2018. október 6., szombat

A terror változatlan csak a sábeszdeklit viseli más !!!





A terror változatlan csak
a sábeszdeklit viseli más !!!




Fehér könyvek !!!


KIDERÜLT, MI LETT VOLNA A KRÍM-FÉLSZIGET SORSA

Az Egyesült Államok haditengerészeti központot épít Ukrajnában, ami elkészülte után tervezési és műveleti központként funkcionál majd az Ukrajnában tartott hadgyakorlatok során – derült ki az amerikai haditengerészet által kiadott közleményből.
Az Egyesült Államok megkezdte egy új tengeri műveleti központ építését az Ocsakov haditengerészeti bázisnál – áll az amerikai haditengerészet hétfőn kiadott közleményében. A közleményből kiderül, hogy a “Seabees” műszaki zászlóalj július 25-én tartotta a nyitóünnepséget az Ocsakov Haditengerészeti Központban. Április óta tartózkodnak Ukrajnában, azóta sikerült aláírni a szerződéseket és lezárult az engedélyeztetési folyamat, valamint a projekthez szükséges egyéb logisztikai feladatokat bonyolítottak le.
Az új haditengerészeti központ egyike annak a három projektnek, amit Ocsakovnál megvalósítanak. A közleményben deklaráltan az áll, hogy a jövőben innen fogják irányítani az Ukrajnában zajló amerikai haditengerészeti gyakorlatokat.
A közlemény szerint az építés alatt álló központ működtetése stratégiai jelentőségű, az állandó amerikai jelenlét hozzájárul Ukrajna és Európa biztonságához.
Korábban a nyugati sajtóban következetesen összeesküvés-elméletnek neveztek minden ezzel kapcsolatos értesülést.
Már évekkel ezelőtt köztudott volt, hogy a NATO az ukrán kormány 2014-es elmozdításával többek közt a Krím-félszigeten található haditengerészeti létesítményeket akarta megkaparintani, hogy ezzel állandósítsa jelenlétét a Fekete-tengeren és nyomást gyakoroljon Oroszországra. A nyugati sajtóorgánumok azonban éveken át tagadták, hogy a NATO haditengerészeti központot akar működtetni Ukrajnában, és minden ettől eltérő értesülést orosz propagandának neveztek.
Ez a tagadás-kampány utólag szándékos dezinformációnak bizonyult, mivel ezek az “összeesküvés-elméletnek” bélyegzett “történetek” tényleg valósággá váltak: az Egyesült Államok immár nyíltan arra használja Ukrajnát, hogy rajta keresztül állandó jelenlétet építsen ki a Fekete-tengeren.
A Krím-félsziget 2014. március 16-án tartott függetlenségi népszavazást, melynek eredménye szerint a többségi orosz lakosság döntést hozott arról, hogy a Krím újra csatlakozzon Oroszországhoz. A NATO-tagállamok és -partnerországok nem fogadták el a népszavazás eredményeit.



SZEMBE MENT A FIDESSZEL, MOST BÖRTÖNBEN VAN

Több vagyonosodási vizsgálat, több büntetőeljárás, több ítélet. Bűne, hogy fideszes mutyikat derített fel és szembeszállt a hatalommal.

FELDERÍTŐ - Szembe ment a Fidesszel, most börtönben van



Kik intézték Trianont? Lehull a lepel! DR RAFFAY ERNŐ



A cionista zsidó háttérhatalom következő sátáni lépése - Dr Drábik János előadása


önellátás

Kiút a cionrabszolgaságból avagy így rázd le a sátán igáját! Géczy Gábor



A zsidó szabadkőművesség titkos terve Magyarországgal, avagy 1920 előzményei



Karma Avagy így gyilkolták királyainkat azok, akik miatt ők a népet! Dr. Grandpierre Endre



Mikor, miért és minek özönlöttek a zsidók Magyarországra? Lehull a lepel a tervükről! Dr Raffay



Rózsadombi paktum I. Hazaárulás felsőfokon



Rózsadombi paktum


ELŐZETES – “LESZAKADT A LÁBA A ROBBANÁSBAN” – PORTIKÉK ÁLLTAK A MERÉNYLET MÖGÖTT?

Húsz év hallgatás után adott exkluzív interjút az 1997 nyarán, saját autójában felrobbantott Molnár Péter vállalkozó egykori felesége.
Az asszony a mai napig nem érti, miért titkosították 85 évre a gyilkossági ügyet.


ELŐZETES - "Leszakadt a lába a robbanásban" - Portikék álltak a merénylet mögött?



Kisbandi kitáltalt - Százmilliós olajpénzek Csintalannak és Bokros Lajosnak - PS Mozi



Exkluzív videóinterjú az alvilág Kisbandijával - PS Mozi



Pintér Sándor - a Csendes Don



Tasnádi Péter - PS Mozi



Pintér, Boross és a legfőbb ügyész védték az olajmaffiózó megyei főkapitányt! (Dr. Szeszák Gyula)



A maffiaállam nyugdíjazta - Hatszemközt Szeszák Gyula olajügyésszel (Hírháttér TV)



A 300 milliós OTP-igazgató - Szeszák olajügyész maffia-csatáiból (dokumentumfilm)



100% rendőrbűnözés, 100% bíróbűnözés, 100% pszichiáterbűnözés



Mielőtt az orbánmaffiát megbuktató Hőst, Hajdu Attilát orbánék PSZICHIÁTRIÁRA HURCOLTÁK!



Tömegmészárlások Bács megye legnagyobb kórházában! - A Koronatanú Tényfeltár!



Orbán Viktor ügynök volt és MINDENKIRŐL jelentett! (Feltárja: Molnár F. Árpád "ÉLI")



Orbán Viktor: Fogjátok el a Molnár F. Árpádot! (orbáni házkutatás, elfogató parancs!)





IGAZI BOMBAHÍR – HALÁLÁN LÉVŐ CIA-ÜGYNÖK: MI ROBBANTOTTUK FEL A VILÁGKERESKEDELMI KÖZPONTOT!

Malcom Howard, a 79 éves, nyugállományú CIA-ügynök több megdöbbentő kijelentést tett, amióta a múlt pénteken kiengedték a kórházból azzal, hogy még három hetet fog élni.

Malcom Howard

Elmondta, hogy benne volt a World Trade Center 7-es épületének „irányított ledöntésében. Ez volt a 9/11 alkalmával elpusztított harmadik épület.
Howard 36 éven át dolgozott a CIA-nek és komoly szakértelme van robbanóanyagok elhelyezésében. 
Elmondta, hogy a New York elleni támadások idején a CIA Új évszázad” műveletében dolgozott. Ezen belül egy négy személyből álló sejtnek volt az egyik operatív embere és feladatuk volt annak biztosítása, hogy a WT7-es épületet sikeresen rombolják le.
Elmondta, az egyetlen olyan rombolási művelet volt, amelyben azt az utasítást kapták, hogy annak kivitelezésénél ügyeljenek arra, az ne látszódjék szándékosnak.
John Kerry

Akkor ezzel nem volt problémája, mert amikor az ember hazafi, nem kérdőjelezi meg a CIA vagy a Fehér Ház indítékát. Arra gondoltunk, hogy a nagyobb cél a nagyobb jó eléréséért van… De most már a  szívem szakad a sok szemét szöveg hallatán”.

Részletekbe menve elmondta, hogy szuperfinom, katonai minőségű nanotermikus, összetett anyagokat használtak robbanóanyagként. Ezt könnyű volt az épületbe vinni, mert ott csaknem minden irodát a CIA, a titkosszolgálat vagy a Pentagon bérelt.
A WTC 7-ben hatalmas mennyiségű robbanóanyagot helyeztek el stratégiai helyeken azon hónapban, amely megváltoztatta az amerikai történelem irányát. Amikor szeptember 11-én az északi és déli torony lángolt, felrobbantották a World Trade Center 7-es épületet, ami szétrombolta az acélszerkezetet.
Az épület délután 5:20-kor esett szét, hét órával a WTC 1 és 2-es torony elpusztítása után.
Angol nyelvű VIDEÓ:


John Kerry Says WTC 7 Brought Down In Controlled Fashion



(John Kerry azt mondja, a WTC 7 “lehozása” (lerombolása) irányított módon történt)
Forrás: lovasistvan.hu
NIF kiegészítés: Az „irányított ledöntésébencímű link több angol nyelvű videó-anyagot is tartalmaz. (NIF szerk.)
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)



VONA: KÖVÉR LÁSZLÓ MÁR NYÍLTAN A FIDESZ VÁLASZTÁSI VERESÉGÉRŐL LAMENTÁL



A plakáttörvény elfogadásával Magyarország a legfelsőbb szinten is letért a jogállamiság útjáról, a plakáttörvény aláírásával pedig Áder János méltatlanná vált az államfői feladatok ellátására – jelentette be a Jobbik, és megfosztási eljárást kezdeményeznek az államfő ellen.

Vona: Kövér László már nyíltan a Fidesz választási vereségéről lamentál

https://www.youtube.com/watch?v=s6eoJVQliI0



RIASZTÁS - Családi hadsereg.



RIASZTÁS - Kik voltak a maffia háború kulcsfigurái?



CÉLPONT - Nagybirtok, állatok, vágóhíd



ELŐZETES - Végigszexelték a tízemeletes lépcsőházát



LÁTÓTÉR - Csodapalota a szegénynegyedben






A Lauder-kapcsolat



 

Az Organikus  Építész, a Kabbala és a budai zsidóiskola


Ronald Lauder személye és magyarországi kapcsolatai a testvérblog, az Ördögűző utóbbi bejegyzései kapcsán kerültek a látóterembe. Időközben kitört a botrány a Jobbik parlamenti felvetése kapcsán a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő izraeli állampolgárságú magyar politikusokról, köztisztviselőkről, ami még tovább fokozza a Lauder-kapcsolat megvizsgálásának aktualitását. Valóban veszélyesek-e hazánkra az izraeli állampolgárok, azok-e a legveszélyesebbek a cionista körökből, akiknek ilyen állampolgársága van, milyen magasra nyúlnak a hazai politikai életben e veszélyforrások kapcsolatai és vajon a Jobbik-e a legkézenfekvőbb politikai tényező az e veszélyes körökkel való TÉNYLEGES, nem színjáték jellegű szembeszálláshoz?

Az Ördögűzön közzétettem, hogy Makovecz Imre, a most szintén vitát gerjesztő (botrányt keltő?) Magyar Művészeti Akadémia alapítója kabbalista volt és  többek között a sevillai magyar pavilonon is alkalmazott kedvenc jelképe volt a lefelé tükrözött menóra-életfa, amiről kiderült számomra, hogy egy alapvető okkult, kabbalista, sátánista jelkép. Legalábbis a "fa" alsó fele egyértelműen "pokoli" jellegű és Makovecz a sevillai pavilon kapcsán adott óvatlan nyilatkozataiban épp ezt az alvilági felet magasztalta. Ráakadtam, hogy egészen véletlenül ugyanez a fontos kabbalai jelkép, a menórásított élet+halál-fa a pesti Lauder Javne világi zsidó iskola logója, ami történetesen egész KK-Európa legnagyobb ilyen iskolája, ennek történelmi-demográfiai okait ismerjük. ( A Lauder Javne Iskola honlapja)


Iskolateremtő személyiség...



Ki szeretne vele egy sötét utcában találkozni???
 Ekkor néztem kicsit utána, ki is Ronald Lauder, a Szponzor. Csak most tudatosult bennem, hogy a globális cionista intézményrendszerben és kapcsolati hálóban ő egy nagyon fontos szereplő, kb. Soros "szines forradalom-csináló" alapítványaihoz hasonló szerepe van a szereposztásban térségünk oktatási intézményei terén (sok más fontos feladata mellett!). A Lauder Alapítvány Berlintől Moszkváig,  Varsótól Szófiáig szinte minden térségbeli fővárosban működtet zsidó óvodát, iskolát. Szinte biztos, hogy ekkora hálózathoz már nem a saját családi cége pénzéből szponzorál, hanem a globális cionista kassza erre kijelölt "arca". (Azért saját vagyonát 2011-ben 3,3 milliárd USD-ra becsülte a Forbes.) Egyéb nagy cionista alapítványok elnöke is volt/van, pl. az Izraelben faültetéssel foglalkozó, de eredetileg a cionista telepek számára arab földek felvásárlására létrejött legendás Jewish National Fund vezetője volt, és jelenleg is elnöke a Zsidó Világkongresszusnak - nem akárki a "csapatban". Netanjahu nagy szövetségesének és támogatójának számít. (A "testvérpárt" Likud vezetőjéének...)




Hogy a küldetésének a zsidó identitás újjáélesztését tekintő alapítvány által támogatott, létrehozott magyarországi Lauder Javne iskola logója a kabbalai sátánista "élet(+halál)-fa, melynek gyökerei között a Pokolban Lilith és Samael lakozik, az eléggé összhangban van azzal, hogy a Lauder Alapítvány logója meg nem más, mint "Bafomet fáklyája", vagyis Lucifer jelképe a sátánisták számára: 


Lauder a közép-kelet európai óvodák, általános- és középiskolák mellett egy másfajta, róla elnevezett iskola, a
Lauder School of Government, Diplomacy and Strategy bőkezű szponzora is Izraelben a herzliyai Interdisciplinary Center nevű "magánegyetemen", amit mindenki a Moszad intézményének tart.


A Jerusalem Post cikkéből, 1999: A helyek kb. 15 %-át minden osztályban elit katonai alakulatok olyan végzőseinek tartják fenn, akik felvételi vizsgái esetleg nem látványosak, de számottevő vezetői képességeket mutattak fel. Az ilyen jelentkezőket személyes elbeszélgetésre hívják, és a korábban a Moszadot vezető Shabtai Shavit nézi át katonai személyi aktáikat a legigéretesebb jelentkezők kiválasztása céljából.

Herzliya történetesen a Moszad székhelye is és érdekesség, hogy a város hazánk fiáról, a cionista Alapító Atyáról, Herzl Tivadarról van elnevezve. (Megdobban a magyar szív...) Ennek a Moszad-egyetemnek a természetes rekrutációs bázisa pl. a Lauder Javne? 

Tömeggyilkos a színfalak mögött


Nem érdektelen számunkra, és a fenti iskolaalapítás fényében kicsit sem meglepő, hogy Ronald Lauder a WTC-merénylettel kapcsolatos összeesküvéselmélet-dzsungelben teljesen elterjedt (és tényekkel, adatokkal, bizonyítékokkal alaposan alátámasztott!) nézetek szerint oszlopos tagja a sivatagi tevepásztorok bravúrjának álcázott akció mögötti cionista összeesküvésnek. Lauder New York állam privatizációs bizottságának elnökeként 2000-ben intézte el, hogy az állam privatizálja a tornyokat Silverstein és Lowi nevű főcionista ingatlancápáknak, ugyanekkor más zsidó befektetőknek a Stewart volt katonai légibázist. Ez utóbbi az a hely, ahol a tornyokba csapódott két repülőgép útvonala keresztezte egymást és a konteók szerint itt leszálltak, kipakolták az utasokat (hulláikat) és üresen, kevés kerozinnal indították őket a tornyok felé, amiket a pincéből robbantottak fel. Ezért kellett zsidó tulajdonban lennie a bázisnak és ezt is Lauder intézte.
Pragmatic Witness: 9/11: Israel’s Masterpiece
Ronald Lauder, a híres izraeli Estee Lauder milliárdos, aki a The Lauder School of Government, Diplomacy and Strategy-t építette a Moszad kiképzőközpontja céljára Herzliyában, New York Állam Privatizációs Bizottságának és New York Állam Privatizációs Kutatási Tanácsának egyaránt elnöke volt.  2000-ben Lauder elősegítette, hogy a légierő New Windsor, NY területén található Stewart légibázisát egy másik cionista, William Rollason és az ő National Express Group-ja kezeibe privatizálják.
Hátborzongató "egybeesés", hogy a tornyokba csapódó két repülőgép, a 175-ös és a 11-es járat útvonala a Stewart Légibázis területén keresztezte egymást 
pontosan ugyanabban az időpontban.  Minden valószínűség szerint a repülőgépek fedélzetén nem volt egyetlen utas sem és leszálltak a bázison, amely egy biztonságos, izraeliek által irányított végső ellenőrzőpont volt, innen küldték őket halálos küldetésükre. Lauder szintén hatalmát és befolyását felhasználva kezdeményezte és nyomta keresztül agresszíven az új koncepciót, hogy a WTC-komplexumot privatizálják a Kikötői Hatóságnak.
(Amely aztán bérbe adta Silversteinnak és Lowynek.)

Georg Pataki, New York állam volt kormányzója egy régi vazallusa Laudernek, ő és neje is fizetett állásokban voltak nála.
Christopher Bollyn: The Israeli Connection to 9-11
Ronald Lauder,a Zsidó Nemzeti Alap elnöke és George Pataki, New York állam kormányzója Privatizációs Bizottságának volt elnöke a kulcsszereplő, aki keresztülnyomta a WTC és a volt Stewart légibázis privatizációját, ahol az ikertornyokba csapódott két repülőgép útvonala furcsán találkozott. Lauder döntő, bár nem emlegetett szerepet játszott a 9-11 előkészítésébenPataki felesége, Libby, legalább 2002 óta Lauder fizetési listáján szerepelt és hivatalos információ szerint 2004-ben konzultánsként $100,000-t keresett. A Village Voice szerint 1994 és  1998 között Pataki kormányzó kb. $70,000-t keresett Lauderhez kötődő társaságok előtti beszédeivel.
A Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni merénylet (WTC, 9/11) izraeli megszervezése kérdésében egy jól öszefoglalt, áttekinthető, Lauder szerepét is tárgyaló ismertetés: 9/11: Israel did it


Ezek után nekünk érdekes, hogy Laudernek van egy közép-európai médiabirodalma is, a Central European Media Enterprises, ami amúgy érdekes módon épp Magyarországon nem ért el átütő eredményt, míg a térségben sokfelé piacvezető.

Lauder magyarországi jobbkeze, főembere, helytartója a médiavállalkozása élén pedig Baló György volt.
És itt visszakanyarodtunk kiindulópontunkhoz, a Jobbik és a cionisták, illetve a Jobbik és a manipuláció kérdéséhez.

A Jobbik-kapcsolat

 

Ennyi adat Lauderről azért kellett, hogy belássuk, nem elhanyagolható életrajzi apróság, hogy a Jobbik parlamentbe kerülését megelőző és MEGALAPOZÓ jelenség, Morvai Krisztina nemzeti ébredése, amely komoly antiszemita, anticionista színezettel rendelkezett, épp ennek a globális cionista elitfigurának a személyéhez kapcsolódik volt férjén keresztül.
Lauder és körei enyhén szólva kezükben tartották az egész világ, közte Magyarország médiaszektora nagy részét a Morvai-jelenség felépítése idején, ahogy azóta is. Ez a médiaközeg profi és gátlástalan, tökéletesen tudják, hogy akinek a véleményét nem szeretnék közvéleményformáló tényezőnek látni, azt agyonhallgatni kell, nem hagyni médiafelülethez jutni. (pl. mikor fogja az Index linkelni a Kitalált Újkort, vagy az Ördögűzőt???) Ez a közeg maximálisan tisztában van a negatív reklám értékével, tudják, hogy az a leghatékonyabb. Tehát ha a Jobbik bejutása előtt és országos bázisa kialakulása időszakában a csapból is az folyt 24 órán át, hogy Morvai egy rohadt fasiszta, aki veszélyt jelent a demokráciára és gyűlölködik a zsidók ellen, akkor  
a médiumokat irányító cionista közeg pontosan tudta, mit akar, hogy ők most az indirekt módszerrel népszerűsítenek és nyilván parlamentbe juttatnak egy pártot.

A Lauder-kapcsolat révén nem legyinthetünk arra, hogy Morvai Krisztinának történetesen zsidó férje volt, miközben lehetett volna bármi más is, mert ez a férj nem Weiss Gusztáv szemüvegcsiszoló volt, hanem a WTC ügyben érintett, a cionista elit Belső Pártjához tartozó, Zsidó Világkongresszust és Zsidó Nemzeti Alapot elnöklő, Moszad-iskolát szponzoráló Lauder hazai jobbkeze.
Hogy mire jó e köröknek egy nyíltan lefasisztázható párt jelenléte a magyar parlamentben, az a cionista körök történetét tanulmányozva nemigen kérdés. E körök mindig is bátran alkalmazták a saját maguk tömegek általi utálatára, mint erőforrásra alapozó technikát. Ahol a közvélemény zöme által utált ballib zsidó médiakutyák, a Bánók, stb. valakire uszítása garantált népszerűséget hoz a megtámadottnak. E közegben teljesen logikus, hogy a kurucinfó mögött állhatnak izraeli háttérmozgatók. stb. stb. A cionizmus saját propagandájával ellentétben nem a zsidó tömegek érdekvédelmi szervezete, a gonosz főcionisták (az általuk kultikus okból manipulált) történelem során számos alkalommal vetettek oda zsidókat martalékul az általuk kreált, kiprovokált konfliktusokbanszívbaj nélkül használják kultikus áldozatnak a "magukfajtákat", amit az e körök által bevezetett, teljesen elégő áldozatot jelentő "Holokauszt" kifejezés is jelez! (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Jobbik a valóságban náci jellegű párt lenne! Csak azt, hogy még valóban olyat is képesek a cionista körök létrehozni, ahogy számos zsidópogromot, zsidóölő merényletet is megszerveztek már "magasabb érdekből".)
Mindehhez egyáltalán nem szükséges, hogy a Jobbik politikusainak zöme erről a háttértervről bármit is tudjon, illetve éppenhogy előnyös, ha nem tud. Ettől még tökéletesen alkalmasak a nekik szánt szerepre.
Azért nem mindenki lehetett ilyen beavatatlan, a kép az Európaparlamenti választások éjszakájának örömmámorában készült:



Az Orbán-kapcsolat



NOL"Orbán titkos tárgyalása Sukoróról?"
"A Népszava értesülései szerint a megbeszélést Estée Lauder fia, a Magyarországon is iskolákat alapító korábbi bécsi amerikai nagykövet maga kezdeményezte, mert meg akarta tudni az okát annak, hogy a Fidesz miért ellenzi hevesen az országnak milliárdokat hozó és munkahelyeket teremtő kaszinóprojektet. 
Ronald Lauder az azóta külügyminiszterré kinevezett Martonyi Jánost kérte fel, hogy szervezze meg a találkozót."

"Kérte fel", vagy netán kiadta az ukázt??? Kihez köti erősebb lojalitás Martonyit? (Kihez köti lojalitás Orbánt???) 
Népszava: Orbán is tárgyalt Sukoróról?  A Martonyi házában megtartott megbeszélésen az üzletember felvetésére Orbán Viktor állítólag azt mondta, hogy Magyarországon jelenleg négy ilyen jellegű kaszinóberuházás van előkészületben, közülük Lauderé az egyetlen, amelynek ügyében tőle nem kértek támogatást, vele nem egyeztettek. Márpedig Orbán nem tűri el, hogy bár ellenzékben van, ilyen horderejű ügyeket nélküle intézzenek - hangzott el értesüléseink szerint. 


A találkozón a Népszava szerint részt vett George Pataki , New York állam korábbi kormányzója is, aki feleségével együtt régóta szerepel Lauder fizetési listáján és azóta kijelentette, hogy 
felveszi a magyar állampolgárságot és szavazni is fog :
Népszava: "Már az ügyészség keresi Ronald Laudert"

Ám a január végi találkozón - melyről még hétfőn a kormányfő környezetének nem volt "tudomása", majd kedden már emlékeztek rá - nemcsak hárman voltak. Információink szerint Orbánon, a "házigazda" Martonyin és Lauderen kívül 
jelen volt George Pataki, New York állam volt kormányzója is. (...) Információink szerint Orbán az üzletember értésére adta azt is: Blumnál szívesebben látná a beruházásnál George Patakit.

Orbán szájkaratéja a globalista karvalytőke és intézményei elleni "szabadságharcról" csak a naív hazafiak megtévesztését szolgálja. Valójában csak annyi kifogása van a globalista cionista nagytőke ellen, hogy az néha kihagyta az aktuális gründolásokról való egyeztetésből... A szabadságharcos retorika a hívek kemény magjának megtartását célozza, közben nemcsakhogy találkozgat, egyeztet, alkudozik azon körök prominens képviselőivel, melyek ellen szavakban szabadságharcot folytat, hanem a sukorói beruházás befektetői posztján kéri a globális szinten jelentéktelen, pitiáner kis csirkefogó Blum lecserélését a globalista cionista legfelsőbb körök fontos zsoldosára, a gátlástalan tömeggyilkosság megszervezésében kulcsszerepet játszó Nagy Gazember Patakira...

Alakul a lista?

 

Nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek?

Nem fontossági sorrendben:

1.Ronald Lauder (úgy tűnik, a magyar politikában és gazdaságban több hatalma van, mint 4-5 magyar miniszternek együtt, magyar állampolgárság nélkül is...)
2. George Pataki (már hazánkfia?)
3. Morvai Krisztina
4. Vona Gábor???
5. Martonyi János
6. Orbán Viktor???

és még sokan mások...







"Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR – I





A sorozat korábbi részei:

A minap, április 14-én volt az 1849-es debreceni Kossuth-féle trónfosztás tragikus színjátékának évfordulója. Az esemény körülményei még a nem mindig szaktudományos színvonalú wikipédia-szócikk szintjén is "érdekesek":
Kossuth Lajosnak az 1849. március 4-i megalázó olmützi alkotmányra született meg válaszként a Függetlenségi nyilatkozat. Már április 12-én előterjesztette tervét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, de annak tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást, így az április 13-án tartott zárt országgyűlési ülésen indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását, ám ekkor még nem sikerült meggyőznie a képviselőket.
Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, egy ideiglenes államfővé választotta Kossuthot.
A Kossuth által szövegezett Függetlenségi nyilatkozatot csak 5 nappal később, 1849. április 19-én tették közzé, a fentiekből, ami pedig egy fősodor jellegű bemutatása az eseményeknek, világosan kiderül,  hogy a trónfosztási tragikomédia során a törvényességnek még a látszatára is éppenhogy csak egy kicsit adtak a felkelői hatalom birtokosai. Ez a kicsi is kimerült abban, hogy a Nyilatkozat szövegébe beleírták, hogy:
"Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés, midőn jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által Magyarországot..." stb. stb.
Természetesen egy törvényes nemzetgyűlésnek van hivatalos, törvényes eljárásrendje, ahol például a határozatokat, törvényeket, vagy akár "Nyilatkozatokat" is szabályos szavazásra kell bocsátani, a szavazatokat meg kell számlálni és jegyzőkönyvezni kell, magától értetődően az ellenszavazatokat is beleértve. Ellenszavazatokról ez esetben nem lehetett szó, erről gondoskodott a fenti szabályokat Ács Feriként félreseprő kossuthi terrorgépezet, hiszen addigra két kísérlet során is kiderült, hogy a szabályok betartása mellett sem a Honvédelmi Bizottmány, sem az országgyűlés nem hajlandó Kossuth (és világforradalmár feljebbvalói??? Marx, Engels???) fantasztikus ötletét megszavazni egy kicsivel a forradalom előre érezhető bukása előtt. A fenti megfogalmazás erősen eufémikusan állítja, hogy "a tömeg lelkesedése" vette el a határozat ellenzőinek bátorságát. A sorozat egyik korábbi részében már idéztem, hogyan magasztalta Engels ezt a kossuthi módszert, ami alkalmas volt az ellenkezők bátorságának elvételére:
Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.
A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon.
A "lelkesített" jelző itt nem véletlenül ugyanaz, mint a trónfosztási jelenetben a "belső bitangokat" megfélemlítő tömeg "lelkesedése", ez a forradalmárok cinikus szóhasználatában a terror kódja. (De mint látjuk, többnyire nem is kertelnek, gyakran nevén nevezik a vörös terrort.) Az nem gond, hogy a megfélemlítendők elvileg törvényesen megválasztott népképviselők (legalábbis a rezsim saját felfogása szerint azok), ha ellenzik a világforradalmi központ ukázain alapuló kossuthi javaslatot, akkor ők "a forradalmi mozgalom ellenfelei", akiknek kijár a rögtönítélő "bíráskodás",  egy ilyen helyzetben, mint a trónfosztási színjáték, akár lincselés útján is.

A 48-49-es magyarországi forradalmi terrornak ez a látványos végkifejlete egy cseppet sem jelentett valamiféle elfajulást, "radikalizálódást", 
az egész "forradalom és szabadságharc" fő tényezője a kezdetektől a terror, a társadalom KÉNYSZERÍTÉSE volt a szűk konspiráló, összeesküvő csoport és külföldi felső kapcsolataik által nekik kijelölt útra. 
A bejegyzés folytatása



Világosan kiderül ez a többi márciusi ifjú terrorfenyegetései mellett Petőfi verséből is, mely több más republikánus és királyirtásra uszító verséhez hasonlóan jóval megelőzte a trónfosztást, teljesen komolytalannak minősítve az erőlködéseket, melyek a Függetlenségi nyilatkozatot "a megalázó olmützi alkotmányra született válaszként" próbálják beállítani:

Mert győzni fogsz, dicső respublika,

Bár vessen ég és föld elédbe gátot,
Miként egy új, de szent Napóleon
Elfoglalod majd a kerek világot.

Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,
Majd megtéríti azt szilaj kezed,
.Melyben halálos vésznek kardja villog

Te lész a győző, a diadal-ív

Ha elkészűl, a te számodra lészen,
Akár virágos tarka pázsiton
Akár a vérnek vörös tengerében!

Petőfi Sándor: Respublika
 (Pest, 1848. augusztus.)

A vers megírása nemcsak az olmützi alkotmányt előzi meg, hanem a magyar kormányzat és a dinasztia közötti fegyveres összeütközést, a radikális forradalmi útra való rálépést is... Hogy erre az útra nem spontánul, alulról jövő igény miatt lépett rá a forradalmi kormányzat által túszul ejtett magyar társadalom (annak zöme, hisz voltak végig királyhű, forradalomellenes magyarok, akasztatták is őket a rögtönítélő bíróságok), hanem egy tudatos terrorizmus áldozataként, annak folyamatát vázolom fel e bejegyzésben.


Egy találó recenzió így foglalja össze Augustin Barruel abbé A jakobinizmus történetét illusztráló emlékiratok c. könyve egyik legfőbb felismerését: 
"Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra. "

A világforradalmárok propagandájuk szerint a Nép  felszabadításáért indultak harcba a gaz Zsarnokság ellen, jó előre kilátásba helyezve, hogy a nép jobban teszi, ha szedi a lábát a menetoszlopban, melyben e Felszabadítói hajtják előre, mert ha nem hagyja magát szép szóval felszabadítani, akkor jön a halálos vésznek kardja. 
Felszabadítják, ha beledöglik is!
Ha a démonizált, amúgy nem ritkán ésszerűtlenül békés természetű "zsarnokok", a királyok tudtak volna ilyen tudatosan, eleve eltervelten kegyetlenek lenni, nem kellett volna a "felszabadító" Petőfik miatt aggódniuk...
Zsarnok a Forradalom volt!

És mi abban a 
magyar nemzeti ügy, hogy Petőfi elvtárs előre tudja, hogy a világforradalom mindenhol köztársaságot csinál majd? ("Elfoglalod majd a kerek világot.") És ha valahol mások elégedettek a királysággal, oda kötelessége a magyar internacionalistáknak elvinni a felszabadítást, a halálos vésznek kardjával? Vértengerrel?
Ki tervezgette jóelőre a politikai másként gondolkodók kiirtását?
Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol.
"1848" , Debrecen, 1848. október vége - november 16.


Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg

A halálos itéletet rájok!

Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér

Könnyü bánni külső elleninkkel,

Ha kivesznek e belső bitangok...

A nemzethez, Pest, 1848. augusztus
Ez a vers is megelőzte a király és a királyság elleni nyílt fegyveres harc kitörését, itt nincs semmilyen "melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás"-kérdés...
"Elfoglalod majd a kerek világot.
Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,

Majd megtéríti azt szilaj kezed"

Kossuth megrendeli a forradalmat

E bejegyzésben most nem foglalkozok a Népek Tavasza, mint Világforradalom Magyarországon kívüli eseményeinek erőszakos, a társadalmat terrorral önérdekei elleni cselekvésre kényszerítő jellegével, csak hazánk 1848-49-es sajnálatos eseményeivel, de a forradalmi felforgatásra ez definíció szerint mindig és mindenhol jellemző.
A nem spontán, nem alulról jövő, nem a nép által kezdeményezett, de a hagyományos történelemképben "nemzeti" és "felszabadító" jellegűnek beállított március 15-i forradalom tényleges oka tulajdonképpen annyi hasonló ügyhöz hasonlóan rég nem képez titkot:

A tipikus 
érettségire felkészító oldalak szintjén is közhelyes, hogy mennyire volt spontán a pesti forradalom: 
A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én érkezett Pozsonyba. Kossuth az alsótábla március 3-ai ülésén általános támadást indított az abszolutizmus egész rendszere ellen. Fölirati javaslatában - melyet az alsótábla ellenvetés nélkül elfogadott - jobbágyfelszabadítást, a terhek közös vállalását és független nemzeti kormányt követelt. Az udvar az országgyűlés feloszlatását mérlegelte, hogy időt nyerjenek, István nádort és helyetteseit Bécsbe hívták. Így nem volt, aki a főrendi táblát összehívja.Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult, arra bátorította őket, hogy követeléseikkel gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre.
Ilyesmiről Supka Géza is beszámol "1848" c. könyvében (Magvető, 1985). Kossuth már a francia forradalom hírére így fenyegeti a képviselőket, vagy elfogadják az ő politikai programját, vagy...
Az országgyűlés cselekvéseinek rugójául ő sem a spontán nagylelkűséget keresi, hanem a tömeghangulat diktandóját követi:
- Ha mi az országgyűlésről - kiáltja - szétoszlanánk anélkül, hogy megvinnénk a népnek, mit a törvényhozástól annyi joggal és méltán vár, ki merné magára vállalni a felelőséget azokért, amik következhetnek?... (52.old.)
Fekete Sándor is elbüszkélkedett ezzel, hogy a pesti forradalom tulajdonképpen Kossuth megrendelésére tört ki (A márciusi fiatalok, 13. old.):
Kossuth politikai zsenialitását és bátorságát dicséri, hogy megpróbálta kiradagni a reformok szekerét a nemesi tehetetlenség kátyújából. Elhatározta, hogy fokozni fogja az országgyűlésnek és a kamarillának feszülő forradalmi nyomást. A pesti Ellenzéki Kör segítségével felvette a kapcsolatot a radikális ifjúság mérsékeltebb elemeivel, s felszólította őket, hogy szervezett tüntetéssel adjanak nagyobb "lendületet a tétovázó törvényhozásnak".31
Pesten az Ellenzéki Kör vezetői láttak hozzá Kossuth utasításának végrehajtásához. 
(A könyv 31. számú forráshivatkozása: Histoire Politique de la Revolution de Hongrie. 1847-49 par Daniel Irányi et Charles-Louis Chassin. Paris, Pagnerre1859. 46. old.)

Fekete kertelés nélkül nevén nevezi a dolgot: 
(Kossuth) "Számára a pesti radikálisok, a népi Pest azt a fegyvert jelentette, amelyet saját táborának makacskodásaival egy-egy nehezebb pillanatban szembe lehet és kell szegeznie."  (A márciusi fiatalok, 20. old.)

Kosuth és a forradalmi vezérkar láthatóan rendszeren kívüli megoldásnak tekintette az utcai politizálást és a terrort, az erőszakkal való fenyegetést, illetve a tényleges erőszakkal való provokálást. Mondhatnánk, hogy a forradalmak definíció szerint ilyen, rendszeren kívüli erőszakos megoldások, csakhogy a forradalmak önpropagandájával ellentétben, mint többnyire, ez esetben sem egy zsarnoki kormányzat, vagy szűk elnyomó elit ellen vetették be a terrort, fenyegetést, hanem a társadalom túlnyomó többsége ellen. Képmutatás volt egy ilyen forradalmi összeesküvő csapat részéről népképviseletre és törvényes átalakulásra hivatkozni, ha rendszeresen fenyegetniük kellett a ("forradalmi") országgyűlés képviselőit, a cenzúra eltörlésére, sajtószabadságra, tehát gondolati, világnézeti, véleményszabadságra hivatkozni, ha a forradalmárok állandóan kötéllel, hóhérbárddal, guillotine-nal fenyegették a másként gondolkodókat és sokukat ki is végezték. E terror nélkül a társadalom és annak képviseleti törvényhozása, sem a rendi, sem az új népképviseleti nem lett volna hajlandó úgy részt venni a világforradalomban, ahogy végül kénytelen volt.

Ezt tulajdonképpen maga Supka is elismeri furcsa, kettős lélekkel írt könyvében, melyet elvileg és verbálisan a forradalom lelkes híveként írt, de egyúttal telerakott minden lehetséges adattal, ami a forradalmat és a forradalmárokat lejáratja: 
"...Azt ugyanis be kell ismernünk, hogy - a jobágyok és földnélküliek szervezetlen, itt-ott felbuggyanó forrongásain kívül - a magyar társadalomban igen kevés forradalmi hajlandóság volt, s ha előzetesen nem üt ki a párizsi forradalom, s ha Zsófia főhercegné közbejöttével nem tör ki előzetesen Bécsben a "nagy Kladderadatsch" (ahogy a bécsiek utóbb némi enyhe öngúnnyal, berlini példára, a saját forradalmukat elnevezték), akkor bizony valószínűleg sem Pest-Budán, sem pedig éppenséggel Pozsonyban, a diétán nem robban ki a forradalom, legalábbis 48 tavaszán nem."  (61-62.old.)
(Ami Kossuthnak "az abszolutizmus rendszere elleni támadását" illeti, tehát a forradalom és a törvényhozás pozitív eredményeit, arról most itt, mivel témánk a terror, röviden csak annyit jegyzek meg, hogy egyrészt nem a kormányzat, a dinasztia volt az ellensége ezeknek, másrészt tévesen él a köztudatban (tudatos torzító propaganda eredményeként), hogy ezek olyan egyértelműen pozitívak. Az elsőre példa, hogy Supka is világosan kifejti könyvében, hogy a "jobbágyfelszabadítást", az 1840-es évekre egyértelműen idejétmúlt és a földesuraknak se igazán hatékony robot eltörlését (a robot a munkalassító sztrájk szinonímája volt), az úrbéri viszonyok szabályozását régóta a király szorgalmazta a rendi országgyűlésben és az utóbbi húzta-halasztotta a kérdés komoly kezelését.

A nemesi elit rémálma az volt, hogy a király a parasztsággal fog össze a kiváltságos réteg ellen, amire a további halogatás esetén minden esély meg is volt, ezért kellett úgy sietni a "jobbágyfelszabadító" törvényekkel, azokba maximálisan beépítve a nagybirtokosi érdek szempontjait. A kérdés "abszolutista" megoldása esetén a király lehetett volna jobbágybarátabb is. Érthető, hogy egy ilyen "forradalom" nem jöhetett alulról! Ami a terhek közös vállalását illeti, a királyi kormányzat erre évszázadok óta törekedett, épp az állandóan magasztalt rendi alkotmány alapján verte vissza a rendi elit ezt a törekvést 1848-ig, tehát ez ügyben "abszolutizmust" emlegetni a haladó megoldás akadályaként a legdurvább képmutatás.

A "független" nemzeti kormány pedig egyrészt azért problémás, mert a "független" itt nyilvánvalóan a dinasztiától való elszakadást jelenti, ami a soknemzetiségű országban automatikusan a nemzetiségi szeparatizmusokat egyedül fékentartani tudó birodalmi hatalmi centrumtól való önkéntes elszakadást, tehát Trianont jelentette (magyar kezdeményezésre!), másrészt pedig épp a forradalom mutatta meg, hogy miféle erők használták azonnal felforgató céljaik eszközéül ezt a "független nemzeti kormányt" - lásd Kossuth, Szemere és társaik kapcsolatait Marxszal és Engelsszel - tehát a király helyében mi se rohantunk volna önként a fenekük alá adni ezt a lovat.

A jobbágy"felszabadítás" végül hatalmas földterületektől, addig közös legelőktől, erdőktől, stb. 
szabadította meg a volt jobbágyokat, amivel a most már tőlük független nagybirtokokat kerekítették ki, a dogmatikusan démonizált "feudális" korlátok eltörlése pedig a pénzügyi karvalytőke kapitalista szabadrablása előtt nyitotta meg az addig valamennyire védettebb szűzföldet, a földbirtokot, a parasztit és a nemesit egyaránt. Lásd a korábbi bejegyzést: "Kossuth zseniális ötlete: az eladósítás!" A folyamat sok szempontból előképe az 1989 körüli módszerváltásnak, még az eladósítás kérdésében is, ennyit a forradalom "pozitív" hozadékairól...)

Az ifjú pesti radikálisokat a korai tapasztalat is meggyőzte arról, hogy a nép magától nem kíván forradalmat, tehát az ő csodálatos párizsi sablonjuk hazai utánzásához kényszert, erőszakot, megtévesztést kell alkalmazniuk a "sehonnai bitang emberekből" álló nép ellen is (micsoda csürhe, a békés polgári életet preferálja a Szent Forradalommal szemben...).

Szalonforradalmárok hergelik magukat a radikalizmusba, a nép meg...

A forradalom előestéjén

Az országgyűlési ellenzéknek pesti gyűlőhelye, az Ellenzéki Kör nagy bankettet tartott március 10-én. Az érkező vendégeket már eleve hangulatba hozta a zene, amely szüntelenül a Rákóczi-indulót és a Marseillaiset játszotta. (...) A pesti radikális ifjúság nem elégedett meg az Ellenzéki Körnek ezzel a zártkörű estélyével; elhatározta, hogy a párizsi reformbankettek mintájára a Rákoson fog nagy lakomát rendezni a tömegek számára.
(Látjuk, hogy mennyire nem a tömeg, a nép a forradalom kezdeményezője,  hanem a felforgató ifjú értelmiség igyekszik belerángatni saját terveibe ágyútölteléknek, párizsi minta nyomán.)

Az Ellenzéki Kör csatlakozott az ifjúságnak ehhez a határozatához, melynek kimondott célja az volt, hogy ezen az úton "a háborgó közvélemény erejével gyakoroljanak nyomást a tétovázó országgyűlésre".
Szép terv volt, de mint mindjárt meglátjuk, a közvélemény nem háborgott eléggé... 
Március 11-én itt (a Pilvaxban) indítványozta Irinyi József, hogy úgy, ahogy ezt Bécsben Bach dr. is cselekedte, ők is foglalják jól körvonalazott pontokba "a magyar nép kívánságait".
Ezt a népakaratot még Supka is idézőjelbe tette... "Mit kíván az osztrák Magyar Nemzet?"
Egész Pest városa készült a 14-ére hirdetett népgyűlésre, s hogy a polgárság ettől a népgyűléstől nem sok jót várt, annak bizonysága, hogy a papír banknóták hitele egyszeriben megrendült, mindenki ércpénzt gyűjtött, s a papírt felváltani még a boltokban sem lehetett.
Eddig rendben volt a dolog, a polgárság kötelességtudóan készült valami szörnyűre. Csak az a tökkelütött nép...
Március 14-én délután két órakor csakugyan megtartották a tervezett népgyűlést, évszázadok óta az első nyilvános népgyűlést.
A radikálisok részéről Vasvári javasolta, hogy a népgyűlésen felolvasott 12 pontot az országgyűlés mellőzésével közvetlenül a királynak vigye fel egy delegáció, mint követelést. Az országgyűlés küldötteként jelenlévő Klauzál Gábor, Deák híve azonban sikeresen győzte meg a népet javaslatával, hogy  a pontokat először Batthyány Lajoshoz, az Ellenzéki Kör elnökéhez küldjék fel, ő terjessze azokat, mint kérvényt az országgyűlési ellenzék elé, majd ha az elfogadta, petíció formájában gyűjtsenek az országban hozzá százezerszámra aláírásokat és így nyújtsák be a kérvényt az országgyűléshez. Vagyis rendesen kiherélte a forradalmi indítványt, ami találkozott a jelenlévők zömének véleményével...
A népgyűlés többsége ugyan elfogadta Klauzál halasztó jellegű indítványát, az ifjúság azonban elégedetlenül és dühösen hagyta el a gyűlés színhelyét, s esti fél hétre a Pilvaxban torlódott össze. (Supka, "1848" 64-66. old.)
A tanulság egyértelmű volt, spontán népgyűléssel többé nem volt érdemes kísérletezni, mert az átlagos nép nem volt elég radikális, ezentúl csakis szervezett, fizetett csőcselékben bízhattak.
Sőt, egy bő hónappal később a már forradalmi kormányzat nyíltan kimutatta, hogy mennyire nem alulról jövő forradalom juttatta hatalomra és mennyire nem a valóban elnyomottak valódi problémái foglalkoztatják. Április 19-én különféle szakmák képviselőinek megmozdulásai, követelései egy nagy pesti munkástüntetéshez vezettek, olyanféle ügyek miatt, mint például a kovácslegényeké, akik szerették volna, ha munkaidejük csak reggel 5-től este 19-ig terjedne, vagyis ne lenne több napi 14 óránál...
A kormány (...) az április 19-i nagy tüntetés után rendeletett adott ki, mellyel az addig teljesen szabad gyülekezési jogot a legszigorúbb korlátok közé szorította, s ezzel virtuálisan lehetetlenné tette a munkások szervezkedését. (Supka, 150. old.)
A magát "az elnyomottak felszabadításával" propagáló Forradalom számára nem a (sehonnai bitang) emberek apró-cseprő hétköznapi bajai a fontosak, hanem, hogy ezeket az embereket egy hadigépezetbe kényszerítse, hogy pl. a Respublika elfoglalhassa a kerek világot! Hogy mernek ezek a maguk buta feje szerint szervezkedni, a szervezkedés a mi dolgunk!!!

A karzat terrorizmusa

Mint a bevezetőben láttuk, a forradalom közjogi végkifejletéhez, a trónfosztáshoz elengedhetetlen volt, hogy a törvényesen megválasztott képviselőknek rettegnie kelljen a velük közös helyiségbe gondosan beszervezett csőcseléktől. Ez a módszer azonban olyan régi volt, hogy a forradalom idejére már rutinosan alkalmazták a felforgatók, láttuk, hogy a március 15-i pesti zavargásokat is Kossuth rendelte meg a törvényhozásra való ráijesztés céljából.

Kevéssel a forradalom előtt:
Idegesség a diétán

(...) Az idegesség berobajlik magának a diétának üléseire is, ahol Zichy Ödön gróf elkeseredetten tiltakozik a karzat (az országgyűlési ifjúság) szereplése ellen: "Oly hallatlan botrányok történnek itt e teremben..." kiáltja tiltakozva, de főrendi kollégája, Teleki László gróf nyomban az ifjúságpártjára kél. (Supka, 52.old.)
Ki más, mint a családi tradícióhoz hűen szabadkőműves Teleki gróf, aki a két Batthyány gróffal együtt (titkos páholytársak?) Kossuth pest megyei ("vezérvármegyei") képviselővé választásának egyik fő elintézője. Ez az "ifjúság", mint kanonizált szóhasználat emlékeztet minket a párizsi tömeges autógyújtogatásokra,  ahol az utcán tomboló csőcseléket a PC-dogma alapján csak "fiatalok" néven illett emlegetni. Ekkorra a törvényhozási nyomásgyakorlás e módszerének már szakálla van és a forradalmat előkészítők gondoskodnak róla, hogy a bevált eszközt ne kelljen nélkülözniük a forradalmi országgyűlés ellen sem. Természetesen jól sejtették, akárcsak a nép, a népképviselők sem voltak olyan radikálisok, mint ahogy az ő falanszterideológiájuk megkövetelte, tehát az "ifjúság", a kölyökkorukban elválasztott és az elkülönítve a Párt Ökleivé felnevelt kiskutyák nélkülözhetetlenek voltak az Állatfarm fegyelmezéséhez:
A pozsonyi diétán tudvalevőleg igen nagy és félig-meddig legalizált szerepe volt az "országgyűlési ifjúságnak", amely mindig kitűnő visszhangteret biztosított a baloldali képviselők felszólalásainak. Madarász ezt az intézményt a pesti országgyűlésre is át akarta plántálni. A kormányzat, s elsősorban Széchenyi, akit az új országgyűlési épületek berendezésével bíztak meg, úgy akarta ezt a kényes kérdést megoldani, hogy ezentúl csak belépőjeggyel lehessen a karzatot látogatni. Július 7-én Széchenyi beírja a naplójába: "Ijesztő ülés volt... Madarász nem akar bilétás galériát" (vagyis belépőjegyes karzatot). Erre másnap az ifjúság megostromolja a karzatot. Széchenyi följegyzése: "A pilvax-társaság be akar nyomulni a bilétás galériába. A nemzetőrség ellene szegül... éspedig sikerrel. Holnaputánra meg akarják ismételni! No, majd meglátjuk." Madarász keményen dolgozik céljaiért. (Supka, 319-320.old.)
Bizony, Madarász szorgalmasan keménykedik, hisz ő a 48-as Terror Atyja, Kossuth "balkeze" a piszkos munkához... Ő a (veszett) kiskutyák nevelője, ő veszi fel a Pilvax-társaság jónéhány tagját a belügyi apparátusba jól fizetett állásokba.

Az "országgyűlési ifjúság", mint baloldali politikusoknak mindig jó visszhangteret biztosító intézmény,  felforgatási eszköz kapcsán beugrik néhány dolog. Az első a Weishaupt-program idevonatkozó eleme, hogy a céljaik szolgálatára ideálisan átgyúrható ifjúság, ifjú írók, értelmiségiek az illuminátusok egyik legfontosabb eszköze. A második, de az elsőből következő a világfelforgatást, világforradalmat előkészítő okkultista Ifjú Európa és tagszervezetei, köztük az Ifjú Magyarország. És végül, hogy nyilván nem véletlenül magát Kossuth Lajost is e felforgató harci eszköz, az "országgyűlési ifjúság" keretében indította el a forradalom vezérségéhez és a trónfosztáshoz vezető országos politikai pályáján a háttérhatalom. Ezt az "intézményt" még külön bejegyzésben fogom megvizsgálni, mert kapcsolatai, összefüggései tanulságosak és sok mindent megvilágítóak.

Addig is még egy visszaemlékezés egy résztvevőtől annak jellemzésére, hogy az "országgyűlési ifjaktól" valóban volt oka félni "a haladás ellenségeinek", mert súlyos érveik voltak készenlétben a bárhol előadódható politikai vitákra:
"Csak az akkori ifjúság szelleme, s hangulatának jellemzésére legyen mondva - írja Vajda János, maga is tevékeny részvevője ezeknek a harcoknakhogyha valaki közelünkben az ellenjelölt nevét kiáltotta volna, annak jobb lett volna egyáltalán nem születni. (...) Az igaz, hogy e lázas napok alatt divat volt kétfontos buzogányt tartani kéznél, bizonyos eshetőségekre, és én magam is hódoltam e divatnak, egy lat különbség nélkül." (Fekete Sándor: A márciusi fiatalok, 5. old.)
E vitakultúra alapján a meggyőzést az üléstermen kívül is kész volt folytatni Madarász Ifjú Gárdája:
"A március 31-én elfogadott népképviseleti törvény vitájában Madarász László élesen kifakadt Zsedényi Ede képviselő ellen, aki a konzervatívok egyik vezére volt. Széchenyi és Deák védte Zsedényit. Azon az éjjelen az ifjúság megjelent Zsedényi lakásán, hogy vele önhatalmúlag elbánjon, de nem találták otthon. " (Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára, I.köt.165. old. Idézi: Takács Ferenc: Két flamingó, 37. oldal)


A sorozat további részei:




"Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR – II




A bejegyzés első része: "Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I
  

Újra elérkezett 
az első 1848-as Maradi Vértanú emléknapja, gróf Lamberg Ferenc meggyilkolásának napja. Jellemző, hogy gyors átfutás alapján semmit nem láthatunk erről ma a magyar nyelvű interneten, a lapok netes kiadásaiban, az ismertebb portálokon, pedig a Népek Tavasza magyar színterén ez a felülről eltervezett és megszervezett gyilkosság a döntő fordulópontot jelentette, a fegyveres harc útjára lépést, ahonnan nem lehetett többé visszaút a békés tárgyalásokhoz. Pontosan ezért tervezték el és szervezték meg...

A bejegyzés előző részében láttuk, hogy amint
Barruel már a "nagy" francia forradalomról is megállapította, az 1848-49-es forradalom (öszeurópai forradalmi hullám) sem volt alulról spontánul kitörő népfelkelés, hanem egy szervezett, titkostársasági infrastruktúrát használó összeesküvő csoport műve, amely a társadalom tömegeit megtévesztés és a nép vonakodó tagjai ellen is alkalmazott terror kombinációjával kényszerítette bele, hogy az ő felforgató céljaiért lépjen fel ágyútöltelékként és hasznos idiótaként, vagy gyakran túszként, melynek halántékához fegyvert tartottak.

A "Népek Tavasza" hazai hadszínterén a forradalmi folyamat minden döntő fordulópontját, radikalizálódását erőszakkal, provokációval, merénylettel kényszerítette ki a magát a nemzeti érdek képviselőjének hazudó összesküvő csoport. A bejegyzés előző részében már érintettük ezek (nem időrendi) sorában a parlamentarizmus szabályait kutyakomédia keretében félrelökő debreceni trónfosztást, a forradalmat előkészítő irodalmi felforgatásból Petőfi néhány vészjósló versét, hogy Kossuth eleve a pozsonyi országgyűlés megfélemlítésére rendelte meg a pesti márciusi forradalmat, amire a népnek magától semmiféle vágya nem volt. Felidéztük, hogy az annyit dicsőített "országgyűlési ifjúság", mint a karzat réme, a Párt Ökle, már a forradalomhoz vezető fellazítás korában a baloldali képviselők "kitűnő visszhangtere" és a jobboldaliak terrorizálója, melynek tagjai igazi utcai rohamosztagosokhoz illően felfegyverezve jártak-keltek-provokáltak.

Most folytassuk  ennek, a társadalmat saját nemzeti érdekeivel ellentétes cselekvésbe belekényszerítő forradalmi terrornak a feltárását!
A bejegyzés folytatása

A forradalmi terror programja és propagandája


A radikálisok a forradalom kezdetétől követelték a forradalmi terror alkalmazását, kedvenc francia forradalmuk dicső hagyománya nyomán alig várták, hogy akasztathassanak, nyakaztathassanak. Petőfi versei természetesen már évekkel korábban jelzik, hogy mire viszket az ő szellemi-politikai-spirituális közegének tenyere. (Hiszen nyilvánvalóan nem volt magányos farkas e nézeteivel.)


Már idéztem korábban Petőfi egyik legrajongóbb kutatójának statisztikáját. 

Fekete Sándor: "Petőfi forradalma":
"S ekkor döbbentem rá arra, amit addig nem vettem észre: legkedvesebb költőmnél elképesztő gyakran fordulnak elő a megtorlás fogalmai, a börtön, a bitófa, a kötél, az akasztás és társai. Később nemcsak a verseket, hanem a teljes életművet figyelembe véve megszámoltam: az akaszt, akasztanivaló, akasztat(ik), akasztófa, akasztófáravaló legalább nyolcvanszor bukkan elő, s vegyük még ehhez a börtönt, bitófát, kötelet, a származékszavaival 91-szer (!) előforduló hóhért (...)"
A többi márciusi ifjú se titkolta a forradalmi terror iránti vonzalmát mindjárt a felfordulás elején:
A márciusi ifjak egyik legfőbb törekvése volt, hogy a kormányt rábírják a forradalom fegyveres önvédelmének megszervezésére, és ami nélkül ezt lehetetlennek tartották: az árulókkal és minden visszahúzó erővel való leszámolásra: "Azt óhajtanám, hogy a reakcionáriusokra kissé több gond fordíttatnék, és a kötelet ne kímélnék annyira ... Kossuthtól megvárjuk, hogy a nemzet fáját megrázandja ..." (Várady Antal); "Mi a népnek legbiztosabb fegyvere makacs elnyomói ellenében? A guillotine, mely irgalom nélkül, de igazságosan sujtja a bitor árulót ..." (Nyiri Józsa); "Tisztítsátok ki Augias istállóját, melyben a reakció gaza rakásra gyűlt!" (Birányi Ákos); "Mindaz, ki a szabadság ellen csak egy vesszőszálat felemel, vesszen!" (Medgyes Lajos).  ( A magyar irodalom története - A márciusi ifjak politikai nézetei és harcai )

Nem mond ellent annak, amit a szervezett zsidóság szerepéről a felforgatásokban általában, az 1848-as "Népek Tavaszában" és konkrétan a magyar 48-49-es forradalomban máris sejthetünk, hogy a a Reform című radikális lap opportunista zsidó szerkesztői, konkrétan valószínűleg a hírhedt Zerffy Gusztáv (Madarász leendő terrorminiszter munkatársa a radikálisokat tömörítő Egyenlőségi Társulatban) vezércikke is tucatjával követeli az akasztásokat, egy speciálisan zsidó okból:
Április vége felé különösen gyakran esik szó a „német nyárspolgárok” által rendezett „zsidók elleni lázadás”-ról a „zsidófalók”-ról, és rablótámadásaikról, amelyeket szigorúan meg kell torolni, hiszen ötven kötél nem a világ” – mint az április 30-i szám vezércikkének címe mondta.
(Későbbi bejegyzésben fogom megvizsgálni, hogy a forradalmat előkészítő író-újságíró gárda milyen filoszemita propagandát fejtett ki versben-prózában-publicisztikában és hogy milyen csodálatos módon találták meg e szerzők koruk és a politikai propagandacéllal megidézett tragikus múlt - pl. Bánk Bán kora - magyarszipolyozóinak szerepében a németeket és a katolikus papságot, és milyen csodálatos módon nem találtak a nemzetrontó idegenek között soha zsidókat...)

 Perczel Mór kijelöli a forradalmi vitakultúra zsinórmértékét
Az első zaklatott hetekben Perczel Mór ragadta magához a rendőrfőnökséget; valljuk be, kissé túlságosan impulzív és romantikus egyéniség volt ennek a nagy higgadtságot megkövetelő helynek a betöltésére. Az utcai "kravállok" mind sűrűbben szaporáztak, minduntalan akadt macskazene egy-egy népszerűtlen, vagy népszerűtlenné vált személyiség ablaka alatt. Ennek a gyűrűző nyugtalanságnak lecsitítására persze csak nagyon kevéssé volt alkalmas az olyan egyéniség, aki a politikai viták hevében gyakran vágta oda az ellenfélnek:  "Felakasztatlak!"mint ahogy Perczelnek ez volt a kedvelt argumentuma.  (Supka Géza:1848, 1849, 317-318. old.)
Romantikus egyéniség... Hacsak a romantikát nem a Petőfi-féle "A szerelem országa" c. horrorvers értelmében értjük, ahol "a szerelem országát" elárasztó öngyilkosok beteges vízióját a Nagy Költő NÁSZÚTJÁN írta meg!!! Ilyen a Forradalom és okkult háttere romantikája...

Tényleg, "kravállok", "macskazenék"! A forradalmi erőszak egy újabb eszköze, nem a legdurvább fajtából, de jól jelzi, mennyire gondolták komolyan a forradalmárok a 12 pontban a sajtó szabadságát és az ehhez automatikusan kapcsolódó világnézeti és véleményszabadságot. Semennyire:


A hazai sajtó nem forradalmár, egyébként óvatosan konzervatív kiadványait a kiadók, szerkesztők életveszélyes fenyegetéseivel hallgattatták el 48-49-ben:
A magyar irodalom története - A sajtó a forradalom és szabadságharc alatt
Szerkesztőváltozás volt a Budapesti Hiradónál is: Szenvey József helyét Vida Károly foglalta el, de munkatársai egymás után ott hagyták maradi lapvezérlése miatt (...) Vida Károly addig-addig áskálódott a forradalom, különösen a radikálisok ellen, míg végül megfenyegették; ezután jónak látta Pozsonyba költözni, ahol a gyalázkodó hangú, ellenforradalmi Figyelmezőt adta ki. Hasonló sors érte Kolozsvárott Szilágyi Ferencet, a Mult és Jelen szerkesztőjét, aki először kitűzte a háromszínű kokárdát, de nemsokára visszatáncolt aulikus nézeteihez, mire az ifjúság macskazenével űzte ki a városból, s lapja hamarosan megszűnt.
Sajtószabadság, véleményszabadság - kizárólag azoknak, akik a terrorista rezsimet dicsőítik!

Supka és Fekete idézett műveiben is olvassuk, hogy Szemere szigorúbb sajtótörvényt terjesztett elő, mint a "reakciós" időké volt. Most, hogy a Forradalmárok kerültek hatalomra, nem utolsó sorban a "Kívánjuk a sajtó szabadságát!" jelszavával is, semmi szükség rá, hogy a sajtóban akárki fia-borja a forradalmárokat bírálja. Más a kampány és más a kormányzás... Petőfiék ugyan bírálták ezt a sajtótörvényt, de nem őszintén, hiszen egyidejűleg élenjártak a reakciósok macskazenével, és fenyegetésekkel történő 
megfélemlítésében.) 
Hogy Perczel bármilyen apró vitában akasztással fenyegette forradalmár elvtársait (amit azok, ismerve őt és a viszonyokat, nem is vettek tréfára!) az nem a kivétel, hanem a szabály volt, 48-ban éppúgy, mint minden forradalomban. Mint Pezenhoffer lényeglátóan állapítja meg, nem meglepő, hogy azok, akik lázadást szítanak a rend, a fennálló tekintélyek ellen, semmiféle tekintélyt nem képesek tisztelni, a saját forradalmi hatóságaik, intézményeik és vezetőik tekintélyét sem, és ahogy állandóan terrorral fenyegetik az "ellenforradalmárokat", vagy a népet, éppúgy fenyegetik állandóan kivégzéssel forradalmártársaikat is:

Széchenyi 1848-as naplója tanúsága szerint  Kossuth vezérsége kétségbe vonása esetére Vasvárit, és általa üzenve a pesti radikális ifjakat március 19-én Pozsonyban kereken megfenyegette:
"ki Pesten nem engedelmeskedik,  függni fog" (Fekete Sándor, A márciusi fiatalok, 20. old.)
Kossuth láthatóan nem sokra becsülte a  saját parlamenti pártja megfélemlítésére használt ifjú vérebeit:
Láttuk, hogy Kossuth már márciusban kötéllel fenyegette azokat a pesti fiatalokat, akikről feltehető volt, hogy nem engedelmeskednek a kormánynak. Széchenyi nyíltan vagy pontosabban, a nagy nyilvánosság előtt nem éreztette félelemmel elegy gyűlöletét, de naplójában újra meg újra kitör a márciusiak ellen, „a gőzgyillotin-pártellen. Az ő feljegyzéséből tudjuk meg, hogy 1848 májusában Kossuth, a kormány legradikálisabb tagja így bátorította a szorongó Széchenyit: „Nincs mit félni a fiatal izgatóktól… Legfeljebb 300 van. Ezeket agyonveretem, csak egy szóba kerül.” (Széchenyi: Napló. 1252.) Fekete Sándor: Petőfi forradalma, 165.old.)
Nem kellett félteni az így kötélre, agyonverésre szánt "fiatalokat" (az Állatfarm veszett kiskutyáit), ők se sajnálták volna a kötelet a Battyhány-kormány kilenc tagjától:Petőfi levele Aranyhoz  1848 aug. 16-án, Pestről:
Mi jól vagyunk, egészséghiány és pénzbőség nem háborgat. De a haza cudarul van; vagy jön egy mindent felforgató, de mindent megmentő forradalom, vagy elveszünk, de oly gyalázatosan, mint még nemzet nem veszett el. Én hiszem, hogy egy roppant forradalom előestéjén vagyunk, s tudod, nekem nincsenek vaksejtelmeim. Akkor aztán első dolgunk egy óriási akasztófát állítani s rá kilenc embert!
----------------------------------

A már említett Madarászról egyelőre elég lesz csak egy rövid részletet idézni a lexikonból.
Magyar Életrajzi Lexikon:
Madarász László - "1848-ban az első népképviseleti ogy.-en a csákvári kerület képviselője, a radikális kisebbség
vezéralakja, a Nép-Elem társszerk.-je, az Egyenlőségi Társaság szervezője és első elnöke. Az Orsz. Honvédelmi Bizottmány rendőri és postaügyi osztályának vezetője 1849. ápr. 14-ig. Debrecenben a Békepárt támadásainak fő céltáblája, az ún. „flamingók” vezére, a forradalmi „terrorismust” követelőún. rendőrminiszter.

A jólértesült kortársak által a Lamberg-gyilkosság megszervezésével gyanúsított Madarász mellett Vasvári Pál volt a forradalmi terrorizmus egyik fő teoretikusa és szervezője.

Fekete Sándor: Vasvári Pál (1951)
"A szabadságot akkor – és ma is – igyekeztek – és [hiányzó sor]
radalom elleni harcot, a terrort. Vasvári a legkövetkezetesebb jakobinus-forradalmiság, a Saint-Just-ök, Marat-k forradalmiságával vallja, hogy a szabadság nem ellentéte, de édes testvére az ellenforradalom elleni önvédelmi harcnak. Szabadság a forradalomnak, rabság az ellenforradalomnak! így fogja fel Vasvári a szabadság eszméjét, ezért követeli szeptemberben az ellenforradalom „magasfejűinek guillotinírozását, a robespierrei terrorizmust.” Itt is, mint a forradalom minden alapvető kérdésében egy véleményen van Petőfivel, aki szintén összekapcsolta a szabadságot a szabadság ellenségei elleni harccal:

Egy vallás van a földön: szabadság!

Aki mást vall, rettentően lakol."
E fából vaskarikára Fekete idézhette volna egy kortárs műből, ha nálunk nem lett volna indexen:  
A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”
Fekete Sándor: A márciusi fiatalok (1950) c. könyvében szintén a sztálinista-rákosista rezsim ideológiai elvárásainak megfelelően magasztalja a Pilvax ifjú értelmiségi csapatának radikalizmusát, terrorista terveit, azonban ezt kifogástalanul tényekre alapozva teszi, szakszerűen megadva forrásait, tehát hazugsággal, torzítással nem vádolható. Számunkra pedig nagyon hasznos, hogy a korszak politikája bátorította a 48-asok élcsapata, mint Nagy Elődök ilyen irányultsága és tevékenysége feltárását. A tények hiteles bemutatásán túl Fekete értékelése is megállja a helyét, csak annyiból ellenszenves, hogy ő mindezért rajongott (akkor még teljesen, 56 miatti bebörtönzése után némileg visszafogottabban):


A márciusi jakobinusok még a visszavonulás időszakában titkos terveket kovácsoltak a reakció nyílt ellentámadásának visszaverésére. Vasvári szerint „két véres tervet” dolgoztak ki, s „mindkettő megrázkódtatná Pest városát”. E terveket nem ismerjük, de igen fontos, hogy Vasvári szűkszavú közléseiből az is kiderül, miért tartották vissza a márciusiak a céhek megrohanását tervező proletárokat. Szerinte a proletárokra szükség volt „azon alkalomra, ha a forradalom második felvonása kezdődnék…Ha Radeczkinek eszébe jutna Olaszhonból kiűzve idevándorolni, s a kivívott szabadságot megtámadja”.113
E papíron maradt terv-töredékek döntő jelentőségűek a márciusi jakobinusok történeti szerepének értékelésekor. Megcáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy Petőfiék már április elején tisztában voltak a forradalom egyik legnagyobb kötelességével, nemzeti függetlenségünk megvédésének első feltételével: az árulás, a megalkuvás, a mérséklet mezébe öltözött ellenforradalmárok megsemmisítésének szükségességével. Mert semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy a két véres terv, „Pest városának megrázkódtatása” a forradalom belső ellenségeinek eltiprását, a forradalom második szakaszát, a népfelkelést jelenti. Ezért akarta Petőfi csak elnyugtatni, de nem összetörni kardját.
Ezek a kétségtelenül az első francia forradalom július 14-éjének vagy augusztus 10-éjének magyar viszonyokra szabott változataiként készültek. S ha ellenségeink úgy gúnyolódtak Petőfiék felett, hogy „a március 15-i párt inkább csak abban tűnt ki, hogy kevés idő alatt sokat olvasott a forradalomról és sok francia forradalmi jelenetet akart mielőbb utáncsinálni,”114 akkor mi azt tartjuk, hogy ezek a tervek a márciusiak forradalmi eltökéltségét és nemzetköziségét dicsérik.*
A márciusi jakobinusok nem ismerték tudományosan az osztályharc törvényeit, de aránylag igen sokat megértettek vagy megsejtettek közülük. Pest proletárjaira épített terveik a reakció visszaverésére ezt mindennél jobban bizonyítják. S ami a legfontosabb mindebben: 1848 története őket igazolta, s a forradalom második szakasza, ha nem is részleteiben és méreteiben, de sok tekintetben az ő elgondolásaik szerint ment végbe. Szeptemberben, a mi 1793-unkkor Pest népét felkelésbe vezetve adtak új, elhatározó lökést a forradalomnak.
(113.  Vasvári Pál válogatott politikai írásai. Budapest Irodalmi Intézet 1948. 103. old.)
Fekete egyetlen komoly torzítása, hogy "nép"-nek ("pesti nép", "debreceni nép") nevezi a forradalmi erőszakcselekmények utcai kivitelező tömegét, miközben nagyrészt csőcselékről és gyakran fizetett bércsőcselékről volt szó. A "normális nép" legnagyobb részének a forradalom iránti közömbösségét maga is hosszan részletezi.

A márciusi fiatalok, IX. fejezet:
"A szeptemberi fordulat nem úgy ment végbe, mint ahogy Petőfi szerette volna, „a belső bitangok” megsemmisítésének útján, nem úgy ment végbe, mint ahogy Vasvári szerette volna, aki „a magas fejűek guillotineirozását” hirdette.  "
 Mi sokalljuk a szeptemberi fordulat során és következtében legyilkolt magyar polgárok számát, Petőfi és Vasvári 1848-ban, valamint Fekete 1950-ben keveslette...

Fekete teljesen nyíltan és helyesen "Szeptemberi forradalomként" minősíti az események radikalizálását egy belső összeesküvő csoport részéről, akik pl. Lamberg meggyilkolásával, mint provokációval kényszerítették a társadalmat a király elleni nyílt fegyveres harcba. Ez lehetett Vasvári "két véres terv"-ének egyike, melyek"megrázzák majd a várost". Meg is rázták - az egész országot, csoda, hogy akkor még nem tört széjjel a nagy rázkódásban és a Kiegyezés után Trianonig egyben maradt. Ha a 48-as terroristákon múlik, már hamarabb széttöretik.

A forradalmi terror nemcsak praktikus, hanem kultikus is


Petőfi naplójában már április 1-én azon kesereg, hogy már két hét telt el március 15. óta és még mindig nem folyt vér!:
"Pest, ápril 1. 1848.
Pesten a kedélyek a forradalmi hangulat tetőpontján voltak, a vidékről naponként csatlakoztak újabb s újabb hívek elveinkhez és munkálódásainkhoz és ilyen helyzetben mi két hétig várakoztunk, hogy a király megtartsa adott szavát. Ily dolgokra sírva fakad a nemzetméltóság s azt mondja: szégyen reánk! ... Szégyen igen is, de a szégyen nem illeti az ifjúságot. Ne keveredtek volna csak jámbor békés Lafayettek közénk, hagyták volna azokra az ügyet, a kik kezdeni merték, nem esett volna e csorba dicsőségünkön! ... Meglehet, hogy vér folyt volna, de ti vérontás nélkül akartok átalakulni? Isten segítsen, hanem semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronkint vérre is van szüksége, és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon szomjazik, majd két annyit követel."
Egy korábbi bejegyzésben már jeleztem, hogy e fordulat forrása többek között az illuminátus Jefferson mondása a zsarnokok és hazafiak vérével öntözendő "szabadság fájáról", Petőfi ifjú elvtársai körében citromfaként is emlegették ezt a vérszomjas fát és a toposz, a "szabadságharc" és a kultikus véráldozat kapcsolata jellemző a világforradalmi felforgató közeg sötét vallási hátterére, sátánista gyökereire. E véráldozat-kultusz forrásaira ez a bejegyzés is vet némi fényt. Felmerül, hogy ez a Jefferson-féle "szabadság fája" az okkult forradalomcsináló közegben jól ismert Kabbala szefirotikus fája, "életfája" is lehet, vagy annak lefelé forduló tükörképe, a "Halálfa".  
Mindenképpen tanulságos, hogy a Forradalom "ikonja", Petőfi a vérontás szükségességét, sőt elkerülhetetlenségét nem valamilyen pratikus indoklással támasztja alá, hanem egy teljességgel misztikussal... E misztikus, pokoli program őszinte hangoztatása nyilvánvalóan alkalmatlan lett volna tömegek toborzására a forradalmi zászló alá, ezt még Petőfi is tudta, ezért ezt csak belső használatra szánták az összeesküvők. A tömeg erőforráskénti felhasználásához maradt a megtévesztés és a megfélemlítés. Petőfi őrjöngésig fokozódó vérontáskultuszát a fentebb említett, "Petőfi, az elméleti sakter" c. bejegyzésben illusztráltam ilyen témájú, gyomorforgató verseinek egy nem is teljes körű gyűjteményével.


A forradalmi terrornak tehát nemcsak praktikus oka van, hogy a nem túl forradalmi tömegeket belekényszerítsék a felforgatók saját ügyük szolgálatába, hanem KULTIKUS is, tömeges RITUÁLIS EMBERÁLDOZATOK:

Neue Rheinische Zeitung No. 13, Köln, 1848. november 6.
"De a fejlemények nem fogják megvárni az európai államok által az európai társadalom számára kiállított váltó lejáratát. A júniusi forradalom megsemmisítő ellencsapása Párizsban fog lesújtani. A párizsi "vörös köztársaság" győzelmével hadseregek fognak megindulni országaik belsejéből a határokra és azokon túlra, és a harcoló felek valódi ereje nyilvánvalóvá fog válni. Akkor majd emlékezzünk az idei júniusra és októberre, és kiáltsuk: Vae victis! Jaj a legyőzötteknek! A június és október óta elkövetett céltalan mészárlások, a vég nélküli áldozatbemutatások február és március óta, az ellenforradalom kannibalizmusa meg fogja győzni a nemzeteket, hogy a régi társadalom gyilkos haláltusája és az új társadalom véres születési fájdalmai csak egyetlen úton rövidíthetők le, egyszerűsíthetők le és koncentrálhatók, ez az út pedig a forradalmi terror. "
Nem mellékesen Marx a rituális véráldozat megdöbbentő említése mellett egyértelműen bizonyítja itt is, hogy a Népek Tavasza természetesen Világforradalomnak volt szánva és Kossuthéktól internacionalista kötelességük teljesítéseként várta el pl. a forradalmi Bécs felmentését. Petőfi ezzel egybehangzóan írta már 1848 augusztusában a (vörös) respublikáról, hogy "Elfoglalod majd a kerek világot".

Petőfi a forradalom e sötét vérkultusza terén is teljes összhangban állt Marxszal és társaival: 
Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi 
vérrel áldozunk neked.”

(Európa csendes, újra csendes... Debrecen, 1849. január)
"Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk."

(1848 - 1848, te csillag - Debrecen, 1848. október-november)
Marx és Petőfi Szabadság-Istene a Moloch és más, ősi vérszomjas istenek reinkarnációja? A forradalom-vallás egy atavisztikus visszatérés a már az ószövetségi Jahve-hit által is meghaladott ősi emberáldozó kultuszokhoz? (Középkori zsidó atavisztikus visszaesések nyomán... -  lásd az idézett bejegyzésben Yuval és Benyamini műveit)A véres bosszú kezdettől része a Tervnek

Petőfi a "Jaj a legyőzötteknek!" programpontját is hű transzmissziós szíjként továbbítja a világforradalmi központtól, Marxtól a hazai radikális olvasóknak: 
Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
a bosszuállás rettentõ leszen!...
(Beszél a fákkal a bús őszi szél... Koltó, 1847. szeptember)
 Nekünk most az isten kevés,
Mert ő nem eléggé kemény;
Hozzád imádkozom, pokol,
Az új esztendő reggelén:
"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,

          Mig e gazok
Közűl a földön egy mozog!"  
(Újév napján, 1849)
1848. szeptember 18-án ugyanis Kossuth, immáron az OHB tagjaként, két cikket is írt a Kossuth Hírlapjába. Az egyikben részletesen beszámolt miniszteri munkájáról, s elemezte a magyarországi politikai válságot, majd végül fegyverbe hívta a lakosságot. A másik írás az országba betörő Jellaèiæ ellen szólította fegyverbe az ország népét. Ebben a kiáltványában olvashatjuk a következő mondatokat is:
 
"Először győzni, azután leszámolni, ez a feladat.
Fegyverre tehát, aki férfiú!"
A forradalmi terrornak a márciusi ifjak, Madarász és személyén keresztül Kossuth által képviselt programja tehát a nemzetközi forradalmi központtól, Marxtól, Engelstől és a forradalmi internacionálé többi vezetőjétől származott.

A túloldal Aradjai
"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat
Akasszátok föl a királyokat!"

Most döntsék már el a prot-kur propaganda agymosásán felnőtt egyének, hogy akkor jó, ha a polgárháború egyik pártja kivégzi a másik párti prominens vezetőket, vagy nem jó? Petőfi a prot-kur csapat számára máig nagy hős. Nem szoktak elhatárolódni a terrort követelő veszett ugatásaitól, vagy a fenti minősítésétől, hogy Pl. Lamberg meglincselése "igen jó", "valóban szép". (Hivatalosan még Kossuth is elítélte, más kérdés, mennyire őszintén, hiszen a piszkos munkára tartott jobbkeze, Madarász szervezte az akciót)
Ha csápolni szoktak Petőfinek és a Márciusi ifjaknak, akik követelték a francia forradalmi terror bevezetését, akkor ne sírjanak már annyit, hogy a másik fél is megtorolta a felkelést, mivel ő győzött. Ha az illuminátus-marxista csapat győz, mekkora megtorlás lett volna? Petőfi csak saját , más világnézetű, vagy politikai álláspontú honfitársait százezres nagyságrendben kívánta vérpadra küldeni (amúgy is mindig vérfolyamokról, vértavakról, vértengerekről ábrándozott):

Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.

Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...

Aradon és máshol ettől kb. három nagyságrenddel kevesebbet végeztek ki.

Kíváncsi vagyok, kapunk-e jövőre közterületfoglalási engedélyt és engedélyt a rendőrségtől Lamberg és Zichy Ödön gyásznapjaira, megemlékezni róluk és elítélni bitang illuminátus gyilkosaikat???

Supka Géza, 1848, 1849 c. könyve  301-302.oldalán írja szeptemberi fordulat Lamberg meglincseltetése utáni második véres eseményéről, Zichy Ödön gróf statáriáliskivégzéséről, amivel akaratán kívül dokumentálja, mi volt a forradalmi terror egyik fő célja:
"A kivégzést döbbent csend követte országszerte."
(Supka láthatóan csak a politikusokra koncentrál az alábbiakban, és pl. Petőfit nem számítja:)
'Csupán három ember volt, aki nyíltan helyeselt a vérbíróság ítéletének. Az egyik Zichy Ödön régi megyebeli ellenfele, Madarász László, aki a hír hallatára így kiáltott fel: "Így vesznek el a hazaárulók!" A másik, Szemere Bertalan, aki negyedfél hónap múlva, 1849. január 19-én Kossuthnak levelet ír, s ebben a következő kifejezést használja:

"Milyen benyomást tett a fehérvári kivégzés! Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..."

A harmadik pedig természetesen maga Görgei volt.'
Félj tőlünk Nép, és engedelmeskedj! Különben te is így jársz...







"1848 utolsó felvonása TERRORIZMUS által megy át 1849 első felvonásába" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a terror - III.


Újra március 15. van, újra ünnepelnek a magyarok - azazhogy nem "a" magyarok, csak a politikailag "jólnevelt" többség, illő hát nekünk is méltón megemlékezni erről a történelmi fordulatot jelző napról.

Korábbi bejegyzések sorában idéztem már fel olyan eseményeket, tényeket, visszaemlékezéseket, melyek egyértelműen igazolják, hogy az 1848-as "Népek Tavasza" (akkor még nem araboké...) egy tipikus világforradalmi kísérlet volt az ilyen forradalmakat hivatásszerűen előállító nemzetközi felforgató közeg részéről és hogy e forradalmakba a vonakodó többség tagjait erőszakkal, a terror eszközével kényszerítették bele a forradalmárok. Így történt ez Magyarországon is, tehát a 48-as forradalomra és az azt követő "szabadságharcra" nem magyar nemzeti érdekekért került sor, a kierőszakolt eseménysor természetesen nem szolgálta a Magyar Királyság (és Erdély) lakosai szabadságának ügyét. A forradalmárok terrorizmusa kétfrontos harc volt. Egyrészt a hivatalosan is ellenségnek nyilvánított "felső" célpontok, a király és hívei, a Reakciósok ellen irányult, a legradikálisabbak követelték a Nagy Francia Mészárszék módszereinek hűséges másolását:
Szabadság a forradalomnak, rabság az ellenforradalomnak! – így fogja fel Vasvári a szabadság eszméjét, ezért követeli szeptemberben az ellenforradalom „magasfejűinek guillotinírozását, a robespierrei terrorizmust.”  (Fekete Sándor: Vasvári Pál)



Másrészt a terror a "lenti" ellenség, a társadalom forradalom iránt közömbös tömegei, illetve magának a forradalmi tábornak a mérsékeltebb, vagy az események során kiábránduló, visszariadó tagjai ellen irányult, ennek programját Vasvári hű elvtársa és barátja, Petőfi fogalmazta meg (A Nemzethez, 1848 augusztus):
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér! 

Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...

A sorozat korábbi részeiben már tárgyaltam, hogy a forradalmi harc folyamán az önmagától egyáltalán nem forradalompárti társadalmat kezdettől a trónfosztásig mindig a terror, az erőszak eszközével kényszerítették bele a felforgatók a folyamat egyre radikálisabb fokozataiba. Az ilyen radikalizálási fordulópontokat általában egy konspiratívan megszervezett provokáció fémjelezte (pl. a Lamberg-gyilkosság), és általában a forradalmi kormányzat, országgyűlés, illetve az elvileg ezek bázisát képező rétegek, a lakosság széles tömegeinek megfélemlítése kísérte. A békés többségnek, vagy a józan hazafias politikusoknak nem hagytak más választási lehetőséget, mint a forradalommal való együttmenetelést, együttsodródást, vagy a halált. A forradalmi folyamat egyik ilyen jellegzetes radikalizálódási fordulópontja épp 1848-49 fordulójára esett. Épp ekkor, 1849. január 8-án írta Engels az Új Rajnai Újságba a (lényegében Európa hadszínterére korlátozódó) Világforradalom egyes frontjainak helyzetét elemző cikkét 
A Magyar Harc címmel:
Köln, január. Miközben Itáliában máris zajlik az első ellencsapás a tavaly nyári és őszi ellenforradalommal szemben, Magyarország síkságain befejeződőben van a februári forradalomból közvetlenül kiemelkedő mozgalom elfojtásáért folyó harc. Az új olasz mozgalom az 1849-es megmozdulások prológusa, míg a magyarok elleni háború az 1848-as mozgalom epilógusa. Ez az epilógus még valószínűleg át fog vezetni az új drámába, melyet titokban készítenek elő.

Akárcsak az 1848-as forradalmi tragédia első jelenetei, melyek rohamosan követték egymást, mint Párizs és Bécs eleste, ez az epilógus is hősies, és élvezetesen hősies a június és október közötti időszak részben színtelen, részben jelentéktelen epizódjai után. 
1848 utolsó felvonása terrorizmus által megy át 1849 első felvonásába.
Engels számára magától értetődő volt, hogy a magyar forradalom közvetlenül a februári párizsi forradalomból emelkedett ki, méghogy magyar nemzeti érdekek okozták... Számára a forradalmi események egy színpadi dráma, nyilván jól tudta, kik írták a darabot, egy volt közülük Marx barátjával együtt. És kifecsegi a nemzetközi forradalmárok boszorkánykonyhájának kulisszatitkát, hogy a magyar hadszíntéren titokban új drámát, helyesebben a már zajló folytatását készítik elő. (Engels már ekkor tudhatta, hogy Kossuth Elvtársnak a forradalmi központ harci feladatként adta ki a trónfosztást.) A "nézőtérről" cinikusan jól szórakozik a baráti köre által írt "darab" előadásán, és fütyöl, amikor a balfék színészek miatt időnként unalmas a játék, nem folyik elég vér! A folytatásban nagyon megdicséri Kossuthot:
Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal. A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon. Ez az úgyszólván 24 óra alatt, a teljes pusztulás árnyékában felállított forradalmi szervezet hiányzott Bécsben, melyet egy hasonló megléte esetén Windischgrätz soha nem tudott volna elfoglalni. Meglátjuk, hogy sikerülni fog-e elfoglalnia Magyarországot e forradalmi szervezet ellenére.”
A Marx-csapat tagjainak tipikus stílusában íródott cikk mellesleg zárszavában "következő világháborúról" ír, melyekben egész "reakciós" népeket és osztályokat is ki fognak irtani, ami bizonyítja, hogy Marx, Engels és felforgató köreik a "Népek Tavaszát is világháborúnak, világforradalomnak tekintették.
A következő világháború nemcsak egész reakciós osztályok és dinasztiák eltűnését fogja eredményezni a föld színéről, hanem egész reakciós népekét is. És ez szintén egy lépés előre.
Most azonban nézzük, hogyan ment át konkrétan a világforradalom magyar hadszínterén 1848 utolsó felvonása 1849 első felvonásába a terrorizmus útján, hogyan kényszerítették Kossuth és háziterroristái a magyar országgyűlést, hogy akarata ellenére előremeneteljen a trónfosztás, az Engels által a kiirtandók listáján említett egyik "reakciós dinasztia" föld színéről való eltüntetésének megkísérlése felé, és aztán még ki tudja milyen más, radikális társadalomátalakítási tervek felé!

Érdemes hosszan idézni az idevégó részt  
Fekete Sándor: A márciusi fiatalok című 1950-ben megjelent könyvéből. A mű Fekete többi korabeli művével együtt kincset ér számunkra, mert a szerzőnek a források kezelésére vonatkozó korrekt hozzáállásán túl azt is köszönhetjük, hogy lelkes, ambíciózus, tehetséges fiatal kommunista ideológusként abban a korban mutatta ki a 48-as forradalmárok és az internacionalista kommunista forradalmi mozgalom közötti legszorosabb összefüggést, amikor a hazai sztálinista rezsim ezt kimondottan bátorította. Hangsúlyozom, annak ellenére, hogy magától értetődően elutasítom Fekete világnézetét, kommunista felfogását, a forrásokat kifogástalanul tisztességesen kezelő szerzőnek tartom, aki nem hamisított, nem magyarázott bele semmit indokolatlanul egy ideológiai prekoncepció igazolásába. Egész egyszerűen igazat írt, "csak" annyi választ el tőle, hogy ő helyeselte a felforgató világforradalmat és 48-as magyar képviselőinek tetteit, én pedig ezt undorítónak tartom... De számunkra is jól dokumentálta, mi történt Pesten 1848 Szilveszterén:
A harcot vezető nemesség távol állott attól, hogy a függetlenségi harc és a jobbágyfelszabadítás következetes végrehajtásának kapcsolatát a gyakorlatban megértse és megteremtse. Kossuth nagyságát bizonyítja, hogy – ha nem is következetesen – a népfelkelés és a partizánháború kísérletétől sem riadt vissza. Nemcsak rajta múlott, hogy ez nem úgy valósult meg, mint azt a forradalom önvédelmének érdeke megkívánta volna. Ha a harc vezető osztályán múlott volna, még ez a kísérlet sem történt volna meg. A forradalom már 1848 végén siralmasan elbukott volna, ha a nemesi liberalizmustól függött volna az események irányítása. Alig titkolt vágyuk a kamarillával való kiegyezés volt, ami pedig a nemzet iránt érzett felelősségüket illeti, az sok liberális követnél ebben a mondatban fejeződött ki: miért engedtük eddig is eljutni az eseményeket? miért nem egyeztünk ki korábban, amikor talán könnyebben ment volna? Ezek az alig titkolt vágyak a gyakorlati cselekvés porondján is testet öltöttek, s a pesti nép közbelépése nélkül el is döntötték volna a forradalom sorsát. Amikor a Honvédelmi Bizottmány Görgey visszavonulásai következtében Pest kiürítésére s feladására kényszerül, az egyezkedők elérkezettnek látják az időt a zászlóbontásra. A forradalom ebben a válságos pillanatában, amikor a nemzeti függetlenség minden őszinte hívének össze kellett volna tartania, „a harcot föladni hajlandó párt – mint Madarász írta – oldaltámadást intézett” a forradalom ellen. A nemzetgyűlés éjszakai ülésén, 1848 utolsó napján, Batthyány az egyezkedőktől támogatva, azzal a javaslattal lépett elő, hogy a nemzetgyűlés maradjon Pesten, csak a Honvédelmi Bizottmány vonuljon vissza Debrecenbe. Ez magyarul azt jelentette volna, hogy a Honvédelmi Bizottmány elszakad törvényes bázisától, elszakad ezzel együtt a nemesség nagy többségének támogatásától, s a Pesten maradt nemzetgyűlés pedig saját bőrét megmentheti egy csúfos kiegyezéssel. 
Mindez alighanem megpecsételte volna a forradalom sorsát. Kossuth, mint még eddig minden válságos pillanatban, teljes eréllyel és elszántsággal lép fel, s a nemzetgyűlést körülvevő pesti nép tüntetése közben lángoló beszédben bélyegzi meg a rosszul leplezett áruló terveket. Madarász László még keményebben, egyenesen a nemzet bosszújával fenyegeti meg azokat, akik el akarják árulni a szabadságharcot. Kertelés nélkül kimondja, hogy a Pesten maradt nemzetgyűlés „nem lenne egyéb, mint regisztrátora azon hatalomnak, mely zsarnokságával jön ide.” Madarász László beszéde a magyar forradalom legbátrabb, legkeményebb nemzetgyűlési szónoklata, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Convent szelleme érződik rajta. A márciusi baloldal ezen az éjszakán méltó volt az első francia forradalom hőseihez. „Ha azt gondolta az országgyűlés némely tagja, – mondotta többek között Madarász László – hogy elég lesz kiabálni a szabadságot, és ha eljönnek a vész percei, vissza lehet lépni, akkor az nem volt hű nemcsak képviselői kötelességéhez, de még emberi létéhez sem… A történet lapja felírja majd az árulók neveit, s a nemzet átka fog kísérni bennünket, ha nem leszünk képesek Magyarországot megvédelmezni, mert Magyarország a föld színéről el fog töröltetni… Higgyék el önök, e nemzet fel fog támadni! s első bosszújának azok lesznek áldozatai, kik szabadságát nem védelmezni, hanem elárulni akarják… a veszélyre elmegyünk, de ugyanezt kívánja önöktől is a hazának jövendője. Kívánom tehát, hogy összetett vállakkal mi, kik képviselők és magyarok vagyunk, küzdjünk a hazáért; azt, ki a másikat elhagyja, lője főbe a legközelebbi.” A 48-as magyar nemzetgyűlésben még senki nem beszélt így! Madarász szavaival a forradalmi terror szólalt meg. S mindennek olyan nyomatékot adott a nemzetgyűlés körül hömpölygő, a megalkuvókra „halált!” kiáltó tömeg, hogy a nemzetgyűlés engedelmesen jóváhagyta a Debrecenbe való visszavonulás tervét
A magyar liberalizmus nem szívesen emlékezett vissza 1848 Szilveszterére. Történetírásában szemérmesen igyekezett fátyolt borítani a megalkuvó képviselők hazaáruló magatartására, a gyávaság, a pánik, az ellenség előtt való meghódolás szándékaira. Igyekezett úgy beállítani a Debrecenbe való visszavonulást, mint amelyet az egész nemzetgyűlés önként, lelkesülten, az ellenállás szellemétől fűtve hajtott végre. De a tények másképpen beszélnek. A forradalom új szakaszát, a nemzeti ellenállás új fejezetét, a pesti nép kényszerítette ki. Kazinczy Gábor, aki féktelenül gyűlölte a márciusi baloldalt, emlékirataiban egyenesen a pesti népet teszi „felelőssé” a forradalom folytatásáért. Emlékirataiból kiderül, hogy a pesti nép tényleges terror alatt tartotta ezen az éjszakán a nemzetgyűlés megalkuvóit. „Künn a fellázadt tömeg rivalgása közt fáklyás zenével ment Kossuth laka felé az olasz fegyencek* hosszú sora. Benn a képviselőház lépcsőzetén és karzatán hasonló gyülevész és ki-kitörő nép és közvetlenül az ülés megnyitása percében jő a hír, hogy az alsó- és felsőház két tagja, báró Bánffy Pál és Kún Vince, nyílt utcán, rendelet nélkül, a fegyveres tömeg által elfogattak s egyszersmind jön Kossuth egy mámoros önimádat zsivaja közt… a határozat… a zsúfolt tömeg parancsoló követelése közt meg is lőn egyetlen egy ellenszózat nélkül és azon szándékkal, hogy a képviselők névsora evidencia végett az indóháznál olvastassék fel és aki hiányozni fog, halálfia legyen.” A két hazaárulót, igaz, nem tartóztatta le a nép, de csak azért, mert nem találta meg, amikor ténylegesen halálra kereste. S hogy a többi megalkuvónak sem lett baja, az csak annak köszönhető, hogy az egyezkedők lapultak, mint a nyulak Madarász László beszéde alatt. Hangjukat csak a forradalom veresége után emelték fel nyíltan, de akkor aztán alaposan, leplezetle nül feltárták, önző, népellenes, botcsinálta forradalmár mivoltukat. Az egyezkedők tehát gyáván lapultak, s így a pesti nép által újra mozgásba hozott forradalomönvédelmi harca kibontakozott. „A Kárpátoktól le az Al-Dunáig” kitört a vad zivatar, csak most kezdődött meg igazán a nemzet élet-halál harca a gyarmatosítók ellen.
(A forráshivatkozásokat lásd a linkelt könyvben.) Most ne foglalkozzunk vele, hogy a "Habsburg-gyarmatosítás" rutinos vádját Fekete se tudta volna semmivel bizonyítani, e könyvben meg se próbálta. A lényeg kiderül a korra jellemző szövegből: a forradalmi országgyűlés képviselőit és a Kossuthban korábban bízó magyar elitrétegek tagjait egy szűk radikális felforgató körtől eltekintve megtévesztéssel és erőszakkal rángatták bele a forradalomba és az udvar elleni fegyveres harcba, ha tehették volna, ezek már 1848 végén abbahagyják az akaratuk ellenére való forradalmárkodást, illetve, ha nyíltan megmondják nekik, hogy ez a cél, soha nem is lépnek a lázadás útjára. A forradalom melleti kényszerből történő kitartásra pontosan azzal az eszközzel kényszerítik őket a radikális terroristák a főterrorista Madarász vezetésével, amit már a korábbi döntő radikalizálódást, a fegyveres harcot kierőszakoló provokáció, Lamberg meglincselése során is bevetettek: a fizetett bércsőcselék "pesti nép" néven való szerepeltetését. Szintén régi módszer volt a karzati terrorizmus, a képviselők megfélemlítése a törvényhozás épületébe bevitt radikális ifjúság, vagy fizetett bűnözők tömege által, amit már idéztem a sorozat első részében ("Kit meg nem térit szép szelíd szemed, majd megtéríti azt szilaj kezed!" - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - I; A karzat terrorizmusa), illetve, hogy ugyanezt az eszközt vetették be később Debrecenben a trónfosztás KÖZFELKIÁLTÁSSAL való megszavazása kikényszerítésére az ezt túlnyomó többségükben ellenző képviselők életveszélyes fenyegetése útján.(Ugyanezen bejegyzés elején)

Nem a magyar nép akart forradalmat, nem is a hagyományos és az áprilisi törvényeket még nagyrészt helyeslő politikai elitje (bár korábban láttuk, hogy azok megszavazásánál is alkalmazta Kossuth a fenyegetettség légkörét és a jobbágyfelszabadítást a király sürgette régóta), csak a nemzetközi felforgató-forradalmár alvilág hazai képviselői, egy szűk csoport, amely a többséget a forradalomba beleterrorizálta.

Batthyány a fenyegetés hatására visszavonta javaslatát és a többi képviselőhöz hasonlóan beleegyezett az országgyűlés Debrecenbe evakuálására (ahol majd továbbra is a bércsőcselék nyomása alatt tarthatja Kossuth és Madarász), de a drámai szilveszteri éjen még kimondja, hogy ez a fenyegetés hatására és kinek a fenyegetésére történik:
"Ha valaki azt mondja, hogy ez, vagy az félénk, akkor azzal én nem törődöm. Én ki fogom mondani a véleményemet akkor is, ha Madarásztól kell tartani..." (Supka Géza: "1848 - 1849", Magvető, 1985, 324.old.)
A sorozat második, "Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett..." - Az 1848-49-es forradalom hajtóműve, a TERROR - II című bejegyzésében idéztem Szemere 1849. január 19-én, tehát a kikényszerített Debrecenbe visszavonulás után nem sokkal Kossuthnak írt leveléből, ahol eldicsekszik vele, hogy Zichy Ödön (ill Jenő?) általa tévesen Fehérvárra helyezett gyalázatos kivégzése milyen megfélemlítő hatással volt az egész "népre", hogy az ezért engedelmeskedett nekik, a forradalmár kormánynak. Most hosszabban idézem a levelet és Kossuth válaszát, mert jelzik, hogy a korábbi bejegyzésekben már dokumentált kapcsolat a 48-as radikálisok és Marxék nézetei között a két trónfosztó vezetőre is vonatkozik, akik a "szabadságharc" fegyveres győzelme utánra további radikális társadalomátalakításokat terveztek, amikhez szintén nélkülözhetetlennek tartották a terror eszközét, tehát olyasmit terveztek, amire a társadalom önmagától nem volt vevő. Később még visszatérünk rá, hogy ezt az is alátámaszja, hogy az emigrációban Kossuth rövidebb, Szemere hosszabb ideig közeli munkakapcsolatban állt Marxszal és Engelsszel, utóbbi még közös borkereskedelmi vállalkozásba is megpróbálta bevonni a két főkommunistát, amit azok eleinte az együttműködés kedvéért nem is utasítottak el! Márpedig akkorra Kossuth és Szemere akkor is megismerhették a Kommunista Kiáltvány 1848 legelején, március 15. előtt hetekkel megjelent szövegét, ha netán 1848-49 során nem értek volna rá megismerni (amit személy szerint nem hiszek).

Részlet Szemere leveléből:
"Nem kétkedem kimondani, hogy mi forradalmi téren vagyunk September óta, és forradalmilag magát a kormány nem jellemezte. Mindig megállapodott a puszta parancsnál, a fenyegetésnél, kívülem más, még csak hivatalból sem tett le senkit, halállal annyi bűnös közül egy sem lakolt. Mi benyomást tett a fejérvári kivégzés! Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett, de a birtokos és értelmesség tudta, hogy meg kell hajolni a vész előtt időnkint, és az elvonul felettök, és ismét felegyenesedhetnek. Ezért mit sem tettek. Végig gondolom a kormány tetteit, és úgy látom forradalmiak voltak név szerint, valósággal nem. Alkalmasint most késő odalépni, midőn az ország felét elvesztettük, és a székhelyet és a sajtó hatalmas eszközeit. Ez az oka, hogy a biztosok sem léptek odább, mint a hova a kormány példája vezette. Én most már ily helyzetben látom magamat. Akkor csak szigor lett volna a halál, mert eredményre vezet, most már talán ok nélküli kegyetlenségnek kereszteltetnék. De fordulhat a kocka, ne szalasszuk el majd az alkalmas pillanatot. 9. A meddig kezein ér, addig biztosítom a sikert, az engedelmességet. De már a harmadik kézben óriási éberség és gorombaság kell. Ezért én a rögtönítélő bíróságot is sikeresnek csak katonai kézben látom. A polgári bírák használhatlanok, mint a Bánátban, Ez okból én a hadi törvényszéket mindemül felállítattam, e megyékel ostromállapotba helyeztetvén, az ide alatt zárt rendeletemmel.1 A polgári rögtönitélő bíróság szabályait pedig ekkép módosítani. Csak így remélhetünk némi sükert." 
Október 6-án szokás siratni az aradi vértanúkat, de ez a gyászoló közönség nem sok könnyet hullat a Vasvárik, Madarászok, Szemerék és persze az Engels által ezért külön is magasztalt Kossuth rögtönítélő bíróságainak áldozataiért! Persze, azok rohadt királypártiak voltak...

Az idevonatkozó rész Kossuth másnapi válaszleveléből:
"A magyar forradalomról !! és forradalmi kormányról !! íveket lehetne elmélkedni. De legyen személyekben a hiba, legyen szerkezetben, - könnyebb mondani és bírálni, mint az akaratnak sikert teremteni. Én legalább nem vagyok képes keresztül törni e részben. - Egyes biztos a kezeibe tett teljhatalommal lehet körében dictatori hatású amellett, hogy a nevet mellőzi, De bizottmányi kormány - collegiálitásában - és szemközt az országgyűlés nagyon csodálatos irányú censurai is susceptibilitasaival - nem. Rosszul van - de így van. EGY GYŐZELEM EZEN SOKAT VÁLTOZTATNA." 
(Kiemelés tőlem) Szemere sürgeti a terrort és a forradalom radikalizálását, erre Kossuth hivatkozik a parlament fék voltára, ami akadályozza a korlátlan forradalmi terrort - és kilátásba helyezi, hogy csak győzzenek, ez mindjárt másképp lesz. Vajon mi volt az a radikális program, amit nem haboztak volna ezek a veszettek megvalósítani a népképviseleti fék félretolásával (az akadékoskodó képviselők kivégzésével?), ha nem a szocializmus iránya? Mi egyéb lehetett még olyan radikális, amihez korlátlan terrorra lett volna szükségük? Ami a Marxékkal való kapcsolataikat illeti, alaptalan, amit védelmezőik felhoznak, hogy Kossuth és Szemere nem tudta, kikkel van dolga, mert egyrészt korábban több bejegyzésben idéztem, másrészt pl. Pándi Pál "Kísértetjárás Magyarországon" c. könyve is bizonyította, hogy a magyarországi művelt közönség már 1848 előtt tökéletesen képben volt a szocializmus, sőt kommunizmus fogalmait illetően, pontosan értették annak eszmei alapjait, programját, mint Európa-szerte minden iskolázott ember. Marx és Engels 1848 januári-februári Kommunista Kiáltványa megelőzi a forradalmi hullámot, illetve a Jeladás annak indulásához, az emigrációban pedig egy ideig Kossuth, majd még tovább Szemere nagyon intenzív kapcsolatban áll Marxékkal, akikről ekkorra egész Európa tudja, így a mi két emigránsunk is, hogy milyen programot hirdetnek.

Két forradalmárunk 1849 januári tervei vészjóslóak, 
Szemere: "De fordulhat a kocka, ne szalasszuk el majd az alkalmas pillanatot " Kossuth: "Egy győzelem ezen sokat változtatna".

De vajon milyen célhoz kellene nekik a korlátlan terror bevezetése egy győzelem után, amikor elérik a Habsburg-háztól való függetlenséget, amely a naív hazafiak tévhite szerint az egyetlen és legradikálisabb célja volt a trónfosztás e két vezéralakjának??? Ha beérnék a külpolitikai függetlenségi célokkal, akkor nyilván semmiféle terror, továbbradikalizálandó forradalmi politika nem szerepelne terveikben a győzelem utánra - csakhogy maguk írják, hogy szerepel! Ennek fényében a tény, hogy 48 előtt, alatt és után intenzív kapcsolataik vannak Marxxal és Engelssel, akik a harc idején dicsőítik őket, (közben és utána csakis belső, elvtársi bírálatban részesítik Kossuthot, amiért elszúrta a győzelmet, vagy Bécs "felmentését"), teljesen más értelmet nyer, mint amit a naív hazafiak tulajdonítanak neki - hogy "nem tudták, kikkel van dolguk". Azt sem hagyja homályban Szemere, hogy kik, mik az ő vágyott és terrorral elérendő forradalmi politikájának, céljainak elenfelei, gátjai: 
"Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett, de a birtokos és értelmesség tudta, hogy meg kell hajolni a vész előtt időnkint, és az elvonul felettök, és ismét felegyenesedhetnek. Ezért mit sem tettek." Tehát a terrorista forradalmi politika fő akadályai a tulajdon és a tudás!!! ("a birtokos és értelmesség") Felismerjük a bolsevikok, vagy Mao Kulturális Forradalma, netán Pol Pot osztályellenség-ellenes, kulákellenes, értelmiség-ellenes kampányainak szellemi csíráját? Félreértésből levelezett ez a Szemere annyit Marxszal és Engelsszel?

Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia című könyve írásakor a kutatás, a tragédia okainak keresése során egy érdekes kérdésbe, a közvetlenül Kossuthnak alárendelt "szabadcsapatok", mi itt kimondhatjuk, terrorbrigádok, az 1919-es vörösterrort előrevetítő "Kossuth-fiúk" témájába ütközött. A könyvről Kovács István által írt recenzióból kiderül, hogy a forradalom radikális élcsapata már a király elleni fegyveres harcot elhozó (általuk megszervezett provokációkkal kikényszerítő) radikális 1848 szeptemberi fordulata idején létre akart hozni egy ilyen terrorbrigádot, egész ezrednyi nagyságban:
Az Egyenlőségi Társulat 1848 szeptemberében azzal szaporította Szemere Bertalan belügyminiszternek és Hajnik Pál rendőrfőnöknek a fenyegető belpolitikai fejlemények miatt amúgy is tengernyi gondját, hogy a válságos helyzetben egy mindenek fölött álló s a forradalmi változások eredményein őrködő „honvédi ezredet” akart létrehozni. Ezt azonban maga Kossuth is időszerűtlennek tartotta. Időszerű egy ilyen különleges feladatokkal megbízott – immáron szabadcsapatnak hívott – „honvédi ezred” felállítása 1849 januárjában lett, amikor az országgyűlés és a kormány szerepét is betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány a Dunántúlt és Észak-Magyarországot elárasztó, a fővárost megszálló osztrák hadak elől Debrecenbe költözött az 1848 márciusában és áprilisában kiharcolt alkotmány megvédése céljából, s szükség volt különleges feladatok ellátására is felhasználható, Kossuth közvetlen befolyása alá tartozó fegyveres alakulatok létrehozására. Hermann Róbert monográfiája Az önkéntes csapatok helye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hadszervezetében című fejezetben tág teret szentel a szabadcsapatok szervezésének, felépítésének, fegyverzetének, felszerelésének, tisztikaruk társadalmi összetételének, ideológiájának, felhasználhatóságának. A szerző az önkéntes csapatok kategóriája és a szabadcsapatok közötti különbségre az alábbiakkal hívja fel a figyelmet: „míg a honvédség és az önkéntes mozgó nemzetőrség országos intézmény volt, illetve jogilag egy országos intézményen, a nemzetőrségen alapult, addig a szabadcsapatok szervezése egyéni és eseti megbízásokra épült, ahol a szervező rendszerint a kezdeményező is”. Hermann Róbert azt is kiemeli, hogy a szabadcsapatok szervezésének közjogi és napi politikai okai szintén voltak. A közjogi okok legfontosabbika az, hogy a szabadcsapat „egyedül a magyar kormány hatáskörébe tartozott, nem igényelt törvényi rendezést, s a törzstiszti kinevezéseken kívül a nádornak nem volt köze a szervezéshez”. (...) 
A belpolitikai indok Hermann Róbert szerint „az volt, hogy pl. Kossuth a Hunyadi-csapat szervezésével saját fegyveres erőt kívánt szervezni, amely egy belpolitikai válsághelyzet esetén megakadályozhat egy számára kedvezőtlen fordulatot”. Az aradi ostromseregben szolgáló lengyel légió parancsnoka, Józef Wysocki alezredes 1849 válságos első napjaiban, a főváros elestének hírére francia nyelvű levélben fordult Kossuthhoz, saját alakulatának mint különleges szabadcsapatnak kiemelt fontosságú szerepet tulajdonítva: „Ön az utóbbi időben bajba került, s mi nem kevésbé. Számunkra nincs kegyelem, csak visszavonulás lehetséges. Tehát az egyesített légió a kormányt fogja szolgálni, minden eshetőségre kész tartalékaként.” Kossuth 1848 decemberének közepén, a császári haderők általános támadásának megindításakor rendeli el a leginkább veszélyeztetett törvényhatóságoknak, hogy „a nemzetőrökből és más önkéntesekből alakítsanak gyalogos és lovas mozgó nemzetőrcsapatokat olyan felszereléssel, amilyen éppen van (…), az így nyert haderő az összevonástól szétoszlásáig rendes katonai fizetést kap, s a felszerelésében esett károkat a kormány megtéríti”. Kossuth azt is rögzíti, hogy a csapatvezért a főispán, az ő távollétében az alispán vagy a kormánybiztos jelölheti ki, továbbá: „100–200 fő közötti csapat vezére századosi, a legalább 400 főből álló őrnagyi illetményt kap. (…) A zsákmány a csapat tagjait illeti; a foglyokért és a szuronyos fegyverekért külön díjat kapnak.” A valóságban félreguláris-félgerilla alakulatokról volt szó, létrejöttükről Kossuth átmeneti helyzetben döntött, s noha éppen ekkor, vagyis decemberben a honvédsereg egységesülése megkezdődött, a szabadcsapatokat mind a kinevezési jog, mind az alkalmazás tekintetében kivették a katonai irányítás alól. Ennek áldatlan következményeire a katonai vezetést csak az 1849 februárjában–márciusában kirobbant botrányok döbbentették rá.
Az országszerte működő "Kossuth-fiúk" egyik fő szerepe a többnyire az uralkodóhoz hű, tehát Kossuthékat lázadónak tekintő nemzetiségi népfelkelők elleni harcon túl (vagy ahelyett, mert ott fűbe lehetett harapni) a magyar lakosság Kossuth iránti engedelmességre kényszerítése és Kossuth személyi kultuszának kierőszakolása volt:Alice Freifeld : Crowd Politics in the Hungarian Revolution (Tömegpolitika a magyar forradalomban)
A (királyi táborral) kollaborálók kivégzése mindennapossá vált. A függetlenségi háború a városokat katonai célpontokká tette. Miközben a városok újra meg újra gazdát cseréltek, a hátországi front irányított tömeggé vált. A győzelmeket lelkes ünneplő demonstrációk kísérték – amik gyakran nem voltak teljesen őszintékA megfélemlítés még a saját hívekre is ránehezedett, mint például a magyar csapatok Veszprémbe érkezésekor. Meszet osztottak ki azzal a paranccsal, hogy fessenek fel “Éljen Kossuth!”, vagy hasonló feliratokat. “Siess, gyújts egy gyertyát és tedd ki az ablakba!” sürgette egy borbélyt a neje idegesen az éjszakában, “mert különben mindjárt beverik az ablakainkat.” Miközben új gyertyákat gyújtottak, a szomszéd ablakainak bezúzása hallatszott. “

"...jön Kossuth egy mámoros önimádat zsivaja közt..."


Így született a Kossuthot országszerte egy emberként éltető lelkes tömeg mítosza, melynek jegyében ma, 2014. március 15-én a szokott módon fogják a történelmet nem értő hazafias magyarok és jólnevelt konformisták, illetve mindig opportunista politikusok megkoszorúzni Rákosi elvt Kossuth Lajos és forradalmártársai emlékműveit...


A sorozat előző részei:



Hasonló témájú bejegyzések:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése