Szerintetek
mi az igaz az alábbiakból?
Sólyom László Kun Béla unokája?
Sötét titkok vannak itt a háttérben, amiről csak kevesen mernek beszélni. Sok minden érthető lesz, ha az alábbiakon elgondolkoznak: Lakatos Pál: Az ellopott rendszerváltás c. könyvében Kőrösi Imrével beszélgetett. Íme egy részlet:
"L.P: -Megdöbbenve olvastam egyik könyvében az első alkotmánybírósági elnök családi hovatartozásáról. Sólyom Lászlóról beszélek, akiről azt hirdették Magyarországon, hogy a Rákosi-rendszerben megölt Sólyom altábornagy gyermeke. Ön pedig egészen mást írt. K.I: -Teljesen mást, mert nem az. Kun Béla családfájához tartozik. -Ez mit jelent? - Azt, hogy ő az unoka. -Sólyom László Kun Béla unokája? - Sajnos. Illetve nem sajnos, mert ha végigmegyünk a magyar politikai palettán, hogy ki kicsoda, óriási meglepetések érhetnek. Szamuely Tibortól Apró Antalig, Kövér Lajosig itt van az egész családfa.
A politikai elit is egy tőről fakad, nemcsak a pártok. A gestapós besúgók ávósok lettek, a legkeményebb szocialista a legnagyobb demokrata lett, ugyanaz volt a besúgó, aki most a leghangosabban hirdeti, hogy milyen aljasok a besúgók. A magyar átalakulás, a magyar történelem utóbbi évszázada nem éppen dicsőséges szakasz. Tudni kell, hogy a nagyhatalmi érdekek szerint felosztott Monarchiában Magyarország szabad préda volt. És ehhez sajnos a mi politikai elitünk soha nem úgy viszonyult, ahogy azt a haza érdekei megkívánták. Személyre lebontva a Tanácsköztársaságig visszavezethető a mai magyar parlament tagjainak rokoni kapcsolata. - Mármint a Parlamentben ülők ősei a Tanácsköztársaság prominensei voltak? - Így van. Egyszer Francia Kis Mihályt dicsérte, majd elítélte, utána ávós lett, majd demokrata. Ez benne van a történelmünkben. Ezt soha nem úgy értékeltem, és az általam nagyon sokra becsült értelmiségi kör sem úgy értékelte, hogy baj volna. A baj az, amit most csinál. Bárkiből lehet nagyszerű ember a hazájáért. De mostanában nem ez a jellemző."
Még egy idézet egy internetes fórumból:
"A mai vezetők őseit szinte minden esetben a patkányforradalmárok, a tanácsköztársasági 'hősök' között kell keresnünk. Sólyom László pl. Kun Béla leányági unokája, Kökény Mihály Szamuely unoka, Küvér Lajos,Kövér László nagyapja pedig a hirhedt Lukács -különitmény tagja volt. Wallanberget pedig Böhm Vilmos, az SZDSZ-es Böhm András egyenesági felmenője árulta el az oroszoknak." / Mindez a Magyar Világ 18. számának11. oldalán elolvasható! /
/részletek/
Budapest, 2005. június 26.
MVSZ Sajtószolgálat
Nevek, lakások, szokások
Van Budapest II. kerület, Eszter utca 2. szám alatt egy különös történetű ház. Rákosi Mátyás hatalomra kerülése után hosszú évtizedekig állami tulajdonban levő, két luxuslakásból álló villa.
Özv. Kun Béláné, férjének a Szovjetunióban elkövetett vérengzései nyomán bekövetkezett kivégzése után két évtizeddel, 1959. decemberében tér haza Moszkvából, és vélhetően mindjárt hazatérte után más családtagjaival együtt beköltözik az Eszter u. 2. szám alatti állami villa mindkét lakásába. Ő az egyikbe, a család többi tagja a másikba.
Özv. Kun Béláné és családtagjai beköltözése előtt a villa a honvédség gondozásában volt. Miniszterek és vezérkari főnökök is lakták. Nem mindenki önszántából. Például Sólyom László vértanú altábornagy, a honvéd vezérkar főnöke sem. A közelben volt saját lakása, ám a minisztérium szerint ott lehallgathatták a szomszédban lakó civilek. Ezért, állambiztonsági megfontolásokból az Eszter u. 2. szám alatti villa egyik lakásába költöztették. A másikba, hasonló okok miatt Révay Kálmán vezérőrnagyot, páncélos parancsnokot irányították. Egyikük sem élt sokáig.
Az ÁVH Sólyom Lászlót és Révay Kálmánt 1950. május 20-án éjjel az Eszter u. 2. alatti szolgálati lakásaikból elhurcolta az Andrássy út 60-ba, majd koncepciós perben további öt tábornok társukkal együtt halálra ítélték, és hamarosan, még 1950-ben kivégezték őket.
Sólyom László családját aznap, május 20-a éjszakáján őrizetbe vették, elhurcolták. Feleségétől elválasztva, két gyermekét az anyai nagymamánál helyezték el, előbb Budapesten, majd kitelepítették őket Heves megyébe. A feleség Kistarcsáról 1953. végén szabadult.
Sólyom László vértanú altábornagy és felesége teljes vagyonát, ingatlanát és ingóságait az ÁVH elkobozta. Az ugyancsak az Eszter utcában, saját tulajdonukban levő lakásukat a Honvédelmi Minisztérium bekebelezte. Ezekről az elkobzásokról, lefoglalásokról, bekebelezésről semmilyen okirat nem készült, valamint az elhurcolás éjszakáján az Eszter u. 2-ben fellelhető összes, a személyes múltat és a vagyontárgyakat (anyakönyvi kivonatokat, lakást, bútort, műgyűjteményt, életbiztosítást, békekölcsönt, stb.) igazoló iratokat is lefoglalták, amelyek már sohasem kerültek elő.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának Elnökségi Tanácsa 1990. október 1.-én, nyilvános ülésen Sólyom Lászlót és tábornoktársait, törvényességi óvásnak helyt adva, bűncselekmény hiányában felmentette. Azonban másokhoz, például Király Bélához hasonló, teljes rehabilitálásukra - előléptetésük, ingatlanaik és ingóságaik visszaszolgáltatása, a kegyeleti gesztusok megtétele - a mai napig nem került sor.
Moszkvából való visszajövetele után Kun Béla özvegye háborítatlanul élt abban a házban, ahonnan a vértanú Sólyom László vezérőrnagyot a kommunisták vesztőhelyre hurcolták.
Özv. Kun Béláné halála után, az általa korábban lakott Eszter u. 2. szám alatti villa-lakásba, az 1990-es évek elején beköltözik Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke.
Ennek a Sólyom Lászlónak, az Alk.bír. elnökének azonban semmi köze Sólyom László vértanú vezérőrnagyhoz. Csupán neve azonossága.
Hogy hogyan tudott beköltözni az Alk.bír. elnöke az özv. Kun Béláné által visszahagyott lakásba, és Kun Béla családtagjai által az özvegy halála után továbbra is lakott másik lakással közös házba, erre a magyarázatot nem nekünk kell megadnunk.
Miként arra sem, hogy hogyan tudott beköltözni az Alk.bír. 1942-ben született elnöke az 1908-ban született, akár az apjának is gondolható, vele azonos nevű Sólyom László, koncepciós perben halálra ítélt és kivégzett, vértanú altábornagy elhurcoltatásának borzalmas emlékét magába záró lakásba. Ha akarta volna, az Alk.bír elnöke bizonyára más, tiszta emlékezetű, vagy nemrég épült szolgálati lakást is kérhetett volna az Eszter u. 2. helyett.
Az Eszter u. 2. kerítése ma is a vértanú Sólyom László altábornagy nevét tartalmazó emléktáblával - "Népünk hű fia, kiemelkedő katonai vezető", 1969-ben kelt felirattal -figyelmeztet az 1950. május 20-i borzalomra, de az 1969-ben "Sólyom László altb. út" -ra keresztelt utca névtáblája az alkotmánybíró Sólyom László '90-es években bekövetkezett odaköltözése táján eltűnt, és helyette ismét "Eszter" utca olvasható.
Sólyom László, az Alk.bír. korábbi elnöke 2005. május 30-án maga nyilatkozta, hogy 1998-ban, mandátumának lejártakor azért vásároltatott - egy 1997. évi törvény rendelkezése szerint állami költségen - maga és felesége számára élethossziglan használható lakást, mert az Eszter u-i lakását fiára örökítette, fiának ajándékozta.
Ez csak egy módon volt lehetséges: az Eszter u. 2. szám alatti állami szolgálati lakást az Alkotmánybíróság elnöke - nem tudni mekkora összegért - megvásárolta. Megvásárolta, a falakban Kun Béla szellemével, az 1950-ben koncepciós perrel kivégzett áldozatok velőt rázó sikolyával, a vele megkülönböztető jel nélküli névazonosságban nyilvántartott vértanú altábornagy ártatlanul kioltott életének és vagyonból való teljes kiforgatásának emlékével együtt.
Megtévesztésig azonos nevek, magánhasználatba vett állami lakások, különös szokások. Lehet, hogy egy országgyűlési interpelláció nyomán több mindenre fény derülhet?
Kun Bélát, az 1919-es Mo.-i Tanácsköztársaság egykori irányítóját Moszkvában végezték ki 1939-ben. Mo.-ról történt menekülését követően másfél évtizedig itt vezette a Komintern Végrehajtó Bizottságának agitációs tevékenységét. Korábbi, kevesebb, mint egy éves magyarországi ténykedése az ország történetének talán legvéresebb időszaka volt.
A Tanácsköztársaság 133 napja alatt több mint ötszáz halálos ítéletet hoztak, kiirtva a magyar felső-középosztályt. A Mo.-i Tanácsköztársaság halálvonatának terroristái Mo. szerte több ezer polgárt akasztottak föl, lőttek agyon. Mo.-on ekkor népirtás volt.
Az „elit” gyerekei trécselnek a szülőkről
Nemrég
egy televíziós-műsort láttam, amelyben az egyik legradikálisabb
izraeli csoportosulás a Templom-hegyi gyülekezet néhány vezetője
szólalt meg. Gyomorforgató volt az egész, mert azt hirdetni ma,
hogy Jeruzsálem kizárólag a zsidóké, mert azt Isten nekik adta,
az még provokációnak is aljas. Végig néztem ezt a műsort és
egyszerűen megdöbbentem. Ahogy ájtatos képpel, Istenre
hivatkozva, mint mondják, Aki örök időktől fogva Izráelt
nekiadta a zsidó népnek, az több, mint cinizmus.
Jelezte egyúttal az összes megszólaló, hogy le kell rombolni a muszlimok által épített mecsetet, és fel kell építeni az új jeruzsálemi nagytemplomot, mert az Isten csak azt várja, és utána elküldi a Megváltót. Természetesen ezt a műsort karácsonykor vetítették, mert hisz' a zsidók kifejezetten gyűlölik a karácsonyt, és főleg Isten bárányát. Jézus náluk valahogy meg sem született, hanem egy elfajzott zsidó – mondják ők egyébként. Megdöbbentő volt a továbbiakban, hogy milyen értékrendet képviselnek ezek az állítólagos isteni kiválasztottak. Mert, aki Herzl Tivadart a legmagasabb szintű prófétának tartja, és még az sem fontos, - mint mondja, hogy hitt-e Istenben, vagy sem! - az már tudatosan provokált.
Aztán egyszer csak kiderül, pár napon belül, hogy háború tört ki ismételten a Közel-Keleten. A palesztinok néhány rakétával kirobbantottak ismételten egy háborút, - mondanánk, - ha nem tudnánk, hogy valóban kik is lőttek palesztin területről és miért. Ez kb. ugyanolyan, mint a tonkini incidens, ami miatt a vietnami háborút robbantották ki, vagy más, eleve megszervezett háborús ok. De hozzátartozik, amikor Libanonnal probléma volt, két elcsavargott katona volt az ok, Iraknál a tömegpusztító fegyverek, amelyek nem voltak, a történet az nem változik, jobbat ugyanis nem tudnak kitalálni a jól bevált provokációknál.
De, hogy közvetíthet, magyarul szinkronizálva egy ilyen szennyet a „magyar” sajtó?! Az a magyar sajtó, amelynek azért egyet köszönhetünk; például azt, hogy bebizonyította, hogy egy a kuckó a kemencével. A nemzetgyalázó rendszerváltás után közel két évtizedre végre megszületett a média-törvény legújabb variációja. Most jól figyeljenek, mert ilyen jó törvényt még nem sikerült megalkotni ennek a parlamentnek. Ugyanis az van beleírva, ha nem tud az öt parlamenti párt megegyezni a vitás kérdésen, akkor azt majd a két nagy párt eldönti! Ez tételesen le van írva egy törvényben. Tehát, magyarul mondva, ami olyan nagy vitát vált ki, hogy nem lehet rajta megegyezni, akkor nemhogy szélesebb körben vitatnák meg, hanem akkor maradt a két erős tolvaj csoportosulás, majd az eldönti. Ez nemcsak törvényellenes, hanem mindenféle-fajta logikával szemben áll. Hogy ha valamit nem tudnak többen eldönteni, bocsánatot kérek, akkor a diktatúra eszközéhez kell fordulni?!
Mert, ha a kettő nem tud dönteni, mármint mondják, akkor megegyezési kényszer van, - akkor a végén majd az az egy eldönti. Na, néhány afrikai diktátor nyugodtan idejöhetne tanulni és mondjuk ilyen parlamenti tanácsadóként még akár alkalmazott is lehetne.
Most már, ezek szerint a kialakult pénzügyi válságban újfajta rendszer épül, mert bizony, ha kell, bizonyos dolgokban együttműködési készséget mutat a legnagyobb ellenzéki párt is, Isten megbocsássa, de a nép érdekében. Ez persze úgy van fogalmazva, hogy hajlandó együttműködni, mert megérti azt a súlyos társadalmi problémát, amibe, mondjuk a körbetartozások miatt a pénzügyi rendszer szorította a tisztességes magyar vállalkozókat.
Mostanában, bár erről a média nem sokat beszél, egyre több olyan döntés születik, amelyben együtt szavaz a két nagy párt. Bizony nemcsak uniós kérdésekben, hanem ha a 2008-as törvényalkotást valaki megnézi, nemcsak a média-törvényben, hanem ezen kívül nagyon sok jelentős törvényben a nagykoalíció már létrejött. Az, hogy közben a Gyurcsány meg az Orbán szidja egymást, az kizárólag a népnek szól, de a suba alatt már réges- rég osztozkodnak.
De bizony egy hasonló aljas nemzetárulásban is egyetértenek, mégpedig az ügynöktörvény sok- sok rendelkezésében. Az tény viszont, hogy a kis gyurcsányi nem mer szembefordulni a hatalmas törpepárt képviselőjével, a szabad madarak kenedi-féle bizottságával, de tudni lehet, hogy a két nagy párt álláspontja teljesen megegyezik a múltrendszer ügynökeinek teljes homályban tartásával kapcsolatban. Ha tetszik, ha nem, eljátsszák ugyan a szocialisták, mondjuk egy költségvetési törvény megszavazásának érdekében, hogy azt az irtózatos pénzekért megírt szennyet, amit a kenedi- jelentés tartalmaz, komolyan veszik, de közben már réges-rég egyezkednek a másik nagy csapattal. Ráadásul még ráakasztottak egy olyan csoportosulást is a látszólagos ellenfélre, amelyet saját maguk szerveztek meg, szélsőséges radikális csoportként. Persze az igazi vélemények mégis csak az utódoknál fogalmazódnak meg.
Jó lenne, ha ezeket a titkos fölvételeket, amelyeket a Veres Janival kapcsolatban, vagy a IX. kerületi választással kapcsolatban már bejátszanak bizonyos tévé-csatornák, gyakorlattá tennék az újgazdagok utódainál is. Javaslom, hogy bizonyos helyekre menjenek el a leleplező televíziók és ne csak a Nemzetbiztonság, meg a magán-nemzetbiztonság, meg a moszad, meg a KGB, meg a CIA készítsen fölvételeket, hanem az úgynevezett leleplező televízió is, akkor rájönnek például, ha elmennek a Mammutba, megkeresik ott azt a kávézót, ahol a helyi aranyifjak szoktak összejönni, hogy mi a véleményük a gyerekeknek a szülőkről. A Gyurcsányi legöregebb fia olyanokat mond az apjáról, hogy „köcsög”, „tolvaj”, „homokos”, meg egyéb... Aztán, érdekes módon – én nem akarom a nagy bankárt meggyalázni, de szörnyű, hogy mindkét gyereke, akikért mellesleg A8-as páncélozott Audit küld, kábítószer és alkoholfüggők. De, vajon ezek a gyerekek 16 és 18 évesen tudják egyáltalán, hogy azzal, hogy apjuk és anyjuk hálószoba titkait, tolvajlásait és egyéb titkait ugyanúgy kifecsegik, mint azok az őrök, akik őrzik ezeket a trógereket, mit követnek el?
Nem az a probléma ugyanis, hogy egy magyar miniszterelnök annyira elmebeteg, hogy nemcsak mozgásában jelzi a másságát, meg hogy a személyzetist és egyebeket csak a másságosok közül választja, hanem ezeket a fecsegéseket a valós ellenfeleink is felhasználják.
De, ha ennek a magyar politikai csoportosulásnak más dolga ma nincs, mint az egyneműek házasságának törvénybe iktatása, akkor itt tényleg valami alapvető értékrendbeli probléma van. Hát ügynöktörvényezni, másságot hirdetni, melegfelvonuláson részt venni, ez a legfontosabb kérdés ma Magyarországon? - amikor sok millió családnak alapvető megélhetési problémái vannak. Még mindig a hitelre biztatják ezt a szerencsétlen, elbutított közeget! Közben olyan törvényt hoznak, az úgynevezett magyar parlamentben, hogy visszaszorítják az uzsorát. A törvényből csak az hiányzik, hogy mekkora az uzsora mértéke. Majd azt a jogalkalmazó ki fogja alakítani! Ez nemhogy gumiparagrafus, hanem egy nagy semmi, amelyet egyébként ismételten nagy többséggel fogadott el a „magyar” parlament, csúnyát mondok: nagykoalícióban. Közben pedig az összes nagy újság, nagy televízió olyan hirdetéseket közöl, minden nap, fő időben, két újságban, stb., ahol 260-270 százalékos az éves kamat! Csak ezt úgy hívják, hogy Thm! Ott hirdetik, televízióban, mindenütt az uzsorások, amelyeknek egyébként, bocsássa meg a Jóisten, de tulajdonosai a Leistinger és végrehajtója meg a Görény-gergényi. Az uzsorát hirdetni egy jogállamban, az nem cinizmus, hanem értékrend-zavar!
De, érdekes módon, mindig kiderül, hogy ezek az emberek egy felekezethez tartoznak, ha egyáltalán ezt a mazsihiszt annak lehet nevezni. Nemrég még az is kiderült, hogy a Sas József is zsidó és az ő szüleit is hollókauszt áldozatnak kell tekinteni. Meg az is kiderült, szintén a televízióból, hogy mennyire jó emberek voltak! De vajon ki kíváncsi arra, hogy ki zsidó, meg ki nem, amikor nincs ráírva az emberre, hogy katolikus hívő, nem hívő, vagy református, vagy evangélikus. Hát pontosan arról szól az utóbbi pár évszázad, hogy annyi kikeresztelkedett ember van, amit nem is lehet már követni. De ha egyszer eljön Isten országa, ahogy a Templom-hegyiek mondják, akkor mindenki megvallja már hitét és mindenki Mózes-hitű lesz, mert Mózes volt, aki följegyezte Isten parancsát.
De úgy látszik, már nemcsak káromkodásban hallható az, hogy verjen meg a marxista úristen, hanem minden napjainkban ugyanez zajlódik. De, ha valakit a sajtó futtat, egy idő után kiderül minden esetben, hogy az vagy másságos, vagy éppenséggel a választott nép tagja, csak legföljebb néhány száz évig nem tartotta fontosnak a vallását.
De, hogy mennyire azon múlik már, hogy ki minek hazudja magát, az azzal kapcsolatban is beigazolódik, hogy tulajdonképpen a rabbik, saját bevallásuk szerint az utóbbi pár száz évben már nem tudták követni a saját népességük szaporodási rendszerét. Ugyanis a hitetlenek, meg az átkeresztelkedettek egyáltalán nem jártak a rabbihoz, az anyakönyvekbe pedig 5-5-10 generáción keresztül még a nevüket is megváltoztatott és kikeresztelkedett, valamint identitás-zavarban szenvedő emberek voltak csak. Vajon, hogy derül ki egyszer csak az, hogy ők bizony mégis csak ehhez a családhoz tartoznak, akiket Mózes-hitűnek lehet nevezni?
Ha ezt pár száz évvel ezelőtt mondta volna valaki és nem egy nagy világi médiában, amely az összes csatornán megjelenik, hogy le kell rombolni az egyik legszentebb muzulmán mecsetet, azért, hogy ők építsenek egy 2000 évvel ezelőtt lerombolt új templomot, akkor az ember el sem hinné, hogy megtörténhet ilyesmi. Persze, az is hihetetlen, hogy az utódok szidják a saját szüleiket, még akkor is, ha ezeknek a gyerekeknek olyan fogyasztási szokásaik vannak, amely szerint egy nap alatt többet isznak-esznek, mint a minimálbér, amelyről annyit vitatkoztak. Volt olyan számla a Le-Roy-bank, hogy az asztaltársaság egy este 4 millió forintot nyakalt be. Még szerencse, hogy voltak vagy húszan, tehát a 200 ezer forintos fogyasztás az nem is olyan sok, ugyanis születésnapot ünnepeltek. És a végén még azon vitatkoztak, hogy kinek a bankkártyájáról húzzák le, mert természetesen nem zsebből fizetnek. A történet azért gyalázatos, mert igaz! Az eleje is, meg a vége is!
Nagyon nehéz ma magyarnak lenni, mert ellenfeleink jórészt ezeket a trógereket szólítják meg és mutogatják, csúnyát mondok, celebként, valóság showként, vagy éppenséggel politikusként, íróként, vagy művészként.
Jelezte egyúttal az összes megszólaló, hogy le kell rombolni a muszlimok által épített mecsetet, és fel kell építeni az új jeruzsálemi nagytemplomot, mert az Isten csak azt várja, és utána elküldi a Megváltót. Természetesen ezt a műsort karácsonykor vetítették, mert hisz' a zsidók kifejezetten gyűlölik a karácsonyt, és főleg Isten bárányát. Jézus náluk valahogy meg sem született, hanem egy elfajzott zsidó – mondják ők egyébként. Megdöbbentő volt a továbbiakban, hogy milyen értékrendet képviselnek ezek az állítólagos isteni kiválasztottak. Mert, aki Herzl Tivadart a legmagasabb szintű prófétának tartja, és még az sem fontos, - mint mondja, hogy hitt-e Istenben, vagy sem! - az már tudatosan provokált.
Aztán egyszer csak kiderül, pár napon belül, hogy háború tört ki ismételten a Közel-Keleten. A palesztinok néhány rakétával kirobbantottak ismételten egy háborút, - mondanánk, - ha nem tudnánk, hogy valóban kik is lőttek palesztin területről és miért. Ez kb. ugyanolyan, mint a tonkini incidens, ami miatt a vietnami háborút robbantották ki, vagy más, eleve megszervezett háborús ok. De hozzátartozik, amikor Libanonnal probléma volt, két elcsavargott katona volt az ok, Iraknál a tömegpusztító fegyverek, amelyek nem voltak, a történet az nem változik, jobbat ugyanis nem tudnak kitalálni a jól bevált provokációknál.
De, hogy közvetíthet, magyarul szinkronizálva egy ilyen szennyet a „magyar” sajtó?! Az a magyar sajtó, amelynek azért egyet köszönhetünk; például azt, hogy bebizonyította, hogy egy a kuckó a kemencével. A nemzetgyalázó rendszerváltás után közel két évtizedre végre megszületett a média-törvény legújabb variációja. Most jól figyeljenek, mert ilyen jó törvényt még nem sikerült megalkotni ennek a parlamentnek. Ugyanis az van beleírva, ha nem tud az öt parlamenti párt megegyezni a vitás kérdésen, akkor azt majd a két nagy párt eldönti! Ez tételesen le van írva egy törvényben. Tehát, magyarul mondva, ami olyan nagy vitát vált ki, hogy nem lehet rajta megegyezni, akkor nemhogy szélesebb körben vitatnák meg, hanem akkor maradt a két erős tolvaj csoportosulás, majd az eldönti. Ez nemcsak törvényellenes, hanem mindenféle-fajta logikával szemben áll. Hogy ha valamit nem tudnak többen eldönteni, bocsánatot kérek, akkor a diktatúra eszközéhez kell fordulni?!
Mert, ha a kettő nem tud dönteni, mármint mondják, akkor megegyezési kényszer van, - akkor a végén majd az az egy eldönti. Na, néhány afrikai diktátor nyugodtan idejöhetne tanulni és mondjuk ilyen parlamenti tanácsadóként még akár alkalmazott is lehetne.
Most már, ezek szerint a kialakult pénzügyi válságban újfajta rendszer épül, mert bizony, ha kell, bizonyos dolgokban együttműködési készséget mutat a legnagyobb ellenzéki párt is, Isten megbocsássa, de a nép érdekében. Ez persze úgy van fogalmazva, hogy hajlandó együttműködni, mert megérti azt a súlyos társadalmi problémát, amibe, mondjuk a körbetartozások miatt a pénzügyi rendszer szorította a tisztességes magyar vállalkozókat.
Mostanában, bár erről a média nem sokat beszél, egyre több olyan döntés születik, amelyben együtt szavaz a két nagy párt. Bizony nemcsak uniós kérdésekben, hanem ha a 2008-as törvényalkotást valaki megnézi, nemcsak a média-törvényben, hanem ezen kívül nagyon sok jelentős törvényben a nagykoalíció már létrejött. Az, hogy közben a Gyurcsány meg az Orbán szidja egymást, az kizárólag a népnek szól, de a suba alatt már réges- rég osztozkodnak.
De bizony egy hasonló aljas nemzetárulásban is egyetértenek, mégpedig az ügynöktörvény sok- sok rendelkezésében. Az tény viszont, hogy a kis gyurcsányi nem mer szembefordulni a hatalmas törpepárt képviselőjével, a szabad madarak kenedi-féle bizottságával, de tudni lehet, hogy a két nagy párt álláspontja teljesen megegyezik a múltrendszer ügynökeinek teljes homályban tartásával kapcsolatban. Ha tetszik, ha nem, eljátsszák ugyan a szocialisták, mondjuk egy költségvetési törvény megszavazásának érdekében, hogy azt az irtózatos pénzekért megírt szennyet, amit a kenedi- jelentés tartalmaz, komolyan veszik, de közben már réges-rég egyezkednek a másik nagy csapattal. Ráadásul még ráakasztottak egy olyan csoportosulást is a látszólagos ellenfélre, amelyet saját maguk szerveztek meg, szélsőséges radikális csoportként. Persze az igazi vélemények mégis csak az utódoknál fogalmazódnak meg.
Jó lenne, ha ezeket a titkos fölvételeket, amelyeket a Veres Janival kapcsolatban, vagy a IX. kerületi választással kapcsolatban már bejátszanak bizonyos tévé-csatornák, gyakorlattá tennék az újgazdagok utódainál is. Javaslom, hogy bizonyos helyekre menjenek el a leleplező televíziók és ne csak a Nemzetbiztonság, meg a magán-nemzetbiztonság, meg a moszad, meg a KGB, meg a CIA készítsen fölvételeket, hanem az úgynevezett leleplező televízió is, akkor rájönnek például, ha elmennek a Mammutba, megkeresik ott azt a kávézót, ahol a helyi aranyifjak szoktak összejönni, hogy mi a véleményük a gyerekeknek a szülőkről. A Gyurcsányi legöregebb fia olyanokat mond az apjáról, hogy „köcsög”, „tolvaj”, „homokos”, meg egyéb... Aztán, érdekes módon – én nem akarom a nagy bankárt meggyalázni, de szörnyű, hogy mindkét gyereke, akikért mellesleg A8-as páncélozott Audit küld, kábítószer és alkoholfüggők. De, vajon ezek a gyerekek 16 és 18 évesen tudják egyáltalán, hogy azzal, hogy apjuk és anyjuk hálószoba titkait, tolvajlásait és egyéb titkait ugyanúgy kifecsegik, mint azok az őrök, akik őrzik ezeket a trógereket, mit követnek el?
Nem az a probléma ugyanis, hogy egy magyar miniszterelnök annyira elmebeteg, hogy nemcsak mozgásában jelzi a másságát, meg hogy a személyzetist és egyebeket csak a másságosok közül választja, hanem ezeket a fecsegéseket a valós ellenfeleink is felhasználják.
De, ha ennek a magyar politikai csoportosulásnak más dolga ma nincs, mint az egyneműek házasságának törvénybe iktatása, akkor itt tényleg valami alapvető értékrendbeli probléma van. Hát ügynöktörvényezni, másságot hirdetni, melegfelvonuláson részt venni, ez a legfontosabb kérdés ma Magyarországon? - amikor sok millió családnak alapvető megélhetési problémái vannak. Még mindig a hitelre biztatják ezt a szerencsétlen, elbutított közeget! Közben olyan törvényt hoznak, az úgynevezett magyar parlamentben, hogy visszaszorítják az uzsorát. A törvényből csak az hiányzik, hogy mekkora az uzsora mértéke. Majd azt a jogalkalmazó ki fogja alakítani! Ez nemhogy gumiparagrafus, hanem egy nagy semmi, amelyet egyébként ismételten nagy többséggel fogadott el a „magyar” parlament, csúnyát mondok: nagykoalícióban. Közben pedig az összes nagy újság, nagy televízió olyan hirdetéseket közöl, minden nap, fő időben, két újságban, stb., ahol 260-270 százalékos az éves kamat! Csak ezt úgy hívják, hogy Thm! Ott hirdetik, televízióban, mindenütt az uzsorások, amelyeknek egyébként, bocsássa meg a Jóisten, de tulajdonosai a Leistinger és végrehajtója meg a Görény-gergényi. Az uzsorát hirdetni egy jogállamban, az nem cinizmus, hanem értékrend-zavar!
De, érdekes módon, mindig kiderül, hogy ezek az emberek egy felekezethez tartoznak, ha egyáltalán ezt a mazsihiszt annak lehet nevezni. Nemrég még az is kiderült, hogy a Sas József is zsidó és az ő szüleit is hollókauszt áldozatnak kell tekinteni. Meg az is kiderült, szintén a televízióból, hogy mennyire jó emberek voltak! De vajon ki kíváncsi arra, hogy ki zsidó, meg ki nem, amikor nincs ráírva az emberre, hogy katolikus hívő, nem hívő, vagy református, vagy evangélikus. Hát pontosan arról szól az utóbbi pár évszázad, hogy annyi kikeresztelkedett ember van, amit nem is lehet már követni. De ha egyszer eljön Isten országa, ahogy a Templom-hegyiek mondják, akkor mindenki megvallja már hitét és mindenki Mózes-hitű lesz, mert Mózes volt, aki följegyezte Isten parancsát.
De úgy látszik, már nemcsak káromkodásban hallható az, hogy verjen meg a marxista úristen, hanem minden napjainkban ugyanez zajlódik. De, ha valakit a sajtó futtat, egy idő után kiderül minden esetben, hogy az vagy másságos, vagy éppenséggel a választott nép tagja, csak legföljebb néhány száz évig nem tartotta fontosnak a vallását.
De, hogy mennyire azon múlik már, hogy ki minek hazudja magát, az azzal kapcsolatban is beigazolódik, hogy tulajdonképpen a rabbik, saját bevallásuk szerint az utóbbi pár száz évben már nem tudták követni a saját népességük szaporodási rendszerét. Ugyanis a hitetlenek, meg az átkeresztelkedettek egyáltalán nem jártak a rabbihoz, az anyakönyvekbe pedig 5-5-10 generáción keresztül még a nevüket is megváltoztatott és kikeresztelkedett, valamint identitás-zavarban szenvedő emberek voltak csak. Vajon, hogy derül ki egyszer csak az, hogy ők bizony mégis csak ehhez a családhoz tartoznak, akiket Mózes-hitűnek lehet nevezni?
Ha ezt pár száz évvel ezelőtt mondta volna valaki és nem egy nagy világi médiában, amely az összes csatornán megjelenik, hogy le kell rombolni az egyik legszentebb muzulmán mecsetet, azért, hogy ők építsenek egy 2000 évvel ezelőtt lerombolt új templomot, akkor az ember el sem hinné, hogy megtörténhet ilyesmi. Persze, az is hihetetlen, hogy az utódok szidják a saját szüleiket, még akkor is, ha ezeknek a gyerekeknek olyan fogyasztási szokásaik vannak, amely szerint egy nap alatt többet isznak-esznek, mint a minimálbér, amelyről annyit vitatkoztak. Volt olyan számla a Le-Roy-bank, hogy az asztaltársaság egy este 4 millió forintot nyakalt be. Még szerencse, hogy voltak vagy húszan, tehát a 200 ezer forintos fogyasztás az nem is olyan sok, ugyanis születésnapot ünnepeltek. És a végén még azon vitatkoztak, hogy kinek a bankkártyájáról húzzák le, mert természetesen nem zsebből fizetnek. A történet azért gyalázatos, mert igaz! Az eleje is, meg a vége is!
Nagyon nehéz ma magyarnak lenni, mert ellenfeleink jórészt ezeket a trógereket szólítják meg és mutogatják, csúnyát mondok, celebként, valóság showként, vagy éppenséggel politikusként, íróként, vagy művészként.
Jövőnk 2006/6.: A budapesti A
E A TV-ostrom
Az
alábbiakban a 2006-os szeptemberi eseményekkel kapcsolatos, öt
oldalas anyagunkat ismertetjük, amely a nyomtatott 'Jövőnk' című
MNA hírlevelünkben jelent meg. (Jövőnk XI. évfolyam 6. szám
2006. október)
Az írás közlése okkal történik. Mint a híradásokból is tudjuk, a TV-ostrom ügye ismét több helyen napirendre került. Mivel belső anyagnak készült a tájékoztató, bizonyára sokak számára fog az újdonság erejével hatni, de akik már ismerik, azoknak is érdemes újra elolvasniuk és levonni a következtetéseket.
- A budapesti események hátterének, okainak és a várható következményeinek ismertetése -
Gyurcsány beszéde. Ez év májusában Balaton¬őszödön munkaértekezletet tartott az MSzP veze¬tősége. Több felszólalás után befejezésül a miniszterelnök elmondta a ma már közismert beszé¬dét. A tudatosan használt pejoratív kiszólások ellenére egy alaposan átgondolt, mesterien felépített, provokáló, állásfoglalásra kényszerítő beszéd volt, mely nem is maradhatott titokban. Nem is azért hangzott el. Balatonőszödön mindenki tudta, hogy a beszédnek következményei lesznek.
Prostituált társadalom. (Mikor egy közösségnek legalább a felét alkotó emberek egy közös nevező¬vel illethetők, akkor ezt a nevezőt társadalmi jellem¬zőként is értelmezhetjük.) Az elmúlt hetek belpolitikai eseményei közül a kormányellenes tüntetések a legnagyobb horderejűek. Annak ellenére, hogy a szervezők igyekeztek morális alapként a hazugság¬ellenességet meghatározni, le kell szögeznünk, hogy kizárólag a megszorító intézkedések elleni tiltakozás a történések alapoka. Az elmúlt 17 év során számtalan olyan esemény történt, mely okot szolgáltatott volna a köztiltakozásra. A tömeggyilkosok felelősségrevonásának elszabotálása (Péter Gábor, az ÁVH vezetője - történelmünk legnagyobb tömeggyilkosa - haláláig a pincsikutyáját sétáltathatta a Rózsadombon, Dudást, a magyaróvári vérengzés felelősét a bíróság felmentette, állami védelem és óriási nyugdíj a bolsevista gyilkosoknak és gazdasági bűnözőknek), privatizáció címen a társa¬dalom kifosztása, nemzeti jelképeink meggyalá¬zása (a Magyar Címer undorítóan pornográf környezetben megjelenítése, az Árpád-sávos nem¬zeti zászlónk és a Turul jelkép elleni folyamatos támadások), a Bokros-csomag, a Tilos Rádió pro¬vokációja stb., a háborús kalandok, külföldiek gazdasági térhódítása és sok más, a Gyurcsány be¬szédnél sokkal súlyosabb merényletek sorozata az igazság és a magyar nép ellen. Mégsem történt semmi. A társadalom egy szűk rétege tiltakozott ugyan, a nemzeti kiadványok ítéletet is mondtak minden esetben (Szent Korona, Hunnia), de az általános érdektelenség következtében visszhangjuk nem volt, és a kiadványok meg is szűntek. A tények ismeretében feltesszük a kérdést: Miért nem tiltakozott a társadalom a lényegbevágóan fontos erkölcsi és gazdasági károsítások ellen, és miért kezdődött egy tüntetéssorozat a lényegtelen balatonőszödi beszéd miatt, mely közismert tényeket ismertetett?
Az ok nyilvánvaló: társadalmunk nagyobb része az elmúlt hatvan évben prostituálódott, ezért viselkedésük - különösen a kritikus helyzetekben - teljes mértékben a prostituáltak anyagias, elkorcsosult szellemiségét tükrözik. Milyen ez a szellemiség? Egy példa: Lipótváros hírhedt utcájának és ugyancsak hírhedt házának földszinti ablakában egy kurva könyökölt. Arra ment egy előnytelen külsejű orrnehéz fickó, akit a kurva megszólított: Gyere be, te szép szőke herceg! - Nincs erre most pénzem - hangzott a válasz. Kellesz a francnak te ronda, vörös zsidó! - zárta le az üzleti tárgyalást a ribanc.
Ugyanez játszódik le most társadalmi méretek¬ben. Mert eddig minden merénylet után valami for¬mában letette a hatalom a pénzt az asztalra. Világútlevél, kárpótlási jegy, minimálbér- és a közalkalma¬zotti fizetések emelése, Széchenyi-terv, ingyen uta¬zás a nyugdíjasoknak, kismama-pótlék visszamenő kifizetése, 13 havi juttatások, stb. Lehetett 'shoppingolni', 0 Ft-os kezdőrészlettel autót vásárolni, augusz¬tusi tűzijátékot bámulni. Működött a valamit vala¬miért-elv, a 'jólét illúziójáért fogd be a pofádat' gyakorlati megvalósítása formájában (ez a szelle¬miség vezetett a 2004. december 5.-i gyalázathoz is).
Most mondta először a hatalom: nincs erre, vagy arra pénzem. És ez még nem minden, mert vissza is követel valamennyit az eddig adottakból. A prostituált, ha megfizetik, mindenre kapható, nincsenek erkölcsi gátlásai. De ha nincs pénz, óriási botrányt kavar, és olyan dolgokra is hivatkozik, amit valójában nem is ismer: A tisztességre és a becsületre. Most az a baja, hogy hazudtak neki. Az a tény, hogy hatvan éve egyetlen igaz szó a politikusok szájából el nem hangzott, eddig nem okozott gondot. Pedig minden hazugság volt, a holokauszttól kezdve a pártkongresszusok jelentésein keresztül a mai statisztikákig. Mindig, mindenki hazudott! Ez jól tükröződik a mai helyzetben is. A hazugság bizonytalanságot szül, mely félelmet teremt. A félelem agressziót, az agresszió rombolást és vért. Most itt tartunk. A meg nem fizetett prosti elkezdett hisztizni.
Nyilvánvaló azonban az a tény is, hogy mindez nem vonatkozik a társadalmunk összességére. Nagyon sok a tisztességes, igaz ember, akik nem a botrányaikról híresednek el, akik végzik a dolgukat és fenntartják ezt a szerencsétlen országot. Óriási áldozatok és erőfeszítések árán hirdetik az igazságot, tartják fenn kiadványaikat, igyekeznek az eltévedteket, a megvezetetteket a helyes útra terelni. Ezek az emberek fogják a megtévesztett, prostituálttá alacsonyított tömeget is visszavezetni a népi sorsközösségbe, a nemzeti elvközösségbe. Amint lehetőségük nyílik erre. Nem állítható az sem, hogy a tiltakozási hullám kizárólag a prostituált társadalom megnyilvánulása, mert a nem politizálóknak is elegük van ebből a minősíthetetlen szellemi környezetből és valamilyen - lehetőleg jó irányú - változást akarnak. Még nincsenek pontosan meg¬határozott célok, de az tény, hogy ez a gondolko¬dási mód mindenhol jelen van, és nagymértékben befolyásolja a történéseket.
Új népvezérek. A Kossuth téren és az ország más részein tüntetőket közös politikai eszmeiség nem fogta össze. A nagy eszmei zavart jól érzékeltetik az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, követelések, petíciók. Egyetlen közös nevező a Gyurcsány¬-kormány távozásának a követelése. Most hirtelen rájött mindenki, hogy minden bajának a Gyurcsány-kormány az okozója. Viszont az a kérdés, hogy mi lenne utána, fel sem merült senkiben. Mielőtt ki¬térnénk a petíciókban megfogalmazott Alkotmá¬nyozó Nemzetgyűlés és a szakértői kormány témájára, mely a követelések között mindig szerepelt, vizsgáljuk meg a követelőzők kilétét. (Megjegyezve, hogy az ilyen követelősdi egy röhej, mert hiányzik a nyomós érv - az ötezer harckocsi.)
Toroczkai (Tóth) László (28 éves). Mielőtt viselt dolgaira kitérnénk, meg kell jegyeznünk azt, hogy nem csak őt, hanem a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom minden tagját úgy kezeljük, mint a leprásokat. Minden cselekedetük jóvátehetetlen károkat okoz a magyarságnak. Tevékenységük a provokációk sorozata, melynek kiagyalóit és pén¬zelőit nem ismerjük, de fő megvalósítója Toroczkai. Szélsőséges, uszító kijelentései ellenére ellene eljárás nem indult. A rádió Vasárnapi újság c. mű¬sorának egyik szerkesztője volt, és a Magyar Jelen hetilap főszerkesztője. Két hónapja a Magyar Mérce c. lapba írogatja ökörségeit. Provokatív tevékenysége miatt Romániából és Szlovákiából kitiltották, a pozsonyi letartóztatásból meglepő gyorsasággal hazatérhetett (nehogy lemaradjon valamiről). Az MTV székház elleni támadás szervezőjeként még csak ki sem hallgatták (szerepét az MTV elleni támadás ismertetésekor részletezzük).
Budaházy György, mini néptribunus, az Erzsé¬bet-hídon lezajlott események kulcsfigurája, az erő¬szakos cselekedetek megszállottja. Nem rendel¬kezik olyan óriási anyagi háttérrel, mint Toroczkai, ezért szerepe is behatárolt.
Takács András levitézlett szakszervezeti ve¬zető. A Szabad Magyarországért Mozgalom (fan¬tomtömörülés) elnöke. Realitásérzék nélküli szeren¬cselovag, utópista követelések megfogalmazója. Szociális elemeket tartalmazó demagógiája nem bizonyult hatásosnak. Mindezek ellenére ártalmat¬lan kispolgár.
Pozsgai Imre az egykori MSzMP egyik vezetője, a volt KB tagja. Köpönyegforgatás világbajnoka. Elvtársaival történt szakítása után politikai ambícióit nem adta fel. Népies stílusa miatt rokonszenves a népi értelmiség köreiben.
Szűrös Mátyás szinten tagja volt az MSzMP vezérkarának. A III. Köztársaság kihirdetése után ideiglenes köztársasági elnökként vállalt szerepet a kommunista átalakulásban. Nemzeti kommunis¬taként szerény eszközeivel harcol a neoliberalizmus ellen. Nem tolakodó mentalitású, csak meghívások esetén vállal közszereplést.
Molnár Tamás, demokratikus ellenzéki, az In¬connu művészcsoport alapítója. A Jobbik alelnöke, a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet újságírója, több könyv szerzője. Melocco Miklóssal és Makovecz Imrével a dekadenciába hajló művészeti irányzatot képviselik a Kossuth téren.
Balogh Barna a Magyarok Világszövetségét és a Trianon Társaságot képviseli. A fent felsoroltakkal együtt megalapítója a Nemzeti Kerekasztal szer¬veződésnek (a 'kerekasztal' zsidó eredetű foga¬lom).
A felsoroltakon kívül még számos közismert figura is állandó szereplője a téren zajló eseményeknek (Tőkés László református püspök, Schmidt Pál a MOB elnöke, Fidesz alelnöke, Bagi Béla Magosz alelnök, Papp Lajos, Goró Oszkár Fidelitasz alelnök és még sokan mások). A nevek ismeretében megállapítható, hogy a politikai élet peremére szorult harmad- és negyedosztályú, de nagy ambícióval rendelkező személyek viszik a főszerepet. Ez azt jelenti, hogy szó sincs semmiféle népi kezdeményezésről, csak a félreállítottak és a hatalomból kiszorítottak, oda be nem furakodhatók által egy új esélynek tartott lehetőségről, melyet az alábbiakban ismertetett tagozódású tömeggel akar¬nak érvényesíteni.
A Kossuth téri tüntetők négy, egymástól eszmeileg jól elkülöníthető csoportosulásra bonthatóak.
1. - A már ma is nehéz életkörülmények között élők¬re, akiket elkeserít a várható megszorítások okozta további életszínvonalromlás, mely esetükben ka¬tasztrofális következményekkel járhat.
2. - Az ellenzék által felhergelt híveik politikai cso¬portosulása, hazafias érzelműekkel kiegészülve, mely már morális indokokat is megfogalmaz.
3. - A hatalomból kiszorult, a politikai perifériára sodródott szerencselovagok és követőik csopor¬tosulásai.
4. - Provokátorok, bajkeverők, garázda elemek, anarchisták kisebb csoportjai.
Természetes, hogy ezek a különböző érdekek mellett felsorakozott csoportosulások saját vezetők¬kel rendelkeznek, melyek többségét nem az alka¬lom, hanem az előre kidolgozott forgatókönyv emelt a többiek élére. A tömeghez csapódott hangadók (dekadens művészek, levitézlett építészek, naftalinszagú kommunisták, kirúgott szakszervezeti veze¬tők, bajkeverők, stb.) az érdekeiknek megfelelő cso¬portosulásokba olvadva és azok vezetőivé válva gazdagították az amúgy is meglepően vegyes képet. Így fordulhatott elő az a komikus eset, hogy a kommunista Pozsgai (aki annak idején tépett szájú, hasított körmű nemzetiszocialistáknak nevezte az 56-os felkelőket) Árpád-sávos zászló alatt szónokolt.
A Szabadság téri zavargás előzményei (Sok valóságos elem és logikai összefüggések alapján felállított hipotézis.) Az elmúlt hetek eseményei elő¬revetítették egy nagyobb szabású, provokatív jellegű akció megtörténését (a Jövőnk januári kiadásában a most történteket - mint várható esemé¬nyeket - megírtuk). Az események előzményeként Toroczkai képzetlen és magyarul beszélni sem tudó aktivistái élénk tevékenységet fejtettek ki a haza¬fias-radikális tömörülések irányában. Céljuk valami¬féle együttműködés megszervezése volt, homályos jövőképekre hivatkozva. Az Arcvonal részéről durva elutasítás volt a válasz, amit az aktivisták nyilván közöltek is a főnökükkel. Az Arcvonal vezetősége kielemezte a HVIM aktivisták elszólásaiból kapott adatokat, és az beillesztve a mai politikai helyzetképbe, egy nagyszabású provokáció képe rajzolódott ki. Azt, hogy hol és mikor kerül erre sor, nem lehetett pontosan behatárolni, de azt igen, hogy a közeljövőben és Budapesten. A vezetőség figyelmeztette a csoportok vezetőit a várható események veszélyeire, és meghatározta az ezzel összefüggő tevékenységüket. Az Arcvonal felkészült minden eshetőségre.
A Gyurcsány-beszéd közismertté válása után a legmagasabb hatalmi szinteken sem tettek semmit a várható tiltakozás mérsékelésére, vagy megakadályozására. Sőt, tovább feszítették az indulatokat, melyben a Fidesz főszerepet vállalt. Nyilván kellett ez az össznépi elégedetlenség az összefércelt felzárkóztatási terv brüsszeli elfogadtatása miatt. A kormány erre hivatkozva bizonyíthatta, hogy eljutott a tömegek terhelhetőségének a végső határáig, és ha tovább feszítik a húrt, nagy bajok történhetnek. Igazi és nagytétű hazárdjáték volt ez, de bejött és ez igazolja a kitervelőit.
Ha lúd, legyen kövér–elvet követve, egyúttal ez a helyzet alkalmat teremthetne a radikális hazafiak szervezett csoportjainak a felszámolására is, mert működésük veszélyes lehet a következő elkeserítően nehéz évek során – vélték egyesek. A szervezett és törvényes tüntetések nem adnak okot a rendőri fellépésre, ezért valamilyen nagyobb fajsúlyú, durva törvényszegésre kell sort keríteni.
Az eldurvult zavargások kiélezik a tüntetésre készülő rendvédelmi szervek és a tüntetők közötti kapcsolatot is. A beprogramozott rendőrverések után a hatalomnak nem kell tartania attól az együttműködéstől, melyre különben sor kerülhetett volna. A több, mint száz rendőrnek ezért kellett megsérülnie, a többi már csak uszítás kérdése volt. A revansvétel a rendőrség részéről a következő napokban érezhetővé vált, és ennek olyanok estek áldozatul, akik soha meg nem ütnének senkit, különösen nem egy rendőrt.
A műveletet a kormányzattól független háttérhatalom szervezte és a megtervezésébe szociológusokat, pszichológusokat is bevontak, mert a hiányos információk miatt sok előre ki nem számítható reakciót nekik kellett meghatározniuk. A titkosszolgálati jelentésekből és a HVIM információiból annyit sikerült teljes bizonyossággal megállapítaniuk, hogy az Arcvonal részvételi esélye a tervezett provokációban nem több 20%-nál. És ez is csak akkor ennyi, ha nagyon erős a csábítás. (Ennek a tervnek a bizonyítéka, hogy a fiaskót – az Arcvonal távolmaradásának okait - a Magyar Rádióban egy pszichológus igyekezett magyarázni.)
Legcsábítóbbnak a forradalmi hangulat megteremtése, és annak a látszatnak a megjelenítése volt, hogy a hatalom erőszak szervezetei tehetetlenek. Ezért terveiket ezekre az elemekre építették. Olyan hamis képet igyekeztek teremteni, mely gyors változást ígér, és ez arra késztette volna a nemzeti radikalizmus híveit, hogy részt kell venniük a folyamatban, különben kimaradnak az eseményekből.
Az MTV ostroma. Szeptember 17-én megkezdődött a Kossuth téren a tüntetéssorozat. Szeptember 18-án a délben mintegy 500 tüntető délutánra többezres tömeggé nőtt. Megjelentek a különböző hazafias jellegű tömörülések (Magyar Nemzeti Front, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Honfoglalás 2000, és a hírhedt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) és késő délután csoportosan érkeztek a Fradi és Újpest focihuligánjai. Ez meglepően furcsa és szokatlan esemény volt, mert politikai demonstrációkon eddig szervezetten még nem vettek részt. Nyilvánvaló, hogy megjelenésüket komoly szervezőmunka előzte meg, és ígéretekben sem volt hiány (a Magyar Demokrata értesülése szerint ennek a bandának sok millió forintot ajánlottak fel). A tér hangosítását Toroczkai intézte, így jogalapot teremtett magának a felszólalásokra. A hangosításnak és a felszólalók radikális hangnemének köszönhetően a tüntetők hangulata felforrósodott, már csaknem forradalmi jellegűvé vált. A háttértervezők tervének első eleme megvalósult. Ekkor látta elérkezettnek az időt Toroczkai a továbblépésre. Egy ceruzával megírt „petíciót” kíséretével átvitt a Szabadság téri Magyar Televízióba, és követelte annak beolvasását. Természetes, hogy petícióstól kidobták. Nem is tehettek mást, mert mi lenne, ha minden petícióst beengednének, és műsorba vennének? Toroczkai már az elinduláskor nagyon jól tudta, hogy nem léphet be a TV épületébe, de kellett valami ürügy a focihuligánok mozgásba hozatalára. A Szabadság térről alvezéreivel visszatértek a Kossuth térre, és drámai hangon előadta a "forradalmi képviselet" MTV székházbeli megaláztatását, majd a Fradi és az Újpest focihuligánjait felszólította, hogy kövessék a MTV székházához és erővel kényszerítsék ki a petíció beolvasását. A focihuligánoktól körülvéve 'törjetek és zúzzatok' kezdetű rövid eligazítást tartott, miközben alvezérei minden résztvevőnek 10 ezer forintos bankjegyet adtak át (ennek szemtanúja volt az Arcvonal újságírója és egy nyugdíjas történelemtanár, aki pártelkötelezettség nélkül, csak az 56-os események ismeretében ment ki a térre, összehasonlító tanulmányozás miatt).
Az enyhén alkoholos állapotban lévő 100-150 fiatal az átvonulás közben olyan mennyiségű szeszesitalt vásárolt a környező szórakozóhelyeken, mely lényegében az akció végéig kitartott (a beérkezett jelentések szerint a Szabadság tér éjfélre úgy bűzlött az alkoholszagtól, mint egy külvárosi cigánykocsma). Ez volt az 'eszmei' felkészítés. A fiatalokat mintegy ezer tüntető is követte, mert ismerték a társaságot és tudták, hogy valami történni fog. Ezt a műveletet a rendezvényt biztosító rendőrök parancsnoka jelentette a főnökeinek, akik egy rendőrcsoportot (mely tömegoszlatásban járatlan vas-megyei fiatal rendőrökből, és helyi parancsnokokból állt) rendelt a székház védelmére. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a Kossuth térről átvonuló keménymag közé mindegy 25 ismeretlen is csatlakozott, akik a későbbiek során meghatározó szerepet játszottak. A rendkívül agresszív, részeg támadócsoport megfékezése lőfegyverhasználat nélkül teljességgel reménytelen kísérlet volt. Nem kell csodálkozni azon sem, hogy egy kétségbeesett fiatal rendőrnő több figyelmeztető lövése is hatástalan maradt.
Toroczkaiék bevonultak a székházba, mely rendőri intézkedést vont maga után, és fél tízkor elkezdődött a botrány. A rendőrök kiszorították a folyosóról a benyomulókat, mely után a focihuligánok és a közéjük tagozódott jól képzett provokátorok sörösüvegekkel, sörösdobozokkal dobálni kezdték a rendőröket. A tervezett művelet beindult, és hogy a csábítás is működjön, a HírTV egyenes adásban közvetíteni kezdte az eseményeket (ez a TV nemzeti jellegűnek mondott, és ezért úgy vélték, hogy a közgondolkodásban minden gyanú felett áll).
A helyzet igen gyorsan eldurvult, és a támadók túlereje a hatástalan könnygáz- és vízágyú miatt a rendőröket benyomta a székházba. Ebben a műveletben a felszedett utcakövek, vascsövek, korlátok sok rendőrt súlyosan megsebesítettek. A téren elszabadultak az indulatok, a székház egy romhalmaz képzetét keltette, az égő autók látványa és a vad hangzavar valóban forradalmi látványt nyújtott. Szinte tökéletes volt a rendezés.
Ma már közismert a székházat védő rendőrcsoport parancsnokának rádióbeszéde a közvetlen főnökével. Ez egy vádbeszéd volt, a magára hagyott, életveszélyben lévő egység parancsnokának természetes és érthető megnyilvánulása. Ő nem volt beavatva a műveletbe.
A tervezők tudták, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az ország különböző részeiből felérkezzenek azok, akik részt akartak venni az eseményekben. A számítások szerint ez legfeljebb 4 óra lehet, tehát éjfél után még 2-3 óráig fenn kell tartani a forradalmi látszathelyzetet. Az épületet védő rendőrök segítséget annak ellenére sem kaptak, hogy éjfélre az egész környék tömve volt rendőrökkel, és a székház közelében egy többszáz fős 'high-tech' felszerelésű különleges bevetési egység várakozott. A csapda készen állt és várta a vadat.
A beérkezett jelentések beszámolnak arról, hogy Debrecentől Szombathelyig sok fiatal, többségükben focihuligánok és szkinhedek el is indultak Budapestre és meg is érkeztek. A média a zavargás kezdetétől úgy tájékoztatott, hogy militáns szélsőjobboldali radikális csoportok és a hozzájuk csapódott focihuligánok támadják az MTV székházát. Ez szó szerinti idézet, mely többször is elhangzott és amit átvett a CNN és a BBC is. Így kedden hajnalban az egész világ úgy tudta, hogy a militáns szélsőjobb forradalmi állapotokat teremtett Magyarországon. Annyira biztosak voltak a művelet sikerében, hogy előre megírták a tudósításokat is.
A rendőrök visszavonulása után a székház a támadók birtokába került. Jellemző módon nem a petíció beolvasása volt a cél (soha senki nem is akarta ezt beolvasni), hanem a céltalan rombolás. Ez bizonyította volna a militáns szélsőjobboldali radikális csoportok barbarizmusát. Miután újabb csoportok nem érkeztek, a rendőrség parancsot kapott a zsák szájának a lezárására. Pontosabban - az eredeti példánál maradva - a csapda lecsapására. A környező utcákban (a TV elől jól eltakarva) várakozó rendőrség megindult, és perceken belül ura lett a helyzetnek. A zavargóknak esélyük sem volt semmilyen ellenállásra. Megkezdődtek az igazoltatások és adatfelvételek. Őrizetbevétel nem volt, mert akiket őrizetbe akartak venni, azok nem voltak sehol. A reggeli hírekben a zavargókat már csak focihuligánoknak nevezték. A grandiózus terv csődöt mondott.
Következtetések. Fel kell tennünk a kérdést: kinek az érdekeit szolgálta az események ilyen irányultsága? A felzárkóztatási-program (Gyurcsány csomag) brüsszeli elfogadtatása, a radikális hazafiakkal tervezett leszámolás és a rendőrség szembeállítása a lakossággal a hatalom számára nyereség. A választások előtti hangulatromlás, a végetérni nem akaró tüntetéssorozat, a rend fellazulása és ennek a gazdasági következményei (különösen az önkormányzati választások elvesztése, és a forint további romlása) káros a hatalom számára. Tehát, amit nyert a vámon, elvesztette a réven. Az ellenzék esete más, ők egy darabig nyerő helyzetben voltak, de az események utóhatása még károsítóbb számukra, mint a hatalom számára. Képtelenek jó megoldást találni a kialakult helyzetre és ezért politikai alkalmasságuk épp úgy megkérdőjeleződik, mint a hatalomé. Ehhez még hozzáadódik a tüntetők cserbenhagyása, a háttéralkudozások és a gyávaság vádja is. A következtetés végeredménye nem lehet más, mint annak a kimondása, hogy mindkét oldal teljességgel alkalmatlan az ország irányítására. A szakértői kormány létrehozásának követelése a tüntetők részéről ennek a gondolatnak a realizálódása.
Mindez előre kiszámítható következmény volt, a pártok vezetése a tanácsadóiktól az erre utaló tájékoztatásokat meg is kapták. Ennek ellenére miért történhettek meg az ismert dolgok? Azért, mert ma még mind a két oldal rendelkezik hívekkel, melyekre adott esetben lehet is számítani. És mert a radikális hazafiak szerveződései a megerősödési folyamatok elején tartanak. Még le lehetett volna számolni velük. Valamint azért is, mert a nagy pártok vezetősége úgy gondolja, hogy jobb ma egy polgárháború, mint holnap egy forradalom. Ma még az elégedetlenséget bele lehet vinni egy hideg (vagy forró) polgárháború utcájába, melynek nem a vezetőség, hanem csakis a magyarság lenne a vesztese. Holnap már képtelenek befolyásolni az eseményeket, és csak ellenségeik lesznek, mert a rendkívüli megpróbáltatások mindenkit ellenük hangolnak. Akkor már csak a gazdagok szűk rétege fog szembenállni a szegények tömegeivel. Ez a forradalmi helyzet alapja. Ebben a küzdelemben semmi esélye a meggazdagodott kiváltságosoknak, a túlélés egyetlen lehetősége a menekülés (a szumátrai földvásárlások bizonyítják, hogy ezzel a lehetőséggel is számolnak).
Az írás közlése okkal történik. Mint a híradásokból is tudjuk, a TV-ostrom ügye ismét több helyen napirendre került. Mivel belső anyagnak készült a tájékoztató, bizonyára sokak számára fog az újdonság erejével hatni, de akik már ismerik, azoknak is érdemes újra elolvasniuk és levonni a következtetéseket.
- A budapesti események hátterének, okainak és a várható következményeinek ismertetése -
Gyurcsány beszéde. Ez év májusában Balaton¬őszödön munkaértekezletet tartott az MSzP veze¬tősége. Több felszólalás után befejezésül a miniszterelnök elmondta a ma már közismert beszé¬dét. A tudatosan használt pejoratív kiszólások ellenére egy alaposan átgondolt, mesterien felépített, provokáló, állásfoglalásra kényszerítő beszéd volt, mely nem is maradhatott titokban. Nem is azért hangzott el. Balatonőszödön mindenki tudta, hogy a beszédnek következményei lesznek.
Prostituált társadalom. (Mikor egy közösségnek legalább a felét alkotó emberek egy közös nevező¬vel illethetők, akkor ezt a nevezőt társadalmi jellem¬zőként is értelmezhetjük.) Az elmúlt hetek belpolitikai eseményei közül a kormányellenes tüntetések a legnagyobb horderejűek. Annak ellenére, hogy a szervezők igyekeztek morális alapként a hazugság¬ellenességet meghatározni, le kell szögeznünk, hogy kizárólag a megszorító intézkedések elleni tiltakozás a történések alapoka. Az elmúlt 17 év során számtalan olyan esemény történt, mely okot szolgáltatott volna a köztiltakozásra. A tömeggyilkosok felelősségrevonásának elszabotálása (Péter Gábor, az ÁVH vezetője - történelmünk legnagyobb tömeggyilkosa - haláláig a pincsikutyáját sétáltathatta a Rózsadombon, Dudást, a magyaróvári vérengzés felelősét a bíróság felmentette, állami védelem és óriási nyugdíj a bolsevista gyilkosoknak és gazdasági bűnözőknek), privatizáció címen a társa¬dalom kifosztása, nemzeti jelképeink meggyalá¬zása (a Magyar Címer undorítóan pornográf környezetben megjelenítése, az Árpád-sávos nem¬zeti zászlónk és a Turul jelkép elleni folyamatos támadások), a Bokros-csomag, a Tilos Rádió pro¬vokációja stb., a háborús kalandok, külföldiek gazdasági térhódítása és sok más, a Gyurcsány be¬szédnél sokkal súlyosabb merényletek sorozata az igazság és a magyar nép ellen. Mégsem történt semmi. A társadalom egy szűk rétege tiltakozott ugyan, a nemzeti kiadványok ítéletet is mondtak minden esetben (Szent Korona, Hunnia), de az általános érdektelenség következtében visszhangjuk nem volt, és a kiadványok meg is szűntek. A tények ismeretében feltesszük a kérdést: Miért nem tiltakozott a társadalom a lényegbevágóan fontos erkölcsi és gazdasági károsítások ellen, és miért kezdődött egy tüntetéssorozat a lényegtelen balatonőszödi beszéd miatt, mely közismert tényeket ismertetett?
Az ok nyilvánvaló: társadalmunk nagyobb része az elmúlt hatvan évben prostituálódott, ezért viselkedésük - különösen a kritikus helyzetekben - teljes mértékben a prostituáltak anyagias, elkorcsosult szellemiségét tükrözik. Milyen ez a szellemiség? Egy példa: Lipótváros hírhedt utcájának és ugyancsak hírhedt házának földszinti ablakában egy kurva könyökölt. Arra ment egy előnytelen külsejű orrnehéz fickó, akit a kurva megszólított: Gyere be, te szép szőke herceg! - Nincs erre most pénzem - hangzott a válasz. Kellesz a francnak te ronda, vörös zsidó! - zárta le az üzleti tárgyalást a ribanc.
Ugyanez játszódik le most társadalmi méretek¬ben. Mert eddig minden merénylet után valami for¬mában letette a hatalom a pénzt az asztalra. Világútlevél, kárpótlási jegy, minimálbér- és a közalkalma¬zotti fizetések emelése, Széchenyi-terv, ingyen uta¬zás a nyugdíjasoknak, kismama-pótlék visszamenő kifizetése, 13 havi juttatások, stb. Lehetett 'shoppingolni', 0 Ft-os kezdőrészlettel autót vásárolni, augusz¬tusi tűzijátékot bámulni. Működött a valamit vala¬miért-elv, a 'jólét illúziójáért fogd be a pofádat' gyakorlati megvalósítása formájában (ez a szelle¬miség vezetett a 2004. december 5.-i gyalázathoz is).
Most mondta először a hatalom: nincs erre, vagy arra pénzem. És ez még nem minden, mert vissza is követel valamennyit az eddig adottakból. A prostituált, ha megfizetik, mindenre kapható, nincsenek erkölcsi gátlásai. De ha nincs pénz, óriási botrányt kavar, és olyan dolgokra is hivatkozik, amit valójában nem is ismer: A tisztességre és a becsületre. Most az a baja, hogy hazudtak neki. Az a tény, hogy hatvan éve egyetlen igaz szó a politikusok szájából el nem hangzott, eddig nem okozott gondot. Pedig minden hazugság volt, a holokauszttól kezdve a pártkongresszusok jelentésein keresztül a mai statisztikákig. Mindig, mindenki hazudott! Ez jól tükröződik a mai helyzetben is. A hazugság bizonytalanságot szül, mely félelmet teremt. A félelem agressziót, az agresszió rombolást és vért. Most itt tartunk. A meg nem fizetett prosti elkezdett hisztizni.
Nyilvánvaló azonban az a tény is, hogy mindez nem vonatkozik a társadalmunk összességére. Nagyon sok a tisztességes, igaz ember, akik nem a botrányaikról híresednek el, akik végzik a dolgukat és fenntartják ezt a szerencsétlen országot. Óriási áldozatok és erőfeszítések árán hirdetik az igazságot, tartják fenn kiadványaikat, igyekeznek az eltévedteket, a megvezetetteket a helyes útra terelni. Ezek az emberek fogják a megtévesztett, prostituálttá alacsonyított tömeget is visszavezetni a népi sorsközösségbe, a nemzeti elvközösségbe. Amint lehetőségük nyílik erre. Nem állítható az sem, hogy a tiltakozási hullám kizárólag a prostituált társadalom megnyilvánulása, mert a nem politizálóknak is elegük van ebből a minősíthetetlen szellemi környezetből és valamilyen - lehetőleg jó irányú - változást akarnak. Még nincsenek pontosan meg¬határozott célok, de az tény, hogy ez a gondolko¬dási mód mindenhol jelen van, és nagymértékben befolyásolja a történéseket.
Új népvezérek. A Kossuth téren és az ország más részein tüntetőket közös politikai eszmeiség nem fogta össze. A nagy eszmei zavart jól érzékeltetik az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, követelések, petíciók. Egyetlen közös nevező a Gyurcsány¬-kormány távozásának a követelése. Most hirtelen rájött mindenki, hogy minden bajának a Gyurcsány-kormány az okozója. Viszont az a kérdés, hogy mi lenne utána, fel sem merült senkiben. Mielőtt ki¬térnénk a petíciókban megfogalmazott Alkotmá¬nyozó Nemzetgyűlés és a szakértői kormány témájára, mely a követelések között mindig szerepelt, vizsgáljuk meg a követelőzők kilétét. (Megjegyezve, hogy az ilyen követelősdi egy röhej, mert hiányzik a nyomós érv - az ötezer harckocsi.)
Toroczkai (Tóth) László (28 éves). Mielőtt viselt dolgaira kitérnénk, meg kell jegyeznünk azt, hogy nem csak őt, hanem a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom minden tagját úgy kezeljük, mint a leprásokat. Minden cselekedetük jóvátehetetlen károkat okoz a magyarságnak. Tevékenységük a provokációk sorozata, melynek kiagyalóit és pén¬zelőit nem ismerjük, de fő megvalósítója Toroczkai. Szélsőséges, uszító kijelentései ellenére ellene eljárás nem indult. A rádió Vasárnapi újság c. mű¬sorának egyik szerkesztője volt, és a Magyar Jelen hetilap főszerkesztője. Két hónapja a Magyar Mérce c. lapba írogatja ökörségeit. Provokatív tevékenysége miatt Romániából és Szlovákiából kitiltották, a pozsonyi letartóztatásból meglepő gyorsasággal hazatérhetett (nehogy lemaradjon valamiről). Az MTV székház elleni támadás szervezőjeként még csak ki sem hallgatták (szerepét az MTV elleni támadás ismertetésekor részletezzük).
Budaházy György, mini néptribunus, az Erzsé¬bet-hídon lezajlott események kulcsfigurája, az erő¬szakos cselekedetek megszállottja. Nem rendel¬kezik olyan óriási anyagi háttérrel, mint Toroczkai, ezért szerepe is behatárolt.
Takács András levitézlett szakszervezeti ve¬zető. A Szabad Magyarországért Mozgalom (fan¬tomtömörülés) elnöke. Realitásérzék nélküli szeren¬cselovag, utópista követelések megfogalmazója. Szociális elemeket tartalmazó demagógiája nem bizonyult hatásosnak. Mindezek ellenére ártalmat¬lan kispolgár.
Pozsgai Imre az egykori MSzMP egyik vezetője, a volt KB tagja. Köpönyegforgatás világbajnoka. Elvtársaival történt szakítása után politikai ambícióit nem adta fel. Népies stílusa miatt rokonszenves a népi értelmiség köreiben.
Szűrös Mátyás szinten tagja volt az MSzMP vezérkarának. A III. Köztársaság kihirdetése után ideiglenes köztársasági elnökként vállalt szerepet a kommunista átalakulásban. Nemzeti kommunis¬taként szerény eszközeivel harcol a neoliberalizmus ellen. Nem tolakodó mentalitású, csak meghívások esetén vállal közszereplést.
Molnár Tamás, demokratikus ellenzéki, az In¬connu művészcsoport alapítója. A Jobbik alelnöke, a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet újságírója, több könyv szerzője. Melocco Miklóssal és Makovecz Imrével a dekadenciába hajló művészeti irányzatot képviselik a Kossuth téren.
Balogh Barna a Magyarok Világszövetségét és a Trianon Társaságot képviseli. A fent felsoroltakkal együtt megalapítója a Nemzeti Kerekasztal szer¬veződésnek (a 'kerekasztal' zsidó eredetű foga¬lom).
A felsoroltakon kívül még számos közismert figura is állandó szereplője a téren zajló eseményeknek (Tőkés László református püspök, Schmidt Pál a MOB elnöke, Fidesz alelnöke, Bagi Béla Magosz alelnök, Papp Lajos, Goró Oszkár Fidelitasz alelnök és még sokan mások). A nevek ismeretében megállapítható, hogy a politikai élet peremére szorult harmad- és negyedosztályú, de nagy ambícióval rendelkező személyek viszik a főszerepet. Ez azt jelenti, hogy szó sincs semmiféle népi kezdeményezésről, csak a félreállítottak és a hatalomból kiszorítottak, oda be nem furakodhatók által egy új esélynek tartott lehetőségről, melyet az alábbiakban ismertetett tagozódású tömeggel akar¬nak érvényesíteni.
A Kossuth téri tüntetők négy, egymástól eszmeileg jól elkülöníthető csoportosulásra bonthatóak.
1. - A már ma is nehéz életkörülmények között élők¬re, akiket elkeserít a várható megszorítások okozta további életszínvonalromlás, mely esetükben ka¬tasztrofális következményekkel járhat.
2. - Az ellenzék által felhergelt híveik politikai cso¬portosulása, hazafias érzelműekkel kiegészülve, mely már morális indokokat is megfogalmaz.
3. - A hatalomból kiszorult, a politikai perifériára sodródott szerencselovagok és követőik csopor¬tosulásai.
4. - Provokátorok, bajkeverők, garázda elemek, anarchisták kisebb csoportjai.
Természetes, hogy ezek a különböző érdekek mellett felsorakozott csoportosulások saját vezetők¬kel rendelkeznek, melyek többségét nem az alka¬lom, hanem az előre kidolgozott forgatókönyv emelt a többiek élére. A tömeghez csapódott hangadók (dekadens művészek, levitézlett építészek, naftalinszagú kommunisták, kirúgott szakszervezeti veze¬tők, bajkeverők, stb.) az érdekeiknek megfelelő cso¬portosulásokba olvadva és azok vezetőivé válva gazdagították az amúgy is meglepően vegyes képet. Így fordulhatott elő az a komikus eset, hogy a kommunista Pozsgai (aki annak idején tépett szájú, hasított körmű nemzetiszocialistáknak nevezte az 56-os felkelőket) Árpád-sávos zászló alatt szónokolt.
A Szabadság téri zavargás előzményei (Sok valóságos elem és logikai összefüggések alapján felállított hipotézis.) Az elmúlt hetek eseményei elő¬revetítették egy nagyobb szabású, provokatív jellegű akció megtörténését (a Jövőnk januári kiadásában a most történteket - mint várható esemé¬nyeket - megírtuk). Az események előzményeként Toroczkai képzetlen és magyarul beszélni sem tudó aktivistái élénk tevékenységet fejtettek ki a haza¬fias-radikális tömörülések irányában. Céljuk valami¬féle együttműködés megszervezése volt, homályos jövőképekre hivatkozva. Az Arcvonal részéről durva elutasítás volt a válasz, amit az aktivisták nyilván közöltek is a főnökükkel. Az Arcvonal vezetősége kielemezte a HVIM aktivisták elszólásaiból kapott adatokat, és az beillesztve a mai politikai helyzetképbe, egy nagyszabású provokáció képe rajzolódott ki. Azt, hogy hol és mikor kerül erre sor, nem lehetett pontosan behatárolni, de azt igen, hogy a közeljövőben és Budapesten. A vezetőség figyelmeztette a csoportok vezetőit a várható események veszélyeire, és meghatározta az ezzel összefüggő tevékenységüket. Az Arcvonal felkészült minden eshetőségre.
A Gyurcsány-beszéd közismertté válása után a legmagasabb hatalmi szinteken sem tettek semmit a várható tiltakozás mérsékelésére, vagy megakadályozására. Sőt, tovább feszítették az indulatokat, melyben a Fidesz főszerepet vállalt. Nyilván kellett ez az össznépi elégedetlenség az összefércelt felzárkóztatási terv brüsszeli elfogadtatása miatt. A kormány erre hivatkozva bizonyíthatta, hogy eljutott a tömegek terhelhetőségének a végső határáig, és ha tovább feszítik a húrt, nagy bajok történhetnek. Igazi és nagytétű hazárdjáték volt ez, de bejött és ez igazolja a kitervelőit.
Ha lúd, legyen kövér–elvet követve, egyúttal ez a helyzet alkalmat teremthetne a radikális hazafiak szervezett csoportjainak a felszámolására is, mert működésük veszélyes lehet a következő elkeserítően nehéz évek során – vélték egyesek. A szervezett és törvényes tüntetések nem adnak okot a rendőri fellépésre, ezért valamilyen nagyobb fajsúlyú, durva törvényszegésre kell sort keríteni.
Az eldurvult zavargások kiélezik a tüntetésre készülő rendvédelmi szervek és a tüntetők közötti kapcsolatot is. A beprogramozott rendőrverések után a hatalomnak nem kell tartania attól az együttműködéstől, melyre különben sor kerülhetett volna. A több, mint száz rendőrnek ezért kellett megsérülnie, a többi már csak uszítás kérdése volt. A revansvétel a rendőrség részéről a következő napokban érezhetővé vált, és ennek olyanok estek áldozatul, akik soha meg nem ütnének senkit, különösen nem egy rendőrt.
A műveletet a kormányzattól független háttérhatalom szervezte és a megtervezésébe szociológusokat, pszichológusokat is bevontak, mert a hiányos információk miatt sok előre ki nem számítható reakciót nekik kellett meghatározniuk. A titkosszolgálati jelentésekből és a HVIM információiból annyit sikerült teljes bizonyossággal megállapítaniuk, hogy az Arcvonal részvételi esélye a tervezett provokációban nem több 20%-nál. És ez is csak akkor ennyi, ha nagyon erős a csábítás. (Ennek a tervnek a bizonyítéka, hogy a fiaskót – az Arcvonal távolmaradásának okait - a Magyar Rádióban egy pszichológus igyekezett magyarázni.)
Legcsábítóbbnak a forradalmi hangulat megteremtése, és annak a látszatnak a megjelenítése volt, hogy a hatalom erőszak szervezetei tehetetlenek. Ezért terveiket ezekre az elemekre építették. Olyan hamis képet igyekeztek teremteni, mely gyors változást ígér, és ez arra késztette volna a nemzeti radikalizmus híveit, hogy részt kell venniük a folyamatban, különben kimaradnak az eseményekből.
Az MTV ostroma. Szeptember 17-én megkezdődött a Kossuth téren a tüntetéssorozat. Szeptember 18-án a délben mintegy 500 tüntető délutánra többezres tömeggé nőtt. Megjelentek a különböző hazafias jellegű tömörülések (Magyar Nemzeti Front, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Honfoglalás 2000, és a hírhedt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) és késő délután csoportosan érkeztek a Fradi és Újpest focihuligánjai. Ez meglepően furcsa és szokatlan esemény volt, mert politikai demonstrációkon eddig szervezetten még nem vettek részt. Nyilvánvaló, hogy megjelenésüket komoly szervezőmunka előzte meg, és ígéretekben sem volt hiány (a Magyar Demokrata értesülése szerint ennek a bandának sok millió forintot ajánlottak fel). A tér hangosítását Toroczkai intézte, így jogalapot teremtett magának a felszólalásokra. A hangosításnak és a felszólalók radikális hangnemének köszönhetően a tüntetők hangulata felforrósodott, már csaknem forradalmi jellegűvé vált. A háttértervezők tervének első eleme megvalósult. Ekkor látta elérkezettnek az időt Toroczkai a továbblépésre. Egy ceruzával megírt „petíciót” kíséretével átvitt a Szabadság téri Magyar Televízióba, és követelte annak beolvasását. Természetes, hogy petícióstól kidobták. Nem is tehettek mást, mert mi lenne, ha minden petícióst beengednének, és műsorba vennének? Toroczkai már az elinduláskor nagyon jól tudta, hogy nem léphet be a TV épületébe, de kellett valami ürügy a focihuligánok mozgásba hozatalára. A Szabadság térről alvezéreivel visszatértek a Kossuth térre, és drámai hangon előadta a "forradalmi képviselet" MTV székházbeli megaláztatását, majd a Fradi és az Újpest focihuligánjait felszólította, hogy kövessék a MTV székházához és erővel kényszerítsék ki a petíció beolvasását. A focihuligánoktól körülvéve 'törjetek és zúzzatok' kezdetű rövid eligazítást tartott, miközben alvezérei minden résztvevőnek 10 ezer forintos bankjegyet adtak át (ennek szemtanúja volt az Arcvonal újságírója és egy nyugdíjas történelemtanár, aki pártelkötelezettség nélkül, csak az 56-os események ismeretében ment ki a térre, összehasonlító tanulmányozás miatt).
Az enyhén alkoholos állapotban lévő 100-150 fiatal az átvonulás közben olyan mennyiségű szeszesitalt vásárolt a környező szórakozóhelyeken, mely lényegében az akció végéig kitartott (a beérkezett jelentések szerint a Szabadság tér éjfélre úgy bűzlött az alkoholszagtól, mint egy külvárosi cigánykocsma). Ez volt az 'eszmei' felkészítés. A fiatalokat mintegy ezer tüntető is követte, mert ismerték a társaságot és tudták, hogy valami történni fog. Ezt a műveletet a rendezvényt biztosító rendőrök parancsnoka jelentette a főnökeinek, akik egy rendőrcsoportot (mely tömegoszlatásban járatlan vas-megyei fiatal rendőrökből, és helyi parancsnokokból állt) rendelt a székház védelmére. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a Kossuth térről átvonuló keménymag közé mindegy 25 ismeretlen is csatlakozott, akik a későbbiek során meghatározó szerepet játszottak. A rendkívül agresszív, részeg támadócsoport megfékezése lőfegyverhasználat nélkül teljességgel reménytelen kísérlet volt. Nem kell csodálkozni azon sem, hogy egy kétségbeesett fiatal rendőrnő több figyelmeztető lövése is hatástalan maradt.
Toroczkaiék bevonultak a székházba, mely rendőri intézkedést vont maga után, és fél tízkor elkezdődött a botrány. A rendőrök kiszorították a folyosóról a benyomulókat, mely után a focihuligánok és a közéjük tagozódott jól képzett provokátorok sörösüvegekkel, sörösdobozokkal dobálni kezdték a rendőröket. A tervezett művelet beindult, és hogy a csábítás is működjön, a HírTV egyenes adásban közvetíteni kezdte az eseményeket (ez a TV nemzeti jellegűnek mondott, és ezért úgy vélték, hogy a közgondolkodásban minden gyanú felett áll).
A helyzet igen gyorsan eldurvult, és a támadók túlereje a hatástalan könnygáz- és vízágyú miatt a rendőröket benyomta a székházba. Ebben a műveletben a felszedett utcakövek, vascsövek, korlátok sok rendőrt súlyosan megsebesítettek. A téren elszabadultak az indulatok, a székház egy romhalmaz képzetét keltette, az égő autók látványa és a vad hangzavar valóban forradalmi látványt nyújtott. Szinte tökéletes volt a rendezés.
Ma már közismert a székházat védő rendőrcsoport parancsnokának rádióbeszéde a közvetlen főnökével. Ez egy vádbeszéd volt, a magára hagyott, életveszélyben lévő egység parancsnokának természetes és érthető megnyilvánulása. Ő nem volt beavatva a műveletbe.
A tervezők tudták, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az ország különböző részeiből felérkezzenek azok, akik részt akartak venni az eseményekben. A számítások szerint ez legfeljebb 4 óra lehet, tehát éjfél után még 2-3 óráig fenn kell tartani a forradalmi látszathelyzetet. Az épületet védő rendőrök segítséget annak ellenére sem kaptak, hogy éjfélre az egész környék tömve volt rendőrökkel, és a székház közelében egy többszáz fős 'high-tech' felszerelésű különleges bevetési egység várakozott. A csapda készen állt és várta a vadat.
A beérkezett jelentések beszámolnak arról, hogy Debrecentől Szombathelyig sok fiatal, többségükben focihuligánok és szkinhedek el is indultak Budapestre és meg is érkeztek. A média a zavargás kezdetétől úgy tájékoztatott, hogy militáns szélsőjobboldali radikális csoportok és a hozzájuk csapódott focihuligánok támadják az MTV székházát. Ez szó szerinti idézet, mely többször is elhangzott és amit átvett a CNN és a BBC is. Így kedden hajnalban az egész világ úgy tudta, hogy a militáns szélsőjobb forradalmi állapotokat teremtett Magyarországon. Annyira biztosak voltak a művelet sikerében, hogy előre megírták a tudósításokat is.
A rendőrök visszavonulása után a székház a támadók birtokába került. Jellemző módon nem a petíció beolvasása volt a cél (soha senki nem is akarta ezt beolvasni), hanem a céltalan rombolás. Ez bizonyította volna a militáns szélsőjobboldali radikális csoportok barbarizmusát. Miután újabb csoportok nem érkeztek, a rendőrség parancsot kapott a zsák szájának a lezárására. Pontosabban - az eredeti példánál maradva - a csapda lecsapására. A környező utcákban (a TV elől jól eltakarva) várakozó rendőrség megindult, és perceken belül ura lett a helyzetnek. A zavargóknak esélyük sem volt semmilyen ellenállásra. Megkezdődtek az igazoltatások és adatfelvételek. Őrizetbevétel nem volt, mert akiket őrizetbe akartak venni, azok nem voltak sehol. A reggeli hírekben a zavargókat már csak focihuligánoknak nevezték. A grandiózus terv csődöt mondott.
Következtetések. Fel kell tennünk a kérdést: kinek az érdekeit szolgálta az események ilyen irányultsága? A felzárkóztatási-program (Gyurcsány csomag) brüsszeli elfogadtatása, a radikális hazafiakkal tervezett leszámolás és a rendőrség szembeállítása a lakossággal a hatalom számára nyereség. A választások előtti hangulatromlás, a végetérni nem akaró tüntetéssorozat, a rend fellazulása és ennek a gazdasági következményei (különösen az önkormányzati választások elvesztése, és a forint további romlása) káros a hatalom számára. Tehát, amit nyert a vámon, elvesztette a réven. Az ellenzék esete más, ők egy darabig nyerő helyzetben voltak, de az események utóhatása még károsítóbb számukra, mint a hatalom számára. Képtelenek jó megoldást találni a kialakult helyzetre és ezért politikai alkalmasságuk épp úgy megkérdőjeleződik, mint a hatalomé. Ehhez még hozzáadódik a tüntetők cserbenhagyása, a háttéralkudozások és a gyávaság vádja is. A következtetés végeredménye nem lehet más, mint annak a kimondása, hogy mindkét oldal teljességgel alkalmatlan az ország irányítására. A szakértői kormány létrehozásának követelése a tüntetők részéről ennek a gondolatnak a realizálódása.
Mindez előre kiszámítható következmény volt, a pártok vezetése a tanácsadóiktól az erre utaló tájékoztatásokat meg is kapták. Ennek ellenére miért történhettek meg az ismert dolgok? Azért, mert ma még mind a két oldal rendelkezik hívekkel, melyekre adott esetben lehet is számítani. És mert a radikális hazafiak szerveződései a megerősödési folyamatok elején tartanak. Még le lehetett volna számolni velük. Valamint azért is, mert a nagy pártok vezetősége úgy gondolja, hogy jobb ma egy polgárháború, mint holnap egy forradalom. Ma még az elégedetlenséget bele lehet vinni egy hideg (vagy forró) polgárháború utcájába, melynek nem a vezetőség, hanem csakis a magyarság lenne a vesztese. Holnap már képtelenek befolyásolni az eseményeket, és csak ellenségeik lesznek, mert a rendkívüli megpróbáltatások mindenkit ellenük hangolnak. Akkor már csak a gazdagok szűk rétege fog szembenállni a szegények tömegeivel. Ez a forradalmi helyzet alapja. Ebben a küzdelemben semmi esélye a meggazdagodott kiváltságosoknak, a túlélés egyetlen lehetősége a menekülés (a szumátrai földvásárlások bizonyítják, hogy ezzel a lehetőséggel is számolnak).
Polgárháborúra készül a kormányelit – szellemi hitharcra serkentő márciusi hírek, kijózanító gondolatok és „buzgó imádság”
csütörtök,
december 9th, 2010 at 09:49
Polgárháborúra
készül a kormányelit – szellemi hitharcra serkentő márciusi
hírek, kijózanító gondolatok és „buzgó imádság”
2009.
márc. 6. péntek. A hét elején kaptam ezt a levelet:
„Ma
érkezett az alábbi e-mail:
„G.
fiam az egyik pesti lövészklub tagja, az ott történt egyik
beszélgetését írta le nekem…
Tegnap
beszélgettünk a lőtéren. A Balázs, a lövészetvezető
rendőrségi alkalmazott, konkrétan, mint fegyvermester a készenléti
erők fegyverraktáraiért felel. Ő egy 5000 db-os géppisztoly
készletért felel, illetve behívó parancs esetén azok
működéséért, kiosztásáért, bevetéséért, beleértve több
millió darabos lőszerkészletért.
Pontosan
látja a szükségállapot esetén behívandó tartalékosok,
készenlétiek listáját. De messze nem ő az egyetlen ilyen
raktárbázisért felelős személy, ő csak egy. Pénteken soron
kívüli állománygyűlés, eligazítás lesz ezen kulcspozícióban
lévő emberek számára. A hatalom teljes erővel polgárháborúra
készül. A cél: erődemonstráció. Március 15-e most
életveszélyes lesz.
A
lépések: ha kitörnek a zavargások, akkor figyelik azok szintjét.
Ha egy ponton átlendül, akkor a 3 mobil szolgáltatót
kikapcsolják, minden mobil telefon működése megszűnik. A
kormánynak van egy saját, ezzel párhuzamosan kiépített mobil
telefon rendszere, ők azon kommunikálnak. A honvédség mindentől
független kommunikációs rendszerrel rendelkezik, azon kommunikál.
Ezzel
egyidőben az összes TV adást blokkolják, leállítják. Az
internetet megbénítják, minden polgári információ áramlása
megáll. A köztv-n kizárólag a kormány által cenzúrázott infók
(dezinfók) áramlanak a lakosság felé.
Kijárási
tilalmat léptetnek életbe, fontosabb közlekedési csomópontokon
fegyveres ellenőrző pontokat állítanak fel. Aki ellenáll, arra
lőnek. Megszűnik a lehetősége a szervezett ellenállásnak
infóáramlás hiányában, a kisebb lázadó csoportokat
felszámolják fegyverrel. A honvédség február elejei tatai
hadgyakorlata erre készítette fel a szárazföldi erőket (HÍR TV
élő adása, Szekeres személyes nyilatkozata).
Ez
az ő forgatókönyvük.
Az
persze más kérdés, hogy elindul-e ez a folyamat, és ha igen,
akkor a rendőr, katona fog-e lőni saját szüleire, népére, még
akkor is, ha a hatalom szándékosan vidékieket hoz Pestre,
pestieket visz vidékre emiatt.”
Hozzáfűzés:
Ez
utóbbi, irgalmasságos gondolatért lehet imádkozni, de figyelembe
véve a gonosz hatalmasság módszereit, ennek az esélye nem sokkal
több, mint annak lehetett, hogy a romániai rendszerváltás idején
a szekuritáte átáll a nép oldalára, vagy hogy a KGB vagy az ÁVH
és ez utóbbi mai megfelelői cukros bácsikká váljanak, vagy hogy
egy életéért küzdő sarokba szorított fenevad nyalogatni kezdjen
ahelyett, hogy széttépne.
Ha
a beépített elit által szervezett és felbujtott provokáció elég
hatékony, és ha véres, és ha a rendőrség a maffia kezében van,
akkor ott a maffia módszerei érvényesülnek, és nem
„humanitárius, filantróp” elgondolások.
A
kérdést tehát így kell feltenni: elvárható–e egy átlag
gladiátortól, akit arra képeztek, hogy öljön, és életre-halálra
harcoljon saját életéért, hogy az amfiteátrumba lépve megszánja
ellenfelét és ezzel vállalja, hogy a szabályok értelmében, –
még ha ellenfele nem ölné is meg őt, vállalva ennek ő is a
következményeit – a felettes elit végezzen vele.
Hogy
a kormány és a rendőrség és a tartalékosok és a készenlétiek
hierarchiájába beépített maffia végez vele vagy sem, ha
megtagadja az engedelmességet és az értelmetlen vérontást, addig
marad kérdés, amíg életben van. Bizonyos azonban, hogy bizonyos
megfélemlítést és kondicionálást és lelki hatalmat és
zsarolást gyakorolnak felettük, akiket – különféle és
nemritkán törvénytelen eszközökkel, – engedelmességre
idomítottak és treníroztak és tanítottak, még ha az utasítás
törvénytelen, arra az esete is.
Nem
puszta rendőrökről van szó, hanem több különböző és
beépített emberektől ínfiltrált és vezényelt csoportok
együttes és sokszor egymást átfedő keveredéséről, ami felett
egy szürke beosztott és kivezényelt rendőrnek mi hatalma van …
?
Nincs
semmilyen reális alapja ma Magyarországon annak, hogy egy olyan
erőszakos és fegyveres zavargás törjön ki, amire ilyen
előkészületekkel kellene reagálnia a hatalomnak. A forradalmak,
rendszerváltások és puccsok soha nem csak úgy maguktól jöttek
létre, hanem múlti-milliárdos családok (dinasztiák) és bankárok
elméjében születtek meg a gondolatok és hosszú tervszerű munka
előzte meg a cél elérését, ami szintén csak egy lépcső egy
következő cél felé és így tovább.
A
végcél „Lucifer tiszta doktrínájának” bevezetése a
kiprovokált és levezényelt eljövendő világháborútól és
betegségektől, csapásoktól elgyötört és darabjaira hullott
emberiség felett uralkodó egy világkormány által.
A
jelenlegi hatalom be van pánikolva, irracionális és túllépte az
e világi bölcsesség és józanság határait. Az okkultizmus
őrületbe kergette annak vezéreit, akik felfuvalkodottságukban
elvakultakká lettek, hogy olyan dolgokat tegyenek, ami bölcstelen
és uralkodásuk gyors végét fogja eredményezni. Ezt Isten engedi
meg, mivel a szentek az Úrhoz kiáltanak.
Teljesen
nyilvánvaló, hogy egy nyilvánosan szereplő illetve rejtetten
működő, de titkos csoport, akik a magyarországi eseményeket
próbálják irányítani, – miképp az elmúlt évek politikai,
gazdasági és szellemi tendenciáinak megfelelően teszik is, –
amit a köznyelv egyszerűen csak kormánynak vagy Gyurcsánynak hív,
elkészítette, vagy elkészíttette megkoreografált forgatókönyvét
március 15-re.
Nyilvánvalóan
nem csak megkoreografálta, hanem elő is készítette, mintegy
bevetésre készen, hogy miképp fog szigorúan titkos provokációt
végrehajtani, – amit előre kiszemelt módon valakiknek a nyakába
varr, – ezúttal véreset, ha lehet, és ezzel egyidőben előre
felkészíti az erre való aránytalanul durva „kormányválaszt”
is.
Mivel
nagy hazardírozásról van szó, nem kizárt, de ebben lehet, hogy
idő és egyéb hiány miatti alulinformáltságomból írom, hogy az
értelmesebb sátáni elitarchia valamely nyúlványa figyelmeztette
és óvatosságra intette ezt a pszichopata paranoid majmot (Jézus:
„rókát”), hogy ne lépje túl a törvénytelenség bölcs
terjesztési lehetőségeinek mindenkori létrehozott körülmények
által meghatározott mértékét, ennek ellenére
elbizakodottságában őrült dolgokat cselekedhet.
Figyelembe
kel azonban venni a nemzetközi események folyását, ami a média
kontroláltsága miatt nehézségekbe ütközhet. Ennek
tanulmányozása mindazonáltal azt támaszthatja alá, hogy a fenti
bekezdésben jóhiszeműen vázolt feltételezésem, miszerint
Gyurcsány jelenlegi polgárháborús előkészületeinek még nem
jött el az ideje a nemzetközi elit forgatókönyve szerint, nem
felel meg a valóságnak. Felismerhető, hogy itt nem csak
Gyurcsányról van szó, hanem egy jól megtervezett, globális
támadásról a gazdaság, a politika, a kommunikáció és a
nemzetek kormányai ellen, ami egy kísérlet az új világrend és
az egy világkormány gyors behozatalára a földön? Ennek eszközei
a zavargások, felkelések, forradalmak, válságok és a háborúk.
A
kormányelit polgárháborús vagy államcsíny kísérlete,
amennyiben egy új kormányzati rendet hoznának be, kockázatos,
miképp minden, amit a gonosz a világtörténelem során tett. Az
olyan események egész földön egyszerre történő megjelenése,
amelyek nem korlátozódnak a nemzetközi bankárok által
létrehozott mesterséges gazdasági világválságra, kizárja a
hazai jelenség esetlegességét vagy elszigetelt voltát.
Mi
azonban nem akarjuk, hogy a gonosz határozza meg a vérontást, vagy
bármit, éppen ezért imádkoznunk kell, hogy terveik ne legyenek
sikeresek, sőt forduljanak visszájára.
A
nemzetközi bankárok, a Rotchild dinasztia, a Rokefellerek,
Wartburgok és a többi összeesküvésben részt vevő családok, a
CFR vagy illuminátus rend, amely a szabadkőműves rendszert is
használja, a bilderberg csoport, sok egyéb szatellit és előretolt
szervezeteikkel együtt többre tör, mint válságra.
A
nemzetközi elitarchia, használva az ENSZ szervezeteket, a médiát
és egyéb szervezeteket, átvéve a hatalmat a kormányok felett,
nem csak gazdasági világválságot akar, hanem egy új világrendet,
melynek élén egy világkormány áll, ami nem jó, hanem
megtervezetten gonosz diktatúrát tartana fenn, hogy hivatalosan
bevezesse „lucifer tiszta doktrináját” a földön.
Megszűnnének
a vallások, az ateizmus, a nemzetek, az egyházak és a család,
mint olyan, és mindenki egy istent imádna: Lucifert, aki
feltételezem, végül személyesen testet is öltene. A máshogy
gondolkodókat, vagy egyszerűen: gondolkodókat, természetesen
likvidálnák.
Csak
hogy tiszta legyen a kép: Fennáll egy antikrisztusi jellegű
újfajta kormány kialakításának lehetősége, de ennek véleményem
szerint nincs időszerűsége Magyarországon, bár jól van
időzítve, ugyanis logikus, hogy ennek egybeesése egy mesterségesen
létrehozott gazdasági válsággal kívánatos a számukra.
Mivel
azonban ez még nem érte el a csúcsát, ezért most márciusban
korlátozottak még a lehetőségeik. Valamit azért fognak próbálni
keverni, de ez megfelelő és kellő imával szelídíthető,
meghiúsítható. Tudnunk kell azonban, hogy a pénzügyi
válság technikailag és mesterségesen egyik napról a másikra kirobbantható. A megfelelő pillanatra várnak.
válság technikailag és mesterségesen egyik napról a másikra kirobbantható. A megfelelő pillanatra várnak.
Ha
most márciusban nem is következik be céljuk Magyarországon, és
most nem fog, a háttérben akkor is ott az épülő rendszer,
megvannak a személyek, ki van építve a kommunikációs rendszerük,
megvan az őrület ideológiai és vallási háttere, a világuralkodó
csoporthoz tartozásból származó lelki megerősítettség érzése,
az anyagi háttér és a többi, ami józanságra int minket és
minden felelősen gondolkodó közéleti személyt és politikust.
Lucifer már kimutatta méregfogát, kóstolgatott, és marni készül.
Mindenesetre,
céljuk a további szabadságjogi és társadalmi megszorítások, a
demokratikus állampolgári jogokból történő progresszív
lefaragások, egyre növekvő és egyre démonizáltabb állandó
kommandós magánhadseregek kiépítése, a diktatórikus jegyek
lépésről lépésre történő növelése. E célok eléréséhez
minden ere alkalmasnak látszó ünnepet, napot és eseményt
igyekeznek a lehető legmaximálisabban előkészíteni és
kihasználni. Ördögien gonosz terv.
És
ne felejtsük el, hogy ördögi módszer, hogy a liberális bal
törekvések mellett, ezzel párhuzamosan a másik oldalon is
elindítsák különböző mozgalmaikat, – hogy sokan mögé
tömörüljenek. Ki tudja, nem állnak-e bizonyos intellektuális de
siker esetén meglehetős tömegbázist mozgósíthatni képes
egyházias, nemzeties, ősi törekvések mögött is egyben? Ezek
növekedését a liberális bal törvénytelensége hívja létre és
erősíti.
A
háttérből sakkozó és hazardírozó, Lucifer szellemétől
„megvilágosodott” de valódi szellemi energiára szert tett
„illuminátus mesterelme” a mindenkori helyzettől függően
meglátja, hogy épp milyen irányba lépjenek tovább.
Nekik
minden olyan dolog kedvez, ami különböző, egymással szembenálló
ideológiák mögé sereglett tömegeket jelent, akik egymást
lefárasztják és pusztítják, feltéve, ha ezek között vannak
beépített vezetőik, akik megfelelő irányba tudják terelni az
eseményeket, illetve meglovagolják az összezavart és elhitetett
nép tudatlanságát és bizalmát.
Szervezeteik,
pl. a Rotchild dinasztia és a nemzetközi bankárok (mind az
illuminátus rend tagjai) által az első világháború után
alapított és vezetett CFR vagy Külkapcsolatok tanácsa illetve
ezek európai országokban létrehozott hasonló szervezetei ill.
megfelelői, gonosz céljaik megvalósítása érdekében, a
szexuális és az anyagi természetű zsarolást használják a
politikusokkal szemben, miután ezekbe sikeresen becsalták
áldozataikat.
Sokan
vannak ebben a fogságban. Azt se feledjük, hogy a nemzetközi
médiák tulajdonjoga e nemzetközi bankárok kezében van. De ha ez
nem jönne be, vagy nem bizonyulna elég hatékonynak, ott van még a
másik módszer, a gyilkosság vagy a családtagok meggyilkolása
illetve az ezekkel történő zsarolás. Nincs új a nap alatt.
Minél
tovább engedjük meg nekik, annál nagyobb hatalomra fognak szert
tenni az ördögi erők.
Ezért
imádkozzunk most: „Meghiúsulást szólok a sötétség,
Magyarországra és az egész Kárpát medencére vonatkozó
terveire, az Úr Jézus Krisztus nevében. És előhívom az Úr
Jézus Krisztus művét ugyanitt. Küldd Uram a bűnbánat, könyörgés
és imádság szellemét.” Szavakba öntött, megvallott
bűnbánattal kell az országért az Úr elé jönnünk.
„Szabadíts
meg minket Urunk, nemzetünk bűnéből és az idegen, nemzetközi,
ördögi, Luciferi hatalmak által vetett csapdákból, ezek
fogságából és gonosz terveiből. Forduljon vissza rájuk minden
gonosz tervük és minden gonosz cselekedeteik. Az essen meg rajtuk,
amit rajtunk végbevinni terveznek. Nem a mi igazságunkért kérünk,
hanem a te szent nevedért és könyörületességedért és
kegyelmességedért.”
„Hatalmas
szellemi ébredést és megelevenedést, szólok neked Magyarország,
az Úrnak színétől. Apostolok, próféták, kormányok nemei,
csodatevő erők, segítők és gyógyítások nemei támadnak és
származnak ki belőled és a közted élő etnikumokból, akik
etnikumi adottságaik és sajátosságaik teljes kihasználásával,
együtt és harmóniában fognak működni és behozzák Isten
királyságát erre a földre, és ily módon eljön és felállítja
Dávid leomlott sátorát ezen a földön az Úr.”
„Az
Úr Jézus Krisztusba öltözött, Istentelen kompromisszumokat nem
kötő magyar, zsidó, cigány, kínai és egyéb etnikumú apostolok
és próféták támadnak ebből a földből, akiket Isten hatalma és
a szentek imádsága fog őrizni a hit által, az Úr Jézus Krisztus
nevében. És az evangélium beszéde soha nem látott erővel és
hatalommal és mértékben fog futótűzként terjedni és megtermi
gyümölcsét ezen a földön és ennek határain túl.”
„És
éhséget bocsát az Úr erre a földre. Isten ege utáni éhséget,
a menny utáni éhséget, az Úr Jézus Krisztus személye és Isten
Igéje utáni éhséget, Isten igazságos társadalma, törvénye,
ítélete és kegyelme utáni éhséget.
Az
Úr Jézus Krisztus nevében, Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése