2019. február 11., hétfő

A világot egészen mások irányítják













Részletek Dr .Ilkei Csaba

SZABADKŐMŰVESEK, PAPOK,
BANKÁROK, TITKOS SZERVEZETEK


A világot egészen mások irányítják

1912-ben, az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt (1858-1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:
"A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget.

Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt 146 üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."

Caroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titkainak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:

"..ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálják, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."

A háttérerők létezéséről Benjámin Disraeli angol államférfi, író, brit miniszterelnök (1804-1881) ezt mondta 1856. július 14- én a brit alsóházban: “Van egy hatalom Olaszországban, amelyről alig teszünk említést ebben a házban... a titkos társaságokra gondolok... Nincs értelme tagadni, mert lehetetlen eltitkolni, hogy Európa nagy részét – egész Olasz- és Franciaországot, valamint Németország nagy részét, hogy más országokat ne említsünk, – titkos társaságok egész hálózata vonja be, ahogyan a föld felszínét behálózzák a vasútvonalak. És melyek a céljaik? Nem is kísérlik elrejteni. Nem akarnak alkotmányos kormányzatot; nem akarnak megreformált intézményeket... az egyházi intézményeknek a föld tulajdonát akarják, elűzni a jelenlegi birtokosokat, és véget vetni. Néhányuk ennél is tovább megy...“ Ugyancsak Disraeli mondotta az 1848-as európai forradalmakat követően:

"A világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képzelik.

Thomas Woodrow Wilson (1856-1924), aki nemcsak az Egyesült Államok 28. elnöke (1913-1921), hanem tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem elnöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Államok pénzrendszerét kézben tartó magánkartell, amely ellátja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló törvényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénzügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét: "Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik." Ezeket mondta 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem pályázza meg újabb négy évre az elnökséget: “Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek valamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely 148 beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla.“ Franklin Delano Roosevelt (1882-1945) – aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok 32. elnöke – úgy vélte, hogy “A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami megtörténik, biztosak lehetünk abban, hogy az így lett eltervezve.“ Az 1930-as évek elején dúló világgazdasági válság idején jegyezték fel tőle a következőket: "Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország vagyonát… A lakosság egyharmadának nincs elfogadható lakása, ruházata és alultáplált... A Közmunka Hivatal programjain részvevők 20%-a nagyfokú alultápláltság következtében nem képes végig dolgozni egy munkanapot… Szándékomban áll kiűzni a pénzváltókat a templomból." Roosevelt tisztában volt vele, hogyha nem képes a nemzetközi pénzvilág modern templomából (FED) kiszorítani – megfegyelmezni, befolyásolni – azokat, akik a pénz visszatartásával, a hitelek megvonásával és más pénzügyi manipulációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet, akkor nem tud véget vetni a gazdasági válságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a pénzhatalommal szemben tehetetlen. Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a tekintélyes Royal Institute of International Affairs (RIIA) igazgatója volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy “A jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer egyik kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének a többsége az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen alternatívának tűnik a népirtással szemben.“ Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank 149 vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague Normannel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori elnökével. Visszatérve Párizsba többek között ezeket jelentette: "Az Angol Bank elnöke számára a XX. század legnagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a politikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a feladatot. Csak a központi bankok, amelyek egyidejűleg függetlenek a kormányoktól és a magán pénzintézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a megoldására. Ezért kampányt folytat a teljesen autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják a saját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel osztják fel maguk között a hatalmat. Ezt úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan kérdésben, amely lényeges az adott ország pénzügyi biztonsága, a hitelek szétosztása és az árak mozgása tekintetében. Így elejét tudják venni, hogy a belső politikai küzdelmek kárt okozzanak a nemzetek gazdasági fejlődésének." Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a központi bankok a politikától függetlenül maguk dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi kérdéseiben. Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült jelentésében: "Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System, (A Szövetségi Tartalék Rendszer, az Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja, a FED), amely a 150 pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint." Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai felelősséggel tartozó elnökök, törvényhozók, sem a pénzügyminiszterek nem irányíthatják a pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben magánszemélyek döntenek a politikai felelősségre vonás minden lehetősége nélkül. Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrizetlen hatalommal rendelkező pénzvagyon tulajdonosok magán kormányzása alá került. Ezek után bocsássuk előre a témánkat meghatározó fogalmakat és alaptételeket (nem lehet elégszer ismételni őket): - A HÁLÓZAT – Carol Quigley nevezte így – a globális pénzhatalmat gyakorlók csoportja által koordinált stratégia alapján működtetett formális és informális szervezetek hálózata. Célja: a globális pénzuralmi diktatúra megvalósítása – ha kell, erőszakos eszközökkel – az egy központból irányított világállam létrehozásáért. - Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerekasztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kis nemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.) - A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó – társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más – egyenlőtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s 151 elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket. - A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti – mutat rá Drábik János –, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen! - A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye. - A globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat- és hitelminősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, multi- és transznacionális vállalatok. Univerzális, nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerikaközi Fejlesztési Bank.







A Komintern és a Kapintern közös forradalma

Hrisztyián Georgijevics Rakovszkíj (eredeti neve: Chaim Rakover), a SZU kommunista pártjának egyik megalapítója, Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, a SZU londoni és párizsi nagykövete. A nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos embere. 1938-ban, a sztálini tisztogatások idején őt is bíróság elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie. 161 Amikor a Dobrudzsában lévő családi birtok román fennhatóság alá került, román állampolgár lett. Középiskoláit Bulgáriában végezte, majd 1890-ben Svájcba költözött és a berni egyetem orvosi karán tanult. Diákként több éven át szerkesztette a Sozial-Democrat című lapot. Itt ismerkedett meg Engelsszel és Wilhelm Liebknechttel, Plehanovval, Leninnel, Rosa Luxemburggal. Marxista tanulóköröket szervezett. Berlinben folytatta tanulmányait, majd Angliába költözött. A franciaországi Montpellierben fejezte be orvosi Rakovszkij Chaim Rakover Trockij 162 tanulmányait. Disszertációjában az orvostudomány és a társadalomtudomány kapcsolatát elemezte. Románia, Szentpétervár, Románia, ismét Szentpétervár, de az orosz hatóságok kiutasítják. Párizsban találkozik Trockijjal, a Grand Orienthez tartozó szabadkőműves forradalmárral. Románia ismét: a Balkáni Szocialista Munkásföderáció titkára. Letartóztatják 1916-ban, 1917 májusáig Jasiban raboskodik, a szabadkőművesek elérik kiszabadítását. 1917-ben belép a bolsevik pártba,1918-ban Petrográdon találkozik a szintén szabadkőműves Leninnel. Az ukrajnai Cseka elnöke, kormányfő, a Katonai Tanács elnöke, a párt központi vezetőségének tagja, londoni nagykövet. Sztálin ellen a Trockij-féle ellenzék egyik vezéralakja. Elutasította a szocializmus felépítését egy országban, továbbra is a világforradalom híve. Párizsi nagykövet. 1927-ben aláírta a trockista ellenzék azon nyilatkozatát, amelyben felszólították az európai proletariátust a kapitalizmus megdöntésére. Trockijjal együtt kizárták a Komintern VB-ből, majd a XV. pártkongresszus után kizárták a bolsevik pártból is. Asztrahányba száműzték, majd Szibériába. 1934-ben levonta a következtetést abból, hogy Németországban a nemzetiszocializmus és Hitler került hatalomra és ekkor önkritikát gyakorolt. 1934-ben Japánba küldik egy küldöttséggel a Nemzetközi Vöröskereszt tokiói konferenciájára. Egy japán titkosügynök közli vele: az orosz trockista mozgalom céljai egybeesnek a japán kormány céljaival. (Rakovszkíj tájékoztatja a szintén trockista Jurenyev nagykövetet.) 1937 nyarán letartóztatták, 1938 elején bíróság elé állították. A koncepciós per előkészítése során Rakovszkíjt a Ljubljanka börtönben hallgatta ki Sztálin egyik bizalmasa, Gavril G. Kuzmin tábornok, aki Gabriellként is ismert volt. A kihallgatás során Rakovszkíj egy meglepő tervet adott elő arról, miként kellene megindítani a II. világháborút úgy, hogy annak ne a SZU legyen a vesztese. Ezt a tervet Sztálin elfogadta, s cserébe nem végeztette ki Rakovszkíjt, később pedig szabadon is engedte. A kihallgatáson jelen volt dr. Josef Landovszkíj orvos, egy eloroszosodott lengyel, aki Moszkvában élt, de Párizsban tanult. A kihallgatás franciául folyt. Mindhárman anyanyelvi szin- 163 ten tudtak franciául (Gavril Kuzmin alias René Duval). A kihallgatásról készült jegyzőkönyv a második világháború tényleges forgatókönyve lett. A kihallgatási füzeteket a Leningrád körüli frontvonalon egy kunyhóban találta meg a spanyol önkéntes hadosztály egyik tagja dr. Landovszkij orvos holtteste mellett. Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban Egy vörös őrnagy szimfóniája címmel. Landovszkíj a kábítószerek emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálta. Kuzmin egy francia milliomos fia volt (René Duval), akit az NKVD Moszkvába csalt tanulni baloldali érdeklődése ürügyén. Hírszerző lett, tábornok, Sztálin személyes bizalmát élvezte. Landovszkíj a francia nyelvű hangszalagot oroszra fordította, egy-egy példány Sztálinnak, s Kuzminnak, egyet pedig elrejtett magának. A pénzhatalom HÁLÓZATA a német hadsereg segítségével akarta visszaszerezni a szovjet állam feletti ellenőrzést attól a Sztálintól, aki nem az ő internacionalista világforradalmi programját hajtotta végre, hanem a szabadkőművesek helyébe a saját maga vezette bolsevik pártot állította, s nem akarta átadni a hatalmat a trockista szabadkőműveseknek. Az ötágú csillag, amely egész Európát beragyogta a fényével: az öt Rothschild-fivér a bankjaikkal. 2004-ben a Rothschild Ház együttes ellenőrzése alatt álló vagyontömeget 491 409 trillió amerikai dollárra becsülték (1 trillió: 1000 milliárd) A XXI. század elején a világ vagyonának kb. a felét ellenőrzik! A bankok csaló módon a meglévő tőkének a sokszorosát kölcsönzik ki... Az első internacionálé megalapítója – ismételjük meg – Adam Weishaupt volt, az illuminátus szabadkőműves páholy vezére.(Az illuminátus nevet a másik keresztényellenes és kommunista összeesküvés korától: a gnosztikától kölcsönözte.) Főnöke a nagy filozófus-bankár: Moses Mendelsohn volt. A szervezet célja: a francia forradalmat tovább kell fejleszteni olyan szociális forradalommá, amelynek célja a kommunizmus létrehozása. Ennek a titkos mozgalomnak a Rothschildok nemcsak kincstárnokai, hanem vezetői is voltak. Kinek engedelmeskedtek az Internacionalé vezetői, Heine és Herzen? Báró 164 Lionel Rotschildnak, akinek egyéniségét Disraeli angol miniszterelnök írta meg regényében. (Főhősét, Szidóniát, Lionel Rothschildról mintázta, aki számtalan kémnek, szabadkőművesnek, titkos forradalmárnak, zsidónak és cigánynak parancsolt.) Az öt Rothschild-fivér anyja mondta: "Ha a fiaim nem akarnák, nem lenne háború!" Hogyan és miként emelkedett fel az ismeretlen Trockij a legtekintélyesebb forradalmárok közé? Úgy, hogy felesége, Szedova, annak a Javitovszkijnak a lánya, aki szoros összeköttetésben állt a Warburg bankárokkal, Jacob Schiff vagyonának résztulajdonosaival és rokonaival, vagyis azzal a pénzügyi csoporttal, amely Japánt is pénzelte és Trockijon keresztűl az 1905-ös forradalmat is finanszírozta. De az osztrák trónörökös elleni 1914-es merénylet mögött is ők álltak. Az októberi forradalom valósága: a bolsevikok átvették a hatalmat, amelyet "Azok" (a zsidók) kiszolgáltattak nekik. Kerenszkij, Lenin és Trockij tettestársa volt Rakovszkíj – jobban mondva "Azoké!" Rakovszkij Kuzminnak: "... tudja, ki pénzelte az októberi forradalmat?" "Azok" pénzelték, pontosan azokon a pénzembereken keresztül, akik Japánt és az 1905-ös forradalmat is pénzelték. Jacob Schiff és a Warburg-fivérek, azaz a bankok nagy szövetsége. Köztük az öt Federal Reserve Bank egyike, valamint a Kuhn, Loeb és Társa Bank, amelyben más európai és amerikai bankárok is részt vettek, olyanok, mint Guggenheim, Hanauer és Aschberg, a stockholmi "Nya Banktól". A német titkosszolgálat élén Max Warburg bankár állt, aki Lenint és társait átutaztatta a háborúban álló Németországon, hogy Helsinkin keresztül Szentpétervárra mehessenek Trockijjal, akit egy kanadai táborból hoztak ki. (A forradalom vezetőinek 90 százaléka ebből a körből nőtt ki.) Rakovszkíj "Azok"-nak nevezi a nemzetközi pénzhatalom névtelenségbe burkolózó szupertitkos vezetőit, akik irányítják a szabadkőművesség különböző irányzatait, azok pedig a 165 szocialista mozgalomban működőket. Rakovszkíj: „AZOK”-hoz tartozom: zsidó vagyok Rakovszkíj : "ÉN ISMEREM A TITKOT. TERMÉSZETESEN NEM AZÉRT, MERT SZABADKŐMŰVES VAGYOK. AZ KEVÉS LENNE. HANEM AZÉRT, MERT SZÁRMAZÁSILAG "AZOKHOZ" TARTOZOM: ZSIDÓ VAGYOK." Trockij lett volna Lenin utódja, de a döntő pillanatban, amikor Lenin meghalt, megbetegedett, és hónapokon keresztül képtelen volt bármilyen tevékenységet kifejteni. A Wall Street olyan reprezentánsai, mint a Rockefellerek és a Warburgok támogatásaikkal hatalomra juttatták Hitlert és a náci pártot. Hjalmar Schacht, aki 1923-tól 1930-ig a Reichsbank elnöke volt a weimari korszakban, majd Hitler hatalomra kerülése után ismét a bank elnöke lett 1939-ig, közben egy ideig gazdasági csúcsminiszter – a Wall Street megbízottja Hitler mellett. Nyíltan vallotta magáról, hogy szabadkőműves. A nürnbergi perben csak tanúként hallgatták ki. Köztiszteletben álló személyként halt meg 1970-ben. A nemzeti bolsevista rendszert kellett tehát igazi kommunizmussá változtatni. A folyamat végén pedig megszületett az internacionalista-globalista világ. Rakovszkíj: "...Hitler, ez a műveletlen, egyszerű ember... egy igen veszélyes gazdasági rendszert hozott létre. A gazdasági elméletek analfabétájaként – csupán a szükségszerűségnek engedelmeskedve – ugyanúgy, ahogy mi a Szovjetunióban csináltuk, kikapcsolta mind a nemzetközi, mind a privát pénzvilágot. Ez azt jelenti, hogy újra kiváltsága van arra, hogy pénzt teremtsen. Kisajátította nemcsak a kézzelfogható pénz, hanem a financiális pénz kibocsátását is. Magához ragadta a hamispénz-gyártás 166 sértetlen gépezetét, és azt most már csak az állam számára működteti. Megelőzött bennünket, mert mi ezt másképp csináltuk. A magánpénzrendszert egy nagy apparátussal, az ún. államkapitalizmussal helyettesítettük." "Hitler... pénze számára egyetlen biztosítékként csak a németek technikai tehetségét és hatalmas munkaerejét használhatta. A technika és a munka lett az aranyfedezet, ami annyira lényegbevágóan ellenforradalmi, hogy, mint ezt ön is tudja, mintegy varázsütésre megszüntette több mint hatmillió munkás és technikus munkanélküliségét." "El tudja képzelni, mit jelentene, ha egy sor népet megfertőzne ez a rendszer, akik így gazdaságilag önálló kört képeznének?" Rakovszkij: A maradék kereszténység leverése nélkül lehetetlen győzelemre vinni a kommunizmust. A forradalomnak tizenhat évszázadába került, amíg az első részeredményt el tudta érni, amikor is elő tudta idézni a kereszténység első szakadását: a protestantizmust. Valójában a kereszténység az egyetlen ellenségünk, mert a kereszténység következménye a polgári népeknél kialakult politikai és gazdasági berendezkedés." Kuzmin: "Azok" engedélyezték a német terjeszkedést és az újra felfegyverzést. Hitlernek és Sztálinnak egyezményt kellene kötnie és felosztania Lengyelországot." "Rakovszkij: "Azok" közül az egyik a rapallói Walther Rathenau volt. Aztán ott volt Lionel Rothschild. Mint egység, a Kuhn, Loeb and Co.bankház a Wall Streeten. E bankházon belül a Schiff család, a Warburg, a Loeb és Khun. Valamennyit házassági kapcsolatok kötik össze egymással. Baruch, Frankfurter, Altschul, Cohen, 167 Benjamin, Straus, Steinhardt, Blum, Rosenman, Lippman, Lehman, Dreyfus, Lamont, Rothschild, Lord Mandel, Morgenthau, Ezechiel, Lasky..." Összegezés: A Pénzügyi Internacionálé, amit Rakovszkíj Kapinternek nevezett, azt akarta, hogy Lev Trockíj legyen SzovjetOroszország diktátora Sztálin helyett. Ez lehetővé tette volna, hogy a Pénzügyi Internacionalé közvetlenül is a nemzetközi kommunista mozgalom irányítója legyen. De a rendőrzseninek bizonyult Sztálin magához ragadta az abszolút hatalmat. Az ő egyszemélyi diktatúrája azonban már túl sok volt a Pénzügyi Internacionálénak. A Pénzügyi Internacionálé – amely ma nemzetközi pénzügyi közösségnek hívja magát – úgy gondolta, hogy Sztálin annyira a bonapartizmus útjára tért, hogy formálisan is Oroszország cárja lesz. A Pénzügyi Internacionálé szemében Sztálin legnagyobb bűne az volt, hogy a forradalmat (értsd: a nemzetközi bankárok világuralmának szervezett erőszakkal történő elősegítését) alárendelte az államnak ahelyett, hogy az államot állította volna a bankárok világuralmának szolgálatába. De a Pénzügyi Internacionálé attól is tartott, hogy ha Sztálint idő előtt elpusztítja, akkor azzal a kommunizmust – saját találmányát – is mint rendszert elpusztítja. A pénzdiktatúra és a kommunista diktatúra ikertestvérek. A pártállami diktatúra uralkodócsoportja az állampolgárok vagyonának elvételével együtt kisajátítja magának az egyes emberek életével való rendelkezést is az emberi jogok és a politikai szabadságjogok önkényes korlátozásával. A társadalom nyíltan a kommunista diktatúráé, ez utóbbi pedig álcázva a nemzetközi bankároké. A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A kommunista forradalomtól a pénzügyi forradalom vette át a stafétabotot. A világforradalom győzelméhez, a globális pénzdiktatúra világállamához (Rakovszkíj szóhasználatával: a kommunizmushoz) vezető leghatékonyabb eszköz továbbra is a háború. Ez 168 változatlanul megmaradt a történelem mozdonyának. A terrorizmus ellen meghirdetett örök háború is valójában az egy központból irányított világállam mielőbbi létrehozásáért, a globális pénzdiktatúra örök békéjéért folyik. A Rakovszkíj által Pénzügyi Internacionálénak nevezett háttérhatalom csupán a kétpólusú uralom rendőri változatát cserélte le az uralom pénzügyi módszerekkel gyakorolt, álcázottabb változatára. Így válik érthetővé, hogy miért tudott a korábbi internacionalista-kommunista uralkodó réteg olyan simán átalakulni kozmopolita-globalista vezetőréteggé. Az ország erőforrásait piócaként elszívó parazita adósságtömegtől a közpénzrendszer visszaállítása nélkül nem lehet megszabadulni, mert ekkora adósság nem fizethető vissza. Az adósságszolgálati terhek, a törlesztés és a kamatfizetés valójában örök szolgaságra kényszeríti a formailag szabad embereket. A magyar adós proletár így soha nem lehet önrendelkezéssel bíró szabad állampolgár, akinek van kellő anyagi bázisa és politikai befolyása ahhoz, hogy érvényt szerezzen saját akaratának. Ma a világállamot alkotó világrégiók (pl. az Európai Unió, az egész amerikai földrészt tömörítő Amerikai Unió, az EU mintájára Ázsiai és Afrikai Unió) létrehozása és az ENSZ globális kormányzati intézménnyé való alakítása van folyamatban.) A tervezett világállam pénzdiktatúrájának nincs szüksége államokra (sem keleti diktatúrákra, sem nyugati demokráciákra), csak szuverenitás nélküli régiókra. Így már érthető, miért tartotta szükségszerűnek az állam elhalását a marxizmus a kommunizmus világméretű győzelme idején.





"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz!"

James Warburg bankár 1950. február 17-én a szenátus egyik bizottsága előtt makacs elszántsággal vágta az őt meghallgatók képébe: "Akár tetszik Önöknek, akár nem, világkormány lesz! A kérdés csak az, hogy szépszerével vagy erőszakkal." Hitler hatalomra jutásának finanszírozását előbb a Warburg irányítása alatt álló Mendelsohn Bank intézte, később a Schroeder Bank. Az utóbbi New York-i jogi képviselőjének üzlettársa volt John Foster Dulles és Allen Dulles. A KKT javaslatára már 1939-ben létre jött a Háború Utáni Ügyek Bizottsága. A Chicago Tribune írta 1950. december 9-én: "A Külügyi Tanács tagjai jóval több mint átlagos befolyással rendelkező emberek. Tekintélyük, vagyonuk, társadalmi helyzetük és képzettségük által nyert előnyüket arra haszn 188 vannak tagjai nyíltan balos szervezetekből is, ilyen például az Amerikai Fabianus Szocialisták, az Ipari Demokrácia Szocialista Ligája vagy az Egyesült Világszövetség. A Bilderberg csoport évente egyszer vagy kétszer ülésezik. Az általános ülés utáni megbeszélésre korábban csak baloldali személyek mehettek be. Európa jellegzetes szocialista pártjai mindig fajsúlyosan vannak képviselve. A Tanácsadó Bizottság egy még belsőbb kört jelent. A Group rendszeres támogatója a Rockefeller, a Carnegie és a Ford alapítvány. A tanácskozások általában három napig tartanak. Amikor az alapító Bernhard herceg megérkezett az 1971. április 23-25-i összejövetelre a New York -i Woodstockba, Laurence Rockefeller egyik szállodájába, előtte – amint erről a Rutland Vermont Herlad című lap tudósított – azt mondta a repülőtéren: a megbeszélések tárgya az Egyesült Államok vezető szerepének megváltoztatása lesz. (Igen, Bernhard, Rothschild és Rockefeller dönti el, hogy az USA milyen szerepet vállaljon a világban!) Az utasításokat Henry Kissinger, az elnök első számú külpolitikai tanácsadója juttatta el Nixonhoz. A woodstocki megbeszélés után nem sokkal Kissinger elutazott Pekingbe, hogy előkészítse Kína felvételét a világ nagy kereskedő nemzeteinek családjába, majd nemzetközi pénzügyi válság tört ki, és a dollár leértékelődött. A világot egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik. Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerekasztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kis 189 nemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg 190 ellenőrzése alatt áll az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve System. A Hálózat háttérhatalma Cecil Rhodes a Rotschildokkal létrehozta a nemzetek felett uralkodó univerzális intézményeket, a Hálózat háttérhatalmát, amelynek meghatározói a következők: 1., Kimagaslik: a., a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations: CFR) New Yorkban és a b., londoni Királyi Külügyi Intézet (Royal Institute of International Affairs: RIIA). (A CFR egyik igazgatója hosszú éveken át Soros György volt, ő kezdeményezte 2007. május 8-án a Külkapcsolatok Európai Tanácsának létrehozását. Csak a CFR-nek kb. kétszáz testületi, intézményi tagja van.) Bank of England 191 2., Globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat- és hitelminősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, múlti- és transznacionális vállalatok. Univerzális nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank. A City of London pénzügyi csoporthoz tartozik Rothschildház, Warburg-ház, Morgan-Greenfels -ház, a Brown-Shipleybankház, a Schroeder-ház és a Lazzard Freres-bankház, valamennyi a brit központi bank: a Bank of England ernyője alatt. Ismertek a nagy bankár családok: Schiff, Lazard, Carnegie, Harriman és mások. A nemzetközi pénzimpériumot Neo-British Empire-nek, azaz Új-Brit Birodalomnak is nevezik. A nemzetközi pénzügyi közösség ellenőrzi befolyási övezetük gazdasági és monetáris rendszerét, így a pénzkibocsátást, a kamat-és árfolyam szabályozást, a hitelezést, a központi és kereskedelmi bankok irányítását. A City of London állam az államban, a The Crown (A Korona) pedig a nemzetközi pénzügyi közösség transznacionális pénzbirodalmának független közigazgatási egységként működő fővárosa, ahol a Bank of England működik. A Brit Birodalom egykor két egymástól elkülönült hatalomként működött. Az egyik Királyi Külügyi Intézet, London 192 a tényleges Brit Birodalom: a fehérbőrű lakosság által benépesített gyarmatok a brit uralkodóhoz és a brit kormányhoz tartoztak, így pl. Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrikai Unió (Brit Nemzetközösség). A másik: a koronagyarmatok a színesbőrűek által lakott gyarmatok, így India, Egyiptom, Málta, Ciprus, a közép-afrikai gyarmatok, Szingapúr, Hongkong, Gibraltár, ezeken a brit jogszabályok nem voltak érvényesek. A koronagyarmatokat magántulajdonként birtokolta és igazgatta a Korona a City of Londonból. Az egész Brit Birodalomban nem lehetett hatáskörrel és illetékességgel bíró bíróságot találni, ahol lehetőség lett volna a Korona által hozott döntések megtámadására. A Korona a Brit Birodalom fegyveres erőinek védelme alatt üzletelhetett, ám az így keletkezett vagyon nem brit vagyon volt. A CFR tagjai Amerika és a világ legnagyobb bankjai (pl. Citibank/Citicorp, Bank of Tokyo, The Chase Manhattan Bank, Bank of Montreal, Bankers Trust Company, Deutsche Bank AG stb), vezető brókerházai (Dow Jones and Company, Inc., J.P. Morgan and Co, Inc., Lazard Fréres and Co, Lehman Brothers, Merrill Lynch International stb.), befektető cégei (The Rockefeller Group, Salomon Brothers Inc., Soros Fund Management, Sierra Capital Management stb.) multinacionális nagyvállalatai (Exxon Corporation, AGIP Petroleum Company, AT and T International, Atlantic Richfield Company, The Boeing Company, Texaco Inc, Xerox Corporation, Siemens Corporation, ITT, IBM, The Coca-Cola Company, PepsiCo, Sony Corporation of America, stb.), biztosító társaságai (MetLife International, Mutual Life Insurrance Company of New York, The Prudentiel Insurance Company of America, stb.), kereskedelmi kamarái (British-American Chamber of Commerce, French-American Chamber of Commerce, stb), tekintélyes intézetei (Institute of International Bankers, Nomura Research Institute America stb.) és tömegtájékoztatási óriásai (Time Warner, Times Mirror, Newsweek, stb.), is a CFR tagságához tartoznak, azaz számos gazdag és nagyhatalmú korporáció is tagja a CFR-nek. 3., Az Európai Unió: a világállam üzleti régiója. Irányítását az Európai Üzletemberek Kerekasztala nevű zárt társaság végzi, valódi neve: European Round Table of Industrialists, 193 amelyet a nemzetközi pénzügyi közösség vezetői hoztak létre a Bilderberg csoport segítségével. 4., Illuminátusság és szabadkőművesség. (Az utóbbi elődje a Templomos Lovagrend.) Az illuminátus: megvilágosodott elnevezés a babiloniai miszticizmusból származik, a távolbalátás pszichikus képessége, amelyet harmadik szemnek is neveznek. Legfontosabb az Adam Weishaupt alapította bajor illuminátus rend. Egyik követője, a skót John Robison 1798-ban összegezte az illuminátusok céljait – köztük -: a békés kormányok eltávolítása, a patriotizmus megsemmisítése, a családi szerkezet bomlasztása, a vallások felszámolása, az öröklési jog megszüntetése, a világkormány létrehozása. Az illuminátus hálózat középpontjában 500 család áll, amely egyesíti vérségi vonalait: Morgan, Astor, DuPont, Bundy, Guggenheim, Oppenheim, Onassis, Kennedy családok és mások; a Nagy Druida Tanács (Tizenhármak Tanácsa) ellenőrzi a volt szocialista országokat. A szabadkőművesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, a születési arisztokráciáé a fő hatalom, hanem a szabadkőműves pénzoligarchiák által kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a pénzarisztokrácia önkényes uralmát, akadályozza a törvényes öröklést, nehogy a tulajdon kikerüljön az ő hatóköréből. Nem a nép és az általa választott, ellenőrzött, demokratikusan működő törvényhozó és végrehajtó hatalom irányít, hanem a titkos és láthatatlan pénzhatalom, amely ereje a pénzrendszer és a közvélemény formálás eszközei feletti ellenőrzésből ered. A demokratikus játékok, a többpártrendszer versengése számukra csak alibi, üres rituálé. Szabadkőműves páholyok például: a már említett The Order of Skull and Bones, a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) fehérbőrű, angolszász születésű és protestáns vallású vezetőréteg; B'nai B'rith, Grand Orient, Priory of Sion, Wolfshead, Scroll and Key stb. Szabadkőműves központok: a londoni City: a Hálózat Vatikánja; Washington, Bázel, Párizs, Genf stb. Az illuminátusság és a szabadkőművesség mögött ártatlannak 194 tűnő jótékonykodó segélyszervezetek emberbaráti lánca húzódik, akárcsak a különböző nemes lovagrendeké, adakozó cluboké, sejtelmes egyházaké, tudományoskodó nemzetközi tanácsoké, gyanús, de jól hangzó elnevezéssel bíró értelmiségi társaságoké – ne tévesszenek meg senkit, többségük az előzőek udvarához tartozik, azok eszköztárához. (Újsághír 2009. 2. 9-én.: "A Jeruzsálemi Szuverén Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere a Rend nagykeresztjét adományozta az Országházban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Szili Katalin házelnöknek... A Rend nagymestere négynapos hivatalos látogatása során találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel, és megbeszélést folytatott Göncz Kinga külügyminiszterrel.") A nagytőke és intézményei manipulálják, gyengítik és megvesztegetik a civil és nonprofit szervezeteket, felhasználják őket a globalizáció ellenes mozgalmak leszerelésére. 5., Egyetemek, tudományos intézetek, alapítványok, tanulmányi központok, gondolati műhelyek, klubok, fórumok. A kiválasztás, a képzés, a felkészítés, a felépítés és a pozícióba helyezés intézményei. A koordinált hálózat legismertebb intézményei az USA-ban: Harvard, Columbia, New-York University, Princeton, Yale, Stanford, Chicago, Georgetown; Nagy-Britanniában: Oxford, Cambridge, London School of Economics. Carnegie Alapítvány, Hoover Intézet, Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja, Világgazdasági Fórum, stb. Klubok: Rotary, Lion, stb. 6., Sajtó és média, a tudatiparág, az információs monopólium, a filmipar, a nyomdák, a kiadók, az internet, az iskolai tananyagok publikálásának kizárólagossága. Meghatározó fórumok: New York Times, Washington Post, Newsweek, International Herald Tribune, Time Warner, Times Mirror; CNN, ABC, CBS, NBC; hetilapok, folyóiratok: The Economist, a német Der Spiegel, a francia Le Monde, a Foreign Affairs, a Commentary, a The National Interest; hírügynökségek: Reuters, Associated Press, DPA, France Press. A tömegek gondolkodásának átformálását, meggyőzését, a 195 nemzeti értékrendek megtörését azonban nem elég újságírókra, programozott és maszkírozott celebekre bízni, szükség van tudósokra, fizetett írókra, a tudatmódosítás laboratóriumi szakembereire, hiszen nem kevesebb a feladat, mint például észrevétlenül gyengíteni egy-egy ország lakói közti összetartozást, erősíteni a szeparatizmust és a bizalmatlanságot, megfosztani őket a tiszta víztől és a tiszta levegőtől, csökkenteni az egészségügyi és oktatási kiadásokat, tönkretenni a kisgazdaságokat, elárasztani a piacot dömpingárukkal, korlátlan előnyben részesíteni a multi- és transznacionális nagyvállalatokat, felgyorsítani a termőföld eladását és elhagyását, a közszolgáltatások privatizálását, az import munkaerő beengedését, korlátlan teret engedni a szórakoztatóipar kábításának, az üzletszerű örömszerzésnek, a racionális gondolkodástól való eltérítés Amerikában már kipróbált kommersz eszközeinek stb. A tömegtájékoztatási intézmények tulajdonosai és a vezető propagandisták a központok legszigorúbb ellenőrzése alatt állnak, s pillanatokon belül lecserélhetők, a fizetett közéleti pályák felépített alanyai szintén egyik napról a másikra helyezhetők a süllyesztőbe. Abraham Lincoln amerikai elnök utalt arra, hogy az alibi demokráciában már nem "a nép kormányoz a nép által a népért", hanem a pénzoligarchia szolgálatában álló fizetett politikai elit a látszatok fenntartásával. "A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel és a köztársaság elpusztul." A gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből és a tőkés társaságok kezébe teszi le. Az ember védtelen és tehetetlen eszközzé válik a birodalom szolgálatában, az ellenállókat pedig könnyen fel is áldozzák a rettegés, a megfélemlítés, a gyűlöletkeltés és a bosszú oltárán.




Rhodes beteljesülő életműve



Foglaljuk össze Cecil Rhodes örökségét, életművének kiteljesülését a globális világ folyamataiban: 196 A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó – társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más – egyenlőtlenségek sora, amely következményeiben emberelenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket. A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti – mutat rá Drábik –, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen! A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye. A háború: a gazdasági erőforrások és a vagyonok átcsoportosításának eszköze. A neoliberalizmus: a szabadsággal való visszaélés szabadsága, mely a köztulajdon ellenőrzött és felelősségteljes irányítása helyett a pénztőke korlátlan társadalmi felelőtlenségét teszi elfogadottá az információs monopóliumok útján. A libertarianizmus: a liberalizmus szélsőséges irányzata, a szabályozatlan piacgazdaság és a maximális egyéni haszon gátlástalan híve, amely eltörölné a jóléti szolgáltatásokat, és privatizálná a közösségi ellátó rendszereket. Minden gazdasági és pénzügyi túlkapás lehetséges, ha az megfelelő haszonnal kecsegtet. Ami profitáló, az a jogrendszer számára akkor is megengedett, ha egyébként nyilvánvalóan erkölcstelen és etikailag elítélendő. A nemzetközi pénzintézetek és multinacionális nagyvállalatok magánvagyonára épülő pénzoligarchia tehát kormányok 197 felett álló globális hatalom, amely egyúttal – a nyilvánosságot és a demokratikus döntéseket kerülő – titkos szervezetek központilag irányított hálózata is. Ennek a világhatalomnak legfőbb eszköze a pénz és az eladósítás uzsorakamattal. A pénzuralom alapjain terjeszkedő neoliberális világrend leggyakoribb áldozatai a kis nemzetállamok, melyeket antidemokratikusan létrehozott, ellenőrizhetetlen nemzetek feletti szervezetekbe kényszerítenek be, így például banki, pénzügyi és kereskedelmi szervezetekbe. Létrejön a globalizált jog, a nemzetközi igazságszolgáltatás, rendőrség, hadsereg; eltűnnek a korábbi dinasztikus és nemzeti középosztályok, helyükbe új kasztok lépnek: a pénzoligarchia, a gazdasági háttérhatalmat kiszolgáló politikai és államigazgatási osztály, a bérből és fizetésből élők, alkalmazottak, segélyezettek, eltartottak, lecsúszottak. A folyamat legfőbb finanszírozói a nemzetközi pénzintézetek és bankok, amelyek biztosítják az agymosó médiaháttér intézményeinek működését, bekebelezik a közvélemény-formálás szervezeteit, gondoskodnak az együttműködő helyi uralkodó csoportok megvásárlásáról, a magánérdekeket kiszolgáló technokrata vezetők irányító pozícióba helyezéséről, pártok, politikusok, választási kampányok támogatásáról a birodalmi érdekeknek megfelelően. A nemzetközi nagytőke gyakorlatilag felügyeletet gyakorol a jegybankok és a kormányok felett, befolyásolni képes a törvényalkotást (törvénygyártás rendelésre), az igazságszolgáltatást, s ellenőrzést kell gyakorolnia – nem győzzük hangsúlyozni – a sajtó és a média világa felett, mert nem tisztán piaci elit, hanem kapcsolatban áll az alvilággal, a maffiákkal, a terroristákkal, a titkos szervezetekkel, a pénzmosás, a korrupció, a feketegazdaság összefonódó erőivel, lásd még fegyverkereskedelem, kábítószertermelők és forgalmazók címszó alatt. Fritch Ratings 198 A piac nem önszabályozó, nem teremt semmiféle gazdasági esélyegyenlőséget és demokráciát, csupán az erősebb győzelmét biztosítja a gyengébb felett. A tulajdon, a tőke, a termelés és a szolgáltatások szabad áramlása újratermeli az egyenlőtlenségeket, eldologiasítja az emberi viszonyokat, szembeállítja a társadalom tagjait a megélhetésért vívott napi harcban. A szociálpolitika például már nem alkotmányos alapjogra épül, hanem az új gazdag elit adakozókedvére. A profit magától sohasem "csorog le" oly mértékben, hogy az egész társadalom jól járjon. A klasszikus kapitalizmus fellendülést hozó időszakával ellentétben, az új kapitalizmus elitje már nem "jó bácsi" módjára viszonyul a vesztesekhez, nem hajlandó eltartani a versenyképteleneket, ellenkezőleg: annak az államnak a lebontásában érdekelt, amely szociális, pénzügyi, környezetvédelmi és más védő hálókat próbál vele szemben szövögetni. A saját érdekeiket hajszoló pénzpiaci csoportok és a közérdek által vezérelt társadalom híveinek küzdelme egyre reménytelenebb az utóbbiak szempontjából. A kis nemzetállamok mindeddig sikertelen kísérleteket tettek azért, hogy korlátozzák a tőke szabad, de kártékony áramlását, mérsékeljék társadalomellenes hatásait, az elszegényedést, s annak következményeit. A nemzeti önvédelem – a globalizáció kritikai értelmiség és az A Koponya és Csontok Rendje 199 antiglobalista mozgalmak támogatásával is – a jelszavakban megfogalmazott célok ismételgetésénél tart: esélyegyenlőség, igazságosabb elosztás, a középrétegek megerősítése, a lemaradók felzárkóztatása; érdekegyeztetés, érdekvédelem, jogvédelem; a köz akaratát érvényesíteni tudó, ellenőrzött állam, amely partneri viszonyt ajánl a munkaadóknak és a munkavállalóknak a kölcsönös felelősség alapján stb. A politikai elit világszerte politikai játékokat játszik, de a klasszikus ideológiáknál erősebben hat a piaci-üzleti élet logikája, ezért a hatalmi elit a tulajdonjogok alapján különül el – egyesek gazdagsága mások elszegényedéséből származik –, a vagyon feletti korlátlan uralomhoz pedig annak két legfontosabb garanciáját is megteremtette: zavartalan befolyás a jogalkotásban és a jogérvényesítésben. A hazai politikai választóvonalak aszerint is meghúzhatók: melyik párt miként viszonyul az új kapitalizmushoz, a neoliberális gazdaságpolitikához, a globalizációhoz és annak hatásaihoz: az egyenlőtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok növekedéséhez. Ám egyik politikai erő sem határozta meg pontosan és tartósan viszonyát az új kapitalizmushoz. A négyévenkénti kurzusváltások alkalmával meghirdetett új gazdasági-társadalmi programok ellenére 1990 óta tartósan maradt az uzsoracivilizáció tendenciája – ahogy ezt Drábik megfogalmazza -: termelőgazdaság helyett pénzgazdaság; teljesítmény helyett spekuláció; emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú; ellenőrzött közhatalom helyett ellenőrizetlen magánhatalom; érdemi demokrácia helyett formális és kiüresedett tartalmú demokrácia. A két tömbre szakadt ország négyévenként ígérgető versennyel és hazugságokkal válaszol a világméretű kihívásokra. Semmi sem drága a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Deák Ferenc, a haza bölcse mondta 1869-ben: "Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az, aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyen hívők kebelében."








Ha a magánhatalom erősebb, mint az állam


A végkövetkeztetések között az egyik legnyilvánvalóbb az, hogy a világ igazi nagy kérdései, feszültségei és válság helyzetei nem kicsi, önző és jelentéktelen politikai pártok között feszülnek, hanem: - a szegénység és a gazdagság között, - a környezetrombolás és a környezetvédelem között, - a már reménytelenül lecsúszott népek, népcsoportok, társadalmi rétegek és felemelkedésük még megmaradt esélyei között. A racionális tények világa klasszikus ellentétre vezethető vissza, ám annak megoldása sem pártpolitikai: * a szabadság az erőseknek kedvez: lehetővé teszi, hogy megkülönböztessék magukat képességeik és teljesítményeik szerint, ez felemelkedésük alapja; ** az egyenlőség a gyengék menedéke, akik a versenyben alul maradnak; az egyenlőség ennyiben a szabadság korlátozása, de szabadság nélkül nincs társadalmi haladás, egyenlőség nélkül nincs társadalmi igazságosság; *** a testvériség (szolidaritás) képes megteremteni az előző kettő közötti helyes arányt, a harmóniát, amely biztosíthatja a társadalmi békét. (Ezt rúgták fel a világválság kirobbantói.) A "Szabadság, egyenlőség, testvériség" elvét gátlástalanul figyelmen kívül hagyták a gazdasági-pénzügyi világválság kirobbantói, s a társadalmi béke megbomlásából sem vonták le a felelősségteljes következtetéseket. A statisztika változatlan: a világ lakosságának a fejlett ipari országokban élő 20 százaléka fogyasztja el a világ erőforrásainak 86 százalékát, míg a világ lakossága 80 százalékának jut az erőforrások maradék 14 százaléka. Ha a globális pénzkartell közös világstratégiáját végrehajtó magánhatalom titkos és szervezett hálózatáról beszél egy egyetemi hallgató a vizsgáján – korábban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ma utódja tanszékein – 201 akkor leállítják: hagyja a világ-összeesküvési elméleteket. A mindennapi valóság tényleges intézményeiről és bekövetkezett eseményeiről pedig jobb nem beszélni, mert rásütnek valamilyen megbélyegző, minősítő jelzőt. Az ellenőrző tényleges hatalom mindenütt jelen van és – megtévesztő módon – átmenetileg minden hatalomra esélyes politikai erőt támogat, hogy aztán egyik pillanatról a másikra indoklás nélkül cserben hagyja bármelyiket. Néha az utolsó utáni pillanatig tagad, aztán lelepleződése után beismerés, kritika és bocsánatkérés nélkül vált új szempontú tematizálásra, mintha mi sem történt volna. Amikor 2008 őszén Amerikában a Long Term Capital Management (LTCM), a hedge foundok (spekulatív kockázati tőkealapok) élén spekulációs szerencsejátékával világraszóló pénzügyi lavinát indított el, egyes hazai szakemberek azt a megtévesztő képet vetítették a lakosság elé, mintha csak egy-két amerikai bankház (Bear Stearns, Lehman Brothers) átmeneti nehézségeiről lenne szó, a FED által korrigálható hibákról, a magyar bankrendszer minden tagja oly szilárd, s kellő tartalékokkal rendelkezik (pl. az MKB a kikezdhetetlen szilárdságú Bayerische Landesbank hátterével), hogy az államnak semmilyen beavatkozó lépésre sem kell készülnie, mert "...Magyarországot a válságnak csak az oldalszele éri el." Soha, senki nem korrigálta a nyilatkozatokat nyilvánosan. A szélsőségesen szabályozatlan, meghaladott neoliberalizmus működőképtelenségének, az államok eladósodásának, a pénzrendszer megbénulásának következményeit egyszerűen áthárították az adófizetőkre. A nemzetközi pénzoligarchia és hazai kiszolgálói az állam lebontásában érdekeltek – gyenge állam: nagyobb érdekérvényesítő képesség. ("Az állam a legrosszabb tulajdonos!" "A minimális állam" elmélete: legyen olyan gyenge, hogy ne tudjon ellenállni a nemzetközi nagytőkének.) A nemzetközi pénzhatalom HÁLÓZATÁNAK egyik reprezentánsa, a Rothschild-házhoz közel álló Soros György, aki egyben a CFR azon hat igazgatójának az egyike, akiknek megbízatása 1999-ben járt le, A globális nyitott társadalom felé c. írásában elégedetten állapítja meg, hogy: 202 “a globális kapitalista rendszer napjainkban mind kiterjedését, mind intenzitását tekintve lendületes növekedést mutat. Vonzereje az általa nyújtott előnyökben rejlik, no meg abban, hogy keményen bünteti azokat az országokat, amelyek ki akarják vonni belőle magukat.“ Nos, Soros György is egy meglehetősen nagy csoportot jelöl meg (globális kapitalista rendszer) a kollektív cselekvés alanyaként, amelynek saját érdekérvényesítő képessége van, és amely képes keményen megbüntetni a spekuláns tevékenységgel szembeforduló országokat, ha nem akarnak a nekik előírt módon beilleszkedni a kamatszedő uzsoracivilizáció globális rendjébe. A Nemzetközi Valutaalap, amely a magánbefektetők érdekeinek legfőbb védelmezője és az adós országokba kihelyezett magánhitelek nemzetközi behajtója, lényegében csak annyi kölcsönt nyújt igen kemény feltételekkel a tagállamok adófizetőinek a pénzéből – tehát közpénzekből – az adós országoknak, hogy azok fizetőképessége fennmaradjon, és teljesíteni tudják adósságszolgálati terheiket magánadósaiknak, megóvva a magánbefektetőket attól, hogy akkor is viseljék döntéseik következményeit, ha az nem nagy nyereséggel, hanem veszteséggel jár. A Nemzetközi Valutaalapot a HÁLÓZAT hozta létre. Ma már kizárólag a pénzvagyonnal rendelkezők érdeke ennek az idejétmúlt intézménynek a fenntartása. Az egyes tagállamok, azaz az adófizető polgárok ugyanis nem részesülnek a Valutaalap által nyújtott kölcsönök hasznából, holott ezt a pénzt a tagállamok adták össze. Soros György 203 Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke – az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat, és 1933-1945 között négy terminusra választották meg – az utolsó volt, aki még befolyásmentesen jellemezhette azt a helyzetet, amikor a magánhatalom maga alá gyűri a társadalmat és az őt képviselő demokratikus államot: "Nincs biztonságban egy demokráciának a szabadsága, ha polgárai eltűrik, hogy akkorára nőhessen a magánhatalom, hogy erősebb legyen, mint maga a demokratikus állam." Végül térjünk vissza az alapító atyákhoz, Thomas Jefferson elnök mához szóló igazságához: "Ha az amerikai nép valaha is megengedi a bankoknak, hogy azok ellenőrizzék a pénz kibocsátását... a bankok és a korporációk tovább növekednek és megfosztják a lakosságot minden vagyonától egészen addig, míg gyermekeik arra ébrednek egy szép napon, hogy otthontalanná váltak azon a földrészen, amelyet apáik megszereztek." A HÁLÓZAT íratlan alkotmányának a legfőbb rendelkezése, parancsa a homályban maradás, a titkolódzás, a látható intézmények és tevékenységek álcázása, valami másnak való feltüntetése. Mégis egyre világosabb és nyilvánvalóbb, hogy az egykori szovjet birodalom felbomlásának ugyanaz az oka, mint az 1990 utáni magyar kormányok (Antall-, Boross-, Horn-, Orbán-, Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai- és ismét Orbán-kormány) monetáris politikájának: igazodás ahhoz az elváráshoz, hogy a legfőbb nemzeti kötelezettség az uzsorakamat miatt létre jött adósság visszafizetése a nemzetközi magánhatalom szervezeteinek, a HÁLÓZAT mindenkori érdekeinek megfelelően. Vajon miért felejtik el a választások után kormányra kerülő politikai pártok rögtön választási programjuk jelentős részét, s miért kezdenek pragmatikus megalkuvások sorozatába idegen hatalmak javára? 204 Nem árulkodó-e a magyar politikai elit igyekezete 1992 óta, amikor is megalakult a Magyar Atlanti Tanács kétszáz taggal (köztük: Jeszenszky Géza külügyminiszter, Bod Péter Ákos MNB-elnök), s Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnöknek sem volt hazafiasabb dolga, mint hogy 1996 májusában megszervezze az Új Atlanti Kezdeményezés Magyar Bizottságát, amit követően került sor május 11-12-én Prágában arra a nagyszabású nemzetközi konferenciára, amelyen szervezetté formálódott az az „Új atlanti kezdeményezésnek” nevezett mozgalom, amelyet 1994-ben kezdeményezett a HÁLÓZAT néhány magas rangú képviselője, köztük Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski, Margaret Thatcher és Helmut Schmidt. A CFR-RIIA típusú kormányzás híveit ma már a magyar politikai, pénzügyi, gazdasági, tudományos és tájékoztatási elit soraiban kell keresnünk. Ők azok, akik a bankok, külföldi befektetők, brókerházak, nagyvállalatok, alapítványok tőkeerős támogatásával, média fölényük érvényesítésével most teljesítik a magánvagyonokra épülő, szervezett nemzetközi pénzvilág végzetes diktátumait, amelyek évtizedekre ássák alá a nemzet legjobb értékeit és hosszú távú érdekeit. A világ kormányzására készülő magánhatalom menthetetlenül maga alá gyűri a Orbán és Tom Lantos 205 közhatalmat, a közéletet, a civil társadalmat. A tömegek leépülése nemcsak anyagi, hanem mélyen morális, szellemi és testi is. A pénz már a bűnt finanszírozza. Miután a nemzetközi pénzhatalom a különböző szabadkőműves mozgalmak irányítására 1776. május 1-jén Adam Weishaupt vezetésével létre hozta az illuminátus rendet, a maffia az illuminátus rendhez tartozó olasz karbonári mozgalom vezetőjéről, Giuseppe Mazziniről (1805-1872) kapta az elnevezését: „Mazzini autorizza furti, incendi e attentanti.” Mazzini a maffia megalapítójaként engedélyezte a lopást, a gyújtogatást és a merényletet. Ma mindez engedélyezett a kis népek ellenében. Megalázóan, könyörtelenül, Orbán, Köves Shlomó és Metzger főrabbi Giuseppe Mazzini 206 visszavonhatatlanul. Napjainkban a globális pénzhatalom irányítói számára a nemzetközi hitelválság jó alkalom arra, hogy beindítsák a tömeges csődöket, a velük járó árverezéseket, a termelői vagyon, a valódi értéket hordozó fizikai vagyontárgyak elvételét korábbi tulajdonosaiktól. A HÁLÓZAT intenzív ütemben számolja fel azokat a vívmányokat, amelyeket az előző évszázadban a társadalmi igazságosságra törekvő haladó mozgalmaknak a jóléti állam és a szociális piacgazdaság keretei között sikerült kiharcolniuk (mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás, esélyegyenlőséget megalapozó iskolarendszer, szavatolt nyugdíjak stb.) Ez a világszinten megszerveződött magánhatalom a köztulajdon privatizálásával, a közérdeket szabályozó rendszerek felszámolásával, a magánérdek korlátlan érvényesítésével el tudta érni, hogy kivonja magát az igazságos közteherviselés alól és példátlan extra profitra tegyen szert. Mint már szó volt róla: a pénzkartell saját intézményén: a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankján (BIS) keresztül irányítja a világ központi bankjait. Ám az Európai Unióban egyenrangú szereplőként irányítja a pénzrendszert az Európai Központi Bank (ECB), valamint a Központi Bankok Európai Rendszere is. Valamennyi az államok feletti pénzkartell intézményeihez tartozik, együtt az IMF-fel, a Világbankkal, a FED-del, a City of London-nal és a WTO-val. A pénzkartell triumvirátusa – IMF, ECB, EU – nyíltan zsarol, számára az érdemi demokrácia ma már túlhaladott intézmény, annál inkább kívánatosak az alibidemokrácia kiürült formái és technikái. A gyakorlatban kifizetődő a bankok számára a csalás, a bűnözés, ha meg tudja bénítani a rendfenntartó és szabályozó állami hatóságok működését. Tevékenységük alig titkolt mércéje lett: miként, s milyen mértékben lehet egy üzleti megállapodást kamatkötelezettséggel járó eladósítássá átalakítani. Egy állam, mely feladja saját szuverén pénzrendszerét és csatlakozik az euró zónához, lemond több fontos eszközről, amellyel kezelhető a gazdasági visszaesés. Az egyik: nem tudja többé leértékelni saját nemzeti valutáját, s ily módon versenyképesebbé tenni exportját. A másik: nem tudja monetáris 207 politikáját gazdasági eszközökkel támogatni. Az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktuma megtiltja tagállamainak, hogy expanzív költségvetési politikával segítsék nemzetgazdaságaik növekedését. Az „új Keyneseként”ügyködő Soros György nem titkolja, hogy az új világrend ára az állami szuverenitás feladása. A pénzügyi összeomlástól és a gazdasági válságok sorozatától az mentheti meg a világot – írja Soros – hogy Amerikát fel kell cserélni egy világkormányzattal, amelynek átmenetileg saját világvaluta áll a rendelkezésére az ENSZ keretében. Soros szerint már most el kell ismerni: a világgazdaságban Kína a legfontosabb szereplő, az Egyesült Államok csak másodhegedűs lehet. Soros György néha fennkölten hangzó kétértelmű megfogalmazásait a világ pénzügyi problémáit megoldó bizonyos reformokról, kooperációkról és homályos receptekről teljesen egyértelművé teszi egy-két izraeli megnyilatkozás. Például: Ovadia Yosef rabbi, Izrael állam volt országos szefárd főrabbija, a kormánykoalícióban résztvevő Shas párt spirituális vezetője 2010. október 16-i búcsúztató hitszónoklatában egyebek között kijelentette: Ovadia Yosef 208 „Goyim [non-Jews] were born only to serve us. Without that, they have no place in the world – only to serve the Poeple of Israel. (…) Why are gentiles needed? They will work, they will plow, they will reap. We will sit like an effendi and eat.” Vagyis: „ A gojok [nem zsidók] azért születtek, hogy minket szolgáljanak. E nélkül nincs helyük a világon – csak azért léteznek, hogy Izrael népe számára végezzenek munkát. (…) Miért van szükség a gojokra? Dolgozni fognak, szántani, aratni. Mi ülünk, mint egy úr, és eszünk.” Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató [Felhasznált irodalom: Ilkei-Drábik televíziós műsor sorozatának témába vágó adás anyagai, s a két szerző ezekkel kapcsolatos írásai.]



Egy KGB-CIA
kettős ügynök jött hozzám a paradicsomból







Egy KGB-CIA kettős ügynök jár a kertemben, de nem jut tovább a védőkorlátnál. Hiába mosolyog ezen a langymeleg augusztusi koradélutánon, egyik kutyám, a megvesztegethetetlen és könyörtelen Sammy Purgatórium Totál bizalmatlan iránta, felugrik, félelmetes üvöltő hangot ad, megmutatja elrettentő állkapcsának tűhegyes és pengeéles fogsorát. A másik kutyám Jockey Purgatórium Totál pedig szokása szerint hangtalanul áll ugrásra készen a kutyaviadalokon megszokott, támadó testhelyzetben, hogy aztán váratlanul csapjon le az ismeretlen betolakodóra. Az ügynök jól méri fel helyzetét, a visszavonulást választja, hátralép, onnan integet békésen és megdicséri a házőrzők éber elszántságát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése