Leleplező cikkeiből II. 2014.

Leleplező cikkeiből II. 2014.

Dr. Ilkei Csaba:

Írók, újságírók, politikusok, művészek, 1957-59

A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseiből (II.)

Az előző számunkban megkezdett tanulmány I. részének folytatása:

 

---

Dömötör László hírlapíró (1923-1974)az állambiztonsági szolgálat legaktívabb, legtermékenyebb magyar újságírója volt.

Kényszer és túlbuzgó közlésvágy alapján szervezték be, feltehetően még az 1956-os forradalom előtt, mert 1956 november első felében már fedőnevén jelentett. Jelentéseinek elsődleges hasznosítói: a BM I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség, a BM II. Politikai Nyomozó Főosztály, a politikai rendőrség III/III-3-a alosztálya (a társadalomra veszélyesnek tekintett figyelő dossziés személyek, volt politikai foglyok felderítése) és a III/III-4-c alosztálya ( a nacionalisták elhárítása).
Jelentéseinek 1971-ig vannak írásos nyomai, havi 200 forint költségtérítést kapott. Tevékenységének megcélzott személyei politikusok, újságírók, írók, - mindenekelőtt a népi írók -, a művészvilág ismert szereplői. Sajátosan otthonosan mozog a kisgazdapárt és a parasztpárt vezetői és az Antall család (Idősebb és ifjabb Antall József) körében.
1945 előtt a kormánypárti Pestnél dolgozott, 1945 után a kisgazda Kis Újságnál, megfordult a Lapkiadó Vállalatnál, a film , a reklám és a propaganda világában és vállalati sajtóberkekben is. Parlamenti tudósító, bennfentes információit közvetlenül a politikusoktól és avatott kollégáitól szerezte, jól értesültségét tükröző írásait közölte – többek között - a Hétfői Hírek, a Népszava, a Magyarország, a Budapester Rundschau és 1968-tól a Magyar Hírlap is.
Politikusként a Kisgazda Pártban tűnt fel. Többen is a párt történészének tartották. Az 1947-ben megjelent „Pártunk harca a demokráciáért: A Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt története” című kötet szerkesztője Szilágyi Istvánnal. A forradalom alatt ismét megjelent, s három számot megélt Kis Újság munkatársa. Némely jelentésében doktori címet is használ, de még nem tudni, hol szerezte.
1956 november elején ezt jelenti saját magáról :
“Dömötör László monori tanítónak a fia, felszabadulás előtt a kormánypárti Pestnél dolgozott, felszabadulás után kisgazda vonalon tevékenykedett. Hosszabb ideig a Hírlapnál és a Kis Újságnál volt. Csalás miatt tették ki a Lapkiadótól kb. 2 évvel ezelőtt, azóta a film világában dolgozott. Utolsó munkahelye az Állami Gazdaságok Diafilm osztálya volt. Kéri - Kellner Jenő fotóriporter szerint őt a börtönbe Dömötör juttatta. Németh Gyula (nem azonos a Népsportossal) szerint ilyen rendőri besúgónak a sajtóban nem lenne helye. Első felesége magas rangú ÁVH-s tiszt elvált felesége volt.”
Későbbi jelentéseiben is hírt ad önmagáról, mindenkor egyes szám harmadik személyben. Például:
„Dömötör László dr., aki az ellenforradalom alatt a Kis Újságnál dolgozott, most jelent meg első ízben a szövetségben. (Újságíró Szövetség, - I.Cs.) Ott állítólag Futó Dezsővel volt tanácskozása.Többen megjegyezték, hogy újból megjelent a hatóság egyik embere. Elmondta többek között, hogy az ellenforradalom alatt a Kis Újságnál rajta és Futón kívül ott dolgozott Klamár Gyula, Maron Ferenc, Kinizsi Andor, ifj. Lázár Miklós, Avar Ferenc, stb.” (1957. január 7.)
„Dömötör László, aki jelenleg a volt Állami Gazdaságok Minisztériumának diafilm osztályán dolgozik, az ellenforradalom alatt a Kis Újság munkatársa volt, nagyon érdekes közléssel jött. November 3-án, szombaton a Kolosi téren nyilas röpcédulával találkozott. Ezen az volt: Bátorság – élünk! Ezt a röpcsit – már nem emlékszik pontosan – átadta Tildy Zoltánnak vagy Kovács Bélának.” (1957. február 22.)
„Dömötör Lászlóval beszéltem 6-án délben. Elmondta, hogy a Hétfői Hírek vasárnap nagy bankettet rendezett, melyen mindenki berúgott. A lap vezetősége az alábbi emberekből áll: Parragi György, a szerkesztő bizottság tagja, rajta kívül Balázs Anna, Nagy Sándor, Vedres József, Révész Gy. István.
Dömötört hétfőn nagyon lekapták a Parlamentben a cikke miatt. Kádas István, aki egy időben a DISZ titkára volt, - az volt a lekapó. Számos olyan dolgot írt meg, ami nem volt helyes, címer, képviselők lemondatása, stb.
Dömötörtől származik még az is, hogy az alábbi politikusok jutnak miniszteri tárcához a közeljövőben: Bognár József, Kovács Béla, Erdei Ferenc, S. Szabó Ferenc (a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója). Ezzel kapcsolatban azt szeretném rögzíteni, hogy Sarkadi Imre pénteken vagy szombaton beszélt Erdei Sándorral, aki szerint Ferit gyúrják, de az még nem mondotta ki az igent.”
„Folyó hó 12-én Matolcsy Károly és Dömötör László társaságában az ellenforradalomról beszélgettünk. Fény derült az alábbiakra. Darvas József volt miniszter november 3-án állandóan Erdei Ferenc mögött kullogott, Dömötör szavaival élve. Mikor Vas Zoltán meglátta, (t.i. Darvast) hangosan így szólt, ’Te még itt vagy? Téged innen rég ki kellett volna rúgni, te szar áruló.’ Fazekas György pedig, amikor az emlékezetes Tildy-Losonczy sajtófogadás előtt Boldizsár Ivánt meglátta, felelősségre vonta Losonczy Gézát, hogy engedhette be. Losonczy azt mondta: a parlamenti őrségnek még nem adott utasítást, hogy Boldizsár Ivánt ne engedjék be az épületbe. A sajtófogadáson, mikor Léderer, az Observer munkatársa kikelt Boldizsár ellen, Losonczy emelkedett szólásra és felkérte: ’Boldizsár kolléga közkívánatra hagyja el a termet.’ Ez a gobelin teremben zajlott le.
Dömötör ellen sok kifogás hangzott el. A Kis Újság megindulásakor a parlamentből, Tildy előszobájából távolították el Dancs Józsefet. Akkor még visszaszemtelenkedett, de utána végleg menesztették a szerkesztőségből. Gyenes Istvánt a parlamentben kérték meg, hogy távozzék. Alig indult meg a Kis Újság, az Újságíró Szövetségből Futó Dezsőt felhívták, hogy Dömötört távolítsa el, mert az ÁVH embere. Futó megvédte.
Kiderült, hogy az Újságíró Szövetségben elkészült egy lista azokról, akik nem kívánatos személyek a sajtóban. Ezen rajta volt Dömötörön kívül Matolcsy is. Neki azt rótták fel bűnéül, hogy részese volt Csornoky Viktor és Tildy ügyének.
Dömötör szerint ezt a listát állítólag Nagyrévi György állította össze.
…sok szó esik az újabb laphoz való behívásokról is. Így újabban Dömötör László is megkapta a Lapkiadóhoz a behívását. Már státusba is került ott. Bajor Nagy Ernő elmondta, hogy őt is státusba vették a Friss Újság részére a Kossuth Kiadónál… oda került Gárdos Miklós is.” (1957. február 12.)
A hatvanas-hetvenes években a kisgazdák legszűkebb körű tanácskozásain is jelen van az ügynök, az állambiztonság okkal alapoz rá a nyílt vagy fedett szervezkedések felderítésében, az operatív feladatok végrehajtásában. Erősen kötődik Pártay Tivadar („Buday” fedőnevű ügynök) személyéhez, erre a kapcsolatra már kombinációkat is épít a belső reakció elhárítása. Rainer M. János írja:
„Ha Pártay (vagy mások) levelet írt(ak) Kádár Jánosnak, ha választ kaptak (vagy ha nem kaptak), ha hírek érkeztek Nagy Ferenc és a magyar kormány közötti titkos tárgyalásokról, hamarosan koalíciós (esetleg fél-vagy álkoalíciós) alapon újjászerveződő kormányról, mindannyiszor ilyen szűk körű megbeszélések szerveződtek. A többnyire hosszúra nyúló borozás keretében zajló eszmecserékről „Varga” részletes jelentéseket írt, vagy később, a hatvanas évek vége felé, diktált minifonra.” (Rainer: „Jelentések hálójában, Antall József és az állambiztonság emberei 1957-1989”)
A hatvanas évek végére Dömötör a kisgazda vonal legfontosabb hálózati informátora „Vadász” (Szolnoki István), „Erdélyi” (Szentiványi József), és „Pásztor István” (Páll Tibor) mellett. 1968 és 1969 nyarán „Varga Sándor” (Dömötör László) Balatonszárszón nyaral családjával Pártay Tivadaréknál, ott gyűjti össze a Recsket megjárt kisgazda foglyok visszaemlékezéseit, dokumentumait. A gyarapodó személyi irattári anyag az FKgP újabb történetének alapjául is szolgált volna, ám minderről természetesen időben és pontosan értesült az állambiztonság.
Dömötör nyüzsgő nagyvilági életet élt, keveset aludt, rohanva habzsolta az eseményeket, mindenütt ott volt, mindenkit ismert, mindenről jelentett. Politikusok, művészek, színészek, tudósok, sportolók, bárzongoristák, artisták, sztepptáncosok, ripacsok, stricik, főpincérek, kávéházak és kiskocsmák oszlopos figurái, az éjszakai élet hírességei és nappali pillangók egyaránt baráti, ismeretségi körébe tartoztak. Könnyen és gyorsan írt, hol komolyan, hol lezseren. Gyakran mindenkit megelőzve, elsőként szerez hírt egy várható eseményről és robbantja a lapok információs rovatait. Helyenként pedig pletykál, híresztel, legendákat és ellenőrizetlen információkat ad tovább. Listát készített például az angol-, a német-és oroszbarát újságírókról, a bal-és jobboldaliakról, az urbánusokról és a népiesekről, a Gestapó és a KGB besúgóiról.
Senki sem tartott oly közelről leleplező tükröt a magyar újságíró társadalom történései elé 1945 és 1975 között mint ő, tőle tudjuk például, hogy mi történt a Magyar Újságírók Országos Szövetségében és a Magyar Írók Szövetségében 1956 októberében és novemberében, majd a kádári konszolidáció éveiben. Pártay Tivadaron kívül doktorálhatott volna Tamási Áronból, Sarkadi Imréből, , Ungvári Tamásból, Boldizsár Ivánból és másokból.
Ismerte a rivalda fényben szereplők emberi gyengeségeit, gyarlóságait, adomázott és pletykált is pásztorórákról, ivászatokról, legendás nőügyekről, szerencsejátékosokról, hamiskártyásokról, pénzhajhász karrieristákról, sikkasztókról, csalókról. (Fájdalom, az utóbbi un. szenzitív adatokat és körülményeket az ÁBTL cenzorai kötelességszerűen törölték a kutatók által kért másolatokból. Ám szerencsére nem mindenhonnan sikerült a teljesség igényével, így véletlenül megmaradt egy-két csemege az utókornak, melyek a törvényes határidő leteltével már közölhetők.)
Mindezek ellenére mint tudományos kutató meglepve tapasztaltam, hogy 2010-ig rajtam kívül senki sem kereste még Dömötör dossziéit (az egyetlen kivétel Rainer M. János, akit a dömötöri “életműből” Antall József besúgói érdekeltek), azokat több hónapi munkával előbb rendeznie kellett a levéltárnak ahhoz, hogy a kutató asztalára kerülhessenek.
Dömötör László újságíró, állambiztonsági ügynök jelentéseit helyenként tömörítettem, stilizáltam, lényegük azonban érintetlen. Az események és személyek megítélése
nem a hivatalos történetírás, hanem egy állambiztonsági hálózati személy szemszögéből történik, annak minden elfogultságával, szubjektívizmusával.

„Magyarországon barbár gyarmatosítás folyik”

Tanulmányom I. részének közlése után találtam rá az interneten Dömötör László öccsének: dr. Dömötör Endre nyugalmazott osztályvezető főorvos, c. egyetemi tanárnak 2004. októberében írt feljegyzéseire, amelyekben bátyja halálának éveként 1974 szerepel. Én korábban 1976-ot írtam, mert két évvel ezelőtt ezt közölte velem a MÚOSZ tagnyilvántartása. Kijavítottam. A családi gyökerekről – egyebek között - ez olvasható dr. Dömötör Endre feljegyzéseiben:
„Édesapám, Dömötör László 1891. október 21-én született Bölcskén, református lelkész családban. Iskoláit szülőfalujában, majd a budapesti Lónyai utcai Református Gimnáziumban és a nagykőrösi Református Tanítóképzőben végezte, ahol 1910-ben tanítói képesítést szerzett. Első munkahelye Érsekcsanádon volt, mint református kántor-tanító. 1914-ben hadnagyi rendfokozattal az olasz frontra került, a Doberdó környéki harcokban fogságba esett. Négy évig tartó, Nápoly környéki hadifogság után tért haza. Utána került Monorra, kántor-tanítói állásba. 1922-ben megnősült, felesége Nagy Berta Ilona lett. 1923-ban született nagyobbik gyermekük, László, 1928-ban pedig én, Endre. Apám tanítói hivatása mellett gazdálkodással is foglalkozott. Igen nagy szerepet vállalt Monor társadalmi életében. Zenekart és énekkart alapított és vezetett, valamint a Gazdakör vezetésében vett részt. Bátyám, László újságíró lett, 1974-ben halt meg. Én Kecskeméten élek. Édesapám 1959. április 24-én halt meg, kerékpár baleset utáni súlyos mellkas sérülésben. Nagy részvéttel temették el Monoron. Édesanyám 1996-ban, 90 éves korában halt meg.”
Az ügynök egy későbbi 1957-es jelentésében – miközben a Művész Klubban beszélget Török Piroska újságíróval és a müncheni SZER munkatársának: „Ekecs Gézának” az édesanyjával – azt is elárulja magáról asztaltársainak, hogy az ország egykori törvénytelen elhagyása után miként tért haza – egyebek között – Münchenből is: „…amnesztiát kértem, s itthon nem történt semmi bántódásom. Nem hallgattak ki, egy órát beszélgettek velem a Magyarok Világszövetségénél…” (Propagandisztikus szöveg, az állambiztonság semmit sem adott ingyen, - megj.: I .Cs.)

1957. május 13

Sarkadi Imre íróval folytatott beszélgetésről:

„Az írók egy része azt tartja, hogy Magyarországon barbár gyarmatosítás folyik, a szovjetek olyan módszereket használnak, mint a törökök. Amíg ez a helyzet, becsületes magyar író fenntartás nélkül nem támogathatja a gyarmatosítók kiszolgálását. Nagyon sokan mégis azon az állásponton vannak, hogy ennek ellenére passzivitással nem lehet eredményt elérni, helyesebb lenne dolgozni, támogatni a kormányt és menetközben rávilágítani arra, hogy amit a kormány csinál, az elárulása és felrúgása a magyar szabadságnak. Nem fegyverekkel kell harcolni, hanem szavakkal és érvekkel, mert vannak még magyar vezetők néhányan, akik magyarok és nem szolgalelkűek.

Sarkadi a maga részéről azon az állásponton van, hogy a gyarmatosításba nem lehet belenyugodni, de nem úgy kell ellene harcolni, hogy hárman-négyen összebújva duzzognak, röplapot szerkesztenek és álmártírként börtönbe kerülnek. A harc és a küzdelem módja – a munka. Írásban, versben megmutatni a hibákat és követelni a felszámolásukat.
Kuczka is azon a véleményen van, hogy dolgozni kell. Nem fogadja el sok tekintetben a Kádár kormány programját, de mégis a munka mellett van, nem csak az anyagiak miatt. Így még mindig bízik abban, hogy az „Életképek” c. folyóiratot ki tudja adni.
Sarkadi megkérdezte tőle: mi lenne a lapban? Kuczka azt válaszolta: bátor bírálat és építő kritika mellett irodalom és olyan cikkek, melyeknek a nép hisz és a kormányt segítené. Majd más alkalommal ezt tette hozzá: „Nyíltan megmondanám Kádárnak vagy Kállainak, hogy az „Életképek” nem egy nyaló lap lenne, hanem ellenzéki, de tiszteletben tartaná a párt irányelveit, a kommunista internacionalizmust. A Szovjetúnióval kapcsolatban pedig tárgyilagos szócső lennénk. Megírnánk azt is, amiben tőlünk tanulhatnak, nem lennénk szolgai utánzók.
Sarkadi szerint Kuczka az életét tenné arra, hogy az „Életképekkel” nem lenne olyan hercehurca, mint a „Kortárssal”, melyről Sarkadi elmondta: Lányi Sarolta és Kónya Lajos versei nem voltak annyira pesszimisták, amint egyesek gondolták.
Szabó Pali bácsi írta a legkeményebb cikket, érthető is, mert ő az októberi események alatt borzalmas lelki tusába keveredett. Sinka erősen kifogásolta személyét. De ő most, mikor a legnehezebb, be akarta bizonyítani, hogy van olyan jó hazafi, mint a csigaházba behúzódó Sinka, vagy más.
Színházi vonalon a harc eldőlt. – jelenti az ügynök. Mégis lesz Széchenyi! A darabban Tímár József olyan nagyot alakít, amilyet magyar színpadon Bessenyei Othellóján kívül az utolsó évtizedben senki sem nyújtott. Tudják már azt is, hogy Mihályfi Ernő akarta megakadályozni a bemutatót. Éppen ezért az íróknál Mihályfi fekete listára került. Az ő keze van benne a „Földindulás” elhalasztásában is. Sarkadi szerint még a kommunista írók - Illés Béla, Bölöni György, Barabás Tibor és mások - is egyetértenek azzal, hogy Mihályfit a magyar kulturális területről meneszteni kell. Sőt, a szektások vállalkoztak arra, hogy kellő pillanatban ők kezdik majd meg a kilövést. „
Jelentések, BM II/5 osztály, 1957,
Vette: Gál Ferenc rny.fhdgy.

„A Petőfi pártból elvitték Bibó Istvánt, ez eléggé izgatja a kedélyeket. Ugyancsak elvitték Tildy Zoltánt is, ebből azt a következtetést vonták le: elképzelhető a Nagy Imre per és ehhez most gyűjtik az anyagot. Kristó-Nagy István (aki Németh László baráti köréhez tartozik, s akivel folyó hó 1-én találkoztam a Jókai Klubban Bojár Ivánnak, a Színházi Szövetség munkatársának előadásán) szerint Bibónak a legnagyobb bűne a november 4-én reggel kiadott felhívása.

Varga Imre elmondta, hogy Kónya Lajos részletesen ismertette vele mindazt, ami Aczél György miniszterhelyettesnél történt. Ott nyolcan voltak (így, Kuczka, Kónya, Sipos, Tamási, Erdei Sándor…), akik előzőleg egymás között megvitatták, hogy mi lesz a közös álláspontjuk. Azzal kezdték, hogy ők szocialista emberek és szocialista költők. Őket akarta Rákosi és rendszere elnémítani. Ők hajlandók együtt dolgozni a kormánnyal, de!

„Nem tudják megfékezni Apró Antalt, Kiss Károlyt…”

Nagy örömmel fogadták Aczél miniszterhelyettes azon kijelentését, hogy nem kell Kádár János személyét ajnározni, csak a mai rendszerrel kapcsolatban ne foglaljanak el ellenséges álláspontot. Igen jó benyomással távoztak, jelenleg azon a felhíváson dolgoznak, amelyet terveik szerint a „Kortársban” hoznak nyilvánosságra. Úgy gondolják, ezzel a nyilatkozattal a „Kortárs” a kezükbe kerül, de ők tovább szeretnének menni az Élet és Irodalom szerkesztőségébe. Erről még vita folyik köztük, de például Kuczka azon az állásponton van, hogy oda is be kell jutni, mert az is fórum a nép előtt, s be lehet bizonyítani: milyen nagy különbség van az úgynevezett pártírók (Balázs Anna, Keszthelyi Zoltán, s a többiek) és ő közöttük.”
„Katona Jenő főszerkesztő elmondta, hogy Tildy Zoltán lefogásán nem csodálkoznak, mert ma már látszik, hogy az ellenforradalom alatt milyen tekintélyes szerepet vállalt. Tudomása szerint Csorba János dr.-t is lefogták, de pár nap múlva szabadon engedték, holott úgy tudni, a Kisgazda Párt székházában ő volt a hangadó. Pártay pedig szerinte anyagi okok miatt „üdül”.
„D. Szabó László újságíróval – aki az „Igazság” ügyében volt érdekelt - is beszélgettem. Ma sem dolgozik még sehol. Jelenleg valami pesterzsébeti műsorújság félét csinál, abból keres pár forintot. Terve az volt, hogy kocsikísérőnek megy el, de egyelőre sehol sem vették fel, mert amikor kiderült a lényeg, akkor mindenhol visszamondták a már megbeszélt felvételt. Érthető módon eléggé el van kenődve.”
Az ügynök időnként visszatér ahhoz a módszeréhez, hogy egyes szám harmadik személyben ír magáról:
„Dömötör László dr. a Hétfői Hírek munkatársa újságolta Matolcsy Károly és Domján Mihály könyvkiadói lektor jelenlétében, hogy a Népfront ügye csak a Párt kongresszusa után kerül előtérbe. Biztos, hogy lesz Népfront, a nehézségek oka csak az, hogy ennek már nem hisz senki sem. A lapfrontról azt újságolta, hogy csak a HF megalakulása után várható újság, de az biztos, hogy nem Magyar Nemzet lesz a neve, hanem valami más. Parragi György többször tárgyalt illetékes vezetőkkel a lapról, s minden követ megmozgat, hogy ő kerüljön az élére. Beszélt Bibó István lefogásáról is, szerinte igen érdekesen alakulhat ez az ügy. Matolcsy Károly jelenleg ügyvédeskedik, ő védte a bíróságon többek között Kozák Mihály újságíró kollégát is, akit Sebes Gusztáv jelentett fel.”
„A lefogott írók ügyében semmi sincs még. Hárman kaptak beszélőt férjeikhez: Tardosné, Zelkné és Háyné. Tardosné beszélt a férjével, aki azért panaszkodott, hogy még az eget sem látja. Anyagilag mindegyikük nagy nehézségekkel küzd.”
„Tolnai Klári erősen aggódik Darvas Ivánért. Járt is érdekében Kállai Gyula miniszternél, aki azt mondta: egy-két nap múlva, ha a vizsgálat befejeződik, többet tud. Sarkadi szerint ezt mondták az írók ügyében is, de ott sem történt semmi az égadta világon.”
„Várkonyi Zoltán visszaadta színházigazgatói megbízását, nem tudják ki lesz a Madách új igazgatója. Németh Antalt emlegetik, őt sokan szívesen fogadnák.”
„Sarkadi nevelt fia most érettségizik. Orvos akar lenni. Sarkadiék egyelőre Pesten vannak, de szeretnének lemenni a nyárra a Balatonra. A vitorlást, melyet a filmje árából vett, most húzatta vízre, javítása 1500 forintba került. Nagy problémája van. „Verébdűlő” című könyvét 50 ezer példányban kiadták a SZU-ban, színdarabja: a „Szeptember „ is megy odakint a színházakban, így kb. 100 ezer rubelje van odaát. Nem tudja, hogyan lehetne ezt megkapni. Szívesen venné, ha a itthon nem is kapná meg a teljes összeget, csak egy részét forintban, a többiért pedig kimehetne Moszkvába, ott utazhatna és vásárolhatna, többek között egy gépkocsit.”
„Molnár Károly rádióriporterrel beszélgettem vasárnap este. A Magyar Rádiótól kitették, ennek az az oka, hogy ő is aláírta azt a nyilatkozatot, miszerint nem hazudnak többé a rádióban. Jelenleg azon fáradozik, hogy újságos rikkancsként helyezkedhessen el.”
„ Kiss László színész édesapja csendőr volt, vitéz. Ennek ellenére az ellenforradalom napjaiban igen rendesen viselkedett. Házában párttitkárt, ÁVH-s tisztet mentett meg a csőcseléktől. Azzal érvelt, hogy ő „Vitéz”.Fia Győrben volt színész. Ismeretes, hogy ott igen sok színész hőzöngött (Földes Gábor, Kéri Edit és mások) Információim szerint ő nem volt hangadó, onnan disszidált.
Ausztriában igen rövid ideig volt, átkerült Münchenbe. Ott kb. öt hétig időzött, de rádöbbent, hogy ott sem fenékig tejföl az élet. Elhelyezkedni nem tudott, ennek ellenére anyagi problémái nem voltak, aránylag becsületes cuccal érkezett haza. (A cuccban volt egy arany óra is.) Azt hangsúlyozta nekem, hogy Münchenben rádiósokkal (Nyílván a SZER-re gondolt, - megj. I. Cs.) nem beszélt, de amerikaiakkal és más magyarokkal igen. Budapesti tartózkodása alatt a Művész Klub vendége volt, az új idényben Kecskemétre szerződött, gázsija havi 2500 forint körül van.
Szerintem, ha az illetékesek még nem beszéltek vele hazatérte óta, szükséges lenne. Nem hinném, hogy beépítették volna, az ENSZ anyaggal kapcsolatban is fel lehetne használni.”
„Nagy verekedés zajlott le a napokban a Rátkai Márton Színész Klubban. Palócz László, az Állami Operaház tagja és Mádi Szabó Gábor verekedett össze. Mindketten borgőzös állapotban voltak. Simon Zsuzsa, a Petőfi Színház igazgatója próbálta szétválasztani őket. Erre Palócz Simonnak támadt és nyomdafestéket nem tűrő hangnemben beszélt vele. Színházi körökben hősként ünneplik, hogy van egy ember, aki Simonnak be mert olvasni.”
„A Hungária Kávéházban Murányi Kovács Endre író, Balázs György, a Magyar Szemle szerkesztője és Benjámin László költő társaságában időztem.
Murányi Kovács azt közölte, hogy értesülése szerint Tardos Tibort szabadlábra helyezték. Mire Benjámin László megjegyezte:
„Az írókhoz eljutottak olyan értesülések, hogy némi enyhülés van készülőben. A lényeg az lenne, hogy Háyt, Déryt és a többieket is engedjék már ki. Ez lenne a megbékélés első jele.”
Benjámin László- akit 1945 óta ismerek – nagyon sötéten látja a jövőt. Röviden így foglalta össze:
„Sajnos Kádár, Kállai, Münnich, akik a múltban megszenvedtek az eszméért, nem tudják megfékezni, Apró Antalt, Kiss Károlyt és a másod-, harmadrendű kádereket. Ezek az országot oda akarják visszavinni, ahol 1956 előtt voltunk. S ha ezt teszik, újabb forradalmat, nemzeti megmozdulást idéznek elő akaratlanul is.
Sajnos, az ország úgynevezett vezetői azt hiszik, hogy a nép bízik bennük és szereti őket. Nem így van. Kádárt becsülik, de a politikát, amit tanács funkcionáriusai, pártfunkcionáriusai végeznek, azt utálja. Utálja és ezt nem akarják az előbbiek észrevenni.
Én sem tehetek mást. Fáj látnom a pusztulást, de nincs erőm, nincs erőnk ez ellen cselekedni. Kucsera élet kezdődik megint. Hát kinek jó ez néhány Kucserán kívül? A színészeket, előadókat ajnározzák, de nem az a nép, nem az a tömeg…
Én érintkezem munkásokkal, kétkezi dolgozókkal, azok nem hisznek sem a pártnak, sem a kormánynak, mert azt mondják: azok az emberek vannak pozícióban, akik 1956 előtt voltak és akik ellen és miatt a nép fegyvert volt kénytelen a kezébe venni.”
Később, mikor a nálam lévő kisüstiből még egy pohárral ivott, így folytatta:
„A szocializmus, a haladás híve voltam, vagyok, maradok még akkor is, amikor az opportunisták engem akarnak börtönbe dugni a szocialista eszmékért, de inog minden, amit nem akarnak látni. A népnek nem ez kell és a nép utálja a kucserákat, a pongráczkálmánokat és társaikat. Tehát Kádárnak választania kell, a pongráczkálmánok, az apróantalok a fontosak vagy a milliók. Ők ezt ma még nem akarják látni, de holnap az ő szemüknek is fel kell nyílni.”

Benjámin rosszul él, sokat töpreng. Látja a vészt, de nincs ereje segíteni, s ez fáj ma a legjobban neki.”


„Aczél György zagyva kultúrpolitikai irányvonalat mutat”

Jelentések, 1958-1959, BM II/5 osztály,

„1958. június 1-én este a Rózsadomb Kávéházban a mellettem lévő asztalnál az alábbi személyek ültek: Szakáts Miklós színész és felesége, Kemény Judit az Operaház táncosnője, Újvári Viktória színésznő, Kárpáti Rudolf vívó világbajnok és egy előttem ismeretlen férfi.
Szó szerinti idézet beszélgetésükből:
Szakáts: - Jó lenne ezt kijuttatni!
Kárpáti: - Semmi akadálya. Zavartalanul kiviszem. Vittem már nehezebbet is ki.
Szakáts: - Beszélünk róla.
Kárpáti: - Vállalom. Kockázat nélkül nincs. (Mosolyog.)
Semmi többet nem tudok. Nem tudom miről volt szó. Minden esetre érdekes.

Az állambiztonsági tiszt megjegyzése:
„A jelentést átadjuk Nagy elvtársnak.” Gál Ferenc r. fhdgy.
Láttam: Kovács szds.

1958. július 15.
Tasnády Fekete Máriáról.

„Ismert színésznő volt egykoron itthon. Úgy tűnt fel, hogy a harmincas években megnyert egy szépségversenyt. Ma is igen dekoratív és csinos nő.
Radványi Géza filmrendező vette feleségül, aki Márai Sándor író testvére.
A II. világháború alatt és után is több időt töltöttek külföldön, elsősorban Németország-ban éltek és filmeztek.
A felszabadulás után itthon dolgoztak. (Innen kb. 5 sor kihúzva.)
Radványi feleségével együtt 1948 tájékán Nyugatra ment és azt hitte, ott meghódítja a világot. Tévedett. Párizsban bizony elég nehéz körülmények között éltek hosszabb ideig.

1954-55 körül Radványi már dolgozott és megismert egy fiatal nőt. (Ezek nyugati információim, amelyeket Münchenben hallottam, de megbízhatóak.) Elhagyta érte a feleségét. Tasnády Fekete Mária egy ideig még Párizsban maradt, majd állást keresve 1956 kora nyarán átment Münchenbe, s a Szabad Európa Rádióhoz került bemondónak és rádió színésznek. 1956 májusában már ott volt, de még nem kapott státuszt, csak alkalmi fellépési lehetőségeket, Földesi Géza színésszel együtt nagyon várta, hogy véglegesítsék. (Innen kb. három sor ismét kihúzva.)
Magyarországi rokonságáról nem tudok.”

1958. július 19.

Imre Katalint eredetileg Kantler Katalinnak hívták.
„Félig lipótvárosi nagypolgári családból származik. A háború befejezése után került a színházi világba. Azonnal belépett a pártba és hamarosan a Bárdos Artúr által vezetett Belvárosi Színház tagja lett. Ott nem sok babér termett a számára, mert a közepesnél gyengébb színésznő volt. (Innen kb. 10 sor kihúzva a jelentésből.)
Budapestről vidékre, tudtommal Győrbe került. Ott valami nagyobb botrányba keveredett, a pártbizottság is beleavatkozott, s ezután megvált a színészi pályától.
Éveken át mit csinált, nem tudom, tény, hogy az ellenforradalom leverése után én az irodalomban találkoztam vele. Ma is ott tevékenykedik. Vezető munkatársa az Élet és Irodalomnak, lektora a Móra Ferenc Kiadónak.
Körülötte baloldali írók csoportosulnak. Ő inkább balos, mint revizionista. Sőt, a baloldaliságát mintha túlzásba is vinné. Az irodalomban Imre Katalin néven ismert.
Megítélésem szerint nem szívből balos, hanem számításból, mert ezzel tudja palástolni a palástolandókat. (Innen kb. 5 sor kihúzva.)
Anyagi helyzete kiegyensúlyozott. Mondhatni, nincs anyagi gondja, havi javadalma eléri az 5 ezer forintot.
Meg kell állapítani, hogy okos nő. Ismeri a pillanatnyi helyzetet, az összefüggéseket, s lehetőségei szerint cselekszik is. Nagy hibája, hogy elsősorban a zsidó klikket tartja a magyar értelmiségnek és azt is támogatja, nyomja minden erővel.”

1958. július 22.

„Már hetekkel ezelőtt jeleztem, hogy a volt Peidl kocsma, a Margit híd közelében régi írók, újságírók találkozóhelye.
Tokaji György közölte, hogy szerdánként találkoznak, legutóbb a következők voltak jelen:
Ruffy Péter („Érdekes Újság”), Baróti Géza („Érdekes Újság”), Tokaji György újságíró, Sáry János, volt kisgazda építésügyi államtitkár, az ellenforradalom alatt az FKP értelmiségi szekciójának vezetője, és a budapesti francia nagykövetség gépkocsivezetője a feleségével.
Az utóbbival Ruffy igen szoros és jó barátságban van.
Konkrétum nincs a birtokomban, de ha Kertész Róbertnek bármit ki akarnak juttatni, a francia vonal így használható .Azt tudom, hogy a francia diplomaták a múltban is „használhatóak” voltak. Például: Vadnai Zsuzsa újságírónő, aki ma Rómában él emigrációban. Amikor kiszökött az országból, holmijának egy részét francia diplomaták mentették ki.”


Az állambiztonsági tiszt megjegyzése:
„A jelentésben szereplő személyek Kertész Róbert szoros barátai.”
Értékelés:
„Kertész itthon maradt körének összejárása, s egy ilyen francia kapcsolat igen érdekes. Ezt a szálat kifelé felhasználhatják.”
Intézkedés:
„A II/2 osztállyal megnézzük, hogy ki ez a gépkocsivezető.”
Utasítás:
„Az összejövetelre ne menjen el. (Az ügynök általában le van bukva.) De Tokajin keresztül igyekezzen értesüléseket szerezni. Tudja meg pontosan, hogy ki a gépkocsivezető.” Gál Ferenc r. fhdgy.

1958. szeptember 12.

„Rajcsányi közölte Ary társaságában:
Györe Imre most megjátssza magát, mint rettenthetetlen baloldali. Én még emlékszem arra, hogy 1956. október 23-án ő hozta be a Magyar Nemzet szerkesztőségébe az egyetemisták követelését. Vezércikket is írt, amiben többet követelt, mint Dudás. Bevittem Komornak, aki félig elolvasta és a papírkosárba dobta. Mi leenne, ha ez a cikk ma előkerülne?
„Futó Dezső volt FKP képviselővel beszélgettem, jelen volt Ary Kálmán újságíró is.
Futó elmondta, hogy jelenleg az V. kerületi vendéglátóiparnál dolgozik, munkahelye a Mérleg utcában lévő műszaki raktár. Ide úgy került, hogy az októberi események után Dobi Istvánt kereste fel, aki Kisházi Ödönhöz utasította, az pedig Pongrácz Kálmánhoz. Így sikerült egy 1300 forintos állást kapnia. Járt fent a párt agit.-prop. osztályán is, de ott közölték vele, hogy egyelőre nem tartanák helyesnek, ha a sajtóban dolgozna. Igazolása elé azonban nem gördítenek akadályt. Futó hangsúlyozta, helyzetével aránylag elégedett, de súlyos anyagi gondjai vannak.”

(Folytatás a Leleplező 2013/4, téli számában olvasható)

Vezér-Szörényi László:

Transzatlanti szabadkereskedelmi és befektetési megállapodás

Európa monetáris gyarmatosítása?

Transatlantic Trade and Investment Partnership
Az Egyesült Államok vezetése 2013 februárjában széles körű szabadkereskedelmi megállapodás kidolgozását kezdeményezte az Európai Unióval.
Barack Obama amerikai elnök bejelentése a megállapodásról nem lepte meg az Európai Unió vezetését. A háttértárgyalások már régebben megkezdődtek, a bejelentést az elnök a nemzethez intézett beszédéhez időzítette. Utasította gazdaságpolitikai tanácsadóját, Michael Fromant, hogy sürgősen kezdjen tárgyalásokat az Európai Bizottsággal.
Beszédében felvázolta a legnagyobb volumenű üzleti megállapodását, amit valaha kötöttek a világon. A tervek szerint az áruk, szolgáltatások és a pénzügyi tranzakciók akadálytalanul áramolhatnának a két kontinens között. Barack Obama USA elnök és José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke 2013. február 13-án közös nyilatkozatban erősítették meg a tárgyalások megkezdését.
A szabadkereskedelmi megállapodás egy olyan egyezményt jelent, mely megszünteti a vámokat, importkvótákat, és az egymás között kereskedett termékek és szolgáltatások közti preferenciákat. A szabadkereskedelmi egyezményt aláíró országok egy szabadkereskedelmi övezetet alkotnak, ugyanakkor nincs meghatározott közös külső vám- és kvótarendszerük.
Tulajdonképpen miről is lenne szó, mit jelentene ez egész Európa, és benne Magyarország számára?
Először is egy fogalmi zavart kell eloszlatnunk. Sokan arra gondolnak, hogy egy klasszikus vámunió jönne létre, olyan, mint pl. az USA és Kanada között.
Itt most alapvetően másról van szó. Már jelenleg is szinte súrlódásmentesen cserélődnek ki a javak a két kontinens között, mindössze 3%-uk vám-, vagy járulékköteles valamilyen formában. A lényege, hogy nem csupán országok közötti megállapodásról lenne szó, hanem egy közös gazdasági unió létrehozásáról. Gazdasági és pénzügyi szempontból az USA és az EU egyesülnének.
A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy pl. egy finn cég áruját török eredetű alapanyagból ukrán beszállítókkal, litván végszereléssel belföldi áruként kínálhatja az Egyesült Államokban. Tehát sokkal mélyrehatóbb együttműködésről lenne szó, mint első hallásra tűnik. Ahhoz, hogy mindez működhessen, rengeteg akadályt kell elhárítani, különben a megállapodás csak egy illúzió marad. Elsősorban a következő területek érintettek:
Ipari szabványok
Környezetvédelmi előírások
Mezőgazdasági és élelmiszeripari előírások
Állami- és kormányprojektek
Szociális rendszerek, munkaerő piaci szabályok
Adó- és pénzforgalmi rendszerek
A feladat óriási, és a múltban már sok kormány és politikus próbálkozott hasonlóval, de eddig még senkinek sem sikerült. Mindezt tető alá hozni, hatalmas, gigászi munka lenne. Obama elnök által kitűzött időpont, 2014 vége, sokak szerint túl optimistának tűnik.
Jelen esetben azonban nem az áruk és szolgáltatások transzferjére, nem is a problémák megoldására szeretnék koncentrálni, hanem egy ennél sokkal fontosabb dologra. A szabadkereskedelmi megállapodás pozitív csengése mögött halkan, de elhangzik a lényeg: egymás pénzpiacaihoz való korlátlan hozzáférés megteremtése. A tőke szabad és korlátlan transzkontinentális áramlása.
Mit jelentene ez számunkra, mint európai országra és annak polgáraira?
Mindenki számára világos, hogy Európa devizája az euró, komoly problémákkal küzd. Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök szavaival élve, az euró helyzete szánalmas. Sajnos a mi forintunk sem áll sokkal jobban, ugyanis a forint mögött döntő hányadban euró van, csak éppen az úgynevezett „piacok” által beárazott jó magas kamatfelárral. A forint jelenleg nem más, mint egy nagyon drága euró. Míg az euró jegybanki alapkamata 1%, addig nálunk 5% körül mozog. Bár a jelenlegi pénzügyi kormányzat sokat tett ennek javítására, de csodát nem tud művelni. A baloldali kormányok dilettáns pénzügyi politikája 2002 – 2010 között óriási károkat okozott az országnak, amelynek korrigálása hosszabb folyamatot vesz igénybe.
Európa közös devizája az euró elsősorban annak katasztrofálisan rossz konstrukciója miatt nem működik. A közös központi jegybank és a közös deviza mellé egy kaotikus, átláthatatlan nemzeti monetáris és fiskális rendszer került. A fejlett központi ipari országok és a fejletlen periféria országok együtt működésképtelennek bizonyultak és permanenssé vált az Európai Unión belüli pénzügyi válság.
Ezt a tényt természetesen az Atlanti-óceán másik oldalán is észrevették, és mielőtt az euró végleg bedőlne, tálcán kínálják a megoldást egy szabadkereskedelmi megállapodás keretében.
Ha létrejönne a megállapodás, senki előtt nem lehet kétséges, hogy az euró pillanatok alatt elvérezne a dollár erejével szemben. A dollár jelenleg a világ vezető devizája, az összes tranzakció több mint 60%-át dollárban számolják el, míg euróban alig 25%-át. A dollár erejével szemben bármely más deviza esélytelen, csak idő kérdése, hogy mikor vezetik ki az eurót, illetve mikor vezetik be helyette a dollárt, vagy egy közösnek nevezett devizát.
Amennyiben ez megvalósulna, az Európai Unió az USA gazdasági, az amerikai jegybank szerepét betöltő magánbank a FED (Federal Reserve), monetáris gyarmatává válna.
Ennek elkerülésére és lehetséges megoldásaira a későbbiekben visszatérek.
Egy másik fontos szempontot is meg kell vizsgálnunk: mi lenne akkor, ha mindez nem következne be? Ugrásra készen ott áll két gazdasági hatalom: Kína és Oroszország nagyratörő terveikkel. Ha Amerika nem lép sürgősen, akkor Oroszország vagy Kína gazdasági hatalmat nyerhetne Európa felett. Dimitríj Medvegyev orosz miniszterelnök egyértelműen megfogalmazta terveit még 2012 folyamán az Eurázsiai Unió létrehozására. Tehát megindult a harc Európáért, a kérdés csak az, ki lesz a győztes és ki lesz a befutó.
A legnagyobb esélye természetesen az Egyesült Államoknak van, hiszen nagyon szoros az együttműködése már most is az Európai Unióval. Magyarországnak monetáris szempontból nem kell feltétlenül követnie az Uniót. Egyelőre nem tartozunk az eurózónához, a forint legalábbis elvben független deviza.
A világon sehol sem működnek egydevizás rendszerek. Kína és Svájc példája egyértelműen bizonyítja a többdevizás rendszerek fölényét az egydevizásokkal szemben. Magyarország egyetlen esélye, ha megtartja a saját nemzeti devizáját, így elkerülheti az eurótól vagy a dollártól való közvetlen kiszolgáltatottságot.
Szeretnék utalni Dirk Müller német közgazdász és tőzsdeguru cikkére a Handelsblatt nevű, nagytekintélyű német újságban, aki épp ilyen megoldást tart az egyetlen járható útnak. Arra is szeretnék utalni, hogy ugyanezt a megoldást e sorok írója már 2011-ben felvázolta és nyilvánosságra hozta.
Az eurót 3 éve már csak mesterségesen tudják életben tartani, agóniájának mérföldkövei Görögország 2011, Ciprus 2013, ha nem történik sürgősen mélyreható változás, még ebben az évben több ország pénzügyi rendszere bedőlhet. Gondoljunk itt Szlovéniára, Portugáliára, Olaszországra, Spanyolországra és Írországra.
Most kanyarodjunk vissza a szabadkereskedelmi megállapodás világpolitikai jelentőségére. Sem Kína, sem Oroszország nem fogja ölbe tett kézzel várni, hogy tőlük függetlenül kialakuljon a világ legnagyobb gazdasági térsége. Már most is több cikk jelent meg a médiájukban, pejoratívan gazdasági NATO-nak nevezve a szabadkereskedelmi megállapodást. A cikkírók közül sokan utalnak gazdasági hadüzenetre.
Magyarország néhány középeurópai országgal pont ütközőfelület lenne a gazdasági nagyhatalmak között. Ennek akár haszonélvezői is lehetünk, ha okos politikát folytat a magyar kormány. Amennyiben tisztában van azzal, hogy a jelenlegi európai pénzügyi rendszer kevés nyertesre és sok vesztesre osztja az EU országait, akkor azzal is tisztában kell lennie, hogy maga a rendszer kiterjesztése az USA-EU gazdasági megállapodásával még inkább rontaná gazdasági, és vele együtt pénzügyi esélyeinket. Mi, magyarok a vesztesek közé kerülnénk.
Ennek elkerülésére az egyik megoldás a monetáris függetlenségünk legalábbis részbeni fenntartása lenne, azaz a forintot továbbra is meg kell tartanunk, és a forint mellett nyugodtan használhatnánk akár a dollárt, akár a leendő közös európai - amerikai devizát, sőt mi több, használhatjuk nyugodtan a keleti gazdasági nagyhatalmak devizáit is. Így nem kerülnénk kiszolgáltatott helyzetbe, mint jelenleg Dél-Európa országai.
A másik megoldás talán még több sikerrel kecsegtetne. Ha ugyanezt a stratégiát a visegrádi négyek, azaz Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország együtt, összehangoltan valósítaná meg, akkor kihasználva helyzetünket, az EU-n belüli második legnagyobb gazdasági tömörülésként ellensúlyozhatnák Németország domináns szerepét. Mi több, egy közös pénzügyi alap létrehozásával, amely éppúgy tartalmazná a tagországok saját nemzeti devizáit, még előnybe is kerülhetünk a következetesen egydevizás rendszert használó régiókkal szemben.
Tehát nem érdemes kimaradnunk az EU-USA szabadkereskedelmi megállapodásból, de megtartva monetáris részfüggetlenségünket, abból okosan a legnagyobb hasznot jelentő megoldást kell választanunk. A tennivalók a következők:
Saját nemzeti deviza megtartása
Közös pénzügyi alap létrehozása a visegrádi négyekkel
Elfogadni a megállapodást, de nem elfogadni a kizárólagosságot
Vegyes devizarendszer működtetése
Könnyen belátható, ha egy közös alapban cseh korona, lengyel zloty, magyar forint, esetleg a szlovákok eurója lenne, a spekulánsoknak sokkal nehezebb dolguk lenne nyomás alá helyezni bármelyik nemzeti devizát. Egyszerre három, vagy négy devizát szinte lehetetlen bedönteni, emiatt a rendszer stabil, gyakorlatilag kikezdhetetlen lenne.
Magyarország számára jelentősen csökkenne a pénzügyi- pénzpiaci kiszolgáltatottság, és végre elindulhat egy stabil, hosszútávon biztosítható fejlődési úton.
Végül is megállapíthatjuk, hogy Európa monetáris gyarmatosítása valószínűleg meg fog történni, de mi magyarok ebből kimaradhatunk. Csak az okos politikai előrelátáson múlik, hogy most végre kiszabadulunk az évszázados pénzügyi béklyóból, vagy ellenkező esetben végleg más hatalmak pénzügyi gyarmatává válunk.

Vezér-Szörényi László

Cristina Fernandez de Kirchner, Argentína elnöke

A “tökös”, harcias, bátor amazon ismét a cionisták képébe vágta az igazat

2013-08-10. 07:30 Kuruc.info

Miközben az USA a “terrorellenes háború” címén hosszú évek óta vívja terjeszkedő háborúit Izrael és a cionista bankároligarchia érdekében, Latin-Amerika számos állama kicsusszan a birodalom halálos öleléséből. Ezért aztán érdemes a függetlenség útjára lépő latin-amerikai országok vezetőinek szavaira és tetteire figyelnünk, mivel nekik nem kell folyton a cionista elvárásoknak megfelelniük. Ezért, aztán el merik mondani az igazságot a világpolitika legfontosabb kérdéseiről.

Az elmúlt kedden Cristina Fernandez de Kirchner, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki tisztét jelenleg betöltő Argentína elnöke, éles bírálattal illette a testület tevékenységét. Az államfő hangsúlyozta, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagja (Oroszország, USA, Kína, Franciaország, Egyesült Királyság), számos esetben élt vissza vétójogával, amikor szövetségeseiket védelmükbe vették. Cristina Fernandez felhívta például a figyelmet: 1970 óta az USA 79 alkalommal emelt vétót a Biztonsági Tanácsban, és ebből 39 esetben Izrael érdekében alkalmazta azt. (Íme, a lista arról, milyen ügyekben és mikor vette védelmébe az USA a szegény, üldözött zsidók államának bűncselekményeit: wrmea.org)

Cristina Fernandez az ENSZ tagállamait is elítélte azért, mivel nem tettek komoly lépéseket a világszervezet határozatainak végrehajtása érdekében. Így az ENSZ az argentín elnök álláspontja szerint például nem volt képes a gyakorlatba átültetni azokat a döntéseket, amelyek a palesztín állam létrehozását, vagy a Falkland (Malvin) szigetek körüli vita rendezését írták elő.

Minden ENSZ-tagállamnak, az Egyesült Királyságtól Izraelig”, be kell tartania a világszervezet döntéseit a világbéke megteremtése érdekében - szögezte le az argentin államfő. Az Izraelre történő utalás aligha volt véletlen, tekintetbe véve azt a tényt, hogy a “demokratikus” és “humanista” Izrael, ENSZ-határozatok és nemzetközi egyezmények tucatjait szegi meg.

Aligha csodálható, hogy a zsidók nem kedvelik Christina Fernandezt. 2012 júliusában több, a világot behálózó zsidó szervezet ítélte el az argentin államfőt, amiért nem volt hajlandó Iránt felelőssé tenni az 1994-ben Buenos Aires-ben, a zsidó közösség segélyegyletének székháza elleni robbantásos merénylettel kapcsolatban. Már csak azért sem kíván a derék Christina Fernandez a cionisták parancsára Iránra mutogatni, mivel eljárás folyik egy korábbi zsidó származású argentin belügyminiszter, Carlos Vladimir Corach ellen, akit azzal vádolnak, hogy 400 ezer dollárt fizetett egy tanúnak azért, hogy a perzsa államra és a Hezbollahra terelje a gyanút a homályos ügyben. Irán és Argentína között a közelmúltban megegyezés született az 1994-es merénylet, illetve az 1992-ben az izraeli nagykövetség ellen intézett támadás valódi hátterének kivizsgálásáról. A cionisták ezért is idegesek.

A hivatalából nemrég távozó iráni elnök, a távlatokban gondolkodó Mahmúd Ahmadi-nezsád igyekezett szoros kapcsolatokat kiépíteni a “lázadó” latin-amerikai államokkal. A Nyugat most abban reménykedik, hogy az új, “mérsékelt” perzsa elnök, Haszan Róháni, nem folytatja elődje politikáját, és az Izrael, az USA és csatlósaik előtt jó pontokat kívánván gyűjteni, véget vet a cionista és a jenki imperializmus ellen fellépő dél-amerikai országok és Irán között kibontakozó együttműködésnek. Remélhetően azonban Haszán Róháninak több esze van, és nem fog megalázkodni a világhódítók előtt. Államfői beiktatását követő első sajtóértekezletén Róháni közölte: “Minden más nemzettel jó kapcsolatokat kívánunk fenntartani, beleértve Dél-Amerika államait”.

Perge Ottó - Kuruc.info

Dr. Leonard Coldwell:

Bármilyen rákbetegség heteken belül gyógyítható

(2013. április. 03. egeszseg.facepress.hu)

NÉZZE MEG A VIDEÓT ITT>>

Bármilyen rákbetegség heteken belül gyógyítható Dr. Leonard Coldwell szerint

http://www.youtube.com/watch?v=C3PgFqPy-3g



Miért hallgatnak róla az orvosok?
Az orvos szerint a titok nyitja az, hogy a szervezetet lúgosítani kell, amelyet sok zöld színű zöldség fogyasztásával lehet elérni néhány nap alatt.
Mint mondja: amint eléri a szervezet a megfelelő lúgosítást, a rák azonnal leáll. Ez eltarthat néhány napig, akár egy hétig, de egészen biztosan elindul a gyógyulás folyamata.
Mindemellett a már ismert C-vitamin injekció alkalmazásával tovább javítható a beteg állapota.
Dr. Leonard Coldwell meglepő tapasztalatairól a videóban bővebben beszél.
Bármilyen rákbetegség heteken belül gyógyítható – állítja a neves nemzetközi orvos. Tapasztalatait egy videón tette közzé. Amit mond elképesztô, tanácsait érdemes lenne betartani. Youtube-on látható anyagátlefordították, mi ezt írtuk le. Ugorjunk mindjárt a lényeghez:
Néhány ráktípus perceken belül gyógyítható, mert a világon minden olyan orvos aki legalább 20 éve praktizált ismer spontán gyógyulásos eseteket. Van is erről egy könyv aminek a címe a Spontaneous Healing (spontán gyógyulás) egy fickótól, nem igazán kedvelem egyszerűen spontán gyógyulásos esetekről számol be. Ez azt jelenti ha ez lehetséges, akkor csak a módszert kell megtalálnunk a megvalósításához. Ez az eső, mindannyian tudunk erről. Nagyon gyakran előfordult, hogy amikor az emberek a lurdes-i vagy más zarándokhelyekre mentek igazából nem az adott hely, hanem a remény és az oda vezető út az ami meggyógyítja őket.
(Valami ilyesmi az, ami a rák esetében is az első, hinni a gyógyulásban – a szerk.)
A második lépés, amit dr. Coldwell kiemel, az, hogy meg kell szabadulni a savasságtól és a toxémiától. Lúgos és oxigénben gazdag testre van szükség. Ha sok zöldet választunk, tehát klorofillt – minden, ami zöld, rengeteg klorofillt tartalmaz –, akkor a test rengeteg oxigénhez jut. Megfelelő kalciumellátással, megfelelő táplálkozással, nyomelemeket tartalmazó megfelelő kiegészítőkkel lúgosíthatjuk a szervezetet. Ez azt jelenti, hogy amint lúgossá válunk, a rák azonnal leáll. Eltarthat néhány napot, néhány hetet, de leáll. Gyógyító ph-t szintre kell állítani a szervezetet, a ph-érték nulla és 14 között lehet. A hetes érték a közömbös színt és ennél kissé lúgosabbá kell válnunk. A 7,36 érték az ideális, de a gyógyulási szakaszban fel kell menni 7,5-re, a rendszert kissé túl kell lúgosítani. Egy nagyon jó barátom Németországból, dr. Martin többlépéses oxigénterápiát alkalmaz.
Például ez azt jelenti, hogy leveszi a vért, ionizált oxigénemet látja el, majd visszavezeti a vért és ezt tizenkétszer végzi el. Míg végül a beteg vadonatúj vért kap, s ez olyan lesz, mint az újszülötté. Tehát ezzel már kiküszöböltük az oxigénhiányt.
Amikor a vér jön ki, olyan, mintha fekete lenne. A visszavezetett vér rózsaszínűvé válik, olyan, mint egy törvényes doppingolás. Amikor az ember megkapja, tele lesz energiával és életerővel. A C-vitamin injekciókat, az intravénás C-vitamin injekciókat, amiket használtam és amiket európai orvos kollégáim használtak, alapvetően ismerjük: 100 cm3 naponta, hetente háromszor. Ilyen dózisokat használtunk. Bizonyos esetekben még gyakrabban. És nagyon gyakran. Akár hiszik, akár nem, személyes tapasztalatom szerint a rák, vagy a daganat pár napon belül gyakorlatilag megszűnt.
Mivel a C-vitamin ilyen nagy hatású és az egyik legnagyszerűbb elérhető gyógyszer, szinte bármilyen szív-érrendszeri problémát gyógyítani lehet a C-vitaminnal. Ki akarják vonni a forgalomból. Tehát lényegében vényre lesz kapható és szintetikus lesz, ami már nem hatásos, csakúgy, mint az E-vitamin. Az E-vitamin alapvetően segíti a vérnyomásproblémák nagyon könnyű és gyors gyógyítását, bármilyen módon, alapban vagy formában. Ezért készítettek egy tanulmányt mesterségesen létrehozott E-vitaminnal, kémiai úton létrehozott E-vitaminnal, és azt látták, hogy nem hat. Persze, hogy nem. A vegyszerek nem hatnak. A természet hat. Ha a természet hoz létre egy problémát, akkor a természet hozza létre a megoldást is. Ennyire egyszerű és könnyű. Ha valami nem létezett 100 évvel ezelőtt, akkor most sincs rá szükség. Ez nagyon egyszerű. Ha valakinek segíteni akarunk abban, hogy megtanulja, hogyan tudja tényleg gyorsan megszüntetni a betegségét, akkor azonnal vegetáriánus étrenddel, vagy nyersétel diétával kezdeném először.
Barátom, Paul Nison az egyik legkiválóbb nyersétel szakács. Fantasztikus könyve kapható a nyersételekről, mindössze néhány dollárért. Weboldalán ingyenes filmek vannak arról, hogyan kell őket elkészíteni. Én azonnal nyereséggel diétára állítanám. Naponta négy liter vizet itatni, (kivéve, ha az illetőnek nagyon ritka vesebetegsége van) fél teáskanál tengeri sóval, mert minden testi funkcióhoz sóra van szükségünk. Elektromosságra van szükségünk és ez az elektromosság alapvetően csak elegendő sóval hozható létre. Ha sóhiányunk van, akkor vérnyomásproblémák lesz.
Azt mondják, nem szabad sok sót ennünk, főleg akkor, ha magas a vérnyomásunk. Ezt tanultuk.
Persze épp az ellenkezője. Az a baj, hogy ilyenkor asztali sóra gondolnak. Az asztal só nagyon gyakran egyharmad üveget, egyharmad homokot és egyharmad sót tartalmaz. Az üveg és a homok karcolja az artériákat, amelyek így vérezni kezdenek. így aztán a koleszterin odamegy, hogy elállítsa a vérzést, és nem vérezzünk el belülről. Aztán erre azt mondják, hogy a koleszterin az oka a magas vérnyomásnak, mert szűkíti az ereket. Ez teljesen abszurd dolog, mert akkor halunk meg, ha nincs elég koleszterin. A túl sok miatt nem fogunk meghalni. Vannak emberek, akiknek a koleszterinszintje 600. Tökéletesen egészségesek, életükben sohasem voltak betegek. Mit csinálnak a betegekkel az égési osztályon? Naponta 20-25 főtt tojást adnak nekik, mert tudják, hogy csak a koleszterin tud nagyon gyorsan új és egészséges sejteket építeni.
A sejtjeink csaknem 87 százaléka koleszterinre épül. Szóval hogyan tud a szervezetünk új sejteket létrehozni, ha alacsony a koleszterinszintünk? Mindenkinek legalább 250 összetett koleszterinnel kellene rendelkeznie. Azt mondják, hogy a LDL és a HDL a jó és rossz koleszterinek. Még csak nem is a koleszterinről van. A fehérje az, ami a koleszterint szállítja. Annyira ostobák, hogy nem tudják a megfelelő módon megközelíteni a dolgot. Ha a tényeket nézzük, azt nézzük, hogy mit tudnak és mit nem, akkor rájövök arra, amit dr. Gary Null és még sokan mások mondtak: statisztikailag az orvosok átlagéletkora a legalacsonyabb, 56 év. Náluk a legmagasabb az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás aránya, és legmagasabb az öngyilkossági arány. Ennél csak a pszichiátereké magasabb. Mi meg odamegyünk valakihez, akinek a legrövidebb az élete, legjobban hajlamos az öngyilkosságra, a legtöbb kábítószert fogyasztja és megkérdezzük tőle, hogyan élhetünk egészséges boldog és hosszú életet. Azt hiszem: változtatnunk kell a gondolkodás modunkon!
A Coldwellel készített videointerjút megtekinthetik a youtube-on. Érdemes!
(További rákgyógyulásról szóló cikkek a Leleplező 2013/3 őszi számában olvashatók!)

Tőke Péter: Az USA a HAARP-pal forró kánikulát bocsát az orosz nagyvárosokra? Kínában esőt csinálnak, nálunk tornádókat Korábban már több alkalommal is foglalkoztunk az időjárás-manipulációkkal. Most megint kénytelenek vagyunk elővenni ezt az egyre aktuálisabb témát, mert az idei tavasz ,,megzavarodott”.

A CIKK VÉGÉN VIDEÓ, MI A FENÉT PERMETEZNEK EZEK C. TELJES FILM, MAGYAR FELIRATTAL>>
Az, hogy tovább tartotta a tél, még nem csoda, a téli évszakok szinte ciklikusan máskor is meghosszabbodtak. Ám az igencsak furcsa, hogy néhány napja még havazott, aztán berobbant egy szinte nyárias kánikula. Harminc fokok. Utána, május vége felé Nagy-Magyarország keleti felében, Székelyföldön például havazott. Június küszöbe előtt pedig előfordul, hogy éjszaka fagy? Mindez persze országunk sok évszázados történelmében ha ritkán is, de máskor is előfordulhatott, ám az, hogy amerikai típusú tornádók romboljanak, úgynevezett tubák alakuljanak, az már szinte képtelenség. Nemcsak nálunk, Európa más országaiban is. Például Milánón is hatalmas forgószél söpört végig, vagy nálunk június elején Cegléden, Jászberényben és Kunmadarason
Az üvegház hatás, csökken a Föld bolygót védő ózonréteg – indokolják sokan. Olvadnak a sarki jégtakarók, lassan felmelegszik a golygónk – érvelnek a tudományokban jártasabbak, amíg mások tudálékosan mosolyognak és odavetik: HAARP. Az utóbbi öt betű annak a kísérletsorozatnak a rövidítése, amelyet az amerikaiak évekkel ezelőtt kezdtek el. A RIA Novosztyi hírügynökség információi szerint több orosz katonai szakértő is annak adott hangot, hogy a HAARP egy geofizikai fegyver. Ha nem így lenne, az USA nem áldozott volna rá két évtizedet, és nem fektetett volna 250 millió dollárt pusztán a magas frekvenciájú rádióhullámok kutatásába.
Georgij Vasziljev, a moszkvai Lomonoszov Egyetem fizika tanszékének professzora a Komszomolszkaja Pravda újságnak adott interjújában kifejtette: érdekes összefüggés, hogy a természeti katasztrófák száma ugrásszerűen növekedik, amióta 1997-ben az Egyesült Államok a HAARP rendszereit működésbe helyezte. A fölöttébb furcsa tavasz megint felveti: valami nincs a rendjén a természettel, a rendkívüli időjárásnak valamilyen oka lehet. Igen. Az oka pedig az, hogy beavatkoznak és változásokat kényszerítenek ki.
Az idősebbek talán még emlékeznek arra, hogy a pártállam idején a dél-dunántúli gyakori jégesők megfékezésére kipróbáltak, majd bevezettek egy új technológiát. Rakétákat lőttek fel, amelyek a felhőkben felrobbanva ezüstjodid szemcsékkel permetezték be a sűrűsödő fagyos részeket, és megzavarták a jég kialakulásának a folyamatát. Sok esetben sikerült is elhárítani így a termésre veszélyes jégzáport. Ez volt a múlt, és most idézzünk valamit a jövőből is! Képzeljék csak el, alig egy évtized múlva nyár közepén egy Adrián hajózó milliomos jachttulajdonos csettinthet az ujjaival és azt mondhatja: Főúr, húsz centis hó rendel! Vicces, ugye? Pedig a jacht tulajdonosa átöltözhet a vendégeivel a légkoncicionált kajütben, s mire az odarendelt helikopter felviszi őket az Alpok leközelebbi lejtőjére, ott akkor már frissen hullott hó várja őket. Azt hiszik, sci-fi? Már majdnem valóság. Csupán pénzkérdés. Csakhogy jelenleg néhány nagyhatalom rendelkezik a technológia egyik vagy másik ágával. Ezek természetesen titkosak, és a fejlesztéseket nem adják magánkézbe.
Az ,,esőcsinálásban” a kínaiak járnak az élen. Nyilván más kutatásokban is, amit nem kötnek az orrunkra, de ők legalább nem titkolják, hogy állami hivatalt hoztak létre az időjárás manipulálására. Sőt, a Pekingi Időjárás-módosító Hivatal az országos meteorológiai szolgálat alá tartozik, és a Peking körüli területek időjárás-kontrolljáért felelős. A Pekingi Időjárás-módosító Hivatal egy 37.000 embert foglalkoztató állami szerv, amely az állami statisztikák szerint 1995 és 2003 között 7,4 billió köbméter esőt hozott létre az egyébként szárazság által sújtott területeken, nagyban növelve így az élelmiszeripar termelékenységét. A hivatal főként felhőképzéssel és a pusztító viharok elhárításával foglalkozik, de ellensúlyozták már több olyan homokvihar hatásait is, ami egyébként 300.000 tonna homokot hagyna maga után a nagyvárosban. A hivatalnak a nyári hőség enyhítése is feladata a nagyobb városokban, hogy így országos szinten csökkentsék az áramfogyasztást, ami a kínai gazdaságnak közvetlen megtakarítást jelent.
Míg a pekingi kormány és 1356 millió kínai büszke lehet az időjárás-módosító hivatal létére és tevékenységére, aminek polgári feladatkörei általánosan ismertek, nyugaton az időjárás manipulálása önmagában is összeesküvés-elméletnek számít, és a nyugati kormányok nem is hozzák nyilvánosságra az ezen a téren elért eredményeket
Hogy az amerikaiak milyen eredményeket értek el, azt nem teszik közzé, ám megtudhatjuk azoktól, akik ellen kipróbálták, vagy bevetették. A téma kutatása során hamar rájöttem, hogy Oroszországot kell választanom, mert ellenük szinte klímaháború folyik. A jövőnk.info és a RIA Novosztyi hírügynökség szerint Nyikolaj Karavajev, korábban a hadsereg alkalmazásában lévő meteorológus nyilatkozata szerint az Egyesült Államok olyan, a klímát manipuláló eszközök kifejlesztésén dolgozik, amit fel tud használni az orosz gazdaság meggyengítésére. Karajev szerint az Egyesült Államok által felbocsátott X-37B egy olyan katonai eszköz, ami alkalmas nagy-kapacitású lézerfegyverek hordozására. Ez az ,,időjárás-módosító fegyver” képes a nagyvárosokon belüli, valamint az adott ország egyes térségeiben kijelölt célpontokon szinte szaharai, gyilkos hőséget előidézni. Ezzel összefüggésben a meteorológus azt is megemlítette, hogy a szakmabeliek semmivel sem tudják magyarázni a Moszkvában és több európai nagyvárosban tapasztalható nagy hőséget. A témában élénk vita bontakozott ki, az interjú megjelenését követően Vlagyimir Lapsin, az Alkalmazott Geofizika Intézet igazgatója ésszerűtlennek nevezte ezeket az elméleteket, mondván, hogy az Egyesült Államok nagyvárosaiban is elviselhetetlen hőség van, de az elmélet támogatói arra hivatkoznak, hogy a jelenséget ő sem tudja érdemben megmagyarázni.
A szíriai konfliktus kezdetét követően a RIA Novosztyi hírt adott azokról az orosz szakértőkről, akik szerint az idei (tavalyi) feltűnően kegyetlen szárazság Oroszországban annak köszönhető, hogy az Egyesült Államok Oroszországon teszteli az időjárás manipulálására létrehozott katonai fejlesztéseit. Georgij Vasziljev, a moszkvai Lomonoszov Egyetem fizika tanszékének professzora szerint a HAARP működésbe helyezése óta ugrásszerűen növekszik a természeti katasztrófák száma,
Tény, hogy az orosz gazdaság hatalmas veszteségeket szenved el az ország központi részén egyre gyakrabban bekövetkező szárazság miatt. Amikor a téma berobbant a köztudatba, országos szinten a termés 20%-a elpusztult, ami az élelmiszerárak ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Alekszej Kokorin, a Klíma és Gazdaság az Energiaszektorban program vezetője is kijelentette, hogy „nem véletlenszerű természeti jelenségekről van szó, és a helyzet csak rosszabbodni fog”. Ő Brezinszki egyik könyvére hivatkozott (Két korszak közt), ami többek közt azt is említi, hogy az időjárás nem csak a társadalmi, hanem a gazdasági rendszerekre is erőteljes hatást gyakorol – bár Brezinszki főként a globális felmelegedésre hivatkozott. Több szakértő is Kokorin mellé állt ebben a vitában, a University of Ottawa (Kanada) gazdaságtudományi professzora, Michel Chossu-dovsky is azt hangoztatta, hogy a klímaváltozás nem ipari tevékenység eredménye, hanem részben új típusú „nem-halálos” fegyverek kifejlesztésének köszönhető. Az Egyesült Államok régóta kutatja az időjárás manipulálásának lehetséges módszereit, így nehezen lehet véletlennek nevezni, hogy a HAARP aktivitásának kezdete óta világszerte hatványozódik a természeti katasztrófák száma. Chossudovsky értekezésében a HAARP-ot olyan eszközként írja le, ami képes aszályok, szárazságok, hurrikánok, szökőárak előidézésére, de használata még nem kifinomult, és valószínűsíti, hogy a természeti katasztrófák növekvő száma az eszköz „finomhangolásának” tudható be.
Védekezni gyakorlatilag lehetetlen. A jövőnk.info szerint az ENSZ egyik határozata tiltja az időjárás-módosító technológiák katonai alkalmazását, ami arra utal, hogy a nyugati kormányok nagyon is tisztában vannak azzal, hogy vannak időjárás-módosító technológiák, és ismerik azok katonai felhasználási lehetőségeit is. 1975-ben az Egyesült Államok és Kanada egyezményt kötött arról, hogy bármilyen jellegű időjárás-módosító tevékenység esetén értesítik és információval látják el a másik felet. Az Egyesült Államok már a hetvenes években áttörést érhetett el az időjárás módosító technológiák katonai alkalmazása terén, mert 1977. május 18-án Genfben az ENSZ közgyűlés határozott az időjárás-módosító technológiák katonai alkalmazásának és bármilyen ellenséges felhasználásának tiltásáról. A határozat 1978 októberében lépett érvénybe, az Egyesült Államok elnöke 1979. december 13-án ratifikálta. Miközben a nyugati lakosság azt hiszi, hogy az időjárás módosítása összeesküvés-elmélet, nyugaton külön intézményrendszer alakult ki ezen a téren, kezdve a lehetséges módszerek kutatásait folytató szervezetektől a tevékenységet ellenőrző Észak-Amerikai Államközi Időjárás-módosító Tanácsig. Ez a titkolózás érthető, mivel a nyugati országok láthatóan nem az emberek életét akarják megkönnyíteni a legújabb fejlesztésekkel, hanem sokkal inkább a katonai felhasználás terén érdekeltek.
Térjünk vissza a kevésbé titkolózó kínaikhoz, ahol egyre többet manipulálják az időjárást! Nézzük az MTI és az Index egy korábbi híradását:
Tovább erősítené Peking az időjárást befolyásoló technológiák alkalmazását az országot sújtó aszály miatt – tudósít a China Daily című napilap. Kínában már évtizedek óta használnak ilyen technológiákat a csapadékképződés elősegítésére, elsősorban az ország száraz északi részén, ahonnan a kínai búzatermés nagy része származik. Emellett fontos sport-, politikai és más események idején is alkalmazzák ezeket a módszereket, hogy biztosítsák a napsütést – ez történt például a 2008-as pekingi olimpia megnyitó-ünnepségén is.
Az időjárást a felhőmagvasítás (cloud seeding) elnevezésű módszerrel befolyásolják. Ennek során földi ágyúk vagy repülőgépek ezüst-jodiddal, folyékony nitrogénnel vagy fagyasztott szén-dioxiddal bombázzák az eget. Az anyagok cseppképző hatással bírnak; a felhőkben szétszóródott részecskék körül kicsapódik a nedvesség, és elég nagy tömegű vízcseppek keletkeznek ahhoz, hogy a gravitáció miatt lehulljanak. Az eljárással manipulálni lehet, hogy hol ürüljön ki a felhő, illetve hogy hol ne legyen eső.
Kínában erősen növekszik az ilyen technológiák iránti igény, elsősorban az aszály és jégeső okozta mezőgazdasági károk enyhítésére. A szakemberek ugyanakkor elismerik, hogy a technológia nem tökéletes, még mindig kutatási-használati fázisban van. Kínai kutatók korábban beismerték, hogy nem tudják pontosan mérni a felhőkbe lőtt ezüst-jodid hatását.
A gazdasági érdek azonban, úgy tűnik, háttérbe szorítja a tudományos aggályokat. Kína a világ lakosságának több mint 20, megművelhető földterületének ugyanakkor kevesebb mint 7 százalékával rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a meglévő földekből ki kell hoznia a maximumot. Közelmúltbeli példák is igazolják az aszályok súlyos hatásait. Az országot 2007-ben az évtized legkomolyabb aszálya sújtotta, a mintegy 500 millió tonnás éves gabonatermés 37,4 millió tonnával csökkent.
A hatóságok 2009-ben 840 alkalommal küldtek fel repülőgépeket, hogy próbáljanak esőt csiholni. Emellett 116 ezer speciális rakétát és 890 ezer ágyúlövedéket is kilőttek az év folyamán ilyen céllal.
Hogy az amerikaiak hol tarthatnak most, azt csak becsülni lehet. Mindenesetre az időjárási nyavalyáik egy részét már átadták már más földrészeknek. Néhány éve hobbiból egy speciális program segítségével figyeltem a hurrikánokat. Az egyik ilyen elkapott és foglyul ejtett Floridában, három napig kuksoltam egy biztonságos vasbeton-épületben. Akkoriban fordult elő, hogy előbb egy, aztán később még egy trópusi vihar született valahol Afrika középnyugati partjai mentén, fokozatosan erősödve elindult északnyugatra az Atlanti-óceánon felfelé. Csakhogy a megszokott útvonal, a karibi térség, az USA keleti partvidéke helyett a másik irányba, Európa felé fordult. Hármas erősségű lehetett, de egyre gyengült. Mire Portugáliánál belépett a kontinensünkre, már 1-es fokozatúra mérséklődött, aztán már csak trópusi viharként söpört át Spanyolországba. Lehet, hogy véletlen volt? Akkor miért ismétlődött meg? Azt is különösnek találtam, hogy az Atlanti-óceán közepén irányt váltott, méghozzá elég éles szögben, hogy ne Miamira zúduljon, hanem mondjuk Lisszabonra. Valakit fel is hívtam, de az illető statisztikai átlagokról mesélt, és szerinte belefért abba a hibaszázalékba, amivel ő számolt. Azt persze akkoriban el sem tudtam volna képzelni, hogy egy hurrikánt, főleg hatalmasat el lehessen terelni az útjáról. Pedig ezt akkoriban már meg tudták csinálni. Ezt erősítette meg az alábbi tallózott írás is, amelyik végre többet is kifecsegett az amerikaiak időjárás-manipulációjáról:
A veterán Ben Livingstone az időjárás módosításának szakértője, az amerikai tengerészet fizikusa. Annak idején tájékoztatást adott Lyndon B. Johnsonnak arról, hogy mennyire volt hatásos az időjárás írányítás a vietnami háború idején az 1960-as években. Akkoriban feladata volt, hogy felhőket gyártson (és esőt – cloud seeding program), amellyel lelassíthatták a vietnami és koreai katonák felfejlődését. Living-stone kijelentette, hogy már több mint 40 évvel ezelőtt a kormányzat számára elsődleges nemzeti programnak számított a hurrikán irányítása (hurrican control), és a technológia tökéletesen működött az időjárás kontrollálására.
Ebben a Prison Planet TV számára készített interjúban elmondja, hogy az amerikai kormányzat évtizedek óta rendelkezik hatalommal az időjárás manipulációjára, hogy csökkentse vagy növelje a szélsőséges időjárás komolyságát a saját céljai szerint.
Dr. Livingstone-t 1966-ban a Tengerészeti Fegyverek Kutató Laboratóriuma (Naval Weapons Research Laboratory) sorozta be egy tengerész gyalogos századba Vietnamban. A fegyverforgatás helyett repülőgépre került, amit – az ő irányításával – felszereltek egy felhőnövelő (cloud seeding equippment) eszközzel. „Az volt a feladatom, hogy felhőket találjak és növeljem azokat a maximális csapadékmennyiség eléréséig” – állítja.
Dr. Livingstone bizonyítékokat mutat meg a Stanford Kutatóintézettől, amely harmadik félként lett bevonva a Project Storm Fury (Őrült Vihar Projekt – időjárás manipuláció program) a kései 60-as évekből. A bizonyíték dokumentuma meggyőzően kijelenti, hogy a hurrikán megállításának tudománya felderített és közvetlenül alkalmas hurrikán előidézésére is, amely komoly károkat, veszteségeket okoz és halált. Livingstone elmondja, hogy a 4 évtizeddel későbbi Katrina-hurrikán pusztítása teljesen minimálisra csökkenthető lett volna, de politikai okokból hagyták, hogy végigpusztítsa az öbölmenti államokat.
Mivel személyesen repült bele 256 bevetésen hurrikánok „szemébe”, ezért megjegyzi, hogy felháborítónak tartja a Katrina-hurrikán meg nem fékezését, pusztító hatásainak nem-csökkentését.

Livingstone tényeket feltáró beszámolója az időjárás manipulációjában mélyen bevont amerikai kormányzat részvételéről évtizedek óta riasztó. A rengeteg bizonyíték a műfelhők hatásairól (chemtrails) és ezek használatáról az időjárásunk és országok éghajlatának módosítására – amely milliók életére és egészségére van hatással –, tettekre szólít fel!
Az előbbi, Prison Planet TV anyaghoz hozzá szóló szakember szerint a közelmúlt időjárási szélsőségei Magyarországon szintén az időjárás-manipuláció következményei. A HAARP technológiájához köthető manipulációs technika megrendelhető. Természetesen ennek csak kormányok és a pénzoligarchia tudja állni a költségeit. Ébresztő, kedves magyarok! Legalább 70 (vagy 100) évvel le vagyunk maradva a csúcstechnológiáktól, és információink hiányosak. Tudomásul kell venni, hogy a mindenkori demokratikus kormányzatok az államok polgárainak ma ellenségei. Be kell rendezkednünk önmagunk védelmére a saját kormányzatunk ellen. Ellenség bárki, aki odakerül. Aki nem az, azt pedig meg kell védenünk – az életét kockáztatja ugyanis. A harmadik világháború zajlik, a csataterek: a gazdaság, az emberi agy (a pszichénk, gondolataink, érzéseink), az időjárás. A fegyverek pedig a vállalatok tudatos leépítése, tönkretétele, az élelmiszerek mérgezése, az árvizek, az elektronikus manipuláció, a tudatküszöb alatti hipnotikus üzenetek sugárzása a televízióban, bevásárlóközpontokban, multinacionális vállalatok irodáiban, bankokban, a parlamentben és köztereken, otthonainkban. (tőke)

Fegyverük az időjárás

Kaposújlak 2013. március

Hóvihar – Vegyszerszagú eső – Brutális időjárási anomáliák…

,,Amióta világ a világ, az ember mindig is szeretett volna Istent játszani…”

Ilyen kemény tavaszban még nem volt részünk, amióta az eszemet tudom. Pedig megértem már egy pár évtizedet. Március vége van, és odakinn megint sistereg a hóvihar. Pesten valamivel jobb lehet a helyzet, ám a vidék útjai ismét nagyon veszélyesek lettek.
Sorra jönnek a jelentések a balesetekről. Sokan tartanak attól, hogy megismétlődik a március 14-15-i hókatasztrófa.
Szinte hihetetlennek tűnik, hogy március 12-én, még a hóvirágokban gyönyörködtünk, és ragyogóan sütött a nap, –16 fok volt.
Hogy aztán két nappal később, lecsapjon az országra, a kortársaink által soha nem látott hóvihar. És tomboljon majd két napig, hihetetlen károkat okozva.
Utána pedig, néhány nap múlva elkezdett terjengeni a furcsa vegyszer-szagfelhő, amelynek megjelenéséről Közép-Magyarország térségében több visszajelzés is érkezett. Ezen sorok írója, azokban a napokban többször is lokalizálta a vegyszer-szagfelhő jelenlétét, a legjobban a március 21-ei özönvízszerű eső ideje alatt.
Az erős nyugati szélben, majdnem vízszintesen esett, és magának az esőnek olyan szaga volt, hogy az embernek köpni kellett tőle. Nyálkahártyáit izgatta a vegyszer szaga. Persze felmerült bennünk a kérdés: nem lehetséges, hogy csak a mezőgazdasági területeken történt tavaszi permetezések szagát hozza el idáig a szél? Aztán pedig azonnal jött is a válasz: ki az a hülye, aki ilyen esőben permetezi a földjét? Hiszen az egészet lemosná az eső.
Nem gondolhattunk másra, mint hogy az esőnek magának volt ilyen szaga. Szúrós, nyálkahártyát irritáló, keserű, köpésre ingerlő. Az eső elálltával még egy napig maradt a szag, s csak amikor kiderült az ég, akkor illant el.
Persze lehet hitetlenkedni. Lehet az időjárás befolyásolásában nem hinni, a tények akkor is tények maradnak, s ezek tudvalevőleg makacs dolgok. Még akkor is, ha olykor szinte hihetetlenül alakulnak az események.
Mert sokan hangoztatják egybehangzóan, hogy ami most az időjárással történik, az nem normális dolog! Ilyen anomáliákat nemcsak hogy globális szinten nem tapasztaltunk még, de helyi, országos szinten sem.
Az utóbbi két napban megfordult a szél, és ismét meghozta ezt a nagyon kellemetlen tavaszi hóvihart az országra. Csak nem a 15-i hóvihar tért vissza? Mert az nyugatról jött és keletre távozott. Ez pedig keletről, Ukrajnából érkezett hozzánk, az erős keleti széllel. Értesüléseink szerint Kijevben rendkívüli állapotot hirdettek ki a hóhelyzet miatt.
Nos, nagyon furcsa dolgok történnek az időjárásban. Mi erre nem tudjuk konkrétan a választ. De sejtjük. A tények azért magukért beszélnek. És ezek bizony makacs dolgok. De mégis mi történhet? Erre keressük a választ az alábbi filmben. Ahol ezekben a témákban nálunk képzettebb, jártasabb emberek szólalnak meg, s keresnek válaszokat, az olykor hihetetlennek tűnő, mégis valós időjárási anomáliákra. Címe hasonlít a cikk címére is, csak az egyes és többes számot változtattuk meg. Nem véletlenül.
Az időjárási hadviselést egyre kevésbé tudják már titkolni. Először Vietnamban alkalmazta az amerikai légierő. Ezüst-jodid permetezésével a szokásosnál nagyobb monszunesőket okoztak a Vietkong utánpótlását biztosító Ho-Si-Minh útvonal mentén.
,,Az időjárás manipulálása olyan hatalmat ad a hadvezetés kezébe, olyan módon megsokszorozza a hadsereg erejét, ami a hadviselés teljes vertikumában jól felhasználható és minden helyzetben komoly előnyt jelent” – áll az Amerikai Légierő számára készített hivatalos jelentésben.
A sötét jövő: műholdról üzemeltethető időjárási fegyverekkel fel lehet forgatni a föld egész klímáját.
Aki a jövőben uralni tudja az időjárást, az fogja uralni az egész földet.
A film ezekkel a szavakkal indul: ,,Amióta világ a világ, az ember mindig is szeretett volna Istent játszani…”
Szabad Riport Tudósító Iroda
http://index.hu/tudomany/
VIDEÓ, MI A FENÉT PERMETEZNEK EZEK C. TELJES FILM, MAGYAR FELIRATTAL>>

Drábik János: Obama a rendkívüli állapot bevezetését készíti elő? (…) Erre nem lehet anélkül válaszolni, hogy ne tekintenénk át azokat a tényeket, eseményeket, akciókat és dokumentumokat, amelyeket ha összerakunk, akkor kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy Obama a felette is a főhatalmat gyakorló pénzhatalmi világelittől valószínűleg azt a megbízást kapta, hogy elnöki rendeletekkel függessze fel az alkotmányt, és vezesse be a rendkívüli állapotot az Egyesült Államokban.

Áttekintve az elérhető információkat arra is lehet következtetni, hogy ez a fordulat még a 2016-ban esedékes újabb elnökválasztás előtt bekövetkezhet. Obama elnök már hozzálátott az amerikai fegyveres erők lényegbevágó átszervezéséhez. Ennek része az is, hogy egyre több homoszexuális és leszbikus tisztet léptet elő, mert katonai hatalomátvétel esetén az ő támogatásukra bizton számíthatna. A hadseregben rendszeresített tábori lelkészeket viszont teljesen háttérbe szorították és vannak olyan szolgálati helyek is, például a Közel-Keleten, ahol még a Biblia felmutatása sem engedélyezett. Obama a közkatonáktól a tábornokokig arra kényszeríti a fegyveres szolgálatok tagjait, hogy nyilatkozzanak: hajlandók-e amerikaiakra lőni vagy sem? Azok, akik azt mondják, hogy igen, előléptetésben részesülnek. Akik azt válaszolják, hogy nem, azokat rövid úton eltávolítják a fegyveres erőktől.
A DHS, vagyis a Belbiztonsági Minisztérium hozzálátott minden képzeletet felülmúló mennyiségű lőszer és töltény felhalmozásához. A NOAA (Nation Oceanic and Atmospheric Administration – Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet) is milliárdos nagyságrendben halmozza fel a lőszereket. Ez azért különös, mert az óceán és a légkör kutatásához erre nincs szükség.
Az állampolgároknál lévő fegyverek begyűjtésére irányuló erőfeszítések célja is az amerikai civil társadalom lefegyverzése. Egyelőre több fegyver van magánkézben, mint amennyi az Egyesült Államok lakossága. Ez jelenleg 316 millió. Így felfegyverzett társadalomban a rendőrállamra való áttérés rendkívül nehéz, költséges és időigényes feladat. A legkülönbözőbb állami szervezetek gyorsított ütemben halmozzák fel a fegyvereket. Ez azt mutatja, hogy Obama, valamint az a pénzhatalmi világelit, amely őt a Fehér Házba segítette és előírta számára a követendő stratégiai célokat, tisztában van azzal, hogy az amerikaiak nem fogják egykönnyen átadni az alkotmányos jogaik alapján náluk lévő fegyvereket.
Az egyre keményebbé váló végrehajtó hatalom már összeszedte volna a civil használatban lévő fegyverek jelentős részét, ha tudná, hogy azok hol vannak. Ezért akarják bevezetni az Egyesült Államok egész területén a fegyverek kötelező regisztrációját, valamint azt, hogy aki fegyvert akar vásárolni, annak az előéletét (priuszát) hivatalosan megvizsgálhassák. Ebbe a stratégiába illeszkedik az is, hogy az orvosoknak és az egészségügyi személyzetnek kötelezővé tennék információk gyűjtését a páciensekről: alkalmasak-e arra, hogy saját fegyverrelAz NDAA (National Defense Authorization Act – a Nemzetvédelmi Felhatalmazási Törvény) lehetővé tette a szövetségi kormány számára, hogy határozatlan ideig őrizetben tartson bárkit, akit az országra nézve veszélyesnek tart. Ehhez nincs előírva, hogy a szükséges bizonyítékokat felmutassák, és beszerezzék a korábban kötelező bírói végzést. Az ügyvéd részvétele sem kötelező többé. Ha az elnök és az igazságügy-miniszter kijelenti valakiről, hogy fenyegetést jelent az Egyesült Államok számára, akkor az illetőt határozatlan ideig meg lehet fosztani személyes szabadságától.
Obama olyan elnöki rendeletet adott ki, amely abszolút hatalmat biztosít számára rendkívüli állapot idején a tömegkommunikációs intézmények feletti ellenőrzésre. Az elnöki rendelet kiterjed az összes televízióra, rádióra, az internetre és még a mobiltelefonokra is. Viszonylag új, de fordulatot jelentő fejlemény, hogy az Egyesült Államok légterében megjelentek a különböző roboteszközök, a repülőgépektől a robotszúnyogokig. A robotok bevetése ellenállást váltott ki, és több bíróságnál is kezdeményezték használatuk korlátozását. Eric Holder igazságügy-miniszter úgy foglalt állást, hogy nemcsak a robotok használata legális, de az elnöknek arra is törvényes felhatalmazása van, hogy ezeket az Egyesült Államok területén amerikai állampolgárok ellen bevethesse.
Több forrásból is hivatalos megerősítést nyert, hogy a DHS megrendelést adott 1,6 milliárd darab lőszer-tölténytár beszerzésére. Ezeknek egy része csúcsnál üreges lövedék, amelynek használatát a nemzetközi jog háború esetén is tiltja. A megrendelt lőszerek másik része orvlövészek számára készült speciális lövedék. 1,6 milliárd lőszer-tölténytár elegendő arra, hogy az egész amerikai hadsereget ellássa 266 hónapig, illetve 22,5 évig olyan helyzetben, amikor intenzív háború folyik. Jelenleg a DHS minden évben 15 millió tölténytárat használ a különböző kiképzési létesítményeinél. Ez elegendő lenne a Belbiztonsági Minisztérium számára 107 évi tréningre.
A fentiek alapján joggal merül fel a kérdés, hogy miért van szüksége a DHS-nek ennyi lőszerre és miért főleg olyanokra, amelyeknek használatát a nemzetközi jog is tiltja. Ezért amikor Dianne Feinstein szenátor aggódik amiatt, hogy magánszemélyek lőszert vásárolnak, és nagy kapacitású tölténytárakkal működő fegyverekkel rendelkeznek, akkor aggódhatna amiatt is, hogy a szövetségi kormányzat ugyanezt teszi azzal a különbséggel, hogy ezerszer több lőszert halmoz fel, mint amennyit normális esetben igénybe szokott venni.
A DHS azonban nemcsak lőszereket vásárol, de aknabiztos, ún. MaxPro-járműveket is. Ezeket Amerika városaiban kívánják felhasználni. Egyelőre nem ismert, hogy hány ilyen járművet vásároltak, de azt már tudjuk, hogy a gyártóvállalat utólag további 2717 járművet alakított át aknabiztossá. A DHS ezeket már használja, és az amerikaiak megismerkedhettek velük a nagyvárosok utcáin. Ez azért különös, mert a MaxPro kifejezetten háborús-jármű és nem a békés időkben szokásos rendfenntartás eszköze. Az ilyen járműveken fegyvernyílások is vannak.
Ha mindezt összetesszük, egyre meggyőzőbbnek tűnik az a feltételezés, hogy Obama elnök – megbízóinak a szolgálatában – az alkotmányos rend felfüggesztésére és az elnöki diktatúra bevezetésére törekszik az Egyesült Államokban. Obamának ehhez csak arra van szüksége, hogy bejelentse a rendkívüli állapotot, például arra hivatkozva, hogy a pénzrendszer összeomlott és a gazdasági élet megbénult. Ez máris lehetővé teszi számára a tájékoztatási rendszer totális ellenőrzését. Ezután a katonai és a belbiztonsági szervezeteknek erre a feladatra kiképzett alkalmazottai nekiláthatnak nemcsak a fegyverek, de az emberek összegyűjtésének is.
A Nemzetvédelmi Felhatal-mazási Törvény mindezt lehetővé teszi. Akik ellenállnak, azok szembetalálják magukat a roboteszközökkel és az állig felfegyverzett katonai és DHS egységekkel. Egy ilyen polgárháborús helyzetben, aki ellenáll, azt le lehet lőni, mert a rendkívüli állapotra vonatkozó jogszabályok ezt megengedik. Nincs szükség összeesküvési elméletre ahhoz, hogy arra következtethessünk: Obama elnök olyan polgárháborúra készülhet, amelyre nem volt példa eddig az Egyesült Államok történetében. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan mikor kerül sor a fordulatra és lép a jelenlegi alkotmányos rend helyébe a rendőrállam. Elképzelhető azonban, hogy minderre még a 2016-ban esedékes elnökválasztás előtt sor kerül. Az is lehet, hogy a pénzhatalmi világelit szolgálatában álló elnök lehetőséget kap az alkotmány megváltoztatásának kikényszerítésére és olyan alkotmány-kiegészítés elfogadtatására, amely lehetővé teszi számára, az elnökség harmadik ciklusra történő megpályázását is. Ez az álcázott áttérés a diktatúrára nem szükségszerű, hiszen már minden jogi és szervezeti feltétel megvan ahhoz, hogy az elnök magához ragadja a teljes hatalmat a hadsereg és a belbiztonsági fegyveres erők támogatásával.
Ha Obama egy külső támadástól féltené az Egyesült Államokat, akkor nem erőltetné a katonai kiadások nagyarányú csökkentését, a nukleáris fegyverek kétharmadának a megsemmisítését, és természetesen arra se törekedne a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Intézet óriási mennyiségű fegyvert és lőszert halmozzon fel. A megfigyelhető mozgások arra utalnak, hogy egy nagyméretű polgárháború előkészítése van folyamatban Amerikában.



A polgárháború kitörésére utaló jelek



A DHS-nek, vagyis a Belbiztonsági Minisztériumnak, 240.000 alkalmazottja van és ennek a szervezetnek az irányítása alá került a CIA, vagyis a Központi Hírszerzési Hivatal, az FBI, a Szövetségi Nyomozóiroda, valamennyi adóhatóság és több más szövetségi kormányzati hivatal. A DHS-nek joga van az Egyesült Államok határain túl is tevékenykednie. Arra is fel van hatalmazva, hogy letartóztasson és fizikailag semlegesítsen személyeket. A DHS ezen túlmenően informátorok egész hadseregével rendelkezik, és egy sor más feladatra „biankó csekket” kapott, azaz saját belátása szerint cselekedhet.
Első jelként hivatkozhatunk két új jogszabályra: az egyik az NDRP (,,National Defense Resources Preparedness” – ,,Nemzetvédelmi Erőforrás-készenlét” elnöki rendelet), a másik pedig az NDAA (,,National Defense Authorization Act” – ,,Nemzetvédelmi Felhatalmazási Törvény”), amelyek legálissá teszik a hadsereg és a fegyveres testületek számára, hogy nyomozást folytassanak le és kihallgatásokat eszközöljenek minden olyan esetben, ahol a gyanúsítottat terrorista tevékenységgel vádolják. Ahhoz is joguk van, hogy ezeket a személyeket korlátlan ideig őrizetben tartsák. Ennek csak az a feltétele, hogy egy hatósági illetékes kijelentse: az illető terrorista. Ezek a jogszabályok lehetővé teszik az elnök számára, hogy szükséghelyzetben átvegye a kulcsfontosságú kormányzati funkciók közvetlen felügyeletét. Ilyen esetben az elnök elrendelheti amerikai állampolgároknak a GULÁG-hoz hasonló gyűjtőtáborokban való fogvatartását. Erre a célra építették fel a FEMA-táborokat a DHS felügyelete alatt. Jelenleg ilyen táborok hálózzák be az Egyesült Államok szinte valamennyi tagállamát. Számuk 800-ra tehető, bár vannak kisebb számokat megjelölő források is. Figyelemre méltó az is, hogy félmillió műanyag-koporsót is elhelyeztek bennük.
Második jelként az NDRP, vagyis a Nemzetvédelmi Erőforrás-Készenlétről szóló elnöki rendeletet említhetjük, amelyet 2012. március 16-án tettek közzé az Egyesült Államok kormányának hivatalos honlapján. Ebben az elnök felhatalmazza a fegyveres és kormányzati testületeket, hogy elkobozzanak élelmiszereket, tenyészállatokat, felszereléseket, termékeket, ellenőrizzék az energiaforrásokat és a vízellátást, lefoglalhassanak polgári szállítóeszközöket, így hajókat és a repülőgépeket is, továbbá elosszák a nyersanyagokat, beleértve a gyárak és infrastruktúra építéséhez szükséges építési anyagokat is. Ezek a jogok a megjelölt szervezeteket az Egyesült Államok egész területére vonatkozóan megilletik. Az elnöknek tehát most már felhatalmazása van arra, hogy ellenőrizze a polgári-szállítást és közlekedést, az állami energiaszolgáltatókat, beleértve a kőolaj- és gázellátást is.
A DHS rendkívüli felhatalmazásának harmadik jele, hogy még 2012. november 1-jén, Obama másodszori elnökké választását megelőzően a kaliforniai San Diego-ban nagyszabású terrorista-ellenes gyakorlatot tartottak: élőhalottak, vagy zombivá lett amerikaiak hordái megpróbáltak elpusztítani mindent, ami előrenyomulva a kezük ügyébe került. Két héten át különleges feladatokra kiképzett speciális rendfenntartó és katonai egységek, valamint rendőri erők szimulálták a terroristák megfékezését. Azért, hogy a gyakorlat életszerűbb legyen, egy – az egész Egyesült Államokat érintő – terroresemény szövetségi szintű elhárítását is szimulálták. A San Diego-i terrorelhárító gyakorlatot a CIA, a hadsereg, a HALO-Biztonsági Korporáció és a CDC Betegség Ellenőrző és Megelőző Központok munkatársai irányították, fő támogatója Brad Barker, a HALO Corporation elnöke volt. A CDC legfelső vezetése már 2011-ben felszólította a washingtoni kormányt, hogy készüljön fel bármely várható invázió elhárítására.
A DHS hegemóniájának negyedik jele, hogy néhány tömegtájékoztatási intézmény, mint például a FOX News, máris arra buzdítja az amerikaiakat, hogy tiltakozzanak a washingtoni kormány gazdaságpolitikáját irányító „belföldi terroristák” ellen. Több tévé és rádió arra biztatta az amerikaiakat, hogy csatlakozzanak a gombamódra szaporodó félkatonai milícia-szervezetekhez, amelyek egyre gyakrabban összecsapnak az állami hatóságokkal (így például Texasban). Ezek a milíciák már olyan „hősökkel” is rendelkeznek, mint amilyen az Öböl-háborút megjárt veterán, Timothy McVeigh. Ő volt az, akit programozott biorobotként az 1995-ben – az FBI-ügynökök által végrehajtott terrorcselekményért – elítéltek és kivégeztek. Kiváló szakemberek cáfolhatatlanul bebizonyították, hogy a Murrah Federal Building-et Oklahoma Cityben az FBI robbantási szakértői hajtották végre és a „patsy”-nek (baleknek, bűnbaknak) használt Timothy McVeigh „trágyabombája” semmiképpen nem lett volna alkalmas egy ilyen nagy épület lerombolására, amelynek során 168 ember vesztette életét.
Az amerikai DHS, azaz a Belbiztonsági Minisztérium hatásköre ma már hasonlít annak a GULÁG-rendszernek a hatalmára, amelyet ez az államon belül is külön államot képező szervezet gyakorolt az egykori Szovjetunióban. Ezt a tényt bizonyítja ötödik veszélyre utaló tényként az, amiről korábban már szóltunk, hogy a DHS megrendelt orvlövészei és mesterlövészei számára 1,6 milliárd sorozatlőszert (tölténytárat), továbbá falakon is áthatoló robbanóanyagot, tűz- és golyóbiztos őrbódékat, valamint más speciális eszközöket és berendezéseket, amelyek együttvéve alkalmasak nagyobb méretű belső konfliktus elfojtására, és akár egy az egész unióra kiterjedő polgárháború megvívására is.
Az amerikai civil társadalom válasza minderre az volt, hogy 40%-kal megnövekedett az 2012 végén és 2013 elején az eladott kézi lőfegyverek száma. A legnagyobb fegyverforgalmazó, a Brownells Inc. háromszor annyi lőszert adott el az AR-15 típusú kézifegyverekhez, mint korábban. A cég elnöke, Pete Brownell elmondotta, hogy a Sandy Hook elemi iskolában (Newtown, Connecticut, 2012.12.14.) lezajlott vérengzés után soha nem látott módon megugrott a kereslet a lőszerek iránt. Tíz nap alatt több mint tízmillió lőfegyvert és több mint egymilliárd sorozatlőszert adtak el. A NICS (National Instant Criminal Background Check System – A Szövetségi Bűnügyi Nyilvántartás Azonnali Ellenőr-zési Rendszere) tájékoztatása szerint a fegyvereladás történelmi csúcsot ért el 2013 januárjában. Az FBI szerint a forgalom tízszer nagyobb lehetett volna, ha nem lett volna kötelező a NICS által végrehajtott priorálás, azaz előzménykutatás. 2013 első hónapjaiban másodpercenként adtak el egy lőfegyvert az Egyesült Államokban.
Az NDAA, vagyis a Nemzetvédelmi Felhatalmazási Törvény 2013-ban még túl is szárnyalta 1,7 milliárd dollárral azt, amit a kormány kért a Képviselőháztól. Ebben az összegben már benne van az Afganisztánban szolgáló amerikai csapatok visszavonása is 2014 végéig. Több olyan kutató, aki évek óta figyelemmel kíséri az amerikai hadsereg tevékenységét, állítja, hogy az Afganisztánból visszatérő katonákat is a belső nyugtalanság és utcai lázadások elfojtására kívánják bevetni. Az érem másik oldala az, hogy a sebesült és nyomorék veteránok mellett nagyon sok katona mentálisan sérülten tért, illetve tér haza Amerikába, és ez veszélyt jelenthet a társadalmi stabilitásra. A DHS ezért már 2009 óta tervszerűen készíti fel az irányítása alatt álló szervezeteket az esetleg kirobbanó polgárháborús konfliktus és az utcai tüntetések kezelésére, valamint a lázadások leverésére. Külön figyelmet fordítanak az úgynevezett jobboldali szélsőségesekre, valamint azokra a százezrekre, akiket a pénzügyi összeomlás és a gazdasági visszaesés egzisztenciális válságba sodort.

Büntetőeljárás bûncselekmény nélkül



A mesterségesen szított terrorizmusellenes hisztéria lehetővé tette az Egyesült Államok sziklaszilárdnak hitt jogállami alapjainak meggyöngítését. A terrorizmus vádjával folyamatosan korlátozták az emberi és polgári szabadságjogokat. Fellazították a „due process of law” (törvényes eljárás nélkül nem lehet senkit büntetni) alkotmányos követelményének maradéktalan érvényesítését. Ilyenek az amerikai alkotmánynak a 4-8-ig terjedő kiegészítései, amelyek előírják, hogy senkit sem lehet alapos ok nélkül letartóztatni, ilyen ok nélkül senkinél nem lehet elrendelni a házkutatást és a lefoglalást. Senki sem kényszeríthető arra, hogy önmaga ellen tanúskodjon. Senkit nem lehet megfelelő törvényes eljárás nélkül életétől, szabadságától, tulajdonától megfosztani. Nem kerülhet sor önkényesen közcélokra történő kisajátításra, vagy ha mégis szükség van rá, akkor is csak igazságos kártalanítás ellenében. Ide tartozik az is, hogy a gyanúsítottnak, illetve a terheltnek joga van a nyilvános és gyors tárgyalásra, arra, hogy megismerhesse az ellene felhozott vádakat, meghallgathassa az ellene nyilatkozott tanúkat, és a bíróság is köteles az ő tanúit meghallgatni.

További bizonyítékok a polgárháború elkészületeiről



2011. december 31-én az Egyesült Államok törvényhozása új honvédelmi törvényt fogadott el. Ez olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a George Orwell által elképzelt Big Brother rendőrállamát és Aldous Huxley „Szép új világát” már megvalósítják. Az elnöknek jogában áll elrendelni robottal végrehajtott merényletet, akár amerikai állampolgárral szemben is. Ehhez elég, mint már utaltunk rá, hogy egy illetékes kijelentse róla: terrorizmussal gyanúsítható személy. Lehetővé vált az állampolgárok korlátlan ideig való fogva-tartása, és ezt a jogot az elnök is gyakorolhatja, aki ugyan a hadsereg főparancsnoka, de mégis csak választott civil politikus. Az Elnök azt is eldöntheti, hogy a vádlott felett civil bíróság vagy katonai bíróság ítélkezzék. A 2011-ben érvénybe lépett Patriot ActiveX-nek megtévesztő az elnevezése. Valójában arról szól, hogy az elnök elrendelheti az egyes állampolgárok bírói felhatalmazás nélküli megfigyelését. Obamát arra is felhatalmazza a törvény, hogy cégektől is kérhet adatokat, üzleti dokumentumokat, és még azt is ellenőrizheti, hogy ki milyen könyveket kölcsönözhet ki magának a közkönyvtárakból. A korábban is már hivatkozott törvény, az NDAA lehetővé teszi a kormány illetékesei számára, hogy a terrorizmussal vádolt személyekkel szemben titkos bizonyítékokat is felhasználhasson. Ezeket a bizonyítékokat senki sem ismerheti meg.
Az NDAA alapján az Egyesült Államok megtagadhatja a háborús bűnösök kiadatását is. Működhetnek olyan titkos bíróságok, amelyek az Egyesült Államokkal ellenséges viszonyban álló kormányoknak segítő amerikaiakat vagy más állampolgárokat lehallgathatnak. Lényeges változás az is az eddigi helyzethez, hogy jogi mentességet kapnak azok a cégek, amelyek bírói felhatalmazás nélkül a hatóságok kérésére megfigyelik az állampolgárokat. A Global Positioning System, a GPS is igénybe vehető a gyanúba keveredett állampolgárok megfigyelésére.
A kormányzat azt is megteheti, hogy amerikaiakat kiadjon más országoknak, ahol pedig fennáll a veszélye, hogy esetleg megkínozzák őket. Az új honvédelmi törvény lehetővé teszi a köztéri megfigyelési-rendszer kiépítését, valamint olyan miniatűr, nanoméretű csipek beültetését, amelyek a célszemély minden mozgását megfigyelhetővé teszik. Minderre az a magyarázat, hogy küzdeni kell a terrorizmus ellen. A törvény készítői szemében minden ember potenciális terroristának számít. Láthatjuk, hogy olyan alapvető jogelvek, mint például a habeas corpusban foglalt szabályok, egy csapásra érvényüket vesztették. A törvény olvasójának az az érzése, hogy az Egyesült Államokat irányító hatalmi elit a terrorizmusra hivatkozva feljogosította magát arra, hogy a világ bármely személyével szemben önkényesen járhasson el.

Obama második feladata: a pénzügyi eszközökkel vívott háború támogatása
A szép új világ csak egy modern rendőrállam. Ennek a demokráciának feltüntetett diktatúrának az adósság álcázott változata az alapja. 2013-ban már biztonsággal állíthatjuk, hogy a „túl nagy ahhoz, hogy csődbe menjen” pénzuralom valójában olyan rosszindulatú daganat, amely ma már az alibidemokráciát is megtámadta. A vállalkozói szabadságon alapuló kapitalizmust pedig hatalmi gazdasággá alakította át.
A pénzuralmi rendszerben a kamatmechanizmus miatt állandóan növekszik az eladósodás. A rendszer lényegében a vég nélküli eladósításon nyugszik. Az adósság viszont a szolgaság egy fajtája. Ebben a szolgaságban az adósrabszolgának soha nincs lehetősége arra, hogy újra szabad emberré váljon. Függő helyzete élete végéig tart. Az adósszolgaságban élő munkájának az eredménye olyan adósság törlesztésére megy, amelyet soha nem lehet kifizetni. Ezt még tetézi az, hogy az eladósításhoz vezető kölcsönöket csaknem minden esetben haszontalan fogyasztásra költik. Pl. félművelt embereket előállító tanulásra, ingatlanspekulációra, gyorsan elhasználódó autókra és ehhez hasonlókra.



Ahhoz, hogy a pénzuralom átvehesse egy adott ország gazdasága és politikai rendszere feletti uralmat, olyan korrumpálható államra van szüksége, amely lehetővé teszi a pénzrendszer szélsőséges központosítását és olyan vagyoni különbségek létrejöttét, ahol a pénz- és korporációs oligarchia pénzügyi és gazdasági fölényét a korrupció legváltozatosabb formáival konvertálja át politikai döntésekké.
Minél koncentráltabb a pénzhatalom, annál könnyebben tudja befolyásolni és korrumpálni a kormányzatot. El tudja érni, hogy olyan privilégiumokhoz és monopolhelyzetekhez jusson, amelyek segítségével tovább koncentrálhatja a vagyont, és ezen keresztül a hatalmat. Az Egyesült Államokban is az állampolgárok megtévesztésére és féken tartására működtetik az alibidemokrácia PR-rendszerét.
Az Egyesült Államok felett a főhatalmat gyakorló pénzhatalmi elitnek erősen centralizált államra van szüksége ahhoz, hogy könnyebben adósíthassa el nemcsak az államot, hanem a gazdaság egészét és az egyes állampolgárokat is. Például ha nem lenne olyan állam, amely minden lehetőséget megad az eladósításra (diákkölcsönökkel, szubvencionált jelzálogjogokkal, kamattámogatásokkal, korlátlan költségvetési deficittel, birodalomépítő háborúkkal), akkor a pénzhatalmi világelitnek nem lenne olyan könnyű folytatnia a vagyon világszintű koncentrációját és centralizációját, és a pénzügyi rákos daganat nem tudna annyira könnyen terjedni.
Ennek a pénzuralmi rendszernek a központi intézménye a magántulajdonban lévő FED, vagyis a Federal Reserve System, egy olyan bankrendszer, amely kezdettől fogva 100%-ig magántulajdonban volt. Ennek a magánbanknak sikerült kisajátítania az Egyesült Államok pénzrendszerének irányítását. Mivel lehetősége van, hogy szinte korlátlan mennyiségben bocsáthasson ki fedezetlen pénzt, amely nemcsak az Egyesült Államoknak a nemzeti pénzneme, de egyben a világ tartalékvalutája is, így lehetővé vált, hogy a pénzuralmi elit ne csak az Egyesült Államok felett, hanem világszinten is hatalmi pozícióhoz jusson. A FED-nek meghirdetett célja az lenne, hogy megfékezze az inflációt és segítse elő a gazdaság működését, munkahelyek teremtésével. Ehelyett a FED azt a célt szolgálja, hogy a pénzhatalmi világelit parazita vagyonfelhalmozása, mások munkája eredményének gátlástalan kisajátítása, ha lehet, pénzügyi válságok és depressziók nélkül folytatódhassék. A pénzhatalmi elit kiszolgálójává vált állam maga is parazitává vált. Adózással arra kényszerítette a társadalom egészét, hogy tartsa el a parazita módon növekvő pénzügyi szektort.
Ezt a rákos beteggé vált társadalmat a pénzuralmi rendszert működtető központ – a FED – felszámolásával kellene újra életképessé tenni. A betegség központja tehát a Federal Reserve System. Ennek eltávolítása nélkül a pénzuralom rákos burjánzása nem állítható meg. Az viszont rendkívül nehéz feladat, hogy mind az állam, mind a vállalatok, mind az állampolgárok vonatkozásában le lehessen állítani a folyamatos eladósodást. Az adósság-pénzzel működtetett rendszert le kell építeni, és olyan új rendszert kell felépíteni, amely megszünteti a bankárkaszt hatalmának forrását, az eladósítást. Az új rendszerre áttérni rendkívül nehéz, mert nemcsak Amerikában, hanem az euroatlanti térség egészében arra vannak programozva az emberek, hogy hitelek, kölcsönök nélkül sem saját életüket, sem országuk életét nem tudják már képzelni.
Látjuk a jó szándékot, de nem hiszünk abban, hogy a pénzuralmi rendszer csupán azért működik, mert a pénzrabszolgaságot, az adósfüggőséget a társadalom tagjai önként vállalják. Lehet azzal érvelni, hogy szerezhető úgy is egyetemi diploma, hogy nem adósodunk el, és elég, ha önfegyelemmel, szorgalommal, takarékossággal törekszünk erre. De ki az, aki még hisz ezeknek a közhelyeknek?

Obama harmadik feladata: egy nagyobb méretû külső háború előkészítése



A pénzhatalmi világelit, amely megszerezte magának az Egyesült Államok feletti hegemóniáját, csak úgy tudja a hatalmát fenntartani, ha a dollár továbbra is megtartja világpénz és tartalékvaluta szerepét. A pénzhatalmi elit ezt a privilegizált státuszt csak úgy tudja a rohamosan inflálódó dollár számára megtartani, ha elsősorban csak dollárért lehet beszerezni az energiahordozókat, a kőolajat és földgázt a világpiacon. Ennek a biztosításához szüksége van a katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok fegyveres erejének jelenlétére is a világ szinte minden térségében. A helyi konfliktusok és háborúk megszakítás nélkül folynak a hidegháború befejeződése óta. Egy nagyobb háború kitörését, amelyben már a nukleáris fegyverek bevetésére is sor kerülne, egyre kevésbé lehet kizárni. Több mint egy évtizede azzal vádolja a cionista pénzhatalmi világelit Iránt, hogy nukleáris fegyver előállítására törekszik, de legalábbis olyan technológiát és ipari hátteret akar kifejleszteni, amely képessé teszi arra, hogy – szükség esetén – elő tudjon állítani nukleáris fegyvereket.
A pénzhatalmi világelit ezt a vádaskodását eddig nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani. A globális média ennek ellenére makacsul úgy állítja be a teheráni vezetést és az Iszlám Köztársaságot, mint amely nemcsak Izrael, de az egész nyugati világ biztonságát fenyegeti. Az Egyesült Államok hírszerző szerveiből álló közös testület cáfolja a pénzhatalmi világelit ellenőrzése alatt álló tömegtájékoztatás állításait. Még a Fehér Házból származó harcias megnyilatkozásokat is elutasította a 2007-ben kiadott NIE (National Intelligence Estimate – Nemzeti Hírszerzési Becslés) helyzetfelmérés. Eszerint nagy biztonsággal állítható, hogy 2003 őszén a teheráni kormány leállította nukleáris fegyverkezési programját. Azt is leszögezik, hogy Iránnak jelenleg nincs nukleáris fegyvere.
2011 februárjában a Nemzeti Hírszerzési Hatóság igazgatója, James R. Clapper, arról tájékoztatta a washingtoni szenátus hírszerzési különbizottságát, hogy az Iszlám Köztársaság ténylegesen nem törekszik nukleáris fegyver előállításához szükséges ipari háttér megszerzésére sem. 2011-ben tehát érvényben volt még a 16 amerikai hírszerző ügynökség egyeztetett álláspontja.
2001. szeptember 11-ét követően a Bush-kormányzat megfogalmazta a Nuclear Posture Review (A nukleáris reagálás áttekintése) elnevezésű doktrínáját, a megelőző jellegű nukleáris háborúról. Ezt a doktrínát integrálták a Global War on Terrorism (terrorizmus elleni globális háború) néven ismert stratégiába. Ezekre a lépésekre az Irak elleni háború nyomán került sor. A megelőző, vagyis „védelmi” nukleáris támadás Irán ellen lehetővé tenné taktikai nukleáris fegyverek bevetését az Iszlám Köztársaság ténylegesen nem létező nukleáris fegyverprogramjának megsemmisítése érdekében.
Konkrétan az úgynevezett mini nukes, vagyis a kisméretű nukleáris eszközöket tekintették át, amelyek alkalmasak arra, hogy egy megelőző háborúban bevessék őket. 2003-ban ezeket a kisméretű, nukleáris robbanószerkezeteket összekapcsolták a bunker-buster (betonbunkereket robbantó) bombákkal, amelyeket az Egyesült Államok szenátusa elfogadható konvencionális fegyverré minősített át. Az új meghatározás már összemosta a különbséget a konvencionális és a nukleáris fegyverek között. Ma már olyan atomtudósok is vannak, akik a kisméretű nukleáris robbanószerkezeteket inkább a béke megőrzése, és nem a háború eszközeinek tekintik. A Pentagon dokumentumaiban azt hangoztatják, hogy a 14 tonnás bunker-robbantó bomba a civil lakosságot nem veszélyezteti, mert maga a robbanás mélyen a föld alatt történik. Tény, hogy ennek dacára mégis szennyezné radioaktivitással a környezetet. A radioaktív sugárzás azonban csak az 1945-ben Hirosimára ledobott atombomba sugárzásának a töredéke lenne.
Becslések szerint a Nagaszakira és a Hirosimára ledobott bombák 21 és 15 kilotonna TNT robbanóerejének feleltek meg. A washingtoni szenátus 2003-ban – mint már utaltunk rá – „humanitárius bombának” minősítette át a „mini nuke” robbanószerkezeteket, és ezzel fordulatot hajtott végre a nukleáris fegyverekre vonatkozó előírásokban. Az úgynevezett low-yield, azaz kis hatóerejű nukleáris szerkezeteket engedélyezték a harctéri bevetésre. Lényegében az történt, hogy a magukat nemzetközi közösségnek nevező hatalomgyakorlók – a világbékére hivatkozással – engedélyezték a nukleáris háborút. Több szakértő is a B61-es taktikai nukleáris bombákat a hidegháború maradványának tekinti, amely felett eljárt az idő. A valóság azonban más. A mini-nuke az a fegyverváltozat, amelyet a megelőző nukleáris háború doktrínájára hivatkozva engedélyeztek. Az érvényben lévő új katonai doktrína szerint ezt a fegyvert kívánják konvencionális hadszíntereken bevetni a terroristák, illetve az államilag szponzorált terrorizmus ellen. Első számú terrorista államnak az Iráni Iszlám Köztársaságot jelölték meg. 2004 óta készítenek a Pentagon szakértői konkrét terveket egy megelőző nukleáris támadás végrehajtására Irán ellen. A tervek szerint egy ilyen támadásban bevetnének B61-es taktikai nukleáris fegyvereket. Ezeket a bombákat Nyugat-Európában, Törökországban és Izraelben lévő katonai támaszpontokról juttatnák el Irán fölé. 2007-ben a NATO jóváhagyta az Amerika által kidolgozott nukleáris megelőző háború doktrináját egy jelentésben, amelynek az volt a címe: Towards a Grand Strategy For An Uncertain World: Renewing Transatlantic Partnership (Egy bizonytalan világ átfogó stratégiája felé: a transzatlanti kapcsolatok megújítása). Ezt a jelentést az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország és Hollandia korábbi vezérkari főnökei készítették a holland Noaber Foundation (a hollandiai Noaber Alapítvány) támogatásával.
Ez a jelentés felszólítja a NATO vezetését, hogy megelőző első csapásmérésre vegyen igénybe nukleáris fegyvereket is. Ezeket be lehetne vetni nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok ellen is, mint az aszimmetrikus válasz végső eszközét. Ugyanakkor ez a fegyver az erőszak alkalmazásának végső eszköze lenne. Ezt úgy értették, hogy ennél nagyobb kapacitású nukleáris eszközöket nem vetnének be. Tény viszont, hogy ezek a fegyverek alkalmasak arra, hogy megváltoztassák egy konfliktus természetét, és végül is egy helyi háborút globálissá növeljenek. A nukleáris fegyverek, és velük együtt az első csapásmérés lehetősége azért fontos, mert csak így lehet az elrettentést biztosítani, mivel nincs reális remény egy nukleáris-fegyvermentes világra.
A vezető NATO országok vezérkari főnökeinek ez a jelentése Iránt stratégiai fenyegetésnek tekinti nemcsak Izrael vonatkozásában, amelyet – legalábbis a jelentés készítői szerint – Irán az elpusztítással fenyegetett, de az Iszlám Köztársaság stratégiai kihívást jelent az egész Észak-Atlanti Szövetségre, amelynek emiatt meg kell erősítenie elrettentő képességét katonai erejének növelésével.
Ebben a vonatkozásban a jelentés felhatalmazza a NATO-t, hogy a „mézesmadzag és a korbács” módszerével, azaz a puha és a kemény hatalom alkalmazásával lépjen fel Iránnal szemben. 2011 decemberében az Egyesült Államok illetékes hírszerző szervei kibocsátották egy újabb NIE becslést, amely hangsúlyozta, hogy Iránnak nincs nukleáris fegyverprogramja. Ennek ellenére az Obama kormányzat folytatta azt az Irán elleni stratégiát, amelyet úgy fejeztek ki, hogy „minden opció az asztalon van”. Azt vették számításba, hogy az Egyesült Államok, a NATO és Izrael közös tervet készít, és egyeztetett módon lép fel katonailag Irán ellen. Azt vették számításba, hogy Izrael nem lép fel egyoldalúan Irán ellen. Abban az esetben, ha Teherán indítana támadást, akkor viszont Washington teljes cselekvési szabadságot biztosít Izraelnek. A korábbi amerikai védelmi miniszter, Leon Panetta ezt így fogalmazta meg: bármely izraeli katonai műveletet Irán ellen egyeztetni kell az Egyesült Államokkal, amelynek ehhez hozzá kell járulnia. A hadművelet különböző részeit az Egyesült Államok vezérkara irányítaná a Pentagon és az amerikai Stratégiai Erők Főparancsnoksága.
(A teljes tanulmány a Leleplező 2013/2 nyári számában olvasható)

Hulljon a férgese!  Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda Nagy jelentőségű gazdasági apró hírek  Az öt BRICS-ország (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) megállapodott egy Fejlesztési Bank létrehozásában. Ezt Pravin Gordhan dél-afrikai pénzügyminiszter jelentette be ma Durbanban, ahol szerdán a tartják a BRICS csúcstalálkozót.

A BRICS Bank kezdőtőkéje várhatóan legalább 50 milliárd dollár lesz, de hogy hogyan osztják szét a résztvevők között, egyelőre nem tisztázott. Vlagyimir Putyin orosz elnök is, hogy részt vett a durbani BRICS csúcstalálkozón, ahol az aktuális nemzetközi problémákat is megvitatták.
Ezzel hivatalosan is megalakult a cionista bankvilág ütőképes ellenpólusa.
Bár nem ismerjük a lefektetett alapszabályokat, de reményeink szerint ezúttal nem egy kifosztó gépezet jött létre, aminek működésében a cionistáktól megszokott rabló-kapitalista módszerek és szuverén országok belügyeibe mélyen beavatkozó politika érhető tetten. Épp ellenkezőleg!
A világ tisztességes fele olyan pénzügyi szervezet megszületésére vár, amely az etikát komolyan veszi, és korrekt pénzügyi politikát folytat, mely valóban a világ fejlődését szolgálja, és nem támogatja az ügyeskedő gazemberek pénzmosását, spekulációit. Az ésszerű kockázatokat felvállalja, a rábízott vagyonokat felelősen kezeli, ügyfelei bizalmát megszolgálja. Ugyanakkor képes felvenni a harcot és legyőzni a mostani cionista, Soros–Rothschild bélyegű bankoligarchiát.
Ha megtöri a jelenlegi aljas monetáris egyeduralmukat és a dollár alaptalan dominanciáját, egészen biztosan számíthat mindazon erők támogatására, és üzleti megbízásaira, akik elítélik a jelenlegi erkölcstelen és igencsak erőszakos pénzügyi módszereket.



A Világbank is pánikban? 
Ugyanakkor ennek ellentmondani látszik a Xinhua hírügynökség március 26-i jelentése, miszerint Zang Gaoli, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának tagja, kínai miniszterelnök-helyettes március 25-én délután Pekingben találkozott a Világbank ügyvezető igazgatói delegációjával.


A két fél eszmecserét folytatott a Világbank által nyújtott hitel kínai felhasználásának helyzetéről, Kína és a Világbank közötti együttműködés megerősítéséről, a világgazdaság helyzetéről és a kínai gazdaság fejlesztéséről. Zang Gaoli elmondta, hogy az elmúlt években a Kína és a Világbank közötti együttműködés gyakorlatias, kölcsönösen előnyös és eredményes volt. Kína kész továbbra is elmélyíteni az együttműködési partneri kapcsolatot a Világbankkal, hangsúlyozta Zang Gaoli.



Halál a dollárra? 
Ám ezzel egyidejűleg március 4-én a Goldenfront egy szenzációs és igen beszédes hírt adott közzé, amelyben beszámol arról, hogy a Népi Bank of China a honlapján megjelent egy nyilatkozat, miszerint Kína reméli, hogy minden exportőr és importőr a nemzetközi tranzakciók fizetésekor a jüant választja mint nemzetközi fizetőeszközt.
Emögött a Kínai Központ Banknak az a törekvése áll, hogy megerősítése a jüan nemzetközi pénzügyi szerepét tartalék valutaként, vagyis mint dollárt kiváltó nemzetközi fizetőeszközt.
Helyesen értékelték, hogy a jüan növekvő nemzetközi népszerűsége kiváló alap a jüan nemzetközi valutaként való elismerésére, amely viszont a jövőben fenyegetést jelent az olyan devizák globális „piaci részesedésére”, mint a dollár.
Ez a lépés, hogy Kína még az év vége előtt megszünteti a dollár használatát a nemzetközi kereskedelmében, sokkal messzebb mutat.
Ugyanis ez nemes egyszerűséggel azt jelenti, hogy Kína és az Egyesült Államok kapcsolatában egy „szeizmikus sokk” fog hamarosan bekövetkezni, amely egyenesen elvezet a fiskális és monetáris politika megszűnéséhez, és Kína teljesen függetlenné és védetté válik az olyan további gazdasági válságok hatásaitól, mint a 2008-as mesterséges pénzügyi spekulációs világválság – ellentétben pl. az USA-val, és EU-val és még sokakkal, amelyeket viszont végső pusztulásba dönt.
Bár a világmédiában kevesen érték fel ésszel, hogy ez a bejelentés sokkal komolyabb ügy, mint amilyennek látszik, a Spiegel ilyen szalagcímmel hozta: „Kína megtámadja az USA-t”, mert az, hogy Kína lecseréli a dollárt a jüanra a nemzetközi kereskedelmében, már most megrendítette a bizalmat a dollárral szemben, amely a jövőben beláthatatlan következményekkel fog járni az USA-ra nézve, és örökre megváltoztatja az erőviszonyokat a világ devizapiacain.
Mint a Goldenfront.ru írja, a jüan határokon átnyúló használatának növekedése válasz volt a növekvő piaci keresletre, ugyanis a Bank of China terveit megvalósítandó korábbi vizsgálatának során megállapította, hogy 20 tartomány 67.000 vállalkozása bonyolít le nemzetközi üzleti jüanban, amelynek volumene elérte a 65 milliárd eurót. Megállapítja továbbá, hogy amennyiben a sikerül a jüant szilárdan a valuta piramis tetejére rangsorolni, ,,az lesz az utolsó szög a halálos beteg dollár koporsójába”.
Mi azonban nem hisszük, hogy ennek a háborúnak az egyetlen vesztese csupán a dollár, illetve az USA lesz. Sokkal valószínűbb és megalapozottabb szerintünk, hogy a dollárral együtt zuhan az utolsó stádiumában lévő euró is, valamint az euró-övezet tagjai, és az azokkal szoros pénzügyi és gazdasági kötelékben – értsd függő- és alárendeltségi viszonyban – álló EU tagországok, főként a kiszolgáltatottabbak és kifosztottabbak.
Nos, ha harc, hát legyen harc!



forrás: Oroszország Hangja/China Radio International/Goldenfront.ru

Drábik János: Kettős-állampolgárság és kettős-lojalitás I. rész – Jacob Schiff végeztette ki a cári családot  (…) Miként lehet megoldani a magyar zsidóság dilemmáját?

Ezt a dilemmát – elkülönülni a magyar nemzettől és mégis egyenlőnek lenni vele – többféleképpen lehet megoldani. Az egyik, ha ez a magát jól megszervezett kisebbség – amely „a hátán hordozza saját államát és jogrendjét”, és több ezer éves múltra támaszkodó, erős érzelmi és szellemi kohézióval rendelkezik – azt színleli, hogy ő teljesen lojális a többséghez. Azt állítja magáról, hogy ő a többségi etnikum szerves részét alkotja, azonosul a befogadó nép történelmével, magáénak érzi annak tragédiáit, sorsproblémáit, egész szellemiségét, és csak abban különbözik tőle, hogy más a vallása. A dilemmának ez a megoldása járható út, ámbár itt is felmerül a kérdés, hogy mennyire a magyar nemzet tagja az az ateista honfitársunk, aki nem követi a zsidó vallási hagyományokat, de magát mégis – joggal – teljes értékű zsidónak tartja.



A szekularizált zsidó élet elválaszthatatlan része, hogy a szervezett zsidóság érték- és érdekközösséget is alkot, nemcsak etnikai-, vérségi-, faji- és hagyományközösséget. Ebben óriási szerepe van a nemvallásos zsidóság körében is kötelező szolidaritásnak és törzsi összetartásnak, a kapcsolati háló kiépítésének és fenntartásának. Az elkülönülő zsidó néphez, és annak nemzetállamához – Izraelhez – való lojalitás, pedig, verseng a befogadó néphez és annak nemzetállamához való lojalitással.



A másik lehetséges megoldás, ha a zsidóság elkülönüléséből adódó másság és idegenség érzését úgy csökkentjük a befogadó társadalomban, hogy megváltoztatjuk a befogadó nemzet kultúráját, gyengítjük nemzettudatát, akadályozzuk és felszámoljuk nemzeti jellegű szervezeti életét. Ehhez szükséges a másság tiszteletének a kultikus túlhangsúlyozása, és a multikulturalizmussal a befogadó társadalom mozaikszerű, kisebb életképtelen kulturális egységekre való szétbontása, a belső szeparatizmus erőltetése, egészen az atomizálódásig. Ez az „oszd meg és uralkodj” elvének az egyik kozmopolita, balliberális modern változata.



A nemzeti önazonosság megváltoztatása, a nemzettudatot fenntartó szervezetek felszámolása megkönnyíti az elkülönüléséhez ragaszkodó zsidóságnak azt az igényét, hogy „elkülönüljön és mégis teljesen egyenlő legyen” azokkal, akiktől elkülönült. Amikor a szervezett zsidóság elkülönül, tudja, hogy ki a zsidó közösség tagja, és ki nem az. De akiktől elkülönült, azok nem tudhatják, hogy kik azok, akik első közösségként a szervezett zsidósághoz való tartozást választották. Ha ezt mégis tudni akarják, akkor antiszemita kirekesztőknek minősülnek, hiszen számontartják, ki a zsidó honfitársuk. „Én tudhatom és tudom is, hogy te nem vagy zsidó, de te nem tudhatod, hogy én az vagyok”. Az elkülönülést választó szervezett zsidóság azonban nem számít magyarellenesnek csupán azért, mert magyarságával szemben a zsidóságának adott elsőbbséget. Akik szeretnék megérteni a „mi” (nemzethű magyarok) és az „ők” (a zsidók, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy mások legyenek és ezért idegenek, ,,idegenszívűek”) kettős kategóriájában gondolkodókat, azoknak e jelenségnek a gyökereit a zsidó hagyományokban kell keresniük. Zsidó honfitársunk lehet több száz éve magyar, de több ezer éve zsidó. Melyik identitása erősebb?



Az Izraelen kívül élő zsidók világnépként különböző földrészeken, számos országban élnek. Sokan úgy érzik, hogy idegenek a nem zsidó (keresztény, iszlám és más) kultúrában, és ezért szükségesnek tartják, hogy faji alapon integrálódott, multikulturális társadalmat alakítsanak ki az adott országban, amely toleráns a zsidóság hosszú időn át folytatott asszimiláció-ellenes életstratégiájával, és erős etnikai-faji szolidaritásával. A fajilag integrált közösségek mozaikjaiból összeálló multikulturális társadalomban a zsidó közösségek nagyobb biztonságban érzik magukat, és könnyebb számukra megszerezni az adott társadalom és nemzetállam hatalmi pozícióit. A szervezett zsidóságnak, mint világnépnek az a stratégiája, hogy Izrael kivételével mindenütt támogatja a fehér lakosság keveredését a nem-fehér (fekete bőrű, ázsiai, arab, latin-amerikai és cigány-roma) lakossággal, egyidejűleg elítéli az őshonos európaiak belső szolidaritásának minden faji megnyilvánulását és önvédelmi szerveződését. Mindez valójában a pénzhatalmi világelitet kiszolgáló szervezett zsidóságot, valamint Izrael faji elkülönülésen alapuló hosszútávú érdekeit szolgálja.



A már hivatkozott Deborah Lipstadt elítéli Denying The Holocaust (New York, 1994) című könyvében azokat a fehér amerikaiakat, akik ellenzik a faji megkülönböztetés megszüntetését, a fehérek és a színesbőrűek összeházasodását. Ugyanakkor Deborah Lipstadt élesen ellenzi a vegyes házasságokat zsidók és nemzsidók között, mert azok asszimilációhoz, beolvadáshoz vezetnek. Lipstadt részt vett 1964-ben és 1965-ben azokon a polgárjogi tüntetéseken, ahol egyenjogúságot követeltek a színesbőrű amerikaiak számára. Ennek ellenére Deborah Lipstadt lelkesen támogatja azt az Izraelt, amely faji alapon megkülönböztetést alkalmaz zsidó és arab lakói között. A faji megkülönböztetés miatt számos közéleti személyiség már apartheid államnak bélyegezte a zsidó államot. Deborah Lipstadt képmutató módon kettős mércét alkalmaz, mert mindenkitől megköveteli a faji egyenjogúságot, miközben a leghatározottabban ellenzi a zsidók és a nemzsidók közti házasságot és a zsidók asszimilálódását. Hivatkozott könyvében ezt írta: „Tudjuk, mi ellen harcolunk: az antiszemitizmus és az asszimiláció, a vegyes házasság és Izrael bírálata ellen.”



Az, hogy Magyarországon a politikai közbeszédben ismét létjogosultságot nyert az antiszemitizmus, az asszimiláció és a nemzetidegenség problémája, arra utal, hogy a zsidó létnek ezt a dilemmáját nem sikerült megoldani. Ez feszültséget okoz a szervezett zsidóság és a magyar társadalom, a szervezett magyarság – a magyar nemzet – viszonyában. Nem alaptalan előítélet újraélesztéséről, hanem egy máig megoldatlan társadalmi problémáról van szó. Azoknak van igaza, akik azt mondják, hogy újra kell gondolni: mi a magyar, és ki a magyar? De azt is újra kellene gondolni, hogy mi a zsidó és ki a zsidó? Valóban sokféleképpen lehetünk magyarok – országlakóként, állampolgárként és a magyar nemzet öntudatos, érzelmileg is elkötelezett tagjaiként –, ahogyan sokféleképpen lehetünk zsidók is. Vannak magyar-zsidók, akik elsősorban a zsidó közösséghez és Izraelhez lojálisak, és vannak zsidó-magyarok, akiknek a szíve már Magyarországért, a magyar nemzetért dobog, és akiket a szellemi-érzelmi kötelékek elsősorban már a magyarsághoz fűznek. Ők a magyar nemzetbe beolvadt, asszimilálódott zsidók, akik magyar szellemiséggel, egyéni és kollektív magyar tudattal rendelkeznek.



Az antiszemitizmusra hivatkozás valójában kitér az elől a kutatómunka elől, amely feltárhatná, hogy a magyar és zsidó együttélés nehézségeiben a zsidó lét eddig feloldhatatlannak bizonyult ellentmondásai is felszínre törnek: asszimilálódni, vagy megmaradni zsidónak? Ha zsidó honfitársaink az előbbit választják, végső soron feladják zsidóságukat – ha az utóbbit, akkor feladják magyarságukat. Miként lehet egyszerre igaz magyarrá válni és lojálisnak maradni a szervezett zsidóság közösségeihez, megtartva a zsidó hagyományt, értékrendet és életmódot? Másként megfogalmazva: miként lehet a magyar kultúra, szellemiség és érzület elsajátításával lelkileg is magyarrá válni úgy, hogy elutasítjuk az asszimilációt és megőrizzük zsidó identitásunkat, azonosságtudatunkat?



Az itt felvetett kérdések már sokszor megfogalmazódtak. A francia forradalom idején az európai felvilágosodás eredményeként a zsidók, mint egyes személyek, megkapták a teljes-jogú francia állampolgárságot. Az előkelő, francia nemesi családból származó Clermont Tonnerre 1791-ben így fogalmazta meg véleményét a zsidóságról mint különálló népről: 
„Mindent meg kell tagadni a zsidóktól mint különálló nemzettől; de mindent meg kell nekik adni, mint egyes személyeknek. Kötelesek francia polgárokká válni. Egyesek azzal érvelnek, hogy nem akarnak azok lenni. Hagyjuk, hogy ezt kinyilváníthassák, és utána utasítsuk ki őket. Lehetetlen, hogy egy külön nemzet legyenek a nemzeten belül.”

Figyelemre méltó, amit Jonathan Sacks, a Brit Nemzetközösség ortodox főrabbija mondott 200 évvel később: 
„A felvilágosodás szellemisége egyrészt az egyetemes emberiesség eszméjét hangsúlyozta, másrészt az elvont személyiséget, amely már megszabadult a hagyomány korlátozásaitól, és így már ő dönti el, hogyan értelmezi a körülötte lévő világot. Ez a szellemiség olyan nyelvezetet használt, amelyre a hagyományos zsidó identitást nem lehetett lefordítani... Az emancipáció mint egyéneket felszabadította a zsidókat, de nem tette szabaddá őket mint közösséget.”

A kulcskérdés az, hogy a zsidóság mint szervezett közösség kihez lojális elsősorban. Saját közösségeihez, vagy pedig az őt befogadó társadalom tagjaihoz. Ha érdekellentét és konfliktushelyzet alakul ki a magyar állam és Izrael között, akkor kihez lesz elsősorban lojális? Az Egyesült Államokban élő zsidó közösségek számára pedig ez úgy merül fel, hogy konfliktushelyzetben Amerikát válasszák-e, vagy Izraelt? Elkülönülni és egyenlőnek maradni csaknem mindig feloldhatatlan dilemmát jelent. Az amerikai zsidó közösségek tagjai ennek a problémának a feszegetését rosszindulatú antiszemitizmusnak minősítik. Kettős elkötelezettségüket, Izrael iránt érzett mély érzelmi kötődésüket úgy értelmezik, hogy az valójában az amerikai demokrácia egyik kifejeződése.



A kettős lojalitás problematikáját jól megvilágítja Jonathan Pollard esete 1987-ben. Pollard Amerikában született zsidóként és az Egyesült Államok haditengerészetének egyik legérzékenyebb részlegénél dolgozott. Pollard az izraeli kormány kémjeként egymaga több mint 800 szigorúan titkos dokumentumot juttatott el a zsidó államhoz, amelyhez elsődleges lojalitás fűzte. Tizenhét hónapon át napi kapcsolatban állt az izraeli titkosszolgálat embereivel, akik közül kettőt Izraelben később előléptettek. Az ügyben eljáró amerikai államügyész, Joseph di Genova megállapította, hogy Jonathan Pollard volt az, aki a 20. században fizikailag a legtöbb szigorúan titkos információt adta át egy külföldi államnak. Az Egyesült Államok védelmi minisztere Pollard letartóztatása idején Caspar Weinberger volt, aki a szövetségi bíróságnak benyújtott 46 oldalas állásfoglalásában Pollard kémkedéséről azt írta: „Nem tudja elképzelni, mi okozhatott volna a nemzetbiztonságnak nagyobb kárt.”



Az amerikai zsidó bizottság a hír kapcsán attól óvott, hogy azért keljenek Pollard védelmére, mert zsidó. Ez aláásná a zsidó közösség hitelét, és Izraelnek is ártana. Fokozatosan kiderült, hogy az ügy mégsem olyan ártalmas a zsidó közösség számára, mint ahogyan attól tartottak. A Pollard-ügy egyik zavaró aspektusa az volt, hogy igen kevés amerikai fogta fel, mi is jelenti az igazi veszélyt Pollard hazaáruló magatartásában. A kémbotrány kirobbanását követően még 1987-ben a New York Times és a CBS közvélemény-kutatást végzett, amelyből kiderült, hogy az amerikaiak többsége tájékozatlan a Pollard-ügy lényegét illetően. A nemzsidó megkérdezetteknek 18%-a tudta, hogy Pollard Izrael számára kémkedett, és 13%-a azt hitte, hogy a Szovjetunió számára. A kémbotrány évében az Egyesült Államok nem csökkentette az Izraelnek nyújtott segélyeket, noha a szövetségi költségvetésből ebben az évben számos belföldi programot törölni kellett. Izrael továbbra is megkapta a szokásos katonai és gazdasági segélyt, hárommilliárd dollárt, amit az előző évben is kapott. Alig telt el néhány év, a zsidó közösség azt kezdte hangoztatni, hogy Pollard-t túlságosan hosszú szabadságvesztésre ítélték, de nem az elkövetett bűncselekménye miatt, hanem az Amerikában is meglévő antiszemitizmus miatt.



A New York-i Jewish Week című hetilap 1991-ben arról írt, hogy Izraelnek bizalmasan be kell kapcsolódnia a Jonathan Pollard ügybe: „Izrael alapítói olyan államot képzeltek el, amely megvédelmezi az összes zsidót, aki az antiszemitizmus miatt szenvedett, bárhol is legyen. Pollard minden kétséget kizáróan ilyen áldozat.”



Alan Dershowitz, Pollard jogásza úgy vélte, hogy a közhangulat érezhetően védence javára változott. Ennek volt az egyik kifejeződése, hogy az Amerikai Zsidó Kongresszus és a nyugati parti B’nai B’rith is támogató nyilatkozatában elnézést sürgetett Pollard számára. Kiállt az Izrael javára kémkedő sayanim mellett Eli Wiesel, valamint Philip Klutznick, a Zsidó Világkongresszus korábbi elnöke is.



1996 januárjában a tel-avivi kormány formálisan is izraeli állampolgárságot adott Pollard-nak annak ellenére, hogy a baráti szövetségesnek számító Egyesült Államokban kémkedésért jogerősen elítélték és bebörtönözték. Pollard jogászai reményüket fejezték ki, hogy a hadifoglyokhoz és a harcközben eltűntekhez hasonlóan az izraeli kormány Pollard kiszabadítása érdekében is megtesz mindent. Izrael csak 1998-ban ismerte el hivatalosan is, hogy Pollard nekik kémkedett.



Új fejlemény volt a Pollard ügyben az, hogy az amerikai zsidó közösség arra alapozta az izraeli kém védelmét, hogy nem tekinthető legitimnek az ügyében hozott bírósági ítélet. Itt nemcsak arról van szó, hogy a Pollard-ra kiszabott élethossziglan tartó szabadságvesztés büntetést az antiszemitizmus motiválta, hanem arról is, hogy Izrael valójában fel volt jogosítva mindazoknak az információknak a birtoklására, amelyeket Pollard illegálisan eltulajdonított az amerikai hadsereg idegközpontjaiból.



A Jewish Journal of Los Angeles 1998-ban megjelent számában Anne Roiphe úgy vélte: „Lehet, hogy az antiszemitizmus füstölgő fegyverét még nem találtuk meg, de legtöbben úgy gondoljuk, hogy Pollard túl szigorú megbüntetése és az, hogy miért nem rendelkezett Izrael azokkal az információkkal, amelyeket Pollard adott át neki, összefügg az antiszemitizmussal”.



Joseph Aaron, az amerikai zsidó közösség egyik ismert tagja, viszont azt nevezte szégyenteljesnek, hogy csaknem valamennyi zsidó szervezet magára vállalta Pollard védelmezését. Sürgették szabadlábra helyezését arra célozva, hogy fogva tartásának igazi oka az antiszemitizmus. Aaron azt fűzte ehhez, hogy ha ez így lenne, akkor valamennyi magas hivatalt betöltő amerikait antiszemitának kellene tekinteni – legyenek azok demokraták vagy republikánusok, polgári vagy katonai tisztségviselők, tartozzanak a törvényhozókhoz vagy a kormányzati szervekhez. Ők ugyanis mind egyetértettek abban, hogy Pollard olyan felmérhetetlen kárt okozott az Egyesült Államoknak, hogy életfogytiglani szabadságvesztéssel kellett büntetni. Mégis az amerikai zsidók többsége a szabadon bocsátását követeli, arra hivatkozva, hogy „Izraelért tette”, mintha ez enyhítené a bűncselekmény súlyát.



Néhány évet követően David Tenenbaum hadmérnök elismerte, hogy szigorúan titkos információkat adott át egy izraeli hírszerző tisztnek az Egyesült Államok hadseregének Tank Automotive and Armament parancsnoksága detroiti központjából. Az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek végéig negyven nyomozás indult olyan amerikaiak ellen, akik Izrael számára kémkedtek. A CIA 1979-ben jelentést készített, amelyben megállapította, hogy az izraeli hírszerzők jelentős erőfeszítéseket tesznek tudományos és műszaki információk megszerzése érdekében. Ennek keretében kísérletet tettek titkos védelmi projektek megszerzésére az Egyesült Államokban és más nyugati országokban. 1971-ben a svájci bíróság négy évi szabadságvesztésre ítélte Alfred Frauenknecht svájci zsidó mérnököt, mert mintegy 200.000 tervrajzot és műszaki leírást adott át a Moszadnak, amelyek a francia-svájci Mirage harci-gépekre vonatkoztak.



Victor Ostrovsky, a Moszad tisztje és hírszerzője – aki erkölcsi okokból szakított munkáltatójával –, 1990-ben publikálta By Way of Deception: The Making and Unmaking of a Mossad Officer (Megtévesztéssel: Egy Moszad tiszt létrehozása és eltűnése) című könyvét. Ostrovsky azt állítja hivatkozott könyvében, hogy mintegy két tucat izraeli ügynök aktívan kémkedik, beszervez hírszerzőket, végrehajt titkos akciókat, főleg New Yorkban és Washingtonban, amelyeket működési területüknek tekintenek. Világszerte számos más ország zsidó származású polgárai állnak önkéntesen a Moszad rendelkezésére, amely a CIA izraeli megfelelője. Ivrit nyelven sayanimnak nevezik azokat, akik a zsidó közösségekhez és Izraelhez való lojalitásból a legkülönfélébb szolgálatokat teszik a Moszadnak.



Ostrovsky szerint a sayanim csak olyan személy lehet, aki száz százalékos zsidónak tekinthető, mind származását, mind lojalitását illetően. Ők külföldön élnek, de Izraelben élő rokonaik révén akkor is elérhetőek, ha nem izraeli állampolgárok. Több ezer sayanim él világszerte. Egyedül Londonban kétezer aktív, és ötezer olyan, aki szükség esetén rendelkezésre áll. Egy autókereskedő sayanim, vagy egy ingatlanbérlettel foglalkozó segítheti a Moszadot, hogy gyorsan autóhoz jusson anélkül, hogy az összes dokumentációs követelménynek eleget tenne. Egy lakásbérlettel foglalkozó a szokásos feltételek mellőzésével szerezhet lakást. Egy bankár pedig akár éjszaka is átadhatja a szükséges pénzt, míg egy orvos úgy kezelhet egy lövéssérülést, hogy nem jelenti a rendőrségnek.



Az elgondolás tehát az, hogy rendelkezni kell olyan titkos listával, ahol szerepelnek azok, akik készek szükség esetén önként segíteni. Akadnak olyanok, akik a Moszad bizonyos kéréseit nem teljesítik, de az ő esetükben is lehet a hallgatásukra számítani. A Moszad tehát egy viszonylag kockázatmentes beszervezési rendszert tud működtetni, és mintegy egymillió főből tud segítőtársakat biztosítani a maga számára Izrael határain kívül.



Izrael kérésére egy amerikai bíró 1990-ben betiltotta Ostrovsky könyvének a megjelentetését. New York Állam Legfelsőbb Bírósága később ezt a döntést visszavonta. Az izraeli kormány azzal érvelt, hogy a könyv veszélyezteti a titkos Moszad-ügynökök biztonságát azáltal, hogy beazonosíthatóvá teszi őket. Ostrovsky sem maradt tétlen, 1995-ben beperelte az egyik kanadai televízióállomást, mert az interjút sugárzott egy izraeli újságíróval, aki óhaját fejezte ki, hogy egy becsületes zsidó Kanadában meg fogja ölni a fecsegő korábbi Moszad tisztet. Tény, hogy Ostrovsky házát Kanadában felgyújtották és az leégett.



A kettős lojalitás jelenleg nem közéleti vita tárgya. Ma már széles körben elfogadottnak tekintik, és ez felbátorította azokat, akik zsidó identitásuk fanatikus elkötelezettjeinek számítanak, hogy nyíltan ellenséges és felforgató kijelentéseket tegyenek. Példaként említhetjük Jane Delynne-t, aki sikeres írónőnek számít, és számos művészeti elismerésben részesült. Jane Delynne 1989-ben megjelentetett Hitler’s World című könyvében így összegezte a véleményét a zsidó önazonosság-tudatról: „Izrael létezése annak megerősítése, hogy a zsidók kiválasztott népet alkotnak... Izrael olyan erkölcsi jelentést hordoz a számomra, amely hiányzik a világ összes más népének a létezéséből. Ha háború lenne az Egyesült Államok és Izrael között, Izraelt választanám. Néha úgy érzem, hogy titokban örülök, amikor időnként brutális magatartást tanúsít, mert a világ így tudni fogja, hogy létezik egy kegyetlen monstrum, amely soha nem fogja elfelejteni a holokausztot. Noha elvben hiszek a nukleáris leszerelésben, boldog vagyok, hogy Izraelnek van atombombája, és Izrael további létezése az egyetlen ok, amiért lehetségesnek tartom a nukleáris fegyverek igazságos használatát. Hadd fejezzem ezt ki a legdurvább és legcsúnyább módon: nem vagyok biztos, de hiszem, ha választanom kellene Izrael vagy pedig az emberiség többi hatmilliárd lakójának a túlélése között, akkor én a négymillió zsidót választanám.”



Mivel egy díjakkal elhalmozott, elismert amerikai-zsidó írónőről van szó, őszinte szavait nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Az itt kifejezett mély azonosulás a zsidó néppel és Izraellel, a sorsközösségnek ez a fanatikus vállalása, részben magyarázatot adhat arra, hogy miért kész oly sok amerikai zsidó az Egyesült Államok érdekei ellen cselekedni. A zsidó államnak nem sikerült volna olyan gyorsan és sikeresen kifejlesztenie saját nukleáris fegyvereit, ha nem segíti ebben a törekvésében számos amerikai zsidó.



Seymour Hersh írja ‘The Samson Option: Israel’s Nuclear Arsenal and American Foreign Policy‘ című munkájában (New York, 1991, 58. old.): „Néhány amerikai atomfizikusról tudták, hogy a második világháború után Izraelbe vándorolt ki. Egyikük a Manhattan Projekt veteránja volt, és 1956-ig a nukleáris-reaktor készítés legérzékenyebb részénél dolgozott... A CIA figyelmét az a tény is felkeltette, hogy Izrael az amerikai-zsidó közösségektől nagy pénzösszegeket gyűjtött Dimona számára, amely Izrael nukleáris bomba-előállítási központja.”



Az izraeli atombomba atyjának Ernst David Bergmant tekintik. Az ő barátja volt Lewis Strauss, az Atomenergia Bizottság zsidó származású elnöke 1950-ben. Strauss tudta, hogy Izrael titkos erőfeszítéseket tett nukleáris fegyverek előállítására. Seymour Hersh szerint Strauss erős érzelmi elkötelezettséget érzett a zsidóság iránt, és ez fontos szerepet játszhatott abban, hogy nem adott tájékoztatást arról, amit tudott, vagyis hogy Izrael Dimonában nukleáris fegyverek gyártásra rendezkedett be. Strauss még hivatali elődjét, a CIA későbbi főnökét, John McCone-t sem tájékoztatta. Ezért a kettős lojalitás mindig is komoly problémát okozott 1948, a zsidó állam létrejötte óta az amerikai titkosszolgálatoknak.



Fontos szerepet játszott Izrael atomprogramjában Zalman Shapiro, akinek Pennsylvaniában urándúsító üzeme volt. Shapiro tevékenyen részt vett az amerikai cionista szervezet (Zionist Organization of America) munkájában. Az Egyesült Államok Atomenergia Bizottsága (Atomic Energy Commission, AEC) 1965-ben megállapította, hogy több mint száz kiló dúsított uránium eltűnt Shapiro vállalatának a raktárából. A CIA ezt követően már figyelemmel kísérte Shapiro izraeli kapcsolatait, de sem a CIA, sem az AEC, soha nem tárta fel, hogy Shapiro kettős életet élt. Titokban bizalmas kapcsolatot tartott fent Izrael vezető atomtudósaival.



A már hivatkozott Anne Roiphe szerint a kettős lojalitás problémája az egyik olyan kérdés, amelyet arra használnak az antiszemiták Amerikában, hogy izolálják a zsidókat. Roiphe szerint nem érdemes erről a kérdésről vitát folytatni, de ehhez hozzátette: „Az igazság az, hogy csak addig vagyunk amerikaiak, ameddig Amerika kordában tartja antiszemitáit. Mi örökké zsidók maradunk minden körülmények között.”



Roiphe újra fogalmazta azt, amit a híres amerikai rabbi, Stehphen Wise így fogalmazott meg az 1940-es években: „Lehet, hogy amerikai vagyok hatvannégy év óta, de négyezer éve vagyok zsidó.”
(…)
Jacob H. Schiff a szovjet rendszer egyik létrehozója




A Rothschild Bankház legfőbb képviselője az Egyesült Államokban Jacob Schiff szuperbankár volt. Schiff már az 1890-es évek elején nyomást gyakorolt a washingtoni kormányra, hogy tegyen intézkedéseket az Oroszországban élő zsidók helyzetének javítására. Ez ügyben Schiff többször is tárgyalt az ugyancsak zsidó származású James E. Blaine amerikai külügyminiszterrel. A viszony az amerikai zsidóság és a cári Oroszország (később Szovjet-Oroszország, majd Szovjetunió) között soha nem volt problémamentes.



A 20. század elején a cári Oroszországot az antiszemitizmus egyik központjának tekintették és ez késztette arra az amerikai zsidókat, hogy akadályozzák a kereskedelmi- és hitelkapcsolatokat a cári kormányzattal. Jacob Schiff volt az, aki a 20. század első éveiben finanszírozta Japánt és rávette, hogy intézzen támadást az orosz hajóhad ellen. A japán–orosz háborúban Tokió sikereket ért el. A cári rendszer mély válságba került, és a döntőrészt zsidó származású bolsevikok robbantották ki az 1905-ös forradalmat, hogy megszerezzék a hatalmat. Ez akkor nem sikerült nekik és a cári rendszer túlélte a válságot. A dúsgazdag cári család döntéshozói azonban ekkor úgy határoztak, hogy a család magánvagyonát képező 400 millió dollárt a Chase Bankba, a National City Bankba, a Garanted Trust Bankba, a Manufacturers Bankba, valamint a Hannover Trust Bankba helyezik el. II. Miklós cár 80 millió dollárt a párizsi Rothschild Bankba menekített ki Oroszországból. Ezek a hatalmas összegek a cári család kivégzését követően ezeknél a bankoknál maradtak, mivel hivatalosan egyetlen egy túlélő sem volt, vagy más jogos örökös.



Emlékeztetünk arra, hogy Jacob Schiff 1918 júliusában közvetlen utasítást adott amerikai diplomáciai csatornákon keresztül a Szovjet-Oroszországban hatalomra került bolsevik vezetésnek, hogy végezzék ki II. Miklós cárt és családjának valamennyi tagját. Ez az utasítás közvetlenül New Yorkból érkezett. Amikor a bolsevikoknak menekülniük kellett Jekatyerinburgból, nem volt idejük valamennyi távírószalag elpusztítására. Ezeket a távírószalagokat később megtalálták egy távíró-házban. Nyikolaj Szokolov, akit az Alexander Kolcsak vezette fehér-kormányzat megbízott az ügy kinyomozásával, magához vette ezeket a távírószalagokat, majd amikor a Kolcsak-kormányzat bukása után Franciaországba menekült, ezeket a kódolt távírószalagokat 1922-ben megfejtették. Kiderült, hogy a szalagok a cár és családja meggyilkolására vonatkozó információkat tartalmazták.



A táviratok megfejtett szövege szerint Jacob Szverdlov, a bolsevik központi végrehajtó bizottság elnöke küldött üzenetet Jacob Jurovszkijnak, aki azt Jacob Schiffnek New Yorkba továbbította. Ebben jelenti Schiffnek, hogy közeleg a fehér hadsereg. Schiff ekkor adott utasítást arra, hogy likvidálják a cárt és annak egész családját. Ezt az utasítást az ebben az időben Vologdában állomásozó oroszországi amerikai diplomáciai képviselet továbbította Szverdlovhoz. (Többet erről: http://www.henrymakow.com/jacob_schiff_ordered_murder_of.html) 
Szverdlov ezután megparancsolta Jurovszkijnak, hogy hajtsa végre ezt az utasítást. Másnap azonban Jurovszkij le akarta ellenőrizni, hogy hogy csak a cárt, vagy tényleg az egész családot kell-e kivégeztetnie. Szverdlov akkor közölte vele, hogy az egész családot meg kell semmisítenie. Juroszvkij volt felelős a parancs végrehajtásáért. A részletes tények tehát arra utalnak, hogy nem Lenin maga döntött ebben a súlyos kérdésben. Edvard Radzinszky zsidó történész kísérletet tett arra, hogy Lenint tegye felelőssé a cár és családjának a kivégzéséért. De az archívumokban ilyen táviratot vagy más dokumentumot nem találtak. Radzinszkynek az a magyarázkodása, hogy Lenin megsemmisítette ezeket a táviratokat, nem nyert alátámasztást. Leninre rendkívül sok terhelő dokumentumot találtak sértetlenül, miért pont ezt az egyet semmisítette volna meg?
1924 novemberében Szokolov elmondta egy barátjának Franciaországban, hogy a kiadója nem akarta kinyomtatni könyvét ezek miatt az érzékeny adatok miatt. A kiadója cenzúrázta, és ezeket az adatokat eltávolította a könyvből. A könyv megjelenése után egy hónapra Szokolov hirtelen meghalt. Az Egyesült Államokba készült utazni, hogy Henry Fordnak átadja a bizonyítékait, aki akkor már perben állt a Kuhn, Loeb and Company bankházzal a The International Jew (A Nemzetközi Zsidó) c. könyvének publikálása miatt. Szokolovnak „A cári család meggyilkolása” című könyve 1925-ben Berlinben jelent meg. Jacob Schiffnek a cári család meggyilkolásában játszott szerepéről Oroszországban csak 1990-ben számoltak be. 



Mikor történt fordulat Jacob Schiff magatartásában?



1917-ben II. Miklós cár lemondott, és helyére lépett a Kerenszkij által vezetett, rövid életű ideiglenes kormány. Emiatt hirtelen változás következett be az amerikai zsidóság és Oroszország közti viszonyban. Ugyanezen év őszén a bolsevik rezsim került hatalomra, s ekkor ez a viszony lényegesen bonyolultabbá vált.
Ezt a változást a legjobban a Kuhn, Loeb and Company magatartásának változása jellemzi. 1917-től az 1920-as, 1930-as évekig a Kuhn, Loeb and Company és e bank partnerei nyíltan bolsevik-barát magatartást tanúsítottak. Emiatt több irányból is bírálták őket. Az 1920-as években az antiszemita kritikusok az Egyesült Államokban és Európában azt vetették a zsidó bankárok szemére, hogy túlságosan bolsevik-barátok. Az első világháború idején ehhez még a német-barátság és a nagy-antant iránt tanúsított hűtlenség vádja is társult. Ezt a vádaskodást az a széleskörben elterjedt nézet támasztotta alá, hogy a bolsevikok valójában a németek bábjai, akiknek a valódi célja Németország győzelmének kiharcolása azáltal, hogy Oroszországot és a keleti frontot kikapcsolják a háborúból. Ily módon Németország minden erejét a nyugati frontra tudja átcsoportosítani. 



Az is széles körben ismertté vált, hogy a Kuhn, Loeb and Company legfőbb irányítója, Jacob Schiff titokban pénzelte a bolsevik forradalmat. Ez a körülmény erősítette azt a véleményt, hogy ez a nagy befolyású bankház német-barát. Fokozta a félelmet továbbá az a széles körben elterjedt vélemény is, hogy a befolyásos zsidók mind radikálisok, és az a céljuk, hogy alapjaiban megváltoztassák a fennálló társadalmi rendet. Ezt a véleményt csak megerősítette az a körülmény, hogy az oroszországi bolsevik vezetők többsége zsidó, vagy zsidó származású volt. Egy olyan kétségtelenül kapitalista intézmény, mint a Kuhn, Loeb and Company, nehezen volt a baloldali forradalmi törekvések központjának tekinthető, mégis annak bizonyult. A brit és a francia döntéshozók, az amerikai konzervatívok, az orosz emigráns szervezetek és olyan antiszemiták is, mint Henry Wickham Steed, a British Daily Mail főszerkesztője, csak alátámasztották ezt a félelmet, amikor bebizonyították, hogy Jacob Schiff és partnere, Felix Warburg, valamint más zsidó bankárok óriási összegeket adtak a bolsevikoknak cserébe oroszországi gazdasági és pénzügyi koncessziókért.



Az American Jewish World című hetilap 1936 novemberében olasz és német forrásokra hivatkozva megírta, hogy Felix Warburg és a Kuhn, Loeb finanszírozta Trockijt, Lenint és a bolsevik forradalmat. Ron Chernow-nak a The Warburgs című könyvében, amely a Warburg család megrendelésére készült, olvasható a 181. oldalon, hogy „a cár bukása 1917 elején eltávolította Jacob Schiff utolsó fenntartásait is a szövetséges nagy-antant támogatását illetően. Előre látva az államilag szponzorált antiszemitizmusnak a befejeződését, üdvözölte a bolsevik-mensevik forradalmat, mint egyfajta csodát, amelyet így fogalmazott meg: ‘csaknem nagyobb csoda, mint őseink kiszabadulása az egyiptomi fogságból’. Schiff nyomban átutalt egymillió rubelt az Alexander Kerenszkij kormányának.”



Jacob Schiffnek később szemrehányást tettek azért, hogy ő és a Warburgok segítették hatalomra a bolsevik forradalmat. Bizonyított tény, hogy Trockij Jacob Schiff megbízásából tevékenykedett, és Schiff fia is megerősítette, hogy apja a Kuhn, Loeb bankon keresztül 20 millió dollárt adott Trockijnak. (Ez mai árfolyamon mintegy 2 milliárd dollár összegnek felel meg.) Lenint elsősorban a németországi Warburg-Ház feje, Max Warburg finanszírozta. Ő az, aki a császári Németország titkosszolgálatának irányítójaként Lenint és bolsevik forradalmárjait zárt vonatban átcsempészte Németországon keresztül Helsinkibe. De ugyancsak Max Warburg juttatott Leninnek 20 millió aranymárkát is.

Részt vettek a bolsevikok finanszírozásában a Rockefellerek, a J. P. Morgan partnerei, a stockholmi Nye Bak tulajdonosa, Olaf Ashberg, valamint William Thompson, a Chase National Bank vezetője. A Rockefellerek azután kezdték el támogatni a bolsevikokat, amikor a cár elutasította igényüket az oroszországi olajmezők kiaknázására. Ennek az volt az oka, hogy a Rothschildok és a Nobel-testvérek tulajdonában lévő Royal Dutch kapta meg ezt a koncessziót. A Rockefellerek tehát azért finanszírozták a bolsevikokat, hogy a Standard Oil szilárdan megvethesse a lábát Oroszországban.

Ezt a néhány adatot csak azért idéztük, hogy alátámasszuk: Lenin, Trockij és a bolsevikok nem tudták volna uralmuk alá hajtani Oroszországot és népeit a szupergazdag zsidó bankárdinasztiák támogatása nélkül. Ennyiben a szupergazdag zsidó bankárdinasztiák részben felelőssé tehetők – mint bűnrészesek – a bolsevizmus által elkövetett történelmi bűnökért.

James Petras amerikai egyetemi tanár vezette be írásaiban azt az elnevezést, hogy „Zionist Power Configuration, ZPC” (magyarul Cionista Hatalmi Struktúra, CHS) arra az átfogó ernyőszervezetre, amely a transznacionálisan megszerveződött világnépet – az Izraelben és a diaszpórában élő zsidóságot – irányítja, finanszírozza, és amelyhez a zsidó szervezetek lojálisak. Petras amikor kutatni kezdte ennek a hatalmi struktúrának a szervezeti felépítését és működését, számos forrásból merített. Sok tényt és adatot cionista és izraeli forrásokból, valamint a főáramlatú hivatalos tudományosság által elismert publikációkból vett át. Természetesen használta a főáramlattal szemben kritikus magatartást tanúsító szerzők és elemzők munkáit is. Petras külön hangsúlyozta, hogy ő személy szerint nem részesíti előnyben a zsidó szerzőket, csupán azért, mert zsidók. Nem ért egyet azzal, hogy a zsidó szerzők művei hitelesebbek lennének a zsidó kérdésben, mint más szerzők művei. Véleménye szerint az igazság kiderítését nem etnikai alapon kell végezni. Vannak ugyanis olyan nem-zsidók által készített elemzések és művek, amelyek sokkal jobban dokumentáltak és jobban érvelnek, mint azok, amelyek kizárólag zsidó forrásokra támaszkodnak.

( A teljes cikk a Leleplező 2013/1, tavaszi számában olvasható)

Dunát foglal Pesten a héber lakópark (az olvasók írták)

Ki adott engedélyt az Izraeli “Duna Terasz projekt” megépítésére a fővárosban? Özönlenek ide és egyáltalán nem számít, hogy közben Magyarországon egyre fokozódik az antiszemitizmus. Mordehai: Mit vagytok úgy oda? Ők haza jönnek, hiszen őseik részt vettek veletek együtt a Kárpát medencei honfoglalásban, a hét honfoglaló törzs közül az egyik kazár zsidó volt! (Húhaaaa! Azannyát!)
2013. február 22. szmm.hu
Ki adott engedélyt az Izraeli „Duna Terasz Lakópark” megépítésére a fővárosban?– tette fel a kérdést a Szabad Magyarországért Mozgalom. Amennyiben igaz – és miért ne lenne az? – az alábbi hír, akkor jó lenne, ha a városvezetés tájékoztatná a főváros lakosságát a terv részleteiről. Talán meg kéne kérdezni az őslakosokat is, hogy akarják-e, hogy etnikai szigetek épüljenek Budapesten.
Hatalmas IZRAELI LAKÓPARK épül! Még a Dunát is elterelik!
Mindenkitől elnézést kérek, akinek az alábbiak sértik az érzéseit!
Semmi sem áll távolabb tőlünk kulturális kreatívoktól, tőlem Kerekes Kláritól, és a magyar emberektől sem, mint a rasszizmus!
Nem is írtam volna a címben, hogy HATALMAS IZRAELI LAKÓPARK, amennyiben nem ez szerepelne az Izraeli TV reklámfilmjében!
Még csak esélye sincs a Magyarországon élő magyar lakosságból senkinek sem arra, hogy ezen a hatalmas és lenyűgöző lakótelepen, amennyiben van rá elegendő pénze, ingatlant vásároljon!
Gondold át: a saját hazádban egy olyan lakótelepet építenek, ahol eleve saját maguk akarnak lenni. Még az esélyét is kizárják, hogy bárki más beférkőzzön közéjük... Még annak az esélyét sem vállalják fel, hogy egy roma, magyar, szlovák, vagy akár egy itt élő fekete is közéjük furakodjon. Feltehetően azért szabtak meg elég magas árakat, hogy csak az tudja megfizetni, aki milliárdos. (Ebben kételkedünk, mert az izraeli számára az a vonzó, ami olcsó, vagyis az ottani átlagpolgár számára is megfizethető. Ennek utána nézünk – a szerk.)
Még a látszatát is el akarom kerülni a rasszizmusnak és köszönöm, ha segítesz a javaslatoddal!
Köszönettel és szeretettel: Kerekes Klári
NÉZD MEG EZT A REKLÁMOT és add tovább mindenkinek! Ezt minden magyar embernek látnia kell!

A lefordított szöveg nálunk már kicsapta a biztosítékot! - írja az olvasó.
Itt lehet megtalálni az interneten:
http://ags.gns.co.il/cdn/DigitalCloud/Anchor/2012/06/Minisite/?Media=t

AZ IZRAELI TV HIRDETÉSE A BUDAPESTEN FELÉPÜLŐ HATALMAS „ZSIDÓ LAKÓPARKRÓL”, AMELY A DUNA RÉSZLEGES ELTERELÉSÉT IS AZ IDE KÖLTÖZŐK SZOLGÁLATÁBA ÁLLÍTJA. MAGYARORSZÁGRA TELEPÜLŐ IZRAELI TÖMEGEK JELENTKEZÉSÉT VÁRJÁK AZ IZRAELI INGATLANCÉGEK ÉS A MAGYARORSZÁGI BETELEPÍTŐK. KORLÁTLAN A LEHETŐSÉG!

Ha ez a látvány sem hozza ki a magyar lakosságot a béketűrésből, akkor semmi!Már nélkülük is rabszolgák vagyunk a saját hazánkban!
Forrás: kulturaliskreativok


Izraelben budapesti lakóparkot hirdetnek

2013-02-10. Kuruc.info
A hazai zsidóság Washingtonba, Brüsszelbe és Jeruzsálembe járogat panaszkodni, nemzetközi parazitákat hívnak a nyakunkra a már elviselhetetlen magyarországi, főleg jobbikos antiszemitizmus miatt. Közben Izraelben serényen hirdetik megvételre az izraeliek építette budapesti lakóparkokat. Most éppen az angyalföldi Fóka-öböl mentén fölhúzott izraeli lakópark lakásait kínálják 350 ezer sekelért.
A Duna Terasz Lakópark lakásait kínálják megvásárlásra izraeli héber nyelvű reklámfilmek az ottani sajtóban és más csatornákon. Megtudjuk belőlük azt is, hogy a több mint kétezer lakóegységből álló lakóparkot Budapest XIII. kerületében, Angyalföldön húzta föl egy Jiszráél Ben Jákár nevű izraeli vállalkozó, akinek cége portfóliájába Magyarországon további hatezer lakóegység tartozik. A lakópark a dunai Fóka-öböl, az infrastruktúra-fejlesztés keretében kiépített Marina Part mentén van. A reklámfilm ajánlatai közben egy furcsa, fölismerhetetlen, meghatározhatatlan, orosz és héber dal keveréke szól zongorakísérettel.

A luxuslakásokhoz mélygarázs is tartozik, a teraszokról pompás a kilátás a Dunára, a közelben van a metróállomás és a Duna Plaza, 350 ezer sekeltől kezdődően (1 euró = kb. 5 sekel) megvásárolhatók. A vásárlás céljából Izraelből Budapestre látogató potenciális vevőket az eladó cég látja vendégül az Intercontinental szállóban, olvasható a csábító ajánlatok között.
Az izraeli sajtóban és másutt már évek óta hirdetik megvételre vagy befektetés céljából a különböző magyarországi lakóparkokat, pontosabban az ott kínált lakóegységeket. A tendencia azért is érdekes, mert a fölfokozott reklámtevékenységgel párhuzamosan a zsidók az elmúlt hetekben, hónapokban azzal kürtölik tele a világsajtót, hogy Magyarországon már szinte fokozhatatlan szintre jutott az antiszemitizmus. A lakóparkos hirdetéseket és egyéb jelenségeket figyelembe véve az emberben önkéntelenül is fölmerül a gyanú: gazdasági és politikai célzattal folyik itt a magyarországi antiszemita végveszélyről terjesztett hisztéria, vagy ha mégis igaz, akkor teljesen hatástalan például a Jobbik antiszemitizmusa.
Júszef el-Kudszi - Kuruc.info


Egy zsidó véleménye a magyarországi izraelita ,,honfoglalásról”
Jönnek-jönnek, haza jönnek

Leleplező: Megkérdeztük egyik itt élő izraelita barátunkat az ügyről.

Ugyan – ugyan- legyintett Mordehai –, felfedezték a spanyol viaszt? Elég lett volna átsétálni az Árpád hídon. Már évek óta láthatták volna a Duna plázánál lévő partszakaszon és félszigeten sorakozó házakat. Hová tették a szemüket? Mit gondolnak, miért az óriási reklám Tel-Avivban? Azért van, mert nehéz eladni, a magyar tesóknak valahogy nem nagy durranás, azoknak villa, vagy budai hegyi társasáház dukál. A csóróbb izraeli tesóknak ez még kánaáán. Ott a Duna, a Duna Pláza, van metró is és nem, igaz, hogy drága. Baromi olcsó. 350 ezer shékel, 70 ezer euró? 20-21 millió forint? Röhej. Annyi majdnem, mint az Árpád-hídnál és attól délre lévő Duna parti panel lakások ára. Nekem, az én itteni életmódomhoz ez a lakópark snassz, nekem olyan, mint egy felcicomázott proli lakótelep.
- Te könnyen vélekedhetsz így, gazdag vagy, Merci, nagy villa Budaligeten. Legalább azt magyarázd meg nekünk, miért akarnak bezárkózni a lakóparkba?
- Nem értek egyet azokkal az antiszemita, holokauszttagadó nácikkal, akik azt mondják azért, mert vérünkben van a gettósodás. Ez hülyeség. Mi védekezünk az asszimiláció ellen, nem szeretünk keveredni. A magunk fajtája között érezzük jól magunkat. És szükségünk van a biztonságra is, mert én el tudok bújni a villámban a toposok között, de a csóringer zsidó nem, pláne az agyonreklámozott lakóparkban. Az ilyeneket körül kell keríteni és fegyveres őrség sem árt. A bejáratnál mindenkit igazoltatni kell. Így biztonságos.
– Vehetne ott lakást magyar, vagy mondjuk egy roma is?
– Ember! Viccelsz? Még kétszer annyiért se adnék el ott nekik lakást. Te is tudod, mi lett Józsivárosban, betette a lábát egy, és az árak mindjárt zuhanni kezdtek. Nos, a tel-aviviaknak nem tetszene, ha higulna a közösség. Különben is, ha sikerülne tiszta zsidó csapatot összetoborozni, akkor lehet, hogy a lakóparkban jiddis lenne a ,,hivatalos” nyelv...
– Te is tudod az amerikaiak eröltetik a multikultúrát.
- Nektek meg a szedett vedett bevándorló népeknek. Csoda, hogy még nem árasztottak el bennetek a pápuai emberevők, azok is teljes jogúak lennének, ugye? Még akkor is, ha felzabálnának bennetek. Na látod, a lakópark ezért is jó, ott nincs multikultúra.
– Még annyit, hogy akik ide jönnének Izraelből, azok maradnának? Magyarok, vagyis kettős állampolgárok lennének?
– Nincs szükség rá, hiszen ők ,,ottani” magyarok. Csak visszajönnek, gyakrabban, nyaralni, shoppingolni, és kaszinózni. Meg aztán a magyar útlevél jó, uniós, jó álca, ha olyan államokba mennek, ahol utálják őket. Szerintem, a nyugdíjas kört leszámítva, nagy részük nem települne át ide. Egy itteni lakás elsősorban háttér, háború esetére van hová menekülni. Sokan erre is gondolnak. Ez az ország jó erre, ezért is szeretjük. Meg aztán, bár ezt ti tagadjátok, szegről végről közünk is van egymáshoz, hiszen jó kétszáz éven át együtt éltetek velünk, a vazullusaink voltatok, keveredtetek velünk a Kazár zsidó birodalomban. Az askenáziak őshazájának számító zsidó vallásra áttért hatalmas országunk adta nektek új otthonként Etel-közt, amikor a besenyők elől menekültetek. Azt is tudnod kell, a hét vezér közül Álmost nem megválasztották, hanem a kazár uralkodó, a kagan nevezte ki. Ami pedig a honfoglalásotokat illeti, a kagan adta a hetedik törzset és a kisebb segédcsapatokat. Úgy, hogy a Kárpát-medence meghódítóinak legalább 20 százaléka zsidó volt. Érted már magyar cimbora, miért szeretjük ezt az országot? Haza jövünk!
– Mese és álmodozás, Mordehai. Még mit nem. Még bilibe lóg a kezem. Azt csak el ne foglaljátok az egész országot, mert mi is itt vagyunk!...