Agyj egy órát az egészségednek

Agyj egy órát az egészségednek

Befőzés/

Tartósítás Savanyúságok

Almapaprika ecetben 
Néhány éve rendszeresen teszek el almapaprikát is, mert kiderült a család ezt jobban szereti, mint a gogost (paradicsompaprikát). Idén ötkilónyi került üvegekbe, majd a kamarába és ez így nagyjából fedezi is a család téli szükségletét. Mint már az egyik korábbi bejegyzésemben említettem, ezt is a múlt hét végén sikerült befőzni édesanyám és a lányom segédletével. Ha már megvásároltuk az almapaprikát, a munka menete azzal kezdődik, hogy csap alatt folyó vízben alaposan megmossuk, a szárait levágjuk, mert így több fér az üvegben. Közben mindegyik paprikán kereszt alakú bemetszést végzünk, hogy könnyebben járhassa át, a salátalé. Ezt a munkálatot a múlt szombaton nálunk mama végezte. Addig én előkészítettem a salátalevet, amit hasonlóan az ánizsos uborka levéhez 2 liter víz, 1/2 liter 9 fokos borecet (besztercei - mert az jobb ízű), 2 púpozott kanál só, 10-15 kanál cukor "egyvelegéből" készül. Ha felforrt a salátalé lehet belerakni rendre a paprikákat és folytonos kevergetés mellett csak addig tartjuk a forró salátalében, amíg színt vált. Vigyázat egyszerre csak annyit tegyünk a fővő salátalébe, amennyivel gyorsan és könnyedén tudunk dolgozni! Általában annyit szoktam belerakni, amit egy-két rendben a szűrőkanállal kiszedhetek, aztán rakom a többit. Ha már színt váltott a paprika üvegekbe szedjük, tenyerünkkel ütögessük meg az üveg alját, hogy szépen rendeződjenek el benne a paprikák, tegyünk minden üvegbe - méretétől függően - egy-két babérlevelet, néhány szem borsot és mustármagot, majd forraljuk fel ismét a salátalevet beletéve kiskanálnyi befőzőport és forrón tölsük a paprikákra. Dugaszoljuk le, tegyük szárazdunsztba, majd ha ott kihűlt, cimkézzük fel és tegyük a kamara polcára.

Hozzávalók: 5 kg almapaprika, szemesbors, babérlevél, mustármag; a salátaléhez: 2 l víz, 1/2 l 9 fokos borecet (besztercei), 2 púpozott kanál só, 10-15 kanál cukor, kávéskanálnyi befőzőpor. Jó fakanálforgatást

Make Google view image button visible again: https://goo.gl/DYGbub

Ánizsos savanyú uborka

- a fiam kedvence Ha még nem tettetek el télire uborkát, akkor éppen itt az ideje, ugyanis tapasztalatom szerint, amint kezd az idő hűvösre váltani, azonnal felmegy az uborka ára is. A hét végén 4 kilónyit két üvegbe magam is beletuszkoltam, de még legalább ennyit el akarok rakni, mert ez a fiam kedvence. Igaz, kicsit macerás az elkészítése és némi jártasságot is igényel a fakanálforgatásban, de érdemes vele próbálkozni, mert nagyon finom és minőségét akár évekig is megőrzi. (Mondjuk, nem az én kamarámban, mert nálunk nagy keletje van ennek a savanyúságnak, és soha nem marad belőle másik évre.) Na szóval, a munka menete azzal kezdődik, hogy a piacon megvásároljuk a legszebb uborkát, ami kapható, inkább apróbbakat válasszunk - ezt az árusok meg is szokták engedni. Ezután alaposan megmossuk csap alatt folyó vízben, majd egy mély tálba tesszük. Közben odatesszük forrni a salátalevet - 2 liter víz, 1/2 liter 9 fokos borecet, 2 púpozott kanál só, 8-10 kanál cukor -, majd ha felfőtt ráöntjük az uborkára. A lében többször is átforgatjuk az uborkát, hogy minden darabot jól járjon át a salátalé. Eközben pucoljunk meg néhány szál sárgarépát és tormát, illetve hagymát és csípős paprikát. Amikor a lé annyira kihűlt, hogy nem égeti a kezünket, óvatosan letöltjük az uborkáról vissza abba a fazékba, amelyikben felforraltuk. Egy három literes és egy másfél literes üveg aljára babérlevelet és meggyfalevelet teszünk (megmosva!), majd az uborkákat szorosan egymás mellé sorakoztatva az üvegekbe rakjuk. Ismét felforraljuk a salátalevet, majd miután az uborkák közé sárgarépa- és hagymakarikákat, tormahasábokat, illetve csípős paprikát szurkáltunk, megint ráöntjük a salátalevet. Ismét hűlni hagyjuk, majd amikor megint kézmelegre hűlt, visszatöltjük a forraló edénybe, teszünk hozzá kiskanálnyi befőzőport és újra felforraljuk. Az üvegben lévő uborkákra közben szórjunk néhány szem borsot, mustármagot és igen kevés ánizsmagot. Csínján az ánizzsal, mert igencsak intenzív íze nagyon elronthatja az össz-ízhatást - keveset téve bele viszont különleges pikáns ízt kölcsönöz a savanyú uborkánknak. Ha harmadszorra is felforrt a salátalénk, öntsük ismét az uborkákkal teli üvegbe, dugaszoljuk le, tegyük szárazdunsztba, majd miután a dunsztban kihűlt, felcímkézve tegyük a kamarapolcra. Téli felhasználása igencsak változatos: adhatjuk pörköltek és sültek mellé savanyúságnak, de lehet saláták és mártások hozzávalója is.

Hozzávalók: 4 kg uborka, 1-2 szál sárgarépa, 3-4 szál torma, 1-2 fej hagyma, 2-3 csípős paprika, szemesbors, mustármag, ánizs, 2 l víz, 1/2 l 9 fokos borecet, 2 púpozott kanál só, 8-10 kanál cukor, kávéskanálnyi befőzőpor (nátrium-benzoát).

Csípős csalamádé

Na, ez egy teljesen új savanyúság, ráadásul attól lett ilyen, mert kissé félreértettem azt a receptet, amit Kata kolléganőm mesélt a minap, s még azon is újítottam egyet. Szóval, a minap Katával "főztünk" egyet útközben valami rendezvényre menet, s elmondta, hogy hideg eljárással készített egy uborka-paradicsompaprika vegyes savanyúságot. Az uborka társítása a paprikával igencsak érdekesnek tűnt, így hát, gondoltam, ilyet én is csinálok. De, nehogy már pontosan olyan legyen mint a Katáé, tettem hozzá kápiát, hagymát és csípős paprikát is. S ez lett belőle. Na de, nem csak aspektusra, színre ilyen pompás, az íze is mennyei. Ilyet biztos, hogy még fogunk készíteni.

Hozzávalók: 0,5 kg paradicsompaprika, 0,5 kg kápiapaprika, 0,5 kg zölpaprika, 1 kg uborka, 3-4 fej hagyma, 4-6 db csípős paprika, 75 dkg cukor, 7,5 dl 9 fokos ecet, só, ízlés szerint, csapott kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: A többféle paprikát megmossuk, kicsumázzuk, majd falatnyi szeletekre vágjuk. Az uborkát megmossuk és legyaluljuk. A hagymát megpucoljuk és csípős paprikával együtt vékony karikára szeleteljük. Egy mély tálba rétegeljük a zöldségeket úgy, hogy alul tesszük az uborkát, rá a paprikaféléket, majd a hagyma- és csípős paprika karikákat és a rétegek között sózzuk. Amikor az összes zöldség elfogyott, ráöntjük a cukrot és az ecetet, majd letakarva 12 órát állni hagyjuk. Ezután rászórjuk a befőzőport, üvegekbe szedjük, és rácsavarjuk a tetőket.

Tipp: * A savanyúságokhoz kifogástalan minőségű, friss zöldséget használjunk. *Befőzéskor figyeljünk az üvegek, tetők és konyhai eszközök tisztaságára, mert a romlást sok esetben a higiéniai szabályok be nem tartása okozza.

• Ha nem szeretjük a csípős ízt, nyugodtan hagyjuk ki a csípős paprikát bármelyik savanyúságból.

Uborkasaláta télire

Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de uborkát mindig szeptember-októberben teszek el. Igaz, hogy picivel drágább, mint a nagy uborkaszezonban, de mindenféle savanyúságnak az apró uborkát szeretem, és ilyenkor szezon végén lehet ezt vásárolni. Ezt a pompás uborkasalátát is apró uborkából készítettem, pontosabban az apró nagyobbjából. Nem saját recept, ugyanis 4gyereknél láttam úgy kb. jó egy hónappal ezelőtt ezt a pompás savanyúságot, a megjegyzésben jeleztem is neki, el fogom készíteni. Akkoriban ő arra volt kíváncsi, hogy újítok vagy sem a recepten. Jelentem, újítottam keveset. Először is a 4gyerek hatalmas mennyiségéhez képest ez amolyan miniadag, és kihagytam belőle a szemes borsot és a mustármagot, abból a megfontolásból, hogy véletlenül sem szeretek ráharapni ezekre a fűszerekre. Fűszer nélkül is pompás lett, finomságát pedig emeli, a saját termesztésű hagyma, amit édesanyámmal kettesben ültettünk, gyomláltunk és kapáltunk.

Hozzávalók: 3 kg uborka, 3-4 fej hagyma, 0,5 kg cukor, 0,5 l 9 fokos ecet, só, ízlés szerint, fél kiskanálnyi befőzőpor.

Elkészítése: Az uborkát folyó víz alatt megmossuk, majd anélkül, hogy meghámoznánk, legyaluljuk. A hagymát megpucoljuk, megmossuk és vékony karikára, félkarikára szeleteljük. A felszeletelt zöldségeket kisebb rétegekben egy mély tálba tesszük úgy, hogy alul uborkát, rá néhány szelet hagymát, majd a rétegek között ízlés szerint sózzuk. Amikor az összes zöldség a tálba került, rátöltjük a cukrot és az ecetet, majd egy tiszta konyruhával letakarva 12 órán át állni hagyjuk. Ez alatt az ecetben teljesen feloldódik a cukor. Ezután megszórjuk befőzőporral, összekavarjuk és tiszta üvegekbe szedjük, végül a salátalevet az uborkára öntjük. Tipp: * Aki szereti, tehet bele borsot, mustármagot és babérlevelet - én nem hiányoltam belőle. 

Káposzta savanyítás

Elsóztam a káposztámat télire még a halottak hete előtt, ugyanis mifelénk nem tartják szerencsésnek a káposzta sózását a Mindenszentek ünnepe előtti héten. És úgy igaz, beblogolhattam volna hamarabb is a receptet, de előre megfontolt szándékkal nem tettem, nehogy valaki fellelkesüljön és épp a halottak hetén sózza el a káposztáját, majd aztán engem szidjon azért, mert ahelyett, hogy megsavanyodott volna, merohadt a belseje. Na, most ezt lehet nyugodtan babonaságnak kikiáltani, de én egyik évben megjártam, hogy a halottak hetén elsózott káposztám karácsony környékére nem lett olyan, amilyen máskor szokott. Érdekes módon minden fejnek a közepétől kezdett rohadni kifelé, alig tudtam megmenteni néhány levelet, amibe aztán betölthettem a karácsonyi töltöttkáposztát, de egész télen nélkülöznünk kellett a savanyúkáposztát. Amikor édesanyámnak megmutattam a közepétől rohadó káposztafejeket, gondolkodás nélkül rávágta: "ugye, halottak hetén sóztad el, pedig megmondtam, hogy akkor nem tanácsos, stb. stb.?" Szóval, azóta babonaság ide meg oda, én bizony vagy halottak hete előtt, vagy halottak hete után sózom el a káposztámat és mióta betartom ezt az aranyszabályt, úgy áll a káposztám, mint a gyöngy. Sőt, inkább hajlok többévszázados tapasztalatnak nevezni azt a tudást, amit mások babonaságnak neveznek. Már nem egyébért, de a szárhegyieknek például azért maradt fenn az évszázadok során a teljesen sajátos egyedi káposztájuk, mert betartottak minden babonaságnak kikiáltott szabályt és nem törődtek azzal, hogy ki mit gondol, vagy mond róluk ennek kapcsán. Többek közt a szárhegyi, híres vékonylevelű, korongformájú káposztát mindig Szent Anna kilencedjén (június 13. környékén) palántálják ki a káposztatermő földre. Utána kétszer megkapálják, majd azután vágják le, miután a fagy kétszer a lábán megcsípte. Utána még legalább egy hétig gúlába rakva magában érlelik, ezalatt egy utóérési folyamaton megy át a káposzta, a fejek kifehérednek zamatossá válnak. Ezután "pucolják fel", vagyis leszedik a külső leveleit és kezdik árulni a piacokon. A szárhegyi káposztáról még tudni kell, hogy nagyon vékony a levele, például a töltelék rizsszemei jól kivehetők a levélen keresztül a töltöttkáposztában. Az erezete is vékony, nagyon hamar beérik, karácsonykor már zamatos savanyúkáposztából lehet főzni a karácsonyi ünnepi töltött káposztát, de minőségét a pince hűvösében tartva megőrzi egészen Pünkösdig. Ahol jó hűvös a pince még nyár közepén is van zamatos savanyú káposzta. Na de a káposztasózás fortélyait akartam elmesélni eredetileg, de muszáj volt ezt a kis kitérőt tennem a szárhegyi káposztáról, amit "torzsás" falumbeliek termesztenek, mert ennél sokkal gyengébb minőségű káposztának akkora reklámot keltenek, mintha a mennyei paradicsomban teremne és az erezete minimum aranyból lenne. Akkor én is dícsérhetem nyugodtan a szárhegyi vékonylevelűt, mert annyira úgysem tudnám, mint amennyire megérdemelné. Szóval, a káposzta sózásához először is hordó kell. Akinek van pincéje, megéri, hogy beszerezzen egy komoly fahordót, mert abban érik igazi zamatossá a káposzta, de műanyag hordóban is jó minőségű káposzta érik. A munkálatokat a hordó alapos kimosásával kezdjük, ha fahordónk van, azt jó alaposan ki kell subickolni súrlókefével, majd alaposan kiöblíteni tiszta vízzel, aztán szellőztetni kell az udvaron, hogy párologjon el a szaga, majd használat előtt fel kell tölteni vzzel, hogy degedjen ki a fa és ne szivárogjon a káposztalé a hordóból. Ha műanyag hordóba sózzuk a káposztát, akkor elég, ha mosogatószeres vizzel alaposan kimossuk és kiöblítjük, de ezt sem árt szellőztetni. Mondjuk az én esetemben ez úgy történt, hogy amint kiürültek a káposztás hordóim - mert nekem kettő van egy 15 literes és egy 30 literes - még nyár elején, kimostam őket és fedetlenül kiraktam a teraszra. Ott várakoztak egészen addig míg káposztasózásra került a sor, akkor szépen újra kimostam őket, kiöblítettem és csak ezután raktam bele a káposztafejeket. Na most, édesanyámtól úgy tanultam - ő pedig apai nagyanyámtól tanulta -, hogy előbb egy jó nagy csokor csombort és kaprot megmosunk, a hordó aljára helyezzük, majd lobogó sós vízzel leforrázzuk és hordót befödjük, hogy a fűszeres aroma jól járja át. Édesanyám szerint ezt egyrészt azért kell így csinálni, mert "mi így szoktuk", másrészt, mert a forrázástól intenzívebb a fűszer aromája. Amíg a hordót átjárja a fűszeres aroma, addig a káposztafejeket előkészítjük a hordóba rakásra. Vagyis a nagyobb fejeknek kifúrjuk a közepét és megtöltjük sóval, a kisebb fejek torzsáit kereszt alakban bemetsszük - természetesen ezt is csak azért, mert "mi így szoktuk". Amire ezzel elkészülünk a hordó aljában is kihűl a fűszeres lé és minél szorosabban kezdhetjük belerakni a káposztafejeket. Igyekezzünk úgy elhelyezni, hogy minden kis üreg ki legyen töltve, a káposztafejek között keletkező lyukakba kisebb fej káposztákat rakjunk, de tehetünk közéje vöröskáposztát vagy céklát is - amitől szép vörös lesz a káposztalé - illetve szúrhatunk közéje tormát is. De aki ennél is pikánsabban szereti tehet közéje birsalmát, babérlevelet és borsot is. Az idén nem raktam a hordóba semmi plusz "cicomát", mert olyan kedvemben voltam, hogy idén csak egy sima savanyúkáposztát készítek. De a tavaly tettem. Amikor a hordó megtelt káposztával, akkor lefödjük és egy napig hagyjuk, hogy "izzadjon" a sótól a káposzta. Vagyis másnap látni fogjuk, hogy a káposzta felületén harmatcsepphez hasonló vízcseppek jelennek meg, ez - édesanyám szerint - attól a sótól van, amit a torzsa közepébe helyeztünk. Ha ezze is megvolnák, akkor ellevezhetjük a káposztát, vagyis sóoldatot készítünk forralatlan, tiszta vízben. Nálunk a csapvíz erre alkalmas, ahol nem jó a vezetékes víz, ott használjanak igazi forrásvizet - nem palackozottat (!), hanem olyat, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre. A sóoldat úgy készül, hogy egy liternyi hideg vízhez egy púpozott kanál sót teszünk, amit addig kavargatunk míg teljesen feloldódik. Na most a hordó méretétől függ, hogy összesen mennyi kell, én az ötliteres fazekamban szoktam egyszerre ötliternyi sós levet készíteni, amit ráöntök a káposztára, majd újabbat vegyítek, azt is ráöntöm, egészen addig, míg teljesen ellepi a káposztafejeket a víz. Ha széles a hordónk teteje tiszta fapálcikákkal szorítsuk le a káposztafejeket úgy, hogy teljesen befödje a sós lé. Miután elleveztük, másnap nyissuk ki a hordót és nézzük meg mennyire apadt le a lé, mert a káposzta beszívja és lehet, hogy utána kell pótolni. Ezután egyéb dolgunk nincs, mint legalább két hétig időnként megrázogatni a hordót - ha akkora, hogy könnyedén tudjuk mozgatni - vagy pedig egy gumicsővel fújjunk levegőt bele, hogy elősegítsük a káposzták közé szorult levegő kiszabadulását. Ugyanis, ha ezt nem tesszük, akkor hibás erjedés indulhat el, ami a káposzta megpuhulását, megbarnulását eredményezheti. Itt is a tejsavas erjedés következtében savanyodik meg a káposzta, erről még írtam a hordós savanyúságnál. Lényeg, hogy a tejsavas erjedéshez 15-20 fokos hőmérséklet kell, ezen a hőmérsékleten már az ellevezést követően erős habzással elindul a tejsavas erjedés. Az előerjedés 10-14 nap alatt lezajlik, ekkor megint nyissuk ki a hordót és alaposan mossuk meg a hordó födelét és a káposztanyomó követ, illetve azokat a fapálcikákat, amivel leszorítottuk a káposztafejeket. Ha azt tapasztalnánk, hogy nagy hézagok keletkeztek és még férne bele káposzta, nyugodtan tehetünk még néhány fejet utólag is bele, illetve ha leapadt volna a leve, pótoljuk további sós lével. A lassú erjedés ezután is folytatódik, de hozzávetőleg hat hét alatt teljesen befejeződik a tejsavas erjedés. Az idén annyit "újítottam" a káposztasózáson, hogy a kisebbik hordómat bent hagytam a konyhába, ti. november végére már savanyú káposztát akarok enni, a nagyobbik hordómat pedig kiraktam a teraszra és ott is tartom karácsonyig, mert azt akarom , hogy abban később érjen meg a káposzta. Mellesleg a jól savanyított káposzta érlelés után szép sárgás-fehéres színű, a levelei könnyen lebonthatóak és rugalmasak. Egyaránt fogyasztható hús-, zöldség és tésztanapon, akár nyersen savanyúságként, akár bármilyen formában megkészítve. Használat közben, ahányszor a hordót kinyitjuk, vigyázzunk a tisztaságra, és minden alkalommal mossuk le a fedőt, a követ, vagy műanyaghordó esetén a leszorító pálcikákat. A savanyú káposzta azonkívül, hogy bőséges C–vitamin forrás, egyben természetes gyógyszer is. A savanyú káposztában és annak levelében ugyanis a joghurthoz hasonlóan jelentős mennyiségű élő tejsavbaktérium van, amely az emésztőrendszerben elpusztítja a rothadást előidéző baktériumokat. Ezáltal a helytelen táplálkozásból eredő méregképződés leáll, és a vér fokozatosan megtisztul. Ráadásul a savanyú káposzta magas rosttartalma megszünteti a bélrenyheséget, ami a bélrendszerben felgyülemlett káros anyagok gyakori kiürítését, és a szervezet további méregtelenítését eredményezi. A vér és az emésztőrendszer fokozatos tisztulása a szervezetre gyakorolt jótékony hatáson túlmenően tisztítja a bőrt is. A szervezet méregtelenítése a ráncosodásnak indult bőrt felfrissíti, és üdévé, feszessé teszi. A savanyú káposzta leve kozmetikai célokra is kiváló, mert a zsírréteg feloldásán kívül vitaminokkal és enzimekkel táplálja a bőrpórusokat, eltünteti a pattanásokat, tejsavtartalma pedig fertőtleníti és finomítja a bőrt. Jó fakanálforgatást!

Gulyáskrém házilag

VKF!-re Ezt a finom gulyáskrémet régóta készítem, de soha nem készült fotó róla, mindig elfogyott, mire észbe kaptam volna: már megint nem fotóztam le! Mondjuk, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éveken át kísérleteztem, amíg eltaláltam a különféle hozzávalók és fűszerek arányát, de mostanra épp olyan lett, amilyennek elképzeltem és szeretem. Egyébként a recept megjelent a Székely Gazdában a zakuszka receptjeimmel együtt.

Hozzávalók: 1,5 kg paradicsom, 8 db kápiapaprika, 8 db paradicsompaprika, 7 db közepes hagyma, 1 fej fokhagyma, 2 db csípős paprika, 1 kiskanál szemes bors, 1 kiskanál szegfűbors, 2 kiskanál köménymag, 1 babérlevél, só és cukor, ízlés szerint, 1 kiskanál befőzőpor.

Elkészítése: A zöldségeket megmossuk, megpucoljuk, feldaraboljuk, majd egy fazékban, lefödve, közben többször is megkavargatva puhára főzzük. Ezután zöldségpasszírozón, vagy ennek hiányában szitán átpasszírozzuk. Az így nyert zöldségpépet feltesszük főni, hozzáadjuk a gézbe kötött fűszereket, majd lassú tűzön addik főzzük, amíg krémes állagú lesz. Az utolsó tíz percben sózzuk és cukrozzuk, ízlés szerint, belekavarjuk a befőzőport, majd forrón üvegekbe szedjük, ledugaszoljuk és szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. Gulyások, pörköltek, tokányok és paprikások ízesítésére használjuk, de ízletesebb lesz tőle a zsíros kenyér is. Tipp: Ha nem akarjuk, hogy csípős legyen a gulyáskrémünk, egyszerűen hagyjuk ki belőle a csípős paprikát. 

Barackdzsem "titkos adalékkal"

Hogy nehogy végképp kifussunk a sárgabarack szezonból, és hogy ne tartsam a hűséges olvasóimat a továbbiakban is kételyek és találgatások tömkelegében lavírozni, felfedem a barackdzsem, barackíz szaporításának nagyanyámtól elsajátított hatalmas titkát. (No ettől a mondattól Jókai is forog a sírjában, de így hagyom, mert most nincs kedvem emészthetőbb részekre szedni.) Na szóval, a barackdzsem, barackíz az az étel, amely családom valamennyi tagjának ízlik, ezért, hogy télen majd jusson, süteménybe, palacsintába, lángos vagy fánk tetejére, illetve csak úgy egyszerűen egy "sorkolat jóízű pityókás házikenyérre" (egy szelet jóízű burgonyás házikenyér), évente átlag 15-25 befőttes üvegnyit szoktam eltenni belőle. A mennyiséget mindig az ár hordozza, amelyik évben drága, akkor kevesebb kerül a kamarába, amikor olcsó, akkor több. Az idén valamitől sokalltam a három lejes kilogrammonkénti árat, időm is kevesebb volt előző évekhez képest, mégis meg akartam valamiképp szaporítani a dzsememet, hogy minél több legyen. Ezért folyamodtam a nagyanyámtól gyermekként ellesett módszerhez és a dzsemet egyszerűen felszaporítottam kb. ötödrésznyi közönséges tökkel. Na, hát ez ama titkos, természetes és egészséges adalék, amivel felszaporítottam a barackdzsememet. A tökről tudni kell, hogy semleges íze bármilyen aromás gyümölcs zamatával kiválóan harmonizál, ezért bátran alkalmazható természetes adalékként, ízekhez, dzsemekhez, lekvárokhoz, de még a különféle zöldségpasztákhoz is - ezt is nagyanyámtól tanultam. S most akkor "lássuk a medvét" és főleg azt, hogy lehet a sárgabarackdzsemet gyorsan és könnyen készíteni, mert ez lenne az igazi. Először egyszerre legtöbb három-négy kiló gyümölcsöt vásárolok, mert sok év tapasztalatából tudom, ez az a mennyiség, amivel lazán megbirkózom egyedül is legtöbb félóra alatt - ennél több ritkán akad nekem ilyesmire egy este. Ha van segítség, még jobb, befőzésben nagyon hatékony a "négykezes". Tehát a gyümölcsöt folyóvízben alaposan megmosom, kimagozom, majd félbe, negyedre aprítva egy kezdem cukorral rétegelni egy edény aljába. A tököt meghámozom és a nagylyukú reszelőn rétegenként hozzáreszelem a gyümölcshöz, kb. így, ahogy a képen látható. Egyenletesen elosztom a gyümölcs tetején, majd meghintem cukorral és ezt a műveletet addig folytatom, míg elfogy a gyümölcs és a tök. Mindenképp cukorral kell befejezni. És ezzel kész is volnánk az első napi munkafázissal, amihez még hozzátartozik a befőttesüvegek forróvízzel történő alapos kimosása. Mindez három kiló gyümölcs és kb. 70 dekás tök esetében egy személynek félórás munka, kettőnek azért húsz perc, mert a nevetgélés, a munka küzbeni szórakozás is felemészt némi időt, de ezt sose sajnáljuk, mert a csapatszellemet és az együvé tartozás érzetét erősíti. Ezt a munkálatot rendszerint este szoktam végezni, az edényben lévő a cukrozott gyümölcsöt berakom a kamarába és pihentetem reggelig, a befőttes üvegeket egy tiszta konyharuhára borogatom, hogy reggelig csöpögjön le a víz róla. Reggel a gyümölcsös edényt felrakom a gázkályha legnagyobb égőjére és forralni kezdem, amikor felfőtt (kb. 10 perc) kisebb lángra állítom az égőt és addig forralom időnként megkavargatva, míg megfelelő sűrűségű dzsemmé áll össze. Ez még hozzávetőleg 15 perc, de ez idő alatt lehet már más egyébbel is foglalkozni, például lehet egy gyors ebédet főzni. Amikor kész, kb. ilyen kell legyen az állaga és ekkor forrón üvegekbe szedjük egy tiszta merőkanállal - ez legtöbb további tíz perc. Az üvegeket nem kötöm le azonnal, hanem megvárom, hogy a dzsem kihűljön, csak azután teszem rá a kupakokat.

S akkor most jöjjenek a hozzávalók 3-4 kg sárgabarack, kb. 70 dkg tök, kb. 1,5-2 kg cukor (lehet tenni bele kévéskanálnyi befőzőport, de ha ép, jóminőségű gyümölcsből készül, nem szükséges - ebben nincs befőzőpor). 

Epres maradékhasznosító lekvár

Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de nekem szinte minden évben sikerül jóval több dzsemet, ízet, lekvárt eltennem, mint amennyit elfogyasztunk, illetve elajándékozok. Mert szoktam ám ajándékozni is dzsemeket, ízeket, főleg olyan gyümölcsökből, ami nálunk megterem és máshol nem. Például áfonyadzsemet, vagy kocsonyát szoktam adni a magyarországi ismerősöknek, akik nagyon örülnek neki. Na, de oda akartam kilyukadni, hogy nálam rendszerint nyár elejére megszaporodnak az olyan befőttes üvegek, aminek az aljában van egy kicsi dzsem, ami aztán már senkinek sem kell. Kidobni sajnálom, felhasználni nincs amire, megenni senki nem akarja. Nos, ilyenkor szoktam venni egy-két kiló friss gyümölcsöt, amivel összefőzöm a maradék lekvárokat, amik így átlényegülve ismét fogyasztható állapotba kerülnek. Ebbe már cukor sem kell, hiszen a régi dzsemektől eléggé édes, újrafőzve pedig jó sűrű vegyeslekvár lesz belőle, ami kiváló derelyébe vagy különféle kiflikbe, fánkokba töltve, ugyanis nem kell tartani attól, hogy fővés vagy sülés közben kifolyik.

Hozzávalók: 1-2 kg friss gyümölcs - ebben az esetben eper, maradék dzsemek, ízek, kocsonyák, lekvárok, tetszőleges mennyiségben (amennyi van).

Elkészítése: A friss gyümölcsöt megpucoljuk, megmossuk, ha szükség feldaraboljuk, majd erős tűzön folytonosan keverve kifőzzük. Amikor puhára főtt, hozzáadjuk a maradék ízeket, lekvárokat, dzsemeket, kocsonyákat és szintén kavargatva összefőzzük. Ha már jó sűrű műanyagdobozokba szedjük (ebben az esetben megüresedett tejfölös vedrekbe töltöttem), és lefödetlenül hagyjuk kihűlni. Ebből olyan sűrű lekvár lesz, hogy kanállal kell vágni. Kiváló derelyékbe, gombócokba, fánkokba és különféle kiflikbe. Nem kell bele semmilyen tartósítószer.

Székely szőlő

- fűszeres szőlőlekvár Székely szőlő

• öcsém szerint ez éppen olyan mint a magyar narancs: "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!" Na, majdnem ilyen a székely szőlő is, ugyanis Gyergyó vidéke egyáltalán nem a szőlőseiről híres. Sőt! Épp ellenkezőleg, arról híres, hogy itt még a szőlő sem terem meg, mert túlságosan kevés neki napsütés és az érlelő meleg ahhoz, hogy mosolygós szőlőfürtök érjenek be őszire. Azonban néhány éve - nem tudni, hogy a Jóistennek, vagy a globális felmelegedésnek köszönhetően - nálunk is beérik szőlő. Igaz, meg sem közelíti sem méretében, sem zamatában a dobrudzsai homok dombhátakon, illetve a tokaji szőlősökben mosolygósra érő kilót is megütő fürtöket, de a ribizlinél alig nagyobb szőlőszemek jóízűek, zamatosak, s legfőképp a miénk, nálunk terem. Igaz, hogy öcsém még a kilencvenes évek elején azért ültette a két szőlőtőkét a terasza mellé, hogy levelei hűs árnyékot tartsanak a perzselő nyári napsugarak elől. Mi is örültünk neki és nem csak az árnyék miatt, hanem azért is, mert nyár elején jóízű töltikét lehetett tölteni a leveleibe, függetlenül attól, hogy az egész nyáron szépen gömbölyödő szőlőszemek az első szeptemberi hóharmattal mind egy szemig lefagytak. Aztán három évvel ezelőtt öcsém büszkén tette az asztalra az első termést: "Mit szólsz hozzá, ez itt termett a teraszon!" A családi kupaktanács összeült, kóstolgattuk, ízlelgettük és mindannyian igen zamatos, jóízűnek találtuk. Igaz kicsit több volt a magja, mint amit megszoktunk a piacon vásárolt szőlőben, de igen nagyra értékeltük, hogy dacolva a gyergyói szélsőséges időjárással, mégiscsak termést hozott, ráadásul jóízűt. Tanakodtunk, mit is kezdjünk vele, mert bornak kevés, megenni csak úgy magára sok, kompótnak nem alkalmas a magjai miatt. Mit kezdjünk hát vele? Aztán hirtelen támadt egy ötletem, amit rögtön vázoltam öcsémnek. "Hozd fel, és valamit kitalálok vele, még én sem tudom, mit..." Ez már egy komoly érv egy székely menyecskétől, öcsém adta is szívesen és helyben megegyeztünk: "felibe". Vagyis ez annyit jelent, hogy bármit készítek belőle, fele az övék. És ez így becsületes, elvégre egész évben az öcsém gondozza, metszi , védi a szőlőtőkét, takargatja télen is a mínusz 30 fokos hidegekben. Na szóval, az történt, hogy a húszliteres vederben lévő szőlőt egy napig nézegettem, kerülgettem, hümmögtem mellette, de fogalmam sem volt, mit kezdek vele. Egy dolgot viszont nagyon biztosra tudtam: bármit készítek is belőle, annak fele az öcsém családját illeti. Aztán elővettem a mindenkori fő tanácsadómat Vicuska barátném keresztanyjának, Gergely Éva néninek a szakácskönyvét. Abból okosodtam ki és készítettem ezt az igen finom szőlőlekvárt - azóta immár három évben egymás után. Az idén ez a munkálat a múlt hét végére esett, mert november elejére ért be a szőlő. :) Emiatt értelemszerűen nem készülhetett el Trinity VKF! Kiírására.
• Hozzávalók: minden liter szőlőléhez 60-70 dkg cukor (igazából nem mértem, hanem ézésből raktam hozzá), kb. 8 liter szőlőléhez 2 citrom héjastól felkarikázva, egy teáskanál szegfűszeg és egy teáskanál fahéj. A munkálatokat azzal kezdjük, hogy a gerezdről leszemezzük a szőlőt, alaposan megmossuk, majd egy edényben vizespohárnyi víz hozzáadásával megrottyasztjuk. Lényeg, hogy annyira megpuhuljanak a szőlőszemek, hogy a magtól könnyedén elváljon a húsa. Ezután hagyjuk hűlni, majd amikor annyira langyos, hogy könnyedén tudunk dolgozni vele, akkor tüllbe, vagy gézbe töltjük (ebben az esetben egy régi függönydarabba, mert erősebb) és kicsavarjuk. Az így nyert levet főni tesszük és addig főzzük, míg sűrűsödni kezd. Ekkor hozzáadjuk a cukrot - ettől fel fog hígulni kicsit, de nem kell pánikba esni - a karikára vágott citromot és a fűszereket egy gézbatyuba kötve. Ezután addig főzzük - többször is megkavargatva, mert a cukorral már lesülhet - míg jó sűrű lekvárt nyerünk belőle. Üvegekbe töltjük, de másnapig nem kötjük le, hogy bőrt húzzon a tetejére, így akár évekig is eláll - nekem van a tavalyiból és tavalyelőttiből is. Úgy áll, mint a gyöngy. Igen ízletes jóízű lekvár, bármilyen süteménybe, palacsintába használható, de megteszi vajas-lekváros kenyérnek is.

Variációk egy témára - szilva befőzés

Ezt a bejegyzést már rég meg kellett volna írnom, de mint tudjátok, rengeteg egyéb elfoglaltságom volt a múlt héten. A minap azonban Csíkszereda piacán megláttam az asztalokra halmozott szilvakupacokat és arra gondoltam, talán még nem késő leírni mennyi minden készíthető szilvából télire. Hátha valakinek útmutatóul szolgál... Nos, a történet azzal kezdődött, hogy öcséméknek rengeteg szilvájuk termett - földig húzta az ágakat a temérdek mosolygó szilva. Ráadásul többféle is volt, kezdve a magbaváló nagyon ízletes fehér szilvától, a cseresznyeszilván át (amit mi csak fosóka szilvának nevezünk), a "hargas magú" besztercei szilváig, illetve volt még két fán olyan is, amelyik nem magbaváló. Egy délután öcsémmel ketten nekiláttunk, és csekély hányadát leszüreteltük, hogy készíthessek én is mindenféle finomságot szilvából. Lett egy jó nagy gyümölcsös ládával és még egy vederrel, mert igyekeztünk amennyire lehet külön szedni a különféle szilvákat. Otthon azonban rájöttem, túlságosan nagy falat nekem egyszerre ennyi szilvával megbirkózni, de másnap jött édesanyám, meg ott volt a lányom és ők segítettek. A munkát azzal kezdtük, hogy rendre megmostuk a szilvákat és külön válogattuk a kemény szemeket a puháktól - ezt a munkát édesanyám végezte. Amint látjátok, közben meg is mosta folyó vízben, ami azért jó, mert így nem kell több lében átmosni és többször megfogdosni a szilvát. Közben mi a lányommal kirámoltuk az üvegeket a kamarából, megmostuk, majd a lányom hozzáfogott a szilva kimagozásához, én pedig a kompótkészítéshez. A kompót nálam roppant egyszerűen készül és csonthéjasokból mindenféle kompótot így készítek. Vagyis előbb elkészítem a szirupját a kompótnak, ami a gyümölcs mennyiségétől függő megsaccolt mennyiségű víz, amit cukorral édesítek ízlés szerint. Ezt általában úgy szoktam, hogy van egy ötliteres lábosom, amit háromnegyedéig megtöltök vízzel, hozzáteszek annyi cukrot, amennyit elsőre jónak látok, felforralom a szirupot, megkóstolom és ha úgy érzem, kell még cukor bele, akkor teszek (túl édes nálam nem szokott lenni, de ha netán az lenne, vízzel lehet hígítani.) Amikor forr a szirup akkor beleteszünk annyi szilvát, amennyivel könnyedén megbirkózunk a kiszedésnél, mert itt már nagyon gyorsan kell dolgozni. Ugyanis nem szabad megfőzni a szilvát, csak addig tartjuk a forró szirupban, míg szint vált, aztán gyorsan üvegekbe szedjük szűrőkanállal. Közben az üvegek alját tenyérrel ütögessük meg, hogy szépen rendeződjenek el benne a szilvaszemek. Amikor az üvegek megteltek, mindegyik tetejére szórjunk néhány fahéjdarabkát, vagy szegfűszeget - nekem a kedvem hordozza, hogy mikor, mivel ízesítem, illetve mikor rakok mindkettőből a kompótba. Most csak fahéjdarabkák kerültek bele (abból is kevés), mert úgy véltem kár lenne fűszerrel elnyomni a szilva igen jó aromáját. Ha az üvegek megteltek, a szirupot újra felforraljuk, ekkor tehetünk bele egy kis befőzőport is (kiskanálnyit szoktam a kb. 4 liternyi léhez), majd forrón töltsük a szilvára. Dugaszoljuk le, és tegyük szárazdunsztba. Ez ripsz-ropsz gyorsan ment. Közben a lányom is jól haladt a fosókaszilva (cseresznyeszilva) kimagozásával, a végén még mama is segített neki. Ebből fűszeres szilvaíz lett, amit én egészen sajátosan készítek és ezt a változatot még nem olvastam sehol - de ha netán valaki készített volna így még szilvaízt, akkor az véletlen egybeesés. Szóval a kimagozott szilvát rétegenként cukrozzuk - érzéssel, kb. 40-50 dkg cukor a kiló gyümölcshöz - aztán hagyjuk másnapig, majd feltesszük főni. Nem kell sokáig főzni, csak kb. 30-45 percet, lényegében addig kell főzni, míg zselatinossá válik a leve, ha maradnak benne ép félszilvák, attól még izgalmasabb. Közben ízesítsük meg. Én beleraktam kb. 7-8 kiló gyümölcshöz két citromot karikára vágva és egy kis géz batyuba kötözve egy-egy kiskanálnyi darabos fahéjat és szegfűszeget. Illetve a legvégén egy kiskanálnyi befőzőport. Forrón üvegekbe szedjük és lefödés nélkül hagyjuk kihűlni. Semmilyen dzsemet, ízet, lekvárt nem szoktam dunsztolni és nem szoktam lefödve fejreállítani sem, mint ahogy látom, mostanában sok gasztroblogger teszi. A titka az egésznek a válogatott, jó minőségű gyümölcs és hozzá a kellő mennyiségű cukor. Ja, és ki ne hagyjam: a befőttes üvegek, illetve a munkálathoz használt konyhai eszközök tisztasága. Miután teljesen kihűlt és a tetejére bőr képződött, ledugaszolom és a kamarába teszem. Ezzel az eljárással nálam akár évekig is elállnak a lekvárok, dzsemek, ízek, gyümölcskocsonyák. Miután sikerült üvegekbe raknom tekintélyes mennyiségű szilvát kompótnak, és kifőztem már egy adag fűszeres szilvaízt, még mindig maradt kb. 5-6 kilónyi szilvám, ez azonban már nem volt magbaváló. Egy napig gondolkodtam rajta, mi legyen vele, mert ahhoz semmi humorérzékem nem volt, hogy lefaragjam a szilva húsát a magjáról, mint ahogy tette édesanyám, amikor az az ötletem támadt, hogy a fosókaszilvából készülő fűszeres szilvaízt pótoljuk ki még egy kicsi másfajta szilvával, hogy megteljen a nagy befőző fazekam. Azt találtam ki, hogy az egészet szépen megmosva, épen belerakom a fazékba és csak úgy cukor nélkül összefőzöm, addig míg a szilva húsa kezd leválni a magjáról. Hogy egy kicsit gyorsítsam a folyamatot krumplitörővel rásegítettem, vagyis amikor kavargattam a fővő szilvát, a krumplitörővel igyekeztem minél inkább összezúzni. Amikor láttam, hogy már jól leválik a húsa a magról, levettem a tűzről és hagytam hűlni, mert nagy méretű szűrőm csak műanyagból van. Langyosan passzíroztam át a szűrőn és nyertem egy homogén szilvapépet, amiben nem volt héj sem. Ezután ugyanúgy jártam el, mint egyéb gyümölcskocsonyák esetében, vagyis a kiló gyümölcshöz számolva kb. 50-60 dekányi cukrot adtam hozzá és addig főztem, míg kocsonya lett belőle. Ugye nem felejtettük el, hogy a gyümölcskocsonya próbája az, amikor egy tányérra cseppentve egyben marad a gyümölcslé-pötty, nem fut szét és pár perc alatt kocsonyássá keményedik. Ebbe is tettem egy kávéskanálnyi befőzőport a legvégén, majd forrón üvegekbe szedtem és födetlenül hagytam kihűlni, hogy bőr képződhessen a tetejére. Nem tettem bele semmilyen fűszert, csudafinom szilvakocsonya lett belőle, mert noha elég sok macera volt vele, igen ízletes, aromás volt öcsém nem magbaváló szilvája. Szóval így készítettem szilvaízt, szilvakompótot és szilvakocsonyát egycsapásra két segítséggel, két felvonásban, de az összmunka vele kb. 4-5 óra volt. Mondjuk, ez nem éppen a gyors és könnyű kategória, de ha sok a szilva és nem tudjuk, mit kezdeni vele, jó ötlet egyszerre többfélét készíteni. Arról nem is beszélve, mekkora elégtétel, ha télen nem a sarki boltba kell menni szilvaízért, hanem csak benézünk a kamarába és levesszük épp azt a változatot, ami a leginkább tetszik. Fogyasztását kizárólag tésztanapra ajánlom, természetesen azoknak, akik nem akarnak hízni tőle. Az íz és a dzsem bármilyen süteménybe, palacsintába használható, de igen finom, igaz csak frissen, melegen puliszkával is. A kompótot kiváló komponense bármilyen bólénak, de magára is fogyasztható, illetve savanyúságként tésztanapon különféle krumplis készítmények mellé.

Ételízesítő házilag

Volt nekem egy szeretett nagybátyám, aki nagytudású élelmiszervegyész volt, a sör-, égetett italok és üdítők nagyipari gyártásában vannak elévülhetetlen érdemei. Sok esetben családtagokon, rokonokon "tesztelte" egy-egy újabb termék minőségét, ezért soha nem volt furcsa, ha Laci bátya valamit csak úgy elénk rakott, "na, kóstold meg és mondj véleményt róla!" felszólítással. Ám, azt soha nem felejtem el, amikor egy alkalommal valami sárgás-fehér port kóstoltatott meg és azt kérdezte: "szerinted, ez mi?" Vonakodva kóstoltam meg, hiszen annak előtte mindig valami színes löttyről kellett véleményt mondani és legtöbbször mindegyikről kiderült: nagyon finom. Ez viszont por volt és semmi étvágygerjesztőt nem sugallt a színe. De mivel Laci bátya kért, és bíztam benne, hát megkóstoltam. "Vegeta" - vágtam rá azonnal, amint megnyalintottam a kiskanál hegyén a port, mire nagybátyám jelentőségteljes pillantás kíséretében mondta ángyomnak: "na ugye, megmondtam". Keveset értettem az egész párbeszédből, meg nem is igazán érdekelt akkoriban, hiszen ez a történet valamikor az 1970-es évek végén zajlott, amikor még középiskolás voltam, de akkoriban már "kéz alatt" (értsd: feketén) árulták a magyarországi rokonok által tonnaszámra hozott ételízesítőt, amit nálunk egyáltalán nem lehetett kapni. A kíváncsiságom viszont akkoriban is határtalan volt, és noha egyáltalán nem érdekelt, hogy nagybátyám már megint mit kotyvaszt, azt azért megkérdeztem tőle: "mi van, talán nem az?" Nagybátyám erre hosszas magyarázatba kezdett az umami ízről, meg a szójaszószban természetes módon előforduló nátrium glutamátról, de azt is elmondta, hogy nagymennyiségben cukornádból, cukorrépából, keményítőből és melaszból állítják elő és ízfokozóként használják különféle élelmiszerekben. De mondott mást is, ami szöget ütött a fejemben már akkor. "Ezzel, amit kóstoltál csak annyi a gond, hogy szintetikus módon állították elő laboratóriumi körülmények közepette" - mondta bátyám miközben szigorúra merevedtek jóságos vonásai. Ezek után millió kérdésem lett, amire bátyám rendre igyekezett megválaszolni, lényeg, hogy megértettem, nagybátyám - aki élelmiszer ügyekben még tudja is, mit beszél - nem tanácsolja, hogy nátrium glutamáttal dúsított ételízesítőt használjunk ételeink készítésében. Ezután volt is némi vitám jóanyámmal, mert nem akartam megenni a húslevest - pedig nagyon szerettem - mert Vegeta volt benne. És igen, miután saját konyhám lett, sem használtam soha ezt az ételízesítőt. De mivel nagyon trendi volt ételízesítőt használni évekig kísérleteztem és keresgéltem egy olyan receptet, ami leginkább hasonlít ama gyári ízéhez. A legtökéletesebbnek a keresztanyám féle ételízesítő volt, azonban soha nem tudott mennyiségeket, arányokat mondani, csak sorolta a zöldségek nevét, amit beletett. Ha pedig a mennyiségre kérdeztem rá, mégis miből, mennyit, frappáns válasza volt: "maga magát mutatja". Vagyis keresztanyám lényegében színre rakta össze az ételízesítőjét és a különféle színű zöldségek keveredése adta az összhatást. Magyarán, ha úgy látta, kell bele még egy kevés piros, akkor paradicsomot darált még az örleményhez, ha a zöldet hiányolta, akkor petrezselyemzöldet, vagy zellerzöldet adott hozzá. Ja, és fiatalasszonykoromban mindig ellátott bőségesen ételízesítővel, amit aztán egész évben hasnálhattam. Sok év múltával - amikor már a keresztanyám befőzős kedve is alábbhagyott - bukkantam rá Bokor Katalin Befőzés cukor nélkül? című receptes könyvecskéjére és ebben találtam rá a Vegeta néven jegyzett receptre. Azóta ez alapján készítem az ételízesítőmet és igen, éppen olyan jó, mint a keresztanyámféle.

Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1 kg petrezselyem, 1 kg magvalt paprika (vegyesen, piros és sárga), 20 dkg karfiol, 20 dkg hagyma, 40 dkg zeller, 20 dkg paradicsom, 20 dkg karalábé, 2 fej fokhagyma, egy-egy nagy csokor petrezselyem- és zellerzöld, félkiló só.

Minden zöldséget megpucolunk és alaposan megmosunk, majd akkorára daraboljuk, hogy a húsörlőbe tudjuk darálni. Rendre mindent ledarálunk, a zöldeket is, majd az egész örleményhez hozzáadjuk a sót és kézzel alaposan összekavarjuk. Azonnal tisztára mosott üvegekbe rakjuk és mehet a kamarába. Tartósítószer nem kell bele, mert a só tartósít. Egész évben használható különféle ételek ízesítésére csak figyelni kell a sózásra. A húslevesnél akkor tegyük a levesbe, amikor még együtt fő a hús a zöldségekkel, vagyis még mielőtt leszűrnénk, mert ha a leszűrt levesbe tesszük, a zöldségörlemények úszkálni fognak a leves tetején, ami ront az aspektusán.

Make Google view image button visible again: https://goo.gl/DYGbub

Petrezselyemzöld télire

A petrezselyemzöld az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt zöldfűszerünk. Használjuk levesekben, köretek ízesítésére, mártásokban és szószokban, főételeket díszítünk vele és saláták ízvilágát gazdagítjuk a petrezselyem levelével. Kétféle változata ismert, a csokros és az egyszerű, sima petrezselyemlevél. A csokrost főleg díszítésekre használjuk, a sima tapasztalatom szerint aromásabb, ételek ízesítésére inkább ez utóbbit használom. Az interneten mindenféle "okosságot" lehet olvasni róla, többek közt, hogy gazdag C-vitaminban, tartalmaz béta-karotint, B12-t, klorofilt és zsírsavakat ezáltal erősítve az immunrendszert. Vízhajtó hatású, serkenti a vese működését, oldja a vesekövet, elősegíti a lép és a gyomor működését, javítja az emésztést és megelőzi a puffadást. Szóval, sok mindenre jó, ezért érdemes télire is tárolni, sőt, aki panellakásban lakik, mint én és csak ritkán jut friss petrezselyemzöldhöz, jól teszi, ha nyári használatra is lefagyasztja a fölösleget, amit éppen nem használ el. A minap friss petrezselymet vettem, jó bokros lombozattal és zöldet biza lefagyasztottam, hogy legyen olyankor is, amikor éppen nincs kéznél friss.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű petrezselyemzöld.

Elkészítése: A petrezselyemzöldet folyó víz alatt alaposan megmossuk, majd a leveleket leszedjük egy szűrőbe. Megvárjuk míg a vize lecsöpög, aztán éles késsel finomra vágjuk. A finomra vágott petrezselyemzöldet egy szitán szétterítjük, majd betesszük a fagyasztóba. Amíg megfagy, többször is átforgatjuk, majd műanyagdobozba tesszük és fagyasztóban tároljuk. Felhasználáskor nem várjuk meg, hogy kiengedjen, hanem egyenesen a forró ételbe tesszük.

Make Google view image button visible again: https://goo.gl/DYGbub

Szárított vargánya

Az utóbbi időkben többen is érdeklődtek tőlem: honnan szerzem be a szárított vargányát, vagy ahogy Székelyföldön mondják a szárított hiripet? Mondtam, kétféle módon: vagy magam szedem a vargányát az erdőben (de erre sajnos egyre kevesebb az időm), vagy megvásárolom a Gombakirálytól. Lényeg, hogy mindkét esetben magam szárítom meg. Na, erre aztán kérdezték: igen, de, hogyan? Mire mondtam: hát úgy, ahogy édesanyámtól tanultam. S aztán innen következett megint egy hosszas magyarázat. Summa summarum, eldöntöttem, jobb, ha írok a vargánya/hirip szárításáról egy bejegyzést, mert itt elérhető lesz mindenki számára, és igazán nem annyira ördöngős munkálat, hogy bárki ne tudná megcsinálni.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű vargánya vagy hiripgomba, ha így jobban tetszik.

Elkészítése: A vargányát, ha saját kezűleg szedjük, akkor a földes részétől már az erdőn megtakarítjuk, és tisztán tesszük a kosárba. (Ez nem csak azért szükséges, hogy ne cipeljünk haza egy rakás földet, amit úgyis ki kellene dobnunk, hanem azért is, mert a tönkről levágott részekből újabb micélium fejlődik, és ezzel megalapozzuk a jövő évi gombatermést is. Legalábbis erre tanított mindig édesapám kisgyerekkoromtól.) Ha piacon vesszük, és a nem szakszerű szedés miatt földes a szára, éles késsel óvatosan levágjuk a földet róla. (Ha van kertünk, akkor ezeket a levágott részeket elszórhatjuk a fák tövébe, sose lehet tudni, hátha jövőre gomba terem ott.) Ha netán kukacos lenne - előfordulhat - akkor a kukacos részeket is kivágjuk belőle, majd nedves szivaccsal áttörölgetjük a gombát. Figyelem, mosni nem szabad, mert ez a gomba gyorsan megszívja magát vízzel, és majd nem szárad meg, hanem megrohad! Ezután félujjnyi vastag szeletekre vágjuk, majd az egészet ráterítjük egy tiszta abroszra. Szellős helyen, de nem tűző napon napjában többször is átforgatva megszárítjuk. Ezután papír- vagy vászontasakba rakjuk és felhasználásig abban tároljuk. Felhasználás előtt kiáztatjuk, vagy előfőzzük. Tipp: A gombaszeleteket nem túl szorosan cérnára fűzve is száríthatjuk. Nagyanyám mindig így csinálta, nekem már nem igazán van időm fűzögetni.

Make Google view image button visible again: https://goo.gl/DYGbub

Konfitált csirkemáj, finom zsírban, hosszú ideig eláll! Ha egyszer megkóstolod, biztosan kedvenc lesz!

Írta:bidista 2018-08-24

Ha van időnk elkészítjük, ha nincs, elővesszük. Ha hosszabb időre tesszük üvegbe, akkor pecsenyelé nem, csak zsír kerülhet az üvegbe. Tarthatjuk hűtőben is, de a kamrában is sokáig eláll.

Hozzávalók:

• 50 dkg csirkemáj,
• 50-60 dkg olvasztott zsír,
• 2 közepes vöröshagyma,
• 6-8 gerezd fokhagyma,
• szárított kakukkfű,
• 2-3 kisebb zsályalevél,
• 4 db 2 dl-es üveg

Elkészítés:

A vörös és a fokhagymát vékony karikára vágjuk, és a májat szárazra töröljük. Egy fedeles lábasba tesszük a hagymákat, erre kerül a máj. Megszórjuk kakukkfűvel és az aprított zsályalevéllel, és felöntjük olvasztott zsírral úgy, hogy ellepje. Rátesszük a fedelet.
Sütőbe téve 100 fokon 120-150 percig sütjük. A sütési idő a sütőtől függ. A máj levet ereszt sütés közben, ezt leöntjük róla, mielőtt üvegekbe tennénk. Üvegekbe rakjuk, és felöntjük zsírral úgy, hogy ellepje. Salátával tálaljuk, vagy pirítóssal fogyasztjuk.

Mihályné Dobos receptje!

Ropogós montenegrói tepsis krumpli - Egy recept, amely minden eddigit túlszárnyal

A montenegrói tepsis krumpli a vékony, fűszeres bundától fantasztikusan ízletes lesz. Önmagában, mártogatóssal vagy köretként is remekül megállja a helyét. Nagy előnye, hogy mivel sütőben sül, nem lesz olajszag az egész lakásban. Hátránya viszont, hogy képtelenség abbahagyni.

Hozzávalók 4 személyre:

• 70 dkg krumpli
• 3 evőkanál kukoricadara
• 3 evőkanál olívaolaj
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 teáskanál szezámmag
• 1 kávéskanál fűszerpaprika
• rozmaring
• só
  

Elkészítés:

A krumplit hámozd meg, mosd le, csepegtesd le jól, vagy töröld át papírtörlővel. Vágd hozzávetőleg egyforma nagyságú szeletekre. Vegyítsd a kukoricadarát, a szezámmagot, a fűszerpaprikát, a sót, és az olajat, majd keverd össze a krumplival. Pakold zsiradékkal megkent tepsibe, dobj még hozzá kettévágott fokhagymagerezdeket és rozmaringot is.
Ha szereted, más fűszernövényt is rakhatsz a krumplihoz. Tedd előmelegített sütőbe, és 200-220 fokon körülbelül 45 perc alatt süsd meg. Akkor jó, ha a krumpli kívül szép piros, ropogós, belül viszont puha. Kínálj hozzá saját készítésű mártogatóst, salátát!
 

Zamatos szőlőzselé vaníliával és fahéjjal: húsok mellé és kenyérre is kitűnő

Majdnem olyan, mint a lekvár! Az élénk színű, ízes szőlőzselét sokoldalúan felhasználhatod.

A szőlő az ősz nagy ajándéka, víz- és káliumtartalmának köszönhetően jó vízhajtó, méregtelenítő, tele van magnéziummal és vitaminnal. Fantasztikus zselét készíthetsz belőle, ehhez az Othello szőlő tökéletes választás. A kellemesen fűszeres zselét a sajtokhoz ugyanúgy kínálhatod, mint sültekhez, de a kalácsra is illik. Ha hosszabb ideig tárolnád, tedd a befőttes üvegeket dunsztba.  

Hozzávalók:

• 1 kg szőlő
• 50 dkg befőzőcukor
• 1 mokkáskanál fahéj
• 1 db citrom
• 1 csomag vaníliás cukor
  

• előkészítési idő: 20 perc 
• elkészítési idő: 30 perc
  

Elkészítés:

Kisebb üvegeket moss el jó alaposan, majd tedd a mikróba, és járasd egy-két percig a legmagasabb fokozaton. A szőlőt alaposan mosd meg, szemezd le, majd pépesítsd botmixerrel. Rakd egy vastagabb falú lábosba, és főzd 10 percig.
Passzírozd át egy szitán, hogy a magok és a héj ne kerüljenek bele a zselébe. A leszűrt szőlőlevet öntsd vissza a serpenyőbe, majd rakd hozzá a befőzőcukrot, a citrom frissen facsart levét, ízesítsd őrölt fahéjjal és vaníliás cukorral. Ezután tedd vissza a tűzre, és főzd pár percig. Ha sűrű, vedd le, és töltsd a tiszta üvegekbe. 

Zamatos, vörösboros lilahagymalekvár: így hosszú hónapokig eláll

Húsokhoz, kenyérre is tökéletes az ízes, illatos lilahagymalekvár.

Papp Cecília 

•  2018.10.03
  

Az édes és a savanyú ízek jól harmonizálnak a lilahagymalekvárban. Sokat dob a szárazabb húsokon. A lilahagyma rendkívül egészséges, antioxidánsokban és tápanyagokban gazdag, baktérium- és vírusölő hatással is bír. Ilyenkor különösen jó feltuningolni vele az immunrendszeredet. Ha a lekvárt dunsztba rakod, sokáig eláll tartósítószer nélkül is. 

Hozzávalók:

• 1 dkg lilahagyma
• 6 dl vörösbor
• 6 db szegfűszeg
• 4 evőkanál nádcukor
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál balzsamecet
• 2 evőkanál méz
• 1.5 teáskanál só
• 1 teáskanál kakukkfű
• 0.5 dl olívaolaj
• bors
  

• előkészítési idő: 15 perc 
• elkészítési idő: 1 óra
  

Elkészítés:

Vágd félbe a lilahagymát, szeleteld fel vékony csíkokra, a fokhagymát pedig aprítsd fel. Egy serpenyőben olvaszd fel a mézet, add hozzá a cukrot, és állandóan kevergetve karamellizáld meg. Öntsd hozzá az olívaolajat, és dobd hozzá a kétféle hagymát. 
Nagyjából háromnegyed óra alatt kellőképpen összeesik a lilahagyma, ezután ízesítsd: szórd hozzá a sót, a borsot, a szegfűszeget és a kakukkfüvet. Így főzd még negyed órán át, majd keverd hozzá a bort és a balzsamecetet is. Ezután már nem kell visszatenned a fedőt, de hagyd még negyed órán át rotyogni, hogy elérje a krémes állagot.
 
A kisebb befőttesüvegeket alaposan mosd el, rakd a mikróba, és járasd a legmagasabb fokozaton egy-két percig. Forrósítsd fel, majd kanalazd bele a lekvárt. A tetejére önts kevés olívaolajat, és zárd le légmentesen. Állítsd fejre öt percre, és rakd száraz dunsztba, azaz plédek, párnák közé. Hagyd szép lassan kihűlni.

 

Sült, fűszeres almalekvár: így még zamatosabb lesz

Üres tésztára vagy a palacsintába is tökéletes a fűszeres almalekvár, de akár egy pirítóst is feldobhatsz vele.

Ha szereted az almás pitét, ebben a lekvárban sem fogsz csalódni! Ugyanaz az ízvilág, fahéjjal, szegfűszeggel, vaníliával, és az elkészítése sem bonyolult. Különlegessége, hogy a gyümölcs a sütőben párolódik puhára. 

Hozzávalók:

• 2 kg alma
• 40 dkg cukor
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 teáskanál citromsav
• 1 csomag dzsemfix 3:1
• 1 evőkanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál szegfűszeg
  

• előkészítési idő: 15 perc 
• elkészítési idő: 35 perc
  

Elkészítés:

A befőttes üvegeket alaposan mosd el, és csírátlanítsd a mikróban a legmagasabb fokozaton. Pucold meg az almákat, magozd ki, és szeld fel nagyobb darabokra. Rakd egy hőálló tálba, keverd hozzá a cukor felét, az őrölt fahéjat, a szegfűszeget és a vaníliás cukrot. Takard le alufóliával, és told be a 180 fokra előmelegített sütőbe fél órára.
 
Ha a gyümölcs puha, borítsd át egy lábosba, és botmixerrel pürésítsd. Keverd bele a maradék cukrot, a citromsavat és a dzsemfixet. Rottyantsd össze a forrástól számítva három perc alatt, majd szedd a tiszta, felforrósított üvegbe. Csavard rá a tetőt, és állítsd fejre 10 percre. Rakd dunsztba, és várd meg, míg kihűl a lekvár a párnák és a plédek között. 

A hajad őrült módon nőni fog, a látásod meg olyan lesz mint egy sasé: Egyél 3 evőkanállal egy nap, és máris részese lehetsz a csodának!

Sok problémád van a hajaddal, vagy egyre rosszabb a látásod? A természetes összetevők megoldást kínálnak ezekre a problémákra.

Mindössze annyit kell tennie, hogy minden étkezés előtt egyél ebből a keverékből, ami tele van egészséges összetevőkkel, és máris javulni fog a látásod, és hamarosan egészségesebb lesz a hajad és sokkal gyorsabban fog nőni.

Néhány nap múlva már jelentős javulást fogsz észrevenni, és máris sokkal jobban fogod magad érezni.

Itt a recept, hogy, hogyan kell elkészíteni ezt a keveréket:

Szükséged van:

200 g lenmagolaj

4 citrom

1 kg méz

3 kis gerezd fokhagyma

Elkészítés:

Hámozd meg a fokhagymát és tedd bele egy turmixgépben a 4 citrommal együtt. Keverd össze jól, amíg nem kapsz egy homogén keveréket.

Ezután add hozzá a lenmagolajat és a mézet a keverékhez, és ismét keverd össze. Tedd az elkészült keveréket egy üvegbe, zárd be szorosan a tetejét, és tartsd a hűtőben.

Fogyassz 1 evőkanál keverék fél órával étkezés előtt. Fém kanál helyett használj fakanalat. Naponta fogyaszd legalább három alkalommal, ajánlott a főétkezések előtt.

Ezen kívül, javítani fogja az általános egészségi állapotodat és ez biztosan megakadályozza, hogy elkapj számos betegséget.

Megosztásokat köszönöm

forrás: blogmania

SZABADULJ MEG A HASON, A COMBON, A KARON ÉS A HÁTON LÉVŐ ZSÍRTÓL SZÓDABIKARBÓNÁVAL! ÍGY KÉSZÍTSD EL!

A konyhában rengeteg terméket használunk nap mint nap. Talán tisztában sem vagyunk azzal, hogy még mennyi másféle módon alkalmazhatjuk őket, akár egészségünk, akár szépségünk érdekében.

Mindenki szeretné mutogatni, milyen lapos a hasa és sok módszer létezik is arra, hogy ezt elérjük. Az egyik legjobb pedig a legtöbb háztartásban megtalálható.

A szódabikarbóna extra hatékony a fogyásban. Tudod miért? Mert lúgos összetevőket tartalmaz és könnyen emészthető. A kérdés, hogy hogyan használhatjuk fel a szódabikarbónát a vágyott alak eléréséhez. Három különböző módon is alkalmazhatjuk, hogy csökkentse az úszógumit és lapos hasat varázsoljon.

1. Szódabikarbóna citromlével és grapefruittal

Hozzávalók:

1 teáskanál szódabikarbóna

1 citrom vagy grapefruit

fél pohár víz

Oldd fel a szódabikarbónát a pohár vízben és add hozzá a citrom vagy a grapefruit levét. Keverd addig, míg a hozzávalók teljesen feloldódnak. Éhgyomorra, reggeli előtt 20 perccel fogyaszd!

2. Szódabikarbóna almaecettel

Hozzávalók:

2 evőkanál almaecet

1 pohár víz

fél teáskanál szódabikarbóna

Keverd össze a hozzávalókat egy pohár vízben, mint az előbbi receptnél. Éhgyomorra fogyaszd és gyorsan észre fogod venni, hogy a tested aktívan égeti a zsírt.

3. Szódabikarbóna gyümölcsökkel

Hozzávalók:

2 citrom

2 bögre víz

1 bögre eper

1 csokor friss mentalevél

1 teáskanál szódabikarbóna

Keverjük össze a hozzávalókat, cukrot semmiképp ne használjunk! Naponta kétszer fogyasszuk, akár jégkockával.

Ha fogyni szeretnél, fogd vissza a cukor és a fehér liszt fogyasztását. Használj több szódabikarbónát a mindennapokban, fogyasztása csodát művel a szervezettel. Az erősítéshez ne feledkezz meg a sportról sem!

Megosztásokat köszönöm

forrás: bidista

4 napig idd ezt az italt és az összes hasadon lévő zsírt eltünteti. Én is kételkedtem, de bevált!

A hasi zsírlerakodás nem csak esztétikai problémát jelenthet, de egy idő után káros hatással lehet az egészségünkre is. A legtöbb ember nem étkezik egészségesen, és mozgásszegény életmódot folytat, éppen ezért nagyon könnyen lerakodhat a fölösleges zsírréteg.

Ha fogyni szeretnénk, mindenképp változtatni kell az életformánkon, ajánlott egészségesen táplálkozni, többet mozogni, és kipróbálni az alábbi módszert is. Növeljük a napi folyadékbevitelünk, fogyasszunk több zöldséget és gyümölcsöt, és mozogjunk legalább fél órát.

Így serkenthetjük az anyagcserét, megszabadulhatunk a lerakódott méreganyagtól, és a zsírrétegtől is. Kerüljük a cukros, és feldolgozott élelmiszereket, és a túlzott alkoholfogyasztást.

Készítsük el az alábbi keveréket, és látni fogjuk, hogy mindössze 4 nap szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk a lerakódott zsírrétegtől. Ezenkívül serkenti az anyagcserét, az immunrendszert, és energiával tölt fel.

Hozzávalók:

• 125 gramm retek
• 3 citrom
• 4 evőkanál méz
• 2 evőkanál őrölt fahéj
• 1 cm-es darab gyömbér

Elkészítés:

Hámozzuk meg a retket, és a gyömbért, majd turmixoljuk össze. Hámozzuk meg a citromokat, majd a mézzel, és a fahéjjal együtt azt is turmixoljuk bele a keverékbe. Naponta kétszer főétkezések előtt vegyünk be egy-egy evőkanállal a keverékből.

Négy nap múlva már érezni fogjuk a hatását, de legkevesebb 21 napon keresztül rendszeresen fogyasszuk a természetes keveréket.

Az almaecet így, csakis így fogyasztva a leghatékonyabb fogyasztószer. Itt a filléres trükk hozzá!

Most elmondom, hogyan használhatjuk helyesen az almaecetet, hogy végre megszabaduljunk a felesleges kilóktól, normalizáljuk az anyagcserénket és újra teljesen egészségesek legyünk, megfiatalítva belső szerveinket.

Hogyan fogyaszthatjuk az almaecetet?

Hozzávalók:

egy pohár víz (lehetőség szerint előzőleg felforralt, szűrt vagy palackozott)

két teáskanál almaecet

egy evőkanál méz

egy csipet szódabikarbóna

Elkészítése:

Keverjük össze a fentebbi hozzávalókat, hogy egy szénsavas italt kapjunk.

Ez a legjobb módja az almaecet szervezetbe juttatásának, mert aszódabikarbóna semlegesíti az almaecet savját (még a savra érzékenyek is fogyaszthatják), de a hasznos nyomelemek benne maradnak az italban.

Ez a vizes-almaecetes ital azokra a problémákra jó orvosság, amelyek a túlsúlyos embereknél jelentkezik. Az almaecet jótékony hatásai közé tartozik, hogy javítja a vér összetételét, mert helyreállítja a vörösvérsejtek arányát és javítja vérkeringést.

Azok az emberek, akik hajlamosak az elhízásra, vagy legalábbis könnyen felszednek pár kilót, általában vérszegénységben szenvednek és a vérkeringésük is lassabb. Gyengeség, szédülés, verejtékezés, ezek mind azok a problémák, amik a túlsúlyos embereket sújtják. Az almaecet azonban javítja a vér összetételét, felgyorsítja és hatékonyabbá teszi az emésztést. Az almaecet fogyasztásának eredményét már te magad is láthatod két hét elteltével!

Hogyan fogyasszuk az almaecetet, hogy az a legnagyobb hatást érje el és segítse belső szerveink hatékony működését? Egy pohár almaecetes italt fogyassz reggel, éhgyomorra. Még egyszer megismétlem: aszódabikarbóna semlegesíti az almaecet savtartalmát, így bátran, fenntartások nélkül lehet ezt a koktélt inni reggel, éhgyomorra is.

A második pohárral este fogyasszunk belőle, körülbelül 3 perccel a vacsora előtt. Természetesen, az ecet miatt a diéta időtartama alatt étrendünkből ki kell zárni a lisztet tartalmazó ételeket és az édességet is. Fogyasszunk helyettük több zöldséget, gyümölcsöt! Különösen ajánlott a friss és nyers sárgarépa és az alma fogyasztása! Finom saláták készíthetőek belőlük. Ezen apró étrendbeli változtatások mellett az almaecetes terápiával valóban kiváló eredmények érhetőek el.

Az ecet nem égeti el a testben felhalmozott zsírt! Ellenben segít, hogy szervezetünk újra helyesen működjön, hogy anyagcserénk megint a régi, megfelelő legyen. Ez pedig segíteni fogja a szervezetet a szénhidrátok feldolgozásában, amit eddig nem tudtak a vérsejtek időben elszállítani. Hát nem csodálatos?

Ha az almaecetes koktélt még kiegészíted egy szénhidrátmentes diétával, sokkal jobb eredményt érhetsz el! A fogyókúra teljesen fájdalommentes és rövid idő alatt teszi lehetővé a felesleges kilóktól való könnyű megszabadulást úgy, hogy közben az egészségednek sem ártottál. Próbáld hát ki te is, hidd el, tetszeni fog!

Megosztásokat köszönöm