A módszerek

A módszerek

A zsidók erőszakkal telepítik ki beduinok tízezreit az otthonaikból

Ilyen csak a mesében , a holo mesében van !!!!!

Mi lenne, ha mi magyarok is ugyanazt művelnénk a cigányokkal, mint amit az izraeliek tesznek a palesztinokkal és a beduinokkal? Micsoda egekig hatoló ajvékolás és jajveszékelés lenne! Ezzel szemben a „demokratikus” nyugati világ és a „liberális jogvédők” jelentős része a legteljesebb közönnyel szemléli, hogy Izrael évtizedek óta elnyomja, másodosztályú állampolgárként kezeli, időnként pedig gyilkolja a palesztinokat. Május 6-án a magát a „demokrácia” és a „tolerancia” legfőbb letéteményesének tekintő izraeli kormány elfogadott egy határozatot, melynek értelmében egyes beduinok lakta falvakat lerombolnak, lakóikat pedig erőszakkal áttelepítik.
  

Az indok pedig nem más, mint amivel a palesztinok házainak ledózerolásakor is előállnak a „választottak”: a települések ugyanis szerintük illegálisak. (Ugyanezzel a logikával vajon hány cigány putrit lehetne a földdel egyenlővé tenni?) A megszüntetésre ítélt beduin falvak helyén pedig „Isten ajándékai” fognak új településeket építeni. Nekik mindehhez ugyanis valamilyen rejtélyes okból kifolyólag „joguk van”.

Az izraeli kabinet természetesen a „beduinok érdekeire”, „egészségügyi és oktatási szükségleteikre”, a „társadalomba történő integrálásukra” hivatkozva rombolja le falvaikat és telepíti át őket a „kormány által kijelölt körzetekbe”. Hasonló érveléssel a cigánykérdést is meg lehetne oldani Magyarországon. Nagy különbség természetesen, hogy a beduinok évezredek óta laknak azon a tájon, ahová most a zsidók fészkelték be magukat. A beduinok az ország déli részén lévő Negev sivatagban éltek már jóval azelőtt, hogy a zsidó gyarmatosítók Palesztina földjére léptek volna.

A zsidók terveinek megvalósulása esetén a beduionk nem élhetnék tovább hagyományos életmódjukat. Persze ne higgye el senki, hogy a zsidók bármit is tesznek „más népek érdekében”. Atiyeh al-A’sam, a beduin közösség egyik vezetője a Ma’an palesztin hírügynökségnek nyilatkozva kimondta a lényeget: „Mindez a Negev judaizálását jelenti. A céljuk nem más, mint az arabok földjeinek elrablása és az arab nép gyökereinek a teljes elvágása.”

 

A beduinok erőszakos áttelepítésének a tervét (az ún. Prawer Tervet) már 2011 szeptemberében megszellőztették. A Netanjahu-kormány 2012 márciusában bólintott rá az elképzelésekre. „Isten ajándékai” legalább 25 „illegális” beduin települést kívánnak a földel egyenlővé tenni (miközben az illegális zsidó telepek egyre másra épülnek a megszállt palesztin területeken), és hozzávetőleg 40 ezer beduint telepítenek át hét, a kormányzat által kijelölt körzetbe, illetve 10 olyan beduin faluba, melyet a zsidók kegyeskednek „elismerni”. (Az Adalah elnevezésű palesztin jogvédő csoport 70 ezerre teszi a kitelepítendő beduinok számát.) Még az Amnesty International és az ENSZ Diszkrimináció Elleni Bizottsága is hallatta a hangját az ügyben. (Habár korántsem tiltakoztak akkora hangerővel, mint amikor zsidókat vagy cigányokat ér feltételezett vagy valós jogsérelem.)

Valamilyen szerény kárpótlást is ígértek ugyan a zsidók, amely azonban messze nem éri el a beduinok földjeinek valódi értékét. (Bezzeg ha a zsidóknak kell kárpótlást fizetni, akkor fejvesztés terhe mellett tilos a garasoskodás!) Az Adalah csoport elemzése rámutat arra, hogy csakis azok a beduinok jogosultak egyáltalán bármiféle kárpótlásra, akik már az 1970-es években azon a földön éltek, ahol most is laknak. „A kárpótlás azonban legfeljebb a szóban forgó földek értékének 50%-át érheti el, azonban megbízható becslések alapján állítjuk, hogy a beduinok az ingatlanok valós árának 16%-át kapják” – mutat rá a palesztin jogvédők tanulmánya. És még ennek a roppant szerény kárpótlásnak is az a feltétele, hogy a jogosultaknak végleg le kell mondaniuk ősi földjeikről.

Jelenleg körülbelül 200 ezer beduin él Izraelben a „törvényesen elfogadott” falvakban, illetve a 35 „illegálisnak” minősített településen. És egy újabb olyan izraeli gyakorlat, amelyet egy magyar nemzeti kormány alkalmazhatna idehaza is: a „törvénytelennek” nyilvánított településeken nem biztosítják az energia- és a vízellátást, miképpen más állami szolgáltatásokat sem. Ráadásul bármikor le is rombolhatják az „illegális” beduin telepeket.

Miután a zsidó gyarmatosítók a „demokratikus” Nyugat és a Szovjetunió segítségével 1948-ban megalapították Izraelt, beduinok tízezreit üldözték el szülőföldjükről. Az elmúlt évtizedek során már számtalan beduin települést leromboltak. A Negev-sivatag judaizálása tehát javában zajlik - a „demokratikus” Nyugat és a cionista befolyás alatt álló arab államok legteljesebb érdektelensége közepette. Hogy a beduinok nem törődnek bele a sorsukba, azt az a tény is bizonyítja, hogy a mellékelt képen látható al-Araqib „el nem ismert” falut nem is oly rég éppen 49. alkalommal rombolták le a zsidó megszállók, miután annak lakói minden alkalommal újjáépítették településüket. „Isten ajándékai” most abban reménykednek, hogy a legutóbbi rombolás a legutolsó is volt egyben. Az egykori al-Araqib helyén pedig egy erdőt kívánnak telepíteni, ahol majd kipihenhetik a fáradalmaikat az „antiszemiták” és „terroristák” elleni küzdelemben megfáradt „szegény”, „üldözött” zsidók.

 

Perge Ottó - mondoweiss.net nyomán

Magyarország ma az ellenálló Európa szimbóluma – egy francia Hazánkról

Mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!

A magyarországi helyzet továbbra is lázban tart mindenkit, aki számít Párizsban: a nagy lelkeket, a szellem embereit, a methodista lelkipásztorokat és az emberbarát bankárokat. Tegnap este a Le Monde megint teljes egészében Orbán úr “antidemokratikus elhajlásainak”, “gyalázatos” alkotmányának és “szégyenletes” törvényeinek szentelte vezércikkének első részét.

Magától értetődik, hogy szóba került Európa, a római szerződés szelleme, Monnet, Schumann és Brüsszel többi nagy élő lelkiismerete. És – most az első alkalommal – még szankciókat is követeltek! Bizony: szankciókat, igaziakat, komolyakat, szigorúakat. El kell ismerni, hogy egy demokratikus választások után alakult kormány ellen szankciókat alkalmazni nem is olyan egyszerű dolog. De mit számít az. Végülis, qui bene amat, bene castigat – aki jól szeret, jól is büntet!

A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán, hogy mitől lett ennyire dühös a mi mondén krónikásunk: a magyar kormány gazdaságpolitikájától! “
Egy furcsa nacionalista hitvallást követve, úgy tűnik, hogy Orbán úr elhatározta, hogy országa egyedül is ki tud lábalni az őt súlyosan érintő válságból. Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket, amelyektől az EU és az IMF függővé teszi az országnak nyújtandó segélyt.”
Á vagy úgy! Nem hajlandó eltűrni ezeknek a frankfurti és new yorki uraknak diktátumait? Ugyanazokét, akik éppen most véreztették el Görögországot és most arra készülnek, hogy padlóra küldjék Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát? Értjük már! Az, hogy Orbán úr módszerei kicsit önkényesek, hogy kissé túl sokat foglalkozik a lobogó, a közrend és a vallás kérdéseivel, hogy csak mértékkel kedveli a Köztársaság szót, aminek egyébként éppen most tette ki a szűrét az alkotmányából, mindez csak hagyján! De az, hogy nem hajlandó hajbókolni Draghi úr és Lagarde asszony előtt, nem engedi, hogy ezek az eurokraták az orránál fogva vezessék, az már bűnös vakság jele. Kell-e még más bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy proto-fasiszta? Nem hisz sem a központi bankok függetlenségében, sem a szabad versenyben, sem Van Rompuy úr intelligenciájában, sem Juncker úr becsültességében!

Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggel megválasztja a nemzeti felemelkedés kormányát, annak reményében, hogy talán kikerülhet abból a válságból, amibe Európa süllyesztette, amelyik ugyancsak nagy többséggel támogat egy új alkotmányt, ahol a haza, becsület és történelem szavak visszanyerik jelentésüket, amelyik csak úgy mellékesen, egy nagyszerű ötlettől vezérelve, megszabadul a Köztársaság szótól és a “demokráciának” a sztálini korszakból örökölt színes üveggolyóitól, amely megvédi a nemzetközi pénzintézetekkel és Bruxelles gnómjaval szemben a jogait, állampolgárainak munkahelyeit, és gazdaságát. Mi is ez az ország a Le Monde, a Liberation és a mi kiváló polgári sajtónk véleménye szerint? Egy kvázi-diktatúra!

S eközben Olaszországra és Görögországra mindenfajta választások nélkül, egyszerű kinevezéssel, kényszerítenek rá új vezetőket, Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert gazembereket, férges lelkű bankárokat, akik közül egyesek saját országuk tönkretételében működtek közre, és akiket most a piacok és ragadozóik helyeztek oda smasszernek. Ezt minek tartja a Le Monde, a Liberation és a velük hasonszőrű sajtó? Szabad és demokratikus országoknak! Olyannyira, hogy azt szeretnék, legyen ugyanígy Franciaországban is. Lionel Stoleru úr vajon nem jelentette-e ki jámborul a múlt héten a Le Monde hasábjain, hogy a “demokrácia képtelen olyan politikai vezetőket kitermelni és támogatni, akiknek elég bátorságuk lenne a népszerűtlen, de feltétlenül szükséges intézkedéseket meghozni.” És hogy a hatalmat olyan “bátor emberek” kezébe kellene adni, mint Camdessus, Trichet, Pascal Lamy vagy Claude Bébéar urak. Miért ne adnánk közvetlenül Parisot asszony kezébe a hatalmat? (A francia Vállakozók Szövetségének elnöke)

Magyarország ma az ellenálló Európa a szimbóluma. A népek önrendelkezési jogának nevében teszi ezt, akárcsak alig több mint fél évszázada a szabad és büszke élethez való jog nevében. A magyar ellenzék tüntetései, melyeket médiáink oly bőkezűen közvetítenek újra és újra, valójában csak keveseket mozgósítanak. A budapesti utca emberének véleménye szerint főleg időseket, funkcionáriusokat és mindenekelőtt a régi kommunista rezsim híveit. Annak a a rezsimnek híveit, amely csalással, hazugsággal, bűntettekkel ragadta magához a hatalmat, amely betiltotta az alkotmányt és mindenfajta demokratikus megnyilvánulást, korlátozta a szakszervezetek működését; rendőrök, hóhérok és gyilkosok rezsimje, amely majdnem egy fél évszázadon keresztül egy véreskezű köztársaságot kényszerített rá Magyarországra. E gyalázatos múlt emlékének ördögét akarják kiűzni magyar barátaink azáltal, hogy jóváhagynak egy alkotmányt, ami újra előtérbe helyezi identitásuk, nyelvük, területük, szabadságuk szimbólumait. Talán egy még távolabbi, de nem kevésbé kegyetlen múlt emlékét is le szeretnék rázni: az 1920-as trianoni szerződését, amelyben a szövetséges hatalmak, és mindenekelőtt a laicista és republikánus Franciaország igyekezett megbüntetni és megalázni a katolikus és habsburgista Magyarországot megfosztván azt területének és népességének kétharmadától.

Az európai unió, tudatlan politikusainak és a telhetetlen bankárokat kiszolgáló funkcionáriusainak csapatával úgy gondolja, hogy útját állhatja a nemzeti emlékezés és újjászületés eme folyamatának. Diktátumokról, büntetésekről és szankciókról álmodoznak. Jobb lenne, ha vigyáznának!Magyarország nem azért lett független a Szovjetuniótól, hogy egy másfajta, jobban álcázott de nemkevésbé zsarnoki birodalom része legyen. Ellen fog állani, és ellenállása másokat is követésre sarkall majd. 1956-ban a francia nép, az akkori vezetőivel dacolva, spontánul támogatta a budapesti felkelőket. 1956 novemberének estéin a Párizsban összegyűltek emlékeztették a dunai mészárosok francia bűntársait, hogy jó lesz vigyázniuk. Mert Párizsban nem nagyon szeretik azokat, akik a szabad népeket bántalmazzák.

Ma este mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!

Hubert de MaransForrás

MINDENKI A SAJÁT SZINTJÉN “NYOMOROG” – Te hol tartasz ?

Senkinek sincs igaza és mégis mindenkinek igaza van. Félrevezető, félreértelmezhető és borzasztóan általánosító kijelentés, amely legalább annyira igaz, mint amennyire hamis. Mégis mire gondolok, konkrétan?

Amióta blogolni kezdtem, egy nagyon érdekes tapasztalatra tettem szert. Ez a tapasztalat a címben olvasható kijelentés, ami rám ugyanúgy vonatkozik, mint mindenki másra: Mindenki a saját szintjén “nyomorog”. Bárhol is tartok, bármilyen szellemi magasságban szárnyalok vagy mélységben kapálózom, és bármilyen tudás birtokában vagyok, az a szint is egy szint. Egy szint a sok-sok közül, amely számomra most éppen tökéletes(nek tűnik), mert bizonyosság, bizonytalanság, változatosság, fontosság, szeretet, növekedés és hozzájárulás van benne. Azok az emberi szükségletek, melyeknek “furcsán visszatükröződő” szemüvegén keresztül pillantok a világra. A valóságot pontosan olyannak látom, amilyen én vagyok. Ha félelemben élek, akkor bizonytalannak, ha tettrekész vagyok, akkor kiszámíthatónak. Ez életem egyik legfontosabb felfedezése.

Az egyik mentorom azt mondta mindig, hogy nem tudatos és a tudatos ember között az a különbség, hogy míg az előbbi azt mondja a világ természetéről, hogy “ÉN ezt értettem meg”, addig a tudatos így fejezi ki magát: “eljutottam a megértésig”. Az egyikben egy ego által megtapasztalt valóság tükröződik vissza, a másikból a szelídség és az alázat. Ha eljutok a megértésig, akkor megjelenik bennem valami, amit igazából nem is tudok megosztani szavakban, mert a lényeg a megélés. Vicces ugyan, hogy mégis van bátorságom írni erről, ami egyértelműen egy ego működés (leírom, hogy én mit értettem meg!  ), de ez másképp nem megy. A végtelen vanságom csak figyel ki a fejemből és mosolyog azokon a tökéletes valóságot lemásolni akaró tökéletlen gondolatokon, amiket összehordok bitek formájában…

Eljutottam a megértésig. Megállok. Magam elé nézek, átélem a pillanatot és egyszerűen “csak”vagyok. Ítélet és megosztottság nélkül. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság.

Mit jelent az, hogy olyannak látom a valóságot, amilyen vagyok?

A világ az először is van. Bármennyire is nehéz elfogadni a természeti és emberi kéz okozta katasztrófákat, ezek közös tulajdonsága, hogy vannak, vagyis létezésünk részei. Véleményt alkothatunk róluk, de ez a vélemény leginkább azt fogja kifejezni, amilyenek vagyunk. Talán egy kicsit durva példa, de ha fegyvergyárad van, a háború nem olyan rossz buli, ha pedig bankod van, kifejezetten előnyös eladósítani mindenkit. Nézőpont kérdése az egész.

“Uram! Adj elég türelmet, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni.”

Aztán a világ másodszor nem “csak úgy” van. Aktív részvevői vagyunk a folyamatoknak, s bár rendkívül fontos ítélet nélkül elfogadni azt, ami már létrejött, nem szabad elfelejtenünk, hogy a jövőt a jelen pillanathoz való viszonyunk határozza meg. A jövő a jelen szándékainak okozata.

“Adj elég erőt, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtani.”

A harmadik (számomra) lényeges pont, hogy a békés együttélés és ígéretes jövő kialakításának egyik legfontosabb axiómája (=alapigazság), hogy mindenki máshol tart. Amikor megszületünk, ártatlanul nézünk a világra és mindent befogadunk. Mindent. Elhisszük, hogy van Télapó, hogy Húsvétkor a nyuszi hozza a tojásokat és a csokit, és hogy ha nem fogadunk szót, akkor Jézuska nem hoz ajándékot Karácsonykor. Nincs bennünk előítélet. Aztán ez a mesevilág idővel elkezd fájni, mert rájövünk, hogy a világ nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk. A helyzet azonban, hogy a felismeréseink nem egyszerre történnek és általában az élet teljesen eltérő területein. Mindenkinek a saját tempója szerint. Az ember halandó, az álmok nem mindig teljesülnek be, és a társadalmi vezetés “tök hülye”, mert ha nem így lenne, biztosan nem létezne szegénység és háború. Az előítéletek először saját csalódásaink tapasztalatából fakadnak, aztán ahogy elkezdünk hinni a tekintélyeknek – akik “tudják”, hogy mi miért van – , “dugig lesz vele a padlás”. Mivel mindenki a saját szintjén “nyomorog”, nyitottság nélkül villámgyorsan belefutunk a kifelé mutogatás utcájába. (Erről írtam már az Én vagyok a hibás? c. cikkben is.) Mások is ezt csinálják, tuti ez a normális. 

“És kérlek Uram, adj elég bölcsességet, hogy ezt a kettőt mindig meg tudjam különböztetni!”

Képzeld csak el a következő történetet:

Találkozol valakivel, beszélgetni kezdtek. Minden simán megy, a másik ember visszatükrözi azt a valóságot, amit Te is igaznak hiszel. Juhééé, jó érzés van, mert igazunk van. Egymás egójának a fényében fürdőzünk mindketten. Aztán a másik mond valamit, ami nem illik bele abba a világképbe, amit Te – bármilyen tanulmányokat vagy kutatásokat is végeztél – el tudsz fogadni. Elég hosszú ideje “dolgozol” a világképeden, nem létezik, hogy tévedsz.  Kialakul egy vita és a másik meggyőzése, hogy neked van igazad. Még az is lehet, hogy tényleg, mert ha a pl. gravitáció létezését kérdőjelezi meg veled szemben a másik, akkor elég gyorsan nyerni fogsz. Az igazság – bár nagyon sok esetben szubjektív – valahol mégis van (=tehát objektív) és minél több a valóságról alkotott képed és a belőlük származó, tapasztalati úton is “ellenőrizhető” logikai láncolat az elméletedben, annál biztosabb lehetsz abban, hogy a Te valóságod az valós. Lehet, hogy az. Lehet. De nem biztos.

Példa:

Az, hogy valaki távolról képes a gondolataival (meg)gyógyítani – pl. egy általa szeretett embert -, a tudomány által elfogadott módszerekkel nem mérhető és így “nem igaz”. Ha azonban elvégzel egy Agykontroll tanfolyamot, vagy beszélgetsz egyet az egyébként akadémikus orvoslásban nevelkedett Dr. Domján Lászlóval, akkor ő el fogja mondani neked, hogy márpedig ez tényleg lehetséges. Nem lesz rá kézzel fogható bizonyítéka, csak azoknak az embereknek a saját tapasztalatai (+ az ő saját tapasztalata), akik ezt megcsinálták és visszajelezték neki, hogy “Laci! Ez hihetetlen, meggyógyítottam az apám/anyám fekélyét több száz kilométerről!” A saját tapasztalat felülírja a széles körben elfogadott nézeteket.Ugye milyen furcsa? A valóságot olyannak látom, amilyen én magam vagyok.

Vagy ott van pl. az a képesség, hogy a bennünk lévő energia képes arra, hogy tárgyakat mozgasson fizikai kontaktus nélkül. Mintha egy azonos töltésű mágnes lenne a kezedben, odaviszed egy tárgyhoz és arrébb taszajtod. Ez elvileg lehetetlen. De ha rákeresel Nina Kulagina nevére vagy megnézed a YouTube-on a videókat róla, akkor el fogod hinni, hogy van ilyen. A newtoni törvények természetesen itt is érvényesek maradnak, csak belép a képbe az elménk brutális ereje. (Amire ő képes volt, azt úgy hívják egyébként, hogy pszichokinézis.)

Lehet, hogy azért vagyunk elménk börtönébe zárva, mert azt gondoljuk, hogy a tudományosan elfogadott nézeteknek van igaza mindig?

A tenger mélyén úszó halak nem látják a madarak szárnyalását. Nekem ez a véleményem.

Amióta jobban figyelem a gondolataimat, rájöttem, hogy folyamatosan támpontokat keresek. Van bennem egy belső hang, egy megérzés, mely látszólag random módon ide-oda taszigál az úton és azt sugdossa a fülembe, hogy “ez jó”, “ez nem jó”. Aztán vagy a könnyebb utat választom, vagy a nehezebbet, persze előre nem is tudhatom, hogy melyik milyen lesz. Az sem egyértelmű, hogy éppen melyik szolgálja azt, hogy több legyek, de választanom mindenképpen kell. Ahogyan a Mr. Nobody, azaz Senki Úr c. filmben elhangzik: “We cannot go back, that’s why it’s hard to choose. You have to make the right choice. As long as we don’t choose, everything remains possible.” (“Nem tudunk visszamenni, ezért nehéz választani. Helyes döntést kell hoznunk. Amíg nem döntünk, minden lehetséges.“) A filmet nézzétek meg(!), nagyon elgondolkodtató. Mondanám, hogy felhajítom valami szerverre, hogy könnyedén le tudjátok tölteni de az illegális és még a végén dá-dá lenne nekem. Látjátok? Konformista vagyok én is valahol… 

Hogy mi alapján választok és mi alapján random (=véletlenszerű) ez a megérzés? Önmagam alapján. Amilyennek érzem magam, annak visszatükröződése alapján döntök. Ha jobban belegondolok, azokat az információkat hallom meg igazán, amelyek a saját világképembe beleillenek. Ha egy adat nem illik bele, átsiklunk felette és meg sem érint. (Sokszor az adatok helytelen kezelése okozza a balszerencsénket is!) Amíg pl. húst hússal ettem, “kitalációnak” és vicces divatnak találtam a növény alapú táplálkozásról írottakat. Az embernek biztos, hogy azért van mindenevő fogsora, mert húst ennie kell. De akkor mi van azokkal az atlétákkal, akik 20 éve vegetáriánusok, tökéletes egészségnek örvendenek? (Igen, tudom, a rendszeres testmozgás is benne van a pakliban, de nem csak az). Woody Harrelsonamerikai színész pl. 23 éves kora óta nyers vegán koszton él, vagyis nem csak, hogy állati eredetű dolgokat nem eszik, hanem még főzött (növényi) ételt sem. Mégis, ha ránézel – idén 50 a pali és nem néz ki annyinak! -, nem az ugrik be, hogy valamit rosszul csinál. Vagy mégis ekkorát tévedne az “öreg” Woody? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de az mindenesetre bizonyos, hogy az ő világa azt igazolja vissza, amiben ő hisz. Ha pedig a saját tapasztalata az, hogy így jobban érzi magát, akkor neki igaza van. Ennyi.

A múlt héten megjelent A hosszú élet titka c. bejegyzésemre kaptam néhány nagyon bíráló megjegyzést, hogy szó szerint hülyeség egy csomó minden és valakitől még azt is megkaptam, hogy bevallottan közel 100 kilós emberként hogy van merszem egészség témában tanácsot adni. Az persze kimaradt a személyes vallomásomból, hogy ez a majdnem 1 mázsa 2 méteres magasságra jut, s hogy én még mínusz 15 fokban is biciklizek mindenhová (ha nem esik a hó), mert jól esik a mozgás. Mindezek mellett citrommal indítom a napot és 1 liter vízzel, délelőtt 10-ig csak gyümölcsöt eszem, és annak ellenére, hogy igen-igen ritka esetben eszem húst és max. csak kávéval iszom kevés tehéntejet, teljesen jó energiám van, állat jókat alszom, az emésztésem tökéletes, beállt a testsúlyom és a heti 2-3 alkalommal úgy végigjógázok 1,5 órát, hogy megőrül a testem a tobzódástól. Szóval lehet, hogy hülyeség, amiket írtam, de nekem bejön, mert a személyes tapasztalatom ellentmond annak, amit normálisnak vélnek sokan. Az ember akkor mindenevő, ha úgy dönt. Én pl. úgy döntöttem, hogy nem eszem meg mindent és így nekem jobb. Élek a szabad akarattal, amit a Teremtőtől kaptam. 

Mindezeket csak azért írtam le, mert számos olyan terület van az életünkben, ahol van személyes tapasztalatunk és az “felülírja” a hivatalos nézeteket. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a tapasztalatok egyetemes igazságok lennének, de számomra attól még lehet igaz. De még ha nem is lenne igazam, mert pl. önpusztító döntéseket hozok, az is a múltban engem ért hatások és személyes tapasztalatok eredménye, amelyekhez legjobb esetben is csak szeretettel lehet közelíteni, nem elutasítással és lehülyézéssel. (És ebben az is benne van, hogy ha arra nevelt a társadalom – és én nem tettem fel kérdéseket – hogy egy orvos mindig jobban tudja, hogy mi a jó nekem. Pedig ha megtanulom a helyes kérdéseket feltenni önmagamnak és figyelem a testem, lelkem reakcióit, nincsen jobb életviteli tanácsadóm, mint én magam.)

Nekem az a meglátásom, hogy a viták és nézeteltérések egyetlen közös nevezője az elfogadásból táplálkozó jószándékú javaslattétel. Magyarul nem elutasítom a másikat és lehülyézem, hogy (ha szerintem) rosszul csinálja a dolgokat vagy az én meglátásom szerint(!) helytelenül gondolkodik, hanem átölelem és mutatok neki egy másik utat, ami lehet(!), hogy jobb. Mindenki a saját szintjén “nyomorog” és utálja azt hallani, hogy “rossz úton” jár. Az ego már csak így működik, ragaszkodik ahhoz a valósághoz, amit igaznak hisz.

Hmm. A lelkem pucér és ez jó. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi az igazság és ez csodálatos érzés. Az én bizonyosságom az, hogy az igazság bármi lehet (és ezért nyitott vagyok – egy bizonyos szintig – bármilyen infóra). Ez nem jelenti azt, hogy nincs egy mindenkor kiválasztott út, amin járok (anélkül nem hiszem, hogy lehet létezni), hanem csak nyitott vagyok bevenni egy váratlan kanyart és bármikor képes vagyok felülírni korábbi meggyőződésemet, mert az egyetlen állandóság a változás.

A mindenki a saját szintjén “nyomorog” mondást egyébként társadalmi státuszra, anyagi helyzetre is szoktam használni. Attól, hogy valaki sokszoros milliomos pl., nem biztos, hogy nem küzd lelki gondokkal, mint ahogyan az sem vehető biztosra, hogy a csontszegény ember őszinte elengedése számára tényleges boldogságot okoz vagy csak önhazugságban vergődik. Az eddigi tapasztalatom az, hogy ha nem társul megfelelő tudatosság bármilyen anyagi vagy spirituális szint mellé, akkor így is úgyis “nyomorgás” lesz a vége, a kérdés csak az, hogy fizikai, lelki, vagy mindkettő és hogy milyen intenzitású lesz ez a “nyomor”. Rá kellett jönnöm (mert az élet úgy alakította “véletlenül”, hogy a felismerés elkerülhetetlen legyen), hogy értelmetlen másokat irigyelnem azért, mert látszólag benne van az életükben az, ami nekem hiányzik. (Soha nem tudhatom ugyanis, hogy milyen, számomra értékes tapasztalat elérhetetlen az általam irigyelt embertársam számára, vagy milyen lelki akadályokat képtelen meglépni, mert nincs meg hozzá a megfelelő tudatossága, amiről úgy gondolom, hogy én azt már “kipipáltam” vagy legalábbis “úton vagyok a megértés felé”.)

Buddha azt mondta, hogy a boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság. Én ezt azzal egészíteném még ki, hogy ezen a boldogsághoz vezető úton mindenki máshol tart. Nincs két ember, aki a hosszú tapasztalati útnak pontosan ugyanazon helyzetében lenne. Az egyetlen közös nevező ezért az egyébként egyedül megtett személyes úton az, hogy a másik “helyzetét” szeretettel, elfogadással és megértéssel fogadom még akkor is(!), ha az ő döntése bennem kárt tesz vagy az életemre negatív hatással van. Sokan jóllehet úgy tartják, hogy gyorsabb eredményt lehet elérni azzal, ha szájba verem az ilyen embert (aki nekem kárt okoz), de ezzel csak azt bizonyítanám be, hogy képtelen vagyok önmagamban elfogadni a másik ember vanságának bizonyos szeletét. Ezzel meg nem lehet előre jutni, szerintem.

Szeretném leszögezni, hogy jómagam, I. (blogger) Józsi is a saját szintemen “nyomorgok”. Amiket leírok, az NEM az igazság, hanem a személyes tapasztalásaim és kutatásaim jelenlegikövetkeztetése. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy én bármit jobban tudok, mint ő. Pontosabban ugyanúgy nem tudok semmit, mint régen, csak most egy másik szinten.  Meglátásom szerint a legfőbb dolog azt megérteni és elfogadni, hogy az élet különböző területein nem egyszerre fejlődünk másokkal, így nagyon is elképzelhető, hogy míg a saját szakterületemen én vagyok A tekintély, egy másik területen még igencsak kevés saját tapasztalatot szereztem, így jobban járok, ha észosztás helyett hallgatózom és tanulok. (A blogolás pedig azért jó, mert itt szabadon leírhatom, amit éppen gondolok és ezzel nem kényszerítem rá senkire azt, hogy igazságként kezelje a véleményemet.)

“Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.” Honoré de Balzac

 Végezetül engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy idézetet Kurt Tepperwein: A szellemi törvények c. könyvéből.

Kurt Tepperwein: A Te Életutad!

Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton, és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló, mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy, és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
Ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon, menj azon az egyedülálló módon, amely csak a tiéd, de ne próbálj mielőbb célba érni. Mert nincsen cél. Maga az út a cél, a cél csak az út vége és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat, a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon, és ha készen állsz, engedd, hogy „belső mestered” vezessen.

Életed egyedülálló melódiáját eképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett. Az egész teremtés éretted van!

Érted. Érted? Nem vitatkozni, haragudni és neheztelni a másikra, hanem megköszönni, hogy a másik tükröt tart neked azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit nem tudsz önmagadban elfogadni.Csak ezzel tudod kilőni azt a poláris világot, mely a megosztottságot létrehozta. Igaz, ez is csak az én véleményem. Lehet, hogy a kalasnyikov a megoldás és a szöges baseball ütő… 

Forrás: Józsi bácsi gondolatai a világról 

A Monarch programozás ismét

A Monarch programozást több szervezet is használja titkos célokra. Ez a CIA MK-Ultra projektjének folytatása, amit emberek elméjének irányítására fejlesztettek ki és civileken és katonákon tesztelték. A módszerek döbbenetesen szadisztikusak (az egésznek a célja, hogy traumatizálja az áldozatot) és az eredmény horrorisztikus: egy totálisan irányított elméjű „szolga”, akit bármikor el lehet indítani bármilyen cselekmény elkövetésére, amit a kezelője parancsol. Miközben a tömegmédia hanyagolja ezt az ügyet, több mint 2 millió amerikai ment keresztül ennek a programnak a borzalmain.

 

A Monarch programozás egy elmeirányító technika, ami tartalmazza a Sátáni Rituális Kínzás (SRK) és Disszociatív Identitászavar (DI) (Többszörös Személyiségzavar (TS)) elemeit. Hasznosítja a pszichológia, idegtudomány és okkult rituálék kombinációját, hogy alszemélyisége(ke)t hozzon létre a szolgában, amelyet be tudnak „kapcsolni” és programozni a kezelők. A Monarch-szolgákat több szervezet is használja, amelyek összeköttetésben állnak a világi elittel, olyan területeken, mint a hadsereg, szexrabszolgaság és a szórakoztatóipar.

Ez a cikk betekint a Monarch elmeprogramozás eredetébe, annak néhány módszerébe és szimbolizmusába.
 

Eredetek

 
A történelem folyamán több beszámolót is feljegyeztek, melyek olyan rituálékat és praktikákat írnak le, amik az elmekontrollra emlékeztetnek. Az egyik legkorábbi ilyen referencia az okkultizmus elmemanipulációra való használatáról az Egyiptomi Halottaskönyvben található. Ez rituálék gyűjteménye, amit a mai titkos társaságok keményen tanulmányoznak, és amely kínzási és megfélemlítő metódusokat (hogy traumát okozzanak) ír le, valamint főzetek (drogok) használatát és varázsigék (hipnotizmus) használatát, aminek végeredménye a beavatott totális leigázása. Egyéb fekete mágiának, varázslásnak és démonikus megszállásnak (ahol az áldozatot egy külső erő animálja) tulajdonított esetek szintén a Monarch programozás elődei.

Mindazonáltal az elmeirányítás a 20. században vált tudománnyá a kifejezés modern értelmében, amikor is alanyok ezreit figyelték meg szisztematikusan, dokumentálták és kísérleteztek rajtuk. Az elmeirányítás egyik atyja Josef Mengele volt. Kezdetben azzal szerzett „hírnevet”, hogy ő volt az egyik SS-orvos, aki felügyelte az érkező rabok szelektálását, eldöntve, kit kell megölni, és kit kell kényszermunkára vinni. Leginkább mégis arról ismert, hogy szörnyű emberkísérleteket folytatott a koncentrációs táborlakókon, kiváltképp ikreken, gyerekeket beleértve, ami miatt Mengelét a „Halál Angyalának” nevezték.
Munkájának egy kevésbé emlegetett része emellett az elmeirányítás kutatása. Eredményeit a Szövetségesek (ti. a II világháború szövetségesei) elkobozták, és a mai napig titkosítottak. Mengele fedőneve Dr. Green volt. A II. világháború után az Operation Paperclip akció keretében őt és 5000 másik magas rangú nácit titokban Amerikába szállították, hogy ott a szemek elől elrejtve folytathassák az elmeirányítási és rakétafejlesztő kutatásaikat földalatti titkos bázisokon. Mengele volt a Monarch projektnek és a CIA MK Ultra nevű elmeirányító programjának főfejlesztője. Évente mintegy egy millió gyereket raboltak el az utcáról, és vasketrecekben tartották őket, hogy további elmeirányító kísérleteket folytathassanak rajtuk és tovább finomítsák az elmeirányító technikákat. Azok a gyerekek, akik túlélték a „tréninget”, a későbbiekben irányított elméjű szolgákká váltak, akiket ezernyi különféle munkára lehetett használni, a szexrabszolgaságtól a gyilkolásig. Néhány gyereket, akiket feláldozhatónak tartottak, lemészároltak kegyetlenül a többi gyerek szeme láttára, hogy ezzel is totális magadásra és behódolásra kényszerítsék őket.

Az MK Ultra project a korai 50-es évektől a késő 60-as évekig zajlott, amerikai és kanadai polgárokat használva tesztalanyként. A nyilvános bizonyítékok tanúsítják, hogy sokféle módszert használtak az egyének elmeállapotának manipulálására és az agyfunkciók megváltoztatására, beleértve drogok és egyéb kemikáliák titkos adagolását, érzékelésmegvonást, elkülönítést, szóbeli és szexuális bántalmazást.
A legközismertebb MK-ULTRA kísérletek LSD adagolását foglalták magukban mit sem sejtő emberi alanyokon, beleértve CIA alkalmazottakat, katonai személyzetet, orvosokat, egyéb kormányügynököket, prostituáltakat, mentálisan beteg pácienseket és köznapi embereket, hogy tanulmányozhassák reakcióikat.
Ugyanakkor itt nem áll meg az MK-ULTRA alkalmazási területe. Kegyetlen elektrosokkoló kísérleteket, fizikai és mentális kínzásokat és szexuális bántalmazást használtak szisztematikus módon sok alanyon, beleértve gyerekeket.



Fiatal MK-ULTRA alany képe (kislány 8-10 év között), 1961-ből. A képen a feljegyzés tartalmazza, hogy 6 hónapon át hatalmas LSD adagokat, elektrosokkot és érzékmegvonást alkalmaztak rajta, utána kitörölték az emlékezetét, és agya olyan, mint egy újszülötté, valamint a kísérletek MKULTRA kódnév alatt folytak.

Bár a projektek állítólagos célja az volt, hogy kínzási és vallatási módszereket fejlesszenek ki, amiket az ország ellenségein használnak, néhány történész kijelentette, hogy a project célja „Mandzsúriai Jelöltek” vagyis „ártatlan elkövetők” (akik nem emlékeznek tettükre) létrehozása, hogy sokféle tettet kövessenek el, mint például gyilkosságokat és egyéb titkos missziókat.

Az MK-ULTRA-t nyilvánosságra hozta több bizottság is, többek között a Rockefeller Bizottsági ülés 1975-ben. Bár azt állítják, hogy a CIA abbahagyta az ilyen kísérleteket a bizottsági ülések után, néhány leleplező azt állította, hogy a project egyszerűen átment „földalattiba”, és a Monarch Programozás lett az MK-ULTRA titkosított utódja.

Monarch Programozás

 
Bár soha senki nem ismerte el hivatalosan a Monarch programozás létét, prominens kutatók dokumentálták a szisztematikus traumaokozás használatát emberi alanyokon elmeirányítás céljából. Néhány túlélő elhivatott terapeuták segítségével képes volt “kiprogramozni” magát, hogy azután rögzítsék és feltárják megpróbáltatásaik iszonyatos részleteit.

A Monarch-szolgákat főleg szervezetek használják arra, hogy „balekokkal” hajtassanak végre műveleteket, akiket különleges feladatokra képeztek ki, és akik nem tesznek fel kérdéseket, nem emlékeznek tetteikre, és ha rajtakapják/felfedik őket, automatikusan öngyilkosságot követnek el. Ők a magas profilú gyilkosságok tökéletes bűnbakjai (pl. Sirhan Sirhan, Robert F Kennedy szenátor gyilkosa), a tökéletes jelöltek a prostitúcióhoz, szexrabszolgasághoz és a snuff pornográfiához. Ők ugyanakkor a tökéletes bábok előadóként a szórakoztatóipar számára is.
„Amit elmondhatok, az az, hogy hiszem, hogy mostanra a rituális kínzás programozás széles körben elterjedt, szisztematikus, nagyon jól szervezett magasan ezoterikus információ által, amely sehol sem publikált, nem volt semmilyen könyvben vagy talk-showban, hogy rátaláltunk ebben az országban (USA) és legalább egy külföldi országban.
Az emberek azt mondják: „Mi ennek a célja?” A legjobb tippem erre az, hogy ők (az elit) egy hadseregnyi „Mandzsúriai Jelöltet” akarnak, mentális robotok tízezreit, akik prostitúciót vállalnak, gyermekpornót csinálnak, drogokat fognak csempészni, részt vesznek nemzetközi fegyvercsempészetben, snuff filmeket fognak bevállalni, mindenféle nagyon jövedelmező dolgokat és végrehajtják a parancsokat (az elitét), hogy végülis a csúcson lévő megalomániások azt gondolják, hogy kreálnak egy Sátáni Rendet, ami a világot kormányozza.” / D. Corydon Hammond, Ph.D /

A Monarch-programozók intenzív traumát okoznak az alanyoknak elektrosokk, kínzás, szexuális zaklatás és elmejátszmák használatával, azért hogy arra kényszerítsék őket, hogy disszociáljanak a valóságtól – ez egy természetes válasz némely emberekben, amikor kibírhatatlan fájdalommal szembesülnek. Az alany disszociatív képessége egy főfeltétel, és nyilvánvalóan a leginkább olyan gyermekekben található meg, akik olyan családokból jönnek, ahol több generáció óta kínzás (bántalmazás, nemi erőszak stb.) folyik. A mentális disszociáció lehetővé teszi a kezelők számára, hogy leszakadt személyiségeket kreáljanak az alany pszichéjében, amelyeket azután akaratuk szerint tudnak programozni és bekapcsolni.

„A trauma alapú elmeirányítást úgy lehet megahtározni, mint szisztematikus tortúrát, ami leblokkolja az áldozat tudatos feldolgozó képességét (fájdalom, terror, drogok, illúziók, érzékmegvonás, érzéktúlstimulálás, oxigén-megvonás, hideg, forróság, körbeforgatás, agystimuláció és néha halálközeli élmények által), és azután szuggesztiót és/vagy klasszikus és operáns kondicionálást alkalmaznak (következetesen jól megalapozott viselkedésmódosító elvekkel) hogy beültessenek gondolatokat, irányelveket és észleléseket az elme tudattalan részébe, gyakran újonnan alakult trauma-kiváltotta személyiségekkel, amik arra kényszerítik az áldozatot, hogy úgy tegyen, érezzen, gondolkodjon vagy észleljen dolgokat, hogy azok a programozó céljainak megfeleljenek. A cél az, hogy az áldozat tudatosság nélkül kövessen irányelveket, ide értve olyan cselekedetek végrehajtását, amelyek nyilvánvalóan durván sértik az áldozat (Monarch-szolga) morális elveit, spirituális meggyőződését és szemben állnak akaratával.
Az elmeirányító programozás installációja az áldozat disszociatív képességére támaszkodik, amely lehetővé teszi új leszakadt személyiségek létrehozását, amelyek “megtartják” és „elrejtik” a programozást. A már disszociatív gyermekek a programozás elsőrangú „jelöltjei”.”
/Ellen P. Lacter, Ph.D., The Relationship Between Mind Control Programming and Ritual Abuse/

A Monarch elmekontrollt titokban használják különféle csoportok és szervezetek különböző célokra. Fritz Sprigmeier szerint ezek a csoportok „A Hálózat” néven ismertek és az Új Világrend gerincét alkotják.
 

A név eredete

 
A Monarch elmeirányítást a Királylepkéről (Monarch butterfly, ang.) nevezték el – egy rovarról, amely hernyóként kezdi életét (ki nem fejlődött lehetőséget reprezentálva) és a bábozódás (programozás) ideje után gyönyörű pillangóként (Monarch-szolga) születik újjá. Néhány karakterisztikai vonás, ami a Királylepkére jellemző, szintén alkalmazható az elmeprogramozásra.
Az egyik fő oka, hogy a Monarch programozást a Királylepkéről nevezték el, az az, hogy ez a lepke megtanulja, hogy hol született (a gyökereit), és átadja ezt a tudást genetikailag az utódjának (generációról generációra). Ez az egyik kulcsállat, amely elárulta a tudósoknak, hogy a tudás genetikailag átadható. A Monarch programozás Illuminati és náci célokra épül, hogy alkossanak egy Mesterfajt, részben genetika által. Ha a tudás genetikailag átadható (márpedig átadható), akkor fontos, hogy olyan szülőket találjanak, akik átadhatják a „megfelelő” tudást azoknak az áldozatoknak, akiket Monarch programozásra választottak ki.

Amikor egy ember elektrosokk kiváltotta traumán megy keresztül, bizonyított a „könnyűfejűség” érzése, mintha az ember lebegne vagy szálldosna mint egy pillangó. Van egy szimbolikus vonatkozása is az átalakulásnak vagy metamorfózisnak, ami ezzel a gyönyörű rovarral történik: hernyóból bábbá (alvás, inaktivitás), majd pillangóvá változik, mely visszatér eredetének pontjára. Ilyen a vándorlási minta, ami ezt a fajt különlegessé teszi.
 

Módszerek

 
Az áldozatot/túlélőt a programozó/kezelő szolgának nevezi, és viszonzásképpen a szolga őt „mesternek” vagy „istennek” véli. Körülbelül 75%-uk nő, mivel nagyobb a fájdalomtűrő képességük, és könnyebben disszociálnak, mint a férfiak. A Monarch programozók célja az alanyaik pszichéjének egységekre, többszörös és különálló alszemélyiségekre bontása, traumát használva a disszociáció okozásához.
A következőkben a kínzások formájának részleges listája olvasható:

1. Szexuális kínzás és tortúra
2. Dobozokba, ketrecekbe vagy koporsókba zárás, élve eltemetés (gyakran nyílással vagy cső használatával az oxigénhez jutásért)
3. Korlátozás kötelekkel, láncokkal, bilincsekkel stb.
4. Majdnem megfullasztás
5. Hideg és forróság szélsőségek, beleértve jeges vízbe merítés és égető vegyi anyagok használata
6. Megnyúzás (csak a bőr felsőbb rétegeit távolítják el, amennyiben élve akarják hagyni az áldozatot)
7. Körbeforgatás
8. Vakító fény
9. Elektrosokk
10. Sértő testnedvek és testi anyagok kényszerített megetetése, mint pl. vér, vizelet, széklet, hús stb.
11. Fájdalmas pozíciókban fejjel lefelé fellógatás/akasztás
12. Éhség/szomjúság
13. Alvásmegvonás
14 Nyomás súlyokkal és eszközökkel
15. Érzékelés-megvonás
16. Drogok illúziók, zavarok és emlékezetkiesés létrehozására, gyakran intravénásan, injekcióban adva
17. Mérgező vegyszerek etetése vagy intravénás beadása, beleértve kemoterápiás ágenseket is, hogy betegségeket vagy fájdalmakat idézzenek elő
18. Végtagok húzása vagy kificamítása
19. Kígyók, pókok, kukacok, patkányok és egyéb állatok alkalmazása, hogy növeljék az undort és félelmet
20. Halálközeli élmények kiváltása, főleg fullasztással vagy fojtogatással, azonnali újraélesztéssel
22. Kényszerítés kínzás végignézésére vagy végrehajtására, emberek és állatok kínzására és feláldozására/feláldozásának végignézésére, általában késekkel
23. Kényszerítés gyermekpornográfiában és prostitúcióban való részvételre
24. Megerőszakolás, hogy az áldozat állapotossá váljon; ezután a magzatot rituális felhasználásra abortálják, vagy a csecsemőt elveszik rituális feláldozásra vagy Monarch-szolgává tételre
25. Spirituális kínzás, hogy az áldozat azt higgye, hogy megszállták, zaklatják és belülről irányítják démonok és/vagy rossz szellemek
26. A zsidó-keresztény hitvilág és szolgálat megszentségtelenítése; felajánlás a Sátánnak vagy más istenségeknek
27. Kínzás és illúzió meggyőzni az áldozatokat arról, hogy Isten gonosz, mint például meggyőzni egy gyermeket arról, hogy Isten megerőszakolta őt
28. Műtétek végzése kínzás és kísérletek céljából, vagy olyan észlelések kiváltása, melyben az áldozat fizikai vagy spirituális bombákat vagy beültetéseket észlel
29. A család, barátok, szerettek, kedvencek stb. bántalmazása vagy bántalmazásukkal való fenyegetés, hogy engedelmességet erőszakoljanak ki
30. Illúzió és virtuális valóság használata, hogy összezavarják az áldozatot és hihetetlen körülményeket gyártsanak

A Monarch elmeirányító programozás alapja hogy különböző személyiségeket vagy személyiségrészeket lehetséges alkotni, amiket alternak neveznek, amelyek nem tudnak egymásról és amelyek elfoglalják a testet más-más időpontokban. Az amnézia-falak, amiket a traumák építenek fel, a titkosság védőpajzsát alkotják, ami megvédi a programozókat a lelepleződéstől és megakadályozza az alapszemélyiségeket (front alterek) - akik nagyrészt uralják a testet - abban, hogy megtudják, hogyan és mire használják az alterjeik Rendszerét. A titokpajzs lehetővé teszi a szektatagoknak, hogy más emberek körül éljenek és dolgozzanak és totálisan lenyomozhatatlanok maradjanak. Az alapszemélyiségek csodálatos keresztények lehetnek, míg a mélyebb alterek a lehető legrosszabb sátáni szörnyetegek lehetnek, amit csak el lehet képzelni – Dr. Jekyll/Mr. Hyde effekt. Nagy tétje van annak, hogy megőrizzék a titkait annak az ügynöki hivatalnak vagy okkult csoportnak, amely a szolgát irányítja. Az ilyen típusú programozás sikerességi aránya nagy, de amikor elbukik, a hibáktól halál által szabadulnak meg. Minden trauma és kínzás célt szolgál. A kísérletezések és kutatások nagy része azért folyt, hogy rájöjjenek, mit lehet, és mit nem lehet megtenni, elérni. Kimutatások készültek, hogy egy adott testsúllyal egy adott életkorban mennyi kínzást lehet elviselni anélkül, hogy a kínzott belehalna.

A kemény trauma miatt, amit elektrokonvulzív terápiával (elektrosokk), szexuális bántalmazással és egyéb módszerekkel érnek el, az elme az alapjától széthasad váltakozó, különböző személyiségekre. Korábban Többszörös Személyiségnek nevezték, ma Disszociatív Identitászavar a neve és a MONARCH programozás alapja. Az áldozat elméjének további kondicionálását hipnotizmussal, „double bind coercion” logikával (amikor egymásnak ellentmondó tényeket egyszerre kommunikálnak az ember felé, ezzel zavart, bénultságot okozva), fájdalom-öröm felcseréléssel, étel- ital- alvás- és érzékelésmegvonással, különféle drogokkal, amik megváltoztatják az agyfunkciókat fejlesztik tovább. A disszociációt így az alany traumatizálásával érik el, szisztematikus kínzást és szörnyűséges okkult rituálékat használva. Ha megtörténik a hasadás a személyiség eredeti magjában, akkor egy „belső világot” lehetséges kreálni, és az alszemélyiségeket be lehet programozni olyan eszközök használatával, mint a zene, filmek (különösképp Disney-produkciók) és tündérmesék. Ezek az audiovizuális segédletek tovább tökéletesítik a programozási folyamatot ábrákat, szimbólumokat, jelentéseket és koncepciókat felhasználva. A megalkotott alterek ezután indítószavakkal érhetők el vagy szimbólumokkal, amiket a programozó az alany pszichéjébe programozott. Néhányat a leggyakoribb belső képek közül az irányított elméjű szolgák a Kabbalista Élet Fájának (Sephiroth), fáknak, végtelenített hurkoknak, ókori szimbólumoknak vagy betűknek, pókhálóknak, tükröknek, megrepedt üvegnek, maszkoknak, váraknak, labirintusoknak, démonoknak, pillangóknak, homokóráknak, óráknak és robotoknak látnak. Ezeket a szimbólumokat gyakran beillesztik a populáris filmekbe és videókba, két fő okból: hogy érzéketlenné tegyék a társadalom legnagyobb részét ezek látványára, tudatalatti és neurolingvisztikus programozást használva, és hogy szándékosan felépítsék az alapprogramozáshoz szükséges specifikus indítókat és kulcsokat a rendkívül befolyásolható MONARCH-gyerekek számára. Néhány film, amit a Monarch-programozáshoz használnak: Óz, A csodák csodája, Alice Csodaországban, Pinocchio és Csipkerózsika.
Az Ózt a Monarch programozók a szolgáik programozására használják. A moziban lévő szimbólumok és jelentések indítókká válnak a szolga elméjében, könnyű hozzáférést lehetővé téve a szolga elméjéhez a kezelő által. A popkultúrában gyakran használnak némiképp burkolt utalásokat/hasonlatokat az Ózból és az Alice-ből, amik Monarch programozásra utalnak.

A szolga minden esetben egy bizonyos értelmezést kap a film történetéhez, hogy ezzel finomítsák tovább a programozást. Például, ha a szolga az Ózt nézi, megtanítják neki, hogy „valahol a szivárványon túl” van a „boldog hely”, ahová a disszociatív trauma szolgáknak menniük kell, hogy elmenekülhessenek a rájuk mért kibírhatatlan fájdalom elől. A film használatával a programozó arra bátorítja a szolgát, hogy „menjen túl a szivárványon”, vagyis disszociáljon, ezáltal hatékonyan elkülönítve az elméjét a testétől.

A hipnotista könnyebben hipnotizálhatja a gyereket, ha tudja hogyan kell ezt csinálni kis gyerekekkel. Az egyik hatásos módszer az, hogy azt mondja egy kisgyereknek, hogy „képzeld azt, hogy egy kedvenc TV-műsorodat nézed”. Ezért olyan fontosak a Disney-műsorok és más show-k a programozók számára. Ezek tökéletes hipnotikus eszközök arra, hogy a gyerek elméje a megfelelő irányba disszociáljon. A programozók szinte kezdettől fogva használtak filmeket, hogy megtanítsák a gyerekeknek a hipnotikus forgatókönyveket. Gyerekek esetében a hipnotikus folyamathoz szüksége van a filmekre a programozóknak.
Ha a hipnotista megengedi a gyereknek, hogy a gyerek a saját képi világát találja ki, akkor a hipnotikus hatások erősebbek lesznek. Ahelyett, hogy megmondaná a gyereknek egy kutya színét, inkább megkérdezi tőle, hogy milyen színű a kutya. Ekkor mutatják a filmeket és könyveket a gyerekeknek, hogy a megfelelő irányba kormányozhassák az elméjét. A legtöbb Disney-filmet felhasználják programozáshoz. Némelyik kifejezetten az elmeirányításra lett kifejlesztve.
Disney Miki egerének jelentős szerepe van a Monarch-programozás szimbolikájában. A populáris kultúrában a Miki egér füles fejfedő gyakran utal a Monarch programozásra, főleg ha egy szem hangsúlyozással jár együtt. Divat és sztárfotókon, videoklipekben lehet találkozni vele (Rihanna „Hard” klipjében pl., a fotókért pedig ld. a korábbi blogbejegyzéseimet).

 

A Monarch programozás szintjei

 

A Monarch programozás szintjei azonosítják a szolga „funkcióit” és az Elektroencefalográfia (EEG) agyhullámokról lettek elnevezve, amik összefüggésben állnak velük.

 

Agyhullámok típusai az EEG-ben

 
Az ALFA programozást tartják az általános vagy „szokásos” programozásnak. Jellemzője a rendkívül kifejezetten visszatartott memória, lényegesen megnövelt fizikai erő és látásélesség. Az alfa programozást úgy érik el, hogy felosztják az alany személyiségét, ami lényegében jobb-bal agyfélteke elkülönülést okoz, ami lehetővá teszi a jobb és bal programozási egységét, idegúti stimuláció által.
A BÉTA a szexuális programozás (szexuális szolgák). Ez a programozás eloszlat minden tanult morális meggyőződést és a primitív szexuális ösztönöket stimulálja, tiltások nélkül. Ezen a szinten jönnek elő a „Macska” alterek. Szexcica programozásként is ismert, és ez a legláthatóbb programozás, mivel némely női celebet, modellt, színésznőt és énekesnőt alávetették ennek a programozásnak. A populáris kultúrában a macskafélék szőrmintáival díszített öltözékek gyakran jelzik a szexcica programozást.
A DELTA a „gyilkos programozás” néven ismert és eredetileg különleges ügynökök és elit katonák (pl. Delta Force, First Earth Battalion, Mossad stb.) részére fejlesztették ki, titkos műveletekre. Az optimális adrenalin termelés és a kontrollált agresszió kézzelfogható. Az alanyokban nincs félelemérzet, és nagyon szisztematikusak megbízásaik kivitelezésében. Önpusztító vagy öngyilkossági instrukciókat berétegeznek a programozok ezen a szinten.THÉTA – ezt tartják a „telepatikus” programozásnak. A Vérvonalasoknak (azok az emberek, akik multigenerációs sátáni vérvonalú családokból származnak) nagyobb a hajlama a telepatikus képességekre, mint a nem-vérvonalasoknak. Nyilvánvaló korlátai miatt sokféle elektronikus és elmeirányító rendszert fejlesztettek ki és mutattak be, például bio-medikus emberi telemetria eszközöket (agyi beültetések), irányított energiájú lézerek, amik mikrohullámokat és/vagy elektromágnességet használnak. Állítólag ezeket együtt használják meglehetősen fejlett számítógépekkel és kifinomult műholdas követőrendszerekkel.
 

Következtetés

 
Nehéz objektívnek maradni, amikor a Monarch-szolgák által elszenvedett szörnyűségeket írjuk le. A rendkívüli kegyetlenség, a nemi erőszak, a mentális kínzás és a szadisztikus játszmák, amiket „elismert tudósok” és magas szintű hivatalnokok művelnek az áldozatokkal, bizonyítják a világ hatalmasainak/elitjének (Illuminati) igazán sötét oldalának létezését.
A kinyilatkoztatások/felfedések ellenére, a dokumentumok és leleplezők ellenére a társadalom legnagyobb része ignorálja, elutasítja vagy egészében kerüli ezt az ügyet. Több mint 2 millió amerikait programoztak trauma alapú elmekontrollal 1947 óta és a CIA nyíltan elismerte elmeirányító projektjeit 1970-ben. Az olyan filmek, mint A mandzsúriai jelölt egyenesen utaltak a tárgyra, még le is festve bizonyos technikákat, mint pl. az elektrosokk, az indítószavak használata és mikrochip beültetés. Számos közéleti figura, akiket a tv-ben látunk és filmeken, irányított elméjű szolgák. Híres emberek, mint Candy Jones, Celia Imrie és Sirhan Sirhan felfedték irányított elméjű szolgai/áldozati tapasztalataikat… az általános közönség mégis azt állítja, hogy ilyesmi „nem létezhet”.
A kutatások és pénzek, amiket a Monarch projektbe fektetnek, ugyanakkor nemcsak az irányított elméjű szolgákra alkalmazottak. Sok programozó technika, amiket ezekben a kísérletekben tökéletesítettek, a tömegekre is alkalmazva van a tömegmédia által. Fővonalbeli hírek, filmek, zenei videók, reklámok és tv-showk fogannak, a legfejlettebb adatokat felhasználva, amiket valaha is összeállítottak, hogy hassanak az emberek viselkedésére. Ezekből nagyon sok a Monarch programozásból ered.

Örök pörök Tánczos Gábor Hol a vér? Vérgyilkosság a bíró és az újságíró szemével

Újból előbukkan a már halottnak hitt „szörnyeteg", szörnyűlködik Szar(ka) Lajos a Hetek-ben. Ő persze a középkori babonának minősített vérvádra gondol, más meg (esetleg) az örök sakterre, aki - túlélve az ezredéveket - felbukkan a "felvilágosult" huszonegyedik században, hogy egy - egy ártatlan gyermek testéből kifolyassa a gojok véradóját.

E cikkben nem Tánczos Gábor ártatlanságát kutatom. A kérdés az, hogy Heffenträger Zsófika miért halt meg és hogyan? Az elkövető motívumát és az elkövetés módját kutatom, hogy válaszolhassak arra: felmerült e a vallásszertartási gyilkosság alapos gyanúja? Válaszom az, hogy nem merült fel, mert ahogy ezt az ügyet kezelték nem is merülhetett fel. Ez az írás e gyanús ügy elbarmolásáról szól.

A vérgyilkosság kósza ötlete persze felmerült, több helyen is. Ahogy látom a közös forrás a Magyar Jelenben két részben közzétett írás, a hatvannégy vármegyés Toroczkai László írása: "Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet"címmel.lásd első rész, második rész.

A Szerző a második rész "Hol a vér?" c. fejezetében hivatkozgat ugyan ilyen - olyan dokumentumokra, de ami a vért illeti, csak a következő megállapítást találjuk: "... A lapunknak nyilatkozó 'összes érintett' és maguk a szakértői vélemények, bírósági dokumentumok: is azt tartalmazzák, hogy a gyilkosság helyszínén nem volt vér! Mindössze az áldozat nyakán és közvetlen közelében volt egy vékony vércsík, de a lakásban sehol sem találták nyomát. 'Több liter' vér egyszerűen hiányzik!" Hogy honnan vette ezt Toroczkai? Hát kapta, a légből! [Egy érdekes megállapítását viszont említeni kell. A szerző szerint "... Effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!" Hát ez bizony furcsa véletlen egybeesés, nemde?

Az üggyel, a hatóságokon kivűl, többen foglalkoztak. Köztük fogadott és fogadatlan prókátorok, nyudíjas rendőrök, írók és más efélék. A következőkben velük foglalkoznék kissé, különös tekintettel a 'fogadottakra'. [Ehhez értek kissé, mivel jómagam cca. ötven éve űzöm a fogadott prókátor mesterséget.]

Az első védő(k) kirendelés alapján járt(ak) el. Az első fogadott védő Dr. Tóth László a [Vas Megyei Ügyvédi Kamara elnöke] volt, akit még a nyomozás során (!) bíztak meg. Az ügyről nem írt könyvet. Személyesen nem ismerem. [Csak telefonon beszéltem vele a napokban pár szót.] Igy nem tudom jellemezni. A második védő Dr. Somos Zoltán "Tánczos, az utolsó szó jogán" c. könyvében olvastam,  Tánczosné jellemzését erről az ügyvédről "amikor fiamat elmemegfigyelésre vitték ... hatalmaztuk meg Piedonét ... persze csak én hívom annak. Egy jóságos szakállas nagydarab ember... Mindent meg is tett gyermekem érdekében" [Id. mü. 54 old.] 

A második forrásmű, amely az ügyről szól Balaton Balázs "A Tánczos - dosszié" c. könyve. A szerzők több helyen hivatkoz nak egymásra. Ezért és másért én is idézni fogok mindkét műből.

Van még egy harmadik krónikás is: az általam személyesen ismert Geiger József nyugdíjas rendőrtiszt, akinek idevágó írásai a"Hajnali Krimiben" jelentek meg. Csakhogy a folytatá sokban közzétett írásokat azóta leszedték. Erről tájékoztattam Geiger Józsefet és arra kértem, küldje el kéziratainak fénymásolatait. Nem küldte.

E folytatás megírása előtt telefonon beszéltem a két ügyvéd kollegával és Geigerrel. Mindhármuktól azt kérdeztem, hogy az eljárás anyagában van e arra utaló adat, hogy vallásszertartási gyilkosság történt. Erre mindhárman nemmel válaszoltak. Ezzel akár be is érhettem volna és eltekinthettem volna e II. rész megírásától; hogy mégsem tekintettem el, annak oka az a - számomra - gyanús homály és zűrzavarosság amely ezt az ügyet körüllengi, nem utolsó sorban azok jóvoltából, akik tisztázni igyekeztek, mi is történt valójában.

Az esetleges vérgyilkosság döntően fontos bizonyítékai: a helyszini szemléről készített jegyzőkönyv és az igazságü gyi boncjegyzőkönyv. Miután átrágtam magam Toroczkai, Dr. Somos és Balaton művein egy furcsaságot vettem észre: egyikben sincs egy sornyi (szószerinti) idézet sem az említett jegyzőkönyvekből. Hogy van ez? Hogy lehet ez? [Geiger cikkeit, mint említettem, nem állt módomban megismerni.]

Balaton írja [43. old.], hogy az íratismertetésre 1998. 09.24-én került sor. Dr. Tóth, ill. Tánczos ekkor 'elolvashatták' az iratokat. A szakmai kérdés innentől már nem az, hol a vér, hanem az: hol vannak a jegyzőkönyvek? A nyomozó ható ság ugyanis köteles másolatot kiadni a védő, ill. a gyanúsított által kért íratokról.

E hiteles másolatok kikérése - kiváltása körül valami nincs rendben! Lehet, hogy a nyomozati iratok összterjedelme 1800 oldal volt. Az említett jegyzőkönyvek terjedelme ennél jóval szerényebb lehetett. Kikérte őket Dr. Tóth László? Ha nem, miért nem? Ha igen, hol vannak, hogyan használták fel azokat az ügyvédek a "négymenetes" bírósági ügyszakban?

Ez részemről nem üres hepciáskodás.

Az ügyvédi praxisban gyakori esemény az ügyvédváltás. Ilyen azonban voltaképp nem történt. Balaton könyvében azt olvashatjuk [64 old.], hogy Dr. Somost Dr. Tóth mellé fogadták, nem a helyébe. Maga Tánczos is azt mondja Mégis, aki szüleim mellett végig kitartott mellettem, az Tóth László. Nem tudom, hogyan hálálom meg neki a kitartását. [71. old.]

Eddig világos, innen homályos a dolog. 

Dr. Somos írja [Id. mü 123 old.], hogy csak a megismételt eljárás fellebbezési szakában [a 'negyedik félidőben'] kapott megbízást. Panaszkodik, hogy milyen nehézkes egy 1800 oldalas nyomozati és 700 oldalas tárgyalási anyagot a Legfelsőbb Bíróság büntető irodájában 9 - 11 óra között áttanulmányozni és laponként 100 Ft. bélyeg lenyalása ellenében kiváltani. Könyvéből ugyan nem derül ki mennyi bélyeget nyalt le és mennyi másolatot hozott el. Számomra teljesen érthetetlen, mire céloz azzal, hogy problémás, ha a "védőtárs az ügyben már nem szerepel és az előzőekben már hozzájutott egy példányhoz?" [Id. mü. 35 old.] Dr. Somost azért sem értem, mert a védőtárs még szerepelt az ügyben. A lényeg, hogy a megbízás megszűnésekor, vagy társ-védő megbízása esetén a régi védőnek mindenét meg kell osztani az újjal, különös tekintettel az iratmásolatokra? Ez a tárgyalási ügyszakban keletkezett iratokra is vonatkozik annyiban, hogy a bíróság által beszerzett szakvéleményeket a védőnek is kézbesíteni kell. A tárgyalási jegyzőkönyvek másolatait pedig kérésére ki kell adni.

Ezért nem értem hát, miért kellett Dr. Somosnak (méregdrága) idejét a Legfelsőbb Bíróság büntető irodájában a többezer oldal olvasgatásával és bélyeg nyálazással fecsérelnie?

Ennekfolytán nem tudom, hogy Dr. Somos a védelmet milyen iratok birtokában látta el. Úgy tünik, irattára nem volt hézagmentes. A 246 oldalas könyvet illetően - ismétlem - feltünő, hogy egyetlen sornyi idézet sincs benne sem a nyomozati, sem a tárgyalási (jegyzőkönyvi) anyagból (!?). Ugyancsak feltünő, hogy védence ártatlanságának bizonygatásánál nagymértékben támaszkodik, ill. ismétlődően hivatkozik egy riportregényre, Balaton Balázs: "A Tánczos dosszié" c. könyvére, ill. Geiger József nyugdíjas rendőrtisztnek a "Hajnali Krimi" c. internetes portálon megjelent elemzése ire [lásd fent is]. Az egész ügyet egy futballmeccsként ábrázolja, képpel. Ezáltal totális képzavar keletkezik, nemcsak a képen, az egész könyvben. De, mivel nem irodalom kritikát írok, beérem ennyivel és áttérek a szakmai elemzésre.

Balaton a "vérkérdésben" mindössze a következőket írja "Ha átvágják valakinek a nyakát, több liter vér elfolyik, mire a szív megáll - legalábbis 'ezt mondták a szakértők'. A kanapén alig pár deci vér volt. Arról nem is beszélek: a szakértők szerint a verőerek átvágása után 50-60 centire spriccel a vér." [62. old.] Ebből már csak azt nem tudom: ki mondta, hol mondta, mikor mondta, hogy mondta. A többi teljesen világos... Ebbe mindenestre bele magyarázhatnám, hogy több liter vér hiányzik, de nem magyarázom bele.

Dr. Somos könyve szerint Tánczos első elítéltetése után a fellebbezési szakban eljáró legfelsőbb bírósági tanácsot "... is leginkább a vér foglalkoztatta,. Úgy gondolom, nem véletlenül, hiszen ilyenfajta brutális gyilkosság elkövetése vérszennyeződés keletkezé se nélkül egyszerüen elképzelhetetlen." [127.old.] Eztán egy mondat, amely akár idézet is lehet a Dr. Domokos Jenő (legfelsőbb birósági tanácselnök) által fogalmazott határozatból, amellyel hatályon kivűl helyezték az elsőfokú ítéletet. "Nem tisztázta megnyugtató módon a megyei bíróság, annak ellenére hogy több orvosszakértői vélemény és vallomás is rendelkezésre állt, mi az oka annak, hogy nem volt nagyobb kiterjedésü vér a lakásban, annak padlózatán, miért csak a gyermek feje alatti részen találtak vérszennyeződést a kanapén." [129. old.] Lám itt is felmerül a "vérhiány" problémája. Mit lehet ebbe bele magyarázni? Semmit, az igazságügyi boncjegyzőkönyv nélkül!

[Már csak hab a tortán, hogy a rendőrség jóvoltából a hozzátartozóknak módjuk nyílott a kanapé huzatából a vérrel szennyezett részt kivágni és megsemmisíteni...]

Szerzőnknek a szerzés közben mégis beugrik valami és így méltatlankodik. "Az, hogy a XXI. században egyboncjegyzőkönyv birtokában (?) még azon lehet vitatkozni, hogy egy mély, fültől fülig ejtett vágás során egy nyaktájékon átmetszett ér artéria, vagy visszér; nagy ér, vagy kisebb verő-és visszér, több mint megdöbbentő." [131. old.]

A szóbanforgó bűnesetkor a jelenleg is érvényes 34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendeletet kellett alkalmaznirendkívüli halál esetén. A hatósági és az igazságügyi orvosi boncolásról 12. §  rendelkezik. Ha pedig a boncolás során bűncselekmény gyanúja merül fel, a 13 § szerint, be kell vonni a nyomozó hatóságot és a boncolást a hatóság felügyelete alatt kell folytatni. Azt azonban, hogy miként kell boncolni, ill. a boncolásnál észlet jelenségeket hogyan kell megítélni, már nem a rendőrség dolga. Erre nézve az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 1979 évi 6. számúmódszertani levele tartalmaz útbaigazítást. Eszerint "... Az élet és testi épség elleni,  bűncselekmények ún. „helyszínes cselekmények", ezért e bűncselekmények esetében a helyszínen kell a szemlét lefolytató hatósági szakemberek és az orvosszakértők közös munkájának megkezdődnie. Csak így érhető el, hogy az igazságügyi orvostani és a kriminalisztikai szempontból fontos leletek felismerhetők, rögzíthetők, a cselekmény rekonstruálásának folyamataiba beilleszthetők legyenek." Ehhez képest, ha tényleg megtörtént, amiről Balaton Balázs beszámol:" Megválaszolatlan kérdések sora. Ezek közé tartozik az is: a gyilkosság éjszakáján miért várakoztatták az igazságügyi orvos-szakértőt három órán keresztül a lépcsőházban, miközben a rendőrök a lakásban „dolgoztak”? Miért nem engedték, hogy megállapítsa a halál pontos beálltát? Mire kellett a három óra? [2.old] Mondom, ha így történt, rendőri fejeknek kellett  volna hullani az előléptetések, kinevezések, jutalmak helyett, amelyekben a rendőr - rohadékok része sültek.

Ami a "vérkérdéseket" illeti: "Fel kell kutatnia az orvosszakértőnek (!) a holttesten és a környezetében található biológiai és más szennyeződéseket, továbbá mindazokat a nyomokat, amelyek a haláleset tisztázásához szükségesek és arra jellemzőek lehetnek, származzanak akár a holttestből, akár az elkövetőtől vagy más személytől (pl.. a vérnyomokmennyiségének felbecsülése, a vérnyomok „lefutási" irányának, alakjának, a testen, továbbá a ruházaton, a cipőkön - a cipőtalpakon is -, valamint a környezetben való eloszlásának megállapítása; a friss és beszáradt vérlefutások; vérnyomok, esetleg keveredésük rögzítése; a kezeken levő vérfröccsenési, ... stb.. nyomok feltalálása." Ez tehát nem a fakabát dolga - joga!

További előírás, hogy "A testüreg megnyitása után az ott talált folyadékgyülem minőségét, menynyiségét, valamint az egyéb rendellenességeket meg kell vizsgálni. A kóros folyadékgyülem eltávolítását lövetően a testüreg minden egyes szerve előbb összefüggéseiben, majd „külsőleg", illetve „belsőleg" tekintendő meg. Mellőzhetetlen minden szerv leírásánál a termet, alak, összeállás, szín, bennél, áttűnőség stb.. megfigyelése..." Ez azért "érdekes", mert ha az áldozatot kivérez tették, azaz megsakterolták; a külső bőrtakaró, az izomzat, az érrendszer és a zsigerek állapota ezt felismerhetővé teszi. Ha a testből hiányzó vér a test környezetében nem található fel, ebből az következik, hogy az ölés máshol történt [vagy a vért máshova vitték]. "A halottszemle a helyszíni szemle speciális formája, amelynek során a helyszín megfigyelése nélkülözhetetlen, a későbbi (szakértői) bizonyításhoz szükséges orvosi adatok, vizsgálati minták biztosítása és rögzítése pedig nem tűr halasztást, mert ezek egy része az idő múlásával megsemmisülne, elenyészne. Ilyen lehet például a  holttest kivérzett állapotának észlelése a boncolás során, amely a helyszínen talált vér hiányában arra utalhat, hogy a halál nem „a holttest feltalálása” helyén következett be."

További furcsaságokat tükröz a hírhedt bűnpör utóélete is.

Dr. Somos könyvében egy Tánczos Gáborral készített interjú is szerepel. "Perújításon is töri a fejét? Mindenképpen. Rögeszmémmé vált a több ezer oldalas nyomozati anyag megszerzése (?), mert az igazság az apróbetűs sorok között van elrajtve (?)." Ez a nagy nekifohászkodás fellelkesítette az ügyvédet is - akkor... "Hajrá Tánczos Gábor! Mint védő továbbra is a "kapu" előtt állok és várom a felém ívelő 'labdákat', támadásokat." [238. old.] A minapi telefonbeszélgetés során a kollega már azt hangsúlyozta, a maga részéről befejezettnek tekinti az ügyet. Voltaképp ugyanezt mondta Dr. Tóth László is.

Balaton Balázs, ha jól értem, miértekkel zár. "Miértekkel teli ez a könyv. Miért gyilkolták meg a kislányt? Miért hibáztak ennyit a rendőrök? Miért nem látták a tényeket a bírók? Miért lett a Tánczos-ügyből országos botránytörténet? Miért foglalkozott a fiúval ennyit a sajtó? Miért szerepelt havonta az újságok címlapján? Miért nem válaszol senki négy éve a feltett kérdésekre? Miért van ebben az ügyben ennyi titok? Miért nem tudhatjuk meg az igazságot? Miért van ennyi feltétel mód, ennyi következtetés, ennyi kitaláció? Miért nem lehetett rábizonyítani a gyilkosra a brutális tettét? Miért, miért, miért?" [128. old.]

* * *

Epilógus

Amint látják, hosszúra nyult Tánczos Gábor pere. Minden részvétem az övé, ha ártatlan, amit nem vonok kétségbe. De nem csupán erről, itt tulajdonképp nem is erről van szó, hanem az "ezeréves perről", vagyis arról: folytatódnak e napjainkban a vallásszertartási gyilkosságok? Tánczos Gábor, szülei, ügyvédei, krónikásai abbahagyhatják a küzdelmet, letehetik a lantot. De mi lesz a többi Zsófikával?

Erre senki sem tud válaszolni, különösen akkor, ha ennyi rendőr, bíró, író és ügyvéd "áldásos" közreműködése ellenére az 1998 április 1 napjától eltelt tizennégy esztendő óta sem sikerült megismernünk olyan okiratok tartalmát, amelyek nincsenek titokvédelem, ill. feloldhatatlan személyiségi jogi védelem alatt. Vagyis, Tóth és Somos urak, hol a boncjegyzőkönyv? Mit tartalmaz? Tudnunk kellene, illene ezt. Tudnunk azért, hogy megnyugodhassunk afelől, gyermekeinkre, unokáinkra, dédunokáinkra nem les a sakter. Így nem vagyunk nyugodtak. Emiatt önök is hibáztathatók.

Nem lehetünk nyugodtak, ha olyan ítéletek születhetnek mint Solymosi Eszter és Tánczos Gábor ügyében születtek.

Epilógus.És mi az eredmény?
A nemzet tudatában egymás mellé kerültek Eszterke és Zsófika! És most, béke poraikra? 

Óh nem, egyáltalán nem! De mi következhet még? Hát a tetemre hívás! Mikor? Biztosan! 
2012. 04. 28

Sz. Gy.

Megvárjátok , hogy a ti gyereketek kerüljön sorra , vagy megúsztatjátok a saktereket a folyóban ?????

Örökké szeretni fogunk benneteket , míg a nyakatokat el nem vágja valaki ! Akadjon meg a torkotokon a liba csont !! Egész Európában a keresztény kultusz jegyében zsidó , kazár gyerekeket áldozzanak, hogy ne csak a kazár kultusz terjedjen !!!! 

Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet I. 

rész teljes terjedelemben

Szerkesztőségünk névtelen levelet kapott, amelyben a levélíró egy kilenc évvel ezelőtt történt, az egész országot megrázó brutális gyilkossággal kapcsolatban hívja fel egy új eshetőségre a figyelmünket. Olvasónk szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben ülő Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak. A móri ügy után, amikor végleg kiderült, hogy a magyar rendőrség képes bárkit ártatlanul, koncepciós ítéletekkel börtönben tartani, már semmin sem lepődünk meg, ám azért ez a feltevés minket is megdöbbentett. Bár, a körmendi ügy így első hallásra is meglehetősen hasonlít az 1882-es tiszaeszlári perhez. Az úgynevezett vérvád szerint ugyanis egyes zsidó fundamentalista csoportok a zsidó húsvétkor, a Pészah idején keresztény gyermekeket gyilkolnak meg és rituális célokra használják fel a vérüket. Annak ellenére, hogy a vád – különösen így az ezredforduló táján – hihetetlennek tűnik, szerkesztőségünk mindenre kiterjedő nyomozásba kezdett, már csak azért is, mert az ismeretlen levélíró szerint már több újságnak is elküldte írását, ám mindezidáig senki sem merte a körmendi gyermekgyilkosságot ebből az irányból megközelíteni. Ahogy kutakodásunk során fokozatosan feltárult előttünk egy látszólag érthetetlen gyilkossági ügy, döbbenetes, iszonytató összefüggésekre bukkantunk.

1998 tavaszán az egész országot sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a munkájából. A gyilkos követte Zsófit, aki fél hat körül az iskolából tartott hazafelé a barátnőjével, s csak éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta. Először dulakodtak, a kislány védekezni próbált, de végül a túlerő, a felnőtt gyilkos ereje legyőzte a gyermek ellenállását. A lakásban volt egy számadó juhászt ábrázoló kerámia szobor, amit a gyilkos felkapott és azzal vágta fejbe áldozatát. Miután a kislány teste elernyedt, a tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett elő, s módszeresen – két felületi sérülést okozó próbavágás után – fültől fülig átvágta Zsófi torkát. A kislány még mozgott, halkan nyöszörgött, s ahogy levegőért kapkodott, habzott a vére. A metszés és az elkövetés módszere profi gyilkosra vall, akinek még ahhoz is volt lélekjelenléte, hogy borzalmas tette után a kezeit és a kést lemossa a lakás fürdőszobájában, majd észrevétlenül távozzon.

Amikor Zsófi édesapja, H. Ferenc este hazaérkezett, rosszat sejtett, hiszen az ajtó szokatlan módon nyitva volt. Gyermekét kitekert testhelyzetben, vérbe fagyva, holtan találta meg a lakásban. Egyik szeme még nyitva volt, a másik az ütlegeléstől feldagadva már örökre lecsukódott. Az édesapa teljesen összeomlott, ahogy a foglalkozását tekintve tanárnő édesanya is, aki a gyilkosság idején Zsófi testvérével Finnországban tartózkodott, ahová az osztályát kísérte el. Az ügy az egész országot sokkolta, Körmendet ellepték az újságírók. Senki sem értette, hogy a jó kedélyű, szorgalmas, segítőkész szőke kislánynak miért kellett meghalnia. Épeszű ember erre magyarázatot nem találhat, de a kéjgyilkosság is kizárható volt, mert annak, ahogy a szexuális indíttatásnak sem volt semmi jele. A lakásból semmi sem tűnt el, tehát a rablógyilkosság is kizárható volt. A rendőrség, az újságírók és a körmendiek sem találtak semmiféle indítékot a brutális kegyetlenségre.

A gyilkosság másnapján egy akkoriban 18 éves fiú, Tánczos Gábor ment be a körmendi Zsade bisztróba, ahol – mint akkoriban egész Körmenden és az országban is – természetesen a gyermekgyilkosság volt a téma. Innentől egy ideig átadjuk a szót Balaton Balázsnak, aki A Tánczos-dosszié címmel könyvet írt az egész történetről. Azt maguk az érintettek, Tánczos Gábor, a szülők és dr. Tóth László, Tánczos ügyvédje is elismerik, hogy az egész ügyet Balaton Balázs újságíró ismeri a legjobban, aki elsőként érkezett a gyilkosság helyszínére, végigülte a hosszú tárgyalásokat, személyesen találkozott és interjúkat készített az összes érintettel, Zsófi szüleitől kezdve Tánczos Gáboron át a rendőrökig, nyomozókig, ügyészekig. Balaton Balázsra és könyvére is visszatérünk még tényfeltáró írásunkban többször, annál is inkább, mert mi magunk is felkerestük az újságírót, aki akkoriban a Mai Nap című napilap munkatársa volt, jelenleg pedig a főváros II. kerületi önkormányzatának kommunikációs vezetője. Mindenekelőtt álljon itt a részlet Balaton Balázs könyvéből, amelyből kiderül, hogy pontosan hogyan keveredett bele a zárkózott fiatalember, Tánczos Gábor az ügybe, akit a legtöbben csupán egy olyan szerencsétlen bűnbaknak tartanak, akivel elvitették a balhét:

„A rendőrök még forró nyomon dolgoznak, amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismerőse, akivel korábban váltott már pár szót, köszönőviszonyban vannak. A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s abban a lépcsőházban lakik, ahol a gyilkosság történt. Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az ő kislányát ölték meg? Az eladónő megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja: ő a gyilkosság körüli időben a környéken volt, sőt bent volt a lépcsőházban, amikor éppen barátjához ment. A nő azt tanácsolja, mondja el a rendőröknek amit tud, lehet, hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan éldegélő, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme. Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak hozzá. Ő pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy hős! Most itt a nagy lehetőség - gondolta! Koronatanú lehetek egy gyilkosságban! Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért. Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó emberölés? A fiú meglát egy civil ruhás rendőrt, akit korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja: ott járt az előző napi gyilkosság helyszínén, s esetleg tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot, ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút. Gábor önként megy be késő délután a kapitányságra. Megvan az első tanú. Megkérik, működjön közre a gyilkos kézre kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott:

- Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcsőházból. Zaklatottnak tűnt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták, majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam befűzni a cipőm a harmadikon, nyöszörgő, hörgő hangot hallottam a Gyuriék alatti lakásból. A ház előtt elváltunk, hazamentem és csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban - szól Gábor első vallomása”.
Tánczos Gábor tehát önként jelentkezik a rendőrségnél tanúnak. Egyrészt, mert segíteni szeretne, másrészt pedig feltűnési vágy is hajtja a fiút, aki végre szeretne a figyelem középpontjába kerülni. Nos, oda is került, bár aligha úgy, mint ahogy szerette volna. Tánczos később már hezitál, mindenesetre az a szemtanúk és Sz. György vallomása alapján is bebizonyosodik, hogy valóban ott volt a házban a gyilkosság elkövetésének idején, ahogy az is, hogy Zsófi meggyilkolására és a nyomok eltüntetésére mindössze kb. 10 perce lett volna. Ezután pedig azonnal a kislány fölött lakó „üzlettársához” (valójában Amway termékeket forgalmazó házaló ügynökök voltak) Sz. Györgyhöz ment, aki semmiféle zaklatottságot nem vett észre rajta. Sőt, Sz. György szintén a lakásban tartózkodó gyermekei is tisztán emlékeztek, hogy Tánczos Gábor teljesen nyugodt volt, sőt még viccelődött is. Holott egy ilyen brutális gyilkosság után még egy bérgyilkosnak is gyorsabban verne a szíve, a ruhája pedig minden bizonnyal véres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki egy ilyen gyilkosság után még felugorjon a felette lévő lakásba az ismerőséhez egy kicsit csevegni. A 18 éves fiatalember nemhogy profi gyilkos nem volt, de a családtagjai és ismerősei elmondták, hogy - a szó szoros értelmében - még a légynek sem tudott ártani, és soha nem volt büntetve. Az erőszakot pedig végképp nem bírta, még a szülei sem adtak neki soha egy pofont sem, mert gyermekkora óta képtelen volt elviselni bármilyen fizikai agresszivitást. A rendőrség azonban, amely az első pillanattól kezdve döbbenetes hibákat vétett, néhány nap múlva hirtelen tanúból gyanúsítottá minősítette át Tánczos Gábort. A hatalmat sürgette az idő, ugyanis közeledtek a választások. Kuncze Gábor, akkori belügyminiszter siettette az ügy mielőbbi megoldását, s a rendőrség, a nyomozóhatóság a jelek szerint ennek igyekezett is megfelelni. Gyorsan kijelentették, hogy Tánczos a gyilkos, Kunczéék pedig rengeteg jutalmat, előléptetést osztottak ki, bár a választásokat azért mindennek ellenére elbukták. Utána már különösen kényelmetlen lett volna bevallani, hogy egy fiatalembert ártatlanul hurcoltak meg és börtönöztek be, így hát maradt minden úgy, ahogy volt. Pedig a rendőrség és az ügyészség kezében mind a mai napi lényegében csak azok a beismerő vallomások vannak, amelyekről mára bebizonyosodott, hogy veréssel, kényszerítéssel adták azokat az éppen gyengesége miatt már az első pofon után megtört Tánczos Gábor szájába, s amelyeket az 1998 óta börtönben ülő, jogerősen 13 év börtönbüntetésre ítélt fiú már többször visszavont. Tánczos egyébként valószínűleg már jövőre, 10 év letöltése után kiszabadulhat, ám ő ennek ellenére továbbra is köti az ebet a karóhoz, s ártatlannak vallja magát. Sőt, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szabadulása után külföldre költözik, mert itt már nem tud tovább élni, de előbb még szeretné megtalálni az igazi gyilkost. Ugyan, miért mondana ilyeneket? Most már lényegében úgyis mindegy neki, hiszen a gyilkosságért rá kiszabott büntetést már majdnem teljes egészében letöltötte, az élete romokban hever, és szellemileg, fizikailag a börtönben megrokkant. Balaton Balázs meggyőződése szerint mindenesetre Tánczos ártatlan, s ezt a könyvében is bizonyítja. A rendőrség és a bíróság munkájáról sommás véleménye van, amelyet így összegez: „A napvilágot látott tények már eddig is bizonyították: semmi valóságalapja nincs a vasi zsaruk kitalációjának. Egy ország előtt bolondot csináltak magukból, ám struccpolitikát folytatva elhitetik magukkal: kiváló szakemberek, akiknek sikerült elkapniuk egy gyilkost”.

Arról sem sokat lehetett hallani, hogy Tánczos Gábor beleegyezett a poligráfos vizsgálatba (a Zsanett megerőszakolásával vádolt rebiszesek például nem), azt el is végezték, s bebizonyosodott, hogy Tánczos Gábor nem hazudik, amikor azt állítja, hogy ártatlan. Balaton Balázs számos megmagyarázhatatlan rendőri mulasztásról, tudatos hibáról ír a könyvében, például a következőket jegyezte le: „Az elsők között a helyszínre érkező mentőorvosnő, dr. K. Katalin vallomása is érdekes. Elmondása szerint a lakás egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt később a rendőrök leírták. Sőt, emlékezete szerint a kislányon más ruha volt, mint ami a hivatalos papírokban szerepel. Az már csak hab a tortán: biztosan emlékszik, hogy a hatósági tanúk lábán nem volt nejlon zsák, pedig ez a későbbi nyombiztosítás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Ki és hogyan engedhette be a civileket a lakásba lábvédő nélkül? Ki és miért hazudik a kislány ruháját, feltalálási helyét illetően?”

És van még egy nagyon fontos kérdés Tánczos esetében: mi volt az indíték? Merthogy erre a kérdésre eddig senki sem tudott megnyugtató választ adni. Ha sem szexuális aberráció, sem rablás nem jöhet szóba, akkor miért ölhette meg valaki a mindenkivel kedves, jó kedélyű gyermeket? Tánczos esetében, sőt bármilyen más szóba jöhető gyanúsított esetében a mai napig képtelen volt a rendőrség egy elfogadható indítékot felmutatni. Az általunk megkérdezett körmendiek és Balaton Balázs is említést tett arról, hogy talán alvilági leszámolás, bosszú lehetett az indíték, s a bérgyilkos valójában a szomszéd lépcsőházban lakó helyi vállalkozó (a Zsade tulajdonosa) hasonló korú gyermekét szerette volna meggyilkolni, csak eltévesztette a házszámot. A másik lehetséges indok, amelyet Balaton Balázs vet fel végső elkeseredésében a könyvében, miután rájön, hogy Tánczos Gábor ártatlan, hogy esetleg a szülők keze van benne a gyilkosságban. Mind rendőrségi, mind magánjellegű nyomozásokból azonban kiderült, hogy mindkét feltevés nagyon távol áll az igazságtól, s teljességgel kizárható verziók, nem beszélve arról, hogy elképzelhetetlen, hogy egy édesapa ilyen módon végezne a saját kislányával. Tánczos családja és ártatlanságában hívők elkeseredésükben már szinte bárkit meggyanúsítottak volna, valójában azonban ezidáig mindenki csak sötétben tapogatózott. Ép ésszel felfogható magyarázat, vagyis indíték ugyanis nincs erre a brutálisan elkövetett gyilkosságra. Zsófi édesapja, H. Ferenc a következőket nyilatkozta arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek a szörnyű tettnek az indítéka: - Fogalmam sincs. Zsófi senkinek sem ártott, őt mindenki szerette. Mindig a közösség irányítója volt, énekórára, hittanra, népi táncra és vívóedzésre járt, kiváló tanuló volt. Ha megkérdi, akkor az iskolában is csak jót tudnak róla mondani – nyilatkozta az édesapa.

S itt következik az első igazán döbbenetes tény: a hozzánk eljuttatott névtelen levélben említett vérgyilkosság az egyetlen eddig felbukkant indíték, amelyet nyomozásunk alatt nemhogy megcáfolni, de inkább megerősíteni tudtunk.
Vizsgáljuk meg mindenekelőtt, hogy mit lehet tudni a zsidók által állítólag elkövetett rituális gyilkosságokról, vagyis a vérgyilkosságokról és a vérvádakról. Például azt, hogy egy antiszemitizmussal aligha vádolható izraeli történész professzor, Ariel Toaff nemrégiben könyvet jelentett meg Olaszországban, az Il Mulino kiadónál, Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címmel, amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok megtörténtek. Ariel Toaff ugyanis azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészahkor, közelebbről Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték. A könyv érdekessége, hogy a szerző Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita elfogultsággal, ő ugyanis a római főrabbi fia, s maga is nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértéséről pedig annyit, hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész professzoraként a középkori és reneszánsz történelem, s benne a zsidó vonatkozások kutatója. A vérgyilkosságokról, vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején megjelent, ám a szerző váratlanul leállíttatta a könyv forgalmazását, sőt a már kikerült példányokat is visszarendelte, s közölte, hogy átírja művét. Nemsokára kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s ennek, valamint az ellene indított gyűlöletkampánynak volt az eredménye, hogy a szerző végül visszavonta a saját könyvét. Mielőtt Toaff visszakozott, még a következőket válaszolta az őt támadó zsidó vezetőknek, rabbiknak: „Egy kis (zsidó) szélsőséges csoportra korlátozódtak ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis szélsőséges csoportok tevékenysége alapján. A gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást kerestek” - fogalmazott Ariel Toaff mielőtt a támadások hatására visszavonatta saját könyvét.

A leghíresebb magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány, Solymosi Eszter tűnt el nyomtalanul a helyi zsinagóga környékén a szabolcsi településen. A gyanú hamarosan a helyi zsidókra terelődött, akiknél éppen idegenből jött koldus zsidók tanyáztak. Eszter édesanyja feljelentést is tett a zsidók ellen, de a karhatalom először csak országos körözést adott ki. Később azonban a zsinagóga (zsidó) gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Esztert, akit korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába. A 16 éves Móric először vonakodott vallomást tenni, végül mindent részletesen előadott a nyomozóknak. Ennek alapján több zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszter nem baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány eltűnése után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal nő holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszter ruháit viselte. Az orvosszakértők azonban megállapították, hogy a kifogott nő 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a holttest eredetileg szőke (haját leborotválták), az eltűnt kislány pedig barna volt. Végül az édesanyja egyértelműen kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát egy idegen holttestet öltöztettek fel az „eltűnt” Solymosi Eszter ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi érdeklődést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó vádlottat felmentették. Az akkori helyzetet jól jellemzi, hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból. Később felröppent a hír, hogy a felmentő ítélet a zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több köztisztviselő számolt be vesztegetésekről.

Nos, mindezek ismeretében vegyük górcső alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetőségét azonnal kizárhatja az elkövetés időpontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!

Van még egy lehetőség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültől fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric – aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot – arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakértői jelentésekre. Ezek egyértelműen megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültől fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. Először ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürkőztek és mondhatni „szakszerűen”, fültől fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezőleg: a sejtés kezd bizonyossággá válni.

Nyomozásunk természetesen a rettenetes gyilkosság helyszínére is kiterjedt. Az általunk megkérdezett körmendiek közül azonban senki sem akadt, aki eddig hallott volna a zsidók által elkövetett vérgyilkosság lehetőségéről. Azzal kapcsolatban viszont egyetértés mutatkozott közöttük, hogy Tánczos Gábort gyenge idegzetű, ám ártalmatlan baleknak tartják, akivel a rendőrök és a bíróság elvitette a balhét. És, bár Körmenden nem akadtunk egyetlen olyan helyi lakos nyomára sem, aki bármit tudott vagy mert volna mondani a zsidó vérgyilkosság lehetőségéről, a világhálón találtunk egy nemrégiben keletkezett írást, amely megerősíti mindazt, amelyről a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levél értekezik. A Suttogó.hu internetes oldal fórumába Aakum néven írta be valaki a következőket:
„Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínről távozott sietve. Mivel ő volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rendőrség részéről, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rendőrök szálltak ki egy Farkas vezetéknevű (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rendőr vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban működő lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetből írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keserűségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rendőrség egyből bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.”

Természetesen a fenti sorok szerzőjével is felvettük a kapcsolatot, következő lapszámunkból kiderül, hogy mire jutottunk. Folytatjuk nyomozásunkat, s többek között nyakunkba vesszük az országot, hogy felkutassuk Zsófi szüleit, akik időközben Körmendről elköltöztek, a nyilvánosság elől teljesen eltűntek. Szintén felkutattuk a rejtélyes ügy legjobb ismerőjét, Balaton Balázs újságírót is, akit egyébként – az üggyel kapcsolatos nyomozásai miatt - 1999 májusában Budapest közelében egy rendőrautóból kiszálló férfiak agyba-főbe vertek, miután ráripakodtak, mondván: „Jó lenne, ha nyugton maradnál!” Balaton Balázs súlyos egészségkárosodást szenvedett, s természetesen feljelentette a támadóit, s mivel valószínűsíthetően rendőrökről volt szó, az ügyészségi nyomozóhivatal vette át az ügyet. Gondolom, olvasóink már meg sem lepődnek, ha eláruljuk, hogy ismeretlen elkövető címszóval még 1999 szeptemberében lezárták a nyomozást. A dolog érdekessége, hogy mindezek után Balaton Balázs személyes védelmét az izraeli kötődéseiről ismert In-Kal „security” nevű őrző-védő cég látta el.

A folytatásból kiderül az is, hogy valóban volt egy fekete hajú idegen, aki már jó ideje követte Zsófit a gyilkosság előtt. Sőt, a rendőrök kezdetben egy fekete hajú idegent kerestek olyannyira, hogy még a körmendi cigánytelepen is egész napos razziát tartottak. A meggyilkolt kislány pedig még halála után is szorongatott a kezében egy idegen felnőttől származó fekete hajszálat.

1. Kiegészítés:

Eötvös Károly, a tiszaeszlári perben vádlott zsidók védőügyvédje a könyvében említést tesz arról, hogy a vérvádról, vérgyilkosságokról van egy német leírás, amelyet az ügyben eljáró bírósághoz beküldtek, s a bíróság vizsgáló tagjai lehető figyelembevétel céljából az ügy irataihoz csatoltak. E leírás szerint így áll elő a vérvád alapját képező cselekmény:
„A pászkához, amit macesznak is neveznek, kóser liszt kell. Kóser szó a közhasználatban azt jelenti: tiszta. Az őrlésnél rabbinak vagy legalább egyházfinak kell jelen lenni, másként a liszt nem lehet kóser. A kóser lisztből a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó pászka. A rabbi megáldja a pászkát, héber nyelven imádkozik, s imáját így végzi, de már német nyelven: Íme ez a pászka vértől, vérből, vérben és vérhez. Vegyétek s nőjetek és tenyésszetek általa, hogy egészségesek, erősek és tiszták legyetek. Tartsátok meg a törvényt szigorúan.’
Erre minden jelenlevőnek pászkát ad, s ki-ki azt áhítattal eszi. A hatása az, hogy aki eszi, nemcsak bűntől, de betegségtől is mentes. A pászka elkészítésének módja se a zsidó szentírásban, se a talmudban nincs leírva, de a hagyomány tisztán őrzi. Tizenhárom zsidónak kell ott jelen lenni, kik nagy esküt tesznek a titoktartásra. Ártatlan keresztény szárított vérének porát keverik a lisztbe. Rendesen szűznek vérét szerzik meg. A vérből, amikor azt megszerzik, haza is visznek, s a küszöb körül vele a falat befecskendezik.”

2. Kiegészítés: 
Részlet Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c. művéből:

„Móric, kis idő múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga előpitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt tartott alája, amelyben a leány kiömlő vérét felfogta és azután ezekből egy nagyobb edénybe átöntötte. Mikor a leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejéből az előpitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári kereskedő, Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár, tiszaeszlári bérlő és Junger Adolf, tiszaeszlári földbirtokos, akik a hullát körülállották.”

Képek és szöveg:
A Magyar Jelen munkatársai

A cikk folytatása és az ügy megoldása a Július 12-én megjelenő Magyar Jelenben olvasható.

(Magyar Jelen)

A Magyar Jelen cikke egy döbbenetes esetről 2.rész
  

Vérgyilkosság, zsidók, titkok, 

döbbenet... (II. rész) 

Előző lapszámunkban tett ígéretünkhöz hűen folytatjuk a kilenc évvel ezelőtt történt rettenetes gyermekgyilkossággal kapcsolatos nyomozásunkat. Cikkünk igen nagy visszhangra talált, az olvasók önszorgalomból az interneten és fénymásolatban is  terjesztették, s az általunk azóta felkeresett családtagokhoz, szakértőkhöz, újságírókhoz már  érkezésünk előtt eljutott a cikk híre. Nincs kétségünk afelől, hogy azok asztalán is ott van már ez a tényfeltáró riport, akik az ügy szereplőiként tudják vagy sejtik, hogy valójában mi történt 1998. április 1-én Körmenden, s azóta a bírósági tárgyalások és rendőrségi nyomozások hátterében. Mindezek ismeretében különösen érdekes, hogy a fősodrú média és a hivatalos Magyarország mélyen hallgat a lapunk által felvetett új eshetőségről, holott a vezető; lapok, televíziók, rádiók kilenc éve folyamatosan foglalkoznak a máig megoldatlan körmendi gyermekgyilkossággal. Persze, álnaivitás lenne azt állítani, hogy meglepett minket ez a fogadtatás, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a zsidó szó hallatán szinte mindenhol azonnal halkabban kezdenek beszélni, s beindul valamiféle öncenzúra. Szerkesztőségünket azonban ez nem érdekelte, tőlünk zuluk, hottentották vagy éppen eszkimók is szóba kerülhettek volna a gyilkosság lehetséges elkövetőjeként, minket csupán egyetlen dolog vezérelt: az igazság kiderítése!

Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet... (II. rész)

Korábbi lapszámunkban ígértük, hogy felkeressük Balaton Balázst, akit a körmendi gyermekgyilkossági ügy legjobb ismerőjének tartanak. Sikerült is felkutatni, és jómagam egy budai kávézó teraszán találkoztam vele. Futólag ismertük egymást, mert évfolyamtársak voltunk az egyetemen, így - bár nem tudta, hogy konkrétan miért keresem - könnyen kötélnek állt. Tánczos-dosszié címmel könyvet is írt a témáról és Tánczos Gábor évekig húzódó kálváriájáról. Végigülte a tárgyalásokat, beszélt minden szereplővel és az elsők között érkezett a tett helyszínére. Balatoni Balázs azt mondta, hogy körülbelül két éve már nem foglalkozik annyira intenzíven az üggyel, Gábor úgyis hamarosan szabadul, mostanában nem is látogatta meg a börtönben, holott korábban rendszeresen bejárt hozzá. Amikor megb&üotta, hogy a zsidó vérgyilkosság lehetőségéről akarom kérdezni, akkor csak annyit mondott, hogy azt a bizonyos névtelen levelet annak idején ő; is megkapta, ahogy a legtöbb, az üggyel foglalkozó újságíró is, de senki sem akart ez irányban nyomozni. Annyiban maradtunk, hogy nem kívánja kommentálni ezt a teóriát. Persze, nincs ebben semmi meglepő;, hiszen az egykor a Mai Nap újságírójaként dolgozó Balaton Balázs időközben átkerült a mikrofon másik oldalára, s a II. kerületi önkormányzat sajtóreferense lett. Vannak ma még Magyarországon olyan témák, amelyekről ilyen állásban nem tanácsos nyilatkozni. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nevét felvállalva lényegében senki sem mer megszólalni ebben az ügyben, amennyiben zsidókról is szó esik. Azon már meg sem lepődtem tehát, hogy az általam szintén felkeresett, az ügyben érintett szakértő; a neve elhallgatását kérte tőlem, a segítségéért cserébe.
Megígértem neki, így betekinthettem több hivatalos szakvéleménybe, a bírósági aktákba, s levelezésekbe is.

Hol a vér?

Nos, akkor tényszerűen nézzük, hogy valójában milyen állítások szerepelnek a lapunk birtokába jutott bírósági dokumentációban megtalálható szakértői véleményekben, amelyeket a Magyar Jelennek nyilatkozó hivatalos személy is megerősített. Az alábbiakban szó szerinti idézeteket olvashatnak a dokumentumokból:
„Rögzítést nyert a halottszemle jegyzőkönyvben, hogy az elhalt sértetten lévő hosszúszárú farmernadrág begombolt, de a cipzár lecsúszott állapotban volt. A nadrág lehúzása közben a combok elülső; felületén, a felső; combok között, közvetlenül a nemi szerv alatt szabálytalan alakzatban egy hosszú hajszálnak látszó anyagmaradvány található, amely 40 cm hosszúságú, és az elhalt hajzatánál sötétebb színű. A bizottság a hajszálnak látszó anyagmaradványt eredetben rögzítette. 18. számú bűnjel”.
(A szerkesztőségünkhöz eljuttatott névtelen levélben azt írják, hogy a hajszál azért kerülhetett oda, mert a rituális, emberáldozat-jellegű; gyilkosságok előtt meg kell vizsgálni, hogy szűz-e az áldozat).

A Legfelsőbb Bíróság dokumentációjában ezzel a hajszállal kapcsolatban a következők állnak:
„A 1/3. kötet 401. és 409. oldalán elfekvő; szakértői vélemények szerint a gyermekkorú sértett combjáról eredetben rögzített 44 cm hosszúságú 75 mikron vastag kihullott vörös tónusú hajszál eredeti színe szürkésbarna. A vizsgálat megállapította, hogy a kérdéses hajszál színben és szerkezetben eltér Tánczos Gábor hajmintájától”

A halottszemle alkalmával pedig a  következőket rögzítették: "a holttest szabaddá tett, a bal kéz mutató és gyűrűs ujján, a körmön és az ujjbegyen szemmel alig észlelhető; elemi szálak voltak láthatók. A bizottság az elemi szálakat eltávolította és azokat üvegfiolában eredetben biztosította. (13. számú bűnjel)
A bizottság a bal kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot biztosított üvegfiolában. (16. számú bűnjel)
A szabaddá tett jobb kézről a hüvelykujjon és a kisujjon szabad szemmel alig észlelhető; elemi szálakat találtak. A bizottság azokat csipesszel eltávolította és üvegfiolában, eredetben biztosította. (18. számú bűnjel)
A jobb kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot biztosított ugyancsak üvegfiolában (21. számú bűnjel)"

Nos, ezeknek a kétségtelenül perdöntő; bűnjeleknek a vizsgálatakor megállapították, hogy azok nem Tánczos Gábortól származnak, s a fiú DNS-ét sem tudták kimutatni a gyilkosság helyszínén. Találtak viszont a lakásban idegen ujjlenyomatot, az ajtón pedig füllenyomatot, amelyek szintén nem a fiúé. De akkor kié? És kié a hosszú hajszál (vállig érő; hajat feltételez), ha nem Tánczosé? Az üggyel kapcsolatban az elmúlt években kevésszer esett szó arról a tényről, hogy a Zsófinál néhány évvel idősebb barátnője a rendőrségen tett vallomásában annak idején elmondta, hogy Zsófit a gyilkosság előtti napokban egy idegen férfi követte. Balaton Balázs még abban az időben találkozott Szilviával, a barátnővel, s szó szerint a következőket vetette papírra:
„Zsófi pár évvel idősebb barátnőjét is beviszik a rendőrségre. A lány megadja annak a fekete hajú, bajuszos férfinak a fantomképét, akiről pár nappal a gyilkosság előtt Zsófi azt állította: napok óta követi.
- Mikor mutatta meg Zsófi azt a férfit, aki követi?
- Nem emlékszem pontosan. Egy vagy két héttel halála előtt.
Iskola után lejött játszani. Bementünk a házuk melletti Spar áruházba. Azt hiszem csokit akart venni. Sétáltunk a diszkontban, amikor odahajolt hozzám és rámutatott egy férfira.
-„Ő követ már napok óta” - mondta.
- Odamentetek a férfihoz, megkérdezni, hogy mit akar?
- Nem. Mert ezt is Zsófi hóbortjai közé soroltam. Néha mondott olyat, amelyet nem kellett komolyan venni. Sokat viccelődött. Ezt is annak tartottam, de most már tudom: nem hülyéskedett.
- Miből gondolod? Zsófi megváltozott a halála előtti napokban. Félt. Észrevettük, hogy nem nevetgélt, jókedve és vidámsága eltűnt”

Amikor Tánczos Gábor önként jelentkezett tanúnak a rendőrségen, vallomásában azt mondta, hogy egy férfi rohant ki a lépcsőházból, amikor odaért.
Személyleírást is adott erről az idegen, minden jel szerint nem körmendi, sőt még csak nem is magyar férfiról. Tánczos Gábor „mediterrán külsejűnek” írta le a fekete hajú férfit. A rendőrök emiatt tartottak eredménytelen razziát a körmendi cigánytelepen, pedig mediterrán külső; alatt elsősorban nem az Indiából származó cigányokat szokták érteni, hanem a Földközi-tenger mellett élő; népeket: olaszokat, görögöket vagy éppen izraelieket. A rendőrség miután Tánczos Gábort letartóztatták, nem kereste tovább a mediterrán külsejű férfit, ahogy a bíróság sem foglalkozott ezzel, holott a védelem még azt a két munkást is tanúként be kívánta idéztetni, akik a gyilkosság idején, a lakóház oldalán lévő; állványzaton dolgoztak, és szintén láttak egy hasonló külsejű; férfit. Az egész ügy és a zsidó vérgyilkosság teóriája szempontjából is a legfontosabb kérdés: a vér!

A lapunknak nyilatkozó összes érintett és maguk a szakértői vélemények, bírósági dokumentumok: is azt tartalmazzák, hogy a gyilkosság helyszínén nem volt vér! Mindössze az áldozat nyakán és közvetlen közelében volt egy vékony vércsík, de a lakásban sehol sem találták nyomát. Több liter vér egyszerűen hiányzik!

Tánczos Gábor ruháján egyetlen csepp vért sem találtak. Pontosabban két cseppet igen, ezt mutogatták is akkoriban a nyomozók, aztán egy ideig mélyen hallgattak arról, hogy a szakértői vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy Tánczos igazat mondott, a két vércsepp ugyanis tőle származott, még egy korábbi konyhai balesetéből. A nekünk nyilatkozó szakértő, de az ítéleti tényállás szerint is a halál oka a nyak lágy részeinek átvágásából - mely verő;-  s visszereket is érintett - heveny külső; elvérzés!

Ebben az esetben azonban több liter vérnek kellett kifolynia! Az ügyben eljárt szakértők szerint a száj- és orrnyílás befogása a nyak átmetszése után sem fejeződött be.

A bonc jegyzőkönyv szerint tűszúrásnyi, gombostűfej nagyságú gócok voltak a kislány testén, amely fulladásos mechanizmusra utalnak. Ez esetben úgy az elkövetőnek, mint a környezetének vérrel kellett szennyeződnie. Az ítéleti tényállás és a vádirat szerint is Zsófi a kanapén hátrahajlott testtartásban, hátrabicsaklott fejjel szenvedte el az ölési cselekményt. A szakértők szerint ebben az esetben mindennek úsznia kellett volna a vérben! A nyomozók a lakásban úgynevezett luminolos eljárással vérnyomot kutattak, de nem találtak semmit!

Erről az eljárásról tudni kell, hogy egy vegyszert (luminolt) permeteznek szét a helyszínen, ebben az esetben a lakásban, s a luminol megfelelő; fényviszonyok között a szemmel láthatatlan, tehát a már felmosott, eltüntetett vért is kimutatja. Azonban ezzel az eljárással sem tudtak vért találni a lakásban! Több liter vér "nyomtalan" eltűnésére az általunk megkérdezett szakértő; (és a józan paraszti ész is) csak egyetlen magyarázatot tudott mondani: a kifolyó vért egy edényben felfogták. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a nyak el-metszése után a gyilkos továbbra is befogta áldozata száját és orrát. Nem szúrta meg, csak megvárta, amíg elvérzik.

Meglepően ismerősek a rendőri vezetők 

 Ahogy azt a korábbi lapszámunkban jeleztük, a Suttogó.hu hónlap fórumában talált hozzászólás szerzőjével is felvettük a kapcsolatot. Több levelet váltottunk vele. Kiderült, hogy az általa említett „BM dolgozó”, akitől a zsidó vérgyilkosságot 1998 második felében hallotta, egy barátjának az ismerőse volt. Bár, kérésünkre megpróbálta felkutatni, ám ez két hét alatt nem sikerült, pusztán á személyleírása és annak a budai utcának a neve van meg, ahol akkoriban lakott. így közvetlen interjú helyett megpróbáltuk ellenőrizni a hozzászólásban szereplő; részinformációkat, hiszen azokból lehet következtetni az egész írás valódiságára. Mindenekelőtt kiderítettük, hogy az áldozat, Zsófi édesapja valóban vadász. Azt ugyanakkor senki sem tudta megerősíteni, hogy „keserűségében megpróbált pár zsidót levadászni a környéken”, sőt az általunk megkérdezettek ezt kifejezetten cáfolták.

Az viszont igaz, hogy elköltözött a tett helyszínéről, de nem az „ország másik végébe”, csak az egyik Körmend környéki faluba. A Fórum hozzászólója a BM-es informátorra hivatkozva említést tesz arról, hogy volt az ügyben egy „Farkas vezetéknevű; zsidó rendőr”.

Rendkívül fontos kérdés a hozzászólás valódiságtartalma szempontjából, hogy ez igaz-e, hiszen ez az egyik konkrét információ. Nos, utánanéztünk, s a nekünk név nélkül nyilatkozó hatósági személy megerősítette, hogy valóban volt egy Farkas István nevű; szombathelyi rendőr az ügyben. Tánczos Gábor édesanyját is megkérdeztük, s ő; is emlékezett arra, hogy egy ilyen nevű rendőr nyomozott a gyilkossággal kapcsolatban, s nem is akármilyen beosztásban, hiszen Farkas István volt az, aki a nyomrögzítésért felelt, vagyis a nyomozás szempontjából leglényegesebb dologért. Farkas István rendőr alezredest egyébként szereti a baloldali-liberális hatalom, hiszen 2004-ben Lamperth Mónika belügyminiszter akkor tüntette ki Szent György Érdemjellel, amikor Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt dandártábornokból rendőr vezérőrnaggyá léptette elő.

Idén március 15-e alkalmából pedig Farkas Istvánt a Gyurcsány-kormány igazságügyi és rendészeti miniszterének javaslatára köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki. Azon kívül, hogy a nekünk nyilatkozó hatósági személy, külső; jegyei alapján elképzelhetőnek tartja, hogy Farkas István zsidó, erre természetesen bizonyítékot nem tudunk felmutatni. Mindenesetre, a nevet a legnépszerűbb internetes  keresőbe bepötyögve, az 1944.-ben Auschwitzban elhunyt Farkas István festőt kapjuk.

És ha már az ügyben érintett rendőröknél tartunk! Az egész körmendi gyilkosság legérdekesebb rendőrségi vonatkozása az a tény, hogy 1998-ban a Vas megyei rendőrfőkapitány az a Bene László volt, aki a 2006-os őszi rendőrterror idején, mint az egész rendőrséget irányító ORFK vezetője vált hírhedté. Bene László kiugró karrierjét Tánczos Gábor letartóztatásának köszönheti. A körmendi gyerekgyilkosság ugyanis közvetlenül az 1998-as választások előtt történt, abban az időszakban, amikor szinte naponta robbantott valahol a politikával is összefonódott maffia, így az akkori MSZP-SZDSZ-es kormánynak különösen kényelmetlen volt az egész országot felkavaró körmendi gyilkosság.

A közvélemény megnyugtatása érdekében még a választások előtt meg kellett találni a "gyilkost".

A vasi rendőrök igyekeztek is, és 1998. április 23-án letartóztatták az addig tanúként kezelt, segítségét önként felajánló Tánczos Gábort.

Bene Lászlót már másnap, azaz április 24-én megyei főkapitányból dandártábornokká lépteti elő; a köztársasági elnök, vagyis Göncz Árpád. Az akkori belügyminiszter, az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is azonnal a helyszínre siet, és pénzjutalmakat, kitüntetéseket kezd el osztogatni a nyomozásban résztvevő; rendőröknek, április 30-án pedig Bene Lászlóval közösen tartanak a média kiemelt érdeklődése mellett sajtótájékoztatót, amely során elmondják, hogy a vallomások és tárgyi bizonyítékok alapján alapos a gyanú Tánczos Gábor bűnösségére.

Sietni kellett, mert az országgyűlési választásokat 1998. május 10.-én tartották, s bármi áron kellettek az eredmények. Azóta bebizonyosodott, hogy a nyomozó hatóság kezében egyetlen - a fiú bűnösségét alátámasztó, a védelem által nem cáfolt - tárgyi bizonyíték sincs, Tánczos Gábor pedig visszavonta azokat az egymásnak is ellentmondó, indítékról nem szóló beismerő; vallomásokat, amelyeket - orvosi szakvélemény szerint igazoltan - tudatmódosító gyógyszerek (Xanax és Dormicum) hatása alatt, kényszerítéssel és veréssel passzíroztak ki belőle, a fiú továbbra is börtönben maradt, Bene László karrierje viszont azóta is meredeken fölfelé ível.

Az Orbán-kormány alatt ugyanakkor nem lépett előre a ranglétrán, s abban az időben a körmendi gyilkossággal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság egyszer új eljárásra kötelezte az első; fokon eljáró bíróságot, a Tánczos Gábor ártatlanságában bízók tehát joggal reménykedhettek. Hiába szavazott azonban még 1998-ban a fiú a Fideszre (a családtagjaitól tudjuk - a szerk.), az Orbán-kormány idején újra elítélték.

A 2002-es kormányváltást követően Bene László karrierje újra meglódult, 2002 júniusában a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának vezetője lett, s ugyanebben az évben kapott központi tiszt címet az MSZP-SZDSZ miniszterelnökétől, a D-209-es Medgyessy Pétertől.

Aztán 2006-ban Bene László már országos rendőrfőkapitányként jegyezte az őszi rendőrterrort, ám 2007-ben a rendőrség sorozatos botrányai után a közvélemény nyomására Gyurcsány Ferenc kénytelen volt Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánnyal együtt leváltani. Valami miatt azonban az MSZP-SZDSZ hatalom hálás szeretete övezi Bene Lászlót, ugyanis néhány héttel ezelőtt repült fel a hír, hogy a Gyurcsány Ferenc által frissen kinevezett, a 2006-os őszi események idején a rendőrséget védő; nyilatkozatairól elhíresült volt ombudsman, Takács Albert rendészeti miniszter szakállamtitkára a frissen kirúgott Bene László lehet. Ritka az az ember, aki fölfelé tud bukni. Az már csupán hab a tortán, hogy a körmendi lakásba, ahol Zsófit megölték, a gyilkosságot követően Marksz Attila határőr alezredes költözött be, aki nem engedélyezte, hogy a nyomozás után Tánczos Gábor részvételével rekonstruálják a gyilkosságot, így megakadályozva azt is, hogy esetleg a helyszínen derüljenek ki a kétségtelenül meglévő; ellentmondások.

Rendületlenül hisz a fia ártatlanságában Tánczos Gábor édesanyja. Közvetlen, kedves asszony.
Kutatom a tekintetét, szemeiből jóság árad.

Szabadkozik, amiért kendőben és Gábor régi melegítőnadrágjában, az utcán fogad. A házuk előtt találkozunk.

Az utca Körmenden a Batthyányiak kastélya mellett van, s egyenesen a híres történelmi család parkerdőjébe vezet. Az utolsó kis szegényes tömbházban laknak, amely mögött már az erdő kezdődik.
Itt vár rám Tánczos Gábor édesanyja. Nem invitál föl a lakásukba, attól tart, hogy lehallgatnának minket. A tekintetem alapján megbízhatónak talál, s rögtön felajánlja, hogy szólítsam Gyöngyinek. Az egyik kezében egy, az ügyről szóló szatyornyi újságcikket tart, a másik kezében a kutyája pórázát.
Kedves, játékos a magyar vizslára emlékeztető; eb. Mindig volt kutyájuk, Gábor is imádta őket.

Gábor megtört édesanyja

Tánczos Istvánné, - Gyöngyi -  a mai napig rendületlenül hisz a fia ártatlanságában, s az sem tántorította; el ahogy nemcsak Tánczos Gábor  egészsége, hanem az övé is megromlott az elmúlt kilenc év alatt. A szatyorban az újságcikkek mellett egy pirulákat tartalmazó dobozt is látok, szívgyógyszerek. A fia a börtönben epilepsziás lett, s cisztát fedeztek fel az agyában - állítólag a sok veréstől.
Gábor csecsemőkori, gyermekkori, majd a börtönben készült fényképeit mutogatja, s az egész ügyet két gyermek tragédiájának nevezi: az egyik tragédia Zsófié, a másik Gáboré. - Mindketten ártatlanok. Egyiküket bestiálisán megölték, a másiknak derékba törték az életét - mondja.
A zsidó rituális vérgyilkosság verziójáról ő; is hallott, nem sokkal a fia letartóztatása után - mint szinte minden érintett és szerkesztőségünk is megkapta az erről szóló névtelen levelet.
Az édesanya azonban nem akar erről beszélni, a fiát félti, aki „még mindig a kezükben van”.
A 80 éves édesapját is félti, magáért viszont nem aggódik. Nekem már csak egy dolog maradt az életemben: tisztára mosni a fiam becsületét, amelyet befeketítettek - mondja.

A jelek szerint van is mitől tartania, hiszen nemcsak Balaton Balázst verték össze 1999-ben, hanem szinte mindenkit megfenyegettek, bántalmaztak, aki Tánczos Gábor mellé állt az évek folyamán. Gyöngyit háromszor verték meg, a fiú nagyapját megtámadták, az országosan ismert és elismert dr. Lépold Józsefné igazságügyi írásszakértőt, aki Tánczos Gábor írása alapján lényegében ártatlannak minősítette a fiút, szintén összeverték.

De még az éjszakai életben dolgozó körmendi kidobót is meg tudták félemlíteni, mert a Tánczos mellett tanúskodó férfi egyszer csak közölte a bírósággal, hogy csak akkor hajlandó tanúvallomást tenni, ha állandó rendőri védelmet kap, mert ebben az ügyben nagyon sötét erők érdekeltek.

Órákig beszélgetünk a Batthyány család obeliszkjének tövében, az erdőben. Közben kutyájukat sétáltató, kerékpározó vagy gyermekeikkel játszó körmendiek mentek el mellettünk, többen köszöntek is Tánczos Gábor édesanyjának, de senki még csak nem is nézett csúnyán Gyöngyire. Sőt, két idősebb asszony meg is állt, s hosszasan bizonygatták nekem, hogy a fiú ártatlan. Egyikük megjegyezte, hogy az ő; gyerekeire is Tánczos Gábor vigyázott annak idején. Egyébként jellemző; a körmendiek hozzáállására, hogy Gábor édesanyja és nagyanyja azért maradhattak a lakásukban, mert senki sem ment el arra az árverésre, amelyet azért írtak ki, mert a rendkívül szegény család nem tudta kifizetni a többmilliós perköltséget, amelyet a 13 év fegyház mellett, mintegy mellékbüntetésként, szintén a fiú nyakába varrtak. Tánczos Istvánné - Gyöngyi - ezt is a szolidaritás jeleként értelmezte, már csak azért is, mert a Gábor tulajdonát képező; fél lakást potom kétmillió forintért árverezték volna el, ami szerinte igazán jutányos ár.

Visszatérve oknyomozó riportunk legmegdöbbentőbb felvetéséhez, a zsidó rituális gyilkosság lehetőségéhez, Körmenden járva több kérdés is felvetődött bennem. Felkerestem az igen elhanyagolt állapotban lévő; helyi zsidó temetőt, a ravatalozó épületéről fényképeket is készítettem, de a sírok között egyetlen hozzátartozót, vagy zsidó gondnokot sem láttam. Azt a tárgyilagosság kedvéért fontosnak tartom leszögezni, hogy minden fellelhető;, többek között zsidó történészektől származó tanulmány - mint az előző; számunkban hivatkozott Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) című; könyv - szerint a zsidóknak csak egy relatív kis részét kitevő; fundamentalista irányzat követhetett el ilyen borzalmas tetteket. De hol van manapság Vas megyében ilyen fundamentalista zsidó közösség? Az idézett internetes írás haszid zsidókat említ, akikről néha Magyarországon is hallani ugyan, de nem a nyugati megyékből

Szombathelyen például egészen a XIX. századig le sem telepedhettek a zsidók, s Vas megyében egészen a huszadik századig a legtöbb helyen nem is tudták megvetni a lábukat, kivéve a Batthyányiak birtokain, ahol befogadták őket.

Mivel Körmend a Batthyányiak központja volt, érthető, hogy a vidék egyik legkiemelkedőbb zsidó közössége éppen itt alakult ki. 1888-ban zsinagógát is építettek Körmend központjában, amelyet azonban 1945-ben a német és magyar katonák raktárnak használtak, majd visszavonulásukkor felgyújtottak. A helyén ma a háború alatt elhurcolt 384 körmendi zsidó lakosra emlékeztető; táblát találunk. A város szélén ma is megtalálható a zsidó temető; közepén a dávid-csillagos épülettel. Az tehát még érthető;, ha a megyébe érkező; zsidó látogatók mondjuk Körmendre utaznak először. Sőt, ha zsidók bosszújáról lenne szó, akkor is érthető; lenne Körmend, hiszen itt nem csak közel 400 zsidót hurcoltak el, de a zsinagógát is megsemmisítették. De miért pont Vas megye? A most következő; sorok elolvasása után kiderül, hogy a gyilkosság idején azonban megjelentek fundamentalista zsidók a megyében.

Amikor a Batthyány család egykori parkjának szélén Tánczos Gábor édesanyjától elköszöntem, s elindultam, önkéntelenül is visszanéztem. Mivel már mélyen a reflexeimbe ivódott, hogy ösztönösen ügyeljem a hátamat, észrevettem, hogy egy fehér autó kanyarodott ki utánam az utcából. Kb. száz méter után máris jobbra kell fordulni, s az utca végében ott magasodik a katolikus templom tornya.

A visszapillantó tükörben láttam, hogy ebbe a történelmi hangulatú kis utcába is utánam kanyarodott a kocsi. A templom főbejárata elé parkoltam le, majd keresztet vetettem és határozott léptekkel a templom elkerített udvarának jobb hátsó sarkában található emlékműhöz mentem. Az alkotás tulajdonképpen egy nagy fakereszt a megfeszített Jézussal, alatta a kőtömbön a felirat hirdeti, hogy „emlékezzünk Zsófikára”.

Mivel a templomot megkerülve a kegyhely mögött balra ki lehet látni az utcára, miközben az emlékművet fotóztam, a szemem sarkából észrevettem, hogy a fehér autó az utcában éppen megfordul, majd járó motorral, égve hagyott fényszórókkal megáll. Készítettem gyorsan egy fotót az autóról is, majd a templom udvarán átvágva visszatértem a kocsimhoz. Beültem a járművembe, s eszembe jutott, hogy fel kell hívnom az egyik munkatársamat, ezért pár percig telefonáltam. Éppen végeztem, amikor a hátam mögül egy férfi lépett az autómhoz és a letekert ablakon keresztül megszólított. Összerezzentem.
-Tudom, miért van itt. A Traubisoda körül kutakodjon - mondta az ismeretlen férfi, s bár még kérdezni akartam tőle, minden további beszélgetést elhárított, s éppen olyan gyorsan, ahogy érkezett, eltűnt.
Fel sem ocsúdhattam, csörgött a telefonom. Tánczos Gábor édesanyja hívott. Véletlenül nálam maradt a kulcscsomója abban a zacskóban, amelyben azok a dokumentációk voltak, amelyeket az üggyel kapcsolatban adott nekem. Még visszakanyarodtam Tánczosék utcájába, és Gyöngyi kezébe nyomtam a kulcsokat, majd erőt kívántam neki, ő; pedig azt, hogy Isten legyen velem. Bár sokszor jártam már életemben Körmenden, tele van a város barátokkal, ismerő;sökkel, de most úgy éreztem, hogy jobb, ha magam mögött hagyom a települést. A gyomromat szorító nyomasztó érzés valahol Veszprém környékén kezdett oldódni.

Íme, a haszid zsidók 

A „;jótanácsnak” megfelelően utánanéztem Salamon Berkowitznak.

Már, amikor először hallottam a nevét Körmenden, akkor tudtam, hogy ő; a botrányairól hírhedté vált Traubisoda-gyáros, aki rendkívül agresszív stílusáról és botrányos ügyeiről, pereiről vált hírhedté. Annak idején újságíróként eredménytelenül próbáltam tőlük egy interjút kicsikarni, amikor a Promontorbor Rt-vel pereskedett a Márka üdítőital jogtalan bitorlása miatt. Nos, nézzük akkor, hogy ki az a Traubi-gyáros Salamon Berkowitz? Az amerikai állampolgárságú, külsőségeiben is ultraortodox zsidó Salamon Berkowitz az úgynevezett rendszerváltozás idején települ Magyarországra, és itt rögtön privatizációs ügyekbe keveredett.



Hogy ne vádolhassanak elfogultsággal, kizárólag újságcikkekből, országos lapokból, közöttük a zsidó hírportálról, a Sófár.hu-ról idézek:

„Salamon Berkowitz privatizálta a '90-es évek elején a Badacsonyi Állami Gazdaság balatonvilágosi üzemét, amelyben jogszerűen csak 1994-ig gyárthatott  volna Traubisodát. Hiába vesztett már többször pert védjegybitorlás miatt, az amerikai üzletember érdekeltségei, 1994 után is folytatták az üdítőital gyártását. Salamon Berkowitz cégei használati, védjegy- és bitorlási perek indításával, sorozatos fellebbezésekkel késleltetik az ellenük indított eljárások lezárulását, miközben sok tíz millió forintos köz- és magántartozást halmoztak föl. Salamon Berkowitz emellett büntetőügyben is állt már bíróság előtt"

Egy másik cikkben a következőket írják:
„A támadások elkerülése végett már az írás elején jelzem, hogy egy Berkowitz által indított büntetőügyben egyik kollégámmal évek óta vádlottként járok a bíróságra. A bűnünk: írni merészeltünk arról, hogy Salamon Berkowitz a Magyarországon folytatott gazdasági tevékenysége kapcsán már állt büntetőbíróság előtt. Azzal pedig, hogy erről, valamint ennek eredményéről részletesen beszámoltunk, olyan különleges adatokat hoztunk nyilvánosságra, amivel az ügyészség szerint megsértettük Salamon Berkowitz személyiségi jogait. Szerintünk viszont az embereknek tudniuk kell, ki is Salamon Berkowitz.
Azt, hogyan keveredett ide a rendszerváltás körül, miként juthatott nagy összegű; állami hitelhez akkor, amikor más magyarországi vállalkozók többségének nem volt erre.

A közvéleménynek tudnia kell arról is, hogy milyen eszközökkel próbált embereket és vállalkozásaikat tönkretenni, hogyan használta fel az alulinformált, ostoba politikusokat és diplomatákat a közszerepléseihez, illetve, hogy miért felkészületlen és tehetetlen vele szemben az igazság kiderítésével már régóta nem bíbelődő „magyar igazságszolgáltatás”.

Salamon Berkowitz és ügyletei egy-két fajsúlytalan cikk után gyakorlatilag kikerültek a balliberális sajtó látóköréből, annak ellenére, hogy egyre több disznóság derült ki róla. Ezekről kizárólag a Napi Magyarország adott, illetve a Magyar Nemzet ad rendszeresen hírt.

Pedig Berkowitz időközben közszereplővé is vált: karácsony idején a hanukának tisztelegve menórát állított a Parlamentnél, ahol tájékozatlan (vagy éppen jól tájékozott - a szerk.) miniszterelnökökkel - 2002-ben Medgyessy Péterrel és Adrién Nastaséval -, MSZP-s miniszterekkel és politikusokkal mutatkozott együtt."

És íme egy szösszenet az ultraortodox zsidó „üzletember” stílusáról:
„Berkowitz megérkezéséig minden a törvényeknek megfelelően zajlott. A végrehajtó, természetesen rendőrök jelenlétében, tételszerűen felvette a leltárt, szabályszerűen zajlott az eljárás. A helyszínre érkező; tulajdonos (azaz Berkowitz - a szerk.) azonban az első; perctől kezdve vitatta az eljárás törvényességét. Azt mondta, ez az egész - mármint a foglalás - náci eljárás, és az ilyen náci módszerek felett már eljárt az idő;. Azután lenácizta a résztvevőket, vagyis minket is. A fia verekedni is akart, és miután legfeljebb csak szavakat tud magyarul, nagyon agresszíven ilyesmiket kiabált nekem: „leülsz,! nem szólsz”!
Tényleg csak a rendőrök határozottságán múlt, hogy nem lett verekedés. Berkowitz összegyűrte és összetépte a jegyzőkönyvet..."”

No, ennyit Salamon Berkowitzról, az üzletemberről, akinek viszont van egy másik tevékenységi köre is, erről így ír a Magyar Nemzet:

„A történet előzményeként az Ortodox Zsidó Világtanács és a Mechon Simon Szociális és Foglalkoztatási Alapítvány nevében közleményt adott ki Salamon Berkowitz (...), amelyben arról értesítette az érintetteket és a sajtó  munkatársait, hogy Nyírtasson, a Mózes-hitű ortodoxok székhelyén rituális fürdőt avatnak a közösség Szatmárból elszármazott tagjai.

A közlemény szerint a beruházás értéke meghaladja a harmincötmillió forintot, a vendéglátás költsége pedig több mint négyszázmillió forint.

Berkowitz azt írta: "a kanadai Québecben élő; nyírtassi haszid közösség Magyarországra költözik, s újra otthont teremt magának azon a helyen, ahol a XVIII. században több Mózes-hitü; letelepedett, létrehozva a szeretet és összefogás szigetét az akkor még parányi községben"

Berkowitz ötödik éve szervezi a haszid zsidók nyírtassi hazatérését, a tavalyi találkozójukról - amely során több ezer, hagyományos öltözetet viselő; ortodox zsidó özönlötte el a nyírségi községet - a következőket írja a Sófár.hu zsidó hírportál:

„Szemet szúrt, hogy egyetlen nőt sem láttam a tömegben, kizárólag 6-90 éves fiúkból és férfiakból álló közösség szürreális képe tárult elém."

Ugyanerről a találkozóról a következőket nyilatkozta a Magyar Nemzetnek tavaly egy nyírtassi helybéli férfi:
„- Isten az atyám, hogy nem vagyok antiszemita - méltatlankodott a zarándoklat második napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója -, de amit ezek az emberek művelnek itt, az túltesz mindenen. Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy húsz országból. Kellemes társaságra számítottunk, erre mi történik'? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez a természetes viselkedés náluk. Ha hiszi, ha nem - erősítette meg a családapa az elmondottakat-, nyílt ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak.

És még ők csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük: hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, őrző;-védő; csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés pénzért a faluellenében, miközben a mi nyugalomhoz való jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között részünkről legfontosabb az éberség: szeretjük a vendégeket, de ami sok, az sok.

Ez megy 2001 óta, és amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot, azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a zsidókat

Találtunk tehát Magyarországon a névtelen levélben is említett haszid zsidókat, Berkowitzék ugyanis ennek az irányzatnak a hívei.

A haszid irányzatról ezt írja a lexikon: „a legnagyobb súlyt az úgynevezett ’kávánára’, azaz a parancsolatok teljesítésének lelki aspektusára helyezik. Vallási révületeikben Istennel való misztikus egyesülésre törekednek, ami a haszidizmus kialakulásának korában éles ellenreakciókat váltott ki a mitnágdimok, vagyis a haszidizmust ellenzők körében. Mára a haszidizmus ortodox felekezetként küzd a zsidóságot veszélyeztető újítások ellen. Az irányzat tagjai betűhíven ragaszkodnak a vallás minden parancsolatához, fokozottan ügyelve a külsőségekre.

Rendszerint elkülönülve élnek, s féltve őrzik identitásukat minden külső hatástól"

Hogy Salamon Berkowitzék mennyire ragaszkodnak az ősi hagyományaikhoz és a Tóra betűjéhez még az üzleti életben is, nemcsak az bizonyítja, hogy gyárukban ugyancsak haszid zsidók dolgoznak, az üdítőitalaikat pedig héber nyelvű; pecséttel látják el, hanem az Index.hu 2004 novemberi tudósításából vett következő; idézet is:

„Berkowitz úr végre rátért a sajtótájékoztató egyik fő; témájára, a kóser traubi gyártásra. A kóser terméknek minden alkotóelemének kósernek kell lenni. Hogy mitől kóser valami, azt ne kérdezzük, azt a Tóra mondja meg, ősi törvény”

Foglaljuk össze hetekig tartó, mindenre kiterjedő; nyomozásunkat, megvizsgálva a hozzánk eljuttatott névtelen levélben és a Suttogó.hu oldal fórumában található hozzászólás legfőbb állításait:

1. A kilenc éve börtönben ülő; Tánczos Gábor bűnösségét ma már egyetlen, meg nem cáfolt bizonyíték sem támasztja alá.
2. A rendőrség és az ügyész szándékosan vagy véletlenül, hibák sorozatát vétette.
3. A névtelen levelekben szereplő;, leinformálható állítások valódiak.
4. A gyilkosságnak 9 év után sincs semmiféle indítéka. Egyetlen indítékot nem sikerült cáfolni (igaz, a rendőrség és az újságírók bár hallottak róla, nem vizsgálták),s az a zsidó rituális vérgyilkosság.
5. A kislány nyakát fültől fülig átvágták. A szakirodalom a saktermetszés alatt ezt érti.
6. Eltűnt a meggyilkolt kislány több liter vére, amelyre egyetlen magyarázat van: egy edényben felfogták, éppen úgy, hogy arról a zsidó vérgyilkosságokról szóló írások szólnak.
7. H. Zsófit éppen azon a napon ölték meg, amikor a tiszaeszlári Solymosi Esztert, vagyis április 1-én, akkor, amikor a leírások szerint a zsidó vérgyilkosságok történnek, vagyis a  zsidó húsvét, a Pészáh előtt.
8. Volt egy szombathelyi Farkas nevű; rendőr az ügyben, a megyei vezetőket pedig azóta a legmagasabb szintre emelte az MSZP-SZDSZ kormány.
9. Egy mediterrán külsejű;, idegen férfit láttak kirohanni a házból a gyilkosság idején.
10. A levélben említett haszid zsidók jelen vannak Magyarországon, legismertebb képviselőjük Salamon Berkowitz, aki bár büntető ügyben is állt már bíróság előtt, mégis együtt gyújtotta meg a hanuka-gyertyákat a parlament előtt az MSZP-SZDSZ kormány tagjaival. Kapcsolatrendszere tehát lényegesen kiterjedtebb, mint egy átlagemberé. A haszid zsidók a Tóra betűjéhez ragaszkodnak és a több ezer éves, legősibb zsidó rituálékhoz. Egyetlen kérdés maradt még, amelyre nem kaptunk választ:

Hogyan kerülhettek volna haszid zsidók akkoriban Vas megyébe?

Nos, ezzel kapcsolatban vérfagyasztó felfedezést tettünk: Salamon Berkowitzék éppen a körmendi gyilkosság idején, 1998-ban nyitották meg ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen! Azt most csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy Berkowitz egyik cége az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank érdekeltségébe tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztő; és Lakásberuházó Rt.-nek a legóvatosabb becslések szerint is kétszázmillió forintos kárt okozott azzal, hogy a szombathelyi üzem telephelyét 1998 óta érvényes szerződés nélkül bitorolja, miközben bérleti díjat nem fizet.

"Felszentelés" után?

Bár a fenti tényekkel nyilván nincs összefüggésben az, hogy a tiszaeszlári perben a vádlott zsidókat védő; -  Eötvös Károly könyvében szereplő - leírás szerint a zsidó rituális gyilkosság egyik célja, hogy az ártatlan (szeplőtelen szűz) keresztény vérét „hazaviszik és az új ház küszöbe körül vele a falat befecskendezik”, azt pusztán érdekességként jegyezzük meg, hogy a névtelen levélíró szerint új épület (amely lehet akár egy gyár, üzem is) „felszenteléséhez” kellett a vér.

Epilógus

Salamon Berkowitzék előszeretettel perelik be azokat a magyar újságírókat, akik a zavaros ügyeikről írni merészelnek.

Én azonban nemhogy nem félek ettől, hanem egyenesen bízom abban, hogy engem is beperelnek, mert akkor legalább van esélyünk arra, hogy a bíróság előtt is kiderüljön a máig feltáratlan igazság.
Azt csupán utóiratként jegyzem meg, hogy bár a hatalom mindent elkövetett, hogy Tánczos Gábor minél tovább börtönben maradjon, s kifogástalan magaviselete ellenére a büntetésének harmadolását is elutasították, az eddigi teljes felnőtt korát börtönben töltő; férfi 2008 januárjában minden bizonnyal kiszabadul.

Utána érdemes lesz figyelni, nehogy azt halljuk a hírekben, hogy Tánczos Gábor nem tudta feldolgozni a szabad életet, s öngyilkos lett.

Toroczkai László - Magyar Jelen