Halálos
orvoslás
Tartalom:
A
vezető halál ok az orvosi kezelés
A
bioenergetika szerepe a különleges hadviselésben
GMO ALJASSÁGOK
Glutamát
a születéstől a halálig
Magyar
gyógyszer-BOTRÁNY
A
vezető halál ok az orvosi kezelés
Dr.
Gary Null; dr,Carolyn Dean; dr. Martin Feldman; dr. Debora Rasio; és
Dorothy Smith, PhD írása
A
Tények-tévhitek számára fordította:
Sarlós ÉvaKommentár:
Szendi Gábor
Megdöbbentő
elemzés arról, hogy az USA-ban orvosi műhibákba,
gyógyszermellékhatásokba, kórházi fertőzésekbe, egyszóval az
orvosi kezelésbe évente többen halnak meg, mint a retteget rákban,
vagy szív és érrendszeri betegségekben. Hasonló elemzések
láttak napvilágot Angliában és más országokban is. Teljesen
nyilvánvaló, hogy a sokkal fejletlenebb magyar egészségügyben a
helyzet legalább olyan sötét, ha nem sötétebb, mint a fejlett
egészségüggyel rendelkező országokban. Itt az ideje, hogy
elgondolkodjunk azon, mibe ölik a pénzünket.
A
természetes gyógyszerek ostrom alatt állnak, mivel a
gyógyszervállalatok lobbistái sürgetik a törvényhozókat, hogy
fosszák meg az amerikaiakat a táplálék kiegészítők (vitaminok,
nyomelemek, enzimek, növényi kivonatok, stb.)
előnyeitől.
Gyógyszergyárak vezető csoportjai rágalmazó médiakampányokat indítottak el, hogy az egészséges életstílus értékét rossz hírbe keverjék. Az FDA továbbra is megakadályozza azokat, akik megpróbálják természetes készítményekkel helyettesíteni a receptre felírt gyógyszereket.
Ezek a természetes gyógyszerek elleni támadások elfedik azt a halálos problémát. ami mostanáig tudományos tanulmányok oldalainak ezreibe volt eltemetvbe. Válaszként erre az alaptalan érdeklődéskeltésre a természetes gyógyszerek iránt, az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet a „kormány által jóváhagyott” gyógyszerek független minőségi felülvizsgálatát kezdeményezte. E mélyrehatóan elemző tanulmány megdöbbentő ténymegállapításai azt jelzik, hogy a legtöbb halált az Egyesült Államokban ezek a hagyományos gyógyszerek okozzák.
Az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet egy nonprofit szervezet, amely független kutatásokat szponzorált az elmúlt 30 évben. Hogy megerősítse merész állítását, mely szerint a hagyományos gyógyszerek Amerika első számú gyilkosai, az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet elrendelte, hogy minden, az amerikai gyógyszereket érintő vádat publikáljanak lektorált tudományos tanulmányok formájában.
Azért kell elolvassák a tények ezen elképesztő összeállítását, mert ez dokumentálja, hogy azok, akik meg akarják akadályozni a természetes terápiák használatát, félrevezetik a közvéleményt. Több mint 700 000 amerikai hal meg évente a kormány által szentesített gyógyszerektől, miközben az FDA és más kormányszervezetek a biztonságos alternatívákat ajánlók üldözésével keltik azt a látszatot, mintha védenék az embereket.
Az lektorált orvostudományi publikációk és állami egészségügyi statisztikák mélyreható felülvizsgálata azt mutatja, hogy az amerikai gyógyszerek többet ártanak, mint használnak.
Évente körülbelül 2.2 millió amerikai kórházi páciens van kitéve a receptre felírt gyógyszerek okozta káros mellékhatásoknak (1). 1995-ben dr. Richard Besser a CDC (a Szövetségi Kórmegelőzési Központ) munkatársa évente 20 millióra becsülte a vírusfertőzésekre szükségtelenül felírt antibiotikumok számát; 2003-ban dr. Besser évente több 10 millió szükségtelenül felírt antibiotikumról beszélt (2,2a). Évente körülbelül 7.5 millió felesleges orvosi és műtéti beavatkozás történik az USA-ban (3), míg körülbelül 8.9 millió amerikai kerül szükségtelenül kórházba (4). Amint a következő táblázatból látszik, az orvosi eredetű halálokok becsült száma – azoké az eseteké, amelyek során az elhalálozást a gondatlan orvosi kezelés, sebészeti beavatkozás, vagy kórmegállapítás okozta – az USA-ban évente 783, 936. Evidens, hogy az államokban maga az amerikai egészségügyi rendszer a halálesetek és sérülések okozója. Összehasonlításképpen 2001-ben megközelítőleg 699,697 amerikai halt meg szívbetegségben, míg 553,251 rákban (5).
Gyógyszergyárak vezető csoportjai rágalmazó médiakampányokat indítottak el, hogy az egészséges életstílus értékét rossz hírbe keverjék. Az FDA továbbra is megakadályozza azokat, akik megpróbálják természetes készítményekkel helyettesíteni a receptre felírt gyógyszereket.
Ezek a természetes gyógyszerek elleni támadások elfedik azt a halálos problémát. ami mostanáig tudományos tanulmányok oldalainak ezreibe volt eltemetvbe. Válaszként erre az alaptalan érdeklődéskeltésre a természetes gyógyszerek iránt, az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet a „kormány által jóváhagyott” gyógyszerek független minőségi felülvizsgálatát kezdeményezte. E mélyrehatóan elemző tanulmány megdöbbentő ténymegállapításai azt jelzik, hogy a legtöbb halált az Egyesült Államokban ezek a hagyományos gyógyszerek okozzák.
Az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet egy nonprofit szervezet, amely független kutatásokat szponzorált az elmúlt 30 évben. Hogy megerősítse merész állítását, mely szerint a hagyományos gyógyszerek Amerika első számú gyilkosai, az Amerikai Élelmezéstudományi Intézet elrendelte, hogy minden, az amerikai gyógyszereket érintő vádat publikáljanak lektorált tudományos tanulmányok formájában.
Azért kell elolvassák a tények ezen elképesztő összeállítását, mert ez dokumentálja, hogy azok, akik meg akarják akadályozni a természetes terápiák használatát, félrevezetik a közvéleményt. Több mint 700 000 amerikai hal meg évente a kormány által szentesített gyógyszerektől, miközben az FDA és más kormányszervezetek a biztonságos alternatívákat ajánlók üldözésével keltik azt a látszatot, mintha védenék az embereket.
Az lektorált orvostudományi publikációk és állami egészségügyi statisztikák mélyreható felülvizsgálata azt mutatja, hogy az amerikai gyógyszerek többet ártanak, mint használnak.
Évente körülbelül 2.2 millió amerikai kórházi páciens van kitéve a receptre felírt gyógyszerek okozta káros mellékhatásoknak (1). 1995-ben dr. Richard Besser a CDC (a Szövetségi Kórmegelőzési Központ) munkatársa évente 20 millióra becsülte a vírusfertőzésekre szükségtelenül felírt antibiotikumok számát; 2003-ban dr. Besser évente több 10 millió szükségtelenül felírt antibiotikumról beszélt (2,2a). Évente körülbelül 7.5 millió felesleges orvosi és műtéti beavatkozás történik az USA-ban (3), míg körülbelül 8.9 millió amerikai kerül szükségtelenül kórházba (4). Amint a következő táblázatból látszik, az orvosi eredetű halálokok becsült száma – azoké az eseteké, amelyek során az elhalálozást a gondatlan orvosi kezelés, sebészeti beavatkozás, vagy kórmegállapítás okozta – az USA-ban évente 783, 936. Evidens, hogy az államokban maga az amerikai egészségügyi rendszer a halálesetek és sérülések okozója. Összehasonlításképpen 2001-ben megközelítőleg 699,697 amerikai halt meg szívbetegségben, míg 553,251 rákban (5).
1.
táblázat: Becsült éves halálozási számok és az
egészségügyi beavatkozások gazdasági költségei
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
Alkalmazva
Leape 1997-es 3 milliós (14) orvosi- és gyógyszer hiba számát, s
megszorozva a 14%-os halálozási rátával, amit 1994-ben (16)
használt, 420,000-es éves halálozási rátát kapunk, amit
gyógyszerkezelési és orvosi hibák kombinációja okozott. A
Lazorou-féle 106,000 gyógyszerelési hiba és a IOM (Orvostudományi
Intézet) által becsült 98,000-es éves orvosi műhiba szám
helyett ezt az adatot használva, további 216,000 halálesettel
növekedve, az összes éves haláleset 999,936-ra jön ki.
2.
táblázat: Éves halálozás és az egészségügyi
beavatkozások gazdasági költségei
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
A
szükségtelen orvosi beavatkozások számbavétele nagyon fontos
elemzésünkben. Bármely invazív (vágást, behatolás jelentő),
szükségtelen orvosi eljárást a tágabb értelemben vett orvosi
eredetű ártalom részének kell tekinteni.
Sajnos, az okokat és következményeket nem monitorozzák. A szükségtelen beavatkozások elszenvedői olyan emberek, akik bele vannak kényszerítve egy veszélyes egészségbiztosító rendszerbe. Ezen személyek - mind a 16,4 millió emberi élet - egy olyan úton járnak, aminek fatális következményei lehetnek. Pusztán egy kórházba menetel a következőket okozhatja:
A 16.4 millió emberből, 2.1%-nak van esélye (186,000 érintettnek) súlyos gyógyszeres mellékhatásokra (1)
A 16.4 millió emberből, 5-6% esélyes (489,500 érintett) hogy kórházi fertőzést szenved (9)
A 16.4 millió emberből, 4-36%-nak van esélye (1.78 millió érintett) hogy iatrogén sérülést szerez (orvosi hiba és gyógyszerek káros mellékhatásai). (16)
a 16.4 millió emberből, 17% esélyes (1.3 millió érintett) kezelési hibára. (40)
Ezek a statisztikák egyéves intervallumot reprezentálnak. A legkonzervatívabb statisztikai adatainkat használva a következő 10 évre az alábbi halálozási arányokat vetítjük előre:
Sajnos, az okokat és következményeket nem monitorozzák. A szükségtelen beavatkozások elszenvedői olyan emberek, akik bele vannak kényszerítve egy veszélyes egészségbiztosító rendszerbe. Ezen személyek - mind a 16,4 millió emberi élet - egy olyan úton járnak, aminek fatális következményei lehetnek. Pusztán egy kórházba menetel a következőket okozhatja:
A 16.4 millió emberből, 2.1%-nak van esélye (186,000 érintettnek) súlyos gyógyszeres mellékhatásokra (1)
A 16.4 millió emberből, 5-6% esélyes (489,500 érintett) hogy kórházi fertőzést szenved (9)
A 16.4 millió emberből, 4-36%-nak van esélye (1.78 millió érintett) hogy iatrogén sérülést szerez (orvosi hiba és gyógyszerek káros mellékhatásai). (16)
a 16.4 millió emberből, 17% esélyes (1.3 millió érintett) kezelési hibára. (40)
Ezek a statisztikák egyéves intervallumot reprezentálnak. A legkonzervatívabb statisztikai adatainkat használva a következő 10 évre az alábbi halálozási arányokat vetítjük előre:
3.
táblázat: az orvosi beavatkozások 10 évre előrebecsült
halálozási rátája
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
Az
általunk 10 évre előrebecsült 7.8 milliós iatrogén (orvosi
kezelés) eredetű halálokok száma meghaladja az USA egész
hadtörténetének eddigi összes áldozataiét.
A szükségtelen orvosi beavatkozásokból eredő általunk előre jelzett 10 éves adatok szintén drámaiak.
A szükségtelen orvosi beavatkozásokból eredő általunk előre jelzett 10 éves adatok szintén drámaiak.
|
4.
táblázat: szükségtelen orvosi beavatkozások száma a
következő 10 évben |
||||||||||||
|
Ezek
az adatok azt mutatják, hogy körülbelül 164 millió ember —
több mint az USA teljes lakosságának a fele— részesül
szükségtelen orvosi beavatkozásban 10 éves perióduson belül.
Még soha nem jelent meg egy cikkben összefoglalva a sokféle iatrogén ok átfogó statisztikája. Az orvostudomány több 10 ezer cikket jelentet meg évente , mindegyik a teljes kép egy vékony szeletét ábrázolja. Csak egy darabot nézni és megpróbálni megérteni az előnyöket és kockázatokat olyan, mint egy centire állni egy elefánttól és megpróbálni lerajzolni az egészet. Hátrébb kell lépni, hogy a teljes képet lássuk, amint most tettük ezt. Az egészségügy minden szakterületének megvannak a megbetegedési és halálozási adatai. Mi most precíz munkát végeztünk átvizsgálva tanulmányok és cikkek ezreit, összerakva a puzzle-t.
Működik az amerikai egészségügy?
Az USA egészségbiztosítási kiadásai elérték az 1.6 trillió dollárt 2003-ban, a bruttó nemzeti termék 14%-át (15). Figyelembe véve ezt a hatalmas kiadást, miénk kéne hogy legyen a világ legjobb egészségügye. Meg kéne előznünk és visszafordítanunk a betegségeket, minimális kárt okozva. Az alapos és objektív felülvizsgálat azonban azt mutatja, épp az ellenkezőjét tesszük. Azért, mert a rendkívülien szűk, technológiai által vezérelt kontextusban, amelyben a jelenkori orvostudomány vizsgálja az emberi jelenséget, elvesznek a tágabb összefüggések.
Az orvostudomány nem veszi figyelembe az egészséges emberi szervezetnek következő kiélezett fontosságú szempontjait: (a) a stresszt és ennek hatásait az immunrendszerre és az életfolyamatokra; (b) a testmozgás hiányát; (c) a túlméretezett kalória-bevitelt; (d) a túlzottan feldolgozott és természetes sajátságaitól megfosztott élelmiszereket, amelyeket denaturált és vegyileg fertőzött talajban termesztenek; és (e) a több tízezer környezetet károsító toxin hatását. Ahelyett, hogy ezeket a betegség okozó faktorokat minimalizálnánk, több betegséget okozunk az orvosi technológiák, diagnosztikai eljárások, az orvosi és sebészeti eljárások és gyógyszerkészítmények túlzott használatával. E terápiás stratégia hatalmas kára annak az eredménye, hogy csekély erőfeszítést és pénzt fordítunk a betegségmegelőzésre.
Az iatrogén esetek hiányos jelentése
Az iatrogén eseteknek mindössze 5%-20%-áról számolnak be (16,24,25,33,34). Ez azt jelenti, hogy ha az orvosi hibákat teljes mértékben és pontosan jelentenék, akkor az éves iatrogén eredetű halálozási számunk sokkal több lenne, mint 783,936. 1994-ben Leape szerint az évi 180,000 orvosi eredetű hibák okozta halálszám megfelel annak, hogy egy éven át minden második nap három jumbo-jet lezuhan (16). A mi jóval nagyobb adatunk napi 6 jumbo-jet lezuhanásának felel meg.
Amit le kell vonnunk ebből a jelentésből, az az, hogy az orvostudománynak teljes és átfogó reformra lenne szüksége – az egészségügyi oktatási intézmények tananyagától kezdve, a betegek megóvásáig a túlzott egészségügyi beavatkozásoktól. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk semmin változtatni, amíg nem vagyunk őszinték a tekintetben, hogy min kéne változtatnunk. Ez a jelentés egyszerűen megmutatja, hogy milyen változtatásokra lenne szükség.
Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, mi áll a változás útjában: hatalmas gyógyszeripari és orvos-technológiai vállalatok erős befektetői csoportokkal a háttérben, óriás befektetéseikkel az egészségügyi iparba. Orvosi kutatásokba fektetnek be, egészségügyi oktatási intézményeket és kórházakat támogatnak, orvosi lapokban hirdetnek. Mély zsebekkel csábítják a tudósokat és egyetemi embereket, hogy támogassák erőfeszítéseiket.
Az ilyen pénzügyi támogatás billenti át a szakmai óvatosságot az új terápiák és gyógyszerek kritikátlan elfogadásába. Csak rá kell pillantani azokra az emberekre, akik a kórházi, orvosi és kormányzati egészségügyi felügyelő testületeket alkotják, hogy lássuk az összeférhetetlen érdekeket. A nagyközönségnek nincs tudomása ezekről az összefonódó érdekekről.
Például egy 2003-as tanulmány szerint az egészségügyi iskolák kutatóinak fele, akik tanácsadóként működnek a klinikai vizsgálatokat felügyelő bizottságokban, a gyógyszeripar tanácsadóiként is dolgoznak (17). A tanulmány szerzői aggódalmukat fejezték ki, hogy ilyen nagy tanácsadói arány érdekösszeférhetetlenséget eredményez. A szerzők egyike, dr. Erik Campbell, a főszerző, nyilatkozta, hogy „ Korábbi kutatásunk szerint az ipari elkötelezettségek befolyásolhatják a tudományos magatartást, olyan dolgokhoz vezetve, hogy a tudományos adatokat kereskedelmi titoktartás védi és a kutatási eredményeket késedelmesen közlik. Lehetséges, hogy a vállalatokkal való hasonló kapcsolat befolyásolhatja az klinikai kutatásokat felügyelők tevékenységét és magatartását.” (18)
Ovosi etika és érdekütközés a tudományos orvoslásban
Jonathan Quick, a WHO alapvető gyógyszer és gyógyhatású készítmények ügyeinek igazgatója írta egy mostani WHO közleményben: „Ha a klinikai kísérletek kereskedelmi vállalkozásokká válnak, amelyekben az önérdek legyőzi a közérdeket, akkor a szociális szerződés, amely megengedi a kutatást humán alanyokon az orvosi fejlődés érdekében, érvényét vesztette. " (19)
A New England Journal of Medicine korábbi szerkesztőjeként , dr.Marcia Angell azért küzdött, hogy fel hívja a figyelmet a tudományos kutatások elüzletiesedésére. Leköszönő vezércikkében, aminek a címe „Eladó az akadémiai orvoslás?” Angell azt nyilatkozta, hogy a növekvő érdekütközések beszennyezik a tudományt és erősebb korlátozásokra hívják fel a figyelmet a kutatók gyógyszerészeti részvényvásárlásai és más pénzügyi ösztönzőik vonatkozásában: (20) „Mikor a határ az ipar és az akadémiai orvostudomány között olyan elmosódottá válik, mint napjainkban, az ipar üzleti céljai számos módon befolyásolják az egészségügyi oktatási intézmények misszióját.” Angell nem értékelte le a kutatások hasznát, de véleménye szerint jelenleg Fauszt-i alku áll fent az egészségügy oktatási intézményei és a gyógyszeripar között.
Angell kilépett a New England Journal-tól 2000 júniusában. 2002 júniusában a New England Journal of Medicine kijelentette, hogy felvesz olyan újságírót, aki elfogad pénzt gyógyszergyáraktól, mert túl nehéz olyat találni, akinek nincsenek elkötelezettségei. Az újság egy másik néhai újságírója, Dr. Jerome Kassirer, azt nyilatkozta, hogy nem ez volt a helyzet, és számos elérhető kutató van, aki nem dolgozik gyógyszergyáraknak. (21) Egy ABC hírriport szerint, a gyógyszerészeti vállalatok több mint 2 milliárd dollárt költenek évente az orvosokkal történő 314,000 találkozásra.
Az ABC hírriport szintén megjegyezte, hogy egy tanulmány a klinikai próbákról kimutatta, hogy mikor egy gyógyszervállalat pénzt fektet egy kutatásba, 90% az esélye annak, hogy a gyógyszer hatásosnak bizonyul, ellenben a nem gyógyszergyár által finanszírozott kutatás csak az esetek mintegy 50 %-ában hoz kedvező eredményt. Úgy tűnik, hogy a pénzen nem lehet szerelmet vásárolni, de bármilyen kívánatos „tudományos” eredményt igen. Cynthia Crossen, a Wall Street Journal munkatársa, 1996-ban publikálta a Beszennyezett Igazság: Amerika tényeinek manipulálása ( Tainted Truth : The Manipulation of Fact in America) című könyvét, amely a statisztikai adatok meghamisításának széles körben elterjedt gyakorlatáról szól. (22) A tudományos kutatások helyzetét kommentálva azt írja: „A pokolba vezető út a szervezett kutatás dollárjaival van beborítva, melyek kitöltik a hézagokat, melyeket a kormányzati kutatási alap benne.”
Adatai a pénzügyi összefonódásokról megmutatják, hogy 1981-ben a gyógyszeripar 292 millió dollárt adott kollégiumoknak és egyetemeknek kutatási célokra. 1991-ig ez az adat meghaladta a 2.1 milliárdot.
Még soha nem jelent meg egy cikkben összefoglalva a sokféle iatrogén ok átfogó statisztikája. Az orvostudomány több 10 ezer cikket jelentet meg évente , mindegyik a teljes kép egy vékony szeletét ábrázolja. Csak egy darabot nézni és megpróbálni megérteni az előnyöket és kockázatokat olyan, mint egy centire állni egy elefánttól és megpróbálni lerajzolni az egészet. Hátrébb kell lépni, hogy a teljes képet lássuk, amint most tettük ezt. Az egészségügy minden szakterületének megvannak a megbetegedési és halálozási adatai. Mi most precíz munkát végeztünk átvizsgálva tanulmányok és cikkek ezreit, összerakva a puzzle-t.
Működik az amerikai egészségügy?
Az USA egészségbiztosítási kiadásai elérték az 1.6 trillió dollárt 2003-ban, a bruttó nemzeti termék 14%-át (15). Figyelembe véve ezt a hatalmas kiadást, miénk kéne hogy legyen a világ legjobb egészségügye. Meg kéne előznünk és visszafordítanunk a betegségeket, minimális kárt okozva. Az alapos és objektív felülvizsgálat azonban azt mutatja, épp az ellenkezőjét tesszük. Azért, mert a rendkívülien szűk, technológiai által vezérelt kontextusban, amelyben a jelenkori orvostudomány vizsgálja az emberi jelenséget, elvesznek a tágabb összefüggések.
Az orvostudomány nem veszi figyelembe az egészséges emberi szervezetnek következő kiélezett fontosságú szempontjait: (a) a stresszt és ennek hatásait az immunrendszerre és az életfolyamatokra; (b) a testmozgás hiányát; (c) a túlméretezett kalória-bevitelt; (d) a túlzottan feldolgozott és természetes sajátságaitól megfosztott élelmiszereket, amelyeket denaturált és vegyileg fertőzött talajban termesztenek; és (e) a több tízezer környezetet károsító toxin hatását. Ahelyett, hogy ezeket a betegség okozó faktorokat minimalizálnánk, több betegséget okozunk az orvosi technológiák, diagnosztikai eljárások, az orvosi és sebészeti eljárások és gyógyszerkészítmények túlzott használatával. E terápiás stratégia hatalmas kára annak az eredménye, hogy csekély erőfeszítést és pénzt fordítunk a betegségmegelőzésre.
Az iatrogén esetek hiányos jelentése
Az iatrogén eseteknek mindössze 5%-20%-áról számolnak be (16,24,25,33,34). Ez azt jelenti, hogy ha az orvosi hibákat teljes mértékben és pontosan jelentenék, akkor az éves iatrogén eredetű halálozási számunk sokkal több lenne, mint 783,936. 1994-ben Leape szerint az évi 180,000 orvosi eredetű hibák okozta halálszám megfelel annak, hogy egy éven át minden második nap három jumbo-jet lezuhan (16). A mi jóval nagyobb adatunk napi 6 jumbo-jet lezuhanásának felel meg.
Amit le kell vonnunk ebből a jelentésből, az az, hogy az orvostudománynak teljes és átfogó reformra lenne szüksége – az egészségügyi oktatási intézmények tananyagától kezdve, a betegek megóvásáig a túlzott egészségügyi beavatkozásoktól. Nyilvánvaló, hogy nem tudunk semmin változtatni, amíg nem vagyunk őszinték a tekintetben, hogy min kéne változtatnunk. Ez a jelentés egyszerűen megmutatja, hogy milyen változtatásokra lenne szükség.
Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, mi áll a változás útjában: hatalmas gyógyszeripari és orvos-technológiai vállalatok erős befektetői csoportokkal a háttérben, óriás befektetéseikkel az egészségügyi iparba. Orvosi kutatásokba fektetnek be, egészségügyi oktatási intézményeket és kórházakat támogatnak, orvosi lapokban hirdetnek. Mély zsebekkel csábítják a tudósokat és egyetemi embereket, hogy támogassák erőfeszítéseiket.
Az ilyen pénzügyi támogatás billenti át a szakmai óvatosságot az új terápiák és gyógyszerek kritikátlan elfogadásába. Csak rá kell pillantani azokra az emberekre, akik a kórházi, orvosi és kormányzati egészségügyi felügyelő testületeket alkotják, hogy lássuk az összeférhetetlen érdekeket. A nagyközönségnek nincs tudomása ezekről az összefonódó érdekekről.
Például egy 2003-as tanulmány szerint az egészségügyi iskolák kutatóinak fele, akik tanácsadóként működnek a klinikai vizsgálatokat felügyelő bizottságokban, a gyógyszeripar tanácsadóiként is dolgoznak (17). A tanulmány szerzői aggódalmukat fejezték ki, hogy ilyen nagy tanácsadói arány érdekösszeférhetetlenséget eredményez. A szerzők egyike, dr. Erik Campbell, a főszerző, nyilatkozta, hogy „ Korábbi kutatásunk szerint az ipari elkötelezettségek befolyásolhatják a tudományos magatartást, olyan dolgokhoz vezetve, hogy a tudományos adatokat kereskedelmi titoktartás védi és a kutatási eredményeket késedelmesen közlik. Lehetséges, hogy a vállalatokkal való hasonló kapcsolat befolyásolhatja az klinikai kutatásokat felügyelők tevékenységét és magatartását.” (18)
Ovosi etika és érdekütközés a tudományos orvoslásban
Jonathan Quick, a WHO alapvető gyógyszer és gyógyhatású készítmények ügyeinek igazgatója írta egy mostani WHO közleményben: „Ha a klinikai kísérletek kereskedelmi vállalkozásokká válnak, amelyekben az önérdek legyőzi a közérdeket, akkor a szociális szerződés, amely megengedi a kutatást humán alanyokon az orvosi fejlődés érdekében, érvényét vesztette. " (19)
A New England Journal of Medicine korábbi szerkesztőjeként , dr.Marcia Angell azért küzdött, hogy fel hívja a figyelmet a tudományos kutatások elüzletiesedésére. Leköszönő vezércikkében, aminek a címe „Eladó az akadémiai orvoslás?” Angell azt nyilatkozta, hogy a növekvő érdekütközések beszennyezik a tudományt és erősebb korlátozásokra hívják fel a figyelmet a kutatók gyógyszerészeti részvényvásárlásai és más pénzügyi ösztönzőik vonatkozásában: (20) „Mikor a határ az ipar és az akadémiai orvostudomány között olyan elmosódottá válik, mint napjainkban, az ipar üzleti céljai számos módon befolyásolják az egészségügyi oktatási intézmények misszióját.” Angell nem értékelte le a kutatások hasznát, de véleménye szerint jelenleg Fauszt-i alku áll fent az egészségügy oktatási intézményei és a gyógyszeripar között.
Angell kilépett a New England Journal-tól 2000 júniusában. 2002 júniusában a New England Journal of Medicine kijelentette, hogy felvesz olyan újságírót, aki elfogad pénzt gyógyszergyáraktól, mert túl nehéz olyat találni, akinek nincsenek elkötelezettségei. Az újság egy másik néhai újságírója, Dr. Jerome Kassirer, azt nyilatkozta, hogy nem ez volt a helyzet, és számos elérhető kutató van, aki nem dolgozik gyógyszergyáraknak. (21) Egy ABC hírriport szerint, a gyógyszerészeti vállalatok több mint 2 milliárd dollárt költenek évente az orvosokkal történő 314,000 találkozásra.
Az ABC hírriport szintén megjegyezte, hogy egy tanulmány a klinikai próbákról kimutatta, hogy mikor egy gyógyszervállalat pénzt fektet egy kutatásba, 90% az esélye annak, hogy a gyógyszer hatásosnak bizonyul, ellenben a nem gyógyszergyár által finanszírozott kutatás csak az esetek mintegy 50 %-ában hoz kedvező eredményt. Úgy tűnik, hogy a pénzen nem lehet szerelmet vásárolni, de bármilyen kívánatos „tudományos” eredményt igen. Cynthia Crossen, a Wall Street Journal munkatársa, 1996-ban publikálta a Beszennyezett Igazság: Amerika tényeinek manipulálása ( Tainted Truth : The Manipulation of Fact in America) című könyvét, amely a statisztikai adatok meghamisításának széles körben elterjedt gyakorlatáról szól. (22) A tudományos kutatások helyzetét kommentálva azt írja: „A pokolba vezető út a szervezett kutatás dollárjaival van beborítva, melyek kitöltik a hézagokat, melyeket a kormányzati kutatási alap benne.”
Adatai a pénzügyi összefonódásokról megmutatják, hogy 1981-ben a gyógyszeripar 292 millió dollárt adott kollégiumoknak és egyetemeknek kutatási célokra. 1991-ig ez az adat meghaladta a 2.1 milliárdot.
Kommentár:
Az eredeti tanulmány 33 nyomtatott oldal, én itt csupán egy röviditett verziót közlök. (A szövegben számokkal jelölt szakirodalmi hivatkozásokat az eredeti forrásszöveg tartalmazza.) Miért fontos nekünk, mi folyik az USA-ban? Azért, mert az USA egészségügye, bár a mienkénél sokkal fejlettebb, mégis lényegében azonos módon működik, s így az ottani adatokból becsülhetőek a hazai adatok, melyek így persze megtévesztően optimisták, de még így is riasztóak. Mivel amerikában 300 millióan élnek, az USA adatait harminccal elosztva kapjuk a „legjobb esetben” becslést Magyarországra. Ha kerekitve 1 millióra becsülik az USA-ban a félregyógyszerelés, gyógyszermellékhatások és orvosi műhibák okozta halálesetek számát, akkor ez nálunk évente 30 000 halálesetet jelent. Ennyi embernek nem kellett volna meghalnia, ha megfelelő kezelést kap. Ez megdöbbentő szám, és valószínű, hogy a magyar egészségügyi viszonyok ismeretében ez még túl szép is.
A szakirodalmi adatok alapján a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az orvosok, kórházak, védve alkalmazottaikat és önmagukat, a félregyógyszerelés, orvosi műhiba esetek töredékét jelentik csak. Az ismertté vált műhibák döntő többségét a beteg vagy hozzátartozója jelenti, azonban a laikusok csak egészen nyilvánvaló esetben fordulnak ehhez az eszközhöz, mert mindenki tudja, hogy az egészségügyben a „kéz kezet mos” elv alapján rendkívül nehéz műhibákat utólag igazolni. Így a legtöbb halál és kezelés által okozott megbetegedés, egészségkárosodás rejtve marad, mert úgy tüntetik fel, mint az alapbetegség elkerülhetetlen rosszabbodását, vagy mint egy újabb kialakult betegséget. A beteg halálát pedig vagy betegségének, vagy életkorának lehet tulajdonítani. A halál okát megállapítani hivatott kórbonctani vizsgálatokat abban a kórházban végzik mindig, ahol a haláleset történt, s egy patológus sem akarja majd saját kollégáit feljelenteni, ellehetetlenítve további életét és munkáját. Leape vizsgálatai szerint a megállapított halálokok 35-40%-a téves. És jól tudjuk, hogy ha mondjuk helytálló is a halál oka, teszem azt szívinfarktus, az még semmit nem mond arról, hogy netán egy rosszul alkalmazott kezelés okozta-e. Ismeretes pl. hogy a Vioxx fájdalomcsillapító szedése során 50 000 ember halt meg infarktusban és sztrókban, ám ezt az egyes konkrét esetekben elég nehéz igazolni.
Úgy becsülhető, hogy a orvosi műhibák kb. 5%-ra derül fény, és akkor még nem beszéltünk arról, ami pl. antidepresszáns vagy a koleszterincsökkentők ügyében folyik: az ugyanis már nem műhiba, ha legalizálják a haszontalan, értelmetlen és ráadásul életveszélyes kezeléseket. Ilyenkor az orvost védi az, hogy a szakmai protokoll szerint járt el.
Jól tudjuk, hogy Magyarországon a feudális viszonyokkal jellemezhető egészségügy és orvos-beteg kapcsolat még inkább kizárja annak a lehetőségét, hogy valaki is merjen panaszt tenni, igazát keresni, pláne bíróságra menni. Amikor a szülészek hálapénz tarifáját közzétevő webszájtot az adatvédelmi ombudsman törvénytelennek minősítette, akkor az állampolgárban joggal támad az az érzés, hogy még ha rokona bele is halt a kezelésbe, akkor is reménytelen dolog az igazát a bíróságokon keresni.
További probléma, írják a szerzők a tanulmányban, hogy a törzskönyvezés után, a piacra került gyógyszerrel le kell folytatni még egy biztonságossági vizsgálatot. Erre azért van szükség, mert a klinikai vizsgálatokban gyakran egészséges embereken, de legalábbis erősen szelektált betegmintán próbálják ki a gyógyszereket, amit aztán a napi praxisban mindenféle egyéb betegségben szenvedő és mindenféle egyéb gyógyszert szedő betegeken alkalmazzák. Valós körülmények közt azonban a veszélyek és mellékhatások sokkal drámaibbak. Az FDA jelentése szerint az 1976 és 1985 közt forgalomba hozott gyógyszerek 51.2%-ról derült ki kiterjedt alkalmazásuk során, hogy olyan súlyos mellékhatásokat eredményezhetnek, mint szívleállás, anafilaxiás sokk (súlyos allergiás roham), légzésleállás, vese és májleállás, súlyos vérképzési zavarok, születési defektusok, vakság, stb. (47). Olvasva ezt, ismét megerősödik bennem a meggyőződés, hogy a Tények-Tévhitek szájtra mindaddig szükség lesz, amíg a magyar egészségügyben balkáni színvonal uralkodik a betegek kockázatokról történő tájékoztatása terén. Magyarországon vidáman lehet életveszélyes gyógyszereket úgy hirdetni, mintha a kockázatnak még a halvány árnyéka sem lenne. Szándékozok a későbbiekben gyakran visszatérni egy-egy életveszélyes gyógyszer kockázatainak ismertetésére, ezt az antidepresszánsokról indított webszájtomon már megkezdtem. Itt csak megemlítem, hogy aki pl. Fosamax-ot szed abban a hiszemben, hogy csontjai ettől erősödnek, legjobb, ha magas összegre életbiztosítást köt.
A tanulmány a későbbiekben foglalkozik az indokolatlan császármetszések és méheltávolitások kérdésével. 1965-ben 4.5% volt a császármetszéses születések aránya, 1986-ban 24.1%. Azóta nyilván ez az arány tovább romlott. Az elemzések szerint az amerikai nők 1/3-nál távolítják el a méhet ilyen-olyan okokból. A kórházi fertőzések, amelyek gyakran halálosak, mert rezisztens törzsek tanyáznak a kórtermekben, 100 kórházi felvételből 5-6 beteget érint. 1995-ben 88 000-re becsülték a kórházi fertőzésekben meghaltak számát. Úgy tűnik, kórházba menni, akárcsak Semmelweis korában, életveszélyes.
De járóbetegnek sem életbiztosítás lenni. Egy 2000-ben született tanulmány szerint a járóbetegek félrekezelése 199 000 halálhoz vezet. Osszuk el harminccal, máris 6000 beteget gyászolhatunk. Drága az egészségügy? A járóbeteg ellátásban a félrekezelések az USA-ban 116 millió extra orvosi vizithez vezettek és 17 millió sürgősségi ellátást eredményeztek. Ossza el ezt is harminccal, hogy lássa, mibe kerül mindannyiunknak a trehány munka és az orvostudományi hamisítások. Mellesleg nemrég jelent meg egy amerikai vizsgálat, miszerint évente 7000 ember hal csak abba bele, hogy orvosa rondán írt, és a gyógyszerész rossz adagban, vagy rossz gyógyszert adott ki.
A szerzők írnak arról is, ami kimarad az ilyen statisztikákból. Az, mint említettem én is, amikor úgy alkalmaznak egy gyógyszert vagy orvosi beavatkozást, ahogy az elő van írva, csakhogy az eltagadott mellékhatások miatt további „engedélyezett” halálozások és károsodások történnek. Jól tudjuk, hogy pl. a milliárdokba kerülő mammográfiás mellrákszűrés statisztikai elemzések szerint nem ment életet, viszont a sugárterhelés fokozza a mellrák kockázatát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kéne szűrni, de ennek hatékonyabb módja az önvizsgálat. Hasonló a helyzet a paracetamollal. Mint korábban megírtam, pontosan lehet tudni, hogy Angliában évente 70 000 paracetamol mérgezés történik, és évente 300 és 3000 közötti számban meg is halnak tőle emberek, de ez is "legalizált halál": ismert súlyos mellékhatások ellenére is kisbabáknak is ezt ajánlják.
Az egészségügy drága az embereknek, drága a kormánynak. De ami drága nekünk, az jó üzlet másoknak.Ami nekünk sok kiadás, az másnak sok bevétel. A vizitdíj, és az egyre növekvő TB terhek egy olyan egészségügyet tart életben, amely egyben, az USA statisztikáiból kiindulva, valószínűsíthetően maga a vezető halálok. Nincs annál tragikusabb és kiszolgáltatottabb állapot, mint amikor az ember azok kezei által és azok kezei közt hal meg, akik arra volnának hivatottak, hogy meggyógyítsák. Fontos kihangsúlyoznunk, hogy itt nem az egyes orvos felelősségéről van csupán szó, hanem egy rendszer torz működéséről, amelyet nem javíthat meg semmiféle egyéni becsületesség. Ha ugyanis hamisítottak az orvostudományi adatok, ha hamisítottak a gyógyszerhatástani vizsgálatok, akkor az orvos mindennapi működésébe –akár küzd ellene, akár nem- „gyárilag” be van építve a halálosztás.
Az eredeti tanulmány 33 nyomtatott oldal, én itt csupán egy röviditett verziót közlök. (A szövegben számokkal jelölt szakirodalmi hivatkozásokat az eredeti forrásszöveg tartalmazza.) Miért fontos nekünk, mi folyik az USA-ban? Azért, mert az USA egészségügye, bár a mienkénél sokkal fejlettebb, mégis lényegében azonos módon működik, s így az ottani adatokból becsülhetőek a hazai adatok, melyek így persze megtévesztően optimisták, de még így is riasztóak. Mivel amerikában 300 millióan élnek, az USA adatait harminccal elosztva kapjuk a „legjobb esetben” becslést Magyarországra. Ha kerekitve 1 millióra becsülik az USA-ban a félregyógyszerelés, gyógyszermellékhatások és orvosi műhibák okozta halálesetek számát, akkor ez nálunk évente 30 000 halálesetet jelent. Ennyi embernek nem kellett volna meghalnia, ha megfelelő kezelést kap. Ez megdöbbentő szám, és valószínű, hogy a magyar egészségügyi viszonyok ismeretében ez még túl szép is.
A szakirodalmi adatok alapján a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az orvosok, kórházak, védve alkalmazottaikat és önmagukat, a félregyógyszerelés, orvosi műhiba esetek töredékét jelentik csak. Az ismertté vált műhibák döntő többségét a beteg vagy hozzátartozója jelenti, azonban a laikusok csak egészen nyilvánvaló esetben fordulnak ehhez az eszközhöz, mert mindenki tudja, hogy az egészségügyben a „kéz kezet mos” elv alapján rendkívül nehéz műhibákat utólag igazolni. Így a legtöbb halál és kezelés által okozott megbetegedés, egészségkárosodás rejtve marad, mert úgy tüntetik fel, mint az alapbetegség elkerülhetetlen rosszabbodását, vagy mint egy újabb kialakult betegséget. A beteg halálát pedig vagy betegségének, vagy életkorának lehet tulajdonítani. A halál okát megállapítani hivatott kórbonctani vizsgálatokat abban a kórházban végzik mindig, ahol a haláleset történt, s egy patológus sem akarja majd saját kollégáit feljelenteni, ellehetetlenítve további életét és munkáját. Leape vizsgálatai szerint a megállapított halálokok 35-40%-a téves. És jól tudjuk, hogy ha mondjuk helytálló is a halál oka, teszem azt szívinfarktus, az még semmit nem mond arról, hogy netán egy rosszul alkalmazott kezelés okozta-e. Ismeretes pl. hogy a Vioxx fájdalomcsillapító szedése során 50 000 ember halt meg infarktusban és sztrókban, ám ezt az egyes konkrét esetekben elég nehéz igazolni.
Úgy becsülhető, hogy a orvosi műhibák kb. 5%-ra derül fény, és akkor még nem beszéltünk arról, ami pl. antidepresszáns vagy a koleszterincsökkentők ügyében folyik: az ugyanis már nem műhiba, ha legalizálják a haszontalan, értelmetlen és ráadásul életveszélyes kezeléseket. Ilyenkor az orvost védi az, hogy a szakmai protokoll szerint járt el.
Jól tudjuk, hogy Magyarországon a feudális viszonyokkal jellemezhető egészségügy és orvos-beteg kapcsolat még inkább kizárja annak a lehetőségét, hogy valaki is merjen panaszt tenni, igazát keresni, pláne bíróságra menni. Amikor a szülészek hálapénz tarifáját közzétevő webszájtot az adatvédelmi ombudsman törvénytelennek minősítette, akkor az állampolgárban joggal támad az az érzés, hogy még ha rokona bele is halt a kezelésbe, akkor is reménytelen dolog az igazát a bíróságokon keresni.
További probléma, írják a szerzők a tanulmányban, hogy a törzskönyvezés után, a piacra került gyógyszerrel le kell folytatni még egy biztonságossági vizsgálatot. Erre azért van szükség, mert a klinikai vizsgálatokban gyakran egészséges embereken, de legalábbis erősen szelektált betegmintán próbálják ki a gyógyszereket, amit aztán a napi praxisban mindenféle egyéb betegségben szenvedő és mindenféle egyéb gyógyszert szedő betegeken alkalmazzák. Valós körülmények közt azonban a veszélyek és mellékhatások sokkal drámaibbak. Az FDA jelentése szerint az 1976 és 1985 közt forgalomba hozott gyógyszerek 51.2%-ról derült ki kiterjedt alkalmazásuk során, hogy olyan súlyos mellékhatásokat eredményezhetnek, mint szívleállás, anafilaxiás sokk (súlyos allergiás roham), légzésleállás, vese és májleállás, súlyos vérképzési zavarok, születési defektusok, vakság, stb. (47). Olvasva ezt, ismét megerősödik bennem a meggyőződés, hogy a Tények-Tévhitek szájtra mindaddig szükség lesz, amíg a magyar egészségügyben balkáni színvonal uralkodik a betegek kockázatokról történő tájékoztatása terén. Magyarországon vidáman lehet életveszélyes gyógyszereket úgy hirdetni, mintha a kockázatnak még a halvány árnyéka sem lenne. Szándékozok a későbbiekben gyakran visszatérni egy-egy életveszélyes gyógyszer kockázatainak ismertetésére, ezt az antidepresszánsokról indított webszájtomon már megkezdtem. Itt csak megemlítem, hogy aki pl. Fosamax-ot szed abban a hiszemben, hogy csontjai ettől erősödnek, legjobb, ha magas összegre életbiztosítást köt.
A tanulmány a későbbiekben foglalkozik az indokolatlan császármetszések és méheltávolitások kérdésével. 1965-ben 4.5% volt a császármetszéses születések aránya, 1986-ban 24.1%. Azóta nyilván ez az arány tovább romlott. Az elemzések szerint az amerikai nők 1/3-nál távolítják el a méhet ilyen-olyan okokból. A kórházi fertőzések, amelyek gyakran halálosak, mert rezisztens törzsek tanyáznak a kórtermekben, 100 kórházi felvételből 5-6 beteget érint. 1995-ben 88 000-re becsülték a kórházi fertőzésekben meghaltak számát. Úgy tűnik, kórházba menni, akárcsak Semmelweis korában, életveszélyes.
De járóbetegnek sem életbiztosítás lenni. Egy 2000-ben született tanulmány szerint a járóbetegek félrekezelése 199 000 halálhoz vezet. Osszuk el harminccal, máris 6000 beteget gyászolhatunk. Drága az egészségügy? A járóbeteg ellátásban a félrekezelések az USA-ban 116 millió extra orvosi vizithez vezettek és 17 millió sürgősségi ellátást eredményeztek. Ossza el ezt is harminccal, hogy lássa, mibe kerül mindannyiunknak a trehány munka és az orvostudományi hamisítások. Mellesleg nemrég jelent meg egy amerikai vizsgálat, miszerint évente 7000 ember hal csak abba bele, hogy orvosa rondán írt, és a gyógyszerész rossz adagban, vagy rossz gyógyszert adott ki.
A szerzők írnak arról is, ami kimarad az ilyen statisztikákból. Az, mint említettem én is, amikor úgy alkalmaznak egy gyógyszert vagy orvosi beavatkozást, ahogy az elő van írva, csakhogy az eltagadott mellékhatások miatt további „engedélyezett” halálozások és károsodások történnek. Jól tudjuk, hogy pl. a milliárdokba kerülő mammográfiás mellrákszűrés statisztikai elemzések szerint nem ment életet, viszont a sugárterhelés fokozza a mellrák kockázatát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kéne szűrni, de ennek hatékonyabb módja az önvizsgálat. Hasonló a helyzet a paracetamollal. Mint korábban megírtam, pontosan lehet tudni, hogy Angliában évente 70 000 paracetamol mérgezés történik, és évente 300 és 3000 közötti számban meg is halnak tőle emberek, de ez is "legalizált halál": ismert súlyos mellékhatások ellenére is kisbabáknak is ezt ajánlják.
Az egészségügy drága az embereknek, drága a kormánynak. De ami drága nekünk, az jó üzlet másoknak.Ami nekünk sok kiadás, az másnak sok bevétel. A vizitdíj, és az egyre növekvő TB terhek egy olyan egészségügyet tart életben, amely egyben, az USA statisztikáiból kiindulva, valószínűsíthetően maga a vezető halálok. Nincs annál tragikusabb és kiszolgáltatottabb állapot, mint amikor az ember azok kezei által és azok kezei közt hal meg, akik arra volnának hivatottak, hogy meggyógyítsák. Fontos kihangsúlyoznunk, hogy itt nem az egyes orvos felelősségéről van csupán szó, hanem egy rendszer torz működéséről, amelyet nem javíthat meg semmiféle egyéni becsületesség. Ha ugyanis hamisítottak az orvostudományi adatok, ha hamisítottak a gyógyszerhatástani vizsgálatok, akkor az orvos mindennapi működésébe –akár küzd ellene, akár nem- „gyárilag” be van építve a halálosztás.
Szendi
Gábor
"
Opál
Sándor
A
bioenergetika szerepe a különleges hadviselésben
Kevés
olyan dolog van a világon, amellyel kapcsolatban az ókortól
napjainkig annyi dezinformációt, elhallgatást és szándékos
bagatellizálást lehet tapasztalni, mint amit napjainkban
gyüjtõnévvel bioenergetikának neveznek. Az ugyanis olyan
jelenségekkel és azok gyakorlati hasznosításával foglalkozik,
amelyek katonai, hírszerzési, ipari, gyógyítási és sok más
vonatkozásban kiemelkedõ jelentõségûek. A szerzõ egy kevésbé
ismert témába nyújt betekintést.
Mottó:
a tudományos megismerésnek és a vallásos hitnek nincsnek határai.
Mindig akadnak azonban olyanok, akik mindent megtesznek azért,
hogy legyenek…
A
szerzõ
A
jelenlegi ismereteink szerint a bioenergia az élõ szervezet egyik
terméke, amely nélkül nincs élet. Legfõbb jellemzõi közé
tartozik a bioelektromosság, a biomágnesesség és
az aura formájában megnyilvánuló
sugárzóképesség. A gyógyászatban, a kriminalisztikában, az
egyéni harcmûvészetekben, a hírszerzésben és a különleges
hadviselésben való felhasználásának nyomai az írott történelem
legrégebbi korszakaiban is megtalálhatók. Valószínûleg ez is
közrejátszott abban, hogy a különbözõ nyelvekben mintegy
százféle elnevezése, sõt számos szinonímája is létezik.
Például szanszkrit eredetû szóval pránának,
kínaiul c’inek, latinul vis vitalis-nak
azaz életerõnek, angolul psichologic energy-nek
(lelki energia) vagy röviden psi-energy-nek
nevezik.
A
hidegháború korszakában a bioenergetikával kapcsolatos tudományos
kutatásokat a kommunista diktatúrákban katonai okból különösen
fontos államtitokként kezelték. Ezért a volt szocialista országok
lakosságának nagyobb része még napjainkban is keveset tud annak
gyakorlati hasznosíthatóságáról. Sõt, ideológiai érvekkel
(pl. kriptomarxista és szkepticista dogmákkal stb.) sokan még ma
is igyekszenek lejáratni az azzal foglalkozókat. Vajon miért? A
válasz nem mindenki számára kézenfekvõ. Szerintem azért, mert a
bioenergetika katonai és egyéb szerepe az I. világháború óta
folyamatosan növekszik. Ezért talán nem érdektelen, ha vázlatosan
áttekintjük annak történetét és a legfontosabb fogalmi
kérdéseit katonai szempontból (is).
A
világ vezetõ országai beléptek az információs társadalmak
korszakába. Ezzel egyidejûleg stratégiai jelentõségûvé vált
az információs hadviselés. Többé senki sem lehet igazán biztos
abban, hogy ki, mit, mikor és miért hallgat el, hamisít meg,
magyaráz félre, vagy éppen hoz szándékosan a tudomásunkra.
Az
elmúlt évezredek diktátorai ennek hatalmi lehetõségeit sajnos
sokkal hamarabb ismerték fel, mint napjaink némely megtévesztett
tudósa. Különösen fokozott szigorral jártak el azokkal szemben,
akik engedélyek nélkül bioenergetikával foglalkoztak. Azért
tették ezt, mert annak nemcsak a gyógyításban, hanem az élet sok
más területén, fõként a különleges hadviselésben, valamint a
hírszerzésben is óriási a szerepe. Az ókorban esetenként
istenként, a középkorban boszorkányként, az újkorban pedig
különleges feladatok megoldására alkalmas, de nehezen
ellenõrízhetõ, ezért gyakran a szó szoros értelemben
rabszolgaként tartott tikosszolgálati eszközként kezelték azokat
az embereket, akik átlagon felüli bioenergetikai képességekkel
rendelkeznek.
A
történelmi tények azt mutatják, hogy leghamarabb az ókori
keleti, fõként az óegyiptomi, a sumér, a kínai és a japán
uralkodók ismerték fel a bioenergetikai parafenoménok katonai
jelentõségét. Kínában és Japánban a katonai és hírszerzési
felhasználásuk egészen a második világháború végéig a napi
gyakorlat része volt. Az uralkodók nemcsak kémkedésre és
különleges hadviselési feladatok megoldására, hanem még a
stratégiai fontosságú döntéseikhez szükséges információk
beszerzésére és ellenõrzésére is felhasználták õket. Ezt
nemcsak és nem egyszerûen azért tették, hogy tudományos és
katonai téren túljárhassanak az ellenségeik eszén, hanem mert
egy-egy bioenergetikai parafenomén a korábban semmi mással nem
pótolható különleges képességeivel egész hadseregeket
pótolhatott. Ennek megértéséhez mindenekelõtt a következõket
kell figyelembe venni. Napjainkban bioenergetikai parafenoménnek
kell tekinteni minden olyan embert, aki az átlagosnál jóval
nagyobb bioelektromos és biomágneses képességekkel rendelkezik, s
ezen képességeit tudatosan és hatékonyan képes hasznosítani.
A
bioelektromosság az élõ szervezetben termelõdõ bioenergia egyik
megjelenési formája. Több vonatkozásban hasonlít az
élettelen villamosenergiához, néhány vonatkozásban azonban
döntõen különbözik is attól. Pl. az utóbbihoz hasonlóan
mûszerekkel mérhetõ a feszültsége és az áramerõssége.
Lényeges különbség azonban az, hogy a bioelektromosságot csak
élõ szervezet képes elõállítani, s ez egyben az egyik
legfontosabb életjelenség. A szervezet halálakor – ellentétben
a villamos energiával feltölthetõ élettelen tágyakkal – a
bioelektromosság az adott szervezetben végleg és
visszafordíthatatlanul megszûnik. A tudomány az emberen kívül
több olyan élõlényt ismer, amely jelentõs mértékû
bioelektromosságot képes spontán vagy szándékos módon az
áldozatára bocsátani. Ilyen pl. a Földközi-tengerben, valamint
az Indiai- és az Atlanti-óceánban élõ, s átlag 1,5 m hosszúra
megnövõ márványos zsibbasztórája (latinul Torpedo
marmorata). Ez a támadásakor vagy a menekülésekor akár
1000–1200 V feszültségû áramütést is lead az ellenfelére. Az
orvostudomány története számos olyan régi és mai embert tart
számon, akit a hétköznapi életben ún. bioenergetikai
parafenoménnak szoktak nevezni. A 20. sz. elsõ felétõl az USA-ban
és más országokban megrendezett játékos vetélkedõk
alapján ismert pl., hogy az ilyen emberek esetenként több millió
(!) V feszültségû de békés szándék esetén áramerõsség
nélküli bioelektromosságot is képesek a testükben
gerjeszteni. Az angol köznyelvben ezeket a személyeket elektromos
embereknek szokták nevezni.
A
biomágnesesség szintén az élõ szervezet által termelt
bioenergia egyik jellemzõje. Több vonatkozásban hasonlít
a természetes, valamint az elektromágneses jelenséghez. Pl. az
elõbbiekhez hasonlóan mûszerekkel is mérhetõ a vonzási és
taszítási erõssége, valamint a pozitív és negatív töltésû
polaritása. Több tekintetben azonban lényegesen különbözik is
azoktól. A fõ különbségek a következõk:
a) A
biomágnesesség elõállításához sem technikai eszközre, sem a
térerõ elektromos modulációjára nincs szükség. Azt az élõ
szervezetben zajló biokémiai folyamatok hozzák létre. Ezért a
biomágnesesség a bioelektromossághoz hasonlóan az egyik
legfontosabb életjelenség.
b) Ez
a fajta mágnesesség nemcsak vasat, hanem bármilyen alapanyagú
tárgyat (pl. mûanyagot, élõ és élettelen fadarabot, papírt,
embert stb.) képes vonzani vagy taszítani. Az erõssége megfelelõ
gyakorlással tudatosan is fejleszthetõ. Sõt, az erõs biomágneses
képességgel rendelkezõ ember aurájában vagy tõle kisebb-nagyobb
távolságban befolyásolhatja a térerõ teslában mérhetõ
mértékét is. Mi több, a biomágnesesség testi érintés nélkül,
lézersugárszerûen koncentrált formában is (!) átvihetõ más
emberekre. Egyéni hasznosítására kisebb-nagyobb mértékben
bármely egészséges ember megtanítható.
A
tudomány eddig csak az embernél tudott kimutatni olyan mértékû
biomágnesességet, amely szemmel láthatóan és mûszerekkel is
mérhetõ módon képes élõ vagy élettelen dolgokkal kapcsolatban
akár a hagyományos elektromágneses, akár biomágneses
jelenségeket elõidézni. Ez arra utal, hogy a növelhetõségében
jelentõs része van az emberi tudatnak és a genetikai
adottságoknak. A bioenergetikában, fõként az elektronikus
eszközök szinte észrevétlen megbénításában különösen
fontos szerepe van a térerõ modulálására való képességnek. Az
orvostudomány története évszázadok óta számos olyan esetet
jegyzett már fel, amelyeknél a bioenergetikai parafenoménoknak
nevezett emberek akár önmagukat, akár másokat a szó szoros
értelmében megbénították a túl erõs biomágnesességgel. Ez a
fajta bénulás azonban – leszámítva az esetleges
ijedtséget – csak szándékos támadás esetén veszélyes a
megbénítottra, mert általában nem tartalmaz áramerõsséget.
Szándékosság esetén azonban az áramerõssége elérheti a 10–20
ampert és az 5–10 tesla mértékû térerõ-modulációt. Az
utóbbinál 10–100 méteres sugarú körben kisebb-nagyobb
tárgyakat forgószélszerûen elsodró mágneses vihar keletkezhet.
Régen ezt boszorkányharagnak nevezték. Az áramerõsség nélküli
bénítás viszont általában néhány percen belül önmagától,
spontán módon megszûnik, ha a támadó megszünteti a túl erõs
bioenergiai kisugárzást, vagy kb. 10 m-tõl 2000 m-ig terjedõ
távolságra eltávolodik a megbénított élõlénytõl.
A
tapasztalatok szerint a távolság mértéke egyenesen arányos a
bénító biomágnesességet kisugárzó egyén bioenergetikai
töltöttségi állapotával, valamint a vonatkozó egyéb
képességeivel. A nem harcászati célú bénítás spontán
megszünése vagy megszüntetése után azonban még a rendkívül
legyengült állapotban levõ ember vagy állat is testileg új erõre
kap. Ezért a biomágnesességnek különösen fontos szerepe van pl.
a bénulásos betegségeknél jelentkezõ merevgörcsös és
általában a bioenergia-hiányos állapotok megszüntetésében,
valamint a harctéri és az ûrhajózási katonai orvoslásban.
A
rendkívüli biomágnesességû emberek számára ugyanúgy,
mint pl. az átlagon felüli bioelektromossággal rendelkezõknek,
számos országban idõnként nyilvános versenyeket rendeznek.
E tekintetben a más emberek testére biomágnesességgel
rátapasztott súlyok többször és mindig saját maga által
megdöntött Guinness-rekordját 2002-ben a magyar Harasztosi
László bioenergetikus érte el. Hatodik világcsúcsa
alkalmával Magyarország akkori legerõsebb emberének, Fekete
Lászlónak a mellkasára súlyemelésre használt fémtárcsákat
tapasztott fel, amelyek összsúlya 56,64 kg volt.
A
közhiedelemmel ellentétben a bioelektromos és biomágneses
képesség mértéke lényegesen nem (ismétlem: nem) függ az adott
egyén testi méreteitõl. Az orvostudomány és a hadviselés
története ugyancsak sok olyan esetet ismer, amikor a különleges
genetikai adottságú csecsemõ a testébõl kisugárzott több
millió (!) V feszültségû bioelektromossággal halálra sújtott
embereket.
Mindezt
figyelembe véve könnyen belátható, hogy a bioenergetikai
parafenoménok katonai és egyéb célú felhasználásának
jelentõsége miért növekszik korunkban. Jelenleg fõként a
következõ területeken nõ a szerepük.
1.
Pszi-sebészet, azaz a koncentrált bioenergiával való mûtétek
végrehajtása. Pl. daganatok, ciszták, vérömlenyek
hagyományos sebészi mûtét nélküli eltávolítása. Ennek –
ismétlem – elsõsorban a harctéri katonai orvoslásban és az
ûrhajózásban növekszik a jelentõsége.
2.
Különleges hadviselés. Pl. elektronikai berendezések és az
ilyenek által vezérelt erõmûvek elleni bioelektromos és
biomágneses diverziók, továbbá számítógépes adatbázisok
érintés nélküli megsemmisítése, valamint koncentrált
bioenergiai kisugárzással, más néven pszi-sugárral végrehajtott
gyújtogatások, rombolások stb.
3.
Információs és lélektani hadviselés. Pl. egyéni és
kollektív pszichózisok, látomások elõidézése biomágneses
kisugárzással.
4. Hírszerzési
és elhárítási információszerzés bioenergetikai
módszerekkel. Pl. emberek kikérdezése a mély hipnózishoz
hasonló állapot elõidézésével. Ezt olyan módon érik el, hogy
a bioenergetikai parafenomén biomágneses kisugárzással blokkolja
az áldozat agyának az önkontrollhoz szükséges biomágneses
hullámhosszát. (Az ilyen állapotot az ufológiában „eltérítésnek”
nevezik.) Vagyis az áldozat nemcsak kikérdezhetõvé válik, hanem
a felébresztése után sem fog emlékezni arra, hogy mi történt
vele az „eltérítés” alatt.
5.
Ökológiai bioinformatika. Pl. bioenergetikai kommunikáció
magasabb rendû növényekkel, állatokkal és mindazok
közremûködésével. Ez úgy történik, hogy az auralátó vagy az
aurát fotózó, filmezõ ember szinte morzézni tud az élõlények
aurájának irritálásával. (Az aurafotózást a szovjet-orosz S.
D. Kirlián-házaspár már 1939-ben feltalálta, nálunk az említett
dezinformációs okok miatt azonban sokan még mindig nem tudnak a
létezésérõl sem, vagy a Holdra szállást tagadókhoz hasonlóan
makacsul kételkednek abban.) Az auralátó és -fotózó mindezt
azért teheti, mert a magasabb rendû növények és állatok a
számukra létfontosságú ingereket az aurájuk, azaz a testükbõl
kisugárzó energiamezõk révén azonnal továbbítják a
fajtársaiknak. A bioinformatika jelenlegi állása szerint az ember,
illetve a hírszerzõ a fák aurájával való „morzézással”
viszonylag gyorsan tud információt eljuttatni a föld minden olyan
olyan pontjára, ahol az adott fa fajtársa megtalálható. Ezért
már a hidegháború elsõ éveitõl kezdve a nagyhatalmak
legtitkosabb katonai létesítményei körül meghatározott sugarú
körzetben a valóságoshoz megtévesztésig hasonló
mûanyagkészítményekkel pótolják az élõ növényzetet.
6.
Parameteorológiai cselekmények. Pl. esõcsinálás,
szélviharok gerjesztése stb. a bioenergetikai parafenomének
térerõmoduláló és egyéb képességeinek felhasználásával.
7.
Geológiai radiesztézia, amely a bioenergetika egyik ágazata. Pl.
olaj- és aranylelõhelyek, továbbá álcázott
radioaktív-berendezések felkutatására használják.
8. Különleges
tûzszerészi és mûszaki feladatok megoldása. Pl. aknák
felrobbantása és tárgyak mozgatása bioenergiai kisugárzással
elõidézett, úgynevezett telekinézissel.
9.
Kozmikus és válsághelyzeti bioinformatika. Pl.
üzenetek küldése és fogadása szintén a bioenegiai kisugárzáson
alapuló telepatikus vagy ökológiai bioinformatikai úton. Az
amerikai ûrhajósok Holdra szállása idején pl. Edgar Michell
ûrhajós tartotta a földi ûrközponttal a telepatikus
összeköttetést. Ez a fajta összeköttetés semmilyen módon nem
hallgatható le és nem korlátozható.
Az
1990-es években megszûnt szocialista országokban minden ilyen
jellegû ismeretet a legmagasabb szintû titkosítási fokozattal
kezeltek. Már magát azt a tényt is a dezinformáció dzsungelével
vették körül, hogy a szovjet katonai és politikai
titkosszolgálatok bioenergetikai parafenoménokat foglalkoztattak,
és úgynevezett paratudományi kutatásokat folytattak. Az ilyen
kisérleteket, valamint a bioenergetikai különleges hadviselési és
hírszerzési akciókat a titkosszolgálatok alkalmazásában álló
akadémikusok, továbbá más, hasonlóan magasan képzett tudósok
irányították. Közéjük tartoztak pl. a következõk:
Vladimir
Bekhterëv (ejtése: Vladimir Behterjov) (*1857–†1927)
neuropatológiával foglalkozó akadémikus, a következõ két tudós
és sok más munkatársuk lángelméjû tanára, I. P. Pavlov
(*1849–†1936) világhírû fiziológus egykori munkatársa. A
kutatásait háziállatokkal folytatott telepatikus kísérletekkel
kezdte. Az ezen a téren elért sikerei nyomán 1922-ben kinevezték
a Leningrádi Egyetem Agykutató Intézetének igazgatójává. Ettõl
kezdve haláláig számos, szigorúan titkos parapszichológiai és
bioenergetikai kísérletet irányított. Elsõsorban az emberi agy
rejtett ellenõrzési lehetõségeit kutatta.
K.
I. Platonov matematikus és pszichológusprofesszor, az
említett kísérletek és akciók egyik legrejtélyesebb és
legjobban álcázott vezetõje, e cikk írójának (is) egyik tanára.
Õ a rejtett és álcázott hipnotikus befolyásolás igazi
nagymesterei közé tartozott. A bioenergetikai képességei révén
a másodperc tört része alatt tudott minden ép elméjû embert
mély hipnózisba vinni. (Az elmebetegeket azért nem, mert azoknak
nem szabályos az EEG-vel mérhetõ bioelektromos és biomágneses
agyi mûködése.) Az elsõ ilyen nyilvános kísérletét 1924-ben,
a szovjet pszichoneurológusok kongresszusán, a kísérleti személy
tudta nélkül mutatta be. Ez akkora sikert aratott, hogy a
pártbürokraták és a szovjet titkosszolgálati vezetõk
felfigyeltek rá. Egyebek közt ez is nagyban hozzájárult ahhoz,
hogy hamarosan szigorúan titkos kutatóintézeteket létesítettek,
amelyekben 1924–26-ban megkezdõdtek és a Szovjetunió
összeomlásáig (1995) folytatódtak a kifejezetten katonai és
hírszerzési célú parapszichológiai és bioenergetikai kutatások,
amelyeknek szigorúan titkos vezényléssel, tehát akaratom ellenére
magam is egyik alanya voltam.
Leonid
I. Vasiljev (*1891–†1966) leningrádi pszichiáter
professzor, a nagy távolságú telepatikus és bioenergetikai
kapcsolatok megszállott kutatója. 1926-tól haláláig több ezer
ilyen kísérletet szervezett és vezetett.1 Többek közt neki
is köszönhetõ, hogy a szovjet hírszerzés parafenoménjai már az
1920-as évek második felében 20–25 jellel tudtak nagy
biztonsággal telepatikus úton információt cserélni bármekkora
távolságról. Ha belegondolunk, hogy pl. a héber ábécé 22
betûbõl áll, akkor érthetõvé válik, hogy ilyen telepatikus
távközléssel gyakorlatilag bármilyen témáról rendkívül
fontos és részletes üzenetek továbbíthatók akkor is, ha minden
technikai összeköttetés megszakad.
A
Szovjetunió összeomlásakor már mintegy 120 paratudományi
kutatóintézet mûködött, amelyek túlnyomó többségét az
úgynevezett számozott, tehát semmilyen más néven nem említett
és semmilyen publikált térképen nem szereplõ, szigorúan titkos
településeken s többnyire atombiztos földalatti bunkerekben
rendeztek be. (A nyugati sajtó azért nevezte el ezeket a
településeket számozott városoknak, mert a hollétüket csak a
volt szovjet politikai hírszerzõ szolgálat, a KGB és a katonai
hírszerzés, a GRU központjában õrzött egy-egy térképen
tartották nyilván, amelyeken számok jelölték a helyüket.)
Mindezt
figyelembe véve ne csodálkozzunk, hogy noha máshol már az
általános iskolában is tanítanak paratudományi alapismereteket,
s a nyugati világban nincs olyan titkosszolgálat, amelynek ne lenne
parapszichológiai és bioenergetikai részlege, addig a volt
szocialista országokban mûködõ kriptomarxista körök továbbra
is igyekeznek minden lehetséges módon kétségbe vonni, lejáratni
és kigúnyolni mindent, ami az általuk megengedhetõnek tartott
tudományos körökön és módszereken túlmutat. Ha rájuk
hallgatnánk, akkor még ma is gyertyával és nem villannyal
világítanánk a lakásokban. Ne feledjük, hogy egészen a 19.
század végéig az akkori titkosszolgálatok a maiak csúcstechnikai
kutatásaihoz hasonlóan szigorúan titkosan kezelték a villamos
energiával kapcsolatos kísérleteket. Pedig annak elemi elõállítási
módjai (pl. az ebonit rúd dörzsölésével való
dörzselektromosság, az elektromos rája és az ún. elektromos
emberek) már az ókorban is ismertek voltak. A középkorban az
ilyen jellegû kísérletei miatt még egy pápának is le kellett
mondania.
Tehát
nem minden képtelenség, amirõl azt terjesztik, de vannak
emberek, akik képtelenek belátni, hogy mások esetleg olyasmire is
képesek, amire õk nem. Pl. a különleges hadviselési,
ún. paraharcosok pusztán bioenergetikai módszerekkel pillanatok
alatt elhamvaszthatnak embereket, állatokat vagy éghetetlennek
tartott tárgyakat – anélkül, hogy azokhoz hozzáérnének vagy
gyúlékony anyagot vennének igénybe.2 Ezért szerintem a
tudományos, az ideológiai és a világnézeti autizmus sokkal
veszélyesebb lehet, mint maga az az elmebetegség, amirõl azokat
elnevezték. A felsorolt autizmusok ugyanis évezeredekkel vethetik
vissza egy-egy nemzet, vagy akár az egész emberiség
fejlõdését. Jobb lenne, ha az ilyen jellegû, gyakran
az ellenséges titkosszolgálatok hátsó szándékaira emlékeztetõ
vitákat manapság nem a bulvársajtóban és nem az adott
témában analfabétának számító emberek gerjesztenék és
folytatnák le, hanem az arra hivatott tudományos és más szakmai
körökben dolgozó szakértõk. "
GMO ALJASSÁGOK
Gőzerővel
működik a GMO maffia. A génmódosított organizmusok
-
növények és állatok, baktériumok, stb. - termelése
és termeltetése óriási üzlet ma már a világban. Hatalmas
pénzeket fektettek bele ezért a súlyos károsító hatásokról
írni, beszélni manapság már tilos. Aki ellenszegül úgy járhat
mint Pusztai Árpád kutató. A még nem teljesen behódolt
országokat - mint amilyen hazánk is - erős
nyomás alatt tartják (USA, EU országok részéről), hogy
beszennyezzenek minket is. Erőltetik a GMO-kukorica, burgonya,
szója, stb. termesztését, hogy mielőbb lekerüljünk a tiszta
országok térképéről. Ugyanis ha mégis kiderül majd a GMO
káros hatása, komoly gazdasági hátrányt jelent a
beszennyeződött országok számára. Piacaikat elveszíthetik, az
ár lecsökken mert senkinek sem kell(ene) a káros hatású GMO
termék. És ahol egyszer már pl GMO kukoricát, termesztettek
ott többé nem lehet tiszta kukoricát termelni mert a módosított
génállomány már mindenhol jelen van a környezetben(mezőn).
A tiszta országok termékei viszont jócskán
felértékelődnének. Ezért
fontos, hogy Magyarországon soha senki ne
termesszen/tenyésszen GMO élőlényt!! Maradjon tiszta az
ország!! És
ne csodálkozzunk ha pl. olyan focistákról, kajakosokról hallunk
akik hirtelen szívleállás következtében haltak meg sportolás
közben. Az importált élelmiszerekben ugyanis rengeteg GMO
anyag van (pl szója, kukorica, burgonya) .A fejlődő szervezetek
számára (gyerekek) különösen veszélyes.
De ez
még nem minden. A GMO termékeket igen könnyen népirtásra is
lehet használni. Az emberiség létszámát 6500
millióról-ról 225millióra (kb. 3,5% -rs) akarják csökkenteni.
Az alábbi írásokból sokminden kiderül...
Fontos írás. A végén az elgondolkoztató ős-kísérlet!
Pusztai Árpád
Gondolatok a génmódosított élelmiszerek kapcsán kialakult vitáról
Magyarországon,
mint a világ más országaiban is, heves viták dúlnak a
génmódositás hivei és ellenzői között. Nem csak a napi
sajtóban, televizióban, ujságokban de tudományos szaklapokban is
vitacikkek és más publicisztikai irások jelennek meg a
génmódositás mellett és ellen. Igy a Magyar Biokémiai Egyesület
tájékoztatójában, a Biokémiában, 1999 juniusi számával
beinditott egy tudományos vita sorozatot a géntechnológia
szerepéről, s ebbe később a Magyar Tudományos Akadémia lapja, a
Magyar Tudomány is bekapcsolódott. Elkerülhetetlenül e vita egy
jelentős részét a Rowett Research Institute-ban 1995 és 1998
között a génmódositott (GM) burgonyával végzett
élelmiszertudományos vizsgálataink, s ezek eredményeinek a
jelentősége és vélt hibái képezték és képezik még most is.
Noha a történtek közismertek és mejelentek nyomtatásban
is(1,2),a
cikk végéhez hozzáillesztettem egy rövid históriai epilogust.
Akit érdekel hogy mi történt elolvashatja,
de egyszerüen figyelmen kivül is hagyható.
Ezt a gondolatfuttatást nem annak szántam, hogy részletekbe menve, pontrol pontra aláhuzzam a különböző tollakból származó tudományos érveket, következtetéseket és gondolatokat amelyekkel megegyezem vagy hogy megcáfoljam azokat amelyeket hibásnak tartok ebben a vitasorozatban. A legtöbb téves adatot és nézetet már különben is kijavitották azok a kedves tudóstársaim (3-5) akik vették maguknak a fáradtságot, elolvasták és analizálták a GM burgonyával végzett munkánk adatait amiket a Lancetben publikáltunk (6) vagy amiket a Rowett intézet igazgatója, jogainkat semmibe véve és minden ellenkezésem dacára, az interneten publikált. Legfeljebb csak azokra a tárgyi tévedésekre kell rámutatnom itt melyek elkerülték a figyelmüket vagy nem tartoznak bele szervesen a gondolatmenetükbe. Számomra a legfontosabb ebben a cikkben néhány gondolatot felvetése amit a vitával és a vitában résztvevőkkel kapcsolatban fontosnak vélek és amit döntőnek tartok a génmódositás jelentőségének és jövőjének megitélésében.
Ezt a gondolatfuttatást nem annak szántam, hogy részletekbe menve, pontrol pontra aláhuzzam a különböző tollakból származó tudományos érveket, következtetéseket és gondolatokat amelyekkel megegyezem vagy hogy megcáfoljam azokat amelyeket hibásnak tartok ebben a vitasorozatban. A legtöbb téves adatot és nézetet már különben is kijavitották azok a kedves tudóstársaim (3-5) akik vették maguknak a fáradtságot, elolvasták és analizálták a GM burgonyával végzett munkánk adatait amiket a Lancetben publikáltunk (6) vagy amiket a Rowett intézet igazgatója, jogainkat semmibe véve és minden ellenkezésem dacára, az interneten publikált. Legfeljebb csak azokra a tárgyi tévedésekre kell rámutatnom itt melyek elkerülték a figyelmüket vagy nem tartoznak bele szervesen a gondolatmenetükbe. Számomra a legfontosabb ebben a cikkben néhány gondolatot felvetése amit a vitával és a vitában résztvevőkkel kapcsolatban fontosnak vélek és amit döntőnek tartok a génmódositás jelentőségének és jövőjének megitélésében.
A vita:
Az
egyik legfontosabb és állandóan visszatérő reakció a
génmódositás mellett kardoskodó tudósok irásaiban, a már
paranoia határát súroló panaszkodás a média ellen. Nem teljesen
érthető érveik szerint valamilyen összeesküvés történt és
történik folyamatosan a génmódositott élelmiszerek ellen az
ujságokban és a televizióban. A csúcspontot ebben egy márciusi
angol TV program, "The Rise and Fall of GM" jelentette
amiben a program szerkesztői szerint a génmódositás "bukásának"
és az e miatt bekövetkező százmilliók éhezésének az előidézői
a zöldek és a média torzitásai továbbá a telthasú nyugati
intelligencia elzárkózása ettöl a potenciálisan világmegváltó
technológiától voltak. Kétségtelenül a különböző zöld
NGO-ok sosem titkolták, hogy ellenzik a GM technológia bevezetését
és ez ellen minden eszközzel küzdeni fognak ahogy ezen jogukat a
demokratikus államrend biztositja számukra. De a beállitás, hogy
a zöldek ennyi hatalommal rendelkeznének, már majdnem nevetséges
tulzás. A multinacionális biotechnológiai vállalatok
szervezettsége és pénzmilliói mellett a zöldek még labdába sem
rughatnak. Például a Monsanto cég egy millió angol fontot szánt
1998-ban az angliai hirdetési kampányuk finanszirozására. Az
eredmény siralmas volt mert a kampány végén a GM technologia
ellenzőinek a száma jelentősen megnött nemhogy csökkent volna. A
többi biotechnológiai vállalat is vádolta a Monsantot hogy túl
aggressziv és nem odavaló érveket használtak fel kampányukban,
és igy nem a média volt a felelős a kampány bukásért. Az
Edinburghban 2000 februárjában tartott OECD konferencia egyik
érdekes észrevétele is az volt, hogy az angol (és más európai
országok) publikumának GM élelmiszerek elleni reakciója nem a
média, a zöldek vagy "maverick" tudósok bűne hanem a
sajátjuk. Ők maguk, a biotechnológiai vállalatok és tudósaik a
felelősek "a rossz sajtójukért". Nem lehet csodálkozni
az emberek elutasitó magatartásán mert a biotechnológiai
vállalatok PR (public relation) gurui első hozzáállásukban nem
magyaráztak semmit, csak elintézték a közönség tájékoztatását
egy frázissal. Ennek a lényege az volt, hogy mindenki legyen
nyugodt mert a GM élelmiszereket vagy a vállalatok maguk vagy pedig
az FDA (az Egyesült Államok Food and Drug Administration hivatala)
részletesen és minden más élelmiszernél tökéletesebben
megvizsgálta és abszolut biztonságosnak találta. Ezt az
önelégült, leereszkedő és egyáltalán nem igaz hozzállást a
BSE-ből (marha kergekór) éppen hogy kikecmergő angol publikum ugy
fogadta mint amikor a bikát vörös posztóval ingerlik.
Természetesen a média is megérezte ezt a hangulatot, s miután a
sajtó ujságot akar eladni, ők is rátettek egy lapáttal. De ha ez
nem segitette volna elő a példányszám emelkedést az ujságok már
régen el is felejtették volna hogy GM élelmiszerek egyáltalán
léteznek. A sajtó érdeklődése különben is rövidéltű.
Két nap, esetleg két hét körülbelül behatárolja
érdeklődésüket. Ezzel szemben most már majdnem két éve
napirenden van a GM élelmiszerek ügye, s ez azt mutatja, hogy
valahol a biotechnológiai vállalatok hibát vétettek és ezt vagy
nem hajlandók vagy nem tudják elismerni és kijavitani. Jenes
Barnabás és Halász Gergely irásukban (7)
hiába utalnak naivan arra, hogy a sajtónak a feladata a helyes
tájékoztatás. A sajtó fő feladatának azt tekinti, hogy
fennmaradását biztositsa a minél nagyobb példányszám
eladásával. A jó tudományos meggyőzésen alapuló helyes
tájékoztatás a biotechnológiai vállalatok feladata lenne, s ezt
nem lehet átruházni senkire sem.
A vita résztvevői:
A
következő alapgondolat a génmódositási technológia tudós
proponenseinek a szerepéhez kapcsolódik. Ők azzal vádolják
azokat a tudósokat akik ellenzik a GM élelmiszerek bevezetését
vagy akárcsak megkérdőjelezik a génmódositás tudományos
alapjait, hogy modern ludditák, mert meg akarják állitani a
tudomány fejlődését. Venetiáner Pál akadémikus odáig megy el
a Magyar Tudományban megjelent cikkében (8),
igaz megkérdőjelezve ezt a cimében, hogy a
"Géntechnológia-ellenesség - tudományellenesség?"
Elemzése szerint ezek a nagyon heterogén táborhoz tartozó
emberek, akik ellenzik a géntechnológiát, visszaélnek a
tudományos érvelés látszatával és különböző logikai és
dialektikai hibákat követnek el. Ezzel szemben, fejti ki a
továbbiakban, az igazi tudományos közösségen belül nincs komoly
ellentét a géntechnológia egészének a megitélésében. Ilyen és
ehhez hasonló érvekkel próbálják a génmódositás mellett sikra
szálló tudósok kiszoritani a legális tudomány köréből azokat
a tudós kutatókat akik fenntartással fogadják ezt az uj
technológiát illetve akik a génmódositás modszereinek
kiszámithatlansága miatt nem is fogadják el, hogy a génmódositás
mikéntjét lehet-e egyáltalán technológiának nevezni. Röviden a
GM hivői szerint csak ők az igazi tudósok és mindenki más nem
az. Ezen felfogásukat széles körben "ex katedra"
hirdetik anélkül, hogy egy pillanatra is elgondolkoznának azon,
hogy az ilyen szélsőséges és önelégültséggel teli nézetek
milyen reakciót kelthetnek a társadalom zömében akik csak annyit
látnak az egészből hogy, lám-lám a tudósok ismét marakodnak.
Mint a rossz pap aki vizet prédikál és mégis bort iszik, a
tudományos érvelés meggyőző erejéről prédikáló GM hivő
tudósok az exkommunikáció bunkóját pörgetik a GM-ben nemhivő
eretnekekkel szemben.
A GM párti tudósok állandóan csepülik a napi sajtót mert ezek, mint állitják, szenzációhajhászásuk miatt mindent meghamisítanak. Kétségtelenül ebben van valami igazság. Sajnos a Biokémiában és a Magyar Tudományban megjelent cikkek jó példáját adják annak is, hogy a tárgyi tévedések, félremagyarázások, túlzások és rosszindulatú és kiragadott idézetek használata nem csak a zúg-sajtónak a privilégiuma. Vegyük példaként Dudits Dénes akadémikus cikkét a Biokémiában (9). Az ember azt gondolhatná, és joggal, hogy egy elismert és magas poziciójú tudós mikor véleményt nyilvánit egy ilyen fontosságú és a szakmájába vágó problémával kapcsolatban, előzőleg részletesen elolvassa a művet amit kritizálni akar, ha lehetséges meghallgatja a szerző előadását, kielemzi az adatokat és felméri az azokból eredő következtetések helyességét és utána elmondja a véleményét. Ezzel szemben mi történt? A Biokémiában irott cikkében ugyan hivatkozott a Rowett Kutatóintézet honlapjában leközölt adatainkra, de miután ezek elolvasására nyilván nem tudott elég időt szakitani, adataink többségét félreidézte. Csak egy pár nyilvánvaló példát ragadok ki. Nem inditottam el semmiféle kampányt sem a GM élelmiszerek ellen sem mellettük. Egy TV program 150 másodpercében a nem tesztelt, de már közforgalomban lévő GM élelmiszerek esetleges veszélyességével kapcsolatos aggályaimról beszéltem az angol publikumnak és ezt teljesen jogosan tettem miután a Rowett intézetben folyó kisérleteket az angol adófizetők finanszirozták és hasonló, a biotechnológiai vállalatoktól független, kisérletsorozat nem létezett és még ma sem létezik. Dudits akadémikus szerint én figyelmen kivűl hagytam, hogy ezek a "korai fázisban félbeszakadt kisérletek"?"egyetlen láncszemet jelenthetnek egy közel évtizedes fejlesztési folyamatban". Sajnos cikkében idézett irodalmi hivatkozásai ezt nem erősitették meg pedig magam részéről szivessen vettem volna ha ennek a láncszemnek legalább egyik-másik kimagasló példáját közölte volna, mert tudomásom szerint ezt az évtizedes fejlesztési folyamatot csak egy nem-független (Monsanto tudósok irta) cikk jelzi.
Nem teljesen világos hogy mi a jelentősége annak, hogy a két gumóminta "postán" érkezett a Rowett-be (valóságban zsákszámra teherautóval). Gondolom Szegeden, a Dudits akadémikus intézetének a kutatói is kollaborálnak más területen dolgozó kutatókkal mert mindent egyedül senki sem képes véghezvinni. Sajnos, nem láttam a GM tesztelési adataikat a tudományos irodalomban, s igy nem győződhettem meg módszereikről és eredményeikről. Tudomásom szerint még a biotechnológiai ipar is egyedülálló fontosságunak tekintette a három nagy intézetet magában foglaló és általam koordinált kollaborációs munkát amiben a GM technológia majd minden fontos környezeti, egézségügyi és fejlődéstani következményét kritikusan megvizsgáltuk a GM burgonyát használván modelként. A hóvirág lektin gént a Rowett-ben végzett előzetes kisérletsorozataink alapján és a mi közreműködésünkkel vitték át a burgonyába egy olyan módszerrel amit kivitelező kutatóink a Monsanto laboratóriumában fejlesztettek ki a nyolcvanas évek végén és amivel a szomaklonális variabilitást minimumra lehetett csökkenteni. Nem teljesen világos az sem, hogy Dudits akadémikus minek alapján jelentette ki oly nagy biztonsággal, hogy a toxikus glükoalkaloidszint nem került meghatározásra? Csak ugy mellékesen jegyzem meg, hogy az alkaloid szint mindig alacsonyabb volt a transzformált vonalakban mint a nem- transzformáltakban, s igy a GM burgonya etetése során talált kedvezőtlen hatásokért ezeket nem lehetett felelőssé tenni.
A logikai bakugrást sem fedezte fel Dudits akadémikus mikor a mi két póstán érkezett gumómintánkról ir. Nem jutott az eszébe, hogy ezek esetleg annak a folyamatnak az eredményei amiről ő is ir mikor a több száz transzformáns szelektálását emliti hogy a nem kivánt vonalakat elvethessék, s a további munkát azokkal a kivánt genotipusokkal folytathassák amik a gént stabilan kifejezik. Az igazság az, hogy a két GM burgonya vonal pontosan egy ilyen szelekciónak volt az eredménye. Ezt a két "mintát" éveken keresztül növesztették Rothamstead-ben (IACR, Dél-anglia) nagyméretű "field-trial"-okban, készen arra, hogy forgalomba hozhassák a megfelelő engedélyeztetés után.
A részletekben ugyszintén komoly tudóshoz nem illő pontatlansággal sokat tévedett. Igy például a kontroll burgonyához a kisérletekben nem 1200 hanem csak 30 microgram hóvirág lektint adtunk per gram táphoz. Nem 20 percig hanem 60 percig főztük a burgonyát és nem 110 C fokon hanem a viz normális forráspontján, 100 C fokon. A lektin a főzés után nem nyomokban maradt vissza hanem az eredeti mennyiség 20%-ában. A kisérletekben nem 12 patkányt használtunk hanem csoportonként 6-ot. Igy például az első két kisérlet mindegyikében 42-öt. Egyetlen kisérletben sem használtunk 12 patkányt és igy nem tudom, hogy honnan szedte ezt az adatot. Sem a TV programban sem máshol nem hivatkoztam a karfiol mozaik virusból származó promoterre mint a fő gyanusitottra, ez a következtetés nem tőlem származik. Igaz, hogy a Lancet cikkünk világosan utal arra a lehetőségre, hogy vagy a vektor befolyására vagy pedig a bevitt gén ki nem számitható hatására változások állhattak be a burgonya saját génjeinek a müködésében, de ennek a pontos megállapitása további munkát igényelne és ezt a géntechnológiát féltő tudománypolitikusok nem engedték. Dudits akadémikus nyilvánvalóan nem érti a különbséget, amit az angol fogyasztóközönség kiválóan érzett, hogy a Rowett-ben a biotechnológiai vállalatoktól függetlenül folytatott kutatómunka és a biotechnológiai vállalatok tudósainak kutatása között a lényeges különbség az volt, hogy nekünk nem fűződött semmi érdekünk ahhoz, hogy a GM burgonyáink különböznek-e a konvencionális burgonyától vagy sem. A mi munkánk hitele 40 év tapasztalain és 280 nemzetközi tudományos folyóiratokban közült cikken alapult és ami a legfontosabb, mi nem csak függetlenek voltunk hanem az angol publikum is annak látott bennünket.
Dudits akadémikus jól ismeri mindazokat a problémákat és hiányosságokat amik, állitásával ellentétben, jelenleg nem teszik lehetővé, hogy egy adott gén müködését befolyásolni és korlátozni tudjuk. A forgalomban lévő GM növények döntő többsége a karfiol mozaik virus promoterével készült, mert a levél-specifikus promoterek hatásfokát a biotechnológiai cégek túl alacsonynak tartják és igy kutatásukra kevés pénzt szenteltek. Remélhetőleg további kutatások majd ezt is lehetővé fogják tenni.
Cikke végén Dudits akadémikus ismét hivatkozik a GM technológia egyik mumusára, tudniillik hogy a mi befejezetlen és hibás kisérleteinket alapul véve a média annyira megfélemliti a gazdákat és a vásárlókat hogy azok nem fognak szabadon dönteni a GM termékek mellett. Ha ez az érv nem lenne annyira patetikusan túlzó még talán hizelgőnek is vélhetném.
Sajnos Dudits akadémikus nincs egyedül kisérleteink félremagyarázásában. Venetiáner Pál akadémikus is azzal érvel, hogy senkinek sincs oka azt feltételezni, hogy a Royal Society és más neves testületek tudósai ne lennének pártatlanok mikor a GM technológia érdemeit hirdetik vagy éppenséggel a mi GM burgonyával végzett kisérleteinket támadják. Sajnos, miután ezek a tudósok nem szeretik a nyilvánosságot és kritikájukat név nélkül közölték, az egyszerű emberben olyan gondolatok is támadhatnak, hogy esetleg ezeknek a tudósoknak valami takarnivalójuk van. Az angol publikum is érezte a különbséget a Royal Society kritikusai és az eredményeink mellett kiálló 24 nemzetközileg elismert kutató között akik mind aláirták memorandumukat és nem bújtak névtelenségük mögé. Közben adataink egy részét a Lancet leközölte és igy mindenki tanulmányozhatta a kisérleti protokollunkat és eredményeinket. De ez sem zavarta a Royal Society (London) jelenlegi elnökét mikor az ujságoknak adott interjujában elvetette az eredményeink valósságát, mert mint mondta, a kontroll kisérletekben a használt fehérjekoncentráció nem volt azonos a teszt csoportéval. Ezzel szemben a cikkben világosan le volt irva, hogy a kisérleteinkben használt tápok mindegyikében a fehérje koncentráció és az energiatartalom azonos volt, s igy szinte elképzelhetetlen számomra, hogy lehetett ezt félreérteni és félremagyarázni. De hát a nem szakember ujságirónak ezt könnyen be lehetett magyarázni és igy meg is jelent az ujságokban és elhangzott a BBC TV adásában. Azóta is mindenki ezt a kijelentést idézi ami nem a média tulzása hanem egy közismert és nagy tekintélynek örvendő tudós ferditése. Egy más példában a Rothamstead (ahol a burgonyánkat növesztették) igazgatója (a Lancet cikkünk egyik referee-je) ugy nyilatkozott az ujságiróknak, hogy kisérleteink nem voltak jók mert mi a kisérlet közben megváltoztattuk a tápot amit a különböző csoportoknak adtunk a kisérlet elején ("changing horses midstream"). Ismét ezt a valótlanságot (legjobb esetben esetleg ferditésnek tekinthető kijelentést) nem a média találta ki hanem egy magas poziciójú tudóstól származott.
Mindezek a példák csak azt irták le, hogy noha megegyezem Dudits akadémikus zárómondatának gondolatával , hogy "a rossz termékek idejekorán történő kiszűrése (és) a közvélemény korrekt tájékoztatása elvezethet majd oda, hogy ez a nemesitési módszer alapja lesz a környezetbarát, minőségközpontú agrártermelésnek", ugy érzem hogy ezt a GM hivő tudósok az idö többségében csak frázisként használják. Mondanivalójuk és hozzáállásuk lényege az kellene legyen hogy konstruktivan előre nézzenek és arról beszéljenek hogy miképpen tudnánk előrelépni és magunk mögött hagyni ezt a meglehetősen steril vitát és a más véleményt valló kutató tudósok leszólását. Sajnos ehhez azt kellene bevallani, hogy nincs minden rendben a génmódositással és rá kellene venni a biotechnológiai vállalatok felelős vezetőit, hogy jelentős profitjuk egy részét szánják rá a GM bevezetéséből eredő egézségügyi és környezetvédelmi problémák kutatására. Venetiáner Pál ellenében állithatom, hogy a molekuláris biológusok nagy részét leszámitva, az orvostudomány és a táplálkozástan szakértői, továbbá fiziológusok és biokémikusok egy nem jelentéktelen hányada velem együtt, nem osztja a GM pártiak azon véleményét, hogy a biotechnológiai ipar jelenlegi termékei nem jelenthetnek veszélyt az emberiség számára. Ugy érzem, hogy ezek az agnosztikus tudósok inkább állnak a tudomány biztos talaján mikor azt proponálják, hogy nézzük meg vajjon a GM élelmiszerek tényleg azonosak-e a nem-GM párjukkal vagy sem, állitsunk fel módszereket annak a vizsgálatára hogy vajjon rövid- és hosszútávú etetés során lesznek-e szervi és növekedésbeli elváltozások fiatal állatokban és hogy immun- és endokrin rendszerük fejlődése zavartalan lesz-e vagy sem. Elvégre nagy professzoraink éveken át sulykolták belénk fiatal egyetemi hallgatókba a tudományos módszerek lényegét, amit röviden igy lehetne összefoglalni, hogy semmit se fogadjunk el kritikátlanul. Miért van az, hogy ebből a génmódositás módszere és termékei mindig kivételek? Miért kellene felfüggesztenünk kritikai érzékünket mihelyst a GM technológiáról van szó?
A jövő:
Meggyőződésem,
hogy a tudományos racionalitás végül is felül fog kerekedni és
tudósokhoz illően, hagyományaink szerint és társadalmi
felelősségünk teljes tudatában elkezdjük azt a munkát amit már
20 évvel ezelött el kellett volna kezdenünk. Tovább kell
fejleszteni és uj módszereket felállitani a génmódositásra,
hogy a jelenlegi, nem biztonságos technológiát egy precizebb és
veszélytelenebb technológiával hellyetesitsük. Lépéseket kell
tennünk abba az irányba is, hogy megértsük a gének müködésének
szabályozását, gátlását és a gének kifejezésnek
elősegitését.
Nem felel meg a valóságnak az amit a GM biotechnológiai vállalatok próbálnak elhitetni velünk, hogy nincsenek megfelelő módszerek a GM élelmiszerek biológiai tesztelésére. Tény, hogy klasszikus toxikologiai vizsgálatokat nehéz, bár nem lehetetlen, élelmiszereken végrehajtani. Az ilyen tipusú vizsgálatokra különben is főleg akkor lenne szükség ha, valamilyen oknál fogva, valamilyen toxin génjét használnák fel a transzformációra. Ettől eltekintve, normális körülmények között toxinok megjelenésére főleg csak akkor számitunk ha a nem-transzformált növény vagy annak valamilyen része maga is tartalmazott, esetleg csak nyomokban is, valamilyen toxint. A legjobb példa erre burgonya glükoalkaloidjai amik főleg a levélben fordulnak elő magas koncentrációban, de a zöldülő burgonyagumóban is jelen vannak. Pontosan e miatt határoztuk meg a glükoalkaloid szintet a két GM burgonya vonalunkban, hogy kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a génbevitel megváltoztatta a glükoalkaloid szintet a gumóban.
A toxikológiai vizsgálatoknál általánosabb jelentőségű és potenciálisan szélesebb körű az alkalmazása azoknak a fiatal állatokon elvégzett rövid- és hosszabbtávú etetési kisérleteknek amiket a GM burgonya mintáinkkal végeztünk. Ezek összekapcsolhatók metabolikus vizsgálatokkal és az immun rendszerben és a hormon háztartásban beálló lehetséges változások vizsgálatával. Ilyen tipusú kisérletek mindennaposak az állati táplálkozástan és takarmányozás terén és igy metodikájuk kölcsön vehető, legalább is mint kiindulópont uj metodikák fejlesztésére. Az állati táplálkozástanban különben is mielött megváltoztatnák az állati tápok összetételét és uj fehérjeforrásokat és tápanyagokat vezetnének be, ezek hatását majd minden esetben szigoruan megvizsgálják patkányokon vagy más laboratóriumi állatokon végzett etetési elő-kisérletekben és az eredményeket nemzetközi táplálkozástani folyóiratokban közlik. Több százra tehető az ilyen cikkeknek a száma és laboratóriumunkból is legalább 40 ilyen cikk jelent meg az utóbbi 20 évben. Igy aztán előfordulhatott az a paradox helyzet hogy az állatokkal etetett tápokat sokkal részletesebben és tudományosabban tesztelik mint az élelmiszereket, legyenek azok konvencionális vagy GM élelmiszerek.
Több izben tettem és publikáltam javaslatot egy lehetséges és kivihető GM tesztelési program beinditására. Utoljára Edinburghban, a 2000 február végén tartott OECD konferencián tartott előadásomban részleteztem javaslatom. Miután ennek a szövegét a honlapomon részletesen leirtam (http://www.freenetpages.co.uk/hp/a.pusztai) itt csak nagy vonalakban vázolom fel.
A tesztelési program több lépést tartalmaz:
Nem felel meg a valóságnak az amit a GM biotechnológiai vállalatok próbálnak elhitetni velünk, hogy nincsenek megfelelő módszerek a GM élelmiszerek biológiai tesztelésére. Tény, hogy klasszikus toxikologiai vizsgálatokat nehéz, bár nem lehetetlen, élelmiszereken végrehajtani. Az ilyen tipusú vizsgálatokra különben is főleg akkor lenne szükség ha, valamilyen oknál fogva, valamilyen toxin génjét használnák fel a transzformációra. Ettől eltekintve, normális körülmények között toxinok megjelenésére főleg csak akkor számitunk ha a nem-transzformált növény vagy annak valamilyen része maga is tartalmazott, esetleg csak nyomokban is, valamilyen toxint. A legjobb példa erre burgonya glükoalkaloidjai amik főleg a levélben fordulnak elő magas koncentrációban, de a zöldülő burgonyagumóban is jelen vannak. Pontosan e miatt határoztuk meg a glükoalkaloid szintet a két GM burgonya vonalunkban, hogy kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a génbevitel megváltoztatta a glükoalkaloid szintet a gumóban.
A toxikológiai vizsgálatoknál általánosabb jelentőségű és potenciálisan szélesebb körű az alkalmazása azoknak a fiatal állatokon elvégzett rövid- és hosszabbtávú etetési kisérleteknek amiket a GM burgonya mintáinkkal végeztünk. Ezek összekapcsolhatók metabolikus vizsgálatokkal és az immun rendszerben és a hormon háztartásban beálló lehetséges változások vizsgálatával. Ilyen tipusú kisérletek mindennaposak az állati táplálkozástan és takarmányozás terén és igy metodikájuk kölcsön vehető, legalább is mint kiindulópont uj metodikák fejlesztésére. Az állati táplálkozástanban különben is mielött megváltoztatnák az állati tápok összetételét és uj fehérjeforrásokat és tápanyagokat vezetnének be, ezek hatását majd minden esetben szigoruan megvizsgálják patkányokon vagy más laboratóriumi állatokon végzett etetési elő-kisérletekben és az eredményeket nemzetközi táplálkozástani folyóiratokban közlik. Több százra tehető az ilyen cikkeknek a száma és laboratóriumunkból is legalább 40 ilyen cikk jelent meg az utóbbi 20 évben. Igy aztán előfordulhatott az a paradox helyzet hogy az állatokkal etetett tápokat sokkal részletesebben és tudományosabban tesztelik mint az élelmiszereket, legyenek azok konvencionális vagy GM élelmiszerek.
Több izben tettem és publikáltam javaslatot egy lehetséges és kivihető GM tesztelési program beinditására. Utoljára Edinburghban, a 2000 február végén tartott OECD konferencián tartott előadásomban részleteztem javaslatom. Miután ennek a szövegét a honlapomon részletesen leirtam (http://www.freenetpages.co.uk/hp/a.pusztai) itt csak nagy vonalakban vázolom fel.
A tesztelési program több lépést tartalmaz:
- Kémiai összetétel vizsgálat. Az első lépésben a kiválasztott transzformált vonalat (vonalakat) szigorúan párositva a nem-transzformált szülő vonallal egymás mellett és azonos körülmények között ujra növesztjük és az ezekből vett számos mintát kémiai analizisnek vetjük alá. Makro és mikro komponenseket és a növény ismert biológiailag aktiv összetevőit meghatározva megállapitjuk, hogy a transzformáció okozott-e lényegbevágó, statisztikailag szignifikáns összetételbeli különbséget a transzformált és a szülői vonalak között.
- GM növényből izoláljuk a bevitt génproduktumot és megvizsgáljuk hogy vajjon azonos-e az eredeti géntermékkel. Ezt nemcsak kémiai hanem biológiai módszerekkel is megvizsgáljuk. Igy például megmérjük laboratóriumi patkányok bélrendszerében (ELISA, stb) hogy van-e különbség a két génproduktum "in vivo" stabilitása között vagy sem. Ezt semmiféle "in vitro" teszt nem helyettesitheti. Ugyszintén meg kell határoznunk azt is, hogy az eredeti és a GM génterméknek mi a hatása a bélrendszer sejtjeire és hogy ezek, vagy más vektor komponensek miképpen befolyásolják a bél sejteknek a metabolizmusát és strukturáját.
- Rövid- és hosszútávú etetési kisérletek. Azonos fehérje és energia tartalmú szemi-szintetikus tápokat etetünk fiatal, gyorsan növő állatokkal szigorú "pair-feeding" rezsimben. A tápok között az a főkülönbség, hogy mig a GM táp a GM növényt tartalmazza addig a kontroll patkánycsoport tápja egy ugyanolyan mennyiségű nem-transzformált vonalat. Egy második kontroll ugyszintén kötelező. Ebben a csoportban az első kontrollhoz hasonlóan a nem-transzformált növényen alapuló tápot etetjük, de hozzákeverjük ("spiking") az izolált gén terméket ugyanolyan arányban, ahogy azt a transzformált növény tartalmazza. Ez a kontroll arra adna felvilágositást, hogy a vektornak, illetve a génmanipulációs technológiának van-e valamilyen hatása. A GM és a szülővonalakat mind nyersen mind hőkezelés után is teszteljük. A kisérletek végén összehasonlitjuk a különböző tápokkal etetett állatok növekedését, szerveik fejlődését, és ellenőrizzük az immun- és endokrin -rendszerük működését megfelelő tesztekkel és statisztikai módszerekkel.
- A kisérleteket szükségszerüen ki kell terjesztenünk mind him és nőstény patkányokra, mert ezek különbözőképpen reagálhatnak. Ami még fontosabb, ezeket a kisérleteket a GM illetve nem-GM tápok etetésével több generáción át is el kell végeznünk, hogy megállapitsuk vajjon a génmódositás hatással van-e a szaporosodásra és az egymás után következő generációk fejlődésére és egészségére.
5. Ha a rövid és főleg a hosszutávú etetési és egyéb állatkisérletek eredményei elfogadhatóak és nem indikálnak elfogadhatatlan egézségügyi veszélyeket, a következő lépésben a GM élelmiszerek hatását meg kell vizsgálnunk humán önkénteseken végzett klinikai kisérletekben. Ezeket a gyógyszerek teszteléséhez hasonlóan több fokozatban kell végrehajtani jól kidolgozott kétszeresen vak ("double-blind") placebo-kontrollált módszerekkel.
Noha
még egy ilyen vagy ehhez hasonló kisérlet sorozat végén sem
lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a GM élelmiszernek vannak-e
hosszutávú káros hatásai az emberiségre, de elindíthatnának
bennünket egy olyan irányba ahol kizárhatnánk egyes káros
hatásokat. Meggyőződésem szerint fennáll annak a lehetősége,
hogy a jelenlegi technológiával (karfiol mozaik virus promotert és
antibiotikum rezisztencia gént tartalmazó vektor, stb) előállított
és forgalomban lévő első generációs GM élelmiszerek
potenciálisan veszélyesek és igy forgalmazásukat legalább őt
évre fel kellene függeszteni. Ez idő alatt alá kellene vetni őket
egy fenntihez hasonló vagy azzal azonos tesztelési programnak és
csak akkor engedni újra forgalomba hozásukat ha ezek a tesztek nem
indikálnak az egézségre (és környezetre) elfogadhatatlan káros
hatásokat. Nagyon fontos követelmény az, hogy ezeket a
vizsgálatokat nem a biotechnológiai vállalatok kutatói hanem
tőlük független tudósok végezzék és az eredményeiket utána
nemzetközileg elismert folyóiratokban közöljék a szokásos "peer
review" után. Hogy az eredmények még szélesebb körben is
ismertek legyenek, a folyóirat megjelenése után az eredményeket
az interneten is közölni kell és az elfogadást megelőző
génbizottságok munkája is nyílt legyen mint azt az OECD
Konferencia is proklamálta: az egész folyamat legyen nyitott,
áttekinthető és átfogó ("open, transparent and inclusive").
Ha mindezen kritériumnak eleget tettünk biztos vagyok abban, hogy a
biotechnológiai ipar és a GM hivő tudósoknak sem lesz okuk
panaszkodni a média túlzásaira, a zöldek ellenkezéseire és
szkeptikus tudóstársakra mert polgártársaink és a fogyasztó
közönség lesz annyira érett hogy ne utasitson el egy olyan
technológiát ami a saját és az emberiség érdekét szolgálja.
Történeti epilógus:
Egy
1998 augusztusi angol TV program 150 másodpercében elmondtam a
nézőknek, hogy a patkányokon GM burgonyával végzett etetési
kisérleteink eredményei azt jelezték, hogy agénmódositásnak
lehetnek káros következményei is. Miután
a fiatal patkányoknövekedésében
és egyes szerveik fejlődésében zavarok keletkeztek és az
immunrendszerük stimulálhatósága lecsökkent mikor GM burgonyán
alapuló táplálékkal etettük őket, eredményeink
óvatosságra kell hogy intsenek. Ezeknek
az eredményeknek különösen
nagy volt a fontosságuk mert
bár azt a GM burgonyát amivel mi kisérleteztünk még nem hozták
forgalomba, de a TV program sugárzásának idején az angol közönség
már majdnem két éve fogyasztotta a GM szójából és GM
kukoricából készitett élelmiszereket amiket kibocsájtásuk előtt
nem vetettek alá a miénkhez hasonló biológiai tesztnek. Igy a
biotechnológiai vállalatok az angol fogyasztókat használták mint
kísérleti nyulakat ami véleményem szerint megengedhetetlen. A TV
interjút az igazgatóm hozzájárulásával adtam és, egyességünk
szerint, minden kísérleti adat nélkül. Még a transzgént sem
neveztem meg. Két napon át az igazgatóm az égig dicsérte
munkánkat és eredményeinket. A Rowett és ő előnyösen kiaknázta
a helyzetet, mert még a TV program adása előtt átvette tőlem a
mediával való kapcsolat tartását . Sajnos az igazgatóm a munkánk
részleteivel nem volt tisztában, s így a számtalan TV és rádió
riportban és "press release"-ben sok téves adatra
hivatkozott. Ezeket később, miután politikai és egyébb okok
miatt ellenem fordult, felhasználta tudományos hitelem rontására.
Ezt annál is inkább tehette mert kihasználván intézeti
pozicióját felfüggesztette munkámat és elhallgattatott. Ennek az
lett a következménye, hogy engedélye nélkül nem beszélhettem és
így nem cáfolhattam meg akármit is mondott. Ez az állapot hét
hónapig tartott és ez az egyik fő oka a majdnem teljes tudományos
konfuziónak. Végül is a brit parlamenti alsóházi "Science
and Technology Committee" megelégelte a média és a tudományos
körökben előállt zavaros állapotokat és, mint a legföbb jogi
hatalom az országban, feloldotta a szerződési kötelezettségemből
eredő rámkényszeritett hallgatást. Ugyanakkor a parlamenti
bizottság felkért, hogy írott beadványban és szóban is előadjam
a történteket és vizsgálataink eredményeit Ez volt az a pont
amikor a Rowett igazgatója úgy döntött, hogy véleményemet
figyelmen kívül hagyva, a génmódosítási munkánkról a
birtokukban lévő bizalmas jelentéseimet felteszi az intézet
honlapjára, de facto publikálván eredményeinket. Ezeket a
bizalmas munkariportjainkat használta fel, ismét a megkérdezésünk
nélkül, a Royal Society és egyébb bizottságok munkánk
birálatára. Ettől a ponttól kezdve megindulhatott a tudományos
vita a biotechnológia hívei és azon tudósok között akik ugy
vélték, hogy a tudományos módszer és a tudósok felelőssége
megköveteli, hogy a génmódosítást olyan szigorú vizsgálatoknak
vessék alá mint azt jelentősége és potenciálisan káros hatása
megköveteli. Ennek a vitának a módszerei és történései sajnos
nem növelték a tusósok hírnevét ami a jelenlegi felmérések
szerint majdnem egy szinten áll a meglehetősen alacsonyan taksált
politikusok és média képviselőivel.
Irodalomjegyzék
(1) Pusztai, Á. (2000) Academic freedom: Is it dying out? The Ecologist, 30, 26-29.
(2) Pusztai, Á. (2000) GM Foods - Dr Pusztai speaks. Laboratory News, February issue.
(3) Sajgó, M. (1999) Biotechnológia: a szellem már kivül, de megvan-e még a palack? (Kisért Asylomar) Biokémia, 23, 38-40.
(4) Baintner, K. (1999) A genetikai módositás és a félremódositott tájékoztatás - Válasz Dudits Dénesnek. Biokémia, 23, 64-67.
(5) Darvas, B. (1999) Nézőpontok, ha különböznek (Homage to Árpád Pusztai). Biokémia, 23, 99-102.
(6) Ewen, S.W.B., Pusztai, A. (1999) Effects of diets containing genetically modified potatoes expressing Galanthus nivalis lectin on rat small intestine. The Lancet, 354, 1353-1354.
(7) Jenes, B., Halász, G. (2000) A veszélyes géntechnika? Biokémia, 24, ???
(8) Venetiáner, P. (1999) Géntechnológia-ellenesség - tudományellenesség? Magyar Tudomány 1999. 10 szám, 1170-1176.
(9) Dudits, D. (1999) A géntechnológia szerepvállalása a növénynemesitésben: a Pusztai botrány üzenete. Biokémia, 23, 41-43.
A
génmódosított Amflora burgonya:
Európában
ezt (és egy kukoricafajt) már
lehet
termelni. Katasztrófális jövő.
Hogyan
tették tönkre Argentína virágzó mezőgazdaságát és hogyan
döntötték nyomorba a lakosságát a GMO-multik és más
aljasságok.
Intő
jelek Magyariország számára:
A
pusztítás vetőmagvai
F.
William Engdahl: Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli
világban?
(Kan
es in einer Welt mit 'Gen-Food' Frieden geben?) Az alábbi cikk
a szerző könyvének előfutáraként jelent meg, melynek címe:
A
pusztítás vetőmagvai.
A genocídium geopolitikája.
"Az
erkölcs bátorsága" (Mut zur Ethik)(1) XIII. kongresszusán,
melyet az idén tartottak Feldkirchben, William F.Engdahl, publicista
és író bemutatta a legújabb könyvét. Ennek címe: "A
pusztítás vetőmagvai. A genocídium geopolitikája".
(Horvátországban már a bestseller lista első helyén áll;
rövidesen megjelenik német és angol nyelven.) A génkezelt
élelem és a béke közötti összefüggésről tartott riasztó
beszámolója fontos hozzájárulás volt a kongresszus idei
témájához: "Mi kell ahhoz, hogy békésebb legyen a világ?"
A végkövetkeztetése: Nem lesz béke, ha nem sikerül
tényleges érvényt szerezni a genocídiumra vonatkozó nemzetközi
törvénynek.
A
cím, amelyet választottam, némelyek számára talán különösnek
tűnik. De biztosíthatom önöket, hogy az minden csak éppen
nem különös. Tekintettel arra, ami ma a genetikailag módosított
organizmusoknak (élő szervezeteknek) - rövidítve GMO-nak
nevezik őket - az egész emberi táplálkozási láncban való
tömeges elterjesztése miatt kockán forog, egy előre
beprogramozott hadiállapottal számolhatunk, amennyiben nem
cselekszünk gyorsan, és nemváltoztatunk a helyzeten. Szeretném az
új könyvem (Seeds of Destruction: The Geopolitics of Geneocide; -
Die Saat der Zerstörung: Die Geopolitik des Genozids; - A
pusztítás vetőmagjai. A genocídium geopolitikája) néhány
vonatkozásával
megvilágítani, hogy ezen mit értsünk.Ha a mércét a nürnbergi
perekhez igazítjuk, akkor a génkezelt gabonaféléknek és a
GMO-élelemnek az egész
világon
való elterjesztését az "emberiség elleni bűntettek"
közé sorolhatjuk, és oda is kell sorolnunk. Mindaddig,amíg ennek
a problémakörnek az igazi természetét tudomásul nem vesszük,
semmiféle béke nem lehetséges, a legkevésbé pedig egy
igazságos béke minden nép számára.Ebben az összefüggésben a
leglényegesebb a genocídiumnak (a népirtásnak) a kérdése.
Idézek az Egyesült Nemzetek 1948-as, "a népirtás
bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről" szóló
egyezményéből. Ennek II. cikke meghatározza a népirtás
fogalmát: "A jelen egyezmény népirtáson a következı
cselekmények valamelyikének,valamely nemzeti, etnikai, faji vagy
vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének
szándékával valóelkövetését érti:
a)
a csoport tagjainak megölése;
b)
a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
c)
a csoportra olyan életfeltételek szándékos ráerőszakolása,
amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges
fizikai elpusztulásának előidézése;
d)
olyan intézkedések elrendelése, amelyek a csoporton belüli
születések meggátolására irányulnak."
A
III. cikk így szól: "Büntetendık a következő cselekmények:
a)
a népirtás;
b)
a népirtás elkövetésére irányuló összeesküvés; (...)
e)
a népirtásban való bűnrészesség."
A
IV. cikk pedig: "Büntetendők mindazok a személyek, akik
népirtást vagy a III. cikkben felsorolt más
cselekményt elkövetnek, függetlenül attól, hogy ezek
államvezetők, közhivatalnokok vagy magánszemélyek."(2)
A
génmanipulált szervezetek felhasználásával kapcsolatos három
esettel szeretném szemléltetni, miért kell követelnünk a
genocídiumra vonatkozó nemzetközi törvények betartását. Pert
kell indítanunk olyan kormányok,tudományos kutatók és
magánvállalkozók ellen, amelyek részt vesznek a
GMO-mezıgazdaságnak a lakosságunkra tukmálásában. Az első
példa az iraki GMO-gabonára vonatkozik. Ezután feltárom, hogyan
rohanták le Argentínát GMO-növényekkel, végül egy kis San
Diego-i biotechnológia-céggel foglalkozom. Irak megkapja az
amerikai "demokrácia magját"
"Mi
azért vagyunk Irakban, hogy elvessük a demokrácia magvait, hogy az
ott gyarapodjon, és elterjedjen azönkényuralmi rendszerek egész
területén." (George W. Bush) Amikor George Bush a
"demokrácia magvainak" elvetésérıl beszélt, csak
kevesen gondoltak arra, hogy ı ezen aMonsanto vetőmagját értette.
Irak amerikai megszállását követıen, 2003 májusában, Paul
Bremer III., Henry Kissinger hajdani munkatársa, az Ideiglenes
Koalíciós Hatóság (Coalition Provisional Authority - CPA)
igazgatója lett. Bremer felügyeletet gyakorolt az ország
egész területén, és mindig jelentést tett Donald Rumsfeldnek.
2004 áprilisában Bremer 100 új, hosszú távon kötelezı
érvényő törvényt bocsátott ki, hogy Irakot ellenőrzés alatt
tartsa.
Az
Egyesült Államok által elrendelt törvények - vagy ahogy nevezték
őket: rendeletek - azt voltak hivatva biztosítani, hogy Irak
újjáépített gazdasága a "szabad piac" kedvenc amerikai
modelljének új kiadása legyen. "A terv az, hogy belőle
egy teljesen szabad piacot csináljunk" mondta a USAID-nál (US
Agency for International Developement - az Egyesült Államok
Nemzetközi Fejlesztési Hivatala) Irak Újjáépítése Irodájának
egyik szóvivője.
A
81. számú rendelet
Bremer
rendeleteinek egyike a 81. számú: "A szabadalmakra, az ipari
formatervezésre, a titkos információkra, az integrált
áramkörökre és a növényfajtákra vonatkozó törvény".
E
rendelet bizonyos növényfajtákra vonatkozó szabadalmak
birtokosainak, hatalmas külföldi multinacionális cégeknek,
húsz évre kizárólagos jogot adott arra, hogy vetőmagvaikat az
iraki mezıgazdaságban használják. A védett növényfajták
genetikailag módosított élő szervezetek (GMO) voltak.Az irakiak
már 8000 évvel Krisztus elıtt foglalkoztak mezıgazdasággal, és
csaknem minden búzafajt és búzafajtát létrehoztak, melyeket
ma a földön termesztenek. Egy olyan rendszerben dolgoztak, amelyben
a vetőmagot megőrizték, abból vetettek, és az idők
folyamán természetes ellenállóképes-séggel bíró hibrideket
nyertek. A 81-es rendelet értelmében ma mindez gyakorlatilag
törvénytelen. Az irakiak ezekből az értékes
természetesvetőmagfajtákból sok esztendő óta mintákat őriztek
egy Abu Graibban levő vetőmag-bankban. Az Egyesült Államok
megszállása idején ez a rendkívül értékes vetőmag-bank
eltünt.
Az
Ideiglenes Koalíciós Hatóság (CPA) 81. számú rendelete Irak
jövőbeni táplálását globális multinacionális magáncégekre
bízta. A 81-es rendelet részleteit Paul Bremernek a
Monsanto-konszern írta meg, amely a világ egyik vezető
GMO-vetőmag- és GMO-gabona-szállítója. Nincs vetőmag a
vetéshez. A háborút követően az iraki parasztok arra
kényszerültek, hogy vetőmagért az állami mezőgazdasági
minisztériumhoz
forduljanak. A 81-es rendelet állítólagos célja az volt, hogy
"jóminıségő vetőmagot biztosítson Irak számára és
támogassa az ország belépését a WTO-ba" (a Kereskedelmi
Világszervezetbe). Hogy mi a "jó minőség", azt a
megszálló hatóság határozta meg. Mihelyt a 81-es rendeletet
kibocsátották, a USAID megkezdte
több
ezer tonna Amerikából származó "igazoltan kiváló minıségő
búzavetőmag" szállítását, amelyet szubvencionáltak,
és a mezőgazdasági minisztérium eleinte csaknem ingyen osztotta
ki a kétségbeesett iraki parasztoknak. A USAID független
tudósoktól megtagadta az engedélyt annak a megvizsgálására,
hogy vajon nem
GMO-vetımagról
van-e szó.
A
81-es rendelet célja egy új iraki vetőmagpiac létesítése volt,
ahol a nemzetközi konszernek az ő - génmódosított -
vetőmagjaikat eladhatják, és amelyet a földművelők minden
idényben ismételten meg kellett vásároljanak. A régi iraki
törvények tiltották, hogy biológiai nyersanyagok magántulajdonban
legyenek. Az új, az Egyesült Államok által kikényszerített
szabványtörvény a vetőmagokra vonatkozó monopóliumok jogának
rendszerét vezette be.
"Adjatok
nekik főtt tésztát, hadd egyenek!"
Irak
számára hatféle búzavetőmagot kellett előállítani. Ezek közül
a parasztok három olyat kell használjanak, melyek terméséből
csak tésztát lehet készíteni. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült
Államok segítségével 2004 után Irakban termesztett a
búzának az 50%-át exportra szánták, mert a tészta az iraki
táplálkozási szokásoktól idegen étel.
Amikor
2004 tavaszán a 81. számú rendeletet Bremer Ideiglenes Hatósága
kihirdette, a fiatal radikális pap, Moqtada al Sadr hívei
tiltakoztak az al Hawza című lapnak az amerikai katonai rendőrség
által történt betiltása ellen. Az Ideiglenes Hatóság azzal
vádolta a lapot, hogy "hamis cikkeket" közölt, amelyek
"erőszakos cselekmények valódi veszélyét"
idézhetik fel. A példaként idézett cikk állítása szerint
Bremer "politikája arra irányul, hogy éhezni hagyja az
iraki népet, így az embereket a mindennapi kenyerük gondja
foglalja le, és ne legyen alkalmuk politikai és
egyéni szabadságukat követelni".
"Don't
cry for me, Argentina"(3)
Egyetlen
ország mezıgazdasága sem élt meg olyan radikális átalakítást,
mint Argentínáé.A hetvenes években Argentínának figyelemreméltó
életszínvonala volt. Mezőgazdasági rendszere sokoldalú
volt,produktív, és főleg kis családi vállalkozásokból
állt. Akkoriban
az argentin marhahús olyan jó minıségű volt, hogyversenyre kelt
a texasival. A gazdagon termő földeken a farmok oly nagy
többlettermést értek el, hogy az jóval meghaladta a hazai
élelmiszer-szükség-letet. A mezıgazdaság nem igényelt állami
támogatást, a farmerek adósságai pedig elenyészőek voltak.
Mindez megváltozott a 80-as évek adósságválsága
következtében.1989-ben Carlos Menem elnökkel, idısb George Bush
elnök és David Rockefeller közeli barátjával, az
ország gazdasági tönkretételének újabb fázisághoz
érkezett, amelynek lefolyásához hasonlót John Perkins írt le
igen szemléletesen "Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai"
címő könyvében. Azzal az indokkal, hogy az adósság megfizetéséhez
szükség van a GMO-szójabab-kivitelre, Menem Argentína
mezőgaz-daságát egy exportot szolgáló új monokultúrává
alakította.1991-ben
Argentína titkos kísérleti területté változott,
ahol géntechnikailag átalakított növények
mezőgazdasági termelésben való hasznosítható-ságát
vizsgálták. Menem egy Biotechnológiai Tanácsadó Bizottságot
hozott létre,hogy felülvigyázza a génkezelt kukorica-,
napraforgó-, gyapot-, búza- és főleg szójababfajták
szántóföldi kikísérletezésére szóló licencek kiadását.
Arról, hogy ezek a GMO-növények vajon biztonságosak-e, sem
a kormány, sem pedig a bizottság nem kezdeményezett nyilvános
vitát. Egyébként génkezelt növényeket addig seholnem
termesztettek ilyen mennyiségben.
A
Biotechnológia-Bizottság találkozói titkosak voltak, kutatási
eredményeiket soha nem hozták nyilvánosságra. Külföldi
transznacionális GMO-konszernek megbízásából tevékenykedtek.
Nem meglepő, hogy a bizottság tagjait végül a Monsanto, a
Syngenta és a Dow AgroSciences alkalmazta. 1996-ban Menem licencet
adott a St. Louis-i
(Missouri)
Monsanto konszernnek, amely a génmanipulált szójababnak, ennek a
világ mezőgazdasága számára stratégiailag fontos
takarmánynak a legnagyobb előállítója.
Miután
a GMO-szójabab-vetımagot 1996-ban bevezették az argentin
mezőgazdaságba, nagy külföldi cégek, mint a Cargill, a külföldi
biztosító társaságok és konszernek, például a Seabord Corp.
megkezdték az ettől kezdve (dollárban kifezezett értékben)
potom áron kapható argentin termıföld tömeges felvásárlását.
Argentína földjét a
vetőmag
óriási ipari termelőhelyévé alakították át.
A
gazdasági válság következtében a bankok a legjobb termőföldek
hektárjainak millióit bocsátották árverésre. Az egyedüli
vásárlók, amelyek dollárt tudtak befektetni, külföldi
társaságok vagy magánszemélyek voltak. A kisbirtokosoknak
filléreket ajánlottak fel a földjükért; ha visszautasították,
gyakran megfélemlítéssel vagy karhatalommal űzték el őket.
2001-ben az Adeco Agropecuria nevő argentínai vagyonkezelő
társasága (holding
company)
révén Soros György New York-i milliárdos, hedgefond-spekuláns
volt a legnagyobb földbirtokos Argentínában.
A
profit növelése céljából kansasi mintára úgy készítettek elő
hatalmas földterületeket, hogy az óriási mezőgazdasági
gépeket a nap mind a huszonnégy órájában üzemeltetni tudják. A
berendezést gyakran GPSműholdak (GPS - Global Positioning
System = Globális Helymeghatározó Rendszer) segítségével
távirányították úgy, hogy a földművesnek egyetlen egyszer
sem kellett a traktort vezetnie. A termelő családi gazdaságok
alapján működő hajdani mezőgazdasági rendszert
visszavetették egy újfeudális állapotba, melyben egy
maroknyilatifundista stílusú, nagyhatalmú, reakciós, gazdag
nagybirtokos uralkodik.
A
génkezeltszója-forradalom tíz év alatt teljesen átalakította
Argentínában a mezıgazdaságot. A 70-es években a szójabab
semmilyen lényeges szerepet nem játszott az országban. 2004-ben,
Monsanto nyolc ottani éve után, több mint 14 millió hektáron
termesztették a génkezelt szójababot. Hatalmas gépekkel irtották
ki az erdőket. A mezőgazdasági sokféleség a legrövidebb
időn belül egy monokultúrának adta át a helyét. Több mint
egy évszázadon át az argentin szántóföldek, mindenekelőtt a
pampák, kiterjedt kukorica- és búzatáblákból álltak,
közöttük zöld legelőkkel, amelyeken marhacsordák legeltek. A
talaj minıségének megőrzéseérdekében a földművesek
vetésforgót alkalmaztak, a gabonatermesztés után hagyták, hogy a
föld füvet hajtson a marhák számára. A
szójababtermesztéssel az ország egy monokultú-rává
változott, és mivel a szójabab fontos tápanyagokat von ki a
talajból, a növények mind több műtrágyát igényelnek
Monsantótól. A nagy hús- és tejtermelő gulyákat, amelyek
évtizedeken át szabadon kóboroltak a legelőkön, most az Egyesült
Államokban szokásos módon, szűk tömegtakarmányozott parcellákon
karámokban tartják, hogy több helyet teremtsenek a jövedelmezőbb
szójabab számára. Walter Pengue argentin agrárökológus, a
génkezelt szójabab hatásainak szakértıje, a várható
helyzetrıl
ezt mondta: "Ha ezt így folytatjuk, ez a föld talán már
ötven év múlva egyáltalán semmit nem fog teremni."
A
szójabab már 2004-ben az összes argentínai megművelt
területeknek csaknem a felét, azaz 48%-át foglalta el, és ennek
97%-a Monsanto-féle génmanipulált szójabab volt. A tejtermelő
szarvasmarhát tenyésztők száma 1988 és 2003 között a
felére csökkent. Először történt, hogy tejet kellett importálni
- meglehetősen magas áron Uruguayból. Mivel a
szójababtermesztés százezreket űzött el a földjükről, a
szegénység és a hiányos táplálkozás gyorsan terjedt.Argentína
1970-ben még a világ legmagasabb életszínvonalú országai közé
tartozott. Akkor a lakosságnak mintegy
öt
százaléka élt a szegénységi szint alatt. A szegények aránya
1998-ban elérte a 30%-ot, 2001-ben pedig már 51 % volt. Az
Argentínában régebben teljesen ismeretlen alultápláltság a
becslések szerint 2003-ban a 37 milliós összlakosságnak már
11-17%-át érintette. Az államháztartás hiányaiból eredı
mélyreható nemzetgazdasági válságok
közepette
az argentinoknak be kellett látniuk, hogy többé nem képesek a
megélhetésüket - úgy, mint régebben - egy kis földdarabon
biztosítani. Az ország földjét óriási szójatáblák borítják,
amelyek az élethez szükséges gabonafélék termesztését
megakadályozzák.
A
feudális nagybirtokosok tevékenységüket az erdők tömeges
letarolásával kezdték, hogy a tömegméretű szójatermelés
számára helyet biztosítsanak. A földművelő közösségekkel
egyszer csak közölték, hogy a földjük már valaki másnak a
tulajdona. Ha vonakodtak önként távozni, fegyveres csoportok
elrabolták a marháikat, felgyújtották
a
gabonájukat, és még további erőszakoskodással fenyegették meg
őket. Néhány esztendő alatt több mint 300 000 (háromszázezer)
kisbirtokost és farmert űztek el a földjéről.
Miután
a GMO-szójabab-forradalom tönkretette a hagyományos mezőgazdasági
termelést, az argentinok drámai változást tapasztaltak a
hozzáférhető élelmiszerek terén. Az új szójabab-monokultúra
révén a 2002-es gazdasági válság a lakosságot már
reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben találta. Mind többen
éheztek az országban. A
kormány
az élelmiszerhiány miatt felkelésektől tartott, és a Monsanto,
valamint az óriási szójabab-felvásárlók, mint a Cargill, a
Nestlé és a Kraft Foods a "segítségére siettek" ebben
a helyzetben. Noha a szójababot állati takarmányként
termesztették, az éhezőknek jótékonykodva szójából készült
ételeket osztottak, hogy elımozdítsák a nagyobb
szójababfogyasztást.
Vidéken
a szójabab-monokultúra következményei még szörnyőbbek voltak.
A hagyományos földművelő közösségeket az óriási új
szójababültetvények közelében súlyosan érintette a
glifozátnak, a Monsanto Roundup Ready néven használt gyomirtó
szerének repülıgépről való szórása. A Lom Senes-i
földműveseknek, akik ott a saját
szükségletükre
különbözı zöldségeket termesztettek, egész termése
elpusztult, miután a szomszédos területeket Roundup Readyvel
bepermetezték. Ez a szer minden növényt megöl, kivéve a
különleges, génmanipulált Monsantonövényeket,
amelyek
"gyomirtószer-rezisztensek".
Egy
2003-ban készült tanulmány kimutatta, hogy a permetezés hatása
nem korlátozó-dik a termések elpusztítására. Az ott
élőknek megdöglöttek a tyúkjaik, és más állataik is
károsodtak, különösképp a lovak. A kiszórt gyomirtószer az
embereknél súlyos rosszullétet, hasmenést, hányást és
bőrkisebesedést okoz. Egyes jelentések GMO-szójaföldek közelében
fejlődési rendellenességekkel született állatokról szólnak.
Torzul fejlődött banánról és édesburgonyáról,hirtelen
elpusztult halakkal teli tavakról is hallani. Földműves családok
jelentik, hogy gyermekeik testén a közeli szójaföldek
permetezése után különös foltokat találnak.
Egy
spermaölő kukoricával teli üvegház
Egy
Epicyte nevő kis biotechnológiai magáncég 2001 szeptemberében
San Diegóban sajtókonferenciát tartott. Az Epicyte
bejelentette, hogy sikeresen kifejlesztettek egy újabb GMO-gabonát
- a fogamzásgátló kukoricát. Ehhez egy ritka sajátossággal,
az immunális terméketlenséggel bíró nők szervezetéből
antitesteket nyertek ki. Ezt követően izolálták a
terméketlenségért felelős antitestek létrehozásában illetékes
gént, és a géntechnika segítségével beépítették a
közönséges kukoricába.
"Van
egy üvegházunk tele kukoricával, amely spermiumok elleni
antitesteket termel"
- büszkélkedett Mitch Hein, az Epicyte elnöke. Az
Epicyte éppen akkor kötött egy kutatási és licencegyezményt a
Dow Chemical nevő géntechnológiai óriáscéggel,
amely
hajdan a vietnámi háborúban alkalmazott Agent Orange lombtalanító
szert gyártotta, és egyike a három génmanipulált vetőmagot
termelő agrobusiness-óriásnak az Egyesült Államokban. Ennek a
joint-venture-nek az a célja - ismertették -, hogy a
gabonafélék génmanipulálásának a területén az Epicyte
technológiai áttörését egyesítsék a Dow AgroScience
erejével. Az Epicyte a Syngentával, a GMO-vetımagvak területének
svájci óriásával is együttmőködésbe lépett. 2002
októberében a CBS-News hírül adta, hogy az Egyesült Államok
mezőgazdasági minisztériuma is országszerte finanszírozott
szántóföldi kísérleteket különbözı növényekkel, amelyekből
a
gyógyszerészetben
felhasználható anyagok nyerhetők, köztük az Epicyte
sperma-ölőgabona-technológiáját is.
Az
Epicyte úgy mutatta be spermaölő kukoricáját, mint egy
hozzájárulást a világ "túlnépesedése"
problémájának megoldásához. Feltételezhetı, mondták,
hogy azt már 2006-tól vagy 2007-tıl a kereskedelemben is
forgalmazni fogják.
A
sajtóértekezlet után az Epicyte "frontáttörésérıl"
többé nem esett szó. Magát a céget 2004 májusában átvette
egy pitsborói (Észak-Karolina) biotechnikai magántársaság.
Az Epicyte Pharmaceutical céget megvásárolta a Biolex.
A tömegkommunikációban többet nem lehetett hallani a
spermaölő kukorica kifejlesztéséről. A téma eltűnt a színről.
Jól
értesült körökből azonban kiszivárgott, hogy a kutatás titkos
alapokon tovább folyik, mivel a kukorica, amelynek a
fogyasztása a férfiak spermáját terméketlenné teszi,
robbanékony politikai jelentőséggel bírhat. A mexikói farmerek
egyszer már fellázadtak a génmanipulált kukoricának Oaxacában,
Mexikó kukoricatermelő kincseskamrájában történt tiltott
forgalomba hozatala miatt. El lehet képzelni, milyen hatása lenne,
ha
megvizsgálnák
a kukoricát, a legtöbb mexikói fő táplálékát, és kiderülne,
hogy az Epicyte fogamzásgátló antitestjeit tartalmazza. "Kér
az úr egy fogamzásgátló kukoricacsövet, vagy esetleg egy
gyilkostortillát?" Vagy még egy tál kukoricapelyhet?
A
terminátor-öngyilkosvetőmagtól(4) a fogamzásgátló hatású
génmanipulált kukoricáig jutás hamarosan világossá tette,
hogy az Egyesült Államok nagyhatalmú elitkörei, elkötelezett
neomalthusiánusok, miért választottákelsődleges stratégiai
céljukként a génmanipulált növényeknek a világ élelmezési
láncaiba való bevezetését. Ezt az
elitet
nemcsak a Rockefeller és a Ford Foundation, valamint más, Amerika
leggazdagabb családjainak magánvagyonával összefonódott
alapítványok alkotják. Ide tartoznak még az Egyesült
Államok Külügyminisztériuma, a Nemzetbiztonsági Tanács, az
USA Mezıgazdasági Minisztériuma, továbbá a Nemzetközi Pénzügyi
Alap (International Monetary Fund), a Világbank (World Bank) és az
Egyesült Államok hivatalainak - beleértve az Egészségügyi
Világszervezetet (WHO - World Health Organization) és az Élelmezési
és Mezıgazdasági Szervezetet (FAO - Food and Agriculture
Organization) - vezetı körei is.
A
népesség csökkentése és a génmanipulált növények ugyanannak
az átfogó stratégiának a részei: drasztikusan leredukálni
a világ lakosságát. Némelyek, mindenekelőtt a katolikus
egyházhoz és annak vonzásköréhez tartozó
emberek,
valamint az Egyesült Államok és más országok kisebbségi
szervezetei elég bátrak voltak ahhoz, hogy a folyamatot annak
nevezzék, ami valójában: genocídiumnak, amelynek során tudatosan
megtervezett eljárással, a "világot fenyegetı éhség
problémája megoldásának" nevében, egész népcsoportokat
módszeresen kiirtanak.
A
génmanipulált vetőmagvak globális elterjesztésének az Egyesült
Államok és Anglia kormányai részérıl történő támogatása
valójában a Rockefeller Alapítvány 1930-as évek óta érvényes
politikájának a folytatása. Akkoriban a nácik eugenikai
kutatásait finanszírozták: a népességszám tömeges és olcsó
csökkentése - fajtisztaság az eugenika révén.Winston
Churchill, egy gonosz rasszista, 1925-ben
helyeslően nyilatkozott a biológiai hadviselés
lehetőségéről."Ragályok,
melyeket módszeresen bevetnek, és célzottan emberekre és
állatokra irányítanak [...], lisztharmat a növények
elpusztítására. Lépfene (anthrax) a lovak és a marhák
megölésére [...]" - írta. Ted
Turner, CNN-alapító és milliárdos, akinek az ENSZ-alapítványa a
"népességszabályozás" céljaira egymilliárd dollárt
adományozott, 1996-ban azt fejtegette, hogy a
világ eszményi állapota az lenne, ha nem lakná 225 milliónál
több ember. Ez
a gondolkodásmódja a túlságosan gazdag, hatalommal bíró és
paranoid embereknek. Sajnos ezek óriási befolyást gyakorolnak
a normális világra.
A
Sunshine Project (Napfény Tervezet), amely a biológiai fegyverek és
a genetikai manipuláció leleplezésére irányuló kritikai
szellemű kutatási terv, arról adott hírt, hogy "az
Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország és Németország
kutatói olyan genetikailag manipulált biológiai hadi hatóanyagok
fölött rendelkeznek, amelyek új
halálos
válfajokat hoznak létre [...].
A génmanipulációt a klasszikus biofegyverek arzenáljának
bővítésére lehet használni [...]." Az 1980-as években,
amikor a Rockefeller Alapítvány a génmanipulált rizs
létrehozására irányuló, a génmanipuláció kezdetét jelző
nagy projektjét beindította, az amerikai Pentagon észrevétlenül
a biotechnológia
katonai
alkalmazásával kezdett foglalkozni.
2001-ben
a Bush-adminisztráció a génmanipulált spermaölő kukorica és a
génforra-dalom más fejleményeivel kapcsolatban jellemző
módon megtagadta a biofegyverek kifejlesztése nemzetközi
tilalmának az elfogadását.
Jogilag
kötelező biofegyver-megegyezésről lett volna szó, de az Egyesült
Államok vonakodása a nemzetközi megbeszéléseket zátonyra
futtatta. 2004-ben a British Medical
Association (a Brit Orvosok Szövetsége) egyik tanulmánya,
miközben a "genetikai haditechnológia" területén tett
haladásra hívta fel a figyelmet, arra a követ- keztetésre
jutott, hogy a világot csak néhány év választja el "borzalmas
biofegyverek létrehozásától, amelyek képesek lesznek csak
azokat az embereket megölni, akik egy bizonyos etnikai csoporthoz
tartoznak"."Hajlamosak
vagyunk azt mondani, hogy józan esze birtokában ezeket senki soha
nem használná fel", jegyezte meg Steven Block professzor, a
Stanford Egyetem biofizikusa, egy férfi, akinek többéves
tapasztalata van a Pentagon és a kormány titkos biológiai
kutatásairól. "De" - tette hozzá - "nem mindenki
bír józan ésszel [...]." Egy olyan világban, amelyben
élelmiszer-biztonságunk révén az élet és halál fölötti
ellenőrzést négy magántársaság tartja a kezében, békében
élni lehetetlen.(5)
Megjelent:
Zeit-Frage, 42/2005 (2005. október 31.)
Az
archívumból
elérhető: http://www.zeit-fragen.ch/ARCHIV/ZF_135a/T01.HTM
Fordította:
Tóth Károly Antal
A
fordító megjegyzései:
(1)
Ez a szervezet európai munkacsoportnak mondja magát. A német név
jelentése szó szerint "Bátorság az erkölcshöz".
Más nyelveken az elnevezés bizonyos határok között változik.
Angolul például "Courage to Take Moral Stance"
(Bátorság az Erkölcsi Állás-foglaláshoz), franciául "Oui
a l'Ethique" (Igent az Erkölcsre).
(2)
A hivatalos magyar szöveget nyelvhelyességi szempontok és a
tartalom iránti hőség igénye miatt (az angol eredetivel is
összevetve) néhány helyen megváltoztattam.
(3)
A Don'n cry for me Argentina (Ne sírj értem Argentína) egy híres
dalnak a címe, amelyet Madonna mint főszereplő énekelt az
Evita című, Eva Perónról, a XX. századi argentin politika
nagyasszonyáról 1996-ban készített filmben.
(4) A
terminátorgén megöli annak a génkezelt növénynek a magvait,
amelyikbe beépítették. Ezért a vetőmagot minden évben újra
az előállító cégtől kell meg-vásárolni.
(5)
Köszönöm Bruckner Zoltán segítségét, aki kitűnő német
nyelvtudásával hozzájárult egyes szövegrészek pontosításához.
MAGYARORSZÁGOT
IS BESZENNYEZIK A GMO MULTIK !!!!!!!
Egyéb
aljasságok:
Egy
e-mail-ből...
"Tényleg
rettenetes, hogy mivel etetnek bennünket.
MAGYAR
WEBOLDALON ( TEREBES FŰSZERKÖNYV ) MÁR RÉGÓTA SZEREPEL A
NÁTRIUM GLUTAMÁT KÁROS HATÁSAINAK LEÍRÁSA, ELŐFORDULÁSI
HELYE, ALKALMAZÁSA, KÁROSÍTÓ HATÁSA.
EZEN
A LINKEN OLVASD EL, MERT TÉNYLEG DÖBBENETES, ÉS EGYÁLTALÁN
NEM TITKOLJÁK EL MÉG MAGYARORSZÁGON SEM!
LINK:
|
|
|
Dr.
Horváth István MD
Glutamát
a születéstől a halálig
Ha
elolvassa cikkünket megtudja, mik azok a glutamát
receptorok.
Arra is választ kap, miért rakják tele a gyártók nátriumglutamáttal az élelmiszereket. Ismeri az E621-et? Ha nem tudja mi ez, olvasson tovább. Hogy ki a felelős ezért a ételmérgezésért? Kiderült, hogy agydaganatot es rákot okoz. Az amerikai kormány nem akarta beismerni, hogy hibát követtek el, mert az ugye az rosszul nézett volna ki számukra. Inkább hazudoztak és visszatartották a kutatások eredményeit, melyek bizonyították, hogy hosszútávon életveszélyes a fogyasztása. A legnagyobb multik valamint a média is kezében tartja a kormányokat. Újságokban, rádióban tv-ben nem lehet az igazságra találni, mert a főszerkesztő kihúzza a cikkeket. Rengeteg fitness újság van a piacon, ha a mélyére nézünk kiderül, a Monsanto cég áll a hátterükben. Ez a cég akarta elérni, hogy Magyarországon is kötelező legyen az általa kifejlesztett génkezelt kukorica termelése. Ez a cég akarja a világ összes ételét ellenőrizni. Nemrég Indiában néhány földműves öngyilkos lett a Monsanto miatt. Szóval akkor ez is azt jelenti, hogy már a fitness újságokban leirtaknak sem lehet hinni!? Nagyon jól tudják ezek a nagy cégek, hogyan kell, és lehet az embereket manipulálni. Tudják, hogy csak azt hisszük el, amit olvasunk a magazinokban vagy a tv-ben látunk. Egyetlen kormány sem húz hasznot abból, ha a nép fizikálisan és mentálisan egészséges. Ilyen néptől rettegne a kormány.
Manipuláció,
vastagon.
Dr Russel Blaylock, aki a nátriumglutamát keresztapja írta az "Exitotoxins" című könyvet, melyben pld. a NutraSweet és aszpartám édesítőszerekről is beszélt. Rájöttek, hogy az agy külső részén is glutamát receptor sejtek vannak, csakúgy, mint minden belső szervben és szövetben. Az egész emésztőrendszer a nyelőcsőtől a vastagbélig ilyen glutamát receptorokat tartalmaz. A szív elektromos irányító rendszere is számos glutamát receptorral rendelkezik. A spermiumot, csontokat, mellékveséket, tüdőt, petefészket és a kálcium lerakódását is a glutamát receptorok ellenőrzik. Tehát mikor nátriumglutamátot eszik (E621), akkor a vérében a nátriumglutamát szint megemelkedhet akár 20-szoros értékre is. Ezért rohannak sokan wc-re étkezés után, izgalmi állapotba kerülnek a nyelőcső és bél receptorai. Előfordulhat, hogy irrátibilis bélszindrómát vált ki, vagy ha ez már kialakult, akkor sokkal rosszabb lehet a helyzet. Reflux esetén is romolhat az állapota. Sokszor ez is okozza a szívinfarktust, mert megzavarja a szív áramellátását a túlzott glutamát fogyasztása. A vizsgálatok minden ilyen esetben alacsony magnézium mennyiséget állapítottak meg. A szervezet alacsony magnézium szintje esetén a glutamát receptor hiperérzékennyé válik. Az emberek, főleg az atléták, elég könnyen szívinfarktust kaphatnak a glutamát receptorok miatt, ha nem szednek extra magnézium kiegészítőket. Ha glutamát tartalmú ételeket vagy italokat fogyasztanak, vagy diétás kólát isznak edzés előtt, akkor túlizgatják a glutamát receptorokat, és miatt rendkívül megnő a veszély, hogy azonnal szívinfarktust kapjon az illető. Szokott Ön cukormentes Red Bull-t adni gyermekének vagy iszik-e ilyet edzés előtt? Persze a halotti bizonyítványon nem azt tüntetik fel, hogy "a halál oka: nátriumglutamát". Többek között azért sem, mert az orvosoknak fogalma sincs a nátriumglutamát kutatások eredményeiről. Felhúzott szemöldökkel néznek egymásra és a halál okát ráfogják valamire, jobb híján: szívinfarktus. Még a kardiológusok sem tudják, hogy a szív elektromos irányító rendszerében, de magában a szívizomban is glutamát receptorok vannak, Emberek millióinak szívritmuszavara (Arrhythmia) van, amely életveszélyes, de egyetlen orvos sem hívja fel a betegek figyelmét, hogy óvakodjanak a nátriumglutamáttól és aszpartámtól, pedig ezek okozzák a szívinfarktus legnagyobb veszélyét . A bébiételekkel ugyanez a helyzet. Azt hazudják, hogy kivették a bébiételekből a nátriumglutamátot. De ez nem igaz. Kivették a színtiszta nátriumglutamátot, és átnevezték "hidrolizált fehérje" és "kazeinát" valamint egy tucat más névre. Az összes bébiétel címkéjén látható, tele vannak nátriumglutamáttal. Szegényanyukák, tudtuk nélkül károsítják gyermekük idegrendszerét. Pedig az első 18 hónap a legfontosabb időszak a bébi életében, hogy ne adjunk neki semmilyen toxikus ételt. Csodálkoznak, hogy gyermekük túlsúlyos vagy kövér? Állatkísérletekben megfigyelték, hogy az ételekhez adott nátriumglutamát azonnal elkezdte hizlalni az állatokat. Ha kivonnák a forgalomból, a gyártók százmillárdokat veszítenének. Gondoljon csak arra, hogy mennyi pénzt keresnek ezzel. És azzal, hogy a nátriumglutamát által okozott tüneteket, betegségeket kezelik. A kormánynak ez igy nagyon jó, ők kontrollálják az élelmiszer törvényeket, melyekben a szénhidrát, zabpehely, cukor és hasonló termékek ajánlott bevitelét kezelik. Ne izgassa fel magát, Magyarországon is van élelmiszer ajánlás és törvény! Észrevette, hogy inkább különböző szénhidrátokat és a fehér kenyeret tartja előnyben a tápanyagdús teljes kiőrlésű kenyér helyett? Vagy állandóan sült krumplit kivám köretnek? Ismerős, ugye? A nátriumglutamáttal felszedett súlyt elég nehéz edzéssel leadni, de még annál is nehezebb leszokni azokról az ételekről, melyek tele vannak az étvágyát irányító glutamáttal. Ezek a metabolizmust is kibillentik az egyensúlyából. Ezért is nő a hátsó felük, és egyre nagyobb lesz. Az elhízáson kívül metabolikus szindromát is okoz, így leptin érzékenység alakul ki. Ez az a hormon, amely a bevitt/leadott energiát, azaz a metabolizmust is szabályozza. Dr. Blaylock azt is bebizonyította, hogy nagyon kevés nátriumglutamát elég a leptin érzéketlenség kialakulásához. A nátrumglutamát egyik legveszélyesebb formája a szójakivonat. A szójabab természetes módon nagymennyiségű glutamátot tartalmaz. Jóval többet, mint bármelyik növény, zöldség. A szójahidrolizálása során a szója fehérje elválik a glutamáttól. A glutamát szintje ezért jóval magasabb a vegetáriánus ételekben. A vegetáriánusok úgy eszik az ilyen ételeket, mintha ezek lennének a legegészségesebbek a világon. Ne feledjük, a nátriumglutamát a legizgatóbb "méreg". Minél több van belőle az ételben, annál finomabbnak tűnik, és annál többet akar enni belőle. 25 éven keresztül CT-vel vizsgálták egy olyan csoportot, azok közül, akik a legtöbb szójás ételeket fogyasztották. A tanulmány eredménye az volt, hogy a legtöbb szóját fogyasztóknál fordult elő a legmagasabb arányú elmebaj (dementia), illetve agysorvadás. Ezeknek az embereknek mangán szintjük is jóval magasabb, amely az agy ugyanazon részére mérgező, ahol az ismereteink szerint a Parkinson-kór keletkezik. A legtöbb vegetariánus megeszi a különböző méregkeverékeket a szójaételekben, és azt hiszi, hogy egészséges és tápláló. Holott hihetetlen módon pusztítják idegrendszerüket, csakúgy, mint más belső szervüket is. Ez nem azt jelenti, hogy aki nem vegetárianus, az nem mérgezi magát. Csak lehet, hogy nem eszik annyi szóját. A magyar ember legtöbbször vegetával és piros arannyal főz, melyek bővelkednek ebben az "idegméregben". Dr Blaylock már annyi kutatást végzett a nátriumglutamáttal kapcsolatban, hogy az amerikai kormány nem tud, nem mer ellene tenni. A kutatás eredményeit még a kormányok és az FDA (Élelmiszer Hivatal) korrupt kutató orvosai sem tudják megcáfolni. Hagyják, hogy dolgozzon magában, de nem engedik a média közelébe, hogy nyilatkozzon a nátriumglutamátról vagy a NutraSweet és társairól. Igazából a legjobban attól fél a kormány, ha elvesztené a csatát Dr. Blaylock ellen, az rossz eredményhez vezetne. Hogyan magyaráznák meg a népnek, hogy miért hazudtak, és miért kellett meghalnia emberek millióinak a nátriumglutamát fogyasztása miatt. Dr Blaylock egyetlen lehetősége az emberek tudomására hozni, hogy milyen eldugott veszély leselkedik rájuk az ételekben, az általa írt könyvek, videók, és nyilatkozatok, sokszor a "föld alatt". Magazinok, újságok, tv csatornák feketelistán tartják, ott nem engedik szerepelni, nyilatkozni. Emberek tízmilliói fogyasztanak nátriumglutamátot, édesítőszereket, és senki nem mondja, hogy ezektől a szerektől mindenféle neurológia problémánk lesz, beleértve a halált is, mint mellékhatást. Dr Blaylock beszámol arról is, több ezer betegét szabadította meg a gyógyszerek szedésétől azzal, hogy megtiltotta nekik a nátriumglutamátot tartalmazó ételek fogyasztását, és magnézium kiegészítőket adott. Pedig ezek a betegek mind különböző neurológiai betegségtől szenvedtek, különböző epilepsziás jellegű rohamokkal. Arról nem beszélve, hogy a nagy mennyiségű gyógyszerek szedése ellenére is rohamuk volt. A legtöbb ideggyógyásznak, és azon orvosoknak, akik rohambetegségeket kezelnek fogalmuk sincs a nátriumglutamát káros élettani hatásáról. Persze hogy nincs fogalmuk. De ha lenne, akkor is minden este azon meditálnának, hogy a nátriumglutamát fogalma kimenjen a fejükből, hiszen a gyógyítás nem üzlet. Minden idegtudománnyal foglalkozó újság glutamát receptorokról beszél. Ma nagyon felkapott dolog. Ellenben arról senki nem beszél és ír, hogy mit keres a glutamát az ételben koncentrált formában, és miért? Csak arról beszélnek, hogy a glutamát egyfajta izgató méreg. De arról már nem, hogy a gyermekeknél is egyre több szívinfarktust okoz, és nem tudjuk mitől történhetett, hiszen tegnap még semmi baja nem volt a gyermeknek, ma meg megállt a szíve. Esetleg ma éppen megvakult az egyik családtagunk és hasonló helyzet állt elő. Ha megkérdezi az élelmiszergyártó cégeket, hogy az "élesztő-kivonat" (nátriumglutamát) mit keres a csomagoláson levő összetevők listáján, büszkén mondják, hogy a glutamát természetes formában fordul elő a természetben. A paradicsom és tengeri hínár is tartalmazza. Úgy gondolják, jogosan írják hatalmas betűkkel a csomagolásra, hogy "100%-ban természetes". Ez a HAZUGSÁG! A természetben teljesen más kötésben vannak jelen ezek a glutamátok. Különböző aminosav csoportokban vannak jelen, nem pedig elizolált-szabad-aminosavként. Ha tényleg természetes formájában fogyasztja a glutamátot, mint komplex fehérjét, azt a gyomor képes rendesen megemészteni. Az emésztőrendszerben szinte nincs szabadkötésű aminosav a paradicsomból, és a tengeri hinárból, vagy bármilyen más természetes ételből. Szabad kötésű aminosav nem létezik a gyomorban, hiszen ha természetes az étel, akkor az kombinált aminosavként szívódik fel, amit a máj lebont, így nagyon kicsi koncentrátumban fordul elő. Ezért a szervezetnek nem okoz gondot. Ha a gyártók hidrolizálják, vagy élesztő kivonatként adják az ételhez, akkor az már nem természetes, és a címkézés is megtévesztő. Miután az aminosavból szabadkötésű aminosavat állítanak elő, ez a szervezet számára már méreg. Ha az emésztőrendszeren keresztül az a glutamic sav a szervezetbe kerül, akkor a vér glutamic-sav szintje 20-szorosára emelkedik, de gyakori a 40-szeres koncentráció is. Az úgynevezett "blood brain barrier" nem képes ilyen mennyiségű glutamic-savat lebontani, mivel ez nem természetes neki. Tehát az állítás az étel csomagolásán, hogy " természetes", egy nagy hazugság. Aki nátriumglutamáttal telepakolt ételt eszik, annak néhány fűszernövény, melyek blokkolják a glutamic savat, csillapítják a glutamát toxikus hatásait: a kurkuma, silimarin, vagy gingko biloba. De a legjobb javaslat az, hogy messziről kerülje a csomagolt ételeket. Egyetlen csomagolt ételről sem lehet biztosan állítani, hogy ne lenne tele glutamáttal. Az összetevők listáján kiderül, hogy a glutamát nem is egyszer, hanem 2-3 vagy többször is szerepel. Az összetevő listát úgy kell értelmezni, hogy a legelső helyen levőből van a legtöbb, a második helyen levőből a második legtöbb, és így tovább. Néhány eldugott glutamát név, melyet érdemes figyelni: minden ami "hidrolizált", élesztőkivonatok, monosodium glutamate, monopotassium glutamate, glutamate, glutamic-sav, zöldség-fehérje kivonat, zselatin, minden ami "autolizalt" (autolyzed), sodium caseinate, búza-kivonat, mesterséges izesités, természetes izesítés, aroma-azonos ízesítés, kalcium caseinate, texturált-fehérje, tejsavó-izolátumok, ízfokozók. Valószinüleg fut még más néven is. Ha az összetevők listája "fűszerek" megnevezést tartalmaz, akkor a legtöbb esetben az is tartalmaz glutamátot. A törvény szerint, ha az ételhez már előre összekevert állapotban adnak hozzá valamit, akkor nem kell feltüntetni az összetevők listáján a glutamátot. Csak azt kell ráírni, hogy paprika-bors keverék, de közben tele van glutamáttal is. Ellenben a címkére csak annyi kerül: "fűszerek". Ha az összetevő listáján több glutamátnak megfelelő nevet lát, az annyit jelent, hogy az étel nagy mennyiségben tartalmaz glutamátot. Elgondolkodott már azon, hogy miért nem tudja letenni a chips-es zacskót, ha egyszer nekiállt az evésnek? Nézze meg az összetevők listáját, a hidrogénezett olajokon kívül tele van glutamáttal. Az izgató toxinok túlizgatják az érzékelőbimbókat a nyelvén, és további habzsolásra késztetik. A toxikus hatás nem fejeződik be a nyelvnél, tovább izgatja az emésztőrendszer glutamát receptorait, aztán a glutamát bekerül a véráramlatba, onnan az agyába, és az agyban az agysejtjei a szó szoros értelmében szétdurrannak. mivel a glutamát túlizgatja őket. Vigyázzon, ne ez legyen a legnagyobb izgalma! Aztán a lelkiismeretének könnyítése miatt a chips-et leöblíti diétás kólával, és a kólában levő aszpartám rátesz még 1-2 lapáttal. Kész a recept egy jó kis szívinfarktusra vagy agydaganatra, de lehet, hogy csak megvakul tőle. Bármelyik is az eredmény, mind csupa izgalom. Egyetlen kérdés maradt: miért teszik a nátriumglutamátot az ételbe? Azért, mert a feldolgozott ételeknek egyébként hányingert keltő íze lenne, és nem enné meg senki. Továbbá késztet az evésre, hízlal, betegséget okoz. Vagyis üzletet hoz a házhoz. Állatkísérletet is végeztek az aszpartámmal. 108 patkányt etettek 2 év 8 hónapig az édesítőszerrel. Egy dobozos kólában található aszpartám 2/3 részét etették velük. Az eredmény: TUMOR. " |
Gyógyszer-botrány. Nobel-díj helyett meghurcoltatás...
Egy
e-mail -ből:
Megint
hozzuk a "formánkat"...
"
Magyar
gyógyszer-BOTRÁNY
Mi történt volna a világgal, ha a csendőrség annak idején
Dr. Semmelweis Ignácnál, az anyák megmentőjénél, vagy Dr. Szent-Györgyi Albert orvosprofesszornál, a C vitamin feltalálójánál egy feljelentés nyomán házkutatást tart és kuruzslónak minősíti őket!
2011-ben Magyarországon ez történik! Az okokért lehetne egy külön fórumot nyitni!
"Dr. Horváth István orvosbiológus prof. úr 40 év kutató munkája
eredményeként, melynek során mint az USA tudósaival mint az orosz
kutatókkal együttműködött, megalkotta az érelmeszesedés elleni
oltóanyagot. Erről a 2000-es év elején már a Duna TV is beszámolt:
http://www.magyarhon.eu/mozi/ertekeink/horvath/
Ha engedélyeznék, akkor a szakértők szerint Nobel-díjas találmány
lehetne! Ő az egyetlen a világon, akinek sikerült ezt a megoldást
megvalósítani. Önmagának azonnal beadta a gyógyszert, amely 100%-ig hozta az elvárt eredményeket nála!
Majd ezt követően orvosok sokasága oltotta be ezzel a szerrel magát, akiknél 100%-os eredményt hozott !
Az előző években többször biztatták őt különböző pályázatok útján a
megvalósítás reményével, de asztal fiókban maradt az ügy.
100 millió Ft kellene a hivatalos akkreditáláshoz, amit egy 74 éves
nyugdíjas sosem képes összeszedni. Egyedül a mindenkori államhatalom képes ennek az anyagi hátterének a biztosításához.
A múlt rendszerben megkérdezték tőle a minisztériumban, hogy miért jó az a hazánknak, ha annyi öregembernek megmenti az életét !!!
Felháborító, hogy ilyen emberek ülhettek a magyar egészségügy vezetőségében.
Annak idején 10 millió dollárt ajánlottak a nyugati gyógyszercégek a
találmányért. A közelmúltban 100 millió dolláros ajánlattal keresték
meg, amit azzal utasított el, hogy ,,én egy Magyar ember vagyok,
szinte mindent eladtak ebből az országból, de ez a csoda Magyarországé, és nem eladó!"!
Nos, ezt követően ebben az évben Horváth Professzor Úr ismét a
minisztériumban járt, és ígéretet kapott Szócska miniszter úrtól a
segítséghez. Ezt követő napokban a rendőrség megszállta az idős ember lakását, és a Nobel-díjra esedékes világtalálmány kutató
professzorától, kuruzslás vádja miatt lefoglalta az összes iratot, és
a komputereit, melyeken a találmányainak leírásai vannak. Még aludni
sem engedték az öreg tudóst lakásában.
A professzor állítása szerint ezzel az oltóanyaggal képes lenne
Magyarországon megmenteni azt a 15 000 embert , akik évente eltávoznak infarktus miatt, és meggyógyítani több százezer embert itthon és milliókat külföldön,
akik az érelmeszesedés következményei miatt szenvednek illetve meghalnak.
Amennyiben az ő eljárását Magyarország üzletileg megvalósítaná, képes lenne hazánk akár 100 milliárd dollár valutát hozni nemzetünk asztalára, és ezt minden évben.
Gondolják csak el, mit jelent ez a magyar nemzet számára! Úgy tűnik, komoly érdekeket sért a magyarság, az emberiség ilyen fokú megsegítése.
Meddig lehet még az ilyesmiket elviselni?"
Utolsó hír, hogy a Professzor Úr ugyan el nem adta a találmányát, de
napokon belül egy külföldi országban akkreditálják a találmányát, mint
gyógyszert, és akkor indulhatnak a turista buszok, vagy repülőgépek, és lehet csatlakozni azok táborához (gondolom én!), akik már
megszabadultak e csodálatos gyógyszer által a világ legalattomosabb betegségétől!
Fontos tudni:
- teljes mértékig megszünteti az érelmeszesedést
- ezáltal az agyi katasztrófákat, amit 90% -ban az agyi érelmeszesedés okoz
- helyre állítja a vérnyomást az erek kitisztításával
- újra indítja nagy százalékban hasnyálmirigy által termelt inzulin
nevű hormon termelődését
- a szem hajszálereiben szintén megszünteti a meszesedést
- a harmadik szívinfarktuson átesett ember, akinek élete végéig
kellene szedni a szív-és vérnyomás csökkentőt, valamint a vérhígítókat, elhagyta az összes gyógyszert (orvosilag igazolt eset!)!
De lehetne folytatni a sort több oldalon keresztül a hozzáértőknek!
Csakhogy van egy gyógyszer lobbi.... és bizony a patikák polcainak
egy részét ez a szer felszabadítaná!
Na meg az egészségügyben a várólista nem ezért lett kialakítva annak idején, hogy a nemzet tovább éljen!
De ha kiszámítjuk, mennyi hasznot lenne képes hajtani ez a gyógyszer ennek az országnak, akkor vissza lehetne hozni nyugodtan 60 évre a nyugdíjakat és a mi nyugdíjasaink mehetnének évente Németországba és Svájcba kirándulni egy élet munkájának jutalmául!
Jó lenne, ha a közgazdászaink a saját fizetésükön túl képesek lennének számolni, mert ez a szer nem az ,,itt a piros-hol a piros"! Hanem kihúzhatná az országot pár év alatt a teljes adósságából!
Publikációk az érelmeszesedést gyógyító ANTIGÉN találmányról:
ECHO Tv Kutatási műsora
Ahol nyíltan leleplezik, miért nem engedélyezik gyógyszerként
bevezetni, miután már főorvosok is oltják vele magukat!!!
A bizonytalan konkurencia reakciója! Magyar mondás: " aki tudja
csinálja, aki nem, az tanítja"!
Vagy netán azért a tiltakozás, mert féltik a paraszolvenciájukat?
http://egeszseg.origo.hu/cikk/0624/350212/vitak_a_magyar_1.htm
Küldd el mindenkinek, hátha egyszer egy kormány tag is elolvassa ezt az üzenetet
Dr Horváth István elérhetősége: 30/994-6279
Pálffy Tibor
Pálffy és Sedró Kft.
Székhely: 2721. Pilis, Akácfa u. 30.
Levélcím: 1125. Budapest, Galgóczy köz 9. sz.
Telefon: +36 1 39 52 923
Mobil: +36 20 95 70 422
Website 1: http://palffysedro.ingatlan.com/
Website 2: www.palffyessedro-ingatlan.com
Website 3: www.palffyessedro.ingatlan.com
Website 4: http://iroda.ingatlanmax.hu/palffyessedro
E-mail 1 palffy@hu.inter.net
E-mail 2: palffyessedro@ingatlan.com
E-mail 3: info@palffyessedro-ingatlan.com
Skype: palffy.tibor2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése