Canossajárás

Magyarország feladása

Ádernek sikerült! Sikerült rekordidőn belül alulmulnia elődeit, Göncz Árpádot, Mádl Ferencet, Sólyom Lászlót, sőt Schmitt Pált is, szolgalelkű ségben, gyávaságban, a nemzettel szembeni hűtlenségben, tudatlan ságban és neveletlenségben egyaránt! Tette ezt a legrosszabb helyen a legrosszabbkor.

Az alap (rém)történet ismert. Schweitzer ex főrabbi "a lakásához közeledve a budapesti Károly körúton haladt, amikor, egy hozzá lépő személy szidalmazni kezdte, és azt mondta: utálok minden zsidót". A sajtó inzultust ordít. [Valójában "verbális" inzultusról van szó.] Emiatt sajnálhatunk egy öregembert. De nem erről van szó, hanem arról, hogy egy zsidó, pláne egy zsidó rabbi, szent és sérthetetlen Magyarországon, ill. Budapesten, mint a tehén Indiában. És ha ezt a státust magyar állam nem tudja garantálni, nyomban harsogni kezd a világsajtó és elárasztja szennyel és fenyegetésekkel a "bűnös" nemzetet, ahogy ezt a Dreyfus per, ill. a tisza-eszlári "vérvádper" esetén láttuk. Ez, pláne napjainkban, nyílt megkülönböztetés, hisz a bűn mocskában fetrengő "magyar állam" a magyarok biztonságát sem képes garantálni, és nemcsak a verbális bűncselekményekkel, de az élet elleni legszörnyűbb bűntettekkel szemben sem.

Mielőtt elkezdenénk sajnálni Schweitzer urat, idézzük emlékezetébe, emlékezetünkbe (!) a közelmult néhány epizódját, amelyek zsidó honfitársaink iránti érzelmeinket alakitják, instállom alássan kedves ex-főrabbi úr.

	A zsidó Fok Balázs március 15-i ünnepségen ököllel egy tizenhárom éves magyar kislány  arcába vág, mert az nemzetiszín kokárdát visel.
	A zsidó Heuduska úr egy tüntetésen a "rendfenntartók" által terelt csoport tagjai közül egy magyar kislányt hátulról durván megtaszít.
	Egy tüntetésen jelenleg még ismeretlen zsidó ököllel egy hetvenéves magyar nő arcába üt.
	A zsidó Dániel Péter vörös festékkel önti le a magyar Horthy Miklós szobrát. Cselekedetét filmre veszi. A képen a szobor mellett pózol. [Nem tehetek róla, de engem a zsidó Szamuely Tiborra emlékeztet...]
	Rabbi leben! Hitsorsosai csak nem nyughatnak. Legutóbb zsidó katonák bántal maztak egy kilencéves palesztin kisfiút Hebronban. Értse meg, értsék meg végre: a "világnemzet" minden egyes tagja felel azért, amit fajtestvérei szerte a világban elkövettek, elkövetnek. Jusson ez eszébe, ha Budapest utcáin kóricál. A mi Budapestünk már nem az önök Judapestje!

Betoldás.

A cikket Fórizs Eszter feltette levelező listájára. A témához Radics Géza észrevételt fűzött. Megírta az előz mények előzményeit  "Hogyan is kezdődött" címen. Az írás több mint értékes, izgalmas! Javaslom az olvasónak, hogy mielőtt folytatná ugorjon át Radics cikkére! Ha ezt megteszi, a folytatást is jobban fogja érteni.

Nos ezek az előzményei az önt ért szóbeli (!) inzultusnak. És mit tett ebben az helyzetben az ország "első közjogi méltósága"? Elrohant az ön lakására alázkodni és a nemzetet simfelni. Ehhez a baromsághoz képest a Schmitt Pál "hejesírása" és plágium ügye smafu! [És még egy kis kosher szilvóriummal sem kínálták meg... Hát itt tartunk!]

Ezután pedig az elnök úr elkezd pofázni. [Tudom én, a kifejezés erős, de hiába keresgéltem a szinoníma szótárban, nem találtam ideillőbb kifejezést.] "Ez az inzultus bár Schweitzer professzor urat érte, mégis önbecsülésünkben támadott meg minket, magyarokat. Az elkövető hiába magányos és ismeretlen, az ilyen és ehhez hasonló, nemzetünk bármely tagját, értékét támadó tettek szé gyenével nekünk, mindannyi unknak kell szembenéznünk - hang súlyozta az államfő, hozzátéve, hogy nem elég tiltakozni, nincs más választásunk: mások mocskát most nekünk kell eltakarítanunk".

Most tessen mondani aranyos rabbi úr: az önök önbecsülését nem sérti hitsorsosaik barbár viselkedése? Nem érzik indíttatva magukat, hogy a sértetteket lakásaikon felkeressék, miként önt az Áder úr? Nem érzik annak szükségességét, hogy felemeljék szavukat a hazánkban fokozódó "antimagyarizmus" ellen? Önöknek csak az antiszemitizmus fáj? Miért? Nem tartanak attól, hogy az önök mocskát majd nekünk kell eltakarítanunk és ez esetleg bizonyos kockázatokat jelenthet önökre nézve. Bölcs rabbi, miért hallgat hitsorsosai bűneiről?

Visszatérve a jó Áder úrra, ez a "mocsoktakarítás" egy utcaseprőhöz méltó magasröptű gondolat (hasonlat). Nota bene jó tíz éve, hogy szovjetúnióbeli élményeim kapcsán beszámoltam az "utca antiszemitizmusáról" és amondó voltam, a honi zsidóknak nem kéne naponta odahatniuk, hogy nálunk is legyen, ami még nincs. Mostmár van! Nincs vele mit csinálni! Minden lezsidózott zsidó miatt nem lehet országos kázust támasztani. Persze van megoldás. Hozzá lehet kezdeni a falépítéshez mint Palesztinában. Előbb - utóbb úgyis szükség lesz rá, kár hezitálni. [A cikket majd előkotrom és beillesztem.]

Úgy tűnik Ádernek sikerülni fog amire a hungarofób zsidó "elit" legjobbjai, Kertész, Konrád és a hasonszőrüek hiába törekszenek: letéphetetlen lelkiismereti béklyót vetni a magyar népre a zsidókat ért sérelmek miatt? Egy fenét fog sikerülni! Különben is ezek az urak a Holoka uszttal manipulálnak, ami sokunk lelkét valóban megfekszi, viszont Áder, a túlbuzgó Orbán - káder, egy valóságos bolhát próbál virtuális elefánttá felfújni.

Hogy miért történik ez a legrosszabbkor? Megmondom. Épp most bontakozik ki egy immár leplezetlen cionista terrortámadás a magyar állam szuverenitása ellen. A főcsapás célpontja  a Nemzeti Alaptanterv. Az ultra liberális Mandíner Blog szerint "Zsidó szervezetek felszólították (!) a kormányt, hogy vizsgálja felül a Nemzeti Alaptantervet és mellőzze abból az általuk antiszemitának tartott Nyirő Józsefet, Sinka Istvánt, Szabó Dezsőt és Wass Albertet. Véleményük szerint a négy író a „gyűlölet, az antiszemitizmus mételyét” terjesztette, és terjeszti ma is, ezért nem fogadható el, hogy a magyar ifjúság oktatásának szerves részét képezzék”. Tetszenek érteni? Amikor a kormány sorra hozza ezreket, százezreket megnyomorító intézkedéseit, akkor az érdekeltek petíciókat írsogálnak. Az emancipált (egyenjogúsított) zsidók viszont felszólítanak!

Tegyük hozzá, hogy az Alaptanterv nevezettek életművét csupán ajánlott ismeretanyagként említi.

A "gyülölet mételye" kapcsán gondolkodjunk el kissé a szépen gyarapodó zsidó oktatási intézményekről, a Jesivákról. Közülük a Budapesti Jesiva igen "előkelő" oktatási intézmény. A 2008-ban készült osztály tablón láthatók Jonas Metzger jelenlegi izraeli főrabbi és Köves Slomo a hiperaktív magyar törpe rabbi.

A Nemzeti Alaptanterv, a közoktatásról szóló 1993 évi LXXIX törvény szerint, szigorúan nyilvános. Tartalmába tehát belekapcáskodhat bárki. De mit tanítanak kötelező tantárgyként a Jesivákban? Ehhez a magyar államnak, a többségi magyar társadalomnak persze semmi köze, még csak az kéne!

Nos a jesiva másnéven talmudiskola! Ezt egy rabbi Dr. Domán István Ph.D.tanulmányából veszem. A Talmuddal nekünk jámbor gójoknak az a bajunk, hogy - szerény ismereteink szerint - a Talmud a nemzsidó emberiség gyűlölet általi leigázásának tudomá nya. Tudjuk persze, hogy a Talmudnak a zsidók által elismert hiteles fordítása nem létezik. Nem is létezhet, hisz a zsidók szerint a Talmudot nem lehet, ill. nem szabad más nyelvre lefordítani. Már az is halálos bűn egy gój részéről, ha a Talmud tartalmát meg akarja ismerni, meg akarja érteni. Voltak persze szentségtörők. Közülük Luzsénszky Alfonz talmudfordítása vált ismertté. Én is foglalkoztam vele "Hamisítják a Talmudot?", ill. "Mégsem hamisítják a Talmudot?"  c. írásaimban. Az egésznek az a lényege, hogy "A szerző ellen bünvádi eljárást kezdeményeztek. A a jogi bér-zsonglőröknek ezúttal nem volt szerencséjük. A Királyi Törvényszék ugyanis megállapította, hogy a Luzsénszky Alfonz fordításában található ocsmányságok kivétel nélkűl benne vannak a Talmudban. Fordítása pontos, minthogy a Talmudban előfordúló mondatokat valóságos értelmüknek megfelelően adja vissza. A pórúljárt vádaskodók természe tesen fellebbeztek. A Királyi Kúria azonban a fellebbezést elutasította, kimondván, hogy a vádlott könyvének tartalmát az általánosan használatos, soha semmiféle rendelkezéssel el nem tiltott és 'mindenki által megvásárolható' Talmudból ültette át." A perek 1920-ban a "Horthy fasizmus" idején zajlottak. Lehet, hogy Dániel Péter emiatt is öntözte a vörös festéket a Horthy szoborra?

A Talmud 1922-ben kiadott 17-ik (!) fordítása itt elérhető! Az olvasó ebből képet alkothat a jesivák "tananyagáról".

Szerencsére nem kell teljesen Luzsénszkyra hagyatkoznunk. Jeles talmud tudósok mérhetetlen gőgjükben, ill. elbizakodottságukban megszólalnak és elköpnek egyet - mást a Talmudról és a talmudista gondolkodásról. Így tett Ovádjá ex-főrabbi is, aki rólunk gójokról a következőket mondta, nagy nyilvánosság előtt persze. "Ezek csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszolgálhas sák a zsidókat. Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elve szítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál.” E kijelentések némi feltünést keltettek. A jó úr azonban egyáltalán nem tartotta szükségesnek, hogy magyarázkodjon. Pontosan ugyanúgy járt el, mint lelki gyermeke Simon Perez, aki befejezett tényként közölte, hogy Izrael felvásárolta (!) Magyarországot. Ez a kijelentés tökéletesen fedi a valóságot, ha a "magyar" politikusokra, politikai pártokra, történelmi egyházakat értette Magyarország alatt. Ami viszont bennünket szamarakat illet, egyre "rugósabbak" leszünk...

1.) Még egy fontos következtetési alap a Talmud tartalmára és a társadalmak életében beöltött szolgálati szerepére. Amerika történetében George W. Bush volt az első amerikai elnök, aki fenntartás nélkül és nyiltan szakított az erkölcsi és jogi normákkal és ugyanilyen módon szövetkezett a zsidósággal. Erre való hajlandóságát viszonylag korán észrevettem. Egy 2004-ben írott cikkem tanúskodik erről, amelyben szót ejtettem arról, hogy az elnök Bush ellen tobb mint kétszáz eljárás volt (akkor) folyamatban köztörvényi bűncselekmények alapos gyanúja alapján. Amerikában könyv(ek)et is írtak erről. Busht teljesen hidegen hagyták az ilyesfajta könyvek, hisz ő a könyvek - könyvét a Talmudot szorította a hóna alá. Nem gondolom, hogy a dislexiás Bush a könyvet akár eredetiben, akár fordításban olvasgatta volna. Annak mérge azonban beszívódott az agyába. Gondolom, esetleg a feje alá tette éjszakára... Bush és a neokon amerikai "elit" gondolkodásmódjáról könyveket írtak, Magyarországon is egyet. A könyv ismertetése nem témája e cikknek. Elég annyi, hogy embermilliók szenvedésével és halálával kapcsolatos "részletkérdések" figyelembe vétele teljesen idegen ettől a gondolkodás módtól.

Azon túl, hogy mit oktatnak, további izgalmas kérdés, hogyan oktatnak a jesivákban? A fent már említett rabbi tanulmányában a következők olvashatók.

A kis talmudiskolában" hajnaltól késő estig az iskola vezetője maga felügyelt a tanulókra, akik 12-15 év közöttiek voltak, de előfordult néha 16, sőt 7 éves is közöttük. Az utóbbiak rendszerint nagyvárosi fiuk voltak, akik a négy középiskola elvégzése után 14-15 éves korukban kezdtek foglalkozni intenzívebben a héber tárgyakkal. Míg a falusi és kisvárosi ortodox zsidó fiuk már 3 éves koruktól ismerkedtek a héber betűkkel, 4 éves kortól a Tóra szövegét is tanulták. Jiddisre fordították a héber szöveget). Hét évesen pedig már a könnyebb Talmud szövegekkel is megismerkedtek. 10 éves koruktól ugyanúgy tanulmányozták a Talmudot, Rási és a Toszáfot magyarázataival mint a jesivában. Mindez még a "héder"-ben történt.

A "jesiva kötánó"-ba került 12 éves gyerekeknek reggel 1/2 6-kor kellett kelni hétköznaponként. Legkésőbb 1/2 7-kor imádkoztak közösen a tanházban, ami fél óráig tartott. 7-kor már a rebe megkezdte a Talmud oktatását. 1/2 9-kor reggelizhettek, 9-kor már ismét tanulták a Talmudot. Ez szünet nélkül tartott 12 óráig. Akkor ebédelhettek. ...
Az ebédidő kb. egy órából állt. A rebe sokszor nem ment haza, hanem odahozták neki az ebédet a tanházba és ott fogyasztotta el. Télen egy órától délután négyig tanultak. Tekintve, hogy korán sötétedett a délutáni imát már akkor el kellett mondani, amit összekötötték az esti imával. A két ima kb. egy félórát tartott. Utána folytatták a tanulást 8-ig, vagy 1/2 9-ig is, ha nem tudtak egy részt időben befejezni.

A hét öt napja alatt két és fél lap (öt oldal) Talmudot kellett megtanulniuk a bocheroknak, a lapon található két magyarázattal együtt. Pénteken reggel és ima után ismételték a már átvett talmudi szöveget egész délig. A rebe nem tartott vizsgát hetente, mert együtt volt hajnaltól estig a tanítványaival,így tisztában volt vele, hogy mit tudnak. Addig rendszerint nem is haladt tovább a tanítványaival, amíg mindegyik jól fel nem fogta az előírt anyagot.

Mindez  így nem nevelés sem a szó pedagógiai sem erkölcsi értelmében. Mivel a pedagógia nem erősségem, forrást kerestem és találtam is Dr. Fodor László: "A negatív irányultságú nevelés alapvető válfajai" c. írásában. Ebből idézek néhány passzust.

"A nevelés szociális és morális szempontok alapján elfogadható, humánközpontú, a demokrácia szellemiségétől áthatott  kulturális értékek megteremtője, közvetítője és terjesztője.

Amennyiben valamilyen hatásgyakorló tevékenység nem így jár el, vagy ha negatív értéktartalmakkal operál, azt nem lehet tényleges nevelésnek nevezni.
Az idomításban megtestesülő torz és mechanikus nevelési forma az engedelmes, kritikátlan, dependens, szolgalelkű egyének kinevelését tűzi ki célul. Valamilyen okok miatt az idomító nevelők a gyermekből olyan lényt akarnak kialakítani, aki szinte gépiesen, a körülmények és a kontextuális feltételek tudatos felmérésének hiányában, úgymond gondolkodás nélkül, csupán a merev beidegződések alapján ... cselekedik.
"A viselkedés nem tud ténylegesen függetlenedni a külső kontrolltól, illetve a külső normák nem válnak belső meggyőződésekké), akkor már minden bizonnyal tényleges idomításról, egyfajta 'dresszúrapedagógiáról'  van szó,
Mögöttes célja a gyermeki tudat kényszeres befolyásolása, egyes fogalmak, ismeretek, attitűdök, nézetek, meggyőződések, felfogások, de mindenekelőtt doktrínák átadása, átörökítése. Ez a nyomásgyakorlásban testet öltő groteszk nevelési gyakorlat mellőzi a tanulók szükségleteit, kizárja egyetértésüket és beleegyezésüket, nem számol azok alapvető szabadságjogaival, sem pedig személyiségük ép és harmonikus fejlődésével. Úgy próbál valamilyen ismeretek, hitek, értékek, felfogások vagy ideológiák iránt elkötelezettségeket kialakítani, hogy elnyomja a tanulók kritikai gondolkodását és szabad akaratát, figyelmen kívül hagyja azok alapvető érdekeit és megengedhetetlenül visszaél szabadságjogaikkal. Központi célja minden áron elfogadtatni és elhitetni a növendékekkel, hogy a nevelő által tanított ismeretek és nézetek, valamint a terjesztett, eszmék, tételek, doktrínák, előírások, érték- vagy szokásrendek vonatkozásában nincs semmilyen más mûködõ képes alternatíva, még abban az esetben sem, amikor azok racionálisan nem bizonyítottak, láthatóan hibásak vagy hamisak."Mindez talán rendben is lenne, ha az újdonsült rabbikat a Jesiva exportálná. De sajnos az a helyzet, hogy ezek a "friss diplomások" - legalábbis egy részük - rászabadulnak a magyar társadalomra és mint "magyarok" megszállják az összes irányítási pontokat, ahol a Talmud gondolkodási és viselkedési normáit érvényesítik a többségi társadalommal szemben. Eklatáns példa erre a minirabbi Köves Slomo. Mint az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija (!) nyomban felült a schweitzer ügy lovára. Nyilatkozgat és mintha a kanti "kategórikus imperatívusz" tolmá csolója lenne, így fogalmazza meg követeléseit Magyarországgal szemben. "... A történelmi keresztény egyházi vezetők részéről tapasztalhatók szimbolikus gesztusok, amelyekben jelzik, hogy az antiszemitizmus nem egyeztethető össze vallásuk tanításával. Nézete szerint biztatni kell a zsidó közösség tagjait, hogy legyenek büszkék az identitásukra. Kitért arra is, hogy 'hihetetlen' lemaradás (!) tapasztalható a zsidóságról szóló tananyagban." Hogy lehet ezt érteni? Sehogy másképp, minthogy a keresztény egyházi és a világi oktatást [Nemzeti Alaptanterv] úgy kellátformálni, hogy e keretekben csak a zsidóság hódolata jelenhessen meg.
Nem, kedves Schweitzer papa és Köves Slomóka, ennek megvalósításához önöknek zsidóknak nincs hatalmuk, még a szolga-kormány segítségével sem. Nemzetrontó terveik roncsai viszont a fejeikre fognak visszahullani.
Meglepő, sőt megdöbbentő, mennyire nem tudják önmagukat, szavaikat és cselekedeteiket nemzetközi kontextusban elképzelni, pláne elhelyezni. Az antiszemitizmus nem kicsiny, jelentéktelen, önök által tönkretett, hazánk specialitása, azaz nem hungarikum! Az antiszemitizmus világjelenség, amely egyre félelmetesebb méreteket, megnyílvánulási formákat ölt. Bocsássák kissé szabadon fantáziájukat és próbálják magukat beleképzelni egy palesztin lelkivilágába, akinek gyermekeit izraeli nemzettestvéreik foszforbombái égettek halálra. A globalizálódó világ már túl kicsiny arra, hogy a zsidóság, mint "világnemzet" viselt dolgait elrejtse. Számítsanak arra, hogy az önök által olyannyira megvetett gójok milliárdjai is világnemzetté egyesülnek előbb - utóbb, önökkel szemben, önök ellen. Persze senki sem számít arra, hogy önök az utolsó pillanatban észhez térnek, hisz erre ötezeréves történelmük során sohasem voltak képesek. Magukra vessenek hát!
2012.07.01
Sz. Gy.

Hogyan is kezdődött?

1989. november 30-án Alfred Herrhausen, a Dautsche Bank vezérigazgatója merénylet áldozata lett. A hírszolgálat azt sugallta, hogy a merényletet a Vörös Brigád valamely ága követhette el. Le is tartóztattak két gyanúsítottat, majd szabadon engedték őket, és rövid időn belül napirendre tértek az ügy felett az óceán mindkét oldalán. Jelek szerint, a hírszolgálat úgy vélte, hogy a világ egyik legbefolyásosabb bank vezérigazgatójának meggyilkolása nem egy olyan esemény, aminek kivizsgálására érdemes időt és pénzt pazarolni.
 

Herrhausen jó megjelenésű, jó beszédű, befolyásos, tekintélyes hatalommal bíró bankár volt. Emlékezzünk vissza, 1989 a nagy politikai átalakulás, eseményekben dús éve volt, amikor a kommunizmus tartógerendái már nemcsak recsegtek-ropogtak, hanem a Birodalom bástyái omlóban voltak. Többen úgy vélték – köztük Henry Kissinger is –, hogy a II. Világháború után kettéválasztott Németország újraegyesül. Herrhausen is így látta, azzal az alapvető különbséggel, hogy az újraegyesítést egy átgondolt gazdasági és pénzügyi terv alapján kell megvalósítani, ami legkevesebb tíz-tizenkét évet vesz igénybe. Herrhausennek hasonló tervei voltak, nemcsak a szovjet elnyomás alá taszított országokkal, hanem magával a Szovjetunióval is. Világosan látta, hogy terve megvalósításához a gazdaságilag lerombolt országok felhalmozott adósságának tekintélyes részét a bankoknak el kell engedni.

Erre Michael D. Morrissey egyetemi tanár a "Terrorist Victim?" (Terrorista áldozat?) – című írásában ezt írta: „A nagy nemzetközi bankárok nem így csinálják a hasznot.”  Morrisseynek volt egy másik figyelemreméltó megjegyzése is Kennedy elnök meggyilkolása, máig tisztázatlan hátterének kapcsán: „Mi, amerikaiak tudjuk, hogy mi történik a változás jó megjelenésű hírnökeivel – lelövik őket –, …” Ma már látjuk, hogy Morrisseynek igaza volt a „nagy nemzetközi bankárokat” illetően. A szovjet elnyomás alól felszabadult országokat nem felépítették, hanem kirabolták. Tökéletes munkát végeztek. Nyílván, Herrhausen útban volt!
 

Herhausen gyilkosságával többen is foglalkoztak, mint például L. Fletcher Prouty ezredes. Prouty a 23 év katonai szolgálatból kilencet a hadügyminisztériumban töltött. 1955-ben kinevezték az egyik katonai titkosszolgálat vezetőjének. A világ eseményeinek hírei az ő kezébe összpontosultak, melyekről ő számolt be a hadügyminiszternek és a vezérkari főnöknek. Összegyülemlett egy nagy adag tudnivaló a tarsolyában, melyek birtokában a későbbiek folyamán is más rálátása volt a világ eseményeire. A Herhausen Alfréd meggyilkolása (The Assassination  of Alfred Herrhausen) című írásából a következőt tudhatjuk meg: “A Nixon-kormány 1972. február 7-9-én egy rendkívüli gyűlést rendezett Washingtonban a nemzet több, mit 1500 magas rangú üzletembere részére, melyet: A Jövő Ipari Világa Fehérházi Konferenciája: Gazdasági célkitűzés 1990-re.” –neveztek. (One of the strangest and most unusual meetings ever to have taken place in Washington was convened by the Nixon Administration, February 7-9, 1972. This meeting of more than 1,500 of the nation's top business leaders, was called:  "The White House Conference on the industrial World Ahead: A Look at business in 1990") Ezek szerint 1972-ben született ama döntés, amely a vasfüggöny gazdasági áttörését célozta meg az 1990-es határidő kitűzésével. Ma már tudjuk, hogy ez kísérteties pontossággal megvalósult.

Herrhausen meggyilkolása után, nem egészen egy hónappal, 1989. december 25-én, tehát karácsony napján a világ televíziónézői szemtanúi lehettek Románia zsarnokának, a Ceausescu-házaspár látványos kivégzésének. Olyan magyarázatokat hallottunk, hogy a kommunisták Ion Iliescu vezetésével a „kondukátor” kivégzésével mentették át magukat az új rendszerbe. Ez jól hangzott, és meggyőző is volt. Végső fokon a véreskezű zsarnokért nem sokan ejtettek könnyet. 1968-ban, miután Románia nem vett részt Csehszlovákia megszállásában, Ceausescu csillaga a magasba reppent. Vendégül látta az angol királynő, a spanyol király és a japán császár, hogy csak a legnevezete sebbeket említsük. Nyugaton nem nehezteltek rá a falurombolásért, és az őshonos magyarság felszámolásáért, melyet célul tűzött ki.
 

A nyugati bankároknak is megesett a szívük Románián, és kölcsönöket folyósítottak. A román adósság már 13 milliárdra rúgott, és Ceausescu azt vette észre, hogy az adósság gyarapszik, de Románia gazdasága nem. Elhatározta, hogy visszafizeti az adósságot, amiért Románia népei nagyon-nagy árat fizettek. Ceausescu megszavaztatta, hogy alkotmányosan tiltsák meg a jövő kormányainak a kölcsönök uzsorakamatra való felvételét. A kondukátor, mint Herrhauzen, ezzel kihívta maga ellen a nemzetközi bankárok dühét. 1989 nyarára, Románia visszafizette a teljes adósságát. Ezzel Románia független állam lett. Egy ország, amely kamat formájában nem fizet „tiszteletdíjat” a világ urainak elfogadhatatlan, mert akadályozta a kialakulóban lévő új világrendet! Példát kellett mutatni a „felszabadulóban” lévő országok új vezetőinek. Kérdés, hogy az átalakulásnak a haszonszerzés volt-e a kizárólagos célja, vagy más egyéb is meghúzódott a háttérben?
 

Van – ugyanis – olyan jel is, amely arra mutat, hogy változást nemcsak a gátlástalan rablás és uzsorakamat vezérelte. Az 1970-es évek első felében, Golda Meir, Izrael negyedik miniszterelnöke írt egy cikket a zsidóság helyzetéről, amely ben megemlíti, hogy a nyugati zsidóság az anyagi jólétben elpuhul, ezért évente mintegy 40 ezer életerős keleti zsidóval kell felfrissíteni. Az írást figyelemreméltónak találtam, de akkor nem láttam át a teljes hátteret. A Chicago Tribune 1981. november 9. számában foglalkozott a keleti-blokk zsidóságának helyzetével, melyben azt írták, hogy a Szovjetunióban van „több millió zsidó” (kb. kétmillió), de csak hat (6) rabbijuk van. Nos, több millió zsidót nem lehet hat rabbival megtartani. Még másik 50-60 év a sztálinista „szocializmusból”, és az utódok már csak annyit tudnak majd, hogy a szüleik valamikor zsidók voltak. Vagy még azt se.

Jelek szerint, Magyarországnak e tervben kiemelt figyelmet szenteltek. Több okból is. Például: Budapesten volt az egyetlen rabbiképző a keleti-blokkban, ahol három rabbijelőlt tanult a Szovjetunióból. Velük, miután befejezték tanulmányaikat, a rabbik száma kilencre emelkedett, de ez még mindig kevés a több millió zsidó megmentéséhez. Ennek tudatában már kerekebb kép tárul elénk. Elképzelhető, hogy a nyugati és izraeli zsidók 1972-ben határozták el keleti testvéreik megmentését?
 

Magyarország esetében az első és látható nagy lépés volt, mikor 1982-ben a Magyar Nemzeti Bankot a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá helyezték. Ez bizonyára hihetetlennek tűnhetett azoknak, akik nem tudták, hogy a nyugati kapitalizmus és a szovjet bolsevizmus közötti összekötőkapocs a nemzetközi bankár volt kezdettől. A bolsevik forradalmat ők pénzelték, és a Szovjetuniónak mindenkor segítőkezet nyújtottak, amikor arra szükség volt. Csak egy példa: A Chicago Tribune 1987. december 3. száma arról adott hírt a CIA jelentése alapján, hogy a nyugati bankok hat (6) milliárd dollár kölcsönt adnak a Szovjetuniónak. Na, de 1982-ben ki mert volna arra gondolni, hogy nyolc éven belül bekövetkezik a rendszerváltás? A kijelölt terv egyenes vágányon robogott. Egy Fekete János nevű bankár vezetésével megkezdték Magyarország eladósítását. 1984-ben feltűnt Soros György is, aki nem a jótékonyságról volt híres. Ez is része lehetett az 1972-ben kidolgozott tervnek.
 

A 80-as években egyéb jelek is voltak, amelyek az előkészületek mellett szóltak, csak éppen a beavatottakon kívül, e jeleket senki se tudta olvasni.1980 októberében az amerikai NBC (National Broadcasting Corporation) sugárzott műsort a magyarországi zsidóság életéről, amelyben kihangsúlyozták, hogy a zsidóság már Kr.u. a III. századtól Magyarországon él, míg a magyarok csak a 9. században jelentek meg. E műsor kapcsán jelent meg a New York-i Magyar Élet novemberi számában a következő: „Dr. Scheiber Sándor, a Rabbiképző Szeminárium igazgatója körútra viszi a nézőt a Zsidó Múzeumba, melynek könyvtára 150,000 könyvet és 500 hébernyelvű kéziratot tartalmaz. … Ezen értékes dokumentumokból megtudjuk, hogy a zsidók a mai Magyarország területén már a Római Birodalom idején, a 3. században éltek. A magyarok a 9. században foglalták el e területet.”

A Reform 1991. március 8-i száma a Magyar Honvéd 1991. március 1-i számából vett át egy írást Antiszemitizmus, cionizmus, hazafiság címmel. Hársasi István Dr. Engländer Tibor, a Magyar Cionista Szövetség elnökét kérdezte:

„Úgy tudom egyébként, hogy a zsidóság nagyjából a honfoglalással egy időben jelent meg a Kárpát-medencében.

Előbb. Zsidó sírkövet már jóval a magyarok bejövetele előtti időből találtak itt.” – Volt a válasz. Elképzelhető, hogy a történelmi elsőbbség, a történelmi „jog” megalapozásáról van itt szó? 

Badiny Jós Ferenc az 1976-ban kiadott "Mah-Gar a Magyar" című könyve 90 és 91. oldalán beszámol egy történetről, mely szerint felkereste őt egy magyarországi zsidó, és legjobb emlékezete szerint a következőt mondta: „A magyarországi nép 100 év alatt kiírtja önmagát, és a tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért elfogják adni az örökségüket. 100 év múlva mi – magyarul beszélő zsidók – leszünk a Mah-Garok.” Nem tudom, hogy e szavak valaha elhangzottak-e, avagy nem, de úgy tűnik, a jóslat kísértetiesen beteljesedik.
 

1987-ben Budapesten nagy tűntetést rendeztek az erdélyi magyarság védelmében, mellyel fel kívánták hívni a világ figyelmét a Romániában élő magyarság sanyarú helyzetére. Ez olyan esemény volt, amelyet néhány évvel korábban elképzelni se lehetett. Jele volt annak, hogy a politikában megmozdult a föld. Még az év szeptemberében Lakitelek felett is felragyogott a Morgensterne, mint annakidején Betlehem felett, de még nem lehetett tudni, hogy ki lesz a megváltó. Lakiteleken szeptember 27-én találkoztak a népi írók és történészek, amelyről Csurka István a Tízből tíz című dolgo zatában a következőt írja: „…nem hívtak meg maguk közé minden liberálist, későbbi SZDSZ-est, magyarán zsidót, …” Ezek szerint a népi írók és történészek ráéreztek, hogy a zsidók – ebben az időben – a kemény „antikommunizmusuk” lobogtatása ellenére is, más úton járnak. Ők voltak a beavatottak, akiket nyugati testvéreik megbízható tudnivalókkal látták el, míg a népiek a nagy homályban tapogatózott. 1989-re a szél viharrá változott, és kezdte elsodorni az útjában lévőket. Az év májusában felmentették Kádár Jánost tisztségéből, amikor a valóságos hatalmat gyakorló Aczél György éppen Izraelben tett látogatást. Aczélt Izrael vezetői a legnagyobb szeretettel fogadták és vették körül. Dicshimnu szokat zengtek róla az izraeli lapok, csak azt nem lehetett tudni „Mit vitt ki, mit adott át és mit hozott haza, …”, írja Csurka a már idézett dolgozatban. Kádár helyébe Grósz elvtársat ültették, de egészségi állapota miatt rövidesen távozott. A kormánykerék Németh Miklós kezébe került, aki azzal tűntette ki magát, hogy a vidéki újságokat eladta három nyugati sajtómágnásnak – feltehetően Aczél tanácsára –, a Népszabadság pedig a kommunisták kézében maradt. Ezzel a rendszerváltás robogó vonata továbbra is egyenes pályán haladt. A magyarság széles rétegei azt tudhatták meg, amit ellenségei megmondtak, megírtak neki. Ez ma is így van.
 

A beavatottaknak és népieknek 1989-ben volt egy nagy erőpróbája. A köztársasági elnök megválasztásának tétje. A kérdés az volt, hogy a köztársasági elnököt a nép válassza vagy az országgyűlés. A népiek úgy vélték, hogy e jog a népet illeti meg. A beavatottak az országgyűlés mellett kardoskodtak. A népieknek volt jelöltjük is Pozsgay Imre személyében. Pozsgay magyarérzelmű kommunista volt, és tapasztalt, csiszolt politikus. A beavatottakban felfortyant az „antikommunizmus”. Vad hévvel támadták Pozsgayt, és a népieket is vörösre festették, akik meghátráltak, és arra kérték Pozsgay támogatóit, hogy ne menjenek szavazni. A magyarérdek ötezer szavazattal veszített. Ezzel a beavatottak kiütötték ama politikust, akiben a legnagyobb ellenfelet látták. Nagy volt az öröm, mikor a népiek egyike, Csoóri Sándor író megtalálta a „megváltót” Dr. Antall József személyében. Csoórit, mint „királycsinálót” ünnepelték a népi körökben. Máig rejtély, hogy mint került képbe Antall, mint ahogy rejtély Lakitelek és Gorbacsov színrelépése is. 1990 májusára kitűzött választások előtt Antallt nyugat-európai és amerikai „tanulmányútra” vitték, amikor nagyon finoman közölték vele, hogy mit szabad és mit nem. Antall jó tanulónak bizonyult – lehet, hogy Herrhausen és Ceausescu is feltűnt álmaiban –, mert a beavatottaknak se volt lényeges kifogása ellene. Meg is nyerte a választást, és a beavatottak gondoskodtak arról, hogy Antall véletlenül se lépjen le a „jó útról”. Raffay Ernő hadtörténész, az Antall-kormány egyik hadügyi államtitkárától többször is hallottam, hogy Antall első kormánygyűlésének egyetlen napirendi pontja volt: Trianon! A miniszterelnök nagyon röviden tudtára adta beosztottainak: „Akik trianonnal akarnak foglalkozni, azok azonnal beadhatják lemondásukat.” Ugyanakkor Antall kinyilvánította magát a „tizenötmillió magyar miniszterelnökének.” Nagy volt az öröm a nemzeti érzelmű magyarok táborában. Antallnak nemcsak Trianonról, hanem az adósságról, a nemzeti vagyonról, a vagyonok jogos tulajdonosainak való visszaszolgáltatásáról, és hasonlókról se volt szabad beszélni.

Időközben a beavatottak szíve is meglágyult. Levetkőzték „vad antikommunizmusukat”, és a „békés átmenet” hívei lettek. Találtak egy új célpontot: „az állam rossz gazda” –mondták. Azt már nem tették hozzá, hogy az állam olyan gazda, amilyen alantas szándékú emberek kezében van a kormány. Nyilván, e jelszó a nemzeti vagyon kisajátításának a zászlaja volt. A köztársaság elnöki székébe behajózták Göncz Árpádot, vagy ahogy ők hívták: „Árpi bácsit.” Árpi bácsi nem is élt vissza a megelőlegezett bizalommal. Megkezdődhetett a nemzeti vagyon kisajátítása, és az ország gazdaságának teljes szétverése, a honvédség „korszerűsítés” címszó alatti leépítése. Hazaárulók és külső erők Magyarországot ismét megfosztották a legelemibb önvédelemtől.
 

Mikail Gorbacsov rejtélye. Hogyan történhetett meg mindaz, ami megtörtént a Szovjetunió fennhatósága alatt az 1980-as években? Amikor a két tábor – legalábbis látszólag – egymással farkasszemet nézett. Gorbacsov is beavatott volt, avagy csupán a soron következő? Armand Hammer Hammer on Hammer című könyvében találhatunk némi útmutatást. Hammer apja a New York-i kommunista párt egyik alapítótagja volt. Volt egy kis gyógyszerüzlete, de csak kínlódott vele, mert nem volt jó üzletember. Átadta fiának, Armandnak a vezetést, aki rövid időn belül bebizonyította, hogy van üzleti érzéke. A könyvében írtak szerint ő volt Amerika első kamasz milliomosa. Armand orvosi képesítést is szerzett, de soha, egy napot se töltött el a betegek gyógyításával. 1921-ben a Szovjetunióba látogatott, és vitt magával egy akkor a legkorszerűbb mentőautót, azzal a szándékkal, hogy Leninek, azaz a Szovjetuniónak ajándékozza. Meg is született a jó viszony, majd a barátság közte és Lenin között, annak ellenére, hogy Armand soha se lépett be a kommunista párba. Armand meggyőzte Lenint, hogy gyáripar nélkül szocializmust se lehet építeni. Engedélyt kapott egy ceruzagyár építésére. Hammer 1923-ban visszajött Amerikába, és nem kevesebb, mint 37 gyártulajdonost győzött meg arról, hogy érdemes a kommcsikkal üzletelni, köztük az antikommunista Henry Fordot is. Sztálin leállamosította a kapitalisták által épített gyárakat, de kifizette őket. Nos, Hammer eldicsekedte könyvében, hogy Sztálin kivételével, barátja volt minden szovjet zsarnoknak. Gorbacsovnak is, akit ő győzött meg, hogy a Szovjetuniót „demokratizálni” kell. A Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesése nem volt a pakliban, de a lovak a vártnál gyorsabban meglódultak, és egy rövid időre a gyeplő kicsúszott a kézből, de a lényeg, az 1972-ben előirányzott terv megvalósult.

Radics Géza.

KILENC ÉVES GYEREKET VERTEK MEG ZSIDÓ KATONÁK

Videóra vették, ahogy egy izraeli határőr egy gyereket rugdos Ciszjordániában. A rendőrség vizsgálatot indított, az izraeli emberi jogi szervezet által dokumentált incidensről.

A felvételen jól látszik, ahogy az utcán sétáló 9 éves kisfiúhoz egy egyenruhás katona szalad és megragadja a karjánál fogva úgy, hogy a gyerek a földre zuhan. Később egy másik egyenruhás sétál oda és belerúg az üvöltő kisgyerekbe. Ezután hagyják a fiút elszaladni.

Az Izraeli Határőrség hivatalos közleményében elítéli a katona viselkedését mondván: “rossz fényt vet a mundérra”. A határőrség parancsnoka utasítást adott egy csapat felállításáról, ami azonnal kivizsgálja az esetet és pár napon belül közli az eredményeket.

A fiú, Abdul-Rahman Burqan elmondta a rendőrségnek, hogy a katonák aztán kezdték el üldözni, hogy egyiküket káromolta. Elmondta azt is, hogy egy másik esetben egy katona a kezére taposott, mikor barátjával megállították egy ellenőrző ponton még a múlt hónapban.

A videót az Izraeli Információs Központ az Emberi Jogokért a Megszállt Területeken szervezet egyik önkéntese készítette Hebronban, Ciszjordánia nyugati részén még június végén. A szervezet kamerákat osztogat a palesztinoknak, hogy azok rögzíthessék az ilyen és hasonló jellegű eseteket mikor izraeli katonák vagy telepesek követnek el atrocitásokat.

A felvétel készítője elmondta, akkor kezdett el filmezni, mikor látta, hogy a rendőrök megtámadják a fiút. Egyes állítások szerint a kisgyerek kövekkel hajigálta a rendfenntartókat, mielőtt a rögzítés elkezdődött.

ma.hu nyomán barikad.hu

Áder: Schweitzer inzultálása támadás a magyarok ellen

szerző:

MTI

Az önbecsülésükben támadta meg a magyarokat a Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit ért keddi inzultus a köztársasági elnök szerint. Áder János így fogalmaz az ország polgáraihoz írt nyílt levelében, amelyet szerdán ismertetett újságírók előtt, a Sándor-palotában.

"Ez az inzultus bár Schweitzer professzor urat érte, mégis önbecsülésünkben támadott meg minket, magyarokat. Az elkövető hiába magányos és ismeretlen, az ilyen és ehhez hasonló, nemzetünk bármely tagját, értékét támadó tettek szégyenével nekünk, mindannyiunknak kell szembenéznünk" - hangsúlyozta az államfő, hozzátéve, hogy nem elég tiltakozni, "nincs más választásunk: mások mocskát most nekünk kell eltakarítanunk".

A köztársasági elnök arra szólítja Magyarország minden jóérzésű és tiszta szándékú polgárát, hogy "emeljünk közösen áthatolhatatlan lelki és szellemi falat minden rasszista, kirekesztő, öncélú gyűlölködésre okot adó megnyilvánulás elé".

Javasolja, hogy egyszer és mindenkorra tegyük világossá: senki sem érezheti magát feljogosítva arra, hogy bárkit vallási, származási, kulturális vagy nemzeti identitásában megsértsen, megalázzon, fenyegessen vagy kirekesszen. "Aki mégis így cselekszik, az önmagát zárja ki a diktatúrák embertelen szellemiségét elutasító, szabadságszerető politikai nemzetünkből" - hangsúlyozza.

"A gyűlölet a rombolás energiája. Én az építeni akarókhoz szólok. Arra kérem minden honfitársamat, együtt emeljünk falat közös értékeink védelmében. Tegyük világossá, mondjuk el gyermekeinknek, és tegyük szóvá mindennapi életünkben: egyetlen rendes magyar ember sem áll a rombolás oldalán, ezért semmiféle közösséget nem vállalunk az ilyen és ehhez hasonló gyáva tettek magyarul beszélő ismeretlen elkövetőivel" - fejtette ki, rámutatva, hogy ki kell mondani: aki bármely okból és indokból politikai nemzetünk bármely tagját vagy közös értékét tagadja vagy meggyalázza, az önmagát gyalázza meg.

Áder János nyílt levelében idézi Erdő Péter bíboros április 15-i szavait, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke azt mondta: "a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal! Nem fér össze a gyűlöletkeltéssel és az indulatok szításával semmilyen vallási közösség, semmilyen népcsoport ellen. (...) Az antiszemitizmus nem fér össze az emberséggel! A Biblia szerint minden ember Isten teremtménye. Mindnyájan egymás testvérei vagyunk".

A kedden történteket felidézve a köztársasági úgy fogalmaz, egy magyarul beszélő rasszista ismeretlen fenyegette meg a nyílt utcán a 90 éves Schweitzer Józsefet, a mindenki által tisztelt Széchenyi-díjas tudóst és vallási vezetőt.

A történtekről a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) számolt be, "a Magyarországot elöntő rasszista gyűlölethullám újabb megnyilvánulásának" nevezve, hogy egy ismeretlen odalépett az utcán a volt főrabbihoz, szidalmazta, és azt mondta neki: "utálok minden zsidót". Az inzultust a történelmi egyházak mellett elítélte a kormány, a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Koalíció, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa.

Zsidó szervezetek szerint ki kell iktatni a tantervből az antiszemita írókat

2012. június 25. 15:30

A magyarországi zsidó szervezetek helytelenítik, hogy a Nemzeti Alaptantervben antiszemita szerzők vannak, miközben a Nobel-díjas Kertész Imrét például nem a magyar irodalmi részben tárgyalják.

Zsidó szervezetek felszólították a kormányt, hogy vizsgálja felül a Nemzeti Alaptantervet és mellőzze abból az általuk antiszemitának tartott Nyirő Józsefet, Sinka Istvánt, Szabó Dezsőt és Wass Albertet. Véleményük szerint a négy író a „gyűlölet, az antiszemitizmus mételyét” terjesztette, és terjeszti ma is, ezért „nem fogadható el, hogy a magyar ifjúság oktatásának szerves részét képezzék”.

A zsidó szervezetek elfogadhatatlannak tartják, hogy Nyirő József újratemetésének megszervezésében a magyar Országgyűlés részt vett, „így ezzel a kvázi állami dísztemetéssel példaképül próbálták őt állítani az egész magyar nemzet elé”. A közlemény írói ugyanakkor elképesztőnek nevezték, hogy Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas műveit nem a magyar irodalmi részben tárgyalja a Nemzeti Alaptanterv, hanem egy különálló pontban, amely az irodalmi díjakról szól, „ily módon kivetve őt a magyar irodalomtörténetből”.

A közleményt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Élet Menete Alapítvány, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a Magyarországi Cionista Szövetség, a Nácizmus Üldözöttjeinek Bizottsága és a B'nai B'rith Budapest Páholy jegyzi.

   

Hamisítják a Talmudot?

A magyar társadalmat folyamatos sokkhatások érik. A kitartó gyalázkodás módszerével próbálják "beláttatni" vele, hogy antiszemita, rasszista, kirekesztő, stb. Elég volt ebből. Nézzünk szembe a gyalázkodókkal és "érveikkel", de mindenekelőtt tartsunk eléjük [torzítástól mentes] tükröt, hogy gyönyörködhessenek rút önmagukban. E szitok - átok hadjárat céljai és módszerei nem érthetők a Talmud legalább felszines ismerete nélkűl.

Tehát: hamisítják a Talmudot?
A kérdés feltevésének, de főleg megválaszolásának sajnos van apropója. Egy régi história felemlegetésével kezdem. Somló Tamás médiasztár, még 1996 augusztusában, egy koncerten azzal lepte meg rajongóit, hogy ő már bizony 5756 éves. Ezzel zsidó identitására célzott. A közlés szövege, „dallama”, esetleg mindkettő irritálhatta a hallgatóság egy részét. Tény, hogy valaki a Népszabadságban egy fórum-lapot [topic] nyitott és vitát kezdeményezett Somló magatartásával kapcsolatban. A témához többen hozzászóltak. Somló nem. Ő a vitában nem vett részt. A Népsza badság a fórumot berekesztette azzal az indokolással, hogy az érdekelt távollétében a vita nem folytatható. A vitázók tucatnyi precedenst soroltak fel amikor ugyanaz a Népszabadság nem volt ilyen finnyás és nem értették, hogy miért épp Somló esetében az. Pedig sokan Somló védelmére keltek. Egyikük a fórum másik résztvevőjvel szemben következő kifejezésre ragadtatta magát. „Magához képest a ’Cion bölcsei vandordijas’ Vig ur is visszafogott volt.”  Tette ezt annak ellenére, hogy a vitában antiszemita felhangokat senki sem pendített meg.
Ha e vitáról időben tudomást szerzek, úgy vélekedtem volna, hogy ha valaki egy népközösségben [tejben vajban fürösztve] más néphez tartozónak vallja magát és ezt sértő, pökhendi módon teszi, mint Somló, úgy önmagát rekeszti ki.

Somló esete azért példaértékű, mert - fájdalom - egyáltalán nem egyedi.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a fenti módon önmagukat kirekesztők panaszolják fel a kirekesztést és ennek keretében indulatkitörésekre, sőt a többség elleni fenyegető fellépésre ragadtatják magukat. Ennek jellegzetes példája a „Kire kesztők” című magyar-gyalázó pamflet. Szerzője, szégyenkezés helyett, a következőképpen méltatja „művét” és önmagát egy interjú keretében.
       
A racionálisan megszervezett téboly - Beszélgetés Karsai László történésszel a holocaustról."[...] ' Ezután a következő kérdés az volt, hogy a magyarországi zsidók hogyan védekeznek az antiszemitizmussal szemben. Akkor azt mondtam, hogy erre a kérdésre egész konkrétan a magam példájával tudok csak válaszolni. Nekem mára  elegem van a védekező álláspontból, én a magam részéről mostantól támadni fogok. Ott mondtam el, hogy már nyomdában van a ’Kirekesztők’ című könyvem, amit én kifejezetten támadó jellegű politikai pamfletnek szántam.”[HETEK. 1998.09.12. Tihanyi Péter]
 Ha e cikk helyesen és teljesen kifejezi az interjúalany mondanivalóját,úgy megállapíthatjuk, hogy történész létére hetet  – havat összecsúsztat, hogy fékezhetetlen magyarellenes érzelmeinek "elvi" alapot adjon. Minthogy e támadó attitűd sem elszigetelt jelenség, figyelemre kell méltatni. A könyv persze sokaknak tetszett. Egyikükről így emlékezik Karsai "Márpedig én Jancsó Miklóssal együtt vallom, aki a Kirekesztők könyvem bemutatóján édesapjára hivatkozva mondta:    „Úri-ember nem zsidózik.” 

Jó, de akkor vice-versa mondjuk ki azt is, „Úri-ember nem is gojozik” sem szóban, sem írásban, még gondolatban sem. Sajnos itt mutatkozik némi diszkrepancia, amit orwelli hasonlattal a „duplagondol” fogalmába illeszthetünk. Azt a sajnálatos tényt, hogy a zsidó kisebbség magatartása a befogadó többséggel szemben enyhén szólva nem kifogás talan nem csupán Csurka István veszi észre és kárhoztatja. A nyugateurópai keresztény értelmiségi elit többsége „kritikáját” felmagasztalásként fogalmazza meg. E gerinctelenség viszolyogtató példája Jacques Attali könyve. Címe „Zsidók,keresztények és a pénz.” [Az író az Európai Bank elnöke.] A könyvre való hivatkozás számomra bonyolult feladatot jelent, tekintve hogy az íróval egy Eric Conan nevű személy készitett interjút és erről írt egy ismertetőt Rajki András. A zsidók és a pénz kapcsolatáról Attali így ír. "Nem a zsidók pénzhez való viszonya váltotta ki az antiszemi tizmust, hanem pont az antiszemitizmus kényszerítette rá õket arra, hogy szoros viszonyban legyenek a pénzzel.” Hát így is lehet mondani. Nagyon régi és nagyon meghitt ez a kapcsolat...  „Attali történelmi malõrbõl eredõ gazdasági szakosodásból kulturális erényt kovácsol, […] nemcsak rehabilitálja, hanem maximalizálja is a zsidók sikerét, sõt a következõket állítja: olyan helyzet alakult ki, hogy az egyistenhit feltalálója létrehozta a kapitalizmus etikáját." Kapitalizmus és etika? Nem ellentét párról, hanem egy tökéletes szintézisről lenne szó? Hát persze a szerző a bankár- etika talajáról szemléli és szemlélteti a kapitalizmus etikáját. Így már stimmelhet a dolog. Ezt korábban is kapiskáltuk.
A „bróker-gate” óta pedig már tudjuk is.
Egy talmudista bölcs zsidó rabbi biztos megjegyezné: Ojvé, nem veszélyes a kapitalizmus etikája és a zsidó etika közé kvázi egyenlőségjelet tenni? A buzgó bankár azonban nem áll meg ezen a veszélyes ponton. Tovább mászik. Rehabilitálja az uzsorát is, amit eufémisztikusan „pénzváltásnak” titulál.
„Sokszor kérdeztem magamtól: vajon mi az alapja annak, amit mesélnek, beleértve a legrosszabb dolgokat is, a zsidók és a pénzvilág kapcsolatáról? Elhatároztam, hogy a kérdést nem kerülöm meg, hanem történelmi kutatásokba fogok és ’őszinte és becsületes’ választ igyekszem adni rá. Az eredmény az lett, hogy kialakult a mai véleményem: a zsidóknak minden okuk megvan arra, hogy büszkék legyenek történelmük eme szeletére."

Fohász. Adj uram inkább tíz kapzsi zsidót és szabadíts meg egy ilyen nyálkás "kereszténytől!" Folytassuk tovább-
"A Tanach (Ószövetség) számára a gazdagság csupán eszköz ahhoz, hogy szolgáljuk Istent, hogy méltók lehessünk Hozzá. Egyik sora így hangzik: 'Szeresd Istent minden erõddel', azaz – legalábbis a kommentárok szerint – 'minden gazdagságoddal'. Így minél gazdagabbak leszünk, annál több eszközünk van arra, hogy szerethessük Istent. A gazdagság tehát nem végcél, hanem eszköz. A feltétel pedig az, hogy a pénzt becsülettel kell megkeresni és nem másoktól elvenni. A Tanach szerint különösen a szaporodó vagyon – a termõföld és a háziállat – a becses. Ábrahám is ilyen módon gyarapítja a nyáját. A munka nagyon fontos, ezért tilos csak tanulni és imádkozni, mert ez elszigetelõdéshez vezet: aki nem dolgozik, csak tanul és imádkozik, az rideggé válik és többé nem érti meg a világot.
A Tanach azt is elmondja, hogy az ókorban két nagy társadalmi forradalom is lezajlott. Ezek eredményeképpen a zsidók másképp éltek, mint a szomszédaik. Egyrészt elvetették azt az elgondolást, hogy a gazdagodás végsõ célja a minél szebb kultikus helyek építése lenne. Másrészt megszüntették a kötelezõ emberáldozatot és a megtorlás jogát, helyébe a pénzbeli kártalanítás lépett, amivel a civilizáció egy fontos szakaszába érkezett. A pénz hatalma véget vetett az erõszaknak."
Persze a helyzet továbbra sem volt idillikus. A zsidók nem, vagy csak nagyon nehezen találták meg az Isten által elõírt kiegyensúlyozott viszonyt a gazdagsággal. Attali errõl így beszél.
"A zsidóság egyik legfontosabb szövege Salamon királynak 3000 évvel ezelõtt, a Szentély felavatásakor mondott beszéde. Eszerint a zsidó nép csak úgy gazdagodhat, ha egyidejûleg másokat is gazdagít, nem lehet boldog, ha körülötte senki sem az, és fordítva: a nem zsidóknak érdekük a ’Könyv népének’ boldogulása, amely értük is imádkozik. […]
A zsidók számára a szegénység volt elviselhetetlen, az elsõ keresztények számára a gazdagság volt az. De a helyzet fokozatosan, az Újszövetség, majd az Egyház megjelenésével megváltozott. A közösség gazdasága már az egész vallási intézményrendszer hatalmát erõsítette, sõt maga az Egyház is ösztönözni kezdi az adományokat, majd a püspöki birtokokat elidegeníthetetlenné teszi.
A középkorban az Egyház megtiltja a kamat szedését, három okból. Az egyik az (mint a görögöknél), hogy az idõ nem az emberek tulajdona, azt eladni vagy gyümölcsöztetni nem szabad. Másodszor a kamat munka nélkül szerzett jövedelem. Harmadszor a kölcsönadó meggazdagodhat, ami nem áll az Egyház érdekében: a pénzgyűjtés kedvezményezettje nem lehet a hívõ, csakis az Egyház, amely a hitelezõt az Ördöggel azonosítja. Hiszen a kamat kísértést jelent, amely ellen minden hívõnek harcolnia kell.
A rabbik az Egyház intézkedéseire úgy válaszolnak, hogy könyvekbe fektetik az addig összegyûlt ismereteiket. 1600 évvel ezelõtt megjelenik a jeruzsálemi Talmud, majd két évszázaddal késõbb a babiloni [Talmud] is. A Talmud részletesen szabályozza a társadalmi élet minden formáját, így a kamatot és a nyereséget is. Például az élelmiszereknél az árrés nem lehet nagyobb, mint egy hatod. Tilos a spekuláció: ha az árak emelkednek, nem szabad felhalmozni, sõt el kell adni az árut, hogy az árak csökkenjenek. Tilos a kartellek létrehozása is. A Talmud a korszerû gazdaság minden problémájával foglalkozik, legyen az a hirdetés, a környezet, a közvetlen vagy közvetett adózás, a munkához és a sztrájkhoz való jog, az örökösödés, a szolidaritás, stb.” […] Képzeljük csak el, mi lenne, ha mindenki követné a babiloni Talmud parancsát és jövedelme 10%-át a szegényeknek adná. Mennyire másképp nézne ki a világ!”
Talmud! Helyben vagyunk. Beszéljünk hát erről. Az interjúról készült ismertetőből nem derül ki, hogy az író ismerte e a [két] Talmudot. A méltatás bátorsága mindenesetre azt tükrözi, szilárdan bízik abban, hogy olvasói nem fogják megis merhetni, így nem lesz hazugságon kapható. Az író úr azonban téved. 
                                                                                                         * * *
Örvendetesen gyarapszik azon zsidó embertársaink száma, akik Magyarországon [is] akarnak lakni. Egy etnikai, vagy vallási közösség elvitathatatlan joga, hogy istenét a maga módján tisztelje,- templomokat építsen és tartson fenn,- továbbá hogy papokat képezzen, és ezek által ápolja a vallási hagyományokat, gyarapítsa a hívők számát és serkentse a hitbéli buzgalmat. [Ezt csinálják Allah követői is, szerte a világon…]
Az is magától értetődik, hogy a hitoktatás tárgya és módszertana a közösség belső ügye. Az egyetemek autonómiáját, sőt bizonyos értelemben felfogott területenkívüliségét még a középkor despotái is tiszteletben tartották,
többnyire...
Ekként tökéletesen rendben lévő dolog, hogy Magyarországon rabbi képzés folyik egy országos intézményben. Erről a közönséget tájékoztatják. Ez azzal jár, hogy az adott felekezeten kívüliek is véleményt formálhatnak a hallott, látott, illetve olvasott dolgokról.
Mindjárt kezdetben szembetűnik a vallás-felfogás ünnepélyesen archaikus jellege.
"[...] Álljatok az utakra és lássátok, és kérdezősködjetek az ősi ösvények felöl, melyik a jónak útja, és azon járjatok...'–írta Jirmejá próféta annak idejében. Mi is, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanárai, oktatói valahogyan így voltunk, így vagyunk, ekként cselekedtünk […] átnéztük, áttanulmányoztuk, érdeklődtünk, kérdezősködtünk 'az ősi ösvények felöl', hogy mit, és hogyan tanítottak annak idejében alma materünkben. Mit tanítottak, és hogyan tanították a Szentírást. […]”
A Rabbiképzö lojális royalizmusát dicsérik a következő sorok.
„Az ünnepélyes megnyitóra 1877. október 4-én került sor, és még ezen évben: Emelkedett szivvel jegyezzük fel, hogy az intézet lételének első heteiben már, 1877. november 15-én, Ő Felsége Első Ferencz József legkegyelmesebb királyunk legmagasabb látogatásában részesült."
Talán ennek a túlcsordulásnak is szerepe van abban hogy a raccsoló Habsburg nagyapó oly szívesen időzik magyar országi alattvalói körében. Úgy érzi, méltán, „itthon otthon van”.

A Rabbiképezdének tanterve is van. Igaz, csak az alsó tanfolyamról esik szó [?]. A tájékoztatás nem fukarkodik a kifejezésekkel a szervezet, szervezés és a tanterv zsidó mivoltának bemutatásakor.
[…] Az Országos magyar izraelita rabbiképezde számára készitett szervezési 's tanterv alapján az alsó tanfolyam tantárgyai […] két csoportra oszolnak és pedig: a.) zsidó theológiai tantárgyakra, melyekhez tartoznak:
- Szentírás és ennek magyarázata (exegézis),-
- Talmud és szertartástan (ritualis codexek),-
- Héber- és aram nyelvtan,-
- Zsidók története,-
- Mózes öt könyve a hat éves tanfolyam alatt két ízben [!] végig   tanulmányozandó  […]”

Ezt katonáéknál úgy mondtuk volna: Mózest sulykolni kell. Ez az Ószövetség olvastán érthető, hisz e jelképes [!] írás szerint ő diskurált, sőt alkudozott az Úrral a választott nép érdekében és képviseletében, amire azt mondaná a német: techtli-mechtli. Mi persze ilyet nem mondunk. A keresztény hitfelekezetek papjai a Tórát is megtisztelik, mikor a Károli Bibliát a hónuk alá csapva a szószékre kapaszkodnak, lévén a Tóra [Mózes öt könyve] az Ószövetség része. E regényes elbeszélés nincs híjával bizonyos tanulságoknak, alább szó esik róluk. Egyenesen megdöbbentő viszont, ami ezután következik.  
”Hagyományaink szerint a Tóra írott szövege mellett körülbelül ugyanolyan mennyiségű szóbeli utasítást is kapott Mózes [sic!] a Szinaj hegyén. Erre több bizonyíték van. 'Maradj, én elmondom neked' – mondotta az Örökkévaló Mózesnek. Máshol ez így áll: 'Ahogy megmutatták Néked a hegyen'  […] Számos dolgot értelmezni kell. […] Mi legyen a szent szöveg, és milyen sorrendiségben legyen írva? Ezekrõl a szóbeli tradíció intézkedett. Nagyon sokáig nem jegyezték le. Nagy tanházakban, szájhagyományként adták át a mesterek a tanítványaiknak, nem minden bölcs értelmezte egyformán a szabályokat, így vitatkoztak egymással. A tanházakban folyó viták lettek a zsidóság megmaradásának zálogai, a számûzetés, illetve a különbözõ megszállás idején. A Misná jelentése: ismétlés a tudás érdekében […] ez a Talmud elsõ része. Le kellett írni, mert olyan mennyiség halmozódott fel, hogy az a megjegyezhetetlenség veszélyét rejtette magában. Mintegy 250 évvel késõbb, Rávina és Ráv Ási megszerkesztették a Gemárát, amely már bõbeszédûbb, részletesebb elbeszélésekben is gazdag. […] E két nagy mûvet, amelynek összefoglaló neve Talmud, bölcseink hozták létre […].”
[Elhangzott a "Zsidó oktatás, nevelés - 125 éves az Országos Rabbiképző Intézet" című "A Magyar Tudomány Napja 2002" konferencián (Budapest, 2002. december 17-18.)]

Adva van tehát a Szentírás, amelynek belső szentélye, magja a Tóra és adva vannak ezen felűl a rabbik disputáiból keletkezett Szent - Írások. Ezek foglalata pedig a Talmud.
[Ebből a felsorolásból természetesen kihagyandó volt a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve”, mert annak szerzőségét a Talmud bölcsei nem vállalták. Az egészet a cári Ochrana ördögi művének minősítették, melynek célja a zsidóság elleni
gyűlöletkeltés, a pogromok ideológiai megalapozása volt. Sőt ha a rafinált ochranások Nostradamust is olvasták, tudniuk kellett, hogy világra jő majd egy szörnyeteg Hitler alakjában és művük ezen ördög bibliája lészen. Így a névtelenségbe burkolózó szerzők voltaképp felelősek - a Holocaustért is.]
Apropó – Talmud. Hogy van az, hogy míg a Koránt és a Bibliát kiadták, kiadják, a Talmudnak nincs „hivatalos” magyar fordítása. Így fordulhat elő, amit az Index 2002.06.05-i lapján megkifogásol.
„A díszkútat egyébként a (lássuk be, nehezen védhető) trianoni békediktátumot nyilvánosan elítélő, a revizionista mozgalmat elindító és gyújtó hangú vezércikkekkel támogató angol sajtómágnás, Lord Rothermere tiszteletére emelték annak idején. A lord fiát anno még a koronával is megkínálták a hálás magyarok. A Londontól Új-Zélandig tartó médiabirodalom felett diszponáló Lord Rothermere viszont a miépesekkel ellentétben valószínűleg soha nem árult antiszemita szennyirodalmat fekete bőrkötésben, "A Talmud magyar fordítása" címen. […]”
E kiadvány tartalmilag alighanem azonos puha papírkötésben is terjesztett klónjával. Luzsénszky Alfonz könyvéről lehet szó amely, ha hinni lehet a kiadónak, 1922-re megérte tizenhetedik kiadását. „Habent sua fata libelli” [a könyveknek megvan a maguk sorsa] mondták a rómaiak. Ami a kiadások számát illeti, e könyv nem sorolható a kifejezetten mostoha sorsúak közé. A papirkötet is szép pénzbe kerül. Megjelentették, megjelentetik a Radio Islam Honlapján, ahonnan ingyenesen letölthető. Ebben a formában digitálisan szerkeszthető.
A szerző [Luzsénszky] a Talmud „hat vaskos kötetéből” kivonatos fordítást készített de olyan rafináltan, hogy pontosan megjelöli: az általa fordított töredékek az eredetinek melyik kötetében hányadik lapon találhatók. Mi sem lenne tehát okszerűbb és időszerűbb mint előkeríteni a Jeruzsálemi, vagy a Babiloni Talmudot, vagy egy füst alatt mind a kettőt, és kimutatni, hogy a Luzsénszky által hivatkozott passzusok nem léteznek, vagy mást tartalmaznak, mint amit Luzsénszki a tiszteletreméltó és bölcs rabbik szájába ad.
Elöljáróban szólva visszamenőlegesen nem értek valamit. A Tiszaeszlári Vérvádper idején a sajtó lehengerlő, megsemmisítő támadásokat vezetett mindazok ellen, akik az állították, hogy Solymosi Eszter vére a fanatikus sakterek fejére száll. Így váltak valóságos lőlappá Bary vizsgálóbíró, Istóczi országgyűlési képviselő és sokan mások. Nincs nyoma annak, hogy Luzsénszkyt is pergőtűz alá vették volna. Ennek okát csak találgatni lehet. Nem kizárható viszont, hogy Luzsénszky birtokában lehetett egy „valódi” Talmudnak és ha támadják, tromf gyanánt, lehúzott volna belőle egy - két lapot. A tizenhétszeri kiadás sem jellemző a korabeli sajtóviszonyokra. Ezt a rekordot még Henry Fordnak sem sikerült életében elérnie. Sőt, mint hírlik, „A Nemzetközi zsidó” című könyvét megtagadni kényszerült. Ismeretes, hogy a híres szinész Marlon Brando is sírva szórta fejére a hamut „meggondolatlan” kijelentései miatt.
Hogy úszhatta meg mindezt a huszonhatodik senki: Luzsénszki Alfonz? 
Folytatás 2003.11.11A köny, forráshely megjelölés nélkűl, értékítéletet alkot a Talmudról. Hogy hitelesek e, kérdés. Hogy figyelemreméltóak, az viszont biztos. Egyébként az idézett részek tekintetében is csak akkor merűl fel a valódiság kérdése, ha azok más hiteles adat által valószinűsithetők. A könyv bevezető fejtegetéseit tehát szükségtelen idézőjelek közé tenni.
A babiloni Talmudhoz tartoznak alkalmazkodni mindazok a zsidók, akik idegen népek [gojim] között élnek. s ezért ez a Talmud az elterjedtebb.
A Talmud egyes példányainak lemásolásánál az írástudók [soferim] mindig ügyeltek arra, hogy az egyes oldalak betűszerinti másai legyenek egymásnak. Ezért valamennyi példánynak például az 1. lapján ugyanazokat a szavakat találjuk s mindenik példánynál ugyanazon szónál szakad meg az 1. lap és folytatódik, illetőleg kezdődik a 2. lap. Ezt a szabályt vaskövetkezetességgel megőrizték a nyomatott példányoknál is, tehát egy bizonyos mondatot minden példányban ugyanazon számú lapon találunk. Megjegyezzük azonban, hogy némely nagyon vaskos mondat az újabban nyomtatott Talmudokból ki van hagyva, azonban a rabbiképzők példányaiban benne vannak.
Ezek szerint a Talmudnak két változata van. A rabbiképzőkben a "vaskosabb" kitételekkel ékített "hiteles" szöveget oktatják. Gondolom, nekünk "gojinoknak" tökésetesen megfelelne a filtrált változat is...
Minthogy a Talmud a rabbiképzők tananyaga, a zsidó hitoktatás szellemének irányítója, a zsidó erkölcstan zsinórmértéke, az igazi zsidó életmód tükre, normája és a legfőbb zsidó irányelvek lexikona: érthető az az általános érdeklődés, mely az évszázadokon át ismeretlen Talmud szövege iránt napjainkban fokozottabb mértékben nyilvánult meg.

A Talmud a zsidók előtt még a Bibliánál is nagyobb tekintéllyel bír.
"Ha az ember a Talmud tételeitől a Bibliához tér vissza, akkor már nincs szerencséje." (Hagiga 10 b.) "Szigorúbb (kötelesség) az írástudók szavainál maradni, mint a Törvénynél."
A talmud hitelessége, vagy apokrif jellege tekintetében nem is lehetne állást foglalni a Bibliával törtténő egybevetés nél
kűl. [Érdemes lesz idézni Josephus Flavius: "A zsidó háború" c. könyvéből is.] Elemző egybevetést igényel a Talmud a "Cion böllcseinek jegyzőkönyvei"  tartalmával is. Ennek a hármas egybevetésnek az indokoltsága kézenfekvő, ha nem zárhatjuk ki vizsgálat nélűl azt a feltevést, hogy a Talmud az ideológia, a "Jegyzőkönyvek" pedig a műveleti terv, a Biblia és egyéb források történeti leiró részei pedig az elvek, ill. a tervek "realizálása".
Ezek után következzék néhány meghökkentő idézet a könyvből, itt - ott kommentárokkal elegyítve.

* * *

2003.11.16. 
Hoppá! Alaposan melléfogtam! [Nem mentségemre, csupán magyarázatként hozom fel, hogy a "szerkesztőség" 19-óra után kezd dolgozni és a "lapzárta" többnyire másnap következik be.]Először.  Az a szövegváltozat, amelyet idézgetni kezdtem [lásd lentebb], magyar internetes honlapon is megjelent. Értelemszerű, hogy a Radio Islam onnan emelhette le...Másodszor. Létezik a "puhafedelű" is, de annak szövege nem azonos ai internetes változat szövegével. A könyv impresszuma mindössze ennyit tartalmaz: "SOMERSET PUBLICATIONS CALIFORNIA ISBN 085687-4848".
Erről tehát ennyit. Viszont emiatt két helyről "kell" tehát idéznem. A kétféle forrás megkülönböztethetése végett az internetes kiadványból vett idézeteket normál betűkkel, a könyvből vett idézeteket pedig dőlt betűkkel szedem.
Igazán nem én tehetek arról, hogy a Talmudnak nincs "hivatalos" magyar fordítása, ahogy ezt már fentebb szóbahoztam. Régi vicc, hogy amikor az utolsó honfoglalás végett mi magyariak leereszkedtünk Vereczke híres útján, itt már vártak bennünket a kazárok és pergő nyelvvel kinálták portékájukat "khocogányt, bhozogányt tessék"...
Az azóta eltelt ezer esztendő oly gyorsan elrepült volna afejünk fölött, hogy a szent embereknek nem volt idejük a Talmudot magyarra fordítani? Esetleg részben, ahogy Luzsénszky tette. Az ezzel kapcsolatos, a maga hülyeségében verhetetlen, "magyarázat" az ÉS-ben olvasható, eképpen.
 "A Talmud kapcsán [...] Igazat kell adnunk a Pannon Rádió hallgatójának és mûsorvezetõjének abban, hogy a Talmud nincs lefordítva magyarra. Az általánosan elfogadott Babilóniai Talmud (létezik ugyanis Jeruzsálemi Talmud is)12 igen sûrûn teleírt hatalmas fóliáns kötetbõl áll és a megjelent magyar fordítások csak'aprócska'  szemelvény gyûjtemények, amelyek terjedelme legfeljebb a teljes mû pár százalékát fedi le, és egyáltalán nem adják vissza a Talmud lényegét jelentõ speciális szerkezetet. A Talmud ugyanis nem szabálygyûjtemény, hanem sokkal inkább évszázadok alatt felhalmozott bonyolult jogi és erkölcsi esetek speciális szabályok szerint szerkesztett vitafóruma. Éppen ezért a Talmud olvasása is jelentõs elõtanulmányokat igényel. Az angol fordításhoz például az egyes köteteket kísérõ jegyzeteken kívül egy teljes kötetnyi bevezetést adtak közre, amely elmagyarázza a Talmud olvasásának, tanulásának és értelmezésének alapjait. [Az angol fordításon kívül még készült német és francia is.] Az elõbbiekben említett szemelvénygyûjteményeken kívül léteznek még az antiszemita motiváltságú, rosszindulatú ferdítések és hamisítások, melyek sajnos magyar nyelven is szép számban megjelentek és késõbb ezek a szövegek szolgáltak/szolgálnak "forrásul" az egyéb antiszemita irományokhoz. Mivel a Talmud gondolatvilága igen nehezen megközelíthetõ [még az olvasó anyanyelvén olvasva is], kiváló terepét adja az antiszemiták hamisítványainak, hiszen "nehéz õket rajtakapni." Feltehetõleg egy ilyenbõl idézett a Pannon Rádió hallgatója is. ATalmud hatalmas és az elõbbiekben vázolt okok miatt rejtelmes világa évezredek óta áll a zsidógyûlölõk figyelmének elõterében. A dicstelen sor vérengzõ bizánci császároktól az inkvizíción keresztül Hitlerig terjed. Ebbe a sorba állt be a Pannon Rádió is. [Korányi László - ÉS XLV. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, 2001. július 6. ]  
Drága Korányi úr! Mi tudjuk, hogy bő gatyában gügyének látszik a magyar. De ennyire? Ha a Talmudban nincsenek olyan passzusok, amelyek gyűlöletet keltenek a mű szerzői és követői iránt, úgy minek tulajdonítható az évezredes acsarkodás? Mert nem igaz ám, hogy a Talmud ne lenne magatartási szabály, ha úgy tetszik törvény, Aztán miért gyűlölködnének a népek egy olyan héber [?] nyelven írott betűhalmaz miatt, amit el sem tudnak olvasni. Illetve, az ön gondolatmenete szerint, tartalmát akkor sem értenék, ha szavait saját nyelvükre lefordítanák. De bizony sokan belefordítgattak a Talmudba és szinte senkinek sem tetszett ezer év óta. Ön ezekkel a filológusokkal alaposan elbánik. Egyszerűen sorba állítja őket. Hogy is írja? ”A dicstelen sor vérengzõ bizánci császároktól az inkvizíción keresztül Hitlerig terjed. Ebbe sorba állt be a Pannon Rádió is.”
Hogy teljes legyen a ’dicstelen sor’, iktassuk be az inkvizíció és Hitler közé Luzsénszky Alfonzot is. Lássuk a digitalizált Alfonz hogy vélekedik erről. Kiderúl, a dicstelen sorban pápák is menetelnek, úgy bizony.
"A Talmudot eddig tíz pápa tette indexre, illetve rendelte el annak elégetését, éspedig IX. Gergely, IV. Incze, IV. Honor, III. Gyula, IV. Pius, V. Sixtus, VII. Kelemen, XI. Incze, XIV. Benedek, XIII. Leo."  [Könyv 4. old. a Szerző előszava.]

Hát szép kis vircsaft, szentigaz. A könyvből tudjuk meg azt is, hogy a tridenti zsinat megkurtította a Talmudot. Kiiktatva belőle a "legvadabb" részeket. Ez Bázelben "Hat sorozat" címmel jelent meg. De sebaj, nem veszett kárba semmi! Megjelentek a hiányzó részek "szamizdat" formában "Chesronoth hassisa" cimmel. De most lássuk a "digitális"szöveget. Nota bene Alfonzunk azt is állítja, hogy a "teljes" Talmud a rabbiképzés alapja.

I.
A "digitális" Talmud.       

       
        "Ti izraeliták, emberek vagytok, de a többi népek nem emberek, mert ezeknek lelkei a tisztátalan szellemtől származnak,          Izraeléi pedig Isten szent Lelkéből." [Sira 14a. par. 1.]
"Csakis az izraeliták jelentenek valamit ezen a világon: ezért a búzához, a többi nép pedig a pelyvához hasonló." [Isaiae,5., 16. fölötti értekezés 63. lap.]
Maga a Jézus névnek 'Jesura' való torzítása annyit jelent, hogy "legyen kiirtva neve és emléke". Midőn pedig a Talmud Krisztust bálványnak és ál-istennek nevezi [u. o. 27b.], ezzel egyszersmind kimondja azt, hogy a keresztényeket bálványozóknak, hamis Istent imádóknak tekinti. Mert, ha a názáreti Jézus a Talmud szerint nem volt Isten, hanem csak egyszerű teremtmény: következőleg a keresztények nem is lehetnek a zsidó szemében mások, mint pogányok és bálványimádók. Lehetetlen ugyanis valamely vallást, amely egy teremtményt isteni tiszteletben részesít, bálványo zónak, pogánynak nem nevezni. Ebből kifolyólag azután természetesen a zsidók a keresztényekre is alkalmazzák mindazokat az elveket és utasításokat, amelyeket a Talmud a pogányokkal szemben előír. [Ezeket később adjuk elő.]
A kontroll e tételnél egyszerűnek tűnik. Hiteles forráhelyeken kutatni kell a "Jesu" kifejezést és definiálni kell annak jelentését.
"Meg van az parancsolva, hogy Izrael árulóit és az eretnekeket [minim], mint a názáreti Jézust és követőit saját kezűleg megöljük és a kárhozat örvényébe döntsük". A názáreti Jézus tana a Talmud szerint [Aboda z. 17a.] eretnek-tan; az evangéliumok [Sabb. 116a.]
A régi Nizzachon pedig ezt írja [4., 7.]: "Az eretnekek azt mondják, hogy Mózes ama szavai, [Num. 17., 8], amelyek a charjára [ganéj], vagyis Máriára vonatkoznak, aki szűz maradt volna, miután Jézust a világra szülte: azoknak zápuljon meg az eszük."
Ennél a passzusnál viszonylag könnyű helyzetben vagyunk. Elegendő idézni a nálunk nemhogy megtűrt, de valósággal tojtatott Petri György"magyar" író verséből.

Apokrif "Zakatol a szentcsalád Isten tömi Máriát, József nem  tud elaludni, keres valami piát…"

         E sorok olvastán lehetne akár tüzet is okádni. E helyett én csendesen a következőket kérdezem a "szerzőtől". Miből meríti a          bátorságot ahoz,hogy egy olyan országban, ahol többmillió ember vallásos érzelmű, ilyen ocsmányságot papírra vessen?          Számol vele, hogy e pimaszsága kellemetlen következményekkel fenyegetheti - adott helyzetben, illetve esetben?

         Hallotta e már azt az aforizmát, hogy a krematóriumok először az emberi lelkekben épűlnek és hogy az "épitkezést" a tégláról          téglára a petrigyörgyök végzik, 5756 éve fortyogó gyűlöletüktől elvakultan? Szövegközi méltatást kapnak a következő          frissítésnél az alábbi kitételek is.
.                "Minthogy pedig a Talmud elvei szerint a keresztények istentelenek, könnyen érthető az, hogy, amikor a Talmud a          legundokabb bűnökről, gyilkosságról, fajtalanságról, paederasztiáról, bestialitásról beszél,mindezt általánosságban a          keresztényeknek veti a szemére." [V. ö. Aboda z. 25b. 26a, továbbá la, 14b,21a, 87b, valamint Rasi és mások.]
A 4a. lapon azt mondja ez a könyv, hogy az Úr csak akkor haragos, bosszúálló, mikor a világ népeit ítéli, de az izraelitákkal szemben haragot nem érez.
[Sanhedrin 59a.] Azonban ugyanott az 57a. lapon ez. áll: 'A lopás, a rablás és egy szép asszonynak elrablása és ugyanezek egy nemzsidónak egy másik nemzsidóval szemben, valamint egy nemzsidónak egy izraelitával szemben: tilosak; de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg van engedve, ... . mert úgy taníttatik, hogy az ember nemzsidókat ne húzzon fel [ha azok verembe esnek és életveszélyben vannak], sőt taszítsa le.'
Majmonides, a "Sas" is azt mondja, hogy ez a parancs: "Ne lopj," azt jelenti, hogy egy embert se. vagyis egy zsidót se lopjon meg; (Seph. miz. 105b.), de máshol azt mondja, hogy egy nemzsidót szabad meglopni. (Jad. chas. 4., 9., 1. és Rasi a Leo 19., 11-ről.)
És ezen nem is lehet megütődnünk; mert ha a zsidóké az egész világ, akkor a lopás voltaképpen nem is lopás, csak akkor, ha az egy zsidónak kárára történik. Ezért mondja Pfefferkorn (Dissert. phil. p. 11.), hogy a keresztények birtoka a Talmud szerint elhagyott jószágszámba megy, mint a tenger homokja s az, aki birtokába veszi, az lesz a tulajdonosa.
A Medras koheleth 319d. lapján pedig ez áll: "A szent és áldott Isten mondja: Én a prófétáimat nem istentelenekhez küldtem, akik barmok, hanem az izraelitákhoz, akik emberek." Hasonlóképpen szól Nephtali rabbi az Emek hammelech című könyvében: "Az ördögök és a világ népei az állatok közé tartoznak." Buben rabbi pedig a fent idézett művének Hafdala 2. helyén ezt mondja: "Az istentelenek barmoknak neveztetnek és csak a szó legtágasabb értelmében lehetne őket embereknek nevezni."
Bechai rabbi Mózes öt könyvének fejtegetésében (136d. lap, Parasa Mezora) ezt mondja: "Minden goj tisztátalannak fia - a zsidók ugyanis azt állítják, hogy keresztény gyermekek csak menstruáció idején fogantatnak - tehát méltók a kipusztításra". ("Chajavim kéreth").
A frankfurti Machsor 30b. lapján ezt az imát olvassuk: "Pusztítsd el és foglald el rohammal ellenségeink (Seir) országát és emlékezzél meg bűneikről harsonaszó mellett. Bontsd le a város (Róma?) kapuit és égesd le, hogy a nagyok, kicsinyek rettegjenek harsonáid szavától. Égesd el a negyedik állatot izzó szénen harsonáid zúgása mellett."
"A gójok legjobbikát öld meg!" (Tov sebagojim harog. Aboda Zara 26b. Tosephot. Ven. Soph. 13c.) Raschi
Az őrjöngő Majmonídes mondja, hogy az V. parancsot úgy kell értelmezni, hogy Izraelből nem szabad megölni senkit; azonban a gojok, a Noé fiai, az eretnekek nem tartoznak Izraelhez. (Jad. chas. 4., 1., 47a.)
'Felebarátodat nem szabad megrabolnod, de ez nem vonatkozik gojra, aki neked nem felebarátod: egy gojt szabad megcsalnod és tőle uzsorát venned: ha azonban felebarátodnak adsz el valamit, vagy tőle valamit veszel, akkor testvéredet ne csald meg' [Baba mezia 61a. Tosephot.] 'Egy testvérednek [izraelitának] megrablása tilos, de egy nemzsidónak a megrablása meg van engedve.' [111b. lap.]
A Makkoth [ostorozás] című traktátus 10.b. lapján pedig azt olvassuk, hogy, ha a gyilkos egy menedékvárosba menekül s a vérbosszuló őt útközben elfogja és megöli, akkor ez nem büntetendőJose rabbi pedig a 11.b. lapon azt tanítja, hogy, ha a gyilkos elhagyja a határt és a vérbosszuló elfogja őt, akkor ennek őt meg kell ölnie. Más rabbik úgy tanítják, hogy ez neki szabadjára van hagyva.

Majmonides is így ír: 'Isten megparancsolta nekünk, hogy a gojtól uzsorát vegyünk és csak úgy kölcsönözzünk neki, hogy a kölcsönünkből ne legyen neki haszna és, hogy ne segítsük, hanem kárt okozzunk neki, még olyan dologban is, amelyben ő hasznunkra van; ellenben egy izraelitával szemben ez az eljárás tilos." [Seph. mizv. 73d.]
                                                              * * *

2003.11.17.

                                                                                                    lI.

                                                    A "papír" talmud.

További idézetek

"83. a. lap. Háromszor mondják el a rabbik, hogy a nemzsidó nő és férfi tisztátlan. (21.o.)  

116. a. lap. Jőjj és halljad: A Tóratekercset szabad tűzvészből kimenteni. A kárhozat szabványait és az eretnek könyveket azonban nem szabad a tűzvészből kimenteni, sőt inkább hagyni kell, hogy elégjenek, ha mindjárt az Isten nevével együtt is.
Rasi. A Szadduceusok és a bálványimádók könyveit nem szabad a tűzből kimenteni. Meir rabbi a kárhozat lapjainak nevezi az eretnekek könyveit, s eszerint mi is így nevezzük az ő evangéliumukat (25.o.) 
22. b. lap. Aki Izraelt megszámlálja, az bűnt követ el. (Lásd Ozeás 2, 1) Jochanan rabbi mondá ugyanis, hogy községi elöljáróvá csak olyan embert kell megtenni, akinek a háta mögött egy kosár csúszómászó (vagyis szégyenlnivaló ) van, hogy , ha hencegni kezdene, azt lehessen nekimondani: Lépj vissza! (39.o) 
38.a. lap. A vének egy alkalommal mindaddig nem mentek az áldozathoz, míg a 12 mina napidíjukat a duplájára nem emelték. (39.o) 
13. a. lap. Tosephoth. A gójnak nem szabad a törvény szavait megmagyarázni. A gój, aki a Törvénnyel foglalkozik, méltó a halálra. (67. o.) 
98. b. lap. A rabbik mondák: “Egy nem zsidónak nincsen apja, mert ők az erkölcstelenségbe vannak elsüllyedve, az ő magvukat az Úr szabadjára engedte nekünk (22. a. lap), amint az (Ezek. 23, 20) mondatik: “Az ő testük,mint a szamarak teste és az ő magvuk, mint a lovak magva. “ (Lásd Berkahoth 25. b. lapot.) (72. o.)  3. b. lap. Az Irgalmas a gójok magvát nekünk szabadjára engedte, amint írva vagyon (Ezek. 23, 24): Az ő magvuk, mint a ló magva, mert az ő  elhálásukolyan, mint a barmoké (Lásd Jabmuth 22. a lap.) (73. o) 
 35. b. lap. Rában ben Sila mondá: Ez az alapja Simon rabbinak: Írva vagyon(Iz. 33. 12. ): A nemzetek (gojim) mésszé fognak égettetni. És Jehuda rabbi mondá: Éppúgy , mint a mész, miként a mésznek nincs más rendeltetése, minthogy elégessék , éppúgy a világi népeknek sincs más sorsuk, mint az elégetés.(92.o ) 
38. a. lap. “Tanítsatok meg bennünket a ti Tórátokra”  és ők megtaníták,  kivéve azt az egy mondatot, hogy a nemzsidók vagyona maradjon birtokunkban, mint gazdátlan jószág. És ennek a mondatnak értelmét nem árulták el nekik a
veszély (félelme) miatt , hogy t. i. a nem zsidók jószága ennek értelmében gazdátlan jószág.(96. o.)
És meg van elégedve, hogy a nemzsidókkal szemben kemények legyünk, miként rva vagyon (Iza. 43, 4): Én alátok vetem az embereket. És az az ember, akiazokat megcselekszi stb. A nemzsidók azonban nem emberek , miként Simon ben José rabbi mondja: A nemzsidók nem társaink. És a mi magyarázatunk szerint nem Ádámot (embert) , hanem Edomot (Egyiptom, Róma) kell olvasni, amelyet az Úr alánk vetett. (97. o.)
37. a . lap. Ádám azért alkottatott egyedül, hogy megtanuld, miszerint, ha valaki egy izraelita lelket megsemmisít , az az Írás szerint annyit tesz, mintha az egész világot megsemmisítette volna, és mindaz, aki egy izraelita lelket megtart, annyit tesz, mintha az egész világot megtartotta volna. (Ugyanez áll a Baba bathra11. a lapján.) (129.o)
59. a .lap. Tosephoth. .Mair rabbi szerint a nemzsidóknak nem lehet mondani: Ti embereknek  neveztettek. A  gójok között egy sincs, aki embernek neveztetnék. Vannak parancsok, amelyeknek áthágása miatt egy nemzsidó halált érdemel, míg a zsidónak megengedett dolog. (134. o.)
88. a. lap. Szigorúbb dolog az írástudók szavai mellett (maradni) mint a törvény szavai mellett. (Vagyis: A Talmud elleni bűnök súlyosabbak, mint a Törvényelleniek. ) (138.o)
91. b. lap. Ula egy ellentmondásra mutat rá, az mondatok (Iza . 25, 8.): Megsemmisíti (az Úr) a halált mindörökre, s letörli a könnyeket minden arcról, - amíg másutt az mondatik (Izai. 65, 25): Mint százévesek fognak a gyermekek meghalni, s nem lesz ott csecsemő. Ebben nincs ellentmondás : az egyik az izraelitákra vonatkozik, a másik a világi népekre. Milyen világi népek lesznek ott? Azok, amelyekről az mondatik (FIzai. 61, 5.): Az idegenek nyájaitokat legeltetik, a jövevények fiai szántóvetőitek és szőlőműveseitek lesznek. (139.o ) 
3. a. lap. Tosephoth. A Sanhedrin 4. részében z mondatik, hogy a gój, aki a Tórával Foglalkozik, méltó   a halálra. (151.o
4. a. lap. Chana ben Chanina egy ellentmondásra mutatott rá: az mondatik(Izai . 27, 4.): Nem érzek haragot, és az is mondatik (Nah. 1, 2): Az Úr bosszúálló , telve haraggal. Ez nem ellentmondás, egyik az izraelitákra vonatkozik, a másik a világi népekre. (L. Berakh. 7. a. lap. )
A Tosephothban ugyanez ismételtetik. Mert különbség van az izraeliták és a világi népek között. (152. o) 46. a. lap. Egy bálványtemplom (keresztény templom) tulajdonképpeni neve Beth-galja ˙(gyülekezeti ház), nevezd azonban így : Beth-Karja (disznóól) . Rasi ugyanezt mondja. (162. o)
33. a. lap. Tosephoth. Az idegen, aki a szombatot ünnepli , méltó a halálra, éppúgy, mintha a Tórával  foglalkoznék, mert a parancsok szavai, amelyeketaz izraelitáknak kell gyakorolniok, nem tartoznak az idegenekre. (165. o)
 

 * * *

2004.05.11
Már az [origo] fóruma is!? El vagyok ájulva! Az alábbiakat olvasom és nem hiszek a szememnek [pedig csak egy felest és egy hosszúlépést ittam].
"Gyöngyszemek" a Talmudból
Kéktúrás Dzsivi - 2004.05.07. 10:10
Néhány idézet a judaizmus első számú szent könyvéből, amelyek talán élesebb megvilágításba helyezik Izrael külpolitikáját és a diaszpórazsidóság politikai attitűdjét:

Sanhedrin, 57a, Rasi: "Az taníttatik, hogy az ember a nemzsidókat és az apróbarmok pásztorait, a rablókat és a máshitűek pásztorait se ne húzza föl, se le ne taszítsa; a veremből ne húzza föl s az életveszélyből ne mentse meg s erőszakkal ne taszítsa a verembe vagy életveszélybe. A nemzsidók nem hitvestársai az asszonyoknak, hanem csak paráználkodásban élnek; mint a mi szamaraink és barmaink, úgy vannak a nemzsidók az izraeliták között." (p. 158.)
Sanhedrin, 58 b: "Ha egy nemzsidó egy izraelitát megüt, méltó a halálra; ha valaki egy izraelitát arculüt, az éppen annyit tesz, mintha az Istenséget ütötte volna arcul." (p. 158.)
Sanhedrin, 59 a, Tosephoth: "Mair rabbi szerint a nemzsidóknak nem lehet mondani: Ti embereknek neveztettek. A gójok között egy sincs, aki embernek neveztetnék. Vannak parancsok, amelyeknek áthágása miatt egy nemzsidó halált érdemel, míg a zsidónak az megengedett dolog." (p. 159.)
Sanhedrin, 59 a, Rasi: "Noé gyermekei (a nemzsidók) kegyetlenek." (p. 159.)
FOLYT. KÖV.! "
Hát erre a folyt.köv.-re  módfelett kíváncsi vagyok. Olyannyira, hogy komolyan elgondolkodom: a fórumok iránti zsigeri undoromat legyőzve "beszállok" az [oriogo] fórumba és tódítani kezdem, ami ott elhangzik.
2010.10.24-i jegyzet.
A "folyt. köv." részemről elmaradt. Rájöttem, nem csupán a fórumoktól undorodom... Hallgattam a témáról öt - hat évig, aztán most megint jelentkezik a talmudi gyűlőlet és igazolja, hogy abban a könyvben valóban az vagyon írva, amit Luzsénszky közkinccsé tett.

 

Mégsem Hamisítják a Talmudot?

"Hamisítják a Talmudot" alatt folytatólagosra sikeredett Comment írásába kezdtem, még 2003 őszén. Nem volt szándékomban kajánkodni, de tényleg voltak fenntartásaim Luzsénszki Alfonz kivonatos talmud fordítása kapcsán. Nem utolsó sorban azért, mert a könyvalakban kiadott, ill. az Internetről letölthető szövegek több helyen eltérnek egymástól. Meg aztán "eredeti" Talmudból is kétféle van.

A napokban megvásároltam azonban Johannes Öhquist: "A führer Birodalma" című könyvét. Találomra kinyitva a könyvben a következőket olvastam.

"1920-ban Luzsénszki Alfonz közzétett egy talmud fordítást ... A zsidóknak sikerűlt, különböző erőfeszítésekkel a fordítást megtámadhatónak nyilvánítani és a kiadás magmaradt példányait lefoglaltatni."

[Az Országban a "Horthy fasizmus tombolt" ekkor...]

A szerző ellen bünvádi eljárást kezdeményeztek. A a jogi bér-zsonglőröknek ezúttal nem volt szerencséjük.

"A királyi törvényszék megállapította, hogy a Luzsénszky Alfonz fordításában található ocsmányságok kivétel nélkűl benne vanna a Talmudban. Fordítása pontos, minthogy a Talmudban előfordúló mondatokat valóságos értelmüknek megfelelően adja vissza."

A pórúljárt vádaskodók természetesen fellebbeztek. A Kúria azonban a fellebbezést elutasította.

"A vádlott könyvének tartalmát az általánosan használatos, soha semmiféle rendelkezéssel el nem tiltott és 'mindenki által megvásárolható' Talmudból ültette át."Istenem, hol vagyunk már a vészkorszaktól, amikor a Talmud még kapható volt. Mert hogy létezik és minden kultúr-nyelvre lefordították, kétségtelen. Erről könnyen bizonyságot szerezhet bárki aki keresőjébe beüti a "Talmud" szót és lehívja vagy a szövegeket, vagy a képeket.
Commentem tehát átfogalmazásra szorul és folytatást kíván. Ezért előkotortam az archívumból a korábbi

 "Hamisítják a Talmudot?"

c. cikkemet. A cikk szövege eredetileg ide volt beillesztve, fölöslegesen. Aki el akarja olvasni, kattintson ide!

2007.08.30
 

Sz. Gy.

Mottó:
Mint napihír már nem aktuális. Mint
probléma továbbra is aktuális. A
probléma pedig az, hogy veszély-
ben vagyunk.

A Hangos Talmud.

Ovádjá exfőrabbi recitációi

Nemrég járta be a világsajtó minden zegét - zugát, hogy Ovádjá Joszéf izraeli főrabbi népes gyülekezet, ill. sajtónyilvánosság előtt elmondott hitszónoklatában (d'rásájában), a nemsokára újrakezdődő izraeli-palesztin béketárgyalásokról szólván, kissé elragadtatta magát. A palesztin tárgyaló bizottság vezetőjéről, Ábu Mázenről, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöké
ről (híveinek többször is fölhangzó ámen, úgy legyen kurjongatása közepette), ilyesmiket mondott: „bárcsak pusztulnának el az ellenségeink és a gyűlölőink, Ábu Mázen és az összes gonosz gazember! Vesszenek ki ebből a világból! Sújtson le rájuk a Jóisten a dögvész csapásával! Ámen!” Ez speciel talán rendben is lenne. Az átkozódás általában ilyen. Ha csak ennyit mondott volna...

De ő általánosságban is szólt  a "világ nem zsidó embereiről". Szerinte "ezek csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszolgálhassák a zsidókat." E megállapítását példával is illusztrálja. "Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elveszítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál.”
Tekintve, hogy ez a finom elhatárolás mintegy hatmilliárd nemzsidóra vonatkozik, a nyájas olvasó magyarázatot keres. Eszébe juthat az ismert formula: "ha a zsidó hülye - nagyon hülye", vagy "bolond lukból bolond szél fúj", stb. Úgy látom, derék szélsőségeseink is így gondolják a dolgot. Lebüdöszsidózzák a rabbit, aztán elfelejtik egy másik zsidó kedvéért. Szerencsére oly sok van belőlük... A köpködés meg nem árt nekik.
A jelek szerint senki se' veszi észre, hogy a bölcs rabbiból a Talmud szelleme, ill. betűje szól! Ez természetes is, hisz egy ilyen szent ember nem beszélhet sem a Korán, sem a Mein Kampf szellemében.

A Talmud elég régen felkeltette már érdeklődésemet . Két kommentárt is írtam róla. Az egyiket 2003.11.06-án, Hamisítják a Talmudot? - a másikat  2004.06.20-án, Mégsem hamisítják a Talmudot? cimmel. Jó sok idő telt tehát azóta, hogy hallgatok róla. Mi gójok már csak ilyenek vagyunk. Hallgatunk ha békén hagynak bennünket. De nem hagynak!

Amit a cikkekben leírtam, nem ismétlem. Úgy gondolom azonban, hogy mostani mondanivalóm megértéséhez szükséges elolvasásuk. Ezt tehát tisztelettel javaslom olvasóimnak. 

A baloldali képen a pirosbetűs sorok Luzsénszky Talmud fordításából kerültek beillesztésre egy Talmud facsimilébe, annak kimutatására, honnan jut a rabbi eszébe a szamár hasonlat és miből gondolja, hogy a világ népei a zsidók szolgái.

A "szentbeszédről" készült videón látható és hallható az is, hogy a nem zsidók (gójok) említése után gondosan odabiggyeszti a „töröltessék, pusztuljon ki a nevük (jimmáh s'mám ימח שמם)" átokformulát, azaz idéz (!) a Talmudból!
Ami a gójokon folyton - folyvást számonkért "elhatárolódást" illeti,Slomo Ammár, Izrael Állam jelenlegi országos szefárd főrabbija a beszéd elhangzása után kezet csókolt Ovádjának, aki a XX. század végén egy évtizeden át maga volt Izrael Állam orszá gos szefárd főrabbija. Az utód fiúi tisztelete természetes, hisz Ovádját vallási körökben olyan díszítő jelzőkkel illetik, mint pl. „a nemzedék legna gyobbja”, „Izrael fényessége”, „a nemzedék vallástörvényi döntőbírá
ja”.
Ez még hagyján is volna, de Izrael eme fényessége a Sász nevű ortodox vallásos szefárd zsidó párt szellemi irányítója is. Ez a szélsőségesen idegengyűlölő, kormánykoalíciós párt az ő engedélye nélkül még a parla mentben sem mer igennel vagy nemmel szavazni. A jelenlegi Netanjáhu-kormányban az Ovádjá Joszéf által kézivezérelt Sász párt adja a belügyi az építésügyi és lakásügyi minisztert Ez meg akár izraeli belügy is lehetne.
Csakhogy a bölcs és derék rabbi "lelki" befolyást gyakorol Izrael állam legfelsőbb politikai, katonai vezetőire is. A közismerten vallástalan(t alakitó) Simon Pereszállamfő (Magyarország felvásárlója) is gyakran felkeresi, hogy áldását kérje áldásos tevékeny ségére. Ez már azért nem vallási ügy, ill. izraeli belügy, mert az ilyen "lelkigyakorlatok" hatása alatt egy - egy vezető politikus hajlamossá válik hogy parancsot adjon a hadseregenek arra, hogy népirtó támadásokat indítson "saját" gójok lakta területei és más államok gójok lakta területei ellen, különös tekintettel az arabokra, még különösebb tekintettel a palesztinokra.
"Bibi" Netanjahu izraeli miniszterelnök hivatala (!) szerint Ovádja megjegyzései nem tükrözik a kormányfő nézeteit, illetve az izraeli kormány álláspontját. Ezt nem tudjuk ellenőrizni, mindenesetre az izraeli kormány és a hadsereg módszerei mindenben megfelelnek a főrabbi nézeteinek.
Ami engem illet, elemző írásokat próbálok irsogálni. Az ilyesfajta híreket tér,- idő és logikai összefüggéseikbe ágyazva igyekszem olvasóimat rábírni, hogy ebben a kontextusban szemléljék a dolgokat. Nincs is sok olvasóm...

Rálegyinthetnénk persze, hogy miket locsog Jeruzsálemben egy agresszív öregúr, de sajnos nem tehetjük. Több okból. Legfőbb ok, hogy a zsidókérdés egyre áttekinthetetlenebbé, egyre fenyegetőbbé válik, főleg magukra a zsidókra nézvést... Izrael, hála az Ovádjához hasonló bölcs rabbiknak (is), lassan abba a helyzetbe manőverezi magát, hogy a Talmudot becsukva elő kell kotorniuk a sublótból a Tórát, különös tekintettel Mózes második könyvére, a Kivonulás könyvére [héberül: ‏‏שֵׁמוֹת Sémótvagy ‏‏שְׁמוֹת Semót/Smót, askenáziúl: Smajsz; jiddisül: שמות Smojsz; latinul: Exodus - Kivonulás].

Ha nem sikerül Amerikát beleugratni egy harmadik világháborúba, amelynek nyitányaként együtt megtámadnák Iránt, régi szövetségeseit Szíriát, Libanont és új szövetségeseit Törökörszágot és Irakot (!), akkor Izraelnek az "Ígéret Földjén" - annyi.
Tehát a kivonulás. Az ilyesmi többnyire szálláscsinálással kezdődik, miként most is. Az egyik célország kétségtelenül Magyarország. Szót ejtettem már arról, hogy 2004. május 1-én államközi egyezmény ( keretterv) született, melynek aláírásán Mose Kacav – Izrael államfője, Mádl Ferenc – Magyarország köztársasági elnöke, Medgyessy Péter miniszterelnök, Kovács László és Hiller István (MSZP), Dávid Ibolya és Herényi Károly (MDF), és persze (a nemzeti színü) Orbán Viktor, Áder János és Pokorni Zoltán (Fidesz MPP), valamint a Magyarországi Zsidó Hitközség vezetői vettek részt. A dokumentum arról szól, hogy Magyarország mint, befogadó célország, abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élő zsidók életét, 500 ezer zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak.
Akkor Izraelt semmiféle külső agresszió nem fenyegette. Hát tettek róla... A süllyedő hajót most a rágcsálók el akarják hagyni, persze úgy, hogy bele ne fulladjanak az általuk kiontott embervér tengerébe. Csakhogy ez nem lesz olyan egyszerű.
A történelem sohesem ismétli, de néha utánozza önmagát. Az igazi [echte] antiszemitizmus Magyarországon akkor lángolt fel, amikor az oroszországi pogromok elől menekülő mosdatlan, fésületlen kazárok elözönlötték az országot. Erre azért kerülhetett sor, mert Rostchildék akarták és az államkölcsönnel folytatott zsarolással megpuhították a azt rohadt "keresztény" Magyarországot, amelynek olyan miniszterelnöke volt, mint Tisza Kálmán, olyan igazságügy minisztere mint Pauler Tivadar, olyan királyi főügyésze mint Kozma Sándor és olyan ügyvédei, mint Eötvös Károly, a vajda. Ezek a nyomorultak kreáltak Solymosi Eszter ügyéből "vérvádpert". Ezek szabadították rá az országra a saktereket.
A lényeg az, hogy az akkor még nagy Magyarország nem bírta elviselni és feldolgozni azt a sokkot, amit a tömeges bevándorlás jelentett.
Hát most? Az egyharmadára csonkított, elszegényedett, fogyatkozó Magyarország hogy bírja - bírná ki a félmillió alijázót, aki itt uralkodni akar, ahogy rabbi leben Ovádjá volt szives érzékletesen szemléltetni.
Mi "magyarok" ezt nem birnánk ki, de tűrnénk, mert már csak erre vagyunk képesek. A vágóhíd már elő van készítve számunkra, jöhetnek a sakterek.
Orbán Viktor személyében már van Tisza Kálmánunk. Akad majd egy Pauler Tivadarunk is. Ki van szemelve (kilenc évre) az új Kozma Sándor az ékesszavu Polt Péter személyében és van vajda is, a kis Bánáti személyében.
Akkor könnyebbnek látszott a helyzet, mert a történelmi egyházak kiemelkedő vezetői felismerték a zsidó veszélyt és szóltak miatta, a katolikus főpapról Prohászka Ottokárról és a református főpapról Ravasz Lászlóról van szó. Az előb bi "A zsidó recepció a morális szempontjából" c. írása (1893) már határozott állásfoglalás „... A zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét a koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kiváltképpen az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat, s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült.” (79. old.)Miért gazdag a zsidó és koldus a magyar? – tette fel a kérdést (1900, 102-105. old.). "Keresztényszociális alapú nemzetgazdasági programot javasol az uzsora ellen (hasonlót, mint amilyet ugyanekkor Bécs polgármestere, Karl Lueger (!) javasolt). Magyarországon nem segíthet senki és semmi egyéb, csakis a népfölkelés az uzsora ellen: de népfelkelés nem bunkóval, nem kaszával, hanem a gazdasági erők tömörülésével és összpontosításával. Azért áldozzunk nagylelkűen a szövetkezeti mozgalomra: Lelkesülést, pénzt, bizalmat és kitartást.” (104. old.)
Prohászka pontosan meghatározta a saját antiszemitizmusát is. "Mármost mi az én ’antiszemitiz musom’? Nem az, hogy üsd a zsidót, hanem az, hogy ébreszd fel, s ha kell, korbácsold fel a magyar tunyaságot a statisztika számsoraiból font ostorral, hogy fogjon hozzá, hogy fogja meg azt, amije van, amihez léte, hite, tradíciói kötik, s amit el lehet veszteni s így azután koldusbotra jutni. Az én antiszemitizmusom nem gyűlölködés, hanem a nemzet emelése, szellemének ébresztése, s ha nevezetesen ez utóbbit veszem, hát nem egyéb, mint antidekadencia, antiintellektualizmus, antiblazírtság. [...] Nem akarom a zsidókat a gettóba zárni, de viszont azt sem akarom, hogy a gettók szelleme kiömöljék lelki életünk virányaira.”(116. old.)
Máshol a következőket írja. "Nálunk Európa legelzsidósodottabb állama jött létre, a XX. század elejére a kiegyezés után egy évvel életbe lépett, a zsidóságot nem fajnak, csupán „bevett vallásnak” tekintő nemzetiségi törvény és az ennek hatására megerősödő galíciai (és egyéb zsidó) bevándorlás következtében. Nem véletlenül írta a 'Herkó Páter' című, katolikus papok s újságírók szerkesztette élclap 1896-ban: „Magyarország már Judea! Komolyan!"

* * *

Ami Karl Luegert illeti, ez a téma is meg fog érni egy külön misét. Luegerről nagyon rosszakat mond a Hetek c. "magyar" folyóírat, a "Gyűlölet nyelve" c. cikkben. "Mielőtt a náci birodalom nyelvének konkrét sajátosságaira rátérnénk, nézzük meg, melyek azok a technikai alapelvek, melyeket Hitler tudatosan is alkalmazott beszéd- és írásműveiben. A náci fővezér különös fogékonysággal rendelkezett a szavak hatalmát illetően. Példaképe, Karl Lueger 1897 óta volt Bécs polgármestere, akinek gyújtó hatású beszédeiről így vallottak a kortársak: az embert "hatalmába kerítette valami elemi erő, és magával sodorta, úgy, hogy képtelen volt a legcse kélyebb ellenállásra is". Hitler is hasonlóan emlékezett vissza arra a napra, amikor először hallotta Luegert beszélni a bécsi városháza csarnokában. Hitler állítólag tisztelte Bécs polgármesterét, hogy még a harcok idején is pénztárcájában hordott egy kis Lueger medált talizmán gyanánt."

* * *

Ravasz László számára viszont a zsidókérdés már 1917-ben faji kérdés volt. Egy róla szóló tanulmányban a következők olvashatók. "Tizenkilenc (!) parlamenti felszólalásában konzekvensen támogatta a zsidótörvényeket, és 'Zsidó kérdés az egyházban' címmel külön könyvet is írt 1939-ben. Ravasz 1944-ig nem is okozott az antiszemitáknak csalódást. [1944-ben elborzadt és tiltakozott, amikor a deportálások körülményeiről értesült]. Egy 1942-ben elhangzott rádióprédikációban felveti 'Tudományosan még nincs eldöntve, hogy a zsidófajtával való keveredés a magyar fajtára előnyös e, vagy hátrányos. Ameddig az egyéni tapasztalatok érvek, inkább az utóbbit lehetne állítani. A magyarságtudomány tegye módszeres vizsgálat tárgyává, s ha úgy találná, hogy a magyar–zsidó-keverék nem szerencsés, meg kell tenni a védő intézkedéseket.' ... A tiszta fajiságú magyar a sarokban áll, a kevert, vagy idegen fajok pedig az asztal tetején ágálnak. Egyenjogúságot a magyaroknak (!) – Magyarországon', mondta a református püspök. Ravasz vezetése alatt számos olyan intézkedés született, mely a zsidók áttérését volt hivatott nehezíteni. A református egyházi zsinat többséggel szavazta meg azt a rendelkezést, mely szerint áttértek keresztelése egyéves várakozási idő előtt tilos. Az ezt megszegő papok ellen kivétel nélkül fegyelmi eljárást indítottak. A második zsidótörvényt a felsőházban mind a katolikus, a református és az evangélikus egyházfők (Serédi Jusztinián, Ravasz László, Raffay Sándor) támogatták."
A XX. század végére eljutottunk odáig, hogy egymás után - zsinórban - három hercegprímásunk kikeresztelkedett zsidó vallású: Lékai, Paskai, Erdő. Együtt már egy szettet alkotnak... Ők, mint a az egyébként is judeokeresztény egyház helytartói, elméletileg sem azonosulhattak, azonosul hatnak semmiféle magyar érdekkel.
Dehát itt nem a gyűlölet nyelve a téma, hanem a zsidó elnyomás, rabbi Ovádjá kitűnő (!) tolmácsolásában és ennek ellenszere egy keresztényszociális alapú nemzetgazdasági program, amelyet tartalmilag végülis Hitler valósított meg. Lényegében csak az elnevezés változott. Hitler nemzeti-szocializmusnak nevezte társadalmi gazdasági rendszerét, amely túlélte őt, olyannyira hogy most készül felépíteni egy új világot a judeokapitalizmus romjain.
Ez azt jelentheti, hogy nem a zsidó, hanem keresztény egyházatyák írásai lesznek időszerűbbek, hogy nem mondjam, divatosabbak.
2010.11.01
Sz. Gy.

Hoppá!MonoPol-árissá válik a Föld? E Comment "polaritás" fogalmának társadalmi, politikai vonatkozásait tárgyalja a Bush ujraválasztása folytán előre jelezhető változások kapcsán. [Polaritás: valamely egységen belűl az ellentétes sajátosságokból adódó feszültség,- polarizálódás ellentétes álláspontok, 'csoportok' kialakúlása, létezése.] Amíg létezett az "Átkos", a politikai világ [látszólag] kétpólusú volt. A szocialista moloch azonban, a mesterségesen előidézett "pangás" folytán, vérmedvéből maci lacivá szelídűlt és karmai közül kiengedte zsákmányát, a világ szocialista fertályát. Egy pólus maradt. Ez is baj. Ha valaki látott már "sivatagi showt", az tudja, hogy az elejtett zsákmány percekig sem marad gazdátlan. Az elkullogó ragadozó nyomán megjelenik a másik, megjelennek mások. Az áldozat végülis a fenevadak bendőjébe kerül. Ha magunkat képzeljük a sivatagba utolsó gondolatként felsajdulhat lelkünkben egy vers néhány sora. "Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, - kis, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el." Szegény Attila! Úgy kerűltél a sínre, hogy valószinűleg rájöttél: a költő nem a jövő világ vágyainak mérnöke, s ha a tudatos jövőt látná is, nem képes magában megszerkeszteni a világra kivetűlő harmóniát. Neve ha van csak árúvédjegy. A proletár utókor pedig nem jön, csak a vonat... De vannak, akik a jelenvaló világot Kánaánnak látják. Ezeket nem kivánom besorolni sem az emberi, sem az állati populációk valamelyik kategóriájába, csupán megjelenítem őket. Egyikük - hazánkfia - Füzes Oszkár a NÉPSZABADSÁG pennarágója, ill. tollforgatója. A fenti frivol címet "Hoppá" ő adta az említett újság 2004.11.06-i számában megjelent cikkének. A Sion ezen bölcse a hasábokon arról elmélkedik, miért kellett Bushnak újból győznie az elnökválasztáson. Nos, ide figyeljenek emberek! Idézek a cikkből. Véleményemet is befűzöm. Persze maguk tudják, hogy vélekedjenek az egészről. A yankeek többsége, Oszkár szerint, azért szavazott a dislexiásra, mert erkölcsi bizonyosságokra vágyott. Úgy gondolták a jámborok, hogy e külső-belső, katonai és morális biztonságvágy most fontosabb az anyagi helyzetnél, a környezetvédelemnél ... és egy kicsit (de csak kicsit és átmenetileg) fontosabb néhány szabadságjognál is. Hiszen rendkivűli, sőt háborús állapot van, amióta Amerikát megtámadta a terrorizmus... Jóval korábban feltünt már, hogy Oszkár szklerotikus. Annyira, hogy ez neki már nem tűnik fel. De hogy-hogy nem tűnik fel a főszerkesztőnek? De hagyjuk a szerzőt és a főszerkesztőt! Lássuk a cikket! Amerikában mindíg háborús állapot van és egy 'kicsit' mindíg felfüggesztenek néhány szabadságjogot. Így történt ez akkor is, amikor kiirtották az indián őslakosságot. Nyilván hadiállapotban kellett lenniük a "borzolt Afrikával" is, hiszen rabszolgszállító hajók kötöttek ki a partokon és felfegyverzett sintérek ejtették "hadifogságba" a niggerek millióit, hogy rabszolgaként robotoljanak az ültetvényeken. Az újkori "megtámadtatások" históriája is untig ismert. Az első világháború idején utasokkal plusz hadianyagokkal megpakolva sétáltatták a Lusitaniát az U-boot-ok hadmüveleti övezetén keresztűl. Hiába volt minden figyelmeztetés Németország részéről. Mikor aztán elsűllyesztették a hajót, Amerika belépett az I. világháborúba, mert a "morális biztonságvágy" hajtotta. Hát persze! A II. világháború sem smakkolt az amerikai népnek. Valaminek történnie kellett. Hát történt is! Amerika szívósan fojtogatta Japánt, mindaddig amig létrehozta, majd elindította szárazföldi, tengeri és légi támadó, ill. véderejét. A két ragadozó csenedesóceáni vetélkedésének semmi köze sem lehetett volna az európai ügyekhez. Amerikának meg kellett kapnia az első monstre pofont, hogy "fejét vesztve" mindenkibe belemarhasson, az egész világon. Ma már tudott, hogy elősegítették Pearl Harbor elpusztítását. Azt követően pedig Roosevelt és és Churchill együtt örvendeztek a "nagyszerű alkalom" bekövetkezte miatt. A sárga vietnámi és koreai majmok is biztos elözönlötték volna Amerikát, ha nem védi tőlük határait a földgolyó másik oldalán ... Amerika több mint száz éven keresztűl dúlt - pusztított az egész világon úgy, hogy saját "felségterülete" mindíg sértetlen maradt.  Nyilvánvalónak tűnik, hogy ha az "Army-t" kipofozzák is időnként innen - onnan, mondjuk tízezer kilométer távolságra Amerikától, a polgárokban nem keletkezik "morális biztonságvágy", legalábbis kellő hőfokon. A támadásnak tehát ezúttal Amerikát kellett érnie, "bele a közepébe" alapon. A World Trade Center erre több szempontból alkalmasnak látszott. Az épület állékonysága komoly kívánnivalókat hagyott maga után. A felelőtlen kivitelezés következtében a tartószerkezetekről nagy területeken levált a védőréteg és megindúlt az erőteljes korrózió. A lényeg azonban az, hogy ez az ormótlanság az amerikai "big business" jelképe volt. Csak az ostoba tagadhatja, hogy a pusztításhoz az "arab terrorizmusnak" is köze volt. De! Azt is tudjuk, hogy a mindenkori titkosszolgálatoknak csak az egyik feladatuk a megelőzés, ill. az elhárítás. Tevékenységük kiterjed az erőszakos cselekmények megszervezésére, ill. kiprovokálására is. E tevékenység felső, mondhatni "művészi" területe a bekapcsolódás és az "együtt játszás" az ellenséggel, adott esetben a terroristákkal. Egyre több a jele annak, hogy valami ilyesféle történhetett a 2001 szeptember 11-i támadások előkészítése és végrehajtása során is. E szempontból a WTC-vel kapcsolatos emberveszteség adatai táplálják legerősebben a gyanút. Úgy tűnik, hogy a "rendezőség" diszkréten, a lehe tőségek határain belűl, e veszteségek minimalizálására törekedett, sikerrel. Az egész terrortámadás hátterét megvilágítaná, ha közzétennék az "igazoltan" távollevők és a "véletlenűl" távolmaradottak számát. A Centerben tartózkodók [alkalmazottak, ügyfelek, látogatók] létszáma a gépek becsapódása idején töredéke volt az átlagosnak. Testületileg távol maradtak pl. a mózeshitű yankeek. Kérdés, milyen sugallat hatására? De ne térjünk el a tárgytól. Inkább azt vegyük szemügyre, hogy Amerika a megtámadtatás okán, vagy ürügyén milyen milyen jogokat vindikál magának - az egész világgal szemben, így velünk magyarokkal szemben is. Tudjuk, alig esik olyan disznóság a világban, amelynél előbb - utóbb ki ne derülne, hogy mi is benne voltunk... Eleddig azonban ilyesmi fel sem merűlt. Mondhatnók, semmi közünk az egészhez. De nem mondhatjuk! Hogyan nem, miért nem ? Megmagyarázza nekünk az Oszkár. Amerika is, a világ is rosszabb lett, mint 2000-ben volt. Hoppá! Ha szinte minden rosszabb lett, ... akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy tétova liberális kezébe kerűljön a kormányrúd. Akkor nem tehetjük más országoktól függővé azt, hogy hol és hogyan indítunk hadműveletet. Akkor nem helyeselhetünk semmit, ami itthon erkölcsi lazaságot, értékrendi bizonytalanságot okoz. Oszkárunk! Neked tudnod kellene pl. az Enron botrányról és arról, hogy abban nyakig benne vannak a Bush - klán reprezentánsai, ill. a hozzá "közeli körök" tagjai. Arról is tudnod kellene, hogy "Impeach Bush" gyüjtőnéven több mint kétszáz eljárás folyik az elnök ellen köztörvényi büncselekmények gyanúja alapján. Dehát az is lehet: tudod csak az erkölcsről vallott felfogásod eltér némileg a mienktől [?]. Mégsem mondjuk, hogy egy buta zsidó vagy! Nem! Lessük szavaidat. És nem hiába, mert folytatod... Az ... USA kormánya és közvéleménye úgy tartja, hogy Európa, általában a demokratikus világ adósa az országnak ... morális kötelessége törleszteni. ... Nemzetközi jogi kötelmek ide, politikai megfontolások oda, a terrorizmus elleni harc alapvető erkölcsi kötelesség, mindent felűlíró létparancs. Mindenki aki vonakodik ennek a Washingtonban szükségesnek tartott módon engedelmeskedni, az gyanúba kerűl: megbízhatatlan és erkölcstelen ... Még keményebb washingtoni elvárás lesz az, hogy a felkért, meggyőzött szövetségesek teljesítsék, amit vállaltak. Ha nem, vagy csak vonakodva [teljesítenek]akkor másodpercek alatt felkerülnek az "erkölcstelenek" feketelistájára, és ennek az eddiginél súlyosabb politikai és gazdasági következményei lesznek. Lehet, hogy Hitler is gondolt ilyesféléket, amikor Horthy kiugrást kisérelt meg a háta [nem Hitler, a front háta] mögött. De ha ezt kedvenc minisztere Goebbels úgy megírja a Völkischer Beobachterben, biztos seggberugta volna. Oszkár! Mégis csak azt kell gondolnom, marha vagy, hogy ilyesmiket ígyleírsz. Téged persze senki sem fog seggberugni. Ezt nem is kívánjuk neked. Ellenkezőleg, hosszú életkort, jó egészséget kivánunk, hogy még sokáig irsogálhass. Cikkeiddel ugyanis hozzájárúlsz a magyar felvilágosodáshoz. Te és a hozzád hasonlók nélkülözhetetlenek, amikor a dísz/gyászmagyarok hallgatva lapúlnak. Mégegyszer: kösz! Sokak szeméről segítesz lehántani a hályogot. Debrecen, 2004.11.07 Sz. Gy.