Paradigmaváltás

Szeszák Gyula Paradigmaváltás

Újranyitok!

Paradigmaváltás 

Elõre szólok, hogy félreértés ne essék. Elsõsorban nem rólunk magyarokról lesz szó. Mi saját emberségünkbõl nem váltunk paradigmát. A szaros - hugyos lepedõt is mások húzzák ki alólunk [az ággyal, a kórházzal, a földdel és az Országgal együtt...]. Ezért nem annyira becses önmagunkról, hanem inkább ezekrõl amásokról kivánok értekezni.

A paradigma egyébként olyasféle tükrözés, amely láttatja velünk a világot és benne önmagunkat, vezérli gondolatainkat, esetleg csele kedeteinket is.

Súlyos apropója van annak, hogy ismét tollat ragadok. Kinek mi a fontos? Nekem most az, hogy példátlan kampány folyik józan eszünk ellen: a "Van kiút felekezetközi rendezvény sorozat", amelyet a Barankovics Alapítvány "izraelita mûhelye" vezényel és amelynek hullámai már elérték a Rádió "Vasárnapi Újságját" is...

A "sorozat" egyik visszataszító epizódjára épp Debrecenben került sor október közepén, a magyarság "színe javának" vendégszereplése, a helyi sajtó lelkendezése mellett.

"Az elsõ lépés, hogy képesek legyünk meghallgatni azt, akivel nem értünk egyet - fogalmazott Papp Lajosszívsebész professzor ... A sorozatcím határozottan sugallja, hogy - ellentétben a cinikusok tétlen ségbe taszító véleményével - igenis van kiút a hazánkat, sõt a magyarság egészét sújtó szellemi, erkölcsi, gazdasági, politikai válságból. A válság ténye aligha vitatható, mibenléte is egyre láthatóbb, a kivezetõ út feltárása azonban hosszú idõbe telik és folyamatos együttgondolkodást igényel. Ez a gondolkodás a politikai jobboldal zsidó-keresztény gyökerû polgári értékei mentén nem most kezdõdött, de ennél is fontosabb, hogy szélesedõ mederben folytatódik és egyre több fogódzóval szolgál. Szilárdítja az embereket abban a meggyõzõdésükben, hogy csak az istenbe vetett hit és a többi ember iránti cselekvõ szeretet által lehet esélyünk a megtévesztõ hatalom ellen. Az orvosság megvan: a Biblia a lenyomata annak, hogy válságos helyzetekben az Isten mindíg megszólalt és adott kiutat, hangzott el a megyeházi eszmecserében. A konferenciának ugyanis ezúttal a megyei önkormányzat volt a házigazdája. Egy, a helyszínnel kapcsolatos híres költeményt aktualizálva Halmos Sándor, az izraelita mûhely titkára Adyt idézte: 'Kényes büszke pávák, Nap-szédítõ tollak / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap." [G.I.]

"Tõkés László európai parlamenti képviselõ, a korábbi (!) nagyváradi Kiút-konferencia házigazdája is a szeretetrõl beszélt, mondván: ha nem szeretjük egymást, hazánkat, akkor üres beszéd a válságból való kilábalásról szólnunk."

Legyen most a "love". Szóbahozom majd a "lóvét" is, ha eljön az ideje.
Orbán csak egyéb irányú elfoglaltsága miatt maradt távol. Hát persze, egyébként...

Szerfölött elgondolkodtató, hogy a "szélsõjobb" bülbül madarai - a Kuruc Infotol a Barikádig - hallgatnak. illetve tartózkodnak attól, hogy ezzel a jelenséggel elemzõ módon foglalkozzanak.

Úgy tünik egyedül a Szent István Szövetségnyilatkozott érdemben a dologról. Közleményüket érdemes elolvasni. Egy mondatot idézek.

"A zsidók testvéreink a Szentírás szerint! Milyen testvéri szeretet az, amelyik a másikat uralni akarja, és elveszi a pénzünket, földünket, vizünket, és a szabad akaratunkat is?"

A nyilatkozatot megküldték a Barankovics Alapítvány, Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház, A FIDESZ, a KDNP, a JOBBIK MMP, a MAZSIHISZ, a Magyarországi Muszlimok Egyháza, a Magyar Iszlám Közösség, és a Nemzeti Hírháló részére. Nem észlelem, hogy bárhol visszhangra lelt volna. Hogy van ez?

[Egyébként a nyugdíjas szívsebész, mint újdonsült vándorprédikátor, november ötödikén a ráckevei katolikus templomban tartott szentbeszédet. Haja csurkába kötve, fején homlokpánt, elõl csillogó jelvény, a fekete lajbi alól fehér ing lóg, elõl röviden, hátul hosszan. Sámán szerelés? Mesteri módon alkalmaz minden szónoki fogást, amivel a templomos öregurakra öreglányokra hatni lehet. Hangja halk, szelíden behízelgõ, idõnként rezegteti is. Pillog, szemeit forgatja - fõleg az ég felé. Kezeivel gesztikulál. Az élemedett hívek szklerotikus elragadtatással hallgatják. Pojáca, mondhatnók, ha nem többrõl lenne szó.]

Hogy miket mond? Ellenségeinket is szeretni kell, meg hogy odafönt majd számadást kell tenni. Neki persze könnyû dolga lesz, ha tényleg Jahve trónol odafent. Egy cinkos kacsintást nyilván váltanak majd.

Ami azt illeti, ez a "VanKiút" is egy paradigma, csakhogy csalóka, mint Tõkés püspök olajos [dákoromános] mosolya... Hogy a költészetet illetõen pontosak legyünk, a Debrecenben idézett Ady arról dall, hogy "Új szelek nyögetik az õs magyar fákat, / Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat." Szegény Ady! Õ eleinte is fantáziált. Aztán - ahogy szervezetében elõrehaladt a bujakór - már hallucinált is. Az idézett két strófa [is] egy zavart elme párázata semmi más.

Míg a birka magyar csodára vár megérkezik, sõt már itt is van, a zsidó országvevõ. Emlékezzünk csak Simon Peresz izraeli elnök idevágó nyilatkozatára.

Már csak az a kérdés, hogyan zajlik tovább a már elkezdõdött (!) zsidó "honfoglaló" beözönlés. Errõl van saját történelmi tapasztalatunk!

Amikor az oroszországi rengés ["pogromok"] nyomán meglöttyent a mocskos galiciai mocsár Herzl Tivadar - 1900 augusztusában - így fuvolázott a londoni IV. cionista kongresszuson: "a zsidók e csodálatos Angliában élvezik az összes szabadságjogokat... Itteni testvéreink kiváltságos helyzetükkel csak reszketve élhetnek, ha ez vonzerõvé válik a mi kétségbeesett zsidóink számára. Egy ilyesfajta bevándorlás veszélyeztetné az itt letelepedett zsidókat és a bevándorlókat egyaránt. Szerény csomagjaikkal kétségkivûl magukkal hoznák azt, amitõl -épp menekülnek - az antiszemitizmust."

Magyarországról nem volt szó. Ide zavartalanul tódulhattak a "kétségbeesettek" mert a magyar történelem legro hadtabb nemesi és polgári osztálya és legzûllöttebb kormányzata kinyitotta számukra a hágókat. E "honfoglalás" utólag a "kazár invázió" találó jelzõt kapta. De ki emlegeti már az akkori szarháziakat Tisza Kálmán miniszterel nököt, aki "Magyarország leghosszabb ideig regnáló - szabadelvû (!) - miniszterelnöke volt, megszakítás nélkül 14 évig és egy hét híján öt hónapig, azaz 5260 napig ült posztján."

Tisza a bécsi Rotschild bankház hazai ügynöke volt. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor - utasításra - " kedvezõ irányba" kezdte terelgetni a magyar igazságszolgáltatást a "vérvádpernek" minõsített tiszaeszlári gyilkossági ügyben. Cinkosát, az akkori igazságügy minisztert Pauler Tivadart már - már sajnáltatja a krónikás. "Nem volt köny nyû helyzetben a magyar igazságszolgáltatás; sorozatos támadások és kritikák érték a magyar kormányt, személy szerint Pauler Tivadar igazságügy minisztert, Korniss Ferencet, a törvényszék elnökét és az egész magyar bírói kar szakmai felkészültségét kritizálták külföldön, valamint az Eötvös Károly köréhez tartozó sajtóorgánumok. Ebben a nehéz helyzetben kellett végeznie emberfeletti munkáját a nyíregyházi kir. törvényszéknek.

Ezt úgy kell érteni, hogy a zsidó kézben levõ sajtó mocskos lejárató sajtóhadjáratot folyatott a magyar igazságszol gáltatás ellen.] E sötét korbanKozma Sándor volt a királyi fõügyész. Róla meg ezt írják. „Egyenes és tiszta lelke – a védõ, Eötvös Károly szerint – a vérvádnak még a gondolatát is elutasította, s a pert a kor szégyenének tekintette. Az országos fõügyész már az elsõ törvénytelenségeknél közbeavatkozott. A vádat is fõvárosi, s nem helybeli ügyész képviselte." Bizony nem volt jó helyi ügyész, Szeyffert Ede kellett akinek "vádbeszédét" Korniss Ferenc a törvényszék elnöke ekként minõsítette. „Arra nézve, hogy az elõterjesztett vádnál leginkább mentõ okok használ tattak, melyek fõkép a védelemhez tartoznak, semmi megjegyzésem nincs. [Az elnök szavait itt a tárgyalóterem közönségének viharos tetszésnyilvánítása szakította félbe.]"

Most újabb "kazár invázió" elõtt állunk és a "kortárs nyomorultak" javában készülõdnek arra, hogy nemtelen elõdeik mocskos szerepét újrajátsszák.

Manapság persze már elképzelhetetlenek vérvádperek. A körmendi H. Zsófi holtteste nem tünt el. Csak a vére. De ki merne rosszra gondolni abból, hogy H. Zsófit éppen azon a napon ölték meg, amikor a tiszaeszlári Solymosi Esztert, vagyis április 1-én (!) akkor, amikor a leírások szerint a zsidó vérgyilkosságok történni szoktak, vagyis a  zsidó húsvét, a Pészáh elõtt. A házból a gyilkosság idején kirohanó "mediterrán" külsejü férfinek nyilván nincs köze ahhoz, hogy a haszid Berkowitz éppen a körmendi gyilkosság idején, 1998-ban nyitotta meg ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen!

Ebben a piszkos játszmában persze nem a "VanKiútasoké", hanem Orbán Viktoré a fõszerep. Õ kapott a zsidó imádó Wojtyla pápától magas kitüntetést, ame lyet a volt és jelenlegi zsidó hercegprímás Erdõ, Paskai jelenlétében adtak át neki. Õ kezel a rab bikkal, kipában! [A slendrián képszerkesztõ a kipát úgy tüntette el, hogy a koponya hátsó - felsõ részét egyszerüen levágta. Orbánnak emiatt nincs feje-búbja. [Amúgy a magyarság hoz és a zsidósághoz fûzõdõ viszonyát ez a rosszul manipulált kép jól szemlélteti...]

Ezzel az Orbán képpel melléfogtam - kissé. Szász Lóránttól kaptam néhány képet. Egyikükrõl, a jobb felbontásnak köszönhetõen, megállapítható, hogy Orbán fejérõl nem montírozták le a kipát. Fehér (!) kipát visel és az a fehér fal-háttér miatt nem látszik. A másik képen a langyos Szõke Herceg látható, ugyancsak fehér kipában. A képek [összemásoltam õket] azt igazolják, hogy az ádáz belpolitikai ellenfelek egyszerre egyfor mán nyalják a gazdi talpát. Gyur csány is jelen volt, a bennsõséges baráti, sõt testvéri összejövetelen, de nem viselt kipát. Hogy van ez?

Szorosan tapadt Tom Lantoshoz is, amíg tehette.

A Fidesz MPP ápol "testvérpárti" kapcsolatokat a "liberális" izraeli Likuddal. "A Likud természetes ideológiai partnerünk - mondta a Fidesz elnöke Szilvan Salom izraeli külügyminiszter márciusi látogatásakor." [Népszabadság.]

Ez világos. "Izraelben, ugyanis mindegyik fõbb politikai erõ ideológiája a cionizmuson alapszik - vagyis a zsidó állam fenntartásán, lehetõleg palesztinok nélkül. Ebbõl a szempontból figyelemre méltó, hogy a gázai hadjárat alatt Cipi Livni, a Kadima, illetve Benjamin Netanjahu, a Likud vezérének nyilatkozata között nemigen volt különbség. Mindketten a többszörös túlerõ biztos tudatában értékelték a helyzetet, s a 'megoldási sémák' csak látszólag különböznek egymástól." [Heti Válasz.]

Különösebben az sem zavaró, hogy a Likud liberális, a Fidesz MPP pedig konzervatív párt. "Természetes ideológiai partnerek" nem akadhatnak fenn ilyen apróságokon.

A "gázai megoldási sémák" szerfölöttalkalmasak lesznek magyarországi alkalmazásra is, ha netán a bennszülöttek berzenkednek majd az izraeli helyfoglalás ellen. Szerfölött tanulságos olvasmány ebbõl a szempontból [a zsidó] Makai György "Izrael Állam és a cionizmus" c. könyve [Kossuth Könykiadó 1973] Ebbõl is sokat lehetne idézni, de hosszú... Egy paszust csupán. "Az 1948 - 49-es háború nyomán... a 859.000 arabból már csak 133.000 maradt, 726.000 'elhagyta' Izrael (!) területét." [221. old.]

A késõbbi béke nobeldíjas Begin így szólott a hadsereghez. "Nem szabad könyörületeseknek lennetek, mikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk velük, míg meg nem semmisítjük az úgynevezett arab kultúrát amelynek romjain felépítjük a magunk civilizációját." [238. old.] Ez a "civilizáció" úgyszól ván felépült, hát nem mondom...

Ne feledjük, hogy palesztina földjét elõbb az Úr, majd Balfour adta a zsidóknak. Az ajándékozás is erõs jogcím, hát még az adásvétel! Márpedig ezen a jogcímen máris Izrael tulajdonai vagyunk, ha hinni lehet Peresznek - és miért ne lehetne hinni? Egy - szintén - nobeldíjas nem hazudik.

* * *

De immár más szelek fújnak, keletrõl. Vagyis nem bolond szelek az adyfélék bolond-lukaiból. Már nem a nyugati paradigma: a judeo-uzsoracivilizáció, szidolozásáról van szó! Kettéhasad a világ! Küszöbön a Nyugat, Oswald Spengler által megénekelt, alkonya. Keleten új nap kél. A csendesóceáni térben bontakozik ki az új emberi kultúra. Persze ez önmagában csak líra, de új világpénz is születik, amely letaszítja trónjáról a dollárt.

De hogy témámhoz visszatérjek, sejtettem, hogy pusztán e divatos cím kiválasztásával valami nagy-nagy katyvaszba tenyerelek bele. Meg azt is, elõbb önmagamban kell paradigmát váltanom, hogy aztán általá nosságban is szólhassak róla. Hát' váltottam ... Mindenek elõtt megvál toztattam környezetemhez, köztük olvasóimhoz fûzõdõ viszonyomat is.

[Viszonylag késõn jöttem rá, hogy az általam is mûvelt poszt-komment mint "irodalmi mûfaj" túlélte önmagát. Sok a termékeny író, sok a híg írás és kevés az olvasó. Tulajdonképp jól van ez így, hisz nem is a kommentálható események érdekesek, hanem a közöttük levõ összefüggések, a rejtett dimenziók (!). Dimenzió meg sok van: térbeli, idõbeli, cél - eszköz, ok és okozati, stb. dimenziók léteznek, hogy a csak a legfontosabbakat említsem.]

Különbejáratú paradigmaváltásom közben azon vettem észre magam, hogy voltaképp pasziánszotkezdek játszani - önmagammal. Ezt nem lehet megúszni ... A lapokat el kell rendezni akkor is, ha e mutatványnak nem lesz nézõje [olvasója], legalábbis jóideig.

Itt és most egy keveset a címnek választott fogalomról.

A paradigma, ill. paradigmaváltás fogalma a dimenziók fogalmából sarjadt. A dimenziók létezését és jelentõségét nyughatatlan, Herbert Marcuse, énekelte meg elsõk között, "Egydimenziós ember" c. könyvében. Szerinte "a fejlett ipari társadalom hamis szükségleteket teremt, amelyek az egyéneket a termelés és fogyasztás létezõ rendszerébe integrálják. A tömegmédia és -kultúra, a reklám, az iparszervezés és a kortárs gondolkodásmódok egyaránt reprodukálják a létezõ rendszert és arra törekszenek, hogy kiiktassák a negativitást, kritikát és szembenállást. Az eredmény egy 'egydimenziós' gondolkodási és cselekvési univerzum, amelyben a kritika és szembenállás lehetõsége és képessége egyre gyengül." [Ez az univerzum kialakulóban van. Ha kialakulna, egy olyan globális társadalom jönne létre, amelyben cca. tizenötmilliónyi ember uralkodna cca. hatmilliárdnyi [goj] állaton. A "kritika és szembenállás lehetõségének és képességének gyengülése" csak a hatmilliárdnyi baromra vonatkozik. A tizenötmillió nagyonis tisztában van a dimenziók és a paradigmák jelentõségével. Ezekkel maga mesterkedik, hogy egyszersmindenkorra felszámolja a kritika és szembenállás képességét, a "többieknél". ] 
Marcuse nézetei ennélfogva a dimenzióktól a változás, a paradigmaváltás irányába konvergálnak.

Paradigmaváltás mint fogalom megalkotását ugyan a Wikipédia egy bizonyos Thomas S Kuhnnak tulajdonítja, aki szerint "a paradigma egy adott idõszakban 'az adott tudomány mûvelõi között' kialakult és intézményesült közmegegyezés arról, hogy mi az adott tudomány tárgya, feladata, hol húzódnak a tudományosan érvényes ill. érvénytelen kérdés feltevések közötti határok, ill. mely feltételek mellett lehet valamely álláspontot egyáltalán tudományon belülinek elfogadni ... Ez a mindennapi kutatátási gyakorlatot irányító tudásrend a fejlõdés egy bizonyos pontján válságba juthat." Ez azt jelentené, hogy a téma néhány okos ember belügye volna? Könnyen meglehet, hisz pl. Konrád György - a legnagyobbnak de legalábbis legfontosabbnak reklámozott "magyar" író - Áramló leltár c. könyvében pontosan úgy vélekedik ... "A zsidók megkapták a sorstól a 'perspektíva váltás'mesterségét és vele az emberiség tapasztalati sejtelmét ... Az egyetlen világnép és ebbõl fakad e rendeltetése is. Világnép a nemzetállamokban - ez a zsidó paradoxon." 

Ezek szerint a világ-paradigmák gondozása a zsidók elõjoga lenne. Ám kiderül, hogy a paradigmaváltás jóval kacifántosabb téma ennél. Egyre többen ártják bele magukat. Horribile dictu: nemzsidók is. Egyre nagyobb a tarkaság, azaz a zûrzavar. Íme néhány önkényesen kiragadott példa.

• A pofátlanság guiness rekordere cím méltó várományosa  Sárközy "privatizációs professzor" [a Mindentudás Egyetemén, Sólyom László és Kornai János kontrázása mellett] ötvenegynehányadik könyvét így konferálja [konferáltatja] "... Antik gyökerû, vagyis nem újdonság az állam és az emberi test közötti párhuzam felemle getése. Innen a könyv merész (al)címe, mely szerint az állami apparátus impotenciában szenved. Ahhoz, hogy megtaláljuk (?) a megfelelõ gyógymódot, ismerni kell a beteg kórtörténetét, számba kell venni a lehetséges kezelési módokat, miközben nem szabad megfeledkezni a nem kívánt mellékhatásokról sem." Nem lehet kétséges, a vigyori Sárközy magára és a magafajtákra gondol. Ebbõl úgy látszik, képtelen belátni, hogy a kórokozó nem írhat kórtörténetet és nem foglalkozhat gyógymódokkal, mivelhogy a purgálásnak õ nem alanya, hanem célja - tárgya.
   
• Ugrin Emese mint többrétü fogalmat - jelenséget határozza meg a paradigmaváltást. Idézi továbbá Einstein híres mondását, mely szerint az a szabály, hogy „egy problémát nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani, amely a problémát elõidézte, ma érvényesebb, mint valaha." 
  
  Ez a passzus mintha egyenesen a Sárközynek és a hasonszõrüeknek szólna: coki! Igaz is, ebmarás esetén nem a kutyaszõr a megoldás, hanem az orvos és a sintér. Jönni fognak!
• Egy másik Kuhn rajongó - szerint  "Jó lenne, ha személyiségünk kiteljesedésére használnánk a technika adta lehetõségeket, és valahogy sikerülne elkerülni az élet értelmetlen felpörgetésének csapdáját (mókuskerék szindróma). Ez egy nagy hülyeség, mert - miként a tõkének - az egész kapitalizmusnak a forgási sebesség növelése a létezési formája.  A derék honleány, összehordván hetet-havat, a szószátyár, minden lében kanál regényí rót Milan Kunderátidézi, aki rohanó világunkban a lassúság apostolává szegõdik. 'Lassúság' (!) címû, legújabb regényében az "önmagunkkal gazdálkodni tudást" boncolgatja. Majd áttér a - regényirodalom mindent meghatározó, mindent megoldó szerepére."Feltárni azt, amit 'csak' a regény tárhat fel – ez adja a regény jogosultságát, egyedül ez. Az a regény, mely nem tárja fel a lét valamely addig ismeretlen részecskéjét, erkölcstelen. A regény egyetlen erkölcse a megismerés. Bonyolultabbak a dolgok, mintsem hiszed -ez a regény örök igazsága." Ésatöbbi, ésatöbbi...
  
  Hát persze! Mindenki a világ közepébe helyezi önmagát és azt gondolja, õ tekeri a verklit. Ami viszont a dolgok bonyolultságát illeti, a megtollasodott regénygyártó a fején találta a szöget.
• Richard Landes magát a közel keleti konfliktust "paradigmatizálja". Kivételesen nem érdemi fejtegetéseibõl, hanem irásának bevezetõjébõl idézek, mert támpontként szolgál további fejtegetéseimhez. "A paradigmák egy mindent átfogó vázszerkezetet [framework] alkotnak, amiknek a segítségével az emberek megpróbálják a fontos kérdéseket értelmezni, megérteni. Példaképp érdemes megemlíteni, hogy a csillagászatban akkor következett be alapvetõ paradigma váltás, amikor a tudósok rájöttek, hogy a föld és a bolygók keringenek a nap körül, nem pedig a nap kering a föld körül. A paradigmaváltás azzal járt, hogy ugyanazokat az adatokat [a nap és a bolygók helyzetével kapcsolatos megfigyeléseket] egy másik vázszerkezet szerint kellett értelmezni." Lám, milyen érdekes! Amit a görög Arisztarkhosz, a püthagoreus iskola utolsó nagy csillagásza, Kr. e. 300 körül már felismert és kinyilatkoztatott,- Kopernikusznak alig 1700 év múlva sikerült ismét felfedeznie. Õ még nagyobb baj nélkül megúszta. De több mint száz évvel késõbb Galileinek nem volt szerencséje. Könyve ["Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerrõl, a ptolemájosziról és a kopernikusziról"], miatt a "szent" inkvizíció 1633-ban perbe fogta úgy, hogy "a fõbíró szerepét maga VIII. Orbán pápa töltötte be. A per tétje Galilei élete volt, mivel akkoriban az eretnekségért halálbüntetés járt. Ezért kénytelen volt visszavonni a Föld mozgására vonatkozó tanait, de közben, állítólag, végig azt mormolta maga elé: Eppur si muove!"[Wikipédia idézet.]
  
  Mára a kérdés a csillagászat fertályán tisztázódott. Igenám, de a világot még mindíg a ptolemaiosi, vagyis bibliai világkép, azaz a geocentrikus világszemlélet alapján, az ósdi "váz-szerkezetet" megtartva, szeretné kormányozni az "egyetlen világnép" - a pénz, az amerikai fegyverek és a judeokeresztény Római Katolikus Egyház [újabban nálunk plusz a Református egyház] segítségével.
  
  Ezért, ha valaki netán arra vetemedne, hogy a paradigma - paradigmaváltás kérdésében önálló véleményt formáljon, sõt ilyennel házaljon, szükségképp egyszerre - együtt (!) kell foglalkoznia
   
• a zsidókkal,-
• keresztény"befogadóikkal"-
• a pénzzel,-
• Amerikával,-
• a Katolikus Egyházzal és
• a homo sapienssel. 

Ezeket ugyanis csak együtt lehet megérteni. Együtt képviselik a paradigmát és annak váltását. Nem a Konrád szerinti egyszerü "zsidó paradoxonról", hanem egy szörnyûséges abszurditásról van szó, ami már csak azért nem vált ki bennünk magyarokból dühös védekezõ reflexeket mert immunrendszerünk súlyosan károsodott, gondolkodásunk eltompult..

Henry Ford "A nemzetközi zsidó" c. könyvének "A világ legnagyobb problámája" alcímet adta. Megállapításait majd emlegetni fogom itt - ott. Számomra azonban elégséges Konrád "Áramló leltárát" elemezni annak kimutatásához, hogy a nemzetállamok nyakára ült "világnép" valóban a világ legnagyobb problémája.

Folytathatnám még, de nem teszem, mert sohase lenne vége. Egyszerûsítek inkább...

Tehát.

A világ jelenségei szerfölött bonyolultak! Minden - mindennel összefügg. A leggyakrabban persze rejtve, felismer hetetlen módon. [Egy példa a lehetséges sok közûl. Például miért eszi a fene Kínát (annyira) Tibetért? Hát a globális felmelegedés miatt. Ez az elsõ pillanatban marhaságnak tünik, de nem az! A globális felmelegedés megolvasztja a Hima lája jég és hósapkáját, azaz a világ legnagyobb kincse az édesvíz, óceánnyi mennyiségben, a most még szintén hideg és kopár, tibeti fennsík felé veszi az irányt. Ugyanoda a leendõ Kánaánba igyekeznek a kínai gát és csatornaépítõk, a telepesek és azok, akik majd a vizet palackozzák és értékesítik, a szomjazó embermilliárdoknak...

A világ telistele van ilyen "rejtélyes" evidenciákkal, de ki figyel oda? A hatmilliárdnyi egydimenziós ember [akik feltü
nõen hasonlítanak a Talmudban megénekelt goj állatokra] semmiképp. Látva, értve élni csak a homo sapiens volt és lesz (!) képes. A zsidóság önmagát tartja és hirdeti homo sapiensnek, holott több okból nem az. Nem rendelkezik pl. ezen emberi minõség egyik legfontosabb ismérvével az erkölccsel. Erkölcsi fogyatékkal él.

Bibi van a homo sapiens körül is. Akikkel kapcsolatban ez a fogalom kialakult, rég halottak. Életmûvük, alkotásaik nem tartoznak a kötelezõ ismeretek, olvasmányok körébe. Üsse csak be valaki a Goooogle képkeresõjébe a "filozófus" szót, meglátja kiket talál: Lukács - Löwinger Györgyöt, Soros Györgyöt (!),  Heller Ágnest [sokszor], Böhm Károlyt,  Tamás Gáspár Miklóst [persze],  Marx Károlyt [kissé hátrébb], Vajda Mihályt ["igazi értelmiségi csak a bloldaliak között van"], stb.

Az ókor nagy kultúráit a homo sapiens teremtette és igazgatta. Egyiptomban pl. a papság a Stonenhenget építõ keltáknál, az ugyancsak papféle, druidák. A homo sapiens nem faji, hanem általános emberi minõség. Ennek a rétegnek ismét vezetõ osztállyá kell szervezõdnie, hogy a földi élet fennmaradhasson és az embermilliárdok ember hez méltó életet élhessenek.

Errõl mindannyan álmodozhatunk, írsogálhatunk, magunk gyönyörûségére, esetleg mások tanúlságára. Ezért készítettem új honlapot az eddigiektõl eltérõ formátumban éps ezért töltöm fel azt - erõmhöz képest - az eddigiektõl eltérõ tartalommal.

Fontos tehát ismertetnem az új-rendszerü honlap szerkesztési alapelveit.

1. A korábbi honlapokon is elõszeretettel alkalmaztam képeket. Most a képi forma a prózával egyenértékû kifejezésmóddá válik. Ennek sok elõnye/hátránya van. Az olvasó tudatát más oldalról "támadja",- nézegetést igényel,- intenzívebben kell a képfelületeken egerészni, hogy a képnézegetõ olvasóvá lehessen. Nyilván lesznek, akik ezt eleve unalmasnak tartják, de talán olyanok is, akik kihívásnak tekintik és felveszik a kesztyût. Ennek esélyeit nem latolgatom, lévén elsõsorban pasziánszról szó...
2. Felháboritó tényeket nem csupán és nem is elsõsorban azért fogok emlegetni, hogy felháborodást váltsak ki. Ennél tobbet szeretnék elérni.
3. A felháborodásnál több, ha az olvasó el is gondolkodik,-
4. Még több, ha valamit cselekszik...
5. Summa - summárum, ez egy "irányhonlap" [szeretne lenni]

Visszavonulásom ideje alatt többirányu kisérletet folytattam annak tisztázására, hogy pusztán intellektuális, ill. logikai érvelés alapján cselekvõ közösséggé szervezhetõ e több - kevesebb ember, ilyen vagy amolyan célra. A kisérlet totális sikertelenséget "eredményezett" úgy baráti, mint családi vonatkozásban.

A tapasztalat az, hogy az emberek képesek ugyan általában lelkesedni a hazáért, a családért, eszményekért, de életmódjukon, munkamódszereiken egy jottányit sem hajlandók változtatni senkiért - semmiért.

További tapasztalat, hogy mennél logikusabb egy érvrendszer, az emberek annál jobban idegenkednek, sõt írtóznak tõle...

* * *

A fenti meggondolások alapján készítettemtöbbdimenziós honlapot. A nyitóoldal a 1) jelenidõrõlszól. Mivel az idõ is "három" dimenziós,- helyet kapott a 2) múlt és a 3) jövõ is. Egyéni "múltam" dimenziójába 4) korábbi írásaim kerültek. Erre az anyagra mint "archivumra" néha hivatkozni fogok ezutáni írásaimban. A 5) "homo sapiens"problematikának külön fejezetet szenteltem. Ennek oka csak késõbb fog kiderülni.

A honlap mûködési elve [csak a gyengébbek kedvéért] a következõ.

A nyitó INDEX egy téridom, aféle "szinpad". Ebben a formátumban böngészni csak a középsõ - teljes felületü - lapon lehet. Az alul, felül, jobb- és baloldalon levõ "torzított" felületeken tehát nem lehet navigálni, de a rajtuk elhelyzett navigációs sávra kattintva bármelyiket középre lehet hozni, hogy böngészhetõk legyenek. A honlap tehát, mint virtuális kocka, "forgatható". Aki nagyobbméretü felületen akar böngészni átválthat "teljes képernyõ módba". Ezesetben csak a kiválasztott oldal látható. Onnan viszont bármikor vissza lehet térni a "forgószinpadra".

Tudom, hogy ezek "ósdi" szerkesztési elvek és a "modern" honlapszerkesztési elveknek az felel meg, hogy az olvasó a nyitó-indexen a teljes "árukészletet" láthassa. Én viszont nem egy vegyesbolti kirakatra gondoltam, hanem egy könyv-félére, amelybe bele kelllapozni, hogy az olvasó elõre megnézhesse a tartalomjegyzéket, a képeket, a fejezeteket, stb.

Az egész honlap komplexum "fejlesztés alatt" jeligével indul. A tartalmakat tehát fokozatosan - folyamatosan viszem fel. Aki számbaveszi az általam eddig írt cikkeket, blogokat, leveleket, fogadkozás nélkül is elhiszi talán, hogy kereteim nem maradnak üresek. Tekintettel azonban a "pasziánsz" jellegre, az olvasók gyõzködésére nem törekszem.

Egész "honlapírói" munkásságom alatt fájdalmas rejtély volt és maradt számomra, hogy az olvasók nem, vagy alig kommentálták kommentárjaimat, leveleimet, blogjaimat. Volt persze beírás bõven - a liberális, szabad fórumba...

Megvallom, a névtelenül kötekedõ, vagdalkozó, gyalázkodó írásoktól, "íróktól" végleg megundorodtam és nagyon sajnálom, hogy miattuk nem írhatnak be olyanok sem, akikre ez a szabadosság nem volt jellemzõ.

A fórum, mint olyan, gondolata továbbra sem idegen számomra. A regisztráció és a szerkesztõi moderálás azonban olyan evidenciák, amelyek fölött senkivel sem vitatkozom.

A viszontlátásig minden olvasóját üdvözli a szerkesztõ.

2009.11.08

Szeszák Gyula.

A tömeg a végzet arra ítélt állata, Mely minden rendnek malmán húzni fog, Mert arra van teremtve. Azt hiszed, ülhetnél nyakán, Ha a gazdának szükségét nem érzi? Ha kebelében öntudat lakik? [Madách után szabadon.]

 

Az istenalkotás művészete - az uralkodás művészete

A zsidóság szörnyű tudománya

A gójok vagyis az emberiség "állati értelmén"gúnyolódni a zsidók legkedveltebb mulatságai közé tartozik. Ezt igazolja, hogy a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben ez a leggyakrabban visszatérő"vicces" kifejezés. Ezen tárgyilagosan elgondolkodva be kell látnunk, hogy a zsidóknak tökélete sen igazuk van. Abban legalábbis, hogy gondolkodásuk minőségileg más mint a gójoké. A való ság megismerésére és lehetőségeinek kihasználására az övéké sokkal inkább alkalmas, mint az általuk lenézett gójoké.

Hogy a következő eszmefuttatás ne csússzon félre, már most elöljáróban tisztázzuk: e dolgozat nem a tudományos (pl. természettudományos) gondolkodásról szól, hisz ebben a gójok nem ostobábbak a zsidóknál, hanem a társadalmi gondolkodásról.

A zsidó gondolkodás a végletekig pragmatikus, vagyis"az adott föltételek közt legcélszerűbb megoldásra tekintő, lényegre törő; gyakorlatias, célratörő, valóságközeli; ideológiailag semleges". További jellemzője, hogy csoportos (kollektív) szellemi tevékenység, amely az - időkorlátokat átlépve - egy közös cél irányába halad (célorientált). Kiemelt szerephez jut benne az ú.n. dinamikus visszacsatolás, azaz az elképzelt és a bekövetkezett események folyamatos egybevetése, az eltérések okainak kritikus elemzése, a hibák javítása utáni újrakezdés.

Velük ellentétben a nemzsidó gondolkodás a következő jellegzetességeket tükrözi.

A gój alapjában véve magányos gondolkodó, sajnos a szó legrosszabb értelmében. Nem kapcsolódik rokon eszme-áramlatokhoz, ill. ezek hordozóihoz, sőt önmagát, eszméit és céljait ezektől eltérően, sőt ellenükben igyekszik megfogalmazni és érvényesíteni."Kritikai" beállítottsága a valóságközelítésre sokkal kevésbé alkalmas mint a zsidóé, de nem csupán a másokkal szembeni ellenkezés miatt, hanem ennél súlyosabb okból. A gój gondolkodás kiin duló pontja szinte minden esetben egy elvont eszme, amit nevezhetünk bátran előítéletnek is. Ennek"fészekrakása" a gój agyakban teljességgel érthe tetlen de szinte általános jelenség...

Kissé másként fogalmazva, a gójok világlátása, egy szilárd és változtathatatlan (erkölcsi, vallási, történelmi, stb.) előítélet talajára épül. Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben ezt így fejezik ki. "A gójokat nem az elõítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlege lések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az õket követõ eseményekre."

A gójok gondolkodásának nincs az origótól, azaz a gój személyétől, ill. eszméitől távolodó iránya (vektora). Önmaga körül kering. Mivel a gój fenséges magányában viszont csodálókra, ill. követőkre vágyik, arra törekszik, hogy vonzáskörébe vonjon másokat, azaz egy olyan szellemi "térgörbületet" hoz zon létre, amelynek ő a középpontja.

Ez többé vagy kevésbé, hosszabb vagy rövidebb ideig sikerülhet is, mert a szellemi/társadalmi űrben temérdek (űr)szemét alak kering, amelyek egyikét - másikát körpályára téríti a vonzás. Ez az állapot azonban sohasem tartós. Az ilyen kicsi mikrokozmosz középpontja igen gyorsan elégeti fűtőanyagát, szellemi törpévé zsugorodik, tömegvonzása csökken, az alkalmi bolygók pedig szétspriccelnek az űrben, a semmiben. Ez a képlet tökéletesen model lezi a gój eszmék csekély értékállandóságát.

Aki eddig jutott az olvasásban, megpróbálja értelmezni a mondanivalómat és nem jár sikerrel, szememre vetheti, hogy rébuszokban beszélek, azaz értelmes mondatok helyett képi hasonlatokat használok. Ez nyomaszt engem, mégis továbbmegyek. Akik elfáradtak, vagy megunták itt abbahagyhat ják... Akik tovább jönnek, szíveskedjenek elgondolkodni a következőkön.

Olyan eseményekről lesz szó amelyeket mindannyian átéltek, legfeljebb nem tudatosan...

A "rendszerváltástól" kezdem!

Az eltelt húsz év sem volt számunkra elegendő, hogy felfogjuk, mi történt - velünk. Egyet - mást azonban már kapiskálunk. Beszéljünk csak erről. A szocialista rendszer felszámolása, a kapitalista rendszer bevezetése egy minden részében előre megtervezett művelet volt. A "magyar" beavatottak pontosan tudták, hol a helyük, mi a teendőjük. E beavatottak lettek a "demokrácia" szellemi, politikai vezetői és gazdasági oligarchái; döntő többségük ben zsidók. Ez a réteg önmagát a társadalom elitjének minősíti...

Ez az adott körülmények között "természetesnek"tekinthető a következők miatt. A számunkra etalont jelentő Szovjet unióban, Sztálin meggyilkolása után, a zsidóság minden területen előretört és megkaparintotta a társadalom és gazdaság stratégiai pontjait. Ennek tükrévé vált Magyarország is, ahol a"desztalinizálás" jelszavával lapátra tett maroknyi főzsidót leszámítva a rendszer szemita jellege megmaradt. A zsidóság a tőle megszokott vehemenci ával és mohósággal vetette rá magát a gój társadalomra és azokra az anyagi javakra amelyeket a szocializmus idején az államosítások, ill. a szövetkeze tesítés során elvettek a gójoktól.  És arra a vagyon-növekményre amit az uralkodó osztályoknak csúfolt munkásokból és parasztokból sajtolt ki a zsidó uralom, és halmozott föl állami vagyon formájában.

E vagyon szétrablása, megkaparintása, elkótyavetyélése untig ismert dolgok, ezért velük szükségtelen részletesen foglalkozni.

Itt és most azt akarom viszont vázolni, miként tükröződött a gójok tudatában e "társadalmi átalakulás" és hogyan alakította viszonyulásukat a bekövet kező rosszhoz: a mai tömeges elszegényedéshez.

A jelenséget két - egymástól jól elhatárolható - síkon: a "hivatalos politika", ill. a spontán "nemzeti reakciók"síkján kell és lehet vizsgálni.

A zsidó térfoglaláshoz először a "demokrácia"szinpadát kell felépíteni. Ezzel kezdődött nálunk is. Az első felvonás Ellenzéki Kerekasztal (EKA) tárgyalások körüli szemfényvesztés volt, amelynek során az ellenzék és a hatalom megállapodtak olyan kérdésekben, amelyeket előre eldöntöttek máshol mások... Fontos mozzanat a zsidócsahos gójok kiválogatása. Nálunk mintaszerüen sikerült ez is.

Többszöridéztem már a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiből azzal kapcsolatban, hogy mi az elnök szerepe a gój szolgaállamban. Nos Göncz Árpád "elnök" mintha egyenesen a jegyzőkönyvek lapjai közül lépett volna ki. A nyájas mosolyu megátalkodott liberálist sötét múltja tette a zsidóuralom ideális eszközévé. A legzseniálisabb húzást azonban Antall József felfedezése és miniszterelnökké jelölése jelenti. Antall József a romlott, gerinctelen, lekiismeretlen"magyar" értelmiségi archetípusa volt. Mondják, már iskolás korában "kormányosdit" játszott társaival, amelyben természetesen ő alakította a miniszterelnököt. A választás nem véletlenül esett rá. Miniszterelnökké választása előtt a a Zsidó Világkongresszus illetékeseinél vizitelt. Egyeztették a tennivalókat.

A maga nemében páratlan az a stáb is, amely Antall kőré szerveződött. Kónya Imre, Szabad György, Salamon László, Boross Péter, Surányi György, Solt Pál, Györgyi Kálmán, Pintér Sándor, stb. együtt és külön külön páratlan teljesítményt nyújtottak a gazdaság, az állam, a társadalom rombolásában.

Antall nevéhez fűződik a Szabad Demokraták Szövetségével kötött paktum, amelyet az MDF döntéshozó szerveinek tudta és beleegyezése nélkül kötött meg, feladva a "rendszerváltás" minden lehetőségét. Ami tragikus, sem az MDF-en belül, sem azon kivül senki sem akadt, aki a beindult nemzetpusztító folyamatot a maga egészénben felismerte, nyilvánosságra hozta és megakadályozni törekedett volna.

Ez nem a vezető párt csődje, a közgondolkodás csődje volt.

Egyetlen ember akadt, egy bohém színdarabíró Csurka István aki "Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán." c.dolgozatában megvilágította a kulisszák mögötti nyüzsgést, amelynek természetét egy zárójelbe tett mondatban ábrázolta hozzátéve, hogy tulajdonképp nem is tartozik a témához... "(Egyszer majd, egy nyugalmasabb időben talán valaki megírja, hogyan mozog a magyar társadalom testében az az ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkvai emigráció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székelnek, majd itthon pártolják halálra József Attilát, az a csapat mindig változó alakban, mindig elítéli az előzőt, miközben folytatja, s ezzel ott van minden nagy társadalmi változásban. De hát ez most nem ide tartozik.)" Ami Csurka írását illeti, szokásomhoz híven nem csupán  beillesztettem a linket, hanem kivételesen azt bátorkodom olvasóimnak javasolni, olvas sák el figyelemmel az egész írást és vessék össze mindennapjaikkal. Igen, a zsidók ott vannak minden nagy társadal mi változásban. Hogyne lennének, hisz ők irányítják ezeket a változásokat. Nekik - egyedül nekik - van rátekintésük az események mozgató rugóira, irányára és eredményére.

A gójok, a maguk állati értelmével, csak statisztái saját történelmüknek...

Csurka és dolgozatának sorsa ismert. Azóta se akadt senki aki a zsidók szerepét, igazi történetét tovább írta volna.

A magyarság jelentős tömegei kívül rekedtek a sorsdöntő színtereken. Kiutálták őket, vagy kiutálkoztak a politikai pártokból. Közülük sokan szembe helyezkednek ugyan a zsidó vircsafttal, ám ahogy ezt teszik bizonyítja a gój gondolkodás önmeddőségét. A gójok gondolkodásának egyes sajátos ságait fentebb jellemeztem. Most néhány adattal kívánom állításaimat szemléltetni.

Nem akarok azokkal foglalkozni, akik hazafias érzéseiket pl. "hagyományőrző" játékokben élik ki, mint végvári vitézek vagy janicsárok, esetleg kolbászsütési verseny résztvevői, stb. ... Csak azokról szólok, akik kifejezetten "politizálnak", pártokat, szövetségeket, stb. alapítanak. Keresgélés közben vettem észre, hogy normális ember a jelek szerint ma már nem bíbelődik azzal, hogy a naponta születő, szétváló, elhaló szervezeteket katalógusba szedje és a katalógust karbantartsa. Egy olyan listát találtam csupán, amelyet 2005-ben fektettek fel. Mondanivalóm szemléltetésére azonban elavult tartal ma ellenére is alkalmas.

Mivé lettünk mi magyarok!?

Amikor Ázsiában már nem volt maradásunk, vagy csak kedvünk szottyant, hogy visszatérjünk az igazi őshazába a Kárpát medencébe, olyan állam szer vezetet és hadsereget hoztunk létre, amelyben mindenki tudta mi a közös cél, hol a helye és mi a kötelessége a hadszervezetben. Olyanok voltunk, mint egy "ejtőernyős csapat". 

Most a nemzet végveszélyben van, a kipusztulás veszélye fenyegeti. És mi mit csinálunk mi? Pártocskákat alapítunk - százszámra. A lista csak a pártok neveit tartalmazza, az is elég... Mély meggyőződésem, hogy a pártalapító atyák többsége fél, vagy negyedművelt ember, azaz mentálisan retardált. Meg hány lehet köztük vezérszerepre törekvő, "vezérürű" tipus? Azt mondják ránk és néha mi is azt mondjuk magunkról, birkanép vagyunk. Ezek viszont kerge birkához hasonlóan viselkednek. Mi a fészkes fenét akar 197 párt az isten napja alatt? Mit tudnak a múltról, a jelenről, a jövőről. Mit remélnek önma guktól és a többi hasonló gittegylettől - akiktől mellesleg minden lehetséges alkalommal elhatárolódnak.

Ha ez zene lenne azt mondanánk rá kakofónia. Ha a nyelvvel hasonítjuk, a bábeli zűrzavar jut eszünkbe, azaz a bábeli nyelvzavar továbbélése. Amikor sokan beszélnek egyszerre és összevissza, akkor mondjuk azt, hogy bábeli zűrzavar uralkodik. A pártok, pártocskák ennek az állapotnak bírósági bejegyzéssel szentesített megjelenési formái. Egyben a zsidóság kedvencei, hisz a zsidó mindent támogat, ami a gójokat megosztja, egymás ellen fordítja, látszat ill. pótcselekvésre ösztönzi.

* * *

A gójok gondolkodásának megzavarásában fontos szerepe van a vallásnak. Hogyan? Hát szerfölött bonyolult, ill. rafinált módon. Itt lép be az"istenalkotás"...

A vallás a „szellemi lényekbe vetett hit”. A zsidónak viszont nincs hite, következésképp vallása sincs! Amit vallásnak mond, nem "hívés", hanem "elhitetés". A kettő nem ugyanaz! Jahvét ő alkotta meg saját képmására. Jahve az ő szemében nem isten, hanem csupán hivatkozási alap. Jahve tanainak követése az erőszak (terror) tudományának alkalmazása, nagyon gyakran magával a zsidó néppel szemben is.

A nagy emberi kultúrákkal szemben a zsidóság egy antikultúrát hozott létre, amely - összelopkodva e kultúrák használható elemeit - valamennyi elpusztítására törekszik (ez a már kihalt kultúrák esetén tárgyi emlékeik módszeres elpusztítása formájában valósul meg...).

Mint tudjuk minden emberi kultúrát (civilizációt) egy adott népesség szellemi elitje (tudathordozó rétege) hoz létre és tart életben (nemritkán évezre dekig). Ilyen tudathordozó réteg volt pl. a keltáknál a druidák kasztja, Egyiptomban pedig a papság. Azokról az alkotásokról, amelyeket e népek létrehoztak, fölösleges lenne itt és most áradoznom.

A zsidóságnak voltak kapcsolatai ókori kultúrákkal amelyek nem lehettek kölcsönösen előnyösek, hisz"babiloni fogságról", ill. "egyiptomi fogságról" regél nagy meséskönyvük a Tóra. E fogságokat a történészek vitatják, de mi ne vitatkozzunk. Elég annyit tényként elfogadnunk, hogy a zsidók megismerték ezeket a kultúrákat és a saját ellenkultúrájukat ezektől eltérő elvi alapokon szervezték meg.

Mik a különbségek? Légiónyi van belőlük, így csak a legeslegfontosabbakat vegyük számba.

A legeslegfontosabbak közül is a legfontosabb az idegen népek meghódításának, terrorizálásának, kiszipolyozásának tudománya. A gój társadalmak, az ókortól napjainkig, úgy hódítanak, hogy hadaik megszállják a közeli, vagy távoli országokat. Még a nagy mumus Hitler is élettér politikát hirdetett. Azt mondta, hogy a Harmadik Birodalomnak a német lovagrendek útjain kell menetelniük (azaz Lengyelország és Oroszország felé), hogy a német népnek kenyere legyen, stb. Az angol világbirodalom is az angol flotta ágyúinak fedezete alatt gyarmatosította a félvilágot. Nem így a zsidók. a hogyan és miért lentebb következik.

A másik nagy különbség az "elit" kialakítása. A nagy kultúrák elitjének volt ugyan köze a termékfölösleg elsajátításához, hisz az adókból szedték a maguk "tizedét". De mire fordították? Ezt mindenki látja. Országuk földjén templomokat, piramisokat, utakat, városokat, stadionokat, színházakat építettek. A pénz kővé vált. A zsidók többezeréves történelmük során összehasonlíthatatlanul több tárgyiasult vért és verejtéket halmoztak fel mint az összes történelmi zsarnokok együttvéve. És hol van a pénz? Aranyban a Fort Knox trezorjaiban? Egy frászt! Az aranynak lába kelt.

Az adószedés soha sehol sem volt babazsúr. Az adóprés a gój államokban is kicsorrantotta a jobbágy vérét. A zsidó ehhez a préseléshez is jobban értett. Nem véletlen, hogy a semmirekellő és buta uralkodók épp a zsidóknak adták el az adószedés, azaz a népnyúzás jogát (regále). Hány Jud Süss űzte ezt a legundorítóbb mesterséget?

De ez mind semmi, a következő nagy "civilizatórikus"különbség a zsidókamat intézménye. Ez tökéletesebb és kegyetlenebb minden hagyományos présnél.

További különbség, hogy a zsidó elit rejtőzködő (!)"elit". Csak az összeesküvés elméletek torzító lencséin átszűrve találgathatjuk, tulajdonképp kik uralkodnak a világ fölött. Az mindenesetre kézenfekvő, hogy olyan hatalomról van szó, amelyet anonimitás és ebből adódó felelőtlenség a világtör ténelem leggonoszabb kasztjává "fejlesztett". Alapos okunk van feltételezni, hogy ezt a kasztot nem gójok alkotják. 

Az égvilágon senki se jött rá - csak a zsidók - hogy"diaszpórák" rendszere, némi pénz és a zsidó vallás (!) segítségével, az egész világot gyarmatosítani lehet, beleértve a gyarmattartó birodalmakat is... Hitler egyik kedvenc szlogenjét Schopenhauertől vette át: "a zsidó a hazugság nagymestere". Kezdjük a diaszpórákkal. Ez a kifejezés azt jelentené, hogy "magok elvetése vagy szétszórása, valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szóródva/szét szóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat."  Igaz, hogy a jeruzsálemi templom, mint építmény és mint fogalom, a világ leghányatottabb sorsú temploma. Az is igaz, hogy a zsidók nem egyszer csak a futásban találhattak menedéket. De a többezeréves zsidó szétszóródásnak ehhez voltaképp semmi köze! Csak ürügy, a zsidó hazugságok egyike. A zsidó a diaszpórában úgy építi saját "kultúráját", hogy megrontja, majd megsemmisíti a gazdanép kultúráját, mint uralma legfőbb akadályát. A diaszpóra nem az üldöztetés hozadéka, hanem a zsidók természetes életformája, mint a rák esetében a metasztázisok létrehozása.

A gazda-társadalmakba világszerte beépülni, azokat leigázni és kiszipolyozni nem alkalmasak sem hadseregek, sem a pénz, külön - külön és együttesen sem. Tömeges tudatmódosításra van szükség. Ennek eszköze pedig a vallás, amely a világnézetet "hitté" a berzenkedést pedig"befogadássá", tűréssé alakítja át.

Hogy is vagyunk ezzel a "vallással"?

A zsidók saját istenüket, hamis csomagolásban, rásózták a "pogány"gójokra. Hogy tudták, hogy tudhatták ezt megpaklizni? Nem volt könnyű. Több ezer évig tartott. Az Antikrisztus - a jezsuita/sátánista Bergoglio - pápai trónra ültetése azt jelzi, végre sikerült!

Villantsunk fel néhány epizódot a világ legnagyobb és legszellemesebb csalása történetéből.

A dolog látszólag "másképpen" indult, mint a zsidó trükkök általában. A nagynak kikiáltott  "I. Theodosius római császár 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallásá tette a nikaia–konstantinápolyi hitvallás szerinti keresz ténységet. A Római Birodalom minden alattvalója számára pedig kötelezővé (!) tette a níceai hitvallást. Betiltotta a pogány templomok látogatását és a bálványoknak való áldozatbemutatást. Vallási kérdésekben Szent Ambrus mediolanumi püspök nézeteinek hatására és befolyására egyre keményebb intézkedéseket hozott a pogányok kal szemben."Érdekes lenne megtudni, ki volt Szent Ambrus. Körül volt e metélve? Aztán meg, mi jut eszünkbe, ki jut eszünkbe erről a ripsz - ropsz "hittérítésről"? Hát az államalapítás meg István a király, aki nagy is lett, meg szent is. De eszünkbe jut Laborc dacos dala is az "István a király" rockoperából.

Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan isten, aki megöli fiát
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr

De kedves Laborc - mondhatnók nékie - itt már szó sincs választásról, a dolog meg van paklizva. Vagy benyeled, vagy lenyomják a torkodon. A Géza - Vajk pakli bizonyos részleteit ismerjük. (Géza Quedlinburgban adta el Magyarországot a német császárnak.) Érdekes lenne I. Theodosius"megvilágosodásának" történetét is megismerni. [Már csak azért is, mert ismerünk egy másik hasonlót, ami a damaszkuszi úton esett meg a pogány Saullal, aki egyszeriben Paulus lett és tovább fazonírozta a"keresztény" tanítást, hogy az még áramvonalasabbá váljék a zsidó hódítás számára.]

De lássuk elébb a niceai-konstantinápolyi hitvallást, melynek megszövegezése és egyetemes elfogadása a kereszténység első két egyetemes zsinata: a 325-ben tartott első niceai zsinathoz és a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinathoz kötődik. Háromosztatú hitvallás, tehát három hitágazatban vallja meg a Szentháromság három személyébe vetett hitet. Mi is van benne? Dehát ezt mindannyian tudjuk, akik templomba jártunk. Így kezdődik

Hiszek az egy Istenben,
mindenható Atyában,
mennynek és földnek,
minden láthatónak és
láthatatlannak Teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban:
Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött Fiában,
stb., stb.

Tehát a "szentháromságról" van szó, egy totál zagyvaságról. Ennek "szolgálati szerepe" az volt, hogy az értelmezhe tetlen értelmezése körül keletkezett "hitviták" során eretnekek százezreit, ha nem millióit, kínozzák meg, égessék el, pl. egy "í" betü miatt (homousion - homoiusion). A zsidó vetés beléndek magjából kikelt tömény hülyeség szárbaszök kent és kínzókamrákkal, máglyákkal helyettesítette a hit kérdésében toleráns és "pogány" társadalmak belső békéjét, harmóniáját, boldogságát és szabadságát.

Mi tehát a "keresztény" vallás? A zsidó gondolkodás halálos fertőzése a valóban buta gój népesség leigázására. Itt térjünk vissza Saul/Paulra a "jakhec"ezen archetipusára és viselt dolgaira. „Saul pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva és férfiakat és asszonyokat elvonszolva... " (8: 3) De úgy látszik, hogy nemcsak elvonszolta az ártatlanokat, hanem „öldökölte, gyilkolta" is őket, mert így tudósít a „szentírás":„Saulos pedig a fenyegetéstől és öldökléstől lihegve.... " (9.1) végezte el a kegyetlenségeit." 
Aztán a damaszkuszba vezető úton, ahová gyilkolni indult, megszólította egy hang... Azóta, hála a gondos történészeknek, kiderült nem poroszkálhatott ezen az úton. Meg különben is ki szólította volna meg? Netán Jahve intette volna a keresztények iránti türelemre, vagy Jézus, aki már feltámadván az Isten, azaz Jahve (!) oldalán trónolt. Úgy marhaság az egész, ahogy írva vagyon. A "pálfordulás" azonban igaz. Látjuk, ezt a zsidók - ha kell - napjában többször is megteszik. Gondoljunk csak a jómódú, tehetős zsidó család kölykére, kamásnis piperkőc zsurnalisztára Szamuely Tiborra, hogyan változott egy pillanat alatt páncélvonatos, bőrkabátos korbácsos hóhérrá - tömeggyilkossá...

A mi Palink azonban sokkal több kárt tett, több szenvedést okozott és többek halálát idézte elő, ha közvetett formában is, mint Szamuely. Mit tett az egyházi levelező tagozat-vezetővé átvedlett Pál? Ide csak rövid idézetet lehet beiktatni abból a könyvből, (Badiny), amelynek linkjét fentebb már kitettem. "Ismerjük meg Saul ,pálfordulását', vagyis azt a mentő ötletét, amivel az elsorvadt zsidóságot felmagasztalta és a jahveizmust minden nép vállára tette. Ugyanis Saul rabbi ideológiájának két sarkalatos pontja van, mely elgondolásának alapját képezi. Íme e kettő: 1.) Az eddig nacionalis ta (vagyis csak a zsidókat segítő) - Jahvét 'internacionalizálja' és azonosítja Jézus szerető mennyei Atyjával. 2.) Jézust, mint 'Melkisedek rendje'-beli főpapot a zsidó kultusz áldozati bárányává teszi, aki elvette a világ bűneit. Tehát Izrael fiainak az Istenét, aki a zsidó népet magának 'kiválasztotta', olyan Isten-alakra változtatta, aki a Teremtő Isten, akitől az egész emberiség származik.... Ő az 'Atya', a görögöknek görög, a zsidóknak zsidó. - Ez az 'univerzális' Isten képezi a Sauli religio alapját és ezt az 'új' Isten-alakot Saul éppen olyan nagyszerűséggel tudta a zsidóknak 'Jahweként' bemutatni, miként a nemzsidóknak, mint az Ég és Föld teremtőjét. Ehhez az ideológiájához használta fel közvetítőként azt a Jézust, akit ő soha nem látott és soha nem hallott, akinek tanításáról fogalma sem volt." Nietzschevéleménye se' különösbben hizelgő."... Ekkor jelent meg a színen Pál... Pál, kiben testté és zsenivé vált a Róma s a világ elleni csandála-gyűlölet, ő a zsidó, a par excellence örök zsidó... Amit ő kieszelt, az volt, hogy egy kicsiny, a judaizmustól elkülönülő, szektárius keresz tény-mozgalom segítségével hogyan lehet lángba borítani a világot, s az isten a kereszten szimbólumával miképpen lehet a birodalom valamennyi alant -lévőjét, valamennyi titkos lázadóját, az anarchisztikus bujtogatás örökségének egészét egy roppant hatalommá egybefogni. Az idvesség a zsidók közül támadt. ... Ez volt az ő látomása a damaszkuszi úton: felfogta, hogy a világ elérték telenítéséhez szüksége van a halhatatlanságba vetett hitre; felfogta, hogy a pokol fogalma még Róma fölött is úrrá lesz -, hogy a 'túlnani'-val az ember megöli az életet... Nihilista és keresztény: rímelnek - s nem is csak rímelnek - egymásra.
 Most, amikor a kikupálódott és megtollasodott zsidó taxisoffőr Németh Sándor "prédikációit", illetve az immár harmadik zsidó"hercegprímás" Erdő Péter mecesz gombóc illatu böffenéseit hallgatjuk (hallgatjátok), tán nem is tudjuk (tudjátok), hogy egy zsidó tömeggyilkos tanait szajkózzák. Ezért olyan kedves Németh Sándornak "A Krisztus" és azért viselkedik úgy, mintha egyetlen prófétája lenne.

Dehát mi, pontosabban ti - hülye gójok - mikor jöttök már rá, hogy hány az óra?

[Külön bosszúságomra szolgál, hogy a gójok legbutábbjainak vonulatát tulajdonképp a"szélsőjobboldali" pápisták képviselik: a Szálasit nem értő nyilasok és a Hungarizmust csak ugató hungaristák. [Velük esett incidensemet írtam meg "Pápista hungaristák" c. Blogomban.]

Napjainkban azonban valami jóvátehetetlen történt a zsidóság vonatkozásában. Az ilyesmit úgy modják "vége a komédiázásnak". Mi is történt? Hát az, hogySzent Pál jóistenkéje - a szelíd Jézuska jóságos apukája - Jahve kénytelen volt a gázai övezetben és Kelet Ukrajnában, Irakban, meg Szíriában és másutt ismét megjelenni, de már nem magányosan égő csipkebokorban - kiválasztott próféta előtt, hanem az égő romba dőlő városok poklában kvázi látható módon. Ez azonban csak látomás. Egy nemlétező Jahve nem lehet ilyen. A létező zsidók ilyenek. Ráadásul ügyetlenül hazudnak, ami több mint bűn, hiba. Az újabb gázai tömegvérengzés három zsidógyerek elrablása és megölése ürügyén kezdődött. A megtorlás dühében a zsidók elfelejtették mindazt, amit korábban a sebészi pontosságú precíziós csapásokról tudtak, ill. mondtak. Most "véletlenül" találják telibe a gázai erőművet és egy magas házat rombolnak porrá egy lakás kedvéért, amit szerintük a Hamász terroristái bérelnek...

Mindebben semmi különösség nincs. Megfelel annak a hadviselési doktrinának, amely az Ószövetségben, azaz a Tórában le van írva. A gój papok pedig eddig se átallották az egybekötött Ó és Újszövetséget a hónuk alá kapva a szószékre állni és isten - a zsidó isten - igéit hirdetni a bamba gyülekezetnek.

De most valami más, valami több történik. Világunk a gyors kommunikáció világa és a cybertérben úgyszólván élőadásban válnak ismertté az esemé nyek és a vélemények. Immár lemérhető ZsidóAmerika és a "keresztény" Nyugat feneketlen züllése, ill. az utóbbi szolgaleküsége (zsidó csahosság). A példa az orosz segélykonvoj odisszeiája. Az ukrán hatóságok és a Vöröskereszt (...) jóvoltából napokig kóválygó konvoj elunta magát, toronyiránt nekivágott és a segélyt rendeltetési helyére juttatva visszatért kiinduló pontjára. Mire a Nyugat háborús agresszióról kezdett kiabálni. Nyugaton senki sem kiabál a rakétavetőkkel rommálőtt városokban meghalt emberekért, az ellátatlan sebesültekért, az éhezőkért, a szomjazókért, a hajléktalanná válta kért, a menekültekért. Nem az ő asztaluk.

Felfordult tehát a világ értékrendje. Az megint csak a "vallásnak" köszönhető, hogy a vallási karámokban bégető, gajdoló emberlárvák, extázisba merülve, kizárják összes érzékszervükből a való világot. Gondoljunk csak a Hit Gyülekezetének zenés misztériumain kifordult szemekkel ringatózó, rángatózó egykori emberekre, a "próféta" marionett bábúira.

Lassan befejezem írásomat, de nem mulaszthatom el a figyelmet felhívni egy írásra, amely "Egy gój ország meghódításának forgatókönyve - a cion bölcsei nyomán" cím alatt jelent meg, hátborzongatóan meggyőző magyarázatot adva a jelenvilág, a való világ szörnyűséges eseményeire.

Mindennek összefoglaló neve Új világrend (New World Order). Ezt a világrendet, feltalálóival és üzemeltetőivel egyetemben, el kell pusztítani. Az emberiségnek pedig vissza kell térnie a "pogányság" korábbi természetes állapotába, amely a sok isten között esetleg még megtűri Jahvét is...

2014.08.25

Sz. Gy. 

A zsidó létforma elviselhetetlen a gójok számára. Ezért terrorralkényszeríti önmaga eltűrésére az emberiséget. A zsidó követ téged. Ha nem tud elpusz títani anyád méhében, az inkubátorban gyilkol meg.

 

Oroszország - békés 

együttélés a zsidó 

terrorizmussal

Ötezerhétszázhetvenöt év háború az emberiség ellen. Meddig tart még a zsidók története?
 

2014. júl. 5-én egy terhes asszonyt megölt egy izraeli lövedék. A kis Shaimát orvosi bravúrral vágták ki halott anyja méhéből. Az életképes (!) csöppség a gázai kórház inkubátorában halt meg, mert a gázai erőművet lerombolta a bosszú népe és megszünt a kórház áramellátása.

Nem kell ez a világ! Olyan új világ kell, amelyben nem élnek zsidók!

A zsidó ars poetica lényegét talán NathanielRotschild  fogalmazta meg legvilágosabban, ill. legtömörebben: "Akkor kell venni, mikor vér folyik az utcán..." A tézis persze félreérthető, ill. félremagyarázható, mint minden gójoknak szánt zsidó kijelentés.

Konrád Györgytől tudjuk, ugyanis, hogy  "az egyetlen világnép  (!) ... nem szereti, ha meghatározzák, és minden meghatározásból kicsúszik, talán börtönnek érzi azokat, még akkor is, ha zsidók a szerzői."  

A Rotschild formula ugyanis egy közönséges spekulánsra utal, aki - a tőle amúgy független - pusztulásból és szenvedésből csapolja le a maga hasznát. A valóságos helyzet azonban más. Az egyetlen világnép - egy ideje - maga szervezi a háborúkat, különös tekintettel a "világháborúkra" és ezen a "piacon" vesz területeket, nyersanyagkincseket, rabszolga népeket. Ezt nem én fantáziálom, hanem Peresz, aki  2007. október 10-én, egy tel-avivi gazdasági kamarai rendezvényen többek között a következőket mondta: „manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmat építeni... Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát”. A vén disznó hagymázos fecsegésére lentebb visszatérek. Azt azonban máris vegyük észre, hogy nem ZsidóAmerika, hanem Izrael (!) világuralmáról beszél...

Továbbá azt is vegyük észre, hogy, hogy Izrael már nem tud "hadsereg nélkül birodalmat építeni", sőt fenntartani sem. Ezért visszatért a "mózesi háború zásra" amelynek miknden eddigit felülmúló aljas módszerei miatt tovább kell írni a Tórát és újabb passzusokat kell spékelni a Talmudba.

Erre a "világháborús" felismerésre - többek között - azért jutottam, mert szöget ütött a fejembe Cion bölcseinek 7. sz. Jegyzőkönyvében a következő szöveg. "A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának növelése - mindez lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El kell érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos (Porosenko...), rendőrség és katonaság legyen. Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén 'más földrészeken (!) is'. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet. Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyez kedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború  (!) kirobbantásával kell védekeznünk." A magam részéről rég túl vagyok azon, hogy a Könyv eredetén, hitelességén meditáljak. A szöveget vetem össze időnként a világeseményekkel és ha az egyezés túlmutat a véletlen egybeeseés lehetőségén, beillesztem az idézetet. A fenti idézet a mai világképppel tökéletesen egyezik... 
Van azért itt egy további adalék is, amelyre nem lehet ráfogni, hogy a cári Ochrana ügynökének írása. Albert Pike amerikai (szabadkőmüves) tábornok leveléről van szó,amelyet  Giuseppe Mazzini olasz forradalmárnak írt 1871. aug. 15-én (!). "Azt írta hogy három 'világháború' lesz szükséges az új világrend kialakításához. Az I. Világháború célja a cári Oroszország megdöntése és olyan rendszer létrehozása amit az illuminátusok és ügynökeik irányítanak. A II. Világháború a német nacionalisták és a cionisták között ami elvezet Izrael állam megalapításához. A III. Világháború a cionisták és az arabok között, az egész világra kiterjed, az emberek kiábrándulnak mindenből és elfogadják a szabadkőműves rendet."

Ha valaki a "világháború" fogalmával (általában, vagy mint zsidó csinálmánnyal különösen) a fentieken kívül, azoknál régebbi keletü, bármilyen hiteles irományban találkozott, szíveskedjék tudatlanságomra rámutatni. Előre is kösz! Ennek megtörténtéig jogosan vélelmezem azt, hogy a "világháború" mint fogalom, ill. politikai praxis az eszelős zsidó agyakban körvonalazódott először. Ekkor a zsidók már tudták (!) azt is, hogy világháborút(ka)t csak a zsidó világtőke segítségével lehet kirobbantani, majd a harcoló felek felső vezetésébe beépülve irányítani és a hasznot itt is - ott is beseperni. A zsidó jött rá és jelentette ki (l. fentebb), hogy a legeslegjobb üzlet a háború.

Azt is látni kell, hogy a zsidó számára az emberi szenvedés, amelynek legáltalánosabb kifejeződési formája a háború, nemcsak a haszonszerzés, hanem a kéjes örömszerzés forrása is. A kettőt együtt, egyszerre kívánja magának biztosítani. Aranyban és vérben tobzódni, ez a zsidó önkifejezés alapvatő formája.

Beszéljünk először a zsidók perverz örömködéséről, a bestialitást messze túlszárnyaló kegyetlenségéről.

Nem vitatható, hogy - mint a világ minden népét - a zsidóságot is érték sérelmek. Helyenként és időnként írtották is őket (én pl. a Holokauszt szomoru tényét, tapasztalásaim alapján, soha nem vettem tagadásba) de soha senki olyan mértékben nem írtotta őket, mint pl. a "legkeresztényibb" királyok konkvisztádorai a fejlett indián civilizációkat, ill. a mai szörnyállam ZsidóAmerika "alapító atyái" a tágas prérik szabad, bátor és büszke kóborló nomád indián törzseit. De vegyük észre e szörnyűségek hátterében a zsidó kampós orrát és horgas újjait.

Az indián holokauszt második (újkori) felvonásáról szól a következő idézet. "Elég nyilvánvaló, hogy a szabadkőműves 'alapító atyák' anépirtás  irányítói és kivitelezői voltak. Megrendelők pedig ugyanúgy a befolyásos európai 'vérvonalak' irányítói, mint később egy másik sötét időszak idején... A  parancsok legfentebbről jöttek. George Washington utasítására legalább 28-30 szeneka várost, a mohawk, onondaga és kajuga nép összes várostát a földdel tették egyenlővé. Washington azt írta, hogy az 'indián országot el kell pusztítani'. Thomas Jefferson az indiánok teljes kiirtását tűzte ki célul. A Nobel-békedíjas (...) Theodore Roosevelt 'kedvezőnek' nevezte a bennszülött faj kiirtását. Stannard azt írja, hogy a népirtás hivatalos állami politika volt. Kalifornia kormányzója, Peter Burnett 1851-es törvényhozáshoz szóló üzenetében kifejtette  'Az irtást addig kell folytatni, míg az indiánok ki nem halnak.' A folyamatos  vérfürdő gyakorlatilag kiirtotta a bennszülött fajt. A fehérek úgy lőtték le őket, mint a farkasokat, férfiakat, nőket és gyermekeket, ahogy érték őket. Ez a bennszülöttek elleni irtó hadjárat a faj végső kipusztítását tűzte ki célul..." [Talán innen ered a divat: népírtóknak Nobel békedíj dukál. Theodor nemes lélek volt amúgy. Egy plüss mackóban élte túl önmagát "A teddy bear-t (teddy maci) Theodore Rooseveltről kapta a nevét, aki egy vadászat alkalmával nem volt hajlandó lelőni egy fához kötött medvebocsot." Hát nem megható - hüp hüp... Mondásait feljegyezték. Az egyik így hangzik: "halkan beszélj és furkósbotot vigyél magaddal."

Ha úgy vesszük, mert másképp nem vehetjük, hogy százmillíónyi ember kínhalálát ott is - akkor is a zsidók (!) és csahosaik idézték elő [a "szabadkőműves" fogalom alatt ugyanis csak zsidó, vagy zsidócsahos értendő, tertium non datur], úgy már egyáltalán nem csodálkozhatunk Netanjahu és Porosen ko cselekedetein, akik .)

Szóval a zsidóírtások.

Élhetünk azzal a fikcióval, hogy a zsidó mindíg vétlenül szenvedte el más népek igazságtalanságait, gondolatmenetünk végeredményén ugyanis ez mitsem változtat. Azt is magától értetődőnek tekinthetjük, hogy a zsidóság bosszút akar állni sérelmeiért. Elfogadhatjuk azt is, ha a megtorlás mértékét és módszereit tekintve tullép a sérelem mértékén. Ez a magyarban is ismert Lúdas Matyi-féle megoldás: "háromszor veri ezt kenden L.M. vissza..."

A bosszúszomj azonban idővel elenyészik. Épeszü ember (a zsidó nem az) bosszúját, a reális térben és időben mozogva, a sérelem okozójával szemben igyekszik érvényesíteni. A zsidó nem. A zsidó tehát voltaképp nem a "bosszú népe", hanem valami más. Ebben is más. Egészen más.

A zsidó nem annak örül leginkább, hogy sikerült kimásznia valamilyen szarból. A zsidó annak örül igazán, ha gyilkolhat. Ennek jellegzetes példája a Purim "ünneplés", amelynek során állat-hülyére issza magát, a földön fetreng, nemritkán saját hányadékában, vizeletében, bélsarában. Minek is örül? Ahasvérus (Xerxés) király főminisztere Hámán  i. e. 485-465 idejében, azaz cca. kétezerötszáz évvel ezelőtt, „igyekezett(azaz megpróbálta) elveszejteni a zsidókat”. Ez nem jött össze. A király zsidó felesége Eszter és nagybátyja, Mordecháj megorrontották a dolgot és sikerült elérniük a "derék" királynál, hogy eltürje: a zsidók saját népéből lemészároljanak 76 000 embert. Ez a szó helyes értelmében nem volt bosszú, hisz nincs olyan politikai konspiráció amelynek 75.000 beavatottja, azaz bűnöse lenne. Ez a zsidó mentalitás tombolása volt az annak a népnek a körében, amely őket befogadta. A kétezerötszáz év nem volt elég ahhoz, hogy a zsidó megfeledkezzen a vér ízéről. De ahhoz sem, hogy a buta gój népek eldöntsék: a zsidók befogadása, vagy kirekesztése áll e létérdekükben.

Tovább haladva a zsidó arculat ábrázolásban látjuk, hogy a második legfontosabb zsidó tulajdonság a mások nyakán való élősködési hajlam, amelynek egyik fontos jellemzője a hedonizmus (ennek kifejezésére használtam fentebb - kissé eltérő értelemben - az örömködés kifejezést.) A zsidó betegesen (!) írtózik mindenfajta fizikai tevékenységtől, elsősorban a munkát ideértve, ezért azt másokkal igyekszik elvégeztetni. Vélem, ha Hitlernek elegendő idő állt volna rendelkezésére a zsidók kiírtásához, ezt megtehette volna "munkáltatásuk" által is. Olyan munkakörülmények között, amelyek között a zsidócsa hos (zsidócigány) miniszterelnök "közhasznú munkában" robotoltat többtizezer magyar embert, a zsidóság elpusztult volna gázkamrák nélkül is.]

Kövessük hát a bolygó zsidó útját az évezredeken és a földrészeken át.

Mindenekelőtt - mint szemeszedett hülyeséget - hajítsuk el mindazat, amit a zsidók az elüldözésről (szétszóratás, száműzetés, diaszpóra, exodus), egyszóval a gálutról (gólesz); no meg a visszatérésről (felmenetel - alija) hazudoznak. A szétterjedés a zsidónak ugyan olyan létformája mint a ráknak az áttételek (metasztázisok) létrehozása.  Ez a képlet  a"sporadikus" (szórványos, elszórt, elszigetelt, esetenkénti) ellentéte. A góc és a csápok között intenzív kapcsolat, folyamatos ide - oda áramlás van. Az áramló anyag az információ és a pénz.

Ezt a szisztémát a zsidók többezer éve működtetik, tökéletesítik. Sokat irsogáltam erről. Nem akarok semmit ismételni, csupán jelzem, ami ezen írás megértéséhez szükséges, főleg történelmi példák felemlegetésével.

Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a nemzetközi tőke müködtetése nem (csak) zsidó találmány. A szisztémát tulajdonképp a Fuggerek talál ták fel - akik vagy zsidók voltak vagy nem - és üzemeltették be a középkori Európában. Más kérdés, hogy a Fuggerek magyarországi helytartója az echte zsidó Fortunatus Imre volt, akinek - több"jótéteménye" mellett - a Mohácsi vész elősegítését is köszönhetjük.

A "fugger szisztémát" később a Rotschildokfejlesztették "világháborús szisztémává", pofonegyszerüen. Az alapító Meyer Amschel Rotschild "Frankfurt am Mainban a két végén láncokkal elzárt, katonák által őrzött Judengasse - Zsidó utca - egyik házában kezdett bankárkodni, amelyen vörös cégtábla (Roth-schild) lógott. Innen a család neve. Az öreg Rotschild öt fiával nemzetközi (!) bankár dinasztiát alapított, vagyis - bár a fene se üldözte őket - "gálutot" szerveztek, azaz ifj. Mayer Frankfurtban (maradt), Solomon Bécsben, Nathan Londonban, Calmann Nápolyban, Jakob Párizsban telepedett le azaz öt Európai állam politikai, ill. pénzügyi fővárosában.

Mi sem természetesebb, minthogy a Rotschild fiókák bankfiókjai átvették a "vendéglátó" országok pénzügyeinek irányítását. A gójok, sötét állati értelmükkel nem fogták fel, hogy ez mit jelent.

Tényleg, mit is jelent?

Megszünt az államok önállósága (szuverenitása). Ésez mit jelent? Hát nagyjából a következőket. A kérdés egy dallal válaszolható meg a legérthetőb ben (Gounod - Faust, Mefisztó, rondo)

Eladó az egész világ.
Aranyborjú fennen trónol, minden Ő előtte hódol.
Mindenki hitvány pénzt imád.
Érte koldus és király fékevesztett táncot jár.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király, a sátán örül.
Eladó az erény, a bűn, mert a pénz nem ismer Istent.
Mert a pénz legázol mindent.
Övé a kéj, övé a kín. Érte küzd a test, a szellem.
Ő hozzá visz az minden út.
Érte dúlnak háborúk, s harcok ember-ember ellen.

Ha mármost az egészet vissza konvertáljuk prózába, a helyzet a következőképp fest. Az országok életét, az államok gazdaságát, bel és külpolitikáját a pénz formálja, vagyis az akié a pénz. Ha a pénz valamelyik Rotschildé, akkor a helyileg "illetékes" Rotschild dirigál. Ő a rondóban emlegetettsátán, hisz egyedül neki van haszna és öröme abból, hogy háborúk dúlnak és a népek szenvednek. Az ám a háborúk! A háborúkat táncoljuk most körül. Folytassuk hát a rondót....

A legcsekélyebb túlzás sincs abban, hogy a veres cégtáblás gettózsidó gyökerestől felforgatta Európa ezeréves állam-, ill. jogrendjét. Ez nem sikerülhetett volna, ha a gójok nem lennének tényleg olyan barmok, amilyennek őket a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve jellemzi. [Nem lehet véletlen, hogy a gójok állati értelmének "méltatása" a leggyakrabban (!) visszetérő szlogen a "műben"...]

Az újkori nemzetközi zsidó felforgatás nyitánya a Nagy Francia Forradalom volt, ezért erről a pontról célszerű a drámai változások elemzése. [A fentebb emlegetett Pike levél a forradalmat és a napoleoni háborúkat nevezi "első világháborúnak" - helyesen.]

A Francia Forradalom előtt Európában nemzeti - rendi államok voltak. Az isten kegyelméből lett király uralkodott. A nemesség alkotta az uralkodó, azaz kizsákmányoló osztályt, a jobbágyság pedig a kizsákmányoltak osztályát. Ezt az államtipust feudális államnak nevezzük. Gazdasági alapja a nemesi kiváltságokon alapuló földtulajdon. Mindez megjárta jó ezer évig. Az elszigetelt és gyorsan kegyetlenül levert parasztlázadásokon kivűl semmi sem zavarta az államok "patriarchális" rendjét. A polgárháború úgyszólván ismeretlen fogalom volt.

Európát mégis a fegyverek szüntelen zaja töltötte be. A nemzetállamok háborúzgattak egymással, hol ezért - hol azért - hol meg amazért. A háborús okok (casus belli) száma szinte végtelen. A területszerző háborúkon kivül hajba lehetett kapni vallási kérdések miatt, örökösödési jogviták kapcsán és a jófene tudná felsorolni mi egyebek okán, ha volt sapka azért, ha nem volt, azért...

Az is előfordult, hogy a magas hadviselő felek zsidókölcsönt vettek fel. E kölcsönök azonban két elvileg önálló szerződő fél közötti perszonális (egyéni, saját, privát, magán, önálló, személyes, szubjektív, független, öncélú, stb.) kölcsönök voltak. A felek viszonyát a szerződés határozta meg, ill. keretezte.

Az államok függetlensége (szuverenitása) azt jelentette, hogy a nemzet, az ország érdekeinek letéteményese az uralkodó, az uralkodó osztály volt. Az államhatalmi és államigazgatási szervezetek más (ellenséges, semleges, baráti) államok hasonló szerveivel exkluziv (zárt, zárt körű, kizárólagos) viszonyban voltak, ami annyit jelentett, hogy pl. titkaikat a legszigorúbban óvták egymással szemben.

A zsidók kezdettől fogva, zsigerből másként viszonyultak ehhez a kérdéshez. Például Dreyfus kapitány úr egyszerű árúnak tekintette Franciaország államtitkait és idegen hatalomnak adott el belőlük. Ezért először elítélték, de a zsidó pénz és a zsidó sajtó ekkor már oly erős ellenőrzést gyakorolt Franciaország fölött, hogy sikerült kieszközölni az árúló rehabilitálását. [A tiszaeszlári Solymosi Eszter esete annyiban pandantja a Dreyfus ügynek, hogy Rotschild megszorította a Tisza kormány nyakán a (pénzügyi) hurkot és arra kényszerítette a "független" magyar bíróságokat, hogy felmentsék a gyilkos saktereket.]

Ez az egész probléma egycsapásra megszünt azáltal, hogy a "független" európai államok pénzügyeit a Rotschild bankfiókok vet ték át. Ettől kezdve a zsidók - a Rotschildok - lettek a béke és háború urai Európában, ill. az egész világon! Ez egy szerfelett szerteágazó história. Példával próbálom megvilágítani, tehetem annál is inkább, mert eklatáns magyar példa is van! Ott kezdem, hogy a Rotschildok mániája a pénzkibocsá tási jog volt. Feljegyezték Nathan Rothschild híres mondását: "Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törödöm vele, hogy ki hozza a törvényeit". Nos"Kossuth vonakodott... 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki (ahogy ezt Lincoln vagy Kennedy esetében láthattuk... Szerk.). A Rothschild érdekeltségű Osztrák 'Nemzeti Bank azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a felté tellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett." Háború lett "hősi halottak" százezreivel, bebörtönzöttek tízezrei vel, felakasztott tábornokokkal agyonlőtt miniszterelnökkel. Te tetted ezt Rotschild!

 Érdekes a szerkesztő Lincolnra és Kennedyre történt hivatkozása. Lincoln a rabszolga felszabadító háború költségeit állami (!) bankjegy kibocsátásával fedezte. A"zöldhátúnak" nevezett bankók derekasan megállták a helyüket. A Rotschildok által mozgatott angol és francia bábkormányok kígyót békát kiáltottak Lincolnra. Mivel a politikai és gazdasági nyomásgyakor lás nem volt eredményes a két rohadt állam a katonai fenyegetés módszeréhez is folyamodott. Micsoda szenzációja a történelemnek, hogy Lincoln II. Sándor orosz cár személyében lelt váratlan szövetségesre, aki "szintén ellenállt egy központi bank létrehozásának, és kijelentette, hogy amennyiben Franciaország vagy Nagy-Britannia beavatkozna a háborúba a déliek oldalán, akkor azt Oroszország hadüzenetnek tekintené. Ráadásul csendes-óceáni flottájának egy részét San Franciscóba vezényelte (!)." [Történészek szerint Oroszország ennek köszönhette a barbár zsidó-bolsevik forradalmat.] Lincolnt pedig természetesen agyonlőtték. A tettes történetesen zsidó volt... Több mint összeesküvés elmélet. Egy Gerald G. McGeer nevü ügyész nyomozása a bankárokat azonosította mint felbújtókat.

A bankároknak aztán Amerikában sikerült amagánpénzrendszert létrehozniuk (FED), amely a világ nyomorának első számú okozója, ill. felelőse. 

John Fitzgerald Kennedy elnök tett kísérletet arra, hogy - Lincoln nyomdokaiba lépve - megszüntesse a FED pénzkibocsátási jogát. "1963. június 4-én meghozott 11110-esrendeletével a Federal Reserve-t háttérbe szorítva, állami ellenőrzés alá vonta a pénznyomtatást. Valószínűleg ez volt halálának közvetlen oka." Ő is az életével fizetett tehát. [Másik "bűne" az volt, hogy nem támogatta Izrael atomprogramját.] Utóda Lyndon B. Johnson első intézkedése a rendelet hatályon kivűl helyezése volt...

Most egy kis ízelítő következik a zsidó tőke rémtetteiből, amelyet a rotschildok szimbolizálnak. Aforrás az Interneten közzétett "Napoleontól Jelcinig"c. kitünő írás.

Mint fentebb említettem, a nyitány a Nagy Francia Forradalom és annak folytatása volt. Mivel az ott kikísérletezett sémák később felbukkannak a következő világégések kapcsán is, néhány mondatban összefoglalom a "rotschild recept" lényegét.

A művelet a fennálló hatalom elleni féktelen izgatással indul, amit fegyveres lázadás követ, amely káoszba - rémületbe - nyomorba taszítja a társadalmat és a vágyakozást a rendteremtő kemény kéz iránt. A "rendteremtés" furcsa módon háborúkkal jár, amelyeket rotschildék finanszíroznak, természetesenmindkét oldalon és lefölözik a háborúk hasznát innen is - onnan is.

A nagy rotschild biznisz azonban nem maga a háború, hanem az azt követő "béke" a "pax rotschildiána", amelynek feltételeit a rotschildok diktálják.

Ez a séma pontról - pontra végigkövethető a francia forradalom, a napoleoni puccs és a napoleoni háborúk menetében. Napoleon tehát rotschildék katonája volt és amikor elvégezte a feladatát gajdeszbe küldték (meggyilkolták Szentilonán...).

Aztán következett az ünnepélyes finálé a Bécsi Kongresszus, amelyen a rotschildok azzal a pofátlan követeléssel álltak elő, hogy a résztvevő államok engedjék át nekik a pénzkibocsátás jogát. A szaros Ausztria nyomban beadta a derekát. Ebből kerekedett az 1848-as magyar rebellió, ahogy erre fen tebb utaltam. A nagy falat azonban Oroszország lett volna. I. Sándor orosz cár azonban átlátott a szitán és beintett a mohó zsidóknak. Ennek következményeiről a cikk ezt írja."Kevesen tudják, hogy amikor jó száz évvel késöbb a szintén az illuminátusok által hatalomra juttatott kommunisták irgalmatlanul kivégezték az egész cári családot, beleértve a gyerekeket is, az valójában egy száz éves bosszú volt. A Romanovok ugyanis késöbb, a 19. század folyamán se hagyták, hogy a nemzetközi pénzkartell rátegye a kezét az orosz pénzügyekre, ami miatt aztán a kartell nem engedhette meg magának, hogy ez a család a jövöben bármikor is visszatérjen Oroszországba, így utódostul 1918-ban ki lett irtva."  A bestiális tömegyilkosságot "Jakov Mihajlovics Jurovszki vezényelte, zsidó üveges nyolcadik gyereke a tízből, anyja varrónő. Fiatalkorában talmudot tanult..." Hát persze... Persze agyonlőtte a kis cárevicset is, aki vérzékenységben szenvedő beteg volt, meg a cári család háziorvosát, meg a szolgálókat is. Fajtársa és utóda most Gázában kérkedik azzal, hogy tizenhárom kisgyereket lőtt agyon mesterlövész fegyverével... Éljen a zsidó "önvédelem!"

A napoleoni háborúk után '48-ban újabb "forradalmak"borzolták Európát. Ennek magyar vonatkozásait fentebb említettem. A többit mellőzöm.

Megérne egy misét az 1905-ös orosz - japán háború és az 1905-ös első "orosz" forradalom is, de nem teszek kitérőt. Mert jellegzetesebb szimptómákat mutat Az elsö világháború, amelynek „receptje mindössze annyiban különbözött a napóleoni háborúk és a második világháború „receptjétöl“, hogy itt nem diktátort használtak a kirobbantására, hanem közönséges provokációkkal ugrasztották egymásnak a feleket, akik közül természetesen ekkor is MINDET ugyanez a pénzkartell finanszírozta (igen, a német-osztrák szövetséget is). A vesztesek természetesen elöre ki voltak szemelve (a félfeudális berendezkedésü országok), na és a szokásos „békekonferencia“ (a trianoni) se maradhatott el a háború után. Hogy ki legyen vesztes egy olyan háborúban, ahol mindkét tábort ugyanaz a pénzkartell finanszírozza, az a finanszírozás alakításával, és egyéb politikai manipulációkkal – a kartell kormányokba beépített ügynökein keresztül -  viszonylag könnyen befolyásolható. Vilmos német császár kancellárja, Bethmann-Hollweg például Rothschild unokatestvér volt, és valójában ö játszotta a föszerepet abban, hogy Németország hadat üzent Franciaországnak és Angliának az elsö világháborúban. A Monarchiában pedig ott voltak a bécsi Rothschildok, valójában duális hatalomban a Habsburgokkal. Még a cári Oroszországban is sok Rothschild-ügynök szabadkömüves politikus müködött, akik a cárt végülis rábeszélték, hogy lépjen be a háborúba. A cárt annak ellenére késöbb hátbadöfték, hogy Anglia és Franciaország mellett harcolt. Mivel a feudálisrendszerével az útjukban volt, méghozzá a legjobban!

Miként az 1905-ös háború, úgy az első világháború is"forradalmi" helyzetet eredményezett európaszerte. Valódi "forradalom" azonban csak Oroszor szágban tört ki, hogy megdöntse a cár uralmát, aki a hatalomról rég lemondott, mikor az Auróra ágyúja"bekonferálta" a februári polgári forradalom folytatását, a "proletár forradalmat"....  Ide illik egyepizód, amely a buta gójok és a vágóbarmok közös tulajdonságaira figyelmeztet. A cár védelmét biztosítani hivatott alakulatok "hűségéről" van szó..."Az élen a kozák testőrség lovagolt, remek lovasok, a cári gárda büszke, dédelgetett kiválasztottai. Utánuk jött őfensége ezrede, a Szent Légió, amelyet valamennyi gárdahadtestből válogattak össze, és elsősorban az uralkodó személyes őrizetére osztottak be. Ezután őfensége vasutas ezrede következett, amelynek a cári udvari vonatok kiszolgálása és az utazó uralkodó őrzése a feladata. A menet a cári palotaőr séggel zárult, akik a cári lakosztályokat őrizték, s így részt vettek az uralkodók mindennapi, meghitt családi életében. És valamennyi tiszt és katona hangosan hódolt az új hatalom előtt, amelynek még a nevét sem ismerték…" Erre már én - a "Comment" üzemeltetője - is csak azt tudom monda ni: no comment...

A bolsevik forradalom a zsidó tőke nagy vállalkozása volt egy ideális rabszolga állam kialakítására. Rengetegen rengeteget írtak erről. [Jómagam is "gaz dagítottam" némiképp a téma irodalmát.] A folytatással ugyanez a helyzet. A lebírhatatlan orosz nacionalizmus, a világtörténelem legszörnyűbb zsarnok sága képében, félretette a hülye Lenint, kiírtotta a Kelet New Yorkból szalajtott zsidó bandát és Szovjetunió fedőnéven világhatalommá tette - Oroszor szágot...

Sztálin, a mindenható vörös cár, nem bizonyult egyúttal mindentudónak [bár a Mein Kampfot biztos olvasta]. Botor módon azt hitte, hogy a zsidóság befogható a birodalom szekerébe és a szovjet rend malmán majd szépen húzni fog. A zsidókérdés egyetlen lehetséges kezelési módja - a teljes kiküszöbölés (endlösung) - csak élte alkonyán tudatosult hanyatló elméjében, amikor már késő volt. Ez a téma is lerágott csont. Untig elég róla ennyit írni.

De mégnem tartunk itt. Következzék a fenti Pike - féle levélben"megjósolt"esemény: a "a II. Világháború a német nacionalisták és a cionisták között, ami elvezet Izrael állam megalapításához." Hogyhogy, kérdezheti a történész, aki tudja, hogy a Második Világháborúban mely nagyhatalmak küzdöttek egy más ellen. A"cionisták" nem voltak köztük. Nem e? Vessünk csak egy "angolnyelvü pillantást" a mellékelt 1933. márc. 24-i újságkivá gásra. Na, mi van benne? A világzsidóság "hadiállapotot" hírdet Németországgal szemben, a germán javak bojkottálásával, massziv demonstrációkkal és egyéb "drámai akciókkal".

Ezzel viszont látszólagos ellentmondásban van az az állítás, hogy Hitlert a Rotschildok irányította zsidó nagytőke pumpálta világhódító fenevaddá. Egyesek már odáig eljutnak, hogy Hitler maga is zsidó, Salomon Mayer Rotschild törvénytelen gyereke, aki felcsinálta a házában cselédkedő Maria Anna Shicklgrubert, Hitler anyját. Aki kedveli a zaftos/zavaros históriákat olvassa el a nagy mese mondó, leleplező és néphülyítő Drábik János írását, nem fog csalódni.

Hitlert és az általa létrehozott III. Birodalmat maszatolni, gyalázni a legkedveltebb zsidó "szellemi"foglalkozások egyike.

Én azt gondolom, hogy a III. Birodalom a manipulatív zsidó tőke valamiféle cinkossága nélkül nem nőhetett volna az égig. A neki szánt szerep az volt, hogy hogy a nyugati és keleti szörnyeteg oly mértékben gyengítse egymást, ami egy újabb "békekonferencia" (...) keretében lehetővé teszi Európa (sőt a világ) zsidó érdekek szerinti újjárendezését. Ebben a pakliban benne foglaltatott az európai zsidóság Hitler általi kiírtásának reális esélye is, amely az új zsidó állam létrehozásával volt szerfölött bonyolult összefüggésben. Tény, hogy a zsidó világhatalom kisújját sem mozdította az európai hitsorsosok megmentése érdekében. Olyannyira nem, hogy a zsidó sajtó-vérebek is szájkosarat kaptak.

A zsidó háttérhatalom megrendezte a világtörténelem egyik legundorítóbbkutyakomédiájátaz 1939. július 6-án a "nagy" Roosevelt elnök kezdeményezésére megtartott Eviani Konferenciát. A Konferencián 32 állam képviseltette magát. Jelen volt számos "civil" szervezet is, "menekültügyi, illetve zsidó és cionista szervezetek." Az utóbbiak nem tépték különösebben a pofájukat és a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatták arra, hogy belenyuljanak a zsidó bugyellárisba. Pedig volt árajánlat... "A magyar származású volt Neumann Henrik, a világhírű fülorvos aki Bécsben élt, majd az Anschluss után börtönbe vetették. Onnan ment Evianba, azzal a céllal, hogy a németek ajánlatát közvetítse, miszerint fejenként 250 dollárért elengedik a németorszá gi zsidókat." Ez a világtörténelem legméltányosabb váltságdíja - lett volna. Hatmillió zsidó vételára potom tizenöt milliárd dollárra rúgott volna, de a zsidó tőzsdén a még élő zsidókra egyáltalán nem volt kereslet. Az csak utólag keletkezett. Egy iparág létesült, a "Holokauszt Ipar"néven. Norman G. Finkelstein erről szóló könyveletölthető. Érdekes olvasmány a nem érzékeny gyomrúak részére. A könyvről csak annyit, hogy a német, svájci, stb. bankokról nem a túlélők, ill. azok hozzátartozói, nyúznak le hét bőrt, hanem azok, akik egyetlen centet se fizettek fajtársaikért. Az európai zsidók tragédiájának további fejezete az USA bevándorlási politikája a vészkorszakban. A Rooseveltről azt fecserészik - a zsidók - hogy antiszemita volt (...) a nála "is tetten érhető előítélet magyarázta az USA szigorúan restriktívbevándorlási politikáját a náci Németországból menekülő zsidók tekintetében, holott az elnök számára minimális politikai kockázattal járt volna a bevándorlási előírások enyhítése, vagy legalább az érvényben lévő kvóták kitöltése, amelyek a hitleri érában évi 26 ezer németországi zsidó bevándorlását tették lehetővé, de csak elvileg. A gyakorlatban ugyanis alig negyedennyien érkeztek, mivel a többséget elbátortalanították vagy egyenesen diszkvalifikálták a túlzóan szigorú bürokratikus előírások." A tolókocsis nyomorék ebben a kérdésben is a cionisták ördögi terveinek végrehajtója volt. Gondoljanak csak bele mit csinált volna Rooseveltből a zsidó sajtó, ha céljuk fajtestvéreik megmentése lett volna.

[Mindezek fényében kap sajátságos megvilágítást a zsidó terror egyik legundorítóbb formája: a Holokauszt miatti bűntudat gerjesztése a magyar lakos ságban. Olyan emberekben, akik a Holokauszt idején nem is éltek, vagy gyermekkorúak voltak (mint jómagam is). A folytonos zsidó terrorbombázásnak kitett mai magyarság sem jogi, sem erkölcsi felelősséget nem vállalhat a hatmillió, vagy egymillió, vagy hatszázezer zsidó pusztulásáért főleg azokkal szemben nem akik e pusztulásnak Hitlerrel egyetemleges felelősei. Ez okból érez útálatot minden jóérzésü ember azokkal a "magyar" zsidókkal szem ben, akik e terrorhadjáratot vezetik. A kertészimrékre, konrádgyörgyökre és némethsándorokra gondolok.]

A másodikvilágháború utáni"békekonferenciáknak" se szeri, se száma. A"békerendszer"kialakítását azonban a háború befejezése előtt - 1945 feb ruárjában -Jaltában tartott konferenciához kapcsolják, amely fél évszázadig - a Szovjetunió felbomlasztásáig - tartott. Úgy hívták: a "két pólusú világ". A témának sok könyvtárnyi irodalma van. Amit az ember ebből képes elolvasni és megérteni abból arra a következtetésre jut, hogy a történelem-firkászok csaknem egyöntetü véle ménye szerint s Szovjetunió tett engedményeket a Nyugatnak. Micsoda marhaság! Nézzenek mindekelőtt a két nyugati gazember savanyú pofájára. Azokról lerí, hogy cion bölcsei megint elszámították magukat. Rosszul mérték fel az orosz nacionalista diktatúra iszonyatos életerejét. A kölcsönös pusztításból a Szovetunió erejét megőrízve, sőt megnövelve kecmergett ki. Churchill, a drezdai emberpörzsölő disznó, idejében felismerte a veszélyt. Akár Amerika háta mögött, ill. ellenére is hajlandó lett volna különbékét kötni Németországgal annak érdekében, hogy Oroszországot visszazavarják Ázsiába, hagy temetgesse halottait, akik a rohadt Nyugat védel mében "áldozták életüket". A lassan lassan megnyitott archívumokból  furcsa adatok kezdenek szivárogni.  "Churchill elégedetlenségét váltotta ki, hogy Washington lemondott korábbi tervéről, amely  az „orosz barbárok" európai előrenyomulása megfékezésé vel állt kapcsolatban. Ebből a célból London hajlandó volt szövetséget kötni még Németországgal is, lemondván az „Overlord" hadműveletről. Ezeknek a terveknek titkosságát csak nemrégen oldották fel. A tervek realizálását a Vörös Hadsereg erőteljes előrenyomulása hiúsította meg a világháború utolsó hónapjaiban. Roosevelt, pragmatikus ember lévén, tudatában volt, hogy ilyen körülmények között nem reális dolog korlátozni szovjet befolyást Európá ban.Ebből következik, hogy Hitler nem minden alap nélkül reménykedett, szinte halála órájáig abban, hogy a Nyugat ellentétei változást hozhatnak a háború menetében, ezáltal Németország tárgyalási pozícióba juthat az új európai rend kialakításánál.

Mit volt mit tenni, tűrni kellett, hogy Oroszország szilárdan megvesse a lábát Kelet-európában, leharapva Németország keleti részét is.

Az egészben van valami hecces, amiről a történetírás hallgat. Németország helyzetének "rendezéséről" van szó. Emlékezzünk csak, hogyan bántak az első világháborúban legyőzött NémetországgalVersaillesben a nyugati győzők (háta mögött a cionista őügynökök), pedig akkor nem volt Holokauszt! Ugyanezt a második világháború után - Holokauszt ide, vagy oda - nem lehetett megismételni. Az aljas, bűnös, fasiszta, antiszemita Németországot fel kellett tángálni, hogy egy gazdasá gi, politikai, szociális instabilitás a szovjet hadsereget ne csábítsa Nyugat-európa "felszaba dítására"... Néhány kirakatpertől eltekintve tűrni, sőt segíteni kellett, hogy a "háborús bűnös szervezetek" tagjai, kivonván magukat a felelősségrevonás alól, új életet kezdhessenek Délamerikában, vagy akár Nyugat-németországban is. Derekasan kivette a részét ebből a Római Katolikus Egyház is, persze nem ingyen... Talán nincs is olyan világháborús téma, amit annyira körbenyálaztak volna a zsidók, mint épp ezeket a"mentőakciókat". A zsidó politikai irodalomban nácibérenc minden amerikai politikus, aki ezt az elkerülhetetlen folyamatot nem akadályozta, vagy pláne elősegítette. Pedig egy még nagyobb békát is le kellett nyelniük: a Marshall-tervet, amit eufemisztikusan "Európai újjáépítési programnak"becéztek. A vicc az, hogy az amerikai zsozsóból nemcsak a győztes Franciaország de a vesztes rohadt-fasiszta Németország is risztelt, bőven."Világossá vált az is, hogy alkalmi segélyekkel nem lehet elsimítani a társadalmi feszültségeket: a hideg háború kezdetén a szovjet propaganda mélyen hatott a nélkülöző tömegekre, így Amerika a második megoldást választotta a gazdasági-politikai egyen súly fenntartása érdekében: programszerűen és szervezetten segélyeket osztott az európai országokban: javarészt adományként (!), kisebb részét köl csönként. A Marshall-terv politikai koncepciója beigazolódni látszott..." Hát persze! Európában nem tört ki proletár forradalom...

A sztálini monolit baljós árnyéka valóban rávetült Európára, de az egész nyugati világra is . 1946. március 5-én mondta el Winston Churchill híres fultonibeszédét, melyben kijelentette, "a Balti-tengertől az Adriai-tengerig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre, az ötödik hadoszlop, az államhatalom meg döntésén munkálkodó kommunista pártok aktivitása folytán pedig Európa demokratikus felét is komoly veszély fenyegeti."

A Szovjetunióval viszont nem volt mit csinálni, mert úgy - ahogy állta az amerikaiak által beindított fegyverkezési versenyt és huszonnégyszeres túlgyilkoló kapacitást (overkill) hozott létre a Nyugat negyvennyocszoros kapacitásával szemben. "Joe bácsival" (igy nevezték Sztálint) fegyveres erővel nem volt mit kezdeni. A belső bomlasztással kellett próbálkozni. A rontás bacillusai természetesen abban a zsidó közegben tenyésztek, amit Sztálin elmulasztott idejében semlegesíteni.

Máshol és máskor magam is leírtam már, miért nem jött össze a "sztálini endlösung". Rövid töredék a cikkből. "1953 februárjában létrehozták a Deportálási Bizottságot (!), azzal a céllal, hogy előkészítse a zsidóknak a Szovjetunió európai területéről Szibériába - Birobidzsánba (?) történő depor tálását, az európai zsidó jelenlét megszüntetését (!!!). Az akciónak februárban kellett volna kezdődnie, de a zsidólisták nem készültek el határidőre. Az újabb határidő március 5-e volt és ennek egybe kellett (volna) esnie a zsidó orvosok perében történő ítélethirdetéssel... Micsoda időzítés... Sztálin március 5-én 21 óra 50 perckor halt meg. Véletlenül (...) ugyanazon a napon, amikor az első vonatoknak a zsidó deportáltakkal el kellett volna indulniuk Szibéria felé."

A hivatkozott cikkemben Hruscsov szerepe nincs gondosan elemezve, jóllehet a Sztálin meggyilkolására szőtt összeesküvés hálóját ő szőtte, ő volt a pók... Felületes szemlélőben Hruscsov a rusztikus paraszt archetipusának látszik. Ez nem illett az összeesküvésben játszott szerepéhez. Aztán felvillant egy hírfoszlány miszerint "Nyikita Szergejevics Hruscsov eredeti neve Solomon Perlmutter..." volt. Stimt! Így már passzol a kép és a szerep.

Hruscsov nevéhez fűződik az orosz büszkeség szimbólumának, az orosz hadsereg legfontosabb támaszpontjának, a Krím félszigetnek, "átengedése"Ukrajna számára. Egy orosz ezt soha sem tette volna meg, egy Solomon Perlmutter azonban meg tette. Megtette, jóllehet ismerte Sztálin álláspontját a zsidókérdésben és ezzel összefüggésben krími kérdésben. Egy másik írásomban idéztem: "önál ló zsidó államot terveznek létrehozni a Krím-félszigeten (!), amelyet az Egyesült Államok védelmezne." Ennek ellenére, vagy épp ezért játszotta át a kin cses félszigetet Solomon? Találgassunk...

A XX Pártkongresszus szentesítette a diktatúra sztálini koncepciójának feladását Solomon aljas és képmutató beszéde alapján, amelyben a "személyi kultusz bírálata" címén felsorolta azoknak a gaztetteknek egy részét, amelyet Sztálinnal együtt követtek el. A "reform" törölte a zsidókérdést és valami féle "kollektív vezetést" hozott létre az egyszemélyi diktatúra helyettesítésére. Aztán kiderült, hogy Oroszország bakján csak egy kocsis ülhet, ám ez más történet.

Utóda Brezsnyev - minő véletlen - ukrán volt. Nyilván nem akadt megfelelő orosz... Brezsnyev "alkotmányos puccsal" billentette ki a hatalomból Solo mont: a politikai biztottság Brezsnyev javaslatára leváltotta Hruscsovot. A döntő szemlélet váltást jellemzi, hogy ezt nem előzte meg koncepciós per és nem követte kivégzés. Hruscsov személyében új modell jött létre, a nyugdíjas pártvezér formájában.

A sárból és vérből gyúrt szovjet gólem kikapcsolásához nem volt elegendő egyetlen csodarabbi. Számtalan zsidó évekig tartó szorgos munkájára volt szükség ahhoz, hogy a Nagy. Okt. Szoc. Forr. eredeti (kelet-newyorki) célkítűzései, egy orosz szolgaál lam létrehozása formájában, ismét a napirendre kerülhessenek.

A következő etap "hőse" Gorbacsov volt, nem zsidó, annál rosszabb: zsidócsahos volt. A kommunista utódpárt nyolcvanadik születésnapja alkalmával így méltatta személyét, ill. tevékenységét.„Nehéz a XX. század hazai történetében olyan személyt találni, aki nagyobb kárt okozott volna az országnak, mint Gorbacsov úr. Sok mindenen átlépett, aminek a nevében egész nemzedékek dolgoztak, amit évtizedeken át elértek, amiért emberek életükkel fizettek. Idővel, a politikust körülvevő címek és jellemzések tömegéből csak egy marad, a fő: a szó, amiről ezt a politikust az emlékezetben megőrzik. Gorbacsov mellett mindig az „ÁRULÓ” szó fog állni.A hatalomban való megjelenésének az idejére az országban valóban gazdasági problémák halmozódtak fel, aktívan fojtogattak bennünket a külgazdasági piacon, behúztak a fegyverkezési hajszába. De ez cseppet sem igazolhatja a tevékenységét, mivel a problémák reális és határozott megoldása helyett a kolosszális szilárdsági tartalék alapján, ő nagyravágyóan azoknak a külföldi vezetőknek a hamis szeretetében fürdött, akik mindig a SZU gerincének megtöréséről álmodoztak. Bizonyos pillanattól kezdve, elvakítva önmagát, ténylegesen a nyugati forgatókönyv szerint dolgozott, megosztotta a népeket, a családokat, eladta nemcsak a Szovjetuniót, hanem az összes szövetségeseinket is világszerte. Még azokban a pillanatokban is, amikor helyes döntéseket hozhatott volna, 'ha a kommunisták többségére hallgat', teljes jellemtelenséget, érthetetlenséget és határozatlanságot mutatott. Az egyik nagy tragédia abban áll, hogy sorsdöntő időben gyáva ember került a kormánykerékhez.” 0

Az idézetnek az a része, amely kárhoztatja, hogy döntő pillanatban "nem hallgatott a kommunisták többségére", már átvezet Jelcin dicstelen szerepé hez, de ne szaladjunk előre. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a Szovjetunióban emberek százezreit végezték ki "az imperialisták ügynöke"vád alapján, addig az imperialisták legkártékonyabb ügynöke - a jelek szeint - ágyban párnák között fejezi be hitvány életét.

Gorbacsov kora két bolondgombát termett a "peresztrojkát és a glasznosztyt". Ezekről könyvet is írt. A Nyugat kedvence lett. "Több nyugati vezetővel alakított ki kitűnő kapcsolatot, közöttük Margaret Thatcherrel, akinek megjegyzése: 'Szeretem Gorbacsovot. Tudunk együttműködni.' bejárta a világot..." Hasonló volt a helyzet Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral, és Ronald Reagan amerikai elnökkel is. 1986. október 11-én Gorbacsov–Reagan csúcstalálkozóra került sor az izlandi Reykja víkban. Egyesek szerint ott alkudtak meg a Szovjetunió bőrére... Aztán bekövetkezett a mindent leleplező fordulat: "A Legfelsőbb Tanács 1990 március 15-én Gorbacsovot – egyetlenként a Szovjetunió történetében – megválasztotta a Szovjetunióelnökévé..." Nemrég foglalkoztam ennek az elnevezésnek a jelentőségével. "Elérkezett a köztársaságok kora, ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarika túrával - elnökkel - helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottunk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój népek (államok) alatt elhelyeztünk." [Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei - 10 sz. jegyzőkönyv.] Gorbacsov maradéktalanul megfelelt ennek az ocsmány szerepkörnek. Mindazonáltal gyávaságából eredő totojázását megunták nyugati gazdái és új hiénát indítottak ellene Jelcinszemélyében. "A radikálisabb reformerek (elsősorban Borisz Jelcin orosz elnök) egyre inkább a piacgazdaságba való gyors átmenetet szorgalmazták, és ezt a célt akár az Szovjetunió gyors felbomlása árán is el kívánták érni." Ez nem ment simán. Gorbacsovot (ellen)puccsal  távolították el. Ez volt az 1991 aug. 19-i "Janajev puccs", amelynek során renkivüli állapotot hírdettek ki arra hivatkozással hogy Gorbacsov egészségi állapota miatt nem képes ellátni"elnöki" teendőit. Az akkori parlament elítélte a"reakciós államcsínyt". Ekkor aktivizálták az ügynököt. Borisz Jelcin, az Oroszországi Föderáció elnöke gyorsan és határozottan cselekedett: kijelentette, hogy átveszi az ellenőrzést a föderáció területe felett, felszólította a hadseregnek és a KGB-nek a puccsban részt vevő alakulatait, hogy szüntessék be tevékenységüket. Ekkor került sor Jelcin híres "tank-beszédére". A puccsistákat, a "nyolcak bandáját" lecsukatta. November 6-án Oroszország területén betiltotta a szovjet és orosz kommunista pártot. 1991 decemberében Leonyid Kravcsuk ukrán elnökkel és Suskievics fehérorosz parlamenti elnökkel bejelentette a Szovjetunió felbomlását. Ezután jelentős szerepet vállalt a Szovjetunió helyébe lépő Független Államok Közösségének (FÁK) létrehozásában.

Ugye, kedves nemjogászok is tetszenek érteni: így lehet "alkotmányosan" szétrúgni egy óriásbirodalmat. A Nyugat nem szólt egy rossz szót se. Az alkotmányjogászok se csodálkoztak.

Megindulhatott tehát a vadkapitalista privatizáció...  "Jelcin nevéhez fűződik az oroszországi magánosítás elindítása, amely 1996 körül csúcsosodott ki. A folyamat ún. kuponos privatizációként indult (minden állampolgár 10.000 rubel értékű részvénytulajdonra feljogosító kupont kapott), de a kuponok koncentrációja hamar megtörtént, ugyanis a bennfentesek, vagy tehetősebbek, esetleg külföldi támogatást élvezők hamar felvásárolták a magyar kárpótlási jegyek ottani megfelelőit. Ekkor alakult ki az 'oligarchák' csoportja, akik kezében mérhetetlen vagyonok összpontosultak. Néhány ismertebb oligarcha: Borisz Berezovszkij, Mihail Hodorkovszkij, Vlagyimir Potyanin, Vlagyimir Bogdanov, Oleg Gyeripaszka, Rem Vjakhirev, Vagit Alekperov, Alek szandr Szmolenszkij, Viktor Vekszelberg, Mihail Fridman, Roman Abramovics." Magyarra fordítva: Oroszországra rászabadult a zsidó csatornapat kányok éhes hordája. Itt ejtsünk szót arról, mit is jelent az 'oligarcha' kifejezés? Sajnos muszáj idéznem."Az oligarchia ókori görög szerzők szerint kevesek zsarnoki uralmát jelenti. Az oligarcha (vagy tartományúr) ógörög eredetű szó, amelynek jelentése egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodó főnemes, hatalmaskodó főúr, kiskirály. Rendszerint királyi privilégiumokat is használ, függetlenül a király jóváhagyásától. Arisztotelész szerint az oligarchia azon kevesek uralma, aki nem kiválóságuk, hanem vagyonuk alapján kerültek a vezető rétegbe." A semmiből jött nyikhaj orosz zsidókra ez a meghatározás illik is, meg nem is. Maradjunk talán abban, hogy ezen elnevezés a velük szemben kialakult ellenszenv miatt ragadt rájuk. Nem ok nélkül keveredek jelentéstani fejtegetésekbe, de a"kapitalista" kifejezést is boncolnom kell kissé. Az Idegen Szavak Gyüjteménye szerint "a kapitalista: tőkés, aki a pénzét vállalkozásba fektetve a munkásainak sanyargatásával nyereséghez jut." E meghatározás ráilleszthető lenne Hitler kedvenc kapitalistáira Kruppra, Thyssenre és másokra, de a III. Birodalomban "már 1933-ban elfogadtak kétkartelltörvényt, amelyek az állam kezébe adták a piacszabályozás legfontosabb eszközeit. Gyorsan kialakult az 'államilag szervezett kapitalizmus', ami elsősorban a nagyiparnak biztosított lehetőségeket. A nagytőkések anyagilag virultak, de egyidejűleg üzleti döntéseik szempontjából kényszerpályára kerültek. 1936-ban megindult a négyéves terv, az intenzív fegyverkezés terve azzal a céllal, hogy 1940-re elérjék a háborús készenléti állapotot." Az "államilag szervezett" kapitalizmus pedig azt jelentette (sokat írsogáltam ró la), hogy az állam szigorú törvényekkel szabályozta a munkásság helyzetét és garantálta a munkalehetőségeket, ill. a munkahelyek biztonságát.

A semmiből előmászott zsidó tetveknek tehát semmi közük a kapitalistákhoz. Semmilyen tőkét semmilyen vállalkozásba nem fektettek be, hanem meg kaparították, majd elkezdték kiárúsítani Oroszország ásványkincseit és ebből sokmilliárdos vagyonokat halmoztak fel. Ez eleinte lopás volt, később rablássá változott mert mert a folytatáshoz eőszakot,zsidóterrort (!) kellett alkalmazni. Hogy miről is van szó? Hát csak a következőkről. Miközben a zsidótőkék szépen híztak, az orosz milliók egyre mélyebb nyomorba süllyedtek, ami általános elégedetlenséget váltott ki és új erőhöz juttatta a parla menti (!) baloldalt,amely élni szeretett volna a demokratikus jogosítványokkal. Ámde ettőlbesokalltaka biboldók és "1993. október 4-én Moszkvában Jelcin orosz elnök tankokkal lövette az általa korábban törvénytelenül feloszlatott (!) Legfelső Tanács épületében önmagukat elbarikádozó politikai ellenfeleit. Az összecsapásban több százan (!) meghaltak és majdnem ezren megsebesültek. Jelcin rendeletileg betiltotta a Fehér Házat támogató kiadványokat és politikai pártokat, rendkívüli állapotot vezetett be (!), kijárási tilalmat léptetett életbe (!) és arra bíztatta a moszkvaiakat, hogy szomszédjaik közül adják fel a gyanús elemeket. Erről így vélekedettAlekszandr Zinovjev neves orosz író, egykori szovjet disszidens...  "Hiába is próbálják elhitetni velünk, nem a kommunisták és a demokraták közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi, hanem a Jelcin által vezetett rombolás erői és az ellenállás erői közötti harcnak. Jelcin az amerikaiak bábja, kormánya pedig megszál ló kormány, kommentálta a történteket." Azt is olvastam annakidején, hogy Jelcin a legfőbb ügyészt úgy rúgta ki, hogy kivezettette az irodájából. Az Alkotmánybíróságot pedig feloszlatta és a bírákat szét zavarta.

A "liberális demokrácia" másik arcfele: a nyílt, kegyetlen zsidóterror talán ott és akkor mutatkozott be először Európában a maga undorító valóságában.

Aztán Jelcin is elnyűtt a zsidó érdekek szolgálatában. Inni kezdett, mint a kefekötő - feltehetően deliriumos állapotban - rosszul reagált Szerbia amerikai bombázására és Oroszország atomfegyver arzenálját kezdte emlegetni. Emiatt megérkezett a selyemzsinór... És elindult egy új, szerfelett rejtélyes  történet. "Jelcin fokozatosan kivonult a nagypolitikából. 1999 augusztusában Vlagyimir Putyint nevezte ki miniszterelnöknek. 1999. december 31-én lemondott hivataláról és utódául Vlagyimir Putyint jelölte meg."Ennél a pontnál meg kell állni egy kis töprengés végett.

Ha a szeszkazán kegyvesztett lett a Nyugat szemében, nem lehetett módja önmaga helyett mást ajánlani. Valószínűbb, hogy Putyint mások ajánlották és Jelcin utolsó politikai szerepjátéka volt Putyinnak a kengyelt tartani...

Sehol senki sem beszél róla - még "konteo"formájában sem - hogy Putyint milyen "áron" fogadta el az a Nyugat, amely Jelcin révén már markában érezte Oroszországot. Én sem erőlködöm feltevésekkel. Azt azonban teljes határozottsággal jelentem ki: Putyin valamiféle "konszenzus" alapján lehetett, illetve maradhatott Oroszország vezetője elnöki, ill. miniszterelnöki minőségben. Az ellenkezőjét állítani ellentmondana a józan észnek és a politika valódi természetének. Jó lenne tudni akár csak valamicskét is erről a konszenzusról...

Putyin immár tizennégy éve hajtja az orosz batárt hol az egyik, hol a másik űlésről (elnök/miniszterelnök) és még mindíg nem tudja senki, mit gondol Ororországról általában és hogy éli meg az éles kanyarokat. Nem tudni még azt sem, hogy a kapitalizmus, vagy (valamiféle) szocializmus híve e.  [Koráb ban szóbahoztam, hogy pl. Lenin elvtárs ennyi idő alatt egy könyvtárnyi leninizmust alkotott szóban és írásban.]

Elnökként, illetve miniszterelnökként számottevő változásokat eszközölt az orosz gazdaság és társadalom vonatkozásában. Úgy tűnik megregulázta az oligarchákat. Jövedelmük egy részét közcélra kellett átengedniük. Az energiahordozókból keletkezett nemzeti jövedelemből rendezte a legégetőbb szociális problémákat. Orvosolta a hadsereg sérelmeit. Pénzt pumpált és életet lehelt az iparba, különös tekintettel a hadiiparra.

A láthatáron - fata morgana formájában - feltünt a világ új második pólusa.

Mivel mindezek az intézkedések a zsidó oligarchia"érdekeit" sértették Putyint nyomban antiszemita váddal lehetett illetni. Ezzel látszólag nem törődve - így vagy úgy - kiiktatta azokat, akik nyíltan szembehelyezkedtek vele. Több cikket szenteltem ennek a témának ezért itt és most nem akarok idézgetni, sem bizonygatni.

A cikket nem kívánom Putyin vonalára terelni, de személyét továbbra is előtérben kell tartanom, mert tevékenysége átvezet a "harmadik világháború"korszakába, amelyet a fentebb említett Pike ekként jellemzett: "a III. Világháború a cionisták és az arabok között, az egész világra kiterjed, az emberek kiábrándulnak mindenből és elfogadják a szabadkőműves rendet." Ezzel megint úgy vagyok, mint a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvével", totál hülye ségnek tűnik, de minden úgy történik, ahogy írva vagyon.

Izrael és ZsidóAmerika "szent szövetsége" mára hadszintérré változtatta az egész Közel-keletet és nagyon úgy néz ki, hogy a csóvát Európába dobták át. Hogy miért - őszintén szólva - rejtély. Éplélektani magyarázat nincs rá.

Egy új jelenséget ennek kapcsán észre kell venni és bevezetőként kell említeni. A zsidó ("bibliai")hadviselés mindíg kegyetlen volt. A mostani közel- keleti és ukrajnai "hadműveletek" bestiális aljasságga azonban meghalad minden képzeletet, még az edzett bibliaforgatók képzeletét is. A zsidóterror"minőségi ugrást" mutat, ami arra utal, hogy zsidóéknak valami nagyon sürgős és tömeges sokkhatás kiváltását vélik célravezető módszernek.

Ami az ukrajnai "Majdan forradalmát" illeti, az ugyanolyan zsidópuccs volt, mint a "Nagy Okt. Szoc. Forr."  A számtalan hasonlóságot fölösleges felemlegetnem. Az első figyelmeztető jel az odesszai mészárlás volt. A"légzésbénító vegyi anyagot" egy izraeli "aktivista" szállította, ill. alkalmazta.
Az ügyet az "emberjogi szervezetek" a mai napig nem vizsgálták ki. Igaz, nem érnek rá, mivel kilencvenéves kriptaszökevények után koslatnak, akik hetven évvel ezelőtt zsidókat részesítettek - vagy nem részesítettek - ugyanilyen elbánásban.

Az ukrajnai zsidópuccs mára a kelet-ukrajnai orosz és ukrán lakosság elleni irtóhadjárattá szélesedett, amelynek során a nemzetközi jog által tiltott fegyvereket vetnek be, ill. "harc- eljárási" módszereket alkalmaznak.

Közben folytatódik, sőt új elemekkel bővült, az Irak és Szíria területén több éve folyó vérengzés is. ISIL - Islamic State of Iraq and Levant (más néven ILIÁ) - "új stílusú" hadjáratáról van szó, amelynek első felvonása Sziria és Irak területén egy Iránra nyíló folyosó létrehozása. Köztudott hogy az ISIL ZsidóAmerika új rohamcsapata a kissé elaggott Al Kaida helyettesítésére. [A gyilkos nigger most légicsapásokat mér - no nem az ISILRE, hanem az eddig még le nem rombolt iraki és szíriai infrastruktúrákra és esetleg véletlenül (!) a lakosságra, meg az ókori romokra. Izrael is véletlenül rombolta le a gázai erőművet. A nagy testvér miért ne tévedhetne?]

Itt kanyarodjuk vissza Putyin Oroszországához, mert amiről fentebb szót ejtettünk, egytől - egyig mind"Putyin asztala".

Az egymásra torlódó, Oroszország létérdekeit közvetlenül (!) érintő, kérdésekben ugyanis Putyin magatartása kiismerhetetlenné, azaz teljességgel elfogadhatatlanné, sőt tűrhetetlenné (!) vált. Minden kérdések kérdéséről, a kérdések rákfenéjéről, a zsidókhoz való viszonyulásról van szó.

A "nagy oligarcha faló" egyszer már gyanússá vált szememben. Hangot is adtam ennek "Oroszország kapituláiója" c. írásomban  (2012 decemberé ben). Aztán eltemettem rossz gondolataimat, mert az ember szivesebben látja szépnek a dolgokat. Úgy látszott, jó nyomon járok. Putyin nagy beszéd ben ostorozta a rothadt Nyugatot és kimondta a Nagy. Okt. Szoc. Forr. zsidó meghatározottságát.

Aztán további felhők kezdték takarni az új orosz cár arcképét. Erről számoltam be 14.06.09-i "Oroszország vészkorszaka? A Putyin utáni Oroszország víziója" c.írásomban. Aztán július 17én jött a méretes pofon ahíradása formájában. A cikk arról szól, hogy  "Putyin találkozott egy rabbi küldöttséggel, amelyet Yitzhak Yosef  (jeruzsálami) szefárd főrabbi vezetett. Rabbi Yosef  a küldöttség tagja elmondta 'mindent otthagytam, és ide jöttem, hogy Elnök Úr segítségét kérjem cselekedjen a terrorizmus elleni harc érdekében, a vallás nevében. Mert az nem fordulhat elő, hogy emberek manipulálják a vallást azért, hogy másokat lemészároljanak. Kérem, Izrael népe nevében: vessen véget az erőszaknak”. A plafon nem szakadt le, így Putyin (végre kinyitva a pofáját) elmondhatta a magáét.  "Válaszában arra kérte Rabbi Yosefet, biztosítsa Binyamin Netanyahu miniszterelnököt 'igaz barátságáról'. Netanyahu hétfőn már felhívta őt, és megbeszélték a kialakult helyzetet. Ebben az összefüggésben Putyin arról is konzultált a rabbikkal, hogy foglalkozni kell az antiszemitizmus kérdésével, a holokauszt tagadással, és a történelmi revizionizmus megelőzésével." Itt ugrott be a közmondás "madarat tolláról, embert barátjáról..." De ez nem volt elég a cár úr folytatta... "Támogatom Izrael harcát, és törekvését, hogy megvédelmezze polgárait. Én is hallottam a felkavaró hírt a három fiatal megrendítő meggyilkolásáról, ami tűrhetetlen cselekedet volt, kérem, adják át részvétnyilvánításomat a családoknak, tette hozzá, utalva a 'Hámász terroristák' által júniusban elrabolt három fiú kivégzésére."Az ember azt gondolhatná, hogy egy ember nem lehet ennyire gyáva, aljas és kétszínű. De lehet. Csakhogy nagyon nagy baj, ha ezekkel a tulajdonságokkal Orosz ország első embere bír.

Mellesleg szólván azóta kiderült, hogy a három zsidókölyköt nem a Hámász gyilkolta meg. [Őszintén szólva nem lennék meglepve, ha a Moszad gyilkolta volna meg őket megteremtendő a Gázai övezet elleni írtóháború jogi alapjait...] Dehát egy cár tévedhetetlen, így szóba se' jöhetett, hogy álláspontját helyesbítse.

Ki és mi fékezheti meg az eszeveszett zsidó terror fokozódó tombolását ha Putyin igaz barátságáról biztosítja azt a kártékony elmebeteget, akit az egész világ elítél és akinek gyilkos állama ellen úgyszólván az egész világ tüntet és akinek már az ENSZ sem mer falazni?

Amikor a Netanjahu karikatura megjelent, fölvonyított az egész zsidóvilág, hisz "Bibi" szent és sérthetetlen. Mindenki meakulpázásra lett kényszerítve, akinek a karikatúrához valami köze volt, a rajzolótól az újságkihordókig...

Mit gondolnak kedves olvasóim, Putyin "karizmája"képes lesz feledtetni ezt az ocsmány viselkedést, különösen akkor ha a Valcman bandának sikerül Kelet-ukrajna lázadását vérbefojtani és Izrael fokozza a gázai pusztítás intenzitását, újabb és újabb kis Shaimákat változtatva angyalkákká?

Ami engem illet, úgy érzem, hogy Putyin rendkívül kockázatos játszmába fogott, a szó szoros értelmében a fejével játszik. Szerintem viszont annak a mocsárnak a fenekéről, ahova süllyedt, nincs felemelkedés. Márpedig a világ szabadító után kiált.

Putyinnak - érzésem szerint - nincsenek erkölcsi, lelkiismereti dilemmái. Létezik azonban a "Putyin dilemma", amit meg kell oldani, inkább előbb, mint utóbb.

Az orosz problémát egy kép montázzsal próbálom szemléltetni a Megváltó Krisztus Székesegyháza külső és belső képét egybe szerkesztve. A temp lomot I. Sándor cár építtette a Napoleon fölött aratott győzelem (a hódítótól való megszabadulás) emlékére."1931. december 5-én (a zsidó) Kaganovics utasítására a Megváltó Krisztus székesegyházat felrobbantották  A helyén kiásott alapgödörben feljött a víz. Nikita Hruscsov (alias Solomon Perlmut ter) regnálása idején átalakították Moszkva valaha volt legnagyobb szabadtéri uszodájává. Az orosz "rendszerváltás" után a templomot (részben közadako zásból) újjáépítették és Jézus megdicsőülésének napján, 2000. augusztus 19-én szentelték fel. Az új templom alatt egy hatalmas díszterem van az egyház számára, ahol 2000-ben szentté avatták az utolsó orosz cárt és családját."Eddig nagyjából rendben is lenne a dolog, de "Itt ravatalozták fel a szovjet éra utáni Oroszországi Föderáció első elnökét, Borisz Jelcint" is.

Ez Oroszország legnagyobb baja. Az orosz népet a zsidók nem engedik disztingválni. Azok a zsidók, akik saját vallásuk rítusait, szimbólumait a legkörültekintőbb pontossággal szabályozzák. Ugyanezek a zsidók semmi kivetnivalót nem voltak hajlandók észrevenni, pláne elismerni, hogy a zsidó kúrvaegyüttes a Pussy Riot Putyin ellenes (...) ocsmány "performanszának" színhelyéül épp a Megváltó Krisztus Székesegyháza ikonosztázának előterét választotta ki. Erre senki se' merte azt mondani, hogy zsidó terrormerénylet, pedig az volt - a javából! Erről a témáról írtam az"Oroszország válaszúton" c. kommentáromat, pedig akkor Putyin még nem a zsidó rabbik, hanem az ortodox egyház előtt csóválta a farkát. A jobboldali kép valamelyik (...) elnöki eskütétel magasztos jelentetét ábrázolja... (A kép baloldalon Alexij pátriárka.)

Summa summárum: Putyin komédiázik, pontosabban szólva ripacs kodik. Ezt rossz helyen és főleg rossz időben teszi.

A kibontakozó világdráma lesöpri a szinpadról a komédiásokat. Elfújja a szinpadokat is. És hol lesz a helye, mi lesz a szerepe  Oroszország nak ebben a drámában?

Az oroszoknak van egy kedvenc szellemi időtöltésük:"Oroszország Küldetésén"merengenek. Erre a nyálkás jégre most nem lépek rá. Érdemes azon ban szemügyre venni, hogy vélekednek az oroszok a világról és önmagukról. Sok orosz sokféle véleményét itt nem lehet tárgyalni. Egy ész kombájn - Anatolij Csubajsz fér csak ide. Azt hiszem ő is elég lesz. Azt mondjuk róla " az oroszországi politikai és gazdasági átalakítás kulcsszereplője, a politikai-gazdasági elit 'nyugatos és liberális' (!) táborának emblematikus alakja az ősz elején (2004) épp Platon Lebegyev július elejei és Mihail Hodorkov szkij október végi letartóztatása közt figyelmet keltő előadást tartott egykori alma materében. Ez a figyelem mindenekelőtt az Oroszország előtt álló feladatok kapcsán kifejtett koncep ciónak szólt."

Az orosz szellemi életről szólva kifejti... "Nézzük, hogy az intellektuális piac termékei közül mit kínál ma nekünk a hatalom! Bizony a legegyszerűbbet, s egyszersmind a legképtelenebbet azt, hogy mindent együtt, egyszerre. Például szovjet himnuszt és orosz nemzeti lobogót. Moszkva központjában, annak is a legszentebb helyén fekszik egy szimpatikus, pirospozsgás hulla. Péterváron pedig, a Péter-Pál erődben vannak eltemetve azok, akiket ez a hulla, amíg még élt, agyonlövetett a gyerekeikkel együtt. Ott ő pihen, itt meg emezek. Mindent egyszerre. Mindent egy fazékba. A kompótot és a káposztalevest ugyan abba a vödörbe."

Aztán - e nyugatos liberális - így folytatja..."Oroszország nemcsak hogy vezető erő, hanem képes és köteles is arra, hogy mindenképpen gyarapítsa és mind jobban megszilárdítsa vezető pozícióit a földkerekség e területén az elkövetkező 50 évben. Többet mondok. Az a véleményem, hogy Oroszország ideológiájává - erről mélységesen meg vagyok győződve - az egész belátható jövő távlatában a 'liberális imperializmus' ideológiája kell hogy váljék, az oroszországi állam céljává pedig egy 'liberális birodalom' felépítése. Oroszország és az EU-ba való belépés, Oroszország és a NATO-ba való belépés? Nem kell nekünk semmiféle belépés, se az EU-ba, se a NATO-ba. Nem férünk bele se gazdaságilag-politikailag, se földrajzilag. Nem is kell beleférnünk. Arra van inkább szükségünk, hogy meglássuk az új, formálódó XXI. századi világ körvonalait, azét a világét, amelyben ott lesz az USA, a világ jelenleg legnagyobb birodalma, az új, egyesült Európa (nemsokára elkészül az EU alkotmánya, és Európa egyesítése sincs már messze) ... Ebben a világban országunk is el kell hogy foglalja helyét. Nem könnyű elhelyezkedni az országoknak ebben a láncában, bezárva a XXI. század nagy demokráciáinak körét. Számunkra azonban ehhez minden szükséges előfeltétel a legmesszebbmenőkig adva van." Ismét mondom: ő az egyik legokosabb... Szegény Oroszország, szegény Világ! A liberális kergemarhakórba esett Putyin most fuserálja el Oroszország jövőjét, több nemzedékre kihatóan. Ez azonban nem árt népszerűségének. A "szélsőjobbos"Hunhír Info pl. így lelkendezik "...Egy állami felmérés szerint azoroszok 90 százaléka elégedett Vlagyimir Putyin politikájával. A moszkvai Gum áruház idei slágerterméke a Putyin arcképes póló: az üzlet előtt több száz méteres sorok kígyóznak, ha szállítmány érkezik.Nagy szükség van egy ilyen erős vezetőre, visszaadta az oroszok és az egész ország önbecsü lését. Jó, hogy a gyerekeink is megtanulják, hogy milyen a sarkukra állni. Én már holnap felveszem a pólómat, de küldök belőle a barátaimnak is, akik kér ték – mondta az egyik vásárló." Oroszországban valóban kitört a Putyin-póló-dili. Az oroszok szeretnek hosszú sorokban kígyózni. Még nem tudják, hogy később majd a kenyérért és az étolajért is kígyózniuk kell.

Közben Donbasszban és máshol százak (nők, gyermekek, öregek) lelik halálukat a valcmanista zsidó terror-horda sorozatvetőinek tüzében összeomló lakóházaik romjai alatt.

Hónapokkal ezelőtt kezdtem rettegni attól, hogy Putyin nem megvédi, hanem "szíriaizálja" Kelet-ukrajnát. Nos ez bekövetkezett, némi gázai attitűdökkel.

Mit is mondhatnék zárszóként? Éljen Putyin? Nem, ezzel várok még egy kicsit...

2014.08.02

Sz. Gy.

Cikk a cikkben
A negyedik 

(ötödik) forradalom
 

Facebook oldalamom találtam Lovas Istvánbejegyzését egy a Magyar Nemzet-ben megjelent cikkrõl, amely viszont egy könyv tartalmát ismerteti. Szó szerint közlöm a cikket és sorai közé illesztem megjegyzéseimet.

Lám a nyugati tojásfejekben is kezd már derengeni: a kapitalista "demokrácia" nem mûködik. Valami mást kéne kitalálni. Persze nem feltétlenül muszály feltalálni, amit mások már korábban feltaláltak. Így találták meg egy vén kinai által uralt hírhedt kis szigetbirodalmat Szingapurt. Nos lássák a cikket és azt ami róla eszembe jutott.

AZ ÉV KÖNYVE? AZ ÁLLAM NEGYEDIK FORRADALMA
A tekintélyelvû szingapúri államforma felsõbbrendûségére

Május végén jelent meg egy könyv az angolszász piacon, amely könnyen válhat az év legfajsúlyosabb szenzációjává. Szerzõi John Micklethwait, a brit Economist fõszerkesztõje és Adrian Wooldridge, ugyanezen globális terjesztésû hetilap ügyvezetõ szerkesztõje. Címe A negyedik forradalom: 'globális verseny az állam újra feltalálására'. A kötet azt a rendkívül izgalmas kérdést teszi fel, hogy mit kellene tennie a Nyugatnak ahhoz, hogy itt a demokrácia ismét mûködõképes legyen, azaz hogyan lehet átalakítani Európa és Amerika egyre diszfunkcionálisabb kormányait. Mert ha nem reformáljuk meg õket, Ázsia feltartóztat hatatlanul tör elõre hatékonyabb – és autoriter – államaival.

Akinek álla hajlamos a leesésre, most kérjük, támassza meg kézfejével: a 'neoliberális világrend' talán legnagyobb támaszának tekintett hetilap elsõ emberei a tekintélyuralmi Szingapúrt találják a legfélelmetesebb kihívásnak, ugyanis ezt az ultra hatékony mintát másolják Pekingtõl a ruandai Kigaliig.Dehát - könyörgöm - a tekintélyuralmi (autoriter) állam elméleti modelljét a zsidók (a cion bölcsei) rég feltalálták és elsõ modelljét a Nagy Francia Forradalom, ill. annak "intézményei" formájában be is üzemelték. A modell kenõ, ill. fûtõanyaga a patakokban ömlõ gój vér volt. Ez a forradalom a feudális társadalmat óhajtotta polgári (zsidó - polgári) társadalommal felcserélni. Ez a kísérlet Napoleon császárságával végzõdött. Intézményei a zsidóság elképzeléseinek nem feleltek meg maradéktalanul.

A második forradalom a polgári társadalmat volt hivatva felcserélni egy hatékonyabb társadalmi formációval: a "proletár", azaz zsidó diktatúrával. Vezetõi: Lenin és Trockij világosan megmondták, hogy ez az õ forradalmuk is "patakvéres" lesz, mint nagy elõdje a francia. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom feladata a nemzeti földbirtokos és tõkés osztályok, valamint a gój értelmiség totális kiirtása útján egy olyan rabszolgaállam létrehozása lett volna, amelyben a proletár milliók a zsidó népbiztosok korbácsa által ösztönözve termelik az extraprofitot.

Vérfürdõ lett is. Szaporán dolgoztak korbácsok is , de hiba csúszott a számításba. Oroszország (Szovjetunió) nem zsidó, hanem orosz (nemzeti) diktatúra lett, Sztálin korbácsa alatt. Lenin hóhércsapatát, Trockijt és zsidó bandáját pedig kiírtották. A Kelet Newyorkból indított és onnan felülve zérelt forradalom tehát elbukott. Ezt nevezném a harmadik forradalomnak"

Viszont volt egy negyedik forradalom (!) is: Hitler"barna forradalma". Errõl azonban nem szabad beszélni, mert Hitler felszámolta azt a fajt, amely saját prófétája Herzl Tivadar szerint is, megtestesítõje ill. okozója is a társadalmak szüntelen belsõ nyugtalanságának, egyszerre "képviselve" a kizsákmányolókat és a kizsákmányoltakat. Kedvenc Herzl idézetem: "Ha süllyedünk, a forradalmi proletáriátus élcsapatává válunk, ha emelke dünk, velünk emelkedik a 'pénztárca' szörnyû hatalma." 

A világ máig adós Hitler és a III. Birodalom hagyatékának a "barna forradalomnak"a feldolgozásával. Kinek az adósa? Hát' önmagának... És ha már elkezdünk forradalmakat sorolgatni, sorszámozni és róluk fantáziálni, nem hagyhatjuk ki Európa igazi reneszánszát a "barna forradalmat" és nem takarhatjuk be a "vészkorszak"szaros ponyvájával.

Én egy "ötödik forradalom" elkerülhetetlenségét, következésképp eljövetelét, régóta emlegetem - jósolgatom. Csak azt szeretném tisztázni - e cikk kapcsán is - milyen legyen ez a bizonyos "ötödik forradalom"?  A válaszadás elõtt olvassuk tovább a cikket.

A szerzõk végre nem csak azzal a néhány évvel ezelõttig a nyugati társadalomtudósok által váltig hangoztatott dogmájával számoltak le, hogy a hatékony és lendületes gazdasági fejlõdéshez nélkülözhetetlen a demokrácia, de végre valahára azzal is, hogy a gazdasági fejlõdés bizonyos szintjének elérése automatikusan magával hozza a demokráciát. A kötet tézise szerint a nyugati liberális demokráciák eddig három fázison mentek át. Elõször jött a nemzetállam, majd a liberális állam és ezt követõen alakult ki a jóléti állam. Most azonban szükség van a negyedik forradalomra, mert a mai állam felfúvódott, önmagába gabalyodott, reménytelenül eladósodott és egyre hátrább kerül az általa létrehozott 'globális kapitalizmusversenyében'. A két szerzõ leplezetlen hõse – egyenesen a nyakig eladósodott Kaliforniával is szembeszegezve – az a ma 91 évesen is aktív Li Kuan Jú (Lee Kuan Yew), a rakétaként fejlõdött, nagyon gazdaggá vált, és 5 millió lakosa ellenére a világon kulcsszerepet játszó szingapúri állam megalkotója, akinek tanácsait még most is keresik Pekingtõl Washingtonig. Annak pedig, akinek alkalma volt összehasonlítani e városállam fõ bevásárló sugárútját, az Orchard Road-ot, az azon hömpölygõ, örömteli fiatalokat például a felsõ középosztálybeli brüsszeli szupermarketek legjellemzõbb klienseivel, a bottal vagy járógép segítségével rosszkedvûen csoszogó nyugdíjasaival, gondolkodás nélkül értenek egyet Micklethwait és Wooldridge rettegésével attól, hogy a liberális demokrácia modellje húzza a versenyben a rövidebbet az ultra hatékony, 'államilag irányított' kapitalizmussal és az 'autoriter' modernizációval.
Fájdalmas olvasmány lesz ez a hazai neoliberális gondolkodóknak, akik akkor is a kisebb államot követelik, ha álmukból felébresztik õket. Csakhogy kiderült, amit követeltek, megkapták. Ázsiában. Ugyanis míg a nyugati országoknak a saját államuk fenntartása bruttó nemzeti termékük mintegy felét emészti fel, ez az érték Szingapúrban csupán 17 százalék, azaz a tekintélyelvû állam jóval áramvonalasabb és sokkal jobban teljesít: így a világ legalacsonyabb csecsemõhalandósági mutatóját is eredményezi – háromszor olyan kicsit, mint például az Egyesült Államoké.

A kötetet a legvége, a következtetései rontják el, de nagyon. A tényszerû, kitûnõ történeti- és helyzetelemzés ábránd- és vágykergetõ mesketévé változik, egyfajta reményt kínáló, minden alap nélküli „hajrá Nyugat!” hurráoptimizmussá. Mivel a magyar jobboldali média már 1992-tõl kezdve a szingapúri modellt találta a legjobbnak, okunk van egy újabb jóslatra: húsz év múlva az Economist vezetõ szerkesztõi töredelmes önkritikát fognak gyakorolni.  [Lovas István - Magyar Nemzet 2014.07.04]

A szerzõk az öreg kínai "állam-találmányát, ill. csinálmányát" azért dícsérik fel, mert olyan állam-modellt látnak benne, amely a 'globális kapitalizmus versenyében'  is képes megállni a helyét. Sajnos Lovas István sem lát - legalábbis nem megy - túl ezen a szemléleten.

A globális kapitalizmus 'versenye' ugyanis nem más mint a gój emberiség kizsákmányolás általi tönkretételén munkálkodó módszerek versen gése. A vérbõl, verejtékbõl, könnyekbõl "konvertált" pénz zsidó malmokra hajtásának módszere. Ennek jelképe a Wall Street, valamint a Fort Knox, amelynek trezorjaiból - mellesleg szólván - kisíbolták az aranyat, gondolom nem az indiánok...

A "negyedik", ill. az én számításom szerint ötödik"forradalomnak" tehát nem a kapitalizmus"versenyképességének" fokozása, hanem a zsidó- kapitalizmus elpusztítása lehet csupán a célja, ill. feladata. Mivel ebben az irányban csak Hitler "barna forradalma" - tett tényleges lépéseket, az "ötödikforradalom" fonalát onnan kell gombolyítani, ahol Hitlerrel abbahagyatták...

Ennek pedig alfája és omegája - a barna forradalom szemszögébõl - zsidó elem totális kikapcsolása, az államok életébõl társadalmi, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Ez a szisztéma Németországban kiválóan mûködött. A német kenyér a zsidó kovász nélkül is megkelt, fogyaszt ható volt...

De mi a helyzet Szingapurral? A zsidókkal, nélkülük, vagy pláne ellenükre csinált csudát?

Érdekesen vélekedik a témáról az aggKopátsy Sándor. A világversenyben"Az elsõ Szingapúr és a negyedik Izrael, két etnikai diaszpóra. A világ két legfejlettebb etnikuma a diaszpórában élõ zsidó és kínai nép. A város vezetését átvevõ kínaiak hamar felismerték, hogy el kell szakadniuk Malajziától, és a soknemzetiségû lakossággal városállamot kell kiépíteni. Eleve zseniális utat választottak, kemény politikai fegyelmet, egypártrendszert, drákói szigorú törvény-betartást, de nagyon liberális gazdaságot Politikai diktatúrában kellett a gazdaságot piacosítani. Mao és nyilván több vezetõ számára a példa Szingapúr volt. Most tudtam meg, hogy Mao már a kulturális forradalom elõtt, Szingapúrba Tenget küldte, az ott alkalmazott módszerek tanulmányozására. Ami tehát Kínában az utóbbi harminc évben történt, lényegében a Szingapúrban elért sikerek bevezetése volt. Márpedig, ami Kínában történt, az emberiség történetének talán legnagyobb sikere.
Izrael jövõje szempontjából a legnagyobb veszélyt az arab ellenszenv fogja jelenteni. Ez annál erõsebb lesz, minél erõsebb Izrael. Az egyre jobban lemaradó, túlszaporodó arab tengerben a kis Izrael katonai, gazdasági és tudományos fölénye még jobban fogja irritálni az arab tömegeket.A zsidók országának másik nagy problémája azonban abból fog származni, hogy a közös vallás alapján mûködik a két egymástól igen távol álló kultúra. A nyugati, európai múltú, demográfiai tekintetben stagnáló zsidóság, szinte minden tekintetben, a világ legfejlettebb etnikuma. A közel-keleti és afrikai, ortodox zsidóság pedig nagyon gyorsan szaporodik, és az arab térség színvonalán áll, ahonnan nagy türelemmel, óriási anyagi áldozatok árán lehet, sok generáció során, felemelni. Ez az erõfeszítés párosul még másik két óriási teherrel. A példátlanul nagy katonai kiadásokkal, és a gyorsan szaporodó arab kisebbség kezelésének problémájával. A nyugati zsidóságnak csak a nagyon fejlett politikai 'demokrácia' jelent hatékony légkört, a fenti problémák kezelése azonban 'demokratikus viszonyok közt szinte megoldhatatlan'. Ezért okoznak óriási társadalmi terhet a fejlett nyugati államokban az államalkotóénál kevésbé fejlett etnikumok. Mindezek az ellentmondások jelen vannak a kicsi Izraelben. Körülötte csak ellenségek vannak. A Nyugatról és az arab világból betelepült zsidó között óriási a kulturális, a civilizációs és a fejlettségbeli különbség. Ezt a szakadékot a közös vallás nem hidalhatja át."

Szingapurban tehát  nem szól a zsidókról a fáma... Hát Kínában? Errõl a MAZSIKE tudósít, imígyen. "A legnagyobb (...) és legérdekesebb zsidó közösség, a kaifengi már a 960-as évektõl él Kínában. Számuk meghaladta a 4000-et. Az 1600-as évekre, a kaifengi izraeliták teljesen 'asszimilá lódtak' (!). A 18. században azonban, a szárazföldi kereskedelmi vonalak hanyatlásának és az új, Qing Dinasztia erõsödõ idegengyûlöletének hatására a közösség bomlani kezdett. 1860-ban a zsinagógát is lebontották, a szent könyveket eladták vagy elvesztek és a 19. század végére a közösség szétzilálódott ... Az elsõ napon megtaláltam a régi zsinagóga helyét, ami most egy kórház kazánháza. Alig maradt meg belõle valami, csak egy nagy beton kör, ami valószínûleg az egykori mikve kútja volt. A következõ nap kimentem a Longting Parkba, mivel mind az útikönyvem, mind a “Zsidó Kaifeng” brossúrám úgy tudta, hogy itt vannak az õsi emléktáblák a régi zsinagógából, sõt, egy kisebb kiállítás is… De a park üzemeltetõi errõl mit sem tudtak. Egy bájos kínai emberrel együtt jártuk be az egykori zsidónegyedet, a régi zsinagóga melletti „Tóra tanítása” elnevezésû és még pár szomszédos utcácskát. Aztán ellátogattunk egy zsidó családhoz is. Bár nem tudom biztosan, hogy a hölgy, vagy elhunyt férje volt-e zsidó, de nagyon érdekes volt betekinteni ebbe a kínai zsidó háztartásba. Volt itt menóra, hannukia, rengeteg fénykép, és mellettük a jellegzetes kínai piros papírmasé is keleti és zsidó motívumokkal. Manapság 200-300 (...) ember tartja magát izraelitának Kaifengben. Az itt élõk nagyon fontosnak tartják megõrizni zsidó identitásukat, de ez nem annyira a mindennapok gyakorlatában, mint inkább a hovatartozás tudatának erõsítésében jelenik meg.Mondják, egy csepp használt gázolaj ezer liter vizet is képes beszennyezni. A kínai népóceánban a háromszáz Kaifengben ragadt zsidó nem éri el "kritikus mennyiséget".

A zsidó világ-diaszpórák már annál inkább! Azért is, mert ezek nem eldugott vidékeken vegetálnak, hanem a "befogadó" országok ideg- és vérrendszerének legkritikusabb pontjain tapadnak meg és átveszik az irányítást a szervezet egésze felett.

A zsidóságnak a Purimot elhalványító legnagyobb gyõzelme volt 1941 június 22-e, amikor a Wehrmacht rátámadt Oroszországra, azaz a "barna nemzeti (!) forradalom"  hozzálátott a "vörös nemzeti (!) forradalom" felszámolásához.

A világ zsidósága azonban nem pont ilyen lovat akart. Sztálin orosz birodalma (amelyrõl Hitler úgy vélekedett "Nekünk csak a kaput kell betör nünk, és az egész korhadt épület összeomlik majd" nem omlott össze, sõt acélossá kalapálva került ki abból. A cionizmus "képzeletbeli" kígyója kénytelen volt egy jókora kerülõt tenni, hogy Oroszországot (a Szovjetuniót) is bekeríthesse és összeroppanthassa gyûrüivel. (Zsidóéknál amúgy néhány évtized, sõt akár néhány évszázad nem számít...)

Röpke pár év kellett csupán, hogy - a drezdai holokauszt szadista disznaja - Churchill - elfröcsögje hírhedtté vált "fultoni beszédét" amelyet, a kivonat nagy terjedelme miatt, a legnagyobb bánatomra nem illeszthetek ide, de a fenti linkrõl javaslom elolvasni, mint a nyugati ember mérhetetlen képmutatásának pofátlanságának undorító bizonyítékát.

Itt csak néhány tiráda következik."Sohasem hagyhattunk fel azzal, hogy bátran hirdessük az ember szabadságának és jogainak elveit, a világ angolul beszélõ országainak közös örökségét, amelyek a Magna Charta, a Bill of Right, a Habeas Corpus; az esküdtbíróságok és az angol polgári jog után az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban találták meg legnagyszerûbb kifejezõdési formájukat.Azért jöttem el ide, hogy elmondjak egy nagyon fontos dolgot. ... A 'háborút csak akkor kerülhetjük el' teljes biztonsággal, és a világ hatalmi szerkezete csak akkor alakulhat a javunkra, ha az angolul beszélõ népek testvéri szövetségre lépnek. Csakis így szavatolhatjuk biztonságunkat, és dolgozhatunk együtt azokért a magasztos és azokért a nagyszerû dolgokért, amelyek oly drágák nekünk, és amelyek senkit nem fenyegetnek rosszal ... Kötelességem önök elé terjeszteni egyes tényeket Európa jelenlegi helyzetérõl. A Balti-tenger mellett fekvõ Stettintõl az Adriai-tenger mentén fekvõ Triesztig 'vasfüggöny ereszkedik le Európára'. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fõvárosai - Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékû ellenõrzésének." Nos a világzsidóság "az angolul beszélõ népek testvéri szövetségének" álcájában, évtizedek szívós munkájával, létrehozta a világot, behálózó gigantikus vasfüggönyét és ennek védelme alatt elindította és szüntelenül vívja harmadik világháborúját a zsidó faj világuralmáért. A nyitány a japán holokauszt volt. Talán okkal - joggal mondják egyes történészek, hogy Hirosima (1945. augusztus 6) és Nagaszaki"villanásai" a Szovjetúniót voltak hivatva figyelmeztetni a "világbéke" új szabályaira...

Itt és most nem fejtegetem (újból), hogyan sikerült a háborúban legyõzhetetlen Szovjetúnió politikai, társadalmi, gazdasági rendszerét a "béké ben" (pax americana) szétrágni/szétrohasztani és hogy ebben melyik faj erre specializálódott ágenseinek volt döntõ szerepük.

A lényeg a lényeg: a világ egypólusúvá vált és a zsidóknak - a történelemben elõször - adatott meg, hogy annak arculatát saját képükre formálják. Meg is tették. Újra játszották világ teremtését. Errõl úgy vélekednek, hogy kitalált istenük a "zûrza varos összevisszaságból (héberül: tohu vabo hu) hozta létre a rendezett világot és erre azt mondta, jó."

Egy frászt jó! Lássuk csak milyenné lett a zsidók által a világ? Pont fordítva történt - történik minden, mint ahogy állítják. Behatolnak a népek testébe; rendezett társadalmakat zûrzavaros összevisszasággá (héberül: tohu vabohu) változtatják (ideértve Amerikát is) és erre azt mondják, jó.

Azazhogy a legfineszesebbek már nem döngetik a mellüket, hanem nagy óvatosan bizonyos változtatások szükségessé gét pedzegetik. Úgy persze, hogy õk és lételemük a tohu vabohu továbbra is fennmaradjanak.

És most lássuk megint, kissé közelebbrõl, hogy okoskodik a két jóember?"Tézisük szerint a nyugati liberális demokráciák eddig három fázison mentek át. Elõször jött a nemzetállam, majd a liberális állam és ezt követõen alakult ki a jóléti állam. Most azonban szükség van a negyedik forradalomra, mert a mai állam felfúvódott, önmagába gabalyodott, reménytelenül eladósodott és egyre hátrább kerül az általa létrehozott globális kapitalizmus versenyében."Egyáltalán mit fecsegnek a nyugati liberális demokráciákról, mint önálló államalakulatokról? "Világszabadalmuk" lényege épp az, hogy a "zsák mány államokban" - az istenit neki, hányszor szajkózzam még - "Elérkezett a köztársaságok kora, ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarika túrával - elnökkel - helyettesítettük, akit a tömegbõl, bábjaink, rabszolgáink közül választottunk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój népek (államok) alatt elhelyeztünk." [Cion Bölcseinek Jegyzõkönyvei - 10 sz. jegyzõkönyv.]

A XX század végének és a XXI század elejének története nem Angliáról, Franciaországról, Németországról, stb., hanem arról szól, hogy a nemzet közi zsidóság mivé tette ezeket az országokat bábjai (csahosai) segítségével. Nagy kedvem volna részletesen kitérni például a stázis luvnya Angela Merkel Németországára, de tartóztatom magam és csak köpök egyet.

A zsidó-uralta "kvázi államokra" valóban ráillik, hogy felfúvódtak, önmagukba gabalyodtak, reménytelenül eladósodtak és egyre hátrább kerülnek a globális kapitalizmus versenyében.

De miért? A jóistenit neki! Miért?

Az ok a zsidókamat módszerével üzemeltetett nemzetközi kapitalizmus rendszerében van. E rendszer részletes jellemése meghaladná a "Tõke" terjedelmét, de az alapvetõ jellemzõk viszonylag kis terjedelemben is felvázolhatók.

A régi jó marxi formula, amit a foximaxin beseggeltünk, így szól... "A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye szerint a termelés közvetlen célja a profitnövelése, ennek eszköze pedig a munkás kizsákmányolása." Az idézetbõl csak a "profit"használható, ami kapitalizmus lényege. A "növelés"mód szere pedig az emberek, a társadalmak, az országok a természet tönkretétele a totális kiuzsorázás módszereivel , amelyek nincsenek tekintettel semmiféle következményre.  

A világhelyzet ma így jellemezhetõ.

A már emlitett"hirosímai nyitány" (1945. augusztus 6) óta, azaz 69 éve, ZsidóAmerika folyton háborúzik."Vadászterülete" az egész földgolyó. Ez a biznisz azonban veszteséges. A kép az államadósságnak a GDP-hez viszonyított százalékos mértékét, a kis kép a képben pedig dollárban számított összegét - 17.5 trillió USD mutatja.

Ez az adósság megfizethetetlen, de nem is akarja senki megfizetni a hitelezõknek. Kik is azok?  
A lista élén Kína áll 776,4  milliárd dollárral, majd sorban Japán 711.8,-  Nagy-Britannia 214.0,-  15 kõolajexportáló ország alkotta csoport (közöttük Szaúd-Arábia és Venezuela) 191.0,- Karibi-medence országai 189.7,-  Brazília 139.8,-  Oroszország 119.9, - Luxemburg 104.2,-  Hongkong 99.8,- Tajvan 77.0 milliárd USD. [Németországot nem látom a nagy hitelezõk között. Érdekes...]

Az ember azt gondolhatná, ZsidóAmerika összeharácsolt aranya fedezi az adósságokat. Hát egy frászt fedezi. "Az aranyfedezet a XIX. században elterjedt bankjegykibocsátási rendszer volt, amely ben eleinte a pénz kibocsátásához 100%-os aranyfedezet volt kikötve. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy egy ország annyi bankjegyet bocsáthatott ki, amennyi aranytartalékkal rendelkezett. Eleinte a pénzhelyettesítõket a jegybank köteles volt aranyra váltani, majd késõbb megszûntették ezt a gyakorlatot. A fordulat 1944-ben következett be. A Bretton Woods-i 'világrend' (!) létrejöttével az amerikai dollárt tették meg a kulcsvalutává (vagyis világpénzzé), a többi valuta árfolyamát pedig a dolláréhoz rögzítették, így létrejött a fíx valutaárfolyamok rendszere. Aranyfedezet ezentúl már csak a dollár mögött volt. Az újabb fordulat az 1970-es évek közepén következett be, amikor a dollár mögül is eltûnik az aranyfedezet, de megmaradt világ pénz szerepe. Ekkor az arany elvesztette a pénzfunkcióját, más néven az arany demonetarizálódott és ezzel létrejött a modern pénz."

[Tegyük hozzá: az elektronikus átutalási rendszer kötelezõ bevezetésével a papirpénz is"dematerializálódott" tehát seggtörlésre sem használha tó.]

De mennyi aranya van Amerikának? Ki és hol"õrzi" azt? Ki kinek tartozik róla elszámolással. Hát ahelyzet  több mint pikáns. "Jim Rogers, az ismert amerikai befektetõ is azt írja "Nyersanyagok - a világ legvonzóbb piaca" - címmel megjelent könyvében, Senki sem tudja, hogy az Egyesült Államok tulajdonában ténylegesen mennyi arany van. A Fort Knoxban tárolt aranykészleteket több évtized óta nem vonták független vizsgálat alá, noha erre vonatkozólag számos kérelem érkezett. ... A világ aranykészleteinek legnagyobb része manapság a Federal Reserve New York-i pincéiben van, Manhattanban, ahogy a Die Presse ezt tegnap megírta. Ott található a világ 'hatvan országa' aranykészleteinek nagy része."

A Federal Reserve (FED) tudvalevõleg hagyományosan zsidó (vezetés alatt álló) intézmény, mint nálunk a Római Katolikus Egyház. Csakhogy a FED, nevével szöges ellentétben, magán (!) intézmény. Jelenlegi vezetõje Paul Bernanke úr aki "A dél-karolinai Dillonban nõtt fel ... Édesapja Philip gyógyszerészként, illetve félmunkaidõben színházi menedzserként dolgozott, édesanyja Edna eredetileg tanár volt. A Bernanke család egyike volt a térség kevés zsidó családjának. A helyi Ohav Shalom zsinagógába jártak, Ben anyai nagyapjától, Jonastól tanult héberül, aki hivatásos Tóra olvasó és hébertanár volt." Folytathatnám még, de minek, hisz az olvasó nyílván már ennyibõl is látja, hogy a világ aranya jó, a lehetõ legjobb, kezekben van...

És mit keres hatvan ország aranya Amerikában?

USA "saját" aranya amúgy mintegy 8000 tonna (!) lenne... A németek második helye biztos lenne (...) a ranglistán 3,391 tonnával. Az elképesztõ mennyiségû, 137,5 billió euró értékû aranynak azonban mindössze csak 31 százaléka van Frankfurtban, a német központi bank tényleges birtokában. A többi 45 százalékot New York, 13 százalékot London, 11 százalékot pedig Párizs nemzeti bankjainak bunkereiben õrzik. A második világháború után 69 évvel... A faszari németek aggódnak aranyukért és morgolódnak is, hogy haza kéne hozni. A Szõke Szuka azonban nem ér rá ilyen csip - csup ügyekkel foglalkozni (most épp Ukrajna ügyeit intézi - Putyinnal egyetértésben...).

Az okosok azt is mondják, hogy "a bizalmi válság nem csak az arany vándorlását idézi elõ, hanem annak drágulását is. Egyes elemzõi prognózisok szerint az arany 2013-ban rakétaként drágulhat, amennyiben a bizalom nem áll helyre a világban; de lássuk be, hogy azt a kártyavárat, amit egy lenge szellõ összedönthet, évtizedek alatt építették fel." 
Most a "demokratikus államok" éppen azon fáradoznak, hogy a világban helyreálljon a bizalom és a nyugalom. Ennek érdekében rombolják Új Oroszország falvait és városait sorozatvetõkkel, kazettás és foszforbombákkal, stb. Az amerikai"törvényhozás" szerepe mindössze annyi, hogy idõrõl idõre megemelje az államadósság "törvényes"mértékét - vagyis az "adósságplafont".

Amarika baját a "Fiscal cliffnek" szokás becézni.Írtam errõl én is anno. Az anno 2012.12.31-én volt. Akkor abban bizakodtam, "Ha 3013 a nulladik év, mit számíthatunk ettõl, innentõl? Talán azt, hogy megkezdõdik az uzsoracivilizáció alapjainak felszedése? Meglátjuk. Mindenesetre legfõbb ideje lenne!" Akkor azért voltam olyan optimista, mert még azt hittem, hogy Oroszország és Kína, az emberiség zászlóshajói, hatékonyan fellépnek az uzsoracivilizáció megszüntetése végett. Nos nem! Megalkudnak vele - saját népeik rovására.

Mi következik ebbõl? Hát csak az, hogy az "ötödik forradalmat" az orosz és a kínai népnek kell megindítania saját kapituláns oligarchiája ellen. A Putyinok és Hszi Csin-pingek rendszere ellen. Ha gyõz a forradalom, annak csóváját lehet(ne) átdobni Európába - Amerikába, a Rotschildok (!) uralmának megdöntése végett. Hogy miért vagyok épp velük megakadva? A felfogásukat nem szeretem. E felfogást egy echte Rotschild idézettel   szemléltetem. "Akkor kell vásárolni, amikor az utcán folyik a vér".  Most Ukrajnában vásárolnak... Hol folytatják?

És mirõl is van szó tulajdonképpen? Hát csak arról, hogy a "jóléti államokat" kõkemény kapitalista diktatúrákkal kell felcserélni. Olyanokkal, ami lyen Lenin és Trockij "proletárdíktatúrája" volt. Leeendõ zsidó népbiztosok, ismét eljött volna a ti idõtök? Ezt azért nem hinném! Mert mi a "szingapúri csoda" titka? Zsidók nélkül üzemeltetik....

2014.07.05

Sz. Gy.  

"Elérkezett a köztársaságok kora, ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával - elnökkel - helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój népek alatt elhelyeztünk."  [Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei - 10 sz. jegyzőkönyv.]

Milyen zenére menetel Putyin és hová tart?

Kis orosz szimptomatológia

Elismerem, a fenti idézet állatihülyeségnek tűnik , de vizsgáljunk meg néhány történelmi eseményt...

A meditációra egy világsikerű (!) könyv késztetett. Címe: "Titkos háború a zsidók ellen". A könyv azt igyekszik bizonyítani, hogy a Nyugat nagy államférfiai, a Dulles testvérektől Kissingerig, tulajdonképpen antisze miták, zsidó és Izrael ellenesek voltak. No' ebbe nem megyek bele. E könyvből veszem viszont történeti példáímat amelyeket eddig, ebben a formában nem ismertem.

Első eset.
"A szilárdan sztálinista politikus Rudolf Slánský a cseh kommunista párt alapító tagja ukrán Partizánvezér, a szlovák nemzeti felkelés egyik vezetője, a csehszlovák kommunista párt főtitkára volt. Az 1952. november 20 - 27 között Prágában a cionista kártevők ellen lefolytatott perben halálra ítélték, majd december 3-án kivégezték. A 14 vádlott közül 11 volt zsidó mindannyian miniszteri rangban..." 

Mi volt a bűnük? A zsidó szélhámosRobert Maxwell - későbbi angol sajtómágnás - az 1948-as kommunista puccs után - kapcsolatot létesített a (szinte színtiszta zsidó) csehszlovák kormánnyal és üzleti megállapodást kötött Izraelbe irányuló fegyverszállításokra, amerikai dollárban történő fizetség ellené ben.   A könyv így ír erről. "Maxwell 'barátai' a cseh kormányban megtették, amire egyetlen más nemzetnek sem volt bátorsága. A 'csehek' jóvoltából a zsidók - kétezer év óta először - lehetőséget kaptak, hogy 'tisztességes' feltételek mellett harcoljanak. A tüzérségi ütegeken és lőszereken kívül a cseh hadiipar által a németeknek gyártott legjobb harcigépet, a Messerschmidt Bf-109-est is átadták a zsidóknak ... Nem törődve a szovjetekkel, akiktől semmilyen engedélyt nem kértek ... Izrael saját légierőt állított fel ... 'Maxwell légiereje' az izraeli függetlenség javára billentette a háború menetét"  Ez volt az első arab–izraeli háború (a függetlenségi háború), ahol valóságos 'bibliai csoda'történt. (Később is  történt hasonló 'csoda'. A maga helyén kitérek rá.)

Talán mondanom se' kell, Csehszlovákia"demokratikus köztársaság" volt a fenti események idején. És talán azt se kellene mondanom, hogy Slánskyt 1963-ban a legfelsőbb bíróság felmentette a vádak alól; teljes rehabilitációjára 1968-ban került sor. Ez volt a "sztálintalanítás" időszaka...

Második eset.

A harmadik (hatnapos) háború 1967. jún. 5-10. között zajlott. E háború sajátságos epizódja a"Liberty incidens". Az amerikai kémhajó a hadműveleti zónában tartózkodott és nyilván Izrael javára kémkedett. Az ultramodern hajón nem voltak sem támadó, sem védő fegyverek. Az izraeli hadsereg akkorra már megsemmisítette az egyiptomi - szíriai légierőt. Az araboknak hadihajóik nem voltak, ilyeneket nem vetettek be. A magános hajótól nem kellett félniük.

Mégis...

Két izraeli vadászgép gépfegyverekkel és kisméretü rakétákkal lőni kezdte a hajót. Egy másik gép napalmbombát dobott a fedélzetére. Három izraeli motorcsónak torpedókkal támadta a. Majd megérkeztek az izraeli flotta egységei, amelyek"lassan keringtek a Liberty körül és mindenkire lőttek, aki csak elődugta a fejét. Három mentőcsónakot, amelyeket valahogy sikerült átemelni a hajó oldalán, pillanatok alatt darabokra szaggatták a lövések..."Echte zsidó harcmód... Valami csoda folytán "csak" 34 halottja lett a jó kis célbalövésnek.  A zsidók négy - ötezer éve harcolnak "így". Az eszközök változnak, a szadizmus ugyanaz.

A dolognak nem ez a klúja, hanem a következő. A Liberty csak látszólag volt magányos. Egy amerikai anyahajó "vigyázott" rá, amelynek vadászgépei percek alatt a helyszinen teremhettek, ha a hajó segítséget kér. Kért is! A védővadászok azonban meg sem moccantak. Mi történt? Talán adjuk át a szót a könyv zsidrák szerzőinek... "Az erősítést valóban kirendelték, majd magasabb szintről visszavonták az utasítást. Bármilyen hihetetlennek hangzik, az Egyesült Államok kormánya szándékosan védtelenül hagyta egyik hajóját, miközben tisztában volt vele, hogy támadás alatt áll."  Az esetet aztán "kivizs gálták" Amerikában és Izraelben. Mondanom se kell talán, senkit sem vontak felelősségre se itt - se ott ... A Liberty matrózait a haditengerészeti vizsgáló bizottság esküvel kötelezte hallgatásra, "nemzetbiztonsági érdekekre"hivatkozással... 

Harmadik eset

Megint egy háború, a Jóm Kippuri Háború, 1973. október 6. és október 26 között. Amikor rosszra fordult a lapjárás és az egyesült arab haderő tankhad osztályai szorongatni kezték a zsidókat, megint "csoda" történt.

A gondviselés ezúttal egy zsidócsahos gój: Alexander Haig tábornok képében jelent meg...  A szó megint a könyv szerzőié... "Haig közölte az izraeli hírszerzéssel, hogy van egy új fegyver, amely megállíthatja az arab tankok előnyomulását ... Ha egy szakértői csoportot küldenek, 'megszerzi' Izrael számára ezt a fegyvert."Naná hogy küldtek. Haig úr a kormány tudta nélkül "... összegyüjtötte az összes TOW rakétát az USA keleti partján,  ill. Németországban ... és elküldte Izraelbe. ... A rakéták darabokra szaggatták az arab tankokat. "Haignak annyi baja lett a dologból, hogy később külügyminiszternek nevezték ki. Ja' és Nixon elnök 2.8 milliárd dollár értékben "hadi segélyszállítmányokat"küldött Izraelnek...

Lám, így kell ezt csinálni, a méltó jutalom nem maradhat el. Negyedik eset

2010 május végén hat török segélyhajó, köztük a Mavi Marmara, úszottnyilt tengeren a Gázai övezet irányába. "A hajókon 40 országból származó, 700 aktivista tartózkodott, köztük Edward Peck, több arab ország egykori amerikai nagykövete, két német ellenzéki parlamenti képviselő és a Nobel-békedíjas északír Mairead Corrigan-Maguire is."  Éjszaka (!) izraeli helikopterek jelentek meg és a Marmara fölött megállva kommandósok ereszkedtek a hajó fedélzetére. Az utasok és a személyzet, talán a meglepetés miatt, karjaikat nem emelték a magasba és nem kiáltottak hangosan "shalom"-ot. Ezt a zsidó"vendégek" agresszióként fogták fel és tüzet nyitottak a fegyvertelen civilekre és egyesek szerint legalább 10, mások szerint 19 embert mészároltak le, ennél jóval többet sebesítettek meg. A zsidó változat ettől részben eltér. Azt állítják, hogy a fedélzeten tartózkodók "durván védekeztek" a békés támadókkal szemben.

Azt viszont senki se' állította, hogy a hajó elleni fegyveres támadást bármiféle figyelmeztetés, felhívás,"utasítás" előzte volna meg.

Az ENSZ-ben utóbb meghányták - vetették a dolgot és persze nem alkalmaztak Izrael ellen. Pedig létezik egy nemzetközi egyezmény, a nyílt tengerről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződés (amelyet nálunk az 1963. évi 6. törvényerejű rendelet cikkelyzett be) amely részletesen szabályozza az idegen hajókkal szembeni intézkedések feltételeit, módszereit. Az ékes jogi bikkfanyelven íródott jogszabályt csak módjával akarom citálgatni, a lényeget saját szavaimmal írom le."A 'nyílt tenger' minden nemzet számára szabad, ezért egyetlen állam sem tarthat jogosan igényt arra, hogy annak bármely részét szuverenitása alá vonja." E szabály alól egyetlen kivétel van, a kalózhajók esetében. Egyébként "... A hajót érintő bármely olyan hajózási esemény bekövetkezése esetén, amely a kapitánynak, vagy a hajón szolgálatot teljesítő más személynek a büntetőjogi vagy a fegyelmi felelős ségét vonja maga után, e személyek ellen csak a lobogó állama vagy az említett személy állampolgársága szerinti állam bírói, valamint közigazgatási hatóságai előtt lehet ... eljárást indítani."A kivétel - passzus így szól ... "A 'nyílt tengeren' ... bármely állam lefoglalhatja a kalózhajót vagy a kalózok hatalmában levő hajót, letartóztathatja a fedél zetén levő személyeket és lefoglalhatja az ott található vagyontárgyakat." Továbbá "idegen ... hajóval a nyílt tengeren találkozó hadihajó azt csak akkor vizsgálhatja át, ha ésszerű indokok alapján fennáll annak a gyanúja, hogy: a) a hajó kalózkodással foglalkozik; vagy b) a hajó rabszolga-kereskedéssel foglalkozik." 
Az egyezmény kacifántosan szabályozza az "üldözést"is. "Az üldözést csak akkor lehet megkezdeni, ha látható vagy hallható jelzést adtak a megállásra olyan távolságból, hogy azt az idegen hajóról látni, illetve hallani lehet. ... Még akkor kell elkezdeni, amikor az idegen hajó ... az üldöző állam belvizein, parti tengeren, vagy csatlakozó övezetében tartózkodik ... Ezek határain túl csak akkor folytatható, ha időközben nem szakították félbe."  Hogy mindebben mennyi a pongyolaság, az ellentmondás, ne firtassuk. A lényeg, hogy nemzetközi vizeken üldözést kezdeni, ill. folytatni, kalóz-gyanús hajó ellen lehet, de azt is csak szabályos figyelmeztetés alapján. A jogszabály szerint az üldözést légijármű is folytathatja, de ... "a 'megállásra parancsot adó' légijárműnek a hajót mindaddig tevékenyen üldöznie kell, amíg a parti államnak a légijármű által riasztott valamely hajója vagy légijárműve a helyszínre nem érke zik."  Vagyis a stafétabotot át kell adni a parti állam hajójának, vagy légijárművének!
Furcsa paradoxon, hogy a "kalóztámadás" ismérvei szinte erőltetés nélkül ráhúzhatók a zsidó légi agresszorokra... "Kalózkodás minden alább felsorolt cselekmény: magántulajdonban levő hajó vagy magántulajdonban levő légijármű legénysége vagy utasai által magáncélok érdekében elkövetett bármely olyan törvénytelen erőszak, feltartóztatás, vagy fosztogatás, amely 'nyílt tengeren' másik hajó vagy légijármű ellen vagy a fedélzetükön levő személyek vagy javak ellen; ill. hajó, légijármű, személyek, vagy javak ellen irányul olyan helyen, amely egy állam joghatósága alá sem tartozik." A tyúk-agyú"jogalkotó" szegényes fantáziáját nyilván meghaladta az olyan esetek szabályozása, amikor a banditatámadást nem magántulajonban lévő vízi vagy légijármű személyzete nem magáncélból követi el.
Az épületes történet folyatása az volt, hogy az agyon nem lőtt személyzetet és utasokat elfogták, majd az"elfogottak közül 48 embert nyomban kiutasí tottak, viszont sok száz (!) aktivistát az izraeli Bersebába szállítottak, ahol őrizetbe vették és kihallgatták őket."

Csak találgatni lehet, hogy Izrael miért ezt a módszert választotta és miért nem a Gázai övezet közelében tartóztatta fel, kevesebb "formai" hibával a Marmarát? Azt hiszem, az egyetlen okszerü válasz: csak!

Ezt az esetet azért hoztam ide, mert - számtalan más esettel egyetemben - azt igazolja, hogy a zsidók nem csupán az államok belső szabályrendszerét, de a nemzetközi jogszabályokat is semmibe veszik és nem csupán "történelmi szükségszerűségből", hanem pusztán kedvtelésből is ölnek, ahogy ez esetben tették. Nem elég nekik a kényszerítés, a félelemkeltés. Az áldozatok megalázása is hozzátartozik a zsidó"istentisztelethez", ráadásul nem mint eszköz, hanem mint önálló cél!  

Az a faj viselkedik így az emberiséggel szemben, amely a tetteinek szóló jogos kritika és szüntelen aljas támadásainak következményei ellen rágalmazás elleni ligákkal (Anti Defamation League), "zsidóember-jogi"szervezetek tucatjaival "védekezik" .Ötödik eset

Most egy nagy ugrás: Oroszország Putyinja következik.

Ahogy a zsidók a "bosszú népe", úgyanúgy az oroszok a "szenvedés népe", amely hosszú golgotájának újabb állomása felé közeledik. Gyakran célozgattam arra, hogy Putyin elnöknek, mielőtt cárnak nézik, rendeznie kell a "Sztálin kérdést". Ez a kósza vélekedés nem bizonyult teljes ostoba ságnak. Utóbb olvastam Jurij Pivovarov orosz akadémikus 2011 április elején Budapesten, a Ruszisztikai Központban tartott előadásáról, amely az orosz múltról, jelenről és jövőről, az orosz nacionalizmus fenyegető réméről és más hasonó témákról szólt. Idézem egy mondatát. "A mostani Oroszor szágban 'a múltért vívott harc folyik'. Amilyen múltat választunk magunknak, olyan lesz a jövőnk is. Állhatunk Sztálin vagy Rettegett Iván zászlaja alá, és akkor masírozni fogunk. Választhatjuk a lágyabb Szperanszkijt, vagy II. Sándort és akkor másik irányba indulunk. De nem kell vádolni senkit sem amiatt, ami velünk történt és történni fog. Mindenben csakis mi vagyunk a hibásak.” 

Rettegett Ivánt és Sztálint talán fölösleges most bemutatnom. Szperanszkijról és II. Sándorról, az akadémikus úr "alternatíváiról" azonban muszály néhány szót ejteni.
I. Sándor a Napoleon hatalmát megtörő "Szent Szövetség" orosz cárja mellett Szperanszkijfőtanácsadó volt csupán, aki igyekezett formába önteni a cár romantikus reform elképzeléseit. A nemesség lázadozott a reformok ellen és a nagy háború előtt a cár kénytelen volt kirúgni, hogy a nemesi osztály felsorakozzon mögötte. Az elvetélt reformok e furcsa párosa semmiképp sem mérhető a nagy zsarnokokhoz.II. Sándor cár se jó példa. Ráadásul nem is képviselt olyan liberális alternatívát, amelyre most Oroszország áttérhetne. Uralkodása alatt terjedt el széles körökben a pánszláv mozgalom, mely szerint minden szláv nép védelmezése Oroszország feladata. Uralkodása alatt erősödött Oroszország közép- ázsiai terjeszkedése. Ő hozta létre  a fekete-tengeri orosz hadiflottát. (...) Konzervatív közoktatási minisztere, Dimitirij Tolsztoj  egy olyan közoktatási tervet rendszeresített, amelyben a klasszikus tantárgyak kaptak nagyobb hangsúlyt visszaszoritandó a középiskolákban oly jellemző szabadgondolko dást. Igaz, jobbágyfelszabadítási rendeletet alkotott, de ezután két héttel egy narodnyik terrorista a lengyel (...) Ignacy Hryniewiecki  a lába elé dobott egy bombát, amely összeroncsolta a cár altestét, aki belehalt sérüléseibe.A jobbágyok meg nem lettek szabadok.

A füstbement tervek nem eredményeztek döntő változást Oroszország sorsában, nem jelölnek tehát utat a jövőbe, azaz nem képeznek "másik irányt"bármit mond is az akadémikus úr.

Ami Rettegett Ivánt illeti, reformer volt ő is a javából. Több és mélyenszántóbb reformot vezetett be, mint a fenti kettő együttvéve. Aki nem hiszi, utána járhat a Történelem Klubhonlapján. Ott olvasható az is, hogy ő volt "az első olyan orosz uralkodó, aki jelentős hódításokkal tudta bővíteni országát. Uralma kezdetén ugyanis az Orosz Cárság csupán egy Moszkva környéki illetve egy észak felé elhúzódó értéktelen területből állt. Sikeres terjeszkedő politikájának hála azonban, uralma végére valódi birodalom született. Megduplázta országa területét, amikor seregeivel messze délre, keletre, és északra is kiterjesztette az orosz befolyást! ... Utasítására az Orosz Birodalom elfoglalta a , Kazanyi Kánságot, majd további hódítások következtek a Volga mentén, stb. 
Itt viszont álljunk meg egy polgári szóra. Európa"keresztény hatalmai" nem (csak) szomszédaikat igázták le, hanem pl. a ma Észak és Délamerikának nevezett óriási kontinenst is. Elpusztították annak ősi civilizációit, kiírtották az indián őslakosságot, újra bevezették a rabszolgaságot, stb. Utódaik ma a demokrácia mintaképei és senki se nevez közülük senkit "rettegettnek". A "perfid" (pofátlan) Anglia a saját területének többszázszorosát gyarmato sította, a rafinéria és a kegyetlenség "legművészibb"kombinációit alkalmazva. A (hülye) világ pedig demokráciának nevezi azt a rendszert, amelyet az embermilliárdokat kiszipolyozó élősdiek hoztak létre a szigeti rablótanyán és parlamentnek neveztek el. A szó tulajdonképp olyan intézményt jelent, ahol mindenki pofázhat. (A parlament a francia parler'beszélni' szóból származik. Eredetileg a középkori Franciaországban a királyi bíróságokat nevezték parlamentnek. Innen került át a kifejezés Angliába, ahol a XV. században az igazságszolgáltatási funkció mellett tanácsadó, később törvényhozó szerepet kapott." ) Ezt úgy kell érteni, hogy a kapitalizmus farkastörvényeit a parlament formálja "joggá", minden jogtalanság és erőszak forrásává. Így lesz a jogokösszessége a jogtalanságok összességévé (summum jus, summa injuria).Sztálin méltatása nem tárgya ennek az írásnak. Jellemzésül csak annyit, amit mások írtak róla."Faekével vette át Oroszor szágot és atombombával adta tovább" (Churchill). A legabsztraktabb humanista és a legkonkrétabb gyilkos volt (Karjakin)."

Amiről viszont szót kell ejteni, az Sztálin "állambölcselete" a legfontosabb kérdésben, a zsidókérdésben. A legnagyobb hiba lenne Sztálint antiszemitának minősíteni. Mindössze arról van szó, hogy a zsidók dolgát az orosz nép érdekein keresztül szemlélte és "igazította" ...  Sokszor szót ejtettem magam is arról, miként számolt le Sztálin a Lenin árnyékában meghúzódó gyilkos zsidó bandával, Trockijjal és csapatával. Az is felemlegetésre került, hogy Sztálin - a maga végletes pragmatizmusával - hogyan használta fel a zsidókat arra, amihez igazán értenek: kémkedésre, felforgatásra, gyilkolásra, stb.

Sztálin származását illetően különféle teóriák születtek arról, hogy zsidó, ill. félzsidó volt. Ha ez igaz, ú.n. "Torquemada szindró máról" lehet szó. (A spanyol inkvizíció legkegyetlenebb hóhéra is zsidó volt.) Ha e származás-teória igaz, "természetes"magya rázatul szolgál Sztálin állati kegyetlenségére...

Ám amikor ...

Sztálinnak volt olyanja is, amikor az antiszemitizmust a legszörnyűbb bűnnek bélyegezte. Emellett személyi igazolványukban külön jelölték a zsi dók származását, a „jevrej” bejegyzéssel...

A zsidók a trockizmus felszámolása ellenére azt hitték, hogy a cionizmus a szabad népek hazájában támogatott, de legalább tűrt eszme, ill. magatartás forma lehet. Tévedtek. Sztálin elrendelte egy önálló zsidó mezőgazdasági (!) terület létrehozását a Távol-Keleten, a Bira és a Bidzsan folyók között, egy rendkívül zord éghajlatú területen, mintegy nyolcezer kilométerre (!) Moszkvától. Tette ezt annak tudatában, hogy a zsidók semmit sem útálnak jobban mint a földet (ha művelniük kell és nem lehet vele seftelni). Birobidzsán úgyszólván üresen tátongott hosszú évekig, mert ebbe a "hazába" a zsidók nem akartak alijázni. A Gazda tervei azonban megvoltak arra, hogyan népesíti be e kies(ő) területet...

A második világháború idején elővette a zsidókártyát, a németek elleni gyűlöletkeltés céljával. Kitünő ötlet volt. Gondoljunk csak Ilja Ehrenburgra, akinek cikkeit, idézeteit, költeményeit rendszeresen közölte a Krasznaja Zvezda, az Izvesztyija, a Pravda és az Einikeyt. (a Pravda héber nyelvű kiadása) A harci kedvet növelő plakátokon szereplő sorait a szovjet csapatok szentírásként kezelték. "Gyilkolj!"című röplapon így bíztatta a szovjet katonákat: "Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények... az a szó, hogy "német" a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek... ölnöd kell... és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett..... ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket... ha csendes körülötted a front és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz... öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át... ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! a megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett... öld a németet, ez a nagyanyád kérése! öld a németet, ezért imádkozik az anyád! öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"  Ilyen a "hazafias pátosz", ha szerzője zsidó...

1942-ben Sztálin létrehozta a Zsidó Antifasiszta Bizottságot, amely a Szovjetunióban élő zsidóság egészét képviselte a kormány felé. Csakhogy volt egy kis svédcsavar a dologban, amit a krónika így ír körül."Morálisan is ez a szervezet vált a szovjet zsidók vezetőjévé, amely segített a 'két' totalitárius rendszerrel szembeni erkölcsi ellenállásban." Az"erkölcsi ellenállás" is így néz ki, ha zsidó...

Ha a buzgó zsidók Sztálin hálájára számítottak, alaposan melléfogtak. Sztálin elfelejtette a lihegést. A Zsidó Antifasiszta Bizottságot a háború végén megszüntette, vezetőit kivégeztette.  Ekkor kezdte körvonalazni "zsidóképét". Azt állította, hogy a zsidók titokban Izraelnek vagy Amerikának kémkednek,  kozmopolitiák, hűtlenek, burzsoá nacionalisták, stb. És most figyeljenek (!) azt is tudni vélte, hogy "önálló zsidó államot terveznek létrehozni a Krím-félszigeten (!), amelyet az Egyesült Államok védelmezne." (...)

A második világháború vége után nyolc évvel úgy döntött, hogy befejezi azt, amit Adolf Hitler elkezdett és elkezdett intézkedni. 1952. augusztus 13-ára virradóan Sztálin parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki – ez volt a „Meggyilkolt Költők Éjszakája”. 1952–1953-ban a titkosrendőrséget és a titkosszolgálatokat megtisztíttatta a zsidóktól. 1952. december 1-jén a Politbüro ülésén teljes komolysággal a következőt állította: „Minden zsidó nacionalista és az amerikai titkosszolgálat ügynöke. Mindannyian az amerikaiak lekötelezettjei. Ráadásul az orvosok között nagyon sok a zsidó naciona lista.”1953. január 13-án a Pravda hírt adott arról, hogy a szovjet állambiztonsági szervek „terrorista összeesküvést” lepleztek le a Kremlben. Beindult a „fehér köpenyes gyilkosok" elleni kampány.

1953 februárjában létrehozták a Deportálási Bizottságot (!), azzal a céllal, hogy előkészítse a zsidóknak a Szovjetunió európai területéről Szibériába - Birobidzsánba (?) történő deportálását, az európai zsidó jelenlét megszüntetését. Az akciónak februárban kelett volna kezdődnie, de a zsidólisták nem készültek el határidőre. Az új határidő március 5-e volt és egybe kellett (volna) esnie a zsidó orvosok perében történő ítélethirdetéssel... Micsoda időzítés...

Sztálin azonban elkésett. (Öreg és fáradt volt már...) A keblén melengetett (jobbára zsidó) hóhérok megelőzték, ugyancsak "szellemes" időzítéssel.

1953. március 1-jén éjjel vidéki dácsájában "váratlanul és véletlenül" gutaütést kapott. Ekkorra Berija már"semlegesítette" a Kreml és a dácsa őrségét; letartóztatta Sztálin személyes testőrét is. Aztán meghalasztották, úgy hogy nem engedtek közelébe orvost. Állítólag a Berija kiséretében levő zsidó orvosnő adott valami injekciót. A gutaütés véletlenül épp a Purim napjával, a zsidóság egyik legvidámabb ünnepével esett egybe. Az ünnepség azért vídám, mert az ókorban Ahasvérus király Hámán nevü minisztere valami gonoszat forralt (csak forralt) a zsidók ellen, ami lelepleződött és a bájos zsidó Eszter ráhatására a király szabad gyilkolást engedélyezett a zsidók számára, saját népe körében. Hetvenötezer ártatlan ember mészároltak le egy terve zett bűn megtorlásaként és ezt többe zer éve vídáman ünneplik.

Sztálin március 5-én 21 óra 50 perckor halt meg. Véletlenül (...) ugyanazon a napon, amikor az első vonatoknak a zsidó deportáltakkal el kellett volna indulniuk Szibéria felé.

Sztálin fenti "zsidóképe" a hamar elöregedő Sztálin pszichológiai kórképe. Az, hogy minden zsidó az amerikai titkosszolgálat ügynöke, nyilvánvaló lehetetlenség. Másról van szó. Hitler sokkal világosabban fogalmazott. Következésképp időben és eredményesen cselekedett. "A népi állam nem valósul meg azzal, ha megállapítjuk, hogy mire van szüksége. Nem elég csak azt tudnunk, hogy milyennek kell lennie, ennél sokkal fontosabb keletkezésének problémája. Nem bízhatunk abban, hogy a mai pártok, a mostani állam haszonélvezõi, önmaguk változtassanak magatartásukon. Ez már csak azért sem lehetséges, mert tényleges vezetõik kivétel nélkül zsidók. Ha ez így megy tovább, egy szép napon beteljesedik a nagy zsidó jóslat:  zsidó felfalja a föld népeit és azok urává lesz. Céltudatos következetességgel és kitartással törtet elõre a német burzsoák és proletárok milliói sorában, akik nagyobbrészt gyávasággal párosult nemtörõdömségük és butaságuk következtében rohannak romlásukba. A zsidók által vezetett párt csak zsidó érdekeket ismer, ezek pedig semmiképpen sem fedik az árja népek érdekeit.Ha tehát a gyakorlatban a népi állam eszményi képét akarjuk megvalósítani, akkor a közélet eddigi hatalmaival szakítanunk kell, új erõ után kell kutatnunk, amely az új eszméért hajlandó és képes is megvívni a harcot.Nagy küzdelemrõl van szó. Ennek elsõ feladata nem a népi államfelfogás valóra váltása, hanem a meglévõ 'zsidó felfogás kiirtása'. A történelem ismételten megmutatta, hogy nehezebb megalapozni, mint kiépíteni egy újabb állapotot. Az elõfeltételek és érdekek zárt egységbe tömörülnek, s az õket fenyegetõ eszme kénytelen elsõsorban a küzdelem negatív részét megvívni az eszme pozitív célkitûzéseinek hangsúlyozása mellett. Ez a jelenlegi állapot megszüntetése. A fiatal tan elsõ fegyvere bármennyire kellemetlen is ez az egyén számára a'könyörtelen kritika' kell, hogy legyen!A kereszténység nem elégedett meg oltárépítéssel, hanem elpusztította a pogány oltárokat. Csakis ebbõl a fanatikus türelmetlenségbõl fakadhatott a megdönthetetlen hit. Ez a türelmetlenség a hit elõfeltétele." [Mein Kampf V. fej. V. Világnézet és párt.]

A zsidó "felfogás mélyen" begyökeresedett a demokratikus államok szellemi alapjaiba: a katolikus hitelvekbe, a történelmi és jogfelfogásba, valamint az állam és a társadalom minden intézményébe, sőt sejtjébe.

A harc (legalább) három-frontos: küzdelem a rontás fizikai hordozói ellen, környezeti táptalajuk felszámolása, az eszmei bacilusok módszeres, maradék talan kiírtása.

Ehhez a zsidót, a zsidóságot olyannak kell látni, illetve láttatni, amilyen a maga valóságában. Ehhez elegendő közhelyszerü igazságokból kiindulni, azokra támaszkodni.

A diaszporikus (szétszóródott) életforma a zsidóságnak nem tragédiája, hanem természetes létformája, amiként a ráknak a metasztázisok (átterjedés) létrehozása. Ez a hálózat többszáz (ha nem többezer) éve egységes, jól működő és folyton megújuló világrendszert (világhálózatot) képez. E hálózat természetes sejtje minden zsidó, akár vallásos, akár nem. E sejtek rendszerszerü működését a világ legkegyetlenebb ellenőrzési és fegyelmezési rendszere biztosítja.

E rendszer néhány alapvető ismérve alapján tűrhető pontossággal jellemezhető.

A rendszerelemek szellemi, érzelmi azonosulása szinguláris (egyirányú). A zsidó célszerűségből beolvad  a befogadó népközegbe, de ahhoz nem kötődik. [Ha Drábik Jánosnak - a nagy szellemi diverzánsnak - csak az az egy bűne lenne, hogy feltalálta és le akarja velünk nyeletni  a "zsidó-magyar" ill. magyar-zsidó" identitást, már ezért az egyért is vesztőhelyen kellene végeznie. Ehelyett befurakodik, sőt "élre tör" minden "hazafias"mozgalomban, de ez egy más történet.]

A zsidó világközösség évszázadok (évezredek) óta önálló hirközlési rendszert üzemeltet, amely a leggyorsabb és legpontosabb ilyen "intézmény" a világon. Az elnevezés megtévesztő, mert e csatornákon nemcsak információk áramlanak, hanem a zsidók pénze is, a kölcsönös és azonnali meghitelezés, leszámítolás (virtuális váltó) formájában. Elég egy számot és egy jelet ("attribútumot") továbbítani a hálózat két pontja között és a címzett oldalán nyomban megynilnak a zsidó széfek és ontják a Dollárt, az Eurót - akár az aranyat is - propagandára, felforgatásra, gyilkolásra, háborúzásra.

Ebből következik, hogy azok az államok amelyek megtűrik a zsidókat, nem függetlenek a szó semmilyen értelmében. Államtitkaik nyomban árúvá változnak, amelyeket ugyanúgy jegyeznek a zsidó világtőzsdén, mint a gyapjút vagy a gyermekekből kioperált szerveket.

Ezek az államok korlátozva vannak cselekvési szabadságukban. Nem szuverének saját "felségterületükön" és nemzetközi kapcsolataikban (akcióik ban) sem.

A nemzetközi és helyi zsidóság a gój állam minden mozdulását, megnyilatkozását a saját érdekei szempontjából minősíti, és módosítja (modulálja) ha érdekei így kívánják. Minden nemkivánatos jelenséggel szembeni fellépéshez azonnal és korlátlanul rendelkezésre áll az egységes nemzetközi világszervezet, élén a zsidókézen lévő sajtóval. Így eshet meg, hogy egy magyar író "gondolatai" miatt olyan mennydörgés támad, hogy  a Capitolium falai rezgésbe jönnek tőle.

------------------

Idáig jutván gondolataim kifejtésében arra jöttem rá, hogy e szervezet működését a természetből vett analógiákkal tudom legérthetőbben jellemezni. Átlépek hát a virológia területére.

Koch Sándor "Szubjektív virológia" c. írásávalkezdem. "A kórokozáshoz ketten kellenek, hiszen a legtöbb élõ kórokozó nem igazán akar betegséget okozni, jó neki az élettelen táptalaj is, ott is vígan szaporodik és csinálja az összes lehetséges biológiai funkcióit. Az élõ kórokozók esetén tehát a kórokozás nem létforma, csak egy “véletlenszerû” esemény, amikor is az ágens éppen nem táptalajon, hanem egy másik élõlényben 'kényszerül' szaporodni. Ezzel szemben a vírus gazdasejt nélkül pusztán 'pajzán gondolat' , a megvalósulás minden lehetõsége nélkül (virion). Ha a megvalósulás lehetõsége felvetõdik, az mindenképpen megkívánja egy minden intimitásra kész partner jelenlétét. A vírus 'önmegvalósításának' egyetlen módja a fogékony és permisszív gazdasejttel mintegy 'eggyé olvadva' létezni. A vírus tehát genuin módon (mondhatni kötelezõen) patogén, létezése csak kórokozóként lehetséges. Ez az a sajátság, amiben a vírus alapvetõen más, mint bármely élettelen vagy élõ kórokozó. Neki 'kötelezõ' kórokozni valamilyen formában, ha ezt nem teszi, pusztulásra van ítélve. Ha ebben a képletben valaki nem ismer rá a mai magyar társadalom keresztmetszetére, annak nem csupán a fantáziája de a józan esze is hiányzik. Abbahagyhatja az olvasást és sajnálhatja, hogy idáig eljutott... Az nem fogja megérteni, mire megy ki ez a nagy fene zsidó magyar barátkozás, miért rendeznek minden nagyobb zsidó összeröffenést épp Budapesten. (Ha Judapestet mondunk, valamivel világosabbá válik a dolog...)

A szimulációhoz még ennél is testhezállóbb a számítógépes vírus müködésének logikája. A számítógépes vírusok működése hasonlít az élővilágban megfigyelhető vírus viselkedéséhez, mely az élő sejtekbe hatol be, hogy önmaga másolatait előállíthassa. Ha egy számítógépes vírus kerül egy másik programba, akkor ezt fertőződésnek nevezzük."Ezen kívül még számtalan leírás olvasható a vírusokról, de egyikben sem találtam utalást a lényegre, amely szerintem az, hogy a vírus megzavarja a számítógép értelmes működését, azazalgoritmusát amelynek lényege a következő."Algoritmuson vagy inkább eljáráson olyan 'megengedett' lépésekből álló módszert, utasítás(sorozato)t, részletes útmutatást, receptet értünk, amely valamely felmerült probléma megoldására alkalmas. Például eljárást, algoritmust, receptet lehet adni egy „kombo” asztal (vagy egyéb bútor) összeszerelésére, valamilyen élelmiszer, mondjuk sajt (vagy bármilyen tejipari termék) elkészítésének módjára, a Deák térről a Lánchídhoz vezető út megtalálására, vagy éppen két egész szám legnagyobb közös osztójának kiszámolására. ... A számítógépes programok általában tartalmaznak algoritmusokat, ezekkel utasítják a gépet az adott feladat végrehajtására. A konkrét algoritmus megadásához tudni kell, hogy mik a 'megengedett' lépések." 

Az emberi gondolkodás csúcsa a görög gondolkodás"algoritmikus" volt abban az értelemben, hogy megalkotta a gondolkodás szabályait és a fogalmak pontos meghatározására törekedett. Nem így a zsidók. Konrád György "Áramló leltár" c. könyvében cinikusan fejtegeti, hogy a gój közegben egzisztáló zsidó "kitér minden maghatározás elől", amit úgy kell érteni, hogy ezt a gójoknak tiltja. Ez viszont azt jelenti, hogy minden olyan szervezet, amelynek működésére a zsidónak ráhatása van, diszfunkcionálisan azaz nem rendeltetésszerüen, nem áttekinthetően, nem szabályozható módon működik - a rendszergazda szempontjából legalábbis, akinek jogkörét a zsidó gyakorolja...

-------------------

E jókora kitérőt kellett megtennem - a mottótól - ahhoz, hogy Putyin köztársasági elnök úr politikájának miértjeit elemezhessem.

A megválaszolandó kérdés voltaképp egyszerü: ki irányítja ma Oroszországot? Putyin, vagy az általa olyannyire dédelgetett zsidó lobbí?  Itt és most nem elsősorban arról lesz szó, hogy Putyin bizonyostaktikai kérdéseket (Ukrajna) jól, vagy hibásan old e meg, hanem arról, hogy "állama" Oroszország egyálta lán képes e az orosz érdekeknek megfelelő stratégiátmegfogalmazni és végrehajtani?

Mindenekelőtt Putyin emberi tartását kell rosszallással illetnem. Taktikai kérdésekben egy államférfi hazudhat, hallgathat, vagy mások hazudhatnak helyette. Ez a kaméleon magatartás azonban stratégiai kérdésekben nem megengedett. Márpedig Putyin stratégiai kérdésekben is váltja színeit. jóval gyakrabban a kelleténél.

Emlékezzünk csak nagy beszédére  a nyugat hanyatlásáról, az isteni és sátáni hitről. Dehát kik a hanyatló nyugat ágensei és a sátáni hit papjai Oroszországban? És hogyan lehet e hanyatlást - a sír felé - meggyorsítani és milyen ördögűző módszereket kell bevetni a sátáni hit papjai ellen? Sajnos - a jelek szerint - épp Putyin az, akinek erről semmiféle elképzelése nincs.

Nem is lehet, mert amikor a hatalmat a kezébe kaparította nyomban rossz lóra ült, ill. tett. Nem követte az igazi nagy diktátorok: Hitler és Sztálin példáját, azaz nem lett "puritán diktátor". A Kreml"pávatrónját" mint tőkés oligarcha foglalta el és így üldögél rajta azóta is. Ez a "pozíció" azonban rengeteg kötöttséggel jár, mindenekelőtt a tőkés oligarchákkal szemben. Olyanokkalszemben is mint Porosenko, aki oroszokat gyilkoltat Ukrajnában. Putyin elzarán dokolt az "atlanti ünnepségre", hogy tisztelegjen imperialista rablóháború expedíciós hadseregének másfélszázezer halottja előtt. Olyan országból ment oda amelynek földjében 7.200.000 halott nyugszik, akiknek azért kellett meghalniuk, hogy Zsidó Amerika megszerezhesse a világ fölötti uralmat. Mondom, elmegy és a gonosz "nyugati boszorka" Merkel jelenlétében kezet ráz a gyilkos zsidó disznóval Porosenkoval, az Oroszországot bekerítő új "szentszövetség" oszlopos tagjával. Aztán Ausztriába pattan és - úgyszólván röptében - visszavonatja a neki adott rendkivüli - parlamenti felhatalmazást a fegyveres erők ukrajnai alkalmazására.

Véletlen, hogy Zjuganov és Zsininovszkij már árulást emlegetnek?

A szövetségről jut eszembe, hogy a "száraz zsákba"préselt Oroszországnak - leszámítva talán Belorussziát és Kazahsztant - nincsenek stratégiai szövetségesei. De hogy is lennének. Szíria sem stratégiai szövetségese hanem vazallus állama Oroszországnak.

Az 1980/1988-as háborúban Oroszország Szaddam Husszein rendszerét segítette Irán ellen. Aztán hagyta, hogy Szaddamot felakasszák és most hagyja, hogy az Iliá, meg az Al Kaida amerikai zsoldos banditái, elfoglava Irakot és Szíria (!) egy részét, szunnita iszlám kalifátust hozzanak létre Allah, azaz inkább a wallstreeti zsidók dicsőségére. Irán persze szerephez jutna ebben az ügyben. Még Obama is kacérkodik a gondolattal, hogy valamiféle együttműködést létesítsen Iránnal. Oroszország nem. Az orosz - iráni kapcsolatok meglehetősen langyosak amiért, mert Oroszország a leszerződött SZ300-as rakétákat nem szállította le Iránnak.

Tulajdonképpen egy ilyen"nemszállítás" miatt veszítette el Oroszország jóformán egész közelkeleti befolyását. Nasszer Egyiptoma, majd az ideiglenes Egyesült Arab Köztársaság mellett (Egyiptom Sziria államszövetsége) még kiálltak az oroszok. Aztán Anvar Szadatot már becsapták és nem szállították Egyiptom számára az Izrael elleni eredményes háborúhoz szükséges modern fegyvereket. Szadat nem volt Hajlandó (Aszad mintájára) vágóhídra vinni Egyiptom népét, inkább ő is kezetrázott (Putyinhoz hasonlóan) egy zsidó gyilkossal Menachem Beginnel és Jimmy Carter bábáskodása mellett hipp - hopp máris létrejött a camp davidi békerendszer, amely évtizedekre elásta az arab népek felszabadító harcát és lehetővé tette, hogy közelkeleten kiszellőztessék az egykori orosz befolyás bűzét...

Ennyi balfaszság láttán egyszerüen nem tudom elképzelni, hogy az utóbbi hónapokban az orosz külpolitika miért halad egy olyan"nyomvonalon" amely az ökörhugyozásra emlékezteti az embert? Azt meg pláne nem tudom elképzelni, hogy az orosz nép hajlandó lenne hosszú távon együtt szlalomozni Putyinnal.

Ennek a "janus mimikrinek" egyszer - nem soká - véget kell vetni, ha másképp nem megy egy éles katona-karddal. Nem halaszhtható tovább egy őszinte konzultáció Orosz ország régi és új ura között. Minél később kerül rá sor, annál inkább megváltoznak a méretarányok és annál kisebb a valószínűsége, hogy a "magas tárgyaló felek" megértsék egymást.

Putyinnak azt kell(ene) megérteni, hogy Oroszországot és Nyugateurópát  különböző szelle misé gük fala választja el. A "konzultáción" túlDosztojevszkijt is forgatnia kellene,mert a kérdésttalán ő fogalmazta meg a legplasztikusabban. "A szlavofil messianizmus eszméje, nyugati tapasztalatai és az orosz valóság határozták meg Dosztojevszkij társadalmi-politikai nézeteit. Elutasította a nyugati kapitalizmust, és kidolgozta a maga idealisztikus-messianisztikus szlavofil nézeteit. Mély meggyőződéssel hitt Oroszország fölemelkedésében és az orosz nép küldetésében. A „nyugatos” orosz értelmiséget (pl. Turgenyevet) valósággal gyűlölte, hazaárulónak tartotta. Politikai-gazdasági tézisei gyakran fölbukkannak regényeiben, miként politikai ellenfeleire is ráismerhetünk egy-egy regényalakban (pl. Ördögök című regényében az idősebb Verhovenszkij nézeteiben Turgenyevre és Tolsztojra ismerhetünk).Élete utolsó meghatározó élménye a moszkvai Puskin-szobor avatási beszédének megtartása volt, melyben felszólította kortársait, hogy az európai minták követése helyett Oroszország sorsának javításán gondolkodjanak, s összefogásra buzdított.

Dosztojevszkijt olvasva rá kell jönni, hogy nem csupán író, hanem az orosz lélek tükre. Jaj annak, aki a tükörben semmit sem lát, vagy érthetetlen torzképet lát, mert ez a tükör nem görbe...

2014. 06.28

Sz. Gy. 

Ha egy egész nemzet gyávává vált, és csak ezer ember maradt, akik valami nagyot akarnak, és akiknek erejük van az állam átalakítására, akkor ez az ezer ember a nemzet. Adolf Hitler

Mottó: Nem lehet céljában nemes, ami módsze reiben aljas. A sunyiság nem diplomáciai módszer.

Oroszország vészkorszaka?

A Putyin utáni Oroszország víziója
 

Babylon királya, megméretettél és könnyűnek találtatottál  („mene, tekel, ufarszin”).

Mára világossá vált, hogy Putyin Ukrajnában megbukott. Sajnos nem mint politikus, nem is mint hadvezér, hanem mint ex-kágébés bukott meg. Amit ott tett/nem tett több volt mint bűn, hiba - hibák halmaza - volt.

Hagyta, hogy ukrajnai helytartóját Janukovicsot egy otromba puccsal félreállítsák. Hogy hagyhat ta, miért hagyta? Az orosz titkosszolgálatok ideális közegben mozoghattak (volna) Ukrajnában a sok orosz és az oroszokhoz húzó ukrán miatt. A nyelvterület sem volt idegen...

Egy efféle puccs nem földrengés, nem is szökőár; bekövetkezésének számtalan előjele van. A "lázadás" logisztikai elemeinek kiépülését csak a hülye, meg az FSZB nem vette észre. Igaz, mikorra kibontakozott a lázadás, már bajos lett volna a Majdan garázda "törzsközönségét" tankokkal elseperni (ahogy pl. a kínaiak megtették), de miért nem lehetett a lázadás ágenseit szép csöndben és főleg idejében (!) eltenni láb alól? Felfoghatatlan!

.......................................................................................................................................................................................................................................

2014.06.13-i frissítés.

Az "ukrán forradalom" jellegét illetően ide kivánkozik még héhány adalék. Több hónapja már, hogy próbáltam az olvasók figyelmét felhívni Dimitríj Jaros úr becstelen személyére a kijevi zsidópuccs veszélyes tendenciáival kapcsolatban. Hogy miért volt zsidópuccs a kijevi "forradalom", plasztikusan megvilágítja egy echte zsidó hírportál írásaamely az illető úr dicső tetteiről szól."A Hrusevszkij utcán egy hétig tartó összecsapások után megkérdőjelezhetetlen volt, hogy a rejtélyes Dmitro Jaros lett a forradalom vezetője. Jaros csak egyszer mondott beszédet a Majdanon felállított emelvényen. Február 21-én lépett színpadra, amikor az emberek teljes kétségbeesésükben már minden ellenzéki politikus, Jacenyuk, Klicsko és Tyahnyibok szavait is egytől egyig kifütyülték. Jaros egy mondatot mondott: 'Mi, a Jobb Szektor, [mostantól] átvállaljuk a felelősséget az ukrán forradalom minden egyes lépéséért'. ... Oroszországnak új bűnbakra van szüksége, és Dmitro Jaros tökéletes erre a szerepre. Senkit nem érdekel az orosz médiában, hogy a Jobb Szektor soha nem volt antiszemita vagy soviniszta szervezet, hogy tagjainak fele orosz anyanyelvű vagy orosz származású, hogy "az izraeli hadsereg veteránjai működtek együtt'  a Jobb Szektorral a forradalom idején… Még Kijev főrabbija is adott ki közleményt arról, hogy nincsenek antiszemiták a Majdanon. Mindennek ellenére az oroszbíróság (?) letartóztatásra ítélte a Jobb Szektor vezetőjét, de úgy tűnik, Dmitro Jarost ez cseppet sem zavarja, sőt, bejelentette, indul az elnökválasztáson. A legnagyobb baja most az, hogy a semmiből bukkant fel, fehér foltokkal a múltjában." A martalóc múltjában amúgy nincsenek fehér foltok. Zsidó terroristának képezték, képezte magát fiatalkora óta.

Jaros úr megcélozta az államfői posztot is. Egy másikhírportálon olvasható dicstelen politikai fellépésének mérlege. "A szélsőséges Dmitrij Jaros kevesebb mint egy százalékot kapott. Moszkva eddig azzal vádolta a kijevi vezetést, hogy fasiszták támogatják. Megváltozhat most ez a retorika? Jevgenyij Valójában, a választóknak csupán 0,68 százaléka támogatta Jarost, a Jobb szektor jelöltjét."

Amit nem értek, az a következő 'az orosz bíróság(?) letartóztatásra ítélte' . A hülye firkásznak nyilván halvány segédfogalma sincs a jogról. A hírnek azoban lehet magja, az nevezetesen hogy az orosz (?) bíróság nemzetközi elfogatóparancsot adhatott ki Jaros ellen. Ez alibinek, porhintésnek esetleg megteszi. Jaros pedig joggal szarja le az orosz bíróságot.

Az ismételt kérdés megint az, hogy az orosz titkosszolgálat miért nem likvidálja Jarost Ukrajnában, ágyában párnái között, vagy amikor megjelenik a fronton, hogy tömeggyilkosságokat vezényeljen.

Az amerikaiaknak azért volt nehéz dolga a vietkongokkal, mert beleolvadtak a népbe. De ez a zsidó hóhér milyen népbe olvad bele? Az oroszok, vagy az ukránok közt tud észrevétlenül elvegyülni? Nem! A pofája kilométerekről elárulja. Miért nem vadásszák le? Hát mert Putyin nem engedi. A zsidó - a tömeggyilkos zsidó is - szent és sérthetetlen azok szerint a játékszabályok szerint, amiket Putyin is betart... És Európa? Ott Béke Nobeldíj várományosa minden zsidó, aki gójokat gyilkol.

Szóval ... Putyin ... Marad a kérdőjel!

.....................................................................................................................................................................................................................................

Na' mindegy, létrejött egy lator állam és ehhez a tényhez Oroszországnak a nemzetközi jog normái szerint viszonyulnia kellett volna "de jure", vagy "de facto" elismeréssel - vagy az elsimerés hivatalos megtagadásával. Nem volt elég (Putyin részéről) annyit pöntyögni, hogy továbbra is a seggfej Janukovicsot tekinti Ukrajna "törvényes"államfőjének. Az elismeréshez/elnemismeréshez nemzetközi-jogi protokollok kapcsolódnának, de Oroszország meghagyta a zsidópuccs teremtette katyvaszt. Igy aztán nem is jött létre Moszkvában"emigráns kormány", amely a nemzetközi szokásjognak maradéktalanul megfelelne, ha a"törvényes kormány" háborús, vagy erőszakos cselekmények miatt nem gyakorolhatja szuverenitását az állam területe fölött. Gondoljunk csak a második világháborúban Londonban székelő lengyel emigráns kormányra...

Jó húzás volt a Krím félsziget annektálása de csak taktikai győzelmet jelentett, mert nyomban felvetette a"korridor" problémáját. (Tudjuk, mekko ra hajcihő keletkezett annakidején a "danzigi korridor" miatt. Nyilvánvaló, hogy a CIA által felülvezérelt zsidópuccs egyik célja a krími orosz jelenlét megkérdőjelezése volt.)

Oroszország nyomban hozzálátott a folyosó kikövezéséhez, de senki se merte volna feltételezni, hogy ugyanazokat a módszereket alkalmazza mint Szíriában azaz, hogy ugyanúgy beáldozza az ukrajnai ukránokat, sőt oroszokat (!) is mint a szíreket. De megtette, ill. megteszi szemrebbenés nélkül, vigyorogva, sőt Normandiában is vigyorogva...

Mik a "sziriaizálás" Kelet-Ukrajnában is tettenérhető módszerei?

A harcosokat ellátja fegyverzettel - annyival, amely a hősi halálhoz elegendő, a terület és főleg a lakosság védelméhez azonban nem.

[A szírek sem Sziria területének és lakosságának megvédéséhez kapnak fegyvert, hanem Aszad uralmának fenntartásához és ezáltal a tartuszi orosz haditengerészeti bázis megtartásához. Hogy közben Szíria romhalmazzá válik, másfélszázezren meghalnak és milliónyian elmenekülnek? Istenkém, hát a háború már csak ilyen...]

De az orosz kétarcúság Ukrajna esetében még visszataszítóbb. Oroszország hagyta, ill. elősegítette hogy Ukrajna teherbeessen és egészséges újszülöttként megszülessék Új Oroszország. A csecsemőt a kijevi zsidó sakterek meg akarják ölni, segítségért ordibál, de nemzőapja megtagadja (?), hagyja megölni (?). És itt megint szembeötlik a disznóság. Egy "állam" létező állammá válik, ha képes szuverenitását saját területe fölött gyakorolni. Új Oroszország képes erre, bár folyamatosan lövik és bombáz zák.  Az égvilágon semmiféle "jogi" akadálya nem lenne hogy Oroszország de jure elismerje az új államot és "megnem támadási", ill. kölcsönös segélynyujtási szerződést kössön vele. De Putyinnak ez szemmelláthatóan nem jut eszébe. Most legutóbb azt pöntyögte, hogy Oroszország és Ukrajna között tulajdonképp nincsenek vitás kérdések. Ukrajnának"békés tárgyalások" útján kellene rendeznie problémáit a "vitatott területekkel". Látjuk, hogy ez hogy megy a gyakorlatban. A zsidóhorda nehéztűzérséget, sorozatvetőket repülőgépeket vet be a városközpontok ellen. Oroszország pedig szállitja a fegyvert. No nem a győzelemhez, hanem a harc folyatásához, "az utolsó franciáig".A nem is félig hülye McCainnnek a Majdanon volt a helye, hogy gerjessze a balhét. Putyin miért nem látogat, mondjuk Donyeckbe?

Mire ment ehhez képest az orosz ármádia látványos felvonultatása pl. márciusban pl. Rosztovnál, keresztekkel - pópákkal? A zsidrákok nem szartak be. Miért nem? Mert tudták (!), hogy a kutya csak ugatni fog, harapni nem. Honnét tudták? Jó kérdés, ezt a kérdést járjuk körül a továbbiakban.

A fentiekből némi képet kaphattunk Putyinról a kágébésről, a politikusról és a hadvezérről. Ezek után járjuk körül kissé az "ideológust" is. Én ezt korábban (2012.12.11) megkíséreltem "Orosz ország kapitulációja? Mikor viccel Putyin?" c. írásomban. Akkori rossz érzéseim átmenetileg elmúltak, hogy a közelmult tapasztalásai alapján újult erővel támadjanak fel.

Közben Putyin [2014.03.02] elmondta híres filippikáját a romlott Nyugatról [a képről ugrás a videóra] és az ember már - már azt hihette megkezdődött az Oroszország lelki rekonstrukciója, amelyre sokkal nagyobb szükség lenne (lett volna), mint a távolsági bombázókra.

A bombasztikus beszéd gondos elemzése azonban lesújtó eredményt ad: nem szól a lényegről!

Az értelmes emberi gondolkodás nem kerülheti el, hogy az egyén meghatározza önnön viszonyát a társa dalomhoz - és a zsidósághoz! Az utóbbi furcsának tűnik, de e "fejtörőt" a zsidóság kényszeríti ki azáltal, hogy magát világuralomra hivatott választott népnek, a többi népeket pedig állatoknak minősíti.

Egy politikusnak, pláne ha egy nagy állam feje az illető, világosan kell látnia és a nép előtt még világosabban meg kell határoznia, hogy népe milyen társadalmi rendszerben él, ill. milyet épít.  Hitler pl. ezzel kezdte kimondván, hogy a III. Birodalom"nemzeti - szocialista" állam és meghatározta ennek ismérveit. Az alapvető ismérv ezen államtípus"zsidómentessége". Ez korántsem csak annyit jelent, hogy egy fajt, ill. vallási közösséget kiiktatnak. Talán nem nem is ez a lényeg, hanem azoknak a gazdasági elemeknek a kiiktatása, amelyek a honi ls nemzetközi zsidósághoz, annak életformájához kapcso lódnak: az élősködés, a spekuláció, a tőzsdei manipulációk, és mindenekfölött a zsidó kamatrendszer. Ezek egyébként a világ fölötti uralom megszerzé sének manipulációs eszközei, módszerei.

Számtalanszor leírtam már, hogy a nemzetiszocialista állam bebizonyította önmagáról, hogy olyan "jó gazda", amely az embernek emberi létet akar és tud biztosítani.

De hogy áll ezzel Putyin?

Sokáig azt hittem és "hirdettem" is, hogy Putyin (üs)tökön ragadta a komprádor, azaz zsidó burzsoáziát és részben kiírtotta, részben börtönbe dugta ezáltal arra kényszerítve, hogy "vágyának ellenére nagyot s nemest müveljen szüntelen". Lelkesedésem naív, elhamarkodott volt. Újabban már nem tudom hányadán is állok Putyinnal. Nem ártana tudnom például, hogy ő és Obama ellenfelek e vagy cinkosok. A helyzet ugyanis korántsem olyan egyértemü, mint amilyennek lennie kellene.

Többek közt egy Brandon Smidth nevü úriemberírása gondolkodtatott el, amit elolvasásra ajánlok és ide csupán néhány idézetet illesztek. "Manapság már szinte semmi sem az, aminek látszik. A jót gonosznak állítják be, a kedvesnek mondott tettek mögött rossz szándék lapul, az egyszerűt összetettnek, az összetettet egyszerűnek festik le. Aki megelégszik a felületes szemlélődéssel, soha nem fogja megérteni, hogy mi történik. Ez a jelenség nagyon jól megfigyelhető a kelet és nyugat elitistái között, az Ukrán helyzet kapcsán fokozatosan mélyülő feszültségben. A Nemzetközi Valutaalaphoz és a Nemzetközi Fizetések Bankjához hasonló szervezeteken keresztül Oroszország éppen úgy elkötelezettje a globalista pénzeknek, mint az Egyesült Államok. Oroszország gazdasági tanácsadója globális ügyekben, legyen szó befektetési imázsról vagy privatizációról, nem más, mint maga a Goldman Sachs. Oroszország minden évben dollár milliárdokat vesz fel a nyugati bankoktól, például a Deutsche Banktól és a Credit Suisse-tól, ékes bizonyítékául, hogy nincs ellenére a gonosz nyugati rablókkal üzletelni.Vlagyimir Putyin rendszeresen találkozik 'Mr. Új Világrend' Henry Kissingerrel és Putyin sajtófőnöke szerint ők ketten régi jóbarátok. Ezek a találkozók Putyin 2000-ben történt hivatalba lépése óta folynak. Az orosz külügyminisztérium olyan nagy becsben tartja a kapcsolatot, hogy tiszteletbeli diplomáciai doktorátust adományozott Kissingernek és egy bilaterális külpolitikai munkacsoport élére helyezte, a volt KGB vezető, Jevgenyij Primakov tábornok mellé. Frissebb hírek terén pedig emlékeztetném a Putyin-rajongókat, hogy maga Putyin és a Kreml javasolta az ukrán gazdaság feletti IMF hatalomátvételt. Ez ugyanaz az IMF, amelyik most azt követeli, hogy Ukrajna harcoljon Oroszország ellen, ha pénzt akar. A felszínesebb olvasók számára ez bizonyára ironikusan hangzik, azonban akik tisztában vannak a hamis kelet-nyugat paradigmával, azonnal meglátják, hogy a hatalmi konszolidációért folytatott harc egyik lépését láthatjuk."

Kissingerről nem árt tudni, hogy a legaljasabb - legkártékonyabb zsidó a világon, akinek - közvetett módon - több ember halála terhelné a lelkét (ha volna neki olyanja) mint pl. Sztálinét. Ő a ZsidóAmerika által 1945 óta a világ minden fertályán vívott harmadik világháború "éceszgébere", ezért becézik 'Mr. Új Világrend'-nek.

Ebből már logikus következtetés adódik az Új Világrend egyetlen (!) törvényére, amelyet mindkét fél maradéktalanul betart, amely így szól: "nem bántani egymás zsidóit".  Ez zárja ki, hogy Putyin nemzeti-szocialista lehessen. Magyarra fordítva ugyanis arról van szó, hogy a permanens hábo rúknak ugyanolyan haszonélvezője mint ZsidóAmerika. Ezért nem érdekli különösképp Putyint a szir nép kálváriája sem.

Putyin néha megereszt néhány velős gondolatot Sztálinnal kapcsolatban is. Egy sajtótájékoztatón nemrég kifejtette hogy "Sztálin éppúgy szobrokat érdemelne, mint a hajdani brit lordprotektor Cromwell, aki szintén ravasz fickó volt." Aztán elment a normandiai partaszállás körül csapott hűhóra és ott az orosz (!) veteránoknak kellett emlékeztetni. "Az egykori szovjet veteránok szemére hányták Vlagyimir Putyinnak a 'Volgográd' elnevezés mögött meghúzódó hazafiatlanságot, és emlékeztették: a város elöljárósága az utóbbi időkben időszakosan,  jeles alkalmakkor, visszaállitották Volgográd helyett a Sztálingrád nevet. A veteránok javasolták az orosz elnöknek a név állandó visszaállitását.Vlagyimir Putyint elgondolkodhattatta a javaslat. 

Engem viszont egy száraz statisztika foglalkoztat. Idézem ezzel kapcsolatos Facebook bejegyzésemet. 
A Sztálin vezette Szovjetunió az alábbi áldozatokat hozta a zsidó tőke oltárán. 
Stalingrad: 1.8 million, Leningrad: 1.5 million, Moscow 1941-42: 700.000 Smolensk 1941: 500.000, Kiev 1941: 400.000, Vorenesh 1942: 370.000, Belarus 1941: 370.000, Rzhev-Sychevka: 270.000A nyugati szövetségesek veszteségei 
Battle of France 180.000, Normandy: 132.000, El Alamein: 70.000. Battle of the Bulge: 38.000 

Most a normandiai 132.000 halottért harangoztak. Oroszország földjében 7.200.000 hősi halott nyugszik. Érettük mikor szól a harang – Putyin úr? Kiket hív a tömegsírok szélére? Meghívja Obamát és Porosenkót is? Kikkel kezel?  Velük is? Hát persze, hisz már megtette.

A Mamajev Kurgánon magasodó Oroszország Anyácska szobra egymilliónyolcszázezer orosz lélek sírja fölé magasodik. Az ám, a lélek, az orosz lélek! Ezzel van baja a zsidónak! Ezért rugaszkodott neki Oroszországnak Lev Trockíj Kelet Newyorkból szalajtott zsidó bandája. Sztálin neve nem csupán a háborút asszociálja, hanem azt is, hogy ezeket kiírtotta mind egy szálig. Kegyetlen uralkodója volt népének, amelyből korbácsa nagyhatalmat formált.

És a nép, az istenadta nép most "kanonizálja" a zsarnokát. Érdekes szimbóluma ennek a Sztálin ikon, amely - úgy lehet - a templomok falára kerül és a papok együtt füstölik majd a többi szenttel. Furcsa szerzet ez az orosz... Ez ám az igazi buta gój!

És most, hogy eszembe jutott a cikk címe, a következőkön szeretnék kissé elmélkedni.

Igaz e, jól érzem e, hogy Oroszország újabb vészkorszak elébe néz? Sajnos tartani lehet ettől. Mert hogy kell értelmezni azt a tényt, hogy a gyilkos zsidó bandita ünnepélyes beiktatására negyven rohadt zsidócsahos ország küldi el képviselőit. Ilyen"flottatün tetés" még a kínai ópiumháborúk idején se' volt. Következik a második nagy nekirugaszkodás? És mi lesz, ha bekövetkezik? Ki kél a veszendő lelkek oltalmára? Putyin talán? Nem, ő seftes, ill. stiches. Emiatt nincs benne abban az ezerben, amiről Hitler beszélt.

Egy vészhelyzetben Oroszországnak diktátorra van szüksége. Meglepő, amit állítok? Miért? Hány diktátort ismer a történelem, akiket a végveszély emelt a nép élére? Érdekes, hogy amikor a későbbi Szent Szövetség csapatai Franciaországra támadtak, a haza anyácskát szintén egy szimbolikus nőszemély, Marianne alakjában jelenítették meg. Ám a nemzetet végülis egy - a semmiből előkerült - korzikai tisztecske mentette meg, de hogyan?"Brumaire 18-án, amikor összeült a Vének Tanácsa, szemle ürügyén csapatok gyülekeztek a Tuileriákban ... Bonaparte tábornok parancsnoksága alá helyezték a Párizsban lévő csapatokat. Másnap Brumaire 19-énSaint-Cloudban ismét megnyílt a tanács ülése. Bonaparte ekkor 4-5 ezer embert vont össze a palota körül. Elhatározta, hogy közbelép. Szót kért a Tanácsban. Ünnepélyesen biztosította a küldötteket a köztársaság iránti odaadásáról, tiltakozott a vád ellen, hogy katonai kormányt akarna létesíteni, viszont támadta az Ötszázak tanácsát, hogy ott olyan emberek vannak, akik vissza akarják hozni a Konventet, a forradalmi bizottságokat és a vérpadot”. Az esetleges ellenzékieskedőket megfe nyegette „derék” katonabajtársainak beavatkozásával (kiknek látom már csillogni szuronyait). Ami a háromszor is megsértett alkotmányt illeti, az nem létezik többé; nincs többé Direktórium sem. Végül egy ígéret következett: mihelyt elmúltak azok a veszélyek, amelyek miatt különleges hatalmat ruháztak rám, le fogok mondani erről a hatalomról. Az Ötszázak Tanácsában gránátosok és tábornokok gyűrűjében jelent meg. Egy oszlop Murat és Leclerc vezetésével, dobpergés közepette bevonult az Orangerie – ba (Narancsliget), és szétkergette a képviselőket, akik a köztársaságot éltetve távoztak a teremből." 
Napoleon persze nem adta vissza a hatalmat, császárrá lett és móresre tanította Európát. A Szent Szövetség egyesített hadereje végülis legyőzte, de erre csak úgy kerülhetett sor, hogy a Grande Armée elpusztult az orosz sztyeppen és a felgyújtott Moszkvában. Napoleon "csak" egy korzikai volt. A francia "gloire" azonban nem ért véget azzal, hogy az angolok Szent Ilonán megmérgezték.

Napoleon példája látszólag sántít, valójában mégispasszol. Napoleon életének, bukásának és halálának nagy tanulsága, hogy következetlen (!) volt a zsidókkal szemben. Róluk ugyanis így vélekedett."Sáskák és hernyók, felfalják Franciaországot. ... Mózes óta uzsorás és szipolyozó népként egyesültek a zsidók. (...) El kell őket teljesen tiltani a kereskedelemtől, amiképpen iparától megfosztják az aranyművest, aki talmi aranyat dolgoz fel. ... Zsidóktól is kaptam csapatokat lengyelországi hadjáratomhoz, de ők fizetséget kértek. Csakhamar rá kellett jönnöm, legfeljebb arra jók, hogy használt ruhát áruljanak... Törvénykezni kell mindenhol, ahol az általános nyugalom veszélyben van. A kormány nem nézheti közömbösen, ahogy ez az alávaló népség megszállja Franciaország minden provinciáját. A zsidókkal sajátságos népként kell bánnunk. Államot alkotnak az államban. Elriasztó a francia nemzet számára a legalantasabbak uralma alatt végezni. A zsidók a modern kor rablómesterei, az emberiség dögkeselyűi... Politikai, nem pedig emberi igazságot kell velük szemben érvényesíteni. Ők nem valódi polgárok. Mózes óta gyakorolják az uzsorát és elnyomják a többieket. Ha a keresztények ritkán uzsorások voltak, kegyvesztetté váltak. Száműznünk kell a zsidókat a kereskedelemből, mert visszaélnek vele. A zsidó gonoszság nem az egyes emberekből fakad, hanem ennek a népnek az alapvető természetéből. (Napóleon visszaemlékezéseiből, illetve az Államtanács előtt elmondott, 1806. április 30-ai és május 7-ei beszédeiből) ... Semmi megvetendőbb dolgot nem tehetsz, mint ha befogadod a zsidókat magadhoz. Elhatároztam, hogy megjavítom a zsidókat, de nem akarok többet belőlük a királyságomban. Valójában mindent megtettem, hogy bebizonyítsam a világ legaljasabb nemzete iránti megvetésemet."Ezeket mondta, azután ...  "Emancipálta" a zsidókat, megszüntette az Olaszországi gettókat, és ugyanazokat a jogokat adta a zsidóknak, melyeket a Franciaországban élő franciák birtokoltak. Védelmezői azt állítják, hogy csak a liberális kor szellemében cselekedett, de ez szigorúan véve nem igaz, mert zsidókat illető intézkedései vitatottak voltak, és sok prominens korabeli személy, mint Louis-Mathieu Molé, Jacques Claude Beugnot, Philippe Henri Ségur, Marquess of Ségur, Claude-Ambroise Régnier, Duke of Massa, François Christophe de Kellermann valamint tulajdon  nagybátyja, Joseph Fesch érsek, és mások is kritizálták azokat."
Meg is hálálták az emancípációt, zsidó módra..."Mayer Amschel Rothschild, a nemzetközi bankárdinasztia megalapítója teljesen új dologba kezdett - abba, amit ma nemzetközi bankárkodásnak neve zünk. Öt fiát a világ akkor legfontosabbvárosaiba küldte: ő maga Frankfurtból intézte az ügyeket, Mayer Amschel Berlinben, Nathan Londonban, Jakob Párizsban, Salomon Mayer Bécsben, Karl Mayer Nápolyban telepedett le. A Rothschild-ház központja idővel Londonba került és ma is ott van.1815 nyarán mindenki feszült izgalommal várta a waterlooi csatatérről érkező híreket, így a Napóleon bukására spekuláló Rothschildok is. A bankárház addigra már saját, a hivatalosnál gyorsabb hírközlő hálózatot épített ki, így nyolc órával Wellington futárának megérkezése előtt már értesültek az angolok győzelméről . Nathan Rothschild pedig megjelent a tőzsdén és elkezdte angol államkötvényeit eladni. A piac pillanatok alatt összeomlott, a jól értesült Roths child magatartásából Napoleon győzelmére következtettek és példáját követve mindenki fejvesztve szabadult államkötvényeitől. Amikor az árak már töredékükre zuhantak, Rothschild titkos tőzsdeügynökei fillérekért vásárolták össze a kötvényeket. Amikor később megérkezett a hivatalos közlemény Napoleon vereségéről az angol államkötvények árfolyama az egekbe szökött, Nathan Rothschild pedig megalapozta a család mesés vagyonát...Napoleont pedig Rotschild angol kutyái megdöglesztették a kopár szigeten. Tökmindegy, hogy megmérgezték, vagy "csak" az egészségtelen éghajlat és a kényszerü tétlenség végzett vele.

Sztálin, mint említettem, leszámolt a zsidó politikai riválisokkal, de a maga végtelen "pragmatizmusában" zsidó hóhérokkal vette magát körül, mint e mesterség legtehetségesebb művelővel. Aztán rájött, hogy a zsidókkal még ő sem cseresznyézhet egy tálból veszélytelenül. Tervezgetni kezdte tehát a saját holokausztját, de elkésett vele. Túl beteg és túl öreg volt már ehhez. Keblén melengetett zsidó hóhérai ölték meg...

Oroszországnak - úgy lehet - egy orosz Napoleonra lesz szüksége, olyanra aki levonta elődei sorsából a nyilvánvaló tanulságokat. Aki nem tűri meg országában a hátbadöfés ("dolchstoss") erőit - a zsidókat, ahogy Hitler is kigyomlálta őket. De Putyin Oroszországában más a módi."Egy (régebbi) felmérés szerint 2001 és 2003 között legalább ötvenezer orosz bevándorló tért vissza Izraelből Oroszországba. A meglepő fordulatra egy felmérés hívta fel a figyelmet, amelyet az izraeli Zsidó Közösségek Orosz Szövetsége rendelt meg, látva, hogy az orosz zsidókat, akik jelentős hányadát képezik Izrael lakosságának, egyre növekvő számban vonzza vissza az orosz föld, a pogrom őshazája, amelyen pedig oly sokat szenvedtek."

Putyin és Berl Lazar (volt) főrabbi "édes kettőse" némi magyarázattal szolgálhat a "rejtélyre". Putyinnak is"hálásak" a zsidók [akik Oroszországban is "az" írók és "a" művészek. Ők képzik és heccelik ellene, meg a Pravoszláv Egyház ellen a Femen kúrvákat. Ők bömbölik tele a világot, mikor a "Pussy Riot" tegjait becsukják a Megváltó Templomban rendezett"performansz" miatt.

Abban is teljességgel biztos lehet, hogy minden fontos információt "lábon" eladnak Amerikának és Izraelnek. Dehát ez őt nem érdekli.

Most veszem észre, hogy tulajdonképp nem is holmi orosz Napoleonról, hanem az orosz lélek, az orosz akarat feltámadásáról elmélkedem. Ezzel kapcsolatban hadd meséljek egy jelképes és látszólag nem is lelki történetet Új Oroszország közelmultjából. Jó hetven éve áll Konsztantyinovka határában betontalpon egy T34-es, mint emlékmű... Valamelyik pihant agyu "szakadárnak" az az ötlete támadt, hátha használni lehetne valamire az öreget. Beletettek egy akkumulátort és - a tank motorja beindult!

Mit jelképez e "technikai bravúr"? Hát a legfontosabbat, ami az embert és társadalmát teszi: a bizalmat."A közösségvállalásnak talán a legtermészetesebb mozzanata a bizalom. A bizalomhoz a legtöbb ember minden bizonnyal elsôsorban személyes viszonyokat társít, illetve azokban keres rá példát, de nem idegenkedik attól sem, hogy a közvélemény-kutató kérdésére különféle társadalmi intézményekbe vetett bizalmának mértékét igyekezzen meghatározni. Számos, lényegében magától értetôdônek tekinthetô megfontolás indokolja, hogy 'demokratikus' politikai rendszerekben a politikai elemzôk és jósok megkülönböztetett érdeklôdést tanúsítsanak az egyes polgároknak a különféle társadalmi intézményekbe vetett bizalma, illetve annak foka iránt. A szociológián nevelkedett elemzôk és közvélemény-kutatók szerint a bizalom olyan kategória, amelyet az emberek többsége nagyjából azonos módon értelmez, helyesebben használ (azaz ideológiai-elméleti nézeteitôl függetlenül); továbbá éppen a bizalom az a kategória, amelynek segítségével a személyes viszonyok, az élet mindennapjai, valamint a politikai közösséghez való viszonyulás kapcsolata megragadható. Mivel a bizalom az egyik legtermészetesebb és leginkább magától értetôdônek tekintett emberi viszonyulás, ezért ez a legalkalmasabb fogalom, amelynek révén a társadalom összes tagjának személyes politikai állásfoglalását ideológiamentesen aggregálni lehet.  

Ha a mondatból kiktatjuk a demokratikus "smoncát"arra az eredményre jutunk, hogy az emberek - legalábbis az oroszok - bizalma épp hogy nem a demokratikus maszlagok, hanem a nagyhatalmi múlt irányába fordul. E beállítottság hordozója pedig nem a rabbi és nem is a csahosa, hanem az orosz muzsik, akinek egyik "archetipusát"  ide biggyesztem. Ha valóban több lesz kettőnél, ők - ezek - fogják feltenni Putyinnak a cicerói kérdést... "Meddig élsz vissza türelmünkkel Catilina" (Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra?)

Még csak annyit, hogy az "atlanti cécón" a kanmajom rágózott, Putyin meg vakarózott [igaz a "Vajlady"társaságában, ami okozhatott nála lebírhatatlanviszketést...] Azért mégis döntsük el, melyikük viselkedése volt neveletlenebb, felháborí tóbb...

A szenvedő emberiség évezredek óta "megváltóra"vár. Ezt a hülye szokást a ravasz zsidók ültették el az agyakban, úgy hogy a buta gójok ne vegyék észre, a"megváltó" a zsidók kirá lya lesz, aki befejezi az egyáltalán nem jelképes kígyó munkáját és a király vas igája alá hajtja a buta gójokat.

Én merőben másra gondolok. A szükséghelyzhet - ezt tanítja a történelem - a nép sötét tömegének felszínére veti, nem a megváltót, hanem azt aki a helyzetet képes kezelni. Hogy is írja Madách Lucifer és ádám tanulságos párbeszédében?

Mély tenger a nép: bármi napfény
Sem hatja át tömét; sötét leend az,
Csak a hullám ragyog, mit színe fölvet,
És mely hullám esetleg épp te vagy.
S mért éppen én?
Vagy más, veled rokon,
Kiben tudattá vált a népi ösztön...

Ami engem illet, kényelmes helyzetben vagyok. A történelem hiteles anyagával dolgozom. A múlt eseményeit egybevetem a napi eseményekkel és logikai következtetéseket próbálok belőlük levonni, a görög logika klasszikus szabályainak betartásával. A bölcsek kövének nem lévén birtokosa csekélyke józan eszemre kell támaszkodnom. Ennek alapján mondom: az események abba az irányba fordulnak, amely nem engedi neki, hogy az orosz népet elárulja és a népharag elsodorja, ha a nép árja ellen próbál hajózni.

Bízom benne, nem em lesz sokáig módja a szíreket, az ukránokat és orosz honfitársait a zsidó sakterek vágóhídjára terelgetni (most épp ezt teszi).

Úgy legyen!

2014.06.09

Sz. Gy.