. Az pedig végképp a mesék fantáziavilágába tartozik, hogy az a bizonyos sárga csomagolópapír és a festék 80 nap elteltével is csodálatos épségben, jól felismerhetően megmaradt, s nem ázott el, nem olvadt szét, nem oldódott fel a Tisza vizében. Arról az „apróságról” se feledkezzünk meg, hogy teljesen logikátlan értelmetlenség, miszerint bevásárlás után bárki a vett portékát a csuklójához kötözze. (Meglehetősen nehéz bűvészmutatvány is lenne.) A megoldás kulcsa nyilván abban rejlik, hogy a hazai és nemzetközi zsidó köröknek mindenáron „bizonyítaniuk” kellett azt, hogy a gyilkosság áldozatául esett tiszaeszlári gyermekleány valójában önkezével vetett véget az életének. S mindenekelőtt: olyan hullát kellett produkálniuk, amelyen semmiféle külsérelmi nyom nem volt, hogy ezáltal tisztázhassák magukat – az egyébként kizárólag zsidó személyek tanúvallomásaiban említett – vérvád megbélyegző, rituális gyanúja alól.
Természetesen a hullacsempészetet nem Tiszaeszláron vagy Tiszalökön ötlötték ki az ottani műveletlen zsidók. A gondolat Nyíregyházán, esetleg Budapesten, magasabb körökben születhetett meg. A csempészet végrehajtói azonban részben az eszlári, részben a máramarosi tutajos zsidók voltak: teljesen műveletlen, tudatlan és babonás emberek. Nagyon pontosan és élethűen akarták utánozni az eltűnt Solymosi Eszter egykor viselt ruházatát és annak állapotát, nem gondolva arra, hogy már önmagában a papír és a festék is kizárttá fogják tenni mindazt, amit el akartak hitetni az igazságszolgáltatással, nevezetesen, hogy egy holttest 80 napig a víz alatt lehet, s az Solymosi Eszter földi maradványa. 
Ezen írásunkban csupán a tiszaeszlári per során felmerült legkirívóbb és legképtelenebb ellentmondásokat gyűjtöttük csokorba, azonban közismert, hogy a cionista körök uralma és megszállása alatt lévő országokban a zsidók által elkövetett bizonyos bűnügyeket és történelmük egyes fejezeteit nem a valós és egzakt tények, hanem az általuk kreált dogmák, tabuk és hittételek alapján kell megítélni. Nagyon hiánypótló vállalkozás volna végre egy „A valós Tiszaeszlár” című magyar film elkészítése, ám Groó személyét, életútját és eddigi kijelentéseit tekintve az, amit majd látni fogunk, nem lesz más, mint Elek Judit Tutajosok című alkotása újratöltve. Ha pedig még a filmbemutatót követően is lesznek olyan elvetemült antiszemita és az eötvösi „szentírást” kétségbevonó hitetlen eretnekek, akik mindennek ellenére a valós tiszaeszlári történetet szeretnék megismerni, nos, azok számára jöhet a 269/C kiegészítéseként a lex Tiszaeszlár, vagyis az Eötvös-tagadók megfenyítése és kriminalizálása.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó anyagok:


Élő madarat sütött az izraeli katona - a 

YouTube máris eltüntette a nyomokat

Élő, vergődő kistestű madarat nyomott bele többször is forró olajba egy izraeli katona. A jelenet fölkerült a YouTube-ra, onnan az izraeli hírportálokra. Az izraeli hadsereg katonai nyomozó hatósága beazonosította az emberállatot, s a hírek szerint katonai bíróság elé állítják.
A világhálóra, pontosabban a YouTube-ra fölkerült 33 másodperces jelenet "főhőse" a világ legerkölcsösebb hadseregének egyik harcosa, aki a hozzá hasonlóan szadista katonatársai üdvrivalgása és biztatása közepette még élő kistestű madarat nyomott bele többször is egy forró olajjal telt edénybe.
Az egyik izraeli katonai bázison a napokban készült fölvétel végén a háttérben az egyik állatember, a szadista katona társa megkérdezi: "Meghalt már?" (mármint a szerencsétlen kismadár). A sütögető baromember lakonikus válasza így hangzott: "Igen". A döbbenetes történet érdekessége, hogy a szörnytett először a YouTube-ra került ki, ám onnan azóta eltávolították, magyarán igyekeztek eltüntetni a nyomokat. Az izraeli hírportálokon, így a Jediot Áháronotén is, egyelőre még megtekinthető.

Júszef el-Kudszi - Kuruc.info



Mit vagytok úgy oda a balek Bajnainak üzent , hogy küldheti a libákat, nem baj ha nem kóser vágásúak , lényeg az , hogy a gojoktól lopta , és hát zsidó zsidóval nem kap hajba a gojokon végrehajtott rablás miatt. Bajnai megígérte , ha megválasztják , további libákat kaphatnak , amit most már erőszakkal vesznek el a magyar palesztinoktól. Cserébe viszont gépeket kért, hogy a lakóparkok köré vont 6 méteres kerítéseket megerősíthesse , hogy zavartalan lehessen a betelepítés menete. Még ugyan nem tudja mit kezdjen a kiselejtezett
aknavetőkkel , mert azzal sajnos belőhetik a lakóparkokat ezek a büdös kurva magyarok akikkel még mi sem fogunk bírni , pedig már a nemzeti jövedelmüket elraboltuk , és azt hittük , hogy szőröstől bőröstől megvesszük őket eddigre, de sajnos még mindig vegetálnak , és én a halállistájukon vagyok .



Saját fajtársait is meglopó szélhámos a 

portálunkat letiltató zsidógárda-vezető


És ezt nem mi, elnémítandó, üldözendő (ha még létezne a zsidók kommunizmus alatt gyilkolászó népbírósága, akkor: felakasztandó) szélsőséges nácifasiszták mondjuk, hanem Bodnár Dániel saját hitsorsosai, akiket átvert, meglopott (a többi fajtársának pedig, akik a lapját megrendelték, "csak" hazudott). De őt persze ezért nem "tiltják be", vagy éppen ki, például a szabadlábon lévő emberek közösségéből, hiszen ő kiválasztott, és Isten ajándéka, ezért kormányfőnk személyes védelmét élvezi. Sőt, még hálásak is nekik, hiszen a "magyar" kormány Izraelben kért tőlük segítséget ellenünk.
Magyarul ma "Magyar"országon köztörvényes bűnözők döntik el, milyen hírportált követhet egy közösségi oldalon 72 ezer magyar. Ezt hívják ők demokráciának, nem csoda, hogy annyira féltik e berendezkedést. Aki pedig visszásnak találja ezeket az állapotokat, az - igen, ráhibáztak - antiszemita.

Közben ma dél körül, 6400 követővel (mindezt csak tegnap este óta, azaz fél nap alatt) törölték az új Facebook-oldalunkat is. Úgy tűnik, a zsidó lobbi világos és szigorú parancsot adott az üzemeltetőknek, mégpedig olyat, mely értelmében "demokratikus módon" már anélkül is törölnek, hogy bármilyen felhasználási feltételt megszegtünk volna. Nos, éppen ez az a magyarellenes judaista diktatúra, ami ellen küzdünk, és küzdeni fogunk, amíg élünk.
Az alábbi bejegyzésben tárják a világ elé zsidó újságírók, hogyan verte át őket Bodnár, aki, számos talmudistához hasonlóan az antiszemitizmus elleni harc leple alatt kaszál nagyokat - ezért találta ki az "adományokból" (azaz kemény amerikai és izraeli pénzekből) működő zsidó gárdát is.
Ne dolgozz Bodnár Dánielnek, ha pénzt is akarsz keresni, nemcsak dolgozni
FIGYELEM! Ha kedves az eleted, ne dolgozz olyan cegnel, amihez Bodnar Danielnek barmilyen koze van. Amennyiben megis megszedulnel, konzultalj velem, vagy a regi Time Outosok kozul barkivel, hogy legalabb a legnyilvanvalobb csapdakat ki tudd kerulni.
Ezt írta Bede Márton a tumblrjén majdnem másfél éve, amikor azt a pletykát hallotta, hogy megint lesz Time Out Budapest. A fővárosi, magyar nyelvű Time Out egy évig létezett, íróit szinte az első hónaptól késve, vagy egyáltalán nem fizették ki, a lap rendszertelenül jelent meg, az előfizetők pedig csúszással kapták meg a lapot. Amikor Bede felállt a főszerkesztői székből, ezt a (ma már cache-elt) posztot írta az egészről. Tudom, hogy igaza van, mert én is ott dolgoztam vele az újságnál.
Bede távozásáról megkérdezte a Kreatív a lap felelős kiadóját is, Bodnár Dánielt, aki azzal reagált, hogy tulajdonképpen ezek hazugságok, mindenki megkapta a pénzét, az újságnak nincsen vége, meg fog jelenni februárban, csak a főszerkesztő és az állandó munkatárs Plankó Gergő mondott fel, az előfizetők pedig hat hónapig ingyen kaphatják majd az újságot. Mondanom sem kell, hogy nem kapta meg mindenki a pénzét, mindenki felmondott, a külső szerzők jelezték, hogy nem dolgoznak tovább, az újságnak vége lett, nem jelent meg februárban, sőt, soha többé, úgyhogy az előfizetőknek nem volt mit várniuk.
Csak azért ez a hosszú körítés, mert Bodnár Dániel, a magyar nyelvű Time Out Budapest felelős kiadója pár napja bejegyeztette a Tett és Védelem Alapítványt, aminek ő a kuratóriumi elnöke, és jelenleg a zsido.com-on alkalmazottat keres.
A Tett és Védelem - amit a Kuruc.info és a Barikád is egybehangzóan, de hibásan "zsidó gárdának" nevez - tulajdonképpen egy antiszemita-ellenes szerveződés, ami a magyarországi zsidóság védelmét tűzte ki célul. Bodnár szerint főleg jogvédő szerepet játszanának, de minden lehetséges módon fellépnének az antiszemitizmus ellen, akár személyes beavatkozásokkal is. Nem kapnak állami támogatást, az alapítványt adományokból fogják fenntartani a tagok. Itt egy hosszú és rettenetesen tördelt interjú az elnökkel.
Bodnár Dániel a hírTV-nek beszél a Tett és Védelemről:

Támad a "Tett és Védelem", jajj az antiszemeteknek! (2013-01-22)


A Cink.hu szerkesztőségéből ketten is dolgoztunk a Time Outnál, és Bodnár cége, a D-E-G Lapkiadó összesen több, mint 350000 forinttal tartozik a mai napig nekünk. Elfogulatlanok tehát nem vagyunk, ellenkezőleg. A poszttal egyetlen célunk van, figyelmeztetni azokat, akik jelentkezni akarnak a Bodnár-féle jogvédő szervezethez, hogy hiába a nemes cél és az érdekes munka, gondolják végig, mit kockáztatnak, mármint anyagilag.
Egy másik szerző, Szily László hozzászólása:
"Hohóóó, egy százast még nyugodtan odaírhattok a tartozásához (…) csodálom hogy nem változtatott nevet" - írta levélben Görgyi, az Index újságírója, akit a becsületes jogvédő-vállalkozó szintén nem fizetett ki. 2013. january 25. 9:42
Kapcsolódó:






Parfüm- és közpénztolvaj lesz

az izraeli jegybankelnök

Késik Jákov Frenkel izraeli jegybanki elnök kinevezése, mert kiderült, hogy 2006-ban a hongkongi repülőtér vámmentes boltjában egy üveg parfüm ellopásával vádolták, és ezt "elfelejtette" ismertetni a hivatalba lépését jóváhagyó bizottsággal.
Frenkel szerint "szerencsétlen félreértés" történt, amikor évekkel ezelőtt 24 órára előállították Hongkongban, mert egy ki nem fizetett parfümöt találtak nála. Később a kínai hatóságok bocsánatot kértek tőle és örültek, hogy nem perelte be őket - állította. (Magyarul: sikeres volt az antiszemitázó "ellentámadás" - a szerk.)
Jákov Frenkel 1991-től 2000-ig két elnöki perióduson keresztül már irányította az izraeli nemzeti bankot. Érdemeként ismerték el, hogy a nyugati államokban elfogadott szintre szorította le az inflációt, valamint liberalizálta az izraeli pénzpiacokat és a valutakereskedelmet.
Sokan ugyanakkor kifogásolják Frenkel személyét, mert mint egy 2002-es állami számvevőszéki jelentés megállapította, több százezer sékelnyi, vagyis sok millió forintnyi jogosulatlan fizetséget vett fel. A pénzt végül visszafizette az államkasszába.
A Globes című izraeli gazdasági lap szerint megnehezíti a kinevezésről döntő bizottság dolgát, hogy Frenkel ellen több civil, illetve közhasznú szervezet is panaszt emelt a legfelsőbb bíróságnál.
Izraelben azért kell új elnököt választani a jegybank élére, mert a posztot 2005 óta nagy sikerrel ellátó Stanley Fisher januárban bejelentette, hogy két évvel második megbízatásának lejárta előtt távozik a pénzintézet éléről.
(MTI nyomán)








Nem nyomoznak már Leisztinger ellen, a 

BRFK inkább kötött vele egy 900 milliós 

szerződést

Megszüntette a nyomozást a rendőrség abban az ügyben, amelyben üzletemberek Leisztinger Tamás nagyvállalkozót vádolták zsarolással. Áprilisban még önbíráskodás megalapozott gyanújával folyt az eljárás. A nyomozás június 7-i megszüntetése előtt néhány nappal a BRFK 900 milliós szerződést kötött a nagyvállalkozóval.

A BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya megszüntette a nyomozást zsarolási, majd később önbíráskodás-gyanússá átminősített ügyben, "tekintettel arra, hogy a beszerzett adatok alapján bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható". Ezt válaszolta Budapesti Rendőr-főkapitányság az öt éve indult nyomozással kapcsolatos érdeklődésre.

Leisztinger tablóképe - ő lehetett az osztály kedvence
A zsarolás gyanúja miatt megkezdett nyomozás áprilisban még önbíráskodás megalapozott gyanújával folyt a rendőrség akkori tájékoztatása szerint. Az eljárás még 2008-ban indult, négy üzletember vallomása alapján. Egy újbudai ingatlanügy kapcsán mind a négyen Leisztinger Tamás üzletemberre vallottak, hogy megfenyegette őket, ha nem adják el a vállalkozásukat. A nyomozást 2011-ben felfüggesztette, 2012-ben azonban újraindította a BRFK.
A nyomozás határideje 2013. június 7. volt, erre az időpontra végül megszüntetéssel zárták le az ügyet. A döntés előtt hat nappal jelent meg a Közbeszerzési Értesítő, amelyben az állt, hogy a BRFK nettó 690 millió forint értékben kötött szerződést a Leisztinger Tamáshoz köthető Hunguest Hotels-szel és konzorciumi társával szálláshelybérlésre.
Korábban sajtóhír volt, hogy a rendőrök a Budapest III. kerületi Hotel Touringban, a XI. kerületi Hotel Venturában és a VIII. kerületi Hotel Platánusban lettek elhelyezve. Bár a közbeszerzés eredményét csak júniusban hirdették ki, a BRFK tájékoztatása szerint maga a pályázat áprilisban lezajlott, a rendőrök május 1. óta már használják is a szolgáltatást.
(Index nyomán)


Amiről Snowden is hallgat, de Netanjahu 

kimondta: "Nincs olyan hely, ahová nem ér 
el Izrael Állam keze"

Meg tudná mondani valaki, hogy miféle döbbenetes hatású, vadonatúj információkat hozott nyilvánosságra Edward Snowden? Amit ugyanis tőle megtudtunk – nevezetesen, hogy a titkosszolgálatok megfigyelik internetes levelezésünket és telefonos társalgásunkat - azzal minden értelmes ember már korábban is tisztában volt.


Mondhatnánk persze, az is nagy dolog, hogy most legalább bizonyosan tudjuk, amit Snowden fellépése előtt legfeljebb csak sejtettünk. De ez is csak féligazság. Az „összeesküvés-elméleteket” kedvelő „szélsőjobboldaliakon” kívül más pártállású, vagy a politikával nemigen foglalkozó emberek is egyre gyakrabban fogalmazták meg gyanújukat az interneten folytatott titkosszolgálati adatgyűjtéssel kapcsolatban. Régóta közszájon forgott például, hogy a Facebook, és a többi „közösségi oldal” a rendőrség vagy a biztonsági szolgálatok szoros ellenőrzése alatt áll. Sőt, sokan állították, egészen bizonyosak abban, hogy a „közösségi oldalakat” kifejezetten a titkosszolgálatok hozták létre az állampolgárok megfigyelése céljából.
Mindez természetesen a politikusok számára sem újdonság. Sőt, ők sokkal inkább tisztában vannak azzal, milyen széles körű a „Nagy Testvér” figyelme. Az EU központjában léhűtősködő szélhámosok is csak eljátsszák, mintha meglepődnének azon, hogy Snowden leleplezése nyomán „kiderült”: az amerikai titkosszolgálat megfigyelés alatt tartja az egész brüsszeli bagázst. Ami persze nyílt titok volt, mindenki tudott róla. A politikusok magántermészetű e-mail-üzeneteikben és telefonbeszélgetéseik során ugyanúgy szerepet játszanak és hazudoznak, mint ahogy a nyilvánosság előtt teszik, mivel félnek a „lehallgatástól”. Mint a „régi, szép” kommunista időkben. A „lehallgatók” köre pedig igencsak széles. Mondhatnánk, nem is egy „Nagy Testvér” figyel, hanem több: a politikusok a saját országuk titkosszolgálataiban sem bízhatnak meg teljesen, de a világ majd minden táján jelen van a Moszad, a CIA, a brit, a francia és az orosz titkosszolgálat, de feljövőben vannak a kínaiak is, elsősorban a Közel-Keleten pedig több arab állam és Irán ügynökei is szorgalmasan ténykednek. Az Irán ellen intézett internetes támadások azonban meglehetősen egyértelművé tették, ami egyébként is teljesen logikus: a világ két legbefolyásosabb titkosszolgálatát Izrael és az USA működteti. Ami abból a tényből is következik természetesen, hogy ennek a két államnak a kezében összpontosul messze a legfejlettebb katonai technológia a világon. Ehhez képest némiképpen meglepő, hogy Edward Snowden leleplezését követően – miként például a Wikileaks kiszivárogtatásai után is történt - ismét csak az USA áll a bírálatok kereszttüzében. Izrael sohasem.
Pedig hogy a minket figyelő „Nagy Testvérek” között Izrael lehet esetleg a leginkább „képben”, azt nem csak a józan megfontolás nyomán jelenthetjük ki. Időnként izraeli vezetők is kikotyogják az igazat. Július 2-án Benjamin Netanjahu miniszterelnök beszédet mondott az izraeli parlament, a Knesszet ünnepi ülésén, ahol is az ugandai Entebbe-ben 37 évvel ezelőtt történt sikeres izraeli túszszabadító akcióról emlékeztek meg. (Melyben Netanjahu testvére, Jonatán életét vesztette.) Netanjahu felszólalásában megerősítette az „antiszemiták” „fasiszták” és „nácik” régóta hangoztatott álláspontját: „A fenyegetés, mellyel szembe kellett néznünk 37 évvel ezelőtt, továbbra is fönnáll, de ma elmondhatom, hogy nincsen olyan hely, ahová Izrael Állam karja ne érne el, vagy ahová nem fog elérni a jövőben országunk megvédelmezése érdekében.” Netanjahu maga is „antiszemita” lenne, hogy ilyeneket mond?
Természetesen az izraeli biztonsági szolgálatok nemcsak Izraelt védik, hanem bevallottan a világon bárhol élő „zsidó közösségeket” is. (Valójában persze a zsidóságnak a nyugati világban élvezett kiváltságos helyzetét és hatalmát védik, de ahogyan arra már többször rámutattam, a zsidók csak akkor érzik magukat biztonságban, ha uralkodhatnak a „gyűlölködő” gójok felett.) Hogy milyen messze elér Izrael „karja”, arra számos merénylet és emberrablás mellett olyan apróság is figyelmeztetett, mint az izraeli kémrepülőgépek 2010 tavaszán történt háborítatlan berepülése Magyarország területe fölé. (Melynek során meggyilkoltak egy „szíriai pénzváltót”, de máig nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy összefüggés volt-e a bűntény és a kémgépek megjelenése között.)
És ezen a ponton érdemes visszakanyarodnunk Edward Snowden (és korábban például a Wikileaks) „leleplezéseihez”. Hogyan lehetséges, hogy mindig az USA (esetleg Franciaország, Nagy-Britannia) titkosszolgálatai „lepleződnek le”, de Izrael – melynek a keze pedig Netanjahu szerint is „mindenhová elér” – olyan ártatlan marad, mint a ma született bárány? Vagy talán Snowden és a hozzá hasonló „lázadók” is nagyon jól tudják, hogy „Izrael keze mindenhová elér”, és éppen ezért – a saját életüket és hozzátartozói biztonságát is féltve – tartják meg éppen a legfontosabb titkokat maguknak? Természetesen felmerül még egy lehetőség is: Snowden drámája egy megrendezett színjáték, melynek célja éppen az, hogy a hatalom igazi birtokosairól és az ő ténykedésükről elterelje a figyelmet.
De valójában Snowden úgynevezett „leleplezései” még Amerika számára sem feltétlenül ártalmasak. Először is az emberek jelentős része úgy véli, ha megfigyelik is a világhálón folytatott ténykedését, vagy lehallgatják telefonját, annak nincsen jelentősége, mert „nem csinál semmi rosszat”, és egyébként is „félni annak kell, aki rosszban sántikál”. Az amerikaiak és európaiak terrorveszéllyel ijesztgetett agymosott többsége számára a „biztonság” mindennél fontosabb. A rendőrállam és a demokrácia felszámolása miatt aggódók már eleve kisebbségben vannak, ráadásul egységes fellépésre is képtelenek, mert bal- és jobboldaliak (valódi liberálisok, anarchisták, feladatukat komolyan vevő emberi jogvédők, radikális jobboldaliak stb.) is vannak közöttük. Akiket viszont felháborít, hogy a Nagy Testvér az e-mailes és facebookos fiókjaikban kotorászik, azok sem tudnak semmit tenni: egy részük az internetes és telefonos kommunikációja során igyekszik minden szavára ügyelni, és óvatosan fogalmazni, mások erre nem hajlandók, és a szemétbe hajítják a számítógépüket (ők vannak a legkevesebben), és persze olyanok is akadnak, akik dacosan, csak azért is leírják a véleményüket. Hadd bosszankodjon a "Nagy Testvér". Csakhogy őt az „ellenállásnak” ezek a formái a legkevésbé sem ijesztik meg. Ezzel szemben kifejezetten kedvező a számára, hogy a félelem légkörét teremti meg, és a hatalom rendkívüli erejét is mindenhatóságának tudatát préseli bele az alattvalók fejébe. Akik ráadásul – a „szivárogtatóknak” is köszönhetően – a „Nagy Testvért” beazonosítani sem képesek.
Perge Ottó - Kuruc.info




"A gójok lelke ördögtől való" - így 

gyűlölnek a zsidók - tények és idézetek


Az alábbiakban egy Mohamed Khodr nevű szerzőnek a Veteranstoday.com oldalon megjelent írása fordítását közöljük. A talmudi idézetekkel találkozhattunk már máskor, más cikkekben is, de nem árt újra és újra emlékezetünkbe idézni, mi mozgatja "Isten ajándékait", mi képezi a hozzánk való viszonyulásuk alapjait. Ugyanakkor azt sem árt folyamatosan tanulmányozni, mi az a sors, amire mi is juthatunk a palesztinok után és mintájára.
Az alábbi, szenvedélyekkel, elkeseredéssel, mégis reményekkel teli írás nem tekinthető politológiai elemzésnek. Ugyanakkor mégis kiderül belőle a nyugati világ polgárai előtt rejtegetett igazság. Az írás elolvasása révén jobban megérthetjük a hosszú évtizedek óta brutális izraeli megszállás alatt élő palesztin nép lelkiállapotát, és betekintést nyerhetünk a borzalmas mindennapokba.
(Mindenkit kérek arra, hogy ne sajnálja az időt, és olvassa el ezt a cikket, nézze meg a mellékelt videókat és fotókat, ugyanis az egész emberiség jövője a tét. A tudatlanság végzetes lehet. Köszönöm.)
A zsidók reggeli imádságának egy részlete:
Áldás legyen a mi örök Istenünkön, aki nem gójnak teremtett.”
(Izraelt kivéve) egyetlen más országban sem fordulhat elő, hogy gyermekeket rendszeresen fiatalkorúak bírósága elé állítsanak, ahol nem léteznek a jogaik tiszteletben tartását biztosító garanciák. Minden olyan gyermeket, akit valamilyen feltételezett bűncselekmény miatt törvényszék elé citálnak, a fiatalkorúakra vonatkozó nemzetközi jogi előírásoknak megfelelően kell kezelni, melyek speciális bánásmódot biztosítanak a részükre.” (Részlet a „Gyermekek az izraeli katonai börtönökben” című UNICEF-jelentésből, 2013. február)
Figyeltem a katonákat, akik tüzeltek. Láttam, amint gyerekekre lőnek Szarajevóban, és alaposan megnéztem a gyilkosaikat is. Láttam a halálosztagok tagjait, akik családokat mészároltak Algériában vagy Salvadorban. Azonban sohasem láttam másoktól (csak az izraeli katonáktól), hogy gyerekeket (palesztinokat) csalnak tőrbe, vagy gúnyolnak ki, majd mintha valamilyen sportot űznének, lövöldöznek rájuk.” (Chris Hedges, Pulitzer díjas újságíró: A Gaza Diary: Scenes from a Palestinian Uprising, (Napló Gázából: a palesztin felkelés képei) Harper’s magazine, 2001. október)
Izraelben palesztinokat, főleg palesztin gyerekeket ölni nem csupán talmudi, rabbinikus eredetű kötelezettség, de egyfajta sport is, amely enyhíti az unalmat, és elősegíti az ember karrierjét. A megszállt területeken, vagyis Ciszjordániában, a Gázai övezetben és Kelet-Jeruzsálemben élő 3,4 millió palesztin semmi más, mint kísérleti alany, akiket az új kémiai és biológiai fegyverek kipróbálása során használnak föl, továbbá egyfajta fenyegetésként tekintenek rájuk, akiket vagy el kell űzni Izrael földjéről, vagy pedig meg kell semmisíteni. Ezek az emberi lények egész egyszerűen csak a zsidók rabszolgái, vagy pedig az izraeli katonák lőgyakorlatainak a célpontjai.

Izraeli katona Instagramon mutatja be, milyen izgalmas hátulról fejbe lőni egy palesztin gyereket - ez a katonai kultúra



Na megvárjátok , hogy a magyar palesztin fiaitokat is így vadásszák le a cionista fasiszták mint most a palesztin gyereket !!! A gyerekeitek nevében üzenem ti apák nagyapák , és anyák gyávák voltatok , mert mikor kellet volna nem öltétek meg az ÁVH - s zsidó unokákat , és olyan törvényeket hoztak , hogy a gyermek , öreg , és nőket is le lehet lőni büntetlenül !!!  Mocskos megalkuvók voltatok a helytartóitokkal , ezért halált érdemeltek ti is !! Bár csak meg sem születtem volna kamatrabszolgának egy fasiszta zsidó birodalom rabszolgájaként ! Remélem , hogy a hollókoszthoz hozzásegítik ezeket a gyilkos fasiszta zsidókat kik elrabolták a nemzeti vagyonunkat , és most jön a vízünk , ásvány kincseink , a földjeinket . molotov koktélt nekik , hogy égjenek a ranlógyilkosaink !!!!

Izrael egy mesterséges és illegálisan létrehozott állam, amely szélsőséges terrorizmus, erőszak, etnikai tisztogatás, történelmi palesztin falvak százainak lerombolása, gyilkolás, gyermekek és nők megerőszakolása nyomán született meg. Ezen kívül minden más állammal szemben Izrael egyedülálló abban, hogy:
- nincsen alkotmánya
- nincsenek egyértelműen meghúzott határai
- nincsen nemzetközileg elismert fővárosa.
Azonban valójában mégiscsak van Izraelnek alkotmánya. Ami nem más, mint az úgynevezett Babiloni Talmud. Ami egyáltalán nem egy isteni sugallatra született könyv, hanem az írásba foglalt törvénykönyv, a Tóra és a vallási törvények több mint hatmillió szóból álló rabbinikus értelmezéseinek gyűjteménye, amely sokkal inkább tekinthető a judaizmus szent iratának, mint maga a Tóra.
A Babiloni Talmud magába foglalja a tanítást, amely szerint a zsidók a kizárólagos felsőbbrendű és kiválasztott faj a Földön, amely a génjeiben hordozza az isteni eredetet, és ily módon fel van jogosítva a világ irányítására és birtoklására. A Talmud szerint továbbá az összes gój csak azért létezik, hogy a zsidókat szolgálja, a gójok állatok, tisztátalanok, léhák, spermájukból genetikailag hibás vadállatok születnek. De legalább ilyen döbbenetes, hogy a Talmudban arról is olvashatunk, hogy egy rabbi vitába szállt az Istennel, és a vitában diadalmaskodott, valamint az is benne van, hogy ha egy zsidó nem engedelmeskedik egy rabbinak, akkor meg kell ölni. Szintén a Talmud tanítása, hogy elfogadható a gójok megölése, kirablása, becsapása, lehet nekik hazudni is, ezen kívül pedig a rabbiknak nem tilos prostituálttal hálni, sőt három esztendős lányokkal és fiúkkal közösülhetnek is. A gój gyerekek a Talmud világában nem számítanak embernek, ezen kívül pedig a gójok pénze a zsidókat illeti. A Talmud kimondja, hogy a zsidók ölték meg Jézust, akit egyébként, Szűz Máriával együtt (béke legyen velük) a legszennyesebb jelzőkkel illetnek a könyvben.
Kérném, alaposan tanulmányozzák a judaizmus történetét, a Tórát és a rasszista, bigott, szexuális perverziókkal telezsúfolt Babiloni Talmudot.


Ted Pike The Other Isreal


A „gój” szó alatt a Zsidó Enciklopédia a farizeus talmudista felfogás szellemében az alábbiakat írja: „A farizeusok azt tartották, hogy csak az izraeliták az emberek, a gójok nem emberek, hanem barbárok.”
Kérném az olvasót, tanulmányozza át az alábbi webhelyeket (http://www.catholicapologetics.info/apologetics/judaism/closer.htm#011http://www.revisionisthistory.org/talmudtruth.htmlhttp://rense.com/general86/talmd.htm), és vonja le a saját következtetéseit.
Azonban nem szükséges a Talmudhoz fordulnunk ahhoz, hogy ilyesfajta ördögi, rasszista, a népirtást dicsőítő tanításokba ütközzünk. Íme néhány példa a mai Izraelből:
A gójok lelke teljesen más, és egy alacsonyabb minőséget képvisel. Az ő lelkük ördögtől való, a megváltásra képtelen, alkalmatlan…Ha egy zsidó testének minden egyes sejtje isteni jellegű, Isten része, akkor bennük minden DNS-spirál is Isten része.” (A Chábád Lubavics zsidó szektához tartozó Jichák Ginsburg rabbi így idézte a Chábád mozgalom alapítójának, Liadi Shneur Zalmannak a szavait, Jewish Week, 1996. április 26.)
Rabbik az arabok megsemmisítésére szólítottak fel.” „Könyörületesnek lenni az irányukban nem megengedett. Rakétákat kell rájuk küldeni, és meg kell őket semmisíteni. Ezek ördögök és átkozottak…Az Isten gondoskodik arról, hogy az arabok tettei saját fejükre hulljanak vissza, magjuk ne adjon életet, pusztuljanak el, és tűnjenek el a Föld színéről.” (Ovádia Joszef rabbi, BBC, 2001. április 10.)
Egy magas rangú izraeli politikus ma vitát provokált azzal, hogy figyelmeztette a palesztinokat: azok a palesztinok, akik rakétákat lőnek ki a Gázai övezetből, egy nagyobb holokausztra számíthatnak az izraeli fegyveres erők részéről.” (The Telegraph, 2008. február 29.)
Izraeli ortodox rabbi: „A palesztinokat a kemencékbe!” (Richard Silverstein: Tikun Olam, 2011. január 15.)
Egymillió arab nem ér fel egy zsidó ujjának körmével.” (Jákov Perrin rabbi, New York Times, 1994. február 27. )
A gójok spermája barbár utódokat eredményez…Egy ilyenfajta keveredésből (gój spermájából) születő utód a gójokra jellemző káros genetikai jellemzőket örököl.” (Dov Lior rabbi, Ynet, 2011. január 12.)
Az IDF (az izraeli hadsereg) bocsánatot kért egy könyv miatt, melyben az áll, hogy a nem zsidóknak nincsenek a zsidókkal azonos jogai Izraelben.” „Az IDF vezető rabbijának könyve a zsidó törvényeknek a hadseregben történő alkalmazásával foglalkozik, és tárgyalja a mezuza (ajtófélfára szerelt, gyakran díszes tokba helyezett, pergamenlapra írt imádság – ford. megj.) kihelyezésének lehetőségeit a hadsereg bázisain. A könyvben a szerző kifejti, hogy a (zsidók és nem zsidók közötti) egyenlő jogok elképzelése szemben áll a Tóra tanításával.” (Háárec, 2013. június 6.)
Izraelnek talán joga van arra, hogy másokat bíróság elé állítson, de az egészen bizonyos, hogy senki másnak nincs joga a zsidó embereket és Izrael Államot bíróság elé citálni.” (Áriel Sáron; BBC, 2001. március 25.)
Mi tehát a magyarázat az izraeli terrorállam barbár, illegális, embertelen politikájára, és főleg a palesztin gyerekekkel szemben a megszállt területeken tapasztalható bánásmódjára? Az ördögi elme és szív, az ördögi hitrendszer, az ordas ideológia, az ördögi, rasszista felsőbbrendűség-tudat, az ördögi hit abban, hogy a zsidók minden isteni és emberi törvény fölött állnak, és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt sem vonhatók felelősségre.
El tudják képzelni a palesztin gyerekek iszonyú sorsát, amikor az izraeli hadsereg katonái a szemük láttára hurcolják el szüleiket valamilyen ismeretlen helyre?

5 éves palesztin gyermekek könyörög, hogy izraeli katonák Atya-flv


Mindez a Talmuddal vette kezdetét, amelyben nyíltan ösztönöznek a gójok, minden gój megölésére. Ha a palesztinok helyett Izrael amerikaiakat, európaiakat, dél-amerikaiakat, afrikaiakat, ázsiaiakat, ausztrálokat, japánokat, új-zélandiakat, kanadaiakat tartana uralma alatt, Izrael ugyanolyan barbár módon bánna velük, mint teszi azt a palesztinokkal szemben. A talmudi törvények uralma alatt álló Izraelnek csak az számít, hogy gójokról legyen szó.
A talmudi népirtó tanítás, amely teljes büntetlenséget biztosít a zsidóknak:
Ha egy gój megöl egy gójt vagy egy zsidót, akkor bűnhődnie kell, de ha egy zsidó öl meg egy gójt, azért nem vonható felelősségre.” (Sanhedrin 58b)
Bárki, aki egy hitetlen (nem zsidó) vérét ontja, ugyanúgy elfogadott az Isten előtt, mint az, aki áldozatot mutat be az Úrnak.” (Choshen Ha’mishpat 425:50)
Sehol a világon nem létezik a letartóztatás, bebörtönzés, kínzás és a gyermekek legyilkolásának olyan széles körűen, tudatosan megszervezett rendszere, mint Izraelben. Ráadásul a teljes büntetlenség is biztosítva van az elkövetők számára. Mindez súlyosan sérti mindazokat a nemzetközi egyezményeket, melyeket a „Közel-Kelet egyetlen demokráciájának” nevezett Izrael is aláírt.
Éppen június 20-án, a Menekültek Nemzetközi Emléknapján, az ENSZ Gyermeki Jogvédő Bizottsága (UNCRC) kiadott egy megdöbbentő jelentést arról, hogy Izrael miként tartóztat le, börtönöz be, kínoz meg gyermekeket a megszállt területeken, és miként fosztja meg őket az élelemtől, a víztől és az egészségügyi ellátástól. A dokumentum bírálja Izraelt azért is, mert élő pajzsként használ palesztin gyermekeket.
Az UNCRC jelentése megállapítja:
Az Izrael által 1967-ben megszállt Gázában és a Jordán-folyó nyugati partján élő palesztin gyerekeket születésükkor nem veszik nyilvántartásba, és az egészségügyi ellátást, a tisztességes oktatáshoz, valamint a tiszta ivóvízhez való hozzáférés jogát is megtagadják tőlük.”
Az (izraeli) katonaság és rendőrség által letartóztatott palesztin gyerekeket megalázó bánásmódban részesítik, gyakran megkínozzák őket, továbbá a kihallgatások héber nyelven történnek, egy olyan nyelven, amit nem értenek, majd szabadulásukért cserébe aláíratják velük a héber nyelvű vallomást.”
Kérem, nézzék meg az alábbi videót, amit a brit ITV készített arról, hogyan bánik Izrael a palesztin gyerekekkel. A film 2007-ben elnyerte az Amnesty International díját:

palestinian child prisoners

Újabb videó a "világ legerkölcsösebb hadseregének" gyermekkínzásairól:
Törölték
Palesztin gyermekek százait ölték meg és sok ezer gyerek szenvedett sérüléseket - elsősorban a Gázai övezetben - az elmúlt tíz évben a hadsereg akcióinak következtében. A levegőből és a tengerről indított rakéták sűrűn lakott területre hullottak, ahol nagyon sok gyermek is él. Az izraeli hadsereg az arányosság, valamint a civil és katonai célpontok megkülönböztetésének elveit egyáltalán nem vette figyelembe.” „A katonák, akiket elítéltek azért, mert egy kilencéves gyereket fegyverrel kényszerítettek arra, hogy átkutasson egy a gyanú szerint bombát rejtő táskát, három hónap felfüggesztett börtönnel, és lefokozással megúszták.
A Háárec 2005. október 11-i cikkében leírja, hogy Shaul Mofaz izraeli védelmi miniszter az izraeli Legfelsőbb Bírósághoz fordult annak érdekében, hogy a bírói testület törölje el az „emberi pajzs” használatára vonatkozó tiltást. De hiába tilos a módszer alkalmazása, emberi jogvédő csoportok állításai szerint az izraeli hadsereg továbbra is felhasznál pajzsként palesztin gyerekeket, súlyosan megsértve ezzel a nemzetközi jog előírásait.

13 éves palesztin fiú a terepjáróra bilincselve, élő pajzsként használva. A bizonyítékok ellenére az IDF tagadja e gyakorlat rendszeres alkalmazását

Az IDF (az izraeli hadsereg) a legfelsőbb Bírósághoz fordul az emberi pajzsra vonatkozó tiltás felülvizsgálata érdekében.” „Mofaz védelmi miniszter azt mondja, érveket fog szolgáltatni azért, hogy az emberi pajzs eszköze Ciszjordániában alkalmazható legyen.” (Háárec, 2005. október 11.)
Hasonló (az izraeli hadseregnek a palesztin gyermekek elleni kegyetlenkedéseit bemutató) jelentéseket éveken át közzé tettek az ENSZ bizonyos szervezetei, így az Emberi Jogok Tanácsa, az UNRWA, az UNICEF, az Amnesty International, a Human Rights Watch, a Defense for Child International, a Nemzetközi Vöröskereszt. Ezen kívül izraeli emberi jogvédő csoportok is felhívták a figyelmet az elkövetett bűntettekre. Így cselekedett például a B’tselem, a Gush Shalom, a Rabbik az Emberi Jogokért, az Orvosok az Emberi Jogokért Izraelben, a Törd Meg a Hallgatást elnevezésű csoport. (Ez utóbbi izraeli katonák tanúvallomásait rögzíti, amelyekben beszámolnak a megszállt területeken végrehajtott hidegvérű gyilkosságokról). Mindezek mellett palesztin és európai jogvédő szervezetek is felszólaltak a palesztin gyermekek védelmében – mindhiába. Izraelt védelmezi az USA és a Babiloni Talmud, így továbbra is folytatódik a katonai megszállás alatt élő palesztinok elleni genocídium.
A Talmudban leljük a magyarázatát annak is, hogy miért engedik meg az izraeli hatóságok a palesztin raboknak az éhségsztrájkot, miközben teljességgel közömbösek a szenvedéseikkel szemben. “Ha valaki megkötözte a szomszédját, aki azután éhen halt, nem felelős a haláláért.” (Sanhedrin: Folio 77a)
A megszállt területeken kizárólag a katonai törvények és szabályok vannak érvényben, amelyek alkalmazása az egyes parancsnokok és katonák belátásától függ. Így lényegében az izraeli hadsereg tagjai bármilyen cselekményt elkövethetnek anélkül, hogy büntetéstől kellene tartaniuk. Hasonló védelemben részesülnek az elvakult és erőszakos telepesek, akik napi rendszerességgel verik, ütlegelik, lövik, gyilkolják a palesztinokat – függetlenül azok életkorától.
Az alábbiakban részlet következik az UNICEF (Egyesült Nemzetek Gyermekalapja) 2013-ban nyilvánosságra került jelentéséből:
A katonai fogdákba került, letartóztatott gyermekekkel szembeni rossz bánásmód általános és intézményesített rendszerbe illeszkedik, a letartóztatás pillanatától a kihallgatáson és az eljáráson keresztül egészen az ítéletig.”

Biztos ő is terrorista



Az izraeli hadsereg, rendőrség és biztonsági erők által letartóztatott palesztin gyermekek többsége fiú, és 12-17 év közötti életkorban van. Az elmúlt 10 évben az izraeli katonai hatóságok hozzávetőleg 7 ezer gyereket ejtettek fogságba, hallgattak ki, ítéltek el és börtönöztek be – napi átlagban két gyereket. A gyerekeket az állig felfegyverzett katonák általában otthonaikban fogják le éjfél és hajnali öt óra között. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek szemét bekötik, kezeiket pedig műanyag kötelékkel fogják össze. A kiskorú palesztin foglyok sok esetben szenvednek el fizikai és verbális erőszakot, miközben a kihallgatás helyszínére szállítják őket. A gyermekeknek gyakran okoznak fájdalmat, nem adnak nekik inni, enni, nincs lehetőségük a WC használatára, és orvosi ellátást sem mindig kapnak. A kihallgatás során előfordul a fizikai erőszak és a fenyegetőzés, kényszervallomásokat csikarnak ki belőlük, miközben ügyvédet a gyermekeknek nem biztosítanak, és a családtagokkal sincsen módjuk találkozni.”
Mindezek a módszerek a nemzetközi jog megsértését jelentik, amelyek ugyanis védelmezik a gyermekeket az embertelen bánásmódtól, akkor is, amikor a hatóságok, illetve a katonai vagy civil igazságszolgáltatás szerveinek a felügyelete alatt vannak.”


Komoly létszámú osztag kell egy ekkora gyerek ellen


Következzék egy részlet a „Gyermekek katonai őrizetben” című, 2012 júniusában nyilvánosságra került jelentésből. Egy brit jogászokból álló küldöttség állította össze a dokumentumot, melynek megállapításai alátámasztják két korábban született jelentés állításait a palesztin gyerekek törvénytelen letartóztatásával, fogva tartásával és kínzásával kapcsolatban. Még az izraeli katonai főügyész is nyíltan elismerte a jelentésben szereplő egyik következtetést, nevezetesen, hogy az ártatlan palesztin gyerekeket évtizedek óta ördögi színben festik le, és a legyilkolásukat sem ítélik el Izraelben. Íme, néhány részlet a dokumentumból:
Lehetséges, hogy azért sem bánnak a palesztin gyermekekkel a nemzetközi normákkal összhangban, mert az általános vélemény az - melyet a katonai ügyészség is oszt -, hogy minden palesztin gyermek potenciális terrorista. Számunkra az ilyesfajta vélekedés az igazságtalanságok legfőbb okának tűnik, melyeket Izraelnek, mint a Ciszjordániát megszálló államnak, meg kell szüntetnie.”



"Terrorveszély elhárítva"


Izrael az „adminisztratív bebörtönzés” katonai jellegű politikáját követi, mely lehetővé teszi a megszálló hadsereg számára, hogy a palesztin területeken bárkit letartóztasson, bármilyen okból, és bárkit kénye-kedve szerint, vád és törvényszék előtti megjelenés nélkül fogságban tartson 1-től 6 hónapig. Az önkényes fogva tartás időtartama azonban határozatlan ideig meghosszabbítható.
Következzék néhány példa azokra a „bűncselekményekre”, melyeket a megszállt területek katonai hatóságai szigorúan megtorolnak. A katonai bíróságok a 378-as katonai parancs alapján kialakított büntető kódexet figyelembe véve hozzák meg ítéleteiket. (Már ha egyáltalán meghozzák – a ford. megj.):
• Az izraeli hadsereg tulajdonának tönkretétele, melyért a maximum kiszabható büntetés az életfogytig tartó börtön. (Ugyanakkor palesztin otthonok tízezreinek lerombolása az izraeliek részéről persze rendjén van.)
• Egy katona megsértése, becsületének „sárba tiprása” 10 év börtönnel is büntethető.
• Ha valaki egy követ dob egy mozgó járműre, amely abban kárt okoz, vagy az utasokat megsebesíti, az illető akár 20 év börtönre is számíthat.
A kődobálás az egyik legelterjedtebb olyan cselekmény, amely letartóztatást és ítéletet von maga után. A Nemzetközi Gyermekvédelem (Defence Children International) elnevezésű szervezet közlése szerint 2009-ben 192 „bűneset” közül 117, vagyis az izraeli megszálló hadsereg sérelmére elkövetett cselekmények 61%-a volt kődobálás.
A palesztin gyermekek megölése Izrael számára a gyorsan növekvő palesztin lakosság jelentette „demográfiai fenyegetés” elhárításának egyik módja is.
Ha nem cselekszünk, akkor semmi sem fog történni, semmi sem fog változni, és bizonyosan semmi sem fogja tudni megállítani ezt a vérszomjas, bosszúálló országot, amely politikai, gazdasági és katonai bosszút esküdött az egész nem zsidó világ ellen, amelyről úgy hiszi, évezredeken keresztül üldözte és elnyomta a zsidókat.
Annak ellenére, hogy Izrael rendelkezik a világ negyedik legnagyobb hadseregével, az izraeliek a leggyávább emberek a világon, akik félnek minden egyes palesztint gyerektől, akit csak meglátnak, félnek minden egyes lánytól és fiútól, akiknek van bátorsága köveket dobni a világ legnagyobb tankjaira. Igen, köveket, amelyek végül térdre fogják kényszeríteni ezt az ördögi gonoszságú, a legmodernebb fegyverekkel felszerelkezett nemzetet. Izrael a levegőből és a tengerről tüzel ezekből a félelmetes fegyverekből, mivel féltik gyáva életüket, és félnek szembenézni férfiakkal, nőkkel, fiúkkal és lányokkal Gáza, Bejrút és Teherán utcáin.
Isten mindig győzelemmel jutalmazza az elnyomottat az elnyomóval vívott harcában, és mint minden ördögi gonoszságú nemzet és birodalom, úgy Izrael is el fog bukni – éspedig a palesztin gyermekek lábainál fog összeomlani.


Egy Faris Odeh nevű 14 éves palesztin tinédzsernek volt bátorsága, elszántsága és akaratereje ahhoz, hogy szembeszálljon a hazáját elfoglaló brutális hódítóval. Nem félt sem az állig felfegyverzett katonáktól, sem a hatalmas és félelmetes tankoktól. Mielőtt a gyáva katonák agyonlőtték volna, a hazájára és a népére gondolva elhajította a szabadság kövét.
Izrael jobban fél ezektől a gyermekektől, mint bármely más néptől a világon. Több millió ilyen bátor gyermek, és több tízmillió kő van, melyek együttesen le fogják győzni ezt az ördögi, arrogáns birodalmat.
Faris, a hős mártír már az égben van, míg ezek a gyáva katonák a pokol tüzén fognak égni, mert ez lesz a sorsa mindenkinek, aki elnyomja és gyilkolja Isten teremtményeit.
(Fordítás: Kuruc.info)


Bebizonyosodott: a kárpótlásokat 

követelő zsidó szervezetek ellopják 

a "túlélőknek" kizsarolt milliárdokat


Natan Sharansky, a Szochnut vezetője és Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke "csalódottságának és megdöbbenésének" adott hangot a Claims Conference utóbbi vezetőségi ülésén New Yorkban.

Lauder és "a világ egyik legjobb antiszemitizmus-ellenes harcosa"

A felháborodásos színjáték látszólagos oka, hogy nem hozták nyilvánosságra azt a 2001-es levelet, amely csalásra hívja fel a figyelmet a kárpótlási ügyekkel kapcsolatban. (Az igazi ok természetesen az, hogy nemrég kiderült, hogy egyáltalán létezett ilyen, azaz nem titkolták elég jól, a főzsidóknak természetesen mindenről tudomásuk van, hiszen ők kapják a legzsírosabb falatokat a "kárpótlásból"; sőt, az is elképzelhető, hogy azelőtt dézsmálták meg a pénzt, mielőtt Lauderék lefölözhették volna, ezért lesznek megbüntetve - a szerk.) Ezt Sharansky és Lauder "teljességgel elfogadhatatlannak" nevezte.


Natan Sharansky - őszinte arc, tiszta tekintet


A vezetők legnagyobb sajnálatára az is kiderült, hogy az élősködők konferenciája egy későbbi levelet sem hozott nyilvánosságra, amelyben Julius Berman vezetőségi tag és jogi képviselő a kiszivárogtató levéllel kapcsolatban tett jelentést. Berman 2002-ben lett a Claims Conference elnöke. Két évtizeden keresztül a Claims Conference alkalmazottai legkevesebb 57 millió dollárt tüntettek el. Az összeget a hivatalos verzió szerint a "holokauszt túlélői" számára kellett volna átutalni.
A mostani vezetőségi ülésen belső vizsgálatot rendeltek el, és "a felelősöket keresik". (Mi segítünk: minden holokausztozó zsidó vezető felelős, mert ők híznak a különféle államoktól kizsarolt pénzeken - a szerk.)
"Sajnos nagyon régóta nő a szakadék a Claims Conference eredeti célja és aközött, hogy a feltételezések szerint a szervezet zárt klubként működik, amely nemigen átlátható és elszámoltatható a döntéshozatali folyamatban. A mostani jelentés hangsúlyozza, hogy sürgősen közbe kell lépni. Támogatom a jelentésben foglalt ajánlásokat, amely lehetőséget teremt arra, hogy a szervezet összetételét és vezetőségét átvizsgálják" – nyilatkozta Sharansky a Jerusalem Postnak adott interjújában.
A Claims Conference szóvivője eddig nem válaszolt az újságíró megkeresésekre, ami egyáltalán nem csoda.
(Kuruc.info - The Jerusalem Post - Mazsihisz.hu nyomán)
Korábbi hírek a szóban forgó maffiaszervezettel kapcsolatosan (avagy így gyűlt össze az ellopott pénzek egy töredéke):



Müller néni igaz története a Mazsihisz 

honlapján: "A gáz felrobbant, mi meg ott 

álltunk anyaszült meztelenül"


Kleinné Müller Ilona
A szegedi és a Szeged környéki zsidók deportálásának 69. évfordulójára emlékeztek vasárnap az egykori szegedi gettó bejáratánál felállított emlékoszlopnál. Az eseményről röviden beszámolt a Délmagyar.hu, s a cikket azon nyomban átvette a Mazsihisz honlapja.
A cikk szerzője, Dombai Tünde megszólaltatja a deportálás egyik túlélőjét, a 90 éves Kleinné Müller Ilonát. Már az írás címe is meseszerű: "Ilonka nénit Auschwitz kapujáig hurcolták". Igen, csak a kapuig, mert túlélőnk nem lépett be soha a táborba, alaposan becsapta a nácikat. Olvassuk el figyelmesen Ilonka néni "hiteles" visszaemlékezését:
Az én kálváriám korábban kezdődött, 19 éves koromban. 1941-ben, két nappal az esküvőnk előtt a vőlegényemet lelőtték a délvidéki pogromban. Utána édesapámat vitték el munkaszolgálatra, majd mikor hazakerült, 1944-ben elhurcolták Topolyára, majd Auschwitzba, soha nem jött haza – emlékezett vissza kérdésünkre a 90 éves Kleinné Müller Ilona. – A húgommal és édesanyámmal a téglagyári gettóba kerültünk, innen vittek el bennünket Auschwitz kapujáig. Be szerencsére nem jutottunk, mert még nem végeztek az előttünk lévő transzporttal. Úgy menekültünk meg, hogy láttam, az anyákat és lányokat elszakítják egymástól, a húgom már férjnél volt, ő az asszonynevét mondta, én pedig egy isteni sugallatra a vőlegényem nevét vettem fel, így maradhattunk együtt, különben engem is biztosan vittek volna a gázba. 1945. május 8-án Theresienstadtban ért a felszabadulás. Már bent álltunk a tusolóban, mert azt mondták, fürdés lesz és tornászás, holott nyilván gázt engedtek volna ránk. Akkor bedobták az angolok a bombát, és a gáz felrobbant, mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül.
Már az is zavarosan meseszerű, miért torpantak meg Auschwitz kapujában Ilonka néniék. A történet vége azonban felülmúlhatatlan, ilyet még Spielberg sem lenne képes kifundálni.
Theresienstadt még a hivatalos történetírás szerint is munkatábor volt, nem megsemmisítő láger. Az elgázosítás terve tehát akkora hazugság, hogy ezt olvasva még Karsai László is bizonyára felhorkan.
A Délmagyar.hu portálon az egyik hozzászóló ironikusan-óvatosan így fogalmazott:
Hááááát, biztos így volt.
Én elhiszem. Más választásom meg nincsen, mert megbüntetnek.
Nem, Ilonka néni rémmeséjének tagadásáért nem jár büntetés. Éppen az a botrányos, hogy ilyesféle bolondságok az állítólag megújuló Mazsihisz honlapjára felkerülhetnek. Mert nemcsak a tervezett elgázosítás rémmeséjén nevet az olvasó, hanem a felszabadulás módján is. Az angolok bombát dobnak le, a gáz felrobban, az elgázosítandók azonban sértetlenül megússzák a robbanást. Gázszag terjeng a még náciszagú légben, Ilonkáék pedig ott állnak meztelenül a szabadság kapujában.
Kár, hogy csoportkép nem készült erről az egyedi és kivételes történelmi eseményről.
Az pedig csak hab a tortán, hogy Theresienstadtot nem az angolok, hanem a szovjetek "szabadították fel"...
Amikor a mókás történet végére értem, rémlett, hogy Kleinné Müller Ilona nevével valamikor már találkoztam. Nem kellett sokáig kutatnom, a keresőbe beütve túlélőnk nevét azonnal megtaláltam az érdekes dokumentumot.
Kleinné Müller Ilona néhány évvel ezelőtt azt állította, hogy a második világháború idején ő is elhelyezett pénzt egy svájci bankszámlán. Tudjuk, a holokausztipar zsarolásának engedve a svájci bankok horribilis összeget fizettek az úgynevezett alvó számlák után (erről az ügyről részletesen írt Norman G. Finkelstein a holokausztiparról szóló nevezetes könyvében). Azok kaptak a pénzből, akik igazolni tudták, hogy valóban rendelkeztek bankszámlával. Kleinné Müller Ilona gondolt egy nagyot, s részesedést kért a zabrált összegből. A nyilvánosságra hozott számlatulajdonosok között ugyanis szerepelt egy I. Müller nevű zsidó, márpedig az I. csak Ilona lehet (gondolhatta a gázrobbanás-túlélő). Az illetékes szervezet azonban meghiúsította a pénzszerző akciót, mert a jelzett I. Müller férfi volt (tehát nem Ilona), s Németországban élt, nem pedig Magyarországon. A határozat szövegében azonban olvasható egy figyelemreméltó lábjegyzet, mely szerint Ilonka néninek egyéb követeléshez való jogát ez a döntés nem érinti.
Van azonban még valami, amit nem értek Ilonka néni történetében. Ha be se tette a lábát Auschwitzba, akkor hol, melyik állomáson szállt fel a Theresienstadtba tartó vonatra?
Bistrán Demeter - Kuruc.info






A nagy tabu: milyen befolyással 

rendelkezik a cionista lobbi a nyugati 

világban?

Mindnyájan jól emlékszünk, micsoda éktelen ajvékolás tört ki, amikor Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő felvetette: a magyar választópolgároknak tudniuk kellene, kik is a parlamenti képviselők között a magyar-izraeli kettős állampolgárok. A cionisták és bábjaik azóta is a “listázás” borzalmai fölött keseregnek. Egy amerikai blogger azonban lényegesen tovább ment Gyöngyösi Márton felvetésénél: azt javasolta, hogy a Mexikóból illegálisan érkező személyek helyett inkább az Izrael Állam érdekében tevékenykedő lobbistákat kellene deportálni.
Alcibiades Bilzerian „Deportáljuk az izraeli lobbistákat a keményen dolgozó mexikóiak helyett” című cikkében korunk nagy tabutémáját veszi górcső alá. “Gondolkozzunk el azon, hogy vajon ki jobb amerikai: az a mexikói gyerek, akit kicsi korában Amerikába csempésztek, és aki azután egész életében keményen dolgozik, és védi a szabadságot, vagy az a fickó, aki ugyan valamelyik amerikai államban született, de soha nem olvasta el az Alkotmányt, és olyan programok megvalósításában hisz, amelyek megfosztanák a polgárokat a szabadságuktól (például a szocializmus és a fegyverek birtoklásának korlátozása)? Méltányos-e az, hogy miközben egy mexikói születésű embertől megtagadják az amerikai állampolgárságot, kiváltságos állampolgár lehet egy olyan személy, aki azért lobbizik a politikusoknál, hogy Amerika erőforrásait egy idegen államnak juttassák, és amerikai katonák áldozzák fel életüket egy idegen állam érdekében?” – sorolja a kérdéseket az „antiszemitának” és „gyűlöletkeltőnek” minősített Bilzerian.
A Bilzerian név alatt publikáló újságíró Amerika alighanem egyik legsúlyosabb gondjára szerette volna felhívni a figyelmet: nevezetesen arra, hogy egy idegen állam érdekében dolgozó “lobbisták” uralják az amerikai kormányt. Izraeli források szerint hozzávetőleg 50 zsidó lobbicsoport működik az Egyesült Államokban. Mindeközben maguk a zsidó vezetők és a befolyásuk alatt álló politikusok rendületlenül állítják: nincsen semmiféle, Izrael Állam és a zsidóság céljainak megvalósításáért tevékenykedő lobbi Amerikában. Az úgynevezett politikailag korrekt beszéd szellemében pedig még csak szóba hozni is tilos, hogy az Európai Unió brüsszeli központjában, illetve az egyes tagállamok vezetésében is jelen van-e a zsidó lobbi.
Nem kérdés természetesen, hogy a zsidó lobbi úgy Amerikában, mint Európában a legfontosabb hatalmi tényező. Erre a közvélemény elől rejtegetni kívánt tényre John Kerry amerikai külügyminiszter egyik véletlenül elejtett megjegyzése is rávilágít. A hónap elején Kerry az Amerikai Zsidó Kongresszus képviselői előtt elmondott beszédében arra kérte az USA-ban működő zsidó szervezetek vezetőit, hogy gyakoroljanak nyomást Izraelre a Palesztin Hatósággal történő megegyezés létrehozása céljából. Magyarán: az amerikai zsidóság vezetőinek jóváhagyása nélkül a washingtoni kormány immár arra is képtelen, hogy az egyébként az USA köldökzsinórján lógó Izraelt agresszív politikájának némi enyhítésére bírja.
Az amerikai zsidó lobbi születési időpontjának 1901. február 25. tekinthető, amikor is Theodor Herzl, a cionista mozgalom megalapítója, a Cionista Világszövetség elnöke levélben kérte fel Richard Gotteilt, az Amerikai Cionista Szövetség elnökét: igyekezzen rávenni az Amerikában működő zsidó szervezeteket arra, hogy az USA kormányánál lobbizzanak a palesztinai zsidó kivándorlás támogatása érdekében. A legfontosabb cionista lobbi csoportok manapság: az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC), a Conference of Presidents of Major American Jewish Organizations, az American Jewish Congress (AJC),az Anti-Defamation League (ADL) és a Christians United for Israel (CUFI). Kiemelkedő szerepet játszik még a zsidó érdekek előmozdításában két tudományos intézmény: a Washington Institute for Near East Policy (WINEP) és az American Enterprise Institute (AEI).
Egyes vélemények szerint Kennedy volt az első és sajnos az utolsó amerikai elnök, aki megpróbálta feltartóztatni a milliárdos zsidó pénzemberek támogatását élvező cionista szervezetek beépülését a hatalom sáncai mögé. Sajnos sikertelenül. Az úgynevezett „tényfeltáró újságírók” számára igazán szép és emberpróbáló feladat lenne a valóságnak megfelelően bemutatni azt a szerepet, melyet a politikai életben a zsidó lobbicsoportok betöltenek. Csakhogy ha bárki is ilyesfajta heroikus feladatra vállalkozna, rögvest „antiszemitának”, „összeesküvés-elméletek hirdetőjének”, „gyűlöletkeltőnek”, „bolondnak” bélyegeznék az illetőt, kizárnák a nyilvános diskurzusból, állását elveszítené, sőt az sincsen kizárva, hogy rövidesen börtönben találná magát.
Az izraeli érdekeket szolgáló szervezetek jelenléte a nyugati államok politikai életében nem csupán az egyik legfőbb tabutéma, de súlyos nemzetbiztonsági kockázatokat is felvető kérdés a Földgolyó számos országában. Sajnos azonban megalapozott a gyanú, hogy az egyes nemzetek biztonságát védelmezni hivatott szakszolgálatok sem mentesek immár a cionista lobbi befolyásától. Miben reménykedhetünk?
Perge Ottó - Kuruc.info

Újabb szenzációs holofelfedezés: illegális 

abortuszokat végeztek Auschwitzban


A holokausztozók a maguk szempontjából okosabban tennék, ha a dachaui koncentrációs lágerben született csecsemők történetét nem reklámoznák a nagyközönség előtt. Az egész sztori ugyanis nem más, mint egy újabb holokausztos öngól.  Mivel azonban a mindennapi holokauszt-agymosás adagnak meg kell lennie, a történettel bizonyos időközönként újra és újra előállnak. A Népszabadság hétvégi számában Bőhm Ágnes ismerteti a Dachauban született csecsemők és szüleik sorsát.

Kismamák koncentrációs táborban

A sztori lényege, hogy az Auschwitzba deportált magyarországi zsidó nők közül többen is Dachauba kerültek, ahol is közülük heten gyermekeknek adtak életet. (Három fiúnak és négy leánynak.) Az egyik zsidó asszony, Schwarz Hermanné (született Reich Magda) az események után negyven évvel papírra vetett visszaemlékezésében azt írta, hogy három hónapos terhes volt, amikor 1944. június elején Nyíregyházáról Auschwitzba deportálták. Két és fél éves gyermekét, valamint a férjét a nácik állítólag megölték, őt és két húgát azonban életben hagyták. Talán a férje valamilyen betegségben szenvedett, ezért munkaképtelennek nyilvánították, és küldték a gázba? A visszaemlékezésből illetve a Néphazugság cikkéből nem derül ki a válasz. Ugyanakkor viszont „rendszeresen dolgozni nem vitték” őket – állította Reich Magda. A gyermeket váró asszony és két húga azonban állandó rettegésben élt, Magda elsősorban azért, mert félt, hogy az SS-őrök felfedezik a terhességét. Márpedig ők már akkor állítólag tudták, hogy a „terhesség egyenlő a krematóriummal”.
Magda áldott állapotát azonban a hülye nácik még egy hónappal később sem voltak képesek felfedezni. De még csak nem is dolgoztatták őt. És nem is gázosították el. Hanem valamilyen érthetetlen okból kifolyólag augusztusban továbbszállították a dachaui láger egyik altáborának számító Kaufering I-be. Ahol is idővel még a legkorlátoltabb nácinak is fel kellett tűnjön, hogy áldott állapotban van. Ennek ellenére nem gyilkolták meg. Sőt, egy nagykállói születésű szülészorvosnak, egy bizonyos dr. Vadász Ernőnek az „európai zsidóság teljes megsemmisítését” legfőbb céljuknak tekintő nácik lehetővé tették a gyermekek világra segítését. Vajon miért?
Hogy mennyire ostobák voltak a deportálás során közreműködő német és magyar orvosok, azt bizonyítja a Dunaszerdahelyről 1944. június 15-én háromezer más zsidóval együtt deportált Eva Fleischmanova sorsa is. Ő akkoriban szintén három hónapos terhes volt, amit annak ellenére sem tudtak megállapítani az orvosok, hogy a holokausztos irodalom gyakran hangoztatott állítása szerint a szülőképes korú nőknek a deportálás előtt „megvizsgálták a hüvelyét”. A fő gonosz Mengele sem állhatott a helyzet magaslatán, ugyanis a mitologikus „auschwitzi rámpán” úgy próbálta kideríteni, terhes-e az asszony vagy sem, hogy kétszer is „megszorította a melleit”, mert arra volt kíváncsi, van-e bennük tej. De nem volt bennük, így azután Eva Fleiscmanovának sikerült eltitkolnia terhességét egészen az év végéig, vagy a következő év elejéig, amikor is a dachaui lágerben egészséges gyermeknek adott életet.
A nagy holofelfedezés ezután következik. A Néphazugság cikkében ugyanis szó szerint az alábbiakat olvassuk: „Azokat, akiknek nyilvánvaló volt az állapotuk, a karon ülő csecsemőkkel, a gyerekekkel, a gyengélkedő betegekkel és az öregekkel együtt azonnal a gázba küldték. Voltak, akik illegális abortusz alá vetették magukat, hogy megmeneküljenek. A sógornője Evát is arra próbálta rábeszélni, hogy hajtassa el a magzatot, de hiába, Eva azt felelte, hogy már túl késő, és a férje sem helyeselné.” Ezek szerint tehát Auschwitz-Birkenauban a foglyoknak lehetőségük volt magzataik elvételére? De mit szólt ehhez az SS? És vajon miért nem küldték egyből a „gázba” a magzatelhajtást elvégeztető, és munkára néhány napon keresztül egészen bizonyosan alkalmatlan nőket? És hol találhatók a dokumentumok az auschwitzi táborkomplexumban végrehajtott abortuszokkal kapcsolatban?
Az „iparilag megszervezett népirtás” igencsak akadozva haladhatott, mivel - egy Miriam Rosenthal nevű, Miskolcról deportált nő szerint - a nácik „hangszórókon keresztül” szólították ki a terhes nőket a barakkokból, dupla adag ételt ígérve nekik. Csakhogy Miriam túljárt az SS-őrök eszén, és nem ment ki, pedig már egy-két hónapja áldott állapotban volt. Azt a 200 nőt azonban, aki beugrott a németek cselének, és kiment a dupla adag élelemért, mind egy szálig elgázosították – állítja legalábbis a ma 90 esztendős, Kanadában élő Miriam.
Bőhm Ágnes cikkében - túl azon, hogy az ellentmondásokat nem vette észre, és a kínálkozó kérdéseket nem tette fel - néhány olyan hibát is vétett, amelyek mellett a téma „kiemelkedő jelentőségére” tekintettel nem mehetünk el szótlanul. Ugyanis aligha valószínű, hogy (miként a cikkben szerepel) Kovács (eredeti nevén Ábrahám) Ibolya ma is élő, Ágnes nevű lánya 1944. január 14-én született meg a Kauferinghez tartozó Landsberg táborrészben, holott 1944 júniusában Hatvanból deportáltak Auschwitzba, amikor is három hónapos terhes volt. Az sem valószínű, hogy a fentebb említett, terhességét sikerrel eltitkoló Reich Magda lánya 1944. január 13-án látta volna meg a napvilágot, miután akkor még meg sem fogant, és az anyuka nem is lehetett még Dachauban. Persze jól tudom, a holokauszt világában vannak csodák, de meg sem fogant magzatok megszületéséről még nem hallottam. Ejnye, Bőhm kisasszony, nincsen tisztában talán a szentséges holokauszt-történet kronológiájával? Mindenesetre Reich Magda lánya, S. J. (aki a Néphazugság cikke szerint nem járult hozzá a neve közléséhez) az április végén Nagykállóban rendezett megemlékezésen felolvasta édesanyjának a deportálásra és az ő születésére visszaemlékező írását.
Dr.Vadász Jenő szülészorvost a Kaufering 1-es táborban állítólag egy kápó kérte meg a szülések levezetésére. Vadász a nyilvánvalóan teljesen hiteles beszámoló szerint először sírva fakadt, mert a gaz nácik sem felszerelést, sem meleg vizet nem biztosítottak, azonban végül csak sikerült világra segíteni a gyerekeket, valamikor 1944 decembere és 1945 márciusa között. Komplikáció csak Miriamnál merült fel, mert fia születésekor a méhlepény bent maradt, amitől ő egy hét múlva vérezni kezdett, és belázasodott. Már azt hitték, meghal szegény, ezért a Kolozsvárról származó „Bözsi” megígérte neki, hogy gyermekét örökbe fogadja. Végül azonban Miriam felépült, a „zsidóság teljes megsemmisítésére törekvő” gaz nácik pedig újfent felsültek az „iparilag szervezett népirtásukkal” egyetemben.
A holokauszt-propagandisták igyekeztek kihasználni a tragikus és lírai elemeket egyesítő történetben rejlő lehetőségeket, különös módon nem gondolva arra, hogy ez az egész sztori cáfolja magát a holomítoszt. A dachaui lágerben világra jött csecsemőkről Koncentrációs táborban született címmel dokumentumfilmet készítettek, melyet 2010-ben, Dachau felszabadulásának 65. évfordulóján az ARD tv-csatornán mutattak be. Ezzel egyidejűleg 2010. április 29-én Dachauban megnyílt a hét anya és a hét csecsemő történetét bemutató kiállítás. A megnyitón megjelent a még életben lévő két anyuka és öt gyermek is. Hét anya, hét gyerek és a kauferingi csoda címmel pedig a szívfacsaró sztoriból könyv is született.
Azonban nem lenne teljes a holomítoszt népszerűsítő cikk, ha nem szerepelne benne a nagy tanulság: ma is vannak a zsidókat kiirtani szándékozó csúnya antiszemiták. A hét Dachauban született magyarországi zsidó nőtől származó kisgyerek egyike, a most is Dachauban élő Eva Gruberová bevallotta a Néphazugságnak: őt „elsősorban a némelyik volt kommunista országban feltörő antiszemitizmus” aggasztja. A gyerekek közül ketten élnek a mai Magyarországon, de állítólag annyira rettegnek a náciktól, hogy egyikük sem merte a cikkben a nevét nyilvánosságra hozni. „Nagyon vacak helyzet van. Itt mindenki ismer mindenkit. A gyerekeimet féltem attól, hogy – noha vegyes házasságban születtek, vagyis félzsidók, mégis – lezsidózzák őket” – mondta például az egyikük. Természetesen a másik Magyarországon élő dachaui gyerek is fél, amire alapos oka van, ugyanis egyszer a lakóhelye közelében lévő híd lábánál egy „pusztuljanak a zsidók” feliratot látott. De a népszámlálásnál azért büszkén zsidónak vallotta magát. Elmondása szerint anyja utólag megbánta, hogy a háború után visszajöttek, de nem volt más választása, ha a családja megmaradt tagjaival akart találkozni.
Végezetül bármennyire is megdöbbenek a holokauszt-hívők, a tények kedvéért szükségesnek tartom leszögezni: még a legborzalmasabbnak tartott haláltáborban, Auschwitz-Birkenauban is születtek zsidó gyerekek, akiket megfelelően regisztráltak is. Danuta Czech: Kalendarium der Ereignisse im Konzentrationslager Auschwitz Birkenau 1939-1945 (Rohwolt Verlag, Reinbeck bei Hamburg 1989) című könyvében két ilyen esetet említ meg (a 803. és a 806. oldalon). Vajon miért engedték meg a „zsidók ipari méretű kiirtására” törekvő nácik, hogy zsidó nők gyermekeknek adjanak életet egy „haláltáborban”? Nem azt tanítják-e a hivatalos holotörténészek, hogy a munkaképtelen foglyokat azonnal küldték a gázkamrába? Vagy talán egy újszülött csecsemő és édesanyja Auschwitzban képes volt dolgozni is?
További kellemetlenség a holopropagandisták számára, hogy 1995-ben nyilvánosságra kerültek az auschwitzi Halottas Könyvek bizonyos részletei. A dokumentumban alapján megállapítható, hogy Auschwitzban a regisztrált foglyok között 2584, 10 év alatti gyermek neve is szerepel. (Továbbá kb. 2640, 60 évnél idősebb rab neve is, közülük ketten 90 év felett voltak, amikor életüket vesztették. A Halottas Könyvek nem ölelik fel a láger működésének teljes időszakát, de a legfontosabb 1942-es és 43-as évet jelentős részben igen.) (Germar Rudolf, Vorlesungen über den Holocaust, Castle Hill Publishers, Hastings 2005.)
Ha igaz a hivatalos holokauszt-mítosz azon állítása, mely szerint a lágerbe érkező, és munkára alkalmatlannak ítélt deportáltakat nem is regisztrálták a táborban, hanem megérkezésük után azonnal küldték őket a gázkamrába, akkor hogyan lehetséges, hogy az auschwitzi láger foglyait regisztráló könyvekben a munkára nyilvánvalóan alkalmatlan gyerekek (és idősek) nevei is szerepelnek?
Perge Ottó - Kuruc.info


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése