2015. november 3., kedd

A kormányunk zsidajai csak kihúzzák lábunk alól a földet !!!




A kormányunk zsidajai csak kihúzzák lábunk alól a
földet !!!


Rakétahajtómű zuhant egy nappaliba Kínában




Földfigyelő műholdat állított pályára Kína azzal a Hosszú Menetelés-rakétával, amely augusztus 27-én indult el az ország egyik kilövőállásáról.
A kínai rakétatípus elég megbízható, viszont most valami olyan történt, ami csak ritkán szokott (vagy amiről csak ritkán jut el hozzánk a hír): a rakéta első gyorsítófokozatának leváló része nem túl szerencsés helyre zuhant vissza: a hajtómű fúvókája egy családi ház tetejét átszakítva a nappaliban állt meg.
A Yaogan-27-es műhold, amelyet a rakéta nem pottyantott vissza a Földre, olyan távérzékelésre használt eszköz lesz, amellyel a földi folyamatok, például a mezőgazdasági termelés megfigyelésére, vagy épp katasztrófahelyzetek korai riasztására lesz jó.





Létezik egy másik univerzum, és át lehet jutni





A fekete lyuk egy kagyló, és a gyöngy benne a szingularitás - Interstellar
Nincs minden veszve akkor sem, ha belezuhannánk egy fekete lyukba, derült ki Stephen Hawking stockholmi előadásán. "Ne add fel akkor sem, ha úgy érzed, beszippant egy fekete lyuk. Van kiút" – tolmácsolta a neves tudós szavait a Guardian.
Az eddigi tudományos felfogás szerint a fekete lyukba került információ mindörökre elvész. Mindez azonban az univerzum működési elvei szerint lehetetlen, tehát a bejutott információnak valahol aztán meg kell jelennie – szól Hawking új elmélete.
A tudós szerint a fekete lyukba került információval két dolog történhet: 
  1. hologrammá válik a fekete lyuk szélén.
  2. átkerül egy alternatív univerzumba.
A KTH Royal Institute of Technology-n elhangzó előadáson Hawking leszögezte: „A fekete lyukakról szóló alternatív történetek arra engednek következtetni, hogy mindez lehetséges. A lyuknak elég nagynak kell lenni, és ha még forog is, akkor az átjáró lehet egy másik univerzumba.”



A jó hírek mellett a tudós azonban megemlítette az univerzumok közti utazás hátulütőjét is. "A visszatérés azonban nem lehetséges. Szóval bármennyire is foglalkoztat az űrutazás lehetősége, ezt nem fogom kipróbálni."
"Az előadásom lényege, hogy a fekete lyukak nem is annyira feketék, mint mondták. Nem örök börtönök, ahogy azt egykor gondoltuk. A fekete lyukból ki is juthatnak a dolgok, mind a szélén, mind egy másik univerzum irányába."


F-22-es Raptorok érkeztek Németországba



Négy amerikai F-22A Raptor landolt a németországi Spangdahlem légitámaszponton. A gépek a floridai Tyndall légibázisról indultak. Ezek az ötödik generációs vadászbombázók először jelennek meg Európában, korábban csak egy légibemutatón vettek részt a kontinensen. A négy vadászbombázó mellett az őket támogató C-17 Globemaster III, és a 60 fős kiszolgáló személyzet is megérkezett a bázisra.



Fotó: Win Mcnamee

Az amerikai kormány korábban bejelentette: az ukrajnai helyzet és a NATO kelet-európai országainak biztonsága miatt telepít Európába F-22-eseket. Ennek a lépésnek azért van jelentősége, mert az oroszoknak egyelőre nincs olyan gépük, ami fel tudná venni a versenyt az F-22-esekkel.
Az F-22-esek ellen tervezett orosz PAK FA várhatóan csak egy-két év múlva áll hadrendbe. Elemzők szerint ez még az amerikai páncélos erők kelet-európai állomásoztatásánál is erősebb üzenet az oroszoknak, elsősorban a gép látóhatáron túli csapásmérő képessége miatt. Az USA olyan adut dobott be a játékba, amire az ellenfélnek elméletileg nincs válasza.
Az F-22-es Raptor a világ első ötödik generációs harci repülője. A besorolása szerint nehéz vadászbombázó gép kiemelkedő manőverező- és lopakodóképessége, illetve fejlett fegyverzete miatt pillanatnyilag egyedülálló erőt képvisel.
Fölényét eddig nem volt alkalma bizonyítani. Éles helyzetben egyedül 2014 szeptemberében vetették be, amikor Szíria fölött dobtak le 1000 fontos, GPS-vezérelt bombákat az Iszlám Állam állásaira.

2015 F-22 Raptor Demo





Gyakorlatban bizonyított a kompakt lézerágyú







Meglehetősen hatékony az a(z eddigiekhez képest) kompakt védelmi lézerfegyver, amely a tesztről készült videó tanúsága szerint alig néhány másodperc alatt simán leszed repülés közben egy drónt, pedig alig nagyobb néhány utazóbőröndnél.

Fotó: boeing.com


A fegyver Boeing fejlesztése. A cél az, hogy könnyen felszerelhető rendszert rakjanak össze, amely hordozható és és pár perc alatt felállítható, így egy sebtiben létrehozott parancsnoki állás vagy egyéb, érzékeny terület védelmére is alkalmas.
A rendszer egyetlen hátránya, hogy akkumulátorról működik, amit a lézer néhány lövéssel le is tud meríteni. A videó alapján viszont ez a néhány lövés pont elég ahhoz, hogy a célpont lángra kapjon a kis területre fókuszált fénysugarak miatt. A lézerfegyvert főleg drónok ellen lehet bevetni, becsapódó rakéták kilövéséhez nem elég gyors vagy erős. A felhasználást tovább nehezíti, hogy elég tiszta levegő kell a bevetéshez, a poros vagy épp nedves levegő nagyban visszafogja a lézer hatékonyságát.






Humvee helyett ezzel járnak majd az amerikai katonák





6,7 milliárd dolláros szerződést nyert el az USA védelmi minisztériumától az Oshkosh Defence nevű cég, amely így 2040-ig láthatja el speciális járművekkel a hadsereget, hogy lecserélje a most használt Humvee-kat.
A Joint Light Tactical Vehicle, azaz egységes könnyű taktikai jármű iránti igény akkor nőtt meg, mikor kiderült, hogy az iraki háborúban használt Humvee-k nem védik meg a katonákat az ellenség szokatlan harcmodorával, vagyis az út mellé szerelt improvizált robbanószerkezetekkel szemben. Az amerikaiak először a Humvee páncélzatát erősítették meg, aztán mivel ez sem vált be igazán (az autók extra páncélzata csak arra volt jó, hogy lelassítsa a terepjárókat), kitaláltak egy új kategóriát, az MRAP-et, a Mine Resistant Ambush Protected, vagyis aknaálló és rajtaütés ellen védett járműveket.


Fotó: Gallo Images


A JLVT-programban olyan pályázatokat várt a hadsereg, amely öt feladatkör közül a lehető legtöbbre alkalmas járművet biztosít, de hogy egyszerűbben fogalmazzunk, az volt a cél, hogy olyan kocsit kapjanak, ami olyan sokoldalú, mint a Humvee, de olyan jól bírja a robbanásokat és az egyéb harctéri viszontagságokat, mint az MRAP bírta. Az MRAP-eket amúgy szintén a most három, a döntőbe is bejutó pályázó közül kiválasztott Oshkosh gyártotta.
A két másik cég a Lockheed Martin és az AM General volt, de a Pentagon egyelőre nem közölte, miért nem ez a másik két cég valamelyike lett a nyertes. Sőt, Scott Davis, a hadsereg JLTV-programért felelős vezetője úgy fogalmazott, hogy itt nem a cégek veszítettek, hanem a katonák nyertek azzal, hogy olyan eszközt kapnak, amely a védelem, a felszereltség és a teljesítmény kiegyensúlyozottabb keverékét adja nekik.
Az Oshkosh szerint azért ők nyertek, mert az ő pályázatuk egy olyan járművet ad, amely egy könnyű páncélos ballisztikai védelmét adja az MRAP már sokat bizonyított alvázához, és közben olyan teljesítményt is biztosítanak, amivel akár a Baja elnevezésű terepralin is elindulhatnának.



Fotó: Eric Piermont


Az Oshkosh elég durva megrendelésekre számíthat, a hadsereg és a haditengerészet együtt 55 ezer darab JLTV-t szeretne, bár ezt 25 éves időszakra lebontva. A cégnek pont jókor jön az üzlet, tavaly 710 embert kellett elbocsátania a védelmi megrendelések visszaesése miatt.
A szerződés 17 000 darab járművet rendel, a fennmaradó mintegy 30 000 darab megrendeléséről pedig 2018-ban dönt a hadsereg. Ha rendelnek, az mintegy 30 milliárdosra tornázza fel az végső árat.
A pályázat során fontos szempont volt, hogy a jármű illeszkedjen a tervezett vagy a már használatban lévő harcászati és logisztikai rendszerekbe, de előírták az automata tűzoltórendszert is. A hűtés és a fűtés sem utolsó dolog, az elvárás szerint -40 Celsius-fokról 15 Celsius-fokra egy óra alatt kell felmelegíteni, illetve 48 Celsius-fokról 32-re negyven perc alatt kell lehűteni a jármű belsejét. A JLTV kibírja, ha kis kaliberű fegyverrel kilyukasztják a benzintankot, az olajadagoló rendszert vagy a motorhűtést, és két defektes kerékkel is képes mozogni, ideális esetben akár -40 és +50 Celsius-fok között. A felszereltség és a fegyverzet a használt variánstól függ, de valószínűleg ugyanaz lesz majd a JLTV-ken is, mint a Humvee-kon és az MRAP-eken volt.




Az ISIS megállíthatatlan kamikaze-dömpert alkotott







Korábban talán gátakat építettek Szíriában ezzel a hatalmas Belaz dömperrel, most azonban SVBIED, vagyis járműalapú öngyilkos pokolgép (suicide vehicle-born improvised explosive device) lett belőle. Az egyetlen útra felszerelt hatalmas jármű célja az volt, hogy áthatoljon egy nyugat-szíriai reptér védelmi vonalain, és már a T4 nevű bázison belül robbantsa fel magát.



Fotó: @Watcherone / Twitter
A T4 félúton van az Iszlám Állam (ISIS) tulajdonképpeni fővárosa, Rakka és az Aszad-rezsim damaszkuszi főhadiszállása között, így pillanatnyilag ez a reptér mondható a legzsírosabb célpontnak taktikai szempontból.


Az ISIS harcosai nem először használnak kamikaze-autókat faltörő kosként, a korábbi ütközetekben is rendszeresen vezettek neki egymás után több, robbanóanyaggal megrakott autót is az ellenséges állásoknak. Ezúttal a szokatlan alap és a jármű tulajdonképpeni elpusztíthatatlansága (mármint a felrobbantás előtt) ad külön hírértéket az esetnek. Egy ilyen járművet – főleg, ha a képen látható extra páncélozottsággal is ellátják – kézifegyverekkel lehetetlen megállítani, talán még a páncéltörő eszközökből is több találat kellene. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a hatalmas kerekek szinte bármilyen, hétköznapi harcászati eszköz ellen felállított útakadályt is simán leküzdenek, már kezdjük érteni, miért vetette be az Iszlám Állam ezt a furcsa fegyvert.



A terrorista harcosok minden ostromnál ugyanezt a taktikát alkalmazzák: nem egyszerűen körbeveszik az ellenséget, hanem folyamatosan szélsőségesen agresszív támadásokkal csökkentik a morált, egész addig, míg a város vagy a helyőrség konkrét elfoglalására indított támadásnál a védők inkább menekülnek, mint leállnak harcolni.

Fotó: @Watcherone / Twitter


A képen látható szörnyet végül be is vetették, és egyes jelentések szerint fel is robbant, de a támadás pontos végeredményéről nincsenek megbízható információk. Az biztos, hogy bárhol robbant fel, hatalmas pusztítást végzett.


181 lövés három és fél másodperc alatt







181 lövésből álló sorozattal tesztelték az amerikai F-35A géppuskáját. A repülő egy GAU-22/A típusú, négycsöves, 25 milliméteres lőszert tüzelő forgócsöves gépágyú annak a GAU-12-nek a közvetlen leszármazottja, amit egyebek mellett a AC-130-as csapásmérő repülőkön is használnak.
A F-35A-n a géptestbe rejtették el a gépágyút, és csak tüzeléskor nyílik fel a csöveket takaró elem, így az alkatrészek nem rontják a gép lopakodó-képességeit. A hivatalos magyarázat szerint a géppuska pont azért kell, hogy a gépek képesek legyenek közvetlen légi támogatásra, vagyis a földön harcolók segítésére.

Az F-35A gépágyúja kisebb és gyengébb, mint a hírhedt A-10-es csatarepülők orrára szerelt fegyver, de a gép gyártója, a Lockheed Marint szerint nem is az volt a cél, hogy az A-10-zel versenyezzenek, csak a „precíziós bombákat, illetve a látótávolságon túli légi harcban használt rakétákat kellett kiegészíteni”.
A mostani teszt még csak a földön folyt, a a légi teszteket idén ősztől kezdik. A fegyver elméletileg 2017-re lesz bevethető állapotban.

Lézerágyús drónt tervez a Pentagon





A Pentagon rakétavédelmi részlege, a Missile Defence Agency (MDA) egy nagy magasságban repülő, hosszú bevetésekre alkalmas drón fejlesztésével foglalkozik, amit kompakt, elektromos meghajtású lézerrel szerelnének föl. Mivel a fejlesztéssel az MDS foglalkozik, ebből kitalálható, hogy a drón lézerével ballisztikus rakétákat semmisítenének meg.
A terv nem új, csak eredetileg pilóta vezette repülőgéppel képzelték el. Az eredeti ALTB (Airborne Laser Testbed) tulajdonképpen egy Boeing 747-es volt, aminek saját legénysége volt, és több tanknyi mérgező vegyszert szállított, hogy kémiai úton állítson elő belőlük lézersugarat. Így:
A Pentagon 2012-ben leállította az ALTB-programot, pedig akkor már 15 éve fejlesztették a rendszert. Most ismét leporolták a régi terveket, de csak a lézert tartanák meg belőle, és a technológiát egy ember nélküli robotrepülőgéppel párosítanák. Nem mintha a feladat ettől könnyebbé válna: továbbra is az a cél, hogy építsenek
  • egy lézerrel felszerelt repülőgépet;
  • ami ballisztikus rakétákat lőhet ki;
  • jellemzően a legsebezhetőbb pillanatukban, vagyis közvetlenül a felszállás után;
  • anélkül, hogy a gép közel repülne a célponthoz, nehogy őt is kilőhessék.
Az ALTB-program indulása után a kutatóknak rengeteg megválaszolatlan kérdéssel kellett szembenézniük, a Pentagon mégis támogatta a fejlesztést. James Syring altengernagy szerint a rakétavédelmi szervezet ezúttal körültekintőbben közelíti meg a kérdést; megtehetik, mert már nem kell mindent a nulláról feltalálni, így alapozhatnak a korábban megszerzett ismeretekre is.

Képünk illusztráció!
Képünk illusztráció!
Fotó: Ethan Miller

Az MDA 2018-2019-ig kísérleteket végez a rendelkezésre álló eszközökkel, illetve felülvizsgálják a lehetséges alternatívákat; ezután fogják kiválasztani a leginkább megfelelő technológiákat. Az első, kis teljesítményű lézerrel felszerelt prototípus először 2021 körül repülhet.



20 km magas űrliftet építenének Kanadában





Kezdetben egy művész koncepciójának indult az űrlift terve, de egy kanadai vállalat, a Thoth Technology szabadalmaztatta az ötletet. Az űrlift egy 20 kilométer (12 mérföld) magas torony lenne; a tetejéről kereskedelmi űrhajókat lehetne indítani. Bár ez úgy hangzik, mint egy, a távoli jövőben játszódó Arthur C. Clarke-novella, a koncepció a szabadalmaztatással mégis egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz.



Fotó: Thoth Technology, Inc.



Az amerikai művész terve a Thoth Technology szerint kivitelezhető, sőt, van egy előnye a hagyományos rakétaindításokkal szemben: ilyen magasságból 30 százalékkal kevesebb üzemanyagot kéne felhasználni egy rakéta pályára állításához. És mivel a rakéták újraindítható rendszerben működnének, ez tovább csökkenthetné a költségeket.
Az űrhajósok 20 kilométer magasságba emelkednének az elektromos lifttel. A torony tetejéről az űrhajók egy fokozatban juthatnának el a világűrbe, majd a torony tetejére térnének vissza, hogy újratöltsenek és újraindulhassanak.
– magyarázta a koncepciót Brendan Quine, a torony feltalálója.
A Thoth vezérigazgatója, Caroline Roberts szerint az űrutazási lehetőségek száma a jövőben növekedni fog, ha más vállalatok is foglalkozni kezdenek a ma használt rakéták utódjainak fejlesztésén. A SpaceX is hasonló rendszerben működtetné a saját visszatérő rakétáit, a Falcon 9-okat, de a tengerre tervezett visszatérések eddig kudarcba fulladtak. Roberts szerint ezek bátor demonstrációk voltak, de 12 mérfölddel a tengerszint fölött landolni nem sokkal bonyolultabb, mint leszállni egy utasszállítóval.

Fotó: Thoth Technology, Inc.

A Thoth más, egyelőre még csak kezdeti fázisú űrprojekteken is dolgozik. Ilyen például a Mars-járójuk, amire közösségi finanszírozással gyűjtöttek, vagy az Extrasolar Spectroscopy of Planetsnevű űreszköz, amivel oxigén és más gázok után kutatnának a Naprendszeren kívüli bolygók légkörében.




Napenergiára állt át az egyik legnagyobb indiai reptér







India bemutatta a világ első, kizárólag napenergiával működtetett repülőterét. A Cochin Nemzetközi Repülőtér energiaellátását összesen 46 150 napelem végzi, amik összesen 45 hektár területet foglalnak el. A napelemek napi 50-60 000 egységnyi energiát termelnek, és a reptér illetékesei szerint ez elég ahhoz, hogy a létesítmény abszolút energiasemleges legyen.








Fotó: Facebook / Cochin International Airport Limited (CIAL


A fenntarthatóság jegyében a legnagyobb indiai reptér energiaellátását már korábban is két kisebb naperőművel támogatták. A legutóbbi bővítéssel azonban elérték, hogy a napelemek napi 12 megawatt teljesítményt produkáljanak; ez elég ahhoz, hogy kiszolgálják a reptér teljes energiaszükségletét.
Az évente előállított 18 millió egység napenergia egy év alatt tízezer háztartást tudna ellátni elektromos árammal. Azon túl, hogy ezt az energiát teljes egészében megújuló forrásból nyerik, a szén-dioxid kibocsátást 300 000 tonnával csökkenthetik a következő 25 évben.
A Cochin Nemzetközi Repülőtér a legnagyobb és legforgalmasabb repülőtér Kerala tartományban, és a harmadik legnagyobb egész Indiában. 2013 és 2014 között több mint  3 750 000 utast szállítottak.

Gondolatvezérelt fegyvereken dolgozik az amerikai hadsereg







Az Egyesült Államok katonai kutatólaboraótriuma (ARL) olyan kutatásokat finanszíroz, amelyeklehetővé tennék, hogy a katonák mobilon vagy rádión keresztül, de szavak nélkül, az agyhullámaikkal kommunikáljanak. A kutatások távlati célja pedig az agy-számítógép interfész olyan szintre fejlesztése, hogy teljes katonai rendszereket lehessen puszta gondolattal vezérelni.
Az ARL két külön projektet pénzel a kutatás keretében. Az egyik célja létrehozni egy olyan rendszer prototípusát, amely az agyi aktivitás valós idejű rögzítésével érzékeli az elképzelt beszédet, és monitorozza, hogy a felhasználó épp mire figyel.
A másik projekt arra irányul, hogy a kutatók jobban megértsék azokat a fiziológiai jelzéseket, amelyek az elképzelt beszédet jellemzik. Ezek alapján az emberi gondolatot megértő algoritmusok lennének fejleszthetők.
Jelenleg a két legelterjedtebb módszer az agyi tevékenység feldolgozására az EEG, amely a fejre erősített elektródákkal működik; illetve a közvetlenül az agy felszínére rögzített elektródás megoldás. Egyelőre azonban mindkét módszer csak laboratóriumi körülmények között működik. Az ARL kutatásainak célja, hogy valós körülmények között, bevetésen is használható technológiát sikerültjön kifejleszteni.
Mindezen kívül szükség lesz egy visszacsatolási mechanizmusra is a gondolatirányítású rendszerekbe, hogy ha egy-egy parancsot a rendszer nem hajt végre, az irányító tudja, mi a probléma, és a gondolatai finomhangolásával át tudjon lendülni rajta.






Az autó után meghekkelték az okospuskát is





Meghekkelték a TrackingPoint nevű cég okospuskáját - persze ez egyáltalán nem meglepő, mostanában mindent megtörnek, ami egy egészen kicsi számítástechnikát is tartalmaz. A 13 ezer dolláros okospuska tartalmaz, nem is keveset: a célzórendszert okosították meg egy, a fegyver tetejére szerelt optikával, ami két dologra jó.
Egyrészt meg lehet vele jelölni a kívánt célpontot, másrészt elsüti a puskát, ha az pont úgy áll, hogy a lövés el is találja a célt. Ezt a két funkciót sikerült egy házaspárnak meghekkelnie, és hogy ne csak úgy a levegőbe beszéljenek, a Black Hat hekkerkonferencián mutatták be az eredményeket.
A törést úgy sikerült elérni, hogy az okosfegyver wifijén keresztül törtek be a rendszerbe, és az ott futó Linux operációs rendszer gyengeségeit kihasználva alaposan megbolondították a szoftvert. A számításokhoz használt változók felülírásával elérték, hogy a puska egyet mondjon, és mást csináljon. Az a kisebbik dolog, hogy sikerrel verték át a programot úgy, hogy a kiválasztott cél mellé vezesse a lövéseket, az viszont ijesztőbb picit, hogy akár saját célpontot is sikerrel lőhettek meg úgy, hogy a félrevezetésből közben semmi sem látszott a távcsőben. A beszámoló szerint akár az egész rendszert is leállíthatják, de annak kevesebb értelme van, a fegyver ettől még működőképes marad, csak a hagyományos módon kell vele célozni, a hétezer dolláros számítógép megmarad ballasztnak.
A csőddel harcoló TrackingPoint eleinte nem kommentálta a hírt, annak ellenére sem, hogy hekkerházaspár folyamatosan jelezte nekik, milyen támadhatóságokat találtak a rendszerben. Később a cég vezetője a Wired magazinnak megerősítette: már dolgoznak a javításon, és köszönik a házaspár jobbító szándékát és munkáját. Az egyetlen jó hír, és a cégvezető is ezt hozta fel mentségként, hogy a puska csak okos, de nem önálló vagy távvezérelhető:
a fegyver célra tartásához és elsütéséhez mindenképpen kell egy ember.
A számítógép csak az előre bevitt adatok (szélsebesség, hőmérséklet, páratartalom, a lőszer típusa) alapján segít. A lövő meghúzza a ravaszt, de a puska csak akkor sül el, amikor valóban a célon van. A tesztek szerint egy kezdő lövész ezzel a segítséggel akár 1,5 kilométeres távból meg tudja lőni a célokat, ami hatalmas dolog, a legtöbb embernek már a 300 méteres távolság is elég ahhoz, hogy a céltábla mellé lőjön.
A wifi ahhoz kell, hogy a fegyver használója az optika képét kivezesse mondjuk egy laptopra. A hekkerek ezen keresztül hatolnak be a fegyverbe. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a házaspár elég sokat molyolt, mire összejött a törés: egy másik fegyvert kellett darabokra szedniük, és onnan kellett kiolvasniuk, mi is történik a számítógépben a lövéskor. Az eredmény ettől függetlenül magáért beszél: az adatok meghamisításával sikerült elérni, hogy a célzott céltábla helyett az eggyel odébb álló lőlapba csapódjanak be a találatok.




The Gun That Aims Itself (Documentary)



Drón még soha nem repült egyszerre ennyit



2015.07.16. 20:48

Több mint három napot töltött a levegőben egy amerikai kísérleti drón, megdöntve ezzel a pilóta nélküli repülőgépek eddigi világrekordját, nem számítva a kis készülékeket – írja az MTI.
Az Orion pilóta nélküli repülőgép prototípusa pontosan 80 órát, 2 percet és 52 másodpercet repült a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF) által hitelesített adatok szerint. Ez a gép közepes magasságban végrehajtott és hosszú időtartalmú (MALE) bevetésekre alkalmas, akárcsak az amerikai hadsereg által jelenleg használt Predator és a Reaper is.
A rekordrepülést a gép decemberben hajtotta végre Kalifornia felett. A több mint egy tonna súlyú hasznos teher – kamerák, érzékelő berendezések, sőt fegyverzet – szállítására alkalmas légcsavaros gépet négy pilóta felváltva irányította a földről. A pilóta nélküli gépek ezen kategóriájának előző rekordja 30 óra volt, és a Northrop Grumman cég Global Hawk típusú gépe állította fel.

Fotó: aurora.aero

Az Oriont az amerikai légierő fejlesztette ki egy kísérleti program keretében, hírszerzési és ellenőrzési célokra. Tervezője, az Aurora Flight Sciences a sorozatgyártását tervezi az amerikai légierő részére. Hosszú időtartamú működése pontosan azt teszi lehetővé, amire az amerikai katonának szüksége van: az ellenség állandó megfigyelését.
A összes kategóriához tartozó drónok repülési idejének abszolút rekordját az Airbus által gyártott, kis napelemes pilóta nélküli repülőgép tartja, a Qinetiq Zephyr, amely 336 órát (14 napot) repült 2010-ben.



Még mindig verhetetlen a kínai szuperszámítógép



Bolcsó Dániel
BOLCSÓ DÁNIELKÖVETÉS
2015.07.13. 13:36

Hétfőn jelent meg a világ legerősebb számítógépeit évente kétszer rangsoroló TOP500 lista legújabb kiadása, amelyet immár ötödször vezet sorozatban a kínai Tianhe-2. A lista gépeinek összteljesítménye tovább nőtt, a tavaly novemberi 309 petaflops után jelenleg 363 petaflops. Ez 17 százalékos javulás, ami ugyanakkor azt jelenti, hogy a növekedés tempója lassul.



Fotó: top500.org
A gépek sebességét flopsban mérik, amely a másodpercenként elvégzett lebegőpontos, vagyis tört számokkal végzett matematikai alapműveletek (floating point operations per second) száma. A kínai Kantonban található Nemzeti Szuperszámítógép Központ rendszere, a Tianhe-2 33,86 petaflops sebességgel végzett az élen, ami majdnem duplája a második helyre szorult amerikai Titan 17,59 petaflopsának. A dobogóra a szintén amerikai Sequoia fért még fel 17,17 petaflopsszal.
A top 10 egyetlen új tagja a szaúd-arábiai Abdullah Király Egyetem Shaheen II nevű számítógépe. Felkerült viszont a listára Leó, az egy hónapja, idén júniusban beüzemelt magyar szuperszámítógép is, amely a Debreceni Egyetem Kassai úti részlegén működik, és másfél milliárd forintba került. Ez a listán a 383. helyre volt elég.
A listán szereplő 231 gépével továbbra is az Egyesült Államok adja a legtöbb helyezettet, de az amerikai dominancia egyre visszább szorul, és az ország közelít ahhoz a 226 gépes negatív rekordhoz, amelyet még 2002 nyarán állított fel.
Az Intel Xeon E5 csipje viszont továbbra is dominálja a mezőnyt. A csip három generációja (SandyBridge, IvyBridge és Haswell) a gépek 80 százalékában található meg, és az összteljesítmény 67 százalékát adja.



Kiberfegyvert próbált venni a Magyar Telekom




Laza Bálint
LAZA BÁLINTKÖVETÉS
2015.07.10. 10:59

Előzmény (1)
Az egész internet attól hangos pár napja, hogy feltörték a Hacking Team nevű, kiberfegyvereket, lehallgatásra, megfigyelésre használható szoftvereket gyártó, olasz hekkercsapatot. Magyarország is a vásárlóik között volt, néhány dolog már ki is derült a levelezésekből és a szerveren hagyott titkosítatlan dokumentumokból.
Az nem túl meglepő, hogy a magyar titkosszolgálat kémszoftvert vesz, elvégre a megfigyelés a dolga. Sokkal döbbenetesebb, hogy a levelezések alapján a Magyar Telekom is bejelentkezett a Hacking Teamnél, 2013. december 4-én, 11 óra 2 perckor (aztán háromkor is, még egyszer elküldték ugyanazt a mailt):
Kedves kapcsolattartó, Sz. M. vagyok, a Magyar Telekom Nyrt.-től. Vásárolnánk termékeket a cégüktől. Ha lehetséges, kérem tájékoztassanak a megrendelési és szállítási procedúráról. Kérjük, tájékoztassanak a fizetési feltételekről is. Nagyra értékelnénk a gyors választ.

Az eredeti levél

Dear Relationship Manager, I am M. Sz. from Magyar Telekom Plc. We are interested in buying  products  from your company. If it is possible, we would kindly ask you to inform us of ordering and delivery procedures. Please also let us know about your terms of payment.We would appreciate an early reply. Best Regards,  M. Sz. senior security manager Magyar Telekom Plc. Group Security Directoratee-mail: **************@telekom.hu 
Ebből minimum annyi világossá válik, hogy a Telekom tájékozódott a termékekről. Márpedig a Hacking Team weboldalának kezdőlapján ott van, hogy kizárólag titkosszolgálati dolgokat árulnak. 

Fotó: Bloomberg

A vásárlási szándék hamar elhalt, ugyanis a Hacking Team csak kormányzatoknak és a titkosszolgálataikkal kapcsolatban álló cégeknek (úgynevezett csatornáknak) ad el kiberfegyvereket. Miután ezt közölték a Telekommal, nem is jött több levél.
Ettől függetlenül felmerül néhány kérdés:
  • Miért akart a Magyar Telekom kémszoftvert venni? Azóta vettek?
  • Ha megfigyelési célra volt szükséges a program, miért nem a nemzetbiztonsági szolgálatokat kereste meg a cég? Van belőlük pár.
  • A magyar jogszabályok alapján vásárolhatnának ilyen terméket egyáltalán?
A kérdésekkel megkerestük a Telekomot is, válaszukat szó szerint közöljük:
Az internetbiztonság, a hálózatok biztonsága, és általában ügyféladatok védelmének kérdése a legégetőbb és valamennyi piaci szereplő számára legnagyobb kihívást jelentő kérdések egyike ma világszerte. A Magyar Telekom prioritásként kezeli az ügyfelek adatainak biztonságát, így a hálózata védelmét.  
Ezen tevékenysége részeként monitorozza a piacot és azon cégeket, amelyek az ügyféladatokhoz való bármilyen szintű hozzáférést elősegíthetnek.
Minden ilyen  szoftvernek, megoldásnak az ismerete hozzásegíti a szolgáltatókat, így a Magyar Telekomot is, hogy hálózatának védelme a legkorszerűbb, legmagasabb szintű legyen.” 
A Telekom szerint fontos, hogy ezeket a szoftvereket megismerjék, tudják, mit csinálnak a hálózatukkal. Azt mondják, nem támadási célokra vették volna meg a szoftvert, „akkor nem így intézik”. Hálózatvédelmi szempontból azonban ez nem túl jó hozzáállás: a védelmet nem úgy kell felépíteni, hogy megpróbálják megismerni hekkerek legújabb fegyvereit, erre egyszerűen nem lehet alapozni, hiszen javítatlan sebezhetőségek szinte naponta jelennek meg, minden infóhoz pedig nem lehet hozzájutni (ahogy most sem sikerült).
Az igaz is, hogy saját ügyfeleik megfigyelésében segíthet egy ilyen program, de túl nagy szükségük nincs rá, a hálózatukon átmenő forgalmat amúgy is látják. Ettől függetlenül furcsa, hogy ilyen dolgot a cég magyar leányvállalata intéz, nem pedig a központ, hiszen a kiberfegyverek nemcsak a magyar hálózatra jelentenek fenyegetést. A kérdésre, hogy más kiberfegyvereket is vesznek-e ilyen célból, igen volt a válasz, ennél több részletet viszont nem közöltek. 
Nehezen állja meg a helyét, hogy a cég prevenciós, védekezési célokból venne kiberfegyvert, lévén, 2013-ban, amikor ez a levél született, már Magyarországon is Dunát lehetett rekeszteni etikus hekkerekkel, és ilyesmire specializált kiberbiztonsági cégekkel.  A kormányzattal együttműködő kritikus infrastruktúrák a digitális fenyegetésekkel foglalkozó GovCerttel is kommunikálhatnak, tehát megvolt a csatorna a legális felkészülésre. A Telekom szerint ezeket a lehetőségeket is igénybe veszik a kiberfegyverek vásárlása mellett.





Hekkerek vették át az irányítást egy német Patriot rakéta felett



2015.07.08. 20:07

Hekkerek vették át az irányítást egy rövid időre a Bundeswehr török–szír határra telepített egyik Patriot légvédelmi rakétaütege felett –írja a nol.hu a német Behörden Spiegel hírportálra hivatkozva.
A behatolás a jelentés szerint vagy a vezérlés és az üteg közötti valós idejű adatátviteli csatornán, vagy a fegyverrendszerbe épített áramköri elemeken keresztül történhetett. A fegyverrendszer vezérlő rendszere az Egyesült Államokban készül, a beépített áramkörök egy része viszont egy meg nem nevezett ázsiai országban.
Német Patriot rakéta Törökországban
Fotó: John Macdougall
A hekkertámadás következtében a fegyverrendszer átmenetileg "megmagyarázhatatlan műveleteket" hajtott végre, de azt nem tudni, hogy ez azt jelentette, hogy nem engedelmeskedett bizonyos parancsoknak, netán egyenesen célba vette a saját indítóállomását.



A behatolás ténye két veszélyforrásra hívja fel a figyelmet: az egyik az, hogy egy bevetés során esetleg valós időben felül lehet írni a kiadott parancsokat, a másik pedig az, hogy akár az egész fegyverrendszer-szoftvert le lehet másolni, ha sikerül feltörni.




Rákos sejteket gyógyít a marihuána



2015.08.24. 17:57

Az amerikai kormány elismerte, hogy a marihuána képes megölni a rákos sejteket – írja aTelegraph. A Nemzeti Rákkutatási Intézet kutatását egereken és patkányokon végezték.
Az intézmény oldalán található közlemény szerint a laboratóriumi és állat kísérletek bizonyították, hogy a kannabiodid valószínűleg képes megölni a rákos sejteket, miközben védelmezi az egészségeseket.
Képesek megállítani a tumor növekedését, a rákos sejt megölésével, azáltal, hogy blokkolják a sejt növekedését és a növekedéshez szükséges vér eljutását a daganathoz. 
– fogalmazták meg a kutatók a kannabiodidok gyógyulást segítő hatását.
A rágcsálókon végzett kísérletek bizonyították, hogy a kannabiodid képes csökkenteni a vastagbél, a máj és a mell elrákosodásának esélyét.  Hozzáteszik ugyanakkor: egyelőre nincs elég bizonyítékuk arra, hogy ezt a módszert embereken is használják terápiás céllal.
A Rákkutatók szövetségének szóvívője szerint viszont
semmi bizonyíték nincs arra, hogy az emberre is hasonló hatással lennének a kannabisz-származékok.
Az USA több államában már így is legális a marihuána fogyasztása, de kifejezetten csak orvosi céllal. A kutatásnak az eredményei minden bizonnyal segítenek majd a legalizációt követelőknek az érvelésben. 




MINEK HELIKOPTER, HA VAN RAKÉTAHAJTÁSÚ REPÜLŐGÉP?



Kolbert András
KOLBERT ANDRÁSKÖVETÉS
2015.08.18. 09:08

Volt olyan idő, amikor az amerikai hadsereg jó ötletnek tartotta, hogy hatalmas szállító repülőgépekre komoly fékezőrakétákat szerelve olyan gépeket alkosson, amelyek képesek akár egy futballstadionban is le- és felszállni.
Az ötletet egy balul elsült iráni túszmentő akció adta. A Saskarom hadműveletben ugyanis az egyik RH-53D helikopter, amelyet eredetileg a túszok és a mentőcsapatok evakuálására küldtek oda, belecsapódott egy repülőgépbe a küldetés lefújása után. Nyolc ember halt meg a robbanásban.






A szakemberek törni kezdték a fejüket. Vajon mivel lehetne kiváltani a rövid hatótávolságú, de könnyen manőverező helikoptereket, hogy a menet közbeni tankolás problémáját kiküszöböljék? Hát persze, egy rakétákkal teletömött C-130-as szállítógép! Azzal simán ki tudják hozni az iráni patthelyzetben ragadt amerikaiakat.
A Lockheed két hónappal később elő is állt az XC-130s, XFC-130s vagy XSC-130s néven ismert gép prototípusával. Ahhoz, hogy a gép le tudjon szállni a stadionban, 183 méteren belül kellett megállnia a földet érés után. Persze ez még csak a feladat fele: ugyanennyi távolság állt a gép rendelkezésére a felszálláshoz is, miután mindenki beszállt, akiért a gép ment. Ja, és persze a stadionnak lelátói is voltak, szóval az sem volt baj, ha a 183 méter után már jó 30 méter magasan van a gép, ami amúgy hivatalosan egy kilométernél rövidebb leszállópályára rá sem nézhetett.
A megoldás az lett, hogy a gépen dolgozó 60 mérnök és ezer civil a gép jól átgondolt pontjaira rakétatölteteket szerelt. A töltetek egy része a leszállásnál indult be, hogy a menetiránnyal szemben működve fékezzék a repülőt, egy másik részük pedig a felszállásra volt, hogy extra tolóerővel segítsék a minél gyorsabb elrugaszkodást. A tervezők a C-130-as egyéb részeit is módosították, például a szárnyakat, hogy azok alacsonyabb sebességnél is megfelelő mennyiségű felhajtóerő legyen, és a gép jobban bírta a hirtelen irányváltásokat is.
A program indulása után négy hónappal hajtották végre az első teszteket, amelyek igen jó eredményekkel zárultak. A gép orra alig három méter gurulás után már 2 méter magasra emelkedett, és a repülő a focipálya hossza alatt 15 méter magasra jutott, és 115 csomós sebességre gyorsult. Aztán 1980. október 29-én egy újabb kísérlet látványos, de szerencsés kimenetelű katasztrófával végződött. A gép szárnyai megrogytak a leszállás pillanatában, és a C-130-as tűzgolyóként száguldott tovább.
Ez a mozzanat elég erőteljesen visszavetette a programot, és végül nem is készültek el a speciális szállítógépekkel időben. Ronald Reagan (például az iráni konfliktusnak köszönhetően) felmosta a padlót az akkori elnök Jimmy Carterrel az elnökválasztáson, aztán Reagen elérte, hogy 1981 januárjában az irániak engedjék el az amerikai túszokat.
A rakétával le- és felszálló, speciális C-130-asok nem azonnal kerültek a süllyesztőbe, de hamarosan kiderült, hogy százmillió dollár ment el a fejlesztésre, pedig még alig 22 százalékos készültségi szinten álltak a gépek. Végül gazdasági okok miatt fújták le a további teszteket, és nem azért, mert őrültségnek tűnt dugig pakolni rakétával egy repülőt. Sőt, van olyan változat, ahol a felszállást segítik rakétatöltetek: az amerikai haditengerészet bemutatócsapata, a Blue Angels kísérőgépe például ilyen, a repülőnapokon rendszeresen be is mutatták, milyen is rakétával felszállni, csak aztán 2009-ben elfogytak a töltetek, a Fat, vagyis Kövér Albert azóta megint egyszerű repülő.

Érdekesség, hogy végül lett olyan gépe az amerikaiaknak, amivel nagyon gyorsan le tudnak szállni nagyon kis helyre, de a V–22 Osprey billenőrotoros konvertiplán sem lett a katonák kedvence: egyszerűen nem elég megbízható ahhoz, hogy nepanaszkodjanak rá folyton.




Le kellett dobni az atombombát?



17


2015.08.05. 23:36

Még sokáig a második világháború egyik legtöbbet vitatott kérdése marad, vajon Truman amerikai elnök helyesen döntött-e, amikor elrendelte az atombomba ledobását Hirosimára és Nagaszakira 1945. augusztus 6-án és 9-én. A 70. évfordulón hat világhírű történész egymással is élesen vitatkozva fejti ki a véleményét a BBC History magazinnak.
Antony Beevor: „Igen, Trumannak nem volt más választása”
A háborúban kevés cselekedet igazolható tisztán erkölcsi alapon. Egy parancsnok vagy vezető politikus legfeljebb azt mérlegelheti, hogy egy bizonyos döntés következtében csökken-e az emberveszteség, vagy sem. Miután Japán nem volt hajlandó megadni magát, Truman amerikai elnöknek nem sok választása maradt.
Döntését főként azzal igazolta, hogy Japán elfoglalása valószínűleg félmilliós véráldozatba került volna a szövetségeseknek. Emellett az éhezésből fakadó halálozási ráta is feltehetőleg magasabb lett volna a szövetséges katonákat fogva tartó hadifogolytáborokban és a civil lakosság körében is, ha 1946-ig elhúzódik a háború.
Azt viszont Truman nem tudta, hiszen csak az utóbbi időben nyert igazolást, hogy a japán birodalmi hadsereg sose fontolgatta a megadást, és a háború kezdetétől valamennyi katonáját arra trenírozta, hogy a haláláig harcoljon. Mozgósították a civileket is, és arra biztatták őket, hogy ha más nincs, bambuszlándzsával vegyék fel a küzdelmet és táskabombákkal támadjanak a szövetséges tankokra. Japán dokumentumok kézzelfoghatóan jelzik, hogy a szigetország hadserege felkészült rá, hogy akár 28 millió civilt is feláldozzon a háború végső szakaszában.
Antony Beevor hadtörténész, a második világháború egyik legelismertebb szakértője, számos könyve magyarul is megjelent.
Richard Overy: „Nem. Erkölcstelen és szükségtelen volt”
Az atombomba ledobását Hirosimára a maga idejében azzal igazolták, hogy morálisan ez volt a helyes döntés: térdre kényszerítette Japánt, s ezzel sok amerikai katona életét mentette meg. Az persze világos, hogy nem volt etikus felhasználni ezt a fegyvert, amikor tudták, hogy elsődlegesen civilek lesznek az áldozatok és a földdel teszik egyenlővé az adott japán várost. Ráadásul nem is volt rá szükség. Japán katonailag nem volt ellenfél (ahogyan azt augusztusban a Mandzsúria ellen indított szovjet invázió bizonyította). A folyamatos blokád és a városok ellen intézett célzott támadások legkésőbb augusztusra vagy szeptemberre amúgy is elhozták volna a fegyverletételt anélkül, hogy szükség lett volna a költséges invázióra vagy az atombombára. Ami a Nagaszakira ledobott második bombát illeti, ugyanolyan szükségtelen volt, mint az első. Részben azért vetették be, mert műszakilag eltérő volt és a katonaság (és néhány civil tudós) nagyon szerette volna látni, hogy mindkettő ugyanúgy működik-e. Más szavakkal: a cinikus „tudományos szempont” is közbelépett.
Azért hozzá kell tenni, hogy elég vékony választóvonal van az atombomba és a hagyományos bombázások között – valójában Hamburg vagy Tokió a bombázások után ugyanúgy nézett ki, mint Hirosima. Ha Hirosimát etikátlannak tartjuk, akkor el kell ítélnünk a gyújtóbombás támadásokat is, amelyekkel szándékosan a nagyvárosok központját vették célba, a lakosságra való tekintet nélkül.



Fotó: Photoquest


Természetesen könnyű azt mondani: ha én Truman helyében lettem volna, nem rendelem el a két bombatámadást. De az biztos, hogy gondosabban is mérlegelhették volna annak idején a lehetőségeket. A britek és amerikaiak részletesen megtervezték 17 nagyobb német város gáztámadását, de végül nem került rá sor, mert attól tették függővé a hadműveletet, hogy Németország elsőként szánja-e rá magát a gáztámadásra. Ez is mutatja, hogy lehetséges volt józan döntéseket hozni, ami a háború legvégén már politikailag is elfogadhatóbbnak tűnt.
Richard Overy az Exeteri Egyetem professzora. Mintegy 30 kötete jelent meg, magyarul A Harmadik Birodalom krónikája című műve olvasható.
„James Maddox: Igen. Ez volt a legkisebb rossz”
Az atombombák rettenetesek, de egyetértek Henry L. Stimsonnal, az Egyesült Államok akkori hadügyminiszterével abban, hogy bevetésük „a legkevésbé szörnyű választás” volt. Egy véres invázió és az éjt nappallá tevő hagyományos bombázás sokkal magasabb halálozási arányhoz vezetett volna, így az atomfegyverek valójában több ezer amerikai és több millió japán életétmentették meg. A két bombatámadás volt a feltétel nélküli fegyverletétel elérésének legcélravezetőbb eszköze, és az Egyesült Államok vezetői pontosan ezt akarták. Csak ez tette lehetővé, hogy a szövetségesek Németország mellett elfoglalják Japánt is, és megszüntessék azt az intézményrendszert, ami a háborúhoz vezetett.
Az első világháború után Németországgal kapcsolatban szerzett tapasztalatok meggyőzték őket, hogy az egyszerű fegyverszünet valójában a jövő nemzedékeinek elárulása, mert húsz év múlva egy még nagyobb háború kirobbanásához vezethet. Igaz, a hosszú távú sugárfertőzés szörnyű következmény volt, amiről az Egyesült Államok vezetőinek akkor sejtelmük sem volt. Bár nem hiszem, hogy ha tudomásuk van róla, másképpen döntenek.
Robert James Maddox a Pennsylvania Állami Egyetem professor emeritusa, Hirosimáról szóló munkái (Weapons for Victory: The Hiroshima Decision, 1995; Hiroshima in History; The Myths of Revisionism, 2007) az atomtámadásról szóló döntést és annak történeti értelmezéseit boncolgatják.
Martin J. Sherwin: „Nem. Japán mindenképpen megadta volna magát”
Úgy hiszem, hiba és tragédia volt, hogy bevetették az atombombákat, alapvetően nem befolyásolták a japánok döntését a fegyverletételről. Mára kétségkívül bebizonyosodott, hogy a fegyverletételt a Szovjetunió kényszerítette ki, amikor augusztus 8-án hadba lépett Japán ellen, bár ezt az álláspontot érthető módon nagyon nehéz elfogadtatni az amerikaiakkal.
A japán katonai vezetés szemben állt a császárhoz közelebb álló civil vezetőkkel, akik hajlottak a fegyverletételre, amennyiben garantálják a császár biztonságát. A katonai vezetés azzal érvelt, hogy Japán meggyőzheti a Szovjetuniót, közvetítsen annak érdekében, hogy a feltétel nélküli fegyverletételnél jobb megadási feltételeket érjenek el. Szerintük addig kellett folytatni a háborút, míg el nem érik ezt.






Truman egyszerűen megvárhatta volna az első atomtámadás helyett, amíg a Szovjetunió belép a háborúba, de nem akarta, hogy a szovjetek részt vegyenek Japán elfoglalásában. A másik lehetőség az volt (ami még augusztus előtt véget vethetett volna a háborúnak), ha tisztázzák, hogy a császárt nem tekintik felelősnek a háborúért, amennyiben Japán elfogadja a feltétel nélküli megadást. Ezt Stimson amerikai hadügyminiszter ajánlotta, de James F. Byrnes külügyminiszter, aki sokkal közelebb állt Trumanhoz, megvétózta a javaslatot.
Az atombombák ledobása azt üzente a világnak, hogy az Egyesült Államok legitim háborús eszköznek tekinti az atomfegyvereket. A bombázások következtében indult meg a nukleáris fegyverkezési verseny, és ez lett annak a forrása, hogy manapság minden magára valamit adó állam atomhatalom akar lenni.
Martin J. Sherwin Pulitzer-díjas történész, az atomenergia és a fegyverkezési verseny történetének szakértője, a massachusettsi Tufts Egyetem professor emeritusa, a virginiai George Mason Egyetem professzora. Pulitzer-díját társszerzőként az atombomba egyik „atyjáról”, Robert Oppenheimer életéről szóló American Prometheus: The Triumph and Tragedy of J. Robert Oppenheimer (Atlantic, 2008) című könyvéért kapta.
Richard Frank: „Igen. Milliók életét mentette meg Japánban és az Egyesült Államokban”
A bombák ledobása erkölcsileg a lehető legjobb választás volt. Az egyik legnagyobb probléma ezzel a kérdéssel az, hogy amikor Drezda és Hamburg bombázásáról beszélünk, valamennyien tisztában vagyunk vele, a két várost a náci Németország tettei miatt rombolták földig. Viszont nyugaton már kevesen emlékeznek rá, miféle háborút vívott Japán a Csendes-óceán ázsiai térségében. Ne feledjük, hogy a második világháború minden japán civil áldozatára a Csendes-óceán ázsiai térségében 17–18 más nemzetiségű halott esik. Mégis csak ritkán hivatkoznak erre, és alig említik meg azokat az emblematikus tömegmészárlásokat, melyek a japánok áldozatainak szenvedését ugyanúgy érzékletessé tennék, ahogy ez Hirosima és Nagaszaki áldozatainak esetében történt.
Az eredeti amerikai inváziós stratégia kútba esett, amikor a rádiós felderítés felfedte, hogy a japán katonai tevékenység nagymértékben növekedett a Kjúsú szigetnek (Japán harmadik legnagyobb szigetének) azon a részén, ahol a partraszállást tervezték. Truman alternatívája a bokád és a sorozatos bombatámadások fenntartása volt, ami több millió japán civil életébe került volna. 1946-ban egyedül az élelemhiány rengeteg további civil áldozatot követelt volna. Ezt csupán azért lehetett elkerülni, mert Japán akkor tette le a fegyvert, amikor még működött az ország közigazgatása, és az amerikai élelmiszersegélyek megóvták az országot az éhínségtől.
Igen, az atombombák több mint 200 ezer ember halálát okozták, és de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy augusztus 9. után Mandzsúriában a számítások szerint 300–500 ezer japán (közülük sok civil) halt meg vagy tűnt el szovjet fogságban. Ha tovább tart a háború, ez a szám sokkal magasabb lett volna.
Az atombomba ellenzői a kapituláció feltételeinek megváltoztatásáról szoktak beszélni, de a japán kormány Hirosimát megelőzően sosem állt elő olyan ajánlattal, amelynek elfogadása esetén véget vetett volna a háborúnak. Az országot irányító szűkebb kabinet egyszer sem dolgozott ki ilyen feltételrendszert. Amikor a külügyminiszternek, Tógó Sigenorinak azt mondták, hogy a legtöbb, amit Japán elérhet, a feltétel nélküli fegyverletétel, amiben a császárság fenntartása nem szerepelt, Tógó a kabinet nevében elutasította.
Az viszont tény, hogy nem volt olyan történelmi feljegyzés az elmúlt 2600 évben, amely szerint Japán valaha megadta volna magát, sem egyetlen példa arra, hogy japán egység letette volna a fegyvert. Az amerikaiak jogosan aggódtak emiatt.
Richard B. Frank hadtörténész, jogász, a csendes-óceáni hadszíntér hadműveleteinek szakértője, a Japán összeomlásáról szóló Dawnfall: The End of Imperial Japanese Empire (Random House, 1999) című könyv szerzője.
Haszegava Cujosi: „Nem. Politikai okokból vetették el a jobb lehetőségeket”
Bár régebben egyetértettem azzal az állásponttal, hogy az atombomba bevetése szükséges volt, minél többet kutattam a témában, annál inkább meggyőződtem róla, hogy ez a legnagyobb háborús bűn, amit az Egyesült Államok valaha elkövetett. A helyszínen tanulmányozva az atombombák következményeit ráébredtem, hogy ami 1945-ben történt, elképzelhetetlenül borzalmas volt. A sugárfertőzés azokat a tízezreket is lassú, gyötrelmes halálra ítélte, akik túlélték az atomtámadást és még ma is több ezren szenvednek a hatásaitól.


Nyugati tudósító Hirosima romjain, két nappal a bombázás után
Nyugati tudósító Hirosima romjain, két nappal a bombázás után
Fotó: Popperfoto


Más módszerekkel is véget lehetett volna vetni a háborúnak. Truman meghívhatta volna Sztálint, hogy írja alá a potsdami konferencia azon nyilatkozatát, amiben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína Japán megadását követelte 1945. július 26-án. A nyilatkozat aláírói úgy vélték, hogy Japán leteszi a fegyvert, ha a szovjetek belépnek a háborúba, de Truman szánt szándékkal kerülte ezt a megoldást, mivel néhány tanácsadójával együtt komolyan aggódott a szovjetek szerepe miatt. Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy Truman a szovjetek megfélemlítésére használta az atombombát, úgy vélem, Japán megadásának kikényszerítése volt a cél, még mielőtt a Szovjetunió belépne a háborúba.
A második lehetőség a kapituláció feltételeinek megváltoztatása volt. A Truman kormány néhány befolyásos tanácsadója inkább amellett érvelt, hogy Japánban maradjon meg a császárság, hogy a japán kormányban lévő „mérsékelteket” a háború befejezésére ösztönözze. Azonban Truman az amerikai közvéleményre hallgatott, amely feltétel nélküli megadást követelt Pearl Harbor és a japánok által elkövetett atrocitások miatt.
A japánok szörnyű tetteit figyelembe véve egyértelmű, hogy nincs joguk kritizálni mások háborús cselekedeteit. Azonban az egyik atrocitás nem igazolja a másikat. Úgy vélem, ez volt a legigazságosabb háború, amelyben az Egyesült Államok részt vett, de a cél még így sem szentesíti az eszközt.
Haszegava Cujosi (Tsuyoshi Hasegawa) a Kaliforniai Egyetem történelemprofesszora, a Hidegháborús Tanulmányok és Nemzetközi Kapcsolatok Központjának igazgatója. A Racing the Enemy: Stalin, Truman, and the Surrender of Japan (Harvard University Press, 2005) című könyvében részletesen kifejti, szerinte miért nem az atombomba döntötte el a Japán elleni háborút.
A cikk teljes változata és további történészek véleménye a BBC History magazin nemrég megjelent, 2015. augusztusi számában olvasható.


Azóta is imádnak benneteket a japánok , még jó , hogy nem gyártanak atomfegyvert !!!!



A SVÁJCI BICSKA EHHEZ KÉPEST KŐBALTA



Hegyeshalmi Richárd
2015.07.29. 13:54

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK (3)
Ismerik azt a viccet, hogy ne vigyél oda kést, ahol lövöldözés lesz? A viccgyártó nyilván nem gondolt az orosz különleges erőkre, a Szpecnazra, amikor kitalálta, mert ők ezt a viccet halálosan komolyan vették. A nyolcvanas évek elején gyártottak egy kést, aminek a markolatába lőfegyvert építettek; ez volt az NSR–2, amit a különleges erők tagjai még ma is használnak Oroszországban.
A késpisztoly ötlete még a hetvenes években született meg, amikor a szovjet Tula fegyvergyárat azzal bízták meg, hogy tervezzenek egy közelharci fegyvert a hadsereg felderítő egységeinek.



Az NRS-2
Az NRS-2
Fotó: Wikipedia


A vezető tervező, R. D. Khlynin készítette el a fegyver prototípusát, az NRS-t, kimondottan azzal a szándékkal, hogy használni lehessen a korábban fejlesztett SP–3 típusú lőszerrel együtt. Ezeket a hangtompított töltényeket a hidegháború alatt készítették, elsősorban kémeknek és a különleges egység azon tagjainak, akik az ellenséges vonalak mögött dolgoztak. Az SP–3 nem volt olyan erős, mint a hasonló kaliberű lőszerek, de egylövetű fegyverekhez pont megfelelt.
Az NSR viszont nemcsak egy késsel kombinált egylövetű volt. Került bele csavarhúzó, fűrész, illetve egy drótvágó, amivel akár 5 milliméter vastag vezetékeket is el lehetett vágni. A tervezők még ezt is szigetelték, hogy akkor is használható legyen, ha az egységeknek egy elektromos kerítésen kéne átvágniuk magukat.
Amikor néhány évvel később az SP-3-at kivonták a forgalomból, és bevezették az erősebb, megbízhatóbb SP–4-et, az NSR-t is újratervezték; nyilván kitalálták, hogy ez lett az NSR–2. A továbbfejlesztett modell pengéje már annyira éles és ellenálló volt, hogy nemcsak egy télikabátos palotaőrt, hanem egy vékonyabban páncélozott járművet is keresztül lehetett szúrni vele. Az NSR–2-t 1986-ban rendszeresítették.
Ha látjuk, hogy kell tartani a fegyvert, az első gondolatunk az lehet, hogy a tervezője sült bolond volt: a tenyérre fektetett késnek a lövedék a markolatából robban ki, így célzásnál a pengét az arcunk felé kell fordítanunk. Mi van, ha a visszarúgás hatására a homlokunkba áll a penge? Semmi: az NSR–2-nek szinte nem is volt visszarúgása.
Az eszköz hatótávolságáról nincsenek pontos információk, mivel az NSR–2-t kizárólag a szovjet/orosz különleges erők tagjai használták, de a becslések szerint olyan 25 méterig lehetett halálos. Hibázás esetén a fegyvert dobókésként is lehetett használni.
A hálátlanoknak persze ez sem volt elég: mint kiderült, a Szpecnaz tagjai szívesebben használták a késpisztoly lőfegyver nélküli változatát, az NR–2-t, amiben gyufát, iránytűt és más hasznos kiegészítőket rejtettek el. A kommunisták idővel rájöttek, hogy Rambónak van igaza. „Látja, ezekért harcoltam. Ezekért kaptam gyomorfekélyt” – dadogná Virág elvtárs a hatos villamos lépcsőjén.




A SZOVJET ELITKOMMANDÓSOK SZÓ SZERINT VÉRBEN ÚSZTAK





Hanula Zsolt
HANULA ZSOLTKÖVETÉS
2015.06.13. 08:36


A GRU Szpecnaz az orosz hadsereg különleges műveleti alakulata, a világ egyik legkeményebb, és persze egyben legrejtélyesebb elitkommandója. Olyasmi, mint a brit SAS, az amerikai Delta Force vagy Navy Seals. Hogy miket csinálnak éles bevetésen, az elég ritkán kerül be a hírekbe, de a YouTube például elég szépen meg van tömve olyan videókkal, amik a kiképzést mutatják be. És ez még mind semmi a szovjet időkhöz képest.
Az elitkommandót 1949-ben alapították, és hogy mi mindenben volt benne a keze, arról még annyi információ sincs, mint a mostani viselt dolgaikról. Az egyetlen hitelesnek tekintett forrás Viktor Suvorov (eredeti nevén Vlagyimir Rezun), a hetvenes években Angliába dezertált egykori szovjet hírszerző tiszt könyve, a Spetsnaz: The Inside Story of the Soviet Special Forces. Ő ugyan az elitkommandó bevetésein csak mint a küldetések megtervezője vett részt, de a kiképzésről azért elég érzékletesen ír.
A Szpecnaz-kiképzés célja, hogy a legdurvább helyzetekben is hideg fejjel gondolkodó gyilkológépet faragjanak a katonákból; erre pedig leginkább úgy lehet gyakorolni, hogy ilyen helyzetekbe dobják őket. Az egyik kedvenc trükkjük az, amikor egy több napos, a fizikai teljesítőképesség határait feszegető, (néha étlen-szomjan tartott) terepgyakorlat után a kommandósokat felverik az éjszaka közepén, azzal, hogy ellenséges kémet fogtak a táborban, aki menekülőfélben van, és minden áron el kell kapni. Több kilométeres őrült rohanás kezdődik az éjszakában, aminek a végén egy elhagyatott falu egyik romos épülete a célpont, ahol az állítólagos kém bujkál. A Szpecnaz-újoncok berontanak a házba, ahol vaksötét, és fémfalú szobák labirintusa várja őket, ami derékig, később nyakig valamilyen ragadós folyadékkal van teli. Vérrel. Amikor erre a katonák rádöbbennek, harci kutyákat engednek utánuk a vérfürdőbe, és az ajtó bezárul mögöttük.

Fotó: Sasha Mordovets / Europress / Getty

Aki kijut a labirintusból, és még mindig kommandós szeretne lenni, az ideális alapanyagnak bizonyult a Szpecnaz számára.
A vért egyébként egy vágóhídról szerzik, a labirintus pedig speciálisan kialakított tartályokból áll, hogy minél kevesebb vért kelljen felhasználni hozzá. Néha kidekorálják szintén a vágóhídról származó romlott húsdarabokkal, állattetemekkel is. Ja, és van itt még egy apróság. A véres labirintust soha nem hagyják a gyakorlat végére. Ha a vérfürdőből kikecmergő katonák rögtön lefürödhetnének, és aludni térhetnének, nem lenne meg a kellő pszichológiai hatás, még az is lehet, hogy valaki egyszerű rémálomként fogná fel, ami történt. A Szpecnaz-kiképzés egyik alapszabálya, hogy a fizikailag legmegterhelőbb részeket mindig a vérben úszás utánra kell hagyni.






Egy pszichopata változtatta kollektív elmegyógyintézetté a Szovjetuniót







Ne vegyétek el a zsidók dicsőségét , mert ők a világot akarják elmegyógyintézetté tenni ,és egész jó úton haladnak a céljaik elérésének a megvalósításában !!!
A nagy tanítójuk is bipsi volt a nagy orosz kolhozból indultak világhódító útjukra , és kazárból immár zsidóvá vedlettek , de ahogy a II. világégésben , úgy most is csak arra használják őket , hogy kikaparják a kabalista zsidóknak a gesztenyét , mert ők a felálldozhatók az emberiség koloncai az utálat megtestesítői , akiket még az igazi zsidók is utálnak .


GettyImages-90007467


Kolozsi Ádám
KOLOZSI ÁDÁMKÖVETÉS
2015.07.27. 10:54

Sztálin nélkül soha nem lett volna sztálinizmus: a zsarnok mindent maga irányított, személyesen rendelkezett a tömeggyilkosságokról, betegesen élvezte az erőszak orgiáját. Hol romlott el a kommunista kísérlet, hogy tud egy rablóbanda uralma alatt tartani egy egész birodalmat, hogy éledhet manapság újjá a Sztálin-kultusz Oroszországban? AFelperzselt föld – Sztálin erőszakuralma megrendítő könyv – aki kibírja, olvassa el.
Maroknyi, mindenre elszánt, erőszakos bűnözőnek sikerült őrültekházává változtatnia a Szovjetuniót
– írja Jörg Baberowski 2012-es, most már magyarul is megjelent könyvében. A Felperzselt föld – Sztálin erőszakuralma az egyik legbrutálisabb kötet, amit valaha olvastam. A szerző azt írja, időnként ő is rosszul volt a sok szörnyűségtől, az erőszak álmaiban is üldözte. „Olyan rettenetesen megviselt, hogy néha arra gondoltam, bárcsak egy másik könyvön dolgozhatnék inkább.” De meg kellett írnia.
A kilencvenes években addig elzárt levéltári források váltak kutathatóvá: a Központi Bizottság jegyzőkönyvei, levelek, Sztálin, Molotov és a többiek személyes papírjai, és sok minden más. Ezekből pontosan kiderül, hogy Sztálin és szűk köre nemcsak elrendelte, hanem részletekbe menően irányította is a tömeggyilkosságokat. Az 1937–38-as, minden addigit és azutánit felülmúló terror idején ő adott pontos utasításokat a vidéki pártvezetőknek, ő határozta meg az irányszámokat is, hogy az adott régióban hány embert kell agyonlőni.
Ha valakinek van hozzá gyomra, rémségek tárházaként is forgatható ez az egyébként kiváló stílusban megírt (és Győri László szintén remek fordításában megjelent) könyv, amelyben oldalról oldalra következnek egymás után a sokkoló információk. Valójában sokkal több ennél: azt segít megérteni, hogyan válhat normálissá áldozatok és hóhérok számára (ahol utóbbiak pontosan tudják, hogy bármikor átkerülhetnek az előbbiek közé) egyaránt a totális terror őrült logikája.
A kérdés, hogy hogyan tud hatalomra jutni és aztán mindenkit a saját akaratának kiszolgálójává tenni egy pszichopata. Sztálin Baberowski értelmezésében ugyanis súlyosan beteg személyiség volt, akinek a személyes patológiája nélkül nem vagy nem úgy történhetett volna meg mindaz a szörnyűség, ami sok millió ember életébe került és többször annyi lelki megnyomorodásához vezetett a Szovjetunióban.

Az erőszak a gátlástalanok életelixírje

Volt értelme a népeket és nemzedékeket megkínzó és tönkretevő sztálini terrornak? Időnként most is szokás Oroszországban azt mondani, hogy igen: a háborút csak így lehetett megnyerni, a diadalhoz szükség volt a kegyetlenségre is, az előző évek durva politikája nélkül elbuktak volna. Többen utólag is így mentegetik a tömeggyilkosságokat, magukat győzködve arról, hogy nagyapáik halálának volt valami magasabb értelme.


Fotó: Sovfoto / Europress / Getty


Nem, nem volt – feleli a szerző. Egy szadista pszichopata és megfélemlített, rettegő és rettegett sleppje öncélúan változtatta a nagy keleti birodalmat vérfürdővé, kihasználva a fásultságot, keserűséget, nyomort és bezártságot, hogy saját, borzalmas fantáziaképeit tegye valósággá, melyben az erőszak apokaliptikus orgiává hatványozódott.
A könyv szerint az erőszak valós indítékai nem a kommunista eszmék, de az orosz bolsevizmus attól még eredendően aljas volt. A csizmás, bőrkabátos forradalmároknak már a kezdeteknél, 1917-ben sem volt sok fogalmuk a marxizmusról, és azért kerülhettek ki győztesen a véres anarchiából, mert ők voltak a legdurvábbak és leggátlástalanabbak a mezőnyben.
A forradalom Baberowskinál az erőszakos csőcselék uralomra jutása, akiknek nincs más céljuk, mint véres bosszút állni a nyakkendős embereken. Leninnek és a szűk értelmiségi élcsapatnak a megkeseredett, az 1914 után tíz évig tartó háborúban és polgárháborúban eldurvult embereknek a bosszúszomjára volt szüksége: a bolsevikok beszédének „primitívsége és gonoszsága arra vallott, hogy ők a tettek emberei”. Ezzel a radikális intyelligencijának sikerült magához vonzania a pszichopatákat, bűnözőket és rablókat.
A Lenint Sztálinnal ellentétben tisztességes szándékú idealistának gondolókkal szemben a német történész egyértelműen fogalmaz: szerinte Lenin gonosz gyilkos volt, „az a fajta, aki íróasztal mögött ülve öl, és akinek az emberi szenvedés és nyomorúság semmit nem jelent.” Azonban még nem volt cinikus, hitt abban, hogy a bolsevikok szent küldetést teljesítenek egy keresztes háborúban, és talán az országon végigsöprő erőszak mértékéről is kevés fogalma volt.
Sztálin – a csodálatos grúz, ahogy Lenin nevezte – számára viszont a háború legnagyobb álma beteljesülését jelentette: kedvére gyilkolhatott, és soha életében nem volt olyan boldog, mint ekkor. Eleinte senki nem vette igazán komolyan, a Lenin halála utáni hatalmi harcban úgy győzhetett, hogy a többiek összefogtak a karizmatikus Trockij ellen, ő pedig ügyesen kijátszotta egymás ellen riválisait. Nem volt nagy teoretikus vagy jó szónok, viszont veleszületett tehetsége volt az intrikához és a hatalmi játszmákhoz. Legjobban pedig ahhoz értett, hogyan használja fel, keverje bűntényekbe és tegye kiszolgáltatottá karrierista tettestársait.

Rablóbanda maffiaszabályokkal

Hogy képes egy szűk klikk egy hatalmas, soknemzetiségű birodalmat évtizedekig az uralma alatt tartani? A rendszer a vidéki vazallusok lojalitására támaszkodott, ahol a csinovnyikok és a Moszkvától távoli helyi kiskirályok pontosan tudták, csak akkor van esélyük a túlélésre, ha feltétel nélkül alávetik magukat a diktátor akaratának.



Fotó: Fotosoyuz / Europress / Getty


Az egykori ortodox papi növendék kegyúri rendszerében főpapi szerepet kreált magának, amiben lehetetlen volt ellentmondani neki. Az egyszemélyes diktatúra elfogadásában a hatalom gyengesége is vaskosan benne volt: rettegtek a véleménykülönbségektől, mert minden vita a bolsevik uralom végét jelentheti. A vezető bolsevikok pedig egyáltalán nem bíztak egymásban, ezért a színlelt barátság hazug rítusait kellett előadniuk, miközben mindenkin elhatalmasodott az üldözési mánia – ami hamarosan árulókereséshez és kémhisztériához vezetett.
Ez teljesedett ki az 1937–38-as borzalmak hullámaiban: a párton belüli tisztogatásoktól a papok, a kulákok és a rabok módszeres lemészárlásán keresztül egész népek deportálásáig.
Ekkorra a Szovjetunió már egy hatalmas, kollektív elmegyógyintézet volt.


A hatalom kénye-kedve szerint bélyegezhette és ölhette meg az embereket, és már a párt sem jelentett menedéket. A pártelitben csak néhányan élték túl a tisztogatások éveit, a Központi Bizottság majdnem minden tagját kivégezték. A nagy leszámolások idején a legtöbben bármilyen rájuk szabott szerepet eljátszottak, hogy a diktátor meghagyja az életüket. Behódoltak és hóhérnak ajánlkoztak, volt vezető, aki azt írta Sztálinnak, a saját feleségével is végezne, csak meggyőzhesse lojalitásáról a diktátort. Más csak akkor omlott össze, amikor a csekisták a szeme láttára erőszakolták meg a lányát. Szokásos módszer volt, hogy túszként tartották, majd Szibériába deportálták az elítélt teljes rokonságát.
Baberowski maffiaszabályok szerint működő rablóbandaként írja le a sztálini vezetést. A keresztapa természetesen maga Sztálin volt, méghozzá a legveszélyesebb fajtából. Kevésbé elborult maffiavezérek legalább a saját hű embereiket megvédik, nála azonban senki nem lehetett biztonságban. Bizalmatlan maradt mindenkivel szemben, a túlélésért mindenkinek áldozatot kellett hoznia.

Előbb a vakok, aztán a féllábúak

A paranoia és a bizalmatlanság légkörében a zsarnok mindenkire rá tudta kényszeríteni az akaratát. Sztálin az erőszak megszállottja volt, aki tankönyvszerűen produkálta a pszichopata kórállapot jellemző tüneteit a beleérző képesség hiányától a manipulatív magatartáson át odáig, hogy a többi ember nem több számára puszta tárgynál. Az 1932–33-as nagy éhínség idején (a kollektivizálás eredményeként legalább három-, de inkább hétmillió ember halt meg) olvasta a beszámolókat a felpuffadt emberekről, akik már a temetőből ássák ki a bomló holttesteket, de mindez hidegen hagyta. Az ő szemében az együttérzés a burzsoá szentimentalizmus és gyengeség jele volt.
A Kremlben lévő dolgozószobájából élőben követhette, ahogy a közelből lévő komplexumból – ahol a pártelitből többeknek volt lakása – az NKVD elhurcol egy-egy funkcionáriust, és ilyenkor elalszik a villany a lakásban. Élvezte, hogy élet és halál ura: időnként felhívta és telefonon bátorította a még szabadlábon lévő áldozatot, miközben már kiadta az utasítást az illető letartóztatására.
Miután egyik fiatalkori grúz barátját és annak feleségét megkínoztatta, gondolt egyet, és a férfit mégis kiengedte a Lubjankából, sőt, kinevezte belügyminiszter-helyettesnek. Amikor Berijával együtt meglátogatta a családot, grúz ínyencségeket hozatott, és azt kérdezgette a nőtől: vajon ki volt az, aki ilyen csúnyán megkínozta? Kislányukat ölbe vette, és énekelt neki.
Olyan kedves volt, olyan szelíd – arcon csókolt, én pedig belenéztem abba a mézszínű, csillogó szemébe. És közben úgy, de úgy féltem
– olvashatjuk a visszaemlékezést.
Néha a kihallgatóhelyiségekből dolgozószobájába vitette a a félholtra vert áldozatot, és utasításokat adott a további bántalmazásokat illetően. Élvezetét lelte az ilyesmiben, miközben Baberowski szerint olyan bűnöző volt, aki azért követett el egyre több gyilkosságot, mert gaztetteinek szükségképpen folytatódniuk kellett: a túlélők arra emlékeztették, egyszer még bosszút állhatnak rajta.
Ahogy a kegyetlenkedés Sztálin életformájává vált, az erőszak önjáró lett, elvált a kiváltó indítékoktól. „Az összes gyilkosságot abban a tudatban hajtották végre, hogy a zsarnok ott a Kremlben örömét leli benne.” A terror éveiben a helyi NKVD-k gyakorlatilag abból rendeztek munkaversenyt, hogy hány embert tudnak a legrövidebb idő alatt halálra ítélni és kivégezni. Területi kvóták voltak arra, hogy a szovjet állam hány ellenségét semmisítsék meg. Volt, ahol naponta ezer ember sorsáról döntöttek anélkül, hogy átnézték volna az ügyüket – félpercenként határoztak egy ember életéről.
A hajléktalanok és tolvajok után Moszkvában 1938-ban a hadirokkantak, az amputált lábúak és a vakok kerültek sorra, Leningrádban a süketnémákkal végeztek. Naponta százával lőtték agyon a börtön pincéjében és fürdőjében a meztelen foglyokat; hogy kibírják, a hóhérok hordóból vedelték a vodkát, aztán egy másik hordóból kölnivel mosták le magukról a vért – nap mint nap, egymás után.
Végül a nemzeti kisebbségek következtek. Nem kérdés, hogy etnikai tisztogatásokról lehet beszélni, az internacionalista szólamok ellenére a sztálini rendszer egyszerű előítéletek szerint működött. A németek, lengyelek, kurdok, koreaiak elűzése és Kazahsztánba telepítése után jöttek a tömeges kivégzések. A nemzetiségi műveletek az NKVD belső statisztikái 328 ezer áldozatot követeltek. A háborúban aztán jött a többi megvádolt, kollektív bűnösnek nyilvánított nép a krími tatároktól a csecsenekig. Kazahsztán a száműzöttek egyetlen gigantikus gyűjtőhelyévé vált, és az otthonaikból elűzött szerencsétlenek egymással háborúskodtak a viskókért és maradék élelmiszerért.

Az erőszak ragályos

Sztálin nélkül nem lett volna sztálinizmus – mondja Baberowski. Erről árulkodik, hogy a terror gépezete rögtön a diktátor halála után leállt. A pártvezetők, akik addig bármikor képesek lettek volna megöletni egymást, azonnal kiegyeztek. Hruscsov rendszere ilyen előzmények után már szinte túl kedvező színben jelenik meg, és a sztálinizmusban megfélemlített, ugyanakkor komolyan besározódott Hruscsov politikájához a könyv talán túl megengedően is viszonyul.


Fotó: Keystone / Europress / Getty


Még többen vitatkoznának a könyvet egészében jellemző pszichologizáló megközelítéssel, ami a terror okát elsősorban Sztálin személyiségében, nem pedig a rendszerben keresi. A német történész vitatkozik azzal a nézettel, hogy a sztálinizimus, ha kicsavarva is, a modernitásból, a modern államnak a mindent szabályozni, elrendezni kívánó akaratából eredne. Ehelyett inkább Oroszország elmaradottságából és abból vezeti le a történteket, hogy állandósított rendkívüli állapotot teremtettek, amiben a polgári erkölcs szabályai nem érvényesek, amikor mindent meg lehet tenni.
Baberowski azt hangsúlyozza, hogy a totális terror nem a kommunizmus ideológiájából fakadt. „Nem az eszmék gyilkolnak. Az erőszak ragályos” – ismétli meg többször a tételét. Ezzel a marxizmust nem menti fel, de a sztálinizmusnak a könyv szerint nem sok köze volt az ideológiákhoz. Az eszmék ikonokká váltak, a marxizmus kinyilatkoztatássá, miközben nem volt még egy ország, ahol az osztályellentétek mélyebbek, az uralkodó osztály kiváltságai nagyobbak lettek volna, mint az egyenlősítés nevében fellépő rezsim Szovjetuniójában.
A könyv nem foglalkozik olyan leegyszerűsítő kérdésekkel, hogy a bolsevik terror és a sztálini totalitárius rezsim emberiség elleni bűnei összemérhetők-e a náci Németországéval, de a könyvet olvasva nem nagyon képzelhető el olyan szempont, ami ennek az ellenkezője mellett szólna. A két gyilkos rendszer a másikkal szemben igyekezett megteremteni a maga legitimációját, és Sztálin ma Oroszországban és Grúziában újraéledő kultuszának építői minduntalan a sztálini Szovjetunió második világháborús hősies helytállásra hivatkoznak.
Baberowski azonban arról is ír, hogy a nagy honvédő háború mítosza csak a hatvanas években keletkezett – leginkább azért, mert a rendszer semmilyen más legitimációs forrásra nem támaszkodhatott. Nem az orosz és a többi, szövetségbe forrt szabad köztársaság szenvedéseinek mértéke kérdéses természetesen a háborúban, arra azonban érdemes emlékezni, hogy az elgyötört falvak lakói 1941-ben még éljenezve fogadták a hódító német csapatokat.
A könyv szerint Oroszország csak azért nem omlott akkor teljesen össze, mert Hitler nem használta ki a szovjet rendszer iránti gyűlöletet, a szláv lakosságot ostoba módon helótaként kezelte, és a szovjet terror helyébe lépő náci terrorral elidegenítette a helyieket. Pedig a saját katonáit tízezrével a vágóhídra küldő, csak a frontális támadást elfogadó, a fogságba esetteket árulóként kezelő hadpolitika és a könyv címét is adó felperzselt föld taktika semmivel sem tette vonzóbbá a rendszert, ami a háborús években ugyan valamivel racionálisabb lett, de terrorjellegét nem veszítette el.


Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty
A háború után a harcokban megedzett és érdemeket szerzett, a külföldi jobb létet megtapasztaló katonák között már nem volt könnyű újra elfogadtatni a teljes alávetettséget, de a rendszer alapmechanizmusa változatlan maradt. Az idősödő Sztálin számára a méregkeverők és összeesküvők leleplezése egy, a desztalinizáció korában írt Pravda-cikk szerint olyan volt, mint a vodka. A pártelit pedig továbbra is rettegett a Sztálin dácsájában tartott ivászatokról, ahol elég volt egy rossz gesztus, és máris megrendülhetett a pozíciójuk.
Miért nem néz a szemembe? Miért kerüli a tekintetem?
– kérdezte időnként Sztálin, és az efféle érdeklődés nem sok jóval kecsegtetett.
A zsidó orvosok „lelepelezésével” induló antiszemita kampány csak azért nem fordult újabb terrorhullámba, mert a diktátor 1953 márciusában meghalt. Amikor agyvérzést kapott, senki nem mert belépni a dolgozószobájába, a pártvezetők küldöttsége úgy tett, mintha a földön fekvő zsarnok csak pihenne, mert rettegtek, hogy ha netán magához tér, őket bünteti majd meg megaláztatásáért.




A pokolból jöttünk vissza a héten



Ez történt a héten a gazdaságban az év 33. hetében






JM
JMKÖVETÉS
2015.08.30. 15:20

Fekete hétfővel indult a hét, világszerte nagy volt a pánik a tőzsdéken. Aztán lépett a kínai kormány és megnyugodott mindenki, még ha csak átmenetileg is. A magyar bankok újra nyereségesek, viszont egyre több az olyan adós, aki nem tudja törleszteni a hitelét. Az alapkamat nem változott, az ingatlanpiacon mindent felforgat az Airbnb. Csődbe ment az Astra biztosító, felmérték a Quaestor-vagyont, durva visszaéléseket szimatolnak a Babptista Szeretetszolgálatnál.

A hét első fele a kínai tőzsdepánikról szólt. A befektetők attól félnek, hogy megrendülőben van a világgazdasági növekedés két fő pillére: a növekvő kínai kereslet és a bőséges pénzkínálat, amelyet egyebek mellett az alacsony amerikai alapkamat biztosít. A félelem pedig akárcsak múlt héten, vagy néhány hónappal ezelőtt, most is ideges pánikba csapott át.

Fekete hétfő

A brókerek rohantak a pénzük után, a hatás pedig a kínai tőzsdei sajátosságok miatt még pusztítóbb volt: a Shanghai Composite 8 százaléknál is nagyobb mínuszt hozott össze néhány nap alatt.


Fotó: Andrew Burton


A kínai kormány és a jegybank nyugtatónak szánt beavatkozásai aztán a hét közepére hatottak, a kínai tőzsde indexe a hétfői nyitóérték közelében zárt pénteken. Ez persze egyrészt még sehol nincs az augusztus közepi értékhez képest - azóta szinte folyamatosan esnek a részvények - másrészt az elemzők nem győzik hangsúlyozni, a derű alighanem átmeneti.



Sok jel mutat ugyanis arra, hogy a félelmeknek van alapjuk.
  • A kínai növekedés valóban lassulóban lehet, ha pedig az 1,3 milliárd lakosú ország piaca gyengélkedik, azt megérzi a világ többi része is. Mi például elsősorban Németországon keresztül.
  • De megérzi a világ azt is, ha közel tíz év után megkezdődik az amerikai kamatemelési ciklus. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az amerikai Fed, amely 2006 óta nem emelte az alapkamatot, hamarosan elindul ezen az úton, talán már szeptemberben, de szinte biztosan idén.

Nagy esők

A kínai pánik egyébként kisebb-nagyobb mértékben kihatott a világ többi tőzsdéjére, a hétfői nap például rendesen megtépázta az ázsiái és az amerikai piacokat, és Európa sem úszta meg esés nélkül a dolgot. A hét végére aztán végül szinte mindenki pozitívban zárt.
A Budapesti Értéktőzsdén a vezető részvények mind gyengültek a héten, a BUX pedig 786,36 pontos, 3,55 százalékos eséssel, 21 333,90 ponton zárt pénteken.
 
33. heti záró
32. heti záró
BUX
21 333
22 120
OTP
5 335
5635
Mol
13 988
14 495
Richter
4240
4355
Magyar Telekom
395
397
Az OTP 5335 forinton zárta a hetet, ez 300 forinttal, 5,32 százalékkal alacsonyabb az előző heti záró áránál. A Mol egy hét alatt 3,52 százalékkal gyengült, 13 988 forintot ért pénteken záráskor. A Magyar Telekomnál 0,5 százalék volt a veszteség, 395 forintra esett az árfolyama. A Richter-részvények értéke 2,64 százalékkal 4240 forintra csökkent.
Sokat gyengült a forint is. Az euróval már 314,9 forint körül kereskedtek pénteken, míg a hosszú hétvége előtt még bőven 310 forint alatt mozgott az árfolyam. Pedig a forint még viszonylag szerencsés helyzetben van.




Az ING elemzői négy makrogazdasági kockázat - a Fed kamatemelési ciklusának kezdete, az olajárak változása, a kínai gazdaság alakulása, és a dollár-jüan árfolyammal való együttmozgás - alapján vizsgálta a feltörekvő piaci devizákat, és megállapította, hogy a török líra és a cseh korona mellett a magyar forint a legkevésbé sérülékeny ebben a csoportban.

Indul az autóhiteles forintosítás

A héten az MNB közölte, a magyar bankok a korábbi veszteségek után újra profitot érnek el, az idei első félévben 155 milliárd forint adózás előtti nyereséget értek el, tavaly 294 még milliárd forintos mínuszt hoztak össze. A javulás itt is lehet hogy csak átmeneti, az adatokból ugyanis látszik az is, az adósmentő csomagok ellenére újra növekedni kezdett a nem teljesítő hitelek aránya, a hiteltartozások hatodát nem fizetik időben.
Igaz, a devizás autóhitelek forintosítása és a magáncsőd intézményének bevezetése csak ezután jön, előbbi decembertől, utóbbi szeptembertől. Ezek még hozhatnak néhányaknak megoldást. A jegybank egyébként hosszú idő után először a héten nem nyúlt az alapkamathoz, maradt a rekordalacsony 1,35 százalék. Továbbra is törekednek viszont arra, hogy magyar állampapírba tereljenek mindenkit.

Felfordult az ingatlanpiac

Az alacsony kamatok és olcsó hitelek mellett aki tehette, az elmúlt időszakban leginkább lakást vett, a lendület pedig még mindig tart. (A Duna House adatai szerint amúgy ötből négy lakásvásárló nem is vesz fel hitelt.)
Ennyi lakáshitelt vettek fel a válság ótaforrás: KSH145 50455 95041 58457 31853 93240 66353 66420082009201020112012201320140250005000075000100000125000150000175000
Nagyobb méret
A paneleket pillanatok alatt elviszik, a budapesti népszerűbb kerületekben pedig időnként már nem is alkudnak, hanem licitálnak a vevők a lakásra. Az ingatlan most amúgy azért is népszerű befektetés, mert már rövid távon is sok pénzt lehet keresni a kiadásából.
A Budapesten is egyre népszerűbb szállásmegosztón, az Airbnb-n kiadva például szobánként mindössze havi néhány ezer forintot kell adózni egy lakás esetén. Nagyüzemben, legálisan már nem éri meg airbnb-zni, de azért a hagyományos, hosszú távon bérbeadás is épp elég jó biznisz ahhoz, hogy most mindenki meg legyen őrülve a lakáspiacon.

  
Fotó: Vivien Killilea

A lakásbérlők ki vannak akadva, a belsőbb kerületekben, kis, jó minőségű lakásoknál 30-40 százalékkal szaladtak fel az árak részben az Airbnb miatt. És a szállodások is puffognak, szerintük a rövidtávú lakáskiadás, amely a Magyarországra érkező turistákat célozza, az ő üzletüket rontja, szerintük szigorúbban kellene szabályozni a netes szállásmegosztó oldalakat. Az NGM szerint a magyar szabályozás európai szinten is előremutató, inkább  csak betartatni kellene.
Egyre többen adják ki a lakásukat turistáknakÜzleti célú egyéb szálláshelyek forgalma 2010 és 2014 között (külföldi vendégéjszakák száma), forrás: KSH11 137 4851 187 0141 333 0291 752 458Budapesten összesenÖtödik kerületHatodik kerületHetedik kerületNyolcadik kerület201020112012201320140250 000500 000750 0001 000 0001 250 0001 500 0001 750 0002 000 000
Nagyobb méretBeágyazás

Fapados utak

Nem csak a hozzánk érkező turisták, hanem magyarokról is, akik külföldre mentek, de vagy nekik, vagy csomagjaiknak nem sikerült hazajutni a légitársaság hibája miatt. A Wizz Air példáulnagyjából 50 millió forint értékben hagyott Egyiptomban búvárfelszereléseket, hogy elég legyen hazáig a gépbe tankolt üzemanyag. Az utasok persze, akik a reptéren hiába várták a poggyászukat eléggé kiakadtak a fapados társaságra.
Fapados autópályák is épülnek majd Magyarországon. A kormány bejelentette, hogy autópályák és autóutak mellé bevezetik az M gyorsút nevű kategóriát, ami egy 2x2 sávos, fizikai elválasztással rendelkező, leállósáv nélküli gyorsforgalmi utat jelentene. Ennek legfőbb előnye, hogy így 25-30 százalékkal olcsóbban lehetne megépíteni a tervezett utakat, fel tudna gyorsulni az egész magyar építkezés.

Rengeteg állami földet eladnak

Lassan egy éve találgatták már költségvetési szakértők, vajon mi lehet az az állami vagyon értékesítéséből, hasznosításából származó bevétel, amit olyan nagyvonalúan, a két évre együtt 334 milliárd forintos értékben beterveztek a költségvetésbe. A kormány titkolózott. Bárki rákérdezett a dologra, azt mondták, a kormány alkupozícióját rontaná, ha idő előtt előhozakodnának azzal, mit is akarnak eladni. Most végre kiderült: 300-380 ezer hektárnyi állami földet árusítanak ki.



Fotó: Czeglédi Zsolt


Na hülye gojok míg ti a migránsokkal vagytok elfoglalva addig kirántjuk a földet a lábotok alól , mert míg ti a cionista zsidókra vártok , hogy ők fognak lerabolni , bizony mondom néktek , hogy a díszmagyarba öltözött MOSZAD ügynökök kormánya rabol ki titeket , és akkor még azt mondom , hogy ezek a nemzeti oldalként tetszelegnek , mi történne , ha a Gyurcsányista baloldalnak csúfolt hazaáruló banda osztaná az észt , és nektek csak a morzsára vadászó hangyák jutnának az apáink jussából , és bizony e férgek arra használnák a földünket mint a Gyurcsány féreg , hogy megtöltötte méreggel a bauxitbányákat , és amint látjátok a vakolók az EU – ból zsiros állással jutalmazzák a csaholó ebeket , mert tudják , hogy előbb , vagy utóbb a polgárháború szitásában szükségük lesz megint rájuk , mint a cigány gyilkosságoknál , és a hülye balekok meg elviszik a balhét , mert Daróczi Dávidig eljuthatnak , de a Gyurcsányig , vagy a vakoló kőművesekig , már nem a titkosszolgálatokat már meg sem említem , mert itt is kimosták őket a vakolók parancsára , és a nagy bunkót meg francia becsületrendre terjesztették fel a zsinagóga építtetők , de itt vannak már a muzulmánok is , őket is el kell tartani , és mecsetet is kell építtetni nekik , majd egy két zsinagógát át építünk mecsetté , hogy ők is gyakorolják a vallásukat , és a laktatásukat úgy oldjuk meg , hogy a zsidó lakóparkok építésénél ki nem fizetett építők a lakóparkokat azok egy részét a muzulmánok lakáshoz jutásához ajálják fel , és a kormány ezt törvény erejű rendelettel szentesíti , hogy a muzulmánok jogszerűen tartózkodhatnak ezen ingatlanokba , és ha már a muzulmánokat becsempésztük e lakóparkokba , kisérletképpen a cigány lakosságból is egy párcsaládot oda telepithetnénk , hogy szokták őket , és ne polgárháborút szítsanak , hanem elfogadják a toleranciát ezen emberek felé . De ahogy a Gyurcsány mondta el is lehet ballagni , ha nem szokta meg a cigány a szántást ő is ezt csinálja .












Egyéves titok derült ki: kiárusítják az állami földeket




A kormányunk zsidajai csak kihúzzák lábunk alól a földet !!!


D MTI20140411011

2015.08.28. 12:14

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK (2)
Sokáig titokzatoskodott a kormány, milyen állami vagyon eladásával számol a 2015-ös költségvetésben, amikor az „egyéb értékesítési és hasznosítási bevételek” sorra beírtak 169 milliárd forintot, majd a várt bevételt később 201 milliárdra emelték.
Az értetlenséget pedig csak fokozta, amikor idén tavasszal még a jövő évi költségvetésbe isbeterveztek 133 milliárdnyi bevételt ugyanezen a címen. Így a két év alatt összesen már 334 milliárd forint bevételnek nem látszott a forrása.
Többen rákérdeztek, hogy mi lesz az, amit eladnak, és amiből ennyi pénz jön majd be, de a kormány nem akart válaszolni. A kíváncsiskodókat azzal verték vissza, hogy sérülne az állam alkupozíciója, ha elmondanák. Most végre kiderült.
A legutóbbi kormányülésen arról döntöttek, hogy 300-380 ezer hektárnyi állami földet eladnak.
Lázár János csütörtökön elmondta: a kormány tárgyalt a magyar állam tulajdonában lévő termőföldek értékesítéséről, amelyről Fazekas Sándor földművelésügyi miniszternek kell tervet készítenie.
Ez szántóterületeket, gyümölcsösöket, legelőket érint, a természetvédelmi területeket, erdőket nem értékesíthetik. A miniszter azt ígérte, hogy csak olyanoknak árulnak majd, akik életvitelszerűen földművesek, és helyben laknak.
Szerinte a földvásárlásból kizárják a külföldieket, „a spekulánsokat és a nem helyben lakókat". Minden értékesítés nyilvános lesz, 3 hektár fölött árverésen lehet hozzájutni a földekhez. A befolyt összeg több százmilliárd forint lehet.
A miniszter egy újságírói kérdésre azt is mondta, hogy az állami földek értékesítésénél olyan földek is lesznek, amelyek most is bérbe vannak adva, de a mostani bérlő joga nem sérül a tulajdon átadásával. Lázár szerint a kormány lépésének célja a birtokstruktúra átrendezése, hogy a százezer földműves jusson földhöz, a többi 7,9 millió állampolgár pedig ne.








Betörtek az országos rendőrfőkapitányhoz



Dull Szabolcs
DULL SZABOLCSKÖVETÉS
2015.08.27. 18:25

A múlt heti nagy vihar idején két betörő betört Papp Károly országos rendőrfőkapitány lakásába - tudta meg az RTLKlub Híradója.

Papp Károly országos rendőrfőkapitány
Papp Károly országos rendőrfőkapitány
Fotó: Koszticsák Szilárd


A Híradó szerint egy XIII. kerületi lakóparkban történt a betörés, ahol a két férfi találomra kiválasztott egy lakást. Nem is tudtak arról, hogy az ORFK vezetőjéhez törnek be éppen. A betörők kutakodtak kicsit, majd elvittek négy karórát, és távoztak is.
Több tucat nyomozó állt rá az ügyre, és számos nyomot is találtak a lakásban. A Híradó szerint egy használható DNS-mintát is találtak, amely elvezetett a rendőrségi adatbázisban szereplő férfihoz. Két nap alatt el is fogták a férfit, majd a társát is őrizetbe vették.
A karórák is meglettek, ezek értéke nagyjából 250 ezer forint volt. A rendőrség a Híradónak megerősítette a betörést, és hogy az értékek megkerültek.
Javul a közbiztonság már nem az állampolgár a célpont , hanem a rendőrség , a Pintér ingatlanjait mikor forgatják ki !!!
Mert rablótól rabolni mégis csak büszkeség , és akkor még ott vannak az olajmaffia ingatlanjai is , azt elég lesz ha csak felgyújtjátok , mert még ők uralják a magyar ugart , és rátok küldik a bérgyilkosaikat !!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése