Percemberkék Trianon 2

Legalább már nem rákkal végeznek velünk !!!!

Percemberkék Trianon 2

Homo buzeráns vakoló kazárok .

Kovács Béla kémpere és a Jobbik színeváltozásai – Vona azután lett oroszbarát, hogy a Béla kiruccant vele Moszkvába a Gazpromhoz

CSIBRA TIBOR

Eleinte nem nézték jó szemmel a Jobbikban a párthoz a kiváló orosz kapcsolataival bekopogó Kovács Bélát, aztán az oroszellenes alakulat felfedezte a keleti nyitást, miután Kovács kiruccant egyet Moszkvába Vona Gáborral – derült ki az EP-képviselő ellen kémkedés, csalás és egyéb bűncselekmények miatt indított büntetőper csütörtöki tárgyalásán. Elhunyt nevelőapja korábbi tanúvallomása szerint Kovács Béla tanulmányait a szovjet titkosszolgálatok koordinálták Moszkvában, miközben feleségét a KGB alkalmazta. 

Tanúk meghallgatásával folytatódott csütörtökön az Európai Unió intézményei elleni kémkedéssel, valamint költségvetési csalással, hamis magánokirat felhasználásával vádolt Kovács Béla európai parlamenti képviselő, volt jobbikos politikus elleni büntetőper a Budapest Környéki Törvényszéken. Kovács – ahogy az eddigi tárgyalások többségén – ezúttal sem jelent meg a bíróságon, ugyancsak távol maradt a tanúként idézett felesége, akit a védelem szerint idegösszeomlással kezelnek Moszkvában.

A költségvetési csalás vádja azon alapul, hogy a nyomozás adatai szerint az EP-képviselő fiktív módon alkalmazott fiatalokat egy gyakornoki pályázat segítségével, ezzel megkárosította az uniós büdzsét. Az első tanú az egyik érintett gyakornokkal állt munkakapcsolatban, amely nem érintette a vádpontok egyikét sem, a férfi pedig nem is ismerte személyesen Kovács Bélát, így vallomása érezhetően semmit nem lendített az ügy bizonyításán.

A BÉLA ELVITTE MAGÁVAL MOSZKVÁBA VONÁT, AKI AZTÁN AZ OROSZOK MELLETT A PALESZTINOKAT IS MEGKEDVELTE

Meghallgatta a bíróság Nagy Ervint is, aki akkoriban volt a Jobbik választmányi elnöke, amikor Kovács feltűnt a párt környezetében. A tanú beszámolója szerint az első találkozón – amelyen Szabó Gábor pártigazgató is részt vett – Kovács Béla nem keltett szimpátiát a Jobbik vezetésében, mivel kiváló oroszországi kapcsolatairól beszélt, a Jobbik pedig a történtek idején még oroszellenes, nemzeti radikális társaságként definiálta magát.

Nagy Ervin elmondta, hogy később enyhült a viszony, mivel Kovács már inkább a lengyel kapcsolataiban rejlő lehetőségekkel kereste meg őket, amiben már láttak potenciált. Kovács Bélával nemsokára már a későbbi elnök, Vona Gábor tartotta a kapcsolatot, Kovács pedig ki is utaztatta Moszkvába Vonát és annak feleségét. Az EP-képviselő erre a per kezdetén úgy emlékezett, hogy Vona Gábort a Gazprom felső vezetésének mutatta be, és a találkozó rendkívül jól sikerült.

Nagy Ervin a csütörtöki tárgyaláson arról is beszélt, hogy Kovács Béla – akit korábban többen is fura, nagyzoló figurának láttak a pártban, egyebek mellett azért, mert méregdrága luxuskabrióval járt a megbeszéléseikre – anyagilag is támogatni kezdte a Jobbikot, és lassan átvette a 2006 körül létrejött külügyi kabinet vezetését.

Nagy Ervin beszámolója szerint a Jobbik a korábbi oroszellenes retorikájából annak idején alakult ki a keleti nyitás gondolata, amikor Kovács Moszkvába vitte Vonát, akinek ekkortól kezdődött a szimpátiája a palesztinokkal és az iszlámmal is. Nagy Ervin és több társa 2008-ban hagyta el a Jobbikot, a tanú azt ezt követő időszakról már nem tudta megmondani, hogy akkor Kovácsnak mekkora befolyása lehetett a pártban.

A tanú kérdésekre válaszolva azt mondta, nem volt tudomása arról, hogy Kovács Béla kémkedett volna közös munkájuk időszakában, a gyakornokok említett ügyéről pedig csak később, a sajtóból értesült. 

A NEVELŐAPA SZERINT KOVÁCS BÉLA FELESÉGÉT A KGB ALKALMAZTA

A csütörtöki tárgyaláson Kovács Béla kalandregénybe illő életének újabb epizódjaira derült fény, amikor Holdampf Gusztáv bíró ismertette a vádlott immár elhunyt nevelőapjának a nyomozáskor tett tanúvallomását.

A férfi korábban feleségével együtt fogadta örökbe a kisgyermek Kovácsot, majd a házaspár a külügy alkalmazottaiként került Japánba, ahová magukkal vitték a fiút is. Kovács Béla ott járt iskolába, és ott ismerte meg később orosz feleségét is.

Kovács később a Szovjetunióban kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd egy nap leningrádi tartózkodás után szóltak neki, hogy Moszkvában folytathatja. A nevelőapa szerint fia felesége ezekben az időkben kapcsolatban volt az akkor még a KGB alkalmazásában hírszerzőként dolgozó Vlagyimir Putyinnal. Az EP-képviselő a per kezdetén tagadta portálunk kérdésére, hogy „személyesen ismerné Vologyát”.

A nevelőapa számára is érthetetlen részletekként számolt be a nyomozóknak olyan esetekről, hogy fia kérésére Magyarországon szétszerelt autók alkatrészeit kellett poggyásznak álcázva vonaton Moszkvába csempészni, majd onnan vissza Budapestre, illetve egyszer sebtében kellett autóval Monte Carlóba utazniuk, hogy ott egy bankban pénz helyezzenek el.

A vádirat kémkedésre vonatkozó részében is olyan bizonyítékokat sorol fel az ügyészség, amelyek arra utalnak, hogy Kovács Béla az orosz szakszolgálatoknak adott át bizalmas adatokat az EU-t, illetve Magyarországot érintő bizalmas politikai kérdésekről, valamint egyebek mellett olyan energetikai adatokról, amelyeket a közvélemény nem ismerhet meg. A PestiSrácok.hu rövid interjúban kérdezte meg a bíróságon tett tanúvallomása után Nagy Ervint. Az író, újságíró megerősítette, hogy bár jelen volt, amikor Kovács Béla megjelent a Jobbik környezetében, de kapcsolatuk nem mélyült el, így neki nem is volt tudomása arról, hogy a későbbi EP-képviselő olyan komoly függőségi viszonyban volt a szovjet, majd az orosz titkosszolgálatokkal, ahogy azt a vádirat részletezi. A tanú furcsa alaknak tartotta a folyamatosan a befolyásával hencegő Kovácsot, aki olyan benyomást keltett benne, hogy a külsőségeknek él. Nagy Ervin elmondta, hogy őt egy alkalommal hallgatta ki a nyomozás idején a katonai ügyészség, és furcsának találja, hogy vallomását ugyan aláíratták vele, de abból nem kapott egyetlen példányt sem. Az író hozzátette: azt is rendhagyó hozzáállásnak tartja, hogy bár szabályosan átvette a csütörtöki tárgyalásra – az első bírósági vallomástételére szóló idézést -, napokkal ezelőtt mégis rendőrök jelentek meg a lakásánál, hogy megtudják, ha esetleg távol maradna, akkor honnan állathatják elő. Nagy Ervinnek nem állt szándékában ilyesmi, így nem érti, miért feltételezte róla a bíróság, hogy nem tesz eleget állampolgári kötelességének. Ismert, a közelmúltban két alkalommal is aránytalan intézkedést rendeltek el a hatóságok portálunk munkatársaival szemben. A PestiSrácok.hu főszerkesztőjét, Huth Gergelyt rendőrök akarták elvinni lakásáról egy olyan bírósági tárgyalásra, amelyre éppen elindulni készült, Szarvas Szilveszter főszerkesztő-helyettes ellen pedig körözést adtak ki, miután előre jelezve távol maradt egy tárgyalásról. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a vádlottaknak a büntetőügyek döntő többsége esetében nem kötelességük részt venni a büntetőpereikben, és még csak ki sem kell magukat menteniük a bíróságon. 

Fotó: Horváth Péter Gyula/

A csámpás másvallásuak meg a MOSZAD felé jelentenek , és nagyon sokan a CIA , felé , és ne feledjétek az Orbán egy Közönséges besugó volt Simicskáról is jelentett !!!Arról nem is beszélek , hogy az MDF sátorban csak olyanok voltak akik III/ akárhányasok voltak , és közben még több titkosszolgálatnak is jelentett !!! A vakoló Páholyaik kötelességnek irták elő , hogy melyik T társaságnak jelentsenek Vakolási fedésben !!! A nagymesterek kidolgozták a nemzet átjátszásának forgatókönyvét , és mozzanatokat élesbe ki is próbálták , ---cigány gyilkosságok --- a polgárháború morzsáinak össze seprése !!! Óvó Trianon lapított hozzáálásban kettős állampolgári behangolás , a nemzeti vagyon szétlopása , az olaj ,és ilyen olyan maffia tevékenység , és a pénzszivattyúk beinditása majd vissza csurgatása Orbán gyémánt biznisze , és sorolhatnánk , de akkor olyanok lennénk mint ők perc emberkék !!!!

Alkotmányt sértett a Jobbik: Magyarország a zsidóké meg a cigányoké

2009. június 03. 1

Az Országos Választási Bizottság szerint alkotmánysértő a Jobbik szlogenje, amely szerint "Magyarország a magyaroké!"; a testület erről szerda esti ülésén döntött. A zsidók és cigányok most zsidók és cigányok, nem magyarok, mert ez a pillianatnyi érdekük. Szánalmasak, nem is gyűlöletesek.

A testülethez azért fordult kifogással egy vélelmezhetően zsidó, vagy cigány származású gyűlölködő magánszemély, mert szerinte az ország számos pontján és szórólapon - valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom internetes oldalán - található szlogen ellentétes az alkotmánnyal, amely kimondja, hogy "a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők".

Arra hivatkozott, hogy a szlogen ezért nem felel meg a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásnak, és így sérti ezt a választási alapelvet.

Ezért kérte az OVB-t, hogy a "Magyarország a magyaroké!" szlogennel kapcsolatban állapítsa meg annak alapjogsértő voltát.

A vitában Halmai Gábor, a cionista zsidó elnökhelyettes azzal érvelt, hogy a szlogen - szemben az Amerika az amerikaiaké! "befogadó" szlogennel - alkalmas a választók rosszhiszemű félrevezetésére, és azt sugallja, mintha a törvényben rögzített 13 nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó állampolgárok nem tartoznának abba a közösségbe, amit Magyarország jelent.

Balog József, az MCF Roma Összefogás Párt delegáltja szerint a Jobbiknak ebben a megnyilvánulásában "ott van a kirekesztés". Bordás Vilmos Fidesz-delegált ezzel szemben arról beszélt: a jelmondatot magát kell nézni. Mint mondta, a kisebbségek Magyarországon ugyanolyan magyarok, mint bárki, ezért nem támogatja a jogsértés megállapítását.

Novák Előd, a Jobbik delegáltja szerint a szlogen véleményt, politikai akaratot tartalmaz, azt, hogy Magyarország legyen a magyaroké, nem pedig tényállítást. Szoboszlai György, az MSZP szintén zsidó származású delegáltja azon az állásponton volt, hogy a szlogen kirekesztő és az alkotmányba ütközik.

Posta Imre Szarvasi előadása, egészben!

https://www.youtube.com/watch?v=FOBl-wDm0xg

Tabudöntögető vita a Plusz-mínuszban: Ungár Péter és Dúró Dóra beszélgetett a homoszexuális propagandáról

SZABÓ GERGŐ

Tabudöntögető beszélgetés zajlott a Hír Tv tegnap esti Plusz-mínusz műsorában, ahol a családok és a homoszexuális propaganda került terítékre. Szarvas Szilveszter vendégei, Ungár Péter az LMP, és Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője ütköztették véleményüket a témában és időnként heves vitába bonyolódtak egymással. A két politikus egyetértett abban, hogy a gyerek a család legfontosabb része, azonban több kérdésben homlokegyenest más véleményt fogalmaztak meg, a beszélgetés nagy részében a homoszexuális propaganda kérdéskörét járták körbe a politikusok.

Dúró Dóra szerint pártja a normalitást képviseli, a hagyományos családmodell mellett tették le a voksukat, Ungár Péter pedig a beszélgetés elején leszögezte, hogy a családtámogatásnak fontos eleme kellene, hogy legyen az egyedülálló szülők támogatása, szerinte ugyanolyan fontos az a gyermek, aki házasságon kívül születik és él. Ungár kijelentette, hogy a házasság intézménye nem kell, hogy többletet jelentsen a támogatásokat illetően. Ezzel szemben Dúró Dóra azt a gondolatot osztotta meg a nézőkkel, hogy kutatások szerint a házasság intézménye pozitív hatással van a gyermekekre, így ez is fontos szempont.

A beszélgetés ezt követően a homoszexuális propaganda kérdéskörét érintette, Szarvas Szilveszter felvetette, hogy ez a jelenség mostanában nem csupán lappang, hanem szinte “rárúgja az ajtót” a társadalomra, ezzel viszont Ungár Péter nem értett egyet, aki szerint nincs ilyen. A kérdésben Dúró Dóra szerint elég agresszív kampány folyik, a homoszexuális propaganda megjelenik a színházakban, egyéb társadalmi tereken, kötelező jelleggel visznek középiskolásokat érzékenyítő programokra. Ezen a ponton éles vita alakult ki a két fél között, ugyanis Ungár homofób propagandával vádolta meg Dúrót és pártját, aki ezt kikérte magának.

A családpolitikai vita továbblendült, a demográfiát érintő témakörben Dúró nyíltan beszélt arról, hogy mekkora problémát jelent ma Magyarországon a kevés gyerek és arról is kendőzetlenül beszélt, hogy a gyerekvállalási kedv a felmérések szerint elsősorban a cigány társadalomban erős, ez pedig a magyarságot negatívan érinti a jövőben. Beszélt a megélhetési gyermekvállalás veszélyeiről is, erre az LMP politikusa is reagált, aki szerint a magyarság részét képező cigányság problémáiról tabuk nélkül kell beszélni,azonban ismét visszakanyarodott a homoszexuális propaganda kérdéséhez, és elmondta, hogy számára Faludi György Pokolbéli víg napjaim című könyve fontos mérföldkő volt, hiszen a 20. századi sorstragédiák mellett a homoszexualitást is bemutatta. A kérdésben ismét vita alakult ki a két fél között, hiszen a Mi Hazánk elnökhelyettese szerint nem politikusoknak, hanem szakembereknek kellene erről a kérdésről dönteni, Ungár ezzel nem értett egyet és így vélekedett:

Ez egy SZDSZ-es retorika

A felek nem győzték meg egymást a vitában, Szarvas Szilveszter pedig megkérdezte Ungár Pétertől, hogy ha szerinte nincs homoszexuális propaganda, akkor

hol van az a határ, ahol már az LMP is azt mondja, hogy eddig és ne tovább és miért tartja bigott, homofóboknak azokat, akik ezekről a témákról beszélnek?

Az LMP politikusa szerint a Mi Hazánk Mozgalom a homofób, akik jelenlegi legakutabb társadalmi problémának tartják a kérdést, holott ez nem így van. Ezzel szemben Ungár azt mondta, hogy a homoszexualitás egyidős az emberiséggel és erről beszélni nem jelent propagandát. Dúró Dóra azonban nem gondolja jó ötletnek, hogy homoszexuális érdekképviseletek iskolákban oktassanak, hiszen azért jöttek létre, hogy népszerűsítsék a homoszexualitást. Ismét izgalmas csörte alakult ki a politikusok között, Dúró pedig a homoszexualitás kialakulásának hátteréről elmondta, hogy tudományosan vitatott, de Falus András, Széchenyi-díjas genetikusra hivatkozva elmondta, hogy a genetika csupán hajlam és nem végzet, a környezeti hatások befolyásolják a végeredményt, ezért kell nagyon figyelni a gyerekek esetében erre a szegmensre.

Konkrét példa is előkerült, ugyanis a Mi Hazánk Mozgalom megakadályozott egy meleg és roma emberekről szóló filmvetítést Szegeden, ennek hátteréről kérdezte a műsorvezető a két politikust. Dúró szerint ez nem egymás közötti vetítés volt, hiszen nem a négy fal között, egymás között csinálták, hanem nyilvános eseményről beszélhetünk, ezért vonult ki az ifjúsági szárnyuk és lépett fel az esemény lebonyolítása ellen.

A beszélgetés végén ismét a demográfiai problémákra terelődött a szó, a vitapartnerek pedig egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzet riasztó és sokkal előrébb kellene járni az ügyben, valamint szóba került az anyaság diszkriminálása, amely nagy társadalmi probléma, a kérdést felvető Dúróval ebben is egyetértett Ungár Péter.

A teljes adást megnézhetik ITT.

Forrás: Hír TV; Fotó: Hír Tv

Plusz-mínusz (2019-04-18) - HÍR TV

https://www.youtube.com/watch?v=bOjn2q4JYjc

FIX TV | Elhallgatott történelem Dr. Drábik Jánossal - Nézői kérdések megválaszolása | 2019.04.18.

https://www.youtube.com/watch?v=KdiE1P3pBGM

FIX TV | Elhallgatott történelem - Kik és miért adták el Európát és mennyiért? | 2018.12.13.

https://www.youtube.com/watch?v=t0Vb4EWhzgs

Krimi, bilby, haláltánc – A világ legkülönlegesebb húsvéti hagyományai

Húsvét nemcsak a kereszténység legnagyobb ünnepe, hanem egyben a tavasz kezdete is a népi világban. Az évezredek során ősi pogány, keresztény és helyi szokások találkoztak a hagyományokban, amelyeknek ezernyi változata létezik a nagyvilág szövevényes kulturális hálózatában. Az alábbiakban igyekeztünk összegereblyézni a legfurább, legérdekesebb, legizgalmasabb vallási és népi szokások legjavát. 

MAPET – nullahategy.hu

Ausztrália

Ausztrália óriási becsben tartja a kontinens őshonos állatait, de nem ez az oka, hogy finoman szólva nem igazán rajonganak a jövevény nyulakért – a tapsifülesek ugyanis rettenetes károkat okoztak a déli földrészen. A telepesek által betelepített mediterrán üregi nyulak remekül elvoltak a meleg klímán, és őrült szaporodásba kezdtek. Hiába irtották az idegen kártvevőket tízezerszám és húztak végtelen hosszúságú kerítéseket az aussie farmerek, az inváziót képtelenek voltak megállítani: a nyulak letarolták a legelőket, veszélybe került a juhtartás. Bár a keresztény bevándorló lakosság egy része nem mondott le a húsvéti nyúlhagyományról, a nyúl ünnepi jelképként megosztó szerepét az elmúlt évtizedekben fokozatosan megosztotta a bilby-vel, azaz az erszényes nyúllal. Az európai hódítónál kevésbé attraktív őslakos részben az üregi nyulak miatt sodródott a kihalás szélére, a nyulak elszaporodása ugyanis a bilby-húst sem megvető ragadozók (dingók, rókák, vadmacskák) számának növekedését is okozta. A hányattatott sorsú erszényes húsvéti karrierje az 1977-ben kiadott Billy The Aussie Easter Bilby című mesekönyvvel kezdődött, a lény cukiságfaktorát csúcsra pörgető kereskedelmi gépezet beindulása után nem sokkal, az aranyos csoki- és plüssfigurák, meseábrázolások jóvoltából a bilby az új évezredre már a húsvét teljes jogú helyi szimbólumává vált. Ausztrália talán legnagyobb húsvéti különlegessége a Sydney-ben megrendezett királyi húsvéti show, amelyen a multikulti ország legjobb terményei és tenyésztett állatai szállnak versenybe egymással egy hatalmas zenével, tánccal, ételkínálatban gazdag parádén.

forrás: The Queensland Times

Mexikó

A mexikóiak A húsvétot megelőző nagyhéten, illetve a húsvéti időszakban megáll az élet: a számottevő többségükben hithű katolikus mexikóiak ilyenkor pihennek, nincsen tanítás, a bankok és a hivatalok zárva tartanak. A húsvétot több mint két hétig ünneplik, Semana Santa-tól (Szent Hét) Pascua-ig (Húsvét). A Szent Héten Jézus életének utolsó napjaira emlékeznek meg, a Pascua pedig a húsvét vasárnapjától a következő szombatig tartó hét, mikor a Feltámadást ünneplik. Ezekben a hetekben Mexikóban sokan elutaznak, meglátogatják rokonaikat, több városban pedig passiójátékokat rendeznek. Semana Santa alapvető eleme a körmenet, ekkor a helyi felekezet tagjai együtt vonulnak, olyan szoborcsoportokat cipelve, melyek Krisztus életét és szenvedését mutatják be, a színészek olyan öltözékben lépnek fel, amilyet Jézus idejében viselhettek. A húsvéti mexikói hagyományok közül a Guadalupe neve csenghet ismerősen. A Guadalupei Szűz, illetve a híres zarándokhely törénete 1531-re nyúlik vissza, amikor a Szűzanya (a mexikói köznyelvben Lupita vagy La Indita, azaz A kis indián, ahogy a katolikussá vált mexikói őslakosok nevezik) megjelent egy szegény őslakos, Juan Diego előtt. A legenda szerint a jelenés helyén, egy teljesen terméketlen dombon forrás fakadt és rózsák nyíltak ki. Diego kabátjában vitte a csodát bizonyító rózsákat a püspök elé, s amikor szétnyitotta a kabátját, azon Szűz Mária arca volt látható. Ez a domb lett Mexikóváros peremén Guadalupe, ahol megépült a Miasszonyunk-székesegyház. A templom bejáratát díszítő virágkép a hajdani rózsacsodát idézi. Érdekessége még, hogy máig ott őrzik Diego tilmáját (bő köpeny), amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte és a találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

forrás: México Desconocido

Anglia

Angliában a húsvéti ünnepek teljesen másképpen zajlanak, mint a világ más országaiban. A nagyböjt (Lent) jelöli a kezdetét a húsvéti időszaknak, ami Hamvazószerdára (Ash Wednesday) esik. A nagyböjt előtti utolsó három napot Shrovetide-nek nevezik, ami a farsang utolsó három napját jelöli, és nagy ünnepségeket tartanak. Eredetileg egy kis angliai városkából, Olney-ból származik a palacsinta(futó)versenyek húshagyókeddi szokása, amit több helyszínen is gyakorolnak szerte az országban. A legenda szerint 1445-ben egy asszony annyira belefeledkezett a palacsintasütésbe, hogy már csak a harangszóra eszmélt fel, és sietségében palacsintasütővel a kezében rohant a templomba. Ennél is híresebb angol húsvéti hagyomány az uralkodó II. Károly alatt bevezetett nagycsütörtöki pénzosztása a Westminster apátságban: az uralkodó bőrből készült pénztárcában ezüst pennyt (maundy money) oszt a kiválasztottaknak. A húsvéti tojásvadászat angolszász hagyománya már nálunk is terjed: a szülők kora reggel a ház és a kert különböző pontjain elrejtik a csokitojásokat, amit aztán a gyerekek – általában csapatostul, egymással versengve – felkutatnak, és bevasalják a szülőkön a legtöbb tojás begyűjtéséért járó nyereményt. Húsvéthétfői tradíció a tojásgurító verseny. A szabályok eltérőek lehetnek, de általában az nyer, akinek a füves lejtől legurított kemény tojása először ér célba töretlenül. Talán a legnagyobb látványosság a húsvéti ünnepkörben a középkori eredetű Morris tánc, amelyet hivatásos férfi tánccsoportok adnak elő díszes jelmezben, hogy elijesszék a tél szellemét. A locsolás arrafelé sem szokás. A húsvéti főétel a sült bárány, desszertként a Tudor-korból származó gyümölcsös Simnel-torta kerül az asztalra, aminek 12 marcipángolyóval díszítik a tetejét, az apostolokra emlékezve. Egy másik, szintén középkori eredetű húsvéti édesség a Hot Cross Buns nevű mazsolás péksütemény, aminek a tetejét sütés előtt kereszt alakban bemetszik, majd sütés után a mélyedést megtöltik citromos cukormázzal.

forrás: Wikimedia

 

Norvégia

A norvégoknál szintén nem pálya a locsolkodás, és furcsa szokásokban sem szenvednek hiányt. A tojással kapcsolatos foglalatosságok mellett például húsvéti krimit fogyasztanak, a világhírű és színvonalas norvég bűnügyi irodalom pedig minden évben bőséggel kitermeli az olvasnivalót. A fura tradíció állítólag 1923-ban kezdődött, amikor egy könyvkiadó cég újságok címlapjain publikálva, bűnügyi híreknek álcázva novelláit kezdte el reklámozni a legújabb krimi kötetét. A hirdetés olyan jól sikerült, hogy az emberek észre sem vették a jól szervezett értékesítési fogást, ami szép lassan hagyománnyá vált az északi országban. A nemzeti és kereskedelmi csatornák óraszám sugározzák a krimiműsorokat, míg a könyvesboltok polcai rogyásáig megtelnek detektívregényekkel. Mindeközben rengeteg gyerekprogram van városszerte, ami a nyomozáshoz kapcsolódik. A norvégok imádnak vetélkedni, társasjátékozni, a médiumok pedig ontják ilyenkor a különböző tematikájú vetélkedőműsorokat és kvízeket. Természetesen Norvégiában is a tojás a húsvét legismertebb szimbóluma. A díszítés puritánabb, mint Magyarországon, de marcipántojásban a norvégok verhetetlenek, a marcipánkészítő-tanfolyamok pedig egyre divatosak mostanában. A norvégok jelentős része húsvét idején a hegyekben tölti a szünidőt kirándulással vagy – ha a hóviszonyok engedik – síeléssel, az útravalóból pedig nem maradhat ki a narancs és a Kvikk-Lunsj csokoládé sem.

forrás: Forlagsliv

Németország

Egész Németországban évszázadokra visszamenő hagyományokat ápolva ünnepelnek húsvétkor. A tojásfestésben a szorbok, a lengyel és a cseh határhoz közel élő szláv kisebbség tagjai a mesterek. Ezt a művészeti ág abban számít érdekesnek, hogy részben finom hímzéssel is díszítik a tojásokat. Ebben a régióban szokás még a húsvéti lovaglás. A településbeli férfiak frakkban, ünnepi dísszel felöltöztetett lovakkal járnak faluról falura, hogy hirdessék Jézus Krisztus feltámadásának hírét. Egy felvonuló csapat akár 200 lovasból is állhat, az utcákat pedig ilyenkor ellepi a nézők hada. A tojás a húsvéti kút (Osterbrunnen) központi díszítőelemeként is funkcionál, főként Németország déli tartományaiban, ahol a falvak lakosai közösen díszítik fel festett tojásokkal és virágokkal a kutakat. A helyiek szerint a kútból merített víz egész évben megvédi a család tagjait a betegségektől és szerencsétlenségektől. A hagyomány szerint a vizet nagyszombat éjszakáján húsvét vasárnapjának pirkadatáig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban, nehogy a víz áldó és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon. A Nagyhét ünnepeinek német előtagja, az Ostern szó az ősi germán istennő, Ostara (az angolszász Eostre megfelelője) nevéből eredeztethető, akinek ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség idejére esett. Főleg Németország északi területein szokás a húsvéti tűz (Osterfeuer) vagy a húsvéti kerék (Osterräder) meggyújtása. Utóbbi esetében rőzsével és szalmával kitömött, tölgyfából készült kereket gyújtanak meg és gurítanak le egy közeli lejtőn. Amennyiben a kerék épségben – törés nélkül – leér a lejtő aljára, az jó termést jelent. Németországban a legjellegzetesebb húsvéti étel az Osterlamm, vagyis a bárány alakú sütemény. Húsvéti főételként a báránysült a legelterjedtebb, de tájegységenként nagy eltéréseket találhatunk. Nagycsütörtökön a németek lehetőleg csak zöld ételeket fogyasztanak (főleg spenótot).

forrás: Westfälische Nachrichten

 

Csehország

Ahogy nálunk is, a húsvéti népszokásokban helyet kapnak a főként termékenységi rítusokhoz köthető pogány hagyományok. Bár a csehek Európa egyik legszekulárisabb nemzete, mégis a keresztény hagyományok szerint ünneplik meg a húsvétot. A szlovákokhoz hasonlóan alapvető ünnepi szimbólumkészletük szinte megegyezik a hazaival (színes és hímes tojások, nyuszik, bárányok, barkaágak) és persze a népi hagyományokban is sok a hasonlóság. Míg húsvét hétfőn a magyar legények falkában mentek meglocsolni a lányokat többnyire egy vödör hideg vízzel, a csehek tovább mentek: a szlovákoknál és a szlovák nemzetiségiek lakta magyarországi településeken vesszőzésnek, suprikálásnak vagy sibálásnak ismert szokáshoz hasonlóan megkergetik és fonott fűzfakorbáccsal náspángolják el az áldozatokat, akik természetesen még egy jó nagy adag vizet is kapnak a nyakukba. A húsvéthétfői (a cseheknél piroshétfői) pomlázkázás szimbolikus gesztus, az elfenekelés (eredetileg csak gyengéd lábszárpaskolás) célja a fehérnép megfiatalítása, a gondosan fonott ostorokkal elüldözik a betegséget, lustaságot, életerővel ajándékozzák meg a lányokat és asszonyokat. A fiatalító kúráért cserébe a fiúk festett tojásokat és cukorkát meg aprópénzt kapnak. A cseh húsvéti ételek hasonlóak az itthon megszokottakhoz, érdekesség azonban, hogy Nagycsütörtökön, azaz Zöld csütörtökön a németektől átvett hagyomány szerint zöld sört isznak és zöld színű ételeket (spenótot, borsót) fogyasztanak.

forrás: Alamy

Fülöp-szigetek

Ázsia legnagyobb katolikus országa a legbizarrabb húsvéti hagyományok színtere, ahol önkorbácsolással és keresztre feszítéssel emlékeztek Jézus szenvedéseire. Manilától északra, Pampanga és Bulacan tartományokban nagypéntek napján 1962 óta évről évre önkéntes keresztre feszítéseket végeznek, amit ugyan az egyház hevesen ellenez, a fanatikus híveket ez hidegen hagyja. A keresztre feszítések az elmúlt években valóságos turisztikai látványossággá nőtték ki magukat, néhány éve már külföldiek is vállalják a megpróbáltatásokat. A hagyomány ötvözi a római katolikus vallás iránti elkötelezettséget a filippínó népi hiedelmekkel, a komoly áldozatvállalásra való hajlandóságukkal és a csodákba vetett hitükkel. Egyesek úgy érzik, a Szentlélek szólítja meg őket a kínok átélése közben, mások bűneiért akarnak így vezekelni. Akad olyan önkéntes, akinek idén már 32. alkalommal ütik át római katonáknak öltözött hívek szögekkel a lábfejét és tenyerét. A résztvevők egy része „könnyebb” utat választ a megtisztuláshoz: nem cipelnek keresztet 14 stáción át, csak fejüket csuklyával fedve, kötelekre csomózott bambuszdarabokkal ostorozzák magukat – így vezekelve bűneikért. Az eseményen minden évben készenlétben áll egy egészségügyi kontingens is, hogy elsősegélyben részesítsék a hőségben kiszáradó, vérző önkénteseket.

forrás: imagenesmy.com

 

Haux, FranciaországA helyiek minden évben 4500 darab tojásból gigantikus omlettet készítenek ezer emberre a város főterén. A hagyomány Napóleon dél-franciaországi látogatásához kötődik, amikor a megkoronázott „kis káplár” seregével áthaladva a régión megállt falatozni a kisvárosban. A császárnak annyira ízlett a felszolgált omlett, hogy a városlakók összes tojását begyűjtette, és hű katonáinak másnap hatalmas omlettet készíttetett belőle.

GuatemalaCsaknem kilométernyi hosszú szőnyeget készítenek itt húsvétkor, mely gyönyörű virágokból áll, és hetekig dolgoznak rajta. Ezen vonul be a gyülekezet a templomba az istentiszteletre.

Bermuda 
Egészen különleges és szép módja van itt az ünnep egy részének. Papírsárkányokat reptetnek a gyerekek húsvétkor, ezzel jelképezve, ahogyan Krisztus lelke az égbe száll.

Firenze, Olaszország A város 350 éves húsvéti hagyománya a Scoppio del Carro, azaz szekérrobbantás, amelynek eredete az első keresztes-hadjáratig nyúlik vissza.  Húsvétkor Firenze polgárai feldíszítenek egy szekeret, amit rogyásig pakolnak tűzijátékkal, majd ezzel végigvonulnak a város utcáin, színes 15. századi jelmezekben. A menet a dómnál ér véget, ahol az érsek a húsvéti mise közben meggyújtja a kanócot, majd a szertartás végén körbeállják a „felrobbanó” szekeret és gyönyörködnek a tűzijátékban.

Korfu, GörögországNagyszombatra virradó reggelen a sziget lakói cserépedényeket dobálnak ki az ablakaikból. Egyesek a velenceiekhez kötik a költséges hagyomány eredetét, akik az újév első napján kidobták az összes régi dolgaikat. Más források szerint a „szertartás” a tavasz köszöntését és a múlt szellemeinek elűzését jelenti, valamint azt, hogy az új termést már új edényekben tárolják majd.

Verges, Spanyolország A gyönyörű középkori katalán városban Nagycsütörtökön a lakosok eljárják a “dansa de la mort”, vagyis a haláltáncot a szokás alapján bibliai jeleneteket újrajátszva. A táncosok csontvázjelmezt öltenek magukra, és több órán át, egészen hajnalig ropják. A szokás egészen a 14. századig nyúlik vissza, a pestis idejéig, amikor rengetegen estek áldozatául a városban a halálos kórnak.

Jeruzsálem, IzraelA háromezer éves város a húsvéti időszak napjaiban a nemzetek kavalkádjává válik. A feltámadás ünnepére a keresztény világ minden tájáról érkeznek hívők: oroszok, szírek, etiópok, olaszok, franciák, koptok, örmények és görögök, de az Egyesült Államokból, sőt még a Távol-Keletről is utaznak a Szentföldre zarándokok. Virágvasárnap még pálmaágakat lenget a tömeg, aztán Nagypénteken a jeruzsálemi zarándokok – Jézushoz hasonlóan – keresztet visznek, miközben végigmennek a Via Dolorosán, a fájdalmak útján.

Szicília, OlaszországSzicílián az Abballi de daivuli az ördögök egyfajta megjelenítése: Prizzi városának lakói rémisztő cinkmaszkokat és vörös köpenyeket öltenek magukra és ebben járják a várost. Húsvét vasárnap délben a templom előtt eljátsszák a feltámadási jelenetet. Az előadás fénypontja az, amikor Mária gyászában lefátyolozva megjelenik, majd amikor az apostolok elmondják neki, hogy fia feltámadt, ledobja magáról a fátylat. Így találkozik újra Krisztussal.

Svédország Az országban Nagycsütörtök boszorkányos hagyományokhoz kapcsolódik, ekkor kell elrejteni a seprűket, eltömni a kéményeket, becsukni az ablakzsalukat, hogy a boszorkányok megijedjenek, és ne tudjanak elrepülni seprűnyélen a Blåkulla nevű ördögi boszorkánydzsemborira. A gyerekek még ma is nagy kedvvel öltöznek be mindenféle maskarákba és festik ki, kormozzák be arcukat. Csapatosan járják a házakat, húsvéti kártyákat, jókívánságokat osztogatnak édesség és tojás reményében. 

FinnországA svédek mellett a finneknél is él a boszorkányhagyomány, ám inkább az amerikai kultúrkörből átvett Halloweenre emlékeztet. A gyerekek boszorkánynak öltöznek és csokoládétojásokat kéregetnek az utcán, elmaszkírozva, sálakkal a fejükre tekerve, tollakkal ékesített fűzfagallyakkal a kezeikben. A hagyomány szerint ezzel az álruhával kivédik a boszorkányok megjelenését Nagypénteken és húsvét vasárnapján. Ők is gyújtanak máglyarakásokat, hogy elűzzék a seprűn repkedő sátánfajzatokat.

NigériaAz afrikai ország legnagyobb városában, Lagosban mesés jelmezekben vonulnak az emberek utcára, hogy megünnepeljék Jézus feltámadását.

MáltaA keresztény vallást Pál apostol hagyományozta a szigetre, amelynek partjainál hajótörést szenvedett. Nagypénteken a szokásos díszeket letakarják templomokban és mindent vörös drapériával borítanak be, majd indul a gyászos körmenet. Szombaton este harangok törik meg a szomorú csendet, majd tűzijátékok, vidám felvonulások következnek. Vasárnap reggel Krisztus szobrával indulnak el az örvendező körmenetek.

Wales Régen Nagypénteken állítólag minden tevékenységet felfüggesztettek, az utcákon alig lehetett embereket, lovasokat látni. Az emberek mezítláb mentek el a templomba, mert így nem zavarták meg a földet, amely Krisztus szent testét befogadta. Sokáig szokás volt Jézus fekvőhelyének elkészítése is. A folyóparton nádat gyűjtöttek, majd a gyerekek emberi alakot szőttek belőle. A szövött Krisztust aztán egy fakeresztre fektették és egy csendes mezőre vagy legelőre vitték, hogy békében nyugodhasson.

LengyelországA lengyel háztartásokban hagyományos húsvéti kenyér készül. Ha a ház ura részt vesz a kenyér készítésében és a bajusza megszürkül, akkor a tészta nem fog megkelni, a családfő viszont mentesül a házimunkák alól.

Svájc A szökőkutakat húsvéti díszbe öltöztetik, papírszalagokkal, virágokkal és festett tojásokkal. A hagyomány szerint ezzel a vizet ünneplik és annak fontosságát, hogy az Alpok száraz területei is jó vízellátásba lehessenek egész évben.

Bulgária A tojásokat változatos színűre festik, majd páratlan számú tojással veszik körbe a különleges húsvéti kenyeret. Itt az ételáldáshoz a pap viszi a templomba a csomagot, majd áldás után az emberek a barátaiknak ajándékozzák őket, hogy szerencsések legyenek. A tojásokat az éjféli mise után és a következő napokban törik fel. Egy tojást a templom falához csapva bontanak fel, majd ezt eszik meg először a böjt befejezése után. Az utolsó éppen maradt tojás a hiedelem szerint szerencsés évet hoz.

LettországA gyerekek hagyományos húsvéti játékot játszanak, tojással. A játékosok keményre főzött színes tojásokat fűznek zsinegre és összekoccantják. Akinek a tojása keményebb, az nyeri meg a versenyt.

Húsvét-sziget Az 1722. húsvét vasárnapján felfedezett szigeten a misszionáriusok római katolikus hitre térítették a belháborúban felszámolt moai-kultúrát és a hatalmas tufakőszobrokat megalkotó őslakos polinézeket, akiknek leszármazottai ma a húsvétnak leginkább a kellemes napjait élvezik. A sziget fővárosában, Hanga Roában a Tapati, a februárban esedékes polinéz ünnepség a legfőbb esemény, de a húsvét is igen közkedvelt ünnep. Ilyenkor felcsendülnek a szépséges polinéz dalok az ősi rapa-nui nyelven.

Félázsiai fajta V. – Ravasz kerülőkkel a hadak útján

VÉSEY KOVÁCS LÁSZLÓ

Szabadságharcok összefüggő láncolata a történelmünk, mert szabadságvágyó nép vagyunk, amely nem viseli el az elnyomást. Így tartja a közvélekedés, ami valójában csak a történelmünk Mohács utáni részéről szól, de az azt megelőző fél évezred Magyarországát is mi, magyarok csináltuk meg, méghozzá kényszerpályák nélkül olyanra, ahogy nekünk megfelelt. Akkor még nem a szabadságharcokról szólt az életünk, hanem az aktív külpolitikáról, ám mindkét korszakon átível az a harcászati felfogás, amely a nyers erő mellett gyakorta sikerrel használta a csavaros megoldásokat.

A magyar történelem első, dokumentált hadi szerepvállalásai a kalandozások. A már Etelközből elkezdődő, majd a honfoglalás után is folytatódó hadjárataink hadi taktikája ellen Európa évtizedekig nem találta a hatékony védekezést. Persze a világtörténelem összes katonai fölénye elpárolog egyszer, a miénk sem tarthatott örökké, viszont ezekkel a háborúkkal elődeink nemcsak rengeteg adót szedtek be a nyugat-európai államoktól, hanem fél évszázaddal késleltették az erős német birodalom létrejöttét a szomszédban, ezzel megszilárdítva a Kárpát-medencébe költöztetett magyar állam külpolitikai helyzetét. A páratlan katonai sikerkorszakból csak két fontos kudarcot, Merseburgot és Augsburgot ismeri a köztudat, ráadásul ezeket is eltorzítva, hiszen Merseburgnál csupán elkerültük a csatát a trükkjeinkre már felkészült szász sereg ellen, és a második augsburgi csatában sem a katonai vereség, hanem a bajor népfelkelés kaszákkal érkező parasztjai okozták a súlyos veszteségeinket. De hogyhogy második augsburgi csata, mikor volt az első?

A kalandozások stratégiai jelentőségét ugyanúgy elhallgatták a mai magyarok elől, ahogy a hatalmas győzelmeinket. A Brenta folyónál, Pozsonynál, Eisenachnál, az első augsburgi csatában és Rednitznél úgy megvertünk különböző germán hadakat, hogy szinte az utolsó szálig odaveszett az ellenség. Nagy, mezei csatákban is helyt álltunk tehát, noha csak akkor bocsátkoztunk ilyenbe, ha feltétlenül szükséges volt, mert a magyar taktika éppen a kockázatkerülésről szólt. Úgy harcoltunk akkoriban, amiről a hősies rohamokat eszményítő, romantikus XIX. század óta nem is gondolnánk, hogy magyaros. Pedig ezer év győzelmeinek tekintélyes részét köszönhetjük ennek a felfogásnak, és kudarcok sorát annak, amikor elfeledkeztünk róla.

Ott és akkor rajtaütni, ahol és amikor nem számít rá az ellenség…

HIDEG FEJJEL, MEGLEPETÉSSZERŰEN, KÖNYÖRTELEN PONTOSSÁGGAL

Ma már nem a hideg fej és a száraz ésszerűség azok a tulajdonságok, amelyeket a magyarok önmagukhoz társítanának. Elődeink még így háborúztak, távolt állt tőlük a fejjel a falnak rohanás és az a megalapozatlan kincstári optimizmus, amely később nem egyszer összeomláshoz vezetett. A honfoglaló magyarok tisztában voltak a tökéletes helyismeret jelentőségével, ezért különös erőt fektettek a felderítésbe mind a helyszínt, mind az ellenséget illetően. Ennek birtokában türelmesen, akár hetekig várva választották ki a legalkalmasabb helyszínt és pillanatot a harchoz, altatták, cselvetésekkel félrevezették az ellenséget, majd félelmetes gyorsasággal bukkantak fel váratlan helyeken, és könyörtelen pontossággal támadtak. Mindehhez a végtelen türelem mellett rendkívüli fegyelemre volt szükségük. Két olyan dolog, amelyeket nem sorolnánk fel, ha azt kérdeznék ma tőlünk, milyenek a magyarok. Mégis, mindez ott volt bennünk a szertelen, keleties individualizmus mellett. És nemcsak akkor, hanem később is.

MIT SEM ÉR A TÚLERŐ, HA KIÉHEZTETJÜK

Mátyás király apja taktikai zsenijéhez nem ért fel, stratégiai gondolkodásban viszont páratlan volt. A cseh királyi címért vívott háborújában már az övé volt Morvaország és Szilézia, ezen a helyzeten azonban hatalmas haderővel akart változtatni 1474-ben Ulászló cseh király, és testvére, Kázmér lengyel király. A magyar uralkodó nem hátrált meg a hat-hétszeres túlerőtől, hanem körülményeskedő ellenségeit megelőzve Sziléziába ment, a seregét szétrakta a fontosabb erődített városokba, a falvakat kiüríttette, és az összes élelmiszert behordatta a helyőrséggel védett városokba. A fosztogató cseh-lengyel sereg egyre kevesebb ellátmányt talált helyben, és a fokozódó éhségüknek az sem tett jót, hogy Mátyás huszárai rendre lecsaptak a Lengyelország felől érkező élelmiszer-szállítmányokra. Azt bónuszba kapta az ellenség, hogy a Szapolyai István és Kinizsi Pál vezette félezres lovas különítmények felperzselték a lengyel hátországot. A békeajánlatot korábban dölyfösen ellenség végül maga kért fegyverszünetet, a győztes Mátyás pedig talpig úriemberként viselkedve, nemcsak az ellenséges királyokat, hanem a teljes kiéhezett és járványoktól legyengült cseh-lengyel sereget megvendégelte a tárgyalások három napjára.

Mátyás tudta, hogy fölösleges öldökölni, ha lelkileg is megtörhető az ellenség (kép forrása: szabadsag.ro)

MIT SEM ÉR A TÚLERŐ, HA NEM TUD MOZOGNI

A költőként is ismert Zrínyi Miklós 1664 elején a törökök téli tehetetlenségét kihasználva olyan hadisikert ért el, amelyről senki sem hitte, hogy lehetséges: 240 kilométer mélyen benyomult seregével a török hódoltságba, óriási zsákmányt szerzett, keresztény foglyokat szabadított ki, és előkelő török foglyokat ejtett, több várat visszafoglalt, valamint felégette az oszmán utánpótlási útvonalakat összekötő eszéki hidat a Dráván. Ezzel megalapozta, hogy a következő nyáron a Habsburg fősereg jelentős területről szorítsa ki a muzulmán hódítókat – nem Zrínyin múlott, hogy a császári szándék hiányzott ehhez…

MIT SEM ÉR A TÚLERŐ, HA MÁSHOL VAN

A csaknem egy évszázaddal későbbi (porosz-osztrák) hétéves háború is császári kötelékben találta a magyarokat, Hadik András huszártábornok pedig egész Európa szemében köznevetség tárgyává tette Nagy Frigyes porosz királyt. Amíg a fő hadműveletek Sziléziában zajlottak, Hadik alig négyezer huszárral és tüzérséggel Berlinig settenkedett úgy, hogy éjszaka meneteltek, nappal pedig rejtőzködtek, és közben egy fontos porosz fegyverraktárat is felégettek. Odaérve belövette a városkaput, a huszárok letarolták a számbeli fölényben levő helyőrséget, a porosz főváros pedig gigantikus hadisarcot volt kénytelen kifizetni a magyar tábornoknak. Hadik megkímélte Berlint, nemhogy nem égette fel, de a fosztogatást sem engedte a katonáinak, majd eltűnt a serege elfogására küldött porosz erők orra elől.

MIT SEM ÉR A TÚLERŐ, HA AZT HISZI, HOGY MI ERŐSEBBEK VAGYUNK

Görgey Artúrnak, a magyar hadtörténet egyik legnagyobb lángelméjének az egész szabadságharcbeli ténykedése a váratlan, ravasz megoldások tárháza, azonban hasonlóan látványos volt a losonci rajtaütés 1849. március 24-én. Beniczky Lajos őrnagy 400 gyalogossal, 32 huszárral és két ágyúval több irányból, fényes nappal, szándékosan óriási zajt csapva rohanta meg a felvidéki városban tanyázó, többszörös túlerőben lévő osztrákokat, akik fejvesztve menekültek, mert azt hitték, hogy a magyar fősereg több ezer fős elővédje támadta meg őket. Az eredmény: alacsony saját veszteség mellett sok ellenséges halott, még több fogoly, és tekintélyes mennyiségű pénz.

A magyar katona kiemelkedő harcértékét minden korban a ravaszsága, a gyorsasága és a merészsége adta. (kép forrása: debrecen.offmedia.hu)

A MEGTÉVESZTÉS SOSEM ÉVÜL EL

Fájdalmas tapasztalásunk lehet a török kor óta, hogy amióta elszenvedtük az akkori, felmérhetetlen népirtást, már nem vagyunk elegen a hagyományos háborúzáshoz. Amit lehetett, azt kimagasló szervezőkészséggel, katonai cselvetésekkel és hősies szívvel kihoztuk a Rákóczi-szabadságharcból, az 1848/49-es szabadságharcból vagy akár ’56-ból, de mindegyik esetben azt kellett megtapasztalnunk, hogy létszámban nem vagyunk elegen a győzelemhez. Ha viszont mennyiségben nem nyerhetünk, akkor ideje a másik lehetőség, azaz a minőség felé fordulnunk! Nem az a megoldás, hogy siratjuk a múltunkat, és vele együtt a jövőnket is, hanem az, hogy elővesszük az eszünket.

Mindegy, hogy a háborút kardokkal és íjakkal, vagy puskákkal vívják, netán már nem is lövöldözéssel. Pontos felderítés, az ellenség megtévesztése, majd meglepetésszerű rajtaütés a hideg fejjel kiválasztott helyen és időben – ez az igazi magyaros sikertaktika, nem a hősi halál egy reménytelen roham közepette. Amikor az ellenség azt hiszi, már ő irányítja a folyamatokat, aztán váratlanul a legkellemetlenebb helyre kapja a csapást. Úgy is mondhatnánk, hogy a bosszú hidegen finom. Ezek a képességeink a műszaki fejlettségtől függetlenek, sosem évülnek el, és a jövő összes csatájában jól jönnek majd.

< Vissza az előző részre

Félázsiai fajta IV. – A betyárnak kell felépítkeznie

Közismert a korabeli amerikai vélekedés a forgóajtón az átlagember mögött bemenő, de előtte kijövő magyarról. Szívesen és büszkeséggel is szokták idézgetni mifelénk, mint a magyar talpraesettség jelképét. Ahogy ott van ez a talpraesettség a Mátyás királlyal találkozó okos lány népmeséjében is, aki fonákból csapja le az összes lehetetlen kérést. Önmagunk szerint is ilyenek vagyunk tehát, mégis pejoratív felhangja van az ügyeskedésnek, amely ráadásul az „ügyes” kifejezésből ered. Tényleg ügyeskedők lennénk? És jó ez, vagy rossz?

Bornemissza Gergely trükkjeit a török ellen, a Tenkes kapitányának vagy a tizedesnek meg a többieknek a ravasz húzásait ugyanúgy kedveljük, mint a székelyek – Ábel vagy Uz Bence – ügyeskedéseit a románokkal szemben. Ezzel szemben a kiskapuk népének is tartjuk magunkat, akik bárhol megtalálják a sumákolás lehetőségét. Ha nincs kiskapu a kerítésen, akkor kivágjuk magunk a helyét. Szinte kizárt, hogy egy magyarnak ne legyen ötlete rá, miként kerülheti el az adófizetést, a jegyváltást a BKV-n, a parkolási díjat, vagy éppen hogyan csökkentheti picit a rezsiköltségét – és nem a fogyasztás mérséklésével. Mihez kezdjünk azzal a jellemvonásunkkal, amivel hülyét tudunk csinálni az ellenségből, de nagyon könnyen a saját közösségünk ellen lehet fordítani? Mert ha „házon belül”, csak a magunk javára használjuk ezt a kétségtelenül meglévő, sőt, az önképünkhöz is hozzá tartozó képességünket, azzal itt okozunk vele károkat, és ráerősítünk a magyarság közösségi tudatában ugyancsak erősen élő széthúzás élményére. Az viszont egyértelmű érdekünk, hogy külpolitikai téren a másik felet alkalmasint megkínáljuk egy-egy váratlan fordulattal vagy következménnyel.

ÖSSZEOMLÁS ÉS ÉLETHALÁL-HARC

A hadtörténetünk a kalandozások korától telis-tele van olyan mozzanatokkal, amelyekből kiderül, hogy a leleményesség mindig hozzánk tartozott, a lényünkből fakadt. Ma az a kép él a magyarokban, hogy kicsiny népként, az eszünket használva győzhetjük le a kihívásokat, viszont a középkorban még nagyhatalmi erőt is fel tudtunk sorakoztatni a csavaros észjárásunk mögött. Ám a mohácsi vereséggel egy csapásra összeomlott az a politikai, katonai és gazdasági hatalom, amelyet a Magyar Királyság jelentett, a tragédiánkat pedig az elkövetkező csaknem két évszázadban fokozta Európa történetének legnagyobb népirtása.

A török katonák egész tömegeket hurcoltak el Magyarországról is. A nőket gyakran háremekbe adták el rabszolgának, a családjuktól örökre elszakított gyerekekből pedig vagy egyszerű rabszolga, vagy janicsár lett. (Kép forrása: szigetvar.hu)

A hosszú évekig tartó háborús időszakok alatt végig az országunkon belül húzódtak a frontvonalak; a többségében síkvidéki magyar falvak pusztultak a török és az osztrák katonai rekvirálások, valamint a törökök megfélemlítő harcmodorához tartozó, szpáhik által elkövetett dúlások miatt, ráadásul a törökök százezerszám hajtották el a nyakuknál fogva rabszíjra fűzött magyar nőket és gyerekeket rabszolgának vagy janicsárnak. Amíg mi élethalál-harcunkat vívtuk a török és az osztrák közé szorulva, lassan felmorzsolódva, a magyarság lélekszáma körülbelül 3,5-3,7 millióról 1,7 millió köré esett vissza. Európa más népei, amelyeknek a földjén nem zajlott folyamatos háború, ez idő alatt megkétszerezték-megháromszorozták a számukat.

SEM A SZULTÁNRA, SEM A CSÁSZÁRRA, SEM A FÖLDESÚRRA NEM AKARUNK ÜRES ZSEBBEL DOLGOZNI

Örülhettünk, hogy egyáltalán túléltük, de azóta a nagyhatalmi packázásokból folyamatosan kénytelenek vagyunk megtapasztalni, hogy Európa történelmét alakító, nagy népből kis néppé zsugorodtunk, amellyel nemhogy a többi erős ország, de már a szomszédai is ujjat mernek húzni. A konfliktusaink áthelyeződtek az országunkon belülre. és ebből a tapasztalatból fakad a meggyőződés, hogy számszerű kisebbségben ügyeskednünk kell – mert azt tudunk. Ez a magyar betyárok eredete, akik a mi partizánjaink és gerilláink. Csakhogy amíg ez az ügyesség azelőtt a meglévő erőnk kiegészítése, afféle fűszere volt, Mohács után kényszerűen, nagyon sokáig az életmódunkká vált.

A magyar parasztnak meg kellett őriznie az élelmiszerét a földjén masírozó török és osztrák hadseregektől, és át kellett vernie a két nagyhatalom adószedőit, hogy talpon maradhasson. Ettől az időtől kezdve, a török kiverése utáni osztrák gyarmatosítás évszázadait is beleértve az a magyar nép kollektív élménye, hogy ha dolgozik, akkor nem a saját családjára, nem a saját közösségére dolgozik, hanem az elnyomói zsebébe teszi a munkája eredményét. Ez az elnyomó pedig abszurd módon nemcsak a császár adószedője lehetett, hanem a császárral szemben és tőle állandóan fenyegetve, az ország közjogi státuszát, létét védő magyar nemes is. Így aztán mindkettő a betyárok célpontjává vált.

A betyárok sok kellemetlenséget tudtak okozni a császárnak, de ha a felületes romantika mögé nézünk, a betyárélet nem az, amire az ember vágyik. (Részlet A Tenkes kapitánya c. sorozatból)

AZZÁ VÁLUNK, AHOGY ÉLÜNK

Némi Monarchia-beli békeidő és a Horthy-korszak háború előtti évei szakították meg ezt a folyamatot, hogy aztán a kommunista terrorral minden addiginál rámenősebb fojtogatással nézzen szembe a magyar ember. Az erre adott válaszreakció pedig törvényszerűen az volt, hogy az elmúlt évszázadokban egyébként is bejáratott ügyeskedési képességünket a közösségi helyett végképp egyéni érdekek szolgálatába állítottuk.

Aki nem lop, az a saját családjától lop

– tartja a kommunizmus által világra hozott szemlélet. Sumákolunk, átverünk, eltitkoljuk, magunknak lenyúljuk, mert csak így lehetünk biztosak abban, hogy végül nem kevesebb jut nekünk, mint amennyiért megdolgoztunk. Nem lehet azonban évtizedekig, évszázadokig sumákolni az értékrendünk és az önértékelésünk eltorzulása nélkül. Ennek következménye, hogy végül már semmit sem akarunk a kezünkből kiengedni, mindent magunknak akarunk, ami ráadásul zökkenőmentesen összeegyeztethető az alapból individualista magyar néplélekkel. És a rendszerváltoztatás utáni vadkapitalista bizonytalanság sem enyhítette a magyarok ezen meggyőződését.

Ahogy a torzulás maga is hosszú időn át tartott, helyrehozni sem lehet pillanatok alatt. A közösség érdekei ellen ható egyénieskedő trükközésről csak az beszélheti le a magyarokat, ha nemzedékeken át tartóssá válik számukra az az élmény, hogy amiért megdolgoznak, azt meg is kapják, méltányos az elosztás, és nincsenek lefojtva az egyéni törekvések. A széthúzás és a túlzott önérdekűség az észjárásunkból fakad, mégis ragaszkodnunk kell a fontos évezredes képességünkhöz. Nem az ügyeskedés a baj, hanem az, ha saját közösségünk ellen fordítjuk. A betyárnak végül szerszámokra kell cserélnie a fegyvereit, és a portyázás helyett a sokkal kevésbé romantikus, de hosszú távon kifizetődőbb építkezésben érdemes ügyeskednie.

< Vissza az előző részre

Félázsiai fajta III. – Gondold át, mit ér a nyelved!

Egyedül vagyunk, rokonok nélkül, magányosan – valami hasonló a magyarok jelentős részének a meggyőződése, ha a nyelvünkről van szó. Sokan még arra is hajlamosak, hogy irigyeljék a germánokat, latinokat, szlávokat azért a testvéries közegért, amelybe magyarként hajlamosak vagyunk beleképzelni őket. Pedig a németek és az angolszászok két világháborút vívtak egymás ellen, a franciák és a szomszédaik barátságáról szóló könyv is elég rövid lenne, beleértve a nyelvrokonaikat, míg a jugoszlávok minden háborúban elkezdik az egymás elleni népirtásaikat. Mi ilyen testvérek nélkül Európa egyik legkülönlegesebb nyelvét beszéljük, amelyet nyelvi csúcstechnológiának is neveztek már. Ez pedig az észjárásunkban is nagy szabadságot ad.

Amit ma magyarság alatt értünk, az az országunkkal együtt Etelközben született, de az összetevőinek a korábbi története még nem követhető vissza teljesen. A nyelvünk is egy rejtély. Legközelebbi nyelvrokonainktól alig 1200 éve váltunk el, sőt, Julianus barát 800 évvel ezelőtt magyarul beszélgetett azokkal a Magna Hungariában maradt testvéreinkkel, akik akkor is a hantik és manysik szomszédságában éltek. A távolság mégis oly mértékű a magyarok, illetve a hantik, manysik nyelve között, hogy pusztán nyelvészeti kutatások alapján nem 800, hanem 3000 évvel ezelőttre tették a különválást.

Jelen van egyfajta magányosságérzet a magyarokban ezzel kapcsolatban, pedig éppen büszkeségre ad okot, hogy olyan egyedi nyelvünk van, amelyen bárhol megszólalunk, gyakorlatilag semmit nem értenek belőle. Ilyen nyelv birtokában lenni kiváltság, és akkor még nem beszéltünk a hatékonyságáról, kiforrottságáról. Az egyedi nyelvünk egyedi észjárással vértez fel minket, és mindkettőt bitang nehéz egy idegennek teljes mélységében megértenie. Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez hátrány számunkra.

RITKA KINCS BIRTOKÁBAN NE LEGYÜNK MAGÁNYOSAK!

A ragozó magyar nyelvben gyakorlatilag végtelen számú új szót alkothatunk a meglévőkből a képzők segítségével, a ragokkal pedig akár egyetlen toldalékolt szóba belesűríthetünk annyi mondandót, amennyit egy indoeurópai nyelv csak több szóval tud kifejezni. Mindezt a kötetlen szórend koronázza meg.

Mátyás király 1485-ben elfoglalta Bécset.
Mátyás király 1485-ben foglalta el Bécset.
Mátyás király Bécset foglalta el 1485-ben.
Bécset Mátyás király foglalta el 1485-ben.
Bécset 1485-ben foglalta el Mátyás király.
1485-ben Bécset foglalta el Mátyás király.

Tovább is fűzhetnénk ezt, mert vannak még lehetőségek, de ennyiből is látszik, milyen gazdag finom árnyalatokban a nyelvünk. Az adott mondat szavait szinte bárhogy keverhetjük, mindig lesz értelme, és mindig egy kicsit más. Nem is könnyű ezeket az árnyalatokat lefordítani a kötött szórendű indoeurópai nyelvekre, ahogy a magyar költők verseit is gyakorlatilag lehetetlen visszaadni németül, franciául vagy angolul. Faludy György például ezért angolról magyarra boldogan vállalt fordítást, magyarról angolra viszont egyáltalán nem, még úgy sem, ha pénzt ajánlottak érte.

Ami például Kosztolányi keze alatt született, azt igencsak nehéz más nyelvekre lefordítani.

Teljesen más irányból, más logika mentén fogja meg ugyanis a mondanivalót a magyar, és máshogy az egymással ilyen-olyan rokonságban álló európai nyelvek. Ezért ritka bravúrt jelent azoknak a virtuóz finomságoknak az átültetése, amelyeket Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor és mások megalkottak. Ezt a maga teljességében csak mi élvezhetjük, és ettől nincs miért magányosnak érezni magunkat. Egy Maserati-tulajdonos aligha magányos, amiért csak kevesen részesülnek abban az élményben, mint ő.

MAGYARUL VAGY LATINUL BESZÉLTÜNK A KÖZÉPKORBAN?

A középkori Európában a latin volt a műveltség, a tudomány és a diplomácia nyelve, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar nyelv ne virágzott volna. Latinul csak a legműveltebb kevesek tudtak, így az uralkodó idehaza magyarul gyakorolta a hatalmát, a latinul nem is tudó nemes magyarul szólította meg a jobbágyot és a másik nemest, az emberek magyarul beszélgettek, a pap magyarul szólt a néphez a mise állandó, liturgikus részét kivéve. Jó példa erre legrégibb nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés címen ismert, latinból magyarra fordított temetési beszéd az 1190-es évekből, amelyet egy szláv anyanyelvű pap írhatott le a magyar hívek kedvéért.

A Halotti beszédnél nem sokkal későbbi nyelvemlékeink (Ómagyar Mária-siralom, königsbergi töredék) viszont jóval közelebb állnak a mai magyarhoz. Az első magyar nyelvemlékek olyan kiforrott nyelvről tanúskodnak, amelyet nem akkoriban kezdtek el használni, így nincs okunk a magyar nyelv háttérbe szorulását feltételezni Szent István idejében vagy később. Sőt, színvonalas késő középkori irodalmi emlékeink sem lehetnek előzmény nélküliek, csak azok elvesztek a tatárjárás és a törökvész során. A magyar nyelv a magyarság létrejötte óta megszakítás nélkül működik, meghatározza gondolkodási kereteinket, és közben az igényeink szerint változik is. Sőt, amilyen kis mértékben változott a középkor óta a többi európai nyelvhez képest, valószínűleg már akkor is régi nyelvnek számított.

Az 1300 körül keletkezett Ómagyar Mária-siralom – ilyen színvonalú vers nem esik le előzmény nélkül, csak úgy a semmiből. (fotó: oszk.hu)

A latin nyelv súlya a kora újkorban növekedett meg Magyarországon, amikor az ország így akadályozta a Habsburgok németesítő törekvéseit. A németek által lenézett parasztnyelvnek tekintett magyar nyelvnek nem a képessége, hanem a társadalmi elismertsége hiányzott ehhez. Különös egyébként, hogy miközben az ország elmaradottságaként értelmezik, hogy még a XIX. század elején is a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon, azt most mégis a haladás nevében szorgalmazzák sokan, hogy a hivatalos ügyintézés minél több része ne csak magyarul, hanem angolul is elérhető legyen, a magyar tudósok minél többet publikáljanak angolul, és ne szinkronizálják a külföldi, elsöprő többségben angol nyelvű filmeket.

A RAVASZ GONDOLAT FÉL SIKER

Elképesztően gazdag nyelvi eszköztárban éljük az életünket, nekünk ez természetes. Ez az észjárásunk alapja, és ebből ered, hogy a magyarnak, aki könnyedén tudja áthelyezni a hangsúlyt a gondolat bármely részére, gyakran van egy váratlan megoldása, amire senki sem számított. Ahogy Puskás Ferenc a kapu torkában elhúzza a labdát a becsúszó Billy Wright mellett, majd mindezt megtoldja azzal, hogy a rövid felsőbe bombázza a labdát.

Felejtsük el azt a náci felfogást, hogy a származás befolyásolja az észbeli képességeket! Büszkék lehetünk a Nobel-díjasainkra meg azokra a tudósainkra, akik szintén megérdemelték volna, de nem kapták meg (pl. Kármán Tódor, Neumann János). Nem érdemes firtatni, hogy ki volt magyar, zsidó vagy német származású közülük, ennyi erővel ugyanis megkapirgálhatnánk bármely másik nép díjazottjainak a származását is. Ennél sokkal fontosabb, hogy ezeknek a Nobel-díjasainknak a magyar nyelv és az abból fakadó árnyalt gondolkodásmód volt a sikerük kulcsa. Ez a magyar nyelv pedig a magyar nép történelmi alkotása, elődeink érdeme és mindannyiunk tulajdona. A belőle fakadó észjárás miatt a magyar ember olyan sokoldalúan és sokszínűen tud megközelíteni egy problémát, mint a Rubik-kocka, de ha a helyzet megkívánja, a kockadobozon kívül is tud gondolkodni. És ez történelmi távlatban is hasznosnak bizonyult, ha jól forgattuk.

< Vissza az előző részre

Félázsiai fajta II. – Az vagy, aki voltál (őstörténeti áttekintés)

Ha tudni akarjuk, kik vagyunk, tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, és kik voltunk. Erős bennünk az igény önmagunk megfogalmazására, ezért foglalkoztat sok laikust is az eredetünk kérdése. A keresztény magyar állam történetéről is számos rosszindulatú, marxista ferdítést tanítanak az iskolában, de még nyomasztóbb volt a homály az őstörténetünk terén. Ám az elmúlt egy-két évtizedben, amióta történészek, régészek, genetikusok álltak a kutatások élére, tisztulni kezdett a nyelvészek által felrajzolt történet. A magyarság születése már jól kivehető, de az még mindig sokismeretlenes egyenlet, hogy kikből születtünk.

A cikk az MTA Magyar Őstörténeti Témacsoport, valamint az akadémiától független kutatók eredményeinek felhasználásával próbál a lehetőségekhez képest teljes képet felvázolni a magyarság eredetéről. A részletes tudományos viták és érvek bemutatásától terjedelmi és műfaji okokból eltekintettem.

***

Még idehaza is hallani olyan hangokat, amelyek előszeretettel harsogják, hogy kevert nép vagyunk, és olyan, hogy magyarság tulajdonképpen nem is létezik. Ezt a rosszindulatú beszólogatást mondjuk nem érdemes a szívünkre venni, mert ha körülnézünk Európában, akkor például keltákból, latinokból és germánokból összeállt franciákat, etruszkokból, latinokból, görögökből és germánokból összeállt olaszokat, germánokból és franciákból összeállt angolokat látunk, nem beszélve a németekről, akik a bajorok, szászok, thüringiaiak, pfalziak, brandenburgiak szerint sem feltétlenül léteznek.

A MAI MAGYARSÁG NAGY RÉSZE AZ AVAROKTÓL SZÁRMAZIK

Valóban kevert nép vagyunk, de nem úgy, ahogy magyarellenes éllel szeretik hangoztatni. Az Urál vidékén, Magna Hungariában élő magyarokhoz feltehetően csatlakozott egy kisebb létszámú türk népelem még a vándorlásunk előtt, ezzel létrehozva a későbbi magyar állam magját. A vándorlás közben jöttek közénk a szintén türk eredetű kabarok, végül itt, a Kárpát-medencében egyesültünk a honfoglalók lélekszámának többszörösét kitevő avarokkal. A közvélekedéssel ellentétben nem a honfoglalók, hanem az őket itt fogadó avarok adták a középkori Magyarország népességének és a mai magyarságnak is a legnagyobb részét. Az elmúlt évezredben aztán besenyők, kunok, nyugati szlávok, svábok, kisebb mértékben déli és keleti szlávok, sőt itáliai és vallon telepesek olvadtak be közénk, de nem a népi arculatunkat meghatározó létszámban, mint a honfoglaló magyar-türk népesség vagy az itt talált avarok.

A Nagyszentmiklóson megtalált arany kincslelet eredetileg az avar kagáné lehetett. Az Avar Kaganátus hatalma csúcsán nemcsak a Kárpát-medencét uralta, hanem a Bécsi-medencét, továbbá a Balkán és a kelet-európai sztyeppe ma Ukrajnához tartozó jelentős részét is.

A SZTYEPPE NAGYMENŐI

Ahogy a magyar régészek és genetikusok elkezdtek hozzáférni az eurázsiai sztyeppe leleteihez és emberanyagához, sok mindent másképp látunk már. A Magna Hungariában lakó magyarságnak csak kisebb része indult el, és csupán a IX. század közepén, hogy aztán három év múltán már Etelközben szervezkedjenek és alapítsanak államot. A népesség nagyobb része ott maradt az Urál vidékén, ott találta meg őket és beszélt velük magyarul Julianus barát majdnem 400 évvel később. Az ő komoly katonai erejüket csak a mongolok többszöri hódító hadjárata tudta megtörni, ezután valószínűleg nyugat felé szóródtak szét az ellenséges csapások elől menekülve, és az évszázadok során beolvadtak az oroszok, illetve a kelet-európai türk népek közé, akik mára szintén erősen oroszosodnak.

Az útra kelt honfoglaló magyarok a sztyeppe nagymenői voltak a IX. században, akikhez katonai erő és gazdagság tekintetében nem sokan értek fel a környéken. Ezt az erőt jól fémjelzi, hogy Etelközbe érkezésünktől kezdve egy évszázadon át rettegték a magyar hadakat Nyugat-Európában és a Bizánci Birodalomban. Ezzel párhuzamosan kell az alaptalan legendák körébe száműznünk a menekülésszerű honfoglalás meséjét. Semmilyen régészeti nyom nem utal a besenyőktől elszenvedett súlyos vereségre és menekülésre, ellenben a honfoglalás minden bizonnyal évekig elhúzódó, tervszerűen végrehajtott művelet volt, amelyhez csak átmeneti szálláshelyként használtuk Etelközt, de még utána is fél évszázadig birtokoltuk a nyugati részét. Úgy néz ki, mintha már az Urál mellől célzottan azért indultak volna el őseink, hogy birtokba vegyék a Kárpát-hazát.

VÉRSZERZŐDÉS: MEGSZÜLETIK EURÓPA EGYIK LEGRÉGIBB ÁLLAMA ÉS A MAGYAR NÉP

A Magna Hungariából útra kelt magyarokat valószínűleg a hozzájuk csatlakozott türkök szervezték erős és hamarosan igencsak gazdag törzsszövetséggé, majd 850 körül Etelközben állammá, amelynek már volt a törzsek fölött álló fejedelme, hadvezére és bírója. Ezeket a türköket leginkább a Tarján, a Jenő és a Gyarmat törzsnevek mögött sejthetjük. Feltételezések szerint a tarkan (törzsfő) türk méltóságnévvel kapcsolatba hozható Tarján volt a vezető törzs, ez azt is megmagyarázná, miért nevezte következetesen türköknek a magyarokat a jól tájékozott bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin. A vérszerződéssel Etelközben létrehozott magyar államnál a mai Európában csak a francia áll fenn régebben. Ezt az államot szervezte át, központosította és térítette meg katolikussá Szent István.

Amit ma értünk magyarság alatt, az a vérszerződéssel született meg. (Székely Bertalan freskója a kecskeméti városháza dísztermében)

Konstantin császár azt is írta, hogy a szabir nép kettészakadt, és egyik részük délre, a Kaukázus vidékére ment, míg a másik Etelközbe, majd a Kárpát-medencébe. Ami pedig még Konstantin látókörén kívül maradt, hogy a legnagyobb részük az Urál vidékén maradt. Ez alapján talán a szabir az a népnév, amely a mi nyelvünkön beszélő törzsek összességét jelentette. A később állandósult magyar népnév az egyik honfoglaló törzs, a Megyer nevéből származik, vagyis a magyar a vérszerződés óta politikai fogalom: egy országnak és a népének a neve. Érdekes azonban, hogy a kaukázusi testvéreinkre is magyar néven utalnak a források. A középkorban tehát Európa három részén – a Kárpát-medencei Magyarországon, az Urál-vidéki Magna Hungariában és a Kaukázus előterében – élt a nyelvünket beszélő népesség.

MI VOLT ELŐTTÜNK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN?

A Kárpát-medencébe költöztetett Magyar Fejedelemségben többségében magyar, kisebbrészt türk nyelve(ke)t beszélő honfoglalók egyesültek az avarokkal, akiknek a zökkenőmentes, gyors eltűnésére és a magyar nyelv fennmaradására sincs más ésszerű magyarázat, mint hogy ők maguk adták a magyarság zömét. Ők 567-ben érkeztek a Kárpát-medencébe Közép-Ázsiából, és azonosak az ott felemelkedő Türk Birodalom által nem sokkal korábban legyőzött fehér hunokkal. A Kárpát-medencében két és fél évszázadig fennálló birodalmat hoztak létre, nomád életvitelüket pedig hamar letelepedett földművelő gazdálkodásra cserélték. Míg a római kor végén itt élt és a hunok legyőzésében részt vett germánokat módszeresen elüldözték a Kárpát-medencéből, minden bizonnyal magukba olvasztották a terület szkíta őslakosságát – már ha egyáltalán komoly különbség volt köztük.

EURÓPAI ÉS ÁZSIAI VÁLASZOK EGY HELYEN

Mindezeken túl számos megválaszolandó kérdés is van még. Hol és kik között éltünk azelőtt, hogy későbbi honfoglaló őseink az Urál vidékére, a velük egy nyelvet beszélő avar őseink pedig a Kárpát-medencébe költöztek? Pontosan mi közünk nekünk és az avaroknak a hunokhoz? Mi közünk a Magna Hungariában ma élő, de türk nyelvet beszélő baskirokhoz és a honfoglaló magyarságéhoz rendkívül hasonló kultúrájú, de szintén egykor türk nyelvű bolgárokhoz? Milyen kapcsolat fűz minket az Urál vidékén élő hantikhoz és manysikhoz, akiknek a nyelve legközelebbi nyelvrokonainkként túlzottan eltér a miénktől ahhoz képest, hogy csak 1200 éve távolodtunk el egymás mellől?

Ami biztos, hogy az ősidők óta Európában élők és az Ázsiából érkezők egyaránt nagyrészt europid népessége, azok életmódja és a kihívásokra adott válaszai ötvöződtek a Kárpát-medencei magyarságban. Ezeket itt hordjuk magunkban, a történelmünkben és a kultúránkban, és alkalomadtán a legjobb pillanatban tudtuk előhúzni. Ezekről fognak szólni a következő részek.

< Vissza az előző részre

Félázsiai fajta I. – A magyarok felfedezése

Miért vannak szinte minden magyar erasmusos diáknak lengyel, olasz, vagy éppen brazil haverjai, és nem németek meg hollandok? Miért tartunk nagyobbra egy 6:3-at, mint egy 3:0-át? Tényleg sírva vigadunk? Az önképünk ugyanúgy ellentmondásos, mint a történelmünk, és egyik sincs egészségesen feldolgozva és a helyére téve. Sokszor azt se engedték az elmúlt évtizedekben, hogy rendesen kibeszéljük ezeket a dolgokat, és megértsük, kik vagyunk, milyenek vagyunk mi, magyarok. Így aztán rendszeresen előjön ennek az igénye, amikor éppen nem azzal kell foglalkoznunk, hogy idegen hadseregek lövöldöznek az országunkban. Ebben a sorozatban utánajárunk, mit jelent magyarnak lenni gondolkodás, életmód, képességek, ügyesség szempontjából. Azt is megpróbáljuk kideríteni, mi köze mindehhez, hogy a legnyugatibb keleti és a legkeletibb nyugati nép vagyunk, és hogy mit jelenthetne, ha kiaknáznánk mindazt, amire képesek vagyunk.

Kik vagyunk? Tényleg egyedül vagyunk, vagy vannak hozzánk hasonló népek? Mire vagyunk képesek, és az mennyit ér nemzetközi összevetésben? Miért úgy csináljuk a dolgainkat, ahogy, és csinálhatnánk-e jobban? Ezek a kérdések viszonylag gyakran foglalkoztatják a magyarok jelentős részét, és a „merjünk kicsik lenni” meg „zárjuk már le a múltat” propaganda hazugságai ellenére érvényes, sőt fontos kérdések. Éppen azért kell válaszokat kapnunk rájuk, hogy a megfelelő irányban keressük a jövőnket. Kell egy saját karakter, amiben magunkra ismerünk, és ragaszkodni tudunk hozzá. És ismernünk kell a hibáinkat is, amelyekből a kudarcaink fakadtak, mert a történelmi kudarcaink frusztrációként épülnek be a magyar néplélekbe, kényszerpályákra visznek rá minket, és ezzel újabb katasztrófákba sodornak bele. Ki kell törnünk ebből az ördögi körből, ami kemény és hosszadalmas munka, de nincs más választásunk.

Akik tényleg azonosulnak a magyarsággal, ismerik az észjárásunkat, lelkialkatunkat és főleg ha a történelmünkkel is képben vannak valamennyire, azok pontosan tudják és érzik, hogy nem a kis népek közt van a helyünk, akikkel a nagyhatalmak kedvükre pingpongoznak. Nem is tudjuk ezt a helyezkedést olyan szemfülesen csinálni, mint a csehek vagy a románok. Amikor Magyarország folytat kényszerű hintapolitikát a nagyhatalmak között, abban mindig van egy olyan tartás, amely elvárja a tiszteletet és legalább a tárgyalóasztalnál kivívja az egyenlő hangnemet. Mi nem tudunk kalauzhal módjára úszkálni a cápa pofája körül, alázatosan várva a lehulló cafatokra, és cserébe tisztítgatni a ragadozó fogsorát, és örülni annak, hogy csak néha fal fel közülünk egy-egy példányt. A hintapolitikát is kihúzott háttal művelő, a jóval erősebb nagyhatalomnak is bátran a szemébe néző magyar vezetőktől felállt a szőr az osztrák uralkodók, a török szultánok és Hitler hátán egyaránt, ahogy most az Európai Unió fejesei sem szívlelik ezt. Mi csak ezzel a hozzáállással tudtunk sikereket elérni azóta, hogy a török hódítás Európa egyik legnagyobb és legerősebb népéből a földrész egy kicsike népévé ritkított minket. Ennek a büszke hintapolitikának azonban a hátránya, hogy ha elszámoljuk a tényleges súlyunkat, vagy ha a valóság elviselhetetlensége elől egy pillanatra is a vágyainkba menekülünk, akkor csúnya bukás szokott lenni a vége.

Mátyás király a korabeli császári székhely, Bécs elfoglalásánál (Koroknyai Ottó: Mátyás Bécs előtt)

Az örökségünk, az identitásunk tesz minket azzá, akik vagyunk. Úgy gondolkodunk a világról, és úgy élünk benne, ahogy azt a jelenlegi és korábbi földrajzi közegeink, a kultúránk, a lelkivilágunk meghatározza. És meghatározza a történelmünk is. Nincs szükségünk valóságtól elrugaszkodott történelemmesékre, mert amit tudunk a sajátunkról – és ez egyre több –, az bőven büszkeségre okot adó. A történelmünket magunkévá kell tenni, visszatérni ahhoz, ami valójában vagyunk, mert voltunk. Ez nem üres nosztalgia meg a régi nagyságunk önbecsapó felidézése párás szemekkel, amivel a haladó értelmiség szokott csúfolni minket, a nemzetükre büszke magyarokat. Pont azért kell megértenünk a múltunkat, hogy ne becsapjuk magunkat, ezzel mindig bajt okozva, hanem a valóságból induljunk ki, és azt legyünk képesek megváltoztatni. Amire már egyszer képesek voltunk, arra bármikor újra képesek lehetünk, csak döntés, akarat és szervezés kérdése.

Látott már a történelem számos nagy népet elenyészni, ez nem kivételes dolog. Az a kivételes, hogy mi a törökök által elkövetett, felfoghatatlan mértékű népirtás, a németesítő osztrák elnyomás, majd a trianoni darabolás után nem kerültünk ezen népek közé. De ha már talpon maradtunk annyi csapás után, amennyit más népek nem voltak képesek lábon kihordani, akkor nem sok választásunk maradt. A magyar nem az a halvérű fajta, aki képes lenne elvegetálni a langyos vízben az idők végezetéig. Vissza kell emelkednünk a nagy népek közé, ahol már voltunk, és ahol a helyünk van. Ez nem néhány évnyi, de még csak nem is emberöltőnyi feladat. Ez korszaknyi célkitűzés, amely akár évszázadnyi időre szól. A lehető legbecsvágyóbb cél, amelynél kevesebbet nem érdemes kitűznünk. Azt, hogy hogyan, annak kitalálásához minden elkövetkező nemzedéknek hozzá kell majd adnia a magáét, viszont a berozsdásodott, porlepte eszköztárunkat érdemes előkotorni a tudatalattinkból…

Újabb robbanás egy Srí Lanka-i templomnál – videó!

PESTISRÁCOK.HU

Hatástalanítása közben robbant fel egy autóba rejtett bomba a Srí Lanka-i Szent Antal katolikus templomnál hétfőn, írja a BBC-re hivatkozva az Index. 

A Guardian helyszíni tudósítója szerint a templom környékén hatalmas pánik tört ki. Egy férfit letartóztattak. Közben az AFP a helyi rendőrségre hivatkozva azt írja, 87 újabb robbanószerkezetet találtak a colombói buszállomáson. Az eddigi támadásokat a fővárosban, Colombóban követtek el: négy luxusszállodában, a Szent Antal katolikus templomban és egy eddig meg nem nevezett épületben. A két vidéki robbantást a fővárostól 30 kilométerrel északra lévő Negombo város katolikus Szent Sebestyén-templomában, illetve a 250 kilométerrel keletre lévő Batticsaola város evangéliumi keresztény templomában hajtották végre.

Honey Badger@HoneyBadgerRulz

 · 3 óra

Válasz neki: @HoneyBadgerRulz

And the vehicle was exploded.
9th Explosion.#srilanka #Easter #EasterSundayAttacks #colombo #SriLankaAttacks #SriLankaBombings

Honey Badger@HoneyBadgerRulz

9th Explosion: Video of the exploded Vehicle near Kochchikade Church(where the 1st Explosion went off ). While the Police(STF) was trying to defuse the bomb it exploded!#SriLanka #EasterAttackSL #bombing #EasterSundayAttacksLK #TerrorAttacks #colombo pic.twitter.com/koXzi050XF

9

13:16 - 2019. ápr. 22.

Twitter Ads-információk és Adatvédelem
Tekintsd meg Honey Badger egyéb Tweetjeit is

Húsvét vasárnapján összesen kilenc robbantás történt az ázsiai szigetországban, amelyben 290-en életüket vesztették és 500-an megsebesültek. Az áldozatok között legalább 27 külföldi van. Anders Holch Povlsen, Dánia leggazdagabb embere négy gyermeke közül hármat veszített el a merényletekben – közölte a férfi divatcégének szóvivője hétfőn. A család éppen Srí Lankán nyaralt.

A HELYI HATÓSÁGOK KEDDRE NEMZETI GYÁSZNAPOT RENDELTEK EL

A Srí Lanka-i rendőrség detonátorokra bukkant egy colombói buszpályaudvaron hétfőn. A pályaudvar egy magán buszvállalathoz tartozik, és a megtámadott hotelek és a Szent Antal katolikus templom között félúton fekszik – közölték a hatóságok. A pályaudvaron tizenkét gyújtószerkezet hevert a földön elszórva, míg további 75 detonátorra egy szomszédos hulladéklerakóban elásva bukkantak rá órákkal később. Eközben járókelők riasztották a rendőrséget, mert feltűnt nekik furgon, amely vasárnap óta parkolt a Szent Antal-templom közelében. Bombaszakértők három robbanószerkezetet találtak a járműben, amelyek hatástalanítás közben felrobbantak, pánikot keltve az arra járók körében.

MÉG A GYANÚSÍTOTTAK NEVÉT IS TUDTÁK, MÉGSEM TETTEK SEMMIT A TRAGÉDIA MEGELŐZÉSE ÉRDEKÉBEN

Hivatalos értesülések szerint a rendőrség a támadások előtt több mint egy héttel figyelmeztetett arra, hogy templomok válhatnak merényletek célpontjaivá. Prijalal Disszanajake rendőrfőkapitány-helyettes április 11-i tájékoztatójában azt írta: egy helyi iszlamista csoport katolikus templomok és India Srí Lanka-i nagykövetségének megtámadására készül. A jelentésben több gyanúsított neve szerepelt, akik a christchurchi mecsetek elleni támadást követően más vallások ellen uszítottak. A tájékoztatót több rendőri egység megkapta, de az információ nem jutott el Ranil Vikremeszinghe kormányfőhöz és minisztereihez, így semmilyen óvintézkedésre nem került sor. A kormányfő viszonya feszült a biztonsági erőkkel, amelyek Maitripala Sziriszena elnök és védelmi miniszter irányítása alatt állnak. Sziriszena tavaly októberben eltávolította Vikremeszinghét tisztségéből, de döntését a legfelsőbb bíróság alkotmányba ütközőnek minősítette, és érvénytelenítette. A 21 millió lakosú Srí Lanka 70 százaléka buddhista vallású, 12 százalék hindu, 10 százalék muszlim, és 7 százalék, vagyis mintegy 1,2 millió lakos katolikus. A polgárháború vége – 2009 – óta eddig nem volt jelentősebb támadás vagy terrorcselekmény az országban, de a különböző vallások hívei között rendszeresen vannak súrlódások és kisebb atrocitások.

Cikkünk folyamatosan frissül!

PestiSrácok.hu, fotó:MTI/EPA

Megvan a dátuma a Német Kalifátus kikiáltásának: 2030!

BÁLINT BOTOND

Hej Hitler !!!

Hej apám de elbasztam ezt a politikát !!!

Ralph Brinkhaus, a CDU és CSU közös frakcióvezetője elképzelhetőnek tartja, hogy 2030-ra muszlim kancellárja legyen Németországnak. Ez a szerencsétlen hülye egyáltalán nem érti, hogy ez a mondat egyenértékű azzal, mintha azt mondaná 1929-ben: elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer – mondjuk 1933-ban – Adolf Hitler legyen Németország kancellárja.

Ijesztőek az identitás nélküli emberek. Vajon hány német van még Németországban? Brinkhaus bizonyosan nem német, nem is keresztény és nagy valószínűséggel nem is férfi, nem férj, nem szülő, nem apa, hiszen gyermeke nincs, a mai Németországban egyébként megszokott módon. Családtalan, jövőtlen senki. A kellemetlen az, hogy ez az ember a német politika legfelső köreihez tartozik és csak olyasmiket mond ki, amiket a kancellárja, a pártelnöke, a frakciójának tagjai eddig is gondoltak, csak nem mertek kimondani.

Ha Németország még létezne, ha a németek határoznák meg, hogy egykori országukban mi történik, ennek az embernek már valami repülőn kellene ülnie és reménykednie, hogy valamelyik arab ország befogadja talán. Mert az identitás nélküli senkiket, akik onnan nézve, muszlim szemmel hasznos idióták vagy ocsmány árulók csupán, a muszlimok sem szeretik. És ebben a tekintetben sokkal, de sokkal többek a mai németeknél.

De Ralph Brinkhaus marad ott, ahol van, hiszen ő most a német fősodor; amit ő mond, azt gondolja a német liberális médiaelit és a német városi középosztály azon nagyobb része, akinek nincs gyereke vagy egyáltalán nem érdekli annak az egy szem gyerekének a jövője. Egy olyan társadalom tagjairól beszélünk, akiknek a jövő a saját életük végével bezárul; semmiféle felelősséget nem éreznek a nemzetük, a kultúrájuk, a vallásuk, sőt, egyáltalán semmi iránt sem, ami a saját napi kényelmükön túl van.

Ezek tényleg annyira hülyék, hogy komolyan azt gondolják, ők ateistaként nyugodt öregkort remélhetnek egy muszlim társadalomban, amelyben a fiatalok mind muszlimok és szegények. Ezek annyira ostobák, hogy komolyan azt gondolják: a muszlimok majd ápolgatják őket a hosszú, boldog öregségük végéig, azért cserébe, hogy megöröklik a vagyonukat és végül az országukat.

Ralph Brinkhaus, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) közös szövetségi parlamenti képviselőcsoportjának frakcióvezetője. Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan

ENNYIRE SENKI NEM LEHET HÜLYE

Németországban, ha így mennek tovább a dolgok, tízmilliónyi fiatal muszlim lesz 10-15 éven belül, jelentős részben negyven alatti férfiak. Ki lehet annyira kretén, hogy elhiszi: ezek az emberek nem fogják a magányos német öregeket kizsuppolni a lakásaikból, nem fognak beleülni az autóikba, és ha elfoglalják a német államot is, akkor „törvényesen” nem fogják megszerezni az egész hóbelevancot?

Az is egy nagy kérdés, hogy valakik, akik együtt élnek muszlimokkal évtizedek óta, hogyhogy ennyire nem értik ennek a vallásnak a működését? Nem először gondoljuk azt, hogy itt sokan az iszlám elkötelezett szálláscsinálói, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyanútlan átlagembereket hozzászoktassák az új rendhez.

A kereszténység és az iszlám kizárja egymást, kulturálisan és politikailag is. Az iszlám nem ismer kompromisszumot, csak a győzelmet vagy a halált. Az iszlámmal akkor lehet békében élni, ha egy nagy erő áll vele szemben, amelytől fél, vagy akkor, ha ez a „békevágy” a teljes önfeladásban testesül meg.

Ha Németországnak muszlim kancellárja lesz, akkor megszűnik a politika, mert az iszlám csak egy politikát ismer el, saját magát. Ha muszlim a kancellár, akkor az már kalifa, mert egy muszlim egyszerűen nem lehet demokrata. 2030-ra bejelentették a német kalifátust.

Az Európai Néppárt valaha a kereszténydemokrácia valódi képviselője volt, de egy emberöltő alatt elképzelhetetlen mélységekbe züllött: megkülönböztethetetlen az SZDSZ-től gyakorlatilag. A nyugatnak vége, mert a nyugati ember feladta az alapvető emberi tulajdonságait; többek között a túlélésre, a megmaradásra vonatkozó alapvető természeti parancsot is meggyűlölte. Hiszen az nyilvánvalóan ellentétes az önmegvalósítás nihilista eszméjével.

Szétesik minden, ami valaha Nyugat-Európát jelentette, eltűnnek egykori meghatározó nemzetei, kultúrái, mindaz, ami egykor a világ legfejlettebb régiójává tette. A nyugatosság már teljesen mást jelent, mint akár száz éve: ma a Nyugat egy egykori nagy kultúra látványos és gazdag végjátéka csupán.

Mindenki felteheti magának a kérdést: vajon „Németország” muszlim kancellárja miként fog gondolkozni Közép-Európa még keresztény országairól?

Még Orbán kérjen bocsánatot, amiért kiplakátolta Európa sírásóit? Ugyan!

PILHÁL TAMÁS

Ha tudnák az emberek , hogy azt kell csinálnom amit elterveztek , mert egy robbanó töltetet raktak a seggembe , és ha nem azt teszem amit akarnak , hát búmm !!!

Így lettem én zsidóbérenc !!!

Mellesleg igen jó fizetett szélhámos állás !!!

Olvasom, hogy több „kereszténydemokrata” párt a Fidesz kizárását követeli az Európai Néppártból, Manfred Weber frakcióvezető pedig elvárja a magyar miniszterelnöktől, hogy kérjen elnézést, amiért kitapétázta az Isiászos és a Nagy Filantróp fejével Magyarországot. Tényleg nem értem, mit nyűglődnek a brüsszeliták. Olyan szépen mutat ez a két emberkereskedő ott a plakátokon! Tán a kísérőszöveggel van baj? Hisz’ nemrég még büszkék voltak a migránskvótájukra, sámfával próbálták letuszkolni a torkunkon – most meg kiakadnak rajta. Normálisak ezek?

Két vidám vénember vigyorog ránk napok óta utcai plakátokról, tévéből, internetről. Két jól ismert pofa: Jean-Claude Juncker és Soros György, népünk nagy jótevői, akiket pont annyira szeret, tisztel minden magyar, amennyire megérdemlik. A fogsor-reklámnak is beillő montázs, illetve a kampányfilm kísérőszövege a következő: „Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel. Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát. Pénzzel feltöltött bankkártyával is segítenék a bevándorlást. Gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait. Migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást.” Fene gondolta volna, hogy ekkora hiszti lesz a dologból…

E sorok írásakor már három ország négy „kereszténydemokrata” pártja követeli, hogy zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból. (Ezek a pártok pont annyira kereszténydemokraták, mint maga Juncker. Mellesleg: még az Index is azt írja, hogy Orbánék kampánya szempontjából az lenne a legjobb, ha megindítanák a kizárási folyamatot.) Merkel mama is megszólalt, és teljes szolidaritásáról biztosította az Isiászost az őt ért – állítólag méltánytalan – kiplakátolás okán, Manfred Weber néppárti frakcióvezető pedig egy minapi lapinterjúban leszögezte:

Orbán Viktor súlyosan ártott az EPP-nek nyilatkozataival és plakátakciójával, ezért elvárom tőle, hogy kérjen bocsánatot, és fejezze be az akciót.

Most nem sorolom föl, ki mindenki verte még a tamtamot, hogy így hazugság, meg úgy a magyar kormány kampánya, és azonnal hagyják abba… De ugyan miért? A legprosztóbb bulvárhősök, segédcelebek a feneküket a földhöz vernék örömükben, ha annyi ingyenreklámot kapnának, mint ezek ketten. Ott vigyoroghatnak úton-útfélen, tűzfalon és árokparton. Közismert: a negatív reklám is reklám. Viszont jelen esetben szó sincs negatív reklámról – a kampány szövege maga a pőre valóság. Nézzük pontról-pontra!

• „Be akarják vezetni a kötelező betelepítési kvótát.”

Jelenleg is folyik a kvótaper Magyarország (és Szlovákia) ellen, amiért keresztbe feküdtünk a hülye betelepítési kvótájuknak, és azóta is hetente, havonta böfögi fel valamelyik brüsszeli korifeus, hogy újabb kvótákra lenne szükség. Szóval, aki azt állítja, hogy kvótaügy nincs, az vagy agyhalott, vagy magyar ellenzéki politikus. (Vagy mindkettő.)

• „Pénzzel feltöltött bankkártyával is segítenék a bevándorlást.”

Ez is tény. Az Európai Uniónak és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, az UNHCR-nek a logójával ellátott, név nélküli migránskártyákat egy szlovén tévé, a Nova24 szúrta ki még tavaly. Kiderült, hogy a migránsoknak osztogatott anonim kártyákat az uniós adófizetők pénzével töltik föl (nem Soroséval). A hír végigszáguldott a magyar és az európai sajtó emberszabású részén, és ehhez kapcsolódóan olyan kis színes hírek is érkeztek, mint hogy Athénban migránsok egy csoportja megostromolt és elfoglalt egy irodát, mert késtek a terülj-terülj kártyácskáik. A migránspropagandista médiumok sokáig hallgattak a kártyákról, majd ellentámadásba lendültek, ám nagy ügybuzgalmukban véletlenül sikerült leleplezniük, hogy a kártyabiznisz mögül kilógicsál Gyuri papa lólába. Ki gondolta volna…

• „Gyengíteni akarják a tagállamok határvédelmi jogait.”

Brüsszel természetesen ezt nem így hirdette meg, hanem a „Frontex megerősítéseként”, ám maga Merkel anyó kotyogta ki tavaly novemberben: „a Frontex fejlesztése és hatékonysága érdekében bizonyos nemzeti hatáskörökről le kell mondani – nem lehet ugyanis, hogy egyes tagországok a migráció tekintetében másként döntsenek”. Nincs okunk kétségbe vonni Európa Úrnőjének őszinteségét, ezért rögzíthetjük: valóban csorbítani akarják a nemzetállamok határvédelmi jogosultságait, hogy aztán a Brüsszelből irányított Frontexszel azt engedjenek be az unióba, akit akarnak – tehát szinte mindenkit.

• „Migránsvízummal könnyítenék a bevándorlást.”

Már tavaly decemberben megszavazták és jelenleg is készítik elő a migránsvízumról szóló javaslatot. Ki ne emlékezne Junckeréknek arra a különösen hitvány húzására, hogy miután november közepén valami gikszer miatt nem kapott többséget a vízumos javaslat, ezért decemberben azt újra az Európai Parlament elé terjesztették, és akkor már – hogy, hogy nem – átment. Brüsszelben tehát mindig mindenről addig szavaznak, amíg a megrendelő elvárása nem teljesül…

Soros és Juncker randevúja Brüsszelben 2017 áprilisában. Itt már túl vannak a puszilkodáson, és majdnem olyan vidámak, mint a plakátokon. (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Hihetetlen, ugye? Évek óta intrikálnak, terrorizálnak, zsarolnak, fenyegetnek minket Brüsszelből a határkerítés, a túl szigorú határvédelem, a migránskvóta és újabban a migránsvízum miatt – erre most van pofájuk azt mondani, hogy Orbánék erre emlékeztető reklámkampánya hazugság. Észbontó!

Persze, Soros képét lehet unni, ám pont ezért üdítő színfolt, hogy végre társat kapott, így már nemcsak az ő vigyorában kell gyönyörködnünk. A Nagy Filantrópot és az Isiászost egyébként nemcsak a modern rabszolgakereskedelem, az Európára zúdított mesterséges népvándoroltatás szervezése-igazgatása és az ebből befolyó irgalmatlan haszon lefölözése köti össze, hanem az offshore-ozás is. (Lásd: ITT és ITT.) Bár, ha jobban belegondolunk, a kettő valószínűleg szervesen összefügg…

Egy szó, mint száz: a kormány Európa sírásóinak képével szórta tele az országot (és hamarosan csatlakozik hozzájuk Timmermans is). A nagy ricsajból úgy tűnik: telitalálat volt.

Az ellenzéktől már a saját szavazói is undorodnak!

BÁLINT BOTOND

El kell ismernünk őszintén, hogy a családvédelmi akciótervvel kapcsolatos ellenzéki reakciókra nem számítottunk. Ahogy arra sem, hogy közösen hangszerel és egységes kórusba áll össze az ellenzék, és egy ilyen, a céljaiban ép emberi értelemmel vitathatatlan intézkedéscsomag esetében még csak nem is az eszközöket és azok várható hatékonyságát vitatja, hanem magát a célt támadja meg olyan szélsőséges ideológiák irányából, amelyek támogatottsága Magyarországon – ellentétben a „művelt nyugattal” – gyakorlatilag nulla. Ne felejtkezzünk el erről, és a választókat se felejtsük el emlékeztetni arra, hogy az ellenzék nem akar magyar gyerekeket.

A családvédelmi akcióterv nem aktuálpolitikai intézkedés – habár nyilvánvalóan kiváló időzítéssel lett bejelentve -, hanem egy olyan általános nemzetstratégia része, amelyben ez csak megkoronázza a Fidesz ilyen irányú törekvéseit. A program ellenzékre tett hatása azonban legalább akkora jelentőségű a magyar politika jövője szempontjából, mert a hatása a szavazókra a lehető „legpolitikamentesebb”. Ez a program a normalitásban, az erős középosztály nemzetmegtartó erejében gyökeredzik, abban különleges, hogy a mai magyar valóságra, a szocializmusban és a rendszerváltás utáni perverz kapitalizmusban eltorzult tulajdonviszonyokra, életviszonyokra reagál. Valamint a lehető legjobban szembemegy a modernitás legnagyobb rákfenéjével, annak legocsmányabb következményével, a családellenességgel. Ez a program nem a hetente változó „mozaikcsaládoknak” a további színesítését teszi lehetővé, hanem a nagycsaládnak, a három generációs együttélésnek, együttműködésnek a visszaépítését készíti elő. Vagyis a legalsó szinten kezdi meg egy valódi társadalom újbóli létrehozását.

Ezt a magyar emberek azonnal meg is érezték és meg is értették. Ez a gondolkodásmód megfordítja a liberalizmus perverz erőszakából következő individualizmust: nem az egyedül élő, csak magára gondoló embernek ígéri meg a „középosztálybeli normalitás illúzióját”, hanem a családot építő, működtető, az előző és a jövő generációjáért felelősséget vállaló embereknek adja vissza az országot. Olyan szabadságot teremt, amely nem meggyötri az embert és önmegvalósító szörnyeteggé teszi, hanem olyat, amelyben az állam csak a második „védvonal”, amelyben az első a család, az egymást vérségi alapon szerető és támogató emberek életfenntartó együttélése.

Koraszülött babák szüleikkel a budai Szent János Kórház koraszülött osztályát érintő fejlesztésekről tartott sajtótájékoztatón a fővárosi egészségügyi intézményben 2018. szeptember 19-én. Magyarországon elsőként indította el az inkubátoros csecsemőket és családjukat online összekötő Babales programot a kórház. A program keretében anonim inkubátort helyeztek el az egészségügyi intézménynél – az elsőt Budán. Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Pszichológiai értelemben is érdemes végiggondolni, hogy az ellenzéki elit értelmiségistől, propagandistástól, politikusostól miért vetette rá magát ilyen eszelős gyűlölettel, tulajdonképpen a megszokottnál is sokkal elvakultabban erre a témára. Ezek az emberek csak Orbán ellenzékeként léteznek, és a vehemens tagadásból számukra csak az eredeti gondolat legszélsőségesebb tagadása vezethető le. Ez nagyon régen így van: már az első Orbán-kormány idején ez volt a liberálisok egyetlen, a sajtófölényükből következően akkor még sikeresen alkalmazott fegyvere, hogy minden eredményt, minden pozitív dolgot sikeresen tudtak negatív kontextusba helyezni. Erre azonban ma már nincs lehetőségük két okból sem: a sajtófölényük jelentősen csökkent, és az eredmények is sokkal látványosabbak.

A liberális szavazóknak és véleményformáló értelmiségének – akik alapvetően a Kádár-rendszer felső-középosztályának leszármazottai – fogalmuk sincs az átlagemberek problémáiról. A baloldali szavazóknak pedig most tűnik fel, hogy már évek óta nem az ő jólétükről, támogatásukról, életükről beszél a pártjuk, hanem arról, hogy még a gyerekek után járó adókedvezményt sem fogadhatnák el, mert azt a „szegényektől” veszik el.

A balliberális politikusok a családvédelmi akcióterv kapcsán megüzenték a saját szavazóiknak, hogy a szegényeknek jár a feltétel nélküli alapjövedelem, a lakhatási jog, a migránsoknak még ennél sokkal több is, de nekik nem jár semmi.

A középosztály-ellenesség, a magyar átlag gazdagnak tekintése a baloldal adópolitikájában már a Horn-kormány idején markánsan megjelent. Most, hogy szárnyal a gazdaság, az állam pénzügyei kiváló állapotban vannak – annak ellenére, illetve amiatt is, hogy a bérből-fizetésből élők és a gazdaság adóterhelése folyamatosan csökken -, van társadalompolitikára fordítható pénz, az ellenzék mégis újra a középosztálynak, a magáért tenni akaró és gyarapodni tudó középosztálynak támad. Szánalmas vergődésükben az ellenzéki politikusok még azt sem képesek palástolni, hogy nemcsak ellenzékként ellenzik a családok támogatását, hanem valóban azt akarják, hogy ne szülessenek magyar gyermekek. Hiszen beteges logikájukból az következik, hogy a gyermekvállalás, a család az országhoz, a nemzethez köti az embereket, és a családtámogatási rendszer örökre „Fidesz-szavazóvá” teszi a szerintük ezzel megvásárolt embereket.

Különösen izgalmas az egyetemi, akadémiai értelmiség többségének reakciója, amely a liberálisok által mindig megsarcolt középosztály támogatását szegényellenesnek akarja láttatni. Mintha a közpénzből fizetett társadalomtudósok nem akarnák fenntartani azt a közösséget, amely eltartja őket. Kutatói szabadságukra hivatkozva nem hajlandóak olyan kutatásokra, amelyek a kormányzat és egyértelműen a szavazók számára is fontos demográfiai célokat szolgálják. Ezt se felejtsük el soha többé.

A baloldali és liberális szavazók, akik eddig a „szabadság” bűvöletében éltek, csak most döbbennek rá, hogy politikusaik szerint milyen árat is kellene fizetniük ezért a szabadságért. Az „Orbángyűlöletben” nevelt és nevelkedett nemzedékek sem értik, miért kellene a saját érdekeik ellen fordulniuk. Saját politikusaik nevezik őket korruptnak, ostobának, gonosznak, gyűlölködőnek, mert egyetértenek a kormány demográfiai céljaival és az azt támogató eszközökkel. Ahogy a jobboldal migrációs álláspontja is elsöprő támogatást élvez, ugyanúgy kapta meg a magyar családok támogatását a családvédelmi akcióterv is. Ez a két pont olyan világos jövőképet rajzol meg, amely a jelenleginél sokkal messzebbre tolja ki a kormányzati politika potenciális támogatói körét. Ez egy óriási lépés a természetes nemzeti minimum meghatározása és politikaként történő megvalósítása érdekében.

A decemberi tüntetéshullám mögött álló indulat már eleve nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy megmozgassa az ellenzéki szavazókat, de leginkább az derült ki róla, hogy nincs tárgya: a tüntetők és otthon maradt támogatóik csak rosszul érzik magukat, de nem tudják igazából, hogy miért. A kormány viszont képes okot adni arra, hogy az emberek nagyobb összefüggések mentén is jól érezhessék magukat. Az élet, a jövő tervezhetővé válik, lehet bízni abban, hogy az állam, az ország, a legtágabb közösségünk támogat bennünket abban, hogy azt tegyük, amit valóban akarunk, családot alapítsunk és gyermekeket neveljünk.

Az ellenzékkel kapcsolatban meg csak az undor marad.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

“Ismerte a szó erejét, tudta, hogy írni felelősség” – Így búcsúzik fiától, kollégánktól Thürmer Gyula

“Bocsássanak meg, hogy e héten nem világrengető eseményekről írok. De most, ebben a pillanatban számomra nincs és nem is lehet fontosabb. Az internet már világgá repítette a hírt. Vasárnap örökre elment egy újságíró, Máté T. Gyula. Fiatalon, alig 44 évesen. A világnak egy újságíró volt. Nekem a fiam volt” – írja a Munkáspárt honlapján Thürmer Gyula, fiatalon elhunyt kollégánk édesapja.

Mindenki másként éli meg gyászát. Van, aki kikiabálja magából, üvöltve a fájdalomtól. Van, aki kisírja az elkeseredettséget, bízva, hogy a könnyek visszahozhatják azt, akit elvesztettünk. Van, aki kiírja magából. Akadozva, fájdalommal, könnyekkel. Nézzék el nekem, hogy én most ezt teszem – folytatja.

A fiam volt, de sokkal több annál, harcostársam, elvtársam a szó legnemesebb és legszebb értelmében. Milliószor mondtam el büszkén: boldog apa vagyok. Megadatott, hogy a fiam úgy gondolkodik, úgy beszél, úgy érvel, úgy szavaz, ahogyan én is tenném. Más szülők csalódnak felnövő gyermekeikben. Én ügyünk, küldetésünk folytatását láttam benne. Kívánhat egy apa többet ennél?

Felidézi, hogy Máté T. Gyula egy másik világban született (Moszkvában), és ő még ismerte a szocializmus tisztességét. Számára sosem volt kétséges, kik a jók és kik a rosszak.

Nem lehetett katona, nem lehetett politikus. Újságíró volt. Nem azzá lett, született újságírónak. Tudott bánni a magyar nyelvvel, érezte a szavak ízét. Képes volt meghökkenteni, szórakoztatni, elgondolkodtatni. Ismerte a szó erejét, tudta, hogy írni felelősség. Írni csak jól szabad, vagy sehogy. Tudta, hogy az emberek biztonságra vágynak, hitet, és mosolyt akarnak. És szavaival ezt adta nekik

– fogalmaz az édesapa.

Aztán felidézi a humorát, ahogy nevettetni tudott. Ahogy imádta Svejket, sőt, maga is Svejkként figurázta ki a mai világ szereplőit.

Utálta a képmutatást, a törtetést, a megalkuvást. Lenézte a megélhetési politikusokat. Kipellengérezte az ostobákat, az önmutogatókat, a semmirekellőket.

A jobboldali sajtóban írt. Tudott a jobboldalnak írni, anélkül, hogy feladta volna baloldali hitét. Hazafi volt, nemzeti elkötelezettsége nem kormányoknak szólt, hanem az embereknek, a népnek. Az emberek hittek neki, mert érezték: őszinte, nem szerepet játszik, nem bértollnok, nem a fizetéséért dolgozik meg, hanem meggyőződésből ír. Azok közé tartozott, aki a mai becstelen világban is tudtak becsülettel élni.

Olyan világról álmodott, mint mi. Egy világról, ahol nem a pénz az érték, hanem az ember. S nem csak álmodott, tett is érte – írja Thürmer Gyula.

Majd azzal zárja emlékező gondolatait, hogy néhány hete még együtt tervezték észak-koreai útját, és abban maradtak, ha az édesapa hazajött, egy nagyot beszélgetnek majd.

Most kék szemével a képernyőről mosolyog rám: megoldjuk, apa, ne sírj, ne csüggedj, folytasd!

Nem is gondoltam , hogy a Lovas István után én következek a vakolók célkeresztjében voltam , de már legalább nem rákkal végeznek velünk !!!!

Irtsd a magyart a moszkovita ÁVH -s kazár , majd csak bedarálja őket a Dunába haleledelnek !!!

Ebből az ahyagból akarunk nemzetet csinálni , amit a kazár zsidó állandóan megsemmisít!!!

Jelentsd fel a gonosz kulákot az ÁVH-nál! Egy őrnagy-író gyomorforgató tanmeséje a Pajtásban

MEZŐ GÁBOR

Ha látsz egy gyanús kulákot, jelentsd az ÁVH-nak! Ezt az aljas, gyomorforgató tanmesét tálalta a kommunista diktatúra az úttörőknek. A propaganda-történet szerint egy őrs kinyomozza, hogy a falu gyűlölt kulákja tervez valamit, a főhős jelenti az ÁVH-nak, akik letartóztatják a „robbantásra készülő” férfit. A történet írója a mostanra „nagyvonalúan” elfeledett Ákos Miklós, a második világháború előtt ponyvaszerző, Rákosiék alatt az ÁVH tisztje (!), népszerű filmek, könyvek írója. 1952-ben az ÁVH őrnagyaként reklámozta a feljelentést, mint a gyerekek „hazafias kötelezettségét”.

Az első látásra ártatlanul csengő, „Nyomoz az őrs” című elbeszélés 1952-ben jelent meg folytatásokban a Pajtásban. Az úttörőknek készült, propaganda célokat szolgáló ifjúsági lapot 1946-ban adták ki először, mögötte a Párt, illetve a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetése alatt működő Magyar Úttörők Szövetsége állt.

A „Nyomoz az őrs” mai szemmel szomorú és szürreális tanmese arról, hogy a kulákokra mindig gyanakodni kell, és a jó gyerekeknek azonnal jelenteniük kell, ha látnak valami „furcsát”.

A történet szerint a végig a helyes úton járó „Boros Peti” egy vihar elől, a kiskutyáját keresve belopózik a falu ismert kulákjának, „Birkás-Nagynak” a házába, és ott felfedez egy érintetetlen szobát. Azt is észreveszi, hogy „Birkás-Nagy” eltüntette félelmetes kutyáját, ezért úgy gondolja, nyilván valami titkos vendéget vár. „Peti” beszámol a felfedezéséről az őrsének, és azt javasolja, azonnal értesítsék az ÁVH-t. Sajnos, hiába döntene jól, az őrs „önhitt”, „eltévelyedett” vezetője, „Surányi” azt akarja, hogy inkább maguk nyomozzanak. Izgalmasan, játékosan, pajkosan, ahogyan a száz hasonló ifjúsági regényben. Egyetlen szerencséjük, hogy „Peti” mégsem engedelmeskedik, és még idejében feljelenti az ÁVH-nál a kulákot, így végül szerencsésen megoldódik az ügy.

Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu

A mű szerzője Ákos Miklós, korának egyik legnépszerűbb írója, aki a második világháború előtt különböző álneveken számtalan ponyvát írt, de éppen egy gyerekregénye tette igazán híressé. Legismertebb műve a Nyomoz a VII/Avolt, ebből már látjuk, honnan vette, vették a címet. A Horthy-korszak után elég volt pár új figurát beleszőni a mesébe: a derék ÁVH-s tisztet, a népnyúzó kulákot és Boros Petiéket.

Már a történet kezdete erős: „Boros Peti apja gépkezelő. Ő irányítja Alsó-Csombor építkezésénél a Szovjetunióból érkezett nagy földkotrót. Peti tőle örökölte örökké mosolygó szemét, elpusztíthatatlan jókedvét. Amikor a Boros-család az ötéves terv kezdetén Alsó-Csomborra került, nem volt ott semmi, csak a puszta föld és a domboldalban megbúvó falu. – Ne féljetek – mosolygott Boros József, amikor leszálltak az autóbuszról, amely idehozta őket – két év múlva rá sem ismertek a vidékre.”

Így is történt, ám egy viharos napon „Peti” a kiskutyáját keresve bemenekült a falu „fő-kulákjához”: „Peti zavartan állt a tomboló viharban. A szomszéd ház Birkás-Nagy Istváné, a kuláké.

Testes, mogorva öregember, aki a feleségével lakik a házban. Már nem egyszer baja volt a hatósággal, mert nem szolgáltatta be a gabonáját, nem vetette be minden földjét. Nem is beszél vele senki a faluban, s éppen az ő csűrjébe szaladt be.

Okos… Most mit tegyen?”.

Ákos három ceruzavonással felrajzolta a propagandából már jól ismert „kulák” karakterét. „Testes” – hiszen a parasztok verejtékén meghízott –, „mogorva” – miután mindenét elveszik, és már többször is „meggyűlt a baja” a hatósággal, nem is beszél vele senki sem. Miért is beszélne? Stigmás.

Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu

A derék kis úttörő, ha már betévedt, kutakodni kezdett: „Peti csodálkozva vette szemügyre a különös helyiséget. Azt is észrevette, hogy az ágyban frissen húzott, érintetlen ágynemű van. Az egymást követő villámok fényénél újra és újra megnézte a szokatlan dolgot, a lakószobának berendezett csűrt. Ugyan, minek Birkás-Nagynak ez a szoba?”.

Felfedezését azonnal jelentette az őrsnek: „– Mondom – ismételte Peti. – teljesen berendezett szoba! Ágy, asztal, székek, éjjeliszekrény… Mit akarhat ezzel Birkás-Nagy? Kinek készítette ezt a szobát? És miért nem lakik az illető majd nála, az ő lakásában? Olyan furcsa, titokzatos ez a dolog…” […]

„ – Fiúk – mondta izgatottan –, ezt jelenteni kell a rendőrségnek! – Nem a rendőrségnek – szólt közbe Müller –, hanem az Államvédelmi Hatóságnak! Ha a kulák tervez valamit – és biztos, hogy tervez –, akkor az az Államvédelmi Hatóságra tartozik!”

Hiába volt „Boros Peti” „Müller” nevű barátja ilyen élelmes (ez már egyenesen az ÁVH-ra tartozik!), „Surányi”, az őrsvezető megakadályozta őket, és a „jelentéskötelezettség teljesítése” helyett szavazásra bocsájtotta a kérdést:„Felemelte a kezét. Ugyanakkor Farkas és Holicska keze is a magasba emelkedett. – A többség – jelentette ki Surányi. – Tehát nem jelentünk semmit! Hanem ettől a perctől fogva, éjjel-nappal figyeljük Birkás-Nagyot!”

Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu

Ezután a „Feri” nevű úttörő is bemászott „Birkás-Nagyhoz”, hogy leellenőrizze „Peti” állítását, és megpillantott egy titokzatos kerékpárost: „Amit látott, ami itt játszódott le a szeme előtt, napnál fényesebben igazolja, hogy jó nyomra bukkantak: – ez a Birkás-Nagy valami titokzatos dolgot készít elő, valami gazságra készül.

Csak gazságra készülhet az olyan ember, aki alól kihúzták a talajt, aki most már nem uzsorázhatja ki a falu szegényeit, akinek a körmére néznek… De ki lehetett az a titokzatos kerékpáros?

És az is biztos, hogy Birkás-Nagy várta, hiszen a biciklista nem kopogott be a kapuján. És miféle csomag volt az, amit átadott? Csak tilos dolog lehet, hiszen olyan titokzatosan csinálták, éjnek idején…”.

Sajnos az önfejű őrsvezetőt az újabb nyom csak elbizakodottabbá tette: „Látjátok – mondta Surányi diadalmasan és szavait elsősorban Petihez intézte – a mi munkánknak megvan az eredménye! Ezt az egész ügyet mi fogjuk kinyomozni! Egyre érdekesebb lesz a dolog. Birkás-Nagy lakószobának rendezte be a csűrt, eltávolította házőrző kutyáját és ma éjszaka titokzatos úton, titokzatos csomagot kapott! Most a mi feladatunk… Boros Peti felugrott. Szőke haja a homlokába lógott és ezúttal az ő szeme villogott olyan haragosan, mint tegnap Surányié.

– Most a mi feladatunk, hegy elmenjünk az Államvédelmi Hatósághoz, és jelentsük, ami történt! Ha éppen tudni akarod”.

Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) katonái mondják az eskü szövegét
MTI Fotó/Magyar Fotó

ÉS MEGÉRKEZIK A JÓSÁGOS ÁVH-S

Miután a jelentésre kész „Boros Peti” lelkesedése ezúttal sem hatott, letért a közös útról, és inkább saját hatáskörében lett besúgó. Figyelmeztette az ismerősök közé tartozó, jóságos államvédelmi tisztet, „Varga őrnagyot”, aki leleplezte a gonosz kulákot. Nem sokon múlott, nem véletlen, hogy az ÁVH-s komolyan, de azért barátságosan elbeszélgetett az őrssel. Az okos, haladó szellemű Varga egy mese köntösében végezte el az előírt felvilágosítást: „ – Arra is rájöttek a pajtások – folytatta Varga őrnagy zavartalan nyugalommal –, hogy a kulák eltüntette a kutyáját. Nyilván azért, hogy ne ugassa majd meg a vendéget, akit ebbe a csűrbe vár.

No most, ti persze azt hiszitek, hogy a fiúk azonnal elmentek az Államvédelmi Hatósághoz és jelentették ezt a különös dolgot. Mert hiszen ez lett volna a kötelességük! Hazafias kötelességük! Hát nem úgy tettek, pajtások.

Igaz, akadt közöttük két pajtás, aki azonnal látta, hogy ez olyan dolog, ami nem rájuk tartozik, hiszen ők nem nyomozóhatóság, nekik nem feladatuk, hogy a kulákok gaztetteit felderítsék.

De annak az őrsnek volt egy nyakas, mindenáron vezérkedni, parancsolgatni akaró vezetője. Ő úgy döntött, hogy megfigyelik a kulákot, megfejtik ezeket a rejtélyes dolgokat és már csak akkor fordulnak az Államvédelmi Hatósághoz, amikor mindent tudnak! Az az egy fiú, aki a helyes úton akart járni, hiába ágált, hiába vitatkozott, a többség leszavazta.

És képzeljétek el, még azzal is megfenyegették, hogy árulónak tekintik, ha jelenteni meri a dolgot! No, hát aztán felfedezték, hogy a kulák éjszaka rejtélyes csomagot kapott és még ekkor sem jelentették a dolgot. Ugye, helytelen volt, pajtások?”

Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu

Az volt, „Varga őrnagy”! A belátás után következhetett a szentencia: „Az Államvédelmi Hatóság mindig előbbre lát, mint az ellenség; már régen tudta, hogy mi készül.

Ez a bizonyos kulák nem akart mást, mint felrobbantani az épülő gépgyárba érkező új szovjet gépeket. Már elő is készítette a vasúti merényletet, abban a titokzatos csomagban, amit éjszaka kapott, robbanóanyag volt.

De tegyük fel, hogy az Államvédelmi Hatóság nem tudott volna erről a dologról. Tegyük fel, hogy abban a bizonyos egy szál pajtásban nem győzött volna az igazi hazafiúi érzés, a kötelességtudás és nem jelentette volna az eseményeket. Akkor bizony – az őrs rosszul értelmezett hősködése miatt – nagy baj történt volna. Mindez pedig azért, mert néhány pajtás úgy gondolta, hogy betöltheti az Államvédelmi Hatóság feladatát. Ugye, pajtások, ez nagy baj lett volna…? Hát eddig szól az én mesém!”

Nem meglepő, hogy a történet a helyes önkritikával zárult:

„Surányi Boros Petire emelte a szemét. Kis ideig töprengett, azután közelebb lépett hozzá. – Jól tetted, hogy jelentetted… Bocsáss meg, Peti!”.

Kulák letartóztatva, ügy lezárva.

A CIGÁNDI ÚTTÖRŐK A VALÓSÁGBAN IS NYOMOZTAK A KULÁK UTÁN

Ha azt gondoljuk, az egész csak mese, tévedünk. Ákos Miklós műve 1952 nyarán jelent meg folytatásokban, és éppen az egyik akkori számban jelent meg a következő cikk a címlapon („Aki a hazáját igazán szereti”): „A cigándi úttörők nemcsak azzal segítették a beadást, hogy felköszöntötték a legjobbakat, hanem azt is éberen figyelték, ki nem teljesíti kötelességét. Kertész János falubeli kulák feketén csépelt el négy kéve árpát.

A pajtások kinyomozták ezt és amikor előadást rendeztek Korea megsegítésére, kiénekelték csasztuskában a mesterkedését.

Volt nagy megrökönyödés, nevetés! A kulák, aki – hogy a népet megtévessze – maga is eljött az előadásra, bizony szedte a lábát, ahogy kifelé igyekezett a teremből.”

Karikatúra a Ludas Matyiból / Forrás: Arcanum.hu

Talán agyon is verték szegényt. Rövid kutatás után kiderült, hogy nem véletlenül Ákos Miklós írta meg a javallt feljelentés történetét. Az 1945-ös Kossuth népe egyik száma a következőképpen ünnepelte a szerzőt:

„Itt említjük meg, hogy a Madách Színház lekötötte előadásra Ákos Miklósnak, a kitűnő írónak, a politikai rendőrség egyik vezetőjének vígjátékát, amely a mai idők egy aktuális kérdésével foglalkozik.”

Igen, Ákos Miklós az ÁVH őrnagya volt.

Folytatom. (A cikket a Ludas Matyiban megjelent kulák karikatúrákkal illusztráltam.)

Nem baj fiam eddig csak a kuláknak titulált gondolkodó parasztot ölték meg , és rakták ki a lakásából , hogy nehogy nemzeti tudatra ébredjetek , most már titeket dobnak kia lakásotokból , hogy legyen hely az askenáziaknak !!!!!

Ti meg mehettek amerre láttok , keresetek új hazát magatoknak ahol megbecsülnek benneteket , mert ez itt az ő hazájuk már !!!!

Migráns !!! Mert migráns leszel te is , vagy zsidó gyarmaton kamatrabszolga , kiket , ha kell likvidálnak mint a palesztin sémi lakosságát !!!

Halál , hol a te birodalmad !!!!!????

Európával együtt hazánk is a porba húll !!!Önfeladás nélkül játszanak gyilkosok kezére , és a nagyvilág csak jó pofát vág mindehez ??? a Fülke forradalmáraink zsebe tele gyémánttal , hogy könnyebben tudjanak menekülni , és a végső esetben is hozzá jussanak egy karély kenyérhez !!

A ti küny csepjeitek azok a gyéműntok , hát jó lesz átöltöztetni őket mielőtt kitennétek a szürüket , de egy patront is tegyetek a seggükbe , hogy ha túl messze mennének fel is robbanjanak !!!

Kedves FIDESZ – es mókus őrs tagok remélem tudjátok , hogy nem csak a pénz szivattyúkat kell működtetni , az alja munkákat is el kell végeznie valakiknek , és ezeknek a balek magyaroknak is kell valahol lakniuk , családot nevelniük , hogy a következő generációnak is legyen megélhetése . És jó volna ha feljebb is juthatba a ranglétrán !! Ahoz , hogy működjön a rendszer mindenkit el kell tartania a kialakított rendszer mert , ha besokalnak bedől minden , és nem kell a kazár veszedelem , de ha ők játszanak rá a rendszerre , akkor ki tudjátok lőni a kolaboránst !!!

De mikor lesz ebből nemzet , kik megtudják védeni magukat minden kazár csaholástól !!!Támadjanak darálókkal , rákkal , vagy újabban a sugárzással agy – szív trombózis kialakítással .

A páholyok majd polgárháborút szítanak , de ne feledjétek a 300 páholyt fel is lehet gyujtani !!!