2016. szeptember 11., vasárnap

A szabadkőműves arénában hullanak a fejek








A szabadkőműves arénában hullanak a fejek

Hét pecsét alatt őrzik a rejtélyes Sikorski-dossziét




Már több mint hetven éve, hogy a londoni emigráns kormány feje, Wladyslaw Sikorski tábornok és kísérete egy mindmáig tisztázatlan hátterű repülőgép-balesetben életét vesztette. A tábornokot a Katyn miatt roppant feszültté vált, nyílt szakítással fenyegető lengyel–szovjet diplomáciai konfliktus tetőpontján, 1943. július 4-én érte a baleset, akkor, amikor az angolszász szövetségesek számára is egyre kínosabbá kezdett válni az ügy. 

Pillanatok alatt elnyelte a gépet a tenger

1943. július 4-e meleg, fullasztóan párás éjszakáján Noel Mason-MacFarlane ezredes, Gibraltár katonai kormányzója megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meghallotta a kifutópálya végéről nekifutó B-24 Liberator motorjainak egyre jobban közeledő dübörgését. 




Sikorski tábornok, a londoni emigráns kormány feje ellen kétszer is megkíséreltek légi merényletet
Forrás: mbydgoszcz.pl
A VIP személyek szállítására átalakított négymotoros bombázó fedélzetén nem kisebb személyiség, mint a londoni emigráns kormány és a szövetséges lengyel haderő feje, Wladyslaw Sikorski tábornok utazott.




Sikorski tábornok (középen) az észak-afrikai hadszíntéren harcoló lengyel alakulatokat szemlél meg
Forrás: kresy.siberia.org
Az ezredes mögött nehéz nap állt; az illusztris lengyel vendégen kívül pont aznap érkezett meg a gibraltári légibázisra Sir James Gregg, őfelsége kormányának hadügyminisztere, valamint Ivan Majszkij, a Szovjetunió londoni nagykövete is, aki Kairóból London felé tartva szállt le Gibraltáron. 
Majszkij londoni szovjet nagykövet (a kép jobb szélén) Winston Churchill miniszterelnök, Anthony Eden brit külügyminiszter (Churchill mellett balra) és Sikorski (bal szélen) társaságában
Forrás: Wikimedia Commons
Pontban éjjel 11 óra volt, amikor a Liberator dörgő motorokkal elemelkedett a betonról. 
No, megint szerencsésen elküldtünk egy értékes rakományt” 
jegyezte meg fanyar angol humorral az ezredes a mellette toporgó segédtisztjének. 




Consolidated B-24 Liberator típusú amerikai négymotoros nehézbombázó. Ilyen gép fedélzetén zuhant le Sikorski tábornok és kísérete Gibraltárnál
Forrás: Wikimedia Commons
Megkönnyebbültsége azonban csak néhány másodpercig tartott. 

A Sikorskit szállító B-24 típusú gép hátára fordult roncsa 10 méterre a tenger felszíne alatt
Forrás: Wikimedia Commons
Mason-MacFarlane ezredesnek azonnal feltűnt, hogy az elstartolt gép szokatlan módon megszakítva emelkedését, vízszintesen kezdett el repülni, majd bedőlt, és elhallgattak a motorjai. Szinte még fel sem ocsúdott  megdöbbenéséből, amikor – alig tizenhat másodperccel az elstartolás után – a hatalmas Liberator az oldalára fordulva zuhanni kezdett. Ott ahol eltűnt, hatalmasat csobbant az éjszakai sötétségbe burkolózott tenger.

A kézitáska rejtélye

A mentés azonnal megkezdődött. A vízfelszínre irányított reflektorok fényében egyetlen túlélőt, a gép pilótáját, 
Eduard Prchal századost sikerült épségben kimenteni, aki néhány kisebb horzsolással úszta meg a Liberator lezuhanását.  
A lengyel küldöttség kíséretében gépre szállt és a katasztrófában súlyosan megsérült Whiteley tábornok már nem élt, amikor a mentőcsapat partot ért vele. Sikorski tábornok fején hatalmas seb éktelenkedett – a sérülés alapján azonnal életét veszthette, amikor a gép a tengerbe csapódott. A tábornok kíséretének tagjai mind odavesztek, beleértve a leányát, Zofia Sikorska-Lesniowskát is.




Zofia Sikorska-Lesniowska (középen) szintén a tábornokkal utazott. Sohasem került elő a holtteste
Forrás: pld.gov.pl
Ludwik Lubienski főhadnagy, a Gibraltárba delegált lengyel összekötő tiszt még aznap éjszaka megtáviratozta a tragédia hírét Londonba, az emigráns kormánynak.  


Amikor megvirradt, búvárok közreműködésével kezdtek hozzá a roncs alapos átvizsgálásához. 
Csak ekkor derült ki, hogy Sikorski tábornok leányának nyoma veszett, 
nem találták meg a holttestét a gép roncsai között. 
Sikorski tábornok (bal szélen) Churchill és a francia emigráció vezetője, De Gaulle tábornok (jobb oldalon) társaságában
Forrás: pld.gov.pl
A poggyászt kiemelték, ám a tábornok aktatáskája, 
amelytől munkatársai szerint sohasem vált meg, és még éjszaka is a hálószobájában, az ágya mellett tartotta, 
nyomtalanul eltűnt. Sikorski környezetében az a hír járta, hogy a tábornok ebben a táskában őrizte azt a nyilatkozatot, amelyben Roosevelt elnök és Churchill miniszterelnök elkötelezték magukat Lengyelország háború utáni határainak garantálására. 
A tábornok koporsója a gibraltári temetési szertartáson
Forrás: Wikimedia Commons
(Más verzió szerint megtalálták a táskát, és a brit titkosszolgálat birtokába került.) Az írásbeli garancia létét utóbb azonban kitalációnak minősítették.

Goebbels sajtója merényletről harsogott 

A baleset másnapján London csak egy nagyon szűkszavú közleményt adott ki Sikorski tábornok haláláról. A szövetségesek sajtója Moszkvától Washingtonig hivatalos nekrológokban emlékezett meg a tábornokról, az „elkötelezett és hű szövetségesről”. 




Joseph Goebbels Hitlerrel. Goebbels sajtója öles szalagcímeken hozta le Sikorski halálát, merénylettel vádolva Londont
Forrás: Origo
A Wehrmacht adója, a Soldatensender volt az első, 
amely július 5-i rádióadásában arról értekezett, hogy a lengyel tábornok összeesküvés áldozatává vált. 
A témát azonnal felkapta Goebbels propagandaapparátusa is; a náci párt központi lapja, a Völkischer Beobachter július 6-ai száma a „Sikorskit London gyilkolta meg” című vezércikkében egyenesen a londoni kabinetet vádolta meg a lengyel tábornok likvidálásával. 




Berija (balra) és Sztálin, a katyni tömeggyilkosság kitervelői. A Kreml által dühödten tagadott bűntett nagyon megterhelte a lengyel–szovjet kapcsolatokat
Forrás: Wikimedia Commons
A találgatások hátterében az 1943 kora nyarára már rendkívül feszült és az angolszász szövetségesek számára egyre kellemetlenebbé vált szovjet–lengyel viszony állt. 
Eduard Prchal százados, a lezuhant Liberator életben maradt pilótája
Forrás: bbm.org.uk
A nyomozás során aprólékosan kikérdezték a szemtanúkat és a mentőegység tagjait, valamint megvizsgálták a Liberator roncsából kiszerelt kormányszerkezetet, de ennek ellenére sok kérdés maradt homályban.




A B-24 Liberator pilótafülkéjének belseje
Forrás: Wikimedia Commons/U.S. Air Force
Az egyetlen túlélő, Prchal százados szerint a gép felemelkedése után nem reagált a kormánymű, 
a Liberator irányíthatatlanná vált, és gyorsan csökkent a hajtóművek teljesítménye is. A vizsgálatról később kiadott szűkszavú közlemény szerint műszaki meghibásodás okozta a gép lezuhanását.

A merényletet kizárta, de az esetet furcsállotta

Az eset egyik fő szemtanúja, Mason-MacFarlane ezredes két évtizedre hallgatásba burkolózott. A komoly hírszerzői múlttal rendelkező főtiszt, aki 
a Secret Service megbízásából korábban egy szigorúan titkos tervet dolgozott ki Hitler meggyilkolására, 
a merénylet és a szabotázs lehetőségét később is kizárta, de azt hangoztatta, hogy maradtak kétségei a baleset lehetséges okáról.




A brit Secret Service Hitler ellen titkos merényletet tervezett
Forrás: WW2
A háborús időkben a baleset körülményeit hadititokként kezelték; 
1943-ban ötven évre titkosították a Sikorski-ügy vizsgálati anyagát. 
Annak ellenére, hogy néhány dokumentumot 1973-ban hozzáférhetővé tettek, önként adódik a kérdés: ha és amennyiben a gibraltári katasztrófa hátterében valóban csak a repülőgép műszaki meghibásodása áll, akkor miért volt szükséges 1993-ban további ötven évvel meghosszabbítani  a Sikorski-dosszié titkosítását? 




Winston Churchill (középen, szivarral) világháborús emlékiratában meg sem említette a gibraltári balesetet
Forrás: AFP/Stf
Winston Churchill „A második világháború” című memoárkötetében részletesen leírta, hogy milyen diplomáciai nehézségeket okozott számukra Sztálinnak a Hitlerrel szövetségben megszerzett lengyel területek iránti igénye, illetve a katyni tömeggyilkosság ügye. 
A brit háborús kabinet feje az apró részletkérdésekre is kitérő memoárkötetében azonban a gibraltári balesetet meg sem említi. 

A vizsgálat lezárult, felejtse el!

A Sikorski tábornok halálával kapcsolatos információk titkos kezelése 
óhatatlanul tág teret nyitott a találgatások és az összeesküvés-elméletek számára. 
Több konteós teória is ismert, amelyek között egyaránt szerepel a szovjetek, valamint a német, illetve a brit titkosszolgálatok által végrehajtott merénylet hipotézise.  




Sikorski kíséretében néhányan úgy vélték, hogy a tábornok kézitáskájában egy Roosevelt amerikai elnök és Churchill által szignált ígérvényt őrzött Lengyelország határainak garantálásáról
Forrás: AFP
A legnagyobb port Rolf Hochhut német író „Katonák” című háborús drámája verte fel; a szerző ugyanis színpadra vitt művében nem kevesebbet állított, mint hogy Winston Churchill adott utasítást a Sikorski elleni merényletre. Noha Hochhut alkotása csak az írói fantázia szüleménye, állításait széles körben vették készpénznek. 
Mindezek hatására 1969-ben az angol parlament alsóházában képviselői interpelláció hangzott el a baleset ismételt kivizsgálása érdekében. 
Harold Wilson akkori brit miniszterelnök az ezt firtató képviselői kérdésre a következőket válaszolta: 
Átolvastam az egész akkori anyagot. Jó néhány órámba került, mert átnéztem a tanúk és más személyek vallomásait. 
Nincs abban semmi, ami indokolná, hogy új vizsgálatot indítsunk.” 
Harold Wilson miniszterelnök (a kép jobb szélén) nem tartotta szükségesnek a Sikorski-dosszié nyilvánosságra hozatalát
Forrás: Bundesarchiv/Wegmann, Ludwig
Arra a kérdésre pedig, hogy akkor nem lenne-e célszerűbb nyilvánosságra hozni az egész anyagot, a miniszterelnök a következőket válaszolta: 
Nem tartom szükségesnek. Az ilyen ügyek intézésénél szokásos elveinkkel ellenkezne ez a lépés. 
Nincs semmiféle bizonyíték arról, hogy a katasztrófa utáni vizsgálat megállapításai hibásak lennének.” 
Így vagy úgy, de jelenleg az a realitás, hogy 2043-ig nem  lesz nyilvánosan betekinthető a Sikorski-dosszié. 

Sztálin sötét titkai

1939. szeptember 17-én a Szovjetunió hadüzenet nélkül hátba támadta a német haderővel élet-halál harcát vívó Lengyelországot. 




Német csapatok eltávolítják a sorompót a lengyel határon 1939. szeptember 1-jén. Sztálin a német agressziót kihasználva támadta hátba Lengyelországot
Forrás: WW2
Az orvtámadást a két diktátor, Hitler és Sztálin megállapodása, a német–szovjet barátsági és megnemtámadási egyezmény, ismertebb nevén az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov–Ribbentrop-paktum alapozta meg. 
A paktum titkos záradékában egyeztek meg többek között Lengyelország felosztásáról. 
 




A Lengyelország sorsát is megpecsételő Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása a Kremlben
Forrás: Wikimedia Commons
A szovjet invázió nyomán több tízezer lengyel katona került szovjet hadifogságba, és mintegy kétszázezer lengyel emigrált Franciaországba, ahol a kormányt alakító Sikorski tábornok a németek ellen tovább harcoló hadsereget szervezett belőlük.




Sikorski tábornok emigráns haderőt szervezett, amely a szövetségesek oldalán harcolt a németek ellen
Forrás: pld.gov.pl
A szovjet fogságba került lengyelek gyakran embertelen, a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezményt figyelmen kívül hagyó bánásmódban részesültek. 
Amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót, alapvetően megváltozott a helyzetük; 
a szabadon engedett Wladyslaw Anders tábornokot a szovjetek egyenesen arra kérték fel, hogy a hadifoglyokból szervezzen a németekkel szembeszálló haderőt. 




Megváltozott a helyzet, amikor Hitler 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót
Forrás: WW2
Már ekkor feltűnt, hogy több ezer lengyel tisztnek egyszerűen nyoma veszett. 
Ez a kérdés Sikorski tábornok 1941. december 3-ai moszkvai tárgyalásán is felvetődött. Sztálin azt mondta Sikorskinak, hogy a foglyok Mandzsúriába szöktek. 
A szovjetek Wladyslaw Anders tábornokot kapacitálták, hogy szervezzen hadsereget a lengyel hadifoglyokból
Forrás: Wikimedia Commons
A bomba 1943. április 13-án robbant, amikor a német rádió bejelentette, hogy Szmolenszk közelében olyan tömegsírokra bukkantak, amelyek 12 000 meggyilkolt lengyel tiszt holttestét rejtik. Bejelentették továbbá, hogy bizonyítékaik szerint a hadifoglyokat a szovjet belügyi hatóságok gyilkolták meg.




Berija és Sztálin (a háttérben pipával) közösen határozták el a hadifogoly lengyel tisztek likvidálását
Forrás: Origo
A németek felajánlották a Nemzetközi Vöröskeresztnek és a semleges államok képviselőinek a helyszíni szemle és vizsgálat lehetőségét. 
A szovjet kormány válaszában aljas hazugságnak minősítette a hírt, és a németeket tette felelőssé a tömeggyilkosságért. 
A londoni emigráns kormány azonban egyáltalán nem látta alaptalannak a német vádakat, és magyarázatot kért a szovjet kormánytól. 




A Katyn mellett feltárt tömegsírokból a németek több mint 12 000 meggyilkolt lengyel holttestét hantolták ki. Összesen 22 000 főre teszik az áldozatok számát
Forrás: Wikimedia Commons
Erre válaszul Sztálin megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az emigráns lengyel kormánnyal; az éppen hogy normalizálódott lengyel–szovjet kapcsolatok ismét mélypontra zuhantak.

Churchill számára kellemetlenné vált az ügy

Amikor a brit miniszterelnök 1943. április elején Sikorskival tárgyalt a Downing Street 10-ben, a lengyel tábornok szóba hozta Katynt, hangsúlyozva a szovjetek felelősségével kapcsolatos meggyőződését. 
Churchill miniszterelnök Sikorski tábornok társaságában lengyel csapatokat szemlél meg
Forrás: Wikimedia Commons
Azt is közölte, kormánya elszánta magát arra, hogy kiderítse az igazságot. Churchill erre azt válaszolta a tábornoknak, hogy a kivégzett lengyelek már aligha támaszthatók fel, 
neki viszont a magasabb szempontokra is tekintettel kell lennie. 
 




A "három nagy" a jaltai értekezleten. Az, hogy a szovjetek által 1939-ben megszállt lengyel területek szovjet birtokban maradnak, már 1943-ban eldőlt
Forrás: Wikimedia Commons
Churchill – elsősorban Roosevelt nyomására – ekkorra már elfogadta azt az év végén, Teheránban, a „három nagy” konferenciáján megerősített háború utáni rendezést, hogy a szovjetek megszállta keletlengyel területek a Szovjetunió részei maradnak, és cserébe Németország rovására kárpótolják majd értük a lengyeleket. 

A nürnbergi perben Katyn gyorsan kikerült a vádpontok közül
Forrás: Wikimedia Commons
Katyn és Nürnberg

A nyilvánosságra hozott orosz levéltári dokumentumokból megállapítható, hogy a hadifogoly lengyel tisztek kivégzéséről Sztálin utasítására az SZKP Központi Bizottságának Politika Bizottsága döntött 1940. március 5-én, P/13/144. számú határozatával. A határozatot többek között Kliment Vorosilov, Vjacseszlav Molotov és Anasztasz Mikojan írták alá. A likvidálás végrehajtásával a Lavrentyij Berija vezetése alatt álló Belügyi Népbiztosságot bízták meg. A kivégzéseket 1940 áprilisa és júniusa között hajtották végre.
A nürnbergi perben a szovjetek a katyni tömeggyilkosságot is vád tárgyává kívánták tenni. Amikor azonban megszerezték az 1943-as német vizsgálati anyagból összeállított úgynevezett fehér könyvet, ami egyértelműen bizonyította, hogy a bűntettet a szovjet hatóságok követték el, ez a vádpont sürgősen lekerült a napirendről.
Nyilván még ezt a békát is le kellett nyeletni azzal az emigráns kormánnyal, amelyben Katyn hírére jelentősen megerősödött a keményen antikommunista és szovjetellenes szárny. 
A Katyn kérdésében történő hivatalos brit állásfoglalás hovatovább a szovjet–angol szövetségi együttműködés próbakövévé vált. 

Merényletkísérletek a levegőben

Sikorski tábornoknak az emigráns kormányon belül is akadtak ellenfelei. 
Egyesek nem nézték jó szemmel, hogy az „ősellenség” sztálini Szovjetunióval keresi a kiegyezés lehetőségét. 
Sikorski széles látókörű politikusként felismerte, hogy a Harmadik Birodalom legyőzése utáni új világrend csak a három nagyhatalom akarata szerint lesz kialakítható, és ebben a katonailag egyre jobban megerősödő Szovjetuniónak komoly szerepe lesz. 




Sikorski tisztában volt vele, hogy a háború utáni rendezésben a katonailag megerősödött sztálini Szovjetuniónak komoly szerepe lesz
Forrás: pld.gov.pl
A Katyn utáni hónapokban azonban légüres térbe került a Szovjetunióval kiegyezést kereső politikája. 
Mindenesetre bizonyított tény, hogy a tábornok ellen már korábban is megkíséreltek merényleteket. 
Az első gyanús eset – amely csak 1958-ban derült ki – 1942. március 21-én történt, amikor Sikorski ugyancsak egy brit Liberator fedélzetén az Egyesült Államokba tartott. 
A gépen egy már átforrósodott vegyi gyújtószerkezetet fedeztek fel, illetve hatástalanítottak.  
Az esetről – amit a hatóságok agyonhallgattak – csak 16 évvel később számolt be Leon Mitkiewicz-Zolltek ezredes. 




1942 márciusában ugyancsak egy Liberator fedélzetén kíséreltek meg merényletet Sikorski tábornok ellen
Forrás: Wikimedia Commons
A másik incidens  hét hónappal később, 1942. november 30-án történt, a kanadai Montrealban. Sikorski Angliába indult vissza egy brit személyzettel repülő Lockheed Hudson fedélzetén. 
Alig 10 perccel a felszállás után a gép mindkét motorja köhögni kezdett, majd leállt. 
Csak a pilóta kivételes lélekjelenlétének és repülőtudásának volt köszönhető, hogy sikerült kényszerleszállást végrehajtani, és nem torkollott tragédiába az eset.

Mit kerestek brit titkosszolgálati ügynökök Sikorski gépén?

A felszállás előtt a gép fedélzetén váratlanul megjelent egy angol ezredesi egyenruhát viselő személy, és arra utasította a gép személyzetét, hogy hajtsanak végre ismételt motorpróbát, annak ellenére, hogy ezt már korábban előírásszerűen elvégezték. 
A Sikorski tábornok balesetével kapcsolatos dokumentumok egy részének titkosítását 2043-ig meghosszabbították
Forrás: Wikimedia Commons
Mint utóbb kiderült, az ekkor történt néhány perces motorjáratásnak volt köszönhető, hogy a felszállás után még kis magasságban szűnt meg az üzemanyag-ellátás.  
E nélkül a motorok később és már olyan magasságban álltak volna le, ahonnan nem lett volna esély a sikeres kényszerleszállásra. 
Az ismeretlen „ezredes” személyazonosságát sohasem sikerült megállapítani; az incidens megoldatlan rejtély maradt. 
A hivatalos vizsgálat szabotázskísérletnek minősítette az esetet.  
A végzetes napon, 1943. július 4-én egy bizonyos Mr. Prinder és Mr. W. H. Lock nevű személy csatlakozott a tábornok kíséretéhez. 
Sikorski tábornok síremléke Krakkóban. A tábornok holttestét csak 1993-ban szállították haza Lengyelországba
Forrás: Wikimedia Commons
Úgy volt, hogy vele együtt repülnek Londonba. 
Még jóval az indulás előtt felmentek a fedélzetre, de nem lehet tudni, hogy mit csinálhattak ott pontosan.  
A brit hatóságok soha nem fedték fel e két személy kilétét, de annyi kiderült, hogy Prinder a brit titkosszolgálat keleti hírszerzési osztályának volt a főnöke. 




Sikorski tábornok halála a második világháború történetének egyik rejtélyes kérdése maradt
Forrás: Wikimedia Commons
A tábornok halálával kapcsolatos kérdések több mint hetven év elteltével sem jutottak nyugvópontra. Kérdés, hogy  kiderül-e valaha a teljes igazság. 






Aljas trükkel indították 75 éve a második világháborút



KEISZ ÁGOSTON

1939. augusztus 31-én este a rendkívül feszült nemzetközi helyzetben bombaként robbant a hír, hogy lengyel támadás érte az akkor Németországhoz tartozó Gleiwitz város rádióállomását, és több más német célpontot a lengyel határ mentén. A kortársak nem tudhatták, hogy valójában a németek álltak a provokációk mögött, amit Németország közvetlen háborús okként használt Lengyelország ellen.
A BBC jelentette 1939. augusztus 31-én, késő este: 
Jelentések szerint támadás történt a lengyel határ túloldalán, Sziléziában található Gleiwitz
rádióállomása ellen. A német hírügynökség jelenti, hogy a támadásra ma este nyolc óra körül került sor, amikor a lengyelek erőszakkal behatoltak a stúdióba, és lengyel nyelvű közleményt kezdtek sugározni. A jelentések szerint a lengyelekre tüzet nyitó német rendőrség negyedórán belül felülkerekedett a támadókon. A lengyelek közül többen életüket vesztették, a pontos számok azonban még nem ismertek.”
A német hírügynökség további jelentéseiből kiderült az is, hogy hasonló incidensre került sor a hochlindeni vámháznál és Pitschenben, egy erdészeti központnál is. A német jelentések szerint összesen 21 határincidens történt augusztus végén, amiért kivétel nélkül a lengyeleket tette felelőssé a német kormány. Másnap hajnalban Hitler – egyebek mellett – a „lengyel agresszióra” hivatkozva indította meg Lengyelország elleni hadjáratát.




Stukák Lengyelországban a II. világháborúban
Forrás:Wikimedia Common

A lengyel-német konfliktus

A Német Birodalom számára 1938 a sikeres hódítások éve volt: márciusban Ausztriát csatolták a birodalomhoz, szeptemberben pedig Münchenben kötöttek olyan egyezményt, amelynek eredményeként Csehszlovákia németek lakta területei kerültek Németországhoz. A németek mindezt fenyegetések és ígéretek révén úgy érték el, hogy egy puskalövés sem dördült el. Hitler következő célpontja Lengyelország volt. Miként azt a Wehrmacht tábornokai előtt május 23-án kifejtette, tisztában volt azzal, hogy Lengyelország legyőzése csak háborúval lehetséges, az Ausztriával és Csehszlovákiával szemben alkalmazott módszerek nem hozhatják el a „békés hódítás” kívánt eredményét Lengyelország esetében. 
A lengyel-német konfliktus középpontjában az Északi-tenger partján fekvő kikötőváros, Danzig (mai nevén Gdansk), a hozzá vezető autópálya és a Lengyelországban élő német kisebbség kérdése állt. Danzig a versailles-i békeszerződés értelmében független városállam volt, ám Németország 1938-tól kezdődően egyre erőteljesebben követelte, hogy a város ismét Németország része legyen. A város azonban csak lengyel területen keresztül volt megközelíthető Németországból, ezért a német kormány azt is követelte, hogy Lengyelországon át utat építhessen Danzigba. Hitler májusi beszédéből az is kiderül, hogy a Lengyelország elleni hadjárat nem csupán Danzigról, hanem a „német élettér” növeléséről, vagyis a hódításról is szól. 
A lengyel kormány határozottan elzárkózott a német követelések teljesítésétől, így a lengyel-német viszony egyre feszültebbé vált 1939 nyarán. A lengyel kormány Angliától és Franciaországtól várhatott segítséget, hiszen ez a két ország szintén a német hódító tervek útjában állt. Lengyelország és Anglia, illetve Franciaország között több olyan szerződés is érvényben volt 1939 augusztusában, amely fegyveres segítséget ígért Lengyelországnak, amennyiben nem provokált támadás éri Németország részéről. 

A háború előkészületei 

1939 tavaszán és nyarán már nagyban folytak a Lengyelország elleni német háború előkészületei. Hitler már április 3-án utasította a német véderőt, hogy a Lengyelország elleni katonai tervet oly módon kell előkészíteni, hogy „szeptember 1. után bármikor” végrehajtható legyen. A katonai előkészületek mellett természetesen a diplomáciai tárgyalások is folytak, amelyeknek fő célja az volt, hogy a többi nagyhatalmat Németország távol tartsa a lengyelek elleni háborútól. Anglia és Franciaország esetében erre vonatkozóan nem sikerült eredményt elérni, ám a Szovjetunió jóindulatú semlegességét biztosították az augusztus 23-án megkötött német-szovjet megnemtámadási egyezménnyel, amelynek titkos függeléke a szovjet és a német érdekszféra elhatárolását is tartalmazta. 
A katonai és diplomáciai előkészületek mellett szigorúan titkos akciók kidolgozása is megkezdődött. Augusztus 10-én Alfred Naujocks, az SD, a német biztonsági szolgálat tisztje személyesen Heinrich Heydrichtől, a biztonsági szolgálat még a nácik körében is rettegett vezetőjétől arra kapott utasítást, hogy készítsen elő a gleiwitzi rádióállomás és más célpontok ellen olyan színlelt támadást, amit látszólag lengyelek hajtottak végre. Az elképzelés lényege az volt, hogy a színlelt támadás révén a német kormány Lengyelországot tüntetheti föl agresszorként, és felelőssé teheti a háború kitöréséért. Ha pedig Lengyelország a felelős, talán az angol és francia beavatkozás is elkerülhető, vagy legalábbis a helyzet tisztázásáig elodázható, ami kulcsfontosságú volt a németeknek a támadás első óráiban. 

A színjáték előkészületei 

A Gleiwitz szélén álló rádióállomás elleni támadás egy nagyobb terv része volt. Az SD vezetése olyan, a lengyel határ közelében fekvő, elszigetelt objektumokat keresett, amelyek kiváló célpontjai lehetnek a színlelt lengyel támadásoknak. Így jelölték ki a hochlindeni vámházat, a pitscheni erdészeti központot és a gleiwitzi rádióállomást. Az előkészületek a legnagyobb titokban zajlottak, ugyanakkor arról is gondoskodtak, hogy a támadások legalább részben sikeresek legyenek, aminek érdekében még néhány határőrző Wehrmacht-alakulatot is máshová vezényeltek az akció előtt. 




A Gleiwitz-i rádióadó
Forrás: Origo
A teljes akció végrehajtásához közel 200 SS-katonát toboroztak. A számukra ismeretlen feladat előkészületei során lengyel uniformist és felszerelési tárgyakat kaptak, megismerkedtek a lengyel hadsereg szokásaival, szabályaival, még a frizurájukat is lengyel módra nyírták meg. Az SS-katonák egy másik csoportjára a „lengyel civilek” szerepét osztották, egy harmadik csoport pedig német rendőregyenruhát kapott, az ő feladatuk a lengyel támadók elleni felmentő sereg eljátszása volt. 
A kiképzést és az előkészületeket követően Naujocks és emberei geológuscsapatnak álcázva szálltak meg Gleiwitz két szállodájában. Még azt is megtiltották nekik, hogy elhagyják a várost, hiszen az akciót közvetlenül a háború kirobbanásának nem megjósolható időpontja előtt néhány órával kellett végrehajtani. Csak az előre megbeszélt jelszóra vártak: ha elhangzott a telefonban, hogy „Grossmutter Gestorben” – vagyis hogy „Nagymama meghalt” – indulnia kellett a színlelt „lengyel” támadásoknak. 
A terv az SS-katonákon kívül később további szereplőkkel egészült ki: koncentrációs táborokból elítélt bűnözőket választottak ki, akiknek lengyel uniformisba öltöztetett holttestét a provokáció helyszínén hagyják, hogy akár a nemzetközi médiának is bemutathassák „a lengyel agresszió bizonyítékait”. Naujocks csapatához a rádióállomás működtetésére képes szakértő és lengyelül beszélő bemondó csatlakozott, akinek feladata egy erőszakos hangú lengyel közlemény beolvasása volt. Heydrich elképzelései szerint a német rádióhallgatók döbbenten szembesültek volna azzal, ahogy az esti nyugodt rádiózást puskaropogás, majd lengyel szöveg szakítja félbe. 

Nem találtak mikrofont 

Hitler már augusztus 25-én kiadta a Lengyelország elleni támadásra a parancsot, ám az utolsó pillanatban végül - a lengyel-brit szövetségi szerződés hatására - visszavonta az utasítást. A „lengyel” alakulatok már útnak is indultak, csupán az utánuk küldött motorosok tudták leállítani az akciót. A következő néhány napban a terv tovább módosult: a hitelesség kedvéért a Gestapo letartóztatta a Gleiwitz környékén élő Franciszek Honiokot. A német állampolgárságú, ám lengyel nemzetiségű gazdálkodóról közismert volt a környéken, hogy a húszas évek elején még harcolt is azért, hogy Szilézia lengyel terület legyen. Az SD-vezetők szerint az ismert lengyelszimpatizáns Honiok holtteste a rádióállomás lépcsőjén megfelelő bizonyíték lesz a lengyel agresszióra. 
Hitler augusztus 31-én adta ki újra a parancsot Lengyelország lerohanására. A támadás szeptember 1-jén hajnalban indult, így a támadás ürügyéül szolgáló provokációt előző este kellett végrehajtani. Délután négykor elhangzott a telefonban, hogy „nagymama meghalt”. Naujocks és hat társa lengyel civilnek öltözve érkezett meg este nyolc körül a gleiwitzi rádióállomás épületéhez. Két embert az épület előtt hagyott őrnek, hogy bevárják a Franciszek Honiokot szállító autót. 
A többiek berontottak az épületbe, és gyorsan legyűrték az éjjeliőrt és a másik két alkalmazottat. Ekkor azonban azzal a váratlan helyzettel szembesültek, hogy nem találták mikrofont, amivel üzenetüket sugározni tudnák. Kiderült ugyanis, hogy a gleiwitizi adótorony csupán egy átjátszóállomás, ami a breslaui rádió adását továbbítja. Végül mégis találtak egy mikrofont, és beüzemelték az adót. Először lövöldözés hallatszott, majd a lengyelül beszélő SS-katona bemondta a mikrofonba, hogy a rádióállomás lengyel kézen van, majd Lengyelországot élteltő jelszavakat kiáltott a mikrofonba. 

Hányan hallhatták? 

Azt nem tudni, hogy bárki hallotta-e egyáltalán az üzenetet, ugyanis egy olyan speciális vészfrekvenciát használtak, amit csupán árvizek és más természeti katasztrófák alkalmával aktiválnak. Hamarosan meghozták az előzetesen injekcióval elkábított Honiokot is, akit aztán néhány lövéssel megöltek, mintha harc közben esett volna el. Ezt követően az egész alakulat távozott, az akció nem tartott tovább negyed óránál. 
Eközben lezajlott a másik két akció is: a hochlindeni vámháznál a lengyel katonának öltözött németek összecsapást színleltek a német rendőröknek öltözött SS-katonákkal. Nagy felfordulás közepette a levegőbe lövöldöztek, földúlták a vámházat, majd otthagyták a lengyel uniformisba öltöztetett és kivégzett bűnözőket, hogy az erőszakos támadást bizonyítani lehessen. Hasonló támadás zajlott az erdészeti központ ellen is. 

A háború első napja 

A német média azonnal világgá kürtölte a támadások hírét, a német csapatok pedig hajnalban megkezdték a lengyelek elleni hadjáratot. Hitler szeptember 1-jén a Reichstagban nagy beszédben jelentette be a hadműveletek megindulását, közvetlen okként pedig a három komoly határincidenst nevezte meg. 




1939. szeptember 1-jén német katonák lebontják a határsorompót a lengyelországi Sopotnál
Forrás:AFP
A francia és a brit kormány kevéssé adott hitelt az események német leírásának, ám a hadüzenetük néhány napig késett. Szeptember 3-án végül beállt a hadiállapot Anglia, Franciaország, illetve Németország között. Megkezdődött a második világháború, az ürügynek szánt incidens pedig a következő nehéz években feledésbe merült. Mai tudásunk jelentős része arra a vallomásra alapszik, amit Alfred Naujocks tett, miután 1944 novemberében amerikai fogságba került, 1958-ban pedig egy brit újságírónak is elmesélte saját változatát.





A hetes számú fogoly sírba vitt titkai



1941. május 11-én vasárnap este, a Ditchleyben rövid hétvégi pihenőn tartózkodó Winston Churchill éppen vacsorázni készült, amikor kopogtattak az ajtaján. Bracken, Churchill személyi titkára azt közölte a miniszterelnökkel, hogy a telefon túlsó vonalán Douglas-Hamilton herceg, az egyik kelet-skóciai vadászrepülő körzet parancsnokának megbízottja „halaszthatatlanul sürgős kormányügyben” szeretne beszélni vele. A megbízott elképesztő hírt közölt a háborús kabinet fejével; egy Észak-Skócia felett ejtőernyővel kiugrott hadifogoly azt állítja magáról, hogy ő Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese.

Hatalmasat robbant Hess bombája

A brit miniszterelnökhöz hasonlóan a Harmadik Birodalom feje, Adolf Hitler is a fővárostól távol, Obersalzbergben töltötte a hétvégét. Itt vette kézhez hűséges pártbéli helyettese, Rudolf Hess neki címzett és csak a Führer által felbontható levelét.




Hess a második helyet foglalta el a párthierrchiában
Forrás: WW2 History
Joseph Goebbels propagandaminiszter és a Führer bizalmasa - akit Hitler négyszemközti válságtanácskozásra azonnal Obersalzbergbe hívatott – naplójában ekként emlékezett meg a döbbenetes hír fogadtatásáról:
Azt, hogy ez Hessnek egy magánkirándulása volt, senki sem hiszi el nekünk. Hesstől ez őrült fegyelmezetlenség. A Führer teljesen meg van rendülve…  Az egész ügy még pillanatnyilag nagyon zavaros…  Jelenleg még nem is lehet áttekinteni… És mindenekelőtt fényt kell deríteni erre a nagyon titokzatos ügyre…”




A szeretett vezér árnyékában. Hitler mellett a "helyettes" Rudolf Hess, aki a náci karlendítés és a "Heil Hitler!" köszöntés feltalálója volt
Forrás: World War History
Hitler számára látszólag nem is jöhetett volna rosszabbkor Hess angliai kalandja, az egyelőre még szupertikos „Fall Barbarossa”, a Szovjetunió elleni és a balkáni felfordulás miatt május 15-ről június 22-re halasztott hadműveletének előkészítése miatt.




Rudolf Hess (a képen középen) Joseph Goebbels (balra) és Hitler társaságában egy pártgyűlésen
Forrás: Bundesarchiv
Berlintől jó kétezer kilométerre keletre, a Kreml ura, az eredendően gyanakvó, és a politikai konteókban feltétlenül hívő Sztálin szűk körben azonnal úgy vélte, hogy Hess csakis konspiratív küldetéssel repülhetett Angliába, és akciójának szovjetellenes éle lehet.
A Ribbentropp–Molotov-paktum aláírása a Kremlben. Az akkor még fennálló szövetség ellenére Sztálin (a kép jobb szélén) mély gyanakvással fogadta Hess angliai útjának hírét
Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.
Egyelőre úgy tűnt, sem Berlinben, sem Londonban és Moszkvában sem tudják igazán, hogy mi is állhat valójában Hess furcsa angliai útjának hátterében. Az ekkor kirajzolódott kérdőjel még napjainkra sem szűnt meg teljesen.

A „Heil Hitler!” köszöntés feltalálója fanatikusan hitt a brit-német szövetségben

Az 1894.április 26-án az egyiptomi Alexandriában, egy módos német kereskedő, Fritz Hess családjában születet Rudolf Hess az 1920-ban még senki által sem ismert müncheni törpepárt, a Német Munkáspárt (később: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) 16. tagjaként ismerkedett meg a csírázó náci mozgalommal, és a bajor katonai elhárítás ügynökeként az Anton Dexler által alapított pártba „beépült” Adolf Hitlerrel.
Rudolf Hess (a kép jobb oldalán) Haushofer professzor, az élettérelmélet atyjának társaságban. Haushofer gondolata, miszerint a britek és a németek sorsközösségre ítéltetett testvérnép, mély benyomást gyakorolt Hessre
Forrás: Wikimedia Commons
Az extravagáns Hess és a hatalmas küldetéstudatú, sajátmagára mint Németország felemelkedésének kiválasztottjára tekintő Hitler ekkor, a mozgalom kezdetein léptek szoros barátságra egymással. Az első, és balul elsült hitleri hatalomátvételi kísérletében nyakig benne ülő Hess az 1923-as müncheni „sörpuccs” csúfos megbukása után, a barátjával együtt vonult a landsbergi börtönbe. Ő volt az, aki a fogság ideje alatt a csodált, ám írni utáló vezér főművét, a Hitler által tollba mondott Mein Kampfot lejegyezte.
Hess lett 1932-ben a Politikai Központi Bizottság elnöke, és Hitler pártbéli helyettese
Forrás: Bundesarchv/O.Ang.
A későbbi Führerrel szoros, bensőséges kapcsolatot ápoló Hess 1932-től a náci párt újonnan létrehozott csúcsszervének, a Politikai Központi Bizottságnak az elnöke, és ezzel Hitler pártbéli helyettese lett.




Hitler az 1939-es varsói győzelmi díszszemlén. A háború kitörésével Hess befolyása háttérbe szorult
Forrás: Bundesarchiv
A Brit Birodalmat mindig is csodáló, és az angolokat a németekkel egyenértékű, legértékesebb „fajnak” tartó helyettes 1936-ban, a berlini olimpia idején ismerkedett meg Lord Douglas-Hamilton herceggel.
Douglas-Hamilton herceg, Hess "angol kapcsolata"
Forrás: Wikimedia Commons
A háború kitörésekor a pártadminisztráció feje a katonai kérdések elsődlegessé válása és pszichés eredetű, megromlott egészségi állapota miatt is háttérbe szorult. Nehezen élte meg, hogy a pöffeszkedő, és pozíciót pozícióra halmozó harsány Reichmarschall, Herman Göring lépett elő Hitler politikai örökösévé. Hess fanatikusan hitt abban, hogy a Harmadik Birodalom jövője szempontjából elkerülhetetlen az Angliával való békekötés és szövetség. E felfogása egyáltalán nem állt távol Hitler elképzeléseitől sem.

A „szivarnyúzó és hordóhasú” Churchill megingathatatlan maradt

Adolf Hitler igencsak különleges módon viszonyult a Brit Birodalomhoz. Az uralkodó felsőbbrendű fajon kívül más nemzeteket nem igazán sokra becsülő Führert egyszerre bosszantotta és töltötte el értetlenséggel az általa is respektált angolok, különösen a készségesebb Neville Chamberlin miniszterelnököt 1940 májusában a londoni kabinet élén váltó Winston Churchill makacs német-, és teljes kiegyezésellenessége.
Hitlerben mindig is volt egyfajta kisebbrendűségi érzés az angol világbirodalommal szemben.
A világháború első hónapjaiban az angolokkal való – természetesen a német erőfölény elismerésén alapuló – kiegyezési szándék Hitler egyetlen valóban komolyan és meggyőződéssel vallott külpolitikai törekvése volt.
Hitler mindig is respektálta Nagy-Britanniát. Winston Churchill azonban semmilyen kompromisszumot sem volt hajlandó kötni a náci Németországgal
Forrás: Wikimedia Commons
A korábbi nemzetközi szerződéseket, különösen a müncheni paktumot felrúgó Führert azonban a csatorna túloldalán már nem fogadták el megbízható partnernek. Winston Churchill egyenesen Anglia és a világ első számú közellenségeként tekintett a náci Németországra, és annak vezérére.
Hitler gesztusai hatástalanok maradtak, így többek között az 1939. október 6-án elmondott, Angliának címzett nagy „békebeszéde”, majd 1940 májusának végén, a győztes nyugati hadjárat idején, az elvágott brit csapatok evakuálást lehetővé tévő dunquerki megállása is. 
Hitler semmitől sem tartott jobban, mint hogy a Wehrmacht kétfrontos háborúba sodródik. Ennek elkerülésére a háború legelején szívesen kiegyezett volna az angolokkal
Forrás: InterCom
A kétfrontos háborútól, illetve 1918 megismétlődésétől mindig is tartó Hitler képtelen volt elszánni magát arra, hogy megpróbálják elfoglalni a brit szigeteket, az angliai invázió „Seelöwe” (oroszlánfóka) fedőnevű hadműveleti tervét könnyű szívvel ejtette.
Kétségtelen tény, hogy a Szovjetunió ellen tervezett, és végső kimenetelét tekintve igencsak kétesélyes hadművelet előtt különösen kapóra jött volna Hitler számára Nagy-Britannia behódolása, a kiegyezés az angolokkal. Rudolf Hess titokzatos repülőútjával kapcsolatban egyelőre nem lehet kizárni, hogy ennek is szerepe lehetett abban.

Hess kamerád pilótaleckéi

A Luftwaffe számára egyértelmű kudarccal végződött angliai légicsata után Rudolf Hess eldöntötte, hogy
dűlőre viszi az imádott vezérének oly sok fejfájást okozó „angol kérdést”.
1940 novemberében levelet írt Hamilton hercegnek, ebben arra kérte a skót főrendet, hogy járjon közbe egy titkos „béketárgyalás” megszervezésében közte és a befolyásos békepárti brit csoportok között. A herceg valószínűleg nem olvashatta el Hess levelét, mert azt a brit titkosszolgálat elfogta.
Douglas-Hamilton herceg esküvője. A skót főrendnek 1940 novemberében Hess titkosnak szánt levelet küldött
Forrás: Wikimedia Commons
Hess komolyan készülődött a küldetés végrehajtására. 1941 tavaszán, az első világháborúban repülő-hadnagyként szolgáló „helyettes” leckéket vett az eredetileg nagy hatótávolságú kísérő vadászgépnek tervezett, kétmotoros Messerschmitt Bf-110 típusú gép vezetéséből. Személyesen Willy Messerschmitt professzor, a híres repülőgép-konstruktőr és gyáros tette lehetővé Hess számára, hogy az augsburgi Messerschmitt művek gyári repülőteréről végezzen próbarepüléseket. 
Messerschmitt Bf-110 típusú nehézvadászgép. Ilyen géppel repült Hess Angliába
Forrás: Wikimedia Commons
Mindez pedig felvet egy érdekes kérdést, a Hess repülőútját utóbb teljesen váratlan, és a „helyettes” pillanatnyi elmezavarának betudó hivatalos goebbelsi magyarázattal szemben. A szigorú náci hatalmi hierarchiát körbelengte Hitler bizalmatlansága, aki mindent tudni akart főemberei viselt dolgairól.
Hess nehezen viselte, hogy Göring (a kép jobb oldalán) lett Hitler politikai örököse
Forrás: Origo
A titkosszolgálat ezért a Führer megbízásából a párthatalmasságok minden kis „botlásáról”, kezdve Joseph Goebbels, a „Herr Doktor” nőügyeitől, egészen a nagy hatalmú birodalmi marsall, Herman Göring korrupt üzleti ügyeiig, dossziét vezetett, amit csak Hitler láthatott. Ezért igencsak kérdéses, hogy éppen Hess kamerád titkos repülőleckéiről ne tudott volna a Führer. De, mint láttuk, az angol hírszerzésnek is tudomása volt Hess titkos béketapogatózásairól, a Hamilton hercegnek írt, elfogott levélből.

Furcsa kérdőjelekkel tarkított repülés

Az a körülmény, hogy miután Rudolf Hess 1941. május 10-én felemelkedett az augsburgi repülőtér betonjáról, másfél órán át magányosan repült a német légtérben, ugyancsak érdekes kérdést vet fel. Hihetetlennek tűnik, hogy az ekkor már a folyamatos brit berepülések miatt szigorúan ellenőrzött birodalmi légtérben
ne tűnt volna fel egy bejelentés nélkül,
nagy magasságban szálló gép a földi légtérellenőrző szolgálatnak.




Rudolf Hess gépének törzséből származó roncsdarab, mint kiállítási tárgy
Forrás: Danielp
De az érdekes kérdések sora ezzel még nem ért véget. Amikor Hess német felségjeleket viselő katonai gépe belépett az ugyancsak szigorúan ellenőrzött skót légtérbe, a glasgowi irányítás észlelte is az ellenséges repülőt. Két vadászgépet emeltek a felderítőnek nézett náci gép elfogására. A Spitfire-eket, amelyek pilótafülkéjében történetesen két emigráns cseh vadászpilóta, Václáv Bauman és Leopold Sram ültek, azt követően, hogy jelentették a gép észlelését,
minden részletesebb magyarázat nélkül visszaparancsolták.
Hess ejtőernyővel ugrott ki a Messerschmitből, amikor a gépnek elfogyott az üzemanyaga. Jól navigált, a Hamilton-birtoktól alig 16 kilométernyire ért földet
Forrás: Wikimedia Commons
Aznap az észak-skóciai légtér felügyeletét ellátó légierő ügyeletes parancsnoka Lord Douglas-Hamilton herceg, a RAF (Royal Air Force) tartalékos ezredese volt.

Váratlan pénteki Führer-vizit a Hess családnál

Wolff Hess – Rudolf Hess 2001-ben elhunyt fia – visszaemlékezése szerint 1941. május 9-én délután, az apja Angliába repülését megelőző pénteki napon az akkor négyéves gyerek által csak Adolf bácsiként ismert
Führer jelent meg váratlanul berlini lakásukon, és hosszú órákra Hess dolgozószobájába visszavonulva tárgyaltak.
Ami még feltűnt a gyermeknek, hogy távozáskor Hitler hosszasan megölelte apját.




Wolf Hess gyerekkori visszaemlékezése szerint a náluk járt Hitler hosszas öleléssel búcsúzott apjától
Forrás: Bundesarchiv
További érdekesség a Hess adjutánsa által a berlini Kancellárián főnöke parancsára május 11-én Hitlernek átadott levél, amelynek egyik sora a következőket tartalmazza:
Ha valami rosszul sülne el, nyugodtan hivatkozzon arra, hogy megőrültem, és Ön nem tudott róla.”
(A szerencsétlen adjutáns a  postáskodás után koncentrációs táborba került.) Köztudomású, hogy a kétnapos kínos hallgatás után kiadott hivatalos német kommüniké Hess Angliába repülését a „helyettes” pillanatnyi elmezavarban végrehajtott, minden hivatalosságot nélkülöző egyéni akciójának állította be.
Joseph Goebbels propagandaminiszter ötlete volt, hogy Hess Angliába távozását fogják az elmebajára
Forrás: Bundesarchiv
A befolyásos propagandaminiszter, Joseph Goebbels így írt erről naplójában, miután találkozott Hitlerrel:
Az ügyet az eszelősségére kell visszavezetni. Másként hogyan lehetne magyarázni? Különösen tengelybeli barátainknak, akik különben kételkedni kezdenének szövetségi hűségünkben.”
Mindvégig ez maradt a hivatalos álláspont.

A Towertől Nürnbergig

1941. májusában Anglia egyedül állt szemben a hatalma csúcsán lévő Adolf Hitlerrel, és az előző évek győzelemsorozatai miatt legyőzhetetlennek látszó Wehrmachttal. A Winston Churchill vezette háborús kabinet a Nagy-Britanniát ért megrendítő csapások ellenére is töretlenül kitartott, a miniszterelnök tántoríthatatlan volt a Hitler elleni küzdelemben.




Winston Churchill egyszerűen nem volt hajlandó szóbaállni Rudolf Hesszel
Forrás: AFP/Stf
Ennek ellenére akadtak Angliában olyanok, akik Churchill-lel szemben inkább kiegyeztek volna Hitlerrel. Akármennyire is kínos, ezek egyik fő szószólója a királyi család egyik tagja,György kenti herceg, az uralkodó, VI. György (a jelenlegi angol királynő, II. Erzsébet édesapja) öccse volt.
György kenti hercegről közismert volt a nácik iránti szimpátiája
Forrás: National Portrait Gallery London
Akadtak még néhányan arisztokratakörökben, akik szívesebben látták volna a kiegyezést a német „kuzinnal”, mintsem a későbbi szövetséget a sztálini Szovjetunióval. Hess – aki kitűnően beszélt angolul, és jól ismerte a brit szokásokat, illetve gondolkodásmódot – nagy valószínűséggel erre épített, amikor Hamilton herceg útján kereste a kapcsolatfelvételt.
A királyi családhoz közel álló arisztokrata körökben akadtak jó néhányan, akik szívesen látták volna a kiegyezést a német "kuzinnal"
Forrás: npg.org.uk
Churchill visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Hess végig az erő pozíciójából kívánt tárgyalni, ami több mint furcsa volt abban a helyzetében. Churchill egyszer sem tárgyalt vele, legalább is nincs erre semmilyen bizonyíték, hanem a külügyminisztérium egy alacsonyabb beosztású diplomatája és titkosszolgálati emberek hallgatták ki többször a „helyettest”, akit végül hadifogoly státuszban a Towerbe zártak. Churchill így ír háborús emlékiratában Hess útjáról:
Szökésének egy pillanatra sem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. Tudtam, hogy az események menetén mit sem változtat.”
A Harmadik Birodalom bukása után Rudolf Hesst Nürnbergbe szállították, ahol egykori elvtársaival, harcostársaival együtt fogták perbe a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt.
Rudolf Hess (a felső széksorban balról a második) Nürnbergben, a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt
Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.
Amnéziára hivatkozva sohasem tett részletes vallomást, angliai útjának részletei is homályba maradtak a bíróság előtt. A törvényszék két vádpontban bűnösnek mondta ki Rudolf Hesst, és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte.

A spandaui remete titokzatos öngyilkossága

Rudolf Hess elítéléstől 1987. augusztus 17-én bekövetkezett – öngyilkosságnak minősített – haláláig a nyugat-berlini Spandau börtön foglya volt. Az eredetileg 600 fő befogadására alkalmas fegyintézetnek 1966-tól, az utolsó fogoly, Albert Speer egykori fegyverkezési miniszter kiszabadulása után, már csak ő maradt az egyetlen őrizetese.
A négy szövetséges hatalom egységei által felügyelt spandaui börtönnek 1966 után már csak Hess volt az egyetlen lakója
Forrás: Wikimedia Commons
A börtön személyzetét és őrségét a négy szövetséges hatalom, az amerikaiak, az angolok, a szovjetek és a franciák biztosították havi váltásban.
Az 1970-es évektől többször is felvetetődött Hess szabadon bocsátásának kérdése. Ezt  azonban mindig elutasították, annak ellenére, hogy a nála súlyosabb előélettel rendelkező egykori foglyokat már mind kiengedték.
Az utolsó évtizedeit magányos remeteként töltötte a „spandaui hetes számú fogoly”; Rudolf Hess senkivel, még a családtagjaival sem akart találkozni. (Hosszú fogsága alatt mindössze egyetlenegyszer, 1969-ben találkozott a feleségével.) 
A spandaui "remete"
Forrás: Library Of Congress
1987. augusztus 17-én röpítették világgá a nagy hírügynökségek, hogy Rudolf Hess, az utolsó spandaui fogoly elhunyt. A hivatalos kommüniké szerint a 93 éves Hess öngyilkos lett, felakasztotta magát. Ezzel azonban, akárcsak angliai útjával kapcsolatosan, maradtak bőven nyitott kérdések.
A börtön francia kezelőorvosa szerint az utolsó évében Hess már nagyon le volt gyengülve, az ágyból is csak segítséggel tudott kikelni. 1987 augusztusában az angolok adták az őrszemélyzetet, és a szolgálatot. A brit jelentés szerint Hess egy elektromos kábel segítségével kötötte fel magát cellája ablakának vasrácsára. Több szakértő is
egyszerűen lehetetlennek tartja,
hogy a 2 méter magasan lévő rácsra a szinte már teljesen magatehetetlen Hess képes lett volna egyedül felkötni magát. 




Rudolf Hess családi síremléke. 2011-ben exhumálták, és elhamvasztották földi maradványait
Forrás: Wikimedia Commons
Hess holttestét kiadták a családjának, ők a temetés előtt megvizsgáltatták a tetemet. A holttestet szemléző Dr. Spann igazságügyi szakértő idegenkezűségre,
fojtogatásra utaló nyomokat talált Hess nyakán, de nem indult nyomozás az ügyben.
Hess halála után a brit hatóságok a vizsgálati jegyzőkönyveket és valamennyi, a hetes számú fogollyal kapcsolatos fennmaradt dokumentumot 30 évre titkosítottak. Talán 2017-ben többet fogunk megtudni a második világháború e rejtélyes ügyéről.
Mind ez a felszín a szabadkőműves szinten bizony másként van , de nép hülyítésnek elmegy
Winston Churchill 1961 – es elszólása ,, a gaz disznót le kellett vágni ,, azt mutatja , hogy az egészet kitervezve a szabadkőművesek hajtatták végre ezt a világégést a 33 fokozatúak rendelték el !!!
Zsidó érdekből gyilkoltak le 100 milliókat , csak nézd meg Nürnbergi perben mennyi volt a zsidó , és Orosz honban , még hány milliót öltek halomra a zsidók egy új világ állom kísérlet megvalósításáért . Kísértet járta be Európát a kommunizmus kísértete , és a hullák millióit hagyta emlékül neked , de te csak elmész mellette , és fel sem fogod mily borzalmas gyalázat ez a zsidó mészárlás !!!
Zsebünkben ki nyílik a bicska , hogy minden cionista nyakát elvágja , de a sors megkegyelmez , mert e műveletet elvégzik helyettünk a muszlin migránsok , így Európa újból keresztény lehet !!! , mert a muszlimokat a zsidók után ki lehet toloncolni . Így szabadul meg a két veszedelemtől a vén Európa a nemzetek Európája , és nem az Európai Egyesült államok !!!




Döbbenetes részletek Hitler utolsó napjáról



1945. április 30-án délután fél négykor, az ostromgyűrűbe fogott és a Vörös Hadsereg nehéztüzérsége által rommá lőtt berlini kancellária bunkerében, Adolf Hitler szobájából tompa dörrenés szűrődött ki. Az ajtót elsőként feltépő Heinz Linge SS Sturmbannführer, Hitler komornyikja elé véres látvány tárult: a Harmadik Birodalom vezére a heverőről félig lecsúszott helyzetben, a lövéstől szétroncsolt koponyával feküdt a saját vérében. Mindeközben a kancelláriától alig pár száz méterre válogatott legénységből álló szovjet felderítőszázad készült Adolf Hitler elfogására – élve vagy halva...

Elfogni, élve vagy halva!

1945. április 30-án kora reggel a szovjet 3. csapásmérő hadsereg SZMERS felderítőszázada parancsot kapott, hogy haladéktalanul törjön át a folyamatosan becsapódó gránátok miatt sötét, vészjósló füstfelhőbe burkolódzó kormányzati negyed, pontosabban a rommá lőtt Birodalmi Kancellária irányába.




Adolf Hitler utolsó napjai bővelkedtek a szürreális momentumokban. A képen a Hitler végnapjait feldolgozó a Bukás című film egyik jelenete látható
Forrás: hitlerparody.wikia.com
A válogatott katonákból álló alegységre egyenesen Georgij K. Zsukov marsall, a "fasiszta fenevad odújára" utolsó csapást mérni kívánó 1. Belorusz Front parancsnoka bízta rá a súlyos feladatot, hogy fogják el élve Adolf Hitlert.




A "gazdát", az egykori szövetséges Sztálint komolyan foglalkoztatta a leggyűlöltebb ellenségévé vált Hitler sorsa
Forrás: Military History
Moszkvában mindeközben a "gazdát", a győzelem édes zamatát ízlelgető Sztálint napok óta komoly kétségek gyötörték, hogy a hajdanvolt szövetségeséből legfőbb ellenségévé lett Hitler egyáltalán Berlinben van-e még. Erről senkinek sem volt hitelt érdemlő információja. Jelena Rzsevszkaja, a SZMERS némettolmácsa jegyezte fel: "A hírszerzés információja elégtelen, ellentmondásos és megbízhatatlan volt." 




Berlini életkép 1945 áprilisának végén. A szovjet felderítők egy elfogott, a kancellária bunkeréből kiszökött katona vallomásából tudták meg, hogy Hitler még mindig Berlinben van
Forrás: Secon World War History
Előző nap késő este azonban a járőrük elfogott egy, a Birodalmi Kancellária bunkerében berendezett katonai segélyhelyről megszökött ápolót, aki át akart lopózni a szovjet arcvonalon, hogy hazajusson a szüleihez. A fogoly megerősítette kihallgatóinak, hogy Adolf Hitler "az alagsorban van".

Moszkvai állatkert vagy Hitler-panoptikum

Hitlert ugyanazok a gondok gyötörték, mint Sztálint, csak merőben más előjellel. Rettegett a gondolattól, hogy a szovjetek fogságába kerülhet.




Adolf Hitler gyerekkorú Hitlerjugend-tagokat tüntet ki a kancellária kertjében, 1945. április 20-án. Hitler betegesen rettegett a gondolatától is annak, hogy szovjet fogságba eshet
Forrás: Bundesarchiv
Április 29-én késő délután magához kérette szárnysegédjét, Otto Günsche SS Sturmbannführert. A vezért több mint három éve hűségesen szolgáló tisztnek Hitler bizalmasan elmondta, hogy eldöntötte, nem várja meg, hogy az oroszok elfogják, hanem végez magával. Az ekkorra már teljesen leépült Hitlernek ugyanis az volt a meggyőződése, hogy ha élve elfognák, Sztálin ketrecbe zárva mutogatná a moszkvai állatkertben, ha pedig a holtteste kerülne az oroszok kezébe, kitömve állítanák ki közszemlére.
Adolf Hitler a szétlőtt kancellária romjai között, az öngyilkossága előtti napokban
Forrás: ASSOCIATED PRESS/AP1945/Str
A megelőző napok rosszabbnál rosszabb híreitől megtört Führert valósággal letaglózta az aznap kapott újabb hír volt szövetségese és barátja, Benito Mussolini haláláról. A tudósításról, miszerint a partizánok által kivégzett Duce és a szeretője, Clara Petacci meggyalázott holttestét Milánóban a lábuknál fogva egy lámpavasra akasztották fel, kivonatot készítettek a nagyméretű "Führer-betűképpel", amit Hitler szemüveg nélküli is el tudott olvasni.




Hitler és Mussolini hatalmuk csúcsán. Hitlert nagyon megviselte a Duce véres kivégzéséről szóló hír
Forrás: Bundesarchiv
A fennmaradt dokumentumon a "fejjel lefelé felakasztva" mondatrész ceruzás aláhúzása nagy valószínűséggel magától Hitlertől származik. A Mussolini csúfos végéről szóló hír csak megerősítette abbéli eltökéltségében, hogy miután végzett magával, el kell égetni a holttestét.




Adolf Hitler és Eva Braun, akit a közös öngyilkosságuk előtti napon vett feleségül. Hitler nem akarta, hogy holttestük az oroszok kezére kerüljön
Forrás: Second World War History
Ezért utasította Günschét, hogy akár a föld alól is kerítsen elő legalább 300 liter benzint. Akkor, amikor az oroszok már csak 500 méterre álltak a Führer-bunkertől, ez több mint nehéz feladatnak bizonyult.

"Adjatok nekem 12 évet, és nem fogtok Németországra ráismerni!"

Hitler 1933-as kancellári beiktatásán tett kijelentése mélyebb értelmet nyert a háború végnapjaiban. 1945 áprilisának utolsó napjaiban Berlin apokaliptikus képet mutatott.




A Brandenburgi kapu környékén és a kormányzati negyedben folytak a legsúlyosabb harcok
Forrás: Military History
Az üszkös romhalmazzá vált épületek, az elszenesedett gerendák és az emelet nélkül maradt, fenyegetően az égnek meredő kormos kőfalak között fojtogató füst és hullaszag terjengett. Április 30-án már a kormánynegyedben, a Brandenburgi kapunál, a Wihelmstrassén és a Reichstag közelében folyt a küzdelem.




1945 áprilisának utolsó napjaiban Hitler búvóhelyétől alig pár száz méterre állt a frontvonal
Forrás: Bundesarchiv
Szürreális jelentek játszódtak le a roncsokkal és holttestekkel tarkított romok között. A még német ellenőrzés alatt álló kerületekben fanatizált, tizenéves Hitlerjugend-tagokból és SS katonákból álló csoportok járták a romos utcákat, "dezertőrökre és árulókra" vadászva.
"Adjatok nekem 12 évet, és nem fogtok Németországra ráismerni!" (Adolf Hitler, 1933)
Forrás: U.S.Congress Library
Az orosz nehéztüzérség süvítve becsapódó gránátjaitól felvert por, a lángoló épületekből és kilőtt roncsokból gomolygó sűrű füst nyomasztó, ítéletnapi paplanként borult Berlin romjaira. A Vörös Hadsereg 150. és 171. lövészhadosztálya a végső rohamra készülődött.
Rohamozó szovjet katonák a berlini utcákon, 1945 április végén
Forrás: Russian State Archive
A Königsplatz közelében a szovjet nehéztüzérség 152 és 203 milliméteres tarackjai ontották a tüzet a Reichstag és a Kancellária környékére, miközben önjáró lövegek és harckocsik vonultak fel csörömpölve a "fasiszta fenevad fészke" elleni, utolsónak szánt rohamra.
Katyusák, szovjet rakétavetők lövik a kormányzati negyedet Berlinben
Forrás: Russian State Archive
Velük szemben a kormányzati negyed védelmével megbízott, sokat próbált Wilhelm Mohnke SS Brigadeführer (vezérőrnagy), a nyugati front veteránja vonultatta fel leharcolt és több egység maradványából összeállított, de fanatikusan küzdő alakulatait.
Wilhelm Mohnke SS Brigadeführer (vezérőrnagy) feladata volt a kormányzati negyed, köztük a kancellária védelmének közvetlen irányítása
Forrás: Wikimedia Commons
A történelem sajátos fintoraként senki sem harcolt olyan dühödt elszántsággal a bukás pillanataiban a Mohnke alá rendelt egységek közül, mint a francia önkéntesekből álló Charlemagne zászlóalj Henri Fenet Obersturmbannführer (alezredes) parancsnoksága alatt, aki szerint azért küzdöttek az utolsó töltényig, mert "a kommunistákat meg kell állítani".

A bukás anatómiája

A Kancellária épülete alatti Führer-bunkerben április 30-a, Hitler életének utolsó napja ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Törzstisztek és küldöncök jöttek-mentek, kopogott a távírógép, és rendszeres időközönként felvezették az őrséget. A légkör azonban tapinthatóan feszült volt.




Hitler Wilhelm Keitel vezértábornagy, Karl Dönitz tengernagy (Hitler halála után néhány hétig ő volt az államfő), valamint Himmler társaságában, akivel a Führer éppen kezet fog a képen. Április 20-a után Goebbels és Bormann kivételével az összes náci hatalmasság elhagyta Berlint
Forrás: AP/Str
A bunker falai rendszeresen megremegtek a fent becsapódó szovjet tüzérségi lövedékek robbanásaitól. Hitler az ezt megelőző napokban még kétség és remények között hányódott. 




Egy képkocka a Hitler utolsó napjait történelmi hitelességgel ábrázoló Bukás című német játékfilmből. Hitler szinte az utolsó pillanatokig reménykedett a helyzet jobbra fordulásában
Forrás: hitlerparody.wikia.com
Akkor rendült meg először igazán, amikor április 23-án hírül vette, hogy a már inkább csak papíron létező Steiner-féle 9. hadsereg (Felix Steiner SS Oberstgruppenführer – vezérezredes – parancsnoksága alatt álló csoport) a határozott parancsa ellenére sem vonult Berlin felmentésére, de – a szokásos, most már az SS árulását is emlegető dührohama után – még néhány napig hamis illúziókba ringatta magát.




Hans Krebs vezérezredes, a német szárazföldi haderő utolsó vezérkari főnöke szintén a Führer-bunkerben vesztette életét
Forrás: http://albumwar2.com//Http://Albumwar2.Com
Miközben a Berlin védelmével megbízott Weidling tábornok megtépázott és súlyos veszteségeket szenvedett hadteste a városközpontig vonult vissza, Hitler az április 25-i helyzetértékelő megbeszélésen nagy meggyőződéssel még a következőket mondta Weidlingnek: "Javulnia kell a helyzetnek. Délnyugatról Berlinbe érkezik Wenck tizenkettedik hadserege, és egyesülve a kilencedik hadsereggel, megsemmisítő csapást mér majd az ellenségre. Schörner csapatai dél felől jönnek. Ezek a hadműveletek a javunkra fordítják majd a helyzetet."




Sarló-kalapácsos vörös lobogó a Reichstagon. Hitler még akkor is komolyan bízott Berlin felmentésében, amikor a szovjet csapatok már csak két kilométerre álltak a birodalom szívét jelképező épülettől
Forrás: Russian State Archive
A sokat tapasztalt tábornok alig tudta leplezni megdöbbenését e szavak hallatán, hiszen jól tudta, hogy sem a sajátjai, sem pedig Wenck egységei nem képesek már feltartóztatni az oroszokat, még rövid időre sem. Hitler számára azonban a legnagyobb megrázkódtatást egy április 28-án frissen beérkezett hír jelentette.




A Führer Himmler (a kép bal szélén) társaságában. A "hűséges Heinrich" árulásának hírére Hitler valósággal összeomlott
Forrás: Bundesarchiv
A Reuters és a BBC szövetséges katonai forrásokra hivatkozva közölte, hogy Himmler birodalmi vezető, a "der treue Heinrich", azaz a "hűséges Heinrich" ahogyan Hitler emlegette az SS legfőbb főnökét, felajánlotta a nyugati német erők fegyverletételét.




Traudl Junge Hitler egyik titkárnője volt, és végig a berlini bunkerben maradt. Visszaemlékezése értékes adalék Hitler utolsó óráinak pontos rekonstruálásához. Traudl Junge 2001-ben hunyt el
Forrás: hitlerparody.wikia.com
Traudl Junge, az egyik, végig a Führer mellett maradt titkárnő visszaemlékezése szerint, Hitler az összes korábbit meghaladó tomboló dührohammal fogadta a hírt. "Göring, az a morfinista disznó, mindig is korrupt volt, rajta nem csodálkozom! De Himmler! Pont Himmler!" – üvöltötte magából kikelve Hitler.
Adolf Hitler és Hermann Göring birodalmi marsall, amikor még teljes volt az egyetértés köztük
Forrás: Wikimedia Commons
Ezzel egyidejűleg futott be az arról szóló jelentés, hogy Wenck tábornok 12. hadserege ahelyett, hogy a "Führerbefehl", a vezér parancsa szerint a berlini városközpont felé rohamozna, nyugat felé tart. (Amikor Wenck kézhez vette Hitler "őrültnek" minősített parancsát, úgy határozott, hogy megmaradt embereit nem áldozza fel az elkerülhetetlenül bekövetkező vég oltárán. Csapatai maradványait nyugatnak fordította, hogy legalább az amerikaiak fogságába essenek.)
A legeslegutolsó ismert fénykép Adolf Hitlerről
Forrás: Wikimedia Commons
Hitler e hírek hatására teljesen összeomlott, és végre belátta, hogy nincs tovább.

Hátborzongató végjáték a Führer-bunkerben

Április 29-e mozgalmas éjszakája még számos meglepetést tartogatott. Adolf Hitler feleségül vette azt a nőt, aki 1930 óta a nyilvánosság számára láthatatlanul, teljes mellőzöttségben élt a nagy ember árnyékában. Ez volt a jutalom azért, hogy a végsőkig kitartott.




Adolf Hitler Eva Braunnal, aki 1945. április 29-én avanzsált Eva Hitlerré
Forrás: Wikimedia Commons
Eva Braun április 15-én költözött le a bunkerbe, hogy az imádott férfit a halálba is kövesse. Nem volt hajlandó elhagyni Berlint. A náci főemberek közül ekkor már csak Joseph Goebbels, a "Herr Doktor", valamint a pártigazgató Martin Bormann maradtak a vezér mellett.
Joseph Goebbels egy 12 éves gyerekkatonát, Willi Hübnert tünteti ki 1945 áprilisában, Berlin ostroma idején. Végül a "Herr Doktor" bizonyult a Führer leghűségesebb hívének
Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.
Az agilis propagandaminiszter nem ismert lehetetlent; rövid idő alatt a kancelláriára hozatta Walter Wagner anyakönyvvezetőt. A marcona SS legények által a Führer-bunkerbe kísért megszeppent tisztviselő előtt Adolf Hitler örök – már csak alig egy napig tartó – hűséget fogadott Eva Braunnak. Goebbels és Bormann voltak a tanúk.
Hitler nagy hatalmú mindenese, Martin Bormann. A Führer a politikai végrendeletében pártkancellárrá tette
Forrás: O.Ang.
Az elöl virágokkal díszített fekete taftruhát viselő, Frau Eva Hitlerré előlépett ifjú feleséget és a vezért Joseph és Magda Goebbels, Hitler két titkárnője, Traudl Junge és Gerda Christian, valamint Bormann köszöntötte násznépként. A pezsgős koccintás után Hitler visszavonult apró szobájába, és lediktálta a politikai és a magánvégrendeletét Traudl Jungénak.




Hitler és Eva Braun. Az utolsó ebéden az akkor már asszony Eva Braun nem jelent meg, már a közös öngyilkosságra készült
Forrás:AP/ U.S. Amy Signal
Az "áruló" Göring helyett korábbi politikai végakaratát megváltoztatva Dönitz tengernagyot, a Kriegsmarine, a haditengerészet főparancsnokát nevezete ki államfőnek, míg "leghűségesebb elvtársam, Martin Bormann" pártkancellár lett. A kegyvesztetté vált "treue Heinrich" helyére Karl Hanke körzetvezetőt nevezte ki Reichsführer SS-nek, a kancellári tisztség örökösének pedig a hozzá kétségkívül leghűségesebb Joseph Goebbelst tette meg.




A Führer-bunker lakószobája Hitler halála után, amikor a szovjet alakulatok elfoglalták az épületet
Forrás: Time & Life Pictures/William Vandivert
A végrendelkezési hullám átragadt a Herr Doktorra is, aki a vezér visszavonulása után a saját végakaratát diktálta le Traudl Jungénak. "Az árulás delíriumában, mely körülveszi a Führert a háború legkritikusabb  napjaiban… kötelességemnek tartom, hogy vele maradjak feltétel nélkül, mindhalálig" – hangzott Goebbels végrendeletének első sora. A bunkerben lezajlott szerény esküvői partinak a hajnalban felújuló vad ágyúzás mélybe leszűrődő tompa, fenyegető dübörgése vetett véget.

Bombatölcsér mélyén hunyt ki a Harmadik Birodalom tüze

Április 30-án délelőtt, miközben a Potsdamerplatz és a Wilhelmstrasse irányából szovjet rohamcsoportok kíséretében T-34-es és Sztálin harckocsik törtek dübörögve a Kancellária romjai felé, a bunker betonszarkofágjában sor került az utolsó helyzetértékelő megbeszélésre. Hans Krebs, a vezérkar főnöke, valamint Burgdorf tábornok az asztalra kiterített térkép fölé hajolva konstatálták, hogy a legfrissebb jelentések alapján a szovjet csapatok alig 4-500 méterre állnak a Kancelláriától.
Helmuth Weidling tábornok vezényelte Berlin védelmét az összeomlás utolsó óráiban
Forrás: Wikimedia Commons
Füstös arccal, törmelékportól szennyezett egyenruhában esett be a tanácskozásra Mohnke vezérőrnagy. A kancellária közvetlen védelmét irányító Brigadeführer azt jelentette, hogy legfeljebb egy, maximum két napig tudja még tartani állásait. A délelőtt 11-kor a blenderblocki harcálláspontról beérkező Weidling tábornok ennél is borúlátóbb volt. A sokat próbált generális kertelés nélkül közölte Hitlerrel, hogy fogytán a lőszerük, és a teljes összeomlás már a kora esti órákban várható.




Április 30-án délelőtt Weidling tábornok aznap estére prognosztizálta a teljes összeomlást, lévén, hogy csapatai kifogytak a lőszerből
Forrás: hitlerparody.wikia.com
Adolf Hitler az előző napokhoz képest feltűnően nyugodtnak tűnt. Ebéd előtt Günsche jelentette a Führernek, hogy Hitler sofőrje, Erich Kempka segítségével 180 liter benzint sikerült összegyűjtenie. Az utolsó ebédjét osztrák dietetikusa Constanze Manzialy, és két titkárnője, Traudl Junge, valamint Gerda Christian társaságában költötte el Hitler. A társaságból hiányzott Eva Braun, az újsütetű Frau Hitler, akinek a közeledő események hatására valószínűleg elment az étvágya, és visszahúzódott szobájába. Hitler az ebéd után csatlakozott feleségéhez, akinek szobájába Günsche összehívta a bunkerben maradt belső kört.




Hitler még az utolsó napokban is ugyanúgy megtartotta a helyzetértékelő tanácskozásokat, mint a "régi szép időkben"
Forrás: Bundesarchiv
A fekete szalonnadrágot, szürke zubbonyt fehér inget és fekete nyakkendőt viselő Führer egyesével köszönt el Goebbelstől, a két titkárnőtől, valamint Krebs és Burgdorf tábornokoktól; kifejezéstelen tekintettel fogott kezet utoljára valamennyiükkel, majd feleségével együtt visszavonult a saját szobájába, meghagyva Günschének, hogy senkit se engedjen be.
Otto Günsche SS Sturmbannführer (őrnagy), Hitler személyi titkára. Az utolsó pillanatig főnöke mellett maradt tiszt túlélte a szovjet hadifogságot, 2003-ban hunyt el
Forrás: Wikimedia Commons
A feszült várakozás csendjét csak a bunker alsó szintjéről felszűrődő részeg mulatozás groteszk zaja törte meg. Ekkor toppant be a zavart elméjű, magából teljesen kikelt Magda Goebbels, és hangosan sikoltozva követelte Günschétől, hogy engedje a Führer színe elé. Az ideges szárnysegéd végül bekopogtatott.
A Goebbels család, a Magda Goebbels előző házasságából származó és közös gyermekeikkel. Magda Goebbels ciánkapszulával megmérgezte a gyerekeit, mielőtt a férjével együtt öngyilkos lett
Forrás: O.Ang.
Magda Goebbels lerogyott az ajtóban megjelent Hitler előtt, és mindkét kezével átfogva a Führer lábát, artikulálatlanul ordítva könyörgött, hogy változtassa meg szándékát. Günsche az egyik szolgálatos SS őr segítségével vonszolta el a magából kikelt, őrjöngő asszonyt. A kialakult kavarodásban szinte senki sem hallotta meg a tompa dörrenést. Nem sokkal délután negyed négy után, Hitler komornyikja Heinz Linge volt az első, aki benyitott a szobába, őt Goebbels, Bormann és Günsche követte.
Burgdorf tábornok, aki Hitler halála után Hans Krebsszel együtt öngyilkosságot követett el a bunkerben
Forrás: Wikimedia Commons
Hitler a heverőn feküdt félig lecsúszva, a szájába adott lövés teljesen szétzúzta a koponyáját. Eva Braun a ciántól ráncossá vált ajkakkal hevert férje mellett. Hitler és Eva Braun holttestét egy tábori szürke Wehrmacht-pokrócba csavarva vitték ki a kancellária kertjébe. Miután a holttesteket elhelyezték a bunker lejáratának közelében az előző nap kirobbant bombatölcsérbe, a marmonkannák tartalmát a holttestekre locsolták. Ezután Günsche égő rongyot dobott a gránáttölcsér mélyére.
Hitler és Albert Speer fegyverkezési és hadfelszerelési miniszter. Speer volt az utolsó főember, aki felkereste Hitlert az öngyilkossága előtt
Forrás: Bundesarchiv/Hoffmann, Heinrich
A felcsapódó lángok rőt fényében Goebbels, Krebs, Burgdorf és a segédkező SS katonák ösztönösen vigyázzállásba meredtek, és náci karlendítéssel búcsúztak a Harmadik Birodalom vezérétől. A kihunyó lángok izzásában maga a Harmadik Birodalom hamvadt el.

Sztálin csak nehezen hitte el

Szinte rögtön Hitler halála után szárnyra kaptak olyan, még napjainkban is élő híresztelések, melyek szerint a náci vezér öngyilkossága csupán alaposan végiggondolt, jól megrendezett dezinformációs akció volt, és Adolf Hitler Dél-Amerikába szökve, inkognitóban élte meg a békés öregkort.
A Brandenburgi kapu ma, Berlinben. A műemlék környékén folytak a leghevesebb harcok 1945 áprilisának utolsó napjaiban
Forrás: Elter Károly
Amikor a SZMERS felderítői május elsején behatoltak a Führer-bunkerbe, azonnal Hitler felkutatásába fogtak. Az egyik elfogott SS-őr, aki részt vett a holttestek elégetésében, megmutatta a szovjet tiszteknek azt a lefedett bombatölcsért, amelyben a két elszenesedett holttest feküdt. A hírt, hogy Hitler öngyilkos lett, és megtalálták a holttestét, személyesen Zsukov marsall táviratozta meg Sztálinnak.
Adolf Hitler halálhírét személyesen Zsukov marsall (a képen középen, Eisenhower társaságában) táviratozta meg a gyanakvó Sztálinnak
Forrás: Origo
A szovjet diktátor azonban a máig keringő konteós elméletekhez hasonlóan, cseppet sem volt biztos abban, hogy valóban Hitlert találták meg, és a Führer nem szökött-e meg. Zsukovot utasította, hogy tartassa szigorú titokban a holttestek megtalálását és Hitler öngyilkosságát is. Még aznap különgéppel Berlinbe küldte a legelismertebb patológusokból és igazságügyi szakértőkből álló csoportot, Berezovszkij professzor vezetésével.




A fanatizmus egyeseknél az utolsó pillanatig tartott. A kancelláriában maradt tisztek közül többen maguk is öngyilkosok lettek Hitler halála után
Forrás: WW2 History
A Berlinben tartózkodó Szerov tábornoknak (az ő neve az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetéből lehet ismerős) megparancsolta, hogy egy erre a célra összeállított KGB-csoport segítse a szakértők munkáját.
Hitler utóda, Dönitz admirális (középen sötét kabátban) amerikai fogságba kerül
Forrás: Wikimedia Commons
A KGB felderítői igen hatékonyan dolgoztak, alig két nap alatt begyűjtötték Hitler személyi fogorvosának asszisztensét, valamint a Führer kezelési kartonjait. Hitlernek rosszak voltak a fogai, a beépített híd és a pontosan dokumentált kezelési kartonok alapján a szovjet szakértők minden kétséget kizáró módon megállapították, hogy a kancellária kertjében talált összeégett férfiholttest Adolf Hitleré.




A bukás
Forrás: WW2 History
Sztálin csak az erről szóló jegyzőkönyvet elolvasva nyugodott meg, és járult hozzá Hitler halálhírének hivatalos megerősítéséhez. A Harmadik Birodalom egykori Führerének alsó állkapcsa és koponyája Moszkvába került – soha nem állították ki nyilvánosan.
Berlin az ostrom után, 1945 májusának végén. A romok között lassan megindult az élet
Forrás: WW2 History
Egy hivatalosan meg nem erősített információ szerint Hitler Moszkvában őrzött maradványait 2001-ben megsemmisítették.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése