2018. december 14., péntek

Tudományos percek I.








Tudományos percek I.


MITŐL „SZUPER” A SZUPERVÁLYOG? A TECHNOLÓGIA LÉNYEGE


A hagyományos vályogépületek esetében a vályog építési anyagból, – amely meghatározott mennyiségben agyagot és homokot tartalmazó föld és víz keveréke – vályogtéglákat készítenek, ezeket kiszárítják, és a téglákból rakják a falat, vagy a vályogkeveréket közvetlenül a fal helyére döngölik, általában fa tartószerkezetek közé (vert fal), és miután kiszáradt és megszilárdult a fal, a tartószerkezetet eltávolítják. A vályogépítkezésnek számos építésökológiai és építésbiológiai előnye van, mint pl. az olcsó, hazánkban szinte mindenhol fellelhető, természetes, visszaforgatható nyersanyagok használata, a falak jó hőtároló képessége, kedvező hőmérséklet- és páraszabályozása, a kellemes belső klíma, kedvező épület-akusztikai tulajdonságok, stb. Ugyanakkor van néhány olyan tulajdonságuk, pl. a falak vízérzékenysége és a modern építőanyagokkal szemben alulmaradó szilárdsága, amelyek miatt a XX. században sajnos háttérbe szorultak az építkezésben.
-> Vályogépítészet
A XXI. századi globális gazdasági és éghajlati változások és az emberek tudatosodása új kihívásokat állított elénk az otthonteremtésben is. Ennek következtében kezdenek tért a hódítani a hagyományos, gazdaságos, környezettudatos és egészséges építési módok, miközben a fejlesztők és építők azon dolgoznak, hogy hogyan is lehetne a régi módszereket az új technológiákkal úgy ötvözni, hogy a hátrányokat kiküszöböljük, de az előnyöket megtartsuk. Ilyen megoldást kínál a szupervályog technológia.
A szupervályog – vagy más néven földzsák (angol nevén superadobe, illetve earthbag) – technológia négyféle újítással küszöböli ki a hagyományos vályogépítés hátrányait, visszahozva ezzel ennek az egészséges, környezetbarát és gazdaságos építési technológiának a létjogosultságát a modern otthonteremtés alternatívái közé. Ezzel a négy tényezővel erős, a környezeti katasztrófáknak ellenálló, változatos építési formákat hozhatunk létre földből egyszerű és környezettudatos módon.
Mi ez a négy elem?
1) Polipropilén zsák vagy cső -> nyomó- és húzószilárdság:
A vályogkeveréket polipropilén zsákokba vagy tömlőbe* töltjük a kialakítandó fal helyén (mintha hurkát töltenénk), majd döngöljük. Erre jön a következő zsákokba töltött „vályoghurka”, amit szintén döngölünk, és így tovább. A zsák megóvja a benne lévő anyagot a környezet romboló hatásaitól, ugyanakkor lehetővé teszi a fal lélegzését és páraszabályozását, hiszen a levegőt és a vizet átereszti. A földzsák falak bevakolva, azaz a napsugárzástól megvédve, gyakorlatilag örökéletűek.
*Körszövött polipropilén (PP) zsák, közismert nevén liszteszsák vagy homokzsák. A tömlő a zsák alapanyaga: hosszú, még elvágatlan, mindkét felén nyitott cső.
2) Szögesdrót -> húzó-, más néven szakítószilárdság:
A vályogot tartalmazó döngölt sorok közé horganyzott szögesdrótot teszünk, amely mintegy tépőzárként összetartja a sorokat.
3) Stabilizáló anyag -> nyomó- és húzószilárdság:
A vályogkeverékbe cementet vagy meszet keverünk (de jóval kisebb arányban, mint pl. a beton esetében), ami a vályog szerkezetét stabilizálja.
4) Ívelt szerkezet -> strukturális szilárdság:
Régi korok építészei jól tudták – hisz a természetből lesték el! – hogy a legstabilabb szerkezetek az ívek, a boltozatok, és kupolák, amelyek esetében a szerkezetre ható erők sugárirányban* eloszlanak, és nem egy ponton terhelik azt, mint az egyenes falak esetében. Ezért fordulhat elő az, hogy a legerősebb egyenes falakból és födémből álló vasbeton szerkezetek is kártyavárként dőlhetnek össze egy komoly földrengés vagy hurrikán során, amíg a kupolák épen maradnak. Az építés során még rugalmasan alakítható szupervályog „hurkákból” könnyedén alakíthatunk ki ívelt falakat, boltozatokat vagy kupolákat, dómokat, így önmagukban – erősítő szerkezet (tartóoszlop, gerenda) nélkül – is stabil szerkezetet hozhatunk létre.
A hosszú szupervályog-tömlőből készült sor egységes (monolit) szerkezetet alkot, nagyobb egybefüggő elemeket alakíthatunk ki velük, mint a téglák estében. A monolit szerkezet stabilabb, hiszen bármilyen erősek is a különálló elemek, a köztük lévő falazóhabarcs gyengíti a szerkezetet. Az egymás tetején lévő tömlőket a köztük lévő szögesdrót afféle tépőzárként rögzíti, ez a rugalmas kapcsolat nagyon ellenállóvá teszi az épületet a földrengésekkel, talajmozgásokkal szemben.
Ez a négyféle újítás nem teszi drágábbá az építkezést, hiszen mind a polipropilén zsák, mind a szögesdrót mindenhol elérhető, olcsó alapanyagok, és – különösen az ívelt formák adta lehetőségeket kihasználva – elhagyhatóvá teszik, illetve minimalizálják a drága és nem környezettudatos anyagok használatát, mint a pl. a fa- és a vasbeton szerkezetek (oszlopok, áthidalók, födém, tetőszerkezet). Maga az építkezés pedig tovább egyszerűsödik, gyorsabbá, és ezáltal olcsóbbá is válik.
A SZUPERVÁLYOG ÉPÜLETEK ÉS SZERKEZETEK ELŐNYEI
A szupervályogból készült falak rendelkeznek a hagyományos vályogfal építésökológiai és építésbiológiai előnyeivel,
-> Vályogépítészet. Ugyanakkor a hagyományos vályogépítés kivitelezési nehézségeit és a vályogfalak szerkezeti hátrányait kiküszöbölik, illetve számos további – pl. gazdasági – előnnyel rendelkeznek:
* Nem kell az építőanyag ill. a fal előállításához speciális gyártó szerkezet (mint a vályogtégla esetében), vagy nehéz falrögzítő szerkezet (mint a vert fal esetében) (-> költségtényező!);
* A földkeveréket az építkezés területéről nyerjük ki (pl. a kiásott alapból), és közvetlenül a fal helyén töltjük a zsákba. A beviteli energia csökken: nincs építőanyag előállítási, szállítási költség, sem energiafelhasználás és környezetszennyezés, és megspóroljuk a ház alapjából kitermelt anyag, „hulladék” elszállításának költségét és idejét is;
* A kitermelt és megfelelő arányban összekevert földkeverék azonnal felhasználható (-> időtényező!);
* Nem kell szárítani, esős időben is lehet dolgozni (-> időtényező és minőség!);
* Az építőanyagot nem kell többször mozgatni, forgatni, szállítani, mint a vályogtéglákat (-> időtényező és költségtényező!);
Bemutató szupervályog-építmény kiállításon
o A földzsák sorok folyamatosan építhetők egymásra, nem kell száradásra várni, az alsó sorok nem deformálódnak a felső sorok súlya alatt (-> időtényező és minőség!);
o Kevesebb víz is elég a keverékhez, agyag-homok arány nem olyan érzékeny (vízszegény helyen is!);
o A falazathoz nem szükséges egyéb adalék (pl. szalma);
* Íves, hajlított formák is egyszerűen építhetők: boltívek, boltozatok, kupolák, dómok: szerkezeti stabilitás és esztétikus, a természettel harmonizáló, tájba simuló, változatos és kreatív formák, egyedi kivitelezési lehetőségek;
* A hagyományos vályoghoz képest tartósabb és szilárdabb szerkezet, nagyobb nyomó- és húzószilárdság (zsák mechanikai tartása + szögesdrót + stabilizálóanyag);
* Beépített mechanikai tartás (nem kémiai, mint pl. betonnál), a zsákokba töltött anyag összetétele nem olyan kritikus (szalma, extrém vagy sürgősségi esetben rossz minőségű föld, homok, akár szemét is tölthető bele);
* Ellenáll a környezeti katasztrófáknak: földrengés, szélvihar (hurrikán), hóterhelés, árvíz, tűz. A legmagasabb fokozatú kaliforniai földrengészónában tesztelték az épületeket, 200%-os terhelhetőséget mértek. -> Nader Khalili: Earth Architecture and Ceramics c. cikke letölthető a lap aljáról.
* Ellenáll a heves esőzésnek, árvíznek, csőtörésnek, beázásnak (víztől még szilárdabban összeáll a töltőanyag);
* A belső gépészeti megoldások ugyanazok lehetnek, mint a téglaházak esetében, sőt a kivitelezés is egyszerűbb és költségkímélőbb: a falba vésett csövek munkája, a vele járó kosz elkerülhető, mert a még meg nem szilárdult zsák formálható, a csövek vízszintesen a sorok közötti mélyedésbe illeszthetők, függőlegesen a még viszonylag képlékeny megtöltött zsákfalakba, vagy a vakolóanyagba süllyeszthetők. A zsák és a stabilizáló anyag védi a töltőanyag szerkezetét;
o Ugyanazzal a technológiával az egész ház (alaptól a tetőig, tartófalaktól a válaszfalakig) egy tömbből felépíthető fa- és vasbeton tartószerkezet nélkül (-> szerkezeti stabilitás, költségtényező és környezetvédelem);
o A fa használatának minimalizálásával csökken a vegyszerek, amelyekkel a fát kezelik (növényi- és rovarkártevők ellen, tűzvédelmi célból), egészségkárosító hatása (pl. allergiás reakció);
o A földből nemcsak a falak, de a belső és külső falfelületek vakolását, a padló, sőt egyes bútorok burkolatát is kivitelezhetjük (pl. konyhapult);
o Bárhol fellelhető, olcsó anyagok használata, drága munkagépek, technológia, szakértelem nélkül: jóval kedvezőbb árak, rövidebb építési idő (-> költséghatékonyság);
o Környezet- és egészségvédelem: felhasznált anyagok zöme környezetbarát, a természetbe visszaforgatható, vagy újrafelhasználható, minimális fa használata, egészséges belső klíma;
o Hosszú távú fenntarthatóság, de átmeneti épületek is (l. építési anyagok újrahasznosíthatósága);
* Egyszerű technika: bárki megtanulhatja, saját kezűleg felépítheti a házát (ideális esetben legalább három fős csapat), a munkában a gyermektől az idősekig az egész család vagy közösség részt vehet;
* Közösségek erősítése, humanitárius célok: együttes munka, kölcsönös segítségnyújtás, esélyerősítés;
Összességében rendkívül kedvező áron kivitelezhető környezettudatos és egészséges építési forma,
amely megfelelt a legszigorúbb kaliforniai építési teszteknek és előírásoknak!
AHOL A TUDOMÁNY TALÁLKOZIK A SPIRITUALITÁSSAL – HAGYOMÁNYŐRZÉS ÚJ FORMÁBAN
A szupervályog a vályog, amely keresztülível a történelmen az új évezredbe.
Az a köldökzsinór, amely összeköti a hagyományt a jövő vályogépítészetével.” (Nader Khalili)
Az univerzum négy alapeleme – a föld, a víz, a levegő és a tűz – egysége adja meg az erőt, a teljességet az életben, így az otthonunkban is. A hagyományos vályogépítés felhasználta a földet, vizet, levegőt, de hiányzott belőle a tűz elem. A szupervályog a hagyományos vályoghoz éppen a hiányzó tűz elemet adja, és ezzel teljessé, igen ellenállóvá teszi a belőle készült struktúrákat. A polipropilén zsák, a szögesdrót és a stabilizáló cement vagy mész mindegyike a tűz elemet képviseli, hiszen előállításukhoz tűz, magas hőmérséklet szükséges.
A Khalili által kifejlesztett másik technológia a kerámia-építészet, szintén a tűz elemet teszi hozzá a hagyományos arab építészeti módszerekhez. A vályogból készült épületeket egészben égetik ki (egyben a teljes épületet!), és nem az egyes elemeket (téglákat) külön-külön. A tűz által keltett hatalmas hő egységes – monolit – szerkezetté olvasztja a teljes épületet, amely így sokkal stabilabbá válik, hiszen a külön kiégetett elemekből épített épületeket a kötőanyag, a falazóhabarcs gyengíti, bármilyen erős is egyébként az elem önmagában. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a NASA „Építés a Holdon és a Marson” programjában ezzel a technológiával nyert meghívást az űrépítkezési programba. A Holdon pl. hatalmas lencsékkel, melyek a nap sugárzását fókuszálják, égetik ki a gúlákba hordott talajt, amely ezután lávagulákká olvad össze. Ezekbe a gulákba vájják majd az épületeket.
A Szupervályog-technológia kifejlesztője Nader Khalili építész és a Cal-Earth Institute, a mérnöki tervezést és irányítás P.J. Vittore végezte. A Szupervályog-technológia jogvédett, humanitárius és környezetvédelmi célokra szabadon felhasználható, kereskedelmi felhasználása licencköteles.
Forrás: szupervalyog.com






Új technológia forradalmasíthatja a memóriák gyártását



A kaliforniai Nanochip Inc. cég olyan új technológiát mutatott be, ami hosszú időre megoldhatja az adattárolás legnagyobb problémáját, az állandó miniatürizálási kényszert.
Így néz ki a tömbösített memóriacsip
Az elektronikus áramkörök ma fotolitográfiás eljárással készülnek, ez nagyjából annyit tesz, hogy a kapcsolási rajzot rányomtatják a hordozó lapkára. Minél vékonyabb vezetékeket és kisebb logikai kapukat tudunk nyomtatni, annál nagyobb kapacitású és kisebb fogyasztású lehet egy csip. Ennek a technológiának azonban lassan elérünk a határaira [1], és fizikailag nem lehet már tovább kicsinyíteni az alkatrészeket.
Az új technológia a kétdimenziós lapka helyett háromdimenziós tömbbe helyezi el az adattároló cellákat, és miniatűr szondákkal végzi az adatok írását és olvasását. Egy szonda mérete jelenleg 25 nanométer, de a tervek szerint ennek a tizedére lehet csökkenteni; a mozgását pedig egy atomnyi pontossággal lehet vezérelni. Az adatok háromdimenziós elhelyezkedése miatt minden méretcsökkentés hatása négyzetesen jelentkezik a kapacitásban – ha egy cellát a tizedére sikerül zsugorítani, a tömb nem tízszer, hanem százszor több adatot tud tárolni. Ezzel átléphető Moore törvénye [2], ami szerint a digitális áramkörökön a tranzisztorok száma 18 havonta megduplázódik, ugyanis ennél jóval kisebb ütem mellett is fenntartható a teljesítménynövekedés.
A 2010-ben bemutatkozó első csipek 100 gigabájtos kapacitásúak lesznek, a következő generációban pedig elérhetik az egy terabájtot is. A technológia óriási előnye, hogy nem kell kétévente lecserélni a teljes gyártósorokat, mint a fotolitográfiánál, ahol a kisebb csíkszélességre való átálláshoz, gyakorlatilag új gyárat kell építeni, több milliárd dolláros beruházással. A technológia aránylag olcsó (a jelenlegi gigabájtonként 17-18 dolláros előállítási ár mellett nagyjából 1 dollár/GB várható), és a mikroszkopikus szondák fogyasztása (így az abból fakadó melegedés) is elhanyagolható a merevlemezek mellett, amelyeket szintén kiválthat az új csip.
Nanochip [3] 12 éve dolgozik a technológián, és befektetői között ott van az Intel is. Maga az elv, amin a technológia alapul, egyáltalán nem új, az elméleti alapjainak kidolgozásáért 1986-ban kapott fizikai Nobel-díjat az IBM két kutatója.
Forrás: index.hu


Univerzális energiatárolási módszert fejlesztettek ki



Napenergia fölhasználásával, egy katalizátor segítségével bontja elemeire a vizet a MIT-en kifejlesztett új módszer.
Daniel Nocera és kutatócsoportja olcsó és széles körben alkalmazható katalizátort talált, amely elektromos áram fölhasználásával alkotóelemeire bontja a vizet. Az így nyert hidrogén akár energiacellában elégetve energiatermelésre, akár üzemanyagként fölhasználható. A kutató felfedezése jelentőségét abban látja, hogy annak fölhasználásával kisebb-nagyobb épületek energetikailag önellátók lehetnek, ha a nap és a szél energiáját fölhasználva állítják elő a kémiai folyamat fönntartásához szükséges elektromos áramot.
Az eljárás kifejlesztése során a tudós azt tartotta szem előtt, hogy a lehető legolcsóbb anyagot használja elektródaként a víznek oxigénre és hidrogénre bontása során. Az eljárás gyakorlatilag utánozza a természetben zajló fotoszintézist, az energiát kémiai anyaggá alakítja.
Nocera modelljében a tetőre helyezett napelemes áramtermelő rendszer az épület energiaszükségletének kielégítését követően termelt elektromos árammal elemeire bontja a vizet és a keletkező hidrogént tartályba gyűjti. Amikor pedig többletenergiára van szüksége az épületnek, a tárolt hidrogént egy üzemanyagcellában reagáltatják oxigénnel, s az így keletkezett energiát fölhasználják. Nem mellékes szempont, hogy a reakció kapcsán nem káros anyag, hanem tiszta víz keletkezik.
Az elektrolízis során két különböző elektródát használnak: az egyik a hidrogén, a másik az oxigén atomok számára. S bár a hidrogén kinyerése az elsődleges cél, mégis az oxigén oldalán mutatkoztak nehézségek, ezért is koncentrálták kutatásaikat már 2008 óta ebbe az irányba. Nocera akkor jelezte, hogy olcsó és hosszú életű megoldást a kobaltra alapozva lehet elérni.
A közelmúltban megjelent tanulmányában a tudós arról ír, hogy a kobaltnál olcsóbb megoldást talált. A nikkel-borát alapú keverék nemcsak olcsóbb, de nagy mennyiségben is áll rendelkezésre. De talán még ennél is fontosabb, hogy kutatásaik szerint számos egyéb keverék is alkalmas lehet az olcsó és hosszú távon működő energiatárolásra.
Ezzel együtt a kutatás még korai szakaszában jár. Egyelőre csak az világos, hogy miféle anyagok alkalmasak a kémiai reakcióra, a folyamatok minőségén és sebességének fokozásán még sokat kell dolgozni. Odáig mindenesetre eljutottak, hogy mintegy százszorosára emelték a katalizátorok mennyiségének előállítását.
Az eredeti cél, a hidrogéntermelő platina felhasználásával létrehozott katalizátorral kapcsolatos kérdések idáig kissé hátté
rbe szorultak, a jövőben azonban erre is komolyabb figyelmet kell fordítani, különösen, mert az eredeti kutatásokra alapozva már létrehoztak egy vállalatot, a Sun Catalytix-et, amely két éven belül piacra akar lépni a rendszerrel.
Forrás: ujenergiak.hu


A grafén válthatja a szilíciumot az elektronikai eszközökben



Ezt egyelőre csak mi tudjuk megcsinálni a világon” – jegyezte meg a magyar professzor.
Az egyedülálló fizikai tulajdonságokkal rendelkező kétdimenziós grafén (egyetlen atom vastagságú grafitréteg) válthatja fel a szilíciumalapú félvezetőket az elektronikában – hangsúlyozta Bíró László Péter professzor, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézete nanoszerkezetek osztályának vezetője azzal kapcsolatban, hogy Andre Geim és Konstantin Novoselov Nagy-Britanniában dolgozó orosz származású tudósoknak ítélték oda megosztva az idei fizikai Nobel-díjat.
A professzor, aki személyesen ismeri a két Nobel-díjast, kifejtette, hogy a grafén tulajdonképpen egy régi-új anyag, hiszen a grafitot már régóta használja az emberiség, a grafén pedig nem más, mint egyetlen atom vastagságú grafitréteg. Elmondása szerint Andre Geim és Konstantin Novoselov egy szellemes ötlettel könnyen hozzáférhetővé tette ezt az anyagot az alapkutatók számára, és az utóbbi években ez a szénalapú nanoszerkezet az anyagtudományok érdeklődésének homlokterébe került. Ezt szemléletesen jelzi, hogy a friss fizikai Nobel-díjasok első cikküket e témában 2004-ben publikálták, tavaly pedig már 2900 tanulmány jelent meg a világban a grafénnel kapcsolatos kutatásokról.
Ez az anyag unikális tulajdonságokkal rendelkezik annak köszönhetően, hogy egyetlen atom vastagságú. A grafén különleges elektronszerkezete miatt a legesélyesebb arra, hogy kiváltsa az integrált áramkörök gyártásában jelenleg egyeduralkodó szilíciumot. A félvezetőipar már évek óta azzal a problémával küzd, hogy a szilícium félvezetők kezdik elérni a fizikai méretcsökkentés határait, olyan határokat, amelyeket nem lehet technológiai bűvészkedéssel túllépni. A grafén az egyik legesélyesebb anyag, hogy a szilíciumot lecseréljük a telefonokban, a számítógépekben, a tévében és minden más elektronikai eszközben, ezért is kapott rá ennyire a tudományos közösség” – magyarázta a tudós.
Ahhoz azonban, hogy a grafén alkalmazható legyen a nanoelektronikában, meg kell oldani annak precíziós megmunkálását.
Ezt a célt szolgálja a „nanoolló”, amelyet 2008-ban a világon elsőként mi készítettünk el az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetében, mi publikáltuk elsőként” – húzta alá Bíró László Péter, akinek fiatal munkatársát, Tapasztó Leventét Junior Príma-díjjal ismertek el ezért a munkáért.
A professzor közlése szerint az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének nanoszerkezetek osztálya idén januárban publikálta újabb tanulmányát, amelyben a grafénszabászat második módszerét ismertetik. “Olyan kémiai reakciókat tudunk alkalmazni, amelyekkel az atomi irányok mentén vagyunk képesek megmunkálni ezt az egyetlen atomi vastagságú lemezt” – mondta, hozzátéve: ez év szeptemberétől az MTA és dél-koreai partnerintézete közötti szerződés alapján működik az intézetben a magyar-koreai nanotudományi laboratórium, amely a grafén atomi pontosságú megmunkálására van kihegyezve.
Ezt egyelőre csak mi tudjuk megcsinálni a világon” – jegyezte meg a professzor.
Forrás: dunatv.hu


Új irányba tapogatózik a mesterséges fotoszintézis



Az MIT kutatói új módot találtak a fotoszintézis utánzására. Egy módosított vírussal egyfajta biológiai állványzatot hoztak létre, ami képes összerakni egy vízmolekula hidrogén és oxigén atomokra bontásához szükséges nanoméretű komponenseit.
Az új technika, amiről bővebben a Nature Nanotechnology szaklapban olvashatunk, fontos eleme lehet annak a hidrogéngazdálkodásnak, ami a szakértők többsége szerint meghatározó lesz a jövőben. Napfénnyel vízből hidrogént előállítani azt jelenti, hogy a hidrogén egy üzemanyag cella alkalmazásával könnyedén tárolhatóvá és bármikor elektromossággá, vagy akár folyékony üzemanyaggá alakíthatóvá válik. Míg más kutatók rendszerei elektromossággal választják szét a vízmolekulákat, az új biológiai alapú rendszer átugorva a köztes lépéseket közvetlenül a napfénnyel táplálja a reakciót.
Az Angela Belcher vezette csapat egy általános bakteriális vírust, az M13-mat alakította át, hogy az képes legyen magához vonzani és megkötni egy katalizátor, esetünkben irídium-oxid molekulákat, valamint kapott egy biológiai pigmentet, a cink-porfirint. A vírusok a módosítással gyakorlatilag vezetékszerű eszközökké váltak, amik rendkívül hatékonyan választják ki az oxigént a víz molekulákból. Idővel azonban a vírus-vezetékek összecsoportosulnának és elvesztenék hatékonyságukat, ezért a kutatók beiktattak egy plusz lépcsőfokot, egy mikrozselé-mátrixba ágyazva a vírusokat, amik így megtarthatták egységes elrendezésüket, ezáltal stabilitásukat és hatékonyságukat is.
Más kutatók a növények fotoszintetikus részeivel próbálják közvetlenül hasznosítani a napfényt, Belcher azonban úgy vélte, hogy a növényi alkotóelemek helyett inkább csak a módszerüket használja fel a cél eléréséhez. A növényi sejtekben természetes pigmentek nyelik el a napfényt, majd katalizátorok segítik a vízszétválasztó reakciót. Ezt a folyamatot másolta le a massachusettsi csapat.
Rendszerükben a vírus egyszerűen egy állványzatként funkcionál, a megfelelő tagolást biztosítva a pigmenteknek és a katalizátoroknak a vízszétválasztási reakció beindításához. “A pigmentek egy antennaként viselkednek, elfogják a fényt, majd továbbítják az energiát a vírus mentén, mint egy vezetéken” – magyarázta Belcher. “A vírus a hozzáadott porfirinekkel rendkívül hatékony fénygyűjtővé válik. Ugyanazokat a komponenseket használjuk, amikkel már korábban is próbálkoztak, mi azonban a biológia segítségével rendezzük össze ezeket, így jobb hatásfokot érünk el.”
Nagyon okos munka, ami a mesterséges fotoszintézis egyik legbonyolultabb problémáját, az összetevők nanoméretű rendeződését célozza meg az elektron átviteli arány kontrollálása érdekében” – kommentálta az eredményeket Thomas Mallouk a Pennsylvaia Állami Egyetem Anyagkémiai és -fizikai karának professzora. Mallouk azonban figyelmeztet, hogy még mindig számos problémát kell megoldani mielőtt ez, vagy bármely más mesterséges fotoszintetikus rendszer ténylegesen használható lesz az energia átalakításra.
Hogy versenyképes legyen a napenergia más alkalmazásaival a rendszernek legalább tízszer hatékonyabbnak kell lennie a természetes fotoszintézisnél, képesnek kell lennie a reakció több milliárdszori megismétlésére, és olcsóbb anyagokat is találnunk kell. Ez nem valószínű, hogy a közeli jövőben megvalósul, mindazonáltal a most bemutatott elv fontos darabja lehet ennek a kirakós játéknak” – összegzett.
Forrás: sg.hu


Alkímia és atomenergia: a transzmutáció



Kutatók olyan eljárást fejlesztettek ki, amelynek segítségével ártalmatlanná lehet tenni az atomhulladékot, és ezzel az atomenergia ellenzőinek érvei igen komolyan gyengülnek.
A tudósok sokáig úgy vélték, hogy lehetetlen a sugárzó hulladékot semlegesíteni, nem sugárzóvá alakítani. Az, ami a reaktormagban történik, nem fordítható célzottan vissza – a múlt század kilencvenes éveinek közepéig ez volt az álláspont.
A szakértők azt mondták, nem állnak rendelkezésükre kozmikus erők, hogy azok segítségével dolgozzanak. Az 1990-es évek közepe óta azonban a kutatók elfogadták a kihívást, és az ún. transzmutáció segítségével sikert arattak. A transzmutáció az egyik elemből a másikba való alakításának, alakulásának az elnevezése. Az eljárás a hosszú tárolási idő és az eltárolandó hulladékmennyiség csökkentésében segíthet.
A fogalmat sajátos módon az alkímisták használták először arra az eljárásra, amely során egy közönséges anyagot a bölcsek köve segítségével arannyá, vagy más nemes fémmé változtatnak át. Ennek tudományos alapja nincs, az elemek ilyen módú átalakítására nincs lehetőség. Ugyanakkor a nyugati alkímia (hermetika) filozófiai rendszerében a fémek transzmutációja és a bölcsek köve néha az alkimisták belső szellemi transzmutációjának is a jelképe. Egyes vallási nézetekben a transzmutáció bizonyos értelemben örökké ható folyamat.
A tudomány szerint a kémiai elemek transzmutációja három módon lehetséges: magreakciók által, amikor két atommag összeütközik, és ennek eredményeképp új atommagokat kapunk. Természetes transzmutáció a radioaktív bomlás, mely során radioaktív elemek alakulnak át más, stabil elemekké, mesterséges transzmutáció pedig részecskegyorsítótokamak berendezések segítségével jöhet létre.
A működési elv a következő: egy részecskegyorsító vákuumon keresztül protonokat lő ki a felforrósított, cseppfolyós fémre, a „célra”, amelyből ezáltal neutronok válnak ki, és ez utóbbiak tüzelnek a z erősen sugárzó hulladékra, amelynek atomjai így gyengén sugárzóvá alakulnak. A kutatók szerint a transzmutációs berendezés, ami szintén egy atomreaktor, eközben áramot is szállít, és nem termel hulladékot.
A transzmutáció alkalmazása feltételezi a nukleáris üzemanyagciklus zárását, ugyanis megvalósításához olyan továbbfejlesztett, zárt üzemanyagciklusra van szükség, amelyben az urán és a plutónium recirkulációján kívül az egyébként hulladéknak tekintett hasadási termékek egy részének és a másodlagos aktinidáknak a recirkulációjára és ezzel együtt kiégetésére (elhasítására) is sor kerül. Ahhoz, hogy a hosszú felezési idejű izotópokat és hasadási termékeket neutron-besugárzással transzmutálni lehessen, szelektív módon le kell választani őket a kiégett üzemanyagból. A szelektív szétbontást particionálásnak hívják. A kapcsolódó technológiát (particionálás és transzmutáció) P/T technológiának is nevezik.
Joachim Knebel a Karlsruhei Technológiai Intézet (KIT) kutatásvezetője Halléban kollégáival azt vizsgálja, milyen berendezések szükségesek az új, nagybani technológiához, amelyet 4 múlva pontos leírással továbbítani szeretnének az építőknek. A tervek szerint európai együttműködéssel 10 év múlva elkészülhet az első berendezés.
Ez a technológia nem alternatívája a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésének, annak kiegészítésére szolgál, írta a Magyar Tudomány. Alkalmazása jelentősen csökkentheti a végleges elhelyezésre kerülő hulladék mennyiségét és annak lebomlási idejét. Ezzel elősegítheti az ilyen geológiai tárolók gazdaságosabb kihasználását, és a jellemző felezési idő csökkentésén keresztül növelheti a végleges tárolás biztonságát.
A transzmutáció nem utópia, segítségével a legveszélyesebb hulladékok esetében is 500 évre lehet csökkenti az aktív sugárzást, a korábban vélt több százezer évről. A kísérletek folynak, így várható, hogy a következő évtizedekben a transzmutáció segítségével új lehetőség nyílik az atomenergia felhasználására. A költségekre vonatkozó becslések szerint az új technológia mintegy húsz százalékkal emeli meg az ilyen rendszerekben termelt villamos energia árát.
LJ
Forrás: weltonline, wikipédia, Magyar Tudomány


NAPJAINK KORSZERŰ ANYAGAI: A FÉMHABOK



Környezetünkben számos olyan anyag található, amelynek szerkezete apró, üreges egységekből, cellákból áll, ezeket összefoglalóan celluláris anyagoknak hívjuk. Ilyenek a különböző habok (szappanhab, sörhab, borotvahab), a mosogatószivacs, de ilyen tulajdonságú a hungarocell és a bukósisakok belsejét alkotó műanyag is. Az élelmiszerek között is előfordulnak celluláris anyagok, például a kenyér, a piskóta és a jégkrém. A természetben is találhatunk celluláris anyagokat. A legismertebbek a fa és a szivacs, de emellett a korall, az emberi koponya és a combcsont is celluláris szerkezetű. Az emberiség már több ezer éve használ természetes celluláris anyagokat, de csak a 20. században kezdett el mesterséges celluláris anyagokat iparilag előállítani; először polimerekből, később kerámiákból, üvegekből, fémekből. Napjainkban leginkább a polimerhabok terjedtek el, ám ezek alkalmazhatóságának a kis szilárdság, az alacsony olvadáspont és a tűzveszélyesség szab határt. Fémek habosításával azonban nagy fajlagos szilárdságú, jó energiaelnyelő anyagokhoz juthatunk, amelyek több száz fokos hőmérsékleten is stabilak, ráadásul száz százalékban újrahasznosíthatók. Emellett jó hangelnyelők és alkalmazhatók rezgéscsillapításra, valamint elektromágneses árnyékolásra is [1]. Fémhabokat éppen ezért leginkább a járműiparban használnak; sok helyen alkalmaznak fémhabokat autók lökhárítójában, ajtóinak belsejében, vagy merevítésként küszöbök belsejében. Ezáltal nemcsak az utasok védelme javul, de jelentős súlycsökkenés – és ezáltal üzemanyag-megtakarítás – is elérhető. Jelenleg alumíniumhabokat használnak például az Audi A8-ban, a Ferrari F430 sportkupékban és a Siemens Combino* villamosaiban, buszaiban és vasúti kocsijaiban is [2], de terveztek már emelhető munkaállványkart [3] és páncélautó golyóvédő borítását [4] is fémhabokból. Egy másik fontos alkalmazás a hangszigetelés: Japánban például magasutak, viaduktok alját, valamint épületek mennyezetét borítják alumínium habbal[5]
.
A celluláris anyagokat tömör rudak és/vagy lemezek hálózataként lehet elképzelni. A tömör rudakat cellaéleknek, a lemezeket cellafalaknak hívjuk. A háromdimenziós celluláris anyagokat haboknak nevezzük, ha a bennük található szilárd anyag térfogati hányada (a relatív sűrűség) nem haladja meg az 50%-ot. Az ennél nagyobb relatív sűrűségű háromdimenziós anyagokat porózus anyagoknak nevezzük. Szerkezetük alapján a habok alapvetően kétfélék lehetnek: zárt cellásak vagy nyitott cellásak (1. ábra). Zárt cellás szerkezetről beszélhetünk, ha a cellák üregeit cellafalak határolják. Ellenkező esetben, azaz ha a cellák nyitott cellaoldalakon keresztül érintkeznek, nyitott cellás anyagról beszélhetünk. Természetesen léteznek félig nyitott, félig zárt celluláris szerkezetek is, azonban az ilyen szerkezetek kis jelentőséggel bírnak. Az első fémhabot 1942-ben Sosnik állította elő alumíniumból, és mivel kezdetben csak drága és nehézkes technológiával lehetett fémhabokat előállítani, lassan indult meg a fémhabok iránti ipari érdeklődés, és ezzel együtt a kutatás és a fejlesztés. Azóta azonban számos eljárást dolgoztak ki fémhabok előállítására. Napjainkban szinte majdnem minden fém habosítható, kezdve az acéltól, a titánon, a magnéziumon és a nikkel-szuperötvözeteken át egészen a fémüvegekig. A leggyakoribb előállítási módszereket négy nagy csoportba foglalhatjuk aszerint, hogy a fém milyen állapotában készítik belőle a fémhabot [6]. Ennek megfelelően készíthetünk habokat olvadékból, porból, fémgőzből és fémionból. E két utóbbi módszert együttesen bevonásos technikáknak is nevezhetjük (1. táblázat). Az alábbiakban ezekből a módszerekből ismertetjük a legfontosabbakat.
1. táblázat
Leggyakoribb fémhab-előállítási módszerek
olvadékból történő előállítás
porkohászati módszerek
bevonásos technikák
  • buborékoltatásos habosítás
  • fémpor habosítása fúvatóanyaggal
  • bevonás galvanizálással
  • habosítás fúvatóanyaggal
  • habosítás pórusokba zárt gázzal
  • bevonás porlasztással
  • granulátumra öntés
  • üreges gömbök szinterelése
  • bevonás vákuumpárologtatással
A dőlt betűvel kiemelt előállítási módszerekkel a cikkben bővebben foglalkozunk. Buborékoltatásos habosítás Fémolvadékot legegyszerűbben gáz bevezetésével habosíthatunk. Az olvadék belsejében keletkező gázbuborékok ekkor nagyon gyorsan az olvadék felszínére emelkednek, és �elszöknek”, mivel az olvadék nagy sűrűsége miatt a gázbuborékra ható felhajtóerő jelentős. Ez a kedvezőtlen jelenség az olvadék viszkozitásának növelésével csökkenthető. Első lépésként 5-20 µm átmérőjű kerámiaszemcséket (pl. SiC vagy Al2O3) kevernek az olvadékhoz, ami nemcsak az olvadék viszkozitását, hanem a keletkező hab stabilitását is megnöveli. Ezután forgólapáton vagy fúvókán keresztül gázt (argont, oxigént vagy nitrogént) nyomnak az olvadékba. A keletkező viszkózus olvadék- buborék elegy az olvadék felszínére emelkedik, ahol stabil folyadékhabot képez, amelyet egy szállítószalag emel ki és továbbít. A folyadékhab lehűtésével zárt cellás fémhabhoz juthatunk. Ezt a módszert Kanadában és Norvégiában alkalmazzák; körülbelül 1000 kg fémhabot tudnak óránként előállítani.
2. táblázat
Fémhabok legfőbb fizikai tulajdonságai
Cellaméret
20 nm – kb. 20 cm
Relatív sűrűség
0,003 – 0,5
Rugalmassági modulus
0,02 – 15 GPa
Rugalmasság határa
0,02 – 50 MPa
Hővezetési tényező
0,3 – 35 W/m · K
Fajlagos ellenállás
9 · 10-7 – 3 ·  10-5 Ωm

Habosítás fúvatóanyaggal

Ha a buborékokat gázképződés kíséretében bomló anyag (fúvatóanyag) segítségével visszük be az olvadékba, akkor fúvatóanyaggal történő habosításról beszélhetünk. Ebben az esetben is növelni kell az olvadék viszkozitását, amit legtöbbször kalcium hozzákeverésével érnek el. Ezután keverik az alumíniumolvadékhoz a fúvatóanyagot; a legtöbb esetben titán-hidridet (TiH2). A titán-hidrid körülbelül 700 °C-on elbomlik. Az ekkor felszabaduló hidrogéngáz fújja fel az olvadékot. A zárt cellás fémhabot ebből hűtéssel kaphatjuk. Az első ilyen eljárást Japánban fejlesztették ki, maximum napi 1000 kg alumíniumhabot tudnak gyártani.

Granulátumra öntés

A módszer lényege, hogy egy öntőformába olyan szerves vagy szervetlen (például só, perlit) szemcséket vagy üreges gömböket helyezünk, amelyek a fém olvadáspontján még stabilak. A szemcsékre vagy üreges gömbökre ezután olvadt fémet öntünk. A szemcsék közti pórusokba az olvadékot inert gáz segítségével létrehozott túlnyomás, vagy az öntőforma alján alkalmazott vákuumszívás préseli be. Hűtéssel fémszemcse kompozithoz jutunk. Amennyiben a kompozitból eltávolítjuk a szemcséket (szerves szemcsék esetén hőkezeléssel, sószemcsék esetén a só vízzel történő kioldásával) nyitott cellás, ellenkező esetben zárt cellás fémhabhoz jutunk. Ezt az előállítási módszert Magyarországon és Svájcban is alkalmazzák.

Fémpor habosítása fúvatóanyaggal

Ezzel a módszerrel tetszőleges alakú fémhabot készíthetünk, amelyet vékony, tömör fémréteg borít – ez sok alkalmazásnál előny. Először összekeverik a fémport (pl. alumínium) és a fúvatóanyagot, ami a legtöbbször titán-hidrid. Majd a keverékből extrudálással, tömörítéssel vagy egyéb eljárással masszát, úgynevezett prekurzort készítenek. A prekurzort beteszik a kívánt alakú öntőformába, majd körülbelül 700 °C-ra hevítik. Ebben az esetben is a fúvatóanyag elbomlásakor keletkező hidrogéngáz fújja fel a már olvadt fémet.

Bevonásos módszerek

A bevonásos módszereknél nyitott cellás műanyaghab szerkezetét másolják le úgy, hogy a műanyaghab cellaéleire vékony fémbevonatot képeznek különböző technológiákkal (katódporlasztással, vákuumpárologtatással vagy galvanizálással), majd hőkezeléssel eltávolítják a műanyaghabot. A keletkező nyitott cellás fémhab élei így üregesek lesznek, ezeket általában szintereléssel tömörítik. A legkisebb sűrűségű fémhabok ezekkel a módszerekkel állíthatók elő.
<>
A különböző előállítási módszereknek köszönhetően a fémhabok fizikai tulajdonságai széles skálán mozognak (2. táblázat). A cellák nagysága nanohaboknál lehet akár 20 nm is, de általában néhányszázmikronos, milliméteres, vagy néhány centiméteres cellájú fémhabokkal találkozhatunk. A fémhabban lévő fém térfogati hányada, a relatív sűrűség is tág határok között mozog: a legkisebb sűrűségű fémhabokban a fém térfogata alig 0,3%-át teszi ki az anyag térfogatának. A legtöbb fémhab összenyomás során jellegzetesen, úgynevezett deformációs sávok kialakulásával deformálódik. Ez azt jelenti, hogy (egy rövid, homogénnek tűnő deformáció után) kiválasztódik egy cellaréteg, amelyben a cellák összeroppannak, azok a cellák azonban, amelyek nincsenek ebben a rétegben, lényegében nem deformálódnak (2. ábra). Emiatt az összenyomáshoz szükséges erő ebben a szakaszban közel konstans. A fémhaboknak – és más celluláris szerkezetű anyagoknak ez a sajátossága egyszerűen szemléltethető a szívószálmodellel (3. ábra). Szívószálakat párhuzamosan téve egymásra összenyomás során kialakul egy, az összenyomás irányára merőleges szívószálréteg, amelyben a szívószálak összetörnek. A rétegen kívüli szívószálak épek maradnak egészen addig, amíg ki nem alakul egy olyan deformációs sáv, amely keresztülhalad ezeken a szívószálakon.
2. ábra
A fémhab összenyomási deformációs görbéje (erőelmozdulás görbéje) így három részből áll: egy kezdeti, lineárisnak tekinthető szakaszból, az ezt követő hosszú platószakaszból, és végül az úgynevezett denzifikációs szakaszból, amelyben a már összeroppant cellák tömörödése megy végbe (4. ábra). Ennek a hosszú platószakasznak köszönhető, hogy a fémhabok (és általában más habok is) jó ütközésienergia-elnyelők. A fémhabok ugyanis viszonylag sok energiát nyelnek el összenyomásuk közben anélkül, hogy a bennük ébredő átlagos feszültség vagy erő egy adott határon túllépne. Ezt illusztrálja a 4. ábra, ahol azonos külső geometriájú tömör fém, valamint fémhab összenyomási görbéje található. Látható, hogy például 10 kN-os erőhatárig a fémhab által elnyelt mechanikai energia, ami az erő-elmozdulás diagram alatti terület, több nagyságrenddel nagyobb, mint amit a tömör fém nyel el.
3. ábra
A fémhabok természetesen nemcsak energia-elnyelőként alkalmazhatók, hanem nagy fajlagos szilárdságuk miatt könnyűszerkezetű merevítők, tárolók is készíthetők belőlük. Ezeknél az alkalmazásoknál főleg zárt cellás habokat használnak. Nyitott cellás fémhabokból szűrők, hőcserélők, elemek, elektródák, katalizátorhordozók, áteresztő védőmembránok, optikai tükrök stb. készíthetők [7]
.
4. ábra
A fémhab napjainkban már az egyik legkorszerűbb anyagnak számít sokoldalú felhasználhatósága miatt. Nemcsak a Földön, hanem űrhajókon, űrkompokon is használják. Tömegtermelésük beindulásával áruk is jelentősen csökkent, így megjelentek a mindennapi alkalmazásokban is. Ennek ellenére sok alapvető kérdés – mind a fémhabok előállításával, mind a tulajdonságaival kapcsolatban – még nem tisztázott, és aktív tudományos és mérnöki kutatás tárgyát képezi.
Kádár Csilla, Kenesei Péter
ELTE Fizikai Intézet, Anyagfizikai Tanszék

Irodalom

  1. H. P. Degischer, B. Kriszt (szerk.): Handbook of Cellular Metals: Production, Processing Applications. Wiley-VCH, Weinheim, 2002.
  2. K. E. Geyer, In: Cellular Metals Manufacture, Properties, Applications – International Conference on Cellular Metals and Metal Foaming Technology, 23-25 June 2003, Berlin. (szerk.: J. Banhart, N. A. Fleck, A. Mortensen) Verlag MIT Publ., Berlin (2003) 25-30.
  3. H. W. Seeliger, In: Cellular Metals Manufacture, Properties, Applications – International Conference on Cellular Metals and Metal Foaming Technology, 23-25 June 2003, Berlin. (szerk.: J. Banhart, N. A. Fleck, A. Mortensen) Verlag MIT Publ., Berlin (2003) 5-12.
  4. J. Jery, F. SimancĽik, M. Bortel, S. Kubo, J. KovacĽik, In: Cellular Metals Manufacture, Properties, Applications – International Conference on Cellular Metals and Metal Foaming Technology, 23-25 June 2003, Berlin. (szerk.: J. Banhart, N. A. Fleck, A. Mortensen) Verlag MIT Publ., Berlin (2003) 43-46.
  5. T. Miyoshi, M. Itoh, S. Akiyama, A. Kitahara, Advanced Engineering Materials, 2 (2000) 179-183.
  6. J. Banhart, Progress in Material Science, 46 (2001) 559-632.
Forrás: kfki.hu


Fémhab kísérletek a svájci óriásmikroszkópban



A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány csoportja sikeres kísérleteket hajtott végre a svájci Villigenben. A Paul Scherrer Intézet stadionnyi méretű óriásmikroszkópjában Dr. Babcsán Norbert vezette kutatócsoport másodpercenként tízezer képet rögzített a fémhab buborékoltatása közben. A tudományos vizsgálat mellett egy élő, többkamerás interaktív fizikaórát is közvetítettek az interneten a magyarországi és erdélyi diákok számára – értesült az OBJEKTÍV Hírügynökség.
A fémhabok könnyű súlyuk miatt ideális szerkezeti alapanyagai lehetnek közlekedési eszközöknek, például autóknak, hajóknak vagy repülőgépeknek. Hangelnyelő képességük segítségével pedig a környezet zajterhelése csökkenthető jelentősen. A fémhab ipari alkalmazása iránt nagy a kereslet, ezért van szükség a gyártási folyamat minél jobb megismerésére. A svájci kísérletek során most a fémhabot alkotó buborékok megszületését követték nyomon. Azt vizsgálva, hogy a buborékok képződését miként befolyásolja a különböző gázösszetétel és nyomás. A nyomásváltozás ugyanis az indikátora lehet a születendő buborékok minőségének. Ezt a gyártás közben is mérhető paramétert szeretné hitelesíteni a nagysebességű képi információkkal a miskolci kutatócsoport. A futballstadion méretű szinkotron gyorsítóban a nagy fényerejű röntgensugárzás „erős megvilágítása” mellett egy speciális kamerával másodpercenként tízezer képet készíthetnek a 700 fokosra hevített alumínium habosítási folyamatáról. (Csak összehasonlításképp jegyezzük meg, hogy a TV-ben látott kép másodpercenként 24 képkockából áll.). A miskolci kutatók tavaly már jártak ebben a svájci laboratóriumban, akkor 1400 kép/sec-os sebességű felvételeket készítettek, de az elmúlt egy esztendőben jelentős fejlesztéseket értek el a fémhab gyártás terén, így a kisebb buborékok megfigyeléséhez már gyorsabb kamerára volt szükség. A magyar kísérlet teljes költségét a vendéglátó intézet finanszírozza, amit pályázat útján nyert el a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány. A svájci kutatólaborban azonban így sem a miskolci csoport az egyedüli magyar, hiszen a hétvégén őket újabb hazai kutatók váltják, akik a SOTE-ról érkeznek és francia-magyar neorobiológiai kísérleteket fognak végezni. Az intézet munkatársai között is találkoztunk magyar ajkú tudóssal, a felvidéki születésű Rajmund Mosko mindig örömmel segíti a magyar kutatók svájci munkáját.
A kísérlethez kapcsolódóan interaktív, több kamerás élő fizikaórát tartott a kutatócsoport a Villigenben lévő központból, amelybe az interneten keresztül mintegy 15 hazai és egy erdélyi iskola 1500 diákja is bekapcsolódott. A diákok csetelve kérdezhettek is a kutatásokat vezető Dr. Babcsán Norbertől, a kamerák pedig megmutatták a kísérleti eszközöket és a szinkotron gyorsítót is. Az előadás megtekinthető: http://www.encsefilm.com/page.php?35 címen.
A magyar kutatók munkájáról és a fémhabgyártás új útjairól ismeretterjesztő dokumentumfilm is készül. Németh Csaba rendező nem először kíséri el külföldi kutatásaira a miskolci tudósokat. A svájci óriásmikroszkópban végzett kísérletről szóló filmet az interneten ingyenesen elérhetővé teszik majd a középiskolák számára.
Hírforrás: OBJEKTÍV Hírügynökség 2010. október 16.
Gy. Mészáros Ágnes


Dan Phillips: Kreatív házak újrahasznosított anyagokból



View Subtitles -re kattintva állítható be a magyar felirat
Úgy 12 évvel ezelőtt, Dan Phillips, szülővárosában a Texasi Huntsville-ben elindította építési vállalkozását a Phoenix Programot, ahol is újrahasznosítható anyagokból alacsony költségvetésű házakat épít.
Eddig 14 házat épített, az anyagok nagy részét úgy szerezte, vagy adományként kapta. Mr. Phillips, az autodidakta ács, villanyszerelő, vízvezeték-szerelő elmondta, hogy az építési anyagok 80 % más építkezések maradék anyagaiból származik, sitt kupacokból lett guberálva vagy csak az út szélén gyűjtötte be őket.
Az összegyűjtött borosüvegdugókból, melyeket könnyű bárhol találni, olcsó parafa padló építhető. “Van néhány komoly alkoholfogyasztónk a városban,” árulta el Mr. Phillips.
A borosüvegek levágott alja pedig ólomüvegként funkcionál egy holland bejárati ajtón.
Mr. Phillips szeletelt Osage narancsfából összeállított egy munkalapot. Ez Kelet-Texasban egy mindenfelé előforduló anyag, melyet azonban sok építő nehézkesen hasznosít.
Az Osage narancsfa megmaradt ágait korlátként hasznosította.
Mr. Phillips házainak oldalfalai hulladék deszkákból készültek. A városi tisztségviselőkkel szorosan együttműködve létrehoztak az újrahasznosításra egy építőanyag raktárt, ahol az építők, a bontást végzők és építőanyag-gyártók is elhelyezhetik építőanyagaikat, ahelyett hogy hulladéklerakó szállítanák azokat.
Képkeretsarkok ezreit felhasználva hozott létre mennyezetet. Mr. Phillips elmondta: “Egy képkereteket árusító üzlet megvált régi árumintáitól, amiket boldogan átvettem.”
Egy régi hajón talált fatüzelésű kályha új otthonra lelt Mr. Phillips “faházában.”
Kristie Stevens bérli Mr. Phillips egyik házát. A férfival összedolgozva a közvetlen szomszédságában épít egy házat. Miután Mr. Philips, megtalálja egy ház lehetséges tulajdonosát besegít az építésében.
Ha a falak roskatagok, az én hibám lesz, de egyben büszke is leszek rájuk.” mondta a hölgy.
A szék háttámlája szarvasmarha csontokból megformázva.
Szarvasmarha csont házszámok.
Mr. Phillips felügyeli a dolgozók házépítését. “Szerintem a mobil otthonok csapást jelentenek a bolygó számára.” mondta. “A vonzó, megfizethető lakhatás egy lehetőség, és ezt kész vagyok bebizonyítani.”
Egy dolgozó, Tom McKinney, tükörszilánkokat ragaszt egy falra.
Törött csempedarabokból van kirakva egy fürdőszoba padló.
Mr. Phillips régi használtzsindelyekből, színek szerint elrendezve épített meg egy tetőt, amit ő “a mesekönyv ház” -nak hív.
Nem lehet szembeszállni a fizika törvényeivel, illetve építési szabályzatokkal,” mondta Mr. Phillips, “de ezeket szemelőt tartva, a lehetőségek végtelenek.”
Az előadás teljes szövege
(Taps)
Köszönöm szépen. Hoztam pár fényképet, és egy kicsit beszélek majd arról, hogy hogyan csinálom azt, amit csinálok. Ezen házak mindegyike 70-80 százalékban újrafeldogozott anyagból épült, amiből mulcs lett volna, vagy egy lerakóban vagy égetőben landolt volna. Amit mások már kidobtak volna. Ez az első ház, amit építettem. Ez a bejárati ajtó ezzel a háromosztatú felső elemmel együtt, a szemétlerakóba ment volna. Egy aranyos kupola… Vagy ezek a gombok itt a konzolokon — ezek itt — ezek dióhéjból vannak. Ezek a félgömb alakú díszelemek meg – valójában tojáshéjak. Nos tehát… akkor tehát egy kis villásreggeli, aztán pedig megtöltjük a tojáshéjat egy kis műgyantával, felszögezzük, és már kész is a díszítőelem az idő tört része alatt.
Ez a kép belső felvétel. Íme a háromosztatú panel a félköríves fix ablakkal — ez bizony már antik darabnak számít. A szemétlerakóba tartott. Csak a zár rajta körülbelül 200 dollárt ér. A konyhában minden ilyen “megmentett” dolog. Itt egy 1952-es O’Keefe & Merrit tűzhely, ha szeret az ember főzni – elég komoly darab. Ez a feljárat a toronyba. Ez a lépcső 20 dollár volt, házhoz szállítással együtt. (Nevetés) Aztán, ha felnézünk a toronyba, akkor látják itt, ugye, ezeket a kiálló részeket. Nos, ha az ilyenektől idegösszeomlást kapnak, akkor valóban ne így építkezzenek. (Nevetés) Ez itt egy szennyesledobó akna, ez meg itt egy sámfa. Emezek meg ilyen öntöttvas darabok, amiket az antik boltokban lehet látni. Na szóval, volt nekem egy ilyenem, úgyhogy gyártottam hozzá egy egyszerű szerkezetet, és ha az ember rálép a sámfára, kinyílik az ajtó, és le lehet dobni a szennyest. És ha jól csináljuk, akkor a mosógép tetején lévő kosárba esik. Ha meg nem, akkor a WC-be. (Nevetés) Ezt a fürdőkádat én csináltam, hulladék 5×10 centis deszkákból. A peremével kezdtem, aztán síkba ragasztottam meg szögeltem, konzolra szereltem és felállítottam, és két profilt is csináltam hozzá ezen az oldalon. Kétszemélyes kád. Az ember nem mindig csak a tisztaságért fürdik ugye, és jól jön néha egy kis rekreációs lehetőség is. (Nevetés) Ez a csap itt, ez a narancseperfa fájából készült. Kicsit fallikus azért, dehát végülis, a fürdőszobában vagyunk.
(Nevetés)
Aztán ennek a háznak egy Budweiser sörösdoboz az alapja. Nem úgy néz ki, mint egy sörösdoboz, de a design-utalások azért elég egyértelműek. Visszaköszön az árpakalász az ereszben, és a fogazat pedig a sörösdoboz vörös, fehér és kék színeit tükrözi vissza. És itt a konzolok az eresz alatt, ez a kis design-elem is megtalálható a dobozon. Csak beraktam egy ilyen sörösdobozt a fénymásolóba és felnagyítottam, amíg el nem értem a kívánt méretet. Aztán, ahol a dobozon az van, hogy “Ez a híres Budweiser sör, nem ismerünk más sört, blablabla.” Ezt kicseréltük, és azt írtuk, hogy “Ez a híres Budweiser ház. Nem ismerünk más házat,” és így tovább, és így tovább. Ez meg egy retesz. Ami korábban egy védőrács volt, egy 1930-as, nagyon mérges faipari gépen. És nekem adták a rácsot, de nem adták hozzá a gépet, úgyhogy csináltunk belőle egy reteszt. Ezt egy elefántbika sem nyitja ki egykönnyen. És tényleg nem volt soha gondunk az elefántbikákkal. (Nevetés) A zuhany egy üveg sörre hajaz. Itt szállnak felfelé a buborékok, és a hullámos csempék lennének ugye a hab. Hol lehet hullámos csempét kapni? Hát, azt persze nem lehet. De sok WC- t kapok, úgyhogy fogok egy WC-t és egy kalapácsot, és már kész is a hullámos csempe. Ez a csap itt egy sörcsap.
(Nevetés)
Aztán ez az üvegpanel ez meg egy olyan üvegpanel, ami majdnem minden átlagos amerikai ház bejárati ajtajában megtalálható. Unjuk is már; kicsit idejétmúlt stílus. Ha tehát a bejárati ajtóba szerelnénk, az komolytalan tervezés volna. Ezért inkább ne a bejárati ajtóba szereljük. Rakjuk máshová. Szép üveges elem ez. De ha a bejárati ajtóba építi az ember, mások azt mondják majd, “Olyan akar lenni, mint azok, akiknek sikerült, és neki nem sikerült.” Ne oda szereljük. Ez itt egy másik fenti fürdőszoba. Ez a lámpa minden egyes középosztálybeli amerikai hallban megtalálható. Szóval ne a hallba tegyük, tegyük a zuhanyzóba, a gardróbba, de ne a hallba. Adott nekem egyszer valaki egy bidét, úgyhogy raktunk bele bidét is. (Nevetés) Ez a kis ház itt, az ágak narancseperfából vannak. Most majd mennek tovább a képek, közben meg beszélek picit.
Ahhoz, hogy így tegyenek, mint én, meg kell érteniük, mitől van annyi hulladék az építőiparban. A ház, mint olyan, tömegcikké vált, és szeretnék erről beszélni egy kicsit. Persze az is lehet, hogy a pazarlás oka a génjeinkben keresendő. Az emberek szeretnének következetesek maradni – fenntartani a percepciós egyensúlyt. Nos, mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy minden egyes percepciónak, azaz érzékelésnek össze kell illenie az azt megelőző hasonlókkal, vagy sérül a folyamatosság, és kicsit összezavarodunk. Hogyha például mutatok Önöknek egy tárgyat, amit még sosem láttak… Ó, ez egy mobil. Pedig ezt soha azelőtt nem látták még. Az történik ugyanis, hogy az ember megfigyeli a szerkezeti elemeket, és aztán végigfut az agya az adatbázisain — bzzz… ez egy mobil. Ó, ez egy mobil. De ha leharapnék belőle egy darabot, azt mondanák: “Hé, várjunk csak egy kicsit. Ez nem egy mobil. Ez az az újfajta mobil alakú csokoládé.” (Nevetés) És létre kell kell hoznunk egy új kategóriát, valahol a mobilok és a csokoládék között. Így dolgozzuk fel az információkat.
Nos, ha ezt lefordítjuk az építőipar nyelvére, akkor, ha mondjuk van egy soküveges nagy ablakunk, és az egyik üveg megrepedt, azt mondjuk majd, hogy “Ejnye, hát ez bizony elrepedt. Javítsuk ki. Vegyük ki, dobjuk el, hogy senki ne használhassa, és tegyünk be egy újat.” Mert ezt szoktuk csinálni a repedt ablaküvegekkel. És nem foglalkozunk azzal, hogy ez a repedés talán nem is okoz gondot. Csak hát szembemegy a megszokott mintával, és a szerkezeti elemek egységével. Ha viszont vennénk egy kis kalapácsot, és berepesztenénk az összes üveget a többi ablakban, akkor ugye ez már egy minta. A Gestaltpszichológia a minta-felismerést fontosabbnak tartja, mint a mintát alkotó részek felismerését. És akkor úgy állunk hozzá: “Jaj, de szép.” Nos hát. Ez a gondolat irányít nap mint nap. Az ismétlés mintát teremt. Ha van száz ilyenünk, meg száz olyanunk, akkor mindegy, hogy mi is az ilyen vagy olyan. Ha megismétlünk valamit, lehetőség nyílik egy minta születésére dióhéjakból, tojáshéjakból, üvegcserepekből vagy ágakból. Teljességgel mindegy. Ez pedig egy csomó pazarlást okoz az építőiparban.
Másrészt: Nietzsche írt 1885 körül egy könyvet, a “Tragédia születését.” És abban azt állítja, hogy a kultúrák két nézőpont közt ingadoznak. Egyrészt van a racionális nézőpont, amely nagyon üde és jól átgondolt, és intellektuális és tökéletes. Másrészt, a skála másik végén ott van az érzéki nézőpont, amelyet sokkal inkább a szenvedélyek hatnak át, az intuíció, amely tolerálja a szerves textúrákat és az emberi gesztusokat. Azaz, ha az racionális személyiség lefényképez valamit, vagy felakaszt egy képet, elővesz egy tachimétert, egy lézeres szintezőt és egy mikrométert. “Oké, aranyom. Egy ezredmilliméterrel balra, légy oly szíves. Pontosan oda szeretnénk. Így is van. Tökéletes.” Egyenesen, függőben, síkban. Az érzéki személyiség fogja a képet, és… (Nevetés) Nos, ez a különbség. Hibáim vannak. Szerves folyamat vagyok — szakasztott reformer. A racionális személyiség hegyeket pazarol el. Mert ha valami nem tökéletes, ha nincs összhangban az előre kigondolt modellel — kukába vele. “Hoppá, megkarcoltam, kukába vele. Hoppá ez, hoppá az. Kukába, kukába, kukába vele.”
Harmadrészt azt is mondhatnánk — hogy az ipari forradalom a reneszánsszal kezdődött, a humanizmus felemelkedésével, és aztán kicsit meglódult a francia forradalom idején. De a 19. század közepére már teljes pompájában díszelgett. És most van egy csomó kütyünk és bigyónk, meg mindenfélét elvégző izénk, olyasmire, amit ezidáig kézzel kellett megcsinálnunk. Úgyhogy most már szabványosított anyagaink vannak. Dehát ugye a fa nem ötször tízes, két és fél, három, meg három és fél méteres deszkákban nő. Egy rakás szemetet gyártunk. És egész jó munkát végeznek azok, a fatelepeken az erdőkben, akik iparáguk melléktermékeit — OSB és MDF lapokká, meg hasonlókká alakítják — de mit ér az, ha a kitermeléskor az erdőben felelősen gondolkodunk, de a fogyasztók elpazarolják a kitermelést a fogyasztáskor, mert hát bizony ez az, ami valójában történik. És ha valami nem szabványos: “Hoppá, kukába vele. Hoppá ez. Hoppá, meg van hajolva.” Hogyha vesz az ember egy ötször tízes deszkát, és az nem egyenes, vissza lehet vinni. “Jaj, elnézést, uram. Kicseréljük egyenesre.” Nos én beépítem az elhajlott dolgokat, mert az ismétlés mintát teremt, és mert az ilyesmi érzéki dolog.
Továbbá, azt mondják, hogy a munkaerő aránytalanul drágább, mint az alapanyag. Nos, ez persze csak egy mítosz. Elmesélek egy történetet. Jim Tulles, egy srác, aki nálam tanult, akinek azt mondtam: “Tim, itt az idő. Adok neked egy állást, művezető leszel az ablakosoknál. Ideje, hogy nekiláss.” “Dan, nem hinném, hogy készen állnék erre,” válaszolta. “Jim, de, itt az idő. Úgyhogy hajrá, előre.” Úgyhogy felvettünk a helyére új tanulót. És már kint tolta, mérőszalaggal a kezében, bányászkodott a szemétdombon, kereste a szemöldökfának valót — azt a deszkát hívjuk így, amit az ajtó fölé szoktak rakni — és azt gondolta, most nagy hatással lesz a főnökére — erre tanítottuk eddig. És a felvigyázó odament hozzá, és azt mondta: “Hát te meg mit csinálsz?” “Ja, semmit, csak szemöldöknek valót keresek,” és várta, hogy megdicsérik. Mire az: “Nem, nem, én nem azért fizetlek téged, hogy a szemétben turkálj. Indulás vissza melózni.” Mire Jimnek volt lélekjelenléte, és válaszolt, ahogy illik, azt mondta: “Nos hát, ha 300 dollárt fizetne nekem óránként, akkor még megérteném, hogy ezt mondja, de itt a szemétben turkálva épp 5 dollárt spórolok magának percenként. Számolja csak ki.” (Nevetés) “OK, Jim. Akkor mostantól a szemétdombon kezdtek minden reggel.” És ami vicces, nem is volt erős matekból a fölvigyázó.” (Nevetés) De néha beeresztik az embert az irányítóterembe, és akkor lehet tekergetni a gombokat. És ez az, ami ott történt.
Továbbá, meglehet, hogy 2500 év után is Platónnak tökéletes formáról vallott elképzelései köszönnek vissza. Ő azt vélte ugyanis, hogy kobakunkban létezik egy tökéletes képe mindennek, amit szeretnénk, és a környezetünk erőforrásait ehhez próbáljuk illeszteni. Azaz, mindannyiunk fejében van egy tökéletes ház, az amerikai álom, ami egy ház — az álomház. A probléma az, hogy nem engedhetjük meg magunknak. Úgyhogy egy amerikai álomszerűt csinálunk, ami nem más, mint a lakókocsi. Úgyhogy lett egy kórság a bolygónkon. Az ingó-hitel, ahogyan a bútorra, a kocsira is van. Megírja az ember a csekket, és már vesztett is az értékéből 30 százalékot. Egy év múlva már nem lehet minden bennelévőt bebiztosítani, csak a 70 százalékát. 1,2-es dróttal van elektromosan huzalozva. Nincs is azzal semmi gond, hacsak nem szeretné az ember olyasmire használni, amihez igazából 1,5-ös huzalozás kellene, és akkor ez történik. A lakókocsiknak olyan nagy a formaldehid-kibocsátásuk, hogy szövetségi törvény szabályozza, hogy figyelmeztetni kell a vásárlókat a formaldehiddel telt belső légkör tényére. Tényleg ennyire buták lennénk? Ilyen vékonyak a falai. Körülbelül olyan erős, mintha kukoricaszárból lenne. (Nevetés) “Nahát, én azt hittem, arra van Pálma-kikötőfalva.” “Hát sajnos már nem. Tegnap éjszaka ugyanis erős szelünk volt. Úgyhogy már nincs ott.” (Nevetés) És ha már nem kellenek, hová kerülnek ezek a lakókocsik?
Nos tehát, a racionális, plátói modellen alapul az építőipar, és még egy csomó más dolog is súlyosbítja a helyzetet. Az egyik az, hogy a szakemberek, minden kereskedő, eladó, ellenőr, mérnök, építész, mind ugyanígy gondolkodik. És így mindez eljut persze a fogyasztóhoz is, aki aztán ugyanerre a modellre tart igényt. Egy önebeteljesítő jóslat. Nem tudunk tőle megszabadulni. Aztán adjuk még hozzá mindehhez a reklámozókat és hirdetőket. “Hú! Hú-ha!” Olyasmiket veszünk meg, amikről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rájuk. Elég, ha megnézzük, hogy egy cég mit csinált a szénsavas szilvalével. Elég gusztustalan. (Nevetés) De tudják, mit csináltak? Összekapcsoltak vele egy metafórát, és azt mondták, “Dr. Pepper a menő…” És nemsokára tavakat lehetne megtölteni vele, annyit vedelünk belőle, több milliárd litert! Még csak nem is igazi szilvából van — még csak nem is hajt meg. (Nevetés) Jaj, Istenem, attól csak rosszabb. És a dolog beszippant minket, gyorsabban, mint gondolnánk.
Egy Sartre nevű férfiú írt egy könyvet, az a címe, hogy “A lét és a semmi.” Elég rövid könyvecske. Gyorsan át lehet lapozni, nem kell hozzá több, mint két év, ha naponta nyolc órát rászánunk. Ebben a könyben ír a megosztott énről. Azt mondja, hogy az emberek másképp viselkednek, ha tudják, hogy egyedül vannak, szemben azzal, ha valaki látja őket. Tehát ha spagettit eszem, és egyedül vagyok, ehetek úgy, hogy kiáll a kapa a számból. Törölhetem a számat az ingujjamba — szalvéta az asztalon, rághatok nyitott szájjal, csámcsoghatok, vakarózhatok, ahol csak akarok. (Nevetés) De amint bejön valaki más, akkor már más a helyzet: “Jaj, odacsöppent egy kis paradicsom.” Szalvéta az ölben, kis falatokkal eszünk, rágás közben szájunk zárva, nem vakarózunk. Nos, amit ilyenkor csinálunk, az a másik ember elvárásainak felel meg, annak, hogy szerinte hogyan kellene élnünk az életünket. Érzékeljük az elvárást, és megpróbálunk neki megfelelni, és az életünket annak megfelelően élni, hogy mit várnak el tőlünk. Ez történik az építőiparban is. Ezért egyforma minden parcella. Néha még a kulturális elvárásaink is teljesen formalizáltak. Fogadjunk, hogy mindannyiuk cipője egyforma. Persze, belemegyünk ebbe, és kerítések mögé zárt lakóparkokban formalizált elvárásaink lesznek, amelyek megfelelnek a közös képviselők elképzeléseinek. Néha elég nácik azért azok az emberek, bizony, bizony. És mindez súlyosbítja a helyzetet és folytatja az előbb említett modellt.
Az utolsó, amit megemlítek, az a csordaszellem. Az ember társas lény. Szeretünk csoportokba gyűlni, mint ahogy a gazellák, vagy az oroszlánok. De a gazellák nem az oroszlánokkal gyűlnek össze, mert az oroszlánok megeszik a gazellákat. Az emberek pont ilyenek. Azt tesszük, amit az a csoport kíván tőlünk, amelyikkel azonosulni próbálunk. Ezt a gimis 1-2. osztályokban elég jól lehet látni. Egész nyáron melóznak a gyerekek, majd belehalnak, hogy megvehessék azt a menő farmernadrágot, aztán végre eljön az ősz, és akkor besétálnak a suliba: “Ma fontos vagyok. Nézzetek meg, de hozzá ne érjetek a menő designer farmeromhoz. Látom, nektek nincs ilyen farmerotok. Ti nem a szépek közé tartoztok. Látjátok, én a szépek közé tartozom. Látjátok a farmeromat?” Ez nagyon jó ok arra, hogy egyenruhája legyen. És így van ez az építőiparban is.
Összekutyultuk a Maslow-szükséglethierarchiát egy icipicit. A piramis alsó szintjén vannak alapvető szükségleteink — hajlék, ruha, étel, víz, szeretkezés, satöbbi. Második szint: biztonság. Harmadik: kapcsolatok. Negyedik szint: önbecsülés – azaz hiúság. És levesszük a hiúságot, és idepakoljuk alulra. És ennek az eredménye az, hogy hiú döntéseket hozunk, és még a törlesztőrészleteinket sem tudjuk kifizetni, és nincs pénzünk, csak babkonzervre.
Azaz a házunk árucikké vált, és nem kis lélekjelenlét kell ahhoz, hogy belemerüljünk önmagunk ősi, ijesztő mélységeibe, és magunk hozzunk meg döntéseket, és ne csináljunk árucikket a házunkból, hanem valami olyasmit, ami jövőbiztos forrásból bugyog fel. Ehhez kell egy kis lélekjelenelét, és – a fene egye meg – nem mindig sikerül. De ez is rendben van. Amennyiben a kudarc kifog rajtunk, akkor ez nem nekünk való dolog. Én nap mint nap belefutok a kudarcba, és meg kell mondanom, voltak már kemény kudarcaim is, nagy, nyilvános, megalázó, nagyon kellemetlen kudarcaim. Mindenki rád mutat és nevet, és azt mondja: “Már ötödször próbálja, és még mindig nem megy. Micsoda marha.” A megbízók jönnek, és már az elején szólnak: “Dan, nagyon édi vagy, de, figyelj csak, ez nem fog menni. Miért nem csinálod ezt inkább vagy miért nem csinálod inkább azt?” És legszívesebben azt mondanám, hogy “A hátad legyen elöl…” De nem ezt mondom, mivel ők a célcsoportom.
És emiatt — és ez nem csak a házépítésre vonatkozik; a ruha- vagy élelmiszer-szükségletünkre, valamint közlekedési- és energia-szükségletünkre is igaz, kicsit túlnyújtózkodunk. És ha kapok egy kis sajtóvisszhangot, a világ minden tájáról írnak nekem. És lehet, hogy mi találtuk föl a mértéktelenséget, de a pazarlás problémája világszintű probléma. Bajban vagyunk. És nem keresztezik töltényhüvely-sorok mellemet, és nincs vörös kendőm sem, de tényleg nagy bajban vagyunk. És tennünk kell valamit, mégpedig újra kapcsolatot kell teremtenünk ősi önmagunkkal, és meg kell hoznunk néhány döntést, és meg kell mondanunk, hogy: “Tudod, azt hiszem, erre a falra CD-ket szeretnék rakni. Mit szólsz hozzá, drágám?” Ha nem működik, vegyük le. Össze kell kapcsolódnunk azzal, akik valójában vagyunk, és ez tényleg izgalmas dolog.
Köszönöm szépen.
(Taps)
Forrás: ted.com

Vekla: új magyar építőanyag



Először jutott ki magyar termék a müncheni BAU 2009 építőipari világvásárra. A kitűnő épületfizikai tulajdonságokkal rendelkező, VEKLA névre keresztelt találmány gyártása Veres Klára feltaláló reményei szerint  Magyarországon fog építőipari beruházásokat, munkahelyeket teremteni.
Veres Klára feltaláló 15 éves kutatómunkájának eredményeként kifejlesztett HAB-I-TEN építőanyagból készültVEKLA termékek a klímaváltozáshoz jól alkalmazkodó, energiahatékony építési rendszert alkotnak, amelynek használata a beruházási és üzemeltetési költségek 30 százalékos csökkentését eredményezi. Az anyag rendkívül sokoldalú, falazat, födém, tetőszerkezet, cserép, nyílászáró, burkoló egyaránt készíthető belőle, optimális tömegéből adódóan (150-400 kg/m3) könnyen mozgatható, építő- és szigetelőanyag is egyben.Az anyag előállítása környezetbarát technológiára épül (műanyag, textil, fém, növény, fa, gumi, üveg hulladék újrahasznosítása során nyert alapanyag), ugyanakkor kiváló hőtároló és hőcsillapító képességgel rendelkezik. Együtt alkalmazható más építőanyagokkal, például vasbetonnal vagy téglával. A VEKLA termékek épületfizikai tulajdonságai a funkcióhoz és az igényekhez adaptálhatók, mivel a szakmai titoknak számító vázanyaghoz sokféle adalékanyag keverhető, például üveggranulátum vagy műanyag. A végeredmény egy lyukacsos, könnyű szerkezetű, lélegző építőanyag. A betonhoz képest a kötési ideje kilencszer gyorsabb, az UV sugárzásnak ellenáll, más szigetelő anyagokkal szemben nem szükséges hozzá kiegészítő védőszerkezet, vagy bevonat. Az első referencia projekt egy 2002-ben épült szentendrei családi ház, amelynek minden alapvető eleme Habitenből készült. A tapasztalatok szerint a Veklából épült építmény nyáron hűvös, télen tartja a meleget.
A magyar feltaláló, Veres Klára neve után VEKLA névre keresztelt technológiára már vételi szándék érkezett a világ egyik vezető egyetemi kutatóintézete, a texasi IC2 részéről, akik 5 millió dollárért vitték volna el azonnal a know-how-t a tengerentúlra. A feltaláló azonban ragaszkodik hozzá, hogy Magyarországon valósuljon meg a know-how alkalmazása. Az első üzem a tervek szerint már 2009. március végén kerül átadásra Pest megyében, a következő beruházási ütem pedig – az év második felére – az ipari mértékű gyártást is lehetővé teszi majd.

Vekla építőanyag: zseniális magyar találmány vagy hatalmas átverés?
Néhány éve debütált egy új magyar találmány, az energia hatékony és környezetbarát építési rendszer, a VEKLA. A nemzetközi sikerek után idén augusztusban indult volna a gyártás az összesen 700 milliós beruházással létrehozott gyártóüzemekben. Időközben a pénzügyi befektető és a feltaláló végletesen összevesztek, a projektcéget felszámolhatják. Kuremszki Csaba sikkasztással és csalással vádolja Veres Klára feltalálót, aki hamarosan új partnerrel kívánja megvalósítani a gyártást. Sikertörténet vagy csalás? Utánajártunk a drámai fordulatokban bővelkedő történetnek.
A kezdet, amikor még minden szép volt…
Veres Klára találmánya három éve vált igazán ismertté. Első körben a GVOP K+F pályázatán nyert 50 millió forint segítségével fejlesztette ki a Habiten elnevezésű anyagot. Majd 2007-től a ValDeal Innovációs Zrt. – amely Magyarországon feltalált találmányok hasznosításával foglalkozik – jelentős sajtókampánnyal és professzionális nemzetközi piacra lépéssel egyengette a termék útját. „Bár a ValDeal fő partnere, a Texasi Egyetem mellett működő IC² kutatóintézet ötmillió dollárért azonnal kivitte volna a találmányt az USA-ba, én ragaszkodtam hozzá, hogy Magyarországon valósuljon meg a gyártás” – mondta Veres Klára lapunknak.


HABITEN-ből készült építőanyagok – univerzális megoldásnak tűnt


Magyar befektetők jönnek…
Miután magyar befektetők fantáziát láttak a dologban, tavaly szeptemberben megalakult egy projektcég a találmány megvalósítására, a gyártóüzemek létrehozására. A cég tulajdonosai papíron Bilinszky Ferenc és ifj. Kuremszki Csaba voltak. Utóbbiak mögött azonban a valóságban idősebb Kuremszki Csaba állt, aki állítása szerint összesen mintegy 175 millió forintot fektetett eddig a találmányba. A közismert miskolci vendéglátós egyébként neves pókerjátékos, de ő az egyik legnagyobb magyar adótartozó is: az APEH honlapjának tanúsága szerint idén 10 millió forintot meghaladó adótartozása van a magyar állam felé. A vállalkozó nem titkolja, hogy ellene korábban vagyonosodási vizsgálat folyt. „Az adóhatóság szerint 100 millió forinttal tartozom az államnak, amit természetesen nem ismerek el” – mondta Kuremszki Csaba.
Mertek nagyot álmodni…
A Vekla-5 Zrt. alapító okirata szerint a találmány tulajdonosi jogai a feltalálónál, a használati, gyártási és értékesítési jogok pedig a projektcégnél maradnak. Abban is megállapodtak, hogy mivel a találmány lelke a kristályosító és kötőanyag, a későbbi gyártóknak ezt a szabadalom tulajdonosa szállítja majd. A termék gyártását magyar vállalkozók végezték volna országszerte, 20-60 ezer m3/év gyártókapacitással és a Vekla-5 Zrt. központi irányításával. A tervek szerint a cég holdinggá alakult volna: külön társaság intézte volna a kutatást, az értékesítést és a marketinget. A nagyszabású elképzelések szerint idén augusztus 20-án adták volna át a táti és kartali mintaüzemeket, mintegy 700 milliós beruházással. Ám ebből nem lesz semmi, mivel a céget várhatóan felszámolják.
Amikor elfogy a pénz…
Idén júniusra a Vekla-5 Zrt-nek 60 milliós tartozása halmozódott fel, amelynek jelentős részét a projektben közreműködő munkatársak díjazása tette ki. Volt olyan dolgozó, aki tíz hónapig ingyen dolgozott, miközben folyamatosan szervezte a feltaláló és a cég nemzetközi szakkiállításon való részvételét (Lyon, München, Arad). Ezek közül volt olyan, amelynek megjelenési költsége csak 40 millió forintba került.
Csalás az egész, nincs is találmány?
Id. Kuremszki Csaba szerint azért merült ki a kassza, mert Veres Klára sajátjaként rendelkezett a részvénytársaság pénzével. Állítása szerint a 94 millió forint összköltségű pénzügyi tervből még a kartali mintaüzem sem valósult meg. „Veres Klára egyedül, ellentmondást nem tűrően irányította a Vekla-5 Zrt. üzleti folyamatait, beleértve a szerződések megkötését is. Például 7 millió forintért rendelt ruhákat” – mondja id. Kuremszki Csaba, aki szerint mindez tudatos forgatókönyv alapján zajlott: a feltaláló módszeresen, lépésről lépésre ki akarta zárni őt és fiát a projektből, hogy „kicsalja a pénzét”.
Szerinte egyébként Veres Klára nem talált fel semmit, legalábbis neki nem mondta el, hogy mit. Kuremszki úgy véli: a találmányt hivatalosan senki sem vizsgálta meg, az egyébként sem áll szabadalmi oltalom alatt. Így az egész történet nem több egy nagyszabású csalásnál, amelynek érdekében a feltaláló professzionálisan felhasználta a hazai és nemzetközi médianyilvánosságot.
Forrás: ingatlanmenedzser.hu


Napelemes cserép – magyar világszabadalom



Napelemes cserép - magyar világszabadalom a napenergia tetőcserépGENIUS – EUROPE NAGYDÍJAS napenergia tetőcserép rendszer
A napenergia cserép fényből elektromos energiát állít elő, alkalmazását tekintve legfőbb előnye, hogy a már meglévő /bármilyen típusú és formájú/ tetőcserép, tetőburkolat formával azonos formájú, méretű, színű, egyező rögzítési pontokkal rendelkező napelem cserépként és egyszerre tetőcserépként is alkalmazható darabonként.
Wave napelemes cserép - magyar világszabadalom a napenergia tetőcserépAműködtetni kívánt készülékek, szükséges felvett teljesítményének arányában korlátlanul bármikor bővíthetőek az energia cserepek mennyisége.
A tetőn bármilyen elrendezési módban alakzatban alkalmazhatóak, ferde és párhuzamos tető kialakításnál is.
A napelem cserép rendelkezik saját tölthető speciális akkumulátorokkal, ezért külső akkumulátorok alkalmazása és külön akku helyiség nem kell.Napközben fény hatására elektromos energia termelés megy végbe, mely energia azonnal felhasználható, ugyanakkor a saját beépített akkumulátorok töltése is ilyenkor történik. Éjszaka fény hiányában a napelemek nem működnek, viszont a beépített akkumulátorok az energiát leadják, emiatt a működés 24 órás üzemű.
Alpine napelemes cserép - magyar világszabadalom a napenergia tetőcserépA TMT Solar Tile Systems® egység készül akkumulátorok nélkül is, ilyenkor közvetlenül a rákapcsolt elektromos fogyasztókat látja el.
A szolár energia cserép bármely a piacon kapható DC/AC, DC/DC elektromos inverterrel használható azokkal kompatibilis, a hazai és nemzetközi szabványoknak megfelelő névleges feszültséggel készülnek.
A beépítésekor csak a meglévő tetőcserepet kell kivenni és a helyére rakható /csavarozható/ az azonos formájú, méretű és színű TMT Solar Tile Systems® egység.
Az egyes elemek /szolár cserepek/ meghibásodás esetén villogó piros jelzéssel tudatják, hogy melyik egység hibásodott meg, melyet a háztetőre nézve azonnal észlelhetünk és egyenként cserélhetünk.
A TMT Solar Tile Systems® egységhez nem kell külön áramvezető gyűjtősínt és kábelösszekötéseket használni, mert azok integrálva vannak a készülékben.
Dome napelemes cserép - magyar világszabadalom a napenergia tetőcserépA súlya harmad akkora, mint a tetőn lévő héjazaté, ezért a tetőt statikailag nem terheli, mert kiváltja az agyag, a beton, a pala tetőcserép súlyát.
Beruházás szempontjából költségtakarékos, mert egyenként is bővíthető a rendszer a rendelkezésre álló anyagi források szerint.
A tervezők és kivitelezők számára nagy szabadságot kínál a felhasználás területén új , egyedi építésű épületek tervezésében, kivitelezésében.

A TMT Solar Tile Systems® előnyei:

    • Integrált áramvezető szalagkábelek
    • Fagy és hőálló, UV sugárzásnak ellenálló
    • Nem éghető, anyagában színezett
    • Kompatibilis a nemzetközi rendszerekkel.
    Mediterrán napelemes cserép - magyar világszabadalom a napenergia tetőcserép• Bármilyen formájú tetőcseréppel felépített tetőhéjazatba rakható
    • Energiatermelő felülete, mintegy 10-40%-kal nagyobb a hagyományosnál
    • Műemlékvédelem alatt álló épületeken, üdülőkön is alkalmazható
    • Nem kell semmilyen átalakítás a tető szerkezetében a meglévő cserépléc használható
    • Nem kell további kiegészítő egységek /tetőbe épített elektromos vezetősín, vezeték, tartó/
    • A meglévő cserép helyére pontosan illeszkedik, követi annak felszíni vonalait, kialakítását
    • Szabálytalan tetőszerkezetben is használható
    • Az esetlegesen meghibásodó szolár cserép villogó fénnyel jelzi a hibát
    • Telepítéskor azonnal működőképes, külön beszabályozást nem igényel
    • A függőleges és vízszintes sorolhatósága, kapcsolhatósága miatt korlátlanul bővíthető a rendszer
    • Egyenként is bővíthető a rendszer a rendelkezésre álló anyagi források szerint.
    Tulipán napelemes cserép - magyar világszabadalom a napenergia tetőcserép• A tetőszerkezetet alkotó fa gerendák keresztmetszete 50%-kal kisebb lehet a súly csökkenése miatt
    • Tetszőleges mennyiségben használható, akár 1darabtól is, folyamatosan bővíthető
    • Szabadalmaztatott „Click & Slide” csatlakozás minden oldalon
    • Felhasználási környezet: -40ºC tól + 110ºC-ig
    • Időjárásálló, eső, hó, jégverésnek ellenálló felület.
    • Fényáteresztő képessége 10%-kal magasabb az üvegnél.
    • Megfelel az IP 45 érintésvédelmi követelményeknek.
    • A felhasznált alapanyagok újrahasznosíthatók.
    • Nincs vizuális környezetszennyezés.
Bővebb információk:IdeaS Solar Kft. – honlapján

Ökocement bevezetésével zöldülhet az építőipar



A cementgyártással mindeddig hatalmas mennyiségű üvegházhatású szén-dioxid került a légkörbe. Úgy tűnik azonban, hogy amerikai és brit mérnököknek sikerült olyan technológiát fejleszteniük, amivel a betonozással végső soron nem termelik, hanem megkötik a CO2-t.
A cementipar az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátás 5-6 százalékáért felelős, így az egyik legnagyobb kibocsátónak számat. A szén-dioxid egyrészt a gyárak energiaigényéből, másrészt a mészkő (CaCO3) dekarbonizációjából, azaz a hevítés során bekövetkező CO2-vesztésből származik.
Az új, környezetbarát technológia segítségével viszont a cementipar elsődleges kibocsátóból jelentős szén-dioxid-nyelővé válhat. Az ökocement ötlete európai oldalról a londoni székhelyű Novacem kutatócsoportjától ered, amelynek vezető szakembere Nikolaus Vlasopoulos. A környezetkímélő eljárás lehetősége egyaránt felcsigázta az iparág és a környezetvédők érdeklődését, és elnyerte támogatásukat.
A környezetbarát cement kétségtelenül nagy piacra tehet szert, miután világszerte évente mintegy kétmilliárd tonna cementet használ fel az építőipar, s ez rengeteg szennyezőanyag kibocsátásával jár. Az ökocementre való áttéréssel viszont 5 százalékkal lehetne csökkenteni a globális szén-dioxid-emissziót. Ez a mennyiség több mint, ami például a légiközlekedésből származik. A cement iránti kereslet hosszú távon ráadásul egyre inkább növekedni fog: a francia Credit Agricole bank becslései szerint 2020-ra a maihoz képest másfélszeresére nő az igény.
Hagyományos vs. ökocement
A hagyományos, úgynevezett portlandcement gyártása során a mészkövet közel 1500 Celsius-fokra hevítik fel, amelyhez kevés ásványi anyagot, például agyagot adnak. Ezzel az eljárással 1 tonna cement előállítása során 0,8 tonna szén-dioxid kerül a légkörbe. Amikor az anyagot az építkezéseknél vízzel keverik el, az tonnánként 0,4 tonna szén-dioxidot nyel el a levegőből. Csakhogy a gyártás során több szén-dioxid kerül a légkörbe, mint amennyi kikerül belőle a szilárdulás közben, és a nettó kibocsátás végül is 0,4 tonna.
Korábban is voltak már kísérletek környezetbarátabb cement előállítására, de ezek kimerültek abban, hogy több adalékanyagot adtak a betonkeverékhez, így csökkentve a felhasznált mészkő mennyiségét. Ezzel azonban nem tudták oly mértékben csökkenteni az emissziót, hogy a cementipar lekerüljön a legtöbb szennyezőanyagot termelő iparágak képzeletbeli dobogójáról.
A hagyományos beton ugyan megköt valamennyit a légköri szén-dioxidból, de nem eleget
A Novacem magnézium-szilikátokat használ alapanyagként, amelyek a hevítés során nem bocsátanak ki szén-dioxidot. Maga a gyártási folyamat is sokkal alacsonyabb hőmérsékleten, mindössze 650 Celsius-fokon zajlik, azért kevesebb fűtőanyagra van szükség. Így egy tonna cement előállítása kevesebb, csupán 0,5 tonna szén-dioxid-kibocsátással jár – de ami a fontosabb, hogy a szilárdulás közben közel 1,1 tonna szén-dioxidot köt meg a légkörből. Végeredményben tehát az eljárás nem kibocsátással jár, hiszen egytonnányi végtermék életciklusa során körülbelül 0,6 tonna szén-dioxidot köt meg. Ráadásul, a kisebb energiaigénynek köszönhetően, a gyártás során könnyebben hasznosíthatók a tiszta energiák – a víz-, a szél- vagy a napenergia.
Kételyek és bizakodás
A brit cementipari szakmai szervezet, a Concrete Society szóvivője mégis szkeptikusan látja az ökocement jövőjét. Elmondása szerint problémák merültek fel az új cementfajták előállítását célzó laborkísérletek során, és emellett a gyártáshoz nélkülözhetetlen nyersanyagok csak meghatározott helyeken elérhetők a Földön. Mindezeken túlmenően az új építőanyagot komoly terhelési vizsgálatoknak kell alávetni, mielőtt piacra kerülhetne, ami hátráltathatja betörését a piacra.
Vlasopoulos ezzel szemben azt állítja, hogy a magnézium-szilikátok világszerte nagy mennyiségben megtalálhatók, és becslések szerint közel 10 ezer milliárd tonna hozzáférhető. Ráadásul a Novacem által kifejlesztett gyártási folyamat során egyéb magnéziumtartalmú ipari alapanyagok is megfelelnek e célra. Vlasopoulos biztos benne, hogy az új cement elegendően erős lesz ahhoz, hogy az építkezéseknél alkalmazhassák, de természetesen az engedélyek megszerzéséig még néhány éves tesztelési időszaknak kell eltelnie.
Tengerentúli versenytársak
A Novaceméhez hasonló fejlesztésekbe kezdtek a kutatók az amerikai kontinensen is. A kaliforniai partvidéken található a Moss Landing erőmű, amelynek turbinái több mint 1000 MW elektromos energiát termelnek. A keletkező 370 Celsius-fokos gázok és gőzök legalább 30 ezer ppm szén-dioxidot tartalmaznak, azaz egymillió légrészecskéből minimum 30 ezer CO2-molekula. Emellett persze egyéb szennyezőanyagok is kikerülnek az erőműből.
Jelenleg ezek a gázok a kéményekből közvetlenül az atmoszférába kerülnek, azonban a Kaliforniában nemrégiben megalapított Calera cég szerint, ha a füstgázt átáramoltatnák a környező tengervizen, a benne lévő szén-dioxid 90 százalékát cementté lehetne alakítani. Az eljárás alapvetően a korallok által előállított tengeri cement képződéséhez hasonlít: a korallok a tenger vízében lévő kalciumot és magnéziumot alakítják karbonátokká normál hőmérsékleti és nyomási viszonyok mellett. Jelen esetben is erről van szó, a szén-dioxidból előbb szénsavat, majd karbonátokat, és végül cementet állítanak elő. A Calera mellett más vállalatok is dolgoznak hasonló eljárásokon Santa Barbarában és Halifaxben.
A klímaváltozás elleni küzdelemben a környezetbarát cement igen kecsegtetőnek ígérkezik, és talán a leginkább megvalósíthatónak tűnik a számos, olykor futurisztikusnak hangzó ötlet közül, amellyel a szakértők a felmelegedést kívánják mérsékelni.
Forrás: ozonenetwork.hu


SOL – Egy szférikus tengeri felhőkarcoló



A környezetbarát tengeri élet (SOL). David John McMorrow és Mario Celik Ausztrál építészek által tervezett torony és komplexum új megoldást jelenthet a Föld gyorsan növekvő népességének lakásproblémáira – telepítsük őket a tengerre.
2050-ig három milliárd ember fog születni erre a bolygóra. Szakértők szerint, soha nem látott terhet fognak jelenteni a Föld erőforrásai számára. McMorrow és Celik ezt felismerve alkalmat láttak rá, hogy kihasználva a modern technológia kínálta lehetőségeket megtervezzenek egy várost, melyet elég egyedi módon az óceán közepére telepítettek. A páros úgy tervezte, hogy a SOL városszerkezete teljesen önellátó legyen. Hullámenergia hasznosításával bóják biztosítanák a város energia ellátását, függőlegesen mezőgazdasági termelést alakítanának ki és tengeri halgazdaságok biztosítanák az élelemforrásokat. Egy jachtkikötő, luxus szállodák, éttermek és egyéb szabadidős-létesítmények teszik a várost izgalmas és élvezetes hellyé az ott lakók és odalátogatók számára.

Hogy mi a legjobb az egészben? Az, hogy egy SOL városkomplexum gyakorlatilag bárhol megvalósítható. Bár ezt a konkrét SOL tornyot Ausztráliába, az Indiai-óceánra tervezték, Perth partjaitól 10 km-re, de a modell bárhová adaptálható.
Egy-egy város aránylag kicsi, a tengeri komplexum központjában felépített felhőkarcoló 3000 lakóegységében 5000 ember szállásolható el. Az építészek elképzelése az, hogy elég bója és egyéb teljesítmény-hasznosító módszerekkel az egész város és annak infrastruktúrája kiszolgálható lenne – sőt többlet is keletkezne, amit kábeleken a szárazföldre vezetve eladhatnak.

Esztétikailag megtervezve, mint egy megastruktúra az óceán szerves részeként emelkedik ki a felszínről. A SOL komplexum ambiciózus módon igyekszik az „életet ünnepelni”, miközben lakhatási problémákon segít.
Fordítás: Vigh Attila
Forrás : 
evolo.us


Magyar botanikus kert mosná a szennyvizet Kínától Amerikáig



Akár a város közepén is elhelyezhető, botanikus kert külsejű szennyvíztisztító technológiával akar világpiac-vezető lenni egy magyar cég, az Organica Zrt. A magyar központú és alapítású vállalkozás folyamatos tőkebevonásokkal finanszírozza immáron öt országra kiterjedő nemzetközi terjeszkedését.
]
Telkiben a bio szennyvíztisztító telep napi nyolcszáz köbméter vizet tisztít meg normál terhelésnél Fotó: Tuba Zoltán [origo
Tanulni tud, belázasodik, és meg is lehet ölni, vagyis olyan, mint egy élő szervezet, mégis a szennyvíz tisztítása a feladata annak az Élőgépnek elnevezett technológiának, amelyet a magyar központú Organica Zrt. fejlesztett ki több mint egy évtized alatt. A technológiával világelsőségre tör a magyar piacon már ismert cég, az Egyesült Államoktól Kínáig több országban kívánnak hódítani a pálmaház vagy botanikus kert kinézetű tisztítóval, amelynek különlegessége, hogy akár lakóházak közé is beépíthető.
]
Az üvegházban annyi pára, víz és tápanyag van, hogy a növények akár egy hónap alatt újra ki tudnának fejlődni. Tervezéskor összesen 40-50 növényfajt használnak Fotó: Tuba Zoltán [origo
Olyan dolgot hoztunk a világba, ami eddig nem létezett. Úgy lehet fogalmazni, hogy egy új életformát hoztunk létre. Nem életmódot, hanem élőlényformát” – mondta Kenyeres István, az Organica Zrt. alapítója és szakmai igazgatója. A cég fejlesztette ki az úgynevezett Élőgép víztisztítási technológiát, amely egy “olyan mesterséges ökoszisztéma, amelyet mi tervezünk, építünk, úgy néz ki, mint egy botanikus kert, és ha jól épül, akkor olyan illatú, mint egy virágüzlet”.
Magyar központ, nemzetközi menedzsment
A céget két magyar alapította, és bár jelenleg az Organicában többséggel bírnak külföldi pénzügyi kockázati tőkealapok, megmaradtak magyar tulajdonosai is, és a globális babérokra törő vállalkozás központja Magyarországon van. Az 1998-ban alapított Organica a hagyományos víztisztítást felváltó módszerek újonnan indult versenyébe szállt be egy olyan, zömében magyar fejlesztésű technológiával, amely a felhasznált vizet még helyben megtisztítja, és újra használhatóvá teszi, miközben úgy néz ki, mint egy botanikus kert.
]
A "büdöshelyiségben" távolítják el a szilárd szennyeződéseket a vízből, melynek a dolgozók szerint inkább öblítőszaga van a sok mosószertől Fotó: Tuba Zoltán [origo
A két alapító, Kenyeres István és Bodnár Attila a várt üzleti siker megvalósításához egy nemzetközi menedzsmentet hozott létre, amelyben ők maguk is részt vesznek. Az Organica élén az amerikai Jonathan Lanciani áll elnök-vezérigazgatóként, akit a kulcsfontosságúnak tartott amerikai piac ismerete miatt kértek fel a cég vezetésére. Az Organica 2008 óta a külpiacok – elsősorban az Egyesült Államok, Kína, India – meghódítására törekszik, és ehhez új kockázati tőkét vontak be a víziparra specializálódott New York-i Cleanwater Partners és a Kelet-Európában befektető osztrák Gamma befektetési társaságoktól. A tőke nagy részét a terjeszkedés megalapozására, termék- és értékesítésfejlesztésre, képviseletek nyitására fordították, emiatt azonban a cég az elmúlt években még veszteséges volt. Az alapozási szakaszban tavaly több mint 867 millió forintos vesztesége származott részben technológiai fejlesztésből, üzletfejlesztésből és beruházásokból.
Világpiaci vezetők akarnak lenni
Az Élőgép technológia a hazai piacon már ismertnek számít: tizenkilenc helyszínen létezik Magyarországon, de ezek többsége kisebb települések szennyvizét kezeli. Egy nemrég aláírt szerződés értelmében azonban egy igazi nagyhal is a cég horgára akadt, ugyanis a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) az élőgépes megoldás mellett döntött az 1960-as évek óta működő Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep felújításánál. Barabás Győző, a telep vezetője szerint azért az Organica nyert a 700 milliós közbeszerzési pályázaton, mert a jelenlegi eleveniszapos infrastruktúrát ezzel a legkönnyebb fejleszteni úgy, hogy nem kell teljesen új telepet építeni, miközben a bűz is megszűnik. Az Élőgéptől 15-20 százalékos energia-megtakarítást és hatékonyabb vízkezelést várnak a befedett tisztítótól. Barabás Győző szerint jó döntés volt, hogy ezt választotta az FCSM: “A természetről koppintották a technológiát, nincs jobb megoldás.”
]
A mennyezetről lógó zászlók mutatják, mely országokban működik már az Organica Élőgépe Fotó: Tuba Zoltán [origo
Az Élőgép városi környezetbe, akár lakóházak közé is illeszthető, mivel nem jár bűzzel, és a pálmaház jellege miatt a kinézete sem okoz gondot. A lakóházak mellé épített futurisztikus megoldás Dél-Pesten azonban távolinak tűnik, mert a hazai jogszabályok egyelőre nem teszik lehetővé, hogy lakóépületek épüljenek tisztító közelébe. Pedig a technológia lehetővé tenné a Soroksári út és a Duna közti terület jobb kihasználását – akár lakó-, irodai vagy ipari célra. “Azzal, hogy ott egy nagy üvegház épül, a körüllakása megoldódik” – vélte Kenyeres István.
"Ha feldobják a bakancsukat, tudjuk, hogy baj van. Eddig viszont csak szaporodtak." Aranyhalak és teknősök is hozzájárulnak a tisztítási folyamathoz Fotó: Tuba Zoltán [origo
A világon jelenleg öt országban működik az Élőgép technológia összesen 24 telepen (Magyarországon kívül a kínai Sencsenben, a francia Le Lude-ben, a lengyelországi Barzkowicében, valamint Ausztriában a hartbergi ökoparkban), és a kínai iroda mellett tavaly már elkezdték kiépíteni képviseletüket többek közt Szingapúrban, Indiában és az Egyesült Államokban is – vagyis ott, ahol növekedni szeretnének.
Családi pénzből indult
Az ökoszisztémával történő víztisztítás nem új ötlet, az Organica sem kitalált, hanem megvalósított egy már létező elképzelést. Bodnár Attila, aki Kenyeres István gyerekkori barátja az általános iskolából, és együtt nőttek fel, az Egyesült Államokba disszidált az 1980-as években, itt találkozott egy kutatócsapattal, akik víztisztító növényekkel foglalkoztak. Bodnár Attila építész volt, így a kilencvenes évek közepén barátjának, a vegyészmérnök és biotechnológiával foglalkozó Kenyeres Istvánnak ajánlotta az ötletet, amelyről Kenyeres szerint “nagyon hamar kiderült, hogy műszakilag még nagyon az elején tart, nem működött jól”. Az ötlet végül 1998-ra állt össze: Kenyeres István szerint ekkor érett meg a környezet a technológiára, illetve ő és a Magyarországra visszaköltöző Bodnár Attila addigra forralta ki az ötletet. Bodnár Attila szerint az első lépéseknél még a családtagoktól, barátoktól és az amerikai partnerektől kaptak pénzt, nagyságrendileg egy-kétszázezer dollárt, később már befektetőket vontak be, és több céggel is kötöttek megállapodásokat.
A tisztítók Kínában látogatható üvegházként is működnek Fotó: Tuba Zoltán [origo
A cég az indulása után gyorsan fejlődött, amit jól mutat a forrásbevonás módja. Az Organica háromszor is vont be kockázati tőkét, sőt, a növekedéshez további együttműködési lehetőségeket keresnek. A kockázati tőke lényeges tulajdonsága, hogy rendszerint csak nagy megtérüléssel kecsegtető üzletekbe fektetik pénzügyi befektetők. Az első ilyen forrásbevonás rögtön az indulás utáni évben, 1999-ben történt, ami arra utal, hogy a kelet-európai piac környezettechnológiáira specializálódott Environmental Investment Partners komoly üzletet látott a fiatal cégben. “Eljutottunk valameddig, aztán kiderült, hogy sokkal nagyobbak a lehetőségek, ehhez viszont több ember, több forrás, több fejlesztés kellett” – mesélt Kenyeres István a sikerrel kecsegtető kezdeti időszakról.
Télen kisebb a baktériumok aktivitása, mint nyáron, ez a hengerben mérhető le Fotó: Tuba Zoltán [origo
A cég 2001-ben hat környezetvédelmi társasággal olvadt össze Körte-Organica néven. A 2004-ig tartó együttműködésből a cég egy mérnöki, építési tapasztalattal rendelkező szakembergárdát nyert. Az Élőgépet folyamatosan fejlesztették, eladták és tesztelték, ám a technológia önmagában nem volt elég a cég üzleti talpon maradására, ezért egyéb víztisztítási projekteket is vállaltak, nem csak a háztartási szennyvízkezelés területén. A társaság készítette el a Dunai Vasmű óriási kapacitású tisztítóját, a szentgotthárdi Opel és az esztergomi Suzuki autógyárak tisztítóit is, és közben az Élőgép akkori verzióit több önkormányzatnak értékesítették. A technológia végül 2008-ra érett meg a külföldi terjeszkedés elindításához.
Víztisztítók Telkitől Sencsenig
A külföldi terjeszkedés egyik legnagyobb piaca Kína, ahol a gyorsan épülő városokat eleve úgy tervezik, hogy a háztartások és irodák a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzanak visszaforgatott vizet. Ezekben eleve külön vezetéken érkezik az ivóvíz és a visszaforgatott víz, ezért a kínaiak igencsak érdeklődtek a technológia iránt. Sencsenben épült meg az első olyan Élőgép, amely teljesen illeszkedik a városképbe: a szennyvíztisztító üvegházat kosárlabdapályával, bevásárlóközponttal és egy toronyházzal építették egybe. Kenyeres István szerint a városi környezetben való felhasználás nem régi ötlet, de most már megvan rá a szükséges nyitottság.
]
A tisztítótelep vezérlője. A magyarországi központból szükség esetén a világ összes Élőgépének működésébe beavatkozhatnak. Nagyobb képért kattintson! Fotó: Tuba Zoltán [origo
A legtöbb, már megépült hazai Élőgép azonban kisebb településen működik. A 2004-ben épült telki tisztító 800 köbméter vizet tisztít meg naponta normál működés mellett. Bár kevesebb mint négyezren lakják, a Magyarország leggazdagabb településének számító Telki ötezer átlagos fogyasztónak megfelelő mennyiségű vizet használ el. A jelenleg működő tisztító kapacitása azonban akár nyolcezer fő szennyvizével is elbírna. A 2007-ben elkészült etyeki telepet főként azért kellett felépíteni, mert az addig (egyébként jól) működő tisztító nem bírta kielégíteni a vizes jelenetek forgatására alkalmas Korda Filmstúdió és az ideiglenesen idetelepülő filmesek többletigényét. Az etyeki víztisztító telep napi 1100 köbméteres kapacitásából 300-400 köbmétert köt le a stúdió – mondta el Tutor László, a telki telepen dolgozó, az Organica Élőgépek kivitelezésében részt vevő szakember.
]”] 
Külön csarnokban működik a kísérleti telep, ahol az új technológiákat tesztelik Fotó: Tuba Zoltán [origo
A technológia terjedése ellenére Magyarországon a felhasználás még falakba ütközik. Kenyeres István szerint a visszaforgatott víz terjedését elsősorban kulturális gát akadályozza, mivel az emberek nem szeretnek tisztított vizet fogyasztani, pedig a technológia alkalmas ivóvízminőség előállítására. Szerinte a háztartási vízfogyasztásnak csak 1-2 százalékát fordítják ivásra, a többit a vécéöblítéstől a zuhanyozáson át a kerti locsolásig minden másra. Az Egyesült Államokban pedig jellemzően a légkondicionálók vízfogyasztása jelenti a felhasználás egy jelentős részét, és erre a célra ivóvizet használnak, amit kiválthatna a visszaforgatott víz. Az amerikai piacon egy másik fontos célcsoport az egyetemek köre, mivel az Élőgép a cég szerint alkalmas arra is, hogy kutatásoknak adjon terepet.
Lebontó baktériumok telepszenek meg a növények gyökerein, amelyek négy méter mélyre is lenyúlhatnak Fotó: Tuba Zoltán [origo
A külföldi terjeszkedés a szervezet életében is meglátszott, például két éve a cég hivatalos nyelvévé az angolt tették. Erre azóta van szükség, hogy egy kínai kollégát is be kellett vonni a közös munkába. “Én voltam a legnagyobb bajban, mivel negyven-akárhány éve tanulom az angolt, de csak több-kevesebb sikerrel”- jegyezte meg Kenyeres István. Mára egy nemzetközi csapat állt össze a cégnél: van náluk mexikói építész, a mérnökcsapatot indiai kolléga irányítja, a grafikus lengyel, de van kínai, orosz, szingapúri és amerikai munkatárs is. “Ez szükséges, mert ennek a technológiának alkalmasnak kell lennie arra, hogy a külföldi feltételeknek (éghajlati, szennyvízminőségi, jogi, kulturális) megfeleljen” – magyarázta Kenyeres.
A telki szennyvíztisztító kifolyója. A kifolyó alatt a hígulás miatt tisztább a víz, mint felette. A bal oldali cső az eső-, a jobb oldali a megtisztított vizet engedi a patakba Fotó: Tuba Zoltán [origo
Mit rejt a botanikus kert?
Az 1998 óta fejlesztett Élőgép egy olyan mesterséges ökoszisztéma, amelyben a biológia, nanotechnológia, informatika és tulajdonképpen a mesterséges intelligencia össze van gyúrva egy olyan élő rendszerré, amelynek az a kifejezett feladata, hogy a vizet megtisztítsa és újra használható formába hozza – Kenyeres István, az Élőgép egyik atyja így mutatta be termékét. A módszer nem minden szennyvíz tisztítására alkalmas, mert az ipari nehézfémek, vegyületek nem bonthatók biológiai úton. “Olyan vizeknél alkalmazható, amikre azt lehet mondani, hogy élő rendszer számára tápanyagforrásként értelmezhető” – mondta.
"Sokkoló látvány", amikor egy mérgezés sújtja az Élőgépet. Ilyen esetben a folyamat több pontján is útját tudják állni a mérgező anyagnak Fotó: Tuba Zoltán [origo
Az Élőgép tulajdonképpen a hagyományos biológiai víztisztítás továbbfejlesztése egy tápláléklánc felépítésével. A szennyvízből először kiszűrik a szilárd szennyeződéseket, majd a klasszikus, eleveniszapos technológiához (amit gyakran használnak, például jelenleg a Dél-pesti Szennyvíztisztítónál is) hasonlóan baktériumokkal végzik el a szerves anyagok bontását. Az eltérés abból adódik, hogy a lebontás után az elhalt baktériumokból nem rögtön biomasszát képeznek (mint az iszapos megoldásnál), hanem bekapcsolják őket egy táplálékláncba. Az egyik baktérium cukrokat bont le a vízben, majd ezekből egy másik élőlény táplálkozik, amelyet egy újabb fogyaszt el. Egy másik baktérium a foszfátokban gazdag mosószerek anyagait használja fel, majd őt fogyasztja el egy másik élőlény. A tápláléklánc tetején kisebb állatok és különböző növények állnak – ezekből áll össze aztán a látható “botanikus kert”.
Etyeken 2007 óta működik a biotisztító. A régi telep technológiaváltással járó bővítésére a filmstúdió miatt volt szükség. Ez nagy forgatások esetén harmadát adja a szennyvíznek Fotó: Tuba Zoltán [origo
A rendszer összességében jóval kevesebb iszap keletkezésével jár, márpedig egy hagyományos iszapos víztisztítóval szemben ez komoly megtakarítás. Az iszapot ugyanis nagy költségekkel lehet csak elszállítani, és viszonylag költséges megoldás abból biogázt fejleszteni. Közben az élőlények nagy hatékonysággal kinyernek szinte minden szennyező anyagot a vízből, amelyet aztán pluszban fertőtleníteni is lehetne, de a cég nem él vele, mert nincs rá szükség. A megtisztított vizet vissza lehet engedni a természetbe, vagy – ahogy a modern, városi felhasználási módszerrel – vissza lehet forgatni a háztartásokba, hűtőrendszerekbe vagy ipari felhasználásra.
Élő rendszerként élőlényekre jellemző tulajdonsággal bír a technológia, például tud tanulni, és fel lehet készíteni betegségek ellen is. “Olyan, mint amikor gyerekek kapnak védőoltást. Kicsit durvábban nyakon öntjük a rendszert. Lehet, hogy kicsit belázasodik, bepirosodik, de nem pusztul el, és ha a következő jön, már tudni fogja, mire számítson” – magyarázta Kenyeres István, de el is ismerte, hogy “minden élő rendszert meg lehet ölni”. Egy-egy nagyobb mérgezés vagy kémiai, fizikai behatás tönkreteheti a rendszert, ez ellen érzékelőkkel védekeznek, vagyis, ha látják, hogy veszély közeledik, akkor eltérítik, vagy késleltetik a rendszerbe kerülését. Tutor László a telki telepet bemutatva elmagyarázta, hogy előfordulhat például, hogy nagy mennyiségű olaj kerül a szennyvízbe, ezt érzékelve különböző pontokon még idejében le tudják szívni a vízfelszínre kiülő káros részt. Az Élőgép szennyvíztisztítók irányítási és adatgyűjtő rendszere a világ bármely részéről ráköthető a budapesti központra, ahonnan a helyi üzemeltetők segítséget kaphatnak a technológiával kapcsolatos üzemeltetési problémákra. Ez a lehetőség az üzemeltetők számára biztonságot jelent, de eddig még nem volt szükség beavatkozásra.
Forrás: vallalkozoi.negyed.hu


Öko-város: Egy mesterséges kráter rehabilitációja



Öko-város 2020, egy tervjavaslat Oroszország, Kelet-Szibériában fekvő Mirniy ipari zónájának rehabilitációjára, amit egy innovatív építészeti stúdió az AB Elis Ltd. nyújtott be.
A projektet egy 550 méter mély és több mint egy kilométer átmérőjű mesterséges kráter belsejébe, a világ egyik legnagyobb kőbányájába helyeznék. Az elképzelés az, hogy létrehozzanak egy új kertvárost, ami védett lenne a kemény szibériai környezeti behatásoktól, jellemzően a hosszú és zord telektől és a rövid forró nyaraktól.
Az új város betelepülőket és turistákat vonzana Kelet-Szibériába, több mint 100.000 ember befogadására lenne képes. A rajzok alapján a várost három fő szintre osztották, függőleges farmgazdaság, erdők, lakóhelyek és szabadidős területek.
A terv legérdekesebb része az üvegkupola, ami megóvná a várost és napelemekkel borítva elegendő energiát szolgáltatna a komplexum üzemeltetéséhez.
A központi magban helyeznék el a szellőztető rendszert és a műszaki infrastruktúrát egy többszintű kutatási központtal. Az első szintre kerülnének a szabadtéri, teraszos lakások, kilátással a város központjába telepített erdőre.
Tehát az a célkitűzés, hogy egy új típusú, nagy népsűrűségű a természettel harmonizáló várost hozzanak létre.
Fodítás : Vigh Attila
Forrás: 
www.evolo.us


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése