2017. december 17., vasárnap

Tisztogatás?





Mottó:
"Meg kell tanulnunk együttélni a növekvő bűnözéssel, mert ez szabadságunk záloga."
Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész.

















































  Tisztogatás?


Új fejezet a bűnözéssel való együttélés történetében.


Új korszak küszöbére értünk! Létrejött hazánkban a tökéletes rendőrállam. Használhatnám a "totális" kifejezést is, de ez idegen szó és a tökéletesség magában foglalja a totalitást is. A szisztéma voltaképp egyszerü [a baloldali kép szemlélteti], ha a hierarchiát a gravitációs térben megfelelően helyezzük el, annak csúcsa, vagyis a damoklész kard hegye, nem szennyeződik, látszólag...
Huszonhárom év kellett hozzá, hogy idáig jussunk. Hogy történt? Mint kortárs tanú próbálok a kérdésre válaszolni.

Az "olajügyekről" sokat írsogáltam korábban. Azt hiszem, nem esem tulzásba, ha azt állítom, az olajbünözés az állami bűnözés főpróbája volt és mint az ügyészség Don Quijote-ja valójában nem szél malmokkal harcoltam. 
De vegyük sorba a történteket.
Mára a napnál világosabb, mit jelentett a "Rendszerváltás". A szocializmus idején kisajátított, ill. a robotos milliók által mintegy negyven és alatt felhalmozott állami és szövetkezeti vagyont, mint nemzeti (!) vagyont, "nemzetközi magánvagyonná" kellett tenni. Erre a mocskos feladatra a szocialista nómenklatúra volt egyedül alkalmas. Tagjai a kaméleont megszégyenítő gyorsasággal váltak demokratákká és tőkésekké. A tömegeket úgy kellett a létminimumot legalább biztosító "társadalmi tulajdonból" kiforgatni, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Sikerült!
Hogy zajlott az "ördögi hadjárat"? Hát' csaknem úgy, ahogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben írva vagyon.
Ha a sorsrontó folyamatot egy szóval akarom jellemezni, a "leépítés" a legjellemzőbb kifejezés. Istenem, de sok mindent kellett leépíteni! Lássuk csak!
A jogrendszer leépítése.
Nagyfejszével estek neki a jogrendszernek, különös tekintettel a gazdasági jogszabályokra. Ezt 
"deregulációnak" nevezték. Megpróbáltam az Interneten rákeresni, mi történt pontosan. Képzeljék, a deregulációnak nincs nyoma, mint egy tökéletes bűnténynek! Nem akartam hinni a szememnek. Igaz, nem vagyok tökéletes keresgélő. Otthon pl. semmit sem találok, mindent a kezembe kell adni. Ez meg is történik. A kísérő szöveget hadd ne idézzem... Ha boltba küldenek, a sört pl. mindíg mindenütt megtalálom. A habtejszínhez viszont asszisztenciára van szükségem. Ám az Interneten menő vagyok. De tudják kit - mit találtam? Hát Sajó Andrást [ejtsd: "a Shájó"], akiről aszongya' a Wikipédia 
"akadémiai tisztségei mellett a rendszerváltás alatt az alkotmány-előkészítő és a 'nemzeti deregulációs bizottság' tagja. 
 De mit tudhatunk meg erről a bizottságról és tetteiről, pl. a Wikipédiából? Semmit! Az égvilágon semmit! Itt bizony jókora luk van a "demokrácia" életrajzán...
Az igazságszolgáltatás "reformja".
Mint tudjuk, az igazságszolgáltatást egy négyesfogat gyakorolja: a parlament, a bíróság [államhatalmi szervek], az ügyészség és a rendőrség [államigazgatási szervek]. A valódi demokrácia alapfeltétele [conditio sine qua nonja] a törvényhozó, az ítélkező és a végrehajtó hatalom ezen ágainak gondos szétválasztása; tekintettel arra is, hogy e szervek viszonyrendszerében éles ellentétek is felmerülhetnek, lévén alkotmányos feladatuk a kiegyensúlyozás, azaz egymás ellenőrzése, korlátozása.
Nos, amikor a szocializmus méhében megfogant - kifejlődött a kapitalizmus, majd megkezdődött a vajúdás, néhány egyáltalán nem szeplőtelen politikai multú, úriember [Solt Pál, Györgyi Kálmán, Boross Péter és Pintér Sándor] látványos véd és dacszövetségbe tömörült, nyiltan fittyet hányva a szétválasztás [szembenállás] alkotmányos parancsának.


A jogállamiság elleni hadüzenet ódiumát - azaz mit is mondok - dicsőségét a legfőbb bűnüldöző, a legfőbb ügyész, Dr. Györgyi Kálmán vállalta. 1993 juliusában Pintér Dezső az akkor lepedőnyi Magyar Hírlap szombati extra rovatában exkluzív interjut készitett Györgyi Kálmánnal, amelynek keretében a jó úr meghirdette a bűnözéssel való kötelező [kell (!)] együttélés doktrináját. [Lásd a mottót.] Ebben a történelmi időszakban Solt Pál volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Boross Péter a belügyminiszter és Pintér Sándor az országos rendőrfőkapitány... Amikor a [hülye] nyilatkozat miatt Györgyit megtámadtam, Solt elsők között sietett a védelmére, a Népszabadság hasábjain. Kifejtette, hogy nem lehet minden állampolgár mellé rendőrt állítani. Szereltessenek inkább rácsokat az ajtókra - ablakokra. Nos a rácsos Magyarország ötlete nem valósulhatott meg, mert a polgárok szegények, meg nem ülhetnek naphosszat otthon... †Bándy Katát sem otthon ölték meg. Rossz tanulónak bizonyult, nem tanult meg a bűnözéssel együttélni...
Felhorgadt a "Györgyi Doktrina" védelmében az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos tanácsa is, Gönczöl Katalin vezényletével, és kimondta Györgyinek [a főnöknek] van igaza.
Hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem megvénült docensének [plusz dékánjának és párttitkárának] magas volt a kriminalisztika és a kriminológia, ezt megértem, de hogy az Intézetnek is, ez nem fér a fejembe.

Ez a doktrina ugyanis teljességgel megfeledkezik a bűnözés egyik legveszélyesebb fajtájáról a rendőr bűnözésről! Ezáltal a kötelező (!) együttélés körébe vonja ezt az "üzletágat" is. Képzelődnék? Nem! A rendőrség mára tényleg szétrohadt és a fertőzést ezek az ágensek vitték be a szervezetbe!
Most pedig egy kis kitérőt kell tennem, hogy az irányt tartani tudjam. 1992. 09.21-23 között főügyészi fejtágító volt a Legfőbb Ügyészség balatonlellei üdülőjében. Mikor az "egyebek" következtek előrukkoltam a rendőrség operativ tevékenységének ügyészi ellenőrzésével kapcsolatos problémámmal. Én ugyan nem voltam egyetemi docens, de akkor már 35 év ügyvédi praxis állt mögöttem [többnyire büntető ügyek] és magamtól (!) rájöttem, hogy a rendőrség ott és akkor fertőződhet, amikor - úgymond - "beépül" a bűnözésbe. Ez már főügyészi munkaköröm átvételekor is foglalkoztatott és lelépő elődömtől †Dr. Kereszti Csabától kérdeztem, tud e erre vonatkozó jogszabályról, ill. legfőbb ügyészi utasításról. Azt mondta nem tud (?). Nem hagytam annyiban. Dr. Nyíri Sándor volt legfőbb ügyész helyettes a belügyben dolgozott már ekkor. [Azért mentem hozzá, mert a Belügyi Szemlében foglalkozott ezzel a témával.] Tőle és általa sem lettem okosabb. Nos, amikor ezzel előhozakodtam, Gibicsár Gyula - aki gyermek és ifjúságvédelemmel foglalkozott - úgy reagált, hogy "Nyíri úrnak ez a kedvenc rögeszméje." Ez a beköpés aztán modulálta az eszmecsere további menetét... Fábián János, Györgyi helyettese, lemondóan jelentette ki: "azt tesznek velünk amit akarnak." A baranya megyei főügyész Tamás András (?) amiatt aggódott, hogyan ellenőrihető a valóság, ha egy bűnöző arra hivatkozik, hogy operatív megbízást teljesít... Székely György ezredes budapesti katonai főügyész "óva intett" attól, hogy az ügyészség "ilyen piszkos ügyekbe keveredjen". Egyedül a Györgyi féle "tisztogatás" által nem érintett (...) Vajda Alajos állt mellém. [E kitünő kollega Moszkvában tanult. Ügyészi pályáját is ugyanott kezdte. A "megtisztított" ügyészi szevezetben a különleges nyomozások osztályát vezette...] Nos az Alajos azt mondta, hogy az operativ nyomozati anyag ismerete nélkül egy jelentős bűnügyben nem lehet megalapozottan állást foglalni. Az ügyészség "betekintési jogát" igenis szabályozni kell. Hát persze hogy nem szabályozták.

[Aztán találkoztam, majd összehaverkodtam Jurij Bondarenko vezérőrnaggyal a Kárpátontuli Terület főügyészével. Tőle kérdeztem, ti ellenőrzitek a rendőrség operatív tevékenységét? Válasza valahogy úgy hangzott, mi a jó francot ellenőriznénk, ha épp ezt nem?]
Az ügyészi apparátus gyáva közömbössége később csattant Furman Sándor miskolci ügyész ügyében. Egy szép napon megjelent nálam a nyomozás felügyeleti főosztály egyik ügyésze Györgyi azon üzenetével, hogy Furmant őrizetbe kell venni és indítványozni kell előzetes letartóztatását, hivatali vesztegetés miatt [cigány-szabadítás].  Mondtam oké, hol a papír? Lent van a kocsiban. Hozd fel légyszi. Nos így kézbe vehettem egy vaskos zöld dossziét, amelyről akkor már tudtam, hogy operatív dosszié. Annak semmi nyoma sem volt, hogy a legfőbb ügyészség előzetesen engedélyezte volna, hogy ügyész ellen (!) "opnyomozzanak". Emiatt nem kötekedtem, mert úgy láttam, emberünket jócskán fogja a fösték. Aztán a nyomozó ügyészek igen furcsa dolgokról számoltak be. A "kollega" igazi bűne nem a hivatali vesztegetés, hanem az "üzletrontás" volt. Az ORFK "illetékesei" ekkor átlag egymillióért szabadítottak. Ezzel az ajánlattal megkínálták a cigányt is. A more sokallotta a pénzt és az ügyészt vesztegette meg - feleannyiért.  Az ilyesmikre modta Talleyrand: "több mint bűn hiba!" 
Megpróbáltam ebben az irányban is realizálni a dolgot. Fel is vittem Pestre az egyik ügyészt az Ó utcai rendvédelmisekhez, de nem jött össze a dolog. Tonhal alezredes [valahogy így hívták] meg úszta  [ezt is].
Az ilyesmik után tulajdonképp nem voltak már illúzióim az ügyészséggel és a legfőbb ügyésszel szemben, de ami ezután következett, arra legvadabb álmaimban sem számítottam. Beleestem az "olajügybe", mint Pilátus a krédóba.
Az első információkat egy országgyülési képviselőtől, majd a Megyei Rendőrfőkapitányság egyik "operatív" (!) nyomozójától kaptam. Az utóbbi mellém lépett, miközben a Piac utcán slattyogtam, a fülembe suttogott és a kezembe nyomott egy tenyérnyi papírt... Utólag megértettem az óvatosságát: tulajdon főkapitányáról volt szó...
Mivel a két információ a lényeget illetően egyezett, belevágtam. Canossajárásom részleteivel nem untatnám az olvasót. Illetve ha unatkozni akar olvassa el az "Olajdosszié" , ill. "Olaj capricció" c. írásaimat.

A történtek óta mintegy húsz év telt el és különösebb mérgelődés nélkül konstatálom: igaz a tétel, miszerint aki a jelent uralja, uralja a multat is. Az "olajügyek", mint fogalom, immár "Sándor Papával" indul, jóllehet a Papa 1996-tól kezdett az olajügyekkel foglalkozni.
Ami engem illet:
  • 1993-ban [januárban] írtam az első tényfeltáró olajjelentést a legfőbb ügyésznek,-
  • 1993-ban fogtam olajvonatot,-
  • 1993 évben olajozó rendőrfőkapitányt,-
  • 1993-ban kezdeményeztem, ill. késztettem ki parlamenti vizsgálatot a legfőbb ügyész ellen, stb.
A korrupt rendszer persze megvédte az emberét és élve próbált eltemetni engem. Nem akart sikerülni. 2008.05.08-án az Olajbizottság előtt nyilatkoztam Györgyi Kálmán és Pintér Sándor olajügyekben játszott szerepéről. Emiatt megbüntettek rágalmazásért és mintegy hárommillió Ft. ot kellett fizetnem Györgyi Kálmán és Fábián János uraknak a "becsületükben" okozott rongálódás miatt.
Szerencsésebb voltam Dr. Papp Imrével az ártatlan rendőrfőkapitánnyal szemben. Feljelentett ő is, de ezt elpuskázta. Már kevesen emlékeznek rá, hogy Papp Imre és Dr. Ferenczi Flóra polgári pert indítottak a Legfőbb Ügyészség ellen azon a "jogalapon", hogy a tőlem elszenvedett "üldöztetés" miatt huszonnégymillió Ft. összegű vagyoni káruk keletkezett. A Legfőbb Ügyészség persze szavatosként perbehívott, hogy pervesztés esetén rám hárítsa a kárt...
És ekkorí történt a csoda! Pappék elálltak a pertől. Ennek magyarázatát az oknyomozó történészek abban látják, hogy Pintér úr saját szakállára, de a közvagyon rovására rehabilitálta az ártatlanokat; kifizettette elmaradt illetményeiket és még fájdalomdíjban is részesítette őket, mindezt kb. a fentinek megfelelő összegben. Ezt talán jól tette, mert a mai bíráskodási mentalitás mellett ma nem a Simonyi útról járnék a Nagyerdőre biciklizni, hanem egy nagyerdei pad lenne a hajléktalan szállásom...
Aztán volt még egy kis közjáték. Neszét vettem, hogy Györgyi Kálmánné Dr. Kardos Éva ügyvéd nagy, azaz jól fizető, büntető védelmeket vállal. Ez eleve nem volt rendben, hisz a Családjogi Törvénynek a házastársi közszerzésre vonatkozó rendelkezései szerint a házastársak közös vagyona mindaz amit együtt, vagy külön - külön szereznek. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a legfőbb ügyész vagyonát adózott [vagy nem adózott] bűnözői jövedelmek is gyarapítják. Ilyenkor persze óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a nagy-pénzes megbízás az ügyvédnek, vagy a legfőbb ügyész feleségének szól. Ez a kérdés egy ügyben egyértemü választ kapott azáltal, hogy gazdasági vezetők ügyében és érdekében az ügyvédnő többször megkereste utódomat - a legfőbb ügyész feltétlen bizamát élvező megyei főügyészt - hasson oda, hogy a vádat képviselő ügyész mérsékelje ügybuzgalmát. A ráhatás meg is történt a városi vezető ügyész közbeiktatásával, de nem volt igazán eredményes. Engem persze feljelentettek amiért ezt megírtam, de nem jártak szerencsével. Felmentettek. Tartja magát a hír, hogy Györgyinek a felesége miatt kellett lemondania és ebben az említett ügy szolgáltatta az apropót. Így van - nem így van, nem tudhatom. Mindenesetre örülnék, ha...
Miközben ezek történtek zakatolt a politika. Nem vitás, hogy Györgyi Kálmán az Antall Kormány idején Göncz Árpád és Antall József közös liblingje volt. Árpi bácsi különösen hálás lehetett neki, hisz Györgyi ötlötte ki, hogy a taxisblokád erő szakoskodóit amnesztiában lehet részesíteni. Antallt aztán elvitte a négy fekete ló és a miniszterelnöki székbe Boross Péter telepedett. Ez a változás újra aranyozta a legfőbb ügyész nimbuszát. Aztán jött a bukás: a szocialisták 1994 évi választási győzelme. És mi történt? Maga meséli
 "Már az első ciklus végén úgy éreztem, hogy elég volt, ideje abba hagyni.Csakhogy az ember gyenge. Horn miniszterelnök egy személyes beszélgetésen azt mondta: szívesen látna továbbra is ebben a székben. Antall után Horn: ez is azt bizonyította számomra: sikerült elérni, hogy az ügyészség, a politikán felülemelkedve, nagy tekintélyt szerezzen magának."  Hát' ez is egy magyarázat. A szerénység mindenesetre irígylésre méltó... De nem erről van szó, hanem arról, hogy a bűnözéssel való együttélés valóban kivül, illetve felül van a pártpolitikán. A társadalmon való élősködés nem politikai program, hanem "demokratikus" létforma.




Ide tagozódtak be a holokamu kazárjaink is , és így lettek ők az élősködő here kaszt a méh kaptárba !!!


Ebben semmi különbség nincs a pártok között. Ennek a patentnek a védnökét tisztelik Györgyi Kálmánban.

1998 a szüret éve a Fidesz történetében. Mint párt veszítettek, mint összetákolt koalíció győzedelmeskedtek az MSZP vel szemben. Kétségtelen, hogy ezen a bolton Pintér Sándor nyert a legtöbbet. A választások idején ugyanis épp a vádlottak padján ült a Zemplényi hazacsempészési ügyével kapcsolatos okirathamisítás miatt, de kimászott belőle, mint sokminden másból. De közvádolás ide, cévizsga oda, Orbánnak Pintér kellett. Megszerezte. Köteteket írtak, de akár könyvtárakat is lehetne írni ennek a két embernek a kapcsolatáról, amely eltéphetetlen. Szilárdabb az egypetéjű ikrek összetartozásánál, az anya és a gyermek ragaszkodásánál, a különnemü szerelmesek egymáshoz vágyódásánál, a melegek össze bújásánál. Persze ez nem természetellenes kapcsolat. Reális oka van, csak eddig "perrend szerüen" nem sikerült bizonyítani. Sebaj, ami késik, nem múlik! Addig jár a korsó a kútra, amig eltörik... Mások!
Orbánnak eleinte nem volt kifogása Györgyi ellen, nem is lehetett, hisz Györgyi hősiesen helytállt - az Olajbizottság elleni csatában, buzgón tolva Orbán és Pintér szekerét. Aztán elmúlt a veszély. Lejárt Pallagék mandátuma. Szétzavarták a testületet, szétcincálták az íratokat, titkosították az ügyet és Györgyinek észre kellett venni, hogy ő már csak egy mór, aki megtette kötelességét.
Tulajdonképp nem is neki kellett mennie, inkább Polt Péternek kellett jönnie... Lehet, Lenin sokmindenben tévedett, de abban fején találta a szöget, hogy "minden a kádereken múlik!" Poltra sokan mondják, hogy a Fidesz pártkatonája. Jó jó, de milyen beosztásban? Ennek az embernek egyszerüen nincs karaktere. Nincsenek érzelmei. Az IQ-ját érthetően nem mérik. Ha erre "jogi szókincséből" következtetünk, amely nem több száz szónál, lesujtó eredményre jutunk. Mint autonóm személyiség szóba sem jöhet. Az a tény, hogy a legfőbb ügyészi székben ül, egymagában alkotmánysértő állapot, mivel mint alkotmányos "ellensúlynak" nincs semmiféle súlya. Schmitt Pálra sokan mondták, nem több, nem más mint nemzeti töltőtoll, azaz  Orbán töltőtolla. Hát Polt Péter micsoda? Inkább hagyjuk.
Amikor Schmitt Pál dicstelenül távozott, azt hittük nála nincs lejjebb. Nos alaposan tévedtünk. Nem ő volt a gumigerinc igazi akrobatája. Áder János máris lekörözte, lásd Canossajárás c. írásomat.
A rendőrség szétesése.A jelenlegi állapotot minősíthetnénk mély morális válságnak, de nem tehetjük, mert a romlás funkcionális!A bűnmegelőzés, felderítés és üldözés legbonyolultabb, mondhatni "legfinomabb" struktúráit semmisítette meg - a totális züllés. A pintéri söprés ehhez képest csupán romeltakaritásnak, kukázásnak tekinthető. Pintér az állomány feje fölött függö "Damoklesz kardról" beszél. Nevetséges kissé.
De mire megy ki az egész, mire lesz jó az egész? Ki tudja ezt ma megmondani?
Ami engem illet - grácia fejemnek - Pintér Sándor személyét, illetve tevékenységét nem tudom semmi olyan programmal társítani, ahol a szó gyökében a "tiszt" betűkombináció előfordul. Elesik tehát a tisztogatás, megtisztítás, tisztázás, tisztába tevés, stb.
Ebből következik, hogy ami most a rendörségen belül, a rendőrséggel történik, csupán leszámolásnak tudom tekinteni, ahol a Pintér érdekcsoport leszámol a konkurens, (rivális) csoporttal (csoportokkal), hogy a "banda" szót ne említsem. Ez az egész nem
tisztogatásra, hanem a klasszikus bandaháborúra hasonlít.
Miért gondolom ezt? Megpróbálom kifejteni - hangsúlyozva, hogy rendkvül bonyolult jelenségről van szó és a boszorkány konyha sötét titkaival a kivülálló nemigen lehet tisztában.
Mindenekelőtt nézzék meg az ORFK szervezetének sematikus (!) ábrázolását. 
Hogy ez a szervezési képlet bonyolultabb, vagy egyszerübb a kelleténél, nem tisztem véleményezni. Annyi azonban bizonyos, hogy egy ilyen szervezet logisztikai harmóniáját biztosítani akkor is szinte lehetetlen feladat, ha feltételezzük [amit nem lehet feltételezni], hogy a szervezet minden tagja hivatása magaslatán áll úgy szakmai, mint emberi, ill. erkölcsi vonatkozásban. Enélkül a hatásköri átfedések, ütközések, a rivalizálás, titkolózás és más elidegeníthetetlen emberi tulajdonságok minduntalan megzavarják a működés harmóniáját.
Dehát voltaképp ki kíváncsi az "Óberhé" szakmai csontvázára? Az élő, működő szervezet (lenne) érdekes, amely ezer szer (!) bonyolultabb a váznál. Ami az alapvető funkciót a bűnözés elleni "küzdelmet" illeti, a szervezet, ill. működés alapsémája viszonylag egyszerü. A munka érdemi része tulajdonképp nem az üvegpalotában zajlik. A központ "fedett" nyomozókat bocsát ki magából, akik szerte szaglásznak a bűn, a bűnözők után és igyekeznek beépülni a bűnszerveze tekbe. Ha sikerül - hosszabb rövidebb távon - együtt kell működniük ezekkel, azaz valamilyen formában részt kell venniük a bűnözésben. Kényes helyzet...
A másik módszer a "beszervezés", azaz a bűnszervezet "valódi" résztvevőjének reábírása arra, hogy társait elárulva a rendőrségnek dolgozzék. Ez persze nem társadalmi munka. A spicli "munkáját" honorálni kell. El kell tekinteni felelős ségre vonásától korábban elkövetett bűncselekmények miatt. El kell nézni hogy továbbra is bűnözzön. Meg kell fizetni a "munkáját", vagy más előnyt kell részére biztosítani. Ez a fekete/fehér,  jin/jang együttmüködés azt feltételezné, hogy a rendőri oldal abszolut tiszta, mert a rendőr anyagilag független, vagy szegénységi fogadalmat tett és azt be is tartja. Lássuk be, ilyen jellemek a mai üzleties világban legfeljebb ha kivételképp léteznek. Ha a kapcsolat éles konturjai elmosódnak, a kép valahogy így kezd kinézni - > A térfoglalás minden esetben a sötét oldalról történik, hisz fertőzésről van szó. Egy ilyen deformált kapcsolat ellenőrzése gyakorlatilag szinte lehetetlen, még tisztességes főnök számára is.
Az ördögi dilemma viszont az, ha a fürdővízzel a [maszatos] gyermekeket is kiöntjük, ahogy most Pintér teszi, a mellőzhetetlenül fontos oparatív munka évekre ellehetetlenül, mert egy kapcsolatrendszer újjászervezése renkivül lassú bonyolult sokéves müvelet.
De tulajdonképp nem is erről van szó! Az igazi masszív fertőződés nem a rendőrség szervezetszerü müködése körében keletkezik. Más a baj. A baj az, hogy a rendőrség "elolvadt" a társadalom fehér, szürke és fekete zónáiban. Hogy miről is van szó? Hát épp arról, amit épp Pintér Sándor csinált, csinál és visz tökélyre évtizedek óta. Tulajdonképp ő a romlás etalonja! Hogy - hogyhogy? Megmagyarázom.
Pintér hivatalos életrajzában a gazdasági [üzleti] tevékenységének nyoma sincs odáig, hogy 


1996 végén nyugdíjba vonult. 1997-től az OTP Bank Rt. biztonsági tanácsadója s az igazgatóság tagja volt.  2003-től a Civil Biztonsági Szolgálat Rt. tulajdonos-elnöke, és 2004-től ismét az OTP Bank ZRt. igazgatóságának tagja volt.


 Ez a tevékenységi kimutatás olyan szikár, mint Pintér maga és megközelítőleg sem tükrözi azt az üzleti tevékenységet, amelyt Pintér személyesen plusz (!) hozzátartozóival, volt rendőrségi beosztottaival és külsős üzlettársakkal együtt, esetleg azok neve alatt, folytatott, folytat.
A lényeg Pintér kétarcúsága, pontosabban kétlakisága a fehér, szürke, fekete üzleti világ és a rendőrség között. Közismert, hogy mint üzletember a hónuk alá nyult volt rendőri beosztottainak és üzlettársaivá tette őket. Mint belügymiiszter pedig a legmagasabb rendőri beosztásokba helyezgette vissza üzlettársait. Van valakinek  fogalma arról, hogy egy ilyen "váltógazdaság" katyvaszában a személyi, üzleti függőségeknek, összefonódásoknak milyen gubanca alakul ki? Igen! Van fogalmunk róla. Nekem is, másoknak is.
A lényeg, hogy Pintér egy alaktalan fehér, szürke, fekete masszává formálta a rendőrséget is.
Talán nincs még egy olyan közéleti személyiség, aki körül annyi összeesküvés elmélet [konteó] keletkezett volna, mint épp Pintér körül. Ez semmiképp sem lehet véletlen. Egyike ezeknek a forrásoknak a "Konteo blog" 2012.06.11-i írása, amelyet érdemes ugyan elolvasni, de véleményem szerint íróinak gazdag fantáziája is messze elmarad a valóságtól. Goethe írta "Szürke minden elmélet, de zöld az élet iaranyfája." Én magam nem szivesen foglalkozom összeesküvés elméletekkel, ezért a Pintér körüli, pontosabban az Orbán rezsim körüli - joggal rendhagyónak nevezhető - jelenségek kapcsán támadt gondolataimat inkább kérdések, mint állítások formájában fogalmazom meg; a kérdezni szabad Móricka elv alapján.
  1. Lehetséges az, hogy Pintér egyáltalán nem felelőtlen (?).
    Joggal bízhat abban, hogy bárkit dug a kirugottak helyébe biztosan uralni tudja továbbra is az alvilágot (?).
    Azért tudja uralni, mert tulajdonképp már összefonódott vele (?).
    Az összefonódás keretében a keresztapák, a "V. Lászlók" továbbra is leadják a sápot (?).
    A verkli változatlan fordulatszámmal megy tovább, csupán a zsozsót osztják másként, azaz a Pintér által kinevezettek kapják (?).
  2. Minek tulajdonítható. hogy miközben Pintér kimiskárolja a rendőrséget, Orbán nyaral [a tökeit áztatja] és látszólag tudomást sem vesz az egészről - meg sem nyikkan.
  3. Minek tulajdonitható hogy a [rohadt] EU, amely tiltakozik amiatt, hogy a disznók óljában nincs játék, most egy kurva szót sem szól, amikor pszichológust kell a kemény - sötét zsaruk mellé állítani, nehogy tökön lőjék magukat a kirugás ténye és statáriálisan durva módja miatt?
  4. Mi lesz a "hosszu kések napjai" után? A "megtisztult" rendőrség megszünteti a bűnözést, amivel amúgy, ill. úgymond, együtt kell élni? Tényleg, mire ez a sok cécó? Minek a nagy hűhó. mikor pont oda jutottunk, ahova igyekeztünk?
  5. Megkérdezi e valaki a fentebb szerepeltetett urakat, meg vannak e elégedve áldásos tevékenységük kézzelfogható eredményeivel?
Nos, eddig az írás. Ki ad választ? Mi a válasz?
2012.08.19
Sz. Gy. 


Olaj capriccio.
 

Emlékek törvényszolga koromból.


1.

2007.06.24.

Miért capriccio?

Honnan vettem a címet? Mások is próbálkoztak már azzal, hogy a "capriccio" kifejezést  [... capriccio egy könnyed, főleg olasz és spanyol nyelvterületről eredő zenemű, amely javarészt a barokk korban került ki a zeneszerzők lúdtolla alól. Játszhatták húros, billentyűs vagy vonós hangszereken, sőt, később még Csajkovszkij írt capricciót, igaz nagyzenekari változatban] olyan tartalmakhoz kapcsolják, amelyek nagyon is prózaiak, ám - bizarr elemeik miatt - "megzenésíthetők"

Nem kisebb személyiség, mint Bohumil Hrabal volt az aki egy kisvárosi történetnek a "Sörgyári Capriccio" címet adta.

"A címbe foglalt zenei Ha a hordót görgető figurák egyike Pintérre, a másik Györgyire emlékeztetne, biztosithatom az olvasót, hogy téved, vagy rossz szemüveget vett fel.műszó jelzője többet jelent puszta helymegjelölésnél, annál, hogy a történet nagy része egy kisvárosi sörgyárban játszódik; ebben az összetételben előrevetíti azt a reális, bumfordi világot, ahonnan a képzelet, a játékos szertelenség futamai felszárnyalnak, s amelynek vonzáskörét nem is hagyják el". [http://cgi.axelero.hu/ilegeza/]

A téma könnyedségét kivánom illusztrálni az alábbi kis karikatúrával is. [A kép alatti szöveg kurzorral leolvasható.] 


Épp ahogy e sorokat pötyögtetem [2007.06.23 - 12:10] hallom a TV-ből, hogy életveszélyes merényletet követtek el egy újságírónő ellen, aki Sándor István, alias "Papa" ügyével foglalkozott, ill. dokumentumait gondozta. Haha!

Hallom továbbá, hogy tavaly már feltörték a hölgy kocsiját és ellopták belőle azt a táskát amelyben papa-iratok voltak. Akkor a rendőrség 'nem látott összefüggést' [dehát mikor lát a rendfőrség összefüggést?] az esetet sima lopásnak minősítették. Hihi!

Most a nőt összeverték, gúzsbakötötték és olyan helyen lökték ki valami gépkocsiból, hogy életben maradása a gondviselés műve volt, egy kóbor ló horgász képében. Hehe!

Kármán Irénről külön kommentárt írok majd, de úgy érzem, képe ideillik.

Logikus, hogy ez meg egy sima autósvicc, semmi köze "ahhoz". Az egész olyan vicces, nemde?

Vidéki fiskális létemre, megyei főügyészi székbe csöppenvén, mitsem tudhattam a capriccio stílus törvényeirtől, vagyis arról, hogy a játékos képzelet nem győzheti le a bumfordi világ vonzását. Hát azóta megtanúltam.

Ami ezután következik, részben olvasható itt - ott. Ezen írás a korábbi töredékeknél jobban kiemeli az összefüggéseket és kidomboritja  az események szubjektív átélését. Ha tehát valakinél a dèjá vu érzése támadna fel, esetleg olvasson tovább, mert nem csupán ugyanazt és nem ugyanúgy megírva olvassa a történéseket, mint korábban.

"Olajcsatámat" két füles miatt kezdtem vívni. Az egyiket egy rendőrtiszt szolgáltatta az utcán, körbe - körbe pislogva. Az info egy tenyérnyi papírra írott néhány adatból és pár magyarázó szóból állott mindössze. A másik infót egy országgyülési képviselő szolgáltatta.

Előre bocsájtom, hogy a különböző forrásból érkező egybeeső információknak szinte kabbalisztikus jelentőséget tulajdonitok.

A képviselő csupán elmondta, amit egy vasutastól hallott. Ajánlása alapján magamhoz hívtam az illetőt és már az első beszélgetés hatása alatt deformálódtak a seggem alatt öblös szolgálati fotelem rugói.
 

2007.06.24-i folyt.

2.

Az illető a Debreceni MÁV Igazgatóságon dolgozott, bennfentes beosztásban. Nyilvánvaló volt, tudja mi történik a házban.

Izgatottnak, sőt némiképp egzaltáltnak tünt. Ezért az általa előadott rémtörténetet hihetetlennek tartottam.

A következőket állította.

A MÁV olajszerelvények tucatjait mozgatja összevissza az Ország egész területén, minden létező szabály felrugásával, ingyen [olyan gyanús cégek részére, akik nincsenek mentesítve a fuvardijköltségek és és az álláspénz előlegezése alól].

Arra a kérdésre, hogy lehetséges ez, még cifrább dolgokkal rukkolt elő. Az igazgatóság egyes vezetőinél egymásnak adják a kilincset a MÁV Vezérigazgatóság korábban leváltott és jelenleg is hivatalban lévő vezető funkcionáriusai és úgy grasszálnak, követelőznek, fenyegetőznek, mintha Isten állna a hátuk mögött. [Hát az nem állt csak pl. az akkori pénzügyminiszter...] Aztán azt is mondta, hogy a fuvaroztató olajcégek képviseletében a hivatalban levő megyei rendőrfőkapitány tárgyal... Emitette azt is, hogy a szerelvények egy része volt szovjet, vagy müködő honvédségi olajtároló telepeken köt ki. Az őr zést a honvédség, ill. magáncégek alkalmazottai végzik. Ezekről a helyekről kamionok tucatjai szállítják tovább az olajat ismeretlen célállomásokra, ismeretlen rendeltetéssel. Közben az olajjal "történik valami".

Hát ez már sok volt egyszuszra, de emberem kötötte az ebet a karóhoz. Emiatt azt kérdeztem tőle, írásbeli bizonyítékokra tud e támaszkodni. Igennel felelt és másnap behozott egy csomó számitógépes leporellót, amelyek az általa állitott vonatmozgásokat igazolták, szerinte. E leporellók számomra természetesen semmit sem mondtak. Ezért kértem, hogy az adatokhoz fűzzön szöveges magyarázatot, hogy a számok mögött érzékelhessem a kósza olajvonatokat. Kértem, hogy időben visszafelé haladva dolgozzon és ha a leporellók, még mozgásban levő szerelvényr(ek)e is mutatnak, az erre vonatkozó adatokat prezentálja először.

Közben felderitettem, hogy a MÁV Igazgatóságon a Hungária Privát Petrol Kft. olajszállítmáníairól (is) folynak a tárgyalások. Azt is elhittem, hogy a rendőrfőkapitány tárgyal, mert a Cégbíróságtól beszerzett adatok szerint az emlitett Kft. tagként belépett [...] a Hajdú Privát Petrol Bt.-be, amelynek beltagja pedig és a hivatalban lévő megyei rendőrfőkapitány volt.

Azután teljesült a még mozgó olajszerelvénnyel kapcsolatos kivánságom is. Kiderült, hogy Románia felől Biharkeresztesnél az Ország területére lépett egy 66 tartálykocsiból álló gázolajat (!) szállitó szerelvény, amelynek HTO-ként törté
nő.beléptetését, ill. vámkezelését - ugyamcsak a hivatalban lévő rendőrfőkapitány - próbálta elintézni a biharkeresztesi vámhivatal embereivel. Azok nem álltak kötélnek, da annyit sikerült - a hivatalban levő rendőrfőkapitánynak - elintéznie, hogy a "vámkezelésre" Debrecenben "kerülhessen sor".

Egy vámtiszt a Szabó Sándor a gázolajat simán lekezelte háztartási olajnak, papíron, szőkités nélkül. Három + kettő tartálykocsiból a HTO-t Hajdú-Bihar megyében eladták. További hatvanegy tartálykocsi pedig Veszprém irányába gördült, tempósan.

Ebben a helyzetben tettem jelentést az NBH-nak, a a BM. ill. az ORFK. Rendvédelmi Szolgálatának, lévén az egyik gyanúsitott hajdú Bihar Megye Hivatalban levő rendőrfőkapitánya, és hogy el ne felejtsem, kedvenc főnökömnek: Györgyi Kálmán legfőbb ügyésznek. Egyuttal utasitást adtam a felügyeletem alatt álló Vám Nyomozó Hivatalnak, hogy az olajszerelvényt tertóztassák fel és mindenkit vegyenek őrizetbe, akinek közreműködésére alapos gyanú merül föl.

Nos, nem egészen úgy alakult a dolog, ahogy azt én, mint Móricka, elképzeltem. A helyiek jelentették a dolgot Oz országos Vámparancsnokság Különleges Ügyek Osztályának. Ezek átvették az intézkedést és a veszprémi vámkom mandóval együttmüködve Veszprém közelében fel is tartóztatták a szerelvényt. Minden "stimmelt". A papirok HTO-ra szóltak, a tartályokban gázolaj volt.

És innen kezdve észleltem, hogy a dolgok nem a törtvényből folyó algoritmus szerint folynak tovább.

A fentebb már emlitett belső elháritás helyettes parancsnoka Bekő Géza alezredes közölte velem, hogy a VPOP. Különleges Ügyek Osztályának vezetője Mészáros József alezredes "fasza gyerek", rá számithatok és benne megbízhatom. Ezt én is így reméltem. Mindazonáltal magnót kapcsoltam a telefonra mikor felhívtam, hogy megérdek
lődjem, mi van az olajvonattal.

Mindenekelőtt azht kérdeztem, hogy a Hungária privát Petro Kft. ügyvezetőjét Jakubcsik Ferencet hol tartják fogva. Ő ugyanis az én foglyom és intézkedni kivánok átszálitása iránt, hogy személyesen kihallgathassam. Legnagyobb megdöbbe nésemre azt válaszolta, hogy ő és kollegái Jakubcsik letartóztatását "nem látták szükségesnek".

A szemét fináncra pedig azt mondta, hogy "súlyosan hibázott, de inkább hülye, mint bünöző", ergo szabadlábon hagyták azt is.

Hát a hivatalban lévő megyei rendőrfőkapitány? Az ő vétkes közremüködése minden kétségen felül igazolódott, válaszolta. Arra a kérdésemre, hogy ehhez képest mit óhajt tenni, azt válaszolta hogy épp náluk járt sz országos rendőrfőkapitány Dr. Pintér Sándor úr, aki jelentést kért és kapott tőle, a hivatalban levő magyei rendőrfőkapitány ez ügyben felderített dolgairól és azt azzal vette át, hogy a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz továbbítja. [Akkor ott már eljárás folyt a hivatalban levő megyei rendőrfőkapitány és ugyancsak hivatalban levő beosztottja, egyben felesége Dr. Ferenczi Flóra redőrőrnagy ellen, más "apróbb" büncselekmények miatt.

Az országos rendőrfőkapitány sürgölődését őszintén szólva nem értettem, mert neki nem osztottam lapot, azaz neki nem tettem jelentést az olajvonatról.

Mindazonáltal felhívtam a Szegedi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetőjét Dr. Imolya Imrét is, hogy megtudjam, mit kapott az országos rendőrfőkapitánytól. Azt válaszolta [a magnó ugyancsak ment közben...], hogy semmit sem kaptak. Csupán telefonon érdeklődött tőle afelől, mikor fejezik be folyamatban levő[piszlicsáré] ügyet, mert ő a megindított fegyelmi eljárást be akarja fejezni.

Az országos rendőrfőkapitány tehát benyelte a VPOP. jelentését.

Dr. Györgyi Kálmán a legfőbb bünűldöző pedig a legkézenfekvőbb megoldást választotta: levelemre nem válaszolt és az ügyben nem tett semmit. Azazhogy...

A kialakult helyzetben az eredetileg a legfőbb ügyésznek küldött "olajjelentést" az időközben tudomásomra jutott adatokkal elküldtem a csongrád megyei főügyésznek Merényi Kálmánnak és - ujból - a legfőbb ügyésznek is. Nem válaszolt egyikük sem.
Az Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője pedig néhány nap múlva azt közölte, hogy a csongrád megyei főügyész a nyomozás befejezésére utasitotta, az olajügy kivizsgálása nélkül, majd az egész paksamétát a hóna alá vette és felment Budapetre referálni. Az "olajjelentés" sorsa innen nem klövethető.

Később a legfőbb ügyész heléyettese Dr. Fábián János azt állította és nyilatkozta, hogy a közben elbocsájtott megyei rendőr
főkapitány ügyét 
megvizsgálták [?] és az nyert megállapítást, hogy az én "vádjaim" nem voltak megalapozottak.

A - hazug - jó úr elfelejtette közölni, hogy mely arra illetékes szerv végezte a vizsgálatot és hol van, mit tartalmaz a "vizsgálati anyag"? Nem, mert ilyen anyag egyszerüen nincs. A megyei rendőrfőkapitánnyal szemben a legfőbb ügyész önhatalmúan mellőztette a vizsgálatot.

Pedig nem babra ment a játék!

Hogy elébe menjek kissé a dolgoknak, a büntársak ugyancsak rákapáltak. Jakubcsik Ferenc négy és félévi börtönt, Sz. F. ötévi börtönt kapott [most szabadult]. Rektor János pedig, aki az én ügyészi müködésem idején szökésben volt és utána is sikeresen húzta az ügyet, most is tölti büntetését. Tudták, hogy rá fognak kapálni. Tudták, hogy a megyei rendőpfőkapitány megússza, ha ők hallgatnak, mégis hallgattak. Szolidaritásból, vagy félelemből? Lehet tippelni.

Most visszaugrok kissé az olajvonathoz.

Felhívott a MÁV vezérigazgatója és aziránt érdeklődött, hogy mi lesz a MÁV tizennégymillióra rúgó gördülő, ill. álláspénzével, amit a [néhány milliós alaptőkéjű] Hungária Privát Pertrol Kft. nem fizetett meg. Kérdeztem, rajta vannak a MÁV. kedvezményezettii listáján? Azt mondta nem. Akkor miért nálam érdeklődik jóember, kérdeztem vissza.

Valami homályos rossz érzésem támadt a 61 tartálykocsival kapcsolatban. Ezért az olaj holléte felől a MOL-nál próbáltam érdeklődni, két alkalommal is. Mindkét alkalommal elakadtam egy egy ügyintéző ribancnál. Ők egybehang zóan azt állították, hogy a MOL "Etikai Szabályzatában" foglalt tilalmak miatt nem adhatnak - nekem a megyei főü gyésznek felvilágositást. A MOL és az etika! Tetszenek érteni? Ezen már röhögni sem, lehet.

Az időfolyamban kissé előre úszva emlitem, itt is egy érdekes infóra tettem szert. A valaha ugyancsak olajf orgal mazással foglalkozó egykori Spectrum Kft. egykori tulajdonosa Debrecenben egy lapot alapitott. Már ügyvéd voltam akkor és egy nagy fekete kocsit küldött értem azzal, hogy szeretne megismerni. [Az ő cége - kivételesen - nem került akkor látókörömbe, ellenük nem nyomoztattam...] Nos a lapgazda Kovács Ferenc úr a [másról folyó] beszélgetés közben mellékesen megemlitet te, hogy ne húzzam fel magam, de ő úgy tudja, hogy a lefoglalt olajat a MOL
visszaadta "jogos tulajdonosának" a Hungária Privát Petrol Kft.-nek.


3.

2007.06.30-i folyt.

Zsarusirató, avagy "búcsuzni csak szépen szabad"

Szinte megkönnyeztem, ahogy Verebes, a mai Napkeltében, a Vasprefektust bucsúztatta. [Csak azért tartottam vissza a könnyeimet, mert olyankor zsebkendőt kell használnom. Zsebkendő nem volt a párnám alatt, felkelni még nem akartam. Mindegy, így is megható volt az egész.]

Aztán eszembe jutott, hogy engem hogy rugtak ki a főügyészségről. Röviden leirom. Senki sem mondhatja, hogy panaszkodós vagyok, hiszen 1993.október 15-én és 16-án történt a dolog, vagyis tizennégy éve.

Onnan kezdeném, hogy 1993 májusában hírét vettem annak, hogy még áplilisban Györgyi utasitotta a személyzeti főosztály vezetőjét Majzik Józsefnéthogy nyugdíjazásom tecnikai feltételeit dolgozza ki.

Én, világéletemben tapintatos ember lévén, valamikor júniusban szóvátettem ezt előtte. Szerfölött kinosan érintette. Én azonban megnyugtattam, hogy őt is sokan utálják a saját apparátusában és azok sugnak nekem [mint ahogy az én apparátusomból is mószeroltak előtte engem].

Azután egy faxot kaptam Györgyi és Fábián János [Györgyi büntető helyettese] aláírásával, hogy október 15-én 14-órára "tisztelettel (!) várnak"

4.

 
[2007.07.26-i bejegyzés]

A selyemzsinór átadási ceremóniája.

Hát persze hogy rosszúl emlékeztem, hogyan kaptam meg a "zsineget". Nem Györgyiék hívtak. Én "kérezkedtem" fel, hogy a Megyei Főügyészségen Nagy Kálmán és társai által gerjesztett - a Legfőbb Ügyészségről felülvezérelt - anarchiáról tárgyaljak. Ezidőben tettem írásbeli előterjesztést Györgyinek Nagy Kálmán és társai fegyelmi felelősségrevonása iránt. E dokumentumra az "Olajdossziéban" még kitérek.

Közben megtaláltam a bejelentkezésem elfogadásáról szóló faxot. Ime..


Legfőbb ügyész helyettese
F.1045/1993
Dr. Szeszák Gyula urnak
Hajdú Bihar megyei főügyész

                                             Tisztelt Szeszák úr!
Sajnálattal értesitem arról, hogy az ön által kért 1993. október 13-i [szerda] napon
                                            elfoglaltságaink
nem teszik lehetővé, hogy akár a legfőbb ügyész úr, akár én fogadjuk.
Ezzel szemben 1993. október 14-én 14 órakor hivatalomban mindkettentisztelettel várjuk, megjelenését ekkorra kérem.
Budapest, 1993. október 12
                                                                                 Tisztelettel:                                
                                                                                 Dr. Fábián János sk.



A szövegből tehát kiderül tehát, hogy én jelentkeztem be. Kiderül azonban más is. Fábián saját "hivatalában" kivánt fogadni. [Ez nem volt ellentétes a gyakorlattal. Ha a fő tárgyaló Fábián volt, Györgyi mint megfigyelő hajlandó volt beosztottja szobájában megjelenni. Az is kiderül, ketten óhajtottak volna velem foglalkozni.

Így Budapest irányába kocsikázva sem sejthettem még, hogy egy ünnepélyes [hivatali] kivégzési ceremóniát készitettek elő "tiszteletemre".

Kissé korán érkeztem. A titkárnő azonban nem Fábián, hanem Györgyi irodájába terelt. Györgyi pontosan.jött és közölte, hogy négyen leszünk, kettőnkön kivül még a már emlitett Fábián és Sátory János [Györgyi polgári helyettese]. A jó urak azonban késtek. Mi ketten egymással szemben ültünk az ovál mennyezetű szoba kerekasztalánál. Én mindíg flegma voltam. Györgyi azonban nem bírta a feszültséget. Megtörte a csendet és közölte, hogy nyudíjazásomat határozta el. Ezután valamiféle magyarázatba kezdett, hogy tulajdonképp sajnálja, hogy így kell történnie. Ekkor azonban közbeszóltam, hogy ha már úgyis eldöntötte a sorsomat, kiméljen meg mindkettőnket attól, hogy előre intonálja azt, amit hármójuk jelenlétében úgyis végig kell hallgatnom.

Méregettük hát egymást egy darabig. Majd, mikorra már Györgyi ádámcsutkája úgy jártt fel és alá, mint egty páternoszter, bejöttek a samesz urak és Györgyi kihirdette az itéletet: nyugdíj! Majd közölte, hogy hanyas szobába kell mennem a "végkielégitésért".

Én összevágtam a bokámat és elindúltam kifelé. Utam csak Fábián mellett vezetett el, aki nyujtotta felém a kezét egy [álnok] kézfogásra. Én azonban kikerültem, mint a trabantos a félsorompót és kimentem.

A páternoszterrel lejjebb kellett mennem, a pénzügyi osztályra. A fölöttem süllyedő fülkébe beszállt Fábián és amikor már a pénzem felé csoszogtam a folyosón, utánam szaladt, ill. kiáltott, hogy másnap reggel 9 órakor kezdődik Debrecenben munkaköröm [anyagaim] átadás - átvétele, ott legyek!

A pénzügyi osztályon már elő volt számlálva a részemre megitélt 760.000 Ft., úgyhogy egy félóra alatt végeztünk.

Közbevetem, utólag tudtam meg egy bizonyos szolgálat embereitől, hogy főügyészi szobám ablakai a nyugdijazás napján késő éjszakáig világosak voltak. Az írataimat "foglalták le" valakik telefoni utasitásra - a hivatalos eljárás megkezdése előtt. Gondolom, attól tartottak, hogy magamhoz veszek vagy lemásolok valamit ha hazaérek. Az aggodalom jogos volt, csak erre korábban került sor. Itt bosszulta meg magát Györgyi ostoba arisztokratikus gőgje, amelynek egyik megnyilvánulási formája mindenki lebecsülése, lenézése volt.

Másnap 16-án reggel persze még nem tudtam az előző napi "házkutatásról". Ha tudom, nem vesztegetek el egy napot az átadási procedúrával. Mindenesetre hátrányos helyzetbe hoztak, mert egyszerüen képtelen voltem, ill. lettem volna észrevenni, ha a mázsányi írat közül hiányzik e valami. Igy azt adtam át, ami megvolt...

Persze Györgyi a sánta kutyától is fél. Erre következhtetek abból, ami aznap velem történt.

Reggel félnyolc körül értem be [mint máskor]. A gazdasági osztály vezetője Gáll Józsefné úgyszólván a küszöbömön várt és közölte, hogy a legfőbb ügyész utasitására minden (!) kulcsomat és főügyészi papirjaimat azonnal át kell adnom [a főügyészi igazolványon kivül a kedvezményes utazásra jogosító igazolványt, stb. is...]

Ebből csak az zavart, hogy még Fábiánék érkezése előtt ki akartam szaladni a városba. Ezt meg is tettem, de már az épületbe visszamenni csak úgy tudtam, hogy kicsengettem a kapuőrt. Kérdezte is, hogy otthon tetszettem e felejteni a kulcsomat. Igenlő bólintással feleltem.

Azután megjött a budapesti delegáció Fábián János és Miks Antall, a titkárság vezetője. Kezdetét vette az inkább unalmas, mint kínos átadási ceremónia, amelynél az emlitetteken kivül dadogós helyettesem a következő főügyész Nagy Kálmán ministrált, másik helyettesemmel Kosztolányi Lászlóval egymást váltva..

Azazhogy mégis volt valami kinos a dologban, mert délutánra Miks Tóni szemmelláthatóan elázott [nem a tető csorgott be]. Erre nekem utólag azt a magyarázatot adta, hogy nem birta idegileg elviselni azt a purparlét, amit Fábián és Nagy Kálmán velem kapcsolatban folytattak.

Szerény cókmókommal, amely egy közepes méretű neylon szatyorban bőven elfért, már 16 óra körül búcsút mondhattam a kapufélfának. Személyes ajándékaimat is ott hagytam.

Igaz, ami igaz: ismerőseim közül nagyon nagyon kevesen érdeklődtek afelől, mi történt velem és hogy élem meg.

Ezek egyike épp Verebes István volt, aki megkérdezte: "mi történt magával"? Elmondtam. Erre azt válaszolta, nagyon sajnálom. Biztos őszinte volt.

Semmit sem küldtek utánam csak néhány üveg [megkezdett] piát, amit a páncélszekrényemben tartottam. Ezt Fábián és Vajda Alajos, az önálló nyomozások osztályának vezetője is így csinálták, mert Györgyi az ex-alkoholista a szent inkvizíció buzgalmával üldözte a piát, a szelid piásokat.

[Erről jut eszembe, hogy egyszer legfőbb ügyészi ellenőrzés volt nálam. Ennek alkalmából a vendéglátást a Megyei Főügyészség dísztermében rendeztem. Jó zsíros debreceni menű volt. Én pedig nem csekély kárörömmel szemléltem, hogy a sok piás debreceni ügyész milyen pofákat vág a méltóbb szerepre érdemes boroskancsókba töltött sárga - barna kólákra és egyéb löttyökre. Ami engem illet, miután az utolsó falat után megtöröltem a számat, magamhoz intettem a fentebb már emlitett Gállné Jutkát és, kezébe nyomva üres poharamat, jó hangosan mondtam: "Jutka, a hűtőben van a vörösborom, meg a szódám, csináljon és hozzon egy laza fröccsöt." Hát én életemben olyan kínos csendet nem "hallottam..." Utólag belátom, ez az egy gesztusom is elegendő alap lehetett arra, hogy nyugíjazzanak...]

A dohány, a 760.000 Ft. körül azután bonyodalmak támadtak. A "végkielégités" hat hónapra szólt. [Ügyvédi kamarai tagságom szünetelt ekkor.] Én nagyon hamar rájöttem, ha ezt a hat hónapot csellengéssel töltöm holtbiztosan kipuccanok, idegileg legalábbis.

Amikor Györgyi megtudta, hogy szökni készülök a karanténból rámtelefonált, majd s.k. (!) levelet is írt, hogy akkor bizony haladéktalanúl vissza kell fizetnem a búcsúpénz arányos részét. A válaszom az volt, jó visszafizetem, te meg nyald ki a seggem. A mondat 'felhívást' tartalmazó részét persze csak ajkaim formázták, a hangszálaim nem rezegtek...

Különösen megható volt Verebes empátiája, mikor arról kérdezgette a kötnivaló Vasprefektust, hogy telnek napjai a seggberugás óta.

Erről Apám egyik kedvenc története jut eszembe, egy alispánról. A méltóságos úr a kuglizás híve volt. Valóságos eseményszámba ment mikor guritott. Olyannyira, hogy az ügyeletes jurátus zsebkedőjével gondosan letörölve adta át neki a golyót. A zenekar pedig tust húzott, akár jól sikerült a dobás, akár nem.

Nos, a jó urat (is) nyudíjazták. Ennek minden vonatkozását nem volt még ideje átgondolni. Így várakozóan állt  a dobóhelyre. Nem történt semmi, azahogy azt érezte, hogy hátulról, valaki megrángatja a zakóját [zekéjét] "lökjél már faszi, te következel"!

Hát ez valóban így müködik valahogy.

Én mindössze egy "alispáni" élményemről számolok be. Már újra ügyvédként bementem a Megyei Börtön [akkor még mocskos és büdös] beszélőjébe. Vártam az ügyfelemet. Merengésemnek egy fegyőr vetett véget. "Üjjön' már arrébb, hozzák a postát [postacsomagokat]". Hát' arrébb ültem...

Ja, még egyet. Nyugdíjazásom után egy magánlevelet küldött valaki az Ügyészség re címezve. Késedelemmel továbbították. Lakcimkutatást kellett végezni ugyanis, mert az ügyészség postai átvevője a következőket írta a boritékra: " cimzett ismeretlen". Az írás a "reszkető titkárnő" kézírása volt...

Azután, mint védő, tapasztaltam, hogy hivatali és köztörvényi büntettekkel vádolt rendőrtisztek, az ártatlanság vélelme folytán, fel nem függesztve, naponta jártak vádlottakként a bíróságra, majd délután be az irodába. Az összes hivatali kulcsuk, igazolványuk megvolt. 



5.

2007.07.08-i folyt. 

Társadalmi búcsúztató.

1993 végén, amikor még Györgyi kenyerén csellengtem, a boltból jövet a postaszekrényben egy gépirással cimzett boritékot találtam, bélyeg nélkül. A feladó tehát személyesen kézbesitett. Mázlija volt, hogy elkerültük egymást. A borítékban ugyanis egy, ugyancsak géppel írott, vers volt. Szövege a következő.

"Vedlett tollam szarba mártom,
Nyugdíjról szól az írásom.
Szaga büdös, híg a leve,
Nyugdíjszabályzat a neve.

Eléred a hatvan évet,
Nyugdíjaznak akkor Téged.
A nyugdíjad nagyon kevés,
Azzal ugyan nem sokra mész.

Éppen csak hogy tengődsz rajta,
Nem jut rongy a valagadra.
Sárga leszel, mint a tarló,
Görbe leszel, mint a sarló.

Hajad ritka, az is deres,
A végbeled aranyeres.
Tököd fonnyadt, faszod béna,
Puha, mint a fonnyadt répa.

Nem való az többé másra,
Mint néha a hugyozásra.
Még akkor is bosszankodol,
Mert a cipődre hugyozol.

Fáradt leszel, mint a kutya,
Nem szelel a segged lyuka.
Nem kell akkor már menyecske,
Mekedve szarsz, mint a kecske.

Ha elvégzed, sóhajtsz nagyot,
Búsan várod az alkonyod.
Mivel napd lemenőbe,
Végsőt fingsz a levegőbe."


Szép perspektíva, mondhatnók. Hál' istennek nem mondhatjuk. A félig-főügyészi nyugdíj valóban gyalázatosan kevés. Utódom, a dadogós Nagy Kálmán, most nyugdíjas táblafőügyész. Két helyről markolja a zsozsót. Igaz, ő nem piszkitotta a kezét az olajjal.

Én viszont nem lettem részeges. Minden nap dolgozom és az ügyvédi irodából is csurran - cseppen valami.

Vizeletem, székletem rendben. Barátnőm se' panaszkodik.

Néha nyögdécselek, de csak azért, mert fejembe vettem, hogy 75-évesen 105 kilóval annyi fekvőtámaszt csinálok, amennyit 24 éves koromban 85 kilóval tudtam. Ilyenkor tényleg majdnem beszarok, de már jóval túl vagyok a saját egykori csúcsom felén.

Még reménykedem is kissé, mert anyámra ütöttem, aki 96 évig ért. Reménykedem abban is, hogy egyszer még találkozom üldözőimmel, mint férfi a férfivel, ha ők férfiak lesznek még akkor...


Persze - blogszerűen - folytatom. Abba se' tudnám hagyni.


Pintér Sándort és Györgyi Kálmánt az olajügyek felgöngyölítésének akadályozásával vádolta az egykori Hajdú-Bihar megyei főügyész



Szeszák Gyula nyugalmazott Hajdú-Bihar megyei főügyészt hallgatta meg hétfői ülésén a parlament olajügyi bizottsága. Szeszák az ülésen Györgyi Kálmán leköszönő legfőbb ügyészt és Pintér Sándor belügyminisztert is azzal vádolta meg, hogy akadályozták egy Hajdú-Bihar megyei olajügy felgöngyölítését. Györgyi Kálmánt emellett még hivatali bűnpártolással is megvádolta Szeszák. Pintér és Györgyi tagadták a volt főügyész vádjait.

ERRŐL TUDNIA KELL

Horrorfilmbe illő jelenet fogadta a garázsba benyitó rovarirtót

Diákjával szexelt a tanárnő

James Cameron elárulta, miért kellett Leonardo DiCaprionak meghalnia



bizottság április 17-i ülésén több volt államtitkár neve is elhangzott. Dunai Imre, az ipari tárca, Bártfai Béla és Csobánczy Péter a pénzügyi tárca volt helyettes államtitkárainak neve merült fel Arnold Mihály, a VPOP országos parancsnoka meghallgatásakor. Arnold azt állította, hogy Dunai és Bártfai egy, a vámcsalások megfékezésére hozott intézkedés visszavonására szólította fel a VPOP-t 1994-ben. Csobánczy pedig 1996-ban egy 83 millió forintos jövedéki bírság 100 ezer forintra való mérséklésére utasította.
Ezután hallgatta meg május 8-án a bizottság Szeszák Gyula nyugalmazott Hajdú-Bihar megyei főügyészt. Szeszák Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszterről és Györgyi Kálmán legfőbb ügyészről is azt állította: akadályozták a Hajdú-Bihar megyei ügyészséget egy olajügy felgöngyölítésében, amiben az akkori megyei rendőrfőkapitány és felesége is érintett volt.
Szeszák a parlament olajügyi bizottságának hétfői ülésén elmondta: 1992. márciusa és 1993. októbere között volt a Hajdú-Bihar megyei ügyészség vezetője. Ez idő alatt egy olyan ügyben kezdett el vizsgálódni, amiben a Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitány, Papp Imre - Szeszák szerint - gyanúsítható volt azzal, hogy vámcsalást követett el.
Papp Imre megyei rendőrfőkapitányt és szintén rendőr feleségét, Papp Imrénét először két "kisebb súlyú" bűncselekmény elkövetésével vádolta Szeszák. A rendőr házaspár egy téves jogszabályra hivatkozva több bevont vezetői engedélyt adott vissza. Emellett jogtalanul vettek igénybe rokkantkedvezményt, így vámmentesen hoztak be az országba külföldről gépkocsit. Szeszák először ekkor, 1992. tavaszán kérte Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitányt, hogy függesszék fel állásából Papp Imrét. Ez nem történt meg, csak majdnem egy évvel később, 1993. februárjában.
Szeszák engedély nélkül nyomozásba kezdett Papp Imre ellen. Erre ugyanis csak a legfőbb ügyész engedélyével lett volna joga. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész - amikor tudomására jutott Szeszák magánakciója - megtagadta Szeszáktól a nyomozás folytatását. Szeszákot elfogultságra hivatkozva ezután kizárták a nyomozásból. A szegedi ügyészségi nyomozóhivatalt bízták meg a nyomozás folytatásával.
Szeszák azt állította: azért kezdett magánakcióba, mert a rendőrség és az ügyészség tekintélyét akarta a hivatali út kirerülésével megóvni.
Arról , hogy Pappék olajügyekben is részt vettek, egy névtelenségét kérő rendőrtiszt és egy országgyűlési képviselő tájékoztatta Szeszákot. 1992. decemberében vasúti szerelvények gyanús mozgására figyeltek fel. A MÁV - Szeszák szerint - szabályellenesen szállított vasúti szerelvényeket. Az információkat a debreceni MÁV igazgatóság forgalmi szolgálat munkatársa szivárogtatta ki. Erről bizonyítékokat is tudott szerezni a vasutas: a vasúttársaság belső számítógépes nyilvántartásából kinyomtatott anyagot, amely a vonatmozgásokat regisztrálja - mondta Szeszák.keresztesnél léptették be az országba. A rakományból 5 tartálynyi olajat már eladtak , amire léptek a hatóságok. Két cég neve került kapcsolatba a vitatott szállítmánnyal: az olajforgalmazó Hungária Privát Petrol Kft, amelynek Jakupcsik Ferenc volt a vezetője. A forgalmazó céggel fúzionált a Hajdú Privát Petrol Bt, úgy, hogy a Kft belépett a Bt-be. A Bt beltagja Papp Imre rendőrfőkapitány volt. A főkapitány kilépett a BT-ből, de rögtön alapított egy másik Bt-t, a Strázsa Bt-t, amelyről utólag kiderült, hogy a megyében folytatott olajsavazásokat ( olajszőkítéseket) felügyelte. A Strázsa Bt-nek kültagja volt Papp Imre.
Az olajvonat ügyéről Szeszák 1992. végén jelentést írt a megyei vámnyomzó hivatalnak. A VPOP különleges ügyek osztálya és annak vezetője, Mészáros vizsgálódott a vonat után. Mészáros Szeszáknak elmondta: 5 vagont nem tudtak megtalálni, ezt valahol korábban már eldaták. A maradék, 61 vagonra Pétfürdőnél azonban lecsaptak. Megállapították, hogy a gázolajat a debreceni vámhivatalban fűtőolajként vámkezelték. A fűtőolaj ugyanis adómentes volt, míg az üzemanyagként használható gázolajra már akkor is magas adót vetettek ki. Mészáros azt állította, hogy Papp Imre személyesen megjelent a vonat országba lépésekor Biharkeresztesnél, majd a vámkezeléskor, Debrecenben is. Papp mindkét estben azt kérte a vámosoktól, hogy fűtőolajként kezeljék az árut. A vámosok Papp kérése után hajlandóak voltak szabálytalanul kezelni a nagy mmennyiségű olajat. Ezzel több milliárd forintos kárt okoztak az államnak: nem fizettek vámot a 66 vasúti kocsinyi olaj után.
Az ügyben senkit sem tartóztattak le, csak a vámtisztviselőket hallgatták ki. Szeszák arra kérte Mészárost, hogy az ügyben eljáró szegedi ügyészségi nyomozóhivatalt tájékoztassák a pétfürdői akcióról. Mészáros elmondta: Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány bekérte a VPOP-tól az ügy anyagait, hogy azokat elküldje a szegedi ügyészségre. Szeszák szerint Pintér nem továbbította az anyagot.
Szeszák állítja: felhívta az ügyben Szegeden vizsgálatot folytató kollégáját, Imolya Imrét, aki azt állította, hogy nem kaptak Pintér Sándortól anyagot. Imolya közölte: Pintér felhívta a szegedi ügyészséget, de csak azután érdeklődött, hogy áll a Papp házaspár ügye. Pintér azzal indokolta érdeklődését, hogy szeretné a házaspár ügyét a rendőrségen belül rendezni.
Szeszák kérte a Legfőbb Ügyészséget, hogy vizsgálják felül a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség kizárását. Arra kérte a legfőbb ügyészt, hogy engedélyezze a nyomozás folytatását a szegedieknek, vagy engedje meg a Hajdú-Bihar Megyei Főügyészségnek az eljárás folytatását. A főügyész ezt nem engedélyezte. Pintér Sándor ellen sem indítottak vizsgálatot. Szeged 1993. Februárban lezárta a nyomozást, nem terjesztették ki azt az olajügyekre. Papp ellen - Szeszák szerint- sosem emelt vádat az ügyészség.
A nyomozás lezárása után két nappal, 1993. február 15-én a debreceni vasútállomáson egy rendőrjárőr gyanús vasúti kocsimozgásokat észlelt. Öt szerelvényt engedély nélkül kitoltak az állomás szélére. Az olajtároló kocsi mellett egy szivattyús teherautó is parkolt. A teherautó közelében az aznap leváltott Papp Imrét és feleségét találták.
Szeszák ezután ismét kérte az akkori legfőbb ügyészt, Györgyi Kálmánt és helyettesét, Fábián Jánost, hogy engedélyezzék a nyomozás folytatását az olajvonat-ügy ismeretében. Nem folytatódott a nyomozás ezután sem. Szeszák szerint ez egy vitathatalan olajcsempészési ügy, amelyben Papp Imre szerepe is vitathatatlan.
Csak akkor engedélyezte Györgyi a nyomozás folytatását, amikor egy borsodi olajsavazási (olajszőkítési) ügy is nyilvánosságra került.
Az ügyet nem kapta meg Szeszák, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség vette át: az indoklás szerint az olajszállító cég vezetője Miskolcon lakott. Szeszák szerint ez szabálytalan volt,és az ügy felgöngyölítését is hátráltatta. A borsodiak ugyanis nem adtak információkat Szeszáknak a nyomozásról.
1993. áprilisában Fábián János arról tájékoztatta Szeszákot, hogy megvizsgálták Papp Imre szerepét, és nem találták megalapozottnak a gyanút. Szeszák szerint nem is létezett vizsgálat Papp ellen, ugyanis annak leállítására korábban pont a legfőbb ügyész adott utasítást. Szeszák hivatali bűnpártolással vádolta meg a bizottsági ülésen Györgyi Kálmánt. Állította: Györgyi kifejeztetten a Papp-ügy miattt nyugdíjazta őt.
Pintér Sándor belügyminiszter a Magyar Hírlapnak szóvivője útján utasította vissza Szeszák állításait. Könyves Krisztina elmondta: Szeszák főügyészként nyomozóhatósági jogosítványokkal rendelkezett, ezért a tudomására jutott bűncselekményeket lehetősége lett volna kivizsgálni, és közvetlen utasításadási joga volt bármely rendőri nyomozó hatóságnak. A BM vezetőségének nincs tudomása olyan utasításról, amely végrehajtását az irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok megtagadták volna – közölte a szóvivő.
A Legfőbb Ügyészség is határozottan visszautasította Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei főügyész vádaskodásait. Dávid Tamás, a Legfőbb Ügyészség titkárságának munkatársa közleményben tagadta, hogy a legfőbb ügyész és helyettese bűnpártolást követett volna el.
Szeszák Gyula meghallgatása után zárt ülésen folytatta a parlamenti testület munkáját. Ezért az ülésnek erről a részéről nincsenek információink. Valószínű azonban, hogy ekkor tárgyaltak arról a titkos belügyminisztériumi jelentésről, amely egy korábban magas rangú pénzügyminisztériumi vezető ellen folyt. A pénzügyminisztériumi vezetőt egy több mint 80 millió forintos olajbűncselekménnyel hozták összefüggésbe. ( A bizottság április 17-i ülésén is elhangzott két volt magas beosztású pénzügyminisztériumi vezető neve az olajügyekkel kapcsolatban. Akkor Bártfai Béla és Csobánczy Péter korábbi helyettes államtitkárok neve merült fel. Csobánczy ugyanis 1996-ban egy 83 milliós jövedéki bírság 100 ezer fornttra való mérséklésére szólította fel a VPOPt. Bártfai pedig egy, a vámcsalások megfékezésére hozott intézkedés visszavonására szólította fel a vámhatóságot.)
Komáromi Gergely


Horrorfilmbe illő jelenet fogadta a garázsba benyitó rovarirtót


Komplett darázsvárost pusztított el egy garázsban egy amerikai rovarirtó. A szakember szerint az ilyen nagyságú fészkek nagyon ritkák.
A darázsfészkek készítése során a darazsak a növényi rostokat pépessé rágcsálják, majd összeragasztják, a kreálmány pedig kemény, pergamenszerű anyaggá szilárdul. Ebből az anyagból könnyű szerkezetű fészket lehet készíteni, ami néha egészen impozáns méretűre sikerül. Egy ilyen, rendkívül hatalmas darázsvárost számolt fel nemrégiben egy lousianai rovarirtó munkás, Jude Verret, a nem mindennapi mutatványt videón is megörökítette.
A csípős, agresszív rovarok egy garázsba költöztek be, és nem vették jó néven, hogy a szakember ki akarja „lakoltatni" őket kényelmes búvóhelyükről: alig 30 másodperc alatt teljesen ellepték a férfit, a támadás félelmetes zaját a GoPro kamera is rögzítette.

Huge Hornet Nest Removal



Verret szerint a garázst megszálló darazsak a Vespula squamosa fajba tartoztak, ezek 1,3 centisre nőnek és alapvetően az USA déli államaiban fordulnak elő. Arról is nevezetesek, hogy a sokak által ismert lódarázsénál (Vespa crabro) jóval nagyobb fészkek építésére képesek.Szerencsére Verretet egyetlen darázscsípés sem érte, sértetlenül úszta meg a kalandot.Öt-hat csípés minden bizonnyal a kórházba küldött volna"– írta a szakember a YouTube-on.


Megtalálhatták Farkas Helga gyilkosát



Life.hu
2017.11.27. 08:58
Farka Helga 17 évesen tűnt el nyomtalanul, azóta próbálják kideríteni, mi is történhetett a fiatal lánnyal. Nemrég azonban áttörés született az ügyben: megtalálhatták a gyilkosát.
26 évvel ezelőtt veszett nyoma az akkor 17 éves Farkas Helgának, az ügyét teljesen azóta sem sikerült megoldani. Palatinus Gábor nyomozó foglalkozott az esettel, ő biztos abban, hogy a lányt meggyilkolták. A noymozás során J. Benedeket és Cs. Józsefet gyanúsították, de csak Cs.-t ítélték el, mert Benedeket később holtan találták. Abban azonban biztos volt a nyomozó, hogy még kell lennie egy harmadik férfinak, ugyanis Farkas Helga autójának visszapillantóján volt egy tenyérlenyomat, ami egyik gyanúsított férfihoz sem tartozott.




Lehet, hogy megtalálták Farkas Helga gyilkosát
Forrás: MTI/Németh György
"Egy tenyérlenyomatot is találtunk Helga Mazdájának visszapillantóján, ami nem a két férfié. Az hagyta a tükrön, aki meggyilkolta a lányt" - mondta korábban Palatinus Gábor, most pedig megtalálták, hogy kihez tartozik a lenyomat. Dél-Olaszországban, Calabria tartományban rábukkantak arra a férfira, akinek tenyérlenyomata azonos azzal, amelyet 26 évvel ezelőtt találtak a bűnözők által elrabolt és azóta nyomtalanul eltűnt Farkas Helga autójának visszapillantó tükrén - írja a Magyar Nemzet.
Nyomtalanul - Seholországba költözött fiatalok
Magyarországon 2014-ben a rendőrség 16 885 fiatal- és gyermekkorú eltűnése ügyében adott ki körözést. Még leírni is borzasztó, de az eltűnt fiatalok közül minden évben nagyjából százan többé nem kerülnek elő. Ma, az eltűnt gyermekek világnapján a fiatal csellengőkre emlékezünk. Olvasd el erről a Life.hu cikkét!


Diákjával szexelt a tanárnő

ORIGO2017.11.28. 19:55

Egy bizonyos korosztálynál úgy látszik már elengedhetetlen része a párkapcsolatnak, hogy mobiltelefonon erotikus vagy éppen pornográf képeket küldözgessenek egymásnak. Ez buktatta le azt a tanárnőt is, aki titkos viszonyba bonyolódott 16 éves tanítványával.
A 22 éves Hunter Joanne Day kisegítő tanárként dolgozott az Oklahoma állambeli Yukon város középiskolájában. Állítása szerint harmonikus házasságban élt férjével, aki ugyanott testnevelő tanár. Talán éppen az hozta izgalomba őt és 16 éves tanítványát, hogy szigorúan tilos, amit tesznek. Többször találkoztak a tanárnő házában, amikor a férje nem volt otthon, mert edzést tartott az iskola focicsapatának.
A diák szülei olyan képeket találtak gyerekük telefonján, amelyeken a tanárnő fehérneműben pózolt, ezért tettek feljelentést. Később a rendőrök lefoglalták a tanárnő telefonját is, amin a 16 éves fiú nemi szervéről voltak fotók: ez gyermekpornográfia birtoklásának számít és már önmagában is bűncselekmény.

Hunter Day a rendőrségen, illetve az általa vélhetően erotikusnak gondolt macskás pólóban
Forrás: Canadian megyei seriffhivatal
Ahogy a Tulsa World beszámol róla, a diák kihallgatása során elárulta a rendőröknek, hogy mikor lenne a következő randevú. A rendőrök a házhoz érkezve sms-t küldtek a fiú telefonjáról: „Itt vagyok." Erre válasz érkezett: „Minden rendben, az ajtók most is nyitva várnak." A tanárnő ott állt egy szál pólóban (a pólón egy Mikulásnak öltözött macska) a besötétített szobában, ahol gyertyák égtek és halk zene szólt. El lehet képzelni, mennyire megdöbbent, amikor titkos szeretője helyett rendőrök léptek be az ajtón, majd letartóztatták, és csak 85000 dollár óvadék ellenében kerülhetne szabadlábra.
Ez egy klasszikus esete a közbizalom súlyos megsértésének. Az iskolai tanárokat azzal bízták meg, hogy megvédjék és neveljék gyermekeinket. Aki jogellenesen szexuális kapcsolatot létesít valamelyik tanítványával, az nem méltó arra, hogy tanár legyen" – mondta Chris West, megyei seriff.


James Cameron elárulta, miért kellett Leonardo DiCaprionak meghalnia



ORIGO2017.11.28. 14:0
A Titanic című Cameron-mozi húsz éve szólt nagyot a mozikban. Sok rajongó a mai napig azt firtatja: a Leonardo DiCaprio által alakított Jack is ráfért volna arra a hajóajtóra, amely mentőcsónakként szolgált a jeges óceán közepén.





Titanic (Leonardo DiCaprio és Kate Winslet)
Forrás: AFP
A film rendezője most a Vanity Fair-nek adott interjújában tette világossá, a befejezésnek nem a fizikához – azaz: megtart-e egy falap két embert a jeges vízen, mennyi idő alatt hűl ki a szervezet stb. –, hanem a művészethez van köze.
A válasz nagyon egyszerű. A forgatókönyv 147. oldalán az áll: Jack meghal. Egyértelműen művészi döntés volt. Ha túléli, a filmnek semmi értelme. A film a halálról és az elválásról szól. Meg kellett halnia"– mondja James Cameron.
A rendezőt kissé zavarja is, hogy húsz év múltán is erről kell magyaráznia.

Ugyanakkor úgy véli, sikerült annyira hatásos filmet készítenie, amelynek befejezése még mindig felkavarja a nézőket.
Az egyetlen dolog, amiben nem voltak biztosak: miként haljon meg a férfi főhős. A forgatáson két napig kísérletezett a vízben a stábtagokkal, amíg nem nyugodott meg: a filmbéli deszka valóban csak Kate Winsletet tartotta meg, úgy, hogy egyetlen porcikája se érjen a fagyos vízhez.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése