A leleplező cikkeiből

A leleplező cikkeiből

Kell neki a hatalom, hogy főszálláscsináló mester lehessen

De nézzük: mi történt az ultimátumos, félresikerült augusztus 23-i találkozó után? Jött az üzengetés, fenyegetés. Attila részéről azonnal felmerült az együttműködési tárgyalás a jó ideje riszáló DK-val és Fletóval, aztán a káprázatos szociéldemkokratával, Schmuck Andorral, no meg a liberálisok vezéralakjával, Fodor Gáborral. Mindjárt barátságosabb hangnemet ütött meg Gordonka: ,,csak egy óra, és még egy óra”-blabla. Ennyi szerinte elég ahhoz, hogy megállapodjanak.
És eljött a bohózat-cirkusz befejező napja. Augusztus végén ismét találkozott Bajnai-Mesterházy és az a szenzációs döntés született, hogy nem lesz döntés, pontosabban nincs megállapodás, nincs összeolvadás, az együttözés maradjon csak Bajnaiék eladhatatlan licence. Csak abban jutottak közös nevezőre, hogy egyéni körzetekben az MSZP 75, az Együtt PM 31 helyen indul. A miniszterelnök-jelölt szót egyelőre törlik, mindkét fél saját listát állít, és az ezeken legsikeresebben szereplő lesz a miniszterelnök-jelölt.
A Magyar Imperialista Zsoldospárt – ahogy a komcsik nevezik, vagy Követelőző Lufipárt, ahogy Török Zsolt nevezte őket – csak annyit ért el, hogy a szavazókörzetek számát elosztották, a rémisztő előválaasztást ejtették a szocik, a listás jobb szereplés esetén Bajnainak még mindig van sansza arra, hogy ő legyen a közös, most már miniszterelnök.
Kamu-Matyi a hatalmi mohóságból továbbra sem engedett. Hú, de szeretne miniszterelnök-jelölt lenni. Ez valamiféle hiúság? (Egyszer már kormányoztam ezt az országot, alább nem engedem!?) Vagy valamiféle küldetés, a Soros-Charles Gáti-Hillary Clintonnak, a triumvirátusnak tett ígéret teljesítése? Hol az a nullás liszt? Nyúljunk már bele még egyszer!
Tudod-e, Gordonka, miért kell nekik annyira ez az ország? Ebben a lapszámban olvashatod a nagy titkot. Persze ahhoz gógyi kell, hogy felfedezd, az pedig, öcsém, neked jócskán van. Megtalálnád magadtól is, de segítek. Henry Kissinger kotyogja ki, s nekem elhiheted, ő tudja: Izrael már nem létezik egy évtized múlva, vagyis valami oknál fogva letörlődik a térképről. Hm. Én kétlem, mint ahogy te is, de ha Kissinger mondja, akkor el kell gondolkozni rajta. Főleg az a kérdés: mi az üzenete? Hát az, hogy van még vagy hat évetek arra, hogy elhúzzatok onnan egy választott új hazába, a nektek épülő zárt, izraeli fegyveres kommandósok által védett lakóparkokba, és az Isten népének behódolt, nektek mindig elsőbbséget és kiváltságot nyújtó kormányok védőernyője alá. Hát itt a lényeg. Még csak el sincs bújtatva. Orbán Viktor sokat riszált, dörgölőzött, de nem eleget. Nincs százszázalékig a triumvirátus kezében, még nem várt meglepetéseket okozhat az egyéni nemzetépítő forradalmi elképzeléseivel. Nekik megbízhatóbb és szolgalelkűbb isteni etnikumbarát miniszterelnök kell az izraeli állítólagos haláltusa éveire. És te, Gordonka, te, aki már világot láttál, s elzarándékoltál a Siratófalhoz is, ügyelve arra, hogy lássanak, fényképezzenek, tudjanak róla, így te lehettél most az alkalmas ,,főszálláscsinálómester”.
Kedves Mesterházy Attila, hát ezért borzasztó fontos, hogy te győzz kettőtök közül, mert ha a választók akaratából váltani kell, amit kétlek, legyél inkább te a miniszterelnök, és egyben a magyarok érdekeinek védője. Remélem, gyanakvásom alaptalan, Kissinger fenyegető közlése provokáció, vagy csak az eltunyult etnikumok játékos, pánikoltató pezsgésre ösztönzője. A kissingeri híradásnak számodra is van üzenete, Attila: láss is, ne csak nézz!
Ezt mindjárt újra leírjuk, de akkor már alcímként, mert a könyvünkben oly sokat bírált Facebook (ezekből később közlünk fejezeteket) a belső ellenállás és forradalmak generálásával, az Afrikai Tavasszal, és háborúra hergeléssel, meg a többszámilliós tagsága lehallgatásában való közreműködéssel, vagy csak szemet hunyással igencsak lejáratta magát, pozitívumokra is képes. Például hasznos és érdekes, egyben fontos információk terjesztéséhez is helyt ad. Zuckerberg, a tulajdonos most már túl gazdag, lehet egy kicsit lázadó, ellenálló ifjonc is? Az alábbihoz hasonló írást várunk még cégétől.



Láss, ne csak nézz!
2013. július 23. Facebook
Néhány olyan tény, amiről a közmédiában nem fogsz hallani:
A magyar lakosság eladósítása 166 százalékos, a görög lakosságé 140 százalékos. Görög-országban csőd van, Magyaror-szágon nincs? Ha a kormány bakancsa a nyakadon tapos, akkor teljesen mindegy, hogy az jobbos, vagy balos, esetleg nemzeti...
Az USA 1170 ezermilliárd dollárral tartozik Kínának. Jelenleg napi 100 milliárd dollár kamatot fizet érte.
Az emberek többsége nem tudja, mi zajlik valójában a világban. Ráadásul fogalmuk nincs arról, azt nem tudják! Olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, és olyan pénzből, ami nem az övék. A rabszolga kapott lakhatást, kaját, állást nem! Most a fizetésedért kapsz lakhatást, kaját, mást nem. Vagy már nincs is fizetésed? Amerikában 46 millió lakos ételjegyre szorul. A Föld országainak adóssága akkora, amelyet soha nem lehet kiegyenlíteni.
A média hat óriási társaság kezében van, ők a közvélemény-formálók, vagyis a jól fizetett fényezők, durvábban hazudozók.
A magánbank pénzt hoz létre papíron, majd kölcsönadja az államnak a tulajdonképpen soha nem létezett pénzt, és cserébe értéket vár vissza. Ennek pénzhiány és csőd a következménye. Végül a magánbank diktálja az adott ország törvényeit. Ez történik jelenleg csaknem valamennyi országban, így Magyarországon is. Ezt nevezik demokráciának.
Ha az állam pénzt termelne, nem szorulna a magánbankra, nem lenne kamatrabszolgaság. Nem fordulhatna elő olyan eset, mint ami a közelmúltban Cipruson történt.
,,Adjátok kezembe egy nemzet pénzkibocsátását, és nem érdekel, ki hozza törvényeit” – mondta Mayer Amschel Rothschild, a Rothschild-bankárdinasztia megalapítója. 2000-ben, az előző Orbán-kormány idején Magyarország a kezükbe adta... A pénzkibocsátási jog megszerzése nagyon fontos az olaj és az ásványi kincs megszerzésén kívül. Akik biztosan nem kamatrabszolgák még: Irán, Észak-Korea, Kuba, Szíria. Irak és Líbia már nyomorban, következik Szíria és Irán. Ha csak valami csoda nem történik... Márpedig csodák nagyon kellenek!
,,Nem gondolkodó, hanem dolgozó nemzetet akarok!” (John D. Rockefeller)
,,A banki üzletmenetben nincs szélhámosság. A banki üzletmenet maga a szélhámosság.” (Tim Madden pénztörténész és fogyasztóvédő)
A közlendő újabb részletek összeállítása előtt azért is update-elem, frissítem és kiegészítem a könyvünk anyagát, mert a nyomtatása óta eltelt hónapok alatt számos híradás, leleplezés, titokfeltárás eredménye került napvilágra. Mi is használtunk könyvünkhöz bizalmas és titikosszolgálati forrásokat, de azokat nem tudtuk megerősíteni. A tisztelt Olvasó el sem hiheti, mennyire jól beletaláltunk a nullás lisztbe. Lebukott Snowden, a nyári hónapok alatt a kötetünkben leírtakat megerősítette. Egyebek közt azt, hogy a titkosszolgálatok, főleg az NSA és a CIA lehallgatja, figyeli, kimazsolázza a Facebook, a Google stb. vagyis a közösségi háló minden figyelemre méltó anyagát. Még elszomorítóbb, hogy a lehallgatási információkért fizetnek, adják-veszik, mint a piaci kofák. A Yahoo és más mamut-telefontársaságok dollármilliókért felkínálják ,,gyűjteményeiket”.
Snowden mára már az oroszok védelme alatt áll. Hogy találkozik az orosz szuperkémnővel, aki házasságot kínált neki, vagy sem, már bulvárhír. Az amerikai fiatalembernek nyilván nem tetszett a Mr. és Mrs. Smith című film egy kémházaspár viszályáról. Meg aztán Snowden igencsak törékeny nyiszlettke a harcias orosz szupernőhöz képest.
Ugyancsak könyvünket igazolja, hogy a Google-hez hasonló százmilliókat kiszolgáló Amazon már nem is titkolózott, hogy a jövőben a CIA-nek is dolgozik majd. A könyvünkben lenne a helye, ezért itt közöljük az update részben.



A CIA-nek fog dolgozni az Amazon is
Index 2013. július 22.
600 millió dolláros szerződést kötött az amerikai központi hírszerzési hivatal és az Amazon: ezentúl a webáruházként indult, de mára hardvergyártóvá, és felhőszolgáltatóvá is lett cég szolgáltat majd egy csomó, nem részletezett online erőforrást a CIA-nek. Az Amazon felhőszolgáltatása, az AWS így újabb nagypályás ügyfelet írhat fel az eddigi listára a Samsung, a világ egyik vezető gyógyszergyártója, a Pfizer, a NASA, és az amerikai közszolgálati tévé, a PBS mellé. Ez a lehető legjobbkor jött a cégnek, ami a héten fogja kiadni a negyedéves pénzügyi gyorsjelentését. Az Amazon részvényárfolyama az elmúlt héten a rekordnak számító 300 dolláros szint fölé emelkedett.
Az Amazon Web Services szolgáltatást 2006-ban indította el a cég azzal az ígérettel, hogy online szolgáltat tárhelyet, számítási kapacitást, sávszélességet, olyan cégek számára, amelyek nem akarnak saját szerverparkokat építeni, vagy csak átmenetileg kell besegíteni nekik erőforrással, amikor megemelkedik a forgalmuk. Az AWS rugalmas és olcsó megoldásaival (az EC2 szolgáltatásnak például 45 százalékkal csökkentették az árát idén) hamar népszerű lett a piacon, ahol olyan óriások ellen kellett küzdenie, mint az IBM, az Oracle vagy a Microsoft.
Bár az Amazon a pénzügyi jelentéseiben nem részletezi, mennyi forgalma és nyeresége volt a felhőszolgáltatásnak, piaci elemzők szerint éves szinten 2 milliárd dollár bevételt termel az AWS, ami pár év alatt a tízmilliárdos nagyságrendbe ugorhat a CIA-szerződéshez hasonló nagy üzletekkel. Szakértők szerint a felhőszolgáltatás arányaiban sokkal nyereségesebb és jóval nagyobb fejlődési potenciál van benne, mint az online áruházban, amivel az Amazon megalapozta a hírnevét, és amiben máig a világ legnagyobbja.
A nagy konkurens IBM egyébként júniusban vásárolta fel az AWS egyik legkomolyabb konkurensének számító Soft-Layer Technologies céget, 2 milliárd dollárért. Ennek ellenére a CIA közleménye szerint az Amazon ajánlata minden technikai követelmény szempontjából simán verte az IBM-ét. Hogy pontosan miben is fogja az Amazon felhője a hírszerzést segíteni, természetesen titkos információ.
A Snowden által kitálalt lehallgatásokat, titkos adatgyűjtéseket sokféle módon, főleg az NSA-nál végzik. Mielőtt rátérnék egy európai besegítő fő-lehallgató ügyeire, megosztanék Olvasóimmal egy fontos tudnivalót:



A kikapcsolt telefont is követi az NSA
Index 2013. július 24.
Az amerikai titkosszolgálat, az NSA nagyon sokféle megfigyelésre képes, a nemrég kirobbant botrányban az is felmerült, hogy monitorozták a webes kereséseket és felveszik a telefonbeszélgetéseket (a netes követést több érintett cég tagadta). Ezzel azonban még nincs vége: kiderült, hogy az ügynökség képes követni a telefonokat akkor is, ha azok ki vannak kapcsolva.
A Washington Post közölt összeállítást arról, hogy 9/11 után hogyan nőtt az NSA. Ebben volt egy apró részlet: 2004 szeptemberében kifejlesztették a The Find névre keresztelt technológiát, amelyet az ügynökök arra használtak, hogy megtalálják a mobiltelefonokat, még akkor is, ha ki vannak kapcsolva. A cikk szerint ez segített beazonosítani több ezer új célpontot, köztük az al-Kaida tagjait.
Nem fejtik ki bővebben, a technológia hogyan működik, de valószínű, hogy az ügynökök trójaival fertőzték meg a telefonokat, amely kényszerítette a készülékeket, hogy készenléti állapotban is küldjenek jelet, egész addig, amíg az akkumulátort ki nem vették. A legtöbb esetben a telefon kikapcsolása azt jelenti, hogy befejezi a kommunikációt a közeli adótornyokkal, így nem határozható meg a helye.
Még 2006-ban kiderült, hogy az FBI terjesztett egy kémprogramot, ami a fertőzött telefonokról kikapcsolt állapotban is továbbított adatokat. Az NSA valószínűleg hasonló technológiát használt, csak sokkal szélesebb körben: több ezer felhasználót fertőzhettek meg. A tömeges célzás nehéz, de lehetséges: 2009-ben több ezer Blackberry-felhasználót fertőztek meg az Egyesült Arab Emirátusokban azzal, hogy valódi frissítésnek álcázták a vírust. A program nagyon merítette az akkumulátorokat, ezért a kutatók hamar megtalálták: kiderült, hogy a szoftvert egy amerikai cég, az SS8 készítette a kormánynak.



Titkos adatgyűjtés Németországban
Kiszivárgott: a német szolgálatok az NSA ,,szorgalmas partnerei” voltak
2013. július 21.
A német biztonsági szolgálatok szorosan együttműködnek az elektronikus hírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiz-tonsági Ügynökséggel (NSA) a német lapok vasárnapi beszámolói szerint. A Der Spiegel című hírmagazin azt írta, hogy az NSA egykori külső munkatársa, Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumok alapján „aligha tartható” a német kormányzati álláspont, miszerint a kormány és a titkosszolgálatok nem tudták pontosan, mivel foglalkozik az NSA, és csak a sajtóból értesültek a titkos adatgyűjtő programokról.
A Snowden-féle anyagok szerint a német szolgálatok az NSA „kulcsfontosságú partnerei”. Az amerikai szerv a német külföldi hírszerző szolgálattal (BND), az alkotmányvédelmi hivatallal (BfV) – vagyis a belső elhárítással – és a belügyminisztérium egy háttérintézményével, az információs technológia biztonsági vetületeivel foglalkozó szövetségi hivatallal (BSI) dolgozik együtt.
A Der Spiegel által tanulmányozott anyagok szerint az NSA a BfV rendelkezésére bocsátotta az egyik legfejlettebb kémprogramját, az XKeyscore-t, amely a digitális kommunikáció szinte totális megfigyelésére alkalmas. A hetilap korábban arról számolt be, hogy Németország az NSA megfigyelési programjainak kiemelt célpontja, és az amerikai szakemberek havonta félmilliárd üzenetet, beszélgetést, videót, fotót – a németországi eredetű digitális kommunikáció egészét – megfigyelik és elemzik. Ennek a munkának az XKeyscore az egyik „szerszáma”, 2012 decemberében például a félmilliárdból 180 millió adatcsomagot ezzel a szoftverrel vizsgáltak – írta a német lap.



Nehéz lenne tagadni a szoros kapcsolatot
A BND Afganisztánban az NSA „legszorgalmasabb partnere” – idézett a Der Spiegel a Snowden-aktából. Az anyagokból kiderül az is, hogy a BND a titkosszolgálati információcsere lehetőségeinek bővítése céljából megpróbálta rávenni a berlini kormányt az adatvédelmi szabályok lazítására, és 2012-ben „kockázatot is vállalt” azért, hogy kielégíthesse az amerikai partner információigényét.
Újabb leleplezésekre várva Napokon belül újabb leleplező cikkek jelenhetnek meg Edward Snowdentől, az amerikai Nem-zetbiztonsági Ügynökség egykori munkatársától származó információk alapján – mondta az a brit újságíró, aki júniusban a The Guardian című lapban elsőként közölte Snowden nemzetközi botrányt kiváltó kiszivárogtatásait.
Edward Snowdennek mindeddig nemigen sikerült érdemi politikai vitát indítani a hírszerzési eljárásról, ami egyébként a fiatal informatikus eredeti szándéka lett volna. Ehelyett egészen más politikai jelenség előtt nyitott utat: olyan mértékű Amerika-ellenességet gerjesztett a világban, amelyre a 10 évvel ezelőtt megindított iraki háború óta nem volt példa – írta korábban a Financial Times. A személyes kapcsolat is intenzív, az idén májusban például alig néhány héttel a Snowden-féle botrány kirobbanása előtt felkereste az NSA központját a német belügyminiszter, a BfV elnöke és a BND 12 munkatársa. Ugyancsak májusban az NSA igazgatója Berlinbe látogatott, és tárgyalt a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő kancellári hivatalban is.



„Minden állam kémkedik”
Az utóbbi évek fejleményeiről Michael Hayden, az NSA korábbi igazgatója a ZDF német közszolgálati televíziónak elmondta: az Egyesült Államok a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után jelentősen kiterjesztette a hírszerzési együttműködést az európai szövetségesekkel. „Nagyon nyíltak voltunk a barátainkkal” – mondta Hayden, aki 1999-től 2005-ig vezette az NSA-t. A szakember úgy vélte, nehezen érthető a digitális kommunikáció megfigyelése körüli németországi vita, hiszen „minden állam kémkedik, és minden modern állam végez elektronikus hírszerzési tevékenységet”.
Hayden szavai alapján a német állambiztonsági szolgálatok a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek 1998–2005 közötti koalíciós kormányzása alatt is együttműködhettek az NSA-val, és ez a munka folytatódhatott a konzervatív CDU/CSU és az SPD nagykoalíciója – 2005–2009 – idején, majd a konzervatívok és a liberális FDP 2009-ben kezdődött közös kormányzása alatt, vagyis a baloldalt kivéve valamennyi parlamenti párt volt kormányon akkor, amikor szorossá vált a kapcsolat az NSA és a német szervek között. Mindazok az írások, kiészítések, amelyet eddig olvashattak, benne lettek volna a könyvünkben, ha most jelenik meg. Most pedig abból olvashatnak újabb részleteket. Íme

A bizonyítás befejeződött: Petőfi Sándor

Szibériában hunyt el, de mi lesz a hamvaival?

Miért tagadnak mindent a tudós szabadkőműveseink, ki befolyásolja őket?

Miért nem engedik bebizonyítani, hogy a költőfejedelem Széchenyi István fia?

Patrubányi  Miklós  előadást tart

---

A bizonyítás befejeződött: Petőfi Sándor Szibériában hunyt el! De mi lesz hamvaival?
Lassan negyedszázada annak, hogy Szibériában a Morvai Ferenc vezette expedíció feltárt egy sírt, amelyből a jelenlevő két amerikai egy orosz és egy magyar antropológus egybehangzó véleménye szerint Petőfi Sándor hamvai kerültek elő. Fél évvel később Moszkvában, a Szovjet Tudományos Akadémia székházában a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kiküldött szakértői megállapították, hogy a Barguzinban kiásott csontváz egy nő földi maradványa!? A nagy feltűnést keltő bejelentésnek legalább két pikáns eleme volt. Egyrészt a Kossuth Rádió híradója egy nappal korábban „jelentette” a moszkvai vizsgálat eredményét, semmint, hogy a csontvázat Moszkvába szállító repülőgép Szibériában felszállt volna…(!? ) Másrészt a szovjet tudósok még aznap délelőtt is, amikor a moszkvai magyar nagykövetségre voltak hivatalosak ebédre, teljes meggyőződéssel vallották, hogy a feltárt csontváz egy férfi földi maradványa, ám amikor onnan visszajöttek, már kórusban zengték, hogy női csontváz a lelet… (!?)
Ezzel az MTA az ügyet a maga részéről máig tartóan lezárta. Morvai Ferenc és vezető antropológusa Kiszely István tett még néhány kísérletet arra, hogy a Szovjetunióból kalandos körülmények között kicsempészett csontokból vett mintát Petőfi édesanyjának, Hrúz Máriának a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben levő hamvaiból vett DNS mintával összevessék. Próbálkozásaik azonban erőtlennek bizonyultak, és azokat a politikum hol kegyeleti okokra hivatkozva, hol az MTA álláspontjával takarózva lesöpörte az asztalról. Tette ezt játszi könnyedséggel annak ellenére, hogy kutatásukat eredetileg még a rendszerváltáskor hatalmi pozícióban levő Pozsgay Imre is támogatta. Az sem segített, hogy maga Morvai Ferenc is politikai pályára lépett, és országgyűlési képviselőként bármikor tárgyalhatott az ügyről az egész magyarországi politikai elittel. Ezzel a barguzini Petőfi a legendák világába került, és ha az ott feltárt hamvak szóba kerültek, a magyar emberek döntő többsége, még a jóhiszemű Petőfi-kutatók is, legfönnebb mosolyogva legyintettek: az egy női csontváz volt. A magyar tudományosság, a politikum és a közélet a kérdést levette a napirendről.
Valószínű, hogy lezárt is maradt volna, ha 2010-ben a Magyarok Világszövetsége nem tűzi ki magának célul, hogy bárhol is legyenek Petőfi Sándor hamvai, azokat fel kell kutatni, és méltó módon el kell temetni. Patrubány Miklós Petőfi segesvári eltűnésének 161. évfordulóján közzétett „töprengéseit” – El kell temetnünk Petőfi Sándort! –, azonban tettek követték. A kettős állampolgársági népszavazás óta a magyar emberek tudják: ha az MVSZ valamit elhatároz, annak következményei lesznek…
Négy év kitartó, szívós munkájával az MVSZ elérte, hogy mára ismét a magyar közbeszéd tárgya lett Petőfi Sándor szibériai utóélete. Sőt ennél többet: az egyik legrégebbi és legfelkészültebb Petőfi kutató, a burjátországi akadémikus Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko két hónappal ezelőtt, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján bejelentette: A bizonyítás befejeződött. Az MVSZ által egy külföldi laboratóriumban elkészíttetett szuperpozíció, amellyel a barguzini koponya képét rávetítették az ismert Petőfi-dagerrotípiára fölöslegessé tesz minden további kutatást. A magyar nép temesse el nagy fiát. Petőfi Sándor Szibériában feltárt hamvait helyezzék örök nyugalomra a magyar haza földjébe.
Maga a Magyarok Világszövetsége már tavaly, február 16-án megtartott nagy Petőfi-értekezletén levonta a következtetést: Megvannak Petőfi Sándor hamvai. A tizenkét pontba foglalt bizonyítás, amelyet jelen összeállításunkban is közlünk, meggyőző. Ha még mindig kételkedne benne, a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petőfi Sándor hamvait találták meg!

Az MTA azonban továbbra is hallgat. Hallgatása érthetetlen. Pedig az idén március 15-én az MVSZ az MTA székháza előtt tartott egy nagy nemzeti ünnepséget, amely után nem maradt kétely: az MTA nem hallgathat tovább. Furcsa, hogy az az intézmény, amelynek a kutatás, a kételkedés, a bizonyítás keresése lenne legfőbb lételeme, dogmatikus álláspontra helyezkedik, és homokba dugja fejét. Lapunk főszerkesztő helyettese még aznap, az MVSZ székházában megtartott kerekasztal beszélgetésen így fakadt ki: „Nekem ebben a Petőfi ügyben a legizgatóbb kérdés az, hogy a Magyar - szabadkőműves - Tudományos Akadémia miért ellenzi zsigerből elismerni azt, hogy sikerült végre megtalálni Petőfi Sándornak a földi maradványait…, és azt, hogy Petőfi Sándor Széchenyi Istvánnak a természetes fia?” „A Magyar Tudományos Akadémia miért vállalta fel ezt a szégyenteljes szerepet?”Az MTA, a politikum elzárkózása valóban érthetetlen. Az egész olyan, mintha szegény Petőfit valamely mindörökre szánt, obskurus szabadkőműves átok sújtaná, hogy sohase derülhessen ki sorsáról az igazság!
Az a felvetés, hogy Petőfi Sándor nem lett volna Petrovics István fia bár megdöbbentő, de szintén nem új keletű. Erről maga Széchenyi István ír egyik naplófeljegyzésében, amelyben vallomásszerűen ismeri el, hogy Petőfi az ő fia, és azért ostorozza magát, mert nem törődött anyjával, és hagyta őt elpusztulni. De igazolni látszanak ezt az állítást Petrovics Istvánnak az újszülött Sándort teljességgel elutasító magatartásáról fennmaradt emlékek is. Ő maga napokig, hetekig vonakodott elismeri Sándort fiaként és egy hentes kollegát gyanúsított apasággal, akihez Hrúz Mária eredetileg vonzódott. Ám ha az így lett volna, az semmiképpen nem igazolná azt a hirtelen gyarapodást, amelyet a család Sándor születése után megélt: földeket vásároltak, mészárszéket béreltek, pénzeket adtak kölcsön, rászorulókat segítettek… Az ország egyik leggazdagabb férfijának vagyonából. Sejthette és üzenhetett Széchenyi és Petőfi apa-fiú viszonyáról Lotz Károly is az Országház díszlépcső-csarnokának mennyezetét díszítő monumentális, Magyarország dicsőítése című festményével, amelyen csupán két valós történelmi személyiség látható: Széchenyi István és Petőfi Sándor. Ők vezetik a magyar ruhás, magyar zászlós lelkesült tömeget…
Az, hogy az MVSZ-nek miként sikerült újból a közbeszéd tárgyává tenni Petőfi Sándor Szibériába történt elhurcolását, megér egy misét, különösen most, halálának 165. és hamvai feltárásának 25. évében. Érdemes belépni, az MVSZ honlapjára (www.mvsz.hu), és annak keresőjébe beütni a Petőfi-szót. Az elmúlt négy évben keletkezett száznál is több bejegyzésből mindez kiderül. Lehet válogatni. Mi is ezt tettük.
Számunkra már nem kétséges, hogy el kell temetni Petőfi Sándort. Bár ez továbbra sem lesz könnyű, hiszen sem az MTA, sem a politikum nem adja annak jelét, hogy meghajolna az igazság előtt. Sőt!
Grespik László írása pedig újabb kételyeket vet fel: lehet, hogy azok, akik feltárták hamvait, ők sem akarnák eltemetni?
A magyar nemzet mihamarabb meg kell, hogy adja Petőfi Sándornak a végtisztességet, és köszönetet kell mondania mindazoknak, akik segítették legnagyobb költőjének, legtisztább fiának holtában való kései hazatérését.
Patrubány Miklós

Az USA védelmi minisztere:

"Földrengéseket és vulkánkitöréseket okozhatunk"

A minap az egyik tévéműsorban hallhattuk, hogy a kínaiak az olimpiájuk idején rendbe tették a mindig ködös, szmogos Peking levegőjét. Valamilyen vegyi anyagokat lőttek fel a felhőkbe, amitől azok fokozatosan szétfoszlottak, elhárult a felhőszakadás veszélye, s a specialisták a megrendelésnek megfelelően, derűs, napsütéses időjárást teremtettek. A HAARP kapcsán korábban beszámoltunk más időjárás-módosító kísérletről is. A kínaiak, oroszok és az amerikaiak már jó ideje bucherálják a természetet, ám erre bizonyíték csak nagyon kevés akadt.
Míg a pekingi kormány és 1356 millió kínai büszke lehet az időjárás-módosító hivatal létére és tevékenységére, aminek polgári feladatkörei általánosan ismertek, nyugaton az időjárás manipulálása önmagában is összeesküvés-elméletnek számít, és a nyugati kormányok nem is hozzák nyilvánosságra az ezen a téren elért eredményeket. Ugyanakkor tovább erősítené Peking az időjárást befolyásoló technológiák alkalmazását az országot sújtó aszály miatt - tudósít a China Daily című napilap. Kínában már évtizedek óta használnak ilyen technológiákat a csapadékképződés elősegítésére, elsősorban az ország száraz északi részén, ahonnan a kínai búzatermés nagy része származik. Erről már bővebben írtam egy korábbi cikkemben: Az időjárást a felhőmagvasítás (cloud seeding) elnevezésű módszerrel befolyásolják. Ennek során földi ágyúk vagy repülőgépek ezüstjodiddal, folyékony nitrogénnel vagy fagyasztott széndioxiddal bombázzák az eget. Az anyagok cseppképző hatással bírnak; a felhőkben szétszóródott részecskék körül kicsapódik a nedvesség, és elég nagy tömegű vízcseppek keletkeznek ahhoz, hogy a gravitáció miatt lehulljanak. Az eljárással manipulálni lehet, hogy hol ürüljön ki a felhő, illetve, hogy hol ne legyen eső.
Kínában erősen növekszik az ilyen technológiák iránti igény, elsősorban az aszály és jégeső okozta mezőgazdasági károk enyhítésére. A szakemberek ugyanakkor elismerik, hogy a technológia nem tökéletes, még mindig kutatási fázisban van. Kínai kutatók korábban beismerték, hogy nem tudják pontosan mérni a felhőkbe lőtt ezüst-jodid hatását. E módszer Magyarországon sem ismeretlen: a dél-dunántúli gyakori jégesők megfékezésére kipróbáltak, majd bevezettek egy új technológiát. Rakétákat lőttek fel, amelyek a felhőkben felrobbanva ezüstjodid szemcsékkel permetezték be a sűrűsüdő fagyos részeket, és megzavarták a jég kialakulásának a folyamatát. Sok esetben sikerült is elhárítani így a termésre veszélyes jégzáport. A kínaiaknál ezt a hasonló, de sokrétűbb, sokkal erőteljsebb módszert nkább esőcsinálásra használják. A 2007-es hatalmas aszály-katasztrófájukat követően 2009-ben 840 alkalommal küldtek fel repülőgépeket, hogy próbáljanak esőt csiholni. Emellett 116 ezer speciális rakétát és 890 ezer ágyúlövedéket is kilőttek az év folyamán ilyen céllal.
Az Egyesült Államok régóta kutatja az időjárás manipulálásának lehetséges módszereit, így nehezen lehet véletlennek nevezni, hogy a HAARP aktivitásának kezdete óta világszerte hatványozódik a természeti katasztrófák száma. Chossudovsky értekezésében a HAARP-ot egy olyan eszközként írja le, ami képes aszályok, szárazságok, hurrikánok, szökőárak előidézésére, de használata még nem kifinomult, és valószínűsíti, hogy a természeti katasztrófák növekvő száma az eszköz „finomhangolásának” tudható be. A szíriai kormány támogatása miatt állítólag azzal büntették az oroszokat, hogy hatalmas aszályt szabadítottak rájuk.
Hiába hozott határozatot 1977. május 18-án Genfben az ENSZ közgyűlés az időjárás módosító technológiák katonai alkalmazásának és bármilyen ellenséges felhasználásának tiltásáról, azt a HAARP és más programok keretében mégis folytatják. Leginkább az USA-ban hallgatnak róla. Ezért is meglepő, hogy az amerikai kormány egyik felelős minisztere nyilatkozott a mesterségesen előidézett földrengésekről. (tp)

Mi okoztuk a földrengést

2014-04-15 hirarena.com
Elektromágneses hullámokat használhatunk geofizikai események előidézésére, mint pl. földrengés, éghajlat megváltoztatása, vulkánkitörések és hasonlók okozására - jelentette ki az USA védelmi minisztere.
A HAARP-ról pl. köztudott, hogy az ionoszféra besugárzásával keltünk földfelszíni és föld alatti hatásokat, az emberprogramozástól a földrengésekig. A NASA Palo Alto-ban működő kutatóközpontja egyik 2001-es kutatása után napvilágra hozta, hogy miután 100-nál több 5-ös és annál nagyobb erejű földrengést megvizsgáltak, azt találták, hogy a földrengések csaknem összese akkor következett be, miután az ionoszférában elektromágneses zavarok történtek! Ez pedig a HAARP és más elektromágneses fegyverek felségterülete! Olyan fegyvereké, amik jelentős részét a világ legmodernebb szoftvereivel irányítjuk, azaz a precizitás olyan kimagasló, amit egy hétköznapi ember elképzelni sem mer!
Bill Clinton 1993. január 20-tól 2001. január 20-ig volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
William Cohen, az USA 20. védelmi minisztere is az Isten részéről kivételezett Bill Clinton amerikai elnök alatt tevékenykedett, így nem meglepő az az evidens felvilágosultság, ami Clinton elnök védelmi miniszterét is jellemezte. A védelmi miniszter William Cohen 1997. április 27-én (16 évvel ezelőtt!), a Georgia Egyetemen tartott előadásán például az alábbiakat nyilatkozta:
- Elektromágneses hullámokat használhatunk geofizikai események előidézésére, mint pl. földrengés, éghajlat megváltoztatása, vulkánkitörések és hasonlók okozására.
(Angolul: “Electromagnetic waves can be used to stimulate geophysical events such as earthquakes, climate change, volcanic eruptions and the like.”)
Ugorjunk tovább.
Mi okoztuk a földrengést - jelentette be dr. Brooks Agnew.
Dr. Brooks A. Agnew híres, népszerű és sokoldalú amerikai tudós. Pasadena-ban nőtt fel. 1973-ban belépett az amerikai légierőbe és osztályelsőként szerzett elektromérnöki diplomát. Elektromágneses és radartechnológiai tudósként ő volt minden idők publikus eredményeinek egyik legsikeresebb kőolaj- és földgázlelőhely feltárója. Technológiai fejlesztéseit azóta a híres Mars Express programba is adoptálták.
A PhD fokozatú tudós, Brooks Agnew az alábbiakban érintett időben egy vállalat megbízásából végzett gáz- és olajlelőhelyek utáni kutatást, mégpedig a HAARP-technológiában is alkalmazott ELF-hullámokkal. Az ELF az angol “extremly low frequency” rövidítése, ami magyarul “extrém alacsony frekvencia”. A diszciplínát, amelynek módszerével, elektromágneses hullámokkal feltárták a föld mélyét, kőzet tomográfiának is nevezik. Ennek lényege, hogy a föld mélyébe irányuló különböző frekvenciájú besugárzások során az elektromágneses hullámok a kőzetben, kőolajban stb. elnyelődnek, majd azon nyomban egy olyan frekvencián sugárzódnak vissza, amely kizárólag arra a konkrét anyagfajtára jellemző. A kőzet tomográfia során besugárzott elektromágneses hullám a különböző rétegekben először elnyelődik, majd az atomokban keltett feszültségtől, amit okoztunk, más és más tartományokban verődik vissza, mindig olyan hangon szólalva meg, amilyen a besugárzott réteg anyaga. Más hangon énekel a kőolaj és más hangon a földgáz, a szén, az arany, a gyémánt és az ember stb.
Megér egy kis kitérőt: Ugyanis amikor élő vagy élettelen dolgot besugárzunk, akkor annak atomjaiban feszültséget okozunk. Az atomok külső elektronjai úgynevezett kvantumugrást hajtanak végre és nagyobb pályán kezdenek el - idézőjelben - keringeni. Minden élőlénynek és tárgynak megvan a robbanási, szétvetési frekvenciája is. Amikor megfelelő frekvencián sugárzunk be egy embert, akkor szívleállást, agyvérzést stb. okozunk, továbbá besugárzással kőzetek, víztározó gátak, iszaptározók, erőművek és atomerőművek, épületek, vulkánok és hegyek, valamint állatok és emberek molekuláinak kötéseit fokozatosan vagy - kívánság szerint - azonnal szétrázhatjuk; tehát atomjaira bonthatunk bárkit és bármit.
A fentiek alapján tehát nem csodálkozhatunk azon, amiről dr. Brooks Agnew beszámolt, hogy 100%-os eredményességgel tárták fel kőzet tomográfia útján a földgáz- és kőolaj-lelőhelyeket.
1987 tavaszán, az USA-ban, Oregon államban, a 20 ezer lakosú Roseburg városban folytattak olaj- és gázlelőhely feltárásokat. Brooks Agnew szavait idézzük:
- Ahogy megkezdtük az energiasugárzást, a Richter-skála szerinti 4-es, 4,5-es amplitudójú földrengés pattant ki. (...) Bekapcsoljuk a műszert és lám, megmozdul a föld!
Brooks Agnew meg van győződve róla, hogy ők okozták a földrengést, de állítja, hogy nem szándékosan, hanem ez egyike ama “baleseteknek”, amikor eredetileg nem az a cél, hogy földrengés legyen, hanem úgymond “véletlenül” okoznak földrengést.
Már ebből is végiggondolhatja minden kívülálló, miket művelnek a kormányok és a titkosszolgálatok, amikor a kifejezetten földrengésgyártásra kifejlesztett és egymásnak eladott eszközökkel operálnak! Természetes, hogy amióta az alproject-hez is megvan a technológia - hozzávetőleg 80 éve -, azóta nem biztosíthatja magának senki sem azt a luxust, hogy csak úgy hagyja a földrengéseket, hadd mozduljon meg alattuk a talaj, amikor akar! Logikus, hogy ha magunkfajta keresztényeknek áll ilyen a rendelkezésére, akkor is mi döntjük el, mikor legyen földrengés, csak a világ kormányaival, titkosszolgálataival és pénzügyi, monetáris kasztjaival ellentétben érthető, hogy nem a saját anyagi gyarapodásunkat, hanem például az emberéletek védelmét preferáljuk.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy Brooks Agnew és munkatársai nem a HAARP-technológiát használták a földrengés előidézésekor! Azért is fontos ez a tény, mert azt kell megérteni: nem szükségesek látványos HAARP antennák és antennaerdők ahhoz, hogy földrengést okozzunk! Földrengéseket egy hangárból éppen úgy előidézhetünk, ahogyan zöldségtermesztési intézetnek álcázott területek épületeiből, elhagyott, romos házakból, dzsipekből vagy légvédelmi bunkerekből!
Brooks Agnew-ék - ellentétben a HAARP-pal és más elektromágneses fegyverekkel - rendkívül csekély energiával okoztak földrengést. De akkor hogyan sikerült?
A válasz egyszerű: az Oregon államban fekvő 20 ezres lélekszámú Roseburg az USA nyugati partvidékén, a Csendes-óceán törésvonalainak közelében fekszik. Amikor a föld kéreglemezei egymásnak feszülnek, egymásra tolódnak, még sokáig nem okoznak földrengést, viszont az úgynevezett helyzeti energiájuk egyre növekszik. Az esetek többségében előbb-utóbb - 5 év múlva, 10 vagy 20 év múlva, vagy például 100 évvel később - bekövetkezne a földrengés, de az elektromágneses hullámokkal ennek dátumát bármikor előbbre hozhatjuk! Bármikor azonnal előidézhetjük! A besugárzott energia egyszerűen olyan rezgést (remegést, rázkódást) idéz elő az egymásnak feszülő kéreglemezekben, hogy azok elcsúsznak egymáson, ezzel azonnal előidézve a földrengést!
Ugyanezzel a technológiával a hatalmas földrengéseket is elháríthatjuk például akként, hogy sok apró földrengéssé változtatjuk. Lehet, hogy ezt sem írták le még sehol a Föld bolygón. Miről van szó?
Arról, hogy amikor a föld lemezei egymásnak ütköznek, idővel a helyzeti energiájuk általában egyre és egyre nagyobb lenne, de mi nem várjuk meg, hogy évtizedekig vagy évszázadokig halmozódjanak, hanem katasztrófa-elhárításként időről időre besugározzuk a talajt, hogy kipattanjon a földrengés. Képzeljük el, hogy egy nagyváros alatt törésvonal feszül, aminek helyzeti energiája évente 5 egységgel növekszik. Ez 60 év alatt 300 egységet jelentene, ami tömegpusztító földrengéshez vezetne! De ha ezt a feszültséget évente kisütjük, akkor olyan csekély földmozgásokat kapunk, amiket kizárólag műszerekkel lehet mérni!
Elhárítjuk a katasztrófákat, ahol akarjuk, és előidézzük, ahol akarjuk.
A világ államai, titkosszolgálatai és a Háttérhatalom persze nem keresztényként viselkedik. A sok katasztrófa-elhárítás helyett éppen az tűnik ki, hogy ahogyan szaporodnak az elektromágneses eszközök és a HAARP-projectek, annál többször vannak és annál nagyobbak a földrengések, annál több a belvíz, az árvíz, az aszály, annál nagyobbak és pusztítóbbak a viharok, annál több a hurrikán - melyek ráadásul egyre gyakrabban nagyon furcsán viselkednek és mozognak - stb.

A mesterséges katasztrófák szervezett világhálózatáról

Képzelje el a Kedves Olvasó, hogy titkosszolgálati, hadászati vezetőként mi mindent tenne - vegyük az egyszerűség kedvéért csak a földrengésgyártást - a földrengések előidézésére alkalmas fegyverekkel. Hogyan működik például az amerikai kormány vagy a CIA? Túl a hatalmi törekvéseken mi az, ami a politikusokat általában a leginkább motiválja?
Hát a pénz. A pénz és a pozíció. Hogy is megy ez?
A kapitalista világrendszer kormányai mindenhol ugyanúgy vannak felépítve: vannak a pénzügyi hatalmasságok és vannak a politikusok, a támogatott bábok. A bankárkaszt érintett családjai, konkrét monopoltőkések stb. megrendelik a titkosszolgálattól a földrengést, az aszályt, az árvízet, az erdőtüzeket stb., más alkalmakkor a titkosszolgálat kapcsolattartója szól a nagytőkésnek, a multinacionális vállalati vezetőnek vagy igazgatósági tagnak, hogy ekkor és ekkor, itt és itt földrengés lesz vagy ködösítve csak annyit mond: itt és itt a hétvége előtt nagy katasztrófa lesz, a nagytőkés pedig szépen eladja a bukásra ítélt részvényeket, felvásárolja a győztesnek predesztinált részvényeket, a nyereségből pedig visszajuttat az amerikai kormány, a CIA, a Pentagon, a NATO, a KGB és az orosz maffia stb. számláira, valamint ígéretet tesz vagy garanciákat vállal arra, hogy jelentős vagy iszonyatos összegekkel támogatni fogja Barack Obama elnököt vagy Vlagyimir Putyin valamelyik arab terrorista politikusát a következő választásokkor.

100 nagyobb földrengésből csaknem 100-at ionoszféra-zavarok előztek meg!

Kalifornia államban, a San Franciscoi öböl partján fekszik a 64 ezer lakosú, Magyarorszá-gon szokatlanul elhallgatott, több tekintetben rekordtartó Palo Alto. Kalifornia 18. kongresszusi kerületében, a neves Szilícium-völgyben fekvő városban olyan vállalatok központjai találhatók, mint a Hewlett-Packard, a Tesla Motors, a VMware, a Ning, az IDEO, a Wealthfront és a Palantir Technologies. Palo Alto olyan más high-tech vállalatoknak szolgált még inkubátorként, mint a Google, a Facebook, az Apple Inc., a Logitech, a PayPal, az Intuit, a Sun Microsystems és a Pinterest.
Itt, Palo Alto-ban működik az a NASA kutatóközpont is, amely egy 2001-es kutatása során napvilágra hozta, hogy miután 100-nál több 5-ös és annál nagyobb erejű földrengést megvizsgáltak, azt találták, hogy a földrengések csaknem összese akkor következett be, miután az ionoszférában elektromágneses zavarok történtek!
Hogy mit jelent ez? Azt, Tisztelt Látogató, hogy a 100-nál több földrengés kapcsán egyértelműen kiderül, hogy azok csaknem mindegyike mesterségesen, a légkör besugárzásával keltett földrengés volt!
Mert megvan a technológiánk a földrengések gyártására, előidézésére, ezért természetes, hogy mi idézzük elő a földrengéseket!
A Biblia nevet kapott ókori történelmi dokumentumgyűjtemény - Jézus Krisztus által kijelentve - deklarálja, hogy az utolsó időkben megszaporodnak a katasztrófák, a földrengések, az aszályok és az árvizek, színre lép a titokzatos Nagy Babilon, amely egy világméretű kereskedelmi rendszert működtet, amely homlokra sütött pecsétjével elmeuralom alá hajtja az egész bolygót és annak minden népét, nemzetét, rasszát, faját és nyelvét, és aztán jön el a vég!
Erre következik a Világrendszer igazi összeomlása, amelyre rá, a sokak által várt földönkívüliek eljövetele, akik egyébként nem földönkívülieknek, hanem kezdettől angyaloknak nevezték magukat. Vezetőjüket pedig ők maguk nevezték az Istennek, a Teremtőnek, a Mindenség Atyjának és Urának, Aki a Jézus Krisztus által - aki nem csak személy, hanem az Ige - teremtette a látható világot és minden benne valókat.

Mi már évekkel ezelőtt is ugattuk , de összeesküvési elméletnek bélyegezték az információt , most meg a legilletékesebb helyről halhatjátok a megerősítését az időjárás fegyver működéséről .

 

Lelepleződött a Bilderberg csoport,

ők állnak a terrortámadások mögött?

Őszintén, itt egy fontos cikkem lenne, amelyet értékelésképpen a választásokról írtam. Néhány magvas gondolat, aztán néhány tisztelet kör, a győztesek dícsérete, a vesztes MSZP-n való sajnálkozás, az LMP bíztatása, Gyurcsány képzeletbeli vállonveregetése, stb. A kiéheztetett baloldalt nem sikerült kifizetni, a holdudvar is sopánkodik, a párt milliárdos adósságoktól nyög. Mesteházy meg lemond, s nem nyári gumicsont lesz, hanem komoly gond az utódlás, amire náluk senki se készült fel, a témát elodázták...
Ugye nem baj, hogy az egészet a papírkosárba dobtam. Nem azért tettem, mert nem szívesen rugok a döglött oroszlánba, sokkal inkább azért, mert a mi drágalátós Bajnaink témát adott. Ez a derék, tanulékony fiatalember ugyanis elment a téma mellett. Ezt mondtam volna neki, ha újságíró, ám ő milliárdos, amerikai zsoldos politikus. A kis-nagy befogadott. A ..... oldalon már megtiszteltük egy kisebb összeállítssal, de azt most ki kell egészítenem. Gordon barátunk ugyanis olyasmit nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a dániai tapasztalatairól: mintha egy gittegyletben gittet rágott volna, s közben folyamatosan összeszűrte a levet. Hát ezért mentélel a téma mellett, Gordon. Vagy le a kalappal, olyan ügyesen konspiráltál. Tőlünk most megtudhatod mit nem vettél észre, mi történt az orrod előtt.

A Bilderbergek támogatják a terroristákat!

– Robbant bombaként az olasz Legfelsőbb Bíróság elnökének bejelentése.
Megdöbbentő információ került napvilágra ma Olaszországban, mely igazol sok mindent, az úgynevezett “Összeesküvés Elméleteket”, melyek már régóta ismertek, miszerint van egy titkos “Nagy Testvér” testület, mely a sok erőszak mögött áll Európában és Amerikában is, és amely felelős a terrortámadásokért és a gyilkossági kísérletekért. Ezt a sokkoló történetet Paul Joseph Watson és az Infowars tárja a közvélemény elé:
“Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától” - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.
,,Ennek oka igen egyszerű. Arra kellett volna kényszeríteni ezeket az embereket, az olasz közvéleményt, hogy forduljanak az államhoz annak érdekében, hogy az teremtsen nagyobb biztonságot. Ez a politikai logika a mészárlások és a bombatámadások mögött, melyek büntetlenül maradtak, mert az állam nem tudta elítélni saját magát, vagy megállapítani a maga felelősségét azért, ami történt.” - tette hozzá. (lásd 2006-os rendőrtettor! - KJ)
Ez a történet Paul Joseph Watsontól és az Infowarstól megerősíti azt a sok tudást, melynek már sokan a világon birtokában vannak, hogy a Bilderberg (és megbízottterroristáik) egy gonosz csoport, és felelősségre kell vonni őket emberiség ellen elkövetett bűncselekményeikért.
Paul Joseph Watson Infowars.com
Az Olasz Legfelsőbb Bíróság tiszteletbeli elnöke és korábbi Nyomozóbíró Ferdinando Imposimato, aki a II. János Pál Pápa elleni merénylet ügyében vádat emelt, most azzal vádolta meg a Bilderberg csoportot, hogy ők állnak az európai terrortámadások mögött.
Az Articolo Tre weboldalnak adott interjúban Imposimato, aki részt vett az egykori volt olasz miniszterelnök Aldo Moro elrablását és meggyilkolását érintő ügyben azt mondta, hogy “egy megdöbbentő dokumentumot találtam”, mely összefüggésbe hozza a Bilderberg csoportot az Ordine Nuovo szélsőjobboldali szervezettel terrortámadások elkövetésében.
Az olaszországi megoldatlan gyilkosságokkal kapcsolatban és ezen dokumentum birtokában Imposimato kijelentette, Mikor a mészárláshoz ér, szintén a Bilderberg csoportról beszél. Én elhiszem, ami ebben a dokumentumban áll. Elvégez-tem néhány vizsgálatot, és azt mondhatom, hogy a feszültségek és a mészárlások stratégiája mögött szintén a Bilderberg csoport áll egyfajta Nagy Testvérként a manőverezések, a terroristák használata és a szabadkőművesek fölött.
A “feszültség stratégiája” a Gladio Művelet égisze alatt működött, egy NATO hidegháborús ,,maradj a háttérben” projekt pedig arra törekedett, hogy létrehozzon egy célszerű politikai légkört Európában, melynek ügynökei terrortámadásokat hajtottak végre, melyekért azután mind a baloldali, mind a szélsőjobboldali politikai csoportokat hibáztatni lehetett.
scribd.com

Kiszivárgott hogy miről tárgyalt a Bilderberg csoport

2014. június 1.kolozsvaros.ro
Itt a napirend
Daniel Estulin, a Russia Today műsorvezetője azt állítja, hogy a hétvégi Bilderberg-találkozó hivatalos napirendi pontjai nem azonosak azzal, amiről valójában szó esik a megbeszéléseken, írja az Index. Az újságíró régóta figyeli a nemzetközi csoport tevékenységét. Azt mondja, megkapta a koppenhágai tanácskozás valódi napirendjét.
Összehangolt támadást tervezhetnek a magyar kormány ellen a Bilderberg-konferencián, amelyre Bajnai Gordont is meghívták - mondta el a Magyar Nemzetnek Csath Magdolna, ám eddig ez az egyetlen félhivatalos információ a tanácskozásról.
Az orosz újságíró szerint, bennfentes szivárogtatta ki a jelenleg zajló Bilderberg konferencián megbeszélésre kerülő kérdések listáját az oknyomozó újságírónak. A nyilvánosságra hozott listán az alábbi 9 pont szerepel, melyből 7-et tett közzé az RT munkatársa.
Íme a kiszivárgott, félhivatalos és többek által cáfolt napirend.
1. Nukleáris diplomácia és az Iránnal való megállapodás
A klub már régóta aggodalommal figyeli az Oroszország, Kína és Irán közötti lehetséges szövetségkötést. Erre hatással lenne a tervezett megállapodás, amely növelné az Iráni Köztársaság nukleáris programjára nehezedő nyugati nyomást.
2. Gáz-megállapodás Oroszország és Kína között
Az ukrán válság, veszélyezteti az európai nemzetek orosz földgáz-ellátását. Moszkva emiatt igyekszik diverzifikálni gázkereskedelmét, ennek köszönhető a Pekinggel kötött hosszú távú szerződés. Potenciálisan Kína helyettesítheti az EU-t, mint Oroszország elsődleges energiakereskedelmi partnerét. Ez a helyzet tovább erősíti Moszkva helyzetét Ukrajnában, mivel aláássa Washington arra vonatkozó erőfeszítéseit, hogy szétválassza Oroszország és Kijev befolyását és ellenőrzést szerezzen a tranzit gázvezetékek felett.
3. A nacionalista hangulat fokozódása Európában
Az Európai Parlamenti választásokat követően reflektorfénybe került a nacionalista trend problémája. A populista euroszkeptikus pártok az Egyesült Királyságtól kezdve Görögországban és Magyaror-szágon is megnyerték a választók szívét, csapást mérve ezzel az unió egységére. Úgy tűnik, a nemzeti szinten vezérelt és megosztott Európa vonakodik attól, hogy magától értetődőnek fogadja el a globalizációt.
4. Uniós internetes adatvédelmi előírások
Edward Snowden kitálalása az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal és szövetségesei által végzett elektronikus megfigyeléseinek mértékéről világszerte nagy tiltakozást váltott ki az adatvédelmet követelő emberek részéről. Az európai politikusok nem hagyhatják figyelmen kívül a felszólításokat, amelyek követelik, hogy védjék meg az emberek személyes kommunikációját az illetéktelen szaglászásoktól, ami megnehezítené az adatgyűjtést is. Ez azonban nem azonnal megvalósítható, amint az kiderült az NSA állítólagos megfigyeléséről készült németországi vizsgálatból.
5. Kiber-hadviselés és annak lehetséges hatása az internetes szabadságjogokra
A pusztító informatikai támadások lehetősége gyorsan növekszik, ahogy a mindennapi élet minden területén egyre nő az internet szerepe. De az államilag finanszírozott hacker-támadások, melyeket az egyes kormányok ürügyként használhatnak az internet visszaszorítására, egyúttal aláássák az internet a biztonság megteremtésében játszott szerepét.
6. Ukrajnától Szíriáig: Barack Obama külpolitikája
Az amerikai elnök kritikusai Obamát hibáztatják, hogy elárulta Amerikát azzal, hogy kudarcot vallott az amerikai érdekek védelmében Szíriában, és az utóbbi időben Ukrajnában is. Obama újonnan hangoztatott elmélete a diplomácia és a közös fellépés előtérbe helyezésére szólít fel a katonai erőre való támaszkodással szemben, melynek mértékét szerinte csökkenteni kell. A Bilderberg-csoport tagjai többek között azt is megvitatják, hogy ez a fajta politika mennyiben van kudarcra ítélve.
7. Éghajlatváltozás
Ez téma rendszeres pontja több magas rangú tárgyalásnak, nem csak a dániai Bilderberg konferenciának. Az emberek szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy amit az elit eufemizmussal éghajlatváltozásnak nevez, valójában egyes nemzetek mesterséges iparosítása azzal a céllal, hogy a globális gazdaságot transznacionális vállalatok ellenőrzése alatt tartsák, és kialakítsák a gazdasági növekedés lehetséges központjait.
A hat évtizedeses múlttal rendelkező Bilderberg-csoport a világ legbefolyásosabb személyeinek; politikusok, hivatalnokok, üzletemberek, tudósok és az európai uralkodók rendszeres összejövetele, amelynek célja a globális politikai kérdések megvitatása. A kritikusok azzal vádolják őket, hogy úgy működnek, mint egy meg nem választott “árnyék-kormány”, “a világ leendő urai”, akik zárt ajtók mögött döntenek több milliárd embert érintő kérdésekről, kevés tekintettel a népesség szükségeire és igényeire.
Ezeknek a vádaknak az eloszlatása érdekében a Bilderberg-csoport ezúttal nyilvánosságra hozta a napirenden lévő témák listáját. A 12 felsorolt téma között olyanok szerepelnek, mint a “Közel-Kelet újjáépítése”, “Afrika kihívásai”, “Ukrajna” valamint “A demokrácia jövője és a középosztály csapdája”.
Ha valóban ezek voltak a tárgyalás napirendi pontjai, akkor alaptalan az MNO azon feltevése, miszerint Magyarország lenne a “titkos konspiratív békaemberek” találkozásának fő témája. Ugyanis a kiszivárgott napirendi pontok alapján az ember azt képzelné, hogy valamelyik egyetem biztonságpolitikai konferenciáján vesz részt.
forrás: http://rt.com - Index.hu/ MNO.hu

Szabadkőmûves csúcstalálkozó Libajnaival - még a madarak sem repülhetnek

2014. május 31. Hunhír.info
A vasárnapig tartó koppenhágai tanácskozáson a világ urai, azok bóherei, bankárok, brókerek, cégvezetők, illetve politikusok vesznek részt, a külvilágtól hermetikusan elzárva. A szabadkőműves világszeánszra egyedüli magyarországiként az orbánfób amerikai zsidó háromszögek cselédjét, a milliárdos Bajnai Gordont hívták meg, aki nem nyilatkozott a Híradónak.
Egész nap folytak a titkos tárgyalások a koppenhágai szállodában, amit három napra lefoglalt a Bilderberg-csoport - számolt be helyszínről a Híradó tudósítója. Két újságíró megpróbált a politikusok, üzletemberek közelébe férkőzni, de feltartóztatták őket a rendőrök. A szállodában van Bajnai Gordon volt miniszterelnök is. A parti őrség folyamatosan vigyáz a tanácskozás résztvevőire. És egy helikopter is többször figyelt a levegőből. A szálloda udvarán is vannak rendőrök.
Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese azt ígérte, ha Bajnai Gordon visszaérkezik Magyarországra, meg fogják találni a módját, hogy megkérdezzék tőle, mi történt a Bilderberg-találkozón, kik és miről tárgyalnak ezeken az üléseken és milyen utasításokat kapnak az ott megjelent magyar résztvevők.
A Híradó kereste Bajnai Gordont, szerette volna, hogy nyilatkozzon, ha nem is a tanácskozás témájáról, de legalább a körülményekről. Bajnai Gordon nem nyilatkozott. Az Együtt-PM ezt azzal indokolta, hogy szerintük a Híradó összeesküvésnek próbál láttatni egy nemzetközi konferenciát és ebben ők nem segítenek. Ezek a nevetséges birodalomcsicska bohócok azt hiszik, hogy ezt az átlátszó hazugságot be is veszik a magyar emberek.

2014. június 1. SPVSZ
A magyaroknak mire kell felkészülni? Arra, hogy ne jusson Ukrajna sorsára! Azt is ilyen vegykonyhában főzték ki! A szegényebb réteg rácuppant a didire: az oligarchák okozzák a nyomorukat, ezért mentek tüntetni - ellenük. Aztán most mi történt? Megválasztottak elnöknek egy oligarchát. A többszörös milliárdos csokigyárost. A Tibi-csokinkat is ő gyártatja már. Vajon fizetett-e életében valaha adót? Egy ideig szerepelt Izraelben a száz leggazdagabb listáján.
Ennek további ismertetését abba is hagyom, mert Drábik: Az Ukrán dráma első felvonása című e számban közölt főanyagunkban részletesen olvashatnak róla.

Bajnai hazudott?!

Meg kell még jegyeznem azt is: nekem a fenti híradások több szempontból is sántítanak. Lehet, hogy egyes radikálisabb bilderbergek lefizethettek terroristákat, és elvégeztethettek velük ezt-azt, ők alapjában véve olyan hatalmasságok, akik politikai befolyásukkal a világ nagy üzleteinek létrehozásán fáradoznak, Ha kell országokat, népeket is ,,befektetnek” a nagyobb pénzért, az óriásprofitért. Meg-buktathatnak még szét nem rabolt államokat, de saját hitük szerint ők az igazság oldalán állnak, hiszen ők demokraták.
A bohóckodó, gittet rágást és ,,összeszűrtük” a levet emlegető Bajnai Gordonról feltételeztük, hogy igazat mond. Hazug! 15 percig mégiscsak beszéltél! Gyurcsány Ferenc-ről az mondtad, hogy bohóc, a magyar kormányt pedig úgy lehet gyengíteni, ha összehozzák a Jobbikkal. Ez elriasztja a befektetőket.
(t.p.)

Tőke Péter:

Miért hallgat mindenki a baloldal nácikiképzői szellemi örökségéről?

Óóó, micsoda naív vagyok! Azt hittem, hogy a szovjetek kegkínosabb titkait, a holokausztos, gyilkos náci múltját nyilvánosságra hozó írásomat országos felháborodás követi. Esküdni mertem volna rá, hogy több újság és tévé is mellém, meg a lett dokumentumfilmes, Edwins Snore rendező mellé áll, s folytatják az SS hóhérok szovjetúnióbeli kiképzésének feltárását, a tanárbácsik: Sztálin, Kanagovics, Berija és a többi lelkes népírtási oktató munkamódszerének leleplezését. És mi következett cikkünk megjelenése után? Semmi. Néma csend követte. A jobb és a baloldal is kussolt. Ilyen mélységes hallgatás az állítólagos sajtószabadság közepette is megdöbbentő. Ezzel azonnal le is lepleződtek: Magyarországon és a demokratikus nyugaton nem az újságíróknak, tényfeltáró riportereknek és dokumentumfotósoknak, hanem a médiatulajdonosoknak és a nagyhirdetőknek van ,,sajtó”-szabadsága. A dolgos kis hangyáknak nincs.
Odaát és fent eldöntötték még a II. világháború után, hogy ha bármelyik szövetségesnél felmerülne a tömeggyilkosság, vagy a népírtás, azt el kell utasítani. Vagy büszkén kiállni mellette, vagy letagadni, esetleg mosolyogva azt mondani: ez mese, hazugság, semmi alapja sincs. Próbálja csak meg bárki a horogcsillagosok, Berija nácioktatóit, és likvidáló tanodáit birálni az USA kormányánál. A válasz: mi győztünk, az az igazság, amit mi annak tartunk. A briteknél még kritikusabb a reagálás. Úgy látszik ez a probléma többször is felmerülhetett, mert 1991-ben egy törvényt hoztak a nácikiképző horogcsillagosok, szovjet hóhér-tömeggyilkosok védelmében. Nem háborús bűnösök, mert azok csak a tengelyhatalmak fajírtói és holokausztosai lehetnek. Ha bárkit ilyen vád érne a volt Szovjetunió utódállamaiban, az menedékjogot kaphat a háborús szövetséges Angliában, talán még a megélhetését is segítik. A volt Szovjetunió bűne, most már 29 millió civil és katona halála sem bűn, hanem áldozat az ország megmentéséért, ide értve az éhhalállal bűntetett, vagy likvidált nemzeteiket is. Én hiszem azt, hogy egyszer Putyin elnök, akinek semmi köze hozzá, elhatárolódik ettől a szégyenletes náci múlttól.
Itthon, a feltámadó nemzeti létünk megkívánná, hogy valamelyik bátor vezetőnk elhatárolódjon ettől a múlttól. Ha már az EU-n belül annyi mindenben új utat tudtunk mutatni a vezérkosra váró kis tagállamoknak, akkor ebben is elsők között kellene megszólalnunk. Persze egyszerűbb és problémamentesebb a szőnyeg alá söpörni. Lehet, hogy a keletre nyitásunk és az új barátaink miatt ez most a bölcsebb dolog?
Azért engedtessék meg, hogy szép csendben megismételjem múltkori cikkünket, hogy felhívhassam rá mindazok figyelmét, akik nem tudták megszerezni előző számunkat.
Ismét leközöljük tehát azt a megdöbbentő dokumentumokon alapuló írást, amit, ha elolvastak, csak suttogó hangnemben meséljék el, adják tovább barátaiknak, ismerőseiknek. Nincs szükség semmiféle nyilvános akcióra, tüntetésre, hiszen ez az ügy nincs. Be kell fogni a szánk, és csak mosolyogni, fejet csóválni, ha amerikaiak, angolok, vagy oroszok szóba hoznák. De önök és ismerőseik már tudni fogják, és másképp nézik ezt a globalizálódó háttérhatalmi világot. Megköszönöm megértésüket.

Dr. Ilkei Csaba: Szabadkőművesek, papok, bankárok, titkos szervezetek

ELEKTRONIKUS FORMÁBAN LETÖLTHETŐ ITT»»
http://leleplezo.eu/tarhely/leleplezo/dokumentumok/201312/papok_bankarok_s.pdf

Bevezetés
A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. Fecseg a felszín és hallgat a mély. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt; legnagyobb fegyverével: a pénzzel mindent és mindenkit meg tud venni.
A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.
Egy demokráciában - többpártrendszer és szabadságjogok közepette - épp úgy tönkre lehet tenni egy országot, mint az egy párti diktatúrában, a kollektivizmus szabványos keretei között. Csak meg kell fogadni a dinasztiaalapító Rothschild bankár fő tanítását: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát; ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik.
A Nemzetközi Pénzügyi Közösség magánpénzrendszere az uzsoracivilizáció programját igyekszik rokonszenvesen becsomagolni: a szegénység leküzdését, jólétet és biztonságot ígér a világ népeinek. A jelszavak: globalizáció, liberalizáció, dereguláció, privatizáció.Az erősek szabadságának korlátlan növelése a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmához vezet, az egyenlőtlenségek sorához, a versenyképtelenek tömeges elszegényedéséhez, testi, lelki és szellemi nyomorához.
1912-ben, az Egyesült Államok 26. elnöke: Theodore Roosevelt (1858-1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:
"A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."
Caroll Quigley, amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titkainak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:
"...ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálják, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."
Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerek asztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kisnemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.)
Érdemes kutatni a különböző szabadkőműves irányzatok (Grand Orient, az angol és az amerikai szabadkőművesség, a Priory of Sion és az Illuminátusság) valamint a pénzhatalom intézményeinek az együttműködését az új világrend kialakításában és egy szinkretikus világvallás elterjesztésében. (Szinkretizmus: különféle vallási, filozófiai irányok felszínes összehangolását célzó irányzat és az így kialakított rendszer.) Ez annál is fontosabb kutatási terület, mert több esetben is bebizonyosodott, hogy az intézményesült pénzhatalom, a titkos társaságok és a különböző szabadkőműves irányzatok legfelsőbb vezetőiperszonáluniót alkotnak. Sok hasznos ismerettel gyarapítaná tudásunkat annak kutatása is, hogy milyen a közvetlen és közvetett, nyílt és rejtett kapcsolat a pénzhatalom nemzetközi HÁLÓZATA és a domináns politikai irányzatokat képviselő pártok vezetői között.
A politikai elit világszerte politikai játékokat játszik, de a klasszikus ideológiáknál erősebben hat a piaci-üzleti élet logikája, ezért a hatalmi elit a tulajdonjogok alapján különül el, - egyesek gazdagsága mások elszegényedéséből származik -, a vagyon feletti korlátlan uralomhoz pedig annak két legfontosabb garanciáját is megteremtette: zavartalan befolyás a jogalkotásban és a jogérvényesítésben.
A négyévenkénti kurzusváltások alkalmával meghirdetett új gazdasági-társadalmi programok ellenére 1990 óta tartósan maradt az uzsoracivilizáció tendenciája : termelőgazdaság helyett pénzgazdaság; teljesítmény helyett spekuláció; emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú; ellenőrzött közhatalom helyett ellenőrizetlen magánhatalom; érdemi demokrácia helyett formális és kiüresedett tartalmú demokrácia
A két tömbre szakadt ország négy évenként ígérgető versennyel és hazugságokkal válaszol a világméretű kihívásokra. Semmi sem drága a hatalom megszerzéséért és megtartásáért.Deák Ferenc, a haza bölcse mondta 1869-ben: "Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az, aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyen hívők kebelében."
"A fény nem azt jelzi, hogy nincs már többé éjszaka, de azt igen, hogy hajnalodik, és a sötétség legyőzhető." (H. Fries)
Minden hatalom az egyházzal akarja legitimizálni magát, még akkor is, ha előbb összetöri, mint a kommunista hatalom az Állami Egyházügyi Hivatal és a BM Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége segítségével. A politikai pártok szeretik azonosítani magukat némely egyházzal, feladatot is szánnak neki, de a manipulált egyházat ez visszanyesi, foglyul ejti, s előbb utóbb elveszti önálló fejlődésének dinamikáját. A kitartott, megfizetett egyházmenthetetlenül válságba kerül. Az állam istenítheti a pénzt, az egyház soha, mert tudja, hogy ez előbb-utóbb teljes leépüléshez vezet, aminek gonoszság, gyűlölet és háború lesz a vége.
„ Az ateista lenini út tévedése az volt évtizedeken keresztül, hogy ha a kollektivizmus sablonos, uniformizált keretei között megváltoztatják a társadalmat, az majd később kívülről megváltoztatja az embert is. Rossz ez a sorrend, mert noha az út széles, tetszetős és sokan próbáltak menetelni rajta, mégis a pusztulásba visz, mint láttuk, a társadalmi békétlenséget az egyén belső békétlenségévé tette. A keskenyebb úton kevesebben járnak, ám ez a belső út vezet az élethez, ez ad belső szabadságot, harmóniát, noha fegyelmet követel, rendet. Nem a hit van válságban, hanem az a felfogás, mely szerint minden a pénztől, a vagyontól, a hatalomtól, s a kapcsolatoktól függ.” (Várszegi Asztrik)
1988-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 13 tagja közül 10 volt állambiztonsági hálózati személy. A Konferencia elnökét: Paskai László bíborost 1972. június 3-án szervezte be a BM Állambiztonsági Főcsoporfőnökség III/III-1-a osztálya hazafias alapon „Tanár” fedőnéven a római katolikus egyházi reakció elhárítására. „Tanár”„ titkos megbízott jelentései olvashatók az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában.
Egy másik jellemző adat: a II. Vatikáni Zsinatra (1962-1965) Rómába utazott magyar egyházi küldöttség tagjai közül az I. ülésszak idején a küldöttség (9 fő) háromnegyede volt ügynök, a II. ülésszakon (15 fő) a kétharmada, a III. ülésszakon (14 fő) a fele, a IV. ülésszakon (13 fő) szintén a fele. A nem hivatalosan jelen volt magyar katolikus újságírók mindegyike állambiztonsági hálózati személy volt.
Az egyházi besúgók még nem kértek bocsánatot, akárcsak a Vatikán a kommunista hatalommal kiegyező Kelet-politikájáért. Bűnbánat és a múlt bevallása nélkül azonban nincs megtisztulás. A bűnt nem elhallgatni, elkenni, elsimítani kell, hanem nyíltan megbánni.
Az igazi közösségekhez az egyénen keresztül vezet az út, de az új kollektivizmus mindig új formákban üti fel a fejét, például egy-két párttal való kötelező együttműködésként, s ez azért is tetszetős, mert az egyénnek így nem kell felelősséget vállalnia tetteiért, felmentést kap attól a kollektívától, melyhez átmenetileg csatlakozik. A hívő embernek és a nemzetnek is önmagával kell együttműködnie, ebben teljesedik ki szabad választása, miközben keresi, de nem birtokolja az igazságot.
A Szerző

Dr. Ilkei Csaba: Szabadkőművesek, papok, bankárok, titkos szervezetek

papok_bankarok_s.pdf

http://leleplezo.eu/tarhely/leleplezo/dokumentumok/201312/papok_bankarok_s.pdf

Megjelenítés mappában Eltávolítás a listából

Tőke Péter:

Másként gondolkodva Ukrajnáról Kijevben az amerikai zsoldosok, az EU-fasiszták és az Izraeliek győztek

A régi vicc aktualizálva:
Két jól táplált, bozontos férfi sült libát fal sólettal egy kijevi kóser étteremben. Egyik kinéz az ablakon az üdvrivallgó tüntetőkre:
– Na megint győztünk.
– Ki?
– Mi!

Hát igen. Ukrajna elbukott, Ukrajna felszabadult. A jogállami törvényes rendszert megdöntötték, az elnököt, aki Oroszországot járja, tömeggyilkosként körözik, a CIA által pénzelt rendszerváltó roadshow megbízói akaratának megfelelően elvégezte a feladatát. Nemsokára mehetnek társaik után rendszert dönteni Venezuelába, Thaiföldre, vagy aki lusta sokat utazni, annak közelebb is akad meló: térdre kényszeríteni Boszniát!
Mi magyarok, itt a szomszédban történteket figyelemmel kísérve megtapasztalhattuk, milyen gyenge és törékeny egy jogállam. Mit sem számít, hogy a nép demokratikus szavazással kiket választott meg, kire ruházta a hatalmat. Valakik, valahol kitalálják, hogy melyik ország, s főleg miért legyen a célpont, máris elhangzik egy vád: korlátozott a demokrácia, a népet elnyomják, katasztrófális a gazdaasági helyzet, stb., s máris elindulhat a titkos hadművelet. A CIA-énak és a Pentagonnak kiszivárgott kézikönyve a világ számos országának megdöntésére, politkai átalakítására, rendszerének megváltoztatására megfelelő programot kínál. Kicsit pofozni kell rajta csupán és máris kész a forgatókönyv, indulhatnak a tüntetések, barikád építések, kitörhet a ,,demokratikus” forradalom. (Erről a mindenhol bevethető ország-gatyába rázó, már nem titkos szakanyagról, e cikk folytatásában olvashatnak.) Közben a ,,karmester” meg megadta az á hangot, az EU és az USA is neki kezdhet a megszerzett fontos birodalom-rész demokratikus, szabad országgá való átszervezéshez. Az IMF és az Egyesült Államok elkezdheti összekapirgálni azt a 35 milliárd dollárt, ami az ukrán csődtömeget megmentheti az összeomlástól. Valójában az EU és az USA is át lesz verve, mert a hatalmas országot nem ők fogják uralni, ők csak a szükségszerűen igénybe vett balekok. Szabadság, demokrácia mindenkinek! – szajkózzák majd azok, akik ténylegsen lenyúlják szegény keleti szomszédunkat.
A szakértő, akivel beszéltem egyértelműen közölte: a győztes Izrael. Ezt én teljes képtelenségnek tartom, de az illető érvelése elgondolkodtatott:
– Kik indulnak és nyerhetnek a májusi elnökválasztáson?
1.Klicsko,
2.Timosenko.
Mindketten izraeliták. (Júlia már tárgyalt is McCain szenátorral.)
Nézzük tovább. Az ukrán parlament Alexander Turcsinovot (az első Timosenko-kormány titkosszolgálatának vezetőjét) választotta meg az ország ideiglenes megbízott elnökévé. Turcsinov ugyancsak izraelita. Az egyik tüntetőtábor pedig teljesen az.
A szakértő nem sorolta tovább, de még azt is megemlítette, hogy Szakasvili, Grúzia korábbi ,,izraelita” irányítója is ott járt a tűntetők között és buzdította őket. Aztán újabb bizonyíték került elő arra nézve, hogy a kijevi tüntetők bizony igen erős amerikai-izraeli, cionista segítséget kaptak és kapnak. Kiderült, hogy – a pénzügyi segítségen és izraeli szervezői segítségen kívül – Ben Moses ismert zsidó filmrendező készítette a tüntetők legismertebb videóját, amiben egy ukrán (?) lány beszél arról, hogy milyen a “tüntetők” helyzete, és segítséget kér elcsukló hangon.

Janukovicsot már másodszor csinálják ki

Teljesen elképedtem. Ha igaz, hogy a tüntetők magja, és az ukránnak beöltözött egyenruhások fizetett zsoldosok, akkor egyértelműen igaz és valós a CIA és a Pentagon kiszivárgott (független jogállamoknál alkalmazandó) rendszerváltó kézikönyve. (Erről a 68. oldaltól olvashatnak) Valahol ez, már szinte akasztófahumor, hogy 2004-ben is a törvényes rendet és Janukovicsot döntötték meg a tüntetők, igaz, akkor a dollár mellé egyensálat is kaptak. Ez az ország úgy látszik már alergiás a választásokra és az annak eredménye alapján hatalomra kerülő kormányokra. Kijevvel ezt bármikor, újra és újra meg lehet csinálni. Ha Putyin nem egyenes ember, hanem gazember lenne, akkor a CIA-Moszad módszerét leutánozva ősszel a saját zsoldosaival indítana hatalmas és kormánydöntő tüntetés-sorozatot.
A kérdés csak az, Bolívia, Thaiföld és Bosznia mellett miért rendelhették meg az Ukrán ,,rendszerváltást is?” Az ok nemcsak az volt, hogy Janukovics az EU helyett Moszkvát választotta. Ha messzebbre tekintünk, felsejlik Zbrezinsky hosszútávú terve, miszerint Oroszországot fel kell majd darabolni. Méghozzá három részre:

1. Az Uralig terjedő Európai Oroszország,
2. Nyugatszibériai Oroszor-szág
3. Távolkeleti Oroszország.
E terv megvalósításának fontos feltétele, hogy Ukrajna amerikai, vagy izraeli irányítás alatt álljon.
No persze az ezzel kapcsolatos lépéseket Putyin elnök sem nézi ölbetett kézzel. Ezért is kellett neki ütköző zónának a balek-Ukrajna.
A problémák csak ezután jönnek. A hatalmas BRICS, Oroszország Kína, India, Dél-Afrika és Brazília közössége nem tűrheti sokáig, hogy a zsidó-keresztény euroatlanti háttérhatalom ekkora tért nyerjen. A pénz- és multi-világ urai jól kitalálták, hogy a III. világháború helyett ezzel az új ,,kézikönyves” módszerrel terjeszkedjenek. És ide a bökőt, hogy ezt az izraeli-amerikai nyugat-ukrajnai demokratúrát sem engedi sokáig az örömtől tollászkodni. Először is Kelet-Ukrajna inkább orosz. Ha jól emlékszem a Krím félsziget pedig Oroszország része volt, csakhogy 1954-ben Hruscsov egyik cár atyuskás, vodkagőzös pillanatában neki ajándékozta Ukrajnának. Hát most visszaveszik, mondjuk azon a címen, hogy egy (Szanyi után:) zakkant elhízott gyilkos diktátor döntései érvénytelenek. Erre nem hiszem, hogy szükség lesz, hiszen a krími autonóm köztársaság már önként fegyvert fogott, s nyilván orosz segítséggel, és fegyverrel akadályozta meg, hogy az izraeli-amerikai ukránnak álcázott fegyveres bandák a Krímet is szétverjék. Ide kívánkozik, hogy Gorbacsov mit mondott az amerikai és uniós banditákról: Az USA és az EU nem küldhet banditákat Ukrajnába, a nép saját maga kell, hogy döntsön a jövőjéről. A “tanácsadók” csakúgy hemzsegnek, szinte csak bulldózerrel lehetne őket eltolni.
Putyin elnök bölcsen nem avatkozik be, legalábbis a régi szovjetuniós módszerrel nem fogja megszállni Kelet-Ukrajnát. Erre nincs is szükség, mert a Krími és egy másik orosz többségű térség március végén demokratikusan népszavazást tart, hogy Ukrajna mellett marad-e, vagy Oroszországhoz csatlakozik. Ez még odébb van, de több internetes hírportál és blog máris is arról cikkezik, hogy Ukrajna kettészakadása megkezdődött. A gyakorlatban két Ukrajna létezik: egy nyugati Ukrajna, melynek központja Kijev, - illegitim elnökkel, illegitim törvényekkel, a nyugati országok által elismert zsidó vezetőkkel, - és egy dél-keleti Ukrajna, melynek központja átmenetileg Harkov, helyhatóságai pedig az ukrán alkotmányos rendet képviselik.
Ezeket a vélekedéseket hamar megcáfolták a Krími események, a helyi oroszokból verbuválódott, jelzés nélküli egyenruhás fegyveres csoportokáltal a helyi parlament és a repülőterek elfoglalása, az utakon ellenőrző pontok felállítása és az orosz támaszponttól való segítségkérés.
Közben a másik oldalon újabb és még újabb lebukások árulták el, hogy demokratikus intervenció történt. A kedves Julia Timosenko is elárulta, hogy színjáték folyik.

Timosenko csodálatos gyógyulása

Ukrajna - A fél világ tátott szájjal ámul a betegsége miatt tolószékhez kötött Julija Timosenko csodálatos gyógyulásán, aki az USA kijevi nagykövetségén felkelt és járt…
A minap Julia Timosenko az amerikai nagykövetségen vendégeskedett, ahol többek között Jeffrey Payette nagykövettel és Jan Tadeusz Tombińskivel, az Európai Unió ukrajnai képviseletének a vezetőjével folytatott tárgyalásokat. A találkozó végén a hátpanaszokkal küzdő ukrán vaslady minden segítség nélkül felállt a székéből, és mosolyogva pózolt vendéglátói társaságában a kamerák előtt.

A Wikipediát felkészítették az ukrán orosz ellenességre

Itt lehet látni, hogy a térkép február 5-én az oldalon szereplő változata még hozzávetőlegesen a valós nemzetiségi arányokat tartalmazta, ám ezt február 20-án már korrigálták is egy jóval nyugatbarátabb verzióra. Csak nem azt akarják bemesélni, hogy az orosz ajkú lakosság két hét alatt elhagyta Ukrajna keleti részét? A magyarázat sokkal egyszerűbb: felkészítenek minden információforrást az ukrán szakadás legitimálására, ha valaki magyarázatot akarna keresni, már a hazugsággal találkozzon.
(...) Ukrajna dél-keleti régiói, valamint a Krím-félsziget autonóm köztársasága vállalta az alkotmányos rend fenntartását. Azt azonban egyértelművé tették, hogy nem fogadják el alkotmányosnak a Kijevben működő törvényhozás által hozott döntéseket.
A jelen helyzet alapján arra lehet következtetni, hogy az országgyűlési választások és a májusi elnökválasztás alapján kialakulhat a két elkülönülő Ukrajna politikai gépezete, vagyis a két terület külön államisággal fog rendelkezni. Csakhogy az orosz többségű régiók és a Krím félsziget nem vár májusig. Már március végén népszavazáson kívánnak dönteni hovatartozásukról.
Az itt közölt térképből kiderül, hogy melyik rész mekkora és mi a címere. Leginkább az döbbentett meg, hogy a nyugati szabad sajtóban erről hallgatnak, s csak a kijevi győzelem miatt hozsannáznak.
Szinte elképesztő, hogy a Drábik Jánossal közösen írott könyvünkben a független államok megdöntésével kapcsolatban leírt módszerek sorra megvalósulnak. Saul Alinsky a radikalizmus (és a neoanarchia) amerikai pápája dolgozta ki az alapokat a kormányok elleni bomlasztáshoz, harchoz, majd a jogállam megdöntéséhez. Ezeket az alapelveket fejlesztette tovább több titkosszolgálat. Ebből született az Arab Tavasz, s a könyvünk instrukciói alapján folyik a harc per pillanat, több független állam megdöntésére. Ukrajnában győztek, Szíriát elbaltázták, de Bosznia, Thaiföld, és Venezuela még küzd a fennmaradásáért.

Jogállamok megdöntése az új módi

Az a cím, amit a könyvnek korbban adtunk: Obama elkergeti Orbán Viktort, már idejét múlta, a kötet egyéb anyagai váltak aktuálissá, különösen fontossá. Még az idei választások után is érdemes elolvasni, mert mit sem számít ki győz. Azok a háttérhatalmi erők, akik Ukrajna szétverését megrendelték, ahogy a könyv is írja, Magyarországot is eldádázhatják. Charles Gáti, Bajnai fő támogatója, Soros jó embere, egyszer utalt rá, hogy ha nem sikerül Orbán rendszerét választások útján megdönteni, akkor elkergethető fegyverrel is. Mentségére legyen mondva szó szerint nem így hangzott a fenyegetése, de erre lehetett következtetni belőle. Charles pedig nem akárki. Tom Lantos utóda, a Central for American Progress vezető személyisége, felesége pedig Hillary Clinton (a következő választásokon USA elnökségéért induló jelölt) legjobb barátnője. Tetszenek most már érteni, miért nagyon fontos a magyarországi izraeliták kibékítése, kívánságaik teljesítése? Itt a választási bohózat másodlagos, amikor a létünk a tét! És ezért fontos ellensúly az orosz és kínai barátságunk!
Ami Ukrajnát illeti sok meglepetés várható még, nekünk pedig ezévtől a legfontosabb feladatunk, hogy mindig a béke megőrzéséért lavírozzunk.
A cikkemben leírtakat megerősítik az alábbiak:

Az USA a Pentagon kiszivárgott kézikönyve szerint dönt meg külföldi államokat! Ukrajna

a célkeresztben

2014 jan 03 vilaghelyzete.blog
Egy a mai napon nyilvánosságra hozott, 68 országban készített közvélemény-kutatás szerint a világban a békére a legnagyobb fenyegetést ma az Egyesült Államok jelenti. Nem csak az Amerika-ellenes államokban, de olyan szövetséges partnereinél is így gondolják, mint Törökország vagy Görögország.
Nem hiszem, hogy ezt bárkinek bizonygatni kellene, aki igazságkutató oldalakat olvas, vagy egy kicsit tisztában van az elmúlt száz év VALÓDI történelmével.
Viszont az RT News oknyomozó műsora hozzáférhetővé teszi a bizonyítékokat és a kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv segítségével tárja fel az ukrajnai és más beavatkozásokat.
A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatására irányulnak.
Az ukrán kormány Ameriká-ból irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét. Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv szerint: “megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés”.
http://www.youtube.com/watch?v=dGOC-_Jngzc

Kiszivárgott amerikai rendszerváltási kézikönyv tárja fel az ukrajnai és más beavatkozások hátterét.

- A Pentagon borzalmas tervei demokráciák módszeres és erőszakos megbuktatásáról árulkodnak !
- Miért osztogat John Kerry helyettese cukorkákat fanatikus tüntetőknek, akik buldózerrel mentek az embereknek ?
- Figyelmeztetés arról, hogy Washington “dzsihádistái” készek a világháborúra.
Amikor a 20.századi nyugati gyarmatosítók kitiltották a kutyákat és a kínaiakat Shanghai parkjaiból, nem árulták el odahaza, hogy fajüldözők és egész népeket döntenek rabszolgasorba, rabolják el erőforrásaikat. A főáramú médián keresztül arról biztosították a népet, hogy “civilizálják a bennszülötteket”.
A 21.század okosabb nyilvánosságának átveréséhez Noam Chomsky tudós szerint még óvatosabb ürügyre van szükség, a gyakorlatban azonban a Nyugat továbbra is kormányokat buktat meg az egész világon és bábrendszereket állít fel.
Nebojsa Malic washingtoni elemző szerint az ukrán kormány Amerikából irányított mostani destabilizációja betű szerint követi a Fehér Ház rendszerváltási kézikönyvét.
A jéghegy csúcsa, hogy amerikai szenátorok utaznak Kijevbe (pl. McCain) és csatlakoznak a tüntetőkhöz, miközben Victoria Nuland külügyi államtitkár cukorkákat osztogat.
A valóság az, hogy vezető amerikai tisztviselők máris szankciókat követelnek az ország ellen, ami pontosan azokat a hétköznapi embereket érintené, akikért állítólagosan beavatkoznak most. Emellett a tömegmédia hisztérikusan vérért kiált, teljesen eltúlozza a tiltakozók számát és figyelmen kívül hagyja erőszakosságukat.
A Virtual Politics szerint az amerikai kormány a 2004-es narancsos forradalom óta pénzeli az ellenzéki politikusokat Ukrajnában, bár elismeri, hogy az általa támadott kormány demokratikus kormány.
Sőt, a “Lator állam: Útikalauz a világ egyetlen szuperhatalmához” c. könyv azt írja, hogy az USA legalább egy tucat független nemzet esetén finanszírozott adott pártokat vagy jelölteket, és még több nemzet kormányát kényszerítette lemondásra. (Hozzáteszem, hogy ezek magyarországi megfelelőit is jól ismerjük és nap, mint nap láthatjuk megnyilvánulásaikat, amikben külföldi megrendelőket igyekeznek kiszolgálni.)
Ugyanakkor az amerikai törvények szigorúan tiltják, hogy saját politikáját bármilyen külföldi finanszírozza:
“Törvényellenesnek minősül, ha egy külföldi nemzetiségű pénztámogatást nyújt politikai hivatallal kapcsolatban.”
/ US Code Amended Article 2, Section 441E (A) /
Ha egy külföldi mozgalom csatlakozott volna az Occupy Wall Street tüntetőkhöz és fizette volna az ellenzéket, hogy segítse az amerikai kormány megdöntését úgy, ahogy Washington teszi Ukrajnában és máshol, az elemzők szerint a Fehér Ház nagyon begurult volna.
“Hisztériásak lennének. A kormányvezetők ezt az Egyesült államok belügyeibe való teljesen elfogadhatatlan beavatkozásnak tekintenék. Ugyanakkor bűntudat nélkül teszik ugyanazt most Ukrajnában és sok-sok más esetben a világ minden részén. Egyértelmű, hogy az Egyesült államok kormánya rendszerváltást akar Ukrajnában és ennek semmi köze ahhoz, amiért állítólagosan aggódnak: tehát az emberi jogokhoz vagy a demokráciához.”
“Miért nincsenek szankciók az Egyesült államok ellen azért, amit Irakban tettek vagy amit Afganisztánban tesznek, vagy Vietnámban és a világ sok más országában ?”
Emellett színészek egyre nagyobb számban próbálják saját hírnevüket felhasználva befolyásolni a közvéleményt a világpolitikáról. George Clooney a tüntetőket üdvözli és ukrán szöveget olvas fel..., Angelina Jolie Irakban .... (részletek a videóban)

CIA rendszerváltási kézikönyv

Létezik egy CIA rendszerváltási kézikönyv, amit a nyugati szervezetek és kormányok által fizetett emberek betű szerint követnek. Ilyen anyagokat néhány évtizeddel ezelőtt repülőgépekről dobálták azokban a demokratikus országokban, amelyek nem hódoltak be eléggé. A “szabadságharcos kézikönyve” tetszelgős címet viselő propaganda füzeteket szórtak szét Nicaraguában, ami útmutatást adott az állampolgároknak arról, hogyan szabotálják saját országukat telefonvezetékek elvágásával, fák országutakra való döntésével.
A CIA dokumentuma nyilvánosan engedi meg a terrorizmust. Gondosan kerüli a sajtóban az olyan szavakat, mint “meggyilkol” és az országok bíráinak és kormánytisztviselőinek “megsemmisítésére”, kiiktatására szólít fel. A maffia nyelvét használva azt írja, hogy hivatásos bűnözőket fogadnak fel a kiválasztott “munka” elvégzésére.
Aligha mondanak le ezekről az irányelvekről, amint láthatjuk, sőt az illegális, titkos műveletek az amerikai külpolitika kiegészítő taktikáiból elsődleges taktikává léptek elő ! - tárja fel a Pentagonból kiszivárgott új katonai kézikönyv. A titkosnak szánt megsemmisítési utasítás ezt mondja: “megsemmisíteni bármilyen módszerrel, hogy megakadályozható legyen a leleplezés”.
A kézikönyv hivatalosan utasít olyan viselkedésre, ami, mint írja, törvénytelen, beleértve az amerikai katonáknak adott parancsot arra, hogy más országok katonai egyenruháját viseljék. Arra is parancsot ad, hogy szivárogjanak be polgári csoportokba, és “gerilla csapatokat” képezzenek.
A dokumentum szerint más országok belügyeibe való törvénytelen beavatkozás most már az amerikai politika alapelve.
Az Irán elleni amerikai támadások “ugyanabból a szövegkönyvből” származnak, mint Ukrajnával és Grúziával szembeni támadások. Amerika iráni terroristákat képez ki - jegyzi meg a BBC - és több ezer gyilkosságért felelős. És amint a Pentagon elkezdte finanszírozni őket, Hillary Clinton levette a terroristacsoportot a hivatalos terroristákat tartalmazó listáról. Alapvető gyógyszereket zárnak el Irán elől az USA szankciókkal. A Guardian arról számol be, hogy ezzel szó szerint milliók életét kockáztatja. A háborús bűncselekményekkel foglalkozó leghíresebb ügyész, Francis Boyle professzor arra figyelmeztet, hogy az iráni gyerekek az iraki sorsra jutnak. A PBS News jelentése szerint a 90-es évek óta folytatódó amerikai szankciók felelősek közvetlenül félmillió gyermek haláláért.
- Azt hallottuk, hogy több, mint félmillió gyermek halt meg Hiroshimában. Megéri ezt megtenni ?
- Azt hiszem nagyon nehéz döntés, de úgy gondoljuk, hogy megéri.
RT: Irán esetén mit értenek a “megéri” szó alatt ?
- Pepe Escobar (Asia Times) nyilatkozik: “A nukleáris program problémáját előre kiagyalták, főleg az USA. Azzal a hátsó gondolattal, amit mindenki ismer: hogy rendszerváltás legyen.”
Barack Obama és David Cameron folyton azt mondja, hogy a nemzetközi közösség támogatja őket ebben a rendszerváltásban. Tényleg elfogadják ezt az emberek ?
“- Tegyünk különbséget az USA / Kanada - a kormány és nem a kanadaiak - és a három európai hatalom (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) között, illetve az emberiség többsége között. Fogalmazzunk így, ami azt mondanám, hogy a világ lakosságának 85%-a, ha nem több. Mindent tudnak az iráni aktáról, mert olvassák a helyi sajtót elfogulatlanul követik azt az egyeduralmú Reuters vagy AP tudósítások mellett.”
A Pentagon új doktrínája egyszerűen elveti a szuverenitás vagy jogállamiság nemzetközi alapelveit. Egy washingtoni bennfentes azt mondta, hogy “egyetlen céljuk a világuralom és nem tűrnek semmilyen függetlenséget”.
“Ellenfeleinket az általunk választott időben, helyen és módszerrel győzzük le. Globális szerepünkhöz szükséges, hogy erőinket távoli környezetekben is bevessük, ahol ellenfeleink megbújhatnak előlünk.”
A Pentagon a szépnek hangzó “megvédés kötelessége” kifejezésbe önti ezt a doktrínát. A szkeptikusok szerint ez valójában olyan, mint “engedély a gyilkolásra”.
RT: - Miért ütközik az USA mindig olyan nagy ellenállásba azok részéről, akiket állítólag “véd” ?
Richard Falk a Princeton nemzetközi jogi professzora és az ENSZ emberi jogi szervezetének vezetője válaszol :
- “Meglehetősen gyanúsak a humanitárius beavatkozással kapcsolatos kijelentések. Gyakorlatilag megnagyobbítja az erőszak területét és formáját és a szándékolttal ellentétes hatást vált ki.”
Szíriában ez az ellentétes hatás vízválasztó lehet az USA számára. Az Amerika és az Al-Kaida között folytatott és kiszivárgott múlt heti beszélgetések szerint Washington már nem ragaszkodik az ottani rendszerváltáshoz.
Az USA emberi belső szerveket megevő partnereinek beszámolója, miszerint “Amerika a következő, ha győznek Szíriában”, még a neokonzervatívokat is kissé felidegesítette.
RT: Dr. Gilad Atzmon gyilkosságnak nevezi az intervenciókat. Ha az USA többé nem avatkozik be, mi lesz a többi szegény emberrel a világon, akik arra várnak, hogy az USA bombázzon és megmentse őket ?
- “A beavatkozás az óriási katasztrófa receptje. Éppen ezt látjuk Irakban és Afganisztánban. Hagynunk kell, hogy az emberek maguk találják meg a megoldást. Ha Afganisztánban a nők szabadok akarnak lenni, keményen dolgozniuk kell ezért.”
A “HUMANITÁRIUS IMPERIALIZMUS - Háborút elfogadtatni emberi jogokra hivatkozva” alapmű a témában, amely azt írja le, hogy a beavatkozást hírdető háborúpárt plakáthősök - a koszovói és jugoszláv háborúkban - az USA beavatkozásnak éppen az ellenkező, borzalmas következményeit igazolják.
Maga az intervenció szó is azt jelenti, mint fogalom, hogy az USA beavatkozása automatikusan megszünteti az ország nemzeti önrendelkezését vagy a demokráciát, amit Washington hozna el állítólag.
A könyv szerzője Jean Bricmont professzor válaszol:
RT: - Miért ellenzi ezt a politikát ?
- “A demokrácia önrendelkezést feltételez. Amit az USA tesz, az valójában nemzetközi parancsuralom. Ha állandó beavatkozással, az ellenzék lefizetésével, a választások megvásárlásával,..stb., elveszik az emberek szuverenitását, az olyan, mint a parancsuralom.”

RT: - Egyesek szerint Vietnam óta minden amerikai intervenció sikertelen volt és ezért gyűlölik őket az emberek. Akkor miért folytatják továbbra is a beavatkozást ?

- “Ez olyan, mint a fanatikus vallás. A mi ‘dzsihádunk’. Az emberi jogokért harcolók a dzsihádistáink.”
A könyv emellett felsorolja az álcázott rendszerváltás néhány jelét:
* A kormányzati sajtó ezt kiabálja: “Adj esélyt a háborúnak!”
* Ha McCain terroristákkal pózol fényképeken....,
* a Fehér Ház kijelenti, hogy gyalázat történt, hogy ürügye legyen a támadásra.
* Ha celebek hirtelen érdeklődést tanúsítanak távoli gazdaságok iránt...az egy intervencionista dzsihád vagy még inkább a Nyugat új “keresztes hadjáratának terve lehet.
Keressük az igazságot a tények alapján !
SBG Buddha voltam - Képezd magad ! Tájékozódj ! Ébredj ! 2014-ben is...
“Mert az igazság attól még igazság, hogy senki nem tudja !
A hazugság pedig mindig hazugság marad, még ha mindenki azt hiszi vagy úgy tudja!”
Néhány érdekes dokumentumot még előkerestem nektek:
- Sustaining US Global Leadership: Priorities for 21st Century Defense (PDF)
- The National Military Strategy of the United States Of America (PDF)
- National Security Strategy Archive
Bejegyezte: SBG Buddha
(…)
(A teljes írás a Leleplező 2014 /1 tavaszi számában olvasható, a folytatás (Ukrajna kifosztása, aranytartalékának rejélyes elszállítása, Drábik János elemzése pedig a nyári számban jelenik majd meg.)

Drábik János:

A pénzhatalmi elit világuralmi stratégiája

Az első világháború hosszútávú, mélyebb és háttérhatalmi okai (…)

Az első világháború oroszországi gyökerei

A cári Orosz Birodalom területi nagyságánál és népessége számánál fogva Európa első számú hatalma volt. Ez megnyilvánult abban is, hogy a cár hadserege segítette győzelemhez a törököket, amikor Egyiptom ki akart válni az Ottomán Birodalomból. A cár expedíciós hadsereget küldött a törökök megsegítésére és visszavonulásra késztette Mohamed Ali egyiptomi vezér seregét. 1833-ban a szultán elfogadta az orosz cár hegemóniáját és lezárta a Dardanellákat, valamint a Boszporuszt az idegen hadihajók elől.
Anglia úgy érezte kiszorult ebből a stratégiailag kulcsfontosságú térségből a tengerszorosok elzárásával. Gazdasági, kereskedelmi, valamint előnyös vámpolitikájának köszönhetően az 1830-as évek végére ismét London lett Isztambul elsőszámú pénzügyi-gazdasági tanácsadója. A szultán London kívánságára hadat üzent Egyiptomnak, de hamarosan meghalt. Ekkor Anglia megnyerte Ausztriát és Oroszországot is a maga számára, és 1839-ben együttesen vállaltak védnökséget a gyengélkedő Törökország felett. E fejlemények hatására Franciaország kihátrált Egyiptom mögül és így Mohamed Ali rendszere összeomlott. A helyzet átmenetileg stabilizálódott az 1841-ben elfogadott londoni öthatalmi szerződéssel, amelyet Anglia, Franciaország, Oroszország, Törökország és Ausztria kötött.
I. Miklós orosz cár úgy gondolta, eljött az idő, hogy a török birodalmat feloszlassák. Anglia kapta volna Kréta szigetét és Egyiptomot, Oroszország Isztambult (Konstantinápolyt) és a tengerszorosokat. A Balkán-félszigeten pedig orosz protektorátusként szláv és román államok jöttek volna létre. London elutasította a cárnak ezt a tervét és ezért I. Miklós háborúval akart döntést kicsikarni. Azt követelte a szultántól, hogy ismerje el a cár protektori jogát a Török Birodalom pravoszláv vallású alattvalói fölött. Ezt a Magas Porta nem teljesítette, Oroszország pedig 1852-ben hadüzenet nélkül megszállta a román nyelvű fejedelemségeket.
A cár rosszul mérte fel a nemzetközi erőviszonyokat. Angliának sértette az érdekeit, ha a Dardanellák és a Boszporusz orosz kézre kerül. London rávette a Magas Portát, a török állam kormányzati központját, hogy üzenjen hadat a cárnak. 1854-ben a nyugati hatalmak szövetségre léptek Isztambulban. A cár az osztrákok erdélyi katonai készenlétét látva kivonta katonáit a román fejedelemségekből. Anglia és Franciaország a tenger felől támadta meg Oroszországot, és a Finnországot elveszítő Svédek is megkezdték a mozgósítást. A nyugati szövetségesek kísérletet tettek a konfliktus békés megoldására, de a szorosokra, a román fejedelemségekre és a Török Birodalom keresztény részei feletti hegemóniára vonatkozó ajánlatot, a „bécsi pontokat” I. Miklós elvetette.
Erre válaszként 1854 szeptemberében az angol-francia expedíciós erők megtámadták a Krím félszigetet. 1855-ben I. Miklós öngyilkos lett, az inváziós erők elfoglalták Szevasztopolt és megszerezték a hatalmat a Fekete-tenger felett. Oroszország feladta a küzdelmet és 1856 márciusában megkötötte a párizsi békét. Ebben az új cár elfogadta a „bécsi pontokat”, visszaállították a háború előtti helyzetet, a Fekete-tengert pedig semleges övezetnek nyilvánították. Oroszország vállalta, hogy erődeit lerombolja és nem tart a térségben hadiflottát.
Oroszország nagyhatalom maradt, de a Napóleon legyőzését követően megszerzett európai hegemóniáját elveszítette. II. Sándor cár belülről akarta országát megerősíteni és nagyszabású reformokat hajtott végre. Bevezette az általános hadkötelezettséget, enyhítette a cenzúrát, engedélyezte a korlátozott önkormányzatiságot, hozzájárult a külföldi tőke megjelenéséhez, vasutakat épített, modernizálta a pénzrendszert és felszabadította a jobbágyokat. A krími háború után a cári birodalom ázsiai terjeszkedéssel kárpótolta magát. 1858-tól a Távol-Keleten, 1864-től pedig Közép-Ázsiában szerzett területeket. Nyugati irányban Szentpétervár célja a status quo megtartása volt, ezért csatlakozott a Berlin által kezdeményezett hármas szövetséghez. 1875 után a Balkán-félsziget népei egymás után fellázadtak a török uralom ellen. Bécs és Szentpétervár megegyezett a félsziget felosztásáról. A török hadsereg támadására az oroszok Belgrádnál ellentámadással akartak válaszolni. Bécs és Berlin, személy szerint Bismarck német kancellár, megegyezés párti volt. Ezért 1877-ben megkötötték a budapesti egyezményt. Ennek értelmében az oroszoknak az Ottomán Birodalom ellen vívott harcaikat a balkánon kívülre kellett volna összpontosítaniuk.
Az orosz haderőnek a Kaukázusban sikerült megtörniük a török ellenállást, és így Bulgárián keresztül is támadásba lendültek. 1878 januárjában, Isztambulban írták alá az orosz-török tűzszüneti egyezményt. A kialakult helyzetet a Darda-nelláknál és a Boszporusznál megjelenő angol flotta döntötte el. Az Osztrák-Magyar Monarchia ragaszkodott a semlegességhez, Franciaország még gyenge volt, Németország pedig a status quo megőrzésében volt érdekelt. Ezután került sor a berlini kongresszusra, ahol megállapodtak Bulgária három részre osztásában. Macedónia visszakerült Törökországhoz, Kelet-Rumélia (a román nyelvű török tartomány) demilitarizált terület lett és autonómiát kapott. Később a megmaradt Kis-Bulgária is független állammá alakulhatott Szerbiához, Montenegróhoz és Görögországhoz hasonlóan. Oroszország megkapta kaukázusi és besszarábiai hódításait.
Az egységes Németország Európa második legnépesebb állama lett. Bismarck modernizálta a német hadsereget és országát elsősorban a francia fölénytől féltette. Arra törekedett, hogy elszigetelje Franciaországot és így fenntartsa a hatalmi egyensúlyt. Bismarck nem tartotta kedvezőnek országa geopolitikai elhelyezkedését. Sikerült létrehoznia 1873-ban a három császár szövetségét, a Dreikaiserbund-t, de még erős szövetségesekkel sem kapcsolódott be a területek szerzéséért folytatott harcokba. Németország politikája akkor változott meg, amikor II. Vilmos került a trónra. Az új császár 1898-ban Törökországba látogatott, és koncessziót szerzett Németország számára a Berlint Bagdaddal összekötő stratégiai fontosságú vasútvonal megépítésére. Ez lehetővé tette volna a dinamikusan terjeszkedő német tőke számára, hogy a szárazföldön juthasson el a Perzsa-öbölig.
A gazdaságilag egyre erősebb Németországnak ez a terve pénzügyi tiltakozást váltott ki London és Szentpétervár részéről. Azonban a nemzetközi pénzügyi bojkott és az erőteljes politikai nyomás ellenére is 1903-ban megkezdték a Berlin-Bagdad vasútvonal építését, amelynek részét képezte a Boszporuszon épülő híd is. 1905 márciusában a német uralkodó Marokkóba látogatott és ekkor belátta, hogy orosz támogatás híján nem tudnak lényegesen változtatni a kialakult helyzeten.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban megszállta, 1908-ban pedig annektálta Bosznia-Hercegovinát. Ezt követően a németek erős támogatást kaptak Szentpétervártól. Az orosz diplomácia időközben eltávolodott korábbi szövetségeseitől, Angliától és Franciaországtól, és kedvezően fogadta a német közeledést. 1911-ben Potsdam-ban egyezményt írtak alá. Ennek értelmében Németország lemondott az orosz-perzsa övezetben megszerzendő vasúti koncesszióról, a cár pedig cserébe már nem akadályozta a Berlin-Bagdad vasútvonal megépítését.
Az Osztrák-Magyar Monarchia agyaglábakon álló birodalom volt. A tizenegy különféle nép által lakott Habsburg Birodalmat nem sikerült nemzetté integrálni. Az államot irányító osztrák lakosság létszáma az össznépesség 20%-kát alkotta. A Monarchia határtérségeiben élő nemzetiségek az államhatár túloldalán kezdtek nemzetállammá integrálódni. Ez kedvező teret nyújtott a szeparációs törekvéseknek. Az iparosodó államban szélsőségesen egyenlőtlen fejlettségi szintek jöttek létre. A Habsburg Birodalom külpolitikailag is korlátozott cselekvőképességgel bírt. A kisebb német államok egyesítését Poroszország hajtotta végre. Bécs számára a nyugati, az északi, valamint Oroszország miatt a keleti területek is lezárultak. Egyedül a Balkán maradt, de itt Oroszországgal kellett rivalizálnia. Az Osztrák-Magyar Monarchia vezetőrétege ezért a fennálló helyzet megőrzését választotta, és ennek érdekében csatlakozott a három császár szövetségéhez.
Franciaország meggyengült a III. Napóleon uralkodása idején folytatott háborúkban. Nagyhatalmi pozíciója mellett le kellett mondania Elzász-Lotaringiáról és jelentős összeget kitevő – öt milliárd aranyfrank – jóvátételt is kellett fizetnie Berlinnek. Ez lelassította gazdasági fejlődését. Németország növekvő erejétől tartva gazdasági lehetőségeit felülmúlva aránytalanul nagy hadsereget tartott fegyverben. Németországgal szembeni szövetségesként nem jöhetett számításba az Osztrák-Magyar Monarchia, mert ezzel az országgal nem volt közös határa. Az Oroszországhoz való közeledés sem volt egyszerű, mert ehhez fel kellett volna számolnia a hagyományos lengyel-barát és török-párti francia politikát.
A három császár szövetsége miatt úgy tűnt, hogy Franciaországot el lehet szigetelni. Egy Németország elleni megelőző háború gondolatával Franciaország komolyan foglalkozott. Az európai egyensúly megtartásában érdekelt Nagy Britannia és Oroszország azonban a háború elkerülésében volt érdekelt. Ez a nemzetközi helyzet győzte meg Párizst arról, hogy a hetvenes évektől kezdve gyarmatbirodalmának bővítésével szerezzen kárpótlást magának.
Nagy Britanniával már részletesen foglalkoztunk, itt csak arra utalunk, hogy a világ legnagyobb gyarmatbirodalma gazdaságilag és pénzügyileg Európa vezető hatalmának számított, amelynek költségvetését ráadásul egy európai szárazföldi hadsereg költséges fenntartása nem terhelte. Belpolitikai feszültséget az ír kérdés megoldatlansága jelentett, de ez csak később – a világháború után – vált polgárháborús konfliktussá.
London a kontinentális Európában, a status quo fenntartásában volt érdekelt, mert így erőforrásait gyarmati terjeszkedésre és a meglévő birodalma hatékonyabb kiaknázására tudta felhasználni. London a hatalmi egyensúly megtartása miatt nem engedhette a másod hegedűsként melléje szegődött Franciaország elgyengülését, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését, valamint a Dardanellák és a Boszporusz orosz kézre kerülését.
Említettük már, hogy a brit politikát nem lehet megérteni a birodalmon belül elkülönülten működő és meghatározó befolyással bíró pénzhatalom tanulmányozása nélkül. Az államok feletti nemzetközi pénzkartell Anglia társadalmának a közös érdekeitől eltérő partikuláris érdekekkel rendelkezett. A Korona-klub kormányzatát irányító pénzkartell csaknem teljesen szuverén transznacionális képződményként működött a Brit Birodalom intézményrendszerében. Ez a pénzügyi-gazdasági hatalom a spekulatív pénzgazdasággal szemben a termelőgazdaságnak elsőbbséget adó Németországot legyőzendő riválisának tekintette. A City of London pénzhatalmi elitje hatalmas extraprofithoz jutott a Brit Birodalomból, de Anglia egésze az élősködő pénzrendszer dominanciája miatt sokat veszített versenyképességéből.
A Berlint Bagdaddal összekötő vasút megépítésének a terve azzal fenyegette a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát, hogy létrejön egy német irányítás alatt álló hatalmas ipari térség, amely nem a kamatszedő pénzrendszeren, hanem a értékelőállító termelőgazdaság elsőbbségén alapul. Ez korlátozta volna a pénzhatalmi elit mozgásterét és jövedelmét. Ezért a nemzetközi pénzkartell – amelynek, mint már írtuk, a City of London volt a központja már akkor is – kidolgozta azt a tervet, hogy szembenálló katonai szövetségek létrehozásával és egy nagy háború kirobbantásával semmisíti meg riválisait. Ezt a stratégiát már az 1890-es években oktatták többek között a londoni szabadkőműveseknek. Rudolf Steiner 33-as fokozatú szabadkőműves számolt be 1916-ban Bázelben tartott előadásán arról, hogy Londonban az általa meglátogatott páholyfoglalkozásokon nemcsak azt mondták el, hogy mért van szükség egy általános háborúra, hanem azt is, hogy milyen lesz ennek a háborúnak a lefolyása, hogyan változnak az államhatárok és milyen hatalmi átrendeződést fog eredményezni világszinten.
A Rothschild-ház francia ága 1880-ban feltárási és kitermelési jogokat szerzett az Oroszországhoz tartozó Baku környékén lévő olajmezőkön. Elkészültek a tervek, hogy a tengerparti olajfinomítójukba olcsó orosz kőolajat szállítanak. Ezért a lehetőségért cserébe megépítik a Kaszpi-tengeri Bakut a Fekete-tengeri Batummal összekötő vasútvonalat. A bakui kőolaj kitermelésében részt vett a svéd Nobel-család is, amely vízi úton szállított Oroszország belső területeire kőolajat. Az említett vasútvonal beindításával a párizsi Rothschild-ok több nyersolajhoz jutottak, mint amit el tudtak adni. A Szueztől keletre fekvő piacokon kerestek értékesítési lehetőségeket. A Távol-Keleten olcsóbban dobták piacra a kőolajat, mint ahogyan azt már a működő Standard Oil nagyvállalat árulta. Olyan tankhajók épültek, amelyek biztonságosan át tudtak haladni a Szuezi-csatornán. Megindul-tak a Rothschild tulajdonban lévő tankhajók a batumi kőolaj finomítótól a Boszporuszon, a Dardanellá-kon és a Szuezi-csatornán áthaladva a Távol-Keletre.
A kőolaj stratégiai fontosságát felismerték a brit haditengerészet irányítói és már a XIX. század végén elkezdték a brit hadihajók átállítását a széntüzelésű kazánok használatáról a kőolaj tüzelésű kazánokkal működtetett hadihajókra. A brit stratégák tisztában voltak azzal, hogy ezek a modern meghajtású hadihajók sokkal gyorsabbak és könnyebb velük manőverezni. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az európai hatalmak között kiélesedett a verseny az elsőszámú energiahordozók feletti ellenőrzés megszerzéséért.

Amerikát is felkészíti a pénzkartell a világháborúra

1849-ben meghalt Gutle Schnaper, a dinasztiaalapító Mayer Amschel Rothschild felesége, aki halála előtt bizalmas körben kijelentette, hogy „ha a fiaim nem akarják, hogy legyenek háborúk, akkor nem lesznek háborúk”. Mayer Amschel Rothschild öt fiát Európa öt pénzügyi központjába küldte. A legidősebb fiú, aki ugyanazt a nevet viselte, mint apja, Frankfurtban maradt, de a dinasztiának ez az ága kihalt, mert elsőszülött fiának nem voltak utódai. A legtehetségesebb fiú, Nathan, Londonba került és ő lett a dinasztia londoni ágának feje. Ugyancsak rendkívül sikeres volt James, aki a párizsi Rothschild-ház megalapítója lett. A Rothschild-ház bécsi központját Salamon Rothschild irányította, míg Kalman – vagy Kolman - Nápolyban képviselte a dinasztiát.
A Rothschild-ház londoni és párizsi központjai létrehozták a nemzetközi pénzkartellt és a legfőbb irányítói lettek. A pénzhatalmi elit az Egyesült Államok létrejötte óta az ellenőrzése alá akarta venni az Észak-amerikai kontinens pénzügyeit is. Ez azonban sorozatosan kudarcot vallott. Ezért a londoni és a párizsi pénzhatalmi központ nagyszabású tervet dolgozott ki az Egyesült Államok felosztására. Ennek a tervnek a végrehajtására létrehozta azt a szervezetet, amely az Arany Kör Birodalma (Empire of the Golden Circle) elnevezést kapta. Amerikában is megszervezték az Ifjú Amerika mozgalmat, amely arra törekedett, hogy Amerika területi terjeszkedését egybekapcsolja a rabszolgaság rendszerének a megtartásával, amelyet ki akart terjeszteni a Csendes-óceánig, déli irányban pedig Texason át Mexikóig. Ez természetesen Mexikó katonai meghódítását jelentette az egykori Spanyol fennhatóság teljes megszüntetésével. A Kör tovább halad Kuba felé és így jön létre az a Birodalom, amelynek a központja az Egyesült Államok közép-nyugati területeire esett. A pénzkartell által kidolgozott stratégia szerint az Egyesült Államok felosztását két gyöngébb államra polgárháború útján akarták megvalósítani. Az elszakadó Dél, a Konföderáció finanszírozását a Rothschild-ház párizsi központja, a föderációs északi rész, az Unió finanszírozását pedig a Rothschild-ház londoni központja látta el.
Az Arany Kör Birodalma tehát valóban kör-alakú struktúra lett volna, megtartva az Egyesült Államok déli területein még létező rabszolgaság intézményét. Ekkor már a rabszolgamunka gazdaságilag nem volt versenyképes. Az amerikaiak valójában már szerettek volna megszabadulni a rabszolgaság intézményétől, de még nem kristályosodott ki, hogy ezt milyen módon érjék el. A terv igazi célja nem a rabszolgaság felszámolása volt, hanem az, hogy a terjeszkedéssel megnövelt területeken ne jöjjenek létre olyan kaotikus viszonyok, amelyek ezeket a területeket kormányozhatatlanná tennék. Számításba vették, hogy francia, vagy angol csapatok szállnak partra Mexikó, illetve Kanada térségében és innen kiindulva ellenőrzésük alá vennék az észak-amerikai kontinens keleti partvidékét. A konfliktus előkészítőinek annyit sikerült elérniük, hogy kitört a háború Mexikóban és megkezdődhetett ebben az irányban a területi terjeszkedés. A rabszolgarendszer kiterjesztésénél azonban nem várt ellenállásba ütköztek. A háttérhatalom angliai ügynökei támogatták a „Gyűlöld a Délt!” propaganda kampányt. Ezt ők abolicionista mozgalomnak nevezték. Az abolicionizmus a rabszolgaság eltörlését célzó mozgalom volt az Egyesült Államokban a XIX. században. Csak utalunk rá, hogy amikor a háttérhatalom beindít egy mozgalmat, rutinszerűen megszervezi egyidejűleg annak az ellenmozgalmát is és mind a kettőt ő irányítja. Egyrészt álcázza az egyikkel a másikat, másrészt finomra hangolja a konfliktus lefolyását, hogy a kellő időben érje el kijelölt céljait.
Az Észak és a Dél ütközőpontjának a mai Kansas állam területe bizonyult. Az északi abolicionisták bevándorlókat és fegyvereket küldtek ide, a déliek pedig Missouri területéről özönlöttek át 1855-ben. Egy év múlva véres konfliktusokra került sor és Kansas-ban már a polgárháború kitörése előtt kaotikus állapotok uralkodtak. A londoni City-ből irányított Ifjú Amerika összeesküvői még kormányzati pozíciókból sem tudták elérni, hogy célkitűzéseik állami politikává váljanak. Már 1850-ben változtattak stratégiájukon. Könnyebbnek találták azt, hogy az Egyesült Államokat két részre szakítsák, minthogy meghódítsanak egy hatalmas területet. Úgy képzelték, hogy az általuk a Délen létrehozott Konföderáció kinyilvánítja függetlenségét, és az így elszakadó területek támaszpontul szolgálnának azoknak a külföldi csapatoknak, amelyek az egész észak-amerikai kontinenst elfoglalják.
E cél elérésére létrehoztak egy földalatti hadsereget is, és ez nevezte magát az Arany Kör Lovagjainak (Knights of the Golden Circle, KGC). A KGC egyik harcias vezetője - William Walker - számos alkalommal behatolt a szomszédos Mexikóba azzal a szándékkal, hogy életre keltsen egy népi mozgalmat ezeknek a területeknek a bekebelezésére.
Az Arany Kör Lovagjainak George W. L. Bickley tábornok volt a vezetője, aki az 1850-es években felismerte, hogy az Ifjú Amerika mozgalomnak és az Arany Kör Lovagjainak a céljai azonosak. Bickley az 1850-es években mindent meg tett azért, hogy a Grand Orient szabadkőművesek embere – Benito Juarez - kerüljön hatalomra Mexikóban. Bickley 1859-re már létre tudta hozni a titkos hálózatot a szabadkőműves hálózatok között. Ez olyan jól működött, hogy az 1860-as választásokon Texas-ban egyetlen szavazatot sem adtak le Abraham Lincoln-ra. Azt is mondhatjuk, hogy az Arany Kör Lovagjai voltak a valódi szecesszionisták.
Amikor Lincoln elnök lett, Bickley és hálózata folytatta küzdelmét az Egyesült Államok kettészakítására. Aki a déli államokban nem támogatta Bickley-t és hálózatát, azokat abolicionistáknak vagy behódolóknak nevezték. A szecesszionisták azt is tervezték, hogy Kansas, Missouri, Illinois, Indiana és Ohio államokból létrehozzák a Northwest Confederacy-t, azaz az Észak-Nyugati Konföderációt. Lincoln az újonnan létrehozott Uniós titkosszolgálattal, valamint a rendelkezésére álló katonai erővel ezt a tervet megakadályozta.
A polgárháborúnak azonban elsősorban gazdasági okai voltak. A polgárháborút megelőző években Amerika viszonylag gyorsan fejlődött és pénzrendszere még nem állt a nemzetközi bankárok irányítása alatt. Andrew Jackson elnök helyreállította az Egyesült Államok pénzügyi szuverenitását. Ezt a londoni központú nemzetközi pénzkartell természetesen nem hagyta válasz nélkül. Az igazi válasz a polgárháború előkésztése és kirobbantása volt. A nemzetközi bankárok kihasználták azt, hogy az északi tagállamok eltörölték a rabszolgaságot, a déliek viszont megtartották. Amikor azonban 1861. április 12-én eldördültek az első lövések, Lincoln elnök így fogalmazott:
„Legfőbb célom, hogy megmentsem az Uniót és nem az, hogy megmentsem, vagy megsemmisítsem a rabszolgaságot. Ha megmenthetném az Uniót akár egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, akkor megtenném.”
Az Egyesült Államok pénzrendszerének az ellenőrzésére törekvő londoni pénzkartell amerikai ügynökei útján elérte, hogy a déli államokból ne importáljanak gyapotot. Így a Dél nehéz helyzetbe került. Ez jó alkalom volt a pénzkartell számára, hogy a Délt szembeállítsa az északi államokkal, amelyek védővámokat alkalmaztak azért, hogy a déli államok ne Európából vásároljanak olcsó iparcikkeket.
Otto von Bismarck – a német egység megteremtője, aki magas fokozatú Grand Orient szabadkőműves volt -, ezt mondotta az amerikai polgárháborúról:
„Az Egyesült Államok egyenlő erők föderációjára való felosztását már a polgárháború előtt eldöntötték az európai pénzügyi hatalom birtokosai. Ezek a bankárok attól féltek, hogy ha az Egyesült Államok egységes hatalmi tömb és egy nemzet marad, akkor az gazdasági és pénzügyi függetlenséget eredményezne, ami megtörné a bankárok Európa és a világ feletti pénzügyi uralmát. A pénzügyi közösség belső köreiben természetesen a Rothschild-ok szava volt a döntő.
Bámulatos zsákmány megszerzésének a lehetőségét látták abban, ha egy erőteljes köztársaságot, amely saját magára támaszkodik, le tudnak cserélni két gyenge demokráciára, amely teljesen el van adósodva a nemzetközi bankároknak... Éppen ezért elküldték ügynökeiket a helyszínre, hogy kihasználják a rabszolgaság kérdését, és éket verjenek az Unió két része közé… A szakítás Észak és Dél között elkerülhetetlenné vált; Az európai pénzügyeknek az urai felhasználtak minden rendelkezésükre álló eszközt arra, hogy előidézzék és a maguk javára kihasználják ezt a helyzetet.” (La Vielle France, No. 216, March 17-24, 1921, pp. 13-16.)
Bismarck-nak ez a helyzetelemzése pontosan fejezi ki, hogy már a XIX. század utolsó évtizedeiben mekkora hatalommal rendelkezett az államok feletti pénzhatalmi elit. A londoni pénzkartell világosan látta, hogy egy polgárháború kedvező a számára. Bármelyik fél is nyer, az Egyesült Államok - a háború előtti helyzetéhez viszonyítva – szükségszerűen meggyengülve kerül ki a konfliktusból. Ez többek között megakadályozza abban, hogy érvényt szerezzen a Monroe-doktrínának, azaz annak az elvnek, hogy ’Amerika az amerikaiaké’, és az európai gyarmatosító hatalmaknak távol kell tartaniuk magukat az új világtól. Amikor a háború megkezdődött, a pénzkartell párizsi központja 210 millió frankot kölcsönzött III. Napóleonnak, hogy szállja meg Mexikót és ott alakítson egy vazallusállamot. Ugyanebben az időben Nagy Britannia 11 ezer katonát küldött Kanadába, akiket az Egyesült Államok és Kanada határánál állomásoztatott. Készültségben állt a brit hadiflotta is, hogy szükség esetén közbeavatkozzon.
Lincolnnak az Unió egységének a megtartásához szükséges erős hadsereg finanszírozására nagyösszegű kölcsönre volt szüksége. 1861-ben pénzügyminiszterével együtt New York-ba utazott, ahol tárgyalt a pénzkartell képviselőivel. A Rothschild-ház által irányított bankárközösség kész volt 24-36%-kos kamatra kölcsönt nyújtani az Unió kormányának. Ezt Lincoln elutasította. Az a katonatiszt - Dick Taylor ezredes -, akit Lincoln elnök a hadsereg finanszírozásával bízott meg, arra kérte az elnököt, hogy a Kongresszus hagyjon jóvá egy olyan határozatot, amely lehetővé teszi olyan állami bankjegyek forgalomba hozatalát törvényes fizetőeszközként, amelyekkel fizetni lehet a katonákat és finanszírozni a háborús kiadásokat. Dick Taylor úgy gondolta, hogy az állami bankjegyek ugyanolyan jó fizetőeszközök lesznek, mint a bankároktól felvett kölcsönök. Ehhez az szükséges, hogy a Kongresszus egyértelműen hatalmazza fel az elnököt állami pénz kibocsátására.
Lincoln elnök a háború ideje alatt 450 millió dollár állami bankjegyet bocsátott ki. Mivel ezeknek a bankjegyeknek zöldszinű volt a hátoldala, ezért greenbacks-nek (zöldhátúnak) hívták őket. Lincoln döntését így indokolta:
“Az államnak kell megteremtenie, kibocsátania és forgalomba hoznia minden szükséges pénzt és hitelt, hogy kielégítse a kormány kiadási és a fogyasztók vásárlási igényeit. A pénzteremtés és kibocsátás privilégiuma nemcsak a kormány legfontosabb előjoga, de ez egyben a kormány legnagyobb alkotási lehetősége. Ezen elvek elfogadásával kielégíthető a már régóta áhított igény egy egységes közvetítő közeg iránt. Az adófizetők óriási összegű kamatokat takaríthatnak meg maguknak. A közfeladatok finanszírozása és az államkincstár irányítása gyakorlati igazgatási feladattá válnak. A pénz többé nem ura, hanem szolgálója lesz az emberiségnek.”
1898. szeptember 2-án a ’The Flaming Sword’ című kiadvány XII. kötetében olvasható világos megfogalmazásban a nemzetközi pénzkartell álláspontja:
„Ha tovább folytatódik és állandósul az a kártékony pénzügyi politika, ami az elmúlt háború folyamán az Észak-Amerikai Köztársaságban elkezdődött, akkor az ottani kormány költség nélkül tudja majd biztosítani pénzét, vissza fogja fizetni minden tartozását és adósság nélkül marad.  Meg lesz a szükséges pénze kereskedelme folytatásához és a történelemben példa nélkül állóan gazdaggá válik, tehát minden ország tudása odaáramlik majd. Az ilyen kormányt el kell pusztítani, különben az pusztítja el a Föld minden királyságát.”
Az elszakadni készülő konföderációt a Rothschild-ház párizsi ága finanszírozta. Az Egyesült Államok feldarabolását célzó nagy program tragikus epizódjának bizonyult I. Miksa kérész életű mexikói császársága. Ferenc József – osztrák császár és magyar király – fiatalabb testvérét III. Napóleon francia császár vonta be a Rothschild-ház világhatalmi játszmájába. III. Napóleon a pénzhatalmi elit jóváhagyásával lett Franciaország császára. Ennek a programját hajtotta végre, amikor beavatkozott Mexikó belügyeibe. Közép-Amerika legnagyobb országában, a polgári demokratikus forradalom köztársasági államformát hozott létre. A szabadkőművesek által irányított forradalmi kormánnyal a katolikus egyház és a földbirtokosok szembeszegültek. Ezt az alkalmat használta ki III. Napóleon arra, hogy befolyást szerezzen az amerikai kontinensen. Megrendült belpolitikai helyzetét így akarta külpolitikai sikerekkel megszilárdítani.
A francia császárság tehát nagy létszámú katonaságot küldött Mexikóba, hogy támogassa a köztársasági kormány ellen harcoló erőket és bevezesse a monarchisztikus államformát. A kormány ellenes felkelők 1863-ra a francia csapatok támogatásával megszerezték az ország területének a jelentős részét, továbbá Mexikóvárost, az ország központját is elfoglalták. A megszállt területen népszavazást is rendeztek, amely megerősítette a monarchisztikus államformát. Ekkor ismét felajánlották a császári koronát Ferdinánd Miksa osztrák főhercegnek. Miksa elfogadta a III. Napóleon által kezdeményezett felkérést és 1864. április 10-én Mexikó császárának kiáltották ki.
Miksa nem volt tisztában a franciák által megszállt területen rendezett népszavazás kétséges voltával. Az elmozdított elnök – Benito Juarez – és a liberálisok a népszavazás eredményét nem ismerték el. Folytatták a háborút a francia expedíciós csapatok és a royalisták ellen. Miksa Mexikót modern, európai típusú és liberális szellemű állammá akarta átalakítani. Mexikóban azonban látnia kellett, hogy az amerikai földrész országai a francia intervenciósok által elűzött köztársasági elnököt, Benito Juarez-t támogatják, és ő rá, mint bábcsászárra, a franciákra, pedig, mint betolakodó idegenekre tekintettek. Miksa megerősítette az elmozdított Juarez több liberális rendelkezését, így a földreformot és a szavazati jog kiterjesztését is.
Az észak-amerikai polgárháború 1865-ben véget ért, és ekkor az Egyesült Államok is szállított fegyvereket a köztársaságiaknak. A francia csapatok 1866-ban távoztak Mexikóból. A monarchisták magukra maradtak. A Miksához lojális csapatok nem tudták tartani magukat a Benito Juarezhez hű katonákkal szemben. Az ismét hatalomra került köztársaságiak 1867. május 14-én megfosztották trónjától Miksát, akit végül foglyul ejtettek, hadbíróság elé állítottak és hazaárulás vádjával halálra ítéltek. Az ítéletet 1867. június 19-én végre is hajtották. A szabadkőműves Juarez kivégeztette a szabadkőműves Miksát.

Az orosz cár segítsége az Unió győzelméhez

A pénzhatalmi elitnek az a terve, hogy felosztja két kisebb és gyengébb államra az Egyesült Államokat, jelentős részben azért nem sikerült, mert Lincoln elnök segítséget kapott II. Sándor cártól (uralkodott 1855-1881) az Egyesült Államok keleti partjain fekvő kikötők védelméhez. Az Arany Kör Lovagjai lázadásokat szerveztek a sorozás ellen és felkeléseket szítottak New York-ban és Baltimore-ban. Lincoln-nak blokád alá kellett vennie a Konföderációt, hogy így biztosítsa a keleti partvidék hajózási útvonalainak a biztonságát. A Dél, vagyis a Konföderáció fontos szállítmányokat kapott Angliától és más európai országoktól. Lincoln-nak igénybe kellett vennie valamennyi rendelkezésre álló hajót, hogy a hajózást ellenőrizni tudja. Mivel nem volt elegendő tengeri járműve, New York és San Fransisco védelem nélkül maradt. II. Sándor orosz cár - Lincoln kérésére - San Francisco-ba és New Yorkba irányított két orosz hajóhadat. Az orosz haditengerészet ily módon lényegesen hozzájárult az Unió győzelméhez a szeparatista Dél felett.
Pontosan egy évre rá, hogy Lincoln elnököt meggyilkolták, II. Sándorra is bombát dobott egy merénylő, amely csaknem megölte a cárt. Kiderült, hogy a merénylő egy olyan titkostársaság ügynöke volt, amely ugyanahhoz a nemzetközi hálózathoz tartozott, amelyhez az Arany Kör Lovagjai is, valamint az a John Wilkes Booth, aki Lincoln elnököt meggyilkolta. A háttérhatalom hálózata azonban nem maradt adósa II. Sándornak, mert alig két évtizedre rá a cár ellen újabb merényletet követtek el, amelynek áldozatul esett.

A porosz-osztrák háború

A porosz-osztrák-dán háború 1864-ben azért robbant ki, mert az Osztrák Császárság és Poroszország a német nyelvű államok közösségéhez, a Német Szövetséghez akarta csatolni az akkor Dánia fennhatósága alá tartozó Észak-német Schleswig-Holstein tartományokat. Ezt el is érték és így Poroszország újabb fontos lépést tett a német egység megteremtése felé. Ebben a háborúban a poroszok felmérték osztrák szövetségesük haderejét és látván annak gyengeségeit már nyíltan fel tudtak lépni az osztrákok nagynémet törekvéseivel szemben. A német államok többsége Ausztria oldalán foglalt állást, Bécs és a Habsburgok irányításával szerette volna létrehozni a német egységet. Berlin ezt másként képzelte és a Német Szövetséget föloszlatottnak nyilvánította. Bismarck gondosan előkészítette a német egységet megteremtő háborút. Oroszországot még 1863-ban lekötelezte azzal, hogy segítséget nyújtott neki a lengyel felkelőkkel szemben. III. Napóleont pedig arról győzte meg, hogy csak az Észak-német tartományokat kívánja egyesíteni. Bismarck kapcsolatot keresett az olasz egységre törekvőkkel is. Velük 1866. április 8-án osztrák-ellenes szövetséget kötött. Bismarck még a magyar migrációval is felvette a kapcsolatot. A háború közvetlen oka Holstein tartomány annexiója volt, ahonnan az osztrákok Csehországba húzódtak vissza. Poroszország közben megszállta Szászországot, majd Olaszország és Poroszország is hadat üzent az Osztrák Császárságnak. Ebben a háborúban szinte valamennyi akkori német állam részt vett. Poroszországot tizenhárman, Ausztriát pedig tizenegyen támogatták.
1866. július 3-án Königraetz-i csatában az osztrákok és a szászok vereséget szenvedtek. Ferenc József – osztrák császár – fegyverszünetet kért és 1866. augusztus 23-án megkötötték a prágai békeszerződést. Az Osztrák Császárság a Porosz Királyság javára lemondott a német egység osztrák vezetéssel történő létrehozásáról. Átadta Holstein-t és kötelezte magát 40 millió arany kárpótlás kifizetésére, továbbá kilépett a Német Szövetségből. Szászország egységes maradt, de az új Északnémet Szövetség tagja lett. Bismarck enyhe feltételeket szabott Bécsnek, mert a nagy stratéga terveiben továbbra is szövetségesként számolt az Osztrák Császársággal. Ez végül az 1879-ben létrejött kettős szövetséggel meg is valósult. Az 1867-es kiegyezés nyomán létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. E fontos esemény bekövetkezésében a porosz-osztrák háború kimenetele is meghatározó szerepet játszott.

III. Napóleon hadat üzen Poroszországnak
A német egyesítés folyamatának utolsó összecsapására 1870-ben került sor. (…)

(A teljes cikk a Leleplező 2014/1. számában olvasható)

Grüner Miklós szenzációs leleplezése:

csaló a Nobel-díjas, hamis Eli!

Egyedülálló-e a zsidó mártíromság?

Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök mondta, hogy „Izrael a holokausztból született”. A holokauszt tragédiájának egyik élő lelkiismerete, aki már életében legendává vált, a béke Nobel-díjjal kitüntetett író, Elie Wiesel.
Grüner Miklós személyes kérésére Henry Makow 2009. március 4-én tette közzé honlapján (http://henrymakow.com) azt az írást, amelyet Elie Wiesel és Grüner Miklós vitájáról készített, aki orvosa kíséretében járt az írás szerzőjénél. A látogató elmondta, hogy 1944 májusában, 15 éves korában, az Auschwitz melletti Birkenauba deportálták Magyarországról családjával együtt. Vele volt anyja, apja és mind a fiatalabb, mind az idősebb fiútestvére. Édesanyját és öccsét azonnal a gázkamrába vitték. Őt és bátyját, valamint apját miután karjukra tetoválták az azonossági számukat, munkára vitték egy szintetikus benzint gyártó üzembe, amely az IG Farbenhez tartozott. A kemény munkában apja hat hónap múlva belehalt. Ezután bátyját átvitték Mauthausenbe, ő maga pedig Birkenauban maradt apja két magyar barátjával, Wiesel Lázárral és Ábrahámmal.
Ezt követően Grüner Miklós és a Wiesel testvérek szoros barátokká váltak. Wiesel Lázár 1944-ben 31 éves volt. Miklós jól megjegyezte tábori számát, ami A-7713 volt. 1945 januárjában, amikor már az orosz hadsereg közeledett, a tábor foglyait átszállították Buchenwaldba. A tíz napos utat részben gyalog, részben vonaton tették meg, és a deportáltak fele meghalt az úton, köztük Wiesel Ábrahám, az idősebb testvér is. Ezt így mondja el interjújában Grüner Miklós:
„Lázárral szabadultam, ami szintén összekovácsolt minket: a németek visszavonulásával előbb Glivicében meneteltették a tábort 1945. hófúvásos januárjában. Rengetegen meghaltak az erőltetett menetelésben. Három hónap múlva nyitott marhavagonokba zsúfoltak minket, de mire elértük Buchenwaldot, az emberek több mint fele meghalt, köztük Ábrahám is.”
1945. április 8-án az amerikai hadsereg felszabadította Buchenwaldot. Grüner Miklós és Wiesel Lázár a túlélők között volt. Miklóst tuberkulózissal egy svájci klinikára vitték, és így elkerült Lázártól. Miklós, amikor felgyógyult, Ausztráliába vándorolt ki, míg idősebb testvére, aki ugyancsak túlélte a háborút, Svédországban telepedett le.
1986-ban megkereste Miklóst a svédországi Malmö egyik újságjának, a Sydsvenska Dagbladetnek a munkatársa, és meghívta: találkozzon egy régi barátjával, akit Elie Wieselnek hívnak. Miklós azt válaszolta, hogy ő nem ismer senkit ezzel a névvel, erre azt válaszolták neki, hogy Elie Wiesel ugyanaz a személy, akit Miklós ismert a náci koncentrációs táborokban, és akit akkor úgy hívtak, hogy Lázár Wiesel, és akinek a fogoly száma A-7713 volt. Miklós emlékezett erre a számra, és ez meggyőzte őt arról, hogy valójában régi barátjával, Lázárral találkozhat, és ezért boldogan elfogadta a meghívást. A találkozóra 1986. december 14-én, Stockholmban a Savoj Hotelben került sor.
Erről Grüner Miklós így emlékezik: „Nagyon örültem annak az ötletnek, hogy találkozzam Lázárral, de amikor szembe kerültem az ún. „Elie Wiesellel”, megrökönyödve láttam egy férfit, akit én egyáltalán nem ismertem fel, és aki egy szót sem tudott magyarul vagy jiddisül, és e helyett angolul beszélt igen erős francia akcentussal. Találkozónk tíz percen belül véget ért. Búcsúzóul ez a férfi egy könyvet adott nekem, amelynek az volt a címe, hogy Night (Éjszaka), amelyről azt állította, hogy ő a szerzője. Én elfogadtam a könyvet. Nem tudtam ebben az időben, de mindenkinek elmondtam, hogy ez az ember nem az, akinek kiadja magát!”
Grüner Miklós visszaemlékszik rá, hogy a találkozó során Elie Wiesel nem volt hajlandó megmutatni a karjába tetovált számot, arra hivatkozva, hogy nem akarja a testét mutogatni. Grüner Miklós ehhez hozzáteszi, hogy Elie Wiesel mégis megmutatta ezt a karjába tetovált számot egy izraeli újságírónak, akivel később találkozott, és ez az újságíró azt mondta neki: nem volt ideje arra, hogy ezt a számot beazonosítsa, de teljesen bizonyos abban, hogy az nem tetovált szám volt. Ehhez Grüner Miklós hozzátette: „Az Elie Wiesellel való találkozó után 20 éven át kutattam, és meg kellett állapítanom, hogy az az ember, aki magát Elie Wieselnek nevezi, soha nem volt náci koncentrációs táborban, mivel neve a foglyok egyetlen hivatalos listáján sem szerepel.”
Grüner Miklós azt is megállapította, hogy az a könyv, amit Elie Wiesel 1986-ban adott neki, valójában az a könyv, amelyet régi barátja - Wiesel Lázár - 1955-ben magyar nyelven írt, és Párizsban publikálta „Un di Velt hot Gesvigen” címmel, amely hozzávetőleg annyit jelent jiddisül, hogy „És a világ csendben maradt (hallgatott)”.
Az 1958-ban jelent meg „La Nuit” című kötet, amit Night címmel adtak ki angolul, az eredeti 250 oldalas könyv helyett csak 115 oldal terjedelmű volt, és szerzőként nem Eliezer, azaz Wiesel Lázár volt feltüntetve, hanem Elie Wiesel. Ez lett az a világsikerű könyv, amelyből tízmillió példányt adtak el, és amelyért Elie Wiesel-nek odaítélték a Nobel béke-díjat. Elie Wiesel sok más kitüntetés mellett megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét is 2004-ben, a lordi címet pedig Angliában.
Grüner még hozzá tette, hogy Elie Wiesel ezután már nem akart vele találkozni. Híres ember lett, aki egy-egy holokausztról tartott 45 perces beszédéért 25 ezer dollárt kap. Grüner hivatalosan is jelentést tett minderről az FBI Los Angelesi részlegénél. Panaszt tett kormányhatóságoknál, valamint tömegtájékoztatási intézményeknél is, mind az Egyesült Államokban, mind Svédországban, de minden eredmény nélkül. Sőt, névtelen telefonhívásokat kapott, amelyek tudomására hozták, hogy le is lőhetik, ha nem tartja a száját, de nem hallgat el, mert egyáltalán nem fél a haláltól. Letétbe helyezte az ügy iratait négy különböző országban, és ha hirtelen meghalna, akkor azokat nyilvánosságra hozzák. A világnak tudnia kell, hogy Elie Wiesel csaló, és ő ezt nyilvánosságra hozza. Kiad egy könyvet az igazságról, amelynek „Ellopott személyazonosság A-7713” lesz a címe.
A hivatkozott honlapon fényképek is láthatók. Ebből a leghíresebb az, amely 1945. április 16-án készült Buchenwaldban. Ezen Grüner Miklós látható, akiről viszont azt állítják, hogy ő Wiesel, az nem azonos sem Wiesel Lázárral, sem azzal a személlyel, aki magát Elie Wieselnek nevezi. Grüner a fényképről ennyit mond: „Itt voltunk 1945. április 8-ig, itt szabadítottak fel minket a bevonuló amerikai csapatok. Én rajta is vagyok azon a fényképen, amit a táborról készítettek, és bejárta a világot.”
Figyelemre méltó az a beszélgetés, amelyet Elie Wiesel folytatott New Yorkban az ottani ortodox zsidók nagytekintélyű spirituális vezetőjével, a Rebbe-vel.
„Azt kérdezte a Rebbe, hogy miket írok. Történeteket, válaszoltam. Ezután azt tudakolta, hogy milyen fajta történeteket. Igaz történeteket? Olyan emberekről, akiket ismertél? Igen. Emberekről, akiket ismerhettem volna. Olyan dolgokról, amelyek megtörténtek? Igen, olyan dolgokról, amelyek megtörténtek, vagy megtörténhettek volna. De ugye ezek nem történtek meg? Nem, egyáltalán nem. Ezek valójában ki lettek találva csaknem az elejétől a végéig. A Rebbe ekkor előrehajolt, mintha felmérne engem, és inkább szomorúan, mint mérgesen a következőt mondta: Ez azt jelenti tehát, hogy te hazugságokat írsz. Nem, válaszoltam azonnal. A bennem élő megfedett gyermeknek semmi nem jutott az eszébe a saját védelmére. Mégis igazolni kellett magamat. ’A dolgok nem olyan egyszerűek, Rebbe. Bizonyos dolgok megtörténnek, de nem igazak. Mások, igazak, noha soha nem történtek meg.’”
(Ez idézet volt Elie Wiesel „Legends of Our Time” című könyvének a szerző által írott előszavából, amely New Yorkban, 1982-ben jelent meg a Schocken Books nevű kiadónál.)
Grüner Miklós Nyíregyházán mondta el a Metapedia szerkesztőjének, hogy amikor az FBI-nál járt, és jelentette, hogy ő Elie Wieselt szélhámosnak tartja, 14 napot kértek, de lényegében nem intézkedtek. Elekes István blogjában 2009. július 9-i dátummal olvasható egy hosszabb bejegyzés Elie Wiesel és Grüner Miklós vitájáról. A blog szerzője írja:
„Grüner Miklós történetében talán a legnagyobb logikai bukfenc az, hogy a Nobel béke-díjat Oszlóban adják át, s akkor miért egy stockholmi szállodában találkozott volna Wiesellel. És mivel Grüner 1982 óta Malmőben él, 1986-ban nem kellett Svédországba repülnie.” Elekes így folytatja:
„Az ellentmondások ezzel nem értek véget, sőt egyre szaporodtak, ahogy beleástam magam ebbe a témába. Meglepő, de Grüner Miklós (Nikolaus Gruner) életéről semmilyen hivatalos, megbízható adatot nem találtam a világhálón. A már említett, kanadai Henry Makow, aki magát összeesküvés szakértőnek nevezi, tíz nappal a Hajdú Online-on megjelent írást követően angol nyelven is közzétette, és a magyar internetes hírportált ‘our Budapest Bureau’-nak, Budapesti Irodánknak nevezte. Az angol nyelvű változat több helyen eltér a Hajdú Online-on közölt eredeti magyar szövegtől. A magyar szövegben még nincs megnevezve, az angol nyelvűben pedig már nevesítve van, hogy melyik malmői svéd újság kereste meg Grüner Miklóst 1986-ban. A magyar szövegben nincs megnevezve a város és a szálloda, ahol Grüner Elie Wiesel-lel találkozott, az angol nyelvűben viszont már szerepel egy stockholmi szálloda neve, a Savoy Hotel, a találkozó időpontjának pontos dátumával.
A magyar változatban az szerepel, hogy Wiesel nem tudott magyarul, és francia akcentussal beszélte az angolt, az angol változatban már az van, hogy jiddisül sem tudott. A magyar szövegben nem szerepel az, hogy a „Világ hallgat” című könyvet Lázár Wiesel, Grüner Miklós barátja valójában magyarul írta, és csak a címe volt jiddis. Makow angol nyelvű verziójában Grüner Miklós látható azon a világszerte ismertté vált fényképen, amelyet a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításakor amerikaiak készítettek. Grüner a háború után kivándorolt Ausztráliába, ahol sikeres festő és szobrász lett. 1962-ben lánytestvérét követve Svédországba települt át, és egy magyaros kolbászt készítő üzemet működtetett. Ez az üzem azonban csődbe ment, amikor a svédeknek a holokauszt idején játszott szerepét firtatni kezdték.”
Elekes István ezután elgondolkodtató megjegyzéseket fűz Grüner Miklós (Nikolaus Gruner) történetéhez, aki a weboldalakon csak azóta tűnt fel, amióta a Pogrom-éjszaka 68. évfordulóján a németek meghívták azokat a túlélőket, akik az említett híres fényképen láthatók. A köztudatban a betört ablakokra és az utcákat borító üvegdarabokra utaló náci elnevezés, a „Kristályéjszaka” helyett manapság német nyelvterületen a Pogrom-éjszaka kifejezést használják. Elekes felteszi a kérdést, hogy az ominózus képen látható személyek közül miért csak hármat hívtak meg ezekre az összejövetelekre és megemlékezésekre. A fellelhető információk szerint legalább nyolc túlélőről tudnak az illetékesek, köztük a Nobel békedíjas Elie Wiesel-ről. Kérdés, hogy Wiesel miért nincs a meghívottak között. Ha pedig meghívták, de valamilyen oknál fogva nem tudott a meghívásnak eleget tenni, akkor egy mentegetőző levél nyilvánosságra hozásával a rendezők emelhették volna az esemény rangját és hírértékét. Az is furcsa, hogy Grüner Miklós ezeken az összejöveteleken nem hangoztatja Elie Wiesel-lel kapcsolatos kételyeit. Holott ezek erre jó alkalmak lennének. Ehelyett a Hajdú Online-hoz és a Bors Online-hoz fordul aggályaival. Az sem teljesen világos, hogy az interjút miért csak a kuruc.info vette át, és az országos napilapok pedig hallgattak róla.
Elekes arra is kitér, hogy ha jobban szemügyre vesszük a magyar weboldalra kitett fényképeket, és azt összehasonlítjuk azzal a képpel, amely a három évvel korábbi német találkozón készült, Grüner úr úgy tűnik, mintha megfiatalodott volna. A magyar oldalakon nincs utalás a fotók származására, illetve elkészültük időpontjára. Egyedül a Bors-Online utal a Reuters-ra, mint forrásra, noha a kép három másikból összeollózott montázs.
Grüner Miklós saját elmondása szerint Auschwitzban, pontosabban a tábor melletti Buna Werke műgumigyárban dolgozott kényszermunkásként apjával együtt. Itt találkozott a Wiesel testvérekkel, Lázárral és Ábrahámmal. Miután Grüner legyengült apját visszaküldték a főlágerbe, azaz a biztos halálba, a magára maradt tizenéves Miklóst az erdélyi Máramarosszigetről származó Wiesel fivérek vették a szárnyuk alá. Grüner Miklós Wiesel Lázár segítségével vészelte át a Buna kényszermunkatábor felszámolását, és az embertelen körülmények közötti átszállítást a Buchenwaldi táborba. Ez utóbbi láger felszabadítása után életútjuk szétvált. Több mint negyven évvel később, 1986-ban találkozhattak volna ismét, amikor Wiesel-t Nobel békedíjjal tüntették ki, és Miklóst a híres háború utáni buchenwaldi fénykép alapján a dél-svédországi napilap megkereste. Mint már utaltunk rá, Grüner Elie Wiesel-ben nem ismerte fel azt a férfit, vagyis Wiesel Lázárt, akivel előzőleg a Buna művekben dolgozott, és akivel egy életre szóló barátságot kötött.
Grünert a sikertelen találkozás és a csalódás arra késztette, hogy megkeresse egykori sors-, rab- és lágertársát. Mindenáron ki akarta deríteni hollétét. Húsz évet szentelt ennek a feladatnak. Sikertelen kutatásait papírra vetette, és 2008. novemberében leadta a Svéd Állami Könyvtárba „Stolen Identity” (Ellopott személyazonosság) címmel.
Elekes István úgy gondolta, hogy félreértésről lehet szó. Ezt látszik alátámasztani Elie Wiesel életrajza is. Grüner Miklós két fiútestvérről, Lázárról és Ábrahámról beszél, ugyanakkor az interneten fellelhető hivatkozások szerint Elie Wiesel-nek nem voltak fiú testvérei, hanem három lánytestvére volt, akik közül kettő túlélte a holokausztot. Elképzelhető tehát, hogy névrokonságról van szó, hiszen Máramarossziget környékén több Wiesel nevű család is élt. Grüner kutatásai során az auschwitzi tábor nyilvántartásában talált egy 1913-mas születésű Wiesel Lázárt, ugyancsak Máramarosszigetről.
Feltételezése szerint későbbi segítőjét és jótevőjét 1944-ben, mint magyart, vagyis magyar nevűt (Lázárt) regisztrálták a lágerben, és ő a háború után változtatta meg nevét a héber-jiddis Eliezer-re, majd vette fel az Elie, írói nevet. Az amerikai író és közéleti személyiség Elie Wiesel azonban 1928-ban született, és egy magyar nyelvű méltatás szerint Jenő néven látta meg a napvilágot. Elie Wiesel a Román Királyáságban született, ahol felettébb furcsa, ha egy ortodox zsidó család magyar nevet (Jenő) ad a gyerekének. Ezt anyakönyveztetni is nehéz a román hatóságoknál. Az viszont szinte biztos, hogy a Wiesel család otthon jiddisül beszélt. Ez az a nyelv, amelyet a közel negyvenezer fős haszid zsidó közösség Máramaros környékén beszél. Elie Wiesel egy helyen meg is jegyzi, hogy édesapja magyar származású, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején Magyarországon született. Ő viszont a Román Királyságban. Az 1930-as években környezetében mindenki jiddisül beszélt, az üzletekben azonban magyarul, románul, németül és ukránul. Azt is írja, hogy 12 éves korában kellett megtanulnia a magyar himnuszt egy éjszaka alatt, mert másnaptól már a románt nem volt szabad énekelni. Családja és a környékbeli zsidóság úgy gondolta, hogy a magyarok megjelenésével helyzetük, sorsuk jobbra fog fordulni és el tudják kerülni a lengyel zsidóság sorsát. Legalábbis ezt sugallta számukra a Teleki kormány háborúellenes politikája.
Az 1944. március 19-i német megszállás ezt a reményt szertefoszlatta, s kiderült a magyarok sem tekintették a zsidóságot a magyar nemzet részének. Elekes ezzel magyarázza, hogy Elie Wiesel nem akart magyarul megszólalni azon a sokat emlegetett 1986-os találkozón. Elekes idézi Elie Wiesel egyik életrajzíróját, amely szerint Wiesel jiddisül gondolkodik, franciául ír és angolul éli mindennapi életét. Ez jellemzi egész életútját. Otthon a család jiddisül beszélt, a környezete magyarul és németül, miközben 1940. őszéig a román volt a hivatalos nyelv. A románt 12 éves korában felváltotta a magyar, ami 16 éves korában 1944 nyarán a német követett. A lágerből szabadulva Elie Wiesel Franciaország felé vette útját izraelita árvák egyik csoportjának a tagjaként. Jiddisül ír és tudósít izraeli újságoknak, és önmagának fogadalmat tesz, hogy a holokausztról nem beszél. Isten létezését kétségbe vonja, amiért ezt a tragédiát megengedte. Párizsban találkozik és köt barátságot híres katolikus francia íróval, a Nobel-díjas Francois Mauriac-kal, aki rábeszéli a haláltáborban szerzett tapasztalatainak a megírására.
A jiddis nyelven írt könyvet Argentínában jelenteti meg, de elsajátítja a francia nyelvet, és ugyancsak Mauriac javaslatára több száz oldalas írását száz oldalra lerövidíti, és csak a személyes, családi vonatkozásokat hagyja meg. Ezt fordítja le franciára Éjszaka címmel, majd ebből készül az angol nyelvű változat, amely világsikert arat. Éjszaka című első és legsikeresebb könyvét sokan támadták és bírálták. Egyes feltevések szerint nem is Wiesel, hanem Mauriac írta. Mások szerint az átírás csak azt a célt szolgálta, hogy kikerüljenek az eredeti jiddis szövegből az ortodox zsidó vonatkozások, és így egy ’modern’, ’balos’, sőt ’katolikus’ mű szülessen. Wiesel 1986-ban nem irodalmi munkássága miatt kapott Nobel békedíjat, hanem az erőszak, az elnyomás, a rasszizmus elleni küzdelem, azaz az emberi jogok hirdetése és védelme miatt.
A vádak között szerepel az is, hogy maga is részt vesz a ’holokauszt bizniszben’, és abból csinál pénzt, amelybe mások belehaltak. Grüner is erre utal, amikor kijelenti: Wiesel sikeres gazdag ember lett, aki 25 ezer dollárért tart egy 45 perces előadást, miközben az igazi Wiesel Lázár, a volt barát, a könyv megírója valahol elfeledetten él, nyomorog, vagy már nem is él. Elekes úgy látja, hogy ez az a pont, ahol érthetővé válik Grüner elkeseredettsége az átélt megpróbáltatások fényében. Ugyanakkor így már az is érhető, hogy ebből a konfliktusból a holokauszt-tagadók és az antiszemiták politikai tőkét szeretnének kovácsolni. A poklot megjárt tizenéves Grüner Miklós emlékeit és szavait megpróbálják egy ugyancsak a tizenéves fejjel a holokausztot átvészelt másik tizenéves Elie Wiesel ellen fordítani, és így egy ismert közéleti személyiséget lejáratni.
Elekes még megjegyzi: Lehet, hogy csak a holokauszt-tagadáshoz kapcsolható egyéni akcióról van szó, ami félresikerült. A magyar hírportálokon közölt fényképeken Grüner előszeretettel mutatja a bal alkarjára tetovált azonosítószámot, illetve a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadítása után róla is készült képet. Grüner Miklós feltűnésére azután egy hónappal került sor, hogy Richard Williamson püspök ismét kétségbe vonta a népirtás mértékét és a gyilkosságok technikáját. Ezért a Wiesel Lázárról szóló történet a holokauszt-üzlet elleni tiltakozás valamiféle mellékszála.
E sorok írója elsősorban a tények lehetőleg minél pontosabb megismerését tartja feladatának. Ezért e kérdésben a további tényfeltáró kutatást részesíti előnyben. Elgondolkodtató az is, amit Grüner Miklós folyamatosan hangsúlyoz: „A táborban Wiesel Lázár az A-7713 azonosítót kapta, amit jelenleg állítólag Elie Wiesel visel – ám ő senkinek sem hajlandó azt megmutatni, mondván, az az ő teste, és nem mutogatja.” Grüner véleménye szerint Wiesel azért nem mutatja meg ezt a számot, mert nem azonos Wiesel Lázárral, bár az ő életét éli, és az ő sikereit bitorolja. Bármi is legyen az igazság, Elie Wiesel vitathatatlanul fontos közéleti személyiséggé vált, aki maradandó életművet alkotott, akár azonos Wiesel Lázárral, akár csak névrokona. A vitára pontot tenne azonban az, ha Elie Wiesel mégiscsak megmutatná a testére tetovált azonosítószámot. (…)

Talán bizony az a kislány Ő aki a naplóját megirta , de véletlenül a nem létező – akkor még nem létező golyóstollal , és különben is őket a németek azért tartották jól , hogy hirül tudják adni a világnak , hogy volt egy koncentrációs tábor ahol ők annyit szenvedtek , de az a koncentrációs tábor nem éert fel azzal a koncentrációs táborral amibe a Palesztin népet belekényszerítették az országukat lerabolták őket magukat nap mint nap gyilkolják , és az éhhalál szélén éheztetve tartják, de amióta kiderült , hogy a koncentrációs táboruk alatt gáz van – hát a koncentrációs táborban sincs élhető életük likvidálni akarják az egész palesztin népet , pedig ők jobban zsidók , mint azok a Kazár kutyák akik ugatják őket a falon túl . Kár , hogy nem segíti valaki őket , hogy az atomreaktorukat felrobbantsák , és így végetvessenek a világhatalmi törekvéseiknek , mert jegyezzétek meg , a gojok nem akarnak kamatrabszogaként a félhülye zsidók szolgálatában rabszolgaként élni a huszonegyedik században . A hülye Kazároknak korábban kelletvolna felkelniök , hogy ezt végrehajtsák , még ha az áruló kolaboráns helytartóinkat maguk oldalára is állították , azért a benzines üvegeket mi a nép fogjuk rátok dobálni , az összerabolt vagyonainkból hiába építtetetek kacsalábon forgó kastélyokat az égő benzines üvegek végül is elvégzik a számonkérést , és ha lehet úgy , hogy ti is benne égjetek .

Drábik János: Igazságos közpénzrendszert

kamatmentes kölcsönnel

Hogyan védekezhetünk a kamat pusztításával szemben?

(Részletek)

Ha nincs adósságunk, akkor is fizetjük a kamatokat
Sokan úgy vélik, hogy csak akkor fizetnek kamatot, ha kölcsönt vesznek fel és adóssá válnak. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük ezt a feltételezést, akkor rá kell jönnünk arra, hogy minden árucikk és szolgáltatás árának egy része kamat, mert az áru és a szolgáltatás nyújtóinak fizetniük kell a banknak, hogy beszerezhessék az áru és a szolgáltatás előállításához szükséges termelőeszközöket. Margrit Kennedy számította ki, hogy az 1980-as és 1990-es években, Németországban, a szemétdíj 12%-kát, az ivóvíz díjának 38%-kát és a szociális lakások építésének a 77%-kát tette ki a kamat.1
Németországban egy lakás élettartama kb. 100 év. A bérlők 25 év alatt kamatostul megfizetik az építési költségeket a lakbérrel, de még 75 évig fizetik a kamatokat a lakbérbe beépítve. Egyetlen bérlő sem gondol arra, hogy lakbércsökkentést kérjen azon a címen, hogy már kifizette a kamatokat. Így az ingatlan egész élettartama alatt meg van terhelve kamattal, amit a bérlő a bérleti díj részeként fizet. Még akkor is, ha a lakás tulajdonosa nem vett volna igénybe bankkölcsönt, akkor is a saját ingatlanba befektetett tőkéjének a kamatait felszámítaná a lakbérbe. Ha ugyanis a pénzét nem ingatlanba fektette volna, hanem bankbetétbe, akkor a bank neki kamatot fizetett volna. Egy átlagos háztartás által igénybe vett áruknak és szolgáltatásoknak a kamatterhei Németországban, 2007-ben, az árak 35%-kát tették ki. E közvetett kamatfizetések nélkül mindannyiunk jövedelme egyharmaddal magasabb lehetne, vagy egyharmaddal kevesebbet kéne dolgoznunk ahhoz, hogy megtarthassuk életszínvonalunkat. (Uo. 29. old.)

A kamatmechanizmus éjjel-nappal mûködô
pénzszivattyú

A kamat látszatra igazságosan jár azoknak, akik takarékoskodnak és tisztességes díj azok számára, akik ezt a pénzt kölcsönveszik. Aki megtakarít, az kamathoz jut. Aki a pénzt kölcsönadja, az kamatot fizet. Még az iparilag fejlett és gazdag országokban is a lakosság mintegy 80%-ka kétszer annyi kamatot fizet az árakba elrejtett kamatok formájában, mint amennyi kamathoz juthat. A lakosság 10%-ka esetében a kamatkiadások és a kamatbevételek egyensúlyban vannak. A leggazdagabb 10% - amely a nagy vagyonokat tudhatja magáénak - teszi el azt a hatalmas összeget, amelyet a lakosság 80%-a kamat formájában kénytelen fizetni.
Ismét Margrit Kennedy-re hivatkozunk, aki azt is dokumentálta Occupy Money
című könyvében, hogy Németországban 2007-ben ez a szupergazdag 10% minden nap 600 millió euró jövedelemhez jutott a társadalom 80%-ka által fizetett kamatokból. Ez az éjjel-nappal működő pénzszivattyú tehát nap-nap után automatikusan elvett 600 millió eurót a 80%-tól és átadta a 10%-nak. A magán-monopolista pénzrendszer és a benne működő kamatmechanizmus a fő okozója annak a közhellyé vált igaz ténynek, hogy „a gazdagok egyre gazdagabbak és a szegények egyre szegényebbek lesznek”.
A pénzhatalmi világelit, amely ennek a pénzrendszernek a tulajdonosa és haszonélvezője, természetesen azt állítja a szolgálatában álló közgazdászokkal együtt, hogy ennek a rendszernek nincs alternatívája. A pénz valódi természetét nem határozzák meg tudományosan, csak ködösen és homályosan, és legfőképpen hiányosan írnak róla az egyetemi tankönyvekben. Az ily módon képzetlen lakossággal azt próbálják elhitetni, hogy „a pénz képes dolgozni”. Az önmagában értéktelen pénz csupán szükséges jel – közvetítő közeg -, amely természetesen nem képes dolgozni. Munkát csak az ember – és a társult ember – képes végezni a rendelkezésére álló technikai eszközökkel. A közvetítőközeg szerepét betöltő jel – a pénz – csak arra képes, hogy újraossza a reálgazdaságban működő emberek teljesítményét. A pénzrendszerben dolgozó tehetséges embereknek tudniuk kellene, hogy semmilyen értéket nem állítanak elő, csupán a mások által létrehozott értékeket osztják újra. Valójában veszni hagyják alkotóképességeiket ezzel a lényegében improduktív munkával, amelynek az elvégzésére sokkal kevesebb munkaerő is elég lenne. Ha ennek kellően a tudatában lennének, akkor szerényebben viselkednének.
A jelenlegi magánellenőrzés alatt álló pénzrendszer másik konstrukciós hibája a leállíthatatlan infláció, a pénz folyamatos hígulása, értékvesztése. Ma már ott tartunk, hogy az emberek többsége nem is tud elképzelni egy olyan pénzrendszert, amelyben ne lenne infláció. Mivel a pénz - mint közvetítésre használt jel - megfelelő gazdasági mutatók alapján összehasonlítja az árukban és a szolgáltatásokban lévő teljesítményt, így mérőeszközként is szolgál. Fontos szerepe van a teljesítmények nyilvántartásában, összehasonlításában és cseréjében. A mértékegységül használt pénznek stabilnak kellene lennie, ahogyan többi mértékegység, pl., a méter, vagy a kilogramm se változik évről évre.
Az infláció a kamatmechanizmus miatt lett a jelenlegi monopolista pénzrendszer integrális része. A kamat egyik indoka úgy hangzik, hogy szükség van rá az infláció – vagyis a pénzhígulás – pótlására. A valóság azonban az infláció esetében is bonyolultabb. Az elmúlt két évtizedben mindössze két éven át igazodott az infláció a kamatokhoz.
A bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS, kimutatta, hogy 1974 és 2007 között 100 milliárd dollárról 3400 milliárd dollárra nőtt a pénzügyletek száma. Ezekhez az adatokhoz a pénzpiacok napi forgalma alapján jutottak. A megkötött pénzügyleteknek kevesebb, mint 2%-ka elég lett volna ahhoz, hogy a reálgazdaság igényeit kielégítse és a tényleges áru- és szolgáltatás-forgalmat lebonyolítsa. A BIS által irányított központi bankok világszerte azonban csak ennek az összegnek a töredékével rendelkeznek tartalékdeviza és rúdarany formájában. Ezért azok a pénzügyi termékek – mint például a derivátumok -, amelyek a pénzügyi-követeléseken alapuló követeléseknek a követeléseire tartanak igényt, rendkívül kockázatosak. A globális pénzrendszer tehetetlenül ki van szolgáltatva, mivel nincs olyan pénzügyi központ, amely válsághelyzetben megfelelő hatalommal rendelkezne a beavatkozásra, azaz képes lenne tartalékaival megakadályozni a pénzrendszer összeomlását.
Az a módszer, amit ma a FED (az Amerikai Központi Bank) és az EKB (az Európai Központi Bank) alkalmaz – nagy mennyiségű fedezetlen pénz kibocsátása -, nem oldja meg a problémát, csak súlyosbítja azt. Az elektronikus ’bankóprés’ gátlástalan működtetése, amelynek keretében a FED havonta 85 milliárd dollárt pumpál a pénzrendszerbe a likviditás fokozása érdekében, felgyorsítja a dollár elértéktelenedését. A ’Quantitative Easing’-nek (QE-1-nek, QE-2-nek, QE-3-nak) nevezett pénzhígítás már évek óta folyik, és szó van róla, hogy beindul a QE4 fázis is.
A pénzhatalmi világelit irányítása alatt álló globális média azt sulykolja az emberek fejébe, hogy ez a nyilvánvalóan hibás pénzrendszer az egyetlen lehetséges megoldás. Az államok és a pénzügyi nemzetközi pénzügyi szervezetek is ehhez a nézethez tartják magukat. Ez tükröződik az egész hitelrendszerben is, amely viszont a pénzhatalmi világelit pénzkibocsátási monopóliumán nyugszik. A reálgazdaság a pénzgazdaság uralma alá került, és aki ezt a pénzrendszert kétségbe vonja, saját gazdasági túlélését teszi kockára. A gazdasági élet szereplői közül már senki nem autonóm és a rendszer minden megváltoztatása életveszélyes lehet.

Szükség van-e az állandó növekedésre?

Az elkoptatott, de igaz állítások közé tartozik, hogy véges Földünkön semmilyen alrendszer nem növekedhet végtelenül. Ahhoz, hogy Földünk északi féltekéjén az emberiség megőrizze jelenlegi létfeltételeit, már nincs szüksége a reálgazdaság növekedésére. Az emberi élethez szükséges erőforrások megtartására van szüksége. Ehhez azonban az embereknek meg kell változtatniuk életmódjukat. Ha ezt optimálisan hajtják végre, akkor az nem csökkenti az életminőséget, hanem még növeli is. A társadalmi igazságosság és a közjó érvényesüléséhez tehát nincs már szükség a reálgazdaság növekedésére. Az uzsoracivilizáció lecserélésére van szükség.
John Maynard Keynes 1936-ban utalt arra, hogy a XXI. század Silvio Gesellé lesz és „a jövőben többet fogunk tanulni Gesell, mint Marx szellemétől”. A német-argentin közgazdász és szociálreformer Gesell főművének ’A természetes gazdasági rend’ címet adta. Ő azt a gazdasági rendet tartotta természetesnek, amely kiváltságok, monopóliumok és a tőke dominanciája nélkül tud hatékonyan működni. Egy ilyen rend azonban nem jön létre magától, ezt létre kell hozni. Az előjogok eltörlése pedig nem megy harc nélkül. Gesell egy nemzetközi valutaszövetséget akart létrehozni, amely az összes nemzeti valután felülálló semleges világpénzt bocsátana ki, és azt úgy kezelné, hogy elvezessen a szabad világkereskedelmi kapcsolatok kiegyenlítődéséhez.
Margrit Kennedy - Gesell elmélete nyomán – azt hangsúlyozza, hogy a pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, és így minden civilizáció alapja. A pénz másrészt felhalmozható eszköz, s e minőségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet. Szinte minden árucikk valamilyen formában veszít értékéből, ha kivonják a forgalomból. A pénz, amelyért azonban megvennék, megőrzi értékét akkor is, ha a tulajdonosánál marad. Mivel a pénz mindenre használható, forgatható közvetítő eszköz, ezért használati díjat, kamatot lehet kérni érte. Tulajdonosa úgy juthat jövedelemhez, hogy nem kell érte munkát végeznie. Azok, akik a társadalmi igazságosságot, és a közjót tartották szem előtt, a termelőeszözök államosításával akartak ezen a helyzeten változtatni. A problémát azonban félreismerték. Az értéktöbblet ugyan a termelőszektorban keletkezik, nagyságát és eloszlását azonban a csere körfolyamata határozza meg. Ezt a problémát sem az államszocializmus tervgazdasága, sem a magánkapitalizmus piacgazdasága nem tudta megoldani.
A piacgazdaságot sem a szocializmus, sem a kapitalizmus nem volt képes emberközpontú igazságos és környezetbarát rendszerré átalakítani. A szocializmus és a kapitalizmus ugyanis nem egymás ellentétei, hanem ugyanazon rendszernek a különböző változatai. Az alapvető hibákat a pénzrendszer felépítésében és működésében találjuk meg. Ezek a hibák – Síklaky István szerint – négy alapvető tévedésre vezethetők vissza.
Első tévedés a növekedési folyamatok eltérő sebességével kapcsolatos. A kamat mindig csak középtávon és soha sem hosszabb távon biztosítja a pénzforgást. A második alapvető tévedés azzal kapcsolatos, amiről korábban már írtunk. Ez az a vélekedésünk, hogy csak akkor fizetünk kamatot, ha kölcsönt vettünk fel. Már részleteztük, hogy minden ár tartalmaz kamatot, amelyet a termelő és a szolgáltató fizet a banknak. A harmadik alapvető tévedés abban nyilvánul meg, hogy azt hisszük, ez a kamat feltétlenül jogos. A kamatnak és a kamatos-kamatnak a javak folyamatos újraelosztásában van szerepe, mégpedig a kispénzűektől a nagy jövedelemmel rendelkezők felé. A negyedik alapvető tévedés, amikor azt hisszük, hogy azért kell kamatot fizetnünk, hogy az inflációt kiegyenlítsük. Valójában az infláció annak a pénzrendszernek a szükséges velejárója, amelyben a kamat biztosítja a pénzforgást. A kamat teljesítmény nélküli jövedelmet tesz lehetővé, növekedésre kényszeríti a gazdaságot tovább növelve a jövedelmek közötti egyenlőtlenséget. Az elmúlt 25 évben a rendelkezésre álló pénzmennyiség 2-3%-ka is elég lett volna ahhoz, hogy világszerte minden áruforgalmat le lehessen bonyolítani. A világpénzrendszerben forgó pénzmennyiség 97%-ka spekulációs célokat szolgál.
Gesell elgondolása szerint kamatszedés helyett a pénzrendszert kellene állami irányítás alá vonni, továbbá a pénzforgás biztosítása érdekében vagy pénzhasználati, vagy pénzvisszatartási illetéket kellene szedni. Egy ilyen megoldás nem azoknak kedvezne, akiknek a szükségesnél több pénzük van, hanem a közérdeket képviselő közhatalomnak, az államnak, vagy annak a gazdasági régiónak vagy közösségnek, amely ezt a közvetítőközeget kibocsátja és használja. A pénzt – ezt az egyezményes jelet – a csereeszköz funkciójára kellene korlátozni.
A pénz és a kamat ma is kiemelt fontosságú kérdés, nemcsak Magyarországon, de az egész euróatlanti térségben. A 2008-as pénzügyi világválság óta az euróatlanti világrégió országaiban az adósságszolgálat és a kamatfizetés már túlszárnyalja a szociális kiadásokat. A deficit és az adósság növekedése az Európai Unió országaiban a hisztériakeltéssel túl magasra vitt kamatok együttes következménye. Az összeurópai pénzhatalmi diktatúra nem jelent sem rövid, sem hosszú távra megoldást. Az erőltetett pénzügyi centralizációt, a monetáris és fiskális hatásköröknek a nemzetállamoktól való elvételét le kell állítani. Más megoldás is van a problémákra. Ezek közül az egyiket szintén Margrit Kennedy dolgozta ki a már hivatkozott ’Occupy Money’ című könyvében, amelynek második fejezete a pénzválságból való kiút lehetséges módozatait elemzi. (Továbbra is támaszkodunk az itt található adatokra, érvekre és javaslatokra.)

A fennálló pénzrendszer alternatívája a kamatmentes hitel és kölcsön

A kamat eltörlése lelassítaná, sőt, esetleg le is állítaná a pénz forgását. Ezért úgy kell a kamatot semlegesíteni, hogy biztosítva legyen kamat nélkül is a pénz továbbadása annak érdekében, hogy csere-funkcióját meg tudja tartani. Erre - Margrit Kennedy szerint - ma két megoldási lehetőség is van. Az egyik a svéd JAK-Modell, és a másik pedig a pénzvisszatartási díj bevezetése.
A svéd JAK Bank 1965 óta olyan módszert alkalmaz, amely messzemenően kikapcsolja a kamatot a pénzrendszerben. A „J” a Jord szót jelzi, amely földet, termőföldet, mezőgazdaságot, vidéket jelent. Az „A” betű a munkára utal, a „K” pedig a tőkére. A JAK Bank a legtöbb kereskedelmi banktól eltérően az ügyfelek tulajdonában lévő bank, amelynek eredeti célja a gazdaság pénzügyi megerősítése a mezőgazdasági művelést folytató vidéki területeken. A földművesek érzékelik a leggyorsabban, hogy az általuk megművelt termőföld hozama nem képes lépést tartani a kölcsönökért fizetett kamatok hatványozott ütemű növekedésével. Ezen felül ez érinti a tőkeáramlást a városi központokban, ahol nagyobb nyereséget lehet elérni, mint a vidéken. Ezért ők elsősorban a JAK-rendszert veszik igénybe. Megalapítása óta ehhez még számításba kell venni Svédország egész szociális spektrumát. 2008-ban a JAK Banknak 35 ezer tagja volt és 97 millió euró betéttel rendelkezett és a hitel nagysága elérte a 86 millió eurót.
Miközben a legtöbb bank profitorientáltan működik, a JAK Bank közhasznú intézmény, amelyben hosszú távon minden érdekelt nyer. A jogi forma megfelel egy szövetkezetnek, de a JAK bankárok szívesebben használják a tagsági-bank elnevezést, mert ez egyértelműbbé teszi a tagok körében a szociális igényt és együttműködést. Ebben a vonatkozásban különbözik a német szövetkezeti-bankoktól, amelyek elvben ma már, mint eredeti pénzintézetek működnek. A JAK tagsági-bank egészen más módon, közvetlen személyi viszonyban van a résztvevőkkel, mivel szükséghelyzetben a szövetkezeti tagok kölcsönösen segítik egymást. Mindenesetre csak olyan meghatározott nagyságig működnek, ahol a méretek még lehetővé teszik a személyi kapcsolatokat.
A legtöbben ház-vásárlásra, felújítására, vagy egzisztencia megalapozására vesznek fel kölcsönöket. Mindenki, aki számlát nyit, a szövetkezet tagja lesz. Ez azt jelenti, hogy a fontos döntéseknél a tagok egy szavazati joggal rendelkeznek, és ily módon részt vesznek a saját bankjuk fejlesztésében és irányításában, függetlenül attól, hogy mekkora a saját betétjük. A részesedési érték így működtetési értékké alakul át. Az eredeti értelemben vett profit részesedés helyett a mindenkit megillető nyereség védelmezői lesznek. Normálisan a bankoknak szükségük van kamatbevételre az ügyfeleik betéteinek a biztonsága érdekében azért, hogy fedezni tudják az ügyintézést és a személyi kiadásokat, az infláció kiegyenlítését, valamint a tulajdonosoknak járó hozam biztosítását. A JAK-megoldás mindezeket a terheléseket a bank működési költségeire redukálja, amelyek általában a 8% kamatköltségből 1,7%-kot tesznek ki. A kamat többi alkotóeleme – így a 0,8% kockázati felár, a 4% likviditási prémium, amelyet a megtakarító kap, valamint az 1,5% infláció-kiegyenlítés – itt elmarad. Kamatmentes pénz esetében tehát nincs kockázati és likviditási prémium, valamint inflációs kiegyenlítés. Csak a bank munkadíja szerepel. Ez a kamatozó kölcsön esetén számított összköltség 8% helyett mindössze 1,7% költséget tesz ki.
Miután valaki a szövetkezet tagjává válik, első lépésként megtakarítja az igényelt hitelösszeg mintegy 10%-kát, és ezért takarékossági pontokat írnak jóvá a részére. Az előteljesítésre alapozva engedélyezik a hitelt. A szokásos arányban fizeti a kölcsönfelvevő vissza a kölcsönvett összeget, és ily módon egyidejűleg ismét megtakarít. Nem fizet a hitelért, és nem kap kamatot a saját takarékbetétjére, mert a megtakarítás arra szolgál, hogy a következő hiteligénylőnek kamatmentes kölcsönt lehessen nyújtani. Azt az előnyt, amit valaki maga élvez, időbeli eltolódással egy másik ügyfélnek adja tovább. Az utolsó hitelrészlet befizetése utáni fél évre a hitel felvevője ismét szabadon rendelkezik a megtakarított pénz mintegy 90%-kával. A kamatkövetelés helyett a hitelt felvevőnek csak a kölcsönvett összegnek megfelelő takarékpontokat kell kiegyenlítenie azért, hogy személyes megtakarításának és kölcsöneinek a mérlege ismét nulla legyen.
A számítás egyszerű. Aki egy svéd koronát egy hónapon át megtakarít, egy takarékpontot kap. Aki egy svéd koronát egy hónapig kölcsönbe vesz, egy mínusz pontot kap. Minél hosszabb ideig nyújt valaki kölcsönt tagként, vagy minél többet megtakarít, annál több takarékpontot írnak jóvá neki. Az, aki egy hitel felvétele előtt már sokat megtakarított, legközelebb már keveset kell takarékoskodnia. Aki nem tud sokat megspórolni, annak viszont hosszabb ideig.
Ha valaki felvesz 200 ezer SKr (svéd korona) hitelt 25 éves futamidővel, egy hagyományos banknál 8% kamatot fizet érte, ami havi 1588 SKr jelent. Ha viszont a JAK-megoldás szerint fizeti a havi törlesztő-részletet, az csak 1511 SKr-t tesz ki. Ebből 667 SKr-t tesz ki a kölcsön visszafizetése, 190 SKr-t a bank munkadíja, és 654 SKr a takarékszámlára kerül befizetésként. 25 év múlva egy hagyományos bank, kamat és törlesztés formájában kap 470400 SKr összeget. A JAK Bank kap 453300 SKr-t. A kölcsön igénybevevőjének azonban a JAK Banknál felgyülemlett a betétszámláján 196200 SKr megtakarítás. Ezzel szemben a hagyományos banknál nincs semmi megtakarítása a 470400 SKr-ből, mert ebből az összegből 270400 SKr felhasználásra került díjként, és kockázati-felárként, valamint a tőke befektetőjének kifizetett kamatként.
A JAK Banknál a kölcsönfelvevő köteles a kapott kölcsönök 6%-kát a szövetkezet számára kockázati fedezet céljára befizetni a kölcsönfelvétel időpontjában. Ez biztosítási díjhoz hasonlítható és minden szokásos bankkölcsön tartalmazza. A normális banktól eltérően ezt az összeget a JAK Bank héttől-kilenc hónapig terjedő idő elmúltával visszafizeti, ha a kockázat nem lépett fel. Mivel minden tag viseli saját intézetének a sikerességével vagy sikertelenségével járó kockázatot, ezért azoknak, akik pénzügyileg nehéz helyzetbe kerültek, amennyire csak lehet, segítenek, mivel mindenki vissza akarja kapni a kockázati prémiumát.
Aki továbbra is a szövetkezet tagja marad és megtakarított pénzét a számláján hagyja, azt újabb megtakarítási pontokkal jutalmazzák. Ezzel az illető ismét új kölcsönt gyűjthet össze, vagy elajándékozhatja, de nem adhatja el. Ezt az igényt gyakran közhasznú programokra fordítják, vagy saját tőkével nem rendelkező fiataloknak adják, akik abból finanszírozni tudják továbbképzésüket, illetve házat építhetnek, vagy vásárolhatnak. Ez a megoldás világossá teszi, hogy a JAK Bank lényege az egyensúly a kölcsönnyújtás és a megtakarítás között.
A JAK-modell megfelel a magas etikai követelményeknek, és a szociális igazságosságnak. Ez is lényeges motívum amellett, hogy gazdaságilag vonzó és kifizetődik. A legtöbb JAK-ügyfél tag marad még akkor is, ha már többé nincs szüksége kölcsön felvételére. Tapasztalatból tudják, hogy milyen előnyei vannak egy kamatmentes pénzrendszernek. A JAK-Banknak nincsenek leánybankjai, és a postai, illetve az elektronikus pénzátutalási rendszert használja. A bank alkalmazottai munkabért kapnak, amely valamivel alacsonyabb, mint a többi bankalkalmazott fizetésének az átlaga. Ezt a helyzetet elfogadják, mert egy kamatmentes takarékossági és kölcsönzési rendszer értéket jelent a számukra. A JAK-Bank tevékenységét 700 tiszteletbeli tag segíti, akik nem kapnak fizetést, de évente költségmentesen továbbképzésen vesznek részt. Ők azok, akik a helyszínen az ügyfelekkel foglalkoznak, és munkájukat egy központ irányítja. Mindennek az összhatásaként a tagbankok rendkívül alacsony díjat számolnak fel a nyújtott kölcsönökért. Már sok éve átlagosan 2%-kot tesz ki ez az összeg. A kölcsönök felvevői ily módon sokkal biztonságosabban tervezhetnek, mint egy szokásos bank esetében. Ez utóbbiakban ugyanis a kamatok nagysága a pénzpiaci költségek változásaihoz igazodik.
Fontossága miatt megismételjük: a hagyományosan működő bank számára a kölcsön felvevőjének kamatot kell fizetnie, ezzel szemben a JAK-rendszerben a kölcsönfelvevő jelentős összegű megtakarítást tud összegyűjteni, amely viszonylag rövid idő elteltével őhozzá kerül. Ezen túlmenően hozzásegít másokat a kamatmentes hitelhez. További előnye ennek a rendszernek az, hogy hosszútávon is szilárdan megmaradhat, mivel nincs a hatványozott ütemben növekvő kamatok nyomása alatt. Minél nagyobb a JAK-Bankban résztvevő ügyfelek száma, annál szilárdabb a rendszer.
Ha csak a JAK-modell szerint működő bankok léteznének, akkor a termékek ára is kedvezőbben alakulna. Ma átlagosan minden áru árában 35%-kot a kamat tesz ki. Ha JAK Bankok működnének, akkor ez az összeg csak 2% lenne, mivel ennyi szükséges egy ilyen önköltséges rendszer működtetéséhez. Ily módon a tőke folyamatos átcsoportosítása egy kisebbség számára abbamaradna. Emlékeztetünk Margrit Kennedy megállapítására, hogy Németországban a fennálló pénzrendszer az elmúlt évtizedben naponta átutalt 600 millió eurót a pénzvagyon-tulajdonosok számára.
Igen fontos előnye a JAK-rendszernek, hogy alacsony a költsége és fix kamatozással működik, amely megkönnyíti a tervezést a vállalkozók számára. A különbség azok között, akik a pénzt adják, és azok között, akik a pénzt kölcsönveszik, eltűnik, mert periódusosan ismétlődő módon mindenki betölti mindkét szerepet. Egyszer kölcsönadóként, máskor pedig kölcsön-felvevőként funkcionál.
A JAK-modell azért is ígéretes alternatíva a jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett hitelpénzrendszerrel szemben, mert sok ember számára lehetővé teszi a pénz tartós forgalomban-tartását a jelenlegi rendszerben is. A hajózásban, a vasúti- és közúti fuvarozásban ismert fogalom a fekbér vagy álláspénz. Ezt akkor kell fizetni, ha például egy vasúti teherkocsit nem rakodnak ki az előírt időben. Ennek a díjnak az a rendeltetése, hogy a tehervagonok minél előbb újból használhatóak lehessenek. Ehhez hasonló helyzet az, amikor egy csekély díjat fizetünk, ha pénzünket magunknál, vagy nem kamatozó folyószámlánkon tartjuk. Úgy kell az így ideiglenesen a forgalomból kivont pénzért „állásdíjat” fizetni, ahogyan a szállítmányozásban is a forgalom folyamatos fenntartását fekbérrel vagy álláspénzzel biztosítják. Ezt a pénzt közvetlenül nem kapjuk vissza, csak közvetve. A bank ennyivel csökkenti a díjait. Ha többlet-összegekkel rendelkezünk bankszámláinkon, el kell döntenünk, hogy azt mire fordítjuk. Az egyik lehetőség, hogy a bank rendelkezésére bocsátjuk. Akkor viszont ő kerül nyomás alá, hogy azt tovább adva befektesse. Ily módon ugyanúgy előáll a pénz továbbadásának a kényszere úgy, ahogyan a kamat esetében is. Hiányzik azonban a hatványozott ütemű növekedési kényszer, és a pénz nagyméretű újrafelosztása. Ha a banknak több pénze van, mint amekkora a kereslet, akkor ő ezt a pénzt veszteségmentesen el tudja helyezni a központi bankban. A központi bank ily módon a pénzmennyiség szabályozását lényegesen pontosabban tudja elvégezni, mint ahogyan az ma történik.
Aki forgásbiztos-pénzrendszert támogat, annak búcsút kell vennie attól az illúziótól, hogy kamat és kamatos-kamat révén gazdagodhat. A kamatmechanizmus a legtöbb ember esetében veszteséget eredményez. Az emberek többsége az árakban rejtőző kamatok és az infláció miatt folyamatosan veszít, ezért a forgásbiztos-pénzrendszer nem jelent veszteséget az emberek többsége számára. Ugyanakkor, a jelenlegi pénzrendszer haszonélvezői - a nyereséget besöprő 10% - hozzájutnak egy értéktartó pénzhez.
Felmerül a kérdés, hogy a pénz „fekbére” nem azonos-e az inflációval? A kettő azonban különbözik. A kamat az mézesmadzag, az infláció pedig furkósbot. A pénz forgalombiztosításához szükséges „fekbér” azonban homlokegyenest ellenkező hatású, mint az infláció. Ezt Margrit Kennedy egy példával szemlélteti: egy német háztartásnak átlagosan 5.000 euró kézpénze van rendszerint a folyószámláján, és mintegy 100.000 euró pénzvagyonnal rendelkezik. A „fekbér” 6% lenne, amely 5.000 euróra átszámítva 300 eurót tenne ki évente.
Egy 6%-kos infláció viszont, amely nemcsak a folyószámlán levő pénzt érinti, hanem az egész pénzvagyont, az összesen évi 6.000 euró veszteséget okoz. A 300 eurós megterhelés „fekbér” címén csak legrosszabb esetben kerülne levonásra, amennyiben valaki egész éven át megfeledkezne arról, hogy a számára szükségtelen pénzt a folyószámlájáról a takarékszámlájára utalja át, ahol ő ugyan nem kapna kamatot, de a pénz nem veszítene az értékéből és vásárlóerejéből.
A „fekbér” (a pénz állásdíja) megakadályozza, hogy pénzbirtoklás következtében teljesítmény nélküli jövedelem jöjjön létre. Ez a likviditás fenntartásának a jutalmazása lenne, ami csak kevesek számára előnyös, miközben az emberek többsége erre ráfizet. A „fekbér” hatásaként az az illető, aki az én pénzemnek a jövőbeni értékét biztosítja és azért munkát teljesít, fontos közérdeket szolgál és ezért meg kellene jutalmazni. Ezért a szolgáltatásáért azonban nem kap díjazást. De a „fekbér” azt is megakadályozza, hogy a kamat és a kamatos kamat-mechanizmus következtében hatványozott ütemű növekedés jöjjön létre, amelynek a haszna viszont a pénz-újrafelosztás következtében a lakosság többségétől a 10%-nyi kisebbséghez kerül.
(A teljes cikk a Leleplező 2013/4 decemberi számában olvasható)