Moralizálásaink I. rész

Moralizálásaink I. rész

A Közel-keleti konfliktus: Gyorsított tanfolyam kezdőknek - 1. rész

Időszámításunk előtt 1500: A héberek meghódították Kánaán földjét A Tóra (az Ószövetség első 5 könyve) elmondja hogyan menekültek el az ókori héberek (zsidók) Egyiptomból, és miként foglalták el Kánaánt (mai Palesztinát). A héber Isten, Javeh a ”kiválasztott népét” Kánaán lakóinak elüldözésére utasította. Amerika és Anglia katonai erőit felhasználva, Izrael uralni akarja a régiót Biblia; (5Mózes 7:1): ”És Jehova, a te Istened a kezedbe adja őket, és te verd meg őket. Mindenképpen add őket pusztulásra. Ne köss velük szövetséget, és ne is légy velük kegyes.” Ezek, és más erőszakos versek, vallási és világi alapokként szolgálják a zsidók Palesztinával szembeni követeléseit. A Tóra kijelenti, hogy a zsidók Egyiptomból jöttek Kánaánba. A Tóra dicsőíti a Kánaán-i fajirtást. Időszámításunk után 0-33: Megszületett a Kereszténység Júdeában A lélek tanítója, a názáreti Jézus sok követőre talált Palesztinában (akkori nevén Júdea). Megváltoztatta az Ószövetség kíméletlen részeit, követőinek egymás iránti szeretetet tanítva és megbocsájtást a bűnözőknek, akik megbánták tetteiket. Jézus fizikailag megtámadta az uzsorásokat és leleplezte a magas rangú zsidó papokat (farizeusokat), mint képmutatókat. A farizeusok akkor befolyást gyakoroltak Júdea római kormányzójára (Poncius Pilátusra), hogy feszítse keresztre Jézust. Pilátus vonakodott, de meg kellett békítenie a farizeusokat. Megkorbácsoltatta Jézust és keresztre feszítette őt. Jézus követői (az apostolok) azt állítják, hogy tanítójuk három nap után feltámadt halálából. A zsidó és római üldöztetés ellenére, a korai keresztények tovább terjesztették Jézus tanításait. 300 évvel később, Róma áttért a kereszténységre (a római katolikus és a görög katolikus vallásokra). A zsidó farizeusok Jézus keresztre feszítésére győzködték Poncius Pilátust. Egy igazságos ember keresztre lett feszítve, mellyel a zsidó-keresztény konfliktus megszületett. 135: A Rómaiak leverik a zsidó lázadást A római időkben Izrael Júdea néven volt ismert. Ez a főleg zsidó lakta terület volt a legellenszegülőbb római tartomány. 135-ben a rómaiak leverték a legutolsó lázadást, mely után a zsidók szétterjedtek mindenhol a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Ezt a szétszóródást nevezzük diaszpórának. Miután Hadrian császár leverte a zsidó lázadást, a szent városukat Jeruzsálemet felégettette. Jeruzsálem át lett nevezve Aelia Capitolina-nak, és a zsidóknak meg lett tiltva, hogy ott lakjanak. Hadrian császár átnevezte az országot Júdeáról Sziria-Palesztinára. 790-810: A Kazár birodalom felvette a zsidó vallást A kazárok török eredetű népek. Birodalmuk a mai Ukrajna, Nyugat-Oroszország, Észak-Törökország, Grúzia, Nyugat-Kazaksztán és Azerbajdzsán területén volt. Nem tisztázott okok miatt, az egész kazár nemesség áttért a judaizmusra. Az alattvalók hamarosan követték őket. DNS vizsgálatok is igazolják, hogy az askenázik kazárok. Mikor rusz harcosok (a mai európai-oroszok) legyőzték a kazárokat 960-ban, a kazár zsidók (mai nevükön áskenázik) megtelepedtek szerte Európában, főleg keleten (Lengyelországban, Oroszországban, Magyarországon, Németországban, stb.). Az áskenázi zsidók, akiknek nincs rokoni kapcsolatuk a júdeai zsidókkal, ma a világ zsidó népességének 80%-át teszik ki. Az áskenázik uralják az izraeli és az amerikai politikai életet és köztudott róluk, hogy megkülönböztetést tesznek maguk és a sötétebb szefárdi (az eredeti) zsidók között. 1200-1900: Kiéleződött az ellentét a zsidók és az Európai "vendéglátóik" között A második évezred folyamán az Európában szétszóródott zsidóknak folyamatosan menekülniük kellett minden honnan. Minden ország ahova csak a lábukat betették, előbb vagy utóbb elüldözte és kitiltotta őket. A zsidók azt állítják, hogy üldöztetésük oka mások irigysége az üzleti életben elért sikereik miatt és a keresztény népek bosszúja Jézus meggyilkolásáért. Mert szerintük a kereszténység nem tűri meg maga mellett a judaizmust. Ezzel szemben Európa keresztény nemzetei azt mondják, hogy a zsidóknak a pénzhez és a politikai hatalomhoz való gátlástalan ragaszkodása, a becstelen üzelmeik, a kereszténységgel szembeni támadásaik, a "gazdanép" elleni üzleti és politikai bujtogatás a valódi oka az ”antiszemitizmusnak” (zsidóellenesség). Néhány az ismertebb zsidó-ellenes eseményekből: Kitiltás Angliából 1290-ben, kitiltás Franciaországból 1394-ben, a spanyol inkvizíció és kitiltás 1492-ben, a németországi Hep-Hep lázadás, Martin Luther ”A zsidók és hazugságaik” esszéje 1543-ban, és az orosz progromok. 1516-1918: Palesztina Török Ottomán uralom alatt Palesztina földje az Ottomán Török Birodalom részévé vált 1516-ban. Az Ottománok szigorú uralkodása idején a muszlim többség és a keresztény és szefárdi zsidó kisebbségek Palesztinában, általában jól megvannak egymással. Ez a tény cáfolja a sokak által hangoztatott modern mítoszt, hogy a zsidók és az arabok évszázadok óta háborúznak. Késői 1800-az évek: Megszületik a cionizmus Az 1800-as évek végére, a cionizmusnak ismert mozgalom népszerűségre tett szert Európa áskenázi (kazár) zsidóinak köreiben. A cionizmus célja egy zsidó ország létrehozása Palesztinában. Az 1880-as és 90-es évek alatt, a zsidó Rothschild család, a világtörténelem leggazdagabb családja támogatja az első "aliyah-ot". Ekkor körülbelül 20.000 zsidó vándorol ki Palesztinába, akik közül csak 10.000 telepedett le véglegesen ott. Az Ottománok megengedték ezt, de a helyi palesztinok tiltakoztak ellene. Azonban idővel eltűrték őket, mert a zsidók a palesztinok létszámához képest nagyon kevesen voltak. Nem tudhatták mit jelentett valójában a hosszú lejáratú ”teve orra” cselszövés! 1890-ban a cionista Rothschild Edmund báró betette lábát az ajtó közé, amin az első áskenázi zsidók becsordogáltak Palesztinába. 1897: Az első cionista kongresszus Az első Cionista Kongresszus Bázelben volt megtartva. A kongresszust Teodór Herzl vezette – akit ma ”Izrael alapító atyjának” tartanak. Herzl megjósolta, hogy a zsidó nép országának létrehozásához 50 évre lesz szükség, és egy nemzetközi testület lesz az, ami végül Palesztinát a zsidóknak fogja adni. Adva, hogy az Ottomán birodalom sohasem mondott volna le Palesztináról önkéntesen, és az Egyesült Nemzetek Szövetsége akkor még nem létezett, Herzl látomása figyelemre méltó. Herzl, aki minden bizonnyal egy Rothschild ügynök volt, ma egy nagyra becsült személyiség Izraelben. 1914-1918: Az első világháború a cionisták hasznára vált A ”szerencse” úgy hozta, hogy 1914-ben kitört az első világháború Európában. Hogy ebben mennyiben volt benne a cionista zsidók keze, arról megoszlanak a vélemények. Azonban tény, hogy a háború egymással szembe állította Britannia, Franciaország és Oroszország ”Szövetségét” a Németországból, az Osztrák-Magyar Birodalomból és az Ottomán Török Birodalomból (akinek ellenőrzése alatt áll Palesztina) álló ”Központi Hatalmakkal”. 1916-ra, a Központi Hatalmak katonailag előnyösebb helyzetbe kerültek. Oroszország egy kommunista forradalom előtt állt, Franciaország borzalmas vesztességeket szenvedett, Britannia német tengeralattjárók blokádja alatt volt, és Németországnak egy négyzetmétere se lett elfoglalva. Németország, (aki soha nem akarta ezt a háborút!) békét és a háború teljes befejezését ajánlotta fel Britanniának. Ekkor indultak be cionisták! 1916 március: a cionisták ajánlata a briteknek A brit kormány és a cionisták nyélbe ütöttek egy piszkos üzletet. A cionistákat Chaim Weizman, Izrael jövendőbeli első elnöke vezette. A cionisták megígértek hogy befolyásukat felhasználva, bele fogják rángatni a hatalmas Amerikát a háborúba a britek oldalán, hogy Németországot és Ottomán szövetségeseit le tudják verni. És az USA bevonásáért cserébe, a britek azzal fogják majd megjutalmazni a cionistákat, hogy a háború után birtokukba veszik Palesztinát a legyőzött törököktől. A britek akartak egy zsidó országot adni a cionistáknak egy afrikai területen, de a cionisták ragaszkodtak Palesztinához! 1916: jönnek a jenkik! Miután megszületett az egyetértés Palesztina sorsával kapcsolatban, az amerikai cionisták, mint Bernard Baruch, Louis Brandeis, Paul Warburg, Jacob Schiff, és mások, azonnal munkához láttak, hogy Woodrow Wilsont kényszerpályára vigyék. A cionista befolyás alatt álló sajtó a német császárból és népéből vérszomjas embereket csinált, akiknek eltökélt szándékuk a civilizáció tönkretétele volt. 1916-ban, az USA, az előző évi Lusitania ”eseményt” felhasználva, belépett a háborúba a britek oldalán, az idióta ”biztonságossá tesszük a világot a demokráciára” ürügy felhasználásával. 1917 november 2: A Balfour-nyilatkozat Mint egy fizetséget egy szolgálatért, Nagy-Britannia kiadja a ”Balfour-nyilatkozatot” 1917 novemberben, egy évvel Németország kapitulálása előtt. De, a piszkos üzlet valójában 1916 márciusában lett megkötve. Az Egyesült Királyság külügyminisztere, Arthur James Balfour által Walter Rothschild bárónak átadott nyilatkozat megállapítja ”Őfelsége kormánya szívesen veszi egy nemzeti haza megteremtését a zsidó nép számára Palesztinában, és minden tőle telhető támogatást meg fog adni ezen cél elérésére.” A mai cionisták november 2-át ”Balfour Nap”-ként ünneplik. A palesztinok meg továbbra is gyászolják november 2-át, mint fájdalmas elárulásuk dátumát. 1918: Az amerikai katonai erő megfordította a háború menetetét Amerika belépése a háborúba problémát jelentett a Németországnak és az Osztrák-Magyar birodalomnak, és lehetővé tette a brit katonáknak az Ottomán birodalom lerombolását. Az USA hadseregéhez való csatlakozás helyett, 10,000 amerikai-zsidó önkéntes megalakította saját egységét (Zsidó Légió) és a britek oldalán harcolt Palesztina ” félszabadításáért!” A háború utáni karikatúra a német katonát hátba szúró zsidót ábrázolja. Miközben az USA előretört a németekkel és az osztrák-magyarokkal szemben, Németország cionistái elkezdték aláásni befogadó nemzetük háborús erőfeszítéseit A német cionisták abban a tudatban voltak, ha Anglia és az USA megnyeri a háborút, Palesztina rövidesen az övüké lesz. A háború végére sok német emberben alakult ki az a vélemény, hogy zsidóik ”hátba szúrták őket.” 1922: Brit uralom Palesztina felett A Központi Hatalmak elvesztették a háborút és országhatáraik meg lettek szabdalva a ”versailles-i békeszerződés”-ként ismert gonosz aljasság által. Három évig tartó katonai megszállás után, Rothschild brit bábjai hivatalosan is létrehozták a ”brit mandátumot” Palesztina felett. Elkezdődött a tömeges bevándorlás. Az 1920-as és 1930-as évek alatt a brit katonai erők összejátszottak a zsidó fegyveres csoportokkal az arab felkelés brutális leverésére. 1925-1945: Adolf Hitler felemelkedése és bukása Németország megalázó veresége után sok német hitte, hogy a zsidó befolyás volt felelős a háború elvesztéséért és az azt követő Versailles-i békeszerződésért. A kegyetlen szerződés németek millióit kényszerítette otthonaik elhagyására és hatalmas kártérítések pénzbeli megfizetésére kötelezte. Az ezt követő bankjegy nyomtatás mindent leromboló hiperinflációt és depressziót okozott. Adolf Hitler a nemzetközi pénz kölcsönzőket a kommunizmus támogatásával és a háború utáni gazdasági katasztrófa előidézésével vádolta. Mikor, végül Hitler 1933-ban hatalomra jutott, azonnal intézkedett, hogy a német bankok és a sajtó zsidók általi ellenőrzése megszűnjön. A zsidók elítélték Hitlert szerte a világban, és nyomást gyakoroltak a brit és amerikai kormányokra, hogy harcoljanak Németország ellen. 1939-ben a II. világháború elkezdődött, és megint romlásba vitte Németországot. LINK: A cikk!

A Közel-keleti konfliktus: Gyorsított tanfolyam kezdőknek - 2. rész

1945-1948: A zsidóság népirtással kapcsolatos követelései A II. világháború alatt 30,000 zsidó gerilla (köztük nők és gyerekek) csatlakozott más kommunista ”partizánokhoz” a német katonák ellen vívott harcért. Válaszként a partizán problémára, a németek sok európai zsidót munkatáborokba zártak. Ez egy biztonsági intézkedés volt, háborús időkben ez bevett szokás minden hadviselő félnél. Ugyan ezt tette Amerika és Anglia is többek között. A háború végére az elégtelen táplálkozás és a tífusz miatt (melyek a "szövetségesek" által a táborok utánpótlási vonalainak folyamatos bombázásai végett kialakult készlethiánynak tudhatók be), sok táborlakó meghalt. A zsidók azt állítják hogy 6 millió zsidó halála része volt egy szándékos ”gázkamrás” népirtó programnak, a holokausztnak. Néhány történész amellett érvel, hogy a halálesetek száma nagyon el van túlozva, és, hogy azokat tífusz járvány okozta, nem elgázosítás. Tekintet nélkül arra, hogy mi a valódi igazság, a ”holokauszt” történetét jogalapként használták fel a cionisták a zsidó állam létrehozásáért. 1945-47: A cionisták elárultak a briteket A II. világháború befejeztével a megviselt Anglia szegény volt és kimerült gazdaságilag. A felbátorodott cionisták kihasználták ezt a lehetőséget arra, hogy létrehozzanak egy országot. Terrortámadásokat indítottak a britek ellen – a legismertebb ezek közül az 1946-ban végbevitt jeruzsálemi King David Hotel (ahol Brit Mandátum Irodáinak központja) volt. A terrortámadás 91 különböző nemzetiségű embert ölt meg. Ez volt a köszönet amit a britek kaptak a kazár zsidóktól azért, hogy ellopták nekik Palesztinát! 1947 november: Az ENSZ feldarabolta Palesztinát Az USA akkori elnöke, Harry Truman támogatásával, aki nehéz elnöki választások előtt állt és szüksége volt a cionista támogatásra, a brit mandátummal együtt hamar szabad utat adott az ”ENSZ általi Feldarabolás”-nak, pontosan úgy, ahogy azt Teodór Herzl előre megmondta 1897-ben. Az ENSZ általi feldarabolás két részre osztotta Palesztinát. Egyik részét a kazár-európai zsidók kapták meg, akik akkor már özönlöttek oda Európából, a másik részét a helyi palesztinok fennhatósága alá helyezték, akinek ezek ellenére sem volt soha semmi beleszólásuk a dolgokba. Mindössze öt hónappal a feldarabolás után, 1948 májusában Izrael el lett ismerve egy új államként. 1948: A cionisták terrorja az arabok kiűzésére A ”feldarabolás” után a Palesztina izraelieknek adott felén több millió palesztin még úgy élt, ahogy azt ők tették évszázadok óta. Azért, hogy ”meggyőzzék” a palesztinokat otthonaik, földjeik és városaik elhagyására, fegyveres izraeli terrorbandák, mint az Irgun, mészárolták az arab férfiakat, nőket és gyerekeket. Az 1948-ban elkövetett Deir Yassin-i mészárlás a palesztinokat ősi otthonaik elhagyására kényszerítette. A leggyalázatosabb mészárlást Deir Yassin-ban vitték véghez, ahol a zsidók kézigránátokat dobtak arab otthonokba, elvágták nők és gyerekek torkait, és a hullákat kútjaikba dobták. Egyik terrorizált arab falu menekült a másik után. Sokuk, a mai napig menekülttáborban él. Ez felháborodást váltott ki mindenhol az arab világban. Az 1948-as háború egy arab erőfeszítés volt az elnyomott palesztin testvéreik felszabadításara de, az izraeliek az amerikai támogatásból (a Hitleri Németországtól "zsákmányolt") kapott modern fegyverekkel könnyen legyőzték ellenfeleiket. 1954: Az izraeli ügynökök Amerikai célpontot támadtak majd az arabokat vádolták meg vele A legendás Mossad – izrael titkosszolgálata – jelszava az, hogy ”Csalással kell háborút csinálni.” A legelső, amerikai célpont ellen irányuló terrortámadás 1950-ben történt meg, Egyiptomban. Mikor az egyiptomi hatóságok elkapták az igazi tetteseket, kiderült, hogy araboknak álcázott zsidók voltak. A szándékuk Amerika és az arabok szembeállítása volt. Az izraeli ”elhárítás” mai napig fenntartja, hogy az izraeli kormány semmit nem tudott a dologról. Ennek ellenére, az egy történelmi tény, hogy az első Amerika ellenes terrortámadás a Közel-keleten nem arabok, hanem izraeli kémek hajtották végre. 1963: ”AIPAC” – Megszületett az amerikai zsidó lobbi Az Amerikai Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) azzal a céllal lett létrehozva, hogy az amerikai politikusokat rávegye Izrael támogatására. Idővel, a szervezet Amerika legbefolyásosabb lobbi csoportjává vált. Tagsága ma 100,000 erősen motivált adakozó aktivistából áll – akik közül sokan jó összeköttetésekkel rendelkező milliomosok. Mindkét amerikai párt ambiciózus politikusai, ahogy híres újságírók és akadémikusok is, jól tudják, hogy keresztbe tenni az AIPAC-nak karrierjük végét jelenti. 1968: Izrael további palesztin területeket foglal el 1968-ban, megint harcok törtek ki Izrael és egy arab országokból álló koalíció között. A cionisták örökös áldozat szerepét követelő állításaival szemben, Izrael kezdte el a háborút. Izrael győztesen került ki a rövid konfliktusból, ami ”Hatnapos Háború” néven lett ismert. A hat nap alatt Izrael még több palesztin területet szállt meg. Emellett még szír és egyiptomi területeket is elfoglaltak. A háború alatt Izrael megtámadta az USS Liberty nevű amerikai hajót – 37 tengerészét megölve. Izrael azt állítja baleset volt, de a szerencsés amerikai túlélők és magas rangú tisztek állításai is azt mutatják, hogy a támadás egy szándékos kísérlet volt az amerikai hajó elsüllyesztésére, majd Egyiptomra hárítva a felelősséget érte. Izrael a mai napig folytatja brutális és megalázó ”1968-as megszállását”, és bizonyítva a gyenge palesztinok feletti zsarnokságát mészárlásokkal, mint Sabra és Shatila 1982-ben, Öntött Ólom Hadművelet 2008-ban, és a napjainkban végbemenő Védelmi Oszlop Hadművelet (2012). 2003: A cionisták 9/11-et egy Irak elleni háború elindítására használták fel Irak elnöke, Szaddam Husszein, az elnyomott palesztinok egy katonailag erős védelmezője volt. Irak területének egy része fáj a foguk, amit a cionisták ”Nagy Izrael”-nek hívnak (az Ószövetségben a Nílus (Egyiptom) és az Eufrátesz (Irak) közötti terület). Azért, hogy elérjék hosszú távú céljukat a régió uralására, Husszeint el kellett távolítani. Az izraeli Mossad és az amerikai CIA által kitervelt és véghezvitt szeptember 11-ei ”hamis zászló” támadások az amerikai nép féldühítését szolgálták, mely végül szabad utat biztosított korlátlan háborúkra (a globalizmusért és a cionizmusért) a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. 2003-ban az USA kormány eleget tett a cionista követeléseknek és lerohanta Irakot. Szaddám Husszeint, aki semmi rosszat nem tett Amerikának el fogták és kivégezték. Több, mint 5,000 amerikai katona, és 500,000 iraki vesztette életét az iraki háborúban. 2011: A cionista Amerika meggyilkolta Kadhafit A líbiai vezető, Muammar Kadhafi régóta kritizálta Izraelt. Kadhafi végig kitartott amellett, hogy Izrael hamisan vádolta őt amerikai katonák meggyilkolásával egy németországi diszkóban. Egy brit rendőrnő, Yvonne Fletcher meggyilkolásával, és a Pan Am 103 repülőjárat felrobbantásával. Kadhaffi nyilvánosság előtt vádolta a cionistákat amerikai Kennedy elnök meggyilkolásával azért, mert JFK meg akarta akadályozni Izraelt nukleáris fegyverek előállításában. Izraelnek jelenleg több, mint 200 nukleáris bombája van. Kadhaffi legfőbb bűne az volt, hogy az nyers olaj kereskedelmében az eddig kizárólagosságot játszó dollárt (értéktelen papírlapot) felváltotta az aranyra. Ezzel a tettével meg is pecsételte a sorság. 2011-ben, a NATO légitámadásokat indított Líbia ellen, miközben a CIA által kiképzett ”lázadók” hadműveleteket hajtottak végre a szárazföldön. Mint Szaddám Husszein, Kadhafi is életével fizetett antiszemitizmusáért. 2012 és utána: Irán és Szíria következnek Mint Irak és Líbia, úgy Irán és Szíria is szintén akadályozzák az Izraeli terjeszkedést a Közel-Keleten. Amerika és a NATO - Izrael bábjai dolgoznak a függöny mögött mindkét kormány elüldözésére. Előbb utóbb bele lesznek rángatva a háborúba Izrael érdekeiért. Hogy mi lesz a végjáték? A cionisták a Tórát (az Ószövetség első 5 könyve)idézik, mint Palesztinához való jogosultságuk alapját, ahonnan a rómaiak 2,000 évvel ezelőtt elüldözték őket. A bibliai vers, amiből a vallásos és istentagadó zsidó összeesküvése származik a Teremtés könyvében van leírva (1Mózes 15:18): ”Ezen a napon Jehova szövetséget kötött Ábrahámmal, ezt mondva: 'A te magodnak adom ezt a földet az Egyiptom-folyótól a nagy folyóig, az Eufráteszig' “(Irak). A két kék sáv az izraeli zászlón a két nagy folyót jelképezi. A cionisták sose fognak megpihenni amíg el nem lopták Egyiptom nyugati részét, egy nagy részt Irakból, Libanonból, Szíriából és Jordániából (és Szaúd Arábia déli részét). Közel-kelet térképének ilyen radikális átrajzolásához egy nagyszabású regionális (vagy globális) háború lesz szükséges. LINK: A cikk!

„Amikor Amerika összeomlott, óriási kiabálás támadt”

A gazdasági krízis már 2009 őszén polgárháborúhoz vezethet az USA-ban és ennek következtében az ország két részre szakadásához. Ezzel a prognózissal lépett fel 10 évvel ezelőtt a politikai tudományok doktora, az orosz Külügyminisztérium Diplomáciai Akadémiája „Nemzetközi kapcsolatok” karának dékánja, Igor Panarin. Akkor prognózisai fantasztikusaknak tűntek, de most nem egy meglátása megvalósulni látszik. Az „Izvesztiának” adott interjújában Panarin professzor elmondta, hogy miért találta ki az USA a pénzreformot, kinek dolgozik Obama és miért jobb, ha Oroszország Kínával barátkozik. Igor Nikolaevich, honnan ered a gondolat az USA széteséséről, méghozzá 1998-ban, akkor amikor ez az ország virágzott és vitathatatlanul a világ vezető állama volt? 1998. szeptemberében Ausztriában tartották az „Információs háború” nemzetközi konferenciát. Ott tártam a nyilvánosság elé elemzéseimet. A 400 résztvevő közül 150-en az USA-ból voltak, és amikor előadásomban Amerika összeomlott, óriási kiabálás támadt a teremben. De minden meg volt alapozva. Már akkor világos volt, hogy a legnagyobb pusztító erő az USA számára – a pénzügyi-gazdasági. A dollár nincs semmivel fedezve. Az ország külső adósságállománya lavinaszerűen növekedett, bár a 80-as években még nem volt. 1998-ban, amikor prognózisomat készítettem, már meghaladta a 2 trillió dollárt. Most több, mint 11 trillió. Ez egy olyan piramis, ami egyszer feltétlenül össze fog omlani. Összeomlik az egész amerikai gazdaság? Már most elindult az összeomlás. A pénzügyi krízis oda vezetett, hogy a Wall Street 5 legnagyobb és legrégibb bankja megszűnt létezni, kettő pedig a túlélésért küzd. Veszteségeik – a legnagyobbak a világtörténelem során. Most a globális pénzügyi mértékű szabályozó rendszer felváltásáról van szó: Amerika nem lesz többé globális szabályozó. Ki fogja felváltani? Erre a szerepre két ország jelentkezett: az óriási tartalékokkal rendelkező Kína, és Oroszország – mint olyan ország, amely vállalni tudna szabályozó szerepet az eurázsiai térségben. Éppen hogy befejeződött a „húszak” csúcstalálkozója Washingtonban, ahol nagyon jelentős események történtek. A résztvevők a nemzetközi kapcsolatok új szerkezetét vetették fel, amelyben a kulcsszerep a Nemzetközi Valutaalapé lesz. De a Nemzetközi Valutaalapnak pénzre van szüksége. A summit résztvevői ezért Kínához és Japánhoz fordultak pénzért. Kína aranyvaluta tartalékai több mint 2 trillió dollár, ő az USA legnagyobb hitelezője, most pedig elkerülhetetlenül befolyással lesz a Valutaalap politikájára. Nem véletlen, egyébként, hogy Hu Czintao úr a találkozón két vezetővel folytatott személyes megbeszéléseket: a mi elnökünkkel és Nagy Britannia vezetőjével. Éppen Angliában fogják megtartani a „húszak” tavaszi találkozóját. Oroszországgal pedig azért, mert ez az ország tett javaslatot a világ pénzügyi rendszere alapvető átalakítására – ami jól beilleszkedik a reform kínai elképzelésébe. „A porcok, amelyek az USA-t egyben tartják, gyengék” Térjünk vissza az USA-hoz. Mi utal az ország lehetséges szétszakadására? Az okok egész komplexusa. Először is: az USA pénzügyi problémái csak növekedni fognak. Emberek milliói veszítették el a megtakarításaikat. Az országban nőnek az árak és a munkanélküliség. A csőd szélén áll a „General Motors"; és a „Ford”, ez pedig azt jelenti, hogy egész városok maradhatnak munka nélkül. A kormányzók már kemény formában követelik a támogatást a központi kormányzattól. Nő az elégedetlenség, amelyet egyelőre csak a választások tartottak vissza és az a remény, hogy Obama képes lesz csodát tenni. De már tavaszra világossá fog válni, hogy nem lesz csoda. A második tényező – az USA sebezhető politikai berendezkedése. Az ország területén nem létezik egységes törvénykezés. Még csak egységes közlekedési szabályok sem léteznek: a porcok, amelyek az USA-t egyben tartják, meglehetősen gyengék. Még az Irakban működő fegyveres erőkben is nagy mértékben nem amerikai állampolgárok működnek, akik azért harcolnak, mert ezért amerikai állampolgárságot ígértek nekik. Ily módon a hadsereg, olvasztótégelyként, megszűnt ellátni az amerikai államot egyben tartó erő funkcióját. Végül pedig: szakadás az elitben, amely nagyon nyilvánvalóan látszódott a krízis körülményei közepette. „A százdolláros bankjegyeket befagyaszthatják” Hogyan szakadhat szét az ország? Világos: délen ott van Mexikó… Ki van még? Összesen hat rész van. Az első: az USA csendesóceáni partvidéke. Itt egy példát hozhatok: San Francisco lakosságának 53 %-a kínai. Washington állam kormányzója kínai, fővárosát Seattle-t az USA-beli kínai emigráció kapujának nevezik. A csendesóceáni régió fokozatosan Kína befolyása alá kerül, ez nyilvánvaló. A második rész délen van – ezek valóban a mexikóiak. Ott a spanyol nyelv helyenként már államnyelv lett. Majd Texas, amely nyíltan küzd a függetlenségért. Az USA atlanti partvidéke teljesen eltérő etnoszt és mentalitást mutat, ezt szintén két részre lehet osztani. És végül a központi, depresszióban lévő régiók. Emlékeztetett arra, hogy az USA 5 központi állama, ahol indiánok élnek, kinyilvánították a függetlenségüket. Ezt úgy állították be, mint valami viccet, politikai showt. De a tény tény marad. Északon erős Kanada befolyása. Alaszkát egyébként még mi is visszakérhetjük. Hiszen azt csak bérbe adtuk… És mi lesz a dollárral? 2006-ban titkos megállapodást kötött Kanada, Mexico és az USA az amero – egy új pénzegység bevezetésére. Ez jelentheti a dollár felváltására való felkészülést. Eközben a százdolláros bankjegyeket, amelyek szó szerint elárasztják a világot, egyszerűen „befagyaszthatják”. Azzal az indokkal, mondjuk, hogy azt a terroristák hamisítják és ezért megbízhatatlan a használatuk. „A klánok közötti szembenállás nyílttá vált” Beszéljen részletesebben az elitek szakadásáról. Demokratákról és republikánusokról van szó? Egyáltalán nem. Az USA vezetésében két csoport van. Az elsőt nevezhetnénk „globalistáknak” vagy „trockistáknak”. Eszméjüket valaha Trockij fogalmazta meg: nekünk nincs szükségünk Oroszországra, nekünk világforradalomra van szükségünk. A Szovjetoroszországra mint a világ feletti ellenőrzés bázisára tekintettek. A második csoport – az „államiak” (?), akik saját országuk felvirágzását kívánják. E két klán képviselői jelen vannak a Demokrata Pártban és a Republikánus Pártban is. Példa: a Polson féle krízisellenes terv szavazása, amelyet a republikánus kormányzat nyújtott be. Kezdetben éppen a republikánusok buktatták meg. Ki vezeti a klánokat? A globalisták kulcsfigurái: Condoleezza Rice külügyminiszter és Dick Cheney alelnök. Az „államiaké” Robert Gates védelmi miniszter, Michael Hayden a CIA igazgatója és Mike Mcconnell admirális, a nemzeti felderítés igazgatója. A globalisták – főleg a pénzügyi elit, az államiak – a fegyveres erők, a titkosszolgálatok, a hadiipari komplexus. Az utóbbi időkben e két klán közötti szembenállás nyílttá vált. Múlt decemberben az államiak egy jelentést nyújtottak be, amely teljesen tagadta, hogy Iránnak atomfegyvere lenne. Ez teljesen ellentétes volt Dick Cheney és Condoleezza Rice következtetéseivel. A másik – nagyon fontos – esemény az ötnapos kaukázusi háború miatt tartott kongresszusi meghallgatáson történt. A globalisták Condoleezza Rice személyében azt állították, hogy a háborút Oroszország kezdte és ezért meg lesz büntetve. Grúzia Condoleezza projektje volt. A hírszerzés képviselői pedig egy teljesen ellentétes nyilatkozatot tettek: a háborút Grúzia kezdte. Jelentős politikai személyiségek nyílt összeütközését láthattuk. Kivel van Obama? Az államiak, élükön Gates-el a fő játékosok, akik Obamát győzelemre vezették. Ezért a fő irányvonal megváltoztatását követelik tőle. Ebben az értelemben nagyon érdekes tény, hogy a republikánus Gatesre mint a legesélyesebb lehetséges jelöltre tekintenek, hogy továbbra is ő marad a védelmi miniszter vagy külügyminiszter lesz. Ez az államiaknak az új elnökre való befolyására utal. Egyébként Obama első megbeszélését éppen az amerikai titkosszolgálatok képviselőivel folytatta. „El kell vágnunk azokat a szálakat, amelyek a „Titanichoz” fűznek minket” Mit jelent az államiak győzelme Oroszország számára? Számunkra ez nem rossz esély, mert éppen ők léptek fel szövetségesinkként a kaukázusi fronton. Medvegyev amerikai látogatása nyomán látjuk, hogy a látogatást nem érte semmilyen obstrukció a kaukázusi eseményekkel kapcsolatban. Washingtonban meglehetősen nyugodt és jóindulatú fogadtatásban részesült. Mit kell tennie Oroszországnak, hogy elkerülje az USA lehetséges összeomlásával járó megrázkódtatásokat? A rubelt regionális valutává kell fejleszteni. Végül létre kell hozni egy teljes értékű olajtőzsdét, amelyen rubelben folyik a kereskedelem. Szó szerint néhány nappal ezelőtt írták alá az egyezményt Oroszország és Belorusszia között, hogy végre az olajat és a gázt rubelben fogják elszámolni. Ez – a rubel regionális valutává válása folyamatának kezdete. Kazahsztánnal és Belorussziával már áttértünk a rubel-elszámolásra az elektromos áramért. Most az a feladatunk, hogy 2008 végéig minél több szerződést kössünk 2009-re rubelben. Ebben az esetben Oroszország arrébb léphet a globális krízistől, amely egyre növekszik. El kell vágnunk azokat a szálakat, amelyek minket a pénzügyi „Titaniccal” egyesítenek, amely, véleményem szerint, a közeljövőben a mélybe fog süllyedni. LINK: A cikk!

Az USA szegényeken és feketéken tesztelt vegyi fegyvereket

Az Egyesült Államok szegényeken és feketéken tesztelt vegyi fegyvereket a hidegháború alatt. Egy esetleges szovjet nukleáris támadás elleni pajzs fejlesztése miatt, Saint Louis városában az amerikai hadsereg olyan vegyületeket permetezett szét a helyi lakosság felett, amelyeket vegyi fegyverek gyártásához használtak. Az '50-es, '60-as években St. Louis külvárosi lakói tesztalanyként szolgáltak a mérgező vegyületek hatásainak ellenőrzéséhez. Erről írt tanulmányt Lisa Martino-Taylor, a Saint Louis Community College szociológus professzora, aki nyilvános dokumentumok közt kutatott, és kadmium-szulfid, valamint mérgező cink tárolókról talált jelentéseket az '50-es, '60-as évekből. A tanulmány szerint az amerikai hadsereg teszteket hajtott végre, különösen a magas népsűrűségű, szociálisan elkülönített területeken, ahol túlsúlyban voltak a fekete és az alacsony jövedelmű polgárok. A helyi hírcsatorna interjújában elmondta, hogy „nagyon megdöbbentette az a titkolózás és félrevezetés", amit a hatóságok felelősségének firtatása kapcsán tapasztalt. „Minden tőlük telhetőt elkövettek hogy becsapják az embereket” nyilatkozta. A vegyi fegyverek embereken való tesztelése a „Manhattan-Rochester” program része volt. Ez egy amerikai kormányprogram, amely a hidegháború alatt a rádióaktivitás emberi testre gyakorolt hatásait vizsgálta. Hasonló kísérletekre került sor Corpus Christi városában és Texasban is. A legmérgezőbb vegyületeket légi bemutatók során, repülőgépekből permetezték a célterületre. Lisa szerint a program részeként aeroszolos spray-ket is elhelyeztek a környező felhőkarcolók és meteorológiai tornyok tetején. 1953-ban összesen 16 kísérlet volt, mely során nem kevesebb mint 35 adag cink-szulfidot és kadmiumot használtak fel St. Louis-ban. A leginkább érintett környékek a „sűrűn lakott nyomornegyedek” voltak, ahol körülbelül tízezer alacsony jövedelmű lakos élt, többségében gyerekek. Tisztázás A Lisa által kapott eredményeken megdöbbenve, az állami törvényhozók október 22-én tisztázást kértek a fegyveres erőktől. „Az ötlet, hogy polgárok tízezreit akaratuk ellenére tettek ki mérgező anyagok hatásainak, teljességgel felháborító. Teljesen természetes, hogy ezek az emberek és családjaik válaszokat követelnek a kormányhivataloktól,” nyilatkozta Roy Blunt, republikánus szenátor. A demokrata Claire McCaskill, és kollégája, Blunt szintén tisztázást kértek John McHugh-tól, a hadsereg titkárától. „A Szenátus és a Képviselőház is folytatott nyomozásokat a '90-es évek alatt, de semmi sem történt, - állítja Lisa Martino-Taylor. Szerinte a legnagyobb hiba az volt, hogy „igazából soha nem néztek utána, hogy kinek lehetett köze az ügyhöz”. Radioaktivitás Az interjúban Lisa azt mondta hogy „bőven vannak rá bizonyítékok, hogy sugárzó vegyületeket is felhasználtak a kísérlet során.” Lisa szerint fluoreszkáló részecskéket is hozzáadtak a keverékekhez, melyeket arra használtak hogy „megvilágítsák” a célpontokat, azonosítva őket a további tesztekhez. Fennáll a gyanú, hogy a „U.S. Radium” nevű cég részt vett a kísérletben. A U.S. Radiumnak már csak azért is felelnie kellene a törvényszék előtt, mert radioaktív festéket gyárt, mely már számos festőt ölt meg. Kutatásának jövőbeni folytatását illetően azt mondta, fontos lenne nyilvánosság elé tárni „hogy mindez súlyos megsértése volt az egész egészségügyi etikának, minden nemzetközi jogszabálynak, de még az akkori katonai rendszabályoknak is.” LINK: A cikk!

Nemcsak Németország aranya hiányzik

A King World News vendége, Gerald Celente, a világ egyik vezető és elismert trend előrejelzője, a Trends Research Intézet alapítója, arról beszélt, hogy nemcsak Németország aranya hiányzik. Az interjú során beszélt más országok aranykészleteivel kapcsolatban felmerült problémákról, valamint az összeomlás szélén álló globális gazdaságról: „Nemcsak Németország aranya hiányzik. Az Egyesült Államokkal és az összes többi országgal is ugyanez a helyzet. Senki sem tudja mi van Fort Knox-ban. Senkit nem engednek be. Hol van az Egyesült Államok aranykészlete? Hogy lehet, hogy senki sem léphet be Fort Knox-ba, hogy megnézze?” „Miért nem lehet ellenőrizni vagy megszámolni? Miért nem nézhetjük meg, mi van ott? Hogyan lehetséges, hogy még a politikusok sem léphetnek be oda? Az az arany nem létezik. Ez az egész csak arra jó, hogy még inkább meggyőzze az embereket: a királynak nincs aranya.” Ez az egyik oka annak, hogy mindent megtesznek az arany árfolyamának alacsony szinten tartása érdekében. „Minden erővel azon vannak, hogy az arany árfolyama alacsonyan maradjon. Ahogy James Turk rámutatott, már a 90-es években szó esett arany swapokról a Fed jegyzőkönyveiben, pedig ez nem megengedett számukra. Ezért is tesznek meg mindent, hogy lenyomják az arany árát, de én hosszú távon gondolkozom és ezt a játékot, nem tudják túl sokáig fenntartani. Én a következőket jósolom: Szerintem eljön a pont, amikor bevezetnek egy új tartalékvalutát és ennek az új szabványnak valamilyen módon az arany is része lesz. Akkor az arany árfolyama meghaladja majd a 2000 dollárt unciánként.” „Kínában például mit csinálnak? Folyamatosan csökkentik a kamatokat, folyamatosan pénzzel árasztják el a gazdaságot, felduzzasztják. Figyeljük csak meg milyen hírek jönnek az Európai Központi Bank felől: a végtelenségig folytatják az értéktelen kötvények felvásárlását. Honnan szerzik rá a pénzt? Minél többet nyomtatnak, annál értéktelenebbé válik az adott valuta.” „Amerikáról nem is beszélve. Mindenki a választásokkal van elfoglalva, a két elnökjelölt pedig még említésre sem méltatja azt a fiskális szakadékot, aminek a szélén az országuk táncol. Nem látni, hogy a hanyatló gazdaságok okozta károknak hol a vége. Egyik gazdaság a másik után bukik el szerte a világon.” KWN: Egyre többen beszélnek arról, hogy ezek a törekvések az Új Világrend bevezetését segítik elő. Néhány nappal ezelőtt Nigel Farage például elmondta, hogy évekig nem akart hinni ebben a törekvésben, de most már annyira egyértelmű, hogy mindenki láthatja. „Hiszen itt folyik az orrunk előtt! Hogyan tagadhatná le bárki is?” – mondja Celente. „Beszéltünk Mario Draghi-ról. Mit keres ott? Megpróbálja a hatalmat Brüsszelben konszolidálni. A bankrendszernek köszönhetően Európában minden szuverenitás megszűnik. Új vezérük lesz. Arról beszélnek, hogy a hatalom konszolidációjára azért van szükség, hogy ezek a problémák ne történjenek meg a jövőben. Szép kis sztori! El is hiszem. Azok az emberek, akik létrehozták a problémát, most majd szépen megoldják? Tündérmese. Ez egészen egyszerűen egy hatalomátvétel. Most nem vallási értelemben beszélek, de Jézus, a Béke Fejedelme, egyetlen egyszer folyamodott erőszakhoz: amikor kiűzte a pénzváltókat a templomból, mert ők voltak azok, akik fizikailag tönkretették a népet. Most nem pénzváltóknak, hanem bankoknak hívják őket. Ez a valóság. És a pénzhatalom ugyanolyan függőség, mint a kábítószer. Nincs lelkiismeretük. Amikor itt elfogy a pénz, háborút indítanak, mert kell nekik az újabb adag. Tudjuk, hogy ezen a téren is egyre forróbb a helyzet.” „Ha szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy több millió ember ment az utcákra Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, mert nincs pénzük ételre, otthonra, lassan már semmire. Nem látják az emberek, hogy mi folyik itt? Az egész pénzrendszer az összeomlás szélén áll! A bankok is kifogytak a pénzből. Nem tesznek egyebet, mint digitális pénzt állítanak elő, hogy felszínen tartsák még egy ideig a globális piramisjátékot. És ahogy már korábban említettem, amikor kifogynak az ötletekből, elindítanak egy újabb háborút. És az a háború más lesz, mint az eddigiek.” LINK: A cikk!

Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország - 1 rész

Parlamenti munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség - felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a titkosszolgálat hozta létre hazánkban. Volt egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal, személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan, erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba került… Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések elkövetőinek felderítésére. A budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben. Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott… Ugyancsak a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R. László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában - „eltűntek”… „1980-ban is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek, összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés olajbizottsága előtt. A volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai. Tonhauser „Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja, valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt rendőrtiszt. Ennek a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több, mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól. Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült, a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára. Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől, Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is. Az Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány 2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza, aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006) után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el. Köztudott: az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek köszönik, jól vannak… Amint az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat szövődött. Nagyon szoros… Los Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk rovott múltjával. „Ungarnkreis”, azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda, amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György, akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként” emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva. Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner, majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták, hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A 41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség hálójába. Három éve keresték már a magyar származású kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és hitelleveleket.” Bodnár György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások történnek hazánkban… 1988. december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad, az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett. 1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt kapott tisztsége mellé. Három és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft. néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u. 52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével. A pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi Fotex-vezér… Annak ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G. Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft. alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december 5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót… Játékkaszinók létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt. A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk" - nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap 1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben, Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra. (Érdekesség, hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó, akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az ismeretlen tettes…) Bodnár György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga, valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár Rt. is). Bodnár, Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett Bodnárral, de végül mindig kibékültek). Bodnár „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat - elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő, sem a halálra gázolt nő… LINK: A cikk!

Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország - 2. rész – Vége

Dolgoztak a „titokzatos kezek”. Ahogy dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott információkat szolgáltatna a médiavállalkozó ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett, áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival. Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe. Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy kicsit” - mondta megtörten a telefonba. Portikhoz hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük. Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa, nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn. 1994-ben a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA, a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő” Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát. A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK komoly „falat” volt, működését - egészen a rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése. 1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok, stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is, amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó, ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében közreműködött a társaság. Háromszor írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára, mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság irányítását. A vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében: aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd vissza” E-hitelek. Az új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték. A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” - ezeket a pénzeket. 1996-1998 között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették, hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők! Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is, párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi Nem hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”: Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese, Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára, Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor (SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként működött. Illusztris névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a csupán általános iskolai végzettséggel, és „börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez? Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva vagy ólomba öntve. 1998. június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok) tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások, valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből keletkező befektetések FIK Rt. részére történő érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft. képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta. Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában felrobbantották. Kovács Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején - máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal, Apró Piroska testvére. Ma már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”, „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket, a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük. Nem mindenki volt ilyen szerencsés… A Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél, közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég" a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható, fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"... Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is? Azért, hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások" környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég". Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok, írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”. A kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak" képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint a jégkorongban… A kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek" aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan erő" számára biztosan nem. LINK: A cikk!

Szövetségben a balatoni korona és a soproni kékfrank

Megalakult a Helyi Pénzek Szövetsége - közölte a szervezet szerdai budapesti létrehozását követően az MTI-vel Varga István elnök. Elmondta: a tömörülést a három már működő rendszert irányító szervezetek vezetői, Perkovátz Tamás (soproni kékfrank), Leitold László (balatoni korona) és Horváth Tibor (Bocskai korona) hozták létre. Az egyesület első nyilvános bemutatkozását március végi, soproni szakmai rendezvényükön tervezik. Varga István kiemelte: céljuk, hogy kicseréljék tapasztalataikat, segítsék a saját és más utalványok biztonságos használatát, hatékonyságát, illetve a működési szabályok kidolgozását. Minden közösségnek jogában áll önmaga gyarapodását, boldogulását minden eszközzel előmozdítani a hagyományok megőrzése, a szülőföldünk értékeinek megtartása mellett. Kultúránk fenntartása és gyarapítása csakis erős gazdasági háttérrel lehetséges, melynek egyik eszköze a közösséget is építő saját fizetőeszköz - áll a szervezet alapító okiratában. Ez hangsúlyozza: az együtt élők egymás iránti bizalma komoly és növelhető tőke, amelyet a körükben használt fizetőeszköz fokoz, növelve a saját áruk, szolgáltatások iránti keresletet és a közösség összetartó erejét. Az első hazai helyi pénz, a soproni kékfrank 2010 májusában került forgalomba. Tavaly indult a balatoni korona és a Bocskai korona. A szövetség céljai A helyi pénzek általában a helyi önkormányzatok, területfejlesztési szervezetek és valamely pénzintézet együttműködésével kerülnek forgalomba. A kibocsátók célja jellemzően a helyi pénzforgalom felgyorsítása, a tőke helyben tartása, emellett a fizetőeszköz egyfajta turisztikai attrakcióvá is válhat. Ezek a jogilag utalványnak számító készpénz-helyettesítő fizetőeszközök csak korlátozottan használhatóak fizetésre, mivel zárt körben használják őket: az akcióhoz csatlakozó helyi vállalkozások termékeiért és szolgáltatásiért lehet fizetni velük, így a jelenlegi szabályozási környezetben nem engedélykötelesek. (Beváltotta a balatoni korona a hozzá fűzött reményeket: már kétszáz helyen lehet használni a tavaly március végén bevezetett helyi fizetőeszközt - írta január 8-i számában a Magyar Nemzet. Az országban ezenkívül két régióban fizethetünk helyi pénzzel, és amint a Magyar Nemzet megtudta, több térségben is tervezik, hogy követik a példát.) LINK: A cikk!

Hogyan jutottunk idáig?

Amikor az átlagember fölteszi ezt a kérdést és válaszokat keres a romló gazdasági állapotokra és az egyre élhetetlenebbé váló 89'-es kapitalista politikai rendszer anomáliáira, nehéz egyértelmű diagnózisokat felállítania. Ha a problémák gyökerét csupán a belpolitikai térfélen keresnénk, nem értenénk meg azokat a világpolitikai összefüggéseket, amelyek meghatározták és jelenleg is meghatározzák hazánk sorsát és mozgásterét a nagy geopolitikai játszótéren. Részlet egy internetes bejegyzésből: Volt egy korszak, amit ma oly sokan átkoznak, amikor a faluban volt munka, nem csak a csókosoknak a narancsbárók földjén, hanem mindenkinek. Akkor apánk és anyánk hajnalban kelt, mert várta őket a tsz vagy a gyár a városban. Amit megkerestek, az nem csak arra volt elég, hogy lassan éhen dögöljenek, hanem neveltek minket tisztességgel, házat építettek és boldogultak. Lehet, hogy csak zsigulit vagy trabantot tudtak venni, de azzal legalább kirándulni, sőt nyaralni jártunk. Ma ha van is autó, egy havi fizetés rámegy a tankolásra, az adókra. Nyaralásról a mi gyerekünk szinte azt sem tudja micsoda, irigykedve nézi a mi gyerekkori képeinket és kérdezi, hogy hol jártunk, ők miért nem juthatnak el oda és mi összeszorult gyomorral beszélünk nekik a hitelekről, a munkanélküliségről, arról, hogy egyszer talán jobb lesz. Aztán lassan felnőnek úgy, hogy a felét sem kapják meg annak, amit mi kaptunk és mi csak szégyellni tudjuk magunkat amiatt, hogy nem tudtunk nekik olyan gyermekkort biztosítani, amiben nekünk részünk lehetett. Mi történt? Elrontottunk valamit? Mi vagyunk a hibásak? Sorra tesszük fel magunknak a kérdéseket, de választ nem kapunk. Csak azt látjuk, hogy ez az ország egy szörnyű zsákutcában van és legrútabb helyzetben a magyar falu van, ahol semmi, de semmi kiút nincs a reménytelenségből. Aki tudott elmenekült, aki maradt lassú pusztulásra van ítélve. Van kiút? Magyarországot elárulták és kirabolták Ha röviden kívánjuk összefoglalni az elmúlt 23 év krónikáját, akkor minden bizonnyal ez a tömör és sommás kijelentés kifejezi a lényeget. A 89'-es modellváltás és az eltelt több mint két évtized nagyobb kárt okozott, mint a korábbi háborúk, és nem csak anyagi, gazdasági értelemben, hanem morális és szellemi vonatkozásban egyaránt, az emberi veszteségről már nem is beszélve. Ma még felmérni is nehéz az okozott pusztítás mértékét, pedig sem hagyományos értelemben vett háború, sem fegyveres belső konfliktus, de még olyan mérvű természeti katasztrófa (például a Japánt ért katasztrófa) sem történt, ami ezt az állapotot indokolttá tenné. A belső árulás és a hazai atlantisták aknamunkája, melynek során kiszolgáltatták az országot a nyugati imperialistáknak nem történhetett volna meg a gorbacsovi árulás nélkül (a nyugati szabadkőművesség azóta is dicsérgeti Gorbacsovot), melynek során a szovjet államvezetésben teret nyert atlantista lobbi átengedte Rothschildéknak az egész közép-kelet-európai térséget. Rothschildék kifutófiúja és ügyintézője Soros György, és a CIA készítette elő a magyarországi 'demokratikus ellenzéket' a politikai vezetőszerepre, így a jelenlegi kormánypárt vezető káderei is a nyolcvanas években általuk kerültek kiválogatásra. Az első, immár több párt létrehozásával lebonyolított választás előtt Soros György szervezte meg (hazai - szándékosan nem magyart írunk - részről a néhai szdsz-es Tardos Márton, a Kékszalag bizottság oszlopos tagja koordinálta) azt a londoni találkozót, amelynek során a kormányalakításra esélyes új pártok gazdasági szakértői találkoztak a Warburg és Rothschild bankházak képviselőivel. Ezen a találkozón tudomására hozták hazánk leendő politikai vezetőinek (tehát az összes győzelemre esélyes euroatlanti alapállású politikai pártnak), hogy az államadósság elengedésének kérdését nem tehetik sem választási, sem későbbi gazdasági programjuk részévé. Továbbá kifejezték arra vonatkozó igényüket is, hogy a teljes magyar állami vagyon megszerzését lehetővé kell tennie bármelyik hatalomra kerülő magyarországi politikai erőnek. Figyelemreméltó, hogy ennek a találkozónak a résztvevői, teljes mértékben magánemberként utaztak Londonba, hiszen a választások előtt semmilyen állami vezetői, vagy gazdasági vezetői tisztséggel nem rendelkeztek, így elmondhatjuk, hogy egy magánmegbeszélésen döntöttek Magyarország későbbi sorsáról. Az úgynevezett nemzeti oldalon népszerű elképzelés az, hogy Magyarország valamilyen misztikus, vagy kabalisztikus okból van az atlantista gyarmatosítás célkeresztjében, de ha figyelemmel kísérjük a közeli térségünk eseményeit és folyamatait észre kell vennünk, hogy ilyen vonatkozásban nem vagyunk különleges helyzetben, mivel a szovjet-orosz érdekszféra visszahúzódásával a térség más országaiban is hasonló átmentek történtek. A különbségek csupán a helyi sajátosságokból adódó különbözőségekben figyelhetők meg, amelyeknek a legdrasztikusabb példája a Jugoszlávia ellen indított NATO terrorháborúban csúcsosodott ki. Jugoszlávia szétdarabolásáról és a nyugati atlantista érdekszférába való integrálásáról ugyanazok az erőközpontok döntöttek a kilencvenes évek elején, amelyek a fent említett magyarországi küldöttséget is Londonba hívták. Ennek szemléltetésére megosztunk olvasóinkkal egy interjú részletet, amely néhány hónappal ezelőtt az orosz sajtóban került publikálásra. Az interjúalany Borka Vučić, korábban Jugoszlávia Központi Bankjának elnöke és pénzügyminiszter volt. - Jugoszlávia egyik pénzügyi vezetője, az Angol-jugoszláv Bank elnöke voltam, amelyet 1979-ben alapítottak, és Londonban működött. Összesen hét bankot alapítottam jugoszláv és külföldi tőkével Londonban, Párizsban, Frankfurtban, Bécsben, New Yorkban. Aztán a kilencvenes évek elején engem sürgősen Londonba hívtak meg, és közölték, hogy az USA és Nagy-Britannia meg akarja szüntetni a vegyes bankokat, és ki akarja vonni belőlük tőkéjüket. Az USA elhatározta, hogy szét kell darabolni Jugoszláviát, és adóst csinált belőlünk. Mindent megtettek, hogy tönkretegyék az iparunkat, hogy ne legyenek olyan termékeink, amelyeket ajánlani tudnánk külföldi fogyasztóknak. Exportunk nem volt, ami nagy adóssághoz vezetett. Ez volt a banki háború: el akarták pusztítani a szerb gazdaságot, felháborodást kelteni az emberek körében, akik elvesztették a munkahelyüket. A pénzügyi blokád után – a Nyugat támogatása mellett – már igazi háború folyt a Balkánon. Borka Vučić így látta ezeket az eseményeket. - Az 1991-es háború, aztán a boszniai háború és az 1999-es NATO-agresszió végleg tönkre tette hazánkat. Mindegyik nemzet saját sarkába húzódott, az emberek nem tudtak normálisan dolgozni. Sok szerb elveszítette földjét Boszniában, Horvátországban, Koszovóban, és nincstelen menekültté lett. 1999-ben a NATO-katonák nemcsak az ország infrastruktúráját semmisítették meg, hanem gyerekeket is öltek meg. 1999 májusában egy pilóta rakétával lőtt két lányra, akik a Varvarinszki hídon át templomba mentek. Akkor megölték Jugoszlávia egyik legjobb matematikusát, aki több nemzetközi versenyen győzött. Még nem tudjuk pontosan, milyen károkat okozott a NATO-bombázás, de most egyre több ember szenved a vérrákban, sok a beteg gyermek, pótolhatatlan genetikai kárt okoztak a nemzetnek, aminek következményeit még sokáig érezni fogjuk. Ez az interjú 2009 tavaszán, Belgrádban készült. Néhány hónappal ezután Borka Vučić tragikusan, egy autóbalesetben halt meg. Ez 2009. augusztus 1-én Nis város közelében történt. Ha a Jugoszlávia és Magyarország nyugati gyarmatosítása közötti különbözőségeket keressük, ez abban nyilvánul meg, hogy amíg Magyarország Közép-Európa legnagyobb zsidó-ólja és így jó táptalajnak ígérkezett a liberális nyugatos és euroatlanti szellemiség befogadására (a társadalom megdolgozása szempontjából a véleményformáló pozíciókban is túl vannak reprezentálva), addig Jugoszlávia és azon belül Szerbia kevésbé fertőződött ettől a népségtől, erősen nacionalista és militarista beállítottságú lakossággal rendelkezett abban az időben – tehát hazánkhoz hasonlóan politikai és gazdasági úton, 'puha' gyarmatosítással nem volt legyőzhető, ezért polgárháborút kellett kirobbantani a területén, szét kellett darabolni, és a NATO légi-terror hadműveletét kellett alkalmazni a legyőzéséhez és behódoltatásához. Így a végeredmény hasonló lesz a magyarországihoz, csupán több lépcsőfokban és hosszabb idő alatt kerül megvalósításra. A jelen Hazánkban a '89-es modellváltás után eltelt két évtizedben kialakult az a jelenleg fennálló politikai váltógazdaság, melynek során a protest szavazatok megszerzése által egymást váltogató radikális és mérsékelt atlantista pártok helytartóként működtetik a demokratikusnak nevezett kamatgyarmatot. Ahol az állami vagyon jórészt eladva, az államadósság kifizethetetlen szinten, saját termelés nincs, az ipari termelő és feldolgozó szféra szétverve, az összfegyvernemi harc megvívására alkalmas haderő fölszámolva, széthulló szociális háló és egészségügyi rendszer, katasztrofális színvonalú oktatás, eladósított vagy kilakoltatás előtt álló családok, megfizethetetlen üzemanyagárak és adóterhek, kilátástalan jövő - ez jellemzi az atlantisták elmúlt két évtizedes országlását. Visszatekintve a korábbi államszocialista rendszerre, ahol a társadalmi béke és igazságosság valóban magasabb, sőt, összehasonlíthatatlanul magasabb szinten állt a mai viszonyokhoz képest, és a megtermelt javak újraelosztása sem alakított ki ennyire szélsőséges társadalmi különbségeket, érthető módon nosztalgiát ébreszt azokban a korosztályokban, amelyek életük egy meghatározó részét akkor élték le. De meg kell értenie mindenkinek: ahogy a '89 előtti modell nem állítható helyre, úgy a '89 utáni sem tartható fent. A változás elkerülhetetlen és vagy békés úton, vagy kevésbé békés úton, de be fog következni. Mindazonáltal a jelenlegi euroatlanti politikai kultúrához tartozó politikai osztály erre a változtatásra alkalmatlan és egyúttal személyük elfogadhatatlan. Az ő idejük rövidesen lejár. Antall, Boross, Horn, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai, és ismét Orbán - a történelemkönyvekben Magyarország egy dicstelen, cion-kapitalisták által megszállt korszakát fémjelző nevei lesznek. A megoldással és a lehetséges terápiával a következőkben foglalkozunk. LINK: A cikk!

Gazdag István: Detroit: közös jövőnk előképe?

Detroit, az egykori „Motor City”, az ötvenes évek Amerikájának büszkesége mára a csőd szélére jutott, és egy teljes jogkörrel felruházott válságstáb vette át az irányítását. Ha kétségbeesett próbálkozásuk eredménytelen marad, aminek nagy az esélye, akkor az amerikai autógyártás egykori fellegvára az USA történetének legnagyobb városa lesz, amely csődöt jelent. Aktuális költségvetési hiánya meghaladja a 300 millió dollárt, a teljes adóssága viszont több mint 14 milliárd. A csődgondnokok egyoldalúan dönthetnek a városi adminisztráció karcsúsításáról, munkaszerződések módosításáról, vagyoni jellegű aktívák eladásáról, helyi rendelkezések megváltoztatásáról. Amint az előre várható volt, az a tény, hogy a fehér kormányzó gondnokság alá akarja venni ezt a várost, éles faji vitát robbantott ki. Detroit ugyanis az utóbbi 30 év során majdnem teljesen feketévé vált és elnéptelenedett: az ötvenes évekbeli fénykorában számlált csaknem kétmilliós lakosságából mára alig 700 ezer maradt, 90 százalékban négerek. Ezzel együtt az autók városából a bűn fővárosa lett, amelynek bűnözési rátája az országos átlag több mint ötszöröse. Minden az 1967-es faji zavargásokkal kezdődött: 43 halottal, véres utcai összecsapásokkal, a hadsereg páncélosaival az utcákon. „A keservit, mintha Motownt lebombázták volna”, szaladt ki az akkori kormányzó száján, amikor helikopteren terepszemlét tartott a város fölött. Lenn a földön ostromállapot és statárium volt érvényben, afrofrizurás négerek ordítoztak, törtek-zúztak, fosztogattak és gyújtogattak, a Fekete Párducok orvlövészei a háztetőkről tüzeltek … a tűzoltókra. Főpróba a jövő faji háborújához. 1973-ban Coleman Youngot választották polgármesternek, aki önmagát rendszerint a „megbízott anyacseszegetőnek” (Mother Fucker in Charge) titulálta. Végre egy néger a város élén, amelynek a fekete identitását Young azzal akarta erősíteni, hogy utcákat nevezett át és emlékműveket emeltetett az afroamerikai emancipációs mozgalom vezéralakjai tiszteletére, miközben a fehér lakosság az etnikailag szegregált külvárosi övezetek felé kezdett menekülni a slumosodó belvárosból. Noha a Halloween-éjszakák mindig is visszatérő ürügyet szolgáltattak a vandalizmushoz, a ’70-es évektől ezek a randalírozások teljesen elfajultak, mígnem 1984-ben maga volt az apokalipszis: több mint ezer autó lángokban, nemi erőszakok, fosztogatások, lincselések sorozatban. Ezután a rendőrség gyakorlatilag dezertált, Detroit pedig Amerika legőrültebb helyévé vált, dacára az erős konkurenciának. 2013-ban káosz és félelem uralkodik a város felett. Bedrogozott zombik, lepusztult fantomházak, kibelezett autóroncsok mindenhol: kafkai légkör, a dzsungel törvénye. A dicső múlt pompázatos relikviájának számító Michigan főpályaudvar hatalmas épületét csövesek vették birtokba, miután 1988-ban kigördült az utolsó vonatszerelvény is. Egyesek szerint Detroit sorsa a jövő Amerikáját szimbolizálja, és a keserű ébredést Martin Luther King álmából. Ma már jól látható, hogy az AIDS nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is sújtja az ifjúságot, és ami még rosszabb, en bloc az egész nyugati társadalmat, naponta újabb és újabb ügyekkel bizonyítva immunrendszerének folyamatos gyengülését. Az antitestek eltűnnek, a reflexek eltompulnak, a debillé vált társadalmi közeg már a legkisebb meghűlésnek sem képes ellenállni. Száz példát is idézhetnénk. A mentális AIDS jele az alattomos öncenzúra, a belenyugvás diadala, a gyöngeség általi felforgatás, a politikai „normalitás” győzelme. Egész egyszerűen ez az intézményesített Stockholm-szindróma. Szakértők szerint a városok, sőt egyes régiók csődje a jelen és még inkább a jövő tendenciája. Állítólag a fantomvárosok megjelenése a posztindusztriális Amerikában és Európában a technológiai fejlődés törvényszerű következménye. A jelenlegi termelésnek többé már nincs szüksége annyi munkásra, mint korábban. Ebből a szempontból tehát Detroit nem más, mint a piacgazdaság civilizációs hatásának egyik legnyilvánvalóbb illusztrációja. Ugyanezek a problémák Európát is érintik. Az amerikai és európai városok és régiók kihunyása az utóbbi két évtized ipari delokalizációjának, vagyis az ipari termelés Kínába és a harmadik világba való áttelepítésének logikus következménye. Ez a folyamat elsősorban a legfejlettebb piacgazdaságú országokat sújtja. Az Egyesült Államokban, Európában, Japánban ugyan pénzügyi összpontosítás zajlik, ez azonban önmagában még nem erény, mert ennek ellenére ezek az országok nem találnak megoldást a gazdasági problémáikra, és hiába koncentráltak az utóbbi években a válságra, csak az elmélyülését tudták mérsékelni. Éppen ezért az államok gazdasági és adminisztratív kudarca teljesen törvényszerű, miután a válságra egyedüli válaszként csupán a nadrágszíj-megszorítás politikáját tudták alkalmazni Amerika és Európa neoliberális kormányai. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy válság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak le, mint azt eddig hittük, és a 2008-as pénzügyi krach csupán a felszín fodrozódása volt. Ma már jól látható módon az életszínvonal csökkenése nemcsak a dél-európai országokat érinti, hanem a kontinens északi részét is. Mindennek óriási a szociális kockázata. Pillanatnyilag a válság még csak a migrációs hajlandóságot erősítette fel a hanyatlás által leginkább megviselt európai országokból az egyelőre még töretlen fejlődést mutató Ausztrália, Brazília, sőt Oroszország felé. Ez a hullám azonban még távolról sem olyan erős, mint amilyen a 19-20. században volt, másrészt viszont sokkal aggasztóbb, mert most a legkvalifikáltabb elemeket vonja ki az európai gazdaság vérkeringéséből. Más kérdés, hogy a neoliberális gazdasági modell minden áron való fenntartását előbb-utóbb a periférikus országok gazdasága is meg fogja sínyleni, elkerülhetetlenül lefékezve a migrációt. A globalizáció következtében ugyanis többé már egyetlen olyan hely sem lesz a világon, ahol az ember biztos lehet benne, hogy minden jól megy. Detroithoz hasonlóan egyre több lesz a fantomváros, az államok azonban nem sietnek lebontani őket. Legjobb szövetségesük, az idő, mindenképpen el fogja tüntetni őket a föld felszínéről. LINK: A cikk!

Gazdag István: USA: polgárháborús pszichózis

Talán polgárháborúra készül az amerikai kormány? Összeesküvés-elméletek megszállott híveitől aggodalmaskodó állami tisztségviselőkig, mostanában egyre többen teszik fel ezt a kérdést az Egyesült Államokban, miután a szövetségi belügyminisztérium (DHS) biztonságpolitikája, az utóbbi időben végrehajtott mértéktelen fegyvervásárlásai és mindezen tettei igazolására való képtelensége aggodalmat keltenek a kormány valós szándékait illetően. A 2001. szeptember 11. után létrehozott DHS elsődleges feladata az USA területének védelme terrortámadásoktól, emberi tévedésből okozott balesetektől és természeti katasztrófáktól. Több mint kétszázezer fős alkalmazotti állományával ez a harmadik legnagyobb kormányszerv, költségvetését tekintve pedig a védelmi, az egészségügyi és az oktatási tárca után a negyedik helyet foglalja el. Először tavaly áprilisban kezdtek hírek keringeni arról, hogy a DHS tömeges fegyverbeszerzésbe kezdett, nemrég pedig az is kiderült, hogy 1,6 milliárd darab lőszert szándékozik beszerezni, köztük 360 ezer ún. expanzív, más néven dumdum golyót, amelynek az a sajátossága, hogy az emberi testbe csapódva deformálódik, és borzalmas sérüléseket okoz. Éppen ezért nemzetközi fegyveres konfliktusokban az 1899-es hágai és az 1949-es genfi konvenció tiltja a használatukat. Annál meglepőbb, hogy hivatalos magyarázat szerint a társadalombiztosítási csalásokban nyomozó ügynököket szándékoznak felszerelni velük. 2012 szeptemberében a DHS már beszerzett 7000 db. NATO-mintájú gépkarabélyt, és modernizált 2717 könnyű harckocsit az amerikai városok utcáin való bevetésre. Ugyanakkor igencsak figyelemre méltó módon kétmillió dollárért „habozáskiküszöbölő” céltáblákat (no-hesitation target) is rendelt, amelyek lőfegyvert tartó terhes nőket, gyermekeket és öregeket ábrázolnak, így erősítve az ügynökök elszántságát bármilyen potenciális veszélyre való tüzelésre. Legutóbb aztán 15 kongresszusi képviselő levélben kért magyarázatot a kétségtelenül túlzónak tűnő fegyverbeszerzés tárgyában, miután az eddigi adatokból kiderült, hogy a DHS ügynökei évente legfeljebb 15 millió darab lőszert használtak el, a megvásárolt 1,6 milliárd darab tehát 107 évnyi gyakorlatozásra elegendő mennyiség. Az arányok érzékeltetésére: az iraki háború kulminálása idején az amerikai hadsereg 72 millió darab lőszert használt el évente, és így a DHS akkora muníciókészlet birtokába kerül, amely lehetővé teszi számára, hogy az irakihoz hasonló intenzitású háborút folytathasson több mint 22 éven keresztül – az Egyesült Államok területén. Ráadásul a DHS vásárlásai lőszerhiányt eredményeztek több tagállamban is, éppen akkor, amikor az amerikai társadalom heves vita folytat az állampolgári fegyverviselésről az utóbbi időszak vérengzései nyomán. A kormányzati szervek felfegyverzésének és az állampolgárok lefegyverzésének – még az Alkotmány második kiegészítését is eltemető – egyidejű folyamata joggal ébreszt kételyt az amerikai kormány tényleges céljai tekintetében. A DHS fantáziája azonban nem ismer határokat, hiszen az egyik legkomolyabb biztonsági fenyegetésnek a „zombik” támadását tartja, olyannyira, hogy jelentős összegeket szánt egy szimulált „zombi-támadás” és vele kapcsolatos konferenciák megszervezésére. Mivel egy ilyen forgatókönyv természetes úton történő bekövetkeztének a valószínűsége gyakorlatilag a nullával egyenlő, a DHS tudományos hitelessége éppúgy megkérdőjelezhető, mint az adófizetők pénzével való sáfárkodása, hacsak nem arról van szó, hogy aktív szerepet vállal a „zombik” támadásának előkészítésében. Ismerve az amerikaiak rémmesék iránti szinte már hisztérikus fogékonyságát, ezt a hipotézist sem lehet teljesen kizárni, miután a hollywoodi stúdiók valósággal ontják magukból a zombi-filmeket, amelyekből az utóbbi öt évben 334 készült, vagyis hetente egy. Jellemző, hogy több mint 12 millió nézővel a The walking dead (A sétáló halott) című sorozat a legnézettebb az USA-ban. Persze az amerikaiakat nemcsak a debil filmek mértéktelen élvezete, hanem az általuk elkövetett gyilkosságok száma is megkülönbözteti a fejlett országok állampolgáraitól. A statisztikák e tekintetben szignifikáns korrelációt mutatnak a forgalomban lévő lőfegyverek száma és a gyilkosságok gyakorisága között, az országok és a földrajzi régiók szintjén is. Miközben az USA-ban egyre gyakrabban történnek brutális vérengzések, a számok azt bizonyítják, hogy az amerikai népesség állig fel van fegyverkezve, és az országuk gyilkossági rátája összehasonlíthatatlanul magasabb a fejlett országokénál, egyáltalán nem meglepő módon azt is egyértelművé téve, hogy a republikánusok sokkal nagyobb vonzalmat tanúsítanak a pisztolyok, puskák és gépfegyverek iránt, mint a demokraták. Az Egyesült Államokban százezer lakosonként több mint három gyilkosságot követnek el lőfegyverekkel, a második helyen következő Svájcban 0,7-et. Összehasonlításként a további sorrend így alakul: Kanada (0,5), Svédország (0,4), Finnország (0,4), Új-Zéland (0,2), Spanyolország (0,2), Németország (0,2), Franciaország (0,1), Nagy-Britannia (0,1), Ausztrália (0,1) és végül Japán (0). Ami pedig a lőfegyverek és a gyilkosságok száma közötti összefüggést illeti: amíg az USA-ban 100 lakosra 89 lőfegyver jut, addig Franciaországban, Németországban, Norvégiában és Svédországban csak 30 körüli, a britek lőfegyverektől való szabályszerű „irtózása” pedig némileg relativizálja a szociokulturális tényezők hatását az amerikai mészárlásokban. A forgalomban lévő lőfegyverek száma és a gyilkossági ráta közötti ok-okozati kapcsolatot tanúsítja az is, hogy az USA éppen azon tagállamaiban (Louisiana, Mississippi, Alabama) követik el a legtöbb gyilkosságot, amelyekben az országos átlagnál jóval több lőfegyver (és néger) található. Beszédes tény, hogy egy 2010-es társadalmi felmérés szerint minden második republikánusnak van legalább egy lőfegyvere, szemben minden ötödik demokratával. Ezt a szakadást, amely 40 éve csak súlyosbodik, a négerbűnözés miatt republikánus és felfegyverzett déli államok szociológiája magyarázza. LINK: A cikk!

Tóth Gy. László: Európai komisszárok

Lassan mindenki számára világossá válik, hogy az Európai Unió nevében és képviseletében tevékenykedő politikusok nagy része egyszerűen alkalmatlan feladatai ellátására. Hogy ennek a kontraszelekció vagy a véletlenszerű kiválasztás az oka, azt nem tudhatjuk, valószínűleg mindkettő. A magyar közvéleményt valósággal sokkolta Kovács László egykori kommunista, majd szocialista politikus energiaügyi biztossá történő jelölése. Kovács igen jól ismeri a marxizmus és a leninizmus világát, ideértve ezek különböző - Nyugaton is népszerű - mutációját. Egész életében külügyi vonalon tevékenykedett, s ahogy brüsszeli meghallgatásán elmondta, eddig is találkozott energiaügyi problémákkal, mert otthon ő fizette a gáz- és villanyszámlát… Ez már a rutinos EU-bürokratáknak is sok volt, ezért némi szánalmas és nevetséges bizonytalankodás után adóügyi biztossá nevezték ki a volt szocialista külügyminisztert, amihez ugyanúgy nem értett, mint az energia-ügyekhez. De ez sem volt akadály, Kovács EU-biztosként is kitöltötte az idejét. De van még rosszabb is. Amint az a Der Spiegelben olvasható Martin Schulznak, az EP elnökének még érettségije sincs: két bukást követően, a tizenegyedik osztály után elbocsátották az iskolából. Alkoholistaként kezdte, apja volt a falu rendőre. Önmagát „kis proletárnak” nevezi, aki számára a hatalom mindenre gyógyír, és mindennél fontosabb. Kisebbrendűségi érzése miatt felháborítónak találja, hogy az állam-és kormányfők tanácskozásáról az üdvözlőbeszéd után kiküldik. Rendszeresen szidalmazza Angela Merkelt, de ugyanakkor mindenkivel tudatja, hogy neki megvan a kancellár mobiljának a száma. Schulz a baloldali mozgalom terméke, elmondása szerint ismer minden „disznót”. Érdekes jelenség Neelie Kroes, az EU média-és hírközlési biztosa is, akinek sok álmatlan éjszakát okozott a magyar médiaszabályozás. Ő nemrégiben az egységes európai mobilpiac szükségességét hangsúlyozta. Javaslata nem okozott osztatlan sikert, ezért aztán lehet, hogy lecseréli kedvenc jósnőit, elvégre szakértőkre neki is szüksége van. Neelie Kroes egyik riválisa a „luxemburgi oroszlán”, Viviane Reding, aki az EU jogi ügyekért felelős biztosa, emellett az Európai Bizottság (EB) alelnöke. A rendkívül rámenős hölgy antropológiát tanult, majd huszonegy éven át újságíró és luxemburgi politikus volt. Annak ellenére, hogy szakpolitikus, nincs jogi végzettsége, a jogtudományokban járatlan. Tragikomikus és szinte érthetetlen, hogy valaki megfelelő (szakirányú) egyetemi végzettség és műveltség nélkül az Európai Unió vezető tisztségviselője lehet. A kommunistákra emlékeztető sokoldalúságát bizonyítja, hogy EU-biztosként ez már a harmadik ciklusa, korábban ugyanis az oktatási és kulturális ügyekért felelt, de telekommunikációs és médiaügyekért felelős biztosként is megállta a helyét. Karrierjét gátlástalansága és szinte beteges érvényesülni vágyása mellett - sokak szerint - Romano Prodi és José Manuel Barroso támogatásának köszönheti. Reding az Európai Néppárt tagja, és meggyőződéses föderalista. Nyilván szívesen lenne az Európai Egyesült Államok elnöke. Álláspontja szerint történelmi időket élünk, nagy szükség van az integráció további mélyítésére. Aránytévesztésére jellemző, hogy a Franciaországból kitoloncolt cigányok miatt az Európai Bíróság elé akarta állíttatni Nicolas Sarkozy francia elnököt, aki emiatt rendreutasította Reding fönőkét, José Manuel Barrosót. A hölgy pedig kénytelen volt elnézést kérni. Mellesleg: Luxemburgba, valami rejtélyes jogalap miatt, be sem engedik a vándorcigányokat, mégsem nevezi senki nácinak a rasszista luxemburgiakat. Természetesen tőle származik a női kvóta ötlete is. Ennek lényege: az európai cégek számára kötelezővé tenné, hogy 2020-ig negyven százalékra emeljék a nők arányszámát az igazgatótanácsokban. Az ötletet még az EU női politikusai is problémásnak találták, ezért a hölgy visszakozott. 2013. április 17-én Magyarországról szóló rövid vita helyszíne volt az Európai Parlament. A szivárványszínű ruhakölteményben tündöklő Reding önmagához képest elég visszafogott volt. Igazi politikai pitbullként viselkedett viszont Hannes Swoboda szocialista frakcióvezető, aki szerint Orbán Viktor letért a szabadság útjáról. Abszurdnak nevezte, hogy a néppárti egykori maoista Barroso és Reding baloldali támadásban venne részt Magyarország ellen. Érveit jelentősen gyengíti az a tény, hogy Viviane Reding a franciaországi választások után üdvözölte a szocialista Hollande győzelmét, ráadásul személyes karrierje érdekében szüksége van a baloldaliak és a liberálisok támogatására. Amikor Swoboda az antiszemitizmus növekvő veszélyéről kezdett beszélni, Martin Schulz, az Európai Parlament zsidó származású elnöke az alábbi megjegyzés kíséretében adott szót a tiltakozni kívánó Szájer József fideszes EP-képviselőnek: Tegye fel a hülye kérdését! Ezt követően a gyűlölettől sokszor fuldokló, liberális frakcióvezető Guy Verhofstadt már a hírhedt hetes cikkelyben foglalt eljárás megindítását szorgalmazta, amit még soha senki ellen nem indítványoztak, és ami csak az alapjogok súlyos sérelme esetén alkalmazható. Az sem véletlen, hogy legutóbb a britek lázadtak fel az Európai Unió esztelen költekezése láttán. Az Egyesült Királyság lakossága soha nem rajongott az unióért. David Cameron miniszterelnököt saját konzervatív párttársai szavazták le az unió költségvetésével kapcsolatban. A képviselők sokallják az évi 8,4 milliárd eurót, ráadásul annak sem örülnek, hogy senki által meg nem választott eurobürokraták hoznak országokat érintő döntéseket. Az angolok által „kövér macskáknak” nevezettek nagy része ráadásul a saját hazájában megbukott, semmihez sem értő politikai száműzött. Komoly demokráciákban identitászavarral küszködő felkészületlen emberek ritkán kerülnek ilyen magas pozícióba. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az EU rendkívül jól fizetett vezetői, tisztségviselői és képvelői egyre népszerűtlenebbek. Ami Strasbourgban és Brüsszelben folyik, az nem méltó Európához. LINK: A cikk!

A bostoni robbantás háttere

Az Egyesült Államok számtalan civil szervezeten keresztül finanszíroz Oroszországban tevékenykedő csecsen terroristákat. Látható az ellentmondás, az Egyesült Államok tehát olyan csoportokat pénzel, amelyekre a hivatalos közleményeikben úgy utalnak, mint “nacionalisták” “szeparatista gerillák”, “lázadók”, “felkelők”. Az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) többször visszautasította az Oroszországban tevékenykedő csecsen és iszlám terroristacsoportok “terrorista” szóval való jellemzését. Az NSA jelfelderítési jelentése alapján (az orosz rendőség, az Orosz Nemzeti Nyomozóiroda (FSB), az Orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat (SVR) és orosz katonai szervek lehallgatásából nyert összesítő információk) 2003 óta a csecsen és észak-kaukázusi terrorista csoportokat “gerilláknak” hívták. Ez évben vezették be az új NSA direktívák alapján ezen csoportok “lázadónak” való elnevezését. Képzeljük csak el, milyen meghökkenést okozna, ha az USA ezentúl az Al-Kaidát úgy nevezné, hogy “iszlamista gerillák” vagy “lázadók”. Ennek ellenére az NSA és a CIA pontosan ezeket a jelzőket alkalmazza az Oroszországban tevékenykedő terrorista csoportokra, amelyek halálos áldozatokkal járó támadásokat intéznek repterek, vasútvonalak, metróaluljárók, iskolák és színházak ellen szerte Oroszországban. Más USA-ban székelő “humanitárius” és “civil” szervezetek az elmúlt 30 évben komoly támogatásokat nyújtottak olyan terrorista csoportoknak, amelyeket szerte Washingtonban “szabadságharcosként” ünnepeltek. Ezen esetek iskolapéldái az Afgán Mujahhedin és a Bizottság a szabad Afganiszánért csoportok pénzelése az 1980-as években, vagy a Boszniai Védelmi Alap 1990-es támogatása. Az afganiszáni eset azért is különleges, mert ott amerikai és szaúd-arábiai pénzek kerültek olyan iszlamista felkelők kezébe, akik később megalapították az Al-Kaidát. A már létező Al-Kaida pedig nem volt rest besegíteni anyagiakkal és emberekkel a Jugoszlávia elleni háborúba, ezek később a Boszniai Szerb Köztársaság ellen lettek vezényelve, majd a Szerbia elleni háborúban támogatták a Koszovói Felszabadítási Hadsereget (KLA). Miután napvilágra került, hogy egy “Kaukázusi Alap” elnevezésű pénzhegy a CIA-val kapcsolatban álló Jamestown Alapítványon (washingtoni bejegyzés, 1984-es alapítás, alapítói között sok volt elhárító tiszt van a korabeli Szovjetúniótól kezdve Románián át Lengyelországig) keresztül “szemináriumokat” finanszíroz az észak-kaukázusi Tibilisziben, a Grúz hatóságok beavatkoztak, hogy lekapcsolják a “Kaukázusi Alap”-ot. A grúzok szerint az “Alap” addigra már betöltötte rendeltetését. Érdekes egybeesés, hogy a “Kaukázusi Alap” és a Jamestown Alapítvány által rendezett események gyakori résztvevője volt az a kirgizisztáni állampolgár, akit a bostoni maratoni robbantó néven ismert meg a világ az elmúlt pár hétben, Tamerlan Carnajev. Amerikai “civil szervezetek” támogatása nacionalista, szeparatista és egyéb kaukázusi terrorista csoportoknak két módon érkezik: vagy a Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Alap (USAID), vagy elkerülő utakon, legtöbbször a Soros György féle Nyitott Társadalom Intézeten keresztül. Sok mindent tudunk meg az USA módszereiből a több mint félmillió kiszivárogtatott, valaha zárolt dokumentumból. Például azt, hogy 2009. november 12. napján a moszkvai amerikai nagykövetség táviratozott a Carnegie Központ NGO részére Moszkvában, hogy legyenek résen, mert időben meg kell akadályozni az orosz politikai és gazdasági célokat észak-kaukázusban, leginkább azokat a terveket, amik az 50% feletti munkanélküliségre építenek. Hogy miért? Mert a magas munkanélküliségtől szenvedő muszlim régiókon kiválóan tudnak toborozni a Wahhabita és Szalafista csoportok, amiket nem más, mint Szaúd-Arábia pénzelt akkoriban. Dagesztánt úgy jelölték meg ebben a táviratban, mint “Oroszország leggyengébb láncszemét” a kaukázusi régióban. Egy másik bizalmas távirat, szintén 2009-ből, szintén a moszkvai amerikai nagykövetségről javasolja, hogy Philip Gordon (akkoriban az Európai és Eurázsiai Ügyek Védelmi Miniszter helyettese) erőltesse azt a nézetet, miszerint a Ramazan Kadirov féle Csecsen kormány “nem tud se kormányozni, se stabilitást teremteni”. Az NGO kaukázusi szerve egy amerikai nagykövetségen történt találkozó alkalmával azt mondta ennek a bizonyos Philip Gordonnak, hogy “külföldi zsoldosok” fognak becsatlakozni a régióban dúló dzsihádba, és egy Hobson-i döntést kell meghozniuk a terroristák és a korrupt kormányok között. Na vajon melyik a jobb? A végén az aktuális CIA igazgató, John O. Brennan a terroristákra voksolt. Egy harmadik távirat részletes betekintést ad Ahmed Zakajev számkietett csecsen vezető és Borisz Berezovszkij orosz-izraeli mágnás jó kapcsolatáról. A szintén 2009-es keltezésű távirat szerint Odd Skagestad (a norvég külügy orosz részlegének akkori vzetője) azt mondta az oslói amerikai nagykövetségnek, hogy Zakajev nemcsak az emigráns csecsen közösség, hanem a csecsen nép elsimert vezetője. Mondta ezt annak ellenére, hogy tudomása volt arról, hogy Zakajev akkor már INTERPOL körözés alatt állt, terroristagyanúsként. Odd Skagestad utasította továbbá a PST-t (kb. a norvég FBI), hogy hagyják figyelmen kívül Zakajev körözését amíg Norvégiába látogat. Zakajev további támogatásokat kapott Finnországból, Dániából és Csehországból, ahol aktív csecsen közösségek vannak. A finnországi Kavkaz Központ (székhely: Helsinki) egy Kaukázusi Emirátusok című weboldalt is üzemeltet, és komoly kapcsolati tőkét bocsátott ezen “Emirátus” vezetőjének, Doku Umarov és annak terroristasejtjei részére, akik nem máshol, mint dél-oroszországban fejtenek ki komoly aktivitást. Ruszlan Zaindi Carnajev (a marylandi nagybácsija a bostoni robbantóknak) alapította 1995-ben a Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusa elnevezésű szervezetet Marylandban, és pár hónappal később ugyanilyen elnevezéssel még egyet Kolumbia kerületben. A marylandi szervezetnek különböző adminisztrációs elmaradások miatt nem áll épp jól a szénája. A Kolumbia kerületben bejegyzett viszont 17 évig aktív volt, amíg váratlanul, éppen a bostoni robbantás előtt, hatályon kívül nem helyezték. Ruszlan barátunk a Duke Jogi Egyetemen végzett Észak-Karolinában, és a fentebb említett USAID szolgálatában állott Kazasztánban és egyébb országokban, mint gazdasági bérgyilkos készítette elő a terepet a jótékony kapitalista multinacionális vállalatoknak. A Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusa marylandi címe: 11114 Whisperwood Lane, Rockville, Maryland 20852. Miért érdekes ez? Mert ezen a címen Graham E. Fuller lakik, aki nem más, mint egy oroszt anyanyelvi szinten beszélő CIA ügynök, aki Kabulban is tevékenykedett. Fuller aktív továbbá a Jamestown Alapítvány rendezvényein is, legutolsó előadása egy 2008-as konferencián volt, a címe “Törökország és a Kaukázus Grúzia után”... Fuller lánya, lánykori nevén Samantha Ankara Fuller, aki a Mrs. Samantha Ankara Carnajev névre hallgatott korábban. (Aki nem tudná, az Mrs. előtag az angolszász nyelvekben a feleséget jelöli). Anyakönyvek szerint Carnajevék 1995-ben keltek egybe, pont abban az évben, amikor Carnajev megalapította a Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusát, majd elváltak 1999-ben, Észak-Karolinában. Érdekes még megemlíteni, hogy a Nemzetközi Csecsen Szervezetek Kongresszusát a Prentice-Hall szervezet jegyeztette be, mint cégbejegyzéssel foglalkozó megbízott ügynökség. A Prentice-Hall ugyanabba a tulajdonosi körbe tartozik, mint a Financial Times és az Economist Group. Az Economist Group később nem volt rest, és megvásárolta a CIA egyik fedőszervezeteként működő “Nemzetközi Üzleti Társaság” nevű céget. Akkoriban dolgozott a “Nemzetközi Üzleti Társaság” alkalmazásában egy Barack Obama nevű fiatalember. 1986-ot írunk. A bostoni robbantók másik nagybácsiját Lyoma Usnamov néven ismerjük. Ő nem más, mint az “Egyesült Államok és Csecsen Köztársaság Baráti Társaság” elnöke, aki hivatalosan “nemzetközi gazdasági fejlesztésekben” (kac-kac) vesz részt. Usmanov igen közeli barátja, a volt USA nemzetbiztonsági hivatalának tanácsadója, Zbigniew Brzezinski komoly támogatást nyújtott Usmanovnak és szervezetének. Nem ő az egyedüli. További támogatója Usnamovnak az “Amerikai Kaukázusi Békebizottság”, ami szervezet bizony már kitüntette magát terroroistagyanús szervezetek szponzorálásával eddig is. Ez a szervezet 1999-ben alapult a “Freedom House” szárnyai alatt, amit az USAID előszeretettel támogat. Az Amerikai Kaukázusi Békebizottság fedezte a menekülését Ilyas Akhmadov ex-csecsen külügyminiszternek, egyértelmű terroristakapcsolatai ellenére. Továbbá az Amerikai Kaukázusi Békebizottság és a Freedom House a már ismert Jamestown Alapítvánnyal együtt előszeretettel “dolgoznak” közösen. Egy 2008-as keltezésű távirat szerint a moszkvai amerikai nagykövetség az USAID és NGO-k számára az Észak-Kaukázust jelöli meg, mint fő műveleti területet. A cél, hogy segítsék a régióban az USA céljainak az elérését. Ehhez az USAID “forrópontokat” jelölt meg, amik 4 fő régióra öszpontosítottak: Észak-Oszétia, Dagesztán, Csecsenföld, Ingusföld. Szerencsénkre az USAID nem volt rest megnevezni az akciók fedőszervezeteit: - Rescue Committee (IRC) - World Vision - Keystone - IREX - Children's Fund of North Ossetia (CFNO) - Russian Microfinance Center - UNICEF - ACDI/VOCA - Southern Regional Resource Center (SRAC) - Center for Fiscal Policy (CFP) - Center for International Private Enterprise (CIPE) - Institute for Urban Economics - Faith, Hope and Love (FHL) - International Federation of the Red Cross (IFRC) - Fund for Sustainable Development (FSD) Ezek nagyrésze CIA és Soros György kötődésű. A nevekből is láthatjuk, hogy a kapitalista tömeggyilkosok nem voltak restek akár gyerekalapítványokon keresztül pénzelni a terroristákat, csak azért, hogy az orosz kormánynak keresztbe tegyenek, déli régióiban zavargásokat és élhetetlen állapotokat okozzanak. Kijelenthetjük, hogy a bostoni robbantás hátterében vastagon ott szerepel jó barátunk, a megunhatatlan Soros György (a CIA és egyéb nyugati főleg energetikai cégek melett), regnáló kormányunk több kulcstagjának kiemelt támogatója a “jó egyetemi évekből”. LINK: A cikk!

Bajnai fő támogatói Rothschildék

Több napilap is hírt adott pénteken arról, hogy több mint kétszázmillió forint adományt kapott 2011-2012-ben a Haza és Haladás Alapítvány, amely Átláthatósági politika címmel közzétette minden, egymillió forintnál nagyobb összegű adományát és kiadását. A Magyar Nemzet ismertetése szerint a legbőkezűbb adakozó a Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszterhez, illetve Soros Györgyhöz kötődő Center for American Progress (CAP) progresszív politikai kutatóintézet, amely a támogatások több mint felét adta: 2011-ben 209 ezer eurót, mai árfolyamon körülbelül 60 millió forintot, 2012-ben pedig 228 771 dollárt, mai árfolyamon mintegy 52 millió forintot. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy Bajnaiék fő támogatója, az a Soros és Clintonné nevével fémjelzett atlantista érdekérvényesítő fedőszervezet, amely nem más, mint Rothschildék egyik kinyújtott csápja. Oroszországban pont a hasonló, nyugatiak (cion-atlantisták) által támogatott szervezetek aknamunkáját vonták ellenőrzés alá – nagyon helyesen, mivel nemzetbiztonsági kockázatot jelent a 'narancsos' felforgatás és az Ötödik Hadoszlop tevékenysége. Különös helyzetben érezheti magát a jelenlegi kormányzat, hiszen az ő pályafutásuk is hasonló módon indult. Korábban a Fideszt ugyanezek a mindenek felett álló hatalmi körök építgették föl a nyolcvanas évek végén. Akkor még, mint az SZDSZ segédcsapatát, amolyan ifjúsági tagozatát, majd a kilencvenes évek közepén, amikor a konzervatív 'brand'-et kitöltő, és erősen erodálódott MDF helyére valamilyen megoldást kellett találniuk, ezt az ificsapatot találták alkalmasnak a nemzetibb mázba csomagolt atlantista helytartói feladatra. Mára ez az ificsapat idősebb lett, és érezvén a világpolitikában megforduló széljárást lazítana euroatlanti kötődésein, amit természetesen a gazdák nem vesznek jó néven –bár minden lehetséges alkalommal biztosítják a gazdákat nyugatos elkötelezettségükről-, mivel a kétkulacsos hintapolitikát sem a Nyugat, sem a Kelet nem fogadja el. A perifériás államoknak nagy probléma ez, láthatjuk Ukrajna esetében is. Visszatérve az alaphírre - figyelemreméltó, ahogy Sorosék felépítették Orbánékat, úgy most felépítik a Bajnai-csapatot is. Meglehet, igaz lesz cion bölcseinek kijelentése: „mindegy melyiket választod, azok is mi leszünk!” LINK: A cikk!

Gazdag István: USA: capo di tutti capi

Pár hete még az egész pénzügyi világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy vajon az amerikai kormány hajlandó lesz-e törleszteni a hitelezőinek, vagy szégyenszemre bejelenti a fizetésképtelenségét. Végül az utóbbi opciót sikerült elhárítani, legalábbis átmenetileg, mert a kongresszus áldását adta a hitelfelvétel folytatására, tovább növelve így a fedezetlen hiányt, amely sohasem lesz rendezve, amint azt már mindenki sejti. Mivel a világ összes országa tartozik a bankoknak, ez az általános helyzet úgymond normális és elkerülhetetlen a kapitalista gazdaságban. Két fogalom tisztázásával megérthető, hogy miről is van szó valójában, amikor az udvari közgazdászok a közadósságról beszélnek. A szuverén vagy államadósság egy adott állam, valamint a tőle közvetlenül függő közösségek és szervezetek kölcsön formájában vállalt pénzügyi kötelezettségeinek az összessége. Megkülönböztetünk belső államadósságot, amelyet a kötvényeket kibocsátó államon belüli gazdasági tényezők (bankok, befektetési alapok, fiduciáriusok) birtokolnak, és külső államadósságot, amely - értelemszerűen - külföldi hitelezők, kormányok vagy bankok felé teremt fizetési kötelezettséget. Annak megállapításához, hogy eladósodás tekintetében egy adott ország milyen helyzetben van, különböző osztályozásokat ajánlanak 1) a belső nemzeti össztermékhez viszonyított (ún. GDP-arányos) adósság mértékének 2) a népességhez mért adósság mértékének 3) a követelések összegéből kivont tartozás, vagyis a nettó adósságállomány mértékének függvényében. Bármi is legyen a számítás és a viszonyítás módszere, ezek a szuverén adósságok alapvetően háromféleképpen keletkeznek. ad 1. A hitelt felvevő állam kötvényeket bocsát ki, amelyeket az ország állampolgárai nyugdíjalapjaikon, befektetési alapokon, bankokon, takarékpénztárakon stb. keresztül megvásárolnak. Ekkor mondják azt, hogy ez belső adósság, mivel az állami intézmények az ország állampolgárainak tartoznak egy bizonyos - kamatokkal terhelt - összeggel, a termelési többletérték járadékosok közötti redisztribúciójához. Megdöbbentő tény, de gyakran megesik, hogy milliárdos spekulánsok és pénzügyi szervezetek ezeket az államkötvényeket hitelre jegyzik elő anélkül, hogy egy fillért is költenének a megvásárlásukra, majd egy bizonyos idő után fizetési ígéret ellenében továbbadják őket egy másik pénzügyi konglomerátumnak, amely ugyancsak hitelre vásárol be belőlük. Ezek a tranzakciók az ún. származékos vagy derivatív ügyletek kategóriájába tartoznak, amelyekről tudni kell, hogy jellegüknél fogva többnyire köszönő viszonyban sincsenek a reálgazdasági folyamatokkal. Valójában egy spekulációs célú pénzügyi hazárdjáték részét képezik, amelyet a Wall Street-i börzecápák találtak ki egymás szórakoztatására és a világ tönkretételére. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 2008-as válságot is jórészt a derivatívákkal való felelőtlen zsonglőrködésük robbantotta ki. Ily módon ugyanis ezek a bennfentes spekulánsok csereérték nélküli, inflációs pénzt kreálnak ex nihilo, amely kiköveteli a maga pénzügyi hasznát, noha egyáltalán nem szolgálta az áruk termelését vagy értékesítését. ad 2. Az államkötvények vásárlói külföldi intézmények is lehetnek, amelyek nemzetközi befektetési ügynökségeken, alapkezelőkön, a központi bankon vagy a hitelező ország valamely másik bankján keresztül bonyolítják vásárlásaikat. Ezt mondják külső adósságnak, és a kamatot az adós/hitelfelvevő állam fizeti, a nemzeti többletértéket a hitelező államokba exportálva. Ily módon Kínának, amely eddig már több mint 3300 milliárd dollárnyi összeget hitelezett az Egyesült Államoknak, elvileg óriási befolyással kellene lennie az elszegényedett amerikaiakra. Azonban egyáltalán nem ez a helyzet. Rövidesen meglátjuk, hogy miért. ad 3. A hitelt felvevő államok még annál is "simlisebbek", mint hinnénk. Az államkötvényeiket ugyanis a saját központi bankjaik is felvásárolhatják, ahogyan az amerikai Fed teszi már jó ideje. Ekkor adott egy ország, amely olyan pénzt kunyerál, amelyet nem birtokol, és amelyet kölcsön ad önmagának kamatra. Az "államkötvénynek" nevezett hitelpapír-pénzt a hitelt felvevő kormány bocsátja ki a kölcsönt adó kormány (vagyis önmaga) számára egy értéktelen papírpénz ellenében, amelynek azért nincs valós értéke, mert nem áll mögötte értéket létrehozó termelőmunka. Az állam központi bankja értéktelen papírpénzt/hitelpapírt bocsát ki, amellyel elárasztja a piacot. E szerint a forgatókönyv szerint nyilvánvaló, hogy a hitelt felvevő állam becsapja a kölcsönt adó államot (vagyis önmagát), ahogyan az összes többi hitelezőjét is, a befektetési alapokat és a magánbankokat, valamint a Kínából, Japánból, Koreából, Szaúd-Arábiából, Katarból és máshonnan érkező külföldi hitelezőket, akiknek a nyakán marad az egyre kevesebb kereskedelmi értékkel bíró deflációs pénz, amelytől senki sem tud megszabadulni, mert már mindenki "bevásárolt" belőle, és senki sem óhajtja növelni a veszteségeit. A hitelt felvevő állam azonban nem tehet mást, hacsak nem akar azonnal csődöt jelenteni. Így értékeli le a nyugdíj-megtakarítást és a forgalomban lévő pénzt a kispolgári szalonforradalmároknak oly kedves gondviselő állam, amely hirtelen csaló-csődállammá vált, mielőtt rendőrállammá válna. A kígyó a saját farkába harap. Később a hitelező állam a dolgozókhoz és a nyugdíjasokhoz fog fordulni, megmagyarázva nekik, hogy a nemzeti valutát le kellett értékelni, és hogy többé már nem tudja fizetni a nyugdíjakat. Mindez elkerülhetetlenül vezet a pénzügyi összeomláshoz és tőzsdekrachhoz, a jelzáloggal terhelt ingatlantulajdonosok utcára kerüléséhez, mint momentán Madridban, ahol naponta százával vesztik el otthonaikat az emberek. Spanyolországban jelenleg 6 millió munkanélkülit tartanak számon, miközben a bankok rekordprofitot zsebelnek be: az év első felében hivatalosan 67 százalékkal nőtt a nyereségük a tavalyihoz képest. Itt azonban megint tisztázni kell valamit. Nyugaton a szélsőbalosok, a történelmi szociáldemokraták és az antiglobalisták hagyják magukat elvakítani a bankok mesés nyeresége által, és a "tőke ellensége" pózában tetszelegve megbotránkozást mímelnek, arra sarkallva a rendőrállamot, a plutokraták államát, hogy lépjen fel túlzottan mohónak tartott gazdái ellen, amire persze az állam nyilvánvalóan nem lesz hajlandó, de fölösleges is lenne, hiszen ez a profitnövekedés valójában mesébe illik - mégpedig a szó szoros értelmében. Az a pénz ugyanis, amelyet a bankok ily módon elkönyvelnek, nem létező, immateriális pénz, amely nem képvisel semmiféle reális kereskedelmi értéket. Heterodox közgazdászok bonmot-ja szerint "nem a gazdaság irreális, hanem a pénzük virtuális". Ebből a "Monopoly-pénzből" bespájzolhatnak kedvükre, az értékük csak annyi, mint amennyit a papír ér, amelyre nyomtatták. Abban a pillanatban, amikor az adósok már nem képesek tovább fizetni a jelzáloghiteleiket, és kirakják őket az otthonaikból, vajon a bankok hol találnak majd olyan javakat, amelyek alátámasztanák ezeket a nyereségüket garantáló hitelpapírokat? Egy másik tényezőt is tekintetbe kell venni az államadósság és a dolgozók adóterhe egyenletében. Létezik bruttó és nettó államadósság: az előbbi az az összeg, amelyet az állam kölcsönvett bel- és külföldön; az utóbbi pedig az, amellyel az általa más országoknak (papírpénz, váltó, kötvény formájában) folyósított hitelek levonása után tartozik, amelyek egyébként ugyancsak értéktelenek, mert a világgazdaságban valamennyi pénznem kölcsönös függésben van egymással. Így például Szaúd-Arábia szuverén adós, de ugyanakkor hitelező is, mert kölcsönadott pénzt más országoknak, mindenekelőtt az USA-nak. Az egyik összeget tehát ki kell vonni a másikból, hogy megismerjük Szaúd-Arábia nettó adósságát, és ugyanez az eljárás mindegyik ország vonatkozásában, nem feledve azonban, hogy ezeknek a külföldre kihelyezett hiteleknek távolról sincs meg minden esetben a fedezetük, tehát jórészt behajthatatlanok. Ezt a hitelezők a saját kárukon fogják megtanulni, csupán idő kérdése az egész. Nem szabad összetéveszteni egy adott ország közadósságát és nemzetközi árucseremérlegét. Így például arab olajsejkek, francia bankok, kanadai pénzemberek birtokolhatják amerikai vagy más országbeli vállalkozások kötvényeit, és fordítva: amerikai tőkés csoportok is birtokolhatják külföldi cégek részvényeit. Ezeket a vagyoni jellegű követeléseket egyáltalán nem tartják számon az adott szuverén államok bruttó és nettó adósságállományában. De mivel ezeket a magánadósságokat és magánhiteleket dollárban, euróban vagy font sterlingben számolják el, a valós értékük nagy mértékben függ annak az államnak a gazdasági állapotától (fizetési mérlegétől és nemzeti valutájának értékétől), amelyben kibocsátották és kialkudták őket. Elvileg ezeket a tényezőket értékelik a nemzetközi hitelminősítő ügynökségek a hitelképességi besorolással, amelyet minden egyes ország vonatkozásában megállapítanak. Eljutottunk tehát ahhoz a szituációhoz, amikor a koldus hitelező pénzt kölcsönöz önmagának, a mezítlábasnak, miközben nyilvánvalóan nem rendelkezik azzal a csereértékkel (árutermelésben és szolgáltatásban), amely akár a kölcsönt, akár a pénzkibocsátást fedezné. Ennek következtében lerontja a pénze értékét, ahogyan a hitelekét is, amelyekkel hitelezőinek tartozik. Normál esetben ezt az államot választás elé állítanák a hitelezői: fizessen vagy jelentsen csődöt, de legalábbis szankcionálnák a hitelminősítő ügynökségek, amelyeknek ugyebár ez lenne a feladatuk. Ehelyett azonban mindenki tehetetlenül asszisztál a kínaiak panaszaihoz, akik azt látják, hogy minden egyes amerikai kötvénykibocsátással együtt folyamatosan csökken a általuk folyósított kölcsönök értéke. Németország megpróbálja visszaszerezni az amerikai jegybankra bízott aranykészletét, mielőtt az USA csődöt jelentene, de a Fed nem hajlandó teljesíteni a németek kérését. Egyébként képtelen is lenne rá, mivel már nincs a birtokában: a Fort Knox trezorjai valószínűleg konganak az ürességtől. Teljesen evidens, hogy ez a furfang valójában egy átlátszó csalás. Képzeljük el, hogy közülünk bárki annyi pénzt nyomtathatna, amennyit csak akar. A fárasztó munka helyett jöhetne a dolce vita! Most azt képzeljük el, hogy a Wall Street-i Mister Pénznyomó hitelezői felkapják a vizet, amikor a tudomásukra jut, hogy ez a pénz illegitim, mert egy semmirekellő imposztor garázsában nyomják. Mindegyik hitelező a bandita ajtaján dörömböl, a jussát követelve, jól tudván, hogy az adós-csaló-pénznyomó a banditák királya, a capo di tutti capi, és hogy a Szíria utcai üzlete már csődbe jutott, ahogyan korábban a Líbia utcai, a Szerbia sugárúti és a Venezuela körúti is, most pedig az Argentína téri butik és az Irán utcai bank is veszélybe került... Ugyanez a helyzet az amerikai parazita állammal: az USA külső államadóssága 16.770 milliárd dollár, havi 85 milliárd dollárnyi illegitim pénznyomtatással súlyosbítva. A csődbe jutott Fed pénzt kölcsönöz hitelezőjének, az amerikai kormánynak, amely fizetésképtelen tulajdonos. Ez a haramia állam azonban az egyetlen a világon, amely 3500 többfejű robbanótöltettel felszerelt atomrakétát, 11 repülőgép-anyahajót és 700 külföldi katonai támaszpontot birtokol, miközben évente 600 milliárd dollárt költ "védelmi" kiadásokra, egyedül annyit, mint "a világ maradéka" együttvéve. Azonosítottuk tehát a nemzetközi szcéna főgengszterét, a capo di tutti capit, akinek sok ország eltűri a csínytevéseit, és támogatja az agresszióit, azt remélve, hogy jól fognak kijönni a "buliból", ha egy nap ők is csődöt jelentenek, és megtagadják szuverén adósságuk törlesztését. Ez a nap egy globális láncreakciót fog elindítani, egy világgazdasági válságlavinát, amelyhez képest az 1929-es "Nagy Pangás" és a 2008-as ingatlanpánik csak szerény ízelítőnek fog tűnni az átlagos halandókra váró megpróbáltatások tekintetében. Kasszandra jóslata sem lehetett ennél biztosabb. LINK: A cikk!

A NATO már támad - Cél az utolsó keresztény állam

Törökország a NATO egyik előretolt állása. Sajnos a három évvel ezelőtti események elterelték a figyelmet a készülő katasztrófáról. A palesztinoknak segélyt szállító hajó megtámadása, és az abból következett politikai csatározások alatt már javában folyt Törökországban a terroristák kiképzése. Törökország most újabb feladatot kapott cionista gazdáitól. Ukrajna még be sem lépett az Európai Unióba, de már felosztásra került a NATO tagországokon belül, ki mit kap a koncból. Ankara Kijevvel tárgyalt a krimi tartárok helyzetéről. Törökország szoros kapcsolatot akar kialakítani a tatárokkal, hivatkozva a közös vallási alapokra - a külvilág felé gazdasági kapcsolatokra hivatkoznak -, de jól tudjuk mit jelent ez a fajta terjeszkedés. Semmi mást, mint katonai terjeszkedést. Ha megnézzük a térképet, látható, hogy ez már önmagában is háborús készülődés. Amennyiben Moszkva mozgósítja az oroszokat Ukrajnában, az a dél-keleti területeket fogja érinteni. Kijev képtelen lenne magát megvédeni - pontosabban a Kijevet irányító cion-atlantisták - ezért csatlósok kellenek. A török hadsereg jelentős erőt tud a Krimbe irányítani, és a románokkal együtt képes lehet lezárni Moldováig az orosz határokat. A lényeg, hogy az orosz erők ne tudják elérni a moldovai határokat, mert önmagában Románia nem lenne képes megállítani az orosz politikai terjeszkedést, és Moldova keleti orientációját. Kell a török katonai terjeszkedés, hogy még jóval Moldova előtt megakassza az orosz biztonsági intézkedéseket saját népük és területük megvédésére, és ha az orosz népesség megmozdulna Ukrajnában, azt minél inkább az orosz határok közelében tartsa. Ráadásul itt akár a magyar hadsereg (vicc) is szóba kerülhet. Orbán éppen a napokban jelentette ki, hogy a visegrádi országok külön közösséget kívánnak létrehozni a NATO országokon belül. Lehet ennek köze ahhoz, hogy Kijev a törökök mellett számítana a visegrádi katonai csoportra? Mondván a magyaroknak és a lengyeleknek is lenne okuk, történelmi alapjuk egy beavatkozásra? Csak azért, hogy a kijevi cionista vezetést megvédjék Moszkvával szemben? Ezt persze majd nagy országegyesítésnek fogják eladni a magyarok felé Orbán módra, ha odáig fajulna a kérdés. De könnyen lehet, hogy belekevernek minket is az ügybe, és nem véletlen a visegrádi országok tárgyalásinak felgyorsítása sem. Ráadásul a visegrádi országok - milyen érdekes - nemsokára a balti államokkal együtt egy "szomszédos ország" agressziója esetén kialakuló konfliktusra fognak gyakorlatozni. Véletlenek pedig nincsenek? Ezek szerint a Nyugat már eleve Ukrajna szétszakításával számol, mégpedig úgy, hogy ebbe a kijevi cionista vezetés nyakig benne van. Az eset éppen ugyan az, mint a magyar 'rendszerváltás', ahol a Nyugatnak történő kiárusításban az MDF-től a Fideszen át az MSZP-ig mindenki nyakig benne volt. A Nyugat már csak egyet akar elérni, hogy minél inkább az orosz határok mentén stabilizálja az újabb préda határait. Még olyan áron is, hogy vallási alapon iszlám haderőt vezényeljen Ukrajna területére. Moszkvának egyetlen esélye van a terjeszkedés megakadályozására, ha képes lesz a szíriai konfliktust lezárni győzelemmel, és kiépíteni a Libanon-Szíria-Kurdisztán-Örményország tengelyt. Hogy ebben -a jelen folyamatok szerint- Iránra mennyire lehet számítani már erősen kérdéses. Ez belháborúra kényszerítené Törökországot, amely ebben az esetben a saját konfliktusával lenne elfoglalva, és ezzel Moszkva kivédheti az európai török-NATO terjeszkedést. A III. világháború a szemünk előtt zajlik. LINK: A cikk!

Moszkva kiszorítja az amerikai befolyást Európából

Két hónappal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin újra indult az elnökválasztásokon, Belorusszia és Kazahsztán együttműködésében áttörés következett be - majd röviddel a választások előtt Putyin bejelentette, hogy a következő elnöki ciklus célja a posztszovjet országok újraegyesítésével egy új unió létrehozása lesz. 2011. elején Belorusszia, Kazahsztán és Oroszország gazdasági uniót hozott létre, majd július 1-én a három ország lefektette a közös piac törvényi alapjait. Alig három hónappal később Vlagyimir Putyin előirányozta az Eurázsiai Unió megalapítását. Putyin elmondása szerint a posztszovjet országok újraegyesítésével létrehozott keleti blokk globális nagyhatalommá válik majd, és hidat képez a mindinkább terjeszkedő Kína és a válsággal hatalmi vákuumba kerülő nyugati országok közt. Az Investia újságban közzétett publikáció szerint az Eurázsiai Unió építésekor figyelembe veszik az Európai Unió megalapításakor elkövetett hibákat, melyeknek köszönhetően az Európai Unió egybekovácsolása több mint 4 évtized alatt sem sikerült, most pedig a széthullás szélére jutott. Ez a széthullás pedig nem csak a gazdasági mutatókból látható, hanem hogy egy új hatalmi erőközpont képessé vált arra, hogy az európai országok számára valós alternatívát mutasson fel. Putyin ebben a publicisztikában nem kisebb célt jelölt ki, mint az amerikai befolyás kiszorítását Európából és egyetlen gazdasági térség létrehozását Lisszabontól Vlagyivosztokig. Kirgizisztán és Tádzsikisztán már a kezdetekkor jelezte csatlakozási szándékát, de orosz politikai elemzők szerint a közeljövőben Finnország, Magyarország, Csehország és Bulgária számára is lehetővé válik majd a csatlakozás. Az új hatalmi központ kialakulása már Nyugat-Európában is érezteti hatását: múlt hónapban a német szociáldemokraták indítványozták a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet megalapításáról folytatott tárgyalások felfüggesztését. Vagyis az Eurázsiai Unió már megalapítása előtt olyan lehetőségeket kínál valamennyi európai ország számára, ami komoly gátat állít a transzatlanti integrációra irányuló törekvések elé. Moszkva európai hatalmi központként való felemelkedése pedig az atlantizmus végét jelentheti Európában. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a NATO előretolt állásaként működő Grúzia ebben a hónapban jelezte csatlakozási szándékát az Eurázsiai Unióhoz, melynek 2015 után hivatalos formát is adnak majd. A grúz elnök alig egy nap késéssel követte az örmény példát, ami gyakorlatilag az Európai Unióval aláírandó társulási egyezmény aláírása előtt mondott fel minden, a nyugati országokkal aláírandó egyezményt. A közeljövőben NATO-taggá váló országok teljes külpolitikai fordulata jelzi, hogy Európa hatalmi egyensúlyának átrendeződése megkezdődött. Dimitrij Rogozin még NATO-nagykövetként azt is bejelentette, Oroszország gondolni fog arra a 20000 szerbre is, akik Koszovóban rekedtek és a közelmúltban orosz állampolgárságért folyamodtak. Koszovó kiszakítása pedig erőszakkal, amerikai katonai erőre támaszkodva ment végbe. Egy olyan katonai erőre támaszkodva, ami mára már nem létezik. Ahogy a grúz példa is mutatja, ez a katonai hatalom mostanra puszta illúziónak tűnik több olyan ország számára, melyek a NATO védelmi lehetőségei miatt választották a nyugati tömböt. Az agresszív amerikai politika jelentette veszélyekkel szemben Moszkva "lassú erő politikája" jelenti a stabilitást, miközben a katonai nagyhatalomként viselkedő Egyesült Államok gyengesége megmutatkozik és kénytelen visszavonulót fújni. Amerika a hanyatló nagyhatalom képét mutatja, miközben az Eurázsiai Unió egyetlen tagállamának katonai ereje is elegendő volt ahhoz, hogy Szíriában a nyugati agressziónak gátat állítson. Ez a példa pedig egy felemelkedő nagyhatalom képét mutatja, ami a az új európai erőegyensúly formáló erejévé válik. Nem a távoli jövő kérdése ez - az átrendeződés a szemünk láttára történik. LINK: A cikk!Moszkva kiszorítja az amerikai befolyást Eu

Geopolitikai mozaik - 1. rész

Nem lenne bölcs dolog azt hinni, hogy a Szíriában történt vegyi támadással kapcsolatos politikai baklövés megállítaná az Egyesült Államokat nagy volumenű expanziós terveinek megvalósításában. A következőkben szeretnénk képekkel illusztrálni azokat a világban zajló folyamatokat, amelyeket a naponta ránk zúduló hírözön nem mutat meg teljes egészében. A három évvel ezelőtt elkezdődött arab politikai felfordulás első fázisa lezárult azzal, hogy Oroszország elegáns diplomáciai művelettel megakadályozta a Szíria elleni közvetlen imperialista agressziót. Az első fázisban az Egyesült Államok győzelmet aratott politikai vonatkozásban, de egyre nyilvánvalóbb, hogy csak átmenetileg. Az első fázis Az első fázisban a Nyugat a teljes arab-iszlám világot felforgatta, amelynek két fő célpontját támadta elsődlegesen. Az összes többi csupán elterelő hadművelet volt, ráadásul szövetségeseit sikerrel tudta megvédeni, így megvédte azokat a csatlós szunnita arab államokat, amelyekbe a spontán kialakult népi kezdeményezések be akartak férkőzni. A felfordulásból Irán kimaradt, de Irán nem arab állam, másrészről csak a következő lépés lenne. Cél az arab térség megkaparintása, és Izrael állam stabilizálása. Természetesen a valódi végcél Oroszország, de egyetlen várba sem lehet bejutni anélkül, hogy a környező erősségeket és a külső várat be ne venné a támadó. Először a külső védműveket kell lerombolni. Oroszország gyakorlatilag ostrom alatt áll. A modern világháborút nem a tankok vívják, hanem a bankok, és a politikusok a tárgyalótermek asztalainál, valamint a multinacionális cégek és világot uraló pénzügyi maffia ássák a lövészárkokat. Az Ultima Ratio már csak akkor kerül elő, ha valóban érvényesíteni kell a végső érvet. Addig is a szíriaizált, újfajta háború az egyetlen területszerzési lehetőség. Az első fázisban a Nyugat valamennyi (orosz, kínai) szövetségest kiiktatta a teljes arab világban. Kína és az Oroszország teret nyert, és a hatalmas, iparból és a nyersanyagokból befolyó bevételeket befektetésekben kamatoztatta, ráadásul egyre több nyersanyagforrást szereztek meg különböző kitermelési jogok felvásárlásával, és vegyes vállalatokkal. Minden egyes dollár, amely ezekhez az országokhoz befolyt, a nyugati bevételeket csökkentette. Van ennek két, illetve akár három hosszútávú hatása, melyet a Nyugat semmiképpen sem akar elfogadni. Elsőként a nyugat biztosítani akarja a hatalmas ütemben fejlődő kínai gazdaság függőségét a nyugati nyersanyagforrásoktól. Ez az egyetlen lehetősége, hogy katonailag kordában tartsa Kínát. Ha semmi mást nem nézünk, csak azt, hogy az elmúlt években százszor vagy ezerszer annyi autó lett Kínában, mint korábban volt, gondolhatjuk mekkora a gazdasági és pénzügyi függőség, ha a Nyugattól kénytelen olajat vásárolni. Nem véletlenül mondta Putyin, hogy nem kell Európának megvenni az orosz olajat és gázt, mert azt az utolsó cseppig Kína átveszi. Csakhogy Oroszország is biztosítani akarja az energia függőséget Európa felé. Kína vásárol még Venezuelától, Irántól, de ezek a források nem elegendőek a korlátozott kapacitások miatt. Nem véletlenül volt Kínának 18.8 milliárd dollárnyi félkész befektetése Líbiában. A befektetések folytatódtak Tunéziában, Egyiptomban. Az első fázisa az úgynevezett arab tavasznak valamennyi keleti befektetést keresztülhúzta, és a Kelettel egyezkedő politikai vezetőket eltávolította. A Nyugat több frontos háborút nyitott meg. Líbia után következett Mali (dél felé) így biztosítva saját maga számára a világ legnagyobb urán bányáit. Látható tehát, hogy a demokratikusnak nevezett arab tavasz valójában egy igen agresszív gazdasági terjeszkedő és újragyarmatosító háború. Észak-Afrika lezárásával az afrikai kontinens, amely a feltörekvő Kína piaci célja lett volna, most a Nyugat fegyvereitől lesz hangos, és megkezdődik Afrika újragyarmatosítása modern formában. Az első fázis még nem ért volna véget, mert ennek a fázisnak a lezárása Szíria legyűrése, valamint Irán bombázása lett volna. Az első fázist Putyin akasztotta meg azzal, hogy a nemzetközi jogot érvényesítette. Ezzel elkezdődött egy nem tervezett, új művelet. A második fázis A szíriai és az iráni kérdés lett a kettes fázis. A Nyugat szembekerült azzal, amivel eddig nem kellett számolnia, és ez a Kelet aktív ellenállása. Ebben az a sajnálatos, hogy Irán nem egy nyugat-ellenes közösségben gondolkodik, hanem továbbra is saját feje után megy. Ez lehetne követendő példa is, csakhogy hosszútávon nem működik. A liberalizmus már nyomokban feltűnt az iráni politikában, és ha nem veszik át a putyini habitust, akkor komoly bajokkal kell szembenézniük. Nem véletlen, hogy az iráni Forradalmi Gárda már jelezte a kormány felé, nem fogja eltűrni az USA-barát politikát és az arra tett politikai kísérleteket. A Nyugat az eddigi stabil politikai álláspontja helyett most egy kibillent instabil képet mutat, mert a keleti ellenállás, és a köztes fázis nem szerepelt a terveiben. Tanácstalan lett. Látható a kapkodás, a tanácstalan ingadozás, de ne felejtsük el, az USA egy hatalmas katonai művelet közepén tart, és érthetőek a hirtelen felbukkanó akadályok miatti botladozások. Ez azonban nem jelenti a háború befejezését. A Nyugat eddigi legnagyobb és legszervezettebb háborúját vívja, és éppen támadásában van. Politikai és katonai gépezete mint gyilkos óriások merednek a kisebb államok fölé. Oroszország mint egy pajzs igyekszik védelmezni szövetségeseit és saját magát, de az ellenség jelenleg sokszoros túlerőben van. Ebben az állapotban semmi más nem ad különleges erőt Oroszországnak, mint a hit, és a birodalmi gondolkodás. Ezért támad fel oly erősen a vallásosság. Mert a hit segít legyőzni azokat az akadályokat, melyek alapvetően a félelemre építenek. Az Orosz Birodalom megtanult hinni önmagában, és ezáltal ereje növekszik. Maga a hit azonban kevés a győzelemhez. A Putyin vezette Oroszország kidolgozta terveit, melyek meglehetősen nagy léptékűek, és most már ez a két hatalmas erőközpont birkózik egymással. A nyugati expanzió új fázisa már kezd körvonalazódni. A következő lépés a Kaukázus lesz. Ahogy Lavrov mondta, a nyugat nem vár bizonyítékokat és elveket, a Nyugat ürügyet keres arra, hogy vazallusait a hatalomba segítse. Az sem érdekli, ha káoszba süllyed a régió, mivel számára csak egyetlen egy valami a fontos, hogy politikailag elérje az orosz határokat, és onnan továbblépjen - de előtte Szíriát kell kiiktatnia. Szíriának rendkívül gyorsan meg kell oldania a gondjait, mert rohamosan fogy a pénz, ráadásul a végtelenségig a szövetségesek sem tudnak eltartani egy ilyen nagy országot. Bevételek kellenek, mert leáll az élet, és teljesen összeomlik az ipar és a mezőgazdaság. A nyugat szempontjából mindez jó, csakhogy sürgető a dolog, mert a nyugati gazdaság is roskadozik. Amíg a keleti gazdaság stabil és versenyképes, addig a nyugati nem képes megfelelő módon stabilizálni magát a külső régiókban, mert az ottaniak számára van ellentétes alternatíva, és fennmarad a választás lehetősége. Ezért létkérdés a Kelet kibillentése jelenlegi stabil állapotából. Szíria esetében a többnemzetiségű (több tucat országból érkezett) zsoldos-terrorista hordát föl kell fegyverezniük elsősorban légvédelemmel és tankelhárítással. Másodsorban műhold- és felderítési adatokkal. Ha ehhez kapcsolódik egy kierőszakolt amerikai bombázás, akkor a hadiszerencse megfordulhat Szíriában. Ha Szíria már nem képes bázisként szolgálni az oroszoknak, akkor lehet továbblépni, éppúgy mint Líbiából. A következő művelet Irán bombázása és célzott, különleges egységek általi rombolása. Így szárazföldi erők bevetése nélkül Irán pár hónap alatt középkori szintre süllyed. Elkezdődik a belső lázítás, a szíriaizált háború kiterjesztése. A belső társadalmi problémák táptalajt adnak erre, írtunk már róla korábban, hogy bizony vannak belső feszültségek ebben az országban is. A feszültség pedig főként generációs feszültség. A fiatalság, amely az iráni korfa alapján láthatóan nagyon nagyszámú, sokkal nagyobb szabadságot akar magának, mint amit a jelenlegi keretek biztosítanak. Sokan azt mondják, hogy Kína már ezt nem engedné meg, katonai lépéseket tenne. Kína jelenleg napi egy milliárd dollárral járul hozzá az amerikai rendszer fenntartásához, melyet minden nap átutalnak az Egyesült Államokba, és amerikai államkötvényeket vásárolnak. A kínaiak már jelezték, hogy leállítják, de abban az esetben mi tartja vissza az amerikai kormányt, hogy védővámokat rakjon a kínai termékekre. Kínának a legnagyobb felvásárlója ma is az USA. Washingtonnak tehát van még lehetőség a kezében. Az orosz sajtó ráadásul már cikkezik róla, hogy Örményországban is előkészítette a Nyugat a következő narancsos forradalmat. Ha Szíria bukik, Izrael biztosítva van, és megnyílt az út a Kaukázus felé. Gazdasági szempontból is lényeges, hiszen akkor dél felé biztosítva van az azeri olaj. Grúziáig - tehát a Kaukázusig - teljesen tiszta a kép. Azerbajdzsán, Örményország, politikai úton fogja beadni a derekát ebben az esetben, mert képtelenek lennének bármilyen ellenállást kifejteni, ráadásul mindkét állam politikailag instabillá tehető. Azerbajdzsán amúgy is ingadozik a két nagyhatalom között, néha ide, néha oda billenve. Ebben az esetben nem lenne választása. Így Oroszország dél felől bezárva. LINK: A cikk!

Geopolitikai mozaik - 2. rész

Hármas fázis A hármas fázis az európai régiók zárása. Két olyan állam maradt mindössze, melyre a 20 évvel ezelőtti fordulat óta nem tudta a Nyugat rátenni a kezét. Ukrajna és Fehéroroszország. Ezek közül Ukrajna az, amely könnyebben destabilizálható. Illetve van egy harmadik régió, ez a Dnyeszter Menti Köztársaság, és Moldova kérdése. Mindegyik államban jelentős nyugati benyomulás és bomlasztó munka zajlik. Fehéroroszország iparában jelentős nyugati befolyás alakult ki, Ukrajna pedig alapvetően a narancsos forradalma utáni köztes állapotban lebeg, Justyenko Európa párti politikája, és a bukása utáni jelenleg Oroszország felé nyitottabb politika miatt. Ukrajna a legtöbb fejfájás okozója mindkét oldalon. Fontos terület mind katonailag, mind gazdasági tekintetben. A Nyugat terve, hogy kierőszakolja az Európai Unióba történő integrációt. Ezzel eldőlne a befolyási mérleg egész Európában. A Nyugat mint uralkodó hatalom egész Európa felett, Oroszország pedig beszorítva az ázsiai régióba. Európai vonatkozásban csak mint nyersanyagforrás szerepel. Elvágva a déli vidékektől, lezárva a Kaukázus és egész Európa felől. Jószerével saját határai közé szorítva. Erre a politikai lépések már megtörténtek. Az EU országai felszólították az ukrán vezetést, hogy gyorsítsa fel a csatlakozási tárgyalásokat. Ukrajna miniszterelnöke nyilatkozatot tett, miszerint az EU-ba történő belépés egyik feltétele, hogy máshonnan biztosítsa maga számára a gázt, így megszüntetve az orosz energia függőséget. Ebbe a műveletben hazánk is becsatlakozott a maga módján, az oroszoktól olcsóbban megvett gázt eladjuk Ukrajnának. Emiatt nagy botrány volt Moszkvában, ráadásul a helyzet megtárgyalására érkezett küldöttséget a kormány nem fogadta megfelelő szinten – és Szijjártónak leüvöltötték a madárfészek haját is az oroszok... A németek is hasonlóan kufárkodnak. Az északi áramlaton Németországba szállított gáz kerül vissza Ukrajnába. Az energiafüggőség voltaképpen marad, csak a neve más. Jellemző kapitalista átvágás. Ukrajnával kapcsolatosan tisztában kell lenni az olyan alapvető dolgokkal, hogy ukrán nép voltaképpen nincs is. A kijevi russz fejedelemség egykoron az orosz birodalom egyik alappillére volt. Ukrajna lakosságának nagy része – kb. 45%-a - orosz. Sok a lengyel, és Kárpátalja vonatkozásában mi magyarok is érintettek vagyunk. A Nyugat bármelyik játékba belemegy, csak azért, hogy az EU határait keletebbre tolja. Ne felejtsük el azt, hogy az EU nem gazdasági, hanem elsősorban katonai tömb, és azt se, hogy voltaképpen egyfajta világháború zajlik. Észrevehető, hogy hazánkban a zsidók minden nemű komoly befektetést leállítottak. Nincs érdekük egy perifériára szorult, gazdaságilag csődbe jutott országba komolyabban befektetni. A befektetések azonnal folytatódnak, amint elkezdődik a harmadik fázis kivitelezése. Erre több forgatókönyv lehetséges. Egyrészről a békésebbik megoldás, miszerint kierőszakolják az ukrán EU integrációt. A kormány aláírja csatlakozási szerződést, és Ukrajna hivatalosan is az EU tagja lesz. A Nyugati ebben az esetben katonailag is terjeszkedni fog, először nem látványosan, de a titkosszolgálatok nagyon gyorsan beköltöznek, a felderítés és a megfigyelő állomások azonnal kelet felé kezdenek dolgozni. Ahogy hazánkban is történt korábban, minden katonai jellegű adatot, amire a nyugatiaknak szüksége van, egyből 'felpórszívóznak' (kék rendszámos autókkal öltönyös urak érkeznek a katonai létesítményekbe, és minden műszaki paramétert és információt dokumentálnak), és a teljes védelmi struktúrát a nyugati érdekek és igények szerint átalakítják. Ugrik az oroszok Ukrajnával megkötött hadikikötői szerződése is. Az EU jelenleg minden lehetséges módszert bevet az ukránok becsábítására az EU-ba. Elképesztően ostoba szlogeneket használnak, melyek szerint az 'Európai Unióban édes élet vár rád'. A lakosság 'megdolgozása' – számunkra is ismerős módon - teljes kapacitással folyik. Bugyuta reklámfilmek kondicionálják az embereket, és mindenhonnan csak az EU-val járó előnyökről papolnak. Ezt a történetet mi is ismerjük, minket pontosan ugyan így hülyítettek. Már akit lehetett. Ha mindez nem megy békés úton, akkor jön a vészforgatókönyv, a narancsos forradalom megismétlése, Janukovics menesztése, és néhány népcsoport, nemzetiség, köztük akár a magyarok fellázítása, belső harcok kezdeményezése. Egy nem ellenőrizhető hír szerint Ausztria és Németország területén több ezer olyan személyt gyűjtöttek össze, akik azonnal bevethetőek Ukrajnában, mint a kisebbségek "szabadságharcosai" a szíriaizált háború kiterjesztésére. Ezzel Ukrajnát polgárháborúba taszítják, és a hadi szerencsére bízzák, mekkora lesz az a terület, amelyet megszerezhetnek. Ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy Moszkva az orosz lakosságot menteni fogja, és az ország több részre szakad. Az európai kormányok, köztünk hazánk kormánya a napokban ismételte meg, hogy kiemelten támogatják Ukrajna csatlakozását. A forgatókönyv következő lépése Moldova bekebelezése lesz. Erre pedig a román haderő már készen áll. Moszkva ugyan jelezte, hogy nem fogja hagyni a kis Dnyeszter Menti Köztársaság bekebelezését, de kérdéses, hogy belemenne-e egy nyílt háborúba egy rendkívül kis lakosságú terület miatt úgy, hogy a kis Dnyeszter Menti Köztársaságot ettől kezdve teljesen ellenséges környezet veszi körül. A románok hatalmas összegeket fektetnek a Moldovai terület megszerzésére. Pártokat finanszíroznak, civil szervezeteket támogatnak, önkormányzatokat fizetnek le, parlamenti politikusokat vesztegetnek meg, vagy állítanak maguk mellé. A román befolyás már most is jelentős, gyakorlatilag az ország bekebelezését már teljes mértékig előkészítették. Sok helyen románul vannak kitéve az utcanevek, a hivatalokban román feliratok vannak. Románia nemhogy csökkenne egy erdélyi területtel, hanem előre láthatóan a nyugati tervek szerint nőni fog egy moldovai területtel. Még akkor is, ha kifejezetten nem mint Románia része, hanem mint szövetségi állam működne. Ezzel lezárul a hármas fázis. Negyedik fázis A negyedik fázis gyakorlatilag Oroszország kivégzése. Látható, hogy a kimondatlanul folyó hatalmas háború oly módon zajlik, hogy a hagyományos módon abba külső hatalom, így Oroszország beleszólni nem tud, hiszen csak belső harcokról és forradalmakról van szó. A negyedik fázis első felvonása, hogy szíriaizált harcokat robbantson ki az Oroszországhoz erősebben kötődő volt tagállamokban. Ezeken a területeken már folyik az ellenzéknek nevezhető civil szerveződések felállítása és támogatása. Amikor Moszkva megfelelő ellenlépéseket tett ebben az ügyben, akkor következik a végső lépés. Fellázítani az Oroszország területél élő muszlimokat. Mivel számuk már most is jelentős, nagyjából 25 millió, ez a folyamat nem fog nagyobb nehézségekbe ütközni. Az arab területeken már nincs szövetséges, akik voltak, káoszba és anarchiába süllyedtek, senki nincs, aki vallási, vagy politikai úton megpróbálná megfékezni a muszlim közösségeket. Nagyon gyorsan fognak a belső harcok kialakulni, és minden bizonnyal átdobják ide azt a több tízezer harcedzett embert, akiket az arab régiókban felhasználtak. Sokuk csecsen és egyéb orosz területről való, így még helyismerettel is rendelkeznek majd. Oroszország önmaga is belső harcokba süllyed. Nincs nyíltan fellépő ellenfél, az Egyesült Államok mint eddig minden esetben, csak széttárja a kezét, hogy nem tehet semmiről. Nincs állam, amely ellen bevethetőek lennének az atom fegyverek, mert egyszerűen csak belső harcok zajlanak. Ennek pedig semmi más végeredménye nem lehet, mint az, hogy maga a nagy Oroszország darabokra szakad. Külső beavatkozás nélkül. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez lázálom, azoknak szólunk, kezdjenek körülnézni az internet világában. Egyre több cikk és tanulmány jelenik meg arról, hogy Oroszország nem egységes, soknemzetiségű ország. Olyan, hogy orosz nemzet nincs is, stb. - amire már a kormány is kénytelen volt reagálni. Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban Al-Kaida terroristák jelentek meg, a minap a tádzsik fővárosban tartóztattak le egy csoportot, mert robbantást készítettek elő. Az oroszországi atlantista ellenzéket (ötödik hadoszlopot) a mai napig hatalmas összegekkel pénzelik. A kormány ugyan megteszi amit csak lehet, de a pénz rejtettebb módon áramlik befelé. Ezek a lehetőségek nem csupán képzelgések. Olyannyira, hogy az orosz katonai vezetés is felmérte, - mint korábbi elemzésünkben írtuk - valóban ők a végső cél. Ezért dolgozták ki a lehetőségét annak, hogyan vágjanak vissza, és felállították a saját stratégiájukat. Egyelőre két irányt szabtak meg. LINK: A cikk!

Geopolitikai mozaik - 3. rész

Első fázis - orosz lehetőségek Szíria biztosítása. Moszkva nem szívesen teszi meg, hogy a csúcstechnológiát kiadja a kezéből, de most valószínűleg kénytelen lesz. Szíriának nagyon rövid időn belül, lehetőleg a tél beállta előtt le kell zárna a polgárháború kérdését. Ezen kívül megfelelő légvédelemmel kell ellátni Iránt és Szíriát is. Eközben megkezdődik a kurd területek elállítása, a politikai háttéralkuk megkötése. Ki kinek mit enged át, hol és milyen határok lesznek. A török hadsereg megszorongatásának lehetősége akár egy szövetségbe léptetett szír-kurd-örmény hadsereggel. Libanonban is csökkent az orosz befolyás azzal, hogy a Hezbollah a szíriai harcokban vesz részt, és a nyugati befolyás erősödik. Amint lezárul a szíriai kérdés, a Hezbollah hazamegy és rendet fog tenni. Ahogy a grúz miniszterelnök nyilatkozatain látszik, ezzel a lehetőséggel a térségben egyre komolyabban kell számolniuk, eddig EU/NATO belépést szorgalmaztak, de már a kivárásos taktikára tértek át. Megvárják kinek áll a zászló, és arrafelé fognak hajlani. Amennyiben az orosz fél erősödik meg a térségben, akkor Örményországban a narancsos lázadást könnyűszerrel leverik, és Azerbajdzsán állásfoglalása sem lesz kétséges. Az így kialakuló tömb hatalmas gazdasági és katonai potenciállal fog bírni. Egyrészről olaj és gáz birodalom, másrészről hatalmas katonai potenciál. Szövetséges államokon keresztül, de Moszkva kijárással rendelkezik a Földközi-tengerre. Másrészről -és ez nagyon lényeges-, a keleti régió nagyon megerősödik Európával szemben, mivel még nagyobb lesz az energia függőség a keleti tömbtől. Amit idáig független országoktól szerzett be, azt onnantól kezdve már stratégiailag szövetséges államoktól szerzi be, amely növeli a kelet-nyugat ellenétet. Második fázis Ukrajna kérdése. Moszkvának komoly ütőkártyája Kijevvel szemben, hogy a lakosság jelentős hányada orosz. A legutóbbi választásokat már ez befolyásolta, de saját kardjukat a Nyugat ellen fordítva felléphet egy belső lázadás támogatásával. Ebben az esetben könnyen lehet, hogy Ukrajna valóban szétesik, és Moszkva szó nélkül fogja felajánlani Kárpátalját hazánknak, mivel semmi szüksége nemzetiségi konfliktusokra. Moszkva azonban nem Ukrajnát akarja szétszakítani, hanem az európai államokat bevonni az Eurázsiai Unióba, amelyiket csak lehet. Tehát nem érdeke egy ilyen jellegű háború, sokkal inkább az, hogy Ukrajna kelet felé tegye le a voksát. Erre megfelelő érvekkel rendelkeznek, és a nyomásgyakorlást Európa irányába is kiterjeszthetik, ha szükséges. Ezt a kérdést látszólag nem az észérvek fogják eldönteni, hanem a ki kinek mit ígér, ki kit mivel tud lekenyerezni. Pár politikus önzése azonban könnyen polgárháborúba sodorhatja az országot. Amennyiben Ukrajna kelet felé dönt, a fehérorosz területek melletti balti államok kerülnek hatalmas nyomás alá. Amennyiben a Nyugat nem tudja rettentő gyorsan felvirágoztatni ezeket az államokat, és a szegénység egyre inkább teret nyer, a keleti nosztalgia jelentősen erősödni fog, és egy, vagy két választási ciklus után a keleti tömbben találják magukat. Amennyiben a Nyugat a muszlim terrorizmus felélesztésével próbálna válaszolni, Moszkvának csupán két lehetősége marad. Az egyik, hogy a fellázított területre elrettentő erejű atomcsapást mér. Az orosz katonai vezetés már felvetette ennek lehetőségét, bár hangosan elutasították - akkor. Egy ilyen eshetőséggel számolni kell. Ha ez megtörténne, az egész világ hihetetlenül mély döbbenetbe zuhanna, Oroszországban pedig 100 évre megszűnne mindennemű lázadási kísérlet. A fellázadt terület örök mementó maradna mindenki számára. A muszlim lakosság pedig elvándorlásba kezdene. A másik lehetőség, hogy egész területek lakosságát telepítik ki sztálini módon. Szétszórva, lehetőleg olyan területre, ahol a szaporodásuk negatívba zuhanna, és a halandóság sokszorosára nőne, például a kedvezőtlen szibériai területekre. Akármennyire drasztikusnak tűnnek ezek a kérdések, az orosz vezetés birodalmi módon gondolkodik, ahol a legelső a birodalom egysége, és minden bomlasztási kísérletet alapjaiban kell lerombolni. A második fázis végén Oroszország megkezdi a volt szovjet blokkhoz tartozó közép-európai államok integrálását a saját rendszerébe. LINK: A cikk!