Erős Pista (darált paprika) házilag

A borkénről és a nátrium benzoátról: a nátrium benzoátot mindig forrásban lévő vízben kell feloldani, a borként csak hideg felöntőlével szabad elkeverni, és ezt követően már a lét nem forraljuk, mert a borkén a hő hatására elkezd elbomlani, és kéndioxid szabadul fel. Általában igaz, hogy az uborka súlyára mért mennyiség 2/3-a kell vízből literben számolva, azaz (20 / 3) * 2 = 13.33 liter víz.= 14 liter

Erős Pista (darált paprika) házilag

Hozzávalók:

• pirosra érett csípős és édes paprika
• só

Elkészítés:

Az ép, pirosra érett paprikákat megmossuk, a szárát eltávolítjuk, és magostól, húsdarálón ledaráljuk. A ledarált masszához kilónként 20 dkg sót keverünk, és tisztára mosott, lecsepegtetett üvegekbe töltjük.

Szinte korlátlan ideig eláll, tartósítószer sem szükséges hozzá.

Megjegyzés:

Nagyon fontos, hogy amennyiben erős paprikával készítjük, a feldolgozás során viseljünk gumikesztyűt!
Természetesen készíthetjük csak édes paprikából vagy csak *patkányméregből*, de lehet vegyesen is, az arany középutat választva.

Remek ízesítője magyaros ételeknek, zsíros kenyér megbolondítója és bátor emberek delikátja.

A receptet és a fotót Esztiklock küldte. Köszönjük!

Chiliszósz, csípős paprikakrém házilag

írta: VegaLife

Wikipédia szerint: "Az erek alapi részén az ún. óriás sejtek tartalmazzák a kapszaicint, amitől ízét csípősnek érezzük." Ez a titka annak, hogy miért csíp a csilipaprika. Az előbb bemutattam az édes paprikából készült krémet, most pedig a tüzes ízvilág kedvelőinek is elárulom, lehet házilag is chiliszószt készíteni. Az eljárás lényegében ugyanaz. Az igazság az, hogy először tüzes paprikakrémet készítettem, mert férjem nagyon kedveli a csípős ízt. Ezt követően gondoltam arra, hogy miért ne kedvezhetnék magamnak és a nem csípős ételeknek, ezzel a logikával készült az édesebb krém. A csípős szószhoz végül is bármilyen paprika jó. Vegyesen zöld, piros és sárga színű paprikákat használtam fel. Azért nem lett olyan erősen piros színe, elég, hogy az íze az.

Hozzávalók:

• 2-3 kg csípős paprika , só , fokhagyma , kevés víz
• üvegek , befőzési fólia

 

Elkészítés:

A paprikákat megmossuk, majd feldaraboljuk és egy kevés vízen megsózva elkezdjük párolni őket úgy, mint ahogy a lecsót is. Fokhagymát is apríthatunk bele. Vannak, akik ezt olajos alapon készítik. Én egészségesebbnek tartom, ha nem égetünk, nem hevítünk olajat. Felvágás után ügyeljünk arra, hogy a szem és a száj környékét ne dörzsöljük meg az ujjunkkal, ami a paprikákkal érintkezett, mivel irritáció léphet fel. Néhány éve véletlen bogyiszlói paprikát vettem a piacon - tv paprika helyett. Lecsóba elkezdtem feldarabolni és a végén mindkét kezem annyira égett, mintha megégettem volna, vagy erős napozáson égtem volna le. Szerencsére a panthenol sprayt a tenyeremre fújva rövid idő alatt helyreállt a bőr. Tehát a csípős paprikákkal óvatosabban kell dolgozni.

Amikor a paprikák megpuhultak, megpárolódtak a fedő alatt, botmixerrel összeturmixoljuk, majd előre elkészített "sterilizált" üvegekbe töltjük a paprikaszószt. Befőzési fóliát teszünk rá, a kupakkal jól lezárjuk és száraz dunsztba fejtetőre állítva megvárjuk, míg néhány nap alatt kihűl. Mikor már nem ad le meleget egyik üveg sem, pincébe vagy kamrába tesszük és szükség esetén felhasználjuk őket. Aki szereti a csiliszószt, nyilván tudja, mibe és hogyan használja fel. Lehetőség erre végtelen. Csak csínnyán bánjunk vele, nehogy a gyomrunk megérezze... Mértékkel, nagyon keveset. Lehetőleg főzés után adjuk az ételhez.

PAPRIKAÍZESÍTŐ

Vastaghúsú, teljesen pirosra érett paprikát vagy paradicsompaprikát kicsumázunk, húsdarálón ledaráljuk, és minden kg paprikapépre 20 dkg sót számítva zománcos vagy porcelánedényben alaposan összekeverjük. 2 - 3 óráig állni hagyjuk, időnként megkeverjük, hogy a só a paprikát jól átjárja. Kisebb üvegekbe töltjük (nagyon jó hozzá a Nescafés üveg) lezárjuk - elég csak a kupakot rácsavarni - és a végleges helyére tesszük. Mindenféle mártásos hús, pörkölt, fasírt, hústöltelék ízesítésére alkalmas. Tanácsos közvetlenül a főzés befejezése előtt az ételbe keverni, hogy a természetes vitaminok minél kevésbé károsodjanak. Egy négytagú családnak egy télre 4 - 5 kg paprikát érdemes eltenni.

PAPRIKAKRÉM 01.

Hozzávalók: 1 kg darált piros paradicsompaprika, 15 dkg só, 1 mokkáskanál szalicil, 1 erős paprika

Elkészítése: A hozzávalókat megmossuk, leszárítjuk, és ledaráljuk. Hozzákeverjük a sót és a szalicilt, alaposan átforgatjuk, és egy éjszakán át, állni hagyjuk. Közben néhányszor átkeverjük. Kis üvegekbe rakjuk. Szendvicsekhez, sült húsokhoz, valamint gulyásleveshez, pörkölthöz használhatjuk.

PAPRIKAKRÉM 02. 

Elkészítése: 1 kg pirosra érett, előzőleg gondosan megmosott paradicsompaprikát (pritamint) csumázzunk ki, és daraboljuk fel. Utána vágjunk kisebb darabokra 0,5 kg paradicsomot és 10 dg vöröshagymát is, majd az egészet hajtsuk át egy normálméretű tárcsával ellátott húsdarálón. Tegyünk a péphez 1 púpozott kávéskanál sót, 1 citrom reszelt héját, és zománcozott lábasban, lassú tűzön, állandóan kevergetve főzzük min. 20 percig, amíg méz sűrűségűvé válik. Ekkor adjunk hozzá 1 mokkáskanál mustárt, negyed mokkáskanál őrölt babérlevelet és egy csipet őrölt borsot. Az egzotikus ízek hívei negyed mokkáskanál őrölt római köményt, vagy egy csipetnyi őrölt szegfűborsot, illetve 1 gerezd áttört fokhagymát is tehetnek bele. Az egészet forraljuk össze, és kisméretű üvegekbe töltve, a Lecsókonzerválásnál leírt módon tartósítsuk. A szendvicskészítésen kívül különféle levesek ízesítésére is jól használható. Felbontás után huzamosabb ideig csak mélyhűtőben tárolható. A magyaros ízek kedvelői 1–2 cseresznyepaprikát (chilit) is darálhatnak bele. Amennyiben kizárólag szendvicsek díszítésére használjuk, 1 mokkáskanál szőlőcukrot is keverhetünk a masszába, de ha jobban szeretjük a savanykás ízt, 1 kávéskanál almaecetet tegyünk bele. Aki az üzletekben kapható sima krémhez van szokva, hagyja, a sűrűre főzött pépet langyosra hűlni, és turmixolja össze. Mielőtt üvegbe töltenénk, jól forraljuk fel a kb. 9 deciliternyi krémet. A pritaminpaprika szezonja egyébként szeptember közepén van. Ilyenkor a legfinomabb, a legolcsóbb, és ekkor még a paradicsom sem veszít túl sokat az ízéből.

PAPRIKAKRÉM 03.

Elkészítése: Ehhez a sütőben megsütünk zöld, sárga, piros paprikákat és paradicsompaprikát, majd pár percre hideg vizes lábasba rakjuk. A héjukat lehúzzuk, a levüket lecsurgatjuk, a csumát és magházat eltávolítjuk. Ledaráljuk vagy mixeljük. Megsózzuk, és az így nyert masszát félretesszük. Egy kiló paprikára számítva három közepes méretű hagymát lereszelünk, és két deci olajban állandó keverés mellett félig megpároljuk. Beleöntjük a paprikamasszát, sózzuk, borsozzuk, egy kávéskanál pirospaprikával és zúzott fokhagymával ízesítjük. Ezután állandó keverés mellett sűrűre főzzük. A paprikakrémet tiszta üvegekbe töltjük, majd kihűlés után a hűtőben tároljuk.

PAPRIKALEKVÁR 

Egyenlő mennyiségű húsos zöldpaprikát és piros paradicsompaprikát megmosunk, kicsumázunk, fölszeletelünk és fedő alatt, nagyon kis lángon, hogy le ne égjen, puhára párolunk. Ezután szitán áttörjük, és még 20-25 percig főzzük, hogy besűrűsödjön. Belekeverünk kilónként 5 dkg sót, és kis üvegekbe töltve lekötjük.

PAPRIKALEKVÁR SÓTLANUL 

A jól megmosott, megszárított és magházuktól megtisztított, hibátlan, húsos paradicsompaprikákat a húsdarálón átdaráljuk, és gyenge tűzön, gyakran kevergetve, sűrűre főzzük. Kis üvegekbe töltjük, lekötjük és a víz forrásától számítva, 15 percig gőzöljük. (Azért tegyük kis üvegekbe, mert felbontás után hamar romlik, de ha az üveget lekötve újra gőzöljük, tovább is eltartható.) Diétás ételek ízesítésére, főleg sótlan diétában jól használhatjuk.

Töltött paprika-alap télire recept

story

Télen, mikor töltött paprikát szeretnék csinálni, csak előveszem.:) A paprika csak picit puhul fel, majdnem nyári érzést ad, mivel az íze megmarad. Főzéskor a paradicsomot vízzel higítom.  A paradicsomlét bármilyen paradicsomos ételhez fel lehet használni (pl. paradicsomleveshez, káposztához), de ételeket is szoktam vele ízesíteni. Felbontás után a hűtőben sokáig eláll. A képen a tavaly eltett paradicsom van, az idén még nem csináltam. A főzési idő a paradicsom minőségétől függ, csak megsaccoltam...

hozzávalók / 4 adag

• 10 kg paradicsom (befőzni való) , 1 kg tv paprika (közepes méretű)
• 2.5 kk nátrium-benzoát

elkészítés

1. Egy nagy fazék vizet feltesszük forrni, a paprikákat alaposan megmossuk, kicsumázzuk, kicsit körbevágjuk. A paradicsomokat a szár részén keresztbe kicsit bevágjuk.
2. Ha forr a víz, a paradicsomokat beletesszük (egyszerre kb. 6-8 db-ot), ha a héja jól felpenderedett, tésztaszűrővel kiemeljük egy tálba.
3. Paradicsompasszírozón lepasszírozzuk, akkora edénybe öntjük át a levet, hogy az összes beleférjen majd. Amikor az összes paradicsommal végeztünk, ismét visszatesszük a tűzhelyre, felforraljuk, és időnként megkeverve addig főzzük, míg besűrűsödik.
4. Míg a paradicsom készül, a paprikákat kettesével egymásba dugjuk, és az üvegbe belerakjuk szorosan egymás mellé (nekem 2x2, vagy 3x2 fért el egy 7 dl üvegbe, mikor mennyit tudok beletuszkolni).
5. A besűrűsített forró paradicsomba beletesszük az 1 tk nátrium-benzoátot és rátöltjük a paprikákra, hogy ellepje teljesen.
6. Azonnal szorosan lezárjuk az üveget.
7. A maradék paradicsomlét szintén üvegekbe töltjük, lezárjuk.
8. Nem kell dunsztolni, azonnal lehet a helyükre tenni!

Lecsó télire recept

story

Nem tagadom, hogy a nyári, friss alapanyagokból készült lecsó nem hasonlítható össze a téli, befőzött változattal, de amikor télen háromszor annyiba kerül egy kiló paradicsom, aminek szinte semmi íze nincs, akkor jól esik levenni a polcról a még mindig gyönyörűen piros, üde lecsósüveget.
A receptből nem maradt ki a hagyma. Abból mindig frisset szoktam használni. Kevés olajon megpárolom, majd ehhez adom a többi alapanyagot.

hozzávalók / 4 adag

• 4 kg paprika , 2 kg paradicsom , 1 ek só , 1 teáskanál szalicil (csapott)

elkészítés

1. Előkészítünk kb. 15-20 db 300 ml körüli befőttes üveget, melyeket kimosunk, és szárazra törlünk. Fontos, hogy jól zárjon a tető!
2. A paradicsomokat forró vízbe dobjuk egy fél percre, hogy könnyen le tudjuk húzni a héját, majd nagyobb darabokra vágjuk. A paprikákat felszeleteljük.
3. Egy nagyobb edénybe odatesszük a paradicsomot főni. Amikor levet enged, beletesszük a felszeletelt paprikákat és a sót, majd kb. 10 percig főzzük. 10 perc elteltével keverünk bele 1 csapott tk szalicilt.
4. Végül üvegekbe adagoljuk, és a tetőkkel szorosan lezárjuk azokat.
5. Szárazdunsztba helyezzük, amíg ki nem hűlnek. Ez általában 1-2 nap.

Lecsó alap télire

Most még el lehet tenni, még igazi a paprika és még nem drága (150 Ft körül van kilója a piacon és

hipermarketben is láttam ennyiért).

10 kg lecsó, vagy TV paprika , 2 kg vöröshagyma , 4 evőkanál libazsír

őrölt pirospaprika , só

Mindebből egy olyan alapot készíthetünk, amelyet később, felbontáskor variálhatunk csípőssel, szalonnával, paradicsommal (télen konzervvel), tökfélékkel, egyebekkel.

     

Először a megtisztított a magjaitól is megszabadított, majd vastagabb csíkokra szelt paprikát pirítjuk le, megsózva, kevés libazsíron. Nekem nincs elég nagy lábosom ehhez, ezért a sütőt választottam: 2 nagy tepsiben elfért a paprika, kicsit felpúpozva. A nedvesség kisül belőle, ezért a hagymával már elfér a nagy serpenyőben is. Ezután adjuk hozzá a vékonyan felcsíkozott hagymát és egy kis őrölt pirospaprikát. Addig főzzük, amíg szép egynemű lesz. Mehet is az üvegekbe, dunsztba. Télen talán elég lesz ez a mennyiség.:)

A munkaidő nagy részét a tisztogatás, szeletelgetés teszi ki. A főzési idő már sokkal gyorsabb. Összességében azért szánjunk rá kb. 3 órát.

Dunsztos üvegek

Robbantós uborka

Azért robbantós, mert csak a mosogatókagyló felett ajánlatos kinyitni (s ott is lassan, mint a felrázott kólát). Nyomás alatt van az erjedéstől és kifut,

priccol stb, de nagyon finom. Miután megnyitod és a levéből leőntessz körbe

kell vágni a palackot, hogy hozzáférj az uborkához. Kovászosuborkaféle íze

van s sokáig eltart. Úgy kell gyártani, hogy: dobsz a palackba 1 cikk

fokhagyma, 1 darabka csipős paprika, csombor, kapor, uborka (hosszaba

elvágva 4-be) és sós víz (1 liter vízhez 2 evőkanál só).  Miután megtömtem a palackokat, felöntöttem sós vízzel, becsavartam a palackot kész is van. Rém egyszerű s fiiinom. Mindig fél literes palackokban gyártottuk, mert ha

egyszer megbontod-vágod a palackot akkor meg kell enni, s ez az adag az,

ami elég egy ebédhez 2-3-4 embernek.
Én literes tejes flakonba rakom el !!!
Copy the BEST Traders and Make Money (One Click) : http://ow.ly/KNICZ

Füstös BBQ szósz recept

story

Nyári grillek tökéletes kiegészítője. Amúgy annyira finom, hogy házi sült krumplit is ér beletunkolni!

hozzávalók / 8 adag

3dl passzírozott paradicsom

3 ek almaecet
• 1.5 kávéskanál só
• 3 ek cukor
• 1 kávéskanál füstölt pirospaprika
• 2 ek worcestershire-szósz
• 2 ek szójaszósz (világos)
• 0.25 kis db vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma

elkészítés

1. Az összes hozzávalót egy kisebb lábosba tesszük.
2. Jól elkeverjük, és kis lángon, lefedve kb. 30 percen át főzzük. 10 percenként kavarjunk rajta egyet.
3. Ha kész, üvegekbe töltjük, lezárjuk, és fogyasztásig sötét, hűvös helyen tartjuk.

Savanyú paprika télire recept

Mamám nagyszerű savanyú paprika receptje, mindíg így készítjük. Ez a mennyiség két 5 literes üveghez elegendő.

hozzávalók / 4 adag

• 5 kg paprika, 4.5 l víz , 1 csomag befőtt tartósító (kapros savanyúságtartósító) , 180 g cukor ,. 4 dl ecet (20 %-os)

• 1 késhegynyi borkén (üvegenként)

• elkészítés

1. A paprika szárát levágjuk, majd alaposan megmossuk.
2. Szorosan üvegekbe rakjuk. (Nem kell megszurkálni! A leszorítókat is már bele kell tenni!)
3. Elkészítjük a savanyú levet: 4,5 l vizet felforralunk. Öntsük a kapros savanyúságtartósítót és a cukrot a forrásban lévő vízhez, és néhány percig együtt forraljuk. Amikor kihűlt, az ecetet adjunk hozzá.
4. A paprikákra egy jó késhegynyi borként kell szórni, és ekkor mehet rá a kihűlt savanyú lé.
5. Ezután lezárhatjuk az üvegeket. (Bármikor fel lehet bontani, nem fog elromolni. Amikor fogy a lé a paprikáról, fel kell tölteni a maradék lével. Fog maradni lé a 4,5 l-ből.
6. Az a lényeg, hogy a paprika mindig lében legyen!)

almapaprika eltevése télre

Már most gondoljunk a télre!
Akinek nincs a saját kertjében paprikaültetvény, ő is már viszonylag olcsón hozzájuthat a piacon ehhez a finom zöldséghez.

A télire szánt eltevéshez (is) a vataghúsú, érett, esetleg kissé pirosodó (jó ízt ad neki) paprikák a jók. Megmondom őszintén, én ennél a kóstolásos módszert választottam a felöntő levet illetően.
Az üvegekbe rakott, előkészített paprikákra tiszta vizet öntöttem, ezzel mintegy megmérve a folyadék mennyiséget, majd visszaöntöttem egy fazékba. Ebbe a vízbe kevertem bele kb. 2 dl. 10 %-os ecetet, sót, cukrot és felforraltam. A lehűtött levet megkóstoltam. Természetesen még kellett bele mindenből, hiszen gyakorlati tapasztalatom is azt mutatta, hogy állás után majd a paprika is vesz el a fűszerezés intenzitásából. Ezt követően a hideg lébe fél mokkás kanál kénport is belekevertem, majd ráöntöttem az üvegbe sorakozó paprikákra. Egy éjszakát lazán letakarva, lekötetlenül hagytam állni, hogy az esetlegesen magába szívó levet másnap pótolni tudjam. Késhegynyi szalicylt tettem a felöntött üvegek tetejére, majd dupla celofánnal lekötöttem és a kamra polcára raktam őket.

(Ez egy 2 literes és egy 8 dl-es üveg)

Ropogós ecetes almapaprika recept

Hozzávalók:

2 kg almapaprika , egész feketebors ,babérlevél , mustármag ,

• koriandermag .

A léhez:

• 2 liter víz , 10 dkg só , 20 dkg cukor , 4 dl 10%-os ecet ,
• 1 kávéskanál borkénpor

Elkészítése:

Az almapaprikákat megmossuk, és a ízlés szerint félbevágjuk, vagy meghagyjuk egészben. A vízhez hozzáadjuk az ecetet, sót, cukrot és a borkénport, amit nem forralunk fel, csak sűrűn megkevergetve megvárjuk amíg a cukor és a só elolvad benne. A tiszta üvegek aljára szórunk ízlés szerint a fűszerekből és rakunk bele 1-2 darab babérlevelet, majd minél szorosabban megpróbáljuk belerakosgatni a paprikákat, melyre ráöntjük a felöntő levet. Celofánnal befedjük, rácsavarjuk az üveg tetejét és a kamrapolcra állítjuk. Kb. 3-4 hét múlva már fogyasztható.

Ecetes cseresznyepaprika

1 kg cseresznyepaprika, 1,5 dl 20 %-os ecet, 1 ek só, 1 ek mustármag, 1 ek koriander. 

A paprikákat megmosom, száraikat ollóval rövidre vágom. 8 dl vízből, az ecetből és a fűszerekből levet főzök, amelyet azon nyomban ráöntöm az üvegekbe rakott cseresznyepaprikákra. Másnapig száraz dunsztba teszem. 

Erős Pista (darált paprika) házilag

Hozzávalók:

• pirosra érett csípős és édes paprika
• só

Elkészítés:

Az ép, pirosra érett paprikákat megmossuk, a szárát eltávolítjuk, és magostól, húsdarálón ledaráljuk. A ledarált masszához kilónként 20 dkg sót keverünk, és tisztára mosott, lecsepegtetett üvegekbe töltjük.

Szinte korlátlan ideig eláll, tartósítószer sem szükséges hozzá.

Megjegyzés:

Nagyon fontos, hogy amennyiben erős paprikával készítjük, a feldolgozás során viseljünk gumikesztyűt!
Természetesen készíthetjük csak édes paprikából vagy csak *patkányméregből*, de lehet vegyesen is, az arany középutat választva.

Remek ízesítője magyaros ételeknek, zsíros kenyér megbolondítója és bátor emberek delikátja.

Savanyított erős paprika

Hozzávalók

• 1 liter víz , 5 kiskanál só , 1 kiskanál szalicil , 1 kiskanál borkén
• 1 kiskanálszódabikarbona , 4 dl ecet 10 %-os , 30 dkg cukor
• bors szemes, ízlés szerint , 1 kg paprika akár vegyesen is

Elkészítés

1. A hideg vízbe minden hozzávalót belekeverünk. Óvatosan, mert amikor a szalicil belekerül pezsegni fog.
2. A paprikát több vízben megmossuk, a szárát levágjuk.
3. Az üvegeket alaposan kimossuk és megtöltjük a paprikákkal és ráöntjük a levet. Annyit, hogy ellepje a paprikákat.
4. Celofánnal és kupakkal lezárjuk az üvegeket és tehetjük is a polcra.

Tipp: Csemege és erős paprikát egyaránt tehetünk el.

Mindentbele 24 órás savanyú

Hozzávalók

• 2,5 kg káposzta , 2 kg uborka
• 2 kg paprika minél vegyesebb színű a paprika,annál gusztusosabb a savanyúnk , 1 kg vöröshagyma , 3 szál sárgarépa , 1 fej karftol kis fej
• 10 dkg só , 40 dkg cukor , 6 dl ecet 10 %-os , 1 evőkanál szalicil
• 1 kiskanál borkénpor

Elkészítés

1. A hozzávalókat megmossuk és felszeleteljük, vagy ha van zöldséggyalunk akkor azzal legyaluljuk.
2. Mikor minddel kész vagyunk, akkor még "szárazon" egy nagy tálban összekeverjük.
3. Erre rárakunk 10 dkg sót, 40 dkg cukrot, 6 dl 10 %-os ecetet, 1 ek szalicilt, 1 kk borkénport, majd jól átkeverjük, kézzel. Másnapra bőséges levet enged és kész, akár lehet is enni.

Tipp: Kis adagokban akár üvegbe is rakhatjuk, vagy műanyag, fedeles, zárható, csalamádés vödörbe is tehetjük.

Csalamádé télire// egyszerű és finom!

« Vissza Pofonegyszerű házi csalamádé. Így biztos sikerül! 2015.05.21. Egyszerű és nagyszerű, elronthatatlan csalamádét ajánlunk. Ha még nem ismered, biztos ez lesz az egyik kedvenc savanyúságod.

Hozzávalók: 1 kg paprika, 1 kg zöldparadicsom, 1 kg vöröshagyma, 1 kg uborka, 1 kg édeskáposzta, 1 szál sárgarépa, 10 dkg só, 1 mokkáskaknál borkén, 1 mokkáskanál szalicil, 30 dkg cukor, 3 dl 20%-os ecet, egész bors, babérlevél, kömény

Elkészítés: A hozzávalókat legyaluljuk. Egy nagy tálban összekeverjük a fűszerekkel. Egy napig állni hagyjuk (közben többször megkeverjük), majd üvegekbe zárjuk. (Minden üvegbe kell jutnia elég lének.)

Csalamádé recept

Recept: 2 kg uborka 2 kg káposzta 1 kg hagyma 1 kg paprika 0,5 kg sárgarépa 7 dkg só 1 kg cukor 3 dl 20%-os ecet 1 kávéskanál nátrium-benzoát 1 kávéskanál borkén VÍZ NEM KELL HOZZÁ!!!

Összekeverjük a felaprított hozzávalókat, rétegezve megszórjuk a fűszerekkel. 24 óra alatt többször átforgatjuk, utána vödörbe töltjük! Nem romlik meg akkor sem, ha folyamatosan használunk belőle

Túrós csusza sütőben

Hozzávalók: 25 dkg fodros nagykocka 25 dkg túró tejföl ízlés szerint 1 tojás só bors 25 dkg füstölt szalonna vaj a jénai tál kikenéséhez

Elkészítés: A fodros nagykocka tésztát sós vízben kifőzőm. Ha kész, leszűröm, lecsepegtetem és félreteszem. A túrót ízlés szerinti mennyiségű tejföllel, sóval, borssal, 1 tojással simára összekeverem. Egy közepes jénait előveszek, kivajazom, és a túróval összekevert tésztát beleteszem. A szalonnát felkockázom, egy serpenyőben addig pirítom, míg szép világos színe lesz. A sütőben még tovább fog pirulni, vigyázni kell, hogy nehogy túlpirítsuk. Ha kész, a tészta tetejére öntjük a kisült zsiradékkal együtt. Előmelegített 150 fokos sütőben 15-20 perc alatt összemelegítjük. Krémesebb állagú lesz a tészta és sokkal ízletesebb.

Vegyes „dobálós” savanyúság tartósítószer nélkül

Szeretjük a vegyes savanyúságot, vagy ahogy mondani szokták, a dobálós savanyúságot, méghozzá nagyon. De előre leszögezem, hogy ez nem a klasszikus értelembe vett "dobálós" savanyúság lesz, ezért is a címben az idézőjel. Azt a fajta savanyúságot ugyanis egy teljes szezon alatt készítik el. Már nyár elején elkezdik bele dobálni a hozzávalókat, és egész szezon alatt töltik az éppen aktuális zöldségfélékkel(uborka, sárgarépa, karfiol, káposzta, zöld paradicsom, kicsi zöld dinnye, paprika, stb.). Ez a savanyúság viszont kicsit másabb lesz, mert bár mindenfélét dobálunk bele, de eltevése mégis más egy kicsit, hiszen minden, ami éppen elérhető, egyszerre kerül bele, majd lezárjuk, és kamrába tesszük. Tavaly sajnos ezt a fajta savanyúságot nem volt lehetőségünk eltenni, pedig nagyon szeretjük mindketten a feleségemmel. Idén kárpótoltuk magunkat ezért...


Az a jó ebben a savanyúságban, hogy ahányszor elkészítjük, annyiszor mindig más les egy kicsit, hiszen a hozzávalók százalékos aránya befolyásolja a végeredmény ízét. Ettől mindig egy kicsit új. Azt azonban nem árt szem előtt tartani, hogy ez nem az a fajta savanyúság, amit elteszünk, és egy-két hét után már bonthatjuk is. Tele van friss, ropogós zöldségekkel, amelyeknek nem kevés idő kell ahhoz, hogy az ecetes fűszeres lé átjárja, ezért legyen mindenki türelemmel, és júliusban eltett savanyúságot ne bontsa fel október előtt, hagyjuk, hogy addig csak gyönyörű kinézetükkel okozzanak nekünk örömöt...

Hozzávalók a vegyes „dobálós” savanyúsághoz:
- karfiol , brokkoli , sárgarépa , kaliforniai paprika , tv paprika
- kovászolni való uborka , fokhagyma , kapor , kristálycukor
- konyhasó , szemes bors , koriander , mustármag , babérlevél
- chili paprika , 20% ecet , nátrium benzoát (opcionális)
Az 1700 ml-es üvegekbe a következő mennyiségű fűszerek kerültek:
- 10 szem színes bors , 15 szem mustármag , 6 szem koriander
- 2-3 babérlevél mérettől függően , 3 db chili paprika
- 3-5 gerezd fokhagyma
A 4250 ml-es üvegeb pedig a következő fűszererek kerültek:
- 20 szem színes bors , 35 szem mustármag , 14 szem koriander
- 4-7 babérlevél mérettől függően , 5-8 gerezd fokhagyma
A felöntőléhez:
- 3.5 liter csapvíz , 3 dl 20%-os ecet , 7 evőkanál kristálycukor
- 4.5 evőkanál konyhasó
Vegyes „dobálós” savanyúság elkészítése:

Az első lépés, hogy a felhasználni kívánt üvegeket alaposan mossuk ki mosogatószerrel, majd többször öblítsük át hideg vízzel. Fordítsuk őket szájukkal lefelé egy tiszta konyharuhára, és hagyjuk magától megszáradni (nem törölgetjük el!). Azokat a hozzávalókat, amiket nem fogunk meghámozni, alaposan sikáljuk meg folyó víz alatt körömkefével. A többi zöldséget tisztítsuk meg, vágjuk ki az esetleges nem tökéletes részeket, mert csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy nem fog elromlani a savanyúságunk, ha odafigyelünk a tisztaságra. Daraboljunk fel mindent. A darabolásnál tartsuk szem előtt, hogy mi mennyire kemény. A sárgarépát például érdemes vékony karikákra vágni, hogy könnyebben átjárhassa majd az ecetes lé, míg az uborka maradhat nagyobb darabokban is. Mi a következőképpen daraboltunk:

A sárgarépát megtisztítás után zöldséggyalun letoltuk. Hogy szebb legyen először ferdén megvágtuk a répát, majd utána gyalultuk le, így szép elnyújtott, ovális alakú répa szeleteket kaptunk. Mivel csak jó nagy kovászolni való uborkánk volt, így azokat hosszában elnegyedeltük. A karfiolt és a brokkolit kisebb-nagyobb rózsákra szedtük, míg a kaliforniai és tölteni való paprikát néhány centis szabálytalan darabokra vágtuk. Mire végzünk a zöldségek megtisztításával és feldarabolásával, már jó fáradtak leszünk, de ne adjuk fel a cél előtt.

Most jön az üvegek betöltése. Első körben mi csak 1700 ml-es üvegekkel akartunk eltenni, de annyi zöldségek sikerült felaprítanunk, hogy miután megraktunk mind a négy (sajnos nem volt több üres) ilyen méretű üvegünket, még mindig bőven maradt a konyhapulton hozzávaló. Akkor úgy döntöttem, leszedjük a szekrény tetejéről az egyetlen üres 4250 ml-es üvegünket, és azt is teletöltjük. Így lett, hogy túlteljesítettük magunkat. Szóval, az üvegek megpakolásához nem nagyon akarok instrukciókat adni, mert igazából mindegy. Pakoljuk bele vegyesen, felváltva a hozzávalókat, míg az üveg meg nem telik. Mi a fűszerekkel kezdtük a fentebb leírt mennyiségekben, és utána jöttek a zöldségek, de ez sem szabály. Mindenki úgy tölti, ahogy tudja. Egy a lényeg, pakoljuk jó szorosan, nyomkodjuk össze többször. Nem baj, ha túl szoros, mert a forró felöntőlében úgyis összébb esik minden egy kicsit, és akkor pont jó lesz. Ha friss kaprot használunk, akkor azt is adagoljuk bele szép lassan ízlés szerint.

Miután ott sorakoznak a konyhapulton a megtöltött üvegek, jöhet a felöntőlé elkészítése. Van aki, hidegen teszi el tartósítószerrel, van aki melegen tartósító nélkül. Mindenkinek megvan a maga módszere. Mi melegen szoktuk, és amennyiben lehetőségünk van rá, tartósító nélkül. A felöntőléhez vegyünk elő egy lábast, és öntsük bele a fent említett mennyiségű vizet és ecetet. Adjuk hozzá a cukrot és a sót, majd forraljuk fel. Ha nem friss kaprot fogunk használni, hanem tasakos morzsolt kaprot, akkor azt is tegyük a felöntőlébe, hogy mire felforr, lesüllyedjen az aljára. Ha friss száras kaprot használunk, akkor azt már minden bizonnyal az üvegekbe tuszkoltuk. Mi a kisebb üvegekbe aprított kaporlevelet tettünk, a nagyobbik üvegbe pedig száras kaprot, amelyen rajta volt a virágzat is. Amellett, hogy annak kicsit pikánsabb az íze, nem kevésbé dekoratívabb is. De ne kanyarodjunk el. A felöntőlét tegyük oda forrni, majd amikor már rendesen felforrt, kezdjük el az üvegekbe kanalazni. Itt fontos a gyorsaság, mert ha nem sietünk, akkor a nem elég gyorsan adagolt lét visszahűtik a zöldségek, és oda a dunsztolás. Szóval siessünk. Nekünk sikerült olyan gyorsan megszedni az üvegeket, hogy olyan forróak lettek, hogy megérinteni is alig lehetett őket. Így mi már rögtön le is zártuk, és eltettük őket egy kupacba, hogy lassan hűljenek ki.

Ha mégsem sikerült volna elég gyorsnak lennünk, akkor vegyünk egy lábast, ami alacsonyabb az üvegeinknél. Tegyünk az aljára egy konyharuhát, é állítsuk bele az üvegeket. Körülötte töltsük fel vízzel úgy a lábast, hogy az üvegek legalább 6-7 centire kilógjanak, majd gyújtsunk alá, és forraljuk fel. Amikor már az üvegekben gyöngyözik a felöntőlé, lezárhatjuk, és mehet a száraz dunsztba, ahol szépen lassan hűl ki. Ez idő alatt valamelyest puhulnak is az olyan kemény zöldségek, mint a répa vagy a karfiol.

Természetesen lehet bele más zöldségeket is tenni. Akinek hozzáférhető, tehet bele zöld paradicsomot, kicsike zöld dinnyét, esetleg kisebb káposztát negyedelve, de nem ördögtől való az sem, ha kicsike, még nem teljesen kifejlődött csillagtököt tesz bele az ember. A határt tényleg csak a fantáziánk szabja meg. Mi ezúttal beértük a receptben szereplő kombinációval.
Megjegyzés az opcionális nátrium benzoáthoz:

Akinek nincs lehetősége/helye/ideje a dunsztolással járó macerákhoz, és nem ódzkodik a tartósítószerektől, az kihagyhatja a dunsztolást (itt kérek meg mindenkit előre, hogy hagyjuk a "ha tartósító nélküli recept, akkor mit keres benne ez a rész" című megjegyzésektől. A recept alapvetően tartósítószermentes, csak megemlítjük, hogy azzal is el lehet készíteni). Ők a forró vizes lábasból való kivétel után - vagy ha elég gyorsak voltak akkor a felöntővel való feltöltés után - tegyenek nátrium benzoátos tasakon leírt arányban az üvegekbe, majd jó erősen zárják le az üveget. Saját tapasztalatom - mert néha azért mi is használunk tartósítót -, hogy ha nem hosszú évekre akarjuk eltenni, csak az éppen előttünk álló télre, akkor bőven elég a tasakon feltüntetett mennyiségek fele is. Főleg, ha odafigyeltünk a tisztaságra.

Mindenkinek nagyon kellemes időtöltést kívánok ennek a nagyon finom savanyúságnak az elkészítéséhez... :-)

Csemege uborka télire eltéve – hordós csemege uborka

A feleségemmel mind a ketten imádjuk a házi csemege uborka savanyúságot, és bár minden ahhoz való tudással fel vagyunk vértezve (hű de nagyképű voltam most), ami ahhoz kell, hogy elkészítsük, mégsem készítettünk eddig egyetlen üveggel sem. Hogy miért? Mert a fővárosban élünk, nincs saját kertünk, a piacokon pedig 4-7 centis uborkákat beszerezni szinte lehetetlen, mert a termelő egyszerűen nem szedi le, amíg ilyen pici, csak ha nagyüzemi leadásra szánják.

A piacon inkább a kovászolni való nagyobbacska méret a jellemző, de az meg már túl "öreg" csemege uborka savanyúságnak. Ezért ezt kénytelenek voltunk eddig mindig készen venni. Idén azonban szerencsénk volt, mert az anyósomék hoztak nekünk majdnem 22 kiló 4-7 centis csemege uborkát, ami ugyan kovászolni egyáltalán nem jó, de ahhoz, hogy házi csemege uborka savanyúságot készítsünk belőle a téli hónapokra, kiváló. Ezért elhatároztuk, hogy 2 kg kivételével (ezeket frissen történő elfogyasztásra szántuk) az egészből házi csemege uborka savanyúság lesz.

Elő is kotortam a 30 literes, csatos tetejű műanyag hordónkat, amiben savanyú káposztát szoktunk készíteni, és nekiálltunk az uborka feldolgozásának, ami sokkal nagyobb munka, mint azt bárki gondolná. :-)

Hozzávalók a hordós házi csemegeuborkához:
- 20 kg csemege uborka (4-7 cm) , 14 liter víz , 1.5 liter ételecet (10%)
- 27 evőkanál kristálycukor , 9 evőkanál konyhasó , 20 db babérlevél
- 15 g koriander mag , 50 g mustármag , 20 g egész bors
- 1.3 csomag nátrium benzoát , 3 csapott mokkáskanál borkén
- legalább 6 csokor kapor
Hordós csemegeuborka elkészítése:

Az egész azzal kezdődik (mi 2015.06.27-én kezdtük el), hogy az uborkákat folyó víz alatt egy körömkefével, vagy egy tiszta, eddig még nem használt dörzsis mosogatószivacs segítségével megtisztítjuk, majd az üres hordóba dobáljuk (nem kell sem bevagdosni, sem a végeit levágni, az ecetes lé át fogja járni a zsenge uborkákat anélkül is). Na ez a munka legnehezebb része (bár az utána következő takarítás sem épp a háziasszonyok legősibb vágyálma). Ezt követően kell elkészíteni a felöntőlét. Általában igaz, hogy az uborka súlyára mért mennyiség 2/3-a kell vízből literben számolva, azaz (20 / 3) * 2 = 13.33 liter víz. Én 14 literre kerekítettem, amiből nagyjából tíz liternyit rögtön a hordóba borítottam, négy litert pedig egy lábasba öntöttem, elkevertem benne a konyhasót és a kristálycukrot, míg teljesen fel nem oldódtak, majd végül ez is a hordóban fejezte be pályafutását. Hozzáadtam a fűszereket (ezek mennyisége csak irányadó, mindenki kedvére módosíthat rajta, hiszen van aki borsosabban szereti, van, ki kaprosabban, és van aki azért van oda, ha jobban érvényesül a babérlevél íze, szóval csak bátran kísérletezzünk), majd egy nagy fakanállal jól elkevertem a hordóban. Nem mondom, hogy könnyű munka az uborkával teli hordóban kevergetni a dolgokat, de megoldható. Amikor ez megvan, jöhet az a rész, amiért majd sokan szívgörcsöt kapnak a bejegyzést olvasva... a tartósítószer!

Igen, mi is ellene vagyunk, és ha kisebb mennyiségben készítettük volna, és üvegekbe, akkor biztosan a befőzés szabályainak betartása mellett tartósítószermentesen készítettük volna el, de ez túl nagy mennyiség, és amíg el nem fogy, addig folyamatosan lesz nyitogatva, belenyúlkálva, piszkálgatva, és folyamatosan fog érintkezni a teteje a szabad levegővel... ráadásul még csak most jön az igazi hőség, a spájzunk meg nagyon meleg ilyenkor, ami egyenes út ahhoz, hogy még a nyár vége előtt felforrjon, és tönkre menjen. Ezért pontosan annyi nátrium benzoátot adtunk hozzá, amennyit annak csomagolása előír, azaz majdnem másfél tasakkal, méghozzá a következőképpen: kivettünk a léből fél liternyit, majd elkezdtük egy lábasban tűz felett melegíteni, majd amikor felforrt, beleszórtuk a tartósítószert. Addig kevergettük, míg teljesen fel nem oldódott, majd a hordóba öntöttük, és még egyszer alaposan átkevertük azt. Ezt követően leszedtünk a léből egy keveset, és abban elkeverve a borként visszaöntöttük a hordóba, majd végül a hordót lezártuk, és spájzba tettük.
A borkénről és a nátrium benzoátról: a nátrium benzoátot mindig forrásban lévő vízben kell feloldani, és utána a felöntőléhez keverni, különben nem oldódik rendesen, és hatása sem tud megfelelően érvényesülni. Ugyanakkor a borként csak hideg felöntőlével szabad elkeverni, és ezt követően már a lét nem forraljuk, mert a borkén a hő hatására elkezd elbomlani, és kéndioxid szabadul fel, amely egy nem túl kellemes szagú anyag.

Innentől már csak várakozni kell, esetleg 2-3 naponta átkavargathatjuk. Egy-másfél hónap múlva már fogyaszthatjuk is. Ha valaki idegenkedik a tartósítószerektől, akkor készítse el ugyanezt a mennyiségű lét, az uborkákat pakolja előzőleg tisztára mosott üvegekbe, majd a lét forrásban tartva merje azt az üvegekbe, amiket azonnal, ahogy lezártunk, száraz dunsztba kell tenni, hogy ott hűljenek ki. Ebben az esetben a tartósítószer elhagyható, ha elég körültekintőek voltunk. Ha így készítjük, lehet, hogy több lére lesz szükség, valamint a fűszerezést is másként kell megoldani. Esetleg egy kiinduló pont lehet az alábbi receptünk: Savanyú uborka télire - csemege uborka helyett az itt leírtak szerint is elkészíthetjük akár, ha üvegekbe szánjuk hordó helyett.

Mindenkinek kellemes uborka eltevést kívánunk! :-)

Savanyú uborka télire - csemege uborka helyett

Tegnap a piacon láttam meg azokat a gyönyörű kovászolni való uborkákat. Kicsit nagyok voltak, de nem zavart, mert nem kovászos uborkát készültem elrakni (azon idén már többszörösen túl vagyok), hanem savanyúságot. Voltaképpen csemege uborkát akartam eltenni, de hát olyan apró uborkát, ami annak megfelelne, és szép is lenne, meg friss lenne, nem találtam sehol. Gondoltam, akkor majd nagyobb uborkákból rakom el felkarikázva.

Ezt is tettem. Vettünk három kiló uborkát. Szép nagyok voltak, az átmérőjük nagyjából négy-öt centi volt. Viszont szépek, frissek, kemények voltak, és ami nem elhanyagolható, olcsó is volt a többi csúfságos uborkához viszonyítva. Egy éjszakát pihentek a harminc fokos konyhában, de ettől sem puhultak meg. :-) ma nekiálltam, hogy elkészítsem a savanyú uborkát a csemege uborka helyett. :-)
Hozzávalók a savanyú uborkához:
- 3 kg kovászolni való uborka , 3,5 l víz , 3 dl 20%-os ételecet
- 7 evőkanál kristálycukor , 4,5 evőkanál konyhasó
- 2 teáskanál morzsolt kapor, vagy annak megfelelő frissen vagdalt kapor , 3-6 db babérlevél mérettől függően
- 10 szem színes bors üvegenként , 15 szem mustármag üvegenként
- 6 szem koriandermag üvegenként , szárított chili paprika ízlés szerint (elhagyható)
Előkészületek:

Az üvegeket és hozzájuk tartozó lapkákat alaposan mossuk el mosogatószerrel, majd forró vízzel többször is öblítsük át őket. Ezt követően tegyük tiszta konyharuhára, és hagyjuk megszáradni maguktól őket. Nem törölgetjük el! Fontos az alapos tisztaság, mert nem fogunk tartósítószert használni. Aki ebben az eljárásban nem bízik, az az üvegekbe töltés során hozzáadhat minden üveghez egy késhegynyi nátrium-benzoátot. Ez esetben sem árt a tiszta munka. ;-) Az uborkákat egy csak erre a célra használt körömkefével vízsugár alatt tisztítsuk meg, majd a végeiket vágjuk le, és tegyük őket tiszta konyharuhára száradni. Ezeket sem törölgetjük! Ha friss kaprot használunk, akkor azt is öblítsük át többször vízsugár alatt, majd vágjuk apróra és tegyük egy tálkába.
Savanyú uborka elkészítése:
A vizet tegyük a tűzre, és gyújtsunk alá. Amíg melegszik, keverjük el benne a sót, cukrot, és az ecetet. Adjuk hozzá a babérleveleket, valamint, ha szárított, morzsolt kaporral dolgozunk, akkor azt is most adjuk hozzá. Ha friss kaprot használunk, akkor is hozzáadhatjuk most is, vagy töltéskor az üvegek aljára tehetjük. Én itt adtam hozzá a léhez, mert így könnyebb elkerülni a vékony kaporszálak közé akadó kis buborékokat. :-) Amíg a felöntőlé felforr, gyaluljuk le az uborkát nagyjából 3-4 mm vastagságú karikákra.

Ha ez megvan, akkor vegyük magunk elé a tiszta üvegeket. Nem baj, ha még belülről vizesek kicsit, hiszen amúgy is víz alapú felöntőlével dolgozunk. Minden üveg aljára tegyünk a 10 szem színes borsot, 15 szem mustármagot és 6 szem koriandermagot. Aki szereti a chilis ízt, az rakhat egy-két chili paprikát is az üvegekbe. Ha ez megvan, akkor elkezdhetjük az üvegekbe tölteni az uborka karikákat. Próbáljuk meg minél jobban tömöríteni az üveget, hogy legyen benne tartalom bőven. Nekem 6 db 720 ml-es üveg telt meg, és maradt ki egy kevés uborka, aminek felhasználásáról lentebb írok majd.

Amint a felöntőlé felforrt, szedjük az üvegekbe a lét úgy, hogy majdnem színültig legyenek. Közben néha finoman rázogassuk meg, hogy a bent ragadt levegőbuborékokat kiszabadítsuk. Ezt követően vegyünk elő egy akkora lábast, amibe elfér 3-4 befőttes üveg. A lábas aljára tegyünk egy konyharuhát, hogy az üvegek alja ne érintkezzen közvetlenül a lábas aljával. tegyünk bele annyi üveget, amennyi belefér, majd körülötte öntsük fel annyi csapforró vízzel, hogy az üvegek teteje két-három centire kilógjon a vízből. Forraljuk fel a vizet, és hagyjuk addig forrni, amíg az üvegeken belül is már legalább négy-öt perce gyöngyözik. Ekkor öntsünk még rájuk annyi felöntőlét, hogy színültig legyenek, majd zárjuk le a lapkákkal őket, vegyük ki a vízből, konyharuhával törölgessük át, és tegyük olyan helyre, ahol nyugodtan ki tud hűlni. Nem kell dunsztba tenni, mert ha sokáig forró benne a lé, akkor megfő és nagyon felpuhul benne az uborka. Én a konyhapulton a nyitott ablak mellett hagytam őket. A jelenlegi több, mint harminc fokban így is sokáig hűltek.

Ha kihűltek, ellenőrizzük a lapkákat, hogy mindegyik homorú-e. ha nem, akkor az azt jelenti, hogy nem zár rendesen, és nem tudott benne a tartóssághoz elengedhetetlen vákuum kialakulni. Az ilyen üvegeket nyissuk fel, és egy újabb lapkával végezzük el újra a műveletet. Ha minden rendben van, akkor az üvegek mehetnek a kamrába. :-)
Ha maradt meg uborka:

Nekem maradt meg uborka, és a 720 ml-es üvegek meg pont elfogytak. Nem találtam ehhez közelebbit, mint a mellékelt fotón látható 1 l-es üveget. Ennek az aljára tettem 15 szem színes borsot, 18 szem mustármagot, és 10 szem koriandermagot. Az uborkákhoz felvágtam még két darab TV paprikát is, majd összekeverve beletöltöttem az üvegbe. Mivel az én drága feleségem nem szereti a nagyon csípős dolgokat, így a fenti adag savanyúságba nem tettem chili paprikát. Ebbe az üvegbe viszont tettem három darabot, így ezzel az adaggal most magamnak kedveztem. :-) Az üveget felöntöttem az fenti adaghoz is használt lével, majd a fent leírt módon kiforraltam és lezártam ezt is. Így a maradékot is felhasználtam...

A felöntőlé nagyjából megfelel annak, amit a csemege uborkához is szoktak használni. A különbség csupán az, hogy nem apró uborkákat tettem bele egészben, hanem nagyokat gyalulva. Valamint ebben nincs borkén, amit azért adnak hozzá, hogy roppanós maradjon. Mi nem bánjuk, ha kicsit megpuhul, ha nincs benne hozzáadott vegyi anyag. Ezen a télen csemege uborka helyett ezt fogjuk enni.

Mindenkinek jó időtöltést, és kitartást kívánok az uborka eltevéséhez. :-)

Ételízesítő házilag - házi vegeta tartósítószer nélkül

Manapság már a delikát és a vegeta sem az, ami régen volt. Arányaiban nézve már túl sok benne a só, tele van tartósítókkal, ízfokozókkal, színezékekkel és egyéb vegyi anyagokkal (Bővebb infó itt: moksa.hu). Mondhatni, majdnem hogy csak szemét, és mégis háztartások millióiban használják még ma is (néha mi is), holott egy jó fajta ételízesítőt magunk is könnyedén elkészíthetünk házilag. Ha valaki ez ügyben böngészik a világhálón, akkor számtalan receptet találhat. Mindegyik más valamiben. Van ahol az összetevők változóak, van ahol az arányok mások. Van, ahol szárított változatot mutatnak be, van ahol sósat. Mi most nem szárítottuk ki, mert bérlakás lévén nincs erre alkalmas helyünk. Az arányokat jómagam találtam ki, de természetesen ettől egyéni ízlés alapján el lehet térni. A feleségemmel ketten készítettük el, és a zöldségek megpucolásától az üvegekbe töltésik mindössze két, két és fél órába tellett, azonban legalább jövő őszig - ha nem tovább - megvan az ételízesítőnk, amiben csak zöldségek és só van. Azt hiszem, ennyit megért...

Hozzávalók az ételízesítőhöz:
- 1.3 kg sárgarépa , 70 dkg petrezselyemgyökér (fehérrépa)
- 70 dkg karalábé , 40 dkg zeller , 4 db nagyobb paradicsom
- 5 db paprika (kápia, kaliforniai, tölteni való, stb. - vegyesen a legjobb)
- 3 nagy fej vöröshagyma , 7-8 gerezd fokhagyma , 30 dkg kelbimbó
- 30 dkg karfiol , 30 dkg káposzta , 2 csokor petrezselyem zöld

(vagy 3 x 8 g szárított, morzsolt) , 2 csokor zeller zöld , konyhasó

Ételízesítő elkészítése:

A paradicsomokat merítsük forró vízbe, majd hámozzuk meg. A zöldségeket tisztítsuk meg, majd vágjuk akkora darabokra, hogy a turmixgép elbírjon velük. Aki akarja, turmixgéppel is ledarálhatja a zöldségeket, én a húsdarálót választottam. Daráljuk le a zöldségeket, majd az őrleményt mérjük meg, és annak súlyával arányosan adjunk hozzá konyhasót 5:1 arányban, azaz minden kiló őrleményhez 20 dkg sót. Nekem  a végére (sóval együtt) 5.5 kiló ételízesítőm lett, ami hét darab 720 ml-es üveget töltött meg. Ezzel a mennyiséggel jó ideig elleszünk. :-)

Tartósítószert felesleges hozzáadni, mert a só tartósít. csak be kell tenni a spájzba, és amikor kell, elő kell venni. Nem kell hűtőben sem tartani. Teljesen természetes, és nem csak só, ízfokozó és tartósító van benne, mint a bolti ételízesítőkben.

UPDATE 2014.10.01: A szöveget frissítettük, mert a mennyiségeket tavaly darabra adtuk meg. Rájöttünk, ez hiba volt, mert a zöldségek fajtán belül is igen nagy szórást mutatnak a méret tekintetében. Az idén elkészített mennyiségnél mindent megmértünk, és a receptet ennek megfelelően frissítettük. Tavaly (2013) 3 kg ételízesítőnk lett, idén a fenti mennyiségből 5.5 kg lett. Ami pedig az eltarthatóságot illeti, még van egy teljes üveggel a tavalyi adagból. Ez az üveg még kiváló állapotban van. Sosem volt hűtőben, kamrapolcon pihent. Nem romlott meg, nem lett penészes. Színe nem fakult ki, illata nem ment el. Íze is tökéletes. Egy évig tehát egészen biztosan eltartható a megadott sómennyiséggel. Persze, vannak, akik szerint sok ez a só (haha, bolti vegetához képest), ők próbálkozhatnak kevesebb sóval, de akkor nincs garancia a hosszú eltarthatóságra...

Gulyáskrém házilag készítve – finom házi gulyáskrém télire

Emlékszem, gyerekkoromban mennyi gulyáskrémes kenyeret ettünk. Egyszerűen imádtuk a gulyáskrémet. Anyám állandóan vette a boltban a tubusos változatot. Persze, akkor még senki sem figyelt arra, hogy mi is van abban valójában. Pedig a házilag is istenien finom gulyáskrémet lehet készíteni roppant egyszerűen, és akkor biztosan csak az lesz benne, aminek benne is kell lennie. Nem úgy, mint abba a bizonyos "U" betűs márkában. Idézet a honlapjukról: "Összetevők: nyers édes fűszerpaprika, pritaminpaprika, étkezési só (átlag: 11,5%), vöröshagyma, sűrített paradicsom, növényi olaj, víz, ízfokozó (Nátrium-glutamát), cukor, módosított kukorica-keményítő, sűrítőanyag (xantán gumi), fűszer- és zelleraroma, étkezési sav (citromsav), tartósítószerek (Kálium-szorbát, Kálium-metabiszulfit), babérlevél. * kén-dioxidot tartalmaz" Szóval, ennek a fele egyáltalán nem való a gulyáskrémbe, sőt, igazából az emberi szervezetbe sem szerintünk.


A mi receptünk természetesen mentes minden mesterséges adalékanyagtól, csak zöldségeket és fűszereket tartalmaz. Az interneten számtalan gulyáskrém recept kering. Mindegyik kicsit más, mégis egyben közösek, majdnem mindegyikben van olaj és cukor is. A mi változatunk teljesen natúr, olajtól mentes, hiszen a legtöbb étel, amibe tenni fogjuk majd, már tartalmaz olajat, dinsztelt hagymát, így szerintünk semmi szükség ezzel bonyolítani a receptet. A cukor pedig szerintünk nem való a gulyás ízhez, ezért nem teszünk bele. Amúgy is, a kápia paprika elég édes, semmi szükség a cukorra...

Hozzávalók 2 liter házi gulyáskrémhez:
- 1.5 kg befőző paradicsom , 1.5 kg kápia paprika , 2 db hegyes erős paprika (opcionális) , 0.5 kg vöröshagyma , 1 közepes zeller
- 1 nagyobb fej fokhagyma , 1 mokkáskanál őrölt bors ,

1 mokkáskanál őrölt kömény , 1 mokkáskanál morzsolt zeller levél
- 0.5 mokkáskanál morzsolt petrezselyem levél
- 3 mokkáskanál fűszerpaprika , 3 babérlevél , 3 evőkanál konyhasó
Gulyáskrém elkészítés házilag:

A zöldségeket tisztítsuk meg, a paprikákat csumázzuk ki, hogy mag ne maradjon bennük. A hagymát, a paprikákat, a fokhagymát, a zellert, a zöld fűszereket (a babérlevél kivételével) zöldségaprítón pépesítsük, majd mehet egy lábasba a vegyes pép. A paradicsomot paradicsom paszírozón nyomjuk át, így megszabadulhatunk a héjtól és a magoktól. Akinek nincs ilyenje, az forró vízben meghámozhatja a paradicsomokat a lecsónál leírtak szerint. Ez esetben a paradicsomot is pépesítsük a zöldségaprítóban, majd hozzákeverhetjük a többi péphez. Lassú tűzön főzzük össze az egészet. Minél több levet elfőzünk róla, annál sűrűbb lesz. Mi nagyjából másfél órát főztük. Ezt követően halásszuk ki belőle a babérleveleket, és már tölthetjük is forrón az előzőleg tisztára mosott üvegekbe. Száraz dunsztba hagyjuk kihűlni. Amikor kivesszük a száraz dunsztból, ellenőrizzük, hogy minden kupak homorú-e. Ha nem, akkor ugyanis nem alakult ki az üvegben a tartóssághoz elengedhetetlenül fontos vákuum. Ez azt jelentheti, hogy a kupak nem zár rendesen. Az ilyen üvegekről vegyük le a kupakot, majd mikróban, vagy aki azt nem szereti, lábasban forralja újra a gulyáskrémet, majd töltse vissza az üvegbe és egy másik kupakkal lezárva újra tegye száraz dunsztba. Ha minden kupak szépen be van horpadva, akkor mehetnek a kamra polcára.



Mivel nincsen benne tartósítószer, felbontás után tartsuk hűtőben, ahol egy-két hónapot ki kell bírnia, de ha megfelelő méretű üvegekbe töltöttük, akkor nem kell ennyi ideig felbontva állnia. A mi az erős paprikát illeti: mi kihagytuk, mert van egy 22 hónapos fiúnk, aki imádja az ilyen finomságokat, de a csípős ízekkel szegényke másnap mindig szenved, ezért inkább kihagyjuk amiből csak lehet. De természetesen ha hozzáadjuk, akkor még közelebb fog állni az igazi gulyás ízhez. Ha mégis tartósítószerrel szeretnénk eltenni, akkor nátrium benzoátot tegyünk hozzá a tasakon megjelölt adagolás szerint. Mi nem tettünk bele tartósítószert. Nekünk ezekből a hozzávalókból kicsit több, mint két liter házi gulyáskrémünk lett, amit 4 db 500 ml-es üvegbe tettünk el.

Megjegyzés a paprikához: mi kápia paprikát tettünk bele, így elég édes lett. A bolti gulyáskrém tubusára az van írva, hogy fűszerpaprika van benne. Azonban ennek köszönhetően a bolti gulyáskrémen két íz érezhető: a só, és a kesernyés fűszerpaprika. Mi úgy gondoljuk, ezzel a recepttel sokkal finomabb gulyáskrém készíthető. Akinek pedig több fűszerpaprika íz kell bele, az adagolhat hozzá többet. Kóstolgassa mindenki főzés közben és pótolja, ami neki hiányzik belőle. De cukrot, ha nem muszáj, ne tegyünk bele. Így is nagyon sok a cukor az élelmiszerekben...

Mindenkinek kellemes gulyáskrém eltevést kívánunk. :-)

Paprikakrém házilag, avagy házi Erős Pista és társai

A magyar konyhának az egyik alappillére a paprika, annak ellenére, hogy nem egy Kárpát-medencében őshonos növényről van szó. Szeretjük a paprikát, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemzeti ételeink többségében domináns szerepe van a paprikának, akár mint fűszer (pl.: pörkölt, halászlé, gulyás, stb.), akár mint zöldségféle (pl.: lecsó, töltött paprika, stb.). Paprikát teszünk ételeinkbe, paprikát karikázunk a reggeli mellé, és paprikát (jobbára csípőset) teszünk a forró levesbe is. A paprika egyik igen népszerű formája a paprikakrém, amivel egyaránt ízesíthetjük szendvicsünket, és főtt ételeinket.


És mint azt már megszokhattuk, a hazai és a multinacionális élelmiszergyártó cégek igyekeznek minden igényt kielégíteni a termékeikkel, amelyek viszont sajnos több olyan összetevőt is tartalmaznak, amelyeknek semmi köze sincsen a paprikához. Ilyenek például az alábbiak, a teljesség igénye nélkül:xantán gumi, Kálium-szorbát, Nátrium-glutamát, Kálium-metabiszulfit. Még a legnépszerűbb termékekben is megtalálhatóak ezek az összetevők (általában nem mindegyik egyszerre), amelyek egy része ízfokozó, egy része tartósítószer, egy másik része pedig sűrítőanyag, szilárdítóanyag. Természetesen azt nem állítjuk, hogy mindezek az összetevők mindenképpen károsak lennének az egészségünkre, de mivel ezekről folyamatosan viták vannak, és hol így, hogy úgy gondolják még maguk a kutatók is, mi azt az egyszerű elvet valljuk, hogy a szervezetünktől való megvonásuk minden bizonnyal nem jár egészségügyi kockázatokkal, ezért ha biztosa akarunk menni, jobb, ha kerüljük őket.

Mivel jómagam is szeretem a paprikakrémeket - főleg a csípőseket -, úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a házilagos elkészítésével úgy, hogy a fent említett vegyi anyagokat kihagyom belőle. A xantán gumi (sűrítőanyag, megköti a vizet) helyett inkább lecsepegtetem róla a felesleges lét, hiszen nekem nem az a célom, hogy a lehető legnagyobb részét pénzzé tegyem a paprikának, hanem, hogy minél inkább emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Tartósítószert egyáltalán nem teszek bele, és mivel úgy vélem, hogy a paprikának önmagában is teljesen kielégítő, remek íze van, az ízfokozót (a legtöbb esetben azért kerül az ételbe, hogy annak élvezeti értékét növelje, valamint azért, hogy minél többet kívánjunk belőle. Ezen szerek egyik tervezett "mellékhatása", hogy fokozza az étvágyat, így a többet eszünk, többet veszünk elven mindenki jól jár. Mármint a gyártó és a kereskedő is. A fogyasztó meg úgysem érdekel senkit, mint ez általában lenni szokott.) is kihagyom belőle.

Az én paprikakrémemnek mindössze két összetevője van a paprikán kívül: az egyik a konyhasó, a másik pedig a citromsav. Ez utóbbi kizárólag azért, mert segít megőrizni a paprika szép élénk színét, hogy az a szem számára is kívánatos maradjon, akár több hónapnyi kamrapolcon töltött idő után is. Persze, tudjuk, hogy a konyhasó sem éppen egy életelixír, de a kiváltására van bőven alternatíva, mi most ezeket nem soroljuk fel, egészen biztosan mindenkinek megvan a maga választottja ezen a téren. A lényeg, hogy ételeinkbe így is, úgy is teszünk általában sót a paprika mellé. Jelen paprikakrém alkalmazása esetén az ételbe beletett só mennyiségét csökkentve kompenzálhatjuk a házi paprikakrémben lévő mennyiséget.

A paprikafélék a legnépszerűbb fűszernövények közé tartoznak az egész világon, köszönhetően többek között a csípős ízért felelős vegyületnek, a kapszaicinnek. A termés belső falán lévő bordák mirigyeiben termelődik, és onnan terjed szét a paprika többi részébe. A kapszaicin kristályos vagy viasszerű, színtelen, szagtalan, szobahőmérsékleten szilárd vegyület, de már 62-65 fokon forr. Vízzel nem elegyedik, de jól oldódik például éterben, lúgokban és alkoholban.

A kapszaicint többen is izolálták a XIX. században, elsőként Christian Friedrich Bucholz (neki még nem sikerült tiszta formájában elkülöníteni), "keresztapja" pedig John Clough Thresh volt, aki a Capsicum-félék után nevezte el a kapszaicint. Az egyik legismertebb felfedezés Hőgyes Endre nevéhez fűződik, aki megállapította, hogy - a nyálkahártyák és a bőr ingerlése mellett - fokozza a gyomorsav és a nyál kiválasztását is. A vanilloidok családjába tartozó kapszaicin egy olyan receptorhoz kapcsolódik, mely a hőrézékelésért felelős. A csípős paprikát éppen ezért érezhetjük égetőnek.

A paprika erősségét is szokták mérni, mégpedig a szubjektíven érzékelhető kapszaicintartalom alapján. Ez a Scoville-skála. A Scoville-féle egység (SHU), amely azt méri, hogy egy adott paprikaféle kivonatát hányszorosára kell hígítani ahhoz, hogy az alany már ne érezzen semmit. Az egyik véglet az édes paprika, illetve a pritamin - ezek csípősségi értéke a nullához közelít. A legerősebb, legcsípősebb paprikák közé a Habanero-félék tartoznak, melyeket akár 500 000-szeresükre is hígíthatnak, mégis csípni fognak. A rekordtartó Naga Viper chilipaprika a Scoville-skálán 1 300 000 fölött jár - a tradicionális magyar erőspaprika-fajták néhány ezer SHU-t érnek csak el, míg a rendfenntartásban alkalmazott paprikaspray-knél 1 500 000-2 000 000 SHU-t mérnek. A tiszta kapszaicin Scoville-értéke pedig tizenhatmillió.

Forrás: www.hazipatika.com

Hozzávalók a házi paprikakrémhez:
- 25 dkg hegyes erős paprika , 90 dkg kápia paprika
- 55 dkg cseresznyepaprika , 1 csapott mokkáskanál citromsav
- 20 dkg konyhasó
Paprikakrém elkészítése házilag:

A paprikákat mossuk meg, tegyük száraz konyharuhára, és hagyjuk őket megszáradni. Amint ez megvan, kezdjük el kicsumázni. Én külön-külön dolgoztam fel a csípős zöldpaprikákat, és az édes pirosat, de persze ez nem szentírás. Egyszerűen azért tettem, mert így lehetőségem volt arra, hogy szabályozzam a végeredmény csípősségét azzal, hogy milyen arányban keverem őket össze. Végül erre nem volt szükség, mert pont úgy lett jó, hogy az egészet összekevertem. Szóval, a paprikákat csumázzuk ki. A csípős paprikából nem szedtem ki a magokat, mert az tovább erősíti azt, de az édes paprikákból kiszedtem teljesen, mert oda egyáltalán nem kell. Ezt követően feldaraboltam a paprikákat, hogy könnyebb legyen majd turmixolni, vagy darálni (attól függ, kinek mi áll rendelkezésére).


A legjobb a húsdarálóval ledarálni, ha van hozzá egészen apró lyukú betétünk. Nekünk ilyen nincs, így nem maradt más lehetőség, mint hogy robotgéppel apróra vágjuk, majd a tökéletesebb állag érdekében botmixerrel elpépesítsük.


Ezt követően jöhet az összekeverés. Ezt mindenki tegye ízlése szerint attól függően, hogy milyen paprikákat használt fel. Tegyük bele a pépbe a sót és a citromsavat. Ha minden jól megy, akkor nagyjából másfél kiló az eredmény. Ez még nagyon sok lét tartalmaz, ezt nem lehetne éppen paprikakrémnek nevezni, ráadásul a sótól még több lét fog ereszteni. Ezért tegyük félre 10-15 percre, majd nagyon apró lyukú szűrőn, vagy sűrű szövésű textilen szűrjük át. Nekem fél liter lé jött le róla, mire krémnek lehetett nevezni. :-)

Az így megmaradt kicsit több, mint egy kilogrammnyi paprikakrémet elkezdtem előzőleg tisztára mosott üvegekbe tölteni. Minden üveget teljesen nyakig töltöttem, majd lapka nélkül a mikróba tettem és átforrósítottam. Kivettem, és még amíg forró volt, jó szorosan rázártam a lapkát. Mire kihűlt, szépen behorpadtak a tetők, amiből lehetett látni, hogy kialakult az üvegben a vákuum. Ezután mehetett a kamrapolcra.

Megjegyzés a sózáshoz: a bolti paprikakrémek általában 11-14% sót tartalmaznak, és mellé még tartósítószereket. Mivel mi nem használtunk tartósítószert, az egyéb receptjeinknél bevált 1:5 arányt tartottuk a sózásnál, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a darálmány minden kilójára 20 dkg sót számítottunk, így jött ki a 16% sótartalom. Amikor felhasználjuk a paprikakrémet, majd számoljunk azzal, hogy ez már sós, így az ételbe egy picivel kevesebb só kell majd.

Megjegyzés a paprikához: én a fent említett három fajta paprikát kevertem össze egyedi arányban, de természetesen bármilyen paprikaféle felhasználható az egyéni ízlésnek megfelelően. Azt azonban vegyük figyelembe, hogy az elkészült paprikakrém szín-, íz-, és aromavilága a felhasznált paprikaféléktől függően kisebb, vagy akár nagyobb mértékben is eltérhet attól, amelyet most itt irányadónak bemutattunk.

Vöröshagymakrém télire, avagy a házi hagymakrém receptje

Az idén már készítettünk tartósítószermentes házi fokhagymakrémet, tavaly szintén tartósítószermentes házi paprikakrémet valamint házi ételízesítőt tettünk el, de repertoárból hiányzik még a vöröshagymakrém. Gondolom, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mire jó ez, mi értelme ennek, mikor a boltban az év bármely napján kapható vöröshagyma, méghozzá emberi áron, de ha mégsem lenne, akkor kapható tubusos vöröshagymakrém is. Akkor hát minek vacakolna ezzel bárki is? Elmondom, mi miért készítjük el: egy ismerősömtől kaptunk saját kertből való hagymát, méghozzá elég sokat, ami sajnos a mi spájzunkban (bérház) nem tartható el sokáig, mert romlásnak indul hamar ebben a nagy melegben. Ezért úgy döntöttünk, e módon fogjuk eltarthatóvá tenni.


A bolti vöröshagymakrém pedig a megszokott nagyipari termék tele adalékanyagokkal és tartósítószerrel. Nézzük, mi is szerepel a bolti "U" betűs márkájú vöröshagymakrém tubusán: "nyers vöröshagyma (82%), étkezési só (12%), növényi olaj, módosított kukorica-keményítő, étkezési sav (citromsav), sűrítőanyag (xantán gumi), tartósítószerek (Kálium-metabiszulfit*, Kálium-szorbát). * kén-dioxidot tartalmaz" Ezzel szemben a mi hozzávalóink a következők: konyhasó (16%), vöröshagyma (84%). Remélem, mindenkinek egyértelmű, miért nem veszünk ilyet (sem) a boltban...
Hozzávalók a házi vöröshagymakrémhez:
- vöröshagyma , konyhasó , citromsav (opcionális)

Vöröshagymakrém elkészítése:
Az elkészítése roppant egyszerű feladat, ugyanakkor készüljünk fel, hogy meg fogjuk könnyezni. :-) Az egész azzal kezdődik, hogy megpucoljuk a hagymákat, majd legalább negyedekre vágjuk. Beletesszük a zöldségaprítóba, és felaprítjuk vele. Aki szereti, készítheti rusztikusra (nagyobb hagymadarabokkal benne), de akár teljesen el is lehet pépesíteni. Amikor fel van aprítva, egy tálba tesszük, és megmérjük. Minden kilogramm hagymapéphez fél mokkáskanál citromsavat (a citromsav azért kell bele, nehogy elkezdjen az idő múlásával elszíneződni a hagymakrém. Akit ez esetleg nem zavar, akár el is hagyhatja, mert a tartósításban nincs szerepe), és 20 dkg sót mérünk (tehát 1 kg esetén 20 dkg só, így lesz a végeredmény 1.2 kg), majd alaposan elkeverjük és tiszta befőttes üvegekbe töltjük. A lapkákkal(kupakok) lezárjuk, és mehet a spájzba. Az egyéb nem főzött zöldségkrémeknél megszokott módon nem kell sem hőkezelni, sem befőzni, sem tartósítószert keverni hozzá, ugyanis a só tartósít.


Itt azonban megjegyezném, hogy kell a 16% sótartalom, ennél kevesebbel orosz rulettet játszunk, mert vagy megmarad, vagy elromlik. Ezért nem érdemes azon töprengeni, hogy túl sok a só, és elég ebbe kevesebb is. Az ételekbe egyébként is mindig teszünk sót, így legfeljebb majd kevesebb hozzáadott só kell a főzéskor, mert a hagymakrémben már van só. A bolti vöröshagymakrém is csak azért tartalmaz relatíve kevesebb sót (11,5%), mert tartósítószert is adtak mellé (mondjuk úgy meg tényleg sok ez a só, de biztos olcsóbb, mintha hagyma lenne benne helyette).


Ha a megadottak szerint járunk el, akkor egy sokkal magasabb beltartalmi értékekkel rendelkező, finom házi vöröshagymakrémünk lesz, amelyet szinte bármely ételben használhatunk, és hagymatartalma 84% lesz, még úgy is magasabb arány a boltihoz képest, hogy abban kevesebb só van...

Mindenkinek kellemes vöröshagymakrém készítést kívánunk! :-)

Fokhagyma kivonat

Az alábbi receptet 3 forrásból ismerem.

a) Régi szomszéd bácsim (86 évet élt) egyszer a kezembe adott egy régi írással írt kis lapot "titkos recept"címmel és csodálatos hatásáról gyakran mesélt nekem. A háborús
években is megvédte őt a szer. Erős dohányos volt egész életében, mégis, fürgén mozgott és szellemileg is friss volt szinte mindvégig. Orvosnál,kórházban csak élete utolsó évében volt.

b) Másodjára egy általam nagyra becsült természetgyógyász-

tól kaptam,aki gyógy masszőrkéntdolgozott. Sok külföldi beteg járt hozzá, akiknek a kezelése korlátozott időtartamú volt. Mivel erősen hitt a fokhagyma esszencia gyógyító erejében, le is fordíttatta azt és rendszerint betegei kezébe adta.

c) Harmadjára az Agykontroll wew-oldalán bukkantam rá. Dr. Domján László (belgyógyász, agykontroll oktató) tette közzé. Az alábbi levél és idézet tőle való.

"dr. Hermann István elmesélte, hogy édesapja tüdejét néhány éve azért nem merték megoperálni, mert az ultrahang- és a röntgenvizsgálat tanúsága szerint olyan mértékű érelmeszesedése volt, hogy az aortája gyakorlatilag törékeny "porceláncsővé" vált. A sebészek attól féltek,hogy a főverőér érintésekor az menthetetlenül sérül, és a beteg elvérzik.
István hallott egy ősi receptről, amit egy Unesco-expedíció talált néhány éve Kínában. Kipróbálta, és édesapja aortája - orvosa ugyancsak nagy meglepetésére - teljesen mészmentessé vált, amint azt az ultrahangvizsgálat egyértelműen jelezte! Orvosi szempontból ez egyszerűen döbbenetes! Mivel manapság a legtöbb halálesetet és számtalan, súlyos tünettel járó betegséget végső soron az
érelmeszesedés okoz, ezért örömmel adom közre az egyszerű receptet. (Én is rögtön készítettem egy-egy adagot a szüleimnek és magamnak.)"
Így készítjük:
. 33 dkg megtisztított fokhagymát fokhagymaprésben szétnyomunk, majd 10 napig áztatjuk 3 dl, 96%-os, gyógyszertárban kapható alkoholban, lezárt üvegben. Közben naponta egyszer fellötyköljük, hogy a fokhagyma hatóanyagainak kioldódását ezzel is serkentsük.
Ezt követően a pépet tiszta ruhán átszűrjük üvegbe. A nyert folyadék tömény, ragacsos fokhagymakivonat.

Adagolása: mindig evés előtt kell meginni, kevés tejben, gyümölcslében vagy vízben elkeverve: A kúra idején érdemes a szokásosnál több folyadékot fogyasztani.

Reggel Délben Este

1. nap: 1 csepp 2 csepp 3 csepp

2. nap 4 csepp 5 csepp 6 csepp

3. nap: 7 csepp 8 csepp 9 csepp

4. nap: 10 csepp 11 csepp 12 csepp

5. nap: 13 csepp 14 csepp 15 csepp

6. nap: 15 csepp 14 csepp 13 csepp

7. nap: 12 csepp 11 csepp 10 csepp

8. nap: 9 csepp 8 csepp 7 csepp

9. nap: 6 csepp 5 csepp 4 csepp

10. nap: 3 csepp 2 csepp 1 csepp

11. naptól: napi 3 x 25 csepp, amíg a folyadék el nem fogy.

Állítólag 7 évig nem kell megismételni a kúrát. Ha valaki kedvet érez hozzá, javaslom, próbálja ki, hiszen veszélytelen, és viszonylag olcsó szerről van szó.

Házi fokhagymakrém tartósítószer nélkül – fokhagymakrém házilag...

A fokhagyma minden formájában - így a most bemutatott házi fokhagymakrémként is - az elviselhetetlen szagának, és nem túl kellemes ízének ellenére, az egyik legegészségesebb fűszernövény a világon. Nem hiába hát, hogy a tradicionális magyar konyha egyik igen régi és népszerű eleme, ennél többet talán csak a fűszerpaprikát használjuk. A fokhagymát számtalan módon eltehetjük a téli időkre, és az egyik legjobb formája, ha a füzérbe kötött fokhagymát száraz, hűvös helyre akasztva tároljuk, és mindig annyit veszünk le belőle, amennyi éppen kell.


De sajnos, mint az lenni szokott, az élet nem mindig ilyen egyszerű. Nem mindenkinek van parasztháza hűvös kamrával. A városi élet jobbára a túlfűtött panellakásokról szól, vagy a kissé párás, régi bérházakról. Egyik sem alkalmas arra, hogy huzamosabb ideig tároljunk nyers fokhagymafejeket, mert vagy túlszáradnak, vagy megpenészednek, tönkremennek. Ezért most egy olyan módszert mutatok be, amivel a fokhagymát eltehetjük télire. Ez pedig nem lesz más, mint a boltok polcairól már talán jól ismert fokhagymakrém (és hamarosan jön az ecetes fokhagyma, avagy a savanyú fokhagyma télire receptje is). A különbség annyi, hogy ebben nem lesz sem tartósítószer, sem mesterséges adalékanyagok. Csak fokhagyma, só, és egy icipici citromsav a barnulás ellen. Ha pedig valakit érdekel a házi fokhagymakrém társa, a házi vöröshagymakrém, akkor az alábbi linken találja a receptet: Vöröshagymakrém télire, avagy a házi hagymakrém receptje

Vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatású, magas a tápanyagtartalma és segíti az emésztést is. De vigyázzunk, az interneten számos tévhit és felhasználási mód kering erről a liliomfélék családjába tartozó növényről! 100 gramm fokhagyma, amit gyógyhatása miatt már az ókorban és a középkorban is sokra becsültek, 6,8 gr fehérjét, 26,3 gr szénhidrátot, 0,1 gr zsírt és 137 Kcal-t tartalmaz. A hagymák közül a fokhagymának a legmagasabb a nitrogén és a foszfortartalma, de ezen kívül kálium, kalcium és magnézium is található benne. A fokhagyma tartalmaz még A, B, C, és E-vitamint is. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunerősítő hatása van, és főzéssel csak a C-vitamin tartalma vész el. Az immunerősítésen kívül pedig a fokhagyma az érrendszer legjobb barátja is. Érelmeszesedés ellen, vérnyomás-csökkentőként, bélfertőtlenítésre, és az emésztés segítésére is alkalmas. – Fogyasztásával a vérnyomás bizonyítottan csökkenthető, az erek rugalmassága viszont növelhető. Az artéria falába lerakódó koleszterin mennyisége is szignifikánsan kevesebb lesz a fokhagyma rendszeres fogyasztásával, így a koleszterinproblémák kezelésére is alkalmazható természetes „gyógyszer”. A fokhagyma rendszeres fogyasztásával mindezeken túl megakadályozható a vérrögképződés is, ugyanis hatóanyagai nem engedik a vérlemezkék összetapadását.

Laboratóriumi vizsgálatok bizonyították továbbá, hogy az érelmeszesedés megelőzésében, sőt feloldásában is jelentős szerepe van ennek a szúrós szagú növénynek. – A fokhagyma az úgynevezett plakkok, vagyis a kemény, mész szerű anyagok érfalon történő lerakódását is gátolja. A plakk az artériák falára rakódott zsíros szűkület, amelybe gyakran rakódik le mész is – folytatta a belgyógyász. A vérben található magas rossz-koleszterin oxidációjával (amit például dohányzással érhetünk el) oxidált LDL-koleszterin alakul ki. Ezeket az érfalban található faló sejtek az ún. utcaseprő receptoron keresztül felveszik, s magukban elraktározzák. – Ha sok a koleszterin a sejtek plazmájában, az habos-sejté válik, ebből áll a plakk belseje. A fokhagyma a falósejtekben gátolja az LDL-koleszterin lerakódását, s így gátolja a plakk-képződést is. A rendszeres fokhagymafogyasztással fogainkat is védhetjük. Érrendszerünk ugyanis tisztább lesz tőle, a hajszálereink jobban átjárhatók maradnak, ami biztosítja a szájunk, ínyünk, torkunk egészségét is. A fokhagyma elősegíti az ólom kiürülését is a szervezetünkből, így a méregtelenítésben is segítségünkre lehet. Talán kevésbé ismert, hogy jó hatással van a cukorszint alakulására is, ezért cukorbetegeknek nagyon ajánlható a fokhagyma fogyasztása.

A fokhagyma erősen antibakteriális és gombaellenes hatását először Louis Pasteur írta le 1858-ban, 1920-ban pedig a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. A fokhagyma tehát eredendően peszticid, vagyis vírus- és baktériumölő, fertőtlenítő hatású (külsőleg és belsőleg is): ősztől-tavaszig fogyasztva kiválóan véd a náthás megbetegedések ellen. A II. világháborúban sebek üszkösödésének megakadályozására is használták. Belsőleg pedig a paraziták nagy ellensége: féregűző hatása is ismert, ezáltal folyamatos fogyasztása mellett kihajtja a parazitákat, bélférgeket. Minden nap fogyasszunk nyersen pár gerezdet, vagy olívaolajba keverve, apróra törve pirítósra is kenhetjük. Ha tojás, vagy húskrémet készítünk, abból sem kell kihagyni, de a patikákban kapható kapszula-formák is kiváló egészségvédő hatásúak, mint ahogy a belőle készült alkoholos tinktúrák is, amelyek koncentráltan tartalmazhatják a hatóanyagokat – mondta Barna Lajosné Éva, dietetikus, hozzátéve: ha szeretnénk elvenni a fokhagyma kellemetlen szagát, fogyasztása után rágjunk el egy kevés petrezselymet. A belgyógyász és a dietetikus szerint azonban az interneten terjedő tévhittel ellentétben például a nyaki plakkok feloldására egyáltalán nem alkalmas, ha az érintett területet almaecetes, vagy bármilyen más fokhagymás oldattal kenegetjük, vagy bedörzsöljük. – A fokhagyma belülről hat, kívülről nem szívódik fel olyan mélyen, ami ezt a jótékony hatást kifejtené – mondta dr. Kozma Ákos. Más a helyzet viszont az alkoholos tinktúrákkal. Ezek koncentráltan tartalmazzák a fokhagyma összes jótékony összetevőjét, így várandós és szoptatós kismamákon, epebetegeken kívül bárkinélk alkalmazható – ám csak szigorú szabályok betartásával! A kúra előtt mindenképpen tájékoztatni kell a kezelőorvost az alkalmazni kívánt fokhagymakivonatról, mert a fokhagyma fokozhatja egyes antikoagulánsok (vérrögképződést gátlók), és az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszerek hatását (pl. Astrix és Colfarit melyek vérhígító hatásúak, Aspirin, Kalmopirin, Istopirin, stb.).

Forrás: www.webbeteg.hu

Hozzávalók a házi fokhagymakrémhez:
- fokhagyma , konyhasó , citromsav (opcionális)

Házi fokhagymakrém elkészítése:

A fokhagymakrém házilag nem is lehetne egyszerűbb, mert az elkészítés mindössze annyi, hogy megpucoljuk a fokhagymát, robotgéppel pépesítjük, majd minden 20 dkg péphez hozzáadunk 4 dkg konyhasót és egy késhegynyi citromsavat. A citromsavnak mindössze annyi szerepe van, hogy nem engedi megbarnulni az idő múlásával a fokhagymát. Aki nem akarja beletenni, és nem zavarja, ha barna lesz a fokhagymakrémje egy idő után, az akár el is hagyhatja. Amit még megjegyeznék: sok receptben szerepel olaj is, és van aki a tetejét is egy csomó olajjal zárja le. Én irtózom ettől a módszertől, ráadásul ez rögtön behatárolja a felhasználhatóságát is, mert én egészen biztosan nem kennék pirítósra olajtól tocsogó fokhagymakrémet (a tartósításához pedig nincs is szükség olajra)...

Ami pedig a sózást illeti: rendszeresen szoktuk kapni a megjegyzéseket, hogy sok a só, meg az egészségtelen, meg hasonlók. Fontos azonban tudni, hogy nem létezik olyan recept ami szerint nincs benne sok só, nincs hevítve és még tartósítószer sincs benne. Valami kell, ami meggátolja a káros mikroorganizmusok elszaporodását, és mivel a fokhagyma az emberre gyakorolt kedvező élettani hatásai miatt egy igazi csodaszer, a hevítéssel történő tartósítás szóba sem jöhet ebben az esetben (azt majd meghagyjuk a savanyított fokhagymának, mert ott sajnos nem lesz elkerülhető a hővel tartósítás). Szóval, a só mennyisége ennél már nem lehet kevesebb, mert akkor nem lesz elegendő a sótartalom, és el fog romlani egy idő után. De ha belegondolunk, akkor nem olyan sok ez, mert így 24 dkg elkészült fokhagymakrémből csak 4 dkg lesz a só, ami mindösszesen csak 16% sótartalmat eredményez (éppen, mint a ház ételízesítőnknél, vagy a házi paprikakrémünknél), ami pont elegendő ahhoz, hogy ne romoljon el. És ez tényleg így van, mert a 2013-ban eltett házi ételízesítőnkből még pihen egy fél üveg a spájzban és az égvilágon semmi baja sincsen, pedig lassan két éves lesz...


Miután megtörtént a pépesítés, és össze is kevertük a sóval meg a citromsavval, elkezdhetjük üvegekbe tölteni. Ügyeljünk arra, hogy a lehető legkevesebb levegőt hagyjuk az üvegben, majd zárjuk le a tiszta kupakokkal, és mehetnek a kamra polcára, ahol jó sokáig elállnak, akár több évig is. Amikor pedig szükség van rá, akkor csak elő kell venni, és beletenni az ételbe. Mivel elég kicsi mennyiségek kellenek belőle, nem fogja befolyásolni az étel sósságát sem. Ezen felül kiváló magában is, akár pirítósra is kenhetjük...
Ha kék/zöld lesz a fokhagyma:
Erről azért írok, mert viszonylag sokszor megtörténik (a jelen fokhagymakrémünk is teljesen zöldeskék lett másnapra), és sokan kíváncsiak a válaszra. A fokhagymának ugyanis van egy érdekes tulajdonsága, mégpedig, hogy a korának, kéntartalmának, és feldolgozásának módjától függően előfordulhat, hogy elszíneződik. Hogy ez miért is történik, mindjárt leírjuk, de először is tisztázzuk a legfontosabb kérdést: az elszíneződött fokhagyma, legyen bármilyen ijesztő is, nem mérgező, továbbra is teljes mértékben fogyasztható és egészséges. És akkor most jöjjön a válasz a miért kék a fokhagyma, illetve a miért zöld a fokhagyma kérdésre. Ennek megválaszolására a Food & Wine blogból vennék át egy idézetet:

A kék színű (zöld színű) fokhagyma megfejtése egyszerűbb, mint gondolnánk. Jól ismert, hogy a fokhagymában bőven találunk kéntartalmú aminosavakat (metionin, cisztein). A fokhagymagerezdek a fokhagymára jellemző módon körülbelül 1% alliint is tartalmaznak. Az alliin amúgy az említett cisztein nevű kéntartalmú aminosav derivátuma, amit a fokhagymagerezd összezúzása után a levegő oxigénje hatására aktiválódó allináz enzim alakít át allicin nevű vegyületté. Az allicin a fokhagyma gyógyhatásának egyik legfontosabb komponense, a kénes fokhagyma szag okozója. Mindezen túl közel 100 biológiailag aktív kéntartalmú komponens, fehérjék, szaponinok is képződnek az oxidáció során. A fokhagymában enzimek hatására kialakuló kénvegyületek ezek után már reakcióba léphet a nyomokban mindig előforduló rézzel, s már elő is álltak a kék, zöld rézvegyületek. A kék színhez igen kevés réz kell, s gyakran már a vezetékes víz természetes előforduló réztartalma is elegendő hozzá, de a só szennyező anyagai ugyancsak befolyással lehetnek a színre. A réz forrása lehet akár az ecet is, vagy a citromlé, amelyet a tartósításhoz (ecetes fokhagyma) felhasználunk. Savas közegben (ecetsav) különösen a friss, nem teljesen érett, magas nedvességtartalmú, és enzimaktivitású fokhagyma lesz kék, vagy zöld színű. Az elszíneződés megjelenése, intenzitása tehát leginkább a fokhagyma korától, a kéntartalmától, és az eljárás módjától függ.

Mindenkinek kellemes fokhagymakrém készítést kívánunk.

Ecetes fokhagyma tartósítószer nélkül – savanyú fokhagyma

Nagyon szeretem a fokhagymát minden formájában. A minap a házi fokhagymakrém receptjét osztottam meg a kedves olvasókkal, ma egy másik finomság következik, az ecetes fokhagyma, azaz a savanyú fokhagyma. Ez is a kedvenceim közé tartozik, de sajnos a boltokban egyrészt nagyon drága (150-180 g / üveg = közel 600 Ft), másrészt azoknak az ízesítése sem olyan, mint ahogy én szeretem. nekem a savanyú fokhagymához kötelező fűszer a kapor, a boltiakban pedig az vagy nincs, vagy nagyon kevés van csak benne. Ezért úgy döntöttem, magamnak teszek el ebből az isteni finomságból, mégpedig tartósítószer nélkül...


A mi változatunkhoz fél kiló fokhagyma kell, ami mostani áron 700 Ft körül van. Ha ehhez számolom a fűszereket, meg minden egyebet, akkor is bőven 1000 forint alatt van, és ezért mindjárt 50 dkg ecetes fokhagymánk lesz - nem mellesleg tartósítószertől és egyéb mesterséges adalékanyagoktól mentes - és nem 150-180 g. Szerintem mindenképpen megéri magunk készíteni ezt is.

Vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatású, magas a tápanyagtartalma és segíti az emésztést is. De vigyázzunk, az interneten számos tévhit és felhasználási mód kering erről a liliomfélék családjába tartozó növényről! 100 gramm fokhagyma, amit gyógyhatása miatt már az ókorban és a középkorban is sokra becsültek, 6,8 gr fehérjét, 26,3 gr szénhidrátot, 0,1 gr zsírt és 137 Kcal-t tartalmaz. A hagymák közül a fokhagymának a legmagasabb a nitrogén és a foszfortartalma, de ezen kívül kálium, kalcium és magnézium is található benne. A fokhagyma tartalmaz még A, B, C, és E-vitamint is. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunerősítő hatása van, és főzéssel csak a C-vitamin tartalma vész el. Az immunerősítésen kívül pedig a fokhagyma az érrendszer legjobb barátja is. Érelmeszesedés ellen, vérnyomás-csökkentőként, bélfertőtlenítésre, és az emésztés segítésére is alkalmas. – Fogyasztásával a vérnyomás bizonyítottan csökkenthető, az erek rugalmassága viszont növelhető. Az artéria falába lerakódó koleszterin mennyisége is szignifikánsan kevesebb lesz a fokhagyma rendszeres fogyasztásával, így a koleszterinproblémák kezelésére is alkalmazható természetes „gyógyszer”. A fokhagyma rendszeres fogyasztásával mindezeken túl megakadályozható a vérrögképződés is, ugyanis hatóanyagai nem engedik a vérlemezkék összetapadását.

Laboratóriumi vizsgálatok bizonyították továbbá, hogy az érelmeszesedés megelőzésében, sőt feloldásában is jelentős szerepe van ennek a szúrós szagú növénynek. – A fokhagyma az úgynevezett plakkok, vagyis a kemény, mész szerű anyagok érfalon történő lerakódását is gátolja. A plakk az artériák falára rakódott zsíros szűkület, amelybe gyakran rakódik le mész is – folytatta a belgyógyász. A vérben található magas rossz-koleszterin oxidációjával (amit például dohányzással érhetünk el) oxidált LDL-koleszterin alakul ki. Ezeket az érfalban található faló sejtek az ún. utcaseprő receptoron keresztül felveszik, s magukban elraktározzák. – Ha sok a koleszterin a sejtek plazmájában, az habos-sejté válik, ebből áll a plakk belseje. A fokhagyma a falósejtekben gátolja az LDL-koleszterin lerakódását, s így gátolja a plakk-képződést is. A rendszeres fokhagymafogyasztással fogainkat is védhetjük. Érrendszerünk ugyanis tisztább lesz tőle, a hajszálereink jobban átjárhatók maradnak, ami biztosítja a szájunk, ínyünk, torkunk egészségét is. A fokhagyma elősegíti az ólom kiürülését is a szervezetünkből, így a méregtelenítésben is segítségünkre lehet. Talán kevésbé ismert, hogy jó hatással van a cukorszint alakulására is, ezért cukorbetegeknek nagyon ajánlható a fokhagyma fogyasztása.

A fokhagyma erősen antibakteriális és gombaellenes hatását először Louis Pasteur írta le 1858-ban, 1920-ban pedig a svájci Sandoz gyógyszergyár izolálta az antibakteriális hatóanyag vegyületeit; az alliin-t és az abból kialakuló allicin-t. A fokhagyma tehát eredendően peszticid, vagyis vírus- és baktériumölő, fertőtlenítő hatású (külsőleg és belsőleg is): ősztől-tavaszig fogyasztva kiválóan véd a náthás megbetegedések ellen. A II. világháborúban sebek üszkösödésének megakadályozására is használták. Belsőleg pedig a paraziták nagy ellensége: féregűző hatása is ismert, ezáltal folyamatos fogyasztása mellett kihajtja a parazitákat, bélférgeket. Minden nap fogyasszunk nyersen pár gerezdet, vagy olívaolajba keverve, apróra törve pirítósra is kenhetjük. Ha tojás, vagy húskrémet készítünk, abból sem kell kihagyni, de a patikákban kapható kapszula-formák is kiváló egészségvédő hatásúak, mint ahogy a belőle készült alkoholos tinktúrák is, amelyek koncentráltan tartalmazhatják a hatóanyagokat – mondta Barna Lajosné Éva, dietetikus, hozzátéve: ha szeretnénk elvenni a fokhagyma kellemetlen szagát, fogyasztása után rágjunk el egy kevés petrezselymet. A belgyógyász és a dietetikus szerint azonban az interneten terjedő tévhittel ellentétben például a nyaki plakkok feloldására egyáltalán nem alkalmas, ha az érintett területet almaecetes, vagy bármilyen más fokhagymás oldattal kenegetjük, vagy bedörzsöljük. – A fokhagyma belülről hat, kívülről nem szívódik fel olyan mélyen, ami ezt a jótékony hatást kifejtené – mondta dr. Kozma Ákos. Más a helyzet viszont az alkoholos tinktúrákkal. Ezek koncentráltan tartalmazzák a fokhagyma összes jótékony összetevőjét, így várandós és szoptatós kismamákon, epebetegeken kívül bárkinélk alkalmazható – ám csak szigorú szabályok betartásával! A kúra előtt mindenképpen tájékoztatni kell a kezelőorvost az alkalmazni kívánt fokhagymakivonatról, mert a fokhagyma fokozhatja egyes antikoagulánsok (vérrögképződést gátlók), és az acetil-szalicilsav tartalmú gyógyszerek hatását (pl. Astrix és Colfarit melyek vérhígító hatásúak, Aspirin, Kalmopirin, Istopirin, stb.).

Forrás: www.webbeteg.hu

Hozzávalók 5 db 150 ml-es üveg ecetes fokhagymához:
- 50 dkg fokhagyma , 1 dl 20% ecet , 6 dl csapvíz ,

4 evőkanál kristálycukor , 3 kávéskanál konyhasó , kapor
- babérlevél , színes bors , koriander mag

Ecetes fokhagyma elkészítése:

Mivel itt nem fogunk tartósítószert használni, és a só mennyisége sem elegendő a tartósításhoz, muszáj lesz hőkezeléssel tartósítani az egészet, így egészségügyi szempontból veszít egy keveset az értékéből mindenképpen majd a fokhagyma, de ettől még nagyon finom csemege lesz. Szóval, kezdjük az egészet a fokhagymák megtisztításával, majd ha ez megvan, tegyük őket félre egy tálba. Mossuk tisztára az üvegeket, amibe tenni fogjuk őket; forró vízben, mosogatószerrel mossuk át, öblítsük ki, majd hagyjuk lecsepegni, megszáradni magától.



A megtisztított fokhagymagerezdeket tegyük az üvegekbe, majd minden üvegbe tegyünk néhány szem színes borsot - jó a fekete bors is, de a színes gusztusosabb, szebb -, egy kisebb babérlevelet, pár szem koriander magot, és két csipet szárított, morzsolt kaprot (lehet friss kaporral is eltenni). Mi szeretjük a kaprot, de akinek nem a kedvence, akár ki is hagyhatja. Ha megvannak töltve az üvegek, akkor vegyünk elő egy tiszta lábast, és a cukorból, sóból, vízből, ecetből készítsük el a felöntőlét, majd forraljuk fel. Ha már zubog, akkor vegyük le kis lángra, és merőkanállal kezdjük el fokhagymákra merni a lét (színültig). Amint megtelik egy üveg, lazán csavarjuk rá a kupakot az üvegre.

Ha az összes üveg tele van, akkor a lábasból öntsük ki a maradék lét, mossuk ki, majd tegyünk az aljára egy konyharuhát, állítsuk bele a lazán lezárt üvegeket, és engedünk köré forró! vizet. Fontos, hogy forró legyen a víz, mert az üvegek fel vannak forrósodva, és ha hideg vizet engedünk rájuk, könnyedén szétpattanhatnak. Ha megvan ez is, lassú tűzre tegyük fel forrni, és hagyjuk ott addig, amíg el nem kezd az üvegekben is gyöngyözni a lé. Ha így van, zárjuk el alatta a tüzet, és egyenként óvatosan vegyük ki a lábasból, alaposan tekerjük rá a kupakokat, majd tegyük félre, hogy kihűljenek.



Ha kihűltek, mossuk le őket, majd ellenőrizzük, hogy mindegyik kupak homorú-e, azaz kialakult-e bennük a tartósításhoz szükséges vákuum. Amelyik nem homorú, annál nem zár rendesen a kupak. Cseréljük le, forraljuk újra nedves dunsztba, majd zárjuk le ismét, és hagyjuk kihűlni. Ha mindegyik oké, mehetnek a kamra polcára, ahol pár hónap alatt tökéletesen összeérnek az ízek.

Ha kék/zöld lesz a fokhagyma:
Erről azért írok, mert viszonylag sokszor megtörténik (a jelen savanyú fokhagymánk is kékes foltokkal díszítette magát), és sokan kíváncsiak a válaszra. A fokhagymának ugyanis van egy érdekes tulajdonsága, mégpedig, hogy a korának, kéntartalmának, és feldolgozásának módjától függően előfordulhat, hogy elszíneződik. Hogy ez miért is történik, mindjárt leírjuk, de először is tisztázzuk a legfontosabb kérdést: az elszíneződött fokhagyma, legyen bármilyen ijesztő is, nem mérgező, továbbra is teljes mértékben fogyasztható és egészséges. És akkor most jöjjön a válasz a miért kék a fokhagyma, illetve a miért zöld a fokhagyma kérdésre. Ennek megválaszolására a Food & Wine blogból vennék át egy idézetet:

A kék színű (zöld színű) fokhagyma megfejtése egyszerűbb, mint gondolnánk. Jól ismert, hogy a fokhagymában bőven találunk kéntartalmú aminosavakat (metionin, cisztein). A fokhagymagerezdek a fokhagymára jellemző módon körülbelül 1% alliint is tartalmaznak. Az alliin amúgy az említett cisztein nevű kéntartalmú aminosav derivátuma, amit a fokhagymagerezd összezúzása után a levegő oxigénje hatására aktiválódó allináz enzim alakít át allicin nevű vegyületté. Az allicin a fokhagyma gyógyhatásának egyik legfontosabb komponense, a kénes fokhagyma szag okozója. Mindezen túl közel 100 biológiailag aktív kéntartalmú komponens, fehérjék, szaponinok is képződnek az oxidáció során. A fokhagymában enzimek hatására kialakuló kénvegyületek ezek után már reakcióba léphet a nyomokban mindig előforduló rézzel, s már elő is álltak a kék, zöld rézvegyületek. A kék színhez igen kevés réz kell, s gyakran már a vezetékes víz természetes előforduló réztartalma is elegendő hozzá, de a só szennyező anyagai ugyancsak befolyással lehetnek a színre. A réz forrása lehet akár az ecet is, vagy a citromlé, amelyet a tartósításhoz (ecetes fokhagyma) felhasználunk. Savas közegben (ecetsav) különösen a friss, nem teljesen érett, magas nedvességtartalmú, és enzimaktivitású fokhagyma lesz kék, vagy zöld színű. Az elszíneződés megjelenése, intenzitása tehát leginkább a fokhagyma korától, a kéntartalmától, és az eljárás módjától függ.

Mindenkinek fokhagyma savanyítást készítést kívánunk.

Tények és tévhitek a szörpkészítéssel kapcsolatban...

A fenti címet nagyjából így tudnám összefoglalni: főzés és tartósítószer nélkül évekig eltartható szörp = mission impossible, azaz lehetetlen küldetés...

Éppen ezért van, hogy régóta készülök már megírni ezt a cikket. Sokan vagyunk, akik szeretjük a finomszörpöket, és valószínűleg a népszerűségüknek köszönhető, hogy az interneten található gasztroblogokban is igen sűrű vendégek a különbözőszörpök, szirupok évről évre, legyenek azok akár virágokból, akár gyümölcsökből, akár bogyókból készítve. Az nagyon jó dolog, hogy ennyien foglalkoznak vele, hiszen így se szeri, se száma a recepteknek, mindenki megtalálhatja a hozzá illőt; cukrosat vagy édesítőszerest, főzöttet vagy hidegen készítettet, tartósítószerest, vagy éppen adalékanyagoktól menteset.

Ugyanakkor sajnos a gasztrobloggerek igen nagy hányada elég tájékozatlannak tűnik mindazok fényében, amiket leírnak (legalábbis a jó szándék arra vezérel, hogy inkább gondoljam róluk, hogy tájékozatlanok, mintsem azt, hogy szándoksan tévesztenek meg embereket), mert nagyon, de nagyon sok a téves információ. Szörpöt ugyanis lehet készíteni főzve, vagy főzés nélkül. A főzöttbe - ha jól csináljuk - nem kell tartósítószer, mert a hőkezelés tartósít is. A hidegen készültekbe azonban kell tartósítószer, hiszen anélkül nem fog elállni. Mondhat akárki, akármit, de mindenféle tartósítási eljárást mellőzve nem fog elállni, mert az ellent mondana a biológia törvényeinek.

Egy tehát biztos, hogy ha a szörpöt hosszabb ideig szeretnénk tárolni, akkor valamilyen módon meg kell gátolni benne a káros mikroorganizmusok elszaporodását. Ennek a következő módszerei vannak:

• Hőkezelés, azaz főzzük a szörpöt, majd forrón üvegekbe töltjük, lezárjuk, és úgy hagyjuk kihűlni. Ebben az esetben mire kihűl a szirup, az üvegben vákuum alakul ki, amely meggátolja a romlást. Azonban ilyenkor majdnem minden, az emberi egészségre jótékony hatású tulajdonsága elvész az alapanyagnak. Azért csak majdnem minden, mert az ásványi anyagok megmaradnak a hőkezelés után is, de az esetleges jótékony élő organizmusok elpusztulnak, a vitaminok nagy része pedig elbomlik. Ezen felül némely anyagok a hő hatására át is alakulnak, de ebbe most nem mennék bele, valamint hő hatására egyes színek megfakulnak, megváltoznak. De így adalékanyagoktól és tartósítószerektől teljesen mentesszörpöt kapunk, de ennek ára, hogy a későbbiekben csak és kizárólag élvezeti értéke lesz. Azonban az így készített szörp akár évekig is eláll bontatlanul. Felbontás után viszont már hűtőben kell tartani, mert akármennyi is a cukor benne, a szörp felszínén megjelenhet a penészgomba.
• 
  Hidegen készítjük a szörpöt, és tartósítószerrel gátoljuk meg a romlást. Ebben az esetben a legtöbb vitamin megmarad benne, de ezek is csak egy ideig, mert az állásban szépen lassan lebomlanak (a zöldséges standon lévő zöldségek vitamintartalma is folyamatosan csökken az állás során még akkor is, ha hűtőben tárolják). Ugyanez igaz a színekre is. Eleinte az ilyen nyersszörpöknek gyönyörű színe van, de idővel azok megfakulnak. Azonban ha a szervezetre hasznos élő organizmusok voltak benne, azok elpusztulnak majd egyrészt a magas koncentrációjú cukor/édesítőszer miatt, másrészt az alkalmazott tartósítószer miatt, valamint folyamatosan vesznek oda az értékek a tárolás során is. Tehát minél tovább áll egy ilyenszörp, beltartalmi értéke annál inkább közelít a főzött szörpéhez, csak ebben még lesz tartósítószer is, ami akármelyiket is választjuk, nem lehet hasznos szervezetünk számára, hiszen arra találták ki, hogy megölje az élőt. Ettől tartósít. És bár kicsi koncentrációja nem öl meg minket, de úgy vélem, semmiképp sem való a szervezetünkbe. Ugyanakkor ezeket nem kell főzni, nem kell dunsztolni, és felbontás után sem kell feltétlenül hűtve tárolni. Ez a szörpis eláll akár évekig is.
• Nem főzzük, és nem teszünk bele tartósítószert sem, azonban elkészítéstől az elfogyasztásig hűtve tároljuk. Ebben az esetben szenved a legkevesebb kárt a beltartalom, de a sok cukor/édesítőszer itt sincs jó hatással a hasznos élő tartalomra. Ugyanakkor kétségtelenül ebben marad meg a legtöbb érték (természetesen az állás során ennek is folyamatosan csökken a beltartalmi értéke, míg végül pusztán élvezeti cikké avanzsál). De még mindig ez áll a legközelebb az alapanyag eredeti formájához/értékéhez. Sajnos azonban ennek ára a maximum néhány hetes eltarthatóság.

Ezek voltak a tények, akkor most jöjjenek a tévhitek, amelyek egy része már fentebb le lett írva:

• Sokszor olvasok olyat felkapott gasztro oldalakon vagy gasztroblogokban, hogy főzzük aszörpöt, de ne forraljuk fel teljesen, csak épp 80 fokra, mert így a vitaminok megmaradnak, de a káros mikroorganizmusok elpusztulnak, így végül teljes értékű szörpünk lesz. Ez nem teljesen fedi a valóságot, mert a vitaminok nagyobbik része már 30 fok fölött elkezd elbomlani, így a 80 fokra melegített szirupban egészen biztosan nem marad túl sok vitamin.A 80 fokra melegítés nem elegendő a tartósításhoz, mert bár ezen a hőmérsékleten elég sok mikróba elpusztul már, de közel sem mindegyik, így csak azt érjük el, hogy a 80 fok miatt kialakult vákuum egy darabig elegendő, de szépen lassan tönkremegy a szörp a spájzban. Éppen ezért szokott az ilyen receptekben megbújni a "a biztonság kedvéért tegyünk bele egy kis szalicilt vagy nátrium benzoátot" mondat. Semmit sem ér a 80 fokra melegítés.

• 
  
• 
  
• 
  
• 
  A sok cukor tartósít, így nem kell sem főzni, sem tartósítószert alkalmazni - olvasom sokszor ezt a téves infót is. Ezzel csak az a baj, hogy nem igaz, mert bár a magas cukor koncentráció > 60% már önmagában elegendő ahhoz, hogy a folyadékon belül ne maradjon életben semmi sem (se káros, se hasznos), de azt nem gátolja meg, hogy a szirup tetején megtelepedjen, majd elkezdjen szaporodni a penészgomba. Ettől lehet sokszor olvasni a panaszt a blogok alatt kommentben, hogy nekem megromlott, szürke/zöld foltok lettek a tetején, és dohos szaga/rossz íze lett. A cukor ehhez nem elég, ehhez még vagy kell hogy társuljon a hőkezelés, vagy ahelyett a tartósítószer.

• A másik nagyon gyakori téves infó, hogy ha nem főzzük a szörpöt, akkor megmarad a szép színe. Sajnos ez sem igaz, mert az állás során folyamatosan lebomlanak a szép színekért felelős pigmentek, és fakulni kezd. Ezt a folyamatot teljes mértékben megállítani nem lehet, azonban valamilyen sav hozzáadásával lelassíthatjuk. Ilyen sav lehet a citromsav, aborkősav, vagy akár természetesen a citrom leve. Ezzel még részben a főzött szörpök színe is megőrizhető, de ételfesték, vagy valamilyen más színezési eljárás híján biztosan nem lesz olyan élénk, mint nagyipari társaiké.
• A fentiek után már senki sem fog meglepődni azon, amikor azt mondom, hogy amikor a neves és ismert oldalakon, blogokban azt állítják, hogy a hidegen készült szörp egészséges, akkor az hatalmas nagy tévedés, és félrevezetés. Hogyan is lehetne egészséges, amiben ennyi a cukor? És ha nincs benne cukor akkor is, hogyan lehet egészséges az, amiben a rengeteg édesítőszer kiölte a hasznos anyagok nagy-nagy részét? Hogyan lehet egészséges az, amiben tartósítószer is van? Sehogy! El kéne engedni már engedni ezt a szálat és elfogadni, hogy a szörpöt nem az egészség megőrzése céljából fogyasztjuk, hanem azért, mert finom. A szörpöknek soha nem is volt, és nem is lesz semmilyen egészségmegőrző hatása - kivételt képeznek ez alól a különböző gyógynövényekből készült szirupok, de azokat sosem fogyasszuk hígítva, hanem kiskanállal magában -, a szörpöket csak és kizárólag élvezeti értékük miatt készítjük és fogyasztjuk.

Összegzésül: fogadjuk el a fent leírtakat, és tudjuk be, hogy nem lehet minden egészséges. Még akkor sem, ha a ma - mellesleg helyesen - annyira tudatos szemlélettel próbálunk élni. Mindig is lesznek olyan dolgok a világon, amelyeket nem egészségünkre, hanem inkább érzékszerveinkre gyakorolt hatása miatt fogyasztunk, és amíg meg tudjuk tartani a megfelelő arányokat, nincs is ezzel semmi baj. Szóval, ne akarjunk egészségbomba szörpöt készíteni, mert nem lehet.

Hogy akkor mégis mi a mi tanácsunk?

Inkább főzzük a szörpöt, mert akkor egyáltalán nem kell bele tartósítószer. A citromsavtól, borkősavtól ne féljünk, nem mérgezőek, de ha mégis idegenkedünk tőlük, akkor nagyjából három literenként egy fél citrom levével helyettesíthetjük és ezzel megőrizhetjük a színeket. Mindig tartsuk be a befőzés és a dunsztolás szabályait: tiszta eszközök, tiszta üvegek, legalább 10 perces főzés forralás után, majd azonnal tiszta üvegekbe töltés, új tetővel lezárás, majd dunsztolás. Így nem kell tartósítószer, és szinte biztosan évekig eláll majd a szörp - bár időközben veszíthet színéből. A legkevesebb kárt így okozzuk mind a szörpünknek, mind magunknak, mind pedig családunknak, ha évekre szeretnénk készíteni aszörpöket, szirupokat...

...ha pedig megelégszünk a maximum néhány hetes hűtőben történő eltarthatósággal, akkor ne is főzzük, csak nyomkodjuk ki az alapanyagot vízben, hagyjuk ázni egy napot, szűrjük le, édesítsük, majd palackozva mehet a hűtőbe.

De semmiképp se dőljünk be annak, aki azt ígéri, az ő módszerével főzés, dunsztolás és tartósítószerek nélkül évekig elálló gyönyörű színű maximálisan egészséges, vitalizáló szörpöt készíthetünk, mert erre nagyjából annyi a reális esély, mint a metró aluljáróban ötezerért aranyórát venni kéz alól számla nélkül...

Mindenkinek kellemes szörpkészítést kívánok! :-)

Pizzaszósz készítése házilag – finom házi pizzakrém télire

Régóta tervezzük már a házi pizzaszósz, vagy másik nevén a házi pizzakrém elkészítését télire, mert az én drága feleségem istenien finom pizzás kifliket, és talán még annál is finomabb házi pizzát tud sütni. Ezekhez pedig pizzakrém/pizzaszósz kell. A kettő között tulajdonképpen csak az állaga, a sűrűsége a különbség, de összetevőit tekintve ugyanaz. A pizzához eddig is maga készítette mindig a szószt (kis mennyisége miatt azonban ilyenkor az egyszerűsített változatot), de a pizzás kiflihez eddig a bolti "U" betűs márkájú pizzakrémet vásároltuk. Csakhogy annak íze mindenre hasonlít, csak az igazi pizzaszószéra nem. összetevőit tekintve pedig igen csak hagy maga után kívánni valót, mert tele van nem oda való adalékokkal. Idézünk a honlapjukról: "Összetevők: sűrített paradicsom, cukor, ivóvíz, étkezési só, nyers vöröshagyma, növényi olaj, ételecet, nyers fokhagyma, ízfokozó (Nátrium-glutamát), módosított kukorica-keményítő, őrölt fűszerek, szalonna aroma, sűrítőanyag (xantán-gumi), tartósítószerek (Kálium-szorbát, Kálium-diszulfit*, Nátrium-benzoát), étkezési sav (citromsav), kakukkfű aroma *kén-dioxidot tartalmaz" Egyszerűen szörnyű, mennyi nem oda való alkotóelem van benne. A házi dolgok sokkal finomabbak, ezt tapasztalhattuk az elmúlt napokban is, amikor a házi gulyáskrémetkészítettük, ugyanis az is százszorta finomabb lett a bolti változatnál...

Házilag a pizzaszószból is sokkal jobb minőségűt lehet készíteni, amit ha elég ideig főzzük, úgy besűrűsödik, hogy krémes állagú lesz. A hozzávalók között pedig természetesen sem tartósítószer, sem ízfokozó, sem állagjavítók nincsenek. Csak zöldségek és fűszerek vannak benne, és így is el lehet tenni télire...

Hozzávalók a házi pizzakrémhez:
- 1.5 kg befőző paradicsom , 4 nagy fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma , 1 teáskanál bazsalikom , 1 teáskanál oregánó
- 0.5 mokkáskanál kakukkfű , 3 mokkáskanál konyhasó
- 5 kisebb babérlevél
Házi pizzakrém elkészítése:

Az forrás szerint, ahol a receptet találtuk, a hagymát olajon kell üvegesre párolni, majd utána pépesíteni, de mi nem szeretünk semmit olajosan eltenni télire, ezért ezt a lépést kihagytuk. A paradicsomokat paradicsom paszírozón átnyomtuk, így megszabadultunk a magoktól és a héjtól. A hagymákat és a fokhagymákat pedig zöldségaprítón pépesítettük, majd a fűszerekkel együtt egy lábasba takarék lángon jól összefőztük. Nekünk a kívánt állagot nagyjából két óra főzés után érte el.


Ez valahol középúton van a szósz és a krém között. Ez persze mindenkinél más lehet függően attól, mennyi a víztartalma a zöldségeknek. Ha készen van, halásszuk ki a babérleveleket a szószból, majd forrón töltsük előzőleg alaposan kimosott üvegekbe, zárjuk le, és száraz dunsztba hagyjuk kihűlni. Amikor kivesszük a száraz dunsztból, ellenőrizzük, hogy minden kupak homorú-e. Ha nem, akkor ugyanis nem alakult ki az üvegben a tartóssághoz elengedhetetlenül fontos vákuum. Ez azt jelentheti, hogy a kupak nem zár rendesen. Az ilyen üvegekről vegyük le a kupakot, majd mikróban, vagy aki azt nem szereti, lábasban forralja újra a szószt, majd töltse vissza az üvegbe és egy másik kupakkal lezárva újra tegye száraz dunsztba. Ha minden kupak szépen be van horpadva, akkor mehetnek a kamra polcára.

Mivel nincsen benne tartósítószer, felbontás után tartsuk hűtőben. Garantáltan finomabb, mint a nagyipari változat, és sokkal egészségesebb is annál. Mindenkinek kellemes pizzakrém/pizzaszósz befőzést kívánunk. :-)

Viricseltünk, azaz nyírfanedvet (nyírvizet) gyűjtöttünk

Tavaly novemberben már volt egy posztunk a nyírvizről, vagy Székely nevén a viricsről. Akkor még nem volt a nyírvízbegyűjtéséről személyes tapasztalatunk, csak az általunk megbízható forrásnak ítélt oldalak anyagaiból állítottunk össze egy leírást bevezetőként az idei begyűjtéshez, mert igen! Akkor már tudtuk, hogy idén mi s megpróbálkozunk aviricseléssel. Folyamatosan figyeltem az időjárást, és a rügyfakadást, mert azt olvastam valahol (sajnos már nem emlékszem, hol), hogy tavasszal, amikor a mogyorófa - amely amúgy szintén a nyírfafélék családjába tartozik - rügye eléri a 4-5 millimétert, akkor lehet a nyírfát csapolni. Találtam is pár erre alkalmas nyírfát, és egészen véletlenül, ebből három darab pont egy mogyorófa mellett állt, így igen könnyű volt figyelni a történéseket. A cikk közepe felé lesz egy rövidke videó is arról, hogyan csepeg a fa éltető nedve...

Nyírfanedv története: A nyírfa nedve évszázadok óta értékes itala az emberiségnek. Már a XIII. században egy perzsa geográfus megemlíti, hogy bizonyos ázsiai népek a nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. században az első német természetleíró, Conrad von Megenberg is említi a nyírvizet, mint a hétköznapi emberek frissítő italát. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok és különböző szibériai népek. Észak-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépő skorbut ellensúlyozására szolgál.

A magyar nyelvben fellehető változatos neve arra utal, hogy Magyarországon is igen elterjedt és kedvelt volt. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, évente megcsapolták a nyírfákat, hogy az értékes nyírnedvhez jussanak. Később a nyírfa csapolásával még pezsgőt, nyírbort és nyírsört is készítettek a nedvből.

A nyírfanedv különböző elnevezései: virics (Székelyföld, palócok), nyírlé (Lápos völgye), nyírvíz (Nyírség, Börzsöny), boza (palócok), csiger (Bakony). Szótáraink nyirics néven is említik.

A nyírvizet Nyíregyháza, Debrecen piacain még a múlt században hordószámra árulták. A nyírvíz különösen népszerű ital volt – s részben az napjainkban is – a Székelyföldön, ahol a 16–18. sz.-ban viricses kádat, vicses teknőt említettek nyilvánvalóan a nagy mennyiségű nyírvíz tárolására. Gyergyóban a havasok között viricsfőzőházról is tudunk (1872). A háromszéki székelyek a nyírvíz gyűjtésnél a fa- és erdőkultusz nyomait őrizték meg: az egyik tavaszi ünnepen a legények és leányok csapatosan mennek ki az erdőbe, és táncolás, éneklés közben csapolják meg a nyírfákat.

II. Rákóczi Ferenc egyik levelében (1706) így emlékezik meg a nyírvízről: „nem drágább a nyírvíz az tokaji szüretnél, sem a szamosközi asztag a hernádmellyéki asztag s kazalnál”. 1769-ben canonica visitatióban vetik fel a kérdést, hogy lehet-e a nyírvízzel keresztelni. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok s a különböző szibériai népek. Rasid-el-Din (1247–1318) perzsa geográfus elmondja, hogy a szojótok nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. sz.-ban a nyírvizet említi az első német természetleíró, Conrad von Megenberg, elmondva, hogy a hétköznapi emberek frissítő itala. É-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépő skorbut ellensúlyozására szolgál. – Irod. Kiss Lajos: A nyírvíz (A Földgömb, 1930); Berg, Gösta: Nordskandinaviskt–nordeuropeiskt (Rig, Stockholm, 1933); Györffy István: Viricselés a Székelyföldön (Ethn., 1937); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Berg, Gösta: Att tappa björklake (Gastronomisk Kalender, Stockholm, 1969).

Nemrégen aztán beköszöntött a tavasz, és a fák, bokrok sorra bontogatták rügyeiket. Én árgus szemekkel figyeltem a mogyorófát, mígnem aztán azon is előbújtak a rügyek. Amikor úgy ítéltem meg, hogy elérte a kívánt méretet, akkor tettem egy próbát az egyik nyírfával. Egy vékonyabb ágát megvágtam, és örömmel tapasztaltam, hogy abból bizony csepegni kezdett a nyírvíz. Mivel korábbról még nem volt ilyen jellegű tapasztalatom, arra kellett hagyatkoznom, amit az interneten lehet erről találni. E szerint pedig két módszer adódik a nyírvíz kinyerésére:

1.) Egy hüvelykujjnyi ágat keresztbe elvágunk, és ráhúzunk egy műanyag palackot, hogy abba csepegjen a víz. Ezt a módszert is kipróbáltuk egy már amúgy is sérült ágon, de két problémánk is adódott ezzel a módszerrel. Egyrészt nem túl hatékony, több óra alatt is csupán alig másfél deci vizet nyertünk ki vele a fából, másrészt pedig ezzel maradandó kárt okozunk a fának, hiszen a keresztbe elvágott ág már aligha fog visszanőni. Már pedig ha egy nyírfát évről-évre megcsapolunk ezzel a módszerrel, akkor előbb vagy utóbb, de egyszer biztosan le fog kopaszodni. Szóval, annak okán, hogy mi ezt a módszert károsnak tartjuk, nem is ejtünk a hogyanjáról a továbbiakban szót, áttérünk a második módszerre.

2.) A fán ejtünk egy kör alakú "sebet". A seb mélységére az interneten 5-8 centimétert írnak, de a mi tapasztalatunk az, hogy elegendő a 2-4 centiméter is. Persze a "seb" mélysége nagyban függ a fa kérgének vastagságától, ami pedig a fa életkorával egyenesen arányos. Így tehát, minél vastagabb a nyírfa, annál mélyebb sebet kell rajta ejtenünk. Erre a módszerre egy fafúró is megfelel, vagy bármilyen más alkalmatosság. Az ejtett seb átmérője pedig legalább egy-két centiméter legyen, de a legjobb az, ha a rendelkezésünkre álló, "csapnak" használt alkalmatosság átmérőjéhez igazítjuk.

Itt térnék rá azokra a nagyon jópofa, előre gyártott fém csapocskákra, amelyeket a külföldi oldalakon lehet látni. Azokat használják nyírfa és juharfa csapolására. Mivel azonban azok célspecifikus eszközök, és kicsiny hazánkban (már) nincs nagy gyakorlata a nyírvíz begyűjtésének, így ezeket nem lehet megkapni akármelyik barkácsboltban. Ebből kiindulva mi olyan módszert szerettünk volna kipróbálni, amihez olyan eszközöket használunk fel, amelyek bárki számára elérhetően. Így történt, hogy "csapnak" a kereskedelmi forgalomban kapható sziloplaszt hengerek végére csavarható szűkítőt használtuk fel (kép a cikk végén). Természetesen megfelel bármilyen más fém, vagy műanyag cső is. Mivel azonban ezek egy adott átmérőtől folyamatosan vékonyodnak, mígnem a hegyükben az átmérőjük alig fél centi, könnyebb velük dolgozni. Ahhoz ugyanis, hogy jó hatásfokkal nyerhessük ki a fából az ásványi anyagokban gazdag vizet, pontosan kell illeszkedni a fán ejtett "sebbe". Ezeket a műanyagokat pedig tudjuk könnyedén addig-addig szeletelni, míg végül pontosan illeszkedni fog a fában ejtett sebbe (tehát attól marad benne, hogy szimplán beleszorítjuk a sebbe). Ha mindent jól csináltunk, akkor néhány másodpercen belül elkezd majd csepegni a cső végén az éltető nedű (ez látható cikkünk legfelső képén).

A legtöbb leírás azt javasolja, hogy magasabban (másfél méter körül) ejtsük a sebet a fán, mert akkor a gravitációs is segít. Ha mi így teszünk, akkor a gyűjtőedény - amely a mi esetünkben egy kristályvizes PET palack - rögzítését is meg kellett volna oldani a fán valahogy, ami vagy mindenféle zsinóros kötözgetős bűvészkedést igényelt volna, vagy további sebeket kellett volna ejteni a fán (kampónak). Mi itt megint eltértünk a javaslattól, mert nem akartunk sem bűvészkedni, sem pedig a kelleténél jobban megsebezni a nyírfát. Ezért mi a lyukat pont olyan magasba fúrtuk, amilyen magas PET palackunk volt. Így, ahogyan az a képen is látható, roppant egyszerűen sikerült ezt a kérdést megoldanunk. Természetesen ezt csak olyan helyen lehet így megoldani, ahol nem vizelnek állatok (és emberek sem) a fa tövébe. Nekünk magántulajdonban lévő fákon volt szerencsénk kísérletezni, és mivel tudtuk, hogy ott semmi és senki nem vizel a fák tövébe, bátrak voltunk. :-) Most, miután sikerült jól kibeszélni, hogy milyen filléres eszközökkel (is) lehet mennyire könnyen nyírvizet gyűjteni, essen néhány szó arról is, hogy mennyi idő alatt mennyit sikerült begyűjteni...

Ezt fald fel! - Nyírfacsapolás, azaz viricselés

https://www.youtube.com/watch?v=Zz1n_ueSh-0

Xylitol (eng.).wmv

https://www.youtube.com/watch?v=dxuTuWeHDVw

Tövis I.

https://www.youtube.com/watch?v=o7CjZmB7NKY

Tövis II

https://www.youtube.com/watch?v=8zx4MttAhr0

Lovász S16

https://www.youtube.com/watch?v=2yttAz-oEfk

Lovász Gyula: kovácsolt szakácskés

https://www.youtube.com/watch?v=VQJfO0DgRts

Lovász Késes Műhely - bevonat teszt

https://www.youtube.com/watch?v=nk7U1Pba7Qc

Lovász Késes Műhely - egy S16 születése

https://www.youtube.com/watch?v=82JoONa2MvQ

Husqvarna, MBB pro, Hultafors

https://www.youtube.com/watch?v=0WMz_9IAqyE

Szabó balta

https://www.youtube.com/watch?v=egGHDf4oZi4

Magyar Bushcraft Balta

https://www.youtube.com/watch?v=uzu5StI-YQ4

Magyar Bushcraft Balta készítése

https://www.youtube.com/watch?v=tz5R2OOJWxs

14. Kalapálási alapismeretek

https://www.youtube.com/watch?v=xV2yMyZZ4lU

15. Kovácsolás - Kézi

https://www.youtube.com/watch?v=9Fp2jbLdXXI

16. Kovácsolás - Gépi

https://www.youtube.com/watch?v=ltGfXLjLQyw

12. Acélok hőkezelése I

https://www.youtube.com/watch?v=ChpQ3zRx50E

13. Acélok hőkezelése II. - Védőgázas és indukciós eljárások

https://www.youtube.com/watch?v=I5n3JJs6cIY

Az edzés alapjai.wmv

https://www.youtube.com/watch?v=iMq-UEP0lTQ

Faragószerszámok, faragóvésők, szerszámok hőkezelése

https://www.youtube.com/watch?v=PbzP1u0Wq-k

Késélezés, szerszám, véső élezés / Whetting knives, tools, chisels. www.keselezes.info

https://www.youtube.com/watch?v=MZ_J_89AJQk

Fenés,élezés 1. www.pedikur-manikur.ucoz.hu

https://www.youtube.com/watch?v=-thcyPtiaYM

Fenés,élezés 2. www.pedikur-manikur.ucoz.hu

https://www.youtube.com/watch?v=02G1C9QsG7s

magnes, husdaráló élezés

https://www.youtube.com/watch?v=bFhXRT5UgN8

Ezzel a módszerrel nekünk este nyolctól reggel négyig - ez nyolc óra - 2.7 liter nyírvizünk lett, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt átlagosan majdnem 3 dl nyírvizet sikerült kinyernünk egy nagyjából 40-50 cm átmérőjű nyírfából. Ha figyelembe vesszük a fa átmérőjét, akkor ez nem olyan rossz arány. Természetesen vastagabb fából több lé nyerhető ki egységnyi idő alatt. Mi több fát is megcsapoltunk egyidejűleg, de mivel a fák életkora hasonló volt, így nem volt jelentős különbség a fákból kinyert mennyiségek, és az ezekhez szükséges idők tekintetében.
Néhány fontos szabály:

• egy fát egy tavasszal csak egyszer, és csak egy sebből csapoljunk. Következő évben újra csapolható.
• a csapolás befejeztével a sebet tömjük be a fa tövéből származó földdel, hogy a seb gyorsabban gyógyuljon
• ne használjuk az ág átmetszését a fa megcsapolására, mert azzal visszafordíthatatlan kár keletkezik a fában (az ág nem nő vissza).
• csak és kizárólag magántulajdonban lévő fát csapoljunk meg (természetesen a tulajdonosának hozzájárulásával).
• csak annyi fát csapoljunk meg, amennyit feltétlenül szükséges, mert a nyírvíz nem tartható el sokáig.

Milyen összetevőket tartalmaz a nyírfanedv?

A nyírfanedv egy színtelen folyadék, amely betulint, komplex szerves savakat (főként: nikotinsav, almasav, glutaminsav), ásványi anyagokat (makroelemek, mikroelemek, nyomelemek, főként: kálium, kálcium, nátrium, magnézium, mangán, foszfor, cink, réz), fruktózt, glükózt, aminosavakat, vitaminokat, proteineket, természetes erjesztő anyagokat, növényi fitovegyületeket, és fitoncidokat (antimikrobális szerves vegyületek, amit a növények termelnek saját „immunrendszerük" védelmére) tartalmaz kimutatható mennyiségben. Anyírfanedv egy magas biológiai hasznosulású, természetes élelmiszer.

Nyírfanedv hatásai

A nyírvíz a szervezetben a homeosztázis, a belső egyensúly visszaállításában vesz részt. A homeosztázis felborulásáért felelős méreganyagokat, salakanyagokat magába zárja, míg kolloidális összetevőit a sejtjeink hasznosítják. Ioncsere képessége egyedülálló.

A betulin (betulinol) és a fitoncidok tartalma miatt a nyírfanedv a vizeletkiválasztó rendszer és az emésztőszervrendszer támogatója.

Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással bír. Golyva, tüdőbaj, vesebántalmak ellen is fogyasztják. Vértisztító hatású. Ízületi kopások és reumás fájdalmak enyhítésére is alkalmazzák. Energetizál. Extra vitalitást nyújt a szervezetnek. Erősíti az immunrendszert. Tisztítja a nyirokrendszert. Gyorsan felszívódik a gyomorban. Méregtelenítő és lúgosító hatást fejt ki. Tisztító kúra és léböjt során kiválóan alkalmazható. A nyírfanedv mágneses erőként viselkedik a szerves hulladékokat illetően, mint a salakanyagok, mérgezőanyagok. Valódi sejtszintű, váladék elvezető szerepet tölt be. Magába szívja a rosszat, cserébe pedig otthagyja a gyógyító tulajdonságait.

Felgyorsítja az anyagcserét, ezért a testsúlykontroll során sikerrel alkalmazható. Alkalmas a test folyadék-elektrolitikus egyensúlyának megőrzésére még erős fizikai igénybevétel esetén is. Izotóniás italként működik. Az edzések és a versenyek alatt a sportolók vízfogyasztását korlátozzák, mivel a víz nem szívódik fel azonnal az emberi testben, amitől a gyomor nagyon nehéz lesz. A nyírfanedvkönnyedén felszívódik, az izmokat oxigénnel látja el az anyagcsere folyamatokban. A nyírfanedvtermészetes elemei segítik a test só - víz háztartásának fenntartását.

Külsőleg alkalmas a bőr és a hajas fejbőr ápolására: A nyírfanedv molekuláris szerkezete a bőr számára fontos alapanyag. Táplálja, és sejtszinten hidratálja a bőrt, pH értékét egyensúlyba állítja. Gyulladáscsökkentő tulajdonságai felületi hámsérülések, sebek, fekélyek, bőrproblémák (pattanások, psoriasis, ekcéma) kezelésére is alkalmassá teszik. Naponta legalább 2x (reggel és este) masszírozzuk be az érintett területet, vagy tegyük pumpás fejjel ellátott palackba és permetezzük a felületre. A savas pH a fejbőrön is megjelenik. Ennek hatására a hajszálak elvékonyodnak, elgyengülnek. Hajhullás, fejbőrzsírosodás, erős korpaképződés, seborrhea vagy pattanások jelennek meg. A nyírfanedv fejbőrbe masszírozva segít megszüntetni a savasodás következményeit, sejt-szinten regenerálja a hajhagymákat és tölti fel azok raktárait. Ilyen esetben a száraz fejbőrbe masszírozzuk be, a probléma fokától függően heti 2-3x, vagy akár mindennap. A nyírfanedvet akár a bőrről, akár a hajról nem kell lemosni.

Csökkenti a hisztamin termelést, így az asztmás, allergiás tüneteket is. Egyes összetevői antioxidánsként szolgálnak.

Nyírfanedv - A nyírfa folyékony kincse a nyírvíz

Milyen az íze a nyírvíznek?

A nyírfanedv hasonlít a friss víz ízéhez, egy kis édeskés mellékízzel, valamint a fa aromájával.

"Édös virics foj a fából,

Jere ki rózsám a házból,

Én bemennék, de az anyád

Tudom, hogy haragszik reám."

/székely népdal/

Nyírfanedv története

A nyírfa nedve évszázadok óta értékes itala az emberiségnek. Már a XIII. században egy perzsa geográfus megemlíti, hogy bizonyos ázsiai népek a nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. században az első német természetleíró, Conrad von Megenberg is említi a nyírvizet, mint a hétköznapi emberek frissítő italát. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok és különböző szibériai népek. Észak-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépő skorbut ellensúlyozására szolgál.

A magyar nyelvben fellehető változatos neve arra utal, hogy Magyarországon is igen elterjedt és kedvelt volt. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, évente megcsapolták a nyírfákat, hogy az értékes nyírnedvhez jussanak. Később a nyírfa csapolásával még pezsgőt, nyírbort és nyírsört is készítettek a nedvből.

A nyírfanedv különböző elnevezései: virics (Székelyföld, palócok), nyírlé (Lápos völgye), nyírvíz (Nyírség, Börzsöny), boza (palócok), csiger (Bakony). Szótáraink nyirics néven is említik.

A nyírvizet Nyíregyháza, Debrecen piacain még a múlt században hordószámra árulták. A nyírvíz különösen népszerű ital volt – s részben az napjainkban is – a Székelyföldön, ahol a 16–18. sz.-ban viricses kádat, vicses teknőt említettek nyilvánvalóan a nagy mennyiségű nyírvíz tárolására. Gyergyóban a havasok között viricsfőzőházról is tudunk (1872). A háromszéki székelyek a nyírvíz gyűjtésnél a fa- és erdőkultusz nyomait őrizték meg: az egyik tavaszi ünnepen a legények és leányok csapatosan mennek ki az erdőbe, és táncolás, éneklés közben csapolják meg a nyírfákat.

II. Rákóczi Ferenc egyik levelében (1706) így emlékezik meg a nyírvízről: „nem drágább a nyírvíz az tokaji szüretnél, sem a szamosközi asztag a hernádmellyéki asztag s kazalnál”. 1769-ben canonica visitatióban vetik fel a kérdést, hogy lehet-e a nyírvízzel keresztelni. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok s a különböző szibériai népek. Rasid-el-Din (1247–1318) perzsa geográfus elmondja, hogy a szojótok nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. sz.-ban a nyírvizet említi az első német természetleíró, Conrad von Megenberg, elmondva, hogy a hétköznapi emberek frissítő itala. É-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépő skorbut ellensúlyozására szolgál. – Irod. Kiss Lajos: A nyírvíz (A Földgömb, 1930); Berg, Gösta: Nordskandinaviskt–nordeuropeiskt (Rig, Stockholm, 1933); Györffy István: Viricselés a Székelyföldön (Ethn., 1937); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Berg, Gösta: Att tappa björklake (Gastronomisk Kalender, Stockholm, 1969).

Nyírfanedv csapolása

A nyírfanedv a nyírfa "vére". Ez a különleges anyag egy évben egyszer gyűjthető és mindössze 3 hét áll rendelkezésre a csapolásra. (fotó forrása:magyarmegmaradasert.hu)

Nyáron a nyírfák magukba szívják és elraktározzák a napfényből származó energiát és egyéb tápanyagokat, hogy a következő évben használják fel azokat a növekedéséhez. Ahogy az őszi nappalok rövidebbé és hidegebbé válnak, a nyírfák a nyár alatt felhalmozott energiát a gyökereikben tárolják, várva a tavaszt és ezzel a fa felébredését. A hosszú és hideg tél alatt a nyírfák pihennek. Energiaraktáraik biztonságban vannak a gyökerekben. Amint megjön a tavasz, a nappalok hosszabbak lesznek és a hó olvadni kezd, a nyírfák felébrednek és a gyökerükben tárolt energia által készen állnak az új növekedési időszakra. A nyírfaerdő tavaszi ébredését jelzi, ha letörünk egy ágat és az a törésnél csöpögni kezd. Ez a biztos jele annak, hogy a „Mahla", a nyírfavíz a gyökerekből az ágak felé áramlik. Ha a fülünket a fa törzséhez szorítjuk, még hallani is lehet a nyírfavíz áramlását a fában. Egy régi finn népi megfigyelés szerint a nyírfavíz akkor kezd el keringeni a törzsben, amikor a hó teljesen elolvadt egy jól látható kört hagyva a fa lábánál.

A csapolás úgy történik, hogy a nyírfába vagy mélyedést, gödröcskét (Nyírség: lék, vék, tejke; Székelyföld: göbéc, gübü, hajk) vájnak, s az abba összegyűlt levet kiszürcsölik, (bodza)csővel kiszívják, vagy (manapság korszerűbb eljárással) a fákat 5-8 cm mélyen meglékelik és csöveket raknak bele, amin keresztül kifolyik a nyírfalé. A fának ez az eljárás nem árt, mert csupán a tápanyag egy része folyik ki, és a megcsapolás helyei a növekedés során automatikusan benőnek. Ezt leginkább a vérvételhez lehetne hasonlítani.

Egy másik módszer lehet, ha egy hüvelyk újjnyi ágat ferdén elvágunk, majd erre csövet húzunk, és azt egy üvegbe vezetjük. De ha nem akarunk csövekkel vacakolni, akkor olyan ágat válasszunk, amely még kényelmesen belefér a gyűjtéshez felhasználni kívánt üvegünk szájába. Az üveget valahogyan rögzítsük az ághoz, és várjunk türelemmel. A ferde vágás mentén a folyadék szépen lassan meg fogja tölteni az üvegünket (fotó forrása: egeszseges-eletmodszerek.hu).

A nyírfanedvet frissen, üdítő italként vagy erjesztve, szeszesitalként fogyasztják. Olykor a bort ízesítik vele. A nedv gyorsan megerjed, ezért amit nem tudunk frissen elfogyasztani, azt fagyasszuk le. A legjobb jégkockatartóban, akkor mindig a kívánt mennyiséget tudjuk később felolvasztani. Ezenkívül tartósíthatjuk alkohollal, ebben az esetben 3 rész nedvhez 1 rész magas százalékú alkoholt keverjünk, A tavaszi tisztítókúrához lehetőleg ne az alkoholos tartósítást válasszuk, a legjobb mindennap frissen csapolni, 1-2 dl-nyit, de ha ez nem kivitelezhető, maradjunk a nyírfanedv-jégkockáknál, amelyeket felolvasztva naponta többször, az étkezések között fogyasszunk el.

Milyen összetevőket tartalmaz a nyírfanedv?

A nyírfanedv egy színtelen folyadék, amely betulint, komplex szerves savakat (főként: nikotinsav, almasav, glutaminsav), ásványi anyagokat (makroelemek, mikroelemek, nyomelemek, főként: kálium, kálcium, nátrium, magnézium, mangán, foszfor, cink, réz), fruktózt, glükózt, aminosavakat, vitaminokat, proteineket, természetes erjesztő anyagokat, növényi fitovegyületeket, és fitoncidokat (antimikrobális szerves vegyületek, amit a növények termelnek saját „immunrendszerük" védelmére) tartalmaz kimutatható mennyiségben. A nyírfanedv egy magas biológiai hasznosulású, természetes élelmiszer.

Nyírfanedv hatásai

A nyírvíz a szervezetben a homeosztázis, a belső egyensúly visszaállításában vesz részt. A homeosztázis felborulásáért felelős méreganyagokat, salakanyagokat magába zárja, míg kolloidális összetevőit a sejtjeink hasznosítják. Ioncsere képessége egyedülálló.

A betulin (betulinol) és a fitoncidok tartalma miatt a nyírfanedv a vizeletkiválasztó rendszer és az emésztőszervrendszer támogatója.

Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatással bír. Golyva, tüdőbaj, vesebántalmak ellen is fogyasztják. Vértisztító hatású. Ízületi kopások és reumás fájdalmak enyhítésére is alkalmazzák. Energetizál. Extra vitalitást nyújt a szervezetnek. Erősíti az immunrendszert. Tisztítja a nyirokrendszert. Gyorsan felszívódik a gyomorban. Méregtelenítő és lúgosító hatást fejt ki. Tisztító kúra és léböjt során kiválóan alkalmazható. A nyírfanedv mágneses erőként viselkedik a szerves hulladékokat illetően, mint a salakanyagok, mérgezőanyagok. Valódi sejtszintű, váladék elvezető szerepet tölt be. Magába szívja a rosszat, cserébe pedig otthagyja a gyógyító tulajdonságait.

Felgyorsítja az anyagcserét, ezért a testsúlykontroll során sikerrel alkalmazható. Alkalmas a test folyadék-elektrolitikus egyensúlyának megőrzésére még erős fizikai igénybevétel esetén is. Izotóniás italként működik. Az edzések és a versenyek alatt a sportolók vízfogyasztását korlátozzák, mivel a víz nem szívódik fel azonnal az emberi testben, amitől a gyomor nagyon nehéz lesz. A nyírfanedv könnyedén felszívódik, az izmokat oxigénnel látja el az anyagcsere folyamatokban. A nyírfanedv természetes elemei segítik a test só - víz háztartásának fenntartását.

Külsőleg alkalmas a bőr és a hajas fejbőr ápolására: A nyírfanedv molekuláris szerkezete a bőr számára fontos alapanyag. Táplálja, és sejtszinten hidratálja a bőrt, pH értékét egyensúlyba állítja. Gyulladáscsökkentő tulajdonságai felületi hámsérülések, sebek, fekélyek, bőrproblémák (pattanások, psoriasis, ekcéma) kezelésére is alkalmassá teszik. Naponta legalább 2x (reggel és este) masszírozzuk be az érintett területet, vagy tegyük pumpás fejjel ellátott palackba és permetezzük a felületre. A savas pH a fejbőrön is megjelenik. Ennek hatására a hajszálak elvékonyodnak, elgyengülnek. Hajhullás, fejbőrzsírosodás, erős korpaképződés, seborrhea vagy pattanások jelennek meg. A nyírfanedv fejbőrbe masszírozva segít megszüntetni a savasodás következményeit, sejt-szinten regenerálja a hajhagymákat és tölti fel azok raktárait. Ilyen esetben a száraz fejbőrbe masszírozzuk be, a probléma fokától függően heti 2-3x, vagy akár mindennap. A nyírfanedvet akár a bőrről, akár a hajról nem kell lemosni.

Csökkenti a hisztamin termelést, így az asztmás, allergiás tüneteket is. Egyes összetevői antioxidánsként szolgálnak.

Forrás: magyarmegmaradasert.hu, mek.oszk.hu, egeszseges-eletmodszerek.hu

---

Figyelem! A hazánkban életben lévő jogszabályok alapján állami / önkormányzati tulajdonú erdőben / telken / területen tilos a fák megcsapolása, mert természetkárosításnak minősül. Kizárólag magántulajdonú erdőben / telken lehet fát csapolni a tulajdonos engedélyével.

Meggybor készítése házilag – házi meggybor

Anyósomék hoztak nekünk egy jó adag (16 kg) meggyet még a múlt hónapban, amelynek kisebbik részéből istenien finom házi meggyszörp készült, a nagyobbik feléből pedig a jelen poszt alanyát képező házi meggybor. Aki rendszeres olvasója a blognak, az már bizonyára találkozott nem egy házi borunkkal, hiszen ha nem is túl sűrűn, de azért rendszeresen kísérletezgetünk ezzel is. Olyannyira, hogy hasonló borunk már volt, csak éppen vadgyümölcsből készült (Vadcseresznye-sajmeggy házi bor – csemegebor).

Most szintén egy csemegebor volt a cél, mert sem én, sem a feleségem nem szeretjük a száraz, savanyú borokat, főképp nem, ha gyümölcsborról van szó. Ezért a mostani házi meggyborunk is egy édes bor lett. Na nem sziruposan, szájösszeragadósan édes, de mindenképpen közelebb áll az édeshez, mint a félédeshez. Ugyanakkor annyira finom lett, hogy hiába több, mint tíz liter lett, nem fog sokáig tartani...

Hozzávalók a házi meggyborhoz:
- 10 kg meggy , 3+2 liter víz , 2+1 kg kristálycukor
- 1 csomag élesztő , 5 mokkáskanál citromsav , 3 gramm borkén

Házi meggybor elkészítése:

Az egész azzal kezdődik, hogy felmászunk a fára, és szedünk magunknak meggyet... :-) Na de viccet félre! A meggyet alaposan mossuk meg, majd egy akkor vödörbe tegyük, amit maximum félig tölt meg. Nem kell kimagvalni, azt megoldjuk mindjárt. Most jön az, hogy a gyümölcsöt törni kell. Ha nem szeretnénk, hogy fröcsköljön, akkor jobban tesszük, ha már most öntünk rá legalább három liter vizet a fent említett mennyiségből. Ezután mindkét kezünkkel nyúljunk a vödörbe, és a markunkkal kezdjük el szétnyomkodni a meggyeket. Ez eltart egy darabig, de nekem semmilyen eszközöm nem volt a kezemen kívül, amivel ezt hatékonyabban tudtam volna csinálni. Akinek van, az teheti ahogy akarja, a lényeg, hogy a magok ne törjenek össze. A gyümölcsök zúzását addig kell végezni, mígnem nagyjából minden szemet sikerült jól szétroncsolni.


Ha ez megvan, akkor lassan kevergetve a magok többsége feljön a tetejére, amit egy szűrőkanállal le is szedhetünk. Nem kell minden magot már most kiszedni, elég ha a nagy részétől sikerül megszabadulni. Ez után keverjük el a lében a citromsavat. Ennek a lényege a gyümölcs gyönyörű színének megőrzése, mert ennek híján hajlamos a barnulásra, és akkor veszít esztétikai értékéből, ráadásul az oxidáció során kicsit az íze is megváltozik. Na de visszatérve a lényeghez: amint jól elkevertük benne a citromsavat, takarjuk le egy konyharuhával a vödröt, és tegyük 20-25 fokos helyiségbe két-három napra előerjedni. Naponta legalább kétszer alaposan keverjük át, nehogy a tetején megfogja a penész.

A harmadik napon (ekkorra már kellemes alkoholos cefre szaga van, és a gyümölcshúsból szinte kiázott minden lé) le kell szűrni. Én erre a célra egy gyümölcsmosó szűrőtálat használtam. Ezen a gyümölcshéj nagy része és az összes mag fennakad, a lé viszont zavartalanul átfolyik. A szűrést követően (nekünk 9 liter levünk lett) keverjünk el benne két kilogramm cukrot teljes oldódásig, adjuk hozzá a megadott mennyiségből még hátra lévő két liter vizet (nekünk így lett 11 liter mustunk), majd mehet az erjesztő edénybe, ami esetemben egy 15 literes üvegballon, amit a nem régen kaptam az egyik kedves kollégámtól. Ha ez erjesztő edényben van, akkor jön az élesztő hozzáadása, ami lehet borászati fajélesztő, vagy sütőélesztő is akár. Én ez utóbbit szoktam használni, bár az "igazi" borászok szerint ez pancsolás. Az elmúlt évek során sok kedves ismerősöm kóstolta már a házi gyümölcsboraimat, de még egyik sem panaszkodott, sőt! Úgy itták, mintha utoljára innának az életben. Szóval, szerény véleményem szerint megfelel a sütőélesztő is.


Miután ezt hozzáadtuk, le kell zárni az üveget olyan módon, hogy a keletkező széndioxid távozni tudjon, de levegő ne juthasson az erjesztő edénybe. Erre a célra találták fel a borászati kotyogót, amelyet megvehetünk gazdaboltban, vagy borászati kellékeket forgalmazó üzletekben, de nem muszáj ebbe pénzt ölni. Elegendő az is, ha üveg szájába dugót dugunk, a dugón fúrunk egy legalább 1.5-2 cm átmérőjű lyukat, és ebbe beledugunk egy ugyanilyen keresztmetszetű PVC csövet, amelynek másik végét egy edény vízbe dugunk. Nekem nem volt dugóm az üveghez, én egy lufival oldottam meg ezt. De aki szélesebb szájú üveget használ, akár az alábbi cikkben leírt módon gumikesztyűvel is pótolhatja aborászati kotyogót. Ennek az egésznek a működése a következő: az alkoholos erjedés folyamán az élesztőgombák a cukrot bontják le alkoholra, és széndioxidra. A széndioxid először kiszorítja majd az üvegben lévő levegőt, majd szépen lassan elkezd maga a széndioxid is távozni. Ez bugyogó hangot ad a vízbe lógó csőből előtörve. A víz kiengedi a nyomás miatt a széndioxidot, de elzárja a levegő útját. Ha ezt nem tennénk, és az erjedés közben a készülő bor felszínét tartósan levegő érné, akkor a levegőben mindenhol ott lévő ecetbaktériumok elkezdenék a termelődő alkoholt lebontani vízzé és ecetsavvá, így a végén nem meggyborunk, hanem meggyecetünk lenne. Ezt meg nem szeretnénk...

Szóval, ebben az állapotban hagyjuk érintetlenül erjedni nagyjából 20-25 fokos helyiségben(ha borászati fajélesztőt használunk sütőélesztő helyett, akkor érdemes odafigyelni, hogy milyen élesztőt veszünk. Van ugyanis alsó- és felső erjesztésű is, és mindkettőnek már hőmérséklet tartomány az ideális). Naponta nézzünk rá a borra, és amikor már nem látunk buborékokat távozni a PVC csőből, akkor lezajlott a zajos, vagy másként mondva a főerjedés. Itt ennél a pontnál el kell döntenünk, hogy milyen bort szeretnénk (száraz, félszáraz, félédes, édes), mert attól függ a folytatás.

A fennmaradó 1 kg cukorból attól függően, mennyire akarjuk édesíteni a végeredményt adagoljunk a borhoz. Ha mindet hozzáadjuk, akkor egy kellemes, de nem túl szirupos édes desszertbort kapunk. Mi ezt szeretjük, így mi mindet hozzáadtuk. Azt a következőképpen végezzük. Lopóval, vagy gumicsővel szívjunk le a borból két liternyit, majd a kívánt mennyiségű cukrot keverjük el benne oldódásig. Öntsük vissza az erjesztő edénybe, majd zárjuk vissza a kotyogóval, és hagyjuk így erjedni még egy napot. Ez azért jó, mert újra beindul a zajos erjedés, és az újra aktiválódó élesztőgombák és nagy mennyiségű széndioxid kiöl minden károsat a borból, ami esetleg bekerülhetett a cukorral. Egy nap erjedés után szedjük le a kotyogót, majd jöhet a kénezés.

Aki száraz bort akar, az az előző bekezdést átlépve innen folytassa. A borból vegyünk le lopóval vagy gumicsővel nagyjából egy liternyit, majd abban keverjük el a megadott mennyiségű borként. Ezt öntsük vissza a borba, majd hagyjuk nyitva az erjesztő edényt, csak egy textillel takarjuk le, és hagyjuk így néhány napig, míg elkezd leülepedni a nagyja. Ezt szemmel jól fogjuk látni az edény alján. Ezt követően gumicsővel fejtsük le egy másik edénybe (ez az első lefejtés) úgy, hogy az alján lévő üledéket ne keverjük fel. Ha megvan, akkor ebben az edényben hagyjuk ülepedni nagyjából 10-15 napig.

Amikor szép tiszta, jöhet a következő lefejtés, és egyben a palackozás. Nekünk a végeredmény 1 db 5 literes demizson, és 6 db 0.75 literes (a 6. nincs a fotón, mert azt a fáradtságos munka jutalmaként megittuk) palack lett tele, de mi a boros üvegekbe simán beletöltöttünk 0.8 litert. Nagyon finom bor lett, csak vigyázni kell vele, mert itatja magát, és az ember nem érzi az erejét. Egyszer csak azt veszi észre, hogy a lába már nem engedelmeskedik... :-)

Mindenkinek kellemes meggyborkészítést kívánunk! :-)

Mézbor készítése házilag akácmézből - házi bor

Már jó ideje játszadozom a mézbor gondolatával. A borkészítési láz ez év augusztusában tört rám, amikor azon gondolkodtam, mit is készíthetnék azokból a gyönyörű piros húsú almákból, amelyeket a Gellért-hegyen szedtem. Akkor készítettem el életem első saját erjesztésű házi borát, és az eredmény egy nagyon finom nedű lett. Azóta többféle gyümölcsből, bogyóból (birs, csipkebogyó, galagonya, naspolya) készítettem már bort, de hónapok óta az egyik legkívánatosabb dolog a mézbor volt a számomra. Sokat olvasgattam az interneten a mézborról és annak elkészítéséről, és egyre jobban megtetszett a dolog. El is határoztam, hogy karácsony környékén elkészítem majd...

Azt kellett azonban tapasztalnom a mézbor leírások között kutakodva, hogy ezzel kapcsolatban is sok butaságot, sok tévedés, és sok szemtelen hazugságot képesek leírni. A kedvenceim azok a mézbor receptek, amelyek valamilyen házi vagy bolti bor mézzel történő ízesítésével készülnek. Ezek között vannak fűszerezettek, és nem fűszerezettek is. Na kérem, ez az, ami a szemtelen hazugság kategóriája. Ezek ugyanis nem mézborok, hanem mézzel ízesített borok, azaz mézes borok. Mint ahogyan az is hazugság/átverés, amikor mézbor receptebe valaki azt írja le, hogy tiszta szeszt keverjünk el megfelelő arányban vízzel hígított mézben("Mézbor: Keverjünk össze egy deci tiszta alkoholt 2 deciliter mézzel meg 2 deciliter almalével."). Na ez az, ami aztán még a legjobb szándékkal sem nevezhető mézbornak. Kipróbálásét egyetlen épp eszű embernek sem javaslom, mert ez már csak pancs...

A mézbor ugyanis nem más, mint a méz vízzel hígított elegyéből alkoholos erjesztéssel előállított ital. Tehát nem egy már elkészült bor, amelyhez utólag adtunk némi mézet is, hanem erjesztett méz. Hogy akkor minek vízzel hígítani? Azért, mert a méz önmagában túl tömény ahhoz, hogy be tudjon erjedni. Ezért a megfelelő arányban hígítani kell vízzel, majd mivel a méznek nincsen megfelelő savtartalma - a bor egészséges erjedéséhez és fejlődéséhez pedig ez is kell -, így ezt borkősav vagy citromsavhozzáadásával pótolni kell. Ezen felül nem kell hozzá más, mint némi fűszer (ízlés szerint), víz, szobahőmérséklet és sok-sok türelem. És higgyétek el, megéri a türelem, mert az alkoholos erjedés során olyan íz és aromaanyagok szabadulnak fel, amelyektől megkapja igazi jellegzetes ízét a mézbor. Ezt pedig semmilyen utólag ízesített lötty nem tudja prezentálni...

A hozzávaló mézet ezúttal is Lendvai Tibor méhész, apiterapeuta méhészetétől, a Tibi Méztől rendeltük, mert kiváló magyar termelői mézet és egyéb méhészeti termékeket kínál emberbarát árakon, és még mennyiségi kedvezmény is van nála. Mi elégedettek vagyunk aTibi Mézzel, pedig ehhez a recepthez nem keveset használtunk fel belőle. :-)

Hozzávalók a mézborhoz:

• - 1.5 kg méz (kb. 1.3 liter)

- fahéj
- 5 gramm szárított sütőélesztő
- 3.7 liter víz (5 liter - a méz űrtartalma)

- 4 g citromsav vagy borkősav

- 1.5 gramm borkén

Mézbor elkészítése:

A mézet keverjük össze a fellangyosított(maximum 30 fok) vízzel és a citromsavval - vagy borkősavval - (ez nálunk 2013.12.01-én történt meg). Az eredeti recept azt írta, hogy a méz és víz elegyét forraljuk fel, majd két órányi forralás alatt többször is szedjük le róla a képződő habot. Erre az eredeti recept szerint azért van szükség, hogy megakadályozzuk a vadélesztők bejutását (valahol azt is olvastam, hogy ettől tisztább, átlátszóbb lesz a végeredmény). Egy baj van csak ezzel: ha a mézet felforraljuk, akkor elvész belőle minden, amitől a méz annyira értékes kincs, és csak egy finom ízű - de egyébként hasztalan - édes szirup marad belőle. Ezért én úgy döntöttem, hogy vállalok minden következményt, és nem fogom a mézet felforralni (mint utóbb kiderült, ez jó ötlet volt). A vadélesztők miatt a hozzáadott élesztő okán nem aggódtam. A működési mechanizmus ugyanis az, hogy ha egy élettérben több faj számára is megfelelőek az életkörülmények, akkor igen nagy a valószínűsége, hogy az a faj fog elszaporodni, majd egyeduralkodóvá válni a többi fajt kiszorítva, amelyiknek elsöprő többséggel nagyobb az egyedszáma. A levegő, a csapvíz bizonyosan nem csírátlan, de egy légmentesen lezárt üvegben egészen biztos, hogy a hozzáadott élesztőfaj lesz egyedei lesznek túlnyomó többségben, így minden más fajt ki fognak szorítani. Feltételezésem be is jött, de erről majd később.

Szóval, ott tartottunk, hogy keverjük össze a mézet a langyos vízzel és a citromsavval - vagy borkősavval - (ez nálunk 2013.12.01-én történt meg), majd dobjunk a tetejére 5-6 darab nagyobb fahéjat, vagy egy egész rúdnak a felét. Az eredeti recept nagyobb mennyiségről szólt, így arányaiban abban kevesebb a citromsav. Nekünk azonban az a tapasztalatunk, hogy ilyen mennyiségbe kell a 4 gramm. A fahéj íze kesernyés felhangot kölcsönöz majd a bornak, így semmiképp se vigyük túlzásba. Öntsük az egészet egy ötliteres befőttes üvegbe, vagy demizsonba. Ha ezzel megvagyunk, vegyünk ki fél liternyit a még langyos mézes léből. Keverjük el benne az élesztőt, és hagyjuk dolgozni úgy 15-20 percig. Amikor már szépen felhabzott, öntsük vissza az üvegbe, majd zárjuk leborászati kotyogó segítségével. Én a  helyett egy saját találmányú házilagos módszert szoktam használni, amelyről a borászati kotyogóról írott bejegyzésben lehet bővebben olvasni (Eddig ugyanis minden házi borunknál külön leírtuk, de már beleuntam ebben, nincs kedvem folyton magamat ismételni. Ott van, tessék elolvasni ott).borászati kotyogó
Az erjedés az élesztő hatására nagyon hamar be fog indulni, majd erős habzásba csap át. Ez az erős habzás az úgynevezett zajos erjedési folyamat. Ez néhány nap alatt lezajlik. Ezt követően még legalább két hétig - de lehet tovább is - el fog tartani a lassú erjedés. Ennek ideje függ a hőmérséklettől, a méz minőségétől, az élesztő fajtájától, az üvegben kialakult széndioxid párna nyomásától, stb. Szóval, sok mindentől. A lényeg, hogy hetekig tartó folyamat lesz a mézbor elkészítése (is).

Amikor azonban azt látjuk, hogy az erjedés csillapodik, és már nagyon kevés buborék nagyon kis számban emelkedik a bor felszínére, akkor a folyamat a végéhez közeledik. Ilyenkor érdemes már kóstolót tartani, hogy megtudjuk, hányadán áll mézborunk. Ezen a ponton még lehet befolyásolni a végeredmény cukor-, és alkoholtartalmát. Aki az édesebb borokat szereti, annak két lehetősége is van: 1.) már most leállítja a z erjedési folyamatot borkén hozzáadásával. 2.) hagyja teljesen kiforrni, majd az így kapott száraz bort utólag ízesíti mézzel. Mi hagytuk majdnem teljesen kiforrni, mert az alkoholtartalom jelentősen befolyásolja az eltarthatóságot(11% alkoholtartalom alatt nem tartható el a bor valamilyen tartósítási eljárás nélkül hosszabb ideig.). Ha hagyjuk teljesen kiforrni, akkor a jelenlegi arány mellett az eredeti recept 15-16% alkoholtartalma ígér (nem tudtuk megmérni). Ez esetben utólag kell majd ízesíteni plusz méz hozzáadásával, de erről majd később. Aki a száraz borokat szereti, annak semmi dolga, akár a kóstolást is kihagyhatja. Ha így van, akkor egészen addig kell várni, míg végül teljesen megáll az erjedés, és már nem jönnek buborékok a felszínre. Ekkor vegyünk ki néhány decinyit a borból, keverjük el benne a borként teljes oldódásig, és öntsük vissza az üvegbe. Keverjük el ezt is rendesen, majd tegyük hűvös helyre (ez nálunk 2013.12.25-én történt meg). Pár órán belül teljesen le fog állni az erjedési folyamat, és megkezdődik az ülepedés. Ez szintén hetekig is eltarthat. Eközben 2-3 hét elteltével érdemes lefejteni a seprőről, hogy nem befolyásolja károsan a bor ízvilágát. Amikor már szép áttetsző a borunk, palackozhatjuk...

Most térnék vissza az utólagos édesítésre. Azt írtam, hogy lehet utólag mézzel édesíteni a teljesen kiforrt bort. Ez így van, azonban itt szem előtt kell tartani néhány fontos dolgot:

• utólag már csak forralt, csírátlanított mézet adjunk hozzá, ha néhány napnál tovább is tárolni akarjuk
• az utólag hozzáadott méz nincs kierjedve, abban még átalakuláson át nem ment íz-, és illatanyagok vannak, amelyek a végeredményt is befolyásolni fogják, így az ilyen mézbornak kicsit hamiskás lesz az íze. Ettől ez még mézbor, csak ízesített.

Tehát ha ezt a megoldást választjuk, akkor a következőképpen járjunk el: vegyünk ki a borból néhány decinyit, majd keverjünk el benne annyi mézet arányosan, amennyivel a teánkat is szoktuk ízesíteni. A keveréket forraljuk fel, és hagyjuk lobogni alatta a lángot legalább húsz percig. Közben a képződő habot szedjük le, mert a végeredményben zavarosodást okozhat. Ha kész, hagyjuk visszahűlni nagyjából harminc fokosra, és csak ezután öntsük hozzá a kész borhoz. Ha megvan, adjunk hozzá újabb fél grammborként, majd hagyjuk még néhány napig ülepedni. Ezalatt a hozzáadott méz saját aromái is tompulnak, az ízek összeérnek. Ezt követően palackozhatjuk...


A palackozás nálunk már nem fért bele Szilveszterig, így átcsúsztunk vele az újévbe (2014.01.02.). Egy gyors kóstolást követően megállapítottuk, hogy elég édes lett, így utólag nem édesítettük már. Gyorsan palackokba töltöttük. 6 db 0.75 literes üveget sikerült teletölteni, és még így is maradt 4 deciliternyi. Igen, ilyen sok lett belőle, ugyanis alig volt egy pár milliméteres seprőréteg alatta. Ezt a megmaradt négy decilitert természetesen a fáradtságos munka megérdemelt jutalmaként megittuk az én drága feleségemmel... mert igen, most sikerült végre egy olyan bort készítenem, ami még neki is ízlett. :-)

Mindenkinek kellemes mézbor készítést kívánunk... :-)

Csipkebogyó-galagonya házi bor – csipkebogyóbor

Az idén többféle gyümölcsbort is készítettünk (piros díszalma hibridből készült vörös almabor, fűszeres birsalmabor). Közben eljött a csipkebogyó és agalagonya szezonja. Én pedig eldöntöttem, hogy ezekből is készíteni fogunk valamit. Első körben a csipkebogyólekvárra gondoltam, de megmondom őszintén, hogy amikor a csipkebogyó tisztításáról olvastam, elment tőle a kedvem. :-) Miközben azt keresgéltem, mit lehetne még készíteni galagonyából és csipkebogyóból, akkor találtam rá egy blogra (Kis birtokunk), ahol a csipkebogyóborról írtak. Rögtön megtetszett, és mivel amúgy is nyakig ülünk a borkészítésben, elhatároztam, hogy ezt fogom elkészíteni azzal a különbséggel, hogy nem tisztáncsipkebogyó lesz az alapanyag, hanem csipkebogyó ésgalagonya keveréke, mert hogy mind a kettő egy időben érik nagyjából. Vettük hát a túrabakancsot, és elindultunk beszerezni az alapanyagot. Aki eddig is olvasott minket, az már tudhatja, hogy igyekszünk vagy termelőktől beszerezni az alapanyagokat, vagy pedig addig járjuk az erdőket, mezőket, réteket, míg nem találunk valami ehető "vadságot". Ez most sem volt másképp, kimentünk a szabadba, és magunk szedtük a csipkebogyót és a galagonyát is, mert amellett, hogy így jutunk a legtermészetesebb alapanyagokhoz, a gyűjtést élvezzük is, mert közben a természetben lehetünk...

Hozzávalók a csipkebogyó-galagonya házi borhoz:
- 80 dkg csipkebogyó
- 30 dkg galagonya
- 50 dkg kristálycukor
- 5 g citromsav vagy borkősav (vagy két citrom leve)
- borkén
- 4.5 liter víz
- 4-5 gramm szárított sütőélesztő, vagy borászati fajélesztő (opcionális)

Ciromsav, borkősav, cukor? Minek az? Pár szóban a bor összetevőiről:

• Alkohol: A borok alkoholtartalma általában 8,5-14% között mozog. De vannak ennél alacsonyabb és magasabb alkoholtartalmú borok is. Az élesztőgombák 16,5% alkoholtartalom felett elpusztulnak, ezért ennél nagyobb alkoholtartalmat hagyományos erjesztéssel nem lehet elérni. Az alkoholnak a savak mellett konzerváló szerepe is van. Az alacsony alkoholtartalmú borok nehezebben eltarthatóak és hajlamosabbak a borbetegségekre.
• Cukor: A mustban lévő cukor az élesztőgombák hatására alakul át alkohollá. Az erjedés sohasem tökéletes, ezért valamennyi cukor mindig visszamarad a borban. Ha sok, akkor édes a bor, ha kevés, akkor száraz. A maradék cukor mennyisége, a bor édessége az erjesztéssel befolyásolható. Mivel a csipkebogyónak és a galagonyának nagyon csekély a létartalma, vízzel kell majd felhígítani. Ez esetben pótolni kell a cukrot is, ezért adunk hozzá kristálycukrot.
• Savak: Különféle szerves és szervetlen savak, amelynek túlnyomó részben borkősav. A borkősav mennyisége 1–5 g/l. A bor második legfontosabb sava az almasav. A szájban éles, húzós érzetet kelt. Mennyisége borban 0–8 g/l, ahol a 8 g/l kiugróan magas érték. Az éretlen szőlőben több, az érettben kevesebb az almasav. Minden vörösbor és néhány fehérbor esetében az almasav baktériumok hatására tejsavvá alakul. A tejsav vajhoz hasonló aromát kölcsönöz a bornak. Kevésbé éles ízű, mint az almasav, így a fenti átalakuláson átmenő borok puhábbak a szájban. A túlzott vagy nemkívánatos tejsavtartalom ugyanakkor borbetegséghez vezet. A szőlőben, természetes állapotában tehát tejsav nem, hanem csupán borkősav, almasav továbbá bizonyos mennyiségű citromsav található. Mivel sem a csipkebogyóban, sem agalagonyában nem található elegendő sav, ezért savazni kell!
• Csersav vagy tannin: A szőlő héjában, a fürt kocsányában és a szőlőmagban lévő vegyület. Jellegzetesen fanyar ízt ad a bornak. A kékszőlő héjon áztatása és erjesztése miatt sokkal nagyobb mértékben kerül be vörösborba, mint a fehérbe. A vörösbor készítésekor a kékszőlőből bogyózással eltávolítják a kocsányt, hogy ezzel is csökkentsék a bor csersavtartalmát. Alapvetően befolyásolja a bor ízét.
• Glicerin: A cukor erjedése során keletkező szerves vegyület. A bor „testességét” befolyásolja.
• Víz

Forrás: http://hu.wikipedia.org

Megjegyzés: A csipkebogyót akkor érdemes gyűjteni, ha már teljesen beérett, és megcsípte az első fagy. Azonban ha nem akarunk addig várni, míg jön a fagy (és jó eséllyel addigra már leszüretelik a fürgébbek), akkor szedjük le még előtte, és tegyük pár napra a fagyasztóba, majd kiolvasztás után épp úgy használható, mintha az első fagy után szedtük volna. ;-) Azért érdemesebb ezt a megoldást választani, mert a galagonyával viszont nem feltétlen kéne várni az első fagyig...
Csipkebogyó-galagonya házi bor elkészítése:

A csipkebogyó végeit vágjuk le, majd daráljuk le(mi ezt 2013.10.04-én kezdtük el, ez jelen receptünk alapján készülő borunk első napja). Nem kell kimagozni. Én nem daráltam le, csak éles késsel jól bevagdaltam, hogy átjárhassa majd a víz. A galagonyával sem foglalkoztam túl sokat, két ujjam között megroppantottam, majd vettem a következőt. A lényeg, hogy túl sok rossz rész ne kerüljön bele, különben könnyen járhatunk úgy, mint a birsalmaborral jártunk, hogy az első két-három nap alatt penészedés üti fel a fejét a must tetején (ami egyébként meg is történt, de ezt majd később).

Szóval, aprítsuk fel a természet adományait, majd tegyük egy előzőleg teljesen tisztára kimosott ötliteres befőttes üvegbe, vagy üvegballonba aszerint, hogy kinek mije van. Ezt követően engedjük fel 4-4.5 liter langyos (25-30 fokos) vízzel, majd kézzel nyúljunk bele, és alaposan nyomkodjuk ki bogyókat. Ha ez megvan, akkor tegyük szobahőmérsékletre. Mi is így tettünk, bevittük a szobába a cserépkályha mellé. Most hagyni kell 24 órát ázni a szoba melegében. Ez idő alatt legyen letakarva, mi ezt egy csésze alátéttel végeztük. Sajnos ez alatt az egy nap pihenés alatt történt meg, hogy elkezdett a tetején úszó bogyó darabok körül kialakulni a penészesedés, és ennek is (hasonlóan a birsalmaborhoz) elkezdett dohos pince szaga lenni. Ahogy a birsalmabornál is tettük, leszedtük a tetejéről a rossz részt, majd jött az alapos leszűrés.

Na ez nem egy annyira egyszerű feladat. Aki már foglalkozott komolyabban csipkebogyóval, az tudja, hogy milyen apró kis szőröcskék borítják a magjait. Ezek a szőrök képesek a bőrünkbe is beleszúródni, és ha le akarjuk nyelni, akkor sem túl kellemes, bár bajunk az nem lesz tőle. Na már most ez a must ezzel volt tele, méghozzá nem egyszerű módon. Mivel nem szerettem volna, hogy aki (beleértve engem is) ezt a bort inni fogja, úgy érezze magát, mintha épp egy sündisznót próbálna lenyelni, igyekeztem a lehető legalaposabban leszűrni. Ezért bizalmasan a feleségemhez fordultam, majd megkérdeztem a drágát, hogy van-e számomra egy használaton kívüli harisnyája. Először összevont szemöldökkel nézett rám, hogy nem elég, hogy megbolondultam, és mindenből bort készítek, de most még jön ez a perverzió is a harisnyáival? De aztán persze adott, hiszen tudta ő, hogy egy ízig-vérig férfinek nem kellhet másra a felesége harisnyája, mint must leszűréséhez. :-D

Miután sikerült jól leszűrni, beleöntöttem egy tiszta ötliteres üvegbe a lé felét, majd a másik feléhez hozzáöntöttem a kristálycukrot, és a citromsavat (vagy borkősavat), majd addig kevergettem, amíg minden kristályos anyag teljesen fel nem oldódott. Ekkor hozzáöntöttem a többihez, majd felöntöttem még annyi vízzel, hogy meglegyen a négy és fél liter (ennél tovább ne töltsük az üveget, mert a zajos erjedés során erősen fog habzani, ami térfogat növekedéssel jár, és könnyen kiforrhat az üvegből). Visszavittem a szobába, a tetejére eszkábáltam a már több alkalommal is használt házi kotyogót. Akinek rendesen zárható üvegballonja van borászati kotyogóval, az azt is használhatja.

Nekem bevált a házi módszerem. Ha valakinek nincs kéznél borászati kotyogó, és szeretné elkészíteni a képen látható házi változatot (piros díszalma hibridből készült vörös almaborunkhoz, ésbirsalmaborunkhoz is ilyet használtuk, és tökéletes lett), akkor azt a következőképp teheti meg: házi módszerként tökéletesen megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikesztyű, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A kesztyű egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A szívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a kesztyűt húzzuk az üveg szájára. Amikor a gáz felfújta a kesztyűt, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megszűnik, akkor a zajos erjedés véget ért. Senkit ne zavarjon meg, hogy a képen két irányba mennek a szívószálak. Ebben semmi extra sincsen, csak két bort készítünk egyszerre, és bal oldalon (ami már nem látszik a képen) van egy ugyanilyen ötliteres üvegben a fűszeres birsalmaborunk...

Sajnos előfordulhat, hogy magától nem indul be a forrás, vagy beindul, de előbb leáll, minthogy elég alkoholtartalma lenne, ilyenkor - és most fognak az ízig-vérig borászok szitkozódni - rásegíthetünk a jól ismert sütőélesztővel. Ehhez vegyünk ki fél liter mustot az üvegből, langyosítsuk fel, és adjunk hozzá 4-5 gramm szárított sütőélesztőt, majd hagyjuk azt felfutni. Amikor már szépen habzik, öntsük vissza a mustba, és keverjük el alaposan. Sütőélesztő helyett be lehet menni borászati szaküzletbe, és drága pénzért lehet venni különböző fajélesztőket, de úgy gondolom, ennek gyümölcsboroknál nincs értelme, otthon úgysem tudunk olyan minőségű bort készíteni kis mennyiségben, hogy ez számítson. Mi is használtunk hozzá élesztőt, mert nem akart magától megindulni a folyamat...

Aki még sosem készített bort, kérdezhetné, mi értelme ennek a gumikesztyűs csúfságolásnak. A kérdés jogos, a válasz pedig egyszerű: a bor forrása közben széndioxid gáz keletkezik, amely fajsúlya nagyobb a levegőénél, így alulról felfele kezdi el kitölteni a teret. Ha nem fedjük le a forrásban lévő bort, akkor ez a gáz elillan. A bor egészséges fejlődéséhez fontos, hogy felszíne ne érintkezzen közvetlenül a levegővel, mert akkor olyan gombák és baktériumok kerülhetnek bele, amelyek káros folyamatokat indítanak be. Pl: ecetesedés, rothadás, stb. Ezért van szükség arra, hogy valamilyen eszközzel biztosítsuk azt, hogy a felesleges széndioxid távozhasson úgy, hogy annyi mindig visszamaradjon, amennyi egy láthatatlan védőpárnát képez a bor felett. Erre lett megalkotva az igazi borászati kotyogó, de ha az nincs, kiválóan alkalmazható az én házi megoldásom, a gumikesztyűs csúfságolás is. Legalábbis én már több alkalommal készítettem vele sikeresen bort... :-)

Majdnem egy hónapos munkálat után ma (2013.10.31.) ott tartunk (előző kép balra), hogy a forrás teljesen leállt, és szépen leülepedett a bor. lefejtettük a durva üledékről, de mivel annyira finom por az üledéke, hogy négy réteg tüllkendőn is átférkőzött, így újabb pár napi ülepíteni fogunk, azután próbáljuk meg a palackozást. Az átfejtés tiszta, előzőleg borkénes oldattal átöblített, majd kiszárított üvegbe végeztük. Ez azért kell, mert már nem termel széndioxidot a bor, és levegőből bekerülő ecetbaktériumok elszaporodhatnának benne, és akkor elkezdene ecetté avanzsálni. Aki még nem tudja, mi az a borkénes oldat, annak eláruljuk, hogy nem más, mint fél liter vízben feloldva egy teáskanál borkén. Ezzel öblítjük ki az üveget, majd teljes száradás után fejtjük bele a bort, amit már külön nem kénezünk. :-)

Ma (2013.11.04.) megtörtént a bor palackozása. Öt darab 0.75 literes üveggel lett, és maradt még nagyjából két deciliter, amit elnyalogattunk. Finom bor lett. Ízét nem nagyon tudnám mihez hasonlítani. Van egy kicsi kesernyés íze, de nem veszélyes. Ugyanakkor rendkívül kellemes az illata és íze is. Alkoholtartalma szerintem - megmérni sajnos nem tudtam - vetekszik a bolti borok alkoholtartalmával, de hát nem is ez a lényeg egy ilyen különleges bornál. :-) Ami a legfontosabb, hogy finom lett. Mindenkinek csak ajánlani tudom ennek a finomságnak az elkészítését...



Mindenkinek sikerekben és zamatokban gazdag díszalmabor készítést kívánunk. :-)

Almabor zamatos piros díszalma hibridből

- házi bor

A most következő almabor recept nem újdonság. Bálint gazda írta még valamikor, és azóta futótűzként terjed az interneten eredeti és módosított formáiban egyaránt. Én szintén egy módosított receptet osztanék meg, mert bár minden tiszteletem Bálint gazda szakértelme iránt, én soknak tartottam az öt liter vizet egy kilogramm gyümölcshöz. Én zamatosabb, illatosabb borra vágytam. Alapanyagnak a természetből begyűjtött kívül-belül vörös, fajtájához képest különösen nagyméretű díszalma hibridetválasztottam, amelyeknek íze kellemes volt, de ugyanakkor nem volt túl jelentőségteljes. Enyhén savanykás, de kellemesen édes. Úgy két kilót áldoztam be erre a célra, mondván: próba szerencse. A hozzávalóknál én már az általam módosítottak szerint adom meg az adatokat. Ezt a cikket folyamatában írtam, ahogy a bor szépen fejlődött. Mivel ez egy egy hónapos folyamat volt a kezdetektől a palackozásig, több fázisban írtam a szöveget. átolvastam ugyan többször is, mégis: elnézést kérek, ha valahol szaggatott lenne, vagy érezhető lenne, hogy nem egy lélegzetvétellel íródott. Először kicsit szkeptikus voltam, hogy ebből valóban bor lesz-e, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Most már, hogy ittam életem első saját borából, elmondhatom, hogy megérte a sok munka, mert nagyon finom lett. A cikk hosszadalmas, és részletes, mert bennem a készítés során sok-sok kérdés merült fel, és sok-sok aggodalom fogant. Próbálom a cikket úgy megírni, hogy ezekre mind választ adjak, mert másokban felmerülhetnek. És jól tudom, lesz egy réteg aki szerint ez nem bor, mert a borhoz nem adunk vizet meg cukrot, meg hasonlók. Nekik azt üzenem, hogy nem érdekel a véleményük. Ittam sok-sok bort életemben már. Jót, rosszat és kiválót egyaránt. A jelen gyümölcsbor ugyan sosem lenne díjnyertes bor, de a többihez hasonlítva szerintem igenis fantasztikus lett, és minimum annyit megér, hogy mások is kipróbálják. Én pedig az egy hónapos folyamatos munkámért, amit ebbe belefektettem, talán megérdemlek annyit, hogy ugatnak le rögtön, és nem lőrézik le néhány másodperc alatt... ezt előre is köszönöm! ;-)

Néhány szó az almabor készítéséről: Az almabor alma levéből alkoholos erjedés útján készített ital. Az alma átlagos lényeredéke 65 %, ami azt jelenti, hogy 1 liter almalevet 1,5 kg almából nyerhetünk. Érett állapotban feldolgozott 1 liter gyümölcslében 120 g cukor van, ez a mennyiség csak kb. 6 % alkoholtartalmat eredményez a borban. Az ilyen alacsony alkoholtartalmú italok csak rövid ideig tarthatók el, mert különösen érzékenyek a borbetegségekre. Ha a palackozás után felnyitott bort néhány órára nyitva hagyjuk, a levegővel érintkezve borvirág, vagy penészesedés lép fel. Ha nem palackozzuk az így készült almabort, azt két héten belül el kell fogyasztani.

Azok a borok, amelyek már elégséges 11 %-os, vagy nagyobb alkoholtartalommal rendelkeznek, kénezés és pasztőrözés nélkül is eltarthatók. Azonban az almában, mint fentebb látható, nincs ennyi cukor, ezért ennek eléréséhez cukrozni kell a bort, ugyanis a borkészítés folyamán a cukor alakul át alkohollá. Ehhez literenként 12-14 dkg cukrot kell adni a gyümölcsléhez. Ebből már látható, hogy egy 11% alkoholtartalmú borhoz literenként összesen nagyjából 24-25 dkg cukor kellene, de mivel a víznek nincs savtartalma, mint az almának, így kevesebb is elég. Én nagyjából 13,5 dkg cukorral számoltam literenként:

2 kg almából nagyjából 1,3 liter almalé nyerhető ki, de konyhai körülmények között ebből alig lesz meg az 1 liter. Ebben van ugye 12 dkg cukor, amihez kell még 12 dkg, majd lesz hozzá öt liter vizünk, amihez literenként kell 13,5 dkg cukor 12 + (4 * 13.5) = 66 dkg, kicsit csalva 65 dkg.

Hozzávalók a házi almaborhoz:

- 1.8-2 kg alma

- 4 liter víz

- 65 dkg kristálycukor
- borkén

Házi almabor elkészítése:

Az almákat válogassuk át, mert csak egészséges almából készíthető almabor. Mossuk meg, a hibás, ütődött részeket vágjuk ki. Almareszelőn reszeljük le, vagy turmixgépen (magozás után) aprítsuk fel úgy, hogy a magok és az alma alján lévő pamacs (csészelevél maradványok) ne kerüljenek bele. Én lereszeltem... amennyiben lehetséges, műanyag tálba dolgozzunk. Ellentétben a szokásos fehér húsú almákkal, ez nem színeződik el a levegőn, de azért nem árt a gyors munka. Ha lereszeltük az almákat, akkor nyomkodjuk át kézzel, hogy minél több levet engedjen ki, majd az így nyert levet az almapéppel együtt tegyük bele egy ötliteres befőttes üvegbe. Egy edénybe engedjünk 4 liter langyos (nem meleg) vizet, majd oldjunk fel benne a kristálycukrot teljesen. Ezt követően öntsük a cukros lét az üvegben lévő díszalmapépre.

A tetejét fedjük le úgy, hogy a forrás folyamán képződő széndioxid gáz tudjon távozni. Én erre a célra egy kistányért tettem az üvegek szájára. Ha minden rendben van, akkor szobahőmérsékleten (max. 24 fok) egy-két napon belül be kell, hogy induljon a forrás. Eleinte ez lassan megy, de ha már megjelennek az első buborékok az üvegben, akkor elég hamar fel fog habzani. Nem kell megijedni, a habképződés teljesen normális. A folyamat során ugyanis - mint fentebb írtuk - a cukor alakul át alkohollá. Ez az erős forrás, az úgy nevezett zajos erjedés, ami általában 3-10 nap alatt lezajlik. Hogy pontosan meddig tart, nem lehet meghatározni, mert sok mindentől függ: hőmérséklet, cukorfok, savfok, alkoholfok, egyebek.

Amíg a zajos erjedés megy, addig a készülő almabor nem tud megromlani, mert a képződő széndioxid gáz kiszorítja az üvegből az összes levegőt, ami beindíthatná az oxidációs folyamatokat, valamint többek között a levegővel kiszorulnak az ecetbaktériumok is, melyekkel tele van a körülöttünk lévő lég, és ecetet varázsolna a bornak valóból. Amikor azonban a forrás csillapszik, érdemes a kistányért lecserélni egy borászati kotyogóra, amely arra hivatott, hogy a képződő gázokat kiengedje, a levegőt pedig kívül tartsa. Ha valakinek nincs kéznél kotyogó, akkor házi módszerként megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikesztyű, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A kesztyű egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A szívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a kesztyűt húzzuk az üveg szájára. Amikor a gáz felfújta a kesztyűt, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megszűnik, akkor a zajos erjedés véget ért. Nálunk ehhez tíz nap kellett szobahőmérsékleten tartva...

Ezt követően le kell szűrni az egészet egy apró lyukú szűrőn, és jöhet az ülepítés (a szűrés közben szintén kerüljük a fém eszközöket. Az interneten több helyen is lehet erről olvasni. Sokszor a vélemények ellent mondanak egymásnak. Egyesek szerint a bor forrását okozó gombák, baktériumok fémmel való érintkezéskor károsodnak. Mások szerint az ettől való félelem, aggodalom alaptalan. Én nem tudom, kinek van igaza, hiszen nem vagyok képzett borász és biokémikus. Azt tudom csak, hogy nem nagy fáradtság részemről, hogy kerüljem a fémeket. És hát ahogy a mondás is tartja: jobb félni, mint megijedni. Így én kerültem a fém eszközöket). Ennél a folyamatnál az a jó, ha minél kevesebb levegő marad az üvegben a bor felett, így érdemes olyan edénybe (üvegballon) tölteni, amelyet színültig tölt, és úgy lezárni dugóval. Mivel azonban még valamelyes folytatódik az erjedés is, így a kotyogót vissza kell rá tenni. Innentől kezdve nem sok dolgunk van, csak azt kell figyelni, hogyan tisztul le szép lassan a borunk, ami általában 4-6 hét. nekem nem volt ilyen üvegem. A leszűrést követően 4.5 félig liter borom lett. Azért félig, mert ez még nem bor. Megkóstoltam, és ízén lehetett érezni, hogy van már benne alkohol, de az még nagyon kevés lehetett. Ha valamihez hasonlítanom kéne, azt mondanám: olyan, mint a Sangria. :-)

Szóval csak ötliteres üvegem volt, így vállaltam azt a kockázatot, hogy marad a bor fölött fél liternyi levegő. Megtöltöttem az üveget, és lezártam egy újabb gumikesztyűvel a képen látható módon, majd vissza eszkábáltam bele a házi kotyogót. Időközben vettem borászati kotyogót, de azt a puha gumikesztyűbe nem tudtam belerögzíteni, így maradt a házi megoldás (befőttes üveg + víz + 2 db szívószál). Miután ezt így eltettem, nagyjából egy óra múlva ismét látható lett az üvegben a pezsgés, ami azt bizonyította számomra, hogy a bor forr tovább. Ez már jóval csendesebb forrás, mint az eddigi. Két nappal később már megjelent az üveg alján egy vékony lerakódás, a seprő, ami a napok teltével egyre csak vastagabb lett. Az előbbi fotón ez látható. Az elkövetkezendő hetekben ez a folyamat fog folytatódni.

Három hét eltelte után már nem láttam, hogy gyarapodna a seprő réteg az alján, így a lefejtés mellett döntöttem. Ehhez egy gumicsőre, némiborkénre és egy másik ötliteres üvegre lesz szükség. A borkénből fél liter vízhez tettem egy kávéskanálnyit, majd miután teljesen feloldódott többször átöblítettem vele az ötliteres üveget. Ezt követően lecsepegtettem, és hagytam magától megszáradni. Így már a lefejtést követően nem fogom kénezni a bort, az üveg falára száradva van annyi, amennyi elég lesz neki. A gumicsöves lefejtés titka, hogy annak az üvegnek az alja amelyikből fejteni fogunk magasabban legyen, mint annak az üvegnek a szája, amelyikbe a lefejtést végezzük majd. Ezt követően a gumicsövet dugjuk bele a borba úgy, hogy annak a vége legalább egy centiméterrel a seprő réteg felett legyen. A másik végét szívjuk meg, míg a szánkba nem jut egy kevés bor (nyeljük is le nyugodtan). Ekkor a cső végét engedjük bele az üvegbe, és kísérjük figyelemmel a folyamatot, ahogy egyik üvegből a másikba kerül a bor. A legjobb az, ha a "célállomáson" is a bor szintje alatt van a gumicső, így nem csobogva folyik, aminek két nagy előnye is van: 1.) nem fröcsköl, 2.) a lehető legkevesebbet érintkezik így a levegővel. A második ok a

fontosabb, hiszen így kisebb az esélye, hogy

 

valamilyen káros mikroorganizmust visz magával a levegőből. Az üveg alján lévő egy-két deci seprős bort akár meg is ihatjuk (nekem nem volt gusztusom hozzá, én kiöntöttem), vagy ha készülünk pálinkát főzni, akkor remek oltóanyaga lehet a cefrének. Ugyanilyen módon a soron következő bor alá is betehetjük oltóanyagnak. Nekünk nem volt épp következő borunk (vagyis volt, csipkebogyóbor, de ahhoz nem akartunk alma seprőt keverni), így kiöntöttük. :-)

Ha letisztult, akkor palackokba fejhetjük, vagy ha már az alján leülepedett a seprő, de még mindig nem tisztult le, akkor másik nagy üvegbe fejtjük, és még hagyjuk ülepedni. Ha nagyon nem akar letisztulni, akkor egy kis borkén segíthet, de vigyázni kell vele, mert attól lesz "fejfájós" a bor. Ha úgy döntünk, palackokba fejtjük, akkor érdemes pasztörizálni. Ehhez, ahogy Bálint gazda is írta, a lezárt palackokat állítsuk 20-25 percre 60-70 fokos vízbe. Így két évre eltarthatóvá tettük a bort. Mi nem pasztőröztünk, mert megmérni ugyan nem tudtuk  az alkoholtartalmát, de ízlésre nagyon erős lett a bor.
Megjegyzés: Mint ahogy ez a képeken is látható, a bor mennyisége a folyamat során folyton csökken. Ennek több oka is lehetséges:

• Túl sűrűn, és túl nagy mennyiségben kóstolgatjuk.
• A folyamat során az élesztőgombák a cukorból alkoholt és szándioxidot állítanak elő. A széndioxid távozik a borból, így ez térfogatcsökkenést eredményez, miközben az alkohol térfogata is jóval kisebb a cukorénál, így ugyebár ez is térfogatcsökkenést fog produkálni.
• A forrásban lévő bor tele van még szemcsékkel, amelyek ülepedés során a seprő réteget fogják képezni. Mivel a kész borban már ez sem lesz benne, így ez újabb térfogatcsökkenéssel jár. Valamint egy-két deci bor is odavész minden átfejtésnél.

Mivel nekünk ez volt életünk első saját készítésű gyümölcsbora, így elég sokszor meg-meg kóstoltuk, hogy vajon hol tart. Most, a lefejtést követően alig van kicsit több, mint négy liter borunk a kezdeti négy és fél literből. Ez azért annyira nem rossz arány... ;-) A végére 5 db 0.75 literes üveggel sikerült palackozni, plusz maradt még nagyjából 3 decinyi az aljából. Azt megittuk ott helyben. Azaz csak én, mert a feleségem babát vár, így ő nem iszik, épp csak belenyalt. Szerinte is nagyon jó lett...

Az első lépéseket szeptember 5-én tettük meg, akkor lett az alma feldolgozva. Pár napra rá már forrt is. A mai napon (október 7) palackoztuk. A teljes folyamat így nagyjából egy hónap volt. Most hogy palackozás közben belekóstoltunk, lehet hagyhattuk volna még kicsit, mert enyhén pezsgős volt az íze, de szerintem ez idővel csillapodni fog. De ha nem, akkor sem baj, úgy is szeretni fogjuk. :-) Sajnos dugózó eszközünk nem volt. Az első üveget még megpróbáltam kézzel ledugózni, de hamar feladtam. A maradék csavaros üvegekbe került...

Mindenkinek sikerekben és zamatokban gazdag díszalmabor készítést kívánunk. :-)

UPDATE: 2014.10.08 - Idén is készítettünk, méghozzá ezúttal 10 litert. Az arányok annyiban módosultak, hogy találtam három ilyen fát is, így jó 6 kg almát sikerült szednem. Ennek köszönhetően kicsit több volt benne az alma. Az elkészítés menete is más volt kicsit idén. Az alma lereszeltük, beletettük egy nagy műanyag vödörbe, és felengedtük hat liter vízzel. Ebben jól átnyomkodtuk, és hagytuk 5 napig előerjedni (eközben természetesen a vödör le volt takarva egy konyharuhával, nehogy valami belemenjen). A muslincák mennyiségéből ítélve ez az öt nap bőven elég volt. :-) A hatodik napon leszűrtük, a gyümölcsreszeléket alaposan kinyomkodtuk, majd egy nagyobb edényben feloldottunk 1.3 kg kristálycukrot, három mokkáskanál citromsavat, és megmértük az egész hány liter lett. Felkerekítettük csapvízzel 10 literre, majd szétöntöttük két ötliteres befőttesüvegbe. Innentől ugyanaz a móka, mint fentebb egészen addig, míg le nem áll az erjedés. Ezt követően (mivel most fél édes bor lett belőle) utánacukrozás jött. Ehhez kivettünk egy liternyit az egyik üvegből, majd feloldottunk benne 20 dkg kristálycukrot. Ezt visszaöntöttük az üvegbe, visszazártuk a kotyogóval, és hagytuk, hogy újabb négy-öt napot forrjon. Ekkor lekéneztük és palackoztuk. Nagyon finom félédes bor lett belőle. :-)

Toros káposzta házi savanyítású káposztából

Mivel múlt hónap 16-án megszületett első gyermekünk, Benedek, a feleségem édesanyja felutazott hozzánk két hétre. Mi meg ugye káposztát savanyítunk már egy ideje, és a káposzta elkészülte beleesett abba a két hétbe, amit az újdonsült nagyi nálunk töltött. Asavanyú káposzta neki is nagyon ízlett, és az az ötlete támadt a minap, hogy készítsünk belőle toros káposztát. Mivel nagyon szeretjük, nem kellett túl sok rábeszélés... :-) Így történt, hogy saját, házi savanyítású savanyú káposztánkból készülő első étek a toros káposzta lett. A drága mama elmondta, hogy az ő szülei mindent a lehető legegyszerűbb módon készítettek el, mindenféle felesleges fűszerezés nélkül. Így esett hát - mivel most az ő kezében volt a fakanál, nem a mienkben -, hogy úgy készült, ahogy ő azt megszokta. Egyébiránt megjegyezném, hogy a hordós káposztánk eleve fűszeres volt, mert volt benne babérlevél, köménymag és szemes fekete bors is, így egyáltalán nem hiányzott a plusz fűszerezés... ;-) Na de lássuk a receptet, mert ez a teljesen egyszerűen elkészített klasszikus étel nagyon finomra sikeredett...

Hozzávalók a toros káposztához:

- 1.2 kg sertéscomb (legyen rajta háj, sovány hús nem jó ehhez)

- 3 kg (házi) savanyú káposzta

- konyhasó ízlés szerint (kb 1-1.5 mokkáskanál)

Toros káposzta elkészítése:

A húst kockázzuk fel, majd egy lábasban saját zsírján enyhén megsózva pirítsuk meg, eközben levet enged majd, amiben fedő alatt puhára sütjük. Ha ez megvan, akkor a húst vegyük le a tűzről, és tegyük félre. Most jön a káposzta. Itt azért megjegyzem, már nagyon vártuk az első felhasználást, hiszen alig egy hete készült el a saját készítésű savanyú káposztánk. Szóval, a káposztát facsarjuk ki alaposan, majd tegyük egy akkora lábasba, hogy majd a hús is elférjen benne. A káposzta alá tegyünk egy kevés étolajat, vagy ha a húson volt elég háj, akkor a husi zsírjából is önthetünk alá - mi inkább ezt javasoljuk. :-) Ezen a zsiradékon pároljuk addig a káposztát, amíg finom puha nem lesz. Ha ez megvan, akkor öntsük rá vissza a húst, és melegítsük össze az egészet. Keverjük el alaposan, és már készen is van, tálalható.

Mindenkinek jó étvágyat kívánunk a toros káposztához! :-)

Minden oké csak a borsot kihagyta a recept írója !!!!

Mert borsozni is kell !!!

Paradicsomos káposzta

Gyerekkorom egyik nagy kedvence a paradicsomos káposztafőzelék. Nagymamám nagyon sokszor elkészítette nekem, a feltét pedig általában fasírtgolyó volt. Mivel én úgy szeretem, ahogyan ő készítette, ezért most az ő receptjét fogom leírni, ami roppant egyszerű, és nagyon finom.


Az interneten olvasgatva sokféle paradicsomos káposzta receptre lehet lelni. Némelyikbe Vegetát tesznek, némelyiknél azt írják, olasz paradicsomlé kell hozzá. Én azt gondolom, hogy tökéletes bele a jóféle igazi magyar házi paradicsomlé, vagy a bolti konzerves sűrített paradicsom is, hiszen azokban is csak paradicsom, és némi só van. Az olaszban sincs ennél több, csak hangzatosabb. Vegeta meg aztán végképp teljesen felesleges egy alapvetően édes főzelékbe. Jöjjön hát akkor a nagymamám receptje...

Hozzávalók a paradicsomos káposztához:
- 2 kg fejes káposzta
- 1 közepes fej vöröshagyma (opcionális)
- 2 liter házi paradicsomlé vagy 180 g sűrített paradicsom
- 1 csapott mokkáskanál őrölt kömény
- 2 mokkáskanál őrölt fűszerpaprika
- 6 púpos evőkanál kristálycukor
- 2-3 db babérlevél (elhagyható)
- 1 csapott mokkáskanál konyhasó
- őrölt bors
- étolaj
- liszt

Paradicsomos káposzta elkészítése:

A káposztát tisztítsuk meg piszkos külső leveleitől, vágjuk félbe, ha nagyobb méretűből készítjük, akkor akár negyedelhetjük is. Egy éles késsel kezdjük el 1-1.5 cm széles csíkokra vágni (a torzsát ne szeljük bele) egy lábasba. Engedjük fel annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük az őrölt köménnyel, és beletesszük a babérleveleket. Amikor a káposzta már majdnem teljesen megfőtt, akkor hagyjunk elforrni róla annyi vizet, hogy épp csak ellepje (mert időközben a káposzta összeesett, és sok lett a leve), de ne szedjük le róla a lét, mert akkor az "ízt" is kiszedjük vele. Ha sűrített paradicsomot fogunk használni paradicsomlé helyett, akkor nem kell elforralni a vizet.

Ha elforraltuk a lé egy részét, akkor egy készítsünk rántást a lisztből és az olajból, de nem kell sokáig "pirítani", elég csak egy cseppet, majd adjuk hozzá a fűszerpaprikát, az őrölt borsot ízlés szerint. A káposztát öntsük fel a paradicsomlével, vagy tegyük bele a sűrített paradicsomot, majd adjuk hozzá folyamatos kevergetés mellett a rántást. Forraljuk fel, hagyjuk összefőni (pár perc), majd zárjuk el.

Az opcionális hagymáról: a nagymamám receptjében nem szerepel hagyma, én egész gyermekkoromban hagyma nélkül ettem, és állíthatom, úgy a legjobb. Azonban mivel még a szakácskönyvi receptekben is szerepel a hagyma, kötelességem megemlíteni, hogy készíthető hagymával is. Ekkor úgy kezdjük az elkészítést, hogy a hagymát apró kockákra vágjuk, és megfuttatjuk egy kevés olajon. Majd erre kezdjük csíkokra vágni a káposztát, és engedjük fel vízzel, stb. Innen minden a fentiek szerint megy tovább. De olvastam már olyat is, ahol nem futtatták meg olajon, csak a főlő káposzta mellé dobták be az egész fej hagymát, majd mikor megfőtt, kivették, mint a húslevesből. Szóval, a hagyma pártiak készíthetik akár így is. :-)

Feltétnek kitűnő hozzá a fasírt vagy a sült virsli. Mindenkinek jó étvágyat kívánunk. :-)