2018. december 21., péntek

Nulladik típusú találkozások: Pintér Sándor és a furcsa véletlenek





Nulladik típusú találkozások: Pintér Sándor és a furcsa véletlenek

A páholyok árnyékában !

Holokamu és a bűnöző zsidók

Hat történet a belügyminiszter életéből, amelyek azt bizonyítják, hogy nem szerencsés az altábornagy úrral bajuszt akasztani - mert furcsa, már-már a parajelenségek kategóriájába sorolható dolgok eshetnek meg a „kellemetlenkedőkkel”. Persze véletlenül…



Pintér Sándor karrierje az úgynevezett rendszerváltás után vett bődületes lendületet, amelynek első lépcsőjeként - szemet hunyva MSZMP-s múltja felett - 1990-ben a Pest megyei rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettesévé léptették elő. 1990. október 25-én taxisok ezrei vették blokád alá az ország nagyobb városait és a határátkelőket. Ekkor jelentették be a 65 százalékos benzináremelést. Budapest akkori rendőrfőkapitánya, Barna Sándor kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről. Rendőri berkekben lábra kapott legenda szerint Pintér ezidőtájt ajánlotta magát az MDF meghatározó személyiségeinek figyelmébe, azzal, hogy amennyiben ő lenne a főváros első számú rendőre, kemény kézzel, radikális eszközök igénybevételétől sem visszariadva lépne fel az elégedetlenkedőkkel szemben. Rendet ígért - bármi áron. Ami tény: 1991 márciusában már ő volt Budapest főrendőre. Fél évvel később, 1991 szeptemberében az akkori belügyminiszter kinevezte országos főkapitánnyá. Az MDF - és annak legbefolyásosabb alakja, Boross Péter - maximális, feltétel nélküli bizalmát élvezte.
A Juszt-ügy
Kuncze Gábor volt az, aki 1996-ban - a szinte teljes rendőri vezérkarral, köztük Valenta László az ORFK akkori gazdasági főigazga­tójával együtt - felállította Pintért az országos főkapitányi székből. Az indokokat azóta is homály fedi, de akadtak, akik már a ’90-es évek közepén Pintér sajátos kapcsolatrendszeréről, és a tőle elválaszthatatlan Valenta megkérdőjelezhető gazdasági döntéseiről suttogtak. A Magyar Televízió Kriminális című bűnügyi magazinműsora 1996-ban foglalkozott a Teve utcai Rendőrségi Igazgatási Központ (RIK) építése körüli súlyos pénzügyi visszásságokkal. Nem sokkal később már nem Pintér Sándornak hívták az országos rendőrfőkapitányt… A műsor főszerkesztője Juszt László volt, aki így nyilatkozott az esetről a 168 órának: „Pintér Sándor meg volt győzodve róla: én buktattam meg”.
Pintér 1998-ban belügyminiszterként tért vissza a közéletbe. 1999 tavaszán a Juszt által főszerkesztett Kriminális című hetilapban olyan dokumentumok láttak napvilágot, amelyek a rendőrség gyanúja szerint államtitoknak minősültek. Az ügy miatt a Magyar Televízió szerződést bontott Juszttal. A rendőrség házkutatást tartott a tévés irodájában, lakásában és vidéki birtokán. Az újságíró ellen büntetőeljárás indult. Néhány hónappal később az ORFK - a fővárosi főügyész utasítására - megszüntette az államtitoksértés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt a Juszt László ellen indított nyomozást. A fővárosi főügyész megállapítása szerint ugyanis Juszt sem az államtitoksértés bűntettében, sem a szolgálati titok vétségében nem volt bűnös.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Clodo-ügy
1998 őszén súlyos vádak láttak napvilágot Pintérrel kapcsolatban. A Parlament nemzetbiztonsági bizottsága megnézte Boros Tamás, a májusi Aranykéz utcai robbantás áldozatául esett vállalkozó korábbi vallomását tartalmazó videófilmet. Továbbá Keleti György az említett bizottság elnöke is elkérte és megnézte az MTV Kriminális című műsorának egy - addig még le nem vetített - felvételét. A filmen Dietmar Clodo élettársa nyilatkozott, miszerint több alkalommal is járt Clodónál egy volt rendőri vezető, aki jelenleg is magas beosztásban dolgozik. Az eset alighanem úgy történhetett, hogy P. S. megvacsorázott Clodóval, elkortyolgattak egy-két pohár bort, aztán véletlenül itt-ott berobbant egy fideszes és egy kisgazda lakásajtó, persze mérnöki precizitással megtervezve, amelynek eredményeként senki nem sérült meg. A nép megsajnálta a két „üldözött” pártot és rájuk szavazott… Pintér eleinte tagadott, majd egyetlen találkozót ismert el, azzal a megjegyzéssel, hogy - az akkor résztulajdonában álló Preventív-Security Rt. vezérigazgatójaként - a Clodo cége által kínált biztonsági üveget nézte meg, de üzletet végül nem kötöttek. És egyébként is: nem gondolta volna, hogy ez a Clodo az a Clodo… Érthető, hiszen a Dietmar Eduard Clodo meglehetősen gyakori, mondhatni tucat név hazánkban, így könnyen keverhető más személyekkel… Csakhogy: Pintérnek legalábbis illett volna tudnia, kicsoda a nemzetközi bűnelkövetőként hírhedtté vált Clodo, hiszen egy ízben ő intézte a kiadatását is, amelyet Németország kért.
A szóbeszédek szerint Pintér azzal nyerte el Orbán Viktor szimpátiáját, hogy az 1998-as választások előtt megesküdött a Fidesz vezetőinek: ha ő lesz a belügyminiszter, véget vet a robbantásoknak. Ő lett. És valóban véget vetett. Dietmar Clodót 1998 júniusában vette őrizetbe a rendőrség. A német férfit bűnszervezet tagjaként elkövetett robbanóanyaggal és robbanószerrel való visszaéléssel, lőfegyverrel, illetve lőszerrel való visszaéléssel, illetve két rendbeli közokirat hamisítással vádolták. 2001-ben tíz év fegyházra ítélték Magyarországon, de kiadták hazájának.
„Az áldatlan emlékű Kuncze belügyminisztersége idején naponta voltak robbantások, emberek haltak meg, utcán robbantak az autók. Ha jól emlékszem, még Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatása napján is volt robbantás. Pintér Sándor lett a belügyminiszter, másnap megszűntek a robbantások. Hogy hogy csinálta, az az ő dolga” - ezt mondta 2010 tavaszán Pintérről Semjén Zsolt a Hír Tv egyik műsorában.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Lakatos Csaba-ügy
1998 őszén az említett Boros-kazetta nyomán szárnyra kapott információk szerint a Lakatos Csaba ügetőhajtó elleni 1996-os merénylet helyszínén Pintér kicserélte (más források szerint elvitte) az ott talált fegyvert. Pintér erre úgy reagált: az ominózus este Lusztig Péterrel, az Országgyűlés rendészeti bizottságának akkori, MSZP-s elnökével vacsorázott, s a termet csak egyszer hagyta el - telefonálni. T. Gábor alhadnagy, a helyszíni szemlét végző bizottság vezetője jelentésében azonban a merénylet helyszínelésén megjelentek között nevezte meg Pintért.
Egy volt rendőrtiszt így elevenítette fel a 15 évvel ezelőtti eseményeket: „A Salgótarjáni utcában a járőr feltartóztatta a Tanyi-ikreket, mert az alapos gyanú szerint meglőtték Lakatos Csaba fogathajtót a lovi közelében...Tanyi-ikrek! A régi szép idők... Elkopott a cipőtalpunk egy hónap alatt, amikor utánuk kajtattunk! Ketten jártak egy személyivel... A priuszukat csak WC papírra lehetett volna kinyomtatni, olyan hosszú volt.. Amikor bevittük őket, azt beszélgették az előállítóban, hogy „de jó, hogy a Sanyi bácsi a főkapitány… addig semmi gondunk nem lesz!” Másnap jött a végzés: el kell engedni őket... Fütyörészve távoztak. Szóval az első jelentés szerint - ami már nincs meg!- az elkövetés eszköze a helyszínen előkerült, de az a kiérkező Sanyi magával vitte. Hazudik a járőr, állítják, mert Pintér együtt vacsorázott éppen akkor barátaival: Bodrácska, Túrós, Kacziba, Valenta... Madarat tolláról... Később tábornokék meg is erősítették, hogy Pintér Sanyi velük nyelte a pékné csülköt. A dolog szépséghibája én vagyok. Én is ott voltam. És tudom, hogy Pintérnek csöngött a 2110i Nokiája, felkapta a ballonját és lelépett. És csak sokkal később jött vissza - én a szakáccsal dumcsiztam, előtte egy barátnőmmel múlattam az időt a tetőtérben.”
T. Gábor - a szemlebizottság vezetője -, az első jelentés készítője 1995-ben az „Év rendőre” volt. A helyszínelést követően kegyvesztett lett a rendőri vezetőknél. Mindenféle eljárásokat, vizsgálatokat indíttattak ellene. Kicsinálták. Ellehetetlenítették. Távoznia kellett a rendőrség kötelékéből.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Tasnádi-ügy
A kilencvenes évek közepén Tasnádi Péter biztonsági cége őrizte a józsefvárosi piacot, ám időközben megjelent a színen az akkoriban vállalkozóként tevékenykedő Pintér-érdekeltségű Preventív Kft. is. Tasnádi elmondta, hogy Pintér tárgyalást kezdeményezett vele a piac védelmének megszerzéséért, ám az nem járt sikerrel. Pintér Sándor azt nyilatkozta, hogy soha nem találkozott Tasnádival, utóbbi viszont kijelentette: az ominózus tárgyalásról „rendvédelmi feljegyzés” is készült. Tasnádi közölte: „több tanú is állította, hogy ott voltak olyan beszélgetéseken, amikor Pintér azt mondta, hogy el kell venni a Tasnáditól a piacot. Ezt Láposi Lőrinc volt rendőri vezető is megmondta.”
Tasnádit 1999 szeptemberében, a Ferihegyi repülőtéren őrizetbe vették, majd annak leteltét követően előzetes letartóztatásba helyezték. Önbíráskodással, súlyos testi sértéssel, adócsalással, sikkasztással, lőfegyverrel való visszaéléssel, valamint bűnszervezet létrehozásával gyanúsították. A Legfőbb Ügyészség 15 évi fegyházbüntetést kért Tasnádira, akit végül - jogerősen - 4 és fél évi börtönre ítéltek. Tasnádi Péter 1999 szeptemberétől (eddig) összesen mintegy 8 évet töltött rácsok mögött. Jelentős részét jogerős ítélet nélkül. Egy közeli ismerőse szerint: „amíg Pintér irányítja a rendőrséget, addig bérelt helye lesz a Venyige utcában”…
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Sándor-ügy
Sándor István (Papa) az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóságának (KBI) kiemelt főnyomozója volt. 1989-1990-ben a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatának operatív tisztjeként, később az Országos Rendőr-főkapitányság kábítószer-felderítési osztályának csoportvezetőjeként tevékenykedett.
1999-ben felajánlotta segítségét az olajügyeket vizsgáló, Pallag László által vezetett parlamenti bizottságnak.  2000. október 28-i meghallgatása előtt egy nappal  őrizetbe vették hivatali visszaélés és vesztegetés alapos gyanújával.

Végül - amint akadályoztatása megszűnt - Sándor István megjelent a bizottság előtt, és szót ejtett Pintér Sándorról is. A volt operatív főnyomozó - egyebek mellett - arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a bombagyáros Dietmar Clodo bűntársa, Leonid Kolcsinszki kihallgatásán egyszer azt mondta, valamit nem szeretne jegyzőkönyvbe mondani. A vallomást azonban videóra is rögzítették, így megörökítették, amikor a férfi kijelentette: „én Pintér tábornoknak több megbízást hajtottam végre”. Később azonban mindenki hallgatott erről a videófelvételről - mondta Sándor, aki beszélt Pintér jobbkezéről, Valentáról is. A nyugalmazott alezredes arról számolt be, hogy egy étteremben találkozott „Valenta tábornokkal”, aki arról érdeklődött tőle, mint jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentestől, hogy a józsefvárosi kínai piacot hogyan lehetne megszerezni Tasnáditól. Sándor István az elnök kérdésére Valenta László rendőrségen belüli becenevéről is beszélt:
„Elnök: Valenta Lászlónak mi volt a beceneve a rendőrségen belül?
Sándor István (Nevetve): Hány százalék?
Elnök: Konkrétan.
Sándor István: Nem mondom.
Elnök: Én 12 százalékról tudok. (Közbeszólás.) Maradjunk a realitások talaján.
Sándor István: Ezért vagyok itt. És ha nem félteném a családomat, akkor még két napig is tudnék tényeket mondani. Egy olyan pozícióm volt akkor, hogy rajtam minden információ keresztülment, a manuális és a technikai információ is.”
Sándor István fél évet töltött előzetes letartóztatásban, majd 2002-ben vádat emeltek ellene vesztegetésért, hivatali visszaélésért és hamis tanúzásra való felbujtásért. 2004-ben minden vádpont alól felmentették. A Papa-ügyet 85 évre, 2086-ig titkosították, így a bírósági tárgyalásnak is csak az ítélethirdetése volt nyilvános, a per során a tárgyalásokat mindvégig zárt ajtók mögött tartották. 2008-ban pert nyert a állam ellen, mert jogtalanul ült fél évet előzetesben, de ezt a polgári eljárást is titkosították.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
A Szima-ügy
A rendvédelmi dolgozók a nyugdíjkedvezményeik csökkentése érdekében az elmúlt hónapokban többször tüntettek, miután a kormánnyal - többek között Pintér Sándor belügyminiszterrel és Orbán Viktor miniszterelnökkel - folytatott tárgyalásaik nem vezettek eredményre. A követelések mellett a Szima Judit nevével fémjelzett Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete állt ki a legeltökéltebben, a leghatározottabban. Az érdekvédelmi szervezet képviselőit ugyan meghívták, de a 3 fős delegációt végül nem engedték be az Országházba az Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott, június 2-i egyeztetésre. A rendőrség legnagyobb létszámú szakszervezete tiltakozó demonstrációt hirdetett június 6-ára a Parlament és a Belügyminisztérium épülete elé. Az eseményen azonban Szima Judit nem lehetett ott, ugyanis június 3-án - hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanújával - őrizetbe vették. A főtitkár asszony ellen a Kaposvári Nyomozó Ügyészség indított eljárást. A vádhatóság előterjesztést tett előzetes letartóztatására, ezt azonban a bíróság elutasította és lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el vele szemben. Szima Judit évekkel ezelőtt tragikus hirtelenséggel veszítette el 11 éves kisgyermeke édesapját, párját, támaszát, azóta csemetéjét egyedül neveli.
„A jelenlegi kormányzat a jelek szerint az erőszak fegyverét is beveti. A kormányzat tudta nélkül erre a gyalázatos cselekedetre nem kerülhetett volna sor. A kormányzat retteg egy bátor nőtől, ügyészek hada szakít el egy félárva kislányt az édesanyjától. Ma, 2011-ben amikor a szemünk előtt valóban rablók, szélhámosok és tolvajok járkálnak szabadlábon a kaposvári ügyészek 10 fős csapata egy egész napot szánt arra, hogy valamilyen homályos koholmány alapján meghurcolják a Tettrekész főtitkárt” - olvasható a szakszervezet honlapján. Tettrekészes körökben egyébként azt kifogásolják, hogy a mostani eljárásban olyan feljelentésekre alapozva indítottak nyomozást, amelyet már másfél éve, bizonyítékok hiányában megszüntettek, most mégis 2010-es keltezésű ügyiratszámokra hivatkoznak.
A hvg.hu „Szima-ügy: van-e vaj a fején?” című riportjából idézzük a következő részletet:
 „(…) Szima kivitte az anyagot! - mondta Pintér Sándornak az egyik rendvédelmis szakszervezető a Belügyminisztériumban tartott, múlt csütörtöki egyeztetés végén, utalva arra: bármit is kommunikálnak a sajtónak, számításba kell venni, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) vezetője, Szima Judit is részt vett a tárgyaláson, így megkapta azt a 25 pontból álló dokumentumot, amit a kormány alá akar íratni a szakszervezetekkel. Amikor ez a mondat elhangzott, akkor Szima már nem volt a teremben, ő ugyanis még a tárgyalás első félideje előtt lelépett. Egy másik szakszervezeti vezető pedig arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy amíg Szima jelen volt, hangfelvételt készített arról, ami a teremben elhangzott. Pintér Sándor ekkor megnyugtatta a jelen lévő szakszervezetiseket. Azt mondta, a TMRSZ-vezér hiába viszi ki és teszi fel az internetre a tárgyalás elején kiosztott papírt, az csak egy munkaanyag, ami időközben bővítve lett, részinformációkat tartalmaz és ezért „egyikünk sem vállalja érte a felelősséget”. Pintér egyik kijelentése pedig arra utalt, a belügyminiszter csütörtökön már tudta, mi vár másnap a Tettrekész vezérére. (…)” Bilincs.
A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve…
Vagy nem?
Pintér Sándor nyugdíjas belügyminiszter bevallott vagyona:
Bp. VII. 155 nm társasház - 1994
Bp. II. 61 nm lakórész társasházból - 1994
Bp. II. 400 nm ház + 2.246 nm telek - 2008
Csömör 809 nm zárt kert - 1982
Sarud 2.158 nm ingatlan - 1987
Sarud 7.264 nm szántó - 2005
Siófok 224 nm ház + 1.100 nm telek - 2004
Bp. IV. 20 nm garázs - 1993
Bp. VII. garázs - 1995
Bp. II. 18 nm garázs - 2004
Bp. II. 160 nm lakás - 2006
Bp. II. 160 nm lakás - 2003
Bp. II. 106 nm lakás - 2005
Bp. II. 17 nm garázs - 2005
Szihalom 150 nm nyaraló
Szihalom 70 nm nyaraló
Szihalom telek
Pásztó 3.701 nm kert - 1990
Pásztó 2.350 nm szántó - 2001
Pásztó 7.322 nm szántó - 2001
Szigetmonostor 18 nm nyaraló + 574 nm telek - 1995 öröklés
Bernecebaráti 1.517 nm kert - 1990
Wartburg 1 db - 1994 öröklés
OTP részvény: 10.700.000.-
OTP befektetés jegy: 42.019.-
Állami Nyomda részvény: 584.048.-
OTP zárolt részvény: 1.500.000.-
Magyar Államkötvény: 630.000.-
MOL Nyrt részvény: 43.000.-
Állami Nyomda: 170.815.-
Folyószámla lekötött: 278.500.000.-
Folyószámla látra szóló: 38.708.631.-
Feleség nevén (összesen): 479.785.028.-
Követelések összesen: 1.500.000.000.-
Lássuk be, nincs könnyű élete Magyarországon egy tisztességes, nyugdíjas zsarunak!
 


Szemben a maffiával - könyv az olajügyekről



Szemben a maffiával - Papa nyomoz címmel jelent meg Kármán Irén rendező tollából a kilencvenes évek "olajos történeteit" feldolgozó könyv. A művet Papa, alias Sándor István, a meghurcolt, letartóztatott, majd felmentett egykori nyomozó mutatta be csütörtökön Budapesten a sajtó képviselőinek.
"Mindez (mármint az olajügyek) úgy történhetett meg, hogy ránk szakadt az úgynevezett nagy demokrácia. Semmi tapasztalatunk sem volt ugyanis, hogy hogyan működik egy demokrácia. A jogrendünk pedig nem volt arra alkalmas, hogy ezt a demokráciát befogadja, vagy megvédje" - vélekedett Sándor István.

Kifejtette: a pártállam felbomlásával fejetlenség, összevisszaság uralkodott el, s mindenki azt hitte, hogy beköszöntött a Kánaán. A jogalkotók pedig számos kiskaput rejtő törvényeket hoztak, amelyek révén sokan megszedték magukat, csak épp az államkassza maradt üresen.

Arra a kérdésre, hogy hogyan sikerült anyagot gyűjteni, hiszen az "olajos ügyeket" 85 évre titkosították, Sándor István elmondta: ügyével párhuzamosan voltak vidéki ügyek is, amelyekre nem került a "Szigorúan titkos" bélyegző. Vidéken úgy tűnt, hogy csírájában képesek elfojtani a botrányt. A nyomozók, vámtisztek ellen sokszor saját korrupt kollégáik indítottak hadjáratot, hogy eltávolítsák őket a testületből, ugyanis nyomozásukkal "rontották a többiek boltját".

"A történtek után évekkel a vidéki rendőrök, akiket elbocsátottak, egzisztenciálisan ellehetetlenítettek, legyűrték félelmüket és sok igaz történetet meséltek el. A könyvvel párhuzamosan film is készült, s sokan nevüket, arcukat is adták a történethez" - mondta Sándor István.

Menetközben azonban kiszivároghatott a dolog, s a szereplőket ismét csak megfenyegették, "mondván, hogy gondolkodjanak el arról, jó-e egy ilyen filmben szerepelni". "Itt, Budapesten, mi nem sokat törődtünk a fenyegetésekkel, hiszen hozzászoktunk, túléltünk sok mindent. Ám egy vidéki kisvárosban, ahol a létminimumon, vagy az alatt élnek az emberek, egy volt maffiózó, aki most milliárdos, könnyen el tud lehetetleníteni egy volt rendőrt, aki próbált, próbál becsületes lenni. Akkor sem volt pénze, most pedig a szó szoros értelmében egzisztenciális problémái vannak. Így úgy döntöttünk, hogy most nem jelentetjük meg a filmet, de nem tettünk le róla, hogy később elkészítjük" - mondta a Papa.
Véleménye szerint a könyvben érdekes dolgokról lehet olvasni, s nemcsak az ő ügyéről, ráadásul megszólaltatják a másik oldalt, az alvilág prominenseit is. "A legbosszantóbb ezekben az ügyekben, hogy piti, iskolázatlan, pajszeros betörők kerültek a könnyen megszerzett pénzek révén olyan pozícióba, hogy ők diktálnak. A parlamenti meghallgatás során is elmondtam, hogy meg kellene nézni, hogy parlamenti képviselők kikkel horgásznak, vadásznak, ebédelnek együtt, s akkor el kellene gondolkodni, hogy ki irányít kit" - mondta.

"Annyiszor kértem a bíróságot és az illetékes rendőrhatóságot, hogy oldjuk fel a titkosítást, mivel nincs benne államtitok. Semmi olyan nincs benne, ami sértené az állam érdekét, sőt. Ebben mindössze az a titok, hogy ha feloldanák a titkosítást, kiderülne, hogy az alvilág, a rendőrség és az ügyészség milyen szinten volt összefonódva és ki milyen szerepet vállalt abban, hogy embereket hallgattassanak el, hurcoljanak meg, hogy egyesek milliárdokat tudjanak keresni" - mondta Sándor István a könyvbemutatón.




Papa-ügy: sok hűhó ennyiért?

Egy hónap híján hét év telt el azóta, hogy Sándor István alezredes, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) operatív tisztje a VIII. kerületi Köztársaság téren lefoglalt egy olajügyekkel összefüggésben fontos bizonyítékokat rejtő táskát, majd másnap hamis tartalmú jelentést írt az akcióról.
Három és fél évvel később, 2000. október 29-én, egy nappal olajbizottsági meghallgatása előtt vették őrizetbe az ügyészségi nyomozók vesztegetés, hivatali visszaélés és államtitoksértés gyanújával. Újabb három év elteltével kezdődött meg a "Papa" fedőnéven elhíresült egykori főnyomozó büntetőpere, amelynek végén a Fővárosi Bíróság első fokon minden vádpontban felmentette. Azonban egy évvel és egy hónappal később (2005. március 31-én) a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében mégis bűnösnek mondta ki a nyugalmazott alezredest egy-egy rendbeli közokirat-hamisítás és hivatali visszaélés bűntettében.
Tekintettel Sándor István büntetlen előéletére, az elkövetett cselekmény súlyára és az elkövetés óta eltelt időre, a jogerősen kiszabott 600 ezer forintos pénzfőbüntetés méltányosnak mondható. Akár a vád is és a védelem is elégedett lehetne a döntéssel. A bíróság végső soron bűnösnek mondta ki Sándor Istvánt, tehát az ügyészségi nyomozók nem egy ártatlan embert "hurcoltak meg, tettek tönkre". De, miután "az évszázad rendőrügyében" a bíróság végül is csak 600 ezer forint pénzfőbüntetés kiszabását tartotta indokoltnak, a döntés mégiscsak azt sejteti, hogy "Papa" mégsem egy olyan elvetemült, veszélyes rendőrbűnöző, mint amilyennek az eljárás kezdetén a hatóságok lefestették. Még akkor sem, ha az ügyészek valóban megalapozottan hivatkoznak arra, hogy "az ítélet nagyságát jelentősen befolyásolta (csökkentette) az elkövetés óta eltelt idő". Erre az ítélőtábla is rámutatott.
"Államtitok". Többnyire ezzel a szóval szerelték le az ügyészségen a Papa-ügyben érdeklődő újságírókat. A hivatalos indokolás szerint az iratok titkosításával részben azokat az informátorokat védték, akikkel egykor Sándor István operatív tisztként kapcsolatot tartott, és akik az informátorai lehettek, másfelől az alezredes elleni büntetőeljárást megalapozó adatokat titkosszolgálati eszközökkel összegyűjtő belső elhárítás embereit és érdekeit.
"Államtitok" - így hárították el a kérdéseket az illetékesek akkor is, amikor első fokon a Fővárosi Bíróság minden vádpontban felmentette Sándor Istvánt, s kitudódott: az ügyész egyetlen vádpont kivételével az összes felmentést tudomásul vette.
Egyetlen esettel összefüggésben jelentett be csupán fellebbezést a fellebbviteli főügyészség: fenntartották, hogy Sándor István 1997 májusában hamis tanúzásra próbált meg rábírni egy vele kapcsolatban álló férfit, későbbi vádlott-társát, hogy vallja azt: tőle foglaltak le az olajügyekben fontos bizonyítékokat tartalmazó táskát a Köztársaság téren, holott ténylegesen azt egy másik férfi adta át a rendőrségnek. Sándor - elmondása szerint felettesei tudtával és engedélyével - megszervezett egy színlelt közlekedés-ellenőrzési akciót, amelynek keretében lefoglalták a szóban forgó bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság szerint ezzel nem követett el bűncselekményt. Az ítélőtáblának más volt a véleménye. Néhrer Péter, a tábla tanácsvezető bírája szerint okirat-hamisítást követett el Sándor István azzal, hogy a hivatalos jelentésében - melyet később a nyílt eljárásban is felhasználtak - nem jelezte: a táskában talált bizonyítékokat ténylegesen miként foglalták le. Az igazság csak jóval később, annak az olajpernek a tárgyalása közben derült ki, amikor a szóban forgó iratokat bizonyítékként fel akarta használni az ügyészség. Miután bebizonyosodott, hogy törvénysértő módon szerezték be az iratokat, az adott ügyben eljáró bíróság törölte azokat a bizonyítékok közül. A csütörtökön kihirdetett jogerős ítélet indoklásakor az ítélőtábla úgy értékelte: Sándor István jogtalan előnyhöz juttatta a fent említett olajper egyik vádlottját azzal, hogy valótlan jelentést írt a lefoglalás körülményeiről és ezzel elérte, hogy a bizonyítékokat a perben ne használhassák fel.
Hegedűs László ügyvéd szerint e döntéssel nemcsak az a baj, hogy olyan tettért mondta ki bűnösnek védencét, amelynek elkövetésével az ügyészség még a fellebbezés után sem vádolta meg, hanem az is, hogy két, időben egymástól távoli eseményt összemos. Soha senki nem vizsgálta ugyanis, hogy Sándor István annak idején azért írt volna valótlan tartalmú jelentést, hogy ha egyszer elfogják az akkor még ismeretlen helyen tartózkodó gyanúsítottat, ne használhassák fel vele szemben a lefoglalt bizonyítékokat.
A jogban járatlan szemlélődő a jogerős ítélet után sem tudhatja teljes bizonyossággal, hogy mit gondoljon Sándor Istvánról, aki a csütörtöki ítélet után is koncepciós eljárásnak minősítette a történteket, és határozottan állította: csak azért ítélték el, hogy meghurcolásáért az államnak ne kelljen kártérítést fizetnie. S mit gondoljon arról az igazságszolgáltatásról, mely 2000-ben, még büntetlen előélete dacára, indokoltnak tartotta hónapokig letartóztatásban tartani, s olyan súlyos bűncselekmények elkövetésével gyanúsította, amelyekért akár tíz évre is börtönbe kerülhetett volna, majd háromévi nyomozás után sem tudta meggyőző bizonyítékokkal alátámasztani az ellene megfogalmazott vádat?





Karancsi Tibor: „Irén nem vette komolyan a fenyegetéseket”








szerző:
Csikász Brigitta
Karancsi Tibor, az egykori szeghalmi főnyomozó, aki részt vett a félholtra vert Kármán Irén könyvének és dokumentumfilmjének az elkészítésében, többször is figyelmeztette az újságírónőt a veszélyekre.
hvg.hu: Mikor ismerte meg Kármán Irént?
Karancsi Tibor: Azután ismertem meg, hogy kirobbantottam a botrányt, és Irén filmet akart a témáról forgatni. Vele a szakmai kapcsolat mellett egy baráti nexus is kialakult, olyannyira, hogy amikor tavaly a családjával Horvátországba utazott, én vigyáztam a házukra.
hvg.hu: Ezek szerint jól ismerte az újságírónőt, és tudta, hogy többször megfenyegették. Nem figyelmeztette?
K.T.:  De igen. Irént a talpraesettsége és bevállalóssága tette nagyon szimpatikussá a számomra. Egy temperamentumos, optimista emberként ismertem meg, aki egyáltalán nem ijedős. Ahogy egyre jobban beleásta magát az olajszőkítési ügyekbe, többször is figyelmeztettem, legyen óvatos, azok ott nem ismernek tréfát. Éppen három hete egy belvárosi kávézóban beszélgettünk hármasban, vele és Sándor Istvánnal. Ott is szóba hoztam, Irén, vigyázz, mert vannak rosszakaróid. Kicsit viccesen  mondtam neki, „a kocsiban a visszapillantó-tükröt ne csak sminkelésre használd”. A Mokkában való szereplése után újra mondtam neki: hátra is kellene nézni, nem? Irén egyébként nagyon jól tudta, hogy aggodalmaskodásomnak alapja van.
hvg.hu: Számított arra, ami péntek este történt?
K.T. : Benne volt a pakliban, de nem hittem volna, hogy "azok" ilyen messzire mennek el. Úgy tűnt, a nyilvánosság egyben biztosítékot jelent: annak idején két év alatt öt munkatársamat ölték meg rejtélyes körülmények között, de azután, hogy kirobbantottam a botrányt, senki sem halt meg. Engem is megfenyegettek, sőt, mint Irént, meg is vertek, még 1997-ben.
hvg.hu: Elfogják a tetteseket?
K.T.: 50-50 százalékos esélye van. A magam részéről mindent megteszek, hogy a bántalmazás elkövetői ne úszhassák meg a dolgot. A rendőrségnek is felajánlottam a segítségemet, állok a rendelkezésükre minden információmmal. Eddig még nem kerestek meg. Személyes tapasztalataim alapján úgy látom, hogy Magyarországon nem igazságszolgáltatás, hanem csak jogszolgáltatás van. Szeretnék ezúttal csalódni.
Különös összefüggések
Karancsi Tibor, a szeghalmi kapitányság volt főnyomozója igen különös összefüggéseket tárt a nyilvánosság elé a ’90-es évek közepén. A nyomozó azt állította, hogy a dél-békési főrendőrök fedezik az „olajmaffia” tevékenységét. Ezt egy konkrét esettel támasztotta alá a nyilatkozataiban: 1995. május 25-én a füzesgyarmat-macskási üzemanyagtelepen vagonokból kőolajat fejtettek át tartályokba és kamionokba. Karancsi ezt jelentette a bűnügyi osztály vezetőjének, K. Lajosnak, aki azzal küldte el a rendőröket a helyszínről, hogy az eset a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatalának hatáskörébe tartozik, akikkel ő felveszi a kapcsolatot. Ám a történtekről csak órák múlva tájékoztatta az illetékeseket, akik a helyszínre érkezve a szerelvényeknek már csak hűlt helyét találták. Az ügyészség K. Lajost hivatalos személy  által elkövetett cselekmény bűnpártolása miatt vádolja.

A százados által feltárt olajügy kapcsán vizsgálat indult el, ennek során több rendőrt elítéltek. Karancsi Tibor nyilatkozataiban mindig hangsúlyozta, hogy ezzel együtt az ügyben a nagypolitika is érintett volt, és annak résztvevői a mai napig is ott ülnek az ország törvényhozó testületében. „Nem véletlen, hogy nyolcvan évre titkosították az olajügy kivizsgálására létrehozott bizottság által elkészített jelentést” – vélekedett.
















Emlékeztető: mi is az az olajszőkítés? (Oldaltörés)

Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális "üzletága" volt, szerény becslések szerint a kilencvenes években több százmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. Az "olajos ügyek" 1991-1992-ben ütötték fel a fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésére a motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj, a HTO kettős ára teremtett alkalmat. A két termék minőségileg azonos volt ugyan, ám az utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették. Egy 1990-es kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. A HTO-t 1991-től pirosra festették, ám az adalék a motorokat nem károsította, így azt változatlanul használták üzemanyagként. A fűtőolajként behozott termékeket a vámkezelésnél kellett volna színezni, ami lehetőséget adott a visszaélésekre. Ha a vámost sikerült megvesztegetni, a szállítmányt további beavatkozás nélkül gázolajként értékesíthették. Amennyiben a festék már bekerült az olajba, savazással közömbösítették: a kénsav és más vegyszerek hatására a gázolaj visszanyerte eredeti színét - ez volt az ún. olajszőkítés.
1993 augusztusában az Ipai és Kereskedelmi Minisztériumban operatív bizottságot hoztak létre az olajmaffia megfékezésére. A kettős árrendszer 1995-től megszűnt, röviddel később megszigorították a halasztott vámfizetés szabályait, 1998-tól pedig az üzemanyag céljára szolgáló kőolajtermékeket - függetlenül azok minőségétől - azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte. Ezek az intézkedések jelentős mértékben csökkentették az olajjal való visszaélés lehetőségeit.

2000. februárban Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására. Júniusban 8-án Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatása során megdöbbentő állításokat fogalmazott meg: több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket sorra megnyertek.

A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették.
(MTI)











Holokamu és a bűnöző zsidók



Müller néni igaz története a Mazsihisz honlapján: "A gáz

felrobbant, mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül"





Kleinné Müller Ilona
A szegedi és a Szeged környéki zsidók deportálásának 69. évfordulójára emlékeztek vasárnap az egykori szegedi gettó bejáratánál felállított emlékoszlopnál. Az eseményről röviden beszámolt a Délmagyar.hu, s a cikket azon nyomban átvette a Mazsihisz honlapja.
A cikk szerzője, Dombai Tünde megszólaltatja a deportálás egyik túlélőjét, a 90 éves Kleinné Müller Ilonát. Már az írás címe is meseszerű: "Ilonka nénit Auschwitz kapujáig hurcolták". Igen, csak a kapuig, mert túlélőnk nem lépett be soha a táborba, alaposan becsapta a nácikat. Olvassuk el figyelmesen Ilonka néni "hiteles" visszaemlékezését:
Az én kálváriám korábban kezdődött, 19 éves koromban. 1941-ben, két nappal az esküvőnk előtt a vőlegényemet lelőtték a délvidéki pogromban. Utána édesapámat vitték el munkaszolgálatra, majd mikor hazakerült, 1944-ben elhurcolták Topolyára, majd Auschwitzba, soha nem jött haza – emlékezett vissza kérdésünkre a 90 éves Kleinné Müller Ilona. – A húgommal és édesanyámmal a téglagyári gettóba kerültünk, innen vittek el bennünket Auschwitz kapujáig. Be szerencsére nem jutottunk, mert még nem végeztek az előttünk lévő transzporttal. Úgy menekültünk meg, hogy láttam, az anyákat és lányokat elszakítják egymástól, a húgom már férjnél volt, ő az asszonynevét mondta, én pedig egy isteni sugallatra a vőlegényem nevét vettem fel, így maradhattunk együtt, különben engem is biztosan vittek volna a gázba. 1945. május 8-án Theresienstadtban ért a felszabadulás. Már bent álltunk a tusolóban, mert azt mondták, fürdés lesz és tornászás, holott nyilván gázt engedtek volna ránk. Akkor bedobták az angolok a bombát, és a gáz felrobbant, mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül.
Már az is zavarosan meseszerű, miért torpantak meg Auschwitz kapujában Ilonka néniék. A történet vége azonban felülmúlhatatlan, ilyet még Spielberg sem lenne képes kifundálni.
Theresienstadt még a hivatalos történetírás szerint is munkatábor volt, nem megsemmisítő láger. Az elgázosítás terve tehát akkora hazugság, hogy ezt olvasva még Karsai László is bizonyára felhorkan.
A Délmagyar.hu portálon az egyik hozzászóló ironikusan-óvatosan így fogalmazott:
Hááááát, biztos így volt.
Én elhiszem. Más választásom meg nincsen, mert megbüntetnek.
Nem, Ilonka néni rémmeséjének tagadásáért nem jár büntetés. Éppen az a botrányos, hogy ilyesféle bolondságok az állítólag megújuló Mazsihisz honlapjára felkerülhetnek. Mert nemcsak a tervezett elgázosítás rémmeséjén nevet az olvasó, hanem a felszabadulás módján is. Az angolok bombát dobnak le, a gáz felrobban, az elgázosítandók azonban sértetlenül megússzák a robbanást. Gázszag terjeng a még náciszagú légben, Ilonkáék pedig ott állnak meztelenül a szabadság kapujában.
Kár, hogy csoportkép nem készült erről az egyedi és kivételes történelmi eseményről.
Az pedig csak hab a tortán, hogy Theresienstadtot nem az angolok, hanem a szovjetek "szabadították fel"...
Amikor a mókás történet végére értem, rémlett, hogy Kleinné Müller Ilona nevével valamikor már találkoztam. Nem kellett sokáig kutatnom, a keresőbe beütve túlélőnk nevét azonnal megtaláltam az érdekes dokumentumot.
Kleinné Müller Ilona néhány évvel ezelőtt azt állította, hogy a második világháború idején ő is elhelyezett pénzt egy svájci bankszámlán. Tudjuk, a holokausztipar zsarolásának engedve a svájci bankok horribilis összeget fizettek az úgynevezett alvó számlák után (erről az ügyről részletesen írt Norman G. Finkelstein a holokausztiparról szóló nevezetes könyvében). Azok kaptak a pénzből, akik igazolni tudták, hogy valóban rendelkeztek bankszámlával. Kleinné Müller Ilona gondolt egy nagyot, s részesedést kért a zabrált összegből. A nyilvánosságra hozott számlatulajdonosok között ugyanis szerepelt egy I. Müller nevű zsidó, márpedig az I. csak Ilona lehet (gondolhatta a gázrobbanás-túlélő). Az illetékes szervezet azonban meghiúsította a pénzszerző akciót, mert a jelzett I. Müller férfi volt (tehát nem Ilona), s Németországban élt, nem pedig Magyarországon. A határozat szövegében azonban olvasható egy figyelemreméltó lábjegyzet, mely szerint Ilonka néninek egyéb követeléshez való jogát ez a döntés nem érinti.
Van azonban még valami, amit nem értek Ilonka néni történetében. Ha be se tette a lábát Auschwitzba, akkor hol, melyik állomáson szállt fel a Theresienstadtba tartó vonatra?
Bistrán Demeter - Kuruc.info



A nagy tabu: milyen befolyással rendelkezik a cionista

lobbi a nyugati világban?


Mindnyájan jól emlékszünk, micsoda éktelen ajvékolás tört ki, amikor Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő felvetette: a magyar választópolgároknak tudniuk kellene, kik is a parlamenti képviselők között a magyar-izraeli kettős állampolgárok. A cionisták és bábjaik azóta is a “listázás” borzalmai fölött keseregnek. Egy amerikai blogger azonban lényegesen tovább ment Gyöngyösi Márton felvetésénél: azt javasolta, hogy a Mexikóból illegálisan érkező személyek helyett inkább az Izrael Állam érdekében tevékenykedő lobbistákat kellene deportálni.
Alcibiades Bilzerian „Deportáljuk az izraeli lobbistákat a keményen dolgozó mexikóiak helyett” című cikkében korunk nagy tabutémáját veszi górcső alá. “Gondolkozzunk el azon, hogy vajon ki jobb amerikai: az a mexikói gyerek, akit kicsi korában Amerikába csempésztek, és aki azután egész életében keményen dolgozik, és védi a szabadságot, vagy az a fickó, aki ugyan valamelyik amerikai államban született, de soha nem olvasta el az Alkotmányt, és olyan programok megvalósításában hisz, amelyek megfosztanák a polgárokat a szabadságuktól (például a szocializmus és a fegyverek birtoklásának korlátozása)? Méltányos-e az, hogy miközben egy mexikói születésű embertől megtagadják az amerikai állampolgárságot, kiváltságos állampolgár lehet egy olyan személy, aki azért lobbizik a politikusoknál, hogy Amerika erőforrásait egy idegen államnak juttassák, és amerikai katonák áldozzák fel életüket egy idegen állam érdekében?” – sorolja a kérdéseket az „antiszemitának” és „gyűlöletkeltőnek” minősített Bilzerian.
A Bilzerian név alatt publikáló újságíró Amerika alighanem egyik legsúlyosabb gondjára szerette volna felhívni a figyelmet: nevezetesen arra, hogy egy idegen állam érdekében dolgozó “lobbisták” uralják az amerikai kormányt. Izraeli források szerint hozzávetőleg 50 zsidó lobbicsoport működik az Egyesült Államokban. Mindeközben maguk a zsidó vezetők és a befolyásuk alatt álló politikusok rendületlenül állítják: nincsen semmiféle, Izrael Állam és a zsidóság céljainak megvalósításáért tevékenykedő lobbi Amerikában. Az úgynevezett politikailag korrekt beszéd szellemében pedig még csak szóba hozni is tilos, hogy az Európai Unió brüsszeli központjában, illetve az egyes tagállamok vezetésében is jelen van-e a zsidó lobbi.
Nem kérdés természetesen, hogy a zsidó lobbi úgy Amerikában, mint Európában a legfontosabb hatalmi tényező. Erre a közvélemény elől rejtegetni kívánt tényre John Kerry amerikai külügyminiszter egyik véletlenül elejtett megjegyzése is rávilágít. A hónap elején Kerry az Amerikai Zsidó Kongresszus képviselői előtt elmondott beszédében arra kérte az USA-ban működő zsidó szervezetek vezetőit, hogy gyakoroljanak nyomást Izraelre a Palesztin Hatósággal történő megegyezés létrehozása céljából. Magyarán: az amerikai zsidóság vezetőinek jóváhagyása nélkül a washingtoni kormány immár arra is képtelen, hogy az egyébként az USA köldökzsinórján lógó Izraelt agresszív politikájának némi enyhítésére bírja.
Az amerikai zsidó lobbi születési időpontjának 1901. február 25. tekinthető, amikor is Theodor Herzl, a cionista mozgalom megalapítója, a Cionista Világszövetség elnöke levélben kérte fel Richard Gotteilt, az Amerikai Cionista Szövetség elnökét: igyekezzen rávenni az Amerikában működő zsidó szervezeteket arra, hogy az USA kormányánál lobbizzanak a palesztinai zsidó kivándorlás támogatása érdekében. A legfontosabb cionista lobbi csoportok manapság: az American Israel Public Affairs Committee (AIPAC), a Conference of Presidents of Major American Jewish Organizations, az American Jewish Congress (AJC),az Anti-Defamation League (ADL) és a Christians United for Israel (CUFI). Kiemelkedő szerepet játszik még a zsidó érdekek előmozdításában két tudományos intézmény: a Washington Institute for Near East Policy (WINEP) és az American Enterprise Institute (AEI).
Egyes vélemények szerint Kennedy volt az első és sajnos az utolsó amerikai elnök, aki megpróbálta feltartóztatni a milliárdos zsidó pénzemberek támogatását élvező cionista szervezetek beépülését a hatalom sáncai mögé. Sajnos sikertelenül. Az úgynevezett „tényfeltáró újságírók” számára igazán szép és emberpróbáló feladat lenne a valóságnak megfelelően bemutatni azt a szerepet, melyet a politikai életben a zsidó lobbicsoportok betöltenek. Csakhogy ha bárki is ilyesfajta heroikus feladatra vállalkozna, rögvest „antiszemitának”, „összeesküvés-elméletek hirdetőjének”, „gyűlöletkeltőnek”, „bolondnak” bélyegeznék az illetőt, kizárnák a nyilvános diskurzusból, állását elveszítené, sőt az sincsen kizárva, hogy rövidesen börtönben találná magát.
Az izraeli érdekeket szolgáló szervezetek jelenléte a nyugati államok politikai életében nem csupán az egyik legfőbb tabutéma, de súlyos nemzetbiztonsági kockázatokat is felvető kérdés a Földgolyó számos országában. Sajnos azonban megalapozott a gyanú, hogy az egyes nemzetek biztonságát védelmezni hivatott szakszolgálatok sem mentesek immár a cionista lobbi befolyásától. Miben reménykedhetünk?
Perge Ottó - Kuruc.info





Izrael országos főrabbija szexuális zaklatás gyanújába

is keveredett - nem először



Joná Metzger izraeli országos főrabbit a rendőrség egyelőre "csak" csalással, pénzmosással és megvesztegetési összeg elfogadásával gyanúsítja. Az elmúlt órákban Mázál Muállem neves izraeli politikai újságírónő és hírmagyarázó a Facebook-oldalán azonban arról is beszámolt, hogy Metzger miként zaklatta szexuálisan az egyik férfi ismerősét... Egyébként a főrabbiról már évekkel ezelőtt is keringtek hasonló híresztelések.

Mázál Muállem újságíró (Fotó: Facebook)
Joná Metzger, Izrael országos askenázi főrabbijáról, miközben tizenöt napos házi őrizetét "tölti" és az ellene folyó nyomozásra való hivatkozással fölfüggesztette a hivatali tevékenységét, most az a hír röppent föl, hogy fiatal férfiakat szokott szexuálisan zaklatni. Megjegyezzük, hogy Mose Kácáv, Izrael korábbi államelnöke jelenleg is börtönben ül szexuális zaklatásért és erőszakos nemi közösülésért, igaz, hogy ő hölgyeket környékezett meg. A Fidesz, Orbán Viktor, Tarlós István, Semjén Zsolt, Köves Slomo és Schmitt Pál rendszeres budapesti látogatója az izraeli országos főrabbiválasztások előtt "öt perccel" komolyan bajba keveredett.

Metzger, Tarlós és Köves Tel-Avivban (Fotó: Sturem.net)
Mázál Muállem izraeli újságírónő mai Facebook-bejegyzése szerint az a házi őrizetben levő főrabbi korábban szexuálisan zaklatott egy férfit. Megtudjuk azt is, hogy Joná Metzger udvarlásának kitett férfi bevallottan köcsög, nem zsidó, s öt esztendővel ezelőtt éppen a zsidóságra való áttérés hosszadalmas és gyötredelmes folyamata idején találkozott össze Metzgerrel, akinek molesztálását akkor azért nem verte dobra, mert félt a főrabbi hosszú kezétől. Már mint attól, hogy szószátyársága miatt esetleg nem térhet át a zsidóságra. Az újságírónőnek a génhulladék elmondta azt is, hogy köcsögsége ellenére szóba nem jöhetett a főrabbi ajánlatának elfogadása, mert azon kívül, hogy Metzger nem az esete, akkoriban már együtt járt azzal a tel-avivi férfival, akit időközben "elvett férjül".

Köves, Metzger és Orbán Budapesten (Fotó: Chabad.info)
"Mintegy öt esztendővel ezelőtt külföldi csoportokat és magánszemélyeket vezettem Izraelben, s akkoriban megszerveztem az egyik igen ismert római katolikus kardinális szentföldi látogatását. A kardinálist a többi között elkísértem Joná Metzger országos főrabbi jeruzsálemi állami hivatalába is. Metzger fogadta a kardinálist, miközben le nem vette rólam a szemét", írja a goj homár szavait idéző izraeli újságírónő. A főrabbi a kardinálist és még néhány katolikus papot a látogatás végén kikísérte, ám az idegenvezetőt visszatartotta, s miután megtudta tőle, hogy kondícióoktatással is foglalkozik, elragadta a karját, testét elkezdte simogatni, majd kérte, hogy erőnléti gyakorlatból adjon neki "magánórákat", de lehetőleg a késő esti esti órákban, mert napközben igen elfoglalt. Metzger azt is kikötötte, hogy az erőnléti gyakorlat masszázst is tartalmazzon.

Metzger, Köves és Schmitt a Sándor-palotában (Fotó: Chabad.info)
Az újságírónő Facebookján megjelent hír szerint a francia köcsög végül is kikosarazta a főrabbit. Már évekkel ezelőtt fölröppent a hír az izraeli sajtóban, hogy Joná Metzger korábban jesíve-bóchereket (zsidó vallási iskola fiú hallgatóit) is rendszeresen zaklatott szexuálisan. Mindenesetre, a hírek hallatán megállapíthatjuk, hogy Tarlósnak, Orbánnak, Schmittnek, Semjénnek és Köves rabbinak óriási szerencséje volt, hogy őket nem molesztálta a Budapesten gyakorta megfordult izraeli főrabbi.
Júszef el-Kudszi - Kuruc.info




A terrorállam "komolyan megfontolja" a Gázai-övezet

újbóli elfoglalását - válasz az állítólagos

rakétatámadásokra



Több gázai célpont - egyebek között két (állítólagos - a szerk.) fegyverraktár és egy rakétakilövő-állás - ellen intézett támadásokat hétfő hajnalban az izraeli légierő, válaszul az övezetből kilőtt rakétákra - jelentették be az izraeli hadsereg szóvivői. Sérültekről nem érkezett jelentés.
Előzőleg még az éjjel az izraeli válaszcsapástól tartva a Hamász áttelepítette főhadiszállását az övezetben. Az izraeli rendőrség szóvivőjének tájékoztatása szerint az éjjel hat rakétát lőttek Dél-Izraelre, de ezek nem okoztak károkat. Kettőt a Vaskupola légvédelmi rendszer a levegőben megsemmisített, négy pedig lakatlan területen ért földet. Válaszul az izraeli védelmi miniszter elrendelte az övezet áruszállítását lebonyolító Kerem Salom nevű átkelőhely lezárását.
Az izraeli hadsereg közleménye elfogadhatatlannak nevezett minden rakétatámadást Izrael civil lakossága ellen. A Hamász a felelős minden Gázai-övezetből induló terrorakcióért. Az izraeli hadsereg eltökélt szándéka, hogy megvédi Izraelt, és ennek megfelelően cselekszik - állt közleményben.
Avigdor Liberman, a kneszet külügyi és biztonsági bizottságának keményvonalas elnöke a közszolgálati rádiónak az éjszakai rakétatámadások után hangoztatta: szükség lesz arra, hogy "komolyan megfontolják" a Gázai-övezet újbóli elfoglalását. Liberman szerint a Hamásznak egyáltalán nem áll szándékában megbékélni a zsidók jelenlétével Izrael földjén, ezért "vissza kell térni az övezetbe és alapos tisztítást kell végrehajtani" - mondta.
A novemberi izraeli hadművelet óta ez volt a legjelentősebb rakétatűz a szomszédos dél-izraeli területek ellen.
(MTI nyomán)



A koncentrációs tábor lakóit rendszabályozzák a terrorista zsidó állam erőszak szervei . Él egy nép a Palesztin a világ legnagyobb koncentrációs táborában , ahol a zsidó nép a börtönőr szerepét vállalva a legkegyetlenebb kínzásokat találja ki e nép ellen . Pedig a bűnük , ha van , hogy engedték betelepülni a hajdani zsidóságot . Ma már kiszorították saját hazájukból őket , és koncentrációs táborba kényszerítve élnek tengődnek a buldózerek házromboló minden napjaiban , ahol nap mint nap zaklatják őket , hát nem csoda , hogy elengednek egy egy összetákolt rakétát e haramia nép ellen. A Hitleri fasizmus kis ártatlan csíntevés volt ahhoz képest amit ezek a fasiszta cionista Kazár népség elkövet nap mint nap e megalázott nép ellen , és a művelt nyugat meg csak statisztál , ja azt elfelejtjük mondani , hogy őket már rég bekebelezte a liberális őrült zsidóság , kik azt hiszik , hogy világhatalmat építenek ki a földön , és a gojok az állatok majd csak azért élhetnek , hogy őket szolgálhassák. Hát ez a kamatrabszolga had , csak tétlenül nézi , hogy nap mint nap atrocitásokkal , gyilkosságokkal sanyargassák ezt a népet , hát nincs egy ország aki egy atomtöltettel véget vetne e szenvedéseknek , és a kazár zsidókat eltörölné a föld színéről , mert , ha ők nem volnának nem volnának a helyi háborúk , és a föld népei békességben élnének.



Volt francia külügyminiszter: "Angliában tervelték ki a

lázadók invázióját Szíria ellen"


Az alábbi videóban Roland Dumas hallható, aki két ciklusban is Franciaország külügyminisztere volt Mitterand alatt.
Az interjúban röviden vázolja, hogy az angolok már jóval korábban, a szíriai polgárháború kitörése előtt eltervezték az Aszad-rendszer megdöntését, tehát kísérteties a hasonlóság Irakhoz. Valamint igazolja, hogy Izrael az összes olyan arab/muszlim államot tönkre akarja tenni, aki szembehelyezkedik vele a Közel-Keleten. A videó kiválóan rámutat arra, hogy a szír konfliktust a Nyugat, Izrael és a velük kollaboráns arab államok (Jordánia, Szaúd-Arábia, Katar stb) kívülről szítják.


Roland Dumas: "Angliában tervelték ki a lázadók invázióját Szíria ellen"


"Nemrégiben az izraeli miniszterelnök mondta nekem: »Megpróbálunk együtt élni a szomszédos államokkal, de azokat, akikkel ez nem lehetséges, el fogjuk pusztítani!«" - mondta Dumas.
(Kuruc.info - olvasónktól)



Hát ez a művelt nyugat egy terrorista étdekszféra , ahol demokratikusan megválasztott vezetőket akarnak megbuktatni , és polgárháborút kirobbantani . Ezektől ugyan mit várhatunk. Terroristák ők is , és mi miért vagyunk ilyen terrorista csoportosulásban golyófogók ? Mi is terroristák lennénk a kommunista érában azok voltunk itt teleltettük a terroristákat , majd saját állampolgárainkból akartunk terroristákat facsarni Drasjovity módszerrel ki az olajmaffia jóvoltából belügyérségig vitte , és jelenleg pihenteti az olajszőkítésben megfáradt seggét a lopott miliárdjaiból épített villájában , miért nem gyujtjátok rá ezt a lopot házikót , volna itt még egy jó pár rabló , akire rá kéne gyujtani a házát , mikor a családjaik is otthon alszanak , talán nem lenne ennyi hajléktalan , mert akkor a lopot holmi vissza járna .


Vesztegetés, pénzmosás, csalás – felfüggesztette

hivatalának ellátását Izrael askenázi főrabbija



Súlyos korrupciós vádak miatt átmenetileg felfüggesztette hivatalának ellátását Izrael Állam askenázi főrabbija.
Erről Jona Mecger ügyvédei írásban tájékoztatták vasárnap Cipi Livni igazságügyi, valamint Naftali Bennett vallásügyi minisztert. A rendőrség a hét közepén vette őrizetbe a főrabbit, akit különböző, személyét ért gyanúsítgatások miatt hallgatott ki. Mecger jelenleg házi őrizetben van, és ártatlanságát hangoztatja.
Sajtójelentések szerint a rendőrség vesztegetési pénz elfogadásával, pénzmosással és csalással vádolja a tíz éve hivatalban lévő főrabbit. Az ügyvédek tájékoztatása szerint Mecger felfüggeszti hivatali teendőinek ellátását mindaddig, amíg a rendőrségi vizsgálat folytatódik ellen. A főrabbi megbízatása a közeljövőben lejár.
Cipi Livni igazságügyi miniszter vasárnapi nyilatkozatában hangoztatta: a főrabbi helyes döntést hozott, amikor úgy határozott, hogy szünetelteti hivatali teendőinek ellátását. Jona Mecger a két izraeli főrabbi egyike. Ő az Európából származó zsidók ügyeinek felelőse, míg a másik főrabbi, a marokkói születésű Slómo Amar a Közel-Keletről és Afrikából származó (szefárd) zsidók ügyeiért felel.
(MTI)



Hát ide dörgölődik a FIDESZ


Korrupcióval és közpénzlopással gyanúsították meg

Semjén főrabbi haverját


Az izraeli rendőrség csalásokkal foglalkozó osztálya csütörtökön kihallgatta Jona Mecger askenázi főrabbit, akit korrupcióval és közpénzek elsíbolásával gyanúsítottak meg - jelentette az izraeli tízes tévécsatorna délutáni hírműsorában.
A rendőrség bizonyítékokat keresve átkutatta a főrabbi irodáját és otthonát, elvittek több számítógépet, és zárolták bankszámláját, miután titokban már hónapok óta megfigyelés alatt tartották a vallási vezetőt. A rendőrség előállította a főrabbi egyik munkatársát és két nagy szervezet vezetőjét is.
A rendőrség 2005-ben csalás gyanúja miatt hallgatta ki Jona Mecgert, de egy évvel később az államügyész lezárta az ügyet, és nem kezdeményezett ellene bírósági eljárást.
Izraelben az utóbbi években több politikai vezető ellen indult korrupciós eljárás, Ávraham Hirszon pénzügyminisztert és Arije Deri pártvezért elítélték, ők letöltötték börtönbüntetésüket. A korrupciós ügyekkel megvádolt és emiatt a miniszterelnöki tisztségről lemondó Ehud Olmertet viszont a bírák felmentették a legtöbb vádpont alól.
(MTI)
Frissítés: Joná Metzger izraeli főrabbi házi őrizetben - bűntársait előzetesbe helyezték
Izraelben az emberek egyelőre nehezen képesek megemészteni a Joná metzger országos askenáz főrabbi rendőrségi kihallgatása, majd házi őrizetbe helyezése keltette, tovább gyűrűző botrányt. A jelenlegi magyarországi legfelsőbb politikai vezetéssel jó kapcsolatokat tartó Metzgert az izraeli rendőrség megvesztegetési összegek elfogadásával, kegyes adományok lenyúlásával és pénzmosással gyanúsítja.

Metzger a kihallgatás után - már új sofőrrel (Fotó: Dror Éjnáv)
Joná Metzger izraeli országos askenáz főrabbit (mert párhuzamosan van egy szefárd országos főrabbi is - J. K.) tegnap tízórás rendőrségi kihallgatás után házi őrizetbe helyezték. Az izraeli sajtóban tegnap még annak a lehetőségét is latolgatták, hogy a csalással, pénzmosással és megvesztegetési összegek elfogadásával gyanúsított vallási vezetőt előzetes letartóztatásba helyezik, ám erre egyelőre nem került sor. Előzetesbe került viszont a főrabbi három bűntársa, köztük a személyi sofőrje, Hájim Eisenstadt, aki a tisztátalan eredetű pénzösszegeket átvette, majd továbbította Metzgernek - írja a Megafon című izraeli magánhírportál.

Köves, Metzger és Orbán a régi szép időkben (Fotó: Chabadinfo)
Joná Metzger főrabbi és az általa vezetett állami hivatal most nagy bajban van, miután nem sokkal éjfél előtt a vallási vezetőt egyelőre öt napos házi őrizetbe helyezték. Előtte mintegy tíz órán keresztül kihallgatták a lodi rendőrség gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó osztályán. A főrabbi három bűntársával az izraeli rendőrség már nem volt ilyen tapintatos, mert őket előzetes letartóztatásba helyezték. A házi őrizet ideje alatt a főrabbi nem hagyhatja el az otthonát, nem mehet be a hivatalába és semmiféle kapcsolatot nem kezdeményezhet a vele együtt meggyanúsított személyekkel.

Metzger "kóvedje" a Sándor-palotában (Fotó: Chabadinfo)
A magyarországi, s azon belül a fideszes budapesti legfelsőbb vezetéssel, illetve ezeknek házi zsidó szervezeteként fungáló, a busás állami juttatások fejében olykor még magyar nemzeti húrokat is megpendítő (!), s Köves Slomo "vezető kiküldött" nevével fémjelzett Chabad törpeegyházzal kiváló kapcsolatot tartó Joná Metzger és az általa irányított állami hivatal a mostani rendőrségi vizsgálat miatt nagy bajban van, komoly tekintélyvesztésre számíthat. A héber sajtóból származó hírek szerint a főrabbi leginkább a kegyes adományokra tette rá a kezét.
Júszef el-Kudszi - Kuruc.info

Hogy paroláznak a mi maffia politikusaink a bűnözővel . 

Ezek csak nyalják a seggüket ők meg kirabolják őket , mert a mocskos gojok , csak erre valók ténylegesen is . Ne csodálkozzunk , hogy a nép lassan éhenhal , mert óriási sorokban várja hogy egy tányér meleg kajához jusson , hát ezt tette veletek ez és a másij politikai éra , ha nem tudnátok ezek az alvilággal keveredett maffia rendszer írányitja az emberek kifosztását az ország eladását , és a bukott társadalom lebomlását is ők látják el , hogy ne torkoljon pogárháborúba az éhséglázadásokat meg kell nekik fékezni , és ugyan úgy belefognak lövetni a zömegbe mint azt Gyurcsány tette. A multunkat meghamisizották a jelenünk nem élhető , a jövőnket eladták a zsidóknak , mi már csak ténylegesen vegetálunk, mignem tömegesen kiirtanak bennünket a Kárpátok palesztinjait. Judapest – Judapest de csodás a zsidó maffia kiirt majd a politikai elitünk segítségével minden magyar hazafit , kiket terroristának kiáltanak ki , hogy világviszonylatban elitélhessenek bennünket mint a Palesztin népet , ott is beengedték őket és kiverték hazájukból szegényeket , és ma a világ legnagyobb koncentréóációs tábor lakói lettek. Jön vissza az ÁVH -s korszak itt is koncentrációs táborba viszik majd a jó népet , hogy ne áljanak ojjan hatalmas sorokba ételosztásra várva. Ott majd kapnak egy kis moslékot mint hajdanában erről a zsidó ÁVH banda gondoskodni fog , majd még te meglátod , és megtapasztalod ,mert még fiatal vagy , és ha elnem hagyod hazádat ez lesz a sorsod , és az ossztály részed. Nem kéne lázadnod a kamatrabszolga sors lesz osztály részed , amikor akarnak akkor öknek meg a beépített halálcshipp segítségével ,mit a mrgfelelő frekvenciával felrobbantanak , és a ciánkáli megteszi a hatását. A ti háborúitokat nem vivja meg más helyettetek fohjatok hozzá most még ők sem készültek fel teljesen a népirtásokra , még megölhetitek őket , hisz ti többen vagytok , a bankárkaszt meg ha megijjed elbujik és könnyebb lesz levadászni őket . Ki ki a saját nemzetállama területén likvidálja őket és a csatasor felbomlik a puccos buzik menekülőre fogják a dolgot , mert félnek a haláltól.


Hátrálnak a holoparaziták: hazug holokauszt

-visszaemlékezésekről rántja le a leplet a Daily Mail


Én magam már korábban felhívtam a figyelmet: az üldözött („újabb népirtásra készülődő”, „gyűlöletkeltő”, „rasszista”, „náci”, „őrült”, „tudatlan” stb.) revizionista történészek kutatási eredményei nyomán a hatalmas erejű holokauszt-ipar lassú visszavonulásba kezdett. Íme, az újabb bizonyíték a kényszerű meghátrálásukra: a „fősodratú” (vagyis cionista) médiumok körébe tartozó Daily Mail online kiadása június 21-én terjedelmes cikket közölt néhány állítólagos holokauszt-túlélő hazug visszaemlékezéseiről.
A „tudatlan”, „gyűlölködő” és „náci” revizionisták már jó ideje mondogatják, hogy a szóban forgó memoárokban nyilvánvaló képtelenségek, az ismert történelmi tényekkel összeegyeztethetetlen megállapítások szerepelnek. A „holokauszt-tagadók” szűk körét leszámítva azonban csak keveseknek van bátorsága a magukat holotúlélőknek nevező személyek visszaemlékezéseit kritikus vizsgálatnak alávetni. Csakhogy most úgy látszik, megtört a jég.

Joe Corry
A Guy Walters neve alatt megjelent cikkben szereplő egyik állítólagos „holokauszt-túlélő” egy Joe Corry nevű szélhámos, aki 1990-ben napvilágot látott könyvében számos légből kapott ostobaságot írt le. Így például azt állította, hogy Hollandiában „náci kísérleti megsemmisítő táborokban” járt, továbbá megmentette a neves atomtudóst, J. Robert Oppenheimert. „A horror és a brutalitás döbbenetes bizonyítékait láttam, melyek minden emberi képzeletet túlhaladnak… Az emberek bokáig érő sárban és emberi ürülékben feküdtek, másztak, vánszorogtak… Holttestek halmait és élő csontvázak hosszú sorát láttam” – írta például a holoszélhámos visszaemlékezésében, melynek hitelességét a revizionista történészeken kívül hosszú időn keresztül senkinek sem volt bátorsága kétségbe vonni. Ráadásul a memoárt a jövő esztendőben a Simon & Schuster Kiadó újból ki szeretné adni. A Daily Mail cikke azonban most feketén-fehéren leszögezi: Joe Corry története nem lehet igaz, mivel: 1. Oppenheimer a háború idején az USA-ban tartózkodott, 2. Hollandiában nem létezett „náci kísérleti megsemmisítő tábor” (másutt sem, de ez más kérdés), 3. a hollandiai koncentrációs táborokat már azelőtt felszabadították a szövetségesek, hogy Corry állítása szerint ott járt volna.

Binjamin Wilkomirski
De a holohazugságok kiagyalóinak névsora meglehetősen hosszú. Egy bizonyos Binjamin Wilkomirski például 1995-ben Fragments: Memories Of A Wartime Childhood (Töredékek: Emlékezés a gyerekkorra a háború idejéből) címmel jelentette meg visszaemlékezését. Wilkomirski azt állította magáról, hogy Auschwitzban és Majdanekben raboskodott. 1998-ban azonban egy svájci újságíró leleplezte a gazfickót, rámutatva az alábbi tényekre: 1. a memoár szerzője az auschwitzi tábor közelében sem járt, 2. eredeti neve pedig Bruno Grosjean, és egy árvaházban nőtt fel.
Egy másik holobűnöző, akinek a „vallomásaiban” egy ideje már nem kötelező hinnünk, Herman Rosenblat. Ő 1996-ban úgy „emlékezett”, hogy kisgyerekként a buchenwaldi táborkomplexumhoz tartozó Schlieben lágerben volt fogva tartva. Rosenblat felidézte például, hogy egy Roma nevű kislány almákat és kenyereket dobált be neki a láger kerítésén keresztül, és ennek a hősies segítségnek köszönhetően maradt életben. A holomese úgy folytatódik, hogy 1957-ben „hősünk” New Yorkban véletlenül találkozott azzal a bizonyos Romával, akit azután el is vett feleségül. Minden jó, ha a vége jó. 2008-ban Rosenblat megjelentette Angel At The Fence (Angyal a kerítésnél) című visszaemlékezését, melyből 17 millió dollárért filmet is készítettek. Csakhogy néhány ténylegesen Schliebenben fogva tartott „gyűlölködő” személy is megszólalt, akik felhívták a figyelmet többek között arra, hogy a láger kerítéshez vezető közút le volt zárva, és a német őrök senkit sem engedtek a közelbe. Mivel a szerző más állításai is nyilvánvaló képtelenségnek bizonyultak, a könyv kiadását az utolsó pillanatban leállították.

Herman Rosenblat
A Daily Mail cikkében további elrettentő példaként szerepel Misha Defonseca 1997-ben megjelent Misha: A Memoir of The Holocaust Years (Misha: Visszaemlékezés a Holokauszt éveire) című, ugyancsak megfilmesített „alkotása” is. Misha könyvében arról írt, hogy miután szüleit letartóztatták, ő hétéves kislányként nekiindult a világnak, és 1941-től kezdve háromezer kilométert gyalogolt szerte Európában, erdőkben bujdokolt, és farkasok nevelték fel. 2008-ban a Bostonban élő hölgy a párizsi Le Figarónak és a brüsszeli Le Soirnak eljuttatott nyilatkozatában elismerte, hogy nemzetközi bestsellerré vált, 18 nyelven megjelent, több millió példányban elkelt könyve kitalált történeten alapszik. „Mindig elmondtam magamnak egy életet, egy másik életet, amely messze vitt a családomtól, azoktól az emberektől, akiket gyűlöltem” – magyarázkodott az akkor 70 éves asszony, aki közölte még, hogy igazi neve Monique De Wael, 1937-ben Belgiumban született, és csak négyéves volt, amikor szüleit letartóztatták a nácik, és a nagyapja, majd nagybátyja nevelte fel. Az „önéletrajz” tartalmával ellentétben azonban családja keresztény volt, szüleit az ellenállásban való részvételükért tartóztatták le, és végezték ki. Állítása szerint gyűlölte az apját árulónak nevező rokonait, akik felnevelték, és ezért „kezdte magát zsidónak érezni”. A farkasokat pedig azért keverte bele a történetébe, mert mindig is „vonzalmat érzett” irántuk. „Végül mindent összekevertem. Néha magam sem tudom, mi történt meg valóban, és mi csak a belső világomban. Bocsánatot kérek mindazoktól, akik úgy érzik, becsaptam őket” – vallotta be hazugságát a holoszélhámos asszony. (Defonseca lelepleződéséről annak idején hírportálunk is tudósított.)

Misha Defonseca
Súlyos ellentmondásokba keveredett a hősként ünnepelt Denis Avey is, aki 2011-ben megjelent The Man Who Broke Into Auschwitz (Az ember, aki betört Auschwitzba) című „önéletrajzi könyvében” írt valótlanságokat. A Daily Mailban megjelent írás szerzője, Guy Walters akkor fogott gyanút, amikor ugyanazokat a képtelenségeket kezdte szajkózni, mint az 1995-ben írt holokauszt-visszaemlékezésével csúnyán felsült ausztrál Donald Watt, aki azt állította magáról, hogy valamelyik birkenaui krematóriumban dolgozott. Nemrég jelent meg továbbá Charles Waite: Survivor Of The Long March: Five Years as a PoW 1940-1945 (A hosszú menetelés túlélője: öt év hadifogolyként 1940-1945) című könyve, melyben ugyancsak meglehetősen gyanús holokauszt-közhelyek szerepelnek. A már-már a holokauszt-revizionizmus határait súroló cikk szerzője, Guy Walters idézi a visszaemlékezés egy jelenetét, melyben egy német SS-őr az egyik koncentrációs táborban az egyik zsidó anyától elragadott egy csecsemőt, majd a földre dobta, és „akárcsak egy futball labdát”, rugdosni kezdte. Az ilyesfajta történetekben azután rendre a gaz náci lelövi az édesanyát, a kisgyerek pedig ott marad élettelenül a földön. Így történik ezúttal is. És bár Guy Walters szerint az őrök gyilkolhattak gyermekeket, „valójában a hasonló esetek hihetetlenül ritkák lehettek, egész egyszerűen azért, mert a csecsemők megölése a szüleik szeme láttára aligha a legjobb módszere egy vagonnyi fogoly megnyugtatásának” – érvel Guy Walters. A szerző még egy további teljesen logikus indokkal is cáfolja a kisgyerekeket tömegesen lemészárló és tűzbe hajigáló nácikról szóló történetek hitelességét: „Mindemellett a legtöbb őr egyáltalán nem akart gyerekeket gyilkolni, már csak azért sem, mivel a gázkamrákat részben éppen azért hozták létre (a hivatalos holotörténészek állítása szerint! – P.O.), hogy a kivégzést végző katonákat megkíméljék a gyilkosság látványától.” (Hasonló érvekkel magam is előhozakodtam a Kuruc.info hasábjain lezajlott két holokauszt-vita során, vitapartnereim azonban megfontolni sem voltak hajlandók a véleményemet.)
A cikket jegyző és a gázkamrák létét elfogadó Guy Walters egyébként úttörőnek tekinthető abban a vonatkozásban is, hogy a „fősodratú” médiában tevékenykedő újságírók közül elsőként fogalmazta meg kételyeit az „auschwitzi rámpán” álldogáló, wagneri nótákat fütyörésző, patyolattiszta fehér ruhában a munkára alkalmatlan zsidókat a gázkamrába küldő Mengeléről szóló történetek valódiságát illetően. „Valójában Mengele csak egyike volt a táborban alkalmazott orvosoknak, és nem lehetett ott minden egyes szelekciónál” – írja a Daily Mail újságírója.
A cikkben szerepel továbbá, hogy a múlt hónapban megjelent, Do The Birds Still Sing In Hell? (Énekelnek még a madarak a Pokolban?) című, Horace Greasly brit katonáról szóló könyv is kérdőjelek sokaságát veti fel. A történet főszereplője ugyanis állítólag több mint 200 alkalommal szökött meg valamely német börtönből, csak azért, hogy láthassa szerelmét. Hírek szerint ezt a képtelen sztorit is meg akarják filmesíteni. Csakhogy – olvashatjuk a Daily Mail meglepően őszinte írásában – „titokzatos módon a Greasley-re vonatkozó, a Nemzeti Levéltárban fellelhető dokumentumok között nincsen nyoma a 200 szökésnek”.
Mivel a „tudatlan” és „újabb népirtásra készülődő” revizionista kutatók kezdettől fogva rámutattak a fentebbiekben felsorolt és más, a cikkben nem említett holokauszt-visszaemlékezések tarthatatlan részleteire, a hivatalos holohazudozók is akcióba léptek. Deborah Lipstadt, tekintélyesnek mondott holokauszt-történész 2007 decemberében például rámutatott Rosenblat történetének „gyenge pontjaira”. Kérdés persze, miért nem szólalt meg korábban, és miért hallgatott a többi „tekintélyes” hivatalos holokauszt-történész? Lipstadt most a Daily Mail-nek nyilatkozva kijelentette: „Nem csupán a történelem kedvéért kell a történelmi hitelességre törekedni, de azért is, mert az ilyesfajta anyagok (hazug visszaemlékezések – P.O.) a holokauszt-tagadók malmára hajtják a vizet”.
Míg a revizionista történészek az elmúlt évtizedekben igen részletesen és alaposan foglalkoztak a holokauszt-memoárok és vallomások ellentmondásaival és képtelenségeivel, a hivatalosság általában megdönthetetlen bizonyítékként tekintett a „túlélők” beszámolóira. Ha pedig nagy ritkán valaki kérdőre vonta a „tekintélyes” holotörténészeket és propagandistákat az ügyben, akkor általában zavart hallgatásba burkolóztak. Egyelőre nem lehet tudni, hogy az egyre inkább kutyaszorítóba kerülő holoiparosok vajon felkarolják-e Felix Weinbergnek, a londoni Imperial College tavaly, 84 esztendős korában elhunyt fizikus professzorának művét, melynek címe: Holocaust memoir, Boy 30529: A Memoir. Az áprilisban napvilágot látott könyvben Weinberg professzor nem hallgatja el véleményét az úgynevezett holokauszt-memoárok hazugságok özönével előálló, pénzéhes szerzőiről. De megkapják a magukét a professzortól a nyilvánvaló valótlanságokat tartalmazó könyvek kiadói is. A hazug holokauszt-irodalom Weinberg professzor véleménye szerint „egyenértékű a háború áldozatainak meggyalázásával”. „Legalább a halottak irányába mutatnunk kellene annyi tiszteletet, hogy megtartóztassuk magunkat hamis történetek kiagyalásától arra vonatkozóan, hogyan haltak meg” – írja könyvében a holokauszt-revizionisták évtizedek óta hangoztatott álláspontjával összhangban a szerző.
De nem csak a fantasztikus holotörténetek kiadása (és esetleges megfilmesítése) révén megkereshető pénzről, illetve a történelmi igazság megengedhetetlen elferdítéséről van szó. Hanem arról is - amit a Daily Mail cikke természetesen nem mer kimondani -, hogy a holokauszt-memoárokban olvasható hazugságokhoz hasonló valótlanságok alapján ítélték halálra, illetve sok éves börtönbüntetésre emberek tízezreit, és ezekre a képtelenségekre építették fel az Izrael Állam és a globális nyugati birodalom cionista oligarchiájának támadhatatlanságát biztosítani hivatott mítoszt.
Perge Ottó - Kuruc.info




ENSZ-jelentés: palesztin gyermekek százait ölték meg a

zsidók - kínozzák és élő pajzsként használják őket


A foglyul ejtett palesztin gyermekek kínzásával vádolta Izraelt az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága.
A genfi székhelyű, 18 független szakértőből álló és a világszervezet Emberi Jogi Tanácsának égisze alatt működő testület csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentésében azt állította, hogy az 1967-es háborúban elfoglalt palesztin területeken az izraeli hatóságok az elfogott palesztin gyermekeket megkínozták, többeket pedig élő pajzsként használtak.
A jelentés szerint a palesztin gyermekeket rendszeresen megalázó bánásmódban részesítették, így a többi között gyakran kínozták és az általuk nem értett héber nyelven vallatták őket. A jelentés azt írta, hogy a legtöbb palesztin gyermeket azért tartóztatták le, mert kövekkel dobálták meg az izraelieket. A bizottság szerint ez olyan cselekmény, amiért akár 20 évig terjedő börtön jár.

A zsidó állam bátran leszámol ádáz ellenségeivel
A bizottság utoljára 2002-ben hozott nyilvánosságra hasonló jelentést, és a mostaniban az azóta eltelt tízéves időszakot vizsgálta. Azt állította, hogy ebben az időszakban palesztin gyermekek százait ölték meg, és ezreket sebesítettek meg az izraeli katonai műveletek során, különösen Gázában, a sűrűn lakott területek ellen végrehajtott légi és haditengerészeti csapásokban. Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy - mint írta - palesztin gyermekeket továbbra is élő pajzsként használnak, és a 2010 január valamint 2013 márciusa közötti időszakban 14 ilyen esetről tett említést.
Az izraeli külügyminisztérium reagálásában emlékeztetett arra, hogy idén márciusban már választ adott az ENSZ Gyermekalapjának, az UNICEF-nek egy hasonló jelentésére. Egyidejűleg megkérdőjelezte, hogy a mostani bizottsági vizsgálat új tényeken alapulna. A minisztérium szóvivője azt hangoztatta, hogy a jelentés "semmi újat nem tartalmaz".
Márciusban egyébként a szóvivő azt közölte, hogy az UNICEF jelentésében foglaltakkal kapcsolatban a külügyminisztérium, illetve a hadsereg együttműködött a szervezettel annak érdekében, hogy javítsanak a fogságban lévő palesztin gyermekek helyzetén.
Csütörtöki beszámolójában az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága elismerte Izrael "nemzetbiztonsági aggodalmait". Megjegyezte azt is, hogy a közel-keleti konfliktusban izraeli és palesztin gyermekeket egyaránt megölnek, illetve megsebesítenek, de azt állította, hogy több a palesztin áldozat.
(MTI nyomán)


És a zsidók által meggyilkolt több ezer palesztin

gyermeket miért nem siratja senki?



Természetesen soha senki nem nevezheti jogosnak, indokoltnak vagy akár érthetőnek ártatlan gyermekek legyilkolását. Azonban a tisztánlátás kedvéért nézzük meg, hány gyermek vesztette életét Palesztinában az izraeli megszállók és a palesztin őslakosok összetűzései nyomán 2000. szeptember 29. (a második palesztin intifáda kitörése) óta.
A cionista propaganda egyik leghazugabb állítása szerint a palesztinok élő pajzsként használják fel gyermekeiket, és szándékosan gyilkoltatják le őket. Ez az aljas vád – amely semmiféle bizonyítékkal alá nem támasztható – azon a feltételezésen alapszik, hogy a palesztinok valójában nem is emberi lények, mert a saját gyerekeiket is képesek feláldozni céljaik érdekében. Aki ilyesfajta propagandát kiagyal és terjeszt, arról tényleg megállapítható, hogy a gyűlölködés elvette a józan eszét és a tisztánlátását.
Az elmúlt 11 és fél esztendő során 125 izraeli és 1471 palesztin gyermek halt meg a két fél összecsapásaiban. (Az ábrán a piros szín a palesztin, a kék az izraeli gyermekáldozatok számát jelzi.)
A meggyilkolt palesztin gyermekek többsége normális hétköznapi ténykedése során vesztette életét – tehát miközben iskolába ment, játszott, bevásárolt, vagy akkor, amikor otthonában tartózkodott.
A Remember These Children elnevezésű szervezet adatai szerint a Gázai övezet elleni izraeli agresszió (2008. december 27. - 2009. január 18.) során 269 18 év alatti palesztin halt meg. (A harcok befejezését követően pedig további 9 gyermek hunyt el sérüléseik miatt.) A B'Tselem nevű izraeli emberjogi csoport adatai viszont arra vallanak, hogy a zsidók 318 gyermeket öltek meg a gázai vérengzés idején.
Perge Ottó - Remember These Children nyomán
Egy kis "érdekesség": a Háárec című izraeli napilap leplezte le, hogy 2009 márciusában (tehát az 550 civil halálos áldozatot követelő gázai vérengzés után) a zsidó hadsereg számára olyan pólókat nyomtattak, melyek gyerekek és várandós anyák meggyilkolását javasolják (lásd pl. a Sky News cikkét erről).

Egyértelmű az üzenet (A felirat: minél kisebb, annál nehezebb - mármint eltalálni)

Egy lövés, két (halálos) találat (fölötte: mesterlövész szakasz)

Palesztin anya siratja halott gyermekét annak sírja mellett - a saját halála előtt, ugyanis ő is célkeresztben van; a durexes jelmondat pedig - jobb lett volna azt használni - azt sugallja, a gyermeknek meg sem kellett volna születnie

A zsinagógarobbantást bezzeg nem szeretik ennyire... (A felirat: Csak Isten bocsát meg)
És a végére néhány fénykép "ártatlan" izraeli gyermekekről és a palesztin gyermekekkel barátkozó kiválasztott katonákról:

Így tanítják őslakost gyilkolni a kis hébereket a palesztinok földjeit kisajátító telepesek

"Szeretettel" a libanoni gyerekeknek


A cionizmus természetrajzához: "Nyugodtan alszom" -

vallja meg a 100 éves zsidó gyilkos
Egy nyugdíjba vonult zsidó tábornok, aki most töltötte be 100. életévét, az Izraeli Katonai Rádióban idézte fel emlékeit Izrael megalapításának idejéből. Mint mondta, az izraeli hadsereg 1948-ban arab falvak százait rombolta szét, lakóikat pedig elűzte annak érdekében, hogy megszülethessen a zsidó állam. Az aggastyán elárulta azt is, hogy a legcsekélyebb mértékben sincsen lelkiismeret-furdalása. Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy a második világháború idején a hazájukért hősiesen harcoló német és magyar katonákkal ellentétben neki sohasem kellett tartania semmiféle számonkéréstől.
Jicák Pondak szakaszparancsnokként vette ki részét a palesztinok terrorizálásából. Mint az interjúból kiderült, a 100 esztendős cionista gyilkos nyugodtan alszik, mert úgy gondolja, ha annak idején nem ölnek meg és űznek el otthonaikból több százezer arabot, akkor “számuk Izraelben legalább egymillióval több lenne, mint amennyi most". A hazájában hősként tisztelt aggastyán őszintén bevallotta, hogy a parancsnoksága alatt az emberei "leromboltak arab falvakat", "és azt tették, amit tenniük kell".
Pondak az interjúban arról is beszélt, hogy izraeli katonákkal találkozva mindig elmondta: a zsidó állam ugyanolyan veszélyekkel néz szembe napjainkban, mint amilyenekkel 1948-as megalakulásakor is szembesülnie kellett. “Amennyiben a zsidók nem harcolnak ugyanúgy, ahogyan annak idején, akkor az országunk súlyos veszélybe kerülhet" – foglalta össze a cionizmus agresszív alapeszméjét a vén zsidó, aki azonban mégis bízik abban, hogy ha egy háború most mégis kitörne, akkor "a zsidók képesek lennének éppen akkora áldozatot hozni, mint 1948-ban tették." A veterán hadfi szerint továbbá a "háború egyesíti a zsidókat, viszont a harcok lezárulásával pártokat alapítanak, és megosztottá válnak".
A nyugalmazott zsidó tábornok úgy emlékszik, parancsnoksága alatt 145 katonája halt meg, akiket mélységesen sajnál. (A hazájukból elüldözött és a legyilkolt palesztinokat azonban természetesen nem sajnálja.) "Ha azok a katonák csodálatos módon visszatérnének most az életbe, és látnák az izraeli társadalom jelenlegi megosztottságát, azonnal visszaszaladnának a sírjaikba" – bölcselkedett a 100 esztendős véres kezű cionista.
Pondak a '70-es évek elején a Gázai övezetben is szolgált. Akkori emléket felidézve szóba hozta a tömeggyilkos Ariel Saront, akinek szerinte az "arab terrorizmus megfékezése terén elért eredményeit túlértékelik". “Saron egy alkalommal azt mondta a tábornokoknak, hogy egy üveg pezsgőt fog adni minden egyes katonának, aki megöl egy ellenséges harcost, és egy üveg szódát kapnak azok, akik fogságba ejtenek egy megsebesített ellenfelet" – nosztalgiázott az öreg gyilkos.
Perge Ottó - Imemc.org nyomán



Nürnbergi "vallomás": a "nácik" csecsemőkkel fűtöttek,

a nőket veszett kutyákkal tépették szét


Egyebek mellett ez áll Madame Marie-Claude Vaillant-Couturier vallomásában. Mit ad
Isten, ő is élve sétált ki két "haláltáborból" is. Amint tegnapi, hasonló "igaz történeteket" bemutató cikkünkben is írtuk: ilyen beszámolók alapján gyilkolták halomra Nürnbergben a németek legjobbjait. Természetesen a "madame" vallomása is teljesen hiteles, amire már az is biztosíték, hogy a "francia" nemzetgyűlés kommunista tagja volt...

Hiteles beszámolók alapján hiteles képi ábrázolások... így írják ők a "történelmet". Aki nem hajlandó elhinni, mehet a börtönbe
Ez a cikk is a Kanadai Magyar Munkás nevű zsidókomcsi lapban jelent meg.
(Kuruc.info, köszönet érte Skorzenynek!)




"Isten ajándékainak" áldásos munkássága a szervkereskedelem terén (is)


Mint az Ynet elnevezésű zsidó hírportál hírül adta, az elmúlt héten a római repülőtéren letartóztattak egy Gedalia Tauber nevű 77 esztendős "holokauszttúlélőt". A felháborító antiszemita cselekedet oka az, hogy a zsidó egy olyan csempészhálózat élén állt, amely Brazíliából Dél-Afrikán keresztül Izraelbe juttatott el emberi szerveket. Tauber egyébiránt jó hazafi is: fiatalabb korában az izraeli elit haditengerészeti kommandó tagja volt, illetve a tel aviv-i rendőrség korrupcióellenes osztályát is vezette (a fentiek fényében megállapíthatjuk, hogy fölöttébb becsületes munkát végezhetett ott is - a szerk.).
Miután "Isten ajándékainak" ez a díszpéldánya befejezte katonai és rendőrségi karrierjét, a szervkereskedelem területén kezdett jól jövedelmező vállalkozásba. Tauber Brazíliában szegény fiatalokat környékezett meg, rábeszélve őket arra, hogy – meglehetősen csekély összegekért – engedjék kioperálni bizonyos szerveiket, amelyeket azután Izraelbe juttattak el. A csempészek legkevesebb 19 brazil szerveit metszették ki. A műtéteket Dél-Afrikában hajtották végre. A szerveket hússzor akkora összegért adták el, mint amennyit a szerencsétlen brazil áldozatoknak fizettek. A hálózatot azonban felgöngyölítették, a "holokausztból menekült" Taubert pedig az antiszemita, a soá tanulságait levonni képtelen brazilok 2003-ban 11 év börtönbüntetésre ítélték.
Csakhogy három évvel a büntetésének lejárta előtt a szegény üldözött zsidó megelégelte a vérlázító kirekesztést. 2009-ben Tauber 30 napos eltávozást kapott, és ekkor úgy döntött, nem tér vissza többé a gyűlölködő és rasszista gójok börtönébe. De hogy hová tűnt, senki sem tudta. Mintha a föld nyelte volna el. Az elmúlt héten azonban a római Leonardo da Vinci-Fiumicino repülőtéren egy rutin útlevélellenőrzés során horogra akadt szegény.
A hír kapcsán érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy "Isten ajándékai" között néhányan kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a szervkereskedelem területén is.
1998-ban egy Alisdair Sinclair nevű skót férfi vesztette életét gyanús körülmények között az izraeli Ben Gurion repülőtéren. A Glasgow-i Egyetem orvosai megvizsgálták a holttestet, és arra a megdöbbentő felfedezésre jutottak, hogy a férfi szíve és a torkának bizonyos részei hiányoznak. A brit nagykövetség hivatalosan tiltakozott is az ügyben az izraeli hatóságoknál.
2002-ben azzal vádolták meg dr. Jehuda Hisst, a Tel-Aviv melletti Abu Kabir elnevezésű törvényszéki orvosi intézet igazgatóját (ld. itt vagy itt), hogy munkatársai halottaktól (többek között az izraeli katonák által meggyilkolt palesztinoktól is) bőrt, szaruhártyát, szívbillentyűket és csontokat operáltak ki.
Ugyanebben az esztendőben Nissim Dahan izraeli egészségügyi miniszter vallotta be, hogy lemészárolt palesztinokból kimetszett szerveket használtak fel kórházakban az áldozatok családtagjainak beleegyezése nélkül.
2009-ben Solomon Dwek, egy tönkrement zsidó ingatlanügynök segítségével az FBI lebuktatott több rabbit és számos Izrael-barát amerikai politikust, akik ellen pénzmosás és szervkereskedelem címén emeltek vádat.
2009. augusztus 17-én Donald Bostrom izraeli író egyik cikkében arról írt, hogy a zsidó hadsereg katonái palesztin gyerekeket öltek meg, majd orvosok bizonyos belső szerveiket kimetszették. A szerzőt természetesen "antiszemitának" bélyegezték, és hajtóvadászatot indítottak ellene (lásd még itt is).
2009-ben Vjacseslav Gudin ukrán filozófia-professzor egy konferencián megdöbbentő kijelentést tett: mint mondta, az elmúlt két évben 25 ezer ukrán gyereket juttattak el a zsidó államba azzal a céllal, hogy belső szerveiket a bűnbandák megszerezzék és eladják.
2010. április 7-én a BBC közölte a hírt, mely szerint letartóztattak egy Meir Zamir nevű nyugállományba vonult izraeli tábornokot, valamint vele együtt öt másik személyt azzal a váddal, hogy egy nemzetközi szervkereskedő hálózatot irányítottak.
2010 augusztusában az ukrán rendőrség rajtaütött egy izraeliek irányítása alatt álló szervkereskedő hálózaton, amely ukránokból kimetszett szerveket csempészett Izraelbe.
2010 szeptemberében szintén izraeli kapcsolatokkal rendelkező szervkereskedőket buktattak le Dél-Afrika legnagyobb egészségügyi vállalkozásának, a Netcare-nak a kebelében .
2012. májusában az YNet című izraeli weblapra hivatkozva több hírportál is jelentette (ld. itt vagy itt), hogy a zsidó állam rendőrsége letartóztatott tíz izraelit (köztük egy orvost), akik feltételezések szerint mindannyian egy Azerbajdzsánban és Koszovóban működő szervkereskedő hálózat tagjai voltak.
Perge Ottó - Kuruc.info




"Isten ajándékainak" dicső cselekedeteiből: palesztin

tömegsírokra bukkantak Jaffában


Miközben a második világháborúban állítólag legyilkolt zsidók holttesteit tartalmazó állítólagos tömegsírokra továbbra sem sikerül rábukkanni, a napokban több száz olyan palesztin földi maradványa került elő, akiket "Izrael megalakulásakor" mészároltak le.
A Tel-Aviv Jaffa negyedében lévő muzulmán temetőben feltárt hat tömegsírban az 1948-as, úgynevezett arab-izraeli háborúban legyilkolt palesztinok nyugszanak. A temető illetékese az AFP tudósítójával közölte: a sírokra véletlenül akadtak rá az újjáépítési és területrendezési munkálatok közben.
A zsidó gyarmatosítók megérkezése előtt Jaffa városát palesztinok lakták, akik azonban kénytelenek voltak tömegesen elmenekülni az izraeli hadsereg és a fegyveres milíciák megjelenésekor.
Mahmúd Obeid történész az As-Safri című lapnak nyilatkozva elmondta, hogy hat tömegsírt fedeztek fel, amelyből egyelőre kettőt tártak fel teljes egészében. “Becsléseink szerint a két sírban 200 holttest nyugszik. Még nem tudjuk, mennyi tetem lehet a többi sírban” – tájékoztatta a sajtót a kutató, aki arról is beszámolt, hogy a sebtiben eltemetett emberek különböző korúak, vannak közöttük nők, gyermekek és idősek is. “Némelyik holttesten erőszakos cselekmények nyomai láthatók” – közölte Mahmúd Obeid.
Atar Zeinab, egy 80 esztendős helyi halász tizenéves kamasz volt az izraeli agresszorok megérkezésekor. Az idős férfi annak idején maga is segített a legyilkolt palesztinok tetemeinek összegyűjtésében a Jaffa városától délre eső területen. A halottakat azután a térségben lévő legnagyobb temetőbe vitték, ahol gyorsan elföldelték őket.
"Én 60 holttestet vittem a temetőbe három vagy négy hónap alatt” – elevenítette föl az emlékeit Atar Zeinab az AFP hírügynökség tudósítójának nyilatkozva. “Általában az utcákon szedtük össze a halottakat, és a legtöbbször azt sem tudtuk, kik ők” – tette hozzá a palesztin férfi, megemlítve, hogy a tetemek halomban feküdtek a temetőben. Mivel a harcokra tekintettel nappal nem volt tanácsos az utcákon megjelenni, ezért többnyire a kora reggeli vagy az éjszakai órákban gyűjtötték össze a zsidó terror áldozatait. “Nőket, gyermekeket, férfiakat ugyanarra a helyre vittük. Senki sem mondott imát ezekért az emberekért” – idézte föl a szörnyűségeket a 80 esztendős Atar Zeinab.
1950-ben Jaffa városát beolvasztották Tel-Avivba, és jelenleg a Tel-Aviv-Jaffa nevet viseli. Jelenleg arabok és zsidók vegyesen lakják a városrészt.
1947/48 folyamán az izraeli katonai erők és terrorcsoportok vérengzései és erőszakos fellépése nyomán 760 ezer palesztin kényszerült elmenekülni az otthonából. Ők kárpótlásra nem jogosultak, róluk nem tartanak megemlékezéseket, sorsukról nem készítenek dokumentumfilmeket, és nem építenek múzeumokat az emlékükre.
Perge Ottó - The Daily Mail - www.fromthetrenchesworldreport.com nyomán

Fejtő-Fischl Ferenc fia nemzetközi gyermekvédelmi szervezet alapítójaként fajtalankodott a 14 éves cigány lánnyal

A nagyváradi ügyészség szervezett bűnözés és terrorizmusellenes főosztálya (DIICOT) vádat emelt a francia állampolgárságú Charles Fejtő ellen, akit pedofíliával és gyermekkereskedelemmel vádol.
A vádirat szerint a 66 éves férfi - aki az ASPECA nemzetközi gyermekvédelmi szervezet alapítója - két évvel ezelőtt szexuális kizsákmányolás céljából százezer euróért megvásárolt egy tizennégy éves roma lányt - közölte hétfőn internetes oldalán a Krónika napilap. A gyermeket saját édesanyja, a nagyszalontai K. Ildikó adta el.
A vádhatóság azt állítja, hogy Charles Fejtő nemcsak bántalmazta a kiskorút, de szexuális kapcsolatot is létesített vele, és arra kényszerítette, hogy szexuális orgiában vegyen részt vele és barátaival. Charles Fejtőt 2011-ben, a bűnvádi eljárás elindításakor okirat-hamisítással is gyanúsították, ez most nem szerepel a vádpontok között. Az ügyészség azonban ezúttal is felidézte, hogy a férfit 2011 márciusában tetten érték, amint hamis papírokkal próbálta kicsempészni Romániából a kiskorút. A DIICOT szerint Fejtő 2010 decemberében 34 ezer eurót kifizetett a vételárból a lány anyjának, sőt a hamis papírokat is ő szerezte be. Az ügyészség gyerekkereskedelem miatt az anya ellen is vádat emelt, akitől időközben megvonták a szülői jogokat, a lányt pedig állami gondozásba helyezték.
Az ügyészség emlékeztetett arra, hogy az ENSZ égisze alatt működő ASPECA gyermekvédelmi szervezet alapítója visszaesőnek számít. Charles Fejtőt - aki nem más, mint Fejtő-Fischl Ferenc kommunista zsidó történész fia - 2003-ban a francia igazságszolgáltatás két év felfüggesztett börtönre ítélte, mert 1998-ban több alkalommal szexuálisan zaklatott két 15 éves kambodzsai lányt. Fejtő ugyanis szervezetén keresztül háborús árvákat menekített ki a délkelet-ázsiai országból.
(MTI nyomán)
Kapcsolódó:





Kamuparádé avagy a szeptember 11-i események háttere


2001. szeptember 11-én a világ szinte élő adásban nézhette végig a World Trade Center ikertornyai ellen véghezvitt támadást majd azok leomlását. Ezzel párhuzamosan értesülhettünk további két repülőgép történetéről, melyek közül egy a Pentagon épületébe csapódott, míg a másik az utasok bátorságának köszönhetően ártalmatlanul zuhant le egy ritkán lakott területen.

A döbbenet csendjét a felháborodás és a bosszú hangjai váltották fel, majd az Amerikai Egyesült Államok két háborút is indított. Az elsőt Afganisztán, a másodikat Irak ellen, s úgy tűnik, hamarosan újabb harcok is indulnak Irán és/vagy Szíria ellen. Ezek mind a szeptember 11-i események egyenes következményei.

De néhány figyelmes ember, akiknek rossz szokásuk, hogy észreveszik a gyanús dolgokat és szóvá is teszik ezeket igazságot követelve, már a merénylet után néhány nappal hallatta hangját. Azóta pedig ezek a gyanús jelek egyre csak szaporodnak. A teljesség igénye nélkül néhányat itt bemutatunk.

Az olvasó feladata lesz az, hogy eldöntse, mennyire helytállóak ezek a gyanúk és valóban az történt-e 2001. szeptember 11-én, amit az országok vezetői elmondtak nekünk, vagy a világ egyik legnagyobb megtévesztő showműsorának rászedett áldozatai vagyunk, melynek egyenes folytatása volt az afganisztáni és a II. iraki háború.

Lássuk a gyanús elemeket:Furcsaságok szeptember 11. előtt
Egy különös bérlet és biztosítás

2001. július 23-án bérlőt cserélt a WTC komplexum, az új bérlő egy Larry Silverstein nevű vállalkozó. Ezután egy 3,5 milliárd dollár értékű biztosítást kötöttek az épületekre, mely egy új elemet tartalmazott: terrortámadás esetére szóló biztosítást. Ez a biztosítás a megkötésétől számított 48. napon már aktuálissá is váltEgy érdekes kinevezésA támadás előtti napokban kapott egy új biztonsági igazgatót a WTC, aki történetesen az FBI azon részlegén dolgozott korábban, amely Oszama bin Laden tevékenységét figyelte. John O'Neil vizsgálta ki az Al-Kaidának tulajdonított korábbi merényleteket, de amikor eredményeket mutatott volna fel, "fentről" állították le, majd hazahívták. O'Neil néhány nappal a támadás előtt vette át a WTC biztonsági szolgálatának vezetését. A tornyok összeomlásakor életét vesztette.Tőzsdei spekulációk

Néhány nappal a támadás előtt érdekes tőzsdei spekulációk indultak útjukra. A WTC-ben irodát bérlő vállalatok, a WTC biztosítói és azon két légitársaság (UA - United Airlines és AA - American Airlines) részvényei ellen irányuló spekulációra fel kellett volna figyelni. Ezen cégek részvényforgalma megtöbbszöröződött (akár a szokásos forgalom 10-15-szeresére). Ennek hátterében az a spekuláció állt, miszerint a cégek részvényeinek értéke néhány napon belül jelentősen esni fog. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevű úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévő igazgatója (lásd pl. itt vagy itt), aki számos nagy pénzintézetben rendelkezik jelentős érdekeltségekkel.Szervezési nehézségek

Egy összehangolt akció, melyet lehetetlen külföldről koordinálni. 1 órán belül 4 nagy hatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magasszintű komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldről létrehozni. Minden biztonsági rendszert ki kellett játszani, s mindazt úgy, hogy semelyik ország titkosszolgálata ne szerezzen róla tudomást; s ez gyakorlatilag ma már képtelenség, azaz lehetetlen (műholdas megfigyelés, telefon-internet kommunikáció megfigyelése), főleg, ha a szervezést egy arab országból vagy Afganisztánból irányították volna.Alkalmatlan pilóták

Mint azt hivatalosan állítják, a géptérítők mindenféle gyorstalpalókon és könyvekből tanultak repülni. A nagy méretű és nagy sebességű utasszállítókkal való repülés hatalmas tudást és gyakorlatot követel, főleg a célpont precíz eltalálása végett. Ehhez képest azon oktatók, akinél az állítólagos terroristák tanultak, úgy nyilatkoztak, hogy az arab pilótajelöltek angol nyelvtudása és egyéb képességeik egy kisméretű Cessna vezetésére is alkalmatlanná tette őket, nem beszélve a nagy utasszállítókról.
Ennek ellenére a leírások és videofelvételek szerint mindegyik eltérített gép olyan manővereket hajtott végre, melyek gyakorlott pilótáknak is becsületére váltak volna.Körözött terroristák nevei az utaslistán

Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak, köztük az FBI által is keresett terroristák neveit, mint Atta, Alomari, stb. Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Sőt, a támadás előtt a saját hitelkártyájukkal fizettek és éltek vidáman, lejárt ideiglenes vízummal. Többet közülük köröztek! És senki nem vett észre semmit...A merénylet anomáliái
Szokatlanul üres célpontok

Többen rámutattak, hogy a merénylőknek nem lehetett célja, hogy minél több embert öljenek meg. A két gép ráadásul azokon a szinteken csapódott be, ahol többnyire üres irodák álltak, hiszen a tornyok felső szintjeinek ebben az időben nem volt bérlője!

A WTC tornyokban egy átlagos napon több mint 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsőbb vezetők sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal később újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09.-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülőgépeken lévőket személyzettel, valamint a 300 tűzoltót.

Ez "csak" 1200 személy TORNYONKÉNT. Ez így is borzasztó, de akkor is marad a TABU kérdés: Hol voltak a többiek???

Rögtön egy másik tabukérdést vet fel az első kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fő célpontjai. Ezen körök hány magas rangú vezetője vált a merényletek szerencsétlen áldozatává?

A Pentagon esetében is az az épületszárny károsodott, amely éppen tatarozás alatt állt és nem is tartózkodtak benne.Szokatlanul üres repülőgépek

Járat AA 077: 289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres)
Járat AA 011: 351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres)
Járat UA 175: 351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres)
Járat UA 093: 289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres)

Az American Airlines (AA) és a United Airlines(UA) mindig ilyen kevés utassal repül? Mert akkor rég tönkrementek volna. Éppen ezért, ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják, mert egy légitársaság sem engedheti meg magának félig teli gépek üzemeltetését. Főleg ebben az esetben, mert az utak különösen hosszúak voltak (a Keleti parttól Kaliforniáig), s ilyen utaknál a nem gazdaságos utasszám igen magas veszteséget jelent. Egyébként pedig normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% -a üres.

Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! (www.eirna.com)
A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségből, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetőket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton, ahol az utasok védekeztek, s ezáltal a gép idő előtt le is zuhant.

Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülők, hosszú távú járatként, kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas anyagi veszteséggel jár?A filmfelvételek avagy a hipergyors média

A CNN-nek voltak saját irodái a WTC-ben, ezt a CNN többször megerősítette non-stop híradásai közben. A CNN azonban soha nem jelentette, hogy bárki meghalt volna munkatársai közül a WTC porig rombolt épületeiben. A CNN és vezetője, Walter Issacson olyan gyorsan ott volt az esemény helyszínén, hogy a második becsapódást már élőben közvetítette.

Később bemutattak egy felvételt az első becsapódásról, melyet véletlenül egy amatőr készített. Állítólag hallotta a közeledő gép hangját, és elkezdett filmezni. A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, rá se keres, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az első gép, ahova néz a kamera.

Melyik amatőr lenne képes egy repülő hangjára így reagálni, majd találó előrelátással a megfelelő toronyra irányítani a kamerát?A tornyok váratlan és megmagyarázhatatlan összeomlása

A szeptember 11-i események legnagyobb hatású eleme a WTC tornyainak összeomlása. De sokak szerint ennek NEM lett volna szabad megtörténnie, a gépek becsapódása NEM indokolta a dolgok ilyen irányú alakulását. Ugyanis:

1. Az épületek tervezésénél figyelembe vették a 737-es Boeing karakterű gépek becsapódása okozta hatásokat. A szeptember 11-én becsapódott 767-es típus valamivel nehezebb, de méreteiben közel azonos géptípus. Így elméletileg nem omolhatott volna össze egyik torony sem.
2. Az északi toronyba csapódó repülőgép (8:46-kor) üzemanyaga begyulladt, de mindössze 17 perc múlva már gyakorlatilag el is oltották, csak kisebb tűzfészkek voltak az érintett emeleteken. Ehhez képest másfél óra múlva, 10 óra 28 perckor omlott le az épület, ami nehezen indokolható.
3. Kétségessé teszi a történetet az a tény, hogy a kerozin égési hőmérséklete mindössze 375 Celsius fok. Az épület acéltartóinak meglágyulásához több mint 800, megolvadásukhoz mintegy 1300 fok kell, amit kerozin égésével nem lehet elérni!
4. A tűzoltóság szakemberei, akik szakértőnek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról győződve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben. Azóta bebizonyosodott, hogy az első tűzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78. emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyikőjük sem tudósított 1300°C forróságú tűzről és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekről sem, amit az is bizonyít, hogy erősítést kértek. Pár perccel később a torony leomlott!
5. A déli toronyba 9.03-kor csapódott be a repülő. Az ütközés koránt sem volt olyan súlyos, mint az északi toronynál, ugyanis a felvételek szerint a gép nagy része leszakadt a becsapódáskor, többek között nagyobb mennyiségű kerozin sem juthatott az épületen belülre, mert az üzemanyag nagy része egy hatalmas tűzgömb formájában a szabadban égett el. A 236 külső oszlopból alig 40 sérülhetett komolyabban, a 47 központi tartóból is 4-5 károsodhatott nagyobb mértékben. Ezt a károsodást ki kellett volna állnia az épületnek.
6. Sok szakértőnek az épületek összeomlásának felvétele a házbontásoknál alkalmazott precíziós robbantást juttatta eszébe. Mindkét épület példaszerű pontossággal saját függőleges tengelye mentén omlott össze. Nehéz elképzelni, hogy a két aszimmetrikus terhelést okozó becsapódás, melyek egymástól is erősen eltérő terhelést jelentettek, szinte hajszálpontosan ugyanolyan módon döntötték romba a két épületet.
7. Belső robbanásra utal az a jel, hogy az összeomláskor az épülettől oldalra nagy ívben repültek jelentős méretű épületrészek. Ezt a hivatalos "rakott-palacsinta" verzió nem magyarázza.A tanúk robbanásokról beszélnek

Több túlélő, akik ki tudtak menekülni az épületekből, egymástól függetlenül, élő TV-interjúkban számoltak be robbanásokról. Pl. Steve Evans is, aki a BBC-nek így nyilatkozott: "Történt egy robbanás. Nem gondoltam, hogy ez egy robbanás volt, de a torony teljes alapzata megremegett! És akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás.
Döbbenetes, hogy ez a robbanás, a robbanások sorozata ilyen pusztítást végzett.”
Egy színesbőrű üzletember, aki teljesen porosan rohant ki a WTC-ből, a következőket mondta a dán DR-TV1-nek: "A nyolcadik emeleten egy hatalmas robbanás letaszított a lábamról."
A német Sat1 csatorna szintén élőben mutatott embereket, akik a tornyokból menekültek kifelé. Egyiküket, Tom Canabant azonban még interjú közben, bekapcsolt kamera előtt állított meg két FBI ügynök, majd elvezették.
Azonban több tűzoltó is hallotta a robbanásokat. Louie Cacchiolo, szintén tűzoltó, a következőket nyilatkozta a People magazinnak: "Az embereimet felvittem lifttel a 24. emeletre, hogy evakuáljuk az ott lévő irodai dolgozókat. Amikor utoljára jöttünk lefelé, egy bomba robbant."
Valóban mindkét torony precízen zuhant önmagára, csak port és romokat hagyva maga után. Robbantási szakértők szerint magasfokú precizitás kellett volna ahhoz, hogy a tornyok ilyen szabályosan omoljanak össze.
Egy igen tekintélyes robbantási szakértő rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértő, Van Romero az Újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt.Biztonsági anomáliák a Pentagonnál

8.45-kor csapódott az első gép a WTC első tornyába, 9.03-kor a második. 9.30-kor Bush már háborúról beszél Amerika ellen. Mégis, 9.47-kor, egy órával az első merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülőgép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az előírt légifolyosóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági erőknél, legkésőbb 9.03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve.
A Pentagon körüli anomáliák száma igen magas, ezért erről külön is olvashatnak a “Vadászat a Boeingre” című részben.Kétes eltérítés

Megegyezés alapján, ha a gépet eltérítik, a pilótáknak egy négyjegyű kódot kell leadni a légi irányításnak, akik ebből tudják, hogy baj van. De a négy eltérített gép közül egyik sem adta le a vészjelet, csak a gép adatait sugárzó adókat kapcsolták ki hirtelen.
Máig kérdéses, hogy lehetett eltéríteni komolyabb fegyverek nélkül a gépeket, hiszen a terroristák fémből készült fegyvereket (lőfegyverek, komolyabb kések) nem tudtak átvinni utasként az ellenőrzéseken. A hivatalos verzióban szereplő műanyag kések és doboznyitó schnitzerek ellen pedig nem olyan nehéz védekezni, ezekkel nem lehet sakkban tartani egy repülőgépnyi utast és személyzetet!Hol volt a légierő?

Az USA keleti partján a városok egyetlen megapolisszá olvadnak össze. Katonai védelmükről számos légibázis gondoskodik ahol a legmodernebb F-15 és F-16 típusú elfogó vadászok állomásoznak. Ezeknek a gépeknek a riadótól számítva 1 percen belül a levegőben kell lenniük és gyakorlatilag bármelyik eltérített gépet 3 percen belül képesek lettek volna elfogni, és szükség esetén még a célpontok előtt kilőni. Hol voltak ezek a gépek, amikor a légiirányítás elveszítette ezeket a gépeket, és bejelentette a hadseregnek az eltérítéseket?!Telefonhívások a repülőkről

Az eltérített gépekről állítólag igen nagy telefonforgalmat bonyolítottak az utasok. Hogy ezt az állítólagos terroristák hogyan engedték, kérdéseket vet fel, de van egy nagyon érdekes műszaki jellegű probléma is: egy 800 km/h sebességgel közlekedő repülőgép olyan gyorsan lép át egyik adótorony körzetéből a másikba, hogy a mobiltelefonok nem képesek ezzel lépést tartani. Ráadásul a telefonok 7-800 méteres magasságban elveszítik a kapcsolatot. Ennek ismeretében igen érdekesnek tűnik, hogyan adhattak az utasok csaknem élő közvetítést az eltérített gépen uralkodó állapotokról.Az 5., 6., 7. számú torony története

A WTC elleni támadás során a komplexum több épülete is kigyulladt. Az 5. és 6. számú épület teljesen kiégett, de statikailag stabil maradt és nem omlott össze. Ezzel szemben a 7. torony az ikertornyokhoz hasonló precizitással roskadt magába. Történt ez annak ellenére, hogy semmi nem indokolta ezt.Ifjabb Goerge Bush nyilatkozatai és rejtélyes viselkedése szeptember 11-én

Bush elnök 9 óra előtt látta az első gép becsapódását. A Fehér Ház hivatalos weboldalán 2 interjú található Bush elnökkel, melyekben arról kérdezik, hogy hogyan érezte magát, amikor a merényletekről hallott. 2001 december 4.-én válaszként Bush a következőt mondta:
"I was sitting outside the classroom waiting to go in, and I saw an airplane hit the tower - the TV was obviously on. And I used to fly myself, and I said, well, there's one terrible pilot. I said, it must have been a horrible accident.
(Az osztályterem előtt ültem, vártam, hogy bemehessek, és láttam, hogy egy repülőgép a toronyba csapódott  - nyilván be volt kapcsolva a tévé. Megdöbbentem és azt mondtam, hát borzasztóan rossz egy pilóta. Bizonyára egy szörnyű baleset volt - mondtam.)Ugyanezt nyilatkozta az őt kérdezőknek 2002 január 5.-én.

Képzeljük csak el: Az Egyesült Államoknak, mint világhatalomnak az elnöke azt látja, hogy az USA és a világgazdaság egyik fő szimbólumába belerepül egy utasszállító gép, de ő nagy nyugodtan, napirendje szerint bemegy egy osztályterembe és elmagyaráztat magának egy praktikus olvasással kapcsolatos tanulási módszert. Ő úgy gondolja, hogy ez a baleset egy "borzasztó rossz pilóta hibájából" adódik. Először is, köztudottan a New York feletti égen repülési tilalom van érvényben, másodszor pedig soha nem tenne ilyet egy utasszállító gép pilótája.

Már az elnöknek ez a személyes magyarázata is kissé valószerűtlen. A két becsapódás között 18 perc telt el. Bush várt egy kicsit, majd fogadták az iskolában, ahol gyerekekkel is találkozott, és a magyarázatokat is végighallgatta.

Mennyi ideig tarthatott ez? Bizonyára 10-15 percig, a szigorú, zsúfolt, és gyors napi programját feltételezve. Ez azt jelenti, hogy amit Bush a képernyőn látott, az maximum 3-8 perccel az első becsapódás után lett leadva. Csakhogy ebben az időpontban még egy TV állomás sem sugározta az első becsapódás képeit. Mit láthatott Bush elnök?A nyomozati munka furcsaságai
A megtáltosodott CIA

Amilyen váratlanul érte a támadás az USA-t, olyan gyorsan produkáltak eredményeket: már délután 4 órakor hivatalos bejelentésben azonosították a támadó szervezetet Oszama bin Laden terrorszervezetével.Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak

Egy terrortámadásnál a mindenkori elkövető terrorszervezet mindig jelentkezik és kinyilvánítja követeléseit, ill. propagálják elképzeléseiket (lásd RAF, ETA, gerillák, stb.). Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha gyilkosságot vagy terrorakciót követnek el, illetve esetenként magányos elkövetőket prezentálnak tettesként. A 2001. szeptember 11-i merényletek után SENKI nem jelentkezett. A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni. Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvű repülési útmutató otthagytak a bostoni repülőtér előtt, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza.
Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni.Gyanúsan gyors háborús kedv

Már a támadások utáni első órában kijelenti Bush elnök, hogy a támadást iszlám terroristák követték el. Nemcsak az elkövetőket, hanem az őket esetleg bújtató országokat is háborúval fenyegeti. Még a legcsekélyebb bizonyíték sem áll senki rendelkezésére az elkövetőket illetően, Bush ennek ellenére túl gyorsan tesz világpolitikai hatású kijelentéseket.
Mint később kiderült, az Afganisztán és Irak elleni agresszió tervei már régen készen voltak, s a Közel-Kelet átrendezési forgatókönyve is megvolt. Az USA a mai napig ezt követi, nem zavartatva magát a nemzetközi felháborodástól és légből kapott állításainak valótlanságától.Kétségbevonható bizonyítékok (1.)

A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra: állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül éppen a terroristáké, melyek tartalma: Korán, arab nyelvű repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerűtlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisészerű utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: "Ellenőrizzétek fegyvereiteket, késeiteket. … mosollyal az arcotokon haljatok meg."
Kétségbevonható bizonyítékok (2.)

Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülőgépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna?
Mekkora annak a valószínűsége, hogy pont az egyik elkövető útlevele repül így ki a gépből sértetlenül?Kétségbevonható bizonyítékok (3.)

Kabulban egy újságíró hozzájutott egy laptophoz, amin a terrortámadás tervei (valamint az al-Kaida számos más terve, rengeteg információ a hálózatról, stb.) voltak a merevlemezen. Vajon egy titkos terrorszervezet hagyja, hogy a működésének titkos adatai kikerüljenek a kezéből?Ahogy egy terrorista sosem cselekszik

Az iszlám terroristák számos olyan jelet hagytak maguk után, amik több mint valószínűtlenek. Több cselekedetük a szakértői vizsgálatok tekintetében egyáltalán nem egyezik egy fanatikus iszlám hívőtől elvárhatóakkal. Lássunk néhányat:
- Az egyik eltérített gépen a telefonhívások szerint az eltérítők vörös fejkendőt viseltek. Az iszlám szent színe a zöld, egy fanatikus hívő nem hord vöröset, különösen meghatározó időszakban.
- A pilótafülkét a terroristák tollkésekkel (itthon schnitzer néven ismert) és műanyag papírvágó késekkel foglalták el, olyan gyorsan, hogy még vészjelet sem tudtak leadni a pilóták. Ezzel igen valószínűtlen, hiszen a személyzet kiképzéséhez hozzátartozik az ilyen helyzetekre való felkészülés. Ugyanakkor az egyik gépeltérítő bombát vitt fel a fedélzetre (a telefonálók szerint). Hogy lehet, hogy egy bomba feljut a gépre, de normális fegyvereket nem tudtak felvinni?Túlélő terroristák

Röviddel a támadás után közzé tették a 19 gépeltérítő nevét, ám hamarosan kiderült, hogy ez a lista "hasból" született, ugyanis többen jelentkeztek, hogy köszönik szépen életben vannak és semmi közük sincs az eseményhez. Mintegy 7 személyről egyértelműen bizonyítható, hogy életben vannak.Bizonyítékok megsemmisítése

Ha nem a repülőgépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetőek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielőtt egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították! William A. Manning, az amerikai tűzoltó magazin, a Fire Magazine főszerkesztője ezt a tettet nyilvánosan a "bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte.

2002 március 6.-án a kongresszus tudományos bizottsága azt közölte, hogy a vizsgálatokat akadályozzák, mert "Néhány fontos acéloszlop-maradvány eltűnt, MÉG mielőtt a vizsgálatot végzők a szerencsétlenség helyszínére érkeztek volna!" A fémroncsok gyors eltakarításáért egy cég, a Newark-i "Metal Management" volt felelős. Csak Sanghaj-nak több mint 50.000 tonna szétroncsolt fémtartószerkezetet adtak el ócskavasként. A cég ragyogó teljesítményével mellékesen 3 millió dollárt keresett.A bin Laden beismerő videó.

2001 decemberében hirtelen előkerül egy videófelvétel, amit USA-csapatok állítólag és véletlenül Dzsalalabad-ban találtak. Egy afgán város poros romjai között, az amerikai katonák találnak egy videokazettát. Minden városban amerre járnak, minden videokazettát megnéznek? Nem afgán felirat állt a kazettán, hogy ennyire feltűnt nekik? Vagy esetleg angol nyelvű? Vagy a kazettának egészen más a története?

Mindenesetre a kazetta éppen a megfelelő időben került elő, amikor a kezdeti háborús eufória már lecsengőben volt, s így a világ közvéleménye megint felrázódott. Maga a felvétel nagyon sötét és a rajta lévő hangok is igen rosszul hallhatóak. A döntő mondatok elhangzásakor bin Laden arca nem is látszik a sötétben. Bin Laden ismerői szerint nem az ő hangja és beszédstílusa hallható a felvételen. Más szintén kritikus megfigyelők szerint meg sem lehet állapítani, hogy a rosszul megvilágított turbános alak egyáltalán a hírhedt terrorista-e.

Nagyon valószínűtlen, hogy bin Laden (aki tagadja, hogy a felvételen ő van) egy videokamera előtt hencegne a merényletekről, illetve, hogy menekülő al-Kaida tagok pont ezt a videofelvételt felejtenék magukkal vinni! Amit bin Laden a felvételen mond, az pont az amit a háborús kedvű amerikai vezetők hallani akarnak. Amit állítólag bin Laden a videón mond, az gyakorlatilag lehetetlen: mégpedig, hogy a merényleteket ő és Mohammed Atta szervezték meg Afganisztánból és arab országokból, és hogy a társaik gyakorlatilag a merényletekig nem is tudták mi az akciók célja!! Ennek ellenére mégis képesek voltak 2 gépet mérnöki pontossággal nekivinni a WTC tornyoknak, illetve 1 géppel rázuhanni a Pentagonra, mégpedig előzetes ismeretek nélkül!!Misztikus érdekesség - játék a dátumokkal és számokkal

Szeptember 11-e már korábban fontos események dátuma volt.
1978. 09. 11-én írták alá a Camp David-i egyezményt.
1990. 09. 11-én röviddel az Irakiak kuvaiti inváziója után tartotta meg idősebb Bush elnök azt a beszédét, melyben először követelte nyilvánosan az “Új világrend” szükségességét.

Napra pontosan 11 évvel utána, 2001. 09. 11-én történtek azok a merényletek, melyek után a világ nem úgy néz ki többé, mint korábban. Ez pedig 23 évvel történt Camp David után, amire Wilson regénye, az “Illuminatus” emlékeztet minket, melyben a hátsó hatalmak számára olyan fontos 23-as számról van szó.

A Pentagon épülete, ami szintén érintett volt a merényletekben, kapcsolódik a dátumhoz. Az okkult jelentésű ötszög alakú épület alapkövét ünnepélyes ceremónia kíséretében, 1941. 09. 11-én tették le, melynek 60. születésnapját egy “különleges” tűzijátékkal ünnepelték.
09. 11-től pontosan 111 nap van hátra az év végéig.
Rögtön a merénylet után sokaknak feltűnt, hogy a dátum az USA általános segélyhívó számával, a 911-el egyezik.
Ezekkel a dátumokkal és számokkal különböző okkult tényezők vannak kapcsolatban. Iszlám terroristák soha nem használnák a számmisztikában és az asztrológiában - mely praktikák szerintük a “sátán eszközei” - jelentéssel bíró dátumot akciójuk időpontjához. Ez a számmisztika a talmudi Kabbala-nak felel meg. Ezen irányzat képviselői MINDEN lépésüket bonyolult technikákkal előre kiszámítják, mely technikák a nem beavatottak számára teljesen érthetetlenek.(Mosonmagyaróvári Városi Televízió)


A lex Tiszaeszlár előjátéka Groó Diana filmje? - A per

legkirívóbb ellentmondásai


Javasoljuk a folytatását a Körmendi H Zsófiával , és itt a piros , hol a piros vér , még a zsaru sem találta meg , de a kiválasztottak elvezethetnek a felhasználóhoz.
Így Táncos Gábor baleksága is bizonyított lesz.
Sejthettük, hogy a jövőre lebonyolítandó „holokauszt emlékév” után a másik nagy zsidó tabutéma, Tiszaeszlár is hamarosan terítékre kerül. Nem kellett sokáig várnunk erre. Tegnapi hír, miszerint Groó Diana rendező filmet szándékozik készíteni a Solymosi Esztert meggyilkoló tiszaeszlári sakterek peréről, „természetesen” kizárólag a nagy mesemondó és a kimondhatatlan nevű nép érdekében notóriusan hazudozó-rágalmazó védőügyvéd, Eötvös Károly által írott A nagy per című memoár alapján.
Érdekes a liberális kettős mérce alkalmazása Tiszaeszlár-ügyben is: amennyiben a zsidók érdeke úgy kívánja, a „független és objektív magyar igazságszolgáltatás” verdiktje megkérdőjelezhetetlen számukra, ellenben ha a „független és objektív magyar igazságszolgáltatás” a nyomozati anyag alapján a köztörvényes gyilkosokat elmarasztaló ítéletet készül hozni, s csupán politikai nyomásra dönt az utolsó pillanatban másként, akkor úgymond „le kell rántani a leplet a korabeli korrupt, előítéletes magyar igazságszolgáltatásról”, és egy abszolút elfogult, szubjektív szépirodalmi munkához kell folyamodni, amelynek prekoncepcionális alapgondolata: zsidó bűnös nem lehet, még abban az esetben sem, ha nyilvánvalóan az.
Groó véleménye szerint Eötvösnek bizonyítania kellett, hogy a középkori babonákra épülő rágalom – vagyis a rituális vérvád, illetve az ez alapján meghozandó ítélet – hatalmas szégyene lenne Magyarországnak. Nos, számtalanszor foglalkoztunk már portálunkon a tiszaeszlári emberölési üggyel, ám úgy tűnik, nem lehet elégszer visszatérni egy szerencsétlen magyar parasztleányka meggyilkolásának történetéhez. Ezért újra csokorba gyűjtjük a legnyilvánvalóbb, dokumentált fizikai és biológiai tényeket, dátumokat és tanúvallomásokat, amelyek egyértelműen kizárják azt, amit Eötvös Károly, Elek Judit – a Tutajosok című film készítője – és Groó, valamint az igazság elkendőzésében érdekelt zsidó lobbi immár 130 esztendeje – meglehetősen sikeresen – megpróbál elhitetni a magyar és az európai közvéleménnyel.
Történt tehát, hogy 1882. április 1-jén, nagyszombat napján a Szabolcs megyei Tiszaeszláron délelőtt 10 óra tájt egy tizennégy éves leány, Solymosi Eszter ment a községben a közigazgatásilag hozzá tartozó Ófaluba bevásárolni, hogy gazdasszonyának, Huri Andrásnénak festéket, két szomszédjának pedig gálickövet, illetve patkószeget vegyen Kohlmayer helybéli kereskedő vegyesboltjában. Hazafelé menet szemtanúk még látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, azonban ott eltűnt, többé soha senki nem találkozott vele.
A fent jelzett időpontban a helyi ortodox hitközség az állatok rituális vágását végző saktert (metszőt) választott, és erre az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett a községbe Scharf József helybéli egyházi vezető házához. Amikor Solymosi Eszter elhaladt a zsinagóga, illetve az egyházfi háza előtt, behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat, minthogy zsidók ezen a napon semmiféle munkát nem végezhetnek. Ezt követően Esztert soha többé nem látta senki, sem élve, sem halva. Solymosi Eszter eltűnése után azonnal megkezdődött a leány keresése, gazdasszonya, Huri Andrásné, édesanyja, Solymosi Jánosné és nagynénje, Solymosi Gáborné indultak a felkutatására. S e pillanattól kezdve az egész ún. tiszaeszlári ügyben, illetve perben számos furcsaság történt, illetve csodás elem szövődött a büntetőeljárásba. A legfontosabbakat pontokba szedve a következőkben fel is soroljuk.
1. 1882. április 1-jén, amikor napszállta előtt az asszonyok már másodszor próbálkoztak Solymosi Eszter előkerítésével, különös dolog történt. A zsinagóga előtt elhaladva találkoztak a háza előtt tartózkodó Scharf József templomszolgával, aki a baj oka felől faggatta az asszonyokat. Miután ezek elpanaszolták Eszter eltűnését, Scharf ekképpen nyugtatta őket: „Nem kell azon búsulni, nem vész az el! Nánáson volt ilyen történet gyermekkoromban, azt is (sic!) a zsidókra fogták, még a kemencében is keresték, meg is lelték utoljára a réten”. Ez a perdöntő kijelentés, pontosabban „freudi elszólás” akkor hangzott el a templomszolga szájából, amikor Solymosi Eszter eltűnésével, illetve bántalmazásával a zsidókat vagy bárki mást meggyanúsítani még senkinek sem jutott eszébe, hiszen hozzátartozói abban reménykedtek, hogy a leány éjszakára valamiképpen mégis előkerül. A fenti beszélgetés tényét Scharf József, Solymosi Jánosné és Solymosi Gáborné egyébként a per végtárgyalásán is szó szerinti egyezéssel elismerte, vagyis Scharf József már a gyilkosság napján, 1882. április 1-jén minden előzmény és ok nélkül védekezett egy akkor még nem is létező vád ellen. Amikor a bíróság ennek okát tudakolta, az érintett ismét csak afféle „freudi elszólással” ezt a választ adta: „Talán gondatlanság (sic!) volt, de éppen eszembe jutott. Bár ne adta volna az Isten, hogy ilyen bolondságot ejtettem ki a számon”. Scharfnak tehát nyilván tudnia kellett valamit.
2. Az ügyben jelentős fordulat akkor következett be, amikor Scharf József ötesztendős kisfia, Samu 1882. április 30-án helybéli libapásztoroknak elmesélte, hogy „atyus behívta az útról a magyar lányt (ti. Solymosi Esztert), megkötözte, megmosta, a metsző bácsi elvágta a nyakát, csirkét is vágott nálunk.” A kis Samu többeknek is előadott különös beszéde nem maradt titokban a faluban. Ennélfogva Solymosi Jánosné 1882. május 4-én ismét – először a lánya eltűnését követő napon – elment a községi bíróhoz, majd másnap Jármy Jenő tiszalöki főszolgabíróhoz, hogy közölje velük a Scharf Samu által előadott történetet. E bejelentések következtében indult meg a nyomozás és a hivatalos eljárás Solymosi Eszter eltűnésének ügyében. Ezen a ponton ismét egy perdöntő körülményhez érkeztünk: az akkori hazai zsidó sajtó és külföldi laptársaik a későbbiekben telehazudták a fél világot azzal, hogy a sötét, műveletlen, babonás magyarok a középkori vérvád teóriájával álltak elő, így akarván bitófára juttatni a szerencsétlen, vétlen Scharfékat, noha ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk: a rituális vérvád-koncepció zsidó részről fogalmazódott meg, és sem a magyarországi sajtóban, sem az országgyűlésben, sem a bírósági eljárás során ez a gondolat a köztörvényes bűnügy vonatkozásában fel sem vetődött. A nyíregyházi törvényszék minden bírája – kivétel nélkül – elképzelhetetlen középkori babonának tartotta a rituális gyilkosságot, s kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy másról nem lehet szó, mint egyes megszállott személyek vallási fanatizmusból elkövetett bűncselekményéről, s amennyiben ilyen bűntény történt, azért csak és kizárólag az elkövetők a felelősek, a hazai zsidóság egészének mint kollektív bűnösnek egyetemes felelősségéről szó sem lehet. Sőt, a törvényszéki elnök, Korniss Ferenc az állítólagos vérvádról még kérdéseket sem engedett feltenni, hiszen egyszerűen a gyilkosokat kereste, a gyilkosság tényét kívánta megállapítani és bizonyítani.
Scharf Samu közléseit nagy részben megerősítette féltestvére, a 14 esztendős Scharf Móric is, azzal árnyalva a képet, miszerint ő maga nem volt bűnrészes, hanem későbbi elmondása szerint „Solymosi Eszter szombaton (ti. 1882. április 1-jén, nagyszombaton – L. Zs.) délben 12 óra körül édesapám hívására, amidőn az Ófaluból jött haza, bejött házunkba. Apám azzal hívta, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. (…) Solymosi Eszter a gyertyatartókat amint levette asztalunkról, föltette atyusom meghagyása folytán a sifónra. Midőn a leány a székről leszállott, akkorra a templomból egy koldus zsidót beküldtek a leányért, a koldus zsidó megfogta a leánynak a kezét, és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában a magas, barna koldus zsidó a lányt megragadta, és a földre terítette. Ekkor kezdett a leány jajgatni és ordítani, de ekkor hirtelen, a már ott volt téglási és és tarcali metszők a leányt a földön megnyomták, és a Tiszalökről jött jelenlegi tiszaeszlári metsző – Schwarcz Salamon – megmetszette a leány nyakát, és veres cseréptányérba eresztette a vérét, s midőn a tányér telefolyt vérrel, a vért fazékba öntötte. E jelenetnél nem voltam bent a templomban, hanem kívül a templom ajtaja kulcslyukán néztem.” Íme, a rituális vérvád egy zsidó ifjú törvényszéken tett vallomása alapján a maga teljes, leplezetlen valóságában! Ismételten: azt, hogy Tiszaeszláron rituális gyilkosság történt, nem az akkori magyarországi igazságszolgáltatás képviselői, hanem zsidó személyek fogalmazták meg, illetve hangoztatták mindenféle hatósági kényszerítés nélkül.
3. A nagyon „felvilágosult” Eötvös „természetesen” annak tulajdonítja a kis Scharf Samu, majd testvére, Móric vallomásait, hogy ők voltaképpen akkor kezdtek beszélni, amikor az országos sajtó, a parlament és a hazai politikai közélet tele volt a vérváddal, „megfeledkezve” azon apróságról, hogy Scharf Samu először 1882. április 30-án tett említést a szerencsétlen Solymosi Eszter meggyilkolásának körülményeiről, maga a Bary József vizsgálóbíró által vezetett hivatalos processzus pedig 1882. május 19-én vette kezdetét. Miért fontos tényező ez? Nos, azért, mert Solymosi Eszter ügyében az első parlamenti felszólalás 1882. május 23-án hangzott el, vagyis több mint három héttel Scharf Samu vallomása után! Ekkor a választókerület képviselője, Ónody Géza tiszaeszlári birtokos a következőket hozta – hangsúlyozzuk, első ízben – képviselőtársainak, s ezen keresztül az egész ország közvéleményének tudomására: „Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. Folyó év április elején történt azon községben, amelyben én lakom, Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor (valójában 10 óra körül – L. Zs.) egy 14 éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen községhez tartozó Újfaluba (valójában Ófaluba – L. Zs.), egy boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért onnan, szemtanúk, élő emberek bizonyítják, hogy látták a lányt az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma veszett. A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van”. A hazai sajtó csak ezt követően, első alkalommal tehát 1882. május 24-én kezdett és kezdhetett az üggyel foglalkozni. A dolog különös pikantériáját az adja, hogy ráadásul a magyarországi lapok 1882. év május havi példányaiban a zsidók elleni egyetemes és mély gyűlöletnek – a vezércikkektől az apróhirdetésekig – még a nyoma sem fedezhető fel, noha a sajtó mindenkor a közvéleményt tükrözi vissza, s ha ilyen elementáris gyűlölet és antiszemitizmus létezett volna, annak valamiféle nyomát az újságok tartalmában fel kellene lelnünk. Vagyis Eötvös A nagy per című művében egyszerűen hazudik, amikor a rituális vérvádra vonatkozó – miként már utaltunk rá –, egyébként zsidó részről megfogalmazott vallomásokat az országos sajtó izgatásának és az ennek nyomában támadó antiszemita közhangulatnak a rovására írja. Olvasóink előtt természetesen közismert tény, hogy a tabusított zsidó ügyekben a józan ész és a fizikai törvények a legkevésbé sem számítanak.
4. Eötvös a gyilkos sakterek felmentése érdekében kifejtett egész védőügyvédi tevékenységét arra alapozta – s ez 1904-ben megjelent memoárjának alapgondolata is –, miszerint Solymosi Eszter öngyilkos lett. Konkrétan azon az állásponton volt, hogy a Tiszába ölte magát. Erre vonatkozóan is teljességgel logikátlan, életszerűtlen és mondvacsinált jogi-pszichológiai érvekkel hozakodott elő a per folyamán. Azon aprócska tény a nagy fantáziával megáldott írót a legkevésbé sem zavarta, hogy az inkriminált partszakaszon olyan sekély a folyó vize, hogy ott meglehetősen bajos valakinek egy halálugrással a vízbe fojtania magát. Az pedig végképp nem, hogy Solymosi Eszternek semmi oka nem volt az öngyilkosságra. Vegyük sorra azokat a tényeket, amelyek ezt bizonyítják. Eötvös egyfelől a cselédlányok sanyarú, kilátástalan sorsát említi meg az önpusztítás egyik motivációs tényezőjeként. Azonban ez nem állja meg a helyét. A szerencsétlen áldozat épp meggyilkolásának napján újságolta nagy örömmel testvérének, Solymosi Zsófiának, hogy gazdasszonya, Huriné húsvét alkalmából 5 forintos jutalomban fogja részesíteni őt. (Ez mai árfolyamon néhány ezer forintnak megfelelő összeg.) Másfelől a következő, teljességgel abszurd feltételezéssel próbálkozik: Eszter abban az életkorban volt, „amikor érthetetlen, titkos mozgalom van a vérben, s amikor a nő egész szervezete a havonkénti változásra készül. Nagyon sok leány életkedve elhervad ilyenkor.” Vagyis ezen gondolatmenet szerint a biológiai érés és a menstruációs ciklus beköszönte megnöveli a nőknél az öngyilkossági hajlamot. Figyelemreméltó felvetés, ám Solymosi Eszter esetében Eötvös egyik feltételezésére sincsen semmilyen konkrét, akár közvetlen, akár közvetett bizonyíték, ráadásul, ha ezen állítást elfogadjuk, akkor a lányok nagy része soha nem érné meg a felnőttkort, ad absurdum, fajunk már rég kipusztult volna bolygónkról.
5. Nagyon fontos tény, hogy a meggyilkolt Solymosi Eszter holtteste, földi maradványai a mai napig nem kerültek elő, így a tiszaeszlári temetőben egy jelképes sír áll a gyilkosság áldozatául esett magyar leány emlékére. Éppen ezért Eötvöséknek bármi áron és módon keríteniük kellett egy női holttestet a Tiszából, hogy ezzel bizonyítsák az „öngyilkosság” tényét. Ezt az egész ügyletet azonban elképesztően átgondolatlanul, szerencsétlenül és primitív módon bonyolították le. Akár egy hollywoodi horrorfilmben…Tehát 1882. június 18-án, vasárnap, Tiszaeszlártól 8-10 kilométerre, Tiszalökön túl, Tiszadada község határában, a Tisza partjának azon a helyén, melyet a helybéli nép Csonkafüzesnek nevez, Máramarosból érkezett ruszin és zsidó tutajosok tanyáztak. Déli fél egy tájban egyikük, bizonyos Csepkanics György forgácsgyűjtés közben döbbenetes és felkavaró jelenségre lett figyelmes: az egyik tutaj alól egy úszó női hulla bukkant a víz felszínére. A felismerési eljárás során a közvetlen hozzátartozók közül senki sem ismerte fel a halottban Solymosi Esztert! Az anya, Solymosi Jánosné a ruhátlan holttest alapos vizsgálata után a leghatározottabban kijelentette, miszerint az nem a leányáé. Mi több, indulatosan fakadt ki: „Mondom, nem ez az én lányom, akármit mondjanak is az urak, nem az én lányom”. Ugyanígy nyilatkozott a holttest figyelmes megszemlélése után Eszter nagynénje, Solymosi Gáborné is. További hat tanú közül, akik ismerték Solymosi Esztert, négy a női hullában Esztert vélte azonosítani, ketten bizonytalanok voltak ezt illetően. Jellemző azonban, hogy később, a végtárgyaláson egytől egyig kijelentették, hogy tévedtek a csonkafüzesi szemle alkalmával, s a holttestben nem ismerték fel Esztert.
A halotti szemlét végző orvos szakértői bizottság a következő, kardinális jelentőségű megállapításokat tette. Már első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy a holttest csupán néhány napot lehetett a vízben. (Emlékezzünk: Solymosi Eszter április 1-jén, 80 nappal korábban tűnt el.) Viszont kétségkívül Solymosi Eszter eltűnésekor hordott ruháját viselte, s a bal kéz csuklójára egy sárga papírban lévő festék volt kötve. (Erre a körülményre a későbbiekben még visszatérünk.) A külső vizsgálat megállapította, hogy a holttest hossza 144 cm, és a fejbőrön a hajzat annak leborotválása folytán hiányzik. Ez azért figyelemreméltó tény, mert a hithű, ortodox zsidóknál szokás a halott nő haját leborotválni, s nem mellesleg, Solymosi Eszter a korban szokásos hosszú hajat viselt. (Kérdésünk: állítólagos öngyilkossága előtt az lett volna a legfontosabb teendője a depressziós bakfisnak, hogy azt leborotváltassa? Ugyan kivel, mikor és hol? Ugyanis egyetlen ilyen tanú sem jelentkezett a per során, aki ezt az egyébként is képtelen, abszolút groteszk feltételezést igazolni tudta volna.) A jelentés azt is tartalmazza, miszerint „a kezek feltűnően kicsinyek és szépek. A körmök szép fejlődésük és gondos ápolásuk által, s azon körülménynél fogva, hogy megnövesztve vannak, különösen feltűnnek”. Súlyos és Eötvösék számára rendkívül kínos megállapítás. Hiszen Solymosi Eszternek, a durva cselédmunkát végző kis parasztlánynak a kezei bármifélék lehettek, csak ápoltak, finomak és hosszú körműek nem.
További perdöntő jellegű megállapítása a szakértői véleménynek az, hogy a vizsgált hulla semmiképpen nem lehetett vízbefulladás áldozata, hiszen „a gége és tápcső nyákhártyái, s ugyancsak azon szervek üregei semminemű folyadékot nem tartalmaztak (…) a tüdők metszlapjai vérszegények és nem vérdúsak, mint vízbefúlás esetében (…), a szív üregei, különösen a jobb gyomrocs s fel- és lehágó visszerek vértelennek, üreseknek találtattak, mely körülmény szintén a vízbefúlás lehetőségét határozottan kizárja”. Továbbá az igazságügyi szakértők leszögezik, miszerint a vizsgált holttest életkora minimum 18, de legvalószínűbben már a 20. életévén is túl volt, a nemzőszerveket a szőrzettől megfosztották, a hüvelye erősen tágult, hiszen „nemcsak teljes bizonyossággal állítható, hogy a hulla nem szűz, de a szűzöv teljes hiánya és a hüvelynek szerfeletti bősége a nemi közösülésnek nagymérvbeni gyakorlását bizonyítja. Erőszakos közösülésnek a nyomai a hullán nem fedezhetők fel”. Vagyis a vizsgált holttest egy ivarérett, és életében igen aktív szexuális életet élő nő földi maradványa volt. Ehhez képest Solymosi Eszter még gyermek és szűz, vagyis biológiailag éretlen leány volt.
A bűnügy szempontjából a legfontosabb közlés azonban a következő: „A boncolt hulla, véleményünk szerint legfeljebb tíz nap óta lehet halott (!!), mert ezen határozott állításunkat kellőleg indokolhatjuk azzal, hogy a külbőrön általános rothadást nem észleltünk, hanem csakis a ruhával fedett részeken mutatkoztak csekélyebbmérvű felhámrothadások és más részről azzal is, hogy a belek és zsigerek feltűnően épek voltak és rothadásnak semmi nyomát nem mutatták, holott ezek rothadása gyorsan szokott bekövetkezni”. Igaz ugyan, hogy „a lágyrészektől részben megfosztott orsó- és singcsontnak szabadon fekvését említi (ti. a boncolási jegyzőkönyv 11. pontja – L Zs.), mert ezen állapot nem a rothadási folyamatnak, hanem azon feltehető körülménynek tulajdonítható, hogy a hulla a kézre alkalmazott köteléken vonszoltatott(!)”. Továbbá a már halott nő teste „három-négy napnál tovább vízben nem lehetett, igazolja ezt azon körülmény, hogy a hulla felpüffedve nem volt, sem a bőr, sem pedig az izomzat vizenyős beivódást nem mutat, s ezenkívül a koponya felületén és a bal gázizom leírt bőrfolytonossági hiányának csekély mérve határozottan afelől tanúskodik, hogy a vízben élő állatok falánkságának huzamosabb ideig kitéve nem volt”. Végezetül a jelentés megállapítja, hogy a vizsgált személy halálát tüdővész következtében fellépő általános vérszegénység okozta.
6. A csonkafüzesi prostituált zsidó hulla Solymosi Eszterként történő „azonosítása” az egész tiszaeszlári per leghajmeresztőbb és leghorrorisztikusabb, egyúttal legképtelenebb, valamennyi létező fizikai, biológiai, földrajzi és meteorológiai törvénynek ellentmondó epizódja. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Herskó Dávid vezette tutajosok által a Tiszán leúsztatott nő hullája nem lehet azonos a Solymosi Eszterével, hiszen vízbefulladás esetén a holttest néhány nap elteltével bukkan a felszínre, semmiképpen sem több mint tizenegy hét múltán. Ha esetlegesen valamilyen csoda folytán mégis a víz alatt maradna mintegy 80 napig, az alatt a felismerhetetlenségig felbomlana, a vízben élő állatok táplálékává válna, megsemmisülne. S amennyiben egyfajta deus ex machina beavatkozás folytán mégis viszonylagos épségben vészelne át a Tiszában áztatva ennyi időt, úgy a folyó gyors sodrása következtében – különös tekintettel az éppen április táján levonuló tavaszi árhullámra – semmiképpen sem a tetthelytől 10 kilométernyi távolságra kellene a felszínre kerülnie, hanem vélhetően valahol a Duna-delta táján, még valószínűbben a Fekete-tenger belső részein. Az pedig végképp a mesék fantáziavilágába tartozik, hogy az a bizonyos sárga csomagolópapír és a festék 80 nap elteltével is csodálatos épségben, jól felismerhetően megmaradt, s nem ázott el, nem olvadt szét, nem oldódott fel a Tisza vizében. Arról az „apróságról” se feledkezzünk meg, hogy teljesen logikátlan értelmetlenség, miszerint bevásárlás után bárki a vett portékát a csuklójához kötözze. (Meglehetősen nehéz bűvészmutatvány is lenne.) A megoldás kulcsa nyilván abban rejlik, hogy a hazai és nemzetközi zsidó köröknek mindenáron „bizonyítaniuk” kellett azt, hogy a gyilkosság áldozatául esett tiszaeszlári gyermekleány valójában önkezével vetett véget az életének. S mindenekelőtt: olyan hullát kellett produkálniuk, amelyen semmiféle külsérelmi nyom nem volt, hogy ezáltal tisztázhassák magukat – az egyébként kizárólag zsidó személyek tanúvallomásaiban említett – vérvád megbélyegző, rituális gyanúja alól.
Természetesen a hullacsempészetet nem Tiszaeszláron vagy Tiszalökön ötlötték ki az ottani műveletlen zsidók. A gondolat Nyíregyházán, esetleg Budapesten, magasabb körökben születhetett meg. A csempészet végrehajtói azonban részben az eszlári, részben a máramarosi tutajos zsidók voltak: teljesen műveletlen, tudatlan és babonás emberek. Nagyon pontosan és élethűen akarták utánozni az eltűnt Solymosi Eszter egykor viselt ruházatát és annak állapotát, nem gondolva arra, hogy már önmagában a papír és a festék is kizárttá fogják tenni mindazt, amit el akartak hitetni az igazságszolgáltatással, nevezetesen, hogy egy holttest 80 napig a víz alatt lehet, s az Solymosi Eszter földi maradványa. 
Ezen írásunkban csupán a tiszaeszlári per során felmerült legkirívóbb és legképtelenebb ellentmondásokat gyűjtöttük csokorba, azonban közismert, hogy a cionista körök uralma és megszállása alatt lévő országokban a zsidók által elkövetett bizonyos bűnügyeket és történelmük egyes fejezeteit nem a valós és egzakt tények, hanem az általuk kreált dogmák, tabuk és hittételek alapján kell megítélni. Nagyon hiánypótló vállalkozás volna végre egy „A valós Tiszaeszlár” című magyar film elkészítése, ám Groó személyét, életútját és eddigi kijelentéseit tekintve az, amit majd látni fogunk, nem lesz más, mint Elek Judit Tutajosok című alkotása újratöltve. Ha pedig még a filmbemutatót követően is lesznek olyan elvetemült antiszemita és az eötvösi „szentírást” kétségbevonó hitetlen eretnekek, akik mindennek ellenére a valós tiszaeszlári történetet szeretnék megismerni, nos, azok számára jöhet a 269/C kiegészítéseként a lex Tiszaeszlár, vagyis az Eötvös-tagadók megfenyítése és kriminalizálása.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó anyagok:




Amiről Snowden is hallgat, de Netanjahu kimondta:

"Nincs olyan hely, ahová nem ér el Izrael Állam keze"



Meg tudná mondani valaki, hogy miféle döbbenetes hatású, vadonatúj információkat hozott nyilvánosságra Edward Snowden? Amit ugyanis tőle megtudtunk – nevezetesen, hogy a titkosszolgálatok megfigyelik internetes levelezésünket és telefonos társalgásunkat - azzal minden értelmes ember már korábban is tisztában volt.
Mondhatnánk persze, az is nagy dolog, hogy most legalább bizonyosan tudjuk, amit Snowden fellépése előtt legfeljebb csak sejtettünk. De ez is csak féligazság. Az „összeesküvés-elméleteket” kedvelő „szélsőjobboldaliakon” kívül más pártállású, vagy a politikával nemigen foglalkozó emberek is egyre gyakrabban fogalmazták meg gyanújukat az interneten folytatott titkosszolgálati adatgyűjtéssel kapcsolatban. Régóta közszájon forgott például, hogy a Facebook, és a többi „közösségi oldal” a rendőrség vagy a biztonsági szolgálatok szoros ellenőrzése alatt áll. Sőt, sokan állították, egészen bizonyosak abban, hogy a „közösségi oldalakat” kifejezetten a titkosszolgálatok hozták létre az állampolgárok megfigyelése céljából.
Mindez természetesen a politikusok számára sem újdonság. Sőt, ők sokkal inkább tisztában vannak azzal, milyen széles körű a „Nagy Testvér” figyelme. Az EU központjában léhűtősködő szélhámosok is csak eljátsszák, mintha meglepődnének azon, hogy Snowden leleplezése nyomán „kiderült”: az amerikai titkosszolgálat megfigyelés alatt tartja az egész brüsszeli bagázst. Ami persze nyílt titok volt, mindenki tudott róla. A politikusok magántermészetű e-mail-üzeneteikben és telefonbeszélgetéseik során ugyanúgy szerepet játszanak és hazudoznak, mint ahogy a nyilvánosság előtt teszik, mivel félnek a „lehallgatástól”. Mint a „régi, szép” kommunista időkben. A „lehallgatók” köre pedig igencsak széles. Mondhatnánk, nem is egy „Nagy Testvér” figyel, hanem több: a politikusok a saját országuk titkosszolgálataiban sem bízhatnak meg teljesen, de a világ majd minden táján jelen van a Moszad, a CIA, a brit, a francia és az orosz titkosszolgálat, de feljövőben vannak a kínaiak is, elsősorban a Közel-Keleten pedig több arab állam és Irán ügynökei is szorgalmasan ténykednek. Az Irán ellen intézett internetes támadások azonban meglehetősen egyértelművé tették, ami egyébként is teljesen logikus: a világ két legbefolyásosabb titkosszolgálatát Izrael és az USA működteti. Ami abból a tényből is következik természetesen, hogy ennek a két államnak a kezében összpontosul messze a legfejlettebb katonai technológia a világon. Ehhez képest némiképpen meglepő, hogy Edward Snowden leleplezését követően – miként például a Wikileaks kiszivárogtatásai után is történt - ismét csak az USA áll a bírálatok kereszttüzében. Izrael sohasem.
Pedig hogy a minket figyelő „Nagy Testvérek” között Izrael lehet esetleg a leginkább „képben”, azt nem csak a józan megfontolás nyomán jelenthetjük ki. Időnként izraeli vezetők is kikotyogják az igazat. Július 2-án Benjamin Netanjahu miniszterelnök beszédet mondott az izraeli parlament, a Knesszet ünnepi ülésén, ahol is az ugandai Entebbe-ben 37 évvel ezelőtt történt sikeres izraeli túszszabadító akcióról emlékeztek meg. (Melyben Netanjahu testvére, Jonatán életét vesztette.) Netanjahu felszólalásában megerősítette az „antiszemiták” „fasiszták” és „nácik” régóta hangoztatott álláspontját: „A fenyegetés, mellyel szembe kellett néznünk 37 évvel ezelőtt, továbbra is fönnáll, de ma elmondhatom, hogy nincsen olyan hely, ahová Izrael Állam karja ne érne el, vagy ahová nem fog elérni a jövőben országunk megvédelmezése érdekében.” Netanjahu maga is „antiszemita” lenne, hogy ilyeneket mond?
Természetesen az izraeli biztonsági szolgálatok nemcsak Izraelt védik, hanem bevallottan a világon bárhol élő „zsidó közösségeket” is. (Valójában persze a zsidóságnak a nyugati világban élvezett kiváltságos helyzetét és hatalmát védik, de ahogyan arra már többször rámutattam, a zsidók csak akkor érzik magukat biztonságban, ha uralkodhatnak a „gyűlölködő” gójok felett.) Hogy milyen messze elér Izrael „karja”, arra számos merénylet és emberrablás mellett olyan apróság is figyelmeztetett, mint az izraeli kémrepülőgépek 2010 tavaszán történt háborítatlan berepülése Magyarország területe fölé. (Melynek során meggyilkoltak egy „szíriai pénzváltót”, de máig nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy összefüggés volt-e a bűntény és a kémgépek megjelenése között.)
És ezen a ponton érdemes visszakanyarodnunk Edward Snowden (és korábban például a Wikileaks) „leleplezéseihez”. Hogyan lehetséges, hogy mindig az USA (esetleg Franciaország, Nagy-Britannia) titkosszolgálatai „lepleződnek le”, de Izrael – melynek a keze pedig Netanjahu szerint is „mindenhová elér” – olyan ártatlan marad, mint a ma született bárány? Vagy talán Snowden és a hozzá hasonló „lázadók” is nagyon jól tudják, hogy „Izrael keze mindenhová elér”, és éppen ezért – a saját életüket és hozzátartozói biztonságát is féltve – tartják meg éppen a legfontosabb titkokat maguknak? Természetesen felmerül még egy lehetőség is: Snowden drámája egy megrendezett színjáték, melynek célja éppen az, hogy a hatalom igazi birtokosairól és az ő ténykedésükről elterelje a figyelmet.
De valójában Snowden úgynevezett „leleplezései” még Amerika számára sem feltétlenül ártalmasak. Először is az emberek jelentős része úgy véli, ha megfigyelik is a világhálón folytatott ténykedését, vagy lehallgatják telefonját, annak nincsen jelentősége, mert „nem csinál semmi rosszat”, és egyébként is „félni annak kell, aki rosszban sántikál”. Az amerikaiak és európaiak terrorveszéllyel ijesztgetett agymosott többsége számára a „biztonság” mindennél fontosabb. A rendőrállam és a demokrácia felszámolása miatt aggódók már eleve kisebbségben vannak, ráadásul egységes fellépésre is képtelenek, mert bal- és jobboldaliak (valódi liberálisok, anarchisták, feladatukat komolyan vevő emberi jogvédők, radikális jobboldaliak stb.) is vannak közöttük. Akiket viszont felháborít, hogy a Nagy Testvér az e-mailes és facebookos fiókjaikban kotorászik, azok sem tudnak semmit tenni: egy részük az internetes és telefonos kommunikációja során igyekszik minden szavára ügyelni, és óvatosan fogalmazni, mások erre nem hajlandók, és a szemétbe hajítják a számítógépüket (ők vannak a legkevesebben), és persze olyanok is akadnak, akik dacosan, csak azért is leírják a véleményüket. Hadd bosszankodjon a "Nagy Testvér". Csakhogy őt az „ellenállásnak” ezek a formái a legkevésbé sem ijesztik meg. Ezzel szemben kifejezetten kedvező a számára, hogy a félelem légkörét teremti meg, és a hatalom rendkívüli erejét is mindenhatóságának tudatát préseli bele az alattvalók fejébe. Akik ráadásul – a „szivárogtatóknak” is köszönhetően – a „Nagy Testvért” beazonosítani sem képesek.
Perge Ottó - Kuruc.info





Bebizonyosodott: a kárpótlásokat követelő zsidó

szervezetek ellopják a "túlélőknek" kizsarolt

milliárdokat

Natan Sharansky, a Szochnut vezetője és Ronald Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke "csalódottságának és megdöbbenésének" adott hangot a Claims Conference utóbbi vezetőségi ülésén New Yorkban.

Lauder és "a világ egyik legjobb antiszemitizmus-ellenes harcosa"
A felháborodásos színjáték látszólagos oka, hogy nem hozták nyilvánosságra azt a 2001-es levelet, amely csalásra hívja fel a figyelmet a kárpótlási ügyekkel kapcsolatban. (Az igazi ok természetesen az, hogy nemrég kiderült, hogy egyáltalán létezett ilyen, azaz nem titkolták elég jól, a főzsidóknak természetesen mindenről tudomásuk van, hiszen ők kapják a legzsírosabb falatokat a "kárpótlásból"; sőt, az is elképzelhető, hogy azelőtt dézsmálták meg a pénzt, mielőtt Lauderék lefölözhették volna, ezért lesznek megbüntetve - a szerk.) Ezt Sharansky és Lauder "teljességgel elfogadhatatlannak" nevezte.

Natan Sharansky - őszinte arc, tiszta tekintet
A vezetők legnagyobb sajnálatára az is kiderült, hogy az élősködők konferenciája egy későbbi levelet sem hozott nyilvánosságra, amelyben Julius Berman vezetőségi tag és jogi képviselő a kiszivárogtató levéllel kapcsolatban tett jelentést. Berman 2002-ben lett a Claims Conference elnöke. Két évtizeden keresztül a Claims Conference alkalmazottai legkevesebb 57 millió dollárt tüntettek el. Az összeget a hivatalos verzió szerint a "holokauszt túlélői" számára kellett volna átutalni.
A mostani vezetőségi ülésen belső vizsgálatot rendeltek el, és "a felelősöket keresik". (Mi segítünk: minden holokausztozó zsidó vezető felelős, mert ők híznak a különféle államoktól kizsarolt pénzeken - a szerk.)
"Sajnos nagyon régóta nő a szakadék a Claims Conference eredeti célja és aközött, hogy a feltételezések szerint a szervezet zárt klubként működik, amely nemigen átlátható és elszámoltatható a döntéshozatali folyamatban. A mostani jelentés hangsúlyozza, hogy sürgősen közbe kell lépni. Támogatom a jelentésben foglalt ajánlásokat, amely lehetőséget teremt arra, hogy a szervezet összetételét és vezetőségét átvizsgálják" – nyilatkozta Sharansky a Jerusalem Postnak adott interjújában.
A Claims Conference szóvivője eddig nem válaszolt az újságíró megkeresésekre, ami egyáltalán nem csoda.
(Kuruc.info - The Jerusalem Post - Mazsihisz.hu nyomán)
Korábbi hírek a szóban forgó maffiaszervezettel kapcsolatosan (avagy így gyűlt össze az ellopott pénzek egy töredéke):

Újabb szenzációs holofelfedezés: illegális abortuszokat

végeztek Auschwitzban


A holokausztozók a maguk szempontjából okosabban tennék, ha a dachaui koncentrációs lágerben született csecsemők történetét nem reklámoznák a nagyközönség előtt. Az egész sztori ugyanis nem más, mint egy újabb holokausztos öngól.  Mivel azonban a mindennapi holokauszt-agymosás adagnak meg kell lennie, a történettel bizonyos időközönként újra és újra előállnak. A Népszabadság hétvégi számában Bőhm Ágnes ismerteti a Dachauban született csecsemők és szüleik sorsát.

Kismamák koncentrációs táborban
A sztori lényege, hogy az Auschwitzba deportált magyarországi zsidó nők közül többen is Dachauba kerültek, ahol is közülük heten gyermekeknek adtak életet. (Három fiúnak és négy leánynak.) Az egyik zsidó asszony, Schwarz Hermanné (született Reich Magda) az események után negyven évvel papírra vetett visszaemlékezésében azt írta, hogy három hónapos terhes volt, amikor 1944. június elején Nyíregyházáról Auschwitzba deportálták. Két és fél éves gyermekét, valamint a férjét a nácik állítólag megölték, őt és két húgát azonban életben hagyták. Talán a férje valamilyen betegségben szenvedett, ezért munkaképtelennek nyilvánították, és küldték a gázba? A visszaemlékezésből illetve a Néphazugság cikkéből nem derül ki a válasz. Ugyanakkor viszont „rendszeresen dolgozni nem vitték” őket – állította Reich Magda. A gyermeket váró asszony és két húga azonban állandó rettegésben élt, Magda elsősorban azért, mert félt, hogy az SS-őrök felfedezik a terhességét. Márpedig ők már akkor állítólag tudták, hogy a „terhesség egyenlő a krematóriummal”.
Magda áldott állapotát azonban a hülye nácik még egy hónappal később sem voltak képesek felfedezni. De még csak nem is dolgoztatták őt. És nem is gázosították el. Hanem valamilyen érthetetlen okból kifolyólag augusztusban továbbszállították a dachaui láger egyik altáborának számító Kaufering I-be. Ahol is idővel még a legkorlátoltabb nácinak is fel kellett tűnjön, hogy áldott állapotban van. Ennek ellenére nem gyilkolták meg. Sőt, egy nagykállói születésű szülészorvosnak, egy bizonyos dr. Vadász Ernőnek az „európai zsidóság teljes megsemmisítését” legfőbb céljuknak tekintő nácik lehetővé tették a gyermekek világra segítését. Vajon miért?
Hogy mennyire ostobák voltak a deportálás során közreműködő német és magyar orvosok, azt bizonyítja a Dunaszerdahelyről 1944. június 15-én háromezer más zsidóval együtt deportált Eva Fleischmanova sorsa is. Ő akkoriban szintén három hónapos terhes volt, amit annak ellenére sem tudtak megállapítani az orvosok, hogy a holokausztos irodalom gyakran hangoztatott állítása szerint a szülőképes korú nőknek a deportálás előtt „megvizsgálták a hüvelyét”. A fő gonosz Mengele sem állhatott a helyzet magaslatán, ugyanis a mitologikus „auschwitzi rámpán” úgy próbálta kideríteni, terhes-e az asszony vagy sem, hogy kétszer is „megszorította a melleit”, mert arra volt kíváncsi, van-e bennük tej. De nem volt bennük, így azután Eva Fleiscmanovának sikerült eltitkolnia terhességét egészen az év végéig, vagy a következő év elejéig, amikor is a dachaui lágerben egészséges gyermeknek adott életet.
A nagy holofelfedezés ezután következik. A Néphazugság cikkében ugyanis szó szerint az alábbiakat olvassuk: „Azokat, akiknek nyilvánvaló volt az állapotuk, a karon ülő csecsemőkkel, a gyerekekkel, a gyengélkedő betegekkel és az öregekkel együtt azonnal a gázba küldték. Voltak, akik illegális abortusz alá vetették magukat, hogy megmeneküljenek. A sógornője Evát is arra próbálta rábeszélni, hogy hajtassa el a magzatot, de hiába, Eva azt felelte, hogy már túl késő, és a férje sem helyeselné.” Ezek szerint tehát Auschwitz-Birkenauban a foglyoknak lehetőségük volt magzataik elvételére? De mit szólt ehhez az SS? És vajon miért nem küldték egyből a „gázba” a magzatelhajtást elvégeztető, és munkára néhány napon keresztül egészen bizonyosan alkalmatlan nőket? És hol találhatók a dokumentumok az auschwitzi táborkomplexumban végrehajtott abortuszokkal kapcsolatban?
Az „iparilag megszervezett népirtás” igencsak akadozva haladhatott, mivel - egy Miriam Rosenthal nevű, Miskolcról deportált nő szerint - a nácik „hangszórókon keresztül” szólították ki a terhes nőket a barakkokból, dupla adag ételt ígérve nekik. Csakhogy Miriam túljárt az SS-őrök eszén, és nem ment ki, pedig már egy-két hónapja áldott állapotban volt. Azt a 200 nőt azonban, aki beugrott a németek cselének, és kiment a dupla adag élelemért, mind egy szálig elgázosították – állítja legalábbis a ma 90 esztendős, Kanadában élő Miriam.
Bőhm Ágnes cikkében - túl azon, hogy az ellentmondásokat nem vette észre, és a kínálkozó kérdéseket nem tette fel - néhány olyan hibát is vétett, amelyek mellett a téma „kiemelkedő jelentőségére” tekintettel nem mehetünk el szótlanul. Ugyanis aligha valószínű, hogy (miként a cikkben szerepel) Kovács (eredeti nevén Ábrahám) Ibolya ma is élő, Ágnes nevű lánya 1944. január 14-én született meg a Kauferinghez tartozó Landsberg táborrészben, holott 1944 júniusában Hatvanból deportáltak Auschwitzba, amikor is három hónapos terhes volt. Az sem valószínű, hogy a fentebb említett, terhességét sikerrel eltitkoló Reich Magda lánya 1944. január 13-án látta volna meg a napvilágot, miután akkor még meg sem fogant, és az anyuka nem is lehetett még Dachauban. Persze jól tudom, a holokauszt világában vannak csodák, de meg sem fogant magzatok megszületéséről még nem hallottam. Ejnye, Bőhm kisasszony, nincsen tisztában talán a szentséges holokauszt-történet kronológiájával? Mindenesetre Reich Magda lánya, S. J. (aki a Néphazugság cikke szerint nem járult hozzá a neve közléséhez) az április végén Nagykállóban rendezett megemlékezésen felolvasta édesanyjának a deportálásra és az ő születésére visszaemlékező írását.
Dr.Vadász Jenő szülészorvost a Kaufering 1-es táborban állítólag egy kápó kérte meg a szülések levezetésére. Vadász a nyilvánvalóan teljesen hiteles beszámoló szerint először sírva fakadt, mert a gaz nácik sem felszerelést, sem meleg vizet nem biztosítottak, azonban végül csak sikerült világra segíteni a gyerekeket, valamikor 1944 decembere és 1945 márciusa között. Komplikáció csak Miriamnál merült fel, mert fia születésekor a méhlepény bent maradt, amitől ő egy hét múlva vérezni kezdett, és belázasodott. Már azt hitték, meghal szegény, ezért a Kolozsvárról származó „Bözsi” megígérte neki, hogy gyermekét örökbe fogadja. Végül azonban Miriam felépült, a „zsidóság teljes megsemmisítésére törekvő” gaz nácik pedig újfent felsültek az „iparilag szervezett népirtásukkal” egyetemben.
A holokauszt-propagandisták igyekeztek kihasználni a tragikus és lírai elemeket egyesítő történetben rejlő lehetőségeket, különös módon nem gondolva arra, hogy ez az egész sztori cáfolja magát a holomítoszt. A dachaui lágerben világra jött csecsemőkről Koncentrációs táborban született címmel dokumentumfilmet készítettek, melyet 2010-ben, Dachau felszabadulásának 65. évfordulóján az ARD tv-csatornán mutattak be. Ezzel egyidejűleg 2010. április 29-én Dachauban megnyílt a hét anya és a hét csecsemő történetét bemutató kiállítás. A megnyitón megjelent a még életben lévő két anyuka és öt gyermek is. Hét anya, hét gyerek és a kauferingi csoda címmel pedig a szívfacsaró sztoriból könyv is született.
Azonban nem lenne teljes a holomítoszt népszerűsítő cikk, ha nem szerepelne benne a nagy tanulság: ma is vannak a zsidókat kiirtani szándékozó csúnya antiszemiták. A hét Dachauban született magyarországi zsidó nőtől származó kisgyerek egyike, a most is Dachauban élő Eva Gruberová bevallotta a Néphazugságnak: őt „elsősorban a némelyik volt kommunista országban feltörő antiszemitizmus” aggasztja. A gyerekek közül ketten élnek a mai Magyarországon, de állítólag annyira rettegnek a náciktól, hogy egyikük sem merte a cikkben a nevét nyilvánosságra hozni. „Nagyon vacak helyzet van. Itt mindenki ismer mindenkit. A gyerekeimet féltem attól, hogy – noha vegyes házasságban születtek, vagyis félzsidók, mégis – lezsidózzák őket” – mondta például az egyikük. Természetesen a másik Magyarországon élő dachaui gyerek is fél, amire alapos oka van, ugyanis egyszer a lakóhelye közelében lévő híd lábánál egy „pusztuljanak a zsidók” feliratot látott. De a népszámlálásnál azért büszkén zsidónak vallotta magát. Elmondása szerint anyja utólag megbánta, hogy a háború után visszajöttek, de nem volt más választása, ha a családja megmaradt tagjaival akart találkozni.
Végezetül bármennyire is megdöbbenek a holokauszt-hívők, a tények kedvéért szükségesnek tartom leszögezni: még a legborzalmasabbnak tartott haláltáborban, Auschwitz-Birkenauban is születtek zsidó gyerekek, akiket megfelelően regisztráltak is. Danuta Czech: Kalendarium der Ereignisse im Konzentrationslager Auschwitz Birkenau 1939-1945 (Rohwolt Verlag, Reinbeck bei Hamburg 1989) című könyvében két ilyen esetet említ meg (a 803. és a 806. oldalon). Vajon miért engedték meg a „zsidók ipari méretű kiirtására” törekvő nácik, hogy zsidó nők gyermekeknek adjanak életet egy „haláltáborban”? Nem azt tanítják-e a hivatalos holotörténészek, hogy a munkaképtelen foglyokat azonnal küldték a gázkamrába? Vagy talán egy újszülött csecsemő és édesanyja Auschwitzban képes volt dolgozni is?
További kellemetlenség a holopropagandisták számára, hogy 1995-ben nyilvánosságra kerültek az auschwitzi Halottas Könyvek bizonyos részletei. A dokumentumban alapján megállapítható, hogy Auschwitzban a regisztrált foglyok között 2584, 10 év alatti gyermek neve is szerepel. (Továbbá kb. 2640, 60 évnél idősebb rab neve is, közülük ketten 90 év felett voltak, amikor életüket vesztették. A Halottas Könyvek nem ölelik fel a láger működésének teljes időszakát, de a legfontosabb 1942-es és 43-as évet jelentős részben igen.) (Germar Rudolf, Vorlesungen über den Holocaust, Castle Hill Publishers, Hastings 2005.)
Ha igaz a hivatalos holokauszt-mítosz azon állítása, mely szerint a lágerbe érkező, és munkára alkalmatlannak ítélt deportáltakat nem is regisztrálták a táborban, hanem megérkezésük után azonnal küldték őket a gázkamrába, akkor hogyan lehetséges, hogy az auschwitzi láger foglyait regisztráló könyvekben a munkára nyilvánvalóan alkalmatlan gyerekek (és idősek) nevei is szerepelnek?
Perge Ottó - Kuruc.info






Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)