2019. február 13., szerda

Az irányító szerep







Az irányító szerep



A Bilderberg-csoport



2013.04.15 12:23 
Az összeesküvéselméletek egyik alaptézise, hogy bolygónk valamennyi lényeges (és általában negatív) eseménye mögött egy jól szervezett, önös érdekek által vezérelt, rettenetesen titkos társaság áll. A merítés igen bőséges, az ötletek kimeríthetetlenek: felbukkannak a zsidók, a szabadkőművesekaz ufók, az illuminátusok, de tán még a Simpson-család is.
Mai posztunkban egy nagyon is létező szervezetről mesélünk egy kicsit nektek, amely az elmúlt hetekben (rengeteg egyéb, feltételezett disznóság mellett) még a sertésinfluenza kidolgozójaként is felmerült. Lássuk, mi is az a Bilderberg-csoport, a földkerekség talán legbefolyásosabb nemzetközi  klubja.A második világháború utáni kettéosztott Európában vagyunk; a hidegháború tombol, Amerika Koreában erősen szív: az ilyen időket az isten is arra teremtette, hogy okos, befolyásos és dinamikus emberek összeüljenek és számtalan kávé, cigaretta és  pusmogás közepette megpróbáljanak valami ütőset kitalálni a roppant gáz helyzet kezelése érdekében.
Washingtonban asztalhoz telepszik tehát párnagyfejű és elkezdenek gondolkozni azon, mi a teendő. Az ötletgazda nem más, mint John McCloy(itt balra), a Világbank és a Chase Manhattan Bank volt elnöke, a Rockefeller Alapítvány első embere, öt amerikai elnök tanácsadója, a Kennedy-gyilkosságotvizsgáló Warren-bizottság későbbi tagja, a Pentagon épületének ötletgazdája – és csak azért nem folytatom címei és beosztásai felsorolását, mert ez egy önálló posztot érdemelne.

A másik kezdeményező Charles Douglas Jackson (itt jobbra), aki – sok más egyéb mellett – Eisenhower elnök pszichológiai hadviselés-ügyi szaktanácsadója volt, s aki a második világháborúban a CIA elődjénél, az OSS-nél szerzett elévülhetetlen (és azóta is csak kevesek számára hozzáférhető részletezettségű) érdemeket.
McCloy és Jackson (valamint még körülbelül egy tucatnyi stratéga) megállapodnak abban, hogy létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely Nyugat-Európa és az USA gazdasági, politikai és katonai érdekeit szem előtt tartva mindent megtesz (hangsúlyozom: mindent megtesz) annak érdekében, hogy a világ a számukra legmegfelelőbb (hangsúlyozom: a számukra legmegfelelőbb) irányba haladjon.
Egy ilyen gigantikus terv életbeléptetéséhez befolyásos és gazdag (ami talán szinonima…) európai és amerikai szövetségesekre van szükség, úgyhogy körülnéznek az öreg kontinensen is. Elméletük magja termékeny talajra hull: a Rockefeller és a Rothschild családok mellett (elvégre Európában vagyunk, ahol a történelmi arisztokráciának még mindig vannak húzónevei) Joseph Retinger (lengyelországi német nemesi családból származó politikus), továbbá a holland uralkodóházból Bernát herceg vállalkozik arra, hogy megszervezi az új csapat alakuló ülését. Élénken érdeklődik a tervek iránt a CIA egykori igazgatója, az amerikai külügyi államtitkár, Walter Bedell Smith is, aki itt balra látható (a lóvét az első összejövetelre amúgy is az Ügynökség adta).
A választás egy oosterbeeki szállodára, a Hotel de Bilderbergre esett (innen a név; a szálloda itt alul, mostani pompájában), ahol 55 évvel ezelőtt, 1954. május 29-én összeül mintegy ötven öltönyös figura, akik a politika, a gazdaság és a hírszerzés nagyágyúinka minősülnek.A meghívottak listáját szándékosan úgy állították össze, hogy (a szervezőkön kívül) minden országból két-három arc jelenjen meg, akik a liberális és a konzervatív ideológiai vonalat képviselik.
A megbeszélés olyan jól sikerült, hogy megállapodtak az éves rendszerességű összejövetelekben. Hogy pontosan kinek a szájából mi is hangzott el, nem lehet tudni, mert a Bilderberg-csoport (a továbbiakban: BCs) haladó hagyományai közé tartozik, hogy sem az alakuló ülésen, sem pedig azóta nem készülnek jegyzőkönyvek – legalábbis nyilvánosak nem, és azok az oknyomozó újságírók, akik megpróbáltak mégis kiszimatolni valamit, elég gyorsan abbahagyták. Az összefoglaló emlékeztetők pedig, amelyeket utólag oda szoktak dobni a sajtónak, olyan semmitmondóak és közhelyszerűek, hogy még a hetvenes évek moszkvai tudósítói is csettintenének az elismeréstől ezek olvastán.
A BCs szigorúan meghívásos alapon működik, tehát lebeszélném a kedves olvasót, hogy például tíz nap múlva  (vagyis 2009 májusának közepén) bekopogjon az Athéntól mintegy 25 kilométerre fekvő Vouliagmenitelepülés Naussika Palace nevű szállodájába és megpróbálja regisztráltatni magát az idei BCs-összeröffenésre; nem nagyon fog sikerülni – és ezzel nagyon finoman fogalmaztam.
A csoport befolyását egyszerűen nem lehet eltúlozni. Korántsem a teljesség igényével, mindössze példálózó jelleggel álljon itt pár név azok közül, akiknek gazdasági és/vagy politikai karrierje az után kapott új lendületet, hogy a BCs nagykutyái előtt volt alkalmuk beszédet tartani (közülük sokan állandó tagok is lettek): Tony Blair brit miniszterelnök, Bill Clintonamerikai elnök, Henry Kissingeramerikai külügyminiszter, James Wolfensohn világbanki elnök, Colin Powell amerikai tábornok és külügyminiszter,Franz Vranitzky osztrák kancellár. És hogy a hazaiakat se kíméljük: fellépett már BCs-rendezvényen Bokros Lajos,Járai Zsigmond és Surányi Györgyis, hogy Martonyi Jánosról ne is beszéljünk.
Ápdét: Jelen állás szerint (2011 tele) Martonyi a második Orbán-kormány külügyminisztere, Surányi pedig a Magyar Nemzeti Bank – állítólagosan – következő elnöke.
Vannak találgatások, amelyek szerint nem lehet valaki a Fehér Ház főbérlője a csoporthoz való tartozás nélkül.George W. Bush így győzte le a BCs-ellenes Al Gore-t 2000-ben, de apja például 1992-ben kétszer is elítélően nyilatkozott a befolyásos társaságról, s ily módon vesztett Bill Clintonnal szemben (aki egy évvel korábban tartott egy – állítólag nagyon sikeres – beszédet a bilderbergesek németországi ülésén).
A BCs-t sokan összemossák más (többé-kevésbé titkos, de úgyszintén nagyon befolyásos) társaságokkal, például a Világgazdasági Fórummal vagy a szabadkőművesekkel –ebben annyi ráció mindenképpen van, hogy számos BCs-tag egyúttal az említett két szervezet tagja is – még ha ezt fennen nem is hirdetik.
A politikusokon kívül a bankárok és más pénzemberek kétségtelenül a legerősebb kártyák a BCs asztalán: aGoldman Sachs igazgatótanácsának vezetője például az 1999-es ülés levezető elnökeként tevékenykedett, de a gyűlések állandó résztvevői az olyan világcégek első emberei is, mint a Nokia, az IBM, a British Petroleum, aXerox vagy a Royal Dutch/Shell.
Egyes konteósok szerint a BCs áll az1957-es Római Szerződések mögött is, amelyből később az Európai Unió, illetve az euró-zóna is kinőtte magát. Szerb újságírók mérget mernek venni arra, hogy a koszovói zavargások, majd háború hátterében is ők állnak. Mindenesetre érdekes, hogy 1999. június 3 – 5 között volt a BCs portugáliai ülése, majd öt nappal később (!) a Biztonsági Tanács 1244-es határozata a tartományt ENSz-gyámság alá helyezte és a szerb csapatoknak távozniuk kellett Koszovóból. Ugyanezen források állítják,hogy az oroszok kiállása Szerbia mellett (Koszovóval szemben) nem is az albánok, hanem inkább a bilderbergesek ellen történő – amúgy nem túl eredményes – fellépés.
A BCs olyan diszkrét, hogy talán az egyetlen olyan nemzetközi szervezet, amely még honlapot sem tart fenn (ez itt egy, velük szemben roppant ellenséges érzülettől áthatott olyan honlap, ahol a csoporttal kapcsolatos valamennyi konteó olvasható; szó mi szó, eléggé zavaros és inkoherens formában… A másik egy kicsit kevésbé necces, de azt sem valami túlságosan kiegyensúlyozott szerkesztők írják…).
Költségvetése nincs (vagy titkos), az általuk megtárgyalt témák bizalmasak, a néha nyilvánossá váló telefonszámokon kizárólag üzenetrögzítő működik, a jegyzőkönyvek hiányáról már tettem említést, a résztvevők hallgatási fogadalmat tesznek és – nevetgélve, az összeesküvéselméletek orvosi esetként történő bemutatásával – igyekeznek elbagatellizálni a dolgokat.
Minden összejövetelük olyan biztonsági intézkedések közepette zajlik, amelyek mellett egy NATO-csúcstalálkozó, vagy egy pápa-amerikai elnök-izraeli miniszterelnök hármas randi átjáróháznak minősülhet; nemcsak a százas nagyságrendű létszámmal felbukkanó biztonsági őrök, hanem (érdekes módon) a találkozó mindenkori helyszíne szerinti államhatalom fegyveresei (rendőrök, csendőrök, esetenként katonák), továbbá az illetékes titkosszolgálatok gumitalpúinak garmadája is ott szokott nyüzsögni a környéken, ami egy „informális, gazdasági szakemberek kis csoportja által tartott kötetlen beszélgetéshez” képest legalábbis furcsa és elgondolkodtató.A legkeményebb elméletek szerint a BCs (és csatolt részei – ezekről talán majd egyszer szintén írunk) az úgynevezett Új Világrend (New World Order) bevezetésén és fenntartásán munkálkodik. Ennek előmozdítása érdekében tagjai és szimpatizánsai:
1.) Határozottan fellépnek a Föld túlnépesedése ellen, de nem óvszer-osztogatással ám, hanem világméretű járványok és egyéb, egészségügyi problémák keletkeztetésével (az AIDS például az ő művük, a madárinfluenza is az általuk finanszírozott laborok terméke, de a legújabb mexikói sertésinfluenza gyökereit is náluk, illetve a hozzájuk közelállóknál kell keresni); ez utóbbi linkért köszönet  JClaytonolvasónknak;
  1. Véres háborúkat kezdeményeznek, amelyeknek (az azonnali hatásként regisztrálható népességcsökkenési következményen túl) az is a céljuk, hogy a potenciális gazdasági, katonai és/vagy ideológiai versenytársakat


Ők küldik rád a kiképzett gladio csoportokat, kik biorobotként mindenkire tüzelnek , kiszélesítve így a háborús héber platformot , és kilopják az ország aranykészletét , és zsidó bábokat raknak a hatalom kulcspontjaiba, hogy a rablásuk szabad legyen , és természetesen az ellenállókat likvidálják.
  1. t(például az iszlám, Oroszország vagy Ázsia) féken tartsák: gondolunk itt az iraki és afganisztáni háborúkra, a kínai-indiai, indiai-pakisztáni, illetve a kínai-orosz ellentétek szinten tartására, esetenként a lokális afrikai vagy ázsiai mészárlások kirobbantására és diszkrét finanszírozására, a palesztin feszültség konzerválására, Irán és Észak-Korea folyamatos fenyegetésére, stb.;
3.) Szorgoskodnak az európai (fél)periféria minél szorosabb odaláncolásán Amerikához és Nyugat-Európához, továbbá ezen államok gazdasági kiszolgáltatottságának folyamatos növelésén (tájékoztatásul: számukra minden olyan európai ország periféria, amely kívül esik a klasszikus London-Berlin-Róma-Madrid-Párizs ötszögön, tehát már Ausztria, Portugália és Skandinávia is, hogy magunkról vagy pláne mondjuk Ukrajnáról ne is beszéljünk). Mindezek érdekében a globalizáció legnagyobb harsonásai és zászlóvivői;
4.) Minél nagyobb befolyást igyekeznek szerezni a nemzetközi (politikai, gazdasági és katonai) szervezetekben. Ebbéli igyekezetükvilágosan tettenérhető és az ENSz, a NATO, az EU, az EBESz és még további szervezetek tevékenységét vizsgálva, s megállapítható, hogy máris hozott gyümölcsöket;
5.) Időről időre ők (illetve eszmei elődeik – lásd még szabadkőművesek, Cion bölcsei, satöbbi) idézik elő a regionális és globális gazdasági válságokat annak érdekében, hogy – egyfajta szociáldarwinista megközelítéssel – a leggyengébbek (cégek, kormányok, államok, esetleg egyének) elhulljanak; ez annak az ősi mezőgazdasági megfigyelésnek a korszerűsített változata, mely szerint a tarlót időről időre fel kell perzselni ahhoz, hogy a későbbi termés hozama nagyobb legyen, és a föld pihenjen egyet; az ázsiai, az orosz, a dél-amerikai pénzpiacok és tőzsdék elmúlt években-évtizedekben tapasztalt válsága mind-mind az ő művük volt, nem beszélve a mostani világszintű balhéról.
6.) Természetesen a kezükben vannak a világ leghatékonyabb és legjobban fizetett hírszerző szolgálatai (CIA, Moszad, MI6, DGSE, BND, stb.), és senkit nem lepek meg azzal a hírrel, hogy ők finaszírozzák a globális elektronikus Nagy Testvért, az Echelont is;
7.) A befolyásos nemzetközi sajtó úgyszintén a kezükből eszik, és itt nem csak az irányított cikkekre, a BCs-vel szembeni pozitív reakciók kiváltására alkalmas írásokra gondolok ; mert ne mondja nekem senki, hogy tökös újságírók annyi mindent kiderítettek és felfedtek már az elmúlt évtizedekben, de egy rohadt rejtett mikrofont nem sikerült még beszerelniük egyetlen BCs-mítingre sem és egyetlen, szexuálisan elhanyagolt középkorú titkárnőt sem sikerült még gerincre vágniuk – hacsak nem fűződik (anyagi vagy más) érdekük ahhoz, hogy a titok valóban titok maradjon.
Ennyit a mára rendelt konteóból. Saját élményeket, esetleg a mégiscsak létező, és mindeddig valamely magyar íróasztal fiókjának mélyén pihenő hangfelvételek szó szerinti átírását szívdobogva várjuk a kommentek közé.

/forrás: http://konteo.blogrepublik.eu/

Olvass tovább: 
http://greatwhy.webnode.hu/news/a-bilderberg-csoport/
Készíts saját weboldalt ingyen: 
http://www.webnode.hu






A Lauder-kapcsolat

 

Az Organikus  Építész, a Kabbala és a budai zsidóiskola


Ronald Lauder személye és magyarországi kapcsolatai a testvérblog, az Ördögűző utóbbi bejegyzései kapcsán kerültek a látóterembe. Időközben kitört a botrány a Jobbik parlamenti felvetése kapcsán a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő izraeli állampolgárságú magyar politikusokról, köztisztviselőkről, ami még tovább fokozza a Lauder-kapcsolat megvizsgálásának aktualitását. Valóban veszélyesek-e hazánkra az izraeli állampolgárok, azok-e a legveszélyesebbek a cionista körökből, akiknek ilyen állampolgársága van, milyen magasra nyúlnak a hazai politikai életben e veszélyforrások kapcsolatai és vajon a Jobbik-e a legkézenfekvőbb politikai tényező az e veszélyes körökkel való TÉNYLEGES, nem színjáték jellegű szembeszálláshoz?

Az Ördögűzön közzétettem, hogy Makovecz Imre, a most szintén vitát gerjesztő (botrányt keltő?) Magyar Művészeti Akadémia alapítója kabbalista volt és  többek között a sevillai magyar pavilonon is alkalmazott kedvenc jelképe volt a lefelé tükrözött menóra-életfa, amiről kiderült számomra, hogy egy alapvető okkult, kabbalista, sátánista jelkép. Legalábbis a "fa" alsó fele egyértelműen "pokoli" jellegű és Makovecz a sevillai pavilon kapcsán adott óvatlan nyilatkozataiban épp ezt az alvilági felet magasztalta. Ráakadtam, hogy egészen véletlenülugyanez a fontos kabbalai jelkép, a menórásított élet+halál-fa a pesti Lauder Javne világi zsidó iskola logója, ami történetesen egész KK-Európa legnagyobb ilyen iskolája, ennek történelmi-demográfiai okait ismerjük. ( A Lauder Javne Iskola honlapja)


Iskolateremtő személyiség...



Ki szeretne vele egy sötét utcában találkozni???
 Ekkor néztem kicsit utána, ki is Ronald Lauder, a Szponzor. Csak most tudatosult bennem, hogy a globális cionista intézményrendszerben és kapcsolati hálóban ő egy nagyon fontos szereplő, kb. Soros "szines forradalom-csináló" alapítványaihoz hasonló szerepe van a szereposztásban térségünk oktatási intézményei terén (sok más fontos feladata mellett!). A Lauder Alapítvány Berlintől Moszkváig,  Varsótól Szófiáig szinte minden térségbeli fővárosban működtet zsidó óvodát, iskolát. Szinte biztos, hogy ekkora hálózathoz már nem a saját családi cége pénzéből szponzorál, hanem a globális cionista kassza erre kijelölt "arca". (Azért saját vagyonát 2011-ben 3,3 milliárd USD-ra becsülte a Forbes.) Egyéb nagy cionista alapítványok elnöke is volt/van, pl. az Izraelben faültetéssel foglalkozó, de eredetileg a cionista telepek számára arab földek felvásárlására létrejött legendás Jewish National Fund vezetője volt, és jelenleg is elnöke a Zsidó Világkongresszusnak - nem akárki a "csapatban". Netanjahu nagy szövetségesének és támogatójának számít. (A "testvérpárt" Likud vezetőjéének...)




Hogy a küldetésének a zsidó identitás újjáélesztését tekintő alapítvány által támogatott, létrehozott magyarországi Lauder Javne iskola logója a kabbalai sátánista "élet(+halál)-fa, melynek gyökerei között a Pokolban Lilith és Samael lakozik, az eléggé összhangban van azzal, hogy a Lauder Alapítvány logója meg nem más, mint "Bafomet fáklyája", vagyis Lucifer jelképe a sátánisták számára: 


Lauder a közép-kelet európai óvodák, általános- és középiskolák mellett egy másfajta, róla elnevezett iskola, a
Lauder School of Government, Diplomacy and Strategybőkezű szponzora is Izraelben a herzliyai Interdisciplinary Center nevű "magánegyetemen", amit mindenki a Moszad intézményének tart.


A Jerusalem Post cikkéből, 1999: A helyek kb. 15 %-át minden osztályban elit katonai alakulatok olyan végzőseinek tartják fenn, akik felvételi vizsgái esetleg nem látványosak, de számottevő vezetői képességeket mutattak fel. Az ilyen jelentkezőket személyes elbeszélgetésre hívják, és a korábban a Moszadot vezető Shabtai Shavit nézi át katonai személyi aktáikat a legigéretesebb jelentkezők kiválasztása céljából.

Herzliya történetesen a Moszad székhelye is és érdekesség, hogy a város hazánk fiáról, a cionista Alapító Atyáról, Herzl Tivadarról van elnevezve. (Megdobban a magyar szív...) Ennek a Moszad-egyetemnek a természetes rekrutációs bázisa pl. a Lauder Javne?

Tömeggyilkos a színfalak mögött


Nem érdektelen számunkra, és a fenti iskolaalapítás fényében kicsit sem meglepő, hogy Ronald Lauder a WTC-merénylettel kapcsolatos összeesküvéselmélet-dzsungelben teljesen elterjedt (és tényekkel, adatokkal, bizonyítékokkal alaposan alátámasztott!) nézetek szerint oszlopos tagja a sivatagi tevepásztorok bravúrjának álcázott akció mögötti cionista összeesküvésnek. Lauder New York állam privatizációs bizottságának elnökeként 2000-ben intézte el, hogy az állam privatizálja a tornyokat Silverstein és Lowi nevű főcionista ingatlancápáknak, ugyanekkor más zsidó befektetőknek a Stewart volt katonai légibázist. Ez utóbbi az a hely, ahol a tornyokba csapódott két repülőgép útvonala keresztezte egymást és a konteók szerint itt leszálltak, kipakolták az utasokat (hulláikat) és üresen, kevés kerozinnal indították őket a tornyok felé, amiket a pincéből robbantottak fel. Ezért kellett zsidó tulajdonban lennie a bázisnak és ezt is Lauder intézte.
Pragmatic Witness: 9/11: Israel’s MasterpieceRonald Lauder, a híres izraeli Estee Lauder milliárdos, aki a The Lauder School of Government, Diplomacy and Strategy-t építette a Moszad kiképzőközpontja céljára Herzliyában, New York Állam Privatizációs Bizottságának és New York Állam Privatizációs Kutatási Tanácsának egyaránt elnöke volt.  2000-ben Lauder elősegítette, hogy a légierő New Windsor, NY területén található Stewart légibázisát egy másik cionista, William Rollason és az ő National Express Group-ja kezeibe privatizálják.
Hátborzongató "egybeesés", hogy a tornyokba csapódó két repülőgép, a 175-ös és a 11-es járat útvonala a Stewart Légibázis területén keresztezte egymást 
pontosan ugyanabban az időpontban. Minden valószínűség szerint a repülőgépek fedélzetén nem volt egyetlen utas sem és leszálltak a bázison, amely egy biztonságos, izraeliek által irányított végső ellenőrzőpont volt, innen küldték őket halálos küldetésükre. Lauder szintén hatalmát és befolyását felhasználva kezdeményezte és nyomta keresztül agresszíven az új koncepciót, hogy a WTC-komplexumot privatizálják a Kikötői Hatóságnak.
(Amely aztán bérbe adta Silversteinnak és Lowynek.)

Georg Pataki, New York állam volt kormányzója egy régi vazallusa Laudernek, ő és neje is fizetett állásokban voltak nála.
Christopher Bollyn: The Israeli Connection to 9-11
Ronald Lauder,a Zsidó Nemzeti Alap elnöke és George Pataki, New York állam kormányzója Privatizációs Bizottságának volt elnöke a kulcsszereplő, aki keresztülnyomta a WTC és a volt Stewart légibázis privatizációját, ahol az ikertornyokba csapódott két repülőgép útvonala furcsán találkozott. Lauder döntő, bár nem emlegetett szerepet játszott a 9-11 előkészítésébenPataki felesége, Libby, legalább 2002 óta Lauder fizetési listáján szerepelt és hivatalos információ szerint 2004-ben konzultánsként $100,000-t keresett. A Village Voice szerint 1994 és  1998 között Pataki kormányzó kb. $70,000-t keresett Lauderhez kötődő társaságok előtti beszédeivel.
A Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni merénylet (WTC, 9/11) izraeli megszervezése kérdésében egy jól öszefoglalt, áttekinthető, Lauder szerepét is tárgyaló ismertetés: 9/11: Israel did it
Ezek után nekünk érdekes, hogy Laudernek van egy közép-európai médiabirodalma is, a Central European Media Enterprises, ami amúgy érdekes módon épp Magyarországon nem ért el átütő eredményt, míg a térségben sokfelé piacvezető.

Lauder magyarországi jobbkeze, főembere, helytartója a médiavállalkozása élén pedig Baló György volt.
És itt visszakanyarodtunk kiindulópontunkhoz, a Jobbik és a cionisták, illetve a Jobbik és a manipuláció kérdéséhez.

A Jobbik-kapcsolat

 

Ennyi adat Lauderről azért kellett, hogy belássuk, nem elhanyagolható életrajzi apróság, hogy a Jobbik parlamentbe kerülését megelőző és MEGALAPOZÓ jelenség, Morvai Krisztina nemzeti ébredése, amely komoly antiszemita, anticionista színezettel rendelkezett, épp ennek a globális cionista elitfigurának a személyéhez kapcsolódik volt férjén keresztül.
Lauder és körei enyhén szólva kezükben tartották az egész világ, közte Magyarország médiaszektora nagy részét a Morvai-jelenség felépítése idején, ahogy azóta is. Ez a médiaközeg profi és gátlástalan, tökéletesen tudják, hogy akinek a véleményét nem szeretnék közvéleményformáló tényezőnek látni, azt agyonhallgatni kell, nem hagyni médiafelülethez jutni. (pl. mikor fogja az Index linkelni a Kitalált Újkort, vagy az Ördögűzőt???) Ez a közeg maximálisan tisztában van a negatív reklám értékével, tudják, hogy az a leghatékonyabb. Tehát ha a Jobbik bejutása előtt és országos bázisa kialakulása időszakában a csapból is az folyt 24 órán át, hogy Morvai egy rohadt fasiszta, aki veszélyt jelent a demokráciára és gyűlölködik a zsidók ellen, akkor  
a médiumokat irányító cionista közeg pontosan tudta, mit akar, hogy ők most az indirekt módszerrel népszerűsítenek és nyilván parlamentbe juttatnak egy pártot.

A Lauder-kapcsolat révén nem legyinthetünk arra, hogy Morvai Krisztinának történetesen zsidó férje volt, miközben lehetett volna bármi más is, mert ez a férj nem Weiss Gusztáv szemüvegcsiszoló volt, hanem a WTC ügyben érintett, a cionista elit Belső Pártjához tartozó, Zsidó Világkongresszust és Zsidó Nemzeti Alapot elnöklő, Moszad-iskolát szponzoráló Lauder hazai jobbkeze.
Hogy mire jó e köröknek egy nyíltan lefasisztázható párt jelenléte a magyar parlamentben, az a cionista körök történetét tanulmányozva nemigen kérdés. E körök mindig is bátran alkalmazták a saját maguk tömegek általi utálatára, mint erőforrásra alapozó technikát. Ahol a közvélemény zöme által utált ballib zsidó médiakutyák, a Bánók, stb. valakire uszítása garantált népszerűséget hoz a megtámadottnak. E közegben teljesen logikus, hogy a kurucinfó mögött állhatnak izraeli háttérmozgatók. stb. stb. A cionizmus saját propagandájával ellentétben nem a zsidó tömegek érdekvédelmi szervezete, a gonosz főcionisták (az általuk kultikus okból manipulált)történelem során számos alkalommal vetettek oda zsidókat martalékul az általuk kreált, kiprovokált konfliktusokbanszívbaj nélkül használják kultikus áldozatnak a "magukfajtákat", amit az e körök által bevezetett, teljesen elégő áldozatot jelentő "Holokauszt" kifejezés is jelez! (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Jobbik a valóságban náci jellegű párt lenne! Csak azt, hogy még valóban olyat is képesek a cionista körök létrehozni, ahogy számos zsidópogromot, zsidóölő merényletet is megszerveztek már "magasabb érdekből".)
Mindehhez egyáltalán nem szükséges, hogy a Jobbik politikusainak zöme erről a háttértervről bármit is tudjon, illetve éppenhogy előnyös, ha nem tud. Ettől még tökéletesen alkalmasak a nekik szánt szerepre.
Azért nem mindenki lehetett ilyen beavatatlan, a kép az Európaparlamenti választások éjszakájának örömmámorában készült:


Az Orbán-kapcsolat



NOL"Orbán titkos tárgyalása Sukoróról?"
"A Népszava értesülései szerint a megbeszélést Estée Lauder fia, a Magyarországon is iskolákat alapító korábbi bécsi amerikai nagykövet maga kezdeményezte, mert meg akarta tudni az okát annak, hogy a Fidesz miért ellenzi hevesen az országnak milliárdokat hozó és munkahelyeket teremtő kaszinóprojektet. 
Ronald Lauder az azóta külügyminiszterré kinevezett Martonyi Jánost kérte fel, hogy szervezze meg a találkozót."

"Kérte fel", vagy netán kiadta az ukázt??? Kihez köti erősebb lojalitás Martonyit? (Kihez köti lojalitás Orbánt???)
Népszava: Orbán is tárgyalt Sukoróról?  A Martonyi házában megtartott megbeszélésen az üzletember felvetésére Orbán Viktor állítólag azt mondta, hogy Magyarországon jelenleg négy ilyen jellegű kaszinóberuházás van előkészületben, közülük Lauderé az egyetlen, amelynek ügyében tőle nem kértek támogatást, vele nem egyeztettek. Márpedig Orbán nem tűri el, hogy bár ellenzékben van, ilyen horderejű ügyeket nélküle intézzenek - hangzott el értesüléseink szerint. 


A találkozón a Népszava szerint részt vett George Pataki , New York állam korábbi kormányzója is, aki feleségével együtt régóta szerepel Lauder fizetési listáján és azóta kijelentette, hogy 
felveszi a magyar állampolgárságot és szavazni is fog :
Népszava: "Már az ügyészség keresi Ronald Laudert"

Ám a január végi találkozón - melyről még hétfőn a kormányfő környezetének nem volt "tudomása", majd kedden már emlékeztek rá - nemcsak hárman voltak. Információink szerint Orbánon, a "házigazda" Martonyin és Lauderen kívül 
jelen volt George Pataki, New York állam volt kormányzója is. (...) Információink szerint Orbán az üzletember értésére adta azt is: Blumnál szívesebben látná a beruházásnál George Patakit.

Orbán szájkaratéja a globalista karvalytőke és intézményei elleni "szabadságharcról" csak a naív hazafiak megtévesztését szolgálja. Valójában csak annyi kifogása van a globalista cionista nagytőke ellen, hogy az néha kihagyta az aktuális gründolásokról való egyeztetésből... A szabadságharcos retorika a hívek kemény magjának megtartását célozza, közben nemcsakhogy találkozgat, egyeztet, alkudozik azon körök prominens képviselőivel, melyek ellen szavakban szabadságharcot folytat, hanem a sukorói beruházás befektetői posztján kéri a globális szinten jelentéktelen, pitiáner kis csirkefogó Blum lecserélését a globalista cionista legfelsőbb körök fontos zsoldosára, a gátlástalan tömeggyilkosság megszervezésében kulcsszerepet játszó Nagy Gazember Patakira...

Alakul a lista?

 

Nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek?

Nem fontossági sorrendben:

1.Ronald Lauder (úgy tűnik, a magyar politikában és gazdaságban több hatalma van, mint 4-5 magyar miniszternek együtt, magyar állampolgárság nélkül is...)
2. George Pataki (már hazánkfia?)
3. Morvai Krisztina
4. Vona Gábor???
5. Martonyi János
6. Orbán Viktor???

és még sokan mások...








Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék






A palesztin állam létrehozása körüli huzavona kapcsán ideje rátérnünk a "kitalált újkor", a "hamis történelem" egyik legközpontibb kérdésére, de a Kertész Ákos-botrány is jelzi, mennyire alapvető fontosságú LENNE szembenézni korunk egyik legnagyobb hazugságával. Kiemelten a "jobboldalon", a "hazafias táborban", mert épp ez az a közeg, ami a hamis történelemcsinálók kedvenc célcsoportja, ezek a megcélzott közegek fogadják el a legnaívabbul a háttérhatalom által nekik gyártott "hősöket", valójában a világszétverők ügynökeit.
A fenti címmel természetesen egy jóval nagyobb horderejű kérdésről lesz majd szó, a Nagy Holokausztvallás központi témájáról, de bemelegítésnek itt egy fontos adalék a cionista háború egy mellékhadszinteréről, az arab és más iszlám országok zsidóságának eszközként kezeléséről.

Naeim Giladi : “
Ben Gurion botrányai: Hogyan gyilkolt a Hagana és a Moszad zsidókat


Jellemző, hogy az Amazon lehagyja a cím “kényes” részét, és hogy : ”Out of Print–Limited Availability.” - a könyv elfogyott…
Naeim Giladi, Iraki születésű amerikai zsidó újságíró: “Azért írtam ezt a könyvet, hogy elmondjam az amerikai embereknek, főleg a zsidóknak, hogy az iszlám országokból a zsidók nem önszántukból emigráltak Izraelbe, hanem azért, hogy erre kényszerítsék őket, zsidók zsidókat öltek; és hogy még több arab föld elkobzására nyerjenek időt, zsidók számos alkalommal elutasítottak őszinte békejavaslatokat arab szomszédaik részéről. Arról írok, amit az első izraeli miniszterelnök “kegyetlen cionizmusnak” nevezett. Azért írok erről, mert én is résztvevője voltam.” Giladi bemutatja a fájdalmas igazságot Palesztina cionista meghódításáról és arról, hogy David Ben-Gurion hivatali idejében mesterségesen keltettek antiszemitizmust az iraki zsidó közösségek ellen, hogy az iraki zsidókat Izraelbe vándorlásra ösztönözzék. A cionisták célja a nyers zsidó munkaerő importja volt a Közel-Keletről, hogy legyen, aki szánt és vet a frissen üressé tett földeken. Szintén fel kellett tölteni a hadsereget sorkatonákkal, hogy legyen aki megvédje a lopott területeket.”

Az alábbi interjúban  Giladi részletezi a zsidó titkosszolgálatok által zsidók közé dobott gránátokat, bombákat és általuk gyártott és Irakban terjesztett antiszemita röplapokat. Hogy az izraeli kormány az iraki angolbáb kormányt rávette, fossza meg a zsidókat állampolgárságuktól, mert zömük inkább maradt volna. A tapasztalatlan fiataloknak meg fűt-fát igértek az “igéret földjén”.
Nem minden zsidó ősi álma volt az alija, ezeket ösztönözni kellett, szó szerint “fegyvert tartva a homlokukhoz”. A fegyvert cionista zsidók tartották.

Volt persze ugyanenek a háborúnak egy hadszíntere a II. világháború alatti és utáni Európában is. Utóbbiban különösen a frissen szovjet megszállás alá került országok, közte hazánk túlélő zsidói ellen a zsidó vezetésű kommunista titkosszolgálatok által megszervezett pogromok az érdekesek. Természetesen a kommunista rezsim mindenestől a cionizmust is ESZKÖZÉÜL használó globális (nagyrészt zsidó származású vezetőkkel rendelkező) nagytőke műve,ahogy a hitleri rezsim is, de ez utóbbit még a radikális jobboldali, "antiszemita" közeg jókora, talán nagyobb része se képes felfogni. Működik a történelemhamisítás...

részletek:
Ben Gurionnak a “keleti zsidók” azért kellettek, hogy megműveljék a sokezer hektár földet, amit az izraeli csapatok által 1948-ban elűzött palesztinok hagytak hátra.
És kezdtem megtudni, milyen barbár módszerekkel szabadították meg a születő államot annyi palesztintól, amennyitől csak lehetséges. A világ ma hátrahőköl a baktériumhadviselés gondolatától, de valószínűleg Izrael használta ezt először a Közel-Keleten. Az 1948-as háborúban a zsidó csapatok kiűzték az arab falvak lakosságát, gyakran fenyegetéssel, néha egyszerűen lelőve egy féltucat fegyvertelen arabot, elrettentő például a többiek részére. Hogy az arabok ne térhessenek vissza újrakezdeni az életüket ezekben a falvakban, az izraeliek tífusz- és vérhasbaktériumokkal fertőzték meg a kutakat.
Uri Mileshtin, az Izraeli Hadsereg hivatalos történésze írt és beszélt a baktériumfegyverek használatáról. Mileshtin szerint Moshe Dayan, akkoriban hadosztályparancsnok adott parancsot 1948-ban az arabok kiűzésére falvaikból, házaik lebulldózerezésére és kútjaik használhatatlanná tételére tífusz- és vérhasbaktériumokkal.
Acre olyan fekvésű volt, hogy gyakorlatilag egyetlen géppuskával meg tudta magát védeni, ezért a Hagana baktériumiokkal fertőzte meg a forrást, amely vízzel látta el a várost. A forrás neve Capri volt és északról, egy kibuc mellől folyt a vize. A Hagana elfertőzte a vizet, a lakosság megbetegedett és a zsidó csapatok megszállták Acre-t. Ez olyan jól ment, hogy egy Hagana-osztagot arabnak öltözve beküldtek Gázába, ahol egyiptomi csapatok voltak, és az egyiptomiak elkapták őket, amint két doboz tífusz- és vérhasbaktériumot juttattak a vízellátó rendszerbe, mit sem törődve a civil lakossággal. “Háborúban nincsenek érzelmek” mondta az egyik elfogott Hagana-tag.”
"Az 1950-51-es es bombamerényletek
    Az 1941-es zsidóellenes zavargások kiváló ürügyet teremtettek a briteknek, hogy bevonuljanak Bagdadba visszajuttani a hatalomba a britpárti régenst és britpárti miniszterelnökét, Nouri el-Szaidot.  Szintén ürügyet nyújtottak a palesztinai cionistáknak egy iraki illegális cionista mozgalom létrehozására, először Bagdadban, majd más városokban is,  Bászrában, Amarában, Hillában, Diwaneiában, Abrilban és Kirkukban.
A második világháború után gyorsan váltották egymást az iraki kormányok. A palesztinai cionista hódítás, különösen a deir jasszini palesztinok lemészárlása felerősítette a britellenes mozgalmat Irakban. Amikor az iraki kormány új barátsági szerződést írt alá Londonnal 1948 januárjában, az egész országban zavargások törtek ki. A szerződést nemsokára érvénytelenítették és Bagdad követelte a brit katonai misszió kivonását, amely 27 éve irányította az iraki hadsereget.
1948 folyamán később Bagdad Palesztiinába küldött egy katonai különítményt a cionisták eleni harcra és amikor Izrael májusban kikiáltotta függetlenségét, Irak lezárta a haifai olajfinomítót ellátó olajvezetéket. Abd al-Ilah azonban még mindig régens volt és a britek quislingje, Nouri el-Said újra miniszterelnök volt. Én az Abu Gréb börtönben voltam 1948-ban, ahonnan csak 1949 szeptemberében szöktem meg Iránba.
Hat hónappal később – konkrétan március 19-én – bomba robbant Bagdadban az Amerikai Kulturális Központ és Könyvtárnál, megrongálva az épületet és többeket megsebesítve.  A központ a fiatal zsidók kedvenc találkozóhelye volt.
Az első közvetlenül zsidókra dobott bomba 1950. április 8-án 9.15-kor robbant. Egy három fiatallal arra hajtó autóból dobtak gránátot a bagdadi  El-Dar El-Bida Kávézóra, ahol zsidók ünnepelték a Pészahot.  Négy ember súlyosan megsérült.  Azon az éjjelen szórólapokat osztogattak, amelyek a zsidókat Irak azonnali elhagyására szólították fel.
Másnap rengeteg zsidó, többségükben szegények, akiknek nem volt mit vesztenie, zsúfolódott össze a kivándorlási hivatalokban, hogy lemondjon állampolgárságáról és beadja Izraelbe vándorlási kérelmét. Olyan sok volt a kérelmező, hogy a rendőrségnek zsidó iskolákban és zsinagógákban kellett regisztrációs irodákat nyitnia.
Május 10-én hajnali 3-kor egy gránátot dobtak a zsidó tuljadonban levő Beit-Lawi Automobil Vállalat kirakata felé, részben lerombolva az épületet. Személyi sérülés nem történt.
1950. június 3-án   egy újabb gránátot dobtak ki egy száguldó autóból Bagdad El-Batawin negyedében, ahol a legtöbb gazdag zsidó és középosztálybeli iraki élt.  Senki nem sérült meg, de a robbanást követően cionista aktivisták sürgönyöket küldtek Izraelbe, hogy az Irakra szánt bevándorlási kvótát növeljék meg.
Június 5-én 2.30-kor bomba robbant a zsidó tulajdonban levő Stanley Shashua épületnél az El-Rashid utcán, anyagi kárt okozva, de személyi sérülés nélkül.
1951. január 14-én délután 7-kor gránátot dobtak  a Masouda Shem-Tov zsinagóga előtt tartózkodó zsidók csoportjára.  A robbanás elszakított egy nagyfeszültségű vezetéket, három zsidót ért halálos áramütés, köztük egy fiatal fiút, Itzhak Elmachert, és 30 másik sebesült meg. A támadás után a zsidók kivándorlása napi 6-700 főre ugrott.
A cionista propagandisták máig azt állítják, hogy az iraki bombákat zsidógyűlölő irakiak robbantották, akik ki akarták űzni a zsidókat országukból.  A szörnyű igazság az, hogy a bombákat, melyek iraki zsidókat öltek és nyomorítottak meg és megrongálták a tulajdonukat, cionista zsidók dobták.
Úgy gondolom, hogy a könyvemben szereplő dokumentumok között a legfontosabbak közé tartoznak két röpcédula példányai, melyeket az illegális cionista mozgalom adott ki és amiken a zsidókat Irak elhagyására szólították fel.  Az egyik 1950. március 16-I, a másik 1950. április 8-I keltezésű.
A kettő közötti különbség döntő jelentőségű. Mindkettő feltüntették a kiadás dátumát, de csak az április 8-i mutatja az időpontot: délután 4 óra. Miért tüntették fel az időpontot? Ilyen pontosság példa nélküli volt. Még a vizsgálóbíró, Salaman El-Beit is gyanúsnak találta. Vajon a du. 4 óra feltüntetői alibit akartak a bombamerénylet idejére, amiről tudták, hogy öt órával később fog bekövetkezni?   Ha igen, honnan tudtak a merényletről? A bíró arra következtetett, hogy onnan tudták, hogy az illegális cionisták és a merénylők kapcsolatban álltak egymással.
Erre a következtetésre jutott Wilbur Crane Eveland, a CIA korábbi magasrangú tisztje is, akivel volt alkalmam találkozni New Yorkban 1988-ban. Homokkötelek c. könyvében, melynek megjelentetését a CIA ellenezte, Eveland ezt írja:
"Abból a célból, hogy az irakiakat Amerika-ellenesnek mutassák és hogy megrémítsék a zsidókat, a cionisták bombákat telepítettek az USA Információs szolgálat könyvtára és zsinagógák közelébe. Nem sokkal később röplapok tűntek fel, Izraelbe vándorlásra biztatva a zsidókat. . . .  Bár később az iraki rendőrség bizonyítékokat adott át nagykövetségünknek arról, hogy a zsinagóga és könyvtár elleni támadások, valamint a zsidóellenes és Amerika-ellenes röplamkampányok a földalatti cionista szervezet művei voltak,  a világ nagy része elhitte a jelentéseket, hogy arab terrorizmus váltotta ki az iraki zsidók menekülését, akiket a cionisták “megmentettek”, valójában azért, hogy növeljék Izrael zsidó lakosságát."
Eveland nem részletezi a cionistákat a támadásokkal összekötő bizonyítékokat, de én megtettem a könyvemben. Pldául 1955-ben szerveztem egy bizottságot iraki származású zsidó ügyvédekből, hogy képviseljék olyan iraki zsidók követeléseit, akik még mindig rendelkeztek Irakban tulajdonnal. Egy jól ismert ügyvéd, aki kérte, hogy ne közöljem a nevét, tudomásomra hozta, hogy az iraki laborvizsgálatok igazolták, hogy az Amerikai Kulturális Központ elleni bombatámadásnál talált röplapok ugyanazon az írógépen készültek és ugyanazon a stencilgépen lettek sokszorosítva, amiken a cionista mozgalomnak közvetlenül az április 8-i bombatámadás előtt terjesztett röplapjai.
Elemzések kimutatták azt is, hogy a Beit-Lawi támadásnál használt robbanóanyag megegyezett egy Yosef Basri nevű iraki zsidó aktatáskájában talált robbanóanyag-maradványokkal. A jogász Basrit Shalom Salih cipésszel együtt 1951. decemberében perbe fogták a támadásokért és a következő hónapban kivégezték. Mindketten a Hashura, a földalatti cionista szervezet katonai szárnyának tagjai voltak. Salih végül bevallotta, hogy ő, Basri és egy harmadik férfi, Yosef Habaza hajtották végre a támadásokat.
Az 1952 januári kivégzések idejére a becslés szerint 125 ezres iraki zsidóság 6 ezer fő kivételével már Izraelbe menekült.  Ráadásul a britbarát és cionistabarát báb el-Said befagyasztotta a vagyonukat, beleértve a készpénzt. (Volt lehetőség iraki dinárok kivitelére, de amikor a bevándorlók beváltották őket Izraelben, azt kellett tapasztalniuk, hogy az izraeli kormány megtartotta magának az értékük 50%-át.) Még azok a zsidók is elveszítették állampolgárságukat, akik nem jelentkeztek kivándorlásra, de éppen külföldön tartózkodtak, amennyiben nem tértek vissza egy meghatározott időn belül. Felszámoltak egy ősi, kulturált, prosperáló közösséget és tagjait áttelepítették egy keleteurópai zsidók által uralt országba, akik kultúrája nemcsak idegen, de teljesen gyűlöletes volt számukra."


Hasonló témájú bejegyzések:
"... én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba.  Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát."



"... a németség pozíciói a háború és főleg Hitler tevékenysége nyomán sokkal rosszabbak, mint a háború előtt voltak!
Ezzel szemben a főleg zsidó eredetű (a judaizmus nihilista irányzataival kapcsolatban levő) globalista bankárelit tevékenysége minden területén nyert Hitler háborús tevékenysége és személyes döntései következtében"



"Ez a (végső) Megváltás ... magában fogja foglalni az összes nemzet lerombolását, elpusztítását, legyilkolását és kitörlését: az övéket, az őrzőangyalaikét és az isteneikét. ... A Szent (Isten), aki áldott legyen, el fogja pusztítani az összes nemzetet, Izrael kivételével." 

"A férfi a zsinagógába viszi a gyermekeit és ott, a Tóraszekrény előtt leöli őket: "És ráfröccsentette vérüket a Tóraszekrény oszlopaira ... és ezt mondta: 'Legyen ez a vér vezeklés az összes bűnömért' "




Hitler zsidó kollaboránsai - I. - "Add, hogy a gojok kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!"




A fenti idézet ("Add, hogy a gojok kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!") egy tragikus fekete humorral megfogalmazott viccbeli ima volt amit túlélők visszaemlékezése szerint a második világháborús lengyel gettókban, például a varsóiban mondogattak a zsidó kisemberek. Amikor a hitleri náci fenevad által képviselt végveszélyt fokozva zsidó zsidónak farkasa volt...

A minapi hír szerint a kormány Orbán Viktor személyes döntése nyomán visszavonta a döntést a német megszállás tervezett emlékművének megépítéséről, mely az utóbbi időszakban  a zsidólobbiból  a tőle megszokott hisztérikus, kettős mércén alapuló támadást váltotta ki minden létező tömegkommunikációs médiumban. (Népszabadság: 
Elszállt a birodalmi sas: nem lesz megszállási emlékmű )

A hisztérikus magyargyűlölet kampányában a zsidólobbi legfőbb vádja az, nemcsak a szerintük történelemhamisító emlékmű ellen, hanem a magyarság ellen (most és mindörökké), hogy a zsidók deportálásában, illetve megsemmisítésében az emlékműterv szimbolikájával sugalltakkal ellentétben nemcsak a náci németek bűnösök, mert a magyar állam és a magyar nép 
lelkes és túlbuzgó együttműködése, KOLLABORÁCIÓJA nélkül a népirtásra nem kerülhetett volna sor.
Csak egyetlen példa, hogy e perverz felfogásban lényegében 
már a magyarság  válik kollektíven a Holokauszt főbűnösévéaz Index cikke az emlékműépítés elhalasztásáról e mondattal zárul:
"A korszakot kutató, elismert történészek azonban egyetértenek abban, hogy a tömeges deportálás a magyar szervek túlbuzgóságának az eredménye."
Értjük, ha nincsenek túlbuzgó magyar szervek, nincs tömeges deportálás, Hitler szerepe a dologban jelentéktelen... A kampány részeként Radnóti Zoltán, a Bét Sálom Zsinagóga "Zolirabbija"  blogján közzétett eredeti dokumentumok nyomán a Mandiner közölt egy iratgyűjteményt a gettóba hurcolt zsidók javainak igénybevételéről, amit "a zsidóvagyon (magyar) össznépi szétrablásaként" tálalnak:"Így zsidótlanított a magyar állam". A zsidó közvéleményformálók e manapság tipikus álláspontja az Amerikai Népszava megfogalmazásában:
A történelemhamisítás lényege, hogy minden felelősséget a német nácik és a nyilasok nyakába helyezze, a magyar “keresztény-nemzeti” jobboldal antiszemitizmusát, a népirtásban játszott szerepét és felelősségét letagadja. Haláltáborokba küldtek 430 ezer embert, férfiakat, nőket, fiatalokat, öregeket és kisgyermekeket, a vagonokba való berugdosásuk előtt kiszedték az aranyfogaikat, a végbelükben turkáltak az értékeik után, a kedves magyar szomszédokakik a redőny mögűl passzívan figyelték a sárga csillaggal megjelölt szomszédjaik terelését, azonnal elfoglalták a deportáltak lakásait és elrabolták a javaikat.”
Tehát az uszítókórus tagjai "A" zsidóság nevében lépnek fel "A" magyarság ellen, kollektíven vádolva minket, természetesen az események után születetteket is. A cirkusz nem a történelmi igazság megismeréséről szól és nem is az a célja, hogy kialakuljon egy konszenzusos,őszinte, alaptalanul senkit nem vádoló, nem megbélyegző szembenézés a tragikus múlttal és hogy az ártatlan áldozatok minden jóakaratú embertől megkaphassák a nekik kijáró megemlékezést, részvétet. A cél most is a "bűnös nemzet" sémájának erőltetése, mellyel szemben a zsidók az örök áldozati bárny mitikus szerepét töltik be, éppoly kollektíven, mint mi a bűnösökét. A vádlók nem törekszenek a tények alapos, szakszerű feltárására, ez egy koncepciós per, ahol az ítélet előre kész: mindenért a magyar, a goj a felelős.

A zsidólobbi e vádjával való szembeszállásnak nem célja a Holokauszt, a zsidóirtás eltagadása, helyeslése, vagy az egykori áldozatok, minden áldozat sorsa feletti megrendülés indokoltságának tagadása.
A történelmi igazság megismeréséhez, a holokausztipar hazug vádaskodásai leleplezéséhez nélkülözhetetlen 
a zsidóirtásban a hitleri rezsimet túlbuzgó és kegyetlen kollaboránsként kiszolgáló zsidók sokezres tömegének tetteit megvizsgálni.  Ez ugyanis megvilágítja, hogy ez ügyben sem indokolt a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, ahogy nem minden magyar volt bűnös a deportálásokban, úgy a zsidók sem mind tartoztak az ártatlan áldozatok közé. A mai vádaskodók még a passzivitást is a szemére hányják a magyar lakosságnak, de a zsidók együttműködésére mindig készek a felmentéssel, hogy "nem volt más választásuk".

A téma természetesen érinti a magyarországi deportálásokat is, ahol ugyan nem volt zsidó gettórendőrség, de éppúgy voltak a deportálást kiszolgáló zsidótanácsok, mint Lengyelországban és volt Kasztner-vonat, azonban most ismerkedjünk meg a zsidótlanítás a magyarnál sokkal erőszakosabb lengyelországi eseményeiben való zsidó együttműködés tényeivel
Ireneusz T. Lisiak “Hitler zsidó kollaboránsai” című könyve alapján!
A varsói gettórendőrség zsidó rendőreinek karszalagja

A bejegyzés folytatása

Itt nem térek ki Bryan Rigg "Hitler zsidó katonái" c. könyvére, amely a náci német hadsereg és hadiipar zsidó származású, gyakran személyesen Hitler által mentesített katonáiról, tábornokairól, magas rangú hivatalnokairól ír. A témáról jó bevezető cikkek magyarul:
Múlt-kor: Zsidók is szolgáltak Hitler hadseregében
kuruc.info: Meglepetés: Hitler zsidó tábornokokra, főtisztekre bízta százezer katonáját
nyest.hu: 
Minden a protekción múlt? Tiszteletbeli árják a Harmadik Birodalomban
     
Azzal sem foglalkozok most, hogy a szörnyű zsidóirtó program kezdeményezői nem a német, vagy a magyar tömegek voltak, hanem a millenarista-messianisztikus cionizmust is gonosz céljaik eszközéül használó globalista gnosztikus bankárkörök, erről szól kétrészes bejegyzésem: 
Hitler, a cionista báb  és  Kiddush Hashem - a Holokauszt zsidó receptje.
    
Témánk most: csak magyarok működtek-e együtt "túlbuzgóan" a náci hadigépezettel a zsidódeportálásokban és vettek részt a zsidóvagyon eltulajdonításában,  illetve hogy a zsidók, minden egyes zsidó magától értetődően lehet-e az a vádló, aki ezzel minket megvádol és a bíró, aki elítél.

A jelenség nem korlátozódik Magyarországra, ugyanezt adják elő a holokausztiparosok Lengyelországban is:
Hitler zsidó kollaboránsai
Israel Singer, (Zsidó Világkongresszus elnöke 1986-2001, Zsidó Kárpótlási Világszervezet elnöke) jelentette ki 1996-ban:
Több, mint hárommillió zsidó halt meg Lengyelországban és a lengyelek semmit nem tesznek a lengyel zsidók örököseiért. Soha nem fogjuk ezt megengedni. (…) Tudomásunkra jutott, hogy Lengyelország be akarja fagyasztani az országban maradt zsidó vagyon visszaszolgáltatását. Ha Lengyelország nem teljesíti a zsidó követeléseket, nyilvánosan fogjuk támadni és megalázni a nemzetközi fórumokon."
Ezt a programot következetesen végre is hajtják, miközben I. Singert az USÁ-ban a zsidó kárpótlási pénzek többmillió dollárjának elsikkasztása vádjával leváltották tisztségéből.  Egyes külföldi zsidó körök a legszélsőségesebben vádolják Lengyelországot és a lengyeleket a világháború alatti zsidógyilkolásban való együttműködéssel, gyakran a szörnyűségek egyedüli elkövetőjének beállítva őket. A rágalmazókampányok fő célja a lengyelek következetes átminősítése áldozatokból "hóhérokká", hogy később könnyebb legyen csillagászati kárpótlásokat kikényszeríteni belőlük. A vádakkal, hogy a lengyelek a németek lelkes tettestársai voltak, megpróbálják elfedni maguknak a zsidóknak a német megszállók iránti magatartását. Ez pedig, mint történészek kutatásai mutatják, gyakran gyalázatos volt. Sok zsidó, mielőtt a népirtás áldozatává vált, a legnagyobb bűnt követte el: részt vett a saját népe elleni népirtásban, gyakran saját családtagjait is feláldozva. Vajon a tény, hogy végül sok zsidó kollaboráns ugyanarra a sorsra jutott, mint a legtöbb zsidó, igazolja az övéik ellen elkövetett aljasságokat? És milyen indoklással? Jobb étkezésért, amikor mások éhenhaltak, más zsidók kirablásának lehetőségéért?
Nézzük hát, hogyan viselkedtek maguk a zsidók és hogy van-e erkölcsi alapjuk másokat, különösen a lengyeleket becstelennek ítélni!

 A megszállt Lengyelországban zsidók sokkal gyakrabban kollaboráltak a németekkel, mint lengyelek. Még akkor is megtették ezt, amikor megkezdődött a Holokauszt. Ma a lengyeleket nevezik a németek kollaboránsainak és tettestársainak a zsidóirtásban. A zsidók kollaborációját a XX század legnagyobb zsidó filozófusnője, Hannah Arendt „Eichmann Jeruzsálemben" című könyvében  élesen elítélte:
A zsidók számára a szerep, melyet a zsidó vezetők játszottak saját nemzetük megsemmisítésében, kétségkívül az egész történelem legsötétebb fejezetét képviseli.” (...) „Miközben a Quisling-típusú kormányok többnyire az ellenzéki pártokból kerültek ki, a zsidótanácsok tagjai többnyire az elismert helyi zsidó vezetőkből álltak, akiknek a nácik óriási hatalmat adtak addig a pillanatig, amíg őket magukat is nem deportálták.” 
A Zsidótanácsok létrehozására az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) vezetője, Reinhard Heydrich adott parancsot 1939.09.21-én. Elrendelte a "Vének Tanácsai" létrehozását, melyeket a zsidó társadalom befolyásos személyiségeiből kellett megalakítani, ami, mint a gyakorlat megmutatta, a német utasítások hatékony és túlbuzgó végrehajtása garanciájának bizonyult. A Zsidótanácsok feladata a német utasítások végrehajtása volt és adminisztratív hatáskörökkel rendelkeztek, élelemellátás megszervezése, lakosságnyilvántartás, egészségügy, temetések. Ezen túl a Judenrat-ok kötelesek voltak munkaerőt szállítani, megszervezni a transzportokat a munkatáborokba és megsemmisítőtáborokba, nyilvántartani a lengyel hadseregnek a  szeptemberi hadjáratban résztvett volt zsidó katonáit és értesíteni a németeket tartózkodási helyükről, valamint összeírni a lakosságot a németek számára társadalmi helyzetük és vagyoni állapotuk pontos feltüntetésével. A Zsidótanácsok alá tartozott a Zsidó Rendfenntartó Szolgálat (Jüdischer Ordnungsdienst), egyfajta belső gettórendőrség.
Bevetésre készen a varsói gettórendőrök


A Zsidótanács tagjai hamar elidegenedtek a zsidó társadalomtól:
Különleges fejadagot kaptak – írja Jacob Zylberstein. – Külön boltjaik voltak, ahol minőségi ennivalót kaptak, elég sokat ahhoz, hogy jól éljenek. Nagyon dühös voltam, hogy a gettó lakóinak egy kis csoportja ilyen ellátásban részesül, de a többség egyszerűen nem törődött ezzel”.
A varsói gettó Zsidótanácsa épületének bejárata. Nem mindenkinek jutott az elitboltok árujából.

Zsidó soviniszták nyíltan kifejezték elégedettségüket, hogy a megszállók Lengyelország területén gettókat hoztak létre, melyekbe beterelték az egész zsidó lakosságot. A zsidó állam egy változatát látták ebben, melynek létrehozásáról a cionista mozgalom kezdetei óta ábrándoztak.  (lásd: V. Żabotyński, „The Jevish War Front, London”, 1940.)
Zsabotinyszky cionista Bétár szervezetének tagjai Berlinben, Hitler uralmának 3. évében. Kit utánoztak???

Már 1939. szeptemberében, amikor Lengyelországban még folytak a harcok, sok lengyel város zsidó lakói ünnepélyesen köszöntötték a Wehrmacht bevonuló egységeit. Így történt többek között Łódźban és Pabianicében, ahol a helyi zsidók kezdeményezésére még felvirágozott diadalkapukat is építettek, a német katonákat pedig a delegációk kenyérrel és sóval üdvözölték. Ez a viselkedés egyáltalán nem volt meglepő a zsidók részéről. Amikor kitört a háború, a zsidók nem kis része úgy gondolta, hogy az új helyzethez való alkalmazkodás jegyében elegendő elismerni a német uralmat. Az ilyen nézőpont felvétele automatikusan vonta maga után annak elítélését, ami azelőtt volt, a háború előtti lengyel államot, amely szerintük még meg se tudta védeni magát. A gettók létrehozásakor a cionisták egyből megkezdték a lengyel nyelv használatának felszámolását a gettók adminisztrációjában és iskoláiban.
A németekkel való kollaborálásban  a zsidótanácsoknak és eszközüknek, a Zsidó Rendőrségnek (Jüdischer Ordnungsdienst) jutott a főszerep. Baruch Milch zsidó szerző így írt a Lengyelország volt keleti végein, a Lemberg és Tarnopol megyékben élő zsidók sorsáról:
Mindenesetre a Judenrat eszközzé vált a Gestapo kezében a zsidók megsemmisítéséhez, ahogy később a tanács tagjai maguk fejezték ki: “a zsidónegyed Gestapójává” lett. A tanácsok létrehozták a Rendfenntartó Szolgálatot (Ordnungsdienst), mint végrehajtó szervet, ami a leghitványabb elemekből állt. (…) lényegében a Judenrat rablópolitikát kezdett folytatni a saját zsebei megtöltése céljából, hogy ezzel a pénzzel megvesztegesse a hatóságokat és a Gestapót, de csakis a saját maguk és legközelebbi családtagjaik sorsának biztosítása érdekében. Nem tudok egyetlen esetről sem, amikor a Judenrat önzetlenül segített volna bármilyen zsidónak (…). Erkölcstelen tetteik végrehajtásához, mint a hatalmas adók és kivetett hozzájárulások behajtása, a lágerekbe küldendők razziái és a zsidó házak elleni rablótámadások, a zsidótanácsok a saját Ordnungsdienstjeiket használták, melyeknek százalékot adtak a zsákmányból, ezek tagjai pedig tizen-tizenöten támadtak az emberekre, kegyetlenül összeverve őket, pusztítva és rabolva, amit csak lehetett, és mindezt szörnyű közömbösséggel”.  (Baruch Milch, „Testamentum”, Varsó, 2001, 106-107. old.)
A zsidótanács a kollaborációt a munkatáborokba szánt emberek összefogdosásával, razziákkal kezdte. Ebből a zsidók kivásárolhatták magukat. Ludwik Hirschfeld professzor írta visszaemlékezéseiben:
"Behívták az illetőt a zsidótanácshoz és követeltek tőle egy bizonyos összeget, mondjuk 200 złotyt havonta. Az alkudozás végén 20 złotyban maradtak. Akinek pedig nem volt ennyije, az ment a munkatáborba."
A rendőrök is szedtek kenőpénzt. Ezek a – többek között a megsemmisítőtáborokba történő deportálási akciók során – összerabolt pénzek és értéktárgyak a túlélés esélyét adták a rendőröknek. Volt mivel megfizetniük a rejtegetésért a gettó felszámolása után. A háború és megszállás brutális törvénye volt, hogy a legnagyobb esélye a túlélésre a gazdag zsidóknak volt. A rendőrök gazdagsága azonban azoknak az áldozatoknak a tulajdonából származott, akiket ők rángattak ki lakásaikból és tereltek a munkatáborok, vagy megsemmisítőtáborok felé tartó transzportokba.
"Soha és semmivel nem lehet igazolni a Zsidó Rendfenntartó Szolgálat szerepét, mely olybuzgó volt az emberek transzportba történő összefogdosásában és beszennyeződött a hátrahagyott javak elrablásával és ellopásával, gyalázatot hozott magára a transzportba kerülés elleni váltságdíj kikövetelésével"
  – írta Stefan Ernest az események közelségében, még a német megszállás idején.
Baruch Milch könyvének 126-127. oldalán olvassuk:
A Judenrat kiadta ezeknek a gyilkosoknak, hogy három órán belül szállítsák le nekik a megkövetelt háromszáz embert. Maguknak a zsidóknak kellett összefogdosni saját fivéreiket és nővéreiket és átadni őket a hóhéroknak, akik a major udvarán álltak a lakásunk mellett és a beterelt embereket gumibotokkal és ostorokkal fogadták, aztán Bełżecbe szállították őket a mészárszékre. (…) A Judenrat emberei és az Ordnungsdienst az ukrán rendőrök és néhány német segítségével, akiknek külön fizettek, hogy gyorsan dolgozzanak, úgy rohantak az utcákon, mint a veszett kutyák, vagy a megszállottak és patakokban ömlött róluk az izzadság. (…).Szörnyű látvány volt, amint zsidó vitte a zsidót a halálba. (…)”.

A varsói gettó ismert krónikása, Emanuel Ringelblum így írt a zsidó rendőrségről, melynek a holokausztban betöltött szerepéről sok zsidó történész "megfeledkezik":
A zsidó rendőrségnek már a kitelepítés előtt is nagyon rossz híre volt. Ellentétben a lengyel rendőrséggel, mely nem vett részt a munkatáborokba irányuló razziákban, a zsidó rendőrség belevetette magát ebbe az ocsmány munkába. Szintén kirívóan korrupt és demoralizált volt. Az aljasság mélypontját azonban csak a kitelepítés során érte el.Egyetlen tiltakozó szó sem hallatszott a visszataszító feladat ellen, mely a saját testvéreik mészárszékre hurcolását jelentette. A rendőrség lelkileg fel volt készítve erre a piszkos munkára, ezért buzgón hajtotta végre. Utólag észbontó belegondolni: hogyan történt, hogy zsidók  – túlnyomórészt művelt emberek, volt ügyvédek (a zsidó rendőrség tisztjeinek többsége a háború előtt ügyvéd volt) – maguk nyújtottak segítő kezet saját testvéreik kiirtásához. Hogy került sor arra, hogy zsidók kézikocsikon gyerekeket és asszonyokat, öregeket és betegeket vonszoltak, tudva, hogy mind a mészérszékre mennek. (…). A zsidó rendőrség kegyetlensége nagyon gyakran nagyobb volt, mint a németeké, ukránoké, letteké. Nemegy búvóhelyet a zsidó rendőrség "fedezett fel", amely "katolikusabb akart lenni a pápánál", hogy a megszállók kedvében járjon. Menekülőket, akik eltűntek a német szeme elől, a zsidó rendőr kapott el (…). A zsidó rendőrség általában érthetetlenül, vadul brutális volt.Honnan jött ez a veszettség zsidóinknál? Mikor neveltük ki ilyen gyilkosok százait, akik az utcán kapják el a gyerekeket, a kocsira zsúfolják és húzzák őket az Umschlagra? (a bevagonírozó placcra) Mindennapos jelenség volt, hogy ezek a haramiák kezüknél és lábuknál fogva dobálták az asszonyokat a kocsikra (…)” (E. Ringelblum, „A varsói gettó krónikája 1939 szeptember – 1943 január”, Varsó, 1988, 426, 427, 428. old.)
Akcióban a zsidó gettórendőrség
A zsidók egy részének a németekkel való kollaborálása még megdöbbentőbb és szégyenletesebb volt a résztvevők társadalmi háttere ismeretében. Ugyanis ellentétben a lengyelekkel, akik közül általában csak a marginális rétegek tagjai, a csőcselék volt kész a németekkel kollaborálni, a zsidók közül az elit jókora része vett részt a kollaborációban…” (Hannah Arendt, „Eichmann Jeruzsálemben”, Krakkó, 1987).
A varsói gettórendőrség főparancsnoka 1940 decemberétől a zsidó Józef Szeryński volt, aki kikeresztelkedésekor változtatta meg a nevét, ami előzőleg Szenkman, Szynkman, vagy Szeinkman volt. Szeryński  1920-ban kezdte pályafutását a lengyel Állami Rendőrség biztosaként és a háború kitörésekor már Lublin megyei rendőrkapitányhelyettese volt. 1940. október 9-én a varsói zsidótanács elnöke, Adam Czerniaków megbízta a Zsidó Rendőri Szolgálat létrehozásával. Mint a Jüdischer Ordnungsdienst parancsnoka felelős volt a gettó lakóinak veréséért és üldözéséért, részt vett a házkutatásokban és letartóztatásokbban, egyik koordinátora volt az Umschlagplaz-ról a megsemmisítőtáborokba irányuló embertranszportoknak. Állítólag az ő ötlete volt, hogy "marmeládéosztás" igéretével csalogassák a szegény zsidókat az Umschlagplaz-ra, ahol brutálisan vagonokba rakták és Treblinkába szállították  őket. Hangoztatta, hogy a gyerekek, öregek és betegek táborokba küldésével megadja a túlélés esélyét a legerősebbeknek. A gettóban kivételezett személy volt, a kevesek egyikeként nem volt köteles a Dávid-csillagos karszalagot viselni. Szeryński helyettese a gettórendőrség élén, Jakub Lejkin a háború előtt ügyvéd volt. Lejkin főszerepet játszott a zsidók megsemmisítőtborokba deportálásában és hírhedt volt különleges brutalitásáról. 1942.10.29-én Eljasz Różański, a baloldali Zsidó Harci Szervezet harcosa lőtte agyon a kapitányságról hazafelé menet.
A. Szeryński/Szynkman helyettese, Jakub Lejkin jelentését fogadja, 1941, május
Ez csak néhány, de jellemző példa a zsidó rendőrség tagjainak korábbi társadalmi státuszára. Ilyen körökből, iskolázott emberekből, értelmiségiekből került ki a Jüdischer Ordnungsdienst tagjainak és parancsnokainak döntő többsége. A közrendőrök többnyire fiatal önkéntesek voltak, nagy számban volt diákok, vagy a háború előtt felsőiskolákat végzettek, ők tartották fenn a rendet a gettóban, de járőröztek is a gettó területén a német katonákkal közösen, illetve őrszolgálatot láttak el a zsidónegyed kapuinál.

Baruch Goldstein, a háború előtt a zsidó szocialista Bundfegyveres csoportjainak egyik szervezője kertelés nélkül írta:
 „Fájdalommal és iszonyodva emlékszem vissza a zsidó rendőrségre, a varsói gettó félmillió szerencsétlen zsidó lakosának szégyenére (…). Az SS-tagok és csendőrök által vezetett zsidó rendőrség úgy támadt a gettóra, mint  vadállatok bandája. Hogy mentse a saját irháját, minden zsidó rendőr minden nap elővezetett hét embert,  hogy feláldozzák őket a népirtás oltárán. Magával hozott bárkit, akit el tudott kapni – barátokat, rokonokat, még a legközelebbi családtagjait is. Voltak olyan rendőrök, akik saját idős szüleiket áldozták fel azzal az indoklással, hogy azok amúgy is nemsokára meghalnának.” (B. Goldstein, „The Star Bear Witness”, New York 1949, 66, 106, 129. old.).
Chaim A. Kaplan, a háború előtt egy varsói héber nyelviskola igazgatója írja naplójában:
A zsidó rendőrség, melynek kegyetlensége nem kisebb a nácikénál, a Stawki utcai transzport-állomásra több embert szállított, mint amennyi a Zsidótanács által vállalt normában szerepelt. (…). A nácik elégedettek, hogy a zsidók exterminációja egészen hatékonyan halad. Ezt a tettet zsidó mészárosok hajtják végre. (…). A zsidó rendőrség a legkegyetlenebb az elítéltekkel szemben (…). A náciknak öröme telik a zsidó rendőrség, a zsidó társadalom e csapásának munkájában (…). Tegnap, augusztus harmadikán kipusztították a Zamenhof és Pawia utcákat (…). Az SS-gyilkosok őrt álltak, miközben a zsidó rendőrség dolgozott a belső udvarokon.  Ez mészárlás volt a javából - még a gyerekeknek és csecsemőknek sem kegyelmeztek. Mindenkit kivétel nélkül elvittek a halál kapujába.” (“Scroll of Agony. The Warsaw Diary of Chaim A. Kaplan”, New York 1973, 384, 386, 389, 399. old.). 
Kaplan könyve 231. oldalán keserű korabeli zsidó tréfát idéz, mely rövid ima formáját öltötte: 
Add, hogy goj ügynökök kezébe kerüljünk, csak ne adj minket zsidó ügynök kezére!”
Csk a varsói gettóban kb. 2500 zsidó rendőr teljesített szolgálatot. A második legnagyobban, a Łódź-i gettóban 1200 volt belőlük, a lembergi gettóban pedig majdnem 500. A teljes németek által megszállt Lengyelországban ez lehetett akár több tízezer ember is. A Zsidó Rendfenntartó Szolgálat tagjai nap mint nap végeztek házkutatásokat, razziákat és irányították zsidók ezreit a haláltranszportokba. Ezt olyan buzgalommal és könyörtelenséggel tették, ami példátlan más nemzetek körében.

A buzgóság, a tervek túlteljesítése nem is maradt jutalom nélkül:
"A nácik elégedettek..." "A Hűséges Szolgálatért" Litzmannstadt (Łódź) gettórendőreinek érdemérme




  • A Lauder-kapcsolat - a magyar politikai elit (a jobboldal!) kapcsolatai a hamiszászlós merényleteket elkövető globális cionista vezérkarral
  • Kaméleon - (Morvai Krisztina csodálatos átváltozása a Lauder-holdudvar tagjából a Jobbik húzónevévé)






Hitler zsidó kollaboránsai II - a Gestapo önkéntesei






A Gestapo sehol nem kapott annyi feljelentést, mint Magyarországon
... mondja a jól ismert, de hamis urbánus legenda. A szót azért nem fordítom városinak, mert a "népi-urbánus vita" szóhasználata szerinti urbánusok, magyarul zsidók folklórjának része és nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte, ahol német megszállás volt.
A HVG 
Mutogatósszámtan (2009. szeptember 23.) című cikke bemutatja, hogy ugyanez a legenda mindenhol a helyi többségi nemzetre alkalmazva forgalomban van a franciáknál, a cseheknél és a németeknél is, utóbbiaknál abban a formában, hogy a Hitleri diktatúrának nem kellett erőlködnie a németek elnyomásával, mert önként és dalolva jelentették fel a bújkáló zsidókat és egymást.
"Máig csupán mazochista sztereotípiák és akár nagyságrendeket is tévedő (fölé)becslések vannak forgalomban arról, hogy a második világháború alatt mennyire volt elterjedt Európa-szerte egymás feljelentgetése."
A cikk a francia példa történészi tényfeltárásával igazolja, hogy a legenda hamis, a közszájon forgó számok nagyságend(ek)el túloznak, azt azonban maga is hamisan állítja, hogy ez a vád "mazochista" lenne, vagyis önvád.Az előző bejegyzésben láthattuk a lengyelek példáján, hogy a Zsidó Világkongresszus vezetője a holokausztiparos kárpótlási igények alátámasztásául fenyegette meg Lengyelországot a nemzetközi lejáratással, melyben az elsőszámú fegyverük a Holokausztban való tömeges és lelkes kollaboráció vádja. A vád nem mazochista, mindenhol helyi zsidó propagandisták terjesztik az ilyen és hasonló vádakat a helyi többségiekről, akiket "genetikailag alattvalóknak" tekintenek.

A minap okozott közfelháborodást Lengyelországban egy egyébként nagyon hatásos, szakmailag színvonalas
"német" háborús televíziós filmsorozat "A mi anyáink, a mi apáink" címmel, melyben a háború sok vonatkozásának hiteles ábrázolása mellett a Honi Hadsereg lengyel ellenálló harcosait kegyetlen, zsigeri antiszemitáknak, zsidógyilkolásra mindig kész gyűlölködőknek  ábrázolják. A történelmi tényeket e téren is és az üldözött zsidók valós és vélt üldözőik iránti bosszúállásának témájában  is teljesen meghamisító film jól tükrözi a kárpótlási élősködést képviselő körök propagandáját, mely Lengyelországban, Lengyelországról is azt a képet sugallja, mint rólunk, hogy a nácik szerepe a zsidóirtásban szinte eltörpül a született antiszemita lengyelek/magyarok/franciák stb. szerepe mögött, attól függően, hogy épp hol vetik be a holokausztipari csodafegyvert. A lengyel közönség épp elkönyvelte volna, hogy a németek próbálják a saját apáik és anyáik bűnét a lengyelekre, áldozataikra áttolni, azonban a főbb szerepekben ("árja" szerepekben is) nagy arányban szemita vonású színészeket felvonultató film lengyel Tv-bemutatója utáni stúdióbeszélgetésben a rendező ezzel kezdte mondandóját: "Én zsidó vagyok..."
A Honi Hadsereg (Armia Krajowa) antiszemita lengyel banditái. Gonoszabbak a náciknál...
Vízbefojtjuk a zsidókat, mint a macskát
A lengyel hazafi kivégezni készül a zsidó menekültet
A valóságban a lengyel ellenállószervezetek zsidók tömegét mentették meg és a nácik zsidókat rejtegető lengyelek százait végezték ki zsidók rejtegetéséért, vagy segítéséért, majd látni fogjuk, hogy például kik feljelentése alapján. Volt rá példa, hogy a Honi Hadsereg harcosai zsidókat szabadítottak (volna) ki a vonatból, de a zsidók a vagonokban maradtak, mert a saját Zsidótanácsuktól indulás előtt azt az információt kapták, hogy a németek munkára viszik őket...A bejegyzés folytatása


"Tilos a gojokat dicsérni!"


A csak évtizedekkel a háború után beindult holokausztkultusz és kárpótlási iparág praktikus szempontjain túlmenően egy sokkal mélyebb és ősibb zsidó kulturális ok áll a mindenhol a helyi többséget vádoló hozzáállás mögött: már többször idéztem, hogy 
a zsidó hagyományban vallási parancsolat a "gojok" dicséretének tilalma, amiből automatikusan következik a szidalmazásunk és rágalmazásunk zsidó népszokása. (És kimondottan is parancsolat a "gojok" templomainak, temetőinek, házainak, sőt utcai csoportosulásainak átkozása is, a pusztulásunkért való ima is!)  Izrael Sahak idézi Zsidó vallás, zsidó történelem. 3000 év súlya c. könyvében az izaeli Agnon esetét, aki az irodalmi Nobel-díj átvétele után szabadkozott az izraeli rádióban, hogy megdicsérte a díjat neki ítélő akadémiát, mivel "nem felejtette el, hogy tilos gojokat dicsérni", de ha azok zsidót tüntetnek ki, akkor szabad kivételt tenni. A magyar, lengyel, amerikai, stb. zsidók mai nem vallásos többsége körében szekularizáltan, vallási köntös nélkül is tovább él a szokás, közösségi reflexként továbbadva.

A HVG 
Magyar mószer  című  kapcsolódó keretes cikke ugyanebben a számban a nácikollaboráns feljelentős legenda magyar változatát szembesíti a tényekkel és ennek tárja fel a nagyon jellemző forrását, pikáns módon Karsai László segítségével (aki ezért kap tőlem egy piros pontot):
Soha sehol sem kapott a Gestapo annyi feljelentőlevelet, mint 1944-ben Magyarországon. Ezt a „köztudott” tényt történeti tanulmányok, harcos publicisztikák és politikai beszédek egyaránt visszhangozták, jószerével 1945–1946 óta. A háborús kataklizmát követő években például a társadalom siralmas állapotáról látleletet kiállító Illyés Gyula, a népi írók fejedelme csakúgy, mint a polgári radikálisok mára jószerével elfelejtett személyisége, Csécsy Imre vagy a rendszerváltást követően a későbbi szocialista miniszterelnök, Horn Gyula. Utóbbi egy 1991-es parlamenti felszólalásában az évtizedek során ismételgetett 35 ezres számot megharmincszorozva már egymillió feljelentésről tudott
Van néhány történelmi mítosz, amely talán kiirthatatlanul él, és újra meg újra felbukkan még a máskülönben nagyon tájékozott, művelt emberek körében is” – kezdte cikkét 2002 nyarán az Élet és Irodalomban Karsai László történész, akit Eörsi István egy odavetett megjegyzése („a nácik 1944-ben nem győztek hüledezni az önkéntes besúgójelentések mennyisége láttán”) inspirált a történeti összefoglalóra. A makacs városi legenda forrásaként Karsai – a HVG mostani megkeresésére is – Stern Samu emlékiratát jelöli meg. Ebben a németek által kreált Budapesti (Központi) Zsidó Tanács elnöke valóban leírta az ominózus állítást, hozzátéve, hogy ezt „maguk a németek mondták nekünk”. Noha a közvetlenül a háború után papírra vetett visszaemlékezés teljes terjedelmében csak fél évtizede látott nyomdafestéket, a benne foglaltakra (forrásmegjelölés nélkül) a magyar zsidóság hányattatásainak első krónikása, Lévai Jenő már 1946-ban „megbízható adatként” hivatkozott. Az innen könyvről könyvre vándorló, és évtizedek alatt megkérdőjelezhetetlenné szilárdult állításnak azonban hiányoznak a tárgyi bizonyítékai. A hatóságokra zúduló feljelentőleveleknek – ahogy azt a HVG által megkérdezett több, a korszakkal foglalkozó történész is megerősítette – csak töredéke maradt fenn a levéltárakban.
A bujkáló, sárga csillagot nem viselő, értékeket rejtegető zsidók mellett a feljelentőknek azok is célpontjaik voltak, akik – mint például Gyömrő jegyzője, Seprüs János – „zsidóbarátként” szabotálták a különféle rendeleteket, vagy munkaszolgálatos parancsnokként túlságosan enyhén bántak alárendeltjeikkel. Ezekkel aligha bizonyítható Magyarország „európai elsősége”, amelyre más nemzetek is „aspirálnak”. „Persze, az első napokban elárasztottak bennünket feljelentésekkel (...) De ami a mennyiséget illeti? Nos, ez a szokásos volt” – cáfolta a „közkeletű tévedést” már 1981-ben a svájci emigrációban élő Gosztonyi Péter történésznek adott nyilatkozatában Alfred Trenker SS-őrnagy, a budapesti Gestapo-különítmény parancsnoka. "
A cikkből kiderül, hogy a fentebb említett "népi-urbánus vita" résztvevői közül nemcsak az urbánusok (zsidók), hanem a "népiek fejedelmeként" aposztrofált Illyés Gyula is emlegette ugyanezt a hazug rágalmat, de ezen nem csodálkozunk épp e blogon, sejtve Illyés szerepét a hazai okkult alvilágban és konkrétan ismerve a történelemhamisításban. Az ő részéről már valóban mazochizmus, illetve árulás volt a hamis vád hangoztatása. Illik a névsorba a legendát szintén terjesztő Moldova György is, az pedig igazi hab a tortán, hogy a HVG cikkére reagálva a falut középkori csökevénynek nevező SZDSZ-es "gazdasági szakértő", Mihályi Péter olvasói levélben büszkélkedett családja érdemeivel a magyargyalázó állítás terjesztésében:
"Nagyapám, Horváth Zoltán Hogy vizsgázott a magyarság című könyvecskéje 1945-ben, a Népszava kiadásában jelent meg. Itt olvashatók az ominózus számok és az akkor is, ma is drámai csengésű mondatok: „maga a budapesti Gestapo parancsnoka jelentette ki, hogy Európa valamennyi leigázott országában szerzett tapasztalatai után szinte megvetéssel kell gondolnia a magyar nemzeti öntudatra. "
Milyen készségesen tekinti a szélsőséges magyargyűlölő, a nácizmus üldözöttjeinek leszármazottja hasznos és korrekt forrásnak a Gestapo parancsnokát, ha annak állítólagos kijelentése jól jön a magyarozáshoz...

Tehát 
az összeurópai elterjedtségű zsidó legenda magyar kiadásának első ismert forrása Stern Samu, a magyarországi Központi Zsidótanács elnöke! Ezen nincs okunk meglepődni, hiszen maximálisan logikus. Az előző bejegyzésben láttuk, milyen gyászos szerep jutott a zsidótanácsoknak mindenhol a náci zsidóirtásban való olajozott és néha túlbuzgó, "sztahanovista" együttműködés terén. Stern Samu csak egy évvel élte túl a háborút és ebben az egy évben támadásoknak volt kitéve épp a nácikkal való, a zsidódeportációt elősegítő kollaboráció vádjával, tehát a saját felelősségét igyekezett kisebbíteni a Gestapóval való együttműködés vádjának "a magyarokra" történő áthárításával.
A Gestapo zsidó főkollaboránsa

" A második világháború alatt Magyarország német megszállásakor a náci utasításra és mintára megszervezett magyarországi zsidó tanács (judenrat) vezetője lett, amiért a háború után kollaborációval vádolták meg, ám perbe sosem fogták. Ebbéli tevékenységét halála előtt könyvben igyekezett tisztázni." (...) 1944. március 19-én a nácik megszállták Magyarországot. A Gestapo zsidóügyi osztályának vezetője, Adolf Eichmann nem sokkal később Magyarországra utazott és a bevett gyakorlat szerint Budapesten is felállította a helyi Központi Zsidó Tanácsot. A tanács feladata volt a nácik követeléseit és utasításait közvetíteni a helyi zsidóság felé, valamint betartatni azokat velük. Ennek elérésére rendszerint a helyi közösségek régi vezetőit ültették a tanácsok élére. Stern pénze és kapcsolatai révén elmenekülhetett volna, vagy egyszerűen el is utasíthatta volna az ajánlatot, de úgy érezte, ha nem fogadná el, azzal elárulná saját közösségét, így mikor felajánlották, igent mondott az elnöki székre. Azt remélte, hogy, a németek (és nyilasok) katonai veresége hamarabb következik be, mint a magyar zsidók deportálása, ezért mindvégig az időhúzásra játszott, valamint igyekezett lecsillapítani minden zsidó ellenkezést, ellenállást, ezzel saját szándékaikkal ellentétesen hozzájárulva a zsidók zökkenőmentes tömeges deportálásához. Az Auschwitz-jegyzőkönyvet ő és a tanács a fordította le magyarra és igyekezett eljuttatni Horthyhoz, valamint más magyar vezetőkhöz, majd külföldre juttatták. Ebbéli tevékenysége hatástalannak bizonyult, a jegyzőkönyv napvilágra kerülésével egy időben kezdődött meg a vidéki zsidóság tömeges deportálása, akik elől eltitkolták, mi is vár majd rájuk az „áttelepítő tábornak” hazudott haláltáborban, Auschwitzban. (...)
A háború után 
sokan követelték a felelősségre vonását, mondván náci kollaboráns volt, aki saját maga és családja, valamint barátai életéért cserébe elárulta a teljes magyar zsidóságot, ám a rendőrségi vizsgálatot követően végül nem emeltek ellene vádat.
A tanácsban betöltött szerepéről és tevékenységéről, valamint magáról a zsidó tanácsról 1946-ban 
Emlékirataim – Versenyfutás az idővel! címmel könyvet írt, ami után nem sokkal, még abban az évben meg is halt."
Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság honlapja ("Visszaemlékezések a holokausztról - a világ legnagyobb online gyűjteménye"):  A magyar holokauszt - Zsidó Tanács
"Sternék politikájából szorosan következett, hogy a rendelkezésükre álló információkat elhallgatták a zsidó tömegek elől. A szakirodalom egyértelműen tisztázta, hogy a magyar zsidó vezetők már jóval a megszállás előtt tudomást szereztek a náci Endlösung realitásairól.[7] Mindezt visszaemlékezésében egyébként Stern Samu sem tagadta, hiszen Eichmannékkal kapcsolatban így fogalmazott: "tudtam viselt dolgaikat Közép-Európa valamennyi megszállt államában és tudtam, hogy működésük gyilkosságok és rablások hosszú sorozata... Ismertem  szokásaikat, tetteiket, rettenetes hírüket."[8] " (...)
"A Tanács tagjainak legkevésbé érhető, védhető és magyarázható lépése az volt, hogy a birkenaui tömegmegsemmisítésről kezükbe került dokumentumokat (az ún. Auschwitz-jegyzőkönyveket) miért nem jutatták el hamarabb a hozzájuk legalább is nem ellenszenvvel viszonyuló magyar tényezőkhöz, illetve a semleges diplomáciai testületekhez.  A jegyzőkönyvek április végén-május elején már nagy valószínűséggel a budapesti cionista vezetők (Kasztner Rezső ,Komoly Ottó)  kezében voltak,[11] és elképzelhetetlen, hogy tartalmukat ne osztották volna meg a velük egyébként kapcsolatban lévő tanácstagokkal. De ha esetleg Kasztner és köre mégis megtartotta magának az információkat, a német nyelvű dokumentumok június elején már biztosan a Tanács asztalára kerültek.[12] A Zsidó Tanács azonban június második feléig mégsem juttatta el a jegyzőkönyveket sem Horthy köréhez, sem a diplomatákhoz." (...)
"Beszédes tény, hogy a Zsidó Tanács legtöbb tagja visszaemlékezéseiben mélyen hallgatott a jegyzőkönyvekről. Török Sándor, a testület keresztény tagja, majd a keresztény tanács elnökhelyettese említést tesz a dokumentumokról: "Dokumentáció anyagunkkal, így pl. az auschwitzi táborból akkor már meglévő igen fontos titkos jelentésekkel különböző vezető embereknél eljártam; a legtöbbnek az volt a véleménye, hogy ezek nem igazak, csak 'zsidó túlzások'."[15] Ez a mondat azonban nem ad magyarázatot a késlekedésre. Freudiger Fülöp éppúgy hallgatott a dokumentumokról,[16] mintStern Samu, aki 29 gépelt oldalt kitevő, részletes visszaemlékezésében meg sem említi a jegyzőkönyveket.[17] Pedig hatásukra június végén nemzetközi tiltakozások áradata indult meg Horthy Miklós kormányzó felé, aki 1944 júliusában végül is leállította a deportálásokat.[18] A budapesti zsidóság többsége így megmenekült, de a vidéki közösségeket eddigre már elnyelte Auschwitz-Birkenau."
Stern tipikus utólagos önmentegetéssel adta már visszaemlékezései címét is: "Versenyfutás az idővel", aminek azt a tényt kellett takargatnia, hogy érthetetlen módon éppen nem versenyfutás sebességével továbbították az auschwitzi jegyzőkönyveket például Horthyhoz, aki, amikor megkapta, ennek alapján le is állította a deportálást. A Zsidótanács tagjai lényegében szabotálták az információ terjedését és a vidéki zsidók elől eltitkolták az információkat, miközben precízen elősegítették a deportáció lezajlását.

Tehát a Gestapo zsidóügyi osztályának vezetőjével (a zsidó származású!) Eichmannal ilyen módon és ilyen súlyos következményekkel kollaboráló Zsidótanács vezetője vádolta meg a saját bűnei miatti támadások közepette a magyarságot azzal az alaptalan rágalommal, hogy sehol nem kapott a Gestapo annyi feljelentést, mint Magyarországon. A Zsidótanácsok zsidó vezetőinek kollaborációja nem teszi meg nem történtté a zsidók tömeges deportálásában való magyar államigazgatási részvételt, azonban teljesen megszünteti azt az erkölcsi alapot, amin alapulhatna, hogy kollektíven a zsidóság vádolhatná a deportálások végrehajtásában való részvételért kollektíven a magyarságot. Ugyanis a saját társadalmi pozíciójukban mind a magyar közigazgatás vezetői, mind a zsidó társadalmi vezetők egyaránt kiszolgálták a szégyenletes deportálást, talán annyi különbséggel, hogy a csendőrség magas rangú vezetői tiltakoztak az akcióban való részvétel ellen:
"Király Gyula csendőr ezredes 1944 nyarán a BM XX. csendőrségi osztályának vezetője több társával együtt keményen tiltakozott a csendőrség ilyen célokra történő igénybevétele ellen a németeknél." (Forró János: A Magyar Királyi Csendőrség és a fejér vármegyei zsidó deportálás)
Mint látjuk, a Gestapóval való szélsőséges, az alkalmazott kényszerrel nem indokolható, "önként és dalolva" végrehajtott lelkes és túlbuzgó együttműködés vádja a tények egy korrekt vizsgálata alapján nem áll meg sem a franciák, sem a csehek, sem a magyarok esetén, de még a német átlagemberek esetén sem. Gazemberek minden országban akadnak, akadtak a zsidódeportálások idején is, de a kollektív szégyenbélyeg igazságtalan e népekre. A világ összes népére igazságtalan, azonban a Gestapóval való kollaboráció tényei ismeretében egy nép mégiscsak kitűnik, melynek tagjai közül érthetetlenül sokan vállalták a Gestapóval a zsidóvadászat terén való PERVERZ jellegű együttműködést. Egy nép, melynek megdöbbentően sok tagja élvezettel juttatta zsidók és nemzsidó rejtegetőik  tömegét hóhérkézre...

Kezdjük a háborús időszak bizonyára legeredményesebb zsidóvadászával!
A Szőke Méreg


A "Szőke Méreg" férjével és egy Gestapós kollégájával
Wikipédia: Stella Kübler

"Stella {Goldschlag} Kübler Isaacksohn (1922. július 10 - 1994), egy Németországban született 
zsidó nő volt, aki a II Világháború idején Berlin bújkáló zsidóit felkutatva és lebuktatva működött együtt a Gestapóval. (...) 1943 tavaszán szüleivel együtt letartóztatták a nácik, de hogy elkerülje maga és szülei deportálását, beleegyezett, hogy a Gestapo "elfogója" legyen, aki magukat nemzsidónak kiadó rejtőzködő zsidókra vadászik (úgynevezett "Búvárhajókra").[3] Átfésülte Berlint ilyen zsidókat keresve és mivel sok zsidót ismert egykori szegregált zsidóiskolájából, Kübler nagyon sikeres volt egykori iskolatársai felkutatásában és a Gestapo részére történő átadásában, miközben önmagát is búvárhajónak adta ki.Az áldozatainak számára vonatkozó adat a különféle információforrásoktól függően 600-tól 3,000 zsidóig terjed. Kübler karizmája és lehengerlően jó megjelenése nagy előnyt jelentett számára a bújkáló zsidók felkutatásában. A nácik 'szőke méregnek' nevezték."

(Stella Kübler szőke volt és kékszemű...) Előfordult, hogy
egyetlen hétvégén 62 zsidót kapott el!  Roger Moorhouse:Berlin at War (Berlin háborúban) c. könyvében írja, hogy mindegyik lebuktatott zsidóért 200 márkát kapott. Olyan hírhedt volt, hogy a bújkálók figyelmeztetésül körözték a fényképét. Ha belépett egy étterembe, vagy kávéházba, az összes zsidó menekült, amerre látott. Akkor sem hagyta abba, amikor a szülei mégis koncentrációs táborba kerültek, ahol meg is haltak, a háború végéig folytatta a zsidóvadászatot.

A manapság "nácivadászok" által sokkal kevesebbért bíróság elé hurcolt magyar és más nemzetiségű aggastyánok sorsával összevetve Stella Kübler ugyan három perben külön-külön 10-10-10 éves büntetést kapott, de ebből csak egyszer kellett a büntetést leülnie. 1994-ben 72 évesen, békés öregkorban ölte meg magát, miközben a Simon Wiesenthal Központ már 1977 óta vadászott nemzsidó váltóőrökre és hasonló főbűnösökre... Kivételes, elszigetelt eset - mondhatja erre bárki (főleg, ha kettős mércével mér) - különben is kitért a háború után és megveszekedett antiszemita lett. Ezt azonban nem mondhatjuk a varsói 
"Zsidó Gestapóra"... Egy elvetemült bárhol akad, de ezer??? (A témáról szándékosan főleg az angol nyelvű Wikipédiáról idézek, nem a jóval terjedelmesebb lengyel forrásokból, hogy a magyar olvasó könnyebben elindulhasson, ha ellenőrizni kívánja az itt szereplő információkat. Forráslinkek az eredeti Wikipédia szócikkeknél.)
A "Zsidó Gestapo"
A "Tizenhármas Csoport" hálózat (lengyelül: Trzynastka, Jiddisül: Das Draitzental) egy zsidó kollaboráns szervezet volt a varsói gettóban a második világháború idején. A Tizenhármasok nemhivatalos nevüket a Leszno utca 13. alatti székhelyükről kapták. A csoport 1940. decemberében alakult, vezetője Abraham Gancwajch,[1] a Hasomér Hacair korábbi 
Łódź-i vezetője volt [2]. A szervezetet a Sicherheitsdienst (SD) hozta létre,[3] és a Zsidó Gestapónak is nevezték[4] az egység közvetlenül a német Gestapónak jelentett.[idézet szükséges] A csoport [4] rivalizált a Zsidótanáccsal (Judenrat) a gettó ellenőrzéséért és beépült a gettó zsidó ellenállószervezeteibe.[5] A csoport legfontosabb egysége A Varsói Zsidónegyed Uzsora- és Feketézésellenes Hivatala volt.[6] Miközben elvileg feladata a feketepiac elleni kűzdelem volt, valójában nagy összegeket gyűjtött be zsarolás és védelmi pénzek szedése útján.[3][4] A csoportnak saját börtöne is volt. A csoport összlétszáma három- és négyszáz közötti egyenruhás zsidó tiszt volt, akiket zöld szalagos sapkájuk jelölt.[6] (...)Gancwajch és a csoport túlélő tagjai később magukat zsidó ellenálló harcosoknak kiadva tűntek fel, valójában azonban zsidókat rejtegető, vagy másképp támogató lengyelekre vadásztak.  A Zsidó Gestapó felszámolása után Gancwajch Varsóban maradt a gettón kívül, ahol folytatta a nácik kiszolgálását.[4]
Michał Kruk és társai kivégzése zsidórejtegetésért, Przemyśl, 1943. szept.6.
Csak Przemyśl városában és környékén 415 zsidó nemzetiségű embert, köztük 60 gyermeket sikerült megmentenie a lengyel "Żegota" Zsidósegítő Tanácsnak és civileknek, amiért megtorlásul a nácik 568 lengyelt végeztek ki...
Abraham Gancwajch
A háború előtt tanár és cionista újságíró volt, akit náciellenes álláspontjáról ismertek; kitűnő beszélőnek tartották.[7] A Hasomér Hacair (egy szocialista-cionista ifjúsági mozgalom) egyik vezetője is volt. [8] Lengyelország német inváziója után Varsóban bukkant fel, mint Łódź-i menekült jó kapcsolatokkal a Sicherheitsdienst (SD) felé[9] és nácikollaboránssá vált. 1940. decemberében létrehozta a 13-as Csoport hálózatot, egy zsidó nácikollaboráns szervezetet a Varsói Gettóban, melyet egyesek a "Zsidó Gestapónak" neveztek".[7][9][10]
Żagiew ("A Fáklya"), mely "Zsidó Szabadság-Gárda" néven is ismert, egy nácikollaboráns zsidó provokátorügynök csoport volt a német nácik által megszállt Lengyelországban, melyet a németek alapítottak és finanszíroztak, vezetője Abraham Gancwajch volt.[1]A Żagiew sok tagja a 13-as Csoport nevű kollaboráns zsidó szervezethez tartozott, melyet szintén Gancwajch vezetett. A náciknak több, mint ezer zsidó titkosügynöke volt Lengyelországban [2], ezeknémelyikének Gestapo tartótisztjei engedélyezték, hogy lőfegyvert birtokoljanak és viseljenek. A szervezet elsősorban a varsói gettón belül működött. Elsődleges célja a zsidó ellenállási hálózatba való beépülés és a Főkormányzóság területén zsidókat rejtegető és támogató lengyel földalatti mozgalommal való kapcsolatainak feltárása volt. A szervezet jelentős kárt tudott okozni mindkét fronton. [3] A Żagiew ügynökei szintén szerepet játszottak a varsói Hotel Polski-ügy, egy német akció szervezésében, melynek keretében gazdag zsidókat csaltak csapdába a dél-amerikai kivándorlás hamis igéretével, majd pénzük és értékeik elrablása után megölték őket.
Hogy a varsói "Zsidó Gestapo" mindkét meghatározó keretszervezetét vezető Gancwajch, azelőtt a héber nyelv tanára és a Hasomér Hacair helyi vezetője nem kizárólag egy opportunista pribék, hanem MINDENRE elszánt cionista volt és hogy talán teljesen tudatosan, beavatottan, a globális cionista központ utasítására látta el ezt a hóhérfeladatot a varsói gettóban, nagyon érdekes adalék a beszéd, melyet fia bármicvóján mondott a 13-as Csoport tagjai előtt:
"A zöld színt viseljük, a remény színét. Mert mi változatlanul hisszük, hogy így vagy úgy, ránk virrad a szabadság hajnala, hogy egyszer még szabad emberekként fogjuk szántani az őseink vérével és izzadságával átitatott földet[...] a 13-as a becsületesség és a tiszta kezek szimbóluma, az őszinte szándékoké és a fáradhatatlan munkáé, a rend oázisáé a rendetlenség azon káoszában, amit a varsói gettó jelent". (Forrás: Internetes Adatbázis a Varsói Gettóról)
A Sófár - Zsidó médiaportál szócikke megemlíti a baloldali cionista szervezetről, melynek a Zsidó Gestapo vezetője a háború előtt  Łódź-i vezetője volt:
Hasomér Hacair: "A második világháború alatt a németek megszállta Európában aktívan résztvett az ellenállási mozgalomban" 
Nos, valóban, bár azt nem említi a Sófár, hogy néhány vezetője a beépített agent-provocateur szerepkörben tette ezt...
Menetel a Zsidó Gestapo a varsói gettóban

A "Zsidó Gestapo" hány elaggott tagját látjuk a hírekben, amint a Wiesenthal Központ munkatársai és zsidó önkéntesei a bíróság elé hurcolják őket egy Utolsó Esély akció keretében???




Bezzeg a dánok megmentették a zsidóikat! - mert a nácik hagyták, sőt megszervezték...






"A dán nép az egyetlen, melynek kollektíven adományozták a Világ Igaza címet"

A német megszállás tervezett emlékműve körüli viharban és az általa kiváltott zsidó tiltakozás, MAZSIHISZ-bojkottfenyegetés légkörében újra sok fórumon elhangzik a bezzegdánokkal való példálózás a nácikkal kollaboráló magyarság kioktatása és szégyenpadra ültetése céljából. Csak egy példa korábbról, általában ilyen módon szokták a dolgot emlegetni:
Karsai: Horthy tudott a zsidóság elpusztításának tervéről
"Karsai László emlékeztetett arra:Franciaországban a zsidó emberek üldöztetését – ellentétben Magyarországgal a közvélemény többnyire ellenezte, ott a zsidóság 75 százaléka megmenekült a holokauszt idején, Dániában pedig 99 százalékos volt a túlélők aránya. Magyarországon ugyanakkor 437 ezer vidéki zsidó embert deportáltak, és míg 1944 tavaszától Magyarországról 2-5 szerelvényt vittek naponta az auschwitzi haláltáborba, addig Franciaországból hetente egy-egy vonatnyi embert szállítottak oda." 
Hogy mi okozott ekkora különbséget a deportálást (Karsai szerint) pl. a franciákkal ellentétben nem ellenző magyarok és a zsidóik 99%-át megmentő dánok között? Megtudjuk például a 168 órából :
"a dán polgár kultúrája, a szabadság, az erkölcs, az egyenjogúság megszilárdult elvei" - mindezek sajnos nálunk, a Magyar Ugaron hiányoztak...
Vidám zsidómentés.  Demokraták nem félnek, főleg, ha a németek nem néznek oda...
Az ősszel volt 70 éve, hogy éj sötétjében halászhajók serege indult a dán partoktól a közeli svéd partok felé. Hétezernél több dán zsidót mentettek át így a szabadságba – a lakosság közös kiállása üldözött honfitársaik mellett példátlan volt Európa nácik elfoglalta részén. A történelmi eseményt hétfőn méltatták a Holocaust Emlékközpontban. (...)
A deportálásukról szóló parancs csak 1943 augusztusában érkezett – ám mindjárt ki is szivárgott egy, az ellenállókkal rokonszenvező német diplomatától. Éppen zsidó ünnep lévén az üldözöttek még aznap el tudták hagyni otthonukat s nem maradt senki védelem nélkül: keresztény honfitársaik mindannyiukat befogadták, elrejtették – majd segítették őket lejutni a tengerpartra, ahonnan halászok vitték a menekülőket csónakjaikon, kis hajóikon a szomszédos Svédországba. Hétezer háromszáz dán üldözött és 700 családtagjuk, mellettük további 1.400, elsősorban Németországból menekült zsidó kerülte el így a deportálást, a majdnem biztos halált. A dánok bátor cselekvése mellett szükség volt persze arra is, hogy a svédek változtassanak magatartásukon. Az ország addigi, német-barát semlegességi politikájáról (Olaszországnak a háborúból való kiválása után) a szövetségesek felé fordult. Míg korábban nem fogadtak be zsidó menekülteket, ezt most lehetővé tették és nagyvonalúan gondoskodtak róluk. Így történhetett, hogy Dánia zsidó lakói közül csak 116 veszítette életét – beleszámítva a balesetben, öngyilkosságban elhunytakat. Straede professzor szerint mintegy 30-40 ezer dán volt részese ennek a páratlan mentőakciónak – amelynek egyébként nem volt kifejezetten zsidóbarát jellege. Dániában a háború előtt (majd utána is) voltak antiszemita jelenségek, a zsidó származású honfitársakkal való szolidaritás a demokratikus hagyományok erejét mutatta. A dán polgár kultúrájával, a szabadság, az erkölcs, az egyenjogúság megszilárdult elveivel nem fért össze, hogy honfitársait valamely okból megkülönböztessék, üldözzék – kötelességének érezte, hogy a nagy veszélyek ellenére megvédje őket s ezzel hazája értékeit.Míg Izrael a Világ igazai sorában egyénileg ismeri el zsidó életek megmentőit, a dán nép az egyetlen, amelynek kollektíven adományozták ezt a címet. (...) A dán zsidók megmentése bizonyítja, hogy a nehéz, szinte kilátástalan helyzetekben, a parancsok ellenében is lehetett nemet mondani, emberéletek ezreit megmenteni, hallhattuk Szita Szabolcstól.
A fenti cikk tipikus az események tálalásának hagyományában, melyet a tények ismeretében a városi népmesék körébe kell sorolnunk. Azért is megdöbbentő a fenti (zsidó) népmese makacs túlélése, mert a mesét cáfoló tényeket az alábbiakban  nagyrészt a szokott helyről, a gyakran lesajnált Wikipédiáról és egy-két ott linkelt forrásból szedtem össze. Kiderül belőlük, hogy a dániai zsidók megmentéséért járó Világ Igaza címet a dán nép helyett olyannyira indokoltabb lett volna két dániai német náci vezetőnek adni, köztük a legmagasabb rangúnak, hogy egyikük meg is kapta! (Netán berlini feletteseiknek is járt volna...) És hogy persze dán részről nem beszélhetünk "parancsok ellenében nemet mondásról", amikor "nagy veszélyek ellenére védték meg zsidó honfitársaikat". Sokuknál inkább egy jó kis alkalmi extrapénz-kereseti lehetőségről volt szó...Mark Paul: Patterns of Cooperation, Collaboration and Betrayal: Jews, Germans and Poles in Occupied Poland during World War II
7. old.: "A dán ellenállás hatalmas pénzösszegeket vett el a zsidóktól, akiket svédországi menedékhelyükre szállítottak a helyi német flottaparancsnokság szemethunyásával. " 29" 
29. lábjegyzet:
"1943 őszéig a dán zsidókat nem háborgattákDr Werner Best SS-tábornok, a dániai németBirodalmi Főmegbízott * szabad kezet adott Georg Ferdinand Duckwitznak a koppenhágai német nagykövetség tengerészeti attaséjának, hogy bármit megtehessen, ami szükséges volt a zsidók tervezett deportálásának megakadályozásához.Duckwitz Svédországba repült, ahol titokban találkozott Per Albin Hansson miniszterelnökkel**. A svéd miniszterelnök biztosította, hogy amennyiben a dán zsidók elleni akció megkezdődik, Svédország elvben kész lesz befogadni őket. A zsidók begyűjtésének tervezett kezdete előtt Duckwitz visszatért Svédországba, hogy riadóztassa a svéd kormányt, legyen kész a menekülő zsidók befogadásáraA helyi német haditengerészeti parancsnokság figyelmeztette a dán ellenállást a zsidók közelgő végzetére,leállította a német parti őrséget, és behunyta a szemét a mentőakció felett. A dán hajósok által szállított zsidókat beengedték Svédországba. Mivel a helyi német haditengerészeti parancsnokság szemet hunyt a mentőakció felett, sem a zsidók, sem a hajósok között nem voltak áldozatok. A mentőakció kezdeti szakaszában csak a jómódú dán zsidóknak tellett a rövid svédországi átkelésre. A privát hajósok maguk szabták meg az árat és a költség megfizethetetlen volt,személyenként 1,000-től 10,000 koronáig terjedt (korabeli átszámítás szerint 160-tól 1600 USA-dollárig). Később, amikor szervezett dán mentőcsoportok csatlakoztak a mentés koordinálásával és a pénzügyi fedezet összegyűjtésével, a személyenkénti átlagár 2,000, majd 500 koronára csökkent. A mentőakció összköltsége nagyjából 12 millió korona volt, amiből a zsidók  körülbelül 7 millió koronát fizettek, beleértve egy 750,000 koronás kölcsönt, melyet a zsidóknak vissza kellett fizetnie a háború után.  
Források:
Mordecai Paldiel, The Righteous Among the Nations (Jerusalem: Yad Vashem; New York:Collins, 2007), pp.105–109;
Leni Yahil, The Rescue of Danish Jewry: Test of a Democracy (Philadelphia: Jewish Publication Society of America, 1969), pp.261–65, 269.  
Miközben a dán mentőakciót szüntelenül dicsőítik anélkül, hogy megemlítenék, milyen minimális kockázatot jelentett ez a mentésben résztvevőknek és milyen csinos díjat kértek érte, ezzel ellentétesen a lengyel mentési erőfeszítéseket ócsárolják, annak megemlítése nélkül, hogy a németek halálbüntetéssel sújtották a lengyeleket a segítség bármilyen formájáért és hogy lengyelek százai, ha nem ezrei fizettek ezért az életükkel. 
* (A Birodalmi Főmegbízott cím az én betoldásom a tényeknek megfelelően)

**(Az angol eredetiben tévesen "president" szerepel)

Tegyük hozzá, hogy Magyarországon éppúgy, mint Lengyelországban életveszélyes dolog volt zsidót rejtegetni és 
nálunk a helyi német Birodalmi Főmegbízott, a német nagykövetség és a német katonai vezetők nem egészen a zsidómentés megszervezésével és biztosításával foglalkoztak, mint Dániában!

A fenti sajtópéldában (168 óra) szereplő mesebeli sztorival szemben, melyben hányigerkeltően övezik fel a demokratikus erényekkel a bajban levőket gátlástalanul kifosztó mintakapitalista árjanépet, a hazai holokauszt-ipar egyik hivatalos, oktatási célú honlapján (melynek védnökei között a Mazsihisz is szerepel), már feltűnnek a tények is, bár kicsit selyempapírba csomagolva és a kizsarolt magas átkelési díjakat egyszerűen elhazudva. Azonban a német vezetők szabotázsának tényei még itt is mellbevágóan jelennek meg:A Holokauszt Magyarországon - Dánia és Norvégia
"Dániában 8 ezer zsidó élt, befolyásuk és vagyonuk jelentéktelen volt. A németek 1940 áprilisában ellenállás nélkül foglalták el az országot, ráadásul a norvégokhoz hasonlóan a dánokat is árjáknak tartották, ezért a megszállók az első két és fél évben mérsékelten viselkedtek. A dán király, a kormány és a közigazgatás a helyén maradt. Amikor a Birodalmat 1942 novemberétől Koppenhágában képviselő Werner Best felvetette, hogy a "zsidókérdést meg kellene oldani", a dán kormány kilátásba helyezte lemondását, ezért Best nem erőltette az ügyet. 1943-tól erősödött fel a dán ellenállási mozgalom tevékenysége, augusztusban a német megtorlások miatt a kormány lemondott. Hitler szeptemberben engedélyezte a zsidók deportálását, ezt azonban több tényező is akadályozta: a Dániában állomásozó Wehrmacht erők parancsnoka ellenezte az akciót, és nem engedte, hogy katonái részt vegyenek bennea dán zsidók vezetőit német diplomaták és magas rangú dán hivatalnokok egyaránt tájékoztatták a nácik terveiről. A zsidók összeszedése 1943. október1-én indult. A németeket kísérő dán rendőrök megakadályozták, hogy a nácik bemenjenek a zsidók lakásába, ezért csak azt vitték el, aki a dán rendőrök figyelmeztetése ellenére ajtót nyitott. A razzia csekély eredménnyel járt: mindössze 477 zsidót fogtak el, őket sem Auschwitzba, hanem a theresienstadti"mintagettóba" szállították. A deportálások hírére szinte az egész dán társadalom a zsidók védelmére kelt, és megkezdődött Svédországba menekítésük. Tiltakozott X. Keresztély dán király, több egyházi vezető. A zsidókat elrejtette a lakosság, a rejtekhelyekről taxisok ingyen szállították őket a kisebb kikötőkbe, a hajósok ingyen keltek át velük a Dániát Svédországtól elválasztó tengerszoroson. Ha a zsidóknak mégis fizetniük kellett, akkor a dánok összeadták a viteldíjat. A tengeri mentési akciót segítette a német haditengerészet is, amely egyszerűen úgy tett, mintha nem venné észre a megélénkült vízi forgalmat. Három hét alatt7200 dán zsidó érte el a megmenekülést jelentő svéd partokat.
A német flotta 3 hétig nem figyelt oda... Ilyen német helytartók mellett könnyű volt a dán zsidók 99%-át megmenteni:Wikipédia: Werner Best
"1942 novemberében a Távirat-válság után Bestet kinevezték a Harmadik Birodalom dániai Főmegbízottjának (Reichsbevollmächtigter). (...) Best jó kapcsolatokra törekedett Dánia és Németország között, hogy Dániát egy példává tegye, milyen lehet az élet a Náci Európában.Emiatt a körülmények jobbak voltak Dániában, mint más Németország által megszállt területeken. Best a dán kormány lemondásáignem lelkesedett a zsidók elleni büntetőintézkedések bevezetéséért."
Werner Best SS Obergruppenführer, Birodalmi Főmegbízott Erik Scavenius dán miniszterelnökkel, 1942-43:
"Erik, deportáljuk a zsidóitokat." "Hova?" "Svédországba!"

Nem kell ragozni, hogy a náci vezetés tudatosan helyezett Dániába olyan "helytartót", aki "nem lelkesedett" a zsidóirtásért. Eleve a kirakat szerepét szánták a megszállt Dániának, mint fajrokonoknak. Küldhették volna a minket jelenlétével megtisztelő Eichmannt is, akinek jutott is szerep a dán zsidók kapcsán, de láthatóan nagyon más szerep, mint amit Magyarországon osztottak neki:
A Holokauszt Magyarországon - Dánia és Norvégia
A dán kormány folyamatosan érdeklődött a deportált dán zsidók helyzete felől, 1944 nyarán a Nemzetközi Vöröskereszt delegációjával együtt dán küldöttség ellenőrizte a theresienstadti viszonyokat. Eichmann gondosan előkészítette a propaganda szempontjából fontoslátogatást: a munkaképteleneket Auschwitzba vitette, a gettó házait kifestették, az utcákat kitakarították, a fejadagokat megnövelték, nagy sietséggel mozit, kávézót nyitottak. A vizit a nácik szempontjából sikeres volt, a nemzetközi küldöttség elégedett volt a látottakkal. A dán zsidókat távozásuk után sem merték bántani. A holokauszt során 60 dán zsidó halt meg."
Eichmann Patyomkin-faluja Theresienstadtban a Vöröskereszt számára
A Wikipédia Georg Ferdinand Duckwitz-szócikke is beszámol róla, hogy a koppenhágai német követség tengerészeti attaséja magától Best birodalmi főmegbízottól, a Gestapo helyi megszervezőjétől kapott tájékoztatást a készülő deportálás tervéről, mireBerlinbe utazott, hogy a főnökséget lebeszélje a tervről ! Ezután Svédországban a kormányfővel tárgyalva készítette elő a dán zsidók befogadását, értesítette a dániai zsidó közösség vezetőit, a főrabbit, majd mint aki dolgát jól végezte, visszatért unalmas hivatali teendőihez.

Az alábbi dán életrajzi könyv címe: 
"A jó német. G.F. Duckwitz, a dániai zsidók megmentője"
Hát nem a dán nép kollektíven??? (És ingyen?) 
Szita Szabolcs az évfordulón mondott beszédében elfelejtette kidomborítani a megszálló német hatóságok főszerepét a mentésben... Pedig a tény olyan fokban ismert és elismert, hogy a komplett dán nép mellett, (akik PR-okból kapták meg) Duckwitz is megkapta A Világ Igaza címet a Yad Vashemtől. (A Yad Vashem adatlapján szemérmesen "kereskedő" szerepel Duckwitz foglalkozásaként, elsumákolták, hogy valójában: "a náci német követség attaséja"...)
G.F. Duckwitz, náci párttag, a Világ Igaza, a dániai zsidók megmentője

Tehát a dániai zsidók megmenekülése annak volt köszönhető, hogy a III Birodalmat Dániában képviselő náci vezetők elszabotálták az elvileg hivatalos döntés végrehajtását a zsidók deportálásáról, illetve 
a zsidómentést maga a koppenhágai német nagykövetség szervezte meg a Wehrmacht és a flotta asszisztálása mellett. Az a tény, hogy emiatt a súlyos árulás miatt a hajuk szála sem görbült, egyértelműen jelzi, hogy erre a "szabotázsra" a legfelsőbb helyről volt jóváhagyásuk, illetve bizonyára utasításuk. Már a káderpolitika keretében olyan megbízottakat küldtek ki Dániába, akikről lehetett tudni, hogy nem különösebben rajonganak az általuk szolgált rezsim zsidóellenes politikájáért. Vagyis a dániai zsidóknak a náci vezetés más szerepet szánt, mint a magyarországiaknak. Ez egyúttal azt is megmutatja, mennyire gondolták komolyan az "Endlösung" jelszavát. Semennyire, a náci vezérkarnak soha nem volt célja MINDEN zsidó kiirtása, hogy a cél a cionizmus igényeinek kiszolgálása volt, arról korábbi bejegyzésekben már írtam.

A magyar lakosságot és államszervezetet túllihegő kollaborációval vádolni, miközben "a dánok példamutató helytállását" hozzák fel minket megszégyenítő kontrasztként, a mindenki számára könnyen hozzáférhető tények ismeretében gyalázatos történelemhamisítás. Sokkal inkább az, mint a Szabadság-térre tervezett emlékmű...
De ellenzői is voltak a zsidó menekültek befogadásának Svédországban

Ugyan, mondhatná erre valaki, pár hülye antiszemita mindenhol akad...

A budapesti Holokauszt Emlékközpontban 
a dániai zsidók megmentésének 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen hangzott el Szita Szabolcs professzor részéről zárógondolatként:
A dánok embersége, a svéd polgárok befogadó magatartása európai érték. Valós kép, kiemelkedő példa a népek, nemzetek erkölcsiségéről.”
A dán hajósok példamutató erkölcsiségét már láttuk, akiket az akciót ténylegesen megszervező náci német vezetés kért fel a fuvarozási szolgáltatásra és cserében emberrablókhoz méltó viteldíjat követeltek, amit az átlagos zsidók egy része hitelfelvétel  nélkül ki se tudott fizetni... Szintén árnyalandó a kép a svéd vendéglátók kiemelkedő erkölcsiségéről. Köztudott, hogy  a háború utáni svéd jóléti állam alapját éppen a náci Németországnak nyújtott hadiszállításokból felhalmozott gigantikus haszon nyújtotta. A svéd erkölcsiség egyik mérlegében ott van 7200 befogadott dán zsidó, a másikban annak a náci hadigépezetnek a készséges, jól fizető kiszolgálása, amely gépezet nem 7200 zsidót gyilkolt meg e segítségnek köszönhetően is, hanem milliós nagyságrendűt. A mai vitákban sokat emlegetett kérdés, hogy a brit és amerikai légierő miért nem bombázta az auschwitzi tábort, vagy az oda vezető vasútvonalakat, legalább ilyen logikusan feltehető ebben a vonatkozásban is: Miért nem bombázták az angolszász szövetségesek a svéd hadiüzemeket??? Nem utolsósorban a  legendássá reklámozott zsidómentő (megér egy külön bejegyzést ez is) Raul Wallenberg nácikat boldogan kiszolgáló családjának üzemeit. Vagy miért nem helyezték nyomás alá a svéd kormányt a brit és az USA külügyminisztérium részéről, megfenyegetve őket a bombázással, ha nem hagyják abba Hitler támogatását? Érdekes és logikus kérdések, de még a menekült zsidók svédországi befogadása sem volt mindig zökkenőmentes, mert akadtak az akciónak befolyásos ellenzői:Wikipédia: Mordecai Ehrenpreis
Mordecai Ehrenpreis
Mordecai Ehrenpreis a cionizmus korai híve volt és segített Herzlnek megszervezni az első Cionista Kongresszust. A Cionista Világszervezet Demokratikus Frakciójának és a Jüdische Almanach szerkesztőbizottságánaktagja volt.” (...) “1900-tól 1914-ig Bulgária főrabbija Szófiában…” (...) “1914-től haláláig (1951) Stockholm főrabbija.” (...) “1977-ben Moshe Schonfeld ultraorthodox (haredi) aktivista a Neturei Karta által kiadott ‘Vádolnak a holokauszt-áldozatok’ c. könyvben azt állította, hogy a svéd kormány 10 000 német zsidó menekültet szándékozott befogadni a náci korszakban, és hogy Ehrenpreis felszólította a kormányt, hogy álljon el ettől az akciótól. Israel Jacob Zuber rabbi, Stockholm ortodox főrabbija igyekezett megszervezni, hogy a kormány adjon vízumot és menedéket a sok lengyel zsidó menekültnek, akik Lettországban és Litvániában tartózkodtak és közvetlen veszélyben voltak a németek részéről.Ehrenpreis fáradhatatlanul dolgozott, hogy meghiúsítsa a tervet és visszavonassa ezek vízumait, mert nem akart ortodox zsidó menekülteket városában, ugyanis ezek nem illettek az ő judaizmusról vallott liberális nézeteihez. Akiket megmenthettek volna, mind meggyilkolták a nácik.[2]”

Az ellenlábasság magyarázata,  miszerint egy cionista rabbi liberalizmusból fintorgott volna a talán "keleties" menekültektől, naív feltételezés. Sokkal logikusabb következtetés, hogy a cionizmus felsőbb köreihez tartozó, Herzllel a hőskorban együtt dolgozó rabbi a cionista vezérkar irányvonalához tartotta magát, mely szerint a zsidómentést alá kell rendelni a zsidó állam létrehozása szempontjainak, a cionizmus "Szent Ügye" számára pedig elveszett és felesleges minden zsidó, aki nem Palesztinába alijázik, hanem máshol maradna, vagy máshová menekülne. (Illetve ez esetben kárpótlás alapjául szolgáló mártírként lehet hasznos az Ügynek...) Az irányt a cionizmus legfőbb vezetői jelölték ki:
Ben Gurion
Ben-Gurion Izrael állam későbbi első miniszterelnöke) mondta 1938-ban:
"Ha tudnám, hogy az összes németországi(zsidó) gyereket kimenthetjük Angliába, vagy csak a gyerekek felét Erec Izraelbe, én a második megoldást választanám. Mivel nekünk nemcsak e gyerekek életét kell számításba vennünk, hanem Izrael népének történelmét is."

A cionista főrabbi “sikeres” torpedóakciója után jött a dán zsidók befogadása, erről idézem a ‘
Vádolnak a holokauszt-áldozatok11. oldaláról:
De amikor négy év múlva a teljes dán zsidóságot Svédországba csempészték az éj leple alatt, Ehrenpreisnek nem sikerült megakadályoznia ezt a csodálatos mentőakciót, mert őt is meglepetésként érte.”
Ezek után ez a zsidómentést megtorpedózó rabbi a cionista állam egyik megbecsült Alapító Atyjának számít, mint a könyv idézi a 116-117. oldalon a Bar Ilan egyetem egyik előadójának beszédéből. A svéd parlamentben is volt vita 1945. januárjában a zsidómentés kapcsán, hogy vajon megtett-e Svédország mindent az üldözöttekért, e vitában mondta Kanut Peterssons képviselő (113. old):
“… jól ismert számomra, hogy az itteni zsidók bizonyos csoportjai a legkevésbé sem voltak abban érdekeltek, hogy bátorítsák a zsidó menekültek befogadását…”
Ha egy neves cionista Alapító Atya, egy főrabbi akadályozta a svédországi zsidómentést, megmenthető ezreket küldve a halálba, biztos, hogy például cionista zsidóknak kell számonkérnie a magyarokon, hogy miért nem mentettük úgy a zsidóinkat, mint a dánok és a svédek, miközben ők is tudják, hogy a dániai zsidókat a nácik mentették meg saját maguktól ???








A cigánykérdés, cigányállam, zsidó-tervek- újratöltve





Néha el kell távolodnunk tőlük ahhoz, hogy egészen közelről szemlélhessük az eseményeket. Megtörtént és most új benyomásokkal, néhány elemmel gazdagítva látom a teljes kirakóst, amelyet ellenségeink úgy próbálnak összeilleszteni, hogy mi azt észre sem se vehessük. Több elemét ennek a stratégiának már sikerült tetten érni, de most egészült ki olyan lényeges, a teles egész befogadáshoz szükséges elemekkel a képlet, amelyet már le merek írni a minden gondolkodó ember számára, rábízva döntést, hogy képes lesz-e mindezt ember módjára feldolgozni. Pontokba szedem a stratégiai lépéseket, majd pedig megindokolom azokat.

- Orbán feladata nem a rendszerváltás, hanem „egy új világrend” bevezetése. Ezt ő maga is elmondja. Mostani, okt. 23-i beszédében minderre egy kerek esztendő időkorlátot „engedélyezett”, nyitva hagyva a kérdést, „mi van akkor, ha nem sikerül addig mindezt megvalósítani?” Azért én ezt most megkérdezem, de a választ a végére tartogatom. Elmondja, hogy nincs olyan nemzetközi erő, ami ezen változtathatna, jelezve ezzel a nyílt hadüzenetet az oroszok beavatkozási törekvéseire a „zsidó világcsászárság” felé vezető úton.
- Orbán (Orsós, Olstein) zsidó-cigány keverék, ahogyan Sárközy is, aki a cigány illegális táborok felszámolását kezdete el az EU ellenkezésére, majd pedig jóváhagyása mellett, amely tendenciához Merkel is csatlakozott az etnikai vezérfonal mentén.
- Orbán kijelenti, hogy „van terve” a cigánykérdés megoldására, amelyet még nyilvánosságra nem hozott, de az EU ezt is üdvözli.
- A cigány-kérdés felvetése és köztudatosítása a Jobbik és Gárda feladata volt, amit most a Jobbik felvetése alapján „szegregációval”, gettósítással kellene valahogy megoldani.
- A cigány-szaporítását, a falvak etnikai terrorját és a városok szétzüllesztését a zsidó kormányok propagálták és támogatták, a rendvédelmi erőket is felhasználva ehhez, hangulatot keltve, cigányfajvédve és az államalapító nemzet rovására, hogy a társadalmi igazságtalanság és a faji diszkrimináció lebegtetett kérdése hol úgy vetődhessen fel, hogy a cigányok bűnözők és velük le kell számolni, hol pedig úgy, hogy a „többségi társadalomnak” kell tűrni és toleránsan befogadni az integrálódni nem akaró hordákat. Ez egy mesterségesen használt kétélű kard, amely a valódi célról volt hivatott csapkodásával összezavarni az érteni vágyókat.
- A Jobbikot és a Gárdát ugyanaz a zsidó kéz hozta létre és irányította, használta fel mindvégig erre a célra, mint ami az MSZMP-t, MSZP-t, SZDSZ-t, MDF-et, FIDESZ-KDNP-t, LMP-t…és a gúnyhatárainkon túli pátokat is mozgatta, s a kezdetben nemzetinek induló szervezetek zömének irányítását is idővel átvette. Így a Jobbik-zsidók (nem a tudatlan jószándékú szavazó-birkák) a Fidesz-zsidók (nem a tudatlan jószándékú szavazó-birkák) szócsöveként működik most is, előkészítve a terepet a Nagy Terv megvalósításához. De mi is a terv?
- Köztudott, hogy az ország, a régió (Románia is!) zsidók általi megszállásáról beszélünk, de ennek HOGYAN-ja volt eddig a kérdéses.
- A TERV-ben Erdélynek és Romániának kulcsszerepet szántak a cionista zsidók, ahogyan a cigányoknak is, mint „előretolt helyőrségnek”.
- A cigányoknak mind a saját önkormányzatot, mind pedig az önrendelkezésről felvetett gondolatait a zsidó „magyar” kormányzat biztosította, mint ahogy a létszámuk – és ezáltal a generált problémák mennyiségének – a felduzzasztását is. Ma minden második születő gyermek az országban cigány, de Románia és Erdély is ettől az etnikai biológiai fegyvertől szenved, ahogyan Felvidék is. Ezek mind kulcsrégiók, mert most becsatlakozott Sárközy is aki „magyar”, de nem is régen BERlusconi is elkezdte a cigányok visszatoloncolását.
- Orbán terve – valójában Cion Bölcseinek, szabadkőműves összeesküvőinek terve ez, csak vele akarják megvalósíttatni-, ÁLLAMFORMA VÁLTÁS! A nemesség, a vitézi rendek, társaságok mostani nyüzsgése, a SZENT KORONA emlegetése, az alkotmányozási „kényszer”, a földtulajdonlás kérdése, az állampolgárság és a trianoni diktátum revíziójának emlegetése mind azt irányozza elő, hogy a „demokrácia” és a „köztársaság” helyébe nem egy új rendszer, hanem egy másik államforma lép a terveik szerint. Ez lehet királyság, amely a feudális rend egy modernkori változatával, a SZENT KORONA ALKOTMÁNYÁRA hivatkozva, de föderatív rendbe sorolná be az „önként csatlakozó” államokat, ugyanis történelmi jogfolytonosságra hivatkozva ehhez a szintén elzsidósított és gazdaságilag „letérdeltetett” nemzeteknek már nem lenne ellenvetése. Morvai, aki szintén zsidó-ügynök éppen most jelentette ki, hogy EURÓPAI EGYESÜLT ÁLLAMOK épülnek, s talán az sem véletlen (mert ilyesmi nincs), hogy Vona sem vonakodott nem a szavazói körében megünnepelni az 56’-os forradalom emléknapját, amit szintén a zsidók robbantottak ki, szintén a jelenlegi helyzetek is megfelelő nemzetközi célzattal, Suez-Magyarország központi konfliktussal. Csakhogy Suez már itt van a nyíltan betelepült zsidók képében.
- Az államforma-váltást Boros is emlegeti és II. Andráshoz kezdik hasonlítani Orbánt, aki Aranybullával, a legelső, mindenki számára hiteles „alaptörvénnyel” támogatta meg az államiságunkat. Ugyan az izmaeliták és izraeliták tekintetében diszkriminált, de ilyen nincs is nálunk, hiszen a zsidók már magyarok, mert erről törvény is van, de ha nem veszik ezt figyelembe, már akkor is bizonyítva van, hogy az askenázi (kazáriai) valójában nem is az, tehát minden posztot betölthet. Itt lehet még pár csavar a kérdésben, de most jön még csak a java.
- II. ANDRÁS, keresztes hadjárata alkalmával érdemelt ki: a mindenkori magyar király Jeruzsálem örökös királya! Az írottak szerint Jézus (akinek származása semmiképpen nem lehetett zsidó) éppen a magyarok szent városában feszíttették meg a zsidók.
.-.-.-.-.-.-.-.-.
Link
.-.-.-.-.-.-.-.-.
- Ennek értelmében a mindenkori magyar király Jeruzsálem felett is uralkodhat, lássunk csodát, de Schmitt Pál nemrég a Pápával egyeztet, majd a Pápa az angol királyi családdal tárgyal és össze is ül a rotschildi nemesség, hogy meghányják-vessék a világ jövőjét, miközben a zsidók Jeruzsálemben (URU SOLYMA) építkezési vágyukat hangoztatva tartják ébren a világ figyelmét a „szent várossal kapcsolatban”. Ma pedig két hírt olvasta. Izrael azt a döntést hozta Jeruzsálemmel kapcsolatban, hogy legfontosabb stratégiai központjuk marad, és ezzel egyidőben a Pápa is nyilatkozik, mégpedig Jeruzsálem, mint világvallási központ fenntartásának szükségességét emelve ki. Minden ott kell befejeződjön, ahol elkezdődött!
- Az államforma-váltással tehát egyetlen csapásra lesz Budapestből nyíltan Judapest és a magyar királyból a zsidók „királya” is, de ez már CSÁSZÁRSÁG. Ha jobban belegondolunk, akkor megérthetjük, hogy Izrael egyetlen pillantás alatt Magyarországgal kerül egy „karámba”, egy „birodalomba” úgy, hogy közben nincs magyar vezetés, mert azt már régen leváltották éppen ezek a „zsidók” akik mindezt kiagyalták. Ehhez asszisztálnak most a világhatalmi jujdejó-keresztény „vezetők”, papok, rabbik, politikussok…, de ezzel még nincs vége, sőt!
- Az „új birodalom” magyarországi központtal épül ki, s egyáltalán nem biztos, hogy Orbánnak szánták a király, vagy császár szerepkörét, mert azt a személy, akit vérségi alapon erre a funkcióra tartogatnak, szerintem még titkolják, s csak kellő pillanatban állnak vele elő.
- A királysággal egyidejűleg a cigányok autonómiáját akarják megvalósítani Orbán neve alatt, éppen az alkotmányozási folyamat és a már általa nagyon egységesnek és forradalminak nevezett magyar „emberek” nevében, a parlament, mint” alkotmányozó nemzetgyűlés” felhasználásával éppen az EU-elnökségünk álcáját kihasználva.
- A cigány-autonómiát nagyon jól előkészítették és ehhez használták fel a „nemzeti oldal”-nak mondott szerveződéseket, az elcsatolt részekkel való kapcsolattartást bonyolító személyeket, mozgalmakat. Azon gondolkoztam el, hogy a MBSZ elnöke is „odaátról”, de Vona (Zazrivecz) asszony, Kiss Robi felesége és Toroczkai-Tóth-Tutshek arája is Erdély-hez köthető, de vannak más mátkák is, ahol a román származás és a secu-s beütés nyíltan megvitatható kérdésként jelentkezik. A Securitate, ugyanúgy, mint az NBH, CIA már lényegében Mossadot jelent. De miért is éppen Erdély?
- Korábban felröppent és az MSZ által is propagált hírek szerint a magyar területből 3 megyényit terveznek odaadni a cigányoknak, mint „autonóm terület. Most értettem meg, miközben láttam a gúnyhatáron túli területet és a majd 10 órás Székelyudvarhelyről hazafelé tartó úton mérhettem fel a romániai cigányok, oláhok és még megmarad csekély magyar közösség és természeti adottságok benyomásszerű helyzetét, hogy cionék nem feltétlenül a 93 ezer négyzetkilométerben, hanem a 64 vármegyében gondolkodhattak. Nos a határon túl olyan területek vannak, amelyeket nyugodtan „feláldozhatnak” a cigányok „országának” létrehozására. Több településen áthaladva feltűntek azok az ominózus, giccses cigány-paloták, amelyek feltehetően az illegális cselekményekből származó jövedelmeikből épülgetnek azoknak, akik tudhatják, hogy hamarosan a környéken ők lesznek a „kiválasztott” elit. A románok elcigányosítása ebben az értelemben ugyanaz a tendencia, mint a miénk és érdekeik –bármilyen furcsa- a román nacionalistáknak megegyeznek ezen a ponton a nagy terv kiagyalóinak szándékával.
- Mi is akkor a terv? Egy cigány autonóm terület létrehozása Erdélyben, amely saját önkormányzattal, közigazgatással, rendfenntartással működik. Ennek előzményeképen képeztek nálunk ki közigazgatási „szakembereket”, rendőröket, hogy később a mostani tevékenységüket máshol folytathassák. A cigány „állam” a létrehozandó új államformában kiemelt szerepet játszana, hiszen már mindenki szívesen megszabadulna a cigányoktól a korábban felsoroltak közül, ezért deportálásuk érdekében katonai erőket is igénybe lehetne venni. Úgy képzeljétek ezt el, mint annak idején Izrael létrehozását Palesztina területén, csak most „Izrael területén” –amely valójában Magyarország – hoznának létre egy „Palesztinát”, amely létrejötte tömeges bevándorlásra késztetné (mindenféle segélyek, támogatások mellett) a cigányokat és zsidó kézben egy a „királyságon belüli” szabad VÁM-terület, idegenek számára nemkívánatos maffiaközpontként (fegyver, ember, szervkereskedelem, s amit még el tudtok képzelni, bármi) működhetnek a saját önkormányzatiságuknak nevezett keretek között, de lényegében a törvényen kívül.
- Ezt az új „államot” a székelyek és a magyarok közé illesztenék, így is távolítva bennünket. Schmitt Pali romániai kijelentése, amelyben a székelyek figyelmét felhívta arra, hogy „jó román adófizetők, állampolgárok legyenek” lényegében erre utalt”.
- Természetesen a cigány kérdés mögött a zsidók állnak, amelyek rászabadították a cigányokat azokra, akik már mindent megadnának azért, hogy levegyék róluk ezt a terhet. Ezt most közfelkiáltásra meg is akarja ugyanaz a zsidó tenni, de közben a saját „államiságának” legalizálására és fegyveres bevonulásra is okot akar teremteni.
- A létrehozott cigány autonóm területre beözönlő és oda erőszakkal deportált legalább 4-5 millió cigány elég nagy űrt hagyna a már korábban általuk elfoglalt területeken. Gondoljunk bele, mennyi falu, de város egyes negyedei ürülnének ki, ha ez bekövetkezik, s helyükre nyilvánvalóan, a demográfiai krízis és a munkaerő-hiány indokával már a sok birka által megtapsolt módon özönölhetne be az „újmagyar” zsidó. A korábban tervezett „cigány-magyar polgárháború” is azért volt szükséges, hogy az etnikai feszültségben a „nevető harmadik” és „megbölcsült” askenázi „békét teremtve” szétválassza azt, amit korábban éppen ebből a célból tenyésztett és kevert össze. A Fidesz-zsidók választási győzelmi politikai nyilatkozata: ,,Legyen béke, szabadság és egyetértés." –pontosan ezt a cion-tervet takarja. Politikainak mondja, de valójában etnikaira utal.
- A cigányok maguk is akarják lassan ezt az autonómiát, mert a korábban a korábban a bűnözésre rászoktatottak most mind eljárás alá kellene, hogy kerüljenek, s ha a segélyeket kicsit megszigorítják, akkor több pénz reményében bárhova elmenne a zöm, s nem véletlen az sem, hogy Strassburgba és most onnan is vissza, vagy éppen Kanadából is „haza” szállingóznak ezek az „üldözöttek”.
- Látszólag mindenki jól jár, hiszen a normálisan élni akarók megszabadulhatnak a cigánybűnözéstől, s a cigányvajdák is maximális befolyást nyerhetnek a fajtájuk felett, miközben a zsidók piszkos üzleteit tovább intézhetik és közben természetesen egy már még nagyobb veszélyforrásként folyamatos fenyegetést jelentenének a „királyságon belül”, amit kezelni kell, s amire pénzt lehet költeni, humanitárius segítségnek feltüntetett tevékenységet folytatni…, de akármikor katonailag fel is lehet számolni őket, mint ahogy ezt Gázában is demonstrálta a zsidó. Ezzel a „cigányállammal” egy biológiai és igen hatékony közigazgatási fegyvert kaphatnának.
- A tervet jelenleg minden „épeszű” ember szívesen támogatná, s ez a félelmetes, mert a probléma látszatmegoldása még nagyobb bajt idéz elő és valójában a zsidó hatalomátvételről terelné el a figyelmet, ugyanis azt a személyt, aki ezt a kérdést az EU számára megoldani képes, minimum félistenként emelnék a pajzsra maguk a buta, rövidlátó nemzetinek mondott személyek és szervezetek is, miközben Bözsi néninek senki nem lesz képes elmondani, hogy a zsidó azért szabadította rá ezt a mételyt, hogy aztán kiforgatva mindenéből, ő maga álljon a helyére, de már nem szomszédjaként, hanem a gazdájaként, amíg ki nem hal ősei földjéről.
- Orbán ezért is centralizál, s az EU elnökségre valóban a „nagy durranással” készül, mert a cigánykérdést tálalva, közben a Közel-Kelet háborús helyzetére és a mindenképpen kitörni „vágyott” háborúra gyúr. Szerintem kicsit megcsúsztak az időzítéssel és már nagy a kapkodás, de mint azt korábban már sokszor elmondtam, a „végső csapásban” Jeruzsálemnek is el kell veszni, s föláldozása után a szent magyar város a magyar királyi főváros lehet, amely Budapest.
- A terv ördögi, de tegnap kerecsennel volt időnk az úton hazafelé végiggondolni, s a kirakóst így összeilleszteni. Nem állítom, hogy minden teljesen a helyén van, s nem nincs benne még több csavar, de itt megemlítek még néhány ide illő következtetést. A ROMA szó a nyelvükön EMBER-t jelent! A TALMUD az EMBER fogalmát a zsidókra használja, nem pedig ránk, akiket GÓJ-nak nevez. A ROMA, ROMÁNIÁHOZ köthető fogalom, tehát a „roma onnan származik, s menjen oda, hisz ott van otthon” – szól a formális üzenete. Mostanság sem a nép, sem a nemzet fogalmát nem emlegeti egyetlen zsidó-szónok sem a FIDESZ-ben, helyette az EMBEREK kifejezéssel élnek, ami egyértelműen arra utal, hogy CSAK a zsidók és a cigányokról esik itt szó.
- Másik részről, létezhet olyan nemzetközi megoldása is a közel-keleti kérdésnek, hogy a zsidóknak onnan kitelepülniük kell, amelynek kapcsán éppen a „saját királyságukon belül” szabad költözés okán jönnének a kiválasztott Nagy Magyarország területére. Mindez természetesen hatalmas diplomáciai munkát, nemzetközi egyeztetéseket igényel, amelyre Orbánnak egy évet adott a Tel-Aviv –New York-London-Párizs –Brüsszel- Berlin zsidó-tengely.
- A magyar nemzet, de a román nacionalisták és a székelyek egészére nézve mindez ugyanúgy a véget jelenti, de a cigánynak is hosszabb távon, ugyanakkor az Ázsiai Unió egyetlen pillanat alatt egy zsidó nagyhatalommal kerül szembe, amint a kesztyűbáb Orbán, vagy a még nyilvánosság elé nem tárt „kiválasztott” személyében, a SZENT KORONA oltalma alatt lenne egyesítve a teljes érdekszférájuk, bevonva a teljes arzenáljukat és a hirtelen-magyarrá tett idegenek összességét. Minden, amit eddig tudtam arról, mire is törekszenek a zsidók, most a HOGYAN-ban kerültek nagyjából a helyükre. Mindez természetesen HAZAÁRULÁS az össze közreműködő részéről és úgy a valódi zsidók, cigányok, szlovákok, románok elárulása, feláldozása is. Nem kell elfogadni azt amit most leírtam, de sajnos az események abba az irányba mutatnak, hogy egyelőre ezt a tervet akarják véghez vinni. Az államforma-váltás sem olyan nagy dolog, hiszen éppen most jelent meg a egy rövid hír, hogy Mianmar (Burma) államforma-elnevezést (köztársaság lett a szövetség mellett) és zászlót is váltott. Korábban katonai diktatúra volt. Talán nem véletlen, hogy Budapest zászlója is piros, sárga kék, ahogyan a román lobogó színelrendezése is az, , de ne feledjük, hogy a magyar főváros egyesítése már a cionék nagy terveinek megvalósítása kellős közepében történt. Tarlós éppen most beszélt róla, hogy meg kellene ezt is változtatni. És még ugyan mit? Azt pedig, hogy Romániában, Erdélyben és Magyarországon is a nemzetinek mondottak között sokan vannak családilag is elkötelezve a szeku-mossadnak, ma már nekem így teljesen kikerekedett kép, de a bizonyítékok begyűjtése folyamatos, hiszen „semmi nem az, aminek látszik”, s a most felvázolt képletet is meg lehet változtatni, ha ahhoz megfelelően nyúlunk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése