Izraeli ügynökök markában Amerika

Izraeli ügynökök markában

Amerika

2012, december 1 - 13:52 

• B-Akták
• Friss hírek 

Szerdai cikkünkben tettünk egy rövid kitekintést, hogy más országok hogyan viszonyulnak saját vezetőik kettős állampolgársághoz. Mostani összeállításunkban bemutatjuk, a befolyásos amerikai-izraeli kettős állampolgárok milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az Egyesült Államoknak és a világnak.

A kettős vagy többes állampolgárság a világ számos országában bevett dolog, és bár időről időre felvet munkaügyi, szociális, etnikai és határrendészeti kérdéseket, a legtöbb helyen mára kialakult szabályozás szerint utazhatnak vagy telepedhetnek le különböző nemzethez tartozó emberek. (Kelet-Közép-Európa persze ez ügyben is sajátos kivételt képez.) Sokkal kevésbé egyértelmű a helyzet, ha megvizsgáljuk, az egyes országok milyen mértékben engedik a politikai, katonai, hírszerzési vezetés közelébe a többes állampolgárokat.

Óhatatlanul felmerül ugyanis a kérdés, hogy két ország vagy nemzet érdekeinek ütközése esetén egy mindkét részről érintett kettős állampolgár döntési pozícióban hova áll, kinek a javára, védelmében cselekszik. Nehezen képzelhető el például, hogy a második világháború idején, mondjuk Pearl Harbor után a Pentagonban ne néztek volna ferde szemmel egy amerikai-japán vezérkari főnökre, de az is joggal keltett volna gyanakvást, ha a hidegháború éveiben amerikai-szovjet kettős állampolgárok szaladgáltak volna a Fehér Ház folyosóján.

Amerika élén Amerika ellenében

Maradva az Egyesül Államoknál, a 21. század legsúlyosabb, beláthatatlan mértékű katonai konfliktussal fenyegető zónája a Közel-Kelet, azonban belül is az arab tenger közepén úszó Izrael. Amerika Izrael feltétlen elkötelezettsége a zsidó állam irányába közismert, a téma azonban új megvilágítást kapott 2007-ben, amikor a chicagói és a harvardi egyetem két professzora, John Mearsheimer és Stephen Walt kiadta Az Izrael-lobbi és az Egyesült Államok külpolitikája című vaskos tanulmányát. A könyv – mintegy igazolva létjogosultságát – hatalmas felzúdulást váltott ki az amerikai zsidó szervezetek és a média részéről. A neves szerzőpáros egyik fő megállapítása, hogy a masszív izraeli befolyás miatt Amerika a saját érdeke és biztonsága ellenében politizál, és ez különösen igaz a közel-keleti konfliktusra.

A Viewzone amerikai alternatív honlap 2010-ben részletes leltárt készített azokról a politikai tisztviselőkről és tanácsadókról, akik amerikai-izraeli kettős állampolgárok, és döntő szerepük van abban, hogy az Egyesült Államok Izrael érdekeinek élharcosa a világban, sőt, többen közülük ötletgazdái és kivitelezői voltak azoknak a koholt vádaknak, amelyekre hivatkozva 2003-ban az USA megindította az Irak elleni háborút.

Jórészük nem választott politikai tisztségviselő, befolyásukat nem fenyegeti az esetleges választási kudarc, különböző tanácsadó intézetek és agytrösztök révén mindig a tűz közelében vannak. Az elmúlt évek legnagyobb kémbotrányainak felidézése előtt a „nagy elődök” munkáiból szemezgettünk.

Ügynökök a hadseregben és a tudományos életben…

A sort minden izraeli kémek atyjával, Jonathan Jay Pollarddal érdemes kezdeni, aki az Egyesült Államok tengerészeti hírszerzésének elemzője volt, és több titkos dokumentumot lopott el a zsidó államnak, mint bármelyik más titkos ügynök. Erkölcsi skrupulusai soha nem voltak, elfogása után bevallotta, hogy mindig saját hazája (értsd: Izrael) érdekét tartotta szem előtt. 1987-ben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.

Pollard „munkáját” az amerikai haditengerészetnél Ariel J. Weinmann folytatta, aki rendszeresen szállított szigorúan titkos információkat osztrák és mexikói kapcsolatain keresztül Izraelbe. 2006-ban kémkedés és dezertálás gyanújával tartóztatták le, beismerő vallomása után 25 éves börtönbüntetését 13 évre csökkentették. A vallomás részletei a mai napig nem ismertek, és az Egyesült Államok történetében eddig egyedülálló módon nem hozták nyilvánosságra, hogy Weinmann mely ország ügynöke volt. (Túl nagy fantázia azonban nem kell hozzá.)

Ben-Ami Kadish gépészmérnökként szolgált az amerikai hadseregnél, és a 80-as években számos szigorúan titkos adatot továbbított izraeli kapcsolattartóinak az USA rakétáiról és nukleáris fegyverzetéről. Kadisht 2008-ban (!) találták bűnösnek összeesküvés vádjában, az ítélet kihirdetésekor a bíró úgy fogalmazott, „rejtély, hogy a kormánynak miért tellett 23 évébe, hogy vádat emeljen Kadish úr ellen”. A bírósággal való együttműködése és beismerő vallomása miatt az ítélőszék „nem látta értelmét” börtönnel sújtani az idős (85 éves) ex-kémet, aki végül megúszta 50 ezer dollár pénzbüntetéssel.

2009 októberében tartóztatták le csalás és kémkedés gyanújával Stewart David Nozette tudóst, akit egy magát Moszad-ügynöknek kiadó beépített FBI-ügynök buktatott le. Nozette az Egyesült Államok energia- valamint külügyminisztériumának alkalmazottja volt, de a NASA-nál is dolgozott. A férfi bizalmas és titkos adatokat akart eladni Izraelnek az USA műholdjairól, védelmi és riasztó rendszeréről, cserébe kétmillió dollárért és egy izraeli útlevélért. 13 év börtönbüntetést kapott helyette.

… és a nagypolitikában

2006 októberében a Time magazin hatalmas botrányt robbantott ki, amikor Jane Harman demokrata párti kongresszusi képviselőt befolyással való üzérkedéssel gyanúsították meg. A politikus állítólag ígéretet tett arra, hogy az Igazságügyi Minisztériumban lobbizni fog két kémkedéssel vádolt zsidó, Steve J. Rosen és Keith Weissman (mindketten a befolyásos izraeli lobbi csoport, az AIPAC tagjai) érdekében, hogy ejtsék az ellenük felhozott vádakat. Jó tett helyébe jót várj alapon az AIPAC megígérte, hogy Harmant a választások után a Fehér Ház hírszerző bizottságának (sic!) elnöki székébe juttatják.

Az érintettek természetesen mindent a leghatározottabban tagadtak, a botrány azonban arra elég volt, hogy a képviselő ne tölthesse be az áhított pozíciót. 2009-ben aztán információk láttak napvilágot, miszerint a Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) az esetet bizonyító hangfelvétel birtokába jutott, ennek ellenére a kémkedéssel vádolt zsidók ügyét különösebb indoklás nélkül lezárták. Jane Harman 2011 februárjáig megtartotta képviselői mandátumát, jelenleg egy Woodrow Wilson elnökről elnevezett kutatói központ vezetője.

Egy másik emblematikussá vált kémsztori Lawrence Franklin nevéhez kötődik, akit 2004-ben buktatott le a CBS News televízió. Franklin a hadügyminisztérium iráni politikáért felelős hivatalában dolgozott, és a már korábban említett két AIPAC-tagnak, Steve Rosennek and Keith Weissmannek adott át titkos dokumentumokat a perzsa országról. Az információt természetesen Izraelnek továbbították. „Larryt” a botrány kirobbanása után sem bocsátották el, csupán lefokozták, míg nem bíróság elé állították, és 2006 január 20-án 12 év 7 hónap börtönre ítélték. Az ítélet ellenére Franklinnek nem kellett rabruhát húznia, mivel részt vett a két AIPAC-lobbista elleni perben, akiket – mint említettük – végül 2009-ben felmentettek. Franklin közel 13 éves börtönbüntetését végül 10 hónap (!) házi őrizetté enyhítették.

A zsidó lobbi másik emblematikus figurája a republikánus Richard Perle, aki politikai pályafutását a 70-es években Henry Jackson szenátor mellet kezdte, ám kiderült, hogy szigorúan bizalmas nemzetbiztonsági dokumentumokat továbbított az izraeli kormánynak. Kirúgás helyett csak figyelmeztetést kapott, majd rövid kitérő után – amikor is az izraeli fegyvergyártó cégnél, a Soltamnél helyezkedett el – Ronald Raegen kormányában is szerepet vállalt a hadügyminisztériumban. 1987 és 2004 között politikai tanácsadó volt a Pentagonnál. Perle számos Izrael-párti agytröszt befolyásos tagja, gyakran ad hangot szélsőséges nacionalizmusának a médiában, és döntő szerep volt abban, hogy a Bush-kormány 2003-ban lerohanta Irakot. 2006-ban Moammer Kadhafi líbiai diktátor politikai tanácsadója volt.

Perle közeli munkatársa volt a hadügyminisztériumban a szintén republikánus Douglas J. Feith, aki George W. Bush kormányában államtitkári pozíciót töltött be 2001 és 2005 között. Feith szoros kapcsolatot ápol a szélsőséges Amerikai Cionista Szervezettel (ZOA), és ügyvédi irodát működtet Izraelben, amely saját bevallása szerint az izraeli fegyvergyártók érdekeit képviseli. Fieth a már említett Franklin felettese volt a bizalmas információk kiszivárogtatásának idején, ezért FBI-vizsgálat indult ellene, és le kellett mondania a Nemzetbiztonsági Tanácsban (NSC) betöltött tisztségéről. Douglas J. Feith az egyik fő felelőse az amerikaiak Afganisztán és Irak ellen hergelésének, valamint a két vétlen ország megtámadásának. Ennek érdekében 2001 októberében egy Stratégiai Befolyás Hivatala (OSI) elnevezésű részleget hoztak létre, amely a „terrorizmus elleni háború” megideologizálásában, az al-Káida démonizálásában és egyéb hírhamisításokban szerzett elévülhetetlen „érdemeket”.

Érdemes kitérni pár szó erejéig a New York-i Yeshiva zsidó egyetem docensére, Dov Zakheim rabbira is, aki George W. Bush külpolitikai tanácsadója és a Külkapcsolatok Tanácsának tagja volt. Az ő nevéhez fűződik, hogy a hadügyminisztérium számvevőjeként 2001 és 2004 között nem sikerült kinyomoznia, hová tűnt 2,3 trillió dollár a Pentagonból. 2001. szeptember 11-én a romok ezt is maguk alá eltemették – élcelődnek azóta is az amerikaiak. Zakheim 2010-ben vonult vissza, de a neve 2011-ben Mitt Romney republikánus elnökjelölt tanácsadói között is felmerült.

Irve Lewis Libby (avagy ismertebb nevén „Scooter”) Dick Cheney republikánus alelnök személyzeti vezetője volt 2001-től 2005-ös lebukásáig. Az Irán-ellenességéről és Izrael-pártiságáról hírhedt Libby már ügyvédként is izraeli kémeket védett, az általa pártfogolt, adóelkerüléssel és illegális kereskedelemmel is vádolt Marc Richnek Bill Clinton kegyelmezett meg elnöksége utolsó napjaiban. A befolyásos politikus-ügyvéd aztán 2005-ben hamar a tárgyalóterem másik székében találta magát, miután kiderült, hogy bizalmas információkat szivárogtatott ki egy Valerie Plame nevű fedett CIA-ügynökről a New York Times-nak. Valerie-nek az volt a bűne, hogy a férje az iraki háborúhoz vezető hazugságokról írt leleplező könyvet, ezt bosszulta meg „Scooter”, akit a bíróság 2007-ben 30 hónap börtönbüntetésre, 250 ezer dollárra és 400 óra közmunkára ítélt. Bush elnök személyes közbenjárásának hála az ő büntetését is jelentősen könnyítették, de a sokáig remélt teljes elnöki kegyelem ezúttal elmaradt.

Bencsik János

barikad.hu

Kapcsolódó cikkek: 

Amerikában listázzák a zsidó képviselőket!

Amerikában listázzák a zsidó képviselőket!

2012, november 28 - 20:30 

• Friss hírek
• Vezércikk 

Bár a nyugati sajtó egymással versenyt futvaháborodott fel Gyöngyösi Márton hétfői parlamenti felszólalásán, a világ más országaiban bevett szokás a választott politikai tisztviselők állampolgárságának nyilvántartása, sőt, számos demokratikusnak mondott jogállam vezetett be e téren korlátozásokat.

Származási és vallási listázás az Egyesült Államokban

A sort kezdjük rögtön az Egyesült Államokkal, amelynek nagykövete kedden „a lehető leghatározottabban” elutasította a jobbikos felszólalást, az MTI-nek eljuttatott közleményükben kiemelték: „az ilyen gyalázatos és rendkívül sértő megnyilvánulásokat köteles minden demokráciában élő személy azonnal és keményen elítélni”.

A közlemény már csak azért is megmosolyogtató, mivel a „szabadság és a lehetőségek hazájában” nem csak a politikusok állampolgársága, hanem vallása és etnikai hovatartozása is nyilvános adat. Angolul értő olvasóink asaját szenmükkel győzödhetnek meg arról, hogyan „listázza” kongresszusi képviselőit és szenátorait Amerika. A PEW Research Center nevű agytröszt összeállításából például kiderül, az egyes vallási csoportok számarányukhoz mérten mekkora súllyal vannak jelen az amerikai törvényhozásban, és ezek az adatok hogyan változtak az évek során.

Az adatokból például kiolvasható, hogy az Egyesült Államok lakosságának alig két százalékát kitevő zsidó kisebbség a Képviselőházban 5, a Szenátusban 10 százalékban van jelen, ezzel messze a legfelülreprezentetáltabb vallási csoport. (2010-ben még 8,4, illetve 13 százalék volt az arány.)

Az alábbi linkre kattintva megtekinthetjük az Egyesült Államok összes szenátorának és kongresszusi képviselőjének vallási hovatartozását – államokra lebontva.

Az antiszemita Wikipedia nem szégyellte lajstromba vennia zsidó származású amerikai képviselőket.

Aki eddig még nem kapott sokkot, az kapaszkodjon, mert az Amerikai Tudósok Szövetsége (Federation of American Scientists - FAS) a nyilvános adatokból egy olyanösszeállítást közölt, amelyből kiderül, hány afro-amerikai, latin, ázsiai és indián származású képviselője van a Fehér Háznak.

Országok, amelyek a Jobbiknál is radikálisabbak

A sort folytassuk Franciaországgal, ahol törvény tiltja, hogy egy gall másik országban töltsön be kormányzati vagy katonai pozíciót. Ennek lett a foglya a haiti születésű Michaëlle Jean, aki egy Kanadában élő, francia állampolgárságú filmrendezőhöz ment feleségül, és ezáltal megkapta a francia állampolgárságot. Amikor 2005-ben Jeant a kanadai hadsereg főparancsnokának nevezték ki,le kellett mondania francia állampolgárságáról, hogy tisztségét betölthesse.

Hasonló a helyzet két balti államban, az észteknél és a litvánoknál is. Toomas Hendrik Ilves jelenlegi észt elnöknek 1993-ban, Valdas Adamkus volt litvániai elnöknek 1998-ban kellett lemondani amerikai állampolgárságáról, mert enélkül egyikük sem lehetett volna államfő.

Ausztrália alkotmánya kifejezetten megtiltja, hogy külföldi állampolgársággal rendelkezők beülhessenek a camberrai parlamentben, Új-Zélandon pedig akkor veszíti el valaki az állampolgárságát, ha hivatala elfoglalása után kérvényezi egy másik országét.

Izrael, a faji diszkrimináció iskolapéldája

A világon az egyik legkirekesztőbb állampolgársági törvénye minden kétséget kizáróan Izraelnek van. A zsidó állam 2003-ban olyan jogszabályt fogadott el, amely megtagadja a házasság útján szerzett állampolgárságot az iraki, iráni, szíriai, libanoni, líbiai, szudáni, jemeni, afganisztáni, pakisztáni és palesztin lakosoktól.

Az ENSZ és számos emberjogi szervezet tiltakozása ellenére az izraeli legfelsőbb bíróság 2006-ban, majd 2012 januárjában is megerősítette a diszkriminatív törvényt, abírói indoklás szerint „az emberi jogok nem írják elő a nemzeti öngyilkosságot”.

Az izraeli nemzetbiztonsági törvény ezenkívül előírja, hogy ha egy izraeli állampolgárnak más állampolgársága is van, akkor őt külföldinek kell tekinteni, és kötelező katonai vizsgálatnak kell alávetni.

Ehhez képest a Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő hétfőn azt vetette fel a magyar Országgyűlésben, hogy érdemes lenne felmérni – nem kitiltani, lemondatni, megfosztani: felmérni – az országot vezető izraeli-magyar kettős állampolgárokat.

Bencsik János

barikad.hu

Magyarország pártjai: a patkó baloldala

Az alábbi írás valamikor 2002 őszén született, majd 2006 elején folytattam. Végső formájában egy átfogó, a honi pártokról szóló anyag első része lett volna, kiindulási alapnak a pártok nélküli demokrácia sorozathoz, de végül sosem készült el, mert a jegyzeteim eltűntek, és nem volt kedvem újrakezdeni. Azóta ott porosodott a vinyómon.
Már-már azt hittem, hogy a "kukában" végzi, végül azonban meggondoltam magam, mert bár szinte közhelyszerűnek tűnhet sokaknak ami benne áll, arra jutottam, hogy időközben felnőtt a választók egy új generációja, és nekik még újdonság lehet ez a gyűjtemény. Alapjában véve változatlan formában, ám végül csak 2008 májusában, vagyis jóval a megírása után tettem csak föl a honlapomra az írást. Pár helyen kiegészítettem ugyan, ha már a kezembe akadt, de nem aktualizáltam, annak ellenére, hogy bőven lett volna mivel, tekintve, hogy a  a cikk még a 2006-os Gyurcsány-beszéd és az azt követő események előtt íródott.

Ez csak az első fele lett volna a teljes szövegnek. Szándékaim szerint eredetileg két részből állt volna, egy a parlamanti patkó bal- és egy a jobboldaláról. A MDF-et értelemszerűen már a baloldalhoz soroltam, de azt a részt már nem fejeztem be. Ha valakinek esetleg kedve támad, befejezheti, vagy kiegészítheti a cikket. Én már nem foglalkozom ezzel többet.

Mottó: Egy politikusnál nem az a lényeg amit mond, hanem amit tesz!
 

---

Visszaemlékezés: Az ún. "Antalli örökségtől" napjainkig

Antall József mítosza a mai napig kísért, pedig a politikai karrierje elég érdekesen kezdődött. A 80-as évek végi politikai átalakulás idején azt mondják, későn ébredt, így hiába akart az FKgP elnöke lenni, Torgyánék elhajtották. Politikai ambícióit végül ha nincs ló, a szamár is jó alapon az MDF-ben kamatoztatta. De többről is van itt szó.

Ma már szinte biztosak lehetünk abban, hogy Antall is csak egy volt a nemzeti oldalra balról delegált hivatásos pártpusztítók sorában. Az ő dolga volt az ún. "békés átmenet" biztosítása. Ez többek között a 80-as évek végén spontán privatizációnak nevezett kommunista országrablás törvényesítését is jelentette, valamint a régi nómenklatúra és azok csicskásainak helyzetben hagyását a médiában, és a politikában. Nem csak elmaradt  a beígért nagytakarítás, de a volt titkosszolgálati emberekhez sem  lehetett nyúlni, "mert az ő szakértelmükre szükség van". Reprivatizáció helyett privatizációt, az ország vagyona külföldre történő eladásának előkészítését és megkezdését. És ami lényeges, a kommunisták által fölvett kölcsönök visszafizetésének garantálását! Jelszavakban a nemzeti érdekek melletti kiállást hangsúlyozta, (tavaszi nagytakarítás, lélekben tizenöt millió magyar miniszterelnöke, továrisi konyec, stb.) a valóságban azonban a kommunistákkal kötött és azóta is tagadott Rózsadombi Paktum szerint járt el.

Az MDF egy viszonylag hiteles, és magyar párt volt mindaddig, amíg Antall meg nem jelent a színen. Az ő feltűnésével egyidőben szinte varázsütésre elárasztották a pártot azok a titkosszolgálati véglények, és nagyhangú észosztók, akiknek az volt a küldetése, hogy irányításuk alá vonják az alapszervezetek működését, és jelentsék, ha valami nem a megállapodás szerint megy. Tiszta szándékú emberek ezrei léptek ki ekkor (89 karácsonya után) az MDF-ből.

Az már a történelem legnagyobb rejtélyei közé tartozik, hogy pontosan ki(k)nek a kreálmánya volt Antall, aki végrehajtotta amiért küldték, majd hagyta elhamvadni az MDF-et és a történelmi magyar pártokat az SZDSZ-es sajtó hazugságtengerében, előkészítve ezzel a terepet a kommunisták immár elkerülhetetlen visszatéréséhez. Az MDF tagságába delegált kommunisták, mint pl. Boross Péter is "a békés átmenet" lefolytatása  végett lettek beejtőernyőzve az MDF-be az MSZMP káderei közül. Antall minden szempontból követte saját  belső kommunistái elképzeléseit és elvárásait. Az SZDSZ magját mai napig alkotó "külső kommunistáknak" azonban ez nem volt elég. Számukra ugyanis kevésbé az ország érdeke, mint a hatalom megszerzése volt a céljuk. Bármi áron. 

"Aki Trianonnal akar foglalkozni, az írja meg a lemondólevelét." (Antall József a frissen megalakult MDF-kormány első ülésén.)

Antall időnkénti megnyilatkozásaiból egyesek azt vélték felfedezni, hogy kényszerhelyzetbe hozták. Gondolok itt pl. a "tetszettek volna forradalmat csinálni" és hasonló mondataira. De nem volt ebben semmi kényszer. Antall pontosan tudta mi a helyzet. Bűnös cinizmus, rejtett gúny volt ezekben a szavakban. Kényszerhelyzetben kiállhatott volna, és elmondhatta volna miről is van szó, amikor az SZDSZ elkezdte őt vegzálni. Nem tette. Elrejtette az igazságot, és tartotta magát a paktumhoz. Az MDF tagságának jobbik fele rájött, hogy milyen játszma folyik, és Csurka Istvánt választották meg elnöknek. Sajnos valamivel többen szavaztak Antallra, a vezetés pedig kizáratta Csurkát a pártból. Ennek eredményeképpen született meg a MIÉP. Néhány évvel később pedig a későn ébredők alakították meg a már induláskor hamvába holt MDNP-t. Onnantól kezdve az MDF-ben nem maradt többé egy szemernyi nemzeti mag sem.

Az MDF első ciklusának végére a volt MSZMP káderek gazdaságilag megerősödve, és szinte a teljes sajtóval a hátukban komoly politikai előnyben voltak az jobboldallal szemben, ahogy az el is volt tervezve. A bal- és jobboldal számukra veszélyes pártjait szisztematikusan eltávolították az útból. Petrasovics Annát, aki egy makulátlan és tiszta egyéniség volt a baloldalon, kicsinálták, az MSZDP-t tönkretették. A pártot a szocialistákkal együtt rezonáló Kapolyi László vásárolta meg, és azóta is az ő kis egyszemélyes magánpártjaként működteti, gyakorlatilag a párt nevén ül. A dolog azért volt olyan fontos az MSZP-nek, mert ők is a szocdem értékek álcája mögül akartak politizálni, mert az mégiscsak "európaibb", mondhatnám "menőbb". Két szocdem párt viszont nem lehetett a palettán. A komcsi-szocialisták várhatóan a náluk rendszeresen bekövetkező, legközelebbi süllyedő hajó effektus esetén kívánják majd felhasználni a jól csengő nevet. Egyszer már igen közel álltak hozzá.

A baloldalon, de főleg az SZDSZ tagjainak körében már az Antall korszakban is jellemző volt a folyamatos hazaárulás. Miközben itthon, ahogy azóta is, soha nem látott és a világban példátlan szabadságot vagy inkább szabadosságot élvezett a média, nagy részben a Rózsadombi Paktumnak köszönhetően, az SZDSZ-es akkori magyar államfő, Göncz Árpád Olaszországban arról nyilatkozott az ottani sajtónak hogy nálunk nincsen sajtószabadság. A sajtó- és véleményszabadosságot jellemzi, hogy ebben az időben kezdődött az mai napig tartó a vitriolos gyűlöletáradat, ami jellemzően a magyar szimbólumokat és értékeket támadja, ócsárolja, degradálja. A micisapkázás, (Szent Korona) tetemcafatozás (Szent Jobb), bőgatyázás, mucsaizás és sorolhatnám a végtelenségig kizárólag mind a Szabad Demokraták Szövetsége tagjainak, vagy velük szorosan összefüggő körök szájából hangoztak el. Azóta többek között támadták már a magyar zászlót színeit, folyamatosan negatív közbeszéd tárgya volt a Turul, az Árpád-sávos lobogó, a Szent Korona, és kiderült, hogy nem elég jó nekik a Himnusz sem.

A már a rendszerváltáskor minden hatalmat megkaparintani óhajtó SZDSZ, szinte az összes médiával a kezében a második szabad választáskor rájött, hogy eljött az ő ideje. Az MSZP-ben azt látta, amik voltak: jól irányítható pénzéhes társaság. Tudták, hogy akkora sajtóhátszéllel, amivel egyébként mind a mai napig rendelkezik az SZDSZ, könnyen tudják majd kezelni őket, az MSZP pedig bölcsen belátta, hogy a sajtóval szemben nem lehet pisilni, így kölcsönös érdekek mentén megtörtént az összeborulás. Az álellenzéki brancs keblére ölelte az elveit vesztett, de helyzetben maradt, pozícióját és összelopott vagyonát megtartani és gyarapítani igyekvő MSZP-s csűrhét. Az elhazudott rendszerváltás után 4 évvel visszatértek tehát a volt pártemberek. Ebben a ciklusban a szervezett bűnözés összefonódott a politikával, megemelték a nyugdíjkorhatárt, eladták az ország vagyonát bagóért, miközben egy teljesen felesleges, de legalábbis erősen vitatott Bokros-csomaggal nyomorították az országot.

Az eredetileg az SZDSZ "KISZ-ének" számító Fiatal Demokraták Szövetségének néhány vezető egyénisége kiértékelte a helyzetből fakadó lehetséges erkölcsi, és választási következményeket és úgy döntöttek, hogy az SZDSZ holdudvarába tartozó Fodor Gábort menesztik, és új irányvonalba kezdenek. Az 1994-98-as időszak végül olyan szörnyűre sikeredett, hogy a ciklus végére borítékolni lehetett a jobboldal győzelmét, annak ellenére, hogy a sajtó - ahogy mindig - végig a baloldalnak nevezett, ám a baloldaliságnak még a látszatát megőrizni sem képes pártok szekerét tolta.

És éppen emiatt a jobboldali győzelem szükségképpen együtt járt a Fidesz Kisgazdapárttal történő koalíciós kényszerével, másképp nem tudtak volna kormányozni. Később részben ez is lett a vesztük, mert a főleg a "Torgyán-párt"-ban előforduló rendszeres és kínos esetek a Fidesz népszerűségének is ártottak, attól függetlenül, hogy nem róluk, hanem a Kisgazdapártról volt szó. Nem mintha nem lett volna emellett még ott néhány echte fideszes sár is, mint pl. a Kaya Ibrahim ügy. 
Végül aztán a kétes múltú, de jól lavírozó Torgyán a baloldal embereként végrehajtotta a feladatát, és nullára írta az FKgP-t, sőt ugyanazzal a lendülettel végig azon ügyködött, hogy a Fidesz ne nyerhessen 2002-ben. A választások előtt hazug és idétlen bolsevik szövegekkel támadta a Fideszt, amivel nagyban hozzájárult ő is a Fidesz 2002-es vereségéhez. Torgyán József Fidesz-ellenes politikája és a pártjában általa indított kizárási hullám pedig nem vezethetett máshová, mint a Kisgazdapárt teljes széthullásához. A 2002-es vereség okai voltak emellett a Fideszben előfordult piszkos ügyek is, mint az
Ezüsthajó, vagy a Kaya Ibrahim ügyek. Ezek egyike sem a Fidesz tagok gazdagodását, hanem a párt működéséhez szükséges pénzek előteremtését szolgálták volna. Mert míg az SZDSZ-nek bőven akadtak és akadnak pénzes támogatói, az MSZP pedig továbbra is rendelkezett az MSZMP vagyona fölött, a Fidesznek nem voltak forrásai. Az ezekhez hasonló ügyek száma, valamint azok nominális értéke messze eltörpültek ugyan a Horn-kormány idején történt irdatlan korrupciós ügyekhez képest, de a Fidesz nem kezelte ezeket elég határozottan, a sajtó pedig szándékosan felnagyítva, Goebbels-i  módszerekkel sulykolta őket az emberek fejébe. Így érkeztünk el aztán 2002-es választásig.


A Magyar Szocialista Párt

Az MSZMP utódpártja a szó teljes értelmében, hordozza annak minden örökségét, akármennyire is igyekeznek tőle megszabadulni. Bármire képesek, hogy az őket kompromittáló iratokat, adatokat eltüntessék. Hatékonyan működtetik a kádári rendszerből átmentett titkosszolgálatukat. A hálózat régi tagjainak egyike sem változott meg, ugyanazokat a beidegződéseket gyakorolja, csakúgy, mint a párt tagjai. Ez a párt taktikai okokból a 20. században többször is nevet változtatott, hogy múltját feledtesse.

  1918-1919   Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP)
  1919           Magyarországi Szocialista Párt (MSZP)
  1919-1943   Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP)
  1943-1944   Békepárt
  1944-1948   Magyar Kommunista Párt (MKP)
  1948-1956   Magyar Dolgozók Pártja (MDP)
  1956-1989   Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP)
  1989-től      Magyar Szocialista Párt (MSZP)

Ezen pártok múltjukért felelősséget sosem vállaltak, de elődpártjuk vagyonára mindig is igényt tartottak. Azt is meg kell említeni, hogy 1945-ben mintegy kétszázezer nyilas vedlett át nagy hirtelen a Magyar Kommunista Párt lelkes hívévé. A nemzeti szocialistákból nemzetközi szocialisták lettek, az MKP pedig nem firtatta a kérdést.

A mostani MSZP tipikus posztkommunista párt. Létezését az elmaradt rendszerváltásnak köszönheti, pontosabban annak, hogy Antall József annak idején nem végezte el azt a nagytakarítást, amivel 1990-ben a választók megbízták, ehelyett előkészítette a terepet a spontán privatizáló, kádári lózungokkal, meg "szakértelemmel" kampányoló, a zsákmányukat védő kommunisták számára, akik csak az igazodás, és ukázvárás terepét ismerték. 1994 és 98 között, majd 2002-től kezdődően akkora károkat okoztak az országnak, hogy talán sosem heverjük ki saját erőnkből. Első visszatérésükkor azért kezdték el egyengetni a saját anyagi érdekeiket, mert attól féltek, hogy az lesz az utolsó lehetőségük. A 94-98-as időszak szinte másról sem szólt, mint bűncselekményektől, maffiaháborúkról, mutyizásról. Az olajbotránytól a Tocsik ügyig egyre másra robbantak ki az MSZP szövevényes korrupciós botrányai és a szervezett bűnözéshez közhető ügyei.

Tocsikot aztán a bíróság szépen fölmentette, sőt még a vagyonát is visszakapta. Tocsik felmentése már a Fidesz kormányzásának idején történt, ami jól mutatta, hogy pénzzel és kapcsolatokkal bármit el lehet intézni ebben az országban, mindegy milyen színű a kormány, a nyomozó hatóságok és a bíróság már nem függetlenek. Ez utóbbi később, a 2006-os őszi események kapcsán egyértelműen be is bizonyosodott.

Az államnak óriási károkat okozó olajmaffia ügyben a hálózat zárta a sorait. Az ügyeket vizsgáló bizottság elnökét, Pallag Lászlót az SZDSZ-es sajtó segítségével tették nevetségessé, az olajbárók röhögtek a markukban, a pénzek pedig soha nem lettek meg. A szocialisták második visszatérésekor borult ki a K&H bili, és bár az MSZP fő tisztviselői és szekértolói mind szarosak lettek, végül a balhét majdhogynem Gyuszi taxis vitte el egyedül. Nagyon tanulságos a témában a Kucsár és  Haverok c. dokumentumfilm, melyet az MSZP egyszerűen betiltatott a mozikban. A XXI. században, Európa közepén.
Ez az ő szólásszabadságuk, ez az MSZP jogállama.

Az MSZP első visszatéréséhez törvénytelen cselekmények egész sora vezetett, amibe az SZDSZ taxisblokádjának, és az Antall kormányt kórusban fújoló sajtójának kiemelkedő szerepe volt. A kommunistákból "vállalkozókká" vedlett szocialisták még időben felismerték a sajtó hatalmát, és a tortából mindenáron részt (sőt aránytalanul nagy részt) kívánó SZDSZ-szel léptek szövetségre, hogy az biztosítsa számukra a hőn áhított sajtóhátszelet. Az ávósok, és az ávóscsemeték találkoztak. Összenőtt, ami össze tartozik.

Második visszatérésük kapcsán Medgyessyvel egy olyan embert emeltek a hatalomba, aki az ellenzéknek a középső ujját mutatta a szó legszorosabb értelmében, és közölte, hogy az EU-ba egy dolgot nem vinne szívesen: a fél országot. Nem sokkal később, december 4-én Erdély Magyarországtól való elcsatolására koccintott Nastase-val a Kempinkskiben.  Aztán kirobbant a D-209 ügy. A helyzetet kihasználva, a párt fiatalabb generációja (Gyurcsány, Hiller és társai) - Medgyessy Péter szavai szerint - egy puccsal félresöpörték a keményvonalasokat, és azonnali ámokfutásba kezdtek. Ez a "puccs" persze nem jelentette azt, hogy a régi komcsik visszavonultak volna. A Vitányi Iván-féle éceszgéberek mind a mai napig ott szunyókálnak (a szó legszorosabb értelemben) állampénzen a parlament padsoraiban.

Gyurcsányék megjelenésekor a kádári, baloldali retorikát felváltotta a kíméletlen és kőkemény neoliberális propaganda. A szociáldemokrata eszméket végképp maguk mögött hagyták, azok már szavakban sem jelentek meg. Később, a népszerűségi indexüket figyelve rájöttek, hogy ez hosszabb távon nem fog menni. Bár soha többé nem ejtették ki a szájukon a  "szociáldemokrata értékek" kifejezést, és nem is hivatkoztak rá, ezzel szemben a szociális demagógia tárházát tárták a szavazóik elé. Közben megkezdődött egy új fajta diktatúra intézményesítése, pontosabban reinstitúciója, ami nem volt nehéz, hiszen addig is mindannyian pozícióban voltak, a Fidesz ugyanis a saját ciklusában megtartotta az MSZP-s káderek többségét. Az új diktatúrában a Gyurcsány kormány végig úgy kezelte az országot, mint a saját vállalatát, a vállalkozókkal úgy beszélt, mintha a főnökük lenne.  Gyurcsányék 3 év alatt annyi hitelt vettek föl "a cég" nyakára mint amennyit Kádárék 30 év alatt tudtak csak összehozni. "Mi az hogy! Nagyon is!" Aztán a választások előtt a helyzetre figyelmeztető ellenzéki politikusokat hazugsággal vádolták meg. Azt, hogy mesterien tudnak hazudni, jól jelzi, hogy 2006-ban kevesebb mandátum jutott a Fidesznek, mint 2002-ben. Aztán jött az első Gyurcsány-csomag.
Gyurcsány Ferenc mélyen ostoba beszédei és meggondolatlan kijelentései rengeteg kárt okoztak Magyarországnak lásd pl. a leterroristázott szaúdi labdarúgók esetét, itthon pedig  számtalan esetben tette magát közröhej tárgyává. A zsidóknak a Megváltóról beszélt,  akiknek azonban az arcizma sem rebbent, hiszen ha a holokamuról volt szó, Gyurcsány mindig felmondta a megfelelő leckét. 
"Ma erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét" – mondta az akkor még kormányfőjelölt Gyurcsány 2002-ben a parlament őszi ülésszakának nyitányán, amire szerintem még a lecserélni kívánt "öregecskedő" felesége is elvörösödött.

Persze nem csak Gyurcsány tudott hülyeségeket beszélni. Megemlíthetnénk pl. Szanyi Tibor államtitkárt, aki 2005 nyarán az emelkedő benzinár kapcsán azt az emeletes kreténséget volt képes mondani, hogy a magas benzinár prosperáló gazdaságot jelez. Vagy ott van Kóka János a "dübörgő gazdaságával" meg a  "pannon pumájával". Normális országokban szilveszteri kabaréban szoktak ilyen poénokat elsütni, nálunk ezt a műfajt kormányzati politizálás címszó alatt művelte az MSZP. Hiller István elképesztő hülyeségein pedig már nevetni sem lehetett. 2006 februárjában pl. egy jászberényi kampányrendezvényen a következő emeletes baromság hagyta el a száját:"Az a kérdés 2006-ban Magyarországon, hogy új korszakot nyitunk-e a XXI. században, vagy csak új évszámot írunk a 21-es számmal." 

Kicsivel később ugyanő, ugyanott: "Az elmúlt 400 évben Magyarországon átlagosan harminchárom évenként, tizenkétszer volt forradalom, vagy szabadságharc."

Gyurcsány mindössze két alkalommal tudott fölkerülni a BBC News nyitólapjára. Először amikor leterroristázta a szaúdiakat, másodszor pedig egy állítólag Batiz András esküvőjére készített videó miatt, amin a miniszterelnök táncol. Rajtunk röhögött az egész világ, de Gyurcsány Kádár pöcsén (bocsánat; csöcsén) nevelkedett szavazóbázisát mindez nem érdekelte.

Az MSZP ateista párt. Bár nagy kínnal létrehoztak egy hívő tagozatot, de ezek az ott helyet foglaló emberek hasonlóak ahhoz a tolvajhoz, aki élvezettel lop, aztán vasárnaponként meggyónja. Vagy azokhoz a farizeusokhoz, akik folyton a kereszténységgel, meg Istennel jönnek, közben pedig ott bántják meg a másik embert, és ott gázolnak át rajta, vagy használják ki, ahol csak lehetőség nyílik rá. Az MSZP vallásokkal szemben tanúsított hozzáállását mi sem jelzi jobban mint az, hogy az SZDSZ-szel karöltve igyekeznek minden olyan vallást megfojtani amelynek nemzeti színezete van, és amely szerintük "politikai propagandát folytat". Addig minden felekezet vagy vallást szeretnek, amíg az nem politizál, kivéve, ha az ő köreiket népszerűsíti persze. Azzal nem foglalkoznak, hogy az SZDSZ-kedvenc Hit Gyülekezetében miről fröcsög a  feltétlen filoszemitizmus egyik hazai atyja, a korlátolt Németh Sándor, de a Szcientológia törvénytelen, de mindenképp zűrös ügyletei ellen sincs kifogásuk. A történelmi egyházakkal ezzel szemben egyenesen hadban állnak. Képesek voltak még a pápát is fölkeresni, hogy megváltoztathassák a Vatikáni Szerződést. A Szentatya persze nem is fogadta őket. Nem csoda, hisz' a bunkók úgy mentek Rómába, hogy még csak be sem jelentkeztek nála. A vatikáni szerződés megváltoztatásának az lett volna a lényege, hogy míg az állami iskolában alkalmazott agymosást befolyásolni tudják, az egyházi iskolákban lelki táplálékot és tartást is adnak a gyermekeknek, amiből viszont a koalíciós partner, az az SZDSZ nem kért.

Az MSZP szerint Donáth László evangélikus lelkész lehet szocialista parlamenti képviselő, de a történelmi egyház tagjai tűnjenek el a politikából! (Erről a kettős mércéről lásd még lejjebb.) Donáth László "hitét" és személyiségét tökéletesen jellemzi, hogy ő volt az akik 2001-ben a szintén szocialista Vastagh Pállal együtt megkifogásolták a köztisztviselői eskü szövegét. Nem tetszett nekik, hogy az áll a végén, hogy "Isten engem úgy segéljen!" De vajon milyen lelkész az, aki ez ellen emel szót? Hát olyan mint Donáth.
Egyháza szégyene. Az emberiség szégyene.

Az MSZP-ben pontosan úgy gondolkodnak, mint a hajdani MSZMP-ben. Uralmukat úgy lehetne jellemezni mint az elit és a lumpen szövetségét. A szövetséget a "földkerekség legundorítóbb pártja" (copyright: Lovas István), az SZDSZ erősíti meg az általa távvezérelt média segítségével.


A Szabad Demokraták Szövetsége

Illyés Gyula: A nagy kérdés Pusztul a nép - kezdtem. Hangom elakadt.
- A magyarság...
Mit? Magyarok? - hangzott. - Csönd, te zsidógyűlölő!
- Pusztul a nép...
Hallgass! Ne beszélj itt másról! A kérdés
Egy volt és leszen is: antiszemita vagy-é?

(1939)

Az SZDSZ a Kádár időkben működő, úgynevezett Demokratikus Ellenzékből (de) lett párt.
Nem kell azonban nagyon kapirgálni ahhoz, hogy kiderüljön: az SZDSZ alapítói között hosszan sorakoznak azok, akik vagy ők maguk, vagy a felmenőik sztálinisták (Eörsi István), sőt maoisták (Demszky Gábor), voltak. Az 56-os megtorlásban részt vevő felmenőkről, vérbírók gyermekeiről nem is szólva. Ez az ún. "kemény mag" megőrizte és gyarapította a hatalmát a párton belül, majd megtörtént a 94-es összeborulás az MSZP-vel, ami egy teljesen logikus történés volt. Az SZDSZ irányítói részben azonosak voltak azokkal, akiknek Kádárék annak idején nem adtak hatalmat, (mert komcsibbak voltak a komcsiknál) és akik ezáltal kényszerültek úgymond "ellenzékbe". Számukra az ellenzékiség nem kommunizmus elleni harcot jelentette, mint azt sokan hitték, pusztán a beteges hatalomvágy lázas szenvedélye hajtotta őket. Nem forradalmat és nem szabadságot akartak, hanem hatalmat minden áron. Az SZDSZ tagjai soha nem Magyarország érdekeit képviselték. Egyéni, de elsősorban pártérdekeik mentén politizáltak és ezt nem is titkolták. Emlékezetes Horn Gábor ügyvivő 2008. április 8-án elhangzott mondata:"...higgyék el fontosabb, mi lesz az SZDSZ-szel, annál hogy mi lesz ezzel az országgal. Ezt nagyon őszintén mondom") 

Jellemző adat továbbá, hogy egyetlen SZDSZ-es apuka, vagy anyuka nem vett részt az 56-os forradalomban, de nem találunk a tagok között sem 56-os hősöket, kivéve az annak hazudott Gönczöt, akiről azóta már tudjuk, hogy besúgó volt a börtönben, "Patkány" fedőnév alatt, és Mécs Imre alatt is igencsak rezeg a léc, aki amúgy azóta már az MSZP-ben politizál.

Az SZDSZ már az MDF ciklusában kimutatta a foga fehérjét. A nemzeti elkötelezettségűek már akkor látták, hogy a műelégedetlenkedés, az általuk szervezett taxisblokád, és a szinte kizárólag általuk irányított sajtó hadjáratának mindössze a hatalom megszerzése a célja. Az SZDSZ tagságának és szavazóinak jobbik részét akkor vesztette el, amikor saját addig magára aggatott elveit mint egy kígyóbőrt ledobva, 1994-ben koalícióra lépett az MSZP-vel, az álságos "nincs más alternatíva" jelszóval. Ez volt az a pont amikortól az SZDSZ-ből végleg eltűntek az addig sem túl harsogó magyar színek. Az SZDSZ a hazai zsidóság magyargyűlölő csoportjának, és azok elvtelen csicskásainak gyűjtőpártja, a hazai politika és közélet rákfenéje lett. A 94-es koalícióval pedig mindössze annyi történt, hogy a Kádári korszakban a hatalomtól távol tartott kommunisták egyesültek a hatalomban lévő kommunistákkal. Az alkalmazott módszerek is kísértetiesen hasonlítanak. Kádárék, hogy hatalomba kerüljenek, annak idején behívták az oroszokat. Az SZDSZ erőszakolta ki a honvédség leépítését, majd behozta a "saját" magánhadseregét az In-Kal-t. Ez az izraeli illetőségű, őrző-védőnek álcázott félkatonai szervezet még sok gondot fog okozni az országnak.

Az SZDSZ nem titkolt célja, hogy a magyarság elvegyüljön Európa baromfiudvarában, és hogy megegyünk mindenféle szellemi és ipari moslékot. Elég csak megnézni az általuk irányított médiát. A kultúrát száműzték  a képernyőről, helyette a legsilányabb színvonalú, még a tömegízlést is lealacsonyító műsorok mennek egymás után: Való Világ, Big Brother, Mónika Show, és a csúcs: Győzike.

Az SZDSZ tagjai a párt működése során soha egyetlen olyan dolgot nem javasoltak, ami a magyar nemzet sorsát előbbre mozdította volna, ellenben "tele vannak korrupciós ügyekkel" Medgyessy Péter szavai szerint. Mennie is kellett hamarosan, miután ezt kimondta. Az őt követő Gyurcsány pedig már az SZDSZ elképzeléseihez igazodva, annak stílusában irányítja az MSZP-t.

Az SZDSZ a választási ígéreteit még annyira sem tartotta be soha, mint az MSZP. Jellemző módon 2006-ban szinte szórul szóra ugyanazzal a megvalósulatlan ígéretekkel kampányoltak, mint négy évvel azelőtt. De törődtek Kovács Pistivel: minden követ megmozgattak, hogy örökbe adják Terry Blacknek. Sikerült is elérniük a gyámhatóság egyhangú tiltakozása ellenére is!

A SZDSZ és a holdudvarába tartozó véleményformáló értelmiségiek soha nem mennek el egyetlen lehetőség mellett sem, hogy a magyar érzelmű emberek lelkébe bele ne tapossanak. Minden fórumon a legnagyobb megvetéssel és gyűlölettel beszélnek rólunk, és mindenről, ami a magyarnak kedves. Széchenyi mondta, hogy "nyelvének pengése, még nem a szívének zengése!" Ez a megállapítás igaz persze nem csak az SZDSZ-re, de az MSZP számtalan politikusára, sőt még a Fidesz jónéhány emberére is. Az SZDSZ esetében viszont már arról sem lehet beszélni, hogy legalább szavakban pozitívak lennének. Nyíltan, kertelés nélkül utálnak bennünket, a magyar népet. Ezt saját megnyilatkozásaikkal támasztják alá. A Szabad Demokraták (ti: liberálisok) írd és mondd gyűlölik a magyart.

Az SZDSZ tagjai, és elvbarátai a magyar nemzeti jelképekről és a magyarokról, mint nemzetről is kizárólag  lekicsinylő véleményeket fogalmaznak meg, a magyar kultúra csak mint szitok, vagy nevetség tárgya kerül a szájukra. A szokásos sztereotípiák szerint a magyarok fasiszták, antiszemiták, bűnös nemzet, akik úgymond még mindig nem néztek szembe a holokauszttal. A magyarok szarból jöttek (Spiró György) nem érnek semmit sem, a zsidó kultúra nélkül meg aztán pláne nem. (Landeszmann György) A magyarok mucsaiak (Tamás Gáspár Miklós), a Szent Korona az egy svájcisapka (Kis János), a Szent Jobb egy tetemcafat (Majsai József), és amúgy pedig "ha kivonnák a zsidó kultúrát a magyarból, nem maradna más csak bő gatya és fütyülős barack" (Landeszmann György). A nemzeti kokárda az bohócjelvény, a déli harangszó pedig katolikus propaganda, a pápa pedig szimplán csak egy cápa (Eörsi István).

A nemzeti zászló, és címer szerintük idejét múlt, és le kéne cserélni, a  Turulmadár pedig fasiszta jelkép. Magyarok iránti gyűlöletükben még a nemzeti imánk, a Himnusz is össztűz alá került. Fodor Gábor képes volt odáig elmenni a minisztersége idején, hogy új magyar himnuszra íratott ki pályázatot, mert hogy a régivel több baj is volt, többek között az, hogy benne van az a két szó is, hogy "Isten" és "magyar".  A ballib koalíció második hatalomátvétele után pedig, fellelkesülve azon, hogy csalással megkaparintották a hatalmat, Székhelyi József, SZDSZ-közeli színész odáig süllyedt, hogy a magyar Himnuszt gyalázta egy zárt körű SZDSZ gyűlésen, s miután botrány lett belőle, még volt pofája megsértődni.

Bauer Tamás be akarta tiltani az Árpád-sávos lobogót. Vélhetően a címert is. A liberális körökben kedvelt Bajtai Zoltán a nyíltan destruktív SZDSZ-es Tilos rádióban a magyarok és a keresztények iránti gyűlöletében fortyogva kijelentette, hogy kiirtaná az összes keresztényt, aminek jellemző módon semmilyen következménye nem lett. Ahogyan Paizs Miklós ugyanott elhangzott mondatának sem, miszerint “Jézus az egy zsidó fattyú volt, ilyen egyszerű nem?” Nincs különbség, aközött, ahogy  a zsidó kézben lévő média a muszlimokat szándékosan megsértve Mohamed prófétát ábrázolják, vagy hogy ugyanabból a felsőbbrendűségi komplexustól vezérelve Jézust gyalázzák. Ez a stílus egy tőről fakad. Petri György "költeményének" szövege és hangneme önmagáért beszél: "Zakatol a szent család, Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni, keres valami piát". Ha az iszlámot  gyalázta volna ilyen módon ez a takony, már rég nem élne.

Az SZDSZ körei nyíltan sértegethetnek bárkit, gyalázhatnak bármit és bárkit, legyen az a magyar címer, a Szent Korona, a keresztények hite, vagy akár maga Jézus Krisztus. Jellemző módon liberális körökben mindig rendkívül elnézőek voltak az ilyen esetekkel szemben, miközben ők maguk folyamatosan gyakorolják a "gyűlöletbeszédet". Magát a gyűlöletbeszéd kifejezést is az SZDSZ-es politikusok és közéleti személyiségek honosították meg. Minden olyan írás, vagy beszéd amely legyen bár tényekkel és adatokkal alátámasztva, ha az érinti a köreiket, akkor gyűlöletbeszéd. Vajon mi lenne az SZDSZ-szel, ha tényleg büntetnék a gyűlöletbeszédet? Ha nem lehetne gyűlölködni a magyarok ellen a saját hazájukban?
A liberális körökben szeretve tisztelt Kornis Mihály pedig már rég megmondta, hogy (ha nem tudnánk) "mi liberálisok sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket." Ugyanaz a Kornis, aki Váncsa Istvánnal, Konrád Györggyel, Tamás Gáspár Miklóssal és Megyesi Gusztávval egyetemben kiléptek az Írószövetségből, mert a szövetség egyik tagja, Döbrentei Kornél, szerintük antiszemita kijelentéseket tett. Az teljességgel lényegtelen, hogy ők hányszor taposnak bele a magyar lelkekbe, és hogy azok a bizonyos antiszemitának mondott kijelentések pontosan miről is szóltak. Ők akárhányszor is gyalázzák a magyart, a magyar és a keresztény jelképeket, hagyományokat írásban, vagy szóban, még fejcsóválásról sem hallottunk. Ha pedig valaki fel mer háborodni ezen, és ki mer mondani tabuvá betonozott igazságokat, akkor jön az elhatárolódás. A baj az, hogy az elhatárolósdi tünetegyüttes a magát nemzetinek definiálni igyekvő Fidesz köreire is jellemző. Igazodnak az elvárásokhoz, az igazság pedig többnyire elsorvad.
Az SZDSZ külföldi támogatói és elvbarátai is jellemzően a közismerten magyargyűlölő fajtából kerülnek ki. Elég csak egyet megemlíteni: A Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivője, a new yorki illetőségű egyébként Moszad ügynök Regős Péter, akinek magyargyűlölete nem ismer határokat. Egész lénye másról sem szól, csak a zsigeri magyargyűlöletről. Ha valakinek az előbbi link olvasása után még maradt kételye, akkor kattintson ide, és olvasson tovább.
Az SZDSZ tagjai és a sajtója külföldön és belföldön egyaránt azon munkálkodnak, hogy a magyarokat rossz színben tüntessék föl. Vásárhelyi Mária pl. azt terjesztette el a holland lapoknál, hogy az ő bőréből Magyarországon legszívesebben lámpaernyőt készítenének. Ez a Vásárhelyi Mária ma az EU-ban képvisel bennünket.
Göncz Árpád sem tétlenkedett. Még az MDF idején az olasz sajtónak számolt be arról, hogy Magyarországon nincsen sajtószabadság. Még ha igaz is lett volna, ami nem volt az, sem járatja le a saját hazáját egy idegen országban képviselő köztárasági elnök egy ilyen kijelentéssel. 
De nem csak a külföldi sajtót "tájékoztatják" a hazai állapotokról. Ha külföldiek érkeznek a hazánkba, az SZDSZ-hez, vagy annak holdudvarába tartozó "értemiségiek" őket is gyorsan felvilágosítják, hogy szerintük  milyen ország vagyunk. Tették ezt többek között Nancy Goodman Brinkerrel is, aki SZDSZ-es prominensekkel való konzultáció után kifejtette, hogy Magyarországon dúl az antiszemitizmus. Nincs kivétel. Bármely SZDSZ-hez köthető személy megnyilatkozik, a fentiekhez hasonlókat hallunk.

Megmozdulásaik, és működésük is híven viszik ezt a vonalat. Szinte minden erejükkel azt akarják bizonyítani, hogy a magyarok utálják a zsidókat, mert ez politikai befolyásuk alapja. Ha éppen nincs semmi a napirenden, akkor Vásárhelyi Mária siet a segítségére a csapatnak. Miss "Lámpaernyő" egy olyan kérdőívet készített kormányzati támogatással magyar egyetemisták részére, melynek kérdéseire egyszerűen képtelenség volt jó válaszokat adni. A felmérésnek álcázott  koncepciózus anyag végeredményeként csak és kizárólag az jöhetett ki, a magyar történészhallgatók antiszemiták. Különösen pedig azok, akik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre járnak. Vásárhelyinek az egyetemtől nem volt engedélye, ellenben volt egy prekoncepciója, és egy ahhoz gyártott megfelelő kérdőíve. Az eredeti kérdőívet már nem találtam meg a neten, de sokban hasonlított a Jobbik Magyarországért Mozgalom magyarellenességet vizsgáló kérdőívéhez, mely az eredetire készült reagálásképpen.  
A sajtószabadság az SZDSZ sajátos értelmezése szerint azt jelenti, hogy ők hazudhatnak bárkiről és bármiről bármit következmények nélkül, de ha róluk meg merészeli írni valaki az igazságot, arra össztüzet indítanak, vagy minden alap nélkül egyszerűen csak leantiszemitázzák. Hatalmon maradásuk a befolyásuk alatt működő  "magyar" sajtón múlik, azon belül pedig a hozzájuk húzó "szabadelvű" (helyes magyar fordításban: elvtelen) gazemberektől. 
A szabad madarak szabad hazudozása azt gondolom akkor kezdte szúrni az emberek szemét, amikor  Bánó "Muszter" András azt hazudta, hogy ő bizony neonácikat vett föl Göncz Árpád egyik beszéde alatt. Rezzenéstelen arccal, hűvös nyugalommal hazudott, mert akkor még nem tudta, hogy a videókazetták magukon hordozzák a felvételt készítő kamera ujjlenyomatszerűen azonosítható egyedi jellemzőjét. Amikor kiderült az igazság, már hogy a felvételek manipuláltak, vágottak voltak, a Bánó szerkesztette Egyenleget megszüntették, Bánót kirúgták. Az SZDSZ által irányított média persze azonnal "médiaterror"-ról kezdett beszélni. A csaló hazudozó Bánót pedig nem sokkal az 1994-es MSZP-SZDSZ koalíció megkötése után csoda módon fölmenti a fővárosi bíróság, és visszahelyezik az állásába, hogy tovább hazudozhasson. Ekkor hallottam valakit először mondani, hogy "ez egy következmények nélküli ország", amit azóta Fricz Tamás tett szállóigévé.

Az SZDSZ-es sajtóhazugságok sora egyébként végeláthatatlan. Egyedül talán Lovas István lenne képes kiszúrni szinte mindet, ha 24 órán keresztül dolgozna. Arra azért úgy hiszem még ő sem számított, hogy 2003-ban már addig merészkedjenek baloldali újságírók, hogy Teller Edét a halálában gyalázzák meg egy hamis nyilatkozattal, melyben természetesen az ellenzéket bírálja. Erre még mindannyian emlékezhetünk.

Az SZDSZ-ben általánosan jellemző módon az ő és köreik tevékenységét ért komolyabb támadásokat szinte minden esetben azzal verik vissza, hogy antiszemita aki írja. Nem bizonyítják az igazukat, nem vitatkoznak, mert tények  ellenében azt ugyebár nehéz lenne, csak rásütik a bélyeget, hogy antiszemita, és ezzel el van intézve a dolog. A legérdekesebb eset Csurka István 1992-ben megjelent Néhány gondolat... c. írásával kapcsolatos. Az SZDSZ bértollnokai és elvbarátai jóvoltából a megjelenés után néhány nappal már mindenki habzó szájjal beszélt Csurka István antiszemitizmusáról, miközben az eredeti írást senki sem olvasta el! Csurka a Néhány gondolat...-ban egy jövőképet vázolt föl, melyben előre látta a nemzetre leselkedő veszélyeket. A magyarok számára előnytelen privatizációkat, a bankok ránktelepedését, a karvalytőke megjelenését, és a magyar gazdaság ellehetetlenülését. Az írást persze mondvacsinált ürüggyel (pl. az élettér kifejezés használata) antiszemitának minősítették. Csurka igazi bűne viszont az volt, hogy bírálta az IMF és a Világbank nemzetpusztító liberalizmusát. Hogy szinte minden bekövetkezett azóta, amit Csurka annak idején leírt? Csekélység. A lényeg, hogy Csurka István antiszemita, azaz nonkonform, tehát kirekesztendő volt a magyar közéletből.

Az SZDSZ az egyetlen csoportosulás Magyarországon, amely minden olyan ellen fellép, ami a nemzetnek jó lenne, miközben látszólag a kisebbségek érdekében fejti ki a tevékenységét. Ez utóbbi azonban nem más, mint egy szándékos álca. A kisebbség és a másság mellett való kiállásuk valójában jól megfontolt választási érdekük, mert a melegbüszkék, transzvesztiták, drogterjesztők, és -fogyasztók nélkül ki szavazna egy ilyen undorító pártra? Folyamatosan etetik a hazai cigányságot is. Azt az aljas hazugságot terjesztik, hogy a magyar azért utálja a cigányt, mert más mint ő. Mert más színű a bőre. Megjegyzem úgy beszélnek cigányellenességről, hogy soha nem laktak cigányok által lakott környéken és kínosan ügyelnek arra, hogy ez így is maradjon.
Munkásságuk nyomán azonban elérték, hogy a rendőrök pozitív diszkriminációt alkalmaznak a cigány származásúakkal szemben. Mindenki ismeri már azokat a bűnözésből élő, luxusautóval járó cigányokat, akik a másságukra hivatkoznak, ha netán a rendőrség kézre keríti őket. Meg azt is, amikor a kisgyereket kényszerítik zsebtolvajlásra, mert az nem büntethető, s közben a kapualjból vigyázzák a lépéseit. A "megélhetési bűnözők"-ről már nem is szólva. A kifejezés Kuncze Gábor hajdani SZDSZ-es belügyminisztertől,  származik, aki később az SZDSZ elnöke lett. Mondjuk ki nyugodtan: az SZDSZ irányította hazug, magyarellenes propaganda rasszistává tette a cigányokat az országban, melynek főleg a vidéki magyarság az elszenvedője nap mint nap.

Az SZDSZ soha nem a megoldást kereste a magyarországi cigányok problémáira, hanem bűnös módon arrogáns és magyarellenes öntudatot vert beléjük szándékoltan, és következetesen. A hazai cigányság balliberális szólamokra érzékeny része azt a tudatot kapta az SZDSZ-től, hogy nincsenek kötelességeik, viszont annál több jogaik vannak. Azt, hogy az államnak kötelessége eltartani a cigányt, annak "hátrányos helyzete miatt" miközben az nem köteles semmit sem tenni a saját helyzete javításának érdekében. Nyilvánvaló, hogy ez tetszik a cigányság azon részének, akik eddig is segélyekből éltek. Amikor még az MDF idején kisebbségek parlamenti képviseletéről volt szó a parlamentben, az SZDSZ képviselői rendületlenül ellenezték, hogy a kisebbségeknek képviseletük legyen. Azért, hogy a szavazatokat ők  - a "nagy kisebbségbarátok" -  tudják a magukénak. Mindez tehát nem más, mint a cigánykártya kijátszása.

A "romázás" is SZDSZ találmány. Az USA-ból vették át az álszenteskedést, a szavak és kifejezések politikailag korrekt (PC) használatát.  A világ minden nyelvében van szó a cigányra, így a magyarban is. SZDSZ-ék kitalálták, hogy ennek a szónak a használata sértő, hívjuk őket romáknak, mert hogy ők így hívják magukat. Az senkinek nem tűnik fel, hogy ez pont olyan, mintha az olaszokat "italianonak" kéne neveznünk, vagy a németeket dojcsoknak? Röhej. Arról nem is beszélve, hogy ha van pejoratív mellékzöngéje a "cigány" szónak, akkor azt nem a magyarok ragasztották rá. Ilyen alapon az oroszokat miért nem nevezzük ruszkinak? Hiszen ők meg így nevezik magukat.  Jha kérem, hogy az sértő? Nos erről sem mi tehetünk. Azért kíváncsi vagyok, mikor nevezik majd át a cigánypecsenyét a vendéglőkben romapecsenyére.

Az SZDSZ magáról azt hirdeti, hogy liberális párt. Liberalizmusa azonban ki is merül abban, hogy szembeszállnak minden olyan értékkel, ami az egészséges társadalmat élteti és működteti. Élvhajhász, individualista elveket hirdetnek, ezt is mind a nemzet kárára. A családban élő, összetartó, gyermekeikben örömet lelő és értük áldozatokra is képes szülők helyett a csak  önmagát szerető, önző és öntelt individualistákat helyezi a középpontba. Az igaz szerelem, a házasság kigúnyolni való, helyette viszont a deviáns szex lett a "menő".  Legyen büszke a buzi, (SZDSZ:meleg), a fetisiszta, a transzvesztita, és mindenki más, kivéve azokat, akik "csak átlagosak". A párt holdudvara mindenről ír és beszél: homoszexuálisok jogairól, cigányok jogairól, a drogosok jogairól. Mindenkinek a jogairól, csak azokéról nem, akik egészséges környezetben, normális emberként szeretnének élni. A gyakorlatban pedig többször is kiderült, hogy a párt tagjai között nem egyedi dolog a pedofília, bár odáig azért még nem mentek, hogy erre is büszkék legyenek.

A közösséget bomlasztó, azt atomizáló tanaik rombolják a lelkeket és ezen keresztül a családokat. Normális államokban már rég betiltották a szcientológiát, nálunk az SZDSZ teljes mellszélességgel áll ki mellette. Mindent támogatnak és importálnak, ami a hagyományos nemzet- és társadalommegtartó értékekkel szemben vonul fel. A drogliberalizáció szorgalmazása, a berlini mintára megszervezett, Berlinben már betiltott exhibicionista Budapest Parádé, a meleg-büszkék fesztiválja mind ebbe a sorba tartozik. A transzvesztita Terry Black elhíresült örökbefogadási perénél is végig ők segédkeztek. Vajon melyik egészséges érzelmű társadalom jogrendszere engedné, hogy egy egyedülálló transzvesztita örökbe fogadjon egy gyermeket? Csak nálunk lehetett ezt elérni, az SZDSZ segítségével. Pedig a gyermek alkotmányos alapjogai sérülnek, amikor egy ilyen egyénnek adják örökbe. Aki ezt nem érti és nem érzi, annak úgyis hiába magyarázom.

A kendermag egyesület otthon marihuánát termesztő, és magát feljelentő vezetőjét is ők védték. Az illető szintesemmilyen büntetést nem kapott. Egy szó mint száz az SZDSZ nyíltan a devianciát, züllést, magamutogatást, drogozást támogatja. Mindent támadnak, ami egy egészséges társadalom működésének alapja.

Miközben folyton demokráciáról papolnak, minden megnyilatkozásukra a kettős mérce a jellemző. Ezt a kettős mércés gondolkodásmódot szuggerálják szinte nap mint nap a médián keresztül.

Az SZDSZ kettős mércéjére jellemző néhány eset a teljesség igénye nélkül (az eredeti szöveg e-mailben érkezett névtelenül, hozzáírtam pár dolgot) - Kovács László vagy később Gyurcsány annyit hazudhatnak amennyit csak akarnak, de Orbán ne   mondjon igazat, mert gyűlöletet kelt és megosztja a nemzetet. - Ha a gyermektelen Kuncze kisbabát pelenkáz, az olyan aranyos és megható, de ha Orbánné   kisbabát vár: már megint ellik. - A Szent Jobb Körmeneten az emberek egy tetemcafat mögött masíroznak, de a romákat ne   nevezzük cigányoknak, mert az sértő. - Orbánt és Kövért likvidálni kell, de azt a mondást inkább ne használjuk, hogy aki elhiszi azt, hogy   az életnek nincs értelme, az akár fel is kötheti magát. - Horn, vagy Gyurcsány utazhatnak különrepülőgéppel, Orbán nem. - Szanyi azt mondhat, amit csak akar, Kövér nem. - Kende azt írhat, amit csak akar, Lovas meg maradjon csendben. - A plakátokon inkább legyen két egymásnak dörgölőző meztelen nő, mint egy életvidám család. - A pápa kinyírásáról szabad énekelni, de arról nem, hogy Erdélyért fáj a szívünk. - Szakértelem kizárólag az egyik oldalon létezik, a többiek kizárólag karrierista harácsolók. - Jobb egy ígéret a holnap felemelendő családi pótlékról, mint egy már megvalósult adókedvezmény. - Ha a vitán kiderül, hogy Medgyessy valamit nem tud, egy ország rokonszenve kíséri (ők sem    tudják). Orbán meg szégyellje magát, amiért erre ráirányította a figyelmet. - Ami nem tetszik, azt azonnal feljelentjük az ENSZnél, az Európa Tanácsnál, az Európai Uniónál,   Bushnál, Jospinnél, vagy mint Gyurcsány tette: Putyinnál. De hazaárulásról szó sincs. - Tocsiknak meg lehet bocsátani, Siklós Máriának nem. - Nagybetűs rágalmak és eldugott helyreigazítások a napilapokban, de sajtószabadság az nincs. - Bolgár Györgyöt nem lehet nem szerepeltetni, Chrudinákot lehet. - A kommunista terrorral békéljünk meg, mert ha nem, az megosztja a nemzetet. - Egy kereszt ledönthető, vagy disznóvérrel összekenhető, de a papok a szószéken se beszéljenek   arról, mely értékek a fontosak egyházukban. - Az ifjúsági fesztiválon szükség van a homoszexuálisok programjára. A magzatvédő kussoljon. - A Születés Temploma felrobbantható. A World Trade Center nem. - A Tilos rádióban csak egy megbocsátható elszólás volt, hogy kiirtanák az összes keresztényt, aki   pedig ott tüntetett másnap a rádió előtt, az mind antiszemita. - Bánó András hazudhat neonácikat muszterkazettáról, továbbra is műsorvezető marad, csak máshol,   Bencsik Andrást viszont majdnem lecsukják mert megírja a már régóta sejthető igazságot a   kétszínű Mécsről. - A nagyhéten mehet a folyamatos holokauszt megemlékezés a TV-ben, de a Húsvét nem fontos. - Az SZDSZ demokráciája: a média bárkiről bármit hazudhat, gyűlölködhet, nincs következménye, de   ádáz antiszemita mindenki, aki megírja, vagy megmondja az igazságot az SZDSZ prominenseiről,   vagy a hozzájuk közel állókról. - A Hit Gyülekezete, vagy a szcientológusok szabadon működhetnek, de a Vatikáni Szerződést   módosítani kéne.

Az MDF

Az Antalli ökörség sáncai

A határainkon túl élő magyarság politikai vezető elitjének képmutató és nemzetellenes jellegét jól tükrözik a Magyarok Világszövetsége 2000-es kongresszusán történtek.
Az Antalli örökségre hivatkozók egytől egyig kőkemény hajdani kommunisták (pl. Boross Péter) vagy erősen balra húzó, politikai túlélőmesterek, akik Antall Józsefet mártírnak állítják be. Ezzel szemben Antall József szerepe finoman szólva is erősen vitatott. (Lásd a bevezető írást.) Ha pedig Antall valóban azt tette, amit a meggyőződése diktált, akkor nem Antalli örökségről, hanem ökörségről érdemes beszélni. A hangzatos, de tartalom nélküli "nyugodt erő" nosztalgiafiguráját Dávid Ibolya is előszeretettel

----------

Ha valaki akarja fejezze be.

Nibiru

2002.10-2006.03
A honlapra kihelyezve 2008.05.27-én.
(Befejezetlen írás. A patkó jobb oldala csak vázlatosan volt meg,
azt a részt teljesen kihagytam.)

XX. századi zsidó terrorizmus

Palesztinában, Európában és Oroszországban, több helyütt - egymástól függetlenül - a 19. század végére, a túltengő nacionalizmus és a pogromok hatására kialakult az ún. cionizmus. A mozgalom célja Izrael függetlenségének újbóli kivívása lett. 1895-ben a budapesti, német ajkú zsidó családból származó Herzl Tivadar megfogalmazta a `Zsidó állam` című tanulmány első vázlatát. Ennek szellemében 1897-ben összehívták az Első Cionista Kongresszust. A helyszín Bázel (Svájc) volt.

A zsidó terrorizmus majd’ egy idős a cionizmus megjelenésével. A cionizmus lényege, hogy a világban szétszórtan élő zsidókat egy államban egyesítse, és lehetőleg az az állam az újabb korban Palesztinának nevezett, a bibliai időkben pedig Izrael és Júdea (Két külön  zsidó állam volt a mai területen) néven volt ismert.

Kezdetben az asszimilálódott, a neológ és a liberális zsidó közvélemény határozottan elutasította a kongresszus céljait, ugyanakkor először az angol külügyminiszter támogatta (az 1917-ben kiadott Balfour-nyilatkozat arra bátorította a világban szétszóródott zsidóságot, hogy vándoroljanak be az Oszmán birodalom széthullásával brit kézre került Palesztinába).

A betelepülő zsidóság több hullámban (alija) érkezett a szinte teljesen arabok lakta mai Izrael területére. Az újabb és újabb arab támadásoktól tartva 1921-ben megalakult a Hagana (magyarul Védelem), a bevándorlók alapította fegyveres szervezet, melynek legfőbb feladata a zsidó telepek védelme lett.

Az első incidens még 1929-ben a Brit mandátum idején történt. Amikor a siratófalnál az izraeliek és az arabok összecsaptak. 1931-ben a mérsékelt arab- és angolellenes Hagana nevű szervezetből (amely inkább volt defenzív, mint offenzív jellegű) Avraham Tehomivezetésével kivált egy szélsőségesebb nézeteket valló csoport, amely az Irgun nevet vette fel. Az Irgunból jött létre a Nemzeti Katonai Szervezet. Ezt a Katonai Szervezetet -állítólag- a lengyel kormány is segítette, azt remélte, hogy ezzel elősegíti a zsidó állam létrejöttét és a nagyszámú lengyelországi zsidóság majd kivándorol. (A két világháború között egy nemzeti, tekintélyelvű rendszer működött, aki egy ideig megpróbált a nemzetiszocialista Németországgal is együttműködni.)

Palesztina területén egyre nagyobb mértékben jelentek meg az Európából kivándorló zsidók, egyre több földterületet vásároltak meg telepek letelepülés céljára. Ez érthetően nemigen tetszett  a több mint ezer éve ott élő araboknak, ezért az angol kormány kvótarendszert (Fehér Könyv) vezetett be 1939-ben, amellyel ideiglenesen szabályozni tudta a bevándorlók számát. 1943-ban az Irgun vezetője, a későbbi miniszterelnök, Menahem Begin egyre inkább az angolok ellen fordult, sorozatos támadásokat hajtottak végre rendőrőrsök, hivatalok és katonai parancsnokságok ellen.

A legismertebb akció, az igazi szentföldi terrorcselekmény 1946. július 22-én történt, amikor az Irgun felrobbantotta a Jeruzsálemben található Dávid Király Szállót, ebben a merényletben 97 brit civil és katona halt meg. Egy évvel később a haifai rendőrállomást érte támadás, amiben 4 angol, 4 arab rendőr és 2 civil vesztette életét. Szenteste után öt nappal a zsidó terroristák gránátokat dobáltak be egy jeruzsálemi kávéházba, amelynek 2 angol rendőr és 11 arab civil vesztette életét. Persze  ezek a terrortámadások csak kiemelt esetek.

1948. április 9-én Deir Jaszinban az Irgun és a Stern csoport közösen vérengzést hajtott végre, egy teljes arab falut mészároltak le, az áldozatok száma 108 fő volt. A cselekményben részt vett Ariel Saron is (szintén későbbi miniszterelnök) aki katonatársaival az 50-es évek elején a Kibbija nevezetű palesztin falut „tisztította meg”. Szintén Ariel Saron volt, aki 1982-ben már magas rangú tisztként Szabra és Satila menekülttáborainak lemészárlásában volt bűnrészes, amiért is Belgiumban háborús bűnök miatt egy ideig körözték.

A zsidó szervezetek rivalizálásba kezdtek, így az angolok által körözött  Irgun tagokat több esetben is a Hagana, vagy a Zsidó Ügynökség tagjai adták át az angol hatóságoknak.

A Stern csoport úgy jött létre, hogy a II. vh. alatt az Irgun az angolok mellett harcolt a németek ellen, amit Avraham Stern nem nézett jó szemmel, sőt, egyenesen árulásnak tekintette, ezért létrehozta maga csoportját. Sternt 1942-ben rejtekhelyéről menekülése közben lőtték agyon az angolok.

Izrael függetlenségének kikiáltása (1948. május 14.) után mind az Irgun, mind pedig a Stern Csoport integrálódott a szervező hadseregbe (Izraeli Védelmi Erők).

Azonban  a terrortámadások a független állam létrejötte után sem szűntek meg. 1948. szeptemberében a Svéd Vöröskereszt elnökét az ENSZ közel keleti békeközvetítőjét, Folke Bernadott grófot és a vele egy kocsiban utazó Serot francia ezredest együtt ölték meg, bűne mindössze annyi volt, hogy felvállalta a palesztin  menekültek képviseletét. A merénylőket később letartóztatták.

A világi és a vallási motívumok összefonódása adja a modern cionizmus belső energiáit. Mind Izraelben, mind a világ zsidóságán belül a legerősebb és legéletképesebb mozgalmak egyfajta aktív, akár az erőszakra is  számító messianizmus jegyében szerveződnek.

Meir Kahane ortodox rabbi

New Yorkban született 1932. augusztus 1-én, és ott alakította meg a Jewis Defense Leagueet (Zsidó Védelmi Liga) a hatvanas években. A szervezet célja: „kemény választ” adni a „judaizmus árulóinak”, akik oly jól érzik magukat az amerikai liberális körökben. Ugyan akkor FBI ügynökként azokról a  radikális csoportokról készített jelentéseket, amelyekben megfordult. 1971-ben Izraelbe költözött és megalapította a Kach (Így) pártot. 1984-es választásokon pártja bekerült a Knesset-be, de egy ciklus után kitiltották „rasszista” és „antidemokratikus” megnyilvánulásai miatt. 1985-ben az amerikai ABC TV-csatornán Alex Odeh, az Amerikai Arabok Diszkriminációellenes Bizottságának vezetője összekülönbözött a JDL egyik képviselőjével . Másnap megölték. Mindhárom gyanúsított Izraelben kapott menedékjogot. 1990. november 5-én New Yorkban, Amerikában élő egyiptomi származású terroristák meggyilkolták Kahanet.

Gondolkozására jellemző a „katasztrófa messianizmus”, Ebből a szempontból bárki, aki megaláz egy zsidót, nem pusztán egy elítélendő cselekedetet hajt végre, hanem akadályozza a megváltást. A bibliai Izrael visszaállítását a közeli jövőben képzelte el. Azzal, hogy megalázzák a zsidók ellenségeit, Istent dicsőítik, és közelebb hozzák a Messiás eljövetelét. Azon ellenség körébe, akiket meg kell alázni, mert útját állják a bibliai nemzet visszaállításának, eleinte csak az arabokat számították. Kahane kijelentette, hogy nem gyűlöli az arabokat. Nem az arabságuk a gond, hanem az, hogy nem-zsidóként egy Isten által a zsidók számára kijelölt területen élnek.

Később azokat a világi zsidókat is ellenségnek tartották, akik a bibliai Izrael visszaállítását nem helyezik bármilyen más cél elé. Sőt 1989-ben Kahane a következőt nyilatkozta: „Az igazi ellenség a szekuláris állam”.

Ő és pártja a „kollektív igazságban” hitt. Ha az ellenség egy közösség, akkor annak a közösségnek bármely tagja célpont lehet, akkor is, ha személyesen kívülálló, nem vesz részt a harcban. Tehát visszatér Emirle Henry 19. századi francia anarchista jelszava: „senki sem ártatlan”.  

Gerson Solomon

Családja 10 nemzedék óta Jeruzsálemben élt. Ő az egyik legnépesebb mozgalom a Templom-hegy és Izrael Földje Híveinek Mozgalmá-nak vezetője. 1967-ben a hatnapos háborúban tisztként vett részt Jeruzsálem elfoglalásában. Ezt a háborút maga és mozgalma is, mint a Bibliai apokaliptikus csata kezdetének tekintette.

A Templom-hegy és Izrael Földje Híveinek Mozgalma azt a célt tűzte ki, hogy – függetlenül a politikai realitásoktól és az aktuális béketervektől – mindent megtesz azért, hogy újra felépüljön a közel kétezer éve lerombolt hajdani zsidó szentély Jeruzsálemben. Azóta minden évben utcai akciókat rendeznek, hogy megpróbálják szimbolikusan felvinni a szentély alapkövének szánt hatalmas kőtömböket a Templom-hegyre. Ez csak egyszer, 1990-ben sikerült nekik. A menet napokon át tartó palesztin tiltakozást és zavargásokat váltott ki, így azóta az izraeli rendőrség nem engedi fel a szervezet aktivistáit a hegyre. A Templom-hegy Hívei Mozgalom a Közel-Kelet egyik legvitatottabb – sokak szerint szélsőséges – vallási-közéleti szervezete.

Gerson Salomon  mozgalmának tagjai 1968 pészachján, úgy döntöttek, hogy zsidó közösséget hoznak létre a Cisz-Jordániai (azaz Palesztin fennhatóság terültén) Hebronban. Kezdetben ezt még az izraeli hatóságok sem nézték jó szemmel. Így 1968 májusában olyan megegyezés született, hogy a mozgalom hívei kivonulnak a városból, és annak tőszomszédságában megalapítják Kirjat Arba települést. 1970-ben az izraeli kormány végül úgy döntött, hogy legalizálja ezt a törekvést, s 250 házat épít Kirjat Arbán. Ma mintegy 600 zsidó telepes él 170 ezres,  palesztinok lakta Hebron belvárosában az izraeli katonaság védelmében. Hebron azóta is állandó konfliktus forrás, egyrészt az agresszív zsidó jelenlét miatt, másrészt mert mind a  két vallás (zsidó, mohamedán) szent városnak tekinti, mivel Ábrahám városa. (Ábrahámot a zsidók és a muzulmánok (Ibrahim) ősüknek tekintik)

 A hebroni zsidó település kiadásait izraeli állami és amerikai magánpénzekből fedezik. A különféle szélső-jobboldali zsidó szervezeteket támogató amerikai vagyonosok gyakran adnak pénzt a hebroni telepeseknek is. A telepesek között pedig rengeteg az amerikai születésű, akik a Szent Föld benépesítését tűzték ki célul maguk elé.

Baruch Goldstein amerikai orvos

A Hebron melletti kibbucban(zsidó telep) Kiryat Arba –ban (kezdetben 250 ház épült, ma 7000-en élnek a telepen) települt le, a telep vezetőségének is tagja volt. 1994 februárjában, a  purim ünnepén egy zsidók és muzulmánok számára épült istentiszteleti helyre ment, ahova behallatszott a  „Halál a zsidókra!” kiáltozás. Goldtsein szólt a zsidó fegyveres őrségnek, hogy távolítsák el a kiáltozó fiatalokat, de azok nem tettek semmit. Baruch Goldstein úgy érezte, mind judaizmust, mind a zsidó népet mélységesen meggyalázták.  Mielőtt még bekövetkezett volna purim, február 25-én korán reggel visszatért a Pátriárkák Sírhelyéhez (ami mind két vallásnak fent volt tartva), ezúttal az arab mecsetbe ment az imádkozó hívők mögött, az imámmal szemben találta meg azt a pontot, ahonnan a legtöbb embert megölheti, de még esélye is lehet a menekülésre. Akkor lőtt közéjük, mikor a muzulmánok letérdeltek az imához. Úgy gondolta, hogy miután végzett gránátot dob a tömegbe és a zűrzavart kihasználja a menekülésre azonban a tömeg agyonverte. Több mint harminc halott és  körülbelül 100 sebesült maradt a helyszínen.

Baruch Gondstein sírja valóságos zarándokhely, önkéntes fegyveresek őrzik, és a frissen érkezett telepeseket szervezett kirándulás keretében ismertetik meg a „hőssel” és „hőstettével”.

Yigal Amir leszerelt katona,  zsidó jog-hallgató

1995. novemberében 5-én Yitzhak Rabin miniszterelnök, aki a „terület a békéért” politikának az eredményeképpen a Nyugati-partot (Gázai övezet) átadta a Palesztin Hatóságnak, százezer fős békenagygyűlésen beszélt Tel-Avivban. Amint lelépett az emelvényről s kocsija felé indult közvetlen közelről lelőtték. A tettes Yígal Amir, leszerelt katona, aki zsidó jogot tanult egy konzervatív egyetemen. Letartóztatása után azt nyilatkozta, hogy nem bánta meg tettét, mert a zsidó törvények szerint cselekedett. Egy ilyen rendelkezés azt írja elő, hogy minden zsidó számára erkölcsi kötelesség, hogy megállítsa azt, aki „halálos veszedelembe” sodorja a zsidóságot. Már pedig Rabin a palesztinoknak adott engedménnyel ezt cselekedte.

Yoel Lerner

Az Amerikai Egyesült Államokból költözött Izraelbe, pontosabban Jeruzsálem fallal körülvett óvárosába. Nézet szerint a Messiás csak akkor fog megjelenni a földön, ha újraépítik a kétezer éve lerombolt templomot. A világ megváltása ezek szerint a zsidókon múlik, akiknek kötelessége megteremteni a megváltó megjelenésének feltételeit. Ugyan akkor a templom újjáépítésének közvetlenebb jelentősége is van. A zsidó törvények egy része a templommal kapcsolatos. Ha nincs templom, akkor a törvényt sem lehet tiszteletben tartani. Lerner és elvbarátai a   templomhegyen épített muzulmán mecset, a Szikla-mecset felrobbantására készültek 1995-ben, de leleplezték és bebörtönözték. Továbbra is kötelezőnek tekinti a Messiás eljövetelének előkészítését azáltal is, hogy társaival megpróbálják újjáéleszteni a régi papságot, rekonstruálni a papok ruháit, ékszereit, hangszereit.

2001. decemberében két kaliforniai Zsidó Védelmi Vezető merényletet kísérelt meg egy mecset, egy muzulmán érdekvédelmi szervezet, és egy arab-amerikai képviselő irodája ellen.

források:

dr. Molnár János :  Terrorizmus és Hit

Adalékok a zsidó terrorizmus történetéhez - 110 éve született Marschalkó Lajos

110 évvel ezelőtt, 1903. szeptember 11-én született Marschalkó Lajos, a magyar fajvédő újságírás óriása. Tiszteletünk jeléül az alábbiakban közöljük egyik remek tanulmányát, amely a Hídfő Könyvtár 1967. novemberi számában látott napvilágot. 

Világterror - világuralom

A hamu tüzesedni kezd az elfojtott parázsban, a vulkán kráte­réből kitörni készül a lávazuhatag, amely egykor elpusztította Pompejit és Herculanumot, Sodomát, Gomorhát.

A földkerekségnek van egy központi problémája, amelyről nem mer beszélni senki. A keresztény világnak van egy tabuja, amely érinthetetlen. Van „szent-tehén komplexum”, amelyhez éppúgy nem szabad hozzányúlni, mint India szent majmaihoz.

Mindezt úgy hívják, zsidókérdés.

Aki ma ezt említi, azt elsősorban bolondnak tekintik, a pszy­hiáter terrorizmus és sarlatánizmus, vagy az úgynevezett „igazság­szolgáltatás” hatáskörébe utalják. A fehér ember és az egész kultúr-világ ennek a világterrorizmusnak igájában nyög, csak éppen nem akarja tudomásul venni, hogy milyen sorsot szántak neki.

Mint előző oldalainkon már megírtuk: Hitler, Rosenberg téves úton keresték a zsidó probléma nyitját, mikor faji alapra helyezték át a kérdést és Mózes, Ezdrás, Nehémiás isteni kiválasztottságról szóló elméletével szembe állították az árja-germán kiválasztottsági dogmát. Negatív és - mint az eredmény mutatta - háborúvesztő, terméketlen, negatív-judaizmus volt ez. De barna ingben, horog­keresztes karszalaggal is ugyanazt hirdette, mit Mózes, Ezdrás és Nehémiás 5000 évvel megelőzőleg faji, nacionalista és nemzetek feletti alapon, mint a zsidó nép számára kiadott különleges isteni parancsolatot.

A zsidó-kérdés kulcsa nem a faji, hanem a hatalmi alap. Milyen méretű e világban egy 13-16 milliós nép politikai, gazdasági, szellemi hatalma, és milyen alapon jöhetett ez létre?

Ostobaság azt hinni és hirdetni, hogy a zsidó alacsonyabb rendű faj, mint a germán, kelta vagy magyar, indus, turáni. Ellenkezőleg! A zsidó, a maga nézőpontja szerint magas intelligenciájú fajta, amely ma már semmi esetre sem azonosítható az egykönyvű Tal­mud-zsidóval, a koszos kis galiciánerrel. A keresztény emberiség, sőt a zsidóság legnagyobb liberálisai és szabadsághősei azonban világosan látták, hogy a Tan, a Talmud és a Thóra a világtörténe­lem legnacionalistább, legsovénebb, leghatalomratörőbb népét, a legkülönlegesebb népi képletet nevelték ki a zsidóból. Népet, amely csak akkor tud létezni és élni, ha kezében tart minden kulcs-pozíciót, minden hatalmat és léte, megmaradása érdekében minden népet terrorizálni tud.

Talán nem érdektelen, hogy Herzl Tivadar, a cionizmus apos­tola a földkerekség legintelligensebb zsidóságából származott: a budapestiből. De ugyancsak Magyarországon született egy másik, meghallgatatlan zsidó próféta is, akinek nevét talán nagyon keve­sen ismerik, Herzl Tivadar tanainak száz százalékos ellentéte, dr. Fejér Lajos.

Dr. Fejér Lajos vérrel, szívvel, lélekkel zsidó volt. Azonban mikor már Magyarország határain is tombolt a hitlerizmus, úgy, mint a nagy zsidó próféták, akik hiába akarták népüket megvál­tani és megmenteni a Jehova vagy Hitler bosszúja elől, hatalmas könyvet írt, amely talán egyetlen tökéletes felismerése a zsidókér­désnek. Miután magyar nyelven jelent meg, és Európában már a második világháború előszelei fújtak, dr. Fejér Lajos könyve idegen nyelveken nem jutott el a politikusok, az államférfiak asztalára, és természetesen meghallgatatlanul maradt még a magyarországi zsi­dóság legmagasabb, legintellektuálisabb köreiben is.

Dr. Fejér Lajos, az európai zsidóság tragédiája közeledtén valami kísérteties felismerésre bukkant, amely nem volt tetszetős sem az asszimilánsoknak, sem a cionistáknak és még kevésbé hitle­ristáknak. Ez a felismerés annyiból állott, hogy a hitleri és rosen­bergi nacionálszocializmus és a mózesi vagy talmudi cionista zsidó nácizmus között nincs semmiféle különbség. Adolf Hitler a fajvédő törvények tekintetében szerény epigonja volt Mózesnek, a zsidó Führernek. A hitlerizmus nem volt más, mint negatív júdaizmus. A marxizmus és a kapitalizmus pedig ugyanígy egymás édes­testvérei.

A marxizmus - írja a nagy zsidó tudós és publicista - ­tökéletes parafrázisa a zsidó messianisztikus hitnek. Szellemi vigasz­talás, amelyet a gazdasági és politikai elnyomatásban lévő munkás­osztály részére rajzolt meg Marx, a tan apostola.

S folytatja tovább: „Minden zsidó eszmével foglalkozó cikk, akár pap, akár profán zsidó írja, par excellence, politikai cikk. A zsidó eszme nem vallási eszme, hanem a nemzeti, állami törvény­közösség eszméje. A zsidóság az egész világot átfogó irredenta moz­galom, amelynek szellemi forrása a zsidó vallás, hivatásos agitáto­rai a Papok és médiuma a zsidó népi anyag.

Juda Halevi szerint a népek sorában az isteni kiválasztottság folytán olyan elsőbbséget élvez, amelyet meg nem oszthat, és nem is oszt meg más népekkel.

Ez a felfogás jelentené - érvényesülésében a népek faji alapon nyugvó hierarchiáját, amelynek élén a zsidóság állam, ő képezné a népek arisztokráciáját. Az így kialakuló világban olyan kaszt­rendszer fejlődne ki (de nem hivatási, hanem faji alapon), ahol az emberek közt a fokozati rendszer, mint az indusoknál, a nagy tö­megnek lealjasításához vezet: ahol már nem is jön emberszámba és az állat rendfokára alásüllyedt pária”.

„Iróniája a sorsnak, amely a népek és fajok történetét igaz­gatja, hogy a hitlerizmusban olyan faji politika nyer kíméletlen alkalmazást, amely árja - faj elnevezés alatt a német fajra ugyan­azt a kiválasztottsági teóriát érvényesíti, - de egyedül és kizáró­lag a zsidósággal szemben! - amit a zsidó vallás alkalmazna a zsidó faj javára, ha fejlődésének irányában uralomhoz jutott volna. És alkalmazná a világ összes fajtáival szemben!”

És olvasván egy zsidó próféta, az eichmanni KZ-ben elpusztult nagy magyarországi zsidó bölcselő sorait¹, úgy érezzük, hogy ismét a Mene Tekelt írják a Fehér Ház és a Kreml falára. Egyetlen faj arisztokratizmusa vagy plutokráciája fenyegeti az egész földkerek­séget. Egyetlen faj kiválasztottjai ülnek a New York Times, a Time a német 4 milliós Bild-Zeitung asztalainál, a televíziók, rádiók szerkesztői szobáiban. Akarunk-e hát a „népek arisztokráciájának” nyomorult elnyomottjai lenni? Akarjuk-e, amit egy becsületes ma­gyar zsidó, dr. Fejér Lajos jósolt meg, hogy az állat foka alá sül­lyedt pária legyünk?

A zsidóság mindenkor is a terrorizmus népe volt. Josephus Flavius, a szintén nagy és kiváló zsidó történelemtudós „A zsidó háborúról” szóló könyvét kell elolvasnunk ahhoz, hogy meglássuk: a bolsevizmus nem marxi és lenini találmány. Az ókorban is volt, a mainál sokkal rosszabb bolsevizmus - annyi csekélyke különb­séggel -, hogy a GPU- és Cseka-módszereket akkor még nem idegen népek, hanem saját fajtájuk, saját népük vezetői ellen foly­tatták a mai „humanisták”.

Josephus Flavius zsidó volt. Százezres galilei hadsereget veze­tett két római cézár - Titus és Vespasianus vasfegyelmű légiói ellen. Megverték, legyőzték. Ez még mit sem változtatott zsidó hazafiságán.

Flavius József akkor kezdett lélekben is a rómaiak oldalára állani, mikor látta, hogy a Templomot, amelynek nagyságáról, szépségéről senki se adott nálánál szebb és jobb leírást, hirtelen megszállja a csőcselék, a zsidó mob és Jeruzsálem fölött úrrá lesz egy olyan terrorista - ma úgy mondanánk, bolsevista - uralom, amelynél szebbet, véresebbet, kegyetlenebbet nem álmodhatott se Lenin, se Sztálin, se Derzsinszkij.

A Titus és Vespasianus légiói által már-már megközelített Jeruzsálem belállapotairól, az ókori bolsevizmusról így ad hírt az 7900 év előtti hírnök:

„A zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) a köznépet, mint valami tisztátalan állatok csordáját úton-útfélen mészárolták. Az összefogdosott előkelő embereket (nobiles) és a fiatalságot megkö­tözve börtönbe csukták, arra számítva, hogy kivégeztetésük halogatásával többeket párthívükül megnyerhetnek...”

Mik ezek, ha nem a szovjet-orosz bolsevizmus, az ÁVH, Cseka, GPU 1900 év előtti módszerei?

Mert Josephus Flavius folytatja:

„Kivégeztetésük előtt a legkegyetlenebb megkorbácsolást kel­lett elszenvedniök; testük borítva volt sebeiktől, a veréstől és kín­zástól, és amikor már nem volt hely a testükön a kínzásokra, csak akkor érdemesítették őket - a kardra... A népet pedig olyan félelem, rettegés szállotta meg, hogy nyilvánosan megsiratni, avagy eltemetni senki se merte a maga halottját. Tizenkétezer nemes em­ber pusztult el így”.

A zélóták gyilkolási dühe - írja Flavius - főként bátor és jeles férfiak ellen irányult, azt tartva, hogy ha ezeket irigységből kipusztítják, ezzel az erényektől való félelemtől is megszabadulnak. Kivégezték tehát, sok mással együtt, Goriont egy származásra, mint tekintélyre kiváló, a népuralomért lelkesülő szellemdús férfit, akinél egyetlen zsidó sem szerette jobban - a szabadságot!”

A bolsevizmus lefelé szintező jellegzetessége ott lángolt már a római légiók által ostromolt Jeruzsálemben is. „A nagy bűnté­nyekre és a kisebb vétségekre pedig egy és ugyanazon büntetés volt: tudniillik a - halál, s ez elől csakis az menekült, aki ala­csony származás, vagy szegénységre nézve, a lehető legsilányabb ember volt”.

Egyenesen rémítő, ahogy Josephus Flavius leírja a zsidó ter­roristák hatalmába tartott Jeruzsálem akkori állapotait: a zsidó terroristák „ahol a házat bezárva látták, ez gyanújel volt előttük arra nézve, hogy ott a bennlakók, valamit esznek; nyomban be­döntve hát az ajtókat, és a félig összerágott ételt az emberek torkából húzták ki, evégből össze-vissza fojtogatva őket. Öreg embereket, akik nem engedték a maguk falatját, megdögönyözték; nőket, akik markukban valamit rejtegettek, megtépázták. Nem volt könyörület sem az ősz fej, sem a csecsemőkor iránt, hanem a vala­mit rágcsáló gyereket földhöz vagdalták... A tekintélyesebb és gazdag embereket maguk a zsarnokok elé kísérték s egy részüket aztán hamis vád alapján, állítólagos gonosz tervek miatt végezték ki, másik részüket azért, mert a várost elárulni akarták a római­aknak”. (Szovjet kirakat-perek!)

Vajon nem-e a Szovjetunió és a keleti államok bolsevizmusáról írta Josephus Flavius?

„Az uralom fölött egymással mindkét részről villongásban vol­tak, a gazságokban azonban egyetértettek... Nem bírom egyenkint felsorolni gaztetteiket, s ezért röviden csak annyit mondok, hogy véleményem szerint, soha egy más város sem szenvedett annyi mindenfélét és emberemlékezet óta nemzet, nem volt még fékte­lenebb a gonoszlelkűségben”.

Nem egy útszéli antiszemitának, vagy „elvadult náci gyilkos­nak”, hanem a galilei hadak „héber főparancsnokának” félelmetes ítélete ez saját nemzete fölött.

Szinte a hátunk borzong tőle, hogy idézzük Josephus Flavius könyvének egyik fejezetét, „arról az asszonyról, aki éhségében megsütötte a fiát”. A héber hadvezér, későbbi történetíró állításait azonban 1900 éven át tényekként fogadta el a világ és a tárgyila­gos történetírás. Ezek szerint bizonyos Mária nevű asszony, akinek vagyona legnagyobb részét elrabolták a zsarnokok, legyilkolta és megsütötte saját fiát.

„Te nyomorult kis gyermek, mondá - írja Josephus Flavius, - kinek tartogassalak én háború, éhség, lázadás közepette? Ha a rómaiak között fogsz is élni, rabszolgaság lesz az osztályrészed; az éhség pedig előbb utolért, mint a rabszolgaság, ezeknél még a lázadók, még rettenetesebbek. Légy tehát az én eledelem, légy a lázadóknak a bosszuló szelleme és légy az emberi életnek egy me­séje, ami még csak egyedül hiányzik a zsidók szerencsétlenségéből. Ezeket mondva megölte a fiát, és miután megsütötte a felét meg­ette... Ennek a szerencsétlen esetnek híre pedig hamar eljutott a rómaiakhoz is; ezek közül némelyek nem hitték el, mások sajnál­kozásuknak adtak kifejezést, sokan meg most még jobban meg­gyűlölték ezt a nemzetet. A cézár pedig azért Isten előtt beszámolt magáról; mert ő a zsidóknak békét ajánlott fel s kijelentette ne­kik, hogy mindazok, amiket csak elkövettek, feledve lesznek”.

A türelmes rómaiak számára is betelt végre a mérték. A cézár rohamra vezényelte légióit, mikor a Templomot a felkelő bolsevis­ták felgyújtották és Flavius szerint 1 600 000 zsidó pusztult el a rómaiak ellen vívott háború idején. Titus cézár azonban tiszta lelkiismerettel mondhatta:

„Ahányszor csak győztem, mindig békére szólítottalak fel ben­neteket, mintha csak én lettem volna a legyőzött fél. Amidőn a templomhoz értem el, szántszándékkal figyelmen kívül hagytam a hadijogból kifolyó jogaimat és kértelek benneteket, legyetek kímé­lettel a magatok szentélyei iránt s óvjátok meg a Templomot. Ti visszautasítottátok minden ajánlataimat és a templomot saját kezeitekkel gyújtottátok fel” - fejezi be Flavius, aki ezután már csak a cézár római diadalmenetéről ír.

A divus caesar, aki helyreállította a római birodalom békéjét, nem sejthette, hogy amikor szétűzi és elhurcolja a zsidókat, 1900 évre terjedő szerencsétlenséget szabadít a világra. Mert, csak okta­lan „antiszemita” mondhatja, hogy a zsidóság okvetlenül a békét­lenség, a héber Flavius szerint „féktelen gonoszlelkűség” népe.

Azonban senki nem tagadhatja, hogy minden nép sorsát, jel­lemét, magatartását, az új és újabb nemzedékek gondolkodásmód­ját a tradíció, a nevelés határozzák meg. Mikor Titus cézár szét­űzte a zsidókat, akkor a terror és a terrorizmus népét szabadította a világra.

A tegnapi és a mai zsidók sem tagadhatják: e népet, nem a fajiság, nem a vérség nevelték azzá, amivé lett, hanem a Tan, amely ott van a szent könyvekben lefektetve. Ott volt már akkor is, amidőn Titus légiói Jeruzsálem falai alatt állottak. Ott volt korábban is, és a lerombolt Templomban olvasták tudós papok és főpapok „Isten igéjét”, amely soha nem is volt más, mint a zsidóság állami törvénye, amely a zsidót azonosította Istennel. S ez a Tan, akárhogy is nézzük, és a kereszténység egyik része hiába vallja magáénak az Ószövetség (Tóra) tanait, a minden népek elleni nacionalizmus, a népgyilkosság és népirtás vallása!!!

Humanitásról, filantropiáról szóló üres szavak helyett elő kell venni az Ószövetséget, a Tórát, a Talmudot, Sulhán Árukot, ame­lyek mind a nemzsidó népek megvetését, a nemzsidó ember szabad kirablását hirdetik.

A nagy magyar katolikus hebreológus, aki tökéletesen tudott héberül, Huber Lipót kalocsai kanonok, minden úgynevezett antiszemitizmus nélkül, a héber betűk fotokópiájával bizonyítja ezt a zsidó terrorizmust. Idézi az Albó, Széfker ikkarim 1861 lembergi kiadását, amely szerint teste, lelke a bálványozónak (a nem zsi­dóknak) szabad, mennyivel inkább vagyona (pénze), mert helyes megölni a bálványozót. „Öljétek meg azt, akinek nincs vallása (a vallástalant)”. Így figyelmeztet a Tóra a bálványozókra, nem­zsidókra. És Mózes, a nagy Führer, kiadja a Jehovától közvetlenül kapott parancsot: Egyáltalán senkit se hagyj életben”. (Ószövetség, Mózes, V. 20. 16.)

Senki sem tagadhatja, hogy a zsidóság híven megtartotta a nemzeti és vallási parancsokat.

Huston Stewart Chamberlain, „A XIX. évszázad alapjai”, Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts” alapvető művében olvassuk, hogy a szétűzetés úton a zsidók Ciprus-szigetén olyan terrorista lázadást rendeztek az akkor már hanyatló római biro­dalom ellen, hogy annak 400 000 nem zsidó földközi-tengeri em­ber esett áldozatául. Említettük azt is, hogy a régi, klasszikus Rómában Ciceró, a nagy történetíró, római szenátor és a római hatalom egyik legkiemelkedőbb szellemisége, a bíróság előtt csak halkan, sugdosva mert a bírákhoz szólni, mert - mint mondotta - a zsidók anyagilag tönkreteszik, ha őszintén beszél.

Miután a Kr. u. második évszázadban Ciprus-szigetén többség­ben voltak és ott meg akartak alapítani egy új zsidó nemzeti álla­mot, egyetlen napon legyilkoltak a sziget lakosságából 220 000-et, és egyedül Cyrene városában 240 000 nem zsidót pusztítottak el. (Momsen: Römische Geschichte V. 543. oldal.)

A terror és népgyilkosság népe Titus cézár jeruzsálemi győ­zelme után szétáradt a világ minden részébe. A zsidóság egy jelen­tős része a mai Spanyolországban kötött ki. A nyugati gót királyok - miért, miért nem? - minden kedvezménnyel, elárasztották a zsidó bevándorlókat. A hála az volt, hogy - Chamberlain szerint - a spanyolok ellen tisztán üzleti érdekből a nyugati gót ki­rályság, a befogadó állam ellen, szövetségesül hívták a mórokat.

A kalifák segítségével aztán, mint a feltétlen zsidóbarát He­man „Die Weltstellung der Juden” (1882. 24. old.) írja, összpon­tosítottak a maguk kezében minden anyagi és szellemi hatalmat. A mór állam elpusztult, ami azonban a zsidóknak mindegy volt. Az időközben felépült spanyol államban ugyanúgy kezükbe vettek minden hatalmat, pénzt, gazdagságot.

„Az ország gazdagsága teljesen az ő kezeikben volt: a föld­birtok az uzsorások tevékenysége és a spanyol nemesség eladóso­dása következtében mindinkább az ő birtokukba került. Az állam­titkároktól a pénzügyminiszterig minden hivatal, minden adó- és pénzügy a zsidók hatalma alatt állott. Egész Aragonia tulajdon­képpen zsidó zálogban volt. Hatalmukat főként kiváltságok meg­szerzésére használták fel. Például adósság követelése esetén egyet­len zsidó esküje a kereszténnyel, arabbal szemben elég volt a bizo­nyításra, míg a keresztény esküje a zsidóval szemben egyáltalán nem volt érvényes. Hatalmukkal oly mértékben visszaéltek, hogy végül is a nép felkelt ellenük”. (Antiszemitizmus? - A szerző.)

Ugyanilyen hatalomátvételre készültek azonban Nagy Károly német-római birodalmában, amely kegyesen befogadta őket. Nagy Károly az adóbehajtást, az államigazgatást csaknem át­ruházta a zsidókra. Mint adóbérlők és az állami hivatalok vezetői ezek hamarosan a különféle kiváltságokat szerezték meg a maguk számára. A zsidó bűnözőt mérsékeltebb büntetésre ítélték, mint a keresztényt, a vásárnapokat szombatról vasárnapra helyezték át.

Nagy Károly, aki a keresztény középkor legnagyobb politikai lángesze volt, rendelkezett bizonyos célirányos gyengeséggel. „En­gedményeket tett s az ügyes zsidó csalásnak és a zsidóság diplomáciájának”. (Maurice Pinay: Verschwörung gegen die Kirche". 463. oldal.)

„Ezekben az időkben - írja Graetz, a zsidóság neves történet­írója - a zsidók voltak a világkereskedelem főképviselői”.

Az ugyancsak zsidó Kastein megállapítja, hogy a zsidó keres­kedelem már az évezredfordulón Franciaországtól Indiáig és Kí­náig terjed, és a zsidó hitközségek az egész világon úgy működtek, mint kereskedelmi ügynökségek. A zsidó Schedechias volt a császár bizalmi orvosa és a zsidók az ő segítségével jutottak be az ud­varhoz.

„A zsidó taktika - írja Maurice Pinay - az volt, hogy hűen szolgálni a császárt, hogy ekként a keresztény államban minden hatalmat a maguk számára hódítsanak. Nagy Károly halála után fia Ludvig került a trónra, aki még jobban áldozatául esett a zsidó hatalmi törekvéseknek”.

„Ha új, tetterős keresztény vezetők nem harcoltak volna a zsidó bestia ellen, a római-germán szent birodalom már 11 évszázadnak előtte a zsidó imperializmus áldozatává vált volna”. (Maurice Pi­nay. Verschwörung gegen die Kirche 467. oldal.)

Ezt megelőzőleg azonban az egész világkereszténységet fenye­gette az arianizmus, amelynek vezetője a Líbiában született zsidó Arius volt, aki a keresztény szentháromság tanával a régi zsidó dogmát, az egyetlen zsidó istenség, a Jehova-tanát igyekezett a keresztény egyházakba becsempészni, ötödik hadoszlopa útján. Hány és hány keresztény esett áldozatául e terrorisztikusan terjesztett tannak? Hány és hány nem zsidó lett áldozatává a Julianus apos­tata által kötött álkeresztény és zsidó szövetségnek, amelynek során a császár megígérte a zsidóknak, hogy saját költségén építteti újra Jeruzsálemet és a Templomot?

„A Julián császár kedvezéseitől elkapatott zsidók, a kereszté­nyek iránti fanatikus gyűlöletükben Palesztina és Szíria különböző városaiban vakmerően elpusztították a keresztény bazilikákat. Pél­dájukat követték az egyiptomi zsidók is” - írja Abrosius. (A. d. Theodosium ep 29. 18.)

Amidőn N. Konstantin utóda Konstancius császár az áriánu­sokhoz pártolt, Egyiptomban a pogányok és a zsidók karddal, botokkal rohanták meg a (keresztény) népet a templomokban. Szerzeteseket lábbal tiportak és így öltek meg. (Athanasius Encycl. ad episc. nr. 3. Közölve, Huber Lipót által.)

Alexandriában - a legnagyobb zsidó diasporában - 418-ban felgyújtották a keresztények Szt. Alexander templomát; s mikor a keresztények ennek megmentésére siettek, borzalmas vérfürdőt ren­deztek a keresztények között.

Amikor Phokas kelet-római császár uralma alatt a perzsa király rátámadt a kelet-római birodalomra, a kereszténység ellen­ségeivel rokonszenvező szíriai zsidók a szíriai Antiokiában „a város keresztény lakosságának nagyrészét leöldösték és óriási máglyán elégették”. (Nicephorus. Historia Eccles. XVIII. Cap. - Huber Lipót.)

Kr. u. 614-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet és ott ren­geteg keresztény foglyot ejtettek. „A zsidók pedig sáskaseregként özönlöttek a perzsák táborába, és tőlük - kiki tehetsége szerint ­potom áron mintegy 90 000 keresztény foglyot vásároltak meg, akiket aztán kisebb-nagyobb csoportokban kegyetlenül lemészárol­tak”.

A római birodalmon kívül például Perzsiában szintén hatal­mas méretekben folyt a zsidó terror. Kr. u. 343-ban Sapur perzsa király uralkodásának 35 éve alatt 16 000 keresztény szenvedett vértanúságot. Csak egyetlen napon 129 apácát végeztek ki a zsidók. („Az akkor teljesen zsidó uralom alatt állott Perzsiában, Sapur zsidói száz püspököt és más egyháziakat végeztettek ki”.) (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 63. old.)

Arábiában a Kr. u. 522-ben hatalomra jutott zsidó király ke­gyetlen üldözést kezdett a keresztények ellen. Negraán városában a zsidó király 4000 keresztényt ölt meg.

„A vérengző zsarnok Hakim (Hakem egyiptomi kalifa 996-­1021) a zsidók biztatására (a mai Spanyolországban) több ezer keresztény templomot pusztított el és a keresztények százezreit mészároltatta le. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 71. old.)

A terror népe mindig is értett hozzá, hogy mohamedán vagy keresztény királyokat, államhatalmakat mint használjon fel meg­hódított népek elnyomására.

Kastiliában 1350-ben mint 15 éves gyermek került a trónra „Kegyetlen Péter”, aki a kastiai zsidóvezért, Samuel Ha-Levi Abulafia-t nevezte ki előbb pénzügyminiszterré, majd az ország első miniszterévé.

„Sajnos a történelem bizonyítja, írja Maurice Pinay, ha a zsidók valamely keresztény, vagy nem keresztény országban a ha­talmat kezükbe veszik, akkor a gyilkosságnak és terrornak olyan hulláma indul meg, amelyben patakokban folyik a keresztény és pogány vér”. A fiatal királyt zsidó miniszterek és asztrológusok (a mai pszychiáterek megfelelői!) vették körül s mikor a nemesség és a király rokonsága fellázadt a korlátlan zsidó terror ellen „Péter úgy érkezett Kastiliába, mint egy vérszomjas, éhes farkas a juhnyájba. És előtte haladt a rémület, oldalán a Halál és nyomán foly­tak a vérpatakok”.

A zsidók Kastiliában elérték „hatalmuk csúcspontját”. A pápa kiátkozta Pétert és Kastilia keresztény alattvalóit feloldozta min­den, az államnak tett eskü alatti kötelezettségeik alól. Addig azon­ban, amíg erre az intézkedésre sor került, ezrek és tízezrek estek áldozatául a „keresztény” uralkodó lobogói alatt folytatott zsidó terrornak.

Ma már tulajdonképpen felesleges beszélni arról a zsidó terror­ról, amely elborította Spanyolországot. A spanyol államot és népet a végleges leigázás veszélye fenyegette. Zsidók voltak a földbirto­kosok, a király miniszterei, a püspökök. Kialakult az álkereszténnyé vált zsidók arculata, a marannóké, akik kifelé ugyan keresztények voltak, de befelé a zsidó vallási szokásaikat, szertartásaikat követ­ték, s csupán egyetlen céljuk volt: meghódítani a keresztény spanyol államot. Spanyolországban már a nép, sőt az arisztokrácia felkelése fenyegette, mikor Torquemada, az inkvizíció vezetője azt ajánlotta a királynak és királynőnek, hogy szólítsa fel a zsidókat: vagy tér­jenek keresztény hitre, vagy hagyják el az országot.

Az 1492. március 31-én kelt királyi parancs a spanyol és a világtörténelemben kiemelkedő fordulópont. A terror népét kötelez­ték, hogy négy hónapon belül vagy elhagyja az országot, vagy ke­resztény hitre tér.

Mikor a kiutasítási rendelet megjelent, Abarbanel, a király zsidó kincstartója a legelőkelőbb marannókkal megjelent a palotában, hogy 300 000 arany, abban az időben jelenlegi dollármilliárdokat jelentő összeg felajánlásával, a rendelet visszavonására bírja. Minderről tudomást szerzett Torquemada főinkvizítor, aki kezében feszülettel megjelent az Alhambrában, s így szólt az ingatag királyi párhoz: „Iskarióti Judás 30 ezüstpénzért árulta el ezt; felségtek 300 000 aranyért akarják elárulni” - és elhagyta a termet. Erre az ural­kodó pár állhatatos maradt.

1492. augusztus 2-án 30 000 zsidó család, kb. 150 000 zsidó; mások szerint 350 000, a király hajóin elhagyta Spanyolországot. Sokan Navarrába, Olaszországba, a mai Hollandiába, Törökországba, a Földközi-tenger kikötőibe vándoroltak és lassan felszivárogtak egészen Budáig.

Portugáliában 4 év múlva, 1496-ban Manuel király szintén elűzte a terror népét.

A „népek arisztokráciája faji alapon” azonban ment és vándo­rolt tovább, szerte a világon. Jeruzsálem? Egyiptom, Perzsia, Róma, Spanyolország, Portugália, Oroszország? Mindenütt ott maradt nyomukban az országpusztulás. Ott maradtak a kifosztott népek nyomorban.

S ott maradt az, amit a magyarországi származású zsidó pró­féta, dr. Fejér Lajos, a művelt, okos és éppezért az eichmanni KZ-ben elpusztult, modern zsidó látott meg:

„A zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét, ráerőszakolja (helyesen mondva: ráterrorizálja) a világra”.

A kultúra nem egy nép vagy egy faj monopóliuma. A keresz­tény népek egyike sem tekintheti magát a többivel szemben ­„kiválasztottnak”, vagy hivatottabbnak a kultúra ápolásában. Csak éppen a zsidó faj, amely a keresztény népek kultúrájának ápolásá­ban részt nem vett és több mint kétezer évet kizárólag, vallástudo­mányának fejlesztésében töltött. - Talmudját és kabbaláját művelte - őrizett meg olyan faji önhittséget, amely az egyes zsidóban ál­landóan ébren tartja azt a faji suggestiót, hogy ő is a többi népek­nél különb szellemi képességek birtokában van” - írja Fejér Lajos (Zsidóság: 315. oldal).

„A népek faji alapon nyugvó arisztokráciája” akkor érte el a világtörténelem során soha nem élvezett hatalmát, mikor a hitleri birodalmat amerikai, angol, orosz fegyverek legyőzték.

Az új, a „demokratikus” Nyugat-Németország az amerikai át­nevelők, zsidó terroristák, OSS és CIA-zsidók uralma alatt elvesz­tette minden képességét az önállóságra. Ha a világtörténelem során van nemzeti szerencsétlenség, az a német tragédia. E népnek eltörték a gerincét: nürnbergi perrel, hazugsággal, terrorral, hamis igaz­ságszolgáltatással, Morgenthau-tervvel, licenzírozott újságok félrevezetésével, minden erkölcs, vallás, nemzeti érzés, gyalázatos dest­rukciójával.

Nyugat-Németországban csak 30 000 zsidó él, de épp itt bizo­nyosul be, hogy a „népek arisztokráciájának”, legyen az csak har­mincezer főnyi, nagyobb hatalma lehet, mint magának az ötvenkét milliós nemzetnek és kormányának.

A zsidó hatalomnak Nyugat-Németország fölött tényleges alapja: 1. A nagy Adenauer tévedése, amely abból indult ki, hogy az Izraelnek nyújtott, egyszer, s mindenkorra szóló 3 és félmilliárd DM-es „jóvátétellel” megnyerheti a világ-zsidóság szimpátiáját és Amerika, valamint a világ zsidóságától hátbiztosítást kaphat a bol­sevista veszedelemmel szemben. (Élete utolsó időszakában mondta a Der Spiegel című nagy magazinnak adott interjújában: „Vi­gyázzunk! A világzsidóságnak nagy hatalma van!” Mintha csak Ciceró mondotta volna a legfelsőbb római törvényszék előtt.) 2. Az adenaueri megalkuvásnak következménye nem az volt, amit a bölcs kancellár várt; a demokratikus Németország becsületének, világtekintélyének helyreállítása, hanem a Nyugat-Németország ellen megindított és a végtelenségig fokozott zsidó gyűlölet-propaganda Tel-Avivtól New Yorkig és végestelen végig, a földkerekségen. Az Izrael javára megkötött 3 és félmilliárd márkás „jóvátétellel” Adenauernak nem sikerült nemzetét kiszabadítani a zsidó terroriz­mus nyomása alól. Ellenkezőleg! Jöttek az újabb és újabb cionista követelések, zsarolások! Mikor Eichmann Adolfot közönséges em­berrablás és a világ „humanista” közvéleményének hallgatása mel­lett elrabolták Buenos Airesből, J. C. Burg, a mélységesen kiábrán­dult és okos zsidó író a „Zsidóság sorsa hóhérok és csalók között” című könyve szerint, Adenauer New Yorkban „véletlenül” találko­zott az éppen ott tartózkodó Ben Gurionnal, akinek 500 millió DM-ről szóló csekket adott át, azzal a kéréssel, hogy az Izraeli bíróság előtt ne azonosítsák a mai nyugatnémet államot a hitleri Harmadik Birodalommal. Ben Gurion, „a nagy barát”, zsebretette a csekket, ami azonban nem akadályozta a világzsidóságot abban, hogy ne folytassa a Nyugat-Németország elleni megvadult gyűlölet­propagandát.

Az eredmény szörnyű és világveszélyes, mert a terror előbb-­utóbb csődbe kergeti a nyugatnémet államot. Jönni fog a munka­nélküliség, és annak segítségével a szovjet-bolsevista hatalom özön­lik be majd a Rajnáig és a francia, olasz kommunisták millióinak segítségével, egészen a spanyol határig.

A megfélemlített és a demokratikus rendért minden zsarolással kétségbeesett versenyt futó Nyugat-Németország eddig 35 milliárd DM-et fizetett ki a zsidók „egyéni kártalanítására”. A Wiedergut­machung összege el fogja érni az ötven, esetleg százmilliárd DM-et is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szerte a világon egész ügyvéd­kolhozok alakultak hamis tanúk verbuválására, a kártalanítások hamis eskü alatti nyilatkozatokkal való igazolására, ha tudjuk, hogy a német Wiedergutmachung hivatalok számtalan tisztviselőjét kel­lett megvesztegetettség miatt elítélni és ha ehhez hozzávesszük, hogy a többiek - épp ezért? - állandó megfélemlítettségben élnek, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Nyugat-Németország ma a kétmilliós Izrael gyarmata lett.

Európa területén különféle terrorista szervezetek épülnek fel. Ilyen például a ludwigsburgi „náci bűnöket üldöző hatóság”, amely egy vörös múltú zsidó, Bauer legfőbb államügyész hatalma alatt áll. Ilyen a Wiesenthal Simeon által vezetett bécsi zsidó dokumen­tációs központ, amely szoros együttműködésben van a ludwigsburgi, de egyben a moszkvai szovjet hatóságokkal.

Ezek működésének „fényében” lehet meglátni, hogy a fehér em­beriség a német nemzetiszocialista hatalom legyőzése után a világterrorizmus uralma alá jutott. Közel negyedszázaddal a „náci bű­nök” elkövetése után a ludwigsburgi nyugatnémet államügyészség, szoros egyetértésben az izraeli titkosszolgálattal, náci „háborús bű­nöst” keres. Óriási költségekkel nyomoznak Martin Bormann, Men­gele, az auschwitzi orvos felkutatására. Auschwitzi kirakatperek folynak, amelyek során a földkerekség legtöbb államából hatalmas költségekkel hajtják fel a tanúkat, akiknek legnagyobb része ­- dr. Latenser védőügyvéd szerint - hamis tanú. A nyilvánvaló ha­mis tanút nem esketi meg a bíróság, nehogy egy zsidónak baja essék. A hamis tanú mehet és futhat, miután a német munkás adó­jából felvette a 9000 márkás tanúdíjat. És a hamis tanúk miatt hányan, de hányan választják az ártatlanul elítélt kisnácik közül a börtönben az önkéntes halált mint az egyetlen kivezető utat a XX-ik század igazi győztesei és igazi bűnöseinek terrorja elől való menekvést!

Ennek a szovjetnél is rosszabb, hangtalanul gyilkoló terroriz­musnak legkiválóbb fegyvere az amerikai zsidók által felépített nyugatnémet „demokratikus” sajtó, amelynek megteremtésére a megszállás idején az amerikai-angol zsidó sajtótisztek, a Hans Habek, a Henry Ormondok, a gyűlölet tűzköréből máig sem szaba­dult emigránsok adták a lizenceket és a sok milliós alaptőkét. A „demokratikus” Nyugat-Németország sajtó cárja ma Axel Springer, aki négymilliós Bild Zeitungjával, a monopolizált sajtó-kon­szernjével a közönyös német munkástömeg közvéleménycsináló atyaistene. A német intelligenciának szánt, kétségtelenül magas nívójú Der Spiegelt, a nyugatnémet sajtódestrukció magazinját Rudolf Augstein szerkeszti, aki halovány náci múltja ellenére Challoner angol sajtó-őrnagy és két zsidó emigráns kezéből kapta a megbízatást a német lélek, a német ifjúság „felvilágosítására”. ­Mivel szerencsésebb a helyzet a többi jelentős nyugatnémet lapok­nál, ahol a múltjukat titkoló karrierista egykori náci újságírók ver­sengenek zsidó kollégáikkal a nemzeti és szellemi, immár az erköl­csi értékek rombolásában, hajdani bajtársaik kegyetlen üldözésében? Azonban akármilyen mértékben süllyednek erkölcsileg a zsidó-világ­terror szolgálatában, akármilyen lelkesen szolgálják is ki a cioniz­must, és akármilyen hévvel magyarázzák, hogy a német újraegyesí­tés érdekében meg kell alkudni a világzsidóság hatalmával, a világszerte folyó Németország elleni külföldi gyűlölethadjárat nem enyhül egy árnyalatnyival sem.

Nem is fog enyhülni soha, mert itt nemcsak a Thóra és Tal­mudból ismert ötezer éves bosszú folyik, hanem ennél is sokkal több. Mert minden eichmanni emberrablás, auschwitzi, treblinkai és sobibori kirakatper mögött ott áll az igazi nagy cél és az ószövet­ségi ígéret beváltása utáni világhajsza: adjatok és fizessetek még több Wiedergutmachungot!

A sokak által megcsodált Nyugat-Németország és a neo-demok­rácia a satellit-szellem, a régi Landsknecht-mentalitás Amerikánál is tipikusabb megtestesítője. Ha újabb és újabb jóvátételek kizsarolósa céljából a zsidók merényletet akarnak elkövetni Ben Gurion nagy barátja, Konrad Adenauer ellen, ha aljas rágalmakkal, a zsidó-gyilkosság gyanújával „kilövik” a kormányból prof. Ober­lündert, a menekültek nagy, szudétanémet patrónusát, ha moszkvai, budapesti, prágai segítséggel és egy Wiesenthal-szerű galiciáner be akarja bizonyítani, hogy Lübke nyugatnémet köztársasági elnök „koncentrációs lágereket épített” a hitleri idők alatt; akkor ő ellene indul meg hajsza, nemcsak a kommunista államokban, hanem a moszkvai és - természetesen - New York-i lapokban.

A világterror irányítói már beleszólnak abba is, hogy ki legyen a német kancellár, mint ez George Kiesinger megválasztása után történt, aki „náci múltja” miatt elsőszámú megzsarolható alanya lett a cionista-kommunista világterrornak. A világterroristák ma már ott tartanak, hogy elő akarják írni az ötvenkét milliós német népnek, ki legyen a következő köztársasági elnök. A New York-i „Aufbau” című német nyelvű cionista újság már odáig megy a ter­rorizmusban, hogy egyenesen Hamburg zsidó főpolgármesterét, dr. Herbert Weichmannt ajánlja, sőt követeli Nyugat-Németország jö­vendő köztársasági elnökének, mert ezzel a választással „a német nép bebizonyítaná, hogy úrrá lett a hitleri múlt fölött”.

Különös német végzet, hogy ezt a népet azért gyűlölték Nyu­gaton, mert Goethéket, Beethoweneket, Clausewitz-méretű nagy katonákat adott a világnak, ma pedig azért vetik meg - mint ezt több angol, francia, szovjet-orosz, sőt kínai politikus megállapítja -, mert saját fészkébe piszkít, önmagát gyalázza, kisebbíti a zsidó ­világterror hatása alatt. És a világzsidóság kajánul nevet a német politikusok, államügyészek, bíróságok megdöbbentő szolgalelkűsé­gén, mellyel meghajlik a „népek arisztokráciája előtt” és szüntele­nül, csak az Ószövetségi parancstól reszket:

„Mert a nép és az ország, amely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestül elpusztulnak. És szopod a népek tejét és királyok emlőjét szopod!” - jósolta a már idézett Ézsaiás.

Nyugat-Németország leigázása, erkölcsi és politikai felbom­lasztása nem német és legkevésbé nemzetiszocialista, hanem európai és világtragédia, a XX. század legsötétebb fejezete, mert az 1945. május 9.-én támasztott erkölcsi, politikai űrön keresztül mint a tüzes lávafolyam árad be a bosszú, a terror, a szovjet­ befolyás.

A zsidó világhatalom, amelynek - nagyobbrészt hamis eskü alatti nyilatkozatokra és hamis izraeli, lengyelországi tanúk vallo­mására 35 milliárd márkát fizettek ki a nyugatnémetek - olyan terrort gyakorol; amelyhez hasonló nincs se Vörös Kínában, se a Szovjetunióban. S ez a terror - a világhódítók hideg terrorja ­rosszabb, mint a gépfegyveres, vagy a hajdani tungid-terror. Az csak a testet tudja megölni. Ez azonban a lelket, az erkölcsi maga­tartás tisztességét öli ki Goethe, Schiller, Beethoven, Nietzsche, a feltalálók, orvostudósok egykori nagy nemzetéből.

Adenauertől kezdve, Ludwig Erhardt és Kiesinger kancellárokig a nyugatnémet nép mindig úgy szerette magát a világ előtt csil­logtatni, mint a nagy német nép egyedüli és kizárólagossági joggal felruházott képviseletét, arról azonban kevesen tudtak, hogy a né­met Bundestag, a bonni parlament, a szövetségi német kormány, a szövetségi államok kormányai, az igazságszolgáltatás szervei, a rendőri hatóságok legtöbbje az izraeli és New York-i parancskiadási központ alantas végrehajtó hatóságaivá váltak.

A világzsidóság ma már úgyszólván minden német ügybe bele­üti az orrát, és terrorisztikusan parancsolni akar a 18 milliós világkisebbség nevében az 52 milliós népnek. Nahum Goldmann, a World Jewis Congress legfőbb terroristája „radikális változásokat” követel a nyugatnémet iskolák demokratikus tantervében, a világ­zsidóság javára. Ugyancsak a World Jewish Congress az egész világon hecceket rendez Nyugat-Németország ellen, mert a hesseni Landtagba bevonult néhány National Demokratische Partei által választott képviselő. Beleszólnak abba, hogy ki kaphatja meg a Deutsche Stiftung nagydíját. S ha véletlenül egy olyan nagy szel­lemi ember kapja meg, mint Armin Mohler, a konzervatív, elfogult­ságoktól mentes német író, akkor rögtön rásütik a bélyeget, hogy „antiszemita”.

Az újságok, az idegen talpnyalásra berendezett államügyészek és politikailag megfélemlített bírák ülnek az államügyészi és bírói magas pulpitusokon és ítélkeznek nem a németség, hanem a világ­zsidóság nevében. Ma már nemcsak Shakespeare Velencei kalmár­ját törölték a német színházak műsoráról, hanem már ott tartanak, hogy ha egy bremeni kávéscég osztogatja a kávét hőn szerető német vásárlóknak, akkor arra kényszerítik, hogy a reklámot vonja vissza, mert abban egyetlen egyszer előfordul a „zsidó” szó.

Ma már a keresztény egyházak legkitűnőbbjei sem védettek a sorozatos, és pimaszkodó zsidó támadástól. Köln érseke Frings kar­dinális csak annyit kérdezett egy hozzá belopakodott Nussbaum nevű amerikai rabbinustól: biztos-e Ön abban, hogy hatmillió zsidó pusztult el a hitleri koncentrációs táborokban?” Huszonnégy óra múltán Frings kölni kardinális a zsidó világsajtónak olyan pergőtüzébe került, hogy kénytelen volt demen­tálni, visszavonulni, magyarázkodni és végül is részt venni a zsidó­-keresztény testvériség hetén.

Még ennél is megdöbbentőbb a világzsidóság akciója az oberammergaui passiójátékok ellen. Az európai nagy pestis elmú­lása után fogadalmi ajándékként felajánlották az oberammergauiak, hogy 10 évenként előadják a Krisztus szenvedéseiről szóló passiójátékokat. Négyszáz éven keresztül játszották egyszerű hegyi pa­rasztok, falusi lányok, asszonyok a hétórás előadást betöltő pas­siót. Pontosan úgy, ahogy az az Újszövetségben írva van. Nem tettek hozzá egy szót sem, és nem vettek el egyet sem az apostolok megnyilatkozásaiból. Amikor aztán a cionisták meghirdették a vi­lágbojkottot az oberammergaui játékok ellen, a városi tanács fel­fogadta Hans Schwaighofer rendezőt, aki átírta a több száz éves szöveg egyes jeleneteit, hogy abból kiküszöbölje „az antiszemita megjegyzéseket”. Mert amit az Újszövetség ír, ami kétezer éven át érvényes volt a kereszténység számára, íme, antiszemitizmus lett. Schwaighofer a játékban szereplő zsidókat és keresztényeket „al­legorikus figurákkal” helyettesítette. Mi más ez, mint a világuralom terrorja alatt?

Az ősi cél újra itt látható: dechristianizálni az egyházat, úgy­mint az arianusok, a marannusok, vagy a szabadkőmívesek akar­ták. Összekavarni az eszméket, meghamisítani a Bibliát is, hogy aztán a Vatikánban egy napon majd ne a Miatyánkot imádkozzák, hanem a Kol-nidré imádkozása előtt, mint a világ minden zsinagó­gájában ma is, felhangozzék a Sátán egyházának szörnyű átkozó­dása:

„Háborúval sújtsa (Isten) a kutahait (a kereszténységet) és fejedelmét (értsd: Szamaélt az ördögök fejét, aki a rabbinizmus szerint kormányozza a kereszténységet). Takarja (a kereszténysé­get) felhő hat hónapon át, hogy fekély csapásával kínoztassék. Verje meg himlővel és büntesse haraggal és dühvel. Mert az Örök­kévalónak vérontása leszen (Boszrában=Rómában, a keresztény­ség országaiban). Rendezd ezt (a vérontást) Boszrában; buktasd meg a királyt (=a pápát) a Te dühödben és akkor ébreszd majd üdvöd szeretteidnek (a zsidóknak). Te örökkévaló nem fogod meg­tagadni irgalmasságodat. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 455. oldal.)

A kereszténység kétezer éves történelméről két nézet uralko­dik. Az egyik - amit egy nagy magyar szellemi ember, dr. Vágó Pál hirdet, hogy a Thórában zseniálisan levezetett zsidó világhódítás csakis a kereszténységet teperte le. Ennek pedig történelmi oka, az a világosan bizonyítható tény lenne, hogy Krisztus apostolai egyszerűen nem értették meg mesterüket.

Ezek lelkében a mózési hit oly mély nyomokat hagyott, hogy az új vallást el sem tudták képzelni a Thóra nélkül. Ez kiderül azokból a vitákból, amelyek az Evangéliumnak „Az apostolok cse­lekedetei” halálát követő 15. évben tartott zsinatukon még arról vitatkoztak, hogy szabad-e körülmetéletlen embert megkeresztelni, ill. bevenni a keresztény közösségbe? Nem tudták megérteni, hogy a Megváltó univerzális erkölcstana a zsidó törzsi elzárkózó erkölcs­tannal összeegyeztethetetlen. Nem értették meg, hogy Krisztus tanítása egyenesen a zsidó istenkiválasztottság tana ellen irányult, amelynek megdöntése logikusan a zsidó közösség felbomlásához vezetett volna. Ha az apostolok következetesen ezen az úton ma­radnak és diadalra viszik Krisztus antijudaista erkölcstanát, csakis ebben az esetben teljesíthették volna azt a küldetést, amellyel a Megváltó emlékének tartoztak, mert csakis ebben az esetben vált­hatta volna meg Krisztus a világot a sátán zsinagógájától.

A létet fenyegető e végveszéllyel a synhedrion tisztában is volt, amikor a főpap azzal az indoklással mondta ki a halálos íté­letet, hogy jobb, ha egy ember hal meg, mintsem hogy egy nép pusztuljon el.

Ezzel szemben az apostolok azzal, hogy az új vallás történelmi alapjául megtartották a mózesi hitet - amelyet az ő jogutóduk a keresztény Egyház a Biblia ószövetségi részével együtt szentté avatott - és egy önmagának ellentmondó ideológiával szerencsét­lenítették meg híveiket, nem adtak többet annál, mint amit egy szakadár zsidó szekta adhatott; egy olyan ideológiát, amely gya­korlati megvalósításában minden tekintetben kedvezett a zsidó ha­talmi törekvéseknek. A zsidók - mert hiszen az apostolok, ha vérségileg nem is, de világnézetükben ezek voltak - meghagyták izraeli használatra a harcos politikai messiást, a keresztényeknek pedig egy jámbor Krisztust adtak, aki azt tanítja, hogyha jobb képeden pofon ütnek, tartsd oda a balt is, ha hétszer bocsátottál meg hiába, bocsáss meg hetvenhétszer, ne törődj a földi javak gyűjtésével - bízd ezt a zsidókra -, viseld türelemmel szolgaságo­dat, mert mindezért a túlvilágon bőségesen jutalmaztatol.

Amennyire ez igaz, ugyanannyiban igaznak látszik a másik vé­lemény is, amely szerint a keresztény egyházak kétezer éve nem állott másból, mint a zsidó beszivárgás és terrorizmus, antiszociá­lis gondolat elleni elkeseredett harcból.

Ezt a harcot árulta el XXIII. János és VI. Pál pápa, nem na­gyon dicsőséges uralma alatt a Vatikán. A zsidó világterror be­hatolt az ökumenikus világzsinatra és megvalósította az ariánusok és marannusok nagy álmát: az antijudaista keresztény-szellem le­igázását.

Hitlert legyőztük! - mondták a második világháború diadalmasai. - Most következik Jézus Krisztus!

És a vatikáni zsinat aláírta a kereszténység halálos ítéletét. Legalizálta önmaga fölött is a zsidó világterrort! 

[1] Vitéz Kolozsváry-Borcsa Mihály az Országos Magyar Sajtókamarának a németeknél is nagy befolyású elnöke, Oláh György német-barát publicista, Lits Ernő a “Weltdienst” magyarországi vezetője eredménytelenül próbálták megmenteni dr. Fejér Lajost.

Halált hozó ívóvíz és mérgezett kenyér…

Posted on 2012/08/29 Szerző: Admin 

-

Nyíltan bevallott zsidó terrorizmus -

6 millió embert akart megölni a mérgezett ivóvízzel, a “Bosszú” zsidó szervezete. – De mérget raktak a kenyérbe is!

Nácivadászok: Zsidó Bosszúállók – “…Azok, akik sohasem felejtenek…”

- Történelmi videó -

Zsidó nő: “A zsidó vért nem lehet büntetlenül ontani” – Komment: “Miért, másét lehet?!”

Másik komment: “A film arról nem szól vajh’ hány “vadászt” vittek bíróság elé? Igazából úgy érzem arra volt jó, hogy a már bennünk élő ellenérzést Izrael népe iránt táplálja. Az itt olvasott kommentek alapján elérte a célját.”

Nácivadászok:Zsidó Bosszúállók

www.youtube.com/watch?v=qQpI0BqXKzg

A film megnézése után azért felvetődik bennünk néhány kérdés:

Például a vízzel kapcsolatban. Tudjuk, hogy a palesztinok életlehetőségeit,  a víz megvonása által is korlátozták és korlátozzák Izraelben.

Palesztin gyermekek sorban állnak a vízért

Akkor megkérdezzük: Miért is az izraeli érdekeltségű In-Kal őrzi a magyar főváros jelentősebb vízügyi létesítményeit? Vízműveket, strandokat, jelentősebb vízlelőhelyeket… telephelyeket?

Az In-Kal őrzi a magyar főváros jelentősebb vízügyi létesítményeit.

Miért olyan fontos nekik a víz? – A válasz:

A víznek stratégiai jelentősége van. Akié a víz, azé a hatalom.

De nézzük csak tovább újra a videó szavait:

“Néhányan ma is azt mondják, hogy megtették volna. (A bosszút). Meg bizony… Izrael szép lassan felülvizsgálta a bosszúval kapcsolatos liberális politikáját. Különösen az izraeli titkosszolgálat, a Moszad bevethetőségének szabályai változtak meg. A Moszad ügynökei rátermett, elszánt és nagyszerűen kiképzett emberek voltak, a szabotázs és a pszichológiai hadviselés nagymesterei… 1960-ra a Moszad a világ egyik leghatékonyabb, legkíméletlenebb titkosszolgálatává vált…”

…A fenti és egyéb vallomások ellenére, soha senkit nem állítottak bíróság elé azért, mert bosszúból meggyilkolt egy nácit…”

Kérdés tehát: És ha összejött volna nekik a 6 millió? – Vagy akár a 600 ezer…? Hiszen nemrégiben újra megmutatták; ők azok, akik sosem felejtenek.

Antifák zaklatják Csatáry Lászlót.

Nos, mi sem.

Bornemissza János – Szabad Riport Tudósító Iroda

Izraeli fegyverek által megsebesített palesztin kislány.

Palesztin gyermekek zsidó fegyverek.

Fehér foszfor küldemény a Kiválasztottaktól.

Foszforbombák hullanak egy palesztin iskolára. Gáza 2009. január 17.

Halálra égett kisgyermek, az izraeli foszforbombaeső után. Gáza City. 2009.  január 8. – Fotó: Fady Awan

ISIL – Mossad – CIA

Posted on 2014-08-20 Szerző: Admin 

A cionista Izrael és USA nyakig merül a terrorizmusban, kábítószer kerekesdelemben és mindenféle köztörvényes-, gazdasági-, háborús bűncselekményekben. Az al-Kaida után, most egy másik “gyermekük” az ISIL remeklésének vagyunk szemtanúi. De mivel túl  könnyedén kezelik az ügyet, a zsidók hallgatnak az amerikaiak meg tessék-lássék bombázgatnak, hogy eltereljék maguktól a figyelmet, már emiatt is eléggé gyanússá váltak. Annál is inkább, mert pl. míg az amerikaiak csak mímelik az ISIL elleni harcot, addig a szírek megmutatták, hogyan kell ezt komolyan csinálni. Már, ha komolyan is gondolja valaki a terror ellenességet.

Az alábbi videó láttán mi is is hajlunk arra a feltevésre, hogy túl profi munkát látunk.
A videóban miután Obama bejelenti az iraki légitámadásokat, az áldozat arról beszél, mennyire sajnálja, hogy meg fog halni, és azokat okolja saját halálért, akik megtámadták az ISIL-t, mert ők írták alá a halálos ítéletét. Befejezésül bemutatják a “lefejezett” áldozatot,  azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem hagyják abba a bombázást mások is így járnak.A videóban bemutatott állítólagos áldozatról aLiveLeak.com-on az alábbi infót tudjuk meg róla: szabadúszó (sic!) fotós, beszél “arabul” (nem folyékonyan). Egy bandának segített fordítóként a török-szír határon átjutni még 2012 novemberében. Hogy mit keresett Irakban arról síri csend van. Amúgy a nem jellemző nindzsa öltözetű ítélet-végrehajtó, meg az üres mindentől távol esőnek látszó táj se igen életszerű, mindenesetre a videóból gyakorlatilag alig derül ki valami konkrétum, mint helyszín, időpont sőt maga a kivégzés sem látható (nem mintha vérben akarnánk tocsogni, de az eddigi ISIL felvételeken ez volt a trend, mely az elrettentést, a félelemkeltést szolgálja. Egyszóval élünk a gyanúperrel, hogy ismét egy “boston-maraton-féle” statisztákkal, művérrel megrendezett jelentet próbálnak eladni nekünk A kérdés az, hogy miért?.

Mint tudjuk az iraki háború során is és az ISIL szinte a semmiből való erőszakos gyors hatalomra törése során is bevett szokás maradt a fejlevágás. Sőt épp elég brutális videót láttunk már ahhoz, hogy megállapítsuk, ez a szerintünk mű-videó nagyon nem illik bele ezek sorába. Íme egy eredeti “lefejezős” videó, de csak erős idegzetűeknek!! az ISIL repertoárból:

És ha bárki azt hinné, hogy csak a lefejezéseket  hajtják végre ilyen kegyetlen és elrettentő módon, akkor ez a videó mindenkit meggyőz arról, hogy ez nem így van. A golyó általi kivégzések se kevésbé brutálisak és horrorisztikusak
Ezt a videót is csak nagyon erős idegzetűek tekintsékmeg.

-------------------------------------------

USA-CIA szálak
2013 május 27.-én az ISIL vezére Abu Bakr Al-Bagdadi is találkozott John McCain amerikai szenátorral, a Szíria elleni háború egyik amerikai főkolomposával Szíriában, a Szíriai Szabad Hadseregnek kezén lévő területen.Mint ismeretes bizonyíték hegyek vannak arra, hogy maga az Egyesült Államok kormánya támogatja az ISIL terrorszervezetet Szíriában különböző nevek és álcák mögött.Az alábbi videóban a legfontosabb amerikai kulcsfigurák Szíriában, mindennapos kommunikáció fenntartása mellett együttműködtek a legkülönbözőbb terrorszervezetekkel, dzsihádista szélsőségesekkel, mint pl. a “Szabad Szíriai Hadsereg”-gel (FSA) az ISIL -el, és az al-Kaidával, különösen annak egyik szíriai ágával a Jabhat al-Nusra-val Szíriában. A videóban a riporter beszélget a szíriai hadsereg kiugrott ezredesével a lázadó Abdel Jabbar al-Okaidi-val, aki jelenleg is a nyugat nagy kedvence és támogatottja, s aki a fenti szervezetek “harcosaira” úgy utal, mint testvérekre. Az egyik felvételen, a Menagh katonai légi bázis elfoglalása után, ő is köztük állva beszélt illetve hallgatta egyik egyiptomi dzsihádistát és az ISIL, Abu Jandalt, miközben az köszöntet mondott az ő és csoportja a támogatásért. Az Egyesült Államokról köztudott, hogy egyebek mellett a CIA-n, vagy a NATO-n keresztül folyamatos katonai támogatást nyújt al-Kaidának és más terrorszervezeteknek pl. az ISIL-nek, az FSA-nak de az Európában működtett terrorszervezeteknek is az elmúlt év tizedekben.

US Key Man in Syria Worked Closely with ISIL and Jabhat al-Nusra

//www.youtube.com/watch?v=piN_MNSis1E

Zsidó Mossad szálak
Valamint az is nyílt titok, hogy az ISIL vezetője, Abu Bakr al-Baghdadi egy Mossad ügynök
Edward Snowden hozta nyilvánosságra, hogy a valódi neve: Elliot Simon és eredetileg színész, ám valójában egy igen jól képzett Mossad ügynök, aki zsidó apától és anyától született.Iráni hírszerzés is felfedte az igazi és teljes identitását Emir Daash, vagy más ismert néven Abu Bakr Al Baghdadi; az igazi neve Elliot Shimon. Szerepe Mossad titkos ügynök, cionista kémkedés. A hamis név: Ibrahim ibn Awad ibn Ibrahim Al Al Badri Arradoui Hoseini.
A terv: bejutni azon országok katonai és polgári legbelsőbb szerveibe, melyek veszélyt jelenthetnek Izraelre, hogy e szervezetekben olyan pusztítást végezzen, mely megkönnyíti a cionista határ-projektvégrehajtását, a tervezett elkövetkező cionistahatalomátvételt a Közel-Kelet teljes területén acélból, hogy Nagy-Izraelt vagy “Eretz Israel”-t megalapíthassák.

Nos, ha másnak is, nemcsak David Icke-nak tűnt fel, hogy Izrael tőle szokatlan módon egyelőre tartja a száját az ügyben annak ez az oka. Javasoljuk a VT (Veterans Today) franciáktól átvett riportját és a cikk videóját, illetve Lévy más megnyilvánulásait is megnézni. A videóban az úgynevezett arab tavaszról beszél Bernard-Henri Lévy.
Líbia, Szíria, és Ukrajna is nagyon jól ismeri már Bernard-Henri Lévy-t, akit az “Arab tavasz” keresztapja néven is szokták emlegetni, akinek keze többek közt benne volt Kaddhafi meggyilkolásában is…

Audie – Szabad Riport
források: Valós Hírek Szíriából  – Facebook oldal/ Veterans Today / The Thelegraph

 

Oroszország új szerepben?

Aszimmetrikus világterrorizmus IV. rész

Valami azt súgja nekem, hogy az ukrajnai játszma után a világ nem az lesz, ami addig volt. Valami határkövet, avagy vörös vonalat látok, amit most a bosszú népebosszúságában átlép. A mára szemmelláthatóan meggárgyult "Bibi" Netanjahu vörös vonalakat húzgál Iránnak, s eközben nem veszi észre azt a másik - sokkal vastagabb - vörös vonalat, amit Izrael Zsidó Amerikával kart - karba öltve épp átlép.

A zsidóság által kikésztetett ukrán válságra gondolok, amellyel kapcsolatban már korábban csodálkoztam azon, hogy a zsidók egyből a "forradalom" élvonalába ugrottak, ugyanúgy, mint 1917-ben. A Nagy Okt. Szoc. Forr. is a világzsidóság támadása volt Oroszország ellen, csakhogy akkor még a hírközlés gyermekcipőben járt és az undorító zsidó pofákat nem láthatta élő adásban a világ. Csak sok évvel később tudta meg, Henry Ford jóvoltából, kik csinálták és hogy csinál ták a "forradalmat".

Most viszont már a kezdetektől "live" üzemmódben gyönyörködhetünk a "forradalmi" Ukrajna vezetőinek fiziognómiai  [szükebb értelemben az arc formája és kifejezése, tehát az arcvonások és arcjáték, mint a lelki benső lény tükre. L. Arcisme és Arckifejezés.] jellemzőben. Ami a vezetőket illeti, sok évszázados zsidó taktika a szereposztásnak az a megoldása, hogy a zsidók néha a második vonalba húzódnak. Na' Ukrajnában most más a szereposztás. Mindkét vonalban ők vannak.

Ezúttal egy másodvonalas szereplő tündöklésének és várható - reméhető bukásának tanulságaiból próbálok következtetést vonni az aszimmetrikus terrorizmus pillanatnyi állapotáról.

A zsidó többnyire koldús zsidóként kezdi, pálinka árusítással folytatja. Majd kölcsönzésbe fog; előbb kicsiben, aztán már a fejedelem hitelezője. Így válik Jud Süssé és akasztják fel vasketrecben Stuttgart főterén. [Ezért parentálja el a Szombat "Áldott emlékű Joseph Süss"-ként.]

Már a középkorban a nemzetközi politika irányítójává válik, de politikusként a(z ugyancsak) "Nagy Francia Forradalomban" lép fel tömegesen, mint tömegyilkosságok felbújtója és tettese. Ugyanezt a szerepet játssza a Nagy Okt. Szoc. Forr. vérzivataros napjaiban és a '19-es kis magyar patkány forradalomban. Többször szóbahoztam már, hogy nálunk jó családból származó világfiak öltöztek zsakett helyett bőrruhába és akasztották tömegével azt a magyar parasztot (is), aki vért izzadva robotolt a zsidó rend malmán.

A zsidó terroristákat itt meg ott, így vagy úgy, kiírtották, de a jelek szerint mitsem tanultak belőle.

Szemmelláthatóan ezt tükrözik az önelégült arcok: Turcsinov államelnök, Jacenyuk miniszterelnök és Jaros főterrorista pofalemezei. Ezek persze politizálhatnának "normálisan" is, de nem adhatnak mást, csak mi lényegük.

Ezúttal a díszes trió egyik sameszéről a szintén zenész Igor Kolomojszkij úrról, Ukrajna harmadik számú parazitájáról, lesz szó. Sorsa szerfölött tanulságos, már most is. Kolomojszkij az ukrán oligarchák toplistáján a harmadik. A lista így fest Rinat Ahmetov 15,4 milliárd, Viktor Pincsuk 3,8 milliárd és Igor Kolomojszkij 2,4 milliárd dollár. Közülük legkevésbé Kolo mojszkij fér a bőrébe. Ennek oka, hogy személyes afférja támadt Putyinnal. Kolomojszkij akit "nemrég választották meg Dnyepropetrovszk térség kormányzójának megválasztását követően élesen bírálta az orosz elnököt és "egy köpcös kis skizofrénnek nevezte, akinek teljesen elment az esze."Ezen emésztő zsidó-gyűlölet nem politikai, hanem pénzügyi eredetü. "Kolomojszki az ukrán 'Privat Bank' többségi tulajdonosa volt ... A Putyint kritizáló megjegyzésére válaszul az orosz központi bank a MoscomPrivatBank különleges ellenőrzés alá vonta a Privat Bankot, ésellehetetlenítette további működését. Kolomojszki - miután képtelen volt kiengesztelni Putyint - kénytelen volt eladásra kínálni a hitelintézetet, amelyért végül a Bin Bank tulajdonosa, a Putyinnal jó kapcsolatot ápoló Mihajil Siskarov jelentkezett vevőként... [Csak zárjelben említem, Putyint sértegetni rossz ómen. Írtam szegény Berezovszkij sorsáról, akinek - látszólag -  sikerült Putyint kiengesztelnie. Putyin virágcsokorral kereste fel londoni lakásán a beteg, rettegő emigránst. Aztán csak megölte - valaki...]

Kolomojszkij mint újdonsült dnyepropetrovszki kormányzó se' fér a bőrébe. "Pénzt ajánlott fel ... azoknak, akik az ukrán hatóságok kezére juttatják az ország keleti részén tevékenykedő orosz ügynököket. Minden egyes elfogott és a biztonsági erőknek átadott ügynök után 10 ezer dolláros (mintegy 2,2 millió forint), míg az elfoglalt kormányépületek felszabadításáért 200 ezer dolláros (mintegy 44 millió forint) jutalmat ígért - közölte Borisz Filatov, Kolomoszkij képviselője, hozzátéve, hogy fegyverek és gránátvetők leadásáért további jutalom üti a beszolgáltatók markát." Ezt mifelénk mindközönségesen vérdíjnak hívják...

Ebből a nemes gesztusból azonban máris bajok adódtak. Bár egy zsidó bankár meg egy zsidó kormányzó ukránéknál lehet ugyanaz a személy. Összeférhetetlenség "nyista", azaz szóba se jöhet. Így aztán azégvilágon semmi akadálya annak se', hogy a bankár/kormányzó úr fizesse az ukrajnai vérengzésre leszerződtetett Blackwater amerikai "magáncég" gyilkosait, akik Irakban többezer civil legyilkolásáért felelősek.

Ez a díszes társaság most Greystone Ltd. becenévre hallgat, de ugyanaz, mint a Blackwater, pepitában. A cég "munkatársai" már meg is érkeztek Ukrajnába és "útipodgyászuk" elárulja, mire készülnek. "Eddig két - három  gép landolt éjszaka az ukrán kézen levő borispoli és zhulianyi a repülőtereken. Sok férfi szállt ki civilben, nagy csomagokkal amelyek hasonlóak az  amerikai hadsereg által tárolásra használt zsákokhoz. Ezeket az embereket azonosították. A Greystone Limited magán biztonsági cég 'munkavállalói'. A Greystone leányvállalata a Vehicle Services Company LLC-nek, amely  Blackwater USA hírhedt nevet kapta 2009-ben. Az ukrajnában foglalkoztatottak száma jelenleg cca. 300 fő. E biztonsági személyzet speciálisan képzett. Jelenlegi feladata fokozott védelmet nyújtani az új adminisztrációnak (a puccsista zsidó kormánynak) Ukrajna keleti és délkeleti területein, ahol kormányellenes tüntetések törtek ki. A kérdés az, hogy hány magán biztonsági céget foglalkoztatnak a külföldi országok Ukrajnában és ki fizeti őket Egy  magáncég bérleti költsége nagyon magas és az ukrán kormány költségvetése nyilvánvalóan nem elegendő ehhez. A 300 fő nem egy hadsereg. Nem alkalmaz nehéz fegyverzetet. Tagjai azonban magasan képzettek sokféle harcmód alkalmazására képesek. Kisebb kisebb károkat okoznak mint egy mesterlövész vagy robbantó. Már alkalmazták módszereiket  Afrikában és másutt. Néhányan azt feltételezik, összejátszás történt a a kijevi új kormány, az amerikai nagykövetség a magán biztonsági cégek között. Mindez már közeljövőben destabilizálhatja a helyzet az országban.

Az ukrán "szeparatisták" azt gyanítják hogy (legalábbis az egyik) szponzor épp Igor Kolomojszkij, akiben felduzzadt az ukrán hazafiság.

Igorunk azt is természetesnek tartja, hogy miközben bérgyilkosokkal szövetkezik oroszajku és ukránajku  ukrán állampolgárok meggyilkolására, magánbankokat is müködtet  ugyanott. [Igor villámgyorsan elpucolt a Krímből, azaz bezárta a "Privatbank" ottani fiókjait. Az orosz és ukrán betétesek most dörgölhetik a szemeiket...]

Én most nem vesződök azzal, hogy kikutassam, pontosan milyen banko(ka)t tart fent továbbra is Ukrajnában. Nem is  kell, mert a "szakadárok"pontosan tudják és (eddig) hét bankfiókját támadták, rongálták meg. A sílusát illetően kissé fésületlen, hírforrásait tekintve viszont irígylésre méltó BalRadígy tudósít a történtekről."Hát' Kelet-Ukrajnában már késő délután jó előre tudják a népek, hogy ki lesz a káros. Kolomoszkij felbujtó és finanszirozó lesz a káros. Persze nem kell miatta krokodilkönnyeket hullatni, van azért mit apritania neki a tejbe, meg apanázsolni a Greystone meg egyéb zsoldosokat. Dacára annak, hogy tegnapról mára virradó éjjel a Luhanszki-területen Leninszkben, Artyemovszkban, Zsovtnyevban és Kamennobrodszkban összesen hét ATM-jét pusztitották el. Valakik.  A rendőrség arról tájékoztatott, hogy nyomoznak Kolomoszkij megkárositói után, akik volt ahol Molotov-koktéllal kinálták meg az automatát, volt ahol csak bezúzták. Persze még igy is szerencsésnek érezheti magát a Dnyepropetrovszki főhiéna! Harkovi 'hittársához' és kollégájához Kerneszhez képest legalábbis. Azt most a Szent Földön próbálgatják életben tartani.Szerintünk Kolomoszkijnak esténként nem amiatt fáj a feje, hogy hány ATM-jét pusztitják el az éjjel? Sokkal inkább aggódik avégett, hogy megéri-e még vajon a napfelkeltét. Merthogy Kolomoszkij zsidóhiéna igencsak fölkeltette maga iránt néhány puskával jól bánni tudó ember figyelmét.'

A Kerneszre vonatkozó finom célzás arra utal, hogy"Ma délelőtt (2014.04.28) Harkov zsidó helytartójára két lövést adtak le. Egyik lövedék a tüdejét, a másik a máját roncsolta szét. Az orvosok küszködnek a bandita életbentartásáért, de kevés az esélye erre. A tegnapi 'fasiszta attak' nyomán meglehetősen feszült a helyzet a Kelet-ukrajnai nagyvárosban. Hogy Kernesz lelövése nem fogja nyugtatni a kedélyeket az már most boritékolható. Várható, hogy a Jobb Szektor és a banderisták oroszellenes pogromokba kezdenek. (Dacára annak, hogy a Kerneszt lelövőről semmi hir.)" 

Az ukrajnai helyzet kapcsán újra el kell gondolkodnunk azon, milyen harcmodort alkalmaz Oroszország az"ukrán fronton".

Aligha lehet vitás, hogy a zsidóimperializmus sötét erőit meg kell semmisíteni. A kérdés, hogyan? Számtalanszor példálóztam már Szíriával, ahol Oroszország céljaiban helyes, módszereiben azonban aljas és bűnös háború folytatásában segíti Asszadot, hogy megtarthassa a tartuszi katonai bázist és megőrízhesse befolyását Közelkeleten.

Sziriából áradnak a győzelmi jelentések. Ám épp ma reggel hallottam, hogy a szíriai légierő megint hordóbombákkal bombázta Aleppót és sok a civil, azaz szíriai (!) áldozat.

Most még annál is nagyobb a tét és nyilvánvaló, hogy a "szíriai metódus" rossz! Ukrajnában "gyalogháborút" kell vívni, titkosszolgálati módszerekkel, ahogy a CIA és a MOSZAD csinálják világszerte és most készülnek csinálni Ukrajnában is.

Úgy tűnik, Oroszország ilyen módszereket alkalmaz(gat). A gyógyításhoz azonban nem elég a betegség felismerése és a helyes gyógyszer kiírása. A gyógyszer elegendőmennyisége és adagolásának célszerű módja legalább annyira fontos.

Azt már tudjuk, hogy a Kelet Ukrajnában tevékenykedő  "kis zöld emberkék" a Specnaz derék harcosai. Jól teszik, ha fraternizálnak a lakossággal, együtt fényképezkednek a civilekkel és a kisfiúk kezébe adják a géppisztolyt. De nem ezért vannak ott és nem is "békefenntartókként". Ezt a hülye kifejezést nagy ívben kerülni kell. Jól tudjuk, hogy Boszniában a"békefenntartók" szeme láttára, sőt orra előtt gyilkolták meg bosnyák falvak férfilakosságát.Oroszországnak tisztogató hadműveleteket kell folytatnia Ukrajnában és legalább Kelet Ukrajnában meg kell semmisíteni mindent és mindenkit, aki a zsidó felforgatás szolgálatába szegődik, szegődhet. Nem csupán a külföldi ügynököket kell likvidálni, hanem honi "munkaadóikat" és cinkosaikat is, különös tekintettel a Kolomojszkij féle patkányokra.

Ebben a hadmüveletben, gondos fedésben, részt kell venniük az FSZB különleges felderítő, ill. tisztogató alakulatainak, sőt a GRU (Felderítő Főcsoportfőnökség, rövídítve GRU (oroszul: Главное разведывательное управление, magyar átírásban: Glavnoje razvedivatyelnoje upravlenyije) Oroszország katonai hírszerző szolgálata. Hivatalos, teljes elnevezéssel az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői Vezérkarának Felderítő Főcsoportfőnöksége (Главное разведывательное управление Генерального штаба Вооружённых Сил Российской Федерации.) egységeinek is, mégpedig megfelelő létszámban, fegyverzettel és "hadmüveleti felhatalmazással."

Ide írom, amit e kifejezés alatt értek. Egy más cikkben tettem említést a debreceni repülőtéren állomásozó "Backfire" bombázó ezredről. Ennek a kerozin raktára a józsai erdőben volt. Ez utóbbi helyről történt egy fegyveres szökés. A szökevényt elfogása helyén likvidálták. Ekkor hallottam arról, hogy az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet alakulatok "hadmüveleti területen" tartózkodó katonai egységeknek minősültek. Ez azt jelentette, hogy "rendkivüli események" bekövetkezése esetén az ezredparancsnokot "pallosjog" illette meg, ami annyit jelentett, hogy egy fegyverrel és egy hullával kellett elszámolnia és az ezred esemény naplójában rögzíteni kellett a történteket. Slussz!

Ukrajna "pacifikálásának" fokmérője az ott tevékenykedő fenti alakulatok eredmény statisztikája lesz, vagyis az, hogy képesek lesznek e (Kelet) Ukrajnát a Kolomojszkij-féle alakoktól maradéktalanul (!) megtisztítani.

Senki se Gondolja, hogy Oroszország, ill. Putyin egy lattal is több kockázatot vállal. Oroszország ill. Putyin sorsa a világzsidóság szemében akkor dőlt el, amikor kiderült, hogy Oroszország letér a hruscsovi, brezsnyevi, gorbacsovi, ill. jelcini útról és nem szegődik a Nyugat gyarmatává, ásványkincseit nem engedi elvinni, népét nem taszítja szolgasorba.

Putyin immár elvi éllel is leszögezte, miért nem mintaképe a Nyugat, ill. Nyugateurópa. A casus belli ez által következett be. Oroszország fojtogatását a Nyugat akkor is folytatná, ha Putyin feltétel nélkül feladta volna Ukrajnát.

A kocka tehát el van vetve! A terrorizmusnak szimmetrikussá kell válnia, hogy a tűz és az ellentűz kioltsák egymást.

2014. 05.01

Lám, mindent lehet fokozni. A zsidó pimaszság különösen alkalmas erre. Igor Kolomojszkij úr újabb ötlettel kápráztat el minket. Egyik [vagy több (?) bankjának] homlokzatán "szellemes" felirat jelent meg: körözés Putyin ellen. A vérdíj százmillió dollár. Jelige: "ha nincs diktátor, nincs probléma". Önmagáért beszél a körözés logója is. Putyin nyakán fojtóhurok, a zsinór két vége Kolomojszkij piszkos és véres markában.

A képen és a tényen ismét el kell gondolkodni.

Miért kapnak az ukrajnai sajnálatos események hangsúlyozottan zsidó, pontosabban zsidó terrorista jelleget?

Azt tükrözi, a zsidók már nem félnek valódi arcukat a gojoknak megmutatni? Azt remélik, hogy a gójok ettől megrettennek és felhagynak minden ellenállással? A pakliban ez a lehetőség is benne van.

És mi a másik, ugyancsak lehetséges, opció? Hát az, hogy az oroszok nem ijednek meg és arra a szent elhatározásra jutnak, hogy - ha Putyin kiadja az indulási parancsot - végére járnak a dolognak. Ebben a müveletben kiemelkedő szerep jut majd a SPECNAZ alakulatoknak.

Most kéretik egy kis empátia a következőhöz. Ha én egy specnazos harcos lennék, mit gondolnék, miként cselekednék Ukrajnában? Hát mindenekelőtt megkeresném Kolomojszijt és bele üríteném az AK100-asom egész tárát. És aztán? Aztán keresgélnék tovább és most már takarékosan, egyes lövésekkel, agyonlőnék mindenkit aki szerepel a terroristák listáján, plusz mindenkit aki Kolomojszkíjra hasonlít.

Miért is? Kolomojszkij egy betegség (világbetegség - ukrán betegség) legfeltűnőbb tünete. A népeket a betegség sorvasztja...

2014.05.04 

Sz. Gy.