2018. december 21., péntek

Na végre






Na végre

Meghalt Georg H. W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke


Cikkünk folyamatosan frissül
Meghalt Georg H. W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke – adta hírül a New York Times. A halálhírt id. Bush fia, a szintén volt amerikai elnök George W. Bush közölte a sajtóval.
Georg H. W. Bush 1989 és 1993 között töltötte be a posztot, 94 évet élt. Ezzel a leghosszabb ideig élő amerikai elnök volt. Hivatali idejére esett a Szovjetunió összeomlása, a hidegháború vége, és irányítása alatt indult meg az első iraki háború – Kuvait felszabadítására – 1991 elején. Külpolitikus elnökként fognak emlékezni rá.
Id. Bush péntek este hunyt el Texasban, Ronald Reagan alelnöke volt 1988-ig, megválasztása után pedig csak egy cikluson át vezette az országot, ugyanis Bill Clinton legyőzte a következő választásokon.
George Herbert Walker Bush Milton városában, Massachusetts államban született 1924. június 12-én Prescott Bush és Dorothy Walker fiaként. Tanulmányait az Andover-i Philips Academyben, valamint a Yale Egyetemen végezte.
A második világháborúban a legfiatalabb haditengerészeti pilótaként vett részt, amiért a Distinguished Flying Cross katonai kitüntetésben részesült.

Nem alakult minden olyan fényesen

Politikai pályafutása nem kezdődött a legjobban, 1964-ben elbukott a texasi szenátorválasztáson. Utána egy rövid ideig kongresszusi képviselő volt (1966–1968), majd 1970-ben újra sikertelenül próbált bejutni a Szenátusba.
Az 1970-es években különböző párttisztségek mellett hazája ENSZ-nagykövete (1971–1973), majd a kommunista Kínában az első amerikai diplomáciai képviselet vezetője (1974–1975), utána pedig a CIA igazgatója (1976–1977) volt.
Az 1980-as republikánus jelöltállító gyűlésen ugyan alulmaradt Ronald Reagannel szemben, ám Reagan felkérte őt alelnök-jelöltjének. Együtt sikerült legyőzniük az elnökválasztáson újrainduló, akkor még hivatalban lévő elnököt, Jimmy Cartert. 1984-ben, az újabb választásokon Reagan és Bush ismét győzni tudott. Reagan egykori színészként népszerű volt az emberek között, Bush pedig jártas volt a hadsereg ügyeiben, a külügyekben, és jó kapcsolatokat ápolt a titkosszolgálatokkal.

Az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke

Az 1988-ban választották meg elnökké, hivatalát 1989-ben kezdte meg. A hidegháború vége és a kommunizmus bukása után elsőként fogalmazta meg az Új Világrend koncepcióját, amely azóta is meghatározza az Egyesült Államok külpolitikáját.
1989 végén amerikai csapatokat küldött Panamába, hogy eltávolítsák a hatalomból az USA-ellenes politikát folytató Noriega tábornokot. Noriegát gyilkosság és drogcsempészet vádjával letartóztatták, és Floridában 40 év börtönre ítélték.
1989-90 között a nyugati nagyhatalmak közül egyedül – fenntartások nélkül – támogatta a német újraegyesítés mielőbbi megvalósítását.

Az öbölháború, azaz szakítás Szaddámmal

Miután 1990-ben Irak megszállta Kuvaitot, az amerikaiak számára veszélyessé vált a korábbi szövetséges Szaddám Huszein állama. Bushnak sikerült meggyőznie a közvéleményt és az ENSZ-et az öbölháború szükségességéről. Az 1991-ben indított „Sivatagi Vihar” fedőnevű hadművelet során 5 hetes légi hadjárat után, a szövetséges csapatok benyomultak Kuvait, majd Irak területére, ahol a harcok 4 nap után befejeződtek. A tűzszüneti megállapodás értelmében Iraknak el kellett fogadni az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kidolgozott feltételeket, de Szaddám Huszein megőrizhette hatalmát.
Jóllehet, a háború után Bush népszerűsége magas volt, hivatali idejének végére nyilvánvalóvá vált, hogy az ország belső, gazdasági problémáira nem tudott megoldást találni. 1992-ben, döntően emiatt, nem sikerült újraválasztatnia magát. Bill Clinton legyőzte.

Már nem gyilkol meg senkit a sátán nevében !!


Amikor az ízületi gyulladás súlyosan megnehezíti a mindennapokat, akkor már csak a csodában bízhatunk!” Exkluzív interjú egy hihetetlen emberrel, aki megalkotta ezt a csodát!








A mai vendégünk Dr. Illés Gyula, aki orvosi körökben már valódi hírességnek számít.

Üdvözlöm! Először is mesélne egy kicsit magáról?
Jó reggelt, köszönöm a meghívást! Budapesten születtem, és 1975-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Orvostudományi karán, ahol a későbbi feleségemet, Évát is megismertem. Egészen 2009-ig ortopédorvosként dolgoztam.
Mi történt 2009-ben, hogy abba kellett hagynia a munkáját?
A feleségemet súlyos térdízületi gyulladással diagnosztizálták 2007-ben. Ezután az életünk teljesen felfordult, és iszonyú megpróbáltatásokon kellett keresztülmennünk. A következő 2 évben mindent megpróbáltunk: fizioterápia, különféle gyakorlatok, vitaminok, étrend-kiegészítők (kondroitin, glükózamin, MSM, stb.), krémek és kenőcsök. Sajnos semmi sem használt. Képtelen voltam elfogadni, hogy az orvosi tapasztalatom ellenére sem tudok segíteni a feleségemen, ráadásul az egészségügyi rendszerre sem számíthattunk. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom egyedül megtalálni a megoldást.
 
Mesélne erről bővebben?
Amikor azt mondták, hogy a feleségem néhány éven belül nem fog tudni lábra állni, elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ezt megakadályozzam. Kutatásba kezdtem. Rengeteg ízületi problémával kapcsolatos anyagot olvastam és tanulmányoztam, köztük az élettani, pszichoszomatikus, és biokémiai betegségeket. Szinte az összes pénzemet elköltöttem, hogy megismerjem a legjobb ázsiai szakemberek titkait, akik köztudottan mindent tudnak az ízületi panaszokról.
2009 decemberében rájöttem, hogy bizonyos összetevők egymás hatását erősítve képesek véglegesen megszűntetni az ízületi fájdalmakat. Egy valamivel azonban nem számoltam: a szükséges anyagokat nem árulták az országban, ezért Ázsiából rendeltem meg őket, és egy hónapot kellett várnom a megérkezésükre. Nekem nem volt lehetőségem laboratóriumi körülmények között előállítani a megfelelő keveréket, de szerencsére a barátaim kisegítettek. Három héttel később elkészült a helyes képlet, így a balzsamot rögtön ki is próbáltam a feleségem lábán.
Az eredmény döbbenetes volt, még most sem tudom felfogni!
Miért, mi történt?
Éva napról-napra jobban lett, és a fájdalma is enyhült. 7 napos kezelés után már egyedül ment bevásárolni, és hosszú idő után újra jókedvű volt. További két héttel később az ízületi gyulladás véglegesen megszűnt! Alig mertük elhinni, de a vizsgálatok kimutatták, hogy Éva teljesen egészséges. Az volt életem legboldogabb napja!
Ön kétségkívül egy fantasztikus férj, akiről sokan példát vehetnének! De úgy tudom, hogy nem itt ért véget ez a sikertörténet.
Valóban nem. Egy ideig azonban kiélveztünk minden közös pillanatot, és sokkal jobban értékeltük az egészséget. Kiderült, hogy nemsokára megszületik a kislányunk! Éva különösen hálás volt a kezelésért, mert a várandóság nagyon megterheli az ízületeket.
Egy este Éva megkérdezte tőlem, hogy Magyarországon hányan szenvednek valamilyen ízületi megbetegedésben. Utánanéztünk a statisztikáknak, és kiderült, hogy rengetegen küzdenek hasonló problémákkal. Magyarországon több mint 100.000 ember rendelkezik valamilyen ízületi megbetegedéssel. A feleségem váratlanul kérdezett tőlem valamit, ami az egész életemet megváltoztatta: "Másokon is tudnál úgy segíteni, ahogyan rajtam?” Ebben a pillanatban szinte újra beleszerettem. A feleségem a legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt velem. A képlet tökéletesítéséig nagyjából 3 év telt el, de végül megszületett a Motion Free - egy hatékony és megfizethető megoldás az ízületi gyulladás ellen.
Ez nagyon érdekes, mesélne még erről a Motion Free nevű termékről?
Én és a feleségem egy olyan terméket alkottunk, amit korábban senki más. A Motion Free balzsam összetétele:
- Törpegyökér
- Tarackbúza gyökér
- Cédrusgumi
- Mentaolaj
- Nyírfaolaj
Sajnos ezen összetevők többségét nem árulják az országban, ezért Ázsiából kell rendelnünk őket.
A különleges összetételének köszönhetően a Motion Free képes hatékonyan kezelni az alábbi ízületi panaszokat:
- Ízületi gyulladás
- Ízületi porckopás
- Csípőízületi elváltozások
- Kopásos ízületi gyulladás
- Csontízületi gyulladás
- Ízületihártya-gyulladás
- Csontritkulás
- Gyűrűporcok sérülése
- Krónikus ízületi megbetegedés
Ez hihetetlen! Ön valódi feltaláló! Hogy sikerült ennyi mindent elérnie?
Hosszú évek nehéz munkájával. Jövőre ünnepeljük a termék 10. évfordulóját! Ez alatt az idő alatt 17934 ember lett teljesen egészséges.
Én és a feleségem nem a pénz miatt foglalkozunk ezzel a termékkel, mi tényleg csak segíteni szeretnénk a beteg embereken. Egyébként minden hónapban rendezünk egy nyereményjátékot, amin értékes ajándékokat sorsolunk ki a termék megvásárlói között.
Hol vásárolható meg a Motion Free balzsam?
Sajnos a termék még nem kapható a gyógyszertárakban, mert egy független beszállítóval nehezen egyeznek meg, és az áraik is túlságosan magasak. Ezért hoztuk létre a termék hivatalos weboldalát, ahol garantáltan az eredeti Motion Free balzsamot értékesítjük.
Üzen valamit az olvasóinknak?
Igen! A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy ideiglenesen 50%-kal csökkentjük a Motion Free árát! Az akció hamarosan 01.12.2018 lejár! A Motion Free balzsam csak a fenti időpontig kapható ilyen alacsony áron.
Az egészséges élet a legnagyobb kincs. Vigyázzunk rá, és tegyünk érte!
Sok szerencsét kívánok mindenkinek!

A MOTION FREE HASZNÁLATI UTASÍTÁS



    Vigyük fel száraz bőrünkre a terméket, majd addig masszírozzuk, amíg az teljesen fel nem szívódik



    Napi 2-3-szor alkalmazzuk

    A felvitel után, legalább 1 óráig ne öblítsük le a balzsamot




IGYELEM! KIVÉTELES AJÁNLAT

AZ ÍZÜLETI FÁJDALMAKAT CSILLAPÍTÓ

MOTION FREE MOST AKCIÓSAN RENDELHETŐ MEG

Régi ár: 23800 Ft.
Új ár: 11900 Ft.


SIESS, ÉS RENDELD MEG MOST

Régi ár: 23800 Ft.
Új ár: 11900 Ft.

Az akció vége:

01Óra 11Perc 04Másodperc
MEGRENDELEM A TERMÉKET





































Te is idevalósi vagy: ? Várj!

 
A legtöbb panaszt erről a helyről kaptuk: . A te országodban rengeteg ízületi- és gerincbetegségben szenvedő ember él!
Hihetetlen ajánlat - 01.12.2018 az országodban élő emberek most 50 %-os kedvezménnyel vásárolhatják meg a Motion Free-t!




Akció 2018. 12. 01. - ig él


Leállították a tüntetők a 4-6-os villamost






A DK 80-100 fős tüntetői zárták le a 4-6-os villamos forgalmát. A Zoom.hu a helyszínről jelentkezett.






Föltorlódtak a villamosok a nagykörúton – jelentette a Zoom.hu tudósítója élőben a helyszínről. Az akció a DK-hoz köthető. Rendőri intézkedés után a forgalom újraindult. Varju László, a Demokratikus Koalíció képviselője a Zoom.hu-nak elmondta, hogy hasonló akciók még várhatóak a nap folyamán. A cél az, hogy minél többen ideérjenek – fogalmazott Varju.
11 óra után nem sokkal megkezdődött a vonulás, a tömeg a Jászai Mari térről a Szent István körúton át az Alkotmány utcába ment, hogy – a Kossuth tér lezárása miatt – ott folytassa tovább a tüntetést.





Az Index hőse, vagy inkább a falu bolondja? Egy történet másik oldala



Hosszú, színes ám mulattató riportban mutatta be az Index a minap P. Jánost, a magányos hőst, a kiegyszemélyes háborút indított az uram-bátyám hatalmaskodó rendszer és a korrupció ellen. A helyiek nevetve legyintenek: "még hogy hős…inkább a falu bolondja". A polgármester pedig több kötegnyi dokumentummal igazolja, feljelentgetője minden állítása rágalom, amiért már feljelentést is tett a rendőrségen. Történetünk helyszíne Nemesvita, egy Balaton-felvidéki kistelepülés, Balatonederics szomszédságában. Az Index hőse pedig egy Raposka Szőlőhegy- távol a falutól, úton 10 km – lakos, aki mellesleg nem csak a polgármester, hanem legalább féltucat család életét keseríti meg önkényeskedésével. A jelenlegi háború két éve tart az önkormányzat, illetve a polgármester és P. János között, aki való igaz, hogy a saját tulajdonú telkét, de törvénytelen módon mérette ki. Lekerített és birtokba vett egy olyan ösvényt, ami 50 éve útként funkciónál. Most öt család nem tudja megközelíteni autóval a saját ingatlanát. De ami ennél is abszurdabb, mentők vagy a tűzoltók sem tudnának odajutni, ha arra szükség lenne. A lakók hiába kérték a polgármester segítségét, fordultak még az ombudsmanhoz is, hiszen szabad mozgásukban korlátozottak, a probléma egyelőre megoldatlan. Közben P. János rendkívül jól szórakozik:ő háborúsat játszik. Minden fejlesztésért, beruházásért feljelenti korrupció gyanújával a polgármestert, illetve az önkormányzatot, barikádot épít, feliratokat festeget és óriás táblákon gyalázza a falu vezetőjét. Még saját újságot is kiad tele az összeesküvés elméleteivel, amit száz postaládába bedob. A PestiSrácok.hu utánajárt a nemesvitai háború előzményinek. Azt is megtudtuk, hogy P. Jánosnak nem ez az első ilyen akciója, mint notórius feljelentőnek országszerte ismert a neve.
A történet, legalább is annak nyilvános fejezete márciusig nyúlik vissza. Ekkor kereste meg P. János a PestiSrácok.hu szerkesztőségét, ahogy ő fogalmazott, egy “igazi szenzációval”. Állította, hogy kicsi Balaton-felvidéki falujukban regnál a legkorruptabb polgármester, akit valaha hátán hordott a föld. Nemesvitán pályázatokat csalnak el, a polgármester útberuházás során a saját panziójához épít utat, ráadásul az önkormányzat pénzén pereskedik.
A férfi beszámolója szerint már a rendőrség is nyomoz, és több eljárás is folyamatban van az általa indított “ügyekben” és mindent, amit mond, dokumentumokkal is igazolni tudja. Amikor megkeresésére úgy reagáltunk, hogy kérjük küldje el a bizonyítékait, illetve személyesen is ellátogatnánk a településre és a polgármestert is szembesítenénk a vádakkal, egyszerűen felszívódott. Mostanáig.
Megdöbbenésünkre a “szenzációs tényfeltárás” az Indexen bukkant föl, amely, mint kiderült, köszönőviszonyban sincs az igazsággal.
Mindezt valódi dokumentumok bizonyítják, amelyekre az Index újságírója nem volt kíváncsi. Nemesvitán személyesen csak P. Jánosnál jártak. A polgármesternek reagálásként csak telefonon néhány perc jutott. Állítása szerint hiába kért személyes találkozót, hogy az általa elmondottakat a hivatalban, iratokkal igazolhassa, erre nem kapott lehetőséget.

LEJÁRATÓ AKCIÓ: ÓRIÁSTÁBLÁK, P. ÁLTAL TERJESZTETT “ÚJSÁG” GYALÁZZA A POLGÁRMESTERT

Nemesvita nagyjából 350 lelkes kis falu a Balaton-felvidéken. Leszámítva a P. János gerjesztette harcokat, amelyeket mellesleg nem csak a település vezetőjével és az önkormányzattal, hanem szomszédaival is folytat, békés, csendes falu. Csali János borászt 67 százalékos eredménnyel választották meg polgármesternek, abszolút többségi akarattal a négy évvel ezelőtti önkormányzati választáson. Azóta is szívvel-lélekkel dolgozik a faluért, társadalmi megbízatású polgármesterként, még a tiszteletdíját sem veszi fel. Elégedettek is vele a nemesvitaiak. Azt mondják, Csali János mindent megtesz a településért, állandóan ötletel, tervez. Három év alatt végigvitte amit jelölti programjában 4 évre ígért.
Persze P. János szerint nem így van. Az Indexnek hosszasan sorolta, igazi “lokálpatriótaként”, hogy itt aztán semmi sincs, még kocsma se, mert hát egy tolvaj, korrupt ember a polgármester, szerinte. Véleményét képes és szöveges formában hozza a falu apraja-nagyja tudomására. Óriástáblákat készített, amivel teleaggatta saját kerítését, a táblák cifra körmondatokban Csali János polgármester gyalázzák. Az egyiken üzenet gyanánt egy hatalmas beintő középső ujjat is elhelyezett.
A mostani háború két éve kezdődött. Egy helyi nő, akivel évtizedes vitája van P.-nek az önkormányzathoz fordult azzal a panasszal, hogy nem tud bejutni autóval az ingatlanába, mivel P. János lezárta az utat. Megígértük, hogy kiméretjük. Tudni kell, hogy itt a faluhatárban rendezetlenek az ingatlani jogviszonyok, de ebből eddig ezzel a kivétellel nem volt gond
kezdi a történetet Csali János.
Csali János társadalmi megbízatású polgármester köztiszteletben áll a faluban – Fotó: veol.hu

50 ÉVE KÖZHASZNÁLATÚ UTAT BARIKÁDOZOTT EL P. A POLGÁRMESTERREL ELFAJULT VITÁJA MIATT

Annak idején P. állítólag azért kerítette körbe a két telke között futó önkormányzati utat is, mert így egy kerítéssel vehette körbe a területét, amit a vaddisznóktól féltett. Mivel egy kaput is tett a kerítésre, amin át használható volt az út, ez egészen addig nem volt probléma, míg lakossági panasz nem érkezett, ezt viszont orvosolni kellett. Az út mégis csak az önkormányzaté, vagyis mindenkié.
P. a két telke közi önkormányzati utat teljesen kisajátította – olvasói fotó
Szó szót követett és a vita elmérgesedett. Olyannyira, hogy P. fogta magát és megbízott egy földmérőt, mérje ki a területét, ami meg is történt. Jogszerűtlenül. A földmérő ugyanis megfeledkezett egy nagyon fontos dologról, nem kért nyilatkozatot az érintett közterület tulajdonosától, azaz Nemesvita Község Önkormányzatától arról, hogy a szóban forgó terület permentes. Így a kimérése sem érvényes. Az ez alapján történt bejegyzést a földhivatal a szabálysértést megállapítva törölte.
P. teljesen jogszerűtlenül birtokba vett és lezárt egy olyan területet, ami ötven éve út. Öt család csak ezen az úton keresztül tudja megközelíteni az ingatlanát. De ennél is nagyobb probléma, hogy ha a mentőnek, vagy a tűzoltóknak kellene az elzárt úton keresztül az azon túli ingatlanokhoz jutni, ők sem tudják használni. Több mint száz méterről kellene a tömlőket átvezetni egy tűz esetén
folytatja a polgármester.
Nemesvita gyönyörű és békés falu, egyébként … Fotó: PS

13 NÉGYZETMÉTER MIATT MEGY A CIRKUSZ

Hozzáteszi, hogy egyébként egy mindössze 13 négyzetméteres területről van szó és azt nem vitatják, hogy ez P. területéhez tartozik, viszont az eljárás, ahogy kimérette és ahogy lezárta, birtokba vette, teljesen jogszerűtlen. Azon ingatlanok tulajdonosai, akik most nem tudják megközelíteni saját házukat vagy nyaralójukat a balatonedericsi polgármestert is megkeresték a panaszukkal, ugyanis több az érintett ingatlanok közül mér Edericshez tartozik. A szomszéd település polgármestere hiába kérte nemesvitai kollégája intézkedését, egyelőre patthelyzet van. P. nem enged, hanem ott próbálja ellehetetleníteni saját faluját, ahol csak tudja.
Más örül a fejlesztéseknek, ha felújítanak egy utat, vagy új út épül. Ő azonnal beleköt, kutakodik, áskálódik, feljelenti a hivatalt. A csatározásából a falubelieket sem hagyja ki. Rendre megteríti a postaládákat az irományaival, függetlenül attól, hogy kérünk e belőle vagy sem. De nincs mit tenni ellene, már csak legyintünk – mondja egy helyi férfi.
mondja egy helyi férfi.

MINDENHOL, MINDENÉRT FELJELENTI SAJÁT FALUJÁT

A polgármestertől megtudtuk, valóban így is van. P. János az elmúlt két év valamennyi fejlesztésének, beruházásának a dokumentációját kikérte, közérdekű adatigénylésként. Aztán összeesküvés elméleteket gyárt pályázati csalásokról és feljelentést tesz a rendőrségnél. Vagy tucatnyi feljelentést tett, amelyeket összevontak és átadtak összeférhetetlenség miatt a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságnak, amely persze semmit sem talált.
Először belekötött egy útfelújításba, amelynek csak egy szakaszát aszfaltoztuk le, ami a családi panziónkhoz vezet. Azért nem az egészet, mert a pályázatban erre nem volt lehetőség, de jó minőségű, megerősített az egész közút, az aszfaltozást a panzióhoz pedig a saját pénzünkből csináltattuk meg. A falunak is jó. Aztán egy másik pályázatunkat is támadja, Nos ez az út részben aszfaltozott, mivel a tulajdonosok közül többen – akik egyébként egy-két kivétellel, köztük van P. is, örömmel vették a fejlesztési lehetőséget és hozzájárulva átadták ezt a kis sávot az önkormányzatnak – annak idején leaszfaltozták. A pályázatot is úgy adtuk be, hogy részben aszfaltos és ezt fotókkal dokumentáltuk. Nyertes a pályázatunk jelenleg nem tudjuk megvalósítani, míg minden tulajdonos nem mond le az önkormányzat részére
mondta Csali János.
P. feljelentést tett a ravatalozó ügyében is, sőt még szakértői véleményt is rendelt a saját pénzéből, hogy bebizonyítsa, az önkormányzat ellopta a korábbi tervező terveit, és más valakivel építtette meg az épületet. A polgármester szerint egyszerűen az történt, az építési engedély évekkel ezelőtt – ciklusa előtt – többször lejárt. Meghosszabbítására nem volt lehetőség. A képviselőtestület úgy döntött, megbízza a településvezetőt, hogy intézkedjen a tervek újraengedélyezéséről. Az akkori tervező nem volt jogosult középületet tervezni. Még az eljárást megelőzően az egykori főtervező írásos engedélyt adott a korábbi tervek felhasználásához.
Ami alapján a szintén pályázatból – adósságkonszolidációból – épülő ravatalozót megépítette. Korrupció, avagy pályázati csalás tehát nem történt – ezt állapították meg a hatóságok is, pedig mindent beleadtak a nyomozásba a tucatnyi feljelentés után, még a polgármester laptopját is lefoglalták. Az “ügyet” a közelmúltban lezárták.
Ez rendesen kiboríthatta P.-t, aki eztán “kitálalt” az Indexnek és kijelentette, ő aztán nem adja fel, elmegy a végsőkig, Brüsszelig, ha kell. A fejleményekről persze a lakosságot is tájékoztatni kell, ezért újabb “újságot” gyártott, melléklet gyanánt kinyomtatva az Index cikkét és teleszórta a nemesvitai postaládákat.
P. János saját gyártmányú újságja. Ez éppen a friss szám címlapja, ami most került a postaládákba – Fotó: PS
P. János régi “harcos” és már korábban is magára haragította a falu lakóit. Megtudtuk, hogy évekkel ezelőtt, amikor a település teljes közművesítése zajlott, ő sem adta hozzájárulását, hogy az ő területein is elvezessék a csatornát. Így aztán nem is teljes a falu közművesítése. Az önkormányzatnak ezért tíz millió forintot vissza kellett fizetnie az államnak.
A férfi alaptermészetéből adódik, hogy nem képes békében élni. Folyamatosan nyomoz, kutakodik, intézkedik, bejelentget, feljelentget – mondják Nemesvitán. A szomszédja elárulta, hogy őt például keményen megfenyegette csak azért, mert nem volt hajlandó eladni neki a telkét.
A férfi átküldte nekünk azt az elektronikus levelet, amelyben P. azt írta neki, hat telkét építési telekké nyilváníttatja. Mivel mindegyiken azonos számú sertést tarthat, az állatok majd öt méter szélességű karámban fognak rohangálni a telek teljes hosszában.
Te pedig kedves jogász feleségeddel pereskedhettek az uralkodó szélirány miatt, meg a dombról lefelé folyó víz miatt. Apád telkét tartsd annyira rendben, hogy az megfeleljen a helyi szabályoknak, a BfNP (Balaton-felvidéki Nemzeti Park – szerk.) előírásainak és az országos parlagfű rendeletnek. A múlt héten járt itt a Veszprémi Járási Kormányhivatal Növény és Talajvédelmi Osztálya a szomszédod elhanyagolt telke miatt. 500 e forint volt a büntetés
olvasható a levélben.
Azt is hozzáteszi, hogy szomszédja leveleit, az alá nem írt szerződéseket elküldi annak rokonainak és Nemesvita egész lakosságának.

P. JÁNOS AZ ORSZÁGOS HÍRŰ NOTÓRIUS FELJELENTŐ

P. János egyébként nem ismeretlen a nyilvánosság előtt. Korábbi peres ügyeinek is kiharcolta a nyilvánosságot. 2017-ben azt akarta bebizonyítani, hogy egy neves osztrák építőelem-gyártó cég minden egyes Magyarországra szállított kútgyűrűje selejtes. Összesen 25 darab kútgyűrűt rendelt a cég hazai telephelyéről, szerinte egyikből sem lehetett kutat építeni. Akkor is azzal fenyegetőzött, hogy most aztán nem hagyja, elmegy ha kell a luxemburgi bíróságig. Nem kevesebbel vádolta az osztrák multit, mint hogy a jó minőségű, első osztályú termékeit otthon értékesíti, Magyarországra pedig a selejtet küldi.
Ennek a történetnek is volt előzménye – akkori cirkuszára is jól emlékeznek a helyiek. Azt mondják P. kutat ásott, de nem talált vizet, ezen felbőszült és minőségi hiba miatt nekiment a kútgyűrű gyártónak.
A rendőrségtől a közútkezelőig sok hivatal megemlegeti azt a napot is, amikor 2009-ben P. Móron egy út melletti táblára festve szerinte Dávid-csillagot talált arra jártában. Az akkori történetet a mazsihisz.hu örökítette meg. A férfinak – akinek akkor talán nem akadt jobb feljelenteni valója – az szúrt szemet, hogy a 81-es főút móri szakaszának két oldalán egy-egy közlekedésbiztonsági óriástáblán, az azon szereplő banánhéjhon elcsúszó bakancs ábrára valaki egy csillagot, szerinte Dávid-csillagot pingált. A szó szerint mindenhová elküldött bejelentésében, feljelentésében megjegyezte, hogy már a tábla ábrája, a bakancs is abszurd mert szerinte a világháborúkra és a kivégzett zsidókra emlékeztet.
Akkor megkereste panaszával a Móri Rendőrkapitányságot, a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságot, a Magyar Televíziót, SZDSZ-es politikusokat sőt még az izraeli nagykövetséget is, végül a Magyar Közút Nonprofit Zrt. intézkedett és letisztította a táblákat.




A Zoom.hu leleplezte, a Honvédség végül elismerte, hogy titokban luxusrepülőt vásárolt



Folytatódik a haderőfejlesztés – újabb repülőgéppel bővül a Magyar Honvédség légiflottája” – ezzel a címmel adott ki közleményt a Honvédelmi Minisztérium, amely ugyan a Zoom.hu kérdéseire nem volt hajlandó válaszolni, ám ezzel a sértődött, politikai hisztériakeltést emlegető kommünikével végül
elismerték, amit a Zoom.hu derített ki: a honvédelmi tárca titokban vett egy használtan is több milliárd forintosluxusrepülőt, és erről elfelejtette tájékoztatni az adófizetőket.
A Zoom.hu az elmúlt napokban kétrészes cikksorozatban leplezte le a titokban beszerzett repülőt és annak előéletét. A Falcon 7X üzleti célú luxusrepülő nem ismeretlen a Honvédség előtt, hiszen nyáron már vettek egy ilyet katonai célra, erről a másikról viszont hallgattak.

A most vásárolt Falcon 2010. szeptember 22-én, még a korábbi, bermudai “felségjelzésével”, a VP-BEH lajstromjellel Fotó: Aero Icarus/Wikimedia
Megírtuk: a jelek szerint már tényleg van kormánygépe Magyarországnak: szemben azzal, amit eddig állított a kormány és a Honvédelmi Minisztérium (HM), nem egy, hanem két “business jet” repülőt vásároltak. Míg az eddig elismert egyetlen légijármű katonai repülőgépként üzemel, a másik polgári gép, így is vette nyilvántartásba a Légügyi Hatóság, csak éppen egy HM-cég a tulajdonosa. Tehát:
  • van az augusztusban a HM kecskeméti repülőbázisára érkezett, 606-oskatonai lajstromszámú, katonai jelzésű és csukaszürke katonai festésű Falcon 7X, amit a Honvédség állítása szerint szállító- és futárgépként használ, és csütörtökön, december 6-án is repültek vele.
  • Van egy másik Falcon 7X is, amely az állami Légügyi Hivatal aktuális, december 3-i polgári légijármű adatbázisában szerepel HA-LKXpolgári lajstromjellel, a tulajdonosaként pedig a HM leánycége, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. (HM EI) szerepel a papírokban.

Forrás: Magyarország Polgári Légijármű lajstroma
Első cikkünkben feltártuk, hogy a repülőt, amiről eddig senki nem tudott, legalább egy hónapja megvehették már, hiszen az állami Légügyi Hivatal adatbázisából kiderült, hogy 2018. november 8-án már megkapta az állami cég, a HM EI Zrt. tulajdonában álló jármű az egy évre szóló légialkalmassági bizonyítványt és új, HA-LKX lajstromjelét. Minderről itt írtunk bővebben:



Második cikkünkben pedig arról számoltunk be, hogy a HM leánycégén keresztül ma már állami tulajdonú Dassault Falcon 7X egy tízéves gép, meglehetősen érdekes előélettel. A 21-es gyári számú Falcont 2008-ban gyártották, az első, a polgári légiközlekedésben a gépek azonosítására szolgáló lajstromjele a VP-BEH volt:



A VP-B kezdetű lajstromokat a Bermuda szigetén bejegyzett repülőgépek kapják, ez a gép 2009. január elsején került a Bermudára bejegyzett Go Ahead Aviation nevű cég tulajdonába. A Falcon végül 2017. november 9-én felségjelet és üzemeltetőt cserélt. Franciaországban vették újra lajstromba, új jelzése az F-HMGC lett, az üzemeltetését pedig átvette a Dassault Aviation nevű cég, a Falcon repülőgépek gyártója.
Átfestették fehérre és idén július 25-én jött Budapestre, majd kereken két hónapig itt volt a gép Ferihegyen. Szeptember 25-én visszavitték Párizsba, majd október 8-án ismét Budapestre hozták. Egy kétnapos tel-avivi kitérő után október 11-én jött vissza a gép a magyar fővárosba, ahonnét október 14-én elrepültek vele Zürichbe, másnap pedig visszajöttek vele Budapestre. Azóta ki sem mozdult a gép Ferihegyről, viszont közben november 8-án megkapta az új, magyar lajstromjelet és a légialkalmassági bizonyítványt.

Illusztráció Fotó: Alan Wilson/Flickr
Ezzel a beszerzéssel, és főleg azzal, hogy a Falcont hivatalosan nem katonai, hanem polgári célú gépként állították üzembe, egyre valószínűbb, hogy ez lesz a kormánygép, miközben ezt a kifejezést a honvédelmi tárca és a kabinet már az előző Falcon beszerzésénél is kínosan igyekezett kerülni. Pedig már akkor is elismerték, hogy a repülőt állami, diplomáciai utakra használhatja a kormány, ha szükséges.
A beszerzést elismerő HM-közlemény nem ejt szót a repülő áráról, nem magyarázza a polgári célú felhasználást, ám kitér arra, hogy “ezzel a beszerzéssel a honvédség légiflottája a nemrégiben beszerzett A319-es csapatszállító repülőgépekkel és a meglévő Falcon repülőgéppel együtt immáron négy korszerű, modern repülőgéppel rendelkezik”. Hozzátették: a beszerzéssel a tárca “csak azt hajtja végre, amiről a honvédelmi és rendészeti bizottság előtt is beszámolt és amire ugyanitt engedélyt is kapott.”

Ezermilliárdok kerülik ki a versenyt

Zoom.hu nemrég összeszámolta, hogy az Orbán-kormány a választás óta mintegy 1000 milliárd forintnyi állami költéssel kerülte meg a nyílt közbeszerzést, közvetlenül a választás előtt pedig további 650 milliárdról döntött – ezeknek az összegeknek része a két Airbus és az eddig megérkezett egyetlen Falcon megvásárlására költött közpénz is, amely az iparági becslés szerint – noha használt gépekről van szó – több tízmilliárd forint.
Érdekesség, hogy az Airbusok és a Falcon – védelmi szempontból titkosított – beszerzésénél jutott szerephez Orbán Viktor egykori tanácsadója, Maróth Gáspár, aki állami cégvezetőből nemrég lépett elő „a nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizációért” felelős kormánybiztossá havi 997 ezres fizetéssel, miközben a GVH által két éve vizsgált, ám le nem zárt milliárdos kartellgyanú érintettje. Minderről itt írtunk bővebben:





Védelmi beszerzésekért felel a milliárdos kartellgyanúba keveredett kormánybiztos






Orbán Viktor egykori tanácsadója állami cégvezetőből nemrég hadfelszerelési kormánybiztossá lépett előre, miközben milliárdos kartellgyanú érintettje. A GVH már két éve vizsgálódik.






Egyre magasabb pozíciókba kerül az állami szférában az első Orbán-kormány idején még a miniszterelnök tanácsadójaként dolgozó Maróth Gáspár, akinek akadémikus apját, Maróth Miklóst 2016-ban még Orbán által is favorizált köztársaságielnök-jelöltként emlegették. Maróth Miklósból nem lett államfő, viszont a fia karrierjét úgy tűnik, éppúgy nem hátráltatta a magánvállalkozása mögött fellelt, a Fidesz által amúgy elítélt offshore-háttér, mint ahogyan az sem: cége kartellgyanúba keveredett egy több tízmilliárd forintos uniós támogatású egészségügyi eszközpark-fejlesztési projektnél.

Mindkét miniszter megvédte

Miután nyilvánosságra került, hogy Maróth saját cégének üzletrészein egy offshore-hátterű ciprusi céggel osztozik, 2016-ban Maróth már a honvédelmi tárca egyik háttérintézménye, a HM EI Zrt. igazgatósági elnöke volt. Az akkori miniszter, Simicskó István azzal vette védelmébe: nem tudnak róla, hogy „dr. Maróth Gáspár üzleti kapcsolatai a beosztása betöltésével összeférhetetlen lenne, vagy biztonsági kockázatot jelentene.”

Maróth Gáspár Forrás: hatoscsatorna/Youtube
A múlt héten pedig újabb kinevezés érte Maróthot. A HM EI Zrt.-nél – havi 370 ezer forintos bruttó fizetéssel (plusz költségek) járó – igazgatósági elnöki pozíciójának megtartása mellett

Orbán kinevezte „a nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizációért” felelős kormánybiztossá – havi 997 ezres fizetéssel.

Maróth HM EI Zrt.-s állására és az őt érintő korábbi kartellgyanúra utalva az LMP-s Demeter Márta az új honvédelmi miniszterhez fordult a kérdéssel: „Miért közpénzek eltüntetésében érintett emberre bízzák a százmilliárdos haditechnikai beszerzéseket?” Benkő Tibor minapi válaszában megvédte Maróthot: „A személyi döntéseket nem feltételezésekre, hanem komoly szakmai szempontok figyelembe vétele mellett alapozzuk.”

Két éve vizsgálódik a GVH

Az első Orbán-kormány alatt 2000/2001-ben a Nemzeti Egészségügyi Tanács titkári posztját, majd 2003-ig az Országos Népegészségügyi Program vezetői tisztségét betöltő Maróth Gáspár kormánybiztosi kinevezése apropóján a Zoom.hu megkereste a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH), hogy megtudjuk: van-e eredménye a Maróth cégét is érintő, több mint két évvel ezelőtt kartellgyanúval indított versenyfelügyeleti eljárásának.
A GVH válaszában elismerte, hogy az ilyen, a versenyt korlátozó megállapodások vizsgálatára indult eljárásokat 6 hónap (plusz még kétszer 6 hónap hosszabbítás) alatt kell lezárni, de ebbe nem számítanak bele egyes közbenső adatszolgáltatási határidők, így
az ügy pillanatnyi végső törvényi határideje 2019. április 28.,
addig pedig az ügy vizsgálati szakaszban van a GVH előtt. Az eljárás lefolytatásának eredményessége érdekében ezért további konkrét információt nem is közölnek. Felhívták a figyelmet továbbá arra: az eljárás nem jelenti annak kimondását, hogy a vállalkozás a feltételezett jogsértést elkövette, hiszen a vizsgálat éppen a tények tisztázására és ezen keresztül a feltételezett jogsértés bizonyítására irányul.

20 százalék magánzsebekbe?

A kartellgyanú annak idején jelentős visszhangot kapott. Lényege, hogy Magyarország 2015-ben mintegy 40 milliárd forint értékben hívhatott le EU-s támogatásokat kórházi MR-, CT- és hasonló diagnosztikai berendezések beszerzésére: 81 intézmény tudta így modernizálni az eszközparkját. Csakhogy a GVH később eljárást indított a pályázat miatt, mert azt gyanította, hogy a pályázó cégek egyeztettek a pályázataikról, vagyis kartelleztek.

Vizsgálat egy új MR-géppel – ilyeneket is beszereztek uniós pénzből MTI Fotó: Kovács Tamás
A kartellvizsgálatban érintett 21 vállalkozás között több nemzetközi cég van, például a Philips, a GE vagy a Siemens magyar leánya; és ott van a több beszerzésen is nyertes VMD Kórház Technológiai Zrt. is, amelynek az egykori MSZP-s Weisz Imre mellett 2014-ig Maróth Gáspár is közvetett tulajdonosa volt. Sőt, ő irányította a céget vezérigazgatóként a kartellgyanús pályázatok idején is; vezetői pozíciójáról 2016. április 11-én, vagyis éppen aznap mondott le, amikor a GVH megindította a versenyfelügyeleti eljárást és házkutatást tartott az érintett cégeknél.
Az egészségügybe áramló uniós pénzek szétlopásáról szóló 444.hu cikk szerint a végül a kórházak által lehívott 32 milliárd forintnyi beruházási összegből a kartellben résztvevő, nyertes cégeknek a rájuk eső rész 20 százalékát kellett visszaosztaniuk. A portál a birtokába került GVH-s iratok alapján azt írta, hogy a kartell összehangolásával a versenyhivatal két embert gyanúsít: Maróth Gáspárt és Harmat Sándort. Utóbbi személyt a Diagon-ügyben ipari kémkedésért 2013-ban jogerősen elítélték.

CT-vizsgálati eredmények – CT berendezéseket is beszereztek az uniós pénzből Fotó: BSIP/UIG via Getty Images
A témát átfogóan vizsgáló budapesti Korrupciókutató Központ tanulmánya is gyanúsnak találta a GVH vizsgálatában érintett uniós pályázatot, mondán: „Aprogram szerződéseinél a versenyerősség alacsonyabb, a korrupciós kockázatok szintje és az ártorzítás elterjedtsége pedig szignifikánsan magasabb volt, mint az egyéb 2015-ben kötött, EU által finanszírozott ipari beszerzéseknél.”
Vietnamba is beteszi a lábát a VMD-csoport
Az Omántól Jordániáig, Ukrajnától Irakig számos kirendeltséggel rendelkező, tavalyi pénzügyi beszámolója szerint valamivel több, mint 2 milliárd forintos árbevétel mellett 43 milliós adózott eredményt felmutató VMD Kórház Technológiai Zrt. a honlapján az általa meghódított nemzetközi piacok között feltünteti Vietnamot is. Nem véletlenül: Orbán Viktor miniszterelnök 2017. szeptemberében Hanoi-ban jelentette be: 60 millió euróból, azaz 18,5 milliárd forintból 500 ágyas kórházat épít Magyarország Vietnamban, Can Tho városában. A kórházépítésről a HVG egykori cikke szerint már 2009-ben, még a Bajnai Gordon vezette kabinet idején kötött megállapodást a két ország, ám végül a 2013-as határidőig hiába várták a pénzt az ázsiaiak, az Eximbanknak ugyanis nem adott engedélyt a nemzetgazdasági tárca a hitel folyósításához. A gond az lehetett, hogy a helyi városi tanács 2012 őszén a KÉSZ Építő és Szerelő Zrt.-t és a Novotrading Medical Kft.-t bízta meg a kivitelezéssel. A projektet 2016 elején élesztette fel Szijjártó Péter külügyminiszter. Vietnami lapok szerint a beruházással megbízott öt cég – amelyből kettő lesz magyar – viszont már nem ugyanaz a kettő, mint korábban. Egyikük a kivitelezőnek kiválasztott KÉSZ Zrt. helyett a magát Orbán Viktor „kötélbarátjának” tartó Garancsi István érdekeltségébe tartozó Magyar Építő Zrt. lett. A másik pedig a kórházi eszközöket beszerző Novotrading helyett a VMD Kórházi Technológiai Zrt. Utóbbiról a vs.hu azt írta, hogy 2012-ben eleve kiesett, mert pályázata még a formai követelményeknek sem felelt meg.
Borítókép: Magyar katonák RPG gránáttal egy nemzetközi hadgyakorlaton Veszprém közelében / MTI Fotó: Koszticsák Szilárd








Ki tüntet és miért most éppen? (Magyarországon)





BÁLINT BOTOND

Öt százalékos gazdasági növekedés van és munkaerőhiány, komoly bérnövekedés tapasztalható, a gazdaság és az állam makroadatai kiválóak. Ebből nem csak az következik, hogy bizonyosan nem szocialista vagy liberális kormányzás van, hanem az is, hogy a technológiai robbanás következtében is drasztikusan alakul át a munka világa, vagyis a munka törvénykönyve által szabályozott ember és vállalat közötti viszony.
Az állam, a kormány, a Fidesz érdeke is az, hogy a jelenleg munkavállalói státuszban lévő, képzett munkaerő többet dolgozzon. A munkavállalók érdeke az, hogy többet keressenek. Érthetően ezt úgy szeretnék elérni, hogy ne kelljen többet dolgozniuk. De ha többet dolgoznak, a bérnövekedésük is nagyobb lesz, nem csak a bérük. A magyar bérszínvonalat a szakszervezeti vezetők szocialista és liberális barátai annyira alacsonyan tartották a versenyképesség hamis jelszavával, meg azért, mert a multik közvetlenül őket korrumpálták 2010-ig, hogy az eddigi jelentős béremelkedés még messze nem a végállomás.
De ahhoz, hogy a rendszerben még benne lévő hatékonysági, kapacitási és így a nyereség- és bértartalékokat is ki lehessen használni, a már foglalkoztatott munkaerőben rejlő munkaidő-tartalékokat is be kell vonni. Ami azt jelenti, hogy bizonyos ágazatokban tágítani kell a munkaadók, a munkavállalók és a szakszervezetek mozgásterét abban, hogy megfelelő javadalmazásért a munkavállalók több túlmunkát vállalhassanak. Ez nem csak a túlórákért kapott fizetéssel fogja megnövelni a dolgozók keresetét, hanem a magyar gazdaság általános teljesítménynövekedésén keresztül az alapmunkáért járó bérezésre is jótékony hatással lesz.
A kormány világossá tette, hogy mint korábban is, csak hoci-nesze alapon működik együtt a multinacionális vállalatokkal, csak a kölcsönös előnyök politikája működik.
Az ellenzék és a szakszervezeti vezetők jól láthatóan csak a szokásos politikai haszonszerzés érdekében mozdultak rá erre a törvényi változásra. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok és a gazdaság teljesítménye alapján a Fidesznek és a kormánynak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy egyoldalú gesztusokat tegyen a multiknak. A helyzetet jól láthatóan arra akarja felhasználni, hogy növelje a gazdaság teljesítményét, de úgy, hogy minden szereplő a lehető legelégedettebb lehessen.
A jogszabályi változásokat nyilván úgy fogja értelmezni a jogrendszer, hogy az megfeleljen a jogalkotó által deklarált célnak, vagyis a dolgozók érdekét is szolgáló megállapodási lehetőség jöjjön létre, ne lehessen kényszeríteni senkit. Emlékeztetnék mindenkit, hogy nálunk a szocialista liberális kormányok és pártok szoktak mindig a béremelkedés esküdt ellenségei lenni.
Magyarországon sosem lehet tudni mikor lesz balhé valamiből, hiszen azt külföldi agytrösztök döntik el, hogy mikor és milyen botrány felépítésére kap pénzt az ellenzéki sajtó. Ebben a buliban is nyilván benne van a teljesen jelentéktelenné vált magyar szakszervezeti szektor mozgáskényszere, az ellenzéki politikusok reménye, hogy ezzel rontani tudják a gazdaság teljesítményét, valamint persze az ellenzéki sajtó-liberális értelmiség („tüntetői kétszög”) hazudozásai.
Jellemző, hogy nem sikerült belefutnom olyan megnyilvánulásba, amely a konkrét jogszabályhelyek és összefüggések megjelölésével mutatta volna be, hogy hol is sérülnek a munkavállalók jogai.
Persze biztosan vannak hibák, tévedések, pontosabbá, polgárbarátabbá tehető kitételek a törvényben, de az aprómunkához láthatólag senkinek sem fűlik a foga. Egyetlen értékelhető szellemi teljesítményt tudott az egész bagázs felmutatni az egész történetben, azt is a propaganda területén, hiszen a „rabszolgatörvény” elnevezés kétségtelenül igen hatásos.
Ismétlem, a Fidesznek egyáltalán nem érdeke ez a konfliktus, jól láthatóan abban a hiszemben is voltak, hogy egy ilyen közös érdekeket szolgáló javaslatot senkinek nem érdeke megvétózni. Mondjuk a kormányzati kommunikáció is lehetett volna világosabb és offenzívebb, egyszerűen képtelenek vagyunk megszokni, hogy háború van, az ellenzék lövöldözik mindenre, ami eléje kerül.
Ha a magyar szakszervezetek képesek lennének ellátni a feladatukat, pontosabban a vezetők el akarnák látni a munkavállalók érdek-képviseletét, akkor üdvözölnék, hogy nekik kell cégenként, munkahelyenként a lehető legjobb feltételeket kiharcolni a munkavállalóik számára. De pont ehhez nem fűlik a foguk. Ők az ellenzékkel vállvetve a kormány ellen akarnak csak hadakozni.
Egy szakszervezetváltás is ránk férne már.








Iráni elnök: terroristák, drogok és menekültek fogják elárasztani a Nyugatot az amerikai szankciók miatt





Haszan Róháni iráni elnök arra figyelmeztetett szombaton, hogy terrorizmus, drogok és menekültek “áraszthatják el” a Nyugatot, ha az Irán ellen újra bevezetett amerikai szankciók meggyöngítik az iráni bűnüldöző szerveket.
Figyelmeztetem azokat, akik szankciókat foganatosítanak, hogy amennyiben ezek (a korlátozások) gyöngítik Irán képességét a drogkereskedelem és a terrorizmus elleni harcban…, ti (a Nyugat) nem lesztek biztonságban a drog, a menedékkérők, pokolgépek és terrorizmus áradata miatt
fogalmazott Róháni négy térségbeli ország, illetve Kína, Oroszország parlamenti elnökeinek teheráni találkozóján mondott beszédében, amelyet az iráni tévé is egyenes adásban közvetített. Róháni gazdasági terrorizmusnak nevezte Washington kivonulását az iráni atomalkuból. Az effajta politika szerinte félelmet gerjeszt az érintett országban, és elriasztja azokat az országokat, amelyek ott akartak volna befektetni.
Irán számára komoly problémát jelent a drogcsempészet, tekintettel arra, hogy szomszédos a világ legnagyobb opiumtermelő országával, Afganisztánnal, illetve Pakisztánnal, amely a kábítószer-kereskedelem fontos tranzitországa. Egy négy évvel ezelőtti ENSZ-jelentésben az szerepelt, hogy 2012-ben Iránban kobozták el a világon lefoglalt ópium kétharmadát, illetve a heroin és morfinszármazékok egynegyedét.
Donald Trump amerikai elnök május 8-án jelentette be, hogy az Egyesült Államok kivonul az iráni atomprogram korlátozásáról 2015-ben megkötött nemzetközi megállapodásból, azzal az indokkal, hogy az amerikai kormány megítélése szerint Irán kijátssza az egyezményt. A megállapodás értelmében Irán lemondott az urándúsításról, és ennek fejében a nemzetközi közösség beleegyezett a korábban életbe léptetett büntetőintézkedések fokozatos feloldásába.Washington azonban a megállapodás felmondásával egy időben a szankciók újbóli bevezetéséről is döntött. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint Teherán betartja a megállapodást.
Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter szombaton azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy több fegyvert ad el a Közel-Keleten, mint amennyire a térségnek szükség van, és ezzel puskaporos hordóvá változtatja azt.
Az amerikai fegyvereladások mértéke hihetetlen, és messze meghaladja a regionális szükségleteket, ami arra utal, hogy az amerikaiak nagyon veszélyes politikát folytatnak
mondta Zarif.
MTI; Vezető kép: Daily Express










Már megint megkaptuk, hogy az egész magyarság felelős a holokausztért…









Hát nem különös? Sokszor azért vádolnak meg valakit antiszemitizmussal, hogy eltereljék a figyelmet valamiről – például egy pénzügyi svindliről. Ez történt korábban a Sukoró-ügynél, és ez történik most a Figyelő-címlap esetében is. A Mazsihisz meg sem próbálta cáfolni, hogy nem tud elszámolni kétmilliárd forintnyi közpénzzel, inkább antiszemitázó ellentámadásba lendült, amihez csatlakoztak ismert segédcsapataik. Köztük a Szombat újságírója, aki előszedte a régi lemezt: az egész magyarság felelős a holokausztért, hiába próbálunk kibújni a felelősség alól…
Már megint antiszemitáznak. Pontosabban nem „megint”, hisz abba sem hagyták. Legfeljebb az éppen aktuális Netanjahu-látogatások voltak képesek csöppet lehalkítani a kántálást, mint éji bogarat a fal. Olyasvalami ez, ami a módszerváltás óta – rejtélyes módon – folyton-folyvást fokozódik, mindig a legrosszabb vészkorszakot idézi, és kizárólag jobboldali-nemzeti-konzervatív ember követheti el. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Vagy éppen egy jópofa Figyelő-címlappal, mint legutóbb. Amely címlap természetesen súlyosan antiszemita – szól a kórus –, hiszen Heisler András Mazsihisz-vezér látható rajta pénzesőben. És ha egy zsidó embert pénzzel együtt ábrázolnak, az máris legrosszabb vészkorszak, antiszemita toposz és az előítéletekre való rájátszás.
  • Egy a fontos: a figyelemelterelés. Hogy egy büdös szó se essen arról, amiről a Figyelő tényfeltáró cikke szólt. Nevezetesen: Heislerék kétmilliárd forintnyi állami támogatással még nem számoltak el az Együttélés Háza-projektnél, amely körül a jelek szerint amúgy is elég nagy a sumákolás.
Ha innen, az el nem számolt kétmilliárd felől nézzük a dolgot, akkor igencsak baráti gesztus a Figyelő címlapszerkesztői részéről, hogy csupán néhány húszezrest reptettek Heisler feje körül. Inkább egy óriási aranymedencében lubickolva kellett volna megrajzolni őt, mint Dagobert bácsit.
Persze, más lenne a leányzó fekvése, ha Heisler András helyreigazítási kérelmet lobogtatva horgadt volna föl, amiért pénzügyi trükközéssel gyanúsítják. Ő azonban nem tett ilyet. Ehelyett közölte: a Figyelő cikke „színvonal alatti”, nem foglalkozik vele. Lefordítom magyarra: az írás minden egyes sora igaz. Ám mivel igaz, ezért nem szabad annyiban hagyni. Legjobb védekezés a támadás. Forgatókönyv a következő: valamelyik haver, netán egy Mazsihisz közeli tanácsadó csörögjön rá az izraeli nagykövetre, hogy kezdjen már el aggódni, mire a nagykövet fölhívja Heislert, hogy aggódik. Rövidesen pedig mindenki aggódik, aki benne van a Mazsihisz telefonkönyvében. Leginkább Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, aki egyrészt jobboldali kormányzás idején rutinos aggódó, másrészt a bedőlt Sukoró-svindli óta úgy viselkedik, mint egy sértett pingvin.

EGY RUTINOS STEMPLIZŐ

Apropó, Lauder. Milyen érdekes, hogy a sukorói kaszinóbiznisznél ő is azzal próbálta elterelni a figyelmet a milliárdos korrupciós botrányról, hogy leantiszemitázta Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztost. A Gyurcsány-kormányzat két magasrangú tisztségviselője letöltendő börtönt kap, a telekcsere-szerződést a bíróság megsemmisíti – Lauder viszont faji megkülönböztetést kiált. Micsoda pimasz, átlátszó trükk!
Orbán Viktor és Ronald S. Lauder tavalyi találkozója a Parlamentben (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Botár Gergely)
Hogy ki hergelte rá Laudert a mostani Figyelő-címlapra, csak sejthető, mindenesetre a nagyhatalmú ember ezután ráírt Orbán Viktorra, hogy azonnal ítélje el ezt az „antiszemita” montázst. Mint fogalmazott: egy ilyen kép
egyike a zsidó személyek legősibb és legszörnyűbb karikírozásának, és nem csak a magazint, hanem egész Magyarországot nagyon rossz fényben tünteti fel.
Lauder tehát, aki a szavak szintjén egész életében a sztereotípiák, az általánosítás ellen küzd, lazán odaveti egy tizenötmilliós nemzet miniszterelnökének, hogy egész Magyarországot megvetés sújtja majd, ha nem határolódik el egy újság címlapjától. Egy országot – egy képért. Ilyenkor tehát szabad általánosítani, tessék mondani? Amúgy kár rá több szót vesztegetni, végtére is Orbán Viktortól megkapta a maga válaszát, és azt nem tette zsebre, inkább – gyanítom – jól megbangónézte a levelet. Azóta (három napja) nem jött újabb letorkollás Laudertől, és így nyugodtabban alszik az ország…

CSAK AZ A CÍMLAP ANTISZEMITA, AMIRE ŐK AZT MONDJÁK

Hogy ki az antiszemita, azt természetesen mindig a Mazsihisz, Lauder és néhány erre fölkent szakember dönti el. Tudniillik náluk van a stempliző készülék – legalábbis ők azt képzelik. Amikor a Magyar Narancs címlapján Köves Slomó milliárdjairól értekezik, vagy a HVG Andy Vajnát „dollárpapázza”, az például teljesen rendben van.
S hogy a nyilvánvaló kettős mérce ne maradjon ideológiai aládúcolás nélkül, a Szombat című zsidó folyóiratban Gadó János sietett a segítségünkre, aki pénteki dolgozatában készségesen elmagyarázta:
A Figyelő a hazánkban nagy hagyományú, jobboldali, kormánypárti antiszemitizmus okozta sebeket tépi fel, immár nagyon sokadszor. (…) A Narancs címlapja viszont egyszeri eltévelyedésnek tekinthető, melynek nincsenek előzményei, így nem tép fel mély sebeket.
Világos. Azért én még emlékszem a 2000-es évek elejének kőkeményen zsidózó Matula magazinjára, amelyet három ballib újságíró szerkesztett: Bede Márton, Magyari Péter és Tamás Bence Gábor (ma már a 444-nél aggódnak a mecénásukat, Gyurka bát sújtó antiszemitizmus miatt). A provokatív és viccesnek gondolt zsidózás mellett a matulások csináltak egy oldalt, ahova ha beírtunk egy nevet, kiadta, hogy az illető zsidó vagy sem. Hát nem jópofa? Éppen csak az nem rémlik, hogy akkoriban a Mazsihisz, Lauder vagy Gadó János telerettegte volna az étert emiatt.

A MAGYARSÁG KOLLEKTÍVE BŰNÖS!

A Gadó-cikknek egyébként van egy másik érdekes (vagy inkább botrányos) része, amelyben a szerző már-már a Mazsihisz szóvivőjeként nyilatkozik, és amelyben csodálatosan benne van mindaz, amiért sokunknak tele van a hócipőnk ezzel a posztkomcsi társasággal:
A Mazsihisz identitásának s a magyar zsidók identitásának fundamentuma a Holokauszt. Az az alapvető tény tehát, hogy 1944-ben a magyar állam kiszolgáltatta vidéki zsidó polgárait a hóhéroknak, a többségi magyar társadalom pedig mindezt segítségnyújtás nélkül végignézte és tízezrek (ha nem éppen százezrek) anyagilag is profitáltak ebből az aktusból. A Mazsihisz – amely más kérdésekben kompromisszumkész és együttműködő – ebben a kérdésben sosem fog engedni, mert azzal a Holokauszt relativizálása felé mozdulna el, ami a teljes erkölcsi hitelvesztést vonná maga után. A magyar áldozatiság mítoszát erőltető és a magyarság erkölcsi felelőssége alól kibúvót kereső kormány itt olyan akadállyal találja magát szemközt, amelyen nem fog tudni soha felülkerekedni, mert a zsidókkal szembeni erkölcsi adósság elismerése az 1945 utáni nyugati világ fundamentuma.
Tehát Gadó szerint „a többségi magyar társadalom segítségnyújtás nélkül végignézte” a hóhérkézre adást. Ez színtiszta hazugság. Tény, hogy sokan segítették, bújtatták zsidó honfitársainkat. Azt pedig a többiek szemére vetni, hogy nem kockáztatták a saját és családjuk életét: aljasság, bűntudatkeltés. Az sem kevésbé gyalázatos, amikor a „magyarság erkölcsi felelőssége alóli kibúvásról” ír.
  • Itt ugyanis megérkeztünk a kollektív bűnösség elvéhez. A magyarság egészének nincs, nem lehet semmiféle erkölcsi felelőssége a holokausztért. Aki ilyet állít, az egy egész népet igazságtalanul megbélyegez. A németek által megszállt Magyarország egyes állami vezetőinek volt felelőssége a történtekért, nem a „magyarságnak”.  

LEJÁRT A LEMEZ

Tán ennyiből is látszik: az antiszemitázás egyeseknek jövedelmező üzletág. Segítségével meg lehet rágalmazni és védekezésre lehet kényszeríteni a politikai vagy egyházi riválisokat, egyszersmind el lehet terelni a figyelmet egy-egy zűrösebb ügyről: Sukoró-svindliről, Együttélés Háza-milliárdokról. Az antiszemitázás mellett a másik lejárt szavatosságú termék a bűntudatkeltés, a magyarság kollektív megbélyegzése, amely egyébként semmivel sem különb a rasszizmus egyéb formáinál: egyes emberek bűneiért egy egész népet hibáztatni. E téren Gadó és a Mazsihisz mellett például a genetikázó Kertész Ákos alkotott még maradandót. De ők már a múlt. Bár időnként még kibukkan a fejük az általuk kavart kulimászból, a magyar zsidók többségét szerencsére már nem képesek fölheccelni, összeugrasztani a többséggel.
  • Meg aztán itt van nekünk Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is, aki már sokadjára teszi egyértelművé, hogy Orbán Viktor és Magyarország sokat tesz az antiszemitizmus ellen. Ez az igazi K. O. a Mazsihisz nevű balliberális zárványnak, Laudernek és Gadónak, akik szép lassan magukra zárhatják a gumiszoba ajtaját.






Európa öngyilkos lett









Pontosan száz évvel ezelőtt írták alá az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt. Európa öngyilkosságára rányomták a pecsétet, a győztesek jutalma és a vesztesek büntetése ugyanaz lett: a sarkaiból kifordult, minden korábbi biztos pontjától megfosztott világ. Nekünk, magyaroknak persze örök seb marad a világháború következményeként a trianoni országcsonkítás, de ugyanúgy elvették tőlünk a biztos alapokra helyezett életünket, ahogy az összes többi európai néptől is.
A világ többet változott az elmúlt évszázadban, mint azelőtt 1500 év alatt. Teljesen átalakították a környezetünket: leszabályozták, kiegyenesítették, kibetonozták a folyókat, kivágták az erdőket, lecsapolták a mocsarakat, beszántották a patakokat, lebetonozták a réteket és szántóföldeket, egész hegyeket bontottak el bányászati nyersanyagokért. A második világháború végéig még jelentős mértékben létezett Európában is az eredeti vagy ahhoz hasonlító természeti környezet, azóta viszont már a természeti környezetünk is nagyrészt mesterséges, és az eredeti állapotok legfeljebb oázisszerűen őrződtek meg itt-ott. A legnagyobb részt pedig szenvtelenül elszennyezi vegyszerekkel a bányászat, a feldolgozóipar és a modern mezőgazdaság.
Annyira természetessé vált számunkra a hülyeség, hogy meg sem ütközünk rajta, hogy némely folyónkban, ahol a középkorban még egy rész víz és két rész hal volt, most egy rész víz és két rész diklórfenoxi-ecetsav folyik.
A természet teljes kizsigerelése és egy szűk elit anyagi hasznává való átváltoztatása viszont nem ment volna, ha benne él az az ember, a földet művelő paraszt, aki mindig is benne élt. Alkalmazkodott hozzá, ismeri a működését, az ütemét, a dinamikáját; ha lehet, kihasználja, ha kell, védekezik ellene, de nem leigázza, hanem együtt él vele. A természet teljes, szó szerinti kiaknázása akkor kezdődhetett meg, amikor a vidéki ember végre valahára eltűnt onnan. De miért tűnt el?

IRÁNY A VÁROS!

A harmadik világban, így a mi szemünk elől jórészt rejtve zsoldoskatonákat vetnek be a bányászati vállalatok és olajcégek a természeti környezetük tönkretétele miatt tiltakozó helyi lakosok ellen. Még egyszerűbb, ha a helyi, korrupt kormány megkenésével az ottani reguláris hadsereget lehet rábírni, hogy szétcsapjon a kellemetlenkedő parasztok és pásztorok közt. Nem egyszer fegyveres harcokig fajul a dolog, és az olaj meg az ércek nemcsak értékesebbek, hanem erősebbek is a lázongó helyieknél. És amíg mi ezt nem nagyon látjuk itt a fejlett világban, addig különösebb gond nélkül lehet koszba fojtani és halomra lőni az Isten háta mögött élő négereket. Főleg, ha ennek köszönhetően van miből legyártani a legalább néhány évente új okostelefonunkat, laptopunkat, autónkat.
Ugyanezen a pusztítási szakaszon azonban mi is nagyrészt túl vagyunk, igaz, nálunk más módon ment végbe. Nálunk világháború kellett hozzá, hogy ne legyen feltűnő.
A XIX. század végén kezdett felgyorsulni, majd a második világháború után kapcsolt irdatlan sebességbe az urbanizáció, vagyis a vidéki emberek városokba áramlása. Egyre többen kezdtek azon gondolat mentén szocializálódni, hogy a csillogó városokban van lehetőség a jobb életre, oda érdemes menni lakni. Persze a csábító hírekből kimaradtak a nagyvárosok peremein ugyanekkor megnövekvő nyomornegyedekről, a 12 órás gyári műszakról meg az ágybérletről szóló közlések.
A városokban épülnek a plázák és az új lakónegyedek, a falu pedig közben végleg elpusztul. (fotó: wiki.startlap.hu)

MEGÖLTÉK A VIDÉKET FENNTARTÓ EMBEREKET

Erre a gondolatra azokat a fiatalokat a legkönnyebb kondicionálni, akiket a szüleik, nagyszüleik nem nevelnek a vidéki életre és annak lehetőségeire. Tehát amíg van egy másfél évezrede földet művelő, a földjéhez ragaszkodó, keresztény európai parasztság, addig legalábbis problémás a vidék kiürítése és a városok felhizlalása. Na de mit lehet tenni az olyan emberrel, akinek semmiféle csábító propaganda, de még a csillogó városi hívságok kedvéért sem akaródzik feladni a kipróbált vidéki életét, amelyben otthonosan mozog, és ahol kézzelfogható értékeket teremt?
Például meg lehet ölni. Na nem úgy direktben, az túl feltűnő lenne. De mondjuk egy jó kis elhúzódó háború pont megfelelő lenne erre.
1918 végén egyik hadviselő fél sem értette, hogy tulajdonképpen mi a búbánatért hentelték egymást csaknem négy és fél éven át. Ha a gyarmatosítást nézzük, akkor eredetileg olyasmiért, amit átgondoltabb időkben harmadik világbeli csetepatékkal rendeztek le. Ha a világgazdaság pozícióinak újraosztását nézzük, akkor viszont olyasmiért, ami egyiküké se lett. Aprólékosan rommá lőtték az európai hegemóniát, és a nyertesek is csak azt nyerték, hogy beállhattak másodhegedűsnek ahhoz, aki végül nevető harmadikként megkaparintotta a háború céljaként kihirdetett nyereményt. Aki az utolsó egy évre szállt be a buliba, amikor az eredeti szereplők kiontott vére már elég jól megalvadt Európa talaján.
Lövészárkokba beásva gyilkoltatták le egymást az európai parasztokkal. (fotó: fortepan.hu)

MINDEN SZÉTHULLOTT, AMI ADDIG BIZTOS VOLT

Európában ezalatt teljes vidékek működése omlott össze. Voltak olyan falvak, ahol a lakosság több, mint harmada meghalt – besorozott katonaként, az otthonától távol. Egyszercsak elvitték a faluból a fiatal férfiakat, és soha többé nem jöttek haza. A munkákat egy darabig elvégezték a nők és az öregek, de aztán a hétköznapi vidéki élet összeomlása elől még azok is elkezdtek az egyre nagyobb városokba menekülni, akik amúgy nem szerettek volna. A vidék elkezdett kiürülni, egyre kevesebben voltak felelősek érte, és egyre kevesebben kísérték figyelemmel, hogy mi történik ott. És egyre vadabb dolgok kezdtek történni.
Mivel addig a lakosság nagy többsége vidéken élt, az első világháború szó szerint súlyosan megtizedelte a vidéki lakosságot. Ezzel párhuzamosan a háború alaposan felpörgette a városokba tömörülő ipari termelést, ami később sem hagyott alá, majd amikor az ipari túltermelés válságba torkollott, akkor kezdett fölpörögni a szintén a városokba összpontosuló szolgáltatói szektor.
Ezek nyomában pedig özönlöttek az emberek vidékről a városokba, mára pedig sok helyen már az emberek harmada sem él a falvakban, és aki ott él, az is városias életmódot folytat, városba jár dolgozni.
A férfiakat kivették a családból, így a családnak se maradt sok esélye. (fotó: fortepan.hu)
A nők vidéken és a városokban egyaránt kénytelenek voltak elvégezni a frontra elvitt férfiak munkáját is. A nőknek is ugyanúgy megvolt időtlen idők óta a munkájuk a társadalomban, ők is dolgoztak, viszont új szerepkörben találták magukat. Immár kénytelenek voltak a gazdaságot is igazgatni – eleinte még a férjeik frontról, levélben megírt tanácsai szerint. Mert a katonák gondolatai más körül sem forogtak a hazaírt leveleik alapján, mint a családjukon és a gazdaságon. Ezt a világot verte szét a háború. Sok család széthullott, mert az apák jóvátehetetlen lelki és akár mentális sérüléseket szenvedtek el a frontokon, mert felbomlott a családok addigi életmódja és gazdasági berendezkedése, mert felborultak a nemi szerepek.
A mai fogyasztói őrületet és genderforradalmat elnézve nem biztos, hogy rá kellett volna lépni erre az útra.

A PARASZTI VIDÉK A NAGYVÁLLALATOK KEZÉBE KERÜLT

A termőföldeket, amelyekért korábban lázadásokat robbantottak ki, a városokba csábuló vidéki emberek végül önként átengedték a nagyvállalatoknak. A paraszti földművelés jószerével eltűnt, a vidék általában véve a nagyvállalatok kezébe kezdett kerülni, a falu pedig a valóságtól elszakadt, értelmetlen skanzenné silányult le. És senki nem szólt, hogy ez rossz, hogy elszennyeznek, tönkretesznek mindent, mert már senki sem volt felelős érte. A habzó Rába, az elciánozott Tisza is csak akkor zavarja a mai embert, amikor a városába ér a szennyezés. Ma már, amikor az a téma, hogy lombikban kitenyésztett izomszövetből kéne hamburgert csinálni, akkor ki a francot érdekel a termőföld?! Hát a nagyvállalatokat valamiért mégis…
Ne szőjünk összeesküvés-elméleteket, csupán elevenítsük fel a bibliai bölcsességet, miszerint gyümölcséről ismerszik meg a fa! A történelem korábbi kataklizmáinál (csak a mi esetünkben: tatárjárás, törökvész) mindig parasztokkal pótolták a kiirtott parasztságot, az első világháború során uniformisban tömegével leölt parasztokat viszont különös módon már városi fogyasztókkal pótolták. Ebből pedig nem nagyon lehet másra következtetni, mint hogy a lemészárolt parasztok már fölöslegesek voltak a háború utáni szép új világ szervezői számára. Abból pedig, hogy hirtelen tízmilliószámra haltak meg, legfeljebb két lehetőség következik.
Sosem tértek haza, de valószínűleg úgysem lettek volna jó fogyasztók. (fotó: fortepan.hu)
Lehet, hogy az iparra és a szolgáltatásokra, na meg az önellátó parasztok helyett a termékekre rászoruló fogyasztókra alapuló szép új világ szervezőinek éktelen mákjuk volt, hogy éppen akkor haltak meg a parasztok tízmilliói, amikor már fölöslegessé váltak az új világrend szempontjából. Ráadásul egy olyan háborúban, amelyhez a szép új világ szervezőinek nyilvánvalóan semmi közük nem volt, különös tekintettel annak 4 évig elhúzódására.
Vagy pedig elképzelhető, hogy ezeket a szerencsétlen, fölöslegessé vált, városi fogyasztói létre átszoktathatatlan parasztokat módszeresen, előre kitervelten vágóhídra küldték egy szándékosan elnyújtott háborúban a szép új világ szervezői.
Talán a haladók majd egyszer megválaszolják a haladó világ kezdetének eme rejtélyes titkát.

A VILÁGHÁBORÚ EGYETLEN NYERTESE

A háborúban ráadásul nemcsak a parasztságot tették tönkre. Az európai országok rettenetesen eladósodtak, az adósság pedig a hadikölcsön révén jelentős részben a saját, emiatt ugyancsak eladósodó középosztályukat terhelte. A parasztság és a hagyományos városi középosztály megroppanása miatt a bankszektornak nem sok konkurenciája maradt a gazdasági kezdeményezés terén, és ez az állapot azóta is jellemzi a társadalmunkat. A helyzet kialakulásának pedig lehet némi köze a háború elhúzódásához is.
A német bankár, Max Warburg volt II. Vilmos császár fő tanácsadója hírszerzési ügyekben, vagyis gyakorlatilag az akkor még nem intézményesített német hírszerzés vezetője. Édestestvére, Paul Warburg egy New York-i bankár lányát feleségül véve addigra Németországból az Egyesült Államokba költözött, és már amerikai állampolgár, sőt, az USA egyik legbefolyásosabb bankára volt. Egy hónappal a háború kitörése után nevezték ki a Fed, vagyis a háborúban előbb hadianyaggal és pénzzel, majd katonailag is az antantot támogató USA központi bankjának elnökségi tagjává.
A későbbi ellenség egyik legbefolyásosabb bankárának testvére által vezetett német hírszerzés pedig nem mindig okvetlenül pontosan tájékoztatta a Párizs felé döntő csapásra törekvő német hadsereget.
Két fontos testvér a hadviselő feleknél: Paul Warburg és Max Warburg (fotó: wikiwand.com, artsmia.org)
Emellett pedig a német utánpótlásban is akadtak váratlan gondok, annak ellenére, hogy nem kellett nagy távolságokat áthidalni, és az elfoglalt területek megszállásával eleve számoltak.
Persze mindez lehet egyszerű véletlen is, az viszont tény, hogy mindezek hatására egy évszázad alatt teljesen megváltozott a világunk, és szinte teljesen eltűnt az a része, amelyre az európai társadalmak épültek. Eltűnt a természeti környezet, eltűnt a parasztság, eltűnt a falu, eltűnt a középosztály, és maradt helyettük egy mesterséges világ meg a fogyasztók tagolatlan tömege, amelyet a huszadik századi nagy világháború (1914–1945) hozott létre. És persze maradt a nagy világháború egyetlen nyertese, a fogyasztói igényeket kialakító és kielégítő globális nagytőke.






Őrült hisztizésbe kezdtek a liberálisok, amiért musical készül Trianonról







Duzzogó hangvételű lejáratócikkek jelentek meg az ellenzéki médiában, amiért a Budapesti Operettszínház új, nemzeti érzelmű vezetése egy musicallel készül a trianoni gyalázat századik évfordulójára. A balliberálisok alig kapnak levegőt: hogyhogy meg mernek emlékezni a legnagyobb magyar tragédiáról?! Hallatlan! Ám ezzel újra csak azt bizonyítják, amit legkésőbb 2004. december 5. óta mindenki tud róluk: hidegen hagyják őket nemzeti sorskérdéseink, fájdalmaink. Sőt, Erdély elcsatolását is szívesen megünneplik, mint Medgyessy, ha azzal belerúghatnak egyet a magyarságba.
Trianon-musicallel száll be a kultúrharcba az operettszínház” – ezzel a címmel írt hüledező cikket csütörtökön a hvg.hu. A történet előzménye, hogy októberben Kiss B. Attilát választották meg a Budapesti Operettszínház főigazgatójának, akinek a balettigazgatója Apáti Bence balettművész, a Magyar Idők főmunkatársa lesz. Jövő februártól öt esztendőre szól a megbízatásuk. Nos, Apáti miatt jó néhány ballib kolléga heveny hisztigörcsöt kapott. Ennek tünetei – úgymint nyilvánosság előtti artikulátlan nyerítés és aggódás – már az eredményhirdetés előtt elkezdődött, és azóta is tart. Eleinte az fájt nekik, hogy milyen rossz lesz, ha esetleg ők lesznek az operettszínház új vezetői. Hogy miért? Hát mert Apáti nemzeti érzelmű ember, aki liberóékkal ellentétben nem gyűlöli a kormányt, tehát nem az ő kutyájuk kölke. Ilyen ember pedig szerintük ne legyen balettigazgató. Most pedig, hogy aggodalmaik dacára mégis ő lett, elkezdték a szokásos játszadozásukat: az élő fába is belekötnek, aljaskodnak. A hvg.hu például egy „komoly” névtelen forrást is bevetett:
Kiss B. Atilla hozza a mentét, Apáti Bence pedig a pitbullokat – magyarázza egy színházi ember, miért a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az operaénekes Kiss B. Atilla és a balettcipőt a kormánypárti publicista tollára cserélő Apáti Bence vezetheti jövő februártól a nemrégiben sok vihart megélt Operettszínházat.
Ezután megjövendölték: az új vezetéssel össze fog omlani az operettszínház költségvetése. (Mint tudjuk, a balliberális média tele van kiváló jósokkal. Például milyen ügyesen előre látták, hogy Orbán legkésőbb 2011-ben megbukik, a magyar gazdaság nem bírja ki az IMF nélkül, a határkerítés nem állítja meg a migrációt, vagy hogy nem tudjuk megrendezni az úszóvébét.) Amúgy magunk között szólva: a kedves ellenzéki tollnokok teljesen dilisek! Hát ha annyira csípi a szemüket Apáti Bence közéleti munkássága, éppen hogy egyengetniük kéne előtte az utat vissza a balettba, hátha akkor kevesebb ideje jut (őket) bosszantó cikkeket írni, meg a Keménymagban vitézkedni. Ez lenne a logikus – és éppen ezért nem ezt csinálják. Hogy miért, ne kérdezzék. Nem tudom.
De vissza a kiindulópontunkhoz! „Trianon musicallel száll be a kultúrharcba az operettszínház” – háborog a hvg.hu, és háborgását szinte szó szerint átveszi az Index, a 24.hu és a 168 Óra is. És ugyanezzel a lendülettel mindjárt hülyét is csinálnak magukból. A pályázatok ugyanis három hete nyilvánosak, azóta mindenki, akit érdekelt, elolvashatta, mit ígér Kiss B. Attila. A több, mint százoldalas anyagban ott van feketén-fehéren, hogy a 2020/2021-es szezonban a szokásos évi négy bemutató közül az utolsó, negyedik egy Trianonhoz kapcsolódó mű lesz.
De hát mi ebben a hírértékű? Ép lelkületű nemzetek megemlékeznek győzelmeikről és tragédiáikról egyaránt. Inkább arról kéne leleplező anyagot készítenie az ellenzéki szennymédiának, mely kulturális intézmények nem készülnek semmivel Trianon évfordulójára, kik azok a magyar intézményvezetők, akik elszabotálják ezt, és magasról tesznek az országcsonkításra. Őket kéne lekapni a tíz körmükről.
Persze, hogy nem fogják. Ők azokért a kultúrterroristákért lelkesednek, akik az ilyen csip-csup, „nemzetieskedő” témákat messzire elkerülik. Akik nem „magyarkodnak”, mivel megtanulták a leckét az átkosban: tekintettel kell lenni a szomszéd népek érzékenységére… Így hát a HVG és társai örökös hőse és kulturális orákuluma például az az Alföldi Róbert, aki a magyar Nemzeti Színházban engedte volna ünnepelni a románoknak Erdély elcsatolását 2010-ben! Innen nézve nem az a csoda, hogy ezek a figurák szarnak Trianonra, a magyarok fájdalmára, hanem az, hogy csak néha ünneplik meg az országcsonkolást. Mint például 2002-ben, amikor együtt koccintott Erdély elcsatolására az akkori magyar és román kormányfő, Medgyessy Péter és Adrian Nastase.
2002. december 1., Kempinski szálloda: Adrian Nastase, Medgyessy Péter, Kovács László és Göncz Árpád remek hangulatban ünnepelte Erdély elcsatolását. (Fotó: MTI/Soós Lajos)
Egyébként pedig: mi köze Trianonnak a kultúrharchoz? Az égvilágon semmi! Hisz Trianon mindannyiunk arculcsapása. Nemcsak a jobboldali magyaroké, hanem a baloldaliaké és a liberálisoké is. A klasszikust idézve: „Magyar az, akinek fáj Trianon – a többi csak állampolgár”. Ám ilyenkor kibújik a szög a zsákból! (Mint 2002. december 1-jén vagy 2004. december 5-én.) Azzal, hogy a magyar nemzet közös tragédiáját az ellenzékiek gúnyolódva „átlökik” a jobboldalra, mintegy jelezve, őket és a ballib haverokat ez a téma hidegen hagyja, saját homlokukra égetnek billogot. Önmagukat rekesztik ki a nemzetből.




Ha Erdély elcsatolása „európai ünnep”, akkor a visszacsatolása is az lesz, ugye?





Az európai történelem nagyszerű pillanatának, ünnepének nevezte december 1-jét Jean-Claude Juncker. Azt a napot, amelyen száz évvel ezelőtt az erdélyi románok önhatalmúlag kimondták, Erdély csatlakozik Romániához. Az isiászos marxista ezzel szándékosan belénk rúgott egy nagyot, ráadásul éppen nagy nemzeti ünnepünk napján, október 23-án. Ám amilyen ostoba, maga sem tudja, hogy szövege később még kapóra jöhet nekünk.
December elsején ünnepli Románia a nagy egyesülés centenáriumát, ahogy a román barátaink mondják. Azt kívántam mondani az elnök úrnak, hogy természetesen ez egy román ünnep, de európai is, mert minden, ami román, az érinti Európát. Már csak azért is, mert Románia nem idegen az Európai Uniónak, és ezért azon a napon közösen fogjuk ünnepelni a román történelem és az európai történelem e nagyszerű pillanatát
a viszki helyett ezt adta ki magából tegnap, azaz október 23-án az Európai Bizottság elnöke. Tán nem vagyok vele egyedül: el kellett számolnom tízig, hogy első felindultságomban ne hajítsam ki rögvest az ablakon a számítógépet, amin e hírt olvastam. Meglehet, másoknak húszig vagy még tovább kellett számolniuk, hogy lenyugodjanak – ha ez egyáltalán lehetséges. Ez a részeges, becstelen alak beletörölte a lábát Magyarországba, a világ magyarságába az egyik legszentebb nemzeti ünnepünkön. Azon az október 23-án, amely egy valóban világraszóló ünnep, hiszen ezen a napon egy létszámában kicsi, de lelkében nagy nemzet a szabadságáért egymaga szembeszállt a világ leghatalmasabb szárazföldi haderejével, és komoly sebet ejtett rajta. Juncker marxista is, globalista is, ám annyira talán mégsem demens, hogy ne tudná, milyen nap volt a tegnapi. Ezért itt a provokációnak egy minősített esetével állunk szemben.
A Károlyi-kormány ingyenesen szállíttatta vonatokkal a románokat Gyulafehérvárra; Forrás: Wikipedia

ORSZÁGFOGLALÓ MAFFIA

A magyar állam a török pusztítás után botor módon százezerszámra engedett be Erdélybe (is) idegeneket, románokat, akiknek nemzetiségi iskoláikban az 1880-as évek elejéig (!) még tantárgyként sem kellett tanulniuk az őket befogadó ország nyelvét, a magyart. Nagy hiba volt. A befogadásért a „hála” 1918. december 1-jén következett, amikor Gyulafehérváron 1228 oláh küldött kinyilatkoztatta: csatlakoznak a Regáthoz, az úgynevezett Román Királysághoz. Az Erdélybe beengedett románok azon voltak fölháborodva, hogy az akkori magyar államtól állításuk szerint nem kaptak kollektív jogokat. Ami persze hazugság volt: több joguk volt, mint a mai magyaroknak Erdélyben. Gyulafehérvári nyilatkozatukban azt ígérték, minden nemzeti kisebbségnek autonómiát adnak. Azóta eltelt száz év – azóta is adják…
December elseje nem Románia ünnepe, hanem az illegális házfoglalóké. Azoké, akik a pereputtyukkal betelepszenek a szomszéd vérrel-verítékkel őrzött, kicsinosított házába, ápolt kertjébe, ott a vendégszerető (és végtelenül naiv) gazda kosztján meghíznak, elszaporodnak, aztán egyik nap kinyilvánítják, hogy mostantól az a ház az övéké, és hozzácsatolják a saját, elhanyagolt, lelakott, kutyaszaros telkükhöz.
A kinyilatkoztatásra aztán a szomszéd utcában lakó, mercedeses maffiózó (a „fejlett Nyugat”) áldását adja, és verőlegényeivel addig szorongatja az eredeti tulajdonos torkát, amíg az alá nem írja a „szerződést”. Cserébe kegyesen megengedik neki, hogy a saját kertje végiben, a budi mellett meghúzza magát. Dióhéjban ez a gyulafehérvári oláh „nagygyűlés”, illetve a trianoni és párizsi diktátum története. Így lett Magyarország az illegális országfoglaló maffia áldozata. Jean-Claude Juncker szerint pedig Gyulafehérvár az a „nagyszerű pillanat”, amelyet egész Európának ünnepelnie kellene. Holott ez volt a fő oka, hogy Magyarország belekényszerült, belesodródott a második világháborúba, amibe aztán egymillió honfitársunk belehalt. Nagyszerű pillanat, mi?

A MAGYAR IS AZ LESZ

Mi Gyulafehérvár? Maga a szeparatizmus! Az a szó, amelyet nyugati politikusok amúgy szitokszóként használnak, ha például a Krím Oroszországhoz csatlakozásáról van szó. Az, ugyebár, „csúnya-rossz szeparatizmus”, mert a több, mint kilencven százalékban oroszok lakta Krím szerintük nem dönthet úgy még népszavazáson sem, hogy Soros bábállama helyett Oroszországhoz akar tartozni. Gyulafehérvár viszont Juncker szerint „jó szeparatizmus”, amelyet egész Európának ünnepelnie kell, pedig ott népszavazást sem tartottak, és elég volt hozzá 1228 román küldött…
Ám van az eseményeknek egy örömteli olvasata is. Ha a román szeparatizmus európai ünnepnap, akkor majd a magyar is az kell legyen, ha megérett rá az idő! Hajrá, magyarok, sokasodjatok!






Könnygáz és kőzápor Párizsban, vastag füstréteg lepte el a Diadal ív környékét







Feszült volt a hangulat szombaton kora délután Párizs belvárosi kerületeiben, ahol sárga mellényesek csoportjai összecsaptak rendőrökkel a kormány szociális és adópolitikája elleni tüntetés mentén. A szociális mozgalom keretében eközben több tízezer francia békésen tüntetett a nagyobb vidéki városokban, és több útblokáddal is nehezítették a közlekedést az autóutakon.
Az M1 aktuális csatorna helyszíni tudósítója arról számolt be szombaton, hogy az általa megkérdezettek szerint már nem az üzemanyagadó emeléséről szólnak a párizsi tüntetések. A tudósító élő bejelentkezésében elmondta: a megkérdezettek szerint 10-15 éve nem emelkednek a keresetek Franciaországban, a minimálbér 1000 euró körül van, miközben 600 euróba kerül egy, a külső kerületekben lévő lakás bérleti díja. Más téren is igaz, hogy miközben a bérek stagnálnak, az árak egyre emelkednek – tette hozzá. Az egyik megszólított fiatal tüntető szerint az volna a helyes, ha Emmanuel Macron francia elnök belátná, az elmúlt évek liberális gazdaságpolitikája nem működik, s emberek milliói küzdenek lakhatási problémákkal. Az elnöknek – a tüntető szerint – le kellene mondania.
Mintegy 1500 sárga mellényes tüntetett szombat délelőtt Párizsban, a Champs-Elysées sugárúton a kormány szociális és adópolitikája ellen. A sugárútra vezető egyik utcába betömörült embereket fél 11 óra körül könnygázzal oszlatták szét a rendőrök, a tüntetők egy része válaszul megdobálta a rendőröket. Később is történtek hasonló összetűzések a mellékutcákban egy-egy csoport és rendőrök között. Az incidensek után a rend helyreállt, az emberek viszonylagos nyugalomban folytatták a fel-le sétálást a sugárúton, amelyet nagy erőkkel biztosít a rendőrség. A tüntetésnek nincsenek vezetői és hangadói, az emberek kisebb csoportokban menetelnek, időnként skandálva Emmanuel Macron államfő lemondását követelik. A rendőrök nem engedik őket a sugárút végén a Concorde tér, az elnöki hivatal felé menni, amelynek környékét teljesen lezárták. Megállni sem engedik az embereket, a csoportosulásokat azonnal oszlatják.
Párizs, 2018. december 8. Tiltakozók általuk épített útakadályt gyújtanak fel a francia kormány szociális és adópolitikája elleni sárgamellényesek tüntetésén Párizsban 2018. december 8-án. A francia fõvárosban 8 ezer rendõr van készenlétben, és az utcákra vezényelték a csendõrség tucatnyi páncélozott jármûvét is.
MTI/EPA/Yoan Valat

POTENCIÁLIS RENDBONTÓKAT VETTEK ŐRIZETBE

Edouard Philippe miniszterelnök a belügyminisztériumban tett látogatásán arról tájékoztatott, hogy délelőtt 481 előállítás történt és 211 embert őrizetbe vettek, mert azzal gyanúsíthatók a náluk talált tárgyak alapján, hogy erőszakra és szándékos, csoportosan elkövetett összetűzésekre készültek. Nagy számban állítottak elő olyanokat is, akik nem tudták magukat igazolni. Délig a prefektúra tájékoztatása szerint 514 előállítás történt, 272-en vannak őrizetben.A szám már most magasabb, mint az egy héttel ezelőtti, az egész városra kiterjedő zavargások után. December 1-jén 412 embert állítottak elő. A francia belügyi szervek attól tartanak, hogy szélsőségesek és radikális tüntetők özönlik el szombaton Párizst, hogy szándékosan összetűzzenek a rendőrökkel és középületeket rongáljanak meg, ezért a pályaudvarokon és a tüntetések várható helyszínein minden sárgamellényest átvizsgálnak.
Szeretném még egyszer megköszönni azoknak – politikai vezetőknek, szakszervezeteknek, egyesületeknek,  állampolgároknak –, akik nyugalomra intettek annak érdekében, hogy azon franciák közé, akik szeretnék kifejezni a követeléseiket, ne keveredhessenek olyanok, akik törni-zúzni jönnek, és keresik a rendőrséggel az összetűzéseket
hangsúlyozta a miniszterelnök. Edouard Philippe emlékeztetett arra, hogy a főváros biztosítása rendkívüli a létszámot és a szervezetettséget illetően is.

MAXIMUMRA FOKOZTÁK A KÉSZÜLTSÉGET

Országszerte 89 ezer, Párizsban 8 ezer rendőr van készenlétben, és az utcákra vezényelték a csendőrség tucatnyi páncélozott járművét is. A Champs-Élysées sugárút – közelében az Elysée-palotával –, valamint az Opéra, a Madeleine, a Bastille és a République tér is azon övezetek között szerepel a rendőrség szerint, ahol rombolásra lehet számítani. A prefektúra közzétett egy térképet, amelyen a radikális sárga mellényesek feltételezett útvonalai és akcióhelyei láthatók a különböző felhívások alapján, ugyanis a tüntetésről hivatalos bejelentés nem érkezett a hatóságokhoz. A rendőrség a környékbeli üzleteket és vendéglátóhelyeket a létesítmények védelmére és minden olyan tárgy elrejtésére kérte, amelyet a feldühödött tüntetők fegyverként használhatnak a rendőrökkel szemben. A legkockázatosabb helyszíneken a gépkocsi-tulajdonosokat szórólapokon a járművek biztonságos helyre szállítására ösztönözték. A belső kerületekben korlátozzák a gépjárműforgalmat, 36 metrómegállót lezártak, és ötven buszjárat kerülő útvonalon közlekedik.
A hatóságok pénteken egész nap nyugalomra intettek, miután a múlt szombati párizsi zavargásokat követően a francia kormány – eleget téve a sárgamellényes mozgalom legfőbb követelésének – bejelentette, hogy eltörli az üzemanyagadó jövőre tervezett emelését, és életszínvonal-megőrző intézkedésekkel helyettesíti azt. A tüntetők azonban ezt már keveslik, és egyre több szociális jellegű követelést támasztanak, valamint Emmanuel Macron távozását is követelik. Egy friss felmérés szerint a november 17. óta tüntető sárga mellényesek támogatottsága az elmúlt napokban valamelyest csökkent, de a franciák kétharmada még mindig rokonszenvez a szociális mozgalommal.
Forrás: hirado.hu ; Vezető kép: MTI/EPA






Gyűlölködés és ingerült hangulat a “rabszolgatörvény” elleni tüntetésen (PS-videó+képgaléria)




Vonultak és tüntettek a szakszervezetek, valamint a hozzájuk csapódó magánemberek és politikusok az ellenzék által “rabszolgatörvénynek” nevezett törvényjavaslat életbe lépése ellen. A munka törvénykönyve tervezett módosítása ellen pár ezren gyűltek össze a Jászai Mari téren és indultak tovább a Kossuth térre. A PestiSrácok.hu a helyszínen forgatott és próbált beszélni tüntetőkkel, valamint a tömeggel vonuló politikusokkal egyaránt. Az összegyűlt emberek nem voltak túl barátságosak stábunkkal, többször fenyegettek meg bennünket és illettek nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. Az Alkotmány utca és a Kossuth tér találkozásánál felállított színpadnál több beszéd is elhangzott, mely éles szavakkal kelt ki a kormány törvényjavaslata ellen, rabszolgatörvénynek nevezve azt, valamint ellenállásra, útlezárásokra és a tüntetés kiszélesítésére biztatták a tömeget.
Rövid előzetes videónkban a tüntetés hangulatába mutatunk rövid betekintést, később hosszabb anyagunkban a szakszervezetek követeléseit, valamint a tömeggel vonuló politikusok és tüntetők véleményét mutatjuk be.
Friss hír: pár száz tüntető a rendezvény végén megpróbált benyomulni a Kossuth térre, végül páran át is törték a rendőrsorfalat, a rendőrök pedig hátrébb húzódtak a Parlament lépcsője felé. A felhergelt emberek több mint fél óráig dulakodtak a rendőrökkel, miközben Orbán Viktort gyalázó rigmusokat kiáltottak a Parlament felé.

Itt az új libsi verseny: vándoroltass ki minél több magyart külföldre!







A magyarok buták/agresszívek/rosszkedvűek/jobbágymentalitásúak/genetikailag alattvalók. Itt minden drága. Drámai a szegénység, négymillió hajléktalan gyermek éhen fagy. Majdnem mindenki kivándorolna. Románia is kenterbe ver minket. Diktatúra van. Stadionok. Távolodunk a Nyugattól. Ejrópai értékek. Fékek-ellensúlyok. Itt még a szurikátákat is agyonverik. Budapesten szarabb a gyros, mint Londonban. Stb. Csak néhány azon toposzok közül, amelyeket az elmúlt években hallottunk balliberrált honfitársainktól arra, miért Magyarország a Föld legpocsékabb helye. Most újabb módszert kísérleteztek ki a hazaszapulásra, illetve arra, hogy minél több magyar elmenjen innen – ha már a hon idegenekkel való elárasztása első körben nem sikerült. Beindult a kivándoroltatás-biznisz.
Az új módszer lényege: tetszőlegesen kiválasztott, külföldön élő magyarokkal mondatják el, miért szörnyű ez az ország. És természetesen az alig kódolt üzenet is ott lapul minden ilyen siralomhalmaz mögött: ők is emiatt menekültek el, nem lehet itt élni, és aki teheti, pucoljon innen. A megszólaltatott illető lehet létező személy, mint például a Londonban élő Kégl Ágnes újságíró, aki saját lapjának, a femináci WMN-nek magyarázta el a minap, miért kilátástalan ez a hely, amit mi hazánknak gondolunk. Ám lehet olyasvalaki a nagy bölcsességek forrása, akinek csak a keresztnevét árulják el: mint például az Indexnek sopánkodó Bori Londonból. Névvel vagy név nélkül, mondandójuk lényege ugyanaz: ez itt Mucsa, kint Nyugaton viszont sokkal jobb, ott még a kutyakaka is rózsaillatú.
Nézzük először Kégl Ágnest, aki tehát Londonból látogatta meg lepusztult hazánkat, ami elvileg az ő szülőhazája is egyben. Ilyeneket írt:
Mindig meglep, hogy mennyire drága minden. Nemcsak viszonyításként, hanem objektíven drága. Idehaza mindig szinte kifolyik a kezemből a pénz. Persze, nyaralunk, úgyhogy nem is nézem.
Már hogyne nézné, mikor azzal kezdte, hogy itt minden milyen drága. Nézés nélkül ez nem látszódna. Más kérdés, hogy vagy nagyon rossz a látása, vagy nem mond igazat. Az Egyesült Királysággal – új, választott hazájával – összehasonlítva ugyanis a magyar árak rendkívül alacsonyak. Íme, egy 2017-es árszínvonal táblázat, ami ezt jól mutatja:
Az adatokból jól látszik, hogy a hazai árak az uniós átlagnál és az Egyesült Királyságénál is jóval alacsonyabbak; Forrás: KSH/Eurostat
Ám nemcsak az árszínvonal a fontos, hanem az is, milyenek a fizetések. Nos, ehhez a Financial Times néhány nappal ezelőtti táblázatát hívjuk segítségül, amely szerint a térségben magasan nálunk emelkedtek a legjobban a fizetések az elmúlt nyolc évben.
Tudom, tudom, ahogyan Petschnig Mária Zita kifejtené, ez is nyilván még Bajnaiék érdeme/nem fenntartható/az uniós forrásoknak köszönhető/átmeneti/csalóka/jön az összeomlás satöbbi. De a lényeg mégiscsak az, hogy jelenleg a honi árszínvonal uniós összevetésben alacsony, a fizetések pedig meredeken emelkednek. Aki ennek az ellenkezőjét állítja/sugallja, az nem mond igazat. Természetesen a haladó sajtó is látja a valós számokat, ám – mivel nem szolgálják Orbán bukását – azokat elhallgatva inkább ilyen Kégl-féle szubjektív „élménybeszámolókkal” helyettesíti a valóságot. De nézzük tovább, mit ír a Londonba szakadt zsurnaliszta!
A gyerekem nincs itthon. Ő hatéves volt, amikor Angliába költöztünk. Most 11. Magyarországon járt bölcsődébe, óvodába, itt mondta ki az első szavakat, tette meg az első lépéseket. Ma már angol kisfiúnak tekinti magát. A játék és a tanulás nyelve is az angol. Odahaza „hunglisül” beszélünk. Magyar mondataiba angol szavak keverednek, amiket aztán magyarul ragoz. 
Kégl soraiból kiolvasható: még büszke is rá, hogy magyar gyermekéből angol gyermeket nevelt. Mit lehet erre mondani? Csak olyasmit, amit utána az ember megbánna. Haladjunk tovább!
Élvezi a magyar nyarat, de nem vágyik ide hosszabb távra. „Anya, Angliában kedvesebbek az emberek” – mondja. A maga 11 évével így ragadja meg a hazai hangulatot. (…) Amikor állunk a Keletiben, és jegyet vásárolunk, odalép hozzánk egy hajléktalan asszony, aki mindenáron meg kíván minket áldani. Visszafogottan elutasítom. Ő erőszakos. Akkor is meg akar áldani. Erőnek erejével. Már a mozgólépcsőn állunk, amikor Áron hozzám fordul: „Látod, emiatt félek Magyarországon.” (Ilyen jelenséggel odakint nem találkozott, nem találkozhatott. Hajléktalan ott is van, de kéretlen nem szól hozzád, és semmi esetre sem erőszakos. Tiszta, jól öltözött. A járókelők leguggolnak mellé, elbeszélgetnek vele, megkérdezik, mit hozhatnak neki a kisboltból, mire van szüksége.)
Világos. Tehát Londonban még a koldusok is kedvesebbek, jófejebbek, mint a suttyó magyarok. A londoni járókelők pedig türelmesek, tele vannak szabadidővel, leguggolnak a hajléktalanokhoz, vesznek nekik ezt-azt. És Kégl meg a cikket leközlő WMN komolyan azt hiszi, hogy ezt a maszlagot rajtuk kívül bárki beveszi?
Látom, hogy sok minden fejlődik, épül és szépül, de talán több, ami stagnál, ami visszafejlődik, aminek romlik az állaga. A gyorsforgalmi úton valahogy egyre szomorúbbnak tűnik, amit az ablakon át látok. Meg a kisboltban vagy a Balaton partján. Mindenhol. Elszegényedést. Frusztrációt. Rosszkedvet. Lehet, hogy nincs igazam, nem is mernék ítélkezni, hiszen nem itt élek. Nincs is jogom hozzá. Átengedem magamon, amit tapasztalok. És nyilván másként is élem meg, mert tudom, hogy van egy repülőjegyem, ami visszafelé, ami odahaza visz.
Nem ítélkezne, de azért ítélkezik. Szegénység, rosszkedv, lepukkantság – Kégl szerint ez Magyarország. Ennél a résznél már tényleg arra gondoltam, hogy a hölgy eltévesztette az országot. Vagy a kontinenst. Mégiscsak valószínűbb, minthogy ennyire hülye legyen…

SZAR A GYROS, NINCS SÁRGA ALMA

Az Index kivándorlást népszerűsítő rovatában néhány nappal korábban egy másik londoni lakos, egy bizonyos Bori mesélte el, milyen katasztrofális élményei voltak Magyarországon. Például az itteni Lidlben csak jégsaláta volt, nem talált piros vagy sárga almát, csak zöldet, a retek pedig Olaszországból érkezett. Lássuk be, irgalmatlan problémák ezek! Mondjuk, azt nem értem, őt miért zavarja, hogy a retek Olaszországból jött, miközben ő maga meg Angliából jött. Ha ennyire aggódik a magyar gazdák megélhetéséért, Lidl helyett járjon piacra. Ha pedig a magyar zöldségekre vágyik, akkor is. Ja, és költözzön haza! Ezután ő is elsütötte ugyanazt a hülyeséget, mint Kégl: itt micsoda drágaság van. Aha, persze. Londoni Bori ezután előadta, hogy „a nemzetközi kaják csak árnyékai az igaziaknak vagy még azok sem”. Majd közölte:
Debrecenben is meg Tiszaújvárosban is ettem a strandon olyat, ami csak nevében hasonlított mondjuk a gyrosra. Előbbi helyen gyakorlatilag brassói aprópecsenye volt pitában. Utóbbi helyen a gyros tál ez volt: a tányéron sültkrumpli, sült vagdalthús valami fűszerrel, ketchup, majonéz, csalamádé. A pofám leszakad. Vagy Egerben a kebab: volt abban minden, finom volt, de hogy nem volt kebab, az tuti.
Külföldre szakadt honfitársunk tehát hosszú idő után hazalátogatott, és mit ehetne ilyenkor mást az ember, mint egy kis „hazait”: gyrost, kebabot… De szegény csalódott, nem volt finom… Mentegetőzésként tegyük hozzá: elmaradott honunkban jóval kevesebb még a török, iraki, szíriai, afgán és egyéb kebab-készítő szakember, mint a daliás Londonban. A mi Borink elárulta: „Négy nap után be kellett látni, hogy a legjobb burgert a McDonaldsban lehet enni”. Írnám, hogy sajnálom, de nem szeretek hazudni. Valójában arra gondolok: aki ennyire hülye, az tényleg húzzon vissza Londonba mosogatni, és zabáljon ott gyrost meg hamburgert. Őkreténsége élménybeszámolójára a koronát ez a rész tette föl:
A barátok, családtagok elmeséléséből egy totális diktatúra képe rajzolódik ki, ahol ha nem vagy a rendszer része, bármikor megfélemlíthetnek, ellehetetleníthetik céged működését, elhallgattathatnak. A szabályokat senki sem tartja be, de az establishment részeként ezt büntetlenül megtehetik egyesek, míg másokat rögvest meghurcolnak miatta. A szabályok nem követése mindenkit támadhatóvá tesz, és ezt ki is használják.
A kör tehát bezárult. Itt nemcsak drágább az élet, mint Londonban, de a kiszolgálás is borzalom, plusz diktatúra van, jön a fekete autó. Egyetlen lehetőség áll mindenki előtt: repülőjegyet venni valahová, és itthagyni ezt a bűzlő pöcegödröt, lehetőleg örökre. Erről szól az Index Szevasztok-rovata. A kivándorlás-bizniszt, persze, nemcsak multik által kilóra megvett, jellemtelen, lelketlen újságírók hazug cikkei, létező vagy fiktív libsik csőlátású „élménybeszámolói” pörgetik, hanem „tudományos” segéderők is. Mint például az MSZP-közeli Publicus Intézet minapi „kutatása”, mely szerint másfélmillió magyar tervezi, hogy elhagyja a hazáját. A kivándoroltatás mellett a bevándoroltatás is jó üzlet lehetne egy-két hazánkfiának, ám annak a jobbágymentalitású” nép és Orbán keresztbe tett.
Önök szerint mi a rendszertani megnevezése azoknak, akik átkokat szórnak, kígyót-békát kiabálnak a hazájukra, annak elhagyására buzdítják honfitársaikat, s közben egyébként – ha tehetnék – idegen népességgel árasztanák el azt?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése