Tudatmódosítás
Dr.
Drábik János: Tudatmódosítás
Az
emberi agy megerőszakolása
A
tudat feletti uralom és az új világrend
Azok
a világtörténelmet formáló erők, amelyek nagy ívű
világstratégia keretében már hosszabb ideje új világrend
létrehozásán fáradoznak - számos dokumentumra és tényre
támaszkodva állíthatjuk - komoly erőfeszítéseket tettek az
idegrendszer, különösen az emberi agy jobb megismerésére és
működésének a befolyásolására. Az ilyen irányú törekvések
nem új keletűek. Már az ókori Egyiptomban, Görögországban - és
még korábban Indiában, Babilonban - ismertek voltak a különböző
okkultista misztériumok, amelyekben a beavatottak a titkos tudást
tanulmányozták és gyakorolták. Az egyik legrégebbi könyv az
egyiptomi "Halottak könyve" részletesen tárgyalja, hogy
kínzással, megfélemlítéssel, drogok felhasználásával és
hipnózissal miként lehet a beavatandó személyt függő állapotba
hozni és irányítani.
A
XIII. századtól kezdve a római-katolikus egyház is használt
tudatmódosító módszereket Európa feletti szellemi hegemóniája
megerősítésére, s ehhez az egyik leghatékonyabb eszköze az
inkvizíció volt. A kereszténységgel kezdettől fogva szembenálló
okkultizmus szakértői tudják, hogy a modern sátánizmus is
messzire nyúló történelmi gyökerekkel rendelkezik a
tudatbefolyásolás terén, és csaknem mindig igyekezett elrejtőzni
a különböző ezoterikus csoportok mögé. A most kibontakozó új
világrend szempontjából azonban döntő jelentőségű az az
Illuminátus titkos társaság, amely a frankfurti pénzemberek
támogatásával és kezdeményezésére - elsősorban Bajorországban
- szerveződött meg Adam Weishaupt, az ingolstadti Jezsuita Egyetem
tanára irányításával a XVIII. Század második felében.
Weishaupt
kiválóan ismerte az ókori misztérium-vallásokat és
hagyományokat. Az általa alakított titkos társaságot a
"felvilágosodottak" társaságának, azaz Illuminátusoknak
nevezte el. Ez a titkos társaság szoros kapcsolatba lépett a
különböző okkultista csoportokkal és zárt társaságokkal,
elsősorban azonban a nagy tekintélyű szabadkőműves mozgalom
páholyaiban igyekezett átvenni a vezetést. Célja új világrend
létrehozása volt, amely frankfurti kezdeményezői számára
kozmopolita világtársadalmat jelentett. Ebben az új világrendben
a pénzemberek szűk csoportjáé a legfőbb hatalom. Az
Illuminátusok természetesen nem ezt közölték tagjaikkal, hanem
olyan utópiáról beszéltek, amely a soha nem látott boldogságot
fogja elhozni a soha komolyan nem gondolt "szabadság,
egyenlőség és testvériség" kíséretében az egész
emberiség számára. Emögött a nemesen csengő célkitűzés
mögött azonban az a szándék húzódott, hogy a pénzrendszer és
a gazdaság feletti uralmuk megszilárdítása végett fokozatosan
átvegyék a társadalom egészének az irányítását is a
hagyományos vezetőrétegektől, végül pedig hatalmukat az egész
emberiségre kiterjesszék az emberi tudat módosításával, a
társadalom szerkezetének és működésének a teljes
átalakításával. Az új világrend hatalmi elitjének ezért
szabad polgárok helyett irányítható biorobotokra, demokratikus
társadalom helyett pedig biomasszává gyúrt tömegekre van
szüksége.
A
XVIII. Század végén és a XIX. században az Illuminátusok
elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország és az Európában
geopolitikai tényezők miatt központi helyet elfoglaló Németország
ellenőrzésére törekedtek, de nem hagyták ki Oroszországot sem.
Minthogy divat volt ekkoriban az Illuminátus szabadkőművesség,
még II. Katalin is tagja volt rövid ideig Adam Weishaupt titkos
társaságának. Az Illuminátusok uralmi stratégiájával szorosan
összefügg az, hogy az ún. magatartás-kutató tudományok - így
például a behaviourizmus - Angliából indultak el. A korszak
vezető tudományos nagyhatalma, Németország is kivette részét az
ilyen irányú kutatásban: számos orvosi és pszichiátriai
technikát, amely fontos a tudat és a magatartás hatékony
befolyásolásához a németországi Kaiser Wilhelm Institute-ban
dolgoztak ki.
Nagy
előrelépést jelentett a tudatbefolyásolás megalapozásában a
londoni "Tavistock Institute of Human Relations"-nek
(Emberi Kapcsolatok Tavistock Intézetének) létrejötte 1921-ben.
Ennek a kutató létesítménynek az volt a kifejezett célja, hogy
kísérleti úton kiderítse, melyik az a bizonyos pont, amikor az
ember idegrendszere felmondja a szolgálatot és lelkileg összeomlik.
1932-ben Kurt
Lewin lett a Tavistock Intézet igazgatója. Előzőleg
1927-től a Berlini Egyetem rendkívüli tanára volt. Már a
Tavistock Intézet igazgatójaként vendégprofesszor az Egyesült
Államokban, de visszatérve Németországba 1933-ban lemond
tanszékéről, és Amerikába emigrál. Két éven át a Cornell
Egyetemen tanít, majd a szociálpszichológiai kutatás egyik
legjelentékenyebb központjába, az MIT-ba (Massachusetts Institute
of Technology-ba) kerül, ahol ő veszi át a csoportdinamikai
kutatórészleg irányítását.
Az
akaraterőt azzal mérte, hogy az hányszor ismételt asszociációt
képes leküzdeni. Nagy akaraterővel rendelkező kísérleti személy
arra is képes, hogy még 200 vagy 300 ismétlés után se a másik
tagot idézze fel a begyakorolt szópár egyik tagjára, hanem a
kísérletvezető instrukciójának megfelelően az elsőre rímelő
szótagot. A szokásnak, az asszociatív begyakorlásnak az erejét
viszont a reakcióidő meghosszabbodásával mérte, tehát azzal,
hogy a begyakorolt asszociáció mennyire gátolja a szándékot, az
akaratot. Lewin kísérletei során váltogatta a begyakorolt
asszociáció ingerszavaival végzendő feladatokat. A rímelésre
begyakorolt szavakhoz az egyik változatban rímelési, a másikban
fölcserélési feladatot is adott. A harmadikban pedig a kétféle
feladat váltakozott. Az asszociációs technika kritikai elemzése
során megállapította, hogy az ún. cselekvési készenlét
meghatározza a viselkedést és azt meghatározott cél felé
vezérli.
Miközben
Kurt Lewin a csoportdinamikai kutatás terén jelentős eredményeket
ért el, egyidejűleg a nemzetiszocialista Németország a
neuropszichológia, a parapszichológia, és a nemzedékről
nemzedékre átöröklődött okkultista hajlamok kutatásában
haladt előre. A két világháború közötti időszakban Anglia és
Németország folyamatosan együttműködött a
tudat-befolyásolásban, így többek között az eugenetika terén,
amely az ember öröklődő tulajdonságait, a testi és szellemi
képességek javítására próbálja felhasználni. Az eugenetikának
a fajelméletben is szerepe volt, mert célkitűzései közé
tartozott a felsőbbrendű emberi faj "kitenyésztésének"
a kutatása. A két ország ez irányú együttműködését egy
titkos társaság segítette elő: az "Order of the Golden
Dawn" (az Aranyhajnal Rendje), amelynek egyidejűleg számos
előkelő brit arisztokrata és magas rangú német náci
pártfunkcionárius volt a tagja. Közéjük tartozott az SS
főnöke, Heinrich Himmler is, aki felelős volt a
"Lebensborn" nevű kutatási programért,
amelynek a keretében örökbefogadott gyermekekkel végeztek
kísérletet, elsősorban ikrekkel. A program célja olyan árja
"szuperfaj" kitenyésztése volt, amelynek a tagjai
teljesen el vannak kötelezve a Harmadik Birodalom által elképzelt
náci világrendnek.
A
program előkészítését szolgáló kísérletekben már fontos
szerephez jutott a génmanipuláció, és a magatartás
megváltoztatása. Ezt a kísérlet-sorozatot az a dr.
Joseph Mengele végezte, aki Auschiwtzban
kegyetlen körülmények között "kutathatta" a testi,
lelki sérülések hatásait kísérleti alanyain. Emellett
kíméletlen sebészeti beavatkozásokat is végzett, s számos
gyermeket erős és gyakori elektrosokk hatásnak tett ki. A brutális
sokkolás következtében sokan meghaltak. Az auschwitzi
kísérletekkel egyidejűleg Dachau-ban "agymosási"
módszereket próbáltak ki. A kísérleti alanyoknak hipnózisban
erős hallucinációkat okozó kábítószert, meszkalint
adtak.
A II.
Világháború folyamán az amerikai Colgate Egyetemen, dr.
George Estabrooks irányította a magatartást befolyásoló
kutatásokat. Estabrooks ezt a hadsereg, az FBI, a CID (Criminal
Investigation Division - Bűnügyi Nyomozóhatóság) részére
végezte. Maga Estabrook azonban elmondotta, hogy bizalmas üzenetek
továbbítására és titkos megbízatások teljesítésére olyan
hipnotizált futárok létrehozásán fáradozott, akik tudományos
módszerekkel végzett tudatmódosításon mennek át, és
mesterségesen válnak tudathasadásos személyekké.
A II.
Világháborút követően az amerikai Védelmi Minisztérium
titokban számos vezető német és olasz tudóst, valamint hírszerző
szakembert hozatott az Egyesült Államokba Dél-Amerikán keresztül,
s részben a Vatikán segítségével. A Project
Paperclip nevet viselő program keretében került Reinhard
Gehlen tábornok Amerikába, aki Hitler Szovjetunióval
foglalkozó hírszerző-szolgálatát irányította. Gehlen
Washingtonban gyakran találkozott Truman elnökkel,
valamint William Donovan tábornokkal, aki akkor az
OSS (az Office of Strategic Services-nek) az igazgatója volt. De
szoros kapcsolatot tartott Gehlen Allen Dullessal is,
aki később a CIA élére került. E megbeszélések célja az volt,
hogy az amerikai hírszerző-szolgálatot hatékony intézménnyé
formálják. Ennek eredményeként jött létre 1946-ban a Central
Intelligence Group, amelyet 1947-ben átkereszteltek Central
Intelligence Agency-nek, vagyis létrejött a CIA.
Reinhard
Gehlen német tábornoknak kulcsszerepe volt az Egyesült
Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának a
létrehozásában is. Az a törvény, amely ezt az intézményt
létrehozta, az 1947-es National Security Act, a későbbiek folyamán
fontos szerepet játszott abban, hogy a kormányzat számos illegális
tevékenységét a nemzetbiztonságra hivatkozva titokban tarthassák,
és zavartalanul folytathassák. Ezek közé a programok közé
tartoztak a legnagyobb titokban végrehajtott tudat-befolyásoló
kísérletek, az ún. mind control- programok.
Project
MKULTRA
Miután
a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét,
1947-ben beindult egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat
az "agymosásnak" nevezett tudatbefolyásolás technikáinak
a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet
viselő kísérletsorozatot válasznak szánták a Szovjetunióban
végzett ún. "igazság-drogok" sikereire. A kutatás
azonban elsősorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat
a kábítószereket, amelyeket hatékonyan lehet használni a
titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t
1953-ban leállították.
A
Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza
erőfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból
dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen
Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott
olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy lehet
kondícionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni
titkos információkat. Másik célja az volt, hogy különleges
kihallgatási technikák alkalmazásával fokozzák az adott személy
kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a
megnövelése. Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az
ügynökség alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják
ellenőrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben
átnevezték Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében
kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási technikákat,
amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is
alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejeződött, de még 1953-ban
beindult egy másik program, a Project MKULTRA, amelyet Richard
Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A
kutatók az MK szó jelentését, a "Mind Kontrolle",
vagyis az angol-német keverék elnevezésre vezetik vissza (A
Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis
ellenőrzést.)
A
kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az
egykori német koncentrációs táborokban folytatott kíséreletek,
valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak
egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan
módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a
pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai
módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat
is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi
programjainak az ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA
eljárást.
Project
MONARCH
Az
MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben
megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított
kormánydokumentumok között, mert ezt valószínűleg egyfajta
becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő
kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges
"beavatottakat" számítjuk. Feltételezhető, hogy ez a
program az MKSEARCH alprogramból ágazott el,
amelynek a neve "Operation SPELLBINDER" volt.
Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A
SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan "alvó" ügynököket
képezzenek ki ("Manchurian candidates"), akik bizonyos
kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún.
poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni
önkívületi állapotot követően. Az "Operation
OFTEN" című tanulmány kísérletet tett az okkult
erők bekapcsolására a kutatásba, azzal a céllal, hogy
álcázásként elfedje a Project MONARCH valódi
célját és természetét.
A
MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem
egy Monarch nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt
elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran
olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó.
De ezen túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi
átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Először
hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba
kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a
szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes
értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a
pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a
lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek
pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben
reinkarnálódva tovább folytatja életét.
A gnoszticizmus ősi
misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test
szimbóluma. A gnosztikus művészetben "a halál angyalát"
az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-befolyásoló
programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a
zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat
vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran
szerepel a "marionett-szindróma", valamint az "Imperial
Conditioning" (birodalmi kondíciónálás). Egyes
terapeuták, vagyis kísérletező elmegyógyászok ezt "Conditioned
Stimulus Response Sequences"-nek nevezték, azaz Kondícionált
Inger-válasz Szekvenciáknak.
A
Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés
struktúráinak a felbontása és más szerkezetű újra-integrációja
azért, hogy az emberi agy tudati működését egymástól
elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul:
compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle
személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer
keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek
a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják,
valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy
meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni
az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez.
Több kutató ezt a magyarázatot erős kétellyel fogadja és az
agyműködés "file"-okra, elkülönülő állományokra
bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának
tekintik. Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot,
elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét.
Az
emberi tudat mesterséges "fülkéi"
Megközelíthetjük
a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a
megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy
"file" (egy állomány) - vagy ahogy mi korábban írtuk,
egy rekesz vagy fülke - a trauma segítségével,
vagyis lelki sérülés vagy fájdalom okozásával hozható létre,
amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres ismétlés és
újra-megerősítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló
életet élő "file" aktivizálható legyen, meghatározott
kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra van
szükség. Ezeket angolul "triggers"-eknek nevezik (trigger
= elsütő billentyű, ravasz, elsütő szerkezet, indító jel). A
kísérleti személy, akit "victim"-nek (áldozatnak) vagy
"survivor"-nak (túlélőnek) neveznek valójában az ő
irányítójának ("programmer" vagy "handler") a
rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga ("slave")
az irányítóját mesternek ("master") vagy istennek
("god") tekinti. A "slave"-ek 75%-a nő, ugyanis
a nők általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek,
jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes
tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul:
dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg
titkos műveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és
pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar
bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.
A
MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén
megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó
személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt,
hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként
is használták azért, hogy "téglaként" információkat
gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak
megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok
magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott
része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le, hogy
létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és
létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez
tartozó "file"-ok pedig összefonódva a tudatban egy
tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb
struktúra az adott "file" rendszerén belül hét szintből
álló kettősspirál található. Minden ilyen rendszer egy belső
programozóval rendelkezik, amely figyeli a "gatekeeper"-t,
vagyis a "kapu örzőjét", mert ez a mini-program utasítja
el vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az
adott lelki parcellába.
A
kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát
("Tree of Life") lát, amelynek meghatározott
gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta
vájattal, ősi szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal,
tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal, lepkékkel,
kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal,
parancsnoki diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó
kapcsolótáblákkal.
A
vérségi kapcsolatok fontossága
A
kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek
nemzedékről-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak
magukban, és ezért - állítólag - arra vannak beprogramozva, hogy
mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek,
beteljesítsék sorsukat. Ezt a "kiválasztott nemzedék"
meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele
eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre,
megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból,
nevelőotthonokból szerezték be őket, vagy olyan vérfertőző
nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre
visszamenően szokásos volt a pedofília.
Sok
gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény
hátterű családból, de szinte valamennyi vallási csoport
képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek
úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak
szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és
a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon
hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok
számára a tekintély feltétlen, ezért már kondícionálva vannak
a parancs általi külső irányításra.
Ha
orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az
áldozatok vagy túlélők fiziológiai, testi jellemzőit, akkor
gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott
vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb
részein fellelhető sérülések lehetnek: késsel okozott
csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva
tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó,
és így előkelőbbnek és védettebbnek számító kísérleti
alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy
jelzéssel bírnak - az ő bőrük általában megmarad tisztának és
folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól
függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig
spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket.
Ezek
az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések
szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek
lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését
nagyszámú kísérleti alanyra.
Másféle
agykontroll-technikát jelent az ún. "non-biological twinning",
azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra
történő ünnepélyes programozása, hogy őket mágikus lelki
kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig
elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott
technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs
programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany
agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették.
A két fél program csak együtt képes működni, így ez a két
személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális
jelenségek, mint az "astral-projection" ("csillaghatás"),
telepátia (gondolatolvasás), ESP - "extra-sensory perceptions"
(érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és
működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen "ikresítésen"
keresztülmennek.
A
MONARCH programozás egyes szintjei a következők:
Alpha-szint: Ezt
tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy
tudatának az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a
memória megtartó képességének a rendkívüli bővülése
jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú
növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany
személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre.
Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal
féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy
program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb
agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.
Béta-szint: Ezt
szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az
összes korábban elsajátított erkölcsi meggyőződést, serkenti
a legprimitívebb szexuális késztetéseket a gátlások
kiiktatásával. Úgynevezett "cat-alters"-ek (cica-fájlok)
hozhatók így létre az agy béta-szintű programozásával.
Delta-szint: Ezt
ún. "killer" (ölési, gyilkolási) programozásnak is
nevezik. Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák
kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az Első
Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban.
Ezen a programozási szinten a mellékvese optimális működtetése
és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok
elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a
kapott megbízatásokat. Az önpusztító vagy öngyilkosságot
eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén
kerülnek rögzítésre az agyban.
Téta-szint: Ezt
pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek,
akik több generációs, ún. sátánista családokból származnak,
a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a
telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen
vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási
korlátozásnak köszönhetően az elektronikus
agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és
alkalmazták, nevezetesen a "bio-medical" emberi
telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat,
irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és
elektromágneses sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül
fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú
műholdkövető-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták.
Omega-szint: Ez
az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak,
amit úgy is ismernek, mint "Code Green" (Zöld Kód). Az
ennek megfelelő viselkedési formák magukban foglalják az
öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a
programot rendszerint akkor aktivizálják, amikor az agykontroll
alanya (victim or survivor - áldozat vagy túlélő) elkezdi a
terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő
sértetlenül az emlékezetéből.
Gamma-szint: Ez
a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő
programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a
félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával
és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi időben,
ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a
boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó
babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás
bizonyos formáinál fontos szerepe van.)
A
tudatbefolyásolás módszerei és összetevői
A
kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti
alanyban. Ez rendszerint a születéstől kezdődően mintegy 6 évig
tart. Ezt elsősorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes
esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja
méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos
sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek
betudhatóan az agy széthasad elkülönülő személyiségekre a
tudati működés legmélyén. Korábban ezt "Multiple
Personality Disorder"-nek, MPD-nek
(tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban
"Dissociative Identity Disordernek" (DID),
vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte
a MONARCH-programozásalapját. A kísérleti alany vagy
áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott hipnózissal
kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó
okozásával, az élelem, a víz, az alvás megvonásával, az
érzékeléstől való megfosztással, párhuzamosan különböző
tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják
az agyi funkciókat.
A
következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba
(alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és
bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken
keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel
hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és
hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak
az RNA-ra(Rybo-nuclein Acid - Rybo-nuclein sav), arra a
biokémiai anyagra, amely befedi az agy tudatos és tudatalatti része
közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett
"virtuális valóság"-gal kapcsolatos optikai eszközök
is időnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan a frekvencia
generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki
tudatalatti és ún. "split-screen" látványokkal. (A
split-screen, vagy megosztott képernyő olyan megjelenítési
technika, amelyben a képernyő fel van osztva két ablakra. Például
a szövegszerkesztő programok, amelyek képesek a képernyő
megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a dokumentumnak
egyszerre jelenítsék meg a két különböző részét, mintha két
különböző dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás
közben a dokumentum egy másik részére kívánunk hivatkozni.)
Magas-feszültségű elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát
törölni kívánják.
Ezt a
programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint
látható, hallható és írott közvetítőeszközök segítségével
újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott "Óz
a varázsló" és "Alice a csodák országában".
Mindkettő mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A
Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt
érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti
és neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan
létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és kulcsszavakat a
MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A
neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés
közötti összefüggéseit vizsgáló ága.)
Jó
példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű
Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a
skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka. A filmben
Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg
fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt
sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a
válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket
mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például "néha a
jobb út (right path) nem a legkönnyebb". Az ezoterikus
következtetés: "a balra vezető út (left path, vagyis a
pusztuláshoz vezető rossz út) a könnyebbik.
Az
Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa
a druida-vallás okkult erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek
és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy
bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a
Fűzfa-nagymama-programozáshoz.
Először
is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat
a szertartások során lélektisztítási célból.
Másodszor
a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat
is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról,
rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélők,
úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és
körülölelik őket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.
Harmadszor,
a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti
alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba,
miközben hipnotikus transzban van.
A
zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző
hangzatok, ritmusok és szavak kombinációján keresztül. A
rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és
forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén
ilyen programozási célokra használtak. King egyik legutóbbi
könyve az "Insomnia" (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést
tartalmazza, hogy "We never sleep", vagyis "Soha nem
alszunk.", amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak,
és a mindent-látó szemre utal.
A
kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot
elsőként ki dolgozta ki. A különböző forrásból származó
információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr.
Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum. Ő
állítólag együttműködött a II. Világháború alatt a hírhedt
náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és különösen
kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban.
Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során meglehetősen
alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részről komoly
erőfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal
vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé hivatalos
részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai
rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést.
De bizonyos csodálatos megjelenésekről is érkeztek hébe-hóba
információk, amelyek szerint a "Halál Angyalát" itt
vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható,
hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett
kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal
kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.
Valószínűleg
Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes
kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek
vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és
Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember
volt, megnyerő modorral - ugyanakkor a legdurvább dührohamokat is
megengedte időnként magának. A túlélő kísérleti alanyok
gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a
szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta:
szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek... Amikor az
utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon
megkínozta azt a kisgyermeket - a többi gyermek jelenlétében -,
akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört
túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé,
ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy
bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy
Mengele az emberek állati szintre történő visszavetését
fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait
leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes
emóció kinyilvánításáról.
Dr.
D. Ewen Cameron, egy másik kísérletező orvos Kanadából,
aki Dr. White néven is ismert, korábban Kanada és Amerika
Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ Pszichiátriai
Társaságnak volt a vezetője. Cameron széles körű
tapasztalatokkal és kitűnő bizonyítványokkal rendelkezett, ezért
a CIA részéről Allen Dulles több millió dollárt juttatott el
hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a "Society
for the Investigation of Human Ecology" (a Humán-ökológiát
Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A
kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az
Allan Memorial Intézetben végezték.
Cameron
alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a
különböző drogok és kábítószerek beadása, valamint az
agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos
technikát is kidolgozott, amelyet "psychic driving"-nak
(pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan
kísérleti alanyokat drogok segítségével több héten át kómában
tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre.
Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és
ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk különböző
sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket
Cameron a római-katolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki.
Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi.
Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-ben
lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk
kártérítési pert indított. A CIA és a kanadai kormány bírósági
egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak
kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő
magatartás hivatalos elismerésére.
Michael
Aquino alezredes, aki a katonai hírszerző szolgálatnál
dolgozott, a legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint
állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált
kísérletekben. Aquino-t különcködő zseninek tartják, akit
elbűvöltek a náci, pogány rituálék és megalapította a "Temple
of Set"-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az
egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a
megszemélyesítője.) A "Temple of Set" az Anton
LaVey (vagyis Lövey Antal) "Church of Satan" (a
Sátán Egyháza) nevű "vallási" szervezete elágazásának
tekinthető. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate
Bridge déli részénél lévő Presidio Parkban található katonai
támaszponton kirobbant botránnyal. Ennek keretében gyermekek
molesztálásával vádolták. A gyermekáldozatok szüleinek a mély
csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól
felmentették. Aquino kódneve"Malcolm" volt,
és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és
magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról,
hogy hogyan kell MONARCH-slave-eket ("slave=rabszolga") -
azaz teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat előállítani.
Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a
katonai hírszerzéssel, valamint számos bűnözői szervezettel és
okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában.
Egy
másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthető,
akit "Dr. Blue" vagy "Dr.
Gog" kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek
valószínűleg volt két fia, akik folytatták apjuk foglalkozását.
Részt vett a programozásban "Dr. Black", aki
minden bizonnyal Leo Wheeler volt, annak az Earl G.
Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború idején
a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az élén állt.
További szakértő programozók voltak még E. Hummel és W.
Bowers.
A CIA
apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért,
hogy kevésbé legyen szembetűnő. Az egyes specializált
részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző egyetemeken,
börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette
el. Ezekért a kísérletekért nagyvonalú juttatásokban
részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a
kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással
kapcsolatos kísérletekben résztvevő legfontosabb intézmények
között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a
University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown
University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth
Hospital-t (Washington D.C.-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford
Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a
General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.
A nem
teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok
helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint
katonai támaszpontokon működő létesítményekben elemezték,
összegezték és így született meg a "végtermék".
Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó
központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra
hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval
Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis,
Ft. Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army
Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő programozó központként
emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos
National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan
környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas.
A
legismertebb MONARCH-program résztvevők
Az
egyik legjobban dokumentált ügy a MONARCH kísérleti program
keretében Candy Jones-é, aki az 1940-es években
közismert divatmodell volt. Jones valódi neve Jessica Wilcox.
Donald Bain "The Control of Candy Jones" (Candy Jones
irányítása - Chigaco, 1976.) című könyvében leírja azt, hogy
Jessica Wilcox-nak 12 éven át milyen intrikákon kellett
keresztülmennie, míg végül is felfüggesztették, mint a CIA
alkalmazásban lévő hírszerzőjét. Jessica Wilcox nyilvánvalóan
megfelelt fiziológiailag azoknak a feltételeknek, hogy az emberi
tudattal folytatott kísérletek alanya legyen és, mint ilyen, az
MK-Ultra Project egyik legelső kísérleti nyula volt. Az ö esetére
még visszatérünk a továbbiakban.
Számos
konkrét tény látott napvilágot a MONARCH-programmal
kapcsolatosan. A "TRANCE Formation of America: The True Life
Story of a CIA-slave" (Amerika öntudatlan [ titkos]
átformálása: Egy CIA rabszolga igaz élettörténete), amelyet
maga a történet főszereplője, Cathy O'Brien írt, Mark
Phillips-el, aki a programozás alól felszabadította. Az 1995.
szeptemberében a Reality Marketing gondozásában megjelent könyv
(ISBN: 0966016548) borítóján az olvasható, hogy "Cathy
O'Brien az egyedüli felgyógyult és az ügyben szót emelő
túlélője a Központi Hírszerzőszolgálat MK-Ultra Project
Monarch elnevezésű agykontroll akciójának."
Az
azóta már több kiadásban is megjelent könyv részletesen
dokumentált önéletírás, amely hitelesnek tűnően számol be
azokról az évekről, amikor O'Brien folyamatosan vérfertőző nemi
kapcsolatra kényszerült és, amikor beteges hajlamú apja átengedte
kísérleti alanynak a Project MONARCH számára. Társszerzőjével,
Mark Phillips-szel, aki megszöktette és deprogramozta, Cathy
O'Brien egész sor első olvasásra hihetetlennek tűnő
bűncselekményről számol be:
Kikényszerített
prostitúció a politika és a hatalom felső szintjeihez tartozó
személyekkel; titkos megbízatások teljesítése, mint drogfutár
és küldönc ("drug mule"), továbbá aktív részvétel a
country-western zeneipar kulcsszereplőinek a tevékenységében,
akik a CIA számára végeztek illegális tevékenységet.
Paul
Bonacci, akinek sikerült csaknem két évtizedes
kísérletezést a Project MONARCH keretében túlélnie, ugyancsak
nyilvánosságra hozott olyan bizonyítékokat, széles körben
elkövetett bűncselekményekre és korrupciós tevékenységre
vonatkozóan - a helyi/városi/tagállami szinttől fel egészen a
Fehér Házig -, amelyek erősen alátámasztják a "TRANCE
Formation of America" c. könyv állításait. Bonacci tanúságot
tesz olyan szexuális visszaéléseknek kitett fiúkról, akiket erre
a célra a Nebraska tagállamban lévő Boy's Town-ban
választottak ki, és akiket a közeli Offut AFB-re (Army
Facility Bases - Hadsereg-ellátó támaszpont) vittek, ahol is
intenzív programozásnak vetették alá agyukat a MONARCH projekt
keretében. A pszichiátriai kísérletet Bill
Plemons parancsnok és Michael Aquino alezredes
irányította. Miután teljesen megfélemlítették a fiatal fiúkat
és a tudattalan felejtés állapotába juttatták őket, arra lettek
kényszerítve, hogy egymással és lányokkal pornográf célból
mindenféle szexuális parancsot teljesítsenek, valamint
prostituáltként Amerika politikai és gazdasági hatalmasságai egy
részének a rendelkezésére álljanak.
Bonnaci
visszaidézi azt, hogy az Air Force (Légierő) támaszpontjáról
teherszállító gépeken a californiai McClelland AFB-re
vitték őket. Más szerencsétlen fiatalkorúakkal és
tinédzserekkel onnan a leghatalmasabbak számára zárt szabadidős
parkba, a Bohemian Grove-ba szállították őket.
Az elkövetők minden szempontból visszaéltek helyzetükkel és a
legelképzelhetetlenebb perverziókra kényszerítették a gyerekeket
azért, hogy nemi vágyaikat és beteges hajlamaikat kielégítsék.
Egyes fiatalokat - Bonacci állítása szerint - meg is öltek, hogy
még inkább megfélemlítsék a már amúgy is megrémisztett és
megtört többi gyermekeket. Ron Patton szerint az
MK-Ultra program kísérleti alanyai közé lehet sorolni egy már
elhunyt színésznőt, egy erkölcsileg romlott TV-evangélistát,
egy hősnek kikiáltott Green Beret-tisztet (a Green Beret az
amerikai hadsereg különleges feladatok végrehajtására kiképzett
elit-egysége), egy népszerű country-énekes sztárt és még sok
más személyt. Ron Patton azt állítja, hogy Lee Harvey Oswald,
Sirhan-Sirhan, Charlie Manson, John Hinckley Jr., Mark Chapman, David
Koresh, Tim McVeigh és John Salvi feltételezhetően szintén az
MK-Ultra program kísérleti alanyai voltak.
Kik
segítették a kísérleti alanyok tudatának a felszabadítását?
Dr.
Corydon Hammond, a mormonok által alapított Utah tagállam
Állami Egyetemének a pszichológusa 1992. július 25-én
megdöbbentő előadást tartott a virginiai Alexandriában. Itt
került sor a lelki működés befolyásolását kutatók rendszeres
évi konferenciája. Hammond "Hipnózis a többszörös
személyiségi zavarban szenvedőknél: a rituális bántalmazás"
címmel tartott előadásában lényegében megerősítette hivatásos
elmegyógyászokból álló hallgatóságának azokat a gyanúit és
sejtéseit, miszerint betegeik bizonyos százaléka intenzív és
szisztematikus agyprogramozáson ment keresztül. Hammond doktor
utalt a náci kapcsolatra, a hadsereg és a CIA tudatellenőrzést
szolgáló kutatásaira, a görög betűkkel jelzett programozásra
és külön is említést tett a MONARCH projektről, azzal
kapcsolatban, hogy ez a gyakorlati kondícionálás egyik formája.
Röviddel úttörőnek mondható előadását követően halálos
fenyegetéseket kapott. Minthogy nem akarta kockáztatni családjának
a biztonságát, ezért Dr. Hammond megtagadta további információk
nyújtását.
A már
említett Mark Phillips korábban az amerikai Védelmi Minisztérium
egyik elektronikai alvállalkozójaként belülről ismerte a
kormányzat által folytatott szigorúan titkos agykontroll
tevékenységet. Újabb ismeretek iránti vágya, erős öntudata és
őszinte aggodalma Cathy O'Brien, egy "Presidential Model"
(elnöki modell) iránt, aki a MONARCH Project kísérleti alanya
volt, késztette őt arra, hogy 1991-től kezdődően leleplezze ezt
a megtévesztő kísérletet. Ő volt az, aki segített O'Briennek
elmenekülnie fogvatartóitól, majd pedig az is sikerült neki, hogy
Alaszkában egy éven tartó munkával visszaállítsa Cathy
tudatának normális működését.
Marc
Phillips erőteljes bírálatban részesült azok részéről, akik
kétségbe vonták állításainak a hitelességét. Valerie
Wolf, egy New Orleans-i terapeuta két betegét bemutatta
1995. március 15-én az amerikai fővárosban annak az elnöki
bizottságnak, amely az emberi sugárzási kísérletekkel
foglalkozik. A két női tanú részletesen beszámolt német
orvosokról, kínzásokról, kábítószerekről, elektrosokkról,
hipnózisról és nemi erőszakról, továbbá arról, hogy
meghatározhatatlan mennyiségű sugárzásnak lettek kitéve.
Valerie Wolf és páciensei egybehangzóan állították, hogy úgy
sikerült visszanyerniük emlékezetüket a CIA programozásból,
hogy nem alkalmaztak sem regressio-t (=a biológiában a
kezdetlegesebb formákhoz való visszalakulást; általában pedig
visszaesést, visszafejlődést, a fejlődésben visszafelé haladót
jelent), sem hipnózist.
Az
Atlantic Richfield nevű cég egyik korábbi jogi képviselője David
E. Rosenbaum 9 éven át (1983-tól 1992-ig) azt próbálta
kideríteni: milyen tények támasztják alá, hogy az ARCO-ültetvény
(Monaca, Pennsylvania) több dolgozóján kínzással és
kényszerítéssel programozást végeztek. Jerry L.
Dotey és Ann White sugárkísérleteknek
lettek alávetve. Amikor Rosenbaum elmélyedt az ügyben, akkor
valóságos Pandora-szelence nyílt ki a számára. A görög
mitológia nőalakjáról, Pandoráról tudjuk, hogy a bajokat rejtő
szelencét kíváncsiságában felnyitotta és ezért
szerencsétlenségek sora szakadt a nyakába.
Az
ügyvéd legmeglepőbb felfedezése az volt, hogy Jerry Dotey és Ann
White igen nagy valószínűséggel Hitler Adolf természetes
leszármazottai lehetnek. Ezt többek között arra alapozta, hogy a
róluk készült fotók egész meglepően hasonlítottak Hitlerre,
mind az arcot, mind a test felépítését és méreteit illetően.
Rosenbaum azt is állítja, hogy olyan érzésekről és
tapasztalatokról tesznek tanúbizonyságot, amely arra utalnak, hogy
ikrek. Dotey-t és White-ot állítólag változatos kínzásoknak
vetették alá, miközben hipnotikus állapotban kábítószereket
adtak be nekik. Egyenként legalább 3 különböző tréningtechnikán
estek keresztül, amelyet az ültetvény orvosai alkalmaztak velük
szemben.
Mindkét
áldozat úgy volt kondicionálva, hogy meghatározott inger
fellépése esetén hipnotikus állapotba kerüljenek. Ennek az
ingernek a része volt egy bizonyos kulcsszó vagy kifejezés és a
kísérleti alanyoknak azt is betáplálták a tudatába, hogy a
hipnotikus állapot befejeztével el kell felejteniük. Ismétlődő
inger-válasz szekvenciáknak voltak alávetve azért, hogy csaknem
automatikus reakciókat tanúsítsanak. Az MK-Ultra kísérletek
olyan veterán résztvevői mint Dr. Bernard Diamond, Dr.
Martin Orne és Dr. Joseph Mengele rendszeresen
felkeresték az ARCO ültetvényét, állítja Rosenbaum. Dotey és
White speciális kondícionálásának a célja az volt, hogy
mesterségesen létrehozzanak egy kettős német személyiséget.
A
kísérleti alanyok átprogramozott tudatának a
visszaprogramozásában (deprogramming) olyan neves terapeuták is
részt vettek, mint Cynthia Byrtus, Pamela Monday, Steve
Ogilvie,Bennett Braun. Egyes keresztény egyházi
szakemberek ugyancsak értek el bizonyos részleges és korlátozott
sikereket a deprogramozás terén. Egyre több közíró is
foglalkozik az agykontrollal és a tudat mesterséges
befolyásolásával. Közéjük tartozik Walter Bowart,
aki megírta "Operation Mind Control"-t (Az
agykontroll művelet) c. könyvét, továbbá John
Rappoport a "U.S. Governemt Mind Control Experiments on
Children" (Az amerikai kormány agykontroll kísérletei
gyerekeken" című, Alex Constantine pedig a
"Psychic Dictatorship in the USA" (Pszichikai diktatúra az
Egyesült Államokban) című könyvével.
Anton
Chaitkin, aki több könyvet is írt a háttérerők
történelemformáló szerepéről, és akinek az írásai az EIR-ben
(Executive Intelligence Review - Vezetői Tájékoztató Szemle)
valamint a "The New Federalist" című
folyóiratban is olvashatóak, az utóbbi periodikában megjelent
interjújában tette fel a kérdést William Colby-nak, a
CIA egykori igazgatójának: "Mi van a MONARCH-kísérlettel?".
Erre Colby dühösen a következőket válaszolta: "Leállítottuk
az 1960-as évek vége és a korai hetvenes évek közötti
időszakban."
Az
amerikai és az európai közvélemény - de mondhatnánk úgy is,
hogy a világ egésze - a tömegtájékoztatási eszközök
manipulácója következtében - kapásból elutasítja bármiféle
olyan összeesküvés létezését, amelynek a célja az emberi tudat
robotszerű működésre való átállítása egy világuralomra törő
kisebbség érdekében. Ugyanakkor egyre nő azoknak a kísérleti
alanyoknak - áldozatoknak és túlélőknek - a száma, akik a
Project MONARCH-hoz hasonló programok következtében sürgős
segítségre szorulnak. Az emberek többsége azonban teljesen
tájékozatlan az agykontroll kísérletek eredményeit illetően.
Egyrészt agykontroll, agymosás, tudatbefolyásolás alatt valami
egészen mást értenek, mint, amit ma már ténylegesen ezek a
kifejezések takarnak. Itt nem arról van szó, hogy politikai
célokból így vagy úgy manipulálják a közvéleményt,
befolyásolják a közéleti párbeszéd témáit, hanem arról, hogy
a neurológia, a pszichiátria, az elektronika és az informatika ma
már rendelkezik azokkal a tudományos eszközökkel és
módszerekkel, amelyekkel az egyes ember tudatát elkülönülő
partíciókra (compartment-ekre) lehet felosztani. Ezek az
elkülönített tudatok önállóan programozhatók és kívülről
vezérlehetők. Ezáltal napjaink valósága az öntudattal,
emlékezettel és önálló akarattal már nem rendelkező
"biorobotok" tömeges előállításának a lehetősége.
Egyes szerzők szerint, míg az 1960-as és 70-es években csak több
száz ilyen programozott biorobot élt közöttünk, számuk a 80-as
években már több százezerre növekedett, és a kilencvenes
években pedig világszinten (a többségük Amerikában él) elérte
a milliós nagyságrendet.
Elsősorban
a tájékoztatás hiányának tudható be az a közömbösség,
amellyel a világ közvéleménye a tudatmódosítással és
tudatellenőrzéssel kapcsolatos töredékes híreket fogadja.
Ugyanakkor egyre többen szorulnak segítségre, mert tömegessé
vált a kísérleti alanyok száma. Maga a visszaprogramozás
(deprogramming) is rendkívül hosszadalmas és fáradságos
folyamat, ami igen sok pénzbe kerül, és számos kellemetlenséggel
jár. Ezért mind a szakembereknek, mind a közvéleménynek nagyobb
figyelmet kellene fordítania erre az új társadalmi jelenségre.
A
tömegtájékoztatás kulcsszerepe
A
XXI. század embere a nyomtatott és az elektronikus
tömegtájékoztatáson keresztül tájékozódik arról, hogy mi
történik körülötte. Az újságok és a hírközlő szervek
állítólag függetlenek, ezt azonban már az átlagember sem veszi
komolyan, hiszen a tömegtájékoztatás az egyik legköltségesebb
tevékenység. Pénze viszont a közhatalomnak - államnak - van
adózási monopóliuma révén, vagy pedig a szervezett
pénzhatalomnak monetáris monopóliuma révén. Ez a magánkézben
lévő monetáris monopólium teszi lehetővé egy szűk csoport
számára a gazdasági élet közvetítő közegének, a pénz nevű
jelnek a korlátlan mennyiségben történő előállítását. Ez
óriási hatalmat biztosít a számára. Ma a tömegtájékoztatás
csak azt tudatja velünk, amit a szervezett közhatalom és a
szervezett pénzhatalom tudatni akar a közvéleménnyel. A kisebb
lapok, rádiók és televíziók rá vannak utalva a nagy
hírügynökségek szolgáltatásaira, amelyek felett viszont ez a
két szervezett hatalom teljes ellenőrzést gyakorol.
Mindebből
nem az következik, hogy az összes újságíró és szerkesztő
valamiféle összeesküvésnek a részese és tudatosan manipulálja
a közvéleményt. A rendszer felépítése és működése olyan,
hogy a szervezett magánhatalom, amely "piacnak" becézi
magát, érvényesíteni tudja akaratát. A szervezett közhatalom
már jogilag is korlátozva van, hiszen a pénzhatalom egyik
megtévesztő módszere az volt, hogy elhitette az emberekkel, csupán
az állam veszélyeztetheti a szólás- és sajtószabadságot.
Valójában a szervezett magánhatalom sokkal inkább abban a
helyzetben van, hogy megfossza az átlagpolgárt az objektív és
pártatlan tájékozódás lehetőségétől. Maga az állam is egyre
inkább a szervezett magánhatalom hegemóniája alatt működik.
Ezért minden olyan hír, vélemény, amely kritikus a fennálló
struktúrával, elsősorban a nemzetközi pénzügyi közösség
törekvéseivel szemben, az nem juthat át a tömegtájékoztatási
rendszeren. Nemcsak olyan közvetett eszközök működnek, mint a
hirdetések és a hirdetési pénzek szétosztása, de közvetlenül
érvényesül a tulajdonosi jogon alapuló irányítás és
ellenőrzés is.
Így
például az Egyesült Államok legnagyobb elektronikus
tömegtájékoztatási intézményei - így az NBC, a CBS, és az ABC
- lényegében a nemzetközi pénzügyi közösség (Rothschild,
Rockefeller, Warburg stb.), valamint az olyan háttérstruktúrák,
mint a Council on Foreign Relations (CFR), a Trilateral Commission
(TC), a Bilderberg Group (BG), és a hozzájuk tartozó alapítványok
és "think tank"-ek (gondolati műhelyek) közvetlen
befolyása alatt áll és igazgatóik többsége is e körökből
kerül ki. De Nagy Britanniában is hasonló a helyzet. A Daily
Telegraph-nak az a Hollinger-csoport a tulajdonosa, amelynek az
igazgatói között megtaláljuk: Henry Kissingert, Lord Carringront,
Zbigniew Brzezinskit, Lord Rothschildot. A Daily Telegraph
igazgatótanácsának tagja az az Evelyn de Rotschild, aki az N.M.
Rothschild nevű tekintélyes pénzügyi befektető cég elnöke. Egy
korábbi igazgatósági tag Andrew Knight a News Internationalnak ma
az ügyvezető elnöke. A News Internationalhoz tartozik a The Times
és a The Sun, amelyet ugyancsak a Rothschildok és az Oppenheimerek
alapítottak. A felügyelő és ellenőrző testületek, mint amilyen
a Press Complains Commission (Sajtó Panaszbizottság) elnöke Lord
Wakeham, aki ugyancsak az N.M. Rothschild cég egyik igazgatója.
A
legtöbb ember az elektronikus és nyomtatott sajtó azon
szolgáltatásait veszi igénybe, amelyek az ő nézőpontjához
közel állnak. De minthogy a tömegtájékoztatás kulcsintézményei
ugyanazon nagybankok és nagyvállalatok birtokában vannak, illetve
abból a hirdetési pénzből élnek, amelyet ezektől kapnak, így a
közvélemény a lényeget illetően egyféle tájékoztatásban
részesül. Ahol mégis különbség mutatkozik, annak vagy nincs
jelentősége vagy a látszatkeltést, és a figyelemelterelést
szolgálja.
A
közvéleményben tudatosan megtervezve azt az illuziót keltik, hogy
különböző megközelítések, elemzések, értékelések és
vélemények között választhat. Harmad-, negyedrangú kérdésekről
nagyszabású közéleti vitákat gerjesztenek manipulációs
célokból. A háttérhatalmat irányító nemzetközi pénzügyi
közösség szempontjából az a lényeges, hogy az elhangzott
vélemények segítsék elő az új világrend kialakítását. Ha
ezt a célt segítik, akkor csaknem mindegy, hogy jobb vagy
baloldali, keresztény vagy mohamedán, vagy zsidóbarát-e az adott
vélemény. A manipulálás másik eszköze azt ültetni be az
emberek agyába, hogy a nemzetközi pénzügyi közösség céljai
nemcsak jók és hasznosak, de elkerülhetetlenek is. A mesterségesen
kreált viták kimenetele mindig az, hogy annak végeredménye azt az
álláspontot erősítse meg, amit ez a háttérhatalom akar.
Amikor
az erőszakos bűnözés ugrásszerű növekedése a brit közvélemény
figyelmébe került, akkor ezzel kiemelten foglalkozott a
tömegtájékoztatás. A kibontakozott vita nyomán megszületett a
"Criminal Justice Bill" , vagyis a
Büntetői-igazságszolgáltatási törvény, amely viszont nagy
mértékben korlátozta az egyéni szabadságjogokat. A lényeg tehát
a polgárok fokozottabb állami és rendőri módszerekkel való
ellenőrzésének bevezetése volt, természetesen parlamenti
jóváhagyással. A vitát azonban az erőszakos bűncselekmények
visszaszorításáról folytatták.
1995.
áprilisában az amerikai Oklahoma City-ben robbantásos merénylet
következtében 178 személy (köztük asszonyok és gyerekek)
vesztette az életét. Jelentések szerint egy "fertilizer bomb"
(műtrágya alapú robbanószer) okozta a robbanást, amelyet egy
népi milícia csoport helyezett el. Valójában a robbanást egy
"barometric bomb" okozta. Ez a bomba egy elektro- és
hidrodinamikus gázüzemanyagú szerkezet. Ezt a robbanószerkezetet
szigorú államtitokként kezelték, mert viszonylag könnyű az
előállítása és robbanóereje - ehhez képest - igen nagy. Az
oklahomai merényletet a tömegtájékoztatás nyomban arra használta
fel, hogy mozgósítsa a közvéleményt a Népi Milícia (People's
Militia) ellen, és fogadja el a probléma megoldásaként Clinton
elnök döntését, vagyis hogy az FBI behatolhasson ezekbe a
csoportokba, megtámadhassa őket, katonai erőt lehessen velük
szemben alkalmazni és a tömegtájékoztatásban be legyen tiltva
minden ún. kormány-ellenes szélsőségesség, így többek között
a People's Militia képviselői ne szólalhassanak meg az
elektronikus médiumokban.
(Az
amerikai alkotmány lehetővé teszi minden állampolgár számára a
fegyverviselést és biztosítja, hogy ellenálljon minden olyan
kormánynak, amely megszegi az emberi jogokra és a politikai
szabadságjogokra vonatkozó alkotmányos kötelezettségeit. Ilyen
esetben az amerikai állampolgárnak nemcsak lehetősége van az
ellenállásra, de kötelessége is, hogy szembeszálljon egy
diktatórikus, zsarnoki kormányzattal jogai védelmében. Valójában
ennek az alkotmányos jognak a korlátozása volt a cél, és ehhez
kellett olyan hangulatot teremteni a közvéleményben, amely elítéli
a rendőri módszereket alkalmazó kormányzattal szemben ellenálló
csoportokat.)
A
környezetvédelem manipulálása
Jól
szemlélteti, hogyan lehet egy valóságos problémát: Földünk
erőforrásainak védelmét, felhasználni a hatalom
központosítására. Kétségtelen tény, hogy bolygónk
életfenntartó képessége komoly válságban van. Ezt ismerték fel
a különböző zöld mozgalmak, amelyek jelentős része igen
hatékonyan lép fel e válság tudatosítása, és a megoldási
módok keresése érdekében. Az új világrend létrehozásán
fáradozó nemzetközi pénzügyi közösség és integrált elitje
ezt vette figyelembe, amikor úgy döntött, hogy a környezetvédelmet
is kiaknázza saját céljai érdekében. E cél érdekében
létrehozták a Római Klubot 1968-ban, a magas rangú
szabadkőműves, Aurelio Peccei, vezetésével. A
Római Klub propagandájának célja az volt, hogy a
környezetvédelemre való hivatkozással központosítsa globálisan
a hatalmat és akadályozza a harmadik világ ipari fejlődését,
továbbá széles körben elterjessze az eugenetikát, vagyis a
fajnemesítést, az ember öröklődő tulajdonságait, testi és
szellemi képességeit javítani óhajtó genetikai irányzatot.
A "GLOBAL-2000" című
jelentés a Trilaterális Bizottság közreműködésével
Jimmy Carter kormányzata idején készült el. Ez a túlnépesedésre
és az élelmiszerellátásra, valamint az energiaforrások
elégtelenségére vonatkozó sokkoló adataival valóban megrázta a
világ közvéleményét. Erre a "probléma-felvető"
dokumentumra hamarosan megszületett a probléma-megoldó dokumentum,
amely viszont kezdeményezte a világ népesség-ellenőrzését,
létszámának csökkentését és harmadik világ tudományos, ipari
fejlődésének a korlátozását. A dokumentum a valódi
környezetvédelmi problémákat megoldani törekvő mozgalmak hátán
úszva azt ígéri, hogy globális megoldást nyújt egy globális
problémákra. Ezt a megoldásokat tartalmazó programot a Világbank,
a Nemzetközi Valutaalap, továbbá más beruházó bankárok és
szolgálatukban álló politikusok támogatták. Aki érti a
pénzgazdaság működési elveit - azaz pénzből még több pénzt
előállítani a forgalom, a fogyasztás és a pénzzel történő
spekuláció segítségével - az tudja, hogy a környezeti problémák
legfőbb okozója ez a pénzgazdaság, valamint azok az intézmények,
amelyek ezt működtetik.
Így
az a megoldási javaslat, hogy "Debt for equity",
azaz elengedni az adósságot a Harmadik Világ országaiban a
környezetvédelem szempontjából rendkívül fontos termőföld
átengedéséért cserébe, David Rockefeller és báró
Rothschild elgondolása volt. Mint tudjuk, ahol erre sor
került, egyáltalán nem csökkent az adott országok
eladósodottságának a mértéke. A riói környezetvédelmi
világtalálkozó fő rendezői is ugyanezek a háttérerők voltak
1992-ben. A tanácskozás főtitkára Morris
Strong olajmilliárdos, a Rockefeller alapítvány egyik
vezetője volt.
A
környezetvédelem manipulálását szolgálta a nukleáris energia
használatának a visszaszorítása. Az olcsó nukleáris energia
világszintű elterjedése veszélyeztette a nemzetközi pénzügyi
közösség olajipari befektetéseit. A nemzetközi pénzügyi
csoportoknak és a tulajdonukban levő "Hét Nővér" nevű
olajkartellnek, valamint a Bilderberg-csoportnak kulcsszerepe volt az
olajár négyszeresére történő felemelésében 1974-ben.
Napjainkig a nukleáris energia jelenti a szerves anyagokból (állati
maradványokból) képződött energiaforrások (szénhidrogének)
pénzügyileg és hatékonyságban is versenyképes alternatíváját.
Az 1973-as Saltsjöbaden-i Bilderberg-tanácskozáson részt
vett Robert O. Anderson, az Atlantic
Richfield nevű olajvállalat tulajdonosa, a később
létrejött Kissinger Associates nevű tanácsadó
cég irányító testületének tagja. Anderson volt az, aki óriási
összegeket juttatott el azoknak a szervezeteknek, amelyek ellenezték
a nukleáris erőműveket és ő volt az, aki létrehozta és
finanszírozta a "Föld barátai" nevű
szervezetet. Egyidejűleg a háttérhatalom egyik csoportja - a
Rothschild-ház franciaországi érdekeltsége - komoly előrehaladást
ért el a nukleáris technológia monopolizálása terén.
(Franciaországban egyedül annyi atomerőmű működik jelenleg is,
mint Európa összes többi országában együttvéve.) A francia
Rothschildok hosszú távú stratégiája a nukleáris újrafeldolgozó
technológia megszerzése. Ma már ők ellenőrzik a világ
uránium-ellátásának a 80%-át .
Az
agykontroll és az új világrend
A
tömegtájékoztatás tudatbefolyásoló tevékenysége és a
társadalom manipulálásának a hagyományos módszerei mellett -
amelyekre a fentiekben röviden kitértünk - napjainkban létrejött
és működésbe lépett az emberi tudat ellenőrzésének egy
teljesen új dimenziója. A háttérhatalom irányítói az elmúlt
75 év során komoly erőfeszítéseket tettek, hogy az emberi tudat
befolyásolását hatalmi céljaik érdekében felhasználják. Ezért
óriási anyagi és szellemi erőforrásokat fektettek be az agy
feletti uralom technológiájának a kifejlesztésére. Ma már
rendelkezésükre állnak azok az eszközök és módszerek, pl.
tömeghipnózis, globális elektronikai megfigyelési rendszer,
amelyek megfelelő alkalmazásával befolyásolni és ellenőrizni
képesek az agyműködés tudatalatti és tudatos szintjének a
tartalmait, az egyének viselkedését. Ennek a tudatbefolyásolási
csúcstechnológiának a kidolgozása és alkalmazása volt az
előzőekben már ismertetett - és eredményesnek bizonyult -
kísérleti programok célja. Eddigi ismereteink szerint az MK-Ultra
és a Project MONARCH bizonyult a leghatékonyabbnak, amelyek
keretében elsősorban nők és gyermekek tudatát tudták ellenőrzés
alá venni, és kívülről irányítani.
A
háttérhatalomnak a tudatkontroll segítségével történő
hatalomgyakorlása részleteit már több kísérleti alany,
neurológus és pszichiáter szakorvos, valamint társadalomkutató
tudós publikálta. Röviden már említettük, hogy az egyik
legnagyobb hatású tájékoztatást Cathy O'Brien kísérleti alany
írta meg "Trance Formation of America" - "Amerika
öntudatlan átformálása" című művében, 1995-ben. Cathy
O'Brien a CIA alkalmazásában álló "mind-controlled slave"
(agykontroll alatt álló rabszolga) volt. Státusza szerint
hivatalosan ún. "Presidential Model"-nek (elnöki
modellnek) számított, akinek szexuális szolgáltatásokat kellett
nyújtania. O'Brien azt állítja, hogy többek között elnököket
(GF, RR és GB) valamint egy sor további fontos beosztású amerikai
politikust kellett kiszolgálnia. Ezek a politikusok állítólag
rendszeresen gyötörték és megerőszakolták, később pedig
ugyanezt tették Kelly nevű leányával is, aki 1980-ban született.
A nemi aktusok közben kábítószereket és elektrosokkot is
alkalmaztak azért, hogy tovább fokozzák tudatműködésének a
megosztását, mert a már ismertetett agykontroll-technikák
eredményeként a tudathasadásos személyiségzavarban szenvedő
egyén nem tud visszaemlékezni azokra az eseményekre, amelyek akkor
történtek, amikor tudatának éppen egy másik önállósított
része működött.
Elektronizált
korunkban ezt talán úgy lehet leegyszerűsítve megvilágítani,
hogy ha számítógépünk Macintosh rendszerben dolgozik, akkor nem
tudja használni a Windows operációs rendszer eszköztárát. Azaz
a komputer egyik "tudata" (a Macintosh) nem tud a másik
tudatáról (Windows). A drogokkal és elektrosokkal okozott trauma
az agyműködés leválasztott részeinek a független működését
megerősítette. Ha tehát a gyötréskor működésben lévő
tudatrész maximálisan el van választva az élet normál
helyzeteiben működő tudatrésztől, akkor az illető egyén ilyen
normál helyzetekben nem tud visszaemlékezni arra, hogy abnormális
helyzetekben mi történt vele. Cathy O'Brien annyira tökéletesen
programozható tudattal rendelkezett, hogy az őt ellenőrző
szakemberek alkalmasnak minősítették fontosabb politikai és más
titkos megbízatások teljesítésére. Így többek között arra is
használták, hogy szigorúan titkos információkat juttassanak el
vele az Irán-Kontra tárgyalások során.
Cathy
O'Brien olyan családba született, ahol több nemzedéken át
gyakorlat volt a szülők vérfertőző nemi kapcsolata kiskorú
gyermekeikkel. Legelső emléke, hogy majd megfullad apjának a nemi
szervétől. Ez a trauma indította be azt a folyamatot, amelynek az
eredményeként gyermeki tudata két egymástól elkülönülő és
függetlenül működő részre tagolódott, két különböző
személyiséggel. Ez tette lehetővé, hogy megbirkózzon ezekkel a
lelki sérüléseket okozó helyzetekkel. Azaz volt egy olyan
személyisége, amely képes volt alkalmazkodni a gyötrésekhez; és
volt egy másik, a normális személyisége, amely irányította
magatartását a mindennapi élet szokásos körülményei között.
Agya, tudata elhatárolódott a gyötrések emlékétől, miközben
kialakult egy másik személyisége, amely az apjához kapcsolódott.
Ez a másik személyisége akkor aktivizálódott és vette át az
irányítást, amikor apja felizgult állapotban közeledett hozzá.
Ez volt az az időszak, amikor Cathy pszichéjében kialakult az a
tünetegyüttes, amelyet a szakemberek Multiple Personality
Disordernek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak), mai
nevén Dissociative Identity Disordernek, DID-nek (tudathasadásos
identitás-zavarnak) neveznek.
Az
MPD / DID egyik mellékhatása, mondhatni szövődménye az, hogy a
kettő-, illetve többszörös tudatú személyben fotografikus
memória alakul ki. 1988 óta, amikor is sikerült elmenekülnie és
tudatát lassan újraprogramoznia, Cathy O'Brien megdöbbentően
részletesen képes visszaemlékezni mindarra, amin ellenőrzői
részéről állításai szerint keresztülment. Részletesen
felidézi azokat a terveket is, amelyeket a világuralom
megszerzésére dolgoztak ki. Ezekről nyíltan beszéltek vele
vezető amerikai politikusok és illegális tevékenységet folytató
személyek azokban az években, amikor azt feltételezték, hogy
csúcstechnológiával végzett programozásuk visszafordíthatatlan,
és éppen ezért minden titkukat biztonságosan megoszthatják vele.
Az MPD / DID másik mellékhatása, hogy az ilyen többszörös
tudatú egyénben rendkívüli éleslátás fejlődik ki, amely
negyvennégyszer pontosabb, mint az átlagember látása.
Cathy-val
- kisleányként - apjának a testvérei is visszaéltek, akik
gyermekként maguk is pedofil szülők áldozatai voltak. Így
Cathy-ban minden szituációra egy másik személyiség fejlődött
ki, még egészen kis gyermekkorban. Az egyik nagybátyja, Bob, maga
is megrögzött pedofil, gyakran dicsekedett előtte, hogy a légierő
hírszerzőszolgálatának a pilótájaként a Vatikán számára is
dolgozott. Bob volt az, aki először bemutatta Cathy-t egy
gyermekpornográfiát kedvelő személynek, aki a "Trance
Formation of America" szerzője szerint állítólag a helyi
"michigani maffia" vezetője volt. Ez a személy - Gerald
Ford - Nixon elnök lemondása után az Egyesült Államok első nem
megválasztott, hanem kinevezett elnökeként a Fehér Ház lakója
lett 1974-től 1976-ig. Előzőleg pedig fontos szerepet töltött be
a Warren-bizottságban, amelynek az volt a feladata, hogy kiderítse
John F. Kennedy halálának a körülményeit. Ford ebben az időben
kezdte a genetikus agykontroll tanulmányozásához felkutatni azokat
a többgenerációs vérfertőzéses családokból származó
gyermekeket, akiknek MPD-je, azaz tudathasadásos személyiségzavara
volt. Cathy-t apja e program rendelkezésére bocsátotta. Cserébe
ígéretet kapott, hogy nem folytatnak ellene büntetőeljárást
gyermekpornográfia árusításáért. O'Brient ugyanis a hatóságok
rajtakapták, hogy Cathyval és a boxer kutyájával készült
pornográfiát árusított.
Ezt
követően O'Brient elvitték kéthetes kurzusra a Harvard Egyetemre,
ahol megtanították neki, hogy miként készítse fel Cathy-t a
kísérleti projektre. Az apa hazatérve lelkesen közölte
családjával, hogy további gyermekeket akar. Cathy O'Briennek
jelenleg két leánytestvére és négy fiútestvére van. Valamennyi
keresztülment pedofil zaklatáson. A projektre való felkészítés
a folyamatos trauma-okozásból, élelem és víz elvonásából,
valamint az érzéki észleléstől való megfosztásból állt,
beleértve a kimerülésig történő hajszolást. Cathy-t -
visszaemlékezései szerint - szülei ismételten kiszolgáltatták
prostituáltként a helyi szabadkőműveseknek, rendőröknek, egy
katolikus papnak, sátánistáknak és rokonaiknak azért, hogy
tudatműködésének a szétválása elkülönülő részekre
fokozódjék, és megerősítést nyerjen annak a bevésésével,
hogy nincs hely, ahová elmenekülhet és elrejtőzhet.
A
gyermeklányt állítólag Guy Vanderjagtnak is a rendelkezésére
bocsátották, aki ebben az időben Michigan amerikai tagállam
szenátora volt. Később a washingtoni Kongresszus tagja lett. Majd
pedig a Republican National Congressional Committee (a
Köztársaságpárti Nemzeti Kongresszusi Bizottság) elnöki
tisztébe került. Ő volt az, aki idősebb George Busht elnöknek
jelölte. Guy Vanderjagt rózsakeresztes nyakláncot adott Cathy-nek
és elmondotta neki, hogy ő és Bob nagybácsija a Vatikánban
voltak, ahol a létezés más dimenzióinak titkait őrzik. Egyik
alkalommal - állítja könyvében Cathy O'Brien - mind ő
(Vanderjagt), mind pedig Ford megerőszakolta egy politikai ünnepség
során a színpad háta mögött. Ezt követően egy dobogón az
összegyűlt vendégsereg elé vitték, ahol Cathy iskolatársai is
jelen voltak és őt is bemutatták egy amerikai lobogóval, amelyet
rövid idővel korábban a rectumába dugtak. E mindennapos
megpróbáltatások ellenére kitűnt iskolai teljesítményével,
amelyet nagyrészt fotografikus memóriájának köszönhetett.
1968-ban Vanderjagt bemutatta
Cathy-t Pierre Trudeau kanadai miniszterelnöknek,
aki a könyv szerint szintén használta őt, többek között egy
francia poodle-nek a bekapcsolásával, amelyet aztán neki
ajándékozott. Amikor Cathy a pubertás korba lépett és mellei
növekedni kezdtek, Vanderjagt már nem találta eléggé
attraktívnak és továbbadta Robert C. Byrdszenátornak,
aki állítólag szadista-mazochista módszerekkel gyötörte és
ennek a nyomai a mai napig fellelhetők Cathy testén. Ebben az
időszakban Cathy O'Brien már nem volt képes elválasztani a
realitást a képzelt dolgoktól és fordítva. Ezt az állapotot még
meg is erősítették az agykontroll fejlett formáival, amit
"Satanic reversals"-nek (sátáni kísértéseknek,
megpróbáltatásoknak) neveznek, és amelyek során minden
érzékelést ellenőriznek, és minden szót és mondatot két és
többértelművé alakítanak át. Cathy-t előkészítették a
Project MONARCH-ra, amikor is kivették az iskolából és átvitték
a muskegoni Katolikus Központi Középiskolába a többi
Monarch-project számára kiválasztott gyerekkel együtt.
Az
utolsó esemény, amely szó szerint kiforgatta Cathy-t saját
lelkivilágából, és lerombolta még megmaradt normális
személyiségét 1974-ben történt egy a Michigan tagállamban lévő
Cedar Springs-ben tartott rendezvény után. Ekkor Ford állítólag
lerohanta őt és elektrosokkolta is, hogy mindent elfelejtsen. Ezt
követően tudatának szinte minden önállósított része már
valamilyen traumával volt összekapcsolva. A kísérleti program
folytatódott különböző csúcstechnológiájú katonai
támaszpontokon és itt tovább traumatizálták. E támaszpontok
közül felsorolja a könyv a tampai McDill légibázist, a Fort
Campell-t Kentucky-ban, a Fort McKlellen-t Anistonban Alabama
tagállamban, a NASA Kennedy Űrkutatási Központot, Cape
Canaveral-t Floridában és ugyancsak a NASA-hoz tartozó Godard
Űrkutatási Központot, a főváros, Washington közelében.
Cathyt
ezután apja átadta Byrd-nek, aki névleg feleségül vette. Byrd
szerződést kötött az átadóval, s ez egyik napról a másikra
milliomossá tette Cathy apját. Noha Byrd volt a "tulajdonosa",
Cathy-t továbbadták ún. "handlerek"-nek - kezelőknek,
ellenőröknek -, akik rajta tartották a szemüket és tovább
traumatizálták. Egyik ilyen kezelő, a sátánista és állítólag
gyilkosságokat is elkövető Wayne Cox, azzal nyert immunitást a
bűnüldöző szervektől, hogy részt vett a Project MONARCH-ban. A
Tennessee állambeli Nashville-ban megrendezésre kerülő Grand Old
Opry fesztivál során mutatták be az ott fellépő Wayne
Cox-ot Cathy-nek. Cathy azt állítja könyvében, hogy senki nem
csinál karriert Nashville-ben, hacsak nem olyan kontrollált
személy, mint ő, vagy nem a CIA operatív munkatársa. A vezető
"slave-handler"-ek, vagyis rabszolga-kereskedők között
megnevezi Kris Kristofferson-t (a Vatican based Project
MONARCH slave-runner-t - egy Vatikánban működő Project MONARCH
kísérleti alany irányítóját), Boxcar Willie-t (aki
Cathy leányát Kelly-t három különböző elmegyógyintézetben is
molesztálta) és Merle Haggard-ot (akinek a sikerdala:
"Freedom Train" - Szabadságvonat, egy agykontroll-terv
kódszava). A Project MONARCH slave-ekhez (kísérleti alanyokhoz)
tartoznak Barbara Mandrell és nővérei. Nekik is
Byrd a tulajdonosuk.
Wayne
Cox Cathyt bevonta a kábítószer tranzakciókba és a sátánista
rituálékba. Hat alkalommal állítólag csak azért ejtette
teherbe, hogy a magzatokat sátánista szertartásokon használhassa.
Tény, hogy Wayne Cox az apja Cathy O'Brien egyetlen
gyermekének: Kelly nevű lányának, aki 1980-ban
született. Egyik kábítószeres bevetése során Hotsprings
közelében a Tinker Légibázison Cathy találkozott az akkori
arkansas-i kormányzóval, Bill Clintonnal is. Azt az utasítást
kapta, hogy adjon át a részére egy titkos üzenetet Bennett
Johnson lousiana-i szenátortól, végül személyes használatra egy
csomag finomított kokaint is át kellett adnia.
Cathyt
1980-ban a Fort Campbell-i kísérleti bázison,
Kentucky-ban, Michael Aquino alezredes programozta.
Aquino neonáci nézeteket vallott, és mint már említettük
megalapítója volt annak a "Temple of Set" nevű
szektának, amelyet még Himmler kezdeményezett. Aquino a
legtitkosabb kísérletekben is részt vett, a DIA (Defence
Intelligence Agency - Katonai Hírszerző Szolgálat) pszichológiai
hadviselési részlegénél. Aquino volt megbízva a Presidio Day
Care Center-ben - a San Francisco-i Presidio Parkban működő
gondozó-központban - a gyermekeken végzett kísérletek
irányításával. Cathy-n és leányán, Kelly-n, Aquino állítólag
a NASA legkegyetlenebb traumaokozó technikáit is kipróbálta.
Az
egyik ilyen "sex-slave" (szexuális célokra használt
kísérleti alany) kiképző tábort, az Ohio tagállamban
lévő Youngstone-ban működő "Charm
School"-t ("Báj Iskolát") Dick
Thornburgh (Pennsylvania tagállam korábbi kormányzója),
későbbi amerikai igazságügyi-miniszter irányította. Együtt
működött Jim Trafficant képviselővel a
legfejlettebb programozási technikák alkalmazásában.
A
továbbiakban idézünk szó szerint Mark Phillips és Cathy O'Brien
"Trance Formation of America" című könyvéből:
"Byrd
gyakran fenyegetett, hogy eldobhatónak tekintenek. Végül is az
első elnöki modellt, Marilyn Monroe-t a nyilvánosság szeme előtt
ölték meg, és senki sem tudta mi történt."
"Byrd
szerette hallgatni a saját hangját és gyakran bonyolódott véget
nem érő monológokba hosszúra nyúló híres előadásai során,
miközben fotografikusan rögzítettem minden szavát. Részletezte a
világuralmi erőfeszítés belső műveleti struktúráját,
beleértve a lélektani hadviselés stratégiáit és megmagyarázta:
miként használta és fogja használni az alkotmánnyal kapcsolatos
ismereteit, hogy az alkotmányt, valamint az amerikai
igazságügyi-rendszert manipulálja."
"Byrd
azzal igazolta az agykontrollal kapcsolatos kegyetlenkedéseket, hogy
azok belekényszerítik az emberiséget egy felgyorsult evolúcióba
a neonáci elveknek megfelelően, amelyekhez ő igazodott. Azzal
támasztotta alá a vallás manipulálását, hogy a Bibliában
megjövendölt világbékét az egyetlen rendelkezésre
állóeszközzel, a totális agykontrollal lehet elérni az új
világrend keretében. Végül is - nyilatkoztatta ki - még a pápa
és a mormon próféta is tudja, hogy ez az egyetlen út a békéhez
és ők teljesen együttműködnek a Tervvel."
"Byrd
meg volt győződve arról, hogy a világ lakosságának a 95%-a azt
akarja, hogy a fennmaradó öt százalék irányítsa, és ezt azzal
lehet bizonyítani, hogy a 95% nem is akarja tudni: mi történik
valójában a kormányban? Byrd úgy gondolta: azért, hogy a világ
fennmaradhasson, az emberiségnek óriási evolúciós lépést kell
tennie egy felsőrendű faj létrehozásával. Byrd hitt a hátrányos
helyzetű fajok és kultúrák népirtás és genetikai változtatás
révén való megsemmisítésében és a tehetségesebbeknek, "a
világ szőkéinek" a kitenyésztésében."
Cathy
elsőként Ronald Reagan mellett töltötte be a "Presidential
Model" pozíciót. Az ő beállítása szerint Reagan egyik
kedvenc időtöltése volt, hogy személyes fényképészével, Larry
Flynt-tel, a saját ízlésének megfelelő szex-fotókat
készíttetett, amelyek úgy váltak ismerté, mint "Uncle
Ronnie's Bedtime Stories" (Ronnie bácsi esti történetei).
Reagan személyi titkárának, Philip Habibnak az volt a kedvenc
időtöltése, hogy Cathy-vel análisan szeretkezzen, s közben
áramütésekkel stimulálja. Philip Habib később bemutatta Cathy-t
King Fadh-nak, Szaúd Arábia uralkodójának, akinek szexuális
ízlése hasonló volt. Fadh volt egyébként, aki finanszírozta a
kontrákat a panamai diktátoron és CIA ügynökön, Manuel
Noriega-n keresztül. Cathy-t ebben a tranzakcióban
üzenetközvetítőként használták. Ennek az akciónak volt a neve
az "Operation Carrier Pigeon" (Postagalamb-művelet).
Cathy
egyik legbrutálisabb gyötrője állítólag Dick
Cheney volt, aki Ford idején a Fehér Ház apparátusát
irányította, Reagan elnök idején védelmi miniszter volt,
jelenleg pedig az Egyesült Államok hivatalban lévő alelnöke. A
könyv állításai szerint Cheney (és ezeket eddig jogi úton,
hivatalosan és határozottan egyetlen illetékes, így az alelnök
sem vonta kétségbe, azaz nem követelte "a kitalációkat és
rágalmakat hangoztató Cathy O'Brien és Mark Phillips" szigorú
felelősségre vonását és példás megbüntetését) rendszeresen
szervezett rendezvényeket, amelyek "A Most Dangerous Game"
(A legveszélyesebb játék) néven voltak ismeretesek. Ennek részét
képezte a MONARCH programban résztvevő "slave"-ek
szabadjára engedése az erdőben, akikre aztán kutyákkal és
puskákkal vadásztak egyrészt kedvtelésből, másrészt az
áldozatok további traumatizálása végett.
Az
egyik ilyen parti alkalmával, amelyet állítólag Cheney és Ford
rendezett, sor került az "Operation Shell Game"-re
(Célbalövő játékra). Ebbe Cathy-t is bevonták, mint
"postagalambot":
"Ford
kezdett beszélni, mintha én egy gép lennék és lediktált egy
üzenetet: 'Vidd ezt az üzenetet Dick Cheney-nek a Pentagonba. A MOB
(maffia) hozzájárult 2,3 millió dollár (pornóprofit)
átutalásához a Bank of Credit and Commerce International-hez.
Gyűjtsd össze most a pénzünket és úszni fogunk benne. Ez a
művelet sikeres vállalkozás volt. Hagyd így tovább. Fejezd be a
megállapodást Panamával, valamennyi mexikói csatorna működőképes
(kokain és heroin). Üdvözlet a főnöknek!"
Cox
helyettesítésére Cathy-t átadták egy új kezelőnek, a pedofil,
hasbeszélő és hipnotizáló Alex Houstonnak. 1982-ben
Houston kokaint nyújtott át Bill Clintonnak, miközben Cathy-nek
találkoznia kellett feleségével, Hillary Clintonnal. Hillary Cathy
vaginájának a megpillantása során (amelyet korábban elaltatás
nélkül egy démon fejéhez hasonlító alakúra operáltak, s így
Baphomet-nek a fejét ábrázolja - amelyet a templomosok és
követőik imádtak) állítólag annyira izgalomba jött, hogy
orális aktust hajtott végre. Ez így szerepel abban a könyvben,
amelyből már több kiadás is napvilágot látott, és amelyből
több tízezer példányt már eladtak. Vajon miért nem tisztázza
magát ezek alól a becsületsértő rágalmak alól minden
rendelkezésére álló jogi és média eszköz igénybevételével,
és miért nem követel magának elégtételt New York
szenátor-asszonya a becsületében gázoló rágalmazók példás
megbüntetésével?
Cathy
O'Brien könyve szerint id. George Bush-nak állítólag pedofil
hajlamai voltak és Cathy Kelly nevű leányával is volt kapcsolata.
A könyv szerzői szerint id. George Bush azt is állította magáról,
hogy ő E.T., vagyis extra terrestial (földöntúli lény) és képes
aktivizálni olyan holografikus képzetet Cathy elméjén belül,
amelyben átváltozik óriásgyík-szerű űrlénnyé.
Bohemian
Grove Californiában olyan exkluzív klub, ahol szinte minden
szexuális és sátánista perverzió megengedett. A látogatókat
egyszerűen "Grover"-eknek nevezik. Reagan elnök
oktatásügyi minisztere, és Bill Clinton későbbi
jogtanácsosa: Bill Bennett és testvére Bob
Bennett 1988-ban lerohanták az akkor nyolc éves Kelly-t. Bennett
belülről ismerte a katolikus-jezsuita agykontroll technikákat, és
felhasználta őket az "Education 2000" elnevezésű
programnak a végrehajtásához. Ezt a programot úgy dolgozták ki,
hogy növelni tudják vele a gyermekek tanulási kapacitását,
miközben lerombolják azt a képességüket, hogy önállóan
tudjanak gondolkodni. Bennett Bushoz hasonlóan szintén azt állítja
magáról, hogy földöntúli űrlény. Egy másik terv, amely "World
Vision" néven ismert, tulajdonképpen egy jezsuita
finanszírozási módszer a világbéke elérésére agykontroll
révén.
Az "Order
of the Rose" (a "Rózsák Rendje") a
templomos lovagrend egyik elágazásának tekinthető, és nagy
tekintélye van az új világrend létrehozására törekvő
szervezetek körében. Sok kísérleti alany bal csuklójára
rátetoválták a vörös rózsát. Ennek az "Order of the
Rose"-nak tagja volt Brian Mulroney kanadai
miniszterelnök és Vanderjegt, valamint Madelaine
Albright, aki Bush szerint: "rajtam keresztül került az
ENSZ-be, azért, hogy elősegítse az Új Világrendet." A
"Rózsák Rendjén" belül id. George Bush renden belüli
neve: "The Rose" - "a Rózsa".
1986-ban
Cathy-t és Kelly-t a kaliforniai Lake Shasta-ba vitték
azzal az ürüggyel, hogy ott zenei fesztiválra kerül sor Merle
Haggard szervezésében. Lake Shastá-ban valójában egy
különleges rendőri erő tartózkodik, amelynek feladata az Új
Világrend programjában való részvétel. Ebben a központban
számos ún. Fekete Helikopter állomásozik, valamint agykontroll
alatt álló fegyveres személyzet. Itt a könyv jogi úton eddig nem
cáfolt állításai szerint id. George Bush és Dick Cheney
eljátszották Cathy-val a már előbb ismertetett "Most
Dangerous Game"-t. Amikor Cathy 29 éves lett felötlött benne,
hogy a korábbi "Presidential Model"-ek nem sokáig éltek
30 éves koruk után. Ebben a kritikus időpontban azért menekült
meg mégis, mert egy másik szenátor, Patrick Leahy, (aki
Byrd szenátornak a közeli barátja és a Szenátus hírszerző
bizottságának a helyettes-elnöke volt) megszerezte őt egy
átmeneti időre.
1988.
februárjában, két hónappal rá, hogy Cathy betöltötte 30.
születésnapját Mark Phillips, (aki korábban a CIA alkalmazottja
volt és a legtitkosabb technológiában - a "Trauma-based mind
control"-ban, azaz az agyműködés trauma révén történő
befolyásolásában - járatos szakértőnek számított)
megszöktette Cathy-t és Kelly-t Alex Houstontól, akinek Phillips
korábban üzleti partnere volt. Mark Phillips-nek sikerült őket
Alaszkába vinnie a "hírszerző közösség" egyik
bennfentesének a segítségével. Itt Mark Phillips, aki nem ideg és
elmegyógyász, de az agykontrollhoz szükséges eszközök
szakértőjeként ismerte ezt a technikát, hozzálátott Cathy
tudatának intenzív visszaprogramozásához (de-programming), amely
végül is elvezetett hosszú és fáradságos erőfeszítések után,
Cathy normális agyműködésének a visszaállításához. Ez tette
lehetővé azoknak az információknak az emlékezetéből való
felidézését, amelyek végül is elvezettek Mark Phillips és Cathy
O'Brien közös munkájának a megírásához: a "Trance
Formation of America" című könyv megszületéséhez.
Az is
kiderült, hogy Kelly-t Wayne Cox úgy programozta, hogy
a "hypnosleep" (hipnotikus álom) néven ismert
agykontroll-technika segítségével adott esetben meghaljon. Az
ilyen módon programozott személy krónikus és egyre súlyosbodó
asztmában szenved. Mark Phillips szerint jelenleg az elmegyógyászat
még meglehetősen le van maradva: "Agykontroll áldozatoknak a
hivatalos elmegyógyászokhoz való irányítása kezelés végett, a
jelen körülmények között, egyenlő lenne azzal, hogy egy
beteget, akinek nagyon kényes műtétre van szüksége, egy olyan
sebészhez küldünk, akinek a szeme be van kötve és a keze meg van
bilincselve."
Hármuk
élete tele volt megpróbáltatásokkal, halálos fenyegetésekkel és
jogi küzdelmekkel. Kelly a könyv megjelenésének időpontjában,
1995-ben, ténylegesen politikai fogolynak számított és
elmegyógyintézetben tartották. Arra hivatkozva, hogy öngyilkossági
késztetései vannak, nem engedték meg, hogy kapcsolatot tartson
Mark Phillips-szel, azon kevesek egyikével, aki segíthetett volna
neki egészsége visszanyerésében. A kiszabadítása érdekében
kezdeményezett valamennyi jogi lépést végül is "nemzetbiztonsági
okokra" való hivatkozással utasították el az igazságügyi
hatóságok. A kellően alátámasztott bizonyítékok egész sora
ellenére, az 1947-es nemzetbiztonsági törvény, valamint annak
1986-os kiegészítése annyi kiskaput hozott létre, amely lehetővé
tette a kormányzat és az igazságügyi szervek számára, hogy
"nemzetbiztonsági érdekekre" hivatkozva cenzúrázzanak,
illetve eltusoljanak kényes ügyeket.
Az
átlagpolgár azt feltételezheti, hogy ha napvilágra kerülnek a
könyvben leírt visszaélések, akkor az illetékesek a nyilvánosság
nyomásának engedve felelősségre lesznek vonva. Minthogy a könyv
szerzői halálos fenyegetések közepette éltek, a nyilvánossághoz
menekülve kerestek védelmet. Egyelőre azonban a felelősségre
vonás elmaradt. De elmaradtak a megvádoltak részéről a könyv
szerzői ellen szükségessé vált jogi lépések is. Azaz, a váddal
illetetett közéleti személyiségek sem vették igénybe az
igazságszolgáltatást azért, hogy tisztázzák magukat a két
szerző által leírt vádak alól. Ennek egyik oka lehet az, hogy a
jogi eljárások további tényeket tártak volna fel és esetleg
megerősítették volna az állításokat. Ehhez járult volna a nem
kívánatos nyilvánosság a tömegtájékoztatási eszközökben.
Tehát nagyon nyomós okok szóltak amellett, hogy a megvádolt
közéleti személyek hallgassanak és passzívak maradjanak.
Az a
tény, hogy ezt a hallgatást és passzivitást megengedhették
maguknak, arra utal, hogy a társadalmi hierarchiában, hatalmi
struktúrában elfoglalt helyük valójában már nem az
állampolgárok döntésén nyugszik. Ezért az állampolgárok
véleménye, a közvélemény nyugodtan ignorálható. Azok a
háttérhatalmi struktúrák, amelyek őket politikai pozícióikhoz
juttatta, azok továbbra is bíznak bennük és e körök számára
nem számít diszkvalifikációnak mindaz, amit a "Trance
Formation of America" című könyv néhány közéleti
személyről állít.
Brice
Taylor és az agykontroll
Brice
Taylor is a trauma okozással végzett agykontroll kísérletek egyik
bátor túlélője. Miután átélte a csúcstechnológiával
gyakorolt kísérletezést, megírta kellően dokumentálva
élettörténetét részletesen beszámolva arról, hogy milyen
kínzásokat kellett elszenvednie olyan ünnepelt közéleti
személyiségektől, mint Bob Hope, Henry Kissinger és még sokan
mások. "Thanks for the Memories" (Köszönet az
emlékekért) című könyvében Taylor ezt írja:
"Amiről
az önök többsége nem tudhatott, az az, hogy évekkel ezelőtt a
Hidegháború kezdetén ún. hivatásos szakemberek és vezetők egy
titkos csoportja engedélyt kapott gyanútlan amerikai lakosokon
végzett kísérletekre azért, hogy a fejlett technológia egy
változatát továbbfejlessze... Az amerikai vezetők, hivatásos
orvosok és tudósok által összegyűjtött technológia, a
bio-elektromágneses frekvencia-gyógyászat, a génmanipuláció,
agykontroll, agykutatás, halálközeli állapottal való
kísérletezés, a parapszichológiai kutatások, a távolbalátás,
az idő- és térben való utazás formájában létezett és
létezik, s ehhez képest mindennapi felfogásunk elavultnak számít."
Brice
Taylor is - Cathy O'Brienhez hasonlóan - mesterségesen előidézett
Multiple Personality Disorder-ben (tudathasadásos
személyiségzavarban), mai nevén Dissociative Identity Disorderben
(tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedett. Ez a
trauma-okozással szabályozott technika képes létrehozni számos
elkülönülő "személyiséget" ugyanazon személyen
belül. Ezek az elkülönülő személyiségek önállóan
programozhatók, mint egy komputer azért, hogy különböző
specifikus feladatokat lássanak el. Így beprogramozható az egyik
elkülönített személyiség szex rabszolga-prostituáltnak, a másik
bizalmas információkat továbbító futárnak, vagy adatokat
rögzítő agyfájlnak. Ezek az elkülönített személyiségek csak
azon személy számára hozzáférhetőek, aki ismeri a speciális
kódjelzéseket, mert csak ezek segítségével lehet működtetni
(aktivizálni, be-és kikapcsolni) az adott elkülönült
személyiségbe beépített programot.
Sok
évig tartó terápia és gondos kezelés révén Brice Taylornak
sikerült rekonstruálnia saját emlékeit, amelyek a programozás
révén nem voltak hozzáférhetőek a saját maga számára, mert
azokat a rituális kínzások és tudatmanipulációk elrejtettek
előle. Amikor emlékezete ismét működni kezdett, megdöbbentő
történet bontakozott ki saját maga előtt is:
"Amit
ön olvas ebben a könyvben, bepillantás az eseményekbe
programozott 'személyiségek' szemén keresztül, mindazon
keresztül, amit ezek a 'személyiségek' megtapasztaltak és
átéltek." - írja könyvének bevezetőjében, hozzátéve "az
információk többsége egyszerű kópia, amelyet gyakran szó
szerint lemásoltam a saját magán-újságjaimról. Éveken
keresztül naponta kínos pontossággal dokumentáltam emlékeimet
azért, hogy kiválasszam a gyakran eleven, bár zavaros
emlékképeket, amelyeket őriztem. Amire emlékeztem olyan messze
volt attól, amiről azt hittem, hogy átéltem - hogy mélyen
megrázott."
Brice
Taylor memoárja éveken át tartó gyötrő visszaemlékezés az
átélt események részleteire. A programozás eredményeként
szinte tökéletes fényképezőgéphez hasonló memóriára tett
szert, és ez tette lehetővé, hogy a legapróbb részletekről is
be tudjon számolni.
"Az
a képzés, amelyben irányítóim részesítettek visszalőtt rájuk.
Amikor titkos életem emlékei kezdtek benyomulni a tudatos
agyműködésembe, sok olyan tolakodó emléknyom villant fel,
nemcsak az agyamban, de a testemben is, amely arra kényszerített,
hogy újra felidézzem ezeket a tapasztalatokat teljes
részletességgel. Ez addig a pontig haladt, hogy teljesen
felborította mindennapi élettevékenységemet... Olyan mértékig,
hogy abba kellett hagyni a "master degree"-ért folytatott
egyetemi tanulmányaimat és mindennap fel kellett keresni orvosomat
folyamatos terápia keretében... Megkíséreltem megérteni és
megtartani mindazt az információt, amely visszaáramlott a
tudatomba, és ezért éveken át arra kényszerültem, hogy minden
egyes emlékemet - úgy, ahogyan azt lelki szemeimmel láttam,
hallottam és a szagát érzékeltem, és ahogyan azt a testemben
éreztem - leírjam. Így tudtam megőrizni némi hasonlóságot a
valódi személyiségemhez."
Brice
Taylor visszaemlékezései 14 évet fognak át. Ez arról szól, hogy
hogyan hoznak létre egy emberi robotot. Brice Taylor felvett név.
Kislányként Brice folyamatosan alá volt vetve traumáknak, testi
és lelki sérüléseknek, lelki megrázkódtatásoknak, mivel apja
folyamatosan megerőszakolta, gyermekprostitúcióra kényszerítette,
és pornográfia készítésére használta.
"Apám
éveken át rituális jellegű brutális fizikai és lelki
kínzásokkal gyötört. Többek között bezárt szekrényekbe,
ketrecekbe és koporsókba, miközben közölte velem, hogy itt hagy
meghalni. Csaknem megfulladva, magányosan, tűket szúrtak az
érzékeny testrészeimbe, megfosztottak az élelemtől és az
alvástól. Elektrosokkot kaptam, elektromos vezetékeken, forrasztó
készülékeken és állatok hajtásához használt ösztökével.
Kábítószereztek. Kifinomult módszerekkel hipnotizáltak és
elektronikusan programoztak..."
Brice
Taylort kényszerítették, hogy kínzási rituálékon és orgiákon
vegyen részt. Végül is eladták egy "rabszolga-aukción".
"Az
agykontroll rabszolgák piacán az elit tagjai felkeresik az
aukciókat, amelyek első látásra gyermek divatbemutatóknak
látszanak. Később sztriptíz következik. Számos ilyen
show-műsorban felléptem, mielőtt ténylegesen szponzoráltak vagy
eladtak."
Nos,
Brice Taylor "tulajdonosa" a közismert színész és
komikus: Bob Hope volt. Később felfedezte, hogy
egy másik szponzora, akit Charlie nagybácsinak hívott: Charles
L. Horn volt, aFederal Cartridge
Company tulajdonosa, a későbbi Olin Alapítvány
létrehozója és elnöke. Charlie mutatta be Brice Taylort Henry
Kissingernek, aki folytatta agykontroll-programozását,
felkészítve őt arra, hogy a későbbiekben "mind file"-nak
(agy-fájlnak), élő memóriának, információ-raktárnak használja
a személyi komputerhez hasonlóan. A tudatába elhelyezett szigorúan
titkos kormányzati adatokhoz kizárólag Kissinger tudott
hozzáférni.
Taylor
keresztülment a NASA (National Security Agency -
Nemzetbiztonsági Hivatal) által kidolgozott magasabbszintű
agykontroll programozáson is, valamint az "Óz a varázsló",
"Apád, anyád idejöjjön" történetén alapuló
agykontrollon. Ezen túlmenően a hatalmi elit szexuális igényeinek
kiszolgálására is felkészítették, mint prostituáltat. Brice
Taylor ilyen minőségben kiszolgálta John F. Kennedy-t, Lyndon
Johnsont, Richard Nixont, Gerald Fordot és még kormányzóként
Ronald Reagant. Beceneve: "a million dollar baby"
(milliódolláros baba) volt. Könyvében Taylor leírja, hogy
fültanúja volt olyan beszélgetéseknek, ahol az Egyesült Államok
elnökének és más magas rangú politikusoknak felkínálták az
"escortok", azaz a kísérőhölgyek szolgálatait, a CIA
emberi robot technológiájának legújabb, legmodernebb termékeit:
a programozott szex- és hírszerző-rabszolgákat. Bátorították
őket, hogy szexuális és emocionális szükségleteik kielégítésére
ezeket a társalgó hölgyeket vegyék igénybe a kívülállókkal
folytatott ilyen kapcsolat helyett. Taylor később megtudta, hogy a
Project MONARCH Beta-típusú programozásán átesett személyeket
nevezték "milliódolláros babáknak", mivel ekkora
nagyságú közpénzt kellett minden így programozott kísérleti
alanyba invesztálni kisgyermek korától a felnőtt koráig.
A
Project MONARCH keretében kiképzett "Presidential Model"
("Elnöki model") szolgálatainak az igénybevétele egy
estére az 1960-as években 1200 dollárba került. Henry Kissinger
Brice Taylor-t az ő "egymillió dolláros gépének"
nevezte. Mint már utaltunk rá Kissinger élő személyi
komputerként használta Brice Taylort, hozzáférhetővé téve az
agyában létrehozott információs fájlokat az Energia Bizottság,
a NATO, a Külkapcsolatok Tanácsa, a Trilaterális Bizottság,
valamint a Képviselőház azon tanácskozásain, ahol a közpénzek
szétosztásáról döntöttek. Brice Taylor részletesen ír
könyvében a "Council"-ról (a "Tanácsről"),
amely a színfalak mögül irányítja a világpolitikát és a
globális eseményeket. "Henry volt a legnagyobb kutya, ami a
Council-t illeti. Neki volt az a tehetsége, amelyre szükségük
volt, és aki gondosan előre kidolgozta a stratégiai terveket és
rendszerint el is érte a kívánt eredményeket. A Council szemében
Rockefeller inkább nélkülözhető volt, mert övé volt ugyan a
pénz és a hatalom, de nem volt sajátja az a mélyenszántó
gondolkodás, amit Henry-ben megtaláltak."
E
sorok írója a "Council"-t, a Council on Foreign
Relations-zel (Külkapcsolatok Tanácsa New Yorkban) azonosítja,
amely 1921 óta a háttérhatalom legfontosabb koordináló
intézménye, a City of Londonban működő ikerintézményével, a
Royal Institute of International Affairs-zel (Királyi Külügyi
Intézettel) együtt.
Kissingerről
még a következőket írja Taylor:
"A
színfalak mögött Henry ellenőrizte a külkapcsolatokra
vonatkozóan a Külügyminisztérium által hozott döntéseket és
akciókat. Mindig kísérletet tett arra, hogy olyan szituációt
teremtsen, amelyben a Council globális méretekben tartotta kézben
a teljes ellenőrzést. Úgy tekintették mindezt, mint egy játékot,
egy életre szóló tervet, melynek várható kimenetele végül is
lehetővé teszi, hogy a globális elitnek ez a nemzedéke nyerje meg
azt a játszmát, amely elődeinek nem sikerült. Ez ambicionálta és
ösztönözte őket."
Brice
Taylor könyvének egyik fejezete a "Baby Monarchs Are Born"
(Monarchs bébik születnek) címet viseli és ebben azt állítja,
hogy Reagan elnöksége idején az alelnök, vagyis id. George Bush
pedofil volt. A következőket írja szó szerint arról, miként
traumatizálta Kelly nevű leányát:
"Éveken
keresztül Kelly szorosan kapcsolódott ahhoz a traumához, amit én
kaptam. Ismétlődően kínozták és traumatizálták a
jelenlétemben abból a célból, hogy engem "vonalban
tartsanak". A kínzással fragmentálták a pszichéjét azért,
hogy létrehozzák benne a tudathasadásos személyiségzavar
állapotát, hogy ő is a nyomdokaimba léphessen és használhassák,
mint "Presidential Model"-t. Szerencsétlenségére nem
sokáig kellett várnia, hogy ehhez az ún. "privilégiumhoz"
hozzájusson, minthogy ezidőtájt a mi újonnan választott
alelnökünk, George Bush, pedofil volt, és Kelly-t olyanná
formálták, amit "Bush-baby"-nek neveztek, amint azt
később meg tudtam egy korábbi CIA-alkalmazottól."
Alátámasztja
ezt a gyermekek elleni bűnös eljárást az a másik könyv is,
amelyet Cathy O'Brien írt: "Trance Formation in America"
és amelyet az előzőekben már részletesen ismertettünk. O'Brien
leányát - véletlenül vagy sem - szintén Kelly-nek nevezték.
Kormányzati forrásokból származó értesülések szerint, a
"Bush-baby"-khez sorolt kislányokat Kelly-nek nevezték
el, így bárki is volt, aki kezelésbe vette őket, nem kellett
emlékeznie a nevükre. Brice Taylor is - véletlenül vagy sem -
beszámol egy esetről, amikor vadászott rá George Bush Bob
Hope-nak a Jordan Ranch nevű birtokán. Ennek a vadászatnak a neve
volt "The Most Dangerous Game", azaz "a
legveszélyesebb játék". Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy
Cathy O'Brien is beszámol könyvében ehhez hasonló történetről.
Brice
Taylor, aki időközben vallásos lett, úgy látja, hogy egyfajta
spirituális háború folyik Földgolyónkon, egy láthatatlan
küzdelem az életekért, a szabad akaratért. Az agykontroll az
egyik végső eszköz a világuralom megszerzéséhez: "Megtanultam,
hogy a szabadság nem szabad, és küzdelembe kell bocsátkoznunk nem
erőszak és háború útján, de a tudás, az igazság és a
szeretet, az igazi spirituális erő és kiállás segítségével,
úgy, hogy hallani lehessen bennünket." - írja Taylor
könyvében.
Candy
Jones, mint kísérleti alany
Candy
Jones, aki Jessica Wilcox néven látta meg a világot, mint
divatmodell világhírűvé vált a II. világháború idején,
később pedig saját modell ügynökségét is megalapította, és
sikeresen működtette. Az FBI egyik munkatársa arra kérte:
járuljon ahhoz hozzá, hogy irodája titkos levélátadó hely
("mail drop") lehessen egy másik kormányzati ügynökség,
feltehetően a CIA számára. A mélyen hazafias Candy Jones
elfogadta ezt az ajánlatot. A hírszerzés titkos világának a
határszélén mozgó Candy Jones kapcsolatba került Dr. Gilbert
Jensen-nel, aki viszont Dr. Marschall Burger-nek dolgozott. Ezek az
álnevet viselő doktorok kém-pszichiáterként álltak a CIA
alkalmazásában. Jensen azzal az ürüggyel, hogy munkavállaláshoz
szükséges interjút készít, hipnotizálta Candy Jones-t és úgy
találta, hogy különösen fogékony alany. Így vált a CIA
agykontroll programjának az egyik kísérleti résztvevőjévé.
Titkos futári szolgálat teljesítésére készítették fel. E
felkészítés során álcázott technikával hipnotizálják a
kiválasztott személyt, átadják neki a továbbítandó
információt, hogy rögzítse az emlékezetébe. Ezt az üzenetet
hipnotikus eszközökkel törlik a tudatos memóriából, majd
hipnózis utáni szuggeszcióval - specifikus kulcsszó használatával
- lehetővé teszik az így elrejtett üzenetnek az előhívását.
Ha a hipnotizáló létre tud hozni egy ilyen futárt, akkor
garantálva van a maximális biztonság. Még kínzás hatására sem
árulja el az üzenetvivő, hogy mi van elrejtve a tudatalattijában,
mert nem tudja valójában, hogy ő mit is tud.
Candy
Jones titkára fokozatosan úgy derült fény, hogy 1972. december
31-én Long John Nebel, a népszerű
médiaszemélyiség feleségül vette az akkor már 47 éves és
nemzetközileg is ismert divatmodellt, Candy Jones-t. Nebel egész
éjszakán át tartó rádió show műsorai több millió hallgatót
vonzottak. Az esküvői partin Nebel rendkívül érdekes változást
figyelt meg újdonsült házastársán, akit mindössze 28 napi
ismeretség után vett feleségül. Candy igen rövid idő alatt
elveszítette természetes báját, hangja megváltozott, és egy
teljesen más asszony állt előtte. Amikor vacsorázni mentek, Nebel
ismét megtapasztalta ezt a transzformációt. Miközben otthon
lefekvéshez készültek, ismét egy ilyen furcsa személyiség
változás állott elő. Candy teljesen másképp viszonyult hozzá.
Durván, gúnyosan és hűvösen. Amikor Nebel erre rákérdezett,
Candy meg volt lepődve, nem érzékelte, hogy egy másik személyiség
és egy másik hang áradt belőle. Néhány héttel később végül
is elmondta férjének, hogy az FBI számára dolgozott, hozzátéve,
hogy időnként el kell majd távoznia anélkül, hogy ennek okát
megmondaná. Ekkor gondolt arra Nebel, hogy kapcsolat állhat fenn
Candy másik személyisége és titokzatos útjai között.
Jessica
Wilcox 1925-ben Atlantic City-ben született, és feltűnő szépségű
szőkeség volt. Az általa megszemélyesített szépségideál igen
divatos volt Grace Kelly, Jane Mansfield és Marilyn Monroe előtt.
Szülei nem éltek jól, őt pedig bántalmazták. Nem engedték,
hogy más gyermekekkel barátkozzon és gyakran el volt zárva egy
sötét szobában. Ekkor kezdett képzeletben különböző figurákat
teremteni a maga számára. Egyik ilyen fantázialény volt Arlene,
aki a többi képzeletbeli személytől eltérően végig vele
maradt, mint a másodlagos személyisége, aki pont az ellentéte az
igazi Candy-nek. Arlene sok tulajdonsága az anyjáéra hasonlított,
durva, kemény, és szarkasztikus volt, aki mély hangon beszélt. Ez
volt az a hang, amire Nebel, a férj felfigyelt. Amikor Candy igazi
önmaga volt, akkor szeretetteljes, barátságos és elbűvölő
volt. Amikor viszont Arlene-ként viselkedett, akkor rosszmájú,
agresszív. Nebel arra is felfigyelt, hogy Candy halálosan retteg
mindentől, ami kínai. Ezen túlmenően félt az orvosoktól, a
pszichiáterektől, mert valamennyien használtak gyógyszereket.
Amikor a drogok kerültek említésre, minden alkalommal Arlene
jelent meg Candy-ben, mint a védelmezője. Nebel rájött, hogy
hosszú története van annak, ami Candy-ben lejátszódott és a
nyomok az amerikai központi hírszerző ügynökséghez, a CIA-hoz
vezetnek. Nebel, aki amatőr hipnotizőr is volt, arra a kockázatos
lépésre szánta rá magát, hogy Candy-t transzba ejtse, feltegyen
neki néhány egyszerű kérdést, és magnetofonra rögzítse a
kapott válaszokat. Így született meg a "The Control
of Candy Jones" (Candy Jones ellenőrzése)
című könyv, amelyet Donald Bain írt a szalagra
rögzített vallomások alapján.
Candy
1945-ben a Fülöp-szigeteken turnézott, amikor beteg lett, és
ekkor találkozott Dr. Gilbert Jensen-nel. 1946-ban
érdekházasságot kötött Harry Conover divatcárral,
de ez válással végződött. A házasságból származó három fia
vele maradt. 1960-ban kereste fel régi ismerőse egy nyugdíjas
tábornok, aki engedélyt kért arra, hogy new yorki üzletét "mail
drop"-nak használhassák. Ehhez hozzájárult és abba is
belement, hogy üzleti útjai során levélküldeményeket
továbbítson az FBI számára. Az egyik ilyen levelet San
Franciscóban Dr. Gilbert Jensen-nek kellett átadnia, akire
halványan emlékezett, és akivel újból 1960. november 16-án
találkozott. Jensen közölte vele, hogy most a CIA számára
dolgozik, és Oaklandban van az irodája. Felajánlotta Candy-nek,
hogy csatlakozzon a titkos tevékenységhez, hozzá téve, hogy ez
anyagilag is igen kedvező. A három fiát nevelő Candy beleegyező
választ adott. Jensen elsők lépésként hipnotizálta. Ekkor
találta meg benne a lelkemélyén rejtőzködő Arlenet. A
hipnózison túlmenően nagy hatású gyógyszereket is beadott neki
intravénásan. Ezzel elérte, hogy Arlene előre került Candy
tudatában és csaknem teljesen átvette személyiségének az
irányítását. Ez tette lehetővé, hogy Arlene hangjával és
modorával Jensen képes volt rávenni Candyt különböző kísérleti
feladatok teljesítésére az Egyesült Államokban és külföldön.
Candy kinézésre is Arlene-vé alakult át, amikor parókát viselt
és különböző stílusú kozmetikai kikészítéssel elváltoztatta
a külsejét. Jensen célja tökéletes hírtovábbítónak a
létrehozása volt, aki semmilyen körülmények között - még
kínzás hatására sem - árulja el azt, amit tud.
Ez a
művelet igen jól meg volt szervezve. Candy, mint Arlene - vagyis
virtuális zombie - meglátogatott különböző kiképző táborokat,
katonai támaszpontokat és titkos orvosi létesítményeket egész
Amerikában. Kiképezték a titkos tevékenység minden változatára,
beleértve a robbanószerek használatát, a közelharcot improvizált
fegyverekkel való bánásmódot, az álcázást, és a
kommunikációt. Megtanították rá. hogy hogyan öljön csupasz
kézzel, miként viselje el a fájdalmat és legyen képes ellenállni
a kihallgatási technikáknak. Többször is jelen volt a büszke
Jensen oldalán, mint a narko-hipnotikus tudatbefolyásolás sikeres
példája: a tökéletes harcos. Jensen azt is állította, hogy
Arlene-t oly mélyen kondicionálta, hogy parancsára akár meg is
ölné magát. Mutatja morális beállítódását az, hogy Jensen
égő gyertyát helyezett Candy-nek a nyitott vaginájába anélkül,
hogy fájdalmat, vagy félelmet tanúsított volna. Így demonstrálta
módszerének a sikerét 24 orvos előtt a CIA központjában
Langley-ban, egy előadás alkalmával.
Candy-t
Arlene-ként kétszer is Taiwanra küldték futárszolgálatra. Itt
elektromos árammal kínozták, de nem tört meg. A titkos képzési
menetrend szerves részét képezte a perverz szexualitás. Gyakran
levetkőztették, lefektették, kábítószerezték, hipnotizálták,
és kínozták különböző összejöveteleken. Orvosi vizsgáló
asztalon Gestapó módszerekkel vallatták, és még nők is
használták szexuálisan akarata ellenére. Maga Jensen is
közeledett hozzá hipnózisban, de úgy tűnik, hogy Candy ezt
valahogy mégis csak elhárította.
Minderre
nem a kommunizmus elleni harchoz volt szükség. Ez sokkal inkább
azt példázta, amit Churchill "pervertált tudomány"-nak
nevezett a régi stílusú hírszerzési rendszer keretén belül.
Jensen a programozó és kontrolláló elmegyógyász tudatában
volt, hogy nagy kockázatot vállal. Nem lehetett biztos abban, hogy
vajon Arlene nem jelenik-e meg parancs nélkül is Candy Jones
mindennapi életében. Jensen óvatossága ellenére ez mégis
megtörtént, hiszen végül is az egész történet így került
fokozatosan napvilágra. Candy-nek azonban fogalma sem volt arról,
hogy máshol is járt és mást is tett, mint az ő normális élete,
kivéve azt, hogy felkereste Jensent és átadta a rábízott
iratokat. Amikor a feladatot elvégezte, Jensen visszahozta őt a
transzból, és tudatos élete ismét folyamatossá vált.
Mindezt
azokról a magnószalagokról tudhatjuk, amelyeket Candy hipnózis
alatt maga mondott el Nebel kérdéseire válaszolva. Candy nem
akarta elhinni, hogy ő maga átment ezeken a tapasztalatokon,
amelyeket Arlene elmondott. Ezekről a magnószalagokról évek
múltán Donald Bain színpadi drámát írt négy szereplővel.
Egyrészt Arlene és Nebel, másrészt Jensen és Candy. Arlene
természetesen egy fantázia-lény Candy fejében. A lényegi
szereplő Nebel, és Jensen csak árnyékfigura. A drámának fokozta
a hatását az a tény, hogy megerősítést nyert. Jensen létező
személy és valóban olyan fajta tevékenységet folytatott, ahogyan
az Candy elmondotta.
Donald
Bain könyve vált a mintájává Cathy O'Brien "Trance
Formation of America" című és Annie
McKenna "Paperclip Dolls" (Kivágott papírbabák)
című könyvének. Bain szembe állította a Cathy agyában lévő
képzelebeli világot John Nebel egyre mélyebbre hatoló,
valóságfeltáró kérdéseivel. Az egészre pedig ráborul Jensen
árnyékfigurája. Donald Bain úgy látja, hogy Candy Arlene-ként
sokkal több kísérleti küldetést teljesített Jensen számára,
mint amennyi valaha is felfedezésre került. Áttekintve az 1960-as
években a hivatalában eltöltött munkaidőt kiderült, hogy üzleti
út címén igen gyakran volt távol és semmiféle megállapodást
nem kötött.
Candy
Jones akarata ellenére belekerült a hatalomnak abba a misztikus,
rejtőzködő szférájába, amelynek léte és működése
meghazudtolja a természet és a társadalom demokratikus és
szociális szemléletét. Candy annak a határterületnek a részesévé
és áldozatává vált, ahol találkozott az amerikai hírszerzés
és az orvosi, pszichiátriai szakma. Mindkét szektor életbe vágóan
fontos volt az amerikai katonai ipari komplexum és a mögötte álló
szervezett pénzhatalom számára az 1950-es és 1960-as években.
Minden valószínűség szerint a Jensen álnév alatt rejtőzködő
kísérletező pszichiáter a beindult MK-ULTRA program keretében
tevékenykedett.
"Project
Superman" - Andy Pero története
A
magyar, román és cseh felmenőkkel rendelkező Andy Pero a nevadai
Fallonban született 1969-ben. Apja az ottani légi bázis helyettes
parancsnoka volt. Andy Pero anélkül, hogy ehhez hozzájárult
volna, olyan tudatmódosító kisérleti programnak lett alávetve,
amely a Monarch Project elágazásának tekinthető. Pero azt
állítja, hogy genetikus manipulációval trauma okozásával
végzett agykontrollal, valamint a Jose Silva nevével fémjelzett
relaxációs tréninggel, illetve e három módszer kombinációjával
rendkívüli tulajdonságokat fejlesztettek ki benne. Ezen túlmenően
Pero azt is állítja, hogy akaratlanul úgnevezett "Manchurian
Candidate"-ként is felhasználták, a Montauk Project
keretében.
Andy
Pero először 1998. augusztusában hozta nyilvánosságra
élettörténetét, Preston Nichols különleges
vendégeként. Preston előadássorozatára Philadelphiában került
sor. Andy Pero úgy véli, hogy az első kísérletek vele akkor
kezdődtek, amikor két és fél éves volt. Öt éves korában
Münchenbe került, ahol két különböző óvodába, egy német
nyelvűbe és egy angol nyelvű amerikaiba járt. Felvillanó
emléknyomok arra utalnak, hogy bizonyos kísérleti kínzásokon már
két éves korában is keresztülment, amikor is elektrosokkolták,
és tűket szurkáltak a fülébe illetve a nemi szervébe. Ezeknek a
kísérleteknek az a célja, hogy olyan extrém traumának vessék
alá, amely elválasztja az agy működését a test működésétől.
Ezt úgy érik el, hogy a tudatot különböző önálló részekre
hasítják, amelyeket aztán egymástól függetlenül lehet
programozni, és így el lehet vele érni emberfeletti tulajdonságok
létrehozását. Az történik, hogy az emberi agy normális
impulzusait, az emóciók normális folyamatát szétválasztják,
majd a szétválasztott tudatrészeket újra programozzák. Ezen
keresztül el tudják távolítani a félelmet, és el tudják érni,
hogy az új program nyomán eltűnnek az ösztönös gátlások és a
"de én nem tudom, de én félek..." típusú válaszok. A
program arra irányul, hogy a kísérleti alany tegye meg, amit
mondanak neki, és ne gondolkozzék. Lényegében úgy kezelik az
emberi tudatot, mint egy komputert.
Az
ehhez hasonló tudatmódosító programokat, pl. a Monarch és a
Montauk Project-et a kormányzat finanszírozza. A II. világháborút
követően számos egykori náci tudós érkezett az Egyesült
Államokba a titkos szolgálatok útján. Ők korábban a
koncentrációs táborokban végeztek agykontroll kísérleteket.
Andy Pero tréningjét, tudatmódosító "kezelését" a
New York államban lévő Rochester Egyetemén végezték. Vagy egy
padlásszobába vitték fel, vagy pedig a könyvtár legfelső
emeletére. Programozásának döntő része a New York államban
lévő Rome helység légi bázisának a nagyméretű
laboratóriumában folyt. Perot bekapcsolták a "Montauk chair"
("Montauk szék") nevű kísérleti programba is Camp
Hero-ban, amely a New York Államhoz tartozó Long Island sziget
Montauk nevű városkájában van. A nők szex-programozását a New
Jersey-ben lévő Paramus-ban végzik. Az itteni kísérleti alanyok
99 %-a akaratlanul vesz részt ebben a programozásban, és így
válnak irányított tudatú ügynökökké.
Andy
Perot édesanyja még 10 éves korában beíratta a Silva-féle
agykontroll kurzusra. A Silva-módszer önhipnózisnak is felfogható,
amelynek keretében meg lehet tanulni a különböző tudatszintek
bekapcsolását, és ezáltal öngyógyítást, ellazulást,
emlékképek felidézését, sőt a tudatunk erejével történő
kanálhajlítást is meg lehet tanulni. Andy Pero ekkor találkozott
először két különösen viselkedő egyenruhás személlyel, akik
aztán rendszeres időközönként felkeresték. Mivel Andy kiválóan
szerepelt a Silva-féle kiképzésen, valamint a különböző
sportokban, a két egyenruhás egyik alkalommal közölte is vele:
"hallottuk, hogy bizonyos nagyon különös képességekkel
rendelkezel. Egy napon számunkra fogsz dolgozni." Először még
nem fogta fel e kijelentés értelmét, de később a két férfi
fontos szerepet játszott valamennyi tréningjén egyetemi évei
egész időszakában. Andy Pero nemcsak a különböző sportokban
tűnt ki, de intelligencia hányadosa is a legjobbak közé
tartozott. Ennek ellenére nem tartották különösebben okosnak,
mivel az elektrosokk kezelések következtében dadogott.
Amióta
fokozatosan helyreállt emlékezetének a működése, már vissza
tud emlékezni arra, hogy számos alkalommal elektrosokk kezelést
kapott, miközben egy zárt víztárolóba helyezték és azt az
utasítást kapta, hogy a víz alatt lélegezzen. Ennek eredményeként
több alkalommal is csaknem megfulladt, és az agyában kísérletileg
létrehozott öngyógyítási képesség segítségével tudta
visszanyerni eszméletét. Megtanulta, hogy létrehozza saját lelki
laboratóriumát a Silva agykontroll segítségével, amely tele van
szuper-hatékony gyógyító eszközökkel, amelyek bármely
elszenvedett sérülést képesek gyógyítani. Kényszerítették,
hogy elviseljen minden képzeletet felülmúló fájdalmat, és
ezáltal emberfeletti erőre és önuralomra tegyen szert, és
rendkívüli körülmények között is életben maradjon.
A
kiképzők hipnotikus önkívületi állapotában közölték vele,
hogy ugorjon le egy létráról csekély magasságból. Majd
fokozatosan növelték a magasságot, végül már sikeresen leugrott
egy épület tetejéről, sőt kisebb magasságban repülőgépből
is ejtőernyő nélkül. Amikor tudatkontroll alatt volt, szinte
bármit végre tudott hajtani egészen addig, amíg hitt a feladat
végrehajthatóságában. El tudott végezni több száz
fekvőtámaszt, amelyet több mint fél órán át megállás nélkül
volt képes csinálni. Az ugrásai azért voltak sikeresek, mert a
macskához hasonlóan hajtotta végre: nyugodtan, hideg fejjel,
félelem nélkül, kizárólag arra koncentrálva, hogy a
legmegfelelőbben érjen talajt.
Andy
Pero azt állítja, hogy több ezer más gyerek és felnőtt ment át
ilyen kísérleteken. Sokan meg is haltak ezek során. Őket
feláldozhatónak minősítették. Azok lettek a "Montauk-fiúk",
akik a legszigorúbb programozást is túlélték. Duncan
Cameron az egyik ilyen személy. Ezek a fiúk, illetve
fiatalemberek futárszolgálatra, szuper katonának és merényletek
végrehajtójának lettek kiképezve. A nőket általában szexuális
megbízatások teljesítésére is használták. Erre jó példa
Cathy O'Brian élettörténete.
Egyes
különleges kiképzési feladatok során F-16-os gépekkel elvitték
Rochesterből az Egyesült Államok délnyugati sivatagos területére,
ahol speciális katonai kiképzésen különleges akadályok
leküzdésén kellett részt vennie. Egyik ilyen alkalommal számos
fekete ingbe és nadrágba öltözött férfi volt jelent. Más
alkalommal egy repülőgép anyahajón találta magát. A kiképzések
után visszavitték az egyetemre, de ő valójában semmire nem
emlékezett, hogy mi történt vele. Ezek a kísérletek 15 éves
korától folytatódtak egészen 1988-ig, illetve azt követően
1992-ig, mély hipnotikus programozás keretében, amikor is
memóriáját törölték, és így nem is emlékezett vissza a
történtekre. Csak akkor kezdtek emlékei foszlányokban, majd egyre
nagyobb mértékben visszatérni, amikor tudatosan törekedett
agyműködésének a visszaprogramozására.
Andy
Perot arra is megtanították, hogy bánni tudjon a különböző
típusú fegyverekkel, szét tudja szedni őket, meg tudja tisztítani
és természetesen tölténnyel feltölteni. Kiképzése arra
irányult, hogy pontosan lőjön és habozás nélkül, hibátlanul
hajtsa végre a kapott parancsot.
Montauk
Project és a Montauk chair
A
Montauk chair a Montauk program egyik elágazása volt. A Montauk
chair keretében fejlesztették ki azokat a képességeket, amelyek
megkönnyítik az úgynevezett "időutazást". A Montauk
chair program során elválasztják az agy működését a test
működésétől. A"chair (szék) program" működtetője
gondolkodik, és vibrációs energiáját - vagyis a gondolkodás
során keletkező bioelektromos energiaváltozásokat - a szék fölé
helyezett, kifeszített esernyőhöz hasonlító antenna felfogja, és
egy komputerhez továbbítja. Ezt aztán a komputer több
százszorosan felerősíti. Az így felerősített információ
továbbításra kerül szabad energiakristályok hálózatába, amely
kör alakúan van elrendezve. Ezt követően, függetlenül attól,
hogy milyen gondolat került felerősítésre, bizonyos idő
elmúltával felnyílt a szobában egy úgynevezett "wormhole",
azaz egy kukac- vagy gilisztajárathoz hasonló nyílás, amelynek a
nagysága 5-6 méter körüli, és elég nagy ahhoz, hogy egy
teherautó is keresztülhaladjon rajta. A Camp Hero nevű kísérleti
központ Montauk városkában, azaz olyan helyen fekszik, ahol a Föld
bioritmusának a tengelye található, és ez bolygónknak az a
pontja, ahonnan az időutazást a legkönnyebben végre lehet hajtani
akkor, amikor a Föld kiindulópontjához érkezik.
Andy
Pero azt a feladatot kapta a Montauk chair projectben, hogy
összpontosítva vizuális képzelőerejét, gondoljon egy
meghatározott történelmi időpontra, amelyet kijelöltek a
számára. A szék, amelyben ült össze volt kapcsolva egy
csúcstechnológiájú, rendkívül fejlett komputerrendszerrel és
gondolaterősítővel. Ez a különleges komputer úgy volt
programozva, hogy amikor egy bizonyos időpontra vonatkozóan
megjelent a gondolat, akkor a komputer bekapcsolta azt a szimulációs
programot, amely arra az időpontra vonatkozott, amelyet a kísérleti
alany az agyában elgondolt. Egész sorozat ilyen úgynevezett "time
portal" ("idő-kapu, idő-bejárat") készült, és
végül már egész könyvtárnyi program állt rendelkezésre a
különböző történelmi időszakokról. Ezt a bizonyos kísérleti
széket arra is használták, hogy felerősítsék a különleges
módon összpontosított gondolatokat a működtető gondolatain
alapuló háromdimenziós ábrák felidézésére. Preston Nichols
több könyvet is írt a Montauk Project-ről. Megemlít egy esetet,
amikor Duncan Cameron létrehozott egy szörnyet, miközben a Montauk
chair-ben ült.
Az
egyik ilyen időutazási kísérlet neve volt a "Project
Southern Cross" (A "Dél-Keresztje program").
Ennek célja az volt, hogy a szövetségesek megnyerjék a II.
világháborút. Az Egyesült Államok kormánya az időutazás
módszerével is elő kívánta segíteni az 1940-es évek elején a
háború megnyerését. A kísérletben résztvevők azt a feladatot
kapták, hogy szállítsanak hírközlési eszközöket, fegyvereket
és az 1940-es években gyártott technológia szerinti
alkatrészeket. Ezeket át kellett adni olyan tervrajzok és
utasítások kíséretében, amelyek lehetővé tették az eszközök
és fegyverek összeállítását az 1940-es évekből való
alkatrészekből. Andy Pero számos alkalommal részt vett ilyen
kísérletekben: az egyik alkalommal Németországba, egy másik
alkalommal pedig Angliába kellett csomagot kézbesítenie. Ilyen
fuvarok alkalmával nem szólhatott senkihez, csak át kellett adnia
a nála lévő csomagot, és gyorsan vissza kellett térnie a saját
idejébe. Mindez a legmélyebb hipnotikus állapotban történt, és
nem volt lehetősége a kísérleti alanynak arra, hogy elemezze
saját helyzetét. Pero elmondása szerint mindössze kétórányi
időutazást kapott a szállítmányok átadására.
Andy
Pero első emlékképei 1996-ban kezdtek visszaszivárogni a
memóriájába, amikor egy társával közösen bérelt lakásban élt
Atlantában. Egyik alkalommal felkereste a közeli tekepályát és
megpillantott egy nagy reklámot, amelyen "Rhino"-nak (azaz
orrszarvúnak) öltözött figura volt látható, és azt reklámozta,
"Bowl with Rhino balls" (Tekézzél Rhino kugligolyókkal).
Ez a reklám beindította Andy Pero memóriáját, minthogy "Rhino"
az egyik kulcsszó volt, amivel rejtett agyprogramját aktivizálták.
Pero szobatársa felfigyelt, amikor hangosan kimondta "I'm
Rhino, they called me Rhino" ("Én vagyok Rhino, engem
hívtak Rhinónak"). Pero szobatársa mély aggodalommal nézett
rá, és elkezdte kérdezgetni. Andy Pero aggódó viselkedéséből
megértette, hogy szobatársa valójában az egyik melléje rendelt
programozó és irányító. Az első kulcsszóval beindított
emlékezés azt idézte fel, hogy elektrosokkolják, és ő jajgat a
fájdalomtól számos kínzási gyakorlatának egyikén.
Az
első emlékezést további emlékek előtérbe kerülése követte.
Andy Pero úgy érezte, hogy mesterséges gátakkal körülvett
agyában a tudatalatti emlékképek mennyisége olyan szintet ért
el, hogy megáradt folyóként átlépték a gátat. Agyprogramozói
tudományos módszerekkel falat húztak fel emlékezése köré, s
így leblokkolták memóriáját. Amikor mégis elkezdte visszaidézni
apró részletekben emléknyomait, akkor ezeket gyorsan leírta a
maga számára és gondosan eldugta. Később, amikor megint
elfelejtett mindent, megtalálta ezeket a jegyzeteit. Óvatosnak
kellett lennie, mert szobatársa gondosan ellenőrizte, miután
rájött, hogy emlékezete fokozatosan visszatér. Ezért ismételten
transzba helyezte, hogy törölje memóriáját, és elfelejtse,
amire mégis apránként kezdett visszaemlékezni. Andy Pero azonban
ezt követően is folytatta emlékeinek a leírását, és továbbra
is elrejtette feljegyzéseit. Szobatársáról bebizonyosodott, hogy
nem a barátja, hanem az egyik felbérelt felügyelője, akinek az
volt a feladata, hogy az agykontrol-program keretében irányítsa.
Pero beszámol arról, hogy memóriája fokozatos visszatérésének
az időpontjáig, mintegy 10 éven át, egyetlen álmára sem
emlékezett vissza. Most azonban ezek kezdtek fokozatosan visszatérni
a tudatába.
A
tudatbefolyásoló programokat kutató Eve F. Lorgen-nek
adott interjújában, amely az Unknown Magazinban jelent
meg, Andy Pero így foglalta össze a "Mind Controll"
programokkal kapcsolatos tapasztalatait: "Tudatellenőrző
taktikáik lényege az agy működésének a megosztása már fiatal
korban. Ez magába foglalja a kísérleti alany traumának,
kínzásnak, becsmérlésnek és megalázásnak való folyamatos
alávetését. A konkrét eljárás minden személy esetében
különbözik, de a lényeg valamennyiben az, hogy a tudatalattiban
kiderítsék melyek az adott személy legérzékenyebb pontjai.
Ezeket aztán felhasználják ellene, hogy megtörjék az
ellenállását, és elkülönített részekre hasítsák tudatát. E
cél érdekében már egész fiatal korban kiválogatják azokat,
akik különleges lelki, szellemi képességekkel rendelkeznek.
Gyakran vannak közöttük fegyveres testületek tagjaihoz tartozó
családtagok, vagy olyan személyek, akik több nemzedéken át
rituális bántalmazáson mentek keresztül. Ezt követően a
kiválasztott kísérleti alanyokat különböző fokozatú
megfélemlítésnek és terrorizálásnak vetik alá, hogy
mesterséges tudathasadást váltsanak ki, s a leválasztott tudat
tőlük függetlenül működjön. Ez a folyamat a fokozatosan
előrehaladó tudatszétbontás, az agyműködés és a személyiség
elkülönülő részekre, fülkékre, fájlokra osztása
(Compartmentalization of the mind and personality). Az agyműködést
különböző bonyolult hipnózis technikákkal és parancsokkal
ellenőrzik egészen addig, amíg létrehozzák a tökéletes
"Manchurian Candidate"-t, azaz azt az alvó merénylőt,
aki kódszavakkal aktivizálható, és aki robotszerűen végrehajtja
a kapott utasítást.
(Erről
D. C. Hammond tartott előadást "Hypnosis in MPD: Ritual Abuse"
(Hipnózis a tudathasadásos személyiségzavarban: Rituális
erőszak) címmel 1992-ben a virginiai Alexandriában az MPD-vel
foglalkozó Negyedik Évi Regionális Konferencián. Ezen a szakmai
tanácskozáson elmondott beszéd a szakirodalomban úgy ismeretes,
mint a "Greenbaum Speech". Ez szakszerűen tárgyalja
mindazt, amit az MPD-vel és DID-el kapcsolatosan egy felkészült
pszichiáternek és tudósnak tudnia kell. A legszembetűnőbb
azonban az, hogy a közvélemény szinte semmit sem tud erről a
beszédről, és annak a közérdeket nagyon is érintő fontos
tartalmáról. Ebben a beszédben tájékoztat Dr. Hammond arról,
hogy miként lehet létrehozni egy "Manchurian Candidate"-t.
A beszédre még visszatérünk, és részletesen ismertetjük)
Andy
Pero röviden annyit mond a "Manchurian Candidate"-ről,
hogy a kísérleti alany tudatát beprogramozzák, majd pedig
memóriáját törlik. Alapvetően úgy használják a kísérleti
személy agyát, mint egy biológiai komputert. Mihelyt behelyezték
tudatába a mágikus szót, akkor már csak ezt a kulcsszót kell
kimondani és a kísérleti alany a vele kísérletezők teljes
ellenőrzése alá kerül, többé nem ura önmagának. Ha mindez
kisgyermekkorban történik, akkor a kísérleti alany ellenőrzése,
kondicionálása és számos elkülönülő tudatrésszel rendelkező
személyiséggé való átalakítása könnyebb.
A
kontroll másik módszere, hogy különleges megbízatású embereket
irányítanak a kísérleti alanyhoz, akiket handlerek-nek,
controllereknek (kezelőknek, ellenőröknek) neveznek, és akik a
kísérleti alany barátjának, tanárának, visszaprogramozójának,
lakótársának, szerelmi partnerének, stb. adják ki magukat, de
akik valójában a tudatmódosító kísérlet végrehajtói. Vannak
olyan úgynevezett alvó operatív személyek is, akik nem is tudják,
hogy milyen feladatok végrehajtására vetették be őket. Mindezen
okokból rendkívül nehéz bárkiben is megbízni.
Andy
Pero azt javasolja azoknak a kísérleti alanyoknak, akik szeretnének
a tudatmódosító kísérleti programból kikerülni, hogy
fejlesszenek ki magukban erős küzdőszellemet, és csak azt
legyenek hajlandóak megtenni, amit helyesnek tartanak tekintet
nélkül arra, hogy mások mit tesznek és mondanak. Pero úgy véli,
hogy abból a ketrecből kell elsősorban kiszabadulni, amit az adott
személy épít önmaga köré. E célból rendkívül fontos, hogy a
kísérleti személyek énjük legmagasabb szintjeit erősítsék, és
ezáltal képesek legyenek ellenállni az alacsonyrendű
késztetéseknek, amelyekre rá kívánják venni programozóik.
Rendkívül fontos e célból annak a tudatában lenni, hogy mi
helyes és mi rossz.
Eve
Lorgen interjúja "Jared"-del
Az
interjú készítés idején 59 éves vietnami veterán, Jared,
1964-ben a légierőnél vált az MK-ULTRA Project egyik
részprogramjának a kísérleti alanyává. Ennek a részprogramnak
az volt a feladata, hogy létrehozzon egy olyan szuper katonát,
akinek az agya komputerként működik, fotografikus memóriája van
és pszichikus képességei rendkívül fejlettek. Jared azt állítja,
hogy ő egyike ezeknek a kikísérletezett prototípusoknak, mert az
ő agyába és testébe egy szuperharcos képességeit ültették el
alaposan kidolgozott tudományos módszerekkel. Jared ezt a
beléültetett szuperharcost "David"-nak nevezi, aki
Jaredtól függetlenül cselekszik, és aki azokat az utasításokat
hajtotta végre, amelyeket programozói adtak parancsba neki. Jared
személyi okokból nem használja az igazi nevét, és visszahúzódva
él családjával.
Eve
Lorgen, a paranormális jelenségek kutatója, azt követően kereste
fel Jaredet, hogy napvilágot látott Andy Peroval készített
interjúja. Jared azt állítja, hogy ma már programozói sem tudják
irányítani. Pontosabban "David" az, aki már nem
engedelmeskedik nekik. Ennek ellenére Jared nem tudja teljes
mértékben ellenőrizni, hogy mit tesz "David", és ez
számos bizonytalansági tényezőt jelent nemcsak Jared számára,
hanem korábbi titkos felügyelői számára is. Jaredet a vietnami
háborúban tesztelték rendkívül kemény körülmények között.
Mindez csak akkor tudatosodott benne, amikor memóriája lassan ismét
működni kezdett 1986-ban, és ez rendkívül stressz-hatást
váltott ki benne. Ezek a visszaszivárgó emlékek olyan titkos
bevetésekről adtak hírt, amelyek Vietnamban és Kambodzsában
történtek, és amelyeknek egy részét más vietnami veteránok is
megerősítettek. Jared azonban visszaemlékszik más kísérletekre
is, így időutazásra, és bizonyos föld alatti létesítményeken
végzett tevékenységekre. Jared interjújából kiderül, hogy ma
már a kísérletek túljutottak az egyszerű "Manchurian
Candidates", vagy a valódi időben lezajló küldetéseken. Ma
már olyan technológiák léteznek, amellyel manipulálni lehet az
időt, az emberi agyat és úgynevezett "multiple realities"
(sokféle valóság) hozható létre.
Lorgen
kérdésére Jared elmondta, hogy először Vietnamra kezdett
emlékezni 1986-ban. Megjelentek emlékképek dzsungelharcról,
felderítő repülésekről, titkos küldetésekről, majd pedig idő-
és térutazásról. "David" megszületése csak egy kis
része az egész programozásnak, amely az agykontrollal kezdődött.
Ez viszonylag hosszú folyamat volt, és amikor befejeződött, a
következő lépésként létrehoztak egy önálló entitást,
önállóan konstruált egészt, komputer segítségével a DNS-eiből
(dezoxiribonukleinsav molekuláiból, amelyekbe be vannak programozva
az adott ember fehérjéjének alapvető tulajdonságai). Ezt tudósok
végezték, és ehhez hozzáprogramozták azt is: mi az, amit
"David"-tól elvárnak, hogy végrehajtson. Az így
létrehozott mesterséges személyiség "David" nem érzett
egyetlen emberi lénnyel szemben sem emóciókat. Tökéletesen
gyilkoló érzéketlen gépezet volt, amely a rendelkezésére álló
intelligencia segítségével különböző szintekre volt emelhető.
Amikor ezzel a mesterséges személyiség teremtéssel elkészültek,
akkor úgy döntöttek, hogy azt Jaredba helyezik.
Első
lépésként létrehoztak az agyában egy komputerhez hasonló
struktúrát ("letöltöttek az agyába egy komputert"),
hogy őrizze ezeket az adatokat, mert a próbán és tévedésen
alapuló fokozatos megközelítés módszerével rájöttek, hogy egy
teljesen új szimulált személyiséget nem tudnak abba a testbe és
idegrendszerbe behelyezni, amely már foglalt. Ilyen esetben a kettő
szembekerül egymással és összekeveredik. Azt követően, hogy az
általuk létrehozott komputer entitást letöltötték, három
elektródát kapcsoltak Jared testéhez. Egyiket a nyakszirtjénél,
másikat a váll lapockája között, a harmadikat pedig a
gerincoszlop bázisánál (at the base of the spine) rögzítették a
testére. A következő lépés a szív leállítása volt. Egy rövid
időre klinikai halál állapotát idézték elő, a lélek, a tudati
funkció teljes leállításával, mielőtt betöltötték ezt a
bizonyos entitást. A letöltés kezdetétől a test szörnyű
vonaglásokon, csavarodásokon ment keresztül, torokhangokat
hallatva. Ezek a hangok egy bizonyos pontnál tudatták a
kísérletezőkkel, hogy eljárásuk sikerült. Sok kísérleti alany
meghalt még azt megelőzően, hogy ezt a pontot elérték volna.
Miután a letöltés befejeződött az agy baloldalán, a testet
előkészítették, hogy merüljön bele a "szülőmedencébe".
Mindenfajta drótok, elektródák és sok egyéb volt a testhez
kapcsolva a fejtől a lábujja hegyéig. Ezt a testet, amelynek az
idegszöveteibe már "David" volt müködtető programként
elhelyezve, beletették egy tartályba, amelyben valamiféle folyadék
volt. Nem víz, hanem valamilyen fajta folyadék. Ebben a folyadékban
maradt a test három hónapon keresztül, amíg az "megszületett"
és egész idő alatt a lélek, vagy amit a tudósok annak neveznek,
ott lebegett megzavarodott állapotban. Három hónap elteltével
kivették a testet a tartályból, és az újonnan beleültetett
mesterségesen programozott idegrendszer működésbe lépett.
Jared
elmondotta, hogy neki csupán három olyan másik személyről van
tudomása, aki ehhez hasonló "Super Warrior" programozáson
ment keresztül. Az egyik "Cowboy" kódnevet kapott, de
valójában száz százalékos indián volt. Jared kódneve "Rambler"
(bolyongó) volt. A másik kettőnek nem emlékszik a nevére. Amikor
titkos megbízatásokat kellett végrehajtaniuk Vietnamban, gyakran
kellett csatlakozniuk más egységekhez azért, hogy feladatukat
végrehajtsák. Esetenként nőkből álló egységekhez is
társultak. A nők legalább olyan kemények voltak, mint a férfiak.
Keménységük és rendkívüli képességeik arra utalnak, hogy
esetleg ők is programozott személyek lehettek.
Jared
visszaemlékezett néhány handler-re (kezelőjére). Az egyik
ellenőre egy magas szőke férfi, testes és izmos személy volt.
"Emlékszem, hogy Vietnamban egy csoport-kezelő kapcsolatba
akart lépni "David"-dal, és a kifejezések egyike ez
volt: "Ok, now lets play the numbers game" (Oké, játsszuk
most a számjátékot). Egy másik operatív személytől tudom, -
mondta Jared -, hogy ezt az aktiváló kifejezést vele szemben is
alkalmazták, beleértve azt, hogy "Now you know the numbers,
don't lie" (Most már ismered a számokat, ne hazudj). Ezután a
kezelő/ellenőrző megnevezett egy sorozat számot, amelyek
eredményeként én még mélyebb hipnotikus álomba kerültem."
Eve
Lorgen ezután arról kérdezte Jaredet, hogy "David"-nak
milyen pszichikus és mentális képességei vannak? Jared
elmondotta, hogy "David" telepatikus érzékelése pontos,
és előre megérzi a veszélyhelyzeteket potenciális támadói
részéről. "David" két helyen is aktív lehet, miközben
Jared éli a normális mindennapi életet. "David" fizikai
kárt tud okozni megfelelő távolságban. Jared soha nem
kontrollálta őt, és nem írhatta elő neki, hogy mit tegyen.
Ezekre csak fokozatosan jött rá későbbi emlékezései során.
Tisztában van azzal, hogy csak a jéghegy csúcsa, amire vissza tud
emlékezni, amit "David", ez a tőle független személyiség
a testébe bújva végrehajtott. Amikor valaki még gondolatban
készülődik arra, hogy neki kárt okozzon, "David" erről
azonnal tudomást szerez. Egyik alkalommal "David" elment,
hogy leromboljon egy ellenőrző laboratóriumot. Ez egy nagy épület,
amely komputer sorokat tartalmaz, ahol minden készülék mellett ül
egy ellenőr, aki figyelemmel kísér egy meghatározott egyént. Ez
a megfigyelés és az ellenőrzés szupermodern interaktív-típusú
rendszereként működött. A termet fegyveres őrök őrizték laser
fegyverekkel ellátva. "David" kiütötte a kezükből
ezeket a fegyvereket, és ellenük fordította. A monitor teremben
dolgozó szakértők pánikszerűen menekültek. Az akció végén az
épület felrobbant.
Jared
végül azt is elmondotta Eve Lorgennek, hogy tudomása szerint három
implantátum (beültetett szerkezet) van a testében, ebből kettő a
két lábában alul, egy pedig a jobb füle mögött hátul. A füle
mögötti szerkezetet már eltávolították, úgyhogy most már csak
az a himlőhólyaghoz hasonló nyom látható, amit maga után
hagyott. A talpában lévő mikrochipek pici, tökéletesen kerek
alakú golyócskák, éppen csak a bőr felszíne alatt. A füle mögé
beültetett implantátum minden bizonnyal a hallható kommunikáció
céljait szolgálta. Jared nem tudta megmondani, hogy a kormányzat,
illetve a hadsereg melyik részlege irányította a vele folytatott
kísérletet. Azt válaszolta: csak arról van tudomása, hogy
létezik egy titkos kormányzat, amelynek saját katonai és
biztonsági személyzete van a különböző támaszpontokon és
titkos helyeken.
"The
Greenbaum Speech" - Dr. D. Corydon Hammond beszéde
Már
utaltunk rá, hogy Dr. D. Corydon Hammond 1992. június 25-én a
Virginiai Alexandriában a Radisson Plaza Hotelben előadást tartott
a Multiple Personality Disorder-ben (A tudathasadásos
személyiségzavarban) alkalmazott hipnózisról, és a rituális
jellegű erőszakról. Dr. Corydon Hammond igen tekintélyes
tudományos és kutatói karriert futott be. Nemcsak egyetemi tanár,
de ő szerkesztette a "The American Journal of Clinical
Hypnosis" című szakfolyóiratot. Ezen túlmenően megkapta a
szakmájában elérhető legmagasabb elismeréseket. Rendelkezik az
"American Board of Psychological Hypnosis" klinikai
hipnózis diplomájával, az "American Bord of Sexology"
diplomájával szexterápiából, az "American Board of Family"
diplomájával házassági- és szexterápiából, alapítója és
igazgatója az Utah Állami Egyetem Szexuális és Házassági
Klinikájának, továbbá a "Utah School of Medicine"
associate professzora, azaz docense. Ez a felsorolás nem teljes,
csupán azt akartuk szemléltetni, hogy alaposan felkészült, kiváló
szakemberről van szó.
A
továbbiakban kivonatosan ismertetjük Dr. Hammond említett
beszédét, amelyet orvosokból, pszichiáterekből álló
hallgatóságának tartott az MPD-vel foglalkozó Negyedik Évi
Szakmai Konferencián 1992 június 25.-én a Virginia államban fekvő
Alexandria Hotel Radisson Plaza nevű szállodájában. D. Corydon
Hammond közölte hallgatóságával, hogy olyan módszereket kíván
ismertetni, amelyeket eddig mellőztek a DID-ben (Dissociative
Identity Disorder-ben, magyarul tudathasadásos identitás-zavarban)
szenvedő betegek kezelésénél. Be akarja mutatni, hogy miként
reagálnak egyes traumákra az MPD betegek, valamint azok, akik nem
annak minősülnek. D. Corydon Hammond talált egyrészt hasonló,
másrészt csak az MPD esetekre jellemző tüneteket. E célból
éveken át folytatta kísérleteit. Reményét fejezte ki, hogy
részletesebben tud szólni az agykontroll programozásról és
agymosás során alkalmazott rituális bántalmazásról. Erről
korábban nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt szólni, csupán
kisebb szakmai összejöveteleken és konzultációkon beszélt róla.
Eljött azonban az ideje, hogy most már legalább a szakemberek
behatóan foglalkozzanak a részletekkel is.
A
rituális kínzásról tartott első nemzetközi kongresszuson
Chicagóban meglepően sok résztvevő jelezte, hogy így vagy úgy,
de már szembesült ezzel a problémával. D. Corydon Hammond azonban
csak Chicago után találkozott az első ilyen betegével. Rendkívül
kíváncsi volt arra, hogy miként használják a különböző
agykontroll technikákat és a hipnózist, valamint a többi
agymosási módszert. Ekkor D. Corydon Hammond elkezdte tanulmányozni
a szakirodalomban e témáról elérhető publikációkat, és
személyesen is megismerkedett az egyik e témáról írt könyv
szerzőjével. Ekkor határozta el, hogy az International Society for
the Study of Multiple Personality and Dissociation (A Tudathasadásos
Személyiség-és Identitászavar Tanulmányozásával Foglalkozó
Társaság) tagjai közül számos terapeutával szorosabb
munkakapcsolatba lép.
Az
általa kiválasztott szakembereknek feltette kérdéseit, de a
terapeuták a kérdőívére szinte egybehangzóan ezt válaszolták:
"Az Ön által megfogalmazott kérdésekre nem ismerem a
választ. Olyan speciális kérdéseket tesz fel, amelyeket soha nem
intéztem betegeimhez." Több terapeuta ehhez hozzátette, hogy
ezt követően már fel fogja tenni ezeket a kérdéseket, és a
válaszokat továbbítani fogja. Többen nemcsak a kapott válaszokat
továbbították, hanem ajánlották, hogy ezzel vagy azzal a
beteggel Hammond személyesen is találkozzék. Ezek eredményeként
hosszú több száz dollárba kerülő telefoninterjúkra került
sor. Mindezek eredményeként fogalmat alkothatott az országszerte
alkalmazott agymosási technikák különböző változatairól. A
válaszok egy része egybecsengett, és arra utalt, hogy valamiféle
kommunikáció létezik ezen a területen. Két és fél év multán
már láthatta, hogy mi az, ami hitelesnek fogadható el az agymosást
illetően. Ugyanakkor egy sor olyan információval is találkozott,
amiről addig fogalma sem volt. Ekkor D. Corydon Hammond dr.
elhatározta, hogy kiválaszt három rituálisan bántalmazott
beteget.
D.
Corydon Hammond széleskörű tudományos konzultációba kezdett 11
tagállamban és egy külföldi országban. Részben telefonon,
részben személyesen tartotta a kapcsolatot. Konzultánsait arra
kérte, hogy nagyon gondosan fogalmazzák meg a betegnek feltett
kérdéseiket, és kerüljék el a sugalmazással való
"szennyeződést". Egyes esetekben semmiféle információt
nem adott a közreműködő terapeutának. Így jött rá, hogy a
különböző államokban és országokban csaknem ugyanazt az
erőteljesen ezoterikus információt kapta Floridától
Kaliforniáig. Így értette meg, hogy valami jól előkészített,
nagyszabású és egyeztetett kísérlet folyik széleskörű, de
diszkrét információáramlással. D. Corydon Hammond dr. így
teljesen pártatlan, semleges kutatóból fokozatosan olyan kutatóvá
alakult át, aki már hitt abban, hogy létezik rituális bántalmazás
(ritual abuse), és akik erről beszélnek, nem tekinthetők sem
naivnak, sem ostobának.
D.
Corydon Hammond dr. így az általa kiválasztott és megbízhatónak
tekintett terapeutáknak átadott bizonyos információkat. Ajánlotta
nekik, hogy terjesszék a neve és a forrás megjelölése nélkül.
Erre az óvatos lépésre az kényszerítette, hogy egyre több
halálos fenyegetést kapott. Végül is túltette ezen magát, mert
ha meg akarják ölni, úgyis megölik. Ezért döntött úgy, hogy
megosztja értesüléseit többi kollégájával. A rituális
kínzással történő programozásra vonatkozó tényanyag
természetesen ötven perc alatt nem adható át. De a lényege mégis
csak elmondható. D. Corydon Hammond dr. becslése szerint a betegek
mintegy fele, háromnegyede érintett e programozás által.
Mi
a "ritual abuse" megkülönböztető ismertetőjele?
Ha
valaki születésétől kezdve egy bizonyos vallási kultuszban nőtt
fel, vagy vérségileg nem kapcsolódik ilyenhez, értve ez alatt,
hogy szülei sem tagjai ilyen kultikus közösségnek, ennek ellenére
megszerezhetik ezeket az ismérveket. D. Corydon Hammond dr.
találkozott több olyan rituális kínzáson átment beteggel is,
aki egyértelműen magán viselte ezeket a rituális jeleket. Ezután
D. Corydon Hammond dr. rátért egyik női betege esetének az
ismertetésére, és ennek kapcsán elmondotta, hogy a II.
világháború végén Allen Dulles és a hírszerző-közösség
tagjai még Svájcban felvették a kapcsolatot a német tudósokkal.
Nemcsak rakétatervezők, de náci orvosok is Amerikába jöhettek,
hogy folytassák azokat az agykontroll kísérleteiket, amelyeket a
koncentrációs táborokban megkezdtek. Velük volt egy tizenéves
fiatal fiú, akit a hasszidizmus és a kabbala misztikus tradíciói
szerint neveltek, és a Kultusz követői ezért felfigyeltek rá.
Aleister
Crowley a XX. század fordulóján a sátánizmusba
bevezette a kabbalát is. A szóban forgó fiatal fiú úgy tudott
életben maradni, hogy együttműködött a kísérletezőkkel.
Amerikában a náci orvosok a katonai hírszerzés kórházaiban
agykontroll kísérletekbe fogtak. Ezek a náci orvosok sátánisták
- pogány rítusok követői - voltak. Az illető fiú is
megváltoztatta a nevét, orvosdoktori fokozatot szerzett, és
folytatta munkáját az egyik "Cult Programming"
központban. Ennek a doktornak a nevét széles körben ismerik a
betegek. D. Corydon Hammond dr. azonban nem nevezte meg
hallgatóságának.
A
kísérleti alanyt disszociatívvá, leválasztott tudatúvá, azaz
tudathasadásossá teszik. Ezt nemcsak kínzással, például
szexuális gyötréssel érik el, de úgyis, hogy egérfogót tesznek
az ujjaira és kioktatják a szülőket, ne menjenek be addig a
gyerekhez, amíg sír. Csak akkor szabad bemenni, ha már abbahagyta
a sírást, és akkor levehetik az egérfogót a kezéről. Ezeket az
alapvető programozási formákat aztán felgyorsítják és
folytatják a pubertáskorban, időről-időre megerősítve a
felnőtt korban is. A kísérleti alanyt lekötözik rendszerint
ruhátlanul, drótokat kapcsolnak a fejéhez, hogy
elektroenkefalográf méréseket végezzenek. A kísérleti alanyok
látják a pulzáló fényt, amely leggyakrabban vörös,
alkalmanként fehér vagy kék. Gyógyszert is kapnak, általában
Demerolt. Néha más drogok is használatosak a programozástól
függően. Ezt 25 percenként adják be egészen addig, amíg tart a
programozás.
A
kísérleti alanyok beszámolnak az egyik, általában a jobb
fülüknél érzett fájdalomról, ahová úgy tűnik egy tűt
helyeztek. Kísérteties, megtévesztő hangokat hallanak, miközben
egy fotikus (átvilágított) jellegű fényhatás válik láthatóvá,
amely az agyat olyan agyhullám-mintába vezeti, ahol meghatározott
frekvencián pulzál a fény. Amikor a kívánt agyhullám
megjelenik, elkezdődik a programozás. Ez önpusztító
irányultságú, és lealacsonyítja a személyt. Egy 8 éves beteg
esetében eddig az ideig a programozás nagyobb része katonai
létesítményekben történt. Ez nem szokatlan. Kezelt eseteket,
ahol a betegek, mint az eredeti agykontroll program résztvevői,
ugyancsak katonai létesítményeknél kapták a programozást.
D.
Corydon Hammond dr. a CIA-val való kapcsolatra is utalt. Az említett
beteg most már egy magániskolába, egy "Cult school"-ba
jár, ahol hetente több ilyen programozási összejövetelen vesz
részt. Amikor ez a kislány a megfelelően megváltoztatott
állapotba került, akkortól kezdve nem monitorozták
elektroenkefalográffal. Testén elhelyeztek elektródákat, egyet a
hüvelyébe, egyet pedig a fején. Néha testének más részére. Az
összejövetel úgy kezdődik, hogy megkérdezik tőle, haragszol
valakire a csoportban? Amikor azt válaszolja nem, akkor erős
áramütést adnak neki. Ezt a mondatot addig intézik hozzá, amíg
igenlő választ nem ad. Akkor folytatják: "És amiért te
haragszol valakire a csoportban" vagy "amikor te mérges
vagy valakire a csoportban, akkor te bajt okozol magadnak.
Megértetted?" A leány válasza nem, és akkor újabb
áramütéssel sokkolják. A kérdést "megértetted?"
megismétlik. Újból adnak neki egy áramütést egészen addig,
amíg megkapják a beleegyezést. Aztán így folytatják: "Meg
fogod sérteni magad, ha megvágod magadat. Értetted?" Erre azt
válaszolhatja, hogy igen, mire ők így szólnak hozzá: "Nem
hiszünk neked" és újból adnak neki egy áramütést. Ezt így
folytatják ebben a formában, mintegy 30 percen át. Ekkor szünetet
tartanak, majd visszajönnek. Ekkor átnézik mit értek el, és
újabb anyag után néznek. Egy ilyen "session" (ülés,
"szakmai találkozó") fél óráig tart, de elhúzódhat
három óra hosszáig is. Ez a konkrét kísérleti alany úgy
becsülte, hogy hetente háromszor kerül rá sor.
A
gyógyszerek hatása alatt végzett programozás egy bizonyos
agyhullám állapotban kiegészül az említett zajokkal az egyik
fülnél, és beszéddel a másik fülnél, rendszerint a balnál,
amely kapcsolatban áll az agyfélteke nem domináns agyfunkciójával.
A beszéd hozzájuk rendkívül intenzív koncentrációt és
erőteljes összpontosítást igényel. A kísérleti alanyoknak
gyakran memorizálniuk kell, és szó szerint visszamondaniuk
bizonyos szövegeket hibátlanul, mert csak így tudják elkerülni a
büntetést, a sokkolást és a többi előforduló bántalmazást.
Alapjában véve a legtöbb programozás így zajlik.
Néhány
alkalmazott módszer más tipikus agymosási technikát is használt.
Időnként standardizált hipnotizálási típusokat is alkalmaznak.
Sor kerül az érzéki észleléstől való megfosztásra ("sensory
deprivation"-ra), amely köztudottan megnöveli mindenkinél a
szuggessztibilitást, vagyis a befolyásolhatóságot,
szuggerálhatóságot. A kutatások azt bizonyítják, hogy a totális
"sensory deprivation" jelentékenyen növekedett. Az se
szokatlan, hogy a kísérleti alanyokat kifejezetten minden érzéki
észlelést kizáró, különleges szobákba viszik.
Ezután
D. Corydon Hammond dr. ismertette kollégáival: milyen módszert
alkalmazott annak a kiderítésére, hogy a megvizsgált betegek
igazat mondtak-e a rituális megkínzással kapcsolatban, vagy sem?
Az úgynevezett "ideomotor finger-signals"-okat
(pszichomotorikus ujj-jeleket) alkalmazta. Közölte a beteggel: azt
akarja, hogy legbelsőbb lénye vegye át az irányításait az ujj
jelzései felett. Nem kell faggatni a tudatalatti pszichét. A
"ritual abuse" kutatásához a legbensőbb központhoz kell
fordulni. Ez a központi mag a "Cult" által létrehozott
rész. D. Corydon Hammond dr. közölte a beteggel, hogy ez a
legbensőbb mag vegye át az irányítást a kéz ujj-jelzései
felett. "Azt akarom tudni, hogy maradt-e legbensőbb lényedben
valami Mary-ből?" (azaz célszerű megnevezni a beteget, aki
tud valamit Alfáról, Bétáról, Deltáról és Thetáról). Ha az
illető igennel válaszol, akkor az már figyelmeztet: az illető
keresztülmehetett korábban intenzív agymosáson és programozáson.
Ezt
követően Hammond így szól a pácienshez:
"Akarok
egy olyan részt benned, aki tud valamit az Alpháról, Bétáról,
Deltáról és Thetáról, megfelelő szintre tud jönni, ahol tud
szólni hozzám. Amikor itt vagy mond azt, itt vagyok". Azt nem
kérdezi, hogy ez a bizonyos rész hajlandó-e erre? Ugyanis nincs
senki, aki különösebben akarna erről beszélni. Ezért ezt szokta
mondani: "Azt akarom, hogy az a rész előjöjjön, aki tud
engem tájékoztatni erről". "Anélkül, hogy
eligazítanánk őket, fel kell tenni nekik ezeket a kérdéseket."
Néha igen választ kapott, de ahogy előrehaladott a kutatásban,
kiderült, hogy néhány közülük alkalmazkodó válaszokat adott,
vagy azt akarta, hogy úgy tűnjön: sor került "ritual
abuse"-ra. Előfordulhatott, hogy bizonyos mértékben
találkoztak a páciensek vele, de gondos kutatás kiderítette, hogy
még se arról van szó, amit keresett.
Ezután
Dr. D. Corydon Hammond így folytatta: "Hadd mondjam el mik
ezek? Tegyük fel, hogy itt az egész első vonalban megosztott
tudatok találhatók, és az egyik önállósított rész neve Helén,
a másiké Mary, a harmadiké Gertrud, a negyediké Elisabeth és az
ötödiké Mónika. Ezen "alterek" (leválasztott és külön
életet élő tudatrészek, "fájlok" D. J.) mindegyikébe
program helyezhető, amit mondjuk "alpha-zero-zero-nine"-al
jelölnek meg. Ezt egy "Cult person" kimondhatja, vagy
adhat bizonyos kézjelzéseket. Így hozzáférhet közülük a
keresett részhez még akkor is, ha különböző neveik vannak. Ezek
a nevek ismertek lehetnek Önök számára."
"Az
Alphák képviselik az általános programozást. Ez az első típus,
amit behelyeznek. A Béták jelzik a szexuális programozást.
Például hogyan kell bizonyos módon teljesíteni orális szexet,
hogyan kell szexaktust végezni rituálékon, készíteni
gyermekpornográfiát, rendezni gyermekpornográfiát, és
prostituáltként viselkedni? A Delták az ölésre programozottak,
arra, hogy miként kell ceremóniákon ölni? Van bizonyos az adott
személyre ártalmas rész is belekeverve a gyilkoló és ölő
programba. A Thétákat a "psychic killers"-nek (pszichikai
gyilkosoknak) hívják. Tudják, soha nem hallottam az életemben ezt
a két meghatározást párosítva. Soha nem hallottam összetéve
ezeket a szavakat - "psychic killers" -, de amikor
kapcsolatba kerülünk különböző államokból származó
emberekkel, köztük terapeutákkal, akik tudakolják és kérdezik
"mi az a théta", és a betegek ezt válaszolják: "Psychic
killers", ez arra készteti az embert, hogy elhiggye: bizonyos
dolgok szisztematikusak és nagyon elterjedtek."
Hammond
dr. ezután rátért az Omega programozásra:
"Akkor
itt van az Omega. Rendszerint nem használom ezt a szót, amikor
először kérdezek rá, hogy valamilyen részed tud-e valamit az
Alpháról, Bétáról, Deltáról, Thétáról, mert az Omega még
jobban megrázná őket. Az Omega az önpusztító programozás. Az
Alpha és az Omega, a kezdet és a vég. Ez tartalmazhatja az
öncsonkítást éppen úgy, mint az önmagukat megölő
programozást. A Gamma úgy tűnik, hogy a rendszert védő és a
megtévesztő programozás, amely téves információkat továbbít,
megkísérel félrevezetni, féligazságokat közöl, és különböző
dolgokat védelmez belülről."
"Létezhetnek
más görög betűk is. Ajánlom, hogy kezdjék alkalmazni az egész
görög ABC-t, és ha sikerült igazolni ennek a programanyagnak a
jelenlétét, és a betegek adtak néhány helyes választ arról,
hogy mi is ez az anyag, nem tudom eléggé hangsúlyozni: ne
irányítsák őket! Ne mondják "ez egy ölő?" Meg kell
várni, hogy önként mit válaszolnak. Amikor ezt már megtették,
és úgy tűnik, hogy jelen van, akkor venném az egész görög
ABC-t, azaz pszichomotoros jelekkel keresztül mennék a betűrenden
és kérdezném: "Van-e valami programozás belül, amely az
Epszilonnal, az Omikronnal kapcsolatos?" és így tovább. Lehet
némi rendszeresség a többi betűvel kapcsolatosan is, de nincs
róla tudomásom. Úgy találtam például egyesekben, hogy a Zeta
kapcsolatban áll olyan "snuff film"-el (élet kioltását
tartalmazó filmmel, D.J.) amelyben az adott személy valamilyen
formában részt vett."
"Egy
másik személy esetében az Omikron a kábítószer csempészettel,
a maffiával, továbbá az üzleti élet, és a kormányzat
vezetőivel való kapcsolatra utalt. Bizonyos fokú egyéniesítés
is létezik néhány program esetében. Közéjük tartoznak a "gyere
haza programok", és a "térj vissza a Cult-hoz". Itt
bizonyos hiány van a rendszerben. Beépítettek kikapcsoló és
törlő kódokat, hogy ha bajba kerülnek, akkor ki tudnak kapcsolni,
és le tudnak törölni valamit. Ezek a kódok néha egyéni, az
illető sajátos alkatához és vérmérsékletéhez igazodó
frázisok, vagy dalszövegek. Néha számok, amelyeket egy szó
követ."
"Egyéni
megoldások is léteznek. Először azt reméltem, hogy ha néhányat
megismerünk, azok különböző embereknél is működni fognak. Nem
volt ilyen szerencsénk. Ez valószínűtlen, ha csak nem ugyanabban
az időpontban és ugyanabban a kis csoportban programozták őket.
Bizonyos anyagok, amiket láttam, arra utalnak, hogy kisméretű
számítógépeket hordoznak a programozók, amelyek tartalmaznak
mindent, amit 20-30 évvel ezelőtt helyeztek beléjük, úgy mint az
altereknek a neveit, a programokat, a kódjelzéseket, és így
tovább. Amit megtehetünk, az a törlési kódok megszerzése.
Mindig megkérdezem: "Ha ezt a kódot mondom, mi fog történni?"
Még egyszer ellenőrzöm: "Van-e valami benned, akinek
különböző információja van?" Ekkor figyelni kell a
pszichomotoros jeleket és én úgy találtam, törölni lehet a
programokat a megfelelő kódok beadásával, de aztán le kell
reagálni az érzéseket."
"Töröljük
az Omegát, én ennél kezdem, mert ez a legkockázatosabb. Ezután
eljutunk az összes Omegához, ami korábban Omega alter
(leválasztott és külön életet élő tudatrész, amelyet önállóan
lehet programozni D. J.) volt, így együtt lereagáljuk és
visszaadjuk a programozott egyénnek azokat a memóriáit, amelyek
kapcsolatban álltak valamennyi Omega jellegű programozással, és
bármivel, ami valaha az Omega részét alkotta egy szakaszolt
lereagálásban. A robotok hasonlatát használják - ez az ő
metafórájuk - és ez hasonló ahhoz, mint amikor egy
robotburkolatot helyeznek egy gyermek alterre azért, hogy az robot
módjára cselekedjen. Időnként belülről szembe kell nézni
robotokkal."
Hammond
ezután emlékeztetett arra, hogy közvetlenül a programozott egyén
legbensejét lehet megszólítani:
""Core"
(veleje, magja, lényege valaminek D. J.), azt akarom, hogy nézz
körül, egy robot blokkolja az utat, valamilyen módon akadályozza
a haladást. Menj körül, és nézd meg a fejed hátsó oldalát, és
mondd el, mit vettél észre a fejed vagy a nyakad hátsó részén."
Mindezt nem parancsszerűen közlöm, és amit általában közölnek
velem az az, hogy vezetékek vannak ott és egy kapcsoló. Ilyenkor
azt mondom nekik: tartsd a vezetéket, pöccintsd meg a kapcsolót,
ez mozgásba hozza a robotot, adj nekem igen jelzést, ha megtetted."
Hamarosan megkapjuk az igen jelzést. "Nagyszerű. Most a robot
már mozgásba van hozva. Azt akarom, hogy nézz a robotba, és mondd
meg nekem, hogy mit látsz." Általában egy vagy több
gyereket. Ekkor eltávolíttatom velük a gyerekeket. Alkalmazok egy
kis hipnotikus mágiát, és megkérem a "Core"-t, hogy
használjon lasert és párologtassa el a robotot úgy, hogy semmi se
maradjon belőle. Ők rendszerint teljesen meglepődnek azon, hogy ez
működik, amiként meglepődött számos terapeuta is."
Hammond
ezután elmondta a tudományos tanácskozás résztvevőinek, hogy az
elmúlt évben több kiváló MPD-terapeutával közösen megvizsgált
néhány komolyabb esetet. Ezekből azt a tanúságot vonta le, hogy
nem elég a programozott egyéneknél a tudattalan agytevékenység
megkérdezése, hanem a "Core"-t kell megszólítani:
"Van-e
valamilyen rész belül, amely továbbra is kapcsolatban áll
emberekkel, akik a "Cult"-hoz tartoznak? Van-e benned olyan
rész, amelyik elmegy a "Cult" rituálékra vagy
találkozókra? Van-e Mary-n belül valamilyen rögzítő berendezés
úgy, hogy bárki kitalálhatja mindazt, ami ezen a rendelésen
elhangzik? Ez nem azt jelenti, hogy őket monitorozzák. Sok
egyszerűen csak rendelkezik vele."
"Van-e
valaki, aki beszámoltatja valamelyik részedet belülről, hogy mi
történik, a mi terápiás kezelésünkön?" Kellemetlen
érzésem van néhány elmúlt tapasztalatomból, hogy a rituális
kínzáson átment áldozatok nagy részét ebben az országban
megfigyelik, miközben keresztül megy a terápián."
Hammond
dr. visszaemlékezett egy 24 éves nőre, aki azt állította, hogy
az apja sátánista. "Szülei elváltak, amikor 6 éves volt.
Ezt követően a látogatások alkalmával apja elvitte rituálékra
egészen 15 éves koráig. A terápia során azt állította, hogy 15
éves kora óta nem ment sehová. Kezelője ezt készpénznek vette.
Az én rendelőmben egy kétórás tudakozódást végeztünk
hipnózis alkalmazásával. Megállapítottuk, hogy a programozás
még jelen van. Ezen túlmenően arra is rájöttünk, hogy minden
terápiás ülést leellenőriztek, és valójában ők mondták
neki, hogy legyen beteg, és ne jöjjön el, a rendelésre. Egy
másiknak azt mondották, hogy én vagyok a "Cult" és ha
eljön, én tudni fogom, hogy őneki azt mondták, hogy ne jöjjön
és ezért meg fogom büntetni."
Hammond
dr. azt is megtudta, hogy az ily módon monitorozott betegeket
elektrosokknak vetik alá. Ezért velük nem lehet eredményes
terápiás kezelést folytatni. Mindössze törődőnek és
támogatónak lehet mutatkozni. Hammond dr. elmondta kollégáinak,
hogy ily módon monitorozott betegekkel nem kezdené el a
deprogramozást, mivel nem érne el eredményt, csak okot adna arra,
hogy kínozzák őket. Csupán akkor tenné ezt, ha biztonságos
orvosi intézménynél benn fekvő betegek lennének hosszabb időn
át, amely lehetővé tenné a mélyebbre hatoló orvosi
beavatkozást. "Az az érzésem, hogy az úgynevezett
"vérvonalasokhoz" (bloodline) tartozók, azaz akiknek vagy
az egyik, vagy a másik szülője vesz részt, vagy mindketten részt
vesznek a folyamatban, gondolják úgy, hogy őket folyamatosan
monitorozzák."
"Ha
Önök elérik a terápiás kezelés során az "altereket",
(a leválasztott és önállóan programozott tudatrészeket D. J.)
akkor megtalálják az Alphát, Bétát, Deltát, Thétát és így
tovább, azaz a görög betűs programozást, valamint az őket
háttérből támogató programokat. Rendszerint van köztük egy,
amely a támogató programok eltávolítására szolgáló törlőkódot
(erasure code) tartalmazza. Előfordulhat, hogy van egy olyan kód,
amely az összes támogató programot (backups) egyesíti, továbbá
törlőprogramként is működik a számukra. Így egész egyszerűen
egyetlen kód törli az összes "backup"-ot. Ezért én
arra törekszem, hogy megkapjam a kódot, mondjuk Omega, majd
valamennyi Omega "backup" számára egyidejűleg. Miután
megkérdeztem: "Mi fog történni, ha ezt én beadom, bemondom a
kódot, és azután megkérdezem: Mit tapasztal?" Nagyon gyakran
azt válaszolják, hogy olyan hangot hallanak, mint amikor a
komputerben belső mozgás zajlik, törli a gép a fájlokat,
robbanásszerű zajok hallatszanak, és ehhez hasonló érdekes
dolgok történnek. Van néhány terapeuta, aki felkeres, és ezt
mondja: "Istenemre, soha egy szót nem szóltam robotokról, és
ő arról beszél, hogy a robotok elporladnak."
Az
egyik terapeuta, aki Hammond doktorral több hipnózis bemutatón is
részt vett és konzultált vele az MPD helyzettel kapcsolatos
válságról, Hammond javaslatára tudakozódott a páciensnél az
Alpháról, a Bétáról, a Deltáról és a Thétáról. Visszatérve
Hammondhoz, közölte vele: "Igen, jelzést kaptam, hogy jelen
vannak. Mit jelent ez?" Hammond csupán annyit mondott
kollégájának, menjen vissza és próbálja megtudakolni, hogy mi
ez? Ezt követően ezzel a kolléganőjével egy hét múlva
találkozott. A kolléganő megkérdezte, hogy mi a Théta? A páciens
azt válaszolta: "psychic killers" ("pszichikus
gyilkolók"). Arra a kérdésre, hogy mi a Delta? A páciens azt
válaszolta: "killers" (ölők). Ezt követően Hammond
doktor kolléganőjét tájékoztatta arról, amit e programokról
tudott.
Kolléganőjét
a kapott információ annyira meglepte, hogy felhívta telefonon: "Az
egész fantasztikusnak tűnt, csak hallgattam és azt gondoltam, úgy
látszik "Cori" túl sokat dolgozik. Zavarban vagyok, de be
kell vallanom rendkívül tisztelem a szakmai hozzáértését, de ez
az egész annyira elmegy a szürke zónába, hogy arra gondoltam:
talán az idegösszeomlás széléhez jutott. De eléggé tiszteltem,
hogy minderről megkérdezzem." Hozzátette: "Megkérdeztem
egy másik MPD beteget, ő azonban semmit nem tudott minderről."
"Azt
a beteget, aki nem tudott ezekről a görög betűs programozásokról,
elkezdte tájékoztatni, hogy a dolgok miként működnek, leírta a
robotokat, az elporladásukat, és ehhez hasonlókat. Később a
páciens azt válaszolta, hogy ő erről nem hallott semmit. Nos, az
a probléma itt, hogy különböző programozási szintek vannak, és
egyesek eleve úgy vannak megtervezve, hogy a terapeuta beavatkozását
körforgásban tartsák. Valószínűleg azt vették számításba,
hogy a legtöbb esetben nem kerülhetünk az "alters"-ek
(azaz az elkülönített és önállóan működő tudatrekeszek)
alá."
Dr.
Hammond ezután rátért arra, hogy a tudatmódosítás irányítói
miként hozzák létre az agyműködés rekeszekre felosztásával a
"Manchurian Candidate"-eket. (Emlékeztetőül
megismételjük, hogy a "Manchurian Candidate" -
"Mandzsúriai jelölt", vagy "sleeper assassin"-"alvó
merénylő, orgyilkos" lényegében egy gyilkolásra
programozott egyén. D. J.)
"A
hírszerző-közösség ennek a létrehozásáról akart többet
tudni. Ha akarsz egy merénylőt, akkor rá kell venned valakit, hogy
megtegyen valamit, ehhez meg kell osztani az agyműködését.
Elgondolkodok az olyan eseteken, mint Robert Kennedyé, ahol a Sirhan
Sirhant megvizsgáló Bernard Diamond teljes amnéziát állapított
meg Robert Kennedy meggyilkolásával kapcsolatban, de hipnózis
alatt Sirhan már emlékezett rá. Diamond szuggerálta neki, hogy
tudatosan is képes lesz rá emlékezni, de a hipnózis végeztével
semmit nem tudott felidézni az emlékezetében. Én is szeretném
Sirhan Sirhant megvizsgálni" - tette hozzá Hammond utalva rá,
hogy a hipnotikus szint alatt is vannak még mélyebb szintek. "Úgy
látszik egyesek ezt "Green Programming"-nak ("zöld
programozásnak") hívják. Nem érdekes, hogy az orvos neve Dr.
Green? "
Hammond
ezután közölte hallgatóságával, hogy néhány esetben feltette
a kérdést a pácienseinek:
"Vajon
volt-e doktor ezzel a programozással kapcsolatban és vajon egy szín
volt-e a neve, mint dr. Chartreuse (halványsárgás, vagy zöldes
szín a karthauzi likőr, a Chartreuse nyomán D. J), és ha volt
ilyen színnel nevezett doktor, akkor mi volt az a szín?" Nos,
egyszer-kétszer más színeket említettem három-négy olyan
páciens esetében, akiknél úgy éreztem, hogy megpróbálnak
disszimulálni. Egy esetben más színt jelöltek meg, és később
megtudtam, hogy ennek az orvosnak a neve egy szín volt, és dr.
Green képezte ki csaknem 30 évvel ezelőtt, és ő ellenőrizte a
szóban forgó női páciens programozását a nála képzést nyert
doktor irányításával."
Dr.
Hammond említést tett egy olyan nőről, aki semmit sem tudott
ezzel kapcsolatban mondani. "Semmilyen "alter" nem
válaszolt semmire". Ezt követően más témákra tértek.
Mintegy két perccel később a női páciens ezt mondta: "Green.
dr. Greenre gondol?" "Szinte mindenfelé ezt tapasztaltuk.
Úgy tűnik, hogy van egy "Green Programming" mélyebben és
úgy gondolom, hogy minél mélyebbre hatolunk, annál kevesebb és
annál központibb jellegű programokhoz jutunk. Nos, valamennyi
"Green Programming" ("zöld programozás") az
"Ultra-Green" ("szélsőségesen, túlságosan zöld")
és a "Green-Tree" ("zöld fa") kapcsolatban áll
a kabbalista miszticizmussal."
"Ha
Önök - fordult Hammond kollégáihoz - foglalkozni kívánnak
evvel, akkor kézbe kell venni néhány kabbalával foglalkozó
könyvet. Az egyik ilyen könyv, amit egy Dion Fortune nevű szerző
írt "Qabala" címmel. Egy másik, amit Ann Williams-Heller
írt, és címe "The Kabbalah". Korábban semmit sem tudtam
a kabbaláról. Egy páciens ült a várószobában, jóval hamarabb
érkezett, és egyaprólékos rajzot készített egy sokszínű
kabbalista fáról két évvel ezelőtt. Két hónapig gondolkodtam,
amíg rájöttem, hogy mi az? Végül megmutattam valakinek, aki azt
mondta, hogy rendkívül hasonlít egy kabbala-fához. Ez
megszólaltatott egy csengőt bennem, emlékeztetve néhány
ezoterikus könyvre. Ez volt dr. Green háttere. Az érdekes az -
folytatta Hammond - a "Green-Tree"-vel kapcsolatban, hogy
eredetileg Greenbaum volt. (A "Green-Tree" németül
helyesen "Grünbaum". A Greenbaum már félig angol, félig
német keverékszó. D. J.)
"A
Greenbaum német jelentése angolul - magyarázza dr. Hammond -
Green-Tree, Ultra-Tree. Voltak olyan pácienseim, akik nem tudták,
hogy eredeti neve Greenbaum volt és önként jelezték, van bennük
néhány program Mr. Greenbaum-nak elnevezve."
Dr.
Hammond ezután rátért a "part"-ok szerepére. (A "part"
angol szó általános jelentése rész, darab, testrész, oldalrész,
párt, szerep, feladat, kötelesség, adottság, képesség. A "part"
itt használt jelentése: a tudatba beültetett autonóm pszichikus
program, amely aktivizálva át tudja venni a személy irányítását,
és azt egy meghatározott szerepkör szerint vezérli. D. J.)
"Most
hadd szóljak a tudatba elhelyezett "parts"-ról, amely a
segítségükre lehet, ha ezek után kezdenek el tájékozódni.
Tapasztalatom szerint egy ilyen "part" ad bizonyos
információt: vagy szárazra fut ("run dry"), vagy
védekezővé válik, vagy kétségbe esik és leáll. Így Önök
megkockáztathatnak egy l80 fokos fordulatot a másik irányba, és
találnak majd egy másik "part"-ot. Ajánlom Önöknek,
hogy számos "part"-ot keressenek meg és faggassanak ki,
hogy vajon van-e olyan leválasztott tudatrész, amely ezt a nevet
viseli? Mellesleg amikor én átvilágítom a pácienseket, és ezzel
bajlódom, bevetek egy sor hamis nevet is, és kérdezem: "Van-e
egy "part" belül ilyen név vagy olyan név alatt?"
És így ellenőrzöm, hogy vajon jónak, vagy rossznak tűnik.
Például: a "Core"-hoz ("a személyiség legbensőbb
magjá"-hoz) fordulva megkérdem: "Van-e egy "part"
benned, amelyet "Wisdom"-nak ("bölcsességnek")
neveznek?" A Wisdom a Kabbala-fa része. A Wisdom - úgy
találtam - gyakran segítségünkre van és egy sor információt
nyújt. "Van-e benned egy "part", amelyet Dianának
hívnak? Van-e benned egy "part", amelyet Zeldának
hívnak?" Eddig még egyikkel sem szembesültem. Csak azért
teszem, hogy megnézzem, milyen választ kapok."
"Mindezt
nagyon körültekintően végzem. Diana olyan "part" a
kabbala rendszerében, amely kapcsolatban áll azzal a "part"-tal
amelyet "Foundation"-nak ("alapításnak,
alapítványnak, alapzatnak, alapozásnak") neveznek. Önök
elámulnak, ha ezt tudják. Emlékeznek Önök a "Process
Church"-re? Roman Polanski feleségét Sharon Tate-t a
Manson-család ölte meg, akik viszont kapcsolatban álltak a
"Process Church"-el. Hollywoodban igen sok prominens
személyiség állt kapcsolatban ezzel, és ezt követően
alámerültek, a könyvek szerint körülbelül 1978-ban és
eltűntek. Nos, élnek, jól vannak, Dél-Utah-ban. Van egy vastag
dossziém Utah állambeli közbiztonsági hivataltól, amely
tanúsítja, hogy a Utah déli részén fekvő Monument Valley-től
északra vásároltak egy filmtanyát (movie ranch) a sivatagban,
helyrehozták, kibővítették, egy sor épületet húztak fel,
gondosan monitorozzák, úgyhogy kevés ember megy oda és senki sem
jut be. A neveiket is megváltoztatták.
A
kulcsszó az ő nevükben a "Foundation". Van néhány más
szó is. A "Foundation" a "Fa" része. Úgyhogy
Önök kérdezhetik: "Van-e valami Önökben, ami úgy ismert,
mint "The Foundation"?" Más dolgokat is kérdezhetek
rögtönözve: "Van-e valami, ami úgy ismert, hogy
"Sub-Basement ("pincesor, alagsor")?" Nos talán
felfedeznek valamit. Azt tapasztaltam, hogy gyakran van egy "part",
amelyet "Black Master"-nek ("fekete mesternek"),
egy másik "part", amit "Master Programmer"-nek
("mester programozónak") neveznek, és van egy "computer
operator" is belőle. Hányszor találkoztak Önök a
páciensekben komputerrel kapcsolatos dolgokkal? Rendszerint
találhatóak "computer operator"-ok: "Computer
Operator Black, Computer Operator Green, Computer Operator Purple".
Néha számokat találnak, néha pedig "Systems Information
Directors"-nak ("rendszerinformációs igazgatóknak")
hívják őket. Meg kell találniuk, hogy ki a főnök ezek között?
Ott található néhány információ az Önök számára.
Megkérdezem: "Van-e olyan "part" belül, amelynek a
neve dr. Green?" Tapasztalataim szerint úgy fogják találni,
hogy van, ha ezzel a típusú programozással kerülnek szembe."
"Rendszerint
egy kis munkával és újraszövegezéssel segíthetik pácienseiket
annak a felismerésében, hogy ezek "child-part"-ok
(gyermekprogramot tartalmazó leválasztott tudatrészek D. J.)
meghatározott szerepet töltenek be. Ezt mondhatják: "Korábban
nem volt választási lehetőség velük kapcsolatosan, de most már
van. Már nem kell elfogadni őket. Szerepüket nagyon jól
játszották, de már nem kell folytatniuk ezt a játékot veletek
(mármint a páciensekkel D. J.), mert most már itt ténylegesen
biztonságban vagytok". Fel kell tenni a kérdést: "Ha a
"Cult" (a rituális jellegű programozók és a kultikus
közösség D. J.) egyszerűen rájön, hogy szóltál hozzám, hogy
te tájékoztattál engem, mondd el mit fognak tenni veled?" A
terapeutának hangsúlyoznia kell, hogy az egyedüli kiút rajta
keresztül vezet, és a pácienseknek együtt kell működniük, meg
kell osztaniuk az információkat. Segítsetek nekem, és én segítek
nektek."
Hammond
dr. hallgatóságának azt is elmondta, hogy mindezek a "part"-ok
különböző információkat nyújtanak. A programozók már
intézkedtek a megvédésük érdekében. Ezt az "Ultra-Green"
példáján szemléltette. Korábban azt hitte, hogy ezt a programot
csak a vérvonalhoz tartozóknál alkalmazták. Később rájött,
hogy a nem vérvonalhoz tartozóknál is megtalálható, csak kicsit
másként. Nem valószínű, hogy a jelenlévő terapeuták
találkozni fognak "Ultra-Green", vagy "Green
Programming"-al a nem vérszerintieknél. Hammond ezután
beszámolt egy nem vérvonalhoz tartozó, majd pedig egy vérvonalhoz
tartozó páciens esetéről.
"Folyt
a kezelés és a páciens közel járt a gyógyuláshoz, és
tudatának a végső integrálódáshoz, amikor hirtelen hallucinálni
kezdett, ujjai kalapáccsá változtak, és ehhez hasonlókat
cselekedett." Hammond ekkor úgynevezett "affect-bridge"-t
(hatás-áthidalást) alkalmazott, és visszatért a korábbi
helyzethez. Úgy találta, hogy a programozók szuggeszciót
alkalmaztak, amely szerint, ha a páciensek valaha is elérik, hogy
gyógyultak legyenek, akkor egy bizonyos pontnál meg fognak őrülni.
Ezt a programozást úgy végezték, hogy a szóban forgó páciensnek
még 8 éves korában LSD-t adtak be úgy, hogy előzőleg
megkötözték. Amikor hallucinálni kezdett, kifaggatták, hogy
miket tapasztal. Így szerzett ismereteiket aztán hasznosítani
tudták. Hatásukat drogok és nagy erejű szuggeszciók
kombinációjával még fokozták is: "Ha valaha is ehhez a
ponthoz érkezel, meg fogsz őrülni. Ha valaha is teljesen
integrálódol, és jól leszel, akkor meg fogsz őrülni, és be
leszel zárva életed végéig egy intézetbe." Ezt a
szuggeszciót erőteljesen és ismételten alkalmazták. Végül más
szuggeszciókat is igénybe vettek: "Ahelyett, hogy ez
megtörténjen, egyszerűbb ha megölöd magad."
Másik
betegének esetére rátérve így folytatta Hammond:
"Egy
vérvonalhoz tartozó páciens esetében ezekhez hasonló tüneteket
kezdtem tapasztalni, amikor a mélyebb programozások után
tudakozódtam. Továbbhaladva úgy találtuk, hogy hasonló dolgok
voltak belé is elhelyezve. Ezt úgy hívták, hogy "Green
Bomb". Sok az érdekes belső összefüggés, valamint a játék
a dr. Greenbaum szóval, az eredeti névvel. Ebben az esetben a
programozást először 9 éves korban alkalmazták. Ezt követően
azonban már eltért a programozott feladat. Az amnéziát
szuggerálták neki:
"Ha
valaha is emlékszel bármire az Ultra-Green-nel és a Green-Tree-vel
kapcsolatban, akkor meg fogsz őrülni. Zöldséggé változol, és
örökre be leszel zárva." Végül ehhez hozzátették:
"Könnyebb lesz számodra megölni magadat, mint hagyni, hogy ez
megtörténjen veled, ha valaha is emlékezel minderre." Ezt a
programmozást három évvel később, 12 éves korban alkalmazták,
ami arra utal, hogy megkísérelték áttörni az amnéziát, és ki
akarták deríteni, vajon meg tudják-e ezt tenni? Nem tudták. Ekkor
ismét lekötözték, adtak neki valamit, amivel megbénították a
testét, beadtak neki még nagyobb adag LSD-t, és megerősítették
az összes szuggeszciót. Ugyanezt megismételték, amikor 16 éves
lett."
Hammond
így vonta le a tanulságokat:
"Ezek
azok az álcázott akadályok, amelyekbe beleütközhetünk. Számos
olyan eset van, ahol a nagy erejű droghatásokat, mint ennél az
esetnél is, kombinálták szuggeszciókkal, hogy távol tartsanak
minket a mélyebb tudati szintekre helyezett programok
felfedezésétől. Mi ennek a lényege? Az Önök sejtése legalább
olyan jó, mint az enyém, de elmondhatom, hogy ismertem számos
terapeutát, aki beleütközve ezekbe az akadályokba semmire se
jutott. Ez gyakran előfordul. Úgy gondolom, hogy mélyebb szintekre
kell hatolnunk, és ha kapcsolatba kerülünk néhány mélyebb
szintű programmal, akkor törölhetjük valamennyit, ami fölötte
van. De ezt még nem tudjuk biztosan. Néhány páciens esetében
sokat foglalkoztunk a felső szintű programokkal."
Hammond
ezután elmondotta hallgatóságának, hogy ő milyen gyakorlatot
alakított ki? Először törölte az Omega rendszert, ezután
következett valamennyi emléknek és érzésnek a nagy méretű
lereagálása, és azon érzések részleges lereagálása, amelyek
kapcsolatban álltak ezekkel a "part"-okkal.
"Ilyenkor
rendszerint ezt mondom: "Most ezt elvégeztük. Maradtak-e még
emlékek és érzések bármely "part"-ban, amely az Omega
programhoz tartozott? A válasz rendszerint nem." Ekkor így
szólok: "Rendszerint úgy látom, hogy ezeknek a "part"-oknak
a többsége, ha nem is valamennyi, amelyet az Omegához használtak,
már nem érzi a szükségét annak, hogy különböző legyen. Már
felismerték, hogy eredetileg le lettek hasítva és most már haza
akarnak térni Mary-hez, és egyek akarnak vele ismét lenni."
Ma már gyakran használom azt a kifejezést, hogy "visszatérés
oda, ahonnan jöttél". Ezután még megkérdezem: "Van-e
még valamilyen Omega "part" benned, amelyik nem érzi jól
magát, és fenntartásai vannak vagy aggódik?" Ha van, akkor
még szólunk hozzájuk, még foglalkozunk velük. Maradhat egy
kevés, amelyik nem hajlandó integrálódni. Tapasztalatom szerint a
legtöbb esetben integrálódnak, és összerakhatunk 25 "part"-ot
egyidejűleg egy sokszorosan fragmentált komplex MPD-ben. Ezt
követően rendkívül fontos, hogy lereagálásra kerüljenek az
érzések, mielőtt továbbmegyünk."
"Sok
páciens esetében nem számít a sorrend, de találkoztam néhány
olyan esettel, amikor számított. Ha a sorrend nem számít akkor
rendszerint az Omegától a Deltához megyek, mert a Delta programok
potenciálisan erőszakosabbak, azután pedig a Gammához, hogy
megszabaduljunk az önmegtévesztő, önáltató ("self-deception")
programozástól. Mielőtt továbbmegyünk megmutatom nekik, hogy
lehetséges a siker, és ez megkönnyebbülést okoz. Ekkor hozzájuk
fordulok: "Meg akarom kérdezni a "Core"-t - az
ujjakon keresztül - van-e valamilyen speciális parancs, amelyben
szabad programokat törölni?" Legtöbb esetben nemleges a
válasz. Időnként azonban igennel is találkozom."
Hammond
végül azt ajánlotta klinikai pszichológusokból,
pszichiáterekből, terapeutákból álló hallgatóságának, hogy
így járjanak el egyszer, kétszer vagy háromszor is, mert ez
csökkenti a feszültséget és egyfajta optimizmust vált ki a
páciensből. Ezután azt ajánlotta, hogy kezdjenek kutatni a
mélyebb szint után.
Dr.
Hammond kérdésekre válaszolva még jobban megvilágította
módszerének egy-egy konkrét részletét, majd ezekkel a szavakkal
zárta előadását:
"Egy
kedves barátom, aki szakterületén a legjobbakhoz tartozik, halálos
fenyegetéseket kapott. Én azonban tudom, hogy keményen küzdött a
szakmai hiteléért, mert hitt az MPD-ben, s ezért kíméletlenül
bírálták 10-15 évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy a szíve
mélyén tudja mi az igaz, mégis ilyesmiket fog mondani: "Nem
lennék meglepve, ha holnap kiderülne, hogy létezik egy nemzetközi
összeesküvés, és azon sem lennék meglepődve, ha holnap
kiderülne, hogy az egész csak egy városi mitosz és rémhír."
Megpróbál pontosan a kerítés tetején maradni. Ennek az az oka,
hogy ez az egész probléma rendkívül kényes, mert folyamatban van
egy kampány, amely szerint valamennyi hamis- memória-tünetegyüttest
a vérfertőzéssel és a többivel együtt az "OPRAH"
(Oprah Winfrey TV sztárnak show-műsora, könyvklubja és saját
folyóirata van. Itt az OPRAH szó egyfajta divatos tömegkultúrára
utal. D. J.) idézte elő, továbbá az olyan könyvek, mint "The
Courage to Heal" (Bátorság a gyógyításhoz) és a
hipnotizáló nagy terapeuták. Személyes véleményem az, hogy ha
meg akarnak ölni, akkor meg fognak ölni. Sok információt
félretettünk és eljuttattunk a tényfeltáró újságírókhoz,
valamint a különböző nyomozó hatóságokhoz. Ezen kívül igen
sok ember, mint pl. Önök, remélhetőleg követelni fogja, ha
valaha is baleset történne, hogy legyen alapos nyomozás.
Meggyőződésem, hogy bizonyos időpontokban hangot kell adnunk
morális lelkiismeretünknek. Vártam addig, amíg kellő mennyiségű
bizonyító anyaghoz jutok független forrásokból azért, hogy
szilárdan alátámasztva állíthassam: mindez (mármint az
agykontrol D. J.) széles körben elterjedt."
2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
1. fejezet
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
1. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése