2019. február 11., hétfő

A végcél: Oroszország










A végcél: Oroszország




Nemsokára eljön az a pillanat, amikor hivatalosan is kikiáltják az Európai Egyesült Államokat. Természetesen ebbe se a tagállamoknak, se a népeknek nem lesz beleszólása.
A kevésbé nyilvánvaló dolgokon kívül ennek több, igen egyszerűen látható előjele van.
1. A nyugati propaganda irányában beállt éles irányváltás. A nyugati fősodratú média korábban a központosítatlan gazdaságot bálványozta, minden adandó alkalommal kihangsúlyozták, hogy az állam nem avatkozhat bele a gazdaságba. Ennek több célja is volt, de elsősorban a hazai médiának a nemzetközi médiában kijelölt irányelvekhez való hasonulása útján akarták elérni, hogy a lakosság legitimálja a nemzetállamok leépítését. Ezen a téren különösen erős volt a propaganda, mivel a uniós csatlakozás minden feltétele a nemzetállam leépítésére mutatkozó hajlandóság, és a gazdasági feltételek mind ezen a vonalon vannak meghatározva. A lakosság ezt így ebben a formában nem támogatta volna, ezért el kellett fogadtatni, hogy az állam nem szólhat bele semmibe, majd minden megy magától. Liberalizáció, dereguláció, privatizáció - (szervezetlenség, rendetlenség, szabadrablás) ezek voltak a főbb irányelvek. Mivel minden tagállamban sikeresen megvalósították a nemzetállam összes maradványának lebontását, a folyamat következő fázisába lépett és ennek értelmében az európai fősodratú média propagandájában éles irányváltás állt be. Az új irányvonal: egységes szabályozás minden téren, központosítás, és a magántőke összpontosítása. Természetesen nem a nemzetállam kereteire kell gondolni, az újabb néphülyítés az egységes európai állam szükségessége. Az újabb válsághullám akár mesterséges, akár nem, erre az egy célra van felhasználva. Elhitetni a néppel, hogy a nagyobb többet bír, a mostani gazdasági helyzetben a központosított európai állam az egyetlen ésszerű megoldás. Ezért foglalkozik az összeomlás gondolatával a fősodratú média - ugyanis az emberek többsége hajlamos arra, hogy a kisebbik rosszat válassza.
Ez a propaganda-hadviselés a gyakorlati megfelelője a szabadkőműves politikusok azon hazugságának, hogy "a tagállamoknak maguknak kell meghozni a döntést".
2. Geopolitikai viszonyok. Talán elsőre nem szembeötlő, de a jelenlegi háborúk nem csak a szükséges erőforrások elbitorlását biztosítják, hanem védelmi szerepük van. Vessünk egy pillantást Európa térképére, majd képzeljük el a határokat. Mik a jelenlegi határok, és mik lennének az Európai Egyesült Államok határai? A határok eltörlése eddig nem volt végleges érvényű, az Európai Unió tagállamai elkülönültek egymástól. A nemzetközi kapcsolatok is két dimenzióban működtek, az egyik a régebbi állapot maradványa - a tagállamok saját külpolitikája - másrészt az unió gépezetén keresztülvitt politika. Az egységes európai államok kikiáltásával a helyzet alapjaiban változna meg. Mik lennének ekkor a szomszédos államok? A térképen nyugatról kelet felé haladva rögtön szemünk elé tárulnak a következők: Algéria, Líbia, Egyiptom, Izrael, Szíria, Törökország. Rejtélyes módon az Európai Egyesült Államok szomszédos államai szinte csak olyan országok, ahol vagy cionista kormányzat van, vagy épp a közelmúltban zajlott le, esetleg folyamatban van valamiféle csodálatra méltó demokratikus átalakulás, és a nép felszabadulása a gonosz diktatúrából. Értik már? Kadhafi túl veszélyessé vált számukra az egységes és független Afrika létrehozásával. Ezért a NATO fél éve dobálja le a fegyvereket a líbiai kormány ellenzőinek, de mivel ez nem volt hatásos, a NATO maga elfoglalta azokat a területeket, ami számára érdekes. Ezek: olyan terület, ahol például olajfinomító van vagy más fontos erőforrás, olyan terület, ami az új kormányzat gazdasági központja lehet, és olyan területek, amivel ha a szomszédos ország rendelkezik, idegen tengeri flotta lehetne közvetlenül az Európai Egyesült Államok partjai mellett. Például a Földközi-tengeren. Vajon miért is akarják kiszorítani az orosz katonai jelenlétet a Földközi-tengerről? Milyen célból épül egységes rakétavédelmi rendszer? Vegyük csak észre, a NATO Líbiában szinte csak a Földközi-tenger partjai mentén elhelyezkedő városokat foglalta el. Mi a helyzet Algériában, Líbiában, vagy akár Szíriában? Miért vannak ezek a helyek az események középpontjában? Ezeken a szomszédos országokon túl már ott a muszlim világ, ahol nem a nyugatiak játékszabályai szerint történnek a dolgok.
A vak is látja, hogy a NATO protektorátusokat épít. Az elmúlt években az összes nyugati titkosszolgálat tevékenysége arra összpontosult, hogy ezeken a helyeken fellazítsák a már működő rendszereket, majd lázadást szítsanak. Az ilyen protektorátusok politikai rendszere minden esetben nyugati típusú demokrácia lesz, mert abban az esetben csak 2-300 főt kell lefizetni vagy sakkban tartani, és a szomszédos ország máris nem veszélyes.
Ezért felhívjuk a figyelmét minden, a NATO agresszív területfoglaló tevékenységét ellenző országnak, hogy akármilyen eszközzel, de avatkozzon be ebbe a folyamatba, és lépjen közbe ahol tud. Nem csak azért, mert ez a folyamat se az elnyomott európai népek, se a gyarmatterületek leigázott népeinek érdekét nem szolgálja, hanem mert ha ezt most keresztülviszik, ki lesz a következő áldozat? Nagy valószínűséggel az, aki most nem lép fel a NATO agressziója ellen. Ezt a káros folyamatot csírájában kell elfojtani!






A végcél: Oroszország - 1. rész


Ez az írás egy lehetséges jövőképet vetít előre, amely jelen időben még fikciónak tekinthető, de a világban zajló folyamatok pillanatnyi állapotát és irányát tekintve kutatóink és elemzőink megítélése szerint valószínűleg bekövetkezik. Ebben is, mint minden modellalkotásban, a tévedés lehetősége fenn áll, tekintettel arra, hogy olyan sokváltozós képlet felállításhoz hasonlít, melynek elemeit matematikai pontossággal meghatározni a jövő vonatkozásában nem lehet. Mivel Mozgalmunk nem rendelkezik (még...) az államok kormányai számára rendelkezésre álló hírszerző és információs apparátussal, ezért elemzésünk teljes egészében a nemzetközi sajtó hírein és a Világháló által megszerezhető információkon alapul. Mindazonáltal megjegyezzük, hogy ma már az államok és kormányok által fenntartott hírszerző ügynökségek is kilencven százalékban ezt a munkamódszert alkalmazzák, és csak kisebb részben hagyatkoznak a hagyományos hírszerzői tevékenységre, egyrészt anyagi okokból, másrészt 'kényelmi' okból valamint az információ ilyen módon megszerezhetőségének gyorsasága miatt.
Természetesen bajtársaink ezt a munkát szabadidejükben, minden anyagi támogatás nélkül végzik, így nem vállalkozhatnak arra, hogy a hivatalos szerveket 'felülmúlják' – bár ha mégis így történne, az bizonyára nem a véletlen műve. Az általunk felvázoltakat soha egyetlen politikai vezető, elnök, vagy miniszter nyilatkozatában nem jelentette ki, és nem is utalt rá egyértelműen, ugyanakkor egyes politikai és közéleti szereplők megjegyzései megerősítik következtetéseinket. Bár az Európai Unió megalapításakor a hosszú távú célokkal kapcsolatban az volt a hivatalos változat, hogy olyan európai rendszert kell létrehozni, ami felveszi a versenyt az Amerikai Egyesült Államok gazdaságával, az Unió politikájának már a kezdetektől minden eleme azt mutatta, hogy az Európai Unió létrejöttével az európai nemzetek sorra ugyanazon erővel szemben kerülnek alávetett helyzetbe, ami az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát és társadalmát is mozgatja. A nyugati gazdaságok fokozatos összehangolása és politikai, ideológiai összhangja sokak számára egyértelművé tette azonban, hogy a végcél nem az Egyesült Államokkal szembeni ellensúly létrehozása, hanem azzal egységben egy olyan rendszer létrehozása, ami a korábbi céloknak megfelelően kellő gazdasági és katonai erőt tud kitermelni az Oroszországgal szembeni hatékony fellépésre. Jelenleg is Oroszország természeti kincseinek megszerzéseire törekszenek azok az erők, amelyeknek a hidegháború idején az Egyesült Államok elsődleges eszköze volt. Ma eszköztáruk részét képezi a NATO tagállamok többsége, és a válságpánikkal egységesíteni akart európai rendszerek.
Szemben Oroszországgal - A Nyugat (cion-imperialisták) törekvései
1. Politikai út - Oroszországban a hatalom megszerzése 'demokratikus úton', a választásokon elindított politikai jelöltjeik által, a putyini vezetés kiszorításával. Például a cionista bankárelit által támogatott Prohorov, vagy a bebörtönzött zsidó Yukosz-vezető és hasonlók hatalomba juttatásával. Korábban a jelcini vezetés ideális lett volna számukra, csakhogy a Putyin mögött álló erők még időben észbe kaptak.
2. Katonai út - A nyugati titkosszolgálatok által felbiztatott és támogatott nemzetiségi, vallási szeparatista csoportok által polgárháborús helyzet előidézése, az ország területén élő nemzetiségek föllázítása az orosz vezetés ellen, a közép-ázsiai államokban a 'líbiai forgatókönyv' megismétlése, az orosz érdekszféra államainak 'leválasztása' az orosz birodalomról, Oroszország teljes bekerítése, és végső esetben a katonai invázió, amelyet a líbiai forgatókönyv előzhet meg. McCaine szenátor líbiai nyilatkozata alátámasztja azt, hogy ezzel az utóbbi lehetőséggel valóban számolnak, sőt minden bizonnyal aktívan dolgoznak rajta. Ezért kell nekik az úgynevezett rakétavédelmi pajzs is, hogy a valószínűsíthető orosz válaszcsapást lehetőség szerint vagy kivédjék, illetve ha teljesen nem is tudják elhárítani, hatását legalább az EU peremvidékére korlátozzák - igen, jól gondolják, ez Magyarország lenne.
Frissítés: Elemzésünk elkészítése után pár héttel, a háborús előkészületeket alátámasztó információkat kaptunk >>
Az előzmények – amiért az imperialisták kudarcot vallottak a politikai (békés) úttal
Nem megalapozott az az elmélet, miszerint egy átmeneti korszak törvényszerű nehézségei sújtanak bennünket és az egész nyugati világot - amelynek hatásai az egész bolygónkra kiterjednek. Hazánkban a szocializmusnak nevezett államkapitalizmusból a klasszikus kapitalista rendszerbe való átmenetnek minden különösebb nehézség nélkül kellett volna megtörténnie, mert a termelési feltételek javulása a struktúra kis változtatása mellett nagy termelékenység növekedést eredményezhetett volna. Ám pontosan ez volt az a lehetőség, melyet egyetlen nyugat-európai ország, illetve az EU soha nem fogadott volna el. Nekik már húsz évvel ezelőtt sem versenytársakra, hanem felvevőpiacra és olcsó, kiszolgáltatott munkaerőre volt igényük, valamint az olcsón megvásárolható állami tulajdonokra. Erre alapozva egy óriási komplex európai termelő rendszer kiépítését tervezték, amely a multinacionális cégek vezetésével világviszonylatban is elsők közé emelkedhetett volna. A világpiaci részesedés ebben az esetben kiemelkedőnek ígérkezett. Két tényező miatt nem valósult meg ez a nagyszabású terv. Oroszországot nem sikerült legyűrni, és Kína fejlődése sokkal gyorsabb volt, mint amire számítottak. Az Oroszországgal kiegészült Európai Unió 600 milliós lakosságával, jól képzett munkaerejével, kimeríthetetlen nyersanyagkészletével, magas technológiai tudásával maga mögé utasította volna az USA-t, és Kínát.
Ez a terv Magyarországon bukott el. Itt történt meg elsőként a változás 1990 után, és a modern, a szociális kérdésekre érzékeny kapitalizmus helyett a legbrutálisabb rablókapitalizmus szabadult rá az országra. A szocialista rendszer bukása után, az 1990-ben elsőként hatalomba került kormány (Antall-kormány), és az őket követő teljes politikai garnitúra árulásával az országra nézve tragikus következményekkel járt mindez, de egyben felnyitotta a szemét azoknak az országoknak, melyek árgus szemekkel figyelték a "legvidámabb barakkban" történteket. A környező országokban Magyarországra hivatkozva tettek tönkre amit tudtak, mondván, ha a magyaroknak ez így jó, akkor ti miért ellenkeztek? Akkor még volt az országnak akkora tekintélye, hogy ezt az érvet többen el is fogadták.
Oroszország Gorbacsov és Jelcin alatt hajlott volna a függetlenség feladására, de a népi ellenállás, a nemzeti kommunisták lázadása és a csecsen háború késleltette ezt a folyamatot. Közben Magyarország politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg összeomlott, elrettentő például szolgálva az EU módszereiről. Putyin és a mögötte álló erők az utolsó pillanatban léptek fel, és propagandájukban a magyarországi helyzet ismertetése meghatározó erejűvé vált. Kellett ez az elrettentés, mert a népi vagyon jó része már náluk is a kapitalisták (oroszországi, többnyire zsidó származású oligarchák) kezébe került, és ezzel tudtak hatni a megvezetett tömegekre. Ezért Oroszországban a hatalom megszerzése a magyarországihoz hasonló 'demokratikus úton', a választásokon elindított politikai jelöltjeik által hosszú időre lehetetlenné vált. Azonban az ilyen irányú törekvéseiket továbbra sem adták föl, mivel a bankárelit által támogatott Prohorov, vagy a bebörtönzött Yukosz-vezető és hasonlók hatalomba juttatásával folyamatosan próbálkoznak, ám a putyini államvezetés nagy támogatottságot élvez és kicsi az esély a hatalomból való kiszorítására politikai úton.
A jelcini vezetés leváltását Putyinra, a mögöttes erők taktikázását a terjedelem miatt most nem részletezzük, de a történet önmagában is megérne egy tanulmányt.
Alapos áttekintés után kijelentjük, hogy a világban a III. világháború már zajlik. Ezzel kapcsolatban nem csak a néhány háborús övezetre gondolunk, hanem az új típusú háború különböző megjelenési formáira is. A szocialista tömb összeomlása után az európai és a világpolitikát nagyjából 2000-ig a közös pontok keresése határozta meg. A központi kérdés az anyagi haszon volt. Kínától az Egyesült Államokon át Oroszországig, az EU-ban, a periférikus országokban mindenütt. Látható volt, hogy az úgynevezett lator-államokat mindenki igyekezett magára hagyni, legyen az Kuba, Észak-Korea, vagy bármelyik. Nem törődött velük senki, mert a közös pontok keresése volt a lényeg. Ennek a közös pontnak a megtalálása azon a közös alapon nyugodott, hogy a gyárak termeljenek, és azt az emberek megvegyék. A gyáraknak olcsó munkaerő kell és rengeteg alapanyag. Az olcsó munkaerőt megtalálták először Kelet-Európában, majd a Távol-Keleten, az olcsó alapanyagokat pedig a kifosztandó országokban, és az új vadnyugaton, (vadkeleten) Oroszországban. Történt azonban valami és ez a valami okozta a jelenleg zajló III. világháborút.
Az orosz-szovjet birodalom elárulásakor az orosz népet, és az orosz katonaságot a zsákmányszerző Nyugat mély nyomorba döntötte. A korábbi megállapodásokat és ígéreteket megszegve a NATO az orosz birodalom határáig nyomult előre – ugyanis ez volt annak a háttér-megállapodásnak az egyik pillére, hogy a Szovjetunió feladta Közép-Európáig nyúló protektorátusát és megszűnhetett a Varsói Szerződés is. A magára büszke Oroszországot olyan mélyen alázták meg, ami sokkal rosszabb volt, mint a trianoni, vagy versailles-i béke. Az orosz népet butának bélyegezték, az orosz hadsereget közel nullává züllesztették. Szándékosan olyan háborúba taszították, amelyben a veszteség megalázó volt: az első csecsen háborúba. A katasztrofális gazdasági helyzet miatt hagytak több ezer oroszt meghalni, nem volt pénz megfelelő tüzérségi, légi támogatásra, hogy a veszteség jól dokumentálható és világgá kürtölhető legyen. Az orosz katonák a mocsárrá változott ideiglenes laktanyákban laktak, a szállásuk és ágyaik elsüllyedve a sárban. Oroszország a világon első lett az alkoholfogyasztásban. Betörtek a drogok, az alvilág teljesen eluralkodott, ezen kívül megkezdődött a vadkeletté válás, a szabad rablás. Oligarchák uralták és ölték a népet mint amolyan maffiavezérek, az orosz termékek gyártása leállt, senki nem vett semmit onnan. A gazdaság mélyrepülésbe kezdett.
2001 október 4-én, a szeptember 11-ei jól ismert események után három héttel, a Siberia Airlines 1812-es járata Tel Avivból tartott Novoszibirszkbe. A TU-154-es a Fekete-tenger fölött hasította a levegőt, amikor máig tisztázatlan körülmények között megsemmisült, állítólag a gyakorlatozó ukrán légvédelem véletlenül lelőtte. Miért érdekes ez a történet? Mert a mai háború kiváltó oka. A vadkeletté válás folyamata megállt. Putyin meglehetősen erős kézzel vezeti az országot, ahogy ilyen helyzetben kell is, ráadásul jó felé. Oroszország pillanatokon belül egyedül találta magát a világban. Megszűnik a világot átmenetileg irányító „profit-egyetértés”. Oroszországnak szövetségesekre van szüksége, és lassan nyit a lator-államok felé, mert más felé nem tud. Irán, Kuba, majd később Venezuela, és a többi. Kapcsolata egyedül Kínával jó. Kína viszont piacorientált, tehát gazdaságilag Nyugat-függő. A Nyugatnak, ha tartani akarja a jelenlegi világban betöltött pozícióját, egyetlen dologra van szüksége, de arra nagyon. A mérhetetlen mennyiségű orosz nyersanyagra. Oroszország most kezdte meg a tundrai olajmezők feltárását, amelyekhez eddig hozzá sem nyúltak. A hírek szerint akkora olajtartalék van ott, amihez foghatót még soha sem tártak fel. Mellé pedig ott vannak az északi-sarki (arktiszi) mezők. Oroszország 10 éve készül arra, amire az északi államok csak most kezdenek ráébredni, az északi-sarki felfedezésekre, feltárásokra, és a Sark valódi meghódítására. Az orosz jégtörőflotta a legnagyobb a világon, kutatóállomásai a legkomolyabbak, és a legfelszereltebbek. Számottevő északi-sarki környezetre kiképzett haderőt állított fel. Tudósai olyan szinten kutatták az elmúlt évtizedben a sarki vidéket és tenger földrajzát, ami messze meghaladta az összes többi országot együttvéve. Nagyjából készen állnak az Arktisz meghódítására. Aki meghódítja a Sarkokat, azé lesz a jövő? Mivel minden kiaknázható területen hatalmas népesség osztozik, mondhatjuk, hogy azé lesz a jövő, akié a Sark, és Oroszország. Az Antarktisz délen teljesen feltáratlan. (Valamennyien hallgatnak az antarktiszi csatáról, az erről készült film a Youtube-on megtekinthető). Ez az okfejtés viszont Oroszországot első számú célponttá teszi.
Az Egyesült Államok és az EU (a Nyugat) Oroszország elfoglalását Jelcin után sem adta fel. Látható, hogy az elmúlt néhány év az orosz sikerek évei voltak. A BRICS létrejötte, a kínai együttműködés, egyes dél-amerikai országok, majd jószerével a déli félteke szembefordulása a Nyugattal szintén orosz sikernek könyvelhető el. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy azok az államok, amelyek évtizedek óta szó szerint kirabolják az egész világot, és ebből felállították a világ legnagyobb kalózhadseregét, ha újra összeáll szétzilálódott elemeiből, olyan haderőt képes felmutatni, amely a Földön még soha nem állt fel.
Az ellenséget elítélhetjük, lenézhetjük, de alábecsülni soha nem szabad. Véleményünk szerint Oroszország olyan veszélyben van, amilyenben még soha nem volt, és az is meggyőződésünk, hogy a Kelet országai, éppúgy mint Oroszország, most döbbentek rá minderre, vagy éppen most szembesülnek a veszéllyel.





A végcél: Oroszország - 2. rész


Ha a politikai út (1.) nem működik, a katonai (2.) megoldás következik - A NATO rakétavédelmi pajzs szerepe

Itt egy kis kitérőt kell tennünk, hogy érthetőbb legyen miről van szó. A nukleáris fegyverzetkorlátozási szerződések Oroszország számára is 'csak' 1550 stratégiai nukleáris robbanófejet engedélyeznek hadrendben tartani (a taktikai robbanófejeket ezek a szerződések nem korlátozzák). A stratégiai robbanófejek megoszlása az orosz nukleáris csapásmérő erőknél a következő arányban történik: 1100 robbanófejet telepítenek a nukleáris meghajtású rakétahordozó tengeralattjárókra. (Jelenleg a felújítás alatt lévő Delfin IV hajóosztály (7 db.), az építés alatt álló új Borej osztály (1+3 db.) és a jelenleg kivonás alatt lévő Tájfun hajóosztály (1+2 db.) képviselik ezt a csapásmérő erőt. Ezek a hajók típustól függően egyenként átlagosan 12-16 tengerészeti ballisztikus rakétát hordoznak, rakétánként akár (szintén típustól függően) tíz robbanófejjel, és ha szükséges, fél évet is eltölthetnek a világ óceánjain, vagy az Északi-Sark jege alatt, de akár az Egyesült Államok partjai közelében meglapulva is.) A maradék mintegy 400 robbanófej a szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétákkal felszerelt rakétacsapatok (Topol-M, Yars, stb.), valamint a légierő nagy hatótávolságú stratégiai nukleáris bombázói (Tu-95 például) számára van készletezve. Ezt áttekintve látható, hogy az orosz stratégiai nukleáris csapásmérő erők 'aduászai' a nukleáris meghajtású rakétahordozó tengeralattjárók – és ezektől tart leginkább a Nyugat. Fejlesztésük és gyártásuk – érthetően – mostantól kiemelt figyelmet kap.

A támadó stratégiai interkontinentális ballisztikus rakéták megsemmisítése az ábrán látható 1-5-ig terjedő fázisban lehetséges. Ez az emelkedés, és a pályaív legfelső pontján történő haladás. Ha a rakéta kidobja a csalifejeket, valamint az éles robbanófejeket, akkor már szinte lehetetlen megsemmisíteni ezeket. Az 5-6 pont közötti szakasz a rajzzal ellentétesen jóval hosszabb is lehet. Nos, ha ezt az ábrát és az elvet figyelembe vesszük, akkor egy esetleges háborús helyzetben az orosz rakéták, amelyeket akár szárazföldről, akár tenger alól Európa felé indítanak, Európa központi részeiről már nem megsemmisíthetők, mert a rakéták a zuhanási fázisban vannak. Az elfogó rendszert minél közelebb kell telepíteni az orosz határokhoz illetve az Európai Unió határaihoz (a rakétapajzs részeként a tengerekre, óceánokra is), valamint le kell vágni minden olyan orosz szövetségessé válható területet, ami ilyen szempontból veszélyt jelenthet. Afrika felől egy pufferzóna kialakítása szükséges. Ehhez elég elfoglalni (szövetségessé tenni akár bábkormányokkal) katonailag Afrika felső partvidékét. Az Arab-félsziget, Törökország szintén kiváló erre, nem véletlen, hogy Törökországba kívánják telepíteni az elhárító pajzs egyik elemét. Ha feljebb megyünk észak felé, látható merre is alakul a pufferzóna.
Bennünk, akik jelenleg a Nyugathoz tartozunk, mint csatlós állam, felvetődik egy kérdés. Mekkora valójában Európa, mekkora területet kell védeni, és mekkora pufferzóna kell. Nos, nem az a kérdés, hogy földrajzilag mekkora Európa, hanem mekkora az ipari zóna, mert védeni csak az ipari zónákat kell. Ez pedig a nyugat–európai országokból áll. Nem tette fel soha senki azt a kérdést, hogyan lehetséges, hogy stratégiai iparágat az EU - bármekkora haszna lehetett volna belőle - nem telepít ki ezekről a területekről? Mert a háború lehetőségét soha nem adta fel, és folyamatosan dolgozik rajta. Így hazánk az iparvidék szélét képezi. Amikor Magyarország mellett Ukrajna stabil NATO és EU várományosként állt szemben az oroszokkal, Magyarországra az EU lassan telepíteni kezdett ipart. Ekkor hazánk az orosz határhoz képest egy európai központi ország volt, mert abban az esetben a peremvidék Ukrajna lett volna. Most, hogy Ukrajna meginogott, hazánk peremvidékké változott, és így is kezelik. Veszteséglistán vagyunk, ez a helyzet. Ugyanis az a rakéta, amely hazánkat célozza, Romániából már nem semmisíthető meg. Ukrajnából még igen. Ezért Oroszország és a Nyugat szempontjából Ukrajna hovatartozása létkérdés. Máris értelmet kap Medvegyev kijelentése: Ukrajna vonatkozásában, és más országok vonatkozásában sem elfogadható a kétkulacsos politizálás. Nincs köztes állapot, dönteni kell. Ide vagy oda.
Tételezzük fel, hogy a Nyugat, élükön az USA-val, tudják az orosz rakéták pontos adatit, de ha nem is tudnak mindent, Oroszország teljes bekerítésével (és az Európa köré font védelmi gyűrűvel) egy háború esetén az orosz válaszcsapást nagyrészt semlegesíteni tudják. Ezért mondja folyamatosan Dimitrij Rogozin, Oroszország NATO nagykövete, hogy a NATO rakétapajzs - melynek minden paramétere jórészt orosz területről indított rakétákra van tervezve - veszélyezteti az orosz stratégiai nukleáris haderő elrettentő képességét. Az orosz birodalom részéről ezzel megszűnik az a fajta hatalmi eszköz, és az elrettentés képessége, ami a 130 milliós orosz nemzetet a legnagyobbak közé emeli. Ha az Egyesült Államok és az EU megfelelően körbebástyázza magát és iparvidékeit, jöhet a második fázis. Egy teljes világszövetségbe összeállt sereg, ami az orosz területre és az ott található természeti kincsekre úgy veti rá magát, mint az éhező egy falat kenyérre. Ha az EU összes országának légi erejét, Kanada, USA, Ausztrália, Japán, és valamennyi csatlós állam légi ereje egy többhetes megrendítő csapással nekiesik Oroszországnak, a ballisztikus rakéták védelme nélkül semmi esélyük. Az S-300-as rendszer paramétereit ismerik, és az orosz légvédelmi rendszerek képességeit is. Meglehet, hogy az orosz válaszcsapás néhány rakétája átcsúszik a pajzson, de ennek kockázatát fölvállalják, mivel ezek nem a legfontosabb területek felé haladnak, mert a központi területeket megcélzó eszközöket a peremvidékről megsemmisítik. Mi van akkor, ha hazánk, Románia, vagy Kelet-Lengyelország kap pár rakétát? Semmi! Majd a Nyugat jól megsajnál bennünket, de legalább annyival kevesebb gond lesz ezekkel a későbbiekben.
Ha az interkontinentális ballisztikus rakéták nem oltalmazzák tovább az orosz népet, akkor a nyersanyagkészletét nem védi a nyugati imperializmustól semmi más, mint egy éppen korszerűsítés alatt álló orosz hagyományos haderő. A hanyatló Nyugat utolsó erejéből ráncba szedett nyugati haderő olyan megrendítő csapást tudna mérni Oroszországra, amibe a jelenlegi kormány rövid idő alatt belebukhatna. Utána következnének a Nyugat bábáskodásával a Prohorov- és Hodorkovszkij-félék. Az orosz nép újra az alkohol és a kábítószerek mételyében fog fetrengeni, éppen csak annyit tartanak meg, amennyi lemegy az imperialista érdekekért a bányába, kitermeli a kőolajat és a földgázt, a híresen szép orosz nők pedig jók lesznek a helyi és európai bordélyházakba. Sőt, nehogy a putyini eset megismétlődhessen, a haderőt megszüntetik, a rendőrség pedig a maffiához lesz hasonló – tehát a magyarországi forgatókönyv valószínűsíthető. Ezzel a cion-imperializmus 200 évre bebetonozta magát, éppúgy, mint az angol gyarmatbirodalommal.
Mikor következhet ez be? Nem holnap, de nem is túl sokára. Ugyanis Oroszország már rájött a Nyugat szándékára. Észak-Koreával eddig nem foglalkozott a világ, most Moszkva hirtelen nyitott Phenjan irányába. Megújuló kapcsolatok, iparvidék létesítése, gabonakivitel, amiért Észak-Korea egyenlőre nem is fizet, hanem törleszt majd a későbbi megállapodások szerint. Moszkva Kínának is felhívta a figyelmét, figyeljenek a NATO tevékenységére, és közös bizottságot hoztak létre, ami a NATO szándékait elemzi, és megfelelő ellenlépéseket dolgoz ki – a kiszivárogtatott közös védelmi rendszer tervét egyelőre cáfolják. A NATO nem engedheti meg, hogy Oroszország új ballisztikus rakétarendszert fejlesszen ki, vagy új légvédelmi rendszert alkosson és rendszeresítsen, vagy kivárja az típusú tengeralattjárók legyártását és felszerelésüket a hozzájuk kifejlesztett új rakéta típusokkal (Bulava, Liner), vagyis nem adhat 5-10 évet. Amint elkészül a pajzs, a Nyugat azonnal lépni fog, amíg még ereje van rá, a visszafordíthatatlan összeomlása előtt.


A közelmúlt hírei és eseményei nem hagynak kétséget a imperialisták valódi céljait és törekvéseit illetően

- McCaine szenátor szeptember 29-én ismét Líbiába látogatott. Tripoliban sajtótájékoztatót tartott, melynek során kijelentette, hogy Líbia példája – vagyis a líbiai forgatókönyv – mintául szolgálhat Irán, Szíria, Kína és Oroszország vonatkozásában is. Úgy fogalmazott, hogy Líbia inspirálja az embereket Teheránban, Damaszkuszban, sőt Pekingben és Moszkvában, de inspirálja az embereket az egész világon.
- Bulgáriába és Romániába amerikai különleges alakulatokat telepítenek, mintegy ötezer fős létszámmal.
- Az Egyesült Államoknak egyértelmű az álláspontja, mely szerint a Fekete-tenger térségét meg kívánja szerezni. Ez pedig kizárólag Oroszország ellenében lehetséges.
Mit tehet Oroszország? Jelen tanulmányunkat azért készítettük, hogy megnézzük, milyen esélyeket és lehetőségeket látunk. A folytatásban erre próbálunk válaszokat találni.





A végcél: Oroszország - 3. rész


Az Oroszország által vezetett Keleti Szövetség válasza a nyugati imperialista agresszióra

Valójában a kérdés két, illetve három részből áll. Az első, a Nyugat védelme európai vonatkozásban. Ha csak az ipari térnyerésről lenne szó, vagy szellemi határokról, akkor mi értelme euró tíz- vagy százmilliárdok elköltése a térképen nagyon jól látható katonai-stratégiai védvonalra, mi szükség az előretolt USA hadállásokra, mi szükség egy rakétapajzsra, és a még jobban látható, mindenképpen orosz érdekövezetekbe történő erőszakos térnyerésnek? Semmi épeszű válasz nincs rá, csak egy: a Nyugat háborúra készül. A legfőbb védeni valók az imperialista világ ipara és szellemi bázisa. A második ugyanezen világ tradicionális kötődése, Izrael. A harmadik elem pedig a támadás lehetősége. Ne felejtsük el, hogy a védelem kérdésein, az ellenség fegyvereinek kielemzésén hatalmas tudással rendelkező fizikusok, kémikusok, mérnökök, és különböző szakértők dolgoznak.
Miért kezdett az orosz sajtó nagy felhajtásba, mikor kiderült, hogy az orosz elnök leállítja az S-300-as elhárító rendszer további gyártását? Mert ha kiderül, hogy az orosz légelhárítás jelenleg hatástalan a Nyugat ellen, viszont a nyugati fizikusok és mérnökök ezen kívül ismerik az orosz nukleáris elrettentő erők képességeit, továbbá ezek ellen olyan védelmet hoznak létre, amely akár 100 %-os valószínűséggel semlegesíti az orosz eszközöket, akkor Oroszország jelen pillanatban teljességgel kiszolgáltatott a Nyugatnak.
Még ha Szíria közvetlenül ki is maradna a harcokból, erről az oldalról ellenállás nélkül közvetlenül támadható Izrael, illetve berepülhető Iránból. A mai technikák birtoklásával, amelyekre egy közepesen fejlett ország is képes, Irán különösen nagy veszélyt jelenthet számukra. Egy közepes hatótávolságú rakéta (ilyenekkel Oroszország nem rendelkezik, mert a korlátozások miatt meg kellett semmisíteni ezeket), melyeket Irán gyors ütemben fejlesztett és fejleszt, nagy veszélyt jelenthet, főleg akkor, ha a lézer rávezetést is alkalmazni tudják. Ebben az esetben a palesztinoknak már nem RPG rakétákkal kell szaladgálni, hanem célmegjelölőkkel. Irán most jelentette be, hogy elkészült a saját lézer rávezetéses rakétájuk.


Hol látunk kiutat abból a bekerített helyzetből, amelyben jelenleg Oroszország van?

Észak-Afrikában nagyon nehéz a helyzet. Az orosz szolgálatok ott vannak valamennyi helyszínen, a naprakész orosz sajtóból az leszűrhető. Hogy miben bízhatnak? Az egyetlen lehetőséget használják és használták ki, ez pedig Izrael és a zsidók kérdése. Az iszlám államokban a Nyugat cionista-központúsága kivívta a muszlim emberek-tömegek gyűlöletét.
Az orosz politika ugyan fáziskéséssel ismerte fel a helyzetet, de a legjobb döntést hozta meg, ráadásul köszönetet mondhatunk Putyinnak a döntésért. Törökországot vette célba. Na nem azzal, hogy átcsábítsa, mert az történelmi okok miatt sem lehetséges. Nekik azonban jobb egy muszlim nagy szomszéd, amely szemben áll a Nyugattal is, mint egy Nyugat-barát Törökország. Meggyőződésünk, hogy Moszkva bedobta a csalit a törököknek, és azok rá is haraptak. Elég volt az évek óta lebegtetett EU csatlakozást, a történelmi sérelmeket, a gazdasági kiszolgáltatottságot (Nyugat függőség) említeni, ráadásul Moszkva felvillantotta a lehetőséget, hogy itt az idő a muszlimok összefogására. Oroszország részéről nem lesz akadály gördítve ez elé, a Nyugat gazdaságilag megroppant, most vagy soha! Törökország ezeket a lépéseket Oroszország nélkül soha nem lépte volna meg. Egy török haderő képtelen lenne egy görög-izraeli-USA flottával háborúzni, főleg úgy, hogy ha szembe helyezkedik Moszkvával, esetleg a helyzetet kihasználva Moszkva is lépéseket tesz, főleg Szíria felé. Törökországnak szüksége van arra, hogy Oroszország legalább hallgatólagosan támogassa. Ankara felméri a lehetőségeket. Két nagy hadsereggel kell számot vetni az muszlim világban, az egyik Szíria, a másik Irán. Milyen szerepet szánt nekik Törökország, ha ki akarja vívni a vezető hatalom szerepét?
Iránnak nehéz a helyzete, Afganisztán és Irak között két tűz között, északon a kurd kérdés, nyakában egy kirobbanni látszó pakisztáni polgárháborúval, a Perzsa-öbölben a NATO jelenlétével. Törökország szerint a perzsa katonanép, háborúzhat, addig is le lesznek kötve. Nem véletlen, hogy Szíriával rosszabb a viszonya, mert helyi vita alakult ki. A mostani szír helyzet is kapóra jön. Éppen csak annyira kellene őket lenyomni, hogy Szíria elismerje vezetőnek Törökországot. Ebben a helyzetben, ha ez a képlet a Nyugat akaratával szemben feláll, Izraelnek vége. Vagy feladják az egész háborús tervet, vagy Izraelből menni kell. Oroszország felől - ha Törökország és Szíria kimarad -, az orosz haderő közvetlen csapást tud mérni. Izrael egy fél Dunántúlnyi ország. Ezzel végül is Európa és az USA egy hatalmas tehertől szabadulna meg, de elképzelhető, hogy enélkül is feladják. Ebben az esetben a zsidóság közel-keleti bázisa elveszett. Ezek fontos kérdések, de látható, hogy Moszkva jó helyen ragadta meg a problémát. Ha Izrael elveszik a Közel-Keleten, az iszlám eufória következtében könnyen lehet, hogy a Nyugat elveszti a talajt ebben a térségben. Irán és Törökország együttesen bármelyik iszlám országot képes felszabadítani, ráadásul hatalmas népi támogatottsága lenne, mert az oszmán birodalom emléke még mindig él az emberekben. Jó ez Oroszországnak? Ha Moszkva mindezt elősegíti, azért kapnia kell valamit, és ez elsősorban a kaukázusi nyugalom lehet, és kijárás a Földközi-tengerre. Cserébe a kaukázusi muszlim ellenállást le kell törnie Iránnak és Törökországnak, elsősorban az utóbbinak, mivel a szunnita irányzatról van szó. Vajon miről tárgyaltak az irániakkal a tálibok pár nappal ezelőtt? Pakisztánról? Afganisztánról? Vagy esetleg az új lehetőségekről? Törökország hatalmas külpolitikai versenyfutásba kezdett. Líbia, Tunézia, Egyiptom, Arab-liga, Irán, sorba tárgyal a vezetőkkel. Ráadásul ha ez így alakul, akkor Grúzia a Nyugat számára elveszett. Abban a pillanatban a Nyugat teljességgel kiszorult a térségből. Törökország így biztosíthatja az orosz hajók kijutását a Földközi-tengerre. Ez szintén lényeges, mert ha ez bekövetkezik, az észak-afrikai pajzs értelmét veszti, és a rengeteg beleölt pénz kidobott pénzzé válik. Törökország kulcspont! Mivel ez valóban lényeges kérdés, sokakban felvetődik a csapda lehetősége. Valóban! Ez a lehetőség ott van a többi között. Mi van, ha az egész arról szól, hogy a Nyugat fel akarja adni Izraelt, de úgy, hogy abból újra ő jöjjön ki a szegény üldözött szerepében. Készül egy újabb holokauszt legenda? Felvetődött sokakban annak a lehetősége, hogy Izrael Törökországot használja fel. Törökország beadagolja a muszlim világnak az összefogást, és mint nyugati csatlós igyekszik az élére állni. Elhiteti, hogy ellenszegül a cionizmusnak, Izraelnek, összefogást hirdet az arabok, és az egész muszlim világ között. Izrael kiszorul a térségből, ezzel a zsidók újabb 50 évig játszhatják a világban a szegény elnyomott zsidók szerepét, akiket mindig csak bántanak a szélsőségesek, ezért a számukra biztonságos – általuk uralt - vidékeken sokkal erősebben lehet ezek ellen fellépni, és pozicionálni a hatalmat. Ez persze fikció, de nem minden alap nélkül. A legutolsó ilyen témájú EU szavazást is figyelembe kell vennünk, ahol a cionista EU Palesztina mellett tette le a voksát. Hogy lehet ez? Eljátsszák, hogy az egyik zsidó a másik zsidó ellen szavaz? Népi nyomásra hivatkoznak? Mikor érdekelte az őket ez a haszonnal és az érdekeikkel szemben? Mivel a fősodratú média nem hangsúlyozza ki, hogy az EU parlament egylényegű az izraelivel, az átlag polgár úgy érezheti, szegény zsidókat megint bántják, szorongatják a politikusok. A Nyugat már ennél nagyobb átvágásokra is képes volt, az árulás, kétszínűség a fő jellemzője, arról nem is beszélve, hogy cionista érdekei miatt bármikor odadob egy népet vagy országot.
Nem véletlen, hogy Medvegyev elnök Ukrajna tekintetében kifejtette: nincs kétkulacsos politika. Valahová állni kell. Ez vonatkozik Törökországra is. Hiába próbálja önmagát helyzeti előnybe hozni. Látszólag Törökország saját érdekében politizál. Pillanatnyilag azonban a világ nem Törökországról szól, hanem a két pólus újrarendezéséről, ahol olyan nagy országok is megtalálják a helyüket, mint Kína. Azt, hogy Törökország önállóan egy harmadik pólust hozzon létre, pillanatnyilag kivitelezhetetlennek kell minősítenünk. Ehhez nem rendelkezik elég erővel, ugyanis a harmadik hely kivívásáért mindkét féllel meg kell mérkőzni.
A másik csapásirány, ahol Moszkva tehet valamit, az Belorusszia és Ukrajna. Ezt a két országot - habár nemrégen Nyugat-barát politikát folytattak -, szándékosan nem soroltuk a Nyugathoz. Itt érvényesül valamelyest az orosz külpolitikai nyomás. Számunkra miért jó ez? Mert így hazánk perifériára szorult. Amennyiben Izraelt fel kell adni, az ottani lakosság bolond lenne új hazának egy elsőlépcsős államot keresni, főleg akkor, ha a Nyugat valóban ki is akarja használni a helyzeti előnyét a rakéták vonatkozásában. Oroszországban egy líbiai forgatókönyv elkezdésére a legalkalmasabb időpont a jövő tavaszi elnökválasztás lenne. A szavazatok újraszámlálását követelő tüntetéseken páran meghalnak, amivel kezdetét veheti a beavatkozás.
A harmadik csapásirány az oroszok számára a nyelvi és vallásbeli, vagy annál szorosabb kapcsolatok miatt Bulgária, és utána Szerbia lenne. Milyen érdekes, hogy éppen ebben a két országban kezdődnek az utóbbi időkben a felfordulások. Amennyiben Oroszországnak sikerül megbontania ezt a pajzsot bármerről, és rést ütni rajta, az egész háborús terv dugába dőlt. Abban az esetben azonban a Nyugat nagyon rövid idő alatt elhullik. Az EU felbomlása elindítja az országokon belül a felelősségre vonásokat, és a cionista alapú berendezkedésnek hosszú időre – vagy örökre - vége a térségben. Most már érthető, miért van a hatalmas háborús készülődést, a tízezerszám megrendelt bombák, a románok hadseregének felduzzasztása, és sorolhatnánk. Továbbá értelmet nyer rengeteg apró, összefüggéstelen kis hír. A Nyugat egy hatalmas, de utolsó dobásra készül. Mindent egy lapra kell feltennie, mert nincs más választása. Vagy megszerzi a gigászi orosz nyersanyagbázist, vagy lehúzhatja a redőnyt. A Nyugatnak Oroszország nélkül semmi esélye a fennmaradásra (a jelenlegi formában). Még egy utolsó erőbedobásra talán képes, de aztán el kell fogadnia az orosz hegemóniát. A kérdés csak az, hogy ez az utolsó erőmutatvány milyen lesz.
Mekkora esélye lenne egy ilyen nyugati támadásnak? Erre mindenki azt mondja, Oroszországot még senki sem foglalta el soha. Most sem fogja, és nem is akarja. A lényeg a líbiai forgatókönyv. Utána pedig az oda beáramló idegenek, legfőképp Izraelből. Ahol nagyon sokan tudnak, és tanulnak oroszul (mert a volt Szovjetunió területéről települtek oda). A politikai ellentábor felállítása, mint új „narancsos forradalom”. A söpredék, a semmire való, a pedofil, a fajtalankodó (buzi) és megannyi selejtes, emberre emlékeztető lény azonnal a Nyugat mellé állna. Oroszország sajnos fáziskésésben, de megkezdte az ellenlépéseket.







Visegrádi Négyek: A NATO pajzsa Oroszország ellen - 1. rész



Bár az együttműködés előremozdítására Magyarország kormányzati ciklusokon átívelő jelleggel, folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett, a Visegrádi Négyek szervezetének jelentősége még mindig nem került be a köztudatba Magyarországon. A fővonalú média a Visegrádi országok biztonságpolitikai együttműködésének elmélyítéséről szóló hírek kapcsán kezdett el foglalkozni a Lengyelország, Szlovákia, a Cseh köztársaság és Magyarország közt megvalósított hosszú távú programmal.

1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA). Ez a szervezet a nyugat-európai minta alkalmazását jelentette a négy ország által alkotott kereskedelmi övezet vonatkozásában. Az együttműködés médiában való kommunikálása részét képezte a nemzetgazdaságok leépítésére kidolgozott folyamathoz társított propagandának, amely a privatizációs program rövid távú bevétel-növekedését gazdasági fejlődésnek mutatta fel a térség valamennyi országában. Elegendő arra gondolni, hogy hazánkban a privatizációs programot még mindig a gazdasági növekedés motorjának állítják be, ami csak és kizárólag a hazai korrupt viszonyok miatt "siklott félre".

Az eredeti CEFTA egyezményt a visegrádi négyek néven ismert országok (Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia) írták alá 1992. december 21-én Krakkóban. A hivatalosan megfogalmazott célok szerint a CEFTA-n keresztül a tagországok célja volt 1.) a nyugat-európai intézményekkel való integráció felgyorsítása, 2.) az európai politikai, gazdasági, védelempolitikai és jogi rendszerbe való bekapcsolódás, 3.) a tagállamok demokratikus politikai- és szabadpiaci gazdasági rendszerének megszilárdítása.

Szlovénia 1996-ban csatlakozott a CEFTA-hoz, amelyet 1997-ben Románia, 1999-ban Bulgária, 2002-ben Horvátország és 2006-ban Macedónia követett. Az összes korábbi tagország már kötött társulási megállapodást az Európai Unióval, így a CEFTA a teljes jogú EU-tagság előkészítését végezte. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia 2004. május 1-jén vált az Európai Unió tagjává, Bulgária és Románia pedig 2007. január 1-jén. Horvátország esetében a csatlakozási tárgyalások folyamatban vannak, Macedónia pedig hivatalos EU-tagjelölt.

Az EU irányelvei mentén a jövőbeli tagországok szabadkereskedelmi zónák megalapításával készülnek fel a tagságra, amihez nagyarányú privatizációs program társul, azt követően pedig az államadósság fokozatos növekedése. Az egyezményhez csatlakozó országok kollaboráns vezetői a kormányprogram keretein belül lehetővé teszik a nyugati cégek monopolhelyzetének kialakítását. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a CEFTA-országok külkereskedelme nagyrészt az EU tagállamokra korlátozódik. Vagyis a CEFTA szervezete az a gépezet, ami a Szovjetunió felbomlása után lehetővé tette a nyugati szövetségi rendszer Oroszország felé terjeszkedését a posztszovjet országok beolvasztásával, és évtizedes munkának köszönhetően a folyamat ott tart, hogy a politikai közbeszéd tárgya az Európai Egyesült Államok megalakítása, miközben a NATO igényt tart az egész európai térségre.

A posztszovjet államok EU- és NATO-csatlakozása minden esetben az után zajlott le, hogy a privatizációs programnak köszönhetően a nyugati érdekeltségek kezébe, vagy felszámolásra kerültek a nemzetstratégiailag fontos ágazatok. A nyugati érdekeltségeknek nem volt érdeke a gazdasági növekedés ebben a térségben, mivel a térség egésze a NATO szövetségi rendszerének perifériáját képezi, és eltérő nagyhatalmi érdekek potenciális ütközőpontja. A NATO vesztes háborúi, és a 2008-as gazdasági világválság során az Amerikai Egyesült Államok esetében a sorozatosan elszakadni akaró tagállamok felhívták a figyelmet arra, hogy a NATO nem rendelkezik elég stabilizációs erővel ahhoz, hogy egy átfogó válság esetén megőrizze a nyugati szövetségi rendszer katonai, politikai és gazdasági egységét. Az Egyesült Államok területén történt természeti katasztrófákat követően kialakuló kaotikus állapotok, illetve a nyugati országok nagyvárosaiban egyre rendszeresebben megjelenő zavargások okozta problémák egyértelművé tették, hogy egy átfogó válság esetén a NATO haderők tekintélyes része le lenne kötve a gazdasági központok stabilizálásával, ami nagy valószínűséggel a perifériaállamok leszakadásához vezetne, mind Európában, mind pedig a NATO-által uralt afrikai és ázsiai térségekben. Ezért a négy ország közt immár célszerűsített biztonságpolitikai együttműködés van. A Visegrádi Négyek együttműködés a NATO pajzsa Oroszországgal szemben, és egy olyan stabilizációs erő, ami a nyugati szövetség - katonai - válsága esetén helyi szinten azonnal, gyors reakcióra képes, és ellensúlyozza a NATO legfőbb gyengeségét, az átcsoportosítás lassúságát. A Visegrádi Négyek együttműködést már a kezdetektől fogva erre tervezték, amire az elmúlt évek történései is egyre több bizonyítékot szolgálnak.

A 2009. október 8-án Budapesten megrendezett miniszteri találkozón már központi téma volt a Visegrádi Harccsoport létrehozása. Akkor a Visegrádi Négyek és Ukrajna honvédelmi miniszterei megegyeztek egy gyorsreagálású harccsoport létrehozásáról. A tárgyalás később kibővült négy nyugat-balkáni ország képviselőivel, és a V4 országok képviselői kinyilvánították, valamennyien célként tekintenek arra, hogy Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Macedónia a NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozzon. A találkozón Szekeres Imre kijelentette: "Magyarország azon három ország közé tartozik, amely szárazföldi erőinek több mint 10 százalékát a közös feladatokra ajánlotta fel, és egyedüliként tudott megvalósítani egy olyan szövetségi projektet, amely a NATO egyik képességhiányát, a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja", amely kijelentés a későbbiekben még fontos lesz a Visegrádi Négyek együttműködés hosszú távú céljai szempontjából.

2010. június 21-22-én Balatonőszödön került megrendezésre a V4-es vezérkari főnökök találkozója. Az eseményt követően Benkő Tibor altábornagy kijelentette, hogy az EU Harccsoport mintájára megalkották a Visegrádi Harccsoport megvalósíthatósági tanulmányát. Mint azt elmondta, a szervezet körülbelül 1000-1200 fős kontingenst jelent, amely feladatai közé többek között a békefenntartás és a kríziskezelés tartozik, valamint a találkozón érintett témaként említette az előretolt repülésirányítók képzését, az improvizált robbanóeszközök elleni védekező képesség kialakításában folytatott együttműködést, valamint a helikopterkezdeményezés feltételeinek áttekintését.

A közvélemény csak ezt követően értesült az együttműködés valós súlyáról. 2011. május 12-én a négy ország védelmi miniszterei Lőcsén megállapodtak egy közös, az EU követelményeinek megfelelő harccsoport létrehozásáról. Azt követően a Strategic Forecasting (Stratfor) főigazgatójával, George Friedmannel készített interjú terjedt el a világhálón, "A magyarok végre kezükbe vették sorsukat" címmel. A média rögtönzött, újonnan felmerült "ötlet" jelleget akar adni az együttműködésnek mondván, hogy az kifejezetten az Orbán-kormányhoz köthető, de az előzményekre tekintve azt láthatjuk, hogy az egyezmény mögött egy olyan, előre célszerűen eltervezett és hosszú távú program van, ami a közeljövőben a magyarság egészének sorsára kihatással lesz.

2011. október 4-én Orbán Viktor Rijádban a szaúdi kereskedelmi és ipari kamarák tagjai előtt mondta, hogy "az elkövetkező öt-tíz évben Európa gazdaság növekedését elsősorban nem a régi hagyományos, nagy európai gazdaságok adják majd, hanem a Balti-tengertől az Adriai-tengerig húzódó közép-európai térség". Orbán Viktor és más szabadkőműves politikusok kijelentései arról, hogy a jövőben a közép-európai térség lesz az európai gazdaság motorja, egyáltalán nem alaptalanok, hanem épp ellenkezőleg, tudatában vannak olyan terveknek, amiket a nyilvánosság számára egyetlen politikus sem közöl. 2011. november 16-án a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter előterjesztést adott be az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés (CFE) és kiegészítendő dokumentumai Oroszországi Föderáció viszonylatában való részleges felfüggesztéséről. Ennek értelmében Magyarországnak a továbbiakban nem kötelessége tájékoztatni az Orosz Föderációt az esetleges NATO-csapatmozgásokról, ami a közelmúlt történéseivel együtt nagyarányú NATO-átcsoportosítást vetít előre. November 17-én az Európai Unió elfogadott egy ENSZ határozatot, miszerint Dél-Oszétia és Abházia megszállt terület, és Grúzia jogosan tart igényt rájuk, az orosz hadsereg pedig megszállóként tartózkodik grúz területen. Még aznap az orosz vezérkar főnöke, Nyikolaj Makarov hadseregtábornok bejelentette, hogy 700 000 tartalékost készenlétbe helyeznek, és megkezdik behívásukat. 2011. november 23-án az Egyesült Államok is felmondta a CFE-egyezményt, ezzel eddig összesen 15 NATO-tagállam vonta ki magát az egyezmény alól, köztük hazánk is és a visegrádi együttműködés tagállamai.

FOLYT. KÖV.





Visegrádi Négyek: A NATO pajzsa Oroszország ellen


A NATO újabb háborúra készül, és a lakosság figyelmét elvonják róla a mindenre kiterjedt médiagépezettel. Az európai médiában csak a válságról hallani, a bankrendszer közelgő összeomlásáról, a leminősítési hullámról. A Szíria katonai megszállásának Oroszország általi megvétózását követő események voltak a nyílt szembenállás első eseménysorozata, de ahogy az ENSZ határozat létrejött Dél-Oszétia és Abházia területe kapcsán - ami az orosz érdekszférába való beavatkozás szándékának hivatalossá tétele -, mintegy varázsütésre megkezdődött a félelem a periféria államok államcsődjétől (köztük Magyarországétól). A hazai fővonalú média is ezzel van elfoglalva, miközben a kormány kommunikációja az újabb IMF-hitel elfogadtatására és a forint elleni állítólagos spekulatív támadás boncolgatására korlátozódik. A Moody's leminősítette Magyarországot, Giró-Szász András kormányszóvivő pedig a Moody's döntésével kapcsolatban kijelentette, hogy hasonló spekulatív támadás zajlik a forint ellen, mint 2008-ban, és megerősítette, hogy nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik és vizsgálják, kik állhatnak a támadás hátterében. A Magyarország destabilizálására irányuló törekvések részét képezik annak a propaganda-hadjáratnak, ami eltereli a figyelmet az ország geopolitikai helyzetéről és arról, hogy a közeljövőben hazánk logisztikai központja lesz a NATO keleti terjeszkedésének.

A teljes európai média hallgat róla, és a gazdasági helyzettel elterelik az emberek figyelmét, pedig az elmúlt napok történései alátámasztják, hogy az ország jelenlegi vezetése - mint a nyugati szabadkőműves rendszer helyi kirendeltsége - tudatosan részt vesz a NATO háborús előkészületeiben. A NATO jelenleg megteremti az orosz érdekszféra elleni katonai beavatkozás jogi feltételeit, Magyarország törvényeit pedig ehhez azonnali hatállyal hozzáigazították. Az Európai Unió - fél éves váltással - folyamatosan többnemzeti harccsoportokat tart készenlétben arra az esetre, hogy azok a politikai döntés követően 10 napon belül bárhol bevethetőek legyenek az unió területén belül. Magyarország legközelebb 2012 második felében lát el készenléti feladatkört, így a kormánynak meglesz az ürügye a mozgósításra. Hogy a Visegrádi Együttműködés nem a közép-európai nemzetek önrendelkezését védi, hanem a NATO pajzsaként és stabilizációs erejeként szolgál, arra elég beszédes állásfoglalást ad Szekeres Imre 2009. október 8-án Budapesten megrendezett miniszteri találkozón tett kijelentése, miszerint az együttműködés "a NATO egyik képességhiányát, a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja". Nem csak orosz szakértők hívták rá a figyelmet, hanem a Friedman-interjúnak is egyik kiemelkedő pontja az a megállapítás, hogy a NATO hadműveletek többnyire az Egyesült Államok stratégiai légi szállítási képességére támaszkodnak. A NATO gyenge pontjai a líbiai hadműveletek során a korábbiaknál is látványosabban mutatkoztak meg, és nyilvánvalóvá vált, hogy a NATO életképtelen az amerikai haderő nélkül, az amerikai haderő Közép-Európába történő átcsoportosítása pedig roppant időigényes. Arról nem is beszélve, hogy a CFE-egyezmény miatt az európai NATO-tagállamok néhány nappal ezelőttig kötelesek voltak jelenteni az Orosz Föderáció felé minden csapatmozgást. Ezt a problémát sikeresen megoldották egy rendelettel.

Ez a fajta ködbe burkolózás és az európai kormányzatok oroszellenes retorikája nyilvánvalóvá teszi az ellenséges szándékot. Hogy a naivak elgondolásaival ellentétben az ellenséges retorika nem csak a hétköznapi politikában jelenik meg, és a visegrádi együttműködés pajzsként szolgál a NATO számára egy esetleges orosz válaszreakció esetén, azt igen jól szemlélteti a Friedman-interjú:

"Ez a négy ország, de hozzájuk vehetjük bátran Romániát, Bulgáriát, Szerbiát, sőt, Ukrajnát is, harapófogóba kezd kerülni. A közép-kelet európai térség vákuummá válhat. Először is azért, mert Oroszország lassan, de biztosan stratégiát váltott és ismét terjeszkedő politikát folytat. Egyelőre a volt szovjet köztársaságokat hálózza be – Moszkva minden téren függőségi viszonyba sodorja őket. Az igazi, drámaian érzékelhető váltást Oroszország Grúzia ellen indított háborúja jelezte. Oroszország szomszédainak be kell látniuk, hogy ők is bármikor sorra kerülhetnek."

Jól látható, hogy az Oroszországgal, mint agresszívan terjeszkedő, „világuralomra törő” nagyhatalommal való látványos rémisztgetés jól bevett eszköznek számít, amely történelmi traumákra épít, és így a NATO számára hatékony érdekérvényesítési eszköz volt valamennyi posztszovjet országban. Mindazonáltal figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy jelenleg a NATO az, aminek a fennmaradásához újabb erőforrásszerző háborúkra van szüksége, amit jól mutatnak mind a nyugati szövetési államok gazdasági helyzete, mind pedig a NATO egyre inkább kiütköző gyenge pontjai.

Az együttműködés egyik fő aspektusa - vagyis hogy a NATO a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja - is arra enged következtetni, hogy a visegrádi együttműködésnek nem a tagállamok biztonsága szempontjából van kiemelkedő feladata, hanem a NATO egésze szempontjából, vagyis elsődleges feladatának tekinthető, hogy biztosítsa a NATO számára a megfelelő légi szállítást egy keleti irányba történő csapásmérésre, ami egyébként az amerikai rendszerek átcsoportosításával roppantul nehézkes vállalkozás lenne.

Az Orosz Föderáció felvetette annak a lehetőségét, hogy megtiltják a területükön áthaladó, Afganisztánba irányuló légi szállítást, vagyis az orosz állam potenciális veszélyként számol azzal, hogy a közeljövőben a NATO "békefenntartókat" küld az ENSZ által "orosz megszállás alatt lévő területnek" nyilvánított Abházia és Dél-Oszétia területére, ami a NATO-haderő egy újabb hídfőállása lenne az átcsoportosítások könnyebb lebonyolítására. Hogy a magyarországi kormányzat a visegrádi együttműködés keretén belül részt vesz ennek a háttér-tervezetnek a végrehajtásában, az jelent közvetlen veszélyt az ország lakosságára nézve, nem pedig a NATO által elfoglalt területeken történő orosz érdekérvényesítés. Ugyanis a NATO hódító háborúinak köszönhetően minden NATO-tagállam potenciális katonai célpont.

Kár áltatni magunkat azzal, hogy a Visegrádi együttműködés a közép-európai országok biztonságpolitikája szempontjából fontos. Már az 1994-es prágai csúcs azért is vált nevezetessé, mert a négy tagország miniszterelnökein és elnökein kívül a találkozón részt vett Bill Clinton amerikai elnök is. Akkor ez kifejezte, hogy az ország egy újabb szövetségi rendszerrel kötődik a hanyatló Nyugathoz. Az azóta sincs ez másképp, ennek ékes bizonyítéka a közelmúlt történései. Minden szempontból egy újabb NATO-hídfőállásnak tekinthető, ami a nyugati szövetségi rendszer gyengeségeit helyi forrásokból ellensúlyozza.

Hogy hazánk a közeljövőben egy kelet felé irányuló NATO-beavatkozás logisztikai központja lesz, azt hűen mutatja, hogy a kollaboráns kormánynak hirtelen nagyon sürgőssé vált a hazai fegyveres szakszervezetek eltávolítása. Magyarországon eddig sem volt működőképes szakszervezeti érdekképviselet, de a hatalom mindeddig megelégedett a szakszervezeti vezetők kézben tartásával, lefizetésével, akit nem tudtak lefizetni, azt pedig megfélemlítették, vagy belekényszerítették egy erejét felőrlő, elnyújtott "igazságügyi" procedúrába. Szima Judit letartóztatása annyit jelent, hogy valami készülőben van Magyarországon: egy olyan folyamat, aminek egy életképes fegyveres rendvédelmi szakszervezet a megvalósítás szempontjából túl magas biztonsági kockázatot jelentett volna. Forrásaink szerint a közelmúltban Magyarországra olyan mennyiségű katonai logisztikai rendszer lett beszállítva, ami a térség védelmi feladatainak ellátásával már meg nem magyarázható, sokkal inkább egy invázió előkészületeit vetíti előre.

A Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ létrehozása is ezzel összhangban történik. A Belügyminisztérium közleménye szerint "a korszerű technikák felhasználásával a NIBEK egységesíti a különböző nemzetbiztonsági és rendészeti szervek adatkezelését, gyorsítja az adatelemzéseket, és fontos feladata lesz, hogy kiszűrje az együttműködő szervek működésbeli párhuzamosságait." Az új szervezet akadálytalanul hozzáférhet az adatkezelőktől minden információhoz, és mivel ez a rendészeti szervekre is vonatkozik, ezért kijelenthetjük, hogy a szervezet eszköz a karhatalmi erők vezetőinek és személyi állományának teljes ellenőrzés alatt tartására, valamint a belső politikai ellenzék teljes körű megfigyelésére, és ennél fogva célja minden, az újabb NATO hadművelet elé álló akadály felszámolása. Akkor is, ha ez a nép szemében egyetlen hiteles szakszervezeti vezető nyilvánvalóan koholt vádak alapján történő letartóztatását jelenti. Hogy mindez kinek az érdekében történik, afelől sem lehet semmi kétségünk, ugyanis a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ név rövidítése (NIBEK = 
ניבע) jiddisül annyit jelent: "új".
LINK: A cikk!






A NATO már támad - Cél az utolsó keresztény állam



Törökország a NATO egyik előretolt állása. Sajnos a három évvel ezelőtti események elterelték a figyelmet a készülő katasztrófáról. A palesztinoknak segélyt szállító hajó megtámadása, és az abból következett politikai csatározások alatt már javában folyt Törökországban a terroristák kiképzése.

Törökország most újabb feladatot kapott cionista gazdáitól. Ukrajna még be sem lépett az Európai Unióba, de már felosztásra került a NATO tagországokon belül, ki mit kap a koncból. Ankara Kijevvel tárgyalt a krimi tartárok helyzetéről. Törökország szoros kapcsolatot akar kialakítani a tatárokkal, hivatkozva a közös vallási alapokra - a külvilág felé gazdasági kapcsolatokra hivatkoznak -, de jól tudjuk mit jelent ez a fajta terjeszkedés. Semmi mást, mint katonai terjeszkedést.

Ha megnézzük a térképet, látható, hogy ez már önmagában is háborús készülődés. Amennyiben Moszkva mozgósítja az oroszokat Ukrajnában, az a dél-keleti területeket fogja érinteni. Kijev képtelen lenne magát megvédeni - pontosabban a Kijevet irányító cion-atlantisták - ezért csatlósok kellenek. A török hadsereg jelentős erőt tud a Krimbe irányítani, és a románokkal együtt képes lehet lezárni Moldováig az orosz határokat. A lényeg, hogy az orosz erők ne tudják elérni a moldovai határokat, mert önmagában Románia nem lenne képes megállítani az orosz politikai terjeszkedést, és Moldova keleti orientációját. Kell a török katonai terjeszkedés, hogy még jóval Moldova előtt megakassza az orosz biztonsági intézkedéseket saját népük és területük megvédésére, és ha az orosz népesség megmozdulna Ukrajnában, azt minél inkább az orosz határok közelében tartsa.

Ráadásul itt akár a magyar hadsereg (vicc) is szóba kerülhet. Orbán éppen a napokban jelentette ki, hogy a visegrádi országok külön közösséget kívánnak létrehozni a NATO országokon belül. Lehet ennek köze ahhoz, hogy Kijev a törökök mellett számítana a visegrádi katonai csoportra? Mondván a magyaroknak és a lengyeleknek is lenne okuk, történelmi alapjuk egy beavatkozásra? Csak azért, hogy a kijevi cionista vezetést megvédjék Moszkvával szemben? Ezt persze majd nagy országegyesítésnek fogják eladni a magyarok felé Orbán módra, ha odáig fajulna a kérdés. De könnyen lehet, hogy belekevernek minket is az ügybe, és nem véletlen a visegrádi országok tárgyalásinak felgyorsítása sem. Ráadásul a visegrádi országok - milyen érdekes - nemsokára a balti államokkal együtt egy "szomszédos ország" agressziója esetén kialakuló konfliktusra fognak gyakorlatozni. Véletlenek pedig nincsenek?

Ezek szerint a Nyugat már eleve Ukrajna szétszakításával számol, mégpedig úgy, hogy ebbe a kijevi cionista vezetés nyakig benne van. Az eset éppen ugyan az, mint a magyar 'rendszerváltás', ahol a Nyugatnak történő kiárusításban az MDF-től a Fideszen át az MSZP-ig mindenki nyakig benne volt. A Nyugat már csak egyet akar elérni, hogy minél inkább az orosz határok mentén stabilizálja az újabb préda határait. Még olyan áron is, hogy vallási alapon iszlám haderőt vezényeljen Ukrajna területére. Moszkvának egyetlen esélye van a terjeszkedés megakadályozására, ha képes lesz a szíriai konfliktust lezárni győzelemmel, és kiépíteni a Libanon-Szíria-Kurdisztán-Örményország tengelyt. Hogy ebben -a jelen folyamatok szerint- Iránra mennyire lehet számítani már erősen kérdéses. Ez belháborúra kényszerítené Törökországot, amely ebben az esetben a saját konfliktusával lenne elfoglalva, és ezzel Moszkva kivédheti az európai török-NATO terjeszkedést.

A III. világháború a szemünk előtt zajlik.
LINK: A cikk!








Moszkva kiszorítja az amerikai befolyást Európából


Két hónappal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin újra indult az elnökválasztásokon, Belorusszia és Kazahsztán együttműködésében áttörés következett be - majd röviddel a választások előtt Putyin bejelentette, hogy a következő elnöki ciklus célja a posztszovjet országok újraegyesítésével egy új unió létrehozása lesz.

2011. elején Belorusszia, Kazahsztán és Oroszország gazdasági uniót hozott létre, majd július 1-én a három ország lefektette a közös piac törvényi alapjait. Alig három hónappal később Vlagyimir Putyin előirányozta az Eurázsiai Unió megalapítását. Putyin elmondása szerint a posztszovjet országok újraegyesítésével létrehozott keleti blokk globális nagyhatalommá válik majd, és hidat képez a mindinkább terjeszkedő Kína és a válsággal hatalmi vákuumba kerülő nyugati országok közt.

Az Investia újságban közzétett publikáció szerint az Eurázsiai Unió építésekor figyelembe veszik az Európai Unió megalapításakor elkövetett hibákat, melyeknek köszönhetően az Európai Unió egybekovácsolása több mint 4 évtized alatt sem sikerült, most pedig a széthullás szélére jutott. Ez a széthullás pedig nem csak a gazdasági mutatókból látható, hanem hogy egy új hatalmi erőközpont képessé vált arra, hogy az európai országok számára valós alternatívát mutasson fel. Putyin ebben a publicisztikában nem kisebb célt jelölt ki, mint az amerikai befolyás kiszorítását Európából és egyetlen gazdasági térség létrehozását Lisszabontól Vlagyivosztokig.

Kirgizisztán és Tádzsikisztán már a kezdetekkor jelezte csatlakozási szándékát, de orosz politikai elemzők szerint a közeljövőben Finnország, Magyarország, Csehország és Bulgária számára is lehetővé válik majd a csatlakozás. Az új hatalmi központ kialakulása már Nyugat-Európában is érezteti hatását: múlt hónapban a német szociáldemokraták indítványozták a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet megalapításáról folytatott tárgyalások felfüggesztését. Vagyis az Eurázsiai Unió már megalapítása előtt olyan lehetőségeket kínál valamennyi európai ország számára, ami komoly gátat állít a transzatlanti integrációra irányuló törekvések elé. Moszkva európai hatalmi központként való felemelkedése pedig az atlantizmus végét jelentheti Európában.

Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a NATO előretolt állásaként működő Grúzia ebben a hónapban jelezte csatlakozási szándékát az Eurázsiai Unióhoz, melynek 2015 után hivatalos formát is adnak majd. A grúz elnök alig egy nap késéssel követte az örmény példát, ami gyakorlatilag az Európai Unióval aláírandó társulási egyezmény aláírása előtt mondott fel minden, a nyugati országokkal aláírandó egyezményt. A közeljövőben NATO-taggá váló országok teljes külpolitikai fordulata jelzi, hogy Európa hatalmi egyensúlyának átrendeződése megkezdődött.

Dimitrij Rogozin még NATO-nagykövetként azt is bejelentette, Oroszország gondolni fog arra a 20000 szerbre is, akik Koszovóban rekedtek és a közelmúltban orosz állampolgárságért folyamodtak. Koszovó kiszakítása pedig erőszakkal, amerikai katonai erőre támaszkodva ment végbe. Egy olyan katonai erőre támaszkodva, ami mára már nem létezik.

Ahogy a grúz példa is mutatja, ez a katonai hatalom mostanra puszta illúziónak tűnik több olyan ország számára, melyek a NATO védelmi lehetőségei miatt választották a nyugati tömböt. Az agresszív amerikai politika jelentette veszélyekkel szemben Moszkva "lassú erő politikája" jelenti a stabilitást, miközben a katonai nagyhatalomként viselkedő Egyesült Államok gyengesége megmutatkozik és kénytelen visszavonulót fújni.

Amerika a hanyatló nagyhatalom képét mutatja, miközben az Eurázsiai Unió egyetlen tagállamának katonai ereje is elegendő volt ahhoz, hogy Szíriában a nyugati agressziónak gátat állítson. Ez a példa pedig egy felemelkedő nagyhatalom képét mutatja, ami a az új európai erőegyensúly formáló erejévé válik. Nem a távoli jövő kérdése ez - az átrendeződés a szemünk láttára történik.












Geopolitikai mozaik - 1. rész


Nem lenne bölcs dolog azt hinni, hogy a Szíriában történt vegyi támadással kapcsolatos politikai baklövés megállítaná az Egyesült Államokat nagy volumenű expanziós terveinek megvalósításában. A következőkben szeretnénk képekkel illusztrálni azokat a világban zajló folyamatokat, amelyeket a naponta ránk zúduló hírözön nem mutat meg teljes egészében. A három évvel ezelőtt elkezdődött arab politikai felfordulás első fázisa lezárult azzal, hogy Oroszország elegáns diplomáciai művelettel megakadályozta a Szíria elleni közvetlen imperialista agressziót. Az első fázisban az Egyesült Államok győzelmet aratott politikai vonatkozásban, de egyre nyilvánvalóbb, hogy csak átmenetileg.

Az első fázis

Az első fázisban a Nyugat a teljes arab-iszlám világot felforgatta, amelynek két fő célpontját támadta elsődlegesen. Az összes többi csupán elterelő hadművelet volt, ráadásul szövetségeseit sikerrel tudta megvédeni, így megvédte azokat a csatlós szunnita arab államokat, amelyekbe a spontán kialakult népi kezdeményezések be akartak férkőzni. A felfordulásból Irán kimaradt, de Irán nem arab állam, másrészről csak a következő lépés lenne. Cél az arab térség megkaparintása, és Izrael állam stabilizálása. Természetesen a valódi végcél Oroszország, de egyetlen várba sem lehet bejutni anélkül, hogy a környező erősségeket és a külső várat be ne venné a támadó. Először a külső védműveket kell lerombolni. Oroszország gyakorlatilag ostrom alatt áll. A modern világháborút nem a tankok vívják, hanem a bankok, és a politikusok a tárgyalótermek asztalainál, valamint a multinacionális cégek és világot uraló pénzügyi maffia ássák a lövészárkokat. Az Ultima Ratio már csak akkor kerül elő, ha valóban érvényesíteni kell a végső érvet. Addig is a szíriaizált, újfajta háború az egyetlen területszerzési lehetőség.

Az első fázisban a Nyugat valamennyi (orosz, kínai) szövetségest kiiktatta a teljes arab világban. Kína és az Oroszország teret nyert, és a hatalmas, iparból és a nyersanyagokból befolyó bevételeket befektetésekben kamatoztatta, ráadásul egyre több nyersanyagforrást szereztek meg különböző kitermelési jogok felvásárlásával, és vegyes vállalatokkal. Minden egyes dollár, amely ezekhez az országokhoz befolyt, a nyugati bevételeket csökkentette. Van ennek két, illetve akár három hosszútávú hatása, melyet a Nyugat semmiképpen sem akar elfogadni.

Elsőként a nyugat biztosítani akarja a hatalmas ütemben fejlődő kínai gazdaság függőségét a nyugati nyersanyagforrásoktól. Ez az egyetlen lehetősége, hogy katonailag kordában tartsa Kínát. Ha semmi mást nem nézünk, csak azt, hogy az elmúlt években százszor vagy ezerszer annyi autó lett Kínában, mint korábban volt, gondolhatjuk mekkora a gazdasági és pénzügyi függőség, ha a Nyugattól kénytelen olajat vásárolni. Nem véletlenül mondta Putyin, hogy nem kell Európának megvenni az orosz olajat és gázt, mert azt az utolsó cseppig Kína átveszi. Csakhogy Oroszország is biztosítani akarja az energia függőséget Európa felé. Kína vásárol még Venezuelától, Irántól, de ezek a források nem elegendőek a korlátozott kapacitások miatt. Nem véletlenül volt Kínának 18.8 milliárd dollárnyi félkész befektetése Líbiában. A befektetések folytatódtak Tunéziában, Egyiptomban. Az első fázisa az úgynevezett arab tavasznak valamennyi keleti befektetést keresztülhúzta, és a Kelettel egyezkedő politikai vezetőket eltávolította. A Nyugat több frontos háborút nyitott meg. Líbia után következett Mali (dél felé) így biztosítva saját maga számára a világ legnagyobb urán bányáit. Látható tehát, hogy a demokratikusnak nevezett arab tavasz valójában egy igen agresszív gazdasági terjeszkedő és újragyarmatosító háború. Észak-Afrika lezárásával az afrikai kontinens, amely a feltörekvő Kína piaci célja lett volna, most a Nyugat fegyvereitől lesz hangos, és megkezdődik Afrika újragyarmatosítása modern formában.

Az első fázis még nem ért volna véget, mert ennek a fázisnak a lezárása Szíria legyűrése, valamint Irán bombázása lett volna. Az első fázist Putyin akasztotta meg azzal, hogy a nemzetközi jogot érvényesítette. Ezzel elkezdődött egy nem tervezett, új művelet.

A második fázis

A szíriai és az iráni kérdés lett a kettes fázis. A Nyugat szembekerült azzal, amivel eddig nem kellett számolnia, és ez a Kelet aktív ellenállása. Ebben az a sajnálatos, hogy Irán nem egy nyugat-ellenes közösségben gondolkodik, hanem továbbra is saját feje után megy. Ez lehetne követendő példa is, csakhogy hosszútávon nem működik. A liberalizmus már nyomokban feltűnt az iráni politikában, és ha nem veszik át a putyini habitust, akkor komoly bajokkal kell szembenézniük. Nem véletlen, hogy az iráni Forradalmi Gárda már jelezte a kormány felé, nem fogja eltűrni az USA-barát politikát és az arra tett politikai kísérleteket.

A Nyugat az eddigi stabil politikai álláspontja helyett most egy kibillent instabil képet mutat, mert a keleti ellenállás, és a köztes fázis nem szerepelt a terveiben. Tanácstalan lett. Látható a kapkodás, a tanácstalan ingadozás, de ne felejtsük el, az USA egy hatalmas katonai művelet közepén tart, és érthetőek a hirtelen felbukkanó akadályok miatti botladozások. Ez azonban nem jelenti a háború befejezését. A Nyugat eddigi legnagyobb és legszervezettebb háborúját vívja, és éppen támadásában van. Politikai és katonai gépezete mint gyilkos óriások merednek a kisebb államok fölé. Oroszország mint egy pajzs igyekszik védelmezni szövetségeseit és saját magát, de az ellenség jelenleg sokszoros túlerőben van. Ebben az állapotban semmi más nem ad különleges erőt Oroszországnak, mint a hit, és a birodalmi gondolkodás. Ezért támad fel oly erősen a vallásosság. Mert a hit segít legyőzni azokat az akadályokat, melyek alapvetően a félelemre építenek. Az Orosz Birodalom megtanult hinni önmagában, és ezáltal ereje növekszik. Maga a hit azonban kevés a győzelemhez. A Putyin vezette Oroszország kidolgozta terveit, melyek meglehetősen nagy léptékűek, és most már ez a két hatalmas erőközpont birkózik egymással.

A nyugati expanzió új fázisa már kezd körvonalazódni. A következő lépés a Kaukázus lesz. Ahogy Lavrov mondta, a nyugat nem vár bizonyítékokat és elveket, a Nyugat ürügyet keres arra, hogy vazallusait a hatalomba segítse. Az sem érdekli, ha káoszba süllyed a régió, mivel számára csak egyetlen egy valami a fontos, hogy politikailag elérje az orosz határokat, és onnan továbblépjen - de előtte Szíriát kell kiiktatnia. Szíriának rendkívül gyorsan meg kell oldania a gondjait, mert rohamosan fogy a pénz, ráadásul a végtelenségig a szövetségesek sem tudnak eltartani egy ilyen nagy országot. Bevételek kellenek, mert leáll az élet, és teljesen összeomlik az ipar és a mezőgazdaság. A nyugat szempontjából mindez jó, csakhogy sürgető a dolog, mert a nyugati gazdaság is roskadozik. Amíg a keleti gazdaság stabil és versenyképes, addig a nyugati nem képes megfelelő módon stabilizálni magát a külső régiókban, mert az ottaniak számára van ellentétes alternatíva, és fennmarad a választás lehetősége. Ezért létkérdés a Kelet kibillentése jelenlegi stabil állapotából.

Szíria esetében a többnemzetiségű (több tucat országból érkezett) zsoldos-terrorista hordát föl kell fegyverezniük elsősorban légvédelemmel és tankelhárítással. Másodsorban műhold- és felderítési adatokkal. Ha ehhez kapcsolódik egy kierőszakolt amerikai bombázás, akkor a hadiszerencse megfordulhat Szíriában. Ha Szíria már nem képes bázisként szolgálni az oroszoknak, akkor lehet továbblépni, éppúgy mint Líbiából. A következő művelet Irán bombázása és célzott, különleges egységek általi rombolása. Így szárazföldi erők bevetése nélkül Irán pár hónap alatt középkori szintre süllyed. Elkezdődik a belső lázítás, a szíriaizált háború kiterjesztése. A belső társadalmi problémák táptalajt adnak erre, írtunk már róla korábban, hogy bizony vannak belső feszültségek ebben az országban is. A feszültség pedig főként generációs feszültség. A fiatalság, amely az iráni korfa alapján láthatóan nagyon nagyszámú, sokkal nagyobb szabadságot akar magának, mint amit a jelenlegi keretek biztosítanak.

Sokan azt mondják, hogy Kína már ezt nem engedné meg, katonai lépéseket tenne. Kína jelenleg napi egy milliárd dollárral járul hozzá az amerikai rendszer fenntartásához, melyet minden nap átutalnak az Egyesült Államokba, és amerikai államkötvényeket vásárolnak. A kínaiak már jelezték, hogy leállítják, de abban az esetben mi tartja vissza az amerikai kormányt, hogy védővámokat rakjon a kínai termékekre. Kínának a legnagyobb felvásárlója ma is az USA. Washingtonnak tehát van még lehetőség a kezében. Az orosz sajtó ráadásul már cikkezik róla, hogy Örményországban is előkészítette a Nyugat a következő narancsos forradalmat. Ha Szíria bukik, Izrael biztosítva van, és megnyílt az út a Kaukázus felé. Gazdasági szempontból is lényeges, hiszen akkor dél felé biztosítva van az azeri olaj. Grúziáig - tehát a Kaukázusig - teljesen tiszta a kép. Azerbajdzsán, Örményország, politikai úton fogja beadni a derekát ebben az esetben, mert képtelenek lennének bármilyen ellenállást kifejteni, ráadásul mindkét állam politikailag instabillá tehető. Azerbajdzsán amúgy is ingadozik a két nagyhatalom között, néha ide, néha oda billenve. Ebben az esetben nem lenne választása. Így Oroszország dél felől bezárva.
LINK: A cikk!











Geopolitikai mozaik - 2. rész


Hármas fázis

A hármas fázis az európai régiók zárása. Két olyan állam maradt mindössze, melyre a 20 évvel ezelőtti fordulat óta nem tudta a Nyugat rátenni a kezét. Ukrajna és Fehéroroszország. Ezek közül Ukrajna az, amely könnyebben destabilizálható. Illetve van egy harmadik régió, ez a Dnyeszter Menti Köztársaság, és Moldova kérdése. Mindegyik államban jelentős nyugati benyomulás és bomlasztó munka zajlik. Fehéroroszország iparában jelentős nyugati befolyás alakult ki, Ukrajna pedig alapvetően a narancsos forradalma utáni köztes állapotban lebeg, Justyenko Európa párti politikája, és a bukása utáni jelenleg Oroszország felé nyitottabb politika miatt. Ukrajna a legtöbb fejfájás okozója mindkét oldalon.

Fontos terület mind katonailag, mind gazdasági tekintetben. A Nyugat terve, hogy kierőszakolja az Európai Unióba történő integrációt. Ezzel eldőlne a befolyási mérleg egész Európában. A Nyugat mint uralkodó hatalom egész Európa felett, Oroszország pedig beszorítva az ázsiai régióba. Európai vonatkozásban csak mint nyersanyagforrás szerepel. Elvágva a déli vidékektől, lezárva a Kaukázus és egész Európa felől. Jószerével saját határai közé szorítva. Erre a politikai lépések már megtörténtek. Az EU országai felszólították az ukrán vezetést, hogy gyorsítsa fel a csatlakozási tárgyalásokat. Ukrajna miniszterelnöke nyilatkozatot tett, miszerint az EU-ba történő belépés egyik feltétele, hogy máshonnan biztosítsa maga számára a gázt, így megszüntetve az orosz energia függőséget. Ebbe a műveletben hazánk is becsatlakozott a maga módján, az oroszoktól olcsóbban megvett gázt eladjuk Ukrajnának. Emiatt nagy botrány volt Moszkvában, ráadásul a helyzet megtárgyalására érkezett küldöttséget a kormány nem fogadta megfelelő szinten – és Szijjártónak leüvöltötték a madárfészek haját is az oroszok... A németek is hasonlóan kufárkodnak. Az északi áramlaton Németországba szállított gáz kerül vissza Ukrajnába. Az energiafüggőség voltaképpen marad, csak a neve más. Jellemző kapitalista átvágás.

Ukrajnával kapcsolatosan tisztában kell lenni az olyan alapvető dolgokkal, hogy ukrán nép voltaképpen nincs is. A kijevi russz fejedelemség egykoron az orosz birodalom egyik alappillére volt. Ukrajna lakosságának nagy része – kb. 45%-a - orosz. Sok a lengyel, és Kárpátalja vonatkozásában mi magyarok is érintettek vagyunk. A Nyugat bármelyik játékba belemegy, csak azért, hogy az EU határait keletebbre tolja. Ne felejtsük el azt, hogy az EU nem gazdasági, hanem elsősorban katonai tömb, és azt se, hogy voltaképpen egyfajta világháború zajlik. Észrevehető, hogy hazánkban a zsidók minden nemű komoly befektetést leállítottak. Nincs érdekük egy perifériára szorult, gazdaságilag csődbe jutott országba komolyabban befektetni. A befektetések azonnal folytatódnak, amint elkezdődik a harmadik fázis kivitelezése. Erre több forgatókönyv lehetséges. Egyrészről a békésebbik megoldás, miszerint kierőszakolják az ukrán EU integrációt. A kormány aláírja csatlakozási szerződést, és Ukrajna hivatalosan is az EU tagja lesz. A Nyugati ebben az esetben katonailag is terjeszkedni fog, először nem látványosan, de a titkosszolgálatok nagyon gyorsan beköltöznek, a felderítés és a megfigyelő állomások azonnal kelet felé kezdenek dolgozni. Ahogy hazánkban is történt korábban, minden katonai jellegű adatot, amire a nyugatiaknak szüksége van, egyből 'felpórszívóznak' (kék rendszámos autókkal öltönyös urak érkeznek a katonai létesítményekbe, és minden műszaki paramétert és információt dokumentálnak), és a teljes védelmi struktúrát a nyugati érdekek és igények szerint átalakítják. Ugrik az oroszok Ukrajnával megkötött hadikikötői szerződése is. Az EU jelenleg minden lehetséges módszert bevet az ukránok becsábítására az EU-ba. Elképesztően ostoba szlogeneket használnak, melyek szerint az 'Európai Unióban édes élet vár rád'. A lakosság 'megdolgozása' – számunkra is ismerős módon - teljes kapacitással folyik. Bugyuta reklámfilmek kondicionálják az embereket, és mindenhonnan csak az EU-val járó előnyökről papolnak. Ezt a történetet mi is ismerjük, minket pontosan ugyan így hülyítettek. Már akit lehetett.

Ha mindez nem megy békés úton, akkor jön a vészforgatókönyv, a narancsos forradalom megismétlése, Janukovics menesztése, és néhány népcsoport, nemzetiség, köztük akár a magyarok fellázítása, belső harcok kezdeményezése. Egy nem ellenőrizhető hír szerint Ausztria és Németország területén több ezer olyan személyt gyűjtöttek össze, akik azonnal bevethetőek Ukrajnában, mint a kisebbségek "szabadságharcosai" a szíriaizált háború kiterjesztésére. Ezzel Ukrajnát polgárháborúba taszítják, és a hadi szerencsére bízzák, mekkora lesz az a terület, amelyet megszerezhetnek. Ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy Moszkva az orosz lakosságot menteni fogja, és az ország több részre szakad. Az európai kormányok, köztünk hazánk kormánya a napokban ismételte meg, hogy kiemelten támogatják Ukrajna csatlakozását.

A forgatókönyv következő lépése Moldova bekebelezése lesz. Erre pedig a román haderő már készen áll. Moszkva ugyan jelezte, hogy nem fogja hagyni a kis Dnyeszter Menti Köztársaság bekebelezését, de kérdéses, hogy belemenne-e egy nyílt háborúba egy rendkívül kis lakosságú terület miatt úgy, hogy a kis Dnyeszter Menti Köztársaságot ettől kezdve teljesen ellenséges környezet veszi körül. A románok hatalmas összegeket fektetnek a Moldovai terület megszerzésére. Pártokat finanszíroznak, civil szervezeteket támogatnak, önkormányzatokat fizetnek le, parlamenti politikusokat vesztegetnek meg, vagy állítanak maguk mellé. A román befolyás már most is jelentős, gyakorlatilag az ország bekebelezését már teljes mértékig előkészítették. Sok helyen románul vannak kitéve az utcanevek, a hivatalokban román feliratok vannak. Románia nemhogy csökkenne egy erdélyi területtel, hanem előre láthatóan a nyugati tervek szerint nőni fog egy moldovai területtel. Még akkor is, ha kifejezetten nem mint Románia része, hanem mint szövetségi állam működne. Ezzel lezárul a hármas fázis.

Negyedik fázis

A negyedik fázis gyakorlatilag Oroszország kivégzése. Látható, hogy a kimondatlanul folyó hatalmas háború oly módon zajlik, hogy a hagyományos módon abba külső hatalom, így Oroszország beleszólni nem tud, hiszen csak belső harcokról és forradalmakról van szó. A negyedik fázis első felvonása, hogy szíriaizált harcokat robbantson ki az Oroszországhoz erősebben kötődő volt tagállamokban. Ezeken a területeken már folyik az ellenzéknek nevezhető civil szerveződések felállítása és támogatása. Amikor Moszkva megfelelő ellenlépéseket tett ebben az ügyben, akkor következik a végső lépés. Fellázítani az Oroszország területél élő muszlimokat. Mivel számuk már most is jelentős, nagyjából 25 millió, ez a folyamat nem fog nagyobb nehézségekbe ütközni. Az arab területeken már nincs szövetséges, akik voltak, káoszba és anarchiába süllyedtek, senki nincs, aki vallási, vagy politikai úton megpróbálná megfékezni a muszlim közösségeket. Nagyon gyorsan fognak a belső harcok kialakulni, és minden bizonnyal átdobják ide azt a több tízezer harcedzett embert, akiket az arab régiókban felhasználtak. Sokuk csecsen és egyéb orosz területről való, így még helyismerettel is rendelkeznek majd. Oroszország önmaga is belső harcokba süllyed. Nincs nyíltan fellépő ellenfél, az Egyesült Államok mint eddig minden esetben, csak széttárja a kezét, hogy nem tehet semmiről. Nincs állam, amely ellen bevethetőek lennének az atom fegyverek, mert egyszerűen csak belső harcok zajlanak. Ennek pedig semmi más végeredménye nem lehet, mint az, hogy maga a nagy Oroszország darabokra szakad. Külső beavatkozás nélkül. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez lázálom, azoknak szólunk, kezdjenek körülnézni az internet világában. Egyre több cikk és tanulmány jelenik meg arról, hogy Oroszország nem egységes, soknemzetiségű ország. Olyan, hogy orosz nemzet nincs is, stb. - amire már a kormány is kénytelen volt reagálni. Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban Al-Kaida terroristák jelentek meg, a minap a tádzsik fővárosban tartóztattak le egy csoportot, mert robbantást készítettek elő. Az oroszországi atlantista ellenzéket (ötödik hadoszlopot) a mai napig hatalmas összegekkel pénzelik. A kormány ugyan megteszi amit csak lehet, de a pénz rejtettebb módon áramlik befelé.

Ezek a lehetőségek nem csupán képzelgések. Olyannyira, hogy az orosz katonai vezetés is felmérte, - mint korábbi elemzésünkben írtuk - valóban ők a végső cél. Ezért dolgozták ki a lehetőségét annak, hogyan vágjanak vissza, és felállították a saját stratégiájukat. Egyelőre két irányt szabtak meg.
LINK: A cikk!





Geopolitikai mozaik - 3. rész


Első fázis - orosz lehetőségek

Szíria biztosítása. Moszkva nem szívesen teszi meg, hogy a csúcstechnológiát kiadja a kezéből, de most valószínűleg kénytelen lesz. Szíriának nagyon rövid időn belül, lehetőleg a tél beállta előtt le kell zárnia a polgárháború kérdését. Ezen kívül megfelelő légvédelemmel kell ellátni Iránt és Szíriát is. Eközben megkezdődik a kurd területek elállítása, a politikai háttéralkuk megkötése. Ki kinek mit enged át, hol és milyen határok lesznek. A török hadsereg megszorongatásának lehetősége akár egy szövetségbe léptetett szír-kurd-örmény hadsereggel. Libanonban is csökkent az orosz befolyás azzal, hogy a Hezbollah a szíriai harcokban vesz részt, és a nyugati befolyás erősödik. Amint lezárul a szíriai kérdés, a Hezbollah hazamegy és rendet fog tenni. Ahogy a grúz miniszterelnök nyilatkozatain látszik, ezzel a lehetőséggel a térségben egyre komolyabban kell számolniuk, eddig EU/NATO belépést szorgalmaztak, de már a kivárásos taktikára tértek át. Megvárják kinek áll a zászló, és arrafelé fognak hajlani. Amennyiben az orosz fél erősödik meg a térségben, akkor Örményországban a narancsos lázadást könnyűszerrel leverik, és Azerbajdzsán állásfoglalása sem lesz kétséges. Az így kialakuló tömb hatalmas gazdasági és katonai potenciállal fog bírni. Egyrészről olaj és gáz birodalom, másrészről hatalmas katonai potenciál. Szövetséges államokon keresztül, de Moszkva kijárással rendelkezik a Földközi-tengerre. Másrészről -és ez nagyon lényeges-, a keleti régió nagyon megerősödik Európával szemben, mivel még nagyobb lesz az energia függőség a keleti tömbtől. Amit idáig független országoktól szerzett be, azt onnantól kezdve már stratégiailag szövetséges államoktól szerzi be, amely növeli a kelet-nyugat ellentétet.

Második fázis

Ukrajna kérdése. Moszkvának komoly ütőkártyája Kijevvel szemben, hogy a lakosság jelentős hányada orosz. A legutóbbi választásokat már ez befolyásolta, de saját kardjukat a Nyugat ellen fordítva felléphet egy belső lázadás támogatásával. Ebben az esetben könnyen lehet, hogy Ukrajna valóban szétesik, és Moszkva szó nélkül fogja felajánlani Kárpátalját hazánknak, mivel semmi szüksége nemzetiségi konfliktusokra. Moszkva azonban nem Ukrajnát akarja szétszakítani, hanem az európai államokat bevonni az Eurázsiai Unióba, amelyiket csak lehet. Tehát nem érdeke egy ilyen jellegű háború, sokkal inkább az, hogy Ukrajna kelet felé tegye le a voksát. Erre megfelelő érvekkel rendelkeznek, és a nyomásgyakorlást Európa irányába is kiterjeszthetik, ha szükséges. Ezt a kérdést látszólag nem az észérvek fogják eldönteni, hanem a ki kinek mit ígér, ki kit mivel tud lekenyerezni. Pár politikus önzése azonban könnyen polgárháborúba sodorhatja az országot. Amennyiben Ukrajna kelet felé dönt, a fehérorosz területek melletti balti államok kerülnek hatalmas nyomás alá. Amennyiben a Nyugat nem tudja rettentő gyorsan felvirágoztatni ezeket az államokat, és a szegénység egyre inkább teret nyer, a keleti nosztalgia jelentősen erősödni fog, és egy, vagy két választási ciklus után a keleti tömbben találják magukat.

Amennyiben a Nyugat a muszlim terrorizmus felélesztésével próbálna válaszolni, Moszkvának csupán két lehetősége marad. Az egyik, hogy a fellázított területre elrettentő erejű atomcsapást mér. Az orosz katonai vezetés már felvetette ennek lehetőségét, bár hangosan elutasították - akkor. Egy ilyen eshetőséggel számolni kell. Ha ez megtörténne, az egész világ hihetetlenül mély döbbenetbe zuhanna, Oroszországban pedig 100 évre megszűnne mindennemű lázadási kísérlet. A fellázadt terület örök mementó maradna mindenki számára. A muszlim lakosság pedig elvándorlásba kezdene. A másik lehetőség, hogy egész területek lakosságát telepítik ki sztálini módon. Szétszórva, lehetőleg olyan területre, ahol a szaporodásuk negatívba zuhanna, és a halandóság sokszorosára nőne, például a kedvezőtlen szibériai területekre. Akármennyire drasztikusnak tűnnek ezek a kérdések, az orosz vezetés birodalmi módon gondolkodik, ahol a legelső a birodalom egysége, és minden bomlasztási kísérletet alapjaiban kell lerombolni. A második fázis végén Oroszország megkezdi a volt szovjet blokkhoz tartozó közép-európai államok integrálását a saját rendszerébe.
LINK: A cikk!







Asszad trójai falova: az önálló Kurdisztán

Asszad hat nagyvárost adott át a kurd fegyveres milíciáknak. Ezeket a milíciákat Asszad fegyverezte fel. Ezzel gyakorlatilag megalapította a szabad Kurdisztánt. Hogy milyen politikai államforma lesz, mekkora mértékű szabadságot kaptak, arról későbbi hírek szólnak majd. Ezeken a területeken a kurdok vállalták, hogy rendet tartanak, a terroristákat likvidálják. Már az első híradások arról is megérkeztek, hogy kiképzők lépték át a határt Törökország felé.

Törökországban hatalmas felbolydulást okozott Asszad lépése. Míg a hat nagyváros területéről és ebből az országrészből Damaszkusz jelentős sereget tudott kivonni és a Törökország felől özönlő terroristák ellen átcsoportosítani, addig a támadásra berendezkedett török haderőből nagy erőket kell visszavonni. Nem régen 24 kurdot bombázott le helikopterekről a török hadsereg. Az egyezség egyik vonzata valószínűleg a légvédelmi eszközök átadása lesz, mellyel a legveszélyesebb járőröző egységeket, a helikoptereket kivégezhetik. Ezzel megszűnik az ellenőrzés a kurd területek felett, és azonnal egy, az afganisztánihoz hasonló állapot alakul ki, a törökországi városokat ellenőrzik, és a vidék kurd fennhatóságú terület lesz.

A lázadások kezdetekor a kurdok felajánlották, hogy egy Kurdisztánért cserébe fellépnek Asszad ellen. A török befolyás miatt ezt a szíriai felkelők elutasították (a Nyugattal egyetértésben), sőt a kurdok elleni harcot is kilátásba helyezték, miután legyőzik a jelenlegi szíriai vezetést. Ezek után kezdték meg a kurdok a tárgyalásokat a szíriai vezetéssel. A PKK moszkvai kapcsolata miatt valószínűleg az oroszok közvetítettek. Asszad elvesztett egy országrészt, de nyert egy szövetséges népet és államot.

Míg Szíriában nagyon kevés kurd él, addig Törökországban rendkívül jelentős a számuk. A Szíriáról leváló, most szabadságot kapott országrész aránylag kicsi, ám ez a terület és a fegyverek biztosítása a kurdok számára hatalmas gondot okozhat a török vezetésnek. Könnyen a jelenlegi vezetés bukását is okozhatja, mivel olyan problémáknak teszi ki az országot, amellyel eddig nem számoltak. Komoly fegyverzet híján a kurd ellenállás nem volt elég hatékony. Az észak-iraki kurd terület, ami papíron kurd felségterület - de a szabadságát valójában nem tudta érvényesíteni - szinte semmit sem tudott tenni a többi kurd terület érdekében (azonnal bevetették ellenük az oszd meg és uralkodj elvét). A térképen látható mekkora gond lenne a törököknek egy valóban szabad, saját hadsereggel rendelkező kurd ország ( a kurd népesség térképe).

A helyzet olyannyira súlyossá vált török szemszögből, hogy Erdogan végigfutotta az ENSZ-t, az Arab Ligát, és minden fellelhető fórumot, követelve az azonnali ENSZ beavatkozást. Hivatkoznak mindenre, Aleppóra, ahol a kelepcébe csalt terrorcsapatokat éppen most kezdi felszámolni a szíriai hadsereg, népirtásra, vegyi fegyverekre, és mindenre, amire csak lehet. Az, hogy ők képezik ki a terroristákat, nem került szóba. Mindazonáltal mellékelt térképre pillantva láthatjuk a félelem okát. A kurdok mintegy 14 milliós népességet alkotnak Törökországban.

Eközben orosz oldalról is érdekes információk láttak napvilágot. A moszkvai katonai vezetés kijelentette, hogy bármilyen Tartus kikötője elleni akcióra katonai választ adnak. Az éppen oda tartó hajók viszont nem egyszerű hajók. Összesen öt partraszálló hajó, a fedélzetükön 1200 deszantossal, és 72 páncélossal bármikor bevethetőek. További helikopteres és rádiótechnikai háttérrel komoly erőt képviselnek. Habár az orosz vezetés szerint nem biztos, hogy a hajók most ki fognak kötni, ilyen nagy erejű sereg oda vezénylése nem véletlen. Oroszország egyre egyértelműbben készül fel arra, hogy helyi képviseletét megvédje, kerül amibe kerül. Egyes feltételezések szerint a grúziai és csecsen háborúk veteránjait viszik Szíriába, hogy ott harci irányító feladatokat lássanak el, és kiképzést folytassanak. Ez nem hivatalos közlés.

Szíria kezd a térség lángba borulásának központja lenni. Nem véletlenül adták ma hírül, hogy Izrael szorosabbra fonja kapcsolatait az USA-val. Félnek. De van is mitől. Az elmúlt időkben ugyanis az USA és a Nyugat ármánykodására sem Moszkva, sem Peking nem válaszolt hasonló eszközökkel, vagy tett komoly ellenlépéseket. Ha ezt a manővert elkezdik, miszerint felfegyverzik az ellenálló csoportokat, a Nyugat pillanatok alatt elvesztheti, amiért 10 éve harcol a Közel-Keleten.
LINK: A cikk!







Francia mesterlövészek tizedelik az embereket Szíriában


Előző cikkünkben nyitva hagytuk a kérdést: miért lett olyan fontos hirtelen a szíriai beavatkozás? A választ természetesen nem a nyugati és hazai sajtóban találtuk meg, hanem kicsit keletebbre. A forrás egy régóta Damaszkuszban élő újságíró, Ankhara Kochneva.
A cikket az orosz Szabad Újság közölte, majd a hiteles tájékoztatás miatt sokan átvették. Nos, miért is olyan fontos, hogy elejét vegyék bármi áron annak, hogy Asszad csapatai egész Homsz városát felügyelet alá vonják? Mert nem sokkal ezelőtt a szíriai hadsereg egyik akciójában 300 francia, líbiai, katari idegenlégióst (zsoldost) kerítettek be. Az újságíró elmondta, hogy Homsz városágban a mesterlövészek kivétel nélkül francia katonák, akik mindenre és mindenkire lőnek, legyen az jármű, katona, civil, vagy gyerek. Volt olyan nap, hogy 15 katonát lőttek le a harcok alatt. Eddig összesen nagyjából 150 idegen katonát ejtett fogságba a szíriai hadsereg.

Miért nem hozzák ezt nyilvánosságra?

Mert jelenleg Asszad kezében ez az egyik legnagyobb diplomáciai fegyver. Ez egy titkos alku tárgya lehet. A hadsereg egyre jobb pozícióból harcol, a zsoldosok helyzete pedig egyre reménytelenebb. A Vöröskereszt nem véletlenül próbálta kieszközölni, hogy bejuthasson katonai kísérettel, mert fontos lett volna lőszert és ételt juttatni a zsoldosaiknak. Asszad csak a felügyelet alá vont városrészekbe engedi be őket, erős katonai kísérettel. A hadsereg szó szerint vadászik az idegen katonákra. Nagyon nehéz a hadsereg helyzete, mert élve kell elfogni őket, ami sokkal nehezebb, mint lelövöldözni. Homszban kizárólag ilyen idegenek harcolnak, szíriait alig találni közöttük.

Ezek nem csak kiképzők és tanácsadók?

Nem. A legtöbben részt vesznek a harcokban. Az idegen kormányok úgy akarják feltüntetni, hogy Homsz az ellenállás központja. Ezzel szemben, itt nincs másról szó, mint hogy a Nyugat rászabadított a városra 5-10 ezer banditát, zsoldosok segítségével. Ezek ölnek, pusztítanak amerre járnak, nőket erőszakolnak. Többen közöttük mint kiderült, ejtőernyős különleges alakulatok katonája, és mesterlövészek. Aki tehette, elmenekült a városból. Csak azokon a területeken tudnak visszatérni otthonaikba, ahol már a hadsereg felügyeli a rendet. Ugyanis a mesterlövészek valóban mindenkire lőttek, nőkre gyerekere is. Becsléseik szerint nagyjából 2000 fegyveres lehet még a városban.

Homsz az új Bengázi lehet?

Semmiképpen. Itt ugyanis nincs lakossági támogatás. Az, hogy becsempésznek és összevonnak az országban pár ezer zsoldost, és azok ölnek és pusztítanak, az nem ellenállási központ. Semmilyen mértékű lakossági támogatás nincs ezek mögött. Semmi egyéb, mint a nemzetközi porondon ordítanak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Látható, hogy Homszban kudarcot vallottak. Nem volt nehéz dolguk ide csődíteni idegeneket, Törökország, Irak, Libanon felől a határ olyan mintha nem is lenne. Most viszont bajban vannak.

Miért nincs támogatása a szabadságharcnak?

Mert nem szabadságharc. A felesleges gyilkolás nem az. És Asszad rendszere egy stabil rendszer. Szíriában az emberek látják Líbia esetét, és félnek attól, hogy arra a sorsra jutnak, így semmi nem maradt a zsoldosok mögött. A kurdokat sem tudják fellázítani, mert a törökök olyan brutalitással irtják a kurdokat Törökországban, hogy semmiképpen sem fognak a NATO mellé állni. Sőt. Ha Asszad igazi bosszút akarna most állni, akkor elkezdene fegyvert eladni a törökországi kurdoknak. Törökországban pillanatok alatt kitörne a belháború. A drúzok kitartanak, mert Asszad igen nagy szabadságot biztosított nekik és jobban élnek itt, mintha Izraelben élnének. Az alaviták szintúgy kitartanak a jelenlegi rendszer mellett, mert Asszad biztosítja számunkra a szabadságot a vallásukban. A Szíriai Nemzeti Tanács bukásra van ítélve, külföldről próbál okoskodni, de nem lát bele a helyzetbe, fogalma sincs, mi van az országban. Azt hiszik Szíria hadserege gyenge. De nem az. Nem megosztható, mint Líbia a törzsi ellentétek miatt. Katarnak nagyon jól kiképzett elit alakulatai vannak, de a szír elit alakulatok zsebre vágják őket. Ha Katar idedugja az orrát, elmondhatjuk, hogy az egér is kibújt az egérlyukból. Azt nem képesek felfogni, hogy ha a szír nép meg akarja buktatni Asszadot, akkor megteszi, nem kell ahhoz sem francia, sem német, angol, vagy amerikai beleokoskodás.

Mi lesz a diplomáciai hatása a francia katonák ügyének?

Igazából semmi. Sarkozy elbukja a választásokat és ennyi. Az idegenlégiósok egyszerű ágyútöltelékek. Ha túlélik, kapnak állampolgárságot, ha nem, akkor hol zavarja az a franciákat?
LINK: A cikk!








Az USA a Perzsa-öbölben akar egy újabb Pearl Harbor-t rendezni?


A USS Enterprise az általa vezetett csapásmérő erők jelenleg haditengerészeti gyakorlatot tartanak, ami az Irán elleni háború egy vonatkozását szimulálja. A gyakorlat Florida partjainál zajlik. A szimuláció kilenc ország részvételét képezi le, ebből kettő olyan "fundamentális iszlám teokrácia, ami terrorista csoportok támogatásával gyanúsított". A gyakorlat térképe tartalmaz egy 56 kilométer széles szorost, ami a parttól 320 kilométerre található. A szoros alakja és szélessége megegyezik a Hormuzi-szoroséval - azzal a tengeri olajkereskedelmi csomóponttal, ami jelenleg Irán irányítása alatt áll.
Az USA katonai tisztviselői persze tagadják, hogy a gyakorlatnak köze lenne az iráni helyzethez, mondván hogy "a csoport több lehetséges küldetés területének szimulációjával gyakorlatozik". Dennis Fitzpatrick, az atlanti csapásmérő erők kiképzésének koordinációjáért felelős tiszt mindenesetre azt mondta, a csoport azokra a gyakorlatokra összpontosít, ami a flotta úti céljával kapcsolatos. Az ötven éves repülőgép-hordozó anyahajó, a USS Enterprise vezeti a gyakorlatot, és márciusban csatlakozik a Perzsa-öbölhöz tartózkodó csapásmérő erőkhöz. Hivatalos nyilatkozatok szerint ez lesz a hajó utolsó küldetése.
A USS Abraham Lincoln már január 22-én belépett a Perzsa-öbölbe egy cirkálóval és két rombolóval, egy brit és egy francia hajóval. Egy másik anyahajó, a USS Carl Vinson is a Hormuzi-szorostól keletre állomásozik az Arab-tenger északi részén, Irán délnyugati partjainál. Az Egyesült Államok 15000 tengerészgyalogost telepített Kuvaitba, egy expedíciós tengeri zászlóaljat illetve kétéltű partraszálló csoportot.
Figyelemreméltó, hogy a három repülőhordozó-anyahajó kísérete nem a szokásos 2-4 cirkáló és 3-6 romboló, hanem annak fele-harmada. Ám ez a harcrend meglehetősen szokatlan, sőt teljesen ésszerűtlen, hiszen éppen ezek az egységek biztosítják a légvédelmet a csapásmérő erők számára (természetesen az E-2 Hawkeye AEW és F/A-18-asok mellett), valamint a Tomahawk támadó kapacitást. A három hordozó kötelékből az egyik éppen a USS Enterprise, amelyet 2013-ban terveznek leselejtezni. Ennek a költsége - nukleáris és más veszélyes hulladék - iszonyatos.
Ez is alátámasztja azt a feltételezést, hogy az USA olyan egységeket vezényel a térségbe, és olyan mennyiségben, melyek elvesztésével számol. Irán megtámadását igen nagy eseménnyel lehet csak indokolttá tenni, ezért a Perzsa-öbölben egy új Pearl Harbor-t akarnak megrendezni. Csak egy ilyen esemény tudna hatni a hazai közvéleményre. A kiváltó provokáció egy izraeli támadás lenne, melyre válaszul az irániak minden számukra veszélyesnek tekinthető célpontot igyekeznének megsemmisíteni.
Tehát egy óriási provokáció előkészületeinek vagyunk a tanúi. Semmilyen katonai szempont (sem stratégiai, sem taktikai) nem támasztja alá az irániak által könnyedén elérhető kuvaiti társégben történő erőösszevonást. Még az is elképzelhető, hogy izraeliek mérnek csapást az USA hadihajókra, és izraeli gépek iráni felségjelzéssel "látványrepüléseket" végeznek a művelet helyszínén.
Az USA 1915-ben a Lusitania óceánjáró állítólagos német tengeralattjáró általi megtorpedózására hivatkozva, 1941-ben Pearl Harborra hivatkozva lépett be a világháborúkba. Most a Pentagon - a szokás hatalma következtében - Kuvaitot jelölte meg egy újabb "hajótemetőnek". Ezért ilyen kérdőjeles ez a szokatlan felvonulás.
LINK: A cikk!







Az orosz haderő bevonulhat Szíriába


Hónapok óta a Nyugat semmi egyebet nem tesz, mint lehetőséget keres, hogy beavatkozhasson Szíriában, valamint fogást keres Asszád rendszerén. Most azonban Putyin igen magas labdát dobott fel a NATO-nak. A magas labda lényege, hogy a Nyugat nem tudja saját szabályait megkerülni. Igyekszik azokat kijátszani, mindenféle kifogást, ürügyet keresni. A mostani, Húla faluban történt mészárlás, amit igyekeznek Asszád hadseregére kenni, éppolyan hazugság, mint a Kuvaitban iraki katonák által elkövetett mészárlás. Ott Soros György vitt egy kislányt az ENSZ közgyűlése elé, majd az ő vallomása alapján döntötték el az Irak elleni fellépést. Később kiderült, hogy a kislány egy diplomata gyereke, és Kuvait közelében sem járt. De hát az már senkit nem érdekelt, ürügynek jó volt.
Ezeknek az ürügykereséseknek semmi egyéb oka nincs, mint az, hogy a Nyugat a látszat fenntartása miatt nem kerülheti meg a saját maga felállította játékszabályokat, melyek a mostani háborús agresszióinak csak útjában állnak. Putyin most belőtte a gólt a felső sarokba. Mivel a nyugati katonai beavatkozást "békefenntartóként" Asszád nem fogadja el, és mivel a Nyugat beismerte, ami amúgy is nyilvánvaló, hogy a terroristákat támogatják, ezért egyetlen komoly katonai erővel rendelkező ország van, mely képes elég erőt felvonultatni, hogy fellépjen mint békefenntartó - és ez Oroszország. Putyin felajánlotta, hogy az orosz hadsereg békefenntartóként bevonul Szíriába. Moszkva ilyen fellépését Asszád is elfogadná.
Most a Nyugat igen nagy dilemma elé került. Ha elutasítják Moszkva ajánlatát, akkor a "hideg béke" idejének vége. Lehull a lepel a Nyugat nagy szövegeléséről, hogy nem Oroszország ellen irányul a szervezkedése, a rakétapajzsa. Ha elutasítják Putyin ajánlatát, azt igencsak meg kell indokolni. Ha az indok nem elégséges, akkor a jópofizásról, a nagy béke szövegelésről azonnal lehull az álarc. Putyin igen jó helyen ragadta meg most a fő bajkeverőket, saját fegyverüket fordítva ellenük. Ugyanis, ha valóban csak a béke lenne a kívánsága a nyugatiaknak, akkor azonnal és gondolkodás nélkül kellene elfogadniuk az ajánlatot. Csak egyetlen esetben utasítják el Moszkvát: ha nem a béke a céljuk!
A Nyugat válasza nemsokára megszületik erre a felvetésre. A válasz maga lesz a jövő. Ha elfogadják, akkor a csiki-csuki játék folytatódik még egy darabig a hatalmas malomtáblán. Ha elutasítják, a háborús készülődés egy újabb fázisba lép.
LINK: A cikk!







Népességcsökkentő megoldások - 1. rész


(E951, E962)

1965-ben James Schlatter egy gyógyszercég alkalmazottja felfedezi az aszpartámot, ami 200-szor édesebb, mint a cukor, 0 kalóriát tartalmaz, előállítása rendkívül olcsó.
A korai vizsgálatok kimutatták, hogy az aszpartámmal etetett majmok közül egy meghalt, ötnek epilepsziás rohamai lettek. 9 majom vett részt a kísérletben - ma már milliók!
1967-1973-ig megy az engedélyeztetés elérése, de az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) visszautasítja a kérelmet.
Oka: az aszpartám bomlástermékei: az aszparginsav az agysejtek kóros izgalmát idézi elő, a metil-alkohol idegméreg, nagyobb dózisban vakságot, veseleállást és halált okozhat, illetve a formaldehid kis mennyiségben is carcinogén.
Végül, megoldódott a dolog. 1981-ben Ronald Reagan lesz az elnök és a beiktatása utáni első napon leváltja az aszpartám ellenes FDA vezetőjét, és helyére ülteti ifj. dr. Arthur Hull Hayest, aki 1981. július 15-én engedélyezteti a bevezetését a száraz ételekben.
A bevezetést követő első év 600 panaszát kivizsgálva, kiderül, hogy hiperaktivitást, agresszivitást, zsibbadást, májkárosodást, szívleállást és hasonlókat okozott.
1985-ben a Monsanto megvásárolja az aszpartámot felfedező gyógyszercéget, és hódító körútjára indul a NutraSweet.
Az aszpartám bevezetése után ugrásszerűen megnövekedett a mell-és prosztatarák, 10%-os növekedést tapasztaltak az agydaganatok kialakulásában.
Az amerikai légierő és polgári repülésügyi hatóságok felszólították a pilótákat, hogy akár egyetlen aszpartámos rágógumi elfogyasztása is súlyos látászavart, esetleg epilepsziás jelenségeket okoz. A mellékhatás lehet fokozatos vagy azonnali reakció!
Ennek ellenére a Monsanto 1992-ben megszerzi az engedélyt az aszpartám üdítőitalokban és gyermekvitaminokban való felhasználására. Szerződést kötnek a Coca-Cola és a Pepsi céggel, mint a cégek kizárólagos aszpartám ellátója!
Dr. Lendon Smith amerikai orvos szerint rendkívül sok ember szenved a mellékhatásaitól, több mint 90 káros mellékhatását tartják számon. „Az egyetlen olyan termék, amelyről tényleges bizonyítékaink, világos nyilvántartásaink és esettörténeteink vannak, amelyek igazolják, hogy tömegbetegségeket és halált okozhat.”
A reklámok alapján táplálkozó hatalmas embertömegek megörültek! A fogyókúrázó, egészségesen táplálkozni akaró, cukorbeteg is ehet édeset! Sok cukor van a Colában? Most már nincs!
Azt, hogy ezek aljas gazemberek tudni illene, dehogy még fogyást sem eredményez, az már a cinizmus csúcsa! Hizlal, mert fokozza az inzulinkibocsájtást, összezavarja az agy éhségközpontját, és evésre ösztökél! A diétás italokat fogyasztóknál 65%-os súlynövekedési kockázatot találtak!
Roger Williams képviselő az angol parlamentben azt javasolta, hogy tiltsák ki Anglia területéről ezt a rákkeltő anyagot. Az egészségügyi miniszter, Caroline Flint kijelentette, hogy az aszpartám biztonságos, maradhat.
A brit képviselő kifejtette, hogy a képviselői mentességét kellett használnia, pusztán a kérdés megfogalmazásához is, ugyanis a 80-as évek óta harcolnak tűzzel-vassal az édesítőszer-ipar ügyvédei az aszpartámot megkérdőjelezők ellen.
A képviselő elmondása szerint egy éven át kutatott, hogy felmérje mennyire biztonságos a szer. Nagyon sok meggyőző tanulmány található az aszpartám ártalmatlanságáról, mint annyi minden ez is, egy interneten terjedő összeesküvés-elmélet is lehetne.
Viszont feltűnő, hogy az engedély ellen érvelő döntéshozók közül sokakat elmozdítottak vagy ellehetetlenítettek, lejárattak, helyüket átvették az ipari lobbi szimpatizánsai, majd később az édesítőiparban lukratív (nyereményül kapott) állásokkal honorálták őket.






Népességcsökkentő megoldások - 2. rész


(E621)

Minden feldolgozott ételben, gyorséttermek ételeiben, levesporokban, leveskockákban, konzervekben, mártásokban, virsliben, felvágottban, fűszersókban, fűszerkeverékben, szójatermékben, üdítőben, chipsekben és sorolhatnám, megtalálható a nátriumglutamát.
1908-ban dr. Kikunae Ikeda sikeresen izolálta a tengeri hínárban lévő ízfokozó anyagot. Egyébként a japánok már évezredek óta használták a tengeri hínárt ízfokozónak, csak nem a laboratóriumból. Ikeda céget alapított, a nyugati világ rögtön meglátta az üzletet a felfedezésben!
Irtani is lehet vele, akár az ürüléket is eladhatják csokoládékrémnek, nem számít, úgysem veszik észre! Teljesen íztelen, szagtalan ez a gyorsan oldódó kristályos por, a hatását úgy éri el, hogy az ízlelőbimbókat stimulálja. Nem az ételre, hanem az agyra hat. Ezért még függőséget is okoz. A mellékhatások leküzdésében a gyógyszeripar is profithoz juthat. Ez óriási üzlet!
Mi nem tudjuk, de ők igen, hogy testünket behálózzák a glutamát receptorok.
Leülsz a zacskó chipseddel a tévé elé, nekiállsz ropogtatni, először a szájban kezd izgatni annyira, hogy még a morzsát is kinyalod a zacskóból. A kis hamis, aztán folytatja az útját az emésztőrendszer glutamát receptorain a nyelőcsőtől a vastagbélig, bejut a véráramba, a szív elektromos irányító rendszerébe, ami szintén tartalmazza ezeket a receptorokat, és végre eléri az agyat, ahol az agysejtek felrobbannak a túlzott izgatástól. Az összes belső szerv és szövet tartalmazza ezeket a receptorokat.
A Na-glutamát egy idegméreg. Jöhet még migrén, hasmenés, hányás, egyensúlyzavarok, asztmás rohamok, mellkasi fájdalmak, erős szívdobogás, gyerekeknél viselkedési zavarok.
Idegi elváltozások okozója, úgymint Parkinson - és Alzheimer-kór. A gyerekre még veszélyesebb, mert könnyebben feljut az agyba a fejletlenebb vér-agy gát miatt.
Mivel megzavarja a szív működését, szívinfarktust is okozhat, gyerekeknél is!
A vér nátriumglutamát szintje 20-40-szeres szintet is mutat egy ilyen étkezés után. Reggel eszel egy kis felvágottat, ebédre egy levesport, konzervet, délután egy chips, rá a kóla, délután meg hirtelen összeesett az utcán és meghalt, pedig milyen fiatal volt.
Már a bébiételeket is ezzel készítik, nehogy gyanút fogj, átnevezték hidrolizált fehérjének, kazeinátnak. Sok a túlsúlyos felnőtt és gyerek? Megfigyelték az állatkísérleteknél, hogy amint elkezdtek Na-glutamátot adni, rögtön hízásnak indultak az állatok.
A nátriumglutamát egyik legveszélyesebb formája a szójakivonat. A szóját hidrolizálják, így válik veszélyessé. CT-vel vizsgáltak 25 éven át, egy olyan csoportot, akik a legtöbb a szójaterméket fogyasztották, náluk fordult elő a legmagasabb arányban az agysorvadás és dementia. Ha hidrolizálják vagy élesztő kivonatként adják az ételhez, az már nem természetes, hanem mérgező.
Ugyanúgy, mint az aszpartámnál, azt fogják mondani, hogy az egy természetben is előforduló anyag! Igen, de nem mindegy, hogy komplex fehérjeként fogyasztja az ember természetes állapotában vagy hidrolizált élesztő kivonatként.
Dr. Russel Blaylock rengeteg kutatást végzett, megcáfolni nincs mivel, ezért inkább a senki ne hallhassa módszert alkalmazzák, nem engedik média közelébe. Így válhat valami összeesküvés-elméletté. Soha sehol nem mondták be, ki az a Blaylock, aki maximum titokban hozhatja nyilvánosságra vizsgálatait, akkor az, nem igaz.
A legtöbb ideggyógyásznak eszébe sem jut, hogy a rohambetegségek hátterében esetleg valami ilyesmi áll, de ha eszébe jutna, hamar kivernék a fejéből, mert az nem üzlet!
A törvény, pedig megengedi, hogyha előre összekevert állapotban adnak valamit hozzá az ételhez, akkor nem kell feltüntetni, hogy milyen összetevőkből van a keverék, elég, ha annyit írnak, fűszerek, vagy paprika, bors.
Nehéz kikerülni, mert mindenben benne van, amit nem a piacon vásárol az ember nyers állapotban. A kekszektől kezdve a csokiig, mindenben belekeverik. Csak más nevet kap: hidrolizált élesztő kivonat, monosodium glutamate(MSG), monopotassium glutamate, glutamic-sav, zöldség-fehérje kivonat, zselatin, minden, ami autolyzed, autolizált, sodium caseinate, búza-kivonat, mesterséges ízesítés, aroma azonos ízesítés, kalcium caseinate, texturált-fehérje, tejsavó-izolátumok, ízfokozók, autogénezett élesztő, nátrium-kazein. Vannak gyerekek, akik a természetes ízeket már nem is szeretik, mert nem olyan intenzív, mint amit mesterségesen előállítanak. A banánt nem szereti, csak a banános ízű rágót!
A reklámok pedig tele a gondosan válogatott összetevőkkel és ízvarázsokkal. Tényleg gondosan összeválogatták, minden megvan benne, hogy ne légy hosszú életű!
Természetesen az összetevők olyan apró betűkkel vannak írva, hogy nagyítóval kell vásárolni járni, de érdemes, inkább hülyének nézzenek, mint később gyógyíthatatlan betegségekkel küzdeni!








Népességcsökkentő megoldások - 3. rész


(fluorid)

1950-ben az amerikai alumínium- és acélipar nagy mennyiségű eladhatatlan fluorvegyület melléktermékkel rendelkezett, amit nemes egyszerűséggel a folyókba vezettek. Ennek köszönhetően a Columbia folyóban hatalmas halpusztulás következett be, nem bírták a nátriumfluorid mérgezést a halak. A céget magas bírságra ítélték.
A naponta felgyülemlő fluorid mellékterméknek új felhasználási területet kellett találni. Egy részét patkány- és rovarölésre használták, de még így is rengeteg anyag maradt a nyakukon.
A fluor kedvező hatására vonatkozó első kísérletek a 40-es évekből származnak, de nem vált bizonyítottá, hogy kedvező lenne a fogszuvasodás megelőzésére.
Mindenesetre a cég a Mellon-Institut-hoz fordult, hogy melléktermékének új eladási területet kutasson fel. Gerald G. Cox lett megbízva a feladattal, aki jó kapcsolatai révén elérte, hogy meggyőzze a tudományos világot, hogy a fluor jó a fogaknak, nem károsítja a szervezetet, annak ellenére, hogy a legmérgezőbb vegyületként tartották számon!
Ez a Cox egy éven belül az Országos Kutató Tanács Élelmezési és Tápanyag Bizottság tagja lett és szószólója a mesterséges fluoridációnak. A másik propagandista Oscar Ewing ügyvéd, aki a Közegészségügyi Szolgálat fejeként 1947-től bevezette a víz fluoridációját. Három év alatt 100 városban kezdték el belepumpálni az ivóvízbe!
Itt is ugyanaz az érv, a fluor minden természetes élelmiszerben előfordul, azt meg elhallgatják, hogy mesterségesen előállítva viszont nagyon erős enzimméreg, amelynek hatása 24 enzimben bizonyított!
Dr. Karl-Heinz Wagner a Giessen-i Egyetem Táplálkozás Tudományi Egyetem igazgatója azt írja, hogy a vízoldékony fluoridok nagyon gyorsan felszívódnak, szétoszlanak a szövetekben és felhalmozódnak a vérben, anyatejben, csontokban, szervekben, a placentán is áthatol. Ez allergiához vezet, az enzimblokkoláson keresztül szívizomsérülésekhez, csont elváltozásokhoz, gyerekeknél a vérkép károsodásához vezet.
A levegőbe került fluor tüdőrákot okoz, egy fluor bányában a dolgozók 21,8%-a halt meg tüdőrákban. Az első fluorozott ivóvizű városban 40%-kal nőtt a rák előfordulása a többi városhoz képest.
A fluorozás nyomán a megvizsgált gyerekek 10-20%-nál volt tapasztalható a barnás-feketés elszíneződés, ami az enzimkárosodásnak és a fogak strukturális megváltozásának a jele. A fogzománc és fognyak gyengébb lesz, fogínygyulladás jelentkezhet, kilazulnak a fogak, a körmök törékenyebbé válnak, és abszolút nem javította a szuvasodás megelőzését, de virágzik a fogászati praxis.
A Gulágokon arra használták, hogy a rabokat beletörődővé, bambává tegyék vele. A 90-es években az óvodákban tabletta formájában adták be a gyerekeknek.
Az USA Colgate University magánegyetemének pszichológiai tanszékét egy dr. George Estabrooks nevű ember vezette, aki a II. vh. alatt az amerikai titkosszolgálatok első számú hipnózis-szakértője volt. Azt állítja egy kémiailag megfelelően előkészített emberen, hipnózissal bárkiből jól irányított zombit csinál.
Stanley Kubrick, aki a holdra szállásról is készítette a filmet, nem a Holdon, hanem a stúdióban, egyik filmjében a főszereplő úgy szól, hogy a „fluoridizáció az egyik legszörnyűbb és legalaposabb kommunista összeesküvés, amit átéltünk”.
Orvosi és pszichológiai kutatások kimondják, hogy bármilyen kis mennyiségű fluorid 1-2 év fogyasztás után megtámadja az agy bizonyos területeit, csökkentve annak vérellátását, ami aláássa az egyén ellenállását bármiféle külső pszichikai kényszerrel szemben.
Egyéb hatása, hogy leszorítja a spermiumszámot, nőknél csökkenti a teherbeesési képességet.
Érdemes megvizsgálni az ásványvizet, mert alig akad olyan, amiben nincs fluorid!
Jól ki van ez találva! A rohanó életmódunk közepette, szeretjük, ha ripsz-ropsz kész az ebéd, ezért ezek tele vannak a nátriumglutamáttal, az édességet szinte mindenki szereti, akkor abba egy kis aszpartámot, rendesebbje gyorsan fogat is mos étkezés után, legyen benne fluorid, hogy gondolkodás nélkül cselekedjen, és mindent megvegyen egy kellemes reklám után!
Némi felháborodás követte azt a megválaszolatlan kérdést, hogy miért rendel a washingtoni törvényhozástól kezdve, az összes minisztériumig, főhatóságig kizárólag olyan ásványvizet, ami fluoridmentes?
A Stern magazin számolt be egy törökországi faluról, ahol nagy mennyiségű fluor volt a vízben, hogy mindenkinek, még a lónak is barnák voltak a fogai, 30 éves férfiak alig tudtak járni, a nők 4 hónapos terhesség után holtan szülték meg gyerekeiket, 40 éves korukra arcbőrük elráncosodott, izomzatuk legyengült, a falu minden egyes lakója csontbetegségben szenvedett.
1950-ben még az szerepelt az Amerikai Gyógyszerkönyvben, hogy a fluoridok heves mérgek minden élő szervezet számára, mivel kalcium kicsapódást eredményeznek. Vérnyomáscsökkenést, légzési elégtelenséget és általános bénulást okoznak. Nem halálos dózisban folyamatos fogyasztása maradandóan gátolja a növekedést. A fluoridot tartalmazó fogápoló szerek és belső használatra való készítmények használata nem indokolt!
A Gyógyszerkönyv következő kiadásaiban ez a rész, törlésre került!
Így születik az összeesküvés-elmélet. A fogorvosok mind fluoridot ajánlanak, a Nagy Könyvben is az van írva, hogy nem mérgező, jó a szuvasodás ellen. Ki fog 50-es évekbeli könyvet lapozgatni? Tán nincs is már, csak elvétve. Az, hogy miről, mit kell tudni, arról gondoskodnak, ezek után, ha valaki azt mondja káros a fluorid, nem hiszel neki, mert utánajártál és mindenhol azt találtad, hogy hasznos és egyébként is élünk! Akkor ez már megint egy összeesküvés mánia!
1952-ben San Franciscóban beomlott egy 15 m-es utca, mert a szinte új fővízvezeték szétpattant. A laboratóriumi vizsgálatok után kiderült, hogy a fluoridos vegyszerek szétmarták a csövet, a 13-15 éves gyerekek 98%-ának nőt összevissza a foga.
Még 1955-ben úgy forgalmazták a fluoridos fogkrémet, hogy ahol az ivóvízbe is tesznek, ott nem használható, ezt a figyelmeztetést is eltávolították.
Pár országban betiltották a víz fluoridizálását, de a fogkrémekben jelen van. 1-2 fogkrém létezik, amiben nincs, természetesen drágábbak. Rengeteg, nagy nyilvánosságot nem látott tanulmány és bizonyíték van arra, hogy rákot és csontbetegségeket okoz!








Wyoming csendben készül a föderális kormány összeomlására


A gazdasági válság viharában minden, a barátság, az együttműködés előnyei, illetve az integráció mellett szóló érv elfelejtődik. A nyugati tapasztalatokból tudható, hogy csak a jóban tartanak össze. Mikor sötétebb idők jönnek, mindenki igyekszik a saját bőrét menteni. A "mindenki magáért" elve egyre népszerűbbé válik, és az emberek már készek elkeríteni akár minden egyes falut.
Az egy dolog, hogy Franciaország és Németország hatalmas erőfeszítéseket tesz, hogy megakadályozzák a még mindig fiatal euróövezet összeomlását. Teljesen más történet, mikor a kifelé törekvés egy olyan, régóta alaposan integrált országban jelenik meg, mint az Egyesült Államok. Miközben zajlanak az események, Wyoming állam teljes komolysággal végzi a felkészülést az autonóm kormányzásra. A "szabadságszerető hegymászók" nemrég elfogadtak egy törvényjavaslatot az eljárásra arra az esetre, ha a szövetségi kormányzat összeomlik. Mindösszesen három szavazaton múlt, de végül átment a javaslat.
A törvényjavaslat tartalmazza a hazai valuta bevezetését, saját hadsereg felállítását, és egy repülőgép-hordozó anyahajó beszerzését a tagállam számára. A tagállam független működéséhez szükséges végleges intézkedéscsomagot egy külön erre a célra felállított parlamenti bizottság dolgozza ki. Az utolsó két pont beillesztésének körülményei azonban nem tisztázottak (a hadsereg felállítása és a repülőgép-hordozó). Mielőtt a képviselőházhoz került volna a tervezet, ezeket a pontokat már keresztülhúzták, a helyi pénz beiktatásával együtt.
A helyi pénz különböző formái már most is használatban vannak az Európai Unió és az Egyesült Államok több tagállamának egyes városaiban, és a nagy gazdasági válság alatt hatékonynak bizonyultak. Az ilyen helyi pénzeket általában az önkormányzatok, vagy az annak megfelelő helyi hatóságok adják ki, és keresztárfolyammal kapcsolódnak az ország fő pénzneméhez. Az ilyen pénzekkel a város vonzáskörzetén belül a helyi termelők fizethetnek helyi árukért és szolgáltatásokért.
A régiós devizák lényege, hogy a helyi vállalkozásokat támogatja, tehát a pénzzel nem lehet fizetni egy helyi McDonaldsban vagy Wall Martban, viszont a térség vállalkozásai használják egymás közötti kifizetésekre, és a helyi lakosok a kijelölt térségen belül ezzel fizetnek a boltokban, miközben az ország fő pénznemével fizetnek a területen kívül.
Például az Egyesült Államokban Ithacában (New York) már hosszú ideje működik egy ilyen helyi pénz. A "Rossiyskaya Gazeta" orosz napilap szerint ez arra vezethető vissza, hogy a mezőgazdasági térség termelői komoly veszteségeket szenvedtek el amiatt, mert a lakosok a pénzüket a helyi szupermarketekben költik el, miközben azok nem vásárolnak fel élelmiszert a helyi termelőktől. Emiatt létrehoztak egy helyi pénzt, amit a térség szövetkezetén belül mindenhol elfogadnak, így a terület mezőgazdasága azonnal fejlődésnek ind







Érdekövezetek


A II. világháború fordulópontján és a végső szakaszában a már biztosan győztes nagyhatalmak találkozókat tartottak (Teherán, Jalta). Ezeken a találkozókon érdekövezetekre osztották fel a világot a háború utáni időszakra nézve. Ki-ki a saját súlyának megfelelő mértékben részesedett. Európában az oroszlánrész a Szovjetuniónak járt, ez nem kérdéses. A borzalmas harcokban a szovjet hadsereg semmisítette meg a Wehrmacht 80%-át illetve a Waffen SS alakulatoknak pedig közel 100%-át. Pozíciójából adódóan végig diktálni tudott a tárgyalásokon Sztálin. Megegyeztek a terület, a technológia, az ásványkincsek és a szellemi tőke (találmányok, tudósok) tekintetében is. A '45 május 9-e utáni határok és történések ezt tükrözték. A megállapodások most is érvényben vannak!
Ennek a megállapodásnak, amely a Nyugat részére enyhén szólva is megalázó volt, többször feszegették a határait különböző konfliktusokat gerjesztve. Ide sorolható; Korea, Szuez, Vietnam, Izraeli háborúk, stb. Évtizedeken át folyamatosan támadták a szovjet érdekeket, de a végsőkig nem mertek elmenni. Őket terhelte volna egy esetleges atomháború felelőssége.
A Szovjetunió különböző hollywoodi produkciók következtében (holdra szállás, űrfegyver program) óriási fejlesztésekbe és fegyverkezési hajszába kezdett, melybe végül beleroppant. Igaz, ez alatt a túlpörgetett fejlesztési verseny alatt hihetetlenül magas technológiára tett szert, melyet most tud kamatoztatni.
Az erkölcsi és gazdasági válságba süllyedt birodalmat az orosz hazafias gondolkodású elit valahogy meg akarta menteni, idegen erők pedig a pusztulásba dönteni. Ezek az idegen erők a valamikori jaltai megbeszéléseken háttérbe szorult hatalmak utódai voltak.
Az immár körvonalazódó Orosz Birodalom első lépésként, mely részben tudatos és szükségszerű volt, visszahúzódott a hátországába. A kommunista hatalom helyet adott egy ravasz és hazafias (nacionalista), a KGB és a hadsereg által létrehozott vezetésnek, mely valójában a vezéri elv működését alkalmazza. Ez a működési elv hatásos. Oroszország hihetetlen mértékben fejlődik, a világgazdaság egyik motorjának tartják.
Oroszország ásványi anyag készletei felmérhetetlenek. A saját kommunikációjuk szerint több száz évre elegendő a nyersolaj és földgáz (Szergej Ivanov nyilatkozata 2011. május) a fokozódó felhasználás mellett is. Többek között a Kaszpi-tenger környéki óriás lelőhelyek, melyek egyelőre tartalékot képeznek. Inkább az Északi-sarkkörön belül található nagy olajmezőkre összpontosítanak, ahol nagy helyzeti előnnyel bírnak (csak ők rendelkeznek atom jégtörő flottával). Az orosz ásványi anyag kincseknek és tartalékoknak az interneten mindenki utána nézhet, döbbenetes adatokat találni. (Megjegyzendő, hogy Putyin doktori disszertációjának címe: "Az ásványkincsmezők kiaknázásának stratégiai tervezése a piaci viszonyokhoz igazítva") Ez a szinte határtalan vagyon, melyhez társul egy rendkívül kifinomult (hadi) technika és a nacionalista vezéri elvű működés, szinte határtalan távlatokat jelent. Tudják ezt az oroszok, de az ellenségeik is.
Mindezzel szemben ott áll a hanyatló Nyugat és a kifosztott Kelet-Európa. Az EU előtt nincs jövő, ezt mindig hangsúlyoztuk, működési elve, a liberalizmus képtelen a megújulásra és az idő múlásával ez csak egyre fokozódik. Aki ezt nem látja, az vak. Gazdaságát már csak a nagy mennyiségű keleti megrendelések tartják fent a belső piacán kívül. Ez elsősorban gépekben és luxuscikkekben valósul meg, melyek nagy részét a távol-keleti üzemek ki fogják váltani. Valamikor a Telefunken és a Grundig is nagy nevek voltak. Hol vannak most?
A Nyugat, amikor elkezd leépülni, ugyanazt fogja csinálni, mint a Szovjetunió. Leválasztja a peremkerületeit, csak jó nyugati szokáshoz híven először teljesen kifosztja azokat. Ilyen például a frankhitelekből származó extraprofit. Ez a leépülés megkezdődött, idővel magára marad a kifosztott és legatyásodott Kelet-Európa. Gondoljuk el, hány üzemünk lenne, ha kivonulna az összes nyugati ipari üzem. Enyhe túlzással kapát, vagy kaszát nem tudnánk sorozatban gyártani. Magára fog maradni egy több, mint száz milliós népességű Kelet-Európa. Az oroszok ki fogják tölteni ezt a politikai és gazdasági vákuumot, másnak nincs is rá lehetősége. Majd hivatkoznak különböző szerződésekre és stratégiai érdekekre. Ha igen piszkálják őket, akkor végül meglebegtetik az adu-ászt; a "holocaust igaz történetét". A történelmet befolyásoló legenda ötlete majd a cionbolsevisták nyakába lesz varrva, a tények, bizonyítékok pedig erkölcsileg padlóra fogják küldeni a Nyugatot!
A Nyugat lehet, hogy gondolkozott egy európai háborún, de azzal már elkéstek. Katonai elrettentő erejük ott porladt most szét a Közel-keleten. Ha itt katonai mozgás lesz, az esetleg egy sima orosz bevonulás lehet - megelőző jelleggel.
Fiataljaink tanuljanak oroszul. Az se baj, ha ismerik az AK-t. Tanulmányozzák az orosz történelmet és kultúrát.
Az oroszok keresztények, nem pedig egy zavaros holocaust-vallás hívői, mint a Nyugat. Ne féljünk a Kelettől és nehogy el akarjuk játszani a minket mindig kifosztó Nyugat védőbástyáját. Mi magunk is keletről jöttünk. Atilla vezérünk földjén most az oroszok uralkodnak. Valahol testvérek vagyunk...
Magyarország számára a függetlenség elérése a cél. Melyhez elengedhetetlen a nemzet egysége, az erős honvédség és a dinamikus nemzetgazdaság léte (nem külföldi tulajdonú). Ezekkel most nem rendelkezünk. A Nyugathoz hű politikusainknak ez nem cél és soha nem lesz az, mert a Nyugatnak mindig egy kiszolgáltatott, kifosztható Magyarország volt a cél. Gigászi munka vár az elkövetkező magyar vezetőkre és a nemzetre is, miután megtisztultunk. A megtisztulás a létkérdés. Az érdekövezeti határok mozgásával erre lehetőség fog nyílni. A feladat adott.
(E sorok írója látta, amikor Putyin letérdelt az '56-osok emlékműve előtt és bocsánatot kért. Ekkor kezdődött Magyarország számára egy új kor. Csak nehogy lemaradjunk róla!)
LINK: A cikk!











Teljes készültségben az orosz és a kínai haderő


A 2007-ben Münchenben tartott Nemzetközi Biztonsági Konferencián Vlagyimir Putyin figyelmeztette a nyugati vezetőket, hogy a NATO példátlanul agresszív terjeszkedése közelebb hozta a világot egy harmadik világháborúhoz, mint az valaha volt. Ezt a figyelmeztetést a NATO évekkel a líbiai agresszió és a Szíria, illetve Pakisztán ellen folytatott nemhivatalos (új típusú) háborúja előtt kapta. Az amerikai csapatok Ugandába való telepítésével és a Pakisztánnal szembeni közvetlen katonai fenyegetéssel a NATO, Oroszország és Kína fegyveres erői ma minden eddiginél közelebb kerültek egy nyílt fegyveres összecsapáshoz.
Az orosz hírszerző szolgálat legutóbbi kijózanító jelentése rámutatott, hogy az USA és a NATO egy minden kontinensre kiterjedő háborút tervez és aktívan előkészíti azt. Az orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin és a kínai miniszterelnök, Hu Jintao korábbi találkozóját követően az orosz és a kínai hadseregben is a legmagasabb fokú riasztás lépett érvénybe.
Putyin beszéde a 43. Nemzetközi Biztonsági Konferencián és Putyin azon állítása, miszerint a NATO agressziója a harmadik világháború kirobbanásához vezet, sokakra kijózanítólag hatott. Hogy a mindenre kiterjedő konfliktust idáig elkerülte a világ, az nem annak köszönhető, hogy a NATO szakított volna a katonai terjeszkedés agresszív politikájával. Putyin beszédét 2007-ben csak kevesen értették meg teljes jelentőségében. Az elmúlt három hónap fejleményei azonban rávilágítottak, hogy a lassan már csak megalomániás őrületnek nevezhető agressziót sürgősen meg kell állítani.
2011 szeptembere óta az orosz politikusok az Állami Dumában annak megvitatásába kezdtek, hogy a NATO-nak csökkentenie kell a katonai jelenlétet a volt szovjet köztársaságok területén. Október elejére a javaslatokból követelések lettek, Oroszország kinyilvánította, hogy megvédi érdekeltségeit a volt Szovjetunió területén, különösen délen. A Szovjetunió felbomlását és a NATO Afganisztáni háborúját követően a NATO növelte a katonai jelenlétet az Oroszországgal és Kínával határos területeken, mint például Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, és nem utolsósorban Grúzia területein. Az a tény, hogy a NATO és Oroszország hadereje közt nyílt fegyveres konfliktus alakult ki, mikor Grúzia megtámadta Dél-Oszétiát, és nem utolsósorban a Csecsenföldön kirobbantott fegyveres felkelés során, fokozott veszélyt jelent Oroszországra nézve. Putyin az Állami Duma igényeinek megfelelően határozott választ adott október 3-án a politikai változásokat követően, miután egy kijózanító titkosszolgálati jelentést kapott, ami figyelmeztetett, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO globális háborúra készül. Október 3-án, alig pár nappal a Hu Jintaoval egyeztetett találkozója előtt Putyin bejelentette az Eurázsiai Unió létrehozásának tervét.
Amikor az orosz miniszterelnök - aki valószínűleg a következő választások győztese - Vlagyimir Putyin Hu Jintaoval találkozott október 12-én, a hivatalos indok a kölcsönös előnyös barátság jegyében kereskedelmi szerződések megkötése volt. A hirtelen látogatás legfontosabb oka azonban nem szerepelt az újságok címlapján. Mielőtt Pekingbe indult, megkapta az orosz titkosszolgálat (FSB) egy jelentését, amit a kínai hírszerzés és a kínai Állambiztonsági Minisztérium is alátámasztott egy volt Blackwater zsoldos - Brian Underwood - forrásai alapján. Underwood ellen kémkedés vádjával jelenleg is eljárás van folyamatban az Egyesült Államokban. A források alapján Kína figyelmeztette Oroszországot, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO globális fegyveres konfliktus kirobbantására készül, és ez a tervezőasztalról már a megvalósítás fázisba jutott.
A kínai és orosz titkosszolgálatok információi szerint az Amerikai Egyesült Államok és a NATO sorra bedönti az amerikai és európai gazdaságokat, hogy összeomlassza a világ pénzügyi rendszerét, és egy teljes Észak-Amerikára, Afrikára, a Közel-Keletre és Ázsiára kiterjedő háborút robbant ki. A háborús tervnek részét képezi olyan biológia fegyverek elszabadítása is, amit célzottan emberek millióinak elpusztítására hoztak létre. A NATO stratégiája arra támaszkodik, hogy amikor a háború tetőfokára hág, felhívást intéznek a globális kormányzat, az "Új Világrend" létrehozására azzal az ürüggyel, hogy így akadályozzák meg a bolygó és a ma ismert civilizáció pusztulását. Ennek értelmében az előkészítő fázisban a hagyományos hadviselési formákat fogják előtérbe hozni, hogy a megmaradó lakosság a háború borzalmaitól való rettegés okán elfogadja az új rendszert.
Az FSB jelentés szerint a globális háború gépezetének beindítása a közeljövőben várható, mivel az Egyesült Államok és a NATO előretelepített 2000 M1-es tankot Irakba, és másik 2000-et Afganisztánba. A Közel-Kelet és Ázsia közti területekre több tízezer páncélozott járművet telepítettek. Az FSB jelentés annyira fenyegetőnek ítéli meg a helyzetet, hogy az egyetlen dolog, ami a háborús terv beindításához szükséges, hogy mozgósíthatóvá tegyék a 1,5 milliós amerikai tartalékot. Az aktiválás bármelyik pillanatban megtörténhet, és ehhez nem szükséges az Egyesült Államok kongresszusának engedélye.
Az Egyesült Államok világuralmi törekvései az 1998-as év elejére és a "Project for a New American Century" tervhez nyúlnak vissza. A volt amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld figyelmeztetett 2001 szeptember 1-én, hogy ha a háború nem változtatja meg tartósan a világ geopolitikai térképét, az USA többé nem lehet a világ legmeghatározóbb szuperhatalma.

Az iraki háború mozgatórugója nem csak az olaj volt. Az iraki kormány megdöntésének legfőbb mozgatórugója az volt, hogy Irak többé nem dollárban, hanem euróban értékesítette az olajat. A Líbia elleni agresszió oka az volt, hogy a líbiai kormány törekedett egy pánafrikai, arany alapú gazdaság kiépítésére, és támogatta Ggabo visszatérését Elefántcsontpartra, hogy így a térség elszakadhasson a CFA egyezménytől (francia irányítású fizetőeszköz, amit nyolc afrikai állam használ, és a CFA feletti uralom a francia gazdaság húzóereje). Az egyetlen ország, amely megszabadult a dollártól, az Irán. Az Iráni Iszlám Köztársaság 2009 óta nem fogadja el fizetőeszköznek a dollárt az olajkereskedelemben. Az egyetlen ok, amiért nem támadták meg az országot az, hogy Irán számos X-55-ös (Kh-55) rakétával rendelkezik, ami nukleáris robbanófejjel felszerelhető. Az orosz hírszerzés szerint valószínűtlen, hogy Ukrajna nem szállította le Iránnak a nukleáris robbanófejeket is a rakétákkal együtt. A másik ok, amiért még nem támadták meg az országot az, hogy Irán támogatja a felkelést Líbiában, ami összhangban van a NATO céljaival. Hogy Irán miért játssza ezt a veszélyes diplomáciai játékot, már több szakértőt elnémított. Lehetséges, hogy Irán tud az Egyesült Államok és a NATO háborús terveiről, és az észak-afrikai NATO beavatkozást biztosítékként használja fel, amivel időt nyer a várható támadásra való felkészülésre.

Kína és Oroszország egyaránt felháborodott a NATO az 1973-as ENSZ BT határozattal való visszaélésén, és a Líbia elleni háborún. Mind az orosz, mind pedig a kínai vétó a Szíria elleni beavatkozás ügyében annak köszönhető, hogy a két ország tud a NATO terveiről. Az a tény, hogy az ENSZ amerikai képviselője elhagyta a Biztonsági Tanács ülését a vétót követően tiltakozásul, nem tekinthető a globális biztonság diplomatikus megvalósítására való törekvésnek.

Korábban az indiai kormányzat beleegyezett 20000 kínai katona Kasmír India által igazgatott területére való telepítésébe a NATO agressziójának ellensúlya képen. Afganisztán már jelezte, hogy Pakisztán mellett harcolna abban az esetben, ha Pakisztánt amerikai támadás éri. Kína, Oroszország, Pakisztán és Afganisztán a Sanghai Együttműködési Szervezet (SCO) október 15-i ülésén a szükséges biztonsági intézkedésekről tárgyalt. Valószínűleg központi kérdés volt az USA Oroszország és Kína elleni agressziója is. Mikor az orosz hadsereg kiadta a vörös riasztást, Vlagyimir Putyin állítólag azt mondta, hogy készüljenek fel a világvégére. A hadsereg több tisztjének társaságában.
LINK: A cikk!







Kína gazdasági háborúja


Ami egy évtizede még hatalmas haszon volt, mára nagyon veszélyessé vált a világ gazdaságai számára. Kína feltörekvése.
Pár évtizede még élethalál harcot vívott egymással az Egyesült Államok és Kína, akár a koreai, akár a vietnami szerepvállalását nézzük a távol-keleti országnak. Amikor először írtuk meg, úgy 12 évvel ezelőtt, hogy a kínai vezetés és embertípus morálját ismerve az ország nemsokára a világ éllovasai között lesz, akkor a nemzeti sajtó hatalmas felháborodással és patáliával válaszolt rá (akkor még a Jövőnk nyomtatott formában, kéthavonta jelent meg). Röviddel utána megkezdődött a Kínával szembeni sajtóhadjárat. Minden felkerült a világhálóra, és a nyomtatott sajtó a keleti népek hulladék voltát elemezgette. A nemzeti sajtó arról cikkezett, hogy Kínában megeszik a gyerekeket, meg a kínai kultúra embertelenségéről és a makogó sárgákról. A liberális sajtó pedig követelte az emberi jogokat, és számos ellenérvet hoztak fel a kínai térnyerés lehetősége ellen. Kulturálatlan, barbár sárgák, akik csak a fehér embernek köszönhetik, hogy eddig nem haltak ki. Zengjenek hálát a fehéreknek, hogy egyáltalán szóba állunk velük, mit is képzelnek ezek... Nagyjából ennyi volt a lényege eszmefuttatásaiknak.
Aki egy kicsit is rálátott a dolgokra, azonnal fel tudta mérni a következőt. Japán egy százmilliós nemzet, és hatalmas ütést vitt be a nyugati cégeknek. A japán autók megjelenése végezte ki például az angol autógyárakat, a japán motorok megjelenése pedig egy-két motorgyár kivételével valamennyit leradírozta a térképről. A ma kapható komolyabb fényképezőgépek szinte mindegyike japán fejlesztés (bár a gyártást és összeszerelést ők is kihelyezték Tajvanra és Kínába). Ez csak pár példa. Kína lakossága Japán tizenötszöröse. Olyan mennyiségű befektetés után, amennyit a nyugati cégek a 90-es években folytattak Kína viszonylatában, nyilvánvaló volt a végeredmény. Azután jöttek a sorozatos gyár-bezárások. Például a fehérvári Kenwood gyár esete, ahol sok ezer ember (8000?) került egyik percről a másikra az utcára. Miért? A gyár igazgatója közölte, ha azonnal nem települnek át a Távol-Keletre, akkor a gyár fél év múlva nem létezik. Kína a nyugati gyárak befektetési paradicsoma lett. Ugyanazon az áron, negyedakkora előállítási költséggel. Többszörös haszonnal.
Ekkor jött a hallgatás időszaka. Előrejelzéseinket nem vette komolyan senki, egészen eddig a pillanatig. Akár a nemzeti oldal, akár a fősodratú média hatalmas hallgatásba burkolózott. A nyugati (cionista) cégek ugyanis a haszonért egyetlen pillanat alatt dobták a nemrég még oly nagy elánnal felkarolt kelet-európai országokat. A kínai gazdaság pedig rekord sebességgel hízott. Olyan gyorsasággal épültek a hatalmas gyárak, hogy szinte gombaként nőttek a város nagyságú gyártelepek - egyik napról a másikra. Számunkra az elsődleges fontossággal az bírt, hogy biztosra mentünk abban, hogy a kínaiak nem fogják szótlanul nézni, hogy újra gyarmatosítsák Kínát, most éppen a gyárakon keresztül. És valóban így is lett. A kínai cselt nagyon sok nyugati cég bevette. Kína ugyanis a nyugati cégek mellé legyártja saját cégeit is. Ugyanazokat a termékeket állítja elő egy-két hónapos késéssel, mint a nyugati tulajdonú cégek. Mivel Kína lehetőségei messze megelőzik a többi országét, a saját olcsó termékeit rekord mennyiségben kezdi forgalmazni. Ezekkel az olcsó dolgokkal senki nem foglalkozott, mivel úgy gondolták, a minőség úgyis megelőzi a mennyiséget. Nem jött be az elmélet. Az olcsó és alacsony minőségű termékek letarolták a világot. Ugyanazt a 2500 forintos gyökköszörűt lehetett kapni Budapesten, mint Kairóban. Amerikában pedig nem mosták ki a népek a pólókat, mert olcsóbb volt a kínai póló, mint a mosószer. Ezzel a gazdasági stratégiával Kína a nyugati cégek tapasztalatainak megszerzése és saját szakembereinek képzése mellett hatalmas haszonra tett szert. Ekkor már kezdték komolyan venni, amit írtunk, hogy nemsokára a kínai gazdaság kivégezheti a nyugati gazdaság jó részét, és megroppanthatja a cionista világuralmat. Valamennyi oldal a saját ötleteként (feltalálták a spanyolviaszt) kezdte tálalni meglátásait a kínai gazdaságról. Éppúgy, mint az oroszokkal szembeni álláspontunkat, amit már szintén 15 évvel ezelőtt a nagyközönség elé tártunk. Most abban a kérdésben is mindenki arra akar nyitni, persze mivel csak másolnak, valójában fogalmuk sincs miért is kellene. De mivel a meglátásaink bejöttek szinte száz százalékra, ebben is valószínűleg igazunk van.
Kína gazdasága és az orosz nyersanyag iránti igény nyomása alatt a világcsendőr cionizmus kénytelen lesz egyezkedni. Egy ideig háborúkkal pótolják valamennyire a gazdasági bevételeik hiányát, valamint igyekeznek Kínát elvágni a nyersanyagoktól. Mindkét ország ellen különböző műveletek indultak, a CIA pedig minden lehetséges módon bevetett mindent, hogy megingassák stabilitásukat.
Eddig a fenyegetés időszaka volt, majd jött a tétlen szemlélés, és ötletelés időszaka. Most a menekülés időszaka van. A Nyugat létrehozta a világkereskedelmi hálózatot, és most nagyon szeretne ebből kihátrálni. Ugyanis az az út, amire ők azt hitték, hogy Kínába mutat, oda viszi a munkát, és vagonszámra hozza a hasznot, nos erre az útra egyszer csak Kína kitette az egyirányú forgalom táblát. A munka özönlik Kínába, a világhálón keresztül egyre többen rendelnek közvetlenül onnan, saját állami gyáraik elképesztő mennyiséget állítanak elő a különféle termékekből, a haszon pedig egyre kevésbé jön kifelé, mert azt az kínai állam vágja zsebre, illetve befekteti a világ számos részén, például értékpapírok formájában.
Kína bevetette a vezércselt. Mesterségesen alacsonyan tartja a valutáját. Így a nyugati befektetőknek még mindig megéri ott gyártatni (még ha nem is annyira, mint kezdetben), a kínai termék pedig olyan olcsó, hogy lehetetlen versenyezni vele. A pekingi vezetésnek egyetlen dolgot kellett megoldania, hogy az élelmiszer és az energia árakat alacsonyan tudja tartani, így a dolgozóknak fizetett kevesebb fizetésből is normálisan meg lehet élni. Ezért bolond lenne a valutáját erősíteni, mert azzal a versenyképességét tenné kockára.
Kína infúzión tartotta az Egyesült Államok gazdaságát egészen idáig. Hatalmas mennyiségű tőkét áramoltatott vissza az Egyesült Államokba kölcsönök formájában úgy, hogy minden nap 0 óra 1 perckor automatikusan egymilliárd dollár átmegy a kínai bankból az USA-ba, ami évi 365 milliárd dollár – ez az alapkölcsön. Erre jön a többi kölcsön. Kínának el kell döntenie mit tesz, mert pillanatnyilag Kína a legnagyobb szabadon mozgatható tőke tulajdonosa.
Peking döntése mellett azonban Brüsszelnek és Washingtonnak is mérlegelnie kell. Utóbbi úgy tűnik a menekülés mellett dönt. Obama már egyszer próbálkozott a „vegyél amerikai terméket" szlogennel, de senkit sem érdekelt. Október 3-án az Egyesült Államok szenátusa 63-35 arányban elfogadta az „Anti-Kínai törvényt". A törvény indoka, hogy Kína mesterségesen alacsonyan tartja a jüant, ezzel megszegi a WTO íratlan szabályait. Ellenérvként egy republikánus képviselő a más országok valuta és belpolitikai ügyébe való beavatkozásnak nevezte ezt az indokot. Az egyetlen gond ezzel a törvénnyel, hogy Kínát elfelejtették megkérdezni. Peking azonnal tiltakozott, és kereskedelmi háború kirobbantásával vádolta meg az USA-t. A kínai központi bank elnöke szintén felháborodott a híren, és kifejtette, az Egyesült Állalmoknak a gondjait ez a törvény nem fogja megoldani. Ráadásul utalt rá, hogy a kínai valutát már így is 30 %-kal felértékelte a kínai állam. Az alacsonyan tartott valuta pedig Kínának is gondokat okoz, mivel rengeteg nyersanyagot kell vásárolni, ami gyenge valutával drága mulatság. A kínai valuta azonban stabil a jelen körülmények között, éppen ezért senki nem várhatja el, hogy meggondolatlanul változtassanak ezen. A kínai külügyminiszter dühödt kirohanással reagált a WTO szabályainak ilyen önkényes és durva megszegése ellen, valamint közölte, hogy megteszik a megfelelő ellenlépéseket, ha erre az USA rákényszeríti őket.
Kína felmérte, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet gyors megváltozása rendkívül rossz helyzetbe hozná, ezért politikájának kettős irányt szabott. Az USA háborús előkészületei miatt pedig elhatározta, hogy kiélezi a gazdasági versenyt az USA és Európa között. Az Európának nyújtandó kölcsönök és segélyek oka valójában az, hogy az összeomlás szélén táncoló EU addig még bírja szusszal, amíg az USA kénytelen lesz elfogadni a többpólusú világot. Ugyanis ez ellen rendkívüli módon küzd az Egyesült Államok cion-imperialista vezetése. A mai napig nem hajlandó a világcsendőri pozícióját feladni, és elfogadni, hogy nem egyedüli vezető hatalom többé. A kínai bank igazgatója azonban felhívta a figyelmet: ma Kínának tizenötször akkora valutatartaléka van, mint az Egyesült Államoknak, és nincs olyan jellegű belső gazdasági gondja sem, mint az Egyesült Államok gazdasági válsága, amelyből szemmel láthatóan nem tud kikeveredni. Az USA most elfogadott gazdaságélénkítő programja 470 milliárd dollárt pumpálna a gazdaságba, ezzel szemben a haderő költségvetése 600 milliárd dollár. Nem különös ez a helyzet?
Kína gazdasága piacorientált, a piacok összeomlásával a bevételei is megszűnnének. Csakhogy Kína igen okosan megszerezte azokat a piacokat, amelyekkel idézőjelbe téve a kutya sem foglalkozott: Afrika, és Dél-Amerika. Európai befektetésekkel és hatalmas megrendelésekkel tartja életben Európát, ami egyrészt jó befektetés lehet, másrészt az európai piacot is fenntartja. Ha az eurózóna bele akarna kötni Kínába, az az Európai Unió azonnali összeomlását eredményezné, ugyanis Kína már megelőzve az USA-t, az eurózóna legnagyobb kereskedelmi partnere, és megrendelője. A német ipar azonnal összeomlana abban az esetben, ha Kína visszamondaná óriási megrendeléseit, a német ipar és főleg a nehézipar legalább 40 százalékban a kínai piacból él. Kína viszont egyre többször kezdi hangsúlyozni, a segítségért cserébe elvárásai vannak. Többek között az is, hogy Európa nem szólhat bele abba, merre és hogyan terjeszkedik Kína gazdaságilag. Elvárása az is, hogy az országok csökkentsék kiadásaikat, hogy befektetései stabilak maradhassanak, különben nem fektet több tőkét állampapírokba, ami a túlélésre játszó kormányok legkönnyebb bevételi forrásai.
A líbiai események azonban elgondolkoztatták Kínát. Át kell értékelnie hozzáállását, mert az EU vezető hatalmai kérdés nélkül a kínai érdekek ellen léptek fel Líbiában. Kína nagyon könnyen válthat stratégiát, és hatalmas tőketartalékait akár a harmadik világban is befektetheti mint gazdaságélénkítő befektetéseket, hogy a növekvő gazdaságok jobb piacokká váljanak. Ezzel azonban mind az USA, mind az EU cionista hatalmai alól kirántaná a szőnyeget. A válasz kizárásos alapon nem lehet más, mint egy hatalmas háború. A líbiai eset után egyre világosabbá válik, hogy a cion-imperialistáknak feltett szándéka Kína és Oroszország megbuktatása, ezért valószínű, hogy a stratégiaváltás sem fog sokat váratni magára. Peking azonnal rendelkezett róla, hogy külföldi befektetéseit csak jüanban teszi meg. Ezzel kihagyta a befektetéseiből a dollár átváltást, ami a jüan szerepét a nemzetközi valutaforgalomban erősíti. A kínai befektetések mértéke miatt ez sok tízmilliárd dollár kiesés a FED-nek. Valamint Kína 6 bázisponttal erősítette a jüant (0.5 %). Ezt a belső infláció visszaszorítása miatt foganatosította, nem az USA nyomására. Ugyanis Kína már érzi annak hatását, hogy Washington kezdi elvágni a nyersanyagoktól és a nyersanyagot egyre nehezebben szerzik be. Kína egy másik stratégiát is bevezetett, sokszorosára növelte kivándorlóinak számát az Egyesült Államokba. Komoly gazdasági támogatást kapnak azok a kínaiak, akik az Egyesült Államok felé veszik az irányt. Államilag támogatott honfoglalás? Olyan szinten, hogy már a kínai sajtó is a témával foglalkozik, merre mennek ilyen nagy számban a kínai fiatalok. Ezek az emberek pedig a gazdasági támogatás miatt a kormány lekötelezettjei. Előretolt gazdasági hadosztály?
Kína továbbra is alacsonyan fogja tartani a jüant (az utóbbi emelés nullának nevezhető) és ha kell, csökkenteni fogja a kivitelre gyártott termékei árát, hogy ellensúlyozza az USA védővámot - ésszerű keretek között. Amennyiben ezt megteszi, és az új amerikai gazdasági rendelkezés Kína ellen hatástalan lesz, Kína rendkívüli módon be fog keményíteni az USA-val szemben. Amennyiben ez sem lenne elég, egyszerűen kivonja a tőkéjét az Egyesült Államokból, és az ezáltal kialakuló felfordulásban pedig aktivizálja az USA lakosságát jelentős arányban kitevő kínaiakat (ami nagyjából 8 százalék), akik eléggé centralizáltan helyezkednek el. Egy amerikai felfordulás után felálló új rend talán más alapokon kezdene politizálni Kínával, Oroszországgal, az arab világgal szemben, és az USA is visszatérhetne a régi kerékvágásba, ahol csak egy volt a nagyobb hatalmak között. Az USA részéről a menekülés utolsó fázisa lenne, ha saját WTO rendszeréből kimenekülve letiltaná a kínai áruk bevitelét az Egyesült Államokba, ez azonban egyértelmű és nyílt hadüzenet. Kína azonnal megkezdené az afganisztáni, iraki, líbiai, szomáliai, jemeni, iráni hadseregek és lázadók felfegyverzését a legmodernebb fegyverekkel, és az esetleges tanácsadók mellé kölcsönadna pár ezer katonát. A háborúk így rendkívül gyorsan érnének véget.
Kína gazdasági háborút folytat, és nem egy semmibe vehető kis ellenfél, ötezer éves kultúrával a háta mögött...
LINK: A cikk!







Borzalmas polgárháborúk jönnek?


Alapjaiban gyengült meg az Egyesült Államok – jelentette ki az MNO-nak Magyarics Tamás. Az Amerika-szakértő szerint ugyanakkor az ország története a folyamatos megújulásról szól. Bogár László lapunknak arról beszélt: Amerika az ismert emberi történelem legdestruktívabb konstrukciója, bizonyos folyamatok odáig vezethetnek, hogy az „amerikai álom” polgárháborús rémálommá válik.
Az utóbbi években az amerikai hatalom alapjaiban gyengült meg, mivel a gazdasági-pénzügyi erő alapvetően szóródott a világban – mondta el az MNO érdeklődésre Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet volt igazgatója, Amerika-szakértő. Példaként hozta föl: megerősödött Kína, India és Brazília, amelyek révén természetesen csökkent az USA gazdasági befolyása, s ez a csökkenés a jövőben vélhetően folytatódni fog. Ennek ellenére az Egyesült Államok nem fogja elveszíteni a globális vezető szerepét – tette hozzá. A külpolitikai szakértő rámutatott arra is, hogy a második világháború végén az ország a világ ipari termelésének a 44 százalékát adta, míg napjainkban csupán a 20 százalékát.

Rosszkor, rossz időben

Az emberi létezés kritikus elágazási ponthoz érkezett – állítja az MNO-nak Bogár László. A közgazdászprofesszor szerint jelenleg több történelmi ciklus vége is egybecsúszik, és ez okozza a mély válságot. Az első a már ismert, 40 éves szakaszokban jelentkező Kondratyev-ciklus, amely eddigi utolsó mélypontját a 70-es években érte el. „A másik egy még kevésbé feltárt, 200-250 éves megaciklus, amely a francia forradalom kataklizmájában pusztított utoljára.” De nagy valószínűséggel vége felé közeledik az a roppant ívű, körülbelül háromezer éves elsötétedési korszak is, amelynek során az emberiség szembemegy a létezés alapvető törvényeivel, felszámolja természetes létmódját, a szakrális tradicionalitást – teszi hozzá a professzor.
Amerika az elmúlt nagyjából 250 éves megaciklus kapitalizmusának olyan csúcsfegyvere, amely az ismert emberi történelem legdestruktívabb konstrukciója – jelentette ki Bogár, s mint fogalmazott, a kapitalizmus lényege abban áll, hogy a profit érdekében képes elpusztítani akár az egész emberi létezést is. Ez a – közgazdász szerint – rákos burjánzásként viselkedő konstrukció különösen az elmúlt négy évtizedben válik egyre gáttalanabbá. „Ehhez immár eddig elképzelhetetlen erejű technológiai támogatást is kap.”

Kettős szerkezet

Szavai szerint az USA nem más, mint egy nemzetállam-Amerika és egy globális Amerika alkotta, rejtett kettős szerkezet, amelyeknek viszont „közös költségvetése” van. Így a nemzetállam-Amerika fedezi a globális Amerika olyan pusztító szükségleteit is, mint például az afganisztáni háború, amelynek éves költségei Magyarország éves GDP-jének kétszeresét teszik ki. Arról van szó, hogy a globális Amerika a nemzetállam erőforrásait használja föl, amikor pedig – ahogy jelenleg is – válságos helyzet áll elő, a legkiszolgáltatottabb csoportoktól várja el, hogy fedezzék a birodalom globális kiadásait – állítja a közgazdászprofesszor. A költségek rohamosan emelkednek, „így minél nagyobb bajban van a birodalom, annál brutálisabban akarja kifosztani a nemzetállam-Amerikát” – mondja. A világ többi része is egyre kevésbé engedelmeskedik a birodalomnak.

Magyarics: Fel kell számolni a politikai zsákutcát

Magyarics az ország esetleges megújulása kapcsán kifejtette, hogy először is ideális lenne, ha megszűnne a mostani politikai zsákutca. A republikánusok és a demokraták fele-fele arányban birtokolják a hatalmat, és sok esetben egyszerűen blokkolják egymást, ami a mostani válságban nem biztos, hogy eredményes politika – mutatott rá a szakértő. Úgy látja, hogy a válságos időkben sokkal jobb egy erős felhatalmazású kabinet, mint amilyennel az 1930-as években a demokraták rendelkeztek. Magyarics szerint az USA története mindig a folyamatos megújulásról szólt. Negatív jel, hogy sokkal kevesebben mennek az országba, főként a tudásipar területén, de a bevándorlók számára még mindig kedvelt célpont.
A külpolitikai szakértő úgy látja, hogy a következő hónapokban az ellenzék mindenképpen az elnök szemére fogja vetni, hogy az ő kormányzása alatt minősítették le az országot, ami vélhetően negatív hatással lesz az esetleges újraválasztására. Obamának nem sikerült jelentős mértékben csökkentenie a munkanélküliséget, és az ideológiai viták is élesek maradtak – tette hozzá. Magyarics szerint ezzel szemben a republikánusok nem tudnak alternatívát mutatni, és amit mutatnak, az is sok embert riaszt. A választások még viszonylag messze vannak, ezért még egyáltalán nem lehet tudni, hogy addig milyen változások állnak be a szemben álló erők támogatottságában – jelentette ki a szakértő.

Egyezkedés, háború, idiotizált középosztály

Bogár pedig állítja: az ilyen válság megoldása vagy egy új globális egyezség vagy permanens planetáris háború. Az utóbbi esetben a globális Amerika ezzel demonstrálhatja, hogy „bárkit brutálisan szétver”, aki a törekvései útjában áll. Az egyezkedés ugyanakkor nagyon kényelmetlen, mert „fel kellene adni Amerika kitartottjait, illetve sorsára kellene hagyni a nemzetállam idiotizált középosztályát is”. Utóbbi Bogár szerint a birodalom kirakatbábuja, s ezért is teszi számára lehetővé, hogy az életszínvonala háromszor nagyobb legyen, mint amit a gazdasági teljesítménye alapján megérdemelne. Ha ezt megvonják tőle, az „amerikai álom” polgárháborús rémálommá válik. Nem tudni, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, mindkét lehetőség apokalipszissel járna – teszi hozzá Bogár. „A világ érzi, hogy a birodalom bajban van, talán össze is omlik, és abból évtizedekig tartó anarchia és káosz lesz.”
Mindenki kétségbeesetten keresi a számára legbiztosabb fogódzót. Ezért szárnyal a svájci frank és az arany, mert most az tűnik biztos menedéknek, de ezek nem ehetők meg – fogalmaz Bogár. Szerinte minden emberi közösség elemi érdeke, hogy vigyázzon az élelemtermelésére, tiszta vizére, földjére és levegőjére. „A káosz után az élet visszatér a normális kerékvágásba, és akkor kiderül, hogy az élethez ezekre az őselemekre van szükség, nem pedig elvont, mesterséges, hamis értékekre.”
LINK: A cikk!









USA: A szétesés megkezdődött - Újra feléled a Déli Konföderáció?


150 év telt el azóta, hogy az Amerikai Déli Konföderációs Államok első és egyetlen elnökét, Jefferson Davis-t feleskették a Hazára és beiktatták hivatalába. Erre emlékeztek az egykori eskü és beiktatás helyszínén, az alabamai Montgomery városában, 2011. február 19-én. Az eskü és a beiktatás szimbolikusan újra megtörtént, mely nemcsak a múltnak szólt, hanem a jelennek és méginkább a jövőnek is!
Az 1861-ben kezdődött és "Amerikai Polgárháborúnak" nevezett küzdelem, mely lényegében a Déli Államok szabadságharca volt, ma már történelem. Ám, mint ahogy a történelem megismétli önmagát, éppen úgy lehet a múltból jövő és változhat meg minden, ami eddig meghatározta az emberek életét.
Éppen ennek a jövőnek első megvalósulásaként történt ez az ünnepi megemlékezés, az egykori események 150-ik évfordulóján, a Déli Konföderáció akkori fővárosában: Montgomeryben. Az egykori Parlament lépcsőin újra felelevenítették, s eljátszották az elnök; Jefferson Davis felesketésének és beiktatásának ceremóniáját. Ám most a szenátorok helyett, a Konföderális Haderő Veterán hőseinek Emlékét és Hagyományait Őrző Egyesület lelkes hazafijainak részvételével, akik már a kiskorukban a saját családjukban magukba szívták a Déli Konföderáció népének szabadságvágyát és az ezt célzó hagyományait.

A valós tények és történések meghamisításával telített hazugság 150 évvel ezelőtt is egy chicagoi ügyvéd szájából jött, és a történelem fintoraként, ugyanígy egy chichagoi ügyvéd szájából jön mai is. Csakhogy ez a mai ügyvéd részben kenyai származású. De neki is hasonlók a szándékai, mint 150 évvel ezelőtti elődjének; lenyomni a nép torkán a Cion bankárjait ezután is támogató intézkedéseket, melyek a végtelenségig próbálnák biztosítani a cionista pénzoligarchia, a Federeal Reserve uralmát. Ám ez manapság már sokkal nehezebben fog menni, mint 150 évvel ezelőtt.
A déli nép, ahogy régen sem, most sem fog megtörni, és nem hiszi el a kormányzat hazugságait. A déli nép ismételten kimondja és nyíltan deklarálja is; hogy a bankár kormányzat által polgárháborúnak nevezett 150 évvel ezelőtti küzdelem nem volt más, mint szabadságharc, melyet a déli államok vívtak északi elnyomóik ellen! Igen, így hívják ma is délen azt a háborút; "The war for Southern Independence".
Ma is sok párhuzam van a mai és a a 150 évvel ezelőtti helyzet között. Egyik állam a másik után adja be Obamának a szuverenitását kijelentő nyilatkozatokat! Mondván, hogy a szövetségi államnak többé semmi köze az Ő államuk belügyeihez.

Kétségtelen, hogy azelőtt a feketék rabszolgák voltak. Ám ma mindenki az! Az Egyesült Államok cionista bankár kormánya szemében minden állampolgára potenciális rabszolga és ki is szolgáltatja őket a rabszolga-kereskedőknek, akik manapság nem mások, mint maguk a bankok!
Több állam is bejelentette már a függetlenné válási szándékát.
Virginia, saját aranyára támaszkodva, állami értékpapír alapját saját pénzre váltja át, miközben a dollárt kivonja a forgalomból. De ugyanezt az utat követi Dél Carolina, Idaho és Arizona is. Montana állam már évekkel ezelőtt hatályon kívül helyezett olyan szövetségi törvényeket, mint például a sebességkorlátozás az autóutakon, vagy a Fegyvertörvényt, mely a fegyverek gyártását, forgalmazását és viselését szabályozza. Montana honatyái kijelentették: "A szövetségi kormánynak semmi köze ahhoz, ami Montanaban folyik, de leginkább semmi köze a Montanaban gyártott fegyverekhez!
Obama módszerei nagyon hasonlítanak a 150 évvel ezelőtt lincolni módszerekre, éppen olyan agresszív és hazug. Keményen támadja most Arizona államának népét is, akik talpra álltak a saját hazájuk védelmére. Arizona kormányzója viszont beperelte Obamát, mondván, elhagyta az államot, elhagyta és elárulta a népét, mert a határokat nem védi, a népét nem védi, hanem inkább a "narko-terroristákat" segíti letelepedni Amerikában, veszélyeztetve ezzel mindenki biztonságát.

Mindenki tudja, hogy az elszakadás folyamatát ilyen precedens pernek kell megelőznie, ám a médiában tabu beszélni róla.
Arizona persze nem az első ebben a folyamatban. Másfél éve Texas kormányzója jelentette be, hogy Texas kiválik az Unióból. Ezen bejelentés után Perry kormányzó hivatala ezrével kapta a telefonhívásokat, melyekben biztató szavakat mondtak a texasi hazafiak, és bejelentették, hogy az elszakadás esetén készek akár harccal is megvédeni Texas állam függetlenségét!
Nos, igen! 150 év után újra ismétli magát a történelem, ám most nagyon nem valószínű, hogy az egyre gyengülő szövetségi kormányzat, az ingatag lábakon álló Unió győzedelmeskedni fog a kitartó szeparatista törekvéseken.
Dél újra független lehet, és ezt borítékolva, már nagy felvonulásokat terveznek a Konföderáció második fővárosában, mivel 1862-ben odaköltözött Montgomeryből a Kapitolium. Ám ezúttal a rengeteg hazugságra és történelemhamisításra fény derül. Pédául arra, hogy a rabszolga-felszabadítás csak egy ürügy volt. A területfoglalás és a Déli Államok rabságba döntése volt az igazi cél.
De most, a XXI. században minden megváltozik, s a küzdelem végkimenetele teljesen más lesz. Nem a bankárok önző uralma győzedelmeskedik majd, hanem Amerika népeire, a hosszú és kemény harcok után, ráköszönt a függetlenség és a szabadság.
LINK: A cikk!









Amerika igazi célpontja nem Oroszország, hanem az Európai Unió



Posted on 2014/09/14 Szerző: Admin 
Amerika igazi célpontja az Európai Unió

Az európai emberek vajon tudják-e, hogy valójában miről is szól az úgynevezett “ukrán-orosz konfliktus”? – Vajon tudják-e az Unió polgárai, – hogy itt nem is elsősorban az ukránok, vagy az oroszok a célpontok, – hanem valójában az európaiak bőrére megy ki a játék?

Persze a nyugati médiák terelése és agymosása immáron teljesnek mondható ez ügyben, – de azért például meg lehet kérdezni azt, hogy, a nyugati közvélemény valóban felháborodik azon, hogy Oroszország állítólag elfoglalta a Krím-félszigetet?
Mi köze ennek valójában az Európai Unió lakosságához?
Az európaiak legnagyobb része nem is ismeri a félsziget történetét, keveset tudnak arról, hogy miért tanúsít különleges érdeklődést Oroszország e kérdés iránt. Hiszen itt valójában egy olyan területről van szó, amely előzőleg évszázadokon keresztül Oroszországhoz tartozott.
Sőt, az elmúlt 23 évben a terület lakossága arról álmodott, hogy szülőföldjük végre visszatérjen Oroszországhoz. Ez meg is történt, a félsziget népének akaratából.
Vajon az európai polgárok valóban elhiszik-e a nyugati média hazugságát, hogy maga Oroszország harcol Ukrajna ellen, vagy fegyverekkel látja el a Don-medencei felkelőket? – Mikor még az amerikaiak is kénytelenek voltak bevallani, hogy erre nincs bizonyíték. – Az ukrán hadsereg és a zsoldosok ellen, akiket Kijev illegális kormánya küldött, – valójában Délkelet-Ukrajna lakossága harcol, amely nem ismeri el kijevi junta a kormányát, –amit a NATO puccsal ültetett a nyakukba.
És igen; a népköztársasági felkelőket segítik orosz önkéntesek: korábbi orvosok, mérnökök, vállalkozók és munkások. Igen, vannak köztük hivatásos katonák is, többek között különleges erők katonái is. – De az ukrán náci kormány oldalán is harcolnak hivatásos zsoldosok az USA-ból, Lengyelországból és Svédországból. – És még jó néhány más országból.
Még most is, amikor Vlagyimir Putyin reális béketervet javasolt a szemben álló feleknek, ami véget vethet a polgárháborúnak, a Nyugat mondja, hogy szükség van új oroszellenes szankciókra.
De vajon észreveszi-e az átlag uniós állampolgár azt, hogy; – Washington számára az ukrán válság csak ürügy, hogy gazdasági csapást mérjen Oroszországra és az Európai Unióra, amelynek jó lehetősége volt a közös gazdasági térség kialakítására Lisszabontól Vlagyivosztokig – és akkor erős riválisa lehetett volna az USA-nak. – Ahhoz, hogy elrejtsék ezt az igazságot, Oroszországra próbálják hárítani, rátolni a felelősséget a véres káoszért, amely a törvénytelen puccs után úrrá lett Ukrajna délkeleti részén.
Lehet, hogy hamarosan megnevezik az ukrán tragédia valódi okozóit.
Bár ezzel jó néhány európai politikus már tisztában van, az államfők között is. Nagy valószínűséggel tudja ezt Merkel, s külügyminisztere, Steinmeier, – de tudja ezt Közép-Európában Fico, s bizonyosan tisztában van már ezzel a magyar kormány is.
Nos, Kelet-Ukrajna palagázmezői, vagy hatalmas ipari területi, a nyugati támogatású csapatok által talán elfoglalhatók, de nem biztos. – Kockáztathatnak, s lehet, akár több tízezer áldozat, – de az azonban bizonyos, mire ott újra megindul a normális élet, – hosszú évek telnek el. Akármelyik oldal győz. – Amerikának pedig nagy valószínűséggel már nincsen ennyi ideje.
És, akkor még nem is beszéltünk az intenzív partizánháború lehetőségéről a Junta egységeinek győzelme esetén. Mert az a brutális népirtás, s háborús bűnök melyeket már eddig is elkövettek, – eleve lehetetlenné teszik a békét akkor is, ha elfoglalnák Donbasszt. Hiszen az mindig is forró talaj maradna a hódítók számára.
Végső célpontjuk persze még mindig Oroszország lehet, – a hatalmas szénhidrogén lelőhelyeivel, ásványkincseivel, mérhetetlen földjeivel, – csak hát még mindig túl sok ott az orosz, – akik pedig nem fogják csak úgy odaadni senkinek azt, ami az övék. – És ezt az amerikai vezetés nagyon is jól tudja.
Ám nekik azonnali eredmény kell. – S ez már meg is van! Hiszen azonnali eredményként elkönyvelhetik az Európai Unió gyengülését, – sőt folyamatos gyengülését az Oroszország ellen bevezetett szankciók és az orosz viszont szankciók következtében.
Ez megkönnyítheti az amerikai vállalatok tényerését a 450 milliós európai piacon
Persze nem utolsósorban az is fontos az amerikai kormányt irányító pénzügyi oligarchiának, hogy az őket fenyegető gazdasági, és társadalmi konfliktusokat, az országán kívül tarthassa. – A még megmaradt ipari és üzleti kapacitását lekötheti a szankciók által tönkre tett európai vállalatok helyére történő belépés, – az ismételt üzleti hódítás.
A keleten, Ukrajnában, s a Közel-Keleten viselt háborúk, – szintén külföldre vihetik az amerikai férfilakosság már egyre alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkező részét. Így a társadalmi válság gerjesztette háború helyszíneit, még az országtól távol tarthatják egy ideig.
Amerika legfontosabb célja most tehát Európa. – Az Amerikai-Európai gazdasági térség teljes megalakítása, – természetesen Amerika vezető szerepével, s az amerikai vállalatok hegemóniájával a majd fél milliárdos európai piacon. – Vagyis jelenleg nem is elsősorban Ukrajna és Oroszország, – hanem inkább az Európai Unió teljes meghódítása az USA elsődleges prioritása manapság.
Szabad Riport/Bornemissza János
Felhasznált források: Andrej Ivanov/Ruvr.ru – SzRTI/B-R archivum




Amerikából irányított rendszerváltás Ukrajnában, – a Pentagon kézikönyve szerint – (Videó)



Posted on 2014/01/25 Szerző: Admin 
Amerikából irányított rendszerváltás Ukrajnában a Pentagon kézikönyve szerint

Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok kormánya rendszerváltást akar Ukrajnában… Meglehetősen gyanúsak a “humanitárius beavatkozással” kapcsolatos kijelentések.”

Kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv tárja fel az ukrajnai és más beavatkozásokat. A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatására irányulnak. – Az ukrán kormány Amerikából irányított mostani destabilizációja, betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét.
Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv szerint: “Megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés”.
Dr. Gilad Atzmon más kifejezéssel élve gyilkosságnak nevezi, az intervencionizmust… “Washington dzsihádistái készek a világháborúra…”

Amerikából irányított rendszerváltás Ukrajnában a Pentagon kézikönyve szerint - The Truthseeker

Nyilvános kivégzések Ukrajnában (+18)





A Russia Today filmje. – A fordítást és feltöltést, Sevasternek köszönhetjük.
Az RT engedélyével. With the kind permission of RT Channel
Ajánlja: Szabad Riport – Vae Victis



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése