2017. december 17., vasárnap

Gladio




Gladio



 
 
 
 
 
 
 
                                                                                  







tartalom




spanyol

spanyol
 -  A spanyol Gladio hálózat - A NATO terrorista háttere
spanyol
spanyol
spanyol
 -  Propaganda Due - fasiszta kőművesség - a "Vatikán jogosulatlan életrajzából"

 -  Pszichológiai háború - az amerikai elektromágneses fegyverekről és az emberi jogokról
spanyol




 -  templomosok, forradalmak, gyilkosságok és a maffia - a "templomos lovagok saga"


 -  A háború kísértetei - A második világháború titkos története a japán és a náci arany

További információk


 -  9-11 CIA / Mossad művelet - Ex-Olaszország elnöke



 -  CIA-MI6 részvétele Mumbaui támadásban - terrorizmus és az Illuminátusok
spanyol




spanyol
 -  A rendszerszintű destabilizáció - a feszültség stratégiája Szeptember 11-én a gyilkosság ...


 - A  NATO "Operation Gladio " - Sibel Edmonds a NATO-ról, a terrorizmusról, szeptember 9-én és a kábítószer-futásról
spanyol


spanyol
spanyol


Könyvek-Értekezés

 - A  NATO titkos hadserege - Gladio művelet és terrorizmus Nyugat-Európában - Daniele Ganser

multimédia





 -  Operation Gladio - Full 1992 dokumentumfilm BBC
 -  Operation Gladio - Subtitulos en Español

 -  Timewatch - Operation Gladio - A BBC dokumentumfilmje

Kapcsolódó jelentések






 -  A globális elit - fő fájl




























által Daniele Ganser 
december 7, 2009
Bázel (Svájc)
a VoltaireNet weboldaláról

 

Amikor Felice Casson bíró feltárta Gladio létezését,
A NATO titkosszolgálatainak hatóköre alig észrevehető volt .
A titkos struktúra a mai napig működik; olyan küldetéseket végez, amelyeket az országok nem feltétlenül tudnak.
A rezsimek által szervezett támadások az ellenzéknek számítanak annak szétszerelésére.
"Civilek, polgárok, nők, ártatlanok ellen kellett cselekednünk; az ok nagyon egyszerű volt: kényszeríteniük kellett ezeket az embereket, hogy használják az államot, hogy nagyobb biztonságot kérjenek "- elismerte az egyik" titkos katona "
A "Gladio" kifejezés az olasz struktúrát jelöli.
A NATO-n belül alkalmazott fellebbezés "maradjon hátra".
Daniele Ganser
Svájci történész, kortárs nemzetközi kapcsolatok szakembere.
Tanulmányait a bázeli egyetemen, Svájcban.



tartalom
  1. Amikor Felice Casson bíró feltárta a Gladio létezését
  2. Amikor a Gladio az európai államokban került felfedezésre
  3. Gladio - Miért tagadja meg a NATO, a CIA és az MI6?
  4. Felségének köpenyei
  5. A titkos háború - Washington fő külpolitikai tevékenysége
  6. A titkos háború Olaszországban
  7. A titkos háború Franciaországban
  8. A titkos háború Spanyolországban
  9. A titkos háború Portugáliában
  10. A titkos háború Belgiumban
  11. A hollandiai titkos háború
  12. A titkos háború Luxemburgban
  13. A titkos háború Dániában
  14. A titkos háború Norvégiában
  15. A titkos háború Németországban





1. részA NATO titkos haderei
Bíró Felice Casson, amikor a létezését Gladio feltárt ...
by Daniele Ganser 
november 26, 2009
A VoltaireNet honlap Bâle (Suisse) részéről 
 

A Voltaire Network vállalja a NATO titkosszolgálatainak tevékenységét a 90-es évektől kezdve az Atlanti Szövetség létrehozásától kezdődően.
Annak ellenére, hogy ez a történelem munkája, a Gladio-ról szóló kutatás sokkal több, mint egy egyszerű történelmi kérdés, mivel szorosan kapcsolódik a mindennapi életünkhöz. Ez titkos szerkezete továbbra is aktív és az európai államok továbbra is gyámsága alatt angolszász, amint azt a parlamenti vizsgálatot a CIA általi elrablását 2001 óta.
A politika megértése Európában lehetetlen, a "Stay-Behind" hálózatok pontos ismerete nélkül.
Ez az első részlet felidézi Gladio felfedezését az olasz bírák által a 80-as évek végén.




A bolognai vasútállomás romjai
a NATO terroristák által elkövetett támadás után (1980).
 

Május 31-én, 1972-ben egy autóba rejtett bomba robbant egy közeli városban nevű Peteano Olaszországban, így a súlyosan sebesült és halott között a rendőrség, az olasz rendőrség egyenruhás erdőben. A Carabineros névtelen telefonhívás után érkezett a helyszínre. Amikor egy Fiat 500-as gépjárművet elhagytak ott, az egyik karabineros felemelte a motorháztetőt, ami robbanást okozott.

Két nappal később, egy új, névtelen telefonhívás állítva felelősséget a támadás nevében a Vörös Brigádok terrorista csoport volt abban az időben a törés az erőviszonyok Olaszországban elvégzésével túsz-vállalkozásokat és gyilkosságok vezető karakter állam.

A rendőrség azonnal az olasz baloldalra fordult, és 200 kommunistát fogott be. Az olaszok több mint tíz éve éltek abban a meggyőződésben, hogy a Peteano terrorcselekménye a Vörös Hadseregek munkája volt.

Később 1984-ben Felice Casson olasz bíró úgy döntött, hogy újból megnyitja az ügyet, mivel a Peteano dráma körében elkövetett szabálytalanságok és meghamisítások sora érdekelte.

Felice Casson bíró felfedezte, hogy a rendőrség nem vizsgálta az események jelenetét. Megjegyezte továbbá, hogy az a jelentés, amely akkor zárult le, amikor a felhasznált robbanóanyagok ugyanazok voltak, mint a vörös hadjáratok által hagyományosan alkalmazott, valójában hamis.

Marco Morin , az olasz rendőrség robbanóanyag-szakértője szándékosan hamis következtetéseket tett. Morin volt a tagja az olasz jog - szárny szervezet Ordine Nuovo ", és összefüggésben hidegháború már így kivették részüket abban, amit tekinthető jogos harcot a befolyása az olasz kommunisták.

Bíró Casson volt képes bizonyítani, hogy ellentétben azzal, amit Morin véget ért, a robbanóanyag alkalmazott C4 Peteano, a legerősebb robbanóanyag akkori és szintén része az Arsenal a NATO-erők.
- Csak új fényt akartam lenni az évek hazugságairól és titkairól. Ez minden ", mondta Casson bíró később a riportereknek, akik megkérdezték őt a bírósági kis irodájában, a velencei lagúna mellett. "Azt akartam, hogy az olaszok egyszer megtudják az igazságot." [1]
1972 február 24-én, Trieszt közelében, egy karabineros csoport véletlenül fedezte fel a fegyverek gyorsítótárát, amely tele volt lőszerekkel, fegyverekkel és C4 típusú robbanóanyaggal, azonos a Peteano-ban használt eszközökkel.

A rendõrök meg voltak gyõzõdve arról, hogy bûnözõ hálózatot fedeztek fel. Évekkel később, a vizsgálat a bíró Casson hagyjuk , hogy meghatározzák, hogy valójában az egyik több száz föld alatti búvóhelyeket által létrehozott titkos hadsereg úgynevezett tartózkodása mögött struktúra, amely reagál a parancsokat a NATO és ismert Olaszországban Gladio kódolt fellebbezésével (a latin Gladiusból, az ókor Róma által használt rövid kard neve).

Casson megjegyezte, hogy az olasz hadsereg és az akkori kormány titkosszolgálata keményen dolgozott annak érdekében, hogy Trieszt és stratégiai környezete felfedezését titokban tartsa.

Ahhoz, hogy folytassa a kutatást ritka esetekben Peteano és Trieszt a békebíró felfedezett rettegéssel, nem a kéz az olasz maradt, de a jobb - szárny frakciók és a titkosszolgálatok a hadsereg, miután az 1972-es bombázás.

A bíró vizsgálata feltárta a szoros együttműködést az Ordine Nuovo jobboldali szervezettel és a SID-vel (Servizio Información Fuzzy), vagyis az olasz hadsereg titkosszolgálatával. Ordine Nuovo és a SID előkészítették a Peteano támadást, majd azzal vádolták az olasz távoli baloldal, a Vörös Hadsereg harcosait.

Casson sikerült azonosítani az embert, aki a bombát betette, egy Vincenzo Vinciguerra , a Ordine Nuovo tagja. Ahogy a végső láncszem egy hosszú parancsnoki láncban, Vinciguerra-t csak néhány évvel az események időpontja után tartóztatták le.

Bevallotta, és kijelentette, hogy szerette volna megvédeni a szimpatizánsok egész hálózatát, mind Olaszországban, mind külföldön, akik lehetővé tették a menekülést a támadás után.
"Ez egy egész mechanizmus, amely elindult" - mondta Vinciguerra.
 
"Ami azt jelenti, hogy a carabineros-ból a belügyminiszternek, aki áthaladva a vám- és a polgári és katonai hírszerző szolgálatokon, mindenki elfogadta az ideológiai érvelést, indokolta a támadást." [2]
Vinciguerra minden oknál fogva hangsúlyozta azt a hektikus történelmi környezetet, amelyben a Peteano támadás történt.

Az 1960-as évek végén, a pacifista forradalom és az erőszak ellen tiltakozó diákmozgalmak és különösen a vietnami háború ellenére a jobb és a baloldal közötti ideológiai konfrontáció mind Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban.

A baloldali társadalmi mozgalmak elkötelezett polgárainak túlnyomó többsége tiltakozó erőszakmentes formákat indított, például tüntetéseket, polgári engedetlenségeket és mindenekelőtt a moderátorokkal folytatott vitákat. Az olasz parlamentben az erőteljes kommunista párt (Partito Communisto Italiano, PCI) és kisebb mértékben a Szocialista Párt (Partito Socialisto Italiano, PSI) szimpatizálta ezt a mozgalmat.

A baloldali társadalmi mozgalmak ellentétesek voltak az Egyesült Államok politikájával, a vietnami háborúval és mindenekelőtt a hatalom megoszlásával Olaszországban, hiszen a PCI jelentős parlamenti többséggel nem rendelkezett nem volt minisztérium, és ő volt tartva a kormánytól. Az olasz jog teljesen tisztában volt azzal, hogy ez nyilvánvaló igazságtalanságot és a demokrácia alapelveinek megsértését jelentette.

A hidegháború és a hatalomért folytatott küzdelemben a szélsőségesek nyugat-európai terrorizmushoz folyamodtak. A bal szélen a leghírhedtebb terrorista csoportok voltak az olasz vörösvértisztek kommunistái, valamint a német Rote Armee Fraktion vagy a RAF (Red Army Fraction).

Által alapított több diák, a University of Trento aki nem ismerte, hogy harci technikák, a Vörös Brigádok volt tagjai között Margherita Cagol, Alberto Franceschini és Alberto Curcio.

A RAF tagjaihoz hasonlóan meg volt győződve arról, hogy erőszakra van szükség ahhoz, hogy megváltoztassa a jelenlegi hatalmi struktúrát, amely tisztességtelen és korruptnak tűnt. Mint az intézkedések a RAF, a Vörös Brigádok nem célozzák a civilek, de bizonyos személyek, akik tartják képviselői a „államapparátus” bankárok, hadvezérek és miniszterek, akik elrabolták és meggyilkolták gyakran .

A Vörös Gyülekezetek, amelyek főként Olaszországban történtek az 1970-es években, 75 halott maradt.

Alacsony stratégiai és katonai kapacitásuk és tapasztalatlanságuk következtében a Vörös Hadsereg tagjai végül rablók letartóztatásával és később megpróbálták és bebörtönözték.

A hidegháború politikai testületének másik végén a szélsőjobb is erőszakhoz folyamodott. Olaszországban a hálózat földalatti gladio katonák, katonai titkosszolgálatok és fasiszta szervezetek, például Ordine Nuovo volt. Ellentétben a gyakorló balra, a cél a jobb - szárny terrorizmus terjedése terror minden társadalmi réteg célzott támadások ellen a nagy tömeget és célja, hogy okozhat a sok haláleset később vádolni a kommunisták.

Casson bíró megállapította, hogy Peteano drámája része a rendszernek, és 1969-ben kezdődött egy sor bűncselekmény.

Az év folyamán 4 bombát régóta karácsony előtt felrobbantottak Róma és Milánó számos nyilvános helyen. A mérleg 16 halott és 80 sebesült volt, többnyire parasztok, akik Milánóban a Piazza Fontana Mezőgazdasági Bankjában letétbe helyezték, amit napról-napra értékesítettek a piacon.

Szerint a machiavellista stratégia, a felelősség, hogy a vágási tulajdonítottak a kommunisták és a szélsőbal, a sávok escamotearon és azonnal végzett egy letartóztatási hullám.

A lakosság egészének nagyon kevés esélye volt felfedezni az igazságot, hiszen a katonai titkosszolgálatok arra törekedtek, hogy elfedjék a bűnözést.

Milánó egyik a bombák nem robbant hibás működése miatt az óraszerkezet, de az első cselekmények disszimuláció, a titkosszolgálatok tette berontott a jelenetet, és különböző összetevőinek robbanószerkezetek rakódtak Giangiacomo Feltrinelli házában , híres szerkesztője ismert baloldali vélekedéseiről. [3]
„A hivatalos statisztikák szerint, január 1-jétől 1969. december 31, 1987 felvett 14.591 erőszakos politikai okokból”, mondja Senator Giovanni Pellegrino elnöke, a parlamenti vizsgálóbizottság a Gladio és a terrorizmus, emlékezve az akkori politikai kontextus erőszakára az olaszországi közelmúltban.
 
"Talán nem haszontalan emlékezni arra, hogy ezek a" tettek "491 ember halálát okozták, valamint sebeket és csonkításokat okoztak a többi 1118-nak. A háború méltó alakjai Európában páratlanok. " [4]
A Piazza Fontana, 1969-ben és Peteano támadásai után 1972-ben más terrorista cselekedetek visszatértek az ország vérébe.

1974. május 28-án, Bresciában egy bombát 8 halott és 102 sérült a résztvevők között antifasiszta tüntetésen. 1974 augusztus 4-én a "Italicus Express" vonat fedélzetén lévő támadás, amely Rómát összeköti Münchengel, 12 embert ölt meg és 48 sebesült.

A fénypontja ez a hullám az erőszak jött egy napsütéses délután, augusztus 2, 1980, azon a napon, a nemzeti ünnep Olaszország, amikor egy robbanás hatalmas elpusztította a váróban az utasok másodosztályú a bolognai vasútállomáson, 85 embert megöltek, és 200 sebesültet megcsonkítottak.

A bolognai mészárlás Európa egyik legnagyobb terrorista támadása a XX. Században [5] .

Ellentétben tagjai a Vörös Brigádok, aki befejezte a börtönben, a jobb - szárny terroristák megszökött, miután minden támadást, mert amint Vinciguerra helyesen rámutat, mindenki védelmét élvezte a biztonsági berendezések és szolgáltatások az olasz hadsereg titkai.

Évekkel később, amikor végre a kapcsolatot a bombázás a Piazza Fontana és az olasz jog jött létre, megkérték, Franco Freda , egy tagja Ordine Nuovo, ha egy idő után azt hitte, manipulálható karakterek magas hivatali , tábornokok vagy miniszterek.

Freda bejelentett csodálója Hitler, aki megjelent Mein Kampf olasz köszönhetően a kis személyzeti struktúrát kiadás, azt mondta, hogy az az ő fogalmak, mindenki többé-kevésbé manipulálható:
"Mindannyian manipuláltak mások erősebbek tőlünk," mondta a terrorista. „Ami engem illet, bevallom én már egy báb által mozgatott ötletek , de semmi esetre sem a titkosszolgálat férfiak, sem itt [Olaszország], vagy külföldön. Más szóval magam választottam a harcot, és ötleteim szerint alakítottam ki. Ez az. " [6]
2001 márciusában, a General Giandelio Maletti , egykori vezetője az olasz elhárítás, utalt rá, hogy túl a Gladio titkos hálózat olasz katonai titkosszolgálatok és egy kis csoport jobb - szárny terroristák, mészárlások, hogy hitelét a Az olasz kommunisták szintén megkapták a Fehér Ház és a CIA jóváhagyását.

Amikor tanúként jelent meg a jobboldali terroristák ellen a Piazza Fontana támadásaiban való részvétel miatt, Maletti azt mondta:
„A CIA követően irányelvek kormányzati akart létrehozni egy olasz nacionalizmus akadályozására alkalmas amit ő eltolódás balra, és ebből a célból is használja a jobboldali terrorizmus.” (...)
 
„Az embernek az volt a benyomása, hogy az amerikaiak hajlandó semmit, hogy megakadályozzák Olaszország sovány balra,” magyarázta az általános hozzáadása előtt: „Ne felejtsük el, hogy ez volt Nixon, aki a kormány feje, és Nixon nem volt Bárki, nagyon okos politikus volt, de nem ortodox módszerekkel.
Visszatekintve a 79 éves tábornok kritikát és keserűséget fejezett ki:
"Olaszországot egyfajta protektorátusnak tartották. Szégyellem, hogy még mindig különleges ellenőrzés alatt állunk. " [7]
Az 1970-es és 1980-as, az olasz parlamentben, amelyen belül a kommunista és szocialista pártok büszkélkedhetett fontos része a teljesítmény kifejezett egyre aggasztóbb, hogy a hullám láthatóan végtelen bűncselekmények véres nélkül az országba sikerült , hogy azonosítsák az elkövetőket vagy azoknak, akik megrendelték őket.

Bár még akkor juttatni az olasz baloldali pletykák, hogy a titokzatos erőszakos cselekmények voltak egyfajta titkos háború az Egyesült Államok már elszabadult ellen az olasz kommunisták, nem volt bizonyíték arra, hogy tudja bizonyítani, hogy az elmélet, hogy úgy tűnt, sokkal - erőltetett.

1988-ban azonban az olasz szenátus létrehozta a Libero Gualteri szenátor elnökletével foglalkozó különleges parlamenti vizsgálóbizottságot, amelynek neve több volt, mint ékesszóló:
„Parlamenti Bizottság az olasz szenátus, hogy vizsgálja meg a terrorizmussal, Olaszországban és az okokat, amelyek miatt az egyének felelősek a gyilkosságokért nem azonosították: a terrorizmus, a támadások és a politikai és történelmi hátterét.” [8]
A bizottság munkája rendkívül nehéz volt.

A tanúk megtagadták a tanúvallomást. Dokumentumok megsemmisültek. Maga a Bizottság képviselőiből álló felek a bal és jobb, megosztott volt kérdésének a történelmi igazság Olaszországban és tekintettel a következtetéseket, hogy nyilvánosságra kell hozni az állami vagy sem.



Felice Casson bíró feltárja a NATO által létrehozott titkos hálózatot.
Hivatalosan létrehozva a tagállamok védelmére,
A NATO valóban angolszász protektorátus.
Washington és London nem habozott terrorista támadások megrendelésére
Olaszországban, hogy torzítsa a demokrácia játékát.
 

Ugyanakkor Vincenzo Vinciguerra-Peteano terrorista tanúsága alapján - és az általa felfedezett dokumentumok alapján Casson bíró megpillantja az alkalmazott komplex katonai stratégia természetét.

Apróan megérti, hogy nem egyszerűen terrorizmus, hanem állami terrorizmus, amelyet az adófizetők pénzéből finanszíroznak. A "feszültségstratégia" betartásával a támadások célja a lakosság körében a feszültség légköre kialakítása volt.

A szélsőjobboldal és támogatói NATO-n belül attól tartott, hogy az olasz kommunisták szert túl sok energiát, és hogy miért, arra törekszik, hogy „destabilizálja stabilizálni” titkos katonák a seregek Gladio elkövetett támadások azok tulajdonítja majd balra.
„A titkosszolgálatok, a Peteano bombázás része volt annak, amit” stratégia a feszültség „nevezték, hogy” bíró Casson magyarázta nyilvánosan jelentést a BBC szentelt Gladio.
 
"Más szóval, hozzon létre egy feszültségi légkört, hogy ösztönözze a konzervatív és reakciós társadalmi-politikai tendenciákat az országban. Mivel ezt a stratégiát alkalmazták a területen, meg kellett védeni a felbujtókat, mint bizonyíték arra, hogy részvételük kezdett megjelenni. A tanúk bizonyos információkat rejtettek a jobboldali szélsőségesek védelmében. " [9]
Vinciguerra, egy olyan terrorista, aki - hasonlóan másokhoz, akik az olasz katonai titkosszolgálatok Gladio ágával kapcsolatba kerültek - meggyilkolták politikai meggyőződései miatt:
"Civilek ellen kellett fellépnünk, szemben a város lakosságával, a nők ellen, az ártatlan, névtelen, minden politikai játékkal kapcsolatban. Az ok nagyon egyszerű volt. Azt kellett volna kényszeríteniük ezeket az embereket, az olasz népet, hogy nagyobb biztonságért forduljanak az államhoz .
 
Mindazok a gyilkosságok és azok a támadások, amelyek továbbra is büntetés nélkül folytatódnak, amiért az állam nem hibáztathatja magát, vagy nem ismeri el felelősségét a történtekhez, engedelmeskedett ennek a politikai logikának. " [10]
Ennek a gyűlölködő tervnek a horrorja azonban csak fokozatosan jelenik meg, és ma még sok titok kiderül.

Ezenkívül az összes eredeti dokumentum tartózkodási helye ismeretlen marad.
"Miután a Peteano és az összes többi követte a támadást" - nyilatkozta Vinciguerra az ellene 1984-ben folytatott tárgyaláson -, senki nem kérdőjelezheti meg egy aktív és titkos struktúra létezését, amely képes árnyék ezt a fajta vágási stratégiát ».
A szerkezet, amely maga Vinciguerra szerint,
"A hatalom nagyon szerves része. Olaszországban van egy párhuzamos a fegyveres erők, tagjai civilek és katonák és szovjetellenes hivatása, hogy az a célja, hogy megszervezi ellenállás esetleges megszállása olasz földön a Vörös Hadsereg által szervezet. "
Anélkül, hogy ezt név szerint említenék, ez a bizonyság megerősítette Gladio, a titkos hadsereg és a NATO rendje által létrehozott maradékot.

Vinciguerra leírta,
"Titkos szervezet, egy szuperorganizáció, amelynek saját kommunikációs hálózata van, robbanóanyagok és képzett emberek használják őket."
A terrorista kiderítette
"A szovjet szervezés, a szovjet invázió hiányában, megkapta a NATO-ból a hatalmat a baloldali hatalom csúszása ellen. És ezt tették az állami, a politikai hatalom és a hadsereg titkosszolgálatainak támogatásával. " [11]
Több mint 20 év telt el azóta, feltáró vallomása bűnbánó terrorista, az első alkalommal az olasz történelem kapcsolatot létesített a tartózkodás mögött hálózat Gladio NATO és a bombázások, hogy gyászolt az ország.

És csak most, ennyi év után, a jóváhagyás után a létezését a titkos hadsereg és a felfedezés a fegyverek és robbanóanyagok cache, a kutatók és történészek végül sikerül a értelmezni a szavak értelmét Vinciguerra.

De vajon méltóak-e a hit szavai?

A tárgyalás után bekövetkezett események igen. Titkos hadsereg fedezte fel 1990-ben, és mintha a megerősítéshez közvetetten hogy Vinciguerra igazat mond, a támogatást élveztek addig a felső köreiben volt hirtelen visszavonták.

Ellentétben azzal, amit a szélsőjobb terroristákkal történt, akiket az olasz titkosszolgálatokkal közösen szabadon engedték, Vinciguerra életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

De Vinciguerra nem volt az első, aki feltárta a Gladio, a NATO és a támadások közötti kapcsolatot .

Nem ő volt az első, aki a Gladio összeesküvésről beszél Olaszországban.

1974-ben egy vizsgálat során figyelembe jobb - szárny terrorizmus, az vizsgálóbíró Giovanni Tamburino volna precedenst megvádolják Általános Vito Miceli , a fejét a SID, az olasz katonai titkosszolgálatok rendelkező,
„Promotált, intézményesített és szervezett segítségével bűntársai, egy titkos szövetség, amely hozta össze a polgári és katonai, amelynek célja az volt , hogy provokálni egy fegyveres felkelés, hogy módosítsa az alkotmányt, és a kormány összetételében illegálisan”. [12]
1974. november 17-én, saját tárgyalása során Miceli tábornok, a NATO Biztonsági Iroda egykori vezetője dühödten feltárta a Gladio hadsereg létezését, és a SID egyik különleges ágaként írta le:
- Van egy superSID a parancsomban? Természetesen! De én nem szereltem magammal, hogy megpróbáljak egy puccsot adni. Nem tettem semmit, csak engedelmeskedjek az Egyesült Államok és a NATO parancsainak! " [13]
Az Atlanti-óceán másik oldaláról folytatott szilárd kapcsolatoknak köszönhetően Miceli nem hagyta el rosszul.

Felmentették óvadékot és 6 hónapot töltött egy katonai kórházban. 16 évig kellett várnia, amíg Casson bíró felfedezése nyomán az Andreotti olasz miniszterelnök feltárta az olasz parlamentnek a Gladio hálózat létezését. Amikor megtanultam, Miceli dühbe került.

Röviddel halála előtt, 1990 októberében Miceli nem tudta többé magában foglalni:
"Börtönbe mentem, mert nem akartam feltárni a titkos szuperorganizáció létezését, és most Andreotti áll a parlament előtt, és mindent elmond." [14]
A börtönben Vinciguerra, aki elhelyezte a bombát Peteano mondta a bíró Casson hogy küldetését gyengülő olasz baloldal, a katonai titkosszolgálatok és a Gladio hálózat már segített nemcsak Ordine Nuovo de más jól ismert szélsőjobboldali szervezetek, például az Avanguardia Nazionale:
"A terroristák mögött sokan jártak az árnyékban, az emberek, akik a biztonsági berendezéshez tartoztak vagy együttműködtek. Megerősítem, hogy az 1969 után elkövetett összes támadás ugyanazon stratégia része. "
Vinciguerra, a Ordine Nuovo tagja elmondta, hogy maga és távoli bajtársai hogyan vették fel a gladiói titkos hadsereg legvéresebb cselekedeteit:
„Avanguardia Nazionale, mint Ordine Nuovo, mozgósítottak részeként anti - kommunista stratégia, amely nem származhatnak kis csoportokban gravitáló területén a hatalom, de a hatalom maga, és része volt az olasz kapcsolatok az atlanti szövetség.” [15]
Casson bíró aggódott ezen kinyilatkoztatások miatt.

Felszámolása a üszkösödés, hogy lerágott az állam követte a titokzatos földalatti hadsereg Gladio hogy már manipulált a politikai osztály a hidegháború alatt, és 1990 januárjában kért engedélyt a legmagasabb ország hatóságai kiterjeszteni a kutatást fájlok katonai titkosszolgálatok, ő Servizio Informazioni Militare Sicurezza (SISMI), új SID neve 1978 óta

júliusban az évben, miniszterelnök Giulio Andreotti felhatalmazza őt, hogy konzultáljon levéltárában Palazzo Braschi, SISMI székhelye Rómában.

A bíró az ott talált, mert az első alkalommal, meglétét igazoló dokumentumok Olaszországban egy titkos hadsereg kódnevű Gladio volt , ami alatt a parancsot a katonai titkosszolgálatok és célja a vezető titkos hadműveletek.

Casson is talált dokumentumok bemutatják a részvétel a világ legnagyobb katonai szövetség, a NATO és az utolsó megmaradt szuperhatalom, az Egyesült Államok, cselekmények felforgatás és a linkeket a Gladio hálózat és terrorista csoportokat a szélsőjobboldal Olaszországban és egész Nyugat-Európában.

Bíró Casson az a tény, hogy ilyen információt jelentett veszély, valami, ami nem volt teljesen tudatos, mert a múltban más olasz bíró már azt is tudta, megölték az utcán:
"1990 júliusa és októbere között egyedül voltam, aki tudta [a Gladio műveletet], ami szerencsétlenséget okozna." [16]
De a félelmetes szerencsétlenség nem történt meg, és Casson sikerült megoldani a rejtélyt.

Az általa felfedezett információk alapján felvette a kapcsolatot a Libero Gualteri szenátor elnökével , a terrorista támadások kivizsgálásával megbízott parlamenti bizottsággal .

Gaultieri és társai hangmércés a felfedezések, hogy az elöljáró azt mondta nekik, és elismerte, hogy kellett hozzá, hogy a munkát a Bizottság és elmagyarázza az eredete a támadások és az okokat, hogy miért maradt büntetlenül oly sok éven át.

1990. augusztus 2-án a szenátorok elrendelték az olasz vezérigazgatót, Giulio Andreotti miniszterelnököt ,
"Tájékoztassák a parlamentet 60 napon belül arról a titkos és párhuzamos struktúra létezéséről, természetéről és céljáról, amelyről feltételezhető, hogy a katonai titkosszolgálatokon belül működött annak érdekében, hogy befolyásolja az ország politikai életét". [17]
Másnap, augusztus 3-án, miniszterelnök Andreotti megjelent a bizottság előtt, és az első alkalommal 1945 óta, megerősítette megbízott tagja az olasz kormány, a védelmi szervezet szerint eljárva a megbízásokat a NATO Olaszországban létezett.

Andreotti vállalta, hogy a szenátorok 60 napos határidőn belül írásos jelentést nyújtanak erről a szervezetről:
"Nagyon részletes jelentést fogok benyújtani e bizottságnak, amelyet felszólítottam a Honvédelmi Minisztériumhoz. [A jelentés] a NATO kezdeményezésére készített műveletekhez kapcsolódik Olaszország elleni támadás és az egész olasz terület vagy annak egy része megszállása esetén.
 
A titkosszolgálatok elmondása szerint ezek a műveletek 1972-ig alakultak ki. Elhatározták, hogy ezek már nem nélkülözhetetlenek. Azt is biztosítja a Bizottság az összes szükséges dokumentációt, mind a témában általános és megállapításai bíró Casson a vizsgálatok keretében a bombázás Peteano. " [18]
Giulio Andreotti , aki a meghallgatás idején 71 éves volt, nem szokványos tanú. A Bizottság előtti jelenlétével lehetőséget adott arra, hogy ismét merítse magát hosszú politikai karrierjébe, valószínűleg Nyugat-Európában.

A kereszténydemokrata párt ( olasz kereszténydemokrácia vagy DCI) vezetője , amely a hidegháború alatt a PCI elleni támaszpontként működött, Andreotti élvezte az Egyesült Államok támogatását.

Személyesen ismertette az amerikai elnököket, és számos olasz és külföldi megfigyelő szemében az első olasz köztársaság legbefolyásosabb politikusa volt (1945-1993).



A demokrácia évtizedek manipulálása után,
Giulio Andreotti visszanyeri a memóriát.
 

Annak ellenére, hogy a törékeny első olasz köztársaság kormányait jellemezte a rövid időtartam, Andreotti képessége lehetővé tette számomra, hogy számos koalíciónak köszönhetően hatalomban maradjon, így elkerülhetetlen jellegűvé vált az olasz kormány székhelye Chigi palotájában.

Az 1919-ben Rómában született Andreotti 35 éves korában belügyminiszterré vált, mielőtt a miniszterelnök székhelyének hétszeresét megszerezte, és legalább 21 miniszteri portfóliót szerezte meg, ideértve a külügyminiszterét is. Külföldi, amelyet 7 alkalommal bíztak meg.

Támogatói összehasonlították Julio Cesarral, és felhívták őt a "Divino Giulio" -nak, miközben a zsarolói a csaló archetípusát látták, és "bácsinak" nevezték.

Azt mondják, hogy kedvenc gengszterfilmje Goodfellas , Robert De Niro mondása szerint:
"Soha ne mondd el a partnereidet, és ne beszélj többet".
A legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy ez volt a tehetség, mint egy hadvezér, amely lehetővé tette az Isteni Giulio sikerült , hogy túlélje a számos bűncselekmény és intrikák a hatalom, amely igen gyakran közvetlenül részt. [19]

A Gladio művelet és a NATO titkos seregeinek feltárásában a "bácsi" végül úgy döntött, hogy megszegi a csend törvényét.

Az összeomlás az Első Köztársaság, a végén a hidegháború, a hatalmas Andreotti, aki már nem volt egy öreg ember, húzta előtt számos bíróság vádolt manipulált politikai intézmények együttműködött a maffia és a rendezés titokban tartják a politikai ellenfelek meggyilkolását.
„Az olasz igazságügyi rendszer megőrült”, kiáltott fel 2002 novemberében Silvio Berlusconi miniszterelnök, amikor a fellebbviteli bíróság Perugia ítélték Andreotti 24 év börtönbüntetésre ítélték.
Míg a bírók életveszélyes fenyegetéseket kapott, és volt , hogy lehet tenni rendőri védelem alá, a televíziós csatornák megszakad az átvitel labdarúgás jelentjük be, hogy Andreotti találtak bűnösnek miután elrendelte a maffia keresztapja Gaetano Badalamenti a gyilkosság 1979-ben a oknyomozó újságíró Mino Pirelli , hogy megakadályozzák az igazságot elnök meggyilkolása az olasz Köztársaság, a kereszténydemokraták tudta Aldo Moro .

A katolikus egyház megpróbálta megmenteni az Isteni Giulio hírnevét .

A tények súlyossága miatt Fiorenzo Angelini bíboros kijelentette:
" Jézus Krisztust szintén keresztre feszítették, mielőtt feltámadt volna."
Mindennek ellenére Andreotti nem fejezte be a napokat a rács mögött.

Az ellene hozott ítéleteket 2003 októberében megsemmisítették, és az "El Tío" ismét megjelent.

Az olasz szenátorok előtt 1990. augusztus 3-án az első kinyilatkoztatások során az Andreotti külön hangsúlyt fektetett arra, hogy "ezek a műveletek 1972-ig folytatódtak", hogy megvédjék magától a lehetséges következményeket.

Sőt, 1974-ben volt, amikor a védelmi miniszter Andreotti maga nyilvánították hivatalosan is része vizsgálatot több támadást a szélsőjobboldal:
"Megerősítem, hogy a titkosszolgálatok vezetője többször kifejezetten kizárja a titkos szervezet bármilyen jellegű vagy méretű létezését." [20]
1978-ban Andreotti is ugyanúgy tanúskodott, mint a messzeségi jogot Milánóban elkövetett támadások ellen.

Amikor az olasz sajtó feltárta, hogy a titkos Gladio hadsereg, távolról sem oldódott be 1972-ben, még mindig aktív volt Andreotti hazugság nem tudta folytatni a gazdaságban. A következő hetekben az augusztus és 1990. szeptember ellentétben szokott csinálni, miniszterelnök közölte körben a külföldi országok, megpróbálta felvenni a kapcsolatot számos nagykövetek és interjút őket. [21]

Mivel a nemzetközi támogatás lassan jött, Andreotti, aki félt az ő helyzetét, folytatta a támadó és igyekezett hangsúlyozni, milyen fontos szerepet a Fehér Ház és sok más nyugat-európai kormányok, akik nem csak összeesküdött a titkos háború a kommunisták, de aktívan részt vettek benne.

Annak ellenére, hogy más országok bevonására is felhívta a figyelmet, Andreotti hatékony stratégiára támaszkodott, bár meglehetősen kockázatos volt.

Október 18-án, 1990, Andreotti sürgősen küldött hírnök Palazzo Chigi Piazza San Macuto, ahol a parlamenti bizottság volt találkozó. A hírnök a Palazzo Chigi recepciós titkárának "A párhuzamos SID - A Gladio ügy" című jelentést kiadta.

A tag a parlamenti bizottság, szenátor Roberto Ciciomessere , megtanulta véletlen, hogy Andreotti jelentését a leszállított és már volt a kezében a miniszter Palazzo Chigi.

Ha Ön megnézzük a szöveget, a szenátor volt óriási meglepetéssel tapasztalta, hogy Andreotti volt nem korlátozódik, hogy a működési leírás Gladio, de ellentmondó saját nyilatkozata augusztus 3., elismerte, hogy a szervezet még mindig aktív volt. 
Senator Ciciomessere kért egy példányt a jelentés, amit az elutasított azzal az ürüggyel, hogy megfelelően a jelenlegi eljárás, a bizottság elnöke, szenátor Gaultieri volt, hogy elsőként tudni a jelentés tartalmát. De Gualtieri szenátor soha nem olvasta el Andreotti Gladio hálózatról szóló jelentése első verzióját.

Három nappal később, amikor elment, hogy mentse az irattartót, hogy vigye haza, és olvassa azt ott a hétvégén, Gualtieri kapott egy hívást a miniszterelnök tájékoztatta őt , hogy azonnal szükség a jelentés „átdolgozni néhány részeket.”

Gualtieri némi kényelmetlenséget érez, de végül is vonakodva beleegyezett, hogy visszaadja a dokumentumot Palazzo Chigi-nak, miután több fénymásolatot készített. [22]

Andreotti által használt szokatlan módszerek botrányt okoztak Olaszországban, és nem tettek semmit, csak súlyosbították a gyanúkat.

A hírlapok címoldalára, mint a „Operation Giulio”, utalva a műveleti Gladio közötti, valamint 50.000 és 400.000 felháborodott polgárok, nyugtalan és mérges részt, hogy fogadja a hívást a PCI, egy felvonulás a Róma központjában, az egyik megnyilvánulása több ebben az időszakban, a szlogen "Azt akarjuk, az igazság." Néhányan gladiátorokként álcáztak.

A Piazza del Popolo, a vezető a PCI, Achille Occhetto , bejelentette, hogy a tömeget, hogy a felvonulás lenne kényszeríteni a kormányt, hogy felfedje a sötét igazságokat, hogy már titokban tartják oly sok éven át:
"Itt vagyunk, hogy megkapjuk az igazságot és az átláthatóságot". [23]
Október 24-én Gualteri szenátor újabb Andreotti jelentését "párhuzamos SID" -ről írta.

Két oldal hiányzik, és ez a végső változat nem volt több, mint 10. A parlamenti összehasonlította fénymásolatát az első változat, és azonnal észrevette, hogy több érzékeny töredékek a nemzetközi kapcsolatok és a meglévő hasonló szervezetek külföldön már elnyomott.

Ráadásul a múltban megjelent, a jelenben korábban megjelent titkos szervezetre vonatkozó megjegyzések, amelyek azt sugallták, hogy még mindig léteznek. Nyilvánvaló volt, hogy Andreotti azon stratégiája, hogy dokumentumot küldjön, és azt később módosítsa, mielőtt újra elküldi, nem sértheti senki.

A megfigyelők egyetértettek abban, hogy ez a manőver kötelezıen felhívja a figyelmet az elfogyasztott töredékekre, vagyis az ügy nemzetközi dimenziójára, ami a miniszterelnök bűnösségének csökkentéséhez vezetne. A külföldi segítség azonban nem érkezett meg.

A jelentés végső változatában Andreotti elmagyarázta, hogy Gladio a NATO tagországaiban fogva a tiltott ellenálláshálózatként fogható fel, melynek célja egy lehetséges szovjet invázió elleni küzdelem.
 
A háború után, az olasz katonai titkosszolgálat, a Servizio di Informazioni delle Forze Armate (SIFAR) elődje, a SID, aláírta a CIA,
„Megállapodás»a szervezet tevékenységének egy titkos hálózat utáni invázió«, a neve szerint kijelölt maradnia , amelyben az összes korábbi kötelezettségvállalások bevonásával Olaszországban és az Egyesült Államokban újítani."
Közötti együttműködés a CIA és az olasz katonai titkosszolgálatok, mint Andreotti a jelentésében megállapította, felügyelete alatt állt és koordinációs központok számára titkos műveletek NATO háborús:
„Ha a titkos ellenállási szervezet jött létre, Olaszország hívták, hogy részt (...) a munka CPC (titkos tervezési bizottság) , 1959-ben alapított, belül működő Főparancsnokságán Szövetséges Erők Európai ( SHAPE ) a NATO európai hatalmainak székhelye (...); 1964-ben az olasz titkosszolgálatok is beépültek az ACC-be (Allied Clandestine Committee) . " [24]
A Gladio titkos hadsereg, amint Andreotti kiderült, jelentős fegyverzet volt. A CIA által biztosított felszerelést 139 erdőkben, mezőkön és még templomokban és temetőkben elhelyezett rejtekhelyeken temették el.

Az olasz miniszterelnök magyarázata szerint ezek az arzenálok tartalmazták,
„Kis fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok, kézigránátot, kések, tőrök, 60 mm-es aknavetők., Hátrasiklás puska 57-es kaliberű puska irányzótávcső, rádióadók, távcsövek és más különböző berendezések” [25]
A túl tiltakozik a sajtó és az általános lakosság ellen az intézkedések a CIA és a kormányzati korrupció, a sokkoló kinyilatkoztatásai Andreotti is vezetett valódi láz a keresést fegyverraktárainak.

Giuciano atya emlékeztet arra a napra, amikor az újságírók betörték gyülekezetét a Gladio eltemetett titkait keresve, kétértelmű szándékkal:
- Meséltek nekem délután, amikor két Il Gazzettino újságíró jött, hogy megkérdezzék, tudok-e valamit a lőszerraktárakról itt a templomban. Itt kezdtek ásni, és gyorsan találtak két dobozt. De a kijelölt szöveg körülbelül 30 centiméterre nézett az ablakból.
 
Tehát ott folytatták ásatásukat. Az egyik dobozt félretették, mivel egy foszforbombát tartalmazott. A karabinerók elhagyták, míg két szakértő kinyitotta a dobozt. Még volt egy másik, két géppuskával. Minden fegyver új volt, tökéletes állapotban. Soha nem használták őket. " [26]
Ellent a terrorista Vinciguerra jelezte 1980-ban, Andreotti mondta többször is, hogy az olasz katonai és tagjai Gladio titkosszolgálatok volt semmi köze a hullám támadások történt Olaszországban.

Szerint a Andreotti, mielőtt felvették, minden tagja Gladio vetettük alá, intenzív vizsgálatokat és volt, hogy „szigorúan tartsák”, hogy a jog működését a titkosszolgálatok Annak bizonyítására, hogy „abszolút hűség az értékek az Alkotmány antifasiszta republikánus ".

Az eljárás célja továbbá az volt, hogy biztosítsa minden olyan személy kizárását, aki bármilyen adminisztratív vagy politikai funkciót betölt.

Ezenkívül, ahogy Andreotti is állította, a törvény kimondta,
„Szűkített listán szereplő elemek nem volt büntetett előéletű, nem kell semmiféle kötelezettséget politikai jellegű, és nem vesz részt semmilyen szélsőséges mozgalom.”
Ugyanakkor Andreotti rámutatott arra, hogy a hálózat tagjait nem lehet bíróság elé állítani, és hogy a személyazonosságuk és a titkos hadseregre vonatkozó egyéb részletek katonai titkok voltak.
"A műveletet - a NATO-irányelvek által meghatározott és a sajátos struktúrájába integrálva - saját szervezeti és cselekvési módjainak köszönhetően el kell készíteni és végre kell hajtani a legteljesebb titokban." [27]
Andreotti kinyilatkoztatása a "párhuzamos SID-ről" rázta meg Olaszországot. Sokan nehezen fogadták el a CIA és a NATO által működtetett titkos hadsereg fogalmát Olaszországban és külföldön.

Lehetséges-e az ilyen típusú szerkezet törvényes?

A La Stampa olasz újsága különösen kemény volt:
„Nincs ok az állami igazolhatja, hogy maradjon, hogy takarja vagy titkos katonai álló struktúra felvett alapuló ideológiai szempontok elemek megvédeni - eltartott vagy legalábbis hatása alatt idegen hatalom - és szolgálni , mint egy eszköz egy politikai harcért. Nincsenek olyan szavak, amelyek nem minősülnek magas árulásnak vagy az Alkotmány elleni bűncselekménynek. " [28]
Az olasz szenátus képviselői a Zöld Párt, a Kommunista Párt és a párt a Független Bal azzal vádolta a kormányt, amelynek felhasznált egységek Gladio gyakorolni területi felügyeleti és elvégzi terrortámadások érdekében kondicionálja a politikai légkör.

A PCI azonban leginkább meg volt győződve arról, hogy a hidegháború kezdete óta a Gladio hálózat igazi célpontja nem volt idegen hadsereg, hanem maguk az olasz kommunisták.

A megfigyelők hangsúlyozták,
„Ezzel a titokzatos Párhuzamos SID, megerősítették, hogy megakadályozza egy lehetetlen puccs balra futottak, különösen a veszély, hogy ki vannak téve a puccs a jobb (...) Nem tudjuk elhinni, hogy (...), hogy a Super A SID-t katonai eszközként fogadták el "ellenséges megszállás esetén". Az egyetlen igazi ellenség volt és mindig is az olasz kommunista párt volt, vagyis egy belső ellenség. " [29]
Meghatározta, hogy egyedül ne vállalja ezt a felelősséget, Andreotti miniszterelnök az olasz parlament előtt megjelent, ugyanazon a napon, amikor végleges beszámolót küldött Gladio-nak, és kijelentette:
"Minden kormányfőt tájékoztattunk Gladio létezéséről." [30]
Rendkívül kínos volt ez a nyilatkozat, többek között az egykori miniszterelnökök között, például:
  • a szocialista Bettino Craxi (1983-1987)
  • Giovanni Spadolini a Republikánus Párttól (1981-1982), majd a szenátus elnöke
  • Arnaldo Forlani (1980-1981), aki 1990-ben a DCI titkára volt
  • Francesco Cossiga (1978-1979), akkor a köztársaság elnöke
A vihar szemében hirtelen látta, hogy Andreotti kinyilatkoztatása miatt e nagy méltóságok reakciói zavarosak voltak.

Craxi azt állította, hogy soha nem volt tudomása Gladio létezéséről, amíg nem adtak elő neki egy olyan iratot, amelyet Gladio írta alá a saját kézírásában, amikor miniszterelnök volt.

Spadolini és Forlani hasonló amnézia támadásokat szenvedett , de vissza kellett vonniuk a kezdeti állításokat. Spadolini az egész világ boldogságát idézte elő azzal, hogy megkülönböztette a védelmi minisztert és a miniszterelnök tájékoztatását.

Francesco Cossiga, a köztársasági elnök 1985 óta egyedül ő ismeri fel a szerepét az összeesküvésben.

Során hivatalos látogatást Skóciában, s bejelentette, hogy ő még a „boldog és büszke”, hogy hozzájárultak a létrehozását a titkos hadsereg felelős védelmi kérdésekben a DCI, az 1950-es években [31]

Kijelentette, hogy Gladio minden tagja jó hazafiak, és a következő kifejezésekkel fejezte ki magát:
„Úgy vélem, hogy egy nagy kiváltság és egy teszt a bizalom (...), hogy engem választottak erre a kényes feladat (...) azt kell mondanom, büszke vagyok arra, hogy mi volt képes , hogy tartani, hogy a titkos 45 évre.” [32]
A terrorista cselekményekben részt vevő szervezet ügyének átgondolásával az elnöknek az olaszországi visszatérése után politikai viharral kellett szembenéznie, és felszólalt a felek lemondására és felmentésére minden párt magas árulásért.

Casson bíró arra buzdította, hogy felhívja őt tanúként a szenátus nyomozóbizottsága előtt.

De az elnök, aki már nem volt olyan "boldog", dühödten elutasította, és azzal fenyegetőzött, hogy lezárja a gladiói parlamenti vizsgálatot:
„ Én továbbítson a Parlamentnek a perc kiterjedő hatásköreik és ha [Parlament] jóváhagyja azt újra fog újra - megvizsgálja a szöveget annak meghatározására, hogy Ön jogosult a fájl végleges [elnöki] elutasítását elfogadását.” [33]
Mivel ez a fenyegetés nem volt alkotmányos indoklással, a kritikusok megkérdőjelezték az elnök mentális egészségét. Cossiga 1992 áprilisában, az elnöki hivatali idő lejárta előtt 3 hónappal lemondott az elnökségről. [34]

A nyilvános beszédében, mielőtt az olasz szenátus november 9-én, 1990, Andreotti újra hangsúlyozta, hogy a NATO, az Egyesült Államokban és számos nyugat-európai ország, köztük Németország, Görögország, Dánia és Belgium vettek részt a tartózkodás összeesküvés -behind.

Ennek bizonyítékaként állításait, és felfedi a bizalmas adatokat kaptak a sajtóban, az olasz kiadvány Panorama bejelentett teljes politikai dokumentum Párhuzamos SID - A Gladio eset , hogy Andreotti átadta a parlamenti bizottság.

Amikor a francia hatóságok megpróbálták letagadni saját részvételét Gladio nemzetközi hálózat, Andreotti mondta kérlelhetetlenül, hogy Franciaország is titokban részt vett a legutóbbi ülésén a irányító bizottságának Gladio, az ACC, mely alakult Brüsszel csak néhány héttel korábban, 23. és 24., 1990. október, ahol, egy kicsit kényelmetlen, Franciaország kénytelen volt elismerni a részvétel a műveletet.

Ezt követően lehetetlenné vált, hogy megtagadja a nemzetközi dimenziójának a titkos háború és a botrány gyorsan elterjedt az egész Nyugat-Európában.

Ezután a NATO tagországok határai után gyorsan terjed az Egyesült Államokon.

Az olasz parlament megbízatása a Gladio kivizsgálásáért és az országában elkövetett támadásokért:
„Azok a mészárlások, azokat a bombákat, azokat a katonai műveleteket szervezett, kezdeményezett vagy támogatott dolgozó emberek az olasz intézmények, és mint újabban felfedezett magánszemélyek által kötött amerikai hírszerzés struktúrákat.” [35]



referenciák
[1] A brit újság Observer 1990. november 18-án

[2] Hugh O'Shaughnessy "Gladio: Európa legjobban őrzött titka." Feltételezték, hogy ha a Vörös Hadsereg behatol Nyugat-Európába, akkor az ügynököknek az ellenséges vonalak mögött kellett maradniuk. De néhány országban a legjobb szándékkal létrehozott hálózat a terrorizmus és a szélsőjobboldali politikai zűrzavar eszközévé vált. A The Observer brit napilap, 1992. június 7.

[3] A titkosszolgálatokra szakosodott Fabrizio Calvi és Frederic Laurent kutatók készítették a valószínűleg a legjobb dokumentumfilmet a Piazza Fontana elleni támadásról. A Piazza Fontana: Storia di un Complotto 1997. december 11-én, 8:50 órakor adták át a Rai Due közszolgálati televíziós csatornán keresztül. Francia alkalmazkodás című L'Orchestre Noir: A stratégiában feszültség továbbítjuk 2 részre a csatornán keresztül a francia-német Arte televíziós kedden és szerdán 13 jan 14, 1998 at 20h45. Ebben a dokumentumfilm, Fabrizio Calvi és Frederic Laurent kihallgatták számos tanú, köztük bírók, akik vizsgálta az ügyet évek Guido Salvini Gerardo D'Ambrosio, a fasiszta aktivistái, mint Stefano Delle Chiaie, Amos Spiazzi, Guido Giannettini, Vincenzo Vinciguerra és Labruna kapitány, Giulio Andreotti volt olasz miniszterelnök, valamint Victor Marchetti és Marc Wyatt a CIA-ból. Ez a dokumentumfilm látható a DailyMotion-on.

[4] Töredék a Giovanni Fasanella és Claudio Sestieri könyvéből Giovanni Pellegrino: Segreto di Stato könyvéből. Verità da Gladio a Moro ügy (Einaudi Editore, Torino, 2000), bevezetés.

[5] Erről a témáról lásd: «1980: carnage à Bologne, 85 morts», Réseau Voltaire, 2004. március 12., Ndlr.

[6] Allan Francovich, Gladio: A bábosok. Ez a második dokumentumfilm, melyet a Francovich consacrés au Gladio igazgatója Gladio számára szentelt. Broadcast a BBC2-n 1992. június 17-én. Ez a dokumentumfilm megtekinthető a YouTube-on.

[7] Philip Willan, a terroristák segítettek a CIA-nak, hogy "hagyja abba a baloldali Olaszországban" című kiadványt, amelyet a The Guardian 2001. március 26-án jelent meg. Willan szakember az amerikai titkos beavatkozások terén Olaszországban . A Puppetmasters könyvkönyv szerzője. A terrorizmus politikai felhasználása Olaszországban (Constable, London, 1991).

[8] Az Olasz Köztársaság szenátusa. A terrorizmus, a terrorizmus, a történelmi-politikai háttér. A zárójelentést 1995-ben e cím alatt tették közzé.

[9] A BBC1 1991. április 4-én sugárzott brit napilap híradó programja.

[10] A brit újság Observer 1992. június 7-i

[11] Ed Vulliamy „titkos ügynökök, szabadkőművesek, fasiszták ... és egy felső szintű kampány politikai»destabilizáció«.»Stratégia fantázia«, amelyek nyomán vérontás és cover-up „megjelent a Guardian 1990. december 5-én

[12] közzététele brit politika Statewatch, 1991. január

[13] Jean-Francois Brozzu-Gentile, L'Affaire Gladio (Editions Albin Michel, Párizs, 1994), 105. o.

[14] A közzététel Európai olasz politika 16 1990. november

[15] Ed Vulliamy „titkos ügynökök, szabadkőművesek, fasiszták ... és egy felső szintű kampány politikai»destabilizáció«.»Stratégia fantázia«, amelyek nyomán vérontás és elfedés "címmel, amelyet a The Guardian 1990. december 5-én megjelent brit újságban jelentetett meg.

[16] «Spinne unterm Schafsfell. A Südeuropa háborúban meghalni Guerillatruppe besonders Aktiv - auch bei den Militärputschen in Griechenland und der Türkei „megjelent nélkül szerző a német hírmagazin Der Spiegel, No. 48, november 26, 1990-ben megadva?

[17] Mario Coglitore (ed.), La Notte dei Gladiatori. Omissioni e silenzi della Repubblica (Calcusca Edizioni, Padua, 1992), 131. o.

[18] Coglitore fragmentum, Gladiatori, p.132.

[19] Lásd Andreotti figyelemre méltó biográfiáját Regine Igel, Andreotti. Politik zwischen Geheimdienst und Mafia (Herbig Verlag, München, 1997).

[20] A The Guardian 1990-es újságírója.

[21] Leo Müller, Gladio - das Erbe des Kalten Krieges. Der Nato-Geheimbund und Sein deutscher Vorläufer (Rowohlt, Hamburg, 1991), 26. o.

[22] A részletes beszámolót a tényeket, hogy az olasz napi La Repubblica, a Corriere della Sera és a La Stampa október 24-i 1990

[23] „keresik az igazságot mintegy 50.000 titkos csapat” nélkül adott szerző megjelent az újságban Kanadai The Toronto Star, 1990. november 18.

[24] Franco Ferraresi, "Titkos struktúra kódnevű Gladio" az olasz politikában. A Review, 1992, 30. Ferraresi közvetlenül hivatkozik arra a dokumentumra, amelyet Andreotti küldött a parlamenti bizottságnak. A L'Unita olasz újságban Andreotti lapjának első és második változatát 1990. november 14-én kiadott külön kiadásban tette közzé. A teljes fordítást megtalálja a Voltaire hálózat honlapján.

[25] Ferraresi, Gladio, 30. o., Az Andreotti-dokumentum idézetei.

[26] Giuciano atya Allan Francovich, Gladio: The Puppeteers című dokumentumfilmjét a dokumentumfilm előtt mutatja be a templom előtt. Harmadik sorozatú dokumentumfilm, melyet Francovich Gladio-nak szentelt, amelyet a BBC2 1992. június 17-én sugározott.

[27] Ferraresi, Gladio, 31. old.

[28] Ferraresi, Gladio, p.31 idézte.

[29] Norberto Bobbio, Ferraresi által idézett, Gladio, 32. old.

[30] Muller, Gladio, 27. o.

[31] A The Observer című újság 1990. november 18.

[32] Reuters Sajtóiroda, 1990. november 12.

[33] Ferraresi, Gladio, 32. o.

[34] The Economist, 1991. március 30.

[35] "A Köztársaság szenátusa. Commissione sul parlamentare d'inchiesta olaszországi terrorizmus és sulle oka individuazione dei della mancata responsabiliy delle stragi: Stragi és az olaszországi terrorizmus dal dopoguerra hogy 1974 relazione di Sinistra Democratici Gruppo l'Ulivo. Róma 2000. június ". Philip Willan: "az Egyesült Államok" támogatta a baloldali bántalmazást Olaszországban. " A jelentés azt állítja, hogy Washington a feszültség stratégiáját használták a hidegháborúban a jobbközéppont stabilizálása érdekében "című, a The Guardian 2000. június 24-én megjelent brit újságában.


2. részA NATO titkos haderei
Amikor a Gladio fedezték fel az Egyesült Európai ...
by Daniele Ganser 
november 26, 2009
A VoltaireNet honlap Bâle (Suisse) részéről

Folytatjuk a NATO maradéktalan hálózatokra vonatkozó referenciatörténet soros kiadását.
Ebben a második fejezetben a svájci történész, Daniele Ganser leírja a felfedezések hosszú sorát, amelyek feltárják az illegális szervezet létezését Nyugat-Európában és azon túl, valamint a csendet, amely gyorsan elterjedt a botrány miatt.
Az Európai Parlament által felvetett kérdés az volt, hogy megtudja, vajon a demokratikus intézmények csak egy homlokzat, amely mögött az angolszászok fél évszázadon át manipulálták Nyugat-Európa népeit.
Egy kérdés marad érvényben.

 

Az 1990-es év vége, amikor a Gladius botránya kitört egy időben
Francois Mitterrand francia elnök felkészíti a közvéleményt
Franciaországnak az Egyesült Államokba irányuló iraki háborúba való belépése miatt.
Mitterrand megbízza védelmi miniszterét, Jean-Pierre Chevenementt (karját a fényképen átkapcsolta)
a misszió az igazság elhallgatására.
A franciának továbbra is figyelmen kívül kell hagynia azt, hogy egy fél évszázada,
egy titkos katonai struktúra irányítja a nyugat-európai államokat
a demokratikus intézményeken kívül.

Az 1990 nyarán Róma sajtótájékoztatóján összegyűlt külföldi újságírók panaszkodtak a hírmondóik gyávaságáról a kényes Gladio eset és nemzetközi dimenziója előtt.

Sőt, meg kell , hogy felidézni a finom környezetet, amelyben a kinyilatkoztatásokat, hogy az olasz miniszterelnök történt Giulio Andreotti készült augusztus 3-án, mielőtt az amerikai szenátus a létezését egy hadsereg titkos látogatást mögött által létrehozott NATO Európában Western.

Andreotti felfedező beszéde 1990. augusztus 2. napját követte, amikor az iraki diktátor Szaddam Husszein elárulta Kuwaitot. Párizsban, Londonban és Washingtonban a főszerkesztők és katonai tanácsadók attól féltek, hogy a botrány zavarja az Öböl-háború előkészületeit.

Augusztus 2-án, New York, Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország „felháborodva Kuvait” volna kiszabni a Biztonsági Tanács az ENSZ, a beleegyezésével Kína és Oroszország, az állásfoglalás elfogadása 660, amely megrendelte,
"Az iraki erők azonnali és feltétel nélküli visszavonása az 1990. augusztus 1-jén elfoglalt pozíciókról".
Az a Nyugat és a világ média voltak akkor középpontjában a „Öböl-válság”, és elmesélte, mint az Egyesült Államok, elnök alatt George Bush apja, vállalták a legnagyobb katonai művelet a második világháború óta élén koalíciós országok, amelyhez tartozott Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban és Hollandiában, hogy felszabadítsák Kuvait iraki megszállása alatt megkeresztelkedett „Desert Storm” januárban és február 1991 művelet [1] .

Nagy televíziós hálózatok egyszerre így volt két furcsa történet rendelkezésére bocsátani , hogy a nyilvánosság: a tiszta háború a Perzsa-öböl és a Gladio botrány Európában, végül úgy döntött, csend [2] .

Ennek a hatására a kinyilatkoztatást olasz miniszterelnök Giulio Andreotti, a botrány átszeli a határokat Olaszország, amikor október 30-án, a korábbi szocialista miniszterelnök Görögország Andreas Papandreou megerősítette a görög újság Ta Nea hogy ő fedezte fel, 1984-ben a NATO egy titkos struktúrája nagyon hasonlít az olasz Gladio-hoz, akinek a bontása azonnal elrendelte.

Más hangok hallatszottak igényes parlamenti vizsgálatot a titkos hadsereg és annak állítólagos szerepe a puccs az ezredesek 1967 De a görög konzervatív kormány az idő figyelmen kívül hagyja.

Varvitsiotis védelmi miniszter elmagyarázta, hogy egy volt görög katonai attasé Washingtonban, aki a NATO-ra dolgozott, megvizsgálná az állításokat, de bejelentette:
"A kormánynak nem kell félnie" [3] .
Görögország botrány, akkor Németországba költözött, ahol november 5-én, a Zöld országgyűlési Manfred ilyen , aki hallott már a botrány a német újság TAZ, ünnepélyesen felkérte a kormányt, Helmut Kohl beszélni feltételezett létezése Németországban a Gladio-típus szerkezetét.

Míg a német védelmi minisztérium tükröződik a legmegfelelőbb módja e helyen, a magán televíziós csatorna RTL váltott közfelháborodást feltárva egy külön jelentést Gladio egykori tagjai, Hitler „s SS képződik része a német ága a hálózat és sok más országban, támogatói a szélsőjobb már beállt az anti - kommunista titkos hadsereg.

A feszültség még tovább nőtt, amikor a német kormány szóvivője, Hans Klein zavarosan próbálta megmagyarázni,
"A német Gladio nem volt, mint mondták, titkos parancsot vagy gerillaegységet", hozzátéve, hogy nem részletezhet részleteket, mert az ügy katonai titoknak számít [4] .
Klein kijelentései botrányt okoztak a szociáldemokraták és az ellenzéki Zöldek között, akik a szövetségi választások közelségét tekintve elterjedtek.

Az országgyűlési Hermann Scheer , a szakember a védelmi kérdéseket az SPD, a német szociáldemokrata párt, míg a titokzatos hálózat egyfajta „Ku Klux Klan” helyett kívánják végezni titkos műveletek ellen a lakosság és az ellenzéki küzdeni egy valószínűtlen szovjet invázió ellen.

Scheer ragaszkodott ahhoz, hogy sürgősen vizsgálatot indítson Gladio,
"Mielőtt eltüntethetik a bizonyítékokat" [5] .
 
„Ez az ügy hatáskörébe tartozik a főügyész (Generalbundesanwalt),” mondta Scheer „, mivel létezik egy titkos katonai szervezet ezen kívül minden kormányzati vagy parlamenti kontroll teljesen ellentétes az alapvető jog, és jön, ezért a a büntető igazságszolgáltatás területén " [6] .
Szociáldemokrata képviselő Wilfried Penner , a német titkosszolgálatok parlamenti ellenőrző bizottságának (PKK) tagja, kijelentette, hogy soha nem hallott a NATO titkos hálózatáról,
"A maffia következményei", és hogy "ezt az ügyet mindenkire tekintettel nyilvánosan kell kezelni" [7] .
Burkhard Hirsch , a kormányon belüli titkosszolgálatok vezetője és a PKK tagja szintén kijelentette:
"Rendkívül nyugtalan", mert "ha valami sokáig titokban maradhat, és támaszkodhat a hosszú tapasztalatomra, azért van, mert valami rothadt" [8] .
A hangok emelkedett a ranglétrán az SPD igényes hatósági vizsgálat azonban lecsendesítette gyorsan, amikor a kereszténydemokrata kormány felfedte, hogy a szociáldemokrata miniszterek is titokban tartják az évek során ők voltak hatalmon.

Ez az oka annak, hogy a zöldek tiltakozása ellenére a kérdés zárt ajtók mögött történt.

Belgiumban, november 7-én este, Guy Coeme szocialista védelmi miniszter megerősítette, hogy megrémült lakossággal rendelkezik, hogy az országában is volt egy titkos hadsereg, amely a NATO-hoz kapcsolódik.

A Brabantban nyilvántartott mészárlásokra utalva - az 1980-as években a feketébe öltözött férfiak többszörös szomszédok fogyasztói számára tüzet nyitottak - a miniszter hozzátette:
"Most azt akarom tudni, hogy létezik-e kapcsolat az említett titkos hálózat tevékenységei és az elmúlt években véres hazánk ellen irányuló támadások között" [9] .
A sajtó kameráival szemben Wilfried Martens belga miniszterelnök , aki láthatóan aggódik, kijelentette:
"11 éve miniszterelnök vagyok, de mindig figyelmen kívül hagytam az ilyen hálózatok létezését hazánkban."
Az újságírók rámutattak, hogy a miniszterelnök,
"Rendszeresen olyan nyugodt, mielőtt bármilyen körülmény", úgy tűnt ezúttal "valami kevésbé nyugodt" [10] .
A belga parlament ezután úgy határozott, hogy különleges bizottságot alakít ki, amelynek feladata a belga maradt hálózat felderítése. Egy évvel később, miután megkapta a hálózat lebontását, a bizottság értékes nyilvános jelentést nyújtott be, amely nem kevesebb, mint 250 oldal [11] .

A belga parlamenti képviselők rájöttek, hogy a titkos NATO hadsereg még mindig aktív. Tudták, hogy az ACC, amely abból állt, a tábornokok, aki megparancsolta hadseregek maradni mögött számos nyugat-európai országban már találkoztak titokban a székhelye Brüsszel 23-án és október 24 1990 A szakvélemény Raymond Van Calster elnöksége alatt alakult ki, az Általános Hírszerző Szolgálat (SGR), a belga katonai titkosszolgálatok (SGR, francia rövidítés) vezetője.

Van Claster feldühödött, amikor több újságíró sikerült nyomon követnie őt, és ismételten kapcsolatba lépett vele telefonon. Az első alkalommal, amikor hazudott a sajtónak, kategorikusan tagadta, november 9-én, miután elnökölt az ACC nemzetközi találkozóján, és kijelentette, hogy Gladio szigorúan olasz kérdés.

Később elismerte, hogy Belgiumban a második világháború után titkos hálózatot hoztak létre,
"A hírszerzési adatok gyűjtése a szovjet invázió hipotézisében" [12] .
Határozottan tagadta a "közvetlen kapcsolatot a NATO-val", az általános megtagadta a részleteket, bár ünnepélyesen megerősítette:
"Semmi nincs elrejteni" [13] .
Franciaországban a szocialista elnök, Francois Mitterrand kormánya megpróbálta leállítani a kérdést azzal, hogy egy szinte ismeretlen képviselőn keresztül bejelentette, hogy a titkos hadsereg "sokáig feloldódott [hazánkban]" [14] .

Constantin Melnik tábornok , a francia titkosszolgálatok vezetője 1959 és 1962 között a legfontosabb franciaországi újságon keresztül a francia Gladio pletyka,
"Valószínűleg Sztálin halála után 1953-ban szétesett, és nem lett volna már de Gaulle elnöksége alatt [1958 után]" [15] .
A francia sajtó sorakozott fel a kormány mögött, amely abban az időben teljesen felkészült az Öböl-háborúra, és óvatos volt, hogy túlságosan érzékeny kérdéseket tegyen fel.

Olyan volt, mint egy
"A botrány, amely Európa minden újságában elnyerte a címlapokat, csak a párizsi újságok kis jegyében tükröződik [16] .
Könyörtelenül, az olasz miniszterelnök Andreotti hiúsította francia hazugság nyilvánította november 10, 1990, hogy Franciaország is részt vett a legutóbbi ülésén a fejét Gladio, az ACC tartott Belgiumban október 23, 1990.

Ezután a kinyilatkoztatás, a francia védelmi miniszter , Jean-Pierre Chevenement , mielőtt ez a kínos helyzet, megpróbálta korlátozni a károkat által , mondván, hogy a francia titkos hadsereg passzív maradt:
"A rendelkezésemre álló információk szerint soha nem volt több funkciója, mint várakozás és egy összekötő funkció ellátása."
Válaszul egy rádiós újságíróra, aki megkérdezte tőle, hogy Olaszországban és Belgiumban hasonló politikai vihar történt-e Franciaországban, a miniszter különféle spekulációkat kezdett el használni a titkos hadsereg terrorista vagy egyéb tevékenységeiről, mielőtt teljes egészében megválaszolná. nyugodt:
- Nem hiszem el. [17]
A sajtó hangsúlyozta, hogy a kormány minden tőlük telhetőt megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a lakosságnak, hogy Gladio-ban "nemzeti álnoksággal" találkozzon [18] .

Nagy-Britanniában a Honvédelmi Minisztérium számos szóvivője napról napra váltakozott, mindig ugyanazt a választ adta a sajtónak:
"Sajnálom, de soha nem foglalkozunk biztonsági kérdésekkel" vagy "Biztonsági kérdés, ezért nem fogunk foglalkozni", vagy talán "Nem fogunk vonulni a nemzetbiztonság területén" [19] .
Míg az újságok napról napra továbbra is megjelentek a Gladio botrányról szóló hírekről, Tom King brit védelmi miniszter boldogan merészelte fel a zavaró kérdést:
- Nem tudom, milyen kiméra futsz. A dolog rendkívül izgalmasnak tűnik, de attól tartok, teljes ügyetlen vagyok az ügyben. Sokkal jobban tájékozott vagyok az Öbölről " [20] .
Az összefüggésben készítmények Operation Desert Storm és az Irak elleni háborút, a brit parlament úgy tűnt, hogy ez nem volt sürgős , hogy hozzon létre egy bizottságot, vagy nyisson meg egy parlamenti vita [a Gladio] és előnyös , hogy támogassa a kormány a miniszterelnök John Major.

1992 nyarán a Gladio hivatalos verzióját még nem adták meg, ami az újságírók, mint Hugh O'Shaughnessy felháborodását idézte elő :
"A Whitehall csendje [21] és a parlamenti képviselőknek szinte teljesen hiányos kíváncsisága egy olyan botrányról, amelyben Nagy-Britannia annyira mélyen érintett . " [22]
Hollandiában Ruud Lubbers , 1982 óta hivatalban lévő miniszterelnök úgy döntött, hogy reagál a kényes problémára azáltal, hogy november 13-án levelet küld a Parlamentnek, amelyben megerősíti egy hasonló titkos hadsereg létezését az országban és hangsúlyozva, hogy "ez a szervezet soha nem volt a NATO irányítása alatt" [23] .

Ezt követően Lubbers és a holland védelmi miniszter, a Relus Ter Beek a holland Gladio bizonyos érzékeny részleteiről a parlamenten belüli hírszerzéssel és biztonsággal kapcsolatos kérdésekért felelős zárt ajtók mögött jelentést tett.
„Az egymást követő kormányfők és miniszterek védelmi mindig úgy érezte, hogy jobb volt, hogy ne vegyenek részt a titok a többi tag a kabinet és a parlament,” mondta Lubbers mondta törvényhozók, hozzátéve, hogy ő büszke volt, hogy harminc miniszterek képes volt hogy titokban maradjon.
Míg képviselők elítélte a veszély hallgatólagos létezik egy titkos hadsereg, amelynek létezését ismeretlen volt a parlamentnek, és a legtöbb polgár úgy döntött, hogy a titkos hálózat nem képezhetik semmiféle parlamenti vizsgálat vagy bármilyen nyilvános jelentést.
„A probléma nem az, hogy ilyen a dolog [a Gladio] lehet, vagy létezhet még ma is , ” mondta a tagja a liberális ellenzék Hans Dijkstal „, hanem, hogy a Parlament nem kapott tájékoztatást semmit tegnapelőtt az éjszakában " [24] .
A szomszédos Luxemburgban Jacques Santer miniszterelnök 1990 november 14-én jelent meg a parlament előtt, és megerősítette, hogy a NATO kezdeményezésére létrehozott titkos hadsereg is létezett az országában.
„A tevékenységek ezek az emberek korlátozott, és ez volt a kezdetektől fogva, hogy a vonat a küldetésük, hogy az, hogy megtanulják, hogy reagáljon egy ellenséges környezetben önállóan vagy az erőfeszítések összehangolása a szövetséges országok” Santer ragaszkodott [25] .
A követelés Jean Huss , a képviselő alternatív zöld jogutódnak első, hogy a parlamenti vita a kérdésről, és az ezt követő létrehozását a parlamenti bizottság a vizsgálatot nyitott, bocsátják, a szavazás és a többség elutasította a parlamenti képviselők.

Amikor a nemzetközi sajtó bejelentette,
„Portugáliában a Lisszaboni rádió számolt be, hogy a sejteket kapcsolódó műveleti Gladio során használtak, 50-es, a védelemhez való jog - szárny diktatúra Salazar,” az ügyvivő kormány reagált a kibocsátó hivatalos tagadás [26] .
Portugál védelmi miniszter Fernando Nogueira , mondta november 16-án, 1990-ben soha nem volt tisztában a jelenléte Gladio hálózat bármilyen Portugáliában és azt mondta, hogy nem állt rendelkezésre a Honvédelmi Minisztérium vagy a parancsnok a fegyveres erők,
"Nincs információ arról, hogy Portugáliában létezett-e" Gladio-struktúra " [27] .
A nyugalmazott tábornok tagadta a kormány változatát, és a sajtóban névtelenül megerősítette, hogy párhuzamos hadsereg is létezett Portugáliában,
"A Védelmi Minisztériumtól, a Belügyminisztériumtól és a Gyarmati Ügyek Minisztériumától függ [28] .
A szomszédos Spanyolországban, amely, mint Portugália, élt a legtöbb hidegháború igájába jog - szárny diktatúra elnyomását ellenzéki politikai terror útján és a kínzást, Alberto Oliart honvédelmi miniszter korai 1980, mint „gyerekes” az a tény, vajon Franco „s Spanyolország is volt egy titkos jobb - szárny hadsereg, mivel” itt Gladio volt maga a kormány " [29] .

Dániában a közvélemény nyomására, honvédelmi miniszter Knud Engaard foglalkozott a parlament, a Folketing, november 21-én, hogy tagadja, hogy néhány szervezet „bármilyen” jött létre az országban, a NATO és támogatta a CIA .
„Mivel a vonatkozó információkat művelet szerelt titkosszolgálatai előtt azt a hipotézist, foglalkozás az ország bizalmas, sőt szigorúan bizalmas”, mondta a miniszter, „Lehetetlennek beszélni őket, mielőtt a dán parlamentben.”
Pelle Voigt , aki a Gladio-ügyet hozta a parlamenthez, megjegyezte,
"A védelmi miniszter válaszai ellentmondásosak és közvetetten megerősítették, hogy Dánia titkos hálózata is volt" [30] .
Ez zárt ajtókhoz vezetett a dán parlamentben a titkosszolgálatok elleni fellépés irányításáért felelős bizottságban.

Amikor a norvég sajtó megkérdőjelezte a kormányt a Gladio témájáról, a kapott válasz a legrövidebb volt, amelyet valaha is felajánlottak e témában.
„A szavak Hansen pontos marad”, mondta a szóvivő a Honvédelmi Minisztérium Erik Senstad, így utalva a nyilatkozatot védelmi miniszter Rolf Hansen a parlamentbe, az intervenciós társkereső 1978, és amelyet a miniszter nem volt más választása mint felismerni a már felfedezett titkos hadsereg Norvégiában való létezését.
Admiral Jan Ingebristen , aki lemondott vezetője a norvég katonai hírszerzés 1985-ben felkeltette a felháborodását a lakosság igazolására övező titkolózás létezését a seregek.
"Semmi gyanús semmiben. Ha ezek az egységek szeszélyesen működnek a megszállt területen, akkor feltétlenül titokban kell tartani őket " [31] .
Törökországban a hatalmi elit reagált a botrány Gladio december 3-án a General Dogan Beyazit elnöke, az üzemeltetési részleg a török hadsereg, és a General Kemal Yilmaz parancsnoka a Special Forces, aki megerősítette a sajtóban a NATO által létrehozott titkos hadsereg létezése, amelyet a "különleges műveletek tanszéke" vezetett,
"Ellenálljon a kommunista megszállás lehetőségével" [32] .
Míg a tábornokok próbálták meggyőzni a nézetet, hogy a tagok a török Gladio voltak jó „hazafiak”, az újságírók és a korábbi miniszterelnök Bülent Ecevit kiderült, hogy a titkos hadsereg, az úgynevezett contraguerrilla , részt vett a kínzás, támadások és gyilkosságok, valamint az egymást követő puccsok, amelyek jellemezték a közelmúltban Törökország.

A hadsereg nem volt hajlandó válaszolni a parlament és polgári miniszterek kérdéseire, és a török ​​védelmi minisztérium arra figyelmeztetett, hogy "jobb lett volna a csúcs bezárása" [33] .

Míg a [török] ellentámadás folytatta számos műveletet, az Egyesült Államok Külügyminisztériuma maga is az emberi jogokról szóló 1995-ös jelentésében rámutatott,
"A humanitárius szervezetek, a kurd közösség képviselői és a kurdok jelenlétében lévő megbízható források azt állítják, hogy a kormány felhatalmazza, még a civilek meggyilkolását is szervezi."
A jelentés megállapította,
"Az emberi jogi védőszövetségek olyan általános és hiteles tézisre utalnak, amely szerint a biztonsági erőkhöz kapcsolt ellentámzsörgő csoport" titkos gyilkosságokat "követett el."
Amikor Lucy Komisar [amerikai] újságíró megpróbálta kiterjeszteni a nyomozást az Egyesült Államokra, gyorsan felfedezte, hogy a katonai titkokat illetően saját kormánya nem sokkal jobb, mint a török ​​tábornokok.
"A Pentagon megtagadta, hogy elmondja, vajon Washington továbbra is támogatást vagy segítséget nyújt a különleges műveleti részlegnek. Valójában minden kérdést megváltoztattak ezzel a témával kapcsolatban.
Komisar mindig elkerülhetetlen választ kap:
„Láttam képviselői azt felelte, hogy semmit sem tudott, vagy hogy az események csak nemrég történt, ami nem volt valami az archívumban, vagy hogy én működését leíró CIA, ami mondani semmit.”
A Pentagon történész így válaszolt:
- Ó, beszélni akarsz a "maradékot" szervezettől? Ez bizalmas! " [34] .
De a [török] ellen-gerilla problémája hamarosan újra megjelenik.

November 3-án, 1996-ban egy fekete Mercedes autó összeütközött egy traktor egy autópálya közelében, a város Susurluk részén, több mint 150 km-re délre Isztambulban. A balesetben meggyilkolták a török ​​elleni gerilla, a vezető rendőri tisztviselő és a parlamenti képviselő vezetőjét.

Sokan látták ezt a konkrét bizonyíték a mély kormány részvétele a piszkos háborúban a számláló, és több ezer ember vonult az utcára, hogy tiltakozzanak a „State of Susurluk” és a kereslet, hogy az ország felszabadult „ellenőrzése bandák ”.

1998 januárjában Mesut Ylmaz miniszterelnök tájékoztatta több millió nézőt a Susurluk botrányra vonatkozó 7 hónapos parlamenti vizsgálat következtetéseiről.
„Ez az anatómiai botrányos káosz”, kezdte a miniszterelnök előtt, elismerve, hogy a „halál között maradt az államban”, miközben „minden hatalmi szervek voltak tisztában a helyzet” [ 35] .
A vádló kinyilatkoztatások egész Nyugat-Európában tapasztalható eredmények miatt a Gladio-botrány 1990. november 22-én vita tárgyát képezte az Európai Parlamentben.

Abban az időben az Európai Közösség 12 tagból állt, és mindegyiket érintette a botrány [36] .

A 12 egymás közti szoros együttműködést alakított ki, és felkészült a közös piac létrehozására, amely az emberek, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását, valamint a tőke szabad mozgását biztosította.

Mindazonáltal a biztonság és a védelem kérdései mindegyik tagállam kezében voltak, mivel mindkét szempontból szuverén maradtak.
„Elnök úr, hölgyeim és uraim, a követelmény a politikai és erkölcsi rendben emeljük az új Európa, hogy mi lassan épület” és megnyitja a vitát, hogy a nap Falqui képviselő.
 
„Ez Európa csak túlélni az igazságon alapuló és tökéletes átláthatóságát intézmények sötét telkeket demokrácia ellen, hogy már jelezte a történelem, sőt közelmúltban számos európai országban.”
 
Falqui hangsúlyozta, hogy "nincs jövő, hölgyeim és uraim, ha nem szüntetjük meg azt az érzést, hogy éltünk abban a kettős államban, amely egyrészt nyitott és demokratikus, másrészt titkos és reakciós. Ezért kell ismerni a "Gladio" hálózatok természetét és számát, amelyekre az Európai Közösség tagállamai vonatkoztak " [37] .
Belga parlamenti képviselő Dury (szocialista) megosztotta az aggodalmakat képviselő képviselőivel:
"A Gladio-ügyben mi aggasztja, hogy az ilyen hálózatok képesek voltak a jelenetek mögött és a demokratikus politikai intézmények minden irányításán túl. Ez véleményem szerint a fennmaradó probléma. "
Dury arra a következtetésre jutott, hogy a titkos hadsereg történetét meg kell vizsgálni:
„Mi a magunk részéről, meg vannak győződve arról, hogy szükség van, hogy fényt derítsen az egész ügy, hogy meghatározza annak minden következményével együtt, és vessen véget a visszaéléseket, amelyek továbbra is fennállnak, és befolyásolja más szervezetek, valamint megakadályozza a lehetséges kísértések merülhetett volna fel.”
A belga európai parlamenti képviselő szerint a vizsgálatnak foglalkoznia kellett a NATO szerepével is ,
"Bár a felelősségük és a SHAPE felelőssége tekintetében nem hiszem, hogy összeesküvésről beszélhetünk" - mondta.
 
"Számomra úgy tűnik, mindennek ellenére, hogy különösen ébernek és figyelmesnek kell lennünk, ha azt akarjuk, hogy az egész igazság ismertté váljon. Tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyos Gladio tagok is tagjai a NATO-bizottságoknak. "
 
Azt a következtetést vonta le: "Az ilyen típusú sötét területek megvilágítása éppen a demokrácia mandátuma által ránk bízott kötelezettség" [38] .
 
"Elnök úr, a Gladio rendszer 40 évig működött különböző neveken" - mondta a görög MP Ephremidis kollégáinak.
 
„Ez működött titoktartás és ésszerűen való felelősséget minden olyan cselekményt destabilizálódási, a provokáció és a terrorizmus országaink több mint 4 évtizede, jogi aktusok, amelyek biztosan részt közvetlenül vagy közvetve.”
Ephremidis határozottan elítélte a hálózat tartózkodás mögött , mint egész és mindenek felett,
„Az a tény, hogy a [hálózat] hozta létre a CIA és a NATO, amely - azzal az ürüggyel, demokráciát védelmező - toporzékolt utóbbi és használt kedvéért a vészes célra.”
Utalva hallgatólagosan a szerepre, amelyet a görög Gladio a puccs 1967-ben azt mondta felháborodottan az a tény, hogy a „demokrácia állítólag élvezte volt sem igazán semmi több, mint egy homlokzat”, és felszólította az Európai Parlamentet hogy vizsgálatot folytasson.
„Meg kell felfedezni minden finomságok az ügyet, és az ennek során meg kell alkotni nyomozati albizottság tanúk meghallgatása és bemutatni a teljes igazság, hogy minden szükséges lépést megtettek, hogy engedje végre országaink az ilyen titkos szervezetekről " [39] .
A Donnea (liberális reformer) belga parlamenti képviselője viszont nagyon eltérő elképzelést ajánlott fel:
„Elnök úr, a végén a második világháború, a legtöbb államok teljes mértékben indokolt a szolgáltatások létrehozását az volt a küldetése előállítására hálózatok ellenállás lehet aktiválni a foglalkozás esetében a területünk a A varsói paktum hadseregei ».
Ez a belga európai parlamenti képviselő hangsúlyozta:
"Ezért tartozunk mindazoknak, akik a hidegháború végéig örökké tartottak, dolgoztak ezeken a hálózatokon."
A Donnea számára nyilvánvaló volt, hogy a titkos seregeknek titokban kell maradniuk:
"Hatékonyságának fenntartása érdekében ezeket a hálózatokat árnyékban kellett tartani", bár még mindig azt akarta, hogy felmerüljön a feltételezett kapcsolatok a terrorista tevékenységekkel kapcsolatban.
 
„Igaz, ha van bizonyíték vagy erős vélelem arra utalnak, hogy ezek a hálózatok képesek voltak , hogy jár illegálisan és rendellenesen néhány országban, ez az a kamat minden megtudja az igazságot és megbüntesse a bűnösöket” [40] .
A flamand Vandemeulebroucke helyettes meglehetősen tisztességesen foglalta össze sok európai ember érzelmeit:
"Ez az ügy keserű ízű marad, mivel az az Európai Közösség létrejöttéhez vezet, és mert pontosan a demokrácia új formáját akarjuk létrehozni."
Vandemeulebroucke azt mondta, hogy mindenekelőtt a titkos, hogy körülvett a műveletet, ami aggasztotta őt parlamenti képviselőként,
"Ezen titkos szervezetek költségvetéseit is titokban tartották. Ezeket soha nem beszéltünk minden parlamentben, és kifejezzük aggodalmunkat, hogy a (...) egyértelmű, hogy vannak olyan testek képesek döntéseket hozni, és ezeket alkalmazni anélkül, hogy bármely demokratikus ellenőrzés”.
A holland képviselő kijelentette:
„Szeretnék még erőteljesebben tiltakoznak az ellen, hogy az amerikai hadsereg, akár SHAPE, NATO, illetve a CIA, a jogot, hogy beavatkozzon a demokrácia köp.”
Később elismerte, hogy az ügy nem tartozik az Európai Parlament hatáskörébe.
"Teljesen tudatában vagyok annak, hogy nem vagyunk képesek a biztonság és a békefenntartás terén" - magyarázta.
 
"Ezért az állásfoglalás felszólít egy parlamenti vizsgálati bizottság létrehozására mind a 12 tagállamban, hogy az igazság ismert legyen" [41] .
A megbeszélések eredményeként az Európai Parlament úgy határozott, hogy állásfoglalást fogad el a Gladio ügyről.

Az állásfoglalás határozottan feljelentette a jelenséget, és preambulumában megpróbálta leírni a műveletet 7 ponton keresztül:
  1. "Míg számos európai kormány felfedte a fegyveres és párhuzamos hírszerző műveletek 40 éven keresztül és a Közösség számos tagállamában létező szervezetének létezését"
  2. "Tekintettel arra, hogy az elmúlt 40 évben a szervezet megszökött minden demokratikus ellenőrzést, és az érintett államok titkosszolgálatai a NATO-val együttműködve"
  3. "Attól tartva, hogy az ilyen hálózatok illegálisan beavatkoztak a tagállamok belső politikai ügyeibe, vagy még mindig képesek erre"
  4. "Mivel egyes tagállamokban a katonai titkosszolgálatok (vagy az ezeken belüli ellenőrizetlen elemek) a terrorizmus és a bűnözők súlyos cselekményeiben érintettek, amint azt különféle bírósági vizsgálatok bizonyítják"
  5. „Mivel ezek a szervezetek járt, és továbbra is kívül jár el minden olyan jogi keret, nem tartoznak semmiféle parlamenti ellenőrzés és a legtöbb esetben anélkül, hogy tájékoztatták a legmagasabb kormányzati tisztviselők és a kezes az alkotmány"
  6. „Mivel a különböző szervezetek»Gladio«saját fegyverzetük és katonai felszerelések garantálják számukra egy ismeretlen erő támadással, így veszélyt jelentenek a demokratikus struktúrák az országban, ahol működnek, és működtetett"
  7. „Mélyen érintett a létezését döntéshozó testületek és elfogy a demokratikus kontroll és teljesen titkos jellege, abban az időben, amikor a űralkalmazásokra együttműködés a biztonság még mindig a központ minden viták.”
A preambulum után az állásfoglalás elítélte,
„Titkos hálózat cselekvési és kezelési és [úgynevezett] megnyitni egy alapos vizsgálatot a jellege, szerkezete, céljai és minden egyéb szempontból ezek a titkos szervezetek, vagy az összes ellenzéki csoport a használatát, mint egyfajta interferencia az érintett országok belső politikai ügyeit illetően a terrorizmus európai problémájáról és a tagállamok vagy harmadik országok titkosszolgálatai esetleges bűnrészességéről ".
Másodszor, az Európai Unió tiltakozott,
"Energetikusan azzal a joggal szemben, hogy az SHAPE vagy a NATO-ra dolgozó amerikai hadsereg egyes tisztviselői ösztönözniük kell egy titkos hírszerzési és cselekvési hálózat létrehozását Európában".
Harmadszor a határozat felszólította "a tagállamok kormányait, hogy szedjék le az összes titkos katonai és félkatonai hálózatot".

Negyedik pontként az Európai Unió felszólította,
„Igazságszolgáltatásai az országokban, amelyekben a jelenléte az ilyen katonai szervezetek [volt] bizonyított, hogy pontosan meghatározza annak összetételét és hogy miként működnek, és létrehoz egy listát az összes intézkedéseket, amelyek látszólag tett annak érdekében, hogy destabilizálja a demokratikus struktúrák a tagállamok ".
Az EU azt is állította,
„Minden a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, ha szükséges, a jelölést a parlamenti bizottságok vizsgálati, annak érdekében, hogy kimerítő listát a titkos szervezetek ebben az összefüggésben, és ugyanabban az időben, hogy ellenőrizzék a kapcsolatot az illető hírszerző szolgálatok és adott esetben terrorista csoportok és / vagy egyéb illegális gyakorlatok ".
A hatodik pont a felbontás címzettje a Miniszterek Tanácsa az Európai Unióban, különösen a védelmi miniszterek, és felszólította, hogy „adjon meg minden információt a tevékenységek e titkos hírszerzési és a cselekvés.”

A hetedik pontban az Európai Parlament kérte,
"A tanúk meghallgatásával foglalkozó illetékes bizottsága számára a" GLADIO "szervezet és más hasonló hálózatok szerepének és hatásának tisztázása érdekében.
Végül, bár nem kevésbé fontos és kifejezetten utal a NATO-ra és az Egyesült Államokra, az Európai Parlament,
„[Rendelt] elnökét , hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság az Európa Tanács, a NATO főtitkára, a kormányok, a tagállamok és a kormány, az Egyesült Államok” [42] .
Sok a zaj a semmiért.

Az Európai Parlament által megkövetelt nyolc intézkedés közül egyik sem volt megfelelően végrehajtva. Belgium, Olaszország és Svájc volt az egyetlen ország, amelyek mindegyike kijelölt egy parlamenti vizsgálati bizottságot, és jelentősebb és részletes nyilvános jelentést nyújtott be.

És, bár a felbontás tisztában az érintett szolgáltatások az Európai Unió, a NATO és az amerikai kormány, sem a NATO főtitkára Manfred Worner , sem az elnök az Egyesült Államok George Bush apja támogatta a megnyitása kimerítő vizsgálatot vagy nyilvános magyarázatot nyújtott.
 


referenciák
[1] A koalíció állt Kuvait, az Egyesült Államok, Szaúd-Arábiában, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Egyiptom, Omán, Szíria, Katar, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Izrael, Afganisztán, Banglades, Kanada, Belgium, Csehszlovákia Emirates , Németország, Honduras, Olaszország, Niger, Románia és Dél-Korea. November 29-én 1990-ben a Biztonsági Tanács az ENSZ elfogadta az 678 felhatalmazza szövetségesei Kuwait kezelhető végén meghatározott határidő az ultimátumot „minden szükséges eszközzel (...), hogy helyreállítani a világbéke és a nemzetközi stabilitást a régióban „, ha Irak nem vonja vissza a Kuwait 15 1991. január által be nem tartásával Szaddam Husszein ultimátumot ENSZ Operation Desert Storm, parancsnoksága alatt az Egyesült Államok, 1991. január 17-én kezdődött egy sor masszív légi bombázás, amelyet január 24-én követtek el a földi erők inváziója. Az iraki erőket gyorsan letörték, és Kuvait fővárosát február 27-én felszabadították. Másnap a koalíció bejelentette a harcok végét. Az elhalt katonák becsült száma 100 000 az iraki erők között, és csak 370 a koalíció soraiban. 1991. március 3-án Irak egy tűzszünetet fogadott el, és Saddam Husszein hatalomban maradt. Az elhalt katonák becsült száma 100 000 az iraki erők között, és csak 370 a koalíció soraiban. 1991. március 3-án Irak egy tűzszünetet fogadott el, és Saddam Husszein hatalomban maradt. Az elhalt katonák becsült száma 100 000 az iraki erők között, és csak 370 a koalíció soraiban. 1991. március 3-án Irak egy tűzszünetet fogadott el, és Saddam Husszein hatalomban maradt.

[2] Leo Muller, Gladio. Das Erbe des Kalten Krieges. Der NATO Geheimbund und Sein deutscher Vorläufer (Rowohlt, Hamburg, 1991), 27. o.

[3] Határozatlan szerző nélkül: "Spinne unterm Schafsfell. A Südeuropa háború die Besonders Guerillatruppe Aktiv - auch bei den Militärputschen in Griechenland und der Türkei „megjelent a német hetilap Der Spiegel, No. 48, november 26, 1990?

[4] Presse- und der Bundesregierung Informationsamt. Pressemitteilung No. 455/90, Hans Klein november 14., 1990. Lásd még Muller, Gladio, p.30.

[5] Határozatlan szerző nélkül: «Das blutige Schwert der CIA. Nachrichten aus dem Kalten Krieg: Európában gibt es ganz geheime NATO Kommandos, die dem Feind sollen aus dem Osten widerstehen. Kanzler, Verteidigungsminister und nichts von Bundeswehrgenerale wussten angeblich. Die Spuren Fuhren nach Pullach, zur tartózkodás mögött szervezet des Szövetségi Hírszerző Szolgálat „megjelent a német hetilap Der Spiegel, november 19-én 1990.

[6] töredék Muller, Gladio, 14. o.

[7]] Ibid., P.75.

[8] Der Spiegel, 1990. november 19., op. cit.

[9] Fragment Jan Willems, Gladio (EPO Editions, Bruxelles, 1991), 13. o.

[10] Willems, Gladio, 13. o.

[11] Sénat de Belgique: Enquete parlementaire sur l'létezését d'un réseau en Belgique de renseignement clandestin nemzetközi [belga szenátus: parlamenti vizsgálatot létezését Belgiumban egy nemzetközi titkos hírszerzési hálózat]. Jelentés Erdman és Hasquein úr által, a nyomozóbizottság nevében. Brüsszel, 1991. október 1.

[12] Sénat de Belgique: Enquete parlementaire sur l'létezését d'un réseau en Belgique de renseignement clandestin nemzetközi [belga szenátus: parlamenti vizsgálatot létezését Belgiumban egy nemzetközi titkos hírszerzési hálózatot ]. Jelentés Erdman és Hasquein úr által, a nyomozóbizottság nevében. Brüsszel, 1991. október 1..

[13] International Press Agency Associated Press, 1990. november 11.

[14] Müller, Gladio, 30. o.

[15] A francia Le Monde november 13-i 1990-ben ( "Les Suites de l'affaire" Gladio "Le President de la République, M. Cossiga est Pret a Donner" toute információk Opportune ""). Lásd még a svájci heti Wochenzeitung 1990. december 14.

[16] Jean-Francois Brozzu-Gentile, L'affaire Gladio: Les réseaux Américains titkok du terrorisme au coeur Európában (Editions Albin Michel, Párizs, 1994), p. 140.

[17] A francia Le Monde 1990. november 14-i nemzetközi Reuters hírügynökség november 12., 1990. brit The Guardian napilap a november 14, 1990 „A NATO titkos hálózat" működött Franciaországban Is”.

[18] Gentile, Gladio, p.141.

[19] brit napilap a The Guardian 1990. november 14-én

[20] Richard Norton Taylor, „Secret olasz egység" képzett Britanniában „a brit The Guardian napilap 1990. november 17-én

[21] Whitehall az London sugárút, ahol a fő minisztériumok székhelye található. Általában említésre kerül a külügyminisztérium [a brit külügyminisztérium].

[22] Hugh O'Shaughnessy, Gladio: "Európa legelismertebb titka". Feltételezték, hogy ezek a szerek maradnak az ellenséges vonalak mögött, ha a Vörös Hadsereg betört Nyugat-Európára. De ez a hálózat, a legjobb szándékkal létrehozva, egyes országokban degenerálódott a szélsőjobboldali terrorizmus és a politikai agitáció eszközeivé. Brit újság The Observer, Június 7, 1992

[23] nemzetközi hírügynökség Associated Press november 14., 1990. A teljes szöveg kormányvonala levele parlament közzétett holland újságban NRC Handelsblatt a kiadás 14 1990 novemberében a "Rövid Premier Lubbers" címmel "geheime organisatie" címmel. Ez is megjelenik a Kamerstuk No. 21895 azonosításával, a holland parlament levéltárában.

[24] Nemzetközi Sajtó Associated Press, 14. és november 1990.

[25] A teljes retranscription tették közzé a Luxemburger Wort 1990. november 15-én

[26] brit napilap a The Guardian, november 10-én 1990.

[27] Journal portugál újság Diario de Noticias november 17., 1990.

[28] Joao Paulo Guerra, '' Gladio „actuou em Portugal "portugál sajtó O Jornal november 16. 1990.

[29]" Calvo Sotelo azt mondta, hogy Spanyolország nem volt amikor csatlakozott a NATO-hoz, a Gladio létezéséről. Moran azt állítja, hogy nem hallott a földalatti hálózat, miközben ő volt külügyminiszter, „spanyol El Pais napilap, November 21, 1990

[30] Berlingske Tidende dán sajtó, november 25, 1990.

[31] nemzetközi hírügynökség Associated Press, November 14, 1990

[32] Serdar Celik "Törökország Killing Machine: A Contra Guerrilla Force" Kurdisztán Report, február-márciusban 1994. A forrás egy interjú a főnök a személyzeti Dogan számokban megjelent a török napi Milliyet szeptember 5-én 1992.

[33] Lucy Komisar „Törökország terroristák: a CIA öröksége tovább él” a progresszív, 1997. április

[34] Uo.

[35] Hugh Pope, "Törökország elősegítette a halálosztókat és a kábítószer-kereskedelmet. Az 1996-os "Car Crash" botrány miniszterelnöke megkérdőjelezi a Ciller úr riválisát az amerikai Wall Street Journal 1998. január 26-i számában.

[36] 1990-ben az Európai Unió tagországai Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Írország, Nagy-Britannia, Görögország, Spanyolország és Portugália.

[37] Az Európai Parlament, 1990. november 22-i vita.

[38] Ibid.

[39] Ibid.

[40] Ibid.

[41] Ibid.

[42] Az Európai Parlament állásfoglalása a Gladio ügyről, 1990. november 22-én




3. részA NATO titkos hadseregei
Gladio - Miért NATO, a CIA és az MI6 továbbra is tagadta
a Daniele Ganser 
november 28, 2009
A VoltaireNet honlap Bâle (Suisse) részéről

A létezése az árnyék kormány által létrehozott, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az egész szövetséges országok egyértelműen kimutatták során bírói és parlamenti lefolytatott vizsgálatokról az 1980-as és 90-es.
Ennek ellenére a NATO, a CIA és az MI6 továbbra is tagadja ma.
És az, hogy Washington és London nem lát egy történelmi stáblát, hanem egy aktuális eszközt.
Ez utóbbit az Európában elkövetett legutóbbi emberrablások és a Bush-korszakot jelző titkos CIA-járatok botránya igazolta.
Ha a NATO titkos seregei továbbra is katonai titoknak maradnak, azért van, mert aktívak maradnak.


Mielőtt a NATO új főparancsnokává (SACEUR),
2009. július 2-án, James G. Stavridis admirális
Diszkréten meglátogatta a SHAPE-t, hogy találkozzon a maradék hálózatok vezetőivel.

Amikor a Gladio hálózatról szóló kinyilatkoztatások 1990-ben jelentek meg, a NATO, amely a világ legnagyobb katonai szövetsége, 16 tagországgal rendelkezett:
Németország, Belgium, Kanada, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Hollandia, Portugália, Nagy-Britannia, Törökország és az Egyesült Államok.
Mivel a kinyilatkoztatást olasz miniszterelnök Giulio Andreotti , a reakció a NATO volt zavart és félelem a kép, mint a kapcsolat a hadseregek marad-bahind és támadások, kínzások, puccsok és egyéb műveletek létre terroristák, akiket több nyugat-európai országban követtek el.
 
Hétfő november 5, 1990, hosszú hallgatás után, hogy tartott közel egy hónap, a NATO kategorikusan tagadta a vádakat Andreotti a részvételét a NATO Operation Gladio kapcsolatai a titkos hadseregek.

A NATO fő szóvivője, Jean Marcotta megerősítette a SHAPE székhelyén, Mons-ban (Belgium), hogy:
"A NATO soha nem tervezett gerilla vagy titkos műveletekhez folyamodni. Azt mindig is foglalkozott tisztán katonai kérdések és határvédelem szövetséges országok [1] . "
Ezt követően november 6-án, kedden, egy másik szóvivő elmondta, hogy az előző nap visszautasítása hamis volt.

Ez csak akkor biztosított egy másik szóvivője azt mondta újságíróknak, egy rövid nyilatkozatot, amelyben kijelentette, hogy a NATO nem kommentálta a kérdésekben, amelyek Marcotta titkos katonai és meg kellett volna csendben maradt [2] .

A nemzetközi sajtó keserűen kritizálta az ellentmondásokat a katonai szövetség PR stratégiájában:
"Míg az igazi földrengések rázzák az egész kontinenst, a NATO szóvivő tagadja: nem tudunk semmit Gladioról vagy a háta mögött álló hálózatokról . És most egy lakonikus állítás tagadja meg a "rossz" tagadást és semmi mást [3] . "
Miközben a NATO hitelességének összeomlása zajlott, a címsorok:
"A NATO titkosszolgálatát gyanúsították a terrorizmussal való kapcsolatokra" [4] .
 
„Titkos hálózat NATO vádolt felforgatás: A Bizottság megállapította, hogy Gladio, egy titkos fegyveres szárnya NATO Olaszországban vált menedéket fasiszták, akik harcoltak a kommunizmus által terrortámadások indokolja keményebb törvényeket.” [5]
 
"A bolognai robbantás bomba egy NATO-egységből származott" [6] .
A NATO-diplomata, aki ragaszkodott az anonimitás fenntartásához, az újságírók előtt indokolta:
"Mivel titkos szervezet volt, nem vártam, hogy a válaszok bővelkedjenek, még akkor is, ha a hidegháború véget ért. Ha lenne kapcsolat a terrorista szervezetekkel, az ilyen jellegű információkat mélyen kell eltemetni. És ha ez nem így van, akkor mi a baj abban, hogy előkészítenék az ellenállást, ha a szovjetek támadnak? " [7]
A spanyol sajtó után azonnal a kudarc a kommunikációs műveletet az 5. és november 6-án a NATO főtitkára Manfred Worner idézték nagykövetei NATO a zárt ajtók ülésén Gladio 7 novemberben.
A „Supreme Headquarters Allied Powers Europe, vagy a forma, a test szabályozza a katonai apparátus NATO, koordinálja a tevékenységét Gladio, ez az, amit kiderült, a titkár Manfred Worner interjú során a nagykövetek a 16 szövetséges nemzetek a NATO , jelentette a spanyol sajtó.
 
"Worner felkért volna időt arra, hogy vizsgálatot folytasson a hivatalos tagadás okairól", amelyet a NATO eddig tett közzé.
 
"Ez az, amit bizonyos források szerint november 7-én bejelentettem az Atlanti Tanács nagyköveteinek találkozójára."
A NATO legmagasabb tisztviselője Európában, az amerikai tábornok, John Galvin megerősítette, hogy a sajtó állításai nagyrészt helyesek, de meg kell tartaniuk a titkot.
„Abban az zárva - ajtót találkozón a NATO főtitkára azt mondta, hogy a kihallgatás vezető tisztségviselők (a továbbiakban: Általános John Galvin, parancsnok a szövetséges erők Európában) jelezte, hogy a SHAPE összehangolt műveletek elvégzése Gladio . A jövőben a NATO politikája meg fogja tagadni a hivatalos titkok megjegyzését. " [8]
Azok a források szerint, akik kifejezik azon szándékukat, hogy névtelenek maradjanak, a NATO Biztonsági Irodája közvetlenül részt vett a Gladio műveletben [9] .

A titokzatos Biztonsági Hivatal a NATO központi részlegén, a brüsszeli székhelyű NATO-központban a NATO szerves részét képezi az Atlanti Szövetség 1949-es létrehozása óta. Küldetése a NATO biztonsági politikájának koordinálása, nyomon követése és végrehajtása . A Biztonsági Igazgató a Biztonsági ügyek főtitkárának fő tanácsadója, irányítja a parancsnokság biztonsági szolgálatát, és felelős a NATO-n belüli biztonság általános koordinációjáért.

De a legfontosabb az, hogy az Atlanti Szövetség Biztonsági Bizottságának elnöke, egy olyan testület, amely rendszeresen összefogja a NATO tagországok biztonsági szolgálatainak vezetőit a kémkedés, a terrorizmus, a felforgatás és más fenyegetések Nyugat-Európában a kommunizmus, amely veszélyt jelenthet a NATO számára.

Németországban a kutató Erich Schmidt Eenboom feltárta, hogy több nyugat-európai ország, különösen Franciaország, Franciaország, Belgium, Olaszország, Norvégia, Luxemburg és Nagy-Britannia titkosszolgálatainak vezetője év végén többször találkozott. 1990-ben olyan dezinformációs stratégiát dolgozott ki, amely ellensúlyozná a Gladio-ról szóló számos kinyilatkoztatást [10].

Ezek az ülések nyilvánvalóan a titkos Biztonsági Hivatalban zajlottak.
"Az a tény, hogy Gladio titkos struktúráit egy olyan nemzetközi biztonsági bizottság koordinálta, amely kizárólag a titkosszolgálatok képviselőiből állt - hangsúlyozza a portugál Expresso újságot - új problémát vet fel: minden egyes ország nemzeti szuverenitását Államok ».
A hidegháború alatt bizonyos hírszerző szolgálatok bármely demokratikus kereten kívül működtek.
"Úgy tűnik, mintha több európai kormány elvesztette az irányítást a titkosszolgálatuk felett", miközben a NATO a maga részéről különösen szoros kapcsolatokat tart fenn az egyes tagállamok katonai titkosszolgálataival.
 
"Világos, hogy a NATO a korlátozott bizalom elvét alkalmazza. E doktrína szerint egyes kormányok nem elég aktívak a kommunizmus elleni küzdelemben, ezért nem hasznos, ha tájékoztatjuk őket a NATO titkos hadseregének tevékenységéről. " [11]
"Manfred Worner a Gladioról beszél" címmel a portugál sajtó további részleteket közölt a november 7-i találkozóról.
„A NATO főtitkára, a német Manfred Wörner mondta nagykövetek a 16 szövetséges NATO szerepének titkos hálózat, amely jött létre 1950-ben annak érdekében, hogy megszervezi ellenállás esetén egy szovjet invázió. "
A zárt ajtók után,
„Worner megerősítette, hogy a katonai vezetés a szövetséges erők, a Legfelsőbb Parancsnokság Szövetséges Erők Európai (SHAPE) koordinálja a tevékenységét a” Red Gladio”által létrehozott titkosszolgálatok különböző országok a NATO, egy bizottság létre 1952-ben, és jelenleg vezeti a General Raymond Van Calster vezetője, a belga katonai titkosszolgálatok”, ez később kiderült, hogy ez volt az ACC.
Az újság szerint,
"A struktúrát 1947 előtt Olaszországban hozták létre, majd hasonló hálózatokat hoztak létre Franciaországban, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Luxemburgban, Dániában, Norvégiában és Görögországban."
 
„A főtitkár azt is felismerte, hogy SHAPE ellátta” hamis információkat „tagadja a titkos hálózat, de nem volt hajlandó megmagyarázni a sok ellentmondás, amely sok kormány kusza, hogy erősítse meg vagy cáfolja a valóság a Gladio hálózatok saját megfelelő országok ». [12]
Közepette a vihar, riporterek többször megpróbált magyarázatot, vagy legalább egy megjegyzést, a legmagasabb polgári hatóság a NATO főtitkára Manfred Worner NATO.

De a szövetség politikája szerint nem a katonai titkokra irányul, Worner elutasította az interjúk iránti kérelmeket [13] . A "katonai titkok" kifejezés az újságírók figyelmére összpontosított, akik aztán elkezdték keresni a nyugdíjas egykori NATO tisztviselőket, akik szabadon fejezhetik ki magukat az ügyről.

Joseph Luns , egy 79 éves volt diplomata, aki 1971 és 1984 között a NATO főtitkárságaként szolgált, telefonbeszélgetést adott több brüsszeli újságírónak.

Megerősítette, hogy soha nem kapta meg a titkos hálózat létezését, amíg nemrég a sajtó útján megtanulta:
"Soha nem hallottam erről, még akkor sem, ha a NATO-n belül bizonyos feladatokat gyakoroltam."
Luns azonban elismerte, már tisztában „korlátozott mértékben” a az alkalomból különleges műveletek és a becslések szerint „nem valószínű, de nem lehetetlen, hogy” Gladio létezhet az ő tudta nélkül [14] .
"Az egyetlen nemzetközi szervezet, amely dolgozott, a NATO, egyszerűen azért, mert katonai szövetség, és mivel mi vagyunk felelősek" - válaszolt egy nap Richard Nixon amerikai elnök [15] .
Igazságosan megjegyezte, hogy bár a NATO-nak európai székhelye volt Belgiumban, a tényleges központja Washingtonban volt, a Pentagonban. Az Atlanti Szövetség, az európai övezet főparancsnoka , a székhelyén feladatait ellátó SACEUR (a legfelsőbb szövetséges parancsnoka) létrehozása óta a Kassai (Belgium) székhelyű SHAPE mindig is általános USA-ban.

Az európaiak viszont kinevezhetik a legmagasabb felelős polgárt, a főtitkárt. De mivel Dwight Eisenhower tábornok első SACEUR kinevezése volt, a legmagasabb katonai funkció Európában szisztematikusan amerikai tisztek kezében volt. [16] A nyugdíjas CIA-tisztviselő

Thomas Polgar megerősítette, Nyugat-Európában a titkos hadseregek létezése után, hogy az ilyen hadseregek koordinációja "egyfajta háborús tervezési csoportot hagyományos "kapcsolatban áll a NATO-val [17] .

Szavai megerősítést nyertek a német sajtóban, amikor hangsúlyozta, hogy a hidegháború teljes idejében a titkos NATO-részleg az Egyesült Államok irányítása alá került.
"A titkos hadseregek misszióit a" Különleges Erők Szekció "koordinálja, amely a NATO székhelyének egy rendkívül őrzött szárnyában található Casteau-ban" - jelentette be egy német újság.
 
"Olyan szürke acélnyílás, amely a bank széfjéhez hasonlóan nyílt, és egy titkosított kombináció révén megakadályozza a jogosulatlan személyek hozzáférését. A bejövő más osztályok tisztviselőinek be kell mutatniuk magukat egy sötét ablakon, ahol ellenőrzés alá esnek. A Speciális Erők Szekciója kizárólag brit és amerikai tisztek irányítása alatt áll, és a legtöbb ott levő irat visszaküldi az "American eyes only" (csak az amerikai személyi állomány) feliratát. " [18].
A kommunista pártok Nyugat-Európa egyes országainak befolyása érdekében a NATO a második világháború végén létrehozott egy megszokott titkos háborút vállalta.

Szerint a vizsgálat eredményeit a belga parlamenti vizsgálatot Gladio, a harc kezdődött, még mielőtt az alapja az atlanti szövetség, összehangolt, 1948 óta, a „titkos Bizottsága Western Union” (CCWU) vagy titkos bizottság a Western Union.

A sajtó szerint minden
"A nemzetek [a Gladio résztvevői] a CCWU tagjai voltak, és rendszeresen részt vettek a találkozókon titkosszolgálatuk képviselőjén keresztül. Ezek általában közvetlen kapcsolatban voltak a maradványszerkezetekkel [19] .
1949-ben az Észak-atlanti Szerződés aláírásakor a CCWU titokban beilleszkedett az új nemzetközi katonai apparátusba és 1951-től az új CPC fellebbezés alatt működött.

Abban az időben a NATO európai központja Franciaországban volt, és a CPC Párizsban volt. Ahogy a CCWU korábban is megtette, a bizottság feladata volt a háború utáni seregek és a különleges erők által végzett nem hagyományos háborús műveletek megtervezése, előkészítése és irányítása.

Csak tisztek, akik rendelkeztek a kiadott engedélyeket a felső szinten is vihetnek be a székhelye a CPC, ahol felügyelet mellett szakértők a CIA és az MI6, találkozott egy évben többször is a feje a titkosszolgálatok Nyugat-Európa államait a kontinens nyugati részében zajló titkos háborús műveletek összehangolására.

1966-ban, amikor a Francia Köztársaság elnöke, Charles de Gaulle Kihallgatta a NATO-t Franciaországból, az Atlanti Szövetség európai központja Párizsból Brüsszelbe kellett költözni, ami az Egyesült Államok elnöke, Lyndon Johnson haragját váltotta ki. Abszolút titokban a CPC Belgiumba is költözött, amint azt a belga Gladio-ügy vizsgálata is feltárta [20] .

A NATO történelmi kitoloncolása a francia területről egy első valós képet mutatott az Atlanti Szövetség sötét titkairól.

Mert Philip Willan , a szakember a titkos műveletek:
„Léte titkos protokollok NATO bevonásával a titkosszolgálatok az aláíró országok, és célja , hogy megakadályozza a kommunisták hozzáférést hatalom ismertet az első alkalommal 1966-ban, amikor az elnök De Gaulle úgy döntött , hogy visszavonja a közös parancsnokság és a nemzeti szuverenitás megsértéséért ezeket a jegyzőkönyveket " [21] .
Ha az eredeti dokumentumok a titkos protokollok NATO elleni bizalmas marad, találgatások annak tartalmát nem állt megszorozzák a egy eredményeképpen a felfedezés, hogy létezik a titkos hadseregek maradni mögött.

A Gladio szentelt cikkében Arthur Rowse amerikai újságíró azt írta,
„A titkos záradék a NATO szerződés kezdeti 1949 kikötötte, hogy minden tagjelölt ország a korábban létrehozott egy nemzeti biztonsági hatóság felelős vezető elleni harc kommunizmus titkos állampolgári csoportok” [22] .
Egy olasz szakember intelligencia és a titkos műveletek Giuseppe de Lutiis találtuk, hogy abban az időben a beilleszkedését NATO 1949-ben Olaszország is aláírta a Atlantic paktum számos titkos protokollok kimondja létrehozása nem tiszt,
"Felelős az olasz belföldi politika és a nyugati blokk megfelelő eszközökkel való összehangolásának biztosítására, még abban az esetben is, ha a népesség eltérő tendenciát mutat" [23] .
A Gladio, Mario Coglitore szakosodott olasz történész szintén megerősítette e titkos NATO-protokollok létezését [24] .

Az 1990-es kinyilatkoztatások után egy korábbi NATO-hírszerző tisztviselő, aki az anonimitást hangsúlyozta, még azt állította, hogy ezek a dokumentumok kifejezetten védik a szélsőjobboldali tagokat, akik hasznosak voltak a kommunisták elleni küzdelemben.

Az Egyesült Államok Truman elnöke és Adenauer német kancellár nyilvánvalóan,
"Titkos protokollt írtak alá az FRG NATO-hoz való ragaszkodása során, 1955-ben, amely előírta, hogy a nyugat-német hatóságok tartózkodni fognak attól, hogy jogi lépéseket tegyenek az elismert jobboldali szélsőségesek ellen" [25] .
Olasz Általános Paolo Inzerilli , aki vezette a Gladio hazájában 1974-1986, hangsúlyozta, hogy „mindenütt amerikai” ellenőrzött CPC titok, hogy volt felelős koordináló titkos háború.

Inzerilli tábornok szerint a bizottságot megalapították,
"A NATO főparancsnoka Európában. Volt [a bizottság] a közvetítő között SHAPE, a székhelye a Szövetséges Erők Európai és a titkosszolgálatok a tagállamok kérdésekben hagyományos hadviselés " [26] .
Az Egyesült Államok irányította a CPC-t, brit és francia kegyelmeseivel, és együtt alkotta az utóbbit egy "Végrehajtó Bizottságnak" a bizottságban.
„A találkozókat történik az arány egy-két évente a székhelye a CPC Brüsszelben és a kérdések a napirenden vitatták a” végrehajtó bizottság „, és a katonai vezetők vallomása Inzirelli [27] .
 
"A maradék hálózatunk és az Európában található hasonló titkos struktúrák tevékenységei közötti koordinációt a SHAPE, a szövetséges európai központok központja, a CPC koordinációs és tervezési bizottsága végezte el. »Magyarázta az olasz Gerardo Serravalle.
Inzirelli tábornok elődje, Serravalle tábornok 1971 és 1974 között Olaszországban volt a Gladio parancsnoksága alatt.

Serravalle azt mondta,
"Az 1970-es években a CPC tagjai Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg, Hollandia és Olaszország titkos struktúráinak felelősei voltak. Ezek a titkos hálózatok képviselői évente találkoztak az európai főváros egyikében " [28]
Mindegyik találkozóra részt vettek a CIA vezető tisztségviselői.
"Mindig a CIA képviselői voltak a seregek ülésein," - emlékszik vissza Serravalle.
 
"A CIA állomásához tartoztak a fővárosban, ahol a találkozót tartották, és nem vettek részt a szavazásban" [29] .
 
"A SHAPE-irányelv a hivatalos hivatkozás szerepét töltötte be, nem pedig a háta mögött álló hálózatok doktrínáját" - magyarázza Serravalle tábornok a Gladio szentelt könyvében.
Azt is pontosítja, hogy a CPC-felvételek, amelyeket ő maga is konzultált, de amelyek bizalmasak maradnak,
„Address [különösen] a képzési tagjainak Gladio Európában, hogyan kell aktiválni őket a titkos központja a foglalkozás esetében a nemzeti terület és egyéb technikai kérdések, mint például, hogy nevét a legfontosabb, hogy egyesítse a különböző rendszerek a távoli bázisok közötti kommunikáció " [30] .
A CPC-vel párhuzamosan a NATO a 1950-es évek elején létrehozta a második titkos parancsnokságot, amely a maradék háztartásként működött.

A CPC-hez hasonlóan az ACC közvetlenül kapcsolódott a SACEUR-hoz, amely viszont az Egyesült Államok irányítása alatt állt.

A belga Gladio-vizsgálat megállapításai szerint az ACC 1955-ben jött létre,
«Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában, Norvégiában, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban» a "maradéktalan" hálózatok koordinációja.
A belga nyomozásról szóló jelentés szerint a békeidőben az ACC feladatai,
"Ezek közé tartoztak a hálózatokra vonatkozó irányelvek kidolgozása, titkos képességeik fejlesztése és a bázisok létrehozása Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Háború esetén a SHAPE-val együtt kellett maradnia mögöttes akcióknak ; onnan a szervezőknek aktivizálniuk kellett a titkos alapokat, és előkészítenék a műveleteket » [31] .
Az olasz Gladio parancsnoka, Inzirelli kijelenti, hogy "az ACC területén belüli kapcsolatok teljesen másképp voltak", mint a CPC-ben létezőek.
"A légkör egyértelműen nyugodtabban és barátságosabb volt, mint a CPC-ben."
Az ACC, amely a "SACEUR-tól a CPC-hez való expressz rendelés" betartása alapján nyilvánvalóan "utódává vált" [32] .

Úgy tűnik, hogy ez a szervezet főként olyan fórumként szolgált, ahol a Gladio tapasztalatát megosztották a titkosszolgálatok vezetőivel:
"Az ACC lényegében technikai bizottság volt, amely fórumot tudott cserélni az információkkal és tapasztalatokkal, megemlítheti az elérhető vagy tanulmányozott eszközöket, megoszthatja ismereteiket a hálózatokról stb. ..."
Inzirelli tábornok emlékeztet:
"Mi egymást kedveltük. Mindannyiunknak tudta, hogy ha szükséges, robbantási szakértő a távközlésben vagy elnyomás A művelet lehetett kell kezelni gond nélkül egy külföldi kolléga, és hogy a tisztek kaptak azonos képzési és használt azonos típusú berendezések " [ 33] .
Az Harpoon nevű rádióadók az ACC minden tagja felszerelésének részét képezték.

AEG Telefunken német cég tervezte és gyártja az 1980-i végzésével az igazgatási bizottságának Gladio, összköltsége 130 millió márka, hogy cserélje ki a kommunikációs rendszert, amely már elavult.

A Harpoon rendszer 6000 km távolságban képes kódolt rádióüzeneteket továbbítani és fogadni, ezáltal lehetővé téve az Atlanti-óceán két partján tartózkodó maradék hálózatok közötti kommunikációt.
"Az egyetlen felszerelés, amellyel az összes ACC tag közös, a híres Harpoon rádióadó" - jelentette ki Van Ussel, a belga Gladio azon tagja, aki személyesen használta ezt a berendezést az 1980-as években, amikor aktív tagja volt a szervezetnek.
Van Ussel szerint,
"Ezt a rendszert rendszeresen használták a bázisok és az ügynökök közötti üzenetek továbbítására (különösen a rádiókommunikációs gyakorlatok során), de elsősorban a bűnüldözési információk átadására szánták a foglalkozás esetén" [34] .
Az ACC minden európai országban volt, köztük egy az Egyesült Királyságban.

Ezekből a bázisokból a megszállt területeken jelen lévő egységek aktiválhatók és irányíthatók. Úgy tűnik, hogy az ACC szerkesztette a Gladio tagoknak szóló kézikönyveket. Ezek az útmutatók jelzik közös követni végző titkos akciók eljárások kódolt rádiókommunikáció és frekvenciaugratást és kellékek légi és leszállást.

Az ACC egy rotációs elnökségi rendszerrel 2 évre szólt. 1990-ben az elnökség Belgiumban volt. ACC találkozó során tartott 23. és november 24. tartott elnöklete alatt vezérőrnagy Raymond Van Calstervezetője, a SGR, a belga katonai titkosszolgálatok.

Inzirelli tábornok emlékeztetett arra,
"A CPC-vel ellentétben az ACC nem rendelkezik állandó és állandó címmel. A bizottság elnökségét 2 évre vállalták, és az összes tag között elrendelték, betűrendben ».
Ezért az ACC nem volt tárgya,
"A nagyhatalmak ugyanazon a területén".
Inzirelli kijelentette, hogy az ACC helyett inkább a CPC-n dolgozott, az amerikaiak irányítása alatt:
"Bevallom, hogy 2 évig elnököltem magamban, hogy az ACC tényleg demokratikus bizottság volt" [35] .
A Gladio művelet és a maradék hálózatok kimerítő kivizsgálása keretében nyilvánvaló a CPC és az ACC találkozók átírásainak és felvételeinek fontossága mint alapvető források.

Sajnálatos módon, a rendkívül titkos hálózat felfedezése óta eltelt évek ellenére a NATO-szervek korlátozottan, mint 1990-ben, korlátozzák a közvélemény követeléseinek csendjét vagy elutasítását.

Hogy végezzen a saját vizsgálat során 2000 nyarán, amikor felvette a kapcsolatot a szolgáltatással fájlokat NATO hozzáférést kérni további érdekes információt Gladio, lényegében a CPC és az ACC, megkaptuk a következő választ:
"Miután ellenőriztük az irattárunkban, nincs nyomon az a bizottság, amelyet említesz."
Amikor ragaszkodtunk hozzá, az archívum szolgálata válaszolt nekünk:
"Megerősítem ismét, hogy az Ön által említett bizottságok soha nem léteztek a NATO-ban. Ezen felül a szervezet, hogy hívja „Gladio” még soha nem volt része a katonai struktúrájának NATO " [36] .
Ezután felhívtuk a NATO Biztonsági Hivatalt, de soha nem beszélhetnénk rendezőjével.

Nem tudtuk még az identitását, "bizalmasnak" minősítették. Mrs. Isabelle Jacobs tájékoztatott minket, hogy ez nagyon valószínűtlen volt, hogy mi is sikeresek az egyre válaszok a kérdésre a témában annyira érzékeny, mint Gladio és azt tanácsolta nekünk, hogy transmitiéramos írásos kérést a nagykövetség hazánk.

Ez annyira, miután a svájci megfigyelő misszió Brüsszelben NATO továbbítja a kérdést a Gladio esetben a svájci nagykövet Anton Thalmann mondta, úgy érezte, hogy tájékoztasson bennünket,
"Sem én, sem a személyzetem nem ismerik a NATO titkárságainak létezését, amelyet Ön a levélben megemlít" [37]
Kérdéseink voltak:
«Mi a kapcsolat a NATO, a Clandestine Planning Committee (CPC) és a szövetséges cselédbizottság (ACC) között? Mi a szerepe a CPC és az ACC? Mi a kapcsolat a CPC, az ACC és a NATO Biztonsági Hivatal között? »
2001. május 2-án Lee McClenny , a NATO sajtó és kommunikációs szolgálatának igazgatója válaszolt .

McClenny levélben azt állította,
- A NATO-dokumentációban sem bizalmasan, sem bizalmasan nem jelenik meg a Szövetséges Cselédbizottság, sem a Cselédügyi Tervező Bizottság .
 
És hozzátette: "Nem is találtam olyan embert, aki itt dolgozik, aki hallott ezekről a bizottságokról. Nem tudom, hogy ilyen bizottságok valaha is léteztek-e a NATO-ban, az biztos, hogy ma ez nem így van " [38] .
Ismét ragaszkodunk hozzá és kérjük:
„Miért NATO szóvivője Jean Marcotta kategorikusan tagadta a november 5, 1990, minden szálat a NATO és Gladio, szavak ellentmond két nappal később egy második állítás?”.
Lee McCleny válasza:
"Nem ismerem a NATO és a Gladio művelet közötti kapcsolatokat. Ráadásul Jean Marcotta nevét sem találom a NATO szóvivői listáján [39] .
A rejtély maradt.

A CIA, a világ leghatalmasabb hírszerző ügynöksége nem volt hajlandó együttműködni, mint a világ legnagyobb katonai szövetsége, ha foglalkoznának a Gladio és a maradt seregek kényes kérdésével.

Alakult 1947-ben, két évvel azelőtt a NATO létrehozására, a fő feladata a CIA a hidegháború idején volt harcolni a kommunizmus egész világ vezető titkos műveletek kiterjesztését célzó befolyását Egyesült Államok

Nixon elnök egyszer azt mondta,
„Covert intézkedések” voltak neki „azokat a tevékenységeket, amelyek ugyan igyekeznek elősegíteni a programok és politikák az Egyesült Államok külföldi, tervezett és kivitelezett, hogy a nyilvánosság nem látja bennük a kezében az amerikai kormány” [ 40] .
A történészek és a politikai elemzők később részletesen bemutatták, hogy a CIA és az USA különleges erői számos latin-amerikai ország politikai és katonai fejlődését befolyásolták titkos és be nem jelentett háborúk révén.

A legfontosabb tények közül megemlíthetjük:
  • az 1954-es Jacobo Arbenz guatemalai elnök megdöntése
  • a Sertés-öbölben történt sikertelen leszállás 1961-ben, amely Fidel Castro
  • az Ernesto Che Guevara meggyilkolását Bolíviaban, 1967-ben
  • a Salvador Allende chilei elnökével szembeni puccs és az Augusto Pinochet diktátor hatalomának telepítése, 1973-ban
  • valamint a kontráknak Nicaraguában való finanszírozása az 1979-es sandinista forradalom után [41]
Ezen túlmenően a dél-amerikai kontinensen a CIA számos alkalommal ült az Ázsiában és Afrikában,
  • megdöntve a Mossadegh kormányt Iránban, 1953-ban
  • támogatta az apartheid politikát Dél-Afrikában, ami Nelson Mandela bebörtönzéséhez vezetett
  • segített Ben Laden és al-Kaida Afganisztánban az 1979-es szovjet invázió idején
  • támogatta a Pol Pot Potenciát, a Kambodzsában megtartott bázisoktól az amerikai vereség után Vietnamban 1975-ben
Szigorúan technikai szempontból a CIA titkos műveleteinek osztályai megfelelnek az FBI által megfogalmazott terrorszervezet definíciójának.

"Terrorizmus" az FBI szerint,
„Törvénytelen erőszak alkalmazásával vagy erőszakos személy vagy vagyon ellen megfélemlíteni, és kényszeríteni a kormányt, a polgári lakosság vagy egy szegmensét az utóbbi folytatni az egyes politikai és társadalmi célokat” [42] .
Az a 1970-es évek során az Egyesült Államok kongresszusa megállapította, hogy a CIA és a Pentagon kiterjesztette saját hatáskörét szinte túl minden ellenőrzés, felülmúlva azokat még számos alkalommal, amerikai szenátor , Frank Church , nem elég jó értelemben , a következő megjegyzést:
"A hírszerző szolgálataink által elkövetett visszaélések megsokszorozódása alapvető intézményeink általánosabb kudarcát tárja fel."
Senator Church elnökölt át az egyik a három kongresszusi bizottságok, amely megkapta a küldetése, hogy vizsgálja meg a tevékenységét az amerikai titkosszolgálatok és akinek benyújtott jelentés a 1970-es évek, ma csatlakozott mérvadó hivatkozás tekintetében háborúk Washington titkai [43] .

A hatás azonban az amerikai kongresszusi vizsgálat korlátozott volt, és a titkosszolgálatok továbbra is visszaélnek előjogait, a támogatást a Fehér Ház, amint ez alatt Irangate, 1986-ban.

Ez arra késztette Kathryn Olmsted történészet, hogy fontolja meg a következő "döntő kérdést":
"Miért, a nyomozás elvégzése után a legtöbb újságíró és a Kongresszus tagjai lemondtak a titkos kormány megtámadásáról?" [44]
Míg fejlesztették az Egyesült Államokban a vita, hogy létezik egy „ árnyékkormány ”, a Gladio jelenség azt bizonyítja, hogy a CIA és a Pentagon már többször működött, semmilyen demokratikus kontroll a hidegháború alatt, és még az összeomlás után a kommunizmusnak, anélkül, hogy számolnia kellett volna az intrikájukkal.

Egy interjú során az olasz televízióban 1990 decemberében Admiral Stanfield Turner , a CIA igazgatója 1977-1981, kereken visszautasította beszélni a botrány Gladio.

Amikor az újságírók, ők előtt tartva a nagyszámú áldozatainak számos támadás Olaszországban próbált ragaszkodni, egykori vezetője a CIA levette a mikrofont és kiáltotta dühösen:
"Mondtam nulla kérdést Gladio!", Így véget vetve az interjúnak [45] .
A korábbi, kevésbé rangú CIA-tisztek nagyobb mértékben fogadták el a hidegháború titkait és az amerikai ügynökség illegális műveleteit.

Közülük Thomas Polgar , aki 1981-ben nyugdíjba vonult, 30 év szolgálati idő után. 1991-ben Polgár ellen tanúskodtak jelölését Robert Gates a fejét a CIA, szemrehányásokat, hogy elfedi a Irangate.

Arra a kérdésre, a titkos hadsereg Európában, Polgár mondta, burkoltan utalva CPC és az ACC, a koordináció, a tartózkodás mögött programot volt a kezében „egyfajta csoport hagyományos hadviselés tervezés kapcsolódik a NATO.”

Titkos parancsnokságukban a nemzeti titkos seregek vezetői "minden második-három hónapban találkoztak, mindig egy másik fővárosban."

Polgar hangsúlyozza,
„Minden nemzeti szolgálat tette hozzá többé-kevésbé buzgóság”, bár azt elismeri, hogy „az 1970-es olaszországi néhány még tovább ment, mint a levél követelte a NATO” [46] .
Újságíró Arthur Rowse egykori munkatársa, a Washington Post bejelentette, hogy „tanulságai Gladio” egy esszét az alábbi témában:
„Míg az amerikai nép továbbra is figyelmen kívül hagyja, hogy a sötét fejezete külkapcsolatok, az Egyesült Államok, hogy nem igazán ösztönöz a felelős szervek ezt a helyzetet megváltoztatni viselkedését.
 
A hidegháború vége nem változott sokat Washingtonban. Az Egyesült Államok (...) továbbra is türelmetlenül várja a valódi nemzeti vitát szövetségi biztonsági politikáink eszközeiről, célkitűzéseiről és költségeiről " [47] .
Specializálódott a tanulmány a titkos műveletek a CIA és a titkok a hidegháború, a kutatók a magán- és a független kutatóintézet National Security Archive George Washington Egyetem, Washington, bemutatni a CIA, április 15-én 1991-ben a Freedom of Information Act (FOIA) alapján hozott rendeletet.

Az információ szabadságáról szóló törvény rendelkezései szerint az Egyesült Államok kormányának valamennyi szolgálata köteles az állampolgársága előtt cselekményeinek törvényességét igazolni.

Malcolm Byrne , a Nemzeti Biztonsági Archívum kutatási igazgatóhelyettese kérte a CIA-t,
„Tied az összes fájlt (...) a döntéseket az amerikai kormány, valószínűleg hozott között 1951 és 1955, a finanszírozás, támogatás, vagy együttműködve minden titkos hadsereg, az összes hálózaton vagy egyéb egység létre azzal a céllal, ellenállni esetleges invázió Nyugat-Európa hatalmak a kommunista uralom alatt, vagy végezzen gerilla műveleteket a nyugat-európai országokban a feltételezés, hogy ők lesznek irányítása alatt a felek vagy a kommunista rezsimek vagy balra, aki élvezte a a Szovjetunió támogatása ".
Byrne hozzá:
"Kérjük, tüntesse fel a keresés során olyan dokumentumot, amely a" Operation Gladio "néven ismert tevékenységeket említi, különösen Franciaországban, Németországban és Olaszországban" [48] .
Byrne-nek igaza volt,
"A kérelem eredményeként kapott valamennyi dokumentum elősegíti az Egyesült Államok külpolitikájának a második világháború utáni időszakban történő közzétételét, valamint a tudás, az elemzés és a hírszerzés adatgyűjtésének hatását a Amerikai korszak politikája ".
A CIA azonban nem volt hajlandó együttműködni, és 1991. június 18-án a következő választ adta:
"A CIA nem tudja megerõsíteni vagy megtagadni a kérelem kritériumainak megfelelõ fájlok meglétét vagy hiányát."
Byrne trató de reclamar ante la negativa de la CIA a proporcionarle información sobre Gladio pero su gestión fue impugnada.

La CIA fundamentó su negativa a cooperar invocando dos dispensas que permiten bloquear la aplicación de la ley sobre la libertad de información y que sirven prácticamente para cubrir cualquier cosa ya que excluyen cualquier documento,
"A Vezérigazgatónak a nemzeti védelem vagy a külpolitika érdekében hozott döntése alapján" bizalmasnak "minősítették (" Dispensa B1 ") vagy" a vezetők jogállásával és a források titkosságának védelmével kapcsolatos kötelezettségek alapján " intelligencia módszerek, például az Ügynökség szervezete, funkciói, nevei, hivatalos címei, jövedelme és száma, az 1947. évi nemzetbiztonsági törvény és az 1949. évi CIA-törvény értelmében »(Dispensa B3).
Az európai vezetők nem sokkal nagyobb vagyonon navigáltak, amikor megpróbálták szembenézni a titkos kormányzással.

1995 márciusában az olasz szenátus elnöke, Giovanni Pellegrino elnöksége , amely megbízást adott Gladio-ról és az Olaszországban elkövetett támadásokról, a CIA elé terjesztette a FOIA rendet .

Olasz szenátorok követelte hozzáférés minden fájlokat kapcsolódó Vörös Brigádok és az elrabolt Aldo Moro annak tisztázását részeként programját beavatkozást ügyeibe Olaszországban, a CIA beszivárgott a terrorista csoport szélsőséges hátra ez megölje volt olasz miniszterelnök és vezetője az olasz kereszténydemokrata Aldo Moro 1978

a CIA nem volt hajlandó együttműködni, hivatkozva felmentéseket B1 és B3 és elutasította, 1995 májusában az összes hozzáférési kérelmek benyújthatók hozzátéve, hogy ez az elutasítás "nem erősítette meg vagy tagadja meg a kért dokumentumok CIA archívumában meglévő létezését vagy nem létezését".

Az olasz sajtó hangsúlyozta ennek az elutasításnak a zavart, és a címe:
«A CIA elutasítja a Parlamenti Bizottság segítségkérését. Moro, az államtitok az Egyesült Államokban való elrablása [49] .
A második információkérést Gladio egy európai kormány bemutatták a CIA által Ausztria kormányának 2006 januárjában felfedezését követően számos búvóhelyeket „szigorúan titkos” fegyvereket, hogy a CIA készített a Gladio hegyekben és az erdõket az osztrák semlegesség ellenére.

Az amerikai kormány képviselői azt válaszolták, hogy az Egyesült Államok felelős lesz a hálózatok felszerelésének és gyűjtésének költségeiért [50] .

 Az osztrák vizsgálatot Mickael Sika belügyminiszter szolgálatai végezték , aki 1997. november 28-án bemutatta végleges jelentését a CIA lőszerraktárairól:
"Nem lehet minden bizonnyal megérkezni a fegyverek és a felhasználás céljára."
ezért:
"Az ügy teljes körű tisztázása érdekében szükséges lenne a hozzá kapcsolódó dokumentumok, különösen az Egyesült Államokban található" [51] .
A Bizottság tagja, Oliver Rathkolb , a Bécsi Egyetemen, majd benyújtotta a FOIA kérelmet, amelynek célja a CIA archívumához való hozzáférés.

1997-ben azonban az ügynökség közzétételi bizottsága ellenezte az új elutasítást, amely ismételten felszólította a B1 és B3 lemondásokat, és az osztrákok keserű benyomását keltették, hogy a CIA nem volt köteles válaszolni bárkinek.

Mivel ez volt az egyetlen lehetőség a Gladiohoz kapcsolódó fájlokhoz való hozzáféréshez, 2000 december 14-én magunk is benyújtottuk a CIA-nak a FOIA kérését.

Két héttel később megkérdőjelező választ kaptunk a "Gladio művelethez" kapcsolódó "kérésünkre":
"A CIA nem tudja megerõsíteni vagy megtagadni a kérelmének megfelelõ dokumentumok meglétét vagy hiányát."
Hivatkozva korlátozó sáfárságokban B1 és B3, a koordinátor feladata az információs és kapcsolódó kérdések magánélet tiszteletben tartásához, Mrs. Kathryn I. Dyer megfosztott minket információkhoz való hozzáférés műveleti Gladio [52] .

Elleneztük ezt a döntést, amely kijelenti, hogy:
„A dokumentumokat kell függeszteni FOIA törvény a szólásszabadság, mivel a kikötéseket a B1 és B2 csak alkalmazni CIA maradjanak titokban.”
Aztán megmutatta, hogy Gladio már nem volt ebben az esetben adják meg az adat, hogy mi volt korábban összegyűjtött Vizsgálataink során, és arra a következtetésre jutott:
„Ha, Mrs. Dyer, hivatkozni ebben az összefüggésben a korlátozó kikötések B1 és B3, te megfosztva a CIA a lehetőséget arra, hogy észrevételeiket a vonatkozó információkat az ügy Gladio [információ], hogy minden esetben kiderült, dönt, vagy sem A CIA beavatkozik " [53] .
2001 februárjában a CIA válaszolt:
"A fellebbezését elfogadták, és meg kell állapítani, hogy az Ügynökség tájékoztatási bizottságának tagjai megvizsgálják. Ön tájékoztatást kap a meghozott döntésről. »
Ugyanakkor a CIA azt mondta, hogy a bizottság a megbízásokat a benyújtásuk napján feldolgozta, és hogy "ebben a pillanatban körülbelül 315 fellebbezést kell megvizsgálni" [54] .

Megrendelésünket a Gladio hálózaton vártuk a halom alatt. Abban az időben, amikor ezt a könyvet írtuk, a bizottság még mindig nem válaszolt [55] .

A NATO és a CIA után a harmadik szervezet a fontossági sorrendben a maradék mögötti műveletben a brit MI6 volt. 1990-ben az MI6 a titoktartás legendás megszállottsága miatt a Gladio-ügyben nem foglalkozott. Létét MI6 nem volt hivatalosan elismerte 1994-ig, a kiadvány az Intelligence Services Act , amely előírta, hogy a misszió ez a szolgáltatás az volt, hogy összegyűjtse intelligencia és végezze el titkos akciók külföldön.

Míg a brit kormány és az MI6 nem volt hajlandó azt, hogy bármilyen megjegyzést, Rupert Allason , egy tagja a Konzervatív Párt, szerkesztője Intelligence negyedéves folyóirat álnéven Nigel West és több könyv szerzője a brit biztonsági szolgálatok, megerősítette novemberben 1990-ben, a Gladio botrány csúcsán és egy telefonos interjúban az Associated Press-en:
"Erõteljesen részt vettünk és még mindig vannak (...) ezeken a hálózatokon."
Nyugat kifejtette, hogy Nagy-Britannia,
„Részt természetesen az amerikaiak, finanszírozása és irányítása” több hálózat, valamint részt vett a közötti együttműködés keretében MI6 és a CIA: „Ők ügynökségek brit és az amerikai hírszerzés, amely adott eredetét a projekthez ".
West azt mondta, hogy 1949-ben, az intézkedések a tartózkodás mögött seregek koordinálta a szerkezet Command and Control különleges erők NATO, amelyen belül a Special Air Service (SAS) játszott stratégiai szerepet [ 56] .
"Nagy-Britannia felelőssége a maradék hálózatok létrehozásában Európa-szerte alapvető fontosságú" - jelentette be a BBC, némi késéssel az 1991. április 4-i délutáni kiadásában.
Híradó John Simpson azzal vádolta az MI6-ot és a brit védelmi minisztériumot, hogy nem adtak ki minden információt a témáról,
"Olykor, amikor a Gladio-ról szóló kinyilatkoztatások a többi európai országban maradt seregek felfedezéséhez vezettek - Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Spanyolországban, Görögországban és Törökországban. Még a semleges országokban, például Svédországban és Svájcban a kérdés nyilvános vitát váltott ki.
 
Bizonyos esetekben hivatalos vizsgálatokat indítottak.

Másrészt még soha semmi történt Nagy-Britanniában. Már csak az volt a szokásos védelmi minisztérium közölte, hogy nem nyilatkozik a nemzetbiztonsági ügyek " [57] .
Simpson elmondta, hogy a berlini fal leomlása után a britek képesek voltak a Stasi, a Securitate és más kelet-európai titkosszolgálatok által felhúzódó terrort és terrorcselekményeket horror és lelkesedéssel keveredni.
"Lehetséges, hogy a mi oldalunk összehasonlítható cselekményeket követett el? Soha! "Komoran kommentálta, mielőtt felhívta a figyelmet a nyugat-európai biztonsági szolgálatokra.
 
"De most kezdődik az információ a NATO-tagok titkosszolgálatainak többségével elkövetett visszaélésekről. Olaszországban egy parlamenti bizottság megkapta a missziót, hogy vizsgálja meg az állam által létrehozott titkos hadsereg fellépését azzal a céllal, hogy ellenálljon a szovjet inváziónak. A vizsgálat felfedte hasonló titkos fegyveres erők létezését Európában . De az olasz csoport, ismert néven Gladio, gyanúsítják részt terrortámadások sorozata " [58] .
A BBC nem kapott kormányzati tisztviselők reakcióit a Gladio botrány miatt. Az MI6 bevonásának hivatalos megerősítése csak évekkel később és meglehetősen sui generis kontextusban történt: egy múzeumban.

1995 júliusában egy új, "A titkos háborúk" című állandó kiállítás nyílt meg a londoni Birodalmi Háború Múzeumban .
"Minden, amit ebben a kiállításon láthatunk, része ennek az országnak a legjobban megőrzött titkaiban", a látogatókat a bejáratnál biztosították.
 
- Első alkalommal kerülnek nyilvánosságra. És ami a legfontosabb, minden igaz ... a valóság sokkal hihetetlen és izgalmas, mint a fikció. "
Az MI6-ban bemutatott kirakatok egyikében diszkrét megjegyzés erősítette meg, hogy:
„Az előkészületek a harmadik világháborút létrehoztak parancsok maradnak mögött felszerelt működtetni az ellenséges vonalak mögé esetén szovjet invázió Nyugat-Európában.”
Ugyanabban a kirakatban egy robbanóanyaggal teli nagy doboz volt a következő magyarázattal:
"Különösen az MI6 által felfogott robbanóanyagok, hogy az ellenség felé hajlandó területeken rejtőzködjenek. Évekig eltemethettek, anélkül, hogy szenvednének a legkisebb változáson.
A maradék mögötti parancsok szabotázs technikájával foglalkozó kézikönyv mellett olvasható:
"A brit uralom Ausztriában a királyi haditengerészet tisztjeit kifejezetten arra hívták fel, hogy fegyvergyermeket készítsenek a hegyvidéki régiókban, és együttműködjenek az e területen felvett ügynökökkel." [59]
Több korábbi MI6 tisztviselő úgy értelmezte a kiállítást, mint egy jelet, hogy a jövőben beszélhetnének a Gladio műveletről.

Hónapok beiktatását követően, a korábbi tisztek Giles és Preston, mind a Királyi Haditengerészet, az egyetlen MI6 ügynökök, akiknek a neve is szerepel a kiállításon készített fénykép „az osztrák Alpokban, 1953-1954” megerősítette az író Michael Smith, hogy az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az amerikaiak és a britek bevették a Nyugat-Európában maradt egységeket egy szovjet invázió előtt.

Giles és Preston küldtek Fort Monckton, nem messze Portsmouth, Anglia, ahol a tagok Gladio közös képzési des SAS férfiak irányítása alatt MI6.

Képzést kaptak az üzenetek kódolásáról, a lőfegyverek használatáról és a titkos műveletekről.
"Meg kellett tennünk a gyakorlatokat, ki kell mennünk az éjszaka közepén, és szimulálni kell a vonat bombázásokat anélkül, hogy a vasútállomás vezetője felfedezné" - emlékeztet Prestonra. - Kúszunk és úgy csinálunk, mintha robbanásveszélyt állítanánk a mozdony jobb oldalára. [60]
Giles emlékeztet arra, hogy részt vesz a brit vonatok elleni szabotázsos műveletekben, mint például az Eastleigh állomáson történt gyakorlat:
"Tömegeket tettünk a mozdonyokba, hogy szimulálják a műanyag robbanásveszélyt. Emlékszem olyan rétegekre és vonalakra, amelyek teljesen vastag hófóliával borultak le, és a gőzfelhők közepén álltak meg. Vadászkutyák voltak a kutyákkal. Egy időben az őrök közeledettek.
 
Aztán el kellett rejtenem a mozdonyok palackjai között, és várnám, hogy átmenjenek. A tengelytömítő tartály fedelét is eltávolítottuk, hogy eltakarjuk őket. Ennek eredményeként [tengelyeket] néhány tíz kilométer után újra felmelegítettek [61] .
A két ügynök úgy tűnt, nem aggódik amiatt, hogy közszolgálati vonatok voltak:
- Nem az én problémám volt - magyarázta Giles -, csak játszunk.
 
"10 éven át át kellett mennem Greenwichen keresztül, hogy megtanulhassam, hogyan végezhetek nyomon követési küldetéseket az emberekről, és megtéveszthetem azokat, akik követnek engem, a kém munkájának konkrét valóságát" - mondja Preston.
Ezt követően a két tiszt küldtek Ausztriának a küldetése toborzó ügynökök és a vonat, és felügyelte a hálózat „teljes földalatti bunkerek fegyverek, ruházat és felszerelés”, ami ott állt a „MI6 és a CIA” használni az osztrák Gladio [62] .

Amikor a Temze szélén, Londonban, 1999-ben meglátogatták az MI6-os központot, nem meglepődött, hogy az MI6 főszabály szerint soha nem fog szólni katonai titkokról.
 


referenciák
[1] Az európai, 1990. november 9-i újság.

[2] Ibid. A helyesbítést benyújtó NATO-képviselő Robert Stratford volt. Lásd Regine Igel, Andreotti. Politik zwischen Geheimdienst und Mafia (Herbig Verlag, München, 1997), 343. old.

[3] brit megfigyelő november 18., 1990.

[4] Guardian újság november 10., 1990.

[5] uo., 30. 1992. január

[6] Uo. Január 16., 1991.

[7] A Reuters International Press Agency, 1990. november 15.

[8] Meghatározatlan szerző nélkül: «Gladio. A hidegháború rejtélye. A titok cselekmény által koordinált parancsnokai NATO kezd napvilágra után négy évtizedes tevékenység „a spanyol El País napi november 26. 1990.

[9] Nem meghatározott szerző” A spanyol titkosszolgálat szoros kapcsolatot tart fenn a NATO-val. Serra megrendeli a Gladio hálózat Spanyolországban való megkeresését ", a spanyol El País lap 1990. november 16-án.

[10] Erich Schmidt Eenboom, Schnüffler ohne Nase. Der BND. Die unheimliche Macht im Staate (Econ Verlag, Düsseldorf, 1993), 356. o.

[11] Portugál napilap Expresso, 1990. november 24.

[12] Ibid.

[13] A nemzetközi Reuters hírügynökség november 13. 1990. brit napilap a The Independent november 16. 1990.

[14] nemzetközi hírügynökség Associated Press november 14., 1990. nemzetközi Reuters hírügynökség, 12 1990 novemberében a nemzetközi Reuters hírügynökség november 15., 1990.

[15] brit hetilap a Független vasárnap, június 21-én 1998. felülvizsgálata egy könyvet a Nixon (Nixon Winter) járt Nixon szárnysegédje Monica Crowley.

[16] Ezek voltak egymás után:
1951-1952 Dwight D Eisenhower tábornok, amerikai hadsereg;
1952-1953 tábornok Matthew B Ridgway, amerikai hadsereg;
1953-1956 Alfred M Gruenther tábornok, amerikai hadsereg;
1956-1962 tábornok Lauris Norstad, amerikai légierő;
1963-1969 tábornok Lyman L Lemnitzer, amerikai hadsereg;
1969-1974 tábornok Andrew J Goodpaster amerikai hadsereg;
1974-1979 tábornok Alexander M Haig, amerikai hadsereg;
1979-1987 tábornok Bernard W Rogers, amerikai hadsereg;
1987-1992 John R. Galvin tábornok, amerikai hadsereg;
1992-1993 tábornok John M Shalikashvili amerikai hadsereg;
1993-1997 George A. Joulwan tábornok, amerikai hadsereg;
1997-2000 Wesley K. Clark tábornok, amerikai hadsereg;
2000-2003 Joseph Ralston tábornok, amerikai légierő;
2003-2006 James L. Jones tábornok, a US Marine Corps;
2006-2009 Bantz J. Craddock tábornok amerikai hadsereg;
2009 - James G. Stavridis admirális, amerikai haditengerészet.

[17] Jonathan Kwitny, "A CIA titkos seregei Európában", kiadva The Nation, 1992. április 6., 444. old.

[18] A SPIEGEL német hetilap, a 47, 20. o november 19., 1990.

[19] Cedomi Pietro, „Secrets szolgáltatások, guerre Froide et 'tartózkodás mögött' III. Répertoire des réseaux S / B ", a belga kiadvány Fire! Le Magazine de l'Homme d'Action, 1991. november / december, 82. o.

[20] A Bizottság képviselői Gladio kutató, ahogy össze a brit kiadvány Statewatch január / februári 1992.

[21] Philip Willan, puppetmasters: A politikai terrorizmus felhasználását Olaszországban (Constable, London, 1991), 27. o .

[22] Arthur Rowse "Gladio: The Secret War amerikai aláásni olasz demokrácia" Covert Action Quarterly, No. 49, 1994-es nyári, 3. o.

[23] Willan töredéke, Puppetmaster, 27. o.

[24] Mario Coglitore (kiadások), La Notte dei Gladiatori. Omisioni e silenze della Repubblica (Calusca Edizioni, Padoue, 1992), 34. old. "A NATO titkos jegyzőkönyvei bizonyított tények, mivel De Gaulle 1966. március 7-én kifejezetten elítélte őket, és a Szövetségi Parlament nemrég elismerte, hogy léteztek" (ibid.).

[25] British publication Searchlight, 1991. január.

[26] Paolo Inzerili, Gladio. A Verità negata (Edizioni Analisi, Bologna, 1995), 61. o.

[27] Inzerilli, Gladio, p.62.

[28] Gerardo Serravalle, Gladio (Edizione Associate, Róma, 1991), 78. o.

[29] Ibid., P.79.

[30] Ibid., P.78.

[31] A Sur Gladio parlamenti vizsgálati bizottság, amint azt a Statewatch, 1992. januári / februári kiadvány foglalja össze.

[32] Inzerilli, Gladio, p.63.

[33] Ibid.

[34] Michel Van Ussel: Georges 923. Egy ügynök du Gladio belge parle. Tanúság (Éditions La Longue Vue, Bruxelles, 1991), 139. o.

[35] Inzerilli, Gladio, 64. old.

[36] E - mail címzett a szerző Anne-Marie Smith, fájlszolgáltatásra NATO augusztus 18. 2000.

[37] intézett a szerző a vezetője a svájci misszió NATO nagykövet Anton Thalmann Charta 2001. májusi keltezésű.

[38] Lee McClenny szerzője, aki a sajtóval és a médiával való kapcsolattartásért felelős a NATO-ban 2001. május 2-án.

[39] Ibid.

[40] Elnöki Irányelv, Nemzetbiztonsági Határozati Határozat 40., Felelősség a titkos cselekvési műveletek magatartásáért, felügyeletéért és koordinációjáért, Washington 1970. február 17. Aláírta Richard Nixon.

[41] A CIA titkos műveleteinek teljes körű beszámolásáért az egész világon 1945-től lásd William Blum: Killing Hope. Amerikai katonai és CIA beavatkozások a második világháború óta (Common Courage Press, Maine, 1995). Francia változat: Les Guerres scélérates (Parangon, 2004).

[42] Forrás: www.terrorism.com

[43] A három bizottság a Szenátusi Bizottság volt, amelynek elnöke a Franck-i Egyház, a képviselőház elnöke, az Optis Pike elnöke és a Ford elnök Murphy-bizottsága.
1. Beszámoló a Ház Választott Bizottságának Intelligence [Pike bizottság], kilencven negyedik kongresszus által közzétett, a Village Voice, New York City, február 1976.
2. A Bizottság jelentése a Szervezet a kormány a magatartási Foreign Policy [Murphy Bizottság], US Government Printing Office, Washington DC, 1975. június
3. a zárójelentés, az Egyesült Államok Szenátusa Select Bizottságának a tanulmány kormányzati műveletek végrehajtásához hírszerző tevékenységet [Church bizottság], US Government Printing Office, Washington DC, 1976 április.
Ami a három jelentés közül a legjobbnak tekinthető, a Szenátusi Vizsgálati Bizottság a hírszerzési ügyek kormányzati műveleteinek zárójelentése 6 kötetből áll. Az első témája a "Külföldi és katonai hírszerzés, a CIA, a titkos műveletek és a titkos szolgáltatások demokratikus ellenőrzésének kérdése". A második kötetben az "Információs tevékenységek és az amerikai állampolgárok joga" címmel az egyházi jelentés feltárja, hogy az NSA és az FBI megsértette az amerikai állampolgárok magánéletét. A harmadik, "A hírszerzési tevékenységekről és az Egyesült Államok állampolgárainak jogairól szóló kiegészítő belső jelentések" címet viselő, Előzi az előző elemzést, és megerősíti, hogy az "ellenintelligencia" kifejezés nem megfelelő felszólítás a "belső titkosszolgálat" számára. A negyedik kötet, melynek címe „Kiegészítő belső jelentések kül- és katonai hírszerzés” mutatja be egy történelmi véve a CIA 1946-tól 1975-ötödik kötet, „A merénylet John F. Kennedy elnök és Munkaügyi hivatalok Intelligence "megpróbálja megállapítani, hogy az amerikai titkosszolgálatok összeesküdtek-e vagy sem, hogy titokban tartsák a JFK-gyilkosságot. Az utolsó kötet, a "Kiegészítő jelentések a hírszerzési tevékenységekről" címmel, az ország 1776-tól 1976-ig tartó intelligencia-képességének történeti fejlődését és megszervezését tárgyalja. E jelentések egyes részeit francia nyelven publikálták a CAC Les Complots de la carte című részében. Manipulációk és gyilkosságok (Stock, 1976).

[44] Kathryn Olmsted, kihívást a titkos kormány: A Post-Watergate vizsgálatok eredményei szerint a CIA és az FBI (University of North Carolina Press, Chapelhill, 1996), 9. o.

[45] brit újság The Independent, 1990. december 1-

[46] Jonathan Kwitny "a CIA titkos Armies in Europe" megjelent a The Nation, április 6, 1992, p.445.

[47] Arthur Rowse, "Gladio. A titkos amerikai háború aláásni olasz demokrácia "megjelent Covert Action Quarterly, No. 49, Summer 1994

[48] FOIA kérés" L'Operation "Gladio CIA, Malcolm Byrne április 15-én 1991. számú 910113. FOIA

[49] olasz sajtó Corriere della Sera, május 29, 1995.

[50] Az osztrák politikai kiadvány, Zoom, No. 4/5, 1996: "Muss nicht immer Gladio sein. Attentate, Waffenlager, Erinnerungslücken », 6. o.

[51] Bericht betreff US Waffenlager. Oesterreichisches Bundesministerium für Inneres. Generaldirektor für die öffentliche Sicherheit. Mag. Michael Sika. 1997. november 28. Bécs, 10. o.

[52] 2000. december 28-i levél, amelyet a CIA irányított a FOIA-kérelemre a szerzőnek a Gladio művelettel kapcsolatban.

[53] 2001. január 23-i levele, amelyet a szerző a CIA asszony Dyer asszonynak címzett.

[54] 2001. február 7-én kelt levél, amelyet Kathryn I. Dyer, a CIA koordinátora címzett az információs és magánélet tiszteletben tartása érdekében.

[55] Amikor a francia kiadás nyomdázni kezdett, azaz 6 évvel a kérelem benyújtása után, a szerző még mindig vár választ ...

[56] Nemzetközi sajtóügynökség Associated Press, November 14, 1990.

[57] Brit televízió BBC Newsnight, 1991. április 4., 10:30 Péter Marshall újságíró jelentése Gladio-ról.

[58] Ibid.

[59] Imperial War Museum, London. Kiállítás a titkos háborúkban. Meglátogatta a szerző 1999. május 20-án. 1999. június 4-én a szerző találkozott Mark Siemens-rel, a múzeum kutatási részlegével és a titkos háborúk kiállításáért. A Siemens hangsúlyozta, hogy a második világháború idején létrejött SOE titkos egység a Gladio maradék előzménye volt. A szerző nem tudott további információt kapni a jelenségről az MI6-ból.

[60] Michael Smith, New Cloak, Old Dagger: Hogyan jöttek be a brit kémek a hidegből (Gollancz, London, 1996), 119. o. A Simon Preston-ral, 1995. október 11-én és Michael Giles-en, 1995. október 25-én készített interjúk alapján.

[61] Smith, Dagger, p.117.

[62] Ibid., P.118.



4. részA NATO titkos haderei
Sewers Őfelsége
által Daniele Ganser 
3 December 2009-es
A VoltaireNet honlap Bâle (Suisse) részéről

Networks maradni mögött , amelyek lehetővé teszik a NATO , hogy ellenőrizzék a politikai életben, a tagállamok az atlanti szövetség épültek hálózatai ellenállás nácizmus, hogy az angolok szervezésében és támogatásával a második világháború idején.
De a harc a kommunizmus elleni használták, hogy igazolja a magatartása minden műveletet az Egyesült Királyságban is (terrortámadások hamis zászló és meggyilkolása ír republikánusok) a kontinentális Európában (főleg Franciaországban, a Benelux államokban, a Nordic sőt semleges Svájc) országok, valamint Afrika és Ázsia (például közvetlen levágása frankofón lakosság khmer Rouge elkövetett Kambodzsában.
A Gladio-történet ezen negyedik részletében Daniele Ganser feltárja Felségének szennyvizeit.



A hidegháborúról szóló végleges igazság soha nem fog megírni, mert a történelem folyamatosan fejlődik a társadalmak függvényében, amelyek meghozzák és tanulmányozzák.

Számos ország történésze azonban egyetért abban, hogy e periódus legfontosabb ténye a nyugatiak szempontjából a bolygóméretű kommunizmus elleni küzdelem volt.

Ebben a küzdelemben, amely a 20. század történetét jelezte, mivel kevés eseményt tettek meg, a korábbi brit gyarmati szuperhatalomnak el kellett mondania a hegemóniáját az Egyesült Államok javára.

Ez a legutóbbi ország a kommunizmus elleni küzdelmet használta, hogy évtized után növelje saját befolyását. A Szovjetunió összeomlása után, amely az 1991-es hidegháború véget vetett, az Amerikai Birodalom garantálta magának a túlsúlyt, amelyet soha nem látott a történelem folyamán.

Nagy-Britanniában a letelepedés konzervatív tapasztalt mély sokk 1917-ben, amikor az az első alkalommal az emberiség történetében, volt, hogy kialakult egy kommunista rezsim egy távoli, de nagy mezőgazdasági ország. Az orosz forradalom után a kommunisták átvették a gyárak irányítását, és bejelentették, hogy a termelés eszközei immár az emberek tulajdonában lesznek.

A legtöbb esetben a befektetők mindent elvesztettek.

A hidegháború eredetének című könyvében Denna Frank Fleming történész megjegyezte, hogy az októberi forradalom által előidézett társadalmi változások közül sok - például a kultuszok és a paraszt nemesség eltörlése -
"A konzervatívok külföldön elfogadták őket, az idő múlásával, de soha nem az ipar, a kereskedelem és a föld államosítása".
Az orosz forradalom példáját nem követte sehol.
"JB Priestly egy napon azt mondta, hogy az angol konzervatívok mentalitása az orosz forradalom idején bezárt, és azóta nem nyílt meg újra." [1]
Nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva a terrorizmus elleni titkos háborút az orosz forradalom után kezdte, amikor Nagy-Britannia és az Egyesült Államok titkos seregeket hozott létre a Szovjetunió új műholdas országai ellen.

1918 és 1920 között London és Washington csatlakozott az orosz joghoz, és tucatnyi katonai beavatkozást finanszírozott a szovjet talajon. Egyikük sem sikerült megdöntenie az új vezetőket. De megengedték a kommunista eliteknek és Sztálin diktátornak, hogy mélyen gyanakodjanak a kapitalista nyugat szándékairól [2] .

Az ezt követő években a Szovjetunió megerősítette biztonsági berendezéseit addig, amíg egy olyan totalitárius állam lett, amely nem habozott letartóztatni a földjén a nyugati ügynökökkel gyanúsított külföldieket. Amikor világossá vált, hogy az oroszországi kommunista rezsim megdöntése nem könnyű feladat, Nagy-Britannia és szövetségesei arra törekedtek, hogy megakadályozzák a kommunizmus terjedését más országokba.

1936 júliusában a fasiszta diktátor, Francisco Franco megkísérelte a puccsot a spanyol baloldal kormányával szemben, és a későbbi polgárháború során megszüntette az ellenzéket és a spanyol kommunistákat. Élvezte a londoni, washingtoni és párizsi kormányok csendes támogatását. Ha nem volt harc az Adolf Hitler felemelkedése ellen A hatalom nagyrészt azért volt, mert Hitler célzott a jobb ellenséget: a szovjet kommunizmust.

A spanyol polgárháború alatt Hitler és Mussolini seregei szabadon bombázhatják a republikánus ellenzéket.

A második világháború után Hitler 1941-ben, 1942-ben és 1943-ban három fő támadást indított Oroszország ellen, amelyek halálos csapást szenvedtek a bolsevizmus ellen. Között hadviselő felek, akkor a Szovjetunió volt, hogy a fizetett legmagasabb adót: 15 millió haláleset a polgári lakosság körében, 7 millió halálesetet a katonák között, és megsebesült 14 millió [3] .

Az orosz történészek, figyelmen kívül hagyva a sürgős rendeléseket Moszkva, Amerikai Egyesült Államok - ország elvesztette 300.000 férfiak felszabadítása Európában és Ázsiában - megállapodást kötött Nagy-Britannia nem megnyitni a második front a nyugati, amely arra kényszerítette volna Németországot, hogy mozgósítsa a csapatokat ebbe az irányba, és következésképpen csökkentse a német csapatok számát az orosz fronton.

Az erõk korrelációját nem fordították vissza Sztálingrád után, ahol a Vörös Hadsereg végül a németekre kényszerítette magát, és elindította nyugat felé. Ez magyarázza is, aszerint, hogy az orosz történészek, hogy a szövetségesek, attól tartva, háttérbe szorult, majd gyorsan kinyitotta a második front, és a leszállás után a normandiai kijött a szovjetek Berlinben. [4]

A brit történészek egy sor egymás utáni intrikák létezését tanúsítják, amelyek befolyásolták a többi ország és a saját konformációját.
"A modern angolság mindig is a felforgató központ volt - mások szemében, de nem sajátjaik" - jegyezte meg Mackenzie a második világháború után.
 
"Mi határozza meg ennek a tükörnek a létezését két arcgal: egyrészt megtaláljuk azt a felfogást, amely külföldön egy érdekes, finom és teljesen titkos Angliában létezik; másrészt pedig a tantárgyak többségével megosztott becsületesség, egyszerűség és kényeztetés képét. " [5]
Mackenzie számára a legendás titkos háború, amelyet a britek gyakorolnak,
"A" kis háborúk "történetében, amelyek a brit birodalom történelmét alakították [6] .
A második világháború előtt a brit Honvédelmi Minisztérium stratégái arra a következtetésre jutottak, hogy titkos műveleteiket -
"Az Indiában, Irakban, Írországban és Oroszországban szerzett tapasztalatok inspiráltak, vagyis az IRA-hoz hasonló harci technikákkal rendelkező gerilla fejlesztése" [7] .
Nem sokkal azután, hogy Hitler beillesztette Ausztriát, 1938 márciusában az MI6-ban létrehozták az új osztályt, a D szakaszt.

A D szakasz a német agresszióval fenyegetett országokban kezdett kialakulni a maradék szabotázs parancsok [8] .

1940-ben, amikor Dél-Anglia inváziója közeledté vált,
"A D. szakasz feladata a fegyverkészletek és toborzási ügynökök széles körű terjesztése Nagy-Britanniában, anélkül, hogy bárki tájékoztatná." [9]
Toborzás és ügynökök irányítását tartózkodás mögött, a tagok által a D. pont úgy látszott , hogy dolgozzon ki a titok:
"Az idegenek [a D szakasz ügynökei, öltönyei és fekete autók, valamint az elhagyott titokzatos benyomásuk nem sokáig zavarja a lakosságot" - emlékszik vissza Peter Wilkinson, egy korábbi SOE ügynök.
A titkos ügynökök is feldühödtek,
"A katonaság, aki szisztematikusan megtagadta a jelenlétük indoklását, vagy a misszió tartalmáról beszélt, és csak azt mondta, hogy minden nagyon bizalmas" [10] .
Fél évszázaddal később a londoni Birodalmi Háború Múzeum kiállítása a "titkos háborúk"
"Az MI6 D. szakasza a maradt mögött rejlő tanítás szerint Angliában az ellenállás hadseregét is megkereste" segédegységek ", és fegyverekkel és robbanóanyagokkal felszerelt."
Nagy-Britannia első Gladio egységei,
"Különleges kiképzésben részesültek, és megtanultak működni az ellenséges vonalak mögött, feltételezve, hogy a németek betörtek a szigetre. A titkos rejtekhelyek és fegyvergyűjtők hálózatának köszönhetően szabotázsos és gerillaellenes intézkedéseket kellett végrehajtaniuk a német megszállás ellen. " [11]
Mivel az invázió soha nem történt meg, nem ismeretes, hogy ez a terv működne-e.

De 1940 augusztusában,
„Egy nagyon heterogén hadsereg” is lehet telepíteni mentén az angol és skót partok az Északi-tenger, a leginkább veszélyeztetett helyeken egy esetleges invázió [12] .
Az MI6 D. szakaszának tevékenységi területe kezdetben a brit területre korlátozódott.

Így volt 1940 júliusáig, amikor Winston Churchill brit miniszterelnök elrendelte egy titkos hadsereg létrehozását, amelyet a Népszövetség megkeresztelt és arra szántak,
"Tűzre állítani Európát az ellenállási mozgalmak támogatásával és az ellenséges terület felforgatásával" [13] .
A 1940. július 19-én kiadott, a háborús minisztériumról szóló memorandum azt jelzi, hogy:
"A miniszterelnök az érintett minisztériumokkal folytatott konzultációt követően úgy döntött, hogy azonnal létre kell hozni egy új szervezetet azzal a küldetéssel, hogy összehangolja az ellenséggel szemben az ország területén kívülre irányuló mindenféle csalást és szabotázst."
Az SOE Hugh Dalton , a háborús gazdaságért felelős miniszter parancsnoksága alá került .

Amikor a németek a franciaországi invázió után úgy tűnt, hogy sokáig telepedtek le, Dalton miniszter rámutatott arra, hogy titkos háború szükséges a német erők ellen a megszállt területeken:
"Meg kell szerveznünk a megszállt területeken az írországi Sinn Fein-hez hasonló mozgalmakat, a Japán ellen jelenleg harcoló kínai gerillákat, a spanyol szabálytalanokat, akik nem túl nagy szerepet játszottak a Wellington-kampányban, vagy miért ne? ismerjék el, a szervezeteivel összehasonlítható mozgalmak, amelyek a nácik olyan szokatlanul fejlődtek szinte minden országban a világon. "
Nyilvánvalónak tűnt, hogy a britek nem engedhetik meg maguknak, hogy ne figyeljenek az illegális hadviselés útjára.

Dalton hozzátette:
„A” demokratikus nemzetközi „Ez kell alkalmaznia a különböző módszerek, beleértve a szabotázs elleni ipari és katonai létesítmények, a szakszervezet nyugtalanság, sztrájkok, állandó propaganda, terrorista cselekmények ellen árulók és a német vezetők, bojkott és a zavargások.”
Ezért szükséges volt a legnagyobb titoktartás ellenére egy ellenálláshálózat létrehozása, a brit hadsereg és hírszerzés leginkább kalandos elemeinek felhasználása:
"Szükségünk van egy új szervezetre, amely koordinálja, inspirálja, felügyeli és segíti a megszállt országok hálózatát, amelyeknek közvetlen szereplőknek kell lenniük. Ehhez meg kell lennie tudni , hogy abszolút belátása szerint, egy jó adag fanatikus lelkesedés, hajlandó együttműködni a különböző nemzetiségek és feltétel nélkül támogatja a politikai hatalom. " [14]
Védelme alatt a miniszter Dalton, az operatív parancsnoksága SOE került a A kezében vezérőrnagy Sir Colin Gubbins , száraz, sovány ember, de eredetileg a felvidéki és a bajusz, akik azt játszani ezentúl meghatározó szerepét az British Gladio [15] .
„A probléma és annak megoldása volt, hogy ösztönözze, és lehetővé teszi a népek a megszállt országok sértené a lehető legnagyobb mértékben a német háborús erőfeszítések révén a szabotázs, a felforgatás, hajlandó dolgozni, teljesítő villám műveletekben, stb ...”, írta le Gubbins „és ugyanabban az időben felkészülni az ellenséges terület titkos erők szervezett, felfegyverzett és kiképzett kell beavatkozni, csak abban az időben a végső támadást.”
Az SOE valójában a II. Világháború közepén indított Gladio művelet előfutára volt .

A Gubbins összefoglalja ezt az ambiciózus projektet a következőképpen:
"A nap végén ez a terv nagy számú embert és fontos fegyverek és robbanóanyagok mennyiségét hozta a megszállt területekbe." [16]
A Special Operations Executive (SOE) a D részleg munkatársainak nagy részét alkalmazta, és végül nagy szervezetgé vált, amely több mint 13 000 férfit és nőt szerepelt a világon. együttműködés az MI6-val.

Bár több küldetést hajtott végre a Távol-Keleten, az Indiában és Ausztráliában található hátsó bázisoktól, az SOE fő operatív színtere még mindig Nyugat-Európa volt, ahol szinte kizárólag nemzeti titkos seregek létrehozására szentelte magát.

Az NSZ arra ösztönözte a megszállt területeken elkövetett szabotázst és felforgatást, valamint olyan képzett férfiak által létrehozott magokat, amelyek képesek segíteni az ellenállási csoportokat országaik újraegyesítésében.
„A SOE volt 5 éve a fő eszköze a beavatkozás-Britannia belpolitikai kérdések Európában”, a jelentés a brit kabinetiroda „rendkívül erőteljes eszköz”, mint volt képes elvégezni a sok feladat, " Miközben az NSZ működött, egyetlen európai politikus sem hitte volna el a britek lemondását vagy vereségét. " [17]

Hosszú ideig ismert a "C" kódolt megnevezés alatt,
Sir Stewart Menzies 1939 és 1952 között az MI6 igazgatója volt.
Garantálta, hogy a nácik elleni győzelem után maradjon.
 
Hivatalosan az SOE-t feloszlatták, és címét 1846 januárjában lemondták, röviddel a második világháború vége után.

De Sir Steward Menzies , aki vezette MI6 1939-1952, nem volt szándékában feladni olyan érdekes, mint a titkos hadsereg eszköz, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a rendező a Department of Special Operations MI6 azt állította, hogy a titkos akciók Nagy-Britannia folytatta a hidegháború idején.

A kormány bejelentése az SOE-ról, amely egy ideig titokban maradt, arra a következtetésre jutott, hogy:
"Szinte biztos, hogy egy formában vagy egy másikban az SOE-t vissza kell állítani a jövőbeli háborúba" [18] .
A hosszú - távú céljai SOE és utódja, a Special Operations Branch MI6 jóváhagyott ideiglenesen a Tanács által a brit általános személyzeti október 4-én, 1945 irányzott első teremtés a csontváz, hogy támogatnia kell a hálózati képes gyorsan bővülni háború esetén, és egy második szakaszban a brit kormány igényeinek újraértékelése külföldi titkosszolgálatai számára.
„Úgy döntöttek, hogy készítsen ezek az intézkedések elsősorban azokban az országokban valószínűleg betörtek korai szakaszában a konfliktus a Szovjetunióval, de nem [volt] még mindig az uralmát Moszkvában.” [19]
A második világháború után Nyugat-Európa továbbra is a brit titkos háború műveleteinek fő színtere volt.

1946-tól az MI6 új szakasza Sir Colin Gubbins parancsnoka volt.
Ez a szakasz a második világháború maradt házait alakította.
 
Felbomlása után a SOE, június 30, 1956-ban új szakasz kijelölt „Special Operations” jött létre az MI6 és tegye parancsnoksága alatt vezérőrnagy Colin Gubbins .

A holland titkosszolgálati szakértő szerint a Frans Kluiters , az MI6 elősegítette a titkos kommunista hadseregek kialakulását,
"Amíg a különleges műveletek hálózatokat kezdtek építeni Nyugat-Németországban, Olaszországban és Ausztriában. Ezek a hálózatok (maradékszervezetek) aktiválódhatnak egy esetleges szovjet invázió esetén, hogy információt gyűjtsenek és támadó sabotázásokat hajtsanak végre [20] .
A Gubbins különös gondot fordított arra, hogy 1945 után a csapatok Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Görögországban és Törökországban maradjanak.

Valóban, a SOE és jogutódjai szakpolitikáinak volt más aggályok mellett a vereség Germany”. Policy 1945 kifejezetten hangsúlyos, „egyértelműen kijelentette, hogy a fő ellenség a SOE volt a kommunizmus és a Szovjetunió”, mivel úgy ítélték, hogy a brit érdekek „a fenyegetés a Szovjetunió és az európai kommunizmus” [21 ] .

Néhány évvel később, abban a reményben, hogy megszerezzék a támogatás nemzeti képviselet, hogy továbbra is titkos műveleteket, a brit külügyminiszter , Ernest Bevin szólt a parlament január 22-én 1948. kérje kitartóan létrehozását speciális fegyveres egységek leküzdésére felforgatás és „ötödik oszlop” szovjet.

Abban az időben csak néhány parlamenti képviselő tudta, hogy ezt a javaslatot már alkalmazták.

Washington megosztotta a londoni ellenségeskedést a szovjetekkel. A két hatalom szoros együttműködésben dolgozott katonai és hírszerzési ügyekben.

A Fehér Ház hozott a kezében Frank Wisner [22] , a rendező a Hivatal politikai koordináció (OPC, a Bureau of Policy Különleges Műveleti Koordinációs CIA), a feladat létrehozása titkos hadseregek maradjon mögött az egész Nyugat-Európában, az MI6 különleges műveleti részlegének (SOB) segítségével, melyet Gubbins ezredes vezetett.

Roger Faligot és Remi Kauffer két titkosszolgálattal foglalkozó francia történész elmagyarázza, hogy a CIA és az MI6 elsősorban felelős,
"A tengelyhatalmak legutóbbi titkos egységét semlegesítsük Németországban, Ausztriában és Észak-Olaszországban", majd felvettük a legyőzött fasiszta frakciók egyes tagjait, köztük az új antikommunista titkos seregükben.
 
"És így a CIA és a SIS SOB-je révén a nagy demokráciák titkosszolgálatai, akik éppen most nyerték meg a háborút, megpróbálták" újrahasznosítani "néhány parancsukat a volt szovjet szövetségük ellen." [23]
Ezzel párhuzamosan az MI6 és a CIA, valamint a különleges műveleti részlegek, a SOB és az OPC együttműködése is létrejött, együttműködést alakított ki Nagy-Britannia és az Egyesült Államok hadseregének különleges erői között.

Brit SAS és az amerikai zöldsapkások, speciálisan képzett elvégzésére titkos küldetések az ellenséges területre, közösen végzett műveletek száma a hidegháború idején, beleértve a képzési tartózkodás mögött titkos hadseregek.

Volt tisztek a Royal Navy Giles és Preston, aki megalkotta az osztrák Gladio, azt mondta az újoncok küldtek Fort Monckton, a szálloda épült a napóleoni háborúk idején és a tengerparton Portsmouth (England) épület, ahol képzett együtt a SAS tagjaihoz az MI6 irányítása alatt.

Giles és Preston személyesen részt vett ezeken a gyakorlatokon Gladio és képzett használata titkok, fegyverek és a titkos műveletek kódokat. [24]

Decimo Garau egyike volt azoknak a képzett a brit SAS újoncok előtt lett oktató Addestramento Guastatori Center (CAG), bázis az olasz Gladio található Capo Marragiu Szardínián.
„Azt hívták eltölteni egy hetet Poole, Anglia edzeni Special Forces” megerősítette az oktató Garau után kinyilatkoztatásokat létezését Gladio 1990.
 
- Ejtőernyőt ugrottam a La Mancha csatornáján. Részt vettem a képzésben, minden nagyon jól fejlődött közöttünk. Aztán küldtek Herefordba, hogy előkészítsék és gyakoroljanak gyakorlatokat a SAS tagjaival. " [25]
Abban az időben a britek voltak a legtapasztaltabbak a titkos műveletek és a szokatlan hadviselés terén.

Különleges erõit (SAS) Észak-Afrikában hozták létre 1942-ben, azzal a küldetéssel, hogy mélyen eltalálják az ellenséges vonalak mögött. A legveszélyesebb ellenségei a brit SAS kétségtelenül a német SS-ben alapított, mivel a második világháború előtt és vezette Heinrich Himmler.

Mint minden különleges erők, az SS volt egy elit harci egység, a saját logók -portaban egy jól záródó, fekete egyenruhában, sapka, ezüst koponya és tőr plateada- és meg vannak győződve a fölénye minden más szervek rendszeres hadsereg. Tagjai gyorsan megszerették a "fanatikus gyilkosok" hírnevét is.

Veresége után a náci Németország, a különleges erők az SS tekintettük bűnszervezet és a nürnbergi törvényszék feloszlott 1946-ban

, miután a győzelem, a SAS-t is lebontották 1945. október azonban Unióban meg kell találni az alacsony ütés és veszélyes művelet volt csökkenésével növekszik a befolyása Britannia a világon, a SAS újjáéledt, és elküldte a harcot az ellenséges vonalak mögött, különösen Malajziában 1947.

Központjából Hereford, az úgynevezett „Óvoda”, a SAS készített titokban számos küldetések például, 1958-ban készített kérésére a szultán Omán, működése alatt a tagok a SAS hozzájárult elnyomják egy marxista gerilla, amely lázadott a rezsim diktatúrája ellen.

Ez a művelet biztosítaná a jövőbeli SAS finanszírozását, mivel - amint azt a SAS tisztviselője megérti - a brit szolgálat tagjai ezt követően bizonyították,
"Gyorsan és diszkréten szállíthatók egy hektikus területre, és teljesen bizalmasan működhetnek egy eldugott helyen, egy levélben, amelyet az akkori konzervatív kormány nagyra becsül." [26]
Bár a leghíresebb fegyveres akció továbbra is az iráni követség támadása, 1980-ban az SAS is aktívan részt vett a Falkland-szigeteki háborúban 1982-ben.

A második világháború óta az SAS legsúlyosabb telepítése az 1991-es Öböl-háború során történt, 1996-ban pedig ismét együttműködtek az Egyesült Államok zöldbástyáival a koszovói felszabadítási hadsereg felkészítése és felkészítése előtt és után a NATO-bombázás azon tartomány területén, amelyet akkoriban szerb ellenőrzés alatt tartottak.

A Nigel West konzervatív MP helyesen hangsúlyozta, hogy az amerikai zöldbadéhoz hasonlóan:
„A brit SAS játszott stratégiai szerepet Operation Gladio ha a szovjetek megszállta Nyugat-Európában , ” így figyelembe biztosra SAS közük házigazdák maradni mögött létre Európában [27] .
Mind a brit SAS, mind az amerikai Green Berets szorosan együttműködött.

Ez az együttmûködés bizonyítéka volt, hogy az Amerikai Különleges Erõk tagjai 1953-tól kezdték el a híres zöldbabárt, amely brit modelleik egyenruhájából származik. Az "idegen" -nek tekintett zöldbabetta sok amerikai tisztségviselőt zavarta.

Csak amikor Kennedy elnök, nagy támogatója titkos műveletek és a különleges erők, jóváhagyott látogatása során Fort Bragg, a székhelye ezeknek az erőknek, svájcisapka lett hivatalosan elfogadott az Egyesült Államokban, hogy hamar az ország leghíresebb parancsnokságának jelképe.

Az amerikaiak csodálata az illusztris és dicsőséges SAS évekig tartott. Zöldsapkások voltak szokva még utalni a székhelye Hereford "a főkapitányság és a tisztek képzett Britanniában élvezte a bizonyos presztízst, hogy visszatért az Egyesült Államokba. A maga részéről a brit vette nagy fájdalmak fenntartani ezt a szövetséget, hogy a mértékben, hogy 1962-ben volt, nevezték a parancsnok a zöldsapkások, vezérőrnagy William Yarborough , egy tiszteletbeli tagja a SAS.

Lady Thatcher az SOE-t Kambodzsába küldte, ahol ez a brit titkosszolgálat felkészítette és irányította a Khmer Rouge-t. Ezután másfélmillió embert mészároltak le, elsősorban az értelmiségieket, akik franciául beszéltek.

1988-ban, két évvel a Gladio botrány kitörése előtt a BBC felfedte az Egyesült Államok és a brit különleges erők közötti együttműködés fennállását. A papír című A Unleashing Gonosz , a BBC kiderült, hogy a nyilvánosságot, hogy a SAS és a zöldsapkások nem habozott, hogy a kínzás foglyaikat az egyes fejlett kampányok 30 éve Kenyában, Észak-Írország, Omán, a Vietnamban, Jemenben, Cipruson és más országokban.

Luke Thomson , egykori Green Beret tisztviselő elmagyarázta a BBC kameráknak, hogy az amerikai és a brit elit csapatok egy közös képzési programot követnek a Fort Braggban.

Ennek alapján ez a kijelentés, Richard Norton Taylor, a rendező a dokumentumfilm, aki kitüntette magát két évvel később az ő vizsgálatot a Gladio esetben arra a következtetésre jutott, hogy a kegyetlenség,
"Végül kiterjesztett és természetesebb a természetünkben, mint amit mi hinni akarunk" [28] .
Közben egy másik titkos műveletet, a zöldsapkások is kiképzett osztagok Khmers vörösök, akik részt vettek a kambodzsai népirtás után a partnerhez létesítünk Ray Cline , a magas rangú tisztviselője a CIA és a különleges tanácsadója elnök Ronald Reagan.

Amikor a Irangate botrány tört 1983-ban Reagan elnök, aki azt akarta, hogy kerülni minden áron egy új botrány, megkérdezte brit miniszterelnök , Margaret Thatcher , hogy cserélje ki a brit amerikaiak.

Lady Thatcher küldte az SOE-t Kambodzsába, ahol
ez a brit titkosszolgálat felkészítette és irányította a Khmer Rouge-ot.
Aztán millió és fél embert mészároltak le,
Elsőbbséget élvez a franciául beszélő értelmiségiek számára.
 
Margaret Thatcher ezután elküldte a SAS-t Kambodzsának, hogy felszolgálja a Pol Pot csapatait.
"1984-ben mentünk először Thaiföldön" - jelentette be több SAS tisztviselő.
 
"A Yankeesekkel dolgoztunk, nagyon empatikusak voltunk, mint testvérek. Nem szeretett többet tőlünk. Sok technikai dolgot tanítunk a Khmer Rouge-nak - emlékszik vissza a tiszt.
 
"Először egyszerűen csak be akartak menni a falvakba, és megölték az embereket makettekkel. Azt mondtuk, nyugodjanak meg.
A SAS nem érezte magát nagyon kényelmesnek ebben a küldetésben:
"Sokan közülünk az első alkalom alkalmával átálltunk. Annyira undorodott voltunk. Annyira gyűlöltünk, hogy a Pol Pot-hoz kapcsoltak minket. Biztosíthatom Önt , mi katonák, nem gyilkosok gyerekek. „ [29]

” Tapasztalataim titkos műveletek megtanított arra, hogy soha nem is sokáig , „mondta mosolyogva Marshal Lord Carver, vezérkari főnök és a jövőbeli a brit védelem főparancsnoka. Észrevétele a Gladio-ra vonatkozhat.
 
„Akkor kibír az ujját a mechanizmus, ott van mindig fennáll a veszélye, hogy a különleges erők kezdenek ható saját, ahogy a franciák Algériában és talán utoljára abban az esetben a Rainbow Warrior Új-Zéland”, amikor a [francia] Dokumentációs Szolgálat kül- és kémelhárítás (SDECE) süllyedt augusztus 10-én, 1985, a Greenpeace hajó próbál engedélyezi francia nukleáris kísérletek a Csendes [30] .
A "mechanizmus" természetesen az észak-írországi SAS intézkedéseit is megjelölte, ahol az ír republikánusok semmit sem kevesebbet, sem kisebbet, mint a terroristákat, az ilyen különleges brit szolgálat tagjai.
"Jó oka van annak, hogy" az ellenfelük azzal vádolják ", hogy még a brit álláspont szerint az SAS Észak-Írországban több problémát teremtett, mint megoldani" [31] .
A Gladio botrány kitörésekor 1990-ben a brit sajtó megjegyezte, hogy maradt,
"Most bebizonyította, hogy a különleges légiszolgálat (SAS) a NATO-projekt nyakában volt, és az MI6-mal szolgált a gerillák és a szabotőrök képzésére."
A fent említett brit újságok mindegyike egy,
« Nagy-Britanniában kiképzett olaszországi tartózkodási egység . Úgy tűnik, hogy ez tartott a közép-80s (...) azt találták, hogy a SAS elő a német által elfoglalt területen a brit sorozata búvóhelyet, ahol fegyvereket tárolták " [32] .
Az Egyesült Királyság szerepéről szóló legfontosabb információkat a svájci parlamentnek a svájci titkos , a P26 néven ismert hadseregben maradt hadsereg kivizsgálása szolgáltatta .
„A brit titkosszolgálatok szorosan együttműködött a titkos fegyveres szervezet, P26, része egy sor titkos megállapodások összekapcsolása európai hálózatának” ellenállás „” ő mutatta napi egy dermedt svájci lakosság és meggyőzte a semlegességét.
Cornu bíró, aki beszámolt a botrány vizsgálatáról,
"A csoport [P26] és a brit titkosszolgálatok közötti" intenzív "együttműködés, mivel ez utóbbi hozzájárult értékes tapasztalatához. A jelentés szerint a P26 káderek rendszeres gyakorlatokon vettek részt az Egyesült Királyságban. A brit tanácsadók, esetleg az SAS-től, Svájcban titkos képzési táborokat látogattak. »
A sors iróniája, a britek sokkal többet tudtak a svájci titkos hadseregről, mint a svájciak.
„A tevékenységek P26, a kódok, és a nevét a csoport vezetője, Efrem Cattelan volt az angol nyelv ismerete szolgáltatásokat, míg a svájci kormány tartották tudatlanság, írja a jelentés. Megerősíti [további], hogy a brit és a P26 között elfogadott titkos megállapodásokhoz kapcsolódó dokumentumokat soha nem találták meg. " [33]
Az 1960-as, 1970-es és 1980-as években a Gladio svájci tagjai az Egyesült Királyságban képzettek a brit különleges erők oktatóival.

Szerint a Alois Hurlimann , esetleg katonai oktató és egykori tagja a svájci Gladio, a képzésben a szimulált műveleteket nem ellen IRA aktivisták, valószínűleg Észak-Írország. Hurlimann hagyta, hogy ezek a kinyilatkoztatások meneküljenek egy beszélgetés során egy angol tanfolyam során.

A durva angolul, Hurlimann elmondta, hogy 1984 májusa folyamán ő maga titkos titkosszolgálatokban vett részt Angliában, köztük egy IRA lőszerraktár támadását. Hurlimann azt mondta, hogy személyesen részt vett a küldetésben, kezében egy terepszínű ruha és ellenőrizte a halál legalább egyik tagja az IRA [34] .

Érdekes tudni, hogy Cornu bíró vizsgálata lehetővé tette, hogy 1991-ben felfedezze a rendkívül jellegzetes Harpoon rendszerrel felszerelt Gladio parancsnokságának és kommunikációs központjának létezését Angliában.

1984-ben egy "együttműködési megállapodás", amelyet 3 évvel később a "technikai segítségnyújtási memorandum" kifejezetten megemlített,
"Képzési központok Nagy-Britanniában, egy svájci átviteli központ telepítése Angliában, valamint a két szolgáltatás együttműködése műszaki kérdésekben".
Sajnos, ahogy Cornu bíró rámutat,
"Nem találtuk az" együttműködési megállapodást "vagy a" Technikai segítségnyújtási memorandumot ".
Az UNA-n belül a felelős személy, a svájci katonai titkosszolgálatok kijelentették,
"Az okmányok megőrzése nélkül, 1989 decemberében, ismeretlen okokból továbbítani őket a brit titkosszolgálatoknak" [35]
 
„A képek a svájci szervezet tekinthető a brit, mint a legjobb szakemberek a területen , ” magyarázza a Berni kormányzati jelentés [36] .
A titkos seregek felfedezése után az 1990-es évek végén egy korábbi NATO-tisztviselő, aki névtelen maradt, azt mondta,
"Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok között volt egy munkamegosztás, az előbbiek Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában és Norvégiában működtek, míg az amerikaiak Svédországot, Finnországot és Európa többi részét irányították" [37] .
A feladatok elkülönítése nem minden országban nehéz volt, ahogy azt az olasz példa mutatja.

November 8-án, 1951, General Humberto brokkoli , az egyik első igazgatói SIFAR, az olasz katonai titkosszolgálat, azt írta, hogy a védelmi miniszter Efisio Marras kapcsolatos kérdésekben a hálózat tartózkodás mögött, és tagjainak képzése Gladio.

Brokkoli elmondta, hogy a britek hasonló struktúrákat hoztak létre Hollandiában, Belgiumban és esetleg Dániában és Norvégiában is.

Az általános örömmel megerősítette, hogy Nagy-Britannia "élvezni kívánja nagyszerű tapasztalatait", míg az amerikaiak,
«Akár aktívan részt vesz szervezeteinknek azáltal, hogy embereket, anyagokat (ingyen vagy gyakorlatilag ingyen), és talán pénzeket is biztosít".
Brokkoli is rávilágított, milyen lenne bölcs dolog, hogy küldjön hét olasz tisztek gondosan kiválasztott, hogy van egy különleges képzés Angliában november között 1951 február 1952, mert ugyanezek a tisztek aztán továbbadják tapasztalataikat tagja az olasz Gladio.

Az olasz katonai titkosszolgálatok vezetője, Broccoli kérte Marras védelmi minisztert,
"Jóváhagyni a programot, mert bár a brit nem ismeri, egyetértettem az amerikai titkosszolgálatokkal, hogy Olaszország részt vehessen" [38] .
A brit Gladio képzés nem volt szabad. Valóban jövedelmező kereskedelem volt.

Brokkoli felismerte,
"Egy 500 millió ló összköltséget várhatunk el, amely nem tartozik a SIFAR költségvetésébe, és azt be kell vonni a fegyveres erőkbe" [39] .
Amint azt az olasz tábornok is jelezte, az MI6 felajánlotta, hogy az olasz Gladio tisztjeit felkínálja azzal a feltétellel, hogy Olaszország fegyvereket vásárol Nagy-Britanniában. Ugyanakkor azonban a CIA, olyasvalamiben, amely szorosan hasonlít a befolyási terület kiterjesztésére tett kísérletre, javasolta, hogy szabad fegyvereket biztosítson a Gladio számára.

Végül is az olaszok úgy döntöttek, hogy nem döntenek.

Elküldték tisztviselőiket, hogy megkapják a brit edzőközpontok rangos utasítását, és egyidejűleg az Egyesült Államokkal egy titkos megállapodást kötöttek, amely biztosította számukra a szabad fegyverkészletet, ami nem a britek kedvelése volt.

Amikor Ettore Musco tábornok , aki Brokkoli utódja volt a SIFAR élén, Angliába utazott, hogy meglátogassa Fort Moncktont, a recepció különösen hideg volt:
"1953-ban a britek, akik dühösek lettek becsapni, a Musco tábornokot kritizálják, hogy" szolgálata testet és lelket adott az amerikaiaknak " [40] .
Olaszország nem volt az egyetlen tere a küzdelemnek a CIA és az MI6 között, hogy kiterjesszék hatáskörüket.

Az 1990-es évek végén, miután megtudta a titkos hálózat létezését, belga védelmi miniszter, Guy Coeme kifejtette,
„Relations szolgáltatások brit és belga hírszerző datálható kapcsolatai révén Mr. Spaak és a fejét a titkosszolgálatok, az Egyesült Királyság [Menzies] és a település közötti megállapodás az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Belgium” [41 ] .
Ez a „háztartás à trois” is volt a hátránya, mint az MI6 és a CIA biztosítani akarta, hogy -Minden azok fiók- Belgium a kiváltság nem egyik a másik fölött.

Az MI6 vezetője, Steward Menzies azt írta az akkori belga miniszterelnöknek, Paul Henri Spaaknak , 1949. január 27-én kelt levelében:
"Éreztem magam, hogy képesek legyek személyesen meghallgatni egyes olyan kérdéseket, amelyek a saját országainkra vonatkoznak, és amelyeket a legfontosabbnak tartok, és amelyek a közelmúltban különösen aggódtak."
Ezt követően Menzies ragaszkodott ahhoz, hogy fokozzák az együttműködést,
"A Kominforn kérdésére és az esetleges ellenséges tevékenységekre", valamint a "hasznos háborús bűnüldözési és cselekvési szervezetek felállítására".
Pontosabban,
"Egyes tiszteknek az elkövetkező hónapokban az Egyesült Királyságba kell utaznia, hogy a szolgálataimmal együttműködve tanulmányozhassam e kérdések sajátos aspektusait."
Nagyon nyugtalan az ötlet, hogy Spaak inkább a CIA-val, mintsem az MI6-szel foglalkozna, Menzies hangsúlyozta,
"Mindig fontolóra vették az amerikaiak részvételét Nyugat-Európa védelmében, mint valami tőke", de még mindig meg vannak győződve arról, hogy "minden erőfeszítésnek, beleértve az amerikaiak erőfeszítéseit, egy koherens egésznek kell lennie.
 
Ezért, ha az Egyesült Államok volt, hogy együtt [a belga hatóságok] Előkészítés arc háború [úgy tűnt neki] lényeges, hogy ezeket a tevékenységeket összehangolják [ő] „, és tudtam, hogy számolni a belga miniszterelnök megértésével.
Menzies ezután utalt a CCWU, a titkos Bizottsága Western Union, a szervezet létrehozott 1948-ban, hogy a célzott műveleteinek hagyományos hadviselés, amíg írták alá 1949-ben, az atlanti Szerződés és a NATO vette át koordinációs a Gladio hálózat.
„Ez a fajta együttműködés”, ragaszkodott a brit Menzies írt levelében a belga miniszterelnök Spaak „lehetővé teszi, mindenekelőtt a komplikációk elkerülése érdekében a vezérkar a Western Union.

Rámutattam arra a fejét az amerikai szolgáltatások vagyok hajlandó fejleszteni létesítését tervezi keretében mélyebb együttműködést ezen az alapon, ezért azt javaslom, hogy a projektek általuk kifejlesztett hozott Washington előtt tárgyalt Londonban Amerikai és brit szolgáltatások. »
Menzies arra is rámutatott, hogy a belga Gladionak fel kellett készülnie és szüksége volt rá:
"A képzésre és felszerelésre vonatkozó rendeléseket hamar meg kell fogalmazni. Már elrendeltem a titkosszolgálatok vezetése által ajánlott, a tisztek és személyek képzésére szolgáló egyes létesítmények kialakítását, és lehetőségem lesz arra, hogy az Ön számára a gyártási folyamatban (pl. A walkie-talkie) a közeljövőben titkos műveletekre lesz szükség. "
Az MI6 vezetője szerint az anyag egy részét a belga Gladio számára szabadon lehet szállítani, míg egy másik darabot meg kell vásárolni:
„Ez a speciális berendezések ruházhatják át, hanem a tekintetben, hogy a hagyományos készülékek (például a könnyű fegyverek és egyéb katonai felszerelések), azt javaslom, hogy a ráta alá esnek békés tárgyalások a belga és brit szolgáltatások.
Miközben ő azt mondta, hogy a teremtés a belga Gladio kellett kidolgozni abszolút titoktartás végén levelében Menzies szükséges egyébként:
„Tudom, hogy haszontalan , hogy emlékeztessem önöket, hogy az e-mail tartotta nagyon bizalmas, és nem adhatók ki harmadik félnek csak előzetes hozzájárulása illető” [42] .
Körülbelül két héttel később, Spaak reagált Menzies egy másik levelet, amelyben gratulált kapott segítséget a brit, de jelezte, hogy az amerikaiak is megkereste a belga hatóságok által ugyanabban a témában, és úgy tűnt neki, hogy a Előnyös volt, hogy Washington és London elsőként rendezzék a problémát egymással.
"Teljes mértékben egyetértek" - írta a belga miniszterelnök -, hogy a három szolgálat (brit, amerikai és belga) közötti együttműködés rendkívül előnyös lenne. "
A CAKA és az MI6 közötti rivalizálás tudatában Spaak hozzátette:
"Ha a két szolgáltatás közül az egyik - az amerikai vagy a belga - elutasította ezt az együttműködést, a belga szolgálatok rendkívül kényes és nehéz helyzetben lennének. Ezért gondolom, hogy szükség van a London és Washington közötti legmagasabb szintű tárgyalások szükségességére a kérdés megoldása érdekében " [43] .
Norvégiában a fejét a titkosszolgálatok, Vilhelm Evang , egyszerre volt az építész az alapja a hálózat tartózkodás mögött és megteremti az első hírszerző ügynökség az országnak a norvég Intelligence Service (NIS).

Ez végzős natív tudomány Oslo volt belépett a kis csoport felelős intelligencia a norvég emigráns kormány Londonban 1942-ben visszatérve hazájába, Evang, akik megalapították a kiváló kapcsolatokat a brit, megalapította a NIS 1946-ban, és 20 évig irányította.

Írásai arról tájékoztatnak minket, hogy 1947 februárjában találkozott egy brit MI6 tisztviselővel, akinek a neve ismeretlen,
- Jól kapcsolódik a hadsereg és a védelem magas szféráihoz. Az angolok aggodalma arra késztette őket, hogy szorosan érdeklődjenek az ellenséges megszállás alatt álló országokban a védelmi stratégiák iránt. Úgy tűnik, hogy Hollandia, Franciaország és Belgium megkezdte a szükséges struktúrák telepítését a titkos hadsereg számára. " [44]
A szomszédos Svédországban, és állítólag semleges, a britek a CIA segítségével a vezető szerepet játszották a helyi Gladio vezetői között.

Ezt mutatja be Reinhold Geijer , egy korábbi svéd karrier-katona, amelyet 1957-ben a helyi Gladio hálózat veszi át, aki több évtizeden át vezette egyik regionális megosztottságát.

1996-ban Geijer már a nyolcvanas évek elején a svéd csatorna TV kamerái előtt állt, hogy a britek Angliában kiképezték, hogy titkos cselekményeket hajtsanak végre.
"1959-ben, egy londoni szünet után, közvetlenül egy vidéki gazdaságba mentem, közel Eatonhoz. Az utazásomat abszolút bizalmasan végeztem, például hamis útlevelet használtam. Engem nem volt felhatalmazva feleségemre - mondta Geijer.
 
"Ennek a tréningnek az a célja, hogy megtanuljon biztonságos postafiók-technikákat használni titkos üzenetek fogadására és küldésére, valamint James Bond stílusában végzett egyéb gyakorlatokra. A britek különösen igényesek voltak. Úgy tűnt számomra, hogy ez eltúlzott. " [45]
1990 végén, míg továbbra is megjelenik a titkos hadseregek Nyugat-Európában és a reflektorok összpontosítottak England és a szerepe, hogy az ország játszott az asztal alatt, a kormány John Majormakacsul megtagadta, hogy megvitassák az ügyet.
„Mi nem beszélünk kapcsolatos kérdések nemzetbiztonság” fáradhatatlanul szóvivői kérdésekre válaszolt a British újságírók [46] .
A brit parlament nem látja szükségét, hogy nyissa meg a nyilvános vitát, vagy hivatalos vizsgálatot a témában, egy hozzáállás, hogy - a 1992 nyarán - inspirálta az újságíró Hugh O'Shaughnessy az alábbi kritika:
"A Whitehall csendje és a parlamenti képviselőknek a kíváncsiság szinte teljesen hiánya olyan botrányról szól, amelyben Nagy-Britannia annyira mélyen érintett." [47]
A BBC felelős azért, hogy megállapítsa:
"Nagy-Britannia szerepe Európában a maradék háborúk megteremtésében [alapvető] volt."
1991. április 4-i éjszakai kiadásában a BBC hangsúlyozta a titkos seregek büntetőjogi aspektusát, és rámutatott:
"A maszk esett, és sok szörnyűséget borított".
A BBC felfedezte, hogy a titkos hadseregek párhuzamosan a maradék funkciójával párhuzamosan politikai manipulációnak is szerepeltek:
- Mint az ősi kard, a modern Gladio története kettős széle.
A BBC dokumentumfilm egész sor kérdést vetett fel:
„Volt a Gladio, annak titkos felhalmozott fegyverek és robbanóanyagok által használt inspiráló, [eszköz] belső felforgatás ellen a bal? Gladio ügynökök voltak a terrorista támadásokért?
És mi volt pontosan Nagy-Britannia szerepe?

Az olasz parlamenti képviselő, Sergio de Julio a kamerák előtt kijelentette:
"Van bizonyítékunk, ami azt mutatja, hogy a Gladio létrejöttétől tisztek voltak, akiket Angliába küldtek, hogy edzéseket szervezzenek. Ők voltak a Gladio szervezet első magjainak kialakításáért. Ez bizonyítja az Egyesült Királyság és Olaszország közötti együttműködést. " [48]
A BBC újságírója, Peter Marshall később megkérdezte Gerardo Serravalle olasz tábornokot , aki 1971 és 1974 között az olasz Gladio urat irányította a britek szerepéről.

Serravalle megerősítette a szoros együttműködés létezését:
"Felkértem [a briteket], mert meghívtak minket, hogy meglátogassák Angliában az alapjaikat - az infrastruktúrák maradéktalanul -, így visszaadtam nekik a jóvoltat."
 
Marshall így megkérdezte:
«Hol van a brit hálózat központja?».
 
Amire az olasz tábornok így válaszolt:
"Sajnálom, de nem mondom el, mert ez az országod katonai titka."
 
A brit újságíró olyan kérdést tett fel, amelyről ésszerűen elvárható egy válasz az olasz főtitkártól:
- De te hatottál a britekre?
 
Amire Serravalle igenlően válaszolt:
"Igen, mi voltunk, mert nagyon hatékony, rendkívül jól szervezett és kiváló elemek voltak". [49]
Egy évvel később a BBC újra érdeklődött a Gladio-ügyben, amikor Allan Francovich három sorozatú dokumentumfilmes sorozatot sugározott .

Nem ez volt az első munkája ezen filmrendező, aki már 1980-ban elnyerte a nemzetközi kritikusok díját a berlini filmfesztiválon filmjével On Company Business , amely feltárta a sötét oldal a CIA.

Miután vizsgálatot Gladio Francovich hengerelt A máltai kettős kereszt , amely bizonyította, hogy a kapcsolattartó pontok között Flight 103 katasztrófa a PanAm közelében Lockerbie 1988-ban, megölve tévedésből, ugyanebben az évben, a sík az Iran Air által a USS Vincennes.
"Kevesen vannak olyanok, akik fáradhatatlanul küzdenek az igazságért, még akkor is, ha veszélybe sodorja, ahogy Francovich is tette" - emlékezett Tam Dayell barátja halála után, sötét körülmények között bekövetkezett szívroham következtében. a Houston repülőtér 1997. április 17-i várakozási területe [50] .

Sir John Sawers vezette a titkos háborút Koszovóban, Afganisztánban és Irakban.
Az MI6 igazgatója 2009 óta, Sawers irányítja az Európában maradt műveleteket.
 
Elsősorban az interjúkra alapozva, a Francovich által a BBC-hez készített dokumentumfilmeket szinte kizárólag a Belgium és Olaszország Gladio hálózataira szentelték.

Ezek magukban foglalták a fontosabb résztvevők bizonyságait:
  • Licio Gelli, a Lodge P2 vezetője
  • a jobboldali aktivista Vincenzo Vinciguerra
  • a Gladio Felice Casson velencei bírója és "felfedezője"
  • Gerardo Serravalle tábornok, az olasz Gladio parancsnoka
  • Roger Lallemand szenátor, aki elnökölte a belga parlament nyomozóbizottságát
  • Decimo Garau, a szardíniai Gladio bázis volt oktatója
  • a CIA William Colby korábbi igazgatója
  • Martial Lekeu, egykori tagja a belga csendőrség, hogy csak néhányat említsünk [51] .
 
" Az egész kérdés a tartózkodás mögött nem volt, véleményem szerint, egy másik cél garancia, ha a legrosszabb történik, ha egy kommunista párt hatalomra, ami volt ügynökök, hogy figyelmeztessen minket, hogy szorosan kövesse a tények és tájékoztasson bennünket "- magyarázta Ray Cline, a CIA igazgatóhelyettese 1962 és 1966 között, mielőtt Francovich kamerája.
 
"Valószínű, hogy a szélsőjobboldali kisebb csoportokat felvették és beépítették a maradék hálózatba annak érdekében, hogy figyelmeztethessen minket, ha háborút készítenek. Ebből a szempontból, a használata a jobb - szélsőségesek, hírszerzési célokra, nem politikai, azt hiszem, nincs probléma „, folytatta Cline [52] .
A következő napon az angol sajtó megjelentette a következőket:
„ Ez volt az ilyen botrányok melyiket hiszi, hogy hozza le a kormány, de a nézők amnézia mi ez, semmi sem marad, de a fejdísz az újságok másnap” [53] .


referenciák
[1] Denna Frank Fleming, A hidegháború és eredete 1917-1960 (New York, 1961), 4. o.

[2] Lásd: Fleming: hidegháború.

[3] Az adatok által jelzett Andrew Wilson, Das Abrüstungshandbuch: Analysen, Zusammenhänge, Hintergründe (Hoffmann und Campe, Hamburg, 1984), 38. o. Amerikai áldozatok: 300 000 katona öltek meg, 600 000 sérült. Nincs polgári áldozat. A második világháború halálos áldozata összesen 60 millió (ibid.).

[4] Valentin Falin, Zweite Front. Die Interessenkonflikte in Anti Hitler-Koalíció (Bömer Knaur, München, 1995).

[5] Mackenzie, WJM, History of the Special Operations Executive: Nagy-Britannia és az ellenállás Európában (British Cabinet Office, London, 1948), p.1153 és 1155. Az eredeti dokumentum az Iroda az Állami Levéltár Londonban nem volt még közzétették. Ezt hamarosan közzé kell tenni a szerkesztő, Frank Cass.

[6] Mackenzie, különleges műveleti ügyvezető, p.2.

[7] A veterán a SOE alezredes Holland, „egy felruházott tapasztalattal titkos műveletek Írország és India szer ... és mély meggyőződéssel a hasznosságát és kamat [E műveletek]” . Mackenzie töredéke, különleges műveleti ügyvezető, p.9.

[8] A párhuzamos szakasz D MI6, két másik szervezet felforgató alakult 1938-ban egy függött a nagy parancs War Office: GS (R), későbbi nevén a MI (R), amely szokatlan volt a nem hagyományos hadviselési technikák tanulmányozására. A második nevű EH hivatkozva Electra Ház volt a neve az épület, ahol ő volt a székhelye Londonban, ő szakterülete a „fekete” Propaganda (névtelenül) Európában. Lásd David Stafford, Nagy-Britannia és az Európai Ellenállás 1940-1945: A Különleges Műveletek Végrehajtó Testülete (St Antony's College, Oxford, 1980), 19-21.

[9] Tony Bunyan, a politikai rendőrség története és gyakorlata Nagy-Britanniában (Quartet Books, London, 1983), p.

[10] Peter Wilkinson, Foreign Fields: Az SOE Operative története (London Tauris Publishers, London, 1997), p.100.

[11] Imperial War Museum London, a szerző látogatása 1999 májusában.

[12] Wilkinson, Fields, p.101.

[13] Stafford, Resistance, 20. old.

[14] levele miniszter Hugh Dalton külügyminiszter Halifax kelt július 2. 1940. töredéke MRD Foot, Vázlat története Különleges Műveleti Executive 1940-1946 (British Broadcasting együttműködés, London, 1984), p. 19.

[15] "0391: GLADIO háttérdokumentum", Statewatch, 1991. január. A Gubbins szerepéről lásd a belga Fire című kiadványt is! Le Magazine de l'Homme d'Action 1991. szeptember / október, 77. o.

[16] EH Cookridge, belső SOE. A különleges műveletek története Nyugat-Európában 1940-45 (Arthur Barker Limited, London, 1966), 13.

[17] Mackenzie, különleges műveleti ügyvezető, p.1152.

[18] Ibid., P.1153 és 1155.

[19] Stafford, Resistance, p.203.

[20] Frans Kluiters, De Nederlandse in in enstitution en veiligheidsdiensten (1993), 309.

[21] Stafford, Resistance, következtetés p.211.

[22] Frank Wisner Frank Wisner Jr. apja, aki viszont Nicolas Sarkozy, az NdlR mostohaapa.

[23] Roger Faligot és Rémi Kauffer, Les maîtres kémkedik. Histoire mondiale du renseignement. 2. kötet. De la guerre froide à nos jours (Kiadások Laffont, Párizs, 1994), 53. o.

[24] Michael Smith, New palást, Old Dagger: Hogyan brit kémek tört magának a Cold (Gollancz, London, 1996), p.117. Interjúk alapján Simon Preston október 11-én 1995-ben és Michael Giles 25 1995. október

[25] Allan Francovich, Gladio: A Ringmasters. Első dokumentumfilmje egy sor 3 filmre a rendező Francovich és elkötelezett Gladio, broadcast BBC2 június 10-én , 1992.

[26] Michael de la Billière, keresi a bajt: SAS Gulf Command - Az önéletrajz (HarperCollins, London 1994), p.150. Ez magában foglalja a Billière önéletrajzában elbeszéli a tapasztalat a SAS.

[27] nemzetközi hírügynökség Associated Press, november 14, 1990.

[28] A gonosz felszabadítása, egy Richard Norton Taylor című dokumentumfilm, aki az 1990-es kijátszásokat fedezte a Gladio-nak a Guardian újságra vonatkozóan. A BBC 1988. június 29-én továbbította. A Guardian kinyilatkoztatása ugyanazon a napon jelent meg: "A brit katonák kínozták".

[29] A SAS tisztviselő nyilatkozata John Pilger kiemelkedő nyomozó újságírójának. Brit napilap a The Guardian október 16., 1990-ben 1986-ban Jonathan Winer, ügyvéd a kongresszus, kiderült, hogy az Egyesült Államok által támogatott Pol Pot így ez összesen 85 millió dollárt 1980 és 1986 között az a logika, hogy " ellenségeim ellenségei a barátaim ", olyan kinyilatkoztatás, amely a Reagan-adminisztráció haragját váltotta ki. (John Pilger a The Guardian brit újságban, 1990. október 6.). Nagy-Britanniában a kényelmetlenség hasonló volt. 1990-ben Margaret Thatcher miniszterelnök megtagadta a brit bevonulást a khmer rozsok csoportjainak kialakulásában, annak ellenére, hogy a SAS-tisztek már szolgálták a vallomást. 1991-ben,

[30] Joseph Paul de Boucherville Taillon, Nemzetközi Együttműködés az elit katonai erők a terrorizmus ellen: a brit és az amerikai tapasztalatok, különös tekintettel a saját tapasztalatait az evolúció alacsony intenzitású műveletek (1992), p.200 ( PhD értekezés bemutatták a London School of Economics, nem publikált). Carver levél Boucherville Taillon, kelt december 24. 1985.

[31] Brit kiadvány Lobster, 1995. december

[32] Brit havi Searchlight, 1991. január

[33] Richard Norton-Taylor, „UK képzett titkos Swiss erő „a brit The Guardian napilap, szeptember 20, 1991.

[34] Urs Frieden „Die England Connection. PUK EMD: P26 Geheimarmist Hürlimann im Manöver „megjelent a svájci heti Wochenzeitung november 30., 1990.

[35] Schweizer Bundesrat: Schlussbericht in der Natur Administrativuntersuchung zur Abklärung von der Beziehungen zwischen der Organisation allfälligen P26 und im Organisationen Ausland analogen. Kurzfassung für die Oeffentlichkeit. Szeptember 19, 1991, p.4-5.

[36] Uo., P.2.

[37] Brit közzététele Searchlight, 1991 január.

[38] A brokkoli kelt levelében október 1, 1951 című információs Organizzazione rendelkező nel Nazionale di nemica occupazione suscettibile területén lényeges dokumentumot a Gladio ügyben. Olasz parlamenti bizottság elé terjesztették. Egy jó összefoglaló a jelen dokumentumban Mario Coglitore, La notte dei Gladiatori. Omissioni és silenzi della Repubblica (Calusca Edizioni, Padoue, 1992), p.132-133. Olasz eszpresszó politikai kiadvány, tudta, hogy az eredeti dokumentum idézi számos töredék ez annak kérdése január 18. 1991.

[39] Coglitore, Gladiatori, p.133.

[40] Pietro Cedomi „szolgálati titok guerre froide et tartózkodás mögött. 2e partie „: La mise en place des réseaux„Tűz a belga kiadvány! Le Magazine de l'Homme d'Action, szeptember / október 1991. 80.o..

[41] Allan Francovich, Gladio: A Ringmasters. Először dokumentumfilm egy sor 3-Francovich és elkötelezett Gladio. Sugárzott BBC2 június 10-én , 1992.

[42] parlementaire Enquete sur l'létezését d'un réseau en Belgique renseignements clandestin nemzetközi [parlamenti vizsgálatot létezését Belgiumban egy nemzetközi titkos hálózati intelligencia] jelentését Mr. Erdman és Hasquin a neve a vizsgáló bizottság. Dokumentum szenátus 1990-1991 ülésén. Brüsszel, p.212-213.

[43] Uo., P.213. Szintén idézi a brit lap a The Observer június 7-i, 1992.

[44] töredéke Olav Riste, a norvég titkosszolgálat 1945-1970 (Frank Cass, London, 1999), 16. o.

[45] Thomas Kanger és Oscar Hedin, „Erlanders hemliga Gerilla. Azt skulle det ett ockuperat Sverige nationella ledas motstandet fran Äppelbo Dalarna skola i „a svéd Dagens Nyheter napi, október 4-én 1998.

[46] brit napilap a The Guardian, november 14, 1990.

[47] Hugh O'Shaughnessy, "Gladio: Európa legelismertebb titka". Ezek a szerek állítólag az ellenséges vonalak mögött maradtak, ha a Vörös Hadsereg a Nyugat-Európát megszállta. De ez a hálózat, a legjobb szándékkal létrehozva, bizonyos országokban a szélsőjobboldali terrorizmus és politikai agitáció eszközévé degenerálódott. Megjelent a The Observer brit újságban 1992. június 7-én.

[48] ​​Brit televízió. A BBC Newsnight, 1991. április 4., 10:30, Gladio Peter Marshall újságíró jelentése.

[49] Ibid.

[50] A The Independent, 1997. április 28-i, a The British Independent című újságkészülék része.

[51] Allan Francovich, Gladio: A Ringmasters, a Francovich által készített és a Gladio-nak szentelt 3-as sorozat egyik első dokumentumfilmje, 1992. június 10-én a BBC2-n; Gladio: A Börtönök, a Francovich által megvalósított és a Gladio-nak szentelt 3-as sorozat dokumentumfilmje, amelyet a BBC2 1992. június 17-én közvetített; Gladio: A gyalogos katonák, legújabb dokumentumfilm sorozat 3-Francovich és elkötelezett a Gladio, broadcast BBC2 június 24-én , 1992.

[52] Allan Francovich, Gladio: A Ringmasters. a Francovich által megvalósított és a Gladio-nak szentelt 3-as sorozatból álló első sorozat dokumentumfilmje, amelyet a BBC2 1992. június 10-én továbbított.

[53] The Times, 1992. június 28.


           



5. részA NATO titkos haderei
A Secret War, a fő tevékenysége a külpolitikai Washington
által Daniele Ganser
2010. január 12
A VoltaireNet honlap Bâle (Suisse) részéről

A Gladio nem a másodlagos következménye a hidegháborúnak, hanem éppen ellenkezőleg. A titkos háború a második világháború alatt kezdődött, és a mai korban is folytatódik. Nem egy eszköz a külpolitikában az Egyesült Államokban, de az alapvető üzleti, mint ahogy azt a parlamenti végzett kutatás az Egyesült Államokban és Európában, valamint a munka történészek. A világ legerősebb renegátusának rejtett arculatának jobb megértése érdekében ma a svéd kutató Danièle Ganser ezt a tanulmány ötödik részét publikálja.



Veresége után Németország és Olaszország, az Egyesült Államok elnöke Harry Truman elrendelte az amerikai légierő indult két atombombák a japán városok Hirosima és Nagaszaki, elfogadása előtt az átadás Japán.

Így ért véget a második világháború. Míg Nyugat-Európa romokban volt, az Egyesült Államok gazdasága lassan ingadozott. Ám a Fehér Ház minden gazdasági és katonai hatalma ellenére attól tartott, hogy a kommunizmus kiterjedése a világon mindenütt ellenállhatatlanná válik.

Ismételt sikertelen kísérlet, hogy támadják meg a Szovjetuniót, hogy a britek és amerikaiak tett 1918 és 1920 között, a későbbi katonai szövetség a Vörös Hadsereg alakot öltött, mert jelentette az egyetlen esélyt, hogy legyőzzük Hitler és Mussolini és felszabadítsák Európa . Közvetlenül a fegyverszünet után az egykori harcosok ismét ellenségekké váltak, és a közöttük új lendületet folytató ellenségeskedés folytatta a hidegháború kezdetét.

Míg az Egyesült Államokban garantált szabályozása Nyugat-Európában, és harcolt a bal Görögország, sztálini Szovjetuniót lett a határellenőrzések, hogy szolgált kiindulópontként inváziók hangszerelt elleni szovjet területeken a két világháború között. Truman gyanakvással tekintette meg Moszkvában a kommunista rezsimek felállítását Lengyelországban, Kelet-Németországban, Magyarországon, Romániában és Csehszlovákiában.

A korlátozott szuverenitás tanításában Stalin a helyi oligarchák, a brutális Vörös Hadsereg és a KGB, a szovjet titkosszolgálatok felügyelete alatt kelet-európai államokat állított fel. Ugyanezt az érvelést követően Truman meg volt győződve arról, hogy a kommunizmust titokban meg kell küzdeni ahhoz, hogy gyengítse azt, még Nyugat-Európa szuverén demokráciáiban is.

A CIA megpróbált létrehozni egy titkos hadsereget Kínában, hogy megakadályozza a kommunizmus előrehaladását, de ez nem sikerült, amikor Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt élén 1949-ben hatalomra került.

A korábbi CIA igazgató William Colby emlékeztet:
"Mindig is azon gondolkodtam, vajon a szovjet rezsim alatt működhetett volna-e az általunk épített hálózat. Tudjuk, hogy az ilyen szervezetek létrehozására irányuló kísérletek sürgősen kudarcot vallottak Kínában, 1950-ben és Észak-Vietnamban, 1954-ben. "
Az 1950-es koreai háború kitörése után az amerikai hadsereg a kommunizmus Észak-Koreában gyakorolt ​​befolyásának csökkentésére törekedett, a délre amerikai kommunista irányítás alatt elkülönülő törékeny határ mentén, de erőfeszítéseiket terméketlen.

A CIA több titkos cselekedettel és titkos hadsereggel próbált több kelet-európai országot is irányítani, de ez sem sikerült.

Colby emlékeztet a CIA arra irányuló erőfeszítésére, hogy antikommunista hadsereget hozzon létre:
"Tudjuk, hogy az 1950-es években a titkosrendőrség Lengyelországban és Albániában felfedezte és megakadályozta a külföldről való irányítás kísérletét." [1]
Az úgynevezett harmadik világ országaiban, Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsia bizonyos területein a népek elfogadták a kommunizmus és a szocializmus olyan változatait, amelyek képesek voltak a jólét jobb elosztására és a kapitalista nyugati függetlenség biztosítására és iparosodott.

Iránban a Mossadeg egy szocialista programot fogadott el, és megpróbálta megosztani az olajbevételek egy részét a lakosság körében.

India után megszabadult a brit uralom Afrikában is kezdett az anti - gyarmati harc balra amely végül 1960-ban, amikor Kamerun, Togo, Madagaszkár, Szomália, Niger, Csád, Kongó, Gabon, Szenegál, Mali, Elefántcsontpart, Mauritánia, és a Közép-Afrikai Köztársaság önállónak nyilvánította magát.

Délkelet-Ázsiában, visszavonását követően a japán megszálló erők, a Fülöp-szigetek és Vietnam látta a megjelenése az erős kommunista és baloldali anti - gyarmati mozgalmak, abban az esetben, Vietnam, a háborúhoz vezetett Indokínában, majd ezt követően egy Második háború az amerikai katonai jelenlét ellen, amely 1975 végéig nem ér véget, a kommunisták győzelmével.

A fejében a stratégák a Fehér Ház, a háború nem ért véget 1945-ben [2] , de kialakult egy csendes és titkos konfliktusban, amelyben a titkosszolgálatok lett a kiváltságos eszköze a kormányzás. 1944 végén Roosevelt amerikai elnök követte William Donovan javaslatátKi irányította az Office of Strategic Services (OSS) a háború alatt, és megpróbált létrehozni egy új szolgáltatás felelős tengerentúli béke- időben és különleges műveletek a kommunisták ellen, és mások ellen is nevezik ellenségei az Egyesült Államokban.

De ezt a tervet nem kedvelte J. Edgar Hoover , az FBI igazgatója, aki attól félt, hogy saját szolgálatai elveszítik befolyását. A Hoover ezt követően továbbította a Chicago Tribune újságírójának Donovan memorandumának [3] és Roosevelt parancsának több példányát .

1945. február 9-én a Chicago Tribune kiadta a következő címet:
«A kémkedés új szerepének elosztása - a kémek figyelnek minket - a stúdióban egy superGestapo».
Az újság arról számolt be, hogy:
„A felső köreiben, ahol ezek keringenek az alapító okirat és rendelettervezet ez az egység, melynek létrehozását fontolgatják, az a beceneve” a Gestapo Frankfurter , „hivatkozva a bíró a Legfelsőbb Bíróság Frankfurter és a rettenetes titkosrendőrség németül. A cikk azt is feltárta, hogy az új titkosszolgálat volt hivatva, hogy a bérek egy titkos háború, és hogy „végzett (...) felforgató tevékenység külföldön (...), és elérhető lenne bárhol haditengerészeti légi személyzet és a földi erők, amelyek szükséged van a küldetésedre ". [4]
Mivel a Gestapo emlékezete még mindig friss volt, az amerikai állampolgárok felháborodtak és a felbomlott botrány Donovan javaslatát tette tönkretenni, s nagyban megelégedve az Hoover FBI igazgatójával.

Azonban folytatódtak a tárgyalások a hatalom körében egy új szolgáltatás megalapozásával kapcsolatban, csak akkor, ha a jövőben ez a legnagyobb titoktartás. Roosevelt halála után Harry Truman kiadott egy irányelvet, amely egy új titkosszolgálat létrehozását rendelte el a békeidőszak alatt, a Központi Hírszerző Csoport (CIG).

Ennek része egy meglehetősen excentrikus estén kifejezetten szervezett erre az alkalomra a Fehér Ház, Truman adta minden vendég egy fekete esőkabátot, egy fekete kalapot, egy hamis bajusz és egy fából készült tőrt, és bejelentette, hogy az első igazgatója az IGC Sidney Souers admirális lesz a "központosított kémkedés igazgatója". [5]

A kormányközi konferencia csak egy ideiglenes bábügynökség volt, és Truman gyorsan megértette, hogy a Fehér Ház nem hivatalos eszközeit meg kell erősíteni. Ez annyira elfogadott 1947 júliusában, a nemzetbiztonsági törvény, amely konkretizálódik létre a „Központi Hírszerző Ügynökség” (CIA) és a „Nemzeti Biztonsági Tanács” (NSC).

Ezúttal nem volt szó a sajtóban az "American Gestapo" -ról.
„A Nemzeti Biztonsági Tanács, amely része volt az az elnök az Egyesült Államok alelnöke, államtitkár, a védelmi miniszter, a CIA igazgatója, a Nemzetbiztonsági miniszter, az elnök a vezérkar , más fontos személyiségek és számos különleges tanácsadó, valóban Washington legbefolyásosabb csoportjává vált [6].
A történelem folyamán oly sokszor történt, hogy a Fehér Ház és az NSZ kezében a hatalom koncentrációja visszaélésekhez vezetett. Még ma is, a 21. században az NSC marad,
"Egy olyan intézmény, amelyről ismert, hogy gyakran mûködött a törvényesség határán". [7] és [8]
A Nemzetbiztonsági Törvény fő hivatala az volt, hogy "jogi" keretet biztosítson az Egyesült Államok titkos műveleteihez és azon titkos háborúkhoz, amelyeket ez az ország más országokkal szemben azzal vádolt, hogy a CIA feladatait a CIA kezébe helyezte.
"Tegyük fel a nemzetbiztonsággal kapcsolatos funkciókat és hírszerző küldetéseket, amelyeket az NSZ egy adott pillanatban kötelezni lehet" [9].
Értelmetlen irónia nélkül ez a kifejezés az 1945-ben Hover által feltárt szó szerinti másolatának szója.

Annak ellenére, hogy szilárd alapot biztosított az Egyesült Államok titkos műveleteihez, ez a piszkos megfogalmazás lehetővé tette számos törvény, például az 1787 alkotmány és számos nemzetközi szerződés nyílt megsértésének elkerülését. A CIA igazgatóhelyettese Ray Cline helyesen hívta fel ezt a rendelkezést "minden rugalmas záradékra" [10].

Clark Clifford később kijelentette:
"A különleges műveleteket nem említjük kifejezetten, mert úgy éreztük, hogy hátrányos lehet a nemzet érdekeivel szemben, hogy nyilvánosan bevallják, hogy ilyen cselekményeket hajthatunk végre" [11].
Olaszország volt az első ország, amely a Fehér Ház új eszközének tűnt.

Az első, az NSC, NSC 1/1, 1947. november 14-én nyilvántartásba vett dokumentumban az alábbi elemzés olvasható:
"Az olasz kormány, ideológiailag a nyugati demokráciához kapcsolódik, gyenge, és egy erőteljes kommunista párt folyamatos támadásait célozza meg" [12].
Ezért, közben az egyik első ülések, a Young az NSC elfogadott december 19. 1947- irányelv NSC 4-A elrendelő CIA igazgatója Hillenkoetter vállalják egy hosszú sor titkos akciók, hogy megszüntesse a veszélyt hogy a kommunisták megnyerik a közelgő olasz választásokat [13]. 

Az NSC 4-A irányelvet titkosnak minősítették, mivel az amerikaiak Nyugat-Európában az illegális beavatkozások különösen érzékenyek voltak.

A dokumentumnak csak három példánya volt, és közülük egy volt,
„Féltve őrzött [by Hillenkoetter] a rendező saját iroda, ahol a tagok, akik” nem kell tudni, hogy „nem sikerült találni.”
George F. Kennan , a külügyminisztérium újabb példánya volt birtokában [14].

„Oka a titoktartás egyértelmű volt , ” szerint az a hivatalos nyilvántartás szerint a CIA, mint „néhány polgárai ennek az országnak volna elborzasztotta, hogy ismerjük a tartalmát a NSC 4-A” [15]. 

Sikeresek voltak az olasz kommunisták gyengítését szolgáló műveletek.

Truman elnök a titkos küldetések nagy támogatója lett, és kérte, hogy a CIA hatóköre más országokra is kiterjedjen Olaszországon túl. Így lett az NSC 1948. június 18-án megszavazta a híres NSC 10/2 [16] irányelvet , amely feljogosította a CIA-t, hogy titkos küldetéseket hajtson végre a világ minden országában és létrehozzon műveleti szolgáltatást az ügynökségen belül. a "Különleges Projektek Hivatala" elnevezésű titkokat, melyet hamarosan kevésbé leíró jellegű név váltott fel:
«Politikai Koordinációs Hivatal» vagy OPC, vagy a Politikai Koordinációs Hivatal. Az NSC 10/2 irányelv a különleges műveletek tervezését és végrehajtását az OPC kezébe helyezte.
A szöveg az összes tevékenységet "különleges műveleteknek" nevezte,
"Ezt a kormányt ellenséges külföldi államok vagy csoportok által finanszírozzák, vagy támogatják a baráti idegen államokat vagy csoportokat, de úgy fogják és hajtják végre, hogy az amerikai kormány bevonása nem látható az illetéktelen személyeknek, és [ a kormány] tagadhatja meg a felelősséget, ha szükséges. "
NSC 10/2 irányelvvel, titkos műveletek „tartalmazza összefüggő bármely tevékenység propaganda, a gazdasági hadviselés, megelőző közvetlen kereset (intézkedések szabotázs, anti - szabotázs, bontási és kiürítési), felforgatás rezsimek ellenséges (a titkos rezisztens mozgalmak támogatása, a gerillák és a menekültek felszabadító csoportjai támogatása révén), valamint a szabad világ fenyegetett országaiban a antikommunista elemek támogatásához. "

Az NSZ 10/2 szövegének rendelkezései magukban foglalták a Nyugat-Európában a Gladio hálózat titkos antikommunista hadseregének létrehozását, de kizárták a hagyományos hadviselés és hírszerző küldetések valamennyi tevékenységét:
„ Én nem érintik a fegyveres konfliktusok, amelyek a hagyományos katonai erők, kémkedés, elhárítás és használata földalatti vagy alakoskodás keretében a katonai műveletek szembe” . [17]
Röviden, az NSC 10/2 irányelv ellentmondott azoknak az értékeknek és elveknek, amelyeket az Egyesült Államok elnöke maga hirdetett 1947 márciusában, amikor bemutatta híres "Truman Tanok" -ját.

A második világháború után 5 év elegendő volt az Egyesült Államok számára, hogy létrehozzon egy hatalmas hírszerző apparátust, amely saját országának határain belül és kívül is működött, és minden demokratikus ellenőrzésen túl.
"Amikor létrehoztam a CIA-t, egy pillanatra nem gondoltam volna, hogy egy napon a békeidőben fékezhetnénk" - jelentette ki gyengített Truman, miután elhagyta irodáját. [18]
1964-ben, azaz 8 évvel a halála előtt, az egykori elnök ismételten tagadta, hogy a CIA-t "piszkos akciókba bevont nemzetközi ügynökségnek" akarja tenni.

De az amerikai hírszerző apparátus elmenekült az irányításától.

Christopher Andrew brit történész összegzi a korábbi elnök érzéseit a következőképpen:
"A Fehér Házból való távozása után húsz év alatt Truman néha meglepődött, sőt rémültnek látszott, az általa teremtett hírszerző szektor súlyát és befolyását illetően . " [19]
Tovább rajongója titkos műveletek és heves ellenzője a kommunizmus, George Kennan , a tag a State Department szerint a Truman-adminisztráció, szintén lelkes támogatója az irányelv NSC 10/2 és a beavatkozást a CIA Olaszországban és más országokban .

Azonban, mint Truman, Kennan tisztában volt azokkal a kockázatokkal, amelyekre az Egyesült Államok kitett.
„Végtére is, a legrosszabb, ami történhet, ebben a harcban a kommunizmus ellen is , hogy ugyanaz lesz, mint azok, küzdünk” Kennan azt mondta egy táviratot, amely híressé vált [20] , így utalva a titkos kormány, az totalitárius struktúrák és a külföldi kormányok manipulálása, a Szovjetunió jellegzetes gyakorlata.
Harminc évvel később, Kennan már életének végén elismerte, hogy:
"Nem minden történt pontosan, ahogy azt elképzeltem" [21]
A meggyőző megtagadás lehetőségének biztosítása érdekében az NSC-ülések döntéseinek, nyilatkozatainak és átiratait legtöbbször bizalmasnak minősítették.

De a Watergate botrány következtében az amerikai kongresszus több tagja kapott megbízást a CIA és az NSC kivizsgálására, és felfedezte,
"A nyugat-európai 1948-as országos választások voltak az OPC létrehozásának alapvető okai."
Ezért volt a kommunista fenyegetés, amely Nyugat-Európában tervezett, amely a második világháború után meghatározta a CIA különleges műveleteinek kezdetét.
"A központi pártok finanszírozásával és a médiastratégiák fejlesztésével az OPC nagy sikerrel próbálta befolyásolni a választások kimenetelét" - mondja a szenátorok által 1976-ban bemutatott zárójelentés.
 
"Ezek a tevékenységek képezték a belsõ politika titkosszolgálati beavatkozásának alapját, amely 20 éve gyakorlatias. 1952-ben Közép-Európában egyetlen országban legalább 40 folyamatban lévő akcióprojektet számoltak be. "
A Pentagon kifejezett rendje szerint az OPC küldetései közé tartozott a Gladio titkos sereghálózat létrehozása Nyugat-Európában is:
„1950-ig, a félkatonai tevékenységek az OPC (más néven” megelőző intézkedések „) voltak korlátozva, hogy a tervezés és előkészítés, a tartózkodás mögött hálózatok a céllal, hogy a jövőben a háború. A főtitkár felkérésére az OPC által előkészített műveletek újra koncentrálódtak Nyugat-Európában, és célja, hogy támogassa a NATO-erőket a szovjetek támadása ellen. » [22]
Annak érdekében, hogy az irányt a OPC, George Kennan kiválasztott Frank Wisner [23] , egy üzleti ügyvéd eredetileg Mississippi, aki megparancsolta OSS különítményeket Isztambulban és Bukarestben a második világháború idején.

Mint Wisner is, az OPC tisztjei többsége,
"A fehérek az angolszász nagy társadalom régi gazdag családjaitól (...), akik örökölték a brit intézmény hozzáállását a színezőkhöz képest." [24] .
Wisner szigorúan figyelte az NSC 10/2 irányelv titkosságát.
"Minden alkalommal, amikor az OPC egy tagja szeretett volna konzultálni a dokumentummal, köteles volt egy külön nyilvántartást aláírni. Aztán megkapta az egyik 3 példányt, amelyet Wisner az irodájában biztonságos helyen tartott. " [25]
Az új OPC különleges műveleti szolgálat tagjai agresszió, lelkesedés, titoktartás és bizonyos erkölcsi hiányosságok szellemében dolgoztak.

Augusztus 6-án, 1948-ban, az egyik első ülések a jelenlétében Hillenkoetter és Kennan Wisner ragaszkodott ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználják a kínált lehetőségeket által az irányelv NSC 10/2 és az úgynevezett „szabad kezet” választani magának a „módszerek cselekvés ". Wisner saját módján akarta kidolgozni a titkos műveleteket anélkül, hogy bármilyen kódot vagy "létező módszert" követne, és Hillenkoetter és Kennan támogatta [26]. 

Az OPC igazgatójaként Wisner Nyugat-Európában a titkos hadseregek hálózatának fő építészévé vált.
"Frank Wisner, az OPC megbízta Frank Lindsay helyettesét az európai maradék hálózat koordinációjával" - jelentette ki a belga sajtó a Gladio hadsereg létezésének felfedezése után.
Mint a főnöke, Lindsay a második világháború idején az OSS-ben képzett, és volt lehetősége a kommunista taktika megfigyelésére Jugoszláviában.

Szerint a belga újságírók, Lindsay,
"William Colby (aki 1973 és 1976 között a CIA-t irányítja) Skandináviába és Thomas Karamessinesbe küldte Görögországba, ahol az utóbbi számíthat a KYP, a görög titkosszolgálatok támogatására" [27].
Ahogy az Egyesült Államok fokozta különleges műveleteit, az OPC tovább fejlődött.

Egy évvel azután, hogy Wisner az OPC vezetésével kinevezésre került, az utóbbi 300 alkalmazottal és 7 külföldi állomással dolgozott, akik számos titkos küldetésben dolgoztak.

Három évvel később, 1951-ben munkatársai 2 812 alkalmazottat foglalkoztattak, akik az Egyesült Államokban dolgoztak, és a világon elterjedt 472 állomást összekötő 142 alkalmazott kapcsolódott, éves költségvetése 4,8 millióról nőtt. 82 millió dollárra [28].

Bedel Smith , Hillenkoetter utódja a CIA vezetésénél 1951 májusában el kellett ismernie,
"A CIA titkos műveleteinek területe már messze túlmutatott az NSC 10/2 irányelvben [29] foglalt kereteken .
A terjeszkedés olyan nagy volt, hogy még a sólyom is tetszik,
"Smith aggasztotta az OPC költségvetésének fontosságát és exponenciális növekedését" [30].
Allen Dulles , aki átvette a CIA vezetőjét 1953-as távozása után, meg volt győződve arról, hogy a titkos műveletek félelmetes fegyverek voltak a kommunizmus elleni küzdelemben és az Egyesült Államok érdekeinek védelmében.

Allen Dulles felügyelte a munkát a rendező az OPC, Frank Wisner és helyettesét Frank Lindsay , aki tekintetében a titkos hadseregek, szorosan együttműködött Gerry Miller, a fejét a CIA iroda Európában létrehozására a hátramaradt hálózatokból. Az újoncok között volt William Colby, aki később a CIA igazgatója volt. Mint sok földalatti katona, Colby az OSS-ben dolgozott a második világháború idején, és ejtette a megszállt Franciaország ellenfelét, hogy támogassa az ellenállást.

Később Franciaországból elszállt Franciaországból, hogy ismét ugorjon az ejtőernyőn, ezúttal Norvégiában, röviddel a háború vége előtt a konvojok küldetésével. 1951 áprilisában Miller megkapta Colby irodáját. A két férfi jól ismerte egymást, hiszen Miller vezette az OSS műveleteit Norvégiában. Mindketten úgy vélték, hogy a háború soha nem volt valójában vége.

Miller kiemelte Colby-t Lou Scherer egységében, a CIA európai irodájának skandináv részlegében:
- OK Bill, tartsd fel.
Ezután Miller azt mondta:
"Amit akarunk, egy jó hírszerző és ellenálló hálózat, amely megbízható, amivel számolni lehet, ha az oroszok elkezdenek betörni a régiót. Itt van egy akcióterv, de még mindig meg kell vizsgálni és alkalmazni a helyszínen. A Lou Schererrel dolgozni, amíg el nem végzik az új műveleteket. " [31]
Ezt követően Colby képzést kapott a CIA-tól a missziójának megvalósítása érdekében, amely Skandináviában egy Gladio hálózat létrehozását jelentette.
"A gyakorlatban az OPC egyik fő feladata az volt, hogy mindent előkészítsen a Nyugat-Európa egy lehetséges szovjet inváziójára, és azon a hipotézis alapján, hogy az oroszok részben vagy egész kontinenset tudnak irányítani" - magyarázta. Miller.
 
"Az OPC arra törekedett, hogy a fegyveres és szervezett partizánok hálózata ellenezze őket a megszálláshoz" - mondja Colby emlékirataiban.
 
"Ezúttal Miller elmondta, a cél az volt, hogy megteremtse ezt a kapacitást az ellenállás előtt a megszállás előtt, és még mielőtt az invázió megkezdődött. Eltökélt szándékunk volt, hogy késedelem nélkül megszervezzük és felszereljük, amikor még mindig volt ideje, hogy helyesen és minimálisan meg lehessen csinálni. "- írta a korábbi ügynök, aki azt hitte, hogy a művelet teljesen indokolt.
 
"Az összes olyan országban, amely szovjet inváziót szenvedhetett el, az OPC ezután kiterjedt programot épített fel az intelligencia közepén ismert" hálózat maradt mögött ", vagy a képzett és felszerelt emberek titkos struktúráiról hogy hajtson végre szabotázst és kémkedést, amikor eljön az ideje. "
Ehhez a Miller CIA-ügynököket küldött minden nyugat-európai országnak,
"Bízott [Colby] azzal a küldetéssel, hogy megszervezi és létrehozza ezt a típusú hálózatot Skandináviában" [32].
Az Egyesült Államok nyugat-európai beavatkozását "a legnagyobb titokban" fejlesztették ki.
"Azt a parancsot kaptam, hogy ne jobban említsem munkámat, mint a bizalom korlátozott körét, mind Washingtonban, mind pedig a NATO-n belül és Skandináviában" [33].
NATO-n belül, az irányító központ található, a Pentagon Washingtonban, tájékoztatták részletesen a fejlesztés a Gladio titkos hadseregek míg Európában a SACEUR, ami mindig egy amerikai tiszt, felügyelt szorosan a hálózat is mint a többi döntéshozó szerv: a CPC és az ACC.

Egy belső Pentagon keltezésű 1957 titokban tartották 1978-ig, akkor kiderül, hogy a charta a CPC, amely meghatározza a bizottság feladatait a NATO SHAPE és az európai titkosszolgálatok. Sajnálatos módon a Charta lényegét nem fedezték fel.

A szóban forgó dokumentum az 1958 január 3-án Leonard Johnson tábornoknak , az Egyesült Államok NATO katonai bizottságának képviselőjének az Interarmas Staff Councilhoz intézett memoranduma .

Johnson reagál a SACEUR akkoriban, Lauris Norstad tábornok panaszaira a szueziai válság alatt, 1956-ban:
"A SACEUR azon a véleményen volt, hogy az intelligencia, amelyet a hatóságok a SHAPE-nak a közelmúltbeli feszültség alatt továbbított, elégtelen volt. Reméli, hogy az Intelligence kommunikációs szabályainak a Shape-hez való bármilyen újbóli meghatározása a bizalmas információk jobb átadására irányul. "
Ebben a kontextusban a SACEUR Norstad megpróbálta megoldani a helyzetet a CPC-n keresztül:
"Ezenkívül a SACEUR egy megjegyzésben jelzi a), hogy a b) megjegyzés, a CPC levele, nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely tiltja a titkos műveletek békeidőben történő figyelembevételét. Javasolja kifejezetten, hogy a SHAPE CPC legyen: a) a SHAPE azonnali hírszerzési szükségleteinek tanulmányozása; b) mérlegelni, hogy a nemzeti titkosszolgálatok hogyan segíthetnek az információ átadásának javításához a SHAPE számára. "
A SACEUR Norstaddal ellentétben, Johnson tábornok úgy gondolta, hogy a CPC levele megtiltja a CPC használatát.

Johnson a feljegyzésében írt:
"Bár a b) megjegyzésben [a CPC levelében] nincs olyan rendelkezés, amely egyértelműen megtiltja az utóbbi számára, hogy mérlegelési tevékenységeket vizsgáljon, mindenesetre úgy gondolom, hogy hatásköreinek indokolatlan kiterjesztése lenne. Megértem a b) pontot: a CPC-t azzal a kizárólagos céllal hozták létre, hogy békeidőben megszervezzék azokat az eszközöket, amelyeken keresztül a SACEUR háború esetén teljesítheti küldetését. Számomra úgy tűnik számomra, hogy a hírszerzési információk átvitelének módját, a forrástól függetlenül, a SHAPE-nak a rendszeres hírszerző ügynökségek ügyének kell lennie. "
A tábornok ezután:
"Azt javaslom, hogy a CPC tevékenységi körének kiterjesztését (...) Leon Johnson" [34] ne hagyja jóvá .
Közben a Pentagon, az amerikai különleges erők közvetlenül is részt vesz ebben a titkos háború ellen, a kommunisták Nyugat-Európában, mivel azokat a képzés mellett a SAS [angol] A hálózatok tagjai maradni mögött.

Szétszerelése után az OSS vége után a második világháború, a Különleges Erők jött létre újra az Egyesült Államokban 1952-ben, és az egységek alatt megtévesztő neve 10. Special Forces Group kezdődött képzés keretében Aaron Bank ezredes parancsnoka [35].

A csoport elfogadta a szervezet elődje, az OSS, amely örökölte a feladatot teljesítő szabotázs küldetések, toborzás, felszerelése és képzése gerillák azzal a céllal, hogy létrehozza a potenciális ellenállás Kelet és Nyugat-Európában [36 ]. 

Mint ezredes bank rámutatott, a különleges erők képzését is beleértve,
„Megszervezése ellenállási mozgalmak és koordináció a hálózatok alkotják” és a „gerilla műveletek különböző szervezeti, taktikai és logisztikai szempontok, hanem a speciális bontási, a rádiófrekvenciás titkosított kommunikáció, a túlélés, Fairbaim technika a kéz-kéz harci és az ösztönös lövészet » [37].
A felvételi prospektus olyan fiatal önkénteseket jelölett fel, akik szívesen csatlakoztak az Egyesült Államok Különleges Erõihez, hogy ideális esetben a jelöltek egy vagy több európai nyelvet beszélnének.

A szükséges feltételek:
"Legalább 21 éves, legalább őrmester legyen, követett vagy önként jelentkezett ejtőernyős képzés, mester [európai] nyelvek és / vagy Európába utazott; kiváló szolgáltatási lapot, stb. Minden pályázónak hajlandónak kellett lennie ejtőernyőzésre és az ellenséges vonalak mögé katonai egyenruhában vagy polgári ruhákban. " [38]
A legyőzött Németország szívében állt először az újonnan létrehozott amerikai különleges erők.

1953. novemberében a tizedik csoport az első bázist külföldön telepítette a III. Reich alatt épített Waffen SS épületében, 1937-ben: a Flint Kaserne-ben, a bajorországi Bad Tolzban.

Ezt követően Panamában létrehoztak egy általános központot, amely a Különleges Erők műveleteinek alapjaként szolgált, és egy másikat megnyitottak Okinawában, melyet Délkelet-Ázsiába történő beavatkozásokra szántak. Amikor 1990-ben felbomlott a Gladio botrány, felfedezték, hogy titkos hadseregük egyes tagjait külön képzésben részesítették a zöld bástyákkal, valószínűleg Fort Braggban, az Egyesült Államokban. [39] 

A Gladio olaszországi parancsnoka, Serravalle tábornok beszámolt arról, hogy 1972-ben a Gladio olasz tagjai a Zöld Bereték meghívására Bad Tolzba utaztak [40].
"Legalább két alkalommal látogattam meg a 10. különleges erők csoportját Bad Tolzban, a volt SS-laktanyában. Ludwig Fastenhammer ezredes irányítása alatt állt, aki már egy igazi Rambo volt, mielőtt megjelent volna ez a karakter - felelte Serravalle tábornok.
 
„Az ülések során tervezi küldetések már korábban említettem (felkelőellenes támogatást a helyi ellenálló csoport, stb) megkérdeztem többször is volt egy terve kombinált hatású között a csoport és a különböző egységek maradnak mögött, különösen a Gladio. "
Serravalle mosollyal mosolygott:
"Nem kell nagyon intelligensnek lenni ahhoz, hogy rájöjjön, hogy ha egy X egység felelős a háború idején egy olyan Y területén, egy Z titkos egység által vezetett ellenállási mozgalomnak, akkor X és Z között kell léteznie , akár békeidőben is, valamiféle együttműködést, még embrionális állapotban is ».
Ezért logikus volt gondolni egy összehangolt cselekvési terv létezésére a Zöld Zsinegek, a British SAS és a Gladio között.
"De valójában nem így volt" - mondja Serravalle.
 
"Valójában háború esetén a Bad Tolzban állomásozó különleges erőknek be kellett szivárogniuk országainknak, és részt kellene venniük az ellenállás és a felkelés műveleteiben. Hogyan fogadhatta el a Gladio tagok? Egy lövés, biztos vagyok benne, hogy a Spetzsnaz, a Vörös Hadsereg elit egységei voltak. A partizánok aranyszabályai közül az egyik azt írja elő, hogy kétség esetén elsőként lődd le, majd megtudd, ki ölte meg. " [41]
Az Egyesült Államok Különleges Erői állandó kapcsolatban álltak a CIA különleges műveleti részlegével, amellyel együttműködtek.

Amikor a különleges erőket 1952-ben a Fort Bragg-ban telepítették, az OPC-t átnevezték "Tervek igazgatóságaként" (DP), és Wisner lett a feje.

Allen Dulles, a CIA igazgatójaként nőtt a titkos amerikai műveletek száma világszerte.

Dulles engedélyezte a gyilkossági kísérleteket ellen Castro CIA és Lumumba valamint kísérletek LSD kísérletek kerültek kidolgozásra a hátán, akik szolgáltak „tengerimalacok”, amelyek közül néhány végül akár öngyilkosságot. Wisner és Dulles tervezett 1953-as puccs ellen iráni miniszterelnök Mossadegh és megdöntő szocialista Jacobo Arbenz Guatemala 1954

Két évvel később, utalva indonéz elnök Sukarno vádolt hajol túl messze A bal, Wisner átadta szolgálatának délkelet-ázsiai részlegének vezetőjének, Alfred Ulmernek a következő parancsot:
"Ideje adni Sukarno jó leckét" [42].
Wisner és Dulles nem voltak határai a titkos háborúkra és terrorcselekményekre, amelyeket vállalták.

De amikor titkos műveletek ellen Fidel Castro és a kubai rezsim vezetett egy hatalmas hiba, a Disznó-öbölbeli kudarc 1961-ben Kennedy elnök dühösen tüzelésű Dulles és bevezetni a John McCone .

Egész idő élén a CIA, Allen Dulles volt az elme a titkos háború ellen, a kommunisták.

Amikor felfedezték a létezését Gladio hadseregek Nyugat-Európában 1990-ben, az egykori NATO hírszerzési, akik inkább névtelen maradjon, kifejtette,
"Bár a maradék mûvelet csak hivatalosan 1952-ben kezdõdött, az ötlet valójában sokkal régen létezett, hiszen Allen Dulles elméjében csírázott" [43].
A második világháború idején, a fejét a CIA működött Bern semleges Svájcban, ahol ő koordinálja titkos műveleteket végezni náci Németország elleni, kapcsolat fenntartását az amerikai OSS és a brit titkosszolgálat. Nyugat-Európában a titkos seregek vezetése nemcsak a munkája volt, hanem nagy szenvedélye lett.

A Gladio felfedezésének idején Belgiumban kiadott jelentések:
"Allen Dulles látja a projektet [Gladio] (...), valamint ellenállást a szovjet invázió ellen, fegyver a kommunisták hatalomhoz való hozzáférése ellen a szóban forgó országokban" [44]
Miközben a CIA folytatta titkos háborúit, Wisner elkezdett lelkigyakorlatba lenni, és hamarosan kiderült, hogy rossz lelkiismerete nem hagyja egyedül.

Allen Dulles "olyan elmélet volt, amely szerint a Wisner által elszenvedett gyötrelmek a munkája természetéből származtak" [45].

Ahhoz, hogy fokozatosan az egyén nem képes garantálni a „piszkos munkát” a CIA Európában, Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában, Wisner váltotta 1958-ban Richard Bisel, aki tartotta a poszt négy évig, amíg Richard Helms nevezték ki helyettes igazgatója felelős a speciális műveletek 1962-ben az akkori, a pszichés állapota Gladio építész Frank Wisner folytatódott a rosszabbodhat, mígnem fejlövést 1965 [46]. 

Ugyanebben az évben Richard Helmset a CIA igazgatója elé állították, és a Wisner-temetések idején tisztelegett neki a különleges műveletek érdekében végzett munkájáért,
"Olyan úttörők, akiknek volt a felelőssége, néha olyan nehéz (...), hogy hazájukat az árnyékban szolgálják" [47].
Helms maga is szembe kellett néznie a felelősségével, amikor arra kényszerült, hogy bizonyságot tegyen az 1970-es években arról a szerepeiről, amelyet a CIA szerepelt a Salvador Allende-i pusztán.

A CIA igazgatójaként Helms robbantva hazudott a szenátoroknak azzal, hogy azt állította, hogy a CIA soha nem próbálta megakadályozni Salvadori választását Chilének elnökeként:
"Minden projektnek meg kellett felelnie a jóváhagyásnak, feltétlenül szükségem volt rá."
Amikor a hazugságot felfedezték, 1973 februárjában Helms kénytelen volt lemondani a CIA igazgatói posztjáról, és 2000 dollár bírságot kellett fizetnie, mert a szenátus előtt vádat emelt. [48] 

A gazdag részletek miatt, melyeket emlékirataiban közöl, William Colby továbbra is a Gladio Műveletbe bevont CIA ügynökök leghíresebbje. De tragikus vége is volt. Miután létrehozásához járult hozzá a titkos hálózatok Skandináviában, ez a katona a hidegháború átkerült 1953-ban a CIA pályaudvaron harcolni ott az olasz kommunizmus és segítenek megteremteni a helyi Gladio.

A hidegháború minden csatatéren jelen lévő Colby 1959-ben elhagyta Olaszországot Saigonba, ahol a CIA Vietnamban és Laoszban végzett titkos műveleteit vezette. Az egyik ilyen küldetés volt a Phoenix művelet, amelynek célja a Vietkong titkos szervezete és a tagok fizikai felszámolása [49] megsemmisítése . 

Amikor megkérdőjelezték az amerikai kongresszus 1971-ben, Colby elismerte, hogy ő vezetett beavatkozás okozta a halálát több mint 20.000 tagja a Vietcong, de nem árulta el, hogy a kínzás már kapcsolódik a halálát.

Egyszerűen kijelentette:
"Nem fogom úgy tenni, mintha senki nem lett volna megölve vagy kivégeztetve a művelet során. Azt hiszem, valójában ez történt, sajnos " [50].
1973-ban a speciális műveleti részleg ismét megváltoztatta a nevét, a "Operations Directorate" (DO) nevét választotta, és Colby Thomas Karamessines-t helyettesítette a Műveletekért felelős igazgatóhelyettesnek.

Amikor Helms kénytelen volt lemondani, hogy ugyanabban az évben, Nixon nevű Colby élén a CIA, a pozíciót töltötte be, amíg a saját lemondását 1976, mert a Watergate-botrány.

1996-ban William Colby egy Maryland államban fekvő folyóba fulladt. 76 éves volt.

Colby-t a CIA vezette George Bush sr., a Ford adminisztráció által kinevezett vezetője, aki Washingtonból a nyugat-európai hálózatok titkos műveleteiből vezetett.

Később George H. Bush- ot felszólították, hogy elfoglalja az alelnököt a Reagan-közigazgatásban, de nem hagyta abba a titkos háborúk finanszírozását, köztük a nicaraguai kontrák híres botrányát.

1990-ben, amikor az olasz miniszterelnök tárta fel a titkos hadseregek által létrehozott CIA [Nyugat-Európában], George H. Bush, majd elnöke az Egyesült Államokban, ő elmerül felkészülés az Öböl-háború.

Ahhoz, hogy meggyőzze meglehetősen szűkszavú a gondolat, hogy a háború lakosság kellett folyamodniuk, hogy manipuláció képes felkavarják a bosszúvágy az amerikaiak.

Október 10-én egy 15 éves lány, egyszerűen bemutatott „Nayirah” megjelent könnyek, mint a tanú előtt a Bizottság az Emberi Jogok [US] kongresszus, amely kimondja, hogy míg az önkéntesség egy kórházban Kuwait után invázió az ország [Irakban] elle személyesen látott iraki katonák beléptek az épületbe, és brutálisan húzni újszülöttek inkubátorok, ahol voltak, és hagyja, hogy „elhagyott közvetlenül a hideg padlón, és elítélik őket a biztos halálba" [51].

A történet inkubátorok okozott között [amerikai] az emberek egy nagy sokk, és az elnök rohant takarmány mezőnyében a tényeket minden beszédében, és még hozzátette, hogy 312 babák ölték így.

Bush olyan meggyőző volt, hogy az információkat az Amnesty International visszatért. Csak miután a háború vége kiderült, hogy a lány a kérdéses soha nem dolgozott Kuvaitban, és hogy ez nem több és nem kevesebb, mint a lánya a kuvaiti nagykövet Washingtonban, amit a szervezők a meghallgatás október 10-én Ők tökéletesen tudták [52]. 

Az Amnesty Internationalnek nem volt más választása, mint megcáfolni saját kijelentéseit. 1992 februárjában, a Közel-Keleten Watch azt mondta, hogy nem volt más több , mint a „tiszta és egyszerű propaganda háború” [53].

Több mint 10 évvel később George Bush Jr. manipulálni próbálta az érzéseit az amerikai nép ismét bejelentette, hogy Irak igyekszik fejleszteni a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek, hogy elnök, Szaddam Husszein részt vett a támadások szeptember 11, 2001 .

1990 decemberében Bush Sr.-nek szigorú kritikával kellett szembenéznie az Európai Parlamentben. A Fehér Házra és az Egyesült Államok kormányzatára vonatkozó állásfoglalásban az Európai Unió határozottan elítélte az Egyesült Államok titkos manővereit.

Az Európai Unió hivatalosan kijelentette,
"Elítélik a manipuláció és a cselekvési hálózatok titkos létrehozását, és felszólítanak arra, hogy alapos vizsgálatot indítsanak e titkos szervezetek és más disszidens csoportok természetéről, felépítéséről, célkitűzéseiről és bármely más vonatkozásáról, zavarja az érintett országok belső politikai kérdéseit, a terrorizmus kérdését Európában, valamint a tagállamok vagy harmadik országok titkosszolgálatai esetleges bűnrészességét. "
De a legfontosabb az volt, hogy az Európai Unió tiltakozott,
"Erősen ellenzi egyes amerikai katonai tisztviselők jogait a SHAPE és a NATO-n belül, hogy ösztönözze Európában egy titkos hírszerzési és cselekvési hálózatot" [54].
A titkos műveletek terén szerzett hatalmas tapasztalata miatt lehetetlenné vált, hogy George H. Bush elnök ne legyen tisztában a terrorista és illegális műveletekkel, amelyekre a titkos hadseregeket elkötelezte.

Ezért az amerikai elnök elutasította a kérdés megvitatását. Nem tudta a botrány nagyságrendjét, az amerikai kongresszus inkább a túl érzékeny kérdéseket kérdezte. Az [amerikai] média nem érezte annak szükségességét, hogy kivizsgálja.

A Washington Post egyik cikkében, amely az Egyesült Államokban megjelentetett, "A CIA Nyugat-Európában titkos seregeket rekrutál, létrehoz egy paramilitáris erőt a szovjet megszállás ellen" címmel.
"A Gladio művelethez ismerő Egyesült Államok kormányának [névtelen] képviselője" kijelentette, hogy Gladio "szigorúan olasz probléma, amely fölött nincs semmiféle ellenőrzés", és hozzátette: A CIA részt vesz a terrorista cselekményekben Olaszországban teljesen abszurd " [55].
A további vizsgálatok azt mutatták, hogy a CIA nyilatkozata teljesen abszurd volt [56].

 


referenciák
[1] Tiszteletreméltó férfiak: Életem a CIA-ban William Colby, Simon & Schuster, New York (1978), p.100. Francia változat: 30 év a CIA-tól, a Presses de la Renaissance, Paris (1978).

[2] Bár az amerikai szempontból, a harc véget ér az átadás Japán augusztus 15, 1945 (győzelem Japán nap), a háború folytatódik, amíg a aláírását szerződések. Truman maga nem hirdette az ellenségeskedések végét 1946. január 31-ig. NdlR.

[3] A teljes szövege a memorandumot közzé Donovan, a CIA: A History of a létesítmény a Központi Hírszerző Ügynökség, Thomas F. Troy (Univ Pubns Amer, 1981), pp. 445-447. NDLR.

[4] Walter Trohan az 1945. február 9-én megjelent The Chicago Tribune amerikai újságban.

[5] A továbbiakban: a Christopher Andrew, az elnök szeme előtt: Secret Intelligence és az amerikai elnökség Washingtonból Bush (HarperCollins, New York, 1995), p.164.

[6] Az NSC személyi állománya: Tanács tanácsadója, Christopher Shoemaker, Zbigniew Brzezinski (Westview Press Inc, 1991) előfeltevése, p.1.

[7] Ohn Meadows, a kulcsgondozók: A Nemzetbiztonsági Tanács története Trumanból Bush-be (William Morow, New York, 1991), 567. o. John Prados már a nagyon érdekes elnökök titkos háborúinak a szerzője volt: a CIA és a Pentagon Covert Operations a második világháború óta (William Morrow, New York, 1986). Nyilvánvalóan a titkos seregek felfedezését megelőzően ez a könyv nem tartalmaz hivatkozást a Gladio-ra.

[8] Obama elnök éppen most kiterjeszti a NSC hatáskörét Brent Scowcroft és Henry Kissinger befolyása alatt. NDLR.

[9] Elszigetelés: az amerikai politika és stratégia dokumentumai 1945-1950, Thomas Etzold és John Gaddis (Columbia University Press, New York, 1978), 12. o.

[10] Puppetmasters: A terrorizmus politikai felhasználása Olaszországban, Philip Willan (Constable, London, 1991), 20. old.

[11] Töredék Andrew, Csak szemek, 171. old.

[12] Andrew, Csak szemek 171. old.

[13] A teljes szövege a jelen dokumentum (angol nyelven)

[14] A Központi Hírszerző Ügynökség: egy olyan eszköz a kormány 1950-ben Arthur B. Darling (Pennsylvania State University Press, University Park, 1990), p.245.

[15] Darling, ügynökség, 246. o.

[16] A dokumentum teljes szövege (angol nyelven).

[17] Minden olyan történész, aki a témát tanulmányozta, bizonyította az NSC 10/2 alapvető fontosságát a Nyugat-Európában létrehozott antikommunista titkos seregek számára. Lásd Jan de Willems (szerk.), Gladio (Editions EPO, Brüsszel, 1991), 145. o .; Jens Mecklenburg (szerk.), Gladio: Die geheime Nato-i terrorszervezet (Elefanten Press, Berlin, 1997), 17. és 51. o .; Leo Müller, Gladio - das Erbe des Kalten Krieges. Der Nato-Geheimbund und Sein deutscher Vorläufer (Rowohlt, Hamburg, 1991), 63. o.

[18] Andrew töredéke, csak szemek, 171. old. Allen Dulles, a CIA igazgatója 1953-tól 1961-ig, emlékeztetett magántulajdonban Truman elnök, hogy ő nem tudott kibújik a saját felelősségét különleges műveletekre ki Görögország, Törökország, Olaszország és a Fülöp-szigeteken. Dulles levelet írt egy CIA jogi tanácsadójának: "Truman egyáltalán nem mutatott ki véleményt az enyémmel szemben" (ibid).

[19] Andrew, Csak szemek, 198. o.

[20] A dokumentum teljes szövege (angolul).

[21] George Kennan, idézve Etzold és Gaddis, Containment, p.125.

[22] Egyesült Államok Szenátusa. A választott bizottság zárójelentése a kormányzati műveletek tanulmányozására a hírszerzési tevékenységek tekintetében. IV. Könyv: Kiegészítő részletes személyi jelentések a külföldi és katonai hírszerzésről, 36. old.

[23] nagykövet Frank Wisner Jr. fia Frank Wisner, házas Christine de Ganay, elvált a Pal Sarkozy de Nagy-Bocsa, apja Nicolas Sarkozy francia elnök. NDLR.

[24] Az ember, aki a titkot tartotta: Richard Helms és a CIA, Thomas Powers (Weidenfeld és Nicolson, London, 1980), 37. o. Nyilvánvalóan nincs Frank Wisner életrajza. Ennek a karakternek a legjobb dokumentált szövege tehát Richard Helms életrajza. Helms először Frank Wisner titkos műveleti részlegében dolgozott, mielőtt 1958-ban felváltotta volna, és különleges műveletekért felelős.

[25] Hatások, Helms, 32. o.

[26] Darling, Ügynökség, p.279.

[27] "Szolgálati titkok, háborús froide és maradj mögött. 2e partie: La mise en place des réseaux "[spanyolul:" titkosszolgálatok, hidegháború és "maradt mögött". Második rész: A hálózatok telepítése »], Pietro Cedomi, a belga Tűz! Le Magazine de l'Homme d'Action 1991. szeptember / október, 78. o.

[28] Hatások, Helms, 48. old. Andrew ugyanazokat a számokat adja csak a Szemekben, p.193.

[29] Walter Bedell Smith tábornok a Central Intelligence igazgatójaként, Ludwell Montague-tól (Pennsylvania University Press, University Park, 1992), 209. Ez egy olyan könyv, amely érdekes lehetett volna, ha a CIA-t nem csorbította volna meg. Fele a bekezdések ennek a munkának tartalmaznia a „[a törölt sor] [három törölt bekezdés], [hét törölt sor]” stb ... Egy évszázaddal ezelőtt, a briliáns amerikai író Mark Twain írta követően az Egyenlítő (1897) "Hála Istennek, hazánkban három alapvető eszközzel rendelkezünk: a szólásszabadság, a gondolat és az óvatosság szabadsága, hogy egyiket sem használjuk."

[30] Montague, Smith, p.213.

[31] Colby, tisztelt férfiak, 83. o.

[32] Ibid., P.81 és 82.

[33] Ibid., P.83.

[34] Ez a dokumentum, felfedezte a szerző nem említi a közzétételeket a Gladio ellenére megkérdőjelezhetetlen érdeke bemutatott vizsgálatok keretében a vezérlő tagja Gladden CPC. Leon W. Johnson, az Egyesült Államok képviselője a NATO aktív katonai bizottságában 1957. január 3-án keltette fel a szolgálatot, és a titkosszolgálati titkosszolgálatok titkárságának címzettje volt. A dokumentumot titkosnak minősítették és 1978-ban megszüntették. A londoni LSE-nél a Lerakott Dokumentumok Referencia Rendszer számítógépes fájljait felfedezték.

[35] legendás alakja leverés, ezredes Aaron Bank kapott 2002-ben (100 éve) egy alkalmazás, amelyben George W. Bush elnök kérte, hogy legyen felügyeletéért felelős elleni műveleteket a tálibok Afganisztánban. Két évvel később meghalt. NDLR.

[36] Az ellenzék elleni harcot követően a Kennedy-közigazgatás ideje alatt az amerikai fegyveres erők összes szolgálata rohant, hogy saját "különleges műveleti egységeket" hozzon létre. Akkoriban, hogy az amerikai haditengerészet létre a SEAL egységek (jelentése: „tengeri, légi, szárazföldi”, vagy tenger, levegő, föld) képzett skydive a víz felett, búvárruha, és felszerelt repülő csónak és a víz elhagyása után harcolni kell a szárazföldön.

[37] Az OSS-től a zöldbástyákig: a különleges erők születése, Aaron Bank ezredes (Presidio Press, Rookie, 1986), 175-176.

[38] Bank, különleges erők, 168. és 169. o.

[39] belga kiadvány Fire! Le Magazine de l'Homme d'Action, 84. o. Osztrák politikai kiadvány Zoom, No. 4/5, 1996: "Muss nicht immer Gladio sein". Attentate, Waffenlager, Erinnerungslücken, 61. o.

[40] Mecklenburg, Gladio, 50. o.

[41] Gladio, Gerardo Serravalle (Edizioni Associate, Róma, 1991), p.90.

[42] Hatáskörök, Helms, p.89.

[43] British havi publikáció, Searchlight, 1991. január.

[44] "Szolgálati titkok, háborús froide et" maradt mögött. 2e partie: La mise en place des réseaux "[spanyolul:" titkosszolgálatok, hidegháború és "maradt mögött". Második rész: A hálózatok telepítése »], Pietro Cedomi a belga Tűz! Le Magazine de l'Homme d'Action 1991. szeptember / október, 77. o.

[45] Hatások, Helms, p.77.

[46] Blowback. Amerika nácik felvétele és hatásai a hidegháborúra, Christopher Simpson (Weidenfeld és Nicolson, London, 1988), 289. Hatások, Helms, p.77.

[47] Richard Helms, a CIA igazgatója, Frank Gardiner Wisner temetésén, 1909-1965. A letiltott dokumentumok referenciarendszerének számítógépes fájlaiban található.

[48] ​​«Nemzetközi történet. A CIA titkos seregei Európában ", Jonathan Kwitny az amerikai kiadvány The Nation 1992. április 6-án, 444-448., 444. old.

[49] Lásd "Opération Phénix", Arthur Lepic, Réseau Voltaire, 2004. november 16. NdlR.

[50] brit napilap a The Times 1996. május 7-én

[51] The Fire This Time: US háborús bűnökkel az Öböl, Ramsey Clark (Thunder Mouth Press, New York, 1992), 31. o.

[52] A szóban forgó meghallgatást Victoria Clarke közönségszolgálati szakember szervezte, aki 2001-ben Donald Rumsfeld védelmi miniszter szóvivője lett. NDLR. [53] Clark, Fire, 32. o.

[53] idem.

[54] Az Európai Parlament állásfoglalása az 1990. november 22-én elfogadott Gladio botrányról.

[55] "CIA szervezett titkos hadsereg Nyugat-Európában; Félkatonai Alkotó ellenállni szovjet megszállás „Clare Pedrick, The Washington Post november 14-én 1990. A másik cikk, amelyben a szó megjelenik Gladio tették közzé augusztus 8-án 1993-ban és csak hivatkozott Olaszország (” Mindenki Olaszországban akar változtatni ", a Talk of Revolution, de a bombázások felvetik a kérdést: milyen áron?", Steve Coll). Európában a médiafigyelem fontosabb volt. A Washington Post csak 2 cikket publikált, ugyanabban az időszakban a The Guardian brit újság 39 cikket publikált, amelyek számos ország esetét érintik.

[56] A The Independent című újság 1990. december 1-je óta.






 
6. részA NATO titkos haderei
A Secret War Olaszország
által Daniele Ganser
2010. március 2
A VoltaireNet honlap Bâle (Suisse) részéről
 
Az Egyesült Államok, az ország, amely a demokrácia nagy védelmezőjeként jelenik meg, Olaszországban választási csalásokat szervezett, valamint két láthatatlan államcsínyt, és nem habozott végrehajtani az olasz miniszterelnök, Aldo Moro.
Gladio tanulmányának hatodik részében a svájci történész, Daniele Ganser elmagyarázza, hogy Washington az 50 éven keresztül ellenőrzött politikai életet követett Olaszországban, az olaszok háta mögött.

1978-ban az Egyesült Államok meggyilkolta Aldo Moro olasz miniszterelnököt.
A Vörös Gyülekezetek felelősek voltak a végrehajtásért,
de a műveletet manipulálta a Gladio.
 
Az amerikai antikommunizmus számos olyan tragédiát eredményezett, amelyek az első olasz köztársaság történelmét (1945-1993) jelölik.
 
Az elmúlt évtized során felfedezett bizonyítékok azt mutatják, hogy az olasz titkosszolgálatok által vezetett Gladio hadsereg aktívan részt vett ebben a be nem jelentett háborúban, a jobboldali terroristák bűnrészességével. Szovjet megszállók hiányában a CIA által képzett antikommunista félkatonai egységek olyan belső műveletekben vettek részt, amelyek a nemzeti politikai élet befolyásolására irányultak.
 
Egy parlamenti vizsgálat, amelyre az olasz szenátus megbízta a küldetést, hogy tisztázza a Gladio kérdést, valamint a hidegháború végén lezajlott titokzatos támadások sorozatát,
"A CIA élvezte a legnagyobb szabadságot" annak köszönhetően, hogy az első Köztársaság idején Olaszország "nehéz és sőt tragikus megosztottságban" élt.
E divízió keretében a hidegháború két domináns ideológiája szembesült egymással. A bal oldalon, hogy nagyon népszerű és befolyásos PCI (olasz kommunista párt titokban támogatta a Szovjetunió) és az erőteljes MSZP [1] , míg a másik oldalon a fórumon eljáró CIA titkosszolgálatok olasz katonák és a hadsereg ezek a Gladio fellebbezés szerint alakultak, valamint a szélsőjobboldali terrorista mozgalmak, amelyek a konzervatív DCI minden politikai támogatást élveztek [2]. 

A második világháború idején Benito Mussolini fasiszta diktátor Olaszországa szövetséget kötött Hitlerrel.
 
Legyőzése után a tengelyhatalmak, amerikai elnök Franklin Roosevelt, Winston Churchill és a fő vezetője a Szovjetunió Sztálin találkozott Jaltában (Krím), 1945 februárjában, hogy megvitassák a sorsa Európában és az olaszország számára létfontosságú döntést hoztak, hogy az amerikai befolyást a félszigetre is kiterjesszék. A kommunisták hatalmának korlátozására tett erőfeszítései során a CIA nem habozta magát szövetkezni a maffiával és a szélsőjobboldali terroristákkal.
 
A CIA képviselője, Victor Marchetti e tekintetben kifejtette:
"A CIA a maffia viscerális antikommunizmusára támaszkodott, hogy Olaszországot irányítsa" [3].
A háború vége előtt az olasz OSS vezetője, Earl Brennan közvetítette az Egyesült Államok igazságügyi miniszterét, hogy utóbbira csökkentse a "Lucky Luciano" elleni 50 éves börtönbüntetést. Célja egy titkos megállapodás végrehajtása volt.
 
Szabadságáért cserébe Luciano az amerikai hadseregnek adta fel a legbefolyásosabb szicíliai maffiózist, aki támogatni fogja az 1943-ban Szicíliában történő leszállást [4]. 

A háború után a CIA,
„Fektettek különös érdeke, hogy a titkos barátság a szicíliai maffia” és annyira „a a harc nevében kommunizmus Olaszországban és Szicíliában, az amerikaiak elhagyták a szigetet a kezében az alvilág, akik még mindig irányítja a mai [5].
Az olaszok zászlókkal, kenyérrel és borral fogadták az amerikai csapatokat, akik Olaszországot felszabadították és egy törékeny demokráciával helyettesítették a diktatúrát.
 
Ennek ellenére a szövetségesek „aggódtak a politikai helyzet Olaszországban és különösen a fenyegető kommunista párt, amelynek a hatása növekedett, a helyzet, hogy már a múltban megfigyelt Görögország és Jugoszlávia.”

Ez volt az oka, London és Washington úgy döntött, hogy megváltoztatja a politika beszüntetése támogatást nyújt az olasz partizánok, mint kommunista többség, aki élvezte a bizonyos tekintélyt a lakosság körében, mert a hősies ellenállás a fasizmus ellen.
„Ez a változás a politika határozottan helytelenítette” a brit és az amerikai tisztviselők linket harcolt az ellenséges vonalak mögött az olasz kommunisták és „az olaszok maguk is” . [6]
Az elégedetlenség még jobban nőtt, amikor az olasz kommunisták látták, hogy korábbi szövetségeseik titokban fasisztákat vesznek fel, észrevették a szélsőjobboldali tagok jelenlétét az állami apparátusban, és megállapította,
"Az a virulens antikommunizmus, amely a fasiszták számára a hatalom eléréséhez szolgált alapot, most nagyra értékelt minőséget jelentett" [7].
 
„Valószínű, hogy a kis csoportok szélsőjobboldali toboroztak, és integrálni kell a tartózkodás mögött hálózat figyelmeztet minket, ha egy háború előkészítése” később megerősítette Ray Cline, igazgatóhelyettese a CIA 1962-1966, egy jelentést Gladio .
 
„Ebből a szempontból a használata jobb - szélsőségesek, nem politikai célokra, de hírszerzési célokra, úgy tűnik, nem jelent problémát.” [8]
Az információkeresés helyett azonban ezek az elemek ténylegesen megkapták a hatalom kulcsait.
 
Az Egyesült Államok átalakította a DCI-t (az olasz kereszténydemokráciát) a kommunizmus elleni falra,
"Együttes, monarchista és meggyőződő fasiszták gyűjteménye" [9].
Alcide De Gasperi a DCI-ből miniszterelnöknek nevezte ki és 1945 és 1953 között 8 egymást követő kormányt irányított [10].
"Igazi tisztogatás hiányában a régi fasiszta bürokrácia sikerült fenntartani magát." [11]
De Gasperi miniszterelnök és Mario Scelba belügyminiszter személyesen felügyelték,
"A fasiszta rezsimmel mélyen elkötelezett tisztviselők újbóli beilleszkedése" [12].
Valerio Borghese herceg, a "fekete herceg" néven ismert,
Az Egyesült Államok egyik leghírhedtebb fasiszta tagja volt.
 
Valerio Borghese herceg, az úgynevezett "fekete herceg" volt az egyik leghírhedtebb fasiszta, akit az Egyesült Államok vett fel. Élén a Decima MAS (XMAS), egy elit erő 4000 ember készítette 1941-ben, és tette a megrendelések a nácik, a herceg vezette a kampányt megsemmisítő tagjaival szemben a rezisztencia Köztársaság Salò és az olasz kommunisták üldözésére és kivégzésére specializálódott.
 
A háború végén elfogták tagjai az ellenállást, és volt, hogy felakasztják, amikor április 25-én, 1945 Admiral Ellery Stone, az amerikai helytartó megszállt Olaszország a szövetségesek és barátja a Borghese család, kapcsolatba lépett James Angletonnal, az OSS tagjával, aki végül a CIA leghíresebb ügynökévé vált, és elrendelte, hogy vegye ki ezt a helyzetet.
 
Angleton a fekete herceget egy amerikai tisztviselővel látta el, és Rómába vezette, ahol háborús bűnökre kellett válaszolnia.

Az Egyesült Államok által biztosított védelemnek köszönhetően a Borghese-t végül "nem bűnösnek" nyilvánították [13].
 
CIA-ügynök James Angleton a elnyerte a Legion of Merit az amerikai hadsereg cselekmények „kivételesen érdemes”, és folytatta pályafutását az irányt a CIA kémelhárítási,
„Becoming a nagyon megvalósításában gyakorolt ellenőrzés az Egyesült Államokban a politikai mozgalmak és félkatonai csoportok és jobbra - szárny neo - fasiszták Olaszország háború utáni” [14].
Ami a hidegháború sok más katonáját illeti, a tengely veresége után,
„Az ellenség egyszerűen alakja megváltozott szemében Angleton , ” ahogy életrajzírói írta, „a sarló és kalapács váltotta a horogkereszt” [15].
1947-ben az NSC [Nemzeti Biztonsági Tanács] Washingtonban jött létre. NdT.] És a CIA.
 
Mivel a „folyamatos támadások az ő erős kommunista párt”, Olaszországban volt a szomorú kiváltsága válik hadszíntérré titkos CIA illegális. Az ügynökség küldetése világos volt: megakadályozni, hogy az olaszok elhagyták az első nemzeti háború utáni választásokat, amelyeket 1948. április 16-án tartottak.
 
Harry Truman amerikai elnök nagyon ideges volt, mert a Nyugat-Európa legnagyobb kommunista pártja és a PSI (az olasz szocialista párt). NdT.] Most csatlakozott egy szövetséghez, hogy létrehozza a Populáris Demokratikus Frontot (FDP).

A baloldali koalíció által az utolsó önkormányzati választásokon elért eredmények alapján, amelyekben az amerikaiak által támogatott DCI-t gyakran legyőzte, a megfigyelők előrejelezték az FDP győzelmét a parlamentben. Az OPC, a CIA különleges műveleti részlege, amely - Frank Wisner irányítása alatt - létrehozta a Gladio hálózatot, majd 10 millió dollárt injekciózott a Kereszténydemokrata Pártba.

Ugyanakkor a kommunisták és a szocialisták voltak a céljai a rágalmazási kampányoknak. Többek között piszkos trükkök, a CIA fordult közzétételét névtelen röpiratok aspersions a szexuális élet és a magánélet jelöltek PCI és tulajdonított kapcsolatok fasiszta és / vagy antiklerikális mozgalmak.
 
A stratégia az volt, hogy kifejezetten azokat a pozíciókat, amelyek garantálják a többség a DCI ahelyett féloldalasan dolgozott mind a 200 kiválasztott kerületek kivételével csak ketten.

A DCI végül nyert 48% -a szavazás, egyre 307 parlamenti helyek, míg az FDP volt , hogy legyen tartalom 31% -a szavazás és 200 ülőhely . [16]

A lakosság és a baloldali tiltakozásokra reagáló brutális elnyomás különösen "jelentős számú áldozatot hagyott ki a tüntetések és a helyiségek megszállása során" [17].

Truman elnök elégedett volt a kapott eredményekkel, és titokzatos műveletekké vált.
 
A híres "Truman doktrínájában" 1947 márciusában megmondta:
"Nem szabad elismernünk semmiféle kormányt, amelyet egy külföldi erő vagy hatalom elkövetett egy nemzet számára", így az Egyesült Államok külpolitikáját a "törvény és igazságosság" alapjára alapozza, és elutasítja a "gonosz elkötelezettségét" [18].
Ha azonban az olasz választások egy másik eredményt értek volna el, amely nem volt a DCI győzelmét, amely az Egyesült Államok támogatását élvezte, Olaszországot polgárháborúként, például Görögországba vetették volna.
 
A választások alatt és után az amerikai hadihajók járőröztek a félsziget partjától és a földi erők továbbra is éberek maradtak. George Kennan, a külügyminisztérium politikai tervezési iroda vezetője, aki olyan hosszú távú programok kidolgozásáért felelős, amely lehetővé tenné az Egyesült Államok politikai célkitűzéseinek elérését, pusztán és egyszerűen egy amerikai katonai beavatkozást ajánlott a a kommunisták győzelme a választásokon [19].

A Gladioról szóló kinyilatkoztatás után az olasz elnök, Francesco Cossiga megerősítette, hogy a DCI egyik paramilitáris frakciója készen áll arra, hogy beavatkozzon, ha ez megtörtént volna.
 
Stern automata puska, több rakodó és "kézigránát" fegyverrel, Cossiga maga is része volt a parancsnak.
"A fogakra élesítettem, és nem én voltam az egyetlen."
A JIU paramilitárisok fegyverei voltak,
"Megvettem a párt rendelkezésére bocsátott pénzének köszönhetően" [20].
Miután sikerült eltávolítania a PCI-t a kormánytól, 1949. április 4-én meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államok DCI irányítása alatt álló olasz kormány, hogy csatlakozzon az éppen létrehozott NATO-hoz, mint alapító tag.
 
Csak néhány nappal azelőtt, 1949. március 30-án Olaszország 1945 óta felkészült az első katonai hírszerző szolgálatra, amely a CIA-val való együttműködéstől született. A védelmi minisztériumba integrálva ezt a titkos egységet a SIFAR fellebbezésével megkeresztelték és Giovanni Carlo tábornok parancsnoksága alá helyezték .
 
Az első Olasz Köztársaság, a SIFAR behatolt számos alkalommal a politikai ügyek Olaszország és felosztása „Bureau R” megbízott parancsnoka az anti - kommunista tartózkodás mögött hadsereg néven Gladio [21].
„A véletlen csatlakozásának Olaszország NATO és helyreállítása kapacitását a titkosszolgálatok messze véletlen” figyelhető meg helyesen szakértői intelligencia Philipp Willan és „mesél alapvető célkitűzései a titkosszolgálatoknak a háború utáni Olaszországban és azoknak a szándékairól, akik lehetővé tették helyreállításukat " [22].
A létrehozásától kezdve a SIFAR-t "az Egyesült Államok által kiváltott rendkívül titkos protokoll szabályozza, amely teljes mértékben lemond a nemzeti szuverenitásról".
 
Szerint a protokoll, összehangoltan hajtják végre NATO program kötelezettségek SIFAR irányába a CIA az Egyesült Államokban, beleértve az információ megosztásának összegyűjtjük és megfigyelni a jobb szabályozás tekintetében a személyzet felvétele, Meg kellett a CIA jóváhagyása [23].
 
Valójában a SIFAR nem független, hanem a CIA irányítása alatt állt. Vagy inkább leírtak szerint Paulo Taviani olasz védelmi miniszter 1955-től 1958-olasz titkosszolgálatok arra irányultak, és finanszírozott „a fajta a Via Veneto”, vagyis a CIA és az amerikai nagykövetség Rómában [24].

Az olasz szenátorok megjegyezték a CIA hegemóniáját is:
«A Gladio két titkosszolgálat közötti megállapodás eredményeképpen jött létre. Az egyikük, nagyon fontos az amerikai. A másik, sokkal kevésbé fontos az olasz » [25].
1951-ben Umberto Broccoli tábornokot nevezték ki a SIFAR igazgatójának, és egy "titkos bizottság" tagjaként rendszeresen találkozott a CIA képviselőivel, a NATO parancsnokságának vezetőjével Dél-Európára és felelős a hadseregért, a haditengerészetért és az olasz légierőért [26].
 
A NATO félelme a PCI befolyásának köszönhetően a SIFAR célja az olaszországi stabilitás biztosítása volt. A Gladio titkos hadsereg volt az alapvető eszköze ennek a feladatnak a megvalósításához. Brokkoli 1951. október 8-án írta Efisio Marras védelmi miniszternek az Egyesült Királyságban élő Gladio tagok képzését és a CIA fegyverek és robbanóanyagok szállítását.

Levélben a tábornok elmondta, hogy a SIS felajánlotta, hogy az olasz Gladio kádereket felszolgálja cserébe Olaszországnak, aki brit fegyvereket vásárol. A CIA a maga részéről ingyen kínálta a fegyvereket, de nem rendelkezett azzal a képességgel, hogy biztosítsa a képzést az angol által javasolt szinten.

Az olaszok úgy döntöttek, hogy nem döntenek. Küldtek tisztviselőiknek, hogy megkapják a brit edzőközpontok rangos edzését, és egyidejűleg az Egyesült Államokkal egy titkos megállapodást kötöttek, amely garantálja a fegyverek szabad átadását. Ez nem a britek kedvelése volt.
 
Amikor Ettore Musco tábornok , Broccoli utódja a SIFAR vezetésével, Angliába látogatott Fort Moncktonba, a recepció különösen hideg volt:
"1953-ban a britek, akik dühösek voltak a megtévesztés miatt, megkérdőjelezték Musco tábornokot, hogy" az ő szolgálata testet és lelket kapott az amerikaiaknak " [27].
A NATO titkos antikommunista politikájának javára végzett munkájuk keretében a SIFAR képviselői rendszeresen részt vettek a Gladio ülésein, a NATO, az ACC és a CPC parancsával [28].
 
Röviddel mielőtt elhagyja a feladatait, az elnök Cossiga mondta egy televíziós interjúban, hogy a titkos hadsereg Gladio Olaszországban született 1951-ben, mert a félelem „mi történne, ha Európa megszállták.”
„Úgy döntöttek, hogy a három ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország, tartós lesz, és hogy mások is társult tagjai, köztük Dánia, Norvégia, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Görögország és Törökország,” magyarázta Cossiga utalva CPC, a Gladio hálózat irányító bizottsága.
 
"Olaszországot felkérték, hogy társult tagként vegyen részt. Elutasította a javaslatot, és kérte, hogy állandó taggá váljon, de abban az időben nem kapott választ. 1956-ban Németország csatlakozott a csoporthoz. »
Az elnök ragaszkodott ahhoz a titkához, amely körülveszi ezeket a műveleteket:
"A NATO magatartása megtagadta mindazt, ami titokban tartott." [29]
Egy nagyon titkos dokumentumot NSC (a Nemzeti Biztonsági Tanács US) által aláírt Truman magát április 21-én, 1950-ben, az elnök hangsúlyozta, hogy „Olaszország a legfontosabb, hogy az amerikai biztonsági” az USA-nak, ezért " hajlandó minden politikai, gazdasági és szükség esetén katonai erejét használni "a PCI elleni küzdelemre [30].
„Ha a kommunisták lograsen be a kormány demokratikusan, vagy ha a kormány, hogy állítsa le határozottan ellenzi a kommunizmust és azon kívül az ország, az Egyesült Államok fel kell készülniük arra, hogy a szükséges intézkedéseket”, jegyezte meg Truman is említi kifejezetten az invázió lehetősége, ha "az olasz terület egy része fegyveres felkelés következtében a kommunista uralom alá esett".
A választások közeledtével az Egyesült Államok által tervezett terv előre látta:
  • Az első fázis, az "amerikai katonai jelenlét a földközi-tengeri térségben"
  • 2. fázis „a riasztási fázis” amerikai katonák voltak, hogy támadják Olaszországból „kérést az olasz kormány és egyeztetés után Nagy-Britannia és más NATO-országok”.
Meg kellett telepíteni őket "a kormányzás alatt a félsziget területére, erõs erõvel".
És végül ott volt a
  • „Phase 3, piros riasztás: a fegyveres erők [US] elég csapatok” kellett „kiszállítani Szicília és / vagy Szardínia” rendet „elfoglalni és megvédeni a területén ellen, a helyi kommunista ellenállás” [31].
A CIA túl messzire volt? kéri az amerikai kiadványt «Idő»
1974. szeptember 30-i kiadásában.
William Colby, az ügynökség igazgatója szervezte a Gladio-t Olaszországban.

Washington attól tart, még jobban nőtt a választások során 1953. júniusi, amikor a DCI, annak ellenére, hogy a CIA különleges műveletekre nyert csak 261 parlamenti helyek, illetve 46 férőhelyes kevesebb, mint 1948-ban Eközben a koalíciós A bal oldalon 218 helyet kapott, a szavazatok 35% -a.
 
A CIA fokozta a titkos háborút,
„Nem volt okunk félni, hogy ha ő továbbra is ezt a tendenciát figyeltek meg a 1948 és 1953 (...) a koalíció tette a kommunisták és a szocialisták lesz a fő politikai erő az országban , ” szerint az elemzése William Colby, később élére a A CIA a Nixon elnöksége alatt [32].
Először is úgy döntöttek, hogy egy agresszív főnököt a SIFAR fejére kell helyezni.
 
1955-ben Carmel Offie, az ügynökség vezető igazgatója, Allen Dulles, vezető CIA-tiszt és szoros munkatárs Olaszországba utazott, ahol a CIA állomás igazgatójával együtt a COS [ a spanyol állomás vezetője. NdT.]
 
Gerry Miller, tegye a kezét Claire Boothe Luce, gyönyörű amerikai nagykövet Rómában, a küldetés meggyőzni az olasz védelmi miniszter Emilio Taviano kijelölésére Általános Giovanni De Lorenzo élén SIFAR. A következő évben De Lorenzo, a kommunizmus erõs ellensége és a washingtoni gondolatok védelmezõje vállalta a SIFAR és titkos seregeinek vezetõjét. [33] 

A bajuszával, a szemüvegével és a katonai levegővel, De Lorenzo a régi tábornok képe volt. Egy nagyon titkos, 1956. november 26-án kelt és saját kezében aláírt dokumentumban a SIFAR vezetője megemlíti a CIA és a szolgálatai közötti "korábbi megállapodásokat", és kijelenti, hogy a Gladio művelet jó úton halad. [34]

Ez a dokumentum, amely nagyon érzékeny adatokat tartalmaz, nem közölték az olasz szenátorokkal, akik a parlamenti vizsgálatért felelősek voltak.
„A megállapodás az SIFAR és a CIA 1956-ban a szervezet tartózkodása mögött nem lehet nyilvánosságra hozni ebben az időben, mert ez egy kétoldalú megállapodás minősített rendkívül titkos”, mondta admirális Fulvio Martin igazgatója SIFAR hogy a meglepett szenátorok, akik tévesen úgy vélték, hogy a SIFAR-nak az olasz parlamentre, nem a CIA-ra kellett válaszolnia.
 
"A dokumentum visszaminősítése, amelyet 1990. december 13-án kértem," az admirális szerint "szükségszerűen megköveteli a másik érintett fél beleegyezését." [35].
A prioritást élvező projektek SIFAR, De Lorenzo általában tartalmazza az építkezés egy új központja a titkos hadsereg projekt, amelyet a CIA nem habozott, hogy kiad 300 millió lírát.
 
Amerikai és az olasz úgy döntött, hogy okokból diszkréció és a funkcionalitás, az új központ Gladio nem lehet építeni a szárazföldön, de az egyik nagy sziget nyugati partján Olaszország. Szardínia került kiválasztásra, és a földet megvásárolták. Col. Renzo Rocca, vezetője az Elnökség R aki futott a helyi Gladio, felügyelte az építőipar, az új bázis, amelyen a antikommunista katonák kapnának a berendezések és a vonat oktatók az amerikai és brit különleges erők [36 ].

A "Sabotage Training Center" (olasz CAG) Cabo Marragiu-ban volt, Alghero nevű város közelében. A falak mögött és villamosított kerítés egy kis port és számos földalatti bunkerek épültek, erős rádióadók nagy hatótávolság és a tenger alatti létesítmények képzésére harci búvárok, plusz két rövid kifutópálya és egy helikopter-leszállóhely kerültek beépítésre.
 
Ehhez a fegyverek és robbanóanyagok, valamint az ideológiai tréningek képzésére szolgáló egyéb épületek kerültek hozzá [37].
"Először 1959-ben Capo Marragiu-ba mentem" - nyilatkozta Gladio Ennio Colle tagja a titkos hadsereg felfedezése után. 1990. november 27-én Colle levelet kapott a SISMI igazgatójától, amelyben tájékoztatta őt arról, hogy "a titkos hadsereg feloldódott".
Az ex-harcos megerősítette, hogy a speciális egység tagjai a hálózat nemzetközi dimenziójában tudatlanságban maradtak, és nem tudták, hogy hol tanultak:
"Nem tudtam, hol van, mivel repülőgépeken szállítottak minket, amelyek ablakai le voltak fedve."
Decimo Garau , a CAG oktatója és Nagy-Britanniában képzett, az újságíróknak megerősítette, hogy az olasz Gladio tagjai sötétben maradtak, szó szerinti értelemben:
"Megérkeztek egy maszkos repülőgép fedélzetére, majd átvették őket olyan járművekbe, amelyekben az eldugult ablakok elhagyták őket. Ezután kezdődött a képzés. „ [38]

” Röviden, az én feladatom az volt, hogy megakadályozza a kommunisták sikerül a megragadva Olaszországban a következő választások 1958 , „írta emlékirataiban CIA ügynök William Colby.
1953 őszén Colby-t Rómába küldték, ahol a COS Gerry Miller parancsnoksága alá kellett helyezni.
 
A Gladio titkos hadseregeknek meg kellett engedniük a CIA-t,
„Kerülni kell a katonai védelmet NATO látható blokkolta politikailag felforgató ötödik oszlopban a Partito Comunista Italiano (vagy PCI)„milyen Colby le, mint”a legátfogóbb programja politikai cselekvés titok, hogy a CIA soha nem vállalták ".
A kommunistákhoz hasonlóan az olasz szocialisták is szenvedtek a CIA támadásaitól, amelyek a DCI finanszírozásának folytatásaként kísérleteztek a velük szembeni kardtakampányok ellen.
"Nem fogtuk elhagyni a DCI-t, amelyet ellenőriztünk, a kiszámíthatatlan szocialisták számára."
Colby manőverek fizetett ki , és 1958-ban a DCI szilárdította meg hatalmát a 42% -át a szavazást, és 273 férőhelyes, a kommunisták, 23%, meg kellett elégednie a 140 férőhelyes, a szocialisták 84. [39]

Colby megosztotta a lelkesedés Dwight Eisenhower elnök a titkos műveletek miatt a siker puccsok, közösen szervezett MI6, aki megbuktatta Mossadegh kormány Iránban 1953-ban Arbenz Guatemalában, a következő évben.
 
Olaszországban a választások manipulálása és a DCI titkos finanszírozása,
"Annyira hatékonynak bizonyultak, hogy még azok is, akik segítségünkből profitáltak, néha figyelmen kívül hagyták eredetüket" - közölte Colby, nem valami büszkeség nélkül.
 
„A politikai műveleteket, hogy a CIA tett Olaszországban és más országokban a következő években, például Chilében, most a téma a heves kritika” Colby megfigyelt visszamenőleg.
 
"Az ilyen típusú" beavatkozás "jogellenességét ma már nem tagadhatják meg. A világ legtöbb országában hatályban lévő törvények, köztük az Egyesült Államokban tiltják a külföldi kormányokat abban, hogy beavatkozzanak a kérdéses ország belső politikai folyamatába. "
A hidegháború veteránja azonban azt állítja,
"Az olasz demokratikus mozgalmak támogatása a szovjet szovjet leverés kampányának megválaszolására erkölcsileg indokolt" [40].
A titkos akció révén a Pentagon, amely láthatóan megosztotta ezt a nézőpontot, elrendelte a CIA-t, hogy végezze el a "Demagnetizálási műveletet".
 
A francia és az olasz katonai hírszerző szolgálatokkal együttműködve megvalósította a "kommunisták mindkét országban történő gyengítését célzó" politikai, paramilitáris és pszichológiai műveleteket.
 
A Közös Fötanácsnok 1952. május 14-én kiadott irányelvrendje aláhúzta:
"A kommunisták Olaszországban és Franciaországban gyakorolt ​​befolyásának korlátozása kiemelt cél. Ezt minden eszközzel el kell érni ", beleértve a titkos háború és a terrorista műveletek igénybevételét.
 
"Nem feltétlenül szükséges, hogy az olasz és a francia kormányt tájékoztassák a" Demagnetize "tervről, mivel nemzeti szuverenitásuk megsértésének tekinthető." [41]
Miután elküldte Colbyt Vietnámba, a SIFAR De Lorenzo igazgatója folytatta harcát a PCI és a PSI ellen.
 
A szigorúan titkos dokumentum címe Special Forces SIFAR és Működési Gladio és dátummal június 1, 1959 leírja az programja hagyományos hadviselés NATO és fedett műveleteket antikommunista koordinálta a CPC, ami viszont szorosan kapcsolódott a SHAPE-hoz [42].

Jelezte, hogy a szovjet invázió mellett a NATO féltette a "belső felforgatást", és különösen Olaszországban a kommunista párt előléptetését.
„Országosan az a lehetőség, vészhelyzet, például, hogy a fent leírt volt és marad, hogy mi indokolja a különleges tevékenységek SIFAR. Ezeket az Elnökség "SAD" szakasza készítette, a dokumentumot, amely a Gladio hadseregre utalt.
 
„Ezzel párhuzamosan a felbontás, a rendező a SIFAR úgy döntött, a jóváhagyásával védelmi miniszter [olasz], megerősítve a korábbi megállapodásokat kötöttek e témában az olasz és amerikai titkosszolgálatok mellett a kölcsönös együttműködés keretében elfogadott az S / B tevékenység (maradéktalanul), a közös művelet végrehajtása céljából. "
Következtetésképpen General De Lorenzo rámutatott arra, hogy a CIA és a SIFAR között 1956. november 26-án létrejött megállapodások,
«A» Gladio «művelet referenciadokumentuma (a két titkosszolgálat által végzett műveletekhez adott név)» [43].
A választások John F. Kennedy elnöki 1961 januárjában, az amerikai politikát Olaszország óta megváltozott, ellentétben elődei Truman és Eisenhower, Kennedy nem kikötő minden ellenségeskedést a PSI.
 
Az új amerikai elnök megosztotta a CIA elemzését, amely szerint,
„A haladás a szocialisták, sőt külső beavatkozás nélkül, bizonyíték arra, hogy Olaszországban, balra az érzékenység irányába hat a demokratikus formája szocializmus” [44].
Kennedy reformáló törekvései azonban határozott ellenállást tapasztalt a külügyminisztérium és a CIA ellen. Államtitkár Dean Rusk mondta horror az elnök Riccardo Lombardi , a PSI, nyilvánosan felszólította az a felismerés, a kínai és a visszavonását az amerikai katonai bázisok Olaszországban, többek között a NATO közelében található Nápoly és kijelentette, hogy a kapitalizmus és az imperializmus ellenségek voltak, amelyeket meg kellett küzdeni.
"Az a párt, amelynek az Egyesült Államoknak tárgyalnia kell?" [45]
Rómában, Frederick Reinhardt nagykövet és COS Thomas Karamessines arról beszélt, hogyan lehet megállítani Kennedyt. Vernon Waltersnek, a CIA-nak, az antikommunista harc meggyőző támogatója volt, aki,
"Közvetlenül vagy közvetve több kormányzatban vett részt, mint bármely más az amerikai kormányban." [46]
Azt állította, hogy ha Kennedy megengedte a PSI-nek, hogy megnyerje a választásokat, akkor az Egyesült Államoknak be kell támadnia Olaszországot.
 
Később, Karamessines azt javasolta, hogy megerősítsék a baloldali ellenállásokat Olaszországban [47].
"Ez egy abszurd helyzethez vezetett, amelyben Kennedy elnök állt szemben az államtitkárral és a CIA igazgatójával." [48]
Kennedy csak megengedte Olaszországnak, hogy balra süllyedjen.
 
Amikor a szocialisták számos minisztériumi portfóliót kaptak, az olasz kommunisták követelték a kormány bejutását, és felhívták a választásokon elért jó eredményeket. 1963 májusában az építőmunkások szakszervezete Rómában tüntetést szervezett ezzel a keresettel. Ez felháborította a CIA-t, amely a titkos hadsereg tagjaira bízta, Gladio, a rendőrségben és a selyem ruhákban öltözve. Több mint 200 tüntető sérült meg [49]. Olaszország számára azonban a legrosszabb volt még.

1963 novemberében Kennedy elnököt meggyilkolták Texasban, különös körülmények között. Öt hónappal később a CIA, a SIFAR, a Gladio titkos hadsereg és a Carabineros puccsot hajtott végre, amely kényszerítette a szocialistákat arra, hogy lemondjanak szolgálataikról.

Ez puccs, amelyeket „Piano Solo” rendezte Általános Giovanni De Lorenzo, egykori vezetője SIFAR, akit kinevezett vezetője a rendőrség a megrendelések védelmi miniszter Giulio Andreotti, a kereszténydemokrata. A CIA titkos háborús szakértőjével szorosan együttműködve, Vernon Walters; A CIA-főnök Rómában, William Harvey, és a parancsnok Gladio egységén belül SID, Renzo Rocca, De Lorenzo Általános titkos háború felerősödött.
 
Az első alkalommal, ő használt titkos hadsereg Rocca volt repülni DCI irodák és a székhelye több újság tulajdonítja az akció a bal oldalon, hogy lejárassa a kommunisták és szocialisták [50]. 

1964. március 25-én, mivel a kormány még mindig nem halt meg, De Lorenzo elrendelte katonáit az árnyékokból,
"Foglalkozni kormányzati szervekkel, a fő kommunikációs központokkal, a baloldali pártok székhelyével, a baloldali legkedvezőbb kiadványokkal, valamint a rádiós és televíziós épületekkel. A sajtóügynökségeket csak a sajtó megsemmisítéséhez és az újságok közzétételének megakadályozásához szükséges idő alatt kellett meghozni . " [51]
Lorenzo ragaszkodott ahhoz, hogy a művelet zajlott, „nagy elszántságra és lehetséges erő nem hagy teret, késlekedés, kétség” és feltételek szerint a kutatási jelentés Gladio, kapta katonák cselekedete „Veszett és megemelkedett » [52]. 

Tagjai Gladio, amelyet egy listát, több száz nevet, elrendelték, hogy folytassa a szocialisták és kommunisták a benne lévő, megállítják őket és deportálni őket Szardíniára, ahol lennének bebörtönözve a CAG [Képzési Központ a SIFAR szabotázséért.
 
A SIFAR és a Gladio művelet különleges haderejeiről szóló dokumentum meghatározta, hogy:
„Mivel a központ Operations Training Center Sabotage CAG védi biztonsági rendszer különösen hatékony és felszerelt berendezések és eszközök kifejezetten sürgős esetekben” [53].
Nagy titokzatos légkörben a titkos hadsereg arra készült, hogy tegyen lépéseket.

Június 14-én, 1964. De Lorenzo kiadta a parancsot, hogy indítsa el, és belépett Róma páncélozott kocsi, terepjárókat és gránátvető, miközben a NATO-erők hajtják végre a térségben a katonai manőverek fő célja, hogy megfélemlítse a kormány olasz.
 
Ügyesen, a De Lorenzo Általános megállapította, hogy ez a show erő került sor a előestéjén a 150. évfordulóján a teremtés a csendőrség és a kíséretében által az olasz elnök Antonio Segni, jobbról érkező szárnya a DCI és fanatikus anti - kommunista, részt vett sugárzó A csapatok parádéja. Olasz szocialisták megjegyezte, hogy ellentétben a szokás, tankok és gránátvető került eltávolítása nem a végén az a felvonulás, de továbbra is vezényeltek Róma alatt a májusi és részben a június 1964 [54]. 

Rendkívül kellemetlen a helyzet, miniszterelnök Aldo Moro titokban találkoztak a General De Lorenzo Rómában. Természetesen egy,
"Nagyon szokatlan interjú egy olyan politikai miniszterelnök, aki egy politikai vihar volt, és egy olyan áldozata volt, aki álmodta, hogy felváltja őt egy autoritárius politikai rendszer létrehozására" [55].
Az interjú után a szocialisták tiltakozás nélkül elhagyták a minisztériumokat, és mérsékelt képviselőiket javasoltak Aldo Moro második kormányának kialakítására.
"Azok a politikai pártok hirtelen megértették, hogy a hatalomból kizárhatók. A vákuum teljesítmény miatt előforduló hiba a bal, az egyetlen alternatíva lett volna a kormányválság , „eszébe évvel később a szocialista Pietro Nenni”, és a politikai környezet, az ország, hogy jelentett volna jobboldali kormány " [56].
Az ütés után elkezdtek elrejteni a Gladio nyomait. Évekkel később, 1968 júliusában több nyomozó akarta megkérdezni Renzo Rocca parancsnokot. Egyik tagja Gladio azt mondta, hogy hajlandó együttműködni, de a nap előtt az ő megjelenése holtan találták, egy golyót a fejébe lakásában Rómában.
 
Egy bíró, aki megpróbálta tisztázni a gyilkosságot, feleségeitől megfosztották az iratot. [57]
„Nem kétséges, hogy ez a művelet kedvezett érdekek megvalósítása bizonyos szolgáltatásokat az Egyesült Államok kormánya,” kénytelenek voltak elismerni a kutatók, míg a történész Bernard Cook megfigyelhető, hogy helyesen Piano Solo „viselte a jel Gladio” [58].
A titkos seregek felfedezésének eredményeképpen Ferraresi, a szakterületen dolgozó szakember arra a következtetésre jutott,
„Ma végre felismeri az igazi büntető jellege e terv”, és szidta a drámai következményeket, amelyek már Operation Piano Solo, hogy „egyenlíteni és fóliázott az erőfeszítéseket az első koalíció balra talán az egyetlen valódi kísérlet reform projekt a háború utáni Olaszország [59].
Emellett szításával a puccs, General De Lorenzo is kémkedett végzésével a főnök a CIA pályaudvaron Thomas Karamessines, az egész olasz uralkodó osztály.
 
Különösen érdekelte a "rendellenes viselkedés", vagyis a házastársi kapcsolat, a homoszexuális kapcsolatok és a bérelt szex használata férfiakkal vagy nőkkel.

Langley óriási zsargonján ez lehetővé tette a CIA és a SIFAR számára, hogy az olasz eliteket "a golyók által" ragadta meg. Felfigyelésével bizonyos kompromittáló információk felfedezésére [a CIA és a SIFAR] évek óta nyomást gyakoroltak a politikusokra, az egyháziakra, az üzletemberekre, a szakszervezeti vezetőkre, az újságírókra és a bírákra. De Lorenzo még mikrofonokat is telepített a Vatikánban és a miniszterelnök palotájában, így lehetővé téve a CIA számára, hogy az olasz hatalom legmagasabb szféráiban is hallgassa és rögzítse a beszélgetéseket.

A titkos seregek kinyilatkoztatása komoly zűrzavart okozott az olasz lakosság körében, és egy parlamenti vizsgálatban több, mint 157 000 olasz állampolgár életében magasan dokumentált feljegyzések léteztek. Ezek közül a fájlok közül néhány hatalmas volt. Amintore Fanfani professzor, egy DCI szenátor, aki nagyon magas pozíciókat tartott, beleértve a miniszterelnököt is, 4 kötetből állt, mindegyikük egy szótár vastagsága.
"Az embereket olyan kamerákkal kémkedték, amelyek képesek nagy távolságok közelről történő fényképezésére, a levelezésük ellenőrzésére, a beszélgetések rögzítésére és fényképeket vettek a házasságon kívüli viszonyaikról vagy a szexuális szokásairól."
Az Aldo Beolchini tábornok által vezetett parlamenti bizottság megerősítette, hogy "az adatok, amelyek nyomást gyakorolhatnak, prioritást élveztek" [60].

Tanúskodott a nyomozók, De Lorenzo kénytelen volt elismerni, hogy ő tette fel rekordokat érdekében az Egyesült Államok és a NATO [61] .
 
Ez a vallomás a parlamenti bizottság tagjai felháborodását váltotta ki.
"A legsúlyosabb dolog az ügyben - ragaszkodott a vizsgálóbizottság tagjai -, hogy a NATO-országok és a Vatikán nevében történő információkeresés a SIFAR egyik fő tevékenysége lett."
A szenátorok valóban felháborodtak.
"Ez a helyzet sérti az Alkotmányt. A nemzeti szuverenitás bizonyított megsértése, a szabadság és az állampolgárság egyenlőségének megsértése, és országunk demokratikus egyensúlyának állandó veszélyeztetése. " [62]
A CIA titkos háborúja azonban az olasz parlamenti képviselők körében kívül esett.
 
A botrány után a SIFAR SID-nek nevezték át, és címét Giovanni Allavena tábornok megbízta. A parlament elrendelte De Lorenzo-t, hogy megsemmisítse az összes titkos fájlt. De Lorenzo alkalmazta a parancsot ... nem anélkül, hogy óvintézkedne egy példány átadására a CIA Thomas Karamessines helyi képviselőjének és Giovanni Allavena tábornok , az olasz titkosszolgálatok új vezetőjének. Értéktelen értékű ajándék volt, amely lehetővé tette, hogy Olaszországot belülről irányítsák.

1966-ban Allavenát Eugenio Henke tábornok helyettesítette , de nem lemondott az antikommunista harcról.
 
1967-ben bevezették egy titkos antikommunista szabadkőműves kastélyba, amelyet "Propaganda Due" -nek neveztek [spanyolul, Propaganda Dos néven. NdT.], Vagy P2, és átadta a tiszteletre méltó [P2 vezetője], Licio Gelli-t , a 157 000 titkos fájl egy példányát.

A tiszteletreméltó Licio Gelli.
 
Évekkel később felfedezték, hogy a Propaganda Due londoni tiszteletére, Licio Gelli és a CIA milyen mértékben manipulálta az olasz politikai életet annak érdekében, hogy megakadályozzák a kommunisták hozzáférését a hatalomhoz.
 
1944-ben született, Gelli csak nagyon sekély képzést kapott, mióta 13 éves korában kiutasították az iskolát a rendező megtalálásáért. 17-kor beiratkozott a fekete ingekre, és részt vett a spanyolországi háborúban a Francoisták oldalán. A második világháború idején, ő szolgált a Waffen SS Hermann Göring, mint őrmester, és a végén a konfliktus, megszökött az igazságosság, a partizánok az olasz baloldali csatlakozott az amerikai hadsereg.

Frank Gigliotti , egy tagja az amerikai szabadkőműves páholy személyesen toborzott Gelli és megbízta azzal a feladattal, hogy hozzon létre egy anti - kommunista párhuzamos kormányzat Olaszországban segítségével a CIA pályaudvaron.
 
Az olasz terrorizmus elleni belső jelentés szerint,
"Ted Shackley volt az a férfi, aki a hetvenes években Olaszországban a CIA titkos műveleteit vezette, aki bemutatta a szabadkőműves hajó vezetőjének, Alexander Haignak."
Haig tábornok, a Nixon katonai tanácsadója és az amerikai csapatok vezetője Vietnamban, mielőtt a NATO SACEUR álláspontját 1974 és 1979 között tartja, és Henry Kissinger nemzeti biztonsági tanácsadója ,
"Felhatalmazott Gelli, 1969 őszén, hogy az olasz hadsereg 400 vezető tisztjét és a NATO-t felvegye a házába" [63].
A hidegháború teljes idejében a Gelli kiváló kapcsolatot tartott fenn az Egyesült Államokkal.
 
A bizalom és tisztelet jelei szerint 1974-ben Gelli meghívást kapott Gerald Ford elnök, valamint Carter 3 évvel később megkezdett megnyitó ünnepségére. Amikor Ronald Reagant választották a Fehér Házba 1981-ben, Gelli büszkén megkapta a meghívást az első sorban.
 
Washington volt az olasz állampolgár, és úgy vélte, hogy védi az országot a baloldal által képviselt veszélytől, és megerősíti, hogy ezért "megérdemelt egy érmet" [64].
Befizetés az éves díj megfizetéséért és a Silvio Berlusconi kezdeményezéséért
a tiszteletre méltó Propaganda Due láger tagjaként, amely az olaszországi Grand Orient-hoz kapcsolódik.
 
A 1981. április keretében a bűnügyi nyomozás, Milanese bírák végzett keresés a lakóhelye Licio Gelli Arezzo és az ott talált a nyilvántartást a P2 benyújtani, amelynek létezését ismeretlen volt eddig.
 
A parlamenti vizsgálat Rendezte Tina Anselmi később kiderült, hogy a meglepetés az olasz nép, hogy a lista tagjai a titkos P2 benyújtani antikommunista benne legalább 962 neveket és a becsült erőssége a szervezet mintegy 2 500 fő.

Ebben az igazi "Ki az, aki Olaszországban" nemcsak a legkonzervatívabb egyének voltak, hanem a legbefolyásosabbak is az országban:
  • 52 Karabineros-testület vezető tisztségviselője
  • Az olasz hadsereg 50 vezető tisztje
  • 37 felelős a pénzügyi brigádért
  • 29 olasz haditengerészet vezető tisztségviselője
  • 11 rendõrség
  • 70 rendkívül gazdag és erőteljes iparos
  • 10 bankigazgató
  • 3 miniszterelnök
  • 2 volt miniszter
  • 1 politikai pártelnök
  • 38 parlamenti képviselő
  • 14 vezető tisztségviselő
A lista magában foglalta a társadalmi hierarchiában kissé alacsonyabb kategóriákba tartozókat is, például polgármestereket, kórházi igazgatókat, jogászokat, közjegyzőket és újságírókat.
 
A listán a legismertebb név Silvio Berlusconi , a Tanács 2001 májusában megválasztott elnöke volt - Micsoda véletlen! - szinte pontosan 20 évvel a Propaganda Due [65] létezésének felfedezését követően .
„Azért jöttünk, hogy a határozott következtetésre jutott, hogy az olasz szuverenitás korlátozza a beavatkozás az amerikai titkosszolgálatok és a nemzetközi szabadkőművesség”, mondta Antonio Bellocchio, kommunista tagja Anselmi jutalék, aki helytelenítette, idején elnökség Reagan, hogy a képviselők nem foglalkoztak is vizsgálja a kapcsolatokat a P2 benyújtani az Egyesült Államokban.
 
„Ha a többség a bizottsági tagok jóváhagyták az elemzés, akkor nem volt más választása, hanem elismerni, hogy nem más, mint bábok a kezében az amerikaiak és kétlem elfogadja azt .” [66]
A kutatási jelentés is rámutatott, hogy míg a szabadkőművesség jelen volt Németország, Spanyolország, Franciaország, Argentína, Ausztrália, Uruguay, Írország, Görögország, Indonézia és a legtöbb országban a világon, az igazi anyja háza volt az Egyesült United, ahol nem kevesebb, mint 5 millió tagja [67].
„Ha a demokrácia egy rendszer a szabályok és eljárások kereteit meghatározó politikai cselekvés, mi történik, ha egy másik rendszer egészül ki, amely a rejtélyes szabályait, rejtett eljárások, a hatalmas erő, és képesek megvédeni intézmények a titkosság fala után? "A parlamenti képviselők megkérdőjelezték magukat, és elítélték" az ilyen jellegű extraparlamentáris tevékenység veszélyes természetét " [68].
Az antikomunista P2 párhuzamos kormány és az Egyesült Államok által finanszírozott Gladio antikommunista párhuzamos hadsereg szorosan együttműködött az első Olasz Köztársaságban.
 
Licio Gelli, aki a P2 menedék felfedezése után sikerült menekülnie a letartóztatásból, menedéket keresve Dél-Afrikában, büszkén megerősítette a hidegháború végén, hogy a titkos hadsereg dühös antikommunistákból állt.
„Sokan harcoltak a zsoldosok a spanyol polgárháború vagy szolgálta alatt a fasiszta köztársaság Salo. Csak bevett antikommunistákat vettek fel. Tudom, hogy nagyon strukturált szervezet volt. Ha a hatása a kommunisták már elterjedt Olaszországban, mi , a segítségével az amerikaiak volna vívott új háború a fegyverekkel kaptak nagy mennyiségben. " [69]
A Gladio tagjai jól fizetettek, magyarázta Gelli, mivel az Egyesült Államok bővelkedett a hálózatban:
"Az amerikaiak sok pénzt ajánlottak nekik, ami egy nagyon jó fizetésnek felel meg. Emellett garantáltak pénzügyi támogatást a harcban megölt Gladio tagok családjai számára. " [70]
Gelli elmagyarázza a titkos hadsereg kettős funkcióját is:
„A cél a Gladio és hasonló szervezet, amely létezett minden nyugat-európai országban volt, hogy megakadályozza az invázió a Vörös Hadsereg, vagy egy esetleges puccs a kommunista párt.”
 
"Az a tény, hogy a PCI soha nem sikerült elérnie a hatalom minden ilyen évben, ismételt kísérletek ellenére, a Gladio szervezetnek köszönhető." [71]
Implicit módon utalva az Olaszországban elkövetett számos támadásra, Francovich dokumentumfilmező megkérdezte Gelli-t:
"Mennyire volt hajlandó menni a kommunizmus elleni kampányába?"
Amire Gelli bizonytalanul válaszolt:
"Ah, a kommunizmus volt az 1. számú ellenség. [Csend] Mi egy hívő szövetség voltunk. Nem toleráltuk a nem hívőket. Meg akartuk állítani a kommunizmus vezetését, felszámolni a kommunizmust és küzdeni a kommunizmussal. " [72]
És miután Kennedy halála és közben Lyndon Johnson elnök, a kommunisták és a szocialisták továbbra is az olasz nagy népszerűségnek örvendenek, és továbbra is jól teljesít a választásokon, az olasz jobboldal és a CIA folytatták titkos háború.
 
1965-ben, a Piano Solo operájának sikere után Gladio parancsnoka, Renzo Rocca a CIA és a SIFAR parancsával megszervezte Róma szélsőjobboldali kongresszusát,
"A fegyveres ellenforradalom" és "Olaszország minden kommunizmussal szembeni védelme minden szükséges eszközzel".
Az Alberto Pollio Intézet, egy jobboldali gondolattartó, fedezte a SIFAR-t és a CIA-t a luxemburgi Parco del Principi hotel Rómában, 1965. május 3. és 5. között.
 
Az ott jelen lévő szélsőjobboldali militánsok arra a következtetésre jutottak,
"A harmadik világháború már megkezdődött, bár katonai intenzitással küzd."
A felszólalók közül Eggardo Beltrametti hangsúlyozta:
"Ez a harc a halálig, és eltökélt szándékunk, hogy minden módon felszámolja a kommunizmust. Mi inkább a nem erőszakos módszerekre telepednünk, de nem zárhatjuk ki a harc egyéb formáinak mérlegelését. " [73]
Az olasz parlament vizsgálata során kiderült, hogy a hírhedt Parco dei Principi konferencia résztvevői szisztematikusan egy titokzatos párhuzamos katonai szervezetre utaltak, amelyből később megtudták, hogy ez a Gladio [74].

Richard Nixon, aki 1969 januárjában lett az Egyesült Államok elnöke, és Richard Helms, a CIA igazgatója 1966 júniusa és 1973 februárja között, aki megszervezte a puccsot, amely a diktátor Pinochet hatalommá tette Chileben, Megosztozták az olasz szélsőjobboldali elemzést.

Valóban, a szerek a CIA Rómában élt egy új rémálom során az 1968-as választások, amikor a DCI ismét legyőzte a szövetség szocialisták és a kommunisták, miközben tüntetések erőszakos ellen a vietnami háború növekedett az utcán .

A válasz az éjszaka december 7, 1970, amikor Junio Valerio Borghese , az olasz fasiszta híres, mint James Angleton megmentette 1945 kezdte a második Gladio puccs által támogatott CIA. A titkos művelet volt az úgynevezett „Tora Tora”, utalva a kódneve a japán támadás Pearl Harbor, hogy határozza meg az USA belépését a második világháború a december 7, 1941.
 
A terv végső fázisába tartozott a NATO és az Egyesült Államok hadihajóinak beavatkozása, amelyek éberek voltak a Földközi-tengeren.

Mint Piano Solo, az Operation Tora Tora benne letartóztatását szakszervezeti vezetők és a baloldali pártok, valamint a jól - ismert újságírók és politikai aktivisták, akik azonnal küldött tengeri Szardínia és bebörtönözték központjában Gladio. Több száz fegyveres férfit alkalmaztak az országban, míg az elit egységek Rómában koncentrálódtak.

A sötétség leple, egy különítménye félkatonai parancsnoksága alatt szélsőjobboldali vezető ismert Stefano Delle Chiaie sikerült, hogy a Belügyminisztérium, a cinkosságot az őrök.
 
Az összeesküvők 180 géppuskát vettek fel, és teherautót használtak, hogy kiszedjék őket az épületből, és elküldjék őket a bűntársaiknak. Parlamenti vizsgálatot Gladio kiderült, hogy egy másik egység, parancsnoksága alatt ejtőernyős és támogatója a szélsőjobboldali Sandro Saccucci megbízott számára a letartóztatása politikai tisztviselők.

Egy harmadik fegyveres csoport, amely lényegében Carabinerosból állt, akik már részt vettek a Piano Solo-ban, a Róma Via Eleniana tornatermében várt, beavatkozásra készen. A fővárosban egy titkos egység, amelyet Casero tábornok parancsolt, elfoglalja a Honvédelmi Minisztériumot. Berti parancsnoksága szerint egy fogaskerekes, bilincselt fegyveres állomány pár száz méterre volt a televíziós és rádiós épületektől.

Egy másik csoport a lázadók tábornok által vezetett Amos Spiazzi, arra készül, hogy vonuljon Sesto San Giovanni, a munkásosztály kerület Milan, a fellegvára a kommunista választók, ahol a CIA várható , hogy megtalálják erős ellenállást [75]. 

Olaszország államcsíny volt. De semmi sem történt. December 7-8. Éjszaka, röviddel 01:00 előtt Borghese, a puccs vezetője titokzatos telefonhívást kapott, és a műveletet törölték. Az összeesküvők visszavonultak stratégiai pozícióikból, és visszatértek a laktanyájukba.

Chilében és Görögországban a szélsőjobboldali pártok erőteljes előrehaladása után a szélsőjobboldali államcsíny átvette a hatalmat. Miért törölték le a puccsot Olaszországban?
 
Többen a maffia, akiket a CIA, hogy támogassa a puccs, később azt vallotta, hogy a titkosszolgálatok a Szovjetunió fedezte fel a projektben, és ennek eredményeként az amerikai erők és a NATO vette észre a jelenlétét nagyszámú szovjet hadihajó a Földközi-tengeren.
„Ha a puccs meghiúsulásáról és végül semmit sem tettek azért, mert volt egy nagy számú hajó szovjet háború a Földközi-tenger , ” mondta Tommaso Buscetta, egy magas rangú tagja, a maffia, mielőtt bíró Giovanni Falcone 1984 [76] .
Egy másik gengszter, Luciano Liggio, sóvárgását súgja:

"Azt mondták nekem, hogy a titkosszolgálatok és az amerikaiak támogatják. Elküldtem őket az ördögnek, és következésképpen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek. " [77]
A CIA és Borghese herceg által kidolgozott terv szerint a világ és Olaszország 1970. december 8-án reggel felfedezte, hogy egy új jobboldali autoritárius rezsim hatalomra szorult a félszigeten.
„Az alapelvek szerint politika 25 éve, és mi volna a peremén gazdasági és erkölcsi csőd hosszú elment,” Borghese nyilvánították egy címet a lakosság lenne telt, hogy reggel.

„A fegyveres erők, rendvédelmi, a leginkább illetékes és legitim emberek ennek a nemzetnek vannak velünk, és akkor ezt meg, a legrosszabb ellenség, azok, akik akartak alávetni hazánkban idegen hatalmak, semlegesített . »
Ezt követően Borghese és összeesküvõi saját politikai programot akarták alkalmazni,
„A katonai és pénzügyi kötelezettségvállalásokat NATO tartják, és hogy a terv húzódik a megerősítése céljából Olaszország hozzájárulása az Atlanti szövetség” nem megfeledkezve a jelölést egy különleges küldöttség utazik az Egyesült Államokba, hogy megvitassák a hozzájárulás katonaság Olaszországból a vietnami háborúba! [78]
Ki hozta meg a titokzatos telefonhívást, amely Gladio seregének menetét nem sokkal éjfél után állította le?
 
A CIA igazgatója, William Colby arra utal, hogy személyesen Nixon elnök. [Colby] írta az emlékirataiban:
"Természetesen [a CIA] katonai puccsot próbált 1970-ben Nixon elnök közvetlen parancsával." [79]
A köztársasági elnök számára a világ nem más, mint egy csatatéren, ahol a kommunisták fenyegetettek magukra. Ez az oka annak, idején Operation Tora Tora, és miközben folytatja a háború ellen, Vietnam, Nixon is bombázták nélkül sok aggály, a szomszédos Kambodzsában, megölve több ezer lakos az utóbbi ország állítólag semleges [80].

Remo Orlandini, a jobb oldali gazdag üzletember azt állította, hogy az Egyesült Államok elnöke is részt vett a Tora Tora Műveletben. 1973-ban a SID központjában [Orlandini] személyes beszélgetést tartott Antonio Labruna kapitánnyal.

Amikor az utóbbi megkérdőjelezte "külföldi támogatásról", Orlandini válaszai rövidek voltak, de ékesszólóak:
"A NATO és Németország a katonaságot illetően, mivel egyáltalán nem bíznak a civilek."
Labruna ragaszkodott hozzá:
"Neveket és minden mást kell, mert jól ismerem a nemzetközi jelenetet ..."
Orlandini erre válaszolt:
- Figyelj, Amerikában volt Nixon és népe támogatása.
Orlandini számára a Gladius ütésének véget vető parancs tökéletesen eljöhet a NATO magas rangú képviselőjétől:
- Ezért mondom, hogy fogalmad sincs a dolog hatóköréről és fontosságáról - ismételte Labruna előtt. [81]
Giovanni Tamburino, bíró ügyészek Padova végzett alapos felmérést Operation Tora Tora, és felfedezte a nagy meglepetés, és jóval a Gladio kinyilatkoztatásokat bevonásával egy rejtélyes titkos hadsereg. Megparancsolta Vito Miceli, majd a SID vezetőjének letartóztatását, aki vezette a NATO Biztonsági Irodáját Brüsszelben.

Tamburino azzal vádolta Micelit,
"Kísérőkkel segítettek, létrehoztak és szerveztek egy titkos szövetséget civilekből és katonákból, akik fegyveres felkelést indítottak, amelynek célja az alkotmány és a kormány összetétele törvénytelen módosítása" [82].
A bíró által megszerzett információk azt sugallják, hogy egy titokzatos fegyveres szervezet létezik a SID-en belül.
 
Mivel a Gladio létezése nem ismert, a meghallgatásokon a struktúrát "Super-SID" -nek hívták.
 
A kísérlet során 1974. november 17-én Miceli felkiáltott:
- Volt egy szuper-SID a parancsom alatt. Természetesen! De egy éjszaka nem csináltam magamhoz, hogy puccsot adjak. Nem tettem semmit, csak engedelmeskedjek az Egyesült Államok és a NATO parancsainak! " [83]
1977-ben, amíg a folyamat meghosszabbodott, Micelinek nem volt más választása, mint magyarázatot adni:
"Mindig volt egy nagyon titkos szervezet, amelyet az állam legmagasabb személyiségei ismertek, akik a titkosszolgálatok területén tevékenykednek és olyan tevékenységekben vesznek részt, amelyeknek semmi köze az intelligenciához (...) Ha részleteket szeretne, ne számítsanak rám. » [84]
1990-ben, mikor Andreotti miniszterelnök nyilvánosságra hozta a Gladio létezését, Miceli nagyon idegesnek érezte magát, és halála napjáig nem hagyta figyelmen kívül ezeket a kinyilatkoztatásokat [85]. 

Amos Spiazzi ezredest szintén börtönbüntetésre ítélték, mivel a Gladio gyülekezetének tagjait a kommunista szakszervezetek elnyomására irányuló parancsára utasította el a borghesi puccs alatt.
„Azon a napon, a Borghese puccs december 8-án, 1970 kapta meg a megrendelést, hogy végezzen egy gyakorlat a közrend fenntartására használ az én bizalmasai” Spiazzi volt a BBC dokumentumfilmet szentelt Gladio.
 
„ Meg kellett volna előzetesen elfoglalása bizonyos helyeken, amelyek különösen érzékenyek esetén népfelkelés , ” magyarázta, amikor interjút otthon, mielőtt egy fényképet, amit meg egységes és így a náci tisztelgés.

„Abban az időben, én csak tudtam, hogy van egy szerkezet, állt buzgó antikommunista, de csak abban az esetben aktiválódik invázió ellen, az ország” van szükség, militáns messze - jobbra.
 
"Amikor 1974-ben letartóztatták, kényes helyzetben találtam magam. A bíró pihentetett. Rövid idő alatt megértettem, hogy úgy gondolja, valami forradalmi vagy alkotmányelleneset talál. Számomra nemzeti biztonsági szervezet volt. "
Spiazzi bizonysága zavaros volt.
"A bíró ugyanarra a rendszerre tartozott, mint az én feletteseim. Meg tudnék mondani bizonyos dolgokat? Nem, a katonai titkosság miatt.
Spiazzi azt kérte a bírótól, hogy engedje meg neki, hogy beszéljen a SID igazgatójával, Vito Micelivel, aki nem ügyes módon vezette őt, hogy nem szólt a Gladioról.
"Jelezte, hogy ne szóljak [Spiazzi utánozta azt a gesztust, amit Miceli a kezében tartott a bíróság előtt]. De a bíró látta ezt a jelet. A "nem" [a Gladio létezéséről] egy "igen" -nek felel meg. " [86]
Összesen 145 olyan összeesküvőt vádolták, akik részt vettek a Tora Tora Műveletben, de csak 78-at próbáltak meg. 46-at bűnösnek találták a Római Bíróság, de minden fellebbezés után felmentették. A Gladio minden tagjának tehát szabad volt a folyamat paródiája.

A CIA és a Nixon-közigazgatás nagy diszpécséjére a Tora Tora művelet megdöntött puccsja leállította az olasz baloldalot. Az 1972-es választásokon az amerikai egyesült államokbeli DCI csak a PCI kommunistáinál és a PSI szocialistáinál, a szavazatok 39% -ával szemben csak kis előnnyel rendelkezett, 37% -ot képviseltek [87].

Ez történt annak ellenére, hogy annak érdekében, Nixon, az amerikai nagykövet Róma, Graham Martin, befektetett 10 millió dollár titokban és a korrupció műveletek a DCI, mint kiderült, az amerikai kongresszusi vizsgálat a CIA - vezetett Ottis Pike .
 
Míg Moszkva anyagilag támogatta a PCI-t, Washington finanszírozta a DCI-t, ahogy Pike feltárta:
"A CIA az elmúlt 20 évben mintegy 65 millió dollárral értékeli az USA-ban a választási kampányok összegét" [88].
Mivel a kommunisták és az olasz szocialisták továbbra is nagyon jól szerepeltek a választásokon és számos parlamenti helyet foglaltak el, természetes volt számukra, hogy csatlakozzanak a kormányhoz. De Nixon elnök határozottan ellenezte a baloldali nyitottságot, mert félt attól, hogy a NATO titkait nyilvánosságra hozzák.

Ennek eredményeként a Watergate-botrány, hogy erős támogatója Különleges Műveleti kénytelen volt lemondani augusztus 8-án, 1974. A következő napon, feltételezve azok [új] funkciót a Fehér Ház, az alelnök, Gerald Ford, azt mondta:
"Ez a hosszú nemzeti rémálom vége" [89].
Ezek a szavak visszhangot találtak Olaszországban, ahol sokan elvártak egy változást az amerikai politikában. Eljáró külügyminiszter, Aldo Moro DCI és az elnök Giovanni Leone Washingtonba utazott, 1974 szeptemberben, hogy megvitassák a bejegyzés az olasz balra a kormányt.

Reményeiket egy csapásra kidobták. Ford megbocsátotta a Nixon elnöksége alatt elkövetett bűnöket, és megtartotta adminisztrációjának kulcsszereplőit.
 
A kemény konfrontáció közepette Henry Kissinger , aki Nixon nemzeti biztonsági tanácsadója volt államtitkár volt, elmondta az olasz képviselőknek, hogy a baloldal semmilyen körülmények között nem léphet be a kormányba.

Olaszországnak erősen részt kellett vennie a NATO-ban.
 
Ez a hivatalos látogatás érintette Aldo Moro-ot, aki a Solo Piano és Tora Tora műveletek után már nem volt illúzió az első olasz Köztársaság függetlenségével szemben az Egyesült Államok ellen.
Aldo Moro olasz miniszterelnök, a Vörös Hadsereg foglya,
a NATO titkosszolgálatainak éber szeme alatt.
 
Olaszországba visszatérve néhány napig beteg volt, és értékelte annak lehetőségét, hogy teljesen kivonul a politikai életből.
"Ez egyike azon kevés alkalmaknak, amikor a férjem elmondta nekem, hogy mit mondtak neki, anélkül, hogy megmondaná, honnan jön," később Eleonora Moro tanúskodott.
 
"Megpróbálom emlékezni a szavaira:" Fel kell adnod a politikád, hogy közvetlenül együttműködj az országod minden politikai erejével. Csináld meg most, vagy drágán fog kerülni. " [90]
Az 1976. júniusi törvényhozói választásokon a PCI a történelem legjobb eredményét, 34,4% -ot kapta meg, és kemény vereséget okozott a DCI-nek.
 
Ennek eredményeképpen Aldo Moro, a kereszténydemokrata miniszterelnök úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja az amerikaiak tilalmát.

Március 16, 1978, a dokumentumok „történelmi kompromisszum” (compromesso storico) a portfólióban, megparancsolta sofőrnek, hogy vigye együtt testőrei, a székhelye az olasz parlament Rómában, ahol úgy döntött , hogy bemutassa a kommunistáknak az olasz vezetőségbe való integrációjának programját.
 
Moro autója közeledett a Via Fani és a Via Stresa metszéspontjához, a lakóövezetben, ahol élt, amikor egy fehér Fiat hirtelen megfordult és átkelt az utcán.

Moro vezetõje olyan erõsen fékezett, hogy a kísérõk autója hátulról sújtotta a gépkocsit. A fehér autó 2 utas és 4 másik személy, akik az utcán voltak, tüzet nyitottak Moro 5 testőre előtt. Az utóbbi, Washingtontól való visszatérés óta nyugtalanítónak tűnt, páncélozott kocsit kért, de kérését elutasították.

A golyók így áthaladtak a testen, azonnal megölik a testőröket. Egyikük sikerült kétszer lőni a támadókon, ugyanakkor a túlélő kollégákkal egyidejűleg lőtték le. Morot elfogták és túszként tartották Róma központjában 55 napig.
 
Végül a golyócsíkos teste egy Róma központjában elhagyott autó csomagtartójában jelent meg, szimbolikusan parkolva félúton a DCI és a PCI központja között.

Olaszország megdöbbent. A katonai titkosszolgálatok és az eljáró miniszterelnök Giulio Andreotti azzal vádolta a baloldali terrorista szervezetet, Brigadas Rojasot, és energikus intézkedéseket tett a baloldalon. 72 ellenőrző korlát jött létre, és rekordok készültek 37.000 házban.

Kevesebb mint 2 hónap alatt több mint 6 millió embert megkérdőjeleztek. Moro fogsága alatt a családja 5 hetet szenvedett.
 
Felesége, Eleonora még VII. Pál pápa segítségét is kérte, férje régi barátja.
"Azt mondta nekem, hogy minden tőle telhetőt megtesz, és tudom, hogy megpróbálta, de túl sok ellenállást talált" [91].
Aldo Moro maga is megértette fogsága alatt, hogy politikai bűncselekmény áldozata volt, amelyben a Vörös Gyülekezeteket a legnehezebb jogokkal és az Egyesült Államokkal manipulálták.

Utolsó levelében azt kérte, hogy a korrupt DCI egyik képviselője ne fogadja el temetésén.
"Mindenkit csókolj meg nekem" - írta feleségének és gyermekeinek, teljesen tisztában azzal, hogy meg fog halni.
 
- Küldje el nekik az én szerelmemet. Légy erős, kedvesem, ebben a tesztben, abszurd és érthetetlen. Ez az Úr akarata. A barátaim szívében táplálom az emlékezetemet. Örökké magamba ölelek, mint örök szeretetem jele. Szeretném látni, hogy a szemem egyszerű halandó, milyen formában találjuk meg újra a másik világot. " [92]
A Gladio és a terrorizmus kivizsgálásáért felelős szenatórikus bizottság gyanította, hogy a CIA és az olasz katonai titkosszolgálatok, különösen a Gladio osztaguk, megszervezhették Aldo Moro gyilkosságát. Ezért újra megnyitotta a fájlt.
 
De meglepődve fedezte fel, hogy szinte minden, a Moro elrablásához és meggyilkolásához kapcsolódó dokumentum titokzatosan eltűnt a belügyminisztérium levéltárából.

Ezek a fájlok tartalmazták a hivatalos telefonos kommunikáció összes átiratait, a Moro és a kormány közötti leveleket, a biztonsági erők által létrehozott kapcsolatokat és a miniszterelnök fogságának 55 napján szervezett találkozók jegyzeteit.
 
A Szenátus felháborodott,
„Az eltűnése dokumentumok a válság egység Belügyminisztérium”, és hangsúlyozta, hogy „a Moro esetén elemezni kell egy szélesebb kontextusban”, mivel ez szükséges volt, hogy „véget tények vissza a politikai valóság az idő.”
Arra a következtetésre jutott, hogy Aldo Moro gyilkossága,
"Olyan bűncselekmény, amelyben a vörös haditengerészet valószínűleg szélesebb politikai játék eszköze volt" [93].
A szenátorok arra is rámutattak, hogy 1978-ban az Egyesült Államok kormánya elutasította az emberrablás kivizsgálásának keretében való együttműködést, és utána egyetlen szakértőt küldött a túszejtés ügyében, aki a belügyminisztérium irányításával dolgozott. » [94]. 

Az olasz történelem tragédiája elérte csúcspontját Richard Nixon elnökségének évei alatt, amikor a véres és véres vérvételt az egész országban a polgárháború szélére helyezte.
 
A terroristák bombáztak nyilvános helyeken, és a kommunistákat felelősségre vonva tartották, hogy gyengítsék a PCI és a PSI befolyását.
„Az ő állítólagos részvétele a robbantások Bologna [95] valószínűleg a legsúlyosabb vád Gladio” címlapokra a sajtó 1991-ben, amikor a parlamenti bizottság vizsgálja Gladio és a terrorizmus kapott egy névtelen feljegyzést arra utal, hogy a robbanóanyagok a Bolognában használatos volt, a Gladio egy arzenáljából származott [96].
Általános Gerardo Serravalle , aki irányította a egységei Gladio belül SID között 1971-ben és 1974-ben megerősítette, miután az ő legnagyobb sajnálattal, tagjai Gladio „ment egy védekező logikai postinvasión támadó logikája polgárháború” [97].

Amikor egy BBC egyik újságírója megkérdezte tőle, hogy a nyilvánvaló veszély ellenére, nem úgy döntött, hogy leszereli a hálózatot, Serravalle így válaszolt:
"Nos, a bontás politikai döntés volt, ami kívül esett a hatáskörömön." [98]
Ez volt a CIA, hogy az ellenőrzött az olasz titkos hadsereg és amikor Serravalle aggodalmát fejezte ki a belső működését a földalatti hálózat, nyomja meg a COS Howard kő , a fejét a CIA pályaudvaron, aki felfüggesztett támogatást a CIA .
"A feladataim megszerzése után észrevettem, hogy a kétoldalú megállapodásokban, és különösen a fegyverek és felszerelések beszerzésével kapcsolatos amerikai finanszírozás megszakadt."
Dühös, Serravalle megidézi Stone-t Gladio szardíniai székhelyére. Amikor a COS megérkezett, egy Mike Sednaoui nevű CIA tisztviselővel együtt Serravalle elmondta a két férfinak:
"Ez a mi képzési központunk, stb. Segíthet nekünk elérni maximális lehetőségeinket. Szóval miért vágnak le minket? Ha ez a kormányának döntése, elfogadjuk. De nekünk nekünk magyarázatot kell adnunk.
Később megértette,
"A CIA, amelyet e két ügynök képviselt, nem érdekelte a képzésünk szintje annyira, mint a belső ellenőrzés lehetőségei. Más szóval, képesek vagyunk elnyomni a népfelkelést, szabotálni a nemzeti sztrájkokat, és mindenekelőtt a kommunista párt előrehaladását irányítani. Mr. Stone egyértelműen elmagyarázta, hogy a CIA pénzügyi támogatása kizárólag azon hajlandóságunkon múlik, hogy megtervezzük és végrehajtjuk azt, amit "belső intézkedéseknek" nevezhetünk. " [99]
 
„Bebizonyosodott, kétségtelen, hogy elemei a CIA elindította a második felében a 60-as években, a hatalmas művelet, amelynek célja elleni, minden eszközzel, a fejlesztési csoportok és a baloldali mozgalmak Európa-szerte” 1956-ban zárja le az olasz szenátus Gladio és a terrorizmus vizsgálatának zárójelentését.
 
"Ez az elemzés olyan ország képét mutatta, amely több mint 40 éve katasztrofális megosztottsági légkörben élt. A négy évtizedet jellemző feszültségek valószínűleg az ország belső társadalmi valóságában erednek. Azonban ezek a feszültségek nem maradt fenn, mert még nem érte el ezt a tragikus dimenzióját sem volt gátolt sokszor az igazság keresése, ha a belpolitikai helyzet nem volt légkondicionált és ellenőrzi a nemzetközi rendszer, amelyben Olaszország került beillesztésre. " [ 100]
Mivel az erőszak szintjét, ami jellemezte a történetében az első Olasz Köztársaság -A hivatalos statisztikák összegyűjti a halál 491 civilt, míg 1181 ember sérült vagy csonka között 1969-ben és 1987-ben a szakbizottság tagjai a bal talált ez a megfogalmazás túl félénk
 
De folytatták nyomozásukat Pellegrini szenátor elnöksége alatt, és folytatták a tanúk meghallgatását és a dokumentumok elemzését.
 
2000 júniusában bemutatták 326 oldalas zárójelentését, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy:
„Ezek a mészárlások, robbantások és a katonai műveleteket szervezett, kezdeményezett vagy támogatott egyének a szívében az olasz intézmények, és ahogy nemrég felfedezett magánszemélyek kapcsolódó amerikai hírszerzés struktúrákat.” [101]
Annak érdekében, hogy fenntartsák ezt a következtetést, melynek következményei vannak, a 2000-es jelentés a Gladio-ról számos, a hálózati tagok által tett ajánlásokat tartalmazott.
 
A katona az árnyékok Giuseppe Tarullo , akik csatlakoztak az SIFAR 1961-ben jelezte, hogy eskü alatt, mielőtt a szenátorok, hogy párhuzamosan elkészült a küldetés, a feladat szintén állt üzembe ellenőrzés alatt az olasz kommunisták:
"Még köztünk is beszéltünk a belső küldetésről. Úgy mondták, hogy az építményt kapcsolatok külföldön is aktiválható, hogy megakadályozza a belső felforgatás, a támogatást a különleges erők. A belső felforgatással megértettük a kormányváltást a megalapított hatalom akaratával ellentétben. " [102]
Giorgio Andreotti magyarázta a szenátoroknak a következőket:
„Az Gladio szerkezet volt reagál egy belső logika abban az értelemben, hogy mint azt már volt, hogy engedélyezi a hatalomátvétel egy elutasította az emberek, hogy egy diktatúra jogi vagy baloldali rezsim” [103 ].
A Gladius Manlio Capriata tagja, aki 1962 februárja és júniusa között az R-iroda irányításával a SIFAR-n belül a szenátorok előtt tanúskodott:
„Kijelentem, hogy V. szakasz, és így a szervezet S / B [maradni mögött] és CAG [Központ Addestramento Guastatori Szardínián] volt egy felforgató funkciója, ha a politikai erők a bal hatalomra” [104].
Figyelembe véve a felhalmozott bizonyítékot Valter Bielli szenátor arra a következtetésre jutott:
"Meg vagyok győződve arról, hogy az Egyesült Államok beavatkozása Olaszországban bizonyított történelmi tény."
Washingtonban a Clinton-adminisztráció meglehetősen kényelmetlen, inkább nem tette meg észrevételeit, míg az amerikai Római Nagykövetség névtelen forrása szerint:
"Ezek ugyanazok a vádak, amiket hallottunk 20 éven át. Nincs alapjuk. " [105]
De Bielli szenátor nem volt hajlandó feladni és kijelentette:
"Megakadályozták a kommunista párt demokratikus győzelmét. A vörös fenyegetés már nem létezik, és jó lenne az amerikaiak számára, hogy segítsenek tisztázni, mi történt. "
Míg a volt Szovjetunió megnyitotta archívumát, az Egyesült Államok nem hagyta, hogy bármi szivárogjon.
"A hidegháború idején a Kelet kommunista uralkodás volt, de a Nyugat egyfajta amerikai kolóniává vált" - panaszolta Bielli.
Aldo Giannuli , a történész, aki dolgozott a tanácsadó a parlamenti bizottság, helyesen ragaszkodott, hogy bővíteni kell a kutatás most vesz azt , hogy a nemzetközi szinten, és megvizsgálja a dokumentumokat az Atlanti Szövetség:
"Ma a valódi probléma a NATO-levéltárakhoz való hozzáférés." [106]
 

Csatolt dokumentumok
 
 
referenciák
[1] Bár azt találtuk, hogy a PCI kapott jelentős pénzügyi támogatást a Moszkva, az igazi természete közötti kapcsolatok az olasz politikai szervezet és a Szovjetunió Kommunista Pártja a hidegháború idején is vita tárgyát képezi a történészek között. Sergio Romano 1985-től 1989-ig Olaszország szovjet szovjet nagykövete szerint az 1970-es évek végéig a PCI pénzügyi forrásait a Szovjetunió Kommunista Pártja kapta. Között a kutatás közötti kapcsolatok PCI és Moszkva azok Joan Barth Urban, Moszkva és az Olasz Kommunista Párt: Ország Togliatti a Berlinguer (Cornell University Press, Ithaca, 1986); Gianni Cervetti, L'Oro di Mosca: La Verita sui Finanziamenti Sovietici a PCI Raccontata dal Diretto Protagonist (Baldini Castoldi & Milan, 1993, utánnyomás 1999-ben), és Valerio Rima, Oro da Mosca. I Finanziamenti Sovietici a Rivoluzione d'Ottobre PCI-től a Crollo delloSRSS-hez (Mondadori, Milan, 1999).

[2] Senato della Repubblica. A terrorizmus, a terrorizmus és a hülye politikai válasz. A terrorizmus, a terrorizmus és a hülye politikai válasz. A bizottság elnöke, Giovanni Pellegrino szenátor. Róma, 1995, p. 20. Az olasz szenátus ezen jelentése egyike a Gladio referenciadokumentumainak, és általánosabban az olaszországi Egyesült Államok titkos cselekedeteinek. Ez foglalkozik a Gladio, a terrorizmus és a megoldatlan támadások témáival. Annak érdekében, hogy elkerüljük a 2000-ben bemutatott második, érdemi jelentőségű második szenátusi jelentést, az első dokumentumot az 1995-ös szenátusi kivizsgálásnak a Gladio-ra és a támadásokra vonatkozó jelentéseként jelölik ki.

[3] 1976 február 10-én megjelent Panorama, az olasz kiadvány. Az 1995-ös szenátusi vizsgálati jelentés a Gladio és a támadásokról, p. 13.

[4] Roberto Faenza, Gli americani in Italy (Editore Feltrinelli, Milan, 1976), p. 10-13. Az Egyesült Államok és a maffia közötti kapcsolatokat már 1951-ben felfedezték az amerikai szenátus Kefauver szenátor vezetésével. Lásd az Egyesült Államok Szenátusi Különbizottságát, a szervezett bűnözéssel és az államközi kereskedelemmel kapcsolatos meghallgatásokat, 7. 1181 (1951)]. Az olasz történész, Roberto Faenza volt az első, aki nagyra értékelte az amerikai titkos műveletek jelentős hatását Olaszországban. Az 1976-ban megjelent, Marco Fini-nek társszerzője, az 1976-ban megjelent első könyve a háború utáni évekre összpontosított, és az olaszországi Gli Americani címet viselte. Az előszó kijelentette: "Sok ember számára az egész világon, beleértve az átlagos amerikai állampolgárt, Nagyon nehéz és fájdalmas volt elismerni, hogy az Egyesült Államok a világ legkonzervatívabb és ellenforradalmi ereje. De ez a mi látható a könyvben felfedi a titkos amerikai kormányzati beavatkozások belügyeibe az olasz nép (...) a helyzet hasonló ahhoz, amit már kiderült, más kutatási Görögország, Irán, Guatemala, Dominikai Köztársaság és sok más ország (...) Különösen nehéz megvizsgálni az igazságot. "

[5] A The Observer brit napilap, 1993. január 10-én. Hivatkozás a BBC2-n keresztül 1993 januárjában sugárzott Maffi Allied-re.

[6] Mackenzie, WJM, A különleges műveletek vezetőtörténete: Nagy-Britannia és az európai ellenállás (British Cabinet Office, London, 1948), p. 842 és 853. Az Egyesült Államok alkalmazta ezt a stratégiát a csendes-óceáni térségben, főként a Fülöp-szigeteken. Ez a második világháború idején a szélsőséges baloldal gerilláit támogatta és gyengítette. Japán megszállta a Fülöp-szigeteken 1942 januárjában Egyesült Államok által támogatott és képzett, különböző politikai orientációk gerillák ellen harcoló japán megszállás, mint a baloldali Huk mozgalom jelenthet egy erős pozitív erőt a társadalmi forradalom. Mint Olaszországban és Görögországban, az volt a döntés, hogy feláldozza a volt fegyveres elvtársakat. A japán vereség után, Amerikai Egyesült Államok elkobzott fegyvereket a gerillák és a huKS lemészárolták jelenlétében amerikai tisztviselők részeként művelet tartó legalább 1945-ig az amerikai történész Gabriel Kolko mondta: „A huKS vezetők naivan úgy gondolta, hogy az amerikaiak elviselni őket ". Lásd: Gabriel Kolko, a háború, a konfliktus és a társadalom évszázad 1914 óta (New Press, New York, 1994). 363. 1994). 363. 1994). 363.

[7] Geoffrey Harris, a The Dark Side of Europe: a szélsőjobb Ma (Edinburgh University Press, Edinburgh, 1994), az oldalak a 3. és 15.

[8] Allan Francovich, Gladio: A Ringmasters. Ez a 3-as sorozat egyik első dokumentumfilmje, amelyet Francovich a Gladio-nak szentelt, 1992. június 10-én a BBC2-en keresztül.

[9] William Blum, Killing Hope: amerikai katonai és CIA beavatkozások a második világháború óta (Common Courage Press, Maine, 1995), 2. fejezet, p. 28. A francia kiadás címe Les guerres scélérates (Parangon, 2004).

[10] Az Alcide de Gasperi, lásd a "L'Opus Dei et l'Europe - Du recyclage au contrôle des des fascistes démocraties" Thierry Meyssan március 22. 1995. szerkesztő „s megjegyzés.

[11] Martin Lee, The Beast Reawakens (Kicsi Barna és Társaság, Boston, 1997), p. 100.

[12] Jonathan Alátétfa, "gátló demokrácia háború utáni Olaszország: a rendőrség, a 1943-1948" című olasz tanulmányok, No. 51, 1996, p. 180.

[13] Stuart Christie, Stefano delle Chiaie (Anarchy Publications, London, 1984). 6.

[14] Ibid., P. 4.

[15] Tom Mangold, hideg harcos: James Jesus Angleton; A CIA Master Spy Hunter (Simon & Schuster, London, 1991), p. 20. Mangold, életrajzírója Angleton, sajnos nem nyújt semmilyen további részletek erről a szer létre együttműködve a fasiszták 1945 után, és nem magyarázza meg, hogyan volt, hogy Angleton mentett a Borghese herceg az olasz igazságszolgáltatási végén a háború. James Angleton értelmezték film Matt Damon a filmben Robert de Niro The Good Shepherd (2006) és Michael Keaton televízió A Társaság (2006) sorozat. NDLR.

[16] William Corson seregei tudatlanság: A Rise of the American Intelligence Empire (The Dial Press, New York, 1977), az oldalak 298. és 299. Mivel a titkos jellege, az ügylet keresztül finanszírozott művelet Pénzmosás, mivel piszkos pénz volt. Corson kifejti, hogy folytatta, hogy vonja vissza a 10 millió dollár készpénzt a gazdasági stabilizációs alap, és hogy ezt az összeget később áthaladt több személyes beszámolók, mielőtt átadta át , az a támogatások formájában a különböző szervezetek, a CIA alkalmazott a borítók vagy képernyőkön.

[17] Christie, delle Chiaie, p. 175.

[18] Denna Frank Fleming, A hidegháború és eredete 1917-1960 (Doubleday, New York, 1961), p. 322.

[19] Thomas Powers, az ember, aki a titkot tartotta: Richard Helms és a CIA (Weidenfeld és Nicolson, London, 1980), p. 30.

[20] A The Guardian brit újság, 1992. január 15.

[21] Az első olasz Köztársaságban a katonai hírszerző szolgálatnak sokszor meg kellett változtatnia a nevét a számos botrány miatt, amelyekben részt vett. 1949-től az első nagy botrányig, 1965-ben SIFAR-nek nevezték ki. Később SID-nek hívták és megőrizte személyzete nagy részét. 1978-ban egy új botrány következtében a SID két olyan szolgáltatásra oszlott, amelyek ma is léteznek.
 
Civil ág irányítása alá került a Belügyminisztérium és a keresztségben SISDE (Servizio Informazioni Sicurezza Democratica), míg a katonai ága maradt ellenőrzés alatt a Honvédelmi Minisztérium néven SISMI.
 
A katonai titkosszolgálatok igazgatói
Giovanni Carlo tábornok
 1949-1951
 SIFAR
Umberto Broccoli tábornok
 1951-1953
 SIFAR
Ettore Musco tábornok
 1953-1955
 SIFAR
Giovanni De Lorenzo tábornok
 1956-1962
 SIFAR
Egidio Viggiani tábornok
 1962-1965
 SIFAR
Giovanni Allavena tábornok
 1965-1966
 SID
Eugenio Henke tábornok
 1966-1970
 SID
Vito Miceli tábornok
 1970-1974
 SID
Mario Casardi tábornok
 1974-1978
 SID
Giuseppe Santovito tábornok
 1978-1981
 SISMI
Nino Lugaresi tábornok
 1981-1984
 SISMI
Fulvio Martini admirális
 1984-1991
 SISMI
Sergio Luccarini
 1991
 SISMI
Luigi Ramponi tábornok
 1991-1992
 SISMI
Cesare Pucci tábornok
 1992-1993
 SISMI
Sergio Siracusa tábornok
 1994-1996
 SISMI
Gianfranco Battelli admirális
 1996-2001
 SISMI
Nicolò Pollari tábornok
 2001-2006
 SISMI
Bruno Branciforte tengernagy
 2006-2007
 SISMI
Bruno Branciforte tengernagy
 2008 ...
 AISE



[22] Philip Willan, Puppetmasters: A terrorizmus politikai felhasználása Olaszországban (Constable, London, 1991), p. 34.

[23] Mario Coglitore (szerkesztő), La Notte dei Gladiatori. Omissioni e silenze della Repubblica (Calusca Edizioni, Padoue, 1992), p. 34.

[24] The Observer, 1990. november 18-án megjelent brit újság.

[25] 1995-ös szenátusi nyomozás a Gladio-ról és a támadásokról, p. 49.

[26] Coglitore, Gladiatori, p. 133.

[27] Pietro Cedomi, "Szolgálati titkok, bűvészek és" maradtak hátra. 2e partie „: La mise en place des réseaux„Tűz a belga kiadvány! Le Magazine de l'Homme d'Action 1991. szeptember / október. 80.

[28] Szövetséges Kábítóztató Bizottság (ACC) és Clandestine Planning Committee (CPC).

[29] A The Observer brit újság, 1992. június 7.

[30] Memorandum, a Nemzetbiztonsági Tanács Harry S. Trumannak, 1950. április 21-én, a Voltaire Hálózat könyvtára.

[31] Amikor ezt 1994-ben megszüntették, ez a dokumentum Olaszországban tiltakozó hullámot váltott ki. Lásd az olasz La Stampa napilap, November 27, 1994

[32] William Colby, tisztelt Men: Életem a CIA (Simon & Schuster, New York, 1978), 4. fejezet, p. 110. A francia kiadás címe: 30 ans de CIA (Renaissance Presses, 1978).

[33] Roberto Faenza, Il malaffare. Dall'America di Kennedy all'Italia, Kubába, Vietnamba (Editore Arnoldo Mondadori, Milánó, 1978), p. 312.

[34] Ezt a dokumentumot 1990-ben a Gladio-ról szóló kinyilatkoztatások idején ismertté tették. Lásd a Gladio és a támadások szenatórikus vizsgálatának jelentését. [[Ennek a dokumentumnak a létezését a Gladio-ról szóló kinyilatkoztatások idején tették közzé 1990-ben. Lásd a Gladio és a támadások szenatórikus vizsgálatának jelentését, p. 25.

[35] Európai olasz Publication, január 18. 1991. vizsgálóbizottság a parlament csak tanultam, hogy létezik a dokumentum 1956-ban a Gladio amikor megkapta a dátummal ellátott szöveget június 1, 1959, amely hogy ez a dokumentum szempontjából nagyon pontos mutató is, amelyek például a dátum november 26, 1956 volt Accordo cím fra il Servizio Informazioni olasz ed il Servizio Informazioni USA organizzazione relatív alla rete ed all'attivita della titkos utáni occupazione (tartózkodás mögött) Italo statunitense. [Megállapodás az SIFAR és a CIA a szervezet és tevékenysége egy olasz-amerikai hálózat titkos utáni foglalkozás (tartózkodás mögött).]. Az eredeti dokumentum tartalma a Coglitore, Gladiatori, p. 118-130.

[36] Belga kiadvány Fire, 1992. január, p. 59.

[37] Ibid., P. 62.

[38] Allan Francovich, Gladio: A bábosok. A Gladio-nak a BBC2 által 1992. június 17-én továbbított 3-as sorozatának második dokumentumfilmje. A francia változat Gladio, les Marrionettistes.

[39] Colby, tisztelt férfiak, p. 128.

[40] Ibid., P. 109-120.

[41] Ez a dokumentum Faenza, Malaffare, p. 313. Az 1970-es, az olasz történész Roberto Faenza szerzett a FOIA, hozzáférhet lemágnesezni dokumentum felfedi az az első alkalommal „ez komoly eltérést [küldetését] az olasz titkosszolgálat.”

[42] Az európai felsőoktatási parancsnokság (SHAPE) vagy a szövetséges európai hatalmak nagy parancsnoksága.

[43] Stato Maggiore della Difesa. Információforrás a fegyveres erőkről. Ufficio R - Sezione SAD: Le forze speciali a SIFAR és az operazione Gladio. Róma, 1959. június 1-je. Casson bíró, a SIFAR levéltára felderítette, ez a dokumentum Olaszországban és Európa-szerte hosszú kinyilatkoztatásokat eredményezett. Letölthető a cikk végén található linken keresztül.

[44] Cobly, tisztelt emberek, p. 136.

[45] A külügyminiszter távirata az Egyesült Államok Római Nagykövetségére, amelyet 1961. október 18-án küldött meg. Az átiratát Faenza, Malaffare, p. 311. Faenza nagy pontossággal elemzi a Kennedy projektét, amely az olaszországi baloldali megnyitást támogatja. Lásd Faenza, Malaffare, p. 307-373 ("L'opening a sinistra").

[46] Regine Igel, Andreotti töredéke. Politik zwischen Geheimdienst und Mafia (Herbig Verlag, München, 1997), p. 49. A szerző forrásként az amerikai New Statesman kiadványt idézi, anélkül, hogy közzétenné a közzétételt.

[47] Faenza, Malaffare, p. 310.

[48] ​​Igel, Andreotti, p. 50.
A CIA rémálma 1963 áprilisában valósult meg. A választások napján a kommunisták földet nyertek, míg az összes többi párt elveszítette helyét. A CIA támogatása ellenére a DCI 38% -ra esett vissza, ami a háború végén keletkezett legrosszabb eredmény. A PCI, a szavazatok 25% -a és a PSI, kedvező 14% -kal csatlakozott egy szövetséghez, hogy az első baloldali többséget alkotják az olasz parlamentben. Olasz szavazók ünnepeltek az utcákon hagyott a jelölést, az első alkalommal tagjaként különböző szocialista miniszterelnök kormánya Aldo Moro, a baloldal a DCI. Nagyon elégedettek ezekkel az eredményekkel, Kennedy elnök 1963 júliusában úgy határozott, hogy hivatalos látogatáson utazik Rómába, sok olaszok örömére. Megérkezéskor a repülőtér megtelt, és ismét az amerikaiak üdvözölték zászlókat és elismeréseket. "Ő egy félelmetes ember. Nem úgy néz ki, mint a korod. Meghívott, hogy látogasson el az Egyesült Államokba - mondta lelkesen Pietro Nenni PSI főnök. (Faenza, Malaffar, 356. o.).

[49] Jens Mecklenburg (szerk.), Gladio: Die geheime Terrororganisation der Nato (Elefanten Press, Berlin, 1997). 30, és Coglitore, Gladiatori, p. 185. Ő egy volt tábornok, aki feltárta a SID, hogy így bizonyítékok alapján az ügy a P2 benyújtani, az 1980-as, hogy ezek a bűnözők voltak tagjai Gladio.

[50] Jean-Francois Brozzu-Gentile, L'Affaire Gladio (Editions Albin Michel, Párizs, 1994), p. 77, és Faenza, Malaffare, p. 315. Lásd még Willan, Puppetmasters, p. 84.

[51] Az 1995-ös szenátusi vizsgálatról szóló jelentés a Gladio-ról és a támadásokról, p. 85.

[52] Ibid.

[53] Le forze speciali del SIFAR és l'operazione Gladio, az oldal végén található hivatkozáson keresztül letölthető dokumentum. A Piano Solo operációra vonatkozó kutatás azt mutatja, hogy 731 embert deportáltak. A szenátusi vizsgálóbizottság megállapította, hogy inkább 1 100 vagy 1 200 befolyásos polgár volt, akiket be kellett börtönöznünk a CAG-ban, Gladio szardíniai központjában. A katonai titkosszolgálatok megtagadták a listát a szenátusi vizsgálóbizottsághoz. „A helyzet nagyon súlyos, mivel ésszerűen feltételezhető, hogy a lista nevét képviselők és döntéshozók, hogy a közzététel a lista biztosan ellent a tézist, hogy az események a 1964 volt beavatkozásokban célja, hogy megakadályozza a problémákat a közrendet - állapította meg a szenátorok. Lásd az 1995-ös szenátusi vizsgálati jelentést a Gladio-ról és a támadásokról. 89.

[54] Richard Collin egy nagyon jó leírást a puccs A De Lorenzo Gambit: Az olasz Coup manque 1964 (Sage, Beverly Hills, 1976). Harvardon végzett, ezt szakember a katonai ügyek előadásokat Maryland államban, mielőtt a munkát a Honvédelmi Minisztérium és később tanácsadója hogy a katonai attasé az amerikai nagykövetség Rómában és végre lesz tanácsadója Szaúd-Arábia fegyveres erői. Mintegy 60 oldal, Richard Collin kiválóan beszámol a Piano Solo operációról. Azonban majdnem teljesen elrejti az Egyesült Államok szerepét ezeken az eseményeken.

[55] Collin, Coup, p. 60.

[56] Ibid. Forrása az Avanti olasz kiadvány. 1964. július 26-án.

[57] Coglitore, Gladiatori, p. 186. Lásd még Willan, Puppetmasters, p. 85.

[58] Az 1995-ös szenátusi vizsgálatról szóló jelentés a Gladio és a támadásokról, 1995, p. 87. Bernard Cook, "A belső hidegháború mozgósítása Olaszországban" az európai eszmék történetében. 1994, p. 116.

[59] Franco Ferraresi, "Titkos struktúra kódolt Gladio" az olasz politikában. A Review, 1992, p. 41. A vizsgálati sajtó nélkül a Gladio csendes puccsáról soha semmi sem ismert volna. Már 1967 tavaszán, Raffaele Jannuzzi (aki később lesz szocialista helyettese) tájékoztatta olvasóit a kiadvány Espresso Olaszország volt a határán puccs ( „Complotto al Quirinale” Espresso május 14. 1967). Kísérlet De Lorenzo elhallgattatni Jannuzzi egy rágalmazási perben, visszafelé sült el, mert a használati napvilágra annyira bizonyíték, hogy a kormánynak nincs más választása, hogy engedélyezze a nyitó egy parlamenti vizsgálóbizottság „események 1964. (Olasz szenátus.

[60] Az 1964-es giungno-júniusi eseményekről szóló, 1964-es római ülésén, Róma, 1971. o. 67. Idézve: Igel, Andreotti, p. 51, és Willan, Puppetmasters, p. 38.

[61] Commissione parlamentare d'inchiesta sugli eventi del giugno-luglio 1964, Relazione di minoranza, Róma 1971, p. 307. Lásd Igel, Andreotti, p. 53.

[62] Igel fragmense, Andreotti, p. 52.

[63] Miután ellenőrizték a Licio Gelli és számos jobboldali terrorista között fennálló kapcsolat fennállását, az olasz bíró, Carlo Palermo, elrendelte a SISMI terrorizmusellenes szekcióját, hogy segítse a nyomozást. Április 16-án ez a rész tájékoztatást adott az amerikai beavatkozásról Olaszországban. Valószínűleg az első alkalom, hogy a szekció teljesítette küldetését, és azonnal bezárult. Emilio Santillos, a SISMI terrorellenes részlegének igazgatója ígéretes pályafutását hirtelen megszakították, és számos munkatársa tragikus sorsot talált. Florio ezredes, a SISMI tagja egy titokzatos autóbalesetben halt meg; Serrentiono ezredes "egészségügyi okokból" hagyta el a szolgálatot; Rossi őrnagy öngyilkosságot követett el. Antonio de Salvo őrnagy volt az egyetlen, aki biztonságban és hangon hagyta el a szekciót, és Mason lett. Forrás: Igel, Andreotti, p. 232.

[64] A The Observer brit napilap, 1988. február 21-én.

[65] Senato della Repubblica Italiana. Relazione della Commissione Parlamentare d'Inchiesta A Loggia P2, Róma 1984.

[66] Egy Willan- dal folytatott interjúból. Willan töredéke, Puppetmasters, p. 55.

[67] Igel, Andreotti, p. 229.

[68] Idézett a brit kiadásban: The New Statesman, 1984. szeptember 21.

[69] Hugh O'Shaughnessy, "Gladio: Európa legelismertebb titka". Ezek az ügynökök az ellenséges vonalak mögött maradtak, ha a Vörös Hadsereg betört Nyugat-Európára. De a legjobb szándékkal létrehozott hálózat bizonyos országokban degenerálódott a terrorizmus és a szélsőjobboldali politikai zűrzavar eszközévé. A The Observer brit újság, 1992. június 7.

[70] Gentile, Gladio, p. 28.

[71] Ibid.

[72] A British Television Newsnight, amelyet a BBC1-ben sugárzott 1991. április 4-én.

[73] Willan, Puppetmasters, p. 41.

[74] A szenátus 1995-ös vizsgálata a Gladio-ról és a támadásokról, p. 97.

[75] Ibid., P. 164.

[76] Willan, Puppetmasters, p. 97. Buscetta 1984. decemberében tett kinyilatkoztatást Falcone bírónak. Ezt a bátor mestert később meggyilkolta a maffia.

[77] Liggio nyilatkozata a Calabria bíróság előtt, 1986-ban. Willanban, Puppetmasters, id. 97.

[78] Willan, Puppetmasters, p. 94.

[79] Colby, tisztelt emberek, p. 395.

[80] Lásd például McNamara, Robert, Retrospect: A tragédia és a vietnami órák (Random House, New York, 1995).

[81] Willian, Puppetmasters, p. 93.

[82] Brit politikai kiadvány, Statewatch, 1991. január.

[83] Gentile, Gladio, p. 105.

[84] Brit politikai kiadvány, Statewatch, 1991. január és Gentile, Gladio, p. 19.

[85] Európai olasz politikai kiadvány, 1990. november 16.

[86] Allan Francovich, Gladio: A bábosok.

[87] A három fő olasz politikai alakulat (DCI, PCI és PCI) eredményei az 1968 és 1994 közötti parlamenti választásokon:
 
1968
1972
1976
1979
1983
1987
1992
 1994
DCI (%)
39
38
38
38
32
34
29
PCI (%)
26
27
34
30
29
26
23
 28
PSI (%)
14
9
9
9
11
14
13
 2
PCI + PSI (%)
41
36
44
40
41
40
37
 30



[88] Pike Report: A Ház jelentése Intelligence Committee [Pike Committee], kilencvenkilencedik kongresszus (Village Voice, New York, 1976), p. 193 és 195.

[89] Jœ Garner, Megszakítjuk ezt az adást. Az események, amelyek megakadályozták az életünket. A Hindenburg robbanástól a John F. Kennedy Jr haláláig (Sourcebooks, Naperville, 2000), p. 87.

[90] Willan töredéke, Puppetmasters, p. 220.

[91] Willan, Puppetmasters, p. 325.

[92] Willan töredéke, Puppetmasters, p. 219.

[93] Az 1995-ös szenátusi vizsgálatról szóló jelentés a Gladio-ról és a támadásokról, p. 294 és 295.

[94] Ibid., P. 294

[95] Ugyanazon a témakörön lásd "1980: carnage à Bologne, 85 morts", Réseau Voltaire, 2004. március 12.

[96] brit napilap a The Guardian, január 16-án 1991.

[97] nemzetközi hírügynökség Associated Press, november 20. 1990.

[98] Serravalle interjú Peter Marshall, BBC, részeként különjelentés a Gladio-ról, amely a Newsnight programon 1991. április 4-én sugárzott.

[99] Allan Francovich, Gladio: A bábosok.

[100] A szenátusi 1995-ös vizsgálat a Gladio-ról és a támadásokról, p. 242 és 364.

[101] Senato della Repubblica. Commissione sul parlamentare d'inchiesta olaszországi terrorizmus és sulle oka individuazione dei della mancata felelősséggel delle stragi: Stragi és az olaszországi terrorizmus dal dopoguerra hogy 1974 relazione di Sinistra Democratici Gruppo l'Ulivo. Róma, 2000. június. Az 1995-ös szenátusi vizsgálatról szóló jelentés a Gladio-ról és a támadásokról. A bizottság 8 tagja volt: Valter Bielli, helyettes; Antonio Attili, helyettes; Michele Cappella, helyettes; Piero Ruzzante, helyettes; Alessandro Pardini, szenátor; Raffaele Bertoni, szenátor; Graziano Cioni, szenátor; Angelo Staniscia, szenátor. Forrás: Philip Willan, "az Egyesült Államok" támogatta a baloldali bántalmazást Olaszországban. "

[102] Az 1995-ös szenátusi vizsgálatról szóló jelentés a Gladio-ról és a támadásokról, p. 41.

[103] Ibid.

[104] Ibid., P. 42.

[105] Philip Willan, a The Guardian 2000. június 24-i brit újság.

[106] Ibid.



7. rész
A NATO titkos hadereiA titkos háború Franciaországban
by Daniele Ganser
2011. május 1
a VoltaireNet weboldaláról

Ha Franciaországban jól tartják a titkot, kétségtelenül az a véres háború, amelyet az angolszász titkosszolgálatok Párizsban több mint 60 éven át vezetett a nemzet politikai életének ellenőrzéséhez.
A történelmi konfrontáció viszontagságainak feltárásában a svájci történész, Daniele Ganser hangsúlyozza Charles de Gaulle tábornok és követői szerepét a francia nemzeti projektben. Kezdetben mögött a CIA, hogy visszatérjen a hatalomba, Charles de Gaulle után jön egykori társ-kommunista ellenállás fegyverek konszenzus a kérdésben, a gyarmatosítás és csak kiutasították NATO francia területen.
Mindez belső konfliktushoz fog vezetni a francia állam titkos struktúráiban, egy olyan konfliktusban, amely még nem fejeződött be.




A második világháború idején a német hadsereg megszállta és elfoglalta területét a legnagyobb tragédia a franciaországi modern történelemben.

1940. június 14-én Párizs a nácik kezébe került. Míg támogatói a szélsőjobboldal a francia katonai és politikai elit, támogatói marsall Philippe Pétain, pactaban a náci megszállók és a telepített kormányzati együttműködés Vichy, Charles de Gaulle tábornok Londonba menekült és a rádión [franciára] kijelentette, hogy Franciaországban képviseli az egyetlen legitim kormányt.

De Gaulle ragaszkodott a német megszállás elleni háború folytatásához. A hírszerzési információk összegyűjtéséhez biztosítani kell a kommunikációt a helyi belső ellenállás-mozgásokkal Franciaország belsejében, és ellenséges területen szabotázsokat kell szervezni. De Gaulle Londonban alapította a Központi Hírszerzési és Műveleti Hivatalt (BCRA, francia rövidítés).

A BCRA-ügynökök ejtették a francia területet, hogy olyan titkos küldetéseket hajtsanak végre, amelyek sok életet költenek.

A természet a feladatukat, a képzés és a berendezések, a BCRA - feloldjuk vége előtt a háború - előrevetítette a később vált a francia titkos hadsereg, ami sok korábbi tagjainak BCRA. Miután szövetségese normandiai június 6-án, 1944 és a felszabadulás Franciaország az amerikai partra, de Gaulle tábornok diadalmasan bevonult Párizsba, és lett az államfő. Petain marsall, aki Hitlerrel együttműködött, halálra ítélték, egy mondatot, amelyet később életfogytig tartó szabadságvesztésre kényszerítenek.

A második világháború végére a IV köztársaság (1946-1958) Franciaországban született, amelyet politikai és katonai instabilitása és a különböző pártok küzdelme volt a hatalomért[1] .

A baloldalon a Francia Kommunista Párt (PCF) nagy népszerűségnek örvendett, főleg azért, mert fontos szerepet játszott a Vichy-rezsim elleni ellenállásban:
"A PCF hatalmas presztízset és egyfajta erkölcsi tekintélyt szerezte, hogy az ellenállás vezetője (...) hazugsága vitathatatlan volt." [2]
Oldalán a jobb, az együttműködők Vichy a katonai és az ipari és üzleti körök nem bírta elviselni a gondolat, hogy Franciaország kezébe kommunizmus, akár puccs vagy a PCF győzelme a demokratikus választások keretében.

És mindenekelőtt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia határozottan ellenezte a PCF-et, hogy becsülje meg, hogy ez a párt Moszkva szolgálatában állt.

Ez az oka annak, hogy mint Olaszországban, 1945 után egy titkos háború tört ki Franciaországban, háború, amelyben a PCF és a szakszervezetek balra kellett küzdenie a CIA és elemei a politikai apparátus , a katonaság és a rendőrség.
"Először is a CIA megpróbálja megakadályozni a baloldalt, hogy elérje a hatalmat és mindenekelőtt megakadályozza a kommunisták belépését a kormányba. Ez a CIA nyilvánvalóan a kiemelt prioritások, és ez minden országban érvényes az Atlanti Szövetség , „magyarázta az egykori CIA-ügynök Philip Agee a [3] .
Így volt, egyetlen országban sem Európában, Olaszország kivételével, a kommunistáknak annyi befolyása volt, mint a háború utáni Franciaországban.

Washington félt attól, hogy Moszkva elrendeli a PCF-t, hogy hatalomra késztesse az államcsínyt. Sztálin azonban nem ösztönözte a francia kommunistákat, hogy vegyék ezt az utat, és bár a fiatalabbak közül néhányan még epikusabb sorsról álmodtak, a PCF régi és intézményesített vezetése nem volt szándékában erőfeszítést tenni. .

Tagjai intuitív módon intuitívek voltak azzal, hogy erre a legitimitásuk elvesztését jelentenék számukra, ha az amerikai hadsereg nem pusztán elpusztulna, még Franciaországban is a legutóbbi felszabadulás után állomásozik.

A PCF sokkal többet nyert, ha elégedett volt a demokratikus eljárások követésével.

De Gaulle új kommunista minisztereket nevezett ki új kormányjába, ugyanakkor 1944 novemberében sikerült meggyőznie a kommunista rezisztens mozgalmakat, hogy átadják fegyvereiket a demokratikus és tisztességes választások ígérete miatt. Az 1945-ös tavaszi önkormányzati választások eredménye a PCF győzelme volt, amely a szavazatok 30% -át nyerte.

A másik két résztvevő, a nemrégiben alapított Népköztársasági Mozgalom (MRP) és a francia szocialisták második és harmadik helyezést értek el, a szavazatok 15 és 11% -ával. Ezt a tendenciát 1945. október 21-én megerősítették az első országos választásokon, amelyben a PCF - a szavazatok 26% -ával - 160 helyet szerez az Alkotmányozó Közgyűlésben, szemben a szocialisták 142 ülésével (a szavazat). A szavazatok 23,6% -ával az MRP volt az utolsó hely.

A két baloldali párt együttesen szűk többséggel rendelkezett.

A PCF vitathatatlan győzelme és a korábban tett ígéretek ellenére De Gaulle nem volt hajlandó kormányának fő minisztériumát a kommunisták kezébe helyezni. Támogatták energikusan, hogy csak 4 miniszteri portfólióval - a gazdasággal, a fegyverzetekkel, az iparral és a munkaerővel - kapcsolatban állnak, és az államtitkár posztját a PCF főtitkárának, Maurice Thoreznek adták.

A kommunisták a tribunikat használják a parlamentben, hogy felmondják azt a háborút, amelyet Franciaország a korábbi indokini kolónia újraegyesítésével küzdött.

Vita során az Országgyűlésben, kongresszusi Jeannette Vermeersch azt mondta, hogy a falvak Vietnam, a francia katonák „váltak az elkövetők ilyen atrocitások”, hogy a nácik [tette] csak egy pár évvel korábban. Ez a feljelentés botrányt okozott a hemicycle-ban, és az elnök a következőképpen válaszolt:
"Asszonyom, udvariasan elmondom neked (...), hogy a te részedben elviselhetetlen sértés a parlamentnek és a nemzetnek!"
Amikor a Vermeersch helyettese ragaszkodott hozzá, az elnök kijelentette:
- Asszonyom, soha nem gondoltam volna, hogy egy nő ilyen gyűlöletre képes lesz.
Amire Vermeersch helyettes így válaszolt:
"Igen, utálom, amikor a munkavállalók millióira gondolok, akiket kihasználsz. Igen, utálom a Közgyűlés többségét! " [4]
PCF radikalizmus aggódnak sok a konzervatív tagjai a francia társadalom, amely szintén sokkolta, amikor a kommunisták, válaszul a szoros képviseletet a kormány bemutatta két törvényjavaslat.

Az egyik korlátozta a végrehajtó hatalom hatáskörét, a másik pedig 20% ​​-kal csökkentette a védelmi költségvetést. Elfogadása két törvényeket a Parlament, a kommunista vezetésű de Gaulle hivatalosan benyújtja lemondását január 20-án 1946-folytatta, azonban a hatalmi harc javasolva PCF eloszlása ​​minisztériumok közötti kommunisták és a szocialisták, ami nem volt több, mint egy következménye az a véleménye, hogy a franciák demokratikusan kifejezett urnába.

De a szocialisták visszautasították.

Egyértelműen úgy értendő, hogy, mint Olaszország, Franciaország akkoriban még csak korlátozott szuverenitás és az Egyesült Államok soha nem baloldali kormány lenne nyújt ellátást a Marshall-terv gazdasági újjáépítés az ország nagy szükség van.

A helyzet a Fehér Ház cáfolja egyre demokratikusan kifejezett akaratát a francia nép, aki ismét megadta átütő jóváhagyását a PCF nemzeti választásokon 1946-ban, hogy a legjobb eredményt a történelemben (29% szavazat), míg hogy az MRP és a szocialisták egyrészről enyhe visszaesést mutattak. A kommunizmus kísértése és befolyása Franciaországban valósággá vált.

Fontos jelentőségű volt, hogy a PCF-hez hasonló egyetlen politikai erő az egész Nyugat-Európában volt az erős olasz kommunista párt (PCI).

Svájcban a kommunista pártot illegálisnak nyilvánították. Brit munkatársa nem volt több, mint egy kis cella a Munkáspárt ellenőrzése alatt, míg Belgiumban, miközben a kommunisták viszonylag befolyásosak voltak, csak kisebb állást tartottak a kormányban. A PCF a maga részéről azt állította, hogy közel egymillió tagja van.

A központi szerv, a napi L'Humanité, akkoriban szerkesztése a Ce Soir, Franciaország egyik legolvasottabb és a kommunista párt ellenőrizte a nagy ifjúsági szervezetek - többek között a „republikánus Ifjúsági Szövetség” - ahogy valamint az idősebb a munkavállalói szakszervezetek, elsősorban az Általános Munkaügyi Szövetség (CGT).

Az amerikai párizsi nagykövet, Jefferson Caffery, egy lázadó antikommunista, hetente héten egyre riasztóbb beszámolókat küldött Truman elnöknek. Washington és titkosszolgálatai meg voltak győződve arról, hogy titkos háború szükséges a PCF megzavarására.

November 26-án, 1946 General Hoyt Vandenberg, a rendező az IGC (jövőbeli CIA), Truman memorandumot küldött figyelmeztetve, hogy a hatalom a PCF lehetne átvenni a hatalmat, amikor akarta:
„Kizárva annak a lehetőségét, hogy egy kormány képezhető részvétele nélkül kommunisták Ambassador Caffery tart (...), hogy a kommunisták tettek szert elegendő súlyt, hogy a hatalmat, ha jónak látják.”
Vanderberg hangsúlyozta, hogy az amerikai hírszerző szolgálatok szerint a PCF nem volt hajlandó hatalmat elérni a puccsal:
„Az ő lemondását, hogy a hatalmat ily módon azzal a ténnyel magyarázható (1), hogy inkább az elérni jogi úton és (2) ellentétes lenne a jelenlegi politikája a Kreml” [5] .



Kék tervkezdeményezésére amerikai különleges erők és a brit SAS [ Special Air Service , a fő szerve különleges műveletek a brit hadsereg] jött létre Franciaországban egy titkos hadsereg kinevezett kódot „Kék terv” [ „Blue Plan”] , amelynek küldetése az, hogy titokban megakadályozza a PCF hatalomra jutását. 

Más szóval, a Bleu tervnek ellensúlyoznia kellett a "vörös fenyegetést".

A titkos hadsereg veteránja, Victor Vergnes emlékeztet arra, hogy a britek a háború utáni impulzust adták.
- Éppen akkor éltem Sete-ben Benet parancsnok házában, a DGER egyik tisztjének, aki küldetéseket indított Indiában. Ebben a házban sok találkozó zajlott. "
SAS szakosodott titkos háborúk, kapcsolatba lépett a fiatal francia titkosszolgálat, a Direction Générale des Etudes et Rechercnes (DGER) [Főigazgatóság tanulmányok és kutatások], és egyetértett azzal a testtel telepítésével egy titkos hadsereg Franciaország északnyugati részén, a Bretagne régióban.

Ne feledje Vergnes,
„Egy nap, miután megkapta látogatása hadnagy Earl Jellicoe SAS, azt mondta:” Mi vagyunk létre titkos hadsereg, különösen a Bretagne régióban. " [6]
A titkos hadsereg sejtjei gyorsan terjedtek az egész területre.

A DGER számos ügynöke és tisztje a titkos hadsereg része volt. Meg kell jegyezni, hogy André Devawrin irányítása alatt a DGER a kommunista ellenállás korábbi tagjait alkalmazta. Ezeknek a DGER-ben való jelenléte a legkonzervatívabb szerek és különösen az amerikaiak véleménye szerint nyilvánvaló biztonsági kockázatot jelentett, különösen a francia kommunistákkal szembeni rendkívül titkos műveletek esetében, mint a Bleu Operációs Terv.

A DGER-t ezért 1946-ban bontották fel, és helyébe egy új, katonai titkosszolgálat váltott fel, amelyet már korántsem antikommunista: az SDECE, amelyet Henri Alexis Ribiere vezetett. A DGER helyébe a SDECE váltotta fel, a kommunisták elvesztették a titkos háború fontos csatáját, és így egy sokkal veszélyesebb ellenség előtt látták magukat.

Az SDECE felvett antikommunistákat Görögországban a polgárháború idején, és jobbra fordult.
"Az angol-amerikaiak szoros kapcsolatban voltak az összeesküvõkkel, különösen Earl Jellicoe-lel, aki éppen visszatért a kommunista kampánytól Görögországban." [7]
Míg a tömeges kommunista ihletésű sztrájkok megbénították Franciaországot, a Plan Bleu ügynökök titokban részt vettek a gazdag iparosok között, hogy összegyűjtsék a titkos háború finanszírozásához szükséges forrásokat.
"A Peugeot testvérekkel találkoztam az irodájukban" - mondja Vergnes, emlékeztetve az autógyárakkal való kapcsolataira. "Megbeszéltük, mit kellene tenni sztrájk és széles körű gyári foglalkozások esetén. Két hónapon át dolgoztunk egy részletes terv kidolgozásában. Részekre osztottunk, és rendelkezésünkre állt autók, garázsok és szállodák. " [8]
A feszültség az országban növekedett, amikor a Renault gyárakban egy fontos sztrájk történt, a PCF és a CGT támogatásával.

Paul Ramadier szocialista miniszterelnök elrendelte a bérek befagyasztását, teljes ellentmondásban a jobb javadalmazást igénylő munkavállalók állításával. A helyzet az erő próbájává vált. A kommunisták ellen szavazott bérbefagyasztás javasolja Ramadier míg a szocialisták próbálta meggyőzni, hogy nem lemondani, amikor május 4-én, 1947-ben a meglepetés manőver, Ramadier használt az ő állapota a miniszterelnök, hogy zárják ki a kormány minden kommunista.

Megdöbbent, az utóbbi nem fojtott a hírekkel, és elfogadta, hisz csak ideiglenes lehet. De a kommunistáknak több mint 30 évet kell várniuk, hogy visszatérjenek a minisztertanácsba.

Csak hosszú idő múlva kiderült, hogy Washington részt vett ebben a manőverben.
"General Revers, az alkalmazottak vezetője kiderítette, hogy az amerikai kormány nyomást gyakorolt ​​Ramadierre, hogy kiutasítsa a PCF minisztereit [tagjai]."
 
Sőt, „a szocialisták már felvették a kapcsolatot előzetesen Ambassador Caffery , ” aki adta tisztán a francia szocialisták nem lenne pénzügyi támogatást az USA, míg a kommunisták voltak a kormány [9] .
Egy hónappal, miután kizárták a feladataik kommunista miniszterek, a francia szocialisták megtámadta a jobb és a CIA, és napvilágra a létezését a titkos hadsereg Kék terv.

Június 30-án, 1947-ben a miniszter a szocialista belülről, Edouard Depreux, feltárta a titkot, és mindenki meglepetésére bejelentette, hogy Franciaország már létrehozott egy titkos hadsereg jobboldali félkatonai mögött a politikusok és a küldetése, hogy az volt, hogy destabilizálta a francia kormányt.
„A a 1946 végén megtudtuk, hogy létezik egy hálózat barna ellenállók alkotja a jogot - szárny Vichy együttműködők és monarchisták , ” magyarázta Depreux. "Titkos cselekvési tervük volt, amelyet" Plan Bleu "-nak neveztek el, amelyet július végén vagy augusztus 6-án kellett végrehajtani [1947]." [10]
Szerint a jól felfedi nyilatkozatok belügyminiszter, a CIA és az MI6 ők tervezték együttműködve francia félkatonai végző puccs 1947 nyarán.

Ezek a kinyilatkoztatások számos letartóztatáshoz és nyomozáshoz vezettek. A letartóztatott összeesküvők közül Edmé de Vulpian gróf volt. Saját „La Forêt” közel Lamballe Bretagne, ő szolgált központja a végső előkészületeket a puccs.

A nyomozásért felelős biztos, Ange Antonini felfedezte,
"Nehéz fegyverek, harci utasítások és műveleti tervek".
E dokumentumok lehetővé tették, hogy ellenőrizze, a kék-terv, az összeesküvők, akik megpróbálják, hogy károsítja a politikai klíma már feszült volt Franciaországban, úgy tervezte, terrorcselekmények, akik kérik, hogy megvádolja a bal kedvező feltételeket teremtsen a saját puccs Állam, "a feszültség stratégiája", amelyet már végrehajtottak Görögországban, Olaszországban és Törökországban.
„Még azt tervezte , hogy megölje De Gaulle súlyosbítják lakosság elégedetlensége”, teszi hozzá Roger Faligot, francia szakember a tanulmány a titkosszolgálatok [11] .
Annak elismerése, hogy egy titkos háborút Franciaországban a második világháború befejezése után finanszíroztak, más források erősen tagadják az 1947-es puccselméletet.
„Feltárva a létezését a Kék terv, Depreux próbált befolyásolja a jobb oldalon, akik már megingatta a bal”, mondta Luc Robert, személyesen is részt vesz az összeesküvésben, utalva a kiutasítás a kommunista kormány az előző hónapban.
 
"Másrészt a francia hadsereg meggyengítésére irányuló kísérlet volt, amely hajlamos volt egyedül eljárni." [12]
Meglepő módon az SDECE bevonásának kutatását maga az SDECE igazgatója, Henri Ribiere végezte.

Az utóbbi arra a következtetésre jutott, hogy a bűntudat pihent a CIA és az MI6, aki támogatta Kék terv noha nyilvánvalóan nem úgy tervezte, hogy megdöntsék a rezsim volt hatalmon.
"Az egész országban talált fegyvereket London és Washington fizette. De szállították volna ellenállni a kommunisták ellen, hogy ne ösztönözze a puccs „, a kutatók arra a következtetésre jutott [13] .
A javaslatot a nagykövet Jefferson Caffery, aki felügyelte szorosan a titkos háború ellen, a kommunizmus Franciaországban, a CIA, miután a manővereket vezetett a kiutasítás a kommunista kormány végén 1947, aztán ellen CGT, oszlop a francia kommunizmus csigolyája.

Truman elnök úr emlékiratában Vandenberg tábornok általánosan helyesen hangsúlyozza,
„Műveleti [kommunisták] erőszakkal vagy gazdasági nyomás révén a CGT, a nagykövet Caffery, védelme elsősorban kirekesztés ellen a kormányzati" [14] .
A CIA tudta , hogy hozzon létre egy körzet a CGT szervezet uralja a kommunisták, figyelembe, hogy a mérsékeltek unió Force OUVRIERE, amelyet a CIA finanszírozta a korai 50-es években több mint fele egy millió dollár évente [15] .

Ez a művelet jelentősen gyengítette a PCF-et.

Azon titkos háború utolsó célpontja, de nem utolsósorban a francia rendőrség volt, amely szintén a CIA támadásai miatt szenvedett el. A kormány kommunista minisztereinek kiutasítása után az adminisztráció során egy tisztogatást alkalmaztak, amely megszüntette a szélsőséges baloldal minden elemét, míg a legérdekesebb antikommunisták a rendőrségen belül promóciókat kaptak.

Az utóbbiak közül a biztos Jean Dides, aki együttműködött a OSS [Office of Strategic Services, az elődje a CIA amerikai volt. NdT.] A második világháború alatt, és ez egy titkos kommunista rendőrség vezetője volt, akit félparancsnoksággal alakítottak ki, és Jules Moch belügyminisztertől függ.

Az amerikai nagykövetség gratulált az elért előrehaladásnak, és 1949 elején kábelt küldött a Külügyminisztériumnak, amelyben bejelentette, hogy megáll,
„Küzdelem a kommunista fenyegetés, Franciaország szervezett sejtek rendőrök néhány a számot, de hatásos (...) Olaszország is teremt a rendőrség osztagok antikommunista ellenőrzése alatt belügyminiszter Mario Scelba, képek segítségével az egykori fasiszta rendőrség.” [16 ]



Paix et Libertéegyütt más vezetők a rendőrség elleni elkötelezett a titkos háború Nyugat-Európában, Dides rendszeresen részt vettek a „Paix et Liberté” [Béke és szabadság], a struktúrát, hogy a CIA vezérelt az asztal alatt a francia antikommunista Jean-Paul David vezetésével [17] . 

Amerikai történész Christopher Simpson úgy becsüli, hogy a titkos akció egységek „Paix et Liberté” alakult, és finanszírozza a CIA a hidegháború alatt, amelynek költsége „egyszerűen több mint 1 000 millió évente” [18] .

Ágak számos európai országban, „Paix et Liberté” megbízott teljesítő nyugat-európai műveletek lélektani hadviselés, hogy a CIA fogant és elterjedésének anti - kommunista eszmék nyomtatásával plakátok, a finanszírozás egy rádióműsor forgalmazó kiáltványt és szervezése specifikus megnyilvánulások.

Az olasz "Pace e Liberta" elnevezés Edgardo Sogno irányítása alatt állt, és Milánóban volt székhelye.

1995-ben a Gladio hálózatra vonatkozó vizsgálat kimutatta, hogy a Paix et Liberté a NATO közvetlen parancsnoksága alatt jár el. A francia külügyminiszter, Georges Bidault tűnik , hogy azt javasolták, 1953-ban, az ülés során az Atlanti Tanács NATO, amely Paix et Liberté vállalják átszervezést a titkosszolgálatok és a NATO alapul, és mozgáskoordináció nemzetközi intézkedések a Kominform ellen [19] .

Az Egyesült Államoknak a háború utáni Franciaországban gyakorolt ​​befolyásának történetében Irwin Wall úgy ítélte meg, hogy a francia Ouvrière-i Erőszakkal együtt,
"A Paix et Liberté a francia CIA által az 1950-es években népszerű antikommunista szervezet fő példáját képviselte" [20] .


A szél rózsa

A Bleu-terv létezésének kinyilatkoztatása és annak megszakadása 1947-ben nem szüntette meg a kommunizmus elleni titkos háborút.

Éppen ellenkezőleg, a szocialista miniszterelnök, Paul Ramadier sikerült biztosítani, hogy a katonai titkosszolgálatokban hűséges vezetői ne vegyenek részt a botrányban. Mérséklődik a vihar, a végén 1947 Ramadier elrendelte a rendező SDECE, Henri Ribiere, és helyettese, Pierre Fourcaud, hogy hozzon létre egy új, anti-kommunista titkos hadsereg kódnéven „Rose des Vents” [Rosa de los Vientos] , utalva a NATO csillagszimbólumára.

A név tökéletes volt, mert amikor a NATO 1949-ben Párizsban jött létre, az SDECE titkos háborút folytatott szoros együttműködésben az Atlanti Szövetséggel [21] .

Fighters árnyék megértette, hogy a tengeri környezetben, a szélrózsa van az utalás a tűt az iránytű mutatja az utat előre, és meghatározásához használt a szükséges javításokat, ha a hajó úgy tűnik , hogy eltérjenek karrierjét.

1951-ben az Egyesült Államokkal folytatott titkos együttműködés intenzívebbé tételével az SDECE Washingtonban megnyitotta irodáját [22] .

Szerint a közös terv leküzdésére kommunizmus Nyugat-Európában, hogy a CIA és a NATO elfogadta a hadsereg úgynevezett Rose des Vents küldetés belül SDECE, keresse meg és leküzdjék a felforgató kommunista elemeket a Negyedik Köztársaság.

Az evakuálási intézkedéseket is meg kellett terveznie ahhoz, hogy megfelelő alapot biztosítson a külföldre vonuláshoz.

Ő az emberek képzett elvégzésére megrongálását, gerilla és gyűjtéséhez körülmények között ellenséges megszállás. Francia területen volt osztva számos földrajzi területeken maradni mögött , ahol titkos sejteket tartottunk, és mindegyik zóna volt ellenőrzése alatt tiszt SDECE.

Támpontot ad az elállási egy francia emigráns kormány jött létre fel Marokkóban és a SDECE küldött részét archívum mikrofilmen Dakar Szenegálban [23] .
 


Francois de Grossouvre (1918-1994) és Francois Mitterrand (1916-1996)
 
A Rose des Vents harcosai közül a legismertebb talán Francois de Grossouvre, aki 1981-ben Francois Mitterrand szocialista elnök különleges műveleti tanácsadója lenne.

A második világháború idején de Grossouvre beiratkozott a Vichy-katonába. Később megerősítené, hogy behatolt az elnyomó testbe, hogy az ellenállást támogassa.

Louis Mouchin, az SDECE ügynöke, aki személyesen számos árnyháborús katonát vett fel, azt mondta egy napon, hogyan alakult kapcsolat a De Grossouvre-lel:
"Lyonban élő emberünk, a Gilbert Union, aki a háború idején a BCRA-ra küldött küldetéseket és autók szerelmese volt, éppen egy autóbalesetben halt meg. Ennek helyére az SDECE 1950-ben felvett Francois de Grossouvre-t. »
Mouchin elmondta, hogy De Grossouvre felvétele nem csak a háborúban szerzett tapasztalataival, hanem a kapcsolatokkal is összefüggésben áll:
"A cég, a Berger & Cie cukorgyár, nagyon jó lefedettséget kínált nekünk. Nagyon jó kapcsolatom volt. " [24]
Mitterrand elnök különleges tanácsadójaként De Grossouvre jelentős szerepet játszott a 80-as évek elején Franciaországban folytatott titkos háborúban.

1985-ben azonban elválasztották fő funkcióitól, amikor a titkosság iránti elszántsága végül felháborította Mitterrand legérzékenyebb munkatársait.

Úgy tűnik, hogy ennek ellenére, Mitterand és Grossouvre továbbra is jó kapcsolatokat mióta, következő kinyilatkoztatásokat európai dimenziójának Gladio Mitterrand közepén volt a botrány, és kellett szétszedni a francia hálózat,
"Elõször a" szürke eminenciáját "Francois de Grossouvre-rõl beszélték [25] .
Halálának idején már nem volt kételye De Grossouvre részvételéről a titkos háborúban.
„Ő volt, akiket a titkosszolgálatok a francia hírszerzés és hozzájárultak az épület fel a Gladio egy tervet támogatta az amerikaiak célja, hogy hozzon létre egy fegyveres ellenállási mozgalom ellen invázió a szovjetek Nyugat-Európában”, mondta a nekrológ a brit sajtó az Economist, megjelent, amikor De Grossouvre, mivel a 76 éves, „öngyilkos” a székhelye az elnökség a francia Köztársaság, az április 7, 1994 [26]
Edward Barnes korábbi CIA ügynökként 1956-ig az összekötő tisztviselőként szolgált a Rose des Vents hálózathoz.

A titkos seregekről szóló 1990-es kinyilatkoztatás után Barnes emlékeztetett arra, hogy nemcsak Washington, hanem a franciák is attól tartottak, hogy a kommunisták hatalomba kerülnek.
"Nagyon sok francia ember akart beavatkozni, ha valami történt."
Barnes szerint a francia Gladio első motivációja ellenállt a szovjet inváziónak, és a franciaországi antikommunista politikai tevékenységek támogatása "másodlagos cél lehet" [27] .

A korábbi CIA-ügynök szerint a francia tartózkodási program magában foglalja a "több tucat" embert, akiket a CIA külön-külön felvett, így mindegyik saját kis hálózatot teremtene. Ha egy másik 10 embert felvettek és kiképzettek, ahogy más országokban már láttuk, akkor Barnes kijelentéseiből következtethetünk arra, hogy a francia Gladio 500 katonát számlált.

Nagyon nehéz pontosan meghatározni a kommunizmus elleni titkos háborúban résztvevők számát.

Miután felfedezték a CIA titkos hadseregeinek létezését, a párizsi székhelyű hírszerzési hírlevél feltárta,
„A rendező a francia titkosszolgálat a kor felajánlotta, hogy elérhetővé teszi a CIA mintegy 10 000” hazafiak „képzett és felfegyverzett választott a személyzet a francia fegyveres erők” és a képzett beavatkozni „a feltételezett esetben egy kommunista kormány fog hatni. "
Barnes azt állította, hogy a CIA,
"Fogalmam sincs, hány ember jelenik meg mindenhol. Nem tudtam kiszámítani. Azok közül, amiket láttam, voltak parasztok, valamint emberek a városból vagy a kereskedőkből. "
Legtöbbjük nem kell sok edzés, mert harcolt a második világháborúban, és megtette a különleges műveleti az ellenséges vonalak mögött nevében BCRA [28] .

Az árnyék katonák anyagi függetlenségének garantálása érdekében a CIA és az SDECE titkos fegyverraktárakat terjesztett az ország egész területén.
„Voltak sok leletek mindenféle rejtett távoli helyeken, gyakorlatilag mindent, amit csak szüksége lehet,” beleértve a fegyverek, robbanóanyagok, aranyat és kerékpárok.
A rádióadók és kódok voltak az első prioritások. A hálózat titkosságának biztosítása érdekében a szabály az volt, hogy az információt csak a szigorúan érintett személyek ismerhetik meg.

Barnes azt mondta, hogy ő maga nem volt felhatalmazva arra, hogy több mint egy tucat embert találkozzon a CIA által felvettekkel,
- Attól tartva, hogy valaki felfedezheti ezeket az embereket rajtam keresztül, vagy felfedezhet nekem. Nem kérhetsz egyszerűen egy fickót: "Szállj ki innen, haver." Bizonyára sok zavart volt. Néhány ilyen srác eltemette a dolgokat bárhol, aztán más helyet mondott neked. " [29]


A demagnetizáció működéseAz olasz védelmi miniszter tudta, hogy az SDECE és a CIA egy titkos hadsereget rejteget a kommunisták elleni harcra. 

1951 októberében Umberto Broccoli tábornok egy Marras védelmi miniszter úrhoz írt levelében jelezte, hogy ilyen típusú seregek léteznek Hollandiában, Belgiumban, Norvégiában és Dániában,
"Franciaország már létrehozott ilyen műveleteket Németországban és Ausztriában, valamint saját területén, a Pireneusokig" [30] .
Milyen messze volt a francia hálózat a megszállt Ausztriában és Németországban a vereség után?

Nem tudjuk, de nyilvánvalóan vannak olyan területek, amelyeket a francia csapatok irányítanak, amíg a szövetségesek visszalépnek e két országból.

Giulio Andreotti olasz miniszterelnök a "párhuzamos SID - a Gladio ügy" című jelentésben megerősítette, hogy a titkos antikommunista hadsereg állandó kapcsolatban áll a NATO-val,
"Ellenállási hálózatokat hoztak létre Nagy-Britannia, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és valószínűleg Dániában és Norvégiában is. A franciák gondoskodtak Németország és Ausztria szektorjairól, hogy saját területükről, a Pireneusok felett is irányítottak. " [31]
Az Egyesült Államok Főtitkárának, az Egyesült Államok Főtitkárságának Tanácsának 1952. május 14-én kelt titoktartási jegyzőkönyve,
„ Operation lemágnesezni ” magyarázta a részletesen, hogyan kellett végrehajtani „pszichológiai politikai műveletek, katonai jellegű és” a „befolyását csökkenteni a kommunista párt Olaszországban és (...) in France” [32] .
 
„A végső cél a terv az, hogy csökkentse a hatalmát a kommunista pártok, azok az anyagi források, ezek hatása az olasz és a francia és elsősorban a kormányok a szakszervezetekre,” mondta a bizalmas feljegyzést a Pentagon, „ez a célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a kommunizmus egyre szélesebb körű megélését és az Egyesült Államok érdekeinek fenyegetését mindkét országban.
A CIA által felvett és az SDECE által irányított titkos hadseregeket ebben a stratégiai kontextusban alakították ki és oktatták,
"A kommunisták Olaszországban és Franciaországban gyakorolt ​​befolyásának korlátozása kiemelt cél. Ezt minden eszközzel el kell érni. "
A háborút a legnagyobb titokban kellett harcolni, és nem,
"Alapvető fontosságú, hogy az olasz és a francia kormányt tájékoztassák a" demagnetizálás "tervről, mivel ez [lehet] tekinteni nemzeti szuverenitásuk megsértésének" [33] .
A Rose des Vents titkos katonái képzését több helyen, Franciaországban és külföldön végezték el, szoros együttműködésben a francia különleges erőkkel, különösen a 11. félig brigád ejtőernyős lökéssel - a 11. ütésállósággal speciális műveletekre szakosodott parancsok.

Mindkét testület szoros kapcsolatokat tartott fenn, és többször is a Choque 11-es tisztjei integrálták a Rose des Vents-et. Mint a SAS, amelynek tagjai végezték titkos műveletek és a piszkos munkát az MI6, a 11. Shock SDECE szolgált a fegyveres kar a második világháború után.

Szerint a francia Gladio szakember Brozzu-Gentile,
"A francia hátramaradt hálózat oktatói mind az SDECE tagjai vagy annak közelében voltak" [34] .
1990-ben a francia sajtó feltárta, hogy a tagok a francia Gladio kapott képzést a fegyverek kezelése és felhasználása a robbanóanyagok és rádióadók a Képzési Központja Ejtőernyős Reserve (CERP) a 11. Shock Cercottes, közel Orleans, és két helyen 11 képzés, az egyik a Pireneusok közelében a spanyol határ és a másik Calvi, Korzika, nem messze a központja az olasz Gladio Szardínián [35] .

Státusza miatt , mint elit egység szakosodott titkos hadviselés és a piszkos munkát, a 11. Shock működtetett főleg Indokínában és Afrikában, ahol a háború utáni Franciaország kétségbeesetten próbálják tartani a telepeket Vietnamban és Algériában.
„Az egység felelős a piszkos munkát, az élen a titkos műveletek során az algériai háború 1954-1962 egyértelműen a 11. ejtőernyős-zászlóalj Shock mondta szakember intelligencia Roger Faligot [36] .
1954-ben az erre a különleges erõszakra 300 embert telepítettek Algériában.

Most volt egy jó tapasztalat titkos küldetések és lázadók elleni óta jöttek közvetlenül Vietnam, ahol Franciaország volt, hogy feladják a telepek abban az évben, miután a vereség Dien Bien Phu. Az egyik legismertebb tagja volt Yves Guerain 11.-Serac, ünnepelt katona az árnyék, hogy szolgált Koreában és Vietnamban, majd közvetlenül részt vett a műveleteket az anti-kommunista titkos hadsereg portugál.

A cellájából, az olasz Gladio katona és jobbra - szárny terrorista Vincenzo Vinciguerra bevallotta csodálatát a lenyűgöző személyiség és páratlan képességeit, mint egy hadvezér Guerain-Serac terror [37] .



Operation Resurrection

Mivel a titkos háború ellen, a kommunisták a franciaországi és a háború ellen, a Nemzeti Felszabadítási Front Algéria erősödött, ez a stratégia megmutatta korlátait, amikor politikusok párizsi elvesztette az irányítást a katonák az árnyék, kéri Franciaországban komoly válság következett be, amely a IV köztársaság végét csapta le.

A harc az algériai függetlenségi kezdődött meg május 1958 meggyengült kormány a Negyedik Köztársaság nem tudta, hogyan kell reagálni, míg a francia titkosszolgálatok és a hadsereg is szilárdan elhatározta, hogy amit csinált, hogy Algéria telepen francia.

Az SDECE és a hadsereg soraiban sokan tekintették a IV. Köztársaság politikai vezetõit,
"Gyenge, korrupt vagy megrongálható, egyfajta pocsolyos férfiak és hajlandók elhagyni Algériát, és onnan menekülni" [38] .
Amikor az FLN futott az első francia foglyok titkos háború stratégák a francia titkosszolgálatok és a hadsereg elkezdte elősegítése puccs helyett a kormány Párizsban egy másik rendszer.

Choque 11. tagja fontos szerepet játszott az első sor mindkét oldalán. Május 24-én, 1958-ban, a katonák székhelyű Calvi, az északi partján Korzika kezdődött az első fázisban a művelet a bevetés ejtőernyősök parancsok az egész szigeten. Hamarosan elterjedt a pletyka, hogy az árnyék katonái megdöntenék a törvényes kormányt, és a hatalomba helyezték de Gaulle tábornokot.

További tagjai a 11., aki nem fogadta el ezt az anti - demokratikus háború ellen, a kormány a párizsi, elhagyott aznap alapján Cercottes és összegyűjtöttük, hogy megvédje a célok és célkitűzések fenyegeti a gaulle-ista összeesküvők és félkatonai egységek támogatott [39] .

Az egyik ilyen cél az SDECE saját főnöke, Paul Grossin tábornok . Ha az utóbbi tudomást szerzett a terv, azonnal elrendelte a SDECE központja a párizsi Boulevard Portier, ez védi elemei a 11., aki hű maradt hozzá. Franciaország 1958 májusi hónapjában káoszba esett.

A fej a DST (igazgatóság területi Surveillance, a francia rövidítése.), Roger Wybot volt, hogy aktiválja az anti - kommunista titkos tervet szinkronizált „ Operation Resurrection ”.

Ez a terv, amely lényegében tartalmazza az ejtőernyőzés csapatok a 11. Shock, az volt, hogy ellenőrizzék a nagyon rövid idő alatt a létfontosságú központokat, Párizs: a Belügyminisztérium, a rendőrség központja, az épületek televízió és rádió, az erőművek és a főváros más stratégiai helyei.
„A terv is nevezik a letartóztatását számos politikai szereplők, köztük Francois Mitterrand, Pierre Mendes France, Edgar Faure, Jules Moch és minden kommunista párt káderek voltak.” [40]
De május 27-én,
"Néhány órával a francia főváros ellen irányuló fellépés megkezdése előtt" De Gaulle bejelentette, hogy "elindította a köztársasági kormány létrehozásához szükséges rendes eljárást" [41] .
Ezután hosszú cselekedetek zajlottak, gyorsan és tőkével, lezárva a IV Köztársaság sorsait.

A köztársasági elnök René Coty május 28-án kijelentette, hogy De Gaulle-t hívta kormány létrehozására. Mindössze 24 óra alatt a tábornok megjelent a Nemzetgyűlés előtt, és teljes jogkörrel hatalmazott 6 hónapos rendeletre, a képviselők 4 hónapnyi "vakációra" kényszerítve, és lehetőséget kért új alkotmánytervezet bemutatására.

Az általános javaslatokat 329 szavazattal 224 szavazattal fogadták el.
„A Negyedik Köztársaság előnyös , hogy öngyilkosságot kövessen el, mielőtt megölték, [...] a hadsereg és a biztonsági szolgálatok.” [42]
Sok a katonai és a tagok a titkosszolgálatok, hogy támogatta a puccsot de Gaulle várható általános döntött határozottan a „francia Algéria”, azaz, hogy bármit tartani Algéria alatt gyarmati uralom Franciaország.

Nagy meglepetésére, De Gaulle által támogatott sok politikus a Negyedik Köztársaság, hirdette a jogot algériaiak önrendelkezési, ami Algéria függetlenségét 1962-ben a katonák dühös árnyék.
"De Gaulle tábornok példáját követve, a Negyedik Köztársaság elnökei fokozatosan elhagyták titkosszolgálatukat, amíg már nem jelentenek adókorlátot, hanem terhet." [43]
A titkos seregek harcosai megosztottak. Ha követik De Gaulle parancsát, és visszalépnek Algériából, vagy harcolnak a francia kormány ellen?

A 11. Shock végső elárulta 1961-ben történt, amikor a tagok többsége francia Algériát választott, és politikájának előmozdítása érdekében a titkos Hadsereg Szervezete (OAS) alapítását a francia hadsereg tisztjeivel alapította. ).

Az OAS két kijelentett célja:
  • megőrizte a gyarmati Algéria irányítását, ami azt jelentette, hogy mindenképpen folytatja az FLN elleni küzdelmet, annak ellenére, hogy Párizsból érkezett megrendelések
  • megdöntenék De Gaulle elnök V köztársaságot, és egy autoriter és határozottan antikommunista államra cserélik


A puccs a tábornokokaz OAS fellépett április 22-én, 1961-ben, 4 általános a francia hadsereg által vezetett Általános Challe ragadta a hatalmat Algéria remélve , hogy tartsa meg a francia szabályozás. 

Úgy tűnik, a katonák katonái, a CIA által támogatott, az OAS-hoz csatlakozó hadsereg katonái részt vettek ebben a puccsal.

Az árnyék harcosok,
"Hozzájárultak olyan tábornokok csoportjához, akik ellenálltak, néha erőszakosan, de Gaulle azon törekvéseit, hogy tárgyaljanak Algériának függetlenségéről és a háború végéről" - írta Jonathan Kwitny amerikai szerző a titkos seregekről szóló cikkében. Nyugat-Európában [44] .
Az 1961-es pápán, amely a francia titkos háború történetének egyik legérzékenyebb epizódja, a francia maradék hálózat hálózatba való bevonásának további kutatására van szükség.

Tesztek, hogy ma már van jelezve, hogy a tartózkodás mögött hadseregek szerepet játszott 1967-ben Görögországban putschs 1980 Törökországban, és nem megdönteni a francia kormány 1961-ben [45] .

Minden arra enged következtetni, hogy ez a puccs szított állam ellen De Gaulle kapott jóváhagyást a CIA és annak igazgatója , Allen Dulles , valamint támogatói a titkos háború NATO-n belül, és a Pentagon Washingtonban. Közvetlenül a megkísérelt puccs után a "francia elnökség székhelyén" az "Elysee" szóvivői utalták,
"Az, hogy a tábornokok által kidolgozott cselekménynek az amerikai hadsereg és kormány legvadultabb antikommunista vezetői voltak", amint azt a washingtoni csillag megjelentette.
 
"Mind Párizsban, mind Washingtonban a tények már bizonyítottak, bár soha nem fogják nyilvánosan elismerni" - írta Claude Krief, már 1961 májusában a francia L'Express-i héten.
 
"A francia állam legmagasabb értékei természetesen magántulajdonúak: a CIA közvetlen szerepet játszott az algériai államcsínyben, és mindenképpen nagy hatással volt Challe tábornok azon döntésére, hogy végezze el a puskát."
Röviddel az események előtt Challe a közép-európai szövetséges haderők főparancsnoka volt, amely nemcsak a Pentagonnal és az Egyesült Államok képviselőivel szoros kapcsolatot jelentett, hanem a NATO maradék hálózatával is. , valamint a napi kapcsolatok az amerikai hadsereg tisztjeivel.

Challe így cselekedett, ezért Krief a CIA közvetlen parancsai szerint arra a következtetésre jutott:
"Mindazok, akik jól ismerik őt, mélyen meg vannak győződve arról, hogy a CIA arra ösztönözte őt, hogy folytassa az utat" [46] .
Mire Krief kiadta cikkét a De Gaulle tábornok által a CIA támogatásával előterjesztett puccsról, a titkos maradt seregek létezéséről még nem derült fény.

A nemzetközi titkos háború elemzése során azonban Krief jelezte, hogy 10 nappal a puccs előtt, 1961. április 12-én titkos találkozót tartottak Madridban,
"Számos képviselő képviseli a különböző országokat, köztük számos olyan algíri összeesküvőt is, akik a CIA-ügynökökkel közölték terveiket."
Ezen a találkozón az amerikaiak nyilvánvalóan kijelentette dühösen, hogy a politika alkalmazása De Gaulle „béna NATO és tette lehetetlenné, hogy megvédje Európa” és állítólag garantált a puccs tábornokok, Challe beleértve, ha ők vagy utódaik győzedelmeskedtek, Washington 48 órán belül felismeri az új kormányt [47] .

De Gaulle, aki manőverebbé tette Franciaországot és Európát kevésbé függővé az Egyesült Államoktól és a NATO-tól, feldühítette a CIA képmutatóságát.

Nem ismert, hogy Kennedy elnök, majd részt vesz a leszállási április 15-a Disznó-öbölben, hogy lehetővé teszi a megdöntésére Fidel Castro, már tájékoztatták, vagy nem hit Algírban. Csak azt tudja, hogy Kennedy nagyon irritálja a tény, hogy a CIA Kuba és Washington, hogy gyors volt felismerni a rendszer, hogy a tábornokok létre Algírban rezsim összeomlott négy nap.

Az első francia újság, a Le Monde, a következőket foglalta össze:
"Az Egyesült Államok magatartása a közelmúltbeli válság idején nem volt különösebben sikeres. Úgy tűnik, bizonyítottnak bizonyult, hogy az amerikai ügynökök többé-kevésbé ösztönözték Challe-t, "miközben" persze Kennedy teljesen figyelmen kívül hagyta a helyzetet " [48] .


A Titkos Hadsereg Szervezete (OAS)Az államcsíny kudarca után az árnyék katonái teljesen ellenőrizhetetlenek voltak. 

Az OAS hamarosan meggyilkolta az algériai kormány képviselőit, hogy megkülönbözetlen mészárlást követtek el a muszlim civilek és a bankrablások között [49] . 1961 novemberében az OAS-férfiak nyíltan működtek Algiers utcáin, és számtalan bűncselekményt követtek el azzal a reménnyel, hogy megpróbálták elrontani az Algéria függetlenségéhez vezető békefolyamatot.

A francia hadsereg és a rendőrség számára nagyon nehéz volt az OAS ellen küzdeni, mivel sokan vonakodva és szándékosan elszenvedtek, mert valójában elfogadták a szervezet politikai célkitűzéseit. Az erőszak intenzívebbé vált, és az OAS kiterjesztette a háborút a francia területre, ahol meggyilkolta a francia kormány és az FLN képviselői között a francia Evian város polgármesterét.

Az OAS tartott még erőszakos cselekmények a kormány ellen a párizsi és De Gaulle maga csodával határos módon megmenekült, szeptember 8-án, egy merénylet Pont-sur-Seine. A francia különleges szolgálatok mindegyiküket visszatérték: 1961 novemberében több robbanás elpusztította Algiersben 6 kávézót, ahol az OAS támogatói találkoztak.

Franciaország határain kívül, a katonák a titkos hadsereg is működött más európai országokban, például Spanyolországban, Svájcban és Németországban, ahol különleges osztagok a 11. Shock szervezett merénylet több vezetője az FLN és személyek pénzügyi támogatást nyújt az FLN vagy neki fegyverek [50] .

Nyugat-Németországban az árnyháborúk együttműködtek a helyi háztartáshálózattal és a RFA német titkosszolgálataival, a BND-vel.

A németek a 11. Shock elé helyezték az Altenstadt ejtőernyős kiképző központot Bajorországban, amely az FLN elleni missziók alsó állomásaként szolgált.
"A Gladio tagjai és a BND számos ügynöke szintén felkerült más különleges műveletekre" - hangsúlyozza Erich Schmidt Eenboom német hírszerző szakember.
Azok a franciák, akik Németországban az FLN-aktivisták ilyen gyilkosságait elkövetik, soha nem fogták be.
„A rendőrség képtelen volt elkapni az elkövetőket e villám támadások”, írja Eenboom [51] .
A titkos háború Franciaországot az erőszak rémálommá tette. Mindkét fél a brutalitás növekvő jeleit mutatta.

A legfeszültbb pillanatban Maurice Papon, majd a párizsi rendőrfőkapitány 11 ügynöke halála után kijárási tilalmat szabott ki. A támadásokért felelős FLN az 1961. október 17-én tüntetés menetrendjének megszervezésével válaszolt, 40 000 algériai részvételével.

Papon, aki később elítélték a deportálás több mint 1500 zsidót idején a német megszállás, aszerint brutálisan elnyomni a demonstráció, ami egy igazi vágási [52] . Konstantin Melnik 1988-ban keltezett

tanúvallomása szerint legalább 200 embert, esetleg több mint 300 embert öltek meg a rendőrök, akik meg akarták büntetni kollégáik halálát [53] . Melnik a de Gaulle tábornok kormányának biztonsági tanácsadója és a titkosszolgálatok vezetője 1959 és 1962 között.

Arra a kérdésre, a hálózat tartózkodás mögött , Melnik hangsúlyozta a veszélyt semmilyen titkos hadsereg:
"A szükséges rádióberendezésekkel és képzéssel rendelkező férfiak bármely csoportja valóban veszélyt jelentene Franciaország biztonságára" [54] .
 
- Láttam, hogy emberek összeomlanak a vérben. A holttesteket kocsikba csomagolták, mielőtt a Concorde-hídról a Seine-ba raknák őket "- mondta Saad Ouazene, az FLN 29 éves metallurgistája és szimpatizánsa.
 
"Ha nem lett volna ilyen erős, soha nem maradtam életben" - tette hozzá a tanú, aki koponya törést szenvedett.
 
"Mivel az algériaiak elhagyták a buszokat, amikor megérkeztek a Versailles kapujába, megverték a fejüket" - emlékszik vissza a francia rendőr, Joseph Gommenginger, aki ezen az éjszakán szolgálatban volt.
 
"Azok, akik az arab vadászatokat tették, még fenyegetést is okoztak nekem. Az egységes azonosítószámot eltávolították. Nagyon felháborodtam. Soha nem hittem volna, hogy a rendőrség képes lenne ilyesmi. "
A Seine vizein, a Rouen város magasságáig, a mészárlás utáni napokban több tucat testet találtak [55] .

Mindazonáltal, a hivatalos vizsgálat indult, így a magazin a Les Temps Modernes Jean-Paul Sartre nevű Igaz pogrom [56] .

The Secret War az OAS, a támogatást a harcosok a tartózkodás mögött hálózatok NATO nem kell megdönteni De Gaulle vagy akadályozzák a független Algéria. 1962 márciusában az FLN és a francia kormány végül aláírta Evian megállapodások fel egy véget ellenségeskedés Algériában és függetlenségét kikiáltó az országban, így okozva összeomlott a OAS, amely kimondta a fegyverszünetet június 17-én 1962, majdnem egy évvel a létrehozása után.

 Csak egy töredéke diehards, ezredes vezette Jean Bastien-Thiry, nem volt hajlandó letenni a fegyvert és a szervezett újabb támadás General De Gaulle francia város Petit Clamart augusztus 22-én 1962.

De Gaulle aki saját biztonságának csökkentésére használták, megbotránkozott, hogy ilyen módon megtámadhatják, feleségének társaságában, és személyes ügyként vette át az ügyet. Szeptemberben a támadásban részt vevő OAS-embereket Párizsban letartóztatták. Mindegyiket halálra ítélték, de végül csak Bastien-Thiry-t vitték ki [57] .

A 11. Shock katonái közül sokan, akik közül sokan csatlakoztak az OAS-hoz, látták, hogy pályafutásukat elvágták.

A többieket a Gaulisták felügyelete szorosan felügyelte.



A szakítás NATOkeretében a káosz és az erőszak az algériai válság, a titkos hadsereg CIA és szánt NATO elleni küzdelem kommunizmus részt vett volna a belső aktivitása, aminek semmi köze a feltételezett invázió a szovjet. 

A titkos háború veszélye abban az esetben volt, hogy az intézmények és néha még a kormány maga sem tudta ellenőrizni az illegális harcosokat.

1990-ben Pierre Admiral Lacoste, aki irányította a francia katonai 1982-1985 titkosszolgálatok, megerősítette, hogy a csoportok „kis számú embernek” a tartózkodás mögött francia hálózat hajtott végre „terrorcselekmények” ellen General de Gaulle .

Admiral Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek a műveletek antigaullistas voltak az egyetlenek, hogy készül a francia Gladio a nemzeti határokon belül, és azt mondta, hogy abban az időben ő volt a vezetője a titkosszolgálat, ő úgy vélte, hogy a hipotetikus szovjet invázió konfrontációjának tervei teljes mértékben igazolják a maradék programot [58] .

Mielőtt elhagyja az elnöki Franciaország Georges Pompidou, 1969 áprilisában, és egy év múlva meghalt a 80 éves korában, a Charles de Gaulle tovább tartott, mint bárki is tudja, a működését a titkos háború, hogy a fejlett Franciaországban. Az általános volt a parancs az ellenállás contre német megszállás volt igénybe titkos manőverek hatalomra végén a Negyedik Köztársaság, és közben a V Köztársaság volt a tárgya puccsok és gyilkossági kísérletek .

Röviddel a NATO-hadseregek létezését megelőzően, de Gaulle irigyelte az Egyesült Államokat, figyelembe véve saját elszigeteltségét Nyugat-Európában, és ugyanakkor a CIA némi bizalmatlanságát is művelte, amit gyanakvónak tartott a manipuláció és a titkos műveletek igénybevételére.

A hatalom a tábornok bejelentette, hogy hajtsák végre a külpolitika kizárólag diplomáciai, sem a „felelőtlen titkosszolgálatok” volt is elrendelte, hogy csökkentsék a kapcsolatot a CIA, amely függött nagymértékben intelligencia tevékenységét [59] .

De Gaulle számára,
"A francia állam a rejtett erők ostroma alatt vetette magát. Ki volt a felelős? Biztosan a CIA, gondolta " [60] .
Amikor létrehozták a NATO-t, 1949-ben Franciaországban állt székhelye, amely lényegében a SHAPE irodáit helyezte el.

Franciaország ezért különösen ki vannak téve a titkos műveletek NATO és a CIA, a döbbenet De Gaulle, a CPC - az operatív bizottság a Gladio titkos hálózat - is volt Párizsban, mint kiderült, a dokumentum Olasz, 1959. június 19-én kelt és címe:
«A SIFAR és a Gladio művelet különleges erői».
 
„(...) Ami a NATO, akkor meg kell jegyezni a következőket: 1. A tevékenység a CPC (Clandestine Tervezési Bizottság) Párizs alatt SHAPE” [61] .
Másrészről, Gladio másik parancsnoka, az ACC is rendszeresen találkozott Párizsban.

Ez okozta, így igazi sokk Washington azon döntését, hogy De Gaulle hozott februárban 1966 stratégiai és személyes okok, amelyek még mindig vitatják a történészek között, hogy kihívást jelent a fölény a Washington és adja a parancsot, hogy a NATO és az államok Hogy a katonai bázist a francia területen Párizs irányítása alá helyezzék, vagy szétszereljék.

Az Egyesült Államok és az Atlanti Szövetség nem reagáltak az ultimátumra, így 1966. március 7-én az általános meghozta a történelmi döntést, hogy eltávolítsa Franciaországot a NATO katonai felépítéséből, és hogy az Atlanti Szövetség összes szervét kiutasítsa a francia területről. és ügynökei.

A NATO európai központja ezért Belgiumba kellett költözni, ami megakadályozta Washington és a Pentagon haragját. Az új épületek, amelyek továbbra is a NATO NATO-központjaként szolgálnak Európában, Brüsszelben, Mons-ban és Casteau-ban épültek.

A belga parlamentnek a Gladio-ra és a titkos háborús műveletekre vonatkozó vizsgálata később megerősítette:
"1968-ban a CPC székhelye Brüsszelbe költözött" [62] .
Végzett kutatások Belgiumban is kiderült, hogy az utolsó nemzetközi találkozója ACC, az irányító központ működését titkos háború zajlott 23-án Brüsszelben és október 24, 1990 [63] .

Jan Willens specializálódott belga Gladio szerző azt mondta, hogy amikor De Gaulle visszavonta a francia hadsereg a NATO „s integrált katonai parancsnoki vezető az a törlését egyes meglévő titkos megállapodások között Franciaországban és az Egyesült Államokban.
"Ebben a pillanatban kiderült, hogy léteznek titkos megállapodások a kommunista felforgatás elleni küzdelemről, amelyet kétoldalúan az Egyesült Államok és NATO szövetségesei írtak alá." [64]
De Gaulle ezeket a megállapodásokat a nemzeti szuverenitás megsértésének minősítette. Hasonló titkos záradékot fedeztek fel az Atlanti Szövetség más országaiban.

Giuseppe de Lutiis találtuk, hogy abban az időben a NATO-csatlakozás 1949-ben, Olaszországban is, amellett, hogy az Atlanti-paktum, aláírt egy sor titkos protokollok kimondja létrehozását egy nem hivatalos szervezet,
"Felelős az olasz belső politikának a nyugati blokkhoz való igazítása minden szükséges eszközzel, még akkor is, ha a lakosság más hajlandóságot mutatott" [65] .
Gladio egy cikkében Arthur Rowse amerikai újságíró azt írta, hogy egy,
"Az 1949-es kezdeti NATO-szerződés titkos záradéka kimondta, hogy minden egyes tagjelölt országnak előzetesen egy nemzeti biztonsági hatóságot kellett létrehoznia a kommunizmus elleni tiltakozásra a polgárok titkos csoportjai alapján" [66] .
Bár meglepőnek tűnhet, még az algériai válság fájdalmas pillanatai után is a titkos maradt egységek nem szűntek meg véglegesen Franciaországban.

Csak egyszerű átszervezés tárgyát képezte. 1998-ban a titkosszolgálatok szakértője, Jacques Baud helyesen megjegyezte,
"Bár a bizonyítékot nem találták meg, egyes szakértők azt sugallták, hogy a francia tartózkodási hálózat tevékenységeit a polgári akció szolgálat lefedettsége alapján fejlesztették ki [67] .
Az OAS felbomlását követően De Gaulle nyilvánvalóan sikerült gyengítenie a Rose des Vents hálózatot, miközben megerősítette "Civic Action Service" -jét (SAC).

A SAC volt egyfajta Gaulista praetori őr, a legtisztább Gaullizmus szentélye, amely tükrözte az általános politikai bizalmatlanságot, beleértve a sajátját is. A küldetés, amelyet ezek az emberek maguk határoztak, az volt, hogy támogassa De Gaulle tábornok cselekvését [68] .

A háború után a SAC volt az RPF fegyveres szárnya - a francia népcsoport felépítése -, amely hiába próbálta ellenzeni a kommunistákat és a francia szocialistákat. Hivatalosan a RPF cselekményeiben való rend fenntartásának csoportjaként a SAC valójában az RPF antikommunista szakasza volt a piszkos munkákért.

Az egységek titkos műveleteket hajtottak végre a sztrájkoló munkásokkal szemben, vagy a kommunista fegyveresek ellen, akik a Gaulista rallyi hangszóróinak felszólalásaival zavaró szakemberek voltak. A SAC emberei szintén felelősek voltak a politikusok és az RPF-poszterek megjelenítéséért felelős csoportok védelméért [69] .

Annak ellenére, hogy a SAC fegyveres szárnyaként végzett, az RPF nem tudott választást nyerni a Negyedik Köztársaságban, ezért 1954-ben feloszlott.

Leghűségesebb elemei azonban láthatóan kapcsolatban maradtak, mivel részt vettek az 1958-as államcsínyben, amely véget vetett a negyedik köztársaságnak, és visszahozta de Gaulle-t hatalomra.

Jacques Foccart , rendező és ideológusa SAC, mint egy jó árnyék harcos és támogatója az általános, az volt a feladata, hogy koordinálja műveletek, köszönhetően a kapcsolatok a titkosszolgálatok, a hadsereg és a korábbi tagjai az ellenállás , hogy megszervezzék Korzika elfoglalását a Calvi 11. század katonái, 1958. május 24-én [70] .

Ez volt az, ami a titkosszolgálat szakértőjét hozta fel, arra a következtetésre jutott, hogy a SAC és a Foccart valójában "de Gaulle visszatérését hatalomra kényszerítette 1958-ban" [71] .
 


Jacques Foccart (1913-1997) és Charles De Gaulle (1890-1970)

 


A Civic Action Service, aGaullismus Praetori Gárdája A Foccart által a Franciaországban kialakult titkos háborúban betöltött szerep továbbra sem tisztázott. 
"A Foccart rendelkezésére álló hatalom olyan titokzatos, mint eredetileg." [72]
Szigetén született Guadalupe, Jacques Foccart mozgósították 1939 elején a második világháború, de sikerült megszöknie idején kapitulációja Franciaország.

Később a német hadsereggel együtt dolgozott. De a háború vége felé ismét megváltoztatta oldalát, és csatlakozott a Normandiai Rezisztenciahoz. Még az amerikai hadsereg szabadságérmét is kapta [73] . A fegyverszünet után Foccart belépett a körbe de Gaulle tábornokhoz, és létrehozta a SAC-t.

A Foccart által Cercottes-ban, Orleans közelében,
"Az 1950-es években zarándokhely volt a SAC tagjai számára" [74] .
A háború utáni években a szolgálat mintegy 8000 "tartalékos" volt, köztük a SDECE Akció Szolgálat aktív tagjai és az elit egysége, a Choque 11. helyzete.

Todos se entrenaban en Cercottes y, a raíz de las revelaciones de 1990, se consideró aquel centro como uno de los principales lugares de formación de los miembros del Gladio francés [75].

A falta de una investigación oficial sobre la historia del ejército secreto francés, resulta por el momento difícil para los investigadores distinguir las diferencias entre la red stay-behind Rose des Vents y el SAC, cuestión que amerita estudios detallados.

Úgy tűnik azonban, hogy a SAC titkos kommunista műveleteket is végzett. A parlamenti vizsgálat megindításához csak a francia szocialisták 1981-ben érkezése volt. 1981 júliusában, amikor a SAC egykori vezetője, Jacques Massié rendőrtisztje Marseille-ben halt meg teljes családjával , a kommunista képviselők nyomozást követeltek a polgári akció szolgálatról.

Ugyanezen év decemberében, a hat hónapos meghallgatások után a parlamenti bizottság egy átfogó jelentést terjesztett elő, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy az SDECE, az SAC és az OAS ügynökeinek tevékenysége Afrikában "szorosan kapcsolódik".

A képviselők felismerték, hogy a SAC finanszírozása kétséges eredetű, és alapvetően az SDECE pénzeszközeiből és a kábítószer-kereskedelemből származik [76] .
„A diák zavargások 1968 májusának volt jellemző területén” Gladio „hálózat akció”, mondta a Hírszerző hírlevél után kinyilatkoztatásait 1990 [77] .
A parlamenti bizottság létre, hogy vizsgálja meg a SAC fedezte fel, sőt, hogy a szolgáltató már regisztrált rekord számú csapatok során zavargások 1968 májusában nem kevesebb, mint 30.000 ember.

Lehetséges tehát, hogy beavatkozott a zavargásokba. 1981-ben a SAC-nak még mindig 10 000 tagja volt.
"Becslések szerint 10-15% rendőrtiszt volt. De vannak opportunista rangok, gengszterek és szélsőjobboldali támogatók is. " [78]
A bizottság elítélte a SAC mint veszélyes titkos hadsereg, hogy már szolgált egy párhuzamos rendőrség beszivárgott az állami szervezetek döntések befolyásolására ezen és követtek erőszakot.

Mivel a következtetés, hogy mi volt akkor a legmélyebb parlamenti vizsgálóbizottság, amely már megtörtént Franciaországban egy titkos hálózat, képviselők úgy érezte, hogy létezik a SAC volt „összeegyeztethetetlen a Köztársaság törvényei”, és a kormány elnöke Francois Mitterrand 1982 júliusában rendezte el bontását [79] .



Tisztítás bejelentette, hogy ez soha nem valósulnak

A Mitterrand kormány egyre inkább aggódnak a szerepe, hogy a titkosszolgálatok játszottak a modern demokráciákban, vállalt a francia katonai titkosszolgálatok évek voltak a hub műveletek Franciaországban kifejlesztett titkosszolgálatok.

A parlamenti vizsgálatot az illegális tevékenységek a hírszerző szolgálatok végzett 1982-ben, és vezette a szocialista helyettese Jean-Michel Bellorgey következtetésre jutott, hogy az intelligencia ható szerek hatása alatt a tipikus paranoia a hidegháború és a megszállottság A "belső ellenség" többször is megsértette a törvényt, míg a titkosszolgálatok felhalmozódtak "kudarcok, botrányok és kétes műveletek" [80] .

Elolvassa ezt a felemelő következtetés Mitterrand támogatta a kérelmet a kommunisták által támogatott csoport, a szocialisták már régóta kéri a feloszlatását SDECE.

De ezt a döntést, amely súlyos következményekkel járna, végül nem fogadták el, és az SDECE-t nem szüntették meg, hanem csak megreformálták.

Megváltoztatta nevét a Külügyminisztérium főigazgatóságává (DGSE), és Pierre Lacoste admirálisot nevezték ki igazgatónak. A NATO-val együttműködve, admirális Lacoste folytatta , hogy vezesse a titkos hadsereg feltöltött saját felelőssége alatt és 1990-ben, miután a kinyilatkoztatást Gladio megvédte a meggyőződés, hogy a tervei elkötelezettség egy feltételezett invázió teljesen indokolt a program maradjon hátra [81] .

Az „ Operation Satanique ”, amelynek során DGSE szerek dinamittal - július 10-én, 1985 - A Rainbow Warrior, Greenpeace hajó békésen tiltakoznak francia nukleáris kísérletek Polinézia, véget ért a karrierje Admiral Lacoste.

Amikor felfedezése az ő részvétele a kérdésben, hiszen a francia védelmi miniszter Charles Hernu, sőt akár Francois Mitterrand elnök, admirális Lacoste kénytelen volt lemondani.

1986 márciusában a jog megnyerte a törvényhozói választásokat, létrehozva az együttélési rendszert Francois Mitterrand szocialista elnök és Gaillist miniszterelnök Jacques Chirac között.

1990-ben, ahogyan az európai titkos seregekről szóló kinyilatkoztatások növekedtek, Chirac nem nagyon volt lelkesedve azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy a francia titkos hadsereg teljes történetét fel kell világítani. Vizsgálatot ilyen jellegű tönkreteheti a ragyogó politika, akinek a karrierje egy napon lesz elnöke a Francia Köztársaság, különösen azért, mert Chirac maga elnökölt a Department of Civil Action 1975

Franciaországban ez volt annyi munka , hogy vegye a kommunizmus elleni titkos háború története. Nincs hivatalos vizsgálat. A kormány képviselői igyekeztek minimálisra csökkenteni a hazugságok és féligazságok károkat.

1990. november 12-én Jean-Pierre Chevenement védelmi miniszter sajnálatos módon elismerte a sajtónak,
"Pontos volt, hogy az 1950-es évek elején épített struktúra [volt], amelynek célja, hogy biztosítsa a kapcsolatot egy olyan kormányral, amely kénytelen menedéket nyújtani külföldön a foglalkozás esetén."
Miután kijelentette a fentieket, a miniszter hazudott, amikor megerősítette,
«Ezt a struktúrát a köztársasági elnökkel feloszlatták. Amennyire én tudom, nem játszott más szerepet, mint a nyugvó hálózat és a kapcsolattartás » [82] .
Másnap, Mitterrand elnöknek szembe kellett néznie a sajtó kérdésével.
- Amikor hatalomra kerültem - mondta -, nem sok maradt feloldani. Csak néhány elem létezett, amelyek létezésével meglepetés nélkül tanultam, mert mindenki elfelejtette őket " [83] .
Jacques Chirac miniszterelnök elutasította a kérdést.

De olasz kollégájával Giulio Andreotti nem örült, hogy a francia kormány és minimalizálja a felelősség kérdésében a Gladio vagy kétségessé a saját nyilatkozatokat, amelyek azt mutatták, hogy Gladio létezett a legtöbb nyugat-európai országban.

Tehát Andreotti mondta újságíróknak, hogy messze van oldva sokáig a francia titkos hadsereg is küldött képviselőket a találkozó a ACC után került sor Brüsszelben a 23. és 24., 1990. október kinyilatkoztatás provokált jelentős rosszul fekszik Franciaországban.
 


Az idő megváltozik:
Nicolas Sarkozy és Alain Bauer.
Sarkozy Frank Wisner örökös unokája, a Gladio alapítója.


jegyzetek
[1] A kiáltvány az első Francia Köztársaság zajlott után azonnal a forradalom 1789. Az első köztársaság tartott 1792 a 1799 Született egy eredményeként az európai forradalmak, a Második Köztársaság tartott 1848-tól 1852 A Harmadik Köztársaság hirdette 1871-ben véget ért a vereség 1940.

[2] Edward Rice-Maximin, Szállás és rezisztencia: a francia baloldal, Indokína és a hidegháború 1944-1954 (Greenwood Press, New York, 1986), p 0,12.

[3] Philip Agee és Louis Wolf Louis, Dirty Work: A CIA Nyugat-Európában (Lyle Stuart Inc., Secaucus, 1978), p.182.

[4] Rice-Maximin töredéke, Ellenállás, 95. oldal. A beszédet 1950. január 28-án adták át.

[5] Hoyt S. Vandenberg, Harry S. Truman elnöki memorandum. Central Intelligence Group, Washington, 1946. november 26. A korábban besorolt rendkívül titkos, ez a dokumentum már elérhető konzultáció Harry Truman Könyvtár.

[6] Roger Faligot és Pascal Krop, La Piscine. Les Services Secrets Francais 1944-1984 (Editions du Seuil, Párizs, 1985), 84. o.

[7] Roger Faligot és Rémi Kaufer, Les Maîtres Espions. Histoire Mondiale du Renseignement. Take 2. De la Guerre Froide à nos jours (Kiadások Laffont, Párizs, 1994), 56. o.

[8] Faligot és Krop, Piscine, p.85.

[9] Rice-Maximin, Resistance, 53. oldal.

[10] Faligot és Krop, Piscine, p.85.

[11] Ibid., P.86.

[12] Faligot és Kaufer, Espions, 56. o.

[13] Faligot és Krop, Piscine, p.86.

[14] Hoyt S. Vandenberg, Harry S. Truman elnöki memorandum.

[15] Trevor Barnes, "A titkos hidegháború: a CIA és az amerikai külpolitika Európában, 1946-1956", The Historical Journal, Vol.24, No. 2, 1981, 411. oldal.

[16] Jan de Willems, Gladio (EPO kiadások, Brüsszel, 1991), 35. o.

[17] Jean-Francois Brozzu-Gentile, L'Affaire Gladio (Editions Albin Michel, Párizs, 1994), 190. o.

[18] Christopher Simpson, Blowback: Amerika nácik toborzása és hatásai a hidegháborúra (Weidenfeld és Nicolson, London, 1988), 123.

[19] Senato della Repubblica. Az olaszországi terrorizmusról szóló parlamenti bizottság vizsgálata: A terrorizmus és a történelmi politikai válasz. A bizottság elnöke, Giovanni Pellegrino szenátor. Róma, 1995., 36. o. A letölthető dokumentum a Voltairenet.org oldalának alján található linken keresztül jelenik meg, amely a könyv 6. cikkét reprodukálja.

[20] Irwin Wall, az Egyesült Államok és a háború utáni Franciaország létrehozása, 1945-1954 (Cambridge University Press, Cambridge, 1991), 150. o.

[21] Faligot és Krop, Piscine, p.88. Jacques Baud: Encyclopedie du renseignement et des services titok (Lavauzelle, Párizs, 1997), 546.

[22] A franciaországi "Intelligence" hírlevélben a szerzői hivatkozás nélkül "Spotlight: Nyugat-Európa: Stay-Behind". Le Monde du Renseignement 1990. december 5-én.

[23] Faligot és Krop, Piscine, p.90.

[24] Ibid., Mindkettő interjú Louis Mouchonnal. Ibid., Piscine, p.89.

[25] Faligot és Kaufer, Espions, 57. o.

[26] Brit heti The Economist április 16. 1994.

[27] Jonathan Kwitny "a CIA titkos Armies in Europe: An International Story" The Nation április 6-án, 1992, p.446 et 447.

[28 ] Ibid.

[29] Ibid.

[30] 1991. január 18-i európai olasz kiadvány.

[31] Az olasz sajtó L'Unita közzétett egy dokumentumot változata olasz annak különkiadás november 14 1990. A dokumentum másolata olasz és a francia fordítás állnak az olvasók az oldalon Réseau Voltaire.

[32] A dokumentumra való hivatkozás Roberto Faenza, Il malaffare. Dall'America di Kennedy all'Italia, Kubáig, Vietnámig (Editore Arnoldo Mondadori, Milánó, 1978), p.313.

[33] Faenza, Malaffare, p.313.

[34] Gentile, Gladio, p.144.

[35] A Le Monde francia újság 1990. november 16-án. És Pietro Cedomi: "Szolgálati titkok, háborús froide és" maradt mögött. 2è Partie ': A mise en place des réseaux' a belga kiadvány Fire! Le Magazine de l'Homme d'Action 1991. szeptember / október, 74-80.

[36] Faligot és Krop, Piscine, p.165.

[37] A francia Le Monde 1998. január 12

[38] Douglas Veranda, a francia titkosszolgálat: A Dreyfus-ügy, hogy az Öböl-háború (Farrar, Straus and Giroux, New York, 1995), p.395.

[39] Verandán, Titkos szolgáltatások, 398. o.

[40] Ez a leírása a hercegség művelet Ph. Bernert által kiadott könyvében Roger Wybot és a bataille pour la DST. Idézve Gentile, Gladio, p.

[41] Veranda, titkosszolgálat, 369.

[42] Ibid.

[43] Ibid., P.408.

[44] Jonathan Kwitny, "A CIA titkos seregei Európában: nemzetközi történet", 1992. április 6-án a Nemzetben, 446. és 447. oldal.

[45] Thierry Meyssan "Quand le portrét maradni mögött De Gaulle au pouvoir" és "Quand le voulait remplacer maradni mögött De Gaulle" Réseau Voltaire, augusztus 27 és szeptember 10-én 2001.

[46] William Blum, Gyilkos remény: az amerikai katonai és CIA beavatkozások a második világháború óta (Common Courage Press, Maine, 1995), 149. o. A francia kiadást Les Guerres scélérates 2004-ben publikálta a Parangon.

[47] Ibid.

[48] ​​Ibid.

[49] Veranda, titkos szolgáltatások, 398. o.

[50] Ezt példázza például a Shock Erwan Bergot 11. média-brigádjának korábbi vezető tisztségviselője Le Dossier Rouge emlékiratában. Szolgáltatások Secrets Contre FLN (Grasset, Paris, 1976).

[51] Az 1990-es években, Erich Schmidt írt kiadatlan esszé Eenboom 9 oldal című Die 'Graue' und die 'Rote' Hand. Geheimdienste Altenstadtban, Gladioról és a francia titkosszolgálatok terrorista műveleteiről. Mindkét idézet az említett dokumentum 3. és 7. oldalából származik. Francia terrorista akciók elleni FLN made in Germany tartalmazza: a gyilkosság a főtitkára a FLN Ait acének, lőtték le automata fegyverekkel Bonnban november 5-én, 1958 meggyilkolása tagja az FLN Abd el Solvalar, megölt egy lövéssel közelről egy állomása Saarbrücken január 19-én 1959-ben és a halál Lorenzen, barát fegyvereket gyártó Hamburg Otto Schlüter a robbanás egy szivattyút egy Schluter raktárban, 1956. szeptember 28-án. 1957. június 3-án maga Schluter megmenekült egy gyilkossági kísérlettől, amely azonban az édesanyját az életéért árasztotta meg. (Ibid.).

[52] Az 1997. október 12-i Sunday Times-i brit újság és a francia Le Monde című 1996. október 17

-i levél . [53] Jean-Luc Einaudi, La Bataille de Paris (Seuil, Párizs, 1991).

[54] Swiss Weekly Wochenzeitung, 1990. december 14-én.

[55] A Sunday Times október 12-i brit újsága és a Le Monde 1996. október 17-i francia újsága.

[56] Ibid.

[57] Jeffrey M. Bale, "jobboldali terroristák és a Extraparliamentary baloldal Post World War 2-Európában: összejátszás vagy manipuláció?" Lobster Magazine (angol kiadás), a 2. számú, 1989. október 6. o.

[58] Jonathan Kwitny "a CIA titkos Armies in Europe: An International Story" The Nation április 6-án, 1992, p.446 és 447.

[59] Veranda, titkosszolgálat, p. 409.

[60] Ibid., P.419.

[61] A Voltairenet.org oldal alján letölthető dokumentum, amely a könyv 6. fejezetét reprodukálja.

[62] Kutatási Bizottsága a belga parlament a Gladio, összefoglaló helyezünk a brit kiadvány Statewatch január / februári 1992.

[63] Jan Willems Gladio (Editions EPO, Brüsszel, 1991), 24. o.

[64] Willems, Gladio, p.81.

[65] Willan töredéke, op. cit., 27. old.

[66] Arthur Rowse, Gladio. "A titkos amerikai háború az olasz demokráciát aláássa" címmel a Covert Action Quarterly 49. számában, 1994. nyarán, 3. o.

[67] Baud, Enciklopédia, 546.

[68] Verandán, titkos szolgáltatások, 439.

[69] Ibid., P.438.

[70] Ibid., P.395.

[71] Ibid., P.439.

[72] Ibid., P.437.

[73] Ibid., P.438, Pierre Péant Foccart életrajza alapján.

[74] Ibid., P.439.

[75] Baud, Encyclopedie, p.546 és a Le Monde francia újság 1990. november 16-án.

[76] Veranda, titkos szolgálatok, 446. o. A francia parlamenti bizottságnak a SAC-ról szóló jelentése a Franciaország Nemzeti Nemzetgyűlésének Civique d'équête sur les activités du provence d'affaires jelentése. Második rendes ülés 1981-1982, 955. sz., Alain Moreau, Párizs 1982.

[77] Intelligence hírlevél, 1990. november 21.

[78] Veranda, titkosszolgálat, p.590.

[79] Ibid., P.446.

[80] Ibid., P.404.

[81] Jonathan Kwitny, 446. és 447. oldal.

[82] A francia Le Monde 1990. november 14-i nemzetközi Reuters hírügynökség november 12., 1990. brit Guardian napilap november 14-én 1990.

[83] töredék Gentile, Gladio, 141.o.. Szintén kiemelte az Associated Press 1990. november 13-án.


Minden nyugat – Európai országban , sőt Magyarországon is – hisz 56 – ban ők szabadították fel a fegyverraktárakat !!!!
Ma az egész a Szabadkőművesek páholyaiban leledzik , ők utasítanak polgárháborúra rajokat , - látsd a cigány gyilkosságokat !!!!! A regnáló hatalom , és a páholyok összejátszása + egy két titkosszolgálat műveleti támogatása , és bárhol az Ukrajnai Majdan akciói lejátszódnak . Mire kibogoznák a szállakat a hatalom átrendeződne , és aki belelát azt likvidálják !!!!! És a nép az istenadta nép csak néz mint a moziban !!!!
Csak egyvalami változna a terror lenne erősebb , a stadionjaink megtelnének rabszolgákkal , az égetőmű 110 % - on működne , és az emberanyag mindjárt a 6 millió felé közeledne !!!!
De miért is kell nekünk egy ilyen terror szervezetben részt venni ???? A helytartóink nem eléggé kemények ???? Adott esetben a forrongást Eu- s rendőrség verheti le a zsidó állam itt tartózkodó csapataival . Hogy hol vannak ezek az erők , a röptéri biztonsági szolgálat , az INKAL , , és a moszad kirendelkezés fedett emberei , és a készenlétben álló egységek melyek repülő járattal meszálják az országot a kiépített vakoló lánc és a berepülő ügynökök biztosítják a zökkenő mentes hatalom átvételt !!!!

             


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)