A hatalom átmentése polgárháború,

vagy részvételi demokrácia útján

Julius Evola: A hanyatlás misztériuma

Tanulmányok

Aki a haladás és az evolúció mára szinte minden ponton megcáfolt mítoszát elutasítja és helyette a legújabb kori történelem magyarázatában a történelem igazi értelmeként egy, a magasabb értékekkel kapcsolatos involúciót állapít meg, szembekerül a hanyatlás problémájával. Amennyiben az evolúció egy logikai ellentmondáson alapul, mivel több nem eredhet kevesebből és magasabb rendű alacsonyabb rendűből (hacsak nem pusztán a létezés előtti, rejtett lehetőség kibontakozását értjük alatta), úgy látszólag hasonló nehézség lép fel, amidőn valaki az involúciót akarja magyarázni. Hogyan lehetséges ugyanis, hogy ami magasabb rendű, lehanyatlik, vagy – és főként ez az érdekes –, hogy egy adott spirituális és civilizációs nívó elvész?

A feleletet nem lenne nehéz megadni, ha egy hasonlattal megelégednénk: egy egészséges ember is megbetegedhet (noha ebben az esetben is gyakran külső tényezőket és hatóokokat kell feltételezni); egy megszokott természeti törvény eredménye, hogy minden organizmus miután megszületett, kibontakozott és életében kiteljesedett, megöregszik, elgyengül, s végül meghal. Ez azonban egy megállapítás, nem pedig magyarázat, továbbá azt is feltételezi, hogy a két rend között teljes hasonlóság áll fenn: amikor azonban civilizációkról és politikai–társadalmi szerveződésekről van szó, mindez kétséges, mivelhogy ezekbe a természeti jelenségekhez képest teljesen más szerepben az emberi akarat és szabadság is belejátszik.

Ez az ellenvetés természetesen Oswald Spengler elméletére is vonatkozik, amely teljességgel az organikus létezők nyújtotta tényeket veszi hasonlítási alapul, elfogadva azt, hogy az élő szervezetekhez hasonlóan a civilizációk összessége is rendelkezik hajnali fázissal, egy virágzó szakasszal, amit az őszi elöregedés követ, majd egy elmeszesedés, végül pedig halál és feloszlás.

A ciklus a kezdeti organikus, szellemi, heroikus, Spengler által Kulturnak hívott formáktól a materializálódott, inorganikus, eltömegesedett és lehanyatlott, a szerző által Zivilisationnak nevezett alakzatok felé halad. Ez az elmélet kétségtelenül visszaad valamit az úgynevezett „ciklus-törvényekből” , illetve abból, aminek ezek által tradicionális jellege van, s amely törvények mellesleg nagyon széles körre, akár még metafizikai területre is vonatkoznak. Mindez a jelen probléma elmélyült tanulmányozásában kissé előrevihet bennünket. Ez az elmélet valóban a magyarázat kiindulópontját adhatja, mivel tényleg valamifajta lépésről-lépésre kimerülő erőről van szó – ami egyszerű, de érzékletes képpel élve, olyasmi, mint amikor egy táguló mozgást előidéző erőt bocsátanak egy dugattyúhengerbe, amiben a dugattyú a hajtóerő kimerültével fokozatosan lelassul és megáll, hacsak nem történik új erőbebocsátás (ami jelen esetben egy új ciklust indítana útjára). A szóban forgó erőt az emberi világ szintjén lényegében egy felsőbb, organizáló erőként kell felfogni, ami az alsóbb erőkkel kapcsolatba lép, mégpedig egy formát nyomva ezekbe. Amikor az eredeti feszültség meggyengül, az alsóbb erők elszabadulnak és fokozatosan uralomra jutnak, feloldódási tüneteket produkálva.

Ez a felfogás alkalmazhatónak látszik abban a sajátos keretben is, ahol a hanyatlás problémáját akarjuk körülhatároltan megvizsgálni. A Spengleréhez csak felszínileg hasonló kiindulási pont: a civilizációk – egyszersmind tehát az államtípusok – dualizmusa. Egyrészt léteznek a kizárólag alakilag és esetleges tényezők vonatkozásában eltérő, de principiálisan mindenkor egységes tradicionális civilizációk: tehát azok, amelyekben az általános szerveződés, az alárendelt valóságok összességének kialakítása és igazolása vonalán szellemi, szupraindividuális erők és értékek alkotják a hivatkozások tengelyét és legvégső pontját.

Másrészt létezik az antitradícióval azonos modern civilizáció, amely kizárólag földi, emberi, individuális és kollektív tényezők munkájára épül, egy olyan típusú élet teljes térnyeréseként, amely teljesen elszakad mindattól, ami több, mint élet. A hanyatlás a történelem alapvető jellegzetességeként nyilatkozik meg, hiszen a hanyatlásban a „tradicionális” típusú civilizáció meggyengül és egy „modern”, új és globális civilizáció egyre határozottabb, általánosabb és áthatóbb eljövetelének ad helyet.

De a különös probléma nem is ez, hanem hogy mindez miként lehetséges. Szűkítsük le most a kutatás területét és vizsgáljuk meg azt, ami egy hierarchikus [vagyis egy szent uralmi rendben megnyilatkozó] struktúrával és a tekintély princípiumával megfelelő kapcsolatban áll, tekintve, hogy a problémához ez adja meg a kulcsot. A ciklus-törvények alapján a tradicionális hierarchiák és akciójuk kapcsán rögtön vissza kell utasítani azt az elképzelést, miszerint ezek alapvető és kizárólagos jellegzetessége a magasabb rendűnek az alacsonyrendű feletti kényszere, elnyomó és erőszakos uralma lenne. Amikor ugyanis létezik s kellőképpen hosszan fennmarad egy hierarchia, különös nyomatékot kap a spirituális akció. Tradicionálisan ezért „cselekvés nélküli cselekvésről” lehet beszélni (kínaiul: wei-wu-wei), de használatos a „mozdulatlan mozgató” (egy olyan princípium arisztotelészi megjelölése, amely anélkül, hogy maga mozogna, minden mozgás fenntartója) és a „pólus” vagy tengely szimbolikája is, amely körül az alsóbb erők minden rendezett mozgása zajlik; különösen fontos elem az igazi tekintély és egy „olümposzi” minőségű uralkodóiság megléte és közvetlen megszilárdítása, nem erőszak segítségével, hanem a puszta jelenléttel; végül olykor a mágnes hasonlatát is használják, ami miként alább látni fogjuk, a tárgyalt probléma megértésében döntő jelentőségű. Ugyanakkor minden hierarchikus és állami rendszer erőszakos eredetének az elmélete – ami oly kedves témája a baloldali történetírásnak és ideológiának – végletes egyoldalúsága, sőt igénytelen és torz volta okán teljesen elutasítandó.

Általánosságban szólva, miféle képtelenség lehet azt hinni, hogy egy valódi szellemi tekintély és tradíció képviselői emberek után futkosnának, hogy azokat megragadhassák és a nekik megfelelő helyre őket leköthessék, s érdeklődést tanúsítsanak aziránt, hogy létrehozzanak és fenntartsanak olyan viszonylatokat, amelyek révén ők mint látható vezetők tűnhetnének fel. Minden normális és tradicionális hierarchia lényegi alapja nem a puszta alávetés, hanem az alacsonyabb rendűek részéről történő elismerés és beleegyezés. Nem a felsőbbrendű az, akinek az alacsonyabb rendűre szüksége van, hanem éppen ellenkezőleg, amire már Platón is rávilágított; nem a vezető az, akinek követőkre van szüksége, hanem a követők azok, akik vezetőt igényelnek, különösen a kritikus helyzetekben.

Az igazi hierarchia lényege abban áll, hogy egyes létezőkben tényleges jelenlét és valóság formájában él az, ami másokban csak mint előérzet, tendencia vagy gondolat van jelen, ezért az előbbiek ezeket elkerülhetetlenül vonzzák és nekik az utóbbiak természetes módon alárendelődnek, mégpedig kevésbé egy külsőlegességnek, mint inkább az ő igazibb „Énjüknek”. Az ősi hierarchiák világában ebben rejlik az áldozatra való készség, minden fényes hősiesség, minden szabad és férfias odaadás rejtélye – és másrészről a tekintély, a nyugodt erő és befolyás titka, amit a legfelfegyverzettebb és legrettegettebb zsarnok sem lehet képes magának kivívni.

Mindennek belátása egyúttal azt is jelenti, hogy az ember más megvilágításban látja nemcsak a hanyatlás problémáját, hanem általában minden felforgató változtatás lehetőségét is.

Ki ne halotta volna már azt, hogy ha egy forradalom győzedelmes, akkor ez annak a jele, hogy a régi vezetők elerőtlenedtek, az uralkodó osztályok lehanyatlottak? Alkalmasint ez igaz lehet, a rátekintés azonban egyoldalú. Ez olyasmi eset lenne, mint amikor valakinek láncon tartott, hamis vérebei vannak, amik végül őt magát is megharapják: mindez nyilván azt bizonyítaná, hogy az állatok gazdája többé nem elég erős. Más viszont a helyzet, amidőn elvetjük az Állam kizárólagosan erőszakos eredetét és kiindulási pontként a hierarchiát vesszük, aminek az imént jeleztük a leglényegesebb alapját. Az igazi hierarchia csak egy módon dőlhet meg: amikor maga az egyén kezd hanyatlani, s elemi szabadságát arra használja, hogy saját életét minden magasabb perspektívától megfossza, s mint afféle csonkra pusztán önmagára építse. Ekkor a kapcsolatok óhatatlanul megszakadnak és meggyengül az a feszültség, ami a tradicionális organizmust egyesítette és ami a politikai folyamatokat az egyén felemelkedésével és integrációjával, a rejtett magasabb lehetőségek megvalósításával hozta párhuzamba. Ekkor minden erő meginog a pályáján és végül – miután az elveszett tradíció racionális vagy haszonelvű konstrukciókkal való helyettesítési kísérlete kudarcba fúl – erről elszabadul. A csúcsok fent akár tiszták és sérthetetlenek is maradhatnak, viszont minden más, ami normálisan úgymond ezeken függött, elveszítve stabilitását, olyan lavinához lesz hasonlatos, amely először érzékelhetetlen, aztán egyre gyorsuló mozgással zuhan le a mélybe egészen a völgyig; a politikai uralomban az ennek megfelelő egymást követő fokozatok: liberalizmus, szocializmus, a tömeg kollektivizmusa, a kommunizmus.

Ez a hanyatlás misztériuma ama korlátozott közegben, amelyre vizsgálódásaink e helyütt irányultak; ez minden felforgató forradalom titka és belső vonatkozása. A forradalmár azzal kezdi, hogy a hierarchiát önmagában megöli, megcsonkítva így a később általa külsőleg is ledöntött rend alapjául szolgáló lehetőségeket. Nem lehetséges – a hierarchiaellenes és antitradicionális felforgatás értelmében vett – forradalom egy előzetes benső pusztítás nélkül. S miután ez az előzetes szakasz a csak „tényeket” látó és értékelő rövidlátók tekintetét elkerüli, elterjedhet a nézet, hogy a forradalmakat irracionális és szenvedélyes jelenségekként kezeljék, vagy kizárólag olyan materiális és társadalmi tényezőkkel magyarázzák, amelyek minden normális civilizációban csak másodlagos és alárendelt szereppel, valamint a csak mellékes okok funkciójával bírnak.

Amikor a katholikus theológia a primordiális ember romlására mint magára az angyalok szabad akaratú „lázadására” hivatkozik, alapjában ugyanarra a magyarázó elvre utal vissza. Egy szörnyű, az emberrel vele született hatalomról van szó, amit az ember szabadsága folytán egy spirituális pusztítás értelmében használ, mindazt visszautasítva ezáltal, ami magasabb méltóságát megalapozhatná. Ez egy metafizikai döntés, és a történelmen végigterjedő, antitradicionális, forradalmi, egyénieskedő, humanisztikus, laikus s végtére is „modern” szellem különféle formáiban megjelenő egész áramlat e döntés manifesztációja és úgymond fenomenológiája. Ez a döntés az első aktív és meghatározó ok a hanyatlás, a tradicionális formák feloldódásának misztériumában.

Miután az ember ezt megérti, nem lesz nehéz felfognia az ősi tradíciók ama meglehetősen rejtélyes utalását sem, ami a bizonyos szempontból mindig létező vezetőkkel kapcsolatos, akik (maguk, vagy „pozícióik”) mivelhogy nem szűnnek meg soha létezni, különféle szimbolikus jellegű akciók révén felkutathatók: az ő keresésük valójában egy reintegrációval egyenértékű, egy különleges hozzáállás megteremtésével, s ez ahhoz az alaptulajdonsághoz hasonló, amely a vasat jellemzi, amikor úgymond megérzi vagy felfedezi a mágnest és feléje ellenállhatatlanul vonzódik. Most csupán e megjegyzésre kell korlátoznunk magunkat, amit ha valaki akar, adott összefüggésben továbbgombolyíthat.

A mai kort tekintve, nincs értelme, hogy egy mély pesszimizmus uralkodjon el. Most is vannak igazi vezérek, noha a jelen körülmények közepette nem lehet őket felismerni, vezéri kvalitásukat el kell titkolniuk, hiszen csak a társadalmi mítoszok demagógjaiként, agitátoraiként léphetnének fel. A monarchiák korszaka ennélfogva lezárult, hiszen korábban a rend fenntartása érdekében jórészt elég volt akár egy szimbólum puszta jelenléte is és még arra sem volt szükség, hogy aki mindezt emberként megtestesítette, a feladatra a legalkalmasabb legyen.

Fordította: Németh Norbert

(tradicio.org)

Lesz-e Magyarországon polgárháború?

Tanulmányok

Polgárháborús okok

A polgárháborút nyugodtan nevezhetjük a legkegyetlenebb háborúnak, de vannak fokozatai. A „sima” háborúktól alapból eltér abban, hogy egy országon belüli konfliktust jelöl, amely egy ország polgárai, vagy a másik kontextusban egy ország nemzetiségei között folyik le. A történelemben nem volt olyan kontinens, de államalakulat is egyre kevesebb, ahol nem zajlott le polgárháború.

Két vagy több ország háborújában országok csapnak össze, és általában a háborúban személyesen résztvevők nem egymással szembeni gondjaik miatt, hanem egyenruhájuk más színe és a politikusok által generált külpolitikai okok miatt lőnek egymásra. Ezzel szemben a polgárháborúban kemény, egymással szembeni, sokszor még személyes okok is megjelennek, és ez teszi véresebbé, kegyetlenné ezt a típusú háborút. A polgárháborúban szemben álló felek mindig ugyanabból az országból származnak és a központi esetleg a regionális politikai hatalom megszerzéséért vagy a kormányzati politikák megváltoztatásáért küzdenek erőszakos módszerekkel.

Egy másik 2006-os meghatározás szerint a polgárháborús konfliktusban legalább 1000 áldozata kell, hogy legyen, legalább 100-1000 áldozattal mindkét fél részéről évente. Ha ezt a definíciót elfogadjuk, akkor ki lehet mondani, hogy hazánkban polgárháború folyik már rég óta.

A polgárháború egyes esetekben együtt jár etnikai alapú tisztogatással is, amely cselekedet elássa a magját egy későbbi polgárháborúnak általában. Olyan sérelmek maradnak hátra, ami valószínűsíti, hogy néhány év, esetleg néhány emberöltő és újra kezdődik a véres cselekmény. Legjobb példa erre a Balkán, ahol már második évtizede állomásoznak békefenntartók, mert tudják a nagyhatalmak, hogy kivonásuk esetén a korábbi véres polgárháború újra fellobbanna, és destabilizálná nemcsak a Balkánt, hanem a görög és közép-európai térséget is. De ez egész Európát már másképpen érintené, mint húsz évvel ezelőtt egy gazdaságilag prosperáló időszakban.

Polgárháborús okok a történelemben és a példák

Több,mint kétszáz polgárháború volt eddig a történelemben. A polgárháborúk okai nagyon sokrétűek. Gazdasági, társadalmi különbségből fakadó okok. Etnikai és vallási okok. Kulturális különbségek és szeparatizmus. Bőrszín és nemzetközi, sokszor zsidó aknamunka. Mindenkivel nem foglalkozunk, de kiemeljük a legfontosabb sarokpontokat.

A történelemben és a kor embere számára legismertebb, hozzá kell tenni, hogy a médiának köszönhetően az amerikai polgárháború, amely nagyon sok filmrendezőt ihletett meg eddig. Az USA polgárháborújának okai gazdasági, pontosabban etnikai és ezzel összeköthető gazdasági okai voltak a rabszolgatartás kapcsán. Nem szabad elfelejteni, hogy az elszabaduló liberalizmus és a szabadkőműves „háttérmunka” is erősen generálta a polgárháborús helyzet kialakulását. Az eredmény pedig a szabadkőművesek győzelmét okozta valójában, ami később kitűnő táptalajt biztosított az USA zsidó politikai és gazdasági megszállásához, ami mind a mai napig tart.

De nem szabad elfelejteni azokat a polgárháborúkat sem, amelyek tisztán etnikai indíttatásuk voltak. A legvéresebbek a huszadik században zajlottak a Balkánon és Ruandában. A Balkán nemcsak lőporos hordó, de mindig is etnikai feszültség színtere volt a történelemben, de még az írott történelem előtti időkből is vannak jelek arra, hogy itt mindig is forró volt a talaj. Az első világháború utáni békéknek nevezett őrületben a későbbi polgárháború biztos elegyét hozták létre Jugoszlávia keretében. Az itt hetvenöt év alatt lezajló két polgárháború jól mutatja azt, hogy kultúrák keveredéséből és vallások elegyéből egy igazi polgárháborús pokolgép nőhet ki. Két polgárháború, hiszen a második világháború alatt a német megszállás alatt egy a németek részéről is kezelhetetlen polgárháború zajlott, amikor szinte mindenki harcolt mindenki ellen. A probléma tehát az első világháborút lezáró békék után húsz évvel már jelentkezett. A szlovén és horvát római katolikusok, a muzulmán bosnyákok és koszovói albánok, a keleti ortodox szerbek, montenegróiak és macedónok összekeverése biztos recept volt a destabilizációra és a vallási színezettel is kevert etnikai konfliktusra. Nem számolva a kisebb népekkel, akik kisebbségek voltak a robbanó elegyben. Itt kell gondolni a református és katolikus magyarokra, a románokra és más kisebb néprészekre. Az 1990-es évek elején kezdődött második és a mai napig le nem zárt polgárháború megmutatta, hogy vége a boldog hidegháborús békeidőknek Európában és új fejezet kezdődik a balkáni konfliktussal. A polgárháború terjedését a többnemzetiségű Románia vagy más államok felé az EU, a NATO és a békefenntartók akadályozzák, de ki fog szabadulni a szellem újra a palackból.

És ott van Ruanda, hiszen nemcsak a fehérek, de a négerek is folyamatosan egymásnak ugranak. Ruandában a hutuk és a tuszik folytattak egymás ellen véres akciókat a huszadik század második felében, aminek csúcspontja lett az 1990-es évek népirtással egybekötött etnikai konfliktusa. Pedig a két népcsoport egy közegből származik, de a tuszik kisebb létszámban voltak jelen, azonban jobban kihasználták az európai megszállókkal korábban fennálló politikai viszonyukat és így vezető politikai hatalmat gyakoroltak a többségi hutuk felett. A történelmi sérelmek azonban sérelmek maradtak és a hutuk visszavágtak. A kialakult konfliktus nagyrészt tuszi áldozatokat követelt, fél milliót. Azonban a hutuk is elszenvedtek egy háromszázezres veszteséget, ami azután következett be, hogy a szomszédos államokban, főleg Ugandában állomásozó tuszi gerillák betörtek Ruandába és jól szervezett ellentámadásba lendültek.

A következtetések azonban levonhatóak, hogy a felsorolt példákban a fehérek vagy a négerek csaptak össze egymással, és ez is milyen szörnyűségekhez vezetett. A kérdés az, hogy ha mélyebb a szakadék kulturálisan és a különbségek már jól meghatározhatóak antropológiai és életviteli szempontokból, akkor mi várható. A kérdés jó, aminek kifejtését a következő cikkünkben tesszük meg.

Folytatjuk…

Jövőnk.info - Történelmi Tényfeltáró Munkacsoport

A cigánykérdés megoldása a Hungarista Munkásállamban

Tanulmányok

(A Jövőnk.info-n megjelent: 2011.10.27.)

Részlet az MNA államépítési alapjai című munkaanyagból. A tőlünk másolók és ötleteket lopkodók is bátran olvashatják, bár nem hisszük, hogy a miniszterelnök egy héten belül fölolvassa a Parlamentben...

Vannak népcsoportok (nem használjuk most a fajok kitételt), akik önerőből képtelenek a környezetük kulturális és civilizációs szintjére felemelkedni. A cigányság esetében ezt több évszázados tapasztalat bizonyítja. Mária Terézia cigánytörvényeitől kezdve napjainkig minden igyekezet hiábavalónak bizonyult. Ez csak részben írható a cigányság rovására, mert másrészt a módszerek voltak rosszak. A szabad mozgás tiltásától kezdve napjaink segélyezési módszeréig - beleértve a Harmadik Birodalom kategorizálását is - csak tüneti kezelések voltak, és a lényeget nem érintették.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a cigány soha nem lesz képes arra a szintre felemelkedni, amire más civilizált kultúrnépek. Ezt nem is lehet elvárni, de azt igen, hogy a képességeiknek megfelelő módon hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Erre a műveletre a demokrácia alkalmatlan, és a cigányproblémát az egész társadalom lezüllesztésével igyekszik megoldani, miközben a kiváltságos réteg jól őrzött és védhető területeken él, és szinte semmilyen formában nem vesz részt a lezüllesztett társadalom életében.

A Hungarista Munkásállam minden egyes tagja számára előírja, tőle megköveteli a munkát, és ezért megfelelő díjazásban részesíti. A cigányoktól is. Még az analfabéta cigányoktól is, mert egy társadalomban vannak olyan műveletek, munkakörök, amit így is megfelelően el lehet végezni. Azokat pedig, akik a tőlük elvárható munkát (nemzetszolgálatot) megtagadják, átnevelő intézményekben, táborokban addig tartják felügyelet és munkavégzési kötelezettség alatt, amíg gondolkodásuk jó irányban meg nem változik. A változást oktatással segíti az átnevelő intézmény.

Azokban a térségekben, ahol rendkívül rossz az általános helyzet (lakás, ellátás, bűnözés, munkakerülés, stb.), tíz-tíz problémás családot egy-egy szociális munkás felügyel, aki rendőri státusszal rendelkezik. Jogában áll figyelmeztetni, ellenőrizni és végső esetben átnevelő intézménybe küldeni az arra rászolgálókat. Minden bírósági eljárás nélül három hónapos időtartamra. További sorsáról az intézmény szakembere a bírósággal együtt dönt.

Ki kell iktatni azokat az elemeket, melyek akadályozzák a cigányság beilleszkedését a munkástársadalomba. Mindenekelőtt az alkoholfogyasztás, a szerencsejáték és a prostitúció lehetőségét kell megakadályozni, akár részleges, helyi alkoholtilalommal, illetve a szórakozóhelyek, kocsmák bezárásával. A hatósági intézkedések ellenszegülőivel szemben elrettentő jellegű ítéleteket kell hozni, és ennek megfelelő propagandát kell biztosítani. Általános nyugtalanság esetén a helyi statárium is alkalmazható.

A beilleszkedett, munkás cigány teljes jogú tagja a társadalomnak, hátrányos megkülönböztetés nem érheti. A segélyezés, cigányprogramok, pozitiv jellegű megkülönböztetések tiltott műveletek, mert akadályozzák a program sikerét. A munkával megkeresett pénz értékesebb, mint a segélyként kiosztott, és ezt az értékalapú szemléletet kell erősíteni, nem pedig további vegetálásra kényszeríteni a cigányság százezreit. Az egyik a feltörekvő akaratot támogatja, a másik a züllést és a bűnözői életformát erősíti.

A program sikerét csak az erős állam képes biztosítani. A demokrácia gyenge, korrupt és bűnöző jellegű. Amíg a Hungarista Munkásállam hatalmi helyzetbe nem kerül, a cigánykérdés megoldására semmi remény, és a jövőben a helyzet csak rosszabbodni fog. A cigány-autonómia a demokrácia terméke, és olyan helyzetet teremtene, mely örök időkre konzerválná a cigányság mai helyzetét és elviselhetetlen terhet jelentene a dolgozó, értékteremtő társadalom számára.

Kassai Ferenc - Jövőnk.info

Megkezdődött a hatalomátmentés: zászlót bontott a részvételi demokrácia

Tanulmányok

MNA-tagoknak kötelező olvasmány

"Mozgalmunk nem ismer el megosztó eszméket, csoportokat és eszközöket, mint országok, kormányzatok, tőkerendszerek, fajok, vallások, hitek, politikai pártok, vagy osztályok. A világra, és azon belül a bolygóra egyetlen, összefüggő organizmusként tekintünk, melyben az emberi faj egy minden szinten egymásra utalt család. Kizárólag az önmagukat szervező, nem felülről irányított, a természettel és mindenki mással békés harmóniában élő közösségekben hiszünk."

Egy olyan, virtuális mozgalom honlapjának nyitólapján olvasható ez, ami jelen helyzetben talán még a parlamenti környezetbe beépülő nemzeti radikális pártnál is nagyobb veszélyt jelent a magyarság számára. Többek között azért mondjuk ezt, mert az újabb mennyiség-elvű, demokrata mozgalom a szabadkőművesek eddigi próbálkozásainál sokkal hatékonyabban szedte egy csokorba azokat az ígéreteket, amivel a demokráciából épphogy kiábránduló magyarság most mozgósítható, és visszaterelhető a karámba. A kor technikai szintjének megfelelő ígéreteket láthatunk gazdasági vonatkozásban, összességében olyan irányvonalat, amiben az emberek nagy része egyetért, hogy a jövőben megvalósítandó. A propaganda tekintetében azt láthatjuk, hogy egy olyan környezetben, ahol a kollaboráns kormányok kormányzati ciklusokon keresztül mindent megtettek azért, hogy a lakossági életszínvonal a minimumra csökkenjen, egy olyan program lett az emberek elé letéve, ami mindent megígér alanyi jogon, természetesen ingyenesen. Semmit nem kell dolgozni érte, csak szavazni kell, és tüntetéseken "kiharcolni" a változást. Így már kezdenek ismerőssé válni az alapvető jellegzetességek: újabb demokrata berendezkedéssel van dolgunk.

Újabb ígéretek, pozitív jövőkép. Mindenki megkap mindent: ingyen az internetet, vizet, áramot, 2012-ben még a megvilágosodást is - mindezért semmit nem kell tenni, a gonosz politikusok pedig csak úgy eltűnnek a hatalomból. Hogy jön mindehhez a részvételi demokrácia? Sehogy. Épp erről szól a csapda. A részvételi demokrácia egy olyan, modern technológiai diktatúra lehetőségét hordozza magában, ami örökre bebetonozná a szabadkőművesség monopolhelyzetét.

Igyekszünk kihangsúlyozni a demokrata program kifejezetten káros, veszélyes elemeit. Mindenek előtt szögezzük le azt, hogy a részvételi demokrácia mint politikai rendszer kezdeményezésének semmi köze az alább látható célokhoz. A részvételi demokrácia egy politikai rendszer, aminek önmagában semmi köze nincs azokhoz a célokhoz, amivel a kezdeményezés kiötlői megpróbálják megszerezni a tömegtámogatást. Összességében kijelenthetjük, hogy a részvételi demokrácia kezdeményezés programja önellentmondásban van, mivel az általuk felkínált politikai rendszerrel nemhogy az általuk felmutatott célokat, ígéreteket nem tudják megvalósítani, hanem semmiféle eredményt nem tudnak elérni társadalmi vonatkozásban.

Kifejezetten népbutító jellegű összemosni olyan tényezőket, amelyek egymástól még csak nem is függenek. A demokratikus politikai rendszer semmiféle javító hatással nem lehet a gazdasági rendszerre, napjainkban pedig azt láthatjuk, hogy a reálgazdaság és a pénzügyi rendszer olyan mértékben elkülönül, hogy a reálgazdaság helyzete szinte egyáltalán nincs kapcsolatban az általános életszínvonallal. A termelési feltételek, a felhasznált erőforrások nem határozzák meg az egyén gazdasági lehetőségeit. A pénzügyi helyzet határozza meg.

Ez a demokrata program kizárólag a tömegtámogatás megszerzésének célját szolgálja, mivel nem ad választ a mai társadalmi környezetet meghatározó alapvető problémára, az erkölcsi-szellemi hanyatlásra. Nem ismerik el a vallásokat, ennek ellenére a helyére állítanának egy a nagy világvallások könnyen emészthető elemeiből összegyúrt egyveleget, a szintén szabadkőműves eredetű New Age hitet. Szabadkőműves eszmék, szabadság-egyenlőség-testvériség jellegű mondandó, mindent átható mennyiségi szemlélet. A látszat kedvéért fellelhetőek utalások a minőségi szemlélet kialakítására, ami éles ellentmondásban van azzal, hogy mindezt a mennyiségi szemlélet gyakorlatával kívánják elérni. A felajánlott jövőkép el nem érhető a mennyiségi szemlélet gyakorlatával, mivel egy ilyen rendszernek mindenféleképpen tömegek kellenek a kibontakozásához. Aki ebben a kibontakozásban részt vesz, az - mivel elismeri a demokratikus rendszert, a mennyiségi szemléletet - a mennyiségi szemléletet viszi tovább a politikai gyakorlatban. A társadalom minőségi áthangolását pedig nem tudja véghez vinni egy olyan csoport, ami a jelenlegi rendszer hatása alatt van, vagyis értékrendjét a mennyiségi szemlélet határozza meg.

Aki a demokratikus úton akar változást elérni, az a könnyebb utat választotta, és ha döntéshozó helyzetbe kerül, akkor is a könnyebb utat fogja választani.

Egy demokratikus, mennyiségi alapú rendszerben aki jobban tud helyezkedni, aki nagyobbat tud hazudni, aki alattomosabb, ravaszabb, az tud érvényesülni. Mert akárhogy is nézzük, tízmillió ember nem irányíthat egy országot, egy részvételi demokráciában is vannak megválasztott vezetők. Aki a tízmillió állampolgár (nyolcmillió szavazásra jogosult) interneten leadott törvényjavaslatait megszűri, az is megválasztott vezető. Ő is juthat előnyösebb helyzetbe, ha a szavazás eredményét úgy módosítja, ahogy a befolyásos érdekcsoportok akarják. Ha vannak megválasztott vezetők, teljesen mindegy, hogy tíz emberrel választatja meg magát, vagy százezerrel. Ígérni ugyanúgy kell, mert ha nem lenne ígéret, a választópolgárok nem tudnának mi alapján választani. Ahol ígéret van, ott pedig átverés is lesz. Aki nagyobbat tud mondani, aki csábítóbbat ajánl, azt választják meg. Egy részvételi demokrácia alapú politikai rendszer kiépülése ennél fogva nem változtatja meg a jelenlegi rendszer kiválasztási mechanizmusát, ami az alattomost, a kétszínűt, a ravaszt részesíti előnyben a becsületessel, a tisztességessel szemben. Ha valaki tisztes, becsületes, egyszerű ember, de teljesen ismeretlen, a vetélytársa pedig alattomos, ravasz, törtető, de magas végzettségű, társadalmilag elismert, és az előző rendszerben felfuttatott karrierje miatt tisztelet övezi, hát az utóbbit fogják megválasztani. A tízmillió (vagy nyolc millió) ember választhat a szabadkőműves intellektuelek közül, hogy melyik ellenőrizze majd a szavazások eredményét, melyik öntse végleges formába az állampolgárok törvényjavaslatait. Csak a forma változik, a lényeg ugyanaz marad. Hogy valamelyiket megválasszák, ahhoz kifelé kell mutatni egy olyan képet, ami alapján a tízmillió megválasztja.

Kiválasztódik a ravasz, a számító, a kétszínű, és az ilyen egyének érdekei ráadásul egymással ellentétesek. Persze, felhasználja propagandaként, hogy ő bizony a közösség egészének érdekét nézi, ez alapján választják meg. Kap nyolcmillió szavazatot, ha el tudja adni magát. De a gyakorlatban önző és szűk látókörű. A részvételi demokráciában szavazhat róla tízmillió állampolgár interneten, és mivel az eredményt egy program összesíti, ami kijön eredménynek, azt elfogadja a tömeg. Aki a programot tervezi, irányítja, ellenőrzi a működését, annak ígérni kell, és az eredmény megváltoztatható. Az egyéni érdek megint győzedelmeskedett a társadalom egészének érdeke felett, a társadalom érdeke háttérbe szorult az alantas ösztönökkel szemben vívott harcban.

Csakhogy közben elment újabb két évtized, amiben az emberek reménykedtek, hogy majd jobb lesz, és közben a magyarság végleg elfogy, az alapvető társadalmi problémák pedig nem lettek megoldva, hanem még jobban elmérgesedtek. Aki most még cselekvőképes, az addigra megöregszik és cselekvőképtelen lesz. A helyét pedig nem veszi át senki, mert a magyar párok nem vállalnak gyereket. Erre értelmetlen lenne azt válaszolni, hogy majd ha ingyen lesz az áram meg a víz, kényelmesebb lesz az élet, nem lesznek gazdasági gondok, akkor több gyermeket vállalnak. Nem fognak! A gyermekvállalási hajlandóság csak annyiban van összefüggésben a gazdasági helyzettel, hogy a rossz gazdasági helyzet csökkenti a gyermekvállalási hajlandóságot. Viszont a javuló gazdasági helyzet nem növeli. Miért nem? A magyar párok nem azért nem vállalnak gyermeket, mert nincs rá elég pénz. Aki 8-10 gyermeket vállal, az nem azért vállal annyit, mert 8-10-szer annyi pénze van, vagy mert annyival kényelmesebb az élete. Épp ellenkezőleg! Aki hozzászokott a kényelemhez, az nem vállal gyermeket. A demokratikus rendszer kiépülése óta folyamatosan csökken a gyermekvállalási hajlandóság. Nem csak hazánkban, az összes nyugati államban. Nem véletlenül haldoklik a polgári társadalmi rend: a demokrácia hozzászoktatja az embert a kényelemhez. Ikszelni kell csak, meg véleményt nyilvánítani, de tenni nem kell semmit. Felelősségvállalás sincs. A részvételi demokrácia ezen nem változtat, vagyis módszeresen kivégzi a társadalmat, megadja a kegyelemdöfést.

De mit tekint ez a kezdeményezés társadalomnak? Milyen szinten "szocialista", hol határozza meg azt a szintet, aminek mint közösségnek alá kell rendelni az egyéni érdeket. Ha országot, fajt, vallást nem ismer el, akkor mi a közösség? Mert a felszín alatt láthatjuk, hogy nem a nemzet. Természetesen az emberiség egésze, ahogy a szabadkőműves eredetű eszméknél az lenni szokott. Itt álljunk meg egy ponton. A fajilag egységes emberiség pusztán mítosz. Az USA gyarmatosító külpolitikájától kezdve a Galamus csoporton és egy sor másik szabadkőműves páholyon át az határozza meg a küldetéstudatot, hogy "mi az emberiség egészének érdekét nézzük". Hallottuk már ezt, és emberek százezrei haltak meg olyanok fegyverei és bombái által, akik az emberiség egészének érdekét nézték.

A népek közös érdeke lehet a béke, de a fajilag egységes emberiség attól még mítosz marad. Tagadni a fajtákat pedig nem vakság (hiszen látható az elkülönülés) hanem hülyeség. Ez a jelenlegi társadalmi környezetet meghatározó problémák szándékos figyelmen kívül hagyása. Sokan már azt a tényt sem hajlandóak elismerni, hogy az emberiség több, elkülönülő alfajból áll, pedig aki tanulmányai során egy kicsit is odafigyelt biológia órán, az ismerheti Mendel törvényeit. A hasadás törvénye kimondja, hogy ha eltérő genotípusú homozigóta szülőket keresztezünk, az első utódnemzedékben a szülői tulajdonságok nem olvadnak össze, hanem ezt a nemzedéket továbbkeresztezve változatlanul megjelennek a második utódnemzedékben. A kevert alfajú egyének mindkét szülő genetikai tulajdonságaival rendelkeznek, és a kevert szülők gyermekeként az egyik, elkülönülő fajtára jellemző tulajdonságok felszínre kerülhetnek. Egyszerűen megfogalmazva, egy fekete apa és egy fehér anya gyermeke egy hozzá hasonló keverékkel nemzett gyermeke lehet tiszta néger is, vagy tisztán fehér. Nem ennyire sarkítottan, hiszen az egyes tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődnek (tehát fehér gyermek esetében a fekete, fekete esetében a fehérre jellemző tulajdonságok több generáción keresztül is megmaradhatnak), de a tudomány jelenlegi állása szerint is a fajták nem tudnak véglegesen összeolvadni. Hogy a politika a tudományt mire használja fel, az már más kérdés. Brit kutatók eltérő etnikai hovatartozású személyeken tesztelnek bizonyos antibiotikumokat, mert egyes esetekben az a gyógyszer, ami a fehér alany esetében a gyógyulást elősegíti, egy amerikai őslakos esetében bizonyos belső szervekre károsan hathat. Nem vakság tehát a faji különbözőségeket tagadni, hanem tudatlanság, vagy szándékos rosszakarat.

Ezzel a kitétellel nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyják a jelenkori társadalom egyik meghatározó törésvonalát. Nem szükséges figyelembe venni a faji/etnikai tényezőt, de attól az még ott marad, és rejtve hatást gyakorol a társadalom egészére. Ehhez nem kell semmilyen fajelmélet, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy az eltérő fajták több szempontból különböznek egymástól. Ez önmagában még nem ok semmilyen értékítélet kialakítására, szimpátiára, vagy gyűlöletre, ellenségeskedésre. De tegyünk egy próbát. Ha nem vesszük figyelembe a látható különbségeket, akkor is szándékosan (vagy tudatlanságból) nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy az eltérő fajták egymástól nagyban különböző lelki mintát hajlamosak kialakítani. Ez megnyilvánul az egyes értékrendszerek elfogadására mutatkozó hajlandóságban, de megmutatkozik a hétköznapok során is az eltérő vérmérsékleten.

Nem feltétlenül lehet egy-egy tulajdonságot egy-egy adott népcsoporthoz kapcsolni, de ahogy az évszázadok során az emberekben felhalmozott tapasztalat is mutatja, egy-egy adott etnikum igen nagy valószínűséggel rendelkezik egy-egy jól körülhatárolható mentális tulajdonsággal, még ha rengeteg kivételt lehet is felmutatni. A faji törésvonal előkelő helyen van a jelenkori társadalmi környezetet meghatározó tényezők között, és a magyar társadalom legsúlyosabb problémája, a közerkölcs hiánya mögött is ott van. Az egyes fajták eltérő értékrendszereket hajlamosak elfogadni, és mikor egy idegen kisebbség a teljes társadalomra ráerőlteti a saját, a többségi társadaloméval ellentétes értékrendszerét, az hatalmas pusztításra képes. A részvételi demokrácia ezt nem oldhatja meg, mert nem tudja megoldani. Pusztán néhány alapvető társadalmi törvényszerűség tagadása miatt nem foglalkozik olyan megkerülhetetlen problémákkal, mint a zsidóság monopolhelyzete a kultúra, a média és az oktatás terén. Egy demokratikus rendszerben az egyéni érdekek egymásnak feszülnek, és teljesen mindegy, hogy egy vezető hány emberrel választatja meg magát, még a pénzügyi helyzet meghatározó erejét kiiktatva is mindenféleképpen az jut előnyösebb helyzetbe, aki nagyobb társadalmi, illetve kulturális tőkére tett szert. Márpedig ebben a zsidóság monopolhelyzetben van, és az emberek sokkal nagyobb valószínűséggel választják meg a magasabb végzettséggel, nagyobb lexikai tudással, nagyobb társadalmi elismertséggel rendelkező személyeket. Egy részvételi demokrácia alapú politikai rendszerben ezért a zsidóság monopolhelyzetben marad. Ha a zsidóság monopolhelyzetben marad, akkor az oktatás és a média gépezete a magyarság lelkületével alapvetően ellentétes lelki mintát fog közvetíteni. Ezért a közerkölcs nem javulhat, az egyéni haszonlesés pedig fontosságát tekintve a közösségi érdek fölött marad. A politikai rendszer jellegénél fogva a társadalmi kiválasztás irányultsága sem változik meg, a ravasz, a hazug előnyhöz jut, a becsületes alul marad.

Azonban nem árt figyelembe venni azt, hogy ha egy részvételi demokrácia kiépülése a jelenlegi szabadkőműves elit hatalmának átmentését szolgálja, az új rendszer egy az eddigieknél sokkal kegyetlenebb, modern technológiai diktatúra kiépülését jelenti. Egy részvételi demokráciában a hatalomnak nincs szüksége akkora államapparátusra, mint a képviseleti demokráciának nevezett rendszerben. A hatalom gyakorlásához elég az a szűk csoport, akár néhány tucatnyi személy, aki a törvényjavaslatok elbírálása mögött ott van, aki a szavazások eredményét közli. Tízmillió választópolgár interneten leadott szavazatát ugyan ki tudná ellenőrizni? A megfelelő emberek a megfelelő helyen, és a gép azt dobja ki, amit a szűk hatalmi elit akar. 72% egyetért abban, hogy az állampolgárok biztonsága érdekében mindenkinek chipet kell ültetni csuklójába. Vagy épp 80% veszélynek tekinti a nemzetben gondolkodó szervezeteket, és csak 9% ért egyet azzal, hogy megtarthassák szabadságjogaikat, és a hatalom ne végezhessen ki mindenkit, aki az egységes emberiség világmegmentő eszményével szemben felszólal. Ki tudná leellenőrizni az eredményeket? A többség ugyanúgy igaznak hinné az eredményt, mint ahogy most is biztosak abban, hogy szavazás alkalmával dönthetnek az ország sorsáról.

A politikai átalakulás demokratikus lehetőségeiről

Az első, ami a program kapcsán szembe tűnik, hogy már megint egy demokratikus tervezettel van dolgunk. Természetes reakció, hogy a hatalom felkap egy ilyen kezdeményezést, mivel a hatalom számára jelenleg az elsődleges probléma, hogy az emberek kiábrándulnak a demokráciából, és Magyarországon van egy szervezet, ami valós alternatívát képvisel a demokratikus berendezkedéssel szemben. Mindemellett a hatalom véleményformálói is fennakadnak a szűrőn.

Több mondatot is ki kell ragadni a propaganda-videóból, mert rengeteg torzítás került felszínre. "Nem körvonalazódik, hogy az emberek 99%-a mit szeretne, mert a történések az alapján szerveződnek, hogy mit nem." Az emberek 99%-a mindig ugyanazt akarja. Boldogulni a hétköznapi életben, boldog családi életet élni, és biztos megélhetést szeretnének. Az emberek többségét egyáltalán nem érdekli, hogy ezeket a feltételeket milyen politikai berendezkedés biztosítja! Az érdekcsoportok véleményformálóin kívül senkit nem érdekel, hogy ezt a rendszert minek nevezik, ezért felesleges azt bizonygatni, hogy az emberek többsége demokráciát akar. Aki demokráciát akar, azért akar demokráciát, mert nem ismer jobb alternatívát, szerinte ez a legalkalmasabb arra, hogy ezeket a feltételeket a lehető legszélesebb társadalmi réteg számára biztosítsa. Ezért felesleges a tüntetéseken látható "valódi demokráciát" jelszót úgy feltüntetni, mintha az általános érvényű lenne.

"Ameddig az emberek nem valamiért, hanem valami ellen foglalnak állást, könnyű a tüntetés élére állni, és elvinni azt más irányba." Egy tüntetést - attól függetlenül, hogy miért szerveződik - a hatalom olyan irányba viszi el, amilyenbe épp akarja. Vagy ha nem sikerül, akkor a médiában úgy lesz feltüntetve. Vagy éppen nem lesz feltüntetve. Ha a hatalom nem akarja, nem bontakozik ki tömeges tüntetés, mert csak azok az emberek fognak tudni róla, akik személyes kapcsolathálón vagy szervezeti kereteken keresztül értesülnek.

"Magyarországon és a világ azon részein, ahol egyre erőteljesebbek a hatalommal szembeni fellépések, képviseleti demokrácia működik." Ez egy alapvető tévedés. Egyrészt azt kívánja sugallni, hogy a tüntetés a hatalommal szembeni fellépésnek minősül. Pedig nem az. Ha a hatalom nem akar valamit, egy tüntetés nem jelent rá nézve semmiféle kényszerítő erőt. Akkoriban Gyurcsány is megmondta: "majd megunják, és hazamennek". Úgy is lett. Egy tüntetés általában indulati alapú, és egy-két különleges helyzettől eltekintve értelmetlen is. Viszont a hatalom a tüntetésen megjelenő jelszavaktól függetlenül úgy használja fel a tüntetést, ahogy akarja. Tárgyalásokat, egyeztetéseket írhat ki, húzhatja az időt egészen addig, ameddig valamelyik hangadó lefizethetőnek nem bizonyul. Az egyéni érdek mindig felülkerekedik. Egy tüntetéssorozat kimenetele bizonytalan. Az elitváltás még inkább, főleg ha egy mozgalom nem rendelkezik semmiféle kényszerítő erővel. A küldöttek is tudják ezt, amikor elfogadják azokat a hatalmas juttatásokat a hatalomtól, amiket a tüntetés, a "forradalom" sikere esetén talán soha nem kapnának meg, vagy csak évtizedek múlva. Az egyéni érdek felülkerekedik, mert ilyen a mai ember. Ha a tüntetés kényszerítő eszközzé akar válni, és tömeges erőszakká fajul, azt a hatalom pedig felhasználhatja saját érdeke szerint. Erre hivatkozva szűkíti az állampolgári jogokat, szigorítja a társadalom fölötti ellenőrzést, központosíthatja a hatalmat. A tüntetést felhasználva a hatalomnak sokkal több eszköze van saját hatalmi helyzetének bebetonozására, mint ha a tüntetés meg sem kezdődött volna. A szakszervezetek is tüntethetnek. Csakhogy valaki őket is fizeti. Ha beszünteti a munkát, nincs pénz, nincs megélhetés. Magyarország a legjobb példa arra, hogy a szakszervezeti vezetőket egyszerűen le lehet fizetni. Az egyéni érdek felülkerekedik. Vagy a félelem kerekedik felül. Egyik sem teszi lehetővé a demokratikus változtatást.

Erős torzítás az is, hogy a jelenlegi politikai rendszer képviseleti demokrácia. Formálisan igen, de a demokrácia rendszerideája azt feltételezi, hogy a többség gyakorolja a hatalmat. Ez azt feltételezi, hogy a többség az aktív fél, míg a megválasztott kisebbség a passzív fél, aki csak feladatát látja el. Ezzel szemben a gyakorlatban azt láthatjuk, hogy a megválasztott kisebbség az aktív fél, és az őket megválasztó többség a passzív. Egyszerűen azért, mert nem az emberek választanak meg egy politikust, hanem a politikus választatja meg magát az emberekkel. A tömeg a politikustól kapott ígéretek mentén, saját személyes érdekei alapján, hitegetés és médiamanipuláció által befolyásoltan választ. Általában nincs is szükség a választások meghamisítására, elég, ha valaki beletalál a közepébe és tud ígérni néhány lényegre törőt. Társadalmi felmérések hosszú sora biztosítja ehhez a megfelelő hátteret. Ezért a képviseletei demokrácia eleve nem létezik. A törtető politikus az aktív fél, az emberek pedig passzívak, nekik csak választani kell, és véleményt nyilvánítani.

Ez a részvételi demokráciában sincs másként. A szavazatot ott is leadják az emberek, a politikai programot ott is az érvényesülni akarók öntik végleges formába. Erre ott a kézenfekvő válasz, hogy "nem, mert interneten közvetlenül írhatják meg a törvényeket". Na de ki az, aki mindezt összesíti? Beérkezik több százezer törvényjavaslat. Ki az, aki mindezt megszűri? Ott lesz a választott személy, akit arra választottak meg, hogy mindezt összesítse és megszűrje. A választott személy megválasztatja magát. Jelenlegi viszonyok között valószínűleg a saját páholytársai választják meg, és a saját páholytársai közül kerül ki a vetélytársak egy része is. Aztán mi alapján szűrik meg a törvényjavaslatokat? Kifinomultság alapján, stílus mentén, és az alapján, hogy a javaslat mennyire igazodik a polgári normákhoz. A polgári normákkal ellentétes tételt nem fognak beleírni az alkotmányba. Itt nagy szerepe van a kulturális tőkének, és a zsidóság ebben a tekintetben monopolhelyzetben van. Ezt a monopolhelyzetet egy részvételi demokrácia csak tovább élteti.

"Két lehetőség van a hatalom birtoklóinak eltávolítására. Erőszakos eltávolítás, amit a tömeg nem akar. Senki nem szeretne vért az utcákon, bizonytalan szükségállapotot, és még bizonytalanabb végkimenetelt. Általános történelmi tapasztalat, hogy az ilyen forradalmak soha nem érték el a céljukat, valahogy mindig holtvágányra futottak."

Valóban, a tömeg nem akarja a hatalmi elit erőszakos eltávolítását. Még most sem, a legrosszabb állapotok közepette. Azért nem, mert a tömeg a polgári rend szabályai szerint él, arra van nevelve. A polgári normák számára idegen a harcos szellemiség, ezért a tömeg csak békés úton, olyan polgári módon lenne hajlandó elitet váltani. A tömeg nem alkalmas arra, hogy leváltsa a hatalmi elitet, mert a tömeg nem tudja megszervezni önmagát. Jelszavak mentén fel tud vonulni, de a hatalom irányítás alatt fogja tartani. Ezért futottak holtvágányra az ilyen "forradalmak" (szándékosan idézőjelben), mert a hatalom vagy irányítás alatt tartotta, félrevitte, vagy eleve a hatalom szervezte őket hatalomátmentés céljából. A mostani tömegmozgások esetében is erről van szó. Ha egyelőre még nem, akkor előbb-vagy utóbb, de a hatalom felhasználja a hatalom átmentésére, és ugyanazon érdekcsoport fog vezető pozíciókhoz jutni, ami most is fojtogatja a magyarságot. A többség mindig hajlamos a könnyebb utat választani, mert a polgári normák ezt diktálják. Mindazonáltal, elég erős gyomor kell hozzá, hogy valaki belesimuljon a polgári rendszerbe.

"Második lehetőség az előrehozott választások, vagy megvárva 2014-et a normál mederben maradva váltani le a hatalmon lévőket."

Emiatt fog nagyobb tömegbázist kapni a kezdeményezés. Az emberek a könnyebb utat választják, és petíciókat fognak aláírogatni, vagy a választáson ikszelnek egyet. A könnyebb út vonzza a polgárokat, mert a könnyebb úton nem kell harcolni az eredményért, nem kell a mindennapokban építeni a végkifejletet. Elég aláírni, és ikszelni néhányat, esetleg beülni a számítógép elég és elküldeni egy rövid törvényjavaslatot. A hatalmi elitet nem lehet ilyen módon leváltani. Ha látszólag mégis, akkor nem történt elitváltás.

"Ehhez több millió ember együttes akaratára lenne szükség." "Felhívás civil szervezetekhez, hogy alakuljon ki az összefogás az alábbi célok mentén". A tömeg soha nem szervezi meg magát, mivel a tömeg nem rendelkezik akarattal. Még az egyén sem rendelkezik akarattal, mert ha rendelkezne, akkor a társadalom nem itt tartana, és lenne magyar állam. Az egyéni érdekek egymásnak feszülnek, és a sok egyéni érdek eredőjét lehet esetleg több millió ember együttes "akaratának" nevezni, de attól még az nem lesz más, mint sok millió egyén ösztönös szükségleteinek eredője. Az egyéni érdekek rengeteg társadalmi törésvonal mentén különböznek, és ezeknek csak egy része a vallási, vagy faji különbözőség. Ha meg is valósul valamiféle társadalmi összefogás (mivel az ígéretek jóval meghaladják az ingerküszöböt, ezért akár létre is jöhet) ha kialakul a részvételi demokrácia mint politikai rendszer, ugyanaz lesz a helyzet, mint most. Az eltérő értékpreferenciák egyenlő súllyal jelenhetnek meg egy demokratikus rendszerben (a szavazatok tekintetében), így a haladást több törésvonal is megakadályozza. Valaki önszabályozó piacot akar majd, valaki meg erős, kollektív államot, ami részletekbe menően szabályozza a gazdasági életet. Mi fogja eldönteni, hogy melyik valósuljon meg? A szavazati arány miatt nem valósul meg egyik sem. Egy rendszeren belül két ellentétes dolog nem valósulhat meg, így nem jön létre se a szabad piac, se a kollektív, gazdaságot irányító állam. A eltérő nézetek képviselői rákényszerülnek a kompromisszumra, így egyik lehetőség sem valósulhat meg két ellentétes nézetből. A fenti ellentétpár esetében a szabad piac nem valósul meg, az állam pedig megmarad, és adóztatja a vállalatokat, vagyis "korlátozza a piacot". Két ellentétes gazdasági/társadalmi modell közül egyik sem valósul meg. Teljesen mindegy, hogy képviseleti, vagy részvételi demokrácia, mert a demokratikus berendezkedés látszata ugyanaz, a mögötte lévő érdekcsoport diktatórikus hatalomgyakorlása ugyanaz. A mennyiségi elv ugyanaz. A döntésképtelenség, a kompromisszum kényszere ugyanaz.

Hiába akarja azt a hatást kelteni, hogy a társadalom még egy "valódi, működő demokráciával" megmenthető, mert a társadalomnak olyan betegségei halmozódtak fel az elmúlt évtizedek folyamán, hogy azt nem lehet megoldani szavazgatással. A demokrácia elsődleges akadályává vált bármiféle változásnak, és a problémákat nem lehet megoldani olyan úton, ami eltűri a kompromisszumot. Minden más csak üres ígérgetés. Ami a demokratikus rendszer sajátja, mert egyedül annak kell ígérgetnie, aki a tömegek támogatását akarja maga mögött tudni. És aki egy ilyen rendszerhez megnyeri a tömeg támogatását, az az eddigi történelem legprecízebben irányított diktatúráját tudja megvalósítani.

A program céljai és a politikai rendszer kapcsolata

1. A politikai elit leváltása. közéletből való eltávolítás, közügyektől való eltiltás, elszámoltatás.

Egyértelmű, hogy a politikai elitet le kell váltani. De nem csak a politikai elitet, hanem a zsidó monopóliumot kell megszüntetni a gazdaság, az oktatás, a kultúra, és a médiagépezet terén. A közéletből való eltávolítás és a közügyektől való eltiltás édeskevés, mert az eddigi vezetőkről nem mint személyekről van szó, hanem a teljes kapcsolathálójukról, a pártrendszerben részt vevő összes emberről, és a teljes alapítványi hátterükkel kapcsolatban lévő személyekről. Ezek az emberek mind nemzetbiztonsági átvilágításon fognak átesni. Egyesek kapcsolathálójával már most tisztában vagyunk. A hatalom most több hónapra, több évre juttatja börtönbe a politikai ellenfeleit bármiféle alaposabb indok nélkül (pl. az egyetlen működőképes hazai szakszervezet vezetője, Szima Judit ügye). Nem csak az ellehetetlenítés és kifárasztás miatt, hanem mert a vele kapcsolatba került személyek kapcsolathálójának elemzése rendkívül időigényes. A jelenlegi elit leváltása pedig több mint 12 ezer főt fog érinteni.

2. A pártrendszer felszámolása. A gazdasági háttérérdekek igényeit szolgáló párt és egyéb tömörülések jövőbeli létrejöttének megakadályozása. kizárólag visszahívható, egyéni képviselők delegálása az országházba.

A pártrendszer felszámolása szükségszerű. Annak helyébe azonban nem mennyiségi alapon nyugvó, egyéni választási rendszer fog kerülni, hanem szigorúan munkaalapú érdek-képviseleti rendszer. Az átmeneti időszakban a katonai közigazgatás megkerülhetetlen követelmény a közrend biztosítása miatt. Ennél fogva pártok sem lesznek, de nem a pártok betiltása a lényeg, mivel a pártok csak a látható szervezeti keretet, a hatalomgyakorlás legitimációját jelentik. Az "egyéb" kategóriához tartozó gazdasági érdek-képviseleti tömörülések létrejöttét pedig nem lehet megakadályozni, mert azok személyes kapcsolaton alapulnak - legfeljebb a megnyilvánulási formát lehet eltüntetni. Közösségek mindig jönnek létre, ez természetes folyamat. Betiltani lehet szervezeteket, de ha tényleg szervezetről van szó (valós kapcsolatokon alapul), akkor a betiltás hasztalan. Hiába lennének betiltva a szabadkőműves páholyok, azok ugyanúgy tovább működnének. Hogy a "gazdasági érdekcsoportok" ne befolyásolják a politikát, ahhoz két tényező szükséges. Szilárd erkölcsi alapokon álló politikai elit, ami nem lefizethető, és hatékony, magyar érdeket szolgáló nemzetbiztonsági szolgálat, ami nem a hazafias szervezetek számítógépeit figyeli a kémprogramjaival, hanem a politikai befolyásra törekvő gazdasági érdekcsoportokat.

3. Közvetlen részvételi demokrácia gyors ütemű, de fokozatos bevezetése. Alanyi jogon járó ingyenes internet-hozzáférés valamennyi állampolgár számára.

A demokratikus rendszer akadálya minden pozitív változásnak, ezt már részletesen kifejtettük. Az alanyi jogon járó juttatás szintén az egyenlőségelv megnyilvánulása. Az alanyi jogon járó juttatások káros hatással vannak a gazdaság egészére és teljes társadalmi rétegek társadalmi megítélésére, mert azt a nézetet erősítik, hogy aki nem tesz semmit a társadalomért, az is megkap mindent. A részvételi demokráciával foglalkozó internetes fórumok bejegyzései a legjobb példa erre. "Bazz, ha ezt megcsináljátok, én többet nem melózok xD" és hasonló reakciókat vált ki az emberek egy részéből. Ez a mondat hűen lefesti a mai magyar társadalom felelőtlenségét, nagy méretekben ennek megnyilvánulása a demokratikus rendszer. Ezzel szemben a hungarista államrend a munkakötelesség mentén szerveződik meg, így helyreállítja a munka becsületét és új rendezőelvet ad a társadalomnak.

4. Az átmeneti időszakra szakértői kormány megbízása. Széleskörű társadalmi és szakmai konszenzus.

Nem az átmeneti időszakra kell szakértői kormány, hanem az országot szakértőknek kell irányítania. Nem megválasztott színészeknek, nem olyanoknak, akiknek nagy tehetsége van azon a téren, hogy kifelé mutassanak egy képet, amivel el tudják adni magukat. Hanem olyan szakértőknek, akik megfelelnek az alapvető erkölcsi és életviteli elvárásoknak, akikről tudni lehet, hogy nem idegen érdekek, vagy valamiféle zavaros nézetek megtestesítői. Akinek az életútja önmagában is bizonyítja, hogy ha dönteni kell, nem választja a könnyebb utat, nem arra megy, amerre kisebb a konfrontáció veszélye. A demokratikus rendszer egy olyan cirkusz, amiben lehet honvédelmi miniszter olyan ember is, aki nem volt katona, lehet családpolitikáért felelős olyan személy, aki elvált, lehet nemzetgazdasági miniszter olyan, aki megbukott matematikából, és magánéletében lehet pedofil olyan személy, aki hivatását tekintve gyermekvédelmi biztos. Ez a mennyiségelvű rendszerben megengedhető, de a hungarista államrendben vezető tisztséget csak az életút alapján lehet betölteni. Ez tiszta eszmeiséget megjelenítő mozgalmi kereteken kívül kivitelezhetetlen, minden más próbálkozás csak a nép átverése.

5. Alanyi jogon járó juttatások. Lakhatás, alapszükségletű energia, víz, villany, fűtés, és tisztességes mennyiségű és minőségű élelmiszer tekintetében. Alanyi jogon járó alapjövedelmek.

Aki azt mondja, minden alanyi jogon jár majd, az egyben azt is kijelenti, hogy tizedére csökkentjük a termelékenységet. Az lenne csak igazán gazdasági összeomlás! A pénz most a társadalmat mozgató erő. Ameddig ez nem változik meg, addig ha nem kell a pénzért megdolgozni, senki nem fog dolgozni. Egy vékony társadalmi réteget jelentenek csak azok az emberek, akik akkor is végeznék a munkájukat pusztán hivatástudatból, ha anélkül is megkapnának mindent. Ha mindenki ingyen kap mindent, ki fogja mindezt előteremteni? Persze, nem utópia, ha van elég lakás, ha van elég energia, és élelmiszer. Csakhogy jelenleg az építőipar mélyponton, az ország a jelenlegi rendszer teljes átállítása és az energiaexport teljes beszüntetése esetén saját áramfogyasztásának 57,4%-át tudja fedezni, nemhogy még 100%-ban automatizált termelésben gondolkodjunk. Az élelmiszerellátás terén ott tartunk, hogy a nyugati export leállása esetén katasztrofális hiánnyal és éhséglázadásokkal kell számolni. Ilyen állapotok közepette nincs helye ilyesféle hedonizmusnak, és semmit nem lehet alanyi jogon adni! A munka becsületét kell helyreállítani, és több generációnak kell felnőnie ahhoz, hogy a magyarság el tudjon szakadni a jelenlegi hedonista életszemlélettől! Természetesen ez a nézet nem lesz túl népszerű, mert a tömeget az ösztönei hajtják, és mindent akar azonnal, lehetőleg minimális erőbefektetéssel és ingyenesen. Ennek ellenére kár ámítani a tömeget a gyors megváltás ígéretével. Ezt csakis egy gyors népszerűségre törekedő, demokrata szervezet engedheti meg magának.

6. Hazai kézben lévő fizetőeszköz. A jelenleg kártékonyan működő bankrendszer teljes átalakítása. Fokozatos és folyamatos áttérés elektronikus fizetőeszközre a korrupció és a bűnözés visszaszorításának érdekében. Államadósság kérdésének felülvizsgálata, esetleges eltörlése.

A hazai kézben lévő fizetőeszköz és a bankrendszer átalakítása elsődleges. Mindazonáltal a pénzügyi rendszer alapjainál fogva lesz átalakítva, de nem a szokványos nemzeti elgondolások alapján, mert a jelenlegi pénzügyi rendszer még államosított bankrendszer és hazai fizetőeszköz esetén is a pénz elértéktelenedéséhez, a tömegek tovább szegényedéséhez vezet, és az ország a globális pénzközpontok játékszere marad. Ez a folyamat a pénzügyi rendszer alapjaiba van kódolva, ezért az EMM szakértői kidolgozták a probléma megszüntetésének módját. Felesleges ígérgetni, a nemzetnek a gyakorlati megvalósításra van szüksége, nem ígéretekre. A korrupció felszámolására szintén több alternatív lehetőség van, de azt tudni kell, hogy a korrupció felszámolása nem lehetséges olyan rendszerekben, ahol a társadalmi kiválasztás nem meghatározott feltételek mellett, hanem az egyének egymásról alkotott véleménye alapján történik (pl. választások).

7. Erőforrás alapú, hosszú távon fenntartható gazdaság a profitalapú kapitalizmus helyett. Multinacionális, közösségellenes érdekek kizárása minden területen.

A Zeitgeist mozgalom hazai politikai szárnyaként a részvételi demokrácia mint politikai rendszer túl kevés ahhoz, hogy az "erőforrás alapú gazdaságra" való átállást megvalósítsa. A jelenlegi gazdasági felépítményt működtető fosszilis erőforrásokból hiány fog jelentkezni már akkor, mikor egy ilyen jellegű demokratikus rendszer még csak ott tartana, hogy hivatalosan megszavaztatja a bankok államosítását, hogy az átállás megkezdéséhez szükséges forrásokat előteremtse. A demokrácia döntésmechanizmusa kínosan lassú, és alkalmatlan arra, hogy egy teljes társadalom ilyen horderejű alkalmazkodását levezényelje. A közeljövőben globális hiány fog jelentkezni, ennek előszelét jelenti a már most zajló világháború, az olajlelőhelyekért folyó egyre mérgesedő harcok. A képviseleti demokráciában az érdekegyeztetés, a lobbi és a szavazást megelőző háttéralkuk sorozata lassítja a döntésmechanizmust, a részvételi demokráciában pedig a több százezer lakossági törvényjavaslat fontossági sorrend alapján való megszűrése és a szavazás előkészítése (a kérdésfeltevések optimalizálása, stb.). Arról nem is beszélve, hogy a népszavazásokhoz szükséges informatikai ellátottság országos kiépítése is hatalmas feladat, ami központosított politikai akarat nélkül csak nehézkesen, hosszú évek alatt zajlik le. A bankrendszer államosítását követően az elektronikus fizetőeszközhöz használt rendszerek biztosítása, az eszközbeszerzés, az országos kiépítés mind időigényes, és központosított politikai akarat nélkül hosszú évek alatt lezajló folyamat. Az ország megújuló rendszerekre való átállása jelenlegi feltételek mellett szintén kínosan időigényes. A hungarista államvezetés rendelkezik azzal a központosított politikai akarattal, ami a megújuló energiaforrásokra való átállást levezényli, de ennek sikeressége és időigénye a termelékenység maximalizálásának sikerességén múlik - egy demokratikus berendezkedés pedig csak hosszú évtizedek alatt lenne képes egy ehhez hasonló átállásra. Nem ártana figyelembe venni a realitásokat is. Jelenleg az országban sem elég szakképzett munkaerő, sem elég kiterjedt vállalati háttér nem áll rendelkezésre egy ehhez hasonló művelet gyors levezényléséhez. Ennek előteremtésére is elő kell teremteni a forrásokat. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a gyors, azonnali megoldás ígérete mindenkor csak átverés lehet, csak és kizárólag a tömegtámogatás megszerzését szolgálja.

Elutasítjuk azt a lehetőséget, hogy ugyanazok az érdekközösségek, amik korábban a fosszilis energiaforrások szabadrablásával hatalmas nyereségre tettek szert, az erőforrás-válságot kihasználva anyagi tőkéjüket a megújuló energiaforrásokba fektessék, mert az a kapitalista rendszer továbbélését, az erőforrás-viszonyokhoz való alkalmazkodást, és egy minden eddiginél kegyetlenebb elnyomó, modern technológiai rabszolgatartó rendszer kiépülését jelentené. Mivel ezen érdekközösségek korábbi működéseit senki és semmi nem ellenőrizte, így hiteles adat sincs róla, ezért potenciális hatalomátmentési kísérletnek értékelünk minden szabadkőműves vagy zsidó eredetű eszmeiséget, közte a részvételi demokráciát és az annak hátszelét adó Zeitgeist mozgalmat. Elutasítjuk, hogy a jelenlegi szabadkőműves elit egy újabb demokrata mozgalommal a gazdasági szerkezet kizsákmányoló jellegét megtartva, az erőforrás-viszonyokhoz alkalmazkodva saját hatalmát bebetonozza. A hungarista vezetés végre fogja hajtani a gazdaság szerkezeti átállítását, de az nem valamiféle nemzetközi eredetű szellemi áramlatnak, hanem a magyar viszonyoknak, és a mindenkori magyar érdeknek megfelelően fog történni.

8. A korrupció 100%-os felszámolása teljes körű nyilvánosság bevonásával. Döntési helyzetben lévő személyek folyamatos közösségi ellenőrzése, titkosítások feloldása.

A korrupció felszámolása nem lehetséges egy olyan rendszerben, ahol egy hivatali személy más személyektől olyan előnyökre tehet szert, amivel jobb helyzetbe hozhatja magát, mint anélkül lett volna. A korrupció nem csak anyagi juttatások formájában jelenik meg, hanem olyan kölcsönös szívességek formájában, amik ma behálózzák az államgépezetet és egyben tartják az elit holdudvarát jelentő kapcsolathálót.

Bármennyire is tömegbázishoz akarnak jutni az azonnali megvalósulással kecsegtető ígéretekkel, a jelenlegi helyzet nagyon távol áll attól, hogy olyan gazdasági helyzetről beszélhetnénk, amiben csak elosztási problémák vannak, a termelés pedig kiválóan megoldott. Távol állunk az általuk vizionált automatizált rendszerek tömeges elterjedésétől is. Ez mind-mind hatalmas mennyiségű erőforrást igényel, és egy demokrata szerveződés a tömegtámogatásra épít, vagyis ígérnie kell. A tömeg pedig számon fogja majd kérni az ígéretet. Ha minden azonnal ingyenessé válik, nem lesz elég munkaerő a gazdaság átállítására és az új rendszerek kiépítésére. A munka alapú társadalom korszaka következik, nem a hedonizmusé. Csak egy munkásállam képes arra, hogy egyszer majd beálljon az az állapot, amiben rendelkezésre állnak azok a feltételek, amik egyáltalán képesek előteremteni a teljes társadalom elégséges boldogulásához szükséges javakat. Ameddig ez nem valósul meg, addig a korrupció felszámolása nem lehetséges. Ugyanis alapvetően hibás az a szemlélet, ahogy a korrupciót megközelítik. Nem azért korrupt valaki, mert nincs elég pénze, és így többhöz juthat. A korrupció nem vezethető vissza pusztán gazdasági okokra. Már maga a felvetés is a marxizmus utóhatásának tekinthető. A korrupciót csak úgy lehet felszámolni, ha olyan emberek alkotják az államgépezetet, akik nem hajlamosak a korrupcióra. Választásokkal ezt nem lehet elérni. Mennyiségi szemlélettel nem lehet. Ehhez szilárd erkölcsi alapokon nyugvó eszmeiség, mozgalmi háttér szükséges, minőségi szemlélet.

9. A hazai média teljes felülvizsgálata. A háttérérdekek száműzése mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati vonalakról. Értékalapú televíziózás és rádiózás működtetése. Színvonalas szórakoztatás előnyben részesítése a tömegbutítóval szemben. Reklámtörvények szigorítása az értelmetlen fogyasztás visszaszorítása érdekében.

A háttérérdeket valóban száműzni kell a médiából. Meg kell tisztítani a médiát az idegen kulturális befolyás minden elemétől, főleg a zsidó monopólium társadalomra gyakorolt hatása az, amit fel kell számolni. Ez egy olyan szervezettől el nem várható, aminek főbb hangadói és gondolkodói többségében zsidók. Helyette értékalapú szemlélet fog megvalósulni. De ez önmagában csak üres jelszó a tömegnek, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen érték. Nem az egyesült emberiség, vagy valamiféle szabadkőműves globális állam az, aminek az eszmeisége meg fog jelenni a médiában. Úgy tartja a mondás, előbb a saját házad táján söprögess. A modern nemzetállamok korszaka következik most, és a nemzetek közül példamutatással fognak kiemelkedni azok, akik valóban hatást gyakorolhatnak más nemzetekre. Eddig egyetlen egy embercsoport nem tudott a saját háza táján rendet tenni, ők mégis mindent akarnak egyszerre. Ez a szabadkőműves páholyok agyréme, az egész emberiség megváltása. Hallották már a nemzetek, hogy "mi a teljes emberiség érdekét tartjuk szem előtt", de akik ezt mondták, százezrek haláláért felelősek. A világ megváltása valahogy mindig bombákkal és fegyverekkel zajlik, még akkor is, ha a nagy kozmikus békesség új korszakának eszmeisége van mögötte körítésnek. Hogy ez a Zeitgeist mozgalom ugyanazon szellemi áramlat egyenes ágú folytatása, mint ami a nemzetgazdaságok leépítéséért és a közelmúltban Líbia lerombolásáért és líbiai civilek tízezreinek meggyilkolásáért felelős, ahhoz elég megnézni, kik a főbb magyarországi hangadók. Balogh Béla a Fehér Sas Páholy részéről, Bogár László közgazdász. Róna Péter közgazdász, Pallas Páholy. Müller Péter zsidó filozófus, illetve Varga Csaba, Galilei Páholy. Hogy Drábik Jánost már ne is említsük... Tisztán szabadkőműves eredetű eszmeiségtől nem várható el, hogy a nemzeti értékekért emeljen szót.

10. Teljes körű munkahely és munkaerőigény-felmérés elkészítése. Munkalehetőségektől független életszínvonal megtartás.

A munkalehetőségektől független életszínvonal megtartás akár a mai segélyezési rendszer kiterjesztése is lehetne, mivel a társadalom jelenlegi mentalitása alapján kijelenthetjük, hogy ha munka nélkül minden biztosítva lenne, egy szűk társadalmi réteget leszámítva senki nem dolgozna. Az emberek most a pénzért dolgoznak, nem a munka szeretetéből fakadóan, a társadalom építéséért. No de nem úgy nem fognak dolgozni, hogy nincsen rá szükség, mert minden rendelkezésre áll, hanem annyira nem fognak dolgozni, hogy az ígéretek betartásához elegendő erőforrások biztosításához szükséges eszközök sem lesznek legyártva, mert nem lesz munkaerő. Hacsak a Zeitgeist mozgalom tagjai nem rejtegetik a tízmillió ember ellátásához szükséges automatizált termelőeszközöket egy titkos földalatti barlangban. Mert jelenleg azok nem állnak rendelkezésre, le kell őket gyártani. Ami munkaerő nélkül nem kivitelezhető. A munkakötelességgel való kampányolás pedig másfél millióval csökkentené a potenciális szavazóbázist...

11. Energiafüggetlenség gyors elérése megújuló energiákkal, geotermikus energia, hőenergia, szélenergia, vízenergia hasznosításával. Közösségi kézben lévő víz-, energia- és földgazdálkodás. Helyi energiatermelés ösztönzése tanyák, közintézmények, stb. esetében.

A gazdasági felépítmény teljes átállítása megújuló energiaforrások használatára megvalósítható a Kárpát-medencében, mivel hazánk kifejezetten jó természeti adottságokkal rendelkezik ezen a téren. Az EMM szakértői kidolgozták ennek módozatát a fosszilis erőforrások kitermelésére szakosodott vállalkozások tőkeátmentési folyamatának kezdetekor íródott kutatási eredmények figyelembe vételével (pl. Mol Nyrt.), miközben megállapítás nyert, hogy Magyarország se az átállás gyors végrehajtásához elegendő szakmai bázissal nem rendelkezik, se a szükséges technológiák legkorszerűbb változatával az ország területén, így a megvalósításhoz mindenféleképpen keleti országok szakértői bázisának bevonására lesz szükség, és a politikai rendszernek elsődlegesnek kell nyilvánítania az átállás folyamatát, így se a hedonizmusnak nincs helye az új rendszerben, se a munkakötelesség alóli kibújásnak. Ha ezt nem hosszadalmas, tíz-tizenkét évig elnyúló folyamatként akarjuk megvalósítani - miközben a szállítási rendszer megbénulhat az olajlelőhelyek kimerülésével és a gazdaság egésze működésképtelenné válhat - szakítani kell mind az egyéni érdek felsőbbségével, mind az egyéni kényelem elsőbbségével. Az alanyi jogon járó juttatások az egyéni érdek közösségi érdek fölé helyezését jelentik, mert a közösség érdeke, hogy a társadalom minden tagja dolgozzon a társadalom újjáépítésén, az egyén polgári rendszerben megszokott kényelme pedig azt diktálja, hogy a lehető legkevesebb fáradalommal a lehető legtöbbet kapja.

12. Közösségi tömegközlekedés alanyi jogon való bizonyos fokú ingyenessé tétele, átfogó korszerűsítése. Egyéni közlekedés korszerűsítése környezetbarát technológiák fokozatos bevezetésével.

Nem lehet valamit bizonyos fokúan ingyenessé tenni. Vagy ingyenes, vagy nem az. A tömegközlekedés túlzott szerepének megtartása a városi életforma aránytalanul magas jelenlétét jelenti, ami az egyén és a társadalom egésze szempontjából káros. Káros az egyén szempontjából, mert nem teszi lehetővé a természettel való harmónia kialakítását, a mesterséges világítás lehangolja az egyént a természet ritmusáról, a zajszennyezés stresszes életmódhoz vezet, ami a társadalmi feszültségek fokozódásának katalizátoraként működik. Az átfogó korszerűsítés fogalma azt vetíti előre, hogy nagyobb arányú tömegközlekedés jelenlétével számol, az egyéni közlekedés lassú, fokozatos átalakítása pedig a piacrendszer fennmaradását jelenti, miközben éppen ezek ellenkezőjére van szükség. Az új technológiák elterjesztése nem tűr halasztást és 'fokozatosságot', mivel az üzemanyagárak emelkedése előbb vagy utóbb, de előidézi azt az állapotot, hogy a lakosság egyszerűen nem tud eljutni a munkahelyére, ami a gazdaság teljes megbénulását idézi elő. A tömegközlekedés korszerűsítése ezt nem képes ellensúlyozni, mert az elsődlegesen a nagyvárosi lakosságot érinti, miközben a termelés tekintélyes része nem a nagyvárosokban zajlik.

13. Ingyenes oktatás és nevelés. Átszervezés használható tudás megszerzése irányába. A felesleges diplomás képzések leállítása. Preferált gyakorlati szakmák felértékelése, ösztönzése. Új értékrendszer bevezetése: közösségi érdek az egyéni érdekekkel szemben.

A munkaerőviszonyok irányítás alatt tartása, az oktatási rendszer jelenleg rendelkezésre álló munkaerőhöz hangolása, az egyes területeken a jövőbéli munkaerőhiány előrejelzése, és a rendelkezésre álló munkaerő rendelkezésre álló erőforrásokhoz hangolása olyan központosított államgépezet meglétét feltételezi, amivel egy demokratikus rendszer soha nem rendelkezhet. Vagy ha rendelkezik, akkor nem demokratikus. A megvalósítás során háttérbe kell szorítani egy sor olyan tényezőt, amit a demokrácia "alapvető értékeként" tartanak számon. Többek között az egyéni képzettségek és képességek teljes körű nyilvántartását feltételezi, aminek feltétele egy olyan gépezet, amivel az állam teljes ellenőrzést tud gyakorolni a társadalom felett. Ha az állam teljes ellenőrzést gyakorol a társadalom felett, akkor nem kell demokráciának nevezni. Ismét az kerül a felszínre, hogy a demokratikus berendezkedés határait túlfeszítve próbálnának végrehajtani alapvetően nem demokratikus feladatokat, de úgy, hogy a demokrácia látszata megmaradjon. Az emberi társadalmak mindig visszarendeződnek központosított állammá.

14. Teljes körű és ingyenes egészségügyi ellátás biztosítása alanyi jogon. Nyugdíjaskorúak teljes körű társadalmi ellátása. Gyógyszerlobbi kizárása. Természetes Gyógymódok és megelőzés ösztönzése. Teljes körű egészségügyi felmérés, ingyenes és minimálisan kötelező tömegsport lehetőségek.

A gyógyszerlobbi kizárása a jelenlegi rendszer keretein belül nem lehetséges (és egy újabb demokratikus rendszer nem jelent rendszerváltást). Ahhoz alapjainál fogva kell újra felépíteni az egészségügyi rendszert. Az egészségügybe ma az ellátott betegek száma alapján, mennyiségi alapon áramlik a pénz. Ma nem az az egészségügy érdeke, hogy az emberek a lehető legkevesebbet (vagy soha ne) szoruljanak egészségügyi ellátásra, hanem az, hogy mindig és folyamatosan legyenek potenciális beteg emberek, akik egészségügyi ellátásra szorulnak. A megelőzés szó szintén sok mindenre vonatkozhat. Jelentheti azt is, hogy kötelezően beoltatnak mindenkit.

Egyébként a leghatásosabb megelőzés, ha a beteg meg sem születik. A Zeitgeist mozgalom fő magyarországi hangadóinak páholytestvérei mesélhetnek róla, hogyan harcolták ki az alapvető emberi szabadságjogok nevében a magzatgyilkosság legalizálását. Ennek köszönhetően több mint 7 millió magyar, életében csak egyszer került kapcsolatba az egészségügyi rendszerrel. A számonkérés ezen a vonalon is meg fog történni. A hosszú távú demográfiai program végrehajtása során majd beteljesíthetik a 'karmájukat'. Amit tettek másokkal, ők is azt fogják megtapasztalni.

15. Lecsúszott társadalmi rétegek felzárkóztatása, visszairányítása a társadalomba közösségek és civil szervezetek bevonásával.

Ez megint egy olyan társítás, amit a demokrata szervezetek szívesen alkalmaznak: a társadalom egésze az aktív fél, a felzárkóztatandó embertömeg a passzív fél. Politikailag korrekt nyelvezettel ez a cigánykérdés megoldását is jelenti. A civil szervezetek bevonása az elmúlt húsz évben kudarcot vallott, mert a célréteg nem akar felzárkózni. Arról van szó ugyanis, hogy többségi társadalom (kollaboráns vezetése) folyamatos forrásellátást biztosít a leszakadt társadalmi rétegek számára, így azok nincsenek rákényszerítve, hogy felzárkózzanak. Az aktív-passzív fél változat működésképtelen. Ezt lehet színezni, többféleképpen megfogalmazni, új ötletként előadni, újra és újra pazarolni rá a forrásokat, de attól még működésképtelen marad, és a helyzet robbanás-közeli. A leszakadt társadalmi rétegek, és a cigányság felzárkóztatását (nem integrálását) csak egy erős, központosított állam tudja végrehajtani, mert egyedül az tud olyan társadalmi környezetet teremteni, ami az aktív rendfenntartást és a hatékony munkahelyteremtést biztosítja, miközben ellehetetleníti a munka nélküli megélhetést.

16. Közösségek összefogásának erősítése, kalákarendszer felújítása. Vidéki letelepedés ösztönzése. Széleskörű önrendelkezés.

A közösségek szoros összefogására nem látunk lehetőséget egy ilyen program keretein belül, mivel a klasszikus baloldal-jobboldal elkülönülés már évekkel ezelőtt átlényegült globalista és nemzeti erők ellentétére, és a program külföldi mozgalmi háttere, a kifejtett világnézet sokkal nagyobb arányban mozgathatja meg a globális identitásra fogékony szavazókat, liberálisokat, jogvédőket, a jelenlegi rendszer károkozó elemeit, mint a nemzeti oldalt, ugyanis egy hazafi számára az első, ami szembeötlik, hogy már a honlap címlapja tagadja az országok és fajták létjogosultságát, amiket következetesen megosztó tényezőnek állít be, vagyis a mozgalom első ránézésre is a globális állam kiépítésének eszköze, következésképpen szabadkőműves eredetű. Második pillantásra pedig szembeötlőek a főbb véleményformálók már ismert nevei. A propaganda nagyon alaposan felépített, de ennek ellenére a jelenlegi rendszer hibáinak alapos kielemzését követően nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a program célja célzottan egy globális társadalom létrehozása. Mivel azt valós elitváltás nélkül akarja megvalósítani, ezért ez a retorika kifejezetten káros és veszélyes. Nem hagyjuk figyelmen kívül azt a tényezőt, hogy bár zsidó gondolkodók folyamatosan sulykolják, hogy a vallásoknak és a nemzeteknek el kell tűnnie, ők mint zsidók valahogy mégis mindig zsidók maradnak, és nem olvadnak be a többségi társadalomba, mivel zsidó identitásuk akár tudatosan, akár öntudatlanul, de elkülöníti őket a többségtől, meghatározza a kapcsolathálót, meghatározza a stílust, és meghatározza az értékítéletet. Ez már önmagában rámutat arra, mekkora hazugság rejlik a propaganda mögött.

A kisebbségeknek önrendelkezés akkor adható, ha a magyarságnak lesz önrendelkezése, és nem megy annak kárára. Az annyit jelent, hogy ebben az évszázadban ez a lehetőség fel sem merülhet épeszű ember részéről. A zsidóság monopolhelyzetben van Magyarországon és így nincs szüksége autonómiára az érdekérvényesítéshez, a cigányság autonómiája pedig zsidó gondolkodók agyszüleménye, bár más is felvetette már a jobboldalon, és ez a nézete csak erősödött, miután hosszas börtönbüntetése közben elbeszélgetett az érintett kisebbség bűnözőivel. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges cigány autonómia olyan szabadkőműves szellemi alapokon lenne kiharcolva, amelyek nyilvánvalóan nem tennék lehetővé, hogy az ország többi részéből a cigány lakosság az autóm területre 'távozzon'. Köszönhetően az emberi jogoknak és más 'nemes' eszményeknek, a gyermekvállalási hajlandóság viszonyait tekintve néhány éven belül újabb területi követelésekkel állhatnának elő. Nekünk nincs már semmink, így nem engedünk belőle. Ami névlegesen a miénk, azt pedig visszavesszük.

Itt érdemes még megemlíteni, hogy a vidéki letelepedés támogatása majdnem minden korábbi kormányzat retorikájában jelen volt, de a vidéki letelepedés többnyire csak Borsod környékén a cigány mintagazdaságok kialakítását jelentette. Hogy most egy demokrata irányzat előállt a vidéki letelepülés, önellátás gondolatával, az pusztán a fosszilis erőforrások elfogyásának rémképe miatt került elő, vagyis visszavezethető pusztán gazdasági okokra és alapvető emberi ösztönökre. Nem méltó, és nem is lehet alkalmas egy ország vezetésére egy olyan mozgalom, ami a nyers elemi ösztönöknél fogva, pusztán félelemből fogalmaz meg egy programot. Álszent módon a természet szeretetére hivatkoznak, a természettel való egységre, de ha nem ment volna hosszú éveken keresztül a "2012-ben jön a világvége" New Age propaganda, és nem fenyegetné a gazdaságot a szállítási rendszer összeomlása, még mindig a városi életforma határozná meg az értékrendszerüket.

A kalákarendszer újraindításáról is ez a véleményünk, mert a közösségi élet nem gazdasági okoknál fogva fog újjászerveződni (a világnézet itt több szempontból is a marxizmus utóhatása alatt van), hanem az ember belső lényegénél fogva.

17. Hosszú élettartamú eszközök gyártásának támogatása. Tudatos újrahasznosítás minden területen, tucatkacatok kiszorítása a mindennapokból. Hazai találmányok itthon tartása, megvalósítása, támogatása.

Ezen a ponton ütközik ki leginkább, hogy egy globalista szervezet akarja felfogni mind a globalista, mind a nemzeti oldalt. A szervezet nem ismer el országokat, és az egyik főbb hangadójuk többek között David Rockefellertől idézett: „Lesz világkormányunk, akár tetszik, akár nem. Az egyetlen kérdés, hogy ez a kormány, hódítással vagy megegyezéssel jön létre.” Mivel a hódítás egyre inkább nem bizonyul megvalósíthatónak, ezért ezt a mézesmadzagot találták ki: közös megegyezés. Ismételten megjegyezzük: elutasítjuk azt a folyamatot, hogy a nemzetgazdaságok leépítéséért, emberéletek millióinak megnyomorításáért felelős csoportosulás kapcsolathálója átmentse hatalmát az elkövetkező korszakba, vagy hogy ezek szellemi áramlatának egyenes folytonossága rákapcsolódjon a változás hullámára.

Mivel nem ismer el országokat, határokat, ezért célzott hazugságnak, pusztán a tömegtámogatás megszerzése eszközének értékeljük azt a programpontot, miszerint a hazai találmányokat itthon akarják tartani. Ez kizárólag a hazai jobboldal megcélzását jelenti, és így a szervezet lehető leggyorsabb térnyerését.

Ugyanezt a "tucatkacatok" vonatkozásában. Jelenleg a világ legnagyobb vállalatai a Bank of America, a JP Morgan, a Citigroup, a Wells Fargo, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley. Ezek tulajdonosi szerkezetét kielemezve azt láthatjuk, hogy a világ legnagyobb pénzintézetei áttételesen egymást tulajdonolják, és a legnagyobb multinacionális vállalatok beruházásai is ezen pénzintézetek vezetőinek kezében vannak. Rotschild, Wartburg, és akitől a buzgó aktivista is idézett: Rockefeller. A kapitalista gazdaságban minden termékbe bele van építve egy előre tervezett elévülés, vagyis "tucatkacatról" beszélhetünk. Ha a szellemi áramlat vezetői úgy akarnák, akár most azonnal megszüntethetnék a "tucatkacatok" gyártását és innentől előállíthatnának csak tartós termékeket. Mivel a multinacionális vállalatok többsége a közvetlen tulajdonukban van, ezért ehhez nem kell politikai mozgalom. Hogy a Venus-project, és a részvételi demokrácia főbb hangadói is szabadkőműves páholyokból kerülnek ki, csak annyit jelent, hogy a globális elit gyarmatosító törekvései egyre több ponton sikertelenek, ezért a bukás előtt még megadják az embereknek a lehetőséget, hogy "önként" besoroljanak a globális kormányzatuk alá. Nem kell ehhez semmiféle globális project, vagy mozgalom! A mozgalmuk amerikai vezetői ha akarnák, most azonnal átállíthatnák a termelést, mivel közvetlen tulajdonosi státuszuk ezt lehetővé teszi. Ha már itt tartunk, mi is hadd mondjunk egy idézetet: "mi leszünk saját magunk ellenzéke".

18. Hazai rendfenntartó erők szakmai irányítása. Független bíróságok. Sorkötelesség újbóli bevezetése.

Felmerül a kérdés: ha nem fogadják el az országok, fajták, vallások létezését, akkor mi alapján vezetnének be sorkötelességet? Egy ilyen sorozás a nemzet halálát jelentené. A besorozott magyar fiatalok a globális elit által irányított mozgalom rendeletére védjék a globális államot a globális elit más, nemzetközi képződményeivel szemben? Abszurd kép. Ezekről a csoportokról már tudható, hogy egyetlen céljuk a háború és a gyarmatosítás. Vietnam, Irak, Afganisztán, Líbia. Aki a saját portáján nem tud rendet tenni, az ne akarja megváltoztatni a világot. Ha a kiindulópont egy szilárd erkölcsű, testileg-szellemileg egészséges nemzet lenne, ami kulturálisan fejlett, gazdaságilag nem függ a fosszilis erőforrásoktól, és békében él a világgal, akkor a mozgalom által sugalltak is némileg hitelesebbek lennének. Ehelyett Rockefeller pénzügyi hátterét, szabadkőműveseket, és zsidó filozófusokat láthatunk, akik kapcsolathálójukat tekintve ugyanabból a körből kerülnek ki, ami napjaink legkegyetlenebb népirtásait folytatja. Ennek fényében nem is érdemes részletekbe menően foglalkozni az ígéreteikkel.

19. Nemzetközi kapcsolatok felülvizsgálata, az előnytelen uniós elkötelezettségek újraértékelése, a NATO-val való kapcsolatunk átértékelése. Teljes körű függetlenség szövetségben Európával, és valamennyi nemzettel. Európai közösség új alapelveinek kidolgozása. Kisebbségi és helyi közösségek önrendelkezésének teljes körű támogatása a központosított érdekekkel szemben.

A NATO-val való kapcsolatunkat nem átértékelni kell, hanem azonnal kilépni a NATO-ból. A NATO létrejötte óta folyamatosan háborúban van, ami nemhogy a nemzeti érdek kérdéskörét nem érinti, de potenciális veszélyt jelent a civil lakosságra. A NATO döntéshozói több százezer ember haláláért felelősek, miközben szövetségeseik az egyenlőség eszméjét hangoztatják, és parancsukra a NATO-haderő országokat rombolt le, emberek millióinak életét nyomorította meg, miközben ugyanezek a vezetők a szabadságról és emberi méltóságról prédikálnak.

Maga a megfogalmazás, miszerint "átértékelni" kell, már magában hordozza annak a lehetőségét, hogy mikor az illető döntéshozó pozícióba kerülne, nem merné kimondani, hogy kilépünk a NATO-ból. Mert félne a következményektől, mert a demokratikus út választása már önmagában a nyílt konfliktus kerülésére való hajlamot jelenti. Részvételi demokráciában elméletileg népszavazás döntene róla, de a népszavazás kérdéskörei felől nem a nép dönt, hanem a szavazást kiíró bizottság, aki - mivel a tömeggel választatta magát - ugyanúgy hajlamos a korrupcióra, a megvesztegetésre, és ha a politikai ellenfél megfenyegeti, kerülni fogja a nyílt szembenállást, és nem fogja kiírni a népszavazást a szövetségi rendszerből való kilépésről. Ugyanez a helyzet az Európai Unió, és minden más nyugati elköteleződés esetében.

Összességében kijelentethetjük, hogy ez az újabb mozgalom a jelenleg is munkálkodó globális hatalmi elit civil programja a globális állam kiépítésére. Ezért a mozgalmat egy különösen veszélyes hatalomátmentési kísérletnek értékeljük, ami egy olyan környezetben, ahol a lakosság teljes nélkülözésben él, mindent megígér az embereknek, akik elemi ösztöneiknél fogva hajlamosak lehetnek arra, hogy hagyják megint becsapni magukat. Bár propagandája és szellemi háttere nagyon aprólékosan kiépített és tagad minden korábbi ideológiát, alapvetően marxista alapokon nyugszik, mivel az emberi viselkedést a gazdasági viszonyok által meghatározottnak állítja be, az erkölcsiséget, a kultúrát és minden szellemi tényezőt pusztán a gazdasági viszonyok következményeinek tart. Egy mindent átható materialista szemlélet rejtőzik a "spiritualitás" álarca mögött, ami a tömegek támogatásának elnyerése esetén a materializmus és a mennyiségi szemlélet modern, technológiai diktatúrája kiépítésének lehetőségét hordozza magában ugyanazon csoportok által, akik ma is ott vannak a világban zajló háborúk, merényletek, és a tömeges szegénység mögött. A részvételi demokrácia kezdeményezés és az annak hátterét képező Zeitgeist mozgalom minden szempontból a globális hatalmi elit belső hierarchiája széles néptömegekre való kiterjesztésének tekinthető.

Hungarista Szellemi Közösség - Jövőnk.info

Kapcsolódó videó:

bújt az üldözött

2020. február 3., hétfő

A hatalom átmentése polgárháború, vagy részvételi demokrácia útján

Julius Evola: A hanyatlás misztériuma

Lesz-e Magyarországon polgárháború?

A cigánykérdés megoldása a Hungarista Munkásállamban

Megkezdődött a hatalomátmentés: zászlót bontott a részvételi demokrácia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése