2018. október 17., szerda

Népünk igen is a zsidó szabadkőműves terror bolsevizmus ellen lázadt fel 56 – ban .







Népünk igen is a zsidó szabadkőműves terror bolsevizmus ellen lázadt fel
56 – ban .


1956. OKTÓBER 23.


Jól ismerve a megnyilvánuló világ egyre nagyobb részét kézben tartó erők milyenségét, és a dolgok ebből következő benső „logikáját”, meggyőződésem, hogy az általános társadalmi és politikai helyzet akár csak minimálisan pozitív értelmű megváltoztatásához ma Magyarországon, ahogy mondani szokás, igazmondó és feltáró erejű cikkek vagy könyvek puszta megírása és közreadása elégtelen. E meggyőződésem ellenére 1956 kapcsán mégis elengedhetetlennek látom néhány dolog megvilágítását, ami némelyek számára talán magától értetődő, mások számára viszont magyarázatul szolgálhat a téma kapcsán bizonyos „rejtélyekre”. Az egyébként tarthatatlan jelenlegi közállapotok megváltoztatásának reménytelenségét egyrészt maga az úgynevezett „közvéleményt” képviselők passzív tehetetlensége adja. Másrészt – a másik oldalon – a közvéleményt alakítók aktivitásának milyensége: a fáradhatatlan és metafizikailag démonian sötét célra irányítás egy jóformán totális médiaterror ezerarcú formájában. Ez a kimondatlan cél egy antitradicionális irányítás alatt álló Pán-Geonia (teljes Föld) megvalósítása, ami vallási nyelven szólva nem más, mint az antikrisztus uralma.1 A világ egyre inkább ebbe az irányba van beállítva. Mindez természetesen nem „hit” kérdése, mint ahogy teljesen független attól is, hogy szokványos módokon bizonyítható-e vagy sem. Természetesen nem bizonyítható, de a dolog – hatásaiban – félreérthetetlenül megmutatkozik. Aki ezt a szó szoros értelmében vett „ellenséges” (’satanikus’) célt nem képes látni, sem az úgynevezett legújabb kor világtörténelméből, sem az aktuális világpolitikából nem ért semmit. Ma Magyarországon tulajdonképpen mindenki (majdnem) mindenről beszélhet. Ennek az a következménye, hogy – legyünk engedékenyek! – száz elhangzó információból, száz cikkből és könyvből metafizikailag minimum kilencvenkilenc, inkább többé, mint kevésbé: hamis. Így, már pusztán mennyiségi túlsúlyánál fogva, ez az eltévelyítő hamisság határozza meg a principiális tájékozódási pontokat óhatatlanul nélkülöző döntő többség amorf nézeteit. Ez összhangban áll azon erők és ügyvivőik szándékaival, amelyek az imént jelzett célnak megfelelően a világ elsötétítésén munkálkodnak és a korszak lefuttatásáért felelősek.
Amiből ki kell indulnunk, minden esetben az, hogy a tömeg vagy, ha úgy tetszik, a „nép” önálló, szervezett vagy célirányos mozgása éppen mivoltából kifolyólag lehetetlen. Első rátekintésben mégis valami ilyesmi látszott megvalósulni 1956 őszén Magyarországon. Látszólag. Ha ugyanis jobban megvizsgáljuk a dolgokat, ez az igazság most is igazolódik. Vannak bizonyos – természetesen gondosan eltüntetetni próbált – árulkodó jelek arra nézve, hogy az események nagy vonalai tervezettek és irányítottak voltak, és ennek megfelelően azok elindításánál és kivitelezésénél a rémuralmat megvalósító hatalom kézben tartóinak ügynökei munkálkodtak. A hatalmuk csúcsán lévő szovjetek, ekkor rövid ideig valószínűsíthető haditechnikai lépéselőnyükből kifolyólag, minden jel szerint valós fenyegetést jelentettek a Nyugat számára, és ennek kapcsán Magyarország – a szuezi válság mellékes hadszíntereként – egy összetett nagypolitikai játék sötét fejezetének elszenvedője lett.2 Bizonyos okból következőleg a Nyugatnak újra testközelből kellett éreznie a vörös fenyegetést, s a szovjetek által megszállt területeken is felerősödve ismét úrrá lett a rettegés. Az sem volt éppen elhanyagolható elem, hogy ’56 nyarára-őszére a helyzet egyre inkább tarthatatlanná vált Magyarországon. Hruscsov éppen folyó „sztalintalanítási” akciójának hazai felvonását egy kalap alatt el lehetett intézni a valószínűleg titkos szovjet (és a KGB inspirálta román) operatív csoportok3 által kirobbantott fegyveres felkelés leverésével. Számos jel szerint hivatásos ügynökök „esszenciális” akciója lendítette mozgásba a szubsztanciális tömeget, amely önállóan soha nem jut el a fegyveres akcióig, majd ugyanaz az erő immáron „reguláris” formában fojtotta el azt. Ezt természetesen messzemenőkig nem szabadságfelésként és szabadságharcként értelmezték, hanem „alvilági és lumpen elemek”, a „csőcselék” és „köztörvényes bűnözők zavargásaként” stb., amit a szovjet tankoknak – igazságosztó s rendfenntartó szerepet játszva – meg kell fékezni és meg kell szüntetni, az ebben az összefüggésben még viccnek is rossz „béke és rend helyreállítása” végett. Mellékesen a résztvevők „megbüntetése” címén a rendszer komoly ellenségeitől szabadulhattak meg. Ugyanakkor a Nyugat és az Amerikai Egyesült Államok különböző médiákon keresztül az események elindulása pillanatától fogva egészen a katonai segítség kilátásba helyezéséig elmenően bátorította a magyar szabadságharcosokat. Ez kétségtelenül komoly szerepet játszott az fejlemények viszonylagos kiszélesedésében és elmélyülésében. Holott az amerikai és nyugati titkosszolgálatok lehetetlen, hogy nem tudtak a történések valódi mibenlétéről és mozgató okairól, vagyis némelyek őszinte jó szándéka ellenére végső soron ez is csak egy csalétek volt. Ennek kapcsán magasabb szinten azt is látnunk kell, hogy bármennyire is valóságosak voltak az ellentétek és a kölcsönös fenyegetések az úgynevezett „hidegháború” idején, a Szovjetunió és a nyugati liberáldemokráciák nem csak egy tőről, az átfogó ételemben vett antitradicionalitásból fakadtak, de legvégső soron és minden látszat ellenére közös manipulatív irányítás alatt álltak.4 Erre mondta Evola hasonlatszerűen, hogy ez a kettő ugyanannak a – tradicionális Európát összeroppantani akaró – harapófogónak a két szára. Ha pedig annak idején valakinek kétségei lettek volna efelől, csak a Szovjetunió megszűnésének mikéntjét kellett később elfogulatlanul megvizsgálnia: milyen könnyedén s minden katarzis nélkül szűnt meg a világtörténelem eddig valószínűleg leghatalmasabb és legszörnyűbb rémuralmi gépezete (holott ez akár nukleáris háborúhoz is vezethetett volna), és milyen zökkenőmentesen simult össze a hidegháború két kibékíthetetlennek tűnő ellenfele: egy láthatatlan harmadik kéz irányítása alatt.
Amiről ilyenformán a naivitás megkockáztatása nélkül beszélhetünk, noha ez sem kevés, az, hogy amikor a szovjet-vörös megszállók külpolitikai és taktikai okokból kifolyólag látszólag haboztak Magyarországon, az eltiport magyar nép néhány napig lélegzethez jutott, s ez világtörténelmi viszonylatban páratlan pozitívumot eredményezett. Természetesen ez nem mond ellent alaptételünknek, miszerint a társadalmi megnyilvánulás arisztotelészi értelemben vett szubsztanciális vetülete, a puszta „lehetőséget” képviselő tömeg vagy „nép”, önálló mozgásra képtelen. Az operatív ügynökökön mint fő katalizálókon túlmenően, egészen más előjellel, számolnunk kell egyrészt a világháború előtti jóval pozitívabb általános viszonyok még eleven emlékének jelentős hatásával és az akkori vezető szerepet betöltő személyek mintegy másodlagos szervezői tevékenységével (mint szintén esszenciális akcióval), másrészt – egy kísérő reakció értelmében – a bolsevista rémuralomra és gyilkos terrorra válaszként születő, s ekkor megvalósuló afféle „spontán” ellenhatással.

 
Magyar szabadságharcosok 1956 / Hungarian freedom fighters 1956

Elmondhatatlan, hogy az ötvenes évek első felében milyen szintű nyomor valósult meg – nem csak gazdasági szinten – Magyarországon. Ez már önmagában kedvező alap volt ahhoz, hogy bizonyos, most említett, „spontán” ellenforradalmi5 mozgások generálódjanak. És e mozgások, találkozva az 1945 előtti Magyarország még nem likvidált és még el nem űzött valódi elitjének aktivitásával, messze túlmentek és főleg túlmutattak azon, amit az azóta is hatalmon lévő erők ügyvivői, tudatosan, mindössze „a kommunizmus megreformálásaként” próbálnak a mai napig tálalni. Amíg az agresszió nem fojtotta el, az események egyre inkább, egyre pozitívabb értelemben jobbra tolódtak, s ez az irányulás valószínűleg tovább folytatódott volna, szerencsés esetben akár a ’45 előtti állapotok lényegi helyreállításáig elmenően.
          
Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek, Magyarország első számú legitim közméltósága 1956-ban.  (A magyar prímás egyben a Német-Római Birodalom hercege, erre utal a hercegprímás cím.) Lent: "Mindszenty visszajön!!!" reménykedő és valódi reményt keltő felirat a villamoson 1956. október 29-én a Kálvin téren.

 Mint fentebb jeleztük, a titkos háttérirányítás alatt álló szovjetek tervében Magyarország jelentéktelen mellékszereplő volt. Hruscsov hatalomra jutásával kétségtelenül valamilyen „arculatváltásnak” is eljött az ideje, olyasminek, ami aztán mintegy mellékesen meg is valósult: a Rákosi (Rosenfeld)-féle zsidó-kommunista rémuralomnak a deviatív zsidó elemet – a dominancia megőrzése mellett – második vonalba hátratoló Kádár-féle terrorra való átállás. Ez szinte teljesen független Kádár – vagy ahogy szovjet elvtársai nevezték „Szar Jancsi” – személyétől, aki egy messzemenőkig esetleges figura volt a szerep eljátszása tekintetében. A távlatibb célok miatt fontos lett, hogy a judeokratikus megszállás ne váljon túlságosan nyilvánvalóvá, és ne szüljön veszélyes ellenhatásokat: a „körmös” bauerek, a „tökös” pethők, a pre-postabankos princz gyulák, a kárpáti-krauszok és a rákosi (rosenfeld) mátyások, a péter (aus-pitz) gáborok, a révai (léderer) józsefek, a farkas (wolf izrael) mihályok, az apró (klein) antalok népe ellen. A „kommunizmus megreformálása” – halljuk lépten-nyomon 1956 kapcsán, ami maguknak az ’56-os harcosoknak a szemszögéből nem egyéb, mint az ellenség részéről történő saját célokra való kisajátítás, és ilyenformán alávaló hazugság. Ráadásul a saját szemszögükből is hazugság, mert a cél az ellenséges – formailag – vörös megszállás fenntartása volt, és csak másodlagosan a fenti értelemben végrehajtott „megreformálás”. Értsd a judeokratikus jelleg álcázása. Ezt hívták némelyek „emberarcú kommunizmusnak”. Ennek a „reformista” értelmezésnek lettek aztán „hősei” az olyan alakok, mint Nagy Imre, az orosz cári család egyik valószínűsíthető gyilkosa, az NKVD „Vologya” nevű besúgója, a Dobi kormányban élelmezési miniszter, majd begyűjtési miniszter („padlásseprés”), a Rákosi (Rosenfeld)-„kormány” miniszterelnök helyettese, 1953-ban Dzsugasvili (Sztálin) halála után pedig miniszterelnök. Nagy 1956 őszén, minden esetleges és ködös látszat (például nagyjából emberszabású külsője) ellenére, a szovjet érdekeknek megfelelően, Mikojan és Szuszlov utasításai szerint ténykedett, ennek megfelelően folyamatosan jelentett a két szovjet pártfőnöknek, illetve tájékoztatta az ÁVH alakulatait és a Katonai Bizottságot, s valószínűleg azért végezték ki, mert a piszkos dolgokról túl sokat tudott. A „kommunizmus megreformálásának” hamis címkéje jegyében kerültek piedesztálra az olyan alakok, mint Maléter vagy Losonci, Gimes és Szilágyi, azok, akik 1989. június 16-án a Hősök terén lettek újratemetve. A taktika nyilvánvaló: ha 1956 nem volt egyéb, mint kísérlet a kommunizmus megreformálására, akkor az mszmp újfent „megreformált” utódpártja az mszp6 – horribile dictu – 1956 méltó örököse és legitim ünneplője, egyszersmind a hatalom jogfolytonos képviselője. Mindez azonban, nemzeti oldalról nézve, ellenséges érdekből eredő történelemhamisítás és alávaló hazugság.
  
Ám a szuggesztió itt nem ér véget. Bizonyos „jobboldali” körök a „reformkommunisták” helyett általában az úgynevezett „Pesti Srácokban” szeretik látni az 1956-os magyar Szabadságfelkelés és Szabadságharc igazi képviselőit. Anélkül, hogy a budapesti vagy általában a magyar ifjúság szerepét a legcsekélyebb mértékben is csökkenteni vagy relativizálni akarnánk, ezzel a tévedéssel és félrevezetéssel is le kell számolnunk. A „Pesti Srácok” azért maradhattak meg mintegy a hátterében vagy második vonalában a ma „hivatalos” történelmi értelmezésnek, mert magán a lázadáson túlmenően tényismereteik és politikai elképzeléseik megfelelően alaktalanok voltak, és így semmi, valóban veszélyes dologról nem húzhatták le a leplet. Ezzel szemben 1956, menet közben némi teret nyert, leginkább ellenforradalmi (értsd a baloldali és kommunista forradalom elleni) és jobboldali vonatkozásait más erők éltették: azok, akik teljes világossággal az 1945 előtti állapotok helyreállítása végett szálltak síkra, az egyedül törvényes Magyar Apostoli Királyság helyreállításáért, de ezen belül is és mindenekelőtt a magyarországi judeo-latomokrácia felszámolásáért. Elsősorban e vonásuk miatt lettek képviselői az élők sorából kegyetlenül kiiktatva, és 1956 mai értelmezéseiből jóformán nyomtalanul eltüntetve. Ezek a valóban jobboldali erők – legalábbis elvi síkon – 1956-ban is mind kül-, mind belpolitikailag független Magyarországban gondolkoztak. Mindenféle nem megreformált és „megreformált” kommunizmusra, mindenféle szocializmusra, miként a „liberális” demokráciák ez előbbiekkel basztardizált, vagy önálló változataira kizárólag mint degenerált szemléletek politikai megfelelőire, s ilyenformán teljes mértékben kiiktatandó és felszámolandó erőkre tekintettek. És miként már jeleztük, a titkos és ellenséges ügynökök által előidézett események 1956 őszén a „reguláris” szovjet katonai beavatkozásig valóban jóformán napról-napra, egyre inkább e világtörténelmi viszonylatban példátlanul pozitív jobboldali irányba haladtak. Valamint egyre nyilvánvalóbb módon megtorlással fenyegetett azokra nézve, akik gyilkolták, akaszttatták, kínozták vagy éppen félholtra verették az akkor elmúlt évtizedben (miként 1919-ben a 133 napos bolsevista rémuralom idején) a hazájukat, nemzetüket szerető és védő becsületes emberek százait és ezreit, így a jogos bosszú, mint népharag, már-már kiteljesedni látszott. Ezért túl sokáig nem lehetett halogatni a katonai vérbe fojtás időpontját, ám a nemzetközi helyzet, minden jel szerint a terveknek megfelelően alakult, s a halogatásra nem is volt szükség a továbbiakban, noha a szovjet stratégiában a saját emberek és kiszolgálók feláldozása éppenséggel soha nem jelentett problémát, akik aztán áldozati helyzetbe kerülve – élükön Nagy Imrével – a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy a sátán szolgáinak a jutalma a sátán maga. A nyugati demokráciák, netalán az USA konkrét katonai támogatására és beavatkozására pedig nem volt esély hazánk és nemzetünk oldalán, holott erre oly sokan és oly naivan vártak. Ne legyenek illúzióink! A kommunizmus mellett a Nyugatot is egyaránt kézben tartó „világhódítók”7 terveibe semmi ilyesmi nem fért és nem fér bele a mai napig, így 1956 ellenforradalmi radikalitásánál semmi sem volt nagyszerűbb és heroikusabb, ugyanakkor naivabb és tragikusabb.
Az igazság „hivatalosan” a mai napig nem derült ki, az akkori igazi bűnösök, valamint a gyilkosok és a kínzók, a mozgatók és pribékjeik, az ügynöktartók és ügynökeik nem lettek megbüntetve, sőt, remek „állami” tisztségekből vagy sztárnyugdíjakból élnek, utódaik pedig töretlenül tovább bitorolják, egyszer gazdasági, másszor politikai vonatkozásban, az ország vezető pozícióit. Hazudnak „reggel, éjjel meg este”, és akinek ez nem tetszik, azt a mediarendőrség ugyanazzal az ötven évvel ezelőtti retorikával „csőcseléknek”, „huligánnak”, „köztörvényes bűnözőnek” stb. bélyegzi, az ÁVH-t idéző, hisztérikusan brutális rendőrséggel széjjelvereti (ez utóbbi összetételben és összefüggésben a „rend” szó természetesen viccnek is rossz), és a koncepciós perek módszereit felelevenítve, jogsértő módon elítéli. Az álcázott, de hatásaiban lépten-nyomon megmutatkozó és adott esetben azonnal nyílt, terrorisztikus diktatúrába átmenő megszállás e sorok írásakor is tart, a hatalom – egy váltógazdaság formájában – ugyanazokban a kezekben van, és így talán Magyarország az egyetlen ország a világon, ahol a többség kisebbségben van. A megosztottság kétségtelenül ördögi (diabolikus) dolog, viszont a hamis és hazug egység még inkább az. Magyarország eszmeileg 1956 kapcsán is legalább kétfelé szakadt. Az egyik oldalon azok, akiknek több-kevesebb tudomásuk van a történtekről és a dolgok általános menetéről, és jóhiszeműen elítélik a bűnösöket. Ezek azok, akiket a mai álnemzeti és áljobboldal begyűjt, ámít és nyugtat folyamatosan, árulóként játszva a közhelyre, miszerint „a puliszka nem robban”. A másikon azok, akik szintén és többé-kevésbé jól tudják, mi történt itt az elmúlt században, de részesei és sunyi haszonélvezői annak, hozzászámítva a tetszés szerint manipulálható, földsötét plebsüket, amelyre biztosan számíthatnak a jól preparált „demokratikus választásokon”, hiszen a rosszhiszeműség és az ostobaság minduntalan kéz a kézben járnak.
A lassan az egész Földön kiteljesedő monstruózus és démoni hatalom ellen a nagy- és középtársadalom szintjén már jóformán semmit nem tehetünk. Ehhez ugyanis mindenekelőtt egyik legfőbb szövetségesét és asszisztenciáját kellene felszámolni: a semmiből semmit nem látó és nem értő, járványosan terjedő ostobaságot és tompaságot. Ezért a célért viszont mindenki megteheti már most az első lépést: önmagában.
Végezetül megjegyezhetjük: tudjuk, hogy vannak olyanok, akik 1956 demisztifikálását és deheroizálását magyarellenes érzületből és hátsó szándékból végzik, s ugyanezek azok, akik szinte kéjesen hirdetik, hogy a „szovjetek, ha akarták volna, órák alatt leverik” a szabadságfelkelést. Annak ellenére, hogy ez valószínűleg – és sajnos – igaz, azt kell mondanunk: mindez semmit nem változtat az ’56-os hősök és áldozatok nagyságán, s végső megítélésén. Az igazi szabadságharcot a túlerő ellenére is meg kell vívni az igazságért, a „több, mint az élet” elvének jegyében. Az eszmei felkészültségen, a harcmodoron és a taktika folyamatos tökéletesítésén viszont mindig dolgozhatunk, mert naivitással és át nem látott erők általi mozgatottsággal minden hősies önfeláldozás ellenére sem lehet jelentős eredményeket elérni. Annál inkább a jéghideg tudatosság megfontolt mozgathatatlanságával és pontosságával, valamint a tudással, amelynek a nagy összefüggések minél alaposabb látása mellett ki kell terjednie a jelenkori világ közönségesen láthatatlan vagy, ha úgy tetszik, okkult hatóerőire és ezek különböző ügyvivőire is.
2006

    
  


Jegyzetek
 Az antikrisztus uralma metafizikailag a hagyományellenesség uralmának betetőződése, ami törvényszerűen egybeesik a jelenlegi emberi  világkorszak végével. Vö. Fejlődő létrontás és örök Hagyomány (Debrecen, 2005, Kvintesszencia Kiadó). IV. és VI. fej.
2  Vö. Szatmári Jenő István: 1956: lehet, hogy másképpen volt? (Szeged, 1996, Agóra Print) Eszerint Izrael 1956. október 29-én megtámadta Egyiptomot. Rá két nappal a francia és angol légierő csatlakozott a támadáshoz. Az Egyesült Államokban pedig november 6–7-én elnökválasztás volt. Szatmári Jenő koncepciója szerint a magyar események kirobbantásának az volt az oka, hogy még a – kiszámíthatatlanul reagáló – új amerikai elnök beiktatása előtt bevonják az angolokat és a franciákat a szuezi agresszióba, azzal a látszatkeltéssel, hogy a Szovjetuniónak más problémái vannak. Aztán amikor a partraszállás Szueznél megtörtént, a szovjetek azonnal – Egyiptom megvédelmezőjének szerepét játszva – ismert akkori rakétatechnikai fölényükkel fenyegetőzve ultimátumot nyújtottak be nyugati hatalmaknak, aminek nyomatékosítása végett a korábban ügyetlenkedni látszó csapataik szinte órák alatt brutálisan vérbe fojtották a közben kiterebélyesedett magyar szabadságfelkelést. Azt már Szatmári Jenő István sem teszi hozzá, hogy amolyan szupertitkos módon a szovjeteket is irányította valaki, mégpedig annak irányából, aki végül a szuezi eseményekből a legnagyobb hasznot húzta.
3  Vö. Szatmári: i. m. A szerző számos, látszólag megmagyarázhatatlan rejtélyt vizsgálva, végül egyenesen arra a következtetésre jut: „szovjet kommandós egység ügyködött e napokban a belvárosban. Nekik lehetett bármilyen fegyverük, légvédelmitől páncélautóig, valamilyen titkos magyarországi bázisról indítva.” Továbbá számos dolog utal arra, miszerint lehetséges, „hogy a román titkosszolgálat is benne volt az »ügyekben«. (…) nem önállóan, hanem a KGB végrehajtó »alvállalkozójaként« bíztak rájuk egyes feladatokat, amelyeket örömmel vállaltak, ha ezzel a számukra veszélyes Magyarországnak árthattak.”
  Bővebben lásd Fejlődő létrontás és örök Hagyomány. xvii. fej.
5  E helyütt az ellenforradalmi jelző pozitív értelmű és kifejezi a minden esetben negatív, baloldali és felforgató forradalmi erőkkel való szembenállást.
6  Az mszmp és mszp közötti töretlen folytonosságot a szimbólumok felettébb beszédes világa is ékesen bizonyítja: az előbbi jelét, az ötágú vörös csillagot néhány egyszerű mozdulattal szétvágva és az elemeket átcsoportosítva vörös szegfű, az mszp jele keletkezik. Ez és számtalan nyilvánvaló tény ellenére embereket lehetett arról minden további nélkül meggyőzni, hogy „ez a párt nem az a párt”. Ugyanakkor a deklaráltan kádárista Thürmer kvázi „ügynöki” feladata nyilvánvaló: elhitetni, hogy az ő pártja az mszmp folytatója vagy „utódja” és nem az mszp. Ezért a szánalmasan stupid retorika: „az igazi kommunisták mi vagyunk” (Thürmer). Néhány felvilágosítatlan (és fizetetlen) balek azonban Thürmer pártjából sokáig az mszp felé húzott, semmit nem értve a színjátékból.
7  Vö. Marschalkó Lajos: Világhódítók. Az igazi háborús bűnösök. 2. jav. kiad. München, 1958. Süli József.

 
Az 1919-es judeo-bolsevista rémuralomtól ("tanácsköztársaságtól") való megszabadulás emlékére és annak soha vissza nem térésének reményében épült "Regnum Marianum" fogadalmi templomot Rákosi (Roth) Mátyás parancsára a judeo-kommunisták (a "vörös hadsereg" ukrán szárnyának segédletével) 1951-ben aláaknázták és felrobbantották. Helyére "Sztalinnak", alias Dzsugasvilinek, az urali vonatrablónak, a világtörténelem egyik legnagyobb tömeggyilkosának emeltek monstruózus szobrot. Ezt a rémet a magyar nép 1956-ban eltakarította. Exkurzus jellegű megjegyzés: a gyönyörű Regnum Marianum templom (lent) azóta sem épült vissza a helyére (elkenték a problémát egy jogutód felépítésével a Zoborhegy téren).
 1931-1951
            
1951-1956                                                                                                             1956                                                  






Cúth János

  • A Magyar Királyság eltörlése és a cionizmus



Az első világháború
semmi másért nem tört ki mint , hogy megszüntessék ,
eltöröljék a Magyar Királyságot....

Cúth János kanadai magyar újságíró igazságfeltáró írása Trianonnal kapcsolatban.
Most már érdemes végre komoly és hiteles dokumentumokat teregetni az olvasók elé, mert annyi féligazságból és alig-igazságból táplálkoznak e téren, hogy az már maga a hamisított történelem. Kérlek benneteket, olvassátok el figyelmesen az alábbi dokumentumot, amely avatott koronatanútól származik:

Nem tudom ki hogyan van vele, de úgy vélem, hogy ártatlan magyarok millióinak sírja felett, és a háború soha világosan meg nem magyarázott, inkább elhazudott indítékai és történései mellett meg kellene hallgatni az igazságkereső kérdéseket is, s végre illene azokra hiteles magyarázattal szolgálni. Bámulatos közömbösség, bűnös cinkosság az, amikor a tényeknek ellentmondó, tarthatatlan "magyarázatok" posványába hagyják beleolvadni nagyapáink, dédapáink vérét. Pedig ebben az esetben nem őstörténelemről van szó, amit sokkal könnyebb mellékvágányra terelni, mint az első világháború motivációit, vagyis a közelmúlt eseményeit. Ajánlom tehát, hogy lapozzunk bele a világégés titkosított forgatókönyvébe, amelynek a lapjai sárgás árnyalatúak - ha nem is annyira az enyészettől...

Önzetlenül vall nekünk a kérdésekről Benjamin H. Freedman. Az 1890-ben született zsidó üzletember 1945-ben szakított a szervezett zsidósággal, miután átlátott annak sátáni törekvésein. Ezt követően egész hátralévő életét és hatalmas vagyonát az Egyesült Államokat átható zsidó zsarnokság leleplezésére szentelte.

Belelátott a politikusok, nevezetesen a méregkeverők cinkelt kártyáiba, hiszen többnyire ezek személyes ismerőse volt, úgymint Woodrow Wilsoné, Bernard Baruché, Franklin Roosevelté, Samuel Untermayeré, a Kennedy családé és még sokaké. Freedman életműve az embertelen világhódítás elleni óriási manifesztum. Rendelkezésünkre áll egy beszéde, amelyet a washingtoni Willard szállóban tartott, nagy közönség előtt. Akkori beszédének egyes kitételei manapság még időszerűbbek, mint valaha. Jelen esetben beszédének azokra a részeire támaszkodunk, amelyek mindenek előtt az első világháború kirobbantásának körülményeire és lefolyására korlátozódnak. A következőkkel kezdi: ,,Az Egyesült Államokban a cionisták és vallási társaik a kormány teljes mértékű irányítói."

1914-ben tehát kitört az első világháború. Az egyik oldalon Nagy Britannia, Franciaország és Oroszország, míg a másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország állt. Két évi ádáz küzdelem után a német fél megnyerte a háborút .(!) Nemcsak névlegesen, de ténylegesen is. A német tengeralattjárók lesöpörték a hajókat az Atlanti-óceánról. Nagy Britannia katonáinak elfogyott a lőszere és mindössze egy hétre való élelmiszerük maradt. Az éhhalál várt rájuk. A francia hadseregben zendülés tört ki, miután 600 000 emberüket vesztették el a verduni csatában a Somme mellett. Az orosz katonák zöme szökevénnyé vált, az olasz hadsereg részben felbomlott. Mindeközben német földre egyetlen lövedék sem hullott, ellenséges katona nem lépte át a német határt. S erre mi történt? Máig érthetetlen és felfoghatatlan módon, Németország békét ajánlott Angliának: az abszolút győztes Németország megalkuszik a tönkrevert Angliával?! Ma már tudjuk, hogy erre a német szabadkőműves vezérkari tisztek árulása folytán került sor. Angila tehát fontolóra vette az ajánlatot. Nem is tehetett mást, mert a padlón volt. Ámde ez még semmi. Hallgassunk csak bele ismét Freedman úr beszédébe:

,,A németországi cionisták felkeresték a brit háborús kormánytanácsot - s most rövid leszek, mert ez egy hosszú történet, de minden okmányom megvan állításom bizonyítására - és ott azt mondták: ,,Nézzenek ide. Önök még meg tudják nyerni ezt a háborút. Nem kell elfogadni a német ajánlatot. Meg tudják nyerni a háborút, ha az Egyesült Államok az önök szövetségeseként beszáll a háborúba." Az Egyesült Államok akkor nem háborúzott (kivételesen.) Friss volt, gazdag és hatalmas. Azt mondták tehát Angliának: "Garantáljuk önöknek, hogy az Egyesült Államokat az önök szövetségeseként háborúba visszük, ha önök megígérik nekünk Palesztinát, miután önök legyőzték Németországot, Ausztria-Magyarországot és Törökországot." " Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy Angliának annyi joga volt Palesztinát valakinek odaígérni, mintha mondjuk az Egyesült Államok valamilyen okból Japánt Írországnak ígérte volna. Az angol hadvezetőség 1916. októberében mégis megtette ezt az ígéretet. Röviddel ezután az Egyesült Államok, amely ezt megelőzően teljesen németbarát volt, Britannia szövetségeseként belépett a háborúba!"

"Azért mondom, hogy az Egyesült Államok szinte teljesen németbarát volt, mert a tömegtájékoztatást a zsidók irányították, minden újság és hírközlő eszköz zsidó irányítás alatt állt. Márpedig ezek a zsidók németbarátok voltak, mert sokan Németországból jöttek és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt, mert az tisztában volt törekvéseikkel és átlátott a manipulációikon. Ezért azt mondták, hogy amíg Anglia és Franciaország Oroszország szövetségese, addig ne számítsanak egyetlen centre se. Amikor viszont ugyanezek a zsidók lehetőséget láttak Palesztina megszerzésére, elmentek Angliába, és megkötötték az említett szerződést. Azután minden megváltozott, mint mikor a forgalmi jelzőlámpa pirosról zöldre vált. Ugyanazok az újságírók, akik korábban németbarátok voltak és arról firkáltak, hogy Németországnak milyen sajnálatos nehézségei vannak Nagy Britannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen úgy találták, hogy a németek nem jók, gazemberek, akik "vöröskeresztes nővéreket lőnek le." Röviddel ezek után Wilson hadat üzent Németországnak. A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba az igen befolyásos Brandeis bíróhoz, ezt mondván: megkapjuk Angliától, amit akarunk. Most rajtad a sor: dolgozd meg Wilson elnököt, hogy az Egyesült Államok hadba lépjen. Így lépett háborúba Az Egyesült Államok. E háborúhoz semmi más érdeke nem fűződött! Nekünk, amerikaiaknak semmi okunk, semmi jogunk nem volt ahhoz, hogy az első világháború a mi háborúnk legyen. Belehajszoltak, közönségesen szólva bepaliztak bennünket azért, hogy a világ cionistái megkaphassák Palesztinát. Ezt soha senki nem mondta el az Egyesült Államok népének. Sohasem tudták meg, miért kellett fiaiknak meghalniuk az első világháborúban."...

Ezt követően a cionisták ismét Angliába mentek, biztosítani maguk számára a koncot, mondván: mi teljesítettük a "szerződés" reánk vonatkozó részét. Szeretnénk egy írást, amely rögzíti, hogy önök is betartják az alkut, és a háború után odaadják nekünk Palesztínát. Nem tudták, hogy a háború egy évig vagy tíz évig fog tartani. Ezért kiötlöttek egy formulát, amely rendkívül homályos, szinte értelmezhetetlen megfogalmazásban lett rögzítve, s "Balfour nyilatkozatként" került a történelembe. Ez a nyilatkozat nem más, mint Nagy Britannia ködösített kötelezvénye arra vonatkozóan, hogy megfizeti a cionistákat annak fejében, hogy azok belerángatták az Egyesült Államokat a háborúba. Ez a sokat emlegetett Balfour nyilatkozat valójában olyan hiteltelen volt, mint egy fedezetlen háromdolláros csekk. Anglia mégis paprikajancsiként behódolt, s ebből nagy baj lett. Az Egyesült Államok, tudvalevőleg, háborúba lépésével lassan felőrölte a németek erejét. Amikor aztán a háború véget ért, a németek elmentek a párizsi ,,békekonferenciára", ahol bizony összesen 117 (!) cionista székelt (szegény Magyarország! C.J.), akik kizárólag a zsidók érdekeit képviselték. (Szegény, zsidók által kiszemelt Magyarország! C.J.) Vezetőjük Bernard Baruch volt. Én is ott voltam, tudom mi történt! A zsidók azon a ,,békekonferencián" feldarabolták Németországot (és főleg, előre bekalkulált módon a maguk számára rég kiszemelt Magyarországot, jól tudva, hogy egy legyöngített Magyarországot könnyebben zsebre vágnak, mint egy magyar nagyhatalmat! C.J.), az elragadott részeket pedig előszeretettel osztották fel mérlegelés nélkül azon nációk között, amelyek azokra kényük-kedvük szerint igényt tartottak! E kéjelegve végrehajtott hóhérmunkával a cionista zsidók megteremtették maguk számára a nemzetsakterolás precedensét, majd a németek tudomására hozták a Balfour nyilatkozatot. A németek ekkor fogták föl, hogy: ó, hát ennek a játszmának az áldozatai lettünk! A további események már ebben a mederben zajlottak, s nyílegyenesen vezettek a második világháborúig, ezért nagyon fontosak még az epizódoknak tűnő közbülső események is. A németek először is tudatosították, hogy kegyetlenül becsapták őket, s mint rászedettek fizetik a rájuk kényszerített csillagászati összegű "jóvátételeket". Hát még a magyarok!!!

Amit a németek érezhettek a zsidókkal szemben, azt érzékeltessük egy modellen: Tételezzük fel, hogy az Egyesült Államok harcban áll Oroszországgal, és győz. Ekkor azt mondanánk az oroszoknak, hogy hagyjuk abba az egészet, békefeltételeink alapján felejtsük el az egészet. Ekkor azonban az oroszok szövetségeseiként belépne a háborúba Kína, s mi ennek következtében elvesztenénk a háborút. Megsemmisítő győzelmet aratnának felettünk olyan jóvátételi kötelezettségek mellett, amelyek minden képzeletet fölülmúlnak. Képzeljük el továbbá, hogy az itt, (Amerikában) élő kínaiak, akikről azt gondoltuk, hogy hű állampolgárok, eladtak bennünket az oroszoknak, s általuk lépett Kína az ellenünk vívott háborúba. Hogyan gondolkodnának akkor itt, az Egyesült Államokban a kínaiakról? Nem hiszem, hogy közülük egy is ki merne jönni az utcára. Nem lenne elegendő lámpavas számukra... Nos, így éreztek a németek is a zsidókkal szemben. Pedig a toleranciájuk határtalan volt. 1905-ben például, amikor az első kommunista forradalom megbukott Oroszországban, s a zsidók, akik a forradalmat elindították és szították, kifelé tülekedtek onnan, s valamennyien Németország felé törtettek. (Bűnösökként is a legjobb létfeltételek közé. C.J.) És Németország menedéket nyújtott nekik. Nagyon tisztességesen bántak velük. "Hálából" ezek eladták Németországot egy újabb zsidó gyalázatért, azért, hogy koncul kaphassák Palesztinát. Ezt követően a Nahum Sokolowhoz hasonló sok-sok zsidó csahos éveken keresztül dicsekedett a sajtón keresztül, hogy a németországi zsidóellenes hangulat azzal kapcsolatos, hogy tudatosították, miszerint a háborús vereséget a zsidók beavatkozása eredményezte azáltal, hogy az Egyesült Államokat saját érdekükben bevonták a háborúba. Maguk a zsidók vallották be. Nem úgy volt, hogy 1919-ben a németek rájöttek volna, hogy a zsidó vér jobban ízlik, mint a bajor sör. Nem volt szó semmiféle vallási érzelemről, mindössze ráébredtek arra, hogy vereségükért a zsidók felelősek! De még ezek után sem történt semmiféle megtorlásszerű akció. A zsidóknak a hajuk szála sem görbült meg. Lassan azonban a zsidók is megfékezték magukat sikerük zengedezését illetően, s a továbbiakban már titokban akarták tartani ezt a tényt. Nem volt kívánatos számukra, hogy a világ megértse, miszerint ők árulták el Németországot, ezzel együtt Magyarországot is - talán még teljesebb mértékben.

Mindeközben a világ egyszerűen megfeledkezik az olyan sarkalatos eseményekről, amire 1933-ban került sor, amikor a világ zsidóságának legjelentősebb képviselői összesereglettek Amszterdamban egy találkozóra. Ott a szemtelenség és pofátlan arrogancia csimborasszójaként olyan ultimátumot fogadtak el Németország felé, amelynek értelmében azt üzenték: Kidobjátok Hitlert, és minden zsidót visszavesztek előző állásába attól függetlenül, hogy kommunista volt-e! És ezt vegyétek ultimátumként! (Ebben az időben a kommunisták 98 százaléka zsidó volt!) Elképzelhetik, hogy erre mit mondtak nekik a németek... És mit tettek a zsidók? 1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a zsidóknak, Samuel Untermayer az amszterdami összejövetelről hazatérőben, az Egyesült Államokban egy országos rádióbeszédet tartott, amelynek a lényege az volt, hogy a világ zsidósága ezennel "szent" háborút üzen Németországnak. "Szent harcba lépünk a németek ellen. Egészen a megadásukig éheztetjük őket. Ezért bojkottra hívjuk fel ellenük az egész világot. Ez tönkre fogja tenni őket, mert függőben vannak az exportjuktól." Untermayer úr arcátlanul azt állította, hogy 'ez a bojkott a mi eszközünk az önvédelemre.' (Ugyanez a szójárásuk manapság is, a palesztinok halomra gyilkolását illetően. C.J.) A bojkott hihetetlenül hatásosan működött, amire a németek a következőképpen reagáltak: 'Kik ezek az emberek, akik bojkottot hirdetnek ellenünk és kidobják embereinket munkahelyeikről, és ipari termelésünket leállítják? Kik azok, akik ezt teszik velünk? Természetesen nehezteltek emiatt: Minimálreakció volt részükről, hogy horogkereszteket festettek a zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német, és adja pénzét annak a zsidó tulajdonosnak, aki a bojkottot gyakorolta velük szemben? Aminek a végcélja Németország kiéheztetése, s még annak is a megszabása, hogy ki legyen a miniszterelnökük vagy kancellárjuk. Azt követően tették ezt, hogy kivételezett helyzetük ellenére elárulták Németországot! Mégis tényszerűn meg kell állapítani, hogy a németországi zsidóknak még ezek után, még ezek mellett sem történt semmi bántódásuk, holott a bojkottot eszeveszett akarnoksággal fenntartották a németekkel szemben. A helyzet akkor változott meg, amikor - 1938-ban - egy lengyel zsidó a párizsi német követségen lelőtt egy német hivatalnokot. Németországban, csak ezután történt, hogy kirakatokat törtek be, utcai harcokra s hasonlókra került sor." - írta le a történtek hiteles szemtanúja, Benjamin H. Freedman.

II.

Előző alkalommal az első világháború zsidó háttérmanipulációiról számoltam be Benjamin H. Freedman feltárásai nyomán. Ennek során eljutottunk a II. világháború küszöbéig. Sajnos, a történelemnek ez a fejezete is legalább annyi mocskot, aljasságot és embertelenséget leplez, mint az előző. Nem igérhetek tehát épületes olvasmányt, viszont 65 év távlatából igazán időszerű, hogy legalább valamelyest letisztuljon az a homály, amit szándékos ködösítéssel értek el azok a bűnözők, akik a háború tüzét szították, s akiknek leszármazottai mind a mai napig ugyanazt a hatalmat képviselik, amely a II. világháború kirobbantásáért felelős. Mielőtt azonban ismét átadnánk a szót Benjamin H. Freedmannak, kora egyik legbefolyásosabb és legtekintélyesebb zsidó politikusának és üzletemberének, aki - mint már megállapítottuk - szakított a szervezett zsidósággal, átlátva annak embertelen törekvésein és célkitűzésein, vessünk egy pillantást a II. világháború történelmi képére, legalább lexikális keretek között.

A II. világháború fegyveres kirobbanása 1939. szeptember elsejére datálódik. Előkészítése azonban 1933-ra nyúlik vissza, sőt az benne rejlett már a Wersailles-i szerződésben is, amely létében fenyegette Németországot. 1933-ban ugyanis az Egyesült Államok diplomáciailag elismerte a Szovjetuniót. Roosevelt ezáltal mesterien állította sorompóba a pénzért és hatalomért mindenre kapható kalmár Angliát, valamint a gyarapodásért és politikai, nomeg területi térnyerésért semmi áldozatot nem sajnáló oroszokat. A világ közvéleménye többnyire mind a mai napig úgy tudja, hogy Chamberlain, angol miniszterelnök a németeket békéltető politikus volt. Ebből egy szó sem igaz. Igaz viszont ennek az ellenkezője: Feladata a németeknek a háborúba való beugratása volt. Ezt a szerepét kitűnően játszotta el. Mi sem jellemzőbb erre, hogy a Müncheni egyezmény aláírását követően hazaérkező Chamberlaint Rooseveltnek ez az egyszavas távirata várta: ,,Bravó!" Ezalatt azt kell érteni, ami Rooseveltet a leginkább motiválta: a szerződés pontosan olyan féloldalasra sikerült, amilyent ő megálmodott, vagyis senkit sem elégített ki igazán, így minden fél zsarolhatóvá vált általa.
A Szovjetunió 1939-ben amerikai tanácsra taktikai meg nem támadási szerződést kötött Németországgal. Ennek célja kizárólag a németek önbizalmának növelése volt, kedvező politikai és szövetségi konstelláció érzetének kialakítása a háború megindításához. Az ürügyet mindkét szerződő fél számára az alaposan rászedett Lengyelország és Németország elleni provokációk szolgáltatták. Annak külön irodalma van, hogy a pokol hetedik bugyrában fogant, elképzelhetetlenül aljas angol és francia manipulációk vezettek Lengyelország és Németország beugratásához!
   Ázsiában Roosevelt Japánt csalta a Pearl Harbour-i lépre. Szerencsétlen japánok úgy gondolták, hogy egy eredményes, rajtaütésszerű támadás jobb belátásra bírja majd az amerikai kormányt Japán alapvető létérdekeinek megítélésében. Amerika ugyanis blokád alá vette Japánt, bojkottálta termékeit s ott provokálta, ahol csak tudta, itt azonban olyan galád eszközökre kell gondolni, amilyen csak beteg, lázas agyban foganhat. Egyébként ez a meghatározás érvényes a nyugati hatalmak politikájára, egészen napjainkig.
Az emberi nemet megszégyenítő, világégést célzó provokáció-és manipulációsorozat ügynökei, a nyugati hatalmak képviselői a világtörténelemben példa nélkül álló módon, a maguk által kreált ,,háborús bűnösök" elmélete alapján legyilkolták az ugyancsak általuk tőrbe csalt ellenfelek vezetőit. Minden azt igazolja, hogy az amerikai, valamint a nyugati és az orosz társadalomban az igazság nem csak, hogy szubjektív fogalom lenne, hanem egyáltalán nem is létezik. A megállapítás természetesen az említett hatalmak vezető rétegére értendő. Külön fejezetet érdemel a háborút követő gyilkos ember-és nemzetmészárlás legkiszolgáltatottabb kárvallottjának, Magyarországnak a keresztre feszítése, s ennek miértjei. Most jöjjön tehát a koronatanú, Benjamin H. Freedman vallomása, amely legalább annyira felrázó és döbbenetes, mint amilyen világosan rámutat Magyarország előre kitervelt sorsára:
,,Nem szeretem az 'antiszemitizmus' szót, mert értelmetlen, de önöknek mondhat valamit, ezért most kivételesen használni fogom. Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzelem uralkodott, az abból fakadt, hogy az I. világháborúért, majd Németország azt követő bojkottjáért a zsidók voltak felelősek. Végső soron a II. világháborúért is ők a felelősök, mert a történtek után elkerülhetetlenné vált a nyílt harc Németország és a zsidók között. Én éltem abban az időben Németországban és tudom, hogy a németek úgy vélekedtek: Európa vagy keresztény lesz, vagy kommunista. Nincs közbülső lehetőség. A németek tehát úgy határoztak, hogy megpróbálják megtartani kereszténynek, ha lehet, és elkezdtek újrafegyverkezni. Akárcsak Amerika, amelynek évi 83-84 milliárd dollárra rúgott a katonai kiadása. (Manapság az Irakot és Afganisztánt megszálló amerikai hadsereg napi költségvetése 480 millió dollár! C.J.) Igen, de ki ellen fegyverkezett Amerika? A 40 ezer moszkvai zsidó ellen, akik Oroszország fölött uralkodtak, no meg görbe utakon sok más ország fölött is? Amerika most a III.világháború küszöbén áll. A világ zsidói, a cionisták és társaik mindenütt elhatározták, hogy újra az Egyesült Államokat használják arra, hogy segítsenek nekik Palesztina megszerzésében, hogy ott hozhassák létre a világkormányt. Nem egyedül olvastam ezt a határozatot. Olvasták sokan, mások is.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Ha önök közül valaki csak egy életet is meg tud menteni, az lehet, hogy valamelyikük fia lesz. Lehet, hogy fiaikat ma éjjel küldik abba a háborúba. És önök annyit sem tudnak erről, mint 1916-ban arról, hogy a cionisták megegyeztek a brit hadügyi bizottsággal abban, hogy az önök fiait küldjék egy európai háborúba. Tudták ezt akkor? Senki sem tudta az Egyesült Államokban. Nem volt szabad tudni róla. Aki tudott róla, az Wilson elnök volt és House tábornok, meg néhány magasrangú kormánytisztviselő. Én ezt el tudtam képzelni. Jó kapcsolatom volt az idősebb Henry Morgenthauval. Az 1912-es elnökválasztási kampány alkalmával, amikor Wilsont jelölték, az irodában beszélgettünk. Én voltam id. Henry Morgenthau bizalmi embere, így én vele és Rollo Wellsel, a kincstárnokkal álltam kapcsolatban. Ott ültem ezeken a megbeszéléseken. Wilson elnök foglalt helyet az asztalfőn és hallottam, ahogy dobolnak Wilson elnök agyán, hogy az adóbevétel egy részéből állítsák fel a szövetségi bankot és hallottam, hogyan befolyásolják az elnököt a cionista mozgalom céljainak megfelelően. Brandeis bíró és az elnök olyan közel ültek egymáshoz, mint - mutatja - ez a két ujjam. Wilson elnöknek annyi fogalma sem volt arról, hogy mit kell határoznia, mint egy ma született csecsemőnek. Így vittek bennünket az első világháborúba, amíg mindenki aludt. Odaküldték fiainkat, hogy lemészárolják őket. Miért? Hogy a zsidók megszerezzék Palesztinát. Úgy bolonddá tették önöket, hogy azt sem tudták, mennek-e, vagy jönnek.
Egy bíró, amikor az esküdteket utasítja, így beszél: "Uraim, ha egy tanú egyetlen egyszer is hazudott, annak az egész vallomását figyelmen kívül hagyhatják." Mik a tények a zsidókról? (Azért hívom őket zsidóknak, mert ezen a néven ismertek. Egyébként nem nevezem őket zsidóknak.
Én 'úgynevezett zsidókról' beszélek, mert nem tudom, hogy kicsodák.) A Kelet-európai zsidók, akik a világ zsidóságának 92 százalékát adják, eredetileg kazárok voltak. Ez egy harcos törzs volt, amely Ázsia szívében élt. Nagyok és erősek voltak. Falloszimádók. Ez volt a vallásuk, ami egy végtelenül undorító, aljas dolog. Ebbe nem is akarok részletesen belemenni. Királyuk megelégelte birodalmának degenerációját s elhatározta, hogy egyistenhitre téríti alattvalóit: Vagy a kereszténységre, vagy az iszlámra, vagy a judaizmusra, ami valójában talmudizmus. Az "An-tan-ténusz-szó-raka-ténusz" kiszámoló versikéhez hasonló módon döntött a judaizmus mellett. Az lett az államvallás. Embereket küldött a Pumbedita-i és Sura-i talmudiskolákba, akik rabbikként ezerszámra érkeztek vissza. Zsinagógákat és iskolákat nyitott. Így vált a népe azzá, amit ma zsidóságnak nevezünk. Soha, egyetlen egynek sem járt az őse a Szentföldön. Sem az Ótestamentum ideje alatt, sem az időszámításunk előtt. Egyiküknek sem! Ennek ellenére odaállnak a keresztények elé és arra kérnek bennünket, hogy támogassuk hadicselekményeiket Palesztnában, mondván: "Ti segíteni akarjátok Isten kiválasztott népét az ígéret földjének tulajdonba vételében, őseik honában, ugye? Ez keresztényi kötelességetek." Csakhogy ezek pogány kazárok, akik éppen úgy felvették hitüket, mint az írek tették. Nevetséges őket a "Szentföld népének" nevezni, éppannyira, mint az 54 millió kínai mohamedánt arabnak mondani. Mohamed csak (Jézus után 620-ban halt meg), azóta pedig 54 millió kínai fogadta el a mohamedán vallást. Kína 2000 mérföldre van Arábiától, Mekkától és Mohamed szülőhelyétől. Képzeljük el, hogy ez az 54 millió kínai elkezdené magát 'arabnak' nevezni. Erre azt mondanánk, hogy holdkórosok. Mindenki aki elhiszi, hogy az az 54 millió kínai arab, az egyszerűen őrült. Ők mindössze egy vallást fogadtak el sajátjuknak, amelynek az eredete Mekkában, Arábiában van. Így van a zsidóknak nevezett valakikkel is. Ezek kazárok, pogányok, valamiféle ázsiai faj, akiket Ázsiából Kelet-Európába kényszerítettek. Mivel a királyuk fölvette a talmudi vallást, nem volt más választásuk ez ügyben. Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk. Most képzeljük el, milyen ostoba dolog volt a világ nagy keresztény országainak azt mondani: 'Erőnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét ősi hazájába, az ígéret földjére'. Létezik ennél nagyobb hazugság? Mivel azonban az ő irányításuk alatt vannak az újságok, a hetilapok, a rádió és a televízió, minisztereik ott ülnek a parlamentben, így az egész vonalon mindenki erről fecseg, nem túl meglepő, hogy önök elhiszik ezt a hazugságot. Elhinnék azt is, hogy a fekete fehér, ha elég gyakran hallanák. És senki sem tehetne önöknek szemrehányást.
Ez a történelem egyik nagy hazugsága. Ez minden baj forrása, amely a világra szállt.
Tudják-e önök, mit csinálnak a zsidók a vezeklés napján, amelyről azt hiszik, hogy az olyan szent dolog nekik? Közöttük voltam, nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy valakivel ingerkedjek. Azért vagyok itt, hogy tényekről beszéljek. Amikor a zsidó vezeklés napján bemegy a zsinagógába, feláll, és elmond egy imát. Ez az egyetlen ima, amely alatt áll. Háromszor megismétel egy rövid imát, az ún. Kol Nidrét. Abban az imában szerződésre lép az istenével, hogy minden eskü, minden fogadalom vagy ígéret, amelyet a következő tizenkét hónap folyamán tesz, érvénytelen. Arra szerződik istenével, hogy az eskü ne legyen eskü, a fogadalom ne legyen fogadalom, az ígéret ne legyen ígéret. Ezeknek ne legyen semmiféle hatásuk, tehát ne kelljen teljesítenie azokat. Ezek után vajon önök mennyire számíthatnak lojalitásukra? Annyira, amennyire a németek számíthattak 1916-ban. Ugyanazon végzet alatt szenvedünk mint Németország szenvedett és ugyanazon okból."
Visszagondolva Trianonra, s arra, amit Freedman úr elmondott a párizsi békekomédiáról, arról, hogy ott 117 cionista képviselte az ún. zsidóság érdekeit, nem nehéz rájönnünk, miért történt, hogy Magyarország, a zsidóság által rég kiszemelt célország, a háború legártatlanabb áldozata, amely ország egyedüliként szavazott a háború ellen, mégis a legkegyetlenebbül bűnhődött mások bűneiért, a végtelen nyomorért, pusztulásért és tömegmészárlásért; azokért a bűnökért, amelyeket éppenséggel a felette ítélkezők követtek el. Egy végtelenségig megosztott, a végtelenségig elszegényített s lezüllesztett ország megszállása ugyanis sokkal könnyebb, mint egy erős és hatalmas Magyarországé, amilyen a mi országunk volt, még 1914 előtt is. Magyarország tönkretételére, legyöngítésére és majdani bekebelezésére azonban már korábban döntés született a zsidók részéről. A Ruszkij Invalid c. újság 1910-ben megjelent 285. számában látott napvilágot az alábbi felhívás:
"Hitsorsos Testvérek! Most az egész világon nincs a Földnek olyan sarka, amelyet könnyebben birtokba vehetnénk, mint Magyarország és Galícia. Mindkét terület szükséges és előnyös volna számunkra. Törekedjetek testvérek mindannyian erre, törekedjetek minden erőtökkel ezeket az országokat teljesen birtokba venni, törekedjetek innen kiűzni a keresztényeket, és egészen az uralmunk alá vetni. Törekedjetek mindannyian arra, hogy mindaz, ami a keresztények birtokában van, a saját kezünkbe kerüljön, és ha ehhez nektek nincs elég pénzetek, a Párizsi Szövetség annyi segítséget nyújt, amennyi szükséges. Erre a célra Szövetségünk gyűjtést rendez, és a váratlan áldozatokra a pénztárunk készen áll, hogy a galíciai és a magyar földet a galíciaiak és magyarok kezéből kivegyük, kitépjük és átadjuk kizárólagos tulajdonul a zsidóknak. A világ tőkései hatalmas összegeket áldoznak erre, ámde ennek sikerére ti egyesüljetek a legrövidebb időn belül." A kiáltvány aláírója: Cionista Szövetség, Párizs.

Tisztelettel:
Cúth János
https://www.boldogsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=23360%3Aa-magyar-kiralysag-eltoerlese-es-a-cionizmus-cuth-janos&catid=1139%3Arosszkor-oly-rossz-korban-eltem-en-e-foeldoen&Itemid=761&honnan=Nemzeti_Hirhalo






A II. világháborúhoz vezető út - amit az iskolákban eltitkolnak


(Az alábbi szöveg az időközben a webről levett https://members.yodenarium.com/jagdpanzer oldalon volt olvasható angol nyelven.)
Júdea hadat üzen Németországnak
Történelemtanításunk azt próbálja elhitetni velünk, hogy a német nép veleszületett irracionális gyűlölettel viseltetett a zsidók iránt és csak arra várt, hogy valaki, mint Hitler, jelenjen meg, és lehetővé tegye számára, hogy kifejezhesse gyűlöletét. Semmi sem áll ennél távolabb az igazságtól. Sok évig, amíg Németország császárság volt, a zsidók nagyon jól beilleszkedtek a német társadalomba, sokan jómódúak voltak és közreműködtek az állam életében. Emiatt sok olyan zsidó, akiket más európai országokban üldöztek, mint Oroszországban és Lengyelországban, Németországban kerestek menedéket, ott békét és biztonságot keresve.

Majdnem hetven évig mesélték nekünk, hogy a németeket hirtelen egyfajta őrület kapta el, és elkezdték gyűlölni és legyilkolni a zsidókat. Milliószor elmondták nekünk, hogy milyen ROSSZAK voltak a németek, ezen az oldalon egy gyors és nem teljes áttekintést adunk arról, hogy hogyan építették föl az második világháborút jóval Hitler megválasztása előtt!
 
******************************************

1897: Az első cionista világkongresszust tartották meg Svájcban, Bázelben, THEODOR HERZL vezetésével. Cionizmus a zsidóság politikai fegyvere és azért állt elő, hogy beteljesítse a zsidó politikai célokat, melyek része a zsidó haza megteremtése. Állítólag ezeknek az üléseknek a jegyzőkönyve fönnmaradt, és ezek a "protokollok" azóta is viták forrásai.

1905: "Cion bölcseinek protokollja" első példányai megjelennek Oroszországban, egy évvel később Londonban. Sokan azt állítják, hogy a protokollok a cionista világuralom megszerzésének tervei. A zsidók erőteljesen tagadják ezt és azt állítják, hogy a protokollok hamisítványok. De az emberek inkább hitük szerint cselekednek, mint a tények alapján. A világon emberek milliói azt hiszik, hogy a protokollokat zsidók írták, maga Adolf Hitler, és pártjának sok tagja olvasta a protokollokat, önnek is el kéne olvasni őket, és sajátmagának ítélnie róluk!

1914: Európában kitör az első világháború. Tudja miért? Mert Németország Európa egyik legerősebb ipari államává nőtt föl és Nagybritannia, Franciaország & Oroszország úgy vélte, hogy ez az erős ország fenyegeti őket. EZÉRT!

1916: Nagybritannia & Franciaország vesztőfélben állnak. Német cionista csoportok fölkeresik a brit hadi irodát azt ajánlva, hogy az Egyesült Államok lépjen be a háborúba, HA a brit kormány megígéri a zsidóknak Palesztinát mint zsidó hazát. A britek beleegyeznek. Lord Balfour átadja a 'BALFOUR NYILATKOZATOT' Lord Rothschildnak. Az US cionistái (akiknek ő sok pénzzel tartozott) ezután megzsarolták Wilson elnököt, hogy vonja be az USA-t az első világháborúba.

1917: Oroszországban megkezdődik a bolsevik forradalom. A bolsevikokat zsidók vezetik, akik gyűlölik a cári kormányt. Az amerikai zsidó bankárok, Jakob Schiff és KUEHN-LOEB több mint 20 millió dollárral támogatják a bolsikat. Bolsevik forradalmárok lemészárolják az oroszországi cári családot.

1918: Németországot legyőzték, nem katonailag a fronton, de otthon, felbuzdulva Oroszországi sikereiken, a bolsevikok erőteljesen izgatnak, sztrájkokat és felkeléseket provokálnak ki a kikötői és gyári munkások köreiben, és így tönkreteszik a hadi szállítási vonalakat a frontok irányában. A bolsevikok most Németországot, Franciaországot, Nagybritanniát és Spanyolországot akarják. A Németországi zsidó bolsevik vezetők, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg forradalmi hatalomátvétellel próbálkoznak Berlinben, de elfogják és később kivégzik őket. A német császár lemond attól tartva, hogy ugyanolyan sorsra jut, mint az oroszországi cári családhoz tartozó rokonai. "Cion bölcseinek protokollja" a monarchiák eltűnését követeli, ami most gyorsan megvalósul... kivéve, ha azt hiszi, hogy ezek csalások, de ez esetben is beteljesednek. Lengyelország német területeket foglal el.

1919: Aláírják Párizsban a VERSAILLESI szerződéseket. Noha a cionisták nem küzdtek a háborúban, 117 cionista érkezik Párizsba Bernard Baruch úr vezetése alatt, magukkal hozzák a Balfour nyilatkozatot, és az követelik a britektől, hogy tartsák meg ígéretüket és adják nekik Palesztinát. Ha az ön országában egy etnikai csoport kiárusította volna az országot az ellenségnek és ezzel azt okozná, hogy ön veszítse el a háborút, ön ezt a kiárusítást GYŰLÖLETNEK ÉS HAZAÁRULÁSNAK minősítené? Ezt tették a németek, de SEMMIT sem tettek a zsidók ellen, akik elárulták őket. Lengyelország megnyitja Európa első KONCENTRÁCIÓS TÁBORAIT, melyekbe németek és ukránok ezreit zárják, és Oroszországban a bolsevikok kinyitják a GULÁGOT, ahova válogatás nélkül zárják be az embereket.

1920: Az USA-ban nagy zsidó bankok ruháznak be a német iparba és nagy kölcsönöket adnak Németországnak a világháború utáni újjáépítésre, ne, mert szeretik a németeket, hanem mert tudják, hogy egy egészséges ipar egészséges nyereséget hoz és nagy kölcsönök nagy kamatfizetést hoznak. Lengyelország még több német területet annektál és németek ezreit űzi ki otthonukból és országukból.

1923: Németország nem tudja a 270 MILLIÁRD REICHSMARK háborús jóvátétel fizetésére a szövetségeseknek, nem tudják többé megengedni maguknak, hogy saját szenüket visszavásárolják a szövetségesektől, hogy gyáraikat üzemeltessék és kályháikat fűtsék, a németek 'passzív ellenállásba' kezdenek, a franciák és belgák csapatokat küldenek az országba.

1924: Bosszúból a nemfizetés miatt a nemzetközi zsidó bankárok a német pénzt (Reichsmark), amely a nemzetközi átváltási sorban van, leértékelik. A reichsmark hónapokon belül elértéktelenedik. Németek milliói, mivel nem tudják családjukat ellátni és lakbérüket kifizetni, arra kényszerülnek, hogy mindenüket eladják. A megváltozott átváltási viszony azt jelenti, hogy 1$ sok TRILLIÓ reichsmárkával egyenértékű. Néhány dollárért zsidó-amerikai befektetők fölvásárolnak német üzleteket, gyárakat, házakat, földet, műkincseket, ékszert. Az év végén a német kormánynak sikerül egy új pénz kihozatala, és az őrület megáll. Németek milliói vesztették el minden tulajdonukat, ezrek haltak éhen. A zsidó beruházók hihetetlenül meggazdagodtak. A németek még most sem tesznek semmit ezek ellen a spekulánsok ellen, ellenkezőleg, sokuknak van magas politikai állása és magasan elismertek a német társadalomban.

1933: Bolsevikok és nemzeti szocialisták harcolnak Németország irányításáért. A németek látják, mi történik Oroszországban az emberekkel a bolsevizmusban és túlnyomó részben Adolf Hitlerre szavaznak. Adolf Hitler nagyon világosan látja a zsidók szerepét Németország vereségében az első világháborúban és az 1923-24-es pénzleértékelésben, és elhatározza, hogy mindannyiukat kitoloncolja Palesztinába (ahogy ezt a britek megígérték). De a briteknek szükségük van az arab olajra és ellenállnak Hitler törekvéseinek a zsidók Palesztinába küldésére. Csak hetekkel Hitler megválasztása és Hitler elhatározása miatt, hogy a zsidókat kitoloncolja Németországból, amerikai cionista csoportok, látva, hogy csökken befolyási területük Európában, HADAT ÜZENNEK Németországnak 1933 március 24-én. Most a németeknek elegük van! A németek megrendezik a zsidó boltok és üzletek EGY NAPI bojkottját - EGYETLEN NAPIG BOJKOTTÁLNAK!

1936: A bolsevikok sikeresen kísérlik meg Spanyolország leigázását. Hitler csapatokat küld Franco tábornoknak. Németországi zsidók ezrei utaznak Spanyolországba, hogy támogassák a bolsevikokat és harcoljanak a 'fasiszták' ellen.

1939: 1939. szeptember elsején éjjel Lengyelország hadat üzen Németországnak, a varsói rádió azt állítja, hogy a lengyel csapatok a hét végére Berlinben lesznek (Lengyelországnak 40 gyalogos egysége volt, míg Németországnak 35, mindegyik hazai területen). 5 órával később Hitler csapatait Lengyelországba vezényelte. Szeptember 3-án Nagy Britannia és Franciaország üzent hadat Németországnak. 1939. szeptember 3-án a lengyel rendőrség 5700 német polgári személyt mészárolt le Brombergben. Szeptember 6-án Chaim Weizmann, a palesztinai zsidó ügynökség vezetője hivatalosan csatlakozik a szövetségesek háborújához.

Így összefoglalva a következő a helyzet: Két zsidó hadüzenet, Nagybritannia & a brit Commonwealth, Franciaország és Lengyelország hadat üzen Németországnak, és még van képük azt mondani, hogy Hitler kezdte el a háborút; Hitler még hatalmon sem volt, amikor már elhatározták, hogy leigázzák Németországot!
1948: Három évvel a háború után Izrael hivatalosan kinyilatkoztatja, hogy Németország 'Izrael állam ellensége'.






Gazdag István: A cionizmus patológiája



A palesztinok két lábon járó állatok. Alig emberek, én mondom!” Amikor 1982. június 25-én Menahem Begin ezekre a szavakra ragadtatta magát a Kneszetben, képviselőtársai lelkesen megtapsolták ítéletének helytállóságát. Távolról sem ő volt azonban az első izraeli vezető, aki ilyen drasztikus formában adott hangot a meghódított ország őslakosai iránti megvetésének.
Chaim Weizmann, a szentföldi latorállam első elnöke például kijelentette: „A britek azt mondták nekünk, hogy néhány százezer néger van itt, és nincs semmi értékük” (idézi Arthur Ruppin, The Central Zionist Archives in Jerusalem, Office of Arthur Ruppin, S55, személyes iratok A107). Zsidó telepesekhez intézve szavait, Jichak Samir miniszterelnök ugyancsak eklatáns bizonyítékát adta a „másság” iránti averziójának: „A palesztinokat eltapossuk, mint a sáskákat..., a fejüket sziklákon és falakon zúzzuk szét” (The New York Times, 1988. április 1.). Ehud Barak miniszterelnökként már több mint egy évtizede arra figyelmeztette az izraeli lakosságot, hogy „a palesztinok olyanok mint a krokodilok, minél több húst adunk nekik, annál többet akarnak” (Jerusalem Post, 2000. augusztus 30.). Úgy tűnik, Ovadia Joszef szefárd főrabbi sem zavartatta magát emberiességi megfontolásoktól, amikor Ábrahámban rokon testvéreiről kijelentette: „Az Isteni Név sújtson le büntetéssel az arabok fejére, térítse el a magjukat (sic) és pusztítsa el őket! Nem szabad megszánni őket! Örömmel kell rakétákat lőnünk rájuk, és ki kell irtanunk őket. Gonosztevők és átkozottak ők! (2001. április 12.). Jahve egy másik szolgálója, Jichak Ginsburg a maga részéről azt állítja, hogy „a zsidó vér és a gojok vére nem ugyanaz”, és hogy „ölni nem bűn, ha az áldozatok nem zsidók” (Jerusalem Post, 1989. június 19.). Avigdor Lieberman külügyminiszter 2009-ben egyenesen azt javasolta, hogy Gázával ugyanazt kell tenni, mint „amit az USA tett Japánban a második világháború végén”, más szóval atombombát kell ledobni rá. Ami pedig Eli Jisai jelenlegi belügyminisztert illeti, aki valóságos hajtóvadászatot folytat „az Ígéret földjére” bevándorolt afrikaiakra, ő egyáltalán nem rejti véka alá, hogy „minden eszközt fel fog használni az idegenek kiűzésére, mert Izrael a fehér embereké!” (Maariv, 2012. június 3.). A fajtisztaság követelménye nem emlékeztet valamire?
Illuzórikus lenne azt hinni, hogy Izraelben az idegengyűlölet csak néhány politikai vezetőre vagy vallási fanatikusra korlátozódik. Amint azt a Ha’aretz napilap által októberben közzétett (és lapunkban is ismertetett) egyik felmérés is megerősíti, a zsidó állam minden szintjén elterjedt ez a jelenség. Az izraeli zsidók 42 százaléka nem hajlandó egyazon épületben lakni arabokkal, és azt sem akarja, hogy gyermekeinek arab iskolatársai legyenek. 33 százalékuk a szavazati joguktól is megfosztaná arab polgártársait, 74 százalékuk egyetért azzal, hogy Ciszjordániában az arabok és a zsidók külön utakon közlekedjenek, 58 százalékuk pedig tudatában van ugyan annak, hogy az arabokkal szemben apartheid rendszer van érvényben, de mégis támogatja azt (Ha’aretz, 2012. október 23.).
Az Izrael kapcsán USrael által erőltetett eddigi struccpolitika ellenére világosan látható, hogy ami ott történik, az egyáltalán nem egy alkalmi vagy egy kisebbségre korlátozott rasszizmus, mint a nyugati országok esetében, hanem a cionista vezetők által propagált ideológia módszeres alkalmazása, és mint ilyen, az egész politikai és oktatási rendszer lényege. Az izraeli oktatási rendszer már gyermekkortól a szegregációt favorizálja, és arról igyekszik meggyőzni a zsidó nebulókat (a jelek szerint sikerrel), hogy ők a „kiválasztott néphez” tartoznak és az antiszemitizmus örökös áldozatai, de a „világ legerkölcsösebb hadserege” vigyáz rájuk.
Nurit Peled-Elhanan, aki összehasonlító irodalmat oktat a jeruzsálemi Héber Egyetemen, az ideológia és a propaganda oktatásban betöltött szerepét vizsgálva megállapította, hogy „az izraeli tankönyvek megfelelnek a rasszista diskurzus egyszerre verbális és vizuális összes kategóriájának”. Eklatánsan példázza ezt a fajta szemléletmódot a Derekh Erekh (Az értékek útja) nevet viselő új egyetemi oktatási program, amely kertelés nélkül deklarálja, hogy „az arab fiatalemberek és a zsidó fiatal nők közötti kapcsolatok fenyegetést jelentenek az ország zsidó többségére nézve”. Hamisítatlan rasszista agymosás folyik az izraeli iskolákban, amelyekben egyrészt a palesztinokat nem emberi lényekként, hanem kezelendő „problémaként” ábrázolják (magát a „palesztin” szót sohasem használják), és archaikus, törzsi szokásokat követő primitív lényeknek állítják be őket, akik mindig „ellenségesek”, „agresszorok” vagy „terroristák”, másrészt a rezsimet „ostromlott várként” dicsőítik, amelyre éppen ezért nem érvényesek a nemzetközi jog szabályai.
Eva Illouz szociológus szerint még az igazságügyi szervek sem mentesek az fajgyűlölettől: „Az izraeli arabok persze állampolgárok, de az állampolgárságuk csak egyszerű adminisztratív tény, nem pedig egy aktív részvételi forma Izrael kultúrájában, politikájában és gazdaságában (Le Monde, 2012. november 4.). Izrael „alaptörvénye” - az ország területi határát rögzítő alkotmány híján - proklamálja, hogy zsidó államról van szó. Az új törvény, amelyet Netanjahu és Lieberman akar elfogadtatni, arra fog kötelezni minden izraeli állampolgárt, legyen bár keresztény, muzulmán vagy ateista, hogy kitoloncolás terhe mellett tegyen hűségesküt az állam zsidó jellegére.
Valójában ez a teokrácia és a demokrácia vadházassága, szalonképesnek aligha mondható „zabigyerekekkel”: az izraeli személyi igazolványban feltüntetik, hogy a birtokosa zsidó vagy arab; egyedül a zsidó vallásos házasságnak van anyakönyvi értéke, a más vallási rítus szerinti házasság csak „elismert”; az igazságszolgáltatás diszkriminál az elkövető faji/etnikai jellege alapján, vagyis egy izraeli palesztin rendszerint súlyosabb büntetést kap, mint egy zsidó; a földterület alig két százaléka van izraeli palesztinok kezében, mert egy törvény felhatalmazza a Zsidó Ügynökséget, hogy megakadályozza a földek eladását nem zsidóknak stb.
Ahogyan Amnon Be’eri Sulitzeanu, az izraeli arabok és zsidók egyenlőségéért küzdő egyik szervezet társigazgatója írja, „2010-ben majdnem teljes a zsidók és arabok közötti szegregáció Izraelben. Számunkra, akik itt élünk, ez magától értetődő dolog” (Ha’aretz, 2010. október 29.). A Human Rights Watch 2010. decemberi jelentése ismételten megerősíti, hogy „a palesztinok szisztematikus diszkrimináció áldozatai fajuk, etnikai és nemzeti eredetük miatt, amelynek következtében megfosztják őket villamosságtól, víztől, utaktól és iskoláktól, miközben a szomszédos zsidó telepesek élvezik mindezeket a közszolgáltatásokat”. A 2011 novemberében Fokvárosban összeült Russel Bíróság Palesztináért - amely eminens nemzetközi jogászokat tömörített abból a célból, hogy megítéljék, Izraelben apartheid rendszer van vagy sem - arra a következtetésre jutott, hogy „Izrael a palesztin népet egy intézményesített uralmi rendszernek veti alá, amely a nemzetközi jog értelmében apartheidnek minősül. Ez a diszkriminációs rezsim változó formákkal és intenzitással nyilvánul meg a palesztinok eltérő kategóriáival szemben, a lakóhelyüktől függően. Izrael palesztin állampolgárai, noha szavazati joguk van, az izraeli jog szerint nem képezik a zsidó nemzet részét, következésképpen meg vannak fosztva a zsidó nemzetiségből eredő előnyöktől, és az elismert emberi jogok széles skáláját érintő szisztematikus megkülönböztetésnek vannak alávetve.”
Vége-hossza sincs a palesztin őslakosokat hátrányosan megkülönböztető izraeli intézkedések sorának. Egyes utak használatát megtiltották a nem zsidók számára, ugyanakkor megalázó közúti ellenőrzésekkel is korlátozzák a forgalmat. A B’Tselem békeközpont 2008-ban 459 útakadályt és 66 ellenőrző pontot tartott számon Ciszjordániában. Az ún. Távollét törvénye lehetővé teszi az elüldözött arabok házainak kisajátítását. A palesztin területeket megfosztják az ivóvíztől, amelyből napi 70 liter jár egy palesztinnak, 300 liter egy zsidónak. Az izraeli belső elhárítás (Sahak) „megszűri” az arab diákokat, hogy kizárhatók legyenek az egyetemekről. A nemzetközi (és az izraeli) jog szerint törvénytelen módon bebörtönöznek kiskorúakat kődobálás vádjával, miközben a 2011-ben életbe léptetett, sztálinista ihletésű „bojkottellenes” törvény megtiltja az izraeli politika bírálatát, és így tovább ...
Izraelben „az idén huszonöt rasszista törvénytervezetet nyújtottak be, és tíznél többet meg is szavaztak, de alig egy maréknyi zsidó állampolgár ment ki tüntetni az utcára. Több mint háromszáz jogellenesen bebörtönzött személy folytatott teljes éhségsztrájkot két hónapon keresztül, és alig egy maréknyi zsidó állampolgár tüntetett. Gyermekek ezrei nem járnak iskolába Kelet-Jeruzsálemben, mert a zsidó oktatási miniszter nem nyitja meg az osztályokat előttük, és mert a rasszista állampolgársági törvény sehonnai állampolgárokká változtatta őket, és senki nem megy ki tüntetni. Családokat választanak szét, lakosokat toloncolnak ki, földeket sajátítanak ki, gyermekeket ágyukból rángatnak ki és kegyetlen vallatásnak vetnek alá, családokat dobnak ki házaikból az utcára, farmereket kínoznak meg kipát viselő vadállatok a hadsereg védelme alatt és a kormány parancsára - és alig néhányan mennek ki tüntetni az utcára. Íme a cionista mozgalom sikerének csúcsa. Izrael Állam, amelyet hivatalosan apartheid államnak nyilvánítottak, azáltal különbözteti meg magát, ami mindig is a rasszizmus legtipikusabb módszere volt: az emberi lények osztályozásával.” Mindezt nem egy megrögzött antiszemita mondja, hanem a már említett Nurit Peled-Elhanan (részlet 2012. június 9-i beszédéből), akinek a 14 éves lánya egy palesztin öngyilkos merénylet során vesztette életét.
Miközben tehát Izrael zsidó lakosait - az előbbiek szerint - többnyire hidegen hagyja a palesztin honfitársaikat sújtó mindennapos államhatalmi atrocitások és vegzatúrák ténye, addig nálunk egy teljesen félreértett és szándékosan félremagyarázott mondat - tehát puszta szavak, nem pedig konkrét tettek - hatására tízezrek mozdulnak meg, sőt létrejön az ad hoc politikai nagykoalíció a „szélsőségesek” karanténba zárása végett és egyes paranoiás agyakban vizionált nácizmus/fasizmus rémképe ellen. Ha az alkalomra teljes létszámban összekolompolt hitfelekezet valóban a fasizmus ellen akart volna tüntetni, akkor a Kossuth tér helyett inkább a Fullánk utcába kellett volna menniük. Valódi fasizmus ugyanis már csak Izraelben létezik, hiszen három fő jellegzetessége: a nacionalizmus, az autoritarizmus és az etnocentrizmus tökéletesen passzol a cionista rezsimre, amely külügyminisztere, Avigdor Lieberman szerint egy „etnikailag homogén” állam létrehozására törekszik (Le Monde, 2010. szeptember 19.)
1948. december 4-én az USA-ba látogató Menahem Begin személye elleni tiltakozásul 26 amerikai zsidó személyiség (köztük Albert Einstein) levelet küld a New York Timesnak. Ebben Begin pártját úgy mutatják be, mint amely „nagyon közel áll a náci és fasiszta pártokhoz ... tagságát a volt Irgun Cvai Leumi palesztinai szélsőjobboldali soviniszta terrorszervezet adja ... a zsidó közösségen belül az ultranacionalizmus, a vallási miszticizmus és a faji felsőbbrendűség keverékét prédikálják ... terroruralmat honosítottak meg ... egy ’vezérállam’ (Leader State) létrehozása céljából. (...) A múltbéli tetteikből megítélhetjük, hogy mit lehet várni tőlük a jövőben.”
2001. december 14-én Németh Sándor, a Hit Gyülekezete guruja imigyen hirdet igét Hetek c. lapjukban: „Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Izraelnek az állami, politikai jelentősége mellett teológiai és szellemi jelentősége is egyedülálló. (...) Mi - sokakkal együtt - Izraelt a jövő kulcsának tartjuk. Azok, akik az isteni és jó oldalra akarnak állni, azoknak a sötétség idejében Izrael és a zsidó nép mellé kell állniuk.”
2012. december 2-án valójában egy keresztény cionista erődemonstráció zajlott Budapesten az Einstein és társai által anno megjósolt, Begin és követői által pedig időközben létrehozott „vezérállam” melletti szimpátia kinyilvánítására. Potenciális hazai kollaboránsainak tömege és fanatizmusa láttán minden okunk megvan aggódni, felháborodni vagy akár rettegni.
MD 2013. I. 9-16.










Magyar Királyi Hírlap - Úton a magyarság teljes felszámolása felé?

2013.08.05 10:52


A magyarság megérett a teljes és tökéletes hódoltságra, sőt, a teljes pusztulásra, olyannyira, hogy a legelemibb nemzeti érdekeit se képes megvédeni, de annak még csak tudatában sincs azoknak.
Miért van az, hogy a pártvezéreknek - főleg a nemzetinek mondottaknak - és a polgári szervezetek vezetőinek most már közel két évtizede nem derengett fel, ha jövőt akarnak a magyarságnak, akkor a fiatalság felé kellene fordítani figyelő szemüket?
"Olyan kis ország (Izrael) részéről, mint mi, ez szinte döbbenetes. Azt látom, hogy fölvásároljuk Manhattant, és fölvásároljuk Magyarországot, és fölvásároljuk Romániát, és fölvásároljuk Lengyelországot. S ahogy én látom, nincsenek problémáink. A tehetségünk, az összeköttetéseink és a dinamizmusunk jóvoltából szinte mindenhová eljutunk." -- Simon Peresz
A fenti megjegyzés Simon Peresz izraeli elnök szájából hangzott el 2007. október 10-én a tel-avivi Hilton szállóban egy kereskedelmi összejövetelen, melyet a Má’árív című izraeli héber nyelvű napilap közléséből fordított Hering József volt izraeli katona. Peresz elnök úr azonban nem a teljes valóságnak megfelelően fogalmazott. Magyarországot ugyanis lényegében már felvásárolták. Az egyetlen jelentős nemzeti tulajdon a magyar föld, aminek nagyobb része még - remélhetőleg - magyar tulajdonban van, de a jelenlegi kalózkormány azon dolgozik, hogy azt is idegen kézre játssza.
Marschalkó Lajos az Országhódítók című munkájában közli a Russischen Invaliden 1910. december 30-i számából:
"Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek  ..."
Ami korunk Magyarországában történik, nem első ízben történik. Az 1867-es "kiegyezés" a zsidóság állampolgárságáról is rendelkezett. Ekkor kapták meg az állampolgárságot, addig nem lehettek azok. Nem csoda, hogy Deák Ferenc a "haza bölcse" lett. Bartha Miklós írja a Kazárföldön című munkája 61. oldalán:"... a kazárok (zsidók) tömeges bevándorlása 1868-ban kezdődött."
A tömeges bevándorlásnak nem kizárólag az állampolgárság elnyerése volt az oka, hanem nagyban hozzásegítettek az oroszországi pogromok, és Bartha szerint az, hogy Galíciában törvények szigorú alkalmazásával igyekeztek megfékezni az üzérkedést. Románia pedig lezárta határait előttük, viszont nyitva volt Magyarország határa. Gazdaságilag meghódították az országot, és József Attila elpanaszolhatta versében: -- "S kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk."
A valóság az, hogy a másfélmillió emberünk nem "kitántorgott" Amerikábahanem a jövevények kihúzták a magyar középosztály talpa alól a szőnyeget, a megélhetést, és az utolsó pénzükön vettek egy hajójegyet Amerikába. Ma szintén ez történik, de a tönkretetteknek nincs hová menekülniük.
A magyarországi nép 100 év alatt kiirtja önmagát, és a tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért el fogják adni az örökségüket. 100 év múlva mi - magyarul beszélő zsidók - leszünk a Mah-Garok, és köszönettel fogunk adózni Badiny professzornak, aki ezt kikutatta, és akinek a munkáira majd hivatkozni fogunk."
A hitetlenkedők kételkedhetnek, hogy e beszélgetés valóban megtörtént-e, avagy nem, de Magyarország megszállása, kisajátítása, meghódítása, sőt, az önpusztítás is kísértetiesen bekövetkezett.

De hogyan is kezdődött mindez?

A magyarság már 500 éve kiszolgáltatottságban él, de az 1848-49-es szabadságharcunk leverése gyökeresebb sorsfordulót eredményezett, mint ahogy arról beszélni szokás. A Habsburgok tudományosan megalapozott tervet dolgoztak ki a magyarság nemzeti önismeretének lerombolására, azon keresztül nemzeti önbecsülésének szétzilálására. E pokoli tervet a finnugor származáselmélet keretén belül, a Magyar Tudományos Akadémia felhasználásával léptették gyakorlatba. Lényege az volt, hogy a magyarságot a nyelvrokonság kapcsán a Nyugat-Szibéria kezdetleges műveltségű népeihez kössék, hogy ennek emlegetésével és az iskolákban való tanításával a lehető legmélyebbre gázoljanak a magyarság lelkületébe, megtörve nemzeti büszkeségét. E terv megvalósítása sikeres volt.
A magyarság csak a trianoni katasztrófa után kezdett föleszmélni, miután elindult egy egészséges szellemi kibontakozás, de amelyet a vesztes II. világháború gyökerestől elsodort. Ami jó volt a Habsburgoknak, jó lett Moszkvának, és ami jó volt Moszkvának, az jó most a nemzetközi rablótőkének. A kommunista évtizedek, majd az immár 18 éve hazánkra szakadt nemzetközi "demokrácia" alatt felnevelkedett három nemzedék. Gyökértelen nemzedék, népi/nemzeti mivoltát nem ismerő, sőt, megtagadó nemzedék. A magyarság tehát megérett a teljes és tökéletes hódoltságra, sőt, a teljes pusztulásra, olyannyira, hogy a legelemibb nemzeti érdekeit se képes megvédeni, de annak még csak tudatában sincs azoknak.
Az 1980-as években meg is kezdődött az új honfoglalás alapjainak tudományos és történelmi hátterű lefektetése. Egyre-másra olvashattunk arról, hogy "a zsidók a mai Magyarország területén már a Római Birodalom idején, a 3. században éltek. A magyarok a 9. században foglalták el e területet", olvassuk a New York-i Magyar Élet 1980 egyik novemberi számában. Mit is akarnak mondani ezzel? Azt, hogy a zsidók megelőzték a magyarságot jó félezer évvel a Kárpát-medencében, tehát történelmi joguk van hozzá. Nesze neked, magyar őstörténet. Ezért kell ledélibábosozni minden kutatót, aki nem a finnugor őserdőben keresi a magyarság bölcsőjét?
A Reform 1991. március 8. számából a Magyar Honvéd március 1. számában közöl egy írást Antiszemitizmus, cionizmus, hazafiság címmel. Az elsőbbségről ebben is szó esik ilyen formában: "Úgy tudom egyébként, hogy a zsidóság nagyjából a honfoglalással egy időben jelent meg a Kárpát-medencében?  Előbb. Zsidó sírkövet már jóval a magyarok bejövetele előtti időkből találtak itt." - hangzott az újságíró kérdésére Dr. Engländer Tibor, a Magyar Cionista Szövetség elnökének válasza. A budapesti főrabbi sem mulasztotta el ezt megemlíteni, mikor kihallgatást kapott a pápától, a Katolikus Egyház fejétől.
S hogy mindezek nem véletlen megjegyzések voltak a zsidó honfoglalás történelmi hátterének megalapozásához, igazolja, hogy azokban az években nemzetközi segítséget is kaptak.
Például: Az amerikai televíziós hálózat, a CBS is sugárzott az 1980-as évek első felében egy összeállítást a magyarországi zsidóság történelméről, helyzetéről, melyben az előzőek szintén említés kaptak. Az Insight1990. április 9-i számában írja a Communism's Demise Leaves Jews to Piece Together a Past (A kommunizmusban szétzilált zsidóság ismét felépítheti múltját) címmel a következőt olvashatjuk:
 "Ilona Benoschofsky shows off a tombstone, a menorah barely visible on its surface. "This comes from the third century," the museum director explains. "A man named Judah. It proves the Jews were here before the Hungarians." (Benoschofsky Ilona egy sírkövet mutat, amelyen egy alig látható menóra van. "Ez a harmadik századból való", mondja a múzeumigazgató. "Az ember neve Judah. Ez bizonyítja, hogy a zsidók előbb itt voltak, mint a magyarok."
Érted, kedves Magyar Testvér? Most ne csodálkozz, hogy kitúrnak otthonodból, és saját hazádban csak szolga lehetsz.
Nem gondoltad ugye, hogy nemzeti önismeretednek valami köze van jövődhöz? Nem gondoltad, hogy saját "értelmiséged" készségesen segédkezet nyújt megsemmisítésedhez?
Miért van az, hogy a pártvezéreknek - főleg a nemzetinek mondottaknak - és a polgári szervezetek vezetőinek most már közel két évtizede nem derengett fel, ha jövőt akarnak a magyarságnak, akkor a fiatalság felé kellene fordítani figyelő szemüket? Nem érnénk-e el többet, ha az ébredező fiatalságot látnánk el, magyarságismeretet gyarapító irodalommal, és megkülönböztetett figyelemben részesítenénk a Forrai Sándor Rovásírás Kör munkásságát, amely rovásírás-vetélkedőket rendez már évek óta a kárpát-medencei magyar fiataloknak?
Emlékezzünk csak vissza! Hogyan is kezdődik a Hegedűs a háztetőn (Fiddler on the roof) című film?
Tradition! Tradition! Tradition! Hagyomány! Hagyomány! Hagyomány!




 Mire képes a háttérhatalom?




Írta: Jim Stone - magyarmegmaradasert.hu
Sokszor képtelenség felfogni, befogadni azokat a borzalmakat, amelyeket értelmes lények követnek el embertársaik rovására. A szándékosan okozott tömegkatasztrófák egyike a fukushimai tragédia. Az eset tanusága, hogy a háttérhatalom bármire, így nukleáris eszközök korlátozott bevetésére is hajlandó uralma megtartásához és tervei megvalósításához. Az alábbiakban Jim Stone kutatásait közöljük, rövidítve.

A balesetnek álcázott nukleáris bűntény háttere

Miért kellett Japánnak bűnhődnie, milyen okok állhatnak a háttérben? A válaszok megvannak, csak rájuk kell találni és elengedni azt a képzelgést, hogy tájékozottak vagyunk. A tájékozottság a legutolsó dolog, amit szeretnének velünk kapcsolatban egyesek.
Fukushimával kapcsolatban fontos megérteni, hogy a "tájékoztató" szervezetek csak arról adnak hírt, amiről akarnak, pontosabban amiről szabad nekik. Gyakran a
közismertnek tartott történelmi események sem úgy történtek meg, ahogyan azt a tömegembernek be akarják mesélni. Példák:


griid.files.wordpress.com/2012/04/titanic-sinking.jpg
 

1. A Titanic jéghegy által történt elsüllyedését, mint véletlen balesetet ma mindenki tényként kezeli. Pedig elég furcsa hogy sem előtte, sem utána nem süllyedt el nagy hajó, sőt kicsinke sem jéghegy miatt az emberiség történelmében. Azoknak a túlélőknek a beszámolói, akik robbanásról számoltak be, nem kaptak helyet a sajtóban, de szívós kutatással fellelhetőek. Az egyszerű emberek nem is értenék, hogy miért kellett volna a Titanicot (akár jéghegy által, akár robbantásokkal) elsüllyeszteni, mert nem ismerik a történelmet.


magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/federal_reserve_300.jpg

 
Logikus elme azonnal látja, hogy a világ egyik sötét korszakának kezdete, a FED megalapítása miért történhetett meg 1913-ban, a Titanic elsüllyesztését követő évben. Nagyon sokan azok közül a befolyásos amerikai urak közül, akik a korábbi években a törvényhozásban eredményesen keresztbe tettek a jegybank törvénynek, "véletlenül" (meghívásra) az elsüllyeszthetetlen Titanicon utaztak. Az ő halálukkal elhárult az akadály az amerikai jegybanktörvény útjából, és minimális többséggel végre megszülethetett az emberiség sorsára nézve tragikus határozat.

A FED létrehozásától már gyerekjáték volt finanszírozni Oroszország megszállását és ateista hídfőállássá történő alakítását a Lenin félékkel. A FED-del a háttérben már ki lehetett robbantani a gigantikus profitot eredményező világháborúkat. A Titanic nem volt túl nagy ár, a kivitelezés egyszerű és aránylag olcsó volt a várható nyereséghez képest. Elég volt megvesztegetni néhány embert, elintézni, hogy kevés legyen a mentőcsónak és gondoskodni hasonló apró részletekről. Szerinted ez túl nagy ár a hatalomért és a több ezer milliárd dolláros haszonért? A hatalomért már 100 éve is képesek voltak embereket megölni!


granddelusion.files.wordpress.com/2010/02/9-11.jpg

2. Időben közelebbi példa a 2011 szeptemberi ikertorony merénylet, amelyet a tömegember felé mint terrorista merényletet tálalnak hivatalosan. Lehetnek valószínűleg többen is, akik elfogadják a hivatalos magyarázatot az ikertornyok épületeinek leomlására szeptember 11-én, valamint annak a 7-es épületnek az összeomlására, amelybe nem is ütközött gép. A hivatalos propaganda szajkózása ellenére ma már a többség tudja vagy legalább sejti, hogy a merényletet gazdag háttérhatalmi szervezetek követték el az amerikai kormány tudomásával, az amerikai polgári lakosság ellen. Persze azért kerestek is az üzleten, mert a bontásra érett épületek biztosítása több milliárd dollárt hozott a konyhára.
3. A Kurszk tengeralattjáró elvesztése balesetnek lett kikiáltva, hivatalosan egy torpedó robbant fel a béna személyzet miatt. Nos a torpedó stimmel, csak éppen úgy lőtték bele az orosz tengeralattjáróba oldalról - apró különbség. Az alábbi képeken a torpedó becsapódás helye és a robbanás következtében kettészakadt hajótest látható. Egy másfél milliárd dollárba kerülő atom tengeralattjáró kilövését megpróbálták véletlen balesetnek beállítani, ráadásul >100 ember is meghalt. Miért? A tömegembernek ilyesmit nem szoktak az orrára kötni, bólinthatunk megértően - miért ne lövöldözhetnék egymást, ha nincs jobb dolguk? A valódi kérdés persze az, miért vállalhatta fel ezt a népszerű Putyin elnök?


magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/Fukushima/kursk.jpg

A megtorpedózott Kurszk tengeralattjáró

Folytathatnánk a megdöbbentő történelmi hazugságokat Pearl Harbourral és társaival, de minek. Elég azt megérteni, hogy a háttérhatalom, és a szolgálatában álló politikai hatalom nem őszinte velünk, egyszerű emberekkel. Azért nem őszinte, mert ha érdekei úgy kívánják, egyszerűen lemészárol bennünket, mint a vágóhídi sertést. Bocsánat, marhát (goyim) mert a sertés nem kóser. Sovány vigasz, hogy a zsidókat sem kímélik, abban a hitben, hogy a cél szentesíti az eszközt.A fukushimai figyelmeztetés a fenti politikai "játékoknál" egy nagyságrenddel komolyabb. Nem csak az áldozatok száma miatt, hanem mert a "figyelmeztetés" Föld valamennyi országának szólt, és nem csak Japánnak: íme ez lesz, ha nem engedelmeskedtek! Ha megpróbáltok kilógni a sorból, és a népeteket, választóitokat próbáljátok szolgálni a háttérhatalom elvárásai helyet, számoljatok a következményekkel! Nem véletlen, hogy Merkel asszony, a pitiztethető pincsikutyák diszpéldánya is iziben leállíttatta a német atomerőműveket egy kis átvizsgálásra Fukushimát követően. Lehet, hogy vaj volt a füle mögött?

Lássuk hát, mi is történt Japánban, és miért. Közismert, hogy a Japán diót viszonylag későn kezdték feltörni, ezért az európaiakat már évszázadok óta fertőző "KULTÚRÁT" csak viszonylag későn sikerült eljuttatni hozzájuk. Talán emiatt van, hogy a japánok morálisan és erkölcsileg még messze felette járnak azoknál a térségeknél, ahol az erkölcstelenség áldásos ideológiáit már évszázadok óta terjesztik. Bankrendszerüket ma már persze "ugyanazok" tartják kézben, és a biztonság kedvéért hatalmas amerikai katonai támaszpontok őrködnek az "egyensúly" fenntartásán.
Japán az egyetlen nemzet, amelynek térdre kényszerítéséhez immáron második alkalommal vetették be az emberiség által kifejlesztett legpusztítóbb eszközt, a maghasadásos fegyvert.
A háttérhatalom meghosszabbított kezét Fukushima esetében nem az USA, hanem az izraeli terrorszervezetek képviselték. Izrael vezetői már közel vannak a hatalmi piramis csúcsához, és remekül felhasználják az évszázadok során engedelmessé formált alattvalóikat. [Szerk: Többek között a cionista izraeli vezetés próbálja a magyarokra is ráerőltetni a zsidózást, az antiszemitizmust és általában a gyűlölködést, ezért itt van egy veszélyes csapda! A felelősök elbújnak a többnyire mit sem sejtő kiszsidók mögé! Mielőtt valaki a zsidókat tervezi hibáztatni a fukushimai merényletért, kérjük gondoljon Vanunura és a többi névtelen zsidó hősre. Ők az emberség és az emberiség mellett álltak/állnak ki a világuralomra törekvő háttérhatalmi szándékok támogatása helyett, a kényelmes életüket börtön-, esetenként halálbüntetésre cserélve. ]

Mi vezetett a fukushimai terrorhoz?
Politikai előzmények

2010 február: Japán dúsított urániumot ajánlott fel Iránnak a békés célú felhasználáshoz - akkoriban politikai hadjárat és ideológiai háború folyt Irán ellen, az IAEA mögé bújva.

2010 március 11: pontosan egy évvel a katasztrófa előtt Japán egyet nem értését fejezte ki a palesztin területeken történő izraeli terjeszkedés miatt és KÖVETELTE a tervek megvalósításának leállítását.

2011 február 18-án Japán a történelem során először szavazott Izrael ellen egy ENSZ határozattervezet érdekében, a West Bank izraeli telepeinek további bővítése ellen.
Gyakorlati előzmények

*
Az atomerőmű védelmét Fukushimában az aravai (Izrael állam) Magna BSP biztonsági cég látta el.

* Dokumentált tény, hogy
a Magna BSP, amely korábban kizárólag az izraeli védelmi iparágban volt jelen, korlátlan hozzáférést kapott a Japán atomerőmű minden létesítményéhez és berendezéséhez.
* A
 Stuxnet vírust nem sokkal azután mutatták ki Japánban először, miután az izraeli biztonsági cég átvette a létesítmény felügyeletét.

* A biztonsági cég
egy különös kamerát helyezett el a 3-as reaktorban. A kamera súlya 500 kg volt, és a fényképek alapján inkább egy nukleáris eszközre hasonlít. Valószínűleg az is volt, és fel is robbantották, az események vizsgálata alapján alappal kijelenthetjük.

* A március 11-i földrengés erőssége nem 9-es, hanem LEGFELJEBB 6.8-as volt a Richter skála szerint. Az USGS
adatait meghamisították, és ezek az adatok mentek a tömegtájékoztatásnak. Ez a tény feltételezi amerikai szervezetek bevonását is, ami egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek.

* Pár héttel az ENSZ határozattervezet szavazása után, március elején
a Magna cég 12 nem japán alkalmazottja visszatért Izraelbe. Mindez a cunami előtt 1 héttel történt.

* Utólagos esemény, de ide tartozik:
A katasztrófát követően egy nagy csoport izraeli civilruhás szakember érkezett Fukushimába. Az ott dolgozók szerint semmi érdemlegeset nem végeztek azon kívül, hogy a számítógépes rendszerből eltüntették a Stuxnet nyomait, tehát a bizonyítékot.
[Szerk: Még a kevéssé zsidóbarát hungarista gondolatiság sem ismerte fel, hogy szándékos atomrobbantást és nagyarányú sugárfertőzést okoztak a terroristák. A köznapi vélekedés szerint szerencsétlen műszaki hiba történt, amelyet az erre a célra tervezett Stuxnet vírus okozott, és a cunami miatt meghibásodott hűtőmotorok okozták a katasztrófát. Jim Stone adatgyűjtéséből viszont úgy tűnik, hogy sem a robbanás, sem a cunami nem volt véletlen. Szándékosan okozták őket, sátáni módon megtervezve az egész aljas merényletet.]

A lenti fényképek tanúsága szerint az elkövetők nagyban játszottak, és ezért is buktak meg. Hasonló a helyzet, mint a new yorki
ikertornyos merényletnél, ahol egy érintetlen ház is összeomlott a közelben történő repülőgépes becsapódás miatt - bukta a javából. Fukushimában meg a szorgos japánok éppen karbantartották a 4-es reaktort, amelyből hiányoztak a fűtőrudak. Hogy ezek után abban a reaktorban is robbanás következett be, az ugyanolyan vicc, mint a harmadik (7-es számú) épület összeomlása a 911-es merényletnél. Mindegyiket felrobbantották, emberéleteket nem kímélve.
 


magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/Fukushima/Fukushima_unit4dome.jpg

A IV-es reaktor karbantartás közben

A média által "felvilágosított" Átlag Józsit persze nem lehet holmi összeesküvés elmélettel megetetni, ő tudja, hogy az mese. A georgiai kőoszlopokat, amelyre több nyelven vésték rá a nem létező összeesküvéseket (pl. hogy a világ népességét hamarosan 500 millió főre csökkentik) valószínűleg pajkos diáklányok állították a spórolt pénzükön. Az olyan megfigyelések, melyek szerint a kőoszlopok felállításának a dátumától (1980.03.22) pontosan 11311 nap telt el a 11.3.11-es merényletig, nyilván a véletlenen alapszanak, mert a rádió és a TV már bemondták volna az igazságot. Vagy mégsem? Na mindegy, nézzük tovább az érdekességeket Fukushimával kapcsolatban.


magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/Fukushima/Georgiai_kooszlop.jpg

Fukushimában 6 reaktor van, amelyekhez 6 dízelgenerátor telep tartozik, egy rakás generátorral. Érdekes módon nem egy darab, vagy néhány generátortelep hibásodott meg, hanem az ÖSSZES dízelgenerátor az ÖSSZES (6) telephelyen. A dízelgenerátorok vízhatlan tartályokban voltak. Állítólag túl rövid volt a lélegeztető csövük, ezért károsította őket a cunami. Biztos nem volt rajtuk elzárószelep. Persze ez az egész nem túl lényeges, hiszen a reaktorok hűtésének első biztonsági körét az elvezetett gőz működteti, tehát a raktoroknak akkor is hűtve kellett volna maradniuk, ha az összes dízel generátor megáll. Egyetlen probléma, hogy a szelepek, amelyek az áramoltatást szabályozták (volna) a Siemens SCADA rendszerét használták, amelyet az izraeli "biztonsági" szolgálatok által kifejlesztett Stuxnet program
megbénított.


magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/Fukushima/fukushima_turbina.jpg


A Stuxnet vírus röviddel az után bukkant fel Japánban, miután a nukleáris létesítmények védelmével megbízott izraeli biztonsági cég elkezdett ott dolgozni. Lehet persze véletlen, hogy ezek az izraeli biztonsági cégek vonzzák a bajt, ugyanis a 7/7-es londoni merényletek idején a Verint Systems izraeli biztonsági cég védte a Metro aluljárókat, és a 2001/9/11-es merényleteknél ugyancsak izraeli cégek dolgoztak a "terroristákat" gépre felengedő bostoni és new-yorki reptereken. Ja, és az ikertornyokban is. Ennek a pici országnak a világ ilyen sok helyén dolgoznak szorgos munkatársai? Vagy csak ott, ahol baj történik?

Egyszer sikerült megnézni egy (azóta eltűnt) képet, ami a cunami után, de még a robbanás előtt készült Fukushimáról. Elég nehéz rajta bármiféle kárt felfedezni, igaz, arra vigyáztak, hogy közeli képek ne jussanak el a nagyközönséghez. A dízel üzemanyag tartályok teljesen intaktnak tűnnek, semmiféle görbülés vagy nagyobb kár nem látszott rajtuk. A tartalék akkumulátorok vasbeton védőburokban állítólag szintén tönkrementek, de ezt a nem is érdemes tovább elemezni, hiszen a
Japánok nem hülyék. Biztosan a helyszínre tudtak volna szállítani és beüzemelni egy dízel szivattyút, csak hát nem ezzel volt a baj. Hát akkor hol van a kutya elásva?

A lenti (nagyítható) képeken kiválóan látszik, hogy
a 3-as reaktor teljesen eltűnt, tehát amit március 14 után mondtak az emelkedő nyomásról, szennyeződés fokozódásáról, az komplett parasztvakítás. Ilyen mértékű kárt csak egy igen hatalmas robbanás okozhat, olyan robbanás, ami úgy fújta el a 2.5 méter vastag, acélszerkezettel megerősített betonfalat, mint a tollpihét. Vajon miféle robbanás lehet az ilyen? Netán nukleáris? Ezek a reaktorok azonban nem tudnak felrobbanni, bármilyen hihetetlen. Úgy vannak megcsinálva, hogy csak leolvadni tudnak, még a legnagyobb hiba esetén is. Lehet ugyan gomba alakú felhőt rajzolni Csernobil fölé, de ott sem volt, mármint atomrobbanás nem volt.


magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/Fukushima/fukushima_felulrol.jpg


Mielőtt belebonyolódnánk valami csúnya összeesküvés elméletbe, amiről minden felvilágosult tv-néző tudja hogy ökörség, vegyük szemügyre az alsó képen látható "biztonsági kamerát". A rossz nyelvek szerint egy biztonsági kamerának a XXI. században már nem kellene fél tonnát nyomnia, és az sem igazán szép tőle, hogy ennyire hasonlít egy nukleáris bombára. Úgy látszik, a biztonságnak ára, pontosabban súlya van.


magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/Fukushima/fukushima_biztonsagi_kamera.jpg


Stuxnet ide, nukleáris, pontosabban biztonsági kamera oda, van egy megdönthetetlen tény: a cunami. Mert cunami, az volt. Szerencsére vannak, akik nem néznek elég ValóVilágot, hanem helyette gondolkodnak. Jim Stone is így tett, és nagyon elcsodálkozott, amikor a pusztító, 9-esnek híresztelt földrengés hatásait tanulmányozta. Egy ekkora földrengés 1500 kilométeres körzetben képes komoly károkat okozni, ám Japán partjainál, alig 30 kilométerre az epicentrumtól, még holmi vacak faházak sem voltak hajlandók összedőlni, az épületek mind remek állapotban várták a cunamit. Azt a cunamit, amelyre igazság szerint nem számítottak, mert a primitív japán műszerek csak 6.6-os erősségű földrengést regisztráltak, ami viszont nem szokott cunamit okozni.
 

magyarmegmaradasert.hu/images/stories/kep-1/Fukushima/Fukushima_meroallomasok_eredmenyei.jpg

Honnan ugrott elő tehát ez a cunami, ha nem a földrengés okozta? Ekkora cunamit nem okoz akármi, ehhez legalább egy tenger alatti nukleáris robbantás szükséges. Ilyet meg már csak nem tesznek, hogy fent is robbantanak egy pár "biztonsági kamerát" meg lent, a tenger alatt is? Valószínűleg nincs is szükség ilyesmire. Titkos, de persze kiszivárgott katonai technológia alkalmas arra, hogy földrengést, tengerrengést okozzon. Sokan emlékeznek még arra a "mókás" történetre, mikor az amerikai katonák a tahiti földrengés előtt jeleztek otthon maradt szeretteiknek, hogy nem kéne melegíteni a steak-et, mert előbb elugranak segíteni tahitiba az ottani földrengés károsultaknak. Pech, hogy ez kb. 24 órával a földrengés ELŐTT történt.

A
cunamit tehát feltehetően mesterségesen hozták létre, olyan fegyverrendszerrel, amelynek léte még nem publikus. A cunami elfedésére kitalálták a 9-es földrengés fedősztoriját, amelyet nem nehéz megcáfolni, ha valaki veszi a fáradtságot és utánanéz. Vannak olyan források is (pl. Nick Kollerstrom) amelyek szerint a Stuxnet a cunami előtt már kb fél órával aktiválódott, azaz úgy tűnik, mintha valakik előre tisztában lettek volna az esemény sorozattal.
A fukushimai balesetet követően a cunamik által ritkán veszélyeztetett
Németország hirtelen leállította valamennyi, 1980 előtt épült atomreaktorát. Valószínűleg a Stuxnet még biztonsági kamerák nélkül is kellemetlen meglepetéseket tud okozni, de a találgatás nem a mi feladatunk. A valódi kérdés az, hogy ha valóban nukleáris terrorcselekmény történ Japán kárára, akkor Japán miért nem sietett ez nyilvánosságra hozni? Nem ez lett volna a logikus? Talán igen.
Mi történt Fukushimában

A bestiális bűncselekmény elkövetői nyilván nem fognak a közvélemény elé állni és töredelmes beismerő vallomást tenni, ez nem szokásuk. Jim Stone szerint az események ismeretében a következő forgatókönyv valószínűsíthető:

* Japán dúsított urániumot ajánl fel Iránnak, amit azonnali izraeli reakció követ.

* A biztonsági cégnek álcázott izraeli fedővállalatok egyikét sikerül beszerződtetni a Japán nukleáris létesítmények védelmére. A korlátlan jogosultsággal rendelkező csapat bejuttatja a vírust az erőmű rendszerébe, biztonsági kamerákat telepít, köztük néhány álcázottat, amely valójában nukleáris bomba. Biztosítják, hogy az erőmű megbénításához szükséges vezérlés távolról is eljuthasson a vírushoz.

* Miután mindent lerendeztek, eltűnnek a helyszínről vissza Izraelbe, és csak a Japán alkalmazottaik maradnak a helyszínen, akik nem tudnak semmiről. Megkezdődik a várakozás egy valódi földrengésre, amely Japán esetében nem igazán ritka - több száz rengés van évente.

* Dávid Izraelben megkapja az értesítést, hogy szeizmikus esemény van készülőben Fukushima térségében. Dávid megnyomja a gombot, és bumm, már indul is a cunami a tenger alatti nukleáris robbantás következtében (az sem kizárt, hogy maguk a rengések is mesterségesek voltak, nem mindenki szeret várni). A Stuxnetet utasítja a szelepek elzárására, így a reaktorok hűtése megbénul.

* Mikor lemegy a cunami, utasítást ad a biztonsági kamerának a benne elhelyezett nukleáris töltet felrobbantására.
* Az izraeli miniszterelnök felhívja japán kollégáját, és közli vele, hogy "ezt kapd ki, b... meg" továbbá van még néhány hasonló meglepetésük a Japán partok mentén előkészítve. Ha nem működnek együtt velük a továbbiakban, azokat is felrobbantják, és Japánból egy temető-szigetet csinálnak 24 órán belül. Japán részről erre bizony csak egyféle választ lehetett adni.
Mielőtt valaki teljesen lesöpri az elképzelést az asztalról, érdemes figyelni az apró tényekre: a 4-es reaktor annak ellenére robbant fel, hogy nem voltak benne fűtőrudak. Bár a leálló hűtés miatt mind a 6 reaktor veszélyeztetve volt, csak azok robbantak fel, amelyekben a biztonsági kamera elpukkant különös, gomba alakú felhő és jelentős sugárszennyezés kíséretében.

Japánban
a Fukushimai katasztrófa még nem ért véget, sőt a sugárzás egyre fokozódik. A sugárszennyezés már az USA nyugati partjait is elérte. Nem csak a tengeri sugárszennyezés jelentős, hanem a szárazföldi is. Az élelmiszerekben nem egyszer a határértéket többszörösen meghaladó sugárzást mérnek.Ha a Fukushimai sugárszennyezés súlyosságát a csernobilhoz hasonlítjuk, akkor az okozott környezeti sugárszennyezés már most legalább 4-szerese a csernobilinek. Hivatalosan. Hogy nem hivatalosan mekkora a baj, azt talán soha nem fogjuk megtudni...
Ajánlat

1. 
Nagyfelbontású képek Fukushimáról

2. 
Benjamin Netanyahu nukleáris robbanószerkezet csempészési ügye (vajon mire kellhetett a robbantó szerkezet?)

Az elefánt a nappaliban (David Icke)


nemzetihirhalo.fw.hu/htmlkeret/icke.jpg







Fukushima Daiichi nagyfelbontású képei








Az elefánt a nappaliban (David Icke)



Szolgálunk és Lehallgatunk (Hacktion a való világban)



2. Benjamin Netanyahu nukleáris robbanószerkezet csempészési ügye (vajon mire kellhetett a robbantó szerkezet?)
Ezt a bejegyzést már sajnos letiltották !!!!
Ki is a terrorista ????

más forrásból

sraeli PM Netanyahu on the Iran nuclear deal and Israeli-Palestinian conflict - BBC Newsnight



Ukrajnára rátámadtak a cionisták



Foggal-körömmel
A cionisták foggal –körömmel ragaszkodnak a remélt új zsákmányhoz. A zsákmány most Ukrajna. Ezek már létrehozták egyebek mellett az EU-t, melynek célja, hogy a leigázott országok felett koncentráltan gyakorolhassák a lopott, rablott pénzen vásárolt fosztogató hatalmukat.
A leggazdagabb országokat fosztogatják legjobban, hiszen ott még van tartalék. A szegényebb országoktól sokkal gyorsabban elrabolták értékeiket. A prést ugyan fenntartják, de már egyre kevesebbet lehet tőlük kierőszakolni.
Erre a gazdasági és pénzszivattyúra akartak egy újabb forrást rácsatlakoztatni, ez az új erőforrás lett volna Ukrajna.
Az élősködő cionisták új gazdatesteket vonnak be
A módszerek ugyanazok mindenben és mindenhol. A korrupt felső-vezetés és a nagyvállalatok, szabadkőműves atlantista páholyok, valamint fizetett, álcázott ügynökök befolyásán keresztül dolgoznak.
A bankárok EU nevezetű gyarmata ismét elérte pénzkitermelő képességének végső határát.
gazdatest_uj_cionistáknak_Ukrán
Azt a határt, amit még fegyveres háború nélkül, gazdasági háborúval és pénzügyi nyomással képes valahogyan fenntartani.
Az EU csónak léket kapott. Minden eladósított országa, mely a pénzoligarchiának termel közvetlen és közvetett irányítással vagyonokat, – méghozzá saját és a gyengébb országok lakosságának legkülönfélébb módon történő kizsigerelésével, – kénytelen szembenézni a fokozódó belső nyomással. A benne élő lakosság éles unió- és cion-ellenessége pattanásig feszült indulatokat gerjesztett. Ma a legtöbb ország inkább menekülne a meglékelt csónakból.
Az ilyen esetekben mindig új gazdatestet próbál megkaparintani. Erre volt példa a 2004-es csatlakozásunk is, amikor jellemzően nem nekünk volt szükségünk az unióra, hanem épp fordítva.
Ellenérdekek
Ukrajna elodázza az EU csatlakozást. Noha úgy látszott, hogy az előkészítő tárgyalások, az előzetes ígéretek, vesztegetések és fenyegetések meghozzák a kívánt eredményt a cionistáknak, és Vilniusban az ukránok szépen beáll
-nak a sorba, s a grúzok és moldávok után aláírják a számukra hátrányos csatlakozási paktumot, ennek ellenére ez nem történt meg.
Ezért nem is maradt el a megtorlás. Valljuk be, nem is volt nehéz dolguk, a már jócskán liberalizált Ukrajnával. Könnyen ment, jó pénzért, tömegmegmozdulást finanszírozni.
Korrumpált bábjaik közül többen, pl. Klicskó és Timosenkó is aktivizálta magát, Júlia, akit már nem akarnak Európába se kimenekíteni, se gyógykezelni, felszólította az ukránokat a kormány megdöntésére. A cionisták az egyébként épp elég belső és külső problémával küzdő USA-t is aktivizálták, és az EU-s fenyegetőzést követően az amerikai vezetők is elítélték a tüntetők erőszakos feloszlatását és felszólították az ukrán kormányt a szólás- és 
People use a tractor while trying to break through police lines near the presidential administration building during a rally held by supporters of EU integration in Kievgyülekezési szabadság tiszteletben tartására. Ezen kívül Steven Pifer egykori Ukrajnába akkreditált amerikai nagykövet megfenyegette Janukovicsot, hogy mind az USA, mind pedig az EU el fogja szigetelni. A litván és a svéd külügyminiszterek is szajkózták, hogy a békés Európa-párti tüntetőkkel, szembeni elnyomás komoly aggodalomra ad okot. Ez természetesen amolyan jereváni hír. Ahogy a cionisták ruszofóbiás vagdalkozása, a belügyekbe való beavatkozásról. Ráadásul az kiabál legjobban, akinek a háza ég.
A tüntetők aktívabb része nem volt éppen békés. Igaz, nem is ezért fizették őket. 
Unidentified men break the door of the Kiev City State Administration (Kiev City Council) building during a rally held by supporters of EU integration in Kiev50-100 eurót kaptak fejenként, hogy tüntetni menjenek, a “békés” tüntetők épületekbe hatoltak be oly módon, hogy teljesen békésen szétverték a bejáratot.
Akik valóban békések voltak, azok próbálták megállítani az erőszakosakat. Bár a tömegpszichózis dolgozik, ezért nem is kellett mindenkit lefizetni, elég volt csak megvezetni, hülyeségekkel megetetni őket.
Ugyanakkor sok közösségi oldalon a le nem fizetett, és az uniót irányítók bérencei által kizsigerelt emberek irigykedve reagáltak, hogy az ukránoknak olyan vezetője van, aki nem engedi hogy az országot megszállják a liberális uzsorás bérencek.
Nekünk sem volt ilyen szerencsénk.
Többes haszon helyett pofonok
Amikor látták, hogy gazdasági csődbe vitték, a hiteleikkel bedöntötték az íreket, portugálokat, görögöket, olaszokat, és még más országokat meg persze minket is, keletre kezdtek tekintgetni, a következő kifosztandó országok után. Grúzia és Moldova megszerzése könnyen ment. Azerbajdzsántól megkapták az első pofont, majd pedig jött a biztos csatlakozónak látszó Ukrajna balegyenese.
Pedig ígéretekben, korrupcióban, aknamunkában nem volt hiány.
Nem felejtve, a cionista ország korábbi közvetlen erőszakolt betolakodását sem az EU-ba, – holott a Közel-Kelet sosem volt Európa része – emlékezünk még Izrael legutóbbi támadására is az ukránok ellen. Mikor is a tőle megszokott módon lefasiztázta Ukrajnát, egy Martin Schulz EP-elnöknek címzett nyílt levélben, amelyben mélységes aggályának adott hangot az Ukrajnában egyre növekvő „náci hangulat” (értsd: cionista kifosztás ellenesség) miatt. Nisszim Ze’ev parlamenti képviselő az Európai Parlamentnek szóló levél aláírása után kijelentette: „Vérfürdő lesz, ha most nem lépünk. A nácizmus előtt gátat kell emelni, míg nem késő.” (Értse mindenki úgy, ahogy akarja, mi ezt fenyegetésként értékeljük.)
Ukrajna csatlakozási feltételének szabta a kézivezérelt EU, hogy állapodjon meg az IMF-el. Ha még emlékszünk, nálunk is az IMF és a világbanki megállapodás magyarán a hitelcsapda volt az első lépés az EU-s szakadék felé, sok évvel korábban a gengszterváltás előtt. Az IMF megállapodás Ukrajna szerencséjére nem jött össze. Bár jelenleg jelentős IMF hitel adóssággal küzd.
Szintén feltétel volt – egyebek mellett – a NATO csatlakozás, hivatalosan „stratégiai partnerség Ukrajnában és az Egyesült Államokban”. A 2010-es parlamenti pártok aláírták a koalíciós megállapodást, ami a lényegében elfogadta a Charta végrehajtását, miszerint Ukrajna tagja lesz a NATO-nak.
További elvárás a társulási tervezet, mely közvetlen külföldi befektetések beáramlását tenné lehetővé, illetve melytől az ukránok (naivan) az ukrán gazdaság versenyképességének növelését várták. Természetesen a csatlakozással egyidejűleg Ukrajnát elszigetelték volna a vámuniótól, az úgynevezett „európai értékek” és harmonizáció jegyében a liberalizáció (média liberalizációs is!) és a deregulácó, valamint a szabad kereskedelmi vagy társulási megállapodások is bevezetésre kerültek volna. (Ahogy nálunk is). Sőt, az EU, médiával, demonstrációkkal, demokráciával és az életszínvonal szemben támasztott kettős mércés követelményei is.
De augusztusban még az EU úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna csatlakozása még nem lehetséges, mivel Ukrajna a fenti magas európai normáknak és előírásoknak (sic!) nem felel meg. Feltehetően úgy képzelték, hogy így nyomást gyakorolhatnak Ukrajnára.
Milyen többes haszonra számítottak az EU haszonélvezői?
A 48 milliós Ukrajna leigázása – azaz EU-ba kényszerítése többes haszonnal járna a cionistáknak. Elsőként is Oroszország, az atlantisták egyik legfőbb ellenfelének körbezárása, és lehetséges bekebelezése, úgy gazdasági, politikai, mint katonai eszközökkel.
Oroszország_körbezárásagazdasági haszon
Fontos mezőgazdasági és ipari övezet (hadiipari is), Ukrajna adta egykor a teljes szovjet mezőgazdasági termelés 1/4-ét, s a természeti adottságai révén jelenleg is Európa vezető élelmiszer-szállítója lehetne. A világpiaci árnál alacsonyabb fémipari és gépipari termékeket állít elő. Jelenleg folyik a nehézipar privatizációja és az ipari szerkezet átalakítása. Ebbe települhetnének be a nemzetközi pénzoligarchia pénzszivattyúzó multi cégei.
Könnyű préda, mert energiaszükségletének 85%-a importból származik, ezért nagy a külgazdasági függősége, mely kiszolgáltatottá teszi az országot a nemzetközi változásoknak.
A fosztogató óriás bankok számára meg egyenesen szűzföld.
A Világbank, már októberben „tanácsolta” Ukrajnának, hogy emelje a gáz árát a lakosság számára; ezt a durva beavatkozást az ukrán belügyekbe, hatékonyságnak és modernizációnak nevezve.
Ukrajna belső és külső piacainak megszerzése, ahová nem mellékesen az ellenőrizhetetlen uniós szemetet könnyebben lehet eladni az unió gazdáinak reménye szerint.
politikai haszon
Ukrajna FÁK közösségről, és a vámunióról való leválasztása, erős negatív hatással lehet a jelenleg vele gazdasági kapcsolatban álló országokra. Az EU-ba történő csatlakozás amúgy is generálná korábbi partnerei irányába a lehetőségek beszűkülését épp úgy, mint eddigi politikai kapcsolatait. Férjhez menni és szűznek maradni egyidejűleg nemigen lehet. Főként az orosz szövetség, kapcsolat beszűkülése, és várható romlása jelenthet hátrányt, egyben az EU-ra való ráutaltságot. Ukrajnának azonban több jelenlegi uniós országgal sem túl felhőtlen a kapcsolata.
Azonban az EU eme új szövetségesével ismét terjeszkedhetne kelet felé. Közvetlen hozzáférése lenne az Azovi- és a Fekete- tengerre. Nagyrészt kerítés nélküli határait az északi résztől (Lettország, Észtország – 2004) keleten is egészen Oroszországig tolhatná. Ez egyébként katonai szempontból sem elhanyagolható. Hiszen dél (Grúzia – 2013) felől is az orosz határnál van.
A korábban vitatott hovatartozású Krím-félsziget (a krími tatárok földje), mely jelenleg autonóm köztársaság státusszal bír, feltehetően további vitákat fog generálni az EU és Oroszország között, mellyel akár fegyveres konfliktus ürügye is lehet. (Az orosz Fekete-tengeri flotta is itt állomásozik).
Amúgy Kína épp a múlt hónap elején hozott tető alá Ukrajnával egy 3 millió hektáros földterületre (ez kb. egy Belgium méretű terület) vonatkozó bérleti szerződést, röpke 99 évre. Mi több, nem hivatalos információ, hogy Kína nem fog ennyivel megelégedni, és azt tervezi, hogy bérel egy másik 9-17.000.000 hektáros területet is, mely területenkívüliséget fog élvezni, azaz kínai fennhatósága alá fog kerülni.
hadászati, stratégiai haszon
ukrán_kina_légpárnás_bölényEbben az aljas tervben fontos szerepet kaptak a románok* is (ahová, mint tudjuk a cionisták már gazdasági és katonai vonatkozásban is hídfőállásokat létesítettek  akárcsak a NATO)
Nem pusztán természeti kincseinek, vagyonának, nemzeti értékeinek megszerzése a cél, hanem egy ennél fontosabb ász is van a kártyákban. Ugyanis Ukrajna megszerzésével a cionisták katonailag is betennék a lábukat az ajtóba. Hiszen a most még orosz katonai bázisok szinte közvetlenül NATO „ölébe hullanának”, azaz Oroszország határánál állhatnak, közvetlen kontaktus lehet a Balti-tengeren épp úgy, mint a Fekete-tengernél.
Április 21-én Viktor Janukovics megállapodást írt alá az orosz elnök, Dmitrij Medvegyevvel, az orosz Fekete-tengeri Flotta kiterjesztéséről 2042-ig. Ez az 1997-es „stratégiai partnerség” kiterjesztése, mikor is a flotta bázist kapott a krími Szevasztopolban.
Ráadásul Ukrajna a Kínával is jó kapcsolatokat ápol katonai technika gyártása, és az orosz technika eladása területén.
S ha Kínának eladja, miért ne adná el az EU-nak is?

*Ukrajna kapcsolata feszült Romániával, a Chernivtsi régióban a Duna-deltánál található Kígyók szigete miatt területi vita támadt a két ország között. 2009. február 3-án, a hágai Nemzetközi Bíróság 70%-ban a románoknak ítélte kontinentális talapzat gazdag olaj -és a gáz lelőhelyét.

Ukrán adatok
Területe: 603.628 km² és ezzel Oroszország után Európa második legnagyobb területű állama.
Ukrajna egy autonóm köztársaságra (Krími Autonóm Köztársaság), 24 területre (oblaszty), és két önálló, a központi szerveknek közvetlenül alárendelt városra (Kijev és Szevasztopol, hivatalos elnevezéssel köztársasági jelentőségű városok) oszlik. E 27 területi egységet összefoglalóan régióknak nevezik.
Ukrajna hivatalos nyelve az ukrán, ám lakosságát tekintve egyáltalán nem tekinthető nemzetállamnak, mivel az ukránok a lakosság mindössze 71%-át teszik ki (ide számítva Kárpátalja ruszin lakosságát is). A keleti és délkeleti területeken jelentős orosz kisebbség él (21%). Az országban magyarok, fehéroroszok, románok (moldávok), lengyelek és tatárok is élnek.
Amúgy, noha a lakosság 67%-a ukrán anyanyelvű és 29%-a orosz anyanyelvű, ennek ellenére a lakosság 53%-a ukránul, 45% oroszul kommunikál.
Ukrán_népességváltozás_1950_2010Érdekességként néhány részlet
Ukrán_népességösszetétel_1926_2001Ukrajnában 1991 óta az első népszámlálást, 2001-ben tartották. Ukrajna több, mint 3 millió embert vesztett a ’90-es években. A 1989-es 11,3 millió oroszból 8,3 millió lett 2001-re. Közben az ukránok száma nemhogy csökkent, de még emelkedett is némileg. Ebben a folyamatban az is szerepet játszhat, hogy sok orosz anyanyelvű ukránnak vallja magát (1989-ben az önmagukat ukránnak vallók 12 %-a orosz anyanyelvű volt). Így ma már Ukrajna lakóinak 78%-a ukrán, az oroszok aránya 17 %-ra csökkent. Ezen kívül egyetlen más nép aránya sem éri el az 1%-ot. Ukrajna az egyetlen posztszovjet állam, ahol jelentősebb számú magyar kisebbség él, Kárpátalján 151 ezer magyar, akik Zakarpatszkaja oblaszty népességének 12 %-át teszik ki. A lengyelek ma már csak 144 ezren maradtak, a zsidókból alig több, mint 100 ezer él Ukrajnában.
A drasztikus népességfogyás, amellyel Ukrajna is szembesül, – Ukrajna lakossága az 1991-es függetlenedés és rendszerváltás óta 2008 elejére 52 millióról 46 millióra, 1993-2013 között a összesen 6,7 millió emberrel csökkent – a fentieken túl más okra is visszavezethető. Ugyanis 17 év alatt 30 millió abortuszt hajtottak végre.
Az életszínvonal romlása, és a munkanélküliség nem indokolja 30 millió potenciális élet kioltását. A liberalizmus fertője, annál inkább.
A demográfiai válsággal kapcsolatban az ENSZ előrejelzések is elég negatívak, ezek szerint Ukrajna lakossága 2050-re 30 millió főre csökken.
Kor, és nem szerinti megoszlás:
0-9 év – 9.4%
10-19 év – 15,2%
20-29 év – 14,3%
30 – 39 év – 13,7%
40 – 49 év – 15.1%
50 – 59 év – 10,9%
60-69 év – 11,4%
70 – 79 év – 7,8%
több mint 80 éves – 2,2
2011 szeptember 1-jén a hivatalosan a munkanélküliek száma 432.400 fő, bár számuk csökken. Ez azt jelenti, hogy a munkaképes korú lakosság – a 18-62 év közé eső 28,1 millió fő – mintegy 1,6%-a munkanélküli, bár hivatalosan, statisztikailag 8,5% a munkanélküliségi ráta.
A 2001-es adatok szerint a férfiak és nők aránya is változott, ma az ukrajnai lakosságot 46,3%-ban (22.441.000 fő) férfiak és 53,7%-ban (26.016.000 fő) nők alkotják.

Cathair Donegal – Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

Források: Wikipédia /posztinfo / ruvr.ru

























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése