2019. február 9., szombat

Jognélküli világ





























Jognélküli világ



Aszimmetrikus világterrorizmus

I.
 
Előre bocsátom, ez az írás stílusában elüt a megszokottaktól. Nem tarkítom idézetekkel és nem tűz delem tele képekkel. Sejtem ugyanis, hogy az ilymódon megspékelt írások fárasztják az olvasót. Most azt gondoltam, hogy - kísérletképp - az eddigieknél könnyedebben írok, könnyebben olvas ható írást, aféle gondolatfutamot. Hátha...
A téma viszont egyáltalán nem könnyü. Egy "mókuskerékben" tipródom régóta, amit az jellemez, hogy egy gondolat kering a fejemben körbe - körbe, és nem tudok szabadulni tőle. Minden egyes gondolatnak könyörtelenül ott van a sarkában a következő. Ugynanaz, mint az előző...

A zsidókról, a zsidókérdésről van szó... Aki ezzel vívódik eltávolodik környezetétől, amelynek szemében mániákusnak tűnik, és ezért önvizsgálatra kényszerül: tényleg hülye lennék? Ezt a kínos önvizsgálatot elvégeztem és arra a következtetésre jutottam, nem vagyok teljesen őrült...
Erről szól ez az írás.
Az egyén "intellektuális környezetben" kényszerül élni, én is. Könyvek ezrei (!) néznek rám a polcokról. Muszály hallgatnom a rádiót, nézni vagy legalábbis hallgatni a televíziót, mert ha a feleségem felébred azonnal bekapcsolja valamelyiket, néha mindkettőt, és recsegnek - villognak csaknem éjfélig.

A számítógép elé önként, de kényszeresen ülök, függőségem okán. Néha éjjel két óra körül hagyom abba. Igaz, olvastam olyasmiről, hogy későig dolgozni tulajdonképp egészséges (?).
A recehártyámon és a dobhártyámon keresztül az agyamat bombázó információk skálája széles, de a tudat tudattalanul szűri ezeket, azért tudat. Ami a szürőn fönnakad, az a gondolati élmény, ami pedig az élményekből megmarad és keringeni kezd - az a "mánia". 
A politika mindíg érdekelt, de a politikai eseményekben sokáig nem fedeztem fel semmiféle közös mozgatót, közös nevezőt. Akkor voltam nyugodt, gondtalan, "elfogulatlan" érdeklődő.
Aztán egy kényelmetlen, sőt kellemetlen felismerés kezdett bennem derengeni, majd egyre határozottabb körvonalakat ölteni.
A történelem nem véletlen események halmaza. Nem objektív törvényszerüségek által meghatározott folyamat. A történelemnek - szinte az ókortól kezdve, de az újkorban feltétlenül - egyetlen "hajtóereje" van: a nemzetközi zsidó. Ezt a gondolatot ebben a formában Henry Ford fogalmazta meg elsőként, hasonló címü könyvében. Ha a napi politika torlódó eseményeit az autógyáros szemüvegén keresztül (is) szemléljük, rá kell jönnünk, igaza volt; bár hülyének bélyegezték, sőt ez be is láttatták vele...
A zsidók önmagukról az állítják és napjainkban egyre hangosabban hirdetik, ők az Úr választott népe, a világ fölött uralkodni hivatott nép. Ez abszolut ostobaságnak tűnik, de a zsidók rendületlenül hangoztatják és ha nem is hisznek benne, sikereiket innen eredeztetik. Az eredet kétséges, de a siker kétségbevonhatatlan! Mi az ok? Mi a magyarázat?
A zsidó lelki alkat!
A zsidó lelki alkat megismeréséhez a naponta hallható - látható zsidó szerepjáték élvezete nem segít hozzá bennünket a Tóra, a Talmud, a "Jegyzőkönyvek" és a zsidó történelem bizonyos foku ismerete nélkül. Ezekhez nem árt hozzáolvasni Josephus Flavius könyveit sem a zsidók történetéről és a zsidó háborúról.
Ezekből az derül ki, hogy a zsidó olyan emberfajta, amely a békétlenség szításában, a lázadásban és a gyilkolásban különös kedvét leli. Ez azonban a dolognak csak az egyik, nem is a legérdekesebb oldala. A zsidóság a világ legkönyörtelenebbül fegyelmezett hadserege. A zsidó a legbrutálisabb kápója saját fajtájának is, amelyet a haragvó Jahve nevében korbácsol a zsidó világuralom pokoli gúlájának építésére, kegyetlenebbül mint a legkegyet lenebb(nek tartott) egyiptomi fáraó.
Ha tárgyilagosan értékeljük a zsidót észre kell vennünk, hogy gondolkodása mennyire eltér a nemzsidóétól. Annál praktikusabb, a zsidó önfenntartást és fajfenntartást sokkal inkább szolgálja. "Intelligenciája" nem általános emberi, inkább patkány-intelligencia, amely ezt a kis rágcsálót képessé teszi arra, hogy a nála sokkal "okosabb" emberi közegben fenntartsa és szaporítsa kártevő önmagát.
Tudják ezt a zsidók is. Minden "őszinte" megnyilatkozásuk lényege a kétfajta gondolkodás megkülönböztetése. A nemzsidóknak - gojoknak - állati értelmet tulajdonitanak. Gúnyolódnak is ezen. Sikereik fő okát a kétféle gondolkodás egyenlőtlen versenyében jelölik meg, fenntartva maguknak az emberi gondolkodás monopóliumát.
Sajnos igazuk van. Egy bizonyos értelemben feltétlenül.
Sokmindent olvastam már a gondolkodás fajtáiról. Isten őrizzen attól, hogy a részletekkel untassam az olvasót. Annyi fajta gondolkodás van, mint csillag az égen. Bőven tárgyalják ezeket a pszichiáterek, történészek, szociológusok, stb. Egy gondolkodás-fajtával, ill. fogalommal azonban nem volt szerencsém találkozni. A "fajfenntartó gondolkodásról" nem tud még az Internet sem. Pontosabban Freudhoz, a szexualitáshoz kalauzolja az embert, mintha a fajfenntartás lényege a nemzés lenne.
Pedig a fajfenntartó gondolkodás, amely az állati ösztönből fejlődött ki, fontosabb mint Arisztotelesz logikája és a Leonardo da Vinci zseniális müszaki találmányai, ill. festményekbe, szobrokba és épületekbe transzformált látomásai. A buta gójok gondolkodása, még az említett szellemóriásoké is, csak a valóság égi mása. Inkább művészet mint gondolkodás.
A fajfenntartó gondolkodás leginkább a "pragmatikus"gondolkodásra hasonlít amely, az emberiség nagy eszméinek és gondolatainak igazságát és helyességét a gyakorlat, a mindennapi élet, a cselekvések és az eredmények által teszteli, de mégsem azonos azzal, mert nem a nagy eszmékből indul ki és eredményeit sem azokra vetíti vissza.
A fajfenntartó gondolkodásnak, mint zsidó privilégiumnak, jószerint egyetlen értékmérője a pénz (mennyisége) és az ebből leszármaztatható, ezzel kifejezhető minden egyéb előny; mint például a hatalom és az élvezetek (közöttük a legocsmányabbak is). E földi örömökben való dágványozás a zsidó létformája. Gondoljanak Goethe/Gounod Faust-jára és az operában énekelt "Rondo"-ra. Ez a dalocska a "való világ" leghűbb tükre. Csak annyiban vált meghaladottá, hogy a zsidók már csak egy virtuális aranyborjú körül táncoltatják az emberiséget. Az egész világból összeharácsolt aranyat ugyanis eltüntették a Fort Knox trezorjaiból és máshonnan. Alapos a gyanú, a sáraranyat a zsidók egy eljövendő világégés elől dugták egy még biztonságosabb helyre. Abban reménykedve, ha az egész emberiség el is pusztul, ők egy általuk tervezett és szervezett armageddonban, majd az arany rejtekhelyénél kötnek ki egy új Noé bárkájával és a zsidókirály uralma alatt hozzák létre a maguk szép új világát. A bárkába behajózott állatok között egy hím meg egy nőstény goj is lesz, hogy a megengedett mértékig szaporítva, kiszolgáljanak olyan ínyenc zsidó igényeket, amelyre más állatok nem alkalmasak.
A pokoli körtánchoz nem elég az (eldugott) arany. Ki húzza hát a talp alá valót? Hát a kényszer. Itt térjünk vissza a címbeli világterrorizmushoz és innen haladjunk végig a gondolatmeneten.
Szegény Radnóti! Hogy eltévedt térben és időben, amikor leírta híres, szép, megható sorait
"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt,
nemcsak parancsra..."
Nem olvasta volna (?) Flavius "Zsidó háborúját" amelyben a szerző Pompejus "kegyetlen" légiói által ostromolt Jeruzsálem "haláltusáját" úgy írja le, hogy sok pap halálraszántan végezte az ital- és füst áldozatot, amikor a halálos csapás, vagy döfés érte őket; különös módon nem csupán a kegyetlen legionáriusok kezétől. Közülük ugyanis "a legtöbbet saját (zsidó) 'honfitársaik' vágták le, akik más párton voltak."  Ez a kis epizód, az idézhető sok ezer hasonló mellett, azt bizonyítja, nincs még egy olyan nép, amely annyira önként és olyan kéjjel ölne, mint a zsidó. A (remélem) közismert bibliai példákkal itt és most nem is akarok előhozakodni.
A "vérengző kereszt" egyik élharcosa Torquemada, a "Szent Inkvizíció" feje, negyedzsidó volt (mint Heydrich, akitől állati kegyetlensége miatt a "jobbér zésü" SS hóhérok is féltek és akit emiatt megvetettek).
Arról megint sokat lehetne elmélkedni és írsogálni, hogy a nagy amerikai indíán kulturák elpusztításában, majd az afrikai négerekkel folytatott rabszolga kereskedelemben milyen szerepet játszottak a zsidók és kegyetlenségük mennyiben determinálta ezen müveletek milliós emberveszteségeit.

Most lépjünk egy nagyot az időben, oda ahol és amikor fellépett a szegény elnyomott zsidóság messiása 
Moses Mendelssohn úr, aki irodalmi és történeti munkásságával bizonyította, hogy a judaizmus szellemét igenis össze lehet egyeztetni a felvilágosodás humanisztikus eszméivel. Így lett a zsidó felvilágosodás vezéralakja, hozzájárulva a zsidóság bekapcsolódásához az európai kultúra fő áramába. Ez a társítás kitünően sikerült. A felvilágosult, asszimilálódni vágyó zsidóság úgy emancipálta önmagát, hogy megtervezte, ill. megrendezte a Nagy Francia Forradalmat, amely vadállati kegyetlenségével véste bele magát a történelembe. E forradalom vezéralakjai - merö véletlenségből - a zsidó Danton és a szintén zsidó Robespierre voltak. Jellemző módon a zsidó Robespierre a zsidó Dantont is lenyakaztatta...
És miről álmodozott (éberen) a félzsidó Lenin? Hát a vérről... Neki csak az a forradalom volt igazi, amely patakokban ontja a vért. Az echte zsidó Trockijjal és a szinte színtiszta zsidó bolsevik vezérkarral a lehető legpontosabban igyekezett lemásolni a zsidó jakobinusok módszereit. Megdöbbentő hasonlatosságot tükröz az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (VCSK) és a francia forradalom Rendkívüli Bizottságok (RB) szervezete és müködése. Amikor pl. Szentpéterváron vörös terrorista bandák tömegével kezdték írtani az értelmiségieket, papokat, kispolgárokat és pétervári pártvezetés fékezni próbálta buzgalmukat, Lenin elvtárs távíratban tiltakozott. Hallatlannak és megengedhetetlennek minősítette a "forradalmi lendület" csillapítását.

Az ugyancsak félzsidónak tekinthető Sztálin elvtárs "második forradalma" gyökerestől kiírtotta Lenin gyilkos zsidó bandáját. Ám Sztálin rendkivül pragmatikus gondolkodásu férfiú volt és saját rendszerében előszeretettel alkalmazott szadista zsidókat - hóhérszerepre...

Jobbára zsidók voltak a CSEKA és jogutódainak vezetői: Jagoda, Menzsinszkij, netán Abakumov és mindenek fölött Beríja. Sztálin udvartartásában ezt a szerepet Kaganovics töltötte be.

De nem kell nekünk magyaroknak se' a szomszédba mennünk néhány igazán eklatáns példa kedvéért. Mert kik voltak a '19-es forradalom páncélvo natos, bőrkabátos szadista hóhérai? Hát - megint csak véletlenül - zsidók: Korvin Klein Ottó, Szamuely Tibor és a "civil" Kun (Kohn) Béla. Szerepvállalá sukban az a szép, hogy ők már emancipálódott, kikupálódott "magyar" értelmiségiek voltak. Szamuely pl. "jó" családból származó piperkőc, csokor nyakkendős, kamásnis "világfiból", úságíróból lett egyből tömeggyilkos hóhér. Kohn Béla igazi formáját később játszotta ki. Mint a krimi forradalmi bizottság elnöke a "krimi hóhér" megtisztelő címet érdemelte ki.
Honnan hozták gyilkos ösztöneiket? Hát a történelmi idők mélyéből. Példájuk arra int, hogy ez a vérengző vérvonal évezredeken keresztül öröklődik és gyilkol - rombol, ha teheti.
Aztán "felszabadultunk". És lám Sztálin elvtárs kiket ültetett a nyakunkba? Véletlenül a zsidó Rákosit, Gerőt, Révayt, Farkast és a többit. Gerő elvtárs mint tényleges, ill. gyakorló gyilkos a spanyol polgárháborúban a "barcelonai hóhér" címét érdemelte ki (Kun Bélához hasonlóan).
És az AVH-nál ahol kínozni, ölni lehetett, kik reprezentálták túl megint fajtájuk részarányát? Péter Gábor, helyettese Szücs (Szüsz) Ernő, Körmös Bauer, stb. Eh! A rosseb ott egye mindet! Nem folytatom tovább a kurkászást, hisz ahogy közeledünk a mához, egyre többen emlékeznek rájuk. Ideje áttérnem a terrorra, mint a zsidó uralom alapvető módszerére.
A zsidó diaszpóráknak palesztinai exodust követő, több évszázadot átívelő, terrorcselekményeit itt és most nem akarom szerbe - számba venni. Egyenest Palesztinába ugrom és onnan folytatom, amikor megkezdődött a tömeges visszavándorlás, az "alijázás". Ábrahám ősi földjét az angolok játszották a zsidók kezére (Balfour nyilatkozat), de azzal a megkötéssel, hogy valahogy ki kell jönniük az ott élő palesztinokkal. Ez eszük ágában sem volt. Az első pillanattól az elnéptelenítés politikáját folytatták a tömegterror legaljasabb módszereinek rendszeres alkalmazásával. De tovább is mentek ennél. Felrobbantották a britek főhadiszállását a King David Hotelt és meggyilkolták a korábban zsidómentő ENSZ főmegbízottat Bernadotte grófot, valamint az utazó brit minisztert Moynihant. Mindezt büntetlenül tehették az aljas Amerika nyilt támogatása és a gyáva Európa cinkos sunyítása mellett.
Az izraeli határokon kivülre szorított, nyomorúságos menekülttáborokba zsúfolt és emiatt érthetően elégedetlenkedő cca. egymillió palesztint sorozatos "megtorlások" sújtották, néhol tömegmészárlások formájában. Rendszeresen lecsaptak a menekülteket befogadó államokra és ezek területét hosszabb - rövidebb időre meg is szállták.
A terror nem érte el célját. Nem törte meg a palesztinok és a befogadó államok ellenállását. Izraelt ma állig felfegyverkezett, bosszúszomjas szomszéd államok veszik körül és "saját" területén öles falakkal és őrtornyokkal kerített gettóban, a világtörténelem legnagyobb gettójában, kénytelen dekkolni annak tudatában, hogy ez a gettó az utolsó palesztin, ill. az utolsó zsidó meggyilkolásáig üzemelni fog...
Mindez csak a zsidó terrorizmus belső vetülete. De milyen a külső?
A világ államainak döntő többsége ilyen - olyan módon gyarmati, vagy gyarmati jellegü függésben van a kapitalizmussal, pontosabban a tőkével, még pontosabban a zsidó uzsoratőkével szemben. Az "uzsoracivilizáció" a "nemzeti" uralkodó osztályok korrumpálása révén fokozódó mértékben szívattyúzza ki a nemzeti jövedelmeket igazságtalan szerződési előnyök kikényszerítésével és az adósságszolgálat rafinált módszereivel. E machi nációk célja, ill. eredménye e társadalmak szerkezetének szétrombolása és tagjaiknak bizonytalan élethelyzetü, nyomorgó, forrongó tömeggé degra dálása.
A népek olyan "embermasszáká" váltak, amelyek bármikor mozgósíthatók "saját",  tervszerüen korrumpált, rendszereik megdöntésére, gyilkolásra, rombolásra. Gondol junk csak az "arab tavasz" eseményeire, ill. a most zajló iraki, egyiptomi, törökországi "nyugtalanságokra", stb.
Ezen államok kiszolgáltatottságának csak az egyik eleme a gazdasági, pénzügyi kiszolgáltatottság. A zsidókapitalizmus a "diktatórikus" rendszerek (Szaddam. Kadhafi, Asszad, stb.) helyett olyan "nyilt" államokat hozott - hoz létre, amelyek korlátlanul átláthatók, átjárhatók a romboló zsidó ágensek és az általuk toborzott és vezényelt terrorcsoportok számára is. Egyszerüen megszünt a határvédelem, eltüntek a határok. Semmi sem akadályozza az eszmék, a felforgató pénz és a fegyverek, ill. a felforgatók "szabad áramlását". Ennek riasztó példája Szíria, amely nem a határoknál lövöldözi agyon a behatolókat, hanem kénytelen megvárni, amig azok befészkelik magukat a városokba és már csak hordóbombákkal lehet őket megsemmisíteni és csak úgy, hogy egy banditára tíz sziriai áldozat jusson. E hadviselés "sikerei" révén Sziria népe kivándorol, vagy elpusztul.
Ahol ez a kitünően müködő rendszer döcögni kezd, ott megjelennek az izraeli vadászgépek és ha kell hagyományos, ha az nem elég nukleáris (!) csapásokat mérnek a kiválasztott célpontokra. Mindezt büntetlenül tehetik, mert Sziria a "baráti" államoktól nem kapja meg azokat a modern fegyvere ket, amelyekkel az ismétlődő izraeli agresszióknak ellenállhatna.
Sajnálatos tény, hogy a háború által közvetlenül nem sújtott, amúgy erős, államok (pl. Irán) határai is átjárhatók az amerikai/izraeli ágensek számára. Ennek kockázatairól és mellékhatásairól lentebb.

Sajnos merőben más képet mutat az izraeli - amerikai szolidaritás. Ennek csak egyik magyarázata az, hogy a zsidók irányítják mindkét országot. Ebben az együttmüködésben olyan koncepcionális elemek is vannak, amelyek a gój államok kapcsolatrendszereiből teljesen hiányoznak, visszaigazolva a gójok állati gondolkodását.
E két rablóállam "testvériesen" megosztozik a haditechnikai kutatások eredményein, a gyártási ismereteken, sőt ha kell a legmodernebb fegyvereken is. Háborúk, vagy "békés" gyilkolászások idején a legteljesebb logisztikai támogatást nyújtják egymásnak (főleg a nagy Amerika a védtelen kis Izraelnek.)
Mire használja fel a CIA és a MOSZAD ezeket az adottságokat?
Hát elsősorban a terrorista harctevékenység korlátlan alkalmazására, az "ellenség" területén, azaz a világ minden pontjára kiterjedően. Itt nem a tömegterror, hanem a "precíziós megsemmisitő csapások" módszereivel operálnak - többnyire bűntetlenül.

Korábban (még) feháborodást váltott ki, de legalábbis feltünt, ha pl. az egyiptomi fegyverkezésben államközi szerződések keretében közremüködő egyik másik mérnököt meggyilkolták, vagy eltüntették a többnyire ismeretlenül maradt tettesek. Iránt is azért említettem, mert hasonló sorsra jutott az iráni atomprogramon dolgozó iráni tudósok sora is. Egy kis hangulatkép erről. 
"Autóra tapasztott mágneses bombák, motorra szerelt pokolgép, toroklövés, emberrablás. Nem válogatnak a módszerekben az iráni nukleáris szakértőket sorra likvidáló gyilkosok. A natanzi urándúsító felrobbantott részlegvezetője néhány év alatt immár az ötödik olyan iráni atomtudós, aki ellen halálos merényletet követnek el. Irán Izraelt gyanúsítja, amely viszont tagadja érintettségét."  Ez persze csak egy buborékocska a boszorkányüst fortyogó felületén. Jó példa azonban arra, hogy Izrael békeidőben olyan háborús akciókat folytat, vele hadiállapotban nem álló országok ellen, azok felségterületén, amelyeket a háborús jogszabályok is tilalmaznak. (Egy régebbi jó példa Irak építés alatt álló osiraki atomerőművének lerombolása.)

Nem részletezem, csupán említem Amerika további különös akcióit: a globális kémkedést, a tudatmanipulációs praktikákat, a chemtrail elnevezésü légköri manipulációkat és a földfelszín elleni merényeletket, amelyek rovására írják a haiti-i földrengést és a Fukushimai erőmüvet megrongáló tengerfenék mozgatás által kiváltott szökőárat is.
Ezek a zsidóamerikai szupremáciából (superiority, fennhatóság, felsőbbrendüség) eredeztetett jogok, amelyek tökéletesen egybeesnek a hamis zsidó küldetéstudattal, ill. a "választott nép" által önmagának vindikált előjogokkal.
Sajátságos, hogy a Szovjetunió szétmanipulálását követően a világ politikai rendszerének egypólusúvá válása nem csökkentette ZsidóAmerika mohó agresszivitását.
Immár nem a főhatalomra, hanem a totális, abszolut hatalomra vágyakoztak. Ennek az akarásnak a jegyében született meg, majd öltött testet az Új Világrend (New World Order), ötlete amelynek ürügye, nyitánya a szeptember 11-i önmerénylet (provokáció) volt. Ennek keretében tette félre nyiltan és látványosan a "megtámadott"  Zsidó- Amerika a világ addigra kialakult gyarló, azaz hiányos és következetlen "jogrendjét", az összes "demokratikus" jogelvekkel egyetemben.
Ami engem illet, a "Cowboy Amerikát" nem azonosítom ZsidóAmerikával. Azért sem tehetem, mert számomra kézenfekvő, hogy ZsidóAmerika lerom bolta a Cowboy Amerikát is. Ez utóbbi szerencsétlen ország egy olyan orvosi lóra kezd hasonlítani, amely testén/testében hordozza az uzsoracivili záció minden undorító betegségét.

A társadalom összetartó szövetei itt rohadtak szét leginkább. A magányos tömeg itt a legmagányosabb. Itt pusztitanak legnagyobb mértékben a legsúlyosabb egyéni és társadalmi betegségek, a drog és alkoholfogyasztás, a homoszexualitás, ésatöbbi. Mindez Amerika belügye. Nem belügy viszont a pénzügyi szakadék (fiscal cliff) partján billegő "pokoli torony", a gigantikus amerikai államadósság, amely az eddigi legnagyobb világválság rémképe mellett, egy minden eddiginél pusztítóbb világháború rémképét rajzolja a horizontra. Tudjuk az elkövetkezendő világválság "kistestvérei" két világháborút generáltak eddig, összesitve többszázmillió áldozattal. Mit eredményez a harmadik?
Most pedig a nemzetközi jogról.
Érdekes, hogy az emberiségnek a világháborúkig nem volt annyi esze, hogy "világjogot" alkosson egy eszményi világrend védelmére. Olyan jogot, amely általánosan elfogadott, világos erkölcsi elvekhez igazodik. Lehetővé teszi az "állambűnök" felderítését, megelőzését, megtorlását. Ennek lényege az lett volna, hogy egy erős állam a nálánál erősebb világközösséggel, mint erkölcsi és bírói hatalommal találja magát szemben, ha ereje az erkölcs, ill. a jog áthágására (agresszió) készteti.
Tréfás gondolatok persze voltak. A drezdai ember-perzselő disznó: Churchill és a nagy háborús beugrató: Roosevelt mertek nagyot álmodni. Így jött létre az "Atlanti Charta", amelyben előszörtől ... nyolcadszorig országaik nemzeti politikájának elveit, a világ jobb jövőjébe vetett reményeiket  imígyen körvonalazták. (Csupán néhány forgács a tömény marhaságból.)

"Országainkat sem területileg, sem más módon nem kivánjuk gyarapítani ... Iparkodunk előmozdítani, hogy a nagy és kis államok ... egyenlő feltételekkel juthassanak hozzá a világ nyersanyagaihoz ... Óhajtjuk valamennyi nemzet legteljesebb együttműködését ... hogy mindannyiuk számára megteremthes sék a jobb munkakörülményeket, a gazdasági haladást és a szociális biztonságot ... Olyan békét remélünk, amely minden nemzetnek lehetővé teszi, hogy határain belül biztonságban éljen, amely szavatolja, hogy az emberek a világ minden részén félelem nélkül éljenek, és ne szenvedjenek szükséget ... Úgy véljük, hogy a világ nemzeteinek mind gyakorlati, mint eszmei megfontolásból le kell mondaniuk az erő alkalmazásáról."
Agymenésükkel a sajtó beterítette a földgolyót és nem szakadt le az ég, nem nyílt meg a föld, hogy betemesse ezt a két rohadt alakot.

[Egyébként Roosevelt (Rosenfeld) úr volt az aki megreformálta az amerikai pénzügyi rendszert 
"Letérítette az aranyalapról, ezzel lerontotta a dollárt, hogy emelje a nyersanyagárakat, a tőkések profitját. National Recovery Administration (N. R. A.) néven nagy bürokratikus szervet létesített, amely őt terveinek végrehaj tásában támogatta. Amerika gazdasági életének ezt az új korszakát 'New Deal' nek nevezték, valójában 'Jew Deal', azaz zsidó üzlet volt. Egyben a "demokratikus állam túlhatalmát eredményező, 'hatalmas és merész etatista kísérletet' jelentett."
Roosevelt áldásos tevékenysége segítette a zsidóság "jelképes kígyóját" abban, hogy egy nagyot csusszanjon a Világ bekerítése irányában. A nevé hez fűződő "Jew Deal" hozta létre annak a világrendnek az alapjait amelynek működése a Charta magasztos elveinek ellenkezője, amely pokoli szenve dést hozott az emberiségnek és amely ma Armageddonnal fenyegeti a világot.]

Az első jogszabályok, nemzetközi szerződések (konveciók) formájában jöttek létre, a hadviselés során elkövetett visszaélések visszaszorítására és a civil lakosság védelmére. E naiv "unnormativ" normák hatástalanoknak bizonyultak.
A változás, a "nürnbergi törvénykezés" képében, a Második Világháború után következett be, amikoris a bűnös hadviselést folytató győztes nagyha talmak bírói lepelbe bújtatott bosszút álltak a bűnös hadviselést folyató vesztes nagyhatalmak bűnösein. A szégyenpadra ültetett "huszonkettőt" önkényesen válogatták ki. Volt köztük führer-helyettes: Hess, aki átrepült Angliába és kenyre-kedvre megadta magát,-  kvázi hóhér, az RSHA főnöke: Kaltenbrunner,- voltak tábornokok: Keitel, Jodl,- admirálisok: Raeder, Dönitz,- épitési miniszter: Speer,- újságíró (!): Streicher, bankár: Hjalmar Schacht,- satöbbi.

Őket olyan bünök alapján ítélték el, amelyeket elkövetésük idején nemzetközi jogszabály, ill. hazájuk joga nem minősített bűncselekménynek. Ezzel. nem mellesleg, áthágták a "nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege" ősi jogelvét. De eljárásukban nem ez volt a legvisszataszítóbb. Tömeggyilkosságok felbújtójaként ítélték el a "Stührmer" antiszemita élclap főszerkesztőjét Streichert. Ráadásul őt, épp őt, kínozták/alázták meg legjobban a "vizsgálatok" idején.

Dönitz megvádolása ellen a csendesóceáni flotta parancsnoka Nimitz admirális tiltakozott és amikor ez nem használt megküldte az amerikai tengeri hadikódexet, amely a megtorpedózott ellenséges hajók legénységével szemben ugyanolyan eljárást írt elő, ami miatt Dönitzet vádlottak padjára ültették. Mindhiába. A tomboló zsidóbosszú heve csillapíthatatlan volt. Streicher ezt úgy fejezte ki, hogy a zsidóság, a gyülölet népe, Nürnbergben Purim ünnepet ül. [Arra célzott, hogy az ókorban ahasvérus perzsa király egy Eszter nevü zsidónő felbújtására hetvenötezer embert mészároltatott le saját népéből. E véres orgia évfordulója a zsidók legnagyobb ünnepe, örömünnepe (!) amikor elmebeteg módon tombolnak a gójok testeiből rakott hekatombákból kifolyó vértó elképzelt látványára.] És ez a nép - épp ez a nép - őrjöng, ha valaki vérvádat mer emelni rituális szertartások áldozatai miatt.
Kisérletek történtek arra, hogy a nemzetközi jog alapfogalmait tisztázzák. Ezek meghiúsultak azon, hogy az USA már az agresszió fogalmának definiálá sához sem járult hozzá. Erre jó oka volt. A második világháború után Amerika által indított háborúk kivétel nélkül agressziv háborúk voltak. Gondoljunk csak az Amerika partjaitól többezer kilométerre lévő Vietnam és Korea ellen vívott háborúkra. Az "Antidogma" internetes portálon találtam az alábbi kimutatást azokról a független országokról, amelyek ellen a Második Világháború óta azaz "bol dog békeidőben" Amerika bombatámadásokat hajtott végre. Korea és Kína 1950-53,- Guatemala 1954,- Indonézia 1958,- Kuba 1959-61,- Guatemala 1960,- Kongó 1964,- Laosz 1964-73,- Vietnam 1961-73,- Kambodzsa 1969-70,- Guatemala 1967-69,- Grenada 1983,- Libanon 1983,- 1984, Líbia 1986,- El Salvador 1980-as évek, Nicaragua 1980-as évek,- Irán 1987,- Panama 1989, Irak 1991,- Kuvait 1991,- Szomália 1993,- Bosznia 1994, 1995,- Szudán 1998,- Afganisztán 1998,- Jugoszlávia 1999,- Jemen 2002,- Irak 1991-2003, 2003-11,- Afganisztán 2001-napjainkig,- Pakisztán 2002-2003, 2007-napjainkig,- Szomália 2007-2008,- Jemen 2009,- Líbia 2011.

A kimutatásból kiderül, hogy nem alkalmi légicsapásokról, hanem olykor évekig tartó háborús pusztításról van szó. 


Nem lényegtelen, hogy, hogy szomszédai ellen Izrael is az az agressziók sorozatát követte, követi el. Ezen ügyekkel számtalanszor foglalkozott az ENSZ, ill. annak Biztonsági Tanácsa, de a makacs amerikai vétók minden vizsgálatnak és marasztaló határozatnak elejét vették, a szankciókról nem is beszélve. 
A felsorolásban nincs szerepeltetve Szíria, mivel őt csupán Izrael támadja és csak alkalmanként. Igaz, hogy ellene "gyengített" nukleáris bombákat is bevetettek.
Minden emberi képzeletet meghalad az izraeli hadviselés aljas kegyetlensége. A bibliai alapokra itt sem akarok kitérni. Egy korábbi cikkemben éltem azzal a gyanúperrel, hogy az izraeli hadsereg szolgálati szabályzata alighanem Tóra elveit, sőt szövegét követheti.
Újkeletü hírhedt írás Leon Uris "Exodus" c. könyve. Palesztina arabtalanításának hőskorából való a következő story. Az arab ellenállók támadásokat intéztek izraeli olajvezetékek ellen, ahogy ez minden modern háborúban bevett szokás. A vezetékek fegyveres védelme helyett a zsidók az alábbi módszert alkalmazták, a Szerző szerint. "Amikor valahol kárt tesznek a vezetékben, a rohamcsapat a legközelebbi arab falut a földdel teszi egyenlővé. Ez rá fogja vezetni az arab falvakat, hogy saját érdekükben védelmezzék a vezetéket. ... Mivel a zsidók kisebbségben vannak, mindíg megtorláshoz kell folyamodnunk ... A megtorlás lett a zsidó önvédelem jelszava." Ez az elegyengetés nem ritkán a házakba szorult lakókkal együtt történt...
Mi viszont csak Lidicéről és Oradourról hallhatunk - tanulhatunk, amelyeket a gaz nácik a Második Világháború idején merényletek megtorlásaként pusztították el.

Arról úgyszólván semmiféle fáma nem szól, hogy voltaképp mennyi az amerikai terrorbombázások reális embervesztesége. A Második Világháborút lezáró és Amerika évszázadát bevezető haditett is a zsidóamerikai aljasság jellemzője. A Japán elleni atomtámadásról van szó. Az amerikai vezérkar négy japán nagyvárost sértetlenül hagyott, hogy tiszta teszt-eredményt nyerhessen az atombombák pusztító erejéről, különös tekintettel a védtelen polgári lakosságra. Az időjárás döntötte el, hogy Hirosimára és Nagaszakira esett a választás. E városok lakossága megszokta a feje fölött nagy magasságban ismételten átrepülő B-29-es légierődök (superfortress) ezüstösen csillogó látványát. Légiriadót sem rendeltek el jöttükre. Aztán fellob bantak a zsidóamerikai újkorszak fáklyái...
Aztán felálltak a nyálas "emberjogi bizottságok" is, kifejezetten arra a feladatra, hogy nyomban vonítsanak ha a világ bármely táján seggberúgnak egy jajtelesz zsidót. (Még jó, hogy Schweitzer főrabbi nem hívott be izraeli rendfenntartókat, amikor valaki az utcán odaszólt neki és megelégedett azzal, hogy a "magyar" köztársasági elnök a lakására szaladt kondoleálni. Egy kupica kosher szilvapálinkával se kínálta meg a vén zsugori.)

Ezek az emberjogi bizottságok, tisztelet a nagyon kevés kivételnek, egy dologgal nem hajlandók foglalkozni: Amerika és Izrael rémtetteivel, legyenek bár azok háborús bűntettek, vagy államilag szervezett merényletek, a világ tetszőleges pontjain.
Azt hiszem, többen emlékeznek még arra a képre, amelyen az amerikai elnök, a külügyminiszter és amerikai tábornokok ülnek mint a moziban és élőadásban figyelik amint a világ másik fertályán a tengerészgyalogosok meggyilkolják egykori ügynöküket, a szeptember 11-i merényletben cinkosukat Oszama bin Ladent.

A fentiekből két következtetés adódik: 1.) a jognak a népek életében nincs "szolgálati szerepe",- 2.) a nemzsidó népek szorongató defenzívában vannak a terrorista Izraeli Zsidó Állammal és a terrorista Amerikai Zsidó állammal szemben.
E hátrány mindinkább elviselhetetlen, kiegyenlítése egyre sürgetőbb. Merre lehet elindulni? Mindenfajta "jogalkotási" törekvés hatástalan pótcselekvés lenne olyanokkal szemben, akik a gójokat mint állatokat eleve kirekesztik a jog oltalmából. A kultúrállamokban vannak ugyan állatvédelmi törvények, de a gójokra még ezeket nem terjeszti ki sem Izrael, sem Amerika.
Egyetlen megoldásként az kínálkozik, hogy az agresszorral szemben a saját fegyvereivel, a saját módszereit alkalmazva kell a harcot felvenni, mindenfajta "jogi" korlátozást mellőzve, a viszonosság elve alapján. (Ez persze nem jelenti azt, hogy "jogi fegyvert" ne lehetne, ill. kellene bevetni a jogtiprók ellen.)
A világot a szó teljes értelmében újra kétpólusúvá kell tenni, vagyis a keleti oldalnak is meg kell szervezni a támadás és a védelem teljes spektrumát, ideértve minden olyan eszközt és módszert, amit az ellenség alkalmaz.
Mielőtt a második rész megjelenne, ha kedvük tartja és idejük engedi, olvassanak bele egy korábbiírásomba, amely egy olyan hadviselésről szól, amely nek nincsenek korlátai és nincsenek jogi, még kevésbé erkölcsi szabályai. Arról a titkos háborúról szól, amit a sztálini Szovjetunió vívott a kapitalista Nyugat ellen, lényegében a nyugati értelmiségi elit, különösképpen a zsidó elit, közreműködésével.
E háborúnak "csupán" az volt a célja, hogy meggyengítse a kapitalista társadalmak ellenálló képességét a szovjet befolyással, esetleg behatolással szemben. Igaz, hogy Sztálin elvetette a "permanens forradalomnak" a félzsidó lenin és a zsidó Trockij által képviselt eszméjét. Kiírtotta ezen eszmekör képviselőit, a lenini gárdát; de az egész világ meghódításának ábrándját azért haláláig dédelgette magában.

"legendás korszakban" sok disznóságot követtek el Sztálin ügynökei. Az ellenfél élőerőinek tömeges megsemmisítéséről azonban szó sem volt. Ilyen értelemben Hitler se' volt tömeggyilkos. A hurok, méreg és tőr a CIA és a MOSZAD révén kerültek be a"békeidők" stratégiai fegyverarzenáljába. Ezekkel az eszközökkel, ezzel a harcmodorral és főleg ezzel a világfelfogással szemben a jog fegyverei nem nyujtanak védelmet. Az ebmarást kutyaszőrrel kell és lehet gyógyítani.
A fent említett írás azt fejtegeti, hogy a "sztálini alapok" maradványain Putyin Oroszországa képes lesz e Amerikával és Izraellel szemben egy olyan titkos háború infrastruktúráját (logisztikai bázisát) létrehozni, amilyen háborút ők folytatnak a világ valemennyi népe ellen, különös tekintettel Oroszor szágra.
A tárgyi (gazdasági) és személyi feltételek - úgy tűnik - adottak. Putyinnak azonban el kell döntenie, hogy Brezsnyevre, vagy Sztálinra akar inkább hasonlítani. Ellenfelei, akik vélhetőleg nem echte pravoszlávok, máris az új "pangás korszakáról" álmodnak és a slankos Putyint - felhízlalva - Brezs nyev uniformisába öltöztetik...
És még egy könyvet kell az eddiginél figyelmesebben olvasgatni: a Mein Kampfot, de nem csak azért mert nemrég hatvanötezer dollárért kelt el egy dedikált példánya. E könyvről ugyanis egyre többen gondolják azt világszerte, hogy egyenest nekik van dedikálva... Ez, csakis ez lehet a magyarázata, hogy ez a könyvecske uralja a bestseller listát.
2014.03.01
Sz. Gy.
Folytatása következik!
2014.03.09-i folytatás.



















Jognélküli világ

Aszimmetrikus világterrorizmus

 
II.
 
Ha ezek után azt mondom: Nyugat, úgy értem Amerika, pontosabban Zsidó-Amerika, azaz a nemzetközi terrorizmus logisztikai központja. A szellemi és „vallási” központ pedig Izrael. Maga a terrorizmus egy világhálózat. Olyan mint a zsidó diaszpóra. A két hálózat többé – kevésbé fedi egymást...

A kérdések kérdése, hogy az emberiség képes e ezzel a szörnyeteggel megküzdeni? Már a hétfejű sárkány legyőzése is a mesék birodalmába tartozik. Ennek pedig sokszorosan több feje van.

Ezer szerencse, hogy cion bölcsei minden bölcsességük ellenére sem értik a világot, az embereket. (Igaz, ezeket állatoknak tekintik.) A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben (továbbiakban CBJ) hatalmuk erejét annak láthatatlan voltában jelölik meg. Immár azonban nem láthatatlanok, hála a Világhálónak, ami komoly veszélyforrás rájuk nézve.

Már a XIX – XX évszázad fordulóján úgy vélték, hogy mesterségük címere, a jelképes kígyó, gyűrűibe ölelte Európát és acél satuként szorongatja. Lehet hogy 1897-ben, amikor Bázeli Világ kongresszust tartották, Oroszország eljövendő sorsa már meg volt tervezve. Oroszországban azonban semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna, ahogy illett volna. Az 1905-ös forradalom idején a cár „dumát” ígért a népnek és sikerült eldumálnia a reformokat, meg a forradalmat is.

Az újabb felforgatást azonban a zsidóság már nem bízta holmi provokátor pópákra, Gapon atyákra, hanem maga tervezte, szervezte meg Kelet New Yorkban. Már nem egy „véres vasárnapra” vágytak, hanem véres évtizedekre…

A verkli egész jól indult. Elérték az egyik legfontosabb célt: a "bolsevik" forradalmi vérengzés, méreteiben és kegyetlenségében, felülmúlta a Nagy Francia Forradalom világraszóló eredményeit. Oroszország mégsem lett „szocialista zsidókirályság”, mert egy makacs grúz félzsidó orosz (!) nemzeti (!) államot álmodott és kiirtotta a lenini bandát, amint ezt az első részben részleteztem. Ott azonban nem esik szó a dolog további aspektusairól és a zsidók hallatlan szerencséjéről. Sztálin ugyanis későn jutott arra a felismerésre, ill. elhatározásra, hogy a zsidókérdés megoldása (endlösung) Oroszország létérdeke. E feladathoz már túl öreg volt és erősen letompult korábbi „egészséges” gyanakvása is. Így eshetett, hogy a zsidó hóhérok, akikkel körülvette magát, végül őt ölték meg.

Halála után igazolódott, hogy fehér vagy vörös cár nélkül ez a nagy melák birodalom egy fabatkát sem ér. A parányi belférgeknek”sikerült szétrágniuk a mamut birodalmat. A jelképes kígyó nekidurálta magát és diadalmasan csörgetve jelképes pikkelyeit hozzálátott az újabb öleléshez. Már ott tartottak, hogy zsidó oligarchák mocskos kezére jutott Oroszország nemzeti vagyona, különös tekintettel az ásványkincsekre. Már arra készültek, hogy a privatizált orosz olaj és gázkincset „bevezetik” a new yorki tőzsdén, vagyis az orosz nemzeti jövedelem a wall streeti dögevők zsákmánya lesz. És akkor (bocsána tot kérek a kifejezésért) megint bebaszott valami…

Nem tudom, ki és mikor fogja megírni a csöndes kágébés „diszkrét” forradalmát. Mindenestre nehezen várom, mert ennek a sztorinak az antijudaizmus aranykönyvében Führer és Sztálin tettei mellett a helye.

A zsidó oligarchia tagjainak meggyilkolása, bebörtönzése, emigrációba kényszerítése, vagy meghódoltatása persze csak a feladat egy részének megol dását jelentette; tekintettel arra, hogy az ajtón kidobatva az ablakon visszamászni azon zsidó képességek egyike, amelyekben - a több évezredes gyakorlat folytán –  úgyszólván utánozhatatlanok, de talán nem verhetetlenek. Voltaképp erről szól ez a második rész.

Már csak a hülye nem látja, ill. a gazember hallgat arról, hogy mára a putyini Oroszország lett a nemzetközi zsidó elmebaj őrjöngő dühének első számú célpontja. Ez teljesen világossá vált már Szíriában és most még világosabbá vált Ukrajnában.

Erősen úgy néz ki viszont, hogy már Szíria is túl kemény diónak bizonyul a zsidó kígyó odvas fogai és renyhülő izmai számára. Igaz, az oroszok nem látták el Szíriát a legmodernebb fegyverekkel. Ám az intervenciós csapatok már csak Aleppóban léteznek. A lakónegyedekbe szorult patkányokat a szíriai hadsereg súlyos polgári áldozatok árán küzdi- ill. mészárolja le. Nincs túl messze az idő, mikor az utolsó tömegsírra rádobják az utolsó lapát földet. Ámen!

Ukrajnában merőben más a helyzet. Ukrajna Oroszország köldökében van. Az orosz hadsereg kulcsfontosságú szárazföldi és tengeri támaszpontjai itt, azaz „külföldön” vannak. Itt Oroszország már nem viselhet háborút egy távoli „baráti” nép vérére, mint Szíriában. Be kell dobnia „habtestét” a küzdelem be. Nyilván be is fogja dobni, hisz csak a teljes kapituláció, vagy a könyörtelen háború között választhat.

A továbbiakban abból a feltevésből indulok ki, mintha Oroszország máris kiebrudalta volna a szíriai és ukrajnai betolakodókat. És akkor mi van? Hát épp ez a kérdés!

A dolognak belföldi és külföldi vonatkozásai vannak. Kezdjük az előbbiekkel.

Belföldi problémakezelés. 

Írdogáltam korábban Szolzsenyicin epikus nagy művéről, amely az oroszok és zsidók „együttéléséről” szól a cári birodalomban és a Szovjetunióban. Minthogy Sztálin terveit keresztezte a halál, életműve torzóvá lett. Oroszország továbbra is buja zsidó televény maradt. Az „Együtt” harmadik kötete így még megírásra vár. E feladat alighanem Putyin valamelyik udvari krónikására hárul.

Úgy tűnik hozzá is látott emberül. Szemmel láthatóan jól fogja meg a dolgot – a pénznél. Kinyilatkoztatta, hogy a (jobbára zsidók által létrehozott és működtetett) "civil szervezetek” idegen, ellenséges nagyhatalmak ügynökségeinek tekinthetők. Így szoros felügyelet alá helyezte őket, különös tekintettel azokra a "surranó” pénzekre, amelyekből fizetni lehet a külföldi zsoldosokat, és hősi tettekre lehet sarkallni az atomerőműveket elfoglaló és megrongáló "polgári jogi aktivistákat”, nem beszélve a sátrakról, meleg takarókról, meg a forró csájáról.

A terrorelhárítás Ukrajnában is jól működhetett volna, ha Putyin nem a korrupt, hülye és gyáva Janukovicsra tesz, de arra tett...

A zsidó miniszterelnök „Bibi” Netanjahu írta a terrorizmus ellen írott könyvében, hogy a zseniális zsidó Zangwill teorémája szerint az „obsta principi” elvét kell alkalmazni, azaz minden rossz dolgot addig kell kezelni míg kicsi. Ez ukrán viszonylatban annyit jelentett volna, hogy a zsidó terroristákat (ideértve a politikai bujtogatókat, pl. Klicskot) akkor kellett volna agyonlődözni, amikor kidugták a fejüket a mocsárból. Ehelyett ők lövöldöztek berkutos ruhába bújtatott, de régi géppisztolyokkal felszerelt ügynökeik útján, tüntető testvéreikre. Ez a műhiba hiába lepleződött le a világ előtt, a nyugati világ törvényes rendszerváltásról beszél és Merkel Berlinben parolázik Klicskóval.

Az "elégedetlenség" kérdését Oroszországban Putyin szintén helyesen kezeli. A „polgári elégedetleneket” a karhatalom szétzavarja. Ha így nem megy, tábori beutalót kapnak, vagy eltűnnek… Az iráni Baszidzs milicisták is elég jól boldogultak a „romantikus fiatalokkal”.

A romantikus fiatalokról jutnak eszembe a ricsaj kurvák, azaz a Pussy Riot együttes "performanszai”. Ezt a kérdést az állam nem tudta igazán jól kezelni, mert nyomban elkezdtek vonítani a honi és külföldi jogvédő szervezetek. Legutóbbi két fellépésük viszont meghiúsult, mert Szocsiban a kozákoknak, Nyizsnyij Novgorodban pedig a helyi fiataloknak nem tetszett produkciójuk. Ez ellen az utcai önkifejezés ellen viszont nincs mit tenni, nincs hova fellebbezni. Talán a lázadó puncik is jobban jártak, olcsóbban megúszták így…

Dehát nem ezekkel a jelenségekkel van a fő baj, hanem azzal a zsidó háttérhatalommal, amely ezeket a "spontán" akciókat szervezi, rendezi, bátorítja, népszerűsíti és védelmezi. Ez pedig nem más, mint a magát ott is túlreprezentáló zsidó „értelmiségi elit”: írók, költők, zeneszerzők, szobrászok, stb. Vagyis az orosz konrádgyörgyök, ungváritamások, friderikuszok tamásgáspármiklósok, havashenrikek, dojcstamások, stb. Ezek utálják és megvetik gój környezetüket, mégis közöttük szenvednek nyögdécselnek, ahelyett hogy Izraelbe alijáznának.

Sajnos ez az alijázás se’ egyszerű dolog.

A nagy hullám a Szovjetunió megszűnésének heteiben tetőzött, amikor az oroszországi zsidó lakosság tömegesen vándorolt ki Izraelbe. Ekkor jelentette ki a zsidó mészáros Ariel Sharon, hogy egymillió zsidóra van szüksége. A kedves vendégek szerepe az volt, hogy az országon belül a zsidóság demog ráfiai súlyát növeljék, illetve hogy a környező arab országoktól 1967-ben elfoglalt területeken újabb zsidó településeket hozzanak létre. Több százezer szovjet állampolgár kelt útra. Közvetlen repülőjáratok híján a kivándorlók Magyarországon keresztül, a Ferihegyi repülőtér érintésével jutottak el Izraelbe. A Budapestig tartó utat a kivándorlók autóbusszal vagy vonattal tették meg, a ferihegyi repülőtéren szálltak át a repülőgépre.

Ez érthetően nem tetszett a palesztinoknak. Felkérésükre, azaz barátságból, a RAF (Vörös Hadsereg Frakció) harcosai egy zsidóbuszt felrobbantottak, csupán figyelmeztetésképp, halálos áldozatok nélkül.

A közeli jövőre nézve tanulságos ez a német – palesztin együttműködés. Az is, ahogy a RAF harcosok Magyarországon beépültek, majd kilógtak. Hármuk közül kettőt több évvel a merénylet után tudtak csak elfogni véletlenül, egy bankrablás szakszerűtlen előkészítése során. Megúszták fejenként 12 évi börtönnel. Most a szőke tehén Németországa azzal kérkedik, hogy gyökeréig kiirtották a. „terrorizmust”. Meglátjuk, meglátjuk.

Mindez úgy tűnik, mintha a zsidóság kutyaszorítóba került volna, pedig ez csak a látszat. A zsidóság mindenütt ellehetne a gój társadalmakban, ha nem akarná mindig mindenütt e társadalmak arisztokráciáját alkotni. De akarja, eszelősen akarja.
 

Egyszerűen érthetetlen az a mód, ahogyan a „nyugati demokráciák” a zsidókérdést értelmezik és kezelik.

Konrád Györgytől olvastam, hogy a zsidóság mindenféle meghatározás elől kitér, azaz nem engedi önmagát vallási, nemzeti, pláne faji szempontok szerint besorolni a „befogadó nép” fogalomrendszerébe, ill.  jogrendjébe.

Nekünk, ha vallásról esik szó, azt mondják nem minden zsidó vallásos; ha nemzeti hovatartozásról, azt hangoztatják ők nem nemzeti kisebbség, hanem magyarok, kvázi hús a húsunkból – vér a vérünkből; ami pedig a fajiságot illeti, szerintük fajok nem léteznek. Slussz.

Herzl Tivadar, a cionizmus atyja viszont elismerte, sőt deklarálta , a zsidók (szagos) fajiságát  "A zsidó állam" c. könyvében. Az a tény, hogy napjaink Magyarországán nem lehet anticionista tüntetést tartani, mert a zsidók egységesen (!) tiltakoznak, azt jelenti, hogy a cionista zsidó - zsidó azonosság tudat szembeszegül a "magyarságtudattal".

Esetleg többen emékeznek arra, hogy az ENSZ a cionizmust rasszizmusnak minősítette és elítélte. Ezt a határozatot azonban a zsidóknak sikerült megkontrázniuk, visszavonatniuk. Ma a cionizmus "egyházi" szószéke a Hit Gyülekezete nagycsarnoka, prófétája Németh Sándor.

Köztünk élve egész másképp gondolkodnak magukról, mirólunk és másképp is viselkednek velünk szemben. Elhiszem, hogy nem minden zsidó cionista, ill. vallja magát cionistának. Abban viszont teljesen azonos a gondolkodásuk, hogy ők egy általuk kitalált isten választott népe. A választás azért esett rájuk, mert különbek más népeknél, a gójoknál, akik voltaképp nem is emberek. Jogi státusuk pedig az, hogy világnépet alkotnak, amely részben a bibliai őshazá ban, részben az egész világot behálózó sejtekben (diaszpórákban), részben „szülőhazákban” él. Ilyenképp hármas állam polgárok: a zsidó állam, a világ és „hazájuk” polgárai, együtt – egyszerre.

Ezt a fogalmi, erkölcsi, jogi abszurditást nem hajlandók tudomásul venni, nekünk meg nem engedik, hogy észrevegyük. A nyilvánvaló tények belátása, vagy pláne kimondása részükről kirekesztésnek, antiszemitizmusnak, sőt terrorizmusnak minősül. Maguk kérkednek vele, hogy kibékíthetetlen ellent mondásokat tartalmazó fogalmakkal, pl. „szabadság – egyenlőség – testvériség” hülyítik a gójokat, akik állati értelmükkel ezeket vagy nem képesek felismerni, vagy kénytelenek felismerésük súlyos következményeit viselni.

Most pedig azt próbálom elmesélni, miért tartom a zsidóság fentiekben vázolt közjogi státusát teljességgel tarthatatlannak.

Az „állampolgárság” fogalma egyazon országhatár által kerített területen (haza) élő népet jelenti. A kettő együtt az „ország” fogalmát adja. Ezen együttes célja a „fennmaradás”. Ennek alapvető feltétele a polgárok hűsége államuk (hazájuk) iránt. Büntető törvénykönyvünkben az állam elleni bűn cselekmények a XXIV fejezetig csúsztak, és egyáltalán nem védik az országot a zsidó kártevés (terrorizmus) semmilyen formája ellen.

Hazaárulást az követ el, aki „Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn.” Hűtlenséget pedig az, aki „állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti.”E passzusok értelemszerűen nem vonatkoznak pl. arra a zsidó bankárra (Surányi), aki az ország aranykészletét eladja. A jog nem feszít olyan hálót, amelyben ezek a vörös hasú piranhák fennakadnának. Létezik persze önkéntes jogkövetés és belső késztetésből eredő hűség a nép, az ország, az állam iránt. De melyik iránt?  Mondhatnám, ebből adódhatna a zsidóknál lelki dilemma, de nem adódik.

Ahol az államot a zsidók már magukénak tekintik (joggal), mint pl. Amerikában, ott az állampolgári hűséget beleverik az emberek fejébe. Az állampolgári hűségeskü szövegét az iskolásoknak naponta el kell mondaniuk, azaz a hűségesküt naponta le kell tenniük. Az esküszöveg így hangzik: "I pledge allegiance to the flag of the United States of America and to the republic for which it stands: one nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."  (Szabados fordításban"Hüséggel kiállok az Egyesült Államok, a zászló, a köztársaság; az oszthatatlan egy nemzet, egy Isten, a szabadság és az 'mindenkit' (!) megillető igazságosság mellett." )

Ilyenfajta esküvésre azonban nem kényszeríthető, aki egy népközösség zsírján élősködik, egy idegen megszálló hatalom szolgálatában.

Ennek jellemzésére többször felemlegettem már a jó Schulhof Izsák bácsit, aki a török megszállás idején Budán lakozott. Ezt írja erről. 
"Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhattuk: 'ki - ki a maga szőlőlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban." Hát persze hogy kereskedő volt a jó úr. Mi lehetett volna más, tán kőmüves? Üzletének portfolióját nem részletezi. Azt hiszem nem zárhatom ki, hogy a legbusásabban jövedelmező gyermek és leánykereskedelem sem lehetett idegen fennkölt lelkivilágához, hisz budai hitsorsosai ezt a műfajt buzgón gyakorolták akkoriban (is). A gyermekek, fiatal lányok százezer számra menő elrablását és keleti háremek, bordélyok részére való eladását úgy élte meg a jó úr, hogy „nem volt ártás az országban.” Mi volt hát Izsák tata? És te minek mondanád magát? Török zsidónak, magyar zsidónak, vagy zsidó – zsidó nak? Úgy gondolom, bátran voksolhatunk a harmadik opcióra és ezt vonatkozathatjuk valamennyi „honfitársunkra”. E kérdés hiteles megválaszolása Drábik János tollára méltó feladat lenne.

Mi magyarok, azaz gójok pedig állati értelmünkkel kiadjuk Izsák bácsi könyvét és szobrot emelünk Szigetváron Szulejmán szultánnak. Ugyan miért nem emelünk Izsák bácsinak is Budán, ahol egykor fügefája állott, amely alatt tanyázott? Érthetetlen, hogy valamelyik zsidó szervezetnek nem jutott eszébe eddig, hogy ezt – államköltségen – megvalósítsa.

De félre a léhasággal!

Magyarországon cigány, német, szlovén, horvát, román, szerb, szlovén, örmény, görög, lengyel, ukrán, ruszin kisebbségek élnek. Van hát kisebbségi törvényünk is (1993. évi LXXVII. törvény). A zsidóság nem iratkozott fel a listára. Nem kellett felíratkoznia a listára. Miért? Hát azért, mert a törvény csak azokra vonatkozik, akik magukat valamely nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik. Az nem számít, hogy a magyar többség kit tekint nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozónak. Így tehát nem kettőn áll a vásár. A törvény diszkriminálja a nemzeti többséget.

A kisebbségi törvényben található a legundorítóbb szó a "másság", mint kisebbségi előjog is. "A kisebbségi jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi béké nek tisztelete alapján, a 'másság' joga. "

Ez a másság megintcsak egy olyan zsidó furmány, mint a szabadság-egyenlőség-testvériség, mert a társadalmi béke és a kisebbségnek adományozott másság ellentmondásos fogalmak. Az utóbbi érvényesülését az állam az erőszak-monopólium alkalmazásával kényszeríti a többségre.

Ez az elv a cigány kisebbség számára a köztörvényi bűnözés úgyszólván minden formájának, úgyszólván akadálytalan gyakorlását; a zsidók számára pedig a társadalom fölötti uralkodás, a társadalmi javak kisajátításának bűntetlen lehetőségét biztosítja. Egyáltalán nem véletlen, hogy ez a két nemzet ellenes kisebbség egymással a legszorosabb véd és dacszövetségben gyakorolja saját "másságát", kiki a maga módján.

Az a fikció tehát, hogy a zsidó = magyar, nem tartható fent. A kisebbségi sors nem a kisebbség választási joga, hanem a többség megítélési joga. A többségnek tehát biztosítani kell, hogy a sisebbségi törvénykezést kiterjessze a zsidóságra is.

A legpontosabb körűlírást igényli a "másság"fogalma. Semmiféle értelmezési problémát nem vet fel pl. a népviselet a ruházkodásban. A népi játékok a közösségek életében, az anyanyelv használata a kisebbségi érintkezésben.

Merőben más a helyzet a közterületeken, közösségi létesítményekben tanúsítandó magatartással, mert itt a kisebbségnek szorosan igazodnia kell a többség által elfogadott viselkedési normákhoz.

A jelenlegivel merőben ellentétesen kell szabályozni a közösség tagja elleni erőszakot. A törvény (Btk. 216.§.) közösség tagjaként részesít fokozott védelemben olyan egyéni sajátosságokat ("másságokat"), amelyek többségi társadalmi megítélése eltérő. A bőrszín egymagában nem válthat, de nem is vált ki, jogos indulatokat, kivéve azokat az eseteket amikor a bőrszínhez rendszeresen, vagy feltünő gyakorisággal közösségellenes, azaz többség ellenes magatartási formák kapcsolódnak. Ilyen esetekben a társadalmi fellépés törvényi korlátozása indokolatlan.

A homoszexualitás és más aberrációk a többségi társadalom egészséges ellenérzését váltják ki. Ennek különféle megnyilvánulásait nem lehet azon az alapon büntetni, hogy az aberrált megriad, vagy felháborodik személyével, küllemével, ill. magatartásával kiváltott ellenszenv láttán.

De ne kalandozzunk el tárgyunktól. Szóbajöhet e nálunk a zsidó terrorizmus? Igen! Gondolkodni érdemes az izraeli légierő gépeinek furcsa látogatása ira is, de lényegesebb kérdés az, kik voltak a 2006-os sajnálatos események szadista verőlegényei? Alapos a gyanú, hogy moszadosok voltak, akik vagy alkalmi vendégszereplésre jöttek, vagy valamelyik zsidó őrző-védő szervezet tagjaiként dekkolnak köztünk.

Létrejött továbbá a "Tett és Védelem Alapítvány, amit úgymond az önbecsülés, az egészséges énkép fontosságáért küzdő lelkiismeret hangja hívott életre, hogy segítsen a zsidóknak az önszerveződésben és önvédelemben. Az Alapítvány, egy olyan alulról jövő kezdeményezés, amely a 'zsidó tradíciókat követve' kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért".

Nem kerülheti el figyelmünket a "zsidó tradíciók" emlegetése. Mik ezek a tradíciók? Hát csupa tömegmészárlás Jerikó bevételétől, a perzsiai purim-napi mészárláson keresztül, Deír Jaszinon át a gázai övezetig, Szíriáig, Ukrajnáig. Nagyon nem kedvelem a Kuruc Infót. Egyik cikkük egyik mondata azonban nagyon megtetszett. Idézem. "A mózesi nacionalizmus az első Purim óta fürdik a megbosszultak vérében."
Az alapítvány potenciális gyilkosai egyelőre "tétlenkednek", mivel a birka magyar nép nyikkanni sem mer. Ez a helyzet azonban drámaian megváltozhat máról holnapra, ha az egyre nagyobb sebességre kapcsoló, Magyarországra irányuló, alijázás következményei jelentkeznek. Máris észlelhető a Tel Aviv Budapest közti olcsó (!) légíjáratok szállítókapacitásának drámai növekedése. A már elkészült lakóparkok hamarosan megtelnek. A zsidók kicsomagol nak, pihengetnek, nézdelődnek kissé, majd elkezdik "belakni" új hazájukat. Ennek menetét Palesztina példájából ismerjük és talán mi se fogjuk szó nélkül tűrni.

És akkor vélhetőleg bekövetkezik a nagy magyar metamorfózis, amelynek több ragyogó/tragikus példájával szolgál a magyar történelem. Bekövetke zik? Hát', elismerem, most nem úgy néz ki. De ki hitte volna, hogy a kecskebaszó (bocs) buta és gyáva palesztin öngyilkos merénylővé magasztosul a "választott nép" csapásai alatt.

Aztán számíthatunk e arra, hogy nem marad üres a kezünk a fegyveres martalócokkal szemben? Igen. A bibliai csodákat további csodák követik. Ilyen csoda az, hogy a bátor szív, az éles szem és a derék váll előbb utóbb vonzani kezdi a fegyvereket, ki tudja honnan, ki tudja miből. [Többször célozgat tam már erre és fel is raktam egy "szupernagyi" fényképét, gyönge vállain egy bazi nagy rakétával.]

Észlelem, hogy orosz barátaink nem csekély érdeklődést tanúsítanak irántunk és alappal feltételezem, nem lennének közömbösek, ha látnák, hogy a "bosszú népe" mészárolni kezd bennünket.

Van (volt) nálunk Magyar Gárda, Betyársereg, meg mifene. Nem gondolnám, hogy számíthatunk rájuk, bár tévedjek megítélésükben. Talán a fradi kemény mag? Az se az igazi. A harcosokat az alkalom szüli, akárcsak a tolvajokat. Nem, a tüzet"ismeretlen srácok" fogják viszonozni, akik nem tuják, mi a halál. Vagy tudják, de rá se hederítenek, mint '56-ban.

A zsidóságot gyakran elragadja a fantáziája. Ennek hatása alatt hajlamos arra, hogy elmérje a farkát (bocs). Így járt Rákosi is, akit Beríjának kellett észhez térítenie; felvilágosítva arról, hogy Magyarországon uralkodott már török szultán és osztrák császár, de egy zsidó királyságnak nincsenek esélyei. Nem is lettek.

A magyarországi Új Izrael még hülyébb ötlet, mint a zsidó királyság. Nem fog menni! Sokan elleneznék...



 




















Jognélküli világ

Aszimmetrikus világterrorizmus

 
III.

Írásaim tartalma rég kilépett honlapom címének (Comment) korlátai közül, de a divatosabb poszt-komment szabályait sem követi. "Posztolni" annyit tesz, mint a nyilvánosság számára feljegyezni valamit és e feljegyzéshez egyéni véleményt (kommentárt) fűzni. Rég megéreztem, hogy ez a legunalmasabb műfajok egyike a világon...

Ezért tértem át előbb ösztönösen, majd egyre tudatosabban a jóslásra, helyesebben politikai előrejelzések (prognózisok) fabrikálására. Ezzel elszórakoztatom magam és - merem remélni - néhány olvasómat is. Hiúságomban már arra vetemedtem, hogy egy külön rovatot tettem fel, lám én előre láttam, megmondtam, megírtam jeligére (Retro).
Most azonban mégis indíttatva érzem magam arra, hogy tegnapi események kapcsán felidézzek néhány tegnapelőtti gondolatot.
Még tavaly novemberben jutottam arra a felismerésre, hogy Putyinnak - ha erős és önálló Oroszországot akar - folytatnia kell Sztálin Nyugat elleni titkos háborúját. Az erről szóló írás címe Putyin Razdvedkája volt.
Ennek az írásnak a logikáját követi az "Aszimmetrikus világterrorizmus" c. folytatásos írás, amelynek most a harmadik részét tartja kezében az olvasó.

Gondolataim elsősorban az ukrajnai eseményeket követik. Joggal, hisz az ukrán probléma "putyini megoldása" a világpolitika legizgalmasabb kérdése.
Ami Ukrajnát illeti: mi sem természetesebb, minthogy a Krím félsziget "bravúros annektálása" csupán egy óriási játszma nyitó lépése volt. Oroszor szágnak helyre kell hoznia annak a kolosszális ostobaságnak, ill. gazságnak a következményeit, amelyet Sztálin egyik legbuzgóbb hóhéra, majd gyilkosa, Hruscsov követett el azáltal, hogy a Krímet átengedte a"testvéri" Ukrajnának. Ezt a lehetőséget aknázta ki a"legaljasabb orosz" Gorbacsov, amikor a"glasznoszty" és a "peresztrojka" halálos mérgét fecskendezte a szovjet birodalom érrendszerébe. A haldoklónak az utolsó kegyelemdöfést a "szibírják szeszkazán" Jelcin adta meg; aki tankágyúkkal lövette az orosz parlamentet és miközben a világ befogta a fülét és eltakarta szemét e szörnyű ramazuri láttán, szép csöndesen a zsidó oligarchák kezére játszotta az orosz nemzeti vagyont. Plusz kb. húszmillió orosz rekedt a "haza anyácska" határain kivülre... Létezik ennél aljasabb hazaárulás? Nem létezik.

Ezt a helyzetet csak a "művelt" Nyugat tartja rendjén valónak, sőt természetesnek. Dehát nem oda - Buda!

Mindkét gazember minden gondolatát, minden tettét "nyugati szakértők" inspirálták, tervezték, szervezték.
Most nem illik ide a "csöndes kágébés" tetteinek méltatása, aki emberül hozzáfogott augiász istállójának kitakarításához. Ide tartozik viszont annak felemlegetése, hogy ezt a kitrágyázást Putyin Oroszország belügyének gondolta és glaszékesztyűben szerette volna végrehajtani.
A keserü kiábrándulás, egyúttal a nagy megvilágosodás történelmi pillanatai épp most öltenek testet! Kövessük ezt drámát!
Mivel is kezdjem? Az amúgy szófukarságáról híres Putyin 2014.03.18-án történelmi beszédet mondott az orosz parlamentben. A beszéd eredeti orosz szövegét és magyar fordítását (R&T barátom jóvoltából) innenérheti el az olvasó. [Mi sem természetesebb, minthogy rohadt sajtónk, a rohadt "szélsőjobb" sajtót is ideértve, nem tartotta szükségesnek a beszéd közlését és jelentőségének megfelelő méltatását.]
A Putyin beszéd aggodalommal említi, hogy a puccsista ukrán vezetés a megpróbálja Ukrajnát beléptetni a NATO-ba, ami annyit jelent, hogy a Fekete Tengeren megjelenik az amerikai intervenciós hadiflotta ami közvetlen fenyegetést jelent Oroszország stratégiai védelmi rendszerére.
A Putyin beszédben nincs róla szó, de a halálos bekerítés startégiájához tartozik a Lengyelországban és Romániában tervezett NATO, sőt amerikai (!) támaszpontok kérdése.
A beszéd utal korábban független államok megtámadására és lerombolására (Irak, Libia, stb.), amely ellen a nemzetközi szervezetek nem léptek fel.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szíria kérdését Putyin nem elemezte részletesebben. Ez nem is csoda, hisz Szíria az orosz politikai gondolkodás látványos csődjének bizonyult, ill. bizonyul ma is. A téma mégis szóbakerült a napokban. Annak kapcsán, hogy világszerte, de a közel keleten különösen tömegméretü keresztény üldözés folyik. Ennek élvonalában a zsidó- amerikai zsoldba szegődött szunnita iszlám szervezetek ténykednek: az Al Kaida és "testvérszervezetei".
A probléma súlyosságára "Hilarion metropolita hívta fel Putyin figyelmét; bemutatva az elnöknek a problémával kapcsolatos bizonyítékokat és statisz tikákat, kijelentve, hogy a világ valamely pontján ötpercenként meghal egy keresztény a hitéért. A keresztények számos országban szenvednek üldöztetést. Az afganisztáni templomrombolásoktól, az iraki templomok lebombázásán keresztül egészen a szíriai keresztények elleni erőszakos üldöztetésen át a világ sok országában rendszeresek az ilyen cselekmények. A tények ismertetését követően a metropolita arra kérte Putyin elnököt, hogy tegye a keresztények globális védelmét külpolitikája fontos részévé. Putyin a következőképpen válaszolt: 'ne legyenek kétségei, hogy pontosan ez fog történni.' Az elnök biztosította az egyházi vezetőt, hogy a keresztények oltalma és az üldöztetések elleni védelem az orosz külpolitika része lesz."
Erre szükség is van, hisz a Római Katolikus Egyház - a Bafomet bálvány szolgája, élén a sötét jezsuitával - épp a jézushívő keresztények kiírtásán munkálkodik, jelentős kezdeti sikerekkel.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A napi "bombahírt" a Hír TV 2014. március 28-án 16:23-tól sugárzott adása jelenti, amelyből az derül ki, hogy "az orosz terrorellenes szolgálat vezetője 'titkosszolgálati offenzívával' fenyegeti az Egyesült Államokat, Moszkva így (ezzel) válaszolna a nyugati hatalmak Oroszországgal szemben bevezetett szankcióira.A videót (kivételesen) beillesztem, mert érdemes megnézni, meghallgatni.

A továbbiak megértéséhez (sajnos) szükséges a videó ismerete. Abból ugyanis kiderül, hogy a harcias"antiterrorista" tulajdonképp Putyin direktíváit foglalta össze.
Rágjuk meg mégegyszer a mondatot: "titkosszolgálati offenzíva Amerika ellen." Mit kell ez alatt érteni? Amit a szavak jelentenek? Vagy valami mást?
Amerika azzal fenyegeti Oroszországot, hogy a zsidóvezérelte Ukrajnát felveszik a NATO-ba, ezáltal Ukrajna NATO támaszponttá, a Fekete Tenger pedig NATO beltengerré válik, ahol kedvükre grasszálhatnak a NATO, Izrael és Amerika gyilkos kommandói és a haditengerészeti flották csapásmérő erői. Az amerikai repülőgéphordozók fedélzetéről szabad szemmel be lehet látni a kelet ukrajnai háziasszonyok fazekába. Az utcákon "fasiszta" zsidó kommandók grasszálnak majd, mint pl. Ciszjorániában. Járókelőket, köztük nőket és gyermekeket, molesztálnak, bántalmaznak és hurcolnak el, tün tetnek el, mint "otthon".

Nem gondolnám, hogy erre ne lenne receptje Oroszországnak. De ez nem "titkosszolgálati offenzíva". Ha viszont offenzíva, az csak valamely hadszinté ren bontakozhat is. Mire gondolt a derék terrorelhárító? Találgassunk? Nem lesz nehéz dolgunk. Az offenzíva leendő harctere az egész rohadt, globa lizált világ és a különösen rohadt Amerika - a gonosz birodalma.
És az offenzíva fegyvertára? Itt pláne nem kell találgatnunk. Az államszörny, valami beteges exhibicionizmus által ösztökélve, maga mutogatja ocsmány sebeit, szörnyü erejében rejlő szörnyü gyengeségét. A közismert National Geographic egy horrorfilmben dolgozta fel egy képzeletbeli áramszünet pokoli következményeit "Elsötétült Amerika" címen. Az előzetesben olvasható "Az 5800 nagyobb erőművet és 725 ezer kilométer magasfeszültségű vezetéket magába foglaló – gyakran a 'világ legnagyobb gépezetének' nevezett – amerikai áramhálózat erősen elöregedett, a fontosabb objektumok 70 százaléka 25 évesnél idősebb, az erőművek átlagéletkora 30 év felett van. Egy 2013-as kongresszusi jelentés szerint több mint egy tucat olyan áramszol gáltató van az országban, melynek hálózatát naponta, gyakran vagy folyamatosan cybertámadások érik. A jelentés beszámol egy körzetről, ahol egyetlen hónap alatt tízezer támadást kellett visszaverni. Áramszünetet természetesen a rossz időjárás is okozhat, a viharok csak az elmúlt évtizedben 679 súlyos, nagy területet érintő áramkimaradást idéztek elő, évente átlagosan 18-33 milliárd dolláros kárt okozva az Egyesült Államoknak. Ilyen körülmények között az átlagemberben joggal vetődik fel a kérdés: Mi történne egy országos mértékű áramkimaradás idején? Az erkölcs meddig tartaná vissza a családjuk életéért küzdő embereket az erőszaktól a kialakuló káosz és vészhelyzet közepette? Mennyire lenne biztonságos az otthonunk és a munka helyünk? És legfőképpen: Ki élné túl a krízist?
A valóság sokkal drámaibb a horrorfilmben ábrázoltnál. Egy 2003-as áramkimaradásról a következőket írta az MTI "A hirtelen áramkimaradás, amely értesülések szerint a két országban több mint 20 millió embert sújtott, röviddel 16 óra után kezdődött, s szinte azonnal rendkívüli fennakadásokat okozott New York, Detroit, Cleveland, Ohio, Connecticut, Michigan és New Jersey, valamint Kanadában elsősorban Ottawa és Toronto városában. New Yorkban és a többi városban emberek százezrei árasztották el az utcákat, teljesen megbénult a metróközlekedés, a jelzőlámpák leállása miatt óriási káosz keletkezett a közúti közlekedésben, a felhőkarcolókban elakadtak a liftek, és megbénultak a repülőterek is. Az Egyesült Államokban 21 erőmű, köztük kilenc 'atomerőmű' percek alatt leállt, az utóbbiakat remény szerint fokozatosan helyezik majd üzembe. Számos kórház is működésképtelenné vált, az esti órákra azonban jelentősen javult a helyzet. ... A páratlan méretű áramkimaradás valódi okát péntekre virradóra sem sikerült egyértelműen megállapítani. A hatóságok szerint nagy valószínűséggel a kanadai-amerikai határon lévő Niagara-Mohawk erőműláncban a túlterheltség miatt következett be áramszünet, de nem kizárt, hogy a műszaki hiba a hálózat más pontján történt, vagy amerikai, vagy kanadai területen."
Vagyis az okok tekintetében találgatunk, azaz csak ugatjuk a problémát. Megnyugtató...
Szóval az atomerőmüvek... Ezeknél a hűtőrendszereket is az áram müködteti. Ha a kimaradás elhúzódik következik a csernobili, fukushimai effektus...
És mi történik, ha egy terrorista csoport hatalmába kerít egy atomerőművet... Viccelnék? Dehogyis! 2013.02.20-án a zsidó "demokratikus ellenzék" egyik rohamcsapata elfoglalta Kuznyecovisyk városában a Rivnai atomerőművet, ahol gyujtogatni kezdtek. Felgyújtották többek között a fő szervert is. Ezek kel ill. ezek főnökeivel, felbújtóival bratyiznak az európai, állam és kormányfők. A tettesekről, netán azok felelősségrevonásáról nem szól a fáma. Ezeket akarják megtömni Euróval...
De - kérdem én - ha ezek "demokratikus" módszerek, mi az erkölcsi, ill. jogi akadálya annak, hogy egy - egy"tikosszolgálati" egység kiiktassa egy atom erőmű vezérlőberendezéseit, vagy hűtőrendszerét Amerikában, Kanadában, Izraelben, vagy máshol? Az égvilágon semmi!
Erre is van "demokratikujs precedens". A terrorista Izrael lebombázta Irak osiraki atomerőművét. Sorra gyilkolja az iráni atomkutatókat. Stuxnet vírussal fertőzte meg a buseri, a natanzi és más atomerőművek számítógépeit és most általában az atomlétesítmények lebombázásával fenyegetőzik tekintet nélkül ennek ökológiai következményeire.
Pedig nem ártana ha inkább az elavult dimonai atomerőmű miatt aggódna, amelyben ismételten előfordulnak radioaktív szivárgások, melyek nem csupán az erőmü dolgozóinak egészségét, hanem az erőmű környezetében élők egészségét is károsítják. Mi lesz, ha "titkosszolgálati" támadás éri a szentek - szentjét Dimonát is. Az a minimum, hogy Irán megtámadása esetén Dimona kapja az első"válaszrakétákat" és nem csupán Irán irányából...
Szó ami szó, elérkezett annak az ideje hogy - ha és amennyiben - a világterrorizmus nem szüntethető meg, az szimmetrikussá váljon és emberéletek millióit érintse keleten és nyugaton egyaránt. Ezt az egyedül eredményes módszert rég feltalálták. Úgy hívják"ellenaknák telepítése".
2014.03.29

Sz. Gy.

















Putyin Razvedkája
Az adok - kapok játszma pillanatnyi állása



A "Razvedka" a honvédelem olyan módja, amelynek nincsenek korlátai és fõleg nincsenek erkölcsi szabályai. Amerika évtizedek óta vívja háborúját, amely nem világháború, hanem a világ elleni háború. A helyzet jellemzésére tökéletesen alkalmas egy Berzsenyi verstöredék...
Forr a világ bús tengere...
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tõre dühös viadalra készti.
Nos a "Snowden ügy" kapcsán lássuk hogy vív Oroszország? Elõre kell bocsátanom, hogy személyes meggyõzõdésem szerint a fürge zsidógyerek nem magányos adattolvaj. Inkább egyik szereplõje annak a ma is létezõ hálózatnak, amelyet eredetileg Lenin, majd Sztálin okos és "lelkes" zsidói építettek ki Európában és Amerikában.
* * *
Most kérdezhetik, újabb összeesküvés elmélettel akarok elõhozakodni? Válaszom: nem, ill. nem egészen. Lássuk a következtetési alapokat. A forrás aNew York-i Columbia Egyetem tanárának,Stephen Kochnak1995-ben megjelentkönyve cím: "Kettõs szerepben - Az értelmiség elcsábítása." A lebilincselõen fárasztó, ill. fárasztóan lebilincselõ könyv onnan gombolyítja visszafelé a fonalat, hogy 1940. okt. 22-én Grenoble közelében megtalálták a Kommunista Internacionálé [Komintern] alapító szervezõjé nek a meggyilkolt Willi Münzenbergnek, Sztálin ügynökének, elrothadt holttestét. Mi volt az érdeme, mi volt a bûne?

A Komintern volt a Nyugat elleni fellazítás, ill. kémkedés operativ központja. A Komintern az
"européer" Lenin édes gyermeke volt. Az ázsiai Sztálin ambivalens módon viszonyult hozzá, mint nélkülözhetetlen rosszhoz.

Renkivül nehéz e hatalmas és bonyolult szervezet célkitûzéseit, tevékenységét röviden jellemezni. A szervezet motorját kétségtelenül megggyõzõdéses kommunisták képezték. A zsidó elem ebben a szervezetben is "túlreprezentált" volt, amit szükségszerünek kell tartani, majd kiderül - miért.

A Komintern nagy súlyt fektetett a véleményformáló értelmiség megnyerésére, ügyesen fertõzve ezeket a kommunizmus, vagy - jobb híján - a demok ratizmus (liberalizmus) eszméivel. Ez utóbbi betegek diagnózisát Lenin állapította meg, "hasznos idiótáknak" nevezve õket. Ílymódon a Nyugati értel miség számottevõ része kommunista befolyás alá került mint tudatos ügynök, vagy mint megvezetett idióta. Nem túlzás ez? Nem!
A kommunista offenzíva fontosabb célállamai Amerika, Anglia, Németország, Franciaország voltak. Az események rövid tárgyalásánál sem országon kénti, sem idõrendi sorrend nem alkalmazható, csupán a kettõ valamiféle kombinációja.
Kezdjük talán a nlmet zsidó Hans Kippenberger elvtárssal, aki úgy elmerült a feledés mesterségesen gerjesztett ködében, mint a szürke szamár. Még a Google is alig akar ráismerni... Alig bírtam a pofalemezét lehalászni a Netrõl. A kép rosszabb minõségü, mint a Petõfirõl készített daguerrotype... Pedig (a mi Szamuelynkre hasonlító) figura nem volt akárki. Õ is gazdag úrigyerekként vált "proletár harcossá", mint Szamuely. Egy veszélyes ügynökhálózatot hozott létre és mûködtetett Németországban. Közben "független" politikusként még a Birodalmi Gyûlésbe is beválaszttatta magát. A kém, ill. diverziós hálózat története, szereplõi azóta valamiképp kiestek a köztudatból. Ha jól értem az egyik róla szóló írást, politikai gyilkosságban vállalt bûnrészessége miatt kénytelen volt a fasiszta Németországból a Szovjetúnióba menekülni, ahol kivégezték mint német (!) kémet. "Neumann and Kippenberger ultimately fled to the Soviet Union after their involvement in the killings was revealed. Ironically, both were arrested, tortured, and executed by the NKVD during Joseph Stalin's Great Purge. ~  Neumann és Kippenberger miután kiderült gyilkos ságokban való részvételük a Szovjetunióba menekültek. Késõbb a nagy sztálini tisztogatás idején az NKVD letartóztatta, megkínozta és kivégezte õket.".
Jóval gazdagabb "életmüvet" tudhat magáénak az oszrák zsidó Arnold Deutsch elvtárs is. Õt a ködös Albionba vetette a sorsa, ill. irányította a szovjet titkosszolgálat. Szinte hihetetlen módon jutott be a cambridgei egyetemre, ahol kifejezetten kémszolgálatra szervezte be a legkiválóbb elméket, egyben legzüllöttebb frátereket, akiket "cambridgei ötöknek" nevezett el a kémtörténelem. Érdemes a neveket felsorolni.Anthony BluntGuy Bur gessJohn Cairncross,Donald Maclean és Kim Philby alkották az ötösfogatot, melynek tagjai annyi kárt okoztak Angliának és Ameri kának (!), mint egy vesztett háború.
A díszes társaság viselt dolgaival nincs idõm és kedvem foglalkozni, kivéve Kim Philbyt, akinek karrierje bõvelkedik vígjátéki elemekben is...

Philby bécsi tartózkodása idején egy lengyel zsidó nõt vesz feleségül. Kohlman Alice érdekessége, hogy a mi Péter Gáborunk alias Eisenberger Benõ szervezte be a kommunista pártba. Ez alighanem egyet jelentett azzal, hogy a hölgy a Komintern ügynöke is volt. Ez nyilván megkönnyítette Deutsch elvtárs munká ját...
Philbynek irodalma van. Portéjának megrajzolásához egy nívós és szellemes blogból idézek, amit elolvasásra ajánlok. Nos, lássuk hogy váltja színét egy kaméleon. 34 õszétõl kezdve Kim elkezdi a hosszadalmas, ám késõbb elképesztõen gyümölcsözõnek bizonyuló menetelését a brit titkosszolgálat felé: látványosan szakít addigi baloldali elkötelezettségével, tagja lesz a (finoman náciszimpatizáns) Angol-Német Baráti Társaságnak, sõt – és ez igényelte részérõl a legnagyobb megerõltetést – még Hitlert elismerõ jelzõkkel illetõ politikai tanulmányok is kikerülnek a kezei alól. Az álca annyira beválik, hogy 1935-1936 között többször meghívják Németországba, ahol a külügyminisztérium vezetõi is fogadják (egyszer például maga Ribbentrop doktor is).
Újságíróként is komoly tekintélyt vív ki magának, olyannyira, hogy a The Times is egyre gyakrabban kéri fel cikkírásra, s 1937 májusától a híres napilap haditudósítójaként Spanyolországba megy. És mivel anno szinte nyílt titok volt, hogy a Times külföldi tudósítói olykor szívességeket tesznek a Secret Service-nek (többek közülük késõbb fõállásban is az MI-5 vagy az MI-6 hivatásosaivá váltak), az elsõ komoly lépés megtörtént a fõ cél felé: beépülni a brit titkosszolgálatba.
Ez egybeesett az orosz elképzelésekkel is."A szovjeteknek tippjük is van: a Secret Intelligence Service, vagyis az MI-6 hírszerzõ szolgálat V osztálya, amely az úgynevezett offenzív kémelhárítással foglalkozott. Ennek a szekciónak (a kézenfekvõeken túl) ugyanis volt még egy óriási elõnye: irodái ugyanabban az épületben voltak, ahol az egész SIS titkos archívuma lapult, a London melletti St. Albans-ben.
Philby az MI-6 munkatársa lesz és mérhetetlen pofátlansága révén bejut az archívumba is."Féligmeddig poénból, illetve tesztként – az archívumból kikéri a teljes európai MI-6 ügynöklistát (tehát az egykori, a pihentetett és az aktuálisan mûködõ, brit fizetési listán szereplõ valamennyi tégláról szóló infót, Norvégiától Portugáliáig és Izlandtól a Szovjetunióig). A legnagyobb meglepetésére kérdés nélkül meg is kapja. Szerintetek mit csinált vele?
Az igazi fordulatot az amerikai kapcsolat jelenti."Egyre szorosabb kapcsolatot épít ki a frissen megalakult amerikai hírszerzõ szervezettel, a CIA elõdjével, az OSS-szel (Office of Strategic Services).  A jenkik már õt tekintik igazi partnernek..."
Közben változik a helyzet Angliában is. '44-re nyilvánvalóvá vált, hogy Hitlernek harangoztak. Nagybritannia és az USA rádöbbentek, hogy az új ellenség, az új célpont Sztálin és országa. A háború alatt a hatosoknál a szovjetellenes ügyosztályt visszafejlesztették, s ’44 nyarára egy ötfõs, nyomorult kis csapat, a 9. osztály feladata (lett volna) a Szovjetunió (és a kommunista pártok) hírszerzési szempontból történõ ellenõrzése, ami önmagában is mulatságos. A partraszállást követõen a brit kormány elhatározza, hogy új erõt pumpál a haldokló osztályba, felfejleszti, annyi pénzt ad nekik, amennyit kérnek, létszámbõvítés (mert lesz munka bõven a háború után – mindta Churchill és csippentett a szemével…). És hát új fõnök is kéne az újjászervezett antibolsevista hírszerzõ egység élére…Igen, kitaláltátok, a megfelelõ ember a megfelelõ helyre: Kim Philbyt, a szovjet hírszerzés õrnagyát (ha minden igaz, akkorra már rendfokozatot is kapott Moszkvától) maga az MI-6 elsõ embere, Sir Stewart Graham Menzies vezérõrnagy nevezi ki az új beosztásába."
Aztán Philby ölébe hull Amerika is ... "1949 júliusában kódolt távirat várja az irodában. Arról értesül belõle, hogy a Központ új beosztást kínál neki: ha elvállalja, õ lehet a brit hírszerzés amerikai összekötõtisztje, akinek az lesz a feladata, hogy az alig másfél éve alakult Központi Hírszerzõ Ügynökség (CIA) és az MI-6 közötti mûveleti információáramlást elõsegítse, A kihívás akkora, hogy Kim még Moszkvától sem kér engedélyt, hanem gyorsan és lelkesen rábólint a felkérésre. Persze utólag az NKVD is örül és biztatja is Kimet, hogy húzzon bele! Szeptemberben ki is utazik Amerikába, ahol fejest ugrik a munkába: rögtön sorra járja az összes területet és ügyosztályt, minden vezetõvel ebédel, vacsorázik, iszik és kávézik legalább egyszer. Decemberre az a furcsa helyzet állt elõ, hogy Philby összességében már többet tudott a CIA hírszerzési stratégiájáról és szervezetérõl, mint bármelyik osztályvezetõ külön-külön, hiszen a jenkik (belsõ konspirációs megfontolásokból) azt az elvet követték, hogy a területek lehetõleg semmit ne tudjanak egymás melójáról. Kimmel viszont mindenki nagyon õszintén és nyíltan beszélt a saját szakterületérõl, hiszen õ volt a brit titkosszolgálat fõmegbízottja, akin világosan látszott, hogy nem csak mímeli az érdeklõdést, hanem valódi tájékozódnivágyás is van a kérdései mögött…" Hát igen. Philby érdeklõdése nem volt tettetett...
"Philby ragyogóan beilleszkedett Washingtonban. Hasznosságérzetét külön fokozta, hogy október második felében feltárják elõtte a Venona mûvelet minden részletét (ez volt a fedõneve annak az akciónak melynek keretein belül az amerikaiak megfejtették a szovjetek titkosszolgálati kódjait és nagy érdeklõdéssel olvasgatták a moszkvai Központ és amerikai ügynökei közötti üzenetváltásokat). Ily módon Kim soron kívül tudja tájékoztatni at NKVD-t arról, hogy például Klaus Fuchs, a Manhattan-projekten dolgozó, német származású, Moszkvának ügyködõ tudós a lebukás szélén áll. A végsõ balhét ezért (mármint az atomtitok kiszivárogtatásáért) három év múlva a Rosenberg-házaspár viszi el (villamosszék)"
Itt elbúcsúzunk Philbytõl mert a históriát a szovjet atomkémek történetével folytatom. Itt azonban rögtön beleakadunk Cairncrossba. Állítólag õ jelentette elõször szovjet megbízóinak, hogy Amerika az atombomba kifejlesztésén dolgozik. Ezért Sztálin Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. Felemelõ, vagy nem?
Fuchs Németországból emigrált Londonba. Ott persze beszervezték a szovjetek és - mit tesz isten tagja lett annak az angol kutató csoportnak, akiket a Los Alamos National Laboratory kutatóintézetbe küldtek, hogy segítsenek az amerikaiaknak. Azt mondják, az atomkémek között õ volt a legeredményesebb, az oroszok kezére juttatott információk mennyisége és minõsége tekintetében. Érthetetlenül olcsón megúszta a dolgot.
A Los Alamosban fortyogó boszorkányüst története tanulságos lenne, ha méreteinél fogva nem haladná meg egy szerény cikk kereteit, a cikkíró képességeit, ismereteit és fõleg az olvasó türelmét. Ha csak azt mondom, az oda sereglett zsidó vircsaft játszotta át az atomtitkot az oroszoknak, nem tévedek nagyot. Szerencsémre e téma kapcsán is rátaláltam egyösszefoglalóra, amely tömör és lényegét tekintve hitelesnek is tünik. A brit hírszerzés lebuktatja Klaus Fuchst. Bíróság elé állítják, és elítélik, amiért nukleáris titkokat adott át a Szovjetuniónak. Fuchs zsidó. A Manhattan Projektben Albert Einstein személyes kérésére vett részt, s itt fért hozzá a legérzékenyebb titkos információknak 1942-1945 között. A Fuchstól nyert adatok révén az FBI kilenc további atomkémet tartóztat le, akik közül nyolcan zsidók. Valamennyien azon dolgoztak, hogy Amerika atomtitkait átadják a legnagyobb ellenségnek, Moszkvának. A kémek közül hárman nem vallották magukat bûnösnek. Kettõt, Julius és Ethel Rosen berget halálra ítélik. Morton Sobellt harminc év börtönbüntetéssel sújtják. A Rosenberg házaspár sorsa fölött évekig siránkozik a zsidó média. A Manhattan Projekt körüli erõs kommunista és zsidó jelenlét számos spekulációra ad okot. Emlékezzünk, hogy a kutatás egyik kulcsfigurája Albert Einstein volt, a német születésû zsidó, nem kevesebb, mint tizenhat kommunista szervezet tagja. Azt sohasem sikerült bizonyítani, hogy Einstein a kommunista párt tagja lett volna, de elhajlása egyértelmû. Barátai és pártfogoltjai listája bátran viselhetné a Ki kicsoda az amerikai kommunista mozgalomban címet. Ráadásul a Los Alamos-i atomku tató intézet vezetõje 1943 és 1945 között - épp amikor a legtöbb adatlopás történt - a zsidó Robert Oppenheimer volt. Fivére, Frank szintén atomfi zikus volt, és a kommunista párt tagja.[Hruscsov volt olyan diplomatikus, hogy emlékira taiban - post mortem - elismerte Rosenbergék "érdemeit" a szovjet atombomba kifejlesztésében...]

Oppenheimer sokáig játszhatta a saját lelkiismeretével viaskodó tudóst, de aztán mikor megjelent a Sztálin fõhóhéra Szudoplatov tábornok visszaemlékezéseit tartalmazó 
könyv abból, ill. a recenziókból, kiderültek a következõk. Nem mondható el Oppenheimerrõl, hogy professzionális hírszerzõ lett volna, inkább csak alkalmi informátornak lehetne õt tartani, hiszen nem volt a Szovjetunió fizetett, teljes idõben kémként dolgozó, beépített ügynöke. Informátori tevékenységében politikai célok mozgatták; úgy vélte, hogy a háború utáni béke megõrzése érdekében meg kell a Szovjetunióval osztani az atomtitkot, az USA nem lehet egyedüli atomhata lom. Ezenkívül Oppenheimer esetében azt a pszichológiai szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy fecsegõ típusú volt, aki mindig szíve sen beszélt...1947-tõl, vagyis a hidegháború kirobbanásától kezdve Oppenheimer visszavonult, és nem adott át több információt a szov jeteknek." Errõl a kissé blõd csak annyit, Oppenheimer fõállásban a Manhattan terv vezetõje volt. Mellékállásban informálta az oroszokat arról, amit a fõállásban õ és kollegái kitaláltak - feltaláltak.
Fantasztikus sikereket értek el Moszkva ügynökei magában a Harmadik Birodalomban is. A hírek két csatornán áramlottak Sztálin asztalára. Az egyik forrás az u.n. "Vörös Zenekar" (Rote Kapelle) volt, a másik Hitler helyettese (!) a legendás "Werther".
Elõször a "muzsikusokról".

Ennek kémhálózatnak a csápjait (majdnem mindet...) Walter Schellenberg által vezetett belbiztonsági szolgálat (
Sicherheitsdienst -SD) vágta le. Ezért Schellenberg emlékiratait tekintem a legérdekesebb, ill. leghitelesebb forrásnak. A szerzõ az egész Európát behálózó óriási hidraként jellemzi a kémszervezetet, amely újszerû rövidhullámú rádiókészülékekkel dolgozott és különösen rafinált kódot használt. A hálózat (egy részének) bukását e kód regénybe illõ módszerekkel történt feltörése eredményezte. A kémregény, ill. rémregény részleteiben nem merülök el. Az elmlékíratnak csupán a cikk mondanivalója szempontjából leglényegesebb né hány mondatát citálom. "A letartóztatások és kihallgatások ... villámcsapásként hatottak ... Az érintettek ... Becker repülõtechnikai fõmérnök ezredes ... A légierõ vezérkarának öt tagja összedolgozott Beckerrel ... Shulze - Boysen fõhadnagy a Repülésügyi Minisztérium elhárító osztályát vezette ... A birodalmi Gazdasági Minisztériumban Arvid Harnack kormányfõtanácsos ... olyan részletes anyagot szolgáltatott a szovjeteknek, hogy Moszkvában jobbanj ismerték nyersanyagellátási helyzetünket, mint pl. az érte felelõs hivatalnok ... " [230 old.] Ez lenne a villámcsapás? Nem, hanem a folytatás!"Természetesen érdekelt bennünket, milyen motívumok mozgatták ezeket az intellektuelleket, akiknek a pénz nem jelentett semmit ... Az õ ellenállásuk nem is a nemzetiszociallizmus meg semmisítésére korlátozódott, hanem belsõleg annyira elfordultak az általuk betegnek ítélt Nyugat szellemiségétõl, hogy már csak a Keletben látták az emberiség üdvét." [230 - 231 old.]

Ez a felismerés vezet át a "Werther"-féle másik kémhálózathoz és teszi érthetõvé annak fantasztikus sikereit.
Schellenberg az eset kapcsán megemlíti, hogy a felgöngyölítésben segítségére volt a Gestapo fõnöke Heinrich Müller ("Gestapo Müller"), aki késõbb számára megdöbbentõ közléseket tett, sajnálkozva a lebukottakon...  "A szovjet befolyás Nyugat Európában nem csak a ... munkáskö rökben létezik, hanem behatolt a szellemi - értelmiségi rétegekbe is ... Azért terjedhet mert megfelel a mi kultúránk szellemi közömbösségé nek ... Gondolok itt a Harmadik Birodalom eszmevilágára is, mert a nemzeti szocializmus is egyfajta trágyája ennek az intellektuális tápta lajnak, amelyben szellemi bizony talanság és egyfajta politikai nihilizmus tenyészik ... Szemben ezzel Oroszország, amely lassanként egy séges szellemi, biológiai kompromisszum nélküli erejével hat. ... Amit akartak, azt a nemeztiszocializmus a sok kompromisszumával nem nyújthatta számukra.  ... A mi intellektuális felsõ rétegünket tisztátalan szellemiségükkel a nemzeti szocialiszmus nem tudta átformálni és ebbe a vákuumba tör be most a kommunista Kelet ... Egyre inkább az a meggyõzõdésem, hogy Sztálin jó úton jár. A nyugati államvezetést magasan felûlmúlja," [264 old.] Mindezek után Schellenberg megemlíti, hogy tudomása szerint Müller átállt az oroszokhoz. [Nos, nem állt át. Berlin ostrománál meghalt és - minõ fintora a sorsnak - egy zsidó tömegsírba temették. Csak azt nem tudom, a zsidók forognak sírjukban, vagy Müller. Az is lehet, mindannyian forognak - egymással ellenkezõ irányba...]
Ami a "politikai idealizmust" illeti, ez a vircsaft nem mûködhetett volna ilyen jól ama bizonyos zsidó finesz nélkül. Ennek letéteményese volt a szervezetben a "magyar" Radó Sándor, akit Sztálin bekóterezett, mint nyugati kémet...
* * *
Most, hogy e cikk írása során ismét belelapoztam az emlékiratokba enegm is villámcsapásként ért valami, ami hiányzik (!) belõle. Egy büdös szó se olvasható a birodalom fantomjáról Wertherrõl. Holott ... holott Schellenberg kiszaglászta Werthert, de felfedezését Himmlernek kellett jelentenie, aki megparancsolta neki, felejtse el ezt az ostobaságot. Pedig nem volt ostobaság! Franz Halder a vezérkari fõnök "hadinaplójába" a következõket jegyezte be. "Szinte valamennyi támadási terv, közvetlenül az elkészülte után, mielõtt az én asztalomra jutott volna, a Führer közvetlen környezetébõl valakinek az árulása folytán az ellenség kezébe került." A "szinte valamennyi" világította meg Werther alakját... Legalább egy sorsdöntõen fontos tervrõl ugyanis nem szereztek tudomást az oroszok, ez pedig Manstein harkovi ellencsapásának terve volt, amit Manstein vezérkara dolgozott ki. Hitler a helyszínre repülve hagyta jóvá a tervet. Ezen alkalommal Bormann nem utazott vele, így az alias Werther nem tudta leadni a drótot...

Bormann politikai világnézete alapján is alappal feltételezhetõ, hogy Sztálinnak kémkedett. Feljegyezték ugyanis, hogy 
 "Többször kijelentette, mélységesen tiszteli Sztálint, aki kiírtotta a Lenin féle zsidó bandát (Trockijról, Kamenyevrõl, Zinovjevrõl, Buharinról , Radekrõl, stb. van szó) és Hitlernek is ezt kell tennie." [Földi: Bormann is kém volt. 180. old.]
A Berlin - Moszkva közötti zavartalan rádióforgalmazás csak úgy volt lehetséges, hogy Bormann üzelmeit a másik "idealista" Gestapo Müller fedezte, akinek hatáskörébe tartozott a rádiózás ellenõrzése.
Ez a téma olyan, hogy nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ezt teszem most.
* * *
Visszatérek Stephen Koch "elcsábított" értelmiségéhez, vagyis a fenti "müszakiak" után a "humanoidokkal" folytatom. Ezek az emberszerü lények összehason líthatatlanul többet ártottak a Nyugatnak, mint a kémek, szabotõrök, stb. Róluk formált a közelmultban nem épp hízelgõ véleménytPutyin.
Érdekes Koch részérõl annak megértése, ill. kimondása "A mûvelt francia osztályok a forradalom óta hozzászoktak, hogy ne a kormányzat vezetõit, vagy az egyházat, hanem  egyes irodalmi nagyságokat övezzenek kivételes erkölcsi tisztelettel ... Franciaország Voltaire országa volt." [357 old.] Erre játszott Sztálin szellemi kommandója. A könyvbõl világosan kiderül, hogy a szellemi - erkölcsi bomlasztásban francia írók vitték a prímet. Viszont a beszervezõ ágensek "Louis Gibarti  és Alpári Gyula magyarok (értsd - magyar zsidók) voltak. A nem orosz kozmopoliták között a magyarok voltak a legnevezetesebbek ... A  'magyar maffia' alkotta a szovjet titkosszolgálat alapító magját..." [105 old.] Épp itt tartottam, mikor Gibarti keresztnevét keresve egy recenzióra bukkantam , amely épp Koch könyvérõl szól "Akik Sztálin nyelvét beszélték" cím alatt. Érdemes odaugrani.
Münzenberg (és sztálini stábja) "Elképesztõ sikereket ért el a nyugati értelmiség mozgósításában; 'morálls' tettekre sarkallta õket a szovjet szükségletek kiszolgálása érdekében. ... Többszáz csoport, bizottság és publikáció müködött ... védnöksége alatt. A befolyása alatt tartott ... rendszeresen manipulált írók, újságírók, mûvészek, tudósok, tanárok, egyházi személyek, rovatvezetõk, filmesek, kiadók, stb.listája a korszak legjelesebb szeméyliségeit tartalmazza. Voltaképpen az  Oroszországon kivüli 'idealisztikus sztálinizmus' teljes kulturális és intellektuális apparátusa olyan rtendszerben mûködött, amelyet Münzenberg tett a helyére." [25 old.] A könyv többtucat hírességgel foglalkozik. Mindre nem futja az idõbõl. Csak azokat említem, akik könyveit nagyra tartottam annakidején, nem ismerve szerzõik második szerepét.
Ami a morális vonatkozásokat illeti, Sztálin európai stábja minden regiszteren játszott az értelmiség megnyerése érdekében. Kihasználta a baloldali beállítottságot, a világnézeti bigottságot, a hiúságot, az anyagiasságot, alkoholizmust és mindenek elõtt a szexuális aberrációkat (homoszexualitás), stb. Mivel a remekírók jelentõs hányada az alkoholizmus, gyógyszerfüggõség, stb. mellett homoszexuális is volt, velük foglalkozó rész alapszíne rózsa szín lett... Az írók egy - egy ismertebb mûvét jelentetem meg. A mû képére kattintva az író munkásságát tárgyaló weblapra jut az olvasó. A nevek mellet ti számok Stephen Koch könyvének azon oldalait jelzik, ahonnan idézeteimet, közléseimet vettem. 
 

Gide 100, 211, 276, 351, 352, 357, 377
A meggyilkolt Gorkij temetésén Gide (is) gyászbe szédet mondott. "
a hatalmas gyászoló tömeg elõtt az ellenzéki kultúra végét jelentette be. ... Sztálin háromezer homoszexuálist küldött munkatáborba Gidet vonzó szexuális partnerek vették körül ... Ezek kel manipulálni akarták...

 


Sartre 100
Paul Nizan nevü barátja csalta a Komintern hálójába. Raymond Aronnal õk is háromszögez tek. "Három muskétásnak" becérték önmagukat.
 

 
 

Koestler 172
Koestler együtt dolgozott Münzenberggel.

Barbusse 112
A moszkvai archívumok adatai szerint életét a Münzenberg-féle apparátus irányította, mint Romain Rolland-ét. 
 
 

Romain Rolland 112
A moszkvai archívumok adatai szerint életét a Münzenberg-féle apparátus irányította, mint Barbusse-ét.


Egon Erwin Kisch 112
"A La Faisanderie dugig tömve volt kémekkel. A törzsvendégek jelentõs része Münzenberg kör nyezetébõl került ki. Köztük volt a mindenütt jelenlevõ Regényíró Egon Erwin Kisch is."
 
Brecht 124
A sztálini terror áldozatairól szólván úgy vélekedett 
"Minél ártatlanabbak, annál inkább megérdemlik, hogy fõbe lõjék õket." Hollywoodi "számüzetése" idején szovjet apanázst kapott. "Sohasem adta olcsón a lelkiismeretét."


André Malraux 172
A Münzenberg hálózattal kollaborált. "Hazájá ban" miniszteri tisztséget is betöltött.
 

Sinclair Lewis 302
Lewis kezelhetetlen alkoholista volt. Dorothy Thompson újságírónõvel Oroszországba nászutazott, hármasban. Vincent Shean is velük tartott. A háromszög tagjai igen jól érezték magukat, szovjet államköltségen.

Dreiser 306
Sinclair Lewis Oroszországi nász, ill. diadalut jának fényét növelendõ Münzenberg szervírozta a nagy amerikai drámaírót is.
 

Thomas Mann 325, 347
A "Varázshegy" egyik szereplõjét így beszél teti. 
"Korunk titka és parancsa nem az egyén felszabadítása és kifejtése. Amit korunk kí ván,amire szüksége van és amit megteremt majdí magának, az a terror."
Aragon 332
Felesége Elsa Triolet írónõ vaskézzel irányította. Õ volt a legbefolyásosabb elegáns sztálinista Párizsban... 
Felesége halála után biszexualitását nyíl tan felvállalta. Melegfelvonulásokon egy rózsaszín sportautóval jelent meg...
 

Cocteau 352A magánélete sem volt egyszerû, híressé vált a Jean Marais-vel folytatott viszonya, aki egyébként a rendezõ több filmjében is szerepelt.

Hemingway 400
A "Népfront" tagja volt Spanyolországban. Ahol "kulturálsi kongresszust" rendeztek. 
"Miközben Spanyolország agonizált, az írók pezsgõvel koc cintottak a Köztársaságra s Rolls Royce-okban hajtottak a konferencia fogadásaira."
 

 Valahogy így müködött a Nyugat megrontására szervezett sztálini Razdvedka. Azokat az ügynököket, akik parancsait végrehajtották, Sztálin ugyanúgy "eliminálta", amikor már nem volt rájuk szükség, mint a GPU vezetõit. [Jagodát Jezsov, Jezsovot Berija lõtte agyon...] Münzenbergnek lényegében  nem mint árulónak, hanem mint tanúnak kellett vesznie...
* * *
Ezek után tegyük fel, majd próbáljuk megválaszolni azt a fogas kérdést: van e napjainkban nyugat-ellenes Razdvedka? Ha abból indulunk ki, amit Amerika, Izrael, Anglia és Franciaország tesz nap - mint nap annak érdekében, hogy Putyint és rendszerét megbuktassa, okkal tételezhetjük fel, hogy az oroszok se tétlenkednek. A közelmult néhány jellemzõ"epizódjából" a magam részérõl arra következtetek, hogy az oroszok keze van a dologban. Engedjék meg gondolatmenetem kifejtését.
A Julian Assange által létrehozott Wiki Leaksügyével kell kezdenem. [A baloldali képrõl, ill. linkrõl egy elavult oldalra jut az olvasó, amely a legfontosab tudnivalókat azért tartalmazza.]
Assange - az õrült zseni - a legtitkosabb siteokat is képes volt feltörni, ill. "megfejni". Még nagyobb teljesítménye volt, hogy ugyanerre másokat is sikerült rávennie, akik a titkos információkat átengedték neki, a jelek szerint ingyen és bérmentve (?).
Témánk szempontjából az egyik egyik "szállító"Bradley E. Manning személye és ténykedése érdekes, mert õ kivételesen leleplezõdött. Kiderült, hogy mint alacsony beosztásu "military whistlebower" (lelkiismereti ellenálló) a hadse reg szerver-szobájába bevihette saját számítógépét, tetszõleges mennyiségü adatot tölthetett át, majd kisétálhatott a támaszpontról és többszázezer titkos dokumentumot pakolhatott a világhálóra. Tehette ezt úgy, hogy pszichés labilitása miatt többször fegyelmezni kellett. [Most hogy megkapta 25 évét azon töri a fejét, hogy nõvé operáltassa magát...]

Ezen megállt az eszem! Az "üzemzavar" hál' istennek feloldódott. Tovább olvasgattam és egy másik katona "csínyeit" olvasva állt le megint... Majd ott írom meg a leállások okait...

A Wiki Leaks botrány kapcsán számtalan összeesküvés elmélet született. Hát persze hogy felmerült az orosz kapcsolat lehetõsége is, de nem jutott tovább a puszta feltételezésnél.
Aztán kiderült a második"whistlebower" ügy. Lebukott  Edward Snowden és mindjárt másképp kezdett kinézni a leányzó fekvése.  Az  -on egy kitünõ összefoglalást olvashatnak arról, hogy mit csinált és fõleg, hogy miért csinálta. Engem azonban témám szempontjából az érdekel, hogyan csinálta és miként tudott megpat tanni, épp Oroszországba?

Mindenesetre Snowden valahonnan háborítatlanul elrepülhetett, podgyászában egy (vagy több) laptoppal (...) Elõször Hong Kongban landolt. Ott már utolérte az amerikai körözés, de a hatóságok engedték tovább szállongani Moszkvába. Hogy miért? Mert a körözésen neve állítólag pontatlanul lett kitöltve.  Nem követem az amerikai és a hong kongi hatóságok mulatságos vitáját, mert emberünk "szerencsésen" landolt a végcélnál Moszkvában. Olvasóim nyilván emlékeznek még a kutyakomédiára, ami ezután következett. Snowden a seremetyjevói repülõtér "vendégeként" körbe kunyerálta a világot egy rongyos mene dékjogért. Sehogy se akart menni a dolog. Oroszország is szabódott mint a szeszélyes kúrva. Aztán persze "rendezõdött" minden. Mint a mesében... Hát persze hogy mese minden amit az oroszok és amit Snowden mondanak "viszonyukról".
Én amondó lennék, hogy Snowden ugyanolyan ügynöke az orosz titkosszolgálatnak, mint azok, akikrõl fentebb beszá moltam. Snowden úgyanúgy a Razdvedka céljait mozdította - mozdítja elõ, mint azok. Ez a Razdvedka, azonban nem az a Razdvedka. Majd erre is kitérek. Bizarr ez a feltételezés? Nem annyira. Tudjuk, a számítógépes kémkedés abszolut szakértõje Kína. Nos, mint mond  Kína? A kiszivárogtatás tervével vállalt munkát legutóbbi munkahelyén Edward Snowden, a szökésben lévõ amerikai informatikus, az amerikai Központi Hírszerzõ Ügynökség (CIA) és a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottja - állítja keddi számában a South China Morning Post (SCMP) címû hongkongi lap.Snowden korábbi nyilatkozata szerint azért vállalt munkát az NSA-nak bedolgozó Booz Allen Hamiltonnál, hogy a kiterjedt amerikai megfigyelésekre vonatkozó információkat begyûjtse, s azokat késõbb a médiának kiszivárogtassa. A cégnél olyan számítógépek sorához volt hozzáférése, amelyekbe az NSA a világ különbözõ pontjain betört - mondta. Alig három hónapig dolgozott a vállalatnál.Az SCMP legfrissebb kiadásában részleteket közöl Snowden utolsó hongkongi napjairól, s felfedi, ki volt az, aki az amerikait vasárnap reggel a repülõtérre kísérte, ahonnan végül háborítatlanul távozott Moszkvába. A hongkongi törvényhozás demokrata párti tagja, Albert Ho ügyvéd volt az, aki megkérte irodájának munkatársát, Jonathan Mant, hogy csatlakozzon Snowdenhez arra az esetre, ha megkísérelnék õrizetbe venni. Man elõtte is együttmûködött a Hongkongban egy magánszálláson magát meghúzó Snowdennel.
Ami engem illet, jó ötven éve bohóckodom számítógéppel. Bátran mondhatom, hogy mára megütöm az abszolut laikus szintjét... Ez adja a bátorságot ahhoz, hogy valószínûsítsem: Snowden csak mint fedezett (!) ügynök teljesíthette feladatait hosszú idõn keresztül. A mese a NSA-ról szól és a szervezetnek azt a képességét igazolja, hogy ha én Debrecenben beütöm a "zsidó" szót, az "real time" (egyidejü) módban megjele nik a NSA valamelyik szerverén, nem is kell sehová elküldenem. Ugyanez a szerver képes regisztrálni minden müveletet, amit a számítógéppel végzek. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a byte-ok minden rezdülése követhetõ. A (laikus) kérdés - ehhez képest - az, hogy nem vette észre a NSA, hogy a Snowden által kezelt számítógéprõl byteok milliárdjai vándorolnak a tolvaj laptopjára, vagy közvetlenül az Internetre?
Itt akadt ki az agyam másodszor... Hogy ellenõrzi a NSA  saját alkalmazottait? Hogyan lehetséges, hogy számítógép kezelõk laptoppal sétálgassank ki - be a szerverszobákba? Ez olyan paradoxon, aminek talán nincs is megoldása.
A továbbiakbanNémetországba követjük Snowden "guruló bájtjait". Ott csattant ugyanis a legnagyobbat a dolog, Merkel asszony telefonjánál.

A kép láttán olyan érzésünk is támadhat: óh a szegény asszony, hogy kiba..ott vele a hazug, gyilkos nigger! Ami engem illet, az õszintén útált szõke tehénben egy hazaárulót látok, akinek börtönben a helye, élte fogytáig.
Miért is?
A naccsága' csodálkozik, méltatlankodik. Ki hisz neki? Ki engedélyezte a "Nagy Test vérnek", hogy Berlin legmagasabb pontján a Teufelsbergen felépítse a NSA kémtornyát?
De ez még semmi. Ki engedte meg, hogy a NSA"gyüjtõszolgálata"  Berlin szívébe települjön?"A  SCS, azaz Speciális Gyûjtõszolgálat – a Spiegel német hírmagazin szerint így nevezik azokat a szupertechnikával felszerelt kémközpontokat, ahonnan az NSA, azaz Nemzetbiztonsági Ügynökség a CIA-vel együttmûködve a mobiltelefonok és e-mailek megfigyelését végzi. Angela Merkel mobiljának megfigyelését törté netesen a berlini amerikai nagykövetség tetejérõl végezték.A Spiegel szerkesztõi két nemzetközi hírû szakembernek mutat ták meg a Berlin belvárosában, a Bundestag, a kancellári hivatal és a külügyminisztérium közvetlen közelében mûködõ amerikai objektumot." 
A tehénnek is köszönhetõ, hogy Németország mára Izrael és Amerika gyarmatává vált. Csak gyarmatállam engedi meg, hogy a gyarmattartó berendezkedjen az "uralgó magaslatokon". A teufelsbergi erõd és az amerikai nagykövet ség ugyanazt szolgálják és szimbolizálják, mint a Budapesti Citadella "Az ... erõdöt Haynau  építtette, akinek a nevéhez az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követõ megtorlás fûzõdik. Különlegessége, hogy a szokásos erõdöktõl eltérõen nem az alatta elterülõ város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezõleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Errõl tanúskodnak a városra nézõ ágyúállások is, ám szerencsére az ágyúkat kizárólag díszlövések leadására használták." Az amerikai Citadella nem "fenyeget", mert a marha németeket nem zavarja, viszont árt nekik, amit nem érzékelnek. Érthetõ, hogy zsidó "remekíróink" Kertész és Konrád mért érzik olyan jól magukat Németországban és éppen a jámbor Berlinben. Dehát lesz még a kutyára dér...
Úgy látszik, hogy Németországban egyáltalán nincsenek olyan hatóságok - vagy amerikai viszonylatban nem müködnek - amelyek az épitési és hírközlési objektumok létesítése iránti kérelmeket elbírálják, üzemebehelyezésüket és üzemelésüket ellenõrzik. Ez is a szolgaállam jellegét tükrözi.
Szerintem mû-hiszti, mûbalhé, amit a hölgy rendez, hogy leplezze Amerikához fûzõdõ igazi viszonyát.
És Oroszország és Putyin? Úgy látszik Putyin telefonjait a NSA nem tudja lehallgatni. Ennek egyik oka az lehet, hogy Moszkvában nincsenek amerikai kémközpontok.
Sõt, jól emlékszem, a moszkvai amerikai nagykövetség építésével kapcsolatos históriára. Arról van szó, hogy az orosz "kivitelezõk" úgy bepoloskázták az új nagykövetségi épületet, hogy az amerikaiak jó tíz évig nem mertek beköltözni. Végül az egészet amerikai cégekkel épittették újra, hogy lehallgatásbiztos legyen. [És az lett? Én nem lennék ebben olyan biztos...]
Summa - summárum, azt gondolom, hogy a Snowden akció az orosz Razdvedka szárny bontogatása Európában. Kezdetnek nem rossz, határozottan nem rossz!
És Amerika? Megengedheti magának Oroszország, hogy a "gonosz birodalmát" kihagyja a szórásból? Nem, nem teheti meg!
Ehhez azonban Putyinnak még egy "konzultációra" van szüksége - Sztálin szellemével... Nyugaton szellemes rajzocskák (cartoons) jelennek meg politikusokról, Putyinról is. Ez a rajz azonban nem annyira vicces, mint amilyennek látszik.
Amerika az egész világ ellen háborúzik, a fõcsapás iránya azonban kétségtelenül a mindenkinél jobban gyûlölt Oroszor szág.

Nyilvnánvaló, hogy a földrajzi (!) és politikai karanténban vergõdõ Oroszország nem védekezhet saját határainál, mondjuk a Romániából érkezõ rakéták ellen. Putyin (végre) világosan letette a garast Szíria kérdésében, mondván innen nincs hátra. De hogyan, merre elõre?
Az amerikai Razdvedka - folytatása új alapokon, új módszerekkel - életparancs Oroszország számára. Ne spekuláljunk azon, mik lesznek az új módszerek. Egyvalamit azonban a laikus is észrevehet, kijelenthet. A zsidóság által lezüllesztett, tönkretett Amerika sokkal ideálisabb terep, mint pl. a roosewelti Amerika volt.
Kérdés, hogy gondolkodnak a mai amerikaiak. Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy gondolkodtak a régiek, közülük Benjamin Franklin, akinek 1787-ben a 'chit -cahat around the table during intermission (csevegés az asztal körül  a Philadelphiai alkotmányozó gyûlés szünetében elhangzott szavait (jóslatát) egy south carolinai képviselõ, Cotesworth Pinckney így jegyezte föl.  "Teljesen egyetértek Washington tábornokkal abban, hogy védenünk kell ezt a fiatal nemzetet az alattomos befolyásoktól és áthatolhatatlanságtól. A fenyegetés, uraim: a zsidók. Amelyik országban zsidók nagyobb számban betelepedtek, rontották a közerkölcsöt; lerontották a gazdasági élet tisztességét; különváltak és nem asszimilálódtak; gúnyolódtak és azzal próbálták meg aláásni az államot alapító keresztény vallást, hogy ellenezték annak tiltásait; államot hoztak létre az államon belül; ha ellenkezést éreztek, megpróbálták az illetõ államot gazdaságilag megfojtani mint Spanyolország és Portugália esetében. 1700 év óta siratják szomorú sorsukat, hogy elûzték õket hazájukból, amit õk Palesztínának neveznek. De uraim, ha most a világ odaadná azt nekik, hirtelen találnának valami okot arra, hogy ne térjenek oda vissza. Miért? Mert õk vámpírok, és vámpírok nem élõsködnek vámpírokon. Nem tudnak egymás között élni. Keresztények és más nem saját fajú népek szükségesek fennmaradásukhoz. Ha nem utasítjuk õket ki ebbõl az Egyesült Államokból az alkotmány alapján, akkor kevesebb mint 200 éven belül olyan nagy számban fognak ide csõdülni, hogy az országot uralni fogják és elnyelni, megváltoztatva államformánkat, amelyért a mi, az amerikaiak vére folyt, amiért életünket és mindenünket odaadtuk és szabadságunkat kockáztat tuk. Ha nem utasítjuk ki õket, akkor kevesebb mint 200 év múlva leszármazottaink a mezõn fognak dolgozni, hogy a nekik szükséges dolgokat megter meljék, míg õk az intézõ irodájában fogják a kezüket dörzsölni és a pénzt számolni. Óva intem önöket, uraim, ha nem utasítjuk ki örökre a zsidókat, utódaink átkozni fognak bennünket sírjainkban. A zsidók, uraim, ázsiaiak, mindegy hogy hol szület tek és hány generáció óta jöttek el Ázsiából, sohasem lesznek mások. Gondolatviláguk más mint egy amerikaié és ez még tíz generáció után sem lesz másképpen. Egy leopárd nem tudja a foltjait megváltoz tatni. A zsidók egy fenyegetés ennek az országnak, ha bevándorlásukat megengedjük és nem utasítjuk ki õket ennek az alkotmánynak a szövegében."
226 év telt el azóta, nos' jól saccolt az öreg?
2013.11.09
Sz. Gy.




XX. SZÁZAD

Szudoplatov-emlékirat



A L'Histoire 1994. júniusi számában két érdekes cikk foglalkozik a nemrég megjelent és a történészek körében is nagy vihart kavart „Szudoplatov. Missions speciales” (Különleges megbízatások) c. könyvével. Az elsőben aSztálin-korszak szakértője, Jean-Jacques Marie beszél Szudoplatov pályafutásáról, majd a második cikkben Andre Kaspi professzor a Szudoplatov-könyv atomkémkedéssel foglalkozó fejezetét elemzi bővebben.
Pavel Szudoplatov ragyogó, de kevésbé ismert karriert futott be a szovjet hírszerző szolgálatnál. 1938-tól 1953-igaz Állambiztonsági Szolgálat egyik fő felelőse volt, 1940-ben ő szervezte meg a Trockij-gyilkosságot (ezért Lenin-rendet kapott), és ami a legfontosabb, mindez idő alattBerija közeli munkatársaként tevékenykedett. Ez utóbbi irányítása alatt előbb a politikai gyilkosságok, szabotázs- és gerillaakciók, mérgezések; majd később az atomkémkedés nagymesterévé vált.
1953-ig, tehát egészen addig az időpontig, amikor is felettesét, Beriját letartóztatják – majd halálra ítélik és kivégzik – Szudoplatov a szovjet kormány legtitkosabb vállalkozásaiban vett részt. S miután Berija mellett fontos pozíciókat töltött be, Szudoplatovot Berija letartóztatása után, 1953. augusztus 21-én tartoztatták le. Nem kétséges, hogy ugyanarra a sorsra jutott volna, mint Berija, de miután az őrültség jeleit szimulálta, öt évre pszichiátriai osztályra helyezték. Innen 1958-ban szabadult – abban az időszakban, amikor Hruscsov már véget vetett a Berijához kötődő vagy nem kötődő Állambiztonsági Szolgálat felelősei kivégzésének – s letartóztatásának napjától kezdődő 15 évi börtönbüntetésre ítélik. Ez enyhe büntetésnek számított, amelyhez, persze a Trockij-gyilkosságban betöltött szerepe is hozzájárult. 1968. augusztus 21-én, Csehszlovákia megszállásának napján szabadult.Megbízható tanúk szerint ezt az eseményt a következőképpen kommentálta: „A mieinknek végre megjött az eszük, és felforgatták az ellenforradalmárokat...!”
Mivel Szudoplatov pályája a történészek körében kevésbé volt ismeretes, sokakban felmerült az a kérdés, hogy állításai vajon mennyiben tükrözik a valóságot, s mennyiben él az önigazolás, a ködösítés lehetőségévei.Az azonban nem kétséges, hogy a visszaemlékezés jobban rávilágít a Trockij-gyilkosság részleteire. Szudoplatov, mint ennek közvetlen szervezője, beszámolarról a találkozóról, amelyen Sztálin döntést hozott a gyilkosság végrehajtásáról; majd leírja azt is, hogy hogyan toborozták és képezték ki a gyilkost, Mercader-Jacsont; illetve elárulja azt is, hogy Sztálin mekkora nagyságú összeget biztosított a gyilkosság finanszírozására,valamint részletesen elmeséli magának a műveletnek avégrehajtását is. Továbbá értékes felvilágosításokkal szolgál Sztálin olyan terveiről, mint amilyen például a Tito meggyilkolását célzó terv volt. Emellett a történészek által korábban már felvetett hipotéziseket is megerősíti. Így például tényként kezelhető az a korábbi feltételezés is,miszerint Sztálin Berija ellen – annak élete végén különböző manőverekbe kezdett.
Szudoplatov ugyanakkor elismeri azt, hogy a „különleges megbízatásai” végrehajtása során kettős ügynököket,valamint Sztálinnal, Molotovval, Hruscsovval szembenálló politikai ellenzékieket távolított el 1946–1947-ben. De felháborodottan utasítja vissza azt a vádat, miszerint búvóhelyekre és vidéki házakba csalt áldozatok százainak adott volna be mérget. A hozzá tartozó, ún. Különleges Megbízatások Osztályának felügyelete alatt és parancsai alapján végrehajtott elképesztő nagyságrendű gyilkosságokról hallgat, és elfelejtkezik a gyilkosságok utolsó ismert áldozatáról, Trockij testőréről, Wolfgang Zalusról, akit 1953 februárjában, Németországban, a Majranovszkij professzor laboratóriumában előállított készítménnyel mérgeztek meg.
Jean-Jacques Marie szerint összességében Szudoplatov írása – hazugságaival és az elhallgatott eseményeivelegyütt – izgalmas és pótolhatatlan mű, mely az atomkémkedés területén a legértékesebb. Nem véletlenül,hiszen 1942-ben Berija őt is beválasztotta az atomprogrammal foglalkozó Különleges Bizottságba, majd 1944 februárjában az NKVD S” osztályának élére tette.
Ezt az osztályt azért hozták létre, hogy a GPU és az NKVD hírszerzőszolgálatok atomkémkedéssel foglalkozó munkájának egészét felülvizsgálja. Majd Berija ugyancsak Szudoplatovot bízta meg annak az Állambiztonsági Speciális Irodának az irányításával, amelynek feladatául ajövőbeli atombomba előállítását tűzték ki célul.
E pozíciói révén tudhatta meg azt, hogy a szovjetállamnak hogyan sikerült az antifasizmus és a nácizmus elleni harc jelszavával külföldi tudósokat együttműködésre rábírnia. Kétségkívül vitathatatlan az a választóvonal, melyet az olyan ügynökök, mint a Rosenberg házaspár és azok között a tudósok között húzott meg, akik kizárólagosan politikai meggyőződésből és a Szovjetunió iránti szimpátiából fakadóan szolgáltattak ki lényeges információkat a szovjeteknek, mint ahogy tette azt az atombomba atyja, Robert Oppenheimer is.
A cikk második részében, a Sorbonne-on tanító AndreKaspi professzor az atombombatitok és a Szovjetunió kapcsolatát vizsgálja. Kaspi szerint Szudoplatov erről a témáról írt fejezetében olvasható információk megfelelnek a szakemberek által korábban már felvetett feltételezéseknek. Ugyanakkor Szudoplatov könyvében az ezzel kapcsolatos szovjet szemszöget mutatja be, új adatokat, információkat feltárva, melyek révén számos tényt pontosítani tudunk. Így például beszámol arról, hogy az amerikai tudósok milyen adatokat szolgáltattak ki a szovjeteknek a II. világháború alatt.
Ebből a szempontból a tudósok közül a német emigráns családból származó Robert Oppenheimer emelkedett ki, aki mielőtt az atomkutatás legkiválóbb szakemberévé vált volna, Cambridge-ben illetve Göttingenben kapcsolódott be az atomkutatással foglalkozó kutatócsoportok munkájába. Politikailag is elkötelezte magát, miután a spanyol polgárháború ideje alatt a republikánusok mellett foglalt állást, s ekkor kötött barátságot az amerikai kommunistákkal. Ez irányú politikai szimpatizálása miatt később megvádolták, és az ötvenes években olyan személynek tartották, aki az ország biztonságát veszélybe sodorja. Így előbb funkciói jelentős részét, majd a kormány bizalmát is elveszítette. Az 1960-as évek elején rehabilitálták és haláláig, vagyis, 1967-ig a lidércnyomásos amerikai antikommunista boszorkányüldözés áldozatának tartották. Ma már ezt pontosítani kell, mivel a történészek véleménye szerint Oppenheimer kulcspozíciót töltött be az atomtitok egyes elemeinek nyilvánosságra hozatalában; csak az nem volt eddig ismeretes, hogy közreműködése ilyen jelentős lett volna.
Kaspi szerint az azonban nem mondható el Oppenheimerről, hogy professzionális hírszerző lett volna, inkább csak alkalmi informátornak lehetne őt tartani, hiszen nem volt a Szovjetunió fizetett, teljes időben kémként dolgozó, beépített ügynöke. Informátori tevékenységében politikai célok mozgatták; úgy vélte, hogy a háború utáni béke megőrzése érdekében meg kell a Szovjetunióval osztani az atomtitkot, az USA nem lehet egyedüli atomhatalom. Ezenkívül Kaspi szerint Oppenheimer esetében azt a pszichológiai szempontot sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy fecsegő típusú volt, aki mindig szívesen beszélt...
1947-től, vagyis a hidegháború kirobbanásától kezdve Oppenheimer visszavonult, és nem adott át több információt a szovjeteknek. A hidrogénbomba elkészítésében sem vett már részt, melynek magyar származású atyja, Teller Ede a Szovjetunióval történő együttműködés minden formáját visszautasította.
Mindenesetre, az addig átadott információknak köszönhetően a szovjetek – jó pár évet nyerve – 1949-ben, négy évvel az első amerikai atombomba felrobbantása után készítették el első atombombájukat.
A másik fontos dolog, amelyre Szudoplatov rámutat, az, hogy az USA-ban az 1950-től kezdődő maccarthyzmus hisztérikus antikommunista üldözése és az ezzel kapcsolatos perek nem nélkülöztek minden alapot. A perek közül Kaspi a híres Rosenberg-pert emeli ki. Ethel és Julius Rosenberget a már korábban letartóztatott és a házaspárral rokoni kapcsolatban álló David Greenglass jelentette fel 1950 nyarán. Perük 1951 márciusában zajlott New Yorkban, majd a halálos ítéletet követően, 1953-ban a házaspárt kivégezték. 
A pert élénk nemzetközi érdeklődés kísérte, megmentésük érdekében tüntetések zajlottak, ahol ártatlanságukat hangoztatták, jeles személyiségek, mint Vincent Auriol, Albert Einstein álltak ki mellettük. Most azonban Szudoplatov révén az ellenük felhozott vád igaznak bizonyult, mert állítása szerint Rosenbergék nem voltak ártatlanok, valóban szovjet ügynökök voltak. S nem csak a férj, Julius Rosenberg adott át információkat, hanem felesége, Ethel is részt vett az ügynöki munkában. Ezzel a kijelentésével Szudoplatov megdönti Ronaid Radosh 1979-ben publikált elméletét, miszerint egyedül csak Juliust lehetett felelősségre vonni, Ethel ártatlan volt.Kaspi úgy véli, hogy az új információk birtokában a Rosenberg házaspár történetét újra kell írni.
Kaspi elemzésének utolsó, érdekes, de egyben érzékeny pontja: a zsidók szerepe az atomkémkedésben. A történész szerint nem lehet igazat adni annak az antiszemita vádaskodásnak, amely azt állítja, hogy a zsidókban különösképpen meglenne az árulásra való hajlam. Az viszont mindenesetre vitathatatlan tény, hogy ebben a kémhálózatban számarányuk kiugróan magas volt. Ennek az oka egyrészt az lehetett, hogy az Európából ideérkező zsidók ugyanazt a meggyőződést vallották: először is a náci Németországot minden áron le kell győzni, és ennek érdekében a világ minden erejét egyesíteni kell; másodszor a Szovjetunió számos zsidó szemében olyan országnak tűnt, ahol az antiszemitizmus egyszerűen nem létezhet, mivel az új szovjet társadalom minden régi előítéletet megsemmisített.

Jean-Jacques Marie: Souvenirs d'un patron du KGB (Egy KGB-vezető visszaemlékezései) L'Histoire 1994. jún. 178. szám.
Andre Kaspi: Qui a Jivre les secrets de la bombe A? (Ki szolgáltatta ki az atombomba-titkot?) L'Histoire 1994. jún.178. szám.
Kisérdi Viktória


"Ha süllyedünk, a forradalmi proletáriátus élcsapatává válunk, ha emelkedünk, velünk emelkedik a 'pénztárca' szörnyû hatalma." 
[Theodor Herzl - az újkori cionizmus alapítója.]



 Frissítések: 1.) 2.)
 













Neo trockizmus
A zsidó világfelforgatás régi/új stratégiája




Lehetőleg semmit sem fogok ismételni mindabból, amit eddig a témáról írtam. Néhány visszutalás azonban mellőzhetetlen ahhoz, hogy az írás logikai vonalvezetése láthatóvá váljon.

A Nagy Francia Forradalom és a '48-as európai forradalmak után az 1917-es Nagy Októberi Szocialista forradalom volt a zsidóság harmadik rugasz kodása a világuralom megszerzéséért.

A kelet New yorki 
Kahalműhelyeiben kidolgozott tervek és a Kahal bázisain kiképzett"proletár-forradalmárok", a zsidó Trockij vezetésével, a strómannak kiszemelt szifiliszes félzsidó Lenin zászlaja alatt, szétzúzták a cári államot. A"proletárdiktatúra" államát a zsidó kahalok mintájára szervezték. Ennek kettős célt kellett szolgálnia.

a.) Ki kellett sajátítani az orosz nemzeti (!) tőkét és ki kellett írtani a társadalom keresztény tudathordozó rétegeit, hogy ezáltal Oroszország zsidó szolgaállammá legyen.
b.) Oroszországnak a nemzetközi zsidó felforgatás, mindenekelőtt a Nyugat Európában tervezett felforgatás, ideológiai - logisztikai - katonai bázisává kellett válnia.
Ez által remélték megvalósítani a "Világ proletárjai, egyesüljetek" formulát, melyet Karl Marx a Kommunista kiáltvány végszavaként használt. A jelmondatot, Herzl szellemében, persze úgy kell értelmezni, hogy a proletárok a zsidó élcsapat vezetése alatt egyesüljenek a keresztény társadalmak elpusztítására, ám fennmaradjon a zsidókézen levő pénztárca szörnyü uralma.
Ez a gigantikus harapófogó azonban nem jött létre. Oroszország az orosz nép hiúsította meg a zseniális tervet, Sztálin a vörös cár vezetése alatt.

A zsidó ideológia lényege az volt, hogy a forradalom csak mint világforradalom győzhet, azaz az Oroszországban gerjesztett tűzvész csóváit szét kell dobálni, mindenekelőtt Európába, mégpedig azonnal.

Akadtak azonban olyan oroszok akik "nemzeti" szocializmusban gondolkodtak és úgy vélték ez felépíthető egy országban, Oroszországban is. Sztálin is erre az álláspontra helyezkedett. Ezzel kiváltotta a zsidók, azaz a "baloldali ellenzék" éles kritikáját és alattomos ellenállását. Ez volt a "trockizmus". Sztálin azonban karanténba dugta az egyre hülyébb Lenint, majd lépésről - lépésre kiírtotta a trockizmust, a trockistákat. Sztálin hóhéra Ramon Merca der bejutott Trockij mexikóvárosi erődjébe is és jégcsákánnyal szétverte a (kígyó) fejét.
"zsidóvonal" felszámolása azonban nem jelentett teljes szakítást minden zsidóval. A végtelenségig pragmatikus Sztálin a zsidók alapvető tulajdon ságát - a vadállati kegyetlenséget - hasznosnak ítélve, az elkerülhetetlen piszkos munkákat velük mint kápókkal végeztette el, az apparátus belső tisztogatásától kezdve a gulagok igazgatásáig.

A következő részben a dőlt betüs szövegek a 
Hetekegyik cikkéből származnak.
Létrehozott egy Zsidó Antifasiszta Bizottságot is, de azt a "háború végén megszüntette, vezetőit kivégezték. (a Bizottság elnökét, Solomon Mikhoelst, a moszkvai Állami Zsidó Színház igazgatóját Sztálin személyes parancsára meggyilkolták). A holokauszt anyagait eltüntették. A Szovjetunió bukásáig senkinek sem engedték meg, hogy megemlékezzen a zsidó holokausztról."
Mindez Sztálin akkorára meggyökeresedett a meggyőződésének folyománya volt, hogy a zsidók titokban Izraelnek vagy Amerikának kémkednek.
Ám éppen ő, akinek alapvető tulajdonsága a gyanakvás volt, csak későn - élete delelőjén túl - ismerte fel, hogy a zsidóság, immár mint "orosz"értelmiségi elit, nagyobb veszélyt jelent Oroszországra mint a baloldali ellenzék, vagy az egymást kiírtó belügyi népbiztosok (Menzsinszkij, Jagoda, stb.) jelentettek, így a zsidókérdés intézményes megoldást igényel (endlösung).
Beindult a megsemmisítő gépezet...

"1949 januárjától a szovjet média erőteljes kampányba kezdett a 'gyökértelen kozmopoliták' leleplezése és elítélése érdekében. Természetesen anélkül, hogy a zsidókat konkrétan megnevezték volna. 1952. augusztus 13-ára virradóan Sztálin parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki – ez volt a 'Meggyilkolt Költők Éjszakája'. 1952–1953-ban a titkosrendőrséget és a titkosszolgálatokat megtisztították a zsidóktól – korra és érdemekre való tekintet nélkül. 1952. december 1-jén a Politbüro ülésén Sztálin a következőt állította: Minden zsidó nacionalista és az amerikai titkosszolgálat ügynöke. Mind annyian az amerikaiak lekötelezettjei. Ráadásul az orvosok között nagyon sok a zsidó nacionalista. 1953. január 13-án a Pravda hírt adott arról, hogy a szovjet állambiztonsági szervek 'terrorista összeesküvést' lepleztek le a Kremlben: fehér köpenyes gyilkosok ártó kezelésekkel akarták megrövidíteni a szovjet vezetők életét."[Erre azt mondhatnánk, micsoda marhaság. A történelem azonban ismételten igazolja, hogy a"terrorista összeesküvés" szabadalmazott zsidó mód szer. A legutolsó eklatáns példa erre a három zsidó terrorista nevével (Turcsinov, Jacenyuk, Klicsko) fémjelezhető "ukrán forradalom".]
Az "orvosperek" és más koncepciós perek az orosz zsidóság részbeni megsemmisítését, részbeni deportálását készítették elő. Ám Sztálin elkésett. Kora és annak megfelelő egészségi állapota miatt e folyamat levezénylésére már nem volt alkalmas.
Így történhetett meg, hogy nem vette észre a saját kiiktatására tett alattomos intézkedéseket,amelyekben Hruscsov, Malenkov és Berija voltak a főkolomposok. "Sztálin védelmére igen komplikált szervezetet alakítottak ki, amelynek négy bástyája volt: a személyi biztonságért Nyikolaj Vlaszik tábornok felelt, a személyi iroda és különleges osztály Alekszandr Poszkrjobisev vezérőrnagy alá tartozott, míg a Kreml parancsnokságát Koszinkin tábornok irányította. A negyedik bástyát az udvari (kremli) orvosok jelentették. Ez a négy szilárd bástya provokációsorozatok következtében 1952 decemberétől 1953 februárjának végéig összeomlott, ezzel  a rés keletkezett a védelmi hálón. E vezetőket vagy száműzték, vagy meghaltak, de sokan börtönbe is kerültek. Vlaszik azt terjesztette, hogy Sztálint Berija segítette meghalni." A kuncevói dácsában gutaütést kapott diktátorhoz nem hívtak, nem engedtek orvost. Állítólag Berija egy "orvosnőt" vitt, aki valamit beadott Sztálinnak (?).

Ezzel megkezdődött a hatalmas birodalom szétrohasztása. Ennek állomásait csak a 
"névleges uralkodók" neveinek felsorolásával jelölöm: Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, Gorbacsov, Jelcin.
A folyamat lényegét is elég vázolni. Szétesik a Szovjetunió, létrejön a Független Államok Közössége (egy viccnek is rossz államszövetség). Magában Oroszországban előretörnek az élelmes zsidók és"nemzeti" oligarchiává szerveződve megszerzik a nemzeti vagyont (különös tekintettel az ásvány kincsekre) és hozzákezdenek annak elherdálásához, Nyugat számára történő kiárúsításához.
Ami ebben a szörnyü összeomlásban a leglényegesebb: egypólusúvá válik a világ! Mint tudjuk, a csillagászati pólusváltozások is megviselik a bolygó kat és (ha vannak) az élőlényeket. Ez a politikai pólusváltozás nem kevésbé pusztítónak bizonyult.
A második világháborúból több ország került ki győztesen, az egyetlen győztesnak azonban csak Amerika bizonyult. A többiek pedig próbálták túlélni. Köztük Oroszország is, amely ugyanolyan szörnyü módszerekkel, ill. áldozatok árán építette újra önmagát, ahogy a két háború között felépítkezett.
Mivel létezett, érdekei voltak és uram bocsá' azoknak érvényt is akart szerezni, létrehozta ZsidóAmerika első számú célpontját katonai célpontját és ideológiai köpőcsészéjét, a "gonosz birodalma" és az egész világot fenyegető "kommunista veszély" formájában. Ez ellen "védekezett" ZsidóAmerika otthon és a világ minden fertályán, akár saját határaitól tízezer kilométerekre is. Korábban iktattam be egy kimutatást azokról a "független" országokról, amelyeket a második világháború utáni "boldog békeidőben"ZsidóAmerika megtámadott. Ezek:  Korea - Kína 1950-53,- Guatemala 1954,- Indonézia 1958,- Kuba 1959-61,- Guatemala 1960,- Kongó 1964,- Laosz 1964-73,- Vietnam 1961-73,- Kambodzsa 1969-70,- Guatemala 1967-69,- Grenada 1983,- Libanon 1983,- 1984, Líbia 1986,- El Salvador 1980-as évek, Nicaragua 1980-as évek,- Irán 1987,- Panama 1989, Irak 1991,- Kuvait 1991.
E támadások okai, ill. ürügyei között kissebb - nagyobb mértékben mindíg felbukkan a kommunista veszély.
Igenám, de 1991. december 8-én történt valami."Oroszország, Ukrajna és Belarusz hivatalosan megállapodtak egymással a Szovjetunió megszün tetéséről (ez az úgynevezett Belavezsai Megállapodás, a tárgyalás helyszínéről a belarusz-lengyel határvidéken található Belavezsai erdőről elnevezve), majd ezt követően december 12-én Oroszország is kikiáltotta a függetlenségét a Szovjetuniótól."
ZsidóAmerika azonban folyatta, sorravéve a következő országokat: Szomália 1993,- Bosznia 1994, 1995,- Szudán 1998,- Afganisztán 1998,- Jugoszlávia 1999,- Irak 1991, stb.

ZsidóAmerika közben "paradigmaváltást" hajtott végre. Ennek alapgondolata volt, hogy a "
kommunista veszély" mint háborús ok (casus belli) megszü nése folytán, új biankó (!) felhatalmazásra van szükség ahhoz, hogy ZsidóAmerika tetszőleges időpontban, a világ bármely pontján, tetszőlegesen megválasztott eszközökkel háborút indíthasson, ill. folytathasson bármely ország, bármelyik nép ellen.

Az okot a CIA által szervezett 
2001. szeptember 11-ei terrortámadás szolgáltatta, a felhatalmazást5 pedig az Új Világrend (New World Order) doktrina
tartalmazza.
A korlátlan háború immár, a terrorizmus ellen, a terrorista diktatúrák ellen, az emberi jogok védelmében folyik. Hogy hol van terrorveszély, melyik állam, ill. kormányfő terrorista, vagy diktátor (vagy egyszerre mindkettő), azt ZsidóAmerika dönti el, mint ahogy azt is, mi által és hogyan sérülnek az emberi jogok.

A folytatás:
 Afganisztán 2001-napjainkig,- Jemen 2002,- Irak 2003, 2003-2011, - Pakisztán 2002-2003, 2007-napjainkig,- Szomália 2007-2008,- Jemen 2009,- Líbia 2011 Szíria 2011. március. (2011-10-20 Kadhafi bestiális lemészárlása. )

Aztán a további nagy dobás: az "arab tavasz" a 
2011 elején kirobbant kormányellenes tüntetéssorozatok, egyes arab államokban. (Az elne vezés a népek tavasza után terjedt el, amely az 1848-as forradalmakra utalt. Jó vicc...)
A többé - kevésbé független, rendezett, életképes országok állambe rendezésének szétrombolása azonos, vagy egymásra nagyon hason lító módszerek alkalmazásával folyik.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Sikerült az alapgondolatot kihagynom. Nem először esik meg velem és ilyenkor mindíg gratulálok önmagamnak...

Trockij idejében még létezett ipari és mezőgazdasági proletariátus. Olyan elnyomott osztály,amelynek tagjai, mostoha gyermekekként ugyan, de mégis egy nemzethez tartoztak. Közös ségi szervezeteik voltak. Családi kötelékben éltek. Hittek valamiben, istenben vagy más eszmékben. "Tulajdonuk" is volt, a saját munkaerejük, amelyet több - kevesebb sikerrel eladhattak a piacon. (Ez a proletariátus nem azonos az ókori római "proles"-sel, mert az csak szavazatát árulhatta. Ezen túl nem volt rá szükség. Kenyeret és cirkuszt (panem et circenses) kellett neki biztosítani, hogy nyugton maradjon.)  A modern proletariátus, mint osztály gyakorlatilag megszünt, mivel az ipar és a mezőgazdaság "emberszükséglete" drámai mértékben csökkent. Az egykori "bér rabszolgák" egyszerüen"fölösleges" emberekké, arctalan tömeggé váltak. E tömeg jellemzőivel David Riesman foglalkozott belterje sen. Nem célom a köny ismertetése. Tartalmáról csak annyit, hogy a kapitalizmus gyökeresen átformálta e tömeg "karakterét". Így már jobban hasonlít a római proletariátusra, hisz mint demokrácia-kellékre négyévenként szükség van rá. Ezt a tömeget kezelni rendszer próbáló feladat. Amerika pl. két módszerrel kísérletezik. Az egyik az Obama lufi, az Obama Care társadalombiztosítási program (amely épp most omlik össze). A másik a FEMA rendszer, azaz a koncentrációs, ill. megsemmisítő táborok hálózata, továbbá a biztonsági erők és a hadsereg (!) állandó "harci" készenléte a belső nyugtalanság, a "terrorizmus" elnyomására.

A világ más tájain (fertályain), ahol ZsidóAmerika ilyen - olyan "tavaszokat" szervez, nincs több évtized arra, hogy a társadalmak "karaktere" átalakuljon. Ezekben az országokban ZsidóAmerika
  • Megdönti az éppen egzisztáló "zsarnok"uralmát,-
  • Elpusztítja az ország termelő alapjait,-
  • Lerombolja infrastruktúráját (utak, közmüvek, városok, vizi létesítmények, stb.,-
  • Elrabolja ásványkincseit,- 
  • Megsemmisíti a nép multjának tárgyi emlékeit,-
  • Legyilkolja a tudathordozó rétegeket, különös tekintettel az egyházi vezetőkre (még különösebb tekintettel a keresztényeke...),-
Mindez a nemzetállamok ellen viselt háborúknak nem járulékos eredménye, hanem egyenes célja!

A minapi irakiak, szírek, líbiaiak már nem polgárok, csupán rettegő, tájékozódási képességé vesztett arctalan embermassza, amely állatcsordaként terelhető tetszőleges cél irányába. Ez a zsidókorszak"új forradalmi proletariátusa". Ez az új trockizmus"permanens forradalma" amely a kahal központokból (Amerika, Izrael, Szaud Arábia, Törökország) dobálja a tűzcsóvákat a közeli és távoli országokra.

Ez egy rémálom, amely napjainkban ölt testet.
Van ellenszere? Igen, van! A népeknek meg kell őrízniük faji, nemzeti, vallási identitásukat! Védeniük kell a nemzeti (egyéni, közösségi) vagyont. És ami a legfontosabb, tanulniuk kell a hiúzoktól, amelyeket az éles látás, az érzékeny hallás, a finom szaglás jellemez. Újra meg kell tanulniuk az önfenntartás mára elfeledett régi szabályait. Az idegen nem szép. Minden nemzetrontás idegenek beszivárgásával kezdődik, akik kezdetben meglapulnak  és csönd ben megfertőzik a társadalom gyenge, vagy beteg szöveteit. A beszivárgók és a hazai "csahosok" együtt hozzák létre azt a fertőző gócot, amely metasz tázisok révén behálózza és elpusztítja a nemzettestet. A védelem első vonala a beszivárgók felismerése könyörtelen és maradéktalan elpusztítása. Ha ez nem sikerül, kínos ám elkerülhetetlen műtét válik szükségessé. Együtt (!) kell kimetszeni az idegen és a "saját" (beteg) szöveteket. A sebésznek ilyenkor nem remeghet a keze és nem meditálhat. Mindent ki kell vágni, amely fertőzött lehet.

Persze e nagy vizslatásban disztingválni kell. Vannak hasznos bacillusok is. A zsidók viszont nem ilyenek...

Oroszország ezeket a szabályokat nem alkalmazta Libiában és hiányosan, bizonytalankodva, rosszul alkalmazta, alkalmazza Szíriában. Úgy tűnik, de kopogjuk le, más módszereket alkalmaz Ukrajnában. A beszivárgók ellen nem lehet tankokat bevetni. Mivel beszivárgók hivatalosan "nincsenek", őket ugyancsak nemlétező (FSZB) alakulatoknak kell felderiteniük, becserkészniük, likvidálniuk és eltüntetniük. Így ugyanis nem történik semmi, amit a világfelforgató "művelt" Nyugat kifogásolhatna és főleg szankcionálhatna.
De nem maradhat csupán ennyiben a dolog. A Nyugat ellen Razdvedkát kell folyatatni és saját területén kell likvidálni a veszélyes elemeket, ahogy Izrael csinálja világszerte. Listába kell szedni pl. az "ukrán" patkányokat Jacenyuktól Avgyim Jarosig (l. lentebb) és a lista minden tételét ki kell pipálni, minél hamarabb, annál jobb.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Belső "nyugtalanság" keletkezik, majd "spontán"tiltakozó tüntetések kezdődnek. Az esetek mindegyikében kimutatható, ill. bizonyítható, hogy ezeket a "mozgalmakat" külföldről (Amerikából, Izraelből, Szaud Arábiából, stb.) pénzelik és szervezik; jelentős részben a helyszinen operáló ügynökök bevetésével. Ezek a jelenségek, szisztematikusan forralva, odáig fajulnak, hogy az államnak, a rend fenntartása érdeké ben, intézkedést kell tennie. Ezek értelemszerüen "elnyomó" intézke dések, amelyek beindítják a lánreakciót (eszkalációt). A tiltakozókat fegyverrel kell "segíteni", hogy folytathassák a tiltakozást. Ha ez nem elég (és termé szetesen nem elég, hisz mesterségesen gerjesztett áltiltakozásról van szó), irreguláris vagy akár reguláris erőket kell és lehet bevetni a tiltakozók "meg támogatása" végett.
Úgy tünik, a "sikerek" immár arra késztetik ZsidóAmerikát, hogy akcióit Európában folytassa. Persze hogy Ukrajnáról van szó. Mondani se kell, hogy a forgatókönyv itt is hasonló a fentebb vázolt sémákhoz, egy különbséggel: Ukrajnában takargatni se próbálják a forradalom zsidó-terrorista jellegét. Ennek okán érdemes elgondolkodni az alábbi jelenségek láttán.
Senki se titkolja, hogy a"forradalmi vezetők"Turcsinov, Jacenyuk, Klicsko zsidók. A zsidó elem feldúsúlása egy "forradalmi közegben"egyáltalán nem meglepő, lásd a népbiztosok tanácsát a bolsevik forradalomban. De hogy a rivaldafény közepére egy olyan tenyérbe mászó pofát állítanak, mint Jacenyuk, ez mégis furcsa kissé.

Az is feltünő, hogy a zsidó terroristák magukat "jobb szektornak" titulálják és náci módon parádéznak. Vannak, akik ezt humorosnak találják, de nem mindenki osztja ezt a véleményt. Én példáúl nem osztom, több okból.
A forradalom "katonai szárnyához" tartozott pl. a zsidó Szasa Belij, amíg ki nem nyírták. De ő még egy szimpatikus, megnyugtató figura Avgyim Jaroshoz képest, akineknacionáléjában a következők olvashatók. "Avgyim 1971 szeptemberében született Kemenyszkojéban, zsidó családban, a Szent Napon Jom Kippur mapján.  A fiú születését a bölcsek úgy értelmez ték, hogy ő lesz az, aki a gójokban félelmet és rettegést ébreszt. Ennek megfelelően aztán a gyereket a cionizmus katonai hagyományain nevelgették, és készitgették föl a nagy feladatra.Avdim már 12 éves korában fejből vágta Sulhan Aruh és Zeev Zsabotyinszky irásait! Kapacitálták is Menachem Begint, hogy menjen el személyesen meggyőződni a csodagyerekről. Egy hosszú beszélgetés után Begin állítólag megáldotta Avdimot, és közölte: a jövőben Makkabeus lesz! 1989 februárjában Avdim Jaros aktiv tagja lett a Ruah Elohim Ukrajna nevű szovjetellenes mozgalomnak.1994 júniusában pedig alapitó tagja lett a Trizub nevű cionista terrorszervezetnek, melynek regionális irányitója Simon Bender volt. A szervezet logójába ekkor került bele a héber SIN betű a Neptun-villa formájában Ez képviseli Shaddaj tüzes szellemét, ami segiti a zsidó katonákat, akik Sionért és Harmadik Salamon templomáért harrcolnak. 2005 óta Avdim Jaros a terrorszervezet legfőbb irányitója. Most Avdim és az ő parancsnoksága alatt működő Trizub csapatnak lettek alárendelve a Cahal és egyéb hasonló zsidócsoportok, akiknek a törzsi vezetője Dudajev, hogy speciális tevé kenységükkel segitsék elszakitani Ukrajna számukra stratégiai fontosságú nyugati területeit."
Az összképet árnyalja Julia Timosenko futtatása a hatalomért. Ez  - a Janukovicsnál nem kevésbé kor rupt, nem kevésbé megtollasodott némber - most mindenáron vért (mindenekelőtt Putyin vérét) akar inni. A szellemes orosz karikaturisták ennek megfelelően ábrázolják. A valaha szép szőke "ukranka" egyálta lán nem rejti véka alá idedológiai és politikai kötődését. Keresztény katolikus pápák mintájára természetesen ő is elzarándokolt a siratófalhoz,bölcsen tudva, hogy ez mellőzhetetlen, ha valaki (megint) miniszterelnök szeretne lenni a zsidópuccsos Ukrajnában.

Ami Amerikát illeti, igazán keményen letette a garast Ukrajna szabadsága mellett. Már levizitelt Kijevben a manifeszt elmebeteg McCain szenátor, amikor még égett a Majdan. Most fegyvereket követel a "szabadságharcosoknak",nyilván tetszene neki, ha Kijev úgy nézne ki, mint Szíria városai, ahol még mindíg tart a "tiltako zás" és jóllehet évekig folytatódni fog, amíg kő van kövön és az egész lakosság külföldre nem menekül.
A "Pax Americanat" John Kerry amerikai külügyminiszter közvetíti Ukraj nának és Oroszországnak. Mint látható, magasztos küldetését részrehaj lás nélkül teljesíti, figyelemmel arra is, hogy"Elítélte Oroszország 'hihetetl en agresszióját' Ukrajna ellen.SzerintE Vlagyimir Putyin orosz elnök elké pesztő, szándékos döntést hozott egy másik országba történő behatolásról. A 21. században nem lehet 19. századi módon viselkedni, egy másik országba behatolni teljesen mondvacsinált ürüggyel - mondta a CBS televíziónak".

Amerika folytonos agresszióinak ismeretében ez a zsidó pofátlanság elképesztő, de se' sírni, se' dühöngeni nem érdemes miatta. Inkább gondolkodni kéne. Legfőbb ideje lenne.
A világtörténelem nem ismer örök birodalmakat. Az Egyiptomi Birodalom többezer évig állott és virágzott, majd megdőlt. A Nagy Izrael álma szerte foszlik az állig felfegyverzett, okkal bosszúszomjas arab népek tengerében.
A béke nobeldíjassá lett Menachem Begin 1958. október 28-án így beszélt az izraeli hadsereg katonái elõtt. "Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségetekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk velük, amíg meg nem semmisítjük az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjük a magunk civilizációját … Ha északra pillantunk, látjuk Szíria és Libanon termékeny síkságait … Kelet felé az Eufrátesz és a Tigris gazdag völgyeit … Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekünk nincs lehetõségünk a fejlõdésre, amíg nem rendezzük területi problémánkat az erõ pozíciójából, amíg nem kénysze rítjük az arabokat a teljes engedelmességre." [Idézve Makai: "Izrael állam és a cionizmus" c. könyvéből, amely forrásként a "The Jerusalem Post" 1963. jul.16-i cikkét jelöli meg.]
Amerika viszonylag fiatal állam és történelmi léptékkel mérve csak nemrég került zsidó befolyás alá, akik tönkretették. Ma senki sem fogadna arra, hogy három és félezer évig fog fennállni, mint az egyiptomi, vagy csaknem kétezer évig, mint a római birodalom.
Sokan épp a 2014-es esztendővel zárnák ZsidóAmerika történetét. Én nem hiszek ilyen évfordulókban, de reménykedem abban, hogy még megérem (81 éves vagyok) a gonosz igazi birodalmának bukását és azt, hogy a népek ítélőszéke előtt beteljesedik Izrael sorsa is.

Ehhez az szükséges, hogy a népek - kicsik és nagyok egyaránt - elsajátítsák és visszafordítsák a többezer éves éves talmudi 
törvényt amely  kimondja "Soferim 15, 10. szabály. Rabbis Simon ben Yohai a következőt mondta:"Tob shebe goyyim harog ", (azaz a gójok legjobbjait is meg kell ölnötök.) Ez az eredeti babilóniai Talmud eredeti héber része, ahogy 1907-ben a zsidó enciklopédia idézi Funk és Wagnalls kiadásában Isidor Singer összeállításában, a gójok címszó alatt (617. oldal)"
Ami engem illet a törvényt nem a zsidók legjobbjai, hanem a zsidó gyilkosok ellen alkalmaznám. Ezek most Ukrajnában gyülekeznek. Halál rájuk!
2014.04.12
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A sztorit a történelem írja tovább... A szimatom nem csalt. Maközli az Oroszország Hangja, hogy Kijev megtámadja a szlavjanszki engedetleneket. És kik haladnak a támadók élén? Hát természetesen Dmitrij Jaros és terrorista zsidó bandája. Nem tévedtem abban, hogy a gyilkolást nyiltan a zsidó terrorizmushoz asszociálják. Most tehát Ukrajnában fog kitörni az orosz (szláv) népelem és a zsidó faj háborúja. Erről írt kétkötetes csodálatos tanulmányt Szolzsenyicin. Ez a "regény"folytatódik napjaink ban.
A zsidók évek óta őrjöngenek amiatt, hogy Oroszország "fasizálódik". Hát persze ők rabjai ennek a lényeget nem tükröző kifejezésnek. Oroszországban a "nácizmus" (!), Hitler kultusza terjed.
Hogy lehetséges az, hogy az oroszok azt a Hitlert kezdik mintaképüknek tekinteni, aki kegyetlenül öldöste őket a második világháborúban? Én nem tudok az orosz észjárás labirintusaiban eligazodni. A létező (!) jelenségre azonban kereshetek magyarázatot. Ezt meg is teszem. Az oroszok esetleg mérlegelték, mit ártott nekik Hitler három - négy háborús (!) év alatt és mit ártottak nekik a zsidók többszáz "békés"év alatt. Az eredmény nem lehet kérdéses. Hitler pusztított, a zsidók élősködve pusztítanak. Az áldozatok számát illetően a zsidók felé billen a mérleg, különösen akkor ha a kommunizmus áldozatait, vagy ezek egyrészét is a zsidók rovására könyveljük.

A népben gondolkodó oroszok lázasan keresték, keresik a megoldást a zsidókérdésre és egyet len személyt találtak, aki Kelet Európában ezt megoldotta. Az illető Hitler volt! Az orosz nácik nem annyira Hitler, mint a hitleri módszertan hivei. Persze nem a gázkamrákról van szó [amelyek gyá szos szerepét a magam részéről nem veszem tagadásba], hanem a náci ideológiáról, a nemzeti szocialista államról és gazdaságról, amelyek életképességét igazolta - az élet.
Emlékezzünk arra, hogy Hitler mindent megtett, hogy a zsidókat kiénekelje Németországból. Erre elegendő okot látott abban, hogy 1933-ban a cionisták a német árúk elleni bojkott felhívást tettek közé és általános (!) szolidaritásukról biztosították a nyugati hatalmakat. Ezek nagyon jól tudták, hogy a zsidók helyzete kritikussá fog válni Németországban. A "művelt" Nyugat mérhetetlen aljasságát igazolja az eviani konferencia (1939. július 6), amelyet Roosevelt elnök kezdeményezett, abból a célból, hogy a jelen lévő 32 szabad ország felkarolja a németországi és ausztriai politikai menekültek (értsd: zsidók) ügyét, eredménytelen maradt. Hát persze hogy az maradt, hisz a "nagy FDR" úgy próbálta a szabad országokra rásózni a zsidókat, hogy köz ben a Amerika kb. 36 ezres évi bevándorlási kvótáját egy fővel sem volt hajlandó felemelni. A már akkor is erős zsidó lobby pedig hallgatott. Nem élt a nyo más gyakorlás jól bevált eszközeivel. Hát nem furcsa.

Az ukrán - orosz, pontosabban zsidó - szláv háborúnak egész biztosan lesz ehy hozadéka: a nácizmus térhódításának meggyorsulása. A magam részéről csöppet sem csodálkoznék azon, ha az ukrajnai hadszintéren rövidesen megjelennének az orosz náci alakulatok is. A zsidó felsőbbrendüség tehát megmérettetik.
2014.04.13
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sz. Gy.
  








Sztálin befejezte volna, amit Hitler elkezdett











Egy modern  Hámán  halála


Szélsőjobboldali körökben a bolsevizmust zsidó összeesküvésnek szokás nevezni. Lenint, Marxot, Kun Bélát vagy éppen Rákosit, mint zsidókat emlegetik, noha ezek a személyek megtagadták származásukat és új, választott identitásuk alapján cselekedtek bűnöket az adott társadalmakkal szemben. Származásuk alapján elítélni őket pontosan olyan butaság, mintha Hitlert osztrák, Mussolinit olasz, Tisót szlovák, Szálasit magyar származása miatt tartanánk szörnyetegnek. Sztálin sem grúzként, hanem a kom­munista totalitárius állam fejeként követett el emberiség elleni bűnöket. Paranoid terrorjának célpontjai közé tartozott az a zsidóság is, amely a szélsőjobboldal szerint a kommunista ideológiát kitalálta és rendszerként megvalósította. A második világháború vége után nyolc évvel úgy döntött, hogy befejezi azt, amit Adolf Hitler elkezdett. Ebben akadályozta meg 1953. március 1-jei agyvérzése. Aznap kezdődött a purim, a zsidóság egyik legvidámabb ünnepe, amikor az Óperzsa Birodalom idején a nép kiirtását tervező Hámán vereségére és a hatalmas szabadulásra emlékeznek.
A cári időkben az oroszországi zsidók többnyire úgynevezett stettlekben, kisvárosokban éltek, a mai Lengyelország, Ukrajna, Belorusszia területén elterülő zárt övezetben, a nem zsidóktól fizikailag is elkülönülten. 1917 után két területen következett be fontos változás az életükben. Lezáródtak a határok, nem mehettek külföldre, ezért többen a nagyvárosokba (például Moszkva, Leningrád, Harkov) költöztek. A bolsevik forradalom ugyanakkor jogi emancipációt is biztosított Oroszország legműveltebb – sok tekintetben még a nyugati zsidóságnál is képzettebb – kisebbsége számára. Ezért azonban súlyos árat kellett fizetniük. A szovjet rendszer megszüntette a nemzeti zsidó mozgalmakat (cionisták, ifjúsági mozgalmak, újságok). A zsinagógákat is bezárták a vallásellenesség miatt. Az 1930-as években létezett egy zsidó frakció a Kommunista Párton belül, ez volt az Eusekcija. Der Emes (jiddis szó, jelentése pravda, azaz ’igazság’) címmel kiadtak egy újságot, ami a kommunista eszméket terjesztette a zsidóság körében. Az évtized végén, a nagy tisztogatások idején betiltották a fenti frakciót, mint ahogyan a jiddis kulturális szervezeteket is. A zsidó lakosoknak is szovjet emberekké kellett válniuk, miközben személyi igazolványukban külön jelölték a származásukat a „jevrej” bejegyzéssel.
A cionista mozgalomra adott válaszként Sztálin elrendelte egy önálló zsidó mezőgazdasági terület létrehozását a Távol-Keleten, a Bira és a Bidzsan folyók között, egy rendkívül zord éghajlatú területen, mintegy nyolcezer kilométerre Moszkvától. A legközelebbi nagyváros, Vlagyivosztok is ezer kilométerre keletre feküdt ettől a térségtől. Az autonóm tartomány hivatalosan 1928–1966 között állt fenn. Birobidzsán létrejöttének egyik lehetséges oka volt az is, hogy a szovjet állam így azzal dicsekedhetett, hogy amíg a britek korlátozzák a zsidó betelepedést a Palesztin Mandátum területén, addig ők nemzeti otthont teremtenek a zsidóságnak.
1939. augusztus 23-án aláírták a Molotov–Ribbentrop-megegyezést, amelynek titkos záradékában a két totalitárius állam felosztotta Lengyelországot. A szovjetek kapták az ország keleti felét és a balti államokat. Ezen közösségek (Lvov, Vilnius, Bialystok, Minszk) számára az 1939–1941 közötti időszak a szovjet megszállás ideje. A fentebb vázolt folyamat ezeken a területeken is lezajlott, a jogi emancipáció miatt ezt a többség szívesen fogadta. Ezalatt a két év alatt tragikus módon a szovjet zsidók semmit sem tudtak arról, hogy mi történik Lengyelországban. A Szovjetunió nem engedett be külföldről híreket, azok a zsidók pedig, akik átszöktek a németek által megszállt területekről, nem rendelkeztek elég információval.
1941. június 22-én megkezdődött a Barbarossa-terv végrehajtása, a nácik és szövetségeseik bolsevikellenes „keresztes hadjárata”. Az ideológiai háború célja a keleti Lebensraum, azaz élettér megtisztítása volt a nemkívánatos elemektől. Ez az emberalatti lényeknek tartott zsidók teljes, és az alsóbbrendű fajok (romák, szlávok, lengyelek) tagjainak tömeges elpusztítását jelentette a gyakorlatban. A gyilkosok két parancson keresztül kaptak felhatalmazást a népirtás végrehajtására. Az úgynevezett komisszárparancs alapján minden kommunista funkcionáriust azonnal ki kellett végezni, nem válhattak hadifoglyokká. Az „Éjszaka és köd” rendelet pedig – partizántevékenység vagy annak támogatásának gyanúja esetén – megteremtette a polgári lakosság kollektív megbüntetésének lehetőségét. Milliók kivégzése, kiéheztetése történt meg a fenti rendeletek alapján.
Mit tettek eközben Sztálin és a Szovjetunió vezetői? Miután a váratlan és sokkoló támadás után napokra eltűnt, a „Gazda” (így nevezték talpnyalói Sztálint) megerősítette hatalmát. A terrorizált tömeg megnyerése érde­kében nagy honvédő háborút hirdetett, amelyben mindenkinek kötelessége teljes erőből védeni „Oroszország Anyácskát”. Fiatal férfiak millióit vetették szinte fegyvertelenül a német tankok lánctalpai elé, hogy megállítsák az ellenséges acélhengert. Az emberek pedig kitartottak a párt és vezetői mellett, és borzalmas áldozatok árán, de megvédték városaikat, és kiszorították a tengelyhatalmak csapatait a Szovjetunióból, sőt egészen Német­ország közepéig hatolva a legtöbb áldozatot hozták a nácizmus legyőzésének érdekében.
Jakov, Sztálin idősebb fia német hadifogságban.
Sztálin jó érzékkel felismerte, hogy az általa egyébként megvetett zsidó értelmiség jól felhasználható arra, hogy az ellenállás lángját feltüzelje. 1942-ben megszervezte a Zsidó Antifasiszta Bizottságot, hasonlóan a többi antifasiszta bizottsághoz (nők, fiatalok, tudósok, szláv népek antifasiszta mozgalmai). A bizottság rövidesen képviseleti testületté vált: a Szovjetunióban élő zsidóság egészét képviselte a kormány felé. Morálisan is ez a szervezet vált a szovjet zsidók vezetőjévé, amely segített a két totalitárius rendszerrel szembeni erkölcsi ellenállásban. A Zsidó Antifasiszta Bizottságot a háború végén Sztálin megszüntette, vezetőit kivégezték, a holokauszt anyagát eltüntették. A Szovjetunió bukásáig senkinek sem engedték meg, hogy megemlékezzen a zsidó holokausztról, csak „Szovjet Nemzeti Tragédiáról” lehetett beszélni. A szovjet zsidók fegyveresen is kivették a részüket a nácizmus elleni harcból. A Vörös Hadseregben közel félmillió zsidó katona, partizánként pedig további negyvenezer személy harcolt. Voltak önálló zsidó harci egységek is. Ennek ellenére a Szovjetunió zsidó lakosainak szörnyű sorsot szánt a diktátor.
Ismert, hogy a kommunista ideológia az emberek teljes egyenlőségét hirdette. Elvben elvetett minden megkülönböztetést. Ezen az alapon hirdette magát ideológiailag felsőbbrendűnek a fasizmussal, nácizmussal szemben. 1931-ben Sztálin így fogalmazott:
„Az antiszemitizmus a faji sovinizmus legszélsőségesebb formája, a kannibalizmus csökevénye. Az antiszemitizmus veszélyes a munkásokra, téves ösvény, amely letéríti őket a helyes útról és a dzsungelbe vezeti ő­ket. Az antiszemitizmus a Szovjetunióban a törvény teljes szigorával büntethető, mint a szovjet rendszerrel szemben mélyen ellenséges jelenség. A szovjet jog szerint az antiszemiták halálbüntetésre számíthatnak.”
Ugyanakkor Sztálin gyűlölte a zsidókat. 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-megegyezést követően leváltotta zsidó származású külügyminiszterét, Maxim Litvinovot, majd utódjával, Molotovval megtisztíttatta a Külügyminisztériumot a zsidó munkatársaktól. Sztálin a zsidókat saját családjában, környezetében is üldözte. Lányával, Szvetlánával alig tartotta a kapcsolatot, mert egy zsidóhoz ment feleségül, sőt: vejét angol kémként egy vorkutai lágerbe deportáltatta. Amikor Szvetlána később egy másik zsidóval házasodott össze, Sztálin nem ment el az esküvőre, és a férj apját lecsukatta. Miközben idősebb fia, Jakov hadifogolyként német koncentrációs táborba került, annak zsidó feleségét, Julia Iszakovna Melcert letartóztatták. Sztálin legközelebbi munkatársának, Lazar Kaganovicsnak a bátyját, Mihailt, a repülőgép-ipari népbiztost azzal vádolta, hogy náci ügynök. Meggyőződéssel hitte, hogy Mihailt zsidó létére Hitler arra szemelte ki, hogy a Moszkva elfoglalása után felállítandó bábkormány tagja legyen. Természetesen ez elég ok volt arra, hogy kivégezzék.
Sztálin antiszemitizmusa 1945 után valóságos paranoiába torkollott. Személyes gyűlöletét anticionista mezbe öltöztette. Azt állította, hogy a zsidók titokban Izraelnek vagy Amerikának kémkednek. A Zsidó Antifasiszta Bizottság elnökét, Solomon Mikhoelst, a moszkvai Állami Zsidó Színház igazgatóját már 1948-ban – Sztálin személyes parancsára – meggyilkolták: egy autóbalesetnek álcázott merényletnek esett áldozatul. A bizottság többi vezetőjét 1949-ben elfogták, majd 1952-ben kivégezték. Milyen vádakkal történt mindez? Kozmopolitizmus, hűtlenség, burzsoá nacionalizmus, továbbá egy önálló zsidó állam tervezése a Krím-félszigeten, amelyet az Egyesült Államok védelmezne. 1949 januárjától a szovjet média erőteljes kampányba kezdett a „gyökértelen kozmopoliták” leleplezése és elítélése érdekében. Természetesen anélkül, hogy a zsidókat konkrétan megnevezték volna. 1952. augusztus 13-ára virradóan Sztálin parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki – ez volt a „Meggyilkolt Költők Éjszakája”. 1952–1953-ban a titkosrendőrséget és a titkosszolgálatokat megtisztították a zsidóktól – korra és érdemekre való tekintet nélkül. Ennek hatására indultak be Magyarországon az 1952–1953-as cionista perek, amelyek során elfogták és megkínozták a cionista vezetőket és aktivistákat. Két fontos vádpontot fogalmazott meg velük szemben a párt: a cionisták gyilkolták meg 1945-ben Raoul Wallenberget, illetve a háború végétől az imperialistáknak kémkedtek. Súlyos ítéletek születtek.
1952. december 1-jén a Politbüro ülésén Sztálin a következőt állította: „Minden zsidó nacionalista és az amerikai titkosszolgálat ügynöke. Mindannyian az amerikaiak lekötelezettjei. Ráadásul az orvosok között nagyon sok a zsidó nacionalista.” 1953. január 13-án a Pravda hírt adott arról, hogy a szovjet állambiztonsági szervek „terrorista összeesküvést” lepleztek le a Kremlben: „fehér köpenyes gyilkosok ártó kezelésekkel akarták megrövidíteni a szovjet vezetők életét”. Az első körben letartóztatott zsidó orvosok valamennyien a Kreml klinikáján dolgoztak, pácienseik között megtalálhatóak voltak a Kommunista Párt Politikai Bizottságának és a hadsereg vezérkarának magas rangú képviselői is. A Sztálin által kreált összeesküvés-elmélet szerint a letartóztatott orvosok közül négyen az amerikai, hárman a brit titkosszolgálat megbízásából akarták végrehajtani a gyilkosságokat. A vádirat értelmében az orvosokat a „nemzetközi zsidó burzsoá-nacionalista szervezet, a Joint” hozta kapcsolatba az említett titkosszolgálatokkal. Az egyik letartóztatott, Vovszi professzor (Sztálin személyes orvosa) azt is „bevallotta” az eljárás során, hogy közvetlenül a zsidó segélyszervezettől kapta az utasítást a szovjet vezetők likvidálására.
A terror fokozódott. Februárban Sztálin sugallatára létrehozták a Deportálási Bizottságot, azzal a céllal, hogy előkészítse a zsidók Szovjetunió európai területéről Szibériába történő deportálását. A diktátor területi megoldásban gondolkodott az európai zsidó jelenlét megszüntetésével kapcsolatban. A tervek szerint először a telivérnek számító zsidókat, majd a második lépcsőben a félvéreket deportálták volna. Sztálin már 1953 februárjának közepén hozzá akart kezdeni az akcióhoz, de a zsidólisták nem készültek el időre. Végül a deportálásnak március 5-én, a zsidó orvosok perében történő ítélethirdetéssel egy időben kellett volna elindulnia. Ez az akció valószínűleg a Szovjetunió európai részén élő zsidóság teljes eltűnését jelentette volna. Ismerve a vasfüggönytől keletre létező „mini Sztálinok” vezette kommunista diktatúrákat, valószínűsíthető, hogy ők is örömmel csatlakoztak volna a zsidók Szibériába telepítéséhez.
1953. március 1-jén éjjel azonban, a vidéki dácsájában pihenő Sztálin teljesen váratlanul összeesett. A kórboncnoki jelentés szerint halálát agyvérzés okozta. Ájulását követően tizenegy órán keresztül nem hívtak hozzá orvost. Lavrentyij Berija mindenkit azzal tartott távol a földön heverő diktátortól, hogy a „Gazda” csak alszik. Amikor csaknem fél nap múltán az orvos megérkezett, tulajdonképpen már tehetetlen volt. Noha még majdnem négy napig életben volt, Sztálin soha többé nem tért magához. Március 5-én 21 óra 50 perckor meghalt. Ugyanazon a napon, amikor a szovjet zsidóknak meg kellett volna kezdeniük végzetes utazásukat.

Sztálin árnyéka
1943. április 14-én egy fiatal férfi kiugrott a sachsenhauseni koncentrációs tábor hármas barakkjának ablakából, azt kiabálva: „Lőjetek!” Az SS-munkavezető visszakiabált neki, hogy térjen vissza a barakkba. „Ne légy gyáva” – ordította az elítélt, és továbbhaladt az elektromos kerítés felé. Amint megfogta a vezetéket, agyonlőtték. Az áldozat Jakov Dzsugasvili volt, Sztálin legidősebb fia, aki a Vörös Hadsereg tisztjeként 1941 nyarán került német fogságba. A szögesdrótok mögött börtönpszichózis kínozta, halála egyenértékű volt az öngyilkossággal.
Azt azonban nem tudni, hogy a németek tényleg elfogták Sztálin fiát vagy megadta magát. 1941-ben a szovjet katonákat felkészületlenül küldték ki a frontra, az első három hét során 1,3 millióan haltak meg vagy kerültek fogságba. Sztálin fiáról parancsnoka azt írta, hogy „különlegesen bátor”, és kitüntetésre terjesztette fel. A német előretöréssel ugyanakkor a szovjet hadsereg visszavonulásba kezdett, Jakov ennek során eltűnt. A hírek szerint egy társával közösen próbált megszökni. Miután elégették papírjaikat és civil ruhát vettek fel, Jakov azt mondta társának, hogy menjen tovább, de ő még pihenni akar. Ez azt sugallja, hogy Jakov megadta magát a németeknek. Ezt a feltételezést erősítheti, hogy apja nem igyekezett fia kimentésén, pedig egy fogolycsere keretében lett volna rá lehetősége. Bár Sztálin korábban sem sokat törődött fiával. Ha mégis, abban nem volt köszönet. Amikor például Jakov 18 évesen összeköltözött egy ortodox pap lányával, akkora botrányt csapott, hogy fia megpróbálta magát agyonlőni, de a golyó elkerülte a szívét. A kihallgatásáról készült iratok szerint Sztálin fia büszke volt hazája politikai rendszerére, de csalódott a szovjet hadseregben, amelynek vezető parancsnoka saját apja volt. A kihallgatás során a zsidókkal való kapcsolatát is firtatták. „Személyes tapasztalataimra alapozva el tudom mondani, hogy az orosz nép sohasem szimpatizált a zsidókkal. A zsidók és a cigányok egyformák – egyszerűen nem akarnak dolgozni. Szerintük az üzletek kötése a legfontosabb dolog. A zsidók nem akarnak dolgozni, mert nem tudnak” – mondta annak ellenére, hogy saját felesége, Julia Melcer is zsidó volt.
Az asszonyt egyébként Sztálin parancsára letartóztatták azzal a gyanúval, hogy ő vette rá férjét, hogy adja meg magát a németeknek. Ez sok-sok börtönévet jelentett számára embertelen körülmények között, éjszakai kihallgatásokkal, jégkamrával és folyamatosan égő világítással. Oroszországban a mai napig sokan úgy vélik, hogy Sztálin fia soha nem volt fogoly. A dokumentumok ezt cáfolják, de a kételkedők kezében még egy érv van: a Jakov Dzsugasvili hamvait tartalmazó urnának – így a legfőbb bizonyítéknak – különös körülmények között nyoma veszett. (T. R.)













Ha még voltak kétségek a Majdant illetően!



Posted on 2014/03/09 Szerző: Admin 
Hát akkor “lássuk a medvét!” Ki is ez a Dmitrij Jaros? Aki amúgy a Jobb Szektor vezére?! Akiről nem árt tudni, hogy a Ukrajna zsidó fölforgatása katonai szárnyának a vezetője.
politiko.ua
A Jaros familianév a zsidó Yaros és a Roche névből adódott össze. Előbbi a “fő” (valaminek a feje, vezetője, irányitója) utóbbi a Roche “vezért” jelent, és utal, hogy Avgyim Yaros magas tisztséget tölt be az ukrajnai hasid közösségben.
Avgyim 1971 szeptemberében született Kemenyszkojéban, zsidó családban, a Szent Napon Jom Kippur mapján. (A zsidó naptár szerinti 5732 esztendő -sajnos általunk a továbbiakban értelmezhetetlen Tishrei 10-napján. B-R)
A fiú születését a bölcsek úgy értelmezték, hogy ő lesz az, aki a gójokban félelmet és rettegést ébreszt. Ennek megfelelően aztán a gyereket a cionizmus katonai hagyományain nevelgették, és készitgették föl a nagy feladatra.
Avdim már 12 éves korában fejből vágta Sulhan Aruh és Zeev Habotyinszky irásait! (Hogy ezek kik lehettek?-nem tudjuk értelmezni. Sejtéseink szerint valami nagy disznók. B-R)
Kapacitálták is Menachem Begint, hogy menjen el személyesen meggyőződni a csodagyerekről. 
(A történet folytatását a tudósitás nem taglalja, márminthogy Begin elment-e Kamenyszkojéba, de igy folytatódik B-R megj.) Egy hosszú beszélgetés után megáldotta Avdimot, és közölte: “a jövőben Makkabeus lesz!”
1989 februárjában Avdim Jaros aktiv tagja lett a “Ruah Elohim Ukrajna” nevű szovjetellenes mozgalomnak. 1994 júniusában pedig alapitó tagja lett a “Trizub” nevű cionista terrorszervezetnek, melynek regionális irányitója Simon Bender volt.
A szervezet logójába ekkor került bele a a héber SIN betű a Neptun-villa formájában, és ez képviseli Shaddaj tüzes szellemét, ami segiti a zsidó katonákat, akik Sionért és Harmadik Salamon templomáért harcoltak.
fd78abc4b57ca7cc935cc12bc213a2db_9280e35172db5bc5c0040443fd396455.jpg
2005 óta Avdim Jaros a terrorszervezet legfőbb irányitója.
Most Avdim és az ő parancsnoksága latt működő “Trizub” csapatnak lettek alárendelve a “Cahal” és egyéb hasonló zsidó, akiknek a törzsi vezetője Dudajev, hogy “speciális tevékenységükkel” segitsék elszakitani Ukrajna számukra stratégiai fontosságú nyugati területeit. (Kelet-Ukrajnától. B-R) És ez a Dmitrij Jaros nevezetű zsidó bandita szólitotta fel Doku Umarovot egy szövetségre!
A potenciális szövetséges! Mindegy ki?-csak orosz és keresztény-ellenes legyen!
Bal-Rad komm:  Ezekkel az eredeti irásban szereplő történelmi utalásokkal sokat mi nem tudtunk kezdeni, ezért aztán a minden bizonnyal előforduló hibákért elnézésüket kérjük.
Ám immáron világos lehet mindenki számára, hogy micsoda mocskos karmok marcangolják Ukrajnát a nacionalista és oroszellenes fröcsögéssel álcázva förtelmes törekvéseiket.
Világossá válhat immáron mindenki számára, hogy a “mgyar” állam és annak politikai maffiái kik mellett tették le voksaikat!
Világossá válhat mindenki számára, hogy ha ezek a szörnyetegek megkaparintják Galiciát, akkor Magyarország bekeritése megtörténik!
Világossá válhat tehát mindenki számára, hogy mihez is asszisztálnak a “magyar” politikai maffiacsaládok!
Azok a magukat magyaroknak vallók pedig, akik nem állnak ki Oroszország mellett ezzel a cionista szörnyeteggel szemben-nos azok segédkezet nyújtanak ennek az aljas cionista hordának céljaik megvalósitása érdekében!
Kell NEKIK Galicia nagyon! És Magyarország!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése