A tudomány morzsái

A tudomány morzsái

Ebola Európában?

Legendavadász | 2014-04-22 15:18:16

Az elmúlt hetekben rendszeresen olvashattunk az Ebola járvány újabb és újabb eseteiről a különböző hírportálokon. Természetesen most sem a pánikkeltés a cél, azonban a járványokra maga Jézus hívta fel a figyelmünket eljövetelének egyik jeleként, így fontos tudni róluk.

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.” – Máté 24:7

A rövidorrú repülőkutya

Forrás: shftplan.com

Az Egészségügyi Világszervezet munkatársai teljes erőbedobással próbálják megakadályozni az elmúlt néhány hétben egyre több helyen felbukkanó ebola járvány továbbterjedését, amit eddig hét afrikai országban azonosítottak, azonban erőfeszítéseik lehet, hogy nem jártak sikerrel.

Guineában, a veszélyes betegség egyik gócpontjában, az állami hatóságok szerint sikerült megfékezni a járvány terjedését, ugyanakkor a Reuters szerint a kormány „azt tervezte, hogy nem hozza nyilvánosságra a halálesetekre vonatkozó adatokat, a pánikkeltés elkerülése végett.”

Lehet, hogy ez nem sikerült.

Az egészségügyi hatóságok erőfeszítései ellenére elképzelhető, hogy a járvány Európára is átterjedt.

A hét afrikai országot sújtó Ebola fertőzések száma egyre gyorsabban emelkedik. Az egyik Guineában és Libériában tevékenykedő keresztény segélyszervezet szerint a fertőzések száma 24 óra alatt 15 százalékkal emelkedett. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az olaszországi Pisa partjaihoz érkező 40 illegális bevándorlón is az Ebola fertőzés tünetei jelentkeztek. A hatóságok karanténban tartják a magas láztól  és konjunktivisztől (kötőhártya vörös elszineződése) szenvedő betegeket. A WHO szerint az Ebolának ez a törzse teljesen új és bár nagyon hasonlít a Zairében azonosított törzshöz, a kettő nem egyezik és ezért az orvosok sok esetben hamis negatív eredményeket kapnak, akár heteken át.

A hamis negatív eredmények miatt olyanok is visszatérhettek családjaikhoz, akiket megfertőzött az Ebola vírus, hogy otthonukban gyógyuljanak fel az influenzának vagy esetenként ételmérgezésnek hitt betegségből, ezzel is tovább rontva a helyzetet. (forrás)

Az olasz hatóságok tagadják, hogy a betegség felütötte volna a fejét az országban, de alternatív hírportálok szerint ez az oka az egyik pisai kórház teljes lezárásának, ahol úgy gondolják, hogy 40 fertőzött beteget kezelnek.

Érdekes módon az olasz országos hírügynökségek által a járványról megjelentett cikkeit „nemzetbiztonsági okokra hivatkozva” törölték.

A Samaritan’s Purse keresztény segélyszervezet elmondta, hogy az Ebola vírus egyik veszélye a hosszú lappangási időben rejlik, mivel a fertőzöttek sok másik embert megfertőzhetnek, mire kiderült, hogy betegek.

A járvány valószínűleg egy vadásszal kezdődött, aki egy fertőzött repülőkutyától kaphatta el a betegséget. A betegség közvetlen kontaktus útján emberről emberre terjed. A megfertőződést követően akár 21 nap is eltelhet a tünetek jelentkezéséig, ami lehet magas láz, fejfájás és általános gyengeség. Ezen a ponton a beteg már fertőz.

Természetesen érthető, hogy a hatóságok óvatosak a fertőzésekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatalával a pánik elkerülése érdekében.

Forrás:http://idokjelei.hu/2014/04/ebola-europaban/

A parlagfű,mint csodaszer

Legendavadász | 2014-04-20 12:06:28

A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia, a hármaslevelű parlagfűé pedig: Ambrosia trifida. Azt mondják rájuk, hogy gaz, pedig ez nem igaz. Gaz, csak az emberek között van, mert van rendes ember, meg gazember.

Növények között nincsen gaz, csak haszonnövény és gyomnövény. A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az, a régi gyógynövény könyvek is leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert nagyon sok vitamint tartalmaznak a levelei és a virága, meg a pollenje is, kivétel nélkül. 

A múlt századelőn az előkelő szalonokban az ambrózia illat volt az úri, és az előkelő illat. Ez pedig a parlagfű, az ambrosia artemisifolia illata volt. Amikor a spanyolok és a portugálok felfedezték és kisajátították az Új Világot, azaz az Amerikai földrészt, akkor keresztényi szellemben kiirtották az őslakosokat (inkák, aztékok, toltékok, stb). Amikor az angolok is vérszemet kaptak, hogy nekik is kell az új világból, ők sem kímélték az őslakos indiánokat, és kíméletlenül öldösték azokat, szintén a keresztényi szellemiségre hivatkozva. A franciák is erős nemzetté váltak és látták, hogy lemaradnak az Új Világ elosztásánál, ezért ők is részt követeltek Amerikából, de nekik már csak néhány Közép Amerikai rész és Kanada jutott, de Kanadát megosztották egymás között az angolokkal.

Az angolokkal ellentétben a franciák nem öldösték ok nélkül az őslakosokat, ezért azok hálából egy csomó titkukat megosztották velük. Ilyen titok volt a parlagfű titka is. A parlagfű egy ősi, nagyon intelligens növény, sok tekintetben az embernél is intelligensebb. A parlagfűnek az a természetben a feladata, hogy megóvja a földet a kiszáradástól!!! Ahol parlagon van egy földdarab, ott elszaporodik, hogy megóvja, az adott föld területét. Ahogy megóvta, azután átadja a helyét más növényeknek, amelyek az így megóvott talajon már képesek voltak megmaradni és szaporodni. Olyan ez, mintha valaki nyerne a lottón 1 milliárdot és neki csak 100 millió kellene, és a maradék 900 milliót elosztaná a rászorulók között.

Valamennyi parlagfű képes erre az önzetlen cselekedetre! Vajon hány ember lenne képes erre? Ezért írtja a balga ember és irtatja sok balga hatóság kül és belhonban egyaránt? Ők ugyanis nem lennének képesek ilyen nemes cselekedetekre! A búzára, a búzából készült ételekre a lakosság 90 %-a, a szarvasmarha tejére és az ilyen tejjel készült tejtermékekre a lakosság 80 %-a allergiás és mégsem irtják ki sem a teheneket, sem a búzát a földeken. Ezt az érzékenységet nem allergiának hívják, hanem glutén és laktóz érzékenységnek! Ugye mekkora csúsztatás! Nagyon sokan allergiásak a pollenekre (ürömfű, repce, paréj, libatop, stb), s nemcsak a parlagfű pollenjeire, s mégis a parlagfű van kikiáltva fő ellenségnek!

Legalább annyi ember allergiás az állati szőrökre, különösen a kutya és macskaszőrökre és ezen állatok ürülékeire, mint a parlagfű pollenjeire, s mégsem irtatják ki hatóságilag sem a kutyákat, sem a macskákat, pedig más tekintetben, csak Budapesten az utcai megszáradt kutyagumik szállóporától évente 3-4 kisgyermek meg is vakul! 10 évvel ezelőtt két kisbusznyi allergiás gyermek lett kirándultatva Dobogókőre. A gyermekek allergiás betegek voltak, s Dobogókőn a parlagfűben játszottak, pedig akkor volt a virágzása, és senki sem prüszkölt, senki sem váladékozott tőle! Sokan szedtek csokorba parlagfüvet, hogy otthon büszkélkedjenek vele, hogy már nem allergiásak a parlagfűre. Ahogy a buszok beértek a Flórián tér közelébe, szegény gyermekek elkezdtek prüszkölni, köhögni. Vajon miért?

Azért mert az autók kipufogó gázai lemarták a pollenek védőburkát, amely védőburok alatt a polleneknek a bogáncsra hasonlító kis karmai vannak. Ezek a kis karmocskák irritálták a légutak nyálkahártyáit. Addig, amíg ép volt a védőburok, addig nem allergizáltak!!! Akkor most ki a hibás a parlagfű, amelynek a pollenje védőburokkal van ellátva, hogy ne sértse meg a légutak nyálkahártyáit, vagy a kipufogó gázok, amelyek lebontják (lemarják) a védőburkot? Nem az autókat kellene inkább irtani, vagy a városokból kitiltani? Vajon m iért erőltetik még a kőolajszármazékokból nyert hajtóanyagokkal üzemelő motorok gyártását, üzemeltetését, amikor van, vannak sokkal környezetkímélőbb, környezettisztább üzemanyagok, hajtóanyagok is? A válasz: a gyógyszeriparnak óriási üzlet az orvostudomány által gyógyíthatatlannak kikiáltott allergiás betegségek gyógyszeres kezelése!!!!!!!!!

Ma már a lakosság 30%-a allergiás, vagy asztmás, s ők biztos gyógyszerfogyasztók! Mellesleg a légutak nyálkahártyáit a tej és tejtermékek teszik védtelenné a magas kazein tartalmukkal (300-szor több a kazein a tehéntejben, mint az emberi tejben, s a kazeint az asztalosipar ragasztásra használja!!)! A tejet nem fogyasztók nem allergiásak a pollenekre, s így a parlagfű pollenjeire sem!!! A múlt évezred utolsó éveiben Fejér megyében egy több hektáros területet hagytak parlagon, szándékosan kutatásként, hogy mi lesz ezzel a földdarabbal a természet törvényei szerint. Első évben teljes területét beterítette a parlagfű (hogy honnan tudta meg, hogy ott van egy üres földdarab?).

A második évben már a parlagfű több, mint 50 %-ban visszaszorult és átadta a helyét más növénykultúráknak (megjelent a lóhere, a gyermekláncfű, az útilapu (bojtorján), a lósóska, fehér üröm, máriatövis, paréj, libatop, stb). A következő évben már 20 % alá esett vissza a parlagfű aránya az adott területen, pedig senki sem irtotta!!! Öt év elteltével pedig mindössze az eredeti terület 1-2 %-án volt csak parlagfű!!! Nem kell tehát irtani, visszafogja az önmagát is a szaporodásban, ha nincs megműveletlen terület, mert neki az a teremtéstől rendelt feladata, hogy megóvja a termőföldet a kiszáradástól, s teszi a „dolgát”!

Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni, régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat.” Csak a beteg tudja saját magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyógyít. Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott. De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy iparág −méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar −, amely a gyógyszerek eladásából él. Ha a gyógyszerek meggyógyítanának, nem csak szimptómákat szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges lenne, és senki nem venne többé gyógyszert. Mindenki előtt világos, hogy egészséges nép egyidejűleg „halott gyógyszeripart” jelentene.

Ehhez nézzünk meg néhány idézetet. „Az orvostudomány (beleértve a gyógyszeripart) közvetlenül a szívinfarktus és a rák után az emberiség legveszélyesebb kórokozója lett. Egy átlag német ma kb. ötször annyi gyógyszert fogyaszt, mint közvetlenül a második világháború előtt. Vajon ettől legalább ötször olyan e gészséges is? Természetesen nem. Ellenkezőleg: a német lakosság átlaga ma sokkal gyakrabban beteg, mint azelőtt... Hirtelen így lett egy olyan iparágból, amely azért keletkezett, hogy betegségeket gyógyítson, új betegségek kiindulópontja.” (Kurt Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag, 1976) Az emberi szervezet tökéletes. Még az önmaga iránt tanúsított barbár magatartás ellenére is az esetek többségében legalább 30-40 évig betegeskedés nélkül él. Az ember korábban nem érzett fájdalmakat, de egyszer csak számos betegség támadja meg. Azonnal a kórházhoz fordul segítségért, az orvos pedig, amikor felteszi neki a kérdést, honnan erednek ezek a kórok, azt feleli neki: „Mit akar Ön, hiszen ezek a korral járó betegségek.”

Szemüveget rendelnek a betegnek, eltávolítják salakanyagokkal, kövekkel, baktériumokkal telített szerveit, kioperálják daganatait, stb. Az okok pedig, melyek ehhez az állapothoz vezettek, senkit nem érdekelnek, beleértve magát a beteget is. Az emberek kifejlesztették a vegyi alapú gyógyszereket. A szervezetet azonban nem lehet becsapni. A szervezetnek csakis természetes eredetű gyógyszerekre van szüksége. Mi pedig tulajdonképpen egy tömegpusztító élelmiszer és gyógyszeripari korszak feltételei között élünk. Azt hiszem, az emberek többsége józan ésszel gondolkodva egyetért azzal, hogy nem az a járható út, hogy kiirtunk mindent körülöttünk, ami virágzik, pollent termel mindent ami élő. Az sem megoldás, hogy az allergiások szervezetét teletömjük kemikáliákkal, gyógyszerekkel, mert így olyan mellékhatások alakulhatnak ki, amelyek súlyosabb betegségeket idézhetnek elő, mint maga az alapbetegség.

Abból kell kiindulni, hogy miért van ma annyi beteg, így pollenallergia is. 60-80 évvel ezelőtt kevesebb ember volt és több pollent termelő növény, tehát egy emberre fajlagosan több pollen jutott, mint napjainkban, és mégsem volt ennyi allergiás, asztmás beteg. A virágporok nem veszedelmesek, hanem hasznosak (az egyik legértékesebb táplálékunk). Van, aki a lisztre érzékeny, és mégsem mondjuk, hogy veszedelmes a liszt. Korábban tisztább volt a környezetünk és az emberek is egészségesebben táplálkoztak, többet mozogtak, türelmesebbek voltak egymáshoz, nem zúdult rájuk annyi stressz, annyi elektroszmog, mint napjainkban. A táplálkozás is nagyon sokat jelent az immunrendszer erősítése szempontjából. A mai átlagember sietve, kapkodva eszik, akár otthon van, akár úgynevezett gyorsétkezdékben. Nem rágja meg jól az ételt, emellett egyoldalúan táplálkozik, az élelmiszeripar által gyártott különféle tartósítószereket, ízfokozókat, állományjavítókat, mesterséges színezékeket, „természet azonos” aromákat, emulgeáló-szereket, stb. tartalmazó, agyon sütött-főzött, hőkezelt ételeket fogyasztja.

Az ipari élelmiszerekben levő különböző vegyszerek annyira feldúsulnak az ilyen táplálékokat fogyasztó emberekben, hogy a szervezetük immunrendszerét teljesen leköti az ezen anyagok elleni küzdelem, s ha ilyenkor virágzik egy parlagfű, egy fűzfa, egy ürömféle, akkor annak az egyébként hasznos pollenjei már teljesen megzavarják a szervezetet (autoimmun reakciók). De nemcsak az ipari élelmiszer-előállítás során mérgeződik az étel, hanem a megtermelés során is, mivel többnyire ez is iparilag történik. Például az állatok, hogy minél előbb vágásérettek legyenek, különböző kémiai anabolitikus szereket kapnak, hogy minél előbb meg legyen − mozgás nélkül − az izomtömegük. Az ember az ilyen szereket a hússal együtt elfogyasztja, ezek a szerek egy idő után feldúsulnak, akkumulálódnak a szervezetben, ami aztán mérgezi a szervezetet, gyengíti az immunrendszert. Régen az állatok izomzata a mozgástól (legelő, rét) alakult ki, nem tartalmazott ilyen szereket. Az állatok tápláléka sem tartalmazott annyi káros anyagot, mint napjainkban.

Az iparszerűen tartott állatok, hogy ne kapjanak el egymástól különböző állatbetegségeket (száj és körömfájás, tüdővész, takonykór, streptococcus, fakultatíve patogén baktériumok stb.), állandóan, − tápba keverten − különböző gyógyszereket, antibiotikumokat kapnak, melyeknek maradványai szintén belekerülnek a húst fogyasztó ember szervezetébe. Ma már antibiotikumért nem a patikába kell menni, hozzájutunk a hús és a tejboltok termékeiből is. Az állatok táplálékának egy részét a közutak, szennyez ipari üzemek közvetlen közelében termelik meg. Az árokparti széna ma már még alomnak sem alkalmas, nemhogy tápláléknak. Benne van a kipufogógázok szennyeződése, az úton elrobogó járművek gumipora, fékbetét pora, kuplungbetét pora, stb. Az elektromos vezetékekkel körülvett nagyüzemi csirkék és pulykák mindegyike leukémiás! Beteg állatokat etetnek a húsevőkkel! Ez is bioterrorizmus!

A közutaktól számítottan 50-80 méteren belül termelt növények annyi koncentrált mérget tartalmaznak, hogy ha el is keverednek a többi, távolabb termelt növénnyel, akkor is mérgezik az állatok szervezetét, így a húsát, tejét, tojását is. Az ember közvetlenül is fogyaszt ilyen módon termelt élelmiszereket, amelyek szintén az immunrendszert gyengítik. A megoldás az lenne, hogy ha minden út mellett kb. 50 méter széles, minden gyár, légszennyező üzem mellett kb. 100 méter széles erdősávot telepítenének, ami felfogná a gépjárművek, gyárak által kibocsátott mérgeket és tisztítaná a levegőt. Be kellene indítani egy olyan mozgalmat, hogy „Erdősávot az utak, a gyárak mellé!”, a mindenféle betegséget (rákot is) gyógyító parlagfű irtása helyett.

A közönséges diesel motorok kipufogógázának koromszemcséit kiszűri az orrunk csillószőrzete. A legújabb „korszerű” HDI, TDI diesel motorok üzemanyagát olyan finomszemcsékké porlasztják szét, hogy azt már nem szűri ki a csillószőrzetünk, hanem belekerül a tüdőnkbe, ott lerakódik, megbetegíti azt. A különböző mesterséges illatanyagok (dezodorok, öblítők, WC szagtalanítók, légfrissítők, stb.) is feldúsulhatnak, de e nélkül is kiválthatnak allergiás reakciókat. Hasonló hatást vált ki a molyirtó naftalin is. A természetes életmód, a természetes ételek, a „kóser” dolgok adják meg a lehetőséget a túlélésre. Ha megszegünk egy törvényt úgy, hogy nem tudjuk, hogy amit tettünk az törvénysértő, megbüntetnek, ugyanis van egy szabály, miszerint a törvények nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól. A természet törvényeinek nem ismerése sem mentesít a felelősségre vonás alól. A felelősségre vonás betegség formájában jelentkezik!

A „kóser” étel vércsoport szerint fogyasztva védi az emberek egészségét és szaporodóképességét! Nemcsak a hús és húskészítmények, valamint a tej és tejtermékek fogyasztását kell kerülnie az allergiás, asztmás betegnek, hanem az egyéb gyorsan bomló fehérjefélék − gomba, tojás, stb. − fogyasztását is. Ez még a biohúsra is vonatkozik. A gombák esetében is hamar keletkeznek olyan fehérje méreganyagok (toxinok), amelyek akár halálosak is lehetnek. S hogy a hús ne büdösödjön, szebb színe legyen, iparilag salétrommal és egyéb olyan szerekkel kezelik, amelyek szintén mérgezést okoznak. Az utóbbi idők döghús-botrányairól, pestises, madár-influenzás, prionos húsairól már nem is szólok, mert ezek önmagukért beszélnek!

Mi természetgyógyászok holisztikus szemlélettel gyógyítunk, a test, a lélek, a szellem vizsgálatával és figyelembevételével, tehát nemcsak tüneti síkon kezelünk. Lelki dolgaink, lelki jelenségeink kivetülnek a fizikai-testi síkra is. A test a lélek temploma és a lélek megbetegítheti és meg is gyógyíthatja a testet. Minél inkább szeretettel közelítünk élő és élettelen környezetünk felé, ez a szeretet visszasugárzódik, visszatükröződik felénk, meggyógyulunk. Ha mosolygunk valakire, legtöbbször mosolyt is kapunk vissza! A mosoly nem kerül pénzbe! A homo sapiens nem arra teremtetett, hogy ölje egymást. Ha mi öljük a természetet, az is öl bennünket. Nem igaz, hogy nem előzhető meg a rák, az allergia, az asztma és nem gyógyítható meg teljesen a beteg. Nem a természetet kell kiirtani, hanem nekünk kell visszaidomulnunk a természethez.

Az evolúciós folyamatban az ember szervezete évezredek alatt alakult ki és mindig harmóniában volt a természettel. Az utóbbi 50 évben annyira eltávolodtunk a természettől, hogy ilyen gyorsan nem tud az emberi szervezet reagálni a változásokra, s diszharmónia alakul ki, megbetegszik. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, az embernek megvan a tudása, megvannak az eszközei, csak nem használja egyiket sem, vagy nem úgy használja, ahogy kellene. A természet körforgásá ban minden növénynek, állatnak megvan a szerepe. Ha ezt a körforgást megbolygatjuk, ennek előre be nem látható következményei lehetnek, felbomlik az ökológiai, biológiai egyensúly. Nem a parlagfüvet, nem a libatopot, nem a fűzfát, nem a lisztet adó búzát, stb. kell kiirtani, hanem helyes életmóddal, helyes táplálkozással kell erősíteni az immunrendszerünket, kerülni kell a káros geopatogén zónákat (vízér, Hartmann-háló), és akkor az sem árt meg, ha virágporfelhőben járunk.

Hazánkban sajnos úgy akarnak védekezni az allergia ellen is az illetékesek és mindenféle egyletek, hogy a parlagfű irtására szólítanak fel. A parlagfüvet csak vegyszerekkel tudnák véglegesen kiirtani, ha egyáltalán véghez lehetne ezt vinni. A parlagfű is a természet része és kipusztításával felborulna a természet rendje. A vegyszeres irtás több kárt okozna az embereknek és a természetnek, mint a parlagfű az embereknek. A parlagfű után aztán jönnének a többi allergének, az ürömfélék, a libatop, a nyírfák és még sorolhatnám a növényeket s végül nem volna körülöttünk természet, mert a kultúrnövényeket is irtani kellene, mert aki allergiás, az előbb-utóbb a kukorica, a búza, stb. pollenjeire is érzékennyé válna, s így lassan kipusztulna az emberiség is.

A fentiek ismeretében merül fel a kérdés, hogy akkor miért irtatják velünk a parlagfüvet? Ráadásul még büntetés kiszabását is kilátásba helyezik, ha nem irtjuk azt! Nekem erre is meg van a válaszom! Gondolhattam volna! network.hu parlagfű, mintegy csodaszer Ha irtani kell, akkor biztosan hasznos! A Földünk túlnépesedése már napjainkban is veszélyezteti a Föld valamennyi élőlényét és lakóját is! Ez ellen a Világkormánynak (én csak háttérhatalomnak nevezem) tennie kell valamit. Nos a világunk ezen urai fő részvényesei a gyógyszeriparnak is. Ha a világon mindenki megtudná azt, amit az indiánok közöltek a franciákkal, jelesül, hogy a parlagfű, mintegy csodaszer minden betegségnél visszafordítja és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket, azaz a betegségeket, akkor senki nem venne gyógyszert, és akkor nem lenne óriási bevétele a világ urainak, s még így a Föld is túlnépesedhetne.

Ezért a világ urai, a fizetett bértollnokaikkal és bértudósaik által úgy rendelkeztek, hogy elsőszámú közellenségnek kiáltották ki a parlagfüvet, ezt az embernél is intelligensebb, több Föld-történeti katasztrófát is átélt csodálatos ősi növényt, hogy a tudatlan és megtévesztett embereknek még véletlenül se jusson eszébe, hogy a kötelező irtás mögött egy más célja van ezen uraknak. Ez a cél pedig a lakosság gyérítése, a Földünk megóvása a túlnépesedéstől. A gyógyszerek mellékhatásai következtében ugyanis, csak Magyarországon minden órában meghal egy ember, de sokkal többen halnak bele abba, amit a patológusok már régóta tudnak, hogy minden második felboncolt embert tévesen diagnosztizáltak és tévesen gyógyszereztek, mivel nem az volt a halál oka, amivel kezelték a betegségüket!

forrás:http://latogatok.hu/news.php?extend.2368

BBC propaganda: „Miért akarok mikrocsip beültetést”

Szeretnél RFID chipet a bőröd alá? Sokan vannak, főleg a fiatalok körében, akik semmi rosszat nem látnak ebben, de tényleg szükség van erre? Fénysebességgel robogunk a 24 órás megfigyelés disztópikus jövője

Az RFID chipeket és a többi testen vagy testben hordható technológiát egyre több, magát „fejleszteni” kívánó fiatal tartja trendinek. A tömegmédia persze teljes vállszélességgel kiáll ezekért a „technológiai újításokért”.

A BBC például a „Miért akarok mikrocsip beültetést” című cikkében leírja, hogy ezek a chipek mennyi társadalmi problémára adhatnának választ. Például megakadályozná a személyazonosság lopásokat, a hitelkártyacsalásokat és hasonló bűncselekményeket, megvédené a gyerekeket az emberrablástól és feleslegessé tenné a jelszavakat és PIN kódokat, amiknek megjegyezhetetlenségéről kiszámítható rendszerességgel hallhatunk és olvashatunk a médiában, nehogy megfeledkezzünk arról, micsoda „komoly” problémát is jelentenek egyesek számára. Szóval a cikk ecseteli, mennyivel jobb lehetne az életünk az ilyen technológiák bevezetésével.

 

De valóban ez a helyzet?

Ahogy társadalmunk egyre integráltabbá válik digitálisan, a technológia népszerűsítői elmondják, hogy a hordható eszközök térnyerése elkerülhetetlen és hamarosan olyan hétköznapiak lesznek, mint ma a mobiltelefonok. A szóban forgó BBC cikk szerzője alig várja a napot:

A lényeg, hogy a mikrochip beültetésnek köszönhetően a test olvashatóvá válik a gépek számára. Jelenleg nem létezik egységes szabvány a gépekkel való kommunikációra, legyen szó beléptető rendszerekről vagy bankkiadó automatákról, így az azonosító rendszerek hihetetlen számú variációja létezik. Ilyen a mágnesszalag, a jelszó, a PIN kód, a biztonsági kérdések vagy a hardver kulcs. Ezek mind a digitális és fizikai azonosítás közötti rést próbálják áthidalni, és ha valaki elveszíti őket, egyszer csak nem tud hozzáférni a bankszámlájához, nem tud belépni az edzőterembe, hazautazni, igazolni magát, stb. Egy beültetett chip ezzel szemben univerzális azonosító tokenként szolgálhat, amivel ebben a gépek által szabályozott világban navigálhatunk.

Egyesek számára ez a nap már elérkezett. Némelyik technológiai konferencia résztvevői sorban állnak, hogymegcsippeljék őket.

A januári Transhuman Visions konferencián Amal Graafstra egy „beültető állomást” állított fel a résztvevőknek, akik 50 dolláros alkalmi áron kaphattak csipbeültetést. Graafstra a háziállatok megcsippelésére használt nagyméretű tűvel juttatta be az üvegborítású, rizsszem nagyságú RFID címkét az önként jelentkezőkbe. A nap végére Graafstra 15 új kiborgot hozott létre.

 

Hogy tetszik?

Új fejlemény, hogy a kutatók olyan akkumulátort fejlesztettek ki, amit maga az emberi test lát el energiával, így állandó áramforrásként szolgálhat a beültethető eszközök számára.

Amerikai és kínai kutatók csoportja bemutatta azt a rendkívül apró beültethető akkumulátort, amit eddig egy pészméker áramellátására használtak.

Az eszköz a különböző szervek, mint például a szív, a tüdő vagy a rekeszizom mozgását alakítja energiává.

A vékony és rugalmas mechanikus energiagyűjtőt eddig teheneken tesztelték. A tervek szerint a jövőben egy egész sor kütyüt lehetne ezzel a módszerrel működtetni. Nem kell sokat várni, hogy az iPhone-odat a saját testedhez kelljen csatlakoztatni a feltöltéshez.

Az RFID chipek persze beültetés nélkül is alkalmazhatók. Az Egyesült Államokban egyre több iskolában használják őket az iskolások folyamatos nyomonkövetésére:

A George Miller óvodában a gyerekek egy RFID csipes nyomkövető mellénybe bújva kezdik a napot. Az épületben elhelyezett szenzorok folyamatosan figyelik a gyerekek mozgását és rögzítik, hogy ki mikor melyik foglalkozáson van. Az intézmény vezetői szerint csak azokat az információkat rögzítik, ami a Headstart program résztvevőinek nyújtott állami támogatás elnyeréséhez előírt számukra.

Az Egyesült Királyságban lassan már egész nap nyomonkövetik a gyerekeket:

"Akik szerint az NSA adatgyűjtése a legtolakodóbb, kukkantson be Aiden és Foster, két 11 éves kisfiú egyik napjába, amint péntek délutánjukat tervezik. Aiden szeretné áthívni barátját játszani, és szüleik SMS-ben hozzájárulnak az ötlethez.

A buszon utazva Foster telefonja és a karján lévő érzékelő riasztja az iskolát és a gyerek szüleit, hogy a fiú eltért a szokásos útvonaltól. Az iskola értesítést kap, hogy Aiden háza felé tartanak, így nem riasztják a rendőrséget.

A házba belépve az integrált biztonsági rendszer felismeri Aidan-t és pinget küld a szülőknek, akik mindketten dolgoznak, értesítve őket a tényről a telefonjukon és a táblagépükön is."

Fénysebességgel haladunk egy olyan disztópikus jövő felé, ahol a 24 órás megfigyelés lesz a „normális”. A legtöbben valószínűleg örülnek majd a változásnak, nem látva, hogy ezzel az államhatalmi visszaélések egész hada előtt nyitnak utat.

A testen hordható technológia egy másik új vívmánya az „okostetoválás”. A Gizmodo a következőket írta erről:

A neurológiától a bio-hekkelésig sok területen kerül átgondolásra a tetoválás fogalma. A megfelelő technológia alkalmazásával a tetoválás a magukat szépíteni vágyók vagy lázadók eszközénél sokkal többre képes manapság. Olyan összetett digitális eszközökké válhatnak, mint a zsebünkben lapuló mobil. Egyesek számára ez futurista elképzelésnek tűnhet, pedig a technológia már létezik.

Az MC10 nevű cég által fejlesztett okos tetoválások számos ilyen elképzelést valósítanak meg:

John Rogers anyagkutató számos hihetetlen fejlesztésen dolgozik a rugalmas eszközök terén, amik levehető tetoválásként tapadnak a bőrre. Ezek az úgynevezett „epidurális elektronikai eszközök” sok mindenre képesek. Például képesek megfigyelni a test létfontosságú funkcióit vagy figyelmeztethetnek, ha fennáll a leégés veszélye a napon. Rogers és cége jelenleg azon dolgozik, hogy a tetoválások más eszközökkel, például okostelefonokkal is tudjanak kommunikálni, hogy elkezdhessék az alkalmazások fejlesztését.

A Motorola már szabadalmaztatott egy olyan tetoválást, amit a nyakra helyezve a telefon irányítására használhatnak:

Olyan tetoválásra gondoltak, amit a hangszálak fölé helyeznek külsőleg, így képes lesz a finom hangutasítások értelmezésére, vagy akár a ki nem mondott parancsok teljesítésére, legyen az mondjuk egy belső suttogás, ami nem mozdítja meg a hangszálakat, amikor erre az agy nem ad utasítást. Az ember azt gondolhatja, hogy nem is egy okosbőrt, hanem egyenesen a lélekből érkező kommunikációt szabadalmaztattak.

Ezeket a technológiákat „hordható számítástechnikának” nevezik és ma még csak a jéghegy csúcsát látjuk. A Computer World ezt írta néhány napja:

Képzeljünk el egy olyan jövőt, amiben bármi, amit tudni szeretnénk, egyszerűen csak megjelenik számunkra, anélkül, hogy ezért tennünk kéne valamit. Például miközben egy étteremben vacsorázol a Google szemüveg közölné, hogy éppen ott ülsz, ahol az édesapád megkérte az édesanyád kezét. Vagy, hogy a barátod késni fog, mert dugóba került és a lazac, amit eszel, nem kapott túl jó értékelést a neten, a parkolójegyed 20 perc múlva lejár és az étterem mellékhelyiségét a bár melletti lépcső tetején találod. Képzeld el, hogy mindezek az információk egyszerűen megjelennének a szemed előtt, éppen akkor, amikor szükséged van rájuk. Errefelé halad a hordható számítástechnika.

Ez bizonyára sokak számára tűnik menő iránynak, de mi történik, ha egy nap kötelezővé válik valamiféle személyazonosító elektromos tetoválás viselése?

Mi történik, ha egy elnyomó kormány arra használja ezt a technológiát, hogy a nap 24 órájában megfigyelje, nyomonkövesse és irányítsa állampolgárait?

Mi történik, ha e nélkül nem kaphatsz többé munkát, nem lehet bankszámlád vagy nem vásárolhatsz?

A technológia egy kétélű fegyver. Sok hasznos dologra képes, de éppen ennyi gonoszra is.

 

Forrás: idokjelei

 

Szerkesztő: Nemes Zsolt

Az evolúciós csalás

| 2014-04-07 20:37:20

Az emberek fejébe tanulmányaik során olyan intenzíven töltik az evolúcióelméletét, fel sem merül bennük, hogy torzításról lehet szó.Ez a sulykolás rossz hatással van az agyra, és csorbítja az ítélőképességet.

Az agy a folyamatos kondicionálás hatására nem úgy látja a tényeket, amilyenek azok a valóságban, hanem úgy, ahogy tanítják neki. Ezt a jelenséget más példákban is megfigyelhetjük. Például hipnózisban könnyedén elhitethető valakivel, hogy az ágy, amelyen fekszik, valójában egy autó, és ez a hit a hipnózis végeztével is megmarad benne. Számára logikusnak és igaznak tűnik, mert valóban úgy látja, és semmi kétsége sincs felőle.

 

Az ilyen példák jól mutatják a meggyőzés hatékonyságát és erejét, és a tudományos irodalomban is számos bizonyítékot találunk rá,vagy olvashatunk róla a pszichológiai és pszichiátriai szakkönyvekben.Az evolúciós elméletet és az erre támaszkodó materialista világnézetet a folyamatos sulykolás, ismétlés és meggyőzés erejével ültették el a tömegek agyában.

Az emberek, akik folyamatosan az evolúció hirdetésével találkoznak az iskolában,a médiában és az úgynevezett „tudományos” fórumokon, nem veszik észre, hogy ennek az elméletnek az elfogadása voltaképpen ellentmond a józan ész legalapvetőbb elveinek. A hatás alól maguk a tudósok sem vonhatják ki magukat. A tudományos élet porondján megjelenő fiatalok egyre inkább magukévá teszik a materialista világképet.A bűvölet hatása alatt sok evolucionista tudós tudományos bizonyítékokat keres, hogy megerősítse a 19. századi irracionális és elavult evolúciós elméletet,amelyet már régen megdöntöttek a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok.De a tudósokat más erők is kényszerítik a materializmusra és evolucionizmusra.

A nyugati országokban egy tudósnak szem előtt kell tartania bizonyos normákat,ha előre akar lépni, tudományos elismeréshez akar jutni, vagy azt szeretné,hogy a cikkeit leközöljék a tudományos folyóiratok. Az első számú alapfeltétel pedig az evolúció fenntartások nélküli elfogadása. A rendszer olyan messzire megy, arra kényszeríti a tudósokat, hogy életüket és tudományos karrierjüket egy dogmatikus hit szolgálatában töltsék. Az amerikai molekuláris biológus, Jonathan Wells erről a nyomásról ír 2000-ben kiadott, Az evolúció ikonjai című könyvében:

„A dogmatikus darwinizmus úgy kezdődött, hogy a meglévő bizonyítékot egyoldalúan értelmezték, és ezt nyilvánították az egyetlen tudományos útnak. Ennek kritikusait tudománytalannak bélyegzik, cikkeiket elutasítják a jó nevű tudományos folyóiratok, amelyek szerkesztőségében túlnyomó többségben vannak a dogmatikusok. Az evolúciót kritizálókat nem támogatják az állami szervezetek,amelyek a támogatási kérelmeket a dogmatikusokhoz küldik felülbírálatra, és végül a kritikus tudósokat teljes egészében kirekesztik a tudományos társadalomból. Eközben a darwinista nézet ellen felhozott bizonyítékok egyszerűen eltűnnek, ahogy a maffia ellen tanúskodók szoktak eltűnni.Vagy a bizonyítékokat olyan, senki által sem olvasott kiadványokban temetik el, ahol csak az igazán elkötelezett kutató akadhat rá. És ha a kritikusokat elhallgattatták és az ellenbizonyítékot eltüntették, a dogmatikusok kijelentik,hogy folyik a tudományos vita a témáról, de számottevő ellenbizonyíték nem merült fel.”

 

Ez hát a valóság a mögött a kijelentés mögött, hogy „az evolúciót még mindig elfogadja a tudományos világ”. Az evolúció elméletét nem azért tartják életben,mert tudományos értéke van, hanem azért, mert ez ideológiai kötelesség. 

Nagyon kevés olyan tudós van, aki tisztában van a valósággal, és ki meri jelenteni, hogy a király meztelen.A továbbiakban az olvasó saját maga lesz a tanú rá, hogy az evolúciós elmélet tulajdonképpen csalás - olyan csalás, amelynek minden elemét meghazudtolja a tudomány,és amelyet mégis fenntartanak, hogy elleplezzék a teremtés valóságát.

Reméljük,az olvasó felébred és megszabadul attól a bűvölettől, amely a hatalmában tartja az emberek gondolkodását, elhomályosítja ítélőképességüket, és reméljük,hogy komolyan elgondolkodik majd azon, amit olvasott.Aki megszabadul a belé sulykolt előítéletektől és tisztán, szabadon gondolkodik,az fel fogja fedezni a kristálytiszta igazságot. Ez a kétségbevonhatatlan igazság,amelyet a modern tudomány is minden tekintetben alátámaszt, az, hogy az élőlények nem a véletlen, hanem a teremtés következményeként jöttek létre. Az ember könnyen megértheti a teremtés tényét, ha elgondolkodik saját létezésén,azon, hogy hogyan jött létre egyetlen csepp folyadékból, vagy ha szemügyre veszi a többi élőlény tökéletességét.

Forrás: rejtelyekszigete

Szerkesztő:

20 bizonyíték arra, hogy a Coca Cola egyáltalán nem való emberi fogyasztásra

Néhány harmadik világbeli országban olcsóbb és könnyebb Coca Colát vásárolni, mint tiszta vizet! A Coke “PR propagandát”használ arra, hogy a világ fogyasztóit meggyőzze arról, hogy környezetbarát tevékenységet folytat, ugyanakkor tevékenysége valójában környezetszennyezéshez, vízhiányhoz és betegségekhez kapcsolódik. A Coke fogyasztók körében a szívroham és a stroke kockázata 48%-os növekedést mutat összehasonlítva azokkal, akik egyáltalán nem fogyasztanak kólát. A “Respirology” című folyóiratból kiderül, hogy az üdítő fogyasztás egyébként is tüdő-és légzési rendellenességeket, asztmát és krónikus obstruktív tüdőbetegséget okoz (COPD).

 

A Coke-ban lévő szénsav kalcium veszteséget okoz a csontokban, mégpedig egy 3 lépcsős folyamatban:

1. A szénsav irritálja a gyomrot.

2. A gyomor úgy “gyógyítja” ezt az irritációt, ahogy tudja. Az egyetlen módja ennek az, hogy savlekötőt bocsát ki a gyomorfalból a gyomorba. Sajnos ez a savlekötő a szervezetben csak a kalcium lehet, amit a szervezet a vérből von ki.

3. A vér, amelynek kalciumtartalma most már kevesebb lett az optimálisnál, a kalciumot a csontokból pótolja. Ha ez nem történne meg, az izmok és az agy működése súlyosan károsodna.

De a történetnek még nincs vége. Egy másik probléma a kólával az, hogy foszforsavat ia tartalmaz ( ez nem ugyanaz, mint a karbonizáció, amelyben a szén-dioxidot vízzel keverjük össze). A foszforsav még rátesz egy lapáttal, mert magában az is kalciumszint csökkenést okoz.

 

A kóla puhítja a csontokat (valójában gyengévé és törékennyé) teszi őket mégpedig megintcsak 3 módon:

1. A szén-dioxid csökkenti a csontok kalciumtartalmát.

2. A foszforsav csökkenti a csontok kalciumtartalmát.

3. Az ital helyettesíti a kalciumot tartalmazó alternatívák fogyasztását, mint például a tej vagy a víz. A tej és a víz nem kiváló kalcium források, de azért források!

 

A nyelőcsőrák előfordulása nagyon ritka volt két generációval ezelőtt – most viszont nagyon gyakori. Az alapvető mechanizmus a következőképpen működik:

1. A sejtek mechanikai károsodása hatalmas kockázati tényező a rák előfordulásában. Ez az, amiért például az azbeszt részecskék tüdőrákot okozhatnak.

2. Minden üdítőital okozhat savas refluxot (amikor a gyomorsav túlemelkedik a nyelőcső szelepén). Ez akkor érezhető leginkább, amikor a test vízszintes helyzetben van (például alváskor), de a Coke és egyéb üdítőitalok fogyasztásának növekedésével a világon a savas reflux is mindenhol népbetegséggé vált. Minden alkalommal, amikor szénsavas italt iszik valaki, a szénsavtól való böfögéssel a sav a nyelőcsőbe kerül.

3. A gyomorsav feloldja a szöveteket – és ez is a célja. A gyomor nyálkahártyája nem terjed bele a nyelőcsőbe, így a nyelőcső alsó része a maga védtelen állapotában megsérülhet a sav hatására. Ennek eredménye mindenképpen a sejtmutációk radikális növekedése és a szabadgyökök szintjének emelkedése lesz.

 

A Coca Cola 20 gyakorlati felhasználási területe

A kóla úgy működik, mint egy savas tisztítószer, lemarja a fogakról a zománcot is.  A coke ph-ja 2.5 körül van. Ahhoz, hogy ezt perspektívába tudjuk helyezni, az akkumulátor sav pH-ja 1 és a tiszta víz pH-ja 7.

Annak bizonyítására, hogy a coke nem tartozik az emberi szervezetbe, 20 praktikus módot gyűjtöttünk össze:

1. Anyagból, ruhából eltávolítja a zsírfoltokat.

2. Eltávolítja a rozsdát.

3. Meglazítja a berozsdásodott csavarokat.

4. Eltávolítja a vérfoltokat a ruházatból, szövetekből.

5. Olajfoltot távolíthatunk el vele garázsunk padlójáról. Hagyjuk az olajfoltot ázni a kólában, aztán mossuk azt le hideg vízzel.

6. Elpusztítja a meztelen csigákat és az éticsigákat. A sav megöli őket.

7. Megtisztítja a leégett serpenyőket. Colával való áztatás után egyszerűen csak öblítsük le őket.

8. A vízforralóról eltávolítja a vizkövet (ugyanazzal a módszerrel, mint a leégett edények esetében)

9. Tisztítja a gépkocsi-akkumulátor terminálokat oly módon, hogy egy kis kólát kell öntenünk a terminálokra.

10. Tisztítja a motort. A Coke forgalmazók már évtizedek óta használják ezt a technikát.

11. A régi fillérek ragyogni fognak: a Coke kifényesíti a régi filléreket, pénzérméket.

12. A konyhai, fürdőszobai csempék, padlólapok közti fugát kitisztítja, csak rá kell öntenünk a konyha padlójára egy kis kólát, hagyjuk állni néhány percig, majd töröljük fel jól, hogy a cukortól ne ragadjon.

13. Felold egy zárt tartályban lévő fogat. Eltart egy ideig, de működik.

14. Eltávolítja a hajba ragadt rágógumit. Tegyünk egy kis tálba kólát, meritsük bele a hajat néhány percig, majd töröljük le. A rágógumi ki fog jönni a hajból.

15. Eltávolítja a foltokat a porcelánról.

16. Piszkos a medencéd? 4 liter kóla oldja a medence aljára rakódott rozsdát.

17. Eltávolíthatsz vele festéket a hajból, ha diétás kólát öntesz rá.

18. A szőnyegben lévő filctoll foltok eltávolítására is kiváló. A kólával való dörzsölés után szappanos vízzel kisúrolva marker, filctoll, toll nyoma is eltávolítható.

19. Kitisztítja a WC-t. A kólát öntsük bele a WC csészébe, majd állás után öblítsük le. A kóla alufóliával együtt visszaállítja a króm magas fényét.

20. A fémbútorról festéket távolíthatunk el vele. Áztassunk egy törülközőt kólába és tegyük rá a festett felületre.

 

 

Most már tudod képzelni, milyen az, amikor a Coca Cola a gyomor falát támadja meg? 

Nem is kell semmi más tisztítószert bevásárolnunk, ha van otthon kóla.

 

 

Gondolkoztál már azon, mi is pontosan a Coca Cola és hogy mi történik annak elfogyasztása után?

10 perc után: Egy pohár kóla cukortartalma pusztító “sztrájk”-ot okozhat a szervezetben. Ennek oka az, hogy a foszforsav gátolja a cukor felszívódását.

20 perc után: a véráram inzulinszintje hirtelen megemelkedik. A meccs 40. percében: a koffein felszívódása végül teljes lesz. A pupillák kitágulnak. A vérnyomás emelkedik, mert a máj több cukrot bocsát a véráramba. Ez az adenozin receptorok eldugulását okozza, ami megakadályozza az álmosságot.

45 perc után: a test emeli a dopamin hormon termelést, amely serkenti az agy öröm központját. Hasonló reakciót vált ki a heroin is.

1 óra elteltével: A foszforsav megköti a kalciumot, a magnéziumot és a cinket a gyomor-bél traktusból, ami az anyagcserét megváltoztatja. A vizelettel elkezd kalcium ürülni.

Több mint 1 óra múlva: A kóla vizelethajtó hatása belép a “játékba”. A kalcium-, magnézium-és cink eltávozik a szervezetből, amelyek egy része a csontokból származik! Ebben az időben válhat ingerlékennyé az ember. A kóla egész vízmennyisége kiürül a vizelettel! Amikor egy üveg hideg kólát öntünk bele testünkbe, tisztában kell lennünk annak tagadhatatlan kémiai “koktél” jellegével.

A Coca-Cola fő aktív hatóanyaga az ortofoszforsav. A coke magas savtartalma miatt, speciális maró hatású folyadékok szállítására tervezett tartályokban kerül az utakra.

 

Vessünk egy pillantást a “Coca-Cola” anatómiájára!

A Coca-Cola Co. egyik terméke a koffeinmentes Coca-Cola Light. Ez az ital tartalmaz: szénsavat, E150d, E952, E951, E338, E330, aromákat és E211-et Szénsavas víz: A gyomor szekrécióját megzavarja, a gyomor savasságát fokozza és felpuffadást okoz. E150d: élelmiszer-színezék. A Coca-Cola esetében ez ammónium-szulfát.

E952 – nátrium-ciklamát a cukor helyettesítésére. Szintetikus vegyszer, 200-szor édesebb mint a cukor, azonban patkányokban rákot okoz. 1969-ben az FDA által betiltott, mivel ez, valamint a szacharin és aszpartám patkányokban rákot okoztak.

E950 – aceszulfám-kálium. 200-szor édesebb, mint a cukor, és metil-étert tartalmaz. A szív-és érrendszer működését kompromittálja.

E951 – Aszpartám. Cukorhelyettesitő. Kémiailag instabil, magas hőmérsékleten metanollá és fenilalaninná bomlik. A metanol nagyon veszélyes, 5-10ml belőle a látóideg teljes pusztulását okozhatja, és visszafordíthatatlan vakságot okoz. A meleg italokban az aszpartám formaldehiddé alakul, ami nagyon erős rákkeltő. Az aszpartám mérgezés tünetei a következők: eszméletvesztés, fejfájás, fáradtság, szédülés, hányinger, szívdobogás, súlygyarapodás, ingerlékenység, szorongás, memóriazavar, homályos látás, ájulás, ízületi fájdalmak, depresszió, meddőség, halláscsökkenés és így tovább. Az aszpartám fogyasztást a következő betegségekkel is kapcsolatba hozták már: agydaganatok, MS (Multiple Sclerosis), epilepszia, Graves-kór, krónikus fáradtság, Alzheimer-kór, cukorbetegség, mentális fejlődészavar és tuberkulózis. Az aszpartámot be is tiltották már egyszer Amerika történelmében, aztán megint legális lett- ennek procedúrája elég gyanús módon zajlott.

E338 - Ortofoszforsav. Bőr és szem-irritációt okoz. Ezt a savat alkalmazzák a foszforsav sói: ammónia, nátrium-, kalcium-, alumínium-és a filmszalagok szintéziséhez. Használják még tűzálló anyagok, kerámia, üveg, műtrágya, szintetikus mosószerek, gyógyszerek, fémek, valamint a textil-és az olaj iparágakban. Ismeretes, hogy ortofoszforsav zavarja a kalcium és a vas felszívódását a szervezetben, amely a csontok gyengüléséhez és csontritkuláshoz vezet. Egyéb mellékhatások: szomjúság(!) és bőrkiütések.

E330 – citromsav. Széles körben használják a gyógyszer-és az élelmiszeriparban. A citromsav sóit (citrátok) az élelmiszeriparban például savak, tartósítószerek, stabilizátorok készítésére használják, orvosi területen pedig a vér tartósítására. Aromák- ismeretlen eredetű aromás élelmiszer adalékanyagok.

E211 – nátrium-benzoát. Néhány élelmiszer-ipari termékben anti-bakteriális és antifungális jellemzőit használják ki. Gyakran lekvárok, gyümölcslevek és gyümölcsjoghurt adalékanyaga is. Nem ajánlott az asztmások számára, és olyan embereknek, akik érzékenyek az aszpirinre. Egy, a Sheffield Egyetemen Nagy-Britanniában készült tanulmány alapján: a vegyület jelentős károkat okoz a DNS-ben. A kutatók szerint a nátrium-benzoát, amely a tartosítószerek aktiv komponense nem károsítja a DNS-t, de inaktiválja azt. Ez cirrhosist és degeneratív betegségeket, pl: Parkinson-kórt okozhat. Befőtt készítők figyelem! A nyárutói befőttek készítéséhez nem ajánlom a nátrium-benzoát használatát!

A Coca-Cola tagadhatatlanul egy nagyon hasznos termék. A legfontosabb viszont az, hogy inni belőle egy kortyot sem érdemes!

Forrás: naturahirek

Lehetséges az időutazás?

Charlie Chaplin, „A cirkusz” című filmjét 1928-ban mutatták be Hollywoodban, természetesen a megfelelő körítés és felhajtás mellett. Az eseményre a média képviselői is hivatalosak voltak, és az egyik kamera már akkor forgott, amikor még csak néhány járókelő sétált el a mozi előtt. George Clark rendező, aki a Chaplin-életmű kapcsán újra elővette a régi felvételeket, egy érdekes dologra bukkant: a bejárat előtt egy középkorú hölgy sétál el, és éppen telefonál - egy mobiltelefon segítségével…

Tér és idő

Az időutazás, valamint az, hogy vajon mindez lehetséges-e vagy sem, régóta foglalkoztatja az embereket. A legtöbb kutatót elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, mit is kell értenünk pontosan azon: tér és idő fogalma. Elég-e, ha beérjük azzal, hogy előbb és utóbb, esetleg később. És ha a térbeli dimenzió egy egyenesen is ábrázolható dolog, ami mindemellett három dimenzióban létezik, elmondható-e ez időről? Felfűzhetjük-e az időt egyetlen egyenesre? A térben szinte bárhová és bármikor utazhatunk, azonban még mindig kérdés, hogy ugyanez igaz-e az idő esetében. Hogy érthetőbb legyen: a báty mindig idősebb lesz a húgánál, ezen pedig még az sem változtathat, hogyha valaki utazik az időben… Az idő kapcsán a legtöbb kutató abban is egyetért, hogy meg kell különböztetnünk az úgynevezett belső időt a külső időtől. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az időutazásban részt vevő személy eljuthat 2012-ből 3000-be, akkor ezt külső időnek nevezik, de ugyanakkor egy időgép segítségével neki erre mindössze csak öt percre lesz majd szüksége, akkor ezt illik majd az utazó belső idejeként hívni. Túl azon tehát, hogy lehetséges-e megépíteni egy olyan szerkezetet, amit a „Vissza a jövőbe” trilógia, vagy esetleg a Dan Brown könyvek kapcsán már megismerhettek a téma szerelmesei, számtalan kérdés vár még tisztázásra.

Fizikusok a titok nyomában

Egészen biztosan senki nem lepődik meg azon, hogy az időutazás kérdése bizony az egyik legnagyobb fizikust és gondolkodót, Einsteint is foglalkoztatta. Először 1905-ben, majd 1915-ben tette közzé relativitáselméletét, amelyben megfogalmazta, hogy egy csendes szemlélődőhöz viszonyítva a gyorsan mozgó tárgy számára az idő lassabban halad. Példaként egy órát hozott fel, ami, ha képes lenne arra, hogy fénysebességgel mozogjon, másodpercmutatója szinte állna. Einstein szerint ebből egyenesen következik a jövőbe való utazás lehetősége is. Az elméleti fizikus azt a feltételezését is papírra vetette, mely szerint az igen erős gravitáció képes ara, hogy meggörbítse a teret. Ilyen erővel és gravitációval a mai ismereteink szerint egyedül a fekete lyukak rendelkeznek. Ám ezekről nem sokat tudunk, mivel eddig állítólag mindent, ami beléjük került, örökre elnyeltek. Patrick Roy Kerr, Új-Zéland-i matematikus, felhasználva Einstein relativitáselméletét, kiszámította, hogy egy forgó fekete lyukon igenis át lehet jutni – egy másik helyre és időbe.

Korunk egyik legnagyobb fizikusa, Stephen William Hawking mostanában szintén sokat foglalkozik az időutazás lehetőségének elméletével. Naná, hogy részben ő maga is Einsteinre hivatkozik, amikor arról beszél, hogy eljön majd az az idő, amikor egy megfelelően gyors űrhajó segítségével igenis elérhetővé válik az időutazás. Hawking részben osztja azt a véleményt, mely szerint az időutazás csak előre, vagyis a jövőbe lehetséges, vissza az időben nem, amit elsősorban azzal indokol, hogy senki számára nem szabad lehetőséget biztosítani arra, hogy az utazással megváltoztassa a múltat, ez által pedig a jövőt is. A természet törvényei szintén kizárják a múltba való utazás esélyét. A katolikus egyház egyenesen Isten elleni bűnként emlegeti az időutazást. Dan Brown író szerint erre minden okuk megvan: az időutazással nem csupán a teremtéselmélet kérdőjeleződik meg, hanem Isten létezése is.

A kutatók és az elméleti fizikusok a múltba való utazást egyelőre olyannyira kizárják, hogy éppen erre hivatkozva kérdőjelezik meg a Chaplin filmbemutató kapcsán emlegetett, mobiltelefont használó hölgyet is. Sokan egészen egyszerűen csalással vádolják az ír származású rendezőt, akiről köztudott, hogy az egyik legtehetségesebb operatőrként és vágóként is számon tartják.

Brian Cox, a Manchester Egyetem fizikaprofesszora szintén osztja azok véleményét, akik hisznek abban, hogy egy napon lehetőségünk lesz utazni az időben.

„- Már látjuk, hogyan lassul le az idő, ha valami közel fénysebességgel száguld. Ezt a részecskegyorsítóban szimuláljuk. Amikor a részecskéket a fénysebesség 99,99 százalékára gyorsítjuk a Nagy Hadronütköztetőben azt tapasztaljuk, hogy számukra az idő egy-hétezred résszel lassabban telik, mint számunkra. Ha elég gyors űrhajót tudnánk építeni, a legénység még életében eljuthatna más csillagokhoz, miközben itt a Földön 2,5 millió év telne el." – nyilatkozta nemrégiben a professzor.

Visszatérve Hawkingra, a különc professzor nemrégiben a Daily Mailben nyilatkozott arról, hogy a fizika törvényei egyáltalán nem zárják ki az időutazás lehetőségét.

"- Az az igazság, hogy mindenfelé féreglyukak vesznek körül minket, csak túl kicsik, hogy lássuk azokat. A tér és az idő mélyedéseiben és hasadékaiban alakulnak ki. Semmi nem sima vagy szilárd. Ha bármit elég közelről veszünk szemügyre, lyukakat és redőket fedezünk fel bennük. Ez egy alapvető fizikai elv, ami az időre is vonatkozik." – állítja a fizikus. Hawking a féreglyukak létezésére igen sokkal több bizonyítékot talált. Véleménye szerint, az atomoknál is kisebb mérettel rendelkező kvantumhab kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy létrejöjjenek olyan alagutak, átjárók, melyeken keresztül „sétálhatunk” térben és időben. A kvantum-világ azonban annyira kicsi, hogy azon sem tárgyak, sem emberek nem juthatnak át. Vagyis ma már nem az a kérdés, hogy elméletileg van-e mód az időutazásra, hanem az, hogy mikor kerülhet majd erre sor. Megoldást az alagutak felnagyítása nem jelenthet, mivel azok az eljárás során szétesnének. Stephen William Hawking e helyett az idő váltakozó folyamának irányításában bízik.

"- Az idő úgy folyik, mint egy folyó és úgy tűnik, mintha mindannyian kérlelhetetlenül haladnánk ezzel az időáramlattal. Az idő azonban más tekintetben is hasonlít a folyóhoz. Különböző helyeken, különböző sebességekkel folyik, és ez a kulcsa a jövőbe való utazásnak." Albert Einsein szintén erre utalt, amikor azt taglalta, hogy igenis lehetnek olyan helyek a térben, ahol az idő lelassul, míg máshol ugyanígy fel is gyorsulhat. Példaként magát az Űrt hozta fel: Einstein megállapította, hogy az anyag magával vonszolja az időt, ezáltal lelassítja azt. Ezért fordulhat elő az, hogy az idő múlása lassabb a Földön, mint az Űrben. Minél nagyobb tárgyról van szó, annál inkább megfigyelhető ez a lassulás. És éppen ebben rejlik az időutazás lehetősége is!

„- Egy fekete lyuk drámai hatást gyakorolhat az időre, jobban lelassítja, mint bármi más a galaxisban, ezáltal egy természetes időgéppé válik.”- véli Hawking.

 

Részecskegyorsító – az időutazás és a teremtéselmélet

A CERN részecskegyorsítója Dan Brown-t is megihlette, és ezzel még nem is állítunk sokat. A világszerte ismert író az „Angyalok és Démonok” című könyvében nem elsősorban az időutazás lehetőségét taglalja, hanem egyenesen a világ teremtésének eddig ismert, és a kereszténység, valamint a Vatikán által is hirdetett elméletét támadja és kérdőjelezi meg. A részecskegyorsító azonban nem csak a „teremtésre” képes, hanem az időutazásra is. Nézzük, hogyan. 

"- Amikor bekapcsolják, a részecskék nulláról közel 100.000 km/h-ra gyorsulnak egyetlen másodperc töredéke alatt. Fokozva az energiát, a részecskék egyre gyorsabbá válnak, egészen addig míg egy másodperc alatt tizenegyezerszer körbe nem mennek az alagútban. Ez azonban ugyanolyan, mint a vonat: soha nem érik el a végsebességet, csak a határ 99,99 százalékát. Azonban amikor ez bekövetkezik, a részecskék is elkezdenek utazni az időben. Ezt egy rendkívül rövid életű részecskétől, a pi-mezontól tudjuk, ami általában a másodperc 25 milliárdod része alatt elbomlik, azonban amikor fényéhez közeli sebességre gyorsítják, harmincszor tovább marad fenn." – összegzi a kísérleteket Hawking.

Az ember eddig 40.000 km/h sebességgel volt képes haladni az Apollo 10 fedélzetén. Ahhoz tehát, hogy az időben való utazás létre jöhessen, minimum ennek a sebességnek a kétszeresét kellene elérni. Sajnos azonban egyelőre nem áll rendelkezésünkre olyan jármű, ami alkalmas lenne az utazásra. Önmagában a szükséges üzemanyag szállítása is igen nagy problémát okoz, és akkor még nem beszéltünk arról a különleges anyagszerkezetről, amiből el kellene készülnie az űrhajónak ahhoz, hogy alkalmas legyen a felszállásra, illetve ara, hogy megőrizze a benne utazók testi épségét. 

Teleportálás – már rég nem ismeretlen fogalom

A térbeli teleportálás már régóta nem ismeretlen fogalom és eljárás a fizikusok körében. Jay Olson és Timothy Ralph ausztrál fizikusok szerint, akik a Queensland egyetem falai között évek óta kutatják a témát, az időben való utazás ugyanígy lehetséges, még akkor is, ha a térbeli teleportálást eddig csak kisebb tárgyak esetében tudták kivitelezni.

„– Képzeljük el, hogy két azonos elemi egység, vagyis anyagmennyiség, úgynevezett kvantum, úgy áll kapcsolatban egymással a térben, hogy amint az egyik bármilyen formában megváltozik, abban a pillanatban változik a másik is, akármilyen távolságra is vannak egymástól. Ugyanez az időben is megtörténik, hisz a kvantumok nem csak a térben, de az idő folyamatában is egyszerre vannak jelen.” - nyilatkozta tavaly Olson.

Mindezek után egyértelműen kijelenthetjük, hogy bizony itt állunk az időutazás lehetőségének kapujában, és már csak idő kérdése, hogy mikor készül el az első időgép, melynek segítségével Hawkins és társai bebizonyíthatják, hogy a fizika törvényei igenis lehetővé teszik számukra a nagy utazást.

Időutazás – véletlenszerűen?

Számtalan történet kering az interneten, melyek azt bizonyítják, hogy bár az ember még nem fejtette meg teljesen az időutazás titkait, azonban ebben sok embernek már volt része. Az egyik legismertebb és leghihetőbb eseményre 1929 nyarán került sor. Négy fiatal amerikai úgy döntött, hogy a nyári szünetben körbeautózza Franciaországot. A Tam megyei Rabasteens városában jártak, amikor úgy döntöttek, hogy leparkolnak és sétálnak egy nagyot, közben pedig keresnek egy csendes kis vendéglőt, ahol megebédelhetnek. A „Szép Tiszafa” nevű fogadóban mindenki a századelőn divatos ruhát viselt, az asztalokon pedig 1903-as újság hevert. Nem csak a hely nyerte el a tetszésüket, hanem az udvarias kiszolgálás is, így még ott elhatározták, hogyha alkalmuk lesz, ismét betérnek a „Szép Tiszafába”. Pár nap elteltével hazafelé tartottak, és nem volt kérdés számukra, hogy ez alkalommal hol ebédelnek. A vendéglő helyén viszont csak egy hatalmas romhalmazt találtak, amit a gaz is benőtt. Mivel nem értették a dolgot, elmentek a Városházára, ahol megtudták, hogy a vendéglőt még 1908-ban bezárták, közvetlenül a tulajdonos halála után…

A fiatalok akaratukon és tudtukon kívül egy időutazás részesei lettek. Észrevétlenül haladtak át egy féreglyukon, ami Hawkins elméletét támasztja alá, mely szerint „különböző nagyságú féreglyukak bárhol és bármikor létrejöhetnek.”

Forrás: ujvilagtudat

Szerkesztő: Nemes Zsolt

Az Aurora nyomában

Vincze Sándor | 2013-12-12 10:13:35

Mi is tulajdonképpen az Aurora?

Még az 1990-es évek vége felé került a nyilvánosság elé ez a név melyhez komolyabb információt akkor még nem tudtak társítani, az USA kormánya tagadott. Az idő teltével napjainkig egyre több és több információ bukkant fel nem hivatalos forrásokból, a legtöbb spekulálások és elméletek szülöttei.

Az Aurorát eleinte nukleáris bombázónak ítélték, a hidegháborús időszakban erőteljesen megindultak az olyan bombázó repülők fejlesztése melyek szuperszonikus sebességgel repülnek, képesek az egyszeres hangsebesség felé gyorsítani, ez által hamarabb és nagyobb biztonságban tudják eljuttatni bombaterhüket a kívánt célpontokhoz (ilyen fejlesztés például a B-70 Valkyrie nukleáris csapásmérő bombázó, melyet sosem fejeztek be a sikertelen kísérletek miatt). Ez a tény azért cáfolható, hogy bombázó lett volna, mert addigra már a hidegháborús időszaknak vége lett, és egyre több fejlesztés került napvilágra melyek kifejezetten stratégiai bombázók és kémrepülőgépek elhárítására születtek (erre példa a MiG-25 Foxbat elhárító vadász, melynek sebessége és hatótávja rivalizálta a legtöbb szuperszonikus repülőét), ilyen jellegű gépek építése abszolúttá vált.

Viszont egy nagyon érdekes tényre lettek figyelmesek a rejtély után nyomozó emberek: 1990-re az U-2-es kémrepülő utódját, az SR-71 szuperszonikus stratégiai felderítőt (mely képes volt a hangsebesség háromszorosát is elérni) kivonták a forgalomból arra hivatkozva, hogy már rendelkeztek olyan eszközökkel melyek sokkal olcsóbbak és hatékonyabbak, mint ezek a gyorsan repkedő, de rendkívül költséges madarak. Ez a kijelentés azért volt meglepő, mert maga az SR-71 technológia szinte közel 50 évvel meghaladta a korát, rendkívül fejlett volt, hatékonysága is vitathatatlan volt. Ekkor jött a leglogikusabb válasz az ügyben: az Aurora nem lehet más, mint az SR-71 utódja.

Mi az amit tudunk róla?

Az Aurora egy kémrepülőgép, melyet rendkívül nagy titokban kezdtek el fejleszteni, és elméletileg ez a fejlesztés a mai napig is tart. A feltételezések szerint az Aurora képes elérni a Hiperszonikus sebességet. Ez megközelítőleg a hangsebesség ötszöröse. De vajon honnan jöhetnek ezek az extrém adatok a gépről?

A NASA még 1990-ben elkezdte kifejleszteni a RAMJET illetve SCRAMJET hajtómű technológiákat, egy újabb innováció mely lehetővé tette a többszörös hangsebesség elérését, ezek a technológiák már az 1925-ös években létrejöttek papíron, de csak 1990-re sikerült tökéletesíteni és megvalósítani az elképzeléseket a hajtóműről. Ha megnézzük, a dátumok pont összefüggenek, és egészen kapóra jöttek az események, hogy elkezdődhessen a fejlesztése egy ilyen csúcsmodern gépnek. Ez a fajta extrém sebesség még hatalmasabb hatótávot adott volna a gépnek, az addig is lelőhetetlen SR-71 továbbfejlesztett verziója képes lett volna szinte pillanatok alatt észrevétlenül elrepülni és felderíteni bármilyen területet.

 

Miért tartana a mai napig is a fejlesztése?

Ez egy jogos kérdés, tudjuk, hogy kémrepülőről van szó, még ha nincs is hivatalosan bejelentve, továbbá tudjuk, hogy megvan hozzá minden alap a megépítéséhez, akkor mégis miért nem létezik hivatalosan? Erre a legegyszerűbb válasz az hogy rengeteg probléma merülne fel a gép megépítésével és alkalmazásával kapcsolatban:

1. Az SR-71 háromszoros hangsebessége az emberi szervezet számára nagyon megterhelő volt, a pilóták szkafanderben szállhattak csak be a gépbe, és csak egy bizonyos magasságon volt képes elérni a végsebességét, általában 24.000 méter magasan, ilyenkor kevésbé hatott a gravitáció is, de ha ugyanennek a sebességnek a háromnegyedét produkálja 12.000 méter magasan a gép akkor a pilóta szörnyet halna a hatalmas G erő túlnyomástól. Ha az Aurora tényleg képes elérni a hangsebesség ötszörösét, akkor nagyvalószínűséggel egy pilóta sem lenne képes vezetni.

2. Az előző pontból adódóan csak távirányítás által lehetne irányítani a gépet az extrém sebessége miatt, ez azért nem valósulhatott meg, mert még nagyon gyerekcipőben járt a távirányítási technológia, csak a 2005-ös évekre kezdtek el komolyabban távvezérelt szondákat tervezni és alkalmazni, de akkor sem volt még a legmegbízhatóbb.

3. Túl kevés technológiai innováció állt rendelkezésre ahhoz hogy megépíthessék, a sebesség és a tapasztalat már megvolt, de összerakni egy ilyen gépet lényegesen több akadályt vetett a tervezők elé, melyet akkoriban még nem volt lehetséges megoldani.

4. Előfordulhat, hogy a project már rég halott, a technológia hiányában a koncepció fennmaradhatott, de az Egyesült Államoknak nem szokása, hogy „álmokat kergessen”, több évnyi titkos katonai fejlesztések sorozata több millió dollárok áldozatával jár.

5. Az egyre gyorsabban fejlődő világban egyre másabb megközelítések érvényesülnek a hadászatban is, megváltoztak a hírszerzés és felderítés módszerei, manapság a hiperszonikus felderítő gépek már „elavultnak” számítanak.

Fény az alagút végén…

Sajnos túl sok ellenérv szól az Aurora ellen, akár létező, akár csak fantázia szüleménye is legyen. Ha valaha megépült volna, elfoglalhatta volna az SR-71 trónját.

Érdekes módon most 2013-ban felrebbent pár érdekes hír az interneten: az Amerikai Egyesült Államok hadserege újból érdekelt lett a stratégiai kémrepülőgépek alkalmazása terén. A hivatalos bejelentéseik szerint már dolgoznak az elméleti alapjain az új gépezetnek mely a legendás SR-71 után az SR-72 nevet kapná. A koncepció még csak papíron és illusztrációkon létezik, még egyelőre erősen megfontolás alá veszik az elkövetkező hónapokban vagy akár években is a fejlesztést.

A kérdés már csak az, hogy vajon ez az idáig tartó vagy soha be nem fejezett Aurora Project folytatása? Igazság szerint ezt már nem tudjuk meg, sokkal inkább az SR-72-re fog terelődni a figyelem, melyet a mai korban több mint lehetséges megépíteni a rendelkezésre álló emberi tudományból. Egy biztos: az Aurora szó egy jó ideig fenn fog maradni a köztudatban, míg meg nem születik az a gépezet melyre tökéletesen fog illeszkedni ez a már legendának számító név.

Szerkesztő: Vincze Sándor

Így mérgezi a tévé a testünket!

| 2014-02-07 09:00:39

.

Évente csak Amerikában mintegy 20 millió televíziót selejteznek le, ezek 80 százaléka hulladéklerakókban végzi. A kidobott tévék zöme még a régi katódcsöves televízió, amelyek igen nagy mennyiségben tartalmaznak ólmot.

 

A különböző modellekbe átlagosan 2-4 kg ólmot építettek bele, amelynek az volt a célja, hogy nézőit megóvja a káros sugárzásoktól. A lerakókból a csurgalékvizeken keresztül azonban a fém kijuthat a környezetbe is. Bár az elektronikai hulladék a telepekre kerülő teljes hulladékmennyiségnek csak két százalékát teszi ki, a toxikus összetevők közel 70 százaléka mégis ezekből származik - írja a Greenfo.

 

Olcsó, de nagyon káros

Az elektronikai hulladék gyakran a harmadik világban köt ki újrahasznosítási célból, hiszen becslések szerint a fejlődő országokban tized akkora költséggel hasznosítható újra egy televízió, mint a nyugati államokban.

A harmadik világban aztán sokszor teljesen embertelen körülmények között, gyakran gyerekmunkások bontják szét a híradástechnikai eszközöket. A fő célországok India, Pakisztán, Nigéria, Ghána, a Fülöp-szigetek, de a legnagyobb fogadó Kína.

Electronic Waste in Ghana

https://www.youtube.com/watch?v=pr1zQrXM_7s

Az értékes anyagok kinyerése ezekben az országokban gyakran a legolcsóbb, és az emberi egészségre és a környezetre leginkább veszélyes módon zajlik.

A fémeket általában műanyag öleli körbe, ezért ezeket nyílt tűzön elégetik, hogy így férjenek hozzá. A katódsugaras televíziókat kalapáccsal verik szét, miközben nagy mennyiségű toxikus port jut a levegőbe. A nyomtatott áramköröket nyílt tűzön égetik meg, ennek során szintén mérgező anyagok kerülnek a levegőbe.

Az itt dolgozó munkások általában rendkívül szegény emberek, nagyon magas a gyermekmunkások aránya is, akik körében bőrbetegségek, daganatok, máj-, légzőszervi-, és vesebetegségek fordulnak elő igen gyakran.

A kínai Guiju régiója az egyik legnagyobb e-hulladék feldolgozó telep a világon: az itt élő gyermekeknek több mint 80 százaléka szenved ólommérgezésben.

Az LCD sem a környezet barátja

Környezetvédelmi szempontból a lassan egyeduralkodóvá váló "lapos televíziók" sem sokkal jobbak. A gyártók az LCD kijelzők gyártásához egy nitrogén-trifluorid nevű anyagot használnak, amely 17 ezerszer erősebb üvegházhatással bír, mint a szén-dioxid.

A gáz 550 évig marad a légkörben, és nem esik a Kiotói egyezmény hatálya alá, mert az egyezmény megkötésekor felhasználása még elenyésző volt - emlékeztet a Greenfo.hu.

A kaliforniai óceánkutató intézet mérései szerint a gáz mennyisége a légkörben évente 11 százalékkal növekszik, és üvegházhatását tekintve már a legnagyobb szénerőművek kibocsátásával vetekszik.

Bár Európában már szigorúan korlátozzák, Amerikában és Ázsiában még tovább növekszik a kibocsátása.

 

Forrás: hir24

Kvantum radar 2.

A Multiverzum-értelmezés (Many-Worlds Theory)

Az értelmezés szerint a hullámfüggvény valójában soha nem omlik teljesen össze -legalábbis ami a létező világok összességét jelenti -, viszont minden egyes megfigyelő, aki eltérő eredményt tapasztal, azonnal egy új, független téridőbe kerül, amelynek nincs többé kapcsolata a következő megfigyelők világegyetemével. Más szavakkal, a világegyetem "elágazik", vagy kettéválik minden olyan esetben, amikor egy megfigyelés kikényszeríti a hullámfüggvény látszólagos összeomlását. Tehát Schrödinger macskája esetében legalább két világegyetem születik; az egyikben a macska tovább él, és mindenki, aki megfigyeli, élőnek látja; míg a másikban házi kedvencünk a cica-mennyországban kergeti tovább az egereket. Ettől függetlenül a hullámfüggvény sértetlen marad, de csak a multiverzum szintjén értelmezve: az egyes elágazó univerzumok annak összeomlott állapotát tapasztalják. Ahogy azt látni fogjuk, a kísérlet értelmezésének analógiája nagyon sok esetben fontos szerepet játszik majd az interferencia-kép értelmezésében; most visszatérünk a parányi részecskék világába, és megvizsgáljuk, milyen trükkös és érdekes eredményekhez vezet, ha egy kicsit "megbolondítjuk" a korábban ismertetett, klasszikus kétrés-kísérletet.

 

A Kvantumradír (quantum-eraser) kísérletek

Mint azt már említettük, a kutatók kezdték egyre inkább úgy látni, hogy a "melyik-rés", vagy "melyik-útvonal" közvetlen vagy közvetett megismerésével - vagy talán még megismerés nélküli, műszeres érzékelésével is - óhatatlanul összeomlik az interferencia-kép, mindegy, mennyire jelentéktelen a mérés fizikai hatása az interferáló részecskékre nézve. Ekkor felvetődött, hogy mit történne, ha "megjelölnénk" vagy térben elkülönítenénk a szabadon mozgó részecskéket, de mielőtt megpróbálnánk a jelölés alapján kitalálni az útvonalukat, ismét "összekevernénk" őket, és így vetülnének a képernyőre. Más szavakkal, mi történne, ha lehetőséget teremtenénk a "melyik-rés", vagy "melyik-útvonal" megismerésére, de végül nem használnánk azt ki? Mi lenne, ha "eltörölnénk" ismereteinket, mielőtt azok birtokába juthatnánk?

Ennek egy nagyon egyszerű módja az, ha például másként polarizáljuk az egyik, illetve a másik résen áthaladó fotonokat (függőlegesen vagy vízszintesen), de mielőtt az ernyőre vetülnének, egy ellentétes, de szimmetrikus polarizációs szűrővel ismét összekeverjük őket. (A polarizációs szűrők ma már meglehetősen hétköznapiak, olyannyira, hogy a kísérletet "házilag" is el lehet végezni; a 3-dimenziós mozikban is ilyeneket használnak a két szemünk számára a képek szétválasztására). Nos, a Kvantumradír kísérletek újabb meglepő eredményt hoztak; noha a részecskéket megjelöltük a polarizációval, vagyis "megmértük" őket, de aztán eldobtuk a mérési eredményt, mielőtt azt megismerhettük volna, így az interferencia-kép újra megjelent az ernyőn. Egy újabb, kristálytisztának tűnő érv amellett, hogy nem a mérés, hanem mi magunk - a megfigyelők - omlasztjuk össze a hullámfüggvényt, ha "kikényszerítjük" az egyértelmű eredményt.  Ekkor azonban a fizikusoknak egy ördögi ötlete támadt - mi lenne, ha kigúnyolnánk az éppen rajtunk nevető világegyetemet, és saját maga ellen fordítanánk ezt a tényt? Mi lenne, ha a megfigyelést akkor végeznénk el, amikor a részecskék már nem tudnak ellene semmit sem tenni? Ez vezetett az ún. "Késleltetett választásos kvantumradír-kísérletekhez" - amelyek - mint az sejthető - nem várt és elképesztő eredménnyel zárultak. A tanulság, hogy a világegyetemet nem lehet csak úgy "kigúnyolni", úgy tűnik, bármennyit is csavarunk és trükközünk, mindig előáll valamivel, amire senki nem számított.

 

A késleltetett választásos kvantumradír-kísérlet

A trükk, amivel a tudósok próbálkoztak, valóban elismerésre méltó, és hatástalanságában is rendkívüli. Nagyon leegyszerűsítve, az alapelképzelés a következő volt. Állítsuk össze a klasszikus kétrés-kísérletet, de az interferencia-ernyő legyen tetszés szerint elmozdítható, vagyis "kivehető" a fény, a fotonok, vagy a különálló elektronok útjából. A kivehető képernyő mögé pedig helyezzünk két optikai érzékelőt (mikroszkópot, távcsövet, stb.), amely közül az egyik például csak a jobb oldali, a másik csak a bal oldali résre fókuszál.

Tegyük a helyére az interferencia-ernyőt, és lőjük ki egyesével a fotonokat vagy elektronokat, majd várjuk meg, amíg áthaladnak valamelyik (vagy mindkét) résen, és várjunk egészen addig, amíg majdnem elérik az interferencia-ernyőt. Ekkorra már réges-régen elvileg el kellett, hogy dőljön, hogy a részecske melyik résen haladt át, vagy esetleg mindkettőn egyszerre (hiszen fénysebességgel vagy közel fénysebességgel halad, és a következő pillanatban becsapódik, ill. becsapódna az ernyőbe), mi viszont még mindig dönthetünk, hogy hagyjuk-e ezt megtörténni. Ha a helyén hagyjuk az ernyőt, akkor szépen hullámzó interferencia-képet kapunk. Ha viszont hirtelen kiemeljük az ernyőt - a másodperc milliárdod része alatt - akkor a résekre fókuszáló optikai érzékelők valamelyike látni fogja a fotont, és tudhatjuk, hogy melyik résen haladt át igazából.

Tudjuk, hogy ahhoz, hogy az ernyőn inteferencia-képet kapjunk, a fotonnak vagy elektronnak egyszerre kell áthaladnia mindkét résen; térben, időben vagy ezek valamilyen kombinációjában. Viszont a kísérleti eredmények szerint, ha kivesszük az ernyőt, SOHA nem látjuk őket egyszerre mindkét résen áthaladni. Mindig az egyik VAGY a másik "távcső" látja a felvillanást, de a kettő együtt sohasem. Itt egy látszólagos paradoxonnal kerülünk szembe; hiszen mi az interferencia-ernyőt csak a leges-legutolsó pillanatban, akkor emeltük ki a rendszerből, amikor az már nem hathatott volna arra, hogy a részecskék melyik utat (vagy utakat) választották. Ez látszólag olyan, mintha a mi későbbi döntésünk visszamenőleg megváltoztatta volna a múltat; vagyis ha a helyén hagyjuk az inteferencia-ernyőt, akkor interferencia-képet kapunk (mindig), pedig az csak a hullámfüggvény szabadsága esetén lehetséges; ha viszont az utolsó pillanatban kivesszük, mindig csakis az egyik résen látjuk beérkezni a részecskét. Márpedig ha mindig csak az egyik résen haladna át, nem okozhatna interferencia-képet. A döntést a kiemelésről viszont minden egyes esetben csak jóval azután hoztuk meg az ernyő kiemeléséről, miután már régen áthaladtak a résen, vagy réseken.

Vagy, ha nem a jelen változtatta meg a múltat, akkor honnan tudhatták volna "előre" a fotonok, vagy elektronok, hogy mi milyen döntést fogunk hozni? Honnan tudhatták volna, hogy átrepülhetnek-e mindkét résen, vagy csak az egyiken? Honnan tudhatták volna, hogy mi kikényszerítjük-e majd a döntést az egyértelmű útvonalukról, vagy hagyni fogjuk őket szabadon interferálni? Hogy még jobban megértsük mindezt, képzeljük el ugyanezt a kísérletet nagyban. Nagyon nagyban, hogy pontosak legyünk.

 

Intergalaktikus késleltetett-választásos kvantumradír

Képzeljük el, hogy egy több milliárd fényévnyire lévő naprendszer bolygójáról néhány foton valamikor (több milliárd éve) kisugárzódott a Föld irányába. Csakhogy a távoli csillag és a Föld között egy óriási, hatalmas tömegű galaxis lustálkodik. Az ilyen hatalmas tömegű galaxisokról köztudott, hogy általában szupermasszív fekete lyukak találhatóak a középpontjukban, és erősen meggörbítik a teret (erről a jelenségről fotóink is vannak, tehát nagyon is létező); elhajlítják a mellettük elhaladó fény útját, és végső soron gigantikus méretű, gravitációs "lencseként" viselkednek. Így aztán lehetőségünk van olyan, jóval távolabbi csillagokat, bolygókat vagy égitesteket is megpillantani, amik egyébként takarásban lennének.

Felismerhetjük, hogy ez az elrendezés tulajdonképpen egy óriási tér- és időbeli méretű kétrés-kísérlet, amelyben a távoli csillagról vagy bolygóról útnak indult foton elhaladhat a galaxis egyik oldalán, vagy a másikon - esetleg mindkettőn egyszerre. Ha a Földön egy fényérzékeny lemezt fordítunk a beérkező fotonok felé anélkül, hogy a galaxis egyik vagy másik oldalára fókuszálnánk a lencsékkel, az apró fény-részecskék interferencia-képet fognak kialakítani. Ha viszont két távcsővel ráfókuszálunk a galaxis két szélére, akkor mindig csak az egyik távcsőben fogjuk látni a fotonokat felvillanni, külön-külön. De sohasem egyszerre.

Ne felejtsük el, hogy a fény, vagyis a fotonok erről a távoli, nagyon távoli bolygóról vagy csillagról már több milliárd éve úton vannak, és a gravitációs lencseként viselkedő galaxis mellett is hasonlóan hosszú ideje elhaladtak. Mi viszont most, a jelenben dönthetünk arról, hogy tudni akarjuk-e, melyik utat választották, vagy meghagyjuk a szabadságukat, amely szerint egyszerre mindkét oldalon is jöhettek. Csakhogy ez, mint objektív tény, már milliárd évekkel ezelőtt el kellet, hogy dőljön.

A következtetés elkerülhetetlen - döntésünkkel ezen több milliárd év történetét írhatjuk újra, vagy változtathatjuk meg, esetleg alakíthatjuk ki, értelmezés szerint. Hiszen, ha távcsöveinkkel ráfókuszálunk a galaxis két szélére, akkor mindig csakis az egyik oldalon fogjuk látni a fotonok felvillanását, vagyis több milliárd éve is azok csakis azon az egy jól meghatározott úton "repülhettek" át felénk a térben. Ha viszont hagyjuk őket az interferencia-ernyőre esni, akkor interferncia-képet alakítanak ki, ami csak úgy lehetséges - ismét - ha egyszerre mindkét úton jöhettek. Valóban képesek lennénk erre? Megváltoztatjuk, vagy csak kialakítjuk az eddig határozatlan múltat?

A Wheeler-féle értelmezés

A fenti (gondolat) kísérlet egyik legismertebb elemzője, és részben kitalálója, Wheeler szerint megváltoztatni ugyan nem vagyunk képesek visszamenőleg a múltat (ezzel megúsztuk a logikai paradoxont), viszont kialakítani azt igen. Wheeler így fogalmaz - "The past does not exist until measured in the present" (A múlt nem létezik, amíg meg nem mérjük a jelenben). Vagyis, a múlt tetszőlegesen képlékeny, amíg mi meg nem próbáljuk megismerni azt; és (mint például a galaktikus méretű gondolatkísérletben) a fotonok egyszerre repülnek csak az egyik oldalon, csak a másikon, és mindkét oldalon egyszerre. Vagyis, a valóság a lehetőségek szuperpozíciója, egészen addig, amíg meg nem figyeljük.

Wheeler értelmezése meghökkentő, de logikus. (Eddig.) Egyetlen alternatívája a Bohm nevéhez köthető, ún. "pilot-wave theory", amelyben a részecskék és a valószínűségi hullám függetlenek egymástól. Mindkét elképzelést nagy próbatétel elé állították azonban a legújabb, összefonódott részecske-párokkal kombinált, késleltetett választásos kvantumradír-kísérletek. Ezeknek számos változata létezik, de a lényegük ugyanaz - kideríteni, mi történik akkor, ha egyszerre van lehetőségünk megfigyelni egy részecskepár-ikrek valamelyikének jelenbéli viselkedését, és összehasonlítani mindezt az ettől függetlennek tekintett, késleltetett választásunkkal az ikerpár másik tagján. A kísérlet elsőre bonyolultnak tűnik, de ne ijedjünk meg tőle.

 

Lássuk az igazi nagyágyút!

Összefonódott részecskepárok késleltetett választásos kvantumradír-kísérlete
Ezt a döbbenetes eredményekhez vezető kísérletet 1982 és 1999 között Yoon-Ho Kim, R. Yu, S.P. Kulik, Y.H. Shih, and Marlan O. Scully tervezték meg és hajtották végre, az eredeti mérési jegyzőkönyvek (a hitelesség kedvéért) itt találhatóak. Az alább belinkelt videó a legtöbb részletet jól ismerteti, de néhány hiba is található benne, főleg, ami a végkövetkeztetéseket illeti - ettől függetlenül mindenképpen érdemes megnézni! (magyarázat, korrekciók és cikkünk folytatása a videó után)

A bemutatott kísérleti elrendezés egyébként helyesen van felvázolva (kivéve, hogy a BBO kristály a Glen-Thompson prizma része, és ahol a videóban a G-T prizma található, ott valójában egy egyszerű prizma van). Mindemellett annak elemeire fogunk hivatkozni, némi kiegészítéssel.

This will blow your mind - Delayed Choice Quantum Eraser

https://www.youtube.com/watch?v=sfeoE1arF0I

A következő történik. Először is, a kísérlet "lelke", a forrás egy olyan ultraibolya lézer, amely képes a fotonokat egyenként kilőni magából. Az UV- fotonok ezután szabadon átrepülnek (mindenfajta mérés, vagy útvonal-meghatározás nélkül) egy kétréses apparátuson, ami után rögtön egy különleges kristályba ütköznek (bármelyik résen is haladtak át). Ez a különleges kristály egy nemlineáris (BBO) optikai elem, amely kettéhasítja az UV-fotont két, különböző irányban kirepülő infravörös fotonná, amelyek tökéletesen összefonódott állapotban repülnek tovább a térben.

Megjegyzés - a párkeltésről, vagyis az összefonódásról már részletesen írtunk a Fénynél is gyorsabban c. cikkünkben; a lényege, hogy az így keletkező részecske-ikerpárok bármennyire is távolodnak el egymástól térben és időben, létezésük végéig azonnali és feltétlen kényszer-kapcsolatban maradnak egymással; ha bármi történik egyikükkel, az azonnal, késleltetés nélkül megváltoztatja a másikat is. Ez a hatás kísérletileg bizonyítottan fénysebességnél gyorsabban (azonnal) megy végbe, és ez a tény most rendkívül fontos a kísérlet megértéséhez.

A kísérleti vázlatban piros színnel jelöltük azoknak a foton-ikerpároknak az útját, amelyek látszólag a felső résen haladtak át (~=amennyiben az útvonaluk megismerését méréssel "kikényszerítjük"), kékeszöld színnel pedig azokét, amelyek az alsó útvonalat választották (~=volna, amennyiben színvallásra kötelezzük őket, az előbbiek szerint).

Megjegyzés - Az előbbi mondat, és annak feltételes módban megfogalmazott kitételeinek teljes megértése szintén elengedhetetlenek a kísérlet értelmezése szempontjából. Nagyon fontos, hogy a párkeltést végző kristály (közvetlenül a kétrés-apparátus után) mind az "alsó", mind pedig a "felső" nyíláson látszólag áthaladó eredeti, UV-fotont kétfelé bontja - ezekből lesznek az azonos színnel jelölt, összefonódott részecske-ikerpárok. Az ikerpárok tagjai azonban eltérő szögben hagyják el a nemlineáris kristályt; a pár egyik tagja a képen felfelé, a másik pedig lefelé térítődik el a párkeltés pillanatában. A képen felfelé vetülő ikreket "szignál", a lefelé vetődő ikreket pedig "másoló" (idler) fotonoknak nevezzük.

Hogy teljesen tiszta legyen, négyféle, látszólag vagy ténylegesen is különböző részecskét különböztetünk meg a kísérlet során, végig. Ezek a következők:

1) A vörössel jelzett szignál fotonok, amelyek a párkeltő kristálynál a képen felfelé térnek ki - ezek a lefelé kitérő, szintén pirossal jelzett ikerpárjukkal vannak összefonódva, és ha útvonalukat megmérnénk, akkor azt találnánk, hogy a felső résen haladtak volna át az eredeti lézerforrásnál lévő nyílások közül.

2) A kékkel jelzett szignál fotonok, amelyek párkeltő kristálynál a képen felfelé térnek ki - ezek a lefelé kitérő, szintén kékkel jelzett ikerpárjukkal vannak összefonódva, és ha útvonalukat megmérnénk, akkor azt találnánk, hogy az alsó résen haladtak volna át az eredeti lézerforrásnál lévő nyílások közül.

3) A vörössel jelzett idler (másoló) fotonok, amelyek a párkeltő kristálynál a képen lefelé térnek ki - ezek a felfelé kitérő, szintén pirossal jelzett ikerpárjukkal vannak összefonódva, és ha útvonalukat megmérnénk, akkor azt találnánk, hogy a felső résen haladtak volna át az eredeti lézerforrásnál lévő nyílások közül.

4) A kékkel jelzett idler (másoló) fotonok, amelyek a párkeltő kristálynál a képen lefelé térnek ki - ezek a felfelé kitérő, szintén kékkel jelzett ikerpárjukkal vannak összefonódva, és ha útvonalukat megmérnénk, akkor azt találnánk, hogy az alsó résen haladtak volna át az eredeti lézerforrásnál lévő nyílások közül.

Megjegyzés - A szignál, és az idler ("másoló") elnevezések egyébként tetszőlegesen felcserélhetőek lennének, tekintve, hogy az összefonódott ikerpárok között nincs, és nem is lehet különbség; csupán arra kell vigyáznunk, hogyha egyszer elneveztük őket, akkor következetesen ragaszkodjunk az elnevezéseikhez a kísérlet során.

A kísérleti apparátusnak a kép felső részén látható elemeinek a megértése egyszerűbb, ezért kezdjük a folyamat értelmezését is ezzel. Itt azt láthatjuk, hogy egy lencse segítségével a vörös és kék virtuális útvonalú (szignál) fotonokat egy lencse segítségével rekombináljuk, majd egy detektor-képernyőre vetítjük; volataképpen egy feltétel nélküli kvantumradírt hozunk így létre, amely eltörli a "melyik-rés" útvonal-információját. Így a kísérleti apparátus ezen része önmagában meghagyja a hullámfüggvény teljes szabadságát, és ha semmi ettől eltérő nem történik a részecskék ikertestvéreivel (az idlerekkel, vagyis a "másoló" fotonokkal) az apparátus többi részében, akkor a detektor-ernyőn interferencia-kép kialakulására számíthatunk.

Másképp fogalmazva, ha az idler ("másoló") ikertestvéreket is rekombináljuk egymással, és nem próbáljuk meg kitalálni azok útvonalát, akkor a szignál fotonok találkozási helyén mindenképpen tiszta és zavartalan interferencia-képet kell, hogy kapjunk. Ez kísérletileg igazoltan pontosan így is történik; ha a kép alsó részén található tükör-rendszer úgy lenne kialakítva, hogy soha ne lehessen ott sem eldönteni, melyik útvonalon érkezett az észlelt foton, akkor felül mindig meg is maradna a hullámzó interferencia. Ha viszont a képen alsó tükör-rendszer úgy lenne kialakítva, hogy a "melyik-útvonal" (melyik-rés) információ mindig kinyerhető lenne az ott lévő detektorok segítségével, akkor az törvényszerűen összeomlasztaná felül is a "szignál" fotonok interferencia-képét - mivel a szignál fotonok kényszerkapcsolatban vannak idler ("másoló") ikertestvéreikkel, és ha az ő útvonalukat megismerjük, az nyilván azt jelenti, hogy a szignálok útvonalát is megtudjuk abban a pillanatban.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a felső detektor-ernyőn megjelenő (vagy összeomló) interferencia-kép épsége kizárólag attól függ, hogy mit csinálunk, vagy mi történik a másoló (idler) ikertestvéreikkel az apparátus további részeiben. A kísérleti apparátus alsó része kicsit bonyolultabbnak tűnik, de valójában igen egyszerű. Van benne egy prizma, két fix tükör (Ma és Mb, ezek nem csinálnak semmit, csak visszatükrözik a fotonokat), van benne 3 darab félig áteresztő tükör (Beamsplitter - BSa, BSb, BSc - ezek teljesen véletlenszerűen vagy átengedik, vagy visszatükrözik a fotonokat, 50-50%-os eséllyel), és van négy detektor-ernyő.

A legegyszerűbben úgy tudjuk megérteni az apparátus működését, ha végigkövetjük a másoló (idler) foton-ikerpárok útját. Először is, egy prizma szétválasztja a vörös és kék jelzésű, párhuzamosan egymás mellett haladó másoló (idler) fotonokat, hogy más-más utat járhassanak be.

A vörössel jelzett fotonok ezután a BSb félig áteresztő tükör segítségével 50-50 %-os eséllyel vagy rögtön a D4 detektor-ernyőre vetülnek, vagy továbbhaladnak, és az Mb tükörről a BSc félig áteresztő tükörre vetülve megint 50-50 %-os eséllyel juthatnak a D1 vagy a D2 detektor-ernyőre.

A kékkel jelzett fotonok ugyanekkor a BSa félig áteresztő tükör segítségével 50-50 %-os eséllyel vagy rögtön a D3 detektor-ernyőre vetülnek, vagy továbbhaladnak, és az Ma tükörről a BSc félig áteresztő tükörre vetülve szintén 50-50 %-os eséllyel juthatnak a D1 vagy a D2 detektor-ernyőre.

Amennyiben a D3 vagy a D4 detektor-ernyőn érzékelünk egy fotont, akkor ezzel egyértelműen megismertük az eredeti foton útját is (tehát, hogy az alsó vagy a felső résen lépett be eredetileg) - és mivel a másoló fotonok kényszerkapcsolatban vannak a szignál ikerpárjaikkal, ez törvényszerűen összeomlasztja a kép felső részén a D0 detektor-ernyőn is az interferenciaképet. Ha viszont a D1 vagy D2 detektor-ernyőn tapasztaljuk a foton beérkezését, akkor az égvilágon semmit nem tudtunk meg az eredeti foton útjáról - hiszen a D1, ill. a D2 detektor-ernyőre mindkét nyílásból (résből) származó foton éppúgy érkezhetett a tükrök útvonal-kialakítása miatt. Másképp fogalmazva, a D1 ill. D2 detektor-ernyő nem árulja el a "melyik-út" információt; azt a tükrök trükkös elrendezése " eltörölte". Így a kísérleti apparátus alsó része is "kvantumradírként" funkcionál, minek következtében a felső, "szignál" interferencia-kép érintetlen marad. A kép jobb szélén található az "Egybeesési számláló", ami voltaképpen összepárosítja egymással az egyes detektor-ernyőkön érzékelt fotonok megjelenését és pozícióját, hogy a végén - sok száz, vagy sokezer ismétlés után - statisztikailag ki lehessen értékelni a kísérletet.

Nagy Gergely
forrás: Időkép.hu

Szerkesztő:

Az oltóanyagok 7 undorító összetevője

“Sokan közülünk halkan egyetértenek abban, hogy a majom vesesejtekből készült Salk védőoltás és a Szabin cseppek felelősek a sok leukémiás megbetegedésért ebben az országban.”  - Frederick R. Klenner, M.D., F.C.C.P.

A szülőknek joguk van arra, hogy megértsék mit fecskendeznek bele gyermekeik, vagy épp saját testükbe.

Az oltóanyagok előállításához sok undorító összetevőt használnak fel. A felhasznált összetevők sértik az emberek személyes, vallási vagy erkölcsi meggyőződéseit is, testük mérgezése mellett.

Végül ne feledjük, hogy bármilyen színes nyelvet is használ a tudományos közösség (mint pl.: tisztított), az ilyen anyagok bevitele a szervezetbe beláthatatlan következményekkel járhat, ha nem is azonnal, de évek, évtizedek elmúltával.

Ahogy olvasod a listát, értsd meg azt, hogy a sejtvonalak és védőoltások szennyeződésekkel vannak teli. Ez gyakran rejtve marad a “járulékos ágensek” kifejezés alatt.

Undorító összetevő # 1: Abortált magzati sejtek

Abortált magzati sejtek: “humán diploid magzati sejtek.” Két abortált magzati sejtvonalról van szó, a WI-38 és az MRC-5-ről, amelyet laboratóriumi körülmények között állítanak elő az 1960-as évek óta.

A sejteket vírusok tenyésztésére használják, a sejtkultúrákat ezután összegyűjtik és további feldolgozás alá vetik.

A vizsgálat tárgya: PERC6, MRC5, WI-38, HEK-293

Melyik oltóanyagban vannak jelen?

Adenovírus vakcina, DTaP vakcina, hepatitis A vakcina, Hep B vakcina, MMR vakcina, veszettség elleni védőoltás, varicella (bárányhimlő) vakcina

 

Undorító összetevő # 2: Szérum abortált borjú magzat véréből

Az oltóanyag gyártás egyik másik groteszk módszere szarvasmarha magzat véréből kivont szérum begyűjtése. A cél az, hogy a szérum tápanyagot nyújtson a vírusok növekedésének a sejtekben.

Hogyan gyűjtik be a vért?

A Humane Research Australia honlapjáról idézem:

“A vágóhídon való levágás és kivéreztetés után, az anyatehén méhét kiveszik a kizsigerelési folyamat (az anya belső szerveinek kivétele után) részeként, ezután a méhet átviszik a vérvételi helyiségbe. A tűt majd a magzat bordái közt közvetlenül a szívébe szurják és a vért egy steril gyűjtőzsákban fogják fel. Ennek a folyamatnak az célja, hogy minimálisra csökkentsék annak a kockázatát, hogy a szérum mikroorganizmusokkal szennyeződjön. Csak a három hónapnál idősebb magzatokat lehetséges erre felhasználni, mert fiatalabb magzatoknál a szív mérete túlságosan kicsi ehhez.

Miután összegyűjtötték a vért, azt szobahőmérsékleten hagyják megalvadni, a szérumot pedig egy hűtött centrifugálás nevű folyamattal választják el. “

Vizsgálat tárgya: magzati borjúszérum

Melyik oltóanyag tartalmazza? Adenovírus vakcina, MMR vakcina, rotavírus vakcina varicella (bárányhimlő) vakcina

 

Undorító összetevő # 3: sereghernyók sejtjei

Az FDA 2013 január 16-án  jóváhagyta a Flublok vakcina használatát.

Ezt a technológiát a jövő “új hullámaként” tartják számon. Az őszi sereghernyó, Spodoptera frugiperda sejtjeiből származó sejtvonalat használ ( expresSF+ R).

A vakcina betegtájékoztatójában a Flublok megemlíti:

“Minden 0,5 ml Flublok tartalmazhat baculovírusokat és a gazdasejt fehérjéjének maradékát (≤ 28,5 mikrogramm), valamint sejt DNS baculovírust (≤ 10 ng) …”

 

A vizsgálat tárgya: rovar sejtvonal (expresSF +)

Milyen vakcinákban van benne? Influenza oltóanyag

Undorító összetevő # 4: majom vesesejtek

Amint fentebb említettük, majom vese szövetet használtak, hogy bizonyos vírusok növekedését támogassák oltóanyag előállítási célokból. Továbbra hatalmas a vita ezen sejtekről és az 1950-es évekbeni polio vakcina szennyezésében játszott szerepükről.

A történetet leginkább egy bátor tudós: Bernice Eddy tanulmányaiból ismerjük. 1972-ben az Egyesült Államok Szenátusának második kongresszus, második ülésén 500 oldalon állapítják meg:

“A következő és eddigi legkomolyabb oltóanyag válság 1961-ben következett be. Akkor derült ki, hogy a gyermekbénulás elleni oltóanyag és az adenovírus vakcinák is majomból eredő vírust tartalmaznak. Mint később kimutatták, az oltóanyag hörcsögök esetében daganatokat okozott. A vírus, az úgynevezett SV40 bekerült a vakcinákba, mert túlélte a formalin kezelést.” (Tragikus tévedés vagy szándékos terv? 30 millió embert oltottak be SV40 rák vírussal)

Számos államban teljes mértékben világossá vált az SV40 probléma. 1959-1960-ban Bernice Eddy tudós fedezte fel, hogy a majom vese sejtjeinek egy ismeretlen ágense, amelyet a gyermekbénulás és az adenovírus vakcinák tartalmaznak, hörcsögökbe injektálva daganatokat okoz.

502. oldal:

“1954-ben Eddy, gyermekbénulás ellenőrző tisztviselő élő vírust talált megölt vírusos polio vakcinában. 1955-ben elbocsátották állásából. Az SV40 vírus felfedezése után lecsökkentették személyzetét és kísérleti állatainak számát, majd lefokozták. Egy egész részleg éléről került csupán egy egység vezetői poziciójába. “

505. oldal:

“… Még abban az esetben is, amikor a szennyező vírus onkogénnek [rákot okozónak] minősült hörcsögök esetén, a DBS [Division of Biologics Standards- a Biológiai Szabványok Osztálya] és szakértői tanácsadó bizottsága úgy döntött, hogy meghagyja a meglévő készleteket a piacon és egy esetleges bevonással nem kockáztatja az oltóanyagba fektetett közbizalmat. “

és:

“Magasabb kormányzati körökben pedig ismert volt egy olyan tendencia, miszerint minden nyílt, oltóanyaggal kapcsolatos probléma megvitatásakor felmerülő kételyeket igyekeztek elbagatellizálni.”

Melyik oltóanyag tartalmazza?

DTaP vakcina, japán encephalitis vakcina, gyermekbénulás vakcina, rotavírus vakcina, Vaccinia oltóanyag

 

Undorító összetevő # 5: kutya vesesejtek

November 20, 2012: az FDA jóváhagyta a szezonális influenza vakcinát, a Flucelvaxot, amelynek gyártója a Novartis.

Ezt az oltóanyagot tömegesen állították elő Madin Darby kutya vesesejtek folyamatos vonalából (MDCK), ezeket a sejteket használva az oltóanyag-sejtek szubsztrátjaként.

Melyik oltóanyag tartalmazza? Influenza elleni oltóanyag

 

Undorító összetevők # 6: Egér agy

A vírus alapú oltóanyagokat számos ázsiai országban egér agyban tenyésztették ki. A CDC( Center for Disease Control- Kórellenőrző központ ) honlapja szerint az inaktivált egér agy eredetű JE vakcinát az Egyesült Államokban1992 óta már nem használják.

Természetesen mint bármely más oltóanyag esetén, a mellékhatásokat ritkán tudjuk nyomon követni, az egészségügyi hatóságok pedig megintcsak elbagatellizálják azokat. Ugyanakkor, a védőoltások okozta sérülések nagyon komolyak lehetnek.

Milyen vakcinák tartalmazzák? Japán encephalitis elleni vakcina, veszettség elleni vakcina

 

Undorító Összetevő # 7: csirkeembriók

A csirkéket és azok embrióit már régóta használták vakcinák előállításához.

Ezeket a módszereket az 1920-as és 1930-as években Thomas Rivers és a Rockefeller Institute for Medical Research kutatói széles körben elterjesztették.

 

Milyen oltóanyagok tartalmazzák? Influenza vakcina, veszettség elleni védőoltás, a sárgaláz vakcina

Forrás: naturahirek

Szuperbaktériumok, a modern gyilkosok?

Egyre elterjedtebbek a szuperbaktériumok, mi pedig egyre több káros antibiotikumot fogyasztunk. Szakemberek szerint csak idő kérdése egy emberiséget megtizedelő járvány létrejötte.

Az antibiotikumok elterjedt és könnyelmű használata az egyik legnagyobb támadás az emberiség egészsége ellen.

A korábban halálos, mára legyőzöttnek hitt betegségek ismét visszatérőben vannak, méghozzá megerősödve. Az őket okozó baktéiumok ellenállást fejlesztettek ki antibiotikum tablettáinkkal szemben.

Egy 45 perces ausztrál dokumentumfilmben ilyen szuperbaktériumokról, ahol megfertőződött túlélők azt mesélik, hogy a fertőzés  rendkívül erős fájdalommal jár, és a fertőzést jelző gyulladás nehezen ismerhető fel, mert nem mindig kíséri láz. Ha végül felismerik,  a következő probléma, hogy nem találnak ellenük anibiotikumot. Nincsen.  Az egyik túlélő azt meséli, hogy nála csak egyetlen antibiotikum bizonyult hatásosnak, amit már évtizedekkel  ezelőtt betiltottak, mert túlságosan mérgező az emberre (is). Colistin.

Az egyik kutató orvos, Professzor David Paterson továbbra sem pesszimista, és vígan beszél a hipóról, mint legjobb fertőtlenítőszerről. És azt is elmagyarázza, hogy ha nem teszünk valamit, az antibiotikum előtti időkbe kell visszatérnünk. Nem lehet majd szervátültetéseket végezni, kemoterápiát sőt egyszerű műtétek során is a páciensek akár a műtőasztalon vagy a műtétet követő fertőzések következtében fognak meghalni.  Továbbá megfertőződött szerveket, testrészeket antibiotikumos kezelés helyett el kell majd távolítani…

Az ausztráliai Queensland Egyetemen az Indiai 1-es szuperbaktériumot kutatják, melynek számos fajtája létezik. Professzor Lindsay Grayson  azt mondja, hogy  ez a szuperbaktérium különösen veszélyes, mert  elég csak 1 vagy 2 darabot lenyelni, és már ennyi képes a bennünk lévő „egészséges” baktériumokat  is a használatban lévő antibiotikumokkal szemben ellenállóvá tenni.

E-coli szuperbaktériumok is léteznek. Az egyik túlélő prosztata biopszia során betegedett meg tőle majdnem végzetesen. Mikor a végbélen keresztül mintát vesznek a prosztatából, rögtön antibiotikumot is frecskendeznek  a behatolás helyére, csakhát az ellenálló szuperbaktériumoknak ez nem számít. Egy ilyen behatolás remek lehetőséget teremt számukra ahhoz, hogy kiszabaduljanak zárt helyükről, és a megsértett bélfalon át elterjedjenek a testben. Ezután kezelhetetlen gyulladásokat okoznak mindenhol.  

TBC szuperbakértiumtól Pápa-Új-Guineában 3 óránként meghal egy ember. Dr Stephen Vincent ausztráliai TBC specialista teljes karanténban kezel egy ilyen pácienst. Azt mondja  1 millió dollárba kerülhet az egy éven át tartó kezelése, ami alatt a beteg senkivel sem találkozhat, és még így sincs garancia a túlélésre.

Mig korábban 18 gyógyszergyár foglalkozott új fajta antibiotikumok kifejlesztésével,  ma már csak 4. A gyógyszergyáraknak nem áll érdekükben új antibiotikumokat kifejleszteni, mert a baktériumok két hét alatt alkalmazkodnak hozzájuk, tehát valójában két hét alatt eldobhatóvá válnak az antibiotikumok… Szemben a koleszterin csökkentő vagy fájdalomcsillapító tablettákkal, amiknek a kifejlesztésébe csak egyszer kell beinveszálniuk. 

Ez elég rémiszőten hangzik, de volt élet 1942 előtt is, az antibiotikumok előtt. Ezzel foglalkozó orvosok szerint a lényeg bennünk van, tőlünk függ.  

A személyes higiéné nagyon fontos persze, hogy WC-zés  után  kezet mossunk, ugyanígy ételkészítés és evés előtt. Akár a szemek és az orr érintése előtt, vagy prüszkölés, köhögés után. Éppígy seb kötések érintése előtt és után. És kórházak látogatása során bármilyen gyakran érintett tárgy érintését követően. Pl.: kilincs, TV távirányító, stb.  A legjobb az ilyen helyeket elkerülni…

A szuperbaktériumok valós fenyegetést jelentenek számunkra modern világunkban, így gyakran a modern ember gyilkosaiként is emlegetik őket.

 

Forrás: naturahirek.hu

Kvantumradar

annyiunkra ható világának olyan titkait mutatjuk be, amelyek ijesztőbbek lehetnek, mint egy halloween-i éjszaka legrémségesebb fantazmagóriái.

Az alábbi kimerítő, hosszas, ámde annál érdekesebb, és ámulatba ejtőbb vendégcikket a szerkesztőség olyan érdekesnek találta, hogy úgy döntött, megosztja az itt jelenlévőkkel is. Az eredeti cikk az időkép.hu weboldalán látott napvilágot!

 

Figyelmeztetés!

Cikkünkkel most enyhén sokkolni fogjuk érdeklődő nézőinket. A kvantumfizika immár mindannyiunkra ható világának olyan titkait mutatjuk be, amelyek ijesztőbbek lehetnek, mint egy halloween-i éjszaka legrémségesebb fantazmagóriái, és gyönyörűbbek, mint Alíz Csodaországban vagy az Ezeregyéjszaka meséi, egyszerre. A tudomány és a képzelet legújabb eredményei messze meghaladják a Scifi-írók legbizarrabb álmait is, és mindezt most nem fantáziáljuk, hanem fizikai kísérletek sorával igazoljuk. Cikkünk elolvasását csak saját felelősségre, kellő mennyiségű kávé és (egészségre káros mennyiségű) energiaital előkészítése mellett javasoljuk. Köszönjük!

 

Előszó

Manapság újabb és újabb, érdekfeszítő elemzések és friss, sok tekintetben minden képzeletet felülmúló kutatási eredmények születnek; ám ezek értelmezését csak akkor kezdhetjük meg, ha megértjük a kvantumfizika varázslatos és misztikus világának alapjait. Már csak azért is, mert a jelek szerint a kvantumfizika - kilépve a laboratóriumok zárt világából - hamarosan sokkal-sokkal nagyobb szerepet fog játszani akár mindennapi életünkben, mint azt valaha gondoltuk volna.

Ezzel együtt most először publikáljuk cikkünk nemzetközi publikációra szánt verzióját angolul is; mivel számtalan olyan (saját) kísérletet is javaslunk, melyet hazánkban talán nem volna lehetőség elvégezni; míg, ha nem is a kissé elfoglalt LHC-ben, de valamely jól felszerelt nemzetközi kvantum-optikai laborban erre lehetőség adódhat. A teljes angol változat, kizárólag ínyenceknek:

Figyelmeztetés - Vigyázat! Rendkívül hosszú, és meglehetősen sok fantáziát, egyben nyitottságot, és időt is igénylő cikkünk nem kíméli a vélt vagy valós igazság megismerésére vágyó olvasóinkat. Amit ígérhetünk - ha valaki végére ér mindannak, amit itt leírtunk, újra és újra átgondolja, összeveti független forrásokkal, az megértheti - cikkünkben javasolt kísérleti eszközeinkkel akár még a relativitáselmélet kereteit is meghaladó módon szert tehetünk a hiperűr legfrissebb kvantum-térképére, valósággá téve a Végtelen Határok és megannyi sci-fi jóslatait. De ennek a megértéséhez a leges-legelejéről kell mindent kezdenünk.

 

Felejtsünk el mindent

Ahhoz, hogy esélyünk legyen elmerülni ebben a varázslatos világban, először is el kell felejtenünk szinte mindent, amit az objektív világegyetemről eddig tudunk, tudni véltünk, ill. gondoltunk. Ezt már a "Fénynél is gyorsabban" c. írásunkban is javasoltuk, de ez most hatványozottan igaz az alább leírtakra. Talán a logikát és a kommunikáció alapjait megőrizhetjük, de ezeket is csak részben: kényszerből, fenntartásokkal - hamarosan megértjük, miért.

Hogy látjuk a világot?

Mi, emberek általában érzékszerveinkre támaszkodunk a külső világ megítélésében. Természetesnek vesszük például, hogy vannak körülöttünk tárgyak és más élőlények, relatíve jól meghatározható helyen és/vagy sebességgel mozogva; valamint vannak más emberek is, akik ugyanezeket a tárgyakat és élőlényeket nagyrészt ugyanolyannak és ugyanúgy látják és érzékelik, mint mi. Ezen kívül szentül hiszünk olyan megkérdőjelezhetetlennek tekintett (ám tudományosan soha meg nem magyarázott, főleg nem bizonyított) fogalmakban, mint például az öntudat vagy a szabad akaratunk - és persze abban is, hogy minden más élőlény rendelkezik ugyanezen tulajdonságokkal, tőlünk függetlenül.

Bár mindezeket részben már a Heisenberg-féle határozatlansági teória és az Einstein által napvilágot látott relativitáselmélet is megkérdőjelezte; a kvantumfizika jelenségei alapjaiban ingatják meg erre épülő világképünket. Sőt, ha még pontosabbak akarunk lenni - gyakorlatilag nevetségessé teszik megfigyeléseinket és önértelmezésünket.

Mi a valóság?

A valóság - legalábbis ahogy a kvantumfizika jelenlegi kísérleti eredményei sugallják - még csak nem is hasonlít arra, amit vizuálisan érzékelünk. Nincsenek például jól meghatározható helyzetű tárgyak, sem élőlények. Egyáltalán nem biztos, hogy az öntudatunk a sajátunk, és főleg nem, hogy a testünkhöz köthető. Nem biztos, hogy létezik szabad akarat, vagy ha mégis, akkor egészen másképp, mint ahogyan ma gondoljuk. Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt.

Éppen ellenkezőleg, számtalan jel mutat arra, hogy a világegyetem részben vagy talán teljes egészében "szubjektív" hely: vagyis minden öntudattal rendelkező élőlénynek (még általánosabban: minden önmaga és a külvilág érzékelésére képes rendszernek) saját, egymásétól tetszőlegesen különböző világegyeteme van; az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem.

És ami az egészben a legszebb (egyben tudományos hitelesség szempontjából legfontosabb), hogy mindezeket nem filozófusok álmodták meg a "semmiből". Éppen ellenkezőleg, szigorúan kontrollált körülmények között elvégzett kvantumfizikai kísérletek egész sora igazolja, illetve vetíti előre a döbbenetes állítások jelentős részének létjogosultságát.
És mégis hogyan? Kezdjük az elejéről!

 

A legszebb kísérlet

Az ún. kétrés (double-slit) kísérletet, mint majdnem minden alapvető hullámfizikai jelenséget látványosan és döbbenetesen egyszerűen illusztrálni képes összeállítást az évtized első felében hivatalosan is a világ leggyönyörűbbjének választották ("The most beautiful experiment, Physics World, 2002 september").

Bár maga az elrendezés és annak folytonos fénnyel, valamint folyadékokkal (pl. hullámzó vízzel) elvégzett változatai évszázados múltra tekintenek vissza, a kétrés-jelenségek kvantumfizikai vizsgálata csak az utóbbi évtizedekben vált kivitelezhetővé a lézerek és a különleges optikai eszközök, mint például a fényrészecskék (fotonok) felbontására képes kristályok, prizmák fejlődése nyomán. Mielőtt a kvantumfizika rejtelmeibe mélyednénk, vizsgáljuk meg még egyszer, hogyan is működik normál esetben ez az egyszerű összeállítás!
Két, egymástól nem túl távol lévő rést helyezünk koherens fényforrás, vagy akár vízben terjedő hullámok elé, és azt vizsgáljuk, hogy ezek milyen mintázatot alakítanak ki az átellenes oldalon lévő falon vagy képernyőn. Hullámzó interferencia-csíkokat fogunk kapni, ami nagyon egyszerűen megérthető, ha modellezzük a két résen áthaladó fény, vagy vízhullámok útját. A két-két résen áthaladó hullámok az ernyő egyes pontjait elérve más-más hosszúságú utat járnak be, és emiatt eltérő fázisban érkeznek meg, így végső soron helyenként erősítik, másutt gyöngítik (vagy éppen teljesen kioltják) egymást. Idáig tehát nem ért minket különösebb meglepetés; a jelenség a klasszikus fizikai jelenségek kivetítésével is tökéletesen érthető és megmagyarázható.

Ha viszont a kísérletet lézer vagy fény helyett elektron-nyalábbal végezzük el, akkor igen csak el kell, hogy csodálkozzunk - mivel a kapott eredmény akkor is ugyanilyen, hullámzó mintázat lesz (a kihalófélben lévő katódsugárcsöves TV-k elektronágyúja és fluoreszcens képernyője pont megfelel ehhez). Itt válik érdekesé a dolog - az elektronok ugyanis a klasszikus fizikában például tömeggel és számtalan egyéb jól meghatározható jellemzővel rendelkező anyagi részecskék (ellentétben a fénnyel, amely legalább annyira hullám-természetű is). De akkor hogyan tudnak az elektron-nyaláb apró, anyagi részecskéi interferencia-csíkokat rajzolni a túloldalon lévő képernyőre?

A furcsa megfigyelésre adott legegyszerűbb magyarázatnak eleinte az tűnt, hogy a részecskék sokasága - a két résen való átrepülés során - kényszerűen olyan pályát vesz fel, amelyen egymásnak ütköznek, akár többször is, kitérítve egymást, és a folytonos kölcsönhatás miatt módosuló röppályák végső soron egymást befolyásolva hoznak létre sűrűbb és ritkább becsapódási mintázatokat az ernyőn.

Ez hihetőnek tűnt, egészen addig, amíg ki nem próbálták, hogy mi történik, ha egyszerre csak egyetlen egy elektront lőnek át a rendszeren - kizárva az egymást módosító nyalábok kölcsönhatásának lehetőségét. Teljes képtelenség, hogy interferencia-képet kapjunk - gondolhatnánk a klasszikus fizikát alapul véve. De mindig érhetnek meglepetések, ha túl biztosak vagyunk világképünkben.

 

Ahol a misztikum kezdődik

Egy elektron elméletileg egy nagyon-nagyon parányi elemi részecske - az általunk ismert anyagok miniatűr építőköve. Kizárt dolog, hogy egyszerre két különböző helyen legyen (mint például a kétrés kísérlet nyílásai), főleg ha azok a helyek milliószor távolabb vannak egymástól, mint az elektron mérete. Így az is kizárt dolog - gondolhatnánk - hogy mindkét résen egyszerre haladva át, önmagával interferáljon.

Nos, látszólag nem is ez történik, hanem valami még ennél is furcsább. Egy önálló elektron (és egy fény-foton is), a kétrés-kísérletben valójában mindig csak egyetlen, jól meghatározható (de előre ki nem számítható) helyen csapódik be a túloldalon lévő képernyőre. Nem hoz létre semmilyen mintázatot, csak egy pontot.

Az igazán elképesztő és klasszikus világképünkkel teljességgel megmagyarázhatatlan jelenség akkor válik megfigyelhetővé, ha egymás után sokszor megismételjük ugyanezt (tehát, hogy egy-egy önálló elektront, vagy fény-fotont lövünk át a kétrés-kísérletben). A sok száz, ezer vagy tízezer egyedi részecske végül - ha becsapódási pozícióikat összegezzük - kialakítják az interferenciaképet, vagyis azt a mintázatot, amihez elvben azonos és egyidejű forrású hullámok interferenciája szükséges.

Hogyan lehetséges ez? Eddigi világnézetünkkel - sehogy. Mégis megtörténik. Bár a kísérlet annak idején kevés publicitást kapott, minden résztvevő tudóst ámulatba ejtett, és elgondolkodtatott azzal kapcsolatban, hogy valamit esetleg döbbenetesen félreértelmeztünk: eddig. Be kell, hogy lássuk - igazuk van. De a rejtély még ennél is mélységesebb, ráadásul kényes, a tudomány által alig kezelhető kérdéseket vet fel, ha tovább vizsgálódunk. Az alábbi, egyik legelső videót a jelenségről a népszerű szórakoztató elektronikai termékeket gyártó japán Hitachi cég kutatói készítették, kommentárjukban pedig kiemelték - "We have reached a conclusion which is far from what our common sense tells us" (Olyan következtetésre jutottunk, amely ép ésszel fel sem fogható)

Electron Particle vs. Wave Duality

https://www.youtube.com/watch?v=4lcYC2tsDDE

 

A mérés és a megfigyelő szerepe

A fizikusok természetesen megpróbálták megfejteni ezt az igencsak rázós találós kérdést, vagyis megérteni, hogyan interferálhatnak egymással, vagy éppen önmagukkal az időben teljesen elkülönített, független részecskék?

Értelemszerűen ennek megválaszolásához először valahogy meg kellett próbálniuk kitalálni, hogy melyik résen haladnak át a fotonok vagy elektronok, mielőtt az ernyőre vetülnének. Ennek érzékelésére ma már számtalan technikai lehetőség van; a tudósok végigpróbálták mindegyiket. Ám válasz helyett egy még nagyobb rejtéllyel találták szemben magukat. Ha érzékelőket helyeztek a rendszerbe, amelyek képesek voltak erre a mérésre, akkor a mérés minden alkalommal sikerült ugyan (tehát minden egyes részecskéről jól elkülöníthetően meg lehetett határozni, melyik résen haladt át) - viszont a hullámzó interferencia-kép is teljesen eltűnt az ernyőről ugyanebben a pillanatban. Helyette egy unalmas, elmosódott szélű foltot alkottak mind az elektronok, mind a fotonok, azon réssel szemben, amelyiken a mérés szerint áthaladtak - az interferencia-kép "összeomlott", a hullámfüggvény megsemmisült.

A fizikusokat először csak meglepte, de még nem sokkolta ez a jelenség. Hiszen köztudott, hogy bármilyen "mérés" valójában kölcsönhatás a megmért objektum és a mérőeszköz között; ez pedig megváltoztatja mindkettőjük állapotát, jellemzőit. Az interferencia-kép összeomlását azzal magyarázták, hogy a mérés (például a repülő elektronok fotonokkal, vagyis fénnyel való megvilágítása) olyan mértékben zavarta a parányi részecskéket, hogy azok nem voltak képesek eredeti pályájukon zavartalanul tovább haladni, és így érthető, hogy nem tudtak az ernyőn "interferálni".

Ez a magyarázat egy ideig tartotta magát, de később kiderült, hogy interferencia-kép kialakítására nem csak fotonok vagy elektronok, hanem jóval összetettebb és nagyobb tömegű struktúrák - mint például atomok, vagy molekulák - is egyaránt képesek. A 90-es évek elején elvégzett kísérletekben a tudósok trükkös megoldást találtak a "melyik-rés" kérdés kísérleti érzékelésére anélkül, hogy a mérés az atomokat elvben jelentősen zavarhatta volna repülési útvonalukon, bármi is legyen az. Konkrétan, lézerrel vagy mikrohullámú sugárzással gerjesztették az atomokat, még mielőtt elérték volna a réseket, így azok a felvett energiát fény (vagyis egy-egy foton) kisugárzásával kénytelenek voltak leadni. Az érzékelőket úgy állították be, hogy ne magukat az atomokat, hanem az általuk kibocsájtott fény-részecskéket érzékeljék. Így végső soron, indirekt módon tudomást szerezhettünk volna a repülési útvonalról (tehát, hogy melyik résen haladt át éppen az adott atom), viszont az interferncia-képnek is illett volna megmaradnia. Mondanunk sem kell, hogy nem ez történt. Az interferencia-kép ugyanúgy összeomlott, pedig a közvetett "mérés" atomokra gyakorolt hatása olyan elképesztően csekély volt, hogy elvileg nem okozhatott volna semmilyen érzékelhető eltérést. Még néhány ezer újra és újra elvégzett kísérlet, trükkösebbnél trükkösebb mérés és érzékelési mód után a kutatók már kezdték úgy látni, hogy fizikailag NEM maga a mérés omlasztja össze az interferencia-képet. Hát akkor micsoda?

És innentől válik nagyon-nagyon kényessé a kérdés a fizikusok számára. Az alábbi videó, bár angol nyelvű, a fentieket igen szemléletesen ábrázolja - még nyelvtudás nélkül is érdemes lehet megtekinteni.

Dr Quantum - Double Slit Experiment

https://www.youtube.com/watch?v=DfPeprQ7oGc

 

Kényes kérdések

Számos - kísérletileg is alátámasztott - vélemény szerint ugyanis mi magunk, a kísérlet megfigyelői okozzuk a hullámfüggvény - vagyis a részecske szabadságának - összeomlását. Ha bármilyen módon tudomást szerzünk arról, hogy merre járt a részecske, akkor éppen miattunk veszíti el azt a szabadságát, hogy egyszerre lehessen mindkét helyen vagy éppen egyiken sem; enélkül ugyanis nem interferálhat "önmagával".

Másképp fogalmazva - ha kíváncsiságunkkal "kikényszerítjük" az útvonal-információt, akkor abban a pillanatban a részecske elveszíti hullámtermészetét, és egy unalmas, jól meghatározott pályán repül tovább. Ha viszont nincs lehetőségünk erre, akkor a részecske ismét "szabaddá" válik, és vidáman, figyelmen kívül hagyva az általunk ismert világ fizikai korlátait, egyszerre lehet mindkét helyen amikor áthalad a kétrés-kísérlet akadálypályáján. Ez azt jelentené, hogy egy tudatos megfigyelő szükséges a hullámfüggvény összeomlásához? Például egy ember? Vagy elég az is, ha a műszereink megmérik az útvonal-információt, anélkül, hogy bárki kiértékelné az eredményeket? Összeomlana-e a hullámfüggvény, vagy érintetlenül interferálna tovább önmagával?

A fizika tudománya nem ismeri az "öntudat" fogalmát, sőt, nem is tud mit kezdeni vele, ezért a tudósok nagy része olyan megoldást keres, amelyben nincs jelentősége annak, hogy a kísérlet megfigyelőjének van-e az általunk ismert értelemben "öntudata". Ám lehetséges, hogy a fizika téved ebben. Vagy a fizikának igaza van, ebben az esetben viszont az "öntudat" fogalma nem, vagy nem feltétlenül szűkíthető le az emberi faj képviselőinek szűk csoportjára. Sőt, még az élőlények szintjére sem. Lehetséges - mint ahogy azt már korábban is írtuk - hogy a megfigyelő bármilyen struktúra lehet. Egy molekula, egy vírus, egy kődarab, egy bolygó vagy éppen a Nap; egy erdő és egy sivatag, de éppúgy a tengervíz egy molekulája és a sivatag egy homokszeme együttesen is. Mielőtt beleszédülnénk ezen lehetőségek végtelenjébe, meg kell ismernünk néhány nagyon fontos fizikai vagy éppen gondolat-kísérletet, amely szorosan kapcsolódik témánkhoz - és amelyek nem kevésbé különleges értelmezésekre adhatnak okot.

 

Schrödinger macskája

Az egyik leghíresebb ilyen, igencsak paradox kísérlet már majdnem 100 éves, és azóta sem tud a tudományos világ egységes álláspontot kialakítani annak megítélésében. Több száz könyv, több ezer cikk és tanulmány született már az élőhalott macska értelmezésének témájában: mindhiába. Nincs egységes álláspont. A kísérletben - amelyet szerencsére a valóságban sohasem végeztek el, és remélhetőleg soha nem is fognak (nem csak humanitárius okokból, hanem azért is, mert a kísérlet konkrét eredménye voltaképpen lényegtelen) - egy aranyos cica életét tesszük függővé egy kvantumfizikai szinten teljesen véletlenszerűnek tekintett, 50-50 %-ban bekövetkező folyamat kimenetelétől.

Konkrétan, egy külvilágtól hermetikusan elzárt dobozba zárjuk kedvenc macskánkat, egy óra időtartamra, egy instabil izotóppal, valamint egy annak esetleges bomlását érzékelő műszerrel (pl. Geiger-számlálóval). Ha az izotóp elbomlik - aminek pontosan 50 % a valószínűsége egy órán belül - a műszer azt érzékeli, és gonosz módon összetör egy apró kémcsövet, amiben cianid kapszula van és gyorsan, fájdalommentesen, de végérvényesen jobb létre szenderíti a cicát. Ha viszont az izotóp nem bomlik el - amire éppúgy 50 % az esély - akkor nem történik semmi, és egy óra múlva kinyitva a dobozt, keblünkre ölelhetjük kedvencünket. A doboz viszont egy óráig zárva van, és semmit, de semmit nem tudhatunk arról, hogy mi történt odabent (elbomlott-e az izotóp, vagy sem). Csak akkor, amikor kinyitjuk a dobozt, derül ki, hogy a macska megúszta-e az igencsak kétesélyes orosz rulettet. A lényeg az, hogy amíg ki nem nyitjuk a dobozt, addig éppolyan valószínű, hogy a cica él és virul, mint az, hogy jobblétre szenderült.

Fontos megértenünk, hogy az izotópok időbeli bomlása éppolyan jelenség, mint a kétrés-kísérletben a részecskék útvonalválasztása. Amíg meg nem nézzük, melyik valósult meg a kettő közül - vagyis, hogy az izotóp elbomlott-e, vagy sem, illetve hogy a foton a baloldali, vagy a jobb oldali résen haladt át - addig a két állapot "egyszerre" létezik. Vagyis, a macska élő és halott egyszerre, a fotonok pedig mindkét résen áthaladnak. Ha viszont kinyitjuk a dobozt - vagy megmérjük a fotonok röppályáját - akkor a hullámfüggvény "összeomlik", és immár nem élőhalott macskát, hanem egy élő VAGY halott macskát fogunk látni, de a kettőt semmiképpen sem egyszerre. Innentől persze a kérdés legalább annyira filozófia, mint fizika; a macskát sohasem láthatjuk élőhalott állapotban, hiszen megfigyelésünkkel "összeomlasztjuk" a hullámfüggvényt éppúgy, ahogy a fotonok repülési útvonalát. Ez vajon paradoxon? Itt élesen elválnak egymástól az értelmezések.

 

A Koppenhágai értelmezés

Schrödinger élőhalott macskája a 20. század egyik legnagyobb tudománytörténeti vitáját váltotta ki, amely máig sem ért véget - sőt, a kvantumfizikai kísérletek tükrében egyre érdekesebbé válik. Már Einstein és Schrödinger is hosszan leveleztek róla, később egész konferenciák témája volt, évtizedekig. A Koppenhágai értelmezés szerint a macska valóban "zombi" addig, amíg ki nem nyitjuk a dobozt, de amint ez megtörténik - és azt megfigyeljük - a hullámfüggvény törvényszerű összeomlásával a macska végérvényesen felveszi az egyik, vagy másik állapotot, és világegyetemünk eszerint alakul tovább. A Koppenhágai értelmezés szerint tehát csak egyetlen, jól meghatározható kimenetele lehet a kísérletnek, és minden szemlélő azt fogja látni: amint kinyílik a doboz. Ez egy egyszerű és logikus, paradoxonoktól mentes álláspont, és ezért máig sokan kedvelik. De van egy csavaros, mégis tökéletes ellenérv, amely megkérdőjelezi azt.

Mi történik, ha valaki egy óra elteltével kinyitja a dobozt, szomorúan tapasztalja, hogy a macska elpusztult, majd visszacsukja a dobozt; viszont mielőtt bárkivel beszélhetne erről, a fejére esik egy tégla, és maga is jobblétre szenderül. Barátja (Wigner's friend) a balesetről mit sem tud, de bemegy a laborba, kíváncsian újra kinyitja a dobozt, és csodák-csodája: a cica él és virul. Be kell, hogy lássuk, hogy a kvantumfizika varázslatos világában (amely a mi világunk is egyben) ez igenis lehetséges. Hiszen, ha maga a megfigyelés omlasztja össze a valószínűségi hullámot, akkor egy másik, független megfigyelés épp olyan valószínűséggel juthat teljesen ellentétes eredményre.

Akkor ez most azt jelenti, hogy mi magunk döntjük el, hogy a macska élő, vagy halott legyen-e? Egy tudatos megfigyelő kívánságai határozzák meg a világegyetemet? Vagy csak elszenvedni kénytelenek a tudatos megfigyelők az egyik, vagy másik szubjektív állapotot? És mi van, ha a két független megfigyelés eredménye nem egyezik? Ez a paradoxon vezetett a Több-világegyetem (Multiverzum-értelmezés) kialakításához.

Tovább a cikk folytatásához

Nagy Gergely

forrás: Időkép.hu