2018. december 2., vasárnap

Korunk nagy hazugságai







Korunk nagy hazugságai



Korunk nagy hazugságai:

az okos zsidók és a Nobel-díjak

07/05/2012



Picture
Ugye ismerős az a szituáció, amikor társaságban beszélgetünk az elmúlt időszak
nagy gondolatairól, a világ haladásáról, a tudomány eredményeiről. És ekkor
általában rövid időn belül előkerül valaki, aki elkezdi bizonygatni a zsidóság
aránytalanul nagy hozzájárulását a világ tudományos teljesítményéhez, mindezt
alátámasztva a zsidó Nobel-díjasok rendkívül magas számával. Ezt pedig
rendszerint megfejeli a lehengerlő következtetés az elsöprő zsidó intellektuáls
fölényről, ami faji-alanyi jogon adott e nép
tagjainak.

Hát, ez az illető is egy világszerte működő agymosó tevékenység áldozata, aki
méghozzá elég erősen fertőzött is, mert tapasztalataim szerint az ilyeneket igen
nehéz meggyőzni arról, hogy az intelligencia és a szellem nívója nem feltétlenül
a Nobel-díjak mennyiségi függvénye. Amikor pedig odáig jutok
felvilágosításomban, hogy a díjak odaítélése bizony kőkemény nemzetközi
politikai-hatalmi kérdés, akkor általában a teljes felháborodást szoktam
learatni.

A Nobel-díj bizony azzá változott, amivé alapítója soha nem szerette volna
tenni. A világ egyik legexkluzívabb faji propaganda eszközévé.

Még napjainkban is erre szolgál, bár sokan ezt nem ismerik fel, pedig a
Nobel-díjak története a politikai és a hatalmi befolyásolások sorozata. Nemcsak
a cionisták befolyásolták odaítélését, hanem szinte minden nemzet
megpróbálkozott vele a maga szintjén. Jelentős nyomást gyakorolt a kiválasztásra
a wilhelmiánus és a hitleri Németország (ez bizonyos mértékig látszik is az
adott időszak dijazottjain), kevesebb sikerrel a Habsburg Birodalom, váltakozó
sikerrel Franciaország és Anglia, továbbá, érthető okokból, meglepően sikeresen
a skandináv államok.

De a befolyásolásban a zsidókhoz hasonló sikereket még megközelítőleg sem
tudott senki elérni.

Mindjárt az elején szögezzük le: a Nobel-díj odaítéléséhez igen komoly
tudományos eredményt kell produkálni, mert  a látszat, vagy hamisított eredmények nem csúszhatnak át a szűrőn. Csak hát a mai innovációs és tudományos iparban ilyen eredmény sok ezer születik minden évben, és ezek között választani bizony nagyon sok szubjektív elemet érvényesítő foglalkozás. És mint látni fogjuk a szubjektivitás nem véletlenszerű.

Az elmúlt 110 év alatt (2010-ig) összesen 543 Nobel-díjat ítéltek oda 817
személynek és 23 szervezetnek. Ezek közül legalább 181 (21,5%) díjazott volt
zsidó, és legfeljebb 659 nem zsidó. Minthogy a világ népességének 99,8%-a nem
zsidó, és csak 0,2%-a zsidó, ebből kiszámítható, hogy ez világviszonylatban a
zsidók 107-szeres felülreprezentáltságát jelenti Nobel-díjak eloszlásában.

A zsidó Nobel-díjasok statisztikai adatai 1901 és 2010 között:

- Kémia (31 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 20%-a)

- Közgazdaságtan (28 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének
42%-a)

- Irodalom (13 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 12%-a)

- Béke-díj (9 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 9%-a)

- Fizika (47 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 25%-a)

- Élettan, illetve orvostudomány (53 zsidó kitüntetett, a világ összes
kitüntetettjének 27%-a)

Azt mindenkinek éreznie kell, hogy ez egy olyan képtelenség, amit semmivel
nem lehet megmagyarázni.

Ez nem egy, hanem több, mint két nagyságrendnyi intellektuális különbséget
jelentene egy nép számára, ami egy külön emberi fajt képezne a bolygón.

Ráadásul az olyan szellemi versengésekben, ahol az objektív, tényleges
teljesítmény érvényesül és nem a szavazás, meg a bizottságosdi, mint például a
sakk, szellemi olimpiák vagy tanulmányi versenyek, nos, ezeknél már egyáltalán
nem látszik ez az elsöprő zsidó fölény. Sőt, az ellenkezője igaz, mert a
zsidóság képviselői ezeken a szellemi megmérettetéseken a középmezőnyben szoktak végezni.

A zsidó díjazottak számát és arányát rengeteg zsidó propaganda weboldal
kíséri figyelemmel. Ezeknek a weboldalaknak a célja, ahogy mondják, hogy olyan
online forrást biztosítsanak, amely túlsúlyozva mutatja be a zsidók
hozzájárulását a világ kulturális, tudományos és műszaki fejlődéséhez.

Kettő példa:
http://zsido.com/cikkek/dan_shechtman_kapta_a_kemiai_nobel_dijat/10/2758
http://miertcion.blogspot.com/2011/10/nobel-dijas-zsidok-szama-szazhetve...

Fontos körülmény az is, hogy a zsidó Nobel-díjak aránya a II. világháború
után csaknem két és félszeresére növekedett, ezáltal is tükrözve az abnormálisan
megnövekedett világhatalmi súlyukat. A világban betöltött pozíció és a díjak
száma közötti összefüggés az amerikai adatokban is tetten érhető. Az összesen
299 amerikai kitüntetett nagyon magas szám, és az ebből 108 zsidó díjazott pedig
még elképesztőbb.

2011-ben az odaítélés során már elvesztettek minden józan mértéket. A 7
díjazottból 5 volt zsidó, miközben egy sor jelentős tudományos eredményt
figyelmen kívül hagytak.

Ez a világ számos pontján hangos zúgolódást váltott ki. Reméljük, hogy
hatására a propagandisták talán egy kicsit majd visszafogják magukat, hiszen
valószínűleg nem érdekük, hogy egy észak-koreai típusú választási bohózattá
silányuljon az egész.

2011-ben egy kisebbfajta lázadás tört ki az egyik Nobel-díj jelölő műhelyben,
a stockholmi Károly Intézetben. A lázadás részleteiről egyelőre keveset tudni,
ami tudható, hogy a jelölő bizottság egyik tudósánál Jan Biro endokrinológusnál
és egy meg nem nevezett társánál betelt a pohár. Sajtónyilatkozatokat adtak ki a
disznóságokról, ami természetesen nem jelenhetett meg sehol, majd Jan Biro egy
kisebb dolgozatot állított össze ebben a témában a "Nobel-díj zsidó
részrehajlása" címmel.

Honlapja: 
www.janbiro.com.

A dolgozata magyar nyelven itt elérhető, elolvasása erősen javallott:
www.janbiro.com/files/BIRO_A_Nobel-dij_zsido_reszrehajlasa.doc
A befolyásolás módszerei ugyanazok, mint a világ más tájain érzékeny ügyekben
szokásos: az egyéni megvesztegetéstől kezdve, a pénzügyi vagy erkölcsi zsaroláson át a szervezeti megfélemlítésig vagy hatalmi visszaélésekig minden előfordul. Jan Biro dolgozatában kiválóan megvilágítja a díjak odaítélésével kapcsolatos svéd attitűdöt, nevezetesen azt, hogy a zsidóknak sikerült elfogadtatni azt az elképesztő elvet a Nobel közgyűléssel és a Bizottsággal, hogy "egy díjat egy zsidónak, és egy díjat egy nem zsidónak".

Nyilván szerepet játszik a dolgok ilyetén alakulásában a Nobel Alapítvány
alapvetően zsidó jellege is. A szerző szerint a Nobel-díjak odaítélésének jogát
már régóta el kellene venni a svédektől és egy sokkal kevésbé befolyásolható
nemzetközi szervezetre kellene bízni. Jan Biro egy igen érdekes tanulmánnyal is
megajándékoz bennünket: ebben leírja a 2002. évi élettani Nobel-díj
odaítélésének történetét, amikor a Human Genom program 2 nagyágyújának
vetélkedése ellenére a nevető harmadik, egy zsidó szerzőpár lett a befutó,
ráadásul egy sokkal kevésbé jelentős projekttel.

Ugyanebben a dolgozatban az érdeklődők megtalálják a jelölési és odaítélési
folyama gyakorlati leírását, nagyon jó példákkal szinesítve.

Egyébként Czeizel Endre nevű médiakedvenc álgenetikusunk - akinek köze sincs
semmiféle komolyabb tudományhoz - így vélekedik: „nem véletlen, hogy sok köztük a zsidó származású, hiszen a zsidó kultúrában különösen nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, arra, hogy a gyermekekből kihozzák a maximumot. Ismerek példákat arra, hogy zsidó családban nevelkedett roma gyerekek is kiváló tálentumokká váltak” - mondta.

No comment. Ha Czeizel sokáig képes tartani ezt a színvonalat, ő is kapni fog valami díjat. Kerestem ezeket a zsidók nevelte roma gyerekeket
egy darabig, de aztán feladtam.

Egy évben a világon minden témakörben több ezer jelentős tudományos eredmény születik. Ez egy iparággá változott napjainkra. Ezek közül kiválasztani a
legjelentősebbeket, már önmagában is rendkívüli feladatot jelent. Nincs
semmiféle objektív mérce, ami alapján meg lehetne adni a tényleges súlyokat. Egy elért tudományos eredmény önmagában semmit sem jelent - legyen az még oly jelentős is - ha nem menedzselik megfelelően  a nagy cél, vagyis a Nobel-díj
felé.

Természetesen ennek ellenére az új ismeret hasznosul, de díjat nem fog kapni.
A legnagyobb találmányok többsége semmiféle díjat sem kapott soha és az inverze is igaz, hogy azért vannak kevésbé megérdemelt díjak is, sőt olyanok is amelyek esetében utólag kiderült, hogy a tudomány egy zsákutcája volt, de az adott pillanatban komoly eredménynek tűnt. Valószínűleg nem fog meglepetést kelteni, ha leszögezzük, hogy a zsidó díjazottak ezekben az esetekben is meglehetősen felül reprezentáltak.

Az irodalmi és béke Nobel-díjakkal kevesebbet foglalkoznék, mert ezek
politikai irányultsága közismert. Ezekben a kategóriákban manapság díjat szinte
kizárólag olyan személyiségek kapnak, akik jelentős politikai szolgálatot
tesznek a nyugati világnak, azon belül is elsősorban az USA-nak és
Izraelnek.

Mindenképpen külön bekezdést érdemel Kertész Imre története. Ő egy
középszerűnél is gyengébb író, egy igazi harmadosztályú írogató, ennek
megállapításához igazán nem kell irodalomkritikusnak lenni. Őt egy végtelen
óceán választja el az igazi nagyságoktól, Gárdonyi Gézától, Tormay Ceciletől
vagy Németh Lászlótól, és mégis ő kapta a világ legjelentősebb irodalmi
elismerését.

A Sorstalanságot a 70-es évekbeli megjelenése idején pár száz példányban
adták ki és a 90-es évek elején ezen példányok fele még mindig raktáron volt.
Aki elolvassa, érzékelheti a harsány stílus ellenére a kifejezésmód
erőtlenségét, a magyartalan gondolatok és nyelvtani szerkezetek százait, egy
alapjában véve középszerű irodalmi ötlet igen gyenge megvalósítását. Kertész
nyilván maga is érzékeli társadalmi méretű elutasítottságát, amit a
holokauszt-tudat hiányával és a származásával indokol.

Kertész rendkívüli sértődöttsége minden megnyilvánulásában tetten érhető, de
eléggé árulkodó, hogy vagdalkozásában sosem szakmai vagy intellektuális érvek,
hanem mindig származási és hatalmi érvek szerepelnek.

Természetesen a magyar zsidó Nobel-díjasok ennél azért sokkal nagyobb
mértékben rászolgáltak kitüntetésükre. Azért ne akarjuk visszavenni a díjakat
Wigner Jenőtől, Szilárd Leótól, Pojányi Jánostól vagy a többiektől, mert
jelentős tudósok voltak. De azt tegyük hozzá, hogy a szóba jöhető kb. 30-35
zsidó számazásúból 7-8 megkapta a díjat, továbbá 3 német (az említett
wilhelmiánus és hitleri időszakban) és néhány meghatározhatatlan származású. Míg a szóba jöhető 200-250 magyarból senki.

Egyébként ki tudná megmondani, hogy melyik a jelentősebb tudományos
eredmény:

- a C-vitamin és az izomoxidációs folyamatok biológiájának megvilágítása (a
félig zsidó Szentgyörgyi Albert Nobel-díjat kapott érte)

vagy

- a villanymozdony feltalálása? Kandó Kálmán nemhogy díjat nem kapott, de még a jelölés közelébe sem került. A XX. század egyik legnagyobb elektromérnökének legfőbb díja a Horthy Miklós által alapított Corvin-díj odaitélése volt, amit ne becsüljünk le, de azért még nemzetközi ismertséget sem jelent.

A propaganda egy másik eszköze a vegyes származású tudósok teljes
elzsidósítása. Az előző századforduló korszaka a zsidó asszimiláció korszaka
volt. A beolvadni kívánó zsidó családok esetében rengeteg volt a vegyesházasság, ami Nobel-díjasaink esetében is így volt. Ha megnézzük családfáikat, a legtöbb helyen azért bőven látunk nemcsak magyar, hanem mindenféle egyéb közép-európai hangzású neveket is. Érdekes megnézni a már említett Szentgyörgyi Albert családfáját (kis hibákkal még a Wikipédia is közli). Az apai ág magyar dominanciája jól látható, de még az anyai ágon is találhatók gyanús nevek.

Természetesen a családfa kutatás egy másik tudomány, ebbe ne merüljünk most
mélyebbre. (A néhány eset során, amit megvizsgáltam többször találkoztam még
egymásnak ellentmondó önéletrajzokkal is ugyanattól a személytől.) A Pojányi
familia származására is teljesen ellentmondó adatok találhatók az
interneten.

A nagyok talán legnagyobbja, Neumann János például soha nem kapott
Nobel-díjat, pedig ő hármat is érdemelt volna. A legendával ellentétben
természetesen ő sem teljes zsidó, sőt valószínűleg nagyrészt nem az. (Apja
féligmeddig zsidó, anyja egy elszegényedett magyar bárói származék, akit utólag
megpróbálnak elzsidósítani.) Az ő pályafutását vizsgálva egyébként nem is
érezhető olyan erősen a nemzetközi zsidó lobbi támogatása. Talán azért, mert nem anyai ágon volt zsidó származású, azaz nem volt igazándiból közülük való?

Foglalkoznunk kell még egy legendával, a "menekült zsidó tudósok"
történetével. A tudósokat a 20-as években még sehol sem fizették meg rendesen.
Az első ország, amelyik rájött arra, hogy a tudósok megvásárlásával állandó
előnyhöz lehet jutni az innovációban - az USA volt. És Amerika anyagilag egyre
inkább meg is tehette ezt, így a huszas évek végétől egyre fokozódó lendülettel
beindult a "brain drain", az agyelszívás, ami gyakorlatilag napjainkban is
folyik. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a tudós világelit 50-60%-a az
Egyesült Államokban tartózkodik.

A harmincas évek tudós migrációjának nagy része esetében szó sincs arról,
hogy politikai okokból kellett volna elmenekülniük bárhonnan. Egyrészt egyik
állam sem engedhette meg magának, hogy ilyen szintű tudósokat üldözzön el,
másrészt igen csekély számuk miatt még ellenséges beállítottság esetén sem
jelentettek semmiféle politikai kockázatot. Egy-két igazi bajkeverő kivételével
nem is esett baja szinte egyetlen jelentős tudósnak sem ebben az időben, sehol
Európában.

A legendás menekülések és szívszorító históriák jórészt utólag kreált
legendák, lásd pl. a cionista zsidó Tom Lantos kacagtató esetét. De Wigner Jenő
távozására is legalább hatféle történetet ismerek. Az egyik szerint a hamburgi
kikötőből álbajusszal és álszakállal átkelt Angliába, ahol - mivel nem ismert
senkit - betért az első kocsmába és elmondta a csaposnak a láncreakció lényegét. A csapos az elmélet zsenialitásától elbűvölve, azonnal beprotezsálta őt az angol titkosszolgálathoz, akik végre oltalmat nyújtottak a kegyetlen Horthy-fasizmus elől menekülő tudósunknak...

A másik szerint vatikáni ügynökök segítségével jutott keresztül a
Mussolini-féle Olaszországon, ami után Marsielles-ben angol tengeralattjáróra
szállva vette útját Anglia felé. Gibraltár után azonban náci tengeralattjárók
vették üldözőbe, de ezt is túlélte...

A korabeli tudósok többségének a pályafutása (és itt nemcsak a magyarokról
beszélek) elég hasonló volt. A diploma és a doktorátus megszerzése után
Németországban gyűltek össze, mert Európában ott volt a legmegfelelőbb
a szakmai és anyagi támogatás, majd akit ezután hívtak a tengerentúlról, az
hajóra ült és szépen elment.

Mindenféle dráma nélkül, a saját útlevelével. Ha zsidó volt, ha nem.

De a nagyrésze nem ment sehová. Szépen ott maradtak Németországban és részt vettek előbb a civil, majd a háborús programokban. Aki elvakultság nélkül
szemléli a náci Németország háború alatti tudományos tevékenységét, az tudja,
hogy a korabeli tudományos csúcsteljesítményeket ott érték el. Ez nyilván nem
lett volna lehetséges akkor, ha - mint ahogy a legenda szól - mindenki
elmenekült volna. Persze volt olyan tudós is, aki már akkor elmenekült Hitler
elől, amikor az még hatalomra se került.

Bizonyításképp ismét vegyük elő kedvencünk Szentgyörgyi Albert életregényét
néhány mondat erejéig. Ő ugyebár végig itthon maradt, és bár köztudott volt
zsidónak minősülő származása (már egy nagyszülő is elég volt ehhez), sőt
kommunista-szimpatizáns érzelmeit sem rejtette soha véka alá - ennek ellenére
soha egyetlen hajszála sem görbült. (Legalábbis a magyarok és a németek által
nem.) Háborítatlanul dolgozhatott a szegedi egyetemen a kutatásain, különféle
vezető tisztségeket is betöltve, sőt politikai megbízást is kapott a
Kállay-kormánytól. (Ez volt az angolokkal való isztambuli kapcsolatfelvétel)

1943-ban aztán kitudódtak a kommunista párttal történt kapcsolatfelvételei,
ami miatt vezető tisztségeiről le kellett mondania, ám kutatásait ezután is
végezhette, és magántanári tevékenységét sem korlátozták. Így érkezett el 1944
szeptembere, mikor is a szovjet hadsereg bevonult Szegedre. Ekkor úgy érezte
eljött számára az aranykor, mert a megszállók kinevezték az egyetem rektorának
és politikai feladatokat is kapott.

Ekkor egy újabb drámai fordulat következett be életében. Egyik éjszaka
fosztogató, erőszakoskodó szovjet katonák törtek be villájába, a házát
kirabolták, feleségét pedig a szeme láttára megerőszakolták. Ettől hősünknek
természetesen megszűnt minden vonzalma a kommunizmus iránt és a frontvonalakat átlépve a nyilasok uralta Budapestre szökött.

Szálasiék természetesen kihasználták a professzor megjelenése adta propaganda lehetőségeket és a Magyar Futártól kezdve az összes akkori jelentős újság nagy cikkekben számol be viszontagságairól. A nyilas kormány teljes támogatását élvezte.

Következő képkockánk 1945. február 13. Szentgyörgyi a budapesti ostrom utolsó
napjait a svéd nagykövetségen vészelte át. A szovjet csapatokkal újra találkozva
elmesélte a csodával határos megmenekülését a nyilasok karmaiból, majd az
Ideiglenes Kormány által adott megbízással hozzákezdett a tudományos élet teljes újjászervezéséhez.

Érthető módon az itthon maradt tudományos elit semmiféle együttműködésre nem
volt hajlandó vele, így Szentgyörgyi elkezdett szervezni egy független
természettudományos akadémiát. Ezt a kommunista párt leállította és
parancsszóval akarta megtenni az MTA elnökének. Az ellene kiújuló ellenállást
érzékelve, az elnöki tisztet Kodály Zoltánra testálva 1947-ben nyugatra
távozott. Mindenféle dráma nélkül, de természetesen a kommunizmus által
üldözötten. Nos, így, vagy hasonlóan néztek ki azok a bizonyos "tudós
üldözések".

Alább következik egy rövidebb felsorolás a magyar világklasszis tudósok
névsorából, akik semmiféle komolyabb elismerést nem kaptak, bár teljesítényük
semmivel sem volt kisebb, mint díjazottjainké. Ajánlom ezt a névsort Landeszmann György volt budapesti főrabbinak, ennek a csekély agyfelszereltségű volt honfitársunknak, aki azt találta mondani: "ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack". (Hála Istennek, ez a Landeszmann a megjelent interjúra adott reakciókra mintegy válaszul nem sokkal később lemondott magyarországi zsidó tisztségeiről és nagy örömünkre Kanadába távozott.)

Asbóth Sándor, Bánki Dónát, Barnóthy Jenő, Eötvös József, báró Eötvös Loránd,
Bay Zoltán, Bíró László, Bodó Zsófia, Bólyai testvérek, Bródy Imre, Csonka
János, Dallos József, Dékáni Árpád, Déri Miksa, Dorogi István, Döme Lajos,
Galamb József, Greguss Pál, Haraszty Ágoston, Irinyi János, Jedlik Ányos,
Jendrassik György, Kandó Kálmán, Kaposy Mór, Kemény János, Kertész Andor, Kliegl József, Körösi Csoma Sándor, Kruspér István, Luppis János, Markovits Mária, Mechwart András, Mihály Dénes, P.Fényi Gyula, Pattantyús Ábrahám Géza, Pávlics Ferenc, Pázmándi Kempelen Farkas, Pécsi Eszter, Puskás Tivadar, Richter Gedeon, Rózsa Miklós, Rubik Ernő, Schick Béla, Simonyi Károly, Szilvay Kornél, Tihanyi Kálmán, Zipernowsky Károly.

Ez csak egy rendkívül felületes gyors névsor, percek alatt bárki még ötször
ennyi magyar nagyágyút ide tudna varázsolni egy egyszerű Google kereséssel.

Összefoglalva tehát leszögezhetünk néhány helytálló megállapítást ebben a
témában:

- a Nobel-díj erős nemzetközi presztizs jellege mindig nagy csábító erőt
jelentett a különböző nemzetek számára,

- a díjak odaítélésének befolyásolását a különböző zsidó érdekcsoportok
végezték és végzik ma is nagy hatékonysággal,

- a zsidó sikerek okaként számos külső, belső tényezőt soroltunk fel és
leírtuk a befolyásolás gátlástalan, mindenen átlépő eszközrendszerét,

- az így megszerzett megszerzett zsidó Nobel-díjak folyamatos népszerűsítésére hatalmas nemzetközi propaganda-hálózat épült fel,

- a világot behálózó cionista propaganda gépezet  hivatott bizonyítani és
sugallni a tájékozatlan közvélemény számára a zsidó intellektuális fölény létét,
amit nyíltan kimondani nem szabad, mert az fajelméletnek minősül,

- a zsidók az általuk kialakított propagandát egy nagyméretű
legenda-projektbe csomagolják, ami által a társadalom minden rétege számára
könnyen emészthetővé válik, és szinte történelmi keretet ad a tudományos
történéseknek.

Ennek legfontosabb elemei az a zsidók saját maguk általi önsajnáltatása, a
minden ok nélküli, évszázados üldözöttségük és a kirekesztettségük
hangsúlyozása, kombinálva a tudományos életben kifejtett gigászi
erőfeszítéseikkel, és végső soron a jó zsidó győzelmével a mindenki más rossz
felett. És mindezt kizárólag zsidó főszereplőkkel.

Hatalmas megtévesztő gépezet ez, amely igénybeveszi a világ teljes cionista
kézben levő médiarendszerét. De mint minden megtévesztés, néhány évtizednél
tovább ez sem tud elmenekülni a leleplezés elől. És talán éppen most jött el ez
az idő.

Kocsis Márk
2012 július 3.



A magyar alkotmánybíróság, mint az alkotmányellenesség őre


04/28/2012

Picture

Nyílt levél egy magyarországi "alkotmánybírónak" kinevezett cionista bérmunkásnak. 


Lévay Miklós!

Soha ilyen udvariatlanul nem szólítottam meg senkit, de most kivételt teszek. Önök sem vették a fáradtságot ugyanis, hogy csaknem két éves várakoztatás után néven nevezzenek XX/1250-1/2012.AB ügyszámú levelükkel.

2010. márciusától többedmagammal naiv reménykedéssel vártam döntésüket a holokauszt tagadását tiltó törvény ügyében. A 2010-es kormányváltásnak köszönhetően megszűnt ugyan az említett törvény holokausztra történő kizárólagos alkalmazhatósága, ugyanakkor sokkal bonyolultabbá is vált a „nemzetiszocialista bűnök” tág fogalomköre miatt.

Egy év elteltével már borítékolni lehetett, hogy Önök az Alaptörvényre várnak, hiszen ezután ártatlan sajnálkozással tárhatják szét kezüket, mondván sajnos nem tehetnek semmit, hiszen nem vagyok jogosult utólagos normakontrollt kérvényezni.

Amikor viszont beadványomat megírtam, jogosult voltam erre. Ezt Önök pontosan tudják.

Cinikus viselkedésük, és az Önöktől joggal elvárható, mindenkit megillető korrekt és igazságos elbánás közti távolság minden bizonnyal vetekszik a mindenki által közismert Makó-Jeruzsálem útvonal teljes hosszával. Oda – vissza.

Az Önök intézményén kívül minden elképzelhető fórumot megkerestem annak tisztázására, hol található minden kétséget kizáró és egyértelmű információ, mit kell jelenleg holokauszt alatt érteni, amire a nürnbergi per óta többször is gyökeresen megváltozott és átalakult dogma miatt lett volna szükség. Kedvencem volt a holokauszt „relativizálása”, melyet bár illik kerülni, mint az a bizonyos házi kedvenc a forró kását, de amiről fogalma sem volt senkinek, micsoda.

Dokumentálni tudom, hogy erre sem Önök, sem a minisztériumi illetékesek, de még egyetemi tanszékvezető professzorok sem tudtak válaszolni.

Hogy egy példával éljek - törvénytisztelő polgárként nekem eszemben sincs tagadni a holokausztot. Viszont szívesen tennék feljelentést az ellen az ismeretlen tettes ellen, aki 1990-ben se szó se beszéd az auschwitzi 4 millió áldozatról szóló emléktáblát 1,5 milliósra cserélve belegázolt a holokauszt áldozatainak lelkivilágába, egyben jelentéktelenebb színben tüntetve azt fel nagy nyilvánosság előtt.

Az Önök vérlázítóan alattomos és pitiáner lapítása miatt fentiekre már csak akkor kaphatok választ alkotmányjogi panaszom esetleg kedvező elbírálásával, ha előbb pervesztes vagyok a 269/c törvény alapján. Hiszen végzésük értelmében előbb el kell hogy ítéljenek azért, amiről fogalmam sincs hogy valójában micsoda, természetesen végigjárva ezután az összes létező bírósági fórumot, esetleg a 3 éves börtönbüntetés letöltése közepette, mert csak ezután lehetek jogosult alkotmányjogi panasz benyújtására, reménykedve abban, kiderül végre, hogy nem én voltam az, aki holokausztot nyíltan tagadva kicserélte az említett táblát.

Az már csak hab a tortán, hogy egy esetleges holokausztos büntetőeljárás alatt sor sem kerülhet annak kiderítésére, hogy "alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán sérült-e az Alaptörvényben biztosított jogom” ahogy végzésükben magyarázkodnak, hiszen pont ennek tisztázhatóságát akadályozták meg végzésükkel egy életre.

Hasonló példák százainak ismertetésétől eltekintek, különben sose lenne vége levelemnek.

Álláspontom szerint fenti ellentmondások miatt a 269/c törvény alapján elképesztően nehéz bárkit is elítélni, hiszen az ügyésznek kell minden kétséget kizáróan bizonyítania a bűncselekmény tényállásszerű elkövetését. Ugyanakkor az Önök eddigi, fenti tárgyban nyújtott gyalázatos teljesítménye alapján az sem kétséges, hogy egy fenti büntetőpert követő alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása hogyan zajlana intézményükben.

A torkunkon pofátlanul, gátlástalan arroganciával lenyomott 269/C nevű terrortörvény célja tehát egyértelműen a félelemkeltés.

Ha jól tudom, a terrorizmus bűncselekmény pedig már a félelemkeltésre irányuló szándékkal megvalósul. Ez is megérne tán egy misét.

A törvény egyik, talán legközismertebb és leggusztustalanabb célja pedig nem más, mint a zsidóság folyamatos kárpótlásának akadálymentesítése, nehogy ki merje bárki nyitni a száját, ha holokausztra hivatkozva a zsidóság újabb milliárdokat követel azoktól, akik meg sem születek még a második világháború idején.

Érdekes volt megfigyelni például, hogy az említett terrortörvény életbe lépése után milyen gyorsan nyújtották be a keresetet Chicagoban a MÁV ellen, elképesztően pofátlan dollár milliárdos követeléssel.

Önök a zsidóságot megalkuvó módon kiszolgálva, egy soha véget nem érő gátlástalan parazitizmusnak adtak szabad utat sunyi magatartásukkal, megteremtve az ország magyarságának hosszú távú és akadálytalan erkölcsi, anyagi és szellemi nyomorba döntését.

Nem ezt hívják nemzetárulásnak?

De legalábbis hűtlenségnek?

Önök szándékosan nem válaszoltak akkor sem, amikor az elmúlt év végén többször kértem tájékoztatásukat levélben és telefonon is, joggal félve attól, hogy az Alaptörvény már nem fogja lehetővé tenni már azt sem, hogy legalább azt tisztán láthassuk, mi az amit nem szabad és mi az amit még igen.

Önök szándékosan hagytak cserben minden magyart, melyhez fogható gyalázat nem történt még intézményük fennállása óta.

Isten bocsássa meg amit tettek, mert mi soha nem fogjuk.
Dr. Nemes András2012 április 27.






Aki zsidó zászlók alatt vonul, az Magyarország izraeli gyarmatosításra mond igent


A lánc talpak dübörögnek a szentföld koncentrációs táborából kiszabadult börtönőrök friss levegőt akartak szívni
de az új gyarmatukon csak a moszad védőernypőe alatt vonultak ott ahol ÁVH őseik a Dunába darálták a magyarokat !!!

Így kell ezt csinálni mondják a vakoló páholy kazárjai , így nem nekik kell mutatkozni !!!
04/16/2012

Picture
Soha le nem mosható szégyen, ami tegnap történt. Az izraeli zászlókat lobogtató, magyargyűlölő csürhe háborítatlanul vonult végig a főváros utcáin. Hol voltatok magyarok?

A rendszerváltásnak hazudott folyamat elején elképzelhetetlen lett volna, hogy ez a zsidó bagázs és talpnyalóik hada végigmasírozzon Budapest utcáin. Húsz év alatt a folyamatos bevándorlás következtében megnőtt a létszámuk és megnőtt a magabiztosságuk is, hiszen tudják: az országot felvásárolták, a gazdaság, az ingatlanvagyon jelentős része a kezükben van és az ő szolgálatukban állnak a bankok, a pénzügyi intézmények, a nagy multicégek. 
A magyarországi média az ő propagandájukat terjeszti, az ő biztonságukról gondoskodik a Moszad, az európai és a magyarországi titkosszolgálat, a rendőrség, az ő hatalmuk kiterjesztése érdekében háborúzik a NATO a Közel-Keleten. Rengeteg pénzzel működtetett, saját oktatási, kulturális és biztonsági hálózattal rendelkeznek, felügyelik a magyarországi oktatást, a könyvkiadást és ők értelmezik a magyarság és a világ múltját és persze jelenét is nekünk, a rabszolgasorsba és hazánk elvesztésébe beletörődni látszó szerencsétlen magyaroknak.

Végveszélyben vagyunk: Trianonról immár szót sem érdemes ejteni, az ország jelentős területeit a cigányok tartják rettegésben, a "magyar" kormánynak a zsidóság parancsol, amely teljes mértékben uralma alatt tartja a magyarországi gazdaságot, politikát és kultúrát. Az 1920 után megmaradt pici, behorpadt Magyarország is kicsúszott a kezünk közül, akkor hogy képzeljük hazánk megújítását, országunk felébresztését, vagy akár Trianon revízióját?

A hazafiaknak immár nincs értelme óvatoskodni és jófiúskodni. Az ellenség gátlástalanul tör előre, és teljes elpusztításunkra törekszik. A cionisták és csatlósaik is megosztják a feladatokat, és különböző osztagokra bontva támadnak ránk. Hasonlóképpen kell nekünk is egyazon szent célért, de más és más stratégia alapján szerveződő csoportokban felvennünk a harcot a hazánkat elfoglaló agresszív zsidó és zsidóbérenc hódítókkal szemben.

Első lépésként fogadjuk meg: soha, de soha többé nem engedjük, hogy több ezer fős tömeg izraeli, vagy bármely idegen zászló alatt vonulgasson a saját hazánkban.

Ráadásul egy olyan vérben és bűnben született, bizonytalan jövőjű terrorista állam zászlaja alatt, amely más nép területét tartja megszállva, egy másik nép földjén terjeszkedik, háborúk sokaságát indította az elmúlt évtizedekben, ENSZ-határozatok tömegét szegte meg, rendszeresen gyerekeket gyilkol, tiltott fegyvereket vet be és több száz atombombával rendelkezik.

Miképpen tűrhetjük el, hogy magyar földön tüntessenek egy terrorcselekményeket elkövető idegen ország érdekében? Hiszen nem csupán a magyar érdekeket tiporják sárba a cionisták, de a legalapvetőbb, több évezredes és legszentebb erkölcsi alapelveket is.

Aki izraeli zászlók alatt vonul, az egyetértését fejezi ki a hódítással, a gyarmatosítással, az agresszióval és polgári személyek válogatás nélküli legyilkolásával - és nemcsak Magyarországon, de az egész világon is. Az arcunkba vágott kesztyűt most már fel kell venni, mert a minket is elpusztítani szándékozó zsidó hódítással szemben minden emberi és isteni törvény alapján jogos az ellenállás - immár minden téren és minden eszközzel.
Perge Ottó2012 április 16.

Picture



Mariann, Áron, Dani és a patkányok




08/05/2012

Tisztázzuk az elején, ha esetleg még nem találták volna ki: Mariann a
Horváth, Áron a Szilágyi, Dani a Gyurta, és a két patkány a magyaripéter és a
bochkorgábor. Jobb ez így, nem kertelve, megadva a kellő tiszteletet mind az
ötüknek.

Hogy mi történt, azt tudjuk: két nagyon fiatal magyar ember, nehéz, teljes
fizikai és szellemi összpontosítást és rendkívül sok edzést kívánó sportágban
olimpiai bajnok lett. Magabiztosan és fölényesen, lenyűgöző teljesítményt
nyújtva, régen érzett örömet csalogatva  a magyar szívekbe. Áron győzelmét
Mariann sírva közvetítette, mert ő is vívott, ő is volt világversenyen első és
tudja, hogy mennyi munka, könny, veríték és lemondás van az elsőként felkúszó zászló vagy egy jó helyezés mögött.

Velük örült az egész ország - mínusz a két patkány - és megérdemelten szólt
nekik a Himnusz, és a dallamot több millió magyar ember könnyezte meg. Jött,
látott és győzött ez a két magyar legény akkor, mikor sötét hullafoltok jelentek
meg a nemzet testén. Nyilatkozataikban hálával emlegették a családjukat,
edzőjüket, elhunyt barátjukat. Egyikük azt is megemlítette, hogy 15 millió
magyarra gondolva, buzdításukat belülről hallva, ebből erőt merítve tudta
legyőzni a fáradtságát és az ellenfeleit.

És ekkor a patkányok egyből felrohantak a pöcegödörből.

Akkor, amikor minden jóérzésű ember lelkét melegség járta át, mikor ezt a
két, kívül-belül egészséges magyar fiatalembert látta, hallotta beszélni,
olvasta a nyilatkozataikat. Jó volt arra gondolni, hogy igen, ilyen is van még.
Hogy az egyik a testvérének szurkol, a másik meg hazasiet az édesanyjához, hogy megcsókolja. Hogy megköszönje neki, hogy van, és ott van, ahova nélküle soha nem jutott volna el.  Hogy a magyarokról szépet és jót mondanak mostanában Skandináviában. Biztos vagyok benne, hogy kimennek a temetőbe is beszélgetni egy kicsit, az egyik az edzőjéhez, a másik a barátjához.

És akkor kibújik a zsidó szellemi pöcegödörből két cionseggnyaló patkány és
elkezdi őket cikizni. Ahogy a zsidók szokták: igaztalanul, lekicsinylően,
fennhéjázóan bicskanyitogató módon. Tudjuk jól, nem csak a sportolóknak szólt a
husáng, hanem nekünk is. Nehogy már örüljünk 1-2 percig.

Ez a magyaripatkány meg az a bochkorpatkány sehol sem lesz, és nem fog egy
szót sem szólni, mikor a zsidók aláznak és a cigányok gyilkolnak ártatlan magyar
embereket. Mint ahogy akkor sem nyitották ki a büdös pofájukat, mikor a mocskos
buzik masíroztak a fővárosban, vagy a gyurcsánypatkány és bandája végig bűnözte az elmúlt éveket, vagy mikor újabb és újabb holomeséket kellett kitalálni, vagy egy hazug holomajmot kellett tapsolni az Országházban. Vagy mikor bamba,
agyatlan, tiknyász, rendőrnek idomított kölykök korrupt és bunkó tisztjeik
parancsára verték és/vagy ugráltatták az őket eltartó adófizetőket. Vagy a
felzárkóztatásra várakozók Mari nénit egy szabolcsi faluban, a Pista bácsit meg
egy borsodi városban lopták, rabolták, csonkították és/vagy gyilkolták. Ezek a
vörös-kék patkányok az idén is sebesre tapsolják majd a tenyerüket örömükben,
mikor a pofátlan gyarmattartók december 8-án megint csak magasba emelik a leigázásunk jelképét a Nyugati téren.

Ez a két zsidóbérenc hányadék akkor érezte úgy, hogy az az a perc, amikor
böfögni kell. És ezek még életben és éterben vannak. Akkor, mikor egy egész
nemzet egy emberként örült egy kicsit, elfeledve egy pillanatra a
magyaribockhor-féle patkányok és társaik által ránk hozott sok bajt és
betegséget.

Ó drága jó Istenem, ha tudnátok hogy hány fényévre vagytok az Árontól vagy a
Danitól... és tőlünk...

Ennek a két darab meleg szarnak nem elég, ha az úszók és a vívók elfordítják
a fejüket, nem néznek rájuk soha többet és soha az életben nem adnak nekik
egyetlen nyilatkozatot sem. Most már nem elég, hogy a volt 1987-es világbajnok
női tőrcsapat tagjai szépen fogalmazott levélben kérik ki maguknak ezt a hangot.
Nem elég, ha a népszerű jobboldali hírportál szerzője udvarias és kulturált
formában üzen ezeknek a cionpatkányoknak. Nem, ez már nem elég, mert ezek a fitymás zsidók a fitymátlanokkal egyetemben örülnek, hogy elérték a céljukat. És
röhögnek, röhögnek és mindig csak röhögnek rajtunk.

Itt és most már több kell: igen, valaki végre erélyesen elmagyarázhatná ennek
a két mocsadéknak, hogy Budapest a fogturizmus európai központja, és ebben a
városban az eredetinél szebb műfogsorokat tudnak csinálni. Vagy hogy törött
térddel is lehet földig hajolni a sábesz dekli előtt, törött orral is lehet
levegőt szívni, vagy hogy a falábnak az az előnye, hogy mezítláb is lehet vele
diót törni.

Hogy nekünk is legyen egy kis maradandó örömünk. Az a kis hülye csintalanka
is hogy megnyugodott.

Ha olyat írnak és mondanak, akkor ne csodálkozzanak, ha ilyet olvasnak és
nagyot kapnak.

A patkányoktól meg elnézést kérek. Végül is tanulékony és szorgalmas állatok,
akarattal nem bántanak senkit. Nem szándékoztam őket megsérteni azzal, hogy
bochkornak és magyarinak neveztem őket.
Jack Corn2012 augusztus 04.    


Ezt a mocskos diszídenst azért hozták vissza hazánkba, mert nem ártott még eleget a magyar népnek. A gerinctelen pofátlan állat hasonló mentalitású a patkánnyal – drága gyermekeim balról az akasztófa, jobbról a kitömött aktatáska pénz, hát persze , hogy a teli táskát választottam. - Hogy lezuhant a helikopter, - na és én tehetek róla, nekem csak a pénz kellett.- kotródjatok büdös gojok.
De kinyílt a csipátok, nézzétek a lányomat Tombol a butaság túltesz Lendvain a botoxon , igen mindketten egy kiborult divatlapok, a botoxnak az anyja a mocsárt választotta a lánya helyett, hát ha nem lennék ilyen öreg én meg Izraelt választanám.

Sólyom László Izraelben már 2008 márciusában megígérte

a Magyar Gárda feloszlatását.


kunbéla fattya mit is igérhetne
még egy holokamut ...
Picture
Egy zsidó nő szerint Sólyom László már 16 hónappal ezelőtt megígérte Izraelben a Magyar Gárda feloszlatását. Beszámolója itt olvasható a sátáni vigyorú antimagyar köztársasági elnök tavalyi izraeli látogatásáról: eszerint a féllábú zsidó gyerekeket megalázzák Budapesten és a magyarok szeretik énekelni az Indul a vonat Auschwitzba című dalt. Élvezzék szó szerint, kommentár nélkül.

"Az Izraelben tartózkodó magyar köztársasági elnök, Sólyom László tiszteletére a Magyar Köztársaság izraeli nagykövete, dr. Gyenge András herzliai rezidenciáján 2008. március 2-án vasárnap este fogadást adott. Sólyom László itt a magyar ajkú izraeliek képviselőivel találkozott. Meg nem erősített források szerint a rendezvényen 300 főnyi vendégseregre számítottak.

Az eseményen a vártnál kevesebben jelentek meg. A 120 -130 vendég mintegy 20 százalékát a követség munkatársai, az izraeli magyar sajtó képviselői és az izraeli a magyar közélettel kapcsolatban álló tisztségviselők tették ki.

Az utóbbi időszak magyarországi eseményei, a gyűlöletbeszéd-törvény elfogadása körüli viták, a Magyar Gárda megalakulása és tevékenysége, valamint bizonyos személyes tapasztalatok, az Izraelben élő magyar zsidóság jelentős részében is igen kedvezőtlen benyomást keltettek. Ez igazolhatja sokak távolmaradását.

A köztársasági elnököt - aki feleségével érkezett - és kíséretét dr. Gyenge András fogadta, és rövid bevezető beszéddel mutatta be egymásnak a résztvevőket, kihangsúlyozva, hogy a vendégek zöme mindkét kultúrát, a magyart és az izraelit is magáénak érzi. Sólyom László elmondta, hogy örömére szolgál ez a találkozás, mert így lehetősége van személyesen meggyőződni arról, hogy Izraelben hogyan látják Magyarországot, és hogy élnek itt az onnan elszármazottak.

A személyes bemutatkozások során az egyik jó nevű, baloldali, magyarul is publikáló újságírónk megjegyezte, hogy aggodalommal figyeli az itt élő magyar zsidóság a magyarországi eseményeket. Az elnöki válasz biztosította arról, hogy a Gárda feloszlatása folyamatban van. Ez megnyugtatóan hangzott, reméljük, hamarosan hallunk róla!

Gaál Meirt, az Hitadrut Ole Hungaria képviselőjét arról kérdezte Sólyom László, hogy jönnek e Magyarországról zsidók Izraelbe új bevándorlóként? A válasz, amely láthatólag váratlanul érte a kérdezőt, az volt, hogy nagyobb csoport fiatal, jó egzisztenciájú diplomás magyar zsidó értelmiségi fiatal érkezett, akik itt szeretnének élni.

Ami meglepetést okozott, hogy amíg a magyar televízióban szereplő Sólyom László köztársasági elnök szigorú, határozott, ellentmondást nem tűrő embernek tűnik, a személyes találkozás során gesztusait, hanghordozását tekintve inkább kissé tétova, félénk, kamaszos úrnak látszott.

Arra a kérdésre, hogy Szderot városát meglátogatja-e, amelynek lakossága hosszú évek óta kénytelen együtt élni a rakétatámadásokkal, azt válaszolta, nem szerepel izraeli programjában.

Kíváncsian vártam az elnök úr válaszát arra nézve, hogy véleménye szerint, az 50 millió forintos segélyt, melyet a palesztinok részére a magyar állam adott, mire fordítja majd a palesztin fél, mert Várkonyi László külügyi államtitkár egyik nyilatkozatában az szerepelt, hogy azt azonban rájuk bízzák, mire költik!

Az államfő kíséretében lévő úr feladata volt az elnöki válasz, aki közölte, hogy kizárólag humanitárius segélyről van szó, gyógyszereket kapnak, s a hosszú listán többek közt Cavington (emlékezetfejlesztő gyógyszer) is szerepel, az 50 millió forinton kívül.

A válasz számomra csak annyiban volt megnyugtató, hogy így legalább jobban emlékszik majd valamelyik palesztin vezető, hogy a gyakorlathoz híven, melyik magánbankszámlájára utaltatott át ebből a pénzből, vagy melyik öngyilkos terrorista robbanó övét finanszírozzák belőle.

A beszélgetés után egy úr lépett oda hozzám, a már fent említett Várkonyi László külügyi szakállamtitkár. Így módomban volt az 50 millió forint sorsáról személyesen őt kérdezni, többek közt arról, nem lett volna célszerű átláthatóbb segítséget nyújtani a palesztinok részére, például óvodát, kórházat építeni ebből a pénzből, mint rájuk bízni a döntést?

Várkonyi úr arról tájékoztatott, hogy a párizsi donorkonferencián történt megállapodás alapján, a Pegazus program keretén belül történik az 50 millió forintos segély felhasználásának ellenőrzése. Ami pedig a szabad felhasználást illeti, az azt jelenti, hogy például köztisztviselők fizetésére is költhetik, de mindenesetre átvilágítható lesz a pénz útja. A válasz lehet, egyesek számára megnyugtató, bár többen szkeptikusan fogadtuk azt.

Hogy a Pegazus-féle költői elgondolás vajh kivitelezhető-é, vagy a valóság lerángatja majd a fellegekből a jobb napokat látott lovat?! Még nem tudni.

A következő kérdésem sajnálatos személyes tapasztalataim alapján - melyet elnök úr érdeklődésére elmeséltem - az volt, hogy a gyűlöletbeszéd-törvény mely Ausztriában és Németországban bevált, miért sérti a vélemény-nyilvánítás alkotmányos szabadságát?

Miért fordulhat elő Magyarországon, hogy a palesztin rakétáktól féllábúvá vált szderoti gyereket és a többi traumákat átélt fiatalt - akiknek a nagyszülei a soában pusztultak el - büntetlenül porig alázhatja néhány járókelő Budapesten, csupán azért mert zsidók?

Ezeknek a gyerekeknek a Magyar Evangéliumi Testvérközösség dr. Iványi Gábor lelkész vezetésével néhány napos derűs kikapcsolódást remélt adni Magyarországon. Vajon sikerült?!

És a budapesti rendőr, aki megállapít egy jogsértést, majd amikor az igazolványokból kiderül, hogy a sértett édesanyja izraeli, akkor sértettből elkövetővé válik. Ja, izraeli a mamája? Akkor ő az elkövető! Hangzott el tanúk előtt Budapest VII. kerületében az idén nyáron.

A mama én voltam! Fenti kijelentések is a vélemény-nyilvánítás alkotmányos szabadságához tartoznak! Ez a törvény megakadályozhatná az ilyen megalázó és méltatlan helyzeteket, különösen, ha körülírnák pontosan, mire vonatkozhat. (pld. a zsidóság megsértésére a holokausztra vonatkozóan)

Lehetséges, hogy a törvény elfogadása után a jó ízlésű embereknek nem kellene hallgatniuk egyes meccseken az Indul a vonat Auschwitzba című dalt.

A köztársasági elnök úr kissé riadtan hallgatta fentieket, s válasza az volt, hogy sajnálja, és hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet, különösen, ha rendőr is az illető, de közben elém lépett egy úr bemutatkozni, és így további kérdések feltevésére részemről nem került sor.

Várkonyi László külügyi államtitkár urat idézve, miszerint: "Az eddigieknél markánsabb, láthatóbb magyar külpolitikát kívánnak folytatni a Közel Keleten" a jelenlegi helyzetben tragikomikusnak tűnik, hiszen egyre reménytelenebbnek látszik békés úton rendezni helyzetünket. Az események felgyorsultak, a terrortámadások súlyosbodása miatt Izrael számára az egyetlen lehetőség: folytatni a megtorló akciókat.

Abbasz palesztin elnök lépése, mely szerint felfüggesztett Izraellel minden kapcsolatot, többek között arra is enged következtetni, hogy ereje gyengült a Hamasszal szemben, és a béketárgyalások reménye is ellehetetlenült.

Miközben fentieken tűnődtem a fogadásról hazafelé tartva, fiatal izraeli sofőrünk aggodalmait hallgattam, aki egy Gázától Szderotnál távolabbi településen, Netivotban lakik családjával, és két napja már őket is érik rakétatámadások, ahogy Askelont is érték.

Schlesinger Hanna, Tel Aviv"
Jack Corn2009 július 3.

                                                               **************************

Sólyomból az elején és végén
bújt ki főleg a zsidó

Sólyom László elnöktől hányingerem volt. Hányingerem volt, amiért az Alkotmánybíróság elnökeként annak idején elgáncsolta az igazságtételi törvényt. Miatta röhöghet a nép képébe még Biszku Béla, az egykori mocskos komcsi hóhér havi hatszázezres nyugdíjával. Miatta lehetett miniszterelnök a pufajkás-davajgitáros Horn Gyula, aki az 1956-os forradalmat segítette vérbe fojtani a megszálló szovjet csapatokkal szinkronban - népére lőve. Szerencsére most már káposzta állapotban rothad egy folyóson Göncz Árpáddal, az egykori kisgazda-besúgóval, a MÁV-kórházban.

Sólyom Lászlót azután köztársasági elnökké választották. A zsidó belőle akkor bújt ki, amikor elnöksége elején egy alkalommal oly emlékezetesen eltávolította irodájából a hivatalos magyar nemzeti trikolórt.
Tudjuk azt is, hogy jobbkezéül a hitgyülevészes Kumin Ferencet választotta, akinek korábban Németh Sándor ATV-jén bérelt helye volt.

Sólyom sok rohadt dolgot tett és nem tett államelnöki korszakában. Az utóbbi kategóriába tartozik az is, amikor nem kérte fel az Országgyűlést, hogy adjon amnesztiát a 2006 őszén megverteknek és megalázottaknak, akiket ráadásul a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírái ítéltek el futószalagon, hamis vádak, hamis bizonyítékok alapján, kirakatperekben. Akiket ma felmentenek és kártérítésben részesítenek.

Cionista bensőjén azért nagyjából uralkodott egy ideig. Most azonban ismét letépte magyar álarcát.
A Népszabadság augusztus 7-i számában idézi azt a mondatot, amellyel munkatársainak indokolta, hogy pofátlan módon nem vesz részt utódja, Schmitt Pál beiktatásán. Azt mondta, hogy „nem akarja megzavarni a plebejusok belső ünnepét.”

Értjük. A népi, bunkó magyarok ünnepét nem akarta megzavarni a kifinomult urbánus entellektüel.

Mennyire utállak, és örülök, hogy azt ígéreted, láthatatlan elnök leszel, Sólyom. Tartsd is be szavadat, és többet ne mutasd pofádat a nyilvánosságnak!
Abruzzo2010 augusztus 8.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése