Össze rabolt nyomorúságok vakolók ezt akartátok !!!!

Össze rabolt nyomorúságok

vakolók ezt akartátok !!!!

Fehér könyvek !!!

BŰNÜGY, CION-DIKTATÚRA, CIONIZMUS, GAZDASÁG

BILL GATES “TEHETSÉGE”: EGY GAZDAG ZSIDÓ LOPÁSSOROZATA

Ne képzeljük Bill Gatest valami zseniális csodaembernek. Egyszerűen egy gazdag zsidó, aki a pénzéből még több pénzt csinált, miközben átverte az egész világot. Ha úgy tetszik, Bill Gates, Andy Grove és számos más, kevéssé ismert nevű zsidó milliárdos felvásárolta magának a világ számítástechnikai iparát, ahogy filmiparbeli hitsorosaik Hollywoodot.

Bill Gatesről számos legenda kering, amit a laikusok biztos értesülésként kezelnek. Sokan azt hiszik, azért szokás kritizálni, mert irigyeljük a vagyonát. Nem, erről szó sincs. Ha így lenne, ugyanígy kritizálnánk mondjuk Sheldon Adelsont, akiről azt se tudjuk, kicsoda, pedig a harmadik leggazdagabb amerikai állampolgár, vagy Lawrence Joseph Ellisont, akiről szintén csak a szakmabeliek tudják, hogy az Oracle elnöke. Érdekes módon Ellisont nem is dobálta meg soha senki se tortával, se tojással. Bill Gates viszont azóta szálka a számítástechnikusok szemében, amióta világra böfögte első BASIC-sorait.

Gyakran elhangzó állítás, hogy William Henry Gates egy garázsban kezdte a cégét, és csakis a tehetségével kapaszkodott fel a csúcsra. Ez egyáltalán nem igaz. Gatesék kőgazdag zsidók voltak már a kis Billy születése idején is, és a kölyöknek már tizenévesen bármit megvettek, ami megtetszett neki, ide értve akár teljes cégeket. Tehették, hiszen az apja, William Henry Gates Sr. bankelnök volt, drága édesanyja, Mary Maxwell Gates pedig, akit oly sokan emlegetünk évtizedek óta, a First Interstate BancSystem elnökségi tagja volt. Az, aki egy garázsból indult, Steve Jobs és Steve Wozniak, az Apple alapítói voltak, akik a lakásukra vettek fel jelzálogot, és Wozniak VW Bogarát adták el, hogy az első Apple gépeik gyártósorát felállítsák. Jobs és Wozniak tehetségek, Bill Gates nem. Lássuk, hogyan lett a kis Billyből nagy komputerkirály.

Ha ránézünk Billy bácsi mai fejére, és visszainterpolálunk a ráncaiból úgy harminc évet, az itt látható tenyérbemászó okostojást kapjuk. Ezt a testnevelésből felmentett fejet már a középiskolában is meg akarták rugdosni páran, mert a gazdája mindig is egy nagypofájú stréber volt. Annyira kiutálták mindenhonnan, hogy 18 éves korára teljesen magába fordult, és nyugtatókon élt, illetve rendszeres pszichiátriai kezelésre szorult. Szerencsére apukája vett neki egy számítógépet. Ez manapság nem okozna meglepetést, de 1975-ben ez olyan volt, mintha egy űrrepülővel vagy tengeralattjáróval lepte volna meg unatkozó csemetéjét. Az a számítógép, a világ első személyi számítógépe – természetesen semmi köze a mai, Intel x86 architektúrára alapuló PC-khez – egy Altair 8800 volt, egy villogó LED-ekkel kiagyusztált doboz, amire terminált lehetett kötni, ha az ember nem hozta el a gyárból a mérnöki pultot hozzá, de használni kívánta. A dologról annyit, hogy nagyobb számítógépes kluboknak volt esetleg egy ilyen gépük, amit közösen vettek a tagok, de ennek a pelyhedző állú pulykatojásnak máris a segge alá volt tolva. Ennyit a szerény kezdetekről.

A következő legenda, hogy Bill Gates találta fel a programozást. Szegény Neumann János, ha ezt tudná… Kicsivel, de nem sokkal tájékozottabbak azok, akik azt állítják, hogy Bill Gates találta fel a BASIC programozási nyelvet, ami forradalmasította a… Nagy tököt, kérem szépen. Bill Gates nem talált fel semmit, legfeljebb a hücpe intézményét gyarapította újabb érdemekkel.

1975-ben az Altair 8800 gyártója, a Micro Instrumentation Telemetry Systems pályázatot írt ki több magazinban, amelyben ezer dolláros díjat kínáltak annak, aki az addig csak gépi kódban – assembly utasításokkal – programozható Altair 8800 géphez BASIC fordítót fejleszt. A különbség laikusok számára is érthető: míg assemblyben az ember regiszterértékeket tologat, és rejtélyes, hárombetűs mnemonikokkal bombázza a vasat, és estére kettes számrendszerben köszönti a feleségét is, addig BASIC-ben egy tíz éves kis hülye is tud programozni, olyan parancsokkal, mint például:

10 PRINT “HÜLYE VAGYOK”
20 GOTO 10

Erre való ugyanis a Beginners’ All-Symbolic Interpreter Code, azaz Kezdők Számára Készült Szimbolikus Fordítókód, ami a BASIC betűszó feloldása. A BASIC nagy hátránya, hogy mivel egy interpreter program fordítja az utasításokat a gép számára érthető gépi kódra, a BASIC-ben írt program nagyságrendekkel lassabb, mint az assembly. Programozni tanulni viszont kiváló, arra is találták ki.

Nos, Billy fiú kiokoskodta, hogy neki kell ez az ezer dolcsi, és majd ő csinál BASIC-fordítót. Az az apróság persze kissé megnehezítette a dolgát, hogy nemigen tudott programozni. Tudogatott, de csak úgy-ahogy. Mi több, amikor felhívta az Altair gyártóját, és felajánlotta a terméket, még nem is volt ilyen gépe. Ezen ötlete után vette neki a papája. De azt tudta, hogy mások már írtak BASIC-fordítókat, és a forráskódokat össze lehetett ollózni a Popular Mechanics és a Byte magazinok mellékleteiből. Haverjával, Paul Allennel nekiálltak e nehéz munkának, és pár nap múlva fel is keresték a MITS-t a kész “termékkel”. A MITS vezetői szkeptikusak voltak, mert korábban már több Gates korú jelentkező akadt, akiknek programjai sorra elakadtak a tesztelés során. Aznap, amikor a két vigyorgó zsidógyerek beállított a céghez, történetesen péntek délután volt, már mindenki hazament, csak pár unott fejlesztő lézengett még az irodában. Egyikük elindította a programot, s beírta: “PRINT 2+2”. Amikor a BASIC fordító helyesen azt írta ki, hogy 4, átvette a szoftvert, és későbbi tesztelés után ígérte a végleges elfogadást. Bill Gates ezt ma természetesen úgy adja elő, hogy elsőre elfogadták, de ez nem igaz. A tesztelés során kiderült, hogy a fiúk munkája igen gyenge, számos hiba van benne, és köszönettel visszaadták. A programozáshoz sokkal jobban konyító Paul Allennek azonban munkát kínáltak a cégnél. Gates ebbe nem tudott belenyugodni, és pénzt kért apukájától, hogy szoftvercéget alapíthasson. Ez lett a Micro-Soft nevű cég. Gates felfüggesztette egyetemi tanulmányait, Albuquerque-be ment, és a MITS székhelye mellett nyitott saját irodát, ahol tovább toldozgatta-foldozgatta BASIC fordítóját. Végül több mint egy év alatt sikerült használhatóvá tennie, és a MITS átvette azt Altair 8800 BASIC néven. Azt persze ne képzeljük, hogy Gates maga gányolta helyre a BASIC fordítót. A munkát egy bizonyos Monte Davidoff végezte, aki rövidesen el is húzott a komolytalan cégecskétől, és ma elismert informatikai szakember. Gates cégének nevéből 1976-ban kikerült a kötőjel, s így maradt Microsoft.

A BASIC fordítót rövidesen minden eladott Altair 8800-hoz ajándékba adták. Azok, akik régebben vették gépüket, hamarosan lemásolták maguknak a klubokban. De be is indult erre a Bill gyerek zsidó vénája! Először a MITS-nél tiltakozott, amiért szerinte ő “komoly bevételtől esik el” a szoftverek másolása miatt, majd 1976 január 31-én dühödt hangvételű nyílt levelet tett közzé a MITS hírlevelében, Open Letter to Hobbists címmel. Később ezt számos komputermagazinnak is elküldte. A levélben a tejfelesszájú kis hülye kioktatta a számítástechnikai szakmát arról, hogy szoftvert másolni lopás, és kiszámolta, hogy őt mennyi kár érte azzal, hogy egyesek “ellopták” a programját. Mondani sem kell, rajta röhögött mindenki. A levél végén választ kért, hát meg is kapta. Glosszák és karikatúrák tucatjai élcelődtek a dollárlázban égő tinédzseren. Billy erre bepipult, és a kilencvenes évekre kifejlődő vállalatbirodalma erejével bosszút is állt a hobbistákon. Magyarországon is emlékezhetünk a BSA törvény- és alkotmányellenes, Microsoft által pénzelt őrjöngésére, amikor a rendőrség “független” szakértőjeként közreműködve tucatszám foglalták le magánemberek számítógépeit, tettek tönkre egész cégeket, mert “lopott” szoftvert sejtettek a winchestereken. Mindeközben az Amiga, Atari számítógépek felhasználói, vagy a Linux közösség bebizonyította, hogy Gates elmélete hülyeség, egyáltalán nem kell, hogy a programok pénzbe kerüljenek, pláne nem ennyi pénzbe. De a Microsoft elkötelezte magát a profitmaximalizálás mellett, a frusztrált pulykatojás szellemiségében. 2000-ben még azt is el akarták érni, hogy a hobbiprogramozás legyen bűncselekmény az Egyesült Államokban, mert veszélyezteti a cégek (értsd: az ő cége) érdekeit. Szerencsére ilyen ökörséget még bődületesen sok pénzzel sem lehetett keresztülverni a törvényhozáson.

De 1976-ban még Gates csak egy kis hülye volt, aki nem értett semmihez. Ezek a tulajdonságai máig változatlanok. Lássuk, hogyan alakult tovább a sorsa, hogyan lopott össze magának egy vállalatbirodalmat, ami napjainkra teljesen megnyomorította a nemzetközi számítástechnikai kultúrát. Több más céget is elindított a hetvenes években, amelyek egytől egyig befürödtek. Tehetségtelenségének iskolapéldája volt a Traf-O-Data nevű, forgalomszámláló mérőberendezéseket gyártó cég. Saját tervezésű készülékének működési elve egyszerű volt: az úton egy rugalmas gumicsövet fektettek keresztül, amin az elhaladó autók áthaladtak, kinyomták belőle a levegőt, és ezt egy szenzor érzékelte. A gépet egy autópálya-kezelő cégnek próbálta eladni, de azok a hasukat fogták a nevetéstől, amikor a csodagépre ráment egy nyolctengelyes teherautó, és azt négy kocsinak számolta. Arról nem is beszélve, hogy az útra fektetett gumicső balesetveszélyes volt, és pár tucat autó után el is szakadt. Ma a Wikipedián azt olvashatjuk, hogy a megrendeléseket azért mondták vissza, mert a partnereknek tudomására jutott a cégvezető fölöttébb zsenge kora. Igen, tudomásukra jutott, de nem ezért röhögték ki. Gates egyszerűen egy komolytalan kókler volt.

Talán nem is ismernénk sem Bill Gates, sem a Microsoft nevét, ha 1980-ban nem ismétlődik meg kísértetiesen a történet a BASIC-fordítóval, de ezúttal az operációs rendszerek piacán. Az Intel és az IBM ebben az évben dobta piacra az első PC-t. Borzalmas gép volt. Nem is önálló számítógépnek tervezték, hanem intelligens terminálnak. Ha a kedves Olvasó csodálkozik, hogy miért rohad össze a keze alatt naponta harmincszor a digitális hurkatöltő, mindjárt megtudhatja. Az első PC-ben egy Intel 8008-as processzor volt, amit eredetileg közlekedési lámpák irányítására terveztek. Hogy milyen elcseszett tervezési hiányosságokkal küszködött, le se írom, hiszen a szakmabelieken kívül kevesen értenék. Olyan volt, mintha egy autóban két külön volán lenne a jobb- és baloldali kerekek kormányzására. Az IBM nem vette túl komolyan a saját projektjét, hiszen dollármilliárdos üzleteket bonyolítottak mainframe gépeikkel, ez a kis termékecske annyira volt fontos, mintha egy autógyárban újfajta ajtókilincset fejlesztene valamelyik részleg. Ám amikor kész lett, mégiscsak óperenciás rendszer kellett hozzá. S itt bukkant fel ismét William Henry Gates.

A Microsoft időközben egy nagyobbacska szerelőműhely méreteire növekedett. Felvettek néhány ifjú programozót, akik máshová nem kellettek. Az AT&T-től licenszelt UNIX operációs rendszert portolgatták mindenféle gépekre, s fejlesztettek hozzá egyszerű alkalmazásokat, mint például a Microsoft Word névre keresztelt szövegszerkesztő. Ehhez se kellett egyébként sok ész. A Microsoft egy volt a százezer apró szoftverműhely közül. Gates végre kiélvezhette, hogy igazgató úrnak szólítják, és mindenbe beleugathat. Ez olyannyira szokásává vált, hogy például minden egyes programsort átnézett, amit a munkatársai készítettek, és kedve szerint át is írogatta azokat. Kollégái ennek nem örültek annyira, hiszen aki programozott már csapatban, tudhatja, milyen öröm, amikor egy balfasz lépten-nyomon belekotnyeleskedik az ember kódjába, de hát ő volt a főnök. Szokása volt, és mindmáig szokása is tahó stílusban ordibálni beosztottaival. Ahogy George Grayson, a Micrografx alapítója megjegyezte: “Csak félig mondom viccből, hogy egyetlen ember akad, akinek kevesebb barátja van, mint Szaddám Huszeinnek. Ez pedig Bill Gates.” Bill mindmáig nem tudta feldolgozni saját műveletlensége és kiállhatatlansága tényét sem. Állítólag minden nap más könyvet vesz elő, és olvas bele olyan, egymástól messze álló akadémikus témákban, mint a genetikai tervezés, az atomfizika, az ókori történelem vagy a festészet.

De menjünk vissza 1980-ba. Adott volt tehát az IBM, amely sok pénzt adna egy új operációs rendszerért, és Bill Gates, aki nagyon szeretett volna sok pénzt kapni egy új operációs rendszerért. Érteni viszont nem értett hozzá. Mit tesz ilyenkor a zsidó? Megszerzi valaki másnak a termékét, és eladja sajátjaként. Így is történt. 

Miután az IBM tárgyalásai kudarcba fulladtak a Digital Research céggel – akkoriban a szerény Intergalactic Digital Research nevet viselte, és annyira nem vették komolyan az IBM-et, hogy el se mentek a tárgyalásra, csak a Wikipediából ez is valahogy kimaradt – Bill Gates megvásárolta egy bizonyos Tim Pattersonnak a Seattle Computer Products számára készített CP/M operációs rendszerét. Ezt adták át az IBM-nek saját termék gyanánt. Az IBM ezután kijavított benne pár ezer hibát – hja, a tesztelés nem volt a Microsoft erénye – és PC DOS vagy IBM DOS néven hozta forgalomba. Néhány év múlva a Microsoft megszerezte a termék teljes licenszjogát, és Microsoft-DOS, azaz MS-DOS néven maga is a piacra lépett. De hogy micsoda gányolt szar volt ez? Aki látott már operációs rendszert (mármint igazit), és volt még DOS-os gépe, az tudhatja. Aki nem, az emlékezzen például a 640 kilobyte-os memóriakorlátra. Az MS-DOS ugyanis, ha a fene fenét evett is, nem kezelt 640K-nál több memóriát. Hiába vett az ember megabyte-okat bele, szentírásként virított a szakma fölött Bill Gates 1981-ben személyesen kijelentett bölcsessége: “640 kilobyte mindenkinek elég!” Egészen 1995-ig nem is lehetett több memóriát használni, csak mindenféle “dirty hack”-ekkel, mint az XMS és az EMS memóriakiterjesztések. Ezek azonban alaposan le is lassították a számítógépet.

Ne menjünk bele a PC ipar évekig tartó nyűglődéseibe, míg 1995-ig eljutott. Akit érdekel, olvassa el Freax című könyvemet, és megtudhatja, mi a különbség egy számítógép és a PC között. Szigorúan szakmai elvekről beszélek, nem pedig felhasználói sértődöttségről. A PC mindig is évekkel, ha nem évtizedekkel kullogott a fejlesztések mögött, és az ipar “sikereit” sosem a mérnökök, hanem a marketing-osztályok, a jogászok és a pénzügyi háttér révén érték el. Ha úgy tetszik, Bill Gates, Andy Grove és számos más, kevéssé ismert nevű zsidó milliárdos felvásárolta magának a világ számítástechnikai iparát, ahogy filmiparbeli hitsorosaik Hollywoodot. Az 1982-ben megjelent Commodore 64 például architekturális szempontból sokkal fejlettebb, mint a ma használt PC-k. Hasonló ez, mint a legalább ötven éve elavult robbanómotoros autók. Ugyan tudnánk jobbat, olcsóbbat, hatékonyabbat, mint a benzinmotor, de akkora pénzek vannak az autóiparba fektetve, hogy komoly érdekeket sértene, ha ezeket a technológiákat alkalmaznánk. Ahogy az autóiparnak nem számít a környezet tönkretétele, úgy a Microsoft-féle cégeknek sem számít, hogy agresszív piaci hadműveleteikkel tönkretették azokat a lehetőségeket, amerre a számítástechnika fejlődhetett volna.

Amikor 1995-ben, a Windows 95 piacra dobásakor a Microsoft megkezdte sok milliárd dolláros reklámkampányát, nem csak az informatika fölött húzták meg a lélekharangot. A Windows sikere a nyugati világ teljes ipari struktúráját átalakította, mert minden iparágban felfigyeltek a marketing sikerére. 1995 előtt nemigen voltak fél év alatt tönkremenő mosógépek, egy hét alatt képhibássá váló televíziók vagy két év alatt elszlömösödő lakóparkok. Bill Gates azonban bebizonyította, hogy egy termék lehet akármilyen silány, ha kellő hangerővel reklámozzák, és végső soron elfogadtatják a fogyasztókkal, hogy “hja, kérem, ezek a dolgok ilyenek, és mindig is ilyenek voltak.” Amíg valami színes, szagos, cuki figurák vannak hozzá, és lehet hozzá saját háttérképet és hangokat megadni, addig a paraszt venni fogja, mint a cukrot, akkor is, ha nincs rá szüksége. Sőt, nem is kell terméket előállítani, elég csupán a használati jogát átadni. De ki figyelt oda, hogy a Windows 98 az első bemutatásakor élő adásban dobott kék halált a CNN adásában? Hát arra, hogy a világ informatikai biztonsági ipara immár egy évtizede szinte kizárólag a Microsoft termékeinek biztonsági hibáinak befoltozásával foglalkozik? Hogy a Microsoft Outlook megjelenése előtt ismeretlen fogalom volt az e-mail vírus, és más levelezőszoftverek használói számára a mai napig is az? Hogy ugyanez már az MS-DOS időkben is így volt, a PC-ken csak úgy tomboltak a vírusok? Hogy a Microsoft termékei egyre használhatatlanabbak, de egyre érdekesebb grafikus megoldásokkal csalogatják magukhoz a számítástechnikai analfabétákat?

Ne képzeljük Bill Gatest valami zseniális csodaembernek. Egyszerűen egy gazdag zsidó, aki a pénzéből még több pénzt csinált, miközben átverte az egész világot. Ez csodálandó teljesítmény lenne? Akkor tisztelet illeti például az Enron cég menedzsereit is, akik ugyanezt tették, és közben hatalmas környezeti

károkat is okoztak. Mi, hogy a Microsoft ilyet nem csinált? Drága Olvasóm, tudod, hogy a te gépedben zúgó, minimum 300 wattos táp csakis azért van ott, hogy árammal lásson el egy rakás bazi nagy processzort, ami pedig csak azért van, hogy a Microsoft Windows elfogadható sebességgel fusson? Azt tudod, mennyit füstölnek az erőművek, mire ezt produkálják?

És azt tudtad, hogy az egész Apollo programot két Commodore 64-es teljesítményének megfelelő számítógép-rendszerrel hajtották végre? Ma ennek a több ezerszeresére van szükség egy bootoláshoz. A végén pedig ugyanazt csináljuk a géppel, amit egy 10W fogyasztású Amigán vagy Macintoshon is lehetne.

Köszönjük, Bill Gates.

Tomcat – Bombagyár

Kapcsolódó

Valami rohad Magyarországon – még egyszer a Microsoftról

Újabb videó az elmebeteg Microsoft vezérről: 14-szer ismétel

Egy másik videó Bill Gates utódjának megdobálásáról

Videó a megdobált elmebeteg microsoftos egyik őrjöngéséről

Szenzációs videó: tojással dobálták meg a Microsoft-vezérigazgatót a Corvinuson

Olvasónk a metélt Microsofttal kötött szerződés következményeiről

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

WOODY HARRELSON FILMSZTÁR BÁTRAN BESZÉL ARRÓL, HOGY A FED MAGÁN BANKÁRKARTELL KEZÉBEN VAN

2016/04/06 TRANSYADMIN

Minden erővel a cionizmus erőforrása ellen: FED zsidó magánbankárok kezében van!

Woody Harrelson is azon ismert személyiségek közé tartozik, akik nyíltan vállalják véleményüket. Tudnunk kell, hogy ez azért nem olyan veszélytelen. A napokban éppen Robert De Niro kényszerült arra, hogy az általa támogatott, a vakcinázás és az autizmus közötti összefüggést feltáró dokumentumfilm bemutatásától visszalépjen, miután feltehetően megfenyegették.

http://www.naturalnews.com/053446_Robert_De_Niro_VAXXED_doc…

Az alábbi filmben Woody Harrelson bátran beszél arról, hogy a FED magán bankárkartell kezében van, ha az államnak pénzre van szüksége, tőle kérhet kamat fejében. Ez a kormányt folyamatosan adósságban tartja, és így az embereket is. Az összes jövedelemadót a hitelekkel járó adósságok törlesztésére költi a kormány. A kongresszus lényegében a pénz értéke fölötti teljes irányítást egy titkos központi banknak engedte át.

Amerika népe a dollárt mindig kölcsön kapja, busás kamatok ellenében!

A nagyvállalatok felelősek a környezetszennyezésért, és a haszon érdekében idegen országok erőforrásait veszik el akár erőszakkal, háborúk és konfliktusok kiváltásával. Emellett a médián keresztül a tömegek tudatalatti vágyait irányítják pszichológiai technikákkal, amelyek révén fogyasztásra ösztönzik őket.

A populáris média és Hollywood a muszlimok demonizálásával igyekszik elterelni a figyelmet az egyenlőtlenségekről és társadalmi problémáinkról. A gigantikus katonaság fenntartásához pedig fontos a gyűlöletkeltés. A félelem politikája, amit a kormány folytat a terrorizmusra alapozva, bizonyos szempontból sokkal veszélyesebb, mint maga a terrorizmus.

Figyelemre méltó jelenet a filmben, amikor Aaron Russo Nicholas Rockefellerrel folytatott beszélgetéséből kiderül, hogy a háttérhatalom tervezte meg a 9/11-et, Irak megszállását az olajért. Az is kiderül, hogy mindezek érdekében valódi ellenség hiányában terror elleni háborút választottak eszközül. A globális terv szerint a médiát arra használják, hogy meggyőzzék az embereket a háború jogosságáról. A sok ismétlés után az emberek mindent el fognak hinni. A végső cél az, hogy a világon mindenki RFID chipet kapjon, minden pénzen legyen chip, és ha valaki szembeszegül, kikapcsolják a chipjüket.

Néhány idézet a filmből: „Ezeknek a bankároknak egyetlen célja az, hogy világuralmat szerezzenek elapadhatatlan adósság létrehozásával.” Henry Ford, üzletember
„Az Egyesült Államokban néhány nagy ember fél valamitől. Tudják, hogy van valahol egy hatalom. Ez a hatalom olyan ravasz, annyira szervezett, teljes és mindenre kiterjedő, hogy jobb, ha nem szólnak hangosan, amikor elítélve beszélnek róla.” Woodrow Wilson, USA elnök
„Világkormányunk lesz, akár tetszik, akár nem. Az egyetlen kérdés az, hogy legyőzés vagy meggyőzés útján jön létre.” Paul Warburg, Külkapcsolatok Tanácsa
Woody Harrelson zárószavaiban: „Ez a rendszer nem állhat fenn tovább. Ki fogja eldönteni, hogy ki kap ételt és ki éhezhet, ki kap vizet és ki szomjazhat? Mert ha hagynánk, hogy lélektelen nagyvállalatok és elit gazdagok döntsenek a népességszabályozásról, az félelmetes lenne.”

A jó hír az, hogy a nagyvállalatok profitéhesek, és csak addig tudnak eladni nekünk bármit, amíg megvesszük. Tudatos fogyasztással és persze a média híreinek meggondolt megszűrésével sokat fordíthatunk a kockán.
Ezt a filmet korábban feliratoztam, és a YouTube után a Vimeóra is most feltöltöttem.https://vimeo.com/160907197

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

AJÁNLÓ, AKTUÁLIS, ÉRTELMEZÉS, CION-DIKTATÚRA, CIONIZMUS, EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK, FILM, MAGYARORSZÁG CIONISTA GYARMAT!

A SALAK FATTYA ÉS A KÖRÜLMETÉLT USZKÁR‐DÍJ

2016/03/22 TRANSYADMIN

NIF: Grasszál a zsidó PT minden tagja Magyarországon. Ők a “magyar” elit elitje, a krémek krémje, vagyis a torta habjának habján a habcsók! Miután megkapják a magyar adófizetők pénzét, filmet csinálnak a magyarok gyarlóságáról, maguk önsajnálatáról, hősiességükről, s utána díjakat osztogatnak maguknak egymás között, s aztán a pénzadó népet mocskolják mindenhol a nagyvilágban! Ez a menetrend! A tipikus zsidó menetrend a befogadó néppel szemben! A magyar kormány szórja a pénzünket a magyargyűlölő zsidóság felé. Biztatva őket ilyenformán, hogy gyűlöljétek csak őket és ürítsétek ki a zsebeiket, amennyire csak bírjátok!!! Tűr a magyar nép, tűr, de meddig???

Felső kép: zsidók régen és ma! A zsidóság megmaradt, mint az elmebeteg, annál a régi emléknél, mely szerinte kiváltotta elmebaját. A mai állapotával nem tudnak csak a kívülállók, a gyógyítók, foglalkozni. Gyógyíthatatlan a beteg? Kényszerzubbonyt kell rá húzni? Zárt osztályba vetni?

A magyargyűlölő Nemes Jeles László, Saul fia! Látszik is rajta!!!

A Salak Fattya és a körülmetélt Uszkár‐díj
(„Son of Saul” = „The Bastard of the Scum”)
– nyílt levél Nemes Jeles Lászlónak –

Uraságod, tiszteletre a legkevésbé sem méltó rendezője a Saul fia című main-stream vonalú, csontig lerágott témájú – hát persze hogy Oscar‐díjjal is – fölizélt filmnek!
Nagyon figyeljen! Mert egy nép üzenetét közvetítem Önnek – a székelyekét!
Szar ember minden nációban van. De „maga” (az ilyennek, mint maga még az „önözés” is eufemizálás, amit nem érdemel meg!) a saját nációján belül ebből a fajtából is a válogatott („legszarabb”) kategóriába tartozik!

Ismétli magát és rímel a történelem! Nemrég egy fogalmazni sem tudó állítólagosan magyar, de csak évtizedeken át magyar álirodalmi berkekben kertészkedő, s annak bőséges áldását a Kádár‐rendszerben aranyborítójú díszkiadás‐sorozatokban kiadott és terjesztett semmitmondó fércművein zsírosan jól „eltengődő”‐éldegélő nemmagyar kapott „bombabiztos” témájú fércművére irodalmi Nobel díjat. Szegény édesanyám valamikor még hitt a
„megmondóemberek” reklámjának, s annak idején megvásárolta nekem ezeket az „aranyborítójú” könyveket… Végül 2011‐2012 között dobtam a kukába őket, hogy még újrafeldolgozásra se kerüljenek papírhulladékként!
Nos, ez a „Kertész” (ki tudja, mi volt az ősei igazi neve? – de nem is érdekel!) aztán utána a hazáját, és a befogadó népet is megtagadta, úton‐útfélen mocskolta azt, s oda telepedett, ahol a már eredményesen mankurtizált németek egy „kiválasztott” néphez tartónak még az ürülékét is díszkiadásban adják ki, s a szellentését is aranypalackban őrzik meg az utókornak, s ellátják mindennel, csak épp ne nehezteljen (istenments: esetleg görbén nézzen) rájuk a 2. világháború táján megesettek miatt…, amikor a gazdag zsidók különvonaton, SS‐segédlettel menekítették magukat és vagyonukat Svájcba, s csak a „mezei zsidókat” vitték a németek (!!!) Auschwitzba, Birkenauba stb… De betegként viszont hazatért Magyarországra kezeltetni magát, mert a magyar adófizető pénzén ezt olcsóbban tehette…
Tipikus „kiválasztott népi” magatartás!

1. A Salak Fattya és a körülmetélt Uszkár‐díj – 1. FELVONÁS

Magyarország nem normális ország” címmel olvasható interjú Nemes Jeles Lászlóval a német Jüdische Allgemeinéban. „Magyarországon félelmetes számban vannak az antiszemiták, az ország politikusai és polgárai sem normálisak.”
„A zsidógyűlölet Magyarországon, ahogy korábban, most is nagyon széles körben elterjedt. Sokan legszívesebben újranyitnák a koncentrációs táborokat, ha megtehetnék, inkább tegnap, mint ma” – nyilatkozta a lapnak a hirtelen reflektorfénybe került rendező.
Nem csak az ország lakosságát, de a magyar kormányt éles hangon bírálta, mikor annak esetleges antiszemitizmusáról kérdezték.
‐ „Régi hagyomány Magyarországon, hogy a tűzzel játszanak. Például, máig nem esik szó arról, hogyan kollaboráltak a németekkel a náci időkben, a politikusok pedig örömmel hevítik a létező antiszemitizmust.” – mondta Nemes Jeles. – „Másrészt az Orbán‐kormány keményen kiáll az országban lévő zsidó közösségek mellett. És a széles körben tapasztalható antiszemita hangulat ellenére a Claims Conference nagyvonalú támogatása mellett kaptunk állami pénzeket Magyarországtól is. Tudnia kell: Magyarország nem normális ország, a politikusai és polgárai egészen biztosan nem” – tette hozzá.
Aztán kapott az egész filmszakma. A Saul fia nyomán ismertté vált elsőbálos rendező sajátságos véleményt fogalmazott meg azokról a filmfesztiválokról, melyeken alkotása tarolt.

2. A Salak Fattya és a körülmetélt Uszkár‐díj – 2. FELVONÁS

Az Orbán kormány még azzal is megspékelte a korábbi kegyességét (tudott dolog: senki sem látott „fantáziát” Röhrig Géza és Nemes Jeles László filmtervében, míg aztán a magyar állam segítette őket filmhez 300 millió forinttal)!
De még itt sem állt meg a „gonosz” kormány: rendeletbe adta, hogy a diákság ingyen megnézheti a Saul fia című produkciót, miközben a jónéhány klasszissal művészibb, emberibb, nemzetibb és a nép körében futótűzként terjedő fimsiker, a „Lovasíjász” című film, nemhogy állami támogatást nem kapott, és „ingyen jegyet” a diákoknak a moziba, hanem a teljes „kiválasztott kézben” lévő mozihálózat bojkottálta a Lovasíjászt (a Kassai Lajos lovasíjásszá válásáról szóló filmettűdöt). Még a „mérsékeltebb” Magyat Nemzet is – hogy az ellenkórusról nehogy lemaradjon! – a dokumentumfilm‐jelleget kérte rajta számon, ami kürülbelül annyira szakértő filmkritikusi észrevétel, mintha a szamártól azt várnánk el. hogy pacsirtahangon daloljon!
Pedig a siker nemcsak attól függ, hogy a rendező zsidó‐e és a téma a holokauszt‐e…

Röhrig Géza is Saul fia! Rajta is erősen látszik. Már a kinézése is Uszkár díjat érdemel!

3. A Salak Fattya és a körülmetélt Uszkár‐díj – 3. FELVONÁS

De még itt sem állt meg a „gonosz” kormány: Kossuth‐díjjal jutalmazták az alkotókat! Innen már csak egy lépés a kiválasztott nép fia, kiválasztott témájú filmjének,
kiválasztottak által uralt zsürizése nyomán (újabban már csak „USZKÁR”‐díjnak becézett) beoszkárosodása és kossuthdíjazása után a filmalkotók ülepének kormányzati kezdeményezésű orális fényesítése…
Mert miféle ember az, aki kenyérhez, dicsfényhez juttató gazdáját hátba támadja? Mert maguk, a Salak Fattyai és a körülmetélt Uszkár‐díj birtokosai most ezt tették!
A sajtó zeng róla (a sajátjuk is, a „kiválasztott”): Röhrig Géza és Nemes Jeles László is kilátogatott a tanártüntetésre. Az Oscar‐díjas Saul fia főszereplője, Röhrig Géza (48), és a rendező Nemes Jeles László (39) miután kedden átvették a Kossuth‐díjat Áder János köztársasági elnöktől, mindketten csatlakoztak a tanártüntetéshez.
A friss Kossuth‐díjasok közül a díjátadóról ketten is egyenesen a kormányellenes tüntetésre mentek. A Saul fia alkotói közül ketten jelentek meg a pedagógus tüntetésen. Az Origo Filmklub fotóján a film főszereplője, Röhrig Géza látható a tömegben. Egy másik képen pedig Nemes Jeles László szerepel a tüntetők között. A rendező még a frissen megkapott díjat is magával vitte a Kossuth térre.
Orbánék sokakat megvettek pénzzel vagy kitüntetéssel. Röhrig Géza biztos nincs köztük. Az Oscar‐díjas Saul fia főszereplője a Kossuth‐díj átadása után kiment a tanárok tüntetésére.
Ez körülbelül olyan, mintha viharos éjszakán befogdnak egy házba, és reggel maga is beáll a házra támadó gyújtogatók közé!
No, de nem újdonság, Nemnemes Nemjeles „László”.
A maguk fajtája (és itt egy emberfajtáról beszélek – nemzetiségtől, vallástól függetlenül!)
ilyen sz..r ember!

A kormányfőtől kapott Kossuth díjjal a kormányellenes tüntetésre vonult a júdás zsidó!

Ezek után már csak azért fogom egyszer – ha ráérek szemétséget vizsgálgatni – megnézni a filmjét, hogy lássam: a szemétből kijöhet‐e valami tiszta, nemes, felemelő, és – főleg – nem karrierlovagi „művészi” magatartás!

Én a maga helyében már csak azért sem nyúltam volna a csontig lerágott témához, hogy valóban megmérjem a képességeimet.
Az Uszkár‐díját odaadhatja az uszkárjának. Ahogy elnézem, ez a kutyafajta illik a leginkább magához!. Komondor, kuvasz, vagy a lovak közül az arab, lipicai vagy kisbéri, gidrán mén, vagy vérszomjas bivalybika az csak az igazakhoz illik, mint például a Lovasíjászhoz.
Akit nem érdekel a karrier. Csak az ember, az emberség, a nemzet, a természet örök rendje…
DE: maga ettől fényévnyire van!

Egyébként igaza van: évtizedekkel „a borzalmak megtörténte után nálunk még mindig rengeteg a kibeszéletlen kérdés vagy rosszabb esetben a hazug válasz. Hiszek abban, hogy az őszinte szembenézés a múlttal az áldozatok és a vétkesek szempontjából egyaránt fontos”.
Javasolom, fogjon hozzá:
– a zsidóság szerepe a trianoni, a magyar államot szétszedő diktátum tető alá hozásában
– a zsidóság szerepe a 2. világháború utáni Magyarország magyartalanításában
– a zsidóság szerepe az utóbbi 25 év magyarság ellen elkövettett bűntetteiben
– a zsidóság és fő zászlóviviői (George Soros, Angela Merkel, Barack Obama és a többi főgazember) szerepe a jelenlegi Európa elleni háborúban
– a zsidóság szerepe az Iszlám állam létrehozásában, fölfegyverzésében és a katonái kiképzésében, no meg folyamatosan zajló utaztatásában – Európába!

ERRŐL FORGASSON FILMET, HA VAN TEHETSÉGE, GATYÁJA ÉS VÉR A MICSODÁJÁBAN!

A magyar kormány ha azt a 300 milliót, amit a maga filmjére pocsékolt, az erdélyi magyarságnak juttatta volna – csak a rászorultabbaknak! – akkor fiataljaink ezrei maradhattak volna itthon, a szülőföldjükön.
Ez is a maga lelkén szárad. És – ne higgyen a hitsorsosai meséjének – maguk nem Isten választott népe! Legfönnebb a Gonoszé… És fizetni fognak, nagyon‐nagyon fizetni fognak az egyre gátlástalanabbul elkövetett és az elkövetés folyamatában lévő bűneikért.
Auschwitzre, mint vidám leánygimnáziumra fognak emlékezni majd, ha így folytatják!

Egyébként, ha ilyen elkényeztetett zsidóként sem érzi jól magát a magyarok földjén, miért nem megy Jeruzsálembe, Tel‐Avivba?
Ott nem olyan biztonságos és otthonos a környezet?
Legalább – a maga állítása szerinti – dühöngő magyar antiszemitizmustól megszabadulna ott, s megtudhatná, hogy az őslakos palesztinok, akiket a fajtársai gyilkolásznak, tulajdonképpen az igazi leszármazottai az egykori zsidóságnak!

Ezúton fölhívom a magyar olvasóim figyelmét, hogy akármilyen hatlövetű lenne is a Saul fia: az alkotója olyan, hogy – a történtek után – nem érdemli meg, hogy a filmjét magyar ember megnézze! Ez a Salak Fattyáról és a körülmetélt Uszkár‐díjról szól!

Sepsiszentgyörgyön, 2016. márc. 21‐én

Horváth Alpár

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

CION-DIKTATÚRA, KÜLFÖLD, KÜLPOLITIKA

MIKOR LESZ VÉGRE NÉMETORSZÁGBAN IS A HATALMAS PÉNZ ÁTUTALÁS IZRAELBE VÁLASZTÁSI TÉMA?

2016/03/21 TRANSYADMIN

Óriási hírt közlünk az alábbiakban. Érdemes megfigyelni az amerikai alelnököt, amint kerülgeti a zsidó kormányfőt és könyörög nekik: Fogadjátok el, hogy nem tudunk többé ekkora összegeket ajándékozni nektek a hadi kiadásaitokra. Legyetek kevésbé mohóak! A vazallus hangját a gazdájához véljük felfedezni Biden könyörgésében !!!

Joe Biden alelnök az izraeli kormány amerikai látogatása alkalmával egy memorandummal futkosott utánuk! Megmondta Netanjahunak, hogy nagy hiba lenne a következő elnökre várni. Biden Jeruzsálemben is ott szorongatta a memorandumot a kezében és kijelentette, hogy az amerikai védelmi kiadások fele Izraelbe megy és Amerikának mind nehezebb a zsidó követeléseket kielégíteni.

Azt tanácsolta a zsidóknak, hogy írják alá, hogy a Nyilvánosságnak ne kelljen megkérdeznie, hogy miért nem fektetik be ezeket a pénzeket például az omladozó amerikai egészségügybe.

Kérlek Bibi, írd alá végre!

NIF: Feltűnő az is, hogy Biden a következő amerikai elnökkel is ijesztgeti őket. Tudjuk mindannyian, hogy nem Hillary Clintonra gondolt, hanem Trumpra! Ez a burkolt fenyegetés hajtó erő lehet Trump lekapcsolása irányába! Van egy olyan érzésünk, hogy  nem létezik olyan sátáni eszköz, amelyet a közeljövőben ne vetnének be Trump ellen! Kíváncsiak vagyunk, hogy hallunk-e még erről a memorandumról!!!

Zsidók egymás között! Egyik Amerikát képviseli, míg a másik Izraelt. És mindketten a közös ügyet, a cionizmust!!!
Bibi: Fizetni fogtok ezután is!!!

Érdekes még a német üdvrivalgást is megfigyelni: alig várják, hogy ezt a hatalmas érvágást, ami Németországból nem vér, hanem Euró formájában kiáramlik Izraelbe, elzárják. Ahelyett, hogy ezt a témát felvetnék inkább antiszemitizmus elleni konferenciát szerveznek. Hétfőn március 13.-án, 2016-ban Berlinben megkezdődött az antiszemitizmus konferencia, ahol 40 országból 100 képviselő jött össze tanácskozni.  (A hír Evelyn Hecht-Galinski politikus oldaláról származik). A német nemzeti portálokon nem találtunk semmilyen híradást a tanácskozás eredményeiről. Nem is csodálkozunk! Közben a múlt héten, az antiszemitizmus elleni konferenciával párhuzamosan erőteljesen zajlott a “Cold Response” NATO hadgyakorlat Norvégiában. Az elrettentő csapást gyakorolták Oroszország ellen. B52-es nehéz bombázókról “atombombákat” dobtak le !

Forrás: svájci vágatlanok; fordította Transyadmin

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

ÉRTELMEZÉS, EU, EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

ORBÁN VIKTOR MÁRCIUS 15-ÉN: MAGYARORSZÁGON NEM TUDOTT MEGGYÖKEREZNI AZ INTERNACIONALIZMUS

2016/03/16 TRANSYADMIN

NIF: “Ne a beszédeimre figyeljetek, hanem a tetteimre!” A lényeg, hogy hatalmon kell maradni, ha a zsidóság magyarországi programját ki akarjuk vitelezni!

A miniszterelnök és pártvezér Orbán Viktor fő kijelentésére alapozó beszéd gyanakvásra ad okot, mégpedig súlyos gyanakvásra, hisz a fő kijelentés, mint azt mindannyian tudjuk hamis: “Magyarországon nem tudott meggyökerezni az internacionalizmus” . Ezzel szemben az igazság az, hogy az összes szomszédainknál, de különösen az utódállamokban ultranacionalizmus és sovinizmus uralkodott és uralkodik a mai napig, míg Magyarország ezekre az állami igazság alapján gyakorolt ultranacionalista politikára internacionalizmussal válaszolt és válaszol a mai napig is. A magyarországi politikai “elit”-et zavarja a gúnyhatáron túli magyarság problémaköre. Legszívesebben homokba dugják a fejüket, mikor az ez irányú bajokról zeng a nemzeti sajtó. Ha a fő kijelentés gyanús, akkor a gyanakvás is megalapozott: a beszédet nem tartjuk egyébnek, mint korai populista választási kampány részének, melyben Orbán Viktor nemcsak a magyarság, hanem Európa megmentőjének szerepében tetszeleg.

A Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor mentorával Soros Györggyel, egy magánemberrel, a magyar állam érdekeiről tárgyal?

Külföldről szervezett forradalomról, európai szabadságharcról beszélt Orbán Viktor

Hazai eredetű és külföldről szervezett forradalmakról, a nemzetek, etnikumok felszámolásának veszélyéről, és az európai nemzetek ébredéséről beszélt Orbán Viktor március 15.-én, a ’48-as forradalommal kapcsolatos megemlékezésen. Magyarországon nem tudott meggyökerezni az internacionalizmus, a politikai fősodorba visszatér a nemzeti származás fontosságának gondolata.

A kormányfő március 15.-i beszédét a lengyel és magyar sorsközösségről, közös szabadságharcról értekezéssel kezdte, majd egyértelmű határvonalat húzott a hazai eredetű és a külföldről szervezett forradalmak közt. Orbán kijelentette; Európa szabadságharca megkezdődött, és Magyarország ebben sajátos szerepet tölt be, Lengyelország pedig fontos szövetségesünk a nemzetek felszámolása, a kontinens idegen civilizációs eredetű tömegekkel betelepítése, és az Európai Egyesült Államok létrehozása ellen vívott harcban.

“Miként a szabadságharc döntő csatáiban, úgy most is itt van velünk egy lengyel légió. Köszöntöm Bem tábornok lelkes utódait, üdvözöljük a nagy lengyel nemzet fiait. Miként ezeréves közös történelmünk során mindig, most is mellettetek állunk a küzdelemben, amelyet hazátok szabadságáért és függetlenségéért vívtok. […] A lengyel-magyar sorsközösség megnyilatkozása, hogy a másik dicsőséges forradalmunk, az ’56-os is éppen a Bem szobor és a Kossuth tér között született meg.”

A kloáka végbélférgek !!!!!

Orbán Viktor egy másik pártfogója, a zsidó Tom Lantos, amerikai képviselővel. Magyar érdekekről tárgyal egy másik állam képviselő rangú politikusával?

Orbán szerint a magyar ember “ritkán adja forradalomra a fejét”, nem keresi a bajt, és tisztában van azzal, hogy gyakran többre jut béketűréssel; harcot csak akkor vállal, ha muszáj, de akkor más irányba tereli a történelem folyását, emiatt a “két magyar forradalom” szerves részét képezi Európa történelmének. Ugyanakkor, a ’48-as és ’56-os forradalmakat éles ellentétbe helyezte a ’18-19-es bolsevik forradalmakkal, mint külföldről szervezett, idegen célok szolgálatában álló felforgatással, ami ellentétben áll a magyar nép érdekével, és szellemi, politikai elfajzásnak tekintendő.

Tovább folytatván a gondolatmenetet, a kormányfő kifejtette, hogy a magyar nép két forradalmi hagyománnyal rendelkezik, ebből az egyik a ’48-as és ’56-os forradalom, valamint a rendszerváltás, ami a mai alkotmányos rendben végződik. “A másik hagyomány vérvonala pedig a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a második világháború utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjet világba fut.”

Nem beszélt bővebben a magyarországi balliberálisok tevékenységéről, de beszédéből a hallgatóközönség pontosan tudhatta, hogyan került elő ’48 kapcsán a “külföldről szervezett forradalom” képe – ma is két forradalom zajlik párhuzamosan; egyik Európa szabadságharca a végső megsemmisülést hirdető erőkkel szemben, míg a másik forradalom belülről próbálja semlegesíteni a nemzetek ellenállását, bár tevékenysége megtörik a nemzet élni akarásán.

“A ’19-es hagyomány is velünk él még, bár leginkább csak pislákol, ha néha hangoskodik is – de gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai. Ha nem érkezik újabb nagy politikai és szellemi infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben – és ez jól van így.”

1993-as Szárszói találkozón Orbánt újra, és újra a zsidó PT prominens tagjai között latjuk (hu.wikipedia.org). Baloldalt, csak félig latszik, Faludy György vén kéjenc költő.

A kormányfő hangsúlyozta, hogy tisztességes, rendezett életvitelt folytató ember csak ritkán kezd forradalomba, mert tisztában van azzal, hogy a stabilitás és a megszokott élet egyensúlyának megbomlásából csak ritkán sülnek ki pozitív fejlemények. Mégis ők voltak azok, akik ’48-ban a forradalom derékhadát adták, és “az ő vérükkel fizettünk a magyarok becsületéért”. Ugyanakkor, ’48 örökségét érezhetően szembeállította napjaink forradalmaival, hangsúlyozván, hogy a történelem valós forradalmait nem “botcsinálta filozófusok, kudarcot vallott értelmiségiek” folytatták, hanem a magyar nemzet színe-java.

“Minden forradalom olyan, mint azok, akik csinálják.”

Orbán Viktor fülkeforradalmár régi KISZ-haverjával, a zsidó PT másik prominens tagjával, Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnökkel. Kérdésünk: Mióta nacionalista egy magyar anyanyelvű zsidó, aki magát az asszimilációval álcázza? Es miféle nacionalista? Magyar vagy zsidó nacionalista???

Beszédében a napjainkban zajló változások kapcsán kifejtette, hogy ma a magyarság szabadságharca önmagában nem érhet el sikereket, az ország egymaga nem veheti fel a harcot a nagyhatalmakkal szemben – ehelyett Európa más nemzeteinek sorsával fonódik össze a magyarság sorsa, és egyesíteni kell az erőket a nemzetek felszámolására törekvő külső hatalmakkal szemben. Az Európai Unió egyelőre nem képes önálló döntéseket hozni, emiatt a nemzetek érdekének képviseletében elsőként Európát kell függetleníteni a külső hatalmaktól.

“Ma egyetlen nép – a magyar sem – lehet szabad, ha Európa nem az. […] Európa nem szabad, mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik. Ma Európában tilos kimondani az igazságot. Fonják akár selyemből is, a szájkosár az szájkosár marad.”

Orbán az Európa-szerte életben lévő cenzúra kapcsán kifejtette; ma nem lehet kimondani, hogy Európát a népvándorlás fenyegeti, tízmilliók állnak készenlétben, hogy meginduljanak felénk, és az egész folyamatnak egyetlen célja van, hogy felszámolja a nemzeteket és nemzetállamokat, megsemmisítse az etnikumokat, mert az az internacionálé útjában álló utolsó akadály. “Brüsszelben egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amire soha senki nem adott felhatalmazást” – deEurópa népei felébrednek, rendezik soraikat, és hamarosan talpra állnak.

A kormányfő beszédében a korábbiaknál egyértelműbben (de szándékosan félreérthetően) kifejezésre juttatta, hogy Európa betelepítésével kapcsolatban nem önmagában a civilizációs és kulturális különbség jelenti a problémát – bár az is -, hanem az eltérő etnikum, ami betelepítve, integrálva is elkülönülne az európaiaktól.

“Ma egy-kétezer betelepítettről van szó, de egyetlen felelős európai vezető sem meri letenni a nagyesküt, hogy az egy-kétezer nem szaporodik-e fel végül tíz- és százezrekre.”

Orbán Viktor korábban tusnádfürdői beszédében hozta előtérbe az európai szabadságharc gondolatát, egyben meghatározta a közélet formálásának új irányvonalát, ami azt követően mind erősebben megjelenik a magyar politikában. A kormányfő március 15.-i beszéde szintén mérföldkő jelentőségű: függetlenül a változásban érintett politikusok mint egyének hitelességétől, a kormányfő megnyilvánulásaival fokozatosan visszahozza a vérségi alapú társadalom gondolatát a politikai fősodorba, mentesítvén ezzel a következő évtizedek politikáját azoktól az akadályoktól, melyek a rendszerváltás utáni két évtized politikáját megbéklyózták.

Forrás: hidfo.ru nyoman

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

ELLENÁLLÁS, HELYZETELEMZÉS, JOBBIK, POLITIKAI ELEMZÉS, REFORMOK

BIRKÁSÍTÁSI TECHNOLÓGIA ÉS FOLYAMAT ÁLLÁSA A ROSSZABBIK-BAN

2016/06/09 TRANSYADMIN

A birkásítási technológia a párt igazgatók és elnökök egyik legfontosabb tudománya. Abban a pártban, amelyben a birkásítási technológiát a kezdetektől fogva alkalmazzák, ott megszűnik az egyedek, értsd párttagok, önálló gondolkodása, és különösen, ha ez nem is szűnik meg, de az önálló gondolatok megnyilvánulása az mindenképp eltűnik. Az ilyen pártokban az elnök fő célja a tagságon keresztül nem a választóik problémái megoldó-akaratának képviselete, hanem a saját pozíciójának bebetonozása és a hatalomhoz vezető út keresése, megtalálása, majd a hatalom meghódítása. Vele együtt azok, akik ebben a birkásítási folyamatban, mint eszközök részt vesznek, reménykednek egy-egy jobb pozíció elérésében és annak a részleges bebetonozásában, legalábbis addig, amíg egy jobb pozíciót nem tudnak meghódítani maguknak. Addig pedig őrzik a pillanatnyi pozíciót és szervezik maguk köré azokat, akik ebben a segítségükre vannak, alantas módon szolgálva az országos elnököt és a hierarchiában előtte lévőket.

Vona Gábor a JOBBIK elnöke és párt igazgatója, valami Szabó nevezetű, ezt a technológiát azonnal alkalmazni kezdték, ahogy pártot alakítottak. Már 2009-ben tetten érhető ennek a technológiának az alkalmazása, amikor Vonának üzenet érkezett, hogy az egyik nagykövet bemutatna neki bizonyítékokat, mely szerint az egyik vezére a MOSZAD ügynöke. Vona nem ment el a nagykövetségre. E helyett inkább a vezérét védte meg és az információ megszerzőjére azonnal alkalmazták a birkásítási technológiát, avagy az illető sose kapott többet meghívót még alapszervezeti gyűlésekre sem. A moszados-moszatos vezér meg nyomja azóta is a mélymagyar szövegeket. Sokan azt gondolják róla, hogy nálánál nagyobb magyar nincs is, jó lenne köztársasági elnöknek is. Pedig ugyanilyen mélymagyar demagóg szövegeket nyomott Csanád Szegedi is, de a birkáknak ez nem mérvadó, mivel a métely az agyukba költözött, ezért az emlékek gyorsan kimosódnak belőlük: hinni akarnak. A megmételyezett birka kergeségében, a mételyes hitében, körbe forogva könnyű étek a farkasoknak. Azoknak a farkasoknak, melyek a métely köztes hordozói, de ellenállóak a métely kártevéseire. A farkasok az ürülékükkel ürítik ki a legelőkön a mételyt, amit aztán előbb-utóbb a birkák lelegelnek, s igy a métely bekerül a szervezetükbe. A métely bekerülve a birkába honosítódik (lokalizálódik) és koncentrálódik a birka agyában, ahol a működése folytán kiváltja a birka megkergülését. Ez úgy nyilvánul meg, hogy a birka szédelegni kezd, bizonytalan lesz a járása, majd egy helyben körbe-körbe forog és könnyű prédájává válik a farkasoknak. Hasonló a helyzet a birkásítási technológiával átalakított és végül alacsony vezetői funkciókra kiválasztott párttagokkal is. A vezető funkciókra kiválasztott birkák tulajdonképpen kosokká válnak (legalábbis ezt elhitetik velük), mert döfni is tudnak, sőt lefelé rúgni is: szarvaik nőnek és súlyos patáik, amit felsőbb utasításra meg is patkolnak! Ők a patkós birkák! Kirúgják azokat a párttagokat, akik nem akarnak birkává válni. Tehát a pártfegyelemnek nevezett politikai fogalom nem takar egyebet, mint a birkanyáj jól terhelhetőséget. Amennyiben a nyáj között még mindig vannak olyanok, melyek el-eltévelyegnek, azokba jól, ha kell mélyen, belemarnak a párt-pulikutyák. A párt-komondorok meg arra valók, hogy a nyájat a külső támadóktól megvédjék!

Tárgyaljunk meg egy példát.

Habár egyesek rá fogják mondani, hogy lerágott gumicsont, de akármennyire is tagadja Vona Gábor a szoros kapcsolatát a Haynau-t magasztaló társasághoz, a tények mást igazolnak. Mégpedig azt igazolják, hogy a magyar szabadságért életüket is áldozó hazafiakat Vona szűk köre árulóknak tartja (néha finomabban fogalmaznak: katonai parancs megtagadóknak), akiknek kijárt a halálbüntetés. Erre még annak idején, mikor ez kiderült, fel kellett volna figyelni és Vonát már akkor le kellett volna váltani. Igy, ha az ember mindent idejében intéz, nem adtunk volna időt Vonának és társainak, hogy felkapcsolják a birkásítási technológiát a legmagasabb fokozatra és Vona Gábort 2016-ban az előbbiek ellenére 80,5%-kal újraválaszttassák!

A birkásítás ott kezdődik tehát, amikor a partkatonák megfigyelik a társaságot, vagyis a JOBIIK-tagokat, és látják, hogy kik azok, akik a nyájból minduntalan kilógnak, akik -másokkal együtt- susmusolnak, más véleményt alkotnak, szembe menve a központi politikai akarattal. Ezeket az “alakokat” tudatosan nem hívják meg a gyűlésekre, aztán szép lassan lekoptatják őket, mintha sosem lettek volna tagok, vagy egyenesen kizárják a pártból, mivel nem vesz részt az alapszervezeti gyűléseken, amelyekre meg sem hívták. Igazi mélybalkáni metódus, de Magyarországon is gyakran, értsd rendszerszerűen, alkalmazzák és működik!

A birkásítási folyamat utolsó fázisa a tisztújítási közgyűlésre való delegálás. Már az alapszervezetekben eldöntik, hogy az országos elnök kívánságával egyetértő és azt teljesítő tagokat küldjenek a gyűlésre. Csak akkor sikerül ezzel szembe menni, ha az alapszervezeti elnök maga is ellene van az országos elnök akaratának. Ebben az esetben ö maga megy el a küldött gyűlésre és hasonló véleményen lévő tagokat visz magával. De ha a birkásítási folyamatot komolyan veszik már az első pillanattól kezdve, akkor ilyen alapszervezet mind kevesebb és kevesebb marad. Tehát nincs gond!

A birkásítási folyamat állását tesztelni szokták, mégpedig kisebb-nagyobb erősségű tesztekkel, felmérve ezzel a rendszer stabilitását a zavaró tényezők behatására. Ilyen tesztnek minősíthető a Haynau féle ügy kiszivárogtatása is, amit Vona lazán lesimított. A rendszer gerjedése minimális volt, a rendszert szétszakadással nem veszélyeztette. A begerjedett elemeket megfigyelve ezeket később lehetett marginalizálni, vagy teljesen kizárni a pártból.

A legújabb, és eddig a legerősebb rendszer stabilitási teszt a radikális alelnökök kizárása a jelölési versenyből. Mivel Vona Gábornak statútum alkotmány és demokráciaellenes cikkelye szerint vétójoga van arra, hogy kik jelöltethetik magukat és kik nem. A birkásított JOBBIK ezt a súlyos tesztet is kibírta, ahogy mutatja a tisztújítási gyűlés eredménye is: kissé eltúlozva, a nyáj meg se rezzent. A tegnapi hír (2016 június 8) pedig visszaigazolja elméletünk, -a birkásítási technológia- helyességét: Novák Elődöt kizárták a JOBBIK frakcióból és ő esküjének megfelelően visszaadta a mandátumát. Novák Előd ezzel egyik napról a másikra, 3 gyermekes apaként, munkanélkülivé vált. Zazrivecz-Vona szerint szoptathatja a gyermekeit. Volner a párt katonai hűségéért frakció vezető lett. Gyorsan elkezdte hangoztatni, hogy a Novák feleségéből, Duró Dórából JOBBIK-os női vezető politikust csinálnak, és ki is szúrták a szemét egy semmitmondó frakció vezetői pozícióval, próbálva megosztani ezzel a 3 közös gyermekkel rendelkező  családot. Mert ha Duró Dórát is menesztik, akkor kész a botrány, mert Novák kipakolhatja a Vona-Zazrivecz összes bűzös szennyesét, lefaragva ezzel kitudja-mennyi szavazót, párt kedvelőt, csökkentve a választási esélyeiket. A JOBBIK, részben régi, új elnöksége bebizonyította ezzel, hogy a legmocskosabb zsarolástól sem riad vissza. Ott tartja fogolyként Duró Dórát, zsarolva ezzel Novák Elődöt, hogy fogja be a száját, mert ha nem, akkor a feleséged is kirúgjuk, és aztán mehettek a munkanélküli segélyt felvenni és abból megpróbálni megélni. Igy Novák Előd hallgat és majd szórólapozni fog 2018-ban, csak a felesége maradhasson, amig ő valamilyen megélhetést felépit a család számára. Az eddigi folyamatokat elemezve meggyőződésünk, hogy a ROSSZABBIK-ká vált párt vezetők Duró Dórát is ki fogjak rúgni a frakcióból, esetleg a pártból, majd legkésőbb a 2018-as választások elött. Ekkorra a Novák Előd által ismert Vona-Zazrivecz bűzlő szennyeseiből a bűz eltávolodik már annyira, hogy nem fogja senkinek sem facsarni az orrát! Tehát Duró Dóra is mehet! Novák Elődnek, és minden a demokráciát becsülő JOBBIK tagnak javasoltuk már a tisztújító ülés elött időben, hogy a JOBBIK statutumának ezt az elnöki vétójogot biztosító részét a bíróságon meg kell támadni, mert minden demokratikus törvénnyel szembe megy! Ezt még most is megteheti a JOBBIK tagság bármelyik tagja, ha maradt köztük még olyan, aki a demokráciához ragaszkodik! Ha sikerül pert nyerni, akkor a tisztújítási közgyűlést meg lehet ismételni! Hol vannak tehát a nagy ügyvédek, jogászok, akiktől visszhangzik az éter? Gaudi-Nagy Tamás, Morvay Krisztina és a többiek, miért hallgattok? Hitelesek maradtok-e még ezek után? Mert mi, ettől fogva, nem úgy gondoljuk!

Vona Gábor 80,5%-os újraválasztása, -meg az a tény, hogy nem volt még szemszúrásból sem ellenjelölt-, a pártállami idöket idézi és felmutatja a birkásítási folyamat állását. Ezek szerint a JOBBIK rég ROSSZABBIK lett és 80,5%-ban már birkákból és párt-pulikutyákból, meg komondorokból, kosokból áll, akik nem veszik észre, hogy az elnökük rég eladta a pártot. Minden jel arra mutat, hogy Vona Gábor fenyegetésből, de inkább cukisodási példamutatásból áll össze az LMP-vel, a Bajnai fenetudjaminekhívják pártjával, felmutatva, hogy mennyire elcukisodott a pártja már, és ő mint elnök mennyire cukivá vált. De tényleg, na! A felmutatás szól a háttérhatalomnak és a FIDESZ-nek, Orbán Viktornak. A FIDESZ gyengül, a felmérések szerint folyamatosan gyengül. Ezért a FIDESZ stratégái a hatalom megtartása érdekében úgy gondolkodnak, hogy szükségünk lehet egy választási szövetségesre. Ez pedig a JOBBIK, mivel nekik van a legnagyobb támogatottságuk. Vonának majd adunk egy bársonyszéket és néhány főemberének államtitkári meg minisztériumi főosztályvezetői széket. Ezzel be vannak terelve a karámba a JOBBIK birkái! Szolgálják majd a rendszerünket, amely hasznunkra olyan jól működött, működik és működnie kell a jövőben is.

Hát ez a fényes jövő vár a JOBBIK birkáira: a FIDESZ-ígéretek szerint bársonyszékek fognak záporozni. Lehet úgy, mint Tasziló virágesője, a cserepes!

És a magyarságra, akik ebben a 2 pártban hisznek, és beszavazzák őket a parlamentbe és a bársonyszékekbe? Mi vár rájuk?

Nahát, persze hogy vár rájuk is valami: súlyosbodó gazdasági válság, még több holokauszt ünnepség, Zazrivecz Vona Gábor hatalmas fekete kalapban, néha kipában, mögötte az ortodox Csanád Szegedi, Orbán Viktor oldalán veri a mellét: «A mi vétkünk, a mi vétkünk!» . Újabb kölcsönöket vesznek fel, újabb adónemeket találnak ki, addig, amíg a puliszkásított magyarság robban és elsöpöri végre az egész rohadt cuki és narancs maffiát! S talán a zsidó PT politikus tagjaitól is megszabadulunk végre.

A magyarságnak joga van, hogy magyar kormánya legyen !!!

Szebb jövőt! Egy zsidó nélküli magyar honban !!!! Most épp a kazárok távoznak !!!! A rablott értékeinket hátra hagyva távoztak az élők sorából !!!

Dr. Ing. Sebestyén-Teleki István, 2016 június 9.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

DR. SZESZÁK GYULA DEBRECENI, MEGYEI FŐÜGYÉSZ: KINYITOM AZ “OLAJDOSSZIÉT”!

2016/01/23 TRANSYADMIN

Dr. Szeszák Gyula, a magyar maffializmus szemétdombjának büdösségével szemben halhatatlan nemzeti hőssé lett főügyész és maffialeleplező

NIF: Az alábbi cikk csak rövid bekezdése a 43 oldalas tanulmánynak, amit teljes egészében Olvasóink a Nemzeti InternetFigyelő új-zélandi szerveréről tudnak letölteni:

https://mega.nz/#!5s8gBRTI!GkApbWzspmp9xBLEHjr4wpIw5qniqli6bS5T_ZhWv0M

Kinyitom az “olajdossziét”!

Rájöttem, hogy “művemet” csak úgy tudom írni, ahogy a Talmudot írták. Hiába voltak okosok a rebbék, egyszerre nekik se’ jutott minden az eszükbe. [Olykor többszáz év is eltelt két jó ötlet között…] Ezért néz ki úgy a MŰ szövegmezeje mint egy rongyszőnyeg.

Az Olajdosszié másik oldala Olajügyek I. – Mi is az az olajozás? Olajügyek II. – Kulcsfigurák, ma is kulcspozícióbanindex.hu

Én a színtechnikát nem viszem túlzásba. Ezért az újonnan beírt részeket néhány napra kijelölöm azután (a néhány nap múltán) beolvasztom a szürke háttérbe.

Aki netán az “illesztésekre” is kíváncsi, kénytelen a szöveget az elejétől végigpörgetni. Esetleg megéri, mert “jókat” írtam be…

Minden előjel arra mutat [létérdekem, tévedni], hogy az olajügyben szintén érintett Gyurcsánynak és kormányzatának esze ágában sincs az egyik legnagyobb állami gengszterakció tényeit feltárni, az elkövetőket megnevezni. Ellenkezőleg: a Nemzeti Nyomozó Iroda máris tetten érhető, elterelő, megfélemlítő műveleteket hajt végre [ill. készül végrehajtani] mindazokkal szemben, akik az olajügyről bármit tudhatnak és mondhatnának. Ami engem illet, letagadhatatlanul egyike vagyok azoknak, akik az olajügyről tudnak egyet s mást. Hetvenöt éves vagyok, nem tudom kivárni amíg az ‘igazságot’ a képzeletbeli tyúk kikaparja.

Megírom hát, amit tudok és gondolok az olajügyről és annak azonosítható szereplőiről. Teszem ezt illúziók nélkül, hisz a világtörténelemben sohasem volt még arra példa, hogy a bűnöző megbüntette volna önmagát olyan cselekedetéért, amelyből hasznot húzott.

Akit elevenen eltemettek, igyekszik kiásni magát. Talán nekem se’ róják föl, hogy ezzel próbálkozom.

Érdekes, de nem véletlen körülmény, hogy ebben az ügyben már a fogalmak is többértelműek. Én is azt írom feljebb, hogy “állami” bűnözés, holott a szervezés és az elosztás messze túlmutat azon a valamin, ami alatt az államot értjük. A gaztettet a “rendszerváltás” során a pártok vezetésébe, a Parlamentbe, a minisztériumokba, a bíróságokra, az ügyészségekre, a rendőrségre , stb. újonnan beférkőzöttek hajtották végre, az “ottmaradottakkal” teljes egyetértésben. Ezt a társaságot valami hülye “elitnek” nevezte. Azóta ez az elnevezés rájuk ragadt, holott sem tömbben sem egyénileg semmi közük az “elit”, azaz a kiválóság fogalmához. Áldásos ténykedésük eredményeként elszegényedett az általuk igazgatott társadalom és állam, viszont ők milliárdosokká lettek. A cselekmény névkódja az “olajszőkítés” sem fedi a tárgyát, hisz a “fekete” olaj nagyobb részét egyáltalán nem szőkítették. A gázolaj – HTO – gázolaj aranyat termő metamorfózisa jobbára papíron, elsősorban vámpapírokon, ment végbe.

A dolgok megértéséhez, az olvasmányosság rovására is, vissza kell térni ahhoz a történelmi eseményhez, amelynek elnevezése szintén ellentétes lényegével, a “Rendszerváltáshoz”.

Vitatják, volt-e “Rózsadombi Paktum”. Ha volt, ha nem volt, szóról – szóra minden úgy történt, ahogy annak valódi, vagy apokrif, jegyzőkönyvében le van írva. [Ezzel ugyanaz a helyzet, mint a “Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveivel”. Akár a cári Ochrana vagy más hamisította, akár a bölcsek írták – a jegyzőkönyvet csak rá kell illeszteni az újkori történelemre és egy pillantással megállapítható: kísértetiesen klappol minden.]

[Új kommentárt szándékozom írni egy valós, vagy nevetséges, felismerésemről. Az (első) “eredeti tőkefelhalmozás” nyertese kétségtelenül a zsidóság “elitje” volt. Mára egyes családok, pl. a Rotschildok, kollektív vagyonát dollár-trilliókban számlálják és a felhalmozás üteme folyton növekszik. Kétségtelennek tűnik, hogy újabb (második) “eredeti” tőkefelhalmozás folyik. Kérdés, mi célra? Nos, erre próbálok majd válaszolni.]

Nagyon ostoba, aki máig sem látta be, hogy a “kor” egyáltalán nem olyan, amilyennek Madách hitte és jellemezte. Nem, “folyam, mely visz vagy elmerít, nem vezére az egyén, úszója csak”, hanem egy olyan színjáték, amelynek történéseit, effektusait a, mint a színházban, szinte a legapróbb részletekig előre megtervezik, majd a “produkciót” színfalak mögül éberen felügyelik, hogy a darab hatását, azaz a bevételt a legkisebb hiba se’ veszélyeztesse.

A bűnözés [olajbűnözés] társadalmi és erkölcsi televénye csak ott alakulhat(ott) ki, ahol olyan görény alak a miniszterelnök, mint Antall József.

Róla sokan sokat írtak, de mindannyian csak pedzegették, hogy számos betegsége közül a legsúlyosabb a moralis insania volt, amellyel kapcsolatban betegségtudata teljességgel hiányzott, következésképp elmulasztotta kezeltetni magát, pl. egy jól megszappanozott kötéllel.

[Mert milyen keresztény, illetve vallásos úriember az, akinek van egy felesége, attól gyereke, egy élettársa és attól gyereke, továbbá egy párt-üdvöskéje?]

Mondják, illetve írják, hogy mielőtt, kövér döglégyként, dongani kezdett volna a politika egén előbb New Yorkba utazott, ahova hívták – vagy küldték és ott a Zsidó Világkongresszusnál tárgyalt.

Antalll Józsefet a Zsidó Világkongresszusnál nevezték ki, még a választások előtt, az első demokratikusan megválasztott miniszterelnöknek!

Előbb a kisgazdák hátán próbált landolni. Ők elhessentették. Maradt a köpenyegfordító emeszempésekkel és volt vagy aktív besúgókkal degeszre tömött, a messze legalacsonyabb átlagos intelligencia-hányadossal büszkélkedő, társaság: az MDF. Ott telepedett le és jöttment létére pillanatok alatt sikerült kezébe kaparintania a totális hatalmat. Erre jellemző, hogy “pártja” háta mögött, maroknyi politikai bűnöző, [Kónya Imre, Kutrucz Katalin, Salamon László, Balsai István] társaságában, a Tölgyessy Péter vezette SZDSZ-el titokban áruló paktumot kötött. Amikor ezt a párt irányító szervei megkifogásolták, még neki állt feljebb és lemondással, miegymással fenyegetőzve, utólag kizsarolta a paktum tudomásul vételét.

Azután a “minden a kádereken múlik” lenini elvek figyelembevételével alakította környezetét, amelytől feltétlen lojalitást remélt, ill. követelt.

Sorba kell vennünk az “antalli kádereket”, mert – szinte kivétel nélkül – szereplőivé váltak az olajügynek is.

Haladjunk rangsor szerint.

Részben Antallnak köszönhetjük a köztársasági elnököt Göncz Árpádot, akit a rossz nyelvek a III/III szolgálat “Patkány” fedőnéven nyilvántartott ügynökeként emlegetnek és akit rabtársai állítólag “Takony” becenéven szólítottak.

Az Országgyűlés első elnöke Szabad György biztos kézzel vezette a Ház hajóját, a fenékroncsoló szirtek irányába.

Györgyi Kálmán egyetemi párttitkár, beosztására nézve dékán, tudományos fokozatát tekintve mindössze docens, kapta feladatul, hogy a kommunista hatalom öklét az ügyészséget tisztogatás után átterelje az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá és segítse elő az ’56-os megtorlásokkal kapcsolatos igazságtétel érvényesülését a törvényhozásban és a végrehajtás terén egyaránt. Megállapítható hogy egyik vállalásának sem tett eleget. [Nemhiába mondta Horn Gyula az MSZP első választási győzelme után, hogy nagyra becsüli Györgyi urat [elvtársat].

A Belügyminisztériumban a veszprémi piás biciklis, a nadrágcsiptatős ügyvéd Horváth Balázs helyére az a Boross Péter került, aki az egyik legsötétebb alakja a magyar politikatörténetnek. Továbbá ha valaki megírná a magyar kriminalisztika igaz történetét, abban egy hosszú fejezet illetné meg. Boross egyik aláírója volt a “Rózsadombi Paktumnak”. Nem tudjuk pontosan, milyen múltbeli érdemei alapján delegálták a magyar küldöttségbe. Kapott feladatát azonban utólag már sejtjük: neki kellett végrehajtani a demokratikus gengszterváltást. Eredményesen munkálkodhatott, hisz Antall betegsége idején ő volt az ügyvezető miniszterelnök. Halála után pedig – Antall akarata szerint – megörökölte a legöblösebb bársonyszéket. Nem csekély karrier ez egy vendéglátóipari középvezető részéről…

De miket is beszélek? Hisz Szili Katalin épp most jelentette ki [Gondola 2007.07.14], hogy “az ünnepség előtt két nappal köszöntötte fel Horn Gyulát. Továbbá azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Horn Gyula ma olyan ‘politikai idol’ Magyarországon, mint amilyen Boross Péter. Hozzátette: mindkét volt kormányfőt tiszteli. Bölcsességük, tapasztalatuk miatt oda kell figyelni a véleményükre!” Az “idol” szimbólumot, de inkább bálványt jelent. A Wikipédia nemrég adott hírt a szegvár-tűzkövesi idolról, amely a “sarlós isten”becenevet kapta. Hasonlít Horn Gyulára! Ha mármost Boross vállalná – és miért ne vállalná – hogy ő meg egy kalapácsot vesz a vállára, kettejükből páros idolt alkothatna Melocco Miklós: a “kalapácsos és a sarlós isteneink“. Makovecz Imre pedig egy mauzóleum félét tervezne és építene [a költségvetésből] az összeillő páros fölé, zarándokhelynek – turista csalogatónak. Mint ikrek jól mutatnának ketten. Akár sziámi is lehetne belőlük, ahogy közelednek…

Ennek a műveletnek egyik lényeges eleme Pintér Sándor kinevezése országos rendőr-főkapitánynak, melynek folytán a káposzta őrzése a kecskére bízatott. Pintér esetében csak a jogkereső közönség nem tudta, hogy kitűnő referenciáinak forrása a szovjetunióbeli “alapkiképzés”, amit a KGB-nél nyert el. Pintérnek igen rövid idő alatt sikerült a rendőrtiszti kart a saját [erkölcsi] képére formálnia és ismert – fedezett disznóságaik révén vazallusaivá tennie őket.

Forrás: http://portal.jobbik.net/ nyomán

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Alea iacta est! - A kocka el van vetve!

(---- Folyamatosan frissítve 2007-09-02. ----)

yoda, k, 2007-07-24 09:26 Alvilág

Kinyitom az "olajdossziét"!

Rájöttem, hogy "művemet" csak úgy tudom írni, ahogy a Talmudot irták. Hiába voltak okosok a rebbék, egyszerre nekik se' jutott minden az eszükbe. [Olykor többszáz év is eltelt két jó ötlet között...] Ezért néz ki úgy a MŰ szövegmezeje mint egy rongyszőnyeg.

Az Olajdosszié másik oldala Olajügyek I. - Mi is az az olajozás? Olajügyek II. - Kulcsfigurák, ma is kulcspozícióban index.hu

Én a szintechnikát nem viszem tulzásba. Ezért az ujonnan beirt részeket néhány napra kijelölöm azután (a néhány nap multán) beolvasztom a szürke háttérbe.

Aki netán az "illesztésekre" is kiváncsi, kénytelen a szöveget az elejétől végigpörgetni. Esetleg megéri, mert "jókat" írtam be...

Minden előjel arra mutat [létérdekem, tévedni], hogy az olajügyben szintén érintett Gyurcsánynak és kormányzatának esze ágában sincs az egyik legnagyobb állami gengszterakció tényeit feltárni, az elkövetőket megnevezni. Ellenkezőleg: a Nemzeti Nyomozó Iroda máris tettenérhető elterelő, megfélemlítő müveleteket hajt végre [ill. készül végrehajtani] mindazokkal szemben, akik az olajügyről bármit tudhatnak és mondhatnának.

Ami engem illet, letagadhatatlanúl egyike vagyok azoknak, akik az olajügyről tudnak egyet s mást. Hetvenöt éves vagyok, nem tudom kivárni amig az 'igazságot' a képzeletbeli tyúk kikaparja.

Megírom hát, amit tudok és gondolok az olajügyről és annak azonositható szereplőiről. Teszem ezt illúziók nélkül, hisz a világtörténelemben sohasem volt még arra példa, hogy a bűnöző megbüntette volna önmagát olyan cselekedetéért, amelyből hasznot húzott.

Akit elevenen eltemettek, igyekszik kiásni magát. Talán nekem se' róják föl, hogy ezzel próbálkozom.

Érdekes, de nem véletlen körülmény, hogy ebben az ügyben már a fogalmak is többértelműek. Én is azt írom feljebb, hogy "állami" bűnözés, holott a szervezés és az elosztás messze tulmutat azon a valamin, ami alatt az államot értjük. A gaztettet a "rendszerváltás" során a pártok vezetésébe, a Parlamentbe, a minisztériumokba, a bíróságokra, az ügyészségekre, a rendőrségre , stb. újonnan beférkőzöttek hajtották végre, az "ottmaradottakkal" teljes egyetértésben. Ezt a társaságot valami hülye "elitnek" nevezte. Azóta ez az elnevezés rájuk ragadt, holott sem tömbben sem egyénileg semmi közük az "elit", azaz a kiválóság fogalmához. Áldásos ténykedésük eredményeként elszegényedett az általuk igazgatott társadalom és állam, viszont ők milliárdosokká lettek . A cselekmény névkódja az "olajszőkités" sem fedi a tárgyát, hisz a "fekete" olaj nagyobb részét egyáltalán nem szőkitették. A gázolaj - HTO - gázolaj aranyat termő metamorfózisa jobbára papiron, elsősorban vámpapirokon, ment végbe.

A dolgok megértéséhez, az olvasmányosság rovására is, vissza kell térni ahhoz a történelmi eseményhez, amelynek elnevezése szintén ellentétes lényegével, a "Rendszerváltáshoz".

Vitatják, volt e "Rózsadombi Paktum". Ha volt, ha nem volt, szóról - szóra minden úgy történt, ahogy annak valódi, vagy apokrif, jegyzőkönyvében le van írva. [Ezzel ugyanaz a helyzet, mint a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveivel". Akár a cári Ochrana vagy más hamisította, akár a bölcsek írták - a jegyzőkönyvet csak rá kell illeszteni az ujkori történelemre és egy pillantással megállapítható: kisértetiesen klappol minden.]

[Új kommentárt szándékozom irni egy valós, vagy nevetséges, felismerésemről. Az (első) "eredeti tőkefelhalmozás" nyertese kétségtelenül a zsidóság "elitje"volt. Mára egyes családok, pl. a Rotschildok, kollektiv vagyonát dollár- trilliókban számlálják és a felhalmozás üteme folyton növekszik. Kétségtelennek tűnik, hogy újabb (második) "eredeti" tőkefelhalmozás folyik. Kérdés, mi célra? Nos erre próbálok majd válaszolni.]

Nagyon ostoba aki máig sem látta be, hogy a "kor" egyáltalán nem olyan, amilyennek Madách hitte és jellemezte. Nem, "folyam, mely visz vagy elmerit, nem vezére az egyén, úszója csak", hanem egy olyan szinjáték, amelynek történéseit, effektusait a, mint a szinházban, szinte a legapróbb részletekig előre megtervezik, majd a "produkciót" szinfalak mögül éberen felügyelik, hogy a darab hatását, azaz a bevételt a legkisebb hiba se' veszélyeztesse.

A bűnözés [olajbűnözés] társadalmi és erkölcsi televénye csak ott alakulhat(ott) ki, ahol olyan alak a miniszterelnök, mint Antall József.

Róla sokan sokat írtak, de mindannyian csak pedezegették, hogy számos betegsége közül a legsúlyosabb a moralis insania volt, amellyel kapcsolatban betegségtudata teljességgel hiányzott, következésképp elmulasztotta kezeltetni magát.

[Mert milyen keresztény, illetve vallásos úriember az, akinek van egy felesége, attól gyereke, egy élettársa és attól gyereke, továbbá egy párt-üdvöskéje?]

Mondják, illetve írják, hogy mielőtt, kövér döglégyként, dongani kezdett volna a politika egén előbb Newyorkba utazott, ahova hívták - vagy küldtékés ott a Zsidó Világkong resszusnál tárgyalt.

Előbb a kisgazdák hátán próbált landolni. Ők elhessentették. Maradt a köpenyforditó emeszempésekkel és volt vagy aktív besugókkal degeszre tömött, a messze legalacsonyabb átlagos intelligencia-hányadossal büszkélkedő, társaság: az MDF. Ott telepedett le és jöttment létére piilanatok alatt sikerült kezébe kaparíntania a totális hatalmat. Erre jellemző, hogy "pártja" háta mögött, maroknyi politikai bünöző, [Kónya Imre, Ktrucz Katalin, Salamon Lászó, Balsai István] társaságában, a Tölgyessy Péter vezette SZDSZ-el titokban áruló paktumot kötött. Amikor ezt a párt irányitó szervei megkifogásolták, még neki állt feljebb és lemondássl, miegymással fenyegetőzve, utólag kizsarolta a paktum tudomásúl vételét.

Azután a "minden a kádereken múlik" lenini elvek figyelembevételével alakitotta környezetét, amelytől feltétlen lojalitást remélt, ill. követelt.

Sorba kell vennünk az "antalli kádereket", mert - szinte kivétel nélkül - szereplőivé váltak az olajügynek is.

Haladjunk rangsor szerint.

Részben Antallnak köszönhetjük a köztársasági elnököt Göncz Árpádot, akit a rossz nyelvek a III/III szolgálat "Patkány" fedőnéven nyilvántartott ügynökeként emlegetnek és akit rabtársai állitólag "Takony" becenéven szólitottak.

Az Országgyülés első elnöke Szabad György biztos kézzel vezette a Ház hajóját, a fenékroncsoló szirtek irányába.

Györgyi Kálmán egyetemi párttitkár, bosztására nézve dékán, tudományos fokozatát tekintve mindössze docens, kapta feladatúl, hogy a kommunista hatalom öklét az ügyészséget tisztogatás után átterelje az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá és segítse elő az '56-os megtorlásokkal kapcsolatos igazságtétel érvényeülését a törvényhozásban és a végrehajtás terén egyaránt. Megállapitható hogy egyik vállalásának sem tett eleget. [Nemhiába mondta Horn Gyula az MSZP első választási győzelme után, hogy nagyrabecsüli Györgyi urat [elvtársat].

A Belügyminisztériumban a veszprémi piás biciklis, a nadrágcsiptatős ügyvéd Horváth Balázs helyére az a Boross Péter került, aki az egyik legsötétebb alakja a magyar politikatörténetnek. Továbbá ha valaki megírná a magyar kriminalisztika igaz történetét, abban egy hosszú fejezet illetné meg. Boross egyik aláírója volt a "Rózsadombi Paktumnak". Nem tudjuk pontosan, milyen mültbeli érdemei alapján delegálták a magyar küldöttségbe. Kapott feladatát azonban utólag már sejtjük: neki kellett végrehajtani a demokratikus gengszterváltást. Eredményesen munkálkodhatott, hisz Antall betegsége idején ő volt az ügyvezető miniszterelnök. Halála után pedig - Antall akarata szerint - megörökölte a legöblösebb bársonyszéket. Nem csekély karrier ez egy vendéglátóipari középvezető részéről...

De miket is beszélek? Hisz Szili Katalin épp most jelentette ki [Gondola 2007.07.14], hogy "az ünnepség előtt két nappal köszöntötte fel Horn Gyulát. Továbbá azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Horn Gyula ma olyan 'politikai idol' Magyarországon, mint amilyen Boross Péter. Hozzátette: mindkét volt kormányfőt tiszteli. Bölcsességük, tapasztalatuk miatt oda kell figyelni a véleményükre!" Az "idol" szimbólumot, de inkább bálványt jelent. A Wikipédia nemrég adott hirt a szegvár-tűzkövesi idolról, amely a "sarlós isten" becenevet kapta. Hasonlit Horn Gyulára! Hamármost Boross vállalná - és miért ne vállalná - hogy ő meg egy kalapácsot vesz a vállára, kettejükből páros idolt alkothatna Melocco Miklós. Makovecz Imre pedig egy mauzóleum félét tervezne és épitene [a költségvetésből] az összeillő páros fölé, zarándokhelynek - turista csalogatónak. Mint ikrek jól mutatnának ketten. Akár sziámi is lehetne belőlük, ahogy közelednek...

Ennek a műveletnek egyik lényeges eleme Pintér Sándor kinevezése országos rendőrfőrfőkapitánynak, melynek folytán a káposzta őrzése a kecskére bízatott. Pintér esetében csak a jogkereső közönség nem tudta, hogy kitünő referenciáinak forrása a szovjetunióbeli "alapkiképzés", amit a KGB-nél nyert el. Pintérnek igen rövid idő alatt sikerült a rendőrtiszti kart a saját [erkölcsi] képére formálnia és ismert - fedezett disznóságaik révén vazallusaivá tennie őket.

1. Konfliktust keresek...

Beleakadok a megyei rendőrfőkapitányba.

Itt léptetem a képbe Papp Imrét Hajdú Bihar Megye volt rendőrfőkapitányát. Nevezett is a szovjet is KGB-nél nyert kiképzést. Ez a körülmény, valamint (a)morális adottságai, nem utolsó sorban felesége Ferenczi Flóra, alkalmassá tették e posztra, amit hajdúnánási majd nyiregyházi városi rendőrkapitánykodás után viszonylag hamar el is ért.

Rossz sorsom, a sors kiszámithatatlansága folytán, ezzel a díszes házaspárral hozott össze az olajcsata frontján. E csatát nem nyerhettem meg, hiába voltak kiváló lapjaim, mert Györgyi, Boross és Pintér kártyáiról - hála a kiváló bíróságoknak - nem sikerült bizonyítanom, hogy cinkeltek. Ez még most, utólag is, bizonyítható. Ebből nekem nem sok hasznom lesz. A história mindenesetre tanulságos.

A história azért megfelelő műfaj, mert olvasmányossá, érdekessé teheti a viszonylag régmult eseményeket is, ahogy azokat a szereplők átélték a maguk idején.

Ami most leírásra kerül, nem sorskesergő! Azt viszont bátorkodom - nem először - leirni: az olajhidra ugyan nem Hajdú Biharban dugta ki először a fejét, de egész biztos, hogy én voltam az első megyei főügyész, aki hajlandó voltam észrevenni és azonosítani a rémet. Én voltam az első főügyész aki saját kezemmel próbáltam levagdosni a fejeket. Én voltam aki a sajtó nyilvánossága segitségével az Ország tudomására hoztam, hogyan - merre folydogál az olaj és az állami bevétel.

[Aki korábbi hasonlókról tud, sziveskedjék tudomásomra hozni. Én 1992 decemberében kezdtem. A most sztárolt "Papa" több évvel később. A jelek szerint sokan nem akarják, hogy kimásszak onnan, ahova temettek. Nos, megmozdultam...]

Az egész hercehurca a megyében működő "önálló szolgálatokkal" kezdődött. Jelesül a Szervezett Bűnözés Elleni Osztály [Oláh István rendőrőrnagy], a BM - ORFK Rendvédelmi Szerve [Both István rendőrőrnagy] és a Nemzetbiztonsági Hivatal helyi kirendeltségeiről [Bak István rendőralezredes] van szó, amelyek ugyan a rendőrfőkapitányság épületében voltak elhelyezve, de nem voltak alárendelve a rendőrfőkapitánynak.

Ezekkel a szervezetekkel, illetve az oda beosztottakkal szivélyes és informativ (!) kapcsolatokat épitettem ki. Ezt ők kezdeményezték nálam, de én szivesen fogadtam közeledésüket, mert akkor még azt hittem a legfőbb ügyész szemében kedves egy jól tájékozott megyei főügyész, tekintettel arra is, hogy a bünmegelőzés az ügyész alkotmányos kö9telessége, ennek pedig van valami köze a jólinformáltsághoz ...

Viszonylag hamar megtudtam, hogy ilyen - olyan módon mind a három szervezet "rádolgozik" a "főkapitányékra" [rossz nyelvek szerint Ferenczi Flóra irányitotta a férjét otthon és a Rendőrfőkapitányságon is...], mert olyanokat csináltak sorozatban, amiket nem hagyhattak figyelmen kivül.

A jóembereknek azt is tapasztalni kellett viszont, jelentsenek fölfelé bármit, a házaspár érinthetetlen.

E helyzet felszámolása érdekében Oláh István rendőrőrnagy, az SZBSZ helyi rezidense azzal keresett fel, hogy egya bbudapesti Ó utcában székelő RVSZ [RSZVSZ] vezetője Simon Sándor ezredes szeretne velem a debreceni problémákról konzultálni és megtiszteltetésnek venné, ha meglátogatnám.

Oláh Istvánnal mentem fel. Sejtettem és nem tévedtem: rögtön Papp Imre került szóba. A problémát Simon úgy jellemezte, hogy náluk a téma a "Papp szindróma" fedőnevet viseli. Lényege abban áll, hogy a helyi megbizottaktól jelentések tucatjait kapják és ezeket Boross Péter belügyminiszternek, illetve Pintér Sándor rendőrfőkapi tánynak továbbítják. Itt megállt az elbeszélésben és addig pislo gott amig én meg nem kérdeztem: "és azután?"

Erre széttárta karjait...

Értettem a dolgot és azt javasoltam, tegye lehetővé, hogy az RVSZ helyi megbizottja Both István őrnagy, a hosszú, kacskaringós és a semmibe vesző szolgálati út némi "leröviditésével" közvetlenül tájékoztathasson az operativ módszerekkel felderitett, egyértelmüen bizonyitható, "jelentésérett" ügyekről.

Ebben maradtunk és rövidesen "épületes" információk birtokába jutottam. Ezidáig Papp Imrével nem volt semmi bajom. Sőt! Mint ügyvéd a hajdúnánási rendőröknek "ügyesbajos" dolgaikban [kényszervallatás, sulyos testi sértés, stb.] úgyszólván házi védője voltam. Papp akkor ott volt kapitány. Előfordult, hogy saját szolgálati kocsiján vitt fel egyik beosztottja budapesti tárgyalására. Nyiregyházi rendőrkapitánykodása idején nemigen találkoztunk. Ellenben mikor hajdú bihar megyei főkapitány lett személyesen gratuláltam neki. Később ő keresett ügyvédi irodámban, lógó orral, azt kérdezte magam mellé venném e irodámba, ha otthagyná a céget. Igennel válaszoltam. Később derült ki a bánat oka: Pintér haver nem merte kinevezni Ferenczi Flórát a megyei rendőrfőkapitányság igazgatásrendészeti osztálya vezetőjének, az ordító összeférhetetlenség miatt. Igy a hölgy csak a Városi Rendőrkapitányság Igazgatás rendészeti Osztálya vezetőjeként disznólkodhatott, ami mélyen sértette mindkettőjük fejlett érzékenységét.

Amikor engem neveztek ki főügyésznek természetesen Papp is gratulált. Amikor megtudtam, hogy könyveket gyüjt, meg is ajándékoztam két nem értéktelen könyvpéldánnyal.

Azt viszont mindíg tudtam, mi a különbség a haverkodás és a szolgálati viszony között.

Ezt viszonylag hamar világossá is tettem, abból az alkalomból, hogy Papp értem jött, köszöntsük fel együtt a megyei vámparancsnokot, Dr. Meszlényi Sándor pénzügyőr ezredest, névnapja alkalmából. Elmentem, ittam az ünnepelt egészségére. Ám amikor hármasban maradtunk "viccesen" elmond tam nekik, ha valami disznóságról őszintén tájékoztatnak egy [fekete] pont, és segitek ha lehet,- ha magam jövök rá, két pont,- ha másoktól szerzek tudomást, három pont - minuszban. Jót röhögtek, pedig nem vicceltem. A vámparancsnoknak még szerepe lesz történetemben.,

Aztán jött az első kázus. Berettyóujfalu térségében egy "magánkommandó" szerveződött - rendőrtagokkal (!) - a berettyóujfalui városi rendőrkapitány, Hudák István rendőrszázados tudtával, Papp Imre támogatásával. Ezek aztán úgy kezdtek intézkedni, mint a Vasprefektus verőlegényei. [Összevertek, bilincseltek, személygépkocsi csomagtartójában szállitottak "gyanúsitottakat, stb.] Panasz érkezett, Papp Imréhez... Ő pedig, ahelyett hogy kizárólagos illetékességgel bíró, felügyeletem alatt álló, Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz tette volna át az ügyet, titkársága vezetőjét (!) bizta meg a vizsgálódással...

Ekkor áthívtam és utasitottam, hogy a "házivizsgálat" iratait (!) nyomban küldje át nekem és a továbbiakban ne stratpálja magát. Meg is igérte, de utána vélhetőleg konzultált Flóra asszonnyal, aki megkontrázta az ügyet. Így csupán egy jelentést kaptam amit az emlitett Főkapitányság titkárságának vezetőjeMarton Sándor rendőrőrnagy állitott össze.

Ekkor ment az első írásbali utasitás faxon és postán: terjessze fel az iratokat.

[A jó Túrós András altábornagy úr azt volt szives kárhoztatni, hogy én "levelezek" a főkapitánnyal, ami megengedhetetlen és példként állitotta az allomángyülés elé Györgyi Kálmán és Pintér Sándor urak kiváló kapcsolatát. Igaza volt! E kapcsolatok valóban kiválóak voltak...]

Nagyjából ezidőben futott be az első anyag arról, hogy Ferenczi Flóra több mint egy tucat jogositványt adott vissza ittas vezetőknek, többnyire tehetős vállalkozóknak, olyan véralkoholértékek ellenére, amelyeknél az akkor (is) érvényes belügyminiszteri rendelet a vezetői engedélyt, mérlegelési jog biztositása nélkül, bevonni rendelte a büntető eljárás tartamára. A hölgy ezen "joggyakorlatát" a Megyei Főügyészség már az én kinevezésem előtt is kifogásolta. Ő azzal a hülyeséggel érvelt, hogy magasabb rendű jogszabály, az Államigazgatási Törvény, általánosságban feljogosítja a jogalkal mazót, hogy megváltoztassa az elsőfokú határozatot, ha a fellebbezéssel egyetért. Flóra asszonyt az Ügyéség már akkor kioktatta, hogy ez a rendelkezés nem vonat kozik az általa "elbírált" esetekre. A hölgy azonban leszarta az Ügyészséget és továbbra is visszaadogatta egyeseknek (!) a jogsikat. Akinek meg nem adta vi8ssza azokkal szemben a belügyminiszteri rendeletre hivatkozott... Az Ügyészség pedig nem forszirozta tovább az ügyet...

Ebben a helyzetben határoztam úgy, hogy megkerülöm a szolgálati utat. Személyzeti előadóm társaságában barlangjában kerestem fel magát Pintér Sándor urat. Vele azt közöltem, hogy védencei garázdálkodását nem tűröm tovább. Nem akarok rendőrbot rányt. Kértem, takarítsa el valahová a párocskát és boritsunk fátylat az egészre.

A látogatás május körül volt. Pintér augusztusra igérte (!), hogy intézkedik. Nem történt semmi. Utóbb kiderült, hogy próbálkozott... Flóra asszony elhelyezése ügyében tárgyalt az akkori Köztársasági megbizottal Virág Pállal, de a hölgy áthelyezése kapcsán olyan feltételeket támasztott, amelyek teljesitését a hatályos jogszabályok nem tették lehetővé. Azt követelte, hogy "rendőrségi vezényléssel" helyezzék át, olyan megkötéssel, ha már nem férje lesz a rendőrfőkapitány, visszamehessen oda. Pintér tehát hallgatott.

Ekkor elrendeltem ellene a nyomozáat. A Legfőbb Ügyéségtől kértem, keresse meg az Országos Rendőrfőkapitányt, Pintér urat, hogy a nyomozás tartamára függessze fel. Felterjesztésemre Vajda Alajos úr válaszolt, aki a Györgyi féle "tisztogatás" után is a Legfőbb Ügyészség legkényesebb osztályát az önálló nyomozások osztályát vezette.
[Vajda elvtárs nélkülözhetetlen szakember volt. Moszkvában végzett és ügyészi pályáját is moszkvai ügyészségen kezdte...]

Dr. Ferenczi Flórát. A 92.11.02-napján kelt Nyom.ell. 19.164/1992 sz. leirat a következőket tartalmazza. "Tájékoztatom, hogy a legfőbb ügyész úr dr. Ferenczi Flóra rendőr őrnagy állásából való felfüggesztését nem kezdeményezte." - Slussz! Kuss!

Itt kell még beszámolnom másik szolgálati útkerülésemről Ennek másik szerplője az akkori belügyminiszter Boross Péter. [Az aliast "Hóbagolynak" is titulálták mielőtt, a szoci kormány idején, médiasztrárként, a haza bölcse nem lett belőle.] Máshol leírtam már, hogy Zsupos Lajos MDF országgyülési képviselő látogatóban nálam járva megemlitette, hogy Borosshoz készül. Azt is szóbahozta, hogy szivélyes jóviszonyban vannak. Ekkor támadt az a hülye ötletem, hogy Zsupos révén egy nemhivatalos beszélgetést eszközlök ki Borosstól és arra fogom kérni, hogy az országos rendőrfőkapitánynál kezdeményezze a "Papp szindróma" békés megoldását.

A ripők kocsmáros nem válaszolt Zsuposnak, persze nekem sem. Legközelebbi látogatásomkor viszont Györgyi behozatott egy papirt és annak alapján kereszt kérdésket kezdett feltenni. Elég hamar rájöttem, Boross irányából bűzlik valami és hogy ne fárasszam, elmondtam neki az egész sztorit. Emiatt szóbeli figyelmezte tésben részesitett. Jól gondoltom. Boross "hivatalos átiratban" kifogásolta hogy megpróbáltam vele beszélni. Magyarán szólve feljelentett, bemószerolt.

Közben megkezdődött a bestia ügyészségi kihallgatása. Ezt a Katonai Ügyészség volt vezetője Demeter Mátyás ezredes eszközölte. Rövidesen kiderült, a finomlelkü hölgy zokon veszi a "zaklatást". Kijelentette, "ha Szeszákék [a többesszám második tagja Márián Zoltán a Nyomozó Hivatal vezetője volt] kiváncsiak, kivel 'baszok' kérdezzék meg személyesen ők..." A gyöngéd hölgy nemhogy nem tiltakozott kijelentései jegyzőkönyvezése ellen, de kijelentette, megtagadja annak aláírását, ha az idézett kitételek nem lesznek benne.

A Legfőbb Ügyészségnek a fentiekre nem volt észrevétele. De nem is maradt tétlen, lásd lentebb...

Nem lévén kiváncsi, hogy a hölgy kivel baszik, nem hallgattam ki. Viszont nem csekély kárörömmel vettem az újabb jelentést arról, hogy a házaspár maguknak egy személy gépkocsit "importált" egy rokkant személy nevén és jogán, többek között közokirat hamisitást elkövetve. A "csinyt" Fóra asszony koncipiálta, de a közokirathamisitást a rendőrfőkapitány úr s.k. eszközölte, mivel a kocsit ő vitte vizsgára.

Ráállitottam hát a Nyomozó Hivatalt az újabb ügyre. A legjobb vizslák tulajdonságait örökölt fiatal nyomozó kisvártatva jelentette, hogy jártában keltében tapasztalja, hogy civilruhás nyomozók járnak előtte. Kihallgatják a tanúkat, sőt bizonyitéknak minősülő iratokat is "átvesznek".

Sejtve, honnan fúj a szél személyesen berobogtam az ORFK fegyelmi főosztályára. Annak vezetőjét, Piroska István ezredest, még debrecenből jól ismertem, és a jóismerősnek kijáró közvetlenséggel szólitottam meg. "Pistukám, mi a fasznak karisztoltok

Hajdúban? Papirokat is összeszedtek. Jól tudod, a nyomozás a Debreceni Ügyészségi nyomozó Hivatal kizárólagos hatáskörébe tartozik. Vagy ideadod az iratokat, vagy megnézheted magad."

Ideadta! Nem jelentettem senkinek. Olyannyira nem haragudott rám, hogy később rendőrjelvényes nyakkendőtűvel, mandzsettagombokkal és nyakkendővel ajándékozott. meg. [Az utóbbit kiemelkedő események alkalmával néha még viselem...]

Persze a legfőbb ügyésznek erre is megvolt a válasza. Kizártak a nyomozásból! E müveletet Fábián János úr abszolválta. [1992.11.11 - Nyom.ell.19.164/1992/1-I] A számot érdemes megjegyezni, mert minden későbbi ügyészi intézkedés erre utal vissza. A határozat azt tartalmazza, hogy [csak] a Ferenczi Flóra elleni vizsgálatból zárnak ki. az indokok a következők. "... a nyomozati cselekmények a főkapitányság vezetőjét is érinthetik. A megyei rendőrfőkapitány és a megyei főügyész közötti kölcsönös együttmüködés és szükséges munkakapcsolat alapján az ügy elfogulatlan megitélése egyik részről sem várható..."

Györgyi a kifogástalan úriember [márminthogy a mandzsettái kifogástalanok] a kizárást utólag azzal is indokolta, hogy korábban szivélyes kapcsolatban voltam a főkapitánnyal, így elfogúlt lehetek. Az fel sem merült a jóember frejében, hogy csak javára lehetnék elfogult, az meg nem vagyok. Felhozta azt is, nem szerencsés ha egyik megyei vezető kitöri a másik nyakát, ezt másra kell bízni. Áttette hát az ügyet Szegedre.

Itt és most azt fontos megjegyezni, hogy mire az olajszagot megéreztem, Szegeden már, ill. még folydogált a nyomozás az emlitett ügyek miatt.

----------------------------------------------------

Ami most kovetkezik, arról már írtam máskor, máshol és máshogy! Az újabb részletek és dokufotók miatt ezek a részek esetleg azoknak sem lesznek tökunalmasak, akik már olvasgattak ezekről a témákról.

2007.07.08

2. Ajjaj fekete vonat...

Fülesek

[Innen a hivatkozások "dokumentálva" lesznek, vagyis szkennelt, fotózott, karak terfelismertővel digitalizált formában jelennek meg. Olyan dokumentumok, amelyek a TV kamerák pergőtüzében lettek átadva Pallag Lászlónak a Parlamentben az olajbizottság azon ülése után ahol tanúvallomást tettem. Ez a vallomás kb. négymillió forintomba került. Szövege máris olvasható (!) azok számára akik szeretnek olvasni és nem restellik, hogy időben kissé előre ugorjanak.

Máskor és máshol beszámoltam már arról, hogy a "kóborló olajvonatokról" egy rendőr tiszttől és egy országgyülési képviselőtől szereztem tudomást. Utóbbi hozott össze egy mávossal, aki beosztásánál,- hiúz szemeinél,- hosszú füleinél fogva mindenről tudomást szerzett, ami a Debreceni MÁV Igazgatóságon belül történt, sőt hozzáférhetett a vonatmozgásokkal kapcsolatos számitógépes adatokhoz is. Leirtam már, hogy tőle számitógépes leporellókat kaptam, amelyeket kérésemre "dekódolt". Amikorra idáig jutottunk, már csak egy szerelvény mozgott. Biharkeresztesnél lépett be egy 66 gázolajat tartalmazó tartálykocsiból álló szerelvény. Ezt Szabó Sándor vámtiszt Debrecenben háztartási olajként [HTO] vámkezelte.

E disznó finánc miatt kellemetlen hangu levélváltás történt köztem és Csikos Endre örnagy - a megyei vámparancsnok - között. A jóember [1993.február 5 - 2007/1993. sz.] a következőket írta. "A konkrét 66 vasuti kocsirakomány vámkezelése során, mint a fegyelmi eljárás eddigi adatai tanusitják, a vámkezelést végző Szabó Sándor zászlós sorozatos szabálytalanságot követett el, Vámbiztositék követelése nélkül adott ki 25 vagon gázolajat, Ezt a tételt csak látszólag vette nyilvántartásba, mert a végleges behozatali nyilvántartási tételszám nem egyezik azzal, amit a 25 vagon kiadásánál, a vasuti értesitő levél feltüntetett. Olyan behozatali engedélyt fogadott el, amelyre a Hungária Privát Petrol Kft. számára nem lehetett volna vámkezelést végezni. Kritika nélkül elfogadta a vám 91 nyomtatványon az ügyfél megbizottja által feltüntetett árúmegnevezést és nem vett vegyvizsgálati céllal mintát."

Na most: hol a 91-es nyomtatvány? Ki írta alá? Hátha épp Papp Imre...

Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a - cégtől történt kirugáson kivül - a Mészáros úr által hülyének minősitett - fináncot büntetőjogilag felelősségre vonták, vagy akár egy peták kártéritésre kötelezték - téved. Tartotta - tarthatta - a pofáját és megúszta.

Öt tartálykocsi gázolajnak már Hajdú Bihar Megyében gazdája akadt. Hatvanegy kocsi gördült tovább Veszprém felé. Intézkedésem alapján a szerelvényt feltartóztatták és lefoglalták, mert a kisérőiratok HTO-ra szóltak. A tartálykocsikban pedig szintiszta gázolaj volt.

Az incidensről jelentést tettem Györgyi Kálmánnak.

A jelentésről beszámoltam az Olajbizottságnak. Pallag Lászlónak átadtam a másolatát is. A "jogkereső közönség" annak hiteles szövegét elsőizben itt olvashatja. Előre jelzem, hogy az alapszöveghez itt - ott megjegyzéseket, magyarázatokat fűzök, eltérő szövegszinnel.

Hajdú-Bihar Megyei Főügyész                                                              1993.01.25 DEBRECEN A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyésze, Dr. Györgyi Kálmán Úr részére A jelentés bevezető részében a megyei rendőrfőkapitány visszaéléseinek széles spektrumát tárgyalom, majd előjövök a "farbával". .... Erre vonatkozó "feltételezéseimet" talán nem merném ehelyütt papírra vetni, ha nem bukkan fel látókörömben az alábbi épületes eset: az olajvonatok ügye, amelyet a Vámhivatallal és egyidejűleg a Nemzetbiztonsági Hivatallal közölt alábbi rövid összefoglaló szemléletet. Feljegyzés. Téma: "Olajvonatok". Több információ utal arra, hogy Hajdú-Bihar Megye területén és azon kívül kőolaj származékokat szállító szerelvények rendellenes mozgása észlelhető. 1.sz. információ - 1993.01.07 1992. 12.25.-31. között a Debreceni rendező pályaudvarra egy 66 tartálykocsiból álló kőolaj szállítmány érkezett, vélhetőleg Biharkeresztes irányból. A tartálykocsik CFR. jelzésűek. Rendeltetési hely (Debrecen) Pétfürdő. Átvevőként a "Hungária Privát Petrol Kft." Miskolc Marjalak u. 15. székhelyen működő cég szerepel. Telefonszám 46. körzet 353-618, ügyvezető Jakobcsik Ferenc. Információm szerint azonban "ügyintézőként" lépett fel Dr. Papp Imre is, aki megadta a MÁV Debreceni Igazgatóságon 49-212. telefonszámát és lakcímét a valóságos adatokkal egyezően. Nevezett a szállítmány mikénti továbbításával kapcsolatban tárgyalásokat folytatott Szombati Gáborral a MÁV Debreceni Igazgatósága helyettes vezetőjével és Dusnok Imrével a szállítási osztály vezetőjével. Az informátor feltevése szerint a szállítmányok gázolajat esetleg benzint tartalmaznak. A bevallott tartalom azonban fűtőolaj, ami lehetővé teszi a vámköltségek szabálytalan csökkentését és a kőolaj származékok árai között mutatkozó rés szabálytalan felhasználását. 2.számú információ - 1993.01.07 Az említett Kft. valóban létezik. Cégbejegyzése iránt 192.12.23.-án nyújtott be kérelmet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Cégbíróságon, a kérelem száma: 05-09-002417/1992. Az első ügyvezető valóban a már említett Jakubcsik Ferenc a Kft. tagja még Fukk István Miskolc, Kassai u. 1. szám alatti lakos. Vele kapcsolatban az informátor olyan megjegyzést tesz, hogy előélete alapján feltételezető hajlamos részt venni minden olyan tranzakcióban, amely a törvény megkerülésével magas hasznot hajt. A Kft-nek tagja még egy másik Kft. is: a Kormix Kft, amelynek székhelye Törökbálint, Károlyi u. 1. ez utóbbi Kft. ügyvezetői Suba István, és Németh László. A Hungária Kft. egy számláját a Postabank és Takarékpénztár Kft. (?) Miskolci Cég kezeli. A számlaszám 024-05054. a cég 1.000.000. Ft. összegű törzstőkével alakult. Tevékenységi körei: 1- kőolaj-feldolgozás, 2- gépjármű üzemanyag nagykereskedelem, 3- gépjármű üzemanyag kiskereskedelem, 4- külkereskedelem. A cégbíró Dr. Schuller Zoltán, aki informátor előtt megemlítette, hogy a gépjármű üzemanyag nagykereskedelem a Magyar Olajipari Részvénytársaság monopóliuma lévén ilyen tevékenységet Kft. nem folytathat. 3. számú információ - 1993.01.08 Romániából tartálykocsikból álló szerelvények lépnek be Magyarország területére kőolajszármazékokkal. E szerelvényeket több Magyarországon bejegyzett Kft. mozgatja a különböző célállomások megjelölésével. Ezek a szerelvények soron kívüli továbbítást élveznek, ugyanakkor a fuvardíjak előleges elszámolása és befizetés nem történik meg. A szerelvényekkel kapcsolatos diszpozíciókat Dr. Papp Imre intézteti a MÁV Igazgatóságon. Az ügyben egy Ferenczi Lóránt nevű személy is eljár aki. Állítólag a MÁV Igazgatóságnál egy Bihariné nevű személlyel tárgyalt. Informátor egy meghatározott személyre utal, aki e szállítmányok tényéről mozgatásáról részletesebb felvilágosítást kíván nyújtani és állitólagosan rendelkezéséreb állnak az ezzel kapcsolatos irásbeli bizonyitékok is. 4. számú információ - 1993.01.11 A 3. számú információban jelzett további személy közlései.    1. Irritálja, hogy a múlt rendszerben a Budapesti MÁV Vezérigazgatóságnál magas pozíciókat betöltött személyek volt pozíciójukra és személyes összeköttetéseikre hivatkozással agresszíven követelőznek szabálytalan menetirányítás kikésztetése érdekében. 1992.12.27-én 9 óra 05-kor Mészáros András a MÁV budapesti Főigazgatóságának volt igazgató helyettese lekezelő hangnemben "segítséget" kért ahhoz, hogy Biharkeresztes fogadóállomáson léptessenek be kőolajszármazékokat szállító tartálykocsikból álló szerelvényeket sürgős ügyintézéssel. Négy szerelvényről volt szó, ezek közül a telefonbeszélgetés óta kettő lépett be az ország területére. A hívás a MÁV üzemi telefonvonalán történt. állítólag emlékeztették a hívót arra, hogy épp a MÁV Vezérigazgatóság tiltotta le korábban, hogy forgalmi ügyekbe bárki, akár a felettes MÁV szervek is beavatkozzanak, és hogy a szabálytalan és jogellenes beavatkozások az üzemi telefonvonal felhasználásával történjenek.       Az informátor tudomása szerint nevezett rendszeresen megszáll a Debreceni állomáson lévő vasutas szállóban, ezt a vendégszoba könyv adatai igazolják.    2. A beérkezett szerelvényeket 15-20 kocsiból álló egységekre bontják lés rendkívüli gyorsasággal továbbítják azokat különböző nagyobb kocsiszámú szerelvények. Ez abból következik, hogy különböző irányokból mozgatnak kisebb kocsilétszámú szerelvényeket, pl. Miskolc-Ófehértó, Tiszaújváros-Nyírbogdány, Mezőköves- Tolnamőzs, stb. relációban a megyén keresztül, olyanokat amelyeknél az eredeti nagyszerelvény nem Debrecenbe érkezett.       Informátor tájékoztatást kért a különböző indító és fogadó állomások áruirányítóitól, hogy "mire megy ez a játék" ki csinálja a szerelvények gyors teheráruként történő ilyen mozgatását, ebben a forszírozott tempóban.       Az Ófehértói áruirányító (esetleg állomásfőnök) olyan közlést tett, hogy az intézkedő urak luxuskocsikkal, néha diplomáciai rendszámot viselő gépkocsikkal közlekednek, de rendelkezéseket telefax útján is kap. Szállítmány diszpozíciót Sípos István a jelenlegi MÁV Vezérigazgató helyettes is eszközölt.       Az említett áruirányító (állomásfőnök) azt közli, hogy tulajdonképpen       kis káefték fuvaroztatnak egymás között, oly módon tehát, hogy  a káefté       a feladó és az árúfogadó is. [?]    3. Informátor átad 17 db. számitógépes leprellót, amelyek a szerelvényekre és azok mozgatására vonatkozó nyilvántartási adatokat tartalmazzák., és ezek közül az 1993.01.06-án kelt *)al jelzett dokumentum kapcsán emliti, hogy Dr. Papp Imre ezen szerelvény ügyében telefonon érintkezést keresett Gulyás Sándorral a MÁV Igazgatóság fő-menetirányítójával és kérte, hogy Gulyás Sándor fogadja őt. Ez megtörtént. Dr. Papp Imre arra kérte Gulyás Sándort (ez a beszélgetés 1992.12.27-én történt) hogy a jelzett szerelvényt gyorsan továbbítsa Tolnamőzsre. A 66 tartálykocsiból álló szerelvényből, 48 tartálykocsi továbbítása történt a 1993.01.06-i adatlap szerint.       Gulyás Sándor többféle problémát jelzett a szerelvénnyel kapcsolatban. Nem történt meg a fuvardíjak illetőleg a kocsi állás pénz kifizetése. A kocsik oldalán nincs szabályszerű bárcázás. Nincs feltűntetve, hogy tűzveszélyes rakományról van szó, illetőleg hogy háztartási olajról, gázolajról, vagy benzinről van-e szó, holott a feladónak ezt dokumentálni, illetve garantálnia kell. Gulyás úgy fejezte ki magát, hogy ez a szerelvény valahogy "becsúszott" az országhatáron, helytelen illetve szabálytalan vámkezelés révén. Ez ellentétes a MÁV Vezérigazgatóság telexen kézbesített azon intézkedésével, miszerint szabályszerű bárcázás hiányában a szerelvényeket nem lehet beléptetni, illetve vámkezelni. A vámkezelés során a vámokmányokon és vasúti kísérő okmányokon feltüntetett és a valóságban szállított kőolajszármazék azonosítása végett mintavételt kell eszközölni, az adott szállítmánynál ez is elmaradt.       Dr. Papp Imre megkérdezte Gulyás Sándort, hogy a szerelvény vonatkozásában a MÁV tarfa kb. milyen összegre rúg. Azt a választ kapta, hogy 12.000.000. Ft-ból vélhetőleg nem telik ki.    4. Ezt követően 1992.12.29-én Dr. Papp Imre mos már Dr. Molnár Lajossal járt el a MÁV Igazgatóságon és ott Dusnoki Istvánnal az úgynevezett Ktg. Tiszttel tárgyaltak, aki állítólag közölte velük, hogy a szerelvény továbbítására, csak a MÁV-val szembeni fizetési kötelezettségek teljesítése, és a szabályszerű vámkezelés után kerülhet sor. Ennek ellenére a szerelvényt 15-20 kocsiból álló alszerelvényekre bontották és ezeket úgynevezett "hitelezett" fuvarlevelekkel az ország különböző területeire továbbították a *-al, */1-el, illetve a */2-vel jelzett fuvarkimutatásoknak megfelelően.       Az informátor nem tudja, hogy a fenti feltételek feltételek biztositása nélkül ki, hogyan intézte el a szabálytalan továbbitásokat. Úgy tudja, ez ügyben Mészáros András "intézkedett". Nem tudja azonban, kinél sikerült a fenti szállitásokat kieszközölnie.    5. Informátor szerint 1993.01.04-napján is jött szerelvény Biharkeresztes irányból [lásd az 1993.01.04-i #)- al jelzett okmányt. Ez a szállitmány Tolnamözsre lett továbbítva [lásd a #/1-el jelzett okmányt]    6. Tiszaújváros - Ófehértó relációban is történt januárban szerelvény mozgatás ugyanígy Debrecen- Szolnok vonatkozásában [lásd V)-vel illetve V6/1-el jelzett okmányokat].    7. Informátor szerint a szállítmányok volt katonai [titkos] objektumok területére nyernek továbbítást, olyan helyekre ahol korábban a honvédség által használt, iparvágány kőolajlefejtő és kőolajtároló, berendezések vannak. Ilyenek: Ófehértó (Ligettana), Egyek, Mezőkövesd, Bicske, Szeged, stb. ezen objektumokat különböző Kft-k bérlik, és azok őrzéséről - állítólag fegyverrel- nyugdíjas katonatisztek gondoskodnak, akik a Kft-k alkalmazottai.       Több ilyen "fuvarügyintéző" neve vált az informátor előtt ismertté, ilyenek Sipos Istvánné, Mészáros András, Frank László (Leányfalusi Kft.) Jakusinszki (Miskolci Kft) Dr. Papp Imre, Szatmári Zoltán (Nyíregyházi Kft) stb.       Dr. Papp Imre vonatkozásában megemlíteti, hogy 66 kocsiból álló szerelvény továbbításával kapcsolatos ügyintézésbe bevont egy Nagy András nevű személyt, aki aktív rendőr századosnak mutatkozott be.    8. Informátor említ egy általa ismeretlen férfit aki szürke színű Porsche gépkocsival közlekedik, amelyben rádiótelefon van, és úgymond "foghegyről rendelkezik" a MÁV Igazgatóság alkalmazottaival.    9. Az informátor úgy tudja, hogy a szabálytalan árumozgatás Debreceni rezidense Dr. Kiss Mihályné nevű jogász, akinek telefonszáma 11-795. Nevezettet a fentebb már említett Mészáros András egy alkalommal felhívta és felelősségre vonta amiatt, hogy ő Budapestről lejött egy szállítmány sorsát intézni, a szállítmány viszont nem érkezett meg. Dr. Kiss Mihályné erre olyan választ adott, ne törődjön vele, szálljon meg az Aranybikában és vacsorázzon meg az ő kontójára. Ezt Mészáros kikérte magának azzal, hogy fizetése (nyugdíja) fedezi ezeket a költségeket...   10. Informátor közli, hogy észleleteit sajátkezű feljegyzésben rögzítette, amely a rendszertelenségek és a rövidítések, nem utolsó sorban nehezen olvasható kézírása miatt kívülálló számára nem érthető. Ígérte, hogy a feljegyzések alapján észleleteit részletesebb és rendszerezett feljegyzésben rögzíti, és e feljegyzést pótlólag átadja. 5.sz. információ - 1993.01.12 Lupkovics György alhadnagy a VÁM Nyomozó Hivatal Vezetője közli. [Az 1. illetve 2. sorszámú információ tartalmát Dr. Szeszák Gyula hivatalból közölte nevezettel, aki annak realizálása tárgyában intézkedéseket tett. Az ügyiratot bemutatta. ] Az 1. illetve 2. sorszámú információ birtokában úgy ítélte meg, hogy az ügy meghaladja a Debreceni Nyomozó Hivatal kompetenciáját, így hivatalosan értesítette a VPOP különleges ügyek osztályát. Az osztály képviseletében Mészáros József úr 1993.01.11. napján a vámhivatalnál [Debrecenben] látogatást tett, kiegészítő információkat szerzett be, és a teendő intézkedésekre nézve Lupkovics Úrral megállapodott. Kérésre közli nevezett BM telefonjának számát: 03.1.12924. Lupkovics György azt is közli, hogy szerelvények szabálytalan beléptetését, illetve szabálytalan vámkezelését máris megállapították,és a történtek tisztázása végett már meghallgatásokat is foganatosítottak. Illetőleg további információ beszerzéseket is eszközöltek. Ennek során jutott tudomására, hogy Dr. Papp Imre a vámhivatalnál is eljárt az olaj szállítmányok ügyintézése keretében, és vagy Pásztor István vámhivatali vezetővel, vagy helyettesével Drágán Lajossal tárgyalt. Debrecen, 1993.január 13.                                  Dr. Szeszák Gyula s.k.                                                                        megyei főügyész ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------        Dr. Szeszák Gyula a fenti feljegyzést átadja az alábbi elismervény ellenében Lupkovics György részére. Lupkovics györgy: A fenti feljegyzést azzal vettem át, hogy annak tartalma a Különleges Ügyek Osztályával közölhető, át nem adható és nem fénymásolható, addig, amíg a Legfőbb Ügyészség az ügyészségi nyomozóhivatal kompetenciájába eső személyek, ill. tevékenységek tekintetében az eljáró szerv kijelölése tárgyában nem dönt. Debrecen, 1993.01.14.                                          Lupkovics György s.k. 6.sz. információ 1993.01.14 Lupkovics György a fenti irat átvétele után az alábbiakat közli. A biharkeresztesi vámparancsnok Nagy István a mai napon jelentette - írásban- hogy Dr. Papp Imre arra, próbálta rávenni, kezeljék le a 66 tartálykocsiból álló szerelvényt, bár ennek feltételei nem álltak fent. E jelentést Ujj alezredes (a vámhivatal új vezetője ) ma magával vitte Budapestre. Erről [a Lupkovics által elmondottakról] kéziratos feljegyzés készült, amelyet Lupkovics György aláírt. 1993.01.14.                                                                         Szeszák Gyula s.k.                                                                                                megyei főügyész --------------------------------------------------------------------------- Átvételi elismervény. Alulírottak elismerjük, hogy a mai napon a fenti emlékeztető 1 - 1 fénymásolati példányát és az abban jelzett számítógépes szerelvények mozgatására vonatkozó nyilvántartást, mely 17 számozott lapból áll, átvettük. A feljegyzés ill. a nyilvántartás egyenlőre nem fénymásolhat és sem postai sem elektronikus úton nem továbbítható addig, amíg a Legfőbb Ügyészség az ügyészségi nyomozóhivatal kompetenciájába eső személyek, ill. tevékeny ségek tekintetében az eljáró szerv kijelölése tárgyában nem dönt. Tartalmukról a szolgálati felettes szerv tájékoztatható. 1993.01.15. Hegedüs Gyula szds. s.k.                           Lupkovics György ahdgy. s.k.             NBH                                                                       V.Ny.H. * * * A fenti "épületes história" kiegészítésére szolgáljanak a következők. Az elmúlt héten telefonbeszélgetést folytattam a jelentésekben hivatkozott Mészáros József úrral a VPOP különleges ügyek Osztálya vezetőjével. A telefonbeszélgetés tartalmára pontosan emlékszem. Lényegileg a következőket tartalmazza. A 66 vagonból álló szerelvényt sikerült "elkapniuk". A fenti - általam velük közölt - információk igazolódtak, ideértve Dr. Papp Imre rendőrfőkapitány úr szereplését is, aki valóban a "Hungária Privát Petrol Kft." ügyintézőjének adva ki magát eljárt a szerelvény útjának zökkenőmentessé tétele érdekében, többek között a Biharkeresztesi Vámhivatal parancsnokánál és helyettesénél ezek együttes jelenlétében. Felhatalmazásom alapján az illetőket kihallgatták és a fenti tényt jegyzőkönyvezett vallomásuk mindenben alátámasztja. Fentiekből kiderül, hogy az olajvonatokkal kapcsolatos információkat nem közöltem a rendőri szervekkel. Mészáros Úr közölte viszont velem, hogy az ügyről nála Dr. Pinter Sándor Úr érdeklődött, illetőleg írásos összefoglalót kért, és kapott is. [Utólag az derült ki, hogy Mészáros egy írásos jelentést vitt Pintérnek.] Ezt azzal nyugtázta, hogy ismereteit közölni fogja a Szegedi Nyomozó Hivatallal. 1993.01.22-én telefonon érdeklődtem Dr. Imolya Imre úrnál a Szegedi Nyomozó Hivatal Vezetőjénél, aki azt közölte velem - közléseinek tartalmára emlékszem- hogy Pintér úr telefonon kereste, de a beszélgetés az ő távolléte miatt nem történhetett meg. Abban maradtunk, ha e hívásra vagy bármiféle információ továbbítására kerülne sor úgy erről soron kívül tájékoztat. Ma, azaz 1993.01.25. napján 10,15-kor nevezett hívott - szavaira emlékszem- és azt közölte, hogy a telefoni érintkezés közötte és Dr. Pintér Sándor Úr között megtörtént. Ennek során Dr. Pintér Sándor Úr az iránt érdeklődött, hogy a nyomozás befejezése előreláthatólag mikorra várható. Kérdését azzal indokolta, hogy 1993.02.15. napjáig Dr. Papp Imre ügyét le kell zárnia. [Tehát Pintér eltökitette ezt a jelentést is, mint annyi más hasonló jelentést, ill. bizonyitékot.] Úgy vélem, a történtekhez, a "vizsgálatok" menetéhez, mikénti alakulásához szükségtelen kommentárt fűznöm. Mindazonáltal azt a k é r e l m e t Terjesztem elő, legfőbb ügyész úrnál, szíveskedjék a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség az ügybőli kizárásának ténybeli megalapozottságát és törvényessé gét újra megfontolás tárgyává tenni. Nem kérésem indokául csupán idetartozó meggyőződésem rögzítéseként említem, a kizárás a jelen helyzetben a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség törvényi kompetenciájának kiiktatását jelenti, amelyre a kizárást elrendelő személynek - meggyőződésem szerint- nem volt, nincs jogosultsága. Úgy látom azonban, hogy a Papp ügy szegedi "alakulása" szoros korrelációba került tekintélyem és vezető-ügyészi akcióképességem morzsolásával. Szándékomban áll ezt ellensúlyozni, úgy vélem ezzel ezáltal teszek eleget oly kötelezettségeknek és gyakorlok oly jogosultságokat, melyek nem szervezeti felhatalmazásból, hanem a törvényből erednek. Debrecen, 1993.01.25                                                                                           Dr. Szeszák Gyula. s.k.                                                                                                megyei főügyész

Eddig az "olajjelentés" amelyről azt gondoltam, hogy Györgyinek nem lesz mersze, ill. pofája félretenni. Tévedtem. Nemcsak a könyveknek, a jelentéseknek is megvan tehát a maguk sorsa. A következőkben a jelentés miatti vesszőfutásról emlékezem meg. Az ehhez szükséges háttéranyag már szkennelve van. Holnap, helyesebben ma (!), felkerülnek ezek is.

2007.07.12

3.

Paragrafus taposás.

Lehull az álarc.

A továbbiak megértéséhez kénytelen vagyok jogi fejtegetésbe bocsátkozni.

A fenti jelentés alapján Györgyi Kálmán úgy intézkedett, hogy a rendelkezésemre álló bizonyitékokat bocsássam a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal rendelkezésére.

A főúr [1993. február 4 - Nyfl. 12856/1992] számú meghagyása így szól. "A Nyom. ell. 19164/1992.sz. intézkedés megváltoztatására törvényes indokot nem találtam"

Ha el tetszenek olvasni, amit a kizáró határozatból fentebb idéztem, ez azt jelenti, hogy engem a megyei rendőrfőkapitánnyal való kötelező (?)együttmüködés végett kell továbbra is kizárva tartani... Most megkérdezhetik, ennyire hülye ez az ember. Talán nem, csupán ennyire slendrián és ennyire magabiztos.

Ebben az időben Papp Imrének nem éppen a megyei főügyésszel való kapcsolattartáson járt az esze. Már 1992. December 2-án kelt szerződéssel megalakitotta a Strázsa Bt.-t [Cégszám 0906002238/1992], melynek fia Papp Tamás lett a beltagja, ő és Nagy András pedig kültagok. A tevékenységi körök között szerepelt a 7492 Nyomozási és biztonsági tevékenység is. Ez a cég vigyázta a zavartalan olajozást.

Az utasitás így folytatódik. "Az előterjesztésben felsorolt - büncselekmények gyanúját keltő - tényállitásait igazoló bizonyitékait a Be. 122. §. (2) bekezdésének megfelelően sziveskedjék az eljárás (???) lefolytatására kijelölt Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz eljuttatni." Én [hülye] még ekkor is természetesnek vettem, hogy a szegediek lenyomozzák legalább a 66 vagonos olajszerelvény dolgát, amelynél naqgyon vastag festék fogta Papp Imrét.

Ha valaki nem kifejezetten hülye, jelentésemből tudnia kellett volna, hogy a "forró" bizonyitékok a VPOP. Különleges Ügyek Osztálya, ill. Pintér Sándor úr birtokában vannak. [A Pétfürdőnél elfogott, HTO-ként vámkezelt, de gázolajat tartalmazó 61 tartálykocsira, illetve annak dokumentációjára és az ezzel kapcsolatos meghallgatások jegyzőkönyveire és Mészáros József Pintér Sándornak tett jelentésére gondolok.]

Ha valaki nem kifejezetten hülye, jelentésemből tudnia kellett, hogy az olajat ugyan a Hungária Privát Petrol Kft. - Jakubcsik Ferenc - importálta, de a Kft. "képvislőjeként" minden lehetséges helyen Papp Imre, hivatalban levő rendőrfőkapitány, járt el. Ennek tényei, bizonyitékai a következők.

Azazhogy, a MÁV igazgatóságon történtekre, a Papp Imre által a Hungária Privát Petrol Kft. képviseletében és érdekében folytatott tárgyalásokra, azok eredményére, senkit sem hallgattak ki. Ez pedig nem lett volna fölösleges, mert pl. Csárádi János MÁV vezérigazgató később nálam (!) reklamált, hogy mintegy tizenkétmillió Ft. összegű fuvardíjukat nem kapták meg [a szerelvény lefoglalása miatt]. Ki intézte el az igazgatóságon a hitelfuvart egy olyan cég részére, melynek nem volt importjoga és nem volt rajta a hitelkedvezményezettek listáján?

De még a magyarországi görgetés előtt el kellett intézni a gázolajat tartalmazó szerelvény HTO-ként történő vámkezelését.

Papp Imre először a Biharkersztesi Vámhivatalnál próbálta nyélbeütni a dolgot.

A Vám és Pénzügyőrség Debreceni Nyomozó Hivatala kihallgatásokat végzett ezzel kapcsolatban. Nagy István a hivatal dolgozója [93.01.20 - 5/1993 bü.]  vallotta, hogy a Kft. képviselője [?] egy héten keresztül nyüstölte őket, hogy háztartási olajként vámkezeljék a gázolajat. Papp Imre is tárgyalt vele, hogy lehet vámkezelni az olajszállitmányt, mert, úgymond "nem akar szabálytalanságot".

Aki nem kifejezetten hülye, ill. taláros svihák, annak ismernie és alkalmazni kellett volna az akkor hatályos Büntető Eljárási Törvény irányadó rendelkezéseit.

A Be. 121. §.-a szerint büntető eljárás feljelentés, bejelentés, vagy a nyomozó hatóság észlelése alapján indítható.

Bárminek is tekintette Györgyi Kálmán a kezébe került főügyészi jelentést eszébe kellett volna jutnia hogy épp nagyeszű helyettese Fábián János közölt egy tanulmányt az ügyészségi értesitő 1981 évi 1. számábnan [32-36. old.] "A nyomozás elrendelésével kapcsolatos ügyészi tennivalók" cimmel.  De ahhoz nem is kellett Fábián, hogy felüsse a Be. 126.§.-ánál a törvénykönyvet. Ott ugyanis az áll, hogy ha a nyomozó hatósághoz feljelentés érkezik, három napon belül a nyomozás megtagadásáról, vagy elrendeléséről kell határozni. [E határidő meghosszabbítható.]

Az sem jelenthetett akadályt, hogy "feljelentésem" a legfőbb ügyészhez lett benyujtva, mivel a Be. 125.§. (2) bekezdése szerint a feljelentést a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatósághoz kell továbbítani,- ha nem oda nyujtják be. Ma sem tudom, hogy jelentésemet miért nem Györgyi továbbitotta, miért engem kötelezett erre. Azazhogy tudom! Ha ő küldi le, valamit hozzá kellett volna fűznie. Nos épp ertről van szó, nem akart semmit hozzáfűzni...

Továbbá, ha a feljelentés önmagában hiányos, vagy nem tartalmazza a megalapozott ságának elbírálásához szükséges adatokat, a Be. 126.§.(2) bekezdése szerint a felje lentés kiegészitésének van helye. Ennek keretében okiratok, adatok rendelkezésre bocsájtását lehet követelni [a feljelentett személy kivételével] bárkitől, stb.

A madzsettás párttitkár azonban ezt nem várta el a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivataltól. Sőt! Imolya Imrének, ha szabad kezet kap, nyilván eszébe jutott volna, mit ír elő számára a Törvény. De nem cselekedhetett a törvény előírásai szerint. [Őt nem is kényszernyudíjazták...]

A nyomozást a jogosítványok visszadásával és a "rokkantjogon" importált személygépkocsival kapcsolatos tényállások körében ugyanis, ripsz - ropsz, befejezték. Imolya Imre [1993.február 23 - Nyom. V. /1/15321/1992] közölte, a Papp házaspár ügyében a nyomozás befejeződött.

Merényi Kálmán, csongrádmegyei főügyész, az aktával a hóna alatt felslattyogott Budapestre, ahol állitólag Vajda Alajosnak referált. Ők sem vették észre, ill. a Legfőbb Ügyészségen senki sem vette észre, hogy Papp Imre és Ferenczi Flóra esetében és érdekében a kötelező törvényi előirások nagy ívben le lettek szarva. Mivel a nyomozás "mellőzését" a Törvény nem ismeri. A Legfőbb Ügyészség, élén Györgyi Kálmánnal, penetráns, azaz "bűzlő" jogszabálysértést követett el.

A Legfőbb Ügyészség a Debrecenben (!) elkövetett olajbüncselekmény további vizsgálatának felügyeletét a Miskolci Városi Ügyészségre, ill. a Borsod Abauj Zemplén Megyei főügyészségre bízta, minthogy a főkolompos Jakubcsik Ferenc ott lakott...

Maga a nyomozás a rendőrség által, a rendőrségre vonatkozó jogszabályok alapján folytatódott.

Megint egy kis [mellőzhetetlen] jogászkodás.

Az akkor hatályos 9/1990 (II. 2) BM rendelet3.§. (1) bek a) pontja szerint a büntetőeljárás lefolytatására az a nyomozó hatóság illetékes, amelynek területén a büncselekményt elkövették. [ A c) pont kivételt ittas járművezetés, jármüvezetés tiltott átengedése esetén tette lehetővé az elkövető lakóhelyén történő nyomozást, de a kivétel alól kivételt képezett, ha a vizsgálat lefolytatása az elkövetés helyén volt célszerű, ott kellett, illetve lehetett lefolytatni.

* * *

Pötyögtetés közben sajnálattal kell konstatálnom, rendkivül nehéz egy logikai vonalat úgy vezetni, hogy a tények idősorrendje se szenvedjen csorbát.

Időben előreszaladtam egy kicsit. [Úgy lehet, a "javított és bővitett kiadás" már nem tartalmazza ezeket a fogyatékosságokat.]

Ott folytatnám, hogy miután minden jogkört és felelősséget elvontak tőlem, nem volt más dolgom, mint ölbetett kézzel főügyészkedni, ahogy ezt 1993 óta utódom nagy Kálmán teszi, és lesni a kommunista dandy Györgyi Kálmán legfőbb ügyész elvárásait.

Lehet meg is tettem volna. Az események nem hagytak megtépázott babéraimon nyugodni.

A bünözők legbutábbika is okosabb lehet - adott esetben - mint egy legfőbb ügyész, aki amellett jogtudós is.

Jakubcsik Ferenc, de főleg Papp Imre időben és helyesen érzékelték, hogy a legfőbb ügyész seggreültette a megyei főügyészt, azaz nekik "adott igazat". Hatalmi vákuum keletkezett. A miskolci rendőrök és ügyész "kollegák" gyakorlatilag semmit sem csináltak. Őszintén szólva arról sincs tudomásom, hogy Borsodból egy árva rtendőr, finánc, vagy pláne ügyész megfordúlt volna Hajdú-Biharban.

A bünözők maguktól is rájöttek arra, amit a legfőbb ügyész később kötelező doktrina ként meghirdetett, "meg kell tanulni együttélni a megnövekedett bűnözéssel", azaz velük... Mi sem természetesebb, hogy elpofátlanodtak.

A bűnözésnek nálunk nincs igazán kockázata. [Ez nem kis részben a legfőbb ügyésznek is köszönhető, akit soha egyik bűnöző sem akart még felrobbantani. Drágalátos nejét, a sztárügyvédet se' rabolta el busás váltságdíj reményében senki.]

Az "olajvonat" elfogása olyannyira nem vette el Jakubcsik és Papp kedvét a további disznólkodástól, hogy Papp 1993. február 1-napján alakította meg A Hajdú Privát Petrol Bt.-t. Persze nem Miskolcon, hanem Debrecenben, a leszart megyei főügyész illetékességi területén... [Cégbirósági ügyszám 0906002395/1993] Az egyik kültag a Hungária Privát Petrol Kft. lett, a másik Nagy András rendőrszázados. Innentől A Kft. "importált", a Bt. pedig "forgalmazott", HTO-ként vámkezelt gázolajat, amint az a továbbiakból kiderül.

Ezidőtájt' beszolgáltattak nekem egy "Üzleti ajánlatot", amelyben az ajánlattevő a Hungária Privát Petrol Kft. A szövegre nyomott aláiró Jakubcsik Ferenc. Aki az ajánlatot kapta arra a következőt Irta "Papp Imre - 49-212. A papiron a Strázsa Bt. cégbélyegzője szerepel...

Közbenső intermezzó egy fax és telefonváltás köztem és a MOL között. A 61 vagon olaj további sorsa felől próbáltam tisztelettel érdeklődni. Csabai Zsuzsa és Korompai Judit úrnőkkel tárgyaltam. Feléjük azt az igen kényes kérdést is felvetettem, való e, hogy a MOL - suba alatt - "egyedi", ill. "eseti" importengedélyeket adott magáncégeknek. [Ez azért "érdekes" kérdés, mert nagy valószinüséggel a MOL kútjainál mérték ki a "fekete" olaj döntő hányadát.

Később valamelyik "úrnő"mindenfajta felvilágositást megtagadott (!) arra hivatkozással, hogy a MOL Kereskedelmi-etikai Kódexe" ezt nem teszi lehetővé. Tetszenek figyelni? Mol és etika? Hát ezen tényleg be kell szarni a röhögéstől.

Apróbb malőrök azonban előadódhatnak egy "szabályosan" müködő cégnél is. Ilyen malőrnek bizonyúlt a "Nagyállomási Incidens"-ként elhíresült eset.

A Papp házaspárt épp felfüggesztette kissé Pintér úr. Számukra létkérdéssé vált a mindennapi betevő falat megkeresése. Ferenczi Flóra az egyik ujságírónak azt mondta, inkább egy kis kenyeret adna a kérdezősködés helyett, hiszen "éheznek".

Nos az inkriminált helyen és napon,1993. február 15-én éjszaka egy rendőrökből és vasúti őrökből álló vegyesjárőr bóklászott a külső rendező pályaudvar sinei között. A járőr tagjai semmibe nem voltak beavatva, így észrevették hogy öt tartálykocsi körül gyanús mozgás van. Bejelentve akkor - oda semmi sem volt. Ennek ellenére személy és tartálykocsik parkoltak és közöttük többen sürgölődtek.

Igazoltatás során azonositották Papp Imrét, Ferenczi Flórát és Nagy Andrást. Az esetről nyomban jelentés készült, amely másnap reggel már az asztalomon volt.

E lebukás "eseményeiről" beszámol maga Ferenczi Flóra is egy általa írt kereset levélben [1993.május 18], amelyben potom huszonnégymillió Ft. kártéritést követelnek a Legfőbb Ügyészségtől amiatt, hogy én üldöztem őket. A keresetlevél pimasz és hazug. Idézek néhány passzust. "Más megélhetés nem maradván vállalkoztunk ... Megbizás alapján a Hungária Privát Petrol részére vasúton érkezett olajszállitmány átfejtését és elszállitását [végeztük] ... Megszólitott a parancsnok, hogy ki van még jelen, így diktálta be a feleségem az én adataimat, bár akkor én nem is voltam ott."

E müvelet két agyalágyult közremüködését tételezi fel. Az egyik az igazoltatott, aki jelenlevőként távollevő személy adatait mondja be, a másik az igazoltató, aki jelenlevőként jegyzőkönyvez jelen nem levő személyt.

Mondhatjuk, hogy az ezredes úrnak és az őrnagy asszonynak elment az esze?

Nem mondhatjuk! A legfőbb ügyésznem betudhatóan A diszes házaspárt minden hatóság távollevőnek tekintett. Mindenki kihúzta a gyufát aki velük olajozott [négy - öt év per kopf] őket pedig anyagilag és erkölcsileg "kártalanitotta" Pintér úr, Ferenczi Flórát még alezredessé is előléptették. [Ez később következik.]

Utóbb Pappék azzal vádoltak, hogy az akciót én rendeltem el. Esküszöm nem így volt. Ha előre tudok a dologról, nyomban őrizetbe vettem volna mindhárom tettenért jómadarat, kerül - amibe kerül...

A pofátlanság csúcsa a folytatás is.

A HBM. Rfk. gazdaságvédelmi osztály munkatársai meg is jelentek ... Minden tartályból mintát vettek. Bekérték a számlákat is."

Hát igen! Ekkorra már kiteljesedett a szabotázs az "illetékes hatóságok" részéről.

Tóth János alezredes a gazdaságvédelmi osztály vezetője és Fenyős Gábor főhad nagy, a helyettese, "intézkedtek" az ügyben.

A tartálykocsikból vett minta vizsgálatra "nem volt alkalmas". A számlákat pedig nem értékelték tartalmuk szerint.

Merő véletlenségből rendelkezem két számla fénymásolatával. Ezekből "vicces" dolgok derülnek ki. Kétszer százezer liter olajat a Hajdú Privát Petrol Bt. megvásárolta a Hungária Privát Petrol Kft.-től. Az egyik számlán gázolaj (!) van feltüntetve, a másikon "ipari tüzelőolaj". Az egységár a gázolajnál 42.40 Ft. literenként, az ipari tüzelolajnál 40.80 Ft. Ez nem volt feltünő az emlitett zsaru uraknak. [Fenyős később az APEH megyei igazgatója lett (!)]

Az a kérdés sem merült fel a rendőr urak - ez ügyben tompa - agyában, hogy a néhány napos "kényszervállalkozók" honnan vették az 5.300.000 + 5.100.000 Ft.-ot, hogy az olajat "megvásárolják".

Papp Imre mindenesetre kilécelt a Hajdú Privát Petrol Bt.-ből. 1993. február 18-án a Bt. "drámai hangulatú" taggyülést tartott. Papp Imre bejelentette, hogy a továbbiakban nem tudja vállalni az üzletvezetői megbizatást, sőt nem kiván a társaság tagja se' lenni.

[A főkapitány úr "elfelejtett" viszont kilépni a Strázsa Bt.-ből. Erről később még szó esik.]

Nekem viszont nem ért a nevem már ekkor.

Szegeden a nyomozást az olajügy vonatkozásában, mint emlitettem, mellőzték. Jakubcsik ellen pedig Borsodban nyomoztak. Pappék tehát "területenkivüliséget" és "személyes mentességet" élveztek azoknak a büncselekményeknek a vonatkozásában, amelyeket Hajdú Bihar Megyében kegyeskedtek elkövetni.

Már korábban leirtam, hogy görcsösen igyekeztem a Borsod Abauj Zemplén megyei ügyészi szervekkel egtyüttműködni. az erről írott részeket most lehozom ide, hogy az időrend is kövesse az események természetes egymásutánját.

A Legfőbb Ügyészség "sajditotta" hogy még valami lehet a zsákomban, ezért Dr. Mol nár Ervin útján arra utasitott [1993. április 13 - Nyfl.12865/1992], hogy a gázolaj üggyel kapcsolatos okmányokat legyek szives a nyomozati eljárást felügyelő BAZ Megyei Főügyészséghez eljuttani.

Itt a főnök az én "jó barátom" Dr. Boholy Zoltán főügyész volt. A felügyeletet ténylegesen Dr. Széll Gabriella gyakorolta.

Tényleg voltak nálam és folyamatosan érkeztek is hozzám holmi papirok.

Ezeket úgy szerettem volna átadni, hogy Széll Gabriella Debrecenben felkeres és az iratokat jegyzék szerint, tételes információk [magyarázatok] mellett veszi át. Erre irányuló kérésemre Boholy úr a következőket válaszolta [1993. április 26 - Nyfel. 30.083/1993]. "Dr- Széll Gabriellát ... jelentős munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudom a jelzett iratokért átküldeni. Kérem ... az iratokat ... megküldeni."

Hát nem vicces?

Megsértődni nem szoktam. Sértődést mímelni is csak akkor, ha attól valami hatást remélek... Így hát ujból próbálkoztam. 1993. julius 20-án [Ig. 18-25/199] egy faxot küldtem Széll Gabriella kisasszonynak kérve, engedélyezzen betekintést a náluk B.10.000/130/1993. sz. alatt folyó ügy irataiba. Erre a zért vetemedtem, mert úgy érzékeltem, hogy a folyó pocsolyává szelidült...

A hölgyemény, válasz helyett, bepanaszolt Boholy úrnál, aki még aznap délután telefonon felhivott. Közölte, hogy a faxot "sértésnek" tekinti. A nyomozás anyagába betekintést nem engedélyez. Ezt a "választ" viszont írásban nem hajlandó megerősiteni. A hallottakat azonnyomban hivatalos feljegyzésbe foglaltam, iktattam és elhelyeztem az irattárban.

Fölösleges jogászkodás lenne idéznem azokat az előirásokat, amelyek a nyomozást, illetve nyomozás-felügyeletet végzőket együttmüködésre kötelezik, de nem teszem, mert szükségtelen. Csupán megjegyzem, a legfőbb ügyész iránti seggnyaló lojalitás és a főügyész kollegával való szolidaritás nem férnek össze. Ebben a kontextusban egy kis olajügyecske - smafu. Boholy urat nem nyugdíjazták időelőtt...

Itt tennék egy kis kitérőt. Az "északi régió": Szabolcs Szatmár Bereg, Borsod Abauj Zemplén és Hajdú Bihar megyék ügyészi nyomozásfelügyeletét a Hajdú Bihar Megye főügyésze látta el a Debreceni Ügyészségi Nyomozóhivatalon és a Hivatalnak a másik két megyébe telepitett kirendeltségein keresztül. Ez a helyzet állandóan szúrta azoknak a főügyészeknek az orrát, akiknek nem jutott "saját" nyomozóhivatal. A demokratikus érzelmektől áthatott legfőbb ügyész végülis engedett az alulról jövő nyomásnak és széttrancsirozta a regionális nyomozó hivatalokat. A kirendeltségek önálló hivatalok rangjára emelkedtek.

De míg ez az idillikus állapot nem következett be a "sima" megyei főügyészek sandán néztek a "hivatalos" főügyészekre. Tették ezt annál is inkább, mert tapasztalták, hogy egyes nyomozók néha arra vetemednek, hogy kényes ügyekben egyenesen (!) hozzám fordúljanak. Nincs olyan férj, aki féltékenyebb lenne neje lukára, mint egy főügyész a saját hatáskörére.

Nos ebben a szituban kerestek fel egyizben a szabolcsi operatív nyomozók és a következőket "mesélték". Lembergből [Lwow] jeleztek egy 29 tartálykocsiból összeállitott szerelvényt, amely nem 50.000 literes, hanem nagy szovjet 80.000 literes tartálykocsikból állt. Ez nem volt feltünő. Sok szerelvény járt akkor arrafelé.

Kollegám Dr. Kovács András főügyész egy nyilatkozatában kijelentette: "Olajbűnözés? Ha vóna én tunnék' róla!" Hát vót' ott is, csak épp ű' nem tudott rulla'. Őt sem nyugdíjazták...

Az emlitett "operativoknak" az tünt fel, hogy a szerelvényhez volt kapcsolva a lembergi vasutigazgató szalonkocsija. A szerelvény ittmaradt. A mozdony csak a szalonkocsit húzta vissza. A tartálykocsik pedig szőrén - szálán "eltüntek". Hogy a tartályokkal és tartalmukkal mi történhetett, erről voltak fantáziaképeim. De hova lettek az óriási soktonnás alvázak?

Jóval az eset után a Kárpátontúli Terület főügyészét Alexander Bondarenko vezérőrnagy urat volt szerencsém vendégül látni, aki természetesen viszontmeghivással honorálta magyaros vendégszeretetemet. [Az oroszos (ukrános) vendégszeretet egyébként abból áll, hogy a sárgaföldig leitatják a vendéget. Nos az ungvári (uzsgorodi) ügyészségi annalesekben nyilván megörökitésre került, hogy Bondarenko kinálási rohamai ellenére talpon tudtam maradni...]

De hogy témámnál, vagy legalábbis kitérőmnél maradjak, folytatom. Bondarenko emlitette, hogy Záhony - Csop térségében egy vasúti "javító" üzem van. Ekkor beugrott az eltünési sztori és azt kértem Szásától [én Djula voltam] kocsikázzunk kissé arrafelé. Kivánságom a barátomnak parancs volt. Nos tökéletesen elegendő volt, amit kivülről láttam. Sinek, daruk, fémdarabolók, hegesztők, stb. Arra gondoltam, de jó dolga lehet arrafelé egy MÉH telepvezhetőnek...

Itt most beiktatok egy új felismerést, amivel még bővebben foglalkozom majd.

A Honlapomra feltett olajbizottság előtti vallomásomat újraolvasva rájöttem, nem vagyok jó jogász! Legalábbis nem vagyok tisztában azzal, mi a hivatali bünpártolás és a [pszichikai] bünsegély között. Bünpártolást az követ el, aki a bünelkövetőnek utólag segitséget nyújt ahhoz, hogy cselekménye következményeit megússza. Az ott emlegetett [minősitett] bünpártolás hivatali büntett.

Ezzel szemben aki a büncselekmény elkövetését, ill. folytatását azzal "támogatja", hogy a bűnözővel szemben kötelességellenesen passzív magatartást tanúsit, pl. nem intézkedik, az maga is köztörvényi büntett "elkövetője" mint bünsegéd. [A bünsegély lehet pszichikai jewllegű is ("felbátoritás"). Látom már, jogi ismereteimet frissitenem kell és át kell értékelnem bizonyos állásfoglalásaimat.

2007.07.22.

Innen folytatom a fonal legombolyitását. Olyan eseményekről számolok be, amelyíekről utólag szereztem tudomást, tekintettel arra, hogy Györgyi és Fábián urak jóvoltából a hajdú - bahari olajügyekhez már nem volt közöm. Szeged befejezte... Borsod pedig Jakubcsik és bandája ellen "folytatta" a nyomozást. Nem tudom, hogy e nyomozás ellenőrzésével megbízott Széll Gabriella úrnő berakta e elfoglalt valagát egy gépkocsi ba és meglátogatta e egyáltalán Hajdú - Bihart. Boholy főügyész úr, erősen borvirágos orrát, sem ütötte ide. Ha megtette volna, legalább egy vizitkártyát hagy nálam. [Bár Boholynak szemmelláthatóan nem volt gyerekszobája.]

Nos amig a rá nem érő Széll Gabriella ráérősen irányítgatta - Borsodban - a nyomozást, az olajmaffia akcióba lépett "a hidegre tett főügyész gazdátlan birtokán"

Papp Imre egy a Hungária Privát Petrol Kft. nevében kiállitott meghatalmazás alapján, amit az egyszerüség kedvéért saját részére önmaga irt alá [...], megjelent az önkormányzatnál, mint a volt szovjet repülőtér résztulajdonosánál és a Kft. részére bérleti szerződést akart kötni a repülőtér jókora darabjára és vagy 6 - 8 olajtároló tartályra, ásványolaj forgalmazás céljára...

Az akkori Polgármester Hevessy József az ilyesfajta üzleti ajánlatok "jóindulatú" elbírálásának egyáltalán nem volt ellensége, de hallott már az olajzűrökről és "elvi" állásfoglalást kért tőlem a szerződéskötéssel kapcsolatban. Én közöltem vele, hogy egy bünbandáról van szó, akiknek elóbb - utóbb kitöröm a nyakát. Javasoltam tehát óvakodjék Papptól. Így is lőn...

De ez nem tett semmit, mert a többségi tulajdonos az Állami Vagyonkezelő korrupt budapesti igazgatója, a szervezet korrupt helyi vezetője Dr. Magyar József közreműködésével, akkorra már bejátszotta a repülőtérre A Jakubcsik/Papp bandát, sőt egy másikat is a Rektor János által vezetett Oil Barrel Kft.-t. A két társulat egymás mellett bérelt területet, tartályokat és teljes egyetértésben, gyümölcsöző módon együttmü
ködve, olajozgattak.

Amikor erre rájöttem egy ártatlannak tünő "csevegést" kezdeményeztem Dr. Magyar József úrral. Válaszai olyannyira meggyőztek, hogy a közeljövőre terveztem előzetes letartóztatását. Ez azonban, mint oly sok más tervem, füstbe ment - a nyugdíjaztatá som folytán...

Ekkorra Szabó Sándor [vám és pénzügyőr] pennája már kiszáradt. A két banda tehát kénytelen volt "effektive szőkiteni".

Hogy erről nem tudott Szeged: a piás Merényi, a sarokba állított Imolya, az csak természetes. Az is érthető, hogy Borsod sem foglalkozott mással, mint az elébük tálalt széna-szalma megrágásával és megemésztésével.

De a hajdú Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság, a kiváló Gazdaságvédelmi Osztály, a kiváló Tóth János alezredes és a kiváló Fenyős Gábor főhadnagy, hogyhogy nem észlelték, illetve jelentették, hogy a repülőtéren mi folyik? Úgy tünik takarva volt a szemük, befogva a fülük. Legfeljebb a markuk nem volt már üres (?).

Áprilisban már működött a piásan gépkocsikázó, a Teve utcai intézmény előtt hugyo zó,  Kiss Ernő ezredes által vezett "Gazdaságvédelmi Főosztály. Ennek megbizottai Czipa Mihály és Román Ferenc rendőrőrnagyok 93.04.07-napján kazalnyi "olajanyagot" vettek át tőlem.

Dr. Tóth János, Román Ferenc szerkesztésében, egy jelentést is tett [1993.04.30 - 018/5-1993]  a hugyosnak, amelyhez mellékelte a tőlem kapott anyagokat is.

A jelentés - egyebek mellett - kiemeli, hogy Jakubcsik szállitásai és a Hajdú Privát Petrol Bt. értékesitései között összefüggés van... [Falrengető!] A rendőrség nem érti, az olaj ellenértéke miért svájci bankszámla javára nyer átutalást. [Na vajjon miért?]

Az olajozásnak szolnokmegyei és csongrádmegyei elágazásai is vannak [Hát persze!] Hevesben is van valami ide is vágó disznóság, de a kért operatív jelentést a hevesiek nem küldték meg. [Ej ráérünk ...]

Annyi egészen bizonyos, hogy Kiss Ernő és csapata az égvilágon semmit sem csinált a hajdúmegyei olabűnözés felszámolása érdekében. Több hónapon keresztül.

Mert is is történt kb. márciustól kb. juliusig?

Olajszerelvények tucatjait fogadta a repülőtéri "olajüzem". Kocsiszámra érkeztek a szőkítő savat és más vegyi kellékeket szállitó tehergépkocsik. Három műszakban folyt az olajszőkités [a módszert később a tiszacsegei telep felszámolásakor rekonstruáltuk]. Szinte százszámra érkeztek a [többnyire] vadonatúj olajszállitó kamionok és hordták vitték a szőke olyajat. Nem tünt fel senkinek? Majd később visszatérek arra, hogy sanda gyanúm szerint ezt az olajat nem a dülőutak mentén merték cseberből vederbe, henem a MOL kutaknál szolgálták ki "szabályosan".

De! Biztos feltünt egyeseknek, sőt másoknak is. Ám a telepet a Strázsa Bt. marcona fegyveresei vigyázták: Papp Imre emberei. [Amikor, később, a vámkommandóval lecsaptam - az addigra kiüritett - telepre, még megtaláltuk a ketrecükben is félelmetes farkaskutyákat és Nagy András gumibotját...]

Hírlett akkoriban, hogy a savazott olajok egyrésze nem tesz jót a gépkocsiknak. Pletyka volt az egész? Egy fenét!

A kezemben van a Tiszántúli Vizügyi Igazgatóság bejelentése a Debreceni Városi Ügyészség részére [1993.09.07 - 591/1993]. Ez a következőkre utal. A Hungária Privát Petrol Kft.-vel kötöttek szerződést üzemanyag szállitásra, melyet a Hajdú Privát Petrol Bt. képviselője Nagy András írt alá. [Egy test egy lélek...] A szállitott mennyiség 88.650 liter volt. A savazott olajtól 7 munkagépük adagolója ment tönkre.

Azt nem tudom, hogy az akkor már az ellenem folyatott áskálódással leterhelt későbbi VIP listás hitelfelvevő Biharyné Móricz Irén Városi ügyész, mit tett, mit nem tett az ügyben.

Juliusig mindenesetre ment a verkli, de nem egész olajozottan. Hogy miért nem, a következő folytásból derül ki.

2007.07.25.

4.

Hannibal inter portas

Olajüzem a debreceni repülőtéren,Tiszacsegén.

A paragrafus taposás és az álarchullás végigkiséri az egész szemét históriát. Viszont Ami most következik más címet igényel. A latinnyelvű idézet a legnagyobb veszélyre figyelmez tette Róma polgárait: "Hannibal ante portas!" A pun birodalom ill. városállam Carthago vezére az "ellenség" szinonimája volt.  Róluk mondogatta szinte eszelősen a bölcs Cato a Szenátusban "Ceterum censeo Carhaginem esse delendam". Pontosabban minden beszédét ezzel fejezte be: "egyébként javaslom Karthago elpusztítását"!

[Nem azt hirdette tehát, hogy a "Megnövekedett Karthágóval együtt kell élnünk, mert ez a szabadságunk záloga..."]

Nos Hannibal hiába kelt át harci elefántjaival az Alpokon, Rómát nem sikerült bevennie, még a kapuk elé sem került.

Rómának szerencséje volt, hogy nem olyan hadvezérekre bízta a külső ellenség elleni harcot, mint antalljóska nálunk a belső ellenség - a bűnözés elleni harcot.

Görgyi Kálmán, azóta levitézlett, legfőbb ügyész és hű samesze Fábián János fentebb már idézett és lentebb még idézendő intézkedéseinek közvetlen okozati szerepe volt abban, hogy a két olajmaffia több mint fél évig gyakorlatilag zavartalanúl üzemelhetett a repülőtéren, olyan helyen amelyre főügyészi szobámból szinte közvetlen rálátás nyilt...

És most egy kis "hangulatkeltés" következik.

A bűnözéssel való [kötelező] együttélésnek igen sok következménye lett, amióta e gaz doktrinát a "legfőbb bünüldöző" meghirdette.

Ime az egyik. Egy spártai külsejű, ám annál értékesebb beltartalmú Honlapban, többek között a következők olvashatók.

"A részletes számítás szerint [a táblázatot a szerkesztőségnél letétbe helyeztük, és komoly érdeklődés esetén elkérhető] az utóbbi tíz évben mintegy 3,8 milliárd liter gázolajat hoztak forgalomba, illetve használtak fel feketén. Ezen mennyiség alapján megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó évekre vonatkoztatva sima kamatos kamattal [nem büntető kamattal] számolva 436,7 milliárd Ft kárt okoztak a költségvetésnek [tehát nem 100 milliárd Ft összegű a kár, amint egyesek állítják]. A környezetnek okozott, illetve okozható kár ennél az összegnél legalább egy nagyságrenddel nagyobb. A számításnál abból kell kiindulni, hogy 1 liter gázolaj 20 ezer köbméter vizet tehet ihatatlanná. Ha csak 1%-os veszteséggel is számolunk, akkor ebben az esetben 37,8 millió liter olajszármazék szivárog a talajba, illetve ezzel a talajvízbe. Egy köbméter víz átlagos ára áfa nélkül Magyarországon 1999-ben 109,12 Ft volt. Tehát a környezetszennyezésből származó kár lehetséges összege:

20 000 m3 x37,8x10 6 literx109,12 Ft= 82 494,7 milliárd Ft." .

Persze nem tudhatom, hogy a Pintér - Boross - Györgyi - Solt féle erkölcsi analfabétáknak mit mondanak ezek a sorok, ezek az adatok? Ha végre valaki megkérdezné őket, nyilván azt mondanák: "na és, mi közöm hozzá?". Nos, bizonyítható, hogy igenis közük van hozzá. A büntetőjogi értelemben is vett károsodás valamely emberi tevékenység okozata. Az okozati összefüggés néha nagyon nehezen kibogozható valami, de az okozati láncolatok szövedékét igenis szépen sorba lehet rendezni, mint egy ejtőernyő összegubancolódott zsinórzatát, és nyomban világossá válik, melyik szál honnan indúl és hová vezet.

[Ejtőernyős újonc koromban amikor elém hajították a teherkocsi platójáról az első ejtőernyőt, azt mondtam, hogy a zsinórgubancot sohase' tudom rendezni. Azután belejöttem. Így vagyok ma már akkor is, ha a károkozó emberi magatartások szövedékét kell rendeznem...]

Én sem akarok az elriasztó tények és számok fölött filozofálni. Én csak annyit tudok, hogy a kimutatásban szerplő károsanyagok egyrésze Debrecenben folyt a talajba.

Annyit tudok továbbá, ha a kritikus hónapokban nem lettem volna tétlenségfre, vagyis arra kárhoztatva hogy Györgyivel, Fábiánnal, sameszeikkel [még majd megnevezek néhányat] a rézorrú Bohollyal és Széll Gabikával vitatkozzak, már márciusban, de legkésőbb áprilisban azt tettem volna, amit juliusban megtettem!

Azaz lerohantam volna az olajüzemet és mindenkit letartóztattam volna, akit elől - hátul találok. Így juliusban már csak a madárkák kihült fészkeit, no meg a piszkát, találtam. A debreceni - repülőtéri "régi" és a tiszacsegei "új" szőkitő telepen egyaránt. Hál' istennek nem kellett mindannyiuk nyomát bottal ütögetnem. Többségüket elkapdováltam és sittre vágtam. Meg is jegyezték - finom iróniával - hogy Hajdúban több "olajos" ül, mint az egész Országban. Jószerint csak Rektor Jánosnak sikerült megpattannia. "Emigrált", de hazajött és most épp' ül...

És "persze" megúszták Papp Imre és Ferenczi Flóra - Györgyi különleges védencei. Hogy mennyire azok voltak, a legfőbb ügyészségi íratok bizonyítják, amelyek egyrésze ezután kerül tálalásra... [Györgyi túl magabiztos volt, nem ügyelt eléggé a részletekre. Ez fog most a nyakára tekeredni!]

Sokmindent irhatnék még, de ideje rátérni a lényegre: hogy bukott le mégis a két olajmaffia?

A történet bonyolúlt. Most csak azt írom le, amit megéltem. Ugyszólván berohant főügyészi "szentélyembe" egy apró, sánta, dühös emberke és szinte felelősségre vont, miért tűröm ami az orrom előtt folyik?

Ilyen esetben mindig meditálok [néhány másodpercig ...] kihajítsam e a vendéget. Döntésem többnyire pozitív... [már előállitó helyiségben is ültem és bilicselve is utaztam ilyesmi miatt]. Ezúttal valami azt sugta, hallgassam meg a kisembert. Mondtam, egyelőre fogja be a száját. Azonnal hozatok kávét és ásványvizet. Ezeket igya meg és utána folytassa,- halkan és tagoltan.

Csuja László elbeszélésből az alábbi história kerekedett ki.

A debreceni repülőtér többségi tulajdonosa az Kincstári Vagyonkezelő Szervezet elhatározta a repülőtér talajának megtisztitását az itt állomásozott szovjet repülőezred által előidézett olajszennyezéstől.

----------------------------------

[Itt hozzá kell tennem, hogy a reptéren egy olyan repülőegység állomásozott, amelynek bevetési kapacitása 24 db. "Backfire" bombázó volt. Ezek egyenként 2 db.  fél megatonnás hidrogénbomba hordozására voltak alkalmasak. Az ezred gépei összesen tehát 48 db., 24 megatonna kapacitású, hidrogénbombát voltak képesek, riadó esetén 3 - 4 perc alatt (!), levegőbe emelni. Hogy "súlyos" e egy ilyen azállitmány? Ez az ezred Olaszország irányában támadott volna az X-napon. Olaszországban állomásoztak viszont a Magyarországra beprogramozott NATO rakéták. A "leosztás" esetére pl. Nagy-Budapest adagja [is] fél megatonna lett volna. Ez a Gellérthegyet bedöntötte volna a Dunába és a Várost többméteres "tsunami" borította volna el.

Egy megszállt állam polgára persze hallgat az olajcsorgatásról, ha nyakán űl a Moloch. De mit tesz akkor ha az elhagyott [repülő]teret egy csapat mocskos patkány veszi birtokba, azaz szállja meg, és ugyanúgy szennyezi a haza földjét, ha nem jobban, mint "jogelőde" a Vörös Hadsereg? Van aki szól, van aki továbbra is hallgat és van aki elhallgattatja, aki szót emel.

Értelemszerüen ide sorolódik az ex legfőbb ügyész, aki ritka hülye interjút adott a Hajdú Bihari Naplónak, "a demokrácia 'legkellemetlenebb' ügyének" minősítve az olajbűnözést. Emleget felelősséget is, persze a sajátján kivűl. [A cikk rövidesen "beolvasásra" kerül...]

----------------------------------

Csuja elbeszéléséhez visszatérve [és a fent már emllitetteket részben ismételve] az derült ki, hogy az előzetes talajvizsgálattal és kárfelméréssel megbízott cég(ek) emberei rájöttek, hogy a talajszennyezés tovább folyik - az "olajcégek" által.

Ezt Csuja nem hagyta szó nélkül. Úgy tudom, ő is kapott a fejére, a pofája miatt. Az Állami Vagyonkezelő korrupt igazgatóját viszon sikerült hidegre tenni. Így elhárult az akadály legalábbis a kárfelmérés és a tényfeltárás vonatkozásában.

Ebbe én is besegítettem, amennyiben felkértem a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőséget, pontosabban annak igazgatóját Szabó Jánost, hogy kapcsolódjanak be a "vizsgálódásba". Ezt meg is tették. Ki hallott róla Debrecenben és az Országban, hogy mire jutottak? Nem volt publikus? Nem volt fontos? A kár nem volt "számos"?

Ezt a "gyanús mozgolódást" természetesn idejében megtudta az olajmaffia vezetése. Első kézből megtudhatta, hisz sz ő cinkosuk volt az Állami Vagyonkezelő debreceni hivatalának vezetője...

A maffiatanács úgy döntött, hogy "evakuálják" a debreceni üzemet.

Jakubcsik Ferencnek Tiszacsegén volt egy [természetesen engedély nélkül épitett] dácsája, nyilvános telefonszámmal... Vélhető, hogy helyi ismeretségekre tett szert és az ő agyából pattanhatott ki, hogy Tiszacsegén egy termelőszövetkezet üzemen klivül álló terményszárítóját béreljék ki a további olajozás céljára. Itt a díszes Papp házaspár előzetes tárgyalásokmat folytatott, de azután nyomuk elenyészett...

Az evakuáláshoz viszont kellettek a repülőtéren használt, egyenként 50.000 literes, tartályok. Probléma egyse' merült fel. A jódumájú Rektor János "megmagyarázta" Dr. Magyar Józsefnek, hogy 7 tartályt "bevizsgálás" végett valahová [...] el kell szállítani. Magyar doktor "elhitte" a mesét és engedélyezte az elszállitást. Közben sem neki sem Dr. Hevesy József debreceni polgármesternek nem tünt fel, hogy az olajosok nem fizetik a repülőtér használatáért járó nevetséges bérleti díjakat sem, az mégkevésbé, hogy e díjakat behajtsák e különös "bérlőkön".

Az "allokáció" remekül sikerült!

Az új üzem "praktikusabb" lett mint a debreceni... Amikor - később - a telepet "megszálltam", a szakemberek segitségével a következőket lehetett megállapítani.

A száritó egyik oldalán egy hatalmas betonozott térség volt, a legideálisabb arra, hogy ott kamionok forgolódjanak. Az "üzem" racionális" kialakitása folytán tulajdonképp nem is kellett forgolódniuk. 

Két tartályt a száritó egyik végénél helyeztek el. Ezekbe érkezett folyamatosan a szinezett olaj, vagyis a HTO.

Az épület belsejében helyeztek el további 3 tartályt. Itt fedett, zárt, a kandi tekintzetek
elől elrejtett helyen folyt az olaj savazása, ill. a savazott olaj - immár gázolaj - pihentetése. E művelet befejezése után a "tiszta" gázolajat kiszivattyúzták az épület másik végébe állitott két tartályba és már vihették is az innen "kiszolgált" olajat a kamionok - érzésem szerint a MOL kutakhoz...

----------

Itt megint beiktatok egy "adomát", hogy szövegem ne legyen olyan álmositó.

Egyszer egy szolgálat jelentette nekem, hogy Hortobágyon pályázatot hirdettek egy benzinkút eladására. A "legkomolyabb" vevőnek egy Szabó nevű úriember mutatkozott. Úgy alkudott, hogy szétnyitotta a dzsekijét. Ennek egyik zsebében egy nagyalakú pisztoly volt a másikban pedig egy vastag forintköteg. Nyert!

A texasi ízű történetet hittem is, meg nem is. Ám kisvártatva megjelent három egri nyomozó a következő sztorival. Egy Szabó nevű (!) úriember ül lent bebilincselve a gépkocsijukban. Kérdeztem, miben ártatlan a jóember? Erre elmondták, már kib. 182 benzinkutat vásárolt fel szerte az országban, részben Heves megyében. Emlitették Hortobágyot is. Így ugrott be nálam is a fenti "hihetetlen" történet.

Kérdeztem, miért hozzám jöttek? Kávét akarnak inni? Egy felest is lehet...

Erre, nagy szabódások közepette, elmondták arra kérnének, hívjam fel egri főügyész kollegámat és dumáljam rá, hogy járuljon hozzá a pasas őrizetbevételéhez és kezdeményezze az előzetes letartóztatását.

Kénytelen voltam csodálkozni. Ez maguknál nem természetes ilyenkor? Hát nem - válaszolták - a mi főügyészünk mindenki kienged...

Felhívtam hát a kollegát, de mielőtt a tárgyra tértem volna tapintatosan érdeklődtem "faszikám, nálatok van olajozás"? A leghatározottabb nemmel felelt. [Őt sem nyudíjazták...] Mindenesetre tolmácsoltam a derék zsernyákok kérését. Abból, hogy ezután nem sirtak nálam, arra következetek - elkapták Szabót. Persze az is lehet, hogy letolták őket, hisz ők is megkerülték a szolgálati útvesztőt, akár csak jómagam...

----------

Tehát Tiszacsege...

Az ügyről viszonylag, sőt abszolúte, későn szereztem tudomást. A "lerohanással" is elkéstem. De mielőtt arra rátérnék, hangulatkeltés végett összeítem egy emlékezetes nap: 1993.07.17 napjának sajtóeseményeit.

E napon jelent meg a Népszabadságban, hogy negyvenmilliós olajcsempészési ügy gyanúját vetette fel az a körülmény, hogy a balmazujvárosi vasútállomáson egy 16 olaj-tartálykocsiból álló szerelvény vesztegel, amelynek nincs "gazdája". Ugyanezen napon hírt adott az ügyről - némileg eltérő tálalásban - a Magyar Hirlap is.

A rövid és nem egészen velős cikkek is tükrözik, hogy az Országban - nem is a felszin alatt - aggályt keltő folyamatok zajlanak.

--------------------------------------------------

Ugyanezen a napon (!!!) jelent meg a Magyar Hirlap "Szombati MH-Extra" rovatában a későbbi csigatévés Pintér Dezső egészlepedős interjúja Györgyi Kálmán legfőbb ügyésszel.

A jelek szerint az alany és az állitmány előre beszélhethettek a témáról, mert Pintér már a bevezetőben felveti "sokak számára cinikusnak tünhet", amit majd Györgyi mond. Hát tényleg, kiderült, Györgyi nem megy egy kis cinizmusért a szomszédba, ha mások vagyonáról, testi épségéről, sőt akár életéről van is szó.

Elöljáróban szólva, mind az alkotmány, mind az Ügyészségról szóló Törvény a bűn üldözést teszi a legfőbb ügyész legfőbb kötelességévé. De mit mond e kötelezettségek alanya?

"Magyarországnak igenis (!) be kell (!) rendezkednie arra, hogy a korábbi évtizedekkehez képest nagyságrendekkel megnövekedett bűnözéssel eygützt kell (!)
élni .... A bünözés bizonyos értelemben az az ár, amelyet egy szabad társadalom polgárai a szabadságért fizhetnek."

És ezt az embert nem csukták se a börtönbe se a bolondok házába. Ezért a "szabad társadalomnak" igen nagy árat kellett fizetnie, nemcsak anyagiakban, hanem a szabad ságjogok súlyos csorbúlásában is, hisz - Györgyin kivül - mindenki tudja, ha nem tudta, megtanúlta, hogy a bűnözés jogi tárgya mindenekelőtt az egyének ill. azok csoportjainak szabadsága.

--------------------------------------------------

De hadd térjek vissza most apró - cseprő főügyészi gondjaimra.

Senki se' állithatja, hogy a Strázsa Bt. ne állt volna a helyzet magaslatán az "új üzem" őrzését illetően is. A Hajdú Bihari Napló [1993.07.27] megírta, hogy riporterüknek a helybeliek közül többen szóvá tették, hogy "az azóta kereket oldott társaság nem kedvelte, ha kiváncsiskodók vetődtek a közelükbe, ezért az út felőli bejáratot le is zárták, helyette egy nehezen megközelithetőt vettek igénybe".

Továbbhaladva az olajügy kesze - kusza ösvényén a Legfőbb Ügyészség, velem szemben tanúsitott növekvő arroganciájáról, számlok be. Ősi szokás, hogy szakaszvezetőt tizedes jelenlétében nem szabad lebaszni. Méginkább bevett szokás, hogy egy tizedes útján egy szakaszvezetőt nem lehet kioktatni.

Én mint megyei főügyész a Főügyészség főosztályainak nem voltam alárendelve, közvetlenül a legfőbb ügyész és helyettesei voltak a fölötteseim. [Még a moszkovita Vajda Alajos is csak "értesitett" arról, hogy a legfőbb ügyész nem bántja Ferenczi Flórát [lásd fent].

Ellenben a tiszacsegei üggyel kapcsolatban, valószinüleg érintve a balmazujvárosi "szellemvonat" dolgát is, egy bejelentést tettem. Valósznüleg Fábiánnak, de semmiképp sem Molnár Ervinnek, aki osztályvezető-helyettes volt akkoriban.

A jelentésem szövege nincs a birtokomban, de hogy tettem jelentést, Molnár Ervin levele igazolja, amely annak számára és dátumára is hivatkozik.

A levél sokatmondó, és mivel rövid is, idézem.

Legfőbb Ügyészség Nyomozás felügyeleti Főosztály. Nyfl. 12.865/1992.

"Tisztelt főügyész úr!
Ig. 12.865/1993 számú, 1993. július hó 21 napján kelt (!) jelentésére hivatkozással emlékeztetnem kell a Nyfl. 12.865/1992/3-II. számú intézkedés tartalmára és - a jelentés 2. oldal (4) bekezdésében írtak folytán - annak pontos követésére. A jelentésből az nem tünik ki, hogy a most feltárt büncselekmény összefügg -  e a Borsod Abauj Zemplén Megyében indított eljárással, ezért nem itélhető meg az sem, hogy a külön eljárásnak helye van e. Budapest, 1993. julius hó 22 napján. Dr. Molnár Ervin főosztályvezető helyettes ügyész."

Emlékeztetőül.

Ilyen szám alatt [Nyfl. 12.865/1992 -  1992. február hó 4] először Györgyi személyesen utasitott, hogy Papp Imrével szembeni tényállitásaimat, ill. bizonyitékaimat a kijelölt Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak sziveskedjek eljuttatni.

Ezt az utasitást később Fábián fejelte meg. Ez volt a Molnár Ervin által csak szám szerint hivatkozott Nyfl. 12.865/1992/3-II. számú utasitás. Ez mondja ki, hogy Pappék ellen nem merült fel bizonyiték és ez az utasitás kötelez arra, hogy anyagaimat a Jakubcsik ügyben eljáró felügyelő ügyésznek, azaz a miskolci illetőségű Széll Gabriella kisasszonyak küldjem meg.

Molnár Ervin pimasz levelével kapcsolatos akkori és jelenlegi véleményem a következő.

Ő, a Nyomozásfelügyeleti Főosztály második számú csahosa, saját nevében egyáltalán nem levelezhetett volna velem. Nem oktathatott ki és nem utasithatott semmire. Megtette.

Ha már ezt megtette, el kellett olvasnia felterjesztésemet, amelyből annak világosan ki kellett számára derülnie, hogy új (!) tésztáról van szó és nem arról a szecskáról, amelyen a miskolciak kérőztek. Ezt viszont nem tette meg.

Tájékoztatnia kellett volna, hogy jelentésem tartalmával kapcsolatban mi a cimzett érdemi állásfoglalása. Ezt sem tette meg.

Azt, hogy nekem a cseléddel üzentek és általa figyelmeztettek, fenyegettek meg, csak úgy értékelhettem, mennél több tényre bukkanok az olajühgyben, annál rosszabbúl áll a szénám Györgyinél, Fábiánnál, stb.

Erre aztán begorombultam és egy olyan felterjesztést küldtem Györgyinek, amit biztos nem tett ki az ablakába. Jelenleg sajnos ez a felterjesztés sem áll rendelkezésemre.

[Saját felterjesztéseimet azért nem találom, mert ezek floppy lemezre lettek mentve. A lemez nálam maradt. Lemásolni ezért fölöslegesnek tartottam ezeket. Most "csak" a floppy lemezt nem találom... Remélem, még előbukkan.]

Arra emlékszem, hogy a jelentésben úgyszólván az egész éjjeli edény tartalmát kiöntöttem a legfőbb ügyész úr kényes orra elé. És ami a lényeg, kimutattam, hogy a jelenleg is folytatódó debreceni [tiszacsegei] olajbűnözés ügyében a megyei főügyészt kirekeszteni nonszensz.

A tiszacsegei "rácsapásról" bőséges dokumentációs anyag keletkezett, amelyet az u.n. "Nagy Olajdossziéban" helyeztem el. Munkaköröm átadásakor az asztalra helyezett dosszié mintegy 60 - 70 cm. magas volt. Azt kértem Fábiántól és Nagy Kálmántól, hogy a dossziét [legalább] ne szedjék szét. Szétszedték...

Ebből a "korból" egy jelentés hőpapiros fax másolata maradt birtokomban,  Száma Bü. 150/1993. Kelte 1993.08.04. A jelentést Figula István és Faragó Lajos pénzügyőr főtörzsőrmesterek [a Vám Nyomozó Hivatalnak az akcióban résztvevő nyomozói írták alá.]

Néhány idézet a jelentésből.

" A megyei főügyész úr Ig. 298/1993 szám alatt 1993. julius 22-én [kelt utasitása alapján] a Tiszacsegei "Béke" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet területén levő üzemanyag tartályok ellenőrzését hajtotta végre a Debreceni Vámhivatal, a Balmazujvárosi Rendőrkapitányság és a Hajdú Bihar Megyei Nyomozó Hivatal bevonásával.

A telep bejárása, szemrevételezése, valamint a meghallgatott személyek  meghallgatása során az a következtetés alakult ki, miszerint Jakubcsik Ferenc a Hungária Privát Petrol Kft. ügyvezetője és hozzákapcsolódóan Nagy András, a Hajdu Privát Petrol Bt. ügyvezetője vette bérbe Szalontai Sándortól a Petihát Bt. ügyvezetőjé
től a TSZ. telephelyének azt a részét, ahová elhelyezésre kerültek az 50 m3-es olajtárolók. A tárolókban levő anyagokból, a tárolókat körülvevő földből éa  a telephelyen található vegyi anyagokból mintát vettek, amelyet a Tiszántúli Környezet védelmi Felügyelőség bevizsgált. A vizsgálat kimutatta az olajszármazékokban , ill. az olajszármazékkal szennyezett földben a sav jelenlétét.A fentiekből levont következtetés az volt, hogy a tiszacsegei telephelyen háztartási tüzelőolajból, savas kezeléssel a szinezőanyagot kivonták, a keletkezett savas olajat tovább kezelték fehér porral amelynek hatására az olaj elvesztette savtartalmát.

A fentiek alapján alapos volt a gyanú arra, hogy Jakubcsik Ferenc, Nagy András és Szalontai Sándor valamint társaik a jövedékkel való visszaélés büntettét követték el.

Dr. Szeszák Gyula megyei főügyész szóbeli utasitása alapján, amelyet azt követően írásban is közölt, 1998. julius 28-án őrizetbe lett véve - a Balmazujvárosi Rendőr kapi tányság által - Szalontai Sándor ... Valamint a Hajdú Bihar Megyei Nyomozó Hivatal által Nagy András ... és Jakubcsik Ferenc ...

Jakubcsik Ferenc elmondta, hogy ... olajat ad el különböző cégeknek ... Debrecenben a Repülőtéren a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől bérelt tárolókban tárolta a felhasználásra szánt gázolajat és saját (!) tartálykocsijaival szállitotta  azokat a megrendelőkhöz. A repülőtéri telepén egyáltalán nem folytatott olyan tevékenységet, amely háztartási tüzelőolajból vegyi kezeléssel történő gázolaj előállitás müvelete elett volna ..."

Jakubcsit bölcsen hallgatott arról, hogy "árujának" jelentős részét a Hajdú Privát Petrol Bt. közerűködésével forgalmazta. Azt, hogy a debreceni repülőtér talaját is szennyezték a savazással, szakértői vélemények bizonyitják. Arról is hallgatott, hogy az olajozásra a Strázsa Bt. - Papp Tamás és Papp Imre cége ügyelt.

Képzeljék, Györgyi engedett (!!!). Visszatétette az "OLAJÜGYET" Hajdú Bihar Megyébe.

De ezt a "kegyet" a következőkkel pántlikázta meg.

[Legfőbb ügyész. Nyfl. 12.051/1993/4-II. - 1993.09.30] "Korábban több alkalommal, az 1993. szeptember 3. napján kelt véleményes jelentésében pedig visszatérően kifogásolja a 'kizárása tárgyában' meghozott legfőbb ügyészségi intézkedést. ... Ezért felhivom főügyész urat, hogy a dr. Papp Imre és neje ellen korábban indult büntetőeljárás intézéséből történt kizárásáról rendelkező, álláspontommal mindenben megegyező, intézkedés - minden 'szakmai' alapot nélkülöző - kifogásolásával hagyjon fel."

Valószinű az olvasónak nem olyan rövid az esze, mint a dörgedelem írójának, mégis emlékeztetek arra, hogy kizárásomat Fábián János eszközölte [Nyom. ell. 19.164/1992/1 - 1992. november 11] és az csak Freenczi Flórára vonatkozott. Az indokot pedig abban jelölte meg, hogy "a megyei rendőrfőkapitány és a megyei főügyész között kölcsönös együttmüködés es 'szükséges' munkakapcsolat" nem teszi lehetővé, hogy az oldalborda ellen eljárjak...

Hogy véletlenül el ne tévesszem, hol lakik a jóisten és ki - kinek a barátja, védence, a legfőbb ügyész még hozzáfűzte.

"Amennyiben a Nagy András és társa ellen indított bünügyben dr. Papp Imre 'vagy' dr. Ferenczi Flóra büncselekmény elkövetésével 'volna' alaposan gyanúsítható ... arra utasitom (!!!), hogy a gyanúsitottá nyilvánitást megelőzően, az iratok felterjesztése mellett, az ügy intézéséből történő kizárását kezdeményezze."

Azaz tegyem lehetővé ismét egy olyan nyomozó hatóság kijelölését, amely Papp Imréék ellen nem (!) nyomoz.

A biróságok Györgyi ellenem 'rágalmazás' miatt tett feljelentése alapján, valamint az általa ellenem indított polgári perben azt állapitották meg, hogy a legfőbb ügyész nem követett el bünpártolást. Igazuk volt! Ez tényleg nem bünpártolás! Hogy micsoda, arra akkor térek ki majd, ha beszámolok Pappék büntársainak sorsáról és a Papp család életútjának szerfölött kedvező alakulásáról.

Ha Mészáros úr [Pintér úr későbbi cégtártsa], maga Pintér úr és kvázi barátja Györgyi úr nem szarnak a fejemre a 66 tartálykocsi ügye kapcsán, Jakujbcsik nem követhetett volna el ötvennmilliós ÁFA-csalást és Pappékkal, illetve Rektorral nem olajozhattak volna még, jó félévig, Debrecenben ill. Tiszacsegén. Akik ezt számukra lehetővé tetteék - ismétlem - nem bünpártolók. Majd "versem végén" a jogi minősitést is elvégzem...

Őszintén szólva utólag elgondolkodtam azon, hogy alakúl a sorsom, ha legalábbis szemethunyok a főkapitány úr dolgai felett. Eljátszom a nem halló, nem látó és nem beszélő három majmot - egyszemélyben. Sőt egy kis szerény sápot is szedek barátságos magatartásom fejében. Nem kizárt, ha ezt teszem, Györgyi még mindíg legfőbb ügyész lenne. Én lennék a kedvence. És főleg most én lennék a táblai főügyész magas nyugdíjjal és magas fizetéssel. De jaj annak, aki rossz lóra tesz.

2007.07.30

Ma [jul.31] már nem telik többre, de még megírom, ne legyek szószegő, mi a véleményem a "hivatali packázásról", mint "jogintézményről". Főügyészkedésem mézeshetei idején valaki jóindulatúan kérdezte, hogy érzem magam a Legfőbb Ügyészségen. Kissé elmélázva, azt válaszoltam: "mint golyó a flipperben". Csak ké
sőbb jöttem rá, mennyire ráhibáztam, a szög fejére...

Az állampolgár úgy érzi, hogy vele packáznak a hivatalban. Téved. A packázás az értelmező szótár szerint azt jelenti, hogy valaki "hatalmaskodóan pimaszkodik". E megfogalmazás nyilván helyes, de - szerintem - nem teljes. A packázás kéjesen elnyújtott élvezetet is jelent. Ilyet semmiképp sem érez egy "igazi" hivatali despota akkor, amikor az alázatosan remegő klienst betapossa az agyagba. Ez számára unalmas rutinmüvelet.

Az igazi "hivatali packázás" a hivatalokon belül (!) folyik. Két dimenziója van, mint a  koordinátának: egy vertikális [felülről lefelé, ill. alulról felfelé] és egy horizontális [balról jobbra, ill. jobbról balra]. Én most a "függőleges tengellyel" foglalkoznék kissé.

Nem vagyok paranoiás, de éreznem kellett, hogy Györgyi kezdettől utált, mint a szart. Sajnos és ilyenkor "rájátszom" és ez ritkán használ az előmenetelemnek, bárhol is próbálok előremenni.

Azzal kezdődött, hogy egy főügyészi értekezleten a szolnoki főügyész belémkötött. Én mindössze annyit mondtam, hogy mivel nem tudnék higgadtan válaszolni, a válasza dást elhalasztom. Györgyit ez felpaprikázta (?) és kijelentette, hogy ezen a helyen ez a stílus nem helyénvaló (?). Nem tudom, neki volt e gyerekszobája. Nekem volt és úgy gondoltam, nem sértettem semmiféle illemszabályt. Kisvártatva, egy hivatali problé mán, két osztályvezető ügyész úgy összeveszett, mint két piaci kofa. Györgyi hallga tott. Ebben a csendben azt a halk megjegyzést tettem: "ahá, kapiskálom már, milyen itt a stílus..."

Sokat vitatkoztunk az igazságtételen, és miután csak én mertem szembeszállni vele, dörgedelmeit általában rám célozva intonálta.

Egy alkalommal úgy "adtam neki igazat", hogy természetesnek minősitettem azt a jelenséget, hogy '56 eseményeit másként látja aki tüzet vezényel, másként aki tüzel és megint másként akire lőnek. Erre ordítani kezdett, hogy ő nem lőtt senkire, sőt lelőhették volna - mikor kenyérért ment ...

A csúcs azonban nem ez volt, hanem egy egy legfőbb ügyészi lebaszás egy telefax miatt, amivel megkerültem a szolgálati utat. [Az "Önmagamról" c. rovatban írtam valamit egy földfoglalási akcióról, ez volt az előzmény...]

A "packa" úgy indult, hogy egy balatonlellei fejtágitó záróünnepségén hozzám lépett és megkérdezte, van e a számára egy (!) percem? Kezemben a sörösüveggel azt válaszoltam, hát persze!

Ekkor azt mondta, hogy engem nagyon tisztel és szeret, de ha mégegyszer ráfaxolok egy államtitkárra kénytelen lesz velem szemben "közhatalmi eszközöket alkalmazni".

Ilyesmit eddig nem pipáltam, nyilván hülye képet vághattam, mire rám kérdezett, mi a válaszod?

Nos erre tértem magamhoz. Válaszom a következő volt. "Egy percet, azaz 60 másod percet  kértél. Ebből lebeszéltél 45 másodpercet. A maradék 15 másodperc alatt képte len vagyok érdemben válaszolni. Majd írok, jó? Hát ez is egy szög volt főügyészi karrierem koporsójába ...

2007-07-31

Harapófogó.

"Lázadás Caine hadihajón."
Az előző részben megpendítettem a hivatali packázás "jogintézményét". Egy tulzottan makacs alárendelt akaratát megtörni, tekintélyét lejáratni, felülről is lehet, de az igazán hatékony módszer a kétirányú. Az Ügyészség merev hierarchiájában horizontális hivatali kapcsolatok nincsenek. Egy megyei főügyészt pedig szerfölött veszélyes alúlról fúrni, kivéve ha ...

[Közbevetőleg megmlitem, hogy "önéletírásomban" külön fejezet foglalkozik életem "Ügyészségi intermezzójával."  Kerülni szeretném az ismétléseket, átfedéseket, ezért itt lehetőleg nem írok olyasmikről, amiket ott leirtam. Az idézőjelbe tett címről, odaugorhat, aki akar.]

Előbb a felülről lefelé áramoltatott "impulzusokkal" foglalkoznék.

A főkegyúr kegyeit nem [csak] az olajügy miatt veszitettem el. Az olajon kivül három ügy bosszantotta különösen.  A "Földfoglalási ügy", A "Mózes ügy", a "Főző ügy."

   1. "Földfoglalási ügy"

1992 októberében egy csütörtöki napon neszét vettem, hogy egy "szélsőséges szervezet" Hajdúdorog határában a következő héten hétfőn 8-órai kezdet tel "földosztást" tervez, a torgyáni reprivatizácó gyakorlati megvalósítása keretében. Azt is hallottam, ez nem vicc, mert előző évben a debreceni és az újfe hértói határban már kihasítottak egy - egy jókora darabot egy - egy termelőszövet kezet táblájának közepéről, a legjobb földekből.

Az akciót a szervezet vezetője, egy bizonyos Bakó István (?) vezényelte, de az infó szerint ebben tevőlegesen alájátszott Kapronczi Mihály [későbbi kisgazdapárti és mégkésőbbi MIÉP országgyülési képviselő] ak ezidőtájt az Országos Kárrendezési Hivatal debreceni kirendeltségének helyettes vezetője volt.

Az ügyben "tényfeltáró vizsgálatot" rendeltem el, amely pénteken délutánra már be is fejeződött...

Sebtében háromféle irányba "léptem".  a) Bakó úrral [egy más büncselekmény miatti kihallgatásán megjelenve] közöltem, hogy amennyiben erőszakos cselekményekre kerül sor, sittrevágom. b) Papp Imre megyei rendőrfőkapitánnyal a Hajdú Bihari Naplóban egy közös közleményt jelentettünk meg olyan tartalommal, hogy a hatóságok határozottan fellépnek minden önkényeskedés ellen. c) Faxot küldtem az Országos Kárrendezési Hivatal akkori vezetőjének Sepsey Tamás úrnak. Ezzel az volt a célom, hogy ha lehet Kapronczit térítse észre - hétfőig... A Sepseynek küldött faxot és a jelentést egyidejüleg továbbítottam Sátory János úrnak, a legfőbb ügyész polgári helyettesének.

Rendkivül meg voltam magammal elégedve, mivel a földfoglalás is elmaradt. Ebben a hangulatban vonultam be egy egész hetes megyei főügyészi fejtágítóra a Legfőbb Ügyészség balatonlellei üdülőjébe.

Ment is a léleképités, mint a karikacsapás. Györgyi nem jött le, így piálni is lehetett. Igazi piáros rendezvénynek indúlt.

A főnökök a hét végére, a záróünnyepségre, jelezték jöttüket. Először Sátory érkezett. Hivatott és baljóslatúan közölte, hogy Györgyinek súlyos mondanivalója van számomra. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy a földfoglalás lesz a szóbanforgó téma. Néhány zseniális visszakérdezés eredményeként arra is rájöttem, hogy Sátorinak az előző péntek délutántól, de legkésőbb hétfő reggeltől - most péntekig nem volt még "érkezése" elolvasni a faxokat... [Őt persze Györgyi sohase baszta le...]

Györgyi egész későn érkezett. Már folyt a tanfolyamzáró és némi pezsgő. Én mindíg úgy pozicionáltam magam, hogy Györgyitől optimális távolságra legyek és utaink véletlenül se keresztezzék egymást. Ő unta meg hamarabb. Egyenesen odajött hozzám és akkor kért tőlem egyperces iterjút. [Erről írtam valamit az előző rész végén.]

Most leirom, mit szövegelt 45 másodpercig. Az volt velem  a baja, hogy állitólag (?) az Országos # Kárrendezési Hivatal vezetője - a törpe kis biboldó - Sepsey Tamás úr írásban kifogásolta, hogy én egyenesen az ő címére mertem faxolni a Legfőbb Ügyézszség, azaz a "szolgálati út" megkerülésével. Györgyi azt is állitotta, hogy ezzel a "tettemmel" megzavartam a két országos főhatóság, addig harmónikus, kapcsolatát.

Így aztán nem győzelmi jelentést, hanem igazoló jelentést kellett írnom a dologról. Az akkori polgári főügyészhelyettes Kosztolányi László volt. Ő "vezette" formálisan a tényfeltáró vizsgálatot, amelyet Bodó Balázs polgári csoportvezető végzett. A történtek miatt nem engem fingattak meg, hanem a semmiről sem tehető Kosztolányit. Felrendelték Budapestre és órákig piszkoskodott vele két agresszív némber. Erről Kosztolányi hivatalos jelentést, utasitásomra külön "hangulatjelentést" írt és szóban is elsírta, hogy bántak vele - szüntelenül éreztették, hogy nem ő a hülye szemét, hanem a megyei főügyész, azaz szerénységem. [Ezek a papirok fénymásolatban rendelkezésem alatt állnak.]

A sok hülyeségből csak egy apróságot emlitek itt.

Ha Bodó Balázs épp távol volt - utasitásaimat követve - kis cetliket tettem az asztalára, "Balázskám, légy szives, ... stb. stb, ..." Nos, a két ribi megkifogásolta azt is, hogy e cetlik nálam nem voltak iktatva - kiadványozva és Bodónál sem voltak iktatva - érkeztetve. Hát ez az echte hivatali packázás!

"Mózes ügy"

Egy szép nap reggelén a Városi Rendőrkapitányság bünüldözési osztályának vezetője keresett egy aktával a hóna alatt. Nyájas arckifejezését látva rögtön kérdeztem, "mi a faszt csináltatok megint?" Emiatt méltatlankodást szinelt - volna, ha engedem. Hamarosan kiderült, hogy emberem zsarukeblét ezuttal a diadalmas káröröm dagasztja.

Az történt, hogy előző éjjel rajtaütöttek egy rég megfigyelt bűnözőn, akit be is vittek nyomban. Persze panaszt tett és persze ügyvédet kért. Eddig rendben is lett volna, de még akkor éjjel berohant a rendőrségre [és talán a fogdába is] Mózes Mihály országgyülési képviselő úr és e minőségét ismételten hangoztatva "tiltakozott" a rendőri önkény ellen és pártfogoltja azaooinali szabadlábrahelye zését "követelte".

Sebtében elküldték a büdös francba. Amikor hajnalban az osztályra bekerültek a házkutatási jegyzőkönyvek és a lefoglalt iratok, stb. a nyomozók nyomban felfedezték, hogy a szabálytalan gépkocsi kereskedést tárgyazó iratok között egyik másik súlyosan kompromittáló adatokat tartalmaz a képviselő úrra is.

A buzgó zsaru, Papp Imre megyei rendőrfőkapitány nevében, sebtében megírt egy nekem cimzett jelentést és reggel, ahogy az beesett az ajtón, aláíratta vele, mielőtt a kávé felszívódott volna, majd elrohant hozzám...

A dologban az volt a komplikáció, hogy Mózes Mihály ellen csak akkor lehetett nyomozást elrendelni, ha a legfőbb ügyész indítványára, az Országgyülés "kiadja".

Minthogy a képviseléő urat kétségen felül és vastagon fogta a festék, elhatároztam, hogy valahogy kikertülöm a "22-es csapdáját". Ha ugyanis az elkövetett disznóságok felderítése érdekében nem lehet nyomozni, nincs törvényes ok a mentelmi jog felfüggesztését kezdeményezni. Ha pedig valaki mégis "kutakodik" szabálytalanúl teszi.

Ez a dilemma csak a "sanda mészáros" szisztémával hidalható át. Ezt a metódust mind a rendőrök, mind én ismertem...

Az első akadályt az jelentette, hogy Papp Imre, amikorra elolvasta, hogy minek írt alá, egy új, terjedelmes, ám valótlan tartalmú - azaz a terhelő bizonyitékokat elke
nő új jelentést készittetett. Azt átküldte nekem és arra kért, a korábbit tekintsem tárgyalannak, sőt szolgáltassam vissza neki és tekintsem hivatalosnak az újat.

Telefonon válaszoltam, de ezúttal nem idézem a szövegemet ...

Ezek után indúlt a bekeritési művelet, amelynek minden mozzanatát árgus szemekkel figyelte egyfelől a megyei rendőrfőkapitány, másfelől a Legfőbb Ügyészség. Igazán büszke vagyok arra, hogy egy félévnyi rádolgozás után a leg
főbb ügyész nem mert kitérni a kikérés elől.

De addig ...

Ha léptem valamit az ügyben nyomban beköptek a legfőbb ügyésznek és olyankor mindíg ért valami kellemetlenség, azért, vagy másért. [Sapka effektus.]

A képviselő urat a legfőbb ügyész úr ötször (!) fogadta személyes auidiencián.
Erről tudomást szereztem és tapintatosan megjegyeztem neki, úgy jár hozzá mint cseléd a jókútra ... Felháborodott, honnam tudok erről? "Megnyugtattam", őt is utálják egyesek a saját apparátusában és ezek sugnak nekem, csakúgy mint fordítva...

Nos végre a Ház asztalára, Szabad György maszatos kezei közé, került az akta. A fifikás öreg nyalábba fogott több hasonló ügyet és, ha jól emlékeszem, egy "költségvetési napon" éjfél körül rukkolt elő velük. A honatyák, akiknek már enni, inni és főleg hugyozni kellett, megriadtak attól a plusz órától, amit az ügyek érdemi tárgyalása jelentett volna.

Szinte egyhangulag lesöpörték az asztalról a kérelmeket! Mózes tehát megúszta. Hát persze, hogy neki állt feljebb. Simfelt, ahol elért, mint egy koncepciós per áldozata, egy szadista főügyész üldözésé
      nek ártatlan tárgya.

   2. Főző ügy.

A Megyei Rendőrfőkapitányság gazdasági osztályának vezetője A már emlitett Tóth János alezredes egy terjedelmes íratban "elvi állásfoglalást" kért tőlem arra nézve, hogy Főző László az OTP. Hajdú Bihar Megyei Igazgatója, a volt Megyei Pártbizottság adminisztratív osztályának "bankügyekkel" foglalkozó volt előadó ja, büncselekményt követett e el azáltal, hogy...

Röviden arról volt szó, hogy az OTP igazgatója százmillió Ft. erejéig nyujthatott saját hatáskörében hitelt. További egy forintot már csak akkor, ha a százmillió, kamatai és költségei hiánytalanul visszafizetésre kerültek.

Az igazgató úr e korlátozást meredek ívben leszarva, több tételben, összesen háromszázötmillió forint hitelt juttatott Tatár Józsefnek, ill. az általa ügyvezetett birkatenyésztő Miszker Kft.-nek.

Tette ezt annak ellenére, hogy a hitelbirálati szervek [cenzurabizottság] ez ellen minden részhitelezésnél ismételten tiltakozott, kimutatva hogy a Kft.-nél a visszafizetésnek semmiféle fedezete nincs.

Nyomban intézkedtem, hogy Főzőt vegyék őrizetbe és terjesszenek elő indítványt az előzetes letartóztatás elrendelésének kezdeményezésére [a bíróságnál].

Hogy ez mekkora összeg volt? Az évben a Megyei Tanács hitele az OTP-nél százmillió Ft. volt. A Csokonai Szinház évi költségvetése pedig kilencvennyolc millió Ft.

A Legfőb Ügyészség kifejezetten nem "reklamált", de nem tudtam úgy felmenni, hogy valaki [többen (!)] meg ne kérdeze, indokolt e még [mindíg] Főző fogva tartásába. Én nem akartam érteni a szóból. Ezért egyszer a nyomozásfelügyelet főosztályon kérdezték, mit szólnék ahhoz, ha a Legfőbb Ügyészség saját hatáskörében (!) intézkedne Főző kiengedése iránt.

Azt kértem, hogy írásban válaszolhassak. Ezt kegyeskedtek megengedni és én kapásból számítógépbe diktáltam egy hatoldalas "memorandumot", miért nem támogatom e "humanitárius" intézkedést.

Másnap, vagy harmadnap, kiengedték ... Nagyban növeli egy főügyész tekintélyét az ilyesmi.

Persze volt válaszom. Utasitottam a nyomozásfelügyeleti csoport vezetőjét, gyüjtse ki, hogy intellektuális vagyon elleni büncselekmények miatt hányan ülnek az ügyészség és a bíróság "jóvoltából" előzetes latartóztatásban és milyen kárértékek miatt. Cca. 10 - 12 név jött ki. A kárérték egyiküknél sem haladta meg az ötmilliót. Volt olyan aki egyímillió körüli összeg miatt már csaknem egy évet töltött.

A jelentést  kisérőirat nélkül (!) betettem egy boritékba és ráirtam, Dr. Györgyi Kálmán részére.

Naná, hogy nem válaszolt.

"Érdekesen" alakult Főző sorsa is. Tatár keritett egy arabnyelvü pecsétes papirt, amelyen az állt, hogy a Miszkerrel szerződésük volt ivóvíz (!) szállitására. Ennek alapján Főző urat a Hajdú Bihar Megyei Bíróság volt elnöke Szabó Péter tanácsel nök úr büncselekmény hiányában felmentette.

A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a szerződés realitását, sőt valódiságát semmi sem igazolja. Ezért Főzőnek "bünhődnie" kellett. Felfüggesztett (!) szabadságvesztésbüntetést kapott... Utána ő is fenyegetőzni kezdett, hogy "politikai pályára lép" és revánsot vesz rajtam.

Szóra érdemes még Tatár József "sorsa". Váltig szuttyongattam a fentebb már emlitett Tóth János alezredest, hogy adjanak ki fényképes körözést tatár ellen ugy, hogy pfalemeze a TV-ven is megjelenjen. Azt mondta, "biztos forrásból" származó értesülése van arról, hogy Ausztáliába szökött.

Nos, mint utólag kiderült Pest környékén lakott saját nevén, saját házában. Egyik legközelebbi szomszédja egy rendőr volt...

* * *

Az ilyen és hasonló fiaskók joggal keltik azt a benyomást, hogy a megyei főügyész nem élvezi a legfőbb ügyész bizalmát, támogatását. Ilyenkor elkezdődik a cincogás. Ennek intenzitása azonban nem volt elegendő a legfőbb ügyész számára. Lépett egyet.

Megyei ügyészi értekezletet hivatott össze. Ez ment is simán. A legfőbb ügyészi látogatásnak azonban volt egy furcsa programpontja: a legfőbb ügyész négyszemközti beszélgetése a Városui Ügyészségen Dr. Biharyné Dr. Móricz Irén városi vezető ügyésszel. Akkor nem értettem, mire megy a pakli. Megértettem rövidesen ... Irénke - az ügyészi szervezet történetében páratlan módon - tudtom ill. engedélyem nélkül a Városi Ügyészségen ügyészi értekezletet tartott. Annak egyetlen napirendi pontja a [távollevő] megyei főügyész volt, különös tekintettel az illető hatalommal való súlyos visszaéléseire.

Egy vádpontra különösen "kedvesen" emlékszem vissza. Ez úgy szólt, hogy "operativ munka végzésére" kényszeritem a beosztott ügyészeket.

Minthogy beosztottaim vádlottja lettem, sőt távollétemben el is itéltek, kénytelen voltam a történteket kivizsgálni. A vizsgálat íratait Miks Antal úrnak a Lergfőbb Ügyészség titkársága vezetőjének küldtem fel és egyidejü vizsgálatot kértem magam és a vádolók ellen.

Válasz nem érkezett. Rövidesen kiderült, a terjedelmes paksamétát nem iktatták! Amikor egy pesti utam alkalmából érdeklődtem "ügyem állása" felől, Miks úr kezembe nyomta a paksamétát [az eredeti postai botitékban] és azt mondta, "vidd ezt a szart a francba".

Ez jól hangzott és tulajdonképp elégedett lehettem volna (!) az ügy ilyetén alakulása miatt. Viszont már akkor érzékeltem, hogy az előmeccs döntetlenre futott. Egy "kicsit" szarosak lettünk és maradtunk Irénkével együtt. A legfőbb ügyész hallgatott ...

Rossz érzésem tehát volt, de azt nem tudhattam, hogy a veszélyes döfés a második menetben ér, helyettesem és utódom Dr. Nagy Kálmán főügyészhelyettes tőrétől.

Vele kapcsolatban emlitenem kell néhány apróságot.

Beállitottsága abszolút baloldali volt. Ettől talán nem volt független, hogy lóugrás szerüen, ám villámgyorsan haladt előre a hivatali ranglétrákon.

Ügyészként kezte. Azután átvándlizott a Megyei Bíróságra és mihamar tanácselnök, elnökhelyettes lett. Szíve azonban az ügyészség felé húzta. Így esett meg, hogy amikor megkinálták a megyei bírósági elnöki székkel, azt nem fogadta el ...

Én épp akkor kaptam azt a feladatot, hogy a helyettes főügyészi pályázatra kerítsek valakit. Leballagtam hát Nagy Kálmánhoz [én sose' voltam normális] és pironkodva ajánlottam fel neki egy sokkal alacsonyabb beosztást. A kezembe csapott. Jelentettem Györgyinek. Rövidesen beiktattuk.

Nem is volt vele semmi baj, amíg falkavezérnek nézett. De amikor az emlitett néhány szarvasbikát elrántották előlem és én pofára vetődtem, kapiskálni - spekulálni kezdett.

Prsze ez nem látszott rajta. Szorgalmasan bújta az aktákat és főleg a jogszabályokat. Mindent időben és jól megcsinált amit kértem tőle.

És egyszercsak dezertált az "olajfrontról". Azt a hülye ürügyet hozta fel kizárási kérelmének alátámasztására, hogy az egyik olajos és az ő külföldön élő bátyja között "ismeretség" van. Kérelmét teljesitettem, rámutatva hogy az ugyan teljességgel indokolatlan, mindazonáltal a tüzvonalból ki kell vonni azt a parancsnokot aki hátra kivánkozik.

[Itt be kell szurnom valamit. Már 1993 tavaszán létrehoztam egy "operatív bizottságot". Ez hetente ülésezett. Tagjai voltak az ügyészség, a vám nyomozó hivatal, a rendőrség és az APEH kiküldöttei. Később meghívtuk a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség képviselőit is. Azt gondolom, hogy valami hasonlót kellett volna tennie a legfőbb ügyésznek is, ha nem az "együttélési doktrina" megalkotásával és propagálásával tölti az idejét. Néha úgy adódott, hogy az értekezlet levezetésével Nagy Kálmánt bíztam meg. Hát mit mondjak, fosott tőle rendesen ...]

Györgyi fazekában azonban lassan de biztosan felfőtt a legmérgezőbb ital. A megyei főügyész nem bírja a beosztottak bizalmát, ezért nem képes konszolidálni ill. vezetni a testületet.

Sajnos, Nagy Kálmán orvúl előrenyújtott patáját későn vettem észre, átestem rajta.

"Szakági értekezlet" a Megyei Főügyészségen - az utolsó csepp...

A történet a Debreceni Városi ügyészség volt vezetőjével Tóth Istvánnal indul. Mint vezető ügyész állandó konfliktusban volt elődömmel Kereszty Csabával, aki túlzott radikalizmusát igyekezett fékezni, de valami miatt türt neki, azaz nem merte seggbe rugni. Tóth afféle "kettéharapom" emberke volt. [Ez az elnevezés onnan került szókincsembe, hogy katona koromban az egyik tiszt megharagudott az egyik egyetemista örömkatonára és ráordított: "kettéharapom ...". Ez elég fenyegető volt, de nem volt elég sértő. Emberünk tehát gondolkodott, majd felderült az arca: "... maga szar ..." tette hozzá.]

Tóth urral közöltem, hogy hiába pályázná meg a városi vezető ügyészi tisztséget, pályázatát nem fogom támogatni, ellenben feljöhet a Megyei Főügyészségre. Ezt a megoldást elfogadta. Elődöm íróasztala rám szállt és abból kihánytam mindent, amit rám hagyott. Az irat-salátában találtam egy pimasz hangvételü feljegyzést, amit anno Tóth irt a főnökének. Ekkor behivattam és megmondtam neki, "na látod, ilyesmit nekem csak egyszer irhatsz..."

Elvileg tudtam, hogy az eszelősök nem felejtenek, de nem foglalkoztatott a dolog. Azután híre kelt, hogy Tóth úr száznyolcvan fokot fordult és "delikves-párti lett". Még nem jutott időm, hogy utána nézzek a dolognak, máris jött a "Kelemen ügy". Röviden arról van szó, hogy egy Kelemen Tamás nevű tróger, többedmagával, a debreceni éjszakában kóborolva észrevett egy földön fekvő embert [akiről nem tudhatta, ittas, beteg, esetleg büncselekmény áldozata] és öngyujtójával "tréfásan" megégette a karját, hogyan reagál ... Azt hogy magatehetetlen észlelnie kellett, mert az áldozat csak néhány reflex-szerü kézmozdulatra volt képes. Kelemen ekkor a fekvő ember ruházatát több helyen meggyujtotta és a helyszinről "kuncogva" elszaladt, társaival együtt. A sértett súlyos, életveszélyes (!) égési sérüléseket szenvedett.

 A jóságos Tóth úr - a rendőrség initványa és nyomatékos kérése ellenére - az őrizetből elbocsátotta Kelement és ehhez egy olyan indokolást rittyentett, amelyet egy magára valamit adó védőügyvéd sem írt volna alá - a gyanúsitott javára szóló elfogultsága miatt...
Egy ügyészi vezető, ilyen helyzetben, köteles több félére gondolni. Számitásba kell vennie, hogy a.) az ügyészt megvesztegették, vagy más módon a közérdek kárásra befolyásolaták, b.) meghülyült, c.) játssza a hülyét.
Mielőtt e lehetőségeket sorravettem volna haladéktalanul [1993.08.09] intézkedtem Kelemen újbóli őrizetbevétele és a [bíróság felé] az előzetes letartóztatás indítványozása iránt. Az esetről - immár annak tekintgettem - egy írásos emlékeztetőt készitettem 93.08.10] a testület, jelesül Tóth István részére.

És ekkor kezdtek csirázni azok a beléndekmagok, amelyeket Györgyi a testületben olyan gondosan elhintett látogatása során. A "testületben" ugyanis dühödt pusmogás indult meg intézkedésem ellen. Ez jogilag "nonsensz" volt, hiszen a megyei főügyész a szervezet egyszemélyi vezetője. Döntéseit alárendeltjei irányában nem köteles indokolni. Az előzetes latartóztatásra vonatkoó döntés helyességéről a bíróság dönt. Meghatározott esetekben a főügyész intézkedését felettese: a legfőbb ügyész, vagy annak valamelyik helyettese is felülbírálhatja, de nem a beosztott ügyészek "forró hangulatú" összejövetelén ...

Noa, ekkor érkezett el Nagy Kálmán ideje! Azonnal, feltétlenül és elvtelenül Tóth István pártjára állt. Az emlékeztetőt Nagy kálmán utasitásom ellenére magánál visszatartotta. Annat tartalmát senkivel sem ismertette - Tóth Istvánnal sem.

Az újból őrizetbe vett Kelemen letartóztatása iránt Tóth indítvánít nyujtott be a Megyei Bíróságnak, ebben az áll: "gyanusított büntetlen előéletű, 'így' alaposan feltehető, hogy megszökne". Azaz beosztott ügyészem hülyét csinált belőlem a Bíróság és az ügyészi testület, továbbá ország - világ előtt.

A Megyei Bíróság a "vicces" indítványt viccnek vette és Kelement kiengedte. A határozat ellen Tóth nem jelenett be fellebbezést. Ez önmagában is súlyos függelemsértés, hiszen az előzetes letartóztatás elrendelését az én kifejezett utasitásomra indítványozta. A további események menetén mitsem változtatott, hogy Kelemen áldozata időüközben belehalt (!) égési sérüléseibe ...

A történtek miatt Nagy Kálmánt utasitottam arra, hogy hívjon össze u.n. konzultativ megbeszélést, a felmerült "elvi problémák" elemzése végett. Ezt az utasitást nem hajtotta végre.

A már emlitett konzultáció helyett Nagy Kálmán 1993.10.04-napjára "szakági értekezle tet" hívott össze, amelynek meghívója három napirendi pontot tartalmazott
1.) a fiatalkoruakkal szemben alkalmazott őrizetbevételi intézkedések, 2.) az előzetes letartóztatás nélkül zárult őrizetbevételi inzézkedések [korábbi] vizsgálatáról készült helyi és országos jelentések általánositható tapasztalatai, 3.) különfélék.

Az értekezlet jegyzőkönyvét Márián Zoltánné megyei főügyészségi ügyész vezette. Ez az okirat utólagos befirkálásokkal több helyen "módosítva" lett. Minthogy a módositások tendenciózusak voltak, úgy is felfogható, hogy a második "végleges" változat valótlan tartalmú közokirat. Mindkét okiratból kitünik, hogy Nayg Kálmán helyettes főügyész, Biharyné Móricz Irén debreceni városi vezető ügyész és Nagy Gizella püspökladányi városi vezető ügyész személyemet súlyosan lejárató vádakat terjesztettek elő. Ezek a tényállítások részben valótlanosk, részben pedig olyan intézkedéseimre vonatkoztak, amelyeket beosztott ügyészek nem "tárgyalhatnak".

[A Máriánné által készitett "jegyzőkönyvi variációk" szövege sajnos nincs birtokomban, ezért a pusztán emlékezésre alapított "idézeteket" kényszerüen mellőzöm.]

A történtekről 1993.10.11-napján Ig. 383/1993.sz. alatt 13 oldalas jelentést tettem Fábián Jánosnak. A jelentés az alábbi mondattal zárúl. "Kérem, sziveskedjék Fábián úr felterjesztésem tárgyában elhatározását közölni velem." Fábiánnak esze ágában sem volt intézkedni, hisz az általuk bátoritott, Nagy kálmán által levezényelt "konszolidált anarchia" pont azt az eredményt hozta, amit tőle vártak. Intézkedés helyett nyugdíjaztak. Ennek történéseit leirtam önéletírásomban. Az ezzel foglalkozó szövegrészre ugrást tehet, aki még nem olvasta, vagy az itt írottak kapcsán "ismételni" akar.

[A selemyzsinór átadási ceremóniája.]

 A következőkben arról szólok, hogyan kezdtem tengetni nyugíjas napjaimat. Györgyi persze tévedett, ha azt hitte, hogy gengsztertrükkjeinek "sikere" nyomán gondalanúl pihenhet babérjain.

Röpke pár nap alatt elkészült tizennégyoldalas levelem, amelyben arról tájékoztattam a törvényesség legfőbb őrét, hogy parlamenti vizsgálatot  kezdeményezek ellene. A levél dátuma 1993.10.17. [Ez előtt egy nappal, azaz október 16-án jelent meg a Hajdú Bihari Naplóban Fábián János nyilatkozata. Ez azt tartalmazza, hogy azért nyugdíjaztak. mert "nem sikerült kialakitania a kivánatos munkakapcsolatot a megye ügyészeivel."]

Levelemre a legfőbb ügyész nem válaszolt. [Nem szokása ...] Viszont az ügyet, sőt a levelet, valaki átjátszotta a sajtónak. Tény, hogy Lencsés Károly ujságíró a Magyar Hírlaptól egy - két napon belül felhívott és csupán annyit kérdezett, valóban  megfenye gettem e a legfőbb ügyészt. Csak annyit tudtam válaszolni, valóban írtam a legfőbb ügyésznek, máris lecsapta a kagylót. A többit már tudta ... Mi sem természetesebb, minhogy másnap letámadtak a Hirlapban.

2007.08.19.

Rövidesen elkészült "sírfeliratom" is, az Ügyészek Országos Egyesületének közleménye formájában. Így szól.

"Az Ügyészek Országos Egyesületének közleménye - 1993. november 12

A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze dr. Szeszák Gyula Hajdú-Bihar megyei
főügyészt 1993. október 15. napján a munkavégzés alól felmentve, 1994. április 15. napjával nyugállományba helyezte.

Ez időpont óta dr. Szeszák Gyula úr személye szinte hétről hétre foglalkoztatja a Parlamentet és a napi sajtót. Az Ügyészek Országos Egyesülete attól az aggodalomtól vezérelve, hogy az elhangzott és megjelenő, az igazságnak nem megfelelő tényállítá sok, illetve találgatások kapcsán az igazságszolgáltatás objektivitásába vetett alkotmányos bizalom is veszélybe kerülhet, ezért a következőket szögezi le:

1.) Az ún. olajügyek miatti első büntetőeljárásokat 1992. november, illetve december hónapjában Baranya, Komárom-Esztergom és Borsod-Abaúj-Zemlén megyékben indították meg. Ma 70-nél több ügyben közel 200, [közöttük 63 személy előzetes letartóztatását is elrendelték] gyanúsított személye ismert. Hajdú-Bihar megyében 1993. október 15. napját követően is változatlanul folyik az olajügyek nyomozása. Minden ezzel ellentétes tényállítás valótlan.

2.) A pénzintézetek sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt megindított, mintegy 100 büntetőeljárásból egyetlen ügy színhelye Hajdú-Bihar megye. Ebben az első büntetőeljárási cselekményt - a feljelentés kiegészítése keretében - dr. Szeszák Gyula úr hivatalba lépése előtt tették meg. Az ettől eltérő tényállítások alaptalanok.

3.) A növekvő bűnözés fokozott terheket ró az ügyészi testületekre is. Az évente közel százezres nagyságrendű ügy érkezéséből a Hajdú-Bihar megyére háruló feladatokat (mintegy ötezer büntető ügy gondos intézését a testület tagjai felelősen és eredménye sen oldották meg.

4.) Jogállamokban lefolytatott büntetőeljárások során vitathatatlan követelmény a törvények, az állampolgári, a személyiségi jogok és az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása. Érvényre juttatásuk a hivatali rendben, törvények és szakmai előírások szerint működő ügyészi testület vezetőinek és tagjainak hivatali esküvel megerősített kötelessége.

5.) Dr. Szeszák Gyula úr több évtizedes sikeresnek ítélt ügyvédi pályafutást követően nyerte el az előző kötelezettségekkel együttjáró állását.

Szűkebb és szélesebb környezete mindent megtett annak érdekében, hogy a válasz tott új hivatásának szabályait, kötöttségeit és szigorú törvényességi szemléletét mielőbb teljes egészében gyakorolja.

Sajnálatos módon azonban dr. Szeszák Gyula e szabályokat több ízben mellőzte és olyan vezetési stílust kívánt meghonosítani Hajdú-Bihar megye ügyészi szerveinél, amely az előbb felsorolt elvekkel és előírásokkal nem egyeztethető össze.

A tevékenysége nyomán kialakult helyzet másfél esztendő múltán a megyei főügyész és az általa irányított testület között a munkatársi és munkakapcsolatok oly mértékű megromlásához vezetett, amely a testület működőképességét súlyosan veszélyeztette.

Az Ügyészek Országos Egyesülete ezért dr. Szeszák Gyula úr nyugállományba helyezését a megyében kialakult elhúzódó, és fokozódó feszültséget rendező olyan indokolt és humánus döntésnek tekinti, amely a törvényi előírásokkal az ügyészi testület, s annak Hajdú-Bihar megyei munkatársai érdekeivel maradéktalanul összhang ban áll, ezért azzal teljesen azonosul. [OS]"

A közlemény, mint az urukat istenitő eunuchok írásai általában, álszent és hazug.

Megértem, hogy a legfőbb ügyészt és szolgáit bosszantotta a "demokratikus sajtótün tetés", amely ügyem körül manifesztálódott. Méginkább csípte a szemüket a parlamenti vizsgálat.

Én sohasem állitottam, hogy az első olajnyomozást én rendeltem el. De én fogtam először olajszerelvényt - rendőrkapitánnyal együtt...

A "bankügy" Főző Lászlóra utal. A legfőbb ügyészség helyezte szabadlábra, miközben csaknem egytucat ember ült egy - két rongyos millió miatt, továbbra is. a 305 millióból tudtommal nem térült meg egy fitying sem. A rejtekhelyéről leváltásom után előkerült Tatár József ellen [aki a zsozsót kapta] tudtommal eljárást sem indítottak...

Nyugdíjazásom után is folydogált az olajügyek nyomozgatása. Nagy Kálmán az új seprő azonban szétzavarta a koordinációs bizottságot és egy lépést sem tett annak a mint egy 100 tartálykocsi mennyiséget kitevő olajcsempészésnek a felderitésére, amelyről a bizonyitékok rendelkezésre álltak.

Ami a testületben felüölről gerjesztett "művi feszültségeket" illeti, róluk fentebb nyilatkoztam.

Főügyész "sirató"

Rég rájöttem, hogy az egyént tulajdonképp nem az minősiti, amit róla írnak, vagy mondanak. Sokkal inkább az, amit magáról ír vagy mond. Ezt igazolja az az interjú, amit Györgyi Szabó Katalinnak - a Hajdú - Bihari Napló okos és kemény "nyomozó" riporterének -  adott, seggberugásommal kapcsolatban, 1994.01.27-én.

[Itt a logikai egység kedvéért kissé előre ugrok az időben. A "parlamenti kutyakomédia" korábban volt, de a következő fejezetben lesz olvasható.]

Most hogy előttem a cikk, minden újjam hegye viszket, hogy Györgyi észjárását és beszédstílusát előre "méltassam", de beszéljen előbb ő maga. Én azután jövök. [Konkrét megjegyzéseimet viszont beiktatom a sorok közé.]

Sz. K.: Több mint három hónapja (!) annak, hogy ön nyugdíjba helyezte Szeszák Gyula volt megyei főügyészt. Az okokat firtató kérdésekre akkor mindenkitől azt a választ kaptuk: csak a legfőbb ügyész hivatott nyilatkozni. Most tehát érdeklődve várjuk válaszát, miért kellett távoznia Szeszák Gyulának?

Gy. K.: Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy "személyzeti jellegű döntést" a sajtóban nem kivánok megindokolni. Nem tartom szerencsésnek ugyanis, ha két jogász a sajtón keresztül üzenget egymásnak.

Ez egy "ripők" [Györgyitől egyébként megszokott] "válasz" a javából. A legfőbb ügyész úr csak azokat a jogszabályokat hajlandó alkalmazni, amelyek tetszenek neki. Az állami szervekre ill. vezetőikre rótt "tájékoztatási kötelezettség" úgy látszik, nem tartozott a kedvencek közé.

További kérdés, hogy a dölyfös párttitkár milyen alapon merészeli "személyzeti kérdésnek" minősíteni egy megyei főügyész [magasrangú köztisztviselő] és nem mellesleg egy olyan ember eltávolítását, aki csaknem negyven éves ügyvédi praxisa alapján közismert személyiségnek volt tekinthető a megye határain belül, sőt azon túl is.

Egy hivatal "személyzete" a takaritókból, portásokból, a karbantartóból, stb. áll. A segédhivatalok kistisztviselői sem tartoznak már ebbe a kategóriába.

Ha egy cselédnek felmondanak senki se firtatja, hogy kanalat lopott, vagy elfelejtette megétetni a macskát. Némiképp más a helyzet egy főügyész esetében. Úgy látszik az én "személyiségi jogaim" csorbúlásának lehetősége fel sem merült a jó ember fejében. Bezzeg, amikor a Parlamentben kimondtam rá azt a szentenciát, hogy bünpártolónak tartom, rögtön ügyvédhez rohant "jogvédelemért".

Ami a firtatott "olajügyet" illeti, azt tanácsolta az újságíró forduljon  a helyi ügyészség illetékeseihez, mert neki nincsenek konkrét ismeretei.

És ezután következnek a témakerülő györgyiádák.

Az én álláspontom szerint az olajügy, az új magyar demokrácia egyik "legkellemetle nebb" ügye ...

Tetszettek figyelni. Az államot és polgárait ezermilliárdokkal károsító "olajbiznisz" majd a - nem tulzás - százak életét követelő bandaháború e "nagy" embernek csupán a kellemetlen ügyek - egyike.

De ezzel még nincs vége, most jön a hamisíthatatlan györgyii "okfejtés" amelyből világosan kiderül, hogy az interjúalany mindenkit hülyének néz, a jogásztársadalom tagjait mindenesetre.

Ha az eufémizmusnak valamikor egyetemi tanszéket alapítanak, ezt a mondatot oktatni fogják. A szó jelentése Pallas Nagy Lexikona szerint "valamely kellemetlen vagy illemsértő dolognak enyhítő formában való kifejezése, helyesebben megkerülése."

Ebben a műfajban a mester utolérhetetlen ...

... Alapja az elhibázott intézkedés, amellyel a háztartási tüzelőolaj támogatást kapott a gázolajjal szemben.

Ha eddig is figyeltek, innem még jobban figyeljenek!

A döntés meghozatalánál egy kellő bűnügyi tapasztalattal rendelkező ember megmond hatta volna, milyen veszélyeket rejt magában.

A kórlélektan számontart egy gyakori betegséget, amit így definiál.

"Üldöztetéses téveszme: [az] olyan téveszme, mely szerint az egyén úgy véli, hogy problémái mások ellene irányuló összeesküvéséből adódnak."

Az ilyen betegek állandó gyanakvással vizslatják környezetüket és magukra vonatkoztatnak, olyan dolgokat, amelyek nem rájuk vonatkoznak, esetleg nem is léteznek.

Györgyinek egy ezzel ellentétes - ritka - betegsége van, az "együttéléses téves eszme".

Ennek tünete, hogy a beteg nem vonatkoztat magára olyan dolgokat, főleg törvényi, kötelmeket, amelyek rája vonatkoznak.

Szemléltető idézetek a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972 évi V. Törvény "akkor" hatályos szövegéből.

Az ügyészség feladata

1. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

2. § Az ügyész kellő időben köteles megtenni a törvényben meghatározott intézkedéseket, ha a Magyar Köztársaság törvényeit bármilyen módon megsértik és a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alkotmányban, alkotmányerejű törvényben, törvényben és más jogszabályban vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközében meghatározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, illetőleg, ha a törvénysértésből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség.

3. § (1) Az ügyészség közreműködik a Magyar Köztársaság törvényei érvényre juttatásában, az alkotmányos felügyelet ellátásában, a törvényesség védelmében. Ennek keretében
a) védi a társadalom valamennyi szervezete, az állam, minden állami szerv és az állampolgárok jogszabályban biztosított jogait;
b) fellép az Alkotmány, az alkotmányerejű törvények, a törvények, az egyéb jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei megtartása érdekében;
c) üldözi a tudomására jutott bűncselekményeket;

A legfőbb ügyész

5. § (1) Az ügyészi szervezetet a legfőbb ügyész vezeti és irányítja [Alkotmány 53. § (3) bekezdés].
(2) A legfőbb ügyész
a) tanácskozási joggal részt vesz az Országgyűlés ülésein, valamint a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága és az Alkotmánybíróság teljes ülésein;
b) a Kormánynál, a minisztereknél, országos hatáskörű szervek vezetőinél jogszabály kibocsátását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti; alkotmányerejű törvény, törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet tervezetére törvényességi szempontból előzetesen észrevételt tesz;
c) törvény alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését javasolhatja a törvénykezdeményezésre jogosultnál;
d) a jogszabályok egységes végrehajtása érdekében a minisztereknél és az országos hatáskörű szervek vezetőinél utasítás, irányelv és tájékoztató kiadását kezdeményezheti;
e) a Legfelsőbb Bíróságnál irányelveket és elvi döntéseket kezdeményezhet;
i) az Alkotmánybíróságnál indítványozhatja
 - a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát;
 - a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát;
 - az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálását;
 - a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését;
 - az ügyészség és más szerv közötti hatásköri összeütközés megszüntetését;
 - az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezését.

Mint fentebb olvashatták, a lagfőbb ügyész meghirdette a megnövekedett bűnözéssel való [kötelező] együttélés doktrináját. A fenti törvény viszont a bűn üldözésére kötelezi.

Az a tény, hogy a legfőbb ügyész e kötelezettségét súlyosan és tartósan megszegte, levezethető az "együttélés" és az "üldözés" fogalmi és jogi antagonizmusából.

Az "együttélés" a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint valakikkel egy közösségben való együttélést jelent. A fogalom tehát nem teljes, csak a "közösség" fogalmával együttesen értelmezhető.

És itt jön a bukkanó a legfőbb ügyész számára.

"A közösség ugyanis közös élet, vagy munkaviszonyok között élő, ill. közös eszmék, célok által egyesitett emberek csoportja." [Forrás ugyanaz.]

Én elhiszem, hogy Györgyi Kálmán valóban megtanult a bűnnel együtt élni. Ebben kétségtelenül segitett neki hű oldalbordája Kardos Éva a sztárügyvéd, aki a legparádésabb és legjobban fizető, legnagyobb, legkényesebb bűnügyeket vállalta sorba'. A megbízók a világért sem azért mentek hozzá mert a legfőbb ügyész volt az ura, hanem szép szeméért, vonzó külsejéért és mindenekfelett nagy tudása miatt.

Mindenesetre a házastársak közös vagyonává válik mindaz, amit együtt, vagy külön - külön szereztek. Ha tehát - mondjuk - egy gáztüzhelyet vettek, annak fele adózott [vagy adózatlan] bűnözőpénz volt. Ez szerfölött megnyugtató, nemde? Igaz viszont, hogy az ügyvéd pénzének sincs szaga ...

Medgjegyzem, én erre az "együttélésre" kellő időben figyelmeztetést kaptam. Úgy esett a dolog, hogy egyszer Simon Sándort kerestem, de csak helyettesét, Bekő Gézát találtam az RVSZ. Ó utcai központjában. Az Oktogonon volt egy kis vendéglő, oda hívott ebédre. Közben - minden átmenet nélkül - felszólitott, menjek ki vele az utcára. Azt hittem, verekedni akar és a zakómat kezdtem levetni, de mutatta [nem mondta (!)] hogy csak beszélni akar velem odakint.

Kimentünk hát. Azt kérdezte, tudom e, hogy főnököm "szivélyese társasági kapcsolatokat ápol" olyanokkal, akik iránt a hivatal, hivatalból, élénken érdeklődik ... Hát persze, nem ilyen finoman mondta, de ez volt a lényeg. Én lehülyéztem, ő meg engem. Utána békésen folytattuk az ebédezést ...

És most a csattanó. Mit is jelent az "üldözés" amelyről a legfőbb ügyész megfeledke zett. Az "üldöz" ige az jelenti, hogy valaki mást állandóan nyomon követ, űz, kerget, nyugtalanít, zaklat, ártani igyekszik. [Forrás ugyanaz.]

Sem a szó etimológiai tartalmában sem a jogparancs tartalmában nincs benne, hogy üldözésnek csak akkor lenne helye, ha annak biztos eredménye a káros jelenség teljes kiküszöbölése. Az üldözés olyan jogparancs ami az eredmény előmérlegelését nem engedi meg a jogalkalmazó számára.

Végül a maffiabűnözésről.

Engem még megintett a legfőbb ügyész, amikor 1993-ban hivatalos iratban a "maffia" kifejezést használtam.

E bűnözési forma létezését a legfőbb ügyész még 1994. januárjában is tagadta!

Amondó volt, hogy ezt a fogalmat "az olyan bűnelkövetés megjelölésére kellene fenntartani, amikort a bűnözők az állami szervekben rendelkeznek befolyásos kapcsolatokkal. Az olajügyekben ez nem volt megállapítható. Ellenkezőleg, az állami szervek ellenére valósult meg ..."

És mindezek után kisétálhatott a helyiségből, a plafon nem szakadt rá. Megúszta hát - egyelőre. Mindezek ellenére szent meggyőződésem, hogy eljön az idő, amikor a "fővádlónak" vádlói előtt kell felelnie cselekedeteiért és mulasztásaiért.

6.
Parlamenti szinjáték.
A rendszer "reteszel", azilumot biztosit a legfőbb "bünűldözőnek".
Ahogy a legfőbb ügyésszel előre, levélben, közöltem - feljelentettem, egyenesen az Országgyűlésnél, azaz parlamenti vizsgálatot kezdeményeztem ellene. Az 1993.10.31-i keltezésü beadvány terjedelme 27 oldal [a mellékletek nélkül]. Itt most terjedelmi okból nem közölhető. Így annak kijelentésére vagyok kárhoztatva, hogy az anyag nem szecska. Mindazon disznó ságokat tartalmazza, amelyeket fentebb leírtam.

Az országgyülési képviselő közül egyedül Szabó Lukács vállalkozott arra, hogy a beadványt hivatalosan előterjeszti. Akkor már miépes volt és ebben az ügyben Csurka, ill. a frakció támogatását tudhatta maga mögött.

Előre számoltam azzal, hogy ha ezen a vonalon indítok, kellemetlen politikai felhangokra számíthatok. [A Parlamentben már akkor sem számítottak a tények, csak az álláspontok, mármint a pártok álláspontjai.] Ezért elhatároztam, hogy mielőtt Szabó Lukácsot formálisan felkérném ügyem és kezdeményezésem támogatására, házalok kissé a képviselő irodák fertályán. Itt most nem akarok neveket említeni, de az MDF-es képviselők, legalábbis ebben az ügyben, úgy be voltak szarva, hogy még korábbi támogatóim sem mertek kiállni. Még förmedvényemet se' merték átvenni ...

Így vetődtem el a szadeszes Hack Péter irodája elé. Gondoltam egy nagyot, bekopogtattam. Disznóm volt. Megtaláltam, fogadott. A beadványt át merte venni és el merte olvasni. Láttam, időnként felszaladt a szemöldöke. Gondolom a csodálkozástól. Azután - semmit sem mondott, de igérte, visszatérünk a dologra. Hát ő vissza is tért. Egy írást jelentetett meg a "Legfőbb ügyész védelmében" címen. [Ugrás a címről.]

Hackra nem várhattam, maradt Szabó Lukács.

Indítványára  1993.11.01-napján szavazott (!) abban a kérdésben, folytatnak e vizsgálatot a legfőbb ügyész ellen. A szavazásról készült jegyzőkönyv birtokomban van. A szavazás eredménye, hogy az indítvány nem kapta meg a vizsgálat elrendeléséhez szükséges mennyiságü szavazatot. A szavazásra jogosult 386 képviselő közül 237 fő volt jelen. Igazoltan maradt távol 25 képviselő. Bejelentés nélkül maradt távol 124 képviselő. Szabó Lukács indítványára igennel szavazott 47 képviselő. Tartózkodott 95 (!) képviselő. Nemmel szavazott ugyancsak 95 képviselő.

Amíg a jegyzőkönyvet közelebbről meg nem néztem, azt hittem az MSZP és az SZDSZ képviselők "tettek alám" De nem. A szadeszesek jobbára tartózkodtak, maga Hack Péter, rabbileben Raj tamás, sőt az a Mózes Mihály is, akit majdnem "kinyírtam"! Az MSZP és az MDF szoros egységben mondott nemet. Szar ügyekben ők azóta is összefognak.

Tulajdonképp a népes MDF frakció söpört le a porondról. Csak néhány bátor akadt, akai szembeszállt, közöttük Zsupos Lajos. Őt kérdeztem az MDF fellépésének okát illetően. Hát - szerinte - az történt, hogy Kónya-Rumcájsz kijelentette, aki megszavazza Szabó Lukács inditványát, a következő választáson nem lesz jelölve. Hát te (?) - kérdeztem Zsupost. Ja' én már nem akarok a következő ciklusban indulni - válaszolta. Hát így már világos lett a dolog. Azért is hittem neki, mert korábbi pesti utitársam Komor Sándor bátorsága is csak egy tartózkodásra futotta.

Mivel 47 fő igenes és 95 fő tartózkodó, összesen tehát 142 fő nem szavazott bizalmat a legfőbb ügyésznek, erkölcsileg tulajdonképp megbukott,-  nullává, hullává vált.

"Jogilag" persze győzött és erre nagyon büszke volt ...

A szavazás csendes szenzációja volt, hogy a KDNP frakcióban ülő Isépy Tamás, a haivatalban levő (!) igazságügyi államtitkár is tartózkodott (!).  Ez is egy madárszar volt a "minden gyanún felül álló állampolgár" hófehér tógáján. Később magyarázkodnia is kellett a sajtónak miatta. Mert, tetszenek tudni, ebben a "demokráciában" nem lehet megkérdezni egy főméltóságú úrtól, mit lafatyolt a zárt ülésen. Viszont egy országgyülési képviselőt lehet fingatni: miért úgy szavazott - ahogy.

Az ügyet azért nem merték egyszerüen elkenni. Az MDF frakció kiókumlálta, hogy hallgassák meg legalább a legfőbb ügyészt. Az igazság- és alkotmányügyi bizottság Salamon László elnöklete mellett 1994.11.01-i zárt ülésen (!)meghallgatta Györgyi Kálmánt, lehetővé téve számára, hogy bizonyítványát, teljes diszkréció mellett, megmagyarázhassa. Ez nyilván sikerült is neki, hiszen csupa barát "itélkezett" fölötte. [A Bizottság akkori névsora valahonnan még elő fog kerülni. Utólag közzéteszem.]

Érthetően kiváncsi voltam az ülésen történtekre. 1994.11.05-én telefaxon kértem Salamon Lászlót, tegye lehetővé az ülés jegyzőkönyvének áttanulmányozását. Kérésem teljesítését megtagadta arra hivatkozással, hogy az anyag "személyiségi jogokat" érint, ezért annak megismerése nem lehetséges. Terkintettel arra, hogy az ülés eredményeképp Györgyi kimászott a szarból, én pedig benne maradtam, ebből gondolom az én személyiségi jogaim voltak érintve ...
1993.11.08-napján a Parlament ülésezett. Szabó Lukács felszólalt a Györgyi-féle "vizsgálattal" kapcsolatban. Néhány mondatát idézem: "Az elmult héten az alkotmányügyi bizottság zárt ülésén meghallgatta a legfőbb ügyész urat. Sajnálni való, hogy [erről az ülésről] mind a többi képviselő (!), mind a sajtó kirekesztetett ... Tízmillió magyar állampolgár nem tudta meg azt - és a jelek szerint meg sem fogja tudni - hogy ott mik hangzottak el ... Sajnálatos, hogy az alkotmányügyi bizottság nem érvényesitette a 'hallgattassék meg a másik fél is' elvét ..."

Beszélhetett Szabó Lukács amit akart, jóllehet - beadványom alapján - ő tett szabályos képviselői inditványt arra, hogy a Parlament állitson fel vizsgáló bizottságot a legfőbb ügyész tevékenységét illető vádak kivizsgálására. Az MDF frakció azt ötlötte ki, hogy maga kezdeményezi a legfőbb ügyész zárt ajtók mögötti meghallgatását úgy, hogy Szabó Lukács be se tehesse a lábát a bizottság üléstermébe ...

A zsíros beszédü Salamon László pedig, kigúnyolta és ledorongolta Szabó Lukácsot.

Kijelentette: "frakciónk arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmilyen olyan körülmény vagy adat nincs és nem szerepel az ügyben, amely vizsgálóbizottság felállitását indokolttá tenné".

Hivatkozott még másra is. " ... Ilyesmire [bizottsági vizsgálat] akkor van szükség, ha valami olyan súlyos és kivételes jogsértő helyzet áll fenn, amelyet a parlamentáris demokrácia intézményrendszerei önmagukban elkhárítani nem tudnak ... Az alkotmányügyi bizottság nem vizsgálóbizottságként járt el ... A kvázi hatalmi ágnak a csúcsán álló és az Országgyülés által megválasztott vezetőt, a legfőbb ügyészt, meghallgatta."

Slussz. Szabó Lukács erre azzal válaszolt, hogy " ... rendkivüli eset eset forog fenn, ha a legfőbb ügyésszel szemben azt állítják, hogy  ... nem tartja be a törvényeket, ... ahelyett, hogy a bűnt üldözné, a bünt pártolja azzal, hogy másokat is megakadályoz a bünűldö zés ben ... "

Salamon "érdemi" válasza: " ... Szabó Lukács urat figyelmeztetem arra, hogy a legfőbb ügyész minősítésében megengedhetetlen fordulatot használt."

Azután nem volt tovább. Így funkcionál a "parlamenti demokrácia".

2007.09.02

Folyt. köv.

Szeszák Gyulahttp://szeszak.tvn.hu/

Kulcsfigurák, ma is kulcspozíciókban

Olajügyek II.

SIPOS ANETT

2007.09.26. 11:02

Az olajjal kapcsolatos visszaélések nem folytatódhattak volna évekig háborítatlanul, ha ehhez az illetékes hatóságok és a törvények nem biztosítottak volna megfelelő közeget. Akik hivataluknál fogva kapcsolatba kerültek az olajügyek szabályozásával, általában most is fontos pozíciót töltenek be más területeken. Sorozatunk második része.

Mielőtt belevágunk, vegyük át a legfontosabbakat:
• Az olajügyekkel foglalkozó sorozatunk első részében rövid áttekintést adtunk arról, hogy melyek voltak az olajbűnözés legfőbb állomásai.
• A szőke és pirosból szőkített olajból származó üzletelés után fehérgalléros bűnözéssé vált az olajozás. Látszólag szofisztikáltabbak lettek a módszerek, ám a háttérben elszámolási viták miatt autók robbantak és fegyverek ropogtak.
• A bő tíz éves fekete üzletelés nem jöhetett volna létre, ha nincsenek korrupt hivatalnokaink, és olyan jogszabályok melyek lehetőséget adtak a csalásokra.

Tettünk egy próbát, miként értékeli az APEH több év távlatából saját szerepét az olajügyek felderítésében, a költségvetést ért károk - legalább utólagos - csökkentésében. Az eredményt egy szóval összegezhetjük: szűkszavúan.

APEH-vezető, olajvállalkozó férjjel

Megkerestük Monostori Lajosnét, aki 1991 végétől az APEH ellenőrzési és hatósági főosztályvezetője, 1993. január 1-jétől 1998. augusztus 14-ig az APEH elnökhelyettese volt. Mindkét pozíciójában felügyelte az olajosok vám- és jövedéki ügyeinek ellenőrzését is.

Monostoriné férje, Monostori Lajos nevéhez üzemanyag-nagy- és -kiskereskedelemmel foglalkozó cégek egész csoportja köthető, abból az időből is, amikor felesége az adóhatóság vezető beosztású munkatársa volt. Monostori Lajos a ma is működő Agrex Bt.-ben tag, a Technoil Kft.-ben 1993-96 között, a Concordia Trans Kft.-ben 1995-97 között volt tulajdonos. Az Agrometál-cégcsoportban az Agrometál-Market Kft. foglalkozott üzemanyag-kereskedelemmel, emellett azonban még több hasonló nevű cégben volt Monostori Lajos vagy résztulajdonos, vagy ügyvezető. Utóbbi vállalkozások fémtartálygyártással, szivattyú- és kompresszorgyártással, illetve külkereskedelemmel is foglalkoztak.

APEH évkönyv 1996

Ezek ellen a cégek ellen információink szerint soha semmilyen eljárás nem folyt. Ugyanakkor Wilde György, a Magyar Ásványolaj-szövetség képviselője szerint e cégek egyike sem volt tagja a nagy olajvállalkozásokat tömörítő szövetségüknek.

További adatokat kértünk ezekről a cégekről az APEH-től és a VPOP-tól is, hogy megtudjuk: halmoztak-e fel köztartozást, vagy éltek-e halasztott vámfizetéssel, de az adó- és vámtitokra hivatkozva a szervezetek kikerülték a válaszadást.

A VPOP-tól azt kértük, hogy - több nagy cég mellett - a Monostori-féle cégek esetleges halasztott vámfizetési engedélyeinek másolatát bocsássák rendelkezésünkre, de ez eddig a törvényi kötelezettségre való figyelmeztetés ellenére sem történt meg.

APEH évkönyv 1996

Monostori Lajosné jelenleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vezetőjeként a közpénzek egyik legfőbb őre. Több kérdést tettünk fel neki az olajos ügyek vizsgálatával kapcsolatban, de nem akart az Indexnek válaszolni. Így azt sem tudtuk meg, hogy nem tartotta-e APEH-es pozíciójával összeférhetetlennek férje üzleti tevékenységét.

Ugyanakkor levelet kaptunk Bánáti Jánostól, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökétől azzal, hogy Monostoriné megbízásából ő fog válaszolni kérdéseinkre. Bánáti aztán hatáskör hiányra és hivatali titokra hivatkozva megkerülte az érdemi válaszadást, viszont nyomatékkal felhívta figyelmünket a személyiségi jogok tiszteletben tartására.

Az APEH-nél is többször érdeklődtünk, hogy megtudjuk: az olajbűnözők mekkora kárt okoztak az államnak, és mennyire hatékonyan lépett föl ellenük az adóhatóság. Értékelhető választ egyszer sem kaptunk.

Az APEH harmadjára azt írta, hogy kérdéseink minősített adatokat firtatnak, de arra már nem érkezett válasz, hogy ki, mikor és milyen indokkal minősítette titkosnak azt, hogy az olajbűnözés mekkora adóbevétel kieséssel károsította meg az államot, abból mennyit szedtek be legalább utólag; ha pedig sem akkor, sem később nem szedték be a bűnözők adótartozását, akkor mi alapján mentesült az APEH ez alól kötelezettsége alól?

Az 1996-os APEH-évkönyv azt írja, hogy a Vám- és Pénzügyőrség által az importhoz kapcsolódóan kivetett fogyasztási és általános forgalmi adó ötszázmilliárd forintot tett ki. 1996-ban a nettó fogyasztásiadó-bevétel 221,1 milliárd forint volt, ami hét százalékkal kevesebb az akkori költségvetési előirányzatnál. A kiesést az évkönyv szerzői az olajipari és söripari termékek importja utáni befizetések elmaradásával magyarázták.

Vám Hírmondó 2000/02

Felmerült az is, hogy a halasztott vámfizetési engedélyek kiadásához szükséges bankgaranciákat sem hajtotta be az APEH, noha azzal jelentősen lehetett volna csökkenteni a költségvetési hiányt, de semmit sem találtunk, ami arra utalt volna, hogy éltek ezzel a lehetőséggel. Az APEH erre is azt mondta, titkos adat.

A Fővárosi Főügyészségen azonban hosszas levelezés után rendelkezésünkre bocsátottak olyan iratokat, amelyekből kiderült néhány, jelentős adócsalást elkövető cég bankgaranciájának mértéke, és az azt biztosító bank neve is. Ezektől a bankoktól megkérdeztük, hogy az APEH érvényesítette-e a közpénz meg nem fizetése miatt a bankgaranciákat, de a választ most is megtagadták: banktitok. Jelen pillanatban szerkesztőségünk a "közérdekből nyilvános adat" fogalom jogi meghatározásán vitatkozik többek közt a CIB-bel és a Budapest Bankkal.

Megkérdeztük Pitti Zoltánt, az APEH 1994 és 1996 közt volt elnökét is. (1994 és 1996 között az APEH-nak mindent meg kellett tennie a költségvetési bevételek növeléséért, hisz az állam a csőd szélén állt, Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter csomagjára volt szükség, hogy kihúzza az országot a slamasztikából.) Pitti megerősítette, hogy jelentős kinnlevőségeik voltak az olajbűnözés miatt, bár szerinte 1996 után az ellenőrzés és a behajtás sokat javult. Pitti úgy fogalmazott, hogy az APEH "meghatározott mezsgyén mozgott" ezekben a kényes végrehajtási ügyekben, mert elég erős volt az állami érdekeltségű cégek szerepe; az olajos cégek mögött álló erők komoly hatalommal rendelkeztek.

Pitti sem adott egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy élt-e az APEH a halasztott vámfizetők bankgaranciájának lehívásával. Azt mondta, ha ezeket a bankgarancia-papírokat a VPOP munkatársai csatolták volna az APEH-nak eljuttatott aktákhoz, kollégái biztosan behajtották volna ezeket a pénzeket.

Monostori Lajos cégeinek ügyéről Pitti Zoltán úgy nyilatkozott, hogy ezen a téren őt is köti az adótitok, de egykori közvetlen munkatársát érintő ilyen vállalkozásokról nem tudott.

Az olajozás harmadik korszakát jogi nonszenszhelyzetek jellemzik. Kormányzati kérésre kétszer is módosították a Pénzügyminisztérium (PM) és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának (NGKM) közös, az olajüzlettel kapcsolatos rendeleteit, ami a VPOP Vámhírmondó című lapjának 2000-es 2. száma szerint a rendeletekben megbúvó szakmai hiányosságok befoltozása helyett jogellenes helyzeteket állított elő.

Draskovics, a szabályozó PM erős embere

Az olajügyekkel kapcsolatos kormányzati rendelkezések egyik legfőbb alakítója a PM volt. Arnold Mihály, a VPOP parancsnoka lapunknak adott interjújában Draskovics Tibort nevezte a szabályozás egyik kulcsfigurájának. A mostani tárca nélküli miniszter 1994-98 között a PM helyettes államtitkáraként valóban rálátott a jövedéki szabályozásra.

Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyőrség volt parancsnoka (1992-2003)

Megkerestük Draskovics Tibort, aki a hivataloktól eltérően nem tért ki kérdéseink konkrét megválaszolása elől. Azt írta, hogy a sorozatunk első részében ismertetett megbízhatósági igazolást feltételül szabó rendelet kiadásakor államtitkár volt, a rendelet szövegezésében nem vett részt, de irányának meghatározásában - a behozatalra vonatkozó szabályok zártabbá tételében, szigorításban- igen.

A halasztott vámfizetés lehetősége 1992-től létezett. Eszerint az importőrnek az elvámolástól számítva 15 napja volt a vámterhek megfizetésére, ha nem volt vámtartozása, ha előző évben minden vámfizetési kötelezettségét teljesítette, és ha a kérelmező cég számláját vezető pénzintézet kezességet vállalt a vám megfizetésére.

Ezeket az előírásokat a fiktív céges módszerrel rendre kijátszották. A VPOP adatai szerint 1994-95-ben egy év alatt sok tíz milliárdos köztartozások keletkeztek.

A meglehetősen hézagos jogszabályt 1993-ban egy újabb PM-NGKM-rendelettel megszigorították, és feltételül szabták a székhely és telephely megjelölését is. Ezt később a forgalmazók kérésére a PM visszavonta. A visszavonásról még a VPOP is csak a Magyar Közlönyből értesült.

A Szabó Iván és Békesi László pénzügyminiszterek közötti átmeneti időszakban, az ügyvezető kormány idején a VPOP belső utasítással próbálta szabályozni ezt a területet, és visszavonták az addig kiadott összes halasztott vámfizetési engedélyt. Aki jövedéki terméket akart behozni az országba, annak még a határnál ki kellett fizetnie a vámot.

A Horn-kormány megalakulása után azonban a PM és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) nem járult hozzá az intézkedés fenntartásához. 1994-ben újabb két rendeletet hoztak a halasztott vámfizetésről, ennek a megbízhatósági igazolásokra vonatkozó módosítása a rendőrség adatai szerint 1995 januárjától 1996 közepéig 6,5 milliárd forint adóhiányt okoztak az államnak.

Hatalmi szóval

Dunai Imre, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium volt államtitkára és Bártfai Béla, a pénzügyi tárca helyettes államtitkára egy, a vámvisszaélések megelőzése érdekében hozott utasítás visszavonására szólította fel Arnold Mihályt, a VPOP parancsnokát 1994-ben, a Q8 olajtársaságra kiszabott bírsággal kapcsolatban. A Q8 hajdúszoboszlói benzinkútjánál jövedéki engedély nélkül árultak üzemanyagot. Ezért - egyes forrásaink szerint valóban túlzó - összesen 83 millió forint bírságot szabtak ki a Kuwait Petróleum Magyarország Kft- re. A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára ezt a döntést felülbírálta, és - mint a VPOP felettes szerve - utasította Arnold Mihályt, hogy tekintsen el a bírság kiszabásától. A VPOP ezután nem hajtotta be a 83 milliót, 100 ezer forint bírság megfizetésére kötelezte az olajtársaságot. A Legfőbb Ügyészség kivizsgálta az esetet, és törvényességi óvást jelentett be és kötelezte az olajtársaságot a bírság befizetésére.

Bártfai-levél

"A jövedéki termékeket forgalmazó vállalatok részére ... más vállalatokhoz hasonlóan biztosítani kell, hogy a jogszabályi lehetőségekkel élhessenek a halasztott fizetés tekintetében, ha az ott meghatározott feltételeket teljesítik. ... A halasztott vámfizetési engedély megadása természetesen lehetőség, azonban a már megadott kedvezmény egyoldalú visszavonása... jogilag aggályosank tekinthető" - írta Bártfai Béla, a PM volt helyettes államtitkára 1994 szeptember 7-én.

Dunai-levél

"Köszönettel vettem július 27-i tájékoztatását a halasztott vámfizetési rend megváltoztatásáról a jövedéki termékekkel kapcsolatosan. A költségvetési bevételek védelmét magam is igen fontosnak tartom, mégis úgy érzem, hogy az ilyen jellegű azonnali intézkedésekkel igazságtalanul sújtjuk a gazdasági élet korrektül működő szereplőit. Magyarország külföldi megítélésének is árt - véleményem szerint - ha indokolatlanul, előzetes bejelentés nélkül változtatunk jelentős gazdasági feltételeken" - írta Dunai Imre akkori államtitkár az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium fejlécével ellátott levelében Arnold Mihálynak 1994. augusztus 4-én.

A PM és az IKM 1994 decemberében újabb rendelettel próbált szigorítani: szakmai szövetség megbízhatósági igazolásához kötötték a halasztott vámfizetési engedély kiadását.

Ez azonban hamar látszatintézkedéssé vált. Bár a VPOP jelezte, hogy a módosítás rossz, mert a magyar jog a megbízhatósági igazolás intézményét nem ismeri, ráadásul az a két társadalmi szervezet - Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamara (MOKK) -,amelynek a támogató levelek kiadása volt az egyik feladata, nincs bejegyezve, a PM mégis ragaszkodott a megbízhatósági igazolásokhoz.

A PM akkori vám- és jövedéki főosztályának vezetője, Beszteri Sára azonban másként emlékszik, bár hangsúlyozta, hogy tizenkét év távlatából homályosak az emlékei. Szerinte a VPOP csak akkor szólt, ha valami neki volt fontos, viszont a saját restanciáikat hermetikusan elzárták a felettes szerv elől. A MOKK-ra Beszteri nem is emlékezett. Azt a kérdést azonban felvetette, hogy ha a halasztott kérelemhez olyan szervezet ad igazolást, amely nincs bejegyezve, miért adja ki az engedélyt a VPOP?

Utóbbi kérdést feltettük a Vám-és Pénzügyőrségnek, de megint csak nem örvendeztették meg szerkesztőségünket hivatalos válaszukkal. A már nyugdíjas Arnold Mihály viszont úgy emlékezett, hogy ő a PM-ből kapott szigorú utasítást arra, hogy másfél éven át együttműködjék a be nem jegyzett MOKK-kal.

Különös, hogy a PM sokadik MOKK-kal kapcsolatos levelében is azt válaszolta, hogy nem ismer ilyen szervezetet. A Fővárosi Bíróságon lajstromszáma van a Magyar Olajipari és -kereskedelmi Kamarának: 1994. december 28-án nyújtottak be bejegyzési kérelmet. Az alapítókat a bíróság hiánypótlásra kötelezte, aminek nem tettek eleget, így 1995. február 13-án elutasították a szervezet bejegyzését.

Ezt az aktát a Fővárosi Bíróságon nem nézhettük meg, mert állítólag a be nem jegyzett szervezetek iratanyaga nem nyilvános. Azt azonban a Fővárosi Bíróság Alapítványi Irodáján nem tudták megmondani, melyik törvény írja ezt elő. Szerencsére a Fővárosi Főügyészségen belebotlottunk egy rendőrségi iratba, amely segített eljutni a MOKK elnökéhez.

Vadászruhás belügyes

A kisebb-nagyobb kanyarokkal megtalált MOKK-elnök, Gombó László azt mondta, hogy a megbízhatósági igazolásokat az ő tudta nélkül a kamara azóta elhunyt alelnöke, Simon Péter adta ki a MOKK nevében. A kapcsolatot is Simon tartotta a VPOP-val és a BM-mel.

Gombó szerint Simon Péter ajánlotta őt a Horn-kormánynak a kamara elnöki posztjára. Gombó a felkéréssel kapcsolatban elmondta, hogy Budapesttől negyven kilométerre találkozott egy vadászruhás belügyessel, aki arra kérte, hogy hozzon létre egy, az akkoriban meglehetősen sokrétegű olajszakmát kézben tartó szakmai szervezetet. Ennek érdekében Gombó Hegyeshalomban, egy elegáns hotelben megszervezett egy találkozót a kamara megalapítására. Itt összejött annak a tizenöt-húsz, ma már nem létező cégnek a képviselője, amelyek a szervezetben képviseltették volna magukat.

A bejegyzés azonban nem jöhetett létre, mert azt megtámadta az Országos Iparkamara. Igaz, ez a hatóságokat nem zavarta, hisz a halasztott vámfizetési engedélyekhez elfogadták a MOKK megbízhatósági igazolásait. Gombóék a MOKK után hozták létre - a volt elnök szerint a VPOP kérésére - a Magyar Olajipari Vállalkozók Érdekképviseleti Szövetségét, hogy a náluk jelentkező megbízható vállalkozók kiszűrhessék a kevésbé megbízhatókat. Ez az 1995. szeptember 20-án bejegyzett szövetség sem élt sokáig, néhány hónappal később egy törvénymódosítás megszüntette.

SZ&Ro Kft. és Köszönöm, Lilla

Az SZ&Ro Kf. 6 millió 208 ezer 500 liter olajat hozott be, ami után egy fillér közterhet sem fizetett. Kerestük a cég egykori tulajdonosát Rozsnyói Bélát, de egyszer sem vette fel mobiltelefonját. A Sukhran Lilla Kft. (a sukhran arabul köszönömöt jelent) volt a legnagyobb játékos az olajbizottságnak felsorolt 13 cég vámhalasztással nyerészkedők közül. 1995-ben 47,3 millió forint készletezési díjjal tartozott a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek. A KKKSZ kasszájába minden liter behozott olaj után 1,14 Ft-ot kellett volna befizetni. Vagyis felszorozva ez 41,4 millió liter gázolaj importját jelentette. A 20 forint körüli áron behozott gázolaj minden literjén akár 60 forintot is lehetett keresni, mivel a kutaknál ekkor már 80 forint volt a gázolaj ára. A haszon ennél az egy cégnél több mint 2,5 milliárd forint volt. A Sukhran Lilla hivatalos tulajdonosai közt a szír Ibrahim Raslan mellett szerepel Kenedi Tibor és egy testvérpár, Dékány István és Lilla. Kettejük édesapja az az id. Dékány István, aki szeszesital és fémtartályok gyártása mellett beszállt az olajüzletbe is az üzemanyag kiskereskedelemmel foglalkozó Qualitus Kft.-n keresztül, melynek 1993 októberétől 1994 márciusáig résztulajdonosa volt. Dékány István jelenleg az Energol-ügy egyik mellékszálának (Sarnyai Roland és 18 társa: adócsalás) XIII. rendű gyanúsítottja, Ferencsik Attila -alias Brazil- XIV. és Drobilich Gábor XV. rendű vádlottak előtt. Polt Péter legfőbb ügyész bizonyítottság hiányában, elévülés miatt, illetve mert a bűncselekmény adott időben nem volt bűncselekmény, az eljárásokat megszüntette a Sukhran Lilla., az Sz and Ro., és más, a halasztott fizetéssel élő cégeknél. Úgy, mint a B and M., a Kártya., a Szolinex és a Stoller-Oil Kft.-esetében.

A jog szerint a dolog úgy áll, hogy aki a MOKK-tól kapta az igazolást, az csempészetet követett el. Ez a behozott áru értékétől függően 2-8 év szabadságvesztéssel volt büntethető. Információink szerint azonban emiatt még egy olajos sem ütötte meg a bokáját.

Az ügyészségen a kezünkbe került az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóság Vizsgálati Főosztályának munkatársa által készített, egy 1996-os ügyszámú büntetőeljáráshoz kapcsolódó összefoglaló jelentés. Ebben az áll, hogy a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata feljelentést tett a IX. kerületi ügyészségen Gombó László MOKK-elnök és Sz. L-né. ellen közokirat-hamisítás alapos gyanúja miatt, mert a be nem jegyzett kamara nevében olyan igazolásokat adtak gazdálkodó szervezeteknek, amilyenek kiállítására nem voltak jogosultak.

Ugyanebben az ügyészség által utólag belső munkaanyagnak mondott okiratban szó esik arról is, hogy a halasztott engedélyek csak azoknak a gazdálkodó szervezeteknek voltak kiadhatók, amelyek rendelkeztek az IKM-től kapott importengedéllyel. Ez belkereskedelmi regisztrációhoz volt kötve. Mivel ezzel nem rendelkező cégek is kaptak importengedélyt, a rendőrség szerint felmerült a hivatali visszaélés lehetősége.

Emiatt az IKM engedélyezési főosztályának helyettes vezetőjét, valamint az osztály egyik előadóját kihallgatta a rendőrség. A kihallgatott előadóról az is kiderült, hogy az egyik importőrcég vezetője az ügyintézés felgyorsítása érdekében megajándékozta egy könyvvel és egy sörcsappal.

A Fővárosi Főügyészség által rendelkezésünkre bocsátott iratok szerint a rendőrségi jelentés alapossága ellenére csak a könyv és a sörcsap esetleges vesztegetési ügyéből lett bírósági eljárás. (Az ajándékot elfogadó ügyintézőt végül felmentették.) A MOKK és a MOVÉSZ elszámoltatásáról nem láttunk egyetlen papírt sem.

Kaufmann-né, az importengedélyek nagyasszonya

Még a kezdet kezdetén megkerestük a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot, hogy mondják meg, jogelőd szervüknek melyik osztálya adta ki az olajbehozatali engedélyeket, és annak ki volt a vezetője. Úgy tűnt, hogy fogalmuk sincs.

Először azt a válaszolták, hogy közelebbit nem tudnak, minthogy az illetékes osztály illetékese. Aztán hivatalos levélben mégis elküldték, hogy a NGKM Engedélyezési Főosztálya foglalkozott ezzel, az osztályt pedig Kaufmann-né Szirmai Katalin vezette.

Kaufmann-né jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal első embere, főigazgatóként ő vezeti a Haditechnikai és Exportellenőrzési Hatóságot, a Kereskedelmi és Piacfelügyeleti Hatóságot, valamint a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóságot is.

Interjútkérésünket Kaufmann-né azzal hárította el, hogy a kérdéses időszakban a külkereskedelmi engedélyezés az NGKM hatásköre volt. Mikor válaszlevelünkben felhívtuk a figyelmét, hogy ő vezette azt a főosztályt is, rövid válasz érkezett: nem kíván interjút adni.

Így nem sikerült megtudnunk, hogy mi alapján szerezhetett valaki jogot olajtermékek importjára, felmerült-e a visszaéléseket látva a szigorítás lehetősége, vagy mi volt az oka annak, hogy az ügyintéző kolleginának bíróság elé kellett állnia egy könyv és egy sörcsap miatt, míg a belkereskedelmi regisztráció nélkül is importengedélyt kapó cégek miatt nem kerestek felelősöket.

A következő részben

Sorozatunk következő részében bemutatjuk a nagy olajos cégeket, hogy kik álltak mögöttük, kik jelentették a politikai kapcsolatokat.

Az olajos felvilág, avagy

az új nemesség kialakulása II.

Az olaj a kilencvenes években az új nemesség kialakításának egyik eszköze volt. A belépő milliárdok a zömében Oroszországból és Szlovákiából származó olajjal és szesszel elkövetett adócsalásból keletkeztek. Külön előny volt a régi elvtársi kapcsolat.

Tényfeltáró sorozatunk legújabb részéből kiderül, hogy a most évtizedes késéssel letartóztatott kisebb-nagyobb keresztapák csupán egyszerű janicsárok, végrehajtók voltak, a gyeplőt ugyanis a magyar közélet legbefolyásosabb alakjai tartották a kezükben. Írásunkból képet kaphatnak arról, hogy mely politikusi-vállalkozói körök alapozták meg az olajjal a minden bizonnyal unokáról-unokára továbbörökíthető mesés vagyonukat.   

SIPOS ANETT

Habár a maffiaügyekkel összefüggésben letartóztatott Portik Tamás, Radnai László, vagy Vizoviczki László jövedelme egy átlag magyar számára hatalmas vagyonnak látszott, de nem ők álltak a kilencvenes évek nagy olajüzleteinek a csúcsán. Sőt az olajbotrány legismertebb szereplője, az Energol Rt. is csak egy disztribútor volt, amely csak a mások által behozott naftát osztotta szét.

Prológus

Az olajozás is olyan bűnözési forma volt (mint például a lakásmaffia ügyei), amit a laza törvényekkel alapoztak meg. A kiskapus jogszabályalkotásban vagy a végrehajtásban együttműködő embereket megbecsülik, és vigyáznak rájuk. Jól fizető pozícióval, fix megbízásokkal, ilyen-olyan tagsággal vásárolják meg lojalitásukat és hallgatásukat. A krimibe illő történetekbe ékelve sokat emlegetett Energol Rt. és a Conti Car Kft. katonai biztonsági kapcsolatokkal is rendelkező cégek voltak, ahol a cégjegyzékben még véletlenül se látszottak a valós főszereplők, csak az időközben megtollasodott verőlegények.

Nem érdemes finnyás értelmiségi fejcsóválásba kezdeni, ha az elit és a jogalkotás szerepe kerül terítékre az olajbűnözés kapcsán. A kilencvenes évek elején nem voltak nagytőkések, akik vásárlóként felléphettek volna az állami vállalatok privatizációjánál. Az államkassza üres volt, s valahogy létre kellett hozni ezt a társadalmi réteget, központi jóváhagyással,  magyar leleménnyel, de akkor még Moszkva érdekeitől sem függetlenül.

Rákapott a plebsz is

Amikor az Antall-kormányzás elején meghozták a piros és sárga olaj közti adótartam különbségét kimondó rendeletet, hatalmas vagyonok összeharácsolására született egyszerű forgatókönyv. Kezdetben kis takarékszövetkezetek adták az alaptőkét az első tartálykocsi olaj behozatalához, aztán sok más pénzintézet is bekapcsolódott. Az első generáció többnyire vissza sem fizette kölcsönöket (megtette helyettük az állam a bankkonszolidáció során). Aztán amikor a plebsz is egyre jobban rákapott a szőkítésre, és kezdett felhígulni a rendszer, bezárták a jogi kiskaput. A szocialista Békési László pénzügyminiszter megszüntette a piros és a sárga olaj közti különbségeket. Egy rövid, átmeneti időre még megmaradt a (halasztva) sem befizetett vámon és áfán való nyerészkedés. Egy-egy cég eltűnt, felszámolták, a hatóságok bottal üthették az olajosok nyomait.

Aztán kinyitották egy másik ajtót, ahol már csak az kapott helyet az asztal mellett, akiket a soha be nem jegyzett, addigi olajosokból összeáll Magyar Olajipari és kereskedelmi Kamara (MOKK) kiválasztott (lásd az Index-cikksorozat második részét). Ez a folyamat, amit olajozásnak nevez a köztudat egészen 2000-ig tartott.

Az általam az Indexnek írt sorozat végül meg nem jelent záró darabjához két videó készült, amelyek sajnálatos módon elvesztek a szerkesztőségben. Kupa Mihály, az MDF volt pénzügyminisztere, a háztartási tüzelő olaj adótartamára vonatkozó szabályok megalkotójaként arról mesélt a filmen, hogyan és miért nyitotta ki Pandora szelencéjét. 

Kupa Mihály volt pénzügyminiszter a Gyurcsány-Bajnai-kormányzás idején megkapta a Húsz éves a Köztársaság Díjat. Az más kérdés, hogy Kupa úr becsülete olajfoltos lett-e a kilencvenes években és valójában mit is köszönhet neki a húszéves köztársaság. MTI Fotó: Kovács Attila

A másik videón Bárándy György ügyvéd nyilatkozott az olajos védenceitől szerzett tapasztalatiról, és nagyjából válaszolt arra kérdésre, hogy mi az álláspontja egy olyan fiktív helyzetről, ahol az állam vezetői hoznak olyan jogszabályokat, amivel megteremtik a lehetőséget – ha bűnözés árán is – a hozzájuk közel állóknak, hogy ők legyenek az új magyar elit. Ha úgy tetszik, az új nemesség. 

Késleltetett oknyomozás

Ha a fent említett igen élvezetes videókat nem is, de a hozzájuk tartozó írást, most négy év után közreadjuk.

Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök még hivatali idejében hozta létre a reformokat előkészítő szakértői csapatát, ahol az adóügyekkel kapcsolatos feladatokkal Monostori Lajosnét bízta meg. Ő annak idején mint APEH-alelnök felelt (volna) többek közt az olajosok adótartozásának behajtásáért. Sem az adhatóság, sem Monostoriné nem válaszolt arra a 2008-ban feltett kérdésre, hogy behajtották-e a Horn-kormány idején a Bokros-csomaggal elért megtakarításhoz mérhető adótartozásokat, illetve ha nem, akkor miért nem?

Monostori Lajosné 2008-ban már a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal elnöke volt. 2005-ben állami kitüntetésben részesült. Augusztus 20-án Gyurcsány Ferenctől átvehette a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét csillaggal, mely a polgári tagozat elismerése. Monostoriné kvázi veje (lánya élettársa) a Magyar Nemzeti Vagyonügynökség vezetője volt az előző kormány idején.

Draskovics Tibor, a Gyurcsány-kormány igazságügyi minisztere pedig az olajügyekkel kapcsolatos kormányzati rendelkezések egyik legfőbb alakító szervezetében, a Pénzügyminisztériumban dolgozott vezető pozíciókban. Arnold Mihály, a VPOP parancsnoka Draskovics Tibort nevezte az egész olajtémának alapot adó jövedéki szabályozás egyik kulcsfigurájának. Draskovics még az Indexnek azt állította korábban, hogy a halasztott vámfizetési engedély kiadásához szükséges megbízhatósági igazolást feltételül szabó rendelet kiadásakor államtitkár volt, a rendelet szövegezésében nem vett részt, de irányának meghatározásában igen. A többszörös exminiszter tehát 1994-98 között a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkáraként valóban rálátott a jövedéki szabályozásra. Csupán a megbízhatósági igazolásokról szóló rendeletmódosítás a rendőrség adatai szerint 1995. januárjától 1996. közepéig 6,5 milliárd forint adóhiányt okozott az államnak.

Ki állt a piramis csúcsán?

Ha azt akarjuk megtudni ki volt a hatalom legtetején az olajügyekben, azt kellene megnézni kinek a cége rendelte meg a legnagyobb tételeket Oroszországból, és ki osztotta tovább az olyan nagykereskedőknek, mint például az Energol Rt. A kérdésre úgy kaphatunk választ, hogy megnézzük, ki tette rá a kezét az ország legnagyobb olajtárolóira. Magyarországon a péti volt szovjet stratégiai olajtározó és a százhalombattai tározók a legnagyobbak. A péti tározót először az MDF-kormány honvédelmi miniszterén keresztül juttatták olajos kezekre, a százhalombattai pedig az Apró Piroskáék által a Magyar Fejlesztési Bank pénzéből kistafírungozott Fortus Rt.-hez került. Itt jegyzendő meg, hogy annak idején a kis híján agyonlőtt olajos vállalkozó Sáska László és Gyurcsány Ferenc közös érdekeltségébe tartozó Fortus Rt. is nyakig süllyedt az olajügyekbe. A vállalat ki tudja milyen eredetű és miként elvámolt szlovák olajat importált a Magyar Villamos Művek erőművei számára. 

Érdekes módon Apró Piroska vejénél Gyurcsány Ferenc második kormányában is feltűnt egy, az olajos világból ismerős név: Szűcs Erika szociális és családügyi miniszter asszonyé, MSZP-s, ma pedig a Gyurcsány-párt színeiben politizáló független országgyűlési képviselőé. Szűcs Erika nevét korábban az ETL Rt. felügyelő-bizottsági tagjaként említette az Index cikksorozata. Az ETL a Klementinai katonai bázis köré szervezte olajügyleteit. Az Energol Rt. ügyének vádirata szerint is ők adták el az olajat az Energolnak, és nem fordítva. Tehát az Energol inkább csak elosztóként funkcionált. Így Portik Tamásék csak a nagyok által rátestált feladat végrehajtói voltak az olajban.

Így lopták ki a szemeteket is e kazár bűnözők , a nemzeti vagyonunk is náluk kötött ki , és a témát letitkosították 80 évre !!! Ahol lehet gyilkoljátok meg őket !!! Legalább felégetni a vagyonukat amit tőletek loptak el , de úgy égjenek e vagyonok , hogy ők is benne égjenek !!!!!

ne sajnáld meg őket , hisz ők földönfutóvá tettek benneteket a házaitokból is kiűztek , most a kazár maffia bitorolja a lakásotokat , a gyermekeitek éheznek , mert enni sem tudtok nekik adni , míg ők a harmadik luxus villájukban dőzsölnek , és arra spekulálnak , hogy , hogyan tudnának benneteket tömegesen legyilkolni !!!!

Az ország házát kazárok bitorolják , Templomok helyett zsinagógákat állitatnak a szabadkőműves cionista kazárok !!! És állandóan zsidó kárpótlási földeket zsarolnak ki a kazár helytartóinkból !!!! Meddig türjük ezt még , hisz számokkérés nem fog történni ebben a zsidó gyarmatban !!! De felégethetjük a jövőjüket mint ahogy ők próbálták elvenni a jövőnket tőlünk gyermekeiktől unokáinktól . Ő értük most keljetek fel a karosszéketekből . És öljétek le őket !!!!!

Az olajügyek nagy mágusaként és az Apró-Gyurcsány-család jobbkezeként számon tartott Szűcs Erika a devizahitelesek hatékonyabb megsegítése érdekében szólal fel idén februárban az Országgyűlésben. MTI Fotó: Kovács Attila

__________

A Szűcs Erika-féle ETL Rt.-t már működése kezdetén is hatalom közeli vállalkozásként tartották számon – az ügyvezetőnek meglehetősen erős csapatot sikerült összeverbuválnia. A vezérigazgató Bihall Tamás volt, ő volt a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke, több cégnél, így a Tokaj Kereskedőház Rt.-nél, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaságkutató és Vállalkozáselemző Kht.-nál a felügyelő bizottsági elnöke. 1996-tól az ETL Rt. felügyelőbizottságának tagja volt Karl Imre MSZP-s képviselő, milliárdos, aki a KISZ-ből DEMISZ-szé lett ifjúsági szervezet szövetségi kamarása volt a rendszerváltás környékén. Karl később energetikai kormánybiztos, majd a Magyar Villamos Művek felügyelőbizottságának elnöke lett, onnan az MVM stratégiai vezérigazgató-helyettesi székébe ült át. Az fb-tag Szűcs Erika később is nagy karriert futott be, az előző ciklusban nemcsak miniszterként, de Miskolc alpolgármestereként és szocialista képviselőként, a part választmányának elnökhelyetteseként és a part etikai bizottságának (!) elnökeként is feltűnt. 2010-ben is képviselői helyet nyert és amikor Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója elhagyta a szocialistákat, cseppet sem meglepő módon vele tartott. Legismertebb botrányába a Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank vezérigazgatójaként keveredett bele. Korábban a Gyurcsány-érdekeltségű Perfekt Rt. területi igazgatója is volt. Szűcs Erikát soha nem vonták felelősségre az ETL Rt.-nél lelepleződött adócsalások és okirat hamisítások miatt, végül csak a kisebb szereplőknek kellett felelniük.
__________

Brutális figurák

A most maffiabűncselekményekkel, gyilkosságok megrendelésével gyanúsított Portik Tamás kapcsán felemlegetett Energol Rt.-t 1994. november 30-án alapította Portik mellett Drobilich Gábor, Ferencsik Attila, Kerekes István, továbbá a német állampolgár Emil Gulyás és fia, Gulyás Emil Róbert. A cég igazgatói Drobilich Gábor (önbíráskodásért elítélték), Ferencsik Attila (a kecskeméti maffiaperben elítélték emberölés előkészületéért és fegyvercsempészetért) és Portik Tamás (jelenleg előzetes letartóztatásban) voltak. 1996 márciusától Csikós József, Drobilich Gábor, Ferencsik Attila és  Dékány István vezetették a céget.

Portik Tamás kilenc évig szökésben volt, az ellene az Energol-ügyben felhozott vádak mindegyike elévült. A szökést megelőzően Portik alkut ajánlott a rendőrségnek. Fenyő János, Seres Zoltán, Prisztás József, Döcher György, Boros Tamás, Zubovics Gyula, Muskovics Gyula gyilkosainak és a gyilkosok megbízóinak nevét ígérte. Cserébe azt kérte, engedjék el a nyolc éves börtönbüntetését. Az alku nem kötettett meg. Meglepő módon a mostani előzetes letartóztatása számláján megbízóként az 1998-as, négy áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantás, Prisztás József két évvel korábbi megölése, illetve a Seres Zoltán és egy üzlettársa életét kioltó, 1999 áprilisában elkövetett merénylet szerepel. Utóbbi ügyben a néhány hete került előzetesbe Bíró László, aki az említett ügyeket vizsgáló Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szerint sofőrje volt annak a motorkerékpárnak, amellyel a bérgyilkosok a tahitótfalui helyszínre érkeztek. Portik tagadja, hogy köze lenne az említett ügyekhez, és nem tett vallomást azokban. Hasonlóan nem ismeri el érintettségét Bíró sem.

Szovjet laktanyák és titkosszolgálati szálak

Csikós József egykori Energol-vezérigazgató kapcsán felmerült, hogy az olajos vállalat valójában nemzetbiztonsági fedőcég lehet. Csikós annak idején az MSZMP KB agitációs- és propaganda osztályának egyik alosztályát, később a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalát irányította. Jelenleg épp vizsgálják, hogy lehetett-e kapcsolat az Energol Rt. és a Katonai Biztonsági Hivatal között. Tekintve, hogy a szovjet csapatok kivonulása után a laktanyákban hátramaradt gázolaj volt az első igazán nagy haszonnal kecsegtető áru, aminek literjét pár forinért lehetett megszerezni, miközben a gázolaj piaci ára 13 forint volt. A logikai vázat csak tovább erősíti, hogy az olajozás első éveiben komoly kiugrási lehetőséggel csak azok a „vállalkozók” rendelkeztek, akik megvehették a volt szovjet laktanyákat az Állami Vagyonügynökségtől, majd az első években azok olajtározóiban pancsolták piros tüzelő- és a honvédségi kék olajat a szabványos sárgára.

A ruszkik hazamennek, nézik 1990-ben Esztergomból, ahol Matvej Burlakov vezérezredes (háttal) nézi a távozó harckocsikat. Az olajat itt hagyták. MTI Fotó: Friedmann Endre

Mindehhez a politikusaink úgymond rövidlátására is szükség volt, hiszen 1989 és 1991 között Magyarországról kivonuló orosz csapatok vezetője Matvej Burlakov hat forintért ajánlotta fel a magyar államnak teljes szovjet stratégiai gázolajkészlet literjét. A stratégiai tartalékot egyébként Nyugat-Európa szovjet lerohanásához gyűjtötték össze. Elsősorban a péti, illetve szászhalombattai tározók tartalmáról van szó, illetve a kisebb szovjet laktanyákban hagyott készletekről.

Az ajánlatot Bod Péter Ákos (aki 1990. áprilisától 1991. decemberéig ipari és kereskedelmi miniszter volt) visszautasította, arra való hivatkozással, hogy az nem jó minőségű olaj. A szovjet stratégiai tartalék -42 celsius fokos dermedéspontú könnyű, kénmentes harckocsizó gázolaj volt, ami nem is jónak, inkább kiválónak számított, így osztrák szomszédunk örömmel vette meg helyettünk a készlet döntő részét Burlakov tábornoktól. Schwehatba Péten keresztül 382 millió liter ment ki, aminek nagy részét ráadásul 1994-ben, a délszláv háború okán keletkezett üzemanyaghiány idején visszavásároltuk.

Péten alig 50-70 millió liter maradt, amit a szovjetek már nem tudtak Schwehatba szállítani. Ezt a péti tározó fölött rendelkező Szabó Iván MDF-es honvédelmi miniszter örökölte meg, és egy-két évig el is gazdálkodott belőle. Szabóék körülbeül harminc kft.-t alapítottak a péti üzletek lebonyolításához. Szabó az első Orbán-kormány idején működő olajbizottság ténykedése után a kitálaló volt maffiózót, Nógrádi Zsoltot beperelte, amiért az is olajosnak nevezte egy vallomásában. Pedig az egyik tanú komplett aktát rakott le a Szabó-féle cégek működéséről cégkivonatokkal, olajszámlákkal, banki kivonatokkal. Érdekes módon ez a nyomozás is elakadt, sőt, a sajtóperben eljáró bíró őt is kötő törvényeket ellenére nem értesítette a rendőrséget és az ügyészséget a tudomására jutott bűncselekménygyanús ügyről.

László Csaba (b2.), Szabó Iván (k) és Kupa Mihály volt pénzügyminiszter a Himnuszt hallgatja azon az EU-csatlakozási ünnepségen, amelyet Magyarország korábbi pénzügyminiszterei részvételével rendeztek a Pénzügyminisztériumban.
MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor

Sipos Anett cikkünk előzményének is tekinthető Index-es cikksorozata:

http://index.hu/politika/belfold/olajugyek01/

http://index.hu/politika/belfold/olajketto/

http://index.hu/politika/belfold/olajharmadik/

http://index.hu/politika/belfold/olajnegypont/

http://index.hu/politika/belfold/fortus2770/