A
PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA
– Olvasónapló
Van úgy,
hogy olykor nagyszerű magyar írók műveit olvasva arra az
elhatározásra jutunk, hogy azokat közzé tesszük. Hogy rengetegen
elolvashassák! ( Akadnak, akik ezt a cselekedet kizárólag saját
céljaik elérése érdekében foganatosítják…) Mi most őszinte
tisztelettel megköszönjük Wass Albert előrelátó szavait,
mondatait!
Tanulságos
mese fiatal magyaroknak
“Az
ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten,
fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken,
réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb
mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák
gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a
házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és
a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről
begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a
tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház
körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte
állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik,
és gondoskodott róluk. Így
élt az ember.
Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.
A háznak
nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre
meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a
vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt
ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.
Így
élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy
borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből,
valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett.
Messziről
jöttek, fáztak és éhesek voltak.
Meglátták a
házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a
pincében. Ennivalót bőven találtak, jól laktak és hamarosan
hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint.
A fiatal
patkányok,
akik ott nőttek fel, már
otthonuknak érezték a házat,
és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.
Az
ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy
valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott
belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett
elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk –
gondolta. Éljen
hát ő is, ha akar.
És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta:
– Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott baltájával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok.
És
azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket
élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz
és önző.
-
Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy
zsírosbödön tetejéről. – Követeljük a szabadságunkat, és a
jogainkat. – És
a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az
ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett
más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal
tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében
az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes
sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták,
hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának
sem ad.
Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára.
Ebből
lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok között. –
Szemtelenség, gyalázat! – kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem
férkőzhetnek hozzá. – Elrabolja az élelmünket, kifoszt,
kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! – És fellázadtak. – Mienk
a ház – hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké,
csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most
elég!
S egy
éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták,
kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén
kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak
még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé,
hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni
kezdtek patkánymódra.
Mindent
felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt
ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara
és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a
ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát
bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem
szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A
gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És
eljött a tél, és a patkányok addigra mar megettek mindent, ami
ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele
voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók
alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert
nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a
falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a
hó, és nem tudtak segíteni magukon.
Először
veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették
egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek
és otthagyták a tönkretett birodalmat.
Az ember
pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt,
kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a
földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár,
újra virágillat és madárdal vette körút a házat. Őszire ismét
megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél,
olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.
Azonban
elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince
gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni
kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.
Ti is gondolkodjatok, s asszerint cselekedjetek!”
Eddig
Wass Albert örök érvényű története, még abból az időből,
amikor a szólásszabadságra hivatkozva, Zsoca mesélte ezt a
polgári körök délutánjain. Amikor még csak elkezdődött a
jövő, amikor még hittünk a szeretet és az összetartozás
erejében…
Azokon
a délutánokon Olvasónaplót írtunk Orwell, Wass Albert, Nyírő
József műveiről. Mindenkiről, akit lehetett használni,
felhasználni.
Zsoca
azt mondta, a demokrácia ott kezdődik, ha nem büntetnek, amikor
kimondjuk az igazságot, vagy elmondjuk a véleményünket, és
ráadásul még fizetünk is az igazunkért.
Kedves
Bayer Zsolt! Néhai társam, onnan az egyetemi kóterből! Tudatom
veled, hogy 2012-ben Magyarországon nincs szólásszabadság és
nincs demokrácia! Mert, ha itt valaki elmondja, leírja a
véleményét, annak menni kell…
…s
talán holnaptól a fekete autó is megáll a házunk előtt…
Az Egyesült Államok katonai drónjai
Azonosított repülő tárgyak
A
megsemmisítési akcióhoz a számítógépes program használójának
több monitorra van szüksége. Láthatja a repülőgép műszereit,
mintha igazából egy vadászbombázó kabinjában ülne, nem pedig
egy földi karosszékben. Térképen követheti saját pozícióját
és a célpont mozgását is. Látja a kilőtt, lézerirányítású
rakétát, villanás jelzi a robbanást. A rendszer kiírja, hogy
sikerült-e likvidálni az ellenséget. A program pontokat, tartalék
életeket nem osztogat. Gratulálhat viszont egy sokcsillagos
tábornok, esetleg maga az elnök. Mert bár a pilóta végig egy
földi harcállásponton tartózkodott, a repülőgép és a rakéta
igazi volt. És valódi a robbanás is, amely emberi életeket oltott
ki. Ilyen a drónok háborúja. BARÁT JÓZSEF írása.
Az elnök a
jövőben ne legyen birodalmi hóhér! Ne hozzon egy személyben
ítéletet, amikor rögtön kiadja a parancsot a kivégzésre.
Republikánus és demokrata törvényhozók egyformán erre a
végkövetkeztetésre jutottak a drónvitában, abban az ügyben,
amelyben szokatlan módon egyforma vehemenciával támadták Barack
Obamát. Április végén két hónapon át tartó, ingerült
vádaskodás és kényszeredett magyarázkodás után az Egyesült
Államok szenátusában végre megkezdődött az érdemi
véleménycsere a robotrepülőgépekkel végrehajtott több száz
kivégzés ügyében.
Az elmúlt évtized fejlesztéseinek eredménye, hogy egyre több a katonai drón, a harci repülőgép, amelyben senki sem ül. A gépeket földi bázisról irányítják, a pilóta rendelkezésére bocsátva minden olyan információt, amelyet a repülőn ülve is megkapna. Esetleg még többet. A drónok igen változatosak. Vannak felderítésre használt apróságok 70 centiméteres szárnyfesztávval, mindössze 430 grammos önsúllyal, két vagy több kamerával. Egy-egy ilyen repülőt minden szakasznyi katona kaphat, hogy öt kilométeres mélységig felderítsék vele azt a terepszakaszt, amelyen elindulni készülnek. A skála végén a híres U2 kémrepülőgép utóda, az RQ–4 es, az úgynevezett Global Hawk áll. Igazi óriás negyvenméteres szárnyfesztávval, több mint nyolctonnányi terhelhetőséggel. Egy felszállással 106 négyzetkilométeres területet vizsgálhat át radarral, optikai és rádióeszközökkel, a modern elektronika minden vívmányával. Az igazi sztár azonban az MQ–9 Reaper (Arató) elnevezésű automata vadászbombázó a maga húszméteres szárnyfesztávjával, 1723 kilogrammos terhelhetőségével, 6000 kilométeres hatótávolsággal, lézer vezérlésű rakétákkal. Hívhatnák Halálosztónak is: Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben, Szomáliában az elmúlt években célzott kivégzések százainak volt eszköze.
Az elmúlt évtized fejlesztéseinek eredménye, hogy egyre több a katonai drón, a harci repülőgép, amelyben senki sem ül. A gépeket földi bázisról irányítják, a pilóta rendelkezésére bocsátva minden olyan információt, amelyet a repülőn ülve is megkapna. Esetleg még többet. A drónok igen változatosak. Vannak felderítésre használt apróságok 70 centiméteres szárnyfesztávval, mindössze 430 grammos önsúllyal, két vagy több kamerával. Egy-egy ilyen repülőt minden szakasznyi katona kaphat, hogy öt kilométeres mélységig felderítsék vele azt a terepszakaszt, amelyen elindulni készülnek. A skála végén a híres U2 kémrepülőgép utóda, az RQ–4 es, az úgynevezett Global Hawk áll. Igazi óriás negyvenméteres szárnyfesztávval, több mint nyolctonnányi terhelhetőséggel. Egy felszállással 106 négyzetkilométeres területet vizsgálhat át radarral, optikai és rádióeszközökkel, a modern elektronika minden vívmányával. Az igazi sztár azonban az MQ–9 Reaper (Arató) elnevezésű automata vadászbombázó a maga húszméteres szárnyfesztávjával, 1723 kilogrammos terhelhetőségével, 6000 kilométeres hatótávolsággal, lézer vezérlésű rakétákkal. Hívhatnák Halálosztónak is: Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben, Szomáliában az elmúlt években célzott kivégzések százainak volt eszköze.
Fotó:
EUROPRESS/AFP
A tavalyi választási kampányban még Obama népszerűségének erősítésére szolgált az érv: az elnök úgy ért el sikereket a terroristák elleni harcban, hogy közben nem kockáztatta amerikaiak életét. Akkor valahogy még elsikkadt az a tény is, hogy egy évvel korábban vehemensen tagadta, amit tavaly már elismert. Automata harci gépekről indított úgynevezett Hellfire (Pokoltűz) rakétákkal Pakisztántól Szomáliáig százszámra likvidáltak fegyvereseket. Esetükben elégségesnek találták a bizonyítékokat arra, hogy Amerika elleni terrorcselekményekre készültek.
A döntések többségét személyesen az elnök hozta meg egy olyan törvény alapján, amelyet néhány órával a Világkereskedelmi Központ ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett támadás után szavaztak meg. „Ki hitte volna akkor, hogy tizenkét év múlva ez a törvény még érvényben lesz?” – fakadt ki Jane Harman korábbi képviselő asszony.
Az idei tavaszon Rand Paul republikánus szenátor tizenhárom órás obstrukciós beszéddel hátráltatta az új CIA-igazgató megválasztását, míg az igazságügy-minisztertől írásos garanciát nem kapott: amerikai földön, amerikaiak ellen nem használnak fel drónokat. Ha a kissé paranoid feltételezés teljesen alaptalan is, titkolózásával az elnök keverte gyanúba saját magát – erősítették meg demokrata törvényhozók is. Ez a háttere annak, hogy április végén a szenátus egyik bizottságában végre megkezdődött a higgadt vita, és ennek során a törvényhozók egyetértettek abban: a felelősséget a célzott megsemmisítésekért a jövőben nem vállalhatja az elnök egymaga. Diane Feinstein asszony, a szenátus titkosszolgálati bizottságának elnöke afféle drónbíróság felállítását javasolta, ahol a döntést jogi értelemben is szabályozott módon hoznák meg. Már persze ha az idő engedi...
Az amerikai törvényhozók természetesen megtalálják majd a többséget kielégítő kompromisszumot, de a drónprobléma világszerte velünk marad. Szakértők szerint ugyanis nyomós katonai, tudományos és gazdasági érvek szólnak olyan robotok létrehozása mellett, amelyek emberi közreműködés nélkül gyilkolnak. Valójában eddig is elsősorban erkölcsi magyarázata volt annak, hogy a célzott kivégzések minden egyes mozzanatáról a földön ülő pilóta döntött. Az esetek többségében ugyanis az automata vadászbombázó egyedül is végre tudná hajtani a feladatot. A technika mai állása mellett nincs akadálya annak sem, hogy olyan veszélyes küldetésre, amelyre az ezredfordulón még egy szakasz katona géppuskával felszerelt, páncélozott harci járművel ment, az autó most maga induljon el, és akár automata üzemmódban felvegye a harcot az ellenséggel. A számítógép nem képes könyörületre, sem új, váratlan tényezők átlátására – hangzik az ellenérv. Lehet, mondják azok, akik szerint elkerülhetetlen az önálló döntésekre képes fegyverek korszaka, de a gép nem is veszti el a fejét, nem gyilkol pánikban, nem akar bosszút állni, nem kerekednek felül benne aljas indulatok. Egyébként is – vélik –, máris térdig gázolunk a jövőben. Az Aegis osztályú amerikai hadihajók ellenrakéta-rendszere emberi közreműködés nélkül dönt a közeledő testek megsemmisítéséről, hiszen ilyenkor nincs idő az emberi agy sebességével határozni. A Harpy elnevezésű izraeli robotrepülő pedig földi parancs nélkül semmisít meg minden olyan radarállomást, amely nem szerepel saját adatbázisában. De ki tudja, mikor akad kéz, amely ennek a Hárpiának egy iskola vagy kórház tetejére szerel radart.
A drónok megjelenése persze elkerülhetetlen a polgári életben is: az amerikai légiforgalmi hatóság becslése szerint 2020 tetszőleges pillanatában legalább harmincezer kisebb-nagyobb, pilóta nélküli repülő tárgy lesz az amerikai légtérben. Némelyek a tetők állapotát mérik fel, másokat a rendőrség küld a magasba, hogy egy-egy bűncselekmény helyszínéről készítsenek madártávlatból képet. Jelenleg a vetés állapotának felmérésére szolgáló helikoptereket – személyzettel együtt – még óránként 1100 dollárért bérlik az amerikai nagygazdák. Holnap viszont már akár 1000 dollárért is megkapják az egész helikoptert.
Vagy még olcsóbban, hisz kamerákkal felszerelt, távirányítású minihelikoptert húszezer forintért már Magyarországon is árulnak. Az csak játék? Hát persze.
Amíg csak játszanak vele.
Titkos adatgyűjtés
A Google engedélyt kért a titkosszolgálati megkeresések publikálásához
A
Google, az amerikai alkotmány szólásszabadságot szavatoló első
kiegészítésére hivatkozva, arra kérte az Egyesült Államok
külföldi hírszerzését felügyelő bíróságot (FISC):
engedélyezze számára annak külön közlését, hogy a szövetségi
szervek hány alkalommal kérték tőle a felhasználói adatok
felfedését a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által folytatott
internetmegfigyelési program keretében.
Az NSA a PRISM
fedőnevű program keretében, a titokban működő FISC végzései
által felhatalmazva, terroristagyanús külföldi személyek
internethasználatát figyeli meg. A gyakorlatra az NSA egyik
szerződéses alkalmazottjának, Edward Snowdennek a
kiszivárogtatásai nyomán derült fény.
A törvény által szigorú titoktartásra kötelezett Google álláspontja szerint a cégnek az alkotmány értelmében joga van ahhoz, hogy többet közölhessen a PRISM programban játszott szerepéről. Az internetes szolgáltató szóvivője szerint a Google régóta átláthatóságot követel, hogy a felhasználók jobban megérthessék, milyen mértékben kéri ki a kormányzat az adataikat.
A Google és más informatikai óriáscégek, így az Apple, a Microsoft és a Facebook azt kérvényezték a sajtóban a PRISM programról nemrég megjelent hírek nyomán, hogy közzétehessék a hozzájuk beérkezett adatszolgáltatási kérelmek számát. A múlt héten arra kaptak engedélyt, hogy összesített számokat tegyenek közzé azzal kapcsolatban, hogy a kormány nemzetbiztonsági és bűnügyi ügyekben együttesen hány alkalommal kereste meg őket.
Vagyis azt konkrétan és külön nem közölhették, hogy a titkosszolgálatoktól hány felkérést kaptak. Ráadásul az engedély csak egy féléves időszakra vonatkozik.
A Google korábban több adatot is közölt arról, hogy hányszor fordultak hozzá a kormány részéről, ám ezek a számok nem tartalmazták a titkos bírósági felhatalmazásával történt megkereséseket. Az cég szerint a számok összesített közlése „visszalépés” lenne a felhasználói számára.
„A Google hírneve és üzleti érdekei csorbát szenvedtek a médiában megjelent hamis vagy félrevezető értesülések miatt” – hangzott a cégnek a FISC-hez intézett nyílt folyamodványa.
Az üggyel kapcsolatban a cég jól értesült források szerint jó egy hete heves vitát folytat az amerikai igazságügyi minisztériummal.
A törvény által szigorú titoktartásra kötelezett Google álláspontja szerint a cégnek az alkotmány értelmében joga van ahhoz, hogy többet közölhessen a PRISM programban játszott szerepéről. Az internetes szolgáltató szóvivője szerint a Google régóta átláthatóságot követel, hogy a felhasználók jobban megérthessék, milyen mértékben kéri ki a kormányzat az adataikat.
A Google és más informatikai óriáscégek, így az Apple, a Microsoft és a Facebook azt kérvényezték a sajtóban a PRISM programról nemrég megjelent hírek nyomán, hogy közzétehessék a hozzájuk beérkezett adatszolgáltatási kérelmek számát. A múlt héten arra kaptak engedélyt, hogy összesített számokat tegyenek közzé azzal kapcsolatban, hogy a kormány nemzetbiztonsági és bűnügyi ügyekben együttesen hány alkalommal kereste meg őket.
Vagyis azt konkrétan és külön nem közölhették, hogy a titkosszolgálatoktól hány felkérést kaptak. Ráadásul az engedély csak egy féléves időszakra vonatkozik.
A Google korábban több adatot is közölt arról, hogy hányszor fordultak hozzá a kormány részéről, ám ezek a számok nem tartalmazták a titkos bírósági felhatalmazásával történt megkereséseket. Az cég szerint a számok összesített közlése „visszalépés” lenne a felhasználói számára.
„A Google hírneve és üzleti érdekei csorbát szenvedtek a médiában megjelent hamis vagy félrevezető értesülések miatt” – hangzott a cégnek a FISC-hez intézett nyílt folyamodványa.
Az üggyel kapcsolatban a cég jól értesült források szerint jó egy hete heves vitát folytat az amerikai igazságügyi minisztériummal.
A német hadsereg is tudott a PRISM-ről
A
német hadsereg (Bundeswehr) is tudott az
elektronikus hírszerzésre
szakosodott amerikai
Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) PRISM nevű
titkos adatgyűjtő programjáról – írta szerdán a Bild
című
német lap egy NATO-dokumentumra
hivatkozva.
A lap az
afganisztáni NATO-erők főparancsnokságának 2011. szeptember
1-jén a regionális parancsnokságoknak küldött írásbeli
utasításából idézett, amely szerint a terrorizmussal gyanúsított
személyek elektronikus kommunikációjának megfigyelésére
irányuló kérelmeket a hónap közepétől „a PRISM-be kell
betáplálni”.
Ekkor német parancsnokság vezette az ország északi régiójában szolgáló nemzetközi erőket.
A Bildhez eljutott dokumentum alapján az adatgyűjtéshez a gyanús személyek telefonszámát vagy e-mail címét kell megadni a PRISM-nek, ehhez pedig az amerikai hírszerző szervek JWICS nevű számítógépes hálózatát kell használni „amerikai katonai vagy civil személyzet” segítségével. Az utóbbi megnevezés a német lap szerint a titkosszolgálatok szakembereit jelöli. A NATO-erők főparancsnoksága a dokumentumban azzal indokolta az utasítást, hogy „az NSA igazgatója” az amerikai hadsereget bízta meg az afganisztáni elektronikus hírszerzési tevékenység összehangolásával.
A német védelmi minisztérium szerdán a Bild cikkére reagálva azt közölte, hogy a tárcának nincsenek információi a lap által idézett utasításról.
A német kormány eddig azt állította, hogy csak Edward Snowden, az NSA egykori munkatársa által júniusban kiszivárogtatott részleteket bemutató sajtóbeszámolókból szerzett tudomást az NSA titkos adatgyűjtő programjáról. Egy felmérés alapján a lakosság többsége nem hisz a kormánynak: a ZDF országos közszolgálati televízió megbízásából a napokban készült közvélemény-kutatás szerint a németek 79 százaléka úgy véli, a berlini vezetés tudott arról, hogy az amerikai hírszerző szervek megfigyelik a globális elektronikus kommunikációt.
A titkos adatgyűjtési ügy a szeptemberi országos parlamenti választást felvezető kampány egyik fő témája lehet. Az ellenzéki pártok igyekeznek napirenden tartani az ügyet és sarokba szorítani Angela Merkel kancellárt. A pártok választói támogatottságán egyelőre nem változtatott a Snowden-ügy, a konzervatív CDU/CSU továbbra is 40 százalék körül áll, a legnagyobb ellenzéki erő, a szociáldemokrata párt (SPD) pedig 25 százalék körül. Angela Merkel személyes népszerűségét sem csökkentette az ügy, a németek 62 százaléka szerint a következő ciklusban is neki kellene vezetnie a német kormányt, míg szociáldemokrata kihívóját, Peer Steinbrücköt csak a választók 29 százaléka látná szívesen a kancellári tisztségben.
A Bild szerdai cikke szerint a német hírszerzés (BND) is bekapcsolódott az afganisztáni munkába, a szolgálat telefonszámokat adott meg a NATO-nak, amelyek így végül bekerültek a PRISM programba.
A legnagyobb példányszámú német lap hétfőn amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a BND valószínűleg évek óta tud az NSA adatgyűjtő tevékenységéről. A BND több esetben kért felvilágosítást külföldön – például Afganisztánban és Jemenben – elrabolt németek ügyében az amerikai szolgálatoktól arról, hogy az áldozatok kivel telefonáltak és e-maileztek elrablásuk előtt – mondták a Bild forrásai, akik szerint ennek alapján a BND-nél tudták, hogy az amerikai partnerszervezetek rutinszerűen gyűjtenek adatokat német állampolgárok elektronikus kommunikációjáról.
A titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság kedden tárgyalt a Snowden-ügyről. Az ülésen meghallgatták többek között Gerhard Schindlert, a BND elnökét, aki a Bild szerint elismerte, hogy a szolgálat együttműködik az NSA-val, mindenekelőtt elrabolt német állampolgárok ügyében. A parlamenti bizottság kizárólag zárt ülésen tárgyal, az üléseket a Reichstag – a parlament épülete – egy speciális, lehallgatásbiztos helyiségében tartják. A testület tagjaira, valamint a testület elé idézett személyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.
Ekkor német parancsnokság vezette az ország északi régiójában szolgáló nemzetközi erőket.
A Bildhez eljutott dokumentum alapján az adatgyűjtéshez a gyanús személyek telefonszámát vagy e-mail címét kell megadni a PRISM-nek, ehhez pedig az amerikai hírszerző szervek JWICS nevű számítógépes hálózatát kell használni „amerikai katonai vagy civil személyzet” segítségével. Az utóbbi megnevezés a német lap szerint a titkosszolgálatok szakembereit jelöli. A NATO-erők főparancsnoksága a dokumentumban azzal indokolta az utasítást, hogy „az NSA igazgatója” az amerikai hadsereget bízta meg az afganisztáni elektronikus hírszerzési tevékenység összehangolásával.
A német védelmi minisztérium szerdán a Bild cikkére reagálva azt közölte, hogy a tárcának nincsenek információi a lap által idézett utasításról.
A német kormány eddig azt állította, hogy csak Edward Snowden, az NSA egykori munkatársa által júniusban kiszivárogtatott részleteket bemutató sajtóbeszámolókból szerzett tudomást az NSA titkos adatgyűjtő programjáról. Egy felmérés alapján a lakosság többsége nem hisz a kormánynak: a ZDF országos közszolgálati televízió megbízásából a napokban készült közvélemény-kutatás szerint a németek 79 százaléka úgy véli, a berlini vezetés tudott arról, hogy az amerikai hírszerző szervek megfigyelik a globális elektronikus kommunikációt.
A titkos adatgyűjtési ügy a szeptemberi országos parlamenti választást felvezető kampány egyik fő témája lehet. Az ellenzéki pártok igyekeznek napirenden tartani az ügyet és sarokba szorítani Angela Merkel kancellárt. A pártok választói támogatottságán egyelőre nem változtatott a Snowden-ügy, a konzervatív CDU/CSU továbbra is 40 százalék körül áll, a legnagyobb ellenzéki erő, a szociáldemokrata párt (SPD) pedig 25 százalék körül. Angela Merkel személyes népszerűségét sem csökkentette az ügy, a németek 62 százaléka szerint a következő ciklusban is neki kellene vezetnie a német kormányt, míg szociáldemokrata kihívóját, Peer Steinbrücköt csak a választók 29 százaléka látná szívesen a kancellári tisztségben.
A Bild szerdai cikke szerint a német hírszerzés (BND) is bekapcsolódott az afganisztáni munkába, a szolgálat telefonszámokat adott meg a NATO-nak, amelyek így végül bekerültek a PRISM programba.
A legnagyobb példányszámú német lap hétfőn amerikai kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a BND valószínűleg évek óta tud az NSA adatgyűjtő tevékenységéről. A BND több esetben kért felvilágosítást külföldön – például Afganisztánban és Jemenben – elrabolt németek ügyében az amerikai szolgálatoktól arról, hogy az áldozatok kivel telefonáltak és e-maileztek elrablásuk előtt – mondták a Bild forrásai, akik szerint ennek alapján a BND-nél tudták, hogy az amerikai partnerszervezetek rutinszerűen gyűjtenek adatokat német állampolgárok elektronikus kommunikációjáról.
A titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság kedden tárgyalt a Snowden-ügyről. Az ülésen meghallgatták többek között Gerhard Schindlert, a BND elnökét, aki a Bild szerint elismerte, hogy a szolgálat együttműködik az NSA-val, mindenekelőtt elrabolt német állampolgárok ügyében. A parlamenti bizottság kizárólag zárt ülésen tárgyal, az üléseket a Reichstag – a parlament épülete – egy speciális, lehallgatásbiztos helyiségében tartják. A testület tagjaira, valamint a testület elé idézett személyekre titoktartási kötelezettség vonatkozik.
Drábik János válaszol - 1.rész
Drábik János válaszol - 2. rész
Drábik János válaszol - 3. rész
Bogár László - Válság és nemzetstratégia előadás - 1. rész
Szaniszló Ferenc rendesen beolvas - 2.rész
VilágPanoráma: A Végzet Útvesztői
2012-12-03--Világ-Panoráma
Sved - Zsido Botrany - Porzsolo 1/2
Sved - Zsido Botrany - Porzsolo 2/2
Dr Drábik János előadása 1956-ról
VilágPanoráma: Memento Mori * Emlékezz a halálra
Dr Drábik János és Schuster András beszélgetése2 2010.02.25.
ELVTÁRSAKNAK - Szaniszló Ferenc műsorából. - 2011. január
2010-03-22 Izraeli kémrepülők magyarország felett 1
Gyáva népnek nincs hazája első rész
Gyáva népnek nincs hazája második rész
Charles Gati: Orbánék elhiszik saját propagandájukat
Nem sző összeesküvést és nem szervez magyarországi puccsot térségünk legismertebb amerikai szakértője. Charles Gati ugyanakkor felhívja a figyelmet a német külpolitika változására, amelyet szerinte Budapestnek is észre kellene vennie: már nem olyan megértőek Vlagyimir Putyinnal és rendszerével, mint korábban.
Az iróniák iróniája, hogy Orbán egyik beszédében ízekre szedte az Európai Uniót, de ugyanabban a beszédében kifejezte azt a reményét, hogy 20 éven belül Magyarország eléri az uniós GDP átlagszínvonalát
Népszabadság
- Móricz Simon
- Örvendeztesse
meg hazai barátait! Tényleg Ön lesz az USA új budapesti
nagykövete?
-
A hír nem amerikai forrásból, hanem a budapesti Magyar Hírlapból
ered. Nem is eredeti, újabban minden amerikai választás után
megírják. Azonban ahogy eddig se volt, úgy most sem igaz.
Semmilyen nagyköveti listán nem voltam és nem vagyok rajta.
Továbbá, ha ez bármit is számít, nem is érdekel az állás.
Hosszabb ideje dolgozom egy általam szerkesztett köteten – a
címe: ZBIG: The Strategy and Statecraft of Zbigniew Brzezinski –,
ez az első könyv Zbigniew Brzezinskiről. Nagyszabású bemutatóján
október közepén négy felszólaló lesz: egy volt amerikai
külügyminiszter, egy korábbi honvédelmi miniszter és két
egykori nemzetbiztonsági főtanácsadó. A négyből egyébként
három republikánus, egy demokrata párti. A könyvbemutatón
Brzezinski és én is kiselőadást tartunk. A hírlapi kacsa rejtett
célja alighanem az, hogy miután a Fehér Ház majd valaki mást
küld Budapestre, a magyar kormány újabb nagy sikeréről lehessen
írni. Elvégre sikerült megakadályozni, hogy egy „közismerten”
balliberális, magyarellenes, rosszindulatú embert nevezzenek ki.-
Alighanem már az első jelzővel is tudna vitatkozni.
- Valóban,
életem során a különböző amerikai választásokon felváltva
szavaztam hol republikánus, tehát konzervatív, hol demokrata
párti, tehát liberális jelöltekre. Nyilván azért kerültem a
Kövér-Orbán csoport feketelistájára, mert igen jó, baráti
kapcsolatot ápoltam velük még akkor, amikor tőlem igencsak balra
álltak. A Fideszhez közel álló Századvég Alapítvány két
könyvem magyar fordítását is kiadta. Az egyiket Orbán Viktor
lektorálta, a másikat Kövér Laci. Azért is vagyok a bögyükben,
mert emlékszem rájuk, kedveltem őket, de én nem változtam meg a
magyar politikai élet úgynevezett szükségletei szerint. Nyilván
ez az, amit nem tudnak elviselni.
-
Miért ennyire érzékenyek minden külső kritikával szemben?
Az Orbán-kormány sorsa Magyarországon fog eldőlniNépszabadság - Móricz Simon
-
Meggyőződésem, hogy a Fidesz képzeletbeli sárkányokkal küzd.
Hecckampányt folytat a nyugati sajtó ellen, mert az, akár
konzervatív, akár liberális vagy baloldali, részben vagy
egészében elítéli az Orbán-kormány politikáját. Árulkodó a
módszer, miszerint nem a kritika lényegére válaszolnak, hanem
felkutatják az újságíró vagy a szerkesztő múltját és
kiderítik, hogy egyfajta „érzelmi beállítottság” vezeti
őket, vagy nem ismerik a tényeket, nem tudnak magyarul, a hazai
ellenzék igényei szerint fogalmaznak, illetve „személyes okaik”
vannak a bíráló cikkekre. Ugyanígy bánnak egyébként a
nyugat-európai vagy amerikai politikusokkal is, ha azok aggódni
merészelnek a magyarországi folyamatok miatt.
-
Önnel kapcsolatban viszont visszatérő vád, hogy egyenesen puccsot
szervez Orbán Viktor ellen.
- Igen,
kitalálják, hogy összeesküvés készül ellenük, egyesek puccsra
törekszenek. Ez a „mindenki ellenünk van, egyedül vagyunk”
máskor is felmerült a magyar történelemben. Számomra a
legrosszabb az egészben az, hogy először meghamisítják a
nyilatkozataimat, utána pedig erre a meghamisított szövegre
reagálnak. A tárgyilagosság kedvéért hozzáteszem, hogy a Magyar
Nemzetben egy-két hete volt egy rólam szóló tárca, amelyik ugyan
szintén félreidézett, de legalább nem átkozott ki, és bár a
kritikára kritikával válaszolt, legalább nem azzal, hogy
magyargyűlölő lennék. Ez sajnos ritkaság a hazai jobboldali
sajtóban, de fontos ezt is észrevenni.
-
Orbán Viktort és társait a személyes sértődöttség motiválja
ezekben a támadásokban, vagy valamilyen politikai számítás?
- Rólam nem
beszélve, inkább az utóbbi. Ez a rettenetes Európa- és
Amerika-ellenesség termékeny talajra hull a Fidesz és a Jobbik
táborában. Ugyanakkor egy-két beszélgetés azokkal a
Fidesz-vezetőkkel, akik nem félnek velem találkozni, azt a
benyomást kelti, hogy el is hiszik a saját propagandájukat. Ezt
nagyon veszélyesnek tartom a magyar jövő szempontjából. Valóban
rossz körülmények között vették át az irányítást, de
Magyarország még akkor is az úttörők között volt a térségben,
míg mára, alig három év alatt, sereghajtó lett.
-
Azzal is vádolták, hogy egyenesen polgárháborút látna
kívánatosnak Magyarországon.
- Nevetséges,
üres retorika. Azok, akik puccsról, meg összeesküvésről, meg
polgárháborúról vezércikkeznek, nem teszik fel azt az egyszerű
kérdést, hogy ugyan milyen eszközeim lennének ilyesmire.
Cáfolatomat a Népszabadság és a 168 Óra is közölte. Az engem
ilyesmivel vádolók két nyilatkozatomra hivatkoznak. Az egyik a
Heti Válasz kérdéseire válaszoló e-mail, amit valóban én
küldtem, de szövegemet meghamisították, „átszerkesztették”.
Én azt fejtegettem, hogy, ha elzárják az utat a békés
kormányváltáshoz, akkor Isten óvja Magyarországot a
következményektől. Ezt redukálták egy szóra: „polgárháború”.
Tehát pont az ellenkezőjét közölték, mint amit én írtam. A
másik a 168 Órában megjelent interjúm volt, amelyben Mark Palmer
volt budapesti nagykövet aggodalmait idéztem. Válaszképpen a
Magyar Nemzet vezércikkírója azt írta: „Nos, talán enyhén
keresztényietlenül, kívánom Gatinak, hogy éljen egy olyan kis
országban, ahol ez az utóbbi ’megoldás’ valósul meg. Élje át
ő a polgárháborút. Féltse ő a családját, a szeretteit.
Lapuljon ő a fához, ahol utánalőnek a testvérei. Micsoda egy
aljas gazember az, aki annak az országnak, amely vérben úszott
1956-ban, polgárháborút kíván?!” Kövér Laci pedig nemrég
ezt nyilatkozta: „Hecckampány zajlik azzal a nyilvánvaló
szándékkal, amit Charles Gati is elkottyantott, miszerint az
Orbán-kormányt, ha lehet, demokratikus, ha nem lehet, akkor pedig
bármilyen más eszközzel el kell távolítani az útból.” Ez
szemenszedett hazugság, és feltételezem, hogy Laci, aki engem jól
ismer, ezt pontosan tudta.
-
Az se lenne igaz, hogy Ön szerint le kell váltani az
Orbán-kormányt?- Nem az én feladatom, hogy tanácsot adjak a magyar választóknak, hiszen immár 56 éve Amerikában élek. Az Orbán-kormány sorsa Magyarországon fog eldőlni. Természetesen remélem, hogy jövőre szabad választáson a magyar választók egy demokratikus és nyugatbarát kormányra szavaznak. Ezt remélem. Ám a publikált vádak ellenére se Bajnai Gordonnak, se Mesterházy Attilának nem adtam és nem szereztem még egy dollárt sem. Nem is kértek tőlem semmit. Egyébként szívesen támogatnám én a Fideszt is – egy feltétellel. Térjenek vissza eredeti, 1990 körüli önmagukhoz.
- Neki nincs semmi eszköz a kezében , csak tele van a
- követség CIA emberekkel, kik bármit megcsinálnak , ha
- úgy hozza a sors , ha Orbánt kell likvidálni , hát
- likvidálják
- ,, - a cél szentesíti az eszközt. - ,,
Világcsalás-Mauthausen!
- szenzációs bűnügyi nyomozás
- egy magyartól, 1958-ból!
 Alföldi Géza |
Ismét
ütünk egyet az egyre vérszegényebb hivatalos
holokauszt-álláspont képviselőin, rávilágítva állításaik
tarthatatlanságára. A bő egy hónapja megnyitott, és azóta
szövegében is többször bővített holokamu
dossziénkban említettük
már, hogy Marschalkó Lajos Világhódítók című könyvében
tett utalásaival kiérdemelte, hogy magyarként a bátor
revizionisták között említtessék a neve.
Most
pedig egy nemrég előkerült – és portálunk által először
bemutatott – komoly bűnügyi nyomozás eredményeként megírt
tanulmány tükrében örömmel adjuk hírül, hogy Alföldi Géza
személyében újabb magyarra lehetünk büszkék a "holokauszttal"
kapcsolatban (is) másként gondolkodók úttörői között.
A teljes igazság megismerésére tett törekvéseink mellett mindannyiunk önbizalmának is jót tehet az alábbi írás elolvasása, hiszen ebben az esetben is a magyaros észjárás segíti leleplezni az emberiség történelmének legnagyobb csalását.
Gondoljunk bele, hogy Alföldi észrevételeinél 1958-ban (és még utána is évtizedeken keresztül) a holokausztipar szirénái még olyan bődületes hazugságokat bömböltek a hallójáratokba – amelyek később "történelmi igazságként", "minden kétséget kizáró bizonyosságként" évtizedeken keresztül roncsolták szürkeállományainkat –, mint pl.: "a nácik bőrtáskát, lámpaernyőt és szappant készítettek az áldozatokból", valamint a kor revizionistáinak nem álltak még rendelkezésére Fred Leuchter vagy Germar Rudolf kutatásainak eredményei, de nem volt lehetőségük az internetet sem segítségül hívni véleménycserére, információszerzésre/küldésre. Maradt tehát a józan ész, a megfigyelő, a felismerő és a logikai képesség. Mindezen tulajdonságokat Alföldi esetében a hungarista elitre jellemző rendkívül magas intelligenciaszint és általános műveltség is élesítette.
A teljes igazság megismerésére tett törekvéseink mellett mindannyiunk önbizalmának is jót tehet az alábbi írás elolvasása, hiszen ebben az esetben is a magyaros észjárás segíti leleplezni az emberiség történelmének legnagyobb csalását.
Gondoljunk bele, hogy Alföldi észrevételeinél 1958-ban (és még utána is évtizedeken keresztül) a holokausztipar szirénái még olyan bődületes hazugságokat bömböltek a hallójáratokba – amelyek később "történelmi igazságként", "minden kétséget kizáró bizonyosságként" évtizedeken keresztül roncsolták szürkeállományainkat –, mint pl.: "a nácik bőrtáskát, lámpaernyőt és szappant készítettek az áldozatokból", valamint a kor revizionistáinak nem álltak még rendelkezésére Fred Leuchter vagy Germar Rudolf kutatásainak eredményei, de nem volt lehetőségük az internetet sem segítségül hívni véleménycserére, információszerzésre/küldésre. Maradt tehát a józan ész, a megfigyelő, a felismerő és a logikai képesség. Mindezen tulajdonságokat Alföldi esetében a hungarista elitre jellemző rendkívül magas intelligenciaszint és általános műveltség is élesítette.
Költőnk,
akinek a nevéhez többek között a XX. század egyik legjobb
magyar verse, a Csak a gyökér kitartson! is
fűződik, 1958-ban Mauthausenben járt, a "haláltáborban",
majd útjáról és az ott tapasztaltakról egy részletes riportot
írt a humor fegyverével is élve. Különös fintora a sorsnak,
hogy Alföldi több mint ötven évvel ezelőtti meglátásait –
írását természetesen nem ismerve, így attól teljesen
függetlenül – mára a revizionista kutatók tudományos
vizsgálatai is igazolták. Sőt, időközben még a „hivatalosnak“
mondott (tehát továbbra is hazudozó) történetírás is
kénytelen volt elismerni, hogy Mauthausenben NEM VOLTAK GÁZKAMRÁK!
Ettől
függetlenül egy, az amerikai megszálló hadsereg által rendezett
kirakatper keretében 1947. májusában a táborban szolgálatot
teljesítô németek közül 49 személyt ítéltek halálra és
akasztottak fel olyan bűnökért, amiket el sem követtek.
(Alföldi Géza eme írásának megszületési körülményeiről és egykori botrányos fogadtatásáról a Dobszay Károly által írt utószót is kiemelten ajánljuk figyelmükbe!)
(Alföldi Géza eme írásának megszületési körülményeiről és egykori botrányos fogadtatásáról a Dobszay Károly által írt utószót is kiemelten ajánljuk figyelmükbe!)
Kuruc.info
Világcsalás-Mauthausen!
A
szeptemberi nap ragyogó ezüst palástot terít a Duna békésen
csobogó hullámaira. Kocsim, mintha maga is gyönyörködne a
folyam szépségében, olyan vígan duruzsolva nyeli a kilométereket
a nagyszerű osztrák úton. Mögöttünk lassan eltűnik Linz. A
Duna bal partján haladunk, utunk célja délelőttre: Mauthausen!
Annyit olvastam, hallottam már erről a helyről, ahol a -
természetesen teljesen ártatlan - zsidók és egyéb foglyok
tízezreit mészárolta le bestiális módon a SS táborőrség,
hogy végre szeretném a saját szememmel látni a borzalmak eme
színhelyét.
Mauthausen, a Duna bal partján, kedves kis városka, inkább békés halászfalu. Az öreg házak lenyúlnak a folyam partjára és mintha gyönyörködnének a hullámok játékában. Jóval a falu előtt útjelző tábla, hogy el kell fordulni a tábor felé. Rákanyarodunk mi is a tábor felé vezető útra. Hegynek felfelé visz az út, de a tábort magát csak mikor a tetőre majdnem már felértünk, látjuk meg. Így kívülről határozottan komoly, imponáló a benyomás. Mint valami jó állapotban megmaradt középkori vár. Az egész épület stílusa határozottan szép. Akárki tervezte, értette a dolgát. Hatalmas várkapun fut be a kocsim az udvarra. Az előtérben hatalmas műhelyek még ma is jó állapotban lévő kapui. Minden masszív, becsületes, szolid munka. Még mindig nem fest úgy, mint olyan hely, melyet azért építettek, hogy abban 122.767 embert vadállati módon legyilkoljanak. Valahogy érthetetlennek találom, ha ilyet akartak, miért építették ezt a tábort pont egy kisebb hegy tetejére, gyönyörű kilátással a Dunára.
A tábor az egész vidéket uralja és annak legszebb pontját, a legegészségesebb helyét foglalja el. Reggeltől késő estig napfény, nem úgy, mint a lentebb fekvő városkában. Az elő-udvarból gyönyörű, az épület stílusában tartott lépcsősor vezet fel egy másik előtérre, ahonnan a tábor belső helyiségeibe vezet egy masszívan, de művészien megtervezett és szolidan kivitelezett kapu. A tábor belső bejáratával szemben gyönyörű épület. Megtudom később, hogy itt laktak a tábor őrei, itt volt a parancsnokság s az irodák. Most a földszinti fal tele a szörnyűségeket ábrázoló felvételekkel. Az épület földszintjén két ablak nyitva és az egyikben egy elhájasodott franciául beszélő asszony, a másikban egy szintén a terebélyesek közé tartozó férfi árul emléktárgyakat, felvételeket, könyveket. Nem kellett valaki antropológiával foglalkozzék, hogy megállapítsa, a nő és a férfi csak beszélnek franciául, de nem hasonlítanak franciákra. Mindenesetre üzleti szellem van bennük, s ez máris eldönti, hogy minden bizonnyal az égetőkemencéből kikerült "áldozatokról, állati vadsággal legyilkolt" és feltámadt zsidókról van szó.
Ami kapható, megvásárolom, mert feltett szándékom, ha már itt vagyok, gondosan és pontosan megnézek mindent. Utitársamról két percen belül megállapítom, hogy nem diplomata. Nem rejti véka alá véleményét, és alaposan csitítgatnom és figyelmeztetnem kell, hogy nézzünk meg előbb mindent és azután beszélgessünk. De neki már elég volt ennyi, látja, hogy itt mi van. Igaza van, kár beljebb kerülni, mert már látni, mi is valóban Mauthausen és mik a Mauthausenről elterjesztett "történelmi, megcáfolhatatlan tragikus tények."
A tábor előtt hatalmas park. Nemcsak most park, az volt akkor is, amikor itt halomra gyilkolták az embereket. Hogy minek kellett a tömeggyilkosságokhoz a park, nem tudom. Úgy látszik, az SS-őrök nem tudtak park nélkül gyilkolni. A parkban most emlékművek. A legszebb a szovjet emlékmű. El kell ismerni, szép alkotás, az egyetlen szép emlékmű. Szigorú, klasszikus művészi forma, gondosan kidolgozott figurák. A jugoszláv emlékmű: fehér és fekete márvány. A márvány gyönyörű. A márványfal előtt "modern" emlékmű! Ha nagyon igyekszem felfedezem, hogy csontig soványodott figurákat akar a "művész" ábrázolni, de olyan "modern" stílusban, hogy pietás helyett ellenállhatatlan nevetésre ingerel. A parkban mindenütt hasított kővel fedett utak. Így volt ez a "szörnyűségek" idején is. A parkban virágcsoportok!
Ugyanígy a "náci idők"-ben. A park végén a kőbánya, ahol a foglyok dolgoztak. Szabályos, hasított kövekkel kirakott lépcső vezet le a kőbánya mélyére. Elég mély! Németországban, Magyarországon, Ausztriában azonban ennél sokkal, de sokkal mélyebb kőbányákat láttam már, ahová nem vezetett le kőlépcső.
Mauthausen, a Duna bal partján, kedves kis városka, inkább békés halászfalu. Az öreg házak lenyúlnak a folyam partjára és mintha gyönyörködnének a hullámok játékában. Jóval a falu előtt útjelző tábla, hogy el kell fordulni a tábor felé. Rákanyarodunk mi is a tábor felé vezető útra. Hegynek felfelé visz az út, de a tábort magát csak mikor a tetőre majdnem már felértünk, látjuk meg. Így kívülről határozottan komoly, imponáló a benyomás. Mint valami jó állapotban megmaradt középkori vár. Az egész épület stílusa határozottan szép. Akárki tervezte, értette a dolgát. Hatalmas várkapun fut be a kocsim az udvarra. Az előtérben hatalmas műhelyek még ma is jó állapotban lévő kapui. Minden masszív, becsületes, szolid munka. Még mindig nem fest úgy, mint olyan hely, melyet azért építettek, hogy abban 122.767 embert vadállati módon legyilkoljanak. Valahogy érthetetlennek találom, ha ilyet akartak, miért építették ezt a tábort pont egy kisebb hegy tetejére, gyönyörű kilátással a Dunára.
A tábor az egész vidéket uralja és annak legszebb pontját, a legegészségesebb helyét foglalja el. Reggeltől késő estig napfény, nem úgy, mint a lentebb fekvő városkában. Az elő-udvarból gyönyörű, az épület stílusában tartott lépcsősor vezet fel egy másik előtérre, ahonnan a tábor belső helyiségeibe vezet egy masszívan, de művészien megtervezett és szolidan kivitelezett kapu. A tábor belső bejáratával szemben gyönyörű épület. Megtudom később, hogy itt laktak a tábor őrei, itt volt a parancsnokság s az irodák. Most a földszinti fal tele a szörnyűségeket ábrázoló felvételekkel. Az épület földszintjén két ablak nyitva és az egyikben egy elhájasodott franciául beszélő asszony, a másikban egy szintén a terebélyesek közé tartozó férfi árul emléktárgyakat, felvételeket, könyveket. Nem kellett valaki antropológiával foglalkozzék, hogy megállapítsa, a nő és a férfi csak beszélnek franciául, de nem hasonlítanak franciákra. Mindenesetre üzleti szellem van bennük, s ez máris eldönti, hogy minden bizonnyal az égetőkemencéből kikerült "áldozatokról, állati vadsággal legyilkolt" és feltámadt zsidókról van szó.
Ami kapható, megvásárolom, mert feltett szándékom, ha már itt vagyok, gondosan és pontosan megnézek mindent. Utitársamról két percen belül megállapítom, hogy nem diplomata. Nem rejti véka alá véleményét, és alaposan csitítgatnom és figyelmeztetnem kell, hogy nézzünk meg előbb mindent és azután beszélgessünk. De neki már elég volt ennyi, látja, hogy itt mi van. Igaza van, kár beljebb kerülni, mert már látni, mi is valóban Mauthausen és mik a Mauthausenről elterjesztett "történelmi, megcáfolhatatlan tragikus tények."
A tábor előtt hatalmas park. Nemcsak most park, az volt akkor is, amikor itt halomra gyilkolták az embereket. Hogy minek kellett a tömeggyilkosságokhoz a park, nem tudom. Úgy látszik, az SS-őrök nem tudtak park nélkül gyilkolni. A parkban most emlékművek. A legszebb a szovjet emlékmű. El kell ismerni, szép alkotás, az egyetlen szép emlékmű. Szigorú, klasszikus művészi forma, gondosan kidolgozott figurák. A jugoszláv emlékmű: fehér és fekete márvány. A márvány gyönyörű. A márványfal előtt "modern" emlékmű! Ha nagyon igyekszem felfedezem, hogy csontig soványodott figurákat akar a "művész" ábrázolni, de olyan "modern" stílusban, hogy pietás helyett ellenállhatatlan nevetésre ingerel. A parkban mindenütt hasított kővel fedett utak. Így volt ez a "szörnyűségek" idején is. A parkban virágcsoportok!
Ugyanígy a "náci idők"-ben. A park végén a kőbánya, ahol a foglyok dolgoztak. Szabályos, hasított kövekkel kirakott lépcső vezet le a kőbánya mélyére. Elég mély! Németországban, Magyarországon, Ausztriában azonban ennél sokkal, de sokkal mélyebb kőbányákat láttam már, ahová nem vezetett le kőlépcső.
 Másfél schillingért hülyítettek |
Miután
alaposan kinézegettük magunkat, elindulunk, hogy megnézzük a
tábor belsejét. Mauthausent műemlékké nyilvánították az
osztrák hatóságok. Jegyet kell váltanunk, hogy a tábor belsejét
megtekinthessük. Leszúrjuk az obulusokat és belépünk a
táborba.
Mindenütt gyönyörűen elkészített utak. 13 éve nem gondol velük senki - az utak ma is abban az állapotban vannak minden javítás nélkül, ahogy azokat az SS otthagyta. A barakkok előtt virágágyak. Néhány betonból készült virágtartót mutatóba meghagytak a szovjet felszabadítók. Különben az egész táborból minden elmozgathatót és leszaggathatót egészen a kilincsekig és WC-kagylókig leszereltek a szovjet csapatok és elvittek.
Akármerre nézünk és megyünk, egyetlen olyan út, amely kövezetlen volna, nincs! Sár: sehol! Nem úgy, mint azokban a táborokban, ahol évekig Európa elitje élt "felszabadítva a barbár nácizmus igájá"-ból. Virágvázák a parkokban. Ki látott a mi táborainkban virágvázákat? Tízezrek emlékeznek még arra a térdig érő sárra, amely a mi táborainkat, a passaui, pockingi, plattlingi, heertei, pidingi tábort stb. jellemezte.
Mindenütt gyönyörűen elkészített utak. 13 éve nem gondol velük senki - az utak ma is abban az állapotban vannak minden javítás nélkül, ahogy azokat az SS otthagyta. A barakkok előtt virágágyak. Néhány betonból készült virágtartót mutatóba meghagytak a szovjet felszabadítók. Különben az egész táborból minden elmozgathatót és leszaggathatót egészen a kilincsekig és WC-kagylókig leszereltek a szovjet csapatok és elvittek.
Akármerre nézünk és megyünk, egyetlen olyan út, amely kövezetlen volna, nincs! Sár: sehol! Nem úgy, mint azokban a táborokban, ahol évekig Európa elitje élt "felszabadítva a barbár nácizmus igájá"-ból. Virágvázák a parkokban. Ki látott a mi táborainkban virágvázákat? Tízezrek emlékeznek még arra a térdig érő sárra, amely a mi táborainkat, a passaui, pockingi, plattlingi, heertei, pidingi tábort stb. jellemezte.
 1945 májusában "csontvázak" fogadják az amerikaikakat |
Jól kivehető, hogy a barakkok ablakait valamikor virág díszíthette. Még megtalálhatók a virágtartók vasalásai. A kapun márványtábla a zsidó "mártírok" emlékére. A tábla nagyon óvatos, nem ad meg számot, hogy hány zsidó lett az SS-vadállatok áldozata. Sok. De gyerünk, nézzük meg a tábor épületeit.
A jegyet áruló férfi útbaigazít, hogy jobbról kezdjük el a tábor megtekintését és úgy menjünk körbe. Hát gyerünk. Vezetőre nincs szükség, mert minden helyiségben több felirat magyarázza a rémségeket.
Az első, hatalmas kőépület a mosoda. Elmondja a felirat, hogy itt mosták a foglyok ruháit. Amikor egy csoportot behoztak a táborba, le kellett adni a ruhát. A piszkosat aztán kimosták és ki-ki megkapta a "fegyenc-ruháját". A felirat elismeri, hogy a mosodát az SS a legmodernebbül a teljesen gépi erőre rendezte be. (Egyetlen edény nincs meg, elvitték a barbár SS mosodájának minden berendezését a kultúr szovjeték.) A felirat azt is elmondja, hogy a mosoda csak félrevezetésül volt modern, mert egyébként a táborban elképesztő piszok uralkodott. Tisztálkodásra, mosdásra, ruhaváltásra nem volt alkalom. A szerencsétlen foglyok saját szennyesükben szenvedtek.
(Később
elolvastam a tábor életéről szóló kiadványokat. Az egyikben
elmondja a történelemíró, hogy egy alkalommal orvosi
felülvizsgálat volt és "kísérleti célokra" néhány
tetű kellett. A brutális SS erre kiadta a parancsot, hagy tetűket
kell azonnal szerezni. A végén már egy egész kenyeret ígértek
egy-egy tetűért, de néhány darabot csak azoktól tudtak
keríteni, akik éppen akkor érkeztek a táborba, és karanténban
voltak, amíg be nem engedték őket a táborba. Mintha némi
ellentét lenne tehát a mosodában található feliratok és a
hivatalos hely által kiadott és jóváhagyott könyvnek az
állításai között. Mert ha olyan mocsok lett volna a táborban,
ahogy a mosoda felirata mondja, miért nem lehetett az egész
táborban tetűt találni? Úgy emlékszem, hogy a tetű a mocsokban
él meg, és nem a tisztaságot szereti. Vagy itt Mauthausenben
olyan furcsa tetűk voltak, hogy a mocsokban, a mosdatlanságban
elpusztultak?)
 Mosolygó "alultápláltak" ismerkednek a "felszabadítóval" |
A
mosoda most olyan "emlékhely". A falakon zászlók,
szovjet, német, spanyol, francia, olasz, magyar, stb. És sok-sok
vörös zászló. A zászlók alatt koszorúk. Minden nemzet
zászlaja alatt "mártírjai" emlékére elhelyezett
koszorúk. Megtaláljuk a magyar "mártírok" koszorúját
is. Piros-fehér-zöld, vékonyka szalag a koszorún és hatalmas
vörös. A magyar ellenállók, partizánok koszorúja.
Megállapítom, hogy útitársam mégis jó riporter. Arra figyelek
fel, hogy a magyarok(?) koszorúját megfordítja és bontani kezdi
lefelé a dróthálót befogó papirost. Hátha magyar újság. Nem,
a koszorút Ausztriában vették, és, hogy a drótvázat tartani
lehessen, osztrák újságba burkolták. Levesszük az osztrák
lapot. A "Wiener Samstag" egy régebbi száma. De ennél
érdekesebb, hogy a lap első oldalán Habsburg Ottó fényképe:
*Otto von Habsburgs Wunsch: Heim naoh Österreich"' Stílusos!
A lap másik oldalán a "Der Arzt von Stalingrad" című
ismert regény 8. folytatása. Mind a két cikk nagyon találó.
Habsburg Ottó hazavágyik és a sztalingrádi orvos! A szovjet
táborokban nyomorultan elpusztult százezrek sorsát ismertető
regény a Taauthansenben "legyilkolt" kommunisták -
pardon - Európa mártírjai - koszorúján! És mintha a véletlen
csak választ akarna adni, hogy minden miért, igen, a sok miértre
válaszként szemembe ötlik a lap kommentárja "Eisenhowers
Erkrankung und ihre Weiterungen" 'Köszönöm, mindent
megértettem' "Eisenhowers Erkrankung und ihre Weiterungen"!
A
mosoda padlója ma is ragyogóan tiszta, ép. Két beton mosó-,
helyesebben öblítőmedence épségben maradt. Gyalázatosság!
Forr bennem a düh, hogy milyen barbárok voltak ezek az
SS-fegyőrök. Mindkét öblítő medence: színes, úgynevezett
műmárvány. Lemegyünk a mosoda alá a pincébe. Tágas
pincehelyiségek. Külön raktár a fának, szénnek és a koksznak.
Minden raktárból felvonó, hogy ne kelljen a pincéből a tüzelőt
kasban, zsákokban felhordani. (Van az emigrációban legalább
egymillió emigráns. Nem is mindet, csak a magyar emigránsokat
kérem, jelentkezzen az, aki olyan táborban volt "felszabadított",
ahol központi fűtés volt, tábor-mosoda és a tábor-mosodában
tüzelőszállító elektromos felvonó!)
De gyerünk tovább. Hátha akad még valami látnivaló. Valahol majd csak ráakadunk a vadállati kegyetlenkedés nyomaira.
De gyerünk tovább. Hátha akad még valami látnivaló. Valahol majd csak ráakadunk a vadállati kegyetlenkedés nyomaira.
 A "vérszomjas" nácik sportolással óvják a kiirtandók egészségét |
A következő helyiség a konyha. Helyesebben itt volt a konyha, de azt a szovjeték ugyancsak maradéktalanul leszerelték. Még a fűtőtestek vezetékét is kitépték a falból. A kábelekből kihúzták a villanydrótokat. Nincs egy kapcsoló, egy lámpafoglalat. A rombolás tökéletes. A tájékoztató feliratok elmondják, hogy kétségtelen, a konyha a legmodernebb volt, amelyet abban az időben csak előállítottak. Élelem bőségesen érkezett a táborba, de azt az SS ellopta. Az öblögető itt is megmaradt. Mondanom sem kell, ez is beton, de már nem műmárvány, hanem csempézett. Igen, csempézett! Gyönyörű, elsőosztályú fehér csempe! Külön a hideg vízzel való, külön a melegvizes öblögetéshez, külön kis rész a szárításhoz.
A konyha mellett a mészárszék, vagyis a húsraktár. Az akasztókat kitépték a szovjet felszabadítók, de ami van, látható, hogy a ma legmodernebb húsraktárban sincs szebb, jobb, higiénikusabb. Az óriási húsraktár padozata, mennyezete, falai: fehér csempe! Gyönyörű fehér csempe! Micsoda barbarizmus, micsoda hiánya a higiéniának! A falakon alul még romjaiban látható, hogy a helyiséget elektromos úton hűtötték! Az egész húsraktár valójában a legszigorúbb közegészségügyi előírásoknak is a legtökéletesebben megfelelő hűtőszekrény. Majdnem olyan tökéletes, mint Passauban, Plattlingban, Pidingben, Heertében, stb, stb. volt. Vagy ott ilyen nem volt?
Lemegyünk a pincébe. Száraz, egészséges, szellős hatalmas raktárhelyiségek zöldségféléknek. A tűzhelyek fűtése lentről, központilag történt. Milyen higiénikus eljárás, ahelyett, hogy a felhordott s porló szénnel, fával egészségesebbé tették volna a konyha légkörét és tisztábbá az ételeket! (Csak azt nem értem megint, ha idehozták az embereket, hogy itt "likvidálják" a tízezreket, mi a fészkes fülemülének kellett akkor ez a szupermodern konyha? Nem egyszerűbb lett volna tisztátalanul fázni, s romlott ételekkel "likvidálni" a mártírokat? Furcsa emberek voltak ezek az SS-őrök, akik előbb kétségbeejtő gondossággal ügyelnek arra, hogy szuper-higiénikusan főzzenek a foglyoknak, s aztán állati módon agyonverik őket!)
De gyerünk tovább! Kísérőm újra jó riporternek bizonyul. Felfedezi a mellékhelyiségeket. Megnézzük a konyhai WC-ket, aztán egyet gondolunk, s vissza a mosodába. Le a pincékbe. Mindenütt WC. Mindet megnézzük és ettől kezdve rendszeresen a többi helyiségekben is. Ülőke nincs. Egy-két helyen azonban romok. De megállapítható, hogy valamennyi WC-ben porcelánkagylók voltak, vízöblítés, és mindegyik WC-ben központi fűtés. (Hiába, kopik a memóriám! Kérem, segítsen ki, aki tud! Ugye, azokban a táborokban, ahol magyar menekültek voltak, ugyanez volt a helyzet. Én úgy emlékszem, ott az egyes táborokban zuhanyzó és társas WC-rendszer volt divatban, ahol az egyik részt, a férfiakét a nőkétől csak egy többszörösen elkorhadt és átlyuggatott fal választotta el, és a tábor eseményeit a felek a "csendes órák e pillanataiban" úgy tárgyalták meg, hogy 6-7 férfi az egyik oldalon, 6-7 nő a másik oldalon egymás mellett testvéri együttérzésben megkönnyebbülve kiabálta át egymásnak, mi van a kivándorlással és ki tudott szerencsésen egy négyujjnyi vastag fát lopni az erdőn, hogy valamit főzhessen. Vagy rosszul emlékszem? Kérem, javítson ki, aki jobban emlékszik.)
Még egyszer szétnézünk a konyhában s elolvassuk a feliratot: "Az SS ellopta az ennivalót".... Egy másik feliraton még elképesztőbb szörnyűségekről szerzünk tudomást. Megtudjuk, hogy az SS is éhes volt, és az SS fegyőrök a raktárosoktól, akik lopták az élelmiszert a raktárból, cigarettáért és pálinkáért ennivalót cseréltek.
(Úgy látszik, megint kihagy az agyam. De lehet, hogy ennek a pillanatnyi, de még ma is tartó elmebeli rövidzárlatnak az volt az oka, hogy valami nem éppen szalonképes megjegyzést tettem arra, hogy a két szöveg között mintha ellentét volna. De lehet, hogy nincs ellentét, csak az én nem-demokratikus, "neonáci-fasiszta-ködevő" agyam nem fogja fel az egészet. Bevallom, ma sem értek valamit. Kérem, aki tud, segítsen. Kérek mindenkit, segítsen, mert én nem tudom felfogni, ha az SS mindent ellopott, akkor miért kellett a foglyoktól az ellopott élelmiszereket cigarettáért és pálinkáért elcserélni, hogy legyen ennivalójuk! Mert az én szürke agysejtjeim azt súgják ma is, hogy ha az SS minden élelmiszert ellopott, akkor nem volt rá szükség, hogy cseréljen ennivalót cigarettáért. Mert vagy lopott az SS és akkor volt ennivalója, vagy nem lopott és akkor maguk a foglyok loptak! Akkor a foglyoknak jobb dolguk volt, mint az SS-nek!? Míg törtem a fejemet egy megoldáson, kísérőm csendesen maga elé motyogta: "Mendacem esse oportet memorem"! Hm! Be kell látnom, hogy az asszonyok néha gyorsabban megtalálják az igazságot ösztönszerűleg, mint mi "logikusan" gondolkodó férfiak! Valóban az lenne a magyarázat, hogy "A hazugnak jó emlékezőtehetsége legyen"? Lehet! Mert az kétségtelen, hogy ha ennek a tábornak valaki himnusz- szöveget íratna, megpályáznám ezzel a kissé átírt szöveggel: "Hazudnak rendületlenül")
De gyerünk csak tovább! Tárgyilagosan meg akarok nézni mindent! Lássuk a szörnyűségek helyét, a gázkamrát, a tarkólövéseknek a helyét, az akasztó-helyiségeket. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy mindenütt még ma is hibátlan záró, hatalmas, modern ablakok, elsőrendű hajópadIó, tömör ajtók és száraz, egészséges falak.)
 Tornaóra a "haláltáborban" (szintén a németek által készített eredeti kép) |
Végre megtaláljuk a tarkólövések színhelyét. Elolvasom a szöveget. A magyarázat elmondja, hogy az áldozatokat magasság-mérés címén egy apró ablak elé állították és az ablakból azután egy SS tarkón lőtte a tarkójával éppen az ablak elé állt áldozatot. Ezt a kivégzési módot azonban később megszüntették, mert az SS-"gyilkosok" olyan rosszul lőttek, hogy rengeteg lövés nem talált, és a szerencsétlen áldozatot külön kellett agyonverni. Hm! Láttam SS-alakulatokat harcban. Hát lőni és célozni, azt tudtak! Ha valakinek, akit öt percig beavatok egy pisztoly elsütésének a titkába, s aztán a kezébe nyomok egy pisztolyt, hogy az elébe állt áldozatot lője tarkón, eltalálja! Elképesztő, hogy milyen rossz lövők voltak ezek az SS-őrök. Öt centiről nem tudták egy ember tarkóját eltalálni. De keressük meg azt a helyiséget és ablakot, ahonnan kilőttek. Azt hiszem, a mai napig kereshetnők, mert ilyen - így, ahogy mondom - nincs!!!
(Biztos ezt is leszerelték a szovjet csapatok?)
Itt az első helyiség, ahol kezdődnek a borzalmak, ahol saját szemmel győződhetem meg majd a kegyetlenségekről. És nincs ablak, nincs kivégzőket elrejtő helyiség. Eljöttem, hogy az igazságot lássam és keressem. És íme, a legszörnyűbbnek mondott helyen nincs semmi bizonyíték, csak egy meseszöveg a falon, melynél sokkal különbet kitalálnak a hároméves gyerekek, ha egymásnak a sárkányról mesélnek. Nincs meg az ablak.
Jó, nincs meg az ablak, nincs meg a helyiség, de keressük a félre célzott lövések nyomait - adja meg az ötletet kísérő társam.
Hát keressük a félrelőtt golyók nyomait. Mert ugyebár száz és száz felvételt láttunk a szovjet tarkó-lövő helyiségeiről, és ott még azoknak a golyóknak a becsapódásait is lehetett látni, amelyek találtak. Hogy ne kelljen nyoma legyen olyan golyóknak, főleg tömegével kilőtt golyóknak, amelyek nem akadhattak meg a kivégzendőnek a koponya-csontozatában, helyesebben a gerincében. A golyó nem luftballon, amelyik nekivágódik a falnak s nyom hátrahagyása nélkül elpukkan. Keressük a becsapódások helyét. Kerestük. És kereshetnők akár még most is, ha fél óra után meg nem unom a guggolást, falkaparást, kapaszkodást a falak magasabb része felé. Keresem a becsapódások nyomát a szemben lévő falon, ahová a golyóknak vágódniuk kellett volna. Keresem a mennyezeten, a padozaton (betonpadló, azon csak meglátszik!), keresem mindenütt, még az ablakrámákban is. De sehol semmi nyom.
Ahol egy kis gyanús folt van, ott megkaparjuk a falat, hátha bevakolták az áruló nyomokat. Semmi, de semmi! Ebben a helyiségben egyetlen lövést le nem adtak. De ha leadtak volna, az SS-nél nagyobb őrültet az életemben még nem láttam. Körös-körül betonfal. Ha itt egy golyó félremegy, az egyik faltól a másikig pattog: öt félresikerült lövés, és legalább egy SS-est máris vihettek volna a kórházba, mert egy golyó biztosan eltalálja. Az állítólagos kilövőnyilástól a szemben lévő fal legfeljebb két méter! Ha két méterről valaki belelő egy betonfalba, a pisztolygolyó át fog zümmögni az egyik faltól a másikig többször, mint a megvadult darázs. Ha most a kivégzés úgy történt, hogy egy SS odaállította a foglyot a falhoz, hogy magasságát megmérje, míg a másik lőtt, az SS-nek ott kellett lennie a helyiségben. Hogy aztán egy SS-őr olyan gondatlan legyen, hogy szándékosan összelöveti magát a másik SS-őrrel, azt nem hiszem.
Határozottan állítom, nem azért jöttünk Mauthausenbe, hogy az SS-t megvédjem. Elkészültem rá, hogy találom nyomait valami kegyetlenségnek, de hogy ekkora tömény hazugság legyen Mauthausen, azt álmomban se hittem.
 Ez már egy judeobolsevista hamisítvány, szerintük így akasztott az SS |
De nézzük tovább a tábort. A következő helyiség a gázkamra. A felirat elmondja, hogy ebbe a helyiségbe gőzfürdő örve alatt behajtották az embereket és itt történt az elgázosítás. A felirat azonban azt is elmondja, hogy ennek itt semmi bizonyítható nyoma nincs, mert mielőtt az amerikaiak bejöttek, az SS leszerelte a gáztartályokat. Nincs meg az az ablak, amelyről a foglyok - minden bizonnyal azok, akik az elgázosítás után feltámadtak (akár a pesti zsidók) - beszéltek, de ezt is bizonyára befalazta az SS. Van azonban egy a gőzvezető csöveknél vékonyabb cső is, ez lehetett az, amelyen keresztül a gázt a fürdőbe vezették. (Egyébként a helyiség falán három kommunista fényképe, akiket itt gázosítottak el. Hol maradt a többi mártír fényképe? Vagy legalább - ha mindenről olyan pontosan tudnak - azok neveinek felsorolása, akiket itt elgázosítottak?) Megnézem a "gázt bevezető csövet". Vékony kis cső, amilyet nagyobb gőzfűtő-berendezéseknél használnak arra, hogy a leülepedett vízkövet és egyéb üledéket könnyebben eltávolíthassák a csövekből. Egyébként a vékonyka cső beforrasztva eredetileg a gőzvezetékbe a helyiség elején, és ugyanúgy vissza beleforrasztva a helyiség másik sarkában. A vékony cső közepén csap, amelyet ki kellett nyitni, ha a gázt be akarták ereszteni. Nem értem. A csap csak a fürdőhelyiségből kezelhető. Ha tehát itt gázosítani akartak, az SS-nek magának be kellett a helyiségbe mennie, kinyitnia, és így neki is kellett volna kapnia a gázból.
Hogy, kérem? Hogy kinyithatta már akkor, amikor nem volt még gáz a vezetékben, aztán kiment, s mikor kint volt, eresztették a helyiségbe a gázt? Először is: a helyiség sohasem volt fürdő! Sehol egy vízcsap helye, sehol egy tusoló nyoma, sehol egy mosdóé. Másodszor: ez a gőzvezető csőrendszer arra mutat, hogy a csövekben a gőz legalább 2-3 légkörnyomással keringett. Mivel a gázbevezető cső közvetlen kapcsolatban áll a gőzvezetékkel, ha azt a csapot nyomás alatt megnyitotta az SS, úgy leforrázta magát, hogy nem volt kedve mégegyezer megnyitni azt. Mert a vezetékben állandóan ott a magas nyomás, és ha gáz még nem is, de forró gőz kivágódott. Végigkutattam a csőrendszert, van-e valahol egy közbülső elzáró csap. Sehol. Ebben a helyiségben tehát soha senkit el nem gázosítottak. A gázosítás hazug mese, melyre a leghalványabb tárgyi bizonyíték nincs. A legkisebb nyoma sincs sehol, hol állt a gáztartály, mert ahol állnia kellett volna, ott nem is fut cső. Sem a padozaton, sem a falakon, sem a csöveken semmi nyoma annak, hogy ott valaha is ilyen tartály állt. Sehol egy forrasztás a csöveken!
Nincs messzire onnan a hullakamra. Száraz, hatalmas helyiség, ahol állítólag néha a mennyezetig tornyosultak az elégetésre váró hullák. Az egyik helyiségen felirat. Ebben a helyiségben boncolgatták a hullákat. Ebben a helyiségben verték ki az áldozatok aranyfogait és "zentnerweise" küldték Berlinbe. Vagyis "mázsaszámra", helyesebben "50 kiló-számra". Bemegyünk a hullaboncoló terembe. Emlékszem a mi hadikórházaink hullakamráira. Nagy faasztal, rajta pléh. Itt? Itt műmárvány boncoIóasztal csempeborítással. Porcelán mosdók, csempés WC, csempés falak. A legmodernebb kórházban nem lehet gondosabban berendezett hullakamra, mint ez! Honnan vettek ezek az SS-esek annyi hullát, hogy a kivert aranyfogak súlya néhány mázsára rúgott? Ide csak csupa aranyfogú ember került? Már nem is mérgelődöm! Helyettem kimérgelődte magát egy másik látogató, aki ráírta a falra, hogy "színtiszta hazugság!"
Megnézzük a hullaégetőt. Három hullaégető kemence. Kokszfűtésre. Az egyik gyanúsan új. A másik kettő volt használatban. Csak tudnám, hogy miért ez a felháborodás a halottégetések miatt. A katolikus Bajorország fővárosában külön halottégető intézet van. És még egyetlen cikket sem olvastam arról, hogy milyen barbárok a müncheniek, mert elégetik a hullákat! A hullaégetés általános szokás ma már szerte a világon! Miért éppen az SS-nek bűn, ha a hullákat elégették? Egyébként abban a helyiségben, ahol az égetőkemencék állnak, az egyik falon egy sereg fénykép. Azok képe ,,akiket itt elégettek". Nagy kár ezeket a fényképeket itt kitenni. Aki nem sajnálja a fáradságot, megnézi a képeket, elolvassa a neveket, érdekes tapasztalatra tehet szert. Nem akarom bántani a halottakat, meghaltak - ha meghaltak -, nyugodjanak békében, de ezekről az arcokról semmi intellektus, semmi megnyerő vonás nem árad. Legnagyobb részük kifejezett....
 Újabb "hiteles" kép: füstöl az égetőkemence |
Ha itt legalább 100000 embert elégettek, akkor hol marad még legalább 30-40000 ember fényképe? Csak 150-160 elégetettről volt fénykép? (Egyébként egy szerény kis számítás. A tábort 1939-ben kezdték kiépíteni. A két égető kemence tehát legfeljebb 1800 napig dolgozott. Számoljunk úgy, hogy a "meggyilkolt" 122767 fogolyból 100000 embert égettek el, ez napi 55 ember elégetését jelentené. El bírt égetni ennyi hullát két kokszfűtéses kemence naponta?)
Patetikus hangú magyarázótábla ismerteti a tábor börtönének a szörnyűségeit. Na végre, látunk valami borzalmasat. A börtön az egyik alagsorban van. Lemegyünk. Apró cellák egymás mellett. Kínosan tisztán tartott, fehérre festett falak, festett ajtók, nincs azokon egy karcolás, tágas, alig rácsozott ablakok. Padló. Mindenütt a mai napig kínos tisztaság. Színes betonnal burkolt WC, hatalmas mosdóalkalmatosság. A mosdó óriási kehelyalakú műmárvány alkotás, olyan szép (egyet meghagytak a szovjeték), hogy szívesen látnám nálunk is. Az egész börtönt kirabolták a szovjet csapatok, de kétségtelenül megállapítható, hogy minden cellában központi fűtés volt a szörnyűségek idejében. A cellák falán seregszámra a felirat: "Itt voltam...Itt ültem.... Itt voltam rab...", stb. Mind annak a jele, hogy aki ezt felírta, él és nem verték agyon az őrök. A folyosó falán felírás. Valamelyik látogató véleménye: "Európa legmodernebb börtöne!" S ez a vélemény nem nagyít! Nyugodtan állíthatom, hogy ezekben az egészséges cellákban - sehol nyoma nedvességnek, penésznek 13 évi nemgondozás után - szívesen el lakott volna bármelyik táborlakó az 1945-1950-es években.
Végül a kórházat látogatjuk meg. Óriási ablakok, ugyancsat kínosan tiszta faIak. Látni a fűtőtestek helyét. A szobák átlagban két-háromágyasak. Két műtő. Romjaiban is látni, hogy a legmodernebbül, az orvosi higiénia legszélsőbb követelményeinek megfelelően épültek. A nagy műtő romjaiban is megcsodálni való. A táblák el is ismerik, hogy a kórház teljesen modern volt. Azt állítja azonban a felirat, hogy nem használták. Az épület új szárnyát nem sokkal az összeomlás előtt fejezték be. A feliratok szerint azt, aki beteget jelentett, likvidálták, orvosi kezelés nem volt. Csak akkor azt nem értem, miért volt szükség, ekkora kórházra? A felirat azt is elmondja, hogy aki munkaképtelenné vált, a halál fia volt. Elgázosították, agyonverték. (Az egyik könyvben később egy felvételre bukkantam. Amerikai páncélosok vonulnak Mauthausenbe. A tábor fogolytársadalma fogadja őket. A fényképen elől mindkét lábukra amputált, jól táplált, sőt kövér szovjet hadifoglyok. Sehol egyetlen elnyúzott, csontig soványodott arc. Hát ha mindenkit, aki nem tudott dolgozni, megöltek, hogy kerültek erre a fényképre mindkét lábukra amputált, kövér szovjet,
lengyel és egyéb hadifoglyok? Vagy akinek két lába hiányzott, az még munkaképes volt? Mutogatnak egy sereg képet, ahol csontig soványodott foglyok állnak sorba, mielőtt elgázosítják őket. Érdekes módon az amerikai katonaság által felvett fényképeken nincsenek sovány, járni nem tudó roncsok. Amazokat a felvételeket feltehetőleg a Joint és a CIC fényképészei készítették hetekkel az amerikaiak bevonulása után. Tisztában vagyok vele, hogy készülnek az ilyen felvételek!
De elolvasom a tábor szenvedéseiről kiadott könyveket. Név szerint felsorolja a szerző, hogy a táborban kik szerveztek földalatti ellenállási sejteket. Ismerteti az egyik könyv, milyen kitörési kísérleteket készítettek elő és kik. Elmondja, hogy rendszeres kommunista kiképzés folyt a táborban. A kommunistáknak rádiókészülékük volt bent a falakon belül! Ha olyan borzalmas volt az ellenőrzés, hogy került be rádió a táborba, még hozzá rádió-leadó-készülék? S ami véglegesen eldönthet egy bizonyos vitát, az az a tény, hogy a táborban megszervezett kommunista sejtek vezetői egytől-egyig életben vannak, s saját országukban ma a kommunista kormányok vezető állásaiban ülnek. Ha olyan vadállati módon kiirtottak mindenkit, aki antifasiszta - értsd: kommunista - volt, hogy lehet az, hogy éppen a legfőbb vezetők maradtak életben? A helyzet körülbelül az, mintha a kis nyilasokat végezték s irtották volna ki a bolsevisták, és Szálasi, Bárdossy, Imrédy, Endre, Baky vígan élnének! Nem az lenne az ésszerű, hogy a nagyokat irtják ki és hogy a "kisebbek" maradnak meg? Itt viszont az összes "fejesek"megmenekültek. Valahogy nem értem! Közel 130 000 embert irtottak ki, az összes nagy kommunistát, a vezetőket pedig életben hagyták!
De érdekessége a könyvekben lévő statisztikáknak az is, hogy nem tudják megállapítani, hány ember fordult meg a táborban, de azt pontosan, mennyit végeztek ki. Azt írja az egyik könyv, hogy a "likvidáltakra" vonatkozó, s éppen ezért az őrség számára halált jelentő feljegyzések épségben a felszabadítók kezébe kerültek, de a táborba beutaltak teljes névsora nem, azt az SS megsemmisítette. Megint valami, amit nem értek! Ha már megsemmisítettek valamit, nem az a logikus, hogy elsősorban a "likvidáltak" névjegyzékét semmisítik meg? Megsemmisítik a névjegyzékét, hogy kik jöttek a táborba, de aranytálcán viszik a szövetségesek elé annak a bizonyítékait, hogy mennyi embert "gyilkoltak" meg!? Ha már meg tudták semmisíteni a teljes névsort, ugyan miért ne lett volna idő a sokkal döntőbb "kivégzettek listája" megsemmisítésére?!
 Átépített égetőkemence |
Tudomásom szerint egyébként egy történelmi adatokat gyűjtő, méghozzá baloldali intézet kérését, hogy ezeket a feljegyzéseket feldolgozhassa, elutasították! Miért nem mutatják fel a jegyzékeket? Mert nincs ilyen feljegyzés, vagy mert megállapítható lenne, hogy a feljegyzések későbbi eredetűek?)
De most nézzük meg végül a barakkokat, ahol a "halálra ítélt foglyok" éltek. Előttem érthetetlen okokból a tábor nagy részében a barakkokat lebontották. A barakok anyagát elvitték a szovjeték! Ha a lebontott barakkok faanyaga valóban olyan korhadt, használhatatlan lett volna, miért kellett a szovjet csapatoknak?
Végigmegyünk a megmaradt barakokon. Elolvassuk a rémregénybe illő elbeszéléseket a falakon. Nem a táblák érdekelnek, de gondosan megnézünk mindent. A három barak bármelyike határozottan jobb állapotban, mint akár a pidingi, akár a plattlingi, passaui, heertei barakkok. A foglyok elhelyezése közös nagy termekben történt. A bejárat a barakkokban középen. Jobbról-balról egy-egy nagy lakóhelyiség.
Tizenhárom éve gazdátlan barakkok. Tizenhárom éve itt semmit nem javítottak. A mai napig ép, száraz fafalak, jó hajópadló, pontosan záró ablakok. A WC higiénikus, az egyik részben ülőkék nyoma, a másik részben közel két méter magasan betonfal.
A mosdóban egyetlen csap nincs épségben. A csöveket kitépték a falból, de több helyiségben megtalálni még a csapok fölé elhelyezett kis táblákat: "Kaltes Wasser - Warmes asser Mischungshahn". Vagyis a közös mosdóban állandó hideg-meleg folyóvíz-szolgáltatás volt, aki akarta, hideg vízben mosdott, aki akarta, melegben, aki akarta, keverhette a hideg vizet meleggel. A mosdók közepén hatalmas közös műmárvány mosdómedence. A medencék formája: művészi. Minden megerőltetés nélkül megállapítható a romokból, hogy a mosdómedencék közepén rózsaszerűen elágazó csövek voltak. Vagyis a mosdás nem a medencében történt, nem innen kellett a vizet tenyérrel kimeregetni, hanem mindenkinek, aki mosdott, külön vízsugár jutott. Amint a részben összetört alkatrészekből látható, a higiéniára annyira ügyeltek, hogy ivásra külön berendezés volt. Ki-ki maga működtethette, s úgy ihatott, hogy nem kellett más után szájába vennie a csapot.
Az egyik barakkban mutatóban szalmazsák. Hadd lássák a látogatók, milyen barbár volt az SS. A mai napig is jó állapotban van a szalmazsák, benne szép, szálas szalma. Tizenhárom éve áll itt ez a zsák, tele szalmával, és a lakószoba olyan száraz, hogy bármilyen mélyen túrok a szalmába, nem találok egyetlen penészes, vagy csak nedves szalmaszálat sem! Ilyenek voltak azok a barakok is, amelyekben a mi menekültjeink éltek a "dicsőséges felszabadulás" után!? Minden lakószobában padok, zsámolyok, székek. Aki írni akart, annak író-, olvasó-asztal. Az olvasó-, íróasztal felett látni e külön lámpa helyét.
(Ha jól emlékszem, a mi táborainkban az ágyakon vagy a földön ültünk, ha többen egy szobába összejöttünk! Külön író- és olvasó-asztalról nem hallottam. Arról ellenben száz- és százezer hadifogoly tud, hogy amerikaiak, franciák heteken keresztül szakadó esőben puszta földön, a sárban, mocsokban, latyakban kényszerítették aludni a hadifoglyaikat! Tíz- és tízezren szereztek súlyos betegséget, mert megfáztak a sárban. Még szükség-WC sem volt, hanem ott kellett a foglyoknak szükségleteiket elvégezni, ahol éppen aludtak. Voltak francia fogolytáborok, ahol a szükséglet elvégzésére senki fel nem állhatott, mert ha csak felguggolt, a francia kommunista partizánokból álló őrség mint a kutyát lelőtte. Ha olyan hangulatban volt az őrség, a hulla aztán akár 6-8 napig is ott hevert eltemetetlenül az élők között. Ott vett rajta erőt az enyészet. S a védtelen foglyoknak hasmánt fekve kellett elvégezniök szükségleteiket úgy, hogy az ürülék alájuk folyt, s amíg saját ürülékükben fagyoskodtak, halott bajtársaik oszlásnak indult és szörnyű bűzt terjesztő hulláit kellett nézniök!)
Végigjártuk a tábort. Másról, mint tömeggyilkosságokról és bestiálisan kivégzett, elgázosított foglyokról nem olvastunk. Százezer rémdrámaíró nem talál ki annyi szörnyűséget, mint ami itt állítólag megtörtént.
Lassan lépkedünk kifelé a pompás úton a táborból. A kapu előtt megállunk. Előveszem a tábort ismertető könyveket. Az egyikben alaprajz. Megtalálom a rajzon, amit keresek. Mert ha megöltek itt annyi embert és elégették is a hullákat az SS-hóhérok, valaminek mégis kellett volna maradnia vissza. Koponyáknak, csontoknak, az összeégett bélsárnak. Jelzi is az alaprajz, hogy hol van a csontkamra. Tehát: irány a csontkamra. Igen ám, de hol a rajzon szereplő csontkamra? Találok ugyan néhány bunkert, de csontokat nem! Sehol egy feljegyzés, hogy az SS elvitte volna a csontokat. De akkor hol vannak a kivégzettek, meghaltak csontjai? Végigkutatjuk a terepet. Hát nincs csont!
Újra megnézem a térképet. Találunk egy fényképet, hogy a tábor bejárata előtt van egy temető. A fényképen mértani pontossággal elhelyezett keresztek egész sora. A magyarázó szöveg elmondja, hogy valamikor futballpálya volt ezen a helyen, s azt használták fel később temetőnek. Nézzük meg tehát a temetőt! A futballpályát meg is találom, de ott ugyan már egyetlen kereszt sincs. Az bizony csak gyönyörűen gondozott sportpálya. A pályán gyéren növő fű. A pálya altalaja döngölt és salakozott. Bármely, akár elsőosztályú futballcsapat is megirigyelheti. Mintaszerűen megépített, gondozott pálya. Az ismertetőben eldugva találok utalást arra, hogy később a holttesteket innen kiásták és elvitték. Hogy hová, arra nem felel az ismertetés.
Lemegyünk az egykori "temetőbe". Akárhogy is kutatjuk, itt ugyan a legkisebb nyoma sincs annak, hogy valaha ezt a területet temetőnek használták volna. Semmi nyoma annak, hogy itt valaha sírok lettek volna. Semmi jele, hogy itt exhumáltak. Mert a talaj mindenütt egyenletesen döngölt. Márpedig ha itt ástak, lehetetlen, hogy ha még annyira is újra ledöngölték a talajt, süppedések, talaj-egyenetlenségek, itt-ott puhább részek ne maradtak volna vissza. De ilyenek nincsenek! A pálya teljes terjedelmében egyenletesen szilárd, sem a fűnek a növésén, sem semmi más formában a legkisebb nyom, hogy itt valaha temető lett volna. Találtunk azonban kisebb lyukakat itt-ott, szépen egyenletesen távol egymástól.
Ezek a lyukak a fényképen szereplő keresztek helyett.
Nincs tehát más magyarázat, mint az, hogy itt a pályán mérnöki pontossággal elrendezetten néhány száz keresztet levertek a földbe, és mikor készen állott a nagy 'temető", lefényképezték. Lefényképezték, az "áltemető"-ről szóló fényképeket a különböző újságoknak hatalmas összegekért eladták, a fényképekből, mint a többi "borzalmak"-ról készített levelezőlapokat százezerszámra forgalomba hozták, és valakik azon súlyos pénzeket kerestek! Először kerestek azon, hogy világgá kürtöIt mesékkel s hazugságokkal "jóvátételt" csikartak ki a legyőzött államoktól, aztán kerestek azzal, hogy a hazugságok igazolására szolgáló "bizonyítékokról" levelezőlapokat készítettek, a szenvedésekről pedig könyveket írtak, és azokat óriási mennyiségben forgalomba hozták. A világ legaljasabb üzletelése folyt itt. Üzletelés a szenvedéssel, a "mártíromság"-gal, a halottakkal, nem lévő gázkamrával, kitalált tarkón lövésekkel.
Hangsúlyozom, nem lepett volna meg, ha túlzottan kemény bánásmód, vagy akár kegyetlenkedések nyomaira bukkanunk. De nem találtam. A felvételek nem hatnak meg, mert eléggé közismert már, miként készültek a frankfurti SS raktárában megtalált karikagyűrű-halmazról a felvételek, vagy a száz és száz pár gyerekcipőről, az asszonyok levágott hajából feltornyozott halomról a nemzetközi sajtóból ismert képek.
Közismert, hogy a bergen-belseni tábor hullahegyeiről közzétett felvételeket úgy inszcenálták, hogy messze vidékről összehordták az angol szőnyegbombázások során meghalt németek hulláit, a felső sorban fekvőkre KZ-s ruhát húztak és így mutogatták világszerte az "SS által legyilkolt táborlakók hullahegyeit"! A frankfurti jegygyűrű-halom pedig úgy készült, hogy papírmaséból csináltak egy dombot, telefestették aranyporral "jegygyűrűkkel", erre felragasztgattak két sor jegygyűrűt,- hogy ezeket honnan szerezték, arról életveszélyes lenne még ma is beszélni, - viszont az üzlet nagyszerűen virágzott a nemzetközi sajtó busás árakat fizetett a "szellemes" riporternek a "meggyilkolt és jegygyűrűiktől is megfosztott zsidók" meséjéhez szükséges kitűnő illusztrációkért! A levágott női hajakat pedig a francia kommunisták szállították a felvételekhez, akik tíz- és tízezer francia nőt nyírtak kopaszra, mert állítólag német katonával látták! A felvételek aláírásán a francia nők hajából az SS által levágott haj lett, amely egykor elgázosított zsidónők fejét ékesítette.
Mielőtt végleg elhagynánk Mauthausent, mégegyszer körülkocsizunk a tábort körülvevő úton, hogy hátha valamit még látunk. Csak még mindég meglévő feliratokat találunk: " Mauthausen figyelmeztet", "Öljétek meg a SS-eseket!", "Szavazz a kommunistákra!", " Éljen a felszabadító dicső szovjet hadsereg!". Hogy a "felszabadítás" után milyen gyilkolás, rablás, fosztogatás folyt a környéken, arról még ma sem mernek beszélni. Leülünk a Duna partján a komppal szomszédos kis vendéglőben és nézegetjük a táborban vásárolt emlékeket. Körülöttünk zajlik az élet. Mosolygó osztrák arcok. De ahogy észreveszik kezünkben az "emlékeket" úgy komorulnak el az addig vidám tekintetek! A félelem ül ki újra a szemekbe. Már indulunk Bécs felé, amikor észreveszem, hogy nincs elég cigarettánk. Bemegyek egy kis üzletbe, hogy vásároljak. Meglátok néhány képet a községről és a táborról. Válogatok és vásárolok. Nagyon ijedten néz rám a két eladó. Rájuk mosolygok. Kényszeredetten visszanevetnek.
- Miért tűrik Önök, hogy ez a tenger hazugság ma is forgalomban maradjon!? Hiszen ez odafönt a világ legnagyobb csalása? - A két eladó összenéz. Nem válaszolnak.
- Miért nem mondják el maguk, akik itt voltak, mi történt a táborban, maguk, akik látták?
Az egyik eladó rövid habozás után halkan megszólal:
- Arra itt már nincs tanú! Azokat legyilkolták!
- És a rablásokról miért nem beszélnek, az asszonyok, a lányok megerőszakolásáról, azokról a parasztokról, akiket legyilkolt a táborból kiszabadult csorda?
Az egyik jobban elsápad, mint a másik.
- Parancsol még valamit? - szólal meg az egyik.
- Miért nem felelnek a kérdésemre? - szólok rá.
Újra fojtott csend.
- Kérem, uram, mi nem tudjuk, kicsoda Ön.
Megmutatom nemzetközi újságíró-igazolványomat.
Forgatják a kezükben, majd visszaadják.
- Uram, mi itt élünk, nem akarunk magunknak kellemetlenséget! Azok, akik egyszer itt voltak, ma nagy urak Ausztriában is. Hatalmuk van és mi védtelenek vagyunk!
Mikor fizetek, az idősebb kinyitja az ajtót, hogy kiengedjen.
-Uram, úgy látom, Ön mindent látott. Miért akar több bizonyítékot? Írja meg azt, amit látott. Hogy a "felszabadítás" hogy történt, azt pedig elképzelheti!
Igaza van. Elképzelem. Nem is kell hozzá nagy képzelőerő, mert több ilyen " dicső felszabadítás"-t láttam és még többről tudok. Amit láttam Mauthausenban, teljesen elegendő volt, hogy lássam, mint dolgozik a világhódító moszkoviták, a bolsevisták reklám-osztálya, és mint lehet a legalaptalanabb hazugságokat, történelemhamisításokat igazságként hirdetni, mert az emberek semmi hajlandóságot nem mutatnak, hogy gondolkozzanak. Azok legnagyobb része pedig, akik ismerik az igazságot, megfélemlítve hallgatnak abban a hiszemben, hogy életüket így valahogy megmenthetik, és nem éri el őket az ószövetségi bosszú vagy a marxi szadizmus.
 Jelenleg ezt mutogatják gázkamraként, annak ellenére, hogy már elismerték, hogy itt nem volt |
De tegyük fel, hogy mindaz, amiről a beszámolók írnak, igaz lett volna! Akkor is van Mauthausennek és ennek a "nácizmus" ellen kialakított propagandának egy erkölcstelen oldala. Ha Mauthausent azért mutogatják, hogy az emberi barbarizmus szörnyűségeit az emberiség elé tárják, akkor:
- miért nem mutogatják a szovjet kényszermunkatáborokról igen bőségesen rendelkezésre álló anyagot?
- miért nem mutogatják az angol, francia, amerikai fogolytáborok borzalmairól szintén bőségesen rendelkezésre álló bizonyítékokat?
- miért nem lett történelmi műemlék a Camp Marcus, ahol Európa legkiválóbb koponyáit kínozták, éheztették, pofozták, rúgták és szállították a bolsevista moszkoviták akasztófáira?
- miért csak a "nácik"-nak volt bűn, ha a bolsevizmus terjesztőivel szemben kemény kézzel léptek fel, míg az UNO-csapatok Koreában, Indokínában, a francia csapatok Marokkóban és Algériában elkövetett tömegmészárlásairól tilos beszélni?
- miért csak az elgázosított zsidókról beszélnek és Lidiceről, míg azt, hogy a nyugati légierők több mint egy millió ártatlan és védekezésre képtelen asszonyt, gyereket bombáztak cafatokká Európában, Japánban, ma is "kereszteshadjáratnak" nevezik?
Hogy itt kik és milyen "világnézet" érdekében folyik a legaljasabb propaganda, arról, ha eddig nem tudtuk volna, megfelelő felvilágosítást ad a "Mauthausen" c. kis füzet, melyet Hans Marsalek és Josef Kohl állított össze. A füzet előszavában a szerzők kirohannak a III. Birodalom - a "német militarizmus" ellen. "A német militarizmus jelentette akkor minden szabadságnak a végét, jelentette a fasiszta terrort, az internálótáborokat, jelentette a háborút és a halált. Ma Európát ugyanez a veszély fenyegeti. Megkísérlik, hogy Nyugat-Németországot felfegyverezzék és egykori SS-hadosztályokat állítsanak fel Hitler-tábornokok parancsnoksága alatt. Bosszúra szomjas SS-vezetők és Wehrmacht-tábornokok ma ott akarják kezdeni, ahol 1945-ben abba kellett hagyniuk. Vissza akarják hozni a fasizmust, háborút és barbarizmust. Az új veszély láttán a mauthauseni K2 életben maradt rabjai is ott állnak Európa minden államában a Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni harc élén..."
Hogy kik harcolnak Németország felfegyverzése ellen, mindenki előtt, aki még szellemi képessége egy parányi szikráját megtartotta, nem kell bizonygatnom. A világuralomra törők! Hogy kik kerültek a közbűntényeseken kívül Mauthausenbe, ezek után világos! A kommunisták! Akik ma a KZ-meséket költik és terjesztik: - a világhódítók! És a süket, a vak, a beijedt, a gyáva - még ha tudja is, hogy kötetekre való hazugságokat írnak össze - hallgat! Hallgat, mert félti nyomorult életét! De jegyezzék meg a gyávák, a lapulók, hogy - nincs menekülés lapulással! Aki élni akar, annak harcolnia kell! Annak le kell rántania a leplet a hazugságokról! Fel kell készülnie az újabb küzdelemre - lelkileg és fizikailag egyaránt!
"Mauthausen figyelmeztet!" - írták fel a bolsevisták szerte Mauthausen környékén! Köszönjük a figyelmeztetést! Mauthausen nekünk is figyelmeztetés és - készen állunk a harcra! Szemben a bolsevizmus veszélyével! Szemben a világhódítókkal!
UTÓSZÓ
 Idős korában, elfeledve |
Minden
korban voltak emberek, Galileitől kezdve a mai revizionistákig,
akik másként gondolkoztak, mint a többség. Ez azt jelenti, hogy
nem úgy gondolkoztak, mint azok, akik nem gondolkoztak. Alföldi
Géza ilyen ember volt.
A
fenti írás eredetileg az általa szerkesztett és Bajorországban
kiadott HÍDVERŐK c. emigrációs lap 1958. 23., 24., illetve 1959.
1. számában jelent meg három folytatásban. A cikksorozatot
Alföldi nem a saját neve alatt, hanem Czeglédy József írói
álnevén közölte. A Hídverők c. lapot ebben az időben Alföldi
már majdnem egyedül csinálta, ezért a saját neve mellett kb.
3-4 állandó írói álnevet is használt. A Czeglédy József
szerepelt leggyakrabban. A név abból adódott, hogy Alföldit
eredetileg Schilzong Józsefnek hívták és Cegléden született.
A
zsidóság köreiben szinte világbotrányt kiváltó leleplező
írás megjelenése után Alföldi ellen megindult az összehangolt
támadás.
Ehhez
a kürtjelet a New Yorkban kiadott AZ EMBER c. magyar nyelvű zsidó
revolverlap és annak nemzetközi szélhámos főszerkesztője, Klár
Zoltán szolgáltatta, aki még attól sem riadt vissza, hogy az
amerikai és a világzsidóság nevében nyílt levelet írjon
Adenauer akkori nyugatnémet kancellárnak, Alföldi elnémítását
követelve.
 |
 |
Klár Zoltánról tudni kell, hogy a „fasiszta Horthy-korszakban“ jólmenő zugügyvéd volt, mellékesen a botrányairól híres TÁRSADALMUNK című bulvárlapot is szerkesztette. Miután 1944-ben a németek elgázosították, és szappant vagy lámpaernyőt csináltak belőle, majd a nyilasok a biztonság kedvéért legalább háromszor Dunába lőtték, mindez nem akadályozta meg abban, hogy a hírhedt népbírósági tárgyalásokon „Kötelet! Kötelet!“ kiáltozásokkal hívja fel magára a figyelmet, halált követelve a vádlottakra. Aztán az ötvenes évek közepe táján hirtelen Amerikában tűnt fel, ahol idővel átvette Göndör Ferenctől (alias Krausz Náthán, Kun Béla egykori sajtófőnöke) a mélyen demokratikus és szerfölött humánus hangvételű AZ EMBER c. lapot, amelynek tartalmát vizsgálva csak egy dolog bizonyult igaznak: Ára 20 cent.
Alföldi
Géza állta a sarat, de az 1959 tavaszán kezdődött és egészen
1962-ig tartó hajszával egybekötött bírósági tárgyalások
felemésztették idegeit és minden pénzét. Végül jogerős
bírósági végzéssel 1962-ben betiltották a Hídverők további
kiadását, Alföldit pedig kiutasították Németországból.
 |
A kiutasítás végrehajtására azonban mégsem került sor, mivel Klárék hathatós propagandájának köszönhetően nem akadt olyan ország, amelyik Alföldit befogadta volna. Szinte mindenkitől cserbenhagyva, megtört földönfutóként tengette további életét 1991-ben bekövetkezett haláláig. Utolsó útjára nem kísérte más, mint a magyar emigráció hálátlansága.
 Munkában a zsidó propaganda |
Csekély vigasz, hogy azóta Klár Zoltán dicstelen életére megérdemelten a feledés homálya borult, míg Alföldi Géza csillaga, főleg verseinek köszönhetően, ott ragyog és utat mutat minden nemzethű magyar fölött, hirdetve, hogy csakazértis lesz magyar feltámadás.
Dobszay
Károly
 Dobszay Károllyal |
További részletek: http://kuruc.info/r/6/38643/#ixzz2aAZeCL5x
Charles Gati: Nevetséges, üres retorika. Azok, akik puccsról, meg összeesküvésről, meg polgárháborúról vezércikkeznek, nem teszik fel azt az egyszerű kérdést, hogy ugyan milyen eszközeim lennének ilyesmireNépszabadság - Móricz Simon
-
Ezt el tudja képzelni?
- Az iróniák
iróniája, hogy Orbán egyik beszédében ízekre szedte az Európai
Uniót, de ugyanabban a beszédében kifejezte azt a reményét, hogy
20 éven belül Magyarország eléri az uniós GDP átlagszínvonalát.
A Nyugat „hanyatlásáról” szóló sok szólam ellenére Orbán
azért remélhetőleg jobban érzi magát Európában, mint új azeri
barátai között.
-
Az amerikai külpolitika szempontjából egyáltalán fontos, hogy mi
történik Budapesten?
- Szeretném
azt válaszolni, hogy igen, de a tények szerint Magyarország nincs
a fontossági lista elején.
-
Akkor puccsot sem szerveznek Washingtonból?
- Hát az
biztos.
-
Hová tűntek a Fidesz Nyugat-barát, atlantista politikusai?
- Ezek részben
már 1993-ban lemaradtak, például Fodor Gábor vagy Hegedűs
István. Most pedig az a helyzet, hogy a külügyminisztérium nem is
rúg labdába. Pedig ott még biztos maradt néhány atlantista. Meg
vagyok győződve, hogy Martonyi János és Németh Zsolt is közéjük
tartozik, de úgy tűnik, hogy a külügyi tárca legfontosabb
funkcióit átvette a miniszterelnökség.
-
Ez baj?- Ennek megítélése se az én dolgom, de talán a szakértők hiánya miatt a kormány nem vette észre, hogy az utóbbi hetekben-hónapokban alaposan megváltozott Németország keleti politikája. A Vlagyimir Putyin orosz elnököt bíráló kijelentések és az orosz befolyás növekedésével szembeni védekezést szolgáló lépések rendkívüli jelentőséggel bírnak. Már azt lehet mondani, hogy Németország, amely eddig a legmegértőbben viszonyult Oroszországhoz, ma éppen hogy az élen jár a putyini politika bírálatában. Észre kell venni, hogy Ciprus ügyében az Európai Unió végre jól megadóztatta a főleg orosz tolvajokat, márpedig ez német kezdeményezés volt. Ez egy roppant fontos jelzés a magyar külpolitikának is. Nemcsak azért, mert a németeknek igazuk van, de azért is, mert Budapest szempontjából Németország a legfontosabb ország a világon. Egyébként a Fidesz-kormány egész keleti orientációja és nyugatellenessége történelmi bűn. Azért mondom ezt, mert a 90-es években Magyarország történelme során először intézményesen is kapcsolódott oda, ahová Szent István kora óta mindig vágyott, a nyugathoz. 1999-ben ott ültem a Fehér Ház kertjében felvert sátor alatt Orbán Viktorral, Kövér Lacival és másokkal, ahol együtt ünnepeltük Magyarország csatlakozását a NATO-hoz. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ugyanezek az emberek ma megkérdőjelezik Magyarország jövőjét a nyugati táborban.
Lovas
István - Prizma
Mostani
szemmel visszatekintve a hatvanas-hetvenes évekre, az akkori magyar
fiatalok körében népszerű szleng kísérteties előrelátással
nevezte előszeretettel a rendőröket kíbereknek.
Ma
már általánosan közismert jelzővel kibernek neveznek
világszerte mindent, ami az internetre, a hálózatokra és a
digitális kommunikációra vonatkozik.
Június
hatodikával az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is e
kiberszféra kíberévé lépett elő. E napon tárta fel ugyanis
két lap a 29 éves Edward
Snowden –
a
CIA korábbi alkalmazottja és az amerikai Nemzetbiztonsági
Ügynökség (NSA) szerződéses bedolgozója – az NSA egyik
leginkább féltve őrzött titkát: az Egyesült Államok nem csak
saját polgárai, de egyebek között az EU polgárai után is
kémkedik. Vagyis a privát szféránk fikció.
A
kémprogram PRISM (Prizma) fedőnéven működik. Az amerikai
kormány a Google-t, a Facebookot, a Skype-ot és társaikat
titokban arra kötelezte, hogy engedjenek hozzáférést
„metaadataikhoz”. E metaadatokból tudják azt, hogy telefonon
és az interneten ki kivel tart fenn kapcsolatot, mennyi ideig, vagy
az illetőnek milyen szokásai vannak. A kommunikáció tartalmát
állítólag nem vizsgálják, de e metaadatokból pontosan meg
tudják rajzolni az érintettek profilját. Egy amerikai internetes
portál az ügy horderejét összefoglalva szögezte le: „Hacsak
nem akarunk áram nélkül élni az erdőben, a modern élet olyan
pontját értük el, amelynél a magánszférára vonatkozó
elvárásunk mítosz csupán.”
A
„kíberfigyelési” ügyet a nyilvánosság elé táró két
újság cikke nyomán megindult a transzatlanti földindulás. A
vezető francia lap, a Le Monde június 12-én címoldalas
vezércikkét szokásától eltérően nem a hajtás alatti részbe,
vízszintesen tördelte, hanem a bal oldalon függőlegesen, az
egész oldalon végigfutva, szinte felkiáltójellé alakítva,
ezzel a címmel: Az öreg kontinens szemben a Nagy Testvérrel. A
Nagy Testvér George Orwell 1949-ben napvilágot látott,
hátborzongatóan előre látó regényének, az 1984-nek központi
alakja, annak a totalitárius Óceániának a rejtélyes diktátora,
ahol az állam minden polgárát elektronikusan figyeli. A
címoldalon pedig szalagcím hirdeti az iszonyatos valóságot:
Elektronikus megfigyelés – miként kémkedik Washington az
európaiak után. A második oldalon megjelent brüsszeli
tudósításában – „Az amerikai kémkedés kényének kitett
Európa: Az EU-t aggasztja a Snowden-ügy, de nem sikerül
hatékonyan megvédenie magát” – a lap azt írja Viviane Reding
igazságügyi biztosról, hogy az szokatlanul diszkrétnek
mutatkozott, és nem akart ujjal mutogatni az Egyesült Államokra,
csak felhívta a figyelmet az uniós polgárok jogaira. Arról az
európai bizottsági alelnökről van szó, akinek látható
alvászavarai vannak, ha aznap nem
vet Magyarország szemére valamilyen
jogsértést.
A
botrány megrázta Amerika elitjét is. A globális terjesztésű
amerikai napilap, az International Herald Tribune csütörtöki
számának egyetlen szerkesztőségi állásfoglalása ezt a címet
kapta: Veszélyben a demokrácia. Alcíme így hangzik: Az
alkotmányos szabadságot és az alapjogokat lábbal tiporja az,
hogy amerikaiak millióinak telefonhívásáról adatokat gyűjtenek.
Amerikai
vélemények szerint az elmúlt évtizedekben a Prizma leleplezése
okozta a legnagyobb kárt az amerikai kormánynak. Az ACLU, az
amerikai polgárjogi szervezet az adathalászat és megfigyelés
törvénytelensége miatt feljelentette az amerikai kormányt. A
hidegháború idején az emberi jogokat az amerikai külpolitika
sarokkövévé tevő Jimmy Carter volt amerikai elnök majdnem egy
évvel ezelőtt, június 24-én a The
New York Times-ban
kezdte máig visszhangzó, figyelmeztető írását azzal a
mondattal, hogy az Egyesült Államok felhagy az emberi jogok
globális bajnoki szerepével. A 2001. szeptember 11-i
terrortámadások óta washingtoni parancsra külföldön emberek –
köztük amerikai állampolgárok – célzott likvidálások
áldozataivá válnak; embereket tarthatnak fogva határidő nélkül
és – óvott a volt elnök jövőbelátón – az 1978-as külföldi
hírszerzési törvény korlátainak megszüntetésével a
magánszférát védő jogok példátlan megsértése vált lehetővé
bírói határozat nélkül történő lehallgatásokkal és az
elektronikus kommunikációban történő kormányzati halászattal.
Egyes szövetségi államokban embereket tartóztathatnak le puszta
megjelenésük, imahelyük és társaságuk jellege alapján, tette
hozzá. Carter említette még a robotrepülőgépek által megölt
ártatlanokat is, mi pedig hozzátehetjük az emberrablást,
bérkínzásba adást, vagy azt az újabb gyakorlatot –
természetesen szintén az Egyesült Államok „biztonságára”
hivatkozva –, hogy az Egyesült Államokban tömegközlekedési
eszközöket szerelnek fel lehallgató készülékekkel.
A Financial
Times csütörtökön
arról tudósított, hogy Orwell
1984 című regényének
eladása az egekbe szökött, amióta a Prizma lelepleződött.
A szabadság hazájának mondott Amerika lényegileg megvalósította
azt, amiről a történelem minden eddigi diktátora csak álmodott:
minden egyes ember személyre szabott megfigyelését. E botrány
után az „emberi jogok” szóösszetétel el sem hagyhatná az
amerikai politikusok és kormányzati tisztségviselők száját.
Persze,
tudjuk, mindez semmiség, mert Washington számára semmi nem
aggasztóbb, mint a magyar médiatörvény, az új magyar alkotmány,
illetve módosításainak ügye. Hogy a Klubrádió frekvenciájáról
ne is szóljunk. Nyilván ezért támogatják Bajnai Gordont. Igaz,
ami igaz: adatuk van hozzá.
Lovas
István - mno.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése