A terrorista zsidó állam terrorizálja az egész világot.

A terrorista zsidó állam terrorizálja az egész világot.

Jobbik: Gáza a legnagyobb koncentrációs tábor

A Jobbik elnöke szerint Izrael a Gázai hadművelettel ismét bebizonyította, hogy egy „rasszista diktatúrát működtet, és létrehozta a történelem legnagyobb koncentrációs táborát: Gázát”. Vona Gábor erről csütörtökön beszélt az Izrael budapesti nagykövetsége előtt tartott demonstráción.

A több száz fős, magyar, jobbikos, árpádsávos és palesztin zászlókkal demonstrálók előtt Vona Gábor hangsúlyozta: a Jobbik követeli, hogy az Országgyűlés még az idén mondja fel a 2010-ben elfogadott társulási szerződést Izraellel, valamint még a héten egy országgyűlési határozati javaslatot terjesztenek a parlament elé a „Gázai népirtás elítéléséről”. Emellett az ellenzéki párt a kormánytagok és az országgyűlési képviselők nemzetbiztonsági átvilágítását követeli, hogy kiderüljön, vannak-e izraeli állampolgárok közöttük.

Alszik a világ a zsidó hóhérok meg dolgoznak , a legkorszerübb gyilkoló gépekkel öli a koncentrációs tábor lakóit, kiknek még a védekezés jogát sem adják meg. Az atomrakéták árnyékában a szende nemzetállamok még a tiltakozásra sem méltók, pedig ha kitekinthetnének és nem volna csukva a szemük látnák az Amerikai koncentrációs táborokat is / 800 drb van naprakészen befogadó állapotba csak a parancsszónak kell elhangzani és Amerikai milliók fogják élvezni a terrorista Birodalmi amerika vendégszeretetét családostól nagyszülőkön át a gyerekeket is begyűjtik átnevelik likvidálják a munkanélküliek nagy hadát. A háború már nem falja fel a munkanélkülieket jön a munkatábor, de lehet , hogy késő lesz az eszmélésre a reagálásuk, a két terrorista hatalom az orránál fogva leigázza a föld lakosságát, demokrácia ide vagy oda a terror lesz az úr a földön és a zsidó , most gyüjtsetek bőrönd atombombára még nem késő , had tanulják meg mi az a rettegés, a rohadt zsidóknak ne kegyelmezzetek, az egész világon gyilkolják a gojokat , hol nyiltan , hol balesetnek álcázva , de ölik a népet e hóhérok. Menjenek az öngyilkos merénylők a zsidóságra az USA .-ba is , hátha így nem indítjákbe az ott lévő koncentrációs táborokat, hisz ha jól megnézzük az állam a terrorista és a gépezete őket kéne brezárni ide. A birodalmat működtetők rácsok mögött, a nép meg rájönne, hogy még adót sem kellene fizetniük és 100 - szor jobban élnének mint most , de kilopták a szemüket a zsidó bankárok, az uzsora kamatrendszer működtetésével eltartatják magukat és hitsorsuakat az egyszerű Amerikai néppel , kik ha kell háborúznak értük , de mindenképpen jól lerabolják őket, és ha kell lerobbantják a világkereskedelmi központot , hogy még több arabot öljenek meg , mert a zsidó érdek így kivánja.

Megértem , hogy az agymosott politikai vezetők nem akarnak semmit sem tenni e terroristákkal szemben , de a józan paraszti ésszel megáldott népesség miért nem tesz semmit, amíg még lehet. Itt csak a jobbik mer tiltakozni a repedt seggű fideszes zsidó sereg csak a zsidózásra figyel , ki a fasznak kellenek ezek a rablók az ország nyakába, menjenek a palesztin koncentrációs táborokba, és onnan tiltakozzanak a terrorgépezet ellen, ha túlélik a foszforbombázást, a célzott támadást.

Egész éjjel rombolta Gázát, gyilkolta a gyerekeket a cionista hadsereg

Mi lesz veled Palesztina?

A terrorista zsidó állam fokozatosan kiszorítja a Palesztinokat saját államából. Nézd a térképet az nem hazudik. A lakosságot gyilkolja ,gyilkolta, és ha valaki ki nem irtja őket gyilkolni fogja őket . Fiatalt, gyerekeket, nőket, öregeket válogatás nélkül Hitlert megszégyenítő módon irtja a Palesztin népet a világ szeme láttára a cionista világuralom összekacsintásával ellehetetlenítik őket , a legmodernebb gyilkoló gépekkel törnek az életükre. Terrorista módon fenyegeti a térséget az atom arzenáljával, nem tudom mikor unja meg a világ , valakinek hidrogénbombát kellene robbantani a kiválasztott nép eltüntetésére, hogy jobb legyen e világ. A zsidesztől ez nem várható el , de a többi ország tiltakozhatna a terrorizmus ellen , és megszakíthatná a diplomáciai kapcsolatot a terrorista zsidó állammal.. A zsidesz 80 % - os zsidóságával nem tagadja meg Likudos testvéreit , de mi tanultunk az esetből , a fülke forradalom el fog dőlni beintünk a FIDESZ - nek , a nemzeti színekbe burkolt hiénáknak , kik a hatalmi mámorban az ördöggel is szövetkeznének mint a többi párt , kivétel a Jobbik, kik kiállnak a nép érdekei mellet. A földet nem akarják átjátszani a zsidó hiénáknak, mint a FIDESZ, kik nagyot akarnak szakítani a termőföldből, és a vízkészletből, a 80 % - os zsidó tagság követeli az apanázst , mi meg szívjuk a fogunkat , és úgy járunk mint a Palesztin nép, kiszorítanak a hazánkból, mert még az önvédelmet is megtagadják tőlünk a hollókosztos ingyenélő cionista zsidó patkányok.

Amint látod a terrorista nem a palesztin nép, kinek elrabolták a területét, hanem a cionista sátán imádó zsidóság. Jól látszik a térképen a cionisták területrablásai, és a jelenlegi helyzet a Gázai koncentrációs tábor ahová mint rezervátum körbezárva megfosztva minden külső segítségtől megnyomorítanak egy nemzetet, az ilyen terroristákat ki kel irtani , egy rohadt zsidó se maradjon a földön , hisz annyi bajt okoztak már az emberiségnek.

Igazán mondom táska atombombát kell adni a palesztin szabadságharcosoknak , hogy végrehajthassa az emberiség ítéletét, ha már a fejlett nyugat a demokrácia bajnokai oda dobták ezt a kis népet a sakálok karmai közzé. Már rég vállalni kellet volna valamelyik nemzetállami tömörülésnek a táska atombomba használatát a terrorista zsidó állam ellen kik az egész emberiséget fenyegetik, terrorizálják, az Amerikai Birodalmi elittel , kik a cionista világhatalom kiépítésén fáradoznak , és e célból ölik a gojokat kiprovokált háborúkban balesetnek látszó gyilkos módszerekkel , titkosszolgálatok közreműködésével irányításukkal, és közreműködésükkel.

Had tegyem fel a kérdést . Mi lesz veled Emberiség? Kamatrabszolgaként éled le a hátralévő kis idődet, vagy fellázadsz és kiirtod a zsidó bankárok által támogatott új világrendszer embereit. Esetleg megvárod , hogy kiirtsák az emberiség 90 % - át, és reméled , hogy te nem leszel a kiirtottak között, mert terád nagy szükség van itt a földön . Ha nem volnál a Föld forgása is megállna, a zsidók hozzád imádkoznak és te tartod itt rendben az életet. Ha ilyen nagy marha vagy akkor ne csatlakozz az ébredők kötelékébe, majd a társaid téged is megmentenek , vagy rájönnek , hogy egy kollaboráns vagy akit el kell pusztítani még mielőtt komolyabb bajt okozhatnál.

Az értelmiség árulása

a politikai bűnözés

Meg kell törnünk a hatalmukat
A magyar nép fennmaradására esély sincsen mindaddig, amíg nem jön létre egy valóban a népből származó, kizárólag a nemzetünk sorsa iránt elkötelezett plebejus értelmiség. Immár több mint 60 esztendeje egyáltalán nincsen a magyarság szolgálatában álló intellektuális réteg.

Mondhatnánk persze, hogy „független értelmiség” soha sehol a világon nem létezett: az írástudók régebben az egyházaknak, az uralkodóknak, vagy éppen gazdag mecénásoknak engedelmeskedtek, az újabb korban pedig a pénzarisztokráciának vannak alávetve. Azonban mindig voltak merész harcosok, akiknek volt bátorságuk fellázadni a pénzt osztó hatalmasságok ellen, és vállalva megaláztatást, üldöztetést, nyomort, sőt sok esetben a börtönt is, népük mellé álltak. De hol vannak a mai kor intellektuális lázadói?

Nos, mutatóban akad belőlük egy-kettő, de nekik legfeljebb az üldözött internetes „gerillamédiában” van megszólalási lehetőségük, és még akkor is jól teszik, ha álneven ténykednek. A „fősodratú” médiába nem hívják meg őket, de a legtöbben közülük el se mehetnének, mert ha lelepleződne személyazonosságuk, legott kirúgnák őket a munkahelyükről, és még az is elképzelhető, hogy „gyűlöletkeltés” miatt pereket akasztanának a nyakukba. Egyszóval, léteznek magányosan küzdő harcosok, akik nem egyszer inkognitóban, megélhetési problémákkal küszködve, üldöztetést vállalva küzdenek a magyarság jogaiért és az igazságért. „Népi” értelmiségünk azonban nincs: van helyette „liberális értelmiség”, meg vannak, akik „konzervatívnak”, illetve „kereszténynek” nevezik magukat, de talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, vannak SZDSZ-es, pontosabban most már „LMP”-s, továbbá „MSZP-s” és fideszes értelmiségiek, akiknek a megélhetése biztosítva van, publikációs lehetőségekhez és ösztöndíjakhoz jutnak, sőt olyanok is akadnak közülük szép számmal, akik remekül megélnek, ha pedig jól fizető politikusi álláshelyekkel jutalmazzák szolgálataikat, akár luxuskörülményeket is teremthetnek maguknak.


A pénzt pedig ugyanazok az olimposzi magasságokban trónoló cionista bankárok adják az egész intellektuális bagázsnak. Ennek ára azonban az, hogy az összes, úgynevezett „értelmiségi” számára világosan meg vannak jelölve a határok, melyek között mozoghatnak. Mindenki – újságírók, történészek, közgazdászok, jogászok – pontosan tudják, melyek azok a tabutémák, amelyekről szólni nem lehet (holokauszt, zsidóság szerepe régen és ma, faji kérdések, cigánykérdés). De ha mégis muszáj szólni ezekről a legfontosabb kérdésekről (mert a „gerillák” és „kurucok” rájuk kényszerítik az állásfoglalást), akkor az uralkodó oligarchia köreiben megfogalmazott hivatalos szövegeket kell visszaböfögniük. Az önálló vélemény megfogalmazását, az ellenállást – vagy ahogy a 68-as nemzedék egykor nevezte: a nonkonformizmust – állásvesztéssel, kirekesztéssel, esetleg börtönnel büntetik. Kínálkozó kérdés természetesen, hová lett a 68-as nemzedék annyit magasztalt „nonkonformizmusa”? Még megtoldhatnánk azzal, hogy hová lett a liberális-zsidó értelmiség nonkonformizmusa és forradalmisága? A válasz kézenfekvő: a 68-asok sohasem voltak igazi lázadók, aki pedig mégis az volt közülük, nem tudta pontosan, kik és mi ellen is kellene lázadni, ráadásul olyannyira áhították a pénzt, a hatalmat és az élvezetet, hogy az első adandó alkalommal elárulták népüket és eszméiket. Ami pedig a zsidókat illeti, addig voltak „forradalmárok”, amíg kezükbe nem kaparintották a hatalmat az egész nyugati világban.Az áruló értelmiség – legyen az „liberális”, MSZP-s, fideszes „keresztény” vagy „konzervatív” - feladatai az alábbiakban foglalhatók össze:


1. El kell hitetni a magyar néppel, hogy a nyakunkon élősködő bankároligarchia, illetve a gyarmattartó világbirodalom (Izrael-USA-EU) csupa jót akar nekünk, és a mi érdekünkben ténykedik (MSZP-s, liberális, SZDSZ-LMP-s tálalás szerint), illetve ha akadnak is időnként nézetkülönbségek a „nemzetközi” cionista pénzarisztokrácia által vezérelt világbirodalom és hazánk között, azok végső soron feloldhatók, hiszen „egy csónakban ülünk” (fideszes, „konzervatív”, „keresztény” tálalásban).

2. El kell hitetni a magyar néppel, hogy a létét, fennmaradását fenyegető jelenségek - az elöregedés, a demográfiai katasztrófa, a családok, az oktatás, az egészségügy lezüllése, a nyugdíjrendszer válsága, a morális alapértékek eróziója, cigánybűnözés - „természetes jelenségek”, a „globális világrend” velejárói, amelyek ellen nemigen lehet semmit tenni (liberális, MSZP-s SZDSZ-es, LMP-s hangszerelésben), vagy csak nagyon lassan és óvatosan szabad a megoldásuk érdekében cselekedni (a fideszes, „konzervatív, „keresztény” „értelmiségiek” véleménye szerint).

3. A világbirodalom hivatalos vallásának tekinthető holokausztvallás alaptételeit vitatni, azokkal kapcsolatban kételyeket, kérdéseket megfogalmazni szigorúan tilos – hirdeti teljes egyetértésben a „liberális”, valamint a „jobb-és baloldali értelmiség”. Aki mégis megteszi, az eretnek, akit a jog eszközeit is igénybe véve kell elhallgattatni.

4. A zsidóságnak a történelemben illetve napjainkban játszott szerepéről őszintén beszélni tilos – hirdeti ugyancsak teljes egyetértésben az úgynevezett értelmiség úgy Magyarországon, mint másutt is a nyugati világban. A zsidóságról csakis az ájult tisztelet, vagy a megrendülés és a sajnálkozás hangján szabad szólni.

5. A magyar nép (és más nyugati népek) fennmaradása szempontjából alapvető fontosságú faji kérdések boncolgatása szintén szigorúan tilos – íme egy újabb olyan alapdogma, amelyben teljes az egyetértés a „liberális”, valamint az úgynevezett „bal-és jobboldali értelmiség” képviselői között. Akiknek fontos feladata, hogy a magyarság ellenálló erejét megtörjék, és kicsavarják a kezéből azokat az eszközöket, amelyekkel a létére törő bűnözőkkel és maffiákkal szemben megvédhetné magát.6. Végezetül pedig, legyen „jobb, vagy baloldali”, az „áruló értelmiségi” egyik fő ismérve, hogy igyekszik az „utca emberének” figyelmét elterelni a legfontosabb alapkérdésekről, és mellékes, kevésbé fontos ügyek felé fordítani a közfigyelmet. Ezen kívül pedig igen jó pénz üti annak az értelmiséginek a markát, aki részt vállal a „cirkuszt a népnek” programban, vagyis szerepet vállal az úgynevezett „szórakoztatásban”, amelynek egyik fő funkciója, hogy „altassa”, „elringassa” a végveszedelemben lévő népet, teljesen kikapcsolva annak immunrendszerét. Mindezen túl, véleményem szerint mindaz, ami a médiában úgynevezett „szórakoztatás” címen folyik, kimeríti az „ifjúságellenes bűntett fogalmát. (Amit pedig hírszolgáltatás címén művelnek, az pedig a tudatos félretájékoztatás és félrehazudozás fogalmát meríti ki.)Mindenfajta nemzeti forradalom alapfeltétele: egy magyar eredetű, csak a magyarság ügyének elkötelezett írástudó réteg létrejötte.
Perge Ottó

Nézzünk csak a térképre és pörgessük meg kissé az újkori történelem lapjait.Az egykori Palesztina területén létrejött új Izrael kezdettől fogva azt a sorsot szánta a palesztin népnek, amit Amerika szánt az indiánoknak, mivel útban voltak azok is, ezek is. Izrael kezdettől fogva túlnézett "szűkös" határain, mert a tágas Közel Kelet egészére fájt a foga. Nem győzöm elégszer idézni Menahem Begin 1958.okt.28-án a hadsereg tagjaihoz intézett beszédét. "Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk vele, amíg nem semmisítjük meg az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjü a magunk civilizációját. ... Ha északra pillantunk, látjuk szíria és Libanon termékeny síkságait ... Kelet felé a Tigris és az Eufrátesz gazdag völgyeit ... Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekün nincs lehetőségünk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémáinkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszeítjük az arabokat a teljes engedelmes ségre." [The Jerusalem Post 1963. jun.16 - Makai: Izrael Állam és a cionizmus - Kossuth Kiadó 1973 238. old.] Ki is ez a Begin? Jelkép! Az 'úgynevezett kapitalista civilizáció' jelképe. Ifjú cionistaként kezdte. Majd terroristaként folytatta. Nevéhez  fűződik a jeruzsálemi Dávid király szálloda felrobbantása. Meg a Deir Jaszin falu elleni hadművelet, amelynek keretében emberei a falu lakosságát legyilkolták, nőket, férfiakat, öregeket, betegeket, gyerekeket vegyesen. Aztán felakasztották? Nem! Politikus, sőt miniszterelnök, sőt béke nobeldíjas lett.

Közben Izrael sikeres védekező, azaz területfoglaló, háborúkat folytatott arab szomszédai és az Izraelben  élő palesztinok ellen. A belső annexió sikereit elég egy térképpel szemléltetni és annyit hozzá tenni, hogy annak legutóbbi"epizódja" a gázai mészárlás és a népgyilkos gázai blokád volt. Persze a kűlső háborúk is hoztak a konyhára jócskán. Ehhez azonban muszály egy névsort csinálni a háborúkról, mert enélkül nem lehet megérteni a Camp Davidben létrehozott "közelkeleti békerendszer" multját, jelenét és jövőjét. Első arab-izraeli háború 1948
 Második arab–izraeli háború (a szuezi válság)  1956
 Harmadik arab–izraeli háború (a hatnapos háború) 1967
 Negyedik arab–izraeli háború (jom kippuri háború) 1973
 Ötödik arab–izraeli háború (az első libanoni háború) 1975 április
 1978.09.17 - Camp Davidi Egyezmény
 1993 szeptember 13 Washington, Jichak Rabin és Jasszer Arafat "békeszerződése" Hatodik arab-izraeli konfliktus (gáza) 200Ezen háborúk eredményeképp Izrael megszállta, ill. bekebelezte a Sinai félszigetet, a Gázai övezetet, Ciszjordániát, a Golán fennsíkot, Libanon déli csücskét és mindenekfölött Jeruzsálemet.

A hódítások megtarthatása érdekében szét kellett zúzni az arab államok morálját és egymás iránti szolidaritását. Ezt szolgálta a Camp Davidben kötött mocskos alku, pardon - békeszerződés, amelyben a békéltető szerepét Amerika, a békegalambot Izrael, a balekot pedig Egyiptom játszotta. Az egyiptomi nép árulóját Anvar Szadatot, utolérte megérdemelt sorsa. 1981.10.06-án egy katonai dísszemlén felvonuló elitalakulat egyik tehergépkocsijáról lekászálódott néhány katona, majd tempósan a díszemelvényhez masírozva, hosszú géppisztoly sorozatokkal lemé szárolták "elnöküket" és akik a közelében voltak.Mubarak is a közelében volt.Ő megúszta - akkor...
Közben megtaláltam †Szadat képét, amit a dísszemle után készítettek róla. Azért teszem közzé, mert tanulságos mindenki számára, akik árulásra vetemednek népükkel szemben. 

Egyiptom - ahogy nálunk mondani szokás - eben gubát cserélt. Hoszni Mubarak következett. Rá már jobban vigyáztak, azaz vigyázott az izraeli MOSZAD... Majd lentebb szemléltetem ezt.

Most azzal folytatom, hogy a béke ügye szépen haladt, hála a jóságos Uncle Samnak. 1993 szeptember 13. -án a Fehér HázbanClinton közvetítésével Rabin, és Arafat békét kötöttek egymással. Érdekes, hogy emiatt nem Arafatot gyilkolták meg a szélsőséges iszla misták, hanem Rabint [talán az egyetlen tüch tig úriembert Izraelben] saját hitsorsosai, Jigal Amirkeze által, aki végig vigyorogta ügyének tárgyalását, amely nek során nemzeti hőssé avatták ezt a ronda jakhecet.

Persze Mubarakra jobban ügyelt a MOSZAD. Ennek tudható be, hogy Harminc év óta ülhet Egyiptom trónján és most se' akar elkotródni, az istennek se.

Mubarak sohasem igyekezett titkolni nyálas Izrael - hűségét. Egyáltalán nem szégyellt a Gázai tömeggyilkossal, Ehud Olmert izraeli miniszterelnökkel és a bájos külügymi niszterrel Cipi Livni kisasszonnyal fényképezkedni. [Az izraeli liberálisokról (Likud) Orbán Viktor párttestvéreiről van szó.]

Mubarak előtt alighanem a Nagy Ramszesz fáraó példája lebeg, aki ötvenhat évig hízlalhatta az ülepét Egyiptom trónján. Sikerülhet neki? Aligha! Más szelek fujdogálnak mostanság. Az ókori Egyiptom volt az egyik leghosszabb ideig fungáló birodalom. Több mint 4000 évig állt fent. Érdekes, hogy miközben felépítették a piramisokat és egyéb munkaigényes létesítményeket, alig - alig lázadoztak a fennálló rend ellen. Épp a kapitalizmus hozza ki a sodrukból a béketűrő fellahok kései utódait. Hála a régészek, ill. történészek hangyaszorgalmának. mára nagyjából világossá vált, hogy a piramisépítőknek nem voltak egzisztenciális problémáik. Modernkori utódaiknak viszont vannak. Egyiptomban éhséglázadás, vagy ha úgy tetszik "egzisztenciális forradalom" tört ki, látszólag. Mondom látszólag, mert a békepaktumok tulságosan sok megoldatlan problémát söpörtek a szőnyeg alá anno.

Az arab - izraeli háborúk kapcsán sokminden juthat eszünkbe, de most csak Gamal Abdel Nasszernek, az egyiptomi Kemal Atatürknek jut hely és idő. A "szabad tisztek mozgalmának" viharában Nasszer ezredes maradt talpon és a hadseregre alapozva, meg a Szovjetúnió segítségére támaszkodva, egy modern szekularizált Egyiptomot álmodott. Tervének Szíriát is sikerült megnyernie és egy önkéntes államszövetséget is összegründolt Egyesült Arab Köztársaság néven. A fundamentalista ellenfél, a Muszlim Testvérek Szövetsége, élesen szembenállt ezzel az "istentelenséggel". Nasszer, hogy finoman szóljak, marginalizálta őket.

Mert nagyot is álmodni "elképzeléseinek megvalósítása végett jelentős reformokba kezdett, amelyek közül a földreformot (földosztást), a bankok és a külföldi érdekeltségűvállalatok (pl. Szuezi-csatorna Társaság) államosítását, szocialista típusútervezési rendszer bevezetését, iparosítást és az állami redisztribució újragondolását(jóléti kiadások drasztikus megemelése) emelhetők ki. elképzelései közül." Nem véletlenül hasonlítgatták oly gyakran és oly nagy előszeretettel Hitlerhez a libsik. [A mai hazai libsik az efajta alakokat Chavezhez hasonlítgatják...] Elkövetkezett azonban az 1967-es hatnapos háború, amely alaposan megtépázta Nasszer és a hadsereg tekintélyét. Muszlim Testvérek Szövetsége mozgolódni kezdett: lám mi megmondtuk. "1954-ben már résztvevői voltak a Nasszer-ellenes puccskísérletnek, amely miatt sokan börtönbe kerültek. Minazonáltal az arab politikai rezsimet olyannak bélyegezték, amely nem tartjatiszteletben az iszlám előírásait. A dzsihádot tartották az új, az iszlámra épülő rendszermegteremtése eszközeként, vagyis elvetették az együttműködést a jelenlegi kormányzattal,és hitetlennek nyilvánították (takfír) a kooperáló muszlimokat. ... Sikerrel alkal mazták az iszlám követésére való felhívást (daava) abban az egyiptomi társadalomban, amelynek értékrendjében jelentős felfordulástidéztek elő a nyugati értékek (pl. öltözködési szokások) átalakulása."Jól látták a dolgokat, de nem láthattak mindent előre. Nem tudták, hogy a "nyugati értékek" a társadalom döntő több ségének abszolút elnyomorodását, a tömeges éhezést, a betegségeket, a bűnözést jelentik, szerte a világon, így Egyiptomban is."1970. szeptember 28-án Nasszer szívrohamban elhunyt, amellyel a XXI. századiEgyiptom szempont jából a legjelentősebb időszak zárult le. Nasszer utódja Anvar Szadat lett."[Miközben ezeket a sorokat pötyögöm, a tévében hallom, hogy "Bibi" Netanjahu a "szélsőségek" előretöréséről károg. A törökök meg arról beszélnek, hogy Egyiptom népét (is) megilleti a szabadság.]

Tehát leszögezhetjük, hogy Egyiptom népének sem a nasszerizmus, sem a nyugatbarátság nem hozott megváltást. Marad az iszlám opció, a dzsihád!

És most tessenek Észak-Afrika, ill. a Közel-kelet térképére nézni!

Az arab tavasz háttér információi a végső cél orosz ország és a nemsokára bejelentik az Európai Egyesült Államok megalakulását háttér tanulmányban kapsz eligazítást a mozgató rugókról. Keresd meg az előzőekben ismertetett blogokban az írást, és képben leszel.

Ha azt hiszed , hogy csak a palesztinoknak csináltak vérfürdőt a cionista fasiszták , hát tévedtél , íme az ízelítő a tetteikről :

Zsidók által szervezett vérfürdők. Feltétlenül olvasd el!

Nagyon fontos! Olvasd, terjeszd!!!

A  második világháború kirobbantásában is szerepet játszott Palesztina minőségi zsidókkal való feltöltésének szándéka.
 Jellemzően sehonnan nem akartak elmenni, ahová befészkelték magukat és ez a cionistáknak, vagyis inkább a Amerikában és más nemzet élén befészkelődött kozmopolita zsidó vezetők érdekeinek ez részben ellent mondott.

 Azon zsidóknak, akik különböző gazdasági, gyarmatosító és katonapolitikai, faji ( rassz) - politikai okok miatt is létre akarták hozni a zsidó kirakatállamot, be akartak ékelődni a Palesztin olajtérségbe és bástyát, ugródeszkát akartak létrehozni a további modern gyarmatosításhoz (Láthatod napjaink törekvését!) , azoknak nem kedvezett a kivándorlási szándék hiánya.

 Ezért a cionista fegyvert kiötlő kozmopolita zsidó bűnszövetkezet  sok egyéb nyereséget  hozó II. világháborúval, a mindennemű fegyverkező általános pénzelésével, szponzorált, általános népirtással, közte a saját fajuk minősítő selejtezésével létrehozta a menekülési kényszert.Olvasd csak el az alábbiakat is és talán jobban érthetővé válik számodra a jellemző ( A kivétel lehetőségével!)  zsidó  lélek!
 Előbb megérted miként volt a náci vezérkarban számtalan zsidó származású. Hogy miként lehetett a nemzeti szocialista eszme atyja, Hitler felfedezője az osztrák  zsidó Dietrich Eckart. Megérted, hogy Hitler és az NSDAP fő ideológusa miként lehetett a zsidó Alfred Rosenberg.
Ha megérted a zsidó gondolkodást, nem döbbensz le, hogy  a zsidó Torgeumada főinkvizítor vezényletével a spanyol zsidók miként mészárolhatták tízezer számra és üldözhették fajtestvéreiket ( rassz!).

Ezek a zsidók egészen a magyar Délvidékre és egészen Budáig költöztek. Sejtheted miként alakult ki az a perverz genetika, mely az 1991- ben kezdődő „jugoszláv” háborúban mutatta meg a foga fehérjét.
Többek között sejtheted, hogy Nemzetünkre nézve milyen következményei lettek a szentistváni rendszer által beengedett ejrópai, majd a spanyol és  a galíciai zsidók beékelődésének.
Talán megérted végre, hogy kisebb- nagyobb fellendülésekkel, - inkább a lejtmenet ideig- óráig tartó megtorpanásától eltekintve miért így áll a Magyar Nemzet szénája.Megérthetnéd már végre, hogy mi, gójok mire számíthatunk ezen lények részéről!
A pénz, a hatalomvágy, vagyis a parazitaság késztetése, mára a JUDAMEROPAI, majd totális VILÁGBIRODALOM- építő, - rabszolgatartó késztetés oly erős bennük, hogy még sajátjaikat sem kímélik!
Megértheted, hogy miért nem tűrhetjük, hogy bármely  társadalmi formában zsidók mesterkedjenek a Magyar, vagy bármely más nemzet élén és semmilyen kulcspozícióban, mert bizony ez a jellem nem csak az alábbi történetekben mutatkozik meg. Ez a megértés a jóravaló zsidók érdeke is! 

                                    MAGYAR SORSOT - MAGYAR KÉZBE!
Persze ebben az ION COJA írásban is van egy csomó zsidó érdeket szolgáló smafu, akár csak 6000000-ós, akár 450000- es létszámot, a tényleges áldozatok elhintett létszámát tekintve is.
                                                                                           Kőműves Géza
                                                                                                Sopron

Tomás de Torquemada a zsidó inkvizitor és zsidó társai valójában vérfürdőt rendeztek Spanyolországban.
  Egymást gyilkolták a zsidók. Akiről feltételezték, hogy tudott a zsidók által, zsidókról felállított lista tartalmáról, vége volt. Tamást később a zsidó unokaöccse szúrta le.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Torquemada főinkvizítor
•
Tomás de Torquemada (magyarosan Torquemada Tamás, teljes nevén Tomás de Torquemada prior de Santa Cruz) (1420. Valladolid - 1498. szeptember 16. Ávila) Domonkos-rendi pap, 1481-1498 között spanyol főinkvizítor. Hitvallása: „Egy ország, egy nép, egy vallás". Ő fogalmazta meg azt a rendeletet (ediktum), amit a spanyolországi zsidók 1492-ben történt kiűzése követett. Nevéhez több ezer ember lemészárlása és elűzése kötődik. Kikeresztelkedett muzulmánokat és zsidókat is meggyilkoltak idejében, mivel áttérésük nem feledtette etnikai hovatartozásukat. A történelem úgy értékeli, hogy Spanyolországban egy „kis holokauszt” ment végbe.
Élete 

A spanyolországi Valladolidban született. Tomás de Torquemada zsidó származású volt, nagyanyja kikeresztelkedett marrán zsidó nő volt. Torquemada dominikánus szerzetes lett, s hogy származásáról elterelje a figyelmet, buzgón, nagy odaadással dolgozott azon, hogy a zsidó és muszlim hittől megtisztítsa egész Hispániát.
1481-1498 között működött az újonnan meglakított Inkvizíció (El Santo Oficio de la Santa Inquisition) élén. Ebben a hivatalában 97 321 embert ítélt el, köztük több ezret máglyahalálra.
Az El Santo Oficio de la Santa Inquisition, közismertebb nevén a spanyol inkvizíció 1478-ban alakult, II. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Izabella uralkodása alatt. A spanyol inkvizíció független volt a római egyháztól, így világi mozgalomnak tekinthető. A Spanyol Inkvizíció a pápaság inkvizíciójától függetlenül jött létre 1478-ban elsősorban azon megtért zsidók és muzulmánok megbüntetésére, akikről a spanyol monarchia úgy gondolta, áttérésük csupán színlelt. A XV. század végén a spanyol egységesítési folyamat fontos részét képezte a katolikus uralkodók, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella számára a vallási egység megteremtése. 1478-ban IV. Sixtus pápa engedélyt adott a spanyol korona számára az állami inkvizíció bevezetésére. Ez azt jelentette, hogy az uralkodó nevezhette ki és foszthatta meg méltóságától az inkvizítorokat. 1480-tól kezdve a székhely Sevillában volt, a joghatósága pedig az egész ország területére érvényessé vált. Ténylegesen csak egy év múlva kezdte meg működését. Fő feladatául a zsidóeretnekség gyökeres megszüntetését tűzte ki célul az “újkeresztények” körében. Ferdinánd ragaszkodott az erős pápai támogatáshoz, és egy mindenek fölött álló komoly inkvizíció felállításához. A spanyol inkvizíció egész Európában elrettentő példaként szolgált, ezért Sixtus 1482-ben formálisan elítélte azt. Valójában azonban nem bánta, hogy az általa gyűlölt eretnek irányzatok ellen olyan keményen fellép. A Domonkos-rend kapta meg a végrehajtás feladatát, vezetőül pedig Torquemada Tamást választották. A spanyol inkvizícó pápaságinál sokkal keményebb, durvább eszközökkel dolgozott, a halálbüntetést is jóval gyakrabban alkalmazta. Szörnyű tevékenysége következtében hamarosan már a spanyol őslakosok sem érezhették magukat biztonságban. A Spanyol Inkvizíciót csak 1834-ben szüntették meg. Torquemada Aragóniai Ferdinánd király gyóntató atyja volt. Torquemada fogalmazta meg azt a rendeletet (ediktum), amellyel II. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Izabella a spanyolországi zsidókat 1492-ben kiűzte az országból. 1498 szeptember 16-án Segoviában halt meg, a Domonkos-rend kolostorában, ahol már 22 éves korában, mint rendfőnök működött.

A zsidók kiűzése Spanyolországból [szerkesztés]
A zsidók már ott voltak Spanyolországban a Birodalom korai időszakáról kezdve, tehát nagyon mélyen gyökerező, nagyon gazdag közösség volt, de ahogy az üldöztetések növekedtek Európában, és egyre több helyről utasították ki őket, a spanyol társadalomra is nyomás nehezedett. 1378-ban, Sevillában egy pap kezdte azt tanítani, hogy a zsinagógákat meg kell semmisíteni, és a zsidó lakosságot gettókba kell tömöríteni. 1390-ben mind a püspök, mind Kasztília királya hirtelen meghalt. A zsidóság helyzete nagyon sötétre fordult, mert őket kezdték vádolni ennek a két személynek a haláláért.


Könyvmáglya
1391. június 4-én Sevillában pogrom tört ki a zsidóság ellen és egész Hispániára kiterjedt. Ennek a következtében zsidóság egyharmada elpusztult, egyharmada áttért a kereszténységre, a maradék pedig elhagyta hazáját. 1391-től számíthatjuk a kiűzetés tragédiájához vezető út kezdetét: ekkor került sor Ferrant Martinez zsidóellenes akciójára Sevillában, amikor kényszertérítések eredményeképp mintegy 100 000 zsidó konvertált – hatalmas szám a XIV. századi Európában! Becslések szerint a kb. 300 000-es „spanyol” zsidó lakosság harmada az üldözések áldozatául esett és egy harmadik harmad valahogy megmenekült, vagy országon belül bújt el, vagy külföldre szökött. Valójában már a XIII. század közepén felmerül az igény az egész hispániai zsidóság áttérítésére: Sevilla 1248-as, III. Ferdinánd király (1217-52) által kiharcolt kapitulációja folytán Granada kivételével majdnem egész Hispánia keresztény uralom alá került, és ez azt a vágyat keltette a hispánok egy részében, hogy véget vessenek a hitbéli sokféleségnek. [7] Ennek köszönhetően rendezik meg 1263-ban a barcelonai hitvitát Móse bem Náhmán de Gerona (Náhmánidesz) rabbi és Pablo Christiani barát között, I. Jakab aragóniai király színe elõtt. Náhmánidész a vita után menekülni kényszerül ugyan, de a zsidók nagy többsége ekkor még nem érzi olyan fenyegetőnek a légkört, hogy áttérésre gondolna.
Ezen időszak rabbijai elkezdték átgondolni, hogy miért is történhetett meg ez az áttérési hullám és felismerték, hogy a hit megkopása és az asszimiláció következtében állt elő ez a helyzet.
Így megjelenik egy csoportja a zsidóságnak, akiket konverzoroknak, áttért zsidóknak neveztek. Mivel ők már kereszténnyé lettek, bejuthattak a társadalom felsőbb rétegeibe,beleértve a nemességet és a királyi réteget is, nem kellett már számolniuk a diszkriminációval.
Pontosan ez a tény vezet a legnagyobb robbanáshoz Spanyolországban.
Három csoportosulást különböztetünk meg ebben az időszakban a zsidóságon belül: a konverzorok csoportját, azon zsidókat, akik megtartották a zsidó identitásukat és az ú.n. marranókat (spanyolul: disznók), akik ugyan formailag áttérnek, de a magánéletben megtartják a zsidó szokásokat és vallást.
Általában ezek a csoportok továbbra is együtt élnek, ami óriási feszültséget eredményez, mert az áttért zsidók antiszemitává válnak. A konverzor csoport viszont egyre feljebb kerül a spanyol társadalomban, amit a tömegek egyre nagyobb féltékenységgel néznek. Megpróbálnak nyomást gyakorolni a társadalomra, hogy közösítsék ki őket, de ezt már vallási alapon nem lehet megtenni, hiszen már ők is keresztények. Faji alapon próbálkoznak tehát. A spanyolok elkezdik a családfájukat kutatni, hogy biztosítsák: nincs zsidó rokonuk.


Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella
Ekkor létrejön egy érdekházasság Spanyolországban. Korábban az ország fejedelemségekből állt. Az uralmon lévő IV. Henrik kasztília királyának mostohatestvére és örököse, Kasztíliai Izabella, valamint Ferdinánd, Aragónia trónörököse között létrejött házasság teszi le egy egységes spanyol királyság alapkövét. A cél, hogy Spanyolországot a kereszténység zászlaja alatt egyesítsék.
A zsidóság még anyagilag is támogatta őket, mivel feltételezték, hogy II. Ferdinándnak anyai ágról való zsidó származása miatt befolyásolni tudja a társadalmat, hogy nagyobb toleranciát mutassanak a zsidóság felé. Kezdetben ez így is történt. Róma azonban nyomást gyakorolt Spanyolországra, hogy ott is állítsanak fel inkvizíciós bíróságokat, és a konverzorokat bélyegezzék eretnekeknek. Ferdinánd először ezt visszautasítja, de Izabella hatására mégis megteszi, mivel pletykák kezdenek terjengeni, hogy Ferdinándot vissza akarják téríteni a judaizmusba.
Ugyanebben az évben egy hatalmas nyílt tárgyalást tartottak, ahova konverzorok ezreit hívták meg, és rájuk bizonyították, hogy megtérésük hamis, majd kivégezték őket. Fontos ismét hangsúlyozni, hogy ezeknek az inkvizícióknak semmi közük nem volt a nem áttért zsidósághoz; céljuk a keresztény egyház berkein belül az eretnekség kiirtása volt. A konverzorokat és marranókat vizsgálták meg, hogy vajon gyakorolják-e a zsidó szokásaikat. Ez ötven éven át tartott.
1491-ben megváltozik a helyzet. Toledóban a konverzorok és marranók ellen vérvádat emelnek. Egy állítólagos összeesküvést lepleznek le, melynek célja a spanyol király trónfosztása volt. Ez volt az a fordulópont, mely a Spanyolországból való kiűzetéshez vezetett. 1492. január 2-án Ferdinánd és Izabella győzelmet aratnak a granadai muzulmánok fölött és ezzel Spanyolország egységes keresztény állam lesz.
Torquemada, a spanyol inkvizíció feje szerint a zsidók mindaddig, míg Spanyolországban maradnak, kísértést jelentenek a konverzorok számára, hogy gyakorolják a zsidó örökségüket. Ráveszi Ferdinándot, hogy adja ki a száműzetés rendeletét, melynek lényege, hogy a zsidók vagy elhagyják az országot, vagy áttérnek. 1492. március 31-én ki is adják ezt a rendeletet.
Ez a rendelet megtiltotta, hogy bárki aranyat, ezüstöt és drágakövet vigyen magával. A kérdés az volt, hogy hova menjenek, hiszen a környező országok már korábban mind kitiltották a zsidókat, oda nem mehettek. Mi legyen a tulajdonaikkal, mely nem elhanyagolható vagyon. Hatalmas műkincsgyűjteményeket, zsinagógákat kenyérért adnak el. Ferdinánd udvarában élt egy zsidó, Don Jichák Ábrávánél, a király kincstárnoka. 1492 tavaszán azzal áll elő, hogy a zsidó közösség helyreállítja a flamand háború alatt kimerült kincstárat, vagyis megvásárolja a maradás lehetőségét.
Torquemada egy furcsa lépést tesz, amelyről egy korabeli inkvizítor így ír:
"Elment a királyi palotába, ruhája alá egy feszületet rejtett és szenteskedve nyíltan szólt a királynak: Tudok a király dolgairól. Lásd, itt van a Megváltó feszülete, akit az átkozott Júdás harminc ezüstpénzért adott el az ellenségeinek és feladta őt a vádlóinak. Ha ez a cselekedet tetszik, akkor adja el magasabb pénzösszegért. Ami engem illet, elállok minden hatalomtól, nem vállalom ennek szégyenét. Te leszel a felelős Isten előtt ezért az üzleti akcióért. Miután ezeket elmondta, letette eléjük a feszületet és elment."


Francisco Ricci: Auto de Fe (1683) Prado

 Goya: Az Inkvizíció bírósága (Auto de fe de la Inquisición)
Ennek következtében Ferdinánd véghezvitte tervét a zsidóság Spanyolországból való kiűzetésével kapcsolatban. Négy hónapot kaptak arra, hogy elhagyják az országot. Kiűzetésük napjául 1492. augusztus 2-át (Tis'á Be'áv ), vagyis az első és második Templom lerombolásának napját írták ki. Hatalmas zsidó közösség kényszerült távozásra. Kétszázezer elhagyja az országot, százezer áttér.
A kérdés csak az volt, hogy hova menjenek. Sokan Navarrába, Olaszországba, a mai Hollandiába, Törökországba, a Földközi-tenger kikötőibe vándoroltak és lassan felszivárogtak egészen Budáig. Százhúszezer Portugáliába vándorol. A portugál uralkodó nyolc hónapot engedélyez a maradásra, utána mehetnek, ahova akarnak. Ezért a tartózkodásért azonban hatalmas pénzösszeget kellett fizetniük. Később ezt az ajánlatot visszavonják: vagy áttérnek, vagy rabszolgák lesznek. A zsidó gyerekeket elszakítják szüleiktől, és Afrika partjainál lévő szigetekre száműzik őket. Idézet egy portugáliai zsidó krónikából:
"Dél Tomis szigetét nemrégen fedezték fel. Ezt a szigetet különböző gyíkok, kígyók és más veszedelmes hüllők lakják. Mindenféle racionális érvet nélkülözött ez a hely. A király ezt a helyet arra használta, hogy elátkozott bűnösöket száműzzön ide, s úgy döntött, hogy ezek közé sorolja a zsidók ártatlan gyerekeit is, mivel a szülőket láthatóan Isten büntetése sújtja. Amikor ez a szerencsétlen óra elérkezett, hogy ezt a barbár dolgot végrehajtsák, az anyák arcukat karmolták fájdalmukban, mikor 3 évesnél kisebb csecsemőiket elvitték a karjaikból. Nagy tiszteletben álló vének szaggatták meg szakállukat, amikor saját testük gyümölcsét ragadták el tőlük. A gyerekek átható hangja kiáltott a menny felé, sírtak, mikor szüleik karjából kiragadták őket. Néhány asszony a király lábához vetette magát és azért könyörgött, hagy mehessen el gyermekeivel. De a király kegyelmét még ez sem indította meg. Volt egy anya, akit ez a rettenetes, megmagyarázhatatlan kegyetlenség annyira megrázott, hogy nem törődve a karjában lévő gyerek sírásával, egy hajóról a tengerbe vetette magát. Gyermekét ölelve együtt fulladtak meg.Végül, mikor ezek az ártatlan gyerekek Dél Tomis puszta szigetére érkeztek, amely nem volt más, mint a sírhelyük, kegyetlenül partra vetették és otthagyták őket. Majdnem mindegyiküket ezek a hatalmas gyíkok falták fel. Akik megmenekültek ezektől a hüllőktől, az éhségtől és az elhagyatottságtól pusztultak el."
Így mentek el a zsidók Spanyolországból.

Granada visszavétele
Több évszázados küzdelem során egyesültek a hispán államok és 1479-től csak kettő maradt, Portugália és Spanyolország. A spanyol uralkodópár, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, legfőbb célja a rekonkviszta befejezése volt, ami akkor már csupán Granada városát jelentette. Ez 1492-ben sikerült teljesen, amikor Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd királyok elfoglalták az utolsó mór erősséget, Granadát.
Kolombusz Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd spanyol uralkodóktól pénzt kapott, hogy elinduljon Amerikát felfedező útjára. Három hajóval - Santa Maria, Niña, Pinta - vágott neki az útnak. 1492. augusztus 3-án indult Palos kikötôjébôl és 1492. október 12-én kötött ki az egyik Karib-tengeri szigeten.
Torquemada tevékenysége arra is kiterjedt, hogy felkutassa kinek van legalább egyetlen zsidó, vagy muzulmán felmenője. Véleménye szerint a bűn már eleve a zsidók vérében van, amely átterjed az utódokra is, ezért ők hiába gyakorolják buzgón a keresztény vallásukat, akkor is bűnös emberek, mert őseik zsidók voltak. Ez faji megkülönböztetés volt már, emiatt a spanyolországi eseményeket a történelem „kis holokauszt”-nak értékeli.

Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják! 

Az áldozatok létszámát zsidó érdek szerint tupírozzák ebben az írásban is!



Ki küldte Auschwitzbe a  460.000 zsidót Magyarországról?

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal
ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a
zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a
haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az
eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a
témáról, az 1990 előtti hivatalos történelem tudomány nyomvonalát
követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült,
addig a magyarországiak egy dúrva megsemmisítésnak voltak alávatve.
Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi
eseményéről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról.Ez
volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum
című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990
előtt íródott.

Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele
Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem
régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve,
hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a
hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek,
mondhatnám!...Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy
hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen
az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat.
Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a
csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy
magyarok és nem, Isten őrizz!, románok...

     1990 után , mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy
holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó
szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői
lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a
vádakra. Így kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha
belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett
informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam,
mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem:
magalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is
eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe
küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben
döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb színtű
zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő
Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere
című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul
sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem
vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség,
demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól,
többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond,
antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy
valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan
adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó
szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a
Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól
megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó
származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű
anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az
volt,

hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal).
Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a
figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a
bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be



-2-

mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt
Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való
belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elüzött zsidók
problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe
elsősorban a cionista doktrinából ered. A problémát nem a
segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből
kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal
kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.
Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának
Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van
annélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az
egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk
megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a
judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű
felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni
10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország
megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó
aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg
kell mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett
kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a 10.000
hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a
hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett
bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a
cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem!
Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az
Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a
jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német
haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az
életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára
is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem
pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel
szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások
színtjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek
meghatározva százezrek életét vagy eseteg milliókét, ha a mediatizált
holokausztot és a zsidó szenvedést sírató propagandisták adatait
vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi
szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen
eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a
színten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan
gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol van innen a híres zsidó
szolidarítás? Miért nem működött? Az emberi szolidarításról nem is
merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy
gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben
nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális
embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantrópikus mentése a
németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a
cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kissebbek, minél
nagyobb a katastrofa. A németországi zsidók érdekében tudunk
cselekedni, ha ezek palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi
menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni.
Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve,
mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem
várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi
zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást
Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó,
egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből
teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

-3-

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a
különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a
nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elitélek. Mi
több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és
álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak
megmenteni.(49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik síratják azokat az
áldozatokat, amelyeket nem akartak megmentani!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert
szegény zsidók voltak, üres kézzel...

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy
mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a
jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett
átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok
minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik
elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több
zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény
zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem
volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával és amely nem mutatott
tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a
megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat
millió?...A híres hat millió?

Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd,
hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeiből
levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek
tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később
leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy
megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak...

Milyen helyzetben voltak a magyarorszégi zsidók ebből a cionista
szemszögből nézve?

Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra
vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők
magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy
más lojalítási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés
olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a konfotját, amiben itt élt,
azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen előlről. A
zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha...Csupán a
cionista doktrina követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek
azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen...

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista
vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak,
hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.

Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által
elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag,
amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is
kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva
Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és
nemkivánatos, az marad a nácik rendelkezésére.Ezt mondja a nagy
cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a
kissebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a
palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú
kissebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok
gondjára.

Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a
többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis
(kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel
kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való
kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták,
hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per
idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a
kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába
emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges
emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi
zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem
az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról.

Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó
Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek
(44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a
Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a
gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a
Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongressus jóváhagyásával vagy
pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés:

Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind
szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj
várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett
szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába?
Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?
Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség
és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért
vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy
általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és
meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt
folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint
az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a
gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók
kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket
is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel
megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek
berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak
arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen
könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelzyezésről van
szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy
mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a
sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok
voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség
történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a
magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és
tűrőképessége között. Úgy hiszem vissza kell vonjam akkori
megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a
tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a
vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam
vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük,
hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom
csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a
cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért,
akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe
szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával...Sőt
a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger
Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség
legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston
Churchilltől származik.Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen
ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség
legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek
gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan
zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a
háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg.
Teljesen visszataszító.Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő
magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a
népírtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek
megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk
megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően!
Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt
véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?...



ION COJA

A terrorista börtönőrök ismét a koncentrációs táborukat támadja

Miért hullanak bombák Gázára? - Megdöbbentő leleplezés a háború elhallgatott, de valódi okairól

2009, január 11 - 19:18

Miért hullanak a bombák Gázára?

A palesztinhatóság felügyelete alatt álló Gázai övezet jelentős és eddig még nem kitermelt olaj és főleg földgáz készletekkel rendelkezik (forrás).

A palesztin földgáz készletek feltérképezését 2000-ben adta át a British Gas cég a Jasszer Arafat által vezetett palesztinhatóságnak. Ekkor olyan megállapodás jött létre a palesztinhatóság, a British Gas és egy arab energetikai mérnöki cég közt, amely szerint a palesztin földgáz kitermelésből keletkezett haszon 60% az angol céget, 30% az arab céget és 10% a palesztinhatóságot illeti (forrás: Haaretz, október 21/2007). Ez a földgáz gyakorlatilag a palesztin hatóság felügyelete alatt álló, Gázához tartozó, Mediterrán tengerparti sávban rejlik és a British Gas felbecslése szerint legalább 1.4 ezermilliárd (trillió) köblábról, de talán sokkal többről van szó.

A nemzetközi törvények szerint, a Gázai földgáz a palesztin nép tulajdona, de Ariel Sharon izraeli miniszterelnök egyértelműen kijelentette 2001-ben, hogy Izrael igényt tart rá. Ezt követően, a palesztin hatósággal létrehozott megegyezés ellenére a British Gas nem mert neki vágni a földgáz kitermelésének. Miközben egyre erősebbé vált a konfliktus az Arafat hatóság és a Sharon kormány közt, 2004 áprilisában Sharon kijelentette, hogy Arafat „potenciális célponttá” vált Izrael számára (forrás). Néhány hónappal később, 2004 decemberében, Arafat meg is halt vérmérgezésben...

2005 decemberében Sharon agyvérzést kapott és azóta is állítólag vegetatív állapotban van. Sharon után ismét volt remény, hogy a palesztin földgáz kitermelésre kerüljön a palesztin nép javára és 2006 tavaszán a British Gas már készült is aláírni egy szerződést Egyiptommal, aki ezt a földgázt felvásárolta volna (forrás: Times, május 23/2007). Az izraeli Ehud Olmert és az angol Tony Blair kormányok ezt a szerződést azonban megakadályozták. Ezt követően, az Olmert kormány elkezdett tárgyalni a British Gas céggel a Gázai földgáz ügyében, kizárva a palesztin hatóságot a tárgyalásból. 2007 decemberében a British Gas és az izraeli kormány közti tárgyalások eredménytelenül megszakadtak.

Az izraeli napilap Haaretz szerint, a jelenlegi izraeli támadást Gáza ellen már 2008 júniusában kezdte el tervezni a hadsereg (forrás). Érdekes módon, szintén 2008 juniusában kereste fel újra az izraeli kormány a British Gas céget azzal, hogy tárgyaljanak meg egy olyan szerződést, amelyben a Gázai földgáz készleteket Izrael és az angol cég értékesítenék együtt, kizárva a palesztin hatóságot (forrás: Globes Online – Israel`s Business Arena, június 23/2008).

2008. december 27-én, az izraeli hadsereg elindított egy nagy erejű támadást a Gázai övezet ellen. E támadásnak ma (2009. január 11.) már több mint 800 halálos áldozata és 3,500 sebesültje van a palesztin lakosságban. Az áldozatok fele civil, a harmada gyerek. 2009. január 10-én, az izraeli légierő elárasztotta Gáza egymillió hat százezer lakosát röplapokkal; ezek arra buzdítják a palesztinokat, hogy haladéktalanul hagyják el otthonaikat és tömörüljenek be a déli részen fekvő, Egyiptommal határos, 80 ezer lakosú Rafah városba.

Vajon miért hullanak a bombák Gázára? Miért kell szörnyet halni a palesztin gyerekeknek és miért vállalja a cionista állam a világ szégyenfoltja szerepét? Azért, mert el akar számolni néhány száz rosszul felfegyverzett Hamasz "terroristával" vagy talán azért, mert Gáza valóban egy olyan olaj és földgáz Eldorádó, amiről a zsidó állam nem képes lemondani?

Ajánlott olvasmány (angolul)

viharlámpa

Mi, “a Kreml hídfőállásai”? – Az Oroszvilág.hu kérdései a Népszabadsághoz

Mi, “a Kreml hídfőállásai”?

Kérdések a Népszabadsághoz
A nol.hu 2014. augusztus 28-i számában Nyusztay Máté tollából megjelent egy, a Political Capital „kutatását” átvevő írás Lebukott a Kreml újabb hazai hídfőállásacímmel. Ennek „hálózati térképén” – egyebek mellett – szerepel a Magyar-Orosz Művelődési Társaság, az oroszvilag.hu és a Minden ami orosz című Facebook-oldal.

Mint az érintett orgánumok, illetve oldalak képviselői ennek kapcsán a következő kérdéseket kérjük megválaszolni:

1. A piros körökben elhelyezett előbb felsorolt oldalak a Political Capital „kutatásainak” kritikátlan átvétele vagy a Népszabadság saját „kutatásai” alapján kerültek fel az összeesküvés elméleti térképére (a cikk vége az utóbbi verziót is megengedi), illetve milyen konkrétumok támasztják alá, hogy nevezett formátumok „a Kreml hídfőállásai” lennének?

2. A Népszabadság szerint létezik-e olyan független médium, amely nincs kapcsolatban a szélsőjobboldallal vagy Putyin elnökkel?

3. Vajon szélsőjobboldali összeesküvésben vétkes-e az a weboldal, amelyen az ukrajnai banderistaújfasizmust fasizmusnak nevezik?

4. Vajon a Népszabadság szerint szabad-e beszámolni arról, hogy az ukrán „demokraták” megsemmisítik a nagy honvédő háború antifasiszta emlékműveit, a szovjet korszak kulturális emlékeit?

5. Vajon az ukrán kormány által felfegyverzett újfasiszta katonai egységek cselekedeteiről adható-e hír?

6. Szabad-e írni arról, hogy ezen katonai egységek a hadsereggel egyetemben felelősek több ezer ártatlan civil kelet-ukrajnai állampolgár rakétákkal való lemészárlásáért ?

7. Szabad-e megírni, hogy nem a kelet-ukrán népfelkelők bombázzák és lövik saját nagyvárosaik lakótelepeit (iskolákat, kórházakat)?

8. Vajon a Népszabadság (amennyiben a szóban forgó cikkhez hasonlóakat közöl) és minden más, az ukrajnai kormányt támogató orgánum és szervezet az USA vagy az EU pénzügyi támogatását élvezi?

9. Vajon az oroszellenes network egy amerikaiak által finanszírozott nemzetközi összeesküvés része?

10. Elismeri-e a Népszabadság az ideológiai-politikai pluralizmus lehetőségét a kapitalizmusban vagy csak és kizárólag egy értelmezése számít legitimnek?

11. Vajon ez a kis dilettáns és hamis összefüggéseket megmutató szöveg nem része-e annak az információs háborúnak, amely a kelet-ukrajnai eseményeket övezi?

12. Vajon mindazon egyének és források, amelyek hírt közölnek az ukrán fasiszta-banderista erők tömegmészárlásairól (mint például az odesszai emberégetésről május 2-án), mind a szélsőjobboldal és Putyin elnök eszközei?

13. Vajon a magyar szélsőjobboldallal áll-e kapcsolatban vagy netán Putyin ügynöke az a szervezet vagy portál, amely hírt ad arról, hogy az ukrán fegyveres erők oldalán az európai (norvég, finn, svéd, litván, lengyel stb.) szélsőjobboldal náci önkéntesei is részt vesznek a kelet-ukrajnai harcokban az ukrán kormány védelmében?

14. Vajon mindenki orosz zsoldban áll, aki az ukrán-kelet-ukrán konfliktus kirobbanása kapcsán nemcsak az EU és USA érdekek legitimitásáról beszél, hanem reális orosz szempontokat is bemutat (alkalmasint kritikusan viszonyulva minden érintett szereplő tetteihez)?

15. Orosz zsoldba áll majd maga a Népszabadság is, ha még Nyusztay Máté „nagy leleplezése” után is közli e sorok aláíróinak cikkeit a hasábjain?

- KTSZGY -

Szerző: szerki Bejegyzés időpontja: 2014-08-29 | Kategória: Belföld | Címke: Magyarország, Oroszország 

“Töltsd be rajtuk az átkot…”

A helyes katolikus álláspont Ószövetségről, Újszövetségről, Istenről, zsidókról
(a kuruc.info-n megjelent írásom másolata)
Napok óta figyelem a kuruc.info-n folyó vitát az Ószövetség istenképéről, zsidókról. Sajnos az egyedüli igaz katolikus álláspontot eddig nem találtam. Írásomban ezt próbálom közvetíteni. Figyelem! A katolikus álláspont ebben a kérdésben nem egyezik a zsinat utáni egyház álláspontjával!
 Mindenekelőtt idézek néhány kemény ószövetségi részletet:
 Betöltöttük rajtuk az átkot, mint Szichonon, Hesbon királyán; az egész városon betöltöttük az átkot, férfiakon, nőkön és gyerekeken egyaránt. (MTörv 3.6)
Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, ahova most bevonulsz, hogy birtokodba vedd, s ha kiűzi előled mind a népeket, a hetitákat, a girgasitákat, az amoritákat, a kánaániakat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat – hét nálad népesebb és nagyobb népet -, ha az Úr, a te Istened majd kiszolgáltatja neked, s te legyőzöd őket, akkor töltsd be rajtuk az átkot, ne köss velük szövetséget és ne könyörülj meg rajtuk. (MTörv 7.1-2)
 Ha felvonulsz valamely város ellen, hogy megostromold, először ajánlj fel neki békét. Ha elfogadja, s megnyitja kapuit, az egész nép, amely lakja, fizessen adót és legyen a szolgád. Ha visszautasítja a békét, s fölveszi a harcot, aztán ostromot indítasz, és az Úr, a te Istened hatalmadba adja, minden férfit hányj kardélre. Az asszonyokat és a gyermekeket azonban, a jószágot, s mindazt, ami csak van a városban, az összes értéket ejtsd zsákmányul, s élvezd ellenségeid javait, amelyeket az Úr, a te Istened neked ad. Így tégy mindazokkal a városokkal, amelyek messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közé számítanak. E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. 
Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen.
Ha ostrom alá veszel egy várost, hogy legyőzd és meghódítsd, a fákat ne irtsd ki, ne fogj fejszét. Egyél róluk, de ne vágd ki őket. Vagy a mező fái is emberek, hogy őket is meg kell ostromolnod? (MTörv 20. 11-19)
 Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. (Józs 6.21)
 Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. (Józs 8.26)
 Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta. Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt. Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki. (Józs 10.38-40)
 Azelőtt kámiták laktak rajta. A név szerint felsorolt emberek Hiszkijának, Júda királyának idejében kivonultak, s elpusztították azoknak a sátrait és kunyhóit, akiket ott találtak. Betöltötték rajtuk az átkot mind a mai napig, s letelepedtek a helyükre. Ott ugyanis jó legelő volt barmaik számára. (1Krón 4.40 )
Sámuel így szólt Saulhoz: “Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára! Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból. Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!” (1Sám 15.1-3)
 A nemzsidó népek kiirtására vonatkozó isteni paranccsal kapcsolatban általában háromféle reakciót figyelhetünk meg:
 a, A mai ember eldobja magától az Istent, vagy a biblia Istenét, mondván, egy szerető Atya semmiképp nem parancsolhatott volna ilyet az ószövetségi zsidóságnak. A következmények itt aztán sokrétűek lehetnek, menekülés egyéb nemkeresztény vallásokhoz, ateizmushoz, saját vallás (ősmagyar-őskeresztény) kreálása, stb.
 b, A mai ember törésvonalat húz az ószövetségi és újszövetségi Isten közé, mondván, az Ószövetség istene a gonosz zsidók gonosz istene, maga a Sátán, az Újszövetség Istene pedig az igazi, a végtelenül jó Isten, a szerető Atya, amannak ellenlábasa. Ezt az álláspontot látszik alátámasztani a mai zsidók viselkedése, a világ pénzügyi gúzsbakötése, a palesztinok irtása, 3-4 évenként egyéb kegyetlen háborúk szítása (Gáza, Libanon, Líbia, Szíria, stb.). Ennek az elméletnek volt neves képviselője Bulányi György atya.
 c, A hívő lélek alázatosan elfogadja, hogy a zsidók Isten kedveltjei, amit nekik szabad, azt a gojoknak nem szabad, és különben is, a legjobb békességben lenni a zsidókkal. Különben éreztetik hatalmukat, legyen szó a világ államairól, vagy akár a Katolikus Egyházról. Ráadásul ez utóbbi a II. Vatikáni Zsinat óta nem győz hajlongani a zsidók előtt, a kinyilatkoztatott kétezer éves katolikus tanítással szembenálló teológiai nyilatkozatokat tesz. De nem különb a helyzet az egyéb felekezeteknél sem. Ennek a furcsa, a zsidók előtt csúszó-mászó mentalitásnak a legkirívóbb példája a magyarországi Hit Gyülekezete.

 ——————————————————————–

 A valóság, mint általában mindig, ennél jóval bonyolultabb. Egyik álláspont sem tükrözi a kétezer éves, Istentől kinyilatkoztatott és így megváltoztathatatlan katolikus tanítást. Fenti pontok közül bármelyik irányzatot is teszi magáévá az ember, a kardinális tévedés mindegyiknél ugyanaz. A mai zsidóság a közhiedelemmel ellentétben nem egyenesági folytatása az ószövetségi zsidóságnak. Az ószövetségi zsidó vallás valóban isteni kinyilatkoztatáson alapszik. A mai talmudista-kabbalista zsidó vallás csakugyan sátáni. E vallás Krisztus után keletkezett a Jézust elutasító zsidók körében. Az ószövetségi zsidó vallás lényeges eleme a Messiás hittel való várása, a talmudista vallásé pedig ugyanannak a Messiásnak elutasítása és üldözése kezdve a farizeusok és írástudók Jézust elítélő határozatától egészen a mai napig, és így is marad ez a világ végéig.
 Mi a katolikus álláspont ebben a kétségtelenül nehéz kérdésben?
 Először is szögezzünk le néhány axiómát.
 1, Istennek az emberrel szemben mindig igaza van.
 2, Isten minden ember javát akarja, sőt, a legjobbat akarja minden embernek. Természetesen itt nem kizárólag az arasznyi földi életet tartja szem előtt, hanem az örök életet. És ez, hogy Isten az emberek javát akarja, érvényes volt az Ószövetség idején, és érvényes volt úgy zsidók, mint pogányok számára.
 3, Mi, emberek nem mindig fogjuk fel az isteni rendelkezések értelmét. Ez még Szent Pálra is érvényes, aki bár egyszer elragadtatott a mennybe, mégis meg kellett, hogy állapítsa:
Most megismerésünk csak töredékes. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom. (1Kor 13.9)
 4, Jézus és az Újszövetség szembefordítása az Ószövetséggel hiábavaló, esztelen vállalkozás. Az Ószövetség több, mint ezer helyen prófétál Jézusról, a Messiásról. Jézus pedig számtalan alkalommal jelenti ki magáról, hogy ő azószövetségi Atya fia.
 Ugyancsak a biblia írja Istenről:
Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál. (Iz. 55, 8-9)
 Nézzük ezek után a részleteket. A végtelenül bölcs és igazságos Isten csakugyan kiválasztott egy népet, hogy előkészítse a Megváltó érkezését. A zsidó népegyedüli hivatása a Messiás eljövetelének évszázados előkészítése, annak méltó fogadása, majd a kereszténység elterjesztése volt, illetve lett volna. Bár ez az Isten csakugyan különös gonddal fordult a választott néphez, még az Ószövetség idején is ügyelt arra, hogy az isteni igazságosság ne sérüljön a más népekkel szemben sem. Tehát ha Isten parancsot adott egyéb népek kiirtására, ennek oka az volt, hogy ezeknél a népeknél sátáni szertartások voltak szokásban, emberáldozatok, kisgyerekek föláldozása.
Így ír erről a Bölcsesség könyve, melynek szerzője a régi katolikus hagyomány szerint Salamon király, Dávid fia:
 Szent földednek régi lakóit is gyűlölted ugyan, szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt. A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belső részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel, és a szülőket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által, hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon. 
De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged előőrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák őket, apránként. Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd őket. 
De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha.

- – - – - – - – - – - – - – - – - – -

De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik. Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal, nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti. Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hűtlenség, a lázadás és az esküszegés, a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertőzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás. (Bölcs 12.3-14,26)
 És biztosak lehetünk abban, is, ha ezeknek a népeknek köréből valaki tiszta lelkiismeretű volt, és úgy halt meg, annak lelke a többi ószövetségi igazakhoz hasonlóan a pokol tornácára került, Jézus kereszthalála után pedig az örök boldogságba.
 Felszínes, gyorsan ítéletet mondó korunkban hajlandók vagyunk a Krisztus utáni zsidóknak elhinni, hogy ők ma is a Mózes által megszabott törvényeket követik. Pedig maga Jézus semmisíti meg ezt a mentséget:
 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?” (Jn 5.45-47)
 Hasonlít a mai zsidóság ahhoz a férfihoz, aki egy fénykép alapján szerelmes volt egy lányba. Amikor aztán végre találkozott az élő, hús-vér lánnyal, esztelen dühvel fordult feléje, és továbbra is a fényképbe volt szerelmes.
 Ugyancsak axióma, hogy az ember szabad akarattal rendelkező lény: dönthet Isten mellett, és Isten ellen. Érvényes volt ez a szabadság a választott népre is. És ahogy az angyalok közt az első, Lucifer, Isten ellen döntött, és letaszíttatott a mennyből, úgy a zsidóság is Isten ellen döntött.
 A II. vatikáni zsinat előtt a katolikus közgondolkodás része volt a judaizmus elvetése, a Krisztus előtti és utáni zsidóság megkülönböztetése. A zsinat óta azonban a klérus azon igyekezetében, hogy mindenkivel párbeszédet folytasson, és jó viszonyt alakítson ki, elmaszatolja a korábban egyértelmű katolikus álláspontot. (A jó viszonyra való törekvés önmagában nem elvetendő. A probléma itt az, hogy ez a törekvés már odáig fajul, hogy a katolikus egyház saját hitelveit is föladja, csakhogy megfeleljen a zsidó igényeknek.) Nem meri hangoztatni, hogy egy útja van az üdvösségnek, a katolikus egyház, sőt nyugati teológusok hangot adnak olyan vélekedésnek, hogy a zsidó vallás is lehet egy út Isten felé.
Ebből aztán a hitben kevésbé jártas emberek számára tragikusak a következmények:
A mai zsidóság rossz, nem Istentől való. Nem vagyunk vakok, látjuk, mit enged meg ma magának az izraeli társadalom a rabbik tóra- és talmudértelmezésére hivatkozva.  A mai zsidóság az ószövetségi zsidóság egyenes folytatásának deklarálja magát. A katolikus egyház (a tradicionalisták kivételével) ezt elfogadja. Ergo: Mivel a mai zsidóság rossz, mind az ószövetségi zsidóság, mind a katolikus egyház elvetendő.
 Ugyancsak nem halljuk az egyház részéről a magától értetődő igazságokat a bibliáról:
Úgy az Ószövetség, mint az Újszövetség sugalmazott mű, azaz szerzőit a Szentlélek inspirálta. Azonban lényeges a különbség a kettő között: míg az Újszövetség minden emberre vonatkozik és egyetemesen érvényes, addig az Ószövetség kijelentéseit, erkölcsi parancsait három csoportba lehet osztani:
Egy részük korlátlanul érvényes úgy akkor, mint ma.
Egy részük csak időlegesen volt érvényes.
Erre a kettőségre utal Jézus, amikor egyszer azt mondja a törvényről, hogyA törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. (Lk 16.17)
E kijelentése az ószövetségi, csak időlegesen érvényes törvényre vonatkozik.
 Más helyen pedig így nyilatkozik a törvényről:
Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. (Mt 5.17-18)
Ezen kijelentése pedig az általános, örök érvényű, minden emberre egyaránt érvényes törvényre vonatkozik.
 Végül tartalmaz az Ószövetség olyan parancsokat, amelyek kezdettől fogva nem találkoztak Isten akaratával.
„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte Jézus -, de kezdetben nem így volt.” (Mt 19.8)
 Ezeket az egyértelmű igazságokat vallja ma is a Szent X. Piusz Papi rend, a Rómával különleges viszonyban lévő tradicionalista papi közösség. Különleges viszonyt írok, mert ezekben a teológiai kérdésekben szembenáll ugyan Rómával, de elismeri a pápát. Másfelől Róma ugyan szakadároknak tartja őket, de elismeri az általuk bemutatott miseáldozat és egyéb szentségek érvényességét.
 Összefoglalásképp jegyezzük meg: Semmi szín alatt nem lehet az Ószövetségben leírt parancsokra hivatkozva ma más népeket irtani, egyéb galádságokat elkövetni, egy népnek saját magát felsőbbrendűnek tartani, területekre igény tartani, stb. Az ószövetségi kiválasztottság csakis és kizárólag arra vonatkozott, hogy e népből fog születni az egész emberiség Megváltója. A kiválasztottságnak más aspektusa nincs! Ezt nem hajlandó a mai zsidóság fölfogni, és ehhez a mai zsidó viselkedéshez vág jó képet, ennek az elítélésétől ódzkodik a Katolikus Egyház. Ez a zsinat utáni egyház és mai világ nagy tragédiája. Bármiféle párbeszédnek evvel a mondattal kellene kezdődnie, különben passzív módon részeseivé válunk az embertelen ideológiából (mely az Ószövetség hamis értelmezéséből származik) adódó cselekedeteiknek.
 A kérdéskörről részletesebben írok a Johannes Rothkranz: 44 tévedés a zsidóságról c. könyvismertetésemben, illetve a honlapon található egyéb írásban.
 Szeged, 2013. április
 Bálint József

Megszólalnak-e végre a történelmi keresztény egyházak vezetői a Gázai népirtás ügyében?

Forrás:http://kuruc.info/r/7/131239/
2012. június 5-én a magyarországi történelmi keresztény egyházak vezetői közös nyilatkozatot adtak ki a Schweitzer József főrabbit ért állítólagos „utcai támadás” ügyében. „A gyáva támadást a leghatározottabban elítéljük, egyben kifejezzük együttérzésünket és szolidaritásunkat világhírű honfitársunkkal és az egész zsidó közösséggel” – olvasható a nyilatkozatban, melyet Erdő Péter bíboros-érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke látott el kézjegyével. A súlyos kérdés pedig, amely elől a három történelmi egyház vezetője nem térhet ki, így szól: amennyiben szükségét érezték felemelni a szavukat egy tekintélyesnek mondott zsidó személyiséget ért állítólagos verbális inzultus miatt, akkor miért nem ítélik el nyilvánosan a Gázai övezetben zajló izraeli vérengzést, melynek immár 1700-nál is több halálos áldozata van?
Feltételezem, az érsek úr, illetve a püspök urak nem csupán a magyarországi, illetve a nyugati hivatalos média borzasztóan elfogult, hamis, Izrael-párti híradásai és elemzései alapján tájékozódnak a Gázai övezetben zajló borzalmas pusztításról. De még ha így lenne is, akkor is tudniuk kell: a palesztin halálos áldozatok száma immár meghaladta az 1770-et, akiknek 70%-a polgári személy. Az izraeli öldöklés során 9330 palesztin sebesült meg. 300 gyermek vesztette életét, és 2000-nél is több azoknak a 18 év alatti kiskorúaknak a száma, akik sérüléseket szenvedtek. Talán az is a tudomásukra jutott, hogy az izraeli hadsereg mecseteket, kórházakat, lakóépületeket, mentőket, iskolákat, a menekülteknek helyet adó ENSZ-intézményeket is bombáz.
Talán a történelmi keresztény egyházak vezetői tisztában vannak azzal is, hogy Izrael – amely a nemzetközi jog értelmében megszálló hatalomnak minősül a Gázai övezet vonatkozásában – semmiféle ürüggyel nem gyilkolhat polgári személyeket az irányítása alatt álló területen sem. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi jog értelmében tilos egy egész népet kollektíven büntetni: ezért törvénytelen a Gázai övezetet 2007 óta sújtó izraeli blokád (melynek következtében katasztrofális állapotok uralkodnak az övezetben), mint ahogy törvénytelen – számos független nemzetközi jogász szerint kifejezetten háborús bűntett -, hogy az izraeli haderő tudatosan polgári létesítményeket bombáz – miközben cinikus módon az izraeli agresszió ellen küzdő palesztin ellenállásra hárítja a felelősséget a halálos áldozatokért.
Bízom abban, hogy a konfliktus közvetlen kiváltó okairól, a Palesztinát sújtó tragédia történetéről a történelmi keresztény egyházak vezetői nem csupán az izraeli álláspontot bemutató forrásokból tájékozódtak. Talán tudnak arról, hogy a 20. század eleje, de főleg 1948 óta a zsidók élettere óriási ütemben növekszik, míg a palesztinoké ugyanilyen ütemben csökken; talán tudnak arról, hogy a nyugati sajtóban „terroristának”, „fanatikusnak”, „vérszomjasnak” lefestett palesztinok az elmúlt hét évtizedben nagyságrendekkel több embert veszítettek a megszállás elleni küzdelem során, mint az izraeliek; talán tudnak arról, hogy 1947/48-ban hozzávetőleg 800 ezer palesztint űztek el otthonaikból az izraeli fegyveres csoportok; talán tudnak arról, hogy számos palesztin településen borzalmas vérengzéseket hajtottak végre az izraeli milíciák; talán tudnak arról, hogy az ENSZ 1947-ben nem csak egy izraeli állam létrehozását rendelte el, hanem egy palesztin államét is, mely utóbbi azonban a mai napig nem jöhetett létre; talán tudnak arról, hogy jelenleg Izrael a történelmi Palesztina területének 78%-án terül el (holott egyébként az 1947-es ENSZ-határozat értelmében a terület 55%-a illetné meg őket), de a palesztinoknak elvileg meghagyott 22%-on is izraeli telepek sokasága létezik; talán tudnak arról, hogy a megszállt palesztin területeken felépített telepek a nemzetközi jog értelmében illegálisnak minősülnek, Izrael – tudomást sem véve az ENSZ-határozatairól -, újabb és újabb telepeket, illetve lakóházakat épít Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben; talán tudnak arról, hogy Izraelnek van a világ negyedik legerősebb hadserege, Izrael mögött ott áll az USA és az egész nyugati világ, míg a palesztinok legfeljebb Irán és Szíria támogatására számíthatnak, így tehát a palesztin ellenállás és Izrael ereje nem is említhető egy lapon.
Ami pedig a mostani borzalmak előzményeit illeti, talán az egyházi vezetők tudnak arról, hogy a három izraeli fiatal elrablását és meggyilkolását megelőző hónapokban a zsidó állam katonái számos palesztint megöltek a Gázai övezet és Izrael határvidékén, illetve Ciszjordániában, többek között például május 15-én két békésen tüntető palesztin fiatalt is lelőttek az izraeli biztonsági erők; talán tudnak arról, hogy izraeli hadsereg a három izraeli fiatal elrablói elleni hajsza során több száz palesztint letartóztatott, illetve megölt; talán tudnak arról, hogy az izraeli büntető intézkedésekre és terrorra adott válaszként lőttek ki a palesztinok rakétákat Izraelre; talán tudnak arról, hogy a palesztin rakéták legnagyobb része nem okoz kárt Izraelben; talán tudnak arról, hogy utólag az izraeli hatóságok is beismerték, hogy a Hamász nem volt felelős a zsidó fiatalok elrablásáért és megöléséért; és talán tudnak arról is, hogy míg izraeli oldalon eddig csupán két civil halt meg mostani „konfliktusban”, addig palesztin oldalon az ezret is jóval meghaladja a polgári áldozatok száma.
Folytathatnám még a tények felsorolását napestig, melyre egyáltalán nem is lenne persze szükség, ha a média elfogulatlanul tájékoztatna a Palesztinában zajló eseményeket illetően. Azonban a lényeg talán nem is a palesztin népet sújtó történelmi tragédia okainak a boncolgatása. Hanem a lényeg az, hogy ártatlan gyermekek ilyen tömeges mészárlása esetén keresztény embereknek – és kiemelten a keresztény felekezetek vezetőinek – kötelességük felemelni a szavukat, mindenfajta előzmények és okok elemezgetése nélkül! Hiszen amikor például a történelmi keresztény felekezetek első emberei a csak verbálisan bántalmazott Schweitzer József védelmére keltek, akkor sem mérlegelték, hogy vajon az ismeretlen elkövető milyen okokból követhette el tettét! (Pedig valószínűleg azért mondott csúnya szavakat a főrabbinak, mert zsidóknak a magyar történelemben játszott szerepét károsnak tartja.)
Itt az ideje, hogy a papokon, lelkészeken, más nyilvános fórumokon keresztül a keresztény hívek felszólítsák vezetőiket: miként a Schweitzer Józsefet ért, tettlegességig nem fajuló állítólagos utcai „támadás” ellen a három történelmi egyház első embere felemelte a szavát, álljanak ki most is nyíltan, amikor gyermekeket, nőket, öregeket gyilkolnak halomra az „önvédelem” jegyében a Gázai övezetben! Csak remélni tudom, hogy az érsek úr és a püspök urak keresztényi kötelességüket akkor is teljesítik, amikor a Magyarországot is uralma alatt tartó cionista globális hatalom ellen kell fellépniük, és felszólalásukkal esetleg saját pozícióikat is veszélyeztetik. Hiszen a gyengék, az ártatlanok melletti kiállás, mindenfajta tömeggyilkosság elítélése minden keresztény elsőrangú kötelessége.
Perge Ottó – Kuruc.info

A keresztény egyházak vezetőinek újabb árulásáról

 Forrás: http://kuruc.info/r/7/95086

Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. Pilátus megkérdezte: “Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. Pilátus ismét megkérdezte: “Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondtok?” Azok újra ezt kiáltozták: “Keresztre vele!” Mk 15, 8-14

 Katolikus, református és evangélikus egyházi vezetők közös állásfoglalásban
utasították el csütörtökön, hogy nemrég Baráth Zsolt jobbikos képviselő felszólalásában “felidézte a tiszaeszlári vérvádat”, “amelynek felemlegetése egyedül az indulatkeltés eszköze lehet”. A dokumentumot Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia zsidó elnöke, Bölcskei Gusztáv besúgó püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, a volt izraeli főrabbi egyik rajongója írta alá.
Úgy fogalmaztak: egyházi vezetői szolgálatuk kötelezi őket arra, hogy szót emeljenek a “gyűlöletkeltés ellen” (de a magyarellenes zsidó vagy cigány gyűlöletkeltés ellen soha nem emelnek szót – a szerk.). Emlékeztettek Krisztus tanítására: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (ami viszont senkit sem akadályoz meg az igazság kimondásában – a szerk.), hozzátéve: “hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel”.Az egyházi vezetők “különösen is aggasztónak” találják, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. Hangsúlyozták: a magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a “gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban” (kivéve persze, ha az magyarok ellen irányul, csonka határokon innen és túl – tehetjük hozzá).
(MTI nyomán)
Az egyházi vezetők magyarellenes állásfoglalása után remélhetően többé senkinek sem maradt illúziója azzal kapcsolatban, miféle idegen érdekek szolgálatában áll a három „történelmi” keresztény felekezet vezetése. De az egyházaik nevében megszólaló gazfickók nem csupán a magyar nemzetet árulták el, hanem az egyetemes emberi és erkölcsi elveket is sárba tiporták kétségbeesett megfelelési igyekezetükben.
A nyilatkozat üzenete a gondolkodó magyar emberek számára ugyanis az alábbi pontokban foglalható össze:
1. Az erősek és hatalmasok parancsának engedelmeskedni kell, mindenkor és minden áron, még akkor is, ha az utasítás úgy szól, hogy a védtelenekbe és saját népünk tagjaiba kell belerúgni.
2. Az Igazság egyáltalán nem számít.
3. Ha bárki is a hatalmon lévők érdekei szempontjából veszedelmesnek látszó kijelentést tesz, meg kell bélyegezni és el kell átkozni az illetőt, de tilos vizsgálni, hogy mennyi az igazság abban, amit mondott.
A három keresztény felekezet vezetője tehát megtagadta a Hazát, az Igazságot és a Becsületet. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a keresztény egyházak élén álló személyek soraiban igen jelentős volt azoknak a száma, akik kiszolgálták a kommunista rendszert, sőt számosan közülük a diktatúra titkosrendőrségével is együttműködtek. 1990 után pedig a keresztény felekezetek irányítói a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül álltak hazánk új gyarmatosítóinak a szolgálatába. A papság és a hívek pedig tűrnek és hallgatnak, elfelejtkezve arról, hogy aki nem áll ki saját népe, az elnyomottak ügye és az Igazság mellett, nem méltó a keresztény névre.
Perge Ottó – Kuruc.info 

Izrael nem reklámozott, valódi története 1

/www.youtube.com/watch?v=Q8uKTtJ-RLI

Izrael nem reklámozott, valódi története 2

/www.youtube.com/watch?v=0aN5GHUOU5M

Izrael nem reklámozott, valódi története 3

/www.youtube.com/watch?v=1r7snqJjb8c

Izrael nem reklámozott, valódi története 4

//www.youtube.com/watch?v=jII0SnLgE7Y

Zsidó terrorállam, palesztin genocídium és gyermekmészárlás - történelmi perspektívában

Miután Titus római hadvezér és leendő császár annektálta 71-ben az ókori zsidó állam területét, az csaknem 1900 esztendőre eltűnt a Közel-Kelet térképéről. A római uralmat a későbbiekben felváltotta a bizánci, az arab, a szeldzsuk-török, majd az oszmán-török fennhatóság. Az épp egy évszázada kitört – a magyarországi médiában, közéletben és oktatásban totálisan elhallgatott kerek évfordulóról van szó – első világháború eredményeképpen a győztes antant, illetve a mögötte álló szabadkőműves világhálózat és más titkos társaságok a hagyományos monarchiákat megsemmisítették, erre a sorsra jutott a központi hatalmak oldalán hadat viselő Oszmán Birodalom is. 1916-ban Allenby tábornok az egyiptomi brit katonai támaszpontokról kiindulva bevonult Palesztinába, majd karácsony napján belovagolt Jeruzsálembe.

Természetesen az ókori zsidó állam bukását követően is éltek zsidók Palesztinában, számuk azonban igen csekély volt. 1880-ban az 500 ezer lakosú országban 25 ezer zsidó élt, azaz az össznépesség 5%-át tette ki a zsidóság. 1882-től kezdődött a nagyobb méretű bevándorlás a cári Oroszországban fellángoló pogromok következtében, így 1882 és 1917 között 50 ezer menekült zsidó érkezett Palesztinába. (Itt fontos megjegyeznünk, hogy a dualizmus kori Magyarország fontosabb célország volt, és százezres nagyságrendben jöttek az orosz uralom alatt álló lengyel területekről az új honfoglalók hazánk földjére.)

Az első világháborús fejleményekkel párhuzamosan vetődött fel a nagyhatalmi politika szintjén a modern zsidó nemzetállam létrehozásának gondolata. Az 1917-es brit Balfour-nyilatkozat ebben a folyamatban mérföldkőnek számít. A deklaráció kiadásának hátterében az áll, hogy a Rotschildok megállapodást kötöttek – az egyébként szintén zsidó – Balfour külügyminiszterrel arról, hogy a palesztinai zsidó „nemzeti otthon” megalapításához nyújtott angol támogatásért cserébe a kozmopolita zsidó elit óriási nemzetközi háttérhatalmát és befolyását az Egyesült Államok háborúba történő bevonására fogja felhasználni. Samuel Landmann, aki 1917 és 1922 között a Cionista Szövetség titkára volt „Nagy-Britannia, a zsidók és Palesztina” című könyvében megerősíti a fentebbi állításunkat, amikor a következőket írja:

Az egyetlen járhatónak bizonyuló út az Egyesült Államok elnökének háborús elkötelezésére a cionisták támogatásának biztosítása volt, ami Palesztina odaígérésével történt. Ezzel valósult meg az addig még nem is sejtett mértékű hatalommal rendelkező amerikai és más országok cionista zsidó erőinek felsorakoztatása és mozgósítása a szövetségesek (értsd: antant hatalmak – L.Zs.) oldalán a „valamit valamiért” szerződéses alapon.

Miként azt David Duke „Zsidó szupremácia – a zsidókérdés amerikai szemmel” című könyvében megjegyzi, az állítólagos német háborús célokról és atrocitásokról szóló rémhírek már ekkoriban elárasztották az amerikai sajtót. Ezek szerint a németek meg akarják támadni és le fogják rohanni az Amerikai Egyesült Államokat, „hunoknak” (sic!) és „csecsemőgyilkosoknak” bélyegezték a német katonákat, Nagy-Britanniáról és Franciaországról azt írták, hogy a „demokráciáért” harcolnak, noha kiterjedt gyarmatbirodalmuk bennszülött őslakóit állati sorban tartották, Németország politikai berendezkedését pedig despotikusnak minősítették annak ellenére, hogy az nagyon hasonló volt az említett két antant országéhoz. Mennyire érdekes is ez a történet! Amikor a leendő tettes vádolja azoknak a bűncselekményeknek az elkövetésével áldozatát, amelyeket maga kíván és fog végrehajtani.

A Balfour-nyilatkozatot 1917. november 2-án adták ki, amely a brit kormánynak egy bizalmasan kezelt állami jelentése volt az Oszmán Birodalom feldarabolását illetően, miután az első világháború véget ér. A levél a brit kabinet 1917. október 31-ei álláspontját mutatja, melyben az angolok támogatják a cionistákat egy palesztinai zsidó „nemzeti otthon” létrehozásában azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával. Ez utóbbi kitétel csupán a szokásos liberális szemfényvesztés, amelyre az első világháború óta számtalan példát említhetünk, elegendő most csak az elcsatolt országrészekben élő magyar honfitársainkra, illetve az ő emberi és állampolgári „jogaikat” garantáló nemzetközi szerződésekre gondolnunk.

A Balfour-deklarációt később bejegyezték a Törökországgal kötött párizsi békeszerződésbe és az 1917-1948 közötti palesztinai brit mandátumot létrehozó egyezménybe. A nyilatkozatot levél formájában juttatta el gróf Arthur James Balfour brit külügyminiszter Walter Rothschild bárónak, a brit zsidóság egyik vezetőjének, hogy közvetítse azt az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége felé. A levél szövege a következő volt:

Kedves Lord Rothschild!

Nagy megtiszteltetés nekem, hogy közvetíthetem Őfelsége kormányától az alábbi szimpátianyilatkozatot a zsidó cionisták törekvésével, amit javasolt és jóváhagyott a Kabinet is.

Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.

Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége tudomására hozná.

Szívélyes üdvözlettel:

Arthur James Balfour

A Balfour-nyilatkozat közzététele után megindult a zsidóság nagyobb mérvű beköltözése Palesztina földjére. Az 1922. évi brit népszámlálás adatai szerint akkoriban 757 ezer lakosa volt Palesztinának, ebből 663 ezer arab és 83 ezer zsidó, vagyis 88% arab, 11% zsidó. 1947-ben, Izrael megalapításának előestéjén már 600 ezer zsidó volt Palesztinában – elsősorban annak köszönhetően, hogy a Harmadik Birodalomból mintegy 400 ezer zsidó vándorolt ki – az 1 millió 250 ezer főnyi népességből, azaz a lakosság közel fele. Ami a Balfour-nyilatkozatnak a nem zsidó közösségek jogaira vonatkozó kitételét illeti, ezt a cionista telepesek „természetesen” a liberális demokráciák hallgatólagos beleegyezésével kezdettől fogva megszegték. Ugyanis ők eleve nem akartak egy olyan Izraelt, amelyben jelentős arab etnikai közösség él. Megmásíthatatlan szándékuk volt, miszerint maguknak nem fognak egy multikulturális, pluralista demokráciát létrehozni, amelyet oly eltökélten terveztek Észak-Amerika és Európa országai számára.

A cionista vezérkar 1921 márciusában létrehozta Palesztinában a Haganát mint „véderőt”. A belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben egy csoport kivált a Haganából, s a kilépett tagok megalakították a még militánsabb terrorszervezetet, az Irgunt.

Mind az Irgunt, mind az Irgunból kivált még veszedelmesebb Lehit – későbbi nevén Stern-csoportot – a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik és terrorakcióik miatt az angolok terrorista különítményeknek tekintették. A brit külpolitikában ugyanis az 1930-as évek második felében némi módosulás következett be a Palesztinában létesítendő zsidó állam etnikai összetételét, illetve Londonnak az ahhoz való viszonyát illetően. 1939-ben megszületett a MacDonald-féle Fehér Könyv, amely nem tagadta meg a Balfour-deklarációt, de nem jelentette azt, hogy „Palesztinát zsidó állammá alakítják át”. Ez a lépés a leendő zsidó állam első miniszterelnökét, Ben-Gúriónt arra ösztönözte, hogy szervezetével angol célpontok ellen terrorakciókat szervezzen. Ben-Gúriónt és más cionista vezetőket London magatartása új külpolitikai útkeresésre késztette: arra törekedtek, hogy megszerezzék az Amerikai Egyesült Államok támogatását. 1942. május 11-én megalkották a Baltimore-programot, amelyben elutasították az 1939-es Fehér Könyvet, és Izrael állam megalakítását teszik céljaik elérésének első helyére. David Ben-Gúrión 1945. június 26-án New Yorkban egy sajtótájékoztatón ezeket mondta: „Ha a brit kormány tényleg fenn szándékozik tartani a hatalmát és kierőszakolni a Fehér Könyvet, akkor neki állandó és brutális erőt kell alkalmaznia.”

1947 februárjában Nagy-Britannia, amely 1917 óta felügyelte a mandátumi területet, úgy döntött, hogy a Palesztin Mandátum ügyét átadja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ENSZ létrehozott egy Speciális Palesztinával Foglalkozó Bizottságot (UNSCOP), amely két – egy arab és egy zsidó – állam megalakítására tett javaslatot az adott területen, valamint Jeruzsálem városában mint nemzetközi enklávéban. A zsidó lakosság, bár elégedetlen volt a számára kijelölt terület kis méretével, amely ellentmondott azoknak az ígéreteknek, amelyeket a Népszövetség 1922-ben tett, és ugyancsak ellenezte azt a tervet, amely Jeruzsálem nemzetközivé tételével elválasztja a szent várost az államtól, de végül elfogadta a kompromisszumot.

Az ENSZ Közgyűlése Palesztina megosztásának tervről szavazást rendelt el, és a világszervezet 1947. november 29-én meghozta 181. számú határozatát 33 igen, 13 nem szavazattal és 10 tartózkodással. Végül 1948. május 14-én este, pár órával a brit mandátum lejárta előtt – augusztus 1-jéről május 15-ére hozták előre a brit megszálló erők kivonulásának a napját – David Ben Gúrión, az állam első miniszterelnöke kikiáltotta Izrael létrejöttét. Az államalapításról szóló kiáltvány kimondta, hogy az ország valamennyi polgárának – így az araboknak is – faji, vallási és nemi megkülönböztetés nélkül egyenlő politikai és szociális jogokat szavatol.

Nagyon figyelemreméltó körülmény, hogy már az „alapító atyák” kijelölték azt a politikai irányvonalat, amelyet az izraeli vezetés a mai napig hűséges tanítványként követ mind kül-, mind belpolitikájában. Ben Gúrión gyakorta idézte fel az „amerikai precedenst”, mely szerint egy évszázadon át az államhatár „mozgó” maradt egészen a Csendes-óceánig, ahol végül kihirdették a határvonal lezárását, s ezzel párhuzamosan és egyidejűleg rezervátumokba kényszerítették az indiánokat, illetve elpusztították őket. Más megfogalmazásban: „Nem arról van szó, hogy fenntartsuk a jelenlegi állapotokat. Nekünk egy dinamikus, a terjeszkedés felé irányított államot kell létrehoznunk”. Mindez nem sok jóval kecsegtetett az újonnan alapított zsidó „nemzeti otthon”-ban élő őslakos palesztinok számára.

Az 1947. évi 181-es számú ENSZ-határozat Palesztina területének 56%-át – benne a legtermékenyebb földekkel – juttatta a zsidóknak, ám ők ezt a limitet is messze túllépték. A zsidó állam vezetői kezdettől arra törekedtek, hogy elhitessék a „sivatagi ország” mítoszát, vagyis a palesztin falvakat lerombolták azok házaival, gazdasági épületeivel, temetőivel együtt. Lényegében azt cselekedték, mint az Ószövetségben Mózes utóda, Józsué: el kell rabolni az őslakosok földjét, el kell űzni és ki kell irtani annak népességét, szakrális építményeiket, tradícióikat pedig – írmagját is kitépve – el kell törölni a föld színéről és ki kell törölni az életben hagyottak tudatából. Voltaképpen Izrael fogantatásának pillanatától megkezdődött a palesztinirtó, fajgyűlölő apartheid politika, ennek eredményeképpen egy esztendő alatt a cionisták megszerezték az ország területének 80%-át, továbbá elűztek őseik földjéről 700 ezer palesztint és kegyetlen vérengzéseket hajtottak végre.

A leghírhedtebb mészárlás Deir Jászinban történt 1948. április 9-én. A Menáhém Begín vezette Irgun terrorszervezet, valamint a Jichák Sámír irányítása alatt álló Stern-csoport fegyveresei rátámadtak a Deir Jászin nevű kicsiny, mindössze 750 lakosú palesztin településre. Az akció váratlanul érte a helyieket, mivel a falu kívül esett az 1947-es ENSZ-felosztási terv nyomán Izrael számára juttatott terület határain.

Az Irgun és Stern-csoport terrorista különítményei legyilkolták a kis palesztin falu 254 lakóját, válogatás nélkül férfiakat, nőket, időseket és gyermekeket. Begín, áthatva az ótestamentumi hagyományból táplálkozó küldetéstudatnak és megszállottságnak, azt vallotta, hogy „Izrael földje vissza lesz adva Izrael népének. Teljes egészében és örökre.” Minden nyilvános szereplést felhasznált a zsidó felsőbbrendűség tévhitének propagálására és a palesztin nép zsidók általi kiirtásának egyfajta jogos önvédelmi, megelőző csapásként történő beállítására. Egy izraeli, megszálló telepesek előtt tartott beszédében azt mondta, hogy „a palesztinokat szöcskeként morzsoljuk fel: a fejüket sziklákon és falakon zúzzuk szét”. A knesszetben pedig egy alkalommal ezt a kijelentést tette: „A palesztinok két lábon járó bestiák”. A fenevadak ellen pedig bármilyen gyilkos fegyver és módszer használata megengedett. A szörnyűségek, a terror és népirtás, valamint gyermekgyilkosság tehát korántsem számítanak újdonságnak a közel-keleti latorállam politikai és stratégiai eszköztárában.

A fentebbi kis összefoglaló tükrében aligha meglepő, hogy Izrael 1948 óta permanens apartheid, fajgyűlölő, palesztinirtó és a kiválasztottság tébolyának mítoszától áthatott politikát folytat, amely egyre több halottat – ráadásul tragikus módon és drasztikusan növelve az ártatlan gyermekáldozatok számát – követel.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

A faji felsőbbrendűség illúziója, avagy a cionizmus ószövetségi gyökerei

2008. december 27-e óta Izrael állam hadserege szisztematikus, tervszerű népirtást folytat a Gázai övezetben élő kb. másfél milliós palesztin népközösség ellen. A zsidó állam azzal, hogy a világ legmodernebb fegyvereivel felszerelt ármádiájával halomra gyilkol ártatlan gyerekeket, asszonyokat, civileket, méltán váltott ki a világon mindenütt saját maga iránti ellenszenvet, ún. antiszemitizmust, sőt gyűlöletet.

Mindezt tetézték izraeli közjogi méltóságok, vallási vezetők részéről elhangzó különféle nyilatkozatok is. Ezek közül talán a leghírhedtebb a Mordeháj Elijahu, volt főrabbi által tett kijelentés volt, mely szerint a palesztinok kollektíven felelősek a Hamász által végrehajtott rakétatámadásokért. A zsidó háborús etika szerint ugyanis „ha nem állnak meg, miután százat megöltünk, akkor ezret kell megölni. És ha nem állnak meg ezer után, akkor tízezret. Ha még mindig nem állnak meg, akkor százezret, sőt egymilliót”. Sajátos történelmi-vallási okok folytán azonban azt kell megállapítanunk, hogy az izraeli politikai „kultúrának” és hadviselési szokásoknak elválaszthatatlan része mindaz, ami most a világ szeme előtt zajlik Gázában.

Bármilyen különösen is hangozhat, a modern cionizmus ezer szállal kötődik a mózesi hagyományhoz. Igaz ugyan, hogy a mai, szekularizált  Izraelben a társadalom elenyésző kisebbsége (kb. 15 százaléka) vallásos, ám ez nem akadályozza meg a mintegy 85 százaléknyi ateista vagy vallásilag közömbös többséget abban, hogy azt vallja, Izrael földjét nekik adta az Isten - akiben mellesleg nem hisznek…

Az Ószövetség – egyben a cionista ideológia – alaptétele a kiválasztott nép mítosza. Eszerint Isten választott népe a zsidó, amellyel szövetséget kötött, s neki ígérte a tejjel-mézzel folyó Kánaán földjét, azaz Palesztinát. Ezt a gondolatot lényegében a Tóra első könyvében, a Genezisben több alkalommal is  megfogalmazták, az ígéret földjét földrajzilag is jól körülhatárolva ekképpen: „ Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrahámmal,és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig.” (Genezis 15,18).

Természetesen e mítosz történelmi hitelessége – finoman fogalmazva – erősen megkérdőjelezhető, és semmilyen bizonyíték nincsen arra, hogy Isten egy adott történelmi pillanatban megjelent volna az Ábrahámnak hívott személyiség előtt, és átadta volna neki Kánaán országának törvényes birtokleveleit. Izrael állam jelenlegi létezése és területi kiterjedése tehát nem egy bibliai prófécia beteljesedése, és nyilvánvaló, hogy az izraeliek által elkövetett bármely cselekedet államuk fenntartása és határainak kiterjesztése végett nem élvezi Isten előzetes jóváhagyását. Amennyiben viszont a fenti tételt – ti., hogy Palesztina földje isteni adomány folytán a zsidóságé – elfogadjuk egy modern politikai ideológia kiindulópontjául, úgy figyelmen kívül lehet hagyni a nemzetközi szerződések előírásait, az ENSZ határozatait, egyáltalán bármiféle nemzetközi jogi normát. Miképpen teszi ezt Izrael 1948. évi megalapításától fogva.

Mint azt bibliakutatók már régen bebizonyították, a mózesi öt könyv, vagyis a Tóra szájhagyományozás útján terjedő történetek gyűjteménye, amelyeket a Kr. e. 9. században Salamon (Kr.e. 970-930) írnokai öntöttek írásos formába. Bibliamagyarázók az izraelita fennhatóság palesztinai, Dávid (Kr. e. 1010-970) uralkodása alatti kiterjesztésének esemény utáni igazolásaként tartják számon az ősatyai ígéretet annak megszokott kifejezésében. Vagyis az ígéretet azért vezették be az ősatyai elbeszélésekbe, hogy ezt az ősi szerződéskötést a dávidi és salamoni aranykor előjátékává, történelmi előzményévé tegyék.

A kiválasztottság, a vélt  faji felsőbbrendűség alapján a zsidó mitológia szerint Jahve megtiltja választottjainak, hogy vérségileg más, alacsonyabb rendűnek tartott népekkel keveredjenek. A Második Törvénykönyvben, a Deuteronomiumban a következőt olvashatjuk: „Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat  az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül”. (Deut. 7,3). Így Izrael szent lesz, és nem szennyezheti be magát a többi nemzettel való érintkezéssel, akiktől bűneik miatt Jahve elfordult, „mivel elkövették mindezeket a dolgokat” és megutálta őket. (Lev. 20, 23).

A biblikus hagyomány szerint azonban az évszázadok során ezt a tilalmat a héberek megszegték, így a babiloni fogságból való visszatéréskor (Kr. e. 539) Ezdrás és Nehemiás prófétáknak meg kellett újítaniuk a tilalmat, vagy egy modernkori kifejezéssel élve apartheidet. Ezdrás például sír és jajveszékel, mert „összekeveredett a szent mag (sic!) az ország népeivel”, s egyúttal keresztülvitte, hogy mindazok, akik idegen nőket vettek feleségül, elbocsátották őket és tőlük született gyermekeiket: „Hűtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit. Most hát dicsőítsétek meg az Urat, atyáitok Istenét, teljesítsétek akaratát és különüljetek el a föld népétől, és az idegen asszonyoktól.” (Ezd. 10,11). Ezdrás  az egyes nemzetségekből választott családfőkből álló tanáccsal alaposan kivizsgáltatta az egész ügyet, elkészítették a „vétkesek jegyzékét”, végül ezek valamennyien „elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket is.” (Ezd. 10,44 ). Nehemiás könyvéből értesülhetünk a szövetség megújításáról, melynek egyik fontos pontja szerint „…többé nem adjuk lányainkat a föld népének, s lányaikat se vesszük többé fiainknak feleségül.” (Neh. 10,31). 

A Tóra megköveteli az őslakos népnek a földtől való megfosztását és elüldözését, sőt a kiirtását is. A Második Törvénykönyv például a következőket írja: „ Az Úr, a te Istened ezeket a népeket lassanként mind kiűzi előtted. Nem irthatod ki őket egyszerre, mert túlságosan elszaporodnának a mezőn a vadállatok (sic!!). Az Úr, a te Istened kiszolgáltatja őket neked, veszteség veszteségre éri őket, míg ki nem pusztulnak. Királyaikat hatalmadba adja, s te eltörlöd nevüket a földről. Senki sem áll meg előtted, míg ki nem pusztítod őket.” (Deut. 7,22-24). 

A mózesi hagyomány szerint azonban nem csupán fizikailag kell likvidálni a leigázott népeket, hanem szakrális szimbólumaikat, vallásukat és tradícióikat is gyökerestől ki kell irtani: „…Oltáraikat romboljátok össze, kőoszlopaikat döntsétek ki, szent fáikat vágjátok ki, bálványaikat pedig égessétek el. Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül, a maga népének.” (Deut. 7,5-6). Józsue  könyve, amely Kánaán meghódítását írja le, részletesen elmeséli azt, hogy eközben hogyan bántak a jövevény héberek az őslakókkal. Az egyes városok elfoglalásával kapcsolatban litániaszerűen a következő mondatok, fordulatok ismétlődnek: Jerikó falainak harsonáktól történt leomlása után a héberek „betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen,az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével:” (Józs. 6,21). Ai városának pusztulása ily módon ment végbe: „Addig kaszabolták őket ( ti. a zsidók ), míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. (…) Mikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában,ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta.” (Józs. 8, 23-24). A példák hosszasan sorolhatók még.

E rövid ószövetségi  szemelvények is meggyőzhetnek bárkit arról, hogy az izraeli politika 1948 óta folytatott gyakorlata az ősi, zsidó mítoszokból táplálkozik, noha lényegében véve egy modern politikai, nacionalista  és gyarmatosító programot jelent. Izraelnek a cionisták véleménye szerint joga van a Jahve által az őseiknek adományozott földre, függetlenül a történelmi valóságtól, s a terület etnikai viszonyaitól.

1880-ban, két évvel  a nagy oroszországi pogromok kezdete előtt Palesztina félmilliós népességéből mindössze 5 százalék volt zsidó. Oroszországból 1917-ig mintegy 50 000 bevándorló érkezett, a legjelentősebb tömeg, 400.000 fő azonban a hitleri Németországból vándorolt ki 1945 előtt. Izrael állam megalapításakor még így is az 1.250 000 fős össznépesség mintegy fele volt zsidó. Jelenleg az Izraelnek nevezett állam területén a kb. 7 milliónyi összlakosság 75 százaléka lehet zsidó, ám ez az érték folyamatosan csökken a zsidó kivándorlás, illetve a palesztinok magasabb természetes népszaporulata következtében.

Izrael bő fél évszázados sikertörténete – az amerikai dollár százmilliárdok és az ún. holokauszt kárpótlás mellett – mindenesetre azt mutatja, hogy a mítoszoknak, hiedelmeknek felbecsülhetetlen szerepük van egy nép összetartásának, kohéziójának  és túlélésének megteremtésében, másfelől viszont e mítoszok a nép legmélyebb lelkiségéből fakadva, hűen tükrözik a nemzetkarakterológiát. Ezért van az, hogy mindaz az embertelen szörnyűség, amit ma izraeli zsidók elkövetnek a palesztin nép kiirtása végett, már az ószövetségi könyvekben is szóról szóra megtalálható az ún. ellenséges népekkel szembeni bánásmód tekintetében.

Azonban nem árt tudni, hogy semmilyen végleges katonai megoldás nem lehetséges, amikor egy hadsereg nem egy másik hadsereggel, hanem egy egész néppel ütközik meg. Történelmi távlatban és a demográfiai trendeket szem előtt tartva ugyanis nem lehet kétséges, hogy Izrael a közte és a palesztinok között folyó háborúban nem lehet – legfeljebb csak időlegesen – győztes.

Lipusz Zsolt

"Hagyják abba a népirtást!" - Morvai Krisztina levele az izraeli nagykövetnek

2009, január 5 - 11:53 

• Vezércikk 

Nagykövet Asszony!

Bár emberi jogokkal foglalkozó jogász vagyok, s az ENSZ egyik emberi jogi bizottságának, a CEDAW-nak voltam tagja négy éven át, most mégsem emberi jogi szempontból szeretném elemezni az ön államának tömeggyilkosságait, a nemzetközi jog szerint kirívó súlyú, elévülhetetlen bűncselekményeit. Mindenki tisztában van vele, hogy Izrael állam a jogon kívülinek tekinti magát, s soha egyetlen jelentős ENSZ-határozatot nem tartott be. A nemzetközi jog és a nemzetek közösségének döntése ellenében folytatják a palesztin területek megszállását, újabb és újabb telepeket hoznak létre olyan földön, amelyhez semmi közük nincs. Fenntartják a „biztonsági falat”, amelynek pedig semmi köze nincs a biztonsághoz, hiszen a palesztin családokat, palesztin közösségeket választja el egymástól, valódi célja éppúgy a palesztin nép kiirtása, mint jelenlegi tömeges gyilkosságaiknak, a gázai polgári lakosság elleni terrornak. Önök látványosan kivonják magukat a nemzetközi jog hatálya alól, államukat és népüket egyaránt sajátos felsőbbrendűséggel ruházzák fel, Übermensch-nek tekintik magukat. Jogászként szakmai kötelességem bízni abban, hogy az ön kollégái, Izrael állam vezetői egyszer bíróság elé kerülnek, s börtönbe jutnak.
De ahogy jeleztem, most nem erről szeretnék írni, hiszen önök az ilyen kritikákat, elemzéseket, kéréseket, könyörgéseket megszokták, s ez éppúgy érintetlenül hagyja önöket, izraelieket, mint az önök fegyverei (bocsánat: az amerikai adófizetők önök által használt fegyverei) által széttépett palesztin gyerekek látványa. Őket ugyanis önök, éppúgy, mint a palesztin felnőtteket – ahogy azt az ENSZ-ben megtapasztaltam – nem emberi méltósággal és emberi jogokkal felruházott személyeknek, hanem valamiféle tárgyaknak, méltóság és jogok nélküli biztonsági kockázati tényezőknek tekintik.
Nos, másról írok, mégpedig egy nagyon személyes dologról. Egy kicsit úgy is, mint nő a nőnek. Furcsa helyzetben vagyok, ugyanis arról kellene írnom, hogy ön szégyellje magát, amiért egy ilyen agresszív, tömeggyilkos, kegyetlen állam diplomatája – s ehelyett a saját szégyenemet szeretném megosztani önnel. Ha hiszi, ha nem, ebben nincs gúny, nincs cinizmus. Szégyenteljes dolog történt velem, amiért nehezen merek három gyerekem szemébe nézni, s amitől rendkívül rosszul érzem magam. Az történt ugyanis, hogy amikor az önök hadserege a szárazföldön is behatolt Gázába, és híre jött az első halottjuknak, akkor nem úgy reagáltam, ahogy egy normális, emberséges, huszonegyedik századi kulturlény reagál. Nem azt gondoltam magamban, hogy milyen szomorú, milyen megrázó, milyen rettenetes, hogy íme ezen az oldalon is egy fiatal áldozat. Hanem örültem! Meggyőződésem szerint ez beteges dolog, s hogyha ezt a reakciót nem „írom ki” magamból, nem osztom meg önnel és másokkal, akkor nagyon súlyos következményei lesznek. Nem vagyok azonban annyira önző, hogy önt feltartsam egy olyan üggyel, mégoly ijesztő jelenséggel, amely kizárólag személyes, egyedi, egyéni. Általános, az egész világot érintő jelenségről van ugyanis szó. Arról, kedves nagykövet asszony, hogy önök megtanítják a világot az erőszak, a gyűlölködés és a halál kultúrájára. Az önök elképesztő cselekedetei és azok büntetlensége, a „civilizált államok” általi megtűrtsége miatti tehetetlenség érzése s az a végtelen igazságtalanság, amelyet Izrael meghonosított az elmúlt évtizedekben, végzetes lehet az emberiség számára. Eltorzítja az emberek tömegeinek a lelkét. Izrael gyűlölködni tanítja az egész emberiséget.
Úgy gondolják, hogy ha nem engednek be újságírókat Gázába (szokásuk szerint semmibevéve a vonatkozó bírósági döntést), akkor a világ nem tudja maga elé képzelni az önök fegyverei által szétszaggatott 82 gyermektestet. Akkor nem tudjuk szülőként elképzelni, milyen lehet egyetlen perc alatt elveszíteni négy gyermekünket.
Úgy hiszik, nem tudjuk elképzelni, milyen jellegű sérülése lehet annak a kétezer embernek, akiket „sérültként” tartanak számon, s akikre kevésbé drámaian gondolunk, mint a halottakra. Tudjuk, nagykövetasszony, hogy a legtöbb sérültnek amputálni kellett a végtagjait, ideértve a sok-sok gyereket, akik az önök végtelen kegyetlensége miatt műlábbal, vagy kerekesszékben töltik majd az életüket. A BBC-tudósításaiból (is) ismerjük a sok-sok megrázó esetet. A kisgyerekekét, akik az utcán megsérülnek, majd kórházba viszik őket, a kórház az önök támadásától összedől, s a gyerekek egy része meghal, másik része amputálásra szorul. Noha önök tiltják a nemzetközi sajtót, azért amatőr felvételek bejárják a világot. Ma Magyarországon például a kuruc.info hírportálon látható egy döbbenetes felvétel az önök egyik légitámadása utáni percekről. (Igen, nagykövet asszony, a kuruc.info az a bizonyos antiszemita oldal, amely ellen önök tiltakozni szoktak. Rémes dolog ez az antiszemitizmus, és az ember egyszerűen nem érti, hogy mitől is van – de erről a kérdésről majd máskor.)
Mondanivalóm lényege kettős. Egyfelől az, hogy önök pontosan tudják, hogy a jelenlegi öldöklésük és kegyetlenségük semmit nem old meg, csak növeli a feszültséget, mivel még amúgy nyugodt körülmények között élő nem palesztin emberekből is a bosszúvágy egészségtelen érzését váltja ki. Ugye egészen pontosan tudják, hogy az a fiatalember, aki végignézte a testvérei testének szétszaggatását az önök légicsapásaikor, milyen hivatást fog választani? Ugye nincs kétségük afelől, hogy a jelenlegi látványos őrjöngésük túlélői közül kerülnek majd ki az újabb öngyilkos merénylők? Az újabb Hamasz-vezérek? S ugye nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk: ez egy elég természetes jelenség? Önök azzal próbálják megvezetni a világot, hogy vérengzéseik célja a Hamasz támadásainak leállítása. Ez ezzel a módszerrel nem fog menni, ezt önök pontosan tudják, kedves nagykövet asszony! Ezzel csak újabb támadásokra adnak okot, amelyre majd önök újabb véres bosszúval reagálnak. S a világban egyre többen leszünk, akik szégyenkezni fogunk a saját érzéseink miatt… S meddig mehet ez így tovább, nagykövet asszony? Amíg az utolsó palesztint is ki nem irtják a föld színéről? Nem, kedves nagykövet asszony, megmondom én önnek, hogy meddig mehet ez így. Addig, amíg a világ észhez nem tér, és le nem állítja önöket. Erre viszonylag egyszerű módszerek vannak. Az egyik az izraeli áruk és szolgáltatások totális bojkottja. Azaz: amikor Izraelben gyártott terméket tennénk a kosarunkba, képzeljük magunk elé a meggyilkolt palesztin gyerekek sokaságát – és tegyük vissza. Ami ennél is fontosabb: önök nem a saját forrásaikból olyan „nagylegények”! Elképesztő fegyvereiket leginkább az amerikai kisemberek adócentjeiből adják össze s biztosítják. Volt szerencsém egy évet eltölteni az amerikai középnyugaton, a Midwesten. Megismertem az amerikai kisember gondolkodását, jószándékú naivságát. Akár őrájuk gondolok, akár az Obamát megválasztó, színesbőrű emberek sokaságára, az jut eszembe, hogy ők nem azért dolgoznak, hogy önök, izraeliek az ő munkájukból biztosítsák kegyetlen és felesleges, kifejezetten kontraproduktív „harcaikhoz” a fegyvereket! A fő feladat most tehát az, hogy a változásra szavazó, a véres háborúktól besokallt, Izrael ügyében pedig teljesen megvezetett amerikai kisembereket kell felvilágosítani arról, hogy mire költik a pénzüket. Ez egy jó próbatétele lesz annak is, hogy létezik-e még demokrácia. Azaz: ha az amerikai emberek elutasítják azt, hogy eszközzé tegyék őket az önök véres és igazságtalan harcainak folytatásához, akkor ez az akarat vajon kifejezésre jut-e az állami döntések szintjén?
Ezúton is kérek mindenkit, bel- és külföldön, hogy haladéktalanul kezdje meg ismerősei meggyőzését az izraeli áruk és szolgáltatások bojkottjáról, s minden lehetséges módon – pl. a palesztinokkal szembeni izraeli népirtásról szóló film és fényképfelvételek, hiteles beszámolók megküldésével – az amerikai adófizetők (s természetesen mindenki más) meggyőzését a tiltakozás szükségességéről.
Nagykövet asszony! A harag, a bosszúvágy és a gyűlölet érzései romboló érzések. Ezek nem előreviszik, hanem hátramozdítják a világot. Kérem önt, hogy osztozzon érzéseimben, és szégyellje ön is egy kicsit magát, s vegye rá erre kollégáit, az izraeli vezetőket, illetve támogatóikat. Hagyják abba a népirtást, a tömeges gyerekgyilkosságokat s az egész világ megfertőzését a gyűlölködés és az erőszak „kultúrájával”!
S azért jogászként még egy apró tanács: miközben az egész világon harcolnak a „gyűlöletbeszéd” megbüntetéséért, gondoljanak arra, hogy Izrael állam szinte minden kimondott szava s minden tette gyűlöletbeszéd, amely alkalmas arra, hogy az önök állama és népe ellen világszerte gyűlöletet szítson. Hagyjanak fel, kérem, a gyűlöletbeszéddel, márcsak azon izraeli és nem izraeli állampolgárságú zsidó emberek érdekében is, akiknek helyén van a szívük, és elutasítják az önök kegyetlen, embertelen politikáját és rémtetteit!
Budapest, 2009. január 5.
Üdvözlettel:
Dr. Morvai Krisztina
jogász

Kapcsolódó cikkek: 

Tüntetésre hív a Jobbik a Palesztin Követség elé! - az új címmel FRISSÍTVE

Zsidó terrorállam, palesztin genocídium és gyermekmészárlás

	LOVAS ISTVÁN LEVELE : André Goodfriend az USA bp-i nagykövetségének ügyvivője Tárgy: Az antiszemitizmus elleni harcukÜgyvivő Úr, Sokak szemében az ön vezetése alatt álló budapesti amerikai nagykövetség - a földkerekség amerikai nagykövetségei közül egyetlenként - - fő tevékenysége az ,,antiszemitizmus elleni küzdelem". Most, amikor a világtól hermetikusan elvágott gázai övezetben élő palesztin csecsemők, gyerekek, nők, mentősök, ápolók és orvosok kegyetlen mészárlása folyik az önök által is küldött fegyverekkel és pénzzel, a Magyar Nemzet július 23-i száma szerint Budapesten ismét kedvenc témájuk volt napirenden. Ira Forman, az USA külügyminisztériumának az antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó különmegbízottja az MTI-nek adott interjújában arról számolt be, hogy Magyarországon ,,klasszikus, XIX-XX. századi, náci típusú antiszemitizmus van". Az önökkel szembeni ártatlanságát és naivitását a bőséges tapasztalatok ellenére derekasan őrző Prőhle Gergely helyettes államtitkár meglepetését fejezte ki, amiért ,,Forman úr nem adott hangot az idézett véleménynek", amikor előtte több zsidó szervezet vezetőjével közösen találkozott vele. Forman tipológiája szerint tehát nálunk klasszikus, náci típusú az antiszemitizmus. Hogy tisztán lássunk, jó lenne tudni, mely kategóriába tartoznak az elmúlt két-három napban e téren olyan országokban lejátszódott jelenségek, amelyekben nagykövetségeik nem harcolnak hetente többször ellenük és honlapjukon sincs ennek nyoma. Az ausztriai Bischofshofenben szerdán este a francia OSC Lille és az izraeli Maccabi Haifa focimeccset félbe kellett szakítani, mert szurkolók lerohantak a pályára és megtámadták az izraeli játékosokat, miután olyan plakátokat emeltek a magasba, amelyeken ez állt: ,,Fuck Israel". Az izraeli kormány eközben további pénzösszeggel segíti a Franciaországból Izraelbe menekülő zsidókat. Ők is nyilván nem a náci típusú, hanem a mai, nyilván trendi osztályba sorolandó antiszemitizmus elől vándorolnak ki oda, ahol palesztinoknak tilos letelepedni akkor is, ha izraeli zsidó nőt vesznek feleségül. Arról a Franciaországról van szó, ahol zsidókat lőnek le, zsinagógákat támadnak meg és a gázai öldöklés nyomán Izrael- és zsidó ellenes jelszavakat skandálnak, valamint követelik a Gázai övezet elleni blokád megszüntetését. Párizs patinás negyedében, a Marais-ben tüntetők épp most egy zsidó vendéglőre támadtak. A helyzet ott már olyan súlyos lett, hogy a francia fővárosban be is tiltották egy időre a palesztinbarát tüntetéseket. A szólásszabadság nagy európai hazájában. 19-én és 20-án Dortmundban és Frankfurtban tüntetők ezt kiabálták: ,,Hamasz, Hamasz, zsidók a gázba!" (Hamas, Hamas, Juden ins Gas). Berlinben ezzel egy időben pedig azt, hogy ,,Zsidók, zsidók, gyáva disznók, gyertek ide verekedni!". A berlini Neukölln-ben egy nappal korábban pedig egy dán állampolgár azt javasolta, hogy ,,számolják össze a zsidókat és pusztítsák el őket az utolsó szálig". Mindez ugye sokkalta jobb a nálunk tapasztalható régi típusú antiszemitizmusnál, amely abban is kifejeződik, hogy Nyírő József benne van a gimnáziumi irodalomkönyvekben? Kedden a németországi Dortmundban - ahol szintén nem a betiltott Magyar Gárda két tagja láttán fogta el a halálos rémület a járókelőket - ugyancsak egy focimeccsen, az U19 és Dortmund izraeli testvérvárosa, Netanja csapata közötti mérkőzésen a szurkolók palesztin zászlót magasba tartva kiáltották ,,Soha többé Izraelt!". Ami nyilván az antiszemitizmus Forman különmegbízott által előnybe részesítendő formája. Nem úgy, mint az Orbán-kormány szörnyű tette, hogy a német megszállás tényét szoborral dokumentálta az önök rácsokkal elzárt, háborús övezet díszletére átalakított követségének terén. Mely téren a ,,szovjet felszabadítás" hazug tényének obeliszkjét a magyar nép jobb része már évtizedek óta kénytelen elviselni anélkül, hogy ez önöket zavarná. Berlinben a Németország-Argentína meccsen ezer szurkoló lengetett palesztin zászlót, majd áttörtek egy rendőrkordont, mielőtt egy rendőrsorfal megállította őket továbbmenetelésükben. De berlini nagykövetségük, akár a bécsi vagy párizsi, mélyen hallgat. De miért? Holott Franciaországban és Németországban a zsidók már nem mernek kippában az utcára merészkedni nemcsak azért, mert verbálisan, de fizikailag is megtámadják őket. Ami nyilván meglepetésként éri őket, mert eddig a német és francia lapokban csak arról olvastak, hogy Magyarországon uralkodik szörnyű antiszemitizmus. Erdogan miniszterelnök, az önök NATO-szövetséges Törökországának miniszterelnöke azt mondta, hogy Izrael barbárabb tetteket hajt végre Gázában, mint Hitler. Ezt Izraelben antiszemita kijelentésnek értékelték. De nem kategorizálták. Forman mikor látogat Ankarába? Mint látja, a gázai emberirtás elleni tiltakozásoknál világszerte keveredik az, hogy egyrészt Izraelt, másrészt a zsidókat vádolják. Miközben a ,,szabad világ" politikusai és médiumai hangsúlyozzák, az utóbbi megengedhetetlen rasszizmus. Csakhogy a tüntetők nem értik: ha Izrael saját magát ,,demokratikus és zsidó állam"-nak nevezi (mely elnevezéssel kiveti magából Izrael palesztin polgárait) és minden izraeli vezető nem egyszer jelenti ki, hogy felelősséget érez a világon élő valamennyi zsidó iránt, hogyan tehető éles vonal a kettő közé? És így sokan azt sem értik, hogy önök miért tesznek úgy, mintha nem értenék: nem ,,harcolhatnak" az antiszemitizmus ellen, ha a világon száz és százmilliók látják, amint a gázai szabadtéri börtönben menekülőknek fedelet és az óhajtott védelmet kínáló ENSZ-iskolát ,,a demokratikus és zsidó állam" rakétái pusztítják el. Ahol ,,persze" Hamasz rakétákat tároltak, csak eddig ezt a bombázó fél képtelen volt szavain kívül bizonyítani. Izrael vezetői és önök azt állítják, mindez védekezés, mert a gázai övezetből kilőtt rakéták (értsd: röppentyűk) Izrael létbiztonságát fenyegetik. Csakhogy amikor kedden és szerdán több repülőtársaság e ,,rakétaveszélyre" hivatkozva állította le tel-avivi járatát, ugyanezen vezetők azonnal tiltakoztak, kijelentve, hogy a Gázából kilőtt rakéták semmilyen veszélyt nem jelentenek a repülőkre és a reptérre. Majd nyomást gyakorolva a légügyi hatóságokra és számos repülőtársaságra, a járatok tegnapi újraindítását érték el. Ha tudni akarja, mi folyik Gázában, olvasson bele az izraeli Haaretz című lap angol kiadásába. Például Amira Hass július 21-i cikkébe, mely így kezdődik: ,,Én már felvontam a fehér zászlót. Megszűntem a szótárban keresni azt a szót, amely leírná azt, hogy egy fiú fejének fele hiányzik, miközben apja sírva mondja neki: 'Kelj fel, kelj fel, vettem neked egy játékot!' Hogyan fejezte ki magát Angela Merkel, Nagy Németország kancellárja? Izraelnek joga van megvédenie magát". Cikkét ezzel fejezi be: ,,Hogyan lehet megakadályozni az /erőszak/ eszkalálódását? Itt az idő: nyitottá kell tenni a Gázai övezetet, meg kell engedni, hogy az ott élők visszatérjenek a világba, Ciszjordániába, családjukhoz és Izraelben élő családjaikhoz. Hadd lélegezhessenek, és akkor rájönnek, az élet szebb a halálnál." És e lap ugyancsak az egyetlen orvosságot javasolja, mert ,,A Hamasz által a tűzszünetre javasolt feltételek ugyanazok, mint az ENSZ-é: meg kell nyitni a határokat, engedni hagyni dolgozni, tanulni és gazdaságot építeni az embereket. Mert egy saját magáról gondoskodó nép növelné Izrael biztonságát. Olyan helyzetet teremtve, mely nem vezet kétségbeeséshez." Nem kellene Ira Forman-nek a szuperszelíd és ultraudvarias Prőhle Gergely helyett Amira Hass-t és a vele egyforma egyszerűséggel és tényszerűséggel író társát, Gideon Levyt, netán a New York Times-t meglátogatnia? Netán magát Németországot, ahol - és erről sajtónk szintén elfelejtett beszámolni - egy reprezentatív felmérés szerint a németek 86 százaléka gondolja úgy, hogy nem kellene Németországnak Izrael mögött állnia? De idézek az ön egyik napi kötelező olvasmányából is, mert az ugyanazt írja, mint Hass. Július 22-én a New York Times Gáza városából küldött tudósításában (Sötétség száll Gázára - Gáza izraeli támadás alatt) arról írt, miként bombáznak szét családi házakat, és ölik meg a benne lakó családokat - írmag nélkül és hogy a robbanás miként ,,szívja ki a lélegzetet a tüdőből". Olyan házakról van szó, olvasható, ,,ahol nem voltak 'terroristák', nem voltak rakéták, hanem rémült, a sötétben reszkető családok lakta környéken álltak". Hány alternatíva van az igazság és a népirtás közötti választáson kívül? A húsz éve tartó ,,békefolyamat", amelyet ma komoly arccal csak a nyugati világ szánalmasan reszkető diplomatái ejtenek ki szájukon? Önt is beleértve. Tényleg, mitől, kitől fél, Goodfriend? Az igazság kimondásától? Pótcselekvésekbe menekül, mint Forman, John Kerry külügyminiszter vagy Obama elnök? Na látja, ez az, ami a nyugati világ mai legnagyobb ,,demokráciadeficitje": a vezetők és vezetettek közötti mind tátongóbb szakadék, amely most Gázával az önök számára mind veszélyesebbé válik. És ezért kell a világon mindenütt misszióikat körbe venni oly sok kerítéssel, csatarendbe állítani követségi őröket, akikből - ha így folytatják és így fogják folytatni - egyre többre lesz szükségük. Szimpatizánsaik száma pedig közben úgy fogy, hogy belőlük annyi marad, mint nálunk: a budapesti követségük előtti Szabadság téren álló német megszállási emlékműre tojást és joghurtot dobálók. Akik a gázai hadművelet láttán a többség benyomása szerint úgy nyalogatják szájuk szélét, mint azok, akik fotelből kukkerjükkel csodálják palesztin családok kiirtását. Folytassák csak, Goodfriend. És ne felejtse el a jövő héten ismét hívja ide Forman-t. Harcuk ezzel különösen sikeres lesz. (Lovas István, FB, 2014-07-25) Link 17 tagu palesztin családot mészároltak le, tiltott fegyvert vetettek be a cionisták Hunhír.info Egy 17 tagu palesztin családot gyilkoltak meg a cionista terrorhadsereg bombázói a Gázai-övezet déli részében. A gyilkosság Khan Yunis közelében történt, ahol még gyerekek is elpusztultak a terrorbombázásban. A zsidók a nemzetközileg tiltott fegyvert, a foszforgránátot is bevetették a lakosság ellen. Az ENSZ-nek előbb-utóbb meg kell hajolnia a világ akarata előtt, és a háborús bűnök miatt vizsgálatot kell kezdeményeznie a cionista rezsim ellen. Link Zsidó terrorállam, palesztin genocídium és gyermekmészárlás - történelmi perspektívában Miután Titus római hadvezér és leendő császár annektálta 71-ben az ókori zsidó állam területét, az csaknem 1900 esztendőre eltűnt a Közel-Kelet térképéről. A római uralmat a későbbiekben felváltotta a bizánci, az arab, a szeldzsuk-török, majd az oszmán-török fennhatóság. Az épp egy évszázada kitört - a magyarországi médiában, közéletben és oktatásban totálisan elhallgatott kerek évfordulóról van szó - első világháború eredményeképpen a győztes antant, illetve a mögötte álló szabadkőműves világhálózat és más titkos társaságok a hagyományos monarchiákat megsemmisítették, erre a sorsra jutott a központi hatalmak oldalán hadat viselő Oszmán Birodalom is. 1916-ban Allenby tábornok az egyiptomi brit katonai támaszpontokról kiindulva bevonult Palesztinába, majd karácsony napján belovagolt Jeruzsálembe. Természetesen az ókori zsidó állam bukását követően is éltek zsidók Palesztinában, számuk azonban igen csekély volt. 1880-ban az 500 ezer lakosú országban 25 ezer zsidó élt, azaz az össznépesség 5%-át tette ki a zsidóság. 1882-től kezdődött a nagyobb méretű bevándorlás a cári Oroszországban fellángoló pogromok következtében, így 1882 és 1917 között 50 ezer menekült zsidó érkezett Palesztinába. (Itt fontos megjegyeznünk, hogy a dualizmus kori Magyarország fontosabb célország volt, és százezres nagyságrendben jöttek az orosz uralom alatt álló lengyel területekről az új honfoglalók hazánk földjére.) Az első világháborús fejleményekkel párhuzamosan vetődött fel a nagyhatalmi politika szintjén a modern zsidó nemzetállam létrehozásának gondolata. Az 1917-es brit Balfour-nyilatkozat ebben a folyamatban mérföldkőnek számít. A deklaráció kiadásának hátterében az áll, hogy a Rotschildok megállapodást kötöttek - az egyébként szintén zsidó - Balfour külügyminiszterrel arról, hogy a palesztinai zsidó ,,nemzeti otthon" megalapításához nyújtott angol támogatásért cserébe a kozmopolita zsidó elit óriási nemzetközi háttérhatalmát és befolyását az Egyesült Államok háborúba történő bevonására fogja felhasználni. Samuel Landmann, aki 1917 és 1922 között a Cionista Szövetség titkára volt ,,Nagy-Britannia, a zsidók és Palesztina" című könyvében megerősíti a fentebbi állításunkat, amikor a következőket írja: Az egyetlen járhatónak bizonyuló út az Egyesült Államok elnökének háborús elkötelezésére a cionisták támogatásának biztosítása volt, ami Palesztina odaígérésével történt. Ezzel valósult meg az addig még nem is sejtett mértékű hatalommal rendelkező amerikai és más országok cionista zsidó erőinek felsorakoztatása és mozgósítása a szövetségesek (értsd: antant hatalmak - L.Zs.) oldalán a ,,valamit valamiért" szerződéses alapon. Miként azt David Duke ,,Zsidó szupremácia - a zsidókérdés amerikai szemmel" című könyvében megjegyzi, az állítólagos német háborús célokról és atrocitásokról szóló rémhírek már ekkoriban elárasztották az amerikai sajtót. Ezek szerint a németek meg akarják támadni és le fogják rohanni az Amerikai Egyesült Államokat, ,,hunoknak" (sic!) és ,,csecsemőgyilkosoknak" bélyegezték a német katonákat, Nagy-Britanniáról és Franciaországról azt írták, hogy a ,,demokráciáért" harcolnak, noha kiterjedt gyarmatbirodalmuk bennszülött őslakóit állati sorban tartották, Németország politikai berendezkedését pedig despotikusnak minősítették annak ellenére, hogy az nagyon hasonló volt az említett két antant országéhoz. Mennyire érdekes is ez a történet! Amikor a leendő tettes vádolja azoknak a bűncselekményeknek az elkövetésével áldozatát, amelyeket maga kíván és fog végrehajtani. A Balfour-nyilatkozatot 1917. november 2-án adták ki, amely a brit kormánynak egy bizalmasan kezelt állami jelentése volt az Oszmán Birodalom feldarabolását illetően, miután az első világháború véget ér. A levél a brit kabinet 1917. október 31-ei álláspontját mutatja, melyben az angolok támogatják a cionistákat egy palesztinai zsidó ,,nemzeti otthon" létrehozásában azzal a kikötéssel, hogy ez nem jár együtt a területen élő más népek önrendelkezési jogainak csorbulásával. Ez utóbbi kitétel csupán a szokásos liberális szemfényvesztés, amelyre az első világháború óta számtalan példát említhetünk, elegendő most csak az elcsatolt országrészekben élő magyar honfitársainkra, illetve az ő emberi és állampolgári ,,jogaikat" garantáló nemzetközi szerződésekre gondolnunk. A Balfour-deklarációt később bejegyezték a Törökországgal kötött párizsi békeszerződésbe és az 1917-1948 közötti palesztinai brit mandátumot létrehozó egyezménybe. A nyilatkozatot levél formájában juttatta el gróf Arthur James Balfour brit külügyminiszter Walter Rothschild bárónak, a brit zsidóság egyik vezetőjének, hogy közvetítse azt az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége felé. A levél szövege a következő volt:Kedves Lord Rothschild! Nagy megtiszteltetés nekem, hogy közvetíthetem Őfelsége kormányától az alábbi szimpátianyilatkozatot a zsidó cionisták törekvésével, amit javasolt és jóváhagyott a Kabinet is. Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát. Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége tudomására hozná. Szívélyes üdvözlettel:Arthur James Balfour A Balfour-nyilatkozat közzététele után megindult a zsidóság nagyobb mérvű beköltözése Palesztina földjére. Az 1922. évi brit népszámlálás adatai szerint akkoriban 757 ezer lakosa volt Palesztinának, ebből 663 ezer arab és 83 ezer zsidó, vagyis 88% arab, 11% zsidó. 1947-ben, Izrael megalapításának előestéjén már 600 ezer zsidó volt Palesztinában - elsősorban annak köszönhetően, hogy a Harmadik Birodalomból mintegy 400 ezer zsidó vándorolt ki - az 1 millió 250 ezer főnyi népességből, azaz a lakosság közel fele. Ami a Balfour-nyilatkozatnak a nem zsidó közösségek jogaira vonatkozó kitételét illeti, ezt a cionista telepesek ,,természetesen" a liberális demokráciák hallgatólagos beleegyezésével kezdettől fogva megszegték. Ugyanis ők eleve nem akartak egy olyan Izraelt, amelyben jelentős arab etnikai közösség él. Megmásíthatatlan szándékuk volt, miszerint maguknak nem fognak egy multikulturális, pluralista demokráciát létrehozni, amelyet oly eltökélten terveztek Észak-Amerika és Európa országai számára. A cionista vezérkar 1921 márciusában létrehozta Palesztinában a Haganát mint ,,véderőt". A belső ellentétek eredményeképpen 1931-ben egy csoport kivált a Haganából, s a kilépett tagok megalakították a még militánsabb terrorszervezetet, az Irgunt. Mind az Irgunt, mind az Irgunból kivált még veszedelmesebb Lehit - későbbi nevén Stern-csoportot - a rendszeres, főleg brit katonák ellen elkövetett merényleteik és terrorakcióik miatt az angolok terrorista különítményeknek tekintették. A brit külpolitikában ugyanis az 1930-as évek második felében némi módosulás következett be a Palesztinában létesítendő zsidó állam etnikai összetételét, illetve Londonnak az ahhoz való viszonyát illetően. 1939-ben megszületett a MacDonald-féle Fehér Könyv, amely nem tagadta meg a Balfour-deklarációt, de nem jelentette azt, hogy ,,Palesztinát zsidó állammá alakítják át". Ez a lépés a leendő zsidó állam első miniszterelnökét, Ben-Gúriónt arra ösztönözte, hogy szervezetével angol célpontok ellen terrorakciókat szervezzen. Ben-Gúriónt és más cionista vezetőket London magatartása új külpolitikai útkeresésre késztette: arra törekedtek, hogy megszerezzék az Amerikai Egyesült Államok támogatását. 1942. május 11-én megalkották a Baltimore-programot, amelyben elutasították az 1939-es Fehér Könyvet, és Izrael állam megalakítását teszik céljaik elérésének első helyére. David Ben-Gúrión 1945. június 26-án New Yorkban egy sajtótájékoztatón ezeket mondta: ,,Ha a brit kormány tényleg fenn szándékozik tartani a hatalmát és kierőszakolni a Fehér Könyvet, akkor neki állandó és brutális erőt kell alkalmaznia." 1947 februárjában Nagy-Britannia, amely 1917 óta felügyelte a mandátumi területet, úgy döntött, hogy a Palesztin Mandátum ügyét átadja az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ENSZ létrehozott egy Speciális Palesztinával Foglalkozó Bizottságot (UNSCOP), amely két - egy arab és egy zsidó - állam megalakítására tett javaslatot az adott területen, valamint Jeruzsálem városában mint nemzetközi enklávéban. A zsidó lakosság, bár elégedetlen volt a számára kijelölt terület kis méretével, amely ellentmondott azoknak az ígéreteknek, amelyeket a Népszövetség 1922-ben tett, és ugyancsak ellenezte azt a tervet, amely Jeruzsálem nemzetközivé tételével elválasztja a szent várost az államtól, de végül elfogadta a kompromisszumot. Az ENSZ Közgyűlése Palesztina megosztásának tervről szavazást rendelt el, és a világszervezet 1947. november 29-én meghozta 181. számú határozatát 33 igen, 13 nem szavazattal és 10 tartózkodással. Végül 1948. május 14-én este, pár órával a brit mandátum lejárta előtt - augusztus 1-jéről május 15-ére hozták előre a brit megszálló erők kivonulásának a napját - David Ben Gúrión, az állam első miniszterelnöke kikiáltotta Izrael létrejöttét. Az államalapításról szóló kiáltvány kimondta, hogy az ország valamennyi polgárának - így az araboknak is - faji, vallási és nemi megkülönböztetés nélkül egyenlő politikai és szociális jogokat szavatol. Nagyon figyelemreméltó körülmény, hogy már az ,,alapító atyák" kijelölték azt a politikai irányvonalat, amelyet az izraeli vezetés a mai napig hűséges tanítványként követ mind kül-, mind belpolitikájában. Ben Gúrión gyakorta idézte fel az ,,amerikai precedenst", mely szerint egy évszázadon át az államhatár ,,mozgó" maradt egészen a Csendes-óceánig, ahol végül kihirdették a határvonal lezárását, s ezzel párhuzamosan és egyidejűleg rezervátumokba kényszerítették az indiánokat, illetve elpusztították őket. Más megfogalmazásban: ,,Nem arról van szó, hogy fenntartsuk a jelenlegi állapotokat. Nekünk egy dinamikus, a terjeszkedés felé irányított államot kell létrehoznunk". Mindez nem sok jóval kecsegtetett az újonnan alapított zsidó ,,nemzeti otthon"-ban élő őslakos palesztinok számára. Az 1947. évi 181-es számú ENSZ-határozat Palesztina területének 56%-át - benne a legtermékenyebb földekkel - juttatta a zsidóknak, ám ők ezt a limitet is messze túllépték. A zsidó állam vezetői kezdettől arra törekedtek, hogy elhitessék a ,,sivatagi ország" mítoszát, vagyis a palesztin falvakat lerombolták azok házaival, gazdasági épületeivel, temetőivel együtt. Lényegében azt cselekedték, mint az Ószövetségben Mózes utóda, Józsué: el kell rabolni az őslakosok földjét, el kell űzni és ki kell irtani annak népességét, szakrális építményeiket, tradícióikat pedig - írmagját is kitépve - el kell törölni a föld színéről és ki kell törölni az életben hagyottak tudatából. Voltaképpen Izrael fogantatásának pillanatától megkezdődött a palesztinirtó, fajgyűlölő apartheid politika, ennek eredményeképpen egy esztendő alatt a cionisták megszerezték az ország területének 80%-át, továbbá elűztek őseik földjéről 700 ezer palesztint és kegyetlen vérengzéseket hajtottak végre. A leghírhedtebb mészárlás Deir Jászinban történt 1948. április 9-én. A Menáhém Begín vezette Irgun terrorszervezet, valamint a Jichák Sámír irányítása alatt álló Stern-csoport fegyveresei rátámadtak a Deir Jászin nevű kicsiny, mindössze 750 lakosú palesztin településre. Az akció váratlanul érte a helyieket, mivel a falu kívül esett az 1947-es ENSZ-felosztási terv nyomán Izrael számára juttatott terület határain. Az Irgun és Stern-csoport terrorista különítményei legyilkolták a kis palesztin falu 254 lakóját, válogatás nélkül férfiakat, nőket, időseket és gyermekeket. Begín, áthatva az ótestamentumi hagyományból táplálkozó küldetéstudatnak és megszállottságnak, azt vallotta, hogy ,,Izrael földje vissza lesz adva Izrael népének. Teljes egészében és örökre." Minden nyilvános szereplést felhasznált a zsidó felsőbbrendűség tévhitének propagálására és a palesztin nép zsidók általi kiirtásának egyfajta jogos önvédelmi, megelőző csapásként történő beállítására. Egy izraeli, megszálló telepesek előtt tartott beszédében azt mondta, hogy ,,a palesztinokat szöcskeként morzsoljuk fel: a fejüket sziklákon és falakon zúzzuk szét". A knesszetben pedig egy alkalommal ezt a kijelentést tette: ,,A palesztinok két lábon járó bestiák". A fenevadak ellen pedig bármilyen gyilkos fegyver és módszer használata megengedett. A szörnyűségek, a terror és népirtás, valamint gyermekgyilkosság tehát korántsem számítanak újdonságnak a közel-keleti latorállam politikai és stratégiai eszköztárában. A fentebbi kis összefoglaló tükrében aligha meglepő, hogy Izrael 1948 óta permanens apartheid, fajgyűlölő, palesztinirtó és a kiválasztottság tébolyának mítoszától áthatott politikát folytat, amely egyre több halottat - ráadásul tragikus módon és drasztikusan növelve az ártatlan gyermekáldozatok számát - követel.Lipusz Zsolt - Kuruc.info