Ma már a gondolat, a gondolat sem szabad?

Ma már a gondolat, a gondolat sem szabad?

Gavallér János

Felvágottak a magyar közéletben

1 éve | Kisbaczoni Benedek Zoltán | 0 hozzászólás

Érdemes megnézni!!!!

 

http://hu.rightpedia.info/w/Zsid%C3%B3k_a_magyar_k%C3%B6z%C3%A9letben

Zsidó távirati iroda: ismerjük meg a Trump-kormányzat zsidó tagjait!

Zsidó távirati iroda: ismerjük meg a Trump-kormányzat zsidó tagjait!

Az alábbiakban Josefin Dolsten, a Jewish Telegraphic Agency munkatársa összefoglalójának lényegi fordítása olvasható.

Az amerikai zsidók félelemmel és egyben reménnyel tekintenek Donald Trump elnökségének kezdetére. Többen kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy Trump egyes támogatói az úgynevezett „alt-right” mozgalomhoz kötődnek, melynek követői között sok a fehér nacionalista, a bevándorlásellenes, az antiszemita, és megvetik a „politikai korrektséget”. Ezek a félelmek felerősödtek, amikor Trump stratégiai főtanácsadónak Stephen Bannont, a Breitbart News volt főszerkesztőjét nevezte ki, aki a hírportálra egy alkalommal az alternatív jobboldal „platformjaként” hivatkozott. Trump erőteljesen konzervatív kormányának továbbá az egészségüggyel, a környezetvédelemmel, az abortusszal és a polgárjoggal kapcsolatos politikai elképzelései szöges ellentétben állnak a zsidó szavazópolgárok nézeteivel.

Közben mások Trump Izraelhez való viszonyulását dicsérték, és azt, hogy az elnök David Friedman csődügyi jogászt nevezte ki izraeli nagykövetnek, akiről köztudott, hogy támogatja a ciszjordániai telepépítést, és kételkedik a „két állam” elvén alapuló megoldásban. Trump a zsidó szavazatok 24 százalékát szerezte meg, és különösen erős a támogatottsága az ortodox zsidók körében.

Íme az új elnök zsidó tanácsadói, akik az elkövetkezendő négy évben közreműködnek az Egyesült Államok politikájának alakításában.

Jared Kushner

Trump ortodox zsidó veje az elnöki főtanácsadói pozíciót tölti be. A The New York Times szerint a 36 éves Kushner, aki egyébként egy New Yersey-i vagyonos ingatlanbefektető család sarja, nem fog fizetést kapni, és elsőrendű feladatai a Közel-Kelethez és Izraelhez, valamint a magánszektorral való együttműködéshez és a szabadkereskedelemhez fognak kapcsolódni. Egy nappal a kinevezése előtt Kushner bejelentette, hogy lemond a családja vállalkozásában betöltött vezérigazgatói tisztségről. Kushner, aki 2009-ben vette feleségül Trump lányát, Ivankát, kulcsszerepet töltött be az elnök kampányában, különösen az Izraellel kapcsolatos ügyekben. Ő készítette elő Trumpnak az Amerikai-Izraeli Közpolitikai Bizottság (AIPAC) éves konferenciáján elhangzott beszédét, amelyre az ingatlanmogul álló ovációt kapott. Ugyancsak ő segített megtervezni apósa tavalyi izraeli útját. (Trump végül lemondta az utat, miután Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elítélte muzulmánellenes kijelentéseit.) Úgy tűnik, Trumpot lenyűgözi Kushner, és gyakran hivatkozik „fantasztikus” vejére, amikor Izrael-barát bizonyítványát akarja lobogtatni. Bár Kushner neve a kampány ideje alatt vált közismertté, korábban is övezte már rivaldafény. 2006-ben, 25 évesen vásárolta meg a New York Observert. Két évvel később a Kushner család ingatlanvállalatának vezérigazgatója lett, négy évre rá, hogy az apja adócsalás, illegális kampánybefizetések és tanúk megvesztegetése miatt rács mögé került. 2015-ben Kushner rákerült a Fortune Magazin „40 Under 40” listájára, amely a legbefolyásosabb fiatal vállalkozók éves rangsora.

David Friedman

Friedmant, aki csődügyi szakértő és hosszú idő óta Trump ügyvédje, az Amerikai Egyesült Államok izraeli nagykövetének nevezték ki. A kormányzati átmenetet lebonyolító Trump-csapat közleménye szerint a héberül is beszélő Friedman Jeruzsálemben fog tevékenykedni, de a Fehér Ház sajtótitkára, Sean Spicer múlt héten arról beszélt, hogy Trump még nem döntött a Tel Aviv-i nagykövetség elköltöztetéséről. Az ötvenes évei végén járó Friedman egy konzervatív rabbi fia, olyan családi háttérrel, amely hagyományosan republikánus - a Friedman család 1984-ben, az elnökválasztás évében például vendégül látta Ronald Reagent szombati ebédre. Az új izraeli nagykövet a New York-i Woodmere zsidó negyedében él, és a Háárec szerint van egy otthona Jeruzsálemben is. Friedman támogatja és pénzügyileg is segíti az izraeliek által [Ciszjordániában – a ford.] épített [illegális – a ford.] telepek bővítését, és kétségeit fejezte ki a „két állam” elv jövőjével szemben. Néhány vitatott kijelentése – például amikor a palesztin állam létrehozását támogató zsidókra azt mondta: rosszabbak, mint a kápók, vagy amikor Barack Obama elnököt „otromba antiszemitának” nevezte – felháborodást keltett a liberális zsidó csoportokban.

Jason Greenblatt

Greenblatt, aki ősidők óta a Trump Organization jogi főtanácsadója, a Trump-kormányzatban a nemzetközi tárgyalások különmegbízottjaként dolgozik, és ebben a pozícióban az izraeli-palesztin békefolyamatokért, a kubai kapcsolatokért és a kereskedelmi megállapodásokért felel. Greenblatt ortodox zsidó, a ciszjordániai Jeshiva Egyetemen tanult a nyolcvanas években, és ugyanott teljesített katonai szolgálatot. Greenblatt saját bevallása szerint kapcsolatban áll az izraeli kormányzattal, de a Jeshiván folytatott tanulmányai óta palesztinokkal nem állt szóba. Greenblatt az Amerikai-Izraeli Kormányközi Kapcsolatok Bizottságát tartja az egyik legjelentősebb hírforrásnak Izrael állam tekintetében, és ő is segített megírni Trumpnak a lobbicsoport éves konferenciáján elhangzott beszédét. Greenblatt, aki a két állam elv támogatója, célzást tett arra, hogy Trump a béketeremtést illetően egy laissez-faire megközelítést fog képviselni. „Semmilyen elvet nem fog rákényszeríteni Izraelre” – hangoztatta novemberben Greenblatt az izraeli Army Rádióban. Azt is elmondta, hogy Trump „nem tekinti a zsidó telepeket a béke akadályainak.”

Steven Mnuchin

Trump a pénzügyminiszteri szerepet Mnuchinre, a Goldman Sachs bankház korábbi ügyvezetőjére, saját elnöki kampányának pénzügyi igazgatójára osztotta.  Az elnököt tizenöt év barátság köti össze az 54 éves Mnuchinnel, és utóbbi már azelőtt is Trump tanácsadója volt, mielőtt a kampány pénzügyi vezetői pozícióját megkapta volna. Mnuchin abból a családból származik, amely a The New York Times szerint Manhattan „legbefolyásosabb családja”. Mnuchin és apja, Robert Mnuchin híres műkereskedő is a Goldman Sachs munkatársaiként váltak vagyonossá. Az ifjabb Mnuchin társalapítója volt a RatPac-Dune Entertainment szórakoztatóipari vállalatnak, amely olyan hollywoodi sikerfilmeken is dolgozott, mint az Avatar és a Fekete hattyú. Egyesek szokatlannak találták, hogy Trump bevette Munchint is a csapatába, tekintve hogy az ingatlanmogul folyamatosan támadta a Goldman Sachs bankházat a kampánya során, de úgy tűnik, mindez nem rontotta meg a kettejük közötti jó munkaviszonyt.

Stephen Miller

Trump a politikai főtanácsadói posztra Millert nevezte ki, aki már a kampány ideje alatt is fontos szerepet töltött be az elnökjelölt beszédeinek megírásával és a kampánygyűlések résztvevőinek lelkesítésével. Miller, aki saját magát „gyakorló zsidónak” tartja, 2016 elején csatlakozott Trump kampánycsapatához, és nagyon hamar a kampány egyik legmeghatározóbb alakjává vált, mint ahogyan azt Trump kampánymenedzsere a The Wall Street Journalnak nyilatkozta. Korábban a 31 éves Miller hét éven át tanácsadóként dolgozott Jeff Sessions szenátornál, Trump igazságügy-miniszteri jelöltjénél, akinek munkaanyagokat készített a bevándorlási reformra vonatkozó törvény megbuktatásához. Sessions néhány érve hasonlít Trumpnak a témában megejtett kemény és sokszor vitatott nyilatkozataihoz, ilyen közös pont például mexikói határra tervezett fal és a muzulmán bevándorlók kitiltása. Bár Miller liberális zsidó családban nőtt fel Dél-Kaliforniában, korán vonzották a konzervatív ügyek. Középiskolai diákként levelet írt egy helyi lap szerkesztőjének, amelyben az iskoláját támadta, többet között azért, mert az intézmény ingyen óvszert osztogatott a diákoknak, és mert két nyelven, angolul és spanyolul jelentette be az intézményi közleményeket.

Carl Icahn

Az üzletember és befektető Icahn reformügyi tanácsadóként dolgozik a Trump-kormányzatban. Icahn inkább magánszemélyként, és nem szövetségi alkalmazottként vagy különleges kormánymunkatársként látja el ezt a feladatot.  A 80 éves Icahn, aki Trump jelöltségét már a kezdeti időszakban is támogatta, a New York Cityben székelő Icahn Enterprises alapítója. Az évek során számos más amerikai vállalat tartozott az érdekeltségi körébe, köztük a RJR Nabisco, a Texaco, a Philips Petroleum, a Western Union, a Gulf & Western, a Viacom, a Revlon, a Time Warner, a Motorola, a Chesapeake Energy, a Dell, a Netflix, az Apple és az eBay is.

Gary Cohn

Cohn, a Goldman Sachs bankház leköszönő elnöke és operatív igazgatója a Fehér Házban a nemzeti közgazdasági tanácsban fog tevékenykedni. A Goldman Sachs bankháznál, ahol 1990 óta dolgozott, Cohn Lloyd Blankfein vezérigazgató közvetlen beosztottja volt, és úgy tekintettek rá, mint a bankvezetői poszt igen esélyes várományosára.  Az 56 éves, három gyermekes Cohn rámenős ember hírében áll, de a Wall Street Journalban tavaly megjelent életrajza szerint az is köztudott róla, hogy különösen tehetséges a dolgok megoldásában. 2014-ben Greg Smith volt Goldman Sachs vezető felmondásának napján azt írta a The New York Time véleményrovatában, hogy Blankfein és Cohn tehettek a cég erkölcsi hanyatlásáért, azzal, hogy saját érdekeiket az ügyfelek érdekei elé helyezték. A Cleveland-i születésű Cohn 2009-ben alapította a Kent Állami Egyetemen a Cohn Zsidó Hallgatói Központot, amelyet szüleiről nevezett el. A siker nem volt mindig jelen Cohn életében, a diszlexiával való küzdelem igencsak megnehezítette iskolai éveit. De a Goldman Sachs-bankár azt vallotta Malcolm Gladwellnek, aki hátrányos helyzetűekről írt könyvet, hogy a tanulási rendellenessége megtanította kezelni a kudarcot, és hogy diszlexia nélkül ma nem tartana ott, ahol tart.

Boris Epshteyn

Epshteyn, a republikánus politikai stratéga, aki a tévében Trump helyetteseként jelent meg, az elnök különleges asszisztenseként dolgozik. A harmincas éveinek közepén járó Epshteyn kommunikációs igazgatóhelyettesi feladatokat is ellát.  A New York-i székhelyű befektetési bankár és pénzügyi jogász Epshteyn John McCain szenátor kommunikációs tanácsadója volt a 2008-as elnökválasztási kampányban. A The New York Times szerint Epshteyn több mint százszor védte meg Trumpot a különböző tévéműsorokban. Epshteyn, aki 1993-ban költözött az Egyesült Államokba szülővárosából, Moszkvából, a tévés műsorvezetők szerint „nagyon harcias” és „rámenős”. 2014-ben erőszakos viselkedéssel vádolták, miután belekeveredett egy kocsmai verekedésbe. A vádat ejtették, azzal a feltétellel, hogy Epshteyn beiratkozik egy dühkezelési tréningre, és közösségi munkát végez.

David Shulkin

Amennyiben a Szenátus jóváhagyja, az egészségügyekért felelős miniszterhelyettes dr. David Shulkin miniszterként fogja vezetni Veteránügyi Minisztériumot. Ő lenne az egyetlen olyan kinevezett, aki az Obama-kormányzat idejéből maradt.  Az 57 éves Shulkin komoly vezetői tapasztalattal rendelkező belgyógyász, dolgozott már korházak elnökeként, többek között a New York Cityben lévő Beth Israel Orvosi Központ vezetőjeként. Ugyanakkor vezető orvosi és akadémiai pozíciókban is megfordult. Vállalkozóként Shulkin alapítója, elnöke és vezérigazgatója volt a DoctorQuality vállalatnak, amely egyike az első felhasználóbarát információforrásoknak az egészségügy minőségét és biztonságát illetően.

Reed Cordish

Cordish, akit Trump a kormányközi és technológiai intézkedésekért felelős elnöki asszisztensi pozícióba nevezett ki, az elnök vejének, Jared Kushnernek a barátja. Ő fog felelni azokért a kezdeményezésekért, amelyek több hivatal együttműködését igénylik, valamint azokért is, amelyek a technológiai újításokhoz és korszerűsítéshez kapcsolódnak. Cordish társ a családja ingatlan- és szórakoztatóipari vállalkozásában, a Baltimore-i székhelyű Cordish Companies-ban. Cordish apja, David, a Cordish Companie elnöke és vezérigazgatója, az Amerikai-Izraeli Közpolitikai Bizottság igazgatótanácsi tagja, Trump egyik barátja. David Cordish és Trump egy mediálási folyamat során találkoztak, egy olyan polgári per kapcsán, amelyet Trump indított a Cordish Companies ellen. A negyvenes évei elején járó Cordisht más szálak is kötik a Trump családhoz – jelenlegi feleségének, Margaretnek Ivanka Trump mutatta be. A Jewish Insider értesülései szerint Cordish és felesége társszervezői voltak a Trump-kampány októberi manhattani pénzgyűjtési akciójának.

Avrahm Berkowitz

A 27 éves Berkowitz Trump különleges asszisztense és egyben Jared Kushner asszisztense is. A Jewish Insider szerint Berkowitz és Kushner egy arizonai szálloda kosárlabda-pályáján találkoztak egy Passover program keretében.

Továbbra is kapcsolatban maradtak, és Berkowitz több ízben is dolgozott Kushnernek. Miután befejezte tanulmányait a Queens College-ban, Berkowitz a Kushner Companies munkatársa lett, majd átigazolt újságíróként Kushner lapjához, a New York Observerhez. 2016-ban, amikor éppen befejezte az utolsó szemesztert a Harvard Egyetem Jogi Karán, levezényelt egy élő Facebook-adást a Trump kampány keretében. Később a kampányban adatelemzési igazgatóhelyettesként tevékenykedett. A Jewish Insider szerint Berkowitz első unokatestvére Howard Friedman, aki 2006 és 2010 között az Amerikai-Izraeli Közpolitikai Bizottság elnöke volt. Fordítás: Kuruc.info
Forrás: https://kuruc.info/r/6/168791/

A Szent Korona és a globalizáció

Városházi Esték dr Tóth Zoltán József előadása A Szent Korona és a globalizáció

Feltétlenül nézd meg!

https://www.youtube.com/watch?v=MErgX6c_ETY

A románok személyi adatait izraeliek “őrzik”!

Mihály Zsolt Vadai <vadai.mihaly.zsolt@gmail.com>

Dátum: 2016. november 1. 11:47

Kevesen tudták, hogy a románok személyi adatai, beleértve a lakcímet, személyi számot, egészségére vonatkozó adatokat, származást, családfát az izreali hatóságok tulajdonában van.

Minden teljesen törvényes, mert az EU egyik határozata alapján van.

Abszolut minden személyes adatunk át lett adva Izráelnek, hogy „teljes biztonságban legyenek“.

Mindenféle adatról szó van, a családi állapottól a lakcímig, személyi szám, születés helye, ideje, szülők, telefon, elektronikus kommunikáció, gyermekek, koruk, egészségügyi nyilvántartó lap, betegségek, kedvtelések, ergo abszolut minden rólunk!

Nincs semmi indoka a döntésnek, amit 4 éve hozott az EU, de azt agyonhallgatták, kevesen értesültek az ügyről.

A határozatot 2011. 01. 31 –én hozták, és az összes Eu tagállam lakossainak személyi adatainak átadását irányozza elő Izráel részére.

Egyetlen igazolás az volt, hogy Izráel felel meg a 95/46 sz. Direktívának a személyi adatok

Az, aki felhívta online a figyelmet az abszolut hihetetlen helyzetre, különben feltett egy igen jogos kérdést: “nem találtam sehol utalást a hozott döntés viszonosságára (reciprocitására) vonatkozóan. Még van, akinek kérdéses (van kételye) hogy kik uralják ezt a világot? (a világ tulajdonosaira, uralóira vonatkozóan? )

(Gabriel Niculescu)

Ford. megjegyz.: ehhez hozzátartozik, szorosan kapcsolódik, hogy kb. egy jó - másfél éve szivárgott ki egyik külföldi hírszerző szervezettől, hogy itt minden 3. - 4. zsidó származású “magyar” állampolgár önkéntesen felajánlotta szolgálatait (kémkedik, hírt-szerez, megfigyel és jelent stb.) a Moszadnak.

Az aktív itteni zsidó származású kémeik számát külföldön 20.000 körülire becsülik. (itthon remélhetőleg kb. tudják számukat, ismerik, nyilvántartják őket. REMÉLJÜK!)

Jó lenne, ha minél több nemzettársunk tudna erről!

Megjegyzés: Vettem egy kütyüt részletre egy műszaki boltban. A szerződés alján, egy milliméteres betűkkel oda volt írva, hogy beleegyezek, hogy a nevezett bank minden pénzügyi tranzakciómról értesítést küld az amerikai FED banknak. Jó mi?

Mikor tör ki a harmadik világháború?

A nagy háborúkhoz mindig kellett egy casus belli, egy ok, hogy miért van szükség az emberirtásra. A háborút kicsikarni akaró országok vezetői mindig egy új világrendről (New World Order – röviden NWO) papoltak. A szándék azonban nem az új renden belül az emberiség szolgálata, hanem saját hatalmuk biztosítása volt. Az összeesküvést mint egy üzletet szervezték, ezért a szereplőket az NWO részvényeseiként említeném. Számukra a halál, a pusztítás csak egy üzlet, amely profitot hoz, és hatalmat biztosít számukra. Régen egy-egy országot használtak gyutacs gyanánt, mint pl. az Osztrák-Magyar Monarchiát az első világháborúban, Németországot a másodikban. Ma már ez nem elég, több ország, esetleg egy egész vallási kultúrkör szükséges a nagy háború, a világháború beindításhoz. A legkedvezőbb, ha "proxy háborúkat" indítanak be, amelyek kellőképpen megmérgezik a nemzetközi stabilitást, úgymond fellazítva ezzel a társadalmak védekezési képességét. Az ilyen proxy háborúhoz az emberanyagot és a megfelelő mennyiségű fegyvert egy mesterségesen szított felkeléssorozattal, az úgynevezett Arab Tavasz hadművelettel indították meg az NWO főrészvényesei. A recept régi, korábbi időkben számos esetben bevált. Csak egyet említenék meg mielőtt részleteiben mutatnám be az Arab Tavasz lényegét. A főleg a dúsgazdag bankházak által irányított kommunista hatalomátvétel 1871 márciusában Franciaországban elszámolta magát. Ma már ismert tény, hogy az Orléans-i herceg (Duke of Orleans), a Grand Orient Szabadkőműves nagymestere már 1789-től felvásárolta az összes francia gabonát, majd az azt követő éhínséggel egyfajta „Párizsi Tavaszt” kreált. A forradalom nem csak a „gyermekeit falta fel”, de borzalmas pusztítást vitt végbe a „szabadság, egyenlőség, testvériség” mákonyával elbódított nép körében is. A vér patakokban folyt, és, mint az Iszlám Állam és egyéb muszlim radikálisok gyakorlatában megismerhettük, a francia kommün idején rengeteg fej gördült le. Ugyanolyan emberi szörnyetegek gyilkolták halomra a népet, egymást és uralkodóikat, mint ma a kalifátus és a „mérsékelt szíria ellenállók” emberei. A forradalom nem úgy végződött, ahogy az elidézői remélték, a forradalom megbukott. A vereségbe bele nem nyugvó NWO-részvényesek beindították a „Népek Tavasza hadműveletet” (Spring of Nations) 1848 tavaszán. Természetesen, mint az „Arab Tavasz” ez a művelet is igényelt némi alapozást. Mint a kommün esetében, a forradalom itt is parancsra vette kezdetét. A Fábián Társaság (Fabian Society), az Angliából üzemeltetett szabadkőműves szervezet megbízta Moses Mordecai Mary Levy zsidó politológust, szabadúszó írót, hogy írja meg a forradalom forgatókönyvét. A gyengébbek kedvéért említem, hogy a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, ma Corvinus aulájában található télapó szakállú Marx Károlyról van szó, és a Kommunista Kiáltványról, amelyet 1848. február 21-én Londonban adtak ki „Communist Manifesto” címmel. Az összes a forradalomban részt vevő ország (francia, magyar, német, osztrák, olasz, dán, ukrán, lengyel stb.) nyelvére rekordgyorsasággal lefordították, és kiadták az utazó provokátoroknak és helyi szabadkőműves páholyoknak használatra. Ez a Fábián Társaság az, amely többek közt létrehozta a Londoni Üzlet és Politika-tudomány Intézetét (London School of Economics and Political Science) 1895-ben, a második forradalmi kísérletük bukása után. Ma ez az intézmény áll többek közt az „Arab Tavasz” - propagandistái mögött, ami nem lehet meglepő egy gondolkozásra kapható ember számára. Nem véletlen, hogy ez a forrásmű (Kommunista Kiáltvány) befolyásolt olyan magyar forradalmárokat is, mint Petőfi Sándor, aki verseiben már a királyi családok kivégzését követelte: Lamberg szivében kés, Latour nyakán Kötél, s utánok több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! Ez mind igen jó, mind valóban szép, De még ezzel nem tettetek sokat – Akasszátok föl a királyokat! Nem véletlen, hogy Kossuth, miután Amerikába iszkolt, Arad helyett az ottani szabadkőműves páholyok ünnepeltjeként turnézott szerte abban az Amerikában, amelynek véres polgárháborújához az a Grand Orient Szabadkőműves páholy nyújtotta a logisztikát, amelyet pont az orosz cár kuszált össze azzal, hogy hajóhadának egy részét a két legnagyobb amerikai öbölbe küldte. A történelem most Putyinnal ismétli önmagát? Reméljük, nem pontosan, mert az NWO bosszút állt, és később a Romanov uralkodócsaládnak életével kellett ezért fizetnie. A fenti esetek ismeretében láthatjuk, hogy a mostani „Arab Tavasz” is a tömegek felheccelésével és hatalmas pénzek propagandára költésével vette kezdetét. Persze kellett egy megfelelő alkalom. Ugyan már jóval korábban mindez kezdetét vette, és „hamis zászlós” hadművelet keretében másodszori nekifutásra New Yorkban lerombolták a WTO épületeit és a Pentagon egy részét. Annak ellenére, hogy minden szál Szaúd-Arábiába vezetett, a dominó-effektust Irakban és Afganisztánban kezdték el NWO-bérmunkában az amerikai és szövetséges hadseregek. Irakot már korábban ráuszították Iránra, Afganisztánt kivéreztették a szovjet hadsereg révén, tehát két meggyengült muszlim országot foglaltak el, ugyanazon casus belli okán, annak ellenére, hogy a kölcsön-terroristákat Szaúd-Arábia szolgáltatta és azon belül is a Bush klán üzletpartnerei, a Bin Laden-csoport, amely évente 2 milliárd dolláros forgalmat közvetít. Maga Bin Laden, az al-Kaida, vezetője, CIA-ügynök volt, és a szaúdi királyi család rokonságát és védelmét élvezte. Halála, vagyis annak magyarázata a mai napig is kétséges. Miután Afganisztán és Irak megszűnt önálló államként létezni, Pakisztán meghátrált és Líbia is - gyengeségét és a változó időket felismervén - egyezkedésbe kezdett. Az NWO elérkezettnek látta maradék akadályt elsöpörni az útjából. Tunéziában 2010 decemberében egy utcai árus, Mohamed Bouazizi felgyújtotta magát a rendőri brutalitás elleni tiltakozás jegyében. Ilyesmi történt már korábban is, de most a megfelelő uszítás támogatásával a tömegek igazságérzetét valahogy sikerült felkorbácsolni. A tunéziai forradalom mégis az év közepére kezdett ellanyhulni, kifutni a lendületből. Az „Arab Tavasz”, majdnem feledésbe merült. Az NWO manipulációs gépezete teljes sebességbe kapcsolt, és elérte, hogy az év végére az „Arab Liga” más országaiban újra felüsse a fejét az „Akasszátok fel a királyokat!” hangulat. Ezt nevezték el a politológusok „Arab Télnek” (Arab Winter”), amely 2010. december 18-án vette kezdetét. Uralkodók, vezetők sorra vesztették el pozíciójukat, vagy / és életüket. Tunézia, Egyiptom, Líbia, Jemen, Szíria, Bahrein. Forradalmi megmozdulások történtek Jordániában, Szaúd-Arábiában, Djibutiban és még jó pár arab országban. Érdekes módon Szaúd-Arábia nagyon felkészülten várta az eseményeket, és tömeges lefejezésekkel és egyéb kivégzésekkel tudott válaszolni a forradalomra, aminek a logisztikai részét Törökországgal szervezték le, mint azt ma Oroszország nagykövete hány a szemükre az említett országoknak. Ma a hivatalos magyarázata az Arab Tavasznak az Egyesült Államokban az érintett államok legfelső vezetőinek elnyomó erőszakossága, a nép kizsákmányolása és saját köreik eszement luxusa. Az ügy pikantériája, hogy a kizsákmányoló vezetők amerikai jóváhagyással uralkodhattak, és ez kimondottan és kiemelten igaz Szaúd-Arábiára, amely minden hátrány nélkül úszta meg az Arab Tavaszt, sőt az uralkodó család jogtalan trónbitorlásár kritizáló Jement éppen most bombázza vissza a kőkorszakba anélkül, hogy az Egyesült Államok vagy az ENSZ megdorgálná. Tunéziában Zine El Abidine Ben Ali, lemondva posztjáról, elmenekült. Líbiában Kadhfi lincselés áldozata lett. Jemenben Ali Abdullah Saleh lemondott és a szudáni elnök Ali Abdullah Saleh ígéretet tett, hogy nem indul a következő választásokon. A gond Egyiptomban kezdődött az addig simán gördülő tervezet bonyolítása közben. Ugyan a korábban Uncle Sam kedvenckéje, de izraeli parancsra eltávolítandó Hoszni Mubarak 2011-ben lemondott és börtönbe került, a helyére kívánt Mohamed Murszi személyével Egyiptom népe és a katonai vezetése nem értett egyet. Ez komoly hátrányt jelentett a NOW részvényeseinek, hiszen a Líbiában lefoglalt fegyvereket egyiptomi katonasággal szerette volna Szíriába átdobni, az ottani vezetőséget megdöntve. De tulajdonképpen ki is Mohamed Murszi? A történet az Arab Testvériség Mozgalommal (Society of the Muslim Brothers) kezdődik. A szervezetet Haszan al-Banna 1928-ban hozta létre. A szervezetre a kalifátus visszaállításának és a saría törvények újra bevezetésének volt az elsődleges célja, pont az, amiről ma az Iszlám Állam szól. Mohamed Murszi 2000-ben került a parlamentbe, de mint pártonkívüli, ugyanis az Arab Testvériség Mozgalom akkor még mindig betiltott párt, mozgalom volt. 2012 júniusában amerikai támogatással Murszi Egyiptom elnöke lesz, és ezt a szerepet mint a Arab Testvériség Mozgalom vezetője látja el. Megalakulni látszik a proto-Iszlám Állam, amelynek áldására maga a zsidó származású amerikai külügyminiszer, John Kerry siet Kairóba, hogy kiadja Murszinak a parancsot a következő lépések megtételére. Ebbe a jól kiagyalt tervezetbe rondított bele Abdel Fattah el-Szíszi tábornok 2013 júniusában egy népszerű puccs során. Egyiptom kiesett a következő lépésszerepből, Szíria leigázásából. A kalifátus és Izrael ál-ellenségét máshol kellett megszervezni. Erre a szerepkörre vállalkozott Törökország, Izrael és Szaúd-Arábia. Ennek a részletnek megértéséhez vissza kell mennünk időben. Először foglalkozzunk Törökországgal. Modern Törökországról Mustafa Kemal Atatürk és a „Fiatal Törökök Mozgalom” (Young Turks) említése nélkül lehetetlenség. Kik is voltak a „Fiatal Törökök Mozgalom” tagjai? Ne vezessen minket félre a „török” kifejezés, mert a mozgalom lényege egy hamis zsidó próféta, Sabbatai Zevi zsidó követői a XVII. századtól kezdődően Törökországban. A mozgalom fedőneve és ál-programja a török nacionalizmus volt, hiszen nyíltan nem lehetett egy muszlim országban felvállalni a mozgalom arculatát. Mint Spanyolországban a zsidó marranók, Törökországban is látszólag áttértek mohamedán vallásra, sőt nagy részük a Hajj zarándoklatra is vállalkozott a látszat fenntartása végett. A törökök előtt ez nem volt teljes titok, ezeket a török kifejezéssel „dönek” vagyis renegátnak nevezték. Miután 1908-ban a „dönek” megdöntötték Abdulhameed II. szultán uralmát, befolyásuk és hatalmuk megerősödött Törökországban. Mustafa Kemál „dönek” elkötelezettségű volt, de hívő mohamedánként faragta ki fából a vaskarikát. Ennek ellenére hatalomra jutásának első lépése a kalifátus betiltása volt. Betiltotta a vallási iskolákat és az arab nyelvű imádkozást. Aki a parancsainak nem tett eleget, azokat megfelelő legális procedúra nélkül kivégeztette a főtereken. Más szóval a török nacionalizmus cionista parancsra, művi úton lett szítva, későbbi tervek szolgálatában. Ezt a pilótaprogramot mellesleg egy magyar cionista, Vámbéry Ármin kezdeményezte 1860-ban, aki nyelvzseni-tehetsége révén a szultán tanácsadójaként funkcionált, de titokban az angol külügynek, Lord Palmerstonnak dolgozott. Később angol utasításra megpróbált Theodor Herzl és a szultán közötti párbeszédet kialakítani Izrael létrehozása érdekében. A pántörök mozgalmak propagandistái egytől egyig cionista zsidók voltak, mint pl. a francia zsidó író, Leon Cahunk, aki az „Introduction al'Histoire de l'Asie, Turcs, et Mongols, des ...” című művel mutatkozott be, vagy az angol zsidó író, Arthur L. David, aki hasonló propagandaanyaggal debütált. A török mozgalom élén olyan ismert cionista vezetők álltak, mint pl. Vladimir Jabotinsky, aki a mozgalom kiadványait kezelte. A mozgalmat az Orosz Cionista Federáció, az amerikai B’nai B’rith és a holland királyi bankár Jacob Kann pénzelte többek közt. Csak emlékeztetőnek említem, hogy Jabotinsky volt az izraeli Irgun terrorcsoport megalkotója, annak a csoportnak, amely mintaként szolgált a mai modern Izrael terroralapú fegyveres szerveinek. De ugorjunk előbbre az időben! 2010. május 2-án az izraeli katonaság tüzet nyitott a fegyvertelen Mavi Marmara hajóra, meggyilkolván kilenc aktivistát, pár tucatot pedig súlyosan megsebesítettek. A török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan élete legnagyobb színészi alakításába kezdett, műfelháborodást színlelve, Izrael felelősségre vonását követelve. Természetesen az ügy az akkor már beindított titkos izraeli-koalíciót igyekezett palástolni, főleg hogy a Mavi Marmara útját ő engedélyezte. Az egész világ lélegzetvisszafojtva csodálta bátor fellépéséért, holott Erdogan, aki az Arab Testvériség sikerekor Egyiptomban az R4BIA jellel üdvözölte az amerikai, és így az izraeli befutókat, sohasem tagadta, hogy a cionista „dönek” emlőin nevelkedett, Atatürköt tartva példaképnek. Így tökéletesen érthető szerepe a mostani szíriai tragédiában, amelyhez Izrael és Szaúd-Arábia mint amerikai partnerek együttműködnek. Az események Szíriában 2011. január 26-án kezdődtek egy tüntető letartóztatással. Ilyen csoda máskor is történt Amerikától Magyarországig. Ami ez esetben más volt, hogy gyermekeket használtak a NWO-részvényeseinek ügynökei, hogy azok erőszakra biztató jelszavakat irkáljanak falakra, amit letartóztatások követtek. Daara városában 15 gyermeket bevitt a rendőrség. Hihetetlen gyorsasággal szinte minden szíriai nagyvárosban tüntetés tört ki, mintha a 15 gyermeket bárminemű bántalmazás érte volna. A tüntetés élére a volt kommunista politikus, Jamal Atassi lánya Suheir Atassi került, aki ez esetben nem kényszerült burka hordására, hiszen akkor még a modern Szíriában ez nem volt kötelező. Érdekes módon azok a most már a saría törvényt kikényszerítő szakállas férfiak nem érezték a nyugatiasan kivetkőzött aktivista nő jelenlétét ellenszenvesnek. A tüntetések erőszakba torkolltak mind a két fél részéről. Július végére annyira megromlott a közbiztonság, hogy a kormányzat szükségállapotot hirdetett ki. Hogy mennyire szervezett volt a hatalomátvételi kísérlet, mi sem bizonyítja jobban, hogy már decemberben elesik Homsz a semmiből szerveződött „lázadó Szabad Szíriai Hadsereg” támadását követően. Ezt a tökéletesen felfegyverzett hadsereget nevezte a Nyugat „mérsékeltnek”. Két hónap múlva már Damaszkusz küzd a fennmaradásért, és már a reptéren tombol a harc. A szíriai hadsereg, első meglepetéséből ocsúdva, egyre nagyobb teret kezd nyerni, amit 2012 áprilisában egy tűzszünet követ. A párbeszéd helyett az NWO – szíriai lázadói és az Iszlám Állam – ugyancsak amerikai-izraeli és szaúdi koprodukció gyanánt életre kelt terrorcsoport vezetője, az izraeli Moszad zsidó származású tisztje, Simon Elliot (Elliot Shimon), más néven Al-Baghdadi Irakból átcsoportosít egy hadtestet Abu Muhammad al-Julani vezetésével. A csoport innen magát Jabhat al-Nusra li Ahl as-Sham csoportnak, rövidítve al-Nuszra frontnak nevezi, de lényegében az al-Kaida szíriai szárnya. A nyugati hivatalos média 2014 májusában azzal vezette félre a világ közvéleményét, hogy az amerikai pénzen támogatott Szabad Szíriai Hadsereg teljes erejével küzd az Iszlám Állam és a Nuszra front ellen. A valóság ennek ellentmondva ma már köztudott, hogy az amerikai pénz és fegyverek birtokában szinte az egész hadsereg átállt az időközben kalifátust kikiáltó IÁ oldalára, hogy maguk is embertelen gyilkosságok és háborús bűnök sorát kövesse el. Az amerikai elhárítás igen szűkszavú, ami az IÁ vezetőségi listát illeti. Ugyancsak jól eltitkolt a kalifátus anyagi és fegyverutánpótlásának vonala. Időközben az IÁ az izraeli határ közelében izraeli tisztikarral ölelkezve lett lencsevégre kapva, és a New York Times és a Jerusalem Post számolt be arról a 2000 Al-Nuszra-katonáról, akiket izraeli kórházakban gyógyítottak, hogy gyógyulásuk után visszatérhessenek Szíriába további gyilkosságokat, lefejezéseket végrehajtani. A kezdetben Líbiából a volt líbiai hadsereg fegyverzetét öröklő IÁ mára a kapott fegyverekből kikopott. Utánpótlását részben az amerikai, részben szaúd-arábiai forrásokból szerzi be. Szaúd-Arábia fegyverimportja a szíriai és iraki eseményeket követően ugrásszerűen megnőtt. A kalifátus a kiadásainak nagy részét a főleg volt kurd területek olajmezőiről szerzik be, a nyersolajat tartálykocsikkal Törökországba szállítván. Tehát Erdogan, elődei nyomdokán az izraeli terrorizmus fő támogatójává lépett elő, anyagi és politikai megfontolásokból. Törökország a mai napig félelemben él az általa lemészárolt örmény és kurd áldozatok miatt. Számára a kalifátus nemcsak olajdollárokat jelent, de a kurdok ellen egy hathatós erőt is. Számára igen kellemetlen hírként kellett elkönyvelnie, hogy az utóbbi időkben a kurdok majdnem teljesen lezárták a török-szíriai határt, ezzel elzárván a török utánpótlási vonalát a kalifátusnak. Ennek elkerülése végett az Egyesült Államok meghirdetett egy légtértilalmi zónát a török-szíriai határon, ami az utolsó csepp volt az orosz pohárban. Ez év szeptemberében az orosz hadsereg megkezdte a szíriai támaszpontját feltölteni fegyverekkel, és már a hónap végén megkezdte hadműveleteit. A cél a török határ lezárása, és a fővároshoz közeli ellenség felmorzsolása. Időközben a csecsen iszlamisták is tömegével szivárognak be Szíriába, ahol fejpénzt kapnak minden elfogott orosz katona után. Érdekes, hogy az Egyesült Államok, amely évek óta támadja a kalifátust, semmilyen eredményt sem tudott felmutatni, de most az orosz kezdeti sikereknek nemhogy örülne, a zsidó külügyminiszter, Kerry révén egy új török-szír határsáv légtértilalmat szeretne a kongresszus elé tárni. Időközben az orosz külügyminiszter megfenyegette Törökországot, hogy azonnal hagyjon fel a kalifátus támogatásával. Végeredményben Törökországon keresztül a fenyegetés a konfliktusban szereplő összes államnak szólt. Törökország, mint egy utolsó szajha, mindenben kiszolgálja az NWO-részvényeseit, és a Nyugat titkos csodafegyverét, a migráns-hullámot igyekszik minél gyorsabban útjára indítani Európa felé. Ez a támadást már egy korábban letesztelt próbafutam előzte meg. Európa sohasem csodálkozott el azon, hogy egy globálisan szervezkedésre képtelen európai cigánytömeg, amely nemzetközi szinten nem tart fent egymással kapcsolatot, miként volt képes egyszerre, mintegy parancsra elözönleni Európát, hogy ott káoszt és fejetlenséget okozzon. Az NWO emberei gondosan feltérképezték, a cigányrohamra miképpen reagálnak az európai országok kormányai, és ott, ahol az ellenkezés nagyobbra sikeredett, mint a forgatókönyvben előírt volt, a liberális dogmák bunkósbotjával lecsaptak. A próbafutam végét jelezte a lelassult cigányszétáramlás, amit hamarosan követett az igazi támadás a militáns iszlám tömegei révén. Amit az NWO részvényesei elbizakodottságuk révén figyelmen kívül hagynak, az Európa feláldozásával járó katonai segítség, amennyiben a NWO-részvényesek a BRICS-országokkal, és ezen belül Kínával kerülnének háborús helyzetbe. A világháború az idő múlásával, ahogy a leendő szereplők oldalt választanak, kezd körvonalazódni. Ez esetben az amerikai elszigeteltség már nem ad védelmet. Az orosz vezérkar nyíltan beszél arról, hogy a Yellowstone alatti szupervulkánt tervezi háború esetén nukleáris bombával berobbantani, ami már magában az Egyesült Államok majd' egész területét rombolná porig. Ezen felül az amerikai földrengés-vonalakat támadná meg, és az alacsonyan fekvő keleti metropolisokat, mint pl. New York, egy a tenger alján robbantott tengerárral pusztítaná el. Oroszországot gyakorlatilag körülvette az Egyesült Államok és a NATO, miközben Szírián és a volt szovjet tagállamokon (csupán két tagállamban van támaszpontja) kívül nincs határain túl támaszpontja. Prózai kérdés, hogy ki törekszik támadásra és ki a védekezésre. A nagy háború kitörése nem kérdés. Ami kérdés lehet, csupán az, hogy milyen hamar.

Neményi Péter
(kuruc.info)

Szíria ENSZ-nagykövete:

a NATO és szövetségesei felelősek az

iszonyú rombolásért

és szenvedésért

A nyugati „szabad” sajtóban valami miatt nem kapott nyilvánosságot az a beszéd, amelyet Basar al-Dzsafari, Szíria ENSZ-nagykövete mondott el szeptember 16-án. Holott bennünket és Európát alapjaiban „érint”. Jellemző, hogy a beszéd szövegét egy német blog hozta nyilvánosságra szeptember 24-én. A nyugati médiának túlzottan őszinte beszédből közlünk szemelvényeket. Szeptember 16-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa a közel-keleti „humanitárius helyzetről” tartott ülésén vitattak meg két elfogadott ENSZ-határozatot. Bemutatták az ezzel kapcsolatos jelentést. Erre válaszolt a szír nagykövet.

Basar al-Dzsafari, Szíria ENSZ-nagykövete

A beszédet közlő blog bevezetőjében felteszi a kérdést: hány embert, gyereket ölnek meg Szíriában naponta az amerikai-német vezetésű nyugati szankciók miatt? Az országot elpusztítják és bombázzák. Ezzel egy időben a terroristákat fizetik és védik. „Erről a német propagandatévékben egyáltalában nem lehet értesülni”. Zárójelben jegyezzük meg: nem csak onnan nem. A nagykövet felsorolta, hogy mely terrorista csoportokat mely országok finanszírozzák, Törökországtól Kataron át Jordániáig. Damaszkusz külső kerületeiben egy Szaúd-Arábia által finanszírozott terrorista csoport, „Az Iszlám Hadserege” öldököl és pusztít. A nagykövet megdöbbenésének adott hangot, amiért a jelentés e csoportokról nem „terrorcsoportokként”, hanem mint „nem állami, felfegyverzett csoportokról” tesz említést. Szíriában az emberi szenvedést ezek okozzák. A nemzetközi média a „menekültek jelenségét” állítja középpontba, holott mindez egyik terméke az okozott rombolásnak és százezrek meggyilkolásának. A terrorszervezetek szíriai és iraki kőolajat adnak el az Európai Uniónak török közvetítőkön keresztül, és eladásra elsősorban Londonba csempészik a műkincseket. Mármint azon részüket, amelyeket nem pusztítanak el a helyszínen. Szíriába a nyugati országokból tízezrével áramlanak a terroristák. Szíria számos területén a gyerekek nem tudnak iskolába járni. Nem csak azért, mert az iskolaépületeket szétbombázták, de azért is, mert a szülők féltik a gyermekeiket a terrortámadásoktól. A Nyugat hozta létre az Iszlám Állam terrorszervezetet, miközben a leszbikusok, homokosok és a transzszexuálisok védelme foglalkoztatja a leginkább. A nagykövet feltette a kérdést, hogyha terroristáknak nevezik azokat, akik az USA-ban, Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában terrorcselekményt hajtanak végre, akkor azok, akik ugyanezt teszik Szíriában, miért nem nevezhetők terroristáknak? Miért nevezik őket „nem állami felfegyverzett csoportoknak”?. Majd ezt mondta: „Reménykedve reménykedem, hogy a szíriai válságot – függetlenül egyes kormányok beavatkozó politikai tevékenységüktől, beleértve a Biztonsági Tanács egyes tagjait – kezelni fogják. A szírek szenvedése nő és megsokszorozódik. Elég ebből! Szenvedésünk nem árucikk és nem vagyunk ’erkölcstelen üzletek bazárja’, ahol népünk fájdalmával kereskednek. Nem akarjuk, hogy népünk más országokba vándoroljon ki!... Sokkal inkább arra van szükségünk, hogy a Putyin elnök által javasolt kezdeményezés létrejöjjön, vagyis egy koalíció a terrorizmus elleni harc érdekében! Köszönöm, elnök úr!” – fejezte be beszédét Szíria ENSZ képviselője.

Szalonna János - Kuruc.info

Forrás: https://kuruc.info/r/4/148962/

Az utolsó előtti szó jogán (I.):

A bank szalad, de a föld marad, a föld marad Reklám Nyakunkon a kötél, de életben maradunk! A végén mi fogunk nevetni. Hogy elviseljük a hóhért, közben is nevetünk. Engem, ha régi kurucos vagy, biztosan ismersz. Régen nem hallhattál rólam, mert nagy munkában voltam. Az én kötelemre az van írva: devizahitel. Még rajtam van, de nem sokáig. Ha érdekel, elmondom majd a szabadulás útját, biztos vagyok benne, jól fogsz mulatni! A barátom kötelére az van írva: földműves. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzon ezzel az írásával, melyet az Amigráns plakátom ihletett:

Amit a szüleinktől kölcsönkaptunk, azt a gyerekeinknek kell visszaadni. Ez a gazdaság és az élet természetes rendje. Kölcsönkaptam Istentől egy darabka földet. Apámtól eszközöket és egy malackát. Anyámtól vetőmagot. Ha ma kimegyek szántani, jövő ősszel süthetek kenyeret. Hagymával, szalonnával körítve meg is tölthetem vele a hasamat. Igen ám, de addig ki etet? A szüleim, persze, és ha ők nem tudnak? Akkor megyek a Cetelemhez kölcsönért. Jövő őszig a Kauflandból veszem az élelmiszert. A pénzt majd a búzám egy részének eladásából játszva kifizetem. Kiderül ám, hogy ha minden búzámat és a felhízott disznót is eladom, még az sem elég a hiteltörlesztésre. A bank azt állítja, elavult módszerekkel gazdálkodom, és lusta is vagyok. Többet dolgozni nem tudok, nem is akarok, még magam javára sem. De hogy még a bankokat hizlaljam? Isten helyébe a pénz került. A földet az isteni kölcsönadományként kezelő birtokosaitól már nagyrészt elvették, vagy megvették. Az év végéig minden maradék állami tulajdonban lévő földet is el akarnak adni saját bárócskáiknak. Vajon miért ilyen sürgős? Szeptembertől a bankok korlátozások nélkül árverezhetnek! Az emberek figyelmét meg lekötik a migránsüggyel. Befogadunk-e kétezer szerencsétlent? Igen, nem? Lehet szavazni, hiszen egy szabad országban élünk. Hogy közben meg átengedtünk négyezer kiképzett terroristát a centrumországokba, az nem érdekes! Végjáték – ez zajlik a szemünk előtt. Tétlenül nézzük? Nem. Visszatérünk a természetes gazdasági rendhez. A családjaink, a kisebb közösségeink, mi, a falvak, a városok lakói összefogunk és bizalmi alapon Szilvia papírtörlő lapjaira közös pénzt nyomtatunk. A bankároknak pedig kölcsönadnak egy parcella földet, kapát és magvakat. Úgy bizony, nem vicc! Wass Albert nyomdokában járva: A bank szalad, de a föld marad, a föld marad! Mindegy, kinek a nevén van. Annak fog teremni, aki a közelében él és megműveli. Ha gondok lesznek, márpedig lesznek, Csányi Sanyi bácsi hiába fog szaladgálni a papírjával, hogy az övé. Na és?

Túlélők itt csak olyan népek lesznek, akiknek szerves műveltségük van. Mert a "Mag" mindig marad!

Csuba Ferke

Forrás: https://kuruc.info/r/7/148923/

Titkos társaságok, szabadkőművesek és jezsuiták

Érdemes megnézni!!!

https://www.youtube.com/watch?v=coJVerWO-7w

TiSA-tárgyalások

LEÁLLÍTANÁK A TITKOS TÁRGYALÁSOKAT: 1,8 MILLIÁRD EMBER ÉLETÉRŐL DÖNTENÉNEK - TiSA-tárgyalások!http://alfahir.hu/ebbol_eleg_leallitanak_a_titkos_targyalasokat_18_milliard_ember_eleterol_dontenenek

Hozzászólás:
"Ilyen aljas egy kormányt !!! ...erről sem hallottunk még, pedig ez a 20. !!!!!! tárgyalás volt....."

EBBŐL ELÉG! LEÁLLÍTANÁK A TITKOS TÁRGYALÁSOKAT: 1,8 MILLIÁRD EMBER ÉLETÉRŐL DÖNTENÉNEK

Miközben Európa és Érd figyelmét most már szinte teljes mértékben lekötik a menekült válságból fakadó együttélési és egyéb problémák, addig a multinacionális vállaltok lobbijában vergődő politikai elit egy újabb elemmel korlátozná a nemzeti szuverenitást a globális kereskedelem támogatásának oltárán.

Ezekben a pillanatokban is zajlik Genfben egy nemzetközi sajtótájékoztató, ahol a Greenpeace Hollandia a szolgáltatáskereskedelmi egyezményről (TiSA) mutat be titkos dokumentumokat. A helyszínválasztás nem véletlen, ugyanis a svájci város ad otthont a TiSA-tárgyalások huszadik fordulójának.

Hogy eddig alig, vagy egyáltalán nem hallott erről az egyezményről, annak ugyanaz az oka, hogy most is civilek és a nem a nemzetállamok vezetői tiltakoznak a megállapodás ellen. Pedig a tárgyalásokban 50 állam vesz részt, azaz méreteiben ez az egyezmény nagyobb, mint az EU-USA (TTIP) és az EU-Kanada (CETA) szerződések; 1,8 milliárd ember életfeltételeiről, mindennapjairól tárgyalnak már huszadik alkalommal, zárt ajtók mögött, rejtőzködve.

A TiSA még a CETA és a TTIP megállapodásoknál is átláthatatlanabb, a tárgyalások a nyilvánosság elől teljes mértékben elzárva zajlanak. A tárgyaló felek rendszeres találkozásait különböző genfi követségeken tartják. Bár egyes felek nyilvánosságra hoztak bizonyos részleteket a tárgyalásokkal kapcsolatban, erre az érintett országokat semmilyen megkötés nem kényszeríti.

Elképesztő, de a titkot oly gondosan őrzik, hogy vannak olyan részletek, amelyeket csak öt évvel a szerződés életbe lépést követően(!) hozhatnak nyilvánosságra.

A civilek figyelmeztetnek, a tervezett TiSA-egyezmény a kiszivárogtatott dokumentumok alapján számos területen komoly aggodalmat vet fel:

• A megállapodás egyes záradékai értelmében ha egy ország egyszer liberalizálja a kulcsfontosságú szolgáltatásait, mint az energia- és ivóvízellátást, illetve az oktatást, azok visszavonhatatlanul, véglegesen profitorientáltak maradnának. A kormányok így jóval nehezebben tudnák kontrollálni a vállalati szektor tevékenységét, mert az egyezmény nem tenné lehetővé a szabályozások szigorítását.
• A TiSA a vállalati szereplőknek beleszólást adna az új szabályok kidolgozásába, valamint jogot arra, hogy meggátolhassák az érdekeikkel ellentétes új szabályok elfogadását. Ez korlátozná a lakosság és az általuk demokratikusan választott kormányok szabályozási és felügyeleti erejét.
• A TiSA nagyban megnehezítené a párizsi klímamegállapodás betartását, mert növelné a fosszilis energiahordozók kereskedelmi forgalmát. Az egyezmény nem tenne különbséget a károsabb és a kevésbé káros fosszilis energiahordozók között. Így lehetetlenné válna a legkárosabb fosszilis energiaforrások, mint például a kátrányhomokból nyert kőolaj vagy a palagáz kivezetése.

Leaks

Emlékezetes, hogy azt is gyakorlatilag a Greenpeace holland irodájának köszönhetjük, hogy politikailag a TTIP Európában szinte teljesen vállalhatatlanná vált (talán csak az Orbán-kormány és az Európai Bizottság az egyetlen, amely továbbra is nyíltan kiáll az amerikai féllel való tárgyalások folytatása mellett); az akkori kiszivárogtatás után több nyugati állam is kihátrált az egyezmény mögül.

A környezetvédelmi szervezet aktivistái a sajtótájékoztató ideje alatt az Egyesült Államok genfi képviselete előtt demonstrálnak, óriási szemgolyókkal és „Ne tékozoljátok el a bolygónkat” feliratú transzparensekkel tiltakoznak a megállapodástervezet ellen. Egy átlátszó fülkét is felállítanak, ahová bárki bemehet és elolvashatja a kiszivárgott dokumentumok szövegét.

Tömöri Balázs a szervezet hazai kampányfelelőse az Alfahírnek leszögezte:

"ez az egyezmény az óriás multinacionális cégek érdeke, nem pedig az embereké, és ellentétben áll a nemzeti szuverenitással is".

Mint mondta, a keddi nappal egy összehangolt médiakampány veszi kezdetét. A nyilvánosságra hozott dokumentumokat eljuttatják a sajtóhoz és a kormányokhoz (így a magyarhoz is) annak érdekében, hogy ne lehessen tovább titokban folytatni a tárgyalásokat - ismertette a terveket Tömöri.

Hangsúlyozta, hogy a szerződés már olyan előrehaladott állapotban van, hogy információik szerint már az idén ratifikálnák azt a felek (elvileg vegyes egyezményként a nemzetállamok parlamentjeinek is rá kellene bólintania a tervezetre).

A GREENPEACE A TISA-TÁRGYALÁSOK BEFAGYASZTÁSÁT KÖVETELI.

A szervezet álláspontja szerint a Párizsban elfogadott 1,5 °C-os hőmérséklet-emelkedést a TiSA és bármely más kereskedelmi egyezmény valamennyi a jövőben elfogadott változatába be kell foglalni, amelyek ma tárgyalás alatt állnak, vagy elfogadásra várnak.

A jövőbeni kereskedelmi megállapodásokról a nyilvánosság bevonásával kell tárgyalni; maguknak a megállapodásoknak legalább annyira nyitottnak és átláthatónak kell lenniük, mint amennyire a piacokat szeretnék a segítségükkel megnyitni.

„Hiszünk abban, hogy a tárgyalások által világszerte érintett több százmillió állampolgárnak beleszólási joga van az életüket érintő megállapodásokba"

• fűzte hozzá Tömöri Balázs.

A szovjet katonák rémtettei (Erős idegzetűeknek!)

Írta:  Jack Corn

A Magyar Királyság trianoni békeszerződéssel megcsonkított határait a szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1944 szeptember 23-án Battonyánál érték el. A visszavonuló német és magyar csapatokkal együtt tízezrével érkeztek a menekültek Magyarországra Ukrajnából, Erdélyből, Felvidékről és Lengyelországból. A magyar lakosság hitetlenkedve fogadta a szovjet katonák szörnyű kegyetlenkedéseiről szóló beszámolókat.

Ehrenburg

Ilja Gregorijevics Ehrenburg, az Ukrajnában német származású zsidó családban született szovjet író és költő az 1967-ben bekövetkezett haláláig Sztálin őszinte csodálója és leghűségesebb szolgálója volt. A háború előtt, alatt és után cikkeit, idézeteit, költeményeit rendszeresen közölte a Krasznaja Zvezda, (Vörös Hadsereg lapja) az Izvesztyija, a Pravda és az Einikeyt. (a Pravda héber nyelvű kiadása) A Sztálinhoz kötődő közeli barátsága miatt a harci kedvet növelő plakátokon szereplő sorait a szovjet csapatok szentírásként kezelték. A kommunista propaganda vezér Ehrenburg több írásában, köztük a hírhedté vált "Gyilkolj!" című röplapon így bíztatta a szovjet katonákat:

"Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények...... az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek...... ölnöd kell.... és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett..... ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket...... ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz...... öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át...... ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett...... öld a németet, ez a nagyanyád kérése! öld a németet, ezért imádkozik az anyád! öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"

Tömeggyilkosság

A Vörös Hadsereg katonái tisztjeik támogatásával és aktív részvételével tömeggyilkosságok százait követték el és szadista módon kínozták meg a fogságba esett ellenséges katonákat, az útjukba került polgári lakosságot és válogatott módszerekkel irtották a német származású vagy német nevű gyermekeket, lányokat, asszonyokat és idős embereket.

Németek meggyilkolása

"1944 február 17-én a Kiev alól visszavonuló németeken rajta ütöttek Konyev tábornok csapatai...... harc nem volt, csak öldöklés, a túlerőben levő szovjet katonák teherautókról géppuskázták le a feltett kézzel álló németeket, harckocsikkal taposták halálra a német katonákat, majd utána lóháton ordító kozákok százai vágtattak közéjük és a kardjaikkal vagdosták le a németek magasban tartott karjait és a fejeket...... több mint 20 ezer eltaposott és összekaszabolt német halott maradt a havas földön.... Konyev tábornokot ezért a hőstettéért marsallá léptették elő."

Katyn, lengyelek legyilkolása

"1939 szeptemberében keletről a Szovjetunió is lerohanta Lengyelországot és 14,736 fogságba esett lengyel katona tisztet és 10,685 polgári személyt a Smolensktől nem messze levő Katyin városka környékén felállított három szovjet koncentrációs táborban (Kozielsk, Starobielsk és Ostashkov) gyűjtöttek össze, ahol 1940. április 4-e és 1940. május 13-a között naponta 300-as csoportokban, hátuk mögött szögesdróttal összekötözött kezekkel kivégezték őket.... hatezer lengyel polgári foglyot Starobielskből és Ostashkovából marhavagonokban a Harkov városa melletti Dergacsiba vittek és őket is hasonló végezték ki és ásták el...... több száz lengyel foglyot, köztük nőket és gyerekeket vittek a Fehér tenger partjára, ahol két nagy halászhajóra zsúfolták fel őket és a nyílt vízen elsüllyesztették a hajókat, mindenki vízbe fulladt."

Lengyelek meggyilkolása

"1941. június 29-én a Lvov városába bevonuló németek a Brigidki nevű városi börtönben 3,491 halottat találtak...... a cellákban, a folyósókon és a börtönudvaron megerőszakolt és megcsonkított hullák százai hevertek, egy terhes nőnek a hasa a nemi szervétől a levágott melléig fel volt vágva és az élettelen magzat véres feje kilátszott a sebből, egy székre kötözött férfi tarkóján beszúrt késnek a hegye a szájából állt ki..... Lutsk város börtönében a szovjet katonák 4,000 rabból 2,800-at hasonló módon öltek meg és Smarstinov börtönében 460 foglyot megkínoztak, majd összekötözték és élve felgyújtották őket."

Zsidó partizánok rémtettei

"1944. január 28-ról 29-re virradó éjszaka a Litván Brigád nevű, 120 fős zsidó partizánokból álló egység megtámadta a kelet-lengyelországi Koniuchy falut és minden gyereket, asszonyt és idős embert agyonlőttek vagy agyonvertek...... túlélője nem maradt a vérengzésnek, több mint 300 holttest és 60 felgyújtott ház maradt utánuk"

Németek meggyilkolása

"1941. július elsején az ukrajnai Broniki mellett folyó harcok során a szovjet katonák 180 német foglyot ejtettek...... másnap, mikor a németek visszafoglalták a területet, egy szántóföldön, kis területen összegyűjtve a Wehrmacht katonái 153 megcsonkított, magaslatról legéppuskázott német katona holttestét találták meg...... mindegyik tetemről hiányzott a karóra, a gyűrű, a felső ruházat és a lábbeli ..... a tizenkét túlélő egyike elmondta a német tiszteknek, hogy az oroszoknál az új szabály szerint minden szovjet katona, aki húsz németet megölt, kitüntetést kap, előléptetik és elmehet három nap rendkívüli szabadságra."

Németek, olaszok, magyarok és románok legyilkolása

"1943. február 18-án a német ellentámadás elfoglalta az ukrajnai Donyeck melletti Grisino várost ..... a szovjet Vörös Hadsereg visszavonulása előtt fegyveres ellenállást nem fejtett ki, mert a hadifoglyok és a polgári lakosság legyilkolásával volt elfoglalva....... a német katonák 406 német hadifogoly, 89 olasz, 9 román és 4 magyar katona holttestét találták meg..... az ukrán és német katonai kórházakban szolgáló nővérekkel és idős emberekkel együtt összesen 596 tetemet kellett eltemetni..... a holttesteket brutálisan megcsonkították, a nőket korhatár nélkül megerőszakolták, a férfiak orrát, fülét, nemi szervét levágták, a nők melleit olyan módon vágták le, hogy a fehér bordák a holttest teljes hosszában kilátszottak, a nemi szervüket is kivágták és a szájukba tömték."

Gyerekek legéppuskázása

"1941. szeptember 18-án a szovjet hadsereg a közeledő német csapatok elől kiürítette az ukrajnai Chartsisk és Snizhi környékét, ahonnan több száz 14 és 16 év közötti, az éhségtől lesoványodott, kereskedelmi középiskolába járó gyereket szedtek össze.... 60 kilométeres erőltetett menetre kényszerítették őket, majd mikor a gyerekek sírva mondták, hogy már nem bírnak tovább menni, akkor az NKVD két teherautóval kivégzőosztagokat küldött a helyszínre és az összes gyereket legéppuskázták...... a német csapatok az útmenti árokban 370 iskolai egyenruhás fiatal fiú és lány holttestét számolták össze."

Nemmersdorf

"A cseh határhoz közeli német falut, Nemmersdorfot a szovjet Galitszkij tábornok csapatai rohanták le..... a falu határába eléjük ment 40 francia hadifoglyot menetközben tankokból lőtték agyon, a vörösök házról házra járva szedték össze az embereket, erőszakolták meg a nőket, sokat meztelenül élve szegeztek a házak és a magtárak ajtajára és részegen célba lőttek rájuk...... még az utánuk érkező 4. hadsereg tisztjeinek is sok volt, amikor az egyik házban 71 megcsonkított női holttestet találtak."

Gumbinen, Guldap, Ebenrode

"A kelet-poroszországi Gumbinnen, Goldap és Ebenrode falvak körzetében bevonuló Vörös Hadsereg katonái összeszedték a férfiakat, fiatal fiúktól kezdve az aggastyánokig, kikötözték őket, levágták a nemi szervüket és a csajkákhoz rendszeresített evőkanállal vájták ki az élő emberek szemét..... a nőket megerőszakolták, utána leöntötték őket kerozinnal és mindet meggyújtották."

Metgehen

"Königsberg melletti Metgehen falut visszafoglaló német katonák 60 megcsonkított idős és fiatal nő holttestetét találták meg az utcán, az életben maradt szemtanúk szerint sokukat 60-70 (hatvan, hetven) orosz katona is megerőszakolta, a kisgyerekeket és a csecsemőket a lábuknál fogva a falhoz vágták, amelyik nem halt meg, annak csizmás lábbal ugrottak a fejére...... sok fiatal nőt a csoportos megerőszakolásuk után két teherautóhoz kötöztek és a két irányba induló gépjárművek széttépték őket...... a vonat állomáson veszteglő hét vasúti kocsinak minden utasfülkéjében 7-10 vérbe fagyott és megcsonkított női holttestet találtak."

Buchenwald és Sachsenhausen

"A buchenwaldi és a sachsenhauseni német koncentrációs táborokat a szovjet csapatok elfoglalták és azonnal német polgári foglyok százezreit deportálták oda, az őrtonyokban a horogkeresztes egyenruhákat vöröscsillagos egyenruhák váltották fel és az éhezés, betegség és a kegyetlen bánásmód miatt foglyok ezrei haltak meg....... 1991-ben, a Kelet-Németországot megszálló orosz csapatok kivonulása után a Sachsenhausen melletti erdőben feltárt tömegsírokban 25,500, a Fünfeichen, Lamsdorf és Ketschendorf falvak határában feltárt tömegsírokban további 65 ezer 1945. május 9-e után meggyilkolt német férfi és női fogoly csontjait találták meg."

Kórházban gyilkolás

"1943. január 10-én Karpelovka falu iskolájában a németek egy kisegítő kórházat rendeztek be, két orvossal, 6 ápolónővel, 8 szanitéccel, 40 beteg és fagyásos katona feküdt a kórházban. Éjszaka erős szovjet partizánkülönítmény lepte meg a kórházat, a kétfőnyi őrséget ártalmatlanná tették és 50 halott maradt utánuk."

Megfagyasztás

"1943 január 12-én az óriási túlerőben lévő szovjetek 15 főnyi német tábori őrséget fogságba ejtettek. De nem lettek hadifoglyok...... a 30 fokos hidegben mezítelenre vetkőztették őket, léket vágtak a folyón, és vedrekből addig öntözték őket, amíg egyetlen óriási jégcsappá fagytak. Másnap így találta őket a német ellentámadás."

Öt hulla

"1943. január 14-én Majdanka község óvodájába német katonai meteorológiai megfigyelő állomás volt beszállásolva: idős német őrmester, négy fiatal német lány, mint kisegítő-szolgálatosok. Reggel az öt hulla a kerítés cölöpein lógott, lábuknál felakasztva, levetkőztetve, a lányok fogai kiverve, emlőik levágva."

Ember felrobbantása

"1943. január 16-án a front felé vezető úton az esti órákban erős partizán alakulat lerohant 3 német katonai teherautót és 10 orosz parasztszekeret, melyen utánpótlást szállítottak a frontra. A 10 oroszt lovaikkal együtt legéppisztolyozták, a német őrmestert aknára kötözték és felrobbantották."

Zongorista

"Az egyik fiatal SS katonáról kiderült, hogy tud zongorázni.... az oroszok kézzel-lábbal elmagyarázták neki, hogy játszania kell az orosz tiszteknek, és ha abba hagyja, akkor azonnal agyonlövik..... a katona 22 órán át zongorázott, és egyszer csak a kimerültségtől leesett a székről és sírni kezdett...... az egyik részeg orosz tiszt odadülöngélt a földön fekvő fiatalemberhez és szó nélkül főbe lőtte."

Megerőszakolások

"A szovjet katonák megerőszakoltak minden 5 (öt) és 80 év közötti kislányt, asszonyt és nőt..... csak Berlinben 95 ezer és 130 ezer közé tehető a megerőszakolás közben szerzett fizikai sérülésekkel kórházba szállított nők száma, közülük több mint 10 ezren elvéreztek vagy más módon belehaltak a sérüléseikbe, sok ezren öngyilkosok lettek, sok nő a szülési fájdalmak indulásakor vetett véget életének..... összesített számot nehéz megállapítani, mert sokukat többször, több napon át és többen kínoztak, de tényként állapíthatjuk meg, hogy Németországban 2 millió felett volt a megerőszakolt nők száma...... különösen állati módon viselkedtek az orosz katonák Ausztriában, Poroszországban, Pomerániában és Sziléziában.... kevésbé ismert tény, hogy az auschwitzi tábort felszabadító szovjet katonák 1945 februárjában csoportosan megerőszakolták a kopasz, csontig lesoványodott lengyel, orosz, belorusz és ukrán fogolynőket is..... 1945 és 1948 között évente 2 millió abortuszt végeztek el az orosz megszállás alá került Kelet-Németországban és sok kisgyermeket egy vagy két éves korában éjjel fojtott meg a szülőanyja"

Szovjet torpedók zsidókra

"A török hatóságok Isztambulban 1941 decemberétől kezdődően több mint ezer Romániából menekült zsidót tartottak karanténban..... végül a "Struma" nevű marhauszályon összezsúfolva 769 embert Palesztínába inditottak, de nem érkeztek meg, mert 1942. február 24-én egy szovjet tengeralattjáró megtorpedózta és elsüllyesztette a civil menekültekkel teli uszályt, egy román zsidó maradt életben"

Wilhelm Gustloff

"1945. január 30-án a német Wilhelm Gustloff nevű óceánjáróból átalakított kórház hajó közel 10 ezer balti államokból menekült polgári személlyel, ápolónőkkel és sebesült német katonákkal a fedélzetén kifutott Gotenhafen (Gdynia) kikötőjéből és Kiel városába indult...... aznap este Aleksander Marinesko parancsnoksága alatt hajózó S-13-as szovjet tengeralattjáró bemérte és három torpedóval elsüllyesztette a Gustloffot....... a szerencsétlenség színhelyére érkező német hajók 964 túlélőt mentettek ki a vízből, több mint 8,500 ember elpusztult..... ez volt a történelem legtöbb emberáldozatot követelő hajószerencsétlensége, (hatszor több ember vesztette életét, mint a Titanic elsüllyedésekor) pár nap múlva, 1945 február 10.-én ugyanez a szovjet tengeralattjáró kettő torpedóval elsüllyesztette a vöröskeresztes zászló alatt hajózó General von Steuben nevű fegyvertelen kórház hajót, 3,500 sebesült német katona és önkéntes nővér vesztette életét"

Goya

"1945. április 16-án Konovalov kapitány parancsnoksága alatt hajózó L-3-as szovjet tengeralattjáró megtorpedózta a fegyvertelen és vöröskeresztes zászlóval úszó Goya nevű Kelet-Poroszországból menekülő civilekkel teli uszályt, 175 ember életben maradt, 7,100 fulladt a tengerbe, mikor a hajó négy perc alatt elsüllyedt...... a Balti tengeren összesen négy német kórházhajót és nyolc kizárólag sebesülteket szállító teherhajót süllyesztettek el a szovjet bombázók és tengeralattjárók, mind német felségjelzés nélkül, vöröskeresztes zászló alatt haladt a támadáskor."

Földbirtokos családja

"Magyarországon L. M. földbirtokost arra kényszerítették, hogy nézze végig 53 éves felesége és gyermekágyas fiatal asszonylányának megbecstelenítését..... az apa megőrült, lánya két nap múlva öngyilkos lett."

Élelmiszer tönkretevése

"Egy nagy dunántúli gazdaságban 300 hízó volt.... a felszabadítók géppuskával valamennyit lelőtték, majd a lakosságot a raktárba terelték, hogy szórják ki a búzát az udvarra. Leöntik benzinnel, felgyújtják. Röhögnek részeg állatiassággal, mialatt a felszabadított nép lőtávolból siratja kenyerét."

Agyonlövés, gyűlölködés

"Fiatal házasok voltunk 1944 telén, mikor a balatoni harcokkal átvonult a falunkon a front, a férjem több fiatalemberrel együtt a kádártai határban nézte a falu fölött elrepülő amerikai bombázókat....... a megszálló oroszok összeszedték őket, és azt mondták, hogy jeleket adtak az amerikaiaknak, ezért az uramat minden ötödik emberrel együtt a szemünk láttára agyonlőtték.... utána válogatás nélkül vitték a környékbeli falvakból a férfiakat malenkij robotra az orosz gulágokba, a bátyámat is összeszedték, majd' mikor 42 kilósan 4 év után hazajött, az ávósok Záhonynál leszedték a vonatról, leköpték és úgy megverték, hogy a karja eltörött, azt kiabálták neki, hogy "harcoltál a szovjetek ellen, te disznó"

Megbecstelenített nők

"Vác többször cserélt gazdát a heves harcokban. Amikor a német-magyar ellentámadás visszadobta az oroszokat, 3 nagy teherautó szállította be Budapestre a Szt. János kórházba a megbecstelenített nőket. Külön osztályon kellett őket kezelni, bordáik összetörve, fogaik kiverve, a gyermeklányok életre szóló testi roncsolás nyomaival."

Vérbajosok

1945. április 4-e után az ideiglenes magyar kormány az UNRA new yorki irodájába táviratot küldött: "Kérjük, hogy sürgősen küldjenek 470,000 vérbajos beteg gyógykezelésére szükséges gyógyszert."

Tolvajlások

"December végén egy szovjet tank előre kalandozott a Budapest-Kecskemét útvonalon, egy magyar tankelhárító harcképtelenné lőtte. Amikor felnyitották, a szovjet hadnagy és négy katonájának hulláján kívül a következők kerültek elő: egy halálra marcangolt fiatal nő hullája, 3 női luxusbunda, fél kilóra való arany és briliáns, selyem kombinék halmaza, végül egy kifogástalan frakköltöny."

Erőszak

"A kommunista Vörös Hadsereg nem volt felszabadító, hanem megszálló, nem vörös volt, hanem véres, nem hadsereg volt, hanem horda, és ez a "dicsőséges kommunista szovjet hadsereg" megbízható források szerint jóval több mint kétszázezer asszonyt és lányt erőszakolt és becstelenített meg csak a magyar fővárosban."

Egy példa

"Késő délután lett, amikor megérkezett az első... beszélt németül, ezen csodálkozott a ház népe ott, a T. utca 7-9.-ben, Budapesten, mert olyan tatár képe volt. Pisztolyát a nagyapám arcába nyomta, és egészen közelről ordított.
- Hol vannak? - ezt ordította.
- Elmentek... Mind elmentek... - felelte nagyapám.

Csinos, fiatal asszony volt a nagyanyám. Apám húga mellé bújva, a kiságyban, orrára húzott takaróval várta, hogy lejöjjenek azok a pincébe. Lejöttek... Mutatták kézzel: mi van enni? Nem volt enni semmi. Ebbe nagy nehezen beletörődtek, akkor meg durván szétválasztották a nőket és a férfiakat. Négy nőt választottak ki. És már vitték is mind a négyet. Gyöngyösi úr, büszke, szép szál postamester a felesége után kapott. Közvetlen közelről, bal oldalról és hátulról lőtték szét a fejét. Gyöngyösi úr véréből, agyából és koponyájának szilánkjaiból jó adag fröccsent az ötéves apámra. Felszabadultunk."

Az a Nemzet, ki nem tartja tiszteletben történelmét és az őseit, nem vesz róla tudomást, hogy honnan jött, annak nincs múltja. Akinek pedig nincs múltja, annak jövője sincs.

Mindez zsidó bűn, hiszen zsidó államszervezet és zsidó katonai szervezet volt, nem zsidó közkatonákkal és, ha ismerjük a zsidó mechanizmust, nem volt apelláta, a parancsot megtagadók likvidálva lettek, azonnal!

Kőműves Géza

Szándékos népírtás

Szándékos népirtás, gyarmatosítás, zsákmányszerzés (emlékeztetőül) -

Dr Nagy Levente Kunhegyes

Állami népirtás formái a XXI. században - a liberális egészségügy és az izraeli érdekek véletlen egybeesése Magyarországon
Az állami szinten működő népirtásról készítek egy írást, csatolom pár videómat is hozzá, pár napon belül remélhetőleg készen lesz. Addig szeretnék néhány dolgot közölni egy rövidebb írásban e témában.

A globális éghajlatváltozás miatt a világon, így Európában is egyre kevesebb az élelmiszer és az ivóvíz. Magyarország geopolitikai szerepe emiatt felértékelődött, bár mi erről nem tudunk idehaza. Csak mi nem tudjuk magunkról, de minden külföldi befektető tisztában van ezzel a ténnyel és ezt titkolják előlünk!

Az ásványvizeink aranyérmesek a világbajnokságokon, a gyógyvízben lubickolunk, mialatt Görögországban és Spanyolországban tankerhajókkal importálják az ivóvizet!

Nem gyógyvizet, közönséges ivóvizet! Tankerokkal, akár az olajat! Érdekes, nem?

Olaj helyett van ezer alternatív energiaforrás, de ivóvíz nélkül nincs se emberi, sem más élet a Föld nevű bolygón...

Trianon után hazánk teljesen agrárországgá vált, ez sajnálatos tény.

Vessük össze a két dolgot! Egy agrárország termékeit egy globális éghajlati változás közepette nem akarják megvásárolni, vagy, ha megveszik, önköltségi ár alatt teszik meg?! Nem logikus, ugye? Dehogynem...

Ebben az évben ez kezdődött a meggyel, folytatódott a gabonákkal, most folyik az almával!

Szép lassan mindenki rájön, hogy az élet minden területén a magyar nemzet megsemmisítése zajlik.

Nem tíz, húsz, vagy száz év múlva, hanem napjainkban.

A folyamat egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. ...és kik a végrehajtók? A mostani kormány már nem primitív kubikosokból, esztergályosokból áll, hanem főiskolát, egyetemet végzett janicsárokból. Mi egyre többször, egyre többen ellenállunk, mire ők hangosan méltatlankodnak, gyaláznak bennünket!

Ők már nagyon jönnének, de a Kárpát-medence lakott!

Nekik sürgős a kiirtásunk, belaknák már végre az üresen tátongó lakóparkokat, kellene a magyarok élettere!

Miért írok ebben a témában?

Az élet minden terén folyik ez a "nemzetellenes hidegháború! ", illetve állami népirtás.

A gazdák csodálkozva mennek tönkre, azt hiszik, csak velük történik mindez!

Tévednek.

Tehát írnék néhány tényt.

A Magyar Orvosi Kamara néhány éve élesen tiltakozott az újfajta receptek bevezetése ellen.

Azért voltak újak a receptek, mert a BNO-kódot fel kell rajtuk tüntetni.

A BNO- kód nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának jelölése, ami az Orvosi Kamara szerint stratégiai fontosságú nemzetbiztonsági adat - mondták ők - !

Így van. Azóta pár év eltelt, gyakorlatilag Magyarország egészségügyi állapota feltérképezésre és feldolgozásra került, valakik pontosan tudják a magyar népességre jellemző betegségeket . Többször emelték a gáz , az élelmiszer és általában a megélhetés feltételeit.

(Borzasztóan elgondolkodtató az is, hogy folyamatosan emelik a gáz árát, és azon töpreng a kormány, melyik vezetéken jöjjön a drága gáz: a Nabuccón, vagy a Kék Áramlaton.

Közben csak a Makói árokban több mint száz évre elég gázt termelnek ki a lábunk alól - a kanadai befektetők!)

De nem csak ezek drágultak. A tipikusan magyar betegségek gyógyszereit több alkalommal 2-3 szorosára emelték! Több alakalommal, 2-3 szorosára!! Ezen gyógyszerek hiánya veszélyezteti az életet, mivel a magyar populáció tipikus betegségeiről van szó, ezért logikusan a magyarok életeit veszélyeztetik...

Csak egy dolog, a magas koleszterinszint, vagyis a csendes halál gyógyszere igen érdekes dráguláson esett át többször, a támogatásuk lecsökkent...

Furcsa? Minden recept közepén rajta van a BNO-kód helye, kötelező kitölteni, és az adat feldolgozásra kerül...Aki nem hiszi, nézze meg!

Szóval most teszik tönkre a gazdákat végleg, de van egy ördögi csel nálunk, az egészségügyben is.

Egyre több munkáért egyre kevesebb pénzt kapunk. Kesztyűs kézzel teszik mindezt! ...és hogyan???
A rendelőben, az alapellátásban teljesítményfinanszírozás van. Több munka, több beavatkozás - egy pontrendszer alapján - több pénzt jelent. Elvileg. Logikus.

Mégis egyre több orvos megy külföldre dolgozni, elegük van. Aki marad, az túlterhelt, fásulttá válik!

De miért? A magyarázat egyszerű!

Meg van határozva, hogy egy adott rendelés alatt hány beteget láthatunk el! Kevés az orvos, sok beteget kell ellátnunk, de a finanszírozó meghatározza, egy emberre mennyi időt KELL fordítanunk! Jó sok időt, természetesen! Tehát hiába lát el az ember 25-30 beteget egy nap alatt, a finanszírozó nem veszi figyelembe csak a töredékét, és természetesen NEM fizeti ki a kezelést... Teljesítményfinanszírozás van, de csak néhány beteg ellátását fizetik ki, ami nem fedezi a rendelő fenntartási költségeit!

Döbbenetes?

A rákbetegek várólistán várnak a szívbetegekkel és a többi halálraítélttel. (Olyan ez, mintha a vízben fuldoklóhoz odaeveznének és rászólnának, hogy majd holnap kimentünk a vízből, addig maradj csendben!) Ez az állami népirtás egyik formája. Csak egy módja a sok alkalmazott közül! A súlyos betegek belepusztulnak a liberális reformba, mi, alapellátók "csak " tönkremegyünk...

De!!! A csőd szélén álló alapellátást végző településeket befektetők járják.

Rendkívül kedvező az ajánlatuk. Egészségügyi központot építenének minden nagyobb településen, a költségeket ők állják! Micsoda tőkeerősek lehetnek ezek a befektetők, ugye? Semmi mást nem kérnek, csak azt, hogy egy patikát is működtethessenek a központ mellett és az orvosi praxisjog ne lehessen az orvosé, hanem a befektetőé.

Az orvosok így egyszerű alkalmazottak.

Mi ebben az érdekes? A "tőkeerős" befektető egy izraeli cég, természetesen. Viszont van egy apróság! Az egészségügyi központok létesítését az állam támogatja. Az állam ad 90% tőkét a MI pénzünkből, a befektetőnek csupán 10% önerőt kell biztosítani...Az egészségügyi központok építéséhez szükséges 90%-os állami támogatást csak egy pályázó nyerheti meg. Olyan, mintha a pályázatot testre szabták volna...

Ugye nem kell elmondanom, kire van szabva az egész... Itt a kirakós játék utolsó mozaikja is összeáll!
Ez a gépezet, ami ellenünk működik, janicsárokat alkalmaz. Ha egy janicsár tudatosan épített hamis varázsa megkopott, teletömik a zsebét a MI pénzünkkel, és az röhögve félreáll. Jön a következő végrehajtó janicsár, az újabb hamis illúziókkal. Nem a janicsárt kell kiütni, mert azok sohasem fogynak el, hanem azt, aki a küldetéstudattal ellátja és ellenünk beveti.

Mivel a másik fél szervezetten működik, mi is csak szervezetten, egymással összefogva vehetjük fel a harcot, nincs más megoldás. A tönkretétel szép lassan mindenkit elér, társadalmi, gazdasági helyzettől függetlenül - kivéve a politikusokat és azokat, akik végrehajtják a népirtást.

Mert egy harchoz két fél kell: a támadó és a védő! A harc kimenetelét valamelyik fél gyengesége dönti el!

A magyar sohasem állt gyenge hírében. Akkor mi a gond?

"Magyarország nem volt, hanem lesz!"

Ezt állítja egy kanadai politikus

Kanadai, zöld politikus: „A holokauszt a történelem legnagyobb hazugsága”

Közzétéve: 2016. július 21. - Hírek

http://zsido.com/kanadai-zold-politikus-holokauszt-tortenelem-legnagyobb-hazugsaga/

Szerinte csak a tetvek ellen használtak gázt a haláltáborokban. Kirúgják a pártjából.

Alig egy héttel azután, hogy Justin Trudeau kanadai miniszterelnök Auschwitzba látogatott, a holokauszt eseményeit tagadó videót tett közzé Monika Schaefer, a kanadai Zöld Párt egyik politikusa. Az egykori országgyűlési képviselő-jelölt „Bocsánat Anya, tévedtem a Holokauszttal kapcsolatban” („Sorry Mom, I was wrong about Holocaust”) címmel tette közzé videóját, melyben először egy hegedűn játszik, majd beszédében azt állítja, hogy a holokauszt „a történelem legnagyobb és legalantosabb állandó hazugsága”.

Schaefer a népirtást „hat millió hazugságának nevezi” és szerinte ugyan valóban léteztek táborok, azokban csak dolgoztak a foglyok. „A táborok foglyait olyan egészségesen és jóllakottan tartották, amennyire csak lehetséges volt a háború szörnyűséges éveiben. Muszáj volt egészségesnek lenniük. Máskülönben hogyan tudtak volna dolgozni? Háború volt, tehát a táborok alapvetően hadi üzemek voltak. És amúgy is mi értelme lett volna egy kórháznak egy haláltáborban?” – mondta a politikus.

„Nem voltak gázkamrák sem. Az egyetlen gáz, amit használtak, arra volt, hogy megszabaduljanak a tetvektől! A tetvek tífuszt terjesztettek, ami halálos és vad betegség. Tehát muszáj volt eltávolítani a tetveket a ruhákból, hogy az emberek egészségesek maradjanak” – tette hozzá Schaefer.

A politikus videójára adott válaszában a kanadai Zöld Párt elítélte Schaefer állításait, és közölték: megkezdték a nő párttagságának megszűntetését – olvasható az Arutz Sheva honlapján.

zsido.com

Képek forrása: Arutz Sheva/Youtube

Tiszaeszlárnál eltemették a magyar jövőt

2 éve | Kisbaczoni Benedek Zoltán | 0 hozzászólás

Alföldi Géza: "Égre kiáltom akkor is, ha..." - Tiszaeszlárnál eltemették a magyar jövőt

Feltétlenül olvasd el!

https://kuruc.info/r/6/161473/

Alföldi Géza:

"Égre kiáltom akkor is, ha..."

- Tiszaeszlárnál eltemették a magyar jövőt

1883. augusztus 3-án zsúfolásig megtelt a nyíregyházi törvényszék épülete, hogy tanúja legyen a tiszaeszlári nagy per ítélethirdetésének. Korniss Ferenc, a törvényszék elnöke alig hallható hangon, halálsápadtan motyogta el, hogy a bíróság bizonyíték hiányában a vádlottakat felmentette. Lehajtott fejjel hagyta el a bírói emelvényt, bezárkózott szobájába, csak hosszabb idő múlva hagyta azt el – és soha többet nem öltött bírói palástot. Visszavonult. Barátai hiába faggatták hosszú időn keresztül, miért hagyta abba a bíráskodást, amikor addig szívvel-lélekkel kereste az igazságot, de csak nem sokkal halála előtt mondotta el családi körben, mi kényszerítette arra, hogy soha többé ne vegye fel a bírói palástot, s miért kellett felmentenie a gyilkosokat. A tiszaeszlári per + Hetvenöt esztendeje idén a tiszaeszlári gyilkosok felmentő ítéletének. Talán még az idősebbek között is kevesen vannak, akik alapjában ismerik a történteket, a fiatalok között pedig alig lehet néhány ember, aki tud erről az egész világot mozgásba hozó perről. Nem érdektelen tehát, hogyha foglalkozunk azzal, mi is történt Tiszaeszláron, mi volt a híres "vérvád-per”, kik voltak a szereplői ennek a magyar bíróság történetében egyedülálló jogtiprásnak, természetesen nem számítva a két kommunista terroruralom ítélkezéseit, ahol jogról egyébként beszélni sem lehet. + 1882-ben Tiszaeszláron élt özvegy Solymosi Jánosné nincstelen, magára maradt zsellérasszony. Hogy valamiképpen élni tudjanak, Eszter nevű 14 éves lányát elszegődtette cselédnek Huri Andrásné tiszaeszlári gazdához. 1882 április 1-én Huriné nagytakarítást rendezett. Már alaposan belemelegedtek a nagytakarításba, amikor rádöbbent, hogy nincs festékje. Délelőtt tizenegy órakor elküldte tehát a Tiszaeszlárhoz tartózó Ófaluba kis cselédjét, Solymosi Esztert festékért. Solymosi Eszter engedelmesen útnak Indult, megvette a festéket, s visszaindult gazdájához Újfaluba. Ettől kezdve Solymosi Esztert sem élve, sem holtan többé családja egyetlen tagja sem látta. Eltűnt! Huri Andrásné egy ideig türelmesen várt rá, hogy Eszter visszatérjen a festékkel, de amikor a lányka délután kettőre sem jelentkezett, felkereste az anyját, hogy hátha odament Eszter. Solymosinét meglepte a hír, hogy lánya nem tért vissza és Hurinével együtt elindultak Ófaluba, hogy keressék a gyereket. Útjukban az ortodox-zsidó "imaház” mellett kellett elmenniök azon az úton, amerre Eszternek is mennie kellett. A zsinagóga ajtajában támaszkodott Scharf József templomszolga, akitől szintén érdeklődtek a lány után, de Scharf József megnyugtatta az asszonyokat, hogy majd előkerül. – Nem kell búsulni, nem vész az el! Nánáson is volt ilyen történet gyermekkoromban, azt is a zsidókra fogták. Sem Solymosinének, sem Hurinének akkor nem tűnt fel Scharf József különös megjegyzése, hogy "azt is (!) a zsidókra fogták", hanem tovább kérdezősködtek Eszter után. A boltostól elment a festékkel, még az úton hazafelé látták is a lányt, de Hurinéhoz már nem érkezett meg. Solymosiné még másodikán is kereste a lányát; de harmadikán már nem várhatott tovább, hanem jelentette lánya eltűnését Farkas Gábor községi bírónak. Farkas Gábor felvette az eltűnést, hogy majd kutattat a lány után. Még ugyanaz nap visszatért Solymosiné, elmondta, milyen megjegyzést tett Scharf József s kérte, hogy a bíró kutattassa át a zsinagógát. Farkas megértette az asszonnyal, hogy ezt saját hatáskörében nem teheti s azt ajánlotta, hogy Solymosiné forduljon panaszával a tiszalöki főszolgabíróhoz, Jármy Jenőhöz. Tiszaeszlár Solymosiné valóban 4-én fel is kereste Jármy főszolgabírót, aki azután a lány eltűnését hivatalosan jelentette az alispáni hivatalnak. Solymosiné egyben elmondotta a főszolgabírónak, hogy mit mondott Scharf József, de annak sem a főszolgabíró, sem az alispáni hivatal jelentőséget nem tulajdonított. Teltek a hetek és Solymosi Eszter nem került elő. Április 30-án a libalegelőn játszottak a tiszaeszlári gyerekek és velük játszott Scharf Samu, a templomszolga akkor 4 éves és 9 hónapos fia. Játék közben a gyerekek összekaptak Scharf Samuval. A kis kölyök erre megfenyegette, hogy ők is úgy járnak, mint a magyar lány. A gyerekek érdeklődésére, hogy melyik magyar lány, megmondta: Solymosi Eszter. Azt is elmondta, hogy járt a magyar lány: "Atyus behívta az útról a magyar lányt, megkötözte, megmosta, metszőbácsi elvágta a nyakát, csirkét is vágott nálunk." A gyerekek természetesen elmondták, mit beszélt Scharf Samu, mire többen megkérdezték a felnőttek közül, hogy igaz-e, amit a legelőn mondott. Scharf Samu mindenkor megismételte előző kijelentését. A leghatározottabban állította, hogy Eszter nyakát a 'metszőbácsi' elvágta. Samu kijelentéseit természetesen megtudta Solymosiné is, aki erre aztán május 4-én újra felkereste Jármy főszolgabírót hivatalában, s kérte, hogy indíttasson vizsgálatot. A főszolgabíró erre levélben utasította Farkas Gábor községi bírót, hogy hallgassa ki a tanúkat, akik hallották Scharf József fia kijelentéseit. Majd május 6-án maga is kiment Tiszaeszlárra és őmaga is kikérdezte a tanukat. Jármy a tanúk vallomásáról részletes jegyzőkönyveket készített és azokat azonnal továbbította a nyíregyházi királyi ügyészségnek. A nyíregyházi ügyészségen az ügyet Egressy Nagy László alügyészre osztották ki. Nagy László átnézte az iratokat és május 12-én átírt a nyíregyházi törvényszéknek és kérte helyszíni szemle megtartását. A törvényszék elnöke akkor Korniss Ferenc volt. Nagyképességű, jellemszilárd, megvesztegethetetlen úr, az igazság rendkívül képzett képviselője. Az ügyet, miután akkor még nem látszott olyan nagy jelentőségűnek, másrészt mert az idősebb bírákat más ügyek foglalták le, Bary József, akkor 24 éves aljegyzőre osztotta ki a törvényszék elnöke. Bary József Bary József átvizsgálta a jegyzőkönyveket és május 18-án határozatot hozott, hogy 19-én helyszíni szemlét tart Solymosi Eszter eltűnése ügyében Tiszaeszláron. A helyszíni szemlét Bary Péczely Kálmán törvényszéki írnokkal, Egressy Nagy László alügyésszel együtt Recsky András csendbiztos és Bakó Ignác csendlegény jelenlétében meg is tartotta. Bary maga elé hívatta a kis Scharf Samut, aki azután most már kínos részletességgel elmondotta Solymosi Eszter meggyilkolásának a történetét. Megnevezte a gyilkosokat és a segítőtársakat is. Bary elővezettette Schwarz Salamon "metszőbácsi"-t is, akire a kis gyerek azonnal rámutatott, hogy ő vágta át Eszter nyakát. Bary József erre elrendelte, hogy Scharf József templomszolgát és fiát, Móricot, Schwarz Salamon metszőt és Brenner Braun Ábrahámot a községházán őrizetbe vegyék. A helyszíni szemle harmadik napján Recsky András csendbiztos bejelentette a vizsgálóbírónak, hogy szolgálati ügyben vissza kell térnie, Péczely Kálmán írnok is betegeskedett, mire Bary úgy rendelkezett, hogy menjenek Nagyfaluba, de vigyék magukkal a vádlott és saját testvére által súlyosan terhelt Scharf Móricot, mivel elhelyezésére Tiszaeszláron nem volt megfelelő kényelmes hely. Még azon éjszakán Bary Józsefet futár verte fel, aki hírül adta, hogy Scharf Móric vallott és beismerte a gyilkosságot. Scharf Móric részletesen elmondta a gyilkosságot, pontosan egyezőleg a kis Samu elbeszélésével. Megnevezte a gyilkosokat s azokat, akik bűnsegédek voltak: Braun Brenner Ábrahám, Jünger Adolf, Lusztig Salamon, Weiszstein Lázár, Schwarz Salamon, Braun Lipót, Buxbaum Ábrahám, Scharf József és Taub Emánuel követték el a gyilkosságot. Bary József erre elrendelte a vádlottak előzetes letartóztatását. A Tiszaeszláron történt gyilkosságról az ország először a "Magyar Állam"-ban megjelent kis hírből értesült. Május 23-án pedig Ónody Géza, a hajdúnánási választókerület országgyűlési képviselője említette meg azt egy parlamenti interpellációja során. Az "Egyetértés" című zsidó lap azonnal a legélesebben cáfolta, majd szokatlan élességgel támadta Ónody Gézát, aki erre nyilatkozni kényszerült s most már részletesebben ismertette a tiszaeszlári ügyet. Az eltűnés körülményeit, a vizsgálatokat először részletesen a Függetlenség, Verhovay Gyula lapja ismertette azután. Ez ismertetés alapján Istóczy Győző országgyűlési képviselő is interpellált a tiszaeszlári ügyben és kérte a nyomozás megindítását az igazságügyminiszter részéről is. Pauler Tivadar igazságügyminiszter válaszában kijelentette, hogy csak most kapott hírt az ügyről és azonnal utasítást adott, hogy a nyomozást a legszigorúbban folytassák le. Bary József még alig hagyta el Tiszaeszlárt, amikor Lichtmann József tokaji bérlő, Lichtman Mór, a tiszaeszlári hitközség főgondnokának a testvére egyenesen Pestre rohant fel segítségért, míg öccse, annak fia és Szüszmann Jakab a nyíregyházi rabbihoz, dr. Friedmann Károly nyíregyházi rabbihoz szaladtak segítségért. Friedmann azután dr. Heumann Ignác nyíregyházi zsidó ügyvédnek a személyében védőt is állított. Lichtmann József sem járt hiába, mert egy gombnyomásra megindult a teljesen zsidó kézben lévő Pester Lloyd és a Neues Politisches Volksblatt hasábjain a tiszaeszlári gyilkosok védelme, a tények és nyomozati eredmények alávaló meghamisítása és mindazok gyalázása, akik a tiszaeszlári gyilkosság ügyében az igazat vallották, vagy az igazat keresték. Ez a két zsidó lap használja először a "rituális gyilkosság" kifejezést. Rituális gyilkossággal soha nem vádolták a vádlottakat, ilyen beállítást csakis a rabbik, Eötvös Károly, a védő és a velük szövetkezett gyilkosmentők adtak az ügynek, hogy a világ zsidóságának segítségét és főleg anyagi támogatását megnyerjék a gyilkosok megmentéséhez. Eötvös Károly, a gyilkosokkal szövetkező Azonnal megjelent a színen Weinstein Miksa, aki eredeti nevét a hangzatos Szabolcsira "magyarosította", megkezdte a gyilkosok megmentése érdekében megindított és később az egész világra kiterjedt, a magyarságot sárral dobáló, rágalmazó, gyalázó hadjárat vezetését. Weinstein-Szabolcsi Miksa 1857. augusztus 17-én született Turán. Ortodox, talmudista zsidó, aki maga is rabbinak készült és jesivákon tanult. Az ortodox rabbik bízták meg a tiszaeszlári gyilkosság eltussolásával, vagy ha ez nem lehetséges, az ügyész, vizsgálóbíró elintézésével, a bíróság befolyásolásával. Szabolcsi-Weinstein Miksa nem ismerte rosszul a Talmud ilyenkor alkalmazható fogásait és sátáni ravaszsággal, határt nem ismerő aljas rágalmakkal mentegette a tiszaeszlári terhelteket. Bary József vizsgálóbírót és Nagy László ügyészt azonban nem sikerült megtántorítani. Egyre több adat gyűlt össze a gyilkosokról már, s nem használt semmi hazudozás, a kötél egyre jobban szorult a tettesek nyaka körül. Erre 1882. június 1-én Tisza Kálmán, a magyarság ezen árulója, aki egyébként a Rothschild-bankház zsebében volt, megkísérelte, hogy hivatalos úton állítsa le a nyomozást. Megbízta Kozma Sándor állami főügyészt, hogy "szerezzen tájékoztatást" a nyomozás állásáról. Kozma Sándor, akinek közvetlen rokonságában számos zsidó volt, ismert filoszemita és szabadkőműves, Székely Ferenc főügyészhelyettest küldte Nyíregyházára, hogy "felderíteni segítsen az ügyet." Székely Ferenc páratlan tárgyilagossággal kezdte meg az iratok átvizsgálását, június 4-én maga is pótszemlét tartott Tiszaeszláron és annak eredményeképpen jelentette, hogy Tiszaeszláron tényleg történt valami és a vizsgálatok körül a legnagyobb gondosságot és tárgyilagosságot tapasztalta. Tisza Kálmán minden "figyelmeztetése" ellenére nem tágított jelentésétől és maga is belekapcsolódott a nyomozásba gazdag tapasztalataival. 1882. június 18-án azután jelentést kapott a nyíregyházi törvényszék, hogy Tiszadadánál a Tisza partra sodorta Solymosi Eszternek a holttestét. A hullát ruszin tutajosok találták meg, és a parton elföldelték. Még az éjszaka a hullát újra kihantoltatta Lőrinczy István, a község jegyzője ifj. Zoltán István szolgabíró-helyettes utasítására s Kiss Jenő járásorvos, valamint Kéri Horváth Géza szigorló orvos jelenlétében. A leletről jegyzőkönyvet vettek fel és azt rögtön továbbíttatták Nyíregyházára. Bary József azonnal helyszíni szemlét rendelt el, tanúként magával vitte Kiss Jenő járásorvost, Kéri Horváth László tiszalöki járásorvost, dr. Trájtler Soma orvost mint szakértőket. Dobos Imre tiszalöki főszolgabírót, Miklós Lászlót, a vármegye első aljegyzőjét. Megjelentek még az exhumálásnál Zurányi Kálmán tiszalöki gyógyszerész, – akit később többszáz forinttal megvesztegettek és a gyilkosok oldalára állítottak, – Vay György csendbiztos csendlegényeivel, valamint Székely Ferenc országos főügyészhelyettes. Kiásták a hullát. Azon tényleg Solymosi Eszter ruhája volt, de a hullában senki nem ismerte fel Esztert. 20-án közszemlére tették ki a hullát Tiszaeszláron, de a község lakossága határozottan kijelentette, hogy az nem Solymosi Eszter hullája. Csak egy Szakolczai Julcsa nevű félkegyelmű lány állította, hogy felismeri benne Esztert. A szemle után három orvos a parti füzesben felboncolta a már oszlásnak indult hullát s megállapította, hogy a hulla zsidó rituális szokás szerint nemi szervén, hónalján borotvált, legfeljebb tíz napja halhatott meg, a vízben legfeljebb pár napot volt, legalább 18 éves és "nemcsak teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a hulla nem szűz, de a szűzöv teljes hiánya és a hüvelynek szerfeletti bősége a nemi közösülésnek nagymérvbeni gyakorlását bizonyítja. A halál közvetlen oka véleményünk szerint általános vérszegénység." Kiderült tehát, hogy valaki egy halott prostituált tetemére az "eltűnt" Solymosi Eszter ruháit felhúzta, hogy így vezesse félre a nyomozást. Közben Bary József tudomására jutott, hogy egy Rosenberg Hermann nevű zsidó megjósolta, hogy a lány hullája rövidesen előkerül, s hogy Eszter a Tiszába ölte magát. Bary azonnal lefogatta a jövőbe látót, majd elrendelte a hullát megtaláló tutajosok körözését. Farkas Albert szolnoki csendbiztos a június 21-én leadott távirati körözésre legényeivel átfésülte a Tisza környékét, ahol ráakadt Drimusz György tutajosra. Ez azt állította, hogy a keresett tutajosok már elhagyták Szolnokot. Farkas erre őrizetbe vette Drimuszt, mert meggyőződése szerint Drimusz tud a hullacsempészésről és félre akarja vezetni. Ösztöne valóban nem csalta meg, mert Tiszabőnél meg is találta a keresett tutajosokat. 27-én Nyíregyházára kísérik az egész társaságot. A kihallgatás során Matej Ignác tutajos beismerte, hogy a hullát részben az ő segítségével Herskó Dávid zsidó tutajos úsztatta le a Tiszán. Matej elmondotta, hogy június 10-én Kis és Nagytárkány között kikötöttek. Este a parton járt és meglátta, hogy Herskó egy hullát húz a füzesben egy idegen zsidó segítségével. Herskó azután megvesztegette Matejt, hogy segítsen neki a hulla elszállításában. A hullát Herskó tutaja után kötötték és elindultak lefelé a Tiszán. Június 17-én éjszaka Herskó áthívta az ő tutajára, ahol a hullát felöltöztették Solymosi Eszter ruháiba, amit egy ismeretlen zsidó asszony hozott Herskónak. Július 6-án Matej vallomása alapján lefogták Herskó Dávidot. Ez nem is sokáig tagadott, hanem beismerte, hogy a hulla leúsztatására Smilovics Jankel bérelte fel, a szállításért kapott pénzt megosztotta Matejjel és hogyha valami történne, ne legyen náluk a pénz, azt Wieder Mór tokaji zsidó korcsmárosnál helyezték letétbe. A ruhát egy ismeretlen zsidóasszony adta át neki Smilovics utasítására. Smilovics eleinte tagadott, de július 15-én önként jelentkezett vallomástételre. Beismerte, hogy ő fogadta fel Herskót. Elmondotta, hogy tutajával, amelyen Drimusz György is ott volt, június 11-én kikötött, hogy egy adósához menjen Tiszaszentmártonba. Útközben megállította két zsidó, az egyik, bemondása szerint, a tiszaeszlári szatócs, a másik annak fuvarosa, akik azután rábeszélték egy hulla leúsztatására. Miután Matej meglátta Herskót, így került bele a ruszin tutajos is. Bary József azonnal kivitte Tiszaeszlárra Smilovicsot, aki azonnal felismerte megbízóit. Grósz Márton tiszaeszlári szatócsot és Klein Ignácot, Grósz fuvarosát. Később Smilovics megnevezte a csempészet másik két kitervezőjét is, Mendelovics Nieszen vajményi s Fegel Amsel fehéregyházai zsidót. Valamennyiüket letartóztatták. Közben azonban a budapesti zsidó sajtó ordibálta, üvöltötte, hogy megvan Solymosi Eszter hullája, tehát hazugság, hogy az eszlári zsidók ölték meg. Mikor azután kiderült a hullacsempészés, már nem lehetett több hazugságot kitalálni, másként kellett a zsidó bócher gyilkosok megmentéséről gondoskodni. Július 1-én dr. Heumann addigi védő lemondott a védelemről és egyben bejelentette, hogy a védelmet Eötvös Károly, Funták Sándor a Horánszky Nándor ügyvédek veszik át. Ezzel megjelent a színen a magyar ügyvédi kar egyik sátánian ügyes, de legjellemtelenebb figurája, Eötvös Károly. Eötvös Károly képzett jogász, kiváló szónok, de a lelkiismeretlenség, az aljasság, a csalás, a hazugság megtestesítője, aki azután mindenen és mindenkin keresztül gázolt, hogy megbízóit kielégítse. Nem érdekelte, hogy nyilvánosan rábizonyítják hazugságait és csalásait, hogy hírlapilag legazemberezik, mindent megtett, hogy a zsidó bócherokat megmentse. A magyar bíróság történetében egyedülálló az az aljasság, amivel dolgozott. Külön sajtóirodát állított fel és naponta többször a legválogatottabb hazugságokkal traktálta a nemzetközi zsidó sajtót. A magyarságot olyan gyalázatos vadállati hírbe keverte, hogy azt még külföldi zsidók is megsokallták. Ez a minden tisztességből kivetkőzött, szennyes figura, hogy a védenceit mentse, a magyarságot gyalázta olyan fokon, ahogy előtte, utána nem hogy egyetlen magyarnak, de még egyetlen magyargyűlölő idegennek sem sikerült. Igaz viszont, hogy az első órában, amikor az Országos Központi Izraelita Iroda megbízta a védelemmel, 80.000 forint előleget tettek le az asztalára. Eötvös Károly milliomos lett, megkapta az állam és a zsidóság teljes elismerését. Tönkre tett tisztességes magyarokat, öngyilkosságba kergetett s elintézett igazságkereső tanúkat, meggyalázta a magyarságot, a bíróságot, az ügyészeket, a csendőrséget, mindenkit, aki nem akarta a gyilkosokat futni engedni. Érthető, hogy a nemzetközi zsidóság talmudista része ma is akár valami szentet tiszteli és szó van róla, hogy Tel-Avivban szobrot kap a magyarságnak ez a szemetje. Noha csak arról volt szó, hogy néhány zsidó meggyilkolt egy magyar lányt és a gyilkosok megbüntetését akarják elérni, az egész zsidóság összefogott a gyilkosok megmentésére a "zsidó becsület védelmében". Acsády Ignác zsidó történetíró és a szintén zsidó Mezei Ernő, a magyar országgyűlés tagja interpellációkban támogatják a gyilkosokat. Az ortodox rabbik rendkívüli ülésre ülnek össze, kimondják, hogy szolidárisak a gyilkosokkal és gyűjtést indítanak a védelem költségeire. Felszólították a világ zsidóságát, hogy egyöntetűen foglaljanak állást a barbár vérivó magyarok ellen és mentsék meg a zsidóságot attól, hogy a "balkáni" magyarok meggyalázzák. A világ zsidó sajtója egy éven át üvöltötte a legféktelenebb, a legaljasabb rágalmakat a magyarság ellen. S ezt a hadjáratot a magyar Eötvös Károly vezette. Eötvös Horánszkyt és Funtákot maga bízta meg a védelemmel és Funták később, 1883. február 9-én le is mondott "tisztjéről”. A védelmet tulajdonképen Eötvös Károly, Szabolcsi-Weinstein és dr. Heumann látták el. Eötvös le is költözött Nyíregyházára dr. Heumann irodájába. Mikor Eötvösnek látnia kellett, hogy a világot teleordíthatja rágalmakkal, belemarhat mindenkibe, de Nagy László ügyészt és Bary vizsgálóbírót nem tudja megfélemlíteni, összeköttetésbe lépett Kozma főügyésszel és segítségét kérte. Kozma azonnal akcióba is lépett és Nagy László "ellenőrzésére" Nyíregyházára küldte Sós Kálmán miskolci alügyészt. A per ez a másik aljas figurája valamikor Marosvásárhelyen működött, ahol egy "ismert hajlamú" zsidó kereskedő "kitartottja" volt. Hogy a botrányt elkerüljék, helyezték át nemrégiben Miskolcra. Kozma tudta, hogy abban a züllött, homoszexuális bűnözőben komoly cinkostársra akadt. Sós valóban el is kezdte működését és először Nagy László ügyészt sikerült Bary József ellen hangolnia, majd olyan intézkedésekre rábírnia, aminek eredményeképpen később leváltására került a sor. Így intézte el a vizsgálat egyik legtehetségesebb és legbecsületesebb irányítóját. Sós azután a terhelő tanúkat vette kezelésbe és sikerült több jegyzőkönyvet felmutatni, amelyben tanúk kínzásokról, Bary és Korniss megvesztegetéseiről vallanak. Bary és Korniss azonban nem hagyják magukat, sorra bebizonyítják, hogy a jegyzőkönyveket aláírókat vagy pénzzel vagy fenyegetéssel vette rá hamis mentővallomásra a vád képviselője. Bár Tisza Kálmán miniszterelnök, Kozma főügyész mindent elkövetnek, hogy aljasságuk e kitűnő kiszolgálója maradhasson, később az állásától mégis csak el kell mozdítani, mert hamisításai, szabálytalankodásai már nem voltak eltitkolhatók. (Sós hálából magas bírói állást kapott. A budapesti büntetőtörvényszék egyik fellebbviteli tanácsának elnökeként működött már, amikor 1904-ben leleplezték, hogy vagyonát úgy szerezte, hogy megvesztegették és pénzért hozta a vesztegető által kívánt ítéleteket. Sósnak sikerült a rendőrség elől meglépnie, – Amerikába vándorolt ki az utolsó pillanatban, – s csak fölhajtóját, Schwarcz Ábrahámot tudta ártalmatlanná tenni a rendőrség.) Weinstein-Szabolcsi Miksa Eötvös megvesztegette a fogházőrök egyikét és a börtönbe becsempészett levelekkel irányította a gyilkosokat, mit hazudjanak. Később megvádolta Recsky András csendbiztost is, mire az Eötvöst alávaló rágalmazónak nevezte egy sajtónyilatkozatában. Eötvös lenyelte az őt megillető nevet, – minden bizonnyal az ilyenek lenyeléséért külön díjazást kapott. Közben a másik aljas figura, Tisza Kálmán miniszterelnök is alaposan munkához látott, hogy a Rothschild-bankház kegyét kiérdemelje. Megbízta belső titkárát és házi újságíróját, Csernátony Lajost, hogy mindenkit támadjon. Csernátony többszörösen büntetett előéletű tolvaj, rágalmazó, zsaroló (az akkori Klár) volt, a szabadságharc alatt osztrák kém, majd Haynau embervadásza. Ennek a Csernátonynak sikerült még Kossuth Lajost is rávennie, hogy a tiszaeszlári gyilkosok mellett felhasználható nyilatkozatot, filoszemita ömlengést adjon. Ugyancsak csatasorba állította Tisza Kálmán Jókai Mórt, aki azután be is állott a gyilkosokat védők táborába. Bary ellen. Ragyogó tollal megírt cikkeiben hajlongott a zsidóság előtt és ünnepelte Eötvös Károlyt, aki éppen ekkor folytatta legvadabb támadásait az egész magyar nép ellen. A magyar írók közül szinte egyedül Mikszáth Kálmán foglalkozott a tiszaeszlári gyilkosok perével az igazságnak megfelelően és vette védelmébe a megrágalmazottakat. Az újságírók közül báró Kaas Ivor, a tüneményes zsurnaliszta igyekezett minden erejével az igazságot szolgálni, de hangját elnyomta a Szabolcsi-Weinsteinek fröcskölő üvöltése. A Vérvád című festmény sokak szerint Munkácsy Mihály alkotása Verhovay Gyula és Istóczy Győző hiába küzdenek az igazságért, a másik fél, a gyilkosok pártja és szövetsége erősebb. Mikor Egressy Nagy Lászlót a züllött Sósnak sikerült lehetetlenné tennie, Kozma Sándor diadalittasan elmozdította Nagyot. Miután Sósra rábizonyult, hogy hamis jegyzőkönyveket vett fel, neki is távoznia kellett. Feladata folytatására Kozma Havas (!?) Imre budapesti ügyészt küldte Nyíregyházára. Kozma maga is leutazott és megkörnyékezte Kornisst, hogy hagyja ott a bírói pályát. (Ha lemond a per per vezetéséről, anyagilag nagyon jól jár és főispán lesz!) Korniss határozottan visszautasította a főügyész megvesztegetési kísérletét és tovább vitte a pert. (Havas egyébként Kozma rokona volt!) Eötvös még mindig kevesli a sajtópropagandát, mire kifejezetten a tiszaeszlári gyilkosok védelmére új lap indul, az "Egyenlőség". A szerkesztőség tagjai: Bogdányi Mór, Acsády Ignác, Kiss József, Mezei Ernő, Hevesi József, Vészi József, Volf Vilmos. Egytől egyig: zsidók. Nyíregyházán pedig közben folyik a szörnyű küzdelem az igazságot keresők és Eötvös Károly gyilkosmentő organizációja között egyre hevesebben. Noha erre semmi ok nincs, Eötvös keresztülviszi, hogy exhumálást rendeljenek el a lopott hulla megvizsgálására. Három ellenőrző (?) orvosszakértőt fogadtat el Eötvös és 1882. december 2-án újra kiássák az ismeretlen hullát, hogy rábizonyíthassák, hogy az mégis Solymosi Eszter hullája. A második exhumáláshoz Kozma Sándor azonban már nem Székely Ferencet rendeli ki ügyészként, hanem megjelenik a színen az újabb aljas figura, Szeyffert Ede főügyészhelyettes. (A kormány mozgósítja a magyar jogászok alvilágát, hogy mentsék a gyilkosokat. Ahány jellemtelen alak csak akad, előkerül.) Szeyffert Ede meg is felel a várakozásnak. A három orvosszakértő (?) Scheuthauer Gusztáv, Mihálkovics Géza és Belky János egyetemi tanárok. A boncolásnál jelenik meg először Lázár Kálmán is, akit Havas helyére küldtek le. Az exhumálást végző orvosokat Lichtmann Jakab bérlő házában helyezik el. A vizsgálat jegyzőkönyve alig akar elkészülni, mert az orvosok közül Scheuthauer húzza az időt. Nem tudnak kedvező, már a védelemre kedvező eredményben megállapodni. Scheuthauer minden rábeszélése alig változtatja meg két szakértő társa véleményét, ami majdnem szó szerint egyezik a régebbi exhumáló orvosok véleményével. Este azzal válnak el Bary és az orvosok, hogy reggel továbbfolytatják a megbeszélést. Reggelre a másik két orvost is mintha kicserélték volna, dadognak, hazudnak és egyre inkább közelednek a "főszakértő" Scheuthauer véleményéhez. Végül is abban állapodnak meg, hogy a hullát felküldik a Közegészségügyi Intézetbe és ott még egyszer megvizsgálják. Scheuthauer valóságos hadjáratot indít mindenki ellen, aki nem akarja megállapítani, hogy a prostituált hullája Solymosi Eszteré. Miután nem tagadható, hogy a hulla alapos nemi életet élt, az orvosi esküjéről megfelejtkezett fráter, Scheuthauer azt akarja kivenni a tanúkból, hogy Solymosi Eszter koraérett volt és már foglalkozott férfiakkal. Inkább egy tisztességes magyar lányka emlékét a sárba tiporni, mint gyilkos bócherek megkapják a megérdemelt büntetésüket. Eötvös közben szakvéleményt kér dr. Virchow Rudolf berlini, dr. Hoffmann Ede bécsi és dr. Toldt prágai egyetemi tanároktól is. Bár a megvesztegetésre számolatlanul akad pénz, Virchow ha nem is ad kedvező véleményt, de szakértő nyilatkozata szövegezését Eötvös jól fel tudja használni propagandára. Dr. Hoffmann Ede azonban hatalmas szakvéleményben állapítja meg, hogy a hulla lehet Solymosi Eszteré, noha a hullát soha nem látta. Az ezer forintosokat azonban annál nagyobb számban. S minden bizonnyal megkapta a bécsi főrabbi áldását is a zsinagógában, ahová rendszeresen járt. Toldt, aki ugyancsak Scharf József és gyilkostársai vérségi rokona, szintén mentőnyilatkozatot ad. 1883 elején bedobja azután a nemzetközi zsidóság nagyágyúit, s megjelennek Budapesten a Rothschild-bankház emberei. Ezek megfenyegetik Szapáry pénzügyminisztert, hogyha nem mentik fel a bóchereket, Magyarországot csődbe zavarják. Az ország lakossága most már feszülten figyeli a zsidó nemzetközi szupernacionalizmus és az igazság birkózását. Az ország hangulata egyre jobban a kormány és a gyilkosokat, a bűnözőket védő kalandorok ellen fordul s kétségtelen, hogy a zsidó vezető körök gyilkospártoló és igazságtipró magatartása erős antiszemita hangulatot vált ki, de egyedül a zsidóság hibájából, csak azért, mert a magyar tömegek nem hajlandók tétlenül nézni, hogy közönséges bűnözők büntetés nélkül szabaduljanak. Scharf Móric, Solymosi Eszter és a felmentett zsidó gyilkosok Herman Ottó lelkesen harcol az igazságért, mire Back Ignác, az egykori rabbiból lett firkász az "Ungarische Izraelit" főszerkesztője borniert durvasággal megtámadja a nagy tudóst. Herman aljas hazudozónak nevezi Backot, aki pont úgy lenyeli a "sértést", mint Eötvös Károly. 1883. március 30-án báró Rothschild Albert, báró Wodianer Mór, Hansemann, Weisz és Kornfeld igazgatók (valamennyi zsidó) hosszan tárgyalnak a pénzügyminiszterrel. Ha elítélik a gyilkosokat, Magyarországot pénzügyi blokád alá veszik, ha felmentik, Tisza Kálmán és kormánya számíthat a zsidóság örök hálájára és pénzügyi támogatására. Általános izgalom közepette kezdődik meg a végtárgyalás június 19-én. Nyíregyházán mozdulni sem lehet az újságíróktól. Itt van a nemzetközi zsidó sajtónagyhatalom számos képviselője, hogy tanúja legyen a bócherek felmentésének. A tárgyalást mint elnök Korniss Ferenc vezeti. Bírák: Gruden Ernő és Russu Gusztáv. Pótbíró Fejér Barna. Miután Funták ügyvéd közben lemondott a védelemről, a védelmet Eötvös Károly, és Horánszky Nándor helyett pedig dr. Székely Miksa és dr. Heumann Ignác látják el. A vád képviselője olyan beszéddel nyitja meg a pert, hogy Korniss Ferenc kénytelen élesen rendre utasítani a bíróságot, ügyészséget gyalázó, tajtékzó, lepénzelt Szeyffertet. Vádbeszéde fröcsögő támadás a hatóságok ellen olyan fokon, hogy tisztességes korban ezért börtönbe kerülne. Szeyffert Ede a magyar ügyészek közül az egyetlen, aki ilyen mértékben lealjasodott. Annyira meglátszik már, hogy megvesztegették és a gyilkosoknak a felmentéséért dolgozik, úgyis mint a vád képviselője, hogy hivatalosan kénytelen az igazságügyminiszter figyelmeztetni Szeyffertet. A tárgyalás során mutatkozik meg azután a vádlottak és Eötvös aljassága. A tárgyalás undorító jelenetekben egyedül áll a magyar bíráskodás történetében. Eötvösnek semmi sem szent. Belegázol mindenkibe, aki terhelően vall. Hiába azonban minden gyalázkodása, fondorlata, a vádlottak ügye rosszul áll. Sorozatosan bizonyosodik be Eötvös tanúiról, hogy hamisan vallanak, megvesztegették őket, (egyébként egyetlen hamis tanú ellen később nem indult eljárás!), a bóchereket már nem igen lehet megmenteni. Ítélethirdetés előtt három nappal Korniss Ferenc váratlanul meghívást kap, hogy menjen el vacsorára legjobb barátja egyikéhez, Téglásra, Degenfeldékhez. Családi összejövetelről van szó. Korniss örül, hogy egy kissé kikapcsolódhat és elfogadja ezt a meghívást. Mit sem sejtve lép be a kastélyba s ott találja Tisza Kálmánt, a miniszterelnököt. Tisza nem sokat teketóriázik, hanem felhívja (!) Korniss figyelmét, ha nem mentik fel a vádlottakat, akkor nem kap az ország pénzt a Rothschildoktól, csődbe kerül, száz és százezer magyarnak nem lesz betevő falatja, a nemzetiségek fellázadnak s Magyarországnak vége. Korniss összetörten érkezik haza. Lánglelkű magyar hazafi. Mit tegyen. Imádásig szereti a hazáját. Mihez ragaszkodjék: az igazsághoz, vagy mentse meg a magyar népet. Solymosi Eszter kiontott piros vére, a bócherek, a csődbe került ország képe tűnnek fel előtte, úgy érzi, hogy szétpattan a feje! Az igazság keresésére esküdött fel. Megszegje az esküjét? Nem! De akkor mi lesz az országból? Melyik felelősséget vegye magára: eressze el büntetlenül a gyilkosokat vagy közvetve legyen oka az egész ország tragédiájának? Megtört lélekkel küzd önmagával. És augusztus 3-án bizonyíték híján felmenti a gyilkosokat. + Az egész világzsidóság tombol az örömtől. Szabadok a gyilkosok! Júdea győzött! A zsidóság világhatalom! Magyarországon az elkeseredés lesz úrrá. Ha nem is volt az élet könnyű a Tisza-Duna táján, de a legszegényebb magyarban is élt a hit, hogy ügyes-bajos dolgát az igazság nevében mégis elintézik. Most elvették néhány gyilkos bócher kedvéért tőle az igazságba vetett hitét. Tisza Kálmán, a magyarság ez a korrupt árulója ünnepelhette a győzelmét, bezsebelhette a búsás vérdíjat, Eötvös Károly milliomos lett, de a magyarság az igazságba vetett hittel szegényebb. + Tiszaeszlárnál: eltemették a magyar jövőt. Az elkeseredett és már a nemzetközi világhódítók bankjai karmában lévő munkásság, parasztság hol láthatott még reménysugarat és honnan várhatott még saját hazájában támogatást? A nyomorgó, nélkülöző magyarok százezrei indulnak meg egyre és egyre nagyobb tömegekben Amerika felé. Csak el, el attól az országtól, ahol a gyilkosok igazsága lett az uralkodó! Ahol akadt egy magyar miniszterelnök, aki eladta hazáját, egy magyar ügyvéd, aki leköpte a nemzetét, mert keresni akart! Hogy közel egymillió színmagyar hagyta el az országot, ennek a végzetes magyar vérveszteségnek az okát, ne egyedül a szegénységben keressük, hanem a tiszaeszlári gyilkosokat felmentő ítéletben is! Északról pedig zavartalanul zúdult tovább befelé a kazár áradat, hogy 30 év múlva az országot a kezébe kaparintsa és kirobbantsa először a kommunizmust. És hogy 1945-ben megkezdje végleges uralma megteremtését a keresztény világ romjain a magyar nép óriási méretű irtásával. Ha erről senki sem írt, – mert ki mert volna írni, amikor Istóczyt, Verhovayt is rövidesen "likvidálják", a nyílt szeműek megfigyelték, mint tette tönkre a "fekete kéz" egymás után mindazokat, akik az igazságot keresték a tiszaeszlári bócher gyilkosok ügyében. Az ítélet az igazságszolgáltatás meggyalázása volt! Korniss Ferenc, a becsületes, tiszta lelkű magyar nem is álmodhatta, hogy a két rossz közül kihatásaiban a rosszabbat választotta. Lehet, hogy Magyarország pénzügyi nehézségekbe keveredett volna, de bizonyos, hogy azt ki tudta volna heverni. Lehet, hogy az ország átmenetileg nyomorba került volna, de nem volt olyan veszedelmes méretű a gazdasági baj, mint azt a megvesztegetett Tisza Kálmán beállította. Hatvanmillió forintról volt szó és ez nem akkora összeg, hogy annak hiánya az országot véglegesen csődbe juttatta volna. Korniss Ferenc, a tisztalelkű magyar úr készpénznek vette Tisza Kálmán rémmeséit, hazudozásait és amikor azt hitte, hogy megmenti a népét, a szabadkőművesség éppen az ő tiszta, becsületes magyarságát, a páratlan hazaszeretetét használta fel arra, hogy az ország végleges rabszolgásításának folyamatát elindítsa! Tiszaeszlár véresebb veszteség volt mint Muhi és Mohács! Muhinál és Mohácsnál megsemmisült tenger értékes magyar élete, de érintetlen maradt a magyar lélek! Gazdasági kihatásaiban Muhi és Mohács is sokkal nagyobb csapást mért az országra, mint 60,000,000 forint kölcsön elmaradása. És az ország mégis kiheverte! A tiszaeszlári vereséget azonban a mai napig nem tudta kiheverni a magyar lélek! + 75 éve, hogy Magyarország megszállása a világhódítók részéről, szemétmagyarok közreműködésével, megkezdődött. A magyar lélek megbénult. Annyira megbénult, hogy szó nélkül tűrte árulói ünneplését, a gyilkosok támogatóinak adott kitüntetéseket magyar eredménynek, meggazdagodásukat magyar sikernek látta. Ahelyett, hogy úton-útfélen leköpte volna Eötvös Károlyt, inkább sírva búcsúztatta a gyilkosok menedékhelyévé vált hazájától elbúcsúzókat. Alig védekezett már az ellen, hogy rabláncra fűzzék. Tűrte, hogy legjobb fiait a világhódítók elintézzék, aki magyar mert lenni, nevetségessé tegyék; leghűségesebb gyerekeinek a pusztulását tétlen közönnyel nézte. A bolsevizmus nem 1918-ban tört be először magyar földre, hanem 1883. augusztus 3-án. Példa volt és még sem volt elég ébresztő példa Tiszaeszlár! Nem volt elég bizonyíték, hogy felismerje a magyar nép, hogy a Talmud őrültjeinek bántatlanul joga van legyilkolni ártatlan magyarokat, hogy védekeznie kell a kazár veszedelem ellen, mert elpusztul és ahelyett, hogy ellenállásra tüzelte volna az országot, a magyar népet földre terítette a gyilkosok győzelme! + A tiszaeszlári gyilkosok kiszabadulásának és a nemzetközi tőke győzelmének hetvenötödik évfordulóján világosan áll előttünk a magyarság sorsa! Tudjuk, hogy nincs mentség, mint a harc! Meghátrálást nem ismerő harc a magyarság ellenségei ellen. Mindegy, hogy azok Tiszaeszláron gyilkoltak-e vagy a budapesti népbíróságokon, az ÁVH kínzókamráiban, Budapest utcáin a szabadságharc alatt, vagy most az újkori Eötvösök, Szeyffertek, Szabolcsik s Havasok, Kozmák és Sós Kálmánok bíróságai irtják véreinket! Tiszaeszlár pöre még nem fejeződött be. Mi folytatjuk a nagy pert. Magánvádat emelünk a Magyarok Istene bírósága előtt és vádoljuk a gyilkosokat! Vádoljuk és nem riasztanak vissza az új Eötvösök, az új Kozmák és Szeyffertek. Folytatjuk a pert a végső győzelemig! Nem általánosítunk és nem emelünk vérvádatl De harcolunk a gyilkosok ellen! Harcolunk ellenük, akárhol öltek, akárhol zsaroltak, akárhol rágalmaztak, akárhol vesztegettek! És ne örüljenek az Eötvösök, a Rothschildok, a Szabolcsik, ne a Klárok, a Krauszok, az Apfelbaumok, nem győztek, ha még oly erőkkel és anyagi hatalommal támadnak is. Az igazság győzni fog! Solymosi Eszter, nyugodj békében! A gyilkosaid felmenthette a bíróság, de mi nem! S a gyilkosaid, minden magyar gyilkosait pedig megkeressük és elnyerik megérdemelt büntetésüket! És Isten nevében te fogsz ítélni, Solymosi Eszter szimbólummá magasztosult lelke!

(Hídverők, 1958. 15. szám)

• Ikon a keresztény mártír, Solymosi Eszter emlékére + az alkotó magyarázata: a Szent Korona formáival dolgozott - Solymosi Eszter-emlékvideó
• - Mocsárba rántották a magyarság lelkét
• – Tiszaeszlár tanulságai - 125 éve áldozták fel rituálisan Solymosi Esztert
• - A zsidók által megölt Solymosi Eszter mellett álltak ki a fradisták
• - Olvasó: emléknapot a talmudista zsidók magyar áldozatainak
•  - In Memoriam Alföldi Géza (1908 - 1991) 
  Forrás: https://kuruc.info/r/6/161473/

125 éve áldozták fel rituálisan Solymosi Esztert

A per Elõhang: egy izraeli történész néhány hónapja publikált könyvében elismerte, a zsidók a középkorban keresztény gyermekeket gyilkoltak meg rituálisan. A mû vezetõ nyugati lapokban is nagy visszhangot kapott, s mellékkörülmény, hogy a szerzõt végül halálos fenyegetésekkel és a jól ismert gyûlöletkampánnyal a könyv visszavonására kényszerítették. Mert kajmánék szerint a középkori zsidókat sem lehet "így" (értsd: valósághûen) bemutatni, sem szakmunkában, sem filmen. A fajüldözõ cionistákat az viszont egyáltalán nem zavarja, hogy egy új hollywood-i zsidó produkcióban az ókori perzsák (azaz az irániak) buzeráns, züllött, hitvány népségként kerülnek megjelenítésre, részeként az Irán elleni gyûlöletet szító amerikai-izraeli rágalomhadjáratnak. A VILÁGHÍRÛ TISZAESZLÁRI GYILKOSSÁG ÉS BÛNPER (1882-1883) (Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c. mûvébõl, -1915) Más eseteket mellõzve lássuk most a damaszkuszi vérgyilkossági bûnpernek méltó párját, a 32 évvel ezelõtt lefolyt s világhírûvé vált tiszaeszlárit, amelynek tárgyát egy 14 éves szegény református parasztleánynak, Solymossy Eszternek meggyilkolása képezte. Idõsebb olvasóink velünk együtt még visszaemlékeznek arra a lázas izgalomra, forrongásra és nagyfokú ingerültségre, amely a vizsgálat és per folyama alatt, nemcsak Tiszaeszlár vidékén, hanem az egész országban uralkodott s arra az élénk érdeklõdésre, amellyel egész Európa kísérte az ügynek fejleményeit. Az ifjabb nemzedék azonban aligha hallott e botrányba fúlt perrõl, amelyet bátran nevezhetünk Magyarország egyik legnagyobbszabású botrányperének a XIX. században, mert jóllehet minden a vádlottak bûnösségére vallott, mégis valamennyit fölmentették. Feltûnõ, sõt meglepõ, hogy a hiperkriticizmusával mindent boncolgató s a zsidó vérgyilkosságokat elvbõl tagadó Strack milyen könnyedén siklik át a legújabb kor e legevidensebb vérgyilkosságán. "Das Blut stb." id. m. 151. oldalán ugyanis teljesen mellõz minden kritikai észrevételt; óvatosan kitér minden elõl s a legszárazabban csak regisztrálja a tiszaeszlári esetet. Három szerzõre való rövidke utalással mindössze ennyit mond róla:  "1882. Esther Solymosi. Vgl. einerseits Onody, Desportes 212-243.; andereseits: P. Nathan. Der Procesz von Tiszaesslár, Berlin) 1892. (416)". Pedig ennél az esetnél is föltétlenül azt várja olvasóitól, hogy teljesen kizártnak tartsák a vérgyilkosság fennforgását. Kétségkívül a legkényelmesebb eljárások egyike! E bûntény és bûnper fõbb részleteit a tanúkihallgatások, bizonyítékok s vallomások alapján a következõkben ismertetjük. Tiszaeszláron, a túlnyomólag reformátusok lakta Szabolcs megye e kis községében 1882. április 1-jén, szombati napon, három nappal a zsidó húsvét ünnepe elõtt, déli 1 óra körül végzett áldozatával a babonás fanatizmus. Az idõpont tehát a legjobban volt megválasztva. Köztudomású ugyanis, hogy ilyenkor a falvak üresek, elhagyatottak, mintegy kihaltak, mert a falu népének legnagyobb része mezei munkán, messze künn el van foglalva. E napon a tiszaeszlári Újfaluban lakó Huri Andrásné a nála szolgálatban álló 14 éves Solymossy Esztert elküldte a község másik részét képezõ Ófaluba, a keresztény Kohlmayer József boltjába festékért és koromért, a lakóháznak a közelgõ húsvéti ünnepek alkalmából leendõ kifestésére. Eszter, miután még két szomszédasszonytól is megbízást kapott ugyanama kereskedésben egyes bolti cikkek bevásárlására, hazulról elment s délelõtt 11 óra tájban megérkezett az Ófaluba, hol a bolt felé haladtában találkozott nõvérével, Zsófival, aki éppen akkor gazdájával, Rosenberg Hermannal bort vitt Taub Emmanuel móhel (körülmetélõ) lakására s akinek kérdésére akkor csak annyit mondott, hogy a boltba megy. De találkozott ez útjában még Jakab Jánossal, Szabó Juliannával és Tanyi Gáborral is. Miután Kohlmayer kereskedésében vörös és kék festéket vásárolt, néhány percnyi idõzés után eltávozott. Útközben Rozenberg Hermann lakása elõtt haladván el, a ház kapujában nõvérével, Zsófival megint találkozott, beszédbe ereszkedett, majd annak kijelentésével, hogy sietnie kell, mert otthon várni fogják a festéket, nõvérétõl elvált és sebes léptekkel folytatta útját hazafelé. Nõvére az Ófalu végén levõ Pap József-féle malmon túl követte tekintetével. Ugyanezen malom mellett elhaladni látta öreg Tanyi Gábor, majd Hajdú József, kissé tovább Tapasztó Miklós, ismét tovább Kaposi József. Tapasztó Miklós azt is látta, midõn a leány a zsinagóga elõtti téren elvonuló töltésen vissza áthaladt, midõn az idõ már déli 12 órához közelgetett. A zsinagóga a felügyelõ lakásával együtt az Ófalu és Újfalu közötti téres helyen fekszik, elõtte a töltésrõl leforduló ösvény vezet el. Solymossy Esztert ezen az ösvényen, a zsinagóga közelében déltájban látták utoljára, azóta nyoma veszett. Minthogy Eszter délutáni 2 óráig sem tért haza, Huri Andrásné jó cselédjének felkeresésére indult az Ófaluba. Itt Solymossy Zsófiától azt az értesítést nyerte, hogy Eszter volt a boltban és még déli 12 óra elõtt hazafelé indult. Ezért Huri Andrásné visszatért lakására azon gondolatban, hogy Esztert talán már otthon fogja találni. Azonban a cselédet most sem találta otthon. Azért értesítette errõl cselédje anyját, özvegy Solymossy Jánosnét, hogy nem tudja a leány késedelmezésének okát elképzelni. Eszter anyja hallván leánya eltûnését, aggódva szintén keresésére indult, de bár az egész falut bejárta, nem akadt leánya nyomára. Midõn leánya eredménytelen keresése után estefelé özv. Solymossy Gáborné társaságában sírva hazatért azon az ösvényen, amelyen Eszter utoljára haladt, a zsidó Scharf József zsinagógafelügyelõ nejével, Müller Lénivel a zsinagóga közvetlen közelében levõ lakásukról kijött eléje az útra és kétségbeesése felõl tudakozódott. Midõn a kesergõ asszony elmondotta, hogy leánykáját keresi, akit idáig láttak jönni, Scharf azzal vigasztalta: "Sose búsuljon, megkerül az élve vagy halva: Nánáson is történt ily eltûnés, a zsidókra fogták, hogy megölték s késõbb a leányt egy nádasban halva megtalálták". Scharfék úgy látszik, már várták ezen ügyetlenül kieszelt fogással a leányát keresõ anyát, akinek aggodalmát s kínos sejtelmét Scharf kihívó és szívtelen cinizmusa borzasztó gyanúvá fokozta. S mivel a következõ napon egyesek emlegették, hogy leányát a zsidók emésztették el, amely hír április 3-án már az egész falut bejárta, özv. Solymossyné április 4-én elment Vencsellõre a járási szolgabíróhoz, akinek leánya eltûnését bejelentve, gyanújának kifejezése mellett kérte, hogy a zsinagógát vizsgálja meg. A szolgabíró azonban ez alkalommal a gyanút hihetetlennek találván, Solymossy Eszternek csupán országos köröztetése iránt intézkedett. "Egészségünkre!" Midõn késõbb Scharf József zsinagógafelügyelõ hat éves fia, Samu a zsinagóga melletti libalegelõn játék közben keresztény gyermekpajtásai elõtt kora naivságával kikottyantotta, hogyan gyilkolták meg a sakter bácsik a keresztény leányt s idõsebb testvérére, a 16 éves Móricra hivatkozott, hogy az a gyilkosságot a kulcslyukon nézte s õ is tõle hallotta, ez elbeszélés a faluban elterjedvén s nagy izgatottságot keltvén, özv. Solymossy Jánosnéban a gyanú újabb megerõsítést nyert, amiért május 4-én ismét fölkereste a szolgabírót, elõadván, hogy a zsidók elleni gyanúját most már egyes községi lakosok vallomásai is támogatják. A járási szolgabíró csak ezután intézkedett - tehát az eltûnés után csak hetek múlva -, hogy Eszter eltûnése ügyében a rendõri nyomozás megindíttassék. Tulajdonképpen ez képezte a vizsgálat elsõ kiindulási pontját. Tiszaeszlár községének elöljárósága tehát végre május 6-án kihallgatott több tanút, kik elõadták, amit az eltûnt Eszternek a zsinagógában történt meggyilkolására vonatkozólag hallottak. Eközben a különös eltûnési eset az egész vidéket befutotta. Az eszlári zsidóság élve a gyanúperrel, jónak látta felülkerekedni: Solymossynét s a hírt terjesztõ keresztény lakosokat vizsgálattal s rágalmazási perrel fenyegette. Ez azonban csak fenyegetés maradt; tanácsosnak látták a zsidók sem vizsgálatot, sem rágalmazási pert nem indítani. Tény azonban, hogy ha a faluba idegenek, többek közt egy ízben terepfelvevõ katonatisztek jöttek, azonnal összerezzentek, sugdostak, ijedten-sápadtan a községházához futottak, ahol élénk kíváncsisággal tudakozódtak az idegen urak érkezésének okai felõl. E gyanús viselkedésüket községbeliek látván, a zsidók bûnössége felõli hitükben megerõsbültek, s lépéseiket mindinkább szemmel tartották. Az elõnyomozás eredménye alapján végre elrendelték a törvényszéki vizsgálatot. A nyomozások foganatosításával a komoly és jellemszilárd Bary József, törvényszéki jegyzõ, mint vizsgálóbíró lett megbízva. És valamint õ, úgy általában az egész nyíregyházi törvényszék, különösen annak derék elnöke, az ércjellemû és kitûnõ jogász, Kornis Ferenc az egész per folyama alatt elfogulatlan, pártatlan és igazságos viseletüknek adták jeleit, dacára a zsidók cselszövényeinek s névtelen levelekben küldött fenyegetéseinek. Ezt a dicséretet, fájdalom, a nyíregyházi törvényszéken kívül álló felsõbb körökrõl s más magas állású hivatalos urakról nem lehet elmondani. A vizsgálat folyamán a zsinagógafelügyelõ 16 éves fia, Scharf Móric, a koronatanú kezdetben vonakodott beismerni öccse által a libalegelõn elbeszéltek valóságát. De nemsokára mégis részletes vallomást tett. Minthogy a tiszaeszlári községháznál (börtön hiányában) a tanácsszobát és fáskamrát a befogott gyanús zsidók elszállásolására vették igénybe, Móricot a járás derék csendbiztosa, ifj. Récsky András lakására, a szomszédos Nagyfaluba szállították éjjeli szállásra, ahová elment a törvényszéki bírósági írnok is. Móric itt már az elsõ éjjelen anélkül, hogy ellene a csendbiztos vagy bárki más is fenyegetést vagy más meg nem engedett eszközt csak legkevésbé is alkalmazott volna, csakis lelkiismereti furdalásaitól ösztönöztetve önként ajánlkozott, hogy vallani akar. Récsky András errõl azonnal értesítette a vizsgálóbírót, Bary Józsefet, aki nyomban meg is jelent. Móric vallomásaiban, amelyeket 1882. május 20-ának éjjelén és május 21-én a csendbiztos házában megjelent bíróság elõtt, továbbá folytatólagosan május 22-én a tiszaeszlári községházán, május 23-án, május 26-án és május 27-én a nyíregyházi törvényszék elõtt tett, határozottan és körülményesen a következõ fõbb dolgokat beszélte el. Elõadja, hogy 1882. április 1-jén, amikor több más községbeli zsidó és idegen sakter is idõzött Tiszaeszláron, az isteni tisztelet végeztével, délelõtt 11 óra tájban a zsidóság kijövén a zsinagógából, õ be akarta zárni annak ajtaját, Schwarz Salamon tiszaeszlári sakter, Buxbaum Ábrahám ibrányi tanító, Braun Lipót udvardi sakter, valamint Wollner Hermann a koldus zsidó, akik nyugtalan tanácskozásba voltak elmélyedve, a zsinagóga elõtt megállapodva, arra szólították föl, hogy hagyja nyitva a zsinagóga ajtaját, mert még imádkozni akarnak. Õ tehát anélkül, hogy a zsinagógát bezárta volna, bement szüleinek lakására. Kis idõ múlva atyja, Scharf József, aki az ablakon kinézett, kiküldte, hogy hívja be azt a magyar leányt, Solymossy Esztert, aki éppen Ófalu felõl jön, hogy az vegye le az asztalról a rajta maradt szombati gyertyatartókat, amelyeken törvényük szerint ma nem szabad nekik maguknak onnan eltávolítani. Móric atyjának e meghagyására elébe ment az általa jól ismert Eszternek s behívta lakásukba. Eszter e kis szolgálat megtételére be is lépett, levette a gyertyatartókat az asztalról és székre állva a szekrény tetejére rakta, s azután néhány pillanatig társalgott Scharf József feleségével. Eközben bejött Wollner Hermann, aki Schwarz Salamonnal és ennek két társával a zsinagógában visszamaradt és aki a zsinagóga elõpitvarából kifelé nézett akkor, midõn Móric Esztert lakásukra behívta. Wollner, az idegen koldus zsidó azt mondta Eszternek, menjen be vele a zsinagógába, onnan valamit kihozni. Eszter némi vonakodás után bement, Wollner kezén fogva bevezette. Móric, kis idõ múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jövõ jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga elõpitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy õt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt tartott alája, amelyben a leány kiömlõ vérét felfogta és azután ezekbõl egy nagyobb edénybe átöntötte. Mikor a leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejébõl az elõpitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári kereskedõ, Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár, tiszaeszlári bérlõ és Junger Adolf, tiszaeszlári földbirtokos, akik a hullát körülállották. Móric ezek láttára megrémülve bement szülei lakására, ott a történteket szüleinek elbeszélte: mire anyja azt mondotta, hogy hallgasson s megtiltotta, hogy errõl senkinek se szóljon. Körülbelül egy óra elteltével Wollner Hermann bejött a lakásukra és felszólította õt, hogy most már zárja be a zsinagóga ajtaját. Erre bement a zsinagóga elõpitvarába, ahol azonban már sem a leány holttestét nem találta, sem vérnyomokat nem látott. Minden el volt már tüntetve. A kulcsot a pitvar ablakában találván, a zsinagóga ajtaját bezárta és ugyanakkor látta, hogy Schwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót, Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf hazafelé távoztak. Megjegyzendõ, hogy Móricot tanítója - aki zsidó létére nehezen hazudott javára - igazmondónak jellemzi, aki képzelõ tehetséggel nem bír, mesét mondani képtelen. Scharf Móricnak terhelõ elõadását támogatta özv. Lengyel Istvánné, aki azt vallotta, hogy 1882. április 1-jén kora délután, 12 óra elmúltával, a háza tõszomszédságában levõ zsinagóga irányából háromszori kiáltást hallott: továbbá özv. Fekete Jánosné ama vallomása, hogy 1882. április 1-jén délelõtt a zsidó templom felõl sírást hallott, valamint Adamovics Józsefnek és Pap Józsefnek vallomása, hogy ugyanaz napon déli 12 óra felé a zsinagóga mellett haladván el, onnan megmagyarázhatatlan sírást hallottak s látták, hogy a zsinagóga ajtaja elõtt két oldalt egy-egy zsidó állott az út felé nézegetve. De támogatják Móric vallomásának erejét azon jelenségek is, hogy ama éjjel a zsinagógában szokatlan gyülekezést tartottak, csoportosultak s fel-alá kóboroltak a zsidók az utcákon, a zsinagóga körül s Groszberg Leó házánál, aki kezeit tördelve jajgatott: "Istenem, mit cselekedtünk", majd ásó, kapa után kiáltoztak. A vádlott zsidók, miként azt más hasonló eseteknél is rendesen tapasztaltuk, tagadták ugyan, mivel azonban nem voltak képesek igazolni, hogy a terhükre rótt bûncselekmény ideje alatt a zsinagógában nem voltak, a vizsgálat terhelõ adatai alapján a vád jogos alapon nyugvónak találtatott, amiért is Taub Emmanuel móhellel (körülmetélõ) együtt, mint akirõl kiderült, hogy ugyanazon idõben szintén a zsinagógában kellett lennie, Solymossy Eszter meggyilkolása s illetõleg a gyilkosságban való részesség miatt vád alá helyeztettek. Schwarz Salamon, aki Móric vallomása szerint Eszter nyakát átmetszette, a törvényszéki elnök elõtt ezeket vallotta: Eszter ama napon elmenvén a zsinagóga mellett, kigúnyolta õt, amiért csapást mért a leány fejére, aki erre holtan összerogyott. Estig elrejtette, aztán a Tiszába dobta a holttestet. A nyilvános végtárgyalás alkalmával Schwarz visszavonta ezt a vallomást. Noha a bûntény csaknem lesújtóan nyilvánvaló volt is, mégis valahányszor már-már befejezettnek gondolta az ember a vizsgálatot, a zsidók cselszövényeikkel újból összebonyolították s addig elnyújtották a pert, míg csak olyan megoldást nem nyert, amely teljesen megfelelt kívánságuknak. Üzelmeikkel fölforgatták s fenyegetéseikkel meg akarták félemlíteni nemcsak a bíróságot, hanem egész Magyarországot. Egész kötetre rúgna mindannak leírása, amit a vádlottak megmentése érdekében cselszövényeikkel, pénzükkel, hamis tanúkkal és sajtójukkal elkövettek. Itt néhány pontba összefoglalva csak a fõbbeket említjük. 1. Már az elsõ vizsgálóbíró, Bóth Menyhért a vádlottakra súlyosan terhelõ tényeket állapított meg. Bóth azonban pénzzavarokkal küzdött, nyakig adós volt. Fõ hitelezõi zsidók voltak és ezek alkudoztak vele s szorították, hogy a zsidók javára mûködjék. Mivel hirtelen kifizette adósságait s a vesztegetés kiderült, fegyelmi vizsgálatot kellett ellene indítani: õ azonban nem várta meg ennek kimenetelét, hanem öngyilkossá lett. 2. Utódját, a jellemszilárd Bary József vizsgálóbírót nem tudták a zsidók megvesztegetni s azért mindenképpen azon voltak, hogy gyanúsítsák, rágalmazzák. Bary azonban megingathatatlanul becsületesen s pártatlan igazságossággal tovább teljesítette kötelességét, habár munkáját a perben szereplõ ügyészek is megnehezítették. Ez utóbbiak közül az elsõ agyonlõtte magát, mert ama gyanú terhelte, hogy a zsidók megvesztegették; a másik kettõ ellen fegyelmi vizsgálatot kellett indítani, mert tanúkat fogadtak föl Bary vizsgálóbíró ellen. Barcza rendõrbiztos Szeiffert Ede fõügyészi helyettes titkos megbízatásából utazgatott, mindenütt kémkedve Bary ellen, anyagot gyûjtögetve a terheld tanúk ellen és a vádlottakat mentõ tanúkat keresgélve. 3. Mint közvádló nem a rendes nyíregyházi ügyész szerepelt, hanem Szeiffert Ede, egy erdélyi szász, akit a fõügyész erre külön megbízott. Szeiffert pedig teljes erõvel nekifeküdt a vádlottak tisztázásának, kényszerítve õket, vallják be, hogy beismeréseik kínzás által lettek kicsikarva, amit azonban nem lehetett kimutatni. Szeiffert tehát ahelyett, hogy ügyészi hivatalából kifolyólag megindokolta volna a vádat és a vádlottak ellen járt volna el, valóságos védõbeszédet mondott. Igazolni, mentegetni iparkodott a vádlottakat és vádat emelt ezeknek állítólagos üldözõi, nevezetesen Bary(!) vizsgálóbíró ellen. Még a törvényszéket is élesen megrótta. A királyi fõügyészi helyettes magatartása és eljárása nemcsak megdöbbentést keltett, hanem olyan botrányos volt, hogy interpelláció tárgyát képezte a képviselõházban, sõt a nyíregyházi törvényszék tizenkét keresztény ügyvéde memorandumot intézett az igazságügyi miniszterhez, dr. Pauler Tivadarhoz, amelyben a többi között azt mondja, hogy "a közvádló álarca alatt egy védõ szerepel, aki azon van, hogy összezavarja és elnyomja az igazságot" és követelik e szánalmas embernek eltávolítását. Mindez azonban mit sem használt az egész elzsidósodott sajtó által támogatott hûtlen tisztviselõvel szemben. 4. A zsidók szennylapokban, névtelen levelekben és nyomtatványokban meghurcolták a vizsgálóbírót, törvényszéki elnököt; tisztességes múltú és feddhetetlen jellemû egyéneket s megrágalmaztak mindenkit, aki csak bûnpalástolásokra nem volt megnyerhetõ. Különösen jellemzõ rájuk nézve az is, hogy midõn Bary vizsgálóbíró ravasz fogásukat ignorálta, meginterpelláltatták az igazságügyi minisztert, hogy miért nem indíttat a megtámadott bírói reputáció érdekében sajtópert a vizsgálóbíróval. 5. A vádlottak ügyének védelmére a zsidók fölfogadtak ötöt az ország legfurfangosabb ügyvédei közül. Ezek az ügyvédek hihetetlen arroganciával léptek föl és a panaszok és tiltakozások egész árját zúdították a nyíregyházi törvényszék becsületes elnökére, Kornis Ferencre. Minden tanúról, aki kedvezõtlenül vallott a vádlottakra nézve, kijelentették e védõk, hogy be van tanítva, sõt nem átallottak egy "tanúkat betanító bandáról" is beszélni. Ez a szinte mesés vakmerõség könnyen megérthetõ, ha szem elõtt tartjuk a zsidóság óriási elhatalmasodását hazánkban és hogy Tisza Kálmán miniszterelnök különös buzgalommal fogta a zsidók pártját, sõt a per folyamán többrendbeli túlkapást engedett meg magának az igazságügyi miniszter reszortjába. 6. A meggyilkolt Solymossy Eszter anyját a zsidók egyrészt úton-útfélen büntetlenül szidalmazták, másrészt elhalmozták mindenféle megvesztegetõ ajánlatokkal; de az anyai szívet nem sikerült megvásárolniuk. Így például Lichtmann József (Jaszli úr) arra akarta õt rávenni, hogy egy leányt fogadjon el Eszter helyett, amiért azonnal 1000 forintot felvehetne a zsidóktól. Ezen vesztegetõ kísérletért Lichtmann a bíróságtól kérdõre vonatván, mindent tagadott, annyit azonban mégis beismert, hogy "nem 1000, hanem csak 300 forintról beszélt Solymossynénak, amelyet azért kapna, ha sikerülne Esztert elõkeríteni". Ez épp olyan ravasz, mint lelketlen szándékból egyúttal a bûntudat is kikandikál: a szülõt leánya keresésére ösztönözni akkor, midõn minden jel és bizonyíték is arra vall, hogy a leány nincs már az élõk között. 7. Scharf Móricról, aki õszintén, öntudatosan és határozottan vallott be mindent, amit látott és szívósan ragaszkodott igaz vallomásához, azt a hírt terjesztették, hogy õrült volt; és megkísérlettek vele érintkezni a börtönbe csempészett zsidó iratú papírok útján. - Móric magatartása, a fiúnak atyja iránt való fellépése mindenesetre elszomorító jellegû, mert hiába: az apa csak apa marad bármilyen körülmények között. De azért a fiú mégsem nyilvánítható õrültnek. Amikor oly határozottan vall egy épelméjû fiú az apa ellen, ott azt kell következtetni, hogy olyasminek, olyan rémtettnek kellett történnie, ami az apát is megutáltatta a fiúval. Különben figyelemre méltó körülmény, hogy Bary vizsgálóbíró egy ízben meg akarván gyõzõdni, nem hazudott-e mégis ez a fiú, Nyíregyházán maga elé rendelte s azt mondta neki: "Móric, nem mondtál igazat; Eszter él, itt van a másik szobában". Mire Móric azt válaszolta: "De hiszen kérem alássan, akinek egyszer a nyakát elvágják, az többé fel nem támad s nem lehet itt". 8. Megpróbálták a vizsgálóbírótól a periratokat ellopni, betörés útján behatolván a vizsgálóbíró házába. 9. A védelem javára alattomos módon kicserélték a zsinagóga ajtajának zárát, illetõleg megváltoztatták a kulcslyukat, hogy így bebizonyíthassák, hogy Móric kívülrõl semmit sem láthatott. 10. Cinikus vakmerõséggel a bûnperben való bíráskodást illetékes fóruma, a nyíregyházi királyi törvényszék kezébõl ki akarták ragadni, mint amelynek megvesztegethetetlen pártatlanságán terveik és céljaik kudarcot vallottak és egy ínyük szerinti törvényszéket akartak delegáltatni. Midõn pedig az igazságügyi miniszter önérzetes válaszával törekvéseiket visszaverte, szennylapjaikkal megtámadták magát az igazságügyi minisztert, kétségbe vonva igazságérzetét, jogtudományát, a minisztériumában mûködõ erõk képzettségét, tisztességét s antiszemitizmust fogva reá. 11. Kitûztek 5000 forint jutalomdíjat Solymossy Eszter megtalálására és az élõ és holt ál-Solymossy Eszternek egész seregét vonultatták föl, amely csalás a bûn elpalástolása s a törvényszék félrevezetése céljából történt. Majd a szomszédos Nagyfaluban, majd a Somogy megyei Bogláron, utóbb a szatmármegyei N.-Tarnán, Kassán, Máramarosban s másutt híresztelték, hogy Eszter ott van és él. Persze mindez hazugságnak, merõ ámításnak bizonyult. A holt ál-Solymossy Esztereknél minden törekvésük odairányult, hogy egy minden seb nélküli hullát elõteremtsenek, amelyet elismertetve Eszter hullájának, elhitessék, hogy a kis leány öngyilkossá lett... Eszter, az egészséges, életvidám, ártatlan s romlatlan leányka öngyilkos! E hullacsempészetek folytán keletkezett újabb és újabb vizsgálatokkal olyan zûrzavart és bonyodalmat csináltak, amelyben a megzavart és megtévedt tisztánlátás megfeneklett. A fõkísérlet egy nyilvános házból való személynek hullájával történt, amelyet a máramarosi kórházból elloptak s Tiszaeszlárral átellenben a Tiszába dobtak, ahonnan aztán másnap, június 18-án Tiszadada alatt a Csonkafüzesben "merõ véletlenbõl" kihalásztak. A vízbedobás elõtt pedig e hullát felöltöztették Eszter ruháiba (ami szintén azt bizonyítja, hogy azok a zsidók kezei között voltak), sõt bal karjára kötötték még a bevásárlásnál használt s kék festéket tartalmazó kendõt is, mintha bizony Solymossy Eszter, ha csakugyan öngyilkossági szándékból a Tisza hullámai közé vetette volna magát, képes lett volna önmagának a festékes kendõt két vagy több görccsel erõsen bal karjára kötni. A zsidók ezzel is felsültek, mert az álhulla annyira különbözött Esztertõl, hogy sem Eszter anyja, sem nõvére, sem fivére, sem legközelebbi rokonai és ismerõsei nem ismertek rá a holttestben Eszterre, pedig egytõl-egyig külön vezették a megszemléléshez, nehogy összebeszélés történjék. Eszter még csak 14 éves, fejletlen, parasztmunkák között nevelt és ártatlan leány volt, míg ellenben a talált hulla, eltekintve attól, hogy Eszternél jóval magasabb volt, teljesen kifejlett, 18-24 év közötti s éppen nem "ártatlan" nõé volt. A kezek és lábak úriasan kicsinyek, a körmök gondosan ápoltak voltak, a lábujjakon tyúkszemeket lehetett látni, amely körülmény mindenkor cipõviselésrõl tanúskodik; márpedig Solymossy Eszter a tiszaeszlári parasztleányok szokása szerint mezítláb járt. Továbbá az álhullán a derék vállfûzõ (Mieder) viselésrõl tanúskodott, ami a parasztnõknél nincsen szokásban. Igen fontos továbbá azon körülmény, hogy az álhullán sem külerõszak nyomai, sem vízbefúlás jelei nem voltak konstatálhatók s hogy az legfeljebb 6-8 nap elõtt halhatott meg s csak pár nap óta lehetett a vízben. Solymossy Eszter pedig azelõtt három hónappal tûnt el, amely idõ óta a festék is megsemmisült, õ maga pedig még inkább a felismerhetetlenségig feloszlásba ment volna. Így hangzott a két orvos és a sebészek véleménye, akik a holttestet felboncolták. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a törvényszék félrevezetése céljából hullacsempészet történt, amit két vádlott zsidó tényleg be is ismert, a végtárgyaláson azonban visszavonták ezt a vallomásukat. A zsidók otromba fogásukkal arra számítottak, hogy egy Eszter ruhájába bújtatott hulla látására az anya szemei el fognak káprázni, kitörõ fájdalommal zokogva-sírva reá borul a hullára s abban saját leányát elismervén s megsiratván, ki merné akkor kétségbe vonni, hogy az nem Solymossy Eszter hullája volt? Ez a várt, de be nem következett jelenet a védelemhez a rabulisztikai érvek egész kincsesbányája lett volna. A legrikítóbb világításba helyezi ezt a szívtelen játékot azon körülmény, hogy özv. Solymossynét elõzõleg egy zsidó asszony meg akarta vesztegetni, azzal állítván be hozzá: "Solymossynécska, de sok pénzt kapna maga, ha leánya megkerülne". Úgy látszik, a szegény asszonyt elõ akarták készíteni arra, hogy a küldendõ álhullában a csengõ pénz csábító hatása alatt ismerje föl saját leányát. Ámde Solymossyné, ha szegény is, de becsületes, jellemes keresztény nõ volt.. Akik Móric leleplezései után még kételkedtek a zsidók bûnösségében, azokat a tiszadadai álhulla csempészete határozottan meggyõzte afelõl. Meg kell még említenünk, hogy ezt a csempészetet megelõzõleg Tiszadob alatt találtak a halászok egy fejetlen nõi hullát, amelyet azonban egy tiszadobi zsidó megvesztegetése folytán elrejtettek. A halászok kihallgatása eredményre nem vezetett, a hulla nem volt többé megtalálható s a vizsgálat meghiúsulása folytán máig is rejtély e fejetlen hulla története. Általános azonban a vélemény, hogy ez volt a szegény Eszter hullája, amelyet a zsidók lefejeztek, hogy ne legyenek láthatók a nyakán ejtett bemetszések. A zsidók a vádlottak érdekében elkövetett mindezen üzelmeikkel annyi idõhöz jutottak, hogy a per csak 14 hónapra (435 napra) az áldozat eltûnése után, vagyis 1883. június hó közepén nyílt meg. A tárgyalás tartama alatt (1883. június-augusztus 3-ig) rendkívüli aranyforgalom volt Nyíregyházán. Hat hét alatt a posta csak néhány német város küldeménye gyanánt 152 000 frankot fizetett ki ... Franciaországból 55 000 frank érkezett... Végül három kiküldött magával hozta az "Alliance Israélite Universelle" tartalékösszegét, amelynek nagyságáról fogalmat szerezhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy e kiküldötteknek csak egyike, nevezetesen az, aki Frankfurtból jött, egy 250 000 frankról szóló hitellevéllel volt ellátva ... "Íme - írta Fromm az "Univers"-ben - hát ebbõl fizették ki az egész Magyarország valamennyi Bóth Menyhértjének minden adósságát." Ez fejti meg azt is, miért tudtak a zsidók annyi mentõ tanút találni s hogy miért lehetett csak 13 hónapi "vizsgálat" után megkezdeni a tárgyalást. Nem egy tanú beismerte, hogy a zsidó aranyak miatt tanúskodott úgy, ahogyan tanúskodott s hogy utóbb felébredvén bennük a lelkiismeret, alig várják, hogy visszavonják szavukat. Két hamis tanú öngyilkossá lett még a végtárgyalás befejezése elõtt... Rotschild fenyegetõzött, hogy megvonja a hitelt Magyarországtól, ha nem fölmentéssel végzõdik az ügy; s Tisza Kálmán miniszterelnök e célból titkos utazásokat tett Nyíregyházára. A végtárgyalás, amely 1883. június hó közepén kezdõdött, körülbelül hét hétig tartott. Augusztus 3-án lett kihirdetve az ítélet, amely - miként azt a zsidóság üzelmei után sejteni lehetett - a vád alá helyezettek teljes fölmentése volt, nevezetesen: Schwarz Salamon sakter, Buxbaum Ábrahám tanító és Braun Lipót sakter, úgyszintén Wollner Hermann koldus a gyilkosság vádja alól; Scharf József egyházfi, Junger Adolf földbirtokos, Braun Ábrahám napszámos, Lusztig Sámuel kereskedõ, Weiszstein László bérlõ, Taub Emmanuel móhel a gyilkosságban való részesség bûntettének vádja alól; Vogel Amsel tutajos, Szmilovics Jankel napszámos, Herschko Dávid tutajos, Grosz Márton bérlõ és Klein Ignác napszámos a bûnpártolás vétségének vádja alól mentettek föl. A törvényszék fölmentõ ítéletének létrehozása körül "hallatlan érdemeket" szereztek: Eötvös Károly, Friedmann Bernát, Funták Sándor és Haiman védõk. Nem egy elfogult filoszemita is megfejthetetlennek találta az ügyész eljárását e perben és a törvényszék fölmentõ ítéletét, amikor a tények kérlelhetetlen logikája szinte kiabálva követelte volna a vádlottak elítélését. Minthogy a magyar közvélemény az elõzmények után szilárdul meg volt gyõzõdve, hogy Solymossy Eszter vérgyilkosságnak esett áldozatul, azért a vádlottak felmentése ország szerte nagyfokú elkeseredést szült s az ítélet kihirdetését követõ napokban Budapesten s különösen Sopron, Pozsony s Zala megye több városában zavargások voltak és a fölmentettek kénytelenek voltak elhagyni az országot. Scharf Móric, a koronatanú, akit augusztus 7-én visszaadtak atyjának, sem maradhatott Tiszaeszláron; nemsokára Amszterdamba került, ahol gyémántköszörüléssel foglalkozott 1899 tavaszán bekövetkezett haláláig. Följegyzésre méltó, hogy a hitsorsosainak pártfogásáról s azok iránt tanúsított áldozatkészségérõl nevezetes londoni híres zsidó bankár és angol fõnemes, Montefiore Mózes (1885), akit már a damaszkuszi pernél volt alkalmunk megismerni, a tiszaeszlári per alkalmával (amelynek "lefolytatására" nagy összegeket áldozott) a magyarországi zsidósághoz (vagy zsidó sakterokhoz) egy felhívást, illetõleg kiáltványt intézett, amelyben inti s figyelmezteti õket, hogy haladjanak a korral és ne zárkózzanak el a modernebb nézetek elõl. Ki lehetett olvasni a sorok közül, hogy damnálni akarta a vérre vonatkozó szerencsétlen balhiedelmet. (231 Lásd A. v. 0. " Zur Frage des jüdischen Ritualmordes " címû értekezését a " Historisch-polilische Blatter für das katholische Deutschland", 1900. évf. I. köt. 821. old. jegyzet.) 12. Nemcsak az emigrációban elhunyt kiváló magyar írónõ Megyery Ella, Megyery Géza a tiszaeszlári per bírájának leánya és Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök unokája szolgáltatott adatokat ehhez a fejezethez. A pittsburghi Magyarságban 1962-ben jelent meg Beatulianus cikke Russu Gyuláról, a tiszaeszlári per egyik szavazóbírájáról, aki az ítélet kihirdetése után lemondott, visszavonult, soha nem nyitotta szóra a száját s mint egy trappista barát a némasággal tiltakozott a tiszaeszlári ítélet ellen. 1883. augusztus elején a tiszaeszlári ügy ítélet elõtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lévõ téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József, barátságos vacsorára hívta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket s Tisza Kálmán, csak úgy, a vacsora végén megkérdezte: - Nos, elnök úr, mit gondol: bûnösök-e az eszlári sakterek? Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte: - Meggyõzõdésem szerint, bûnösök! -És mi a véleménye a két szavazó bírónak? – kérdezte a miniszterelnök. -Az egyik szavazó bíró ugyanazt mondja, amit én: bûnösök! A másik még ingadozik! – hangzott Korniss Ferenc válasza. És akkor — Istóczy Gyõzõ feljegyzései szerint – Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek: - Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Õfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélõ lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót [a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése] Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csõdbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelõsséget vállalni Elnök úr?” /Istóczy Gyõzõ: 12 Röpirat/ Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: ’fiat justicia, pereat mundus’ (Legyen igazság és vesszen a világ!) És ott a téglási kastélyban megrendült. ’Salus rei publicae?’ Az állam üdve? Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székébõl kihirdette a sakterek fölött a felmentõ ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés elõtt leváltották. És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bûnözõ felett. A szent-istváni magyar állam, a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy lett légyen Tiszaeszlár, a szent-istváni magyar birodalom akkor bukott el belülrõl, amidõn a rente-konverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, amidõn nem azt mondta, hogy ’fiat justicia!’ (legyen igazság!) hanem amidõn azt hitte, hogy a ’salus republicae’, az államérdek a végsõ és legnagyobb megoldást jelenti. A végsõ szót a tiszaeszlári ügyben az osztrák parlamentben mondták ki 1899. november 10-én. Schneider képviselõ az egyik ülésen szót kérvén a polnai vérgyilkosság tárgyában, szemlét tartott a legutóbbi idõk vérgyilkosságai fölött s ez alkalommal a tiszaeszlári esetre vonatkozólag a következõket mondta el: "Ma, midõn az az ember már meghalt, mi sem akadályoz többé, hogy elmondjam önöknek, miképpen magyarázta meg õ a fölmentést. Ugyanis Andrássy grófot - õ az, akirõl szólni akarok - (Id. Andrássy Gyula gróf tudvalevõleg 1890-ben halt meg Voloscában.) megkérdezte valaki ez ügyben, ezt a kérdést intézvén hozzá: "- Hiszi ön, hogy az rituális gyilkosság volt? - Természetesen - felelte Andrássy -, nincs benne semmi kétség; ez bebizonyított tény, nincs egyáltalán mit vitatkozni erre vonatkozólag. - De hát akkor miért mentették fel õket? - Oh - szólt Andrássy - hát azért, mivel az elítélést követõ napon a nép bizonyára agyonütött volna 20 000 zsidót, azután pedig, ki ad nekünk pénzt, ha nincsenek kéznél a zsidaink? ... Íme - folytatta Schneider -, íme a tiszaeszlári fölmentõ ítélet magyarázata. Kiáltások balról: "Kinek mondotta ezt Andrássy?" - Lichtenstein herceg fölemelkedve: - Nekem mondta!" (Óriási hatás. Hosszú mozgás.) ( Alb. MONNIOT "Le crime rituel chez les Juifs", Paris, 1914. 276-277. oldal.). Valóban, azok számára, akik nyitott szemmel nézik a dolgokat s tudnak gondolkozni, nincs jellemzõbb s tanulságosabb per, mint éppen a tiszaeszlári. És mégis szinte látjuk a fölmentõ ítélet kihirdetésén triumfáló ellentábor vigyorgását, halljuk cinikus szavait: Az ártatlanság bírói úton nyert megállapítást... No igen, a bíróság elegendõ terhelõ bizonyítékok hiányában természetesen nem tehetett mást, minthogy a vádlottakat fölmenti. De hogy miért nem juthatott a bíróság elegendõ terhelõ bizonyítékok birtokába, arra feleljenek a triumfálók!... ---- ÓNODY G. .. Tisza-Eszlár a múltban és jelenben ". Budapest. 1883. 209-264 old. - és ennek javított s bõvített német fordítását: .. "Tisza-Eszlár in der Verganganheit und Gegenwart". Autorisierte Übersetzung aus dem Ungarischen von Georg von MARCZIÁNYI. Budapest, 1883. 156-215. old. - ISTÓCZY Gy. " 12 Röpirat". Budapest. 1883. III. évf XI. füzet 1-15. old. - ZIMÁNDY I. "Hiteles zsidókáté. Ébresztõ hangok. V. könyve". Budapest, 1884., ahol a 419-453. old. az elsõ bírósági itélet. 453-480. old. pedig özv. Solymossy Jánosné ügyvédjének, Szalay Károlynak a törvényszékhez benyújtott, de eredménytelen föllebbezése olvasható. -" Historisch-politische Blätter für das katholische Deutschland", München, 1883. évf. 11. köt 369-381. old. ("Die Bedeutung des Prozesses von Tisza-Eszlár "). - "La Civilta Cattolica". Firenze 1883. évf. vol. IV. 217. s köv. 353. s köv. 484. s köv. 609. s köv. 730. s köv. old. - H DESPORTES " Le mystére du sang che: les Juifs de tous les temps ", Paris 1890. 212-243. old.-B, FREIMUT " Die jüdischen Blutmorde stb." Id. in. 51-53. old. - Alb. MONNIOT "Le crime rituel chet les Jiufs", Paris. 1914. 269-277. old. - másrészt: M. KAISERLING ..Die Blutbeschuldigung von Tisza-Eszlár", Budapest, 1882. - P. NATHAN "Der Procesz von Tisza-Eszlar". Berlin 1892. - Fr. FRANK "Der Ritualmord vor den Gerichtshofen der Wahrheit und der Gerechtigkeit". Zweite Auflage. Regensburg 1901. 246-252. old. (forrás: Holhome) I R O D A L O M : A VILÁGHÍRÛ TISZAESZLÁRI GYILKOSSÁG ÉS BÛNPER 1882-1883 MARSCHALKÓ LAJOS: ORSZÁGHÓDÍTÓK IV. fejezet - MI VOLT A TISZAESZLÁRI PER? Hatvanmillió forint volt az ítélet ára? (Hazánkért, 2003. szeptember) Kászonyi Dániel: SOLYMOSI ESZTER A TISZAESZLÁRI VÉRÁLDOZAT (Regény) K ö n y v e k : Bary József: A tiszaeszlári bûnper, Gede testvérek Bt., 610 old. Ónody Géza: Tiszaeszlár a múltban és jelenben, Gede testvérek Bt., 264 old. Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár "...azon vágytól vezéreltetve, hogy az emberiségnek éppen a zsidók által hangoztatott kultúrhaladása érdekében szerény erõmhöz képest szolgálatot tehessek, határoztam el magamat a rituális vérvád kérdése tárgyában tett hosszas kutatások és tanulmányok után ezen mû megírására, s közrebocsátására. E mûnek feladata a kérdés szükséges megvilágításán kívül egyúttal válasz gyanánt is szolgálni.. azok részére, kik a XIX. század "kultúrhaladása s felvilágosultsága" és "humanizmusa" - féle magasztos eszmék hangzatos puffogtatásával igyekeznek az õ rövidlátásuk körén kívül esõ õszinte és igaz szó kimondását, mihelyt az zsidó érdekeket érint, "középkori dajkamesék vallási és fajgyûlölség" címén elnémítani. E mû elolvasása után bárki is meggyõzõdhetik, hogy a zsidók ellen emelt s a népek öntudatában századok óta élõ vérvád jogosultsága fájdalom! mint komoly valóság, kétségbevonhatatlan tényeken alapszik." (Részlet a könyvbõl) Ónody Géza, aki a világhírû tiszaeszlári rituális vérgyilkosság idején, 1882-ben helyi földbirtokos és országgyûlési képviselõ volt, parlamenti felszólalásával hívta fel a magyar és a világ közvéleményének figyelmét a vallási fanatizmusból elkövetett, felháborító bûntényre. Odaadó figyelemmel kísérte a felszólalása által megindult, a világ érdeklõdésének középpontjába került nyomozás és per lefolyását, majd alapos kutatás eredményeként írta meg e több nyelven is megjelent, a témában mindmáig alapvetõ könyvét, amelynek különös érdeme, hogy a tiszaeszlári bûneset mellett a világtörténelem fõbb vérgyilkosságait, sõt kiemelten a magyar történelemben sem ritka rituális gyilkosságokat és vallási okait is ismerteti. Mûve ettõl páratlan forrásmunka a magyar olvasó számára. (Kuruc.info - lelkiismeret88.hu - Rákay Fülöp)
Forrás: https://kuruc.info/r/1/10819/

Agymosás Tiszaeszlár

Agymosás vagy vallásszabadság? 

2011-11-27. 15:09 Kuruc.info
Témánknak különleges aktualitást ad, hogy a Fidesz-kormányzat nemrég abszurd és hibbant módon egyházi státuszt biztosított a "Hit gyülekezete" fantázianevű cionista szektának, mely aktus mellesleg komoly pénzügyi szubvencióval jár. (Értsd: Adóforintjainkból reklámozzák a terrorállam Izraelt, és antiszemitáznak le minket.) 

Mint korábbi tanulmányaimban többször fejtegettem, a szemita eredetű monoteista vallások istenképe, híveitől kizárólagos imádatot követelő szellem, mely - a "bűnös népek" időnkénti kiirtására való parancsain túlmenően - választott népe megtizedelésével torolja meg más (vagy nem létező) istenek tiszteletét, az úgynevezett bálványimádást. Az agresszív, féltékeny hatalomféltés egyértelmű jellemzője - a Krisztus által meghirdetett igazi Atya ellen fellázadt - bukott angyaloknak, s vezérüknek, Lucifernek. Sajnos az egyháztörténelem során a Sátánnak Jézus számtalan hívét is sikerült félrevezetnie, ezért a keresztények többsége még ma is fél az individuális istenkereséstől, amit szerintük Isten ellenséges lázadásként értékel, és szigorúan büntet.
Jézus atyaképe egészen más: az általa küldött jó Pásztor nem fenyegeti, vagy bünteti eltévedt bárányait, hanem fáradhatatlan türelemmel kínálja fel segítségét, hogy megmentse őket az önpusztítástól. Krisztus Atyja nem támad haragra, ha valaki szimpatizál Buddha, Lao Ce, vagy Zarathusztra tanításaival, legfeljebb igyekszik a tévelygő keresőket szelíden ráébreszteni, hogy van ennél tökéletesebb út is. S ha önhibájukon kívül ezt nem képesek belátni, tudatlan jó szándékukat értékelve, mégis megnyitja előttük az üdvösséghez vezető tisztítótűz szűk kapuit.
Másfél évezred alatt a kereszténység sajnos lényegesen eltávolodott az eredeti Jézusi ideáktól. A kereszt és a kard násza egész Európában újra szemitizálta a kereszténységet, mely nálunk például specifikusan abban nyilvánult meg, hogy az Ázsiából magunkkal hozott magyar ősvallást is tűzzel-vassal irtotta az egyház, noha mi a természet erőit nem bálványként imádtuk, csupán - mint Isten által javunkra teremtett princípiumokat - tiszteltük. A nyugatról érkező, kockafejű hittérítők ezt másképp látták, és ez az oka annak, hogy oly kevés ősemlékünk maradt fenn szellemi gyökereinkről. Ám a Szentlélek mégis újraszülte az egyházban az ősi, jézusi értékeket, elsősorban olyan szentek életén keresztül, mint Assziszi Szt. Ferenc, (napfivér + holdnővér = ősmagyar megváltó napszimbólum + Babba Mária) vagy az önfeláldozó szeret által boldog Árpádházi Szt. Erzsébet. Ugyanis bármennyire az antikrisztusi, tekintélyalapú uralkodás struktúrája épült ki az intézményben, csírájában mindvégig megmaradt az újjászületés iránti isteni fogékonyság, s tudvalevő, hogy a lélek ott fúj, ahol akar.
A felvilágosodás (valójában lesötétedés), és a szekularizáció végül egyre szűkebb korlátok közé szorította a katolikus egyház szellemi befolyását, valamint politikai-gazdasági-pénzügyi hatalmát. Ám "ahol elhatalmasodik a bűn, kiárad a kegyelem": A kényszerből hatalmát vesztett egyháznak az új helyzet lehetőséget teremtett a lelki újjászületésre, eztán már csak tagjainak és vezetőinek lelkiismeretén múlik, hogy az esélyt szabadságuk révén kihasználják-e, avagy sem. A racionalizmus azonban a liberalizmus által ígért vallásszabadság helyett sokkal keményebb lelki terrort hozott, mert a végső időkben a totális világhatalmat magához ragadó ördögnek sikerült a tömegekbe hipnotizálnia, hogy rögeszmés vallásos megszállottságát totális vallásszabadságnak élje meg. Igazi "zsidókereszténységgel" állunk tehát szemben: Mára a lelkiismereti szabadság - úgymond - "klónozhatóvá" vált.
Ne feledjük a krisztusi és az antikrisztusi hatalom közti alapvető különbség lényegét, melyet Jézus élete és tanítása oly világossá és egyértelművé tett számunkra! ("Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok bőrébe jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem teremhet rossz fa jó gyümölcsöt, romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Azért gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mind, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! - megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! - nem a te nevedben prófétáltunk-e, űztünk-e ki ördögöket; és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot? És akkor azt mondom majd nekik: Sosem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" /Máté 7; 15-23/.
De lássuk csak, mik azok a rossz, illetve jó gyümölcsök? Mi Lucifer, s mi az Atya akarata, melynek gyakorlati megvalósítását számon kéri majd hívein? "A hús gyümölcsei nyilvánvalóak, s ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, irigykedés, részegeskedés, torkoskodás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek - mindenkor mondtam nektek - Isten országát nem fogják örökölni. A Szentléleknek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derekasság, hű hit, szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény. /Galata 5; 19-26/ Ezek után ítélje meg ki-ki maga, hogy a cionista rablógyilkosokat áldó, s a radikális jobboldalt átkozó Hit gyülekezete a kettő közül mely gyümölcsöket termi inkább. /Lásd: Lukács 9;54-55/
Mikor Isten Fiát a nép királlyá akarja koronázni, egyszerűen elmenekül. Nem holmi álszerénységből teszi ezt, hanem tudja, hogy ez Sátán kísértésének újra felbukkanása, melyet a pusztában már hallott egyszer: "Neked adom a föld minden királyságát, ha leborulva imádsz engem." Jézus kétféle uralomról, hatalomról tud: A mennyeiről, és az evilágiról. A jó pásztor megtagadta a "koronát", Dávid király, Mohamed, Savonarola, Kálvin vele szemben elfogadták. A mennyei uralom nem ismeri még az ellenségeivel szembeni erőszakot sem, és tekintélye azon alapul, hogy ténylegesen mindenkit szolgál. A lábmosásra való felhívás azt jelenti, hogy aki mások szellemi vezetője akar lenni, annak elsősorban szolidaritást kell gyakorolnia bajbajutott embertársaival szemben, gyakorlati segítséget nyújtva nekik. ("Éheztem, és ennem adtatok; szomjaztam, és innom adtatok; vándor voltam, és befogadtatok; mezítelen voltam, és felruháztatok; szomorú voltam, és megvigasztaltatok; börtönben voltam, és meglátogattatok". /Máté 25, 34-36/.) Mindez nem csupán része kell, hogy legyen egy egyházi vezető programjának; hanem ennek ellenkezőjét egyben ki is kell zárnia: Az erőszak, a parancsolgatás, a megfigyeltetés, a vak engedelmesség elvárása a gyülekezettől, a kizárással fenyegető zsarolás, vagy a hipnotikus befolyásolás sohasem lehet Isten szándéka.
Egyesek szerint nehéz határt vonni egy próféta alkatú személyiség tömegeket lenyűgöző szellemi hatása, és a szuverenitást korlátozó tömeghipnózis között. Azonban az igaz prófétát épp az különbözteti meg a hamistól, hogy tudatában van az egység Isten által kijelölt határainak. A teremtés folyamán a Szeretet a sokszínűséget tette a természet egyik legfontosabb alapelvévé, melynek gazdagító és egyensúlyt fenntartó funkciója van a történelmi fejlődésben! Természetesen az életnek vannak egységes alapelvei is, mellyel szembe fordulva az öngyilkos pusztulás következik be. De emellett mégis mindig meg kell maradnia az egyéni sokszínűségnek is, mert ennek hiánya éppúgy a pusztuláshoz vezet! Érvényes ez a szellemi, a vallási élet területén is: Az igaz vezető tisztában van ezzel, ezért a közös elvekre való tanítással egyidejűleg folytonosan buzdítja a híveket az önálló gondolkodásra, személyes lelkiismeretük önálló építésére.
A sátán minden isteni jelenséget igyekszik utánzással meghamisítani, melynek elsődleges célja, hogy magát istennek hazudja. Másodlagos célja viszont az, hogy mikor az emberek rájönnek a csalásra, zavarodott óvatosságból elvessék az isteni eredetit is! Ezzel a gonosz eléri célját, az ember ignorálja egyben isten kegyelmi adományait is! Akit nem vezet a Szentlélek, annak számára emberileg szinte lehetetlen az igazgyöngy és a hamisítvány megkülönböztetése egymástól. Ám az Isten ilyen nehézségekben sem hagyja magára az őszintén kereső embert, megtanít rá, hogy mi a titka, s módja a kísértés elleni eredményes küzdelemnek.
A Vatikán által legitimált katolikus karizmatikus mozgalom összejövetelein, egy oda betévedő laikus hasonló külső jeleket tapasztalhat, mint a Hit gyülekezetének rendezvényein. Átszellemült arcú, rajongó, ujjongó, magukról szinte megfeledkezett hívek énekelnek halandzsanyelveken, tapsikolnak, esetleg táncra perdülve is áldják Istent. A felületes szemlélő számára egy ilyen látvány benyomása meghökkentően hasonló lehet ahhoz, ami Németh Sándorék egy-egy rendezvényén tapasztalható. Mi tehát akkor a különbség? A válasz igen egyszerű: Először is remélhetőleg egyetlen katolikus (karizmatikus) egyházi vezető sem fogja a híveket soha arra buzdítani, hogy dicsőítsenek egy terror-államot, vagy hogy fogjanak fegyvert Izrael oldalán! Azután a katolikus egyházból nem történtek kiszakadások a mozgalom miatt. A hit gyülekezete ellenben rövid idő alatt hasadt számos, egymással ellenségeskedő újabb csoportra. Végezetül a katolikus mozgalomban lényeges alapelem az egyének kreativitásának támogatása; egyidejűleg annak a közösség általi meggátlása, hogy egy olyan diktátori hajlamokkal megvert alak, mint Németh, lelki terror alatt tartson egy egész gyülekezetet.
Persze vannak a hitgyüliseknél sokkal sátánibb, gigantikusabb, kártékonyabb globális- multinacionális szekták is. Ezek közül talán a legveszélyesebb a Ron Hubbard amerikai őrült, félbe maradt képzettségű pszichológus által alapított Szcientológia Egyház. (Az agylágyulás nem vicc: egész beteg elméletét egy kóros "science fiction" ötletbetörésére alapozta, mely szerint x-milliárd évvel ezelőtt egy démon a földre zárta az emberi lelkeket, akiket majd ő, mint próféta, kiszabadít a szcientológia vallás segítségével.) Érdemes elolvasni olyan könyveket, megnézni olyan dokumentumfilmeket, melyeket kiszabadult egykori szektatagok írtak. Olyan terrorszervezetről van szó, mely ellenfeleivel szemben semmilyen módszertől nem riad vissza, s belső struktúrája kísértetiesen hasonlít a legsötétebb sztálini rendszerre. Ingyenes teszttel és pszichoterápiával indítják a taghalászatot (agit-prop), majd mikor a kezdeti pozitív eredményektől fellelkesült páciens kezdi elveszíteni józanságát, aláíratják vele, hogy bármi történik ezután, ahhoz ő előre önként hozzájárul. Majd hazugságvizsgáló géppel vallatva feltérképezik erkölcsi életét, hogy később, menekülési kísérlet-, vagy ellenállás esetén zsarolni lehessen. Miután a szekta a gyóntatás során egyben feltérképezte az új tag (és családja) anyagi hátterét is, megkezdődik a pénzszivattyúzás. Ez abból áll, hogy egyre drágább szemináriumokat végeztetnek el vele, a végső megvilágosodás reményében. Ha elfogyott a pénz, egyszerűen csicskáztatni kezdik, ahogy az a cigánybűnözőknél szokás. Még inkvizíciójuk (vallatás, káder-akták, pszicho-terror) sőt büntetőtáboraik is vannak. A gyerekeket meg úgy neveli a szekta, akár Huxley "Szép új világ" c. utópisztikus regényében: Előbb-utóbb játékot nélkülöző, fanatikus, apró robotokká válnak.
A fundamentalista keresztény szekták esetében egyébként mindenütt hasonló jelenségeket tapasztalhatunk. A vezető tudatosan, avagy tudat alatt, csakhamar despotává torzul, és a tan (Biblia) egyértelmű objektivitására hivatkozva vallás-teológiai diktatúrát vezet be, amint ez világosan látszik a szakértők elemzései alapján. A hívők többsége saját alávetettségét a hipnózis hatására saját, "Szentlélek általi" önkéntes korlátozásának éli meg, egyesek azonban - még épségben maradt lelkiismeret morzsáik sugallatára - fellázadnak. Előbbieknek szembesülniük kell az ítélet napján azzal a ténnyel, hogy mindenkinek személyesen kell megállnia Isten előtt, /Róma 14;12/ s nem hivatkozhat rá, hogy vezetői hibás parancsait derék, hűséges engedelmességből hajtotta végre. Senki sem hordhatja mások zsebében saját lelkiismeretét! Utóbbiakat viszont az elhagyott szekta kemény, bosszúálló büntetése várja, egészen családok, korábbi barátságok gyűlölködő kettéhasadásáig, vagy a mártírium egyéb formáiig. (Fenyegetések, zsarolások, rágalmazások.)
A lelki terrort gyakorló szekták az esetleges hatósági számonkérések elől - cinikus módon - rendszerint a vallásszabadságot biztosító liberális törvények védelme mögé bújnak, noha a gyülekezet tagságának erős szabad akarati korlátozottságát néhány egyszerű pszichológia teszttel nyilvánvalóan igazolni lehetne. A fanatikus megszállottság bizonyos határokon túl drogfüggőséghez hasonlatos lelkiállapotot és teljes döntésképtelenséget okoz. A legnagyobb veszély azonban az, hogy az Ószövetséget teljes egészében Istentől ihletettnek tekintő biblikus fundamentalizmus legitimnek tekinti az erőszakot, vagyis bármikor kész Isten nevében ölni. Márpedig épp itt válik kérdésessé a vallásszabadság határa: Mennyiben lehettek legitimek a történelemben erkölcsileg az egyes vallásháborúk? Akár a keresztes háborúk, akár az oszmán invázió, akár a hat napos háború?
A Hit gyülekezete jelenleg azért jelent Magyarország számára komoly nemzetbiztonsági kockázatot, mert mérget vehetünk rá: A nyilvánvalóan Moszad ügynököktől hemzsegő társulat élén, egy Izrael és Irán között esetleg kirobbanó katonai konfliktus esetén Németh Sándor feltételezhetően magyar önkéntesek toborzásába kezd majd Izrael oldalán, mely felett a perzsák biztosan nem fognak szemet hunyni. Tarnóczy Szabolcs

AZ IGAZSÁG SZABADDÁ TENNE...

Cenzúra A lélek útját benőtte a gaz. Mélyen hallgat szívünkben az igaz. Talán a gondolat, a gondolat szabad, kordonok és vasprefektusok korbácsa alatt se törhetik meg pályáját… ívet fog majd a szikra! Talán a gondolat, a gondolat még szabad! Ha kimondani már nem lehet, mert időcenzor felesketett, de a gondolat, a gondolat szabad, verejték mögött az agyban matat s a kulcsra zárt történetek titkait… - őriz érzelmeket… Talán a gondolat, a gondolat még szabad! Összeadhat szavakat, megtörtént történeteket, tényeket, döntést, - a lánc végén minden kutya ugat-, kockákat rakosgat az öntudat, kártyavárakat s összedől a híd a szivárvány alatt… Talán a gondolat, a gondolat még szabad! Megnevezni a bűnt, temérdek érdek között, gyávák a merészek! Talán a gondolat, a gondolat még szabad! S bábásgatott álmaink gyér valósága sikít: Már bűn a szó, nincs jó, mindenki alkalmazkodó! Talán a gondolat, a gondolat még szabad! Rácsokat font körénk a gondoskodás, álabrakkal etetett okoskodás, rezonancia-hálóban bűbáj, kikövezték a halálutat: S mint felhúzott vekkerek járjuk táncunk, kisemberek… Ma már a gondolat, a gondolat sem szabad? Gavallér János *

Új mondat új zsarnokságról

(Ez a vers Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című remekművének átirata.)

Hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

nemcsak az ernyedetlen

tapsoló tenyerekben,

nemcsak a puskacsőben,

nemcsak a börtönökben,

nemcsak a szögesdrótban,

szögesdrótnál is jobban

butító szólamokban,

tányérban és pohárban,

ott van az orrban, szájban,

napfényben és homályban,

szabadban és szobában;

ott van a Figaro-ban,

és ott van a Le Monde-ban,

ott van a New York Times-ban,

ott van a Népszavában:

a tőkések lapjában

és a Financial Times-ban

ott van a hazugságban,

hazugságnál jobban

a féligazságban

és az igazságnak

elhallgatásában,

a reális ténynek

elferdítésében:

harsogva a százról

hallgatva négyszázról;

hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

a meghallgatásban,

a bírák szavában,

ítélethez tákolt

tanúvallomásban;

ott van az IMF-ben,

hitelminősítőkben,

Tanácsban, Parlamentben,

bankokban, üzemekben,

tőzsdében és trezorban,

nagyvállalatban, boltban,

mindenkor megtalálod,

útjaid vele járod

Strassburgtól Brüsszelig,

hajnaltól éjjelig,

New Yorkban, Washingtonban

és a Washington Post-ban;

hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van,

mert minden célban ott van,

napodban, holnapodban,

elmédben, honlapodban,

s ha kikémlelsz a körből,

ő néz rád a tükörből;

nem láthatsz semmi szépet,

mert szépnek csak azt véled,

mi egyszer már övé lett; néznél,

de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt,

eszmélnél is,

de eszme csak övé jut eszedbe,

vakondként, napsütésben,

így mászol vaksötétben;

hol zsarnokság van, ott zsarnokság van,

mindenki szem a láncban,

magad is zsarnokság vagy;

akár a víz a medret,

követed és teremted,

bilincseit a szolga

maga így gyártja s hordja;

gyermeked neki nemzed,

ha eszel, őt növeszted,

mert a zsarnokság ott áll

majdan ravatalodnál,

ő mondja meg, ki voltál,

porod is neki szolgál!

125 éve áldozták fel rituálisan Solymosi Esztert

…........ ---

A vádlott zsidók, miként azt más hasonló eseteknél is rendesen tapasztaltuk, tagadták ugyan, mivel azonban nem voltak képesek igazolni, hogy a terhükre rótt bûncselekmény ideje alatt a zsinagógában nem voltak, a vizsgálat terhelõ adatai alapján a vád jogos alapon nyugvónak találtatott, amiért is Taub Emmanuel móhellel (körülmetélõ) együtt, mint akirõl kiderült, hogy ugyanazon idõben szintén a zsinagógában kellett lennie, Solymossy Eszter meggyilkolása s illetõleg a gyilkosságban való részesség miatt vád alá helyeztettek.

Schwarz Salamon, aki Móric vallomása szerint Eszter nyakát átmetszette, a törvényszéki elnök elõtt ezeket vallotta: Eszter ama napon elmenvén a zsinagóga mellett, kigúnyolta õt, amiért csapást mért a leány fejére, aki erre holtan összerogyott. Estig elrejtette, aztán a Tiszába dobta a holttestet. A nyilvános végtárgyalás alkalmával Schwarz visszavonta ezt a vallomást.

Noha a bûntény csaknem lesújtóan nyilvánvaló volt is, mégis valahányszor már-már befejezettnek gondolta az ember a vizsgálatot, a zsidók cselszövényeikkel újból összebonyolították s addig elnyújtották a pert, míg csak olyan megoldást nem nyert, amely teljesen megfelelt kívánságuknak. Üzelmeikkel fölforgatták s fenyegetéseikkel meg akarták félemlíteni nemcsak a bíróságot, hanem egész Magyarországot. Egész kötetre rúgna mindannak leírása, amit a vádlottak megmentése érdekében cselszövényeikkel, pénzükkel, hamis tanúkkal és sajtójukkal elkövettek. Itt néhány pontba összefoglalva csak a fõbbeket említjük.

1. Már az elsõ vizsgálóbíró, Bóth Menyhért a vádlottakra súlyosan terhelõ tényeket állapított meg. Bóth azonban pénzzavarokkal küzdött, nyakig adós volt. Fõ hitelezõi zsidók voltak és ezek alkudoztak vele s szorították, hogy a zsidók javára mûködjék. Mivel hirtelen kifizette adósságait s a vesztegetés kiderült, fegyelmi vizsgálatot kellett ellene indítani: õ azonban nem várta meg ennek kimenetelét, hanem öngyilkossá lett.
2. Utódját, a jellemszilárd Bary József vizsgálóbírót nem tudták a zsidók megvesztegetni s azért mindenképpen azon voltak, hogy gyanúsítsák, rágalmazzák. Bary azonban megingathatatlanul becsületesen s pártatlan igazságossággal tovább teljesítette kötelességét, habár munkáját a perben szereplõ ügyészek is megnehezítették. Ez utóbbiak közül az elsõ agyonlõtte magát, mert ama gyanú terhelte, hogy a zsidók megvesztegették; a másik kettõ ellen fegyelmi vizsgálatot kellett indítani, mert tanúkat fogadtak föl Bary vizsgálóbíró ellen. Barcza rendõrbiztos Szeiffert Ede fõügyészi helyettes titkos megbízatásából utazgatott, mindenütt kémkedve Bary ellen, anyagot gyûjtögetve a terheld tanúk ellen és a vádlottakat mentõ tanúkat keresgélve.
3. Mint közvádló nem a rendes nyíregyházi ügyész szerepelt, hanem Szeiffert Ede, egy erdélyi szász, akit a fõügyész erre külön megbízott. Szeiffert pedig teljes erõvel nekifeküdt a vádlottak tisztázásának, kényszerítve õket, vallják be, hogy beismeréseik kínzás által lettek kicsikarva, amit azonban nem lehetett kimutatni. Szeiffert tehát ahelyett, hogy ügyészi hivatalából kifolyólag megindokolta volna a vádat és a vádlottak ellen járt volna el, valóságos védõbeszédet mondott. Igazolni, mentegetni iparkodott a vádlottakat és vádat emelt ezeknek állítólagos üldözõi, nevezetesen Bary(!) vizsgálóbíró ellen. Még a törvényszéket is élesen megrótta. A királyi fõügyészi helyettes magatartása és eljárása nemcsak megdöbbentést keltett, hanem olyan botrányos volt, hogy interpelláció tárgyát képezte a képviselõházban, sõt a nyíregyházi törvényszék tizenkét keresztény ügyvéde memorandumot intézett az igazságügyi miniszterhez, dr. Pauler Tivadarhoz, amelyben a többi között azt mondja, hogy "a közvádló álarca alatt egy védõ szerepel, aki azon van, hogy összezavarja és elnyomja az igazságot" és követelik e szánalmas embernek eltávolítását. Mindez azonban mit sem használt az egész elzsidósodott sajtó által támogatott hûtlen tisztviselõvel szemben.
4. A zsidók szennylapokban, névtelen levelekben és nyomtatványokban meghurcolták a vizsgálóbírót, törvényszéki elnököt; tisztességes múltú és feddhetetlen jellemû egyéneket s megrágalmaztak mindenkit, aki csak bûnpalástolásokra nem volt megnyerhetõ. Különösen jellemzõ rájuk nézve az is, hogy midõn Bary vizsgálóbíró ravasz fogásukat ignorálta, meginterpelláltatták az igazságügyi minisztert, hogy miért nem indíttat a megtámadott bírói reputáció érdekében sajtópert a vizsgálóbíróval.
5. A vádlottak ügyének védelmére a zsidók fölfogadtak ötöt az ország legfurfangosabb ügyvédei közül. Ezek az ügyvédek hihetetlen arroganciával léptek föl és a panaszok és tiltakozások egész árját zúdították a nyíregyházi törvényszék becsületes elnökére, Kornis Ferencre. Minden tanúról, aki kedvezõtlenül vallott a vádlottakra nézve, kijelentették e védõk, hogy be van tanítva, sõt nem átallottak egy "tanúkat betanító bandáról" is beszélni. Ez a szinte mesés vakmerõség könnyen megérthetõ, ha szem elõtt tartjuk a zsidóság óriási elhatalmasodását hazánkban és hogy Tisza Kálmán miniszterelnök különös buzgalommal fogta a zsidók pártját, sõt a per folyamán többrendbeli túlkapást engedett meg magának az igazságügyi miniszter reszortjába.
6. A meggyilkolt Solymossy Eszter anyját a zsidók egyrészt úton-útfélen büntetlenül szidalmazták, másrészt elhalmozták mindenféle megvesztegetõ ajánlatokkal; de az anyai szívet nem sikerült megvásárolniuk. Így például Lichtmann József (Jaszli úr) arra akarta õt rávenni, hogy egy leányt fogadjon el Eszter helyett, amiért azonnal 1000 forintot felvehetne a zsidóktól. Ezen vesztegetõ kísérletért Lichtmann a bíróságtól kérdõre vonatván, mindent tagadott, annyit azonban mégis beismert, hogy "nem 1000, hanem csak 300 forintról beszélt Solymossynénak, amelyet azért kapna, ha sikerülne Esztert elõkeríteni". Ez épp olyan ravasz, mint lelketlen szándékból egyúttal a bûntudat is kikandikál: a szülõt leánya keresésére ösztönözni akkor, midõn minden jel és bizonyíték is arra vall, hogy a leány nincs már az élõk között.
7. Scharf Móricról, aki õszintén, öntudatosan és határozottan vallott be mindent, amit látott és szívósan ragaszkodott igaz vallomásához, azt a hírt terjesztették, hogy õrült volt; és megkísérlettek vele érintkezni a börtönbe csempészett zsidó iratú papírok útján. - Móric magatartása, a fiúnak atyja iránt való fellépése mindenesetre elszomorító jellegû, mert hiába: az apa csak apa marad bármilyen körülmények között. De azért a fiú mégsem nyilvánítható õrültnek. Amikor oly határozottan vall egy épelméjû fiú az apa ellen, ott azt kell következtetni, hogy olyasminek, olyan rémtettnek kellett történnie, ami az apát is megutáltatta a fiúval. Különben figyelemre méltó körülmény, hogy Bary vizsgálóbíró egy ízben meg akarván gyõzõdni, nem hazudott-e mégis ez a fiú, Nyíregyházán maga elé rendelte s azt mondta neki: "Móric, nem mondtál igazat; Eszter él, itt van a másik szobában". Mire Móric azt válaszolta: "De hiszen kérem alássan, akinek egyszer a nyakát elvágják, az többé fel nem támad s nem lehet itt". 
8. Megpróbálták a vizsgálóbírótól a periratokat ellopni, betörés útján behatolván a vizsgálóbíró házába.
9. A védelem javára alattomos módon kicserélték a zsinagóga ajtajának zárát, illetõleg megváltoztatták a kulcslyukat, hogy így bebizonyíthassák, hogy Móric kívülrõl semmit sem láthatott.
10. Cinikus vakmerõséggel a bûnperben való bíráskodást illetékes fóruma, a nyíregyházi királyi törvényszék kezébõl ki akarták ragadni, mint amelynek megvesztegethetetlen pártatlanságán terveik és céljaik kudarcot vallottak és egy ínyük szerinti törvényszéket akartak delegáltatni. Midõn pedig az igazságügyi miniszter önérzetes válaszával törekvéseiket visszaverte, szennylapjaikkal megtámadták magát az igazságügyi minisztert, kétségbe vonva igazságérzetét, jogtudományát, a minisztériumában mûködõ erõk képzettségét, tisztességét s antiszemitizmust fogva reá.
11. Kitûztek 5000 forint jutalomdíjat Solymossy Eszter megtalálására és az élõ és holt ál-Solymossy Eszternek egész seregét vonultatták föl, amely csalás a bûn elpalástolása s a törvényszék félrevezetése céljából történt.

Majd a szomszédos Nagyfaluban, majd a Somogy megyei Bogláron, utóbb a szatmármegyei N.-Tarnán, Kassán, Máramarosban s másutt híresztelték, hogy Eszter ott van és él. Persze mindez hazugságnak, merõ ámításnak bizonyult.

A holt ál-Solymossy Esztereknél minden törekvésük odairányult, hogy egy minden seb nélküli hullát elõteremtsenek, amelyet elismertetve Eszter hullájának, elhitessék, hogy a kis leány öngyilkossá lett... Eszter, az egészséges, életvidám, ártatlan s romlatlan leányka öngyilkos! E hullacsempészetek folytán keletkezett újabb és újabb vizsgálatokkal olyan zûrzavart és bonyodalmat csináltak, amelyben a megzavart és megtévedt tisztánlátás megfeneklett.

A fõkísérlet egy nyilvános házból való személynek hullájával történt, amelyet a máramarosi kórházból elloptak s Tiszaeszlárral átellenben a Tiszába dobtak, ahonnan aztán másnap, június 18-án Tiszadada alatt a Csonkafüzesben "merõ véletlenbõl" kihalásztak. A vízbedobás elõtt pedig e hullát felöltöztették Eszter ruháiba (ami szintén azt bizonyítja, hogy azok a zsidók kezei között voltak), sõt bal karjára kötötték még a bevásárlásnál használt s kék festéket tartalmazó kendõt is, mintha bizony Solymossy Eszter, ha csakugyan öngyilkossági szándékból a Tisza hullámai közé vetette volna magát, képes lett volna önmagának a festékes kendõt két vagy több görccsel erõsen bal karjára kötni.

A zsidók ezzel is felsültek, mert az álhulla annyira különbözött Esztertõl, hogy sem Eszter anyja, sem nõvére, sem fivére, sem legközelebbi rokonai és ismerõsei nem ismertek rá a holttestben Eszterre, pedig egytõl-egyig külön vezették a megszemléléshez, nehogy összebeszélés történjék. Eszter még csak 14 éves, fejletlen, parasztmunkák között nevelt és ártatlan leány volt, míg ellenben a talált hulla, eltekintve attól, hogy Eszternél jóval magasabb volt, teljesen kifejlett, 18-24 év közötti s éppen nem "ártatlan" nõé volt. A kezek és lábak úriasan kicsinyek, a körmök gondosan ápoltak voltak, a lábujjakon tyúkszemeket lehetett látni, amely körülmény mindenkor cipõviselésrõl tanúskodik; márpedig Solymossy Eszter a tiszaeszlári parasztleányok szokása szerint mezítláb járt. Továbbá az álhullán a derék vállfûzõ (Mieder) viselésrõl tanúskodott, ami a parasztnõknél nincsen szokásban. Igen fontos továbbá azon körülmény, hogy az álhullán sem külerõszak nyomai, sem vízbefúlás jelei nem voltak konstatálhatók s hogy az legfeljebb 6-8 nap elõtt halhatott meg s csak pár nap óta lehetett a vízben. Solymossy Eszter pedig azelõtt három hónappal tûnt el, amely idõ óta a festék is megsemmisült, õ maga pedig még inkább a felismerhetetlenségig feloszlásba ment volna. Így hangzott a két orvos és a sebészek véleménye, akik a holttestet felboncolták. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a törvényszék félrevezetése céljából hullacsempészet történt, amit két vádlott zsidó tényleg be is ismert, a végtárgyaláson azonban visszavonták ezt a vallomásukat.

A zsidók otromba fogásukkal arra számítottak, hogy egy Eszter ruhájába bújtatott hulla látására az anya szemei el fognak káprázni, kitörõ fájdalommal zokogva-sírva reá borul a hullára s abban saját leányát elismervén s megsiratván, ki merné akkor kétségbe vonni, hogy az nem Solymossy Eszter hullája volt? Ez a várt, de be nem következett jelenet a védelemhez a rabulisztikai érvek egész kincsesbányája lett volna. A legrikítóbb világításba helyezi ezt a szívtelen játékot azon körülmény, hogy özv. Solymossynét elõzõleg egy zsidó asszony meg akarta vesztegetni, azzal állítván be hozzá: "Solymossynécska, de sok pénzt kapna maga, ha leánya megkerülne". Úgy látszik, a szegény asszonyt elõ akarták készíteni arra, hogy a küldendõ álhullában a csengõ pénz csábító hatása alatt ismerje föl saját leányát. Ámde Solymossyné, ha szegény is, de becsületes, jellemes keresztény nõ volt.. Akik Móric leleplezései után még kételkedtek a zsidók bûnösségében, azokat a tiszadadai álhulla csempészete határozottan meggyõzte afelõl.

Meg kell még említenünk, hogy ezt a csempészetet megelõzõleg Tiszadob alatt találtak a halászok egy fejetlen nõi hullát, amelyet azonban egy tiszadobi zsidó megvesztegetése folytán elrejtettek. A halászok kihallgatása eredményre nem vezetett, a hulla nem volt többé megtalálható s a vizsgálat meghiúsulása folytán máig is rejtély e fejetlen hulla története. Általános azonban a vélemény, hogy ez volt a szegény Eszter hullája, amelyet a zsidók lefejeztek, hogy ne legyenek láthatók a nyakán ejtett bemetszések.
A zsidók a vádlottak érdekében elkövetett mindezen üzelmeikkel annyi idõhöz jutottak, hogy a per csak 14 hónapra (435 napra) az áldozat eltûnése után, vagyis 1883. június hó közepén nyílt meg.

A tárgyalás tartama alatt (1883. június-augusztus 3-ig) rendkívüli aranyforgalom volt Nyíregyházán. Hat hét alatt a posta csak néhány német város küldeménye gyanánt 152 000 frankot fizetett ki ... Franciaországból 55 000 frank érkezett... Végül három kiküldött magával hozta az "Alliance Israélite Universelle" tartalékösszegét, amelynek nagyságáról fogalmat szerezhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy e kiküldötteknek csak egyike, nevezetesen az, aki Frankfurtból jött, egy 250 000 frankról szóló hitellevéllel volt ellátva ..."Íme - írta Fromm az "Univers"-ben - hát ebbõl fizették ki az egész Magyarország valamennyi Bóth Menyhértjének minden adósságát." 

Ez fejti meg azt is, miért tudtak a zsidók annyi mentõ tanút találni s hogy miért lehetett csak 13 hónapi "vizsgálat" után megkezdeni a tárgyalást. Nem egy tanú beismerte, hogy a zsidó aranyak miatt tanúskodott úgy, ahogyan tanúskodott s hogy utóbb felébredvén bennük a lelkiismeret, alig várják, hogy visszavonják szavukat. Két hamis tanú öngyilkossá lett még a végtárgyalás befejezése elõtt...Rotschild fenyegetõzött, hogy megvonja a hitelt Magyarországtól, ha nem fölmentéssel végzõdik az ügy; s Tisza Kálmán miniszterelnök e célból titkos utazásokat tett Nyíregyházára.
A végtárgyalás, amely 1883. június hó közepén kezdõdött, körülbelül hét hétig tartott. Augusztus 3-án lett kihirdetve az ítélet, amely - miként azt a zsidóság üzelmei után sejteni lehetett - a vád alá helyezettek teljes fölmentése volt, nevezetesen: Schwarz Salamon sakter, Buxbaum Ábrahám tanító és Braun Lipót sakter, úgyszintén Wollner Hermann koldus a gyilkosság vádja alól; Scharf József egyházfi, Junger Adolf földbirtokos, Braun Ábrahám napszámos, Lusztig Sámuel kereskedõ, Weiszstein László bérlõ, Taub Emmanuel móhel a gyilkosságban való részesség bûntettének vádja alól; Vogel Amsel tutajos, Szmilovics Jankel napszámos, Herschko Dávid tutajos, Grosz Márton bérlõ és Klein Ignác napszámos a bûnpártolás vétségének vádja alól mentettek föl.

A törvényszék fölmentõ ítéletének létrehozása körül "hallatlan érdemeket" szereztek: Eötvös Károly, Friedmann Bernát, Funták Sándor és Haiman védõk. Nem egy elfogult filoszemita is megfejthetetlennek találta az ügyész eljárását e perben és a törvényszék fölmentõ ítéletét, amikor a tények kérlelhetetlen logikája szinte kiabálva követelte volna a vádlottak elítélését.

Minthogy a magyar közvélemény az elõzmények után szilárdul meg volt gyõzõdve, hogy Solymossy Eszter vérgyilkosságnak esett áldozatul, azért a vádlottak felmentése ország szerte nagyfokú elkeseredést szült s az ítélet kihirdetését követõ napokban Budapesten s különösen Sopron, Pozsony s Zala megye több városában zavargások voltak és a fölmentettek kénytelenek voltak elhagyni az országot. Scharf Móric, a koronatanú, akit augusztus 7-én visszaadtak atyjának, sem maradhatott Tiszaeszláron; nemsokára Amszterdamba került, ahol gyémántköszörüléssel foglalkozott 1899 tavaszán bekövetkezett haláláig.
Följegyzésre méltó, hogy a hitsorsosainak pártfogásáról s azok iránt tanúsított áldozatkészségérõl nevezetes londoni híres zsidó bankár és angol fõnemes, Montefiore Mózes (1885), akit már a damaszkuszi pernél volt alkalmunk megismerni, a tiszaeszlári per alkalmával (amelynek "lefolytatására" nagy összegeket áldozott) a magyarországi zsidósághoz (vagy zsidó sakterokhoz) egy felhívást, illetõleg kiáltványt intézett, amelyben inti s figyelmezteti õket, hogy haladjanak a korral és ne zárkózzanak el a modernebb nézetek elõl. Ki lehetett olvasni a sorok közül, hogy damnálni akarta a vérre vonatkozó szerencsétlen balhiedelmet. (231 Lásd A. v. 0. " Zur Frage des jüdischen Ritualmordes " címû értekezését a " Historisch-polilische Blatter für das katholische Deutschland", 1900. évf. I. köt. 821. old. jegyzet.)

12. Nemcsak az emigrációban elhunyt kiváló magyar írónõ Megyery Ella, Megyery Géza a tiszaeszlári per bírájának leánya és Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök unokája szolgáltatott adatokat ehhez a fejezethez. A pittsburghi Magyarságban 1962-ben jelent meg Beatulianus cikke Russu Gyuláról, a tiszaeszlári per egyik szavazóbírájáról, aki az ítélet kihirdetése után lemondott, visszavonult, soha nem nyitotta szóra a száját s mint egy trappista barát a némasággal tiltakozott a tiszaeszlári ítélet ellen.

1883. augusztus elején a tiszaeszlári ügy ítélet elõtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lévõ téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József, barátságos vacsorára hívta a nyíregyházi törvényszék elnökét. Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket s Tisza Kálmán, csak úgy, a vacsora végén megkérdezte:

- Nos, elnök úr, mit gondol: bûnösök-e az eszlári sakterek?Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:

- Meggyõzõdésem szerint, bûnösök!

-És mi a véleménye a két szavazó bírónak? – kérdezte a miniszterelnök.

-Az egyik szavazó bíró ugyanazt mondja, amit én: bûnösök! A másik még ingadozik! – hangzott Korniss Ferenc válasza.

És akkor — Istóczy Gyõzõ feljegyzései szerint – Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Õfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélõ lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót [a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése] Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csõdbe megy. A forint elértéktelenedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelõsséget vállalni Elnök úr?” /Istóczy Gyõzõ: 12 Röpirat/

Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: ’fiat justicia, pereat mundus’ (Legyen igazság és vesszen a világ!) És ott a téglási kastélyban megrendült. ’Salus rei publicae?’ Az állam üdve?

Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székébõl kihirdette a sakterek fölött a felmentõ ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés elõtt leváltották. És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bûnözõ felett.

A szent-istváni magyar állam, a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy lett légyen Tiszaeszlár, a szent-istváni magyar birodalom akkor bukott el belülrõl, amidõn a rente-konverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert. Akkor halt meg a liberális Magyarország, amidõn nem azt mondta, hogy ’fiat justicia!’ (legyen igazság!) hanem amidõn azt hitte, hogy a ’salus republicae’, az államérdek a végsõ és legnagyobb megoldást jelenti.A végsõ szót a tiszaeszlári ügyben az osztrák parlamentben mondták ki 1899. november 10-én. Schneider képviselõ az egyik ülésen szót kérvén a polnai vérgyilkosság tárgyában, szemlét tartott a legutóbbi idõk vérgyilkosságai fölött s ez alkalommal a tiszaeszlári esetre vonatkozólag a következõket mondta el:
"Ma, midõn az az ember már meghalt, mi sem akadályoz többé, hogy elmondjam önöknek, miképpen magyarázta meg õ a fölmentést. Ugyanis Andrássy grófot - õ az, akirõl szólni akarok - (Id. Andrássy Gyula gróf tudvalevõleg 1890-ben halt meg Voloscában.) megkérdezte valaki ez ügyben, ezt a kérdést intézvén hozzá:
"- Hiszi ön, hogy az rituális gyilkosság volt?
- Természetesen - felelte Andrássy -, nincs benne semmi kétség; ez bebizonyított tény, nincs egyáltalán mit vitatkozni erre vonatkozólag.
- De hát akkor miért mentették fel õket?
- Oh - szólt Andrássy - hát azért, mivel az elítélést követõ napon a nép bizonyára agyonütött volna 20 000 zsidót, azután pedig, ki ad nekünk pénzt, ha nincsenek kéznél a zsidaink?
... Íme - folytatta Schneider -, íme a tiszaeszlári fölmentõ ítélet magyarázata. Kiáltások balról: "Kinek mondotta ezt Andrássy?" - Lichtenstein herceg fölemelkedve: - Nekem mondta!" (Óriási hatás. Hosszú mozgás.) ( Alb. MONNIOT "Le crime rituel chez les Juifs", Paris, 1914. 276-277. oldal.). Valóban, azok számára, akik nyitott szemmel nézik a dolgokat s tudnak gondolkozni, nincs jellemzõbb s tanulságosabb per, mint éppen a tiszaeszlári.

És mégis szinte látjuk a fölmentõ ítélet kihirdetésén triumfáló ellentábor vigyorgását, halljuk cinikus szavait: Az ártatlanság bírói úton nyert megállapítást... No igen, a bíróság elegendõ terhelõ bizonyítékok hiányában természetesen nem tehetett mást, minthogy a vádlottakat fölmenti. De hogy miért nem juthatott a bíróság elegendõ terhelõ bizonyítékok birtokába, arra feleljenek a triumfálók!...

Rácsokat font körénk a gondoskodás,
álabrakkal etetett okoskodás,
rezonancia-hálóban bűbáj,
kikövezték a halálutat:
S mint felhúzott vekkerek
járjuk táncunk, kisemberek…
Ma már a gondolat, a gondolat sem szabad?

Gavallér János

Még a koldusasszonyok is jobban tudták,

mi történt Solymosi Eszterrel,

mint a cégéres történészek

Munkácsy Mihály meztelen nőt ölő zsidókat festett?

• Földes András

2013. március 4., hétfő

Kalandregénybe illő történet bomlott ki előttünk, amikor utánajártunk egy amerikai forrásból érkező hírnek: Munkácsy Mihály, a festő, akinek legalább egy képét minden magyar ismeri, készített egy botrányos művet is. A monumentális méretű, és amúgy mesteri munka az európai kultúra egyik legsötétebb babonáját idézi teljes komolysággal: zsidók ölnek ártatlan lányt rituális okból. A festmény tulajdonosa mindent megtesz, hogy homályban maradjon, de nekünk először sikerült fotót szerezni a műről, és beszéltünk a festmény eredetét kutató szakértőkkel is.

Ha igazak egy rejtélyes műgyűjtő állításai, akkor át kell értékelni az egyik kikezdhetetlennek ismert magyar kulturális idol, Munkácsy Mihály életművét. A monumentális vallási festményeiről, magyar történelmi tablóiról, vagy édesbús népi életképeiről ismert művész az Indexhez eljuttatott dokumentumok szerint ugyanis festett egy eddig nem ismert, felkavaró képet is. A festmény nem is burkoltan antiszemita kiáltvány, amely témájában és megjelenítési módjában a legalávalóbb babonákat és sötét eszméket idézi meg. Olyasmiket, amelyeknek egyébként reneszánsza volt Munkácsy fénykorában, nemcsak Magyarországon, de Európában is.

A festmény üzenetének értelmezéséhez sem esztétikai, sem művészettörténeti, sem történelmi háttérismeret nem szükséges. Élveteg, vagy gonosz tekintetű zsidók feszítenek ki egy védtelen, ruhátlan lányt. Az áldozat hasán, kezein folyik a vér, egy szenvtelen zsidó edényt tart, vélhetően a vér összegyűjtéséhez, miközben a háttérben egymás fülébe suttognak a szertartás további résztvevői. Az alélt lány kiszolgáltatottan hever, a zsidók orra kampós, az egyik szája véres, két öregember kigúvadt szemmel mered a lány ágyékára, miközben a főzsidó késsel közelít. Mindez akár karikatúra is lehetne, a babona paródiája, ám egyetlen dolog mégis a rémisztő mezsgyében tartja a festményt: hogy látványosan jó képről van szó.

Fotó: Index

A festmény kifejező, drámai, bravúrosan alkalmazza az akadémizmus minden stílusjegyét. Éppen azokat az erényeket mutatja fel, amelyek révén Munkácsy a hírnevét köszönheti. A hatást szintén egy Munkácsyra jellemző elem fokozza, a méret: a felzaklató jelenet négy méterszer két és fél méteren sokkolja a nézőt.

Kétségek és bizonyítékok

A Golgota vagy a Siralomház című képek áhítatos rajongóinak helyzetét nehezíti, hogy a képet olyan titkok övezik, mintha egy Dan Brown-regényben szerepelne. Az alkotáson nincs egyértelmű szignó, a vélhetően külföldön élő tulajdonos nem áll a nyilvánosság elé, a kép eredete bizonytalan, nyomát pedig az életműben sem találni.

A képpel két éve foglalkozó amerikai és magyar szakemberek azonban állítják, hogy a közvetett bizonyítékok egyértelművé teszik az alkotó kilétét.

Dr. Jeffrey Taylor művészettörténész és Végvári Zsófia, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetője így érvelnek: a stílusjegyek megfeleltethetők Munkácsy fő korszakának festményeiről ismerteknek. A műszeres vizsgálatok a festmény keletkezését 1882 és 1887 közé teszik, arra az időre, amelyben az Európát felkavaró és megosztó két antiszemita per zajlott: a tiszaeszlári vérvád (1882-1883), és kicsit később a franciaországi Dreyfus-per (1894-1906). Az 1914-es nemzetközi sajtóban nyoma van egy Munkácsynak tulajdonított, Vérvád (Crime rituel) című képnek, igaz, a festő özvegye tagadta a kép létezését.

Megszólaltattuk volna a tulajdonost is, aki azonban olyannyira védte inkognitóját, hogy még szakértőivel is csak közvetítőkön keresztül tartja a kapcsolatot. Annyit tudtunk meg, hogy a közvetítő amerikai, a tulaj pedig vélhetően nem magyar származású. Forrásaink a képet 2012-ben egy londoni műtárgyszállító cég udvarán vizsgálhatták meg. A festményt rossz minőségű keretre feszítve találták, a vásznon a szakszerűtlen tárolás jeleivel. A Vérvád ennek ellenére olyan erős hatást tett rájuk, hogy mindketten állítják, eredeti Munkácsy került elő.

De nézzük meg sorban a bizonyítékokat, és a kétkedésre okot adó vélekedéseket.

A tiszaeszlári vérvád és a titkos festmény

A kutatók vaskos dokumentumokat állítottak össze a kép keletkezésének körülményeiről, ami meglepő lehet annak fényében, hogy az utókornak egyetlen direkt bizonyíték sem áll a rendelkezésére. Rengeteg olyan adat létezik ugyanakkor, amelyek alapján könnyen elképzelhető, hogy a kép alkotója lehet akár Munkácsy Mihály is.

A Vérvád témája, a nyílt antiszemitizmus, a zsidók által elkövetett állítólagos bűnök a napi közbeszéd részét képezték abban az időben, amely Munkácsy fő korszakának számít. „A kép témája és a feltételezett keletkezési idő egybe esik a tiszaeszlári vérvád 1883-as dátumával. A korabeli világsajtó is tudósított a Tiszaeszláron történtekről, így feltehető, hogy Munkácsy a korabeli újságokból értesült a faluban történtekről. Munkácsyt mélyen érintették a társadalmi események, különös érzékenységgel reagált a társadalom bizonyos rétegeinek helyzetére.” – írta lapunk kérdésére a művel foglalkozó szakértő, Végvári Zsófia.

Fotó: Index

Felvetettük, hogy miként készülhetett el egy ilyen monumentális kép úgy, hogy a műnek és keletkezésének sincsenek nyomai a szakirodalomban és a leírásokban. Végvári elmondta, hogy a festékbe ragadva textilszálakat találtak, amelyből arra következtettek, a művész titokban dolgozott a felkavarónak számító témán, a készülő festményt pedig munka után letakarhatta.

Az orosz kapcsolat

Bár Munkácsy élete jól dokumentáltnak számít, még az utóbbi években is kerültek elő ismeretlen munkái. A festőnek tömegével voltak külföldi megrendelői is, és műkereskedője, Charles Sedelmeyer a mai sztármenedzserek módszereivel dolgozva képeit gyakran már a festőállványról eladta.

Jeff Taylor művészettörténész szerint a Vérvád megrendelője a jelek alapján orosz volt. A titokzatos tulajdonostól származik az információ, hogy a kép Oroszországon át került Finnországba, majd 1917-ben Amerikába.

Az orosz szál, Munkácsy neve és a Vérvád című kép együtt is megjelenik a szakirodalomban, igaz, negatív előjellel. Mégis ez a Munkácsyhoz köthető legerősebb bizonyíték: Az American Jewish Year Book 1913-1914-es évek zsidókat érintő eseményei közt említ egy cikket, amelyben Munkácsy özvegye azt állítja, nem igaz a Novoje Vremja című lap állítása, hogy korábban Munkácsy Mihály festett egy Vérvád című képet. A Kijevszkaja Miszl pedig arról ír, hogy a képet egy gyenge festő készítette azért, hogy a megrendelő gazdag zsidókat zsarolhasson meg.

Munkácsy és a Vérvád feltűnik egy francia újság, a Le Croix 1914-es számában is, igaz, itt is csak úgy, hogy Munkácsyné cáfolja, hogy azt férje festette volna.

A kutatók vélhetően a nem zörög a haraszt elve alapján gyanakodnak orosz megrendelőre, aki szerintük akár a cár is lehetett. Bár direkt bizonyíték erre sincs, de ismert, hogy III. Sándor udvari festője Zichy Mihály volt, aki személyes kapcsolatban állt Munkácsyval, és az elmélet szerint ő továbbíthatta a megbízást kollégájának. Az egyszerre túlfűtötten erotikus és felzaklatóan erőszakos kép valóban nem lett volna idegen a cár ízlésétől, Zichy maga is készített számára pornográf rajzokat, miközben az antiszemitizmus is igen kedvelt nézet volt az országban.

Végvári Zsófia számunkra regényesnek tűnő elmélete szerint a kép lehetett a szakítás oka Munkácsy és sikeres műkereskedője közt. A zsidó származású a Sedelmeyer a feltételezés szerint tudomást szerezhetett a számára felháborító képről, és ezért rúgta fel a gyümölcsöző üzleti kapcsolatot.

Pilátus és a zsidók

Végvári Zsófia esztétikai, stilisztikai alapon is megfeleltetéseket talált a kor Munkácsy-képei és a Vérvád közt. „Munkácsy az 1880-as évek közepén – amikorra a festmény keletkezési ideje tehető stíluskritikai alapon – már túl volt a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota című kompozíción. A festmény kimondhatatlan sikert hozott Munkácsynak, festménye elé zarándokolt Európa, és pár évvel később az Amerikai Egyesült Államok. Festői stílusa ekkorra kiforrott, alakjai kifejező ereje és a festményeinek kompozíciója rembrandti párhuzamokat ér el. A Vérvád című festmény figurái ismerősek a Krisztus Pilátus előtt című festményről. Kompozíciója tökéletesen szerkesztett, a horizontális elrendezés balladaszerűen meséli el az eseményeket. A Krisztus-kép alakjai új történetben élednek újjá, az öreg és a fiatal zsidó arca vagy a tömegben szereplő alakok jól illettek a Vérvád témájának megjelenítéséhez.”