függőleges farmok

függőleges farmok

Mezőgazdasági forradalom: függőleges farmok!

Az emberiség élelmiszer-ellátása hamarosan óriási nehézségekbe fog ütközni a hagyományos mezőgazdasági módszerekkel, s egy amerikai kutatócsoport az eddigi talán legeredetibb megoldással állt elő: mezőgazdasági termelés felhőkarcolókon.

Negyven év múlva az emberiség 9 milliárdos lesz, ami azt jelenti, hogy az élelem- és vízellátás egyre nagyobb akadályokba fog ütközni. A Columbia Egyetem kutatói egy radikális újításon dolgoznak: a vidéki és vízszintes mezőgazdaságból legyen városi és függőleges, azaz épüljenek farmként működő felhőkarcolók.

A felhőkarcolókon a termőföld nélküli, úgynevezett hidroponikus növénytermesztési rendszert alkalmaznák robotokkal kiegészítve, és a működtetéshez szükséges energiát a város szennyvízéből állítanák elő.

A jövő mezőgazdasága?

A tervek szerint egy ilyen harmincemeletes farmtorony kétszáz millió dollárból lenne megépíthető, és ötvenezer ember alapvető élelmiszer-ellátását tenné lehetővé. A szakemberek már kapcsolatba léptek befektetőkkel Abu-Dhabiban és Dél-Koreában, ahol a világ első ökovárosait tervezik megépíteni.

Mivel a terményeket és termékeket helyben értékesítenék, a szállítási költség szinte teljes egészében megspórolható lenne, ráadásul a környezetszennyezés is kisebb volna, mert nem kerülne annyi üvegházhatású gáz a légkörbe a szállítóeszközök miatt.

A lényeg az, hogy kevesebb energiával és kisebb mértékű környezetszennyezéssel több élelmet lehetne előállítani a függőleges farmokon, mint ma a hagyományos módszerekkel 

Felhőkarcolókban nő a jövő paradicsoma

Felesszük bolygónkat, ez nem kétséges, mint ahogy az sem, hogy a Föld népessége egyre nő. 2050-re a becslések szerint 9,5 milliárdnyian leszünk, ennyi ember élelmezésére pedig már biztosan nem találunk művelés alá vonható területeket. Egyes víziók szerint a globális élelmezési problémákra nincs más megoldás, mint a Mátrix című sci-fiből ismert, tartályokban egymás mellett, millió számra vegetáló emberek mintájára létrehozni a nagyvárosok égig érő, a természetes környezetet kizáró, lebegő ültetvényeit - állítja egy amerikai mikrobiológus. Valóban a felhőkarcoló farmoké lenne a jövő? Egyes nagyvárosokban talán igen, ám ezek a farmok nem tölhetik be a mezőgazdaság egyik alapvetően fontos szerepét: nem segítenék a vidéki közösségek fennmaradását - nyilatkozta az [origo]-nak Wynne Wright, a Michigan Egyetem agrárszociológusa.

AJÁNLAT

Századunk legnagyobb betegsége a klímaváltozás 820 millió ember egészségét a malária, 6 milliárdét a korábban érintetlen területeken is pusztító dengue-láz, 4 milliárd emberét pedig a nagyvárosok szegénynegyedeinek nyomorúságos körülményei veszélyeztetik a nem is olyan távoli jövőben.
A fejlődők már lehagyták BudapestetBrazília, India, Kolumbia, Ghána nagyvárosaiban egyre inkább megszokott látvány a veteményeskert a felhőkarcolók árnyékában, a melegház a nyomornegyedben, vagy a szántóföld a vasúti töltés mellett. Ez a városi mezőgazdaság, melynek Budapesten még a csírája sem létezik. A főváros egyelőre nem lát fantáziát a dologban, pedig az [origo]-nak nyilatkozó környezetvédő szerint a városi lét jó pár problémáján segíthetnének a városi búzamezők.

A Földön már ma is mintegy 1,2 milliárd ember küzd alultápláltsággal, s ez a helyzet India, Kína és más országok népességének növekedésével csak romlani fog. Ahhoz, hogy lépést tartsunk az évszázad közepéig előre jelzett 2,3 milliárdos népességnövekedéssel, a jelenleg megtermelt mennyiség háromnegyedével kell növelni az élelmiszertermelést - figyelmeztetett októberben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO). A jelenlegi mezőgazdálkodási eljárásokkal ez annyit tesz, hogy újabb Brazília méretű területet kell művelés alá vonni, ennyi újabb megművelhető terület pedig egyszerűen már nem áll rendelkezésünkre. 

A mezőgazdászok technooptimista része egyre intenzívebb, egyre nagyobb hozamot eredményező eljárásokban látja a jövőt, például génmódosított fajtákban, erősebb vegyszerekben, magasabb fokú gépesítésben. Mindezek korántsem adnak megnyugtató választ a klímaváltozás okozta kihívásokra. Sőt, nyilvánvaló, hogy az újabb és újabb területek művelésbe vonása sem megoldás, hiszen a szükséges erdőirtások csak még tovább fokozzák a fölmelegedést.

Felhőkarcoló farmok

Mindezekből kiindulva a mezőgazdaságban radikális változás szükséges - vonja le a következtetést a Scientific Americanoktóberi számában Dickson Despommier, a Columbia Egyetem mikrobiológus professzora, aki merőben új megoldásban, a "függőleges farmok"-ban látja a jövőt. Despommier érvelése szerint a függőleges gazdálkodás egy csapásra megoldaná a felsorolt gondok nagy részét. Elgondolása első ránézésre meghökkentő, de a professzor szerint megvalósítható. A függőleges farmokban egyesül a modern várostervezés, a megújuló energiaforrások használata, a nagyvárosi foghíjtelkek hasznosítása, az üvegház-technológia és a helyi élelmiszer-értékesítés.

Az intenzív növénytermesztésben évtizedek óta alkalmazott talaj nélküli termesztés során a növények tápanyagellátását nagyrészt vagy teljes egészében tápoldatozással valósítják meg. A hidrokultúrás termesztésben a növények kémiailag semleges, könnyű, jó vízáteresztő-képességű közegben - például perlitben, vermikulitban, Magyarországon kőzetgyapotban vagy szivacspaplanban - fejlődnek, amelyekhez a tápanyag a csepegtetett vízzel jut el. Hazánkban ilyen közegben főként zöldségeket, illetve virágokat termesztenek. Gyakorlatilag a tápközeget is kiküszöböli az úgynevezett "tápködkultúra", avagy aeroponika, amelyben a növény gyökerei a levegőben lógva, a levegő nedvességéből szívják föl a tápanyagot.

VízkultúrákA vízkultúrás eljárást 1929-ben fejlesztették ki, és a II. világháború idején már több mint 3000 tonna zöldséget állítottak elő ezen a módon a szövetségesek számára. Manapság a hidrokultúra a nagytermelők között népszerűbb, mint valaha: egész évben termeszthetők zöldségek, a termést nem veszélyeztetik aszályok vagy áradások, a hozam maximalizálható, s ami szintén fontos, a termelő a helyi klimatikus viszonyoktól és termőföld-adottságoktól függetlenítve magát oda telepíti a "földjét", ahol neki a legkedvezőbb, csak víz- és energiaellátás szükséges - írja a Scientific American-ben Despommier. A világ jelenleg működő, egyik legnagyobb ilyen "farmja" az Arizonai-sivatagban található: az Eurofresh farmjai több mint egy négyzetkilométeren, egész évben ontják magukból a paradicsomot, uborkát és paprikát.

Látszólag egy gond maradt, a szállítás, erre jelenthetne megoldást, ha a vízkultúrás farmok beköltöznének a nagyvárosok magasházaiba. Despommier elképzelése szerint olyan épülettömbök magasodhatnak, amelyekben egyenként 30 emeleten készülnek a jövő zöldségei, de a hozzájuk kapcsolódó vízkultúrás központokban például halat, rákot is tenyészthetnek. A függőleges farmok a természeti világ folyamataitól szinte tökéletesen elkülönülő, zárt rendszert alkotnának, amelyben a keletkező hulladék az energiatermelésben újrahasznosul. A világ számos nagyvárosában állnak kihasználatlan, rossz környezetük, korábbi ipari hasznosításuk miatt máig kihasználatlan területek, a háztetőkről nem is beszélve, amelyek ideális terepei lehetnek a vertikális farmoknak New Yorktól, Párizson át Hongkongig. Ilyen méretekben a függőleges farmok az igazán fenntartható városok rendszerét ígérik - vélekedik Despommier. A szennyvíz például, kellő tisztítás után öntözővízzé válhat (csupán New Yorkban, napi négymilliárd liternyi szennyvíz termelődik), a szilárd hulladék pedig - a zöldségek fogyaszthatatlan részeivel együtt - elégve, egy erőműben áramot szolgáltatna a gazdaság számára.

A függőleges farmok megvalósíthatóságát már Amerika, Európa és Ázsia több egyetemén is vizsgálják, és ha a nagy agrotechnológiai cégek is beszállnak, elindulhat a prototípusok tesztelése, kezdetben öt emeleten vagy szerényebb méretekben lakóházak, kórházak és iskolák tetején.

Szemirámisz függőkertjeA görög történetírás szerint Szemirámisz függőkertjét i.e. 600-ban az újbabiloni uralkodó, Nabukodonozor emelte a sivatag közepén, hogy az oázissal felvidítsa feleségét, Amüthiszt, aki erdőkkel borított hegyek közül érkezett. A "függőkert" elnevezés félrefordítás eredménye; ez a teraszos kertrendszer valójában hatalmas pillérek tartotta, boltozatos tér felett emelkedett. Az egyes teraszok közötti, ötméteresre becsült szintkülönbség, valamint az építmény alatti kút és a hűvös alagútrendszer biztosította a növények nap- és vízszükségletét. Léteztek vagy sem, az ókori világ hét csodája közé is beválasztott babilóniai függőkertek több mint két és félezer éve sarkallják az embert: kertet építeni, növényt termeszteni lehetetlennek tűnő körülmények között is. (A témáról bővebben lásd a hg.hu korábbi cikkét.)

Despommier víziójában egy 30 emeletes épületben, mindössze 600 ezer négyzetméreten, hathetente lehet szedni a salátát, de még az olyan lassú növények, mint a kukorica vagy a búza (amelynél a vetéstől az aratásig 3-4 hónap telik el) is évente 3-4-szer arathatók - mindez 50 ezer embert láthatna el zöldséggel, gyümölccsel, de akár tojással és hússal is. Kalkulációi szerint egy háztömbnyi vertikális farmegység 30 emeleten, szintenként 20 ezer négyzetméteren, 16 betakarítással számolva, évente 971 hektárnyi haszonnövényt állíthat elő. Despommier erősen számít a szuperhibridekre és a genetikailag módosított változatokra, például az eredetileg a NASA számára kifejlesztett törpe búzára és törpe kukoricára. Terveiben a felső szinteken hidroponikus növények, lejjebb a fenti növények hulladékán élő csirkék és halak élnének. A nitrogént és egyéb tápanyagokat az állati hulladékból és a tisztított, kezelt szennyvízből nyernék.

Ami a vertikális farmok energia- és vízigényét illeti, Despommier a megújuló energiára épít. Izlandon, Olaszországban, Új-Zélandon vagy akár Kelet-Afrika egyes területein bőséges geotermikus energia áll rendelkezésre. A melegebb éghajlatú országokban a napenergia optimális kihasználására a 2-3 emeletes, 50-100 méter széles, de több kilométer hosszú, napelemtáblás épületek lennének alkalmasak, az óceánparti, szeles területeken pedig a szél energiáját befogva lehet vertikális farmokat működtetni.

Társadalmi szempontok

Az általuk ígért előnyök mellett a vertikális farmok számos kérdést vetnek fel, amelyekkel az ilyen farmok tervezésekor nemigen számolnak - nyilatkozta az [origo]-nak Wynne Wright, a Michigan Egyetem professzora, az USA-ban nemrég kiadott Harc az élelmiszerért (Fight over food) című tanulmánykötet szerkesztője. Az új termesztési stratégiák szükségességét gyakran indokolják a globális népességnövekedéssel, ám nem teszik hozzá, hogy a népesség nem egyenletesen elosztva növekszik a Földön: azokban az országokban - Kína, India és a fejlődő világ más államai - ahol a népesség robbanásszerűen növekszik, lehet létjogosultsága egy efféle modellnek - magyarázza Wright. Nem feltétlenül ilyen megoldásokra van szükség azonban Európában és általában a nyugati társadalmakban, például az Egyesült Államokban, ahol bőséggel áll rendelkezésre megművelhető terület. A nagyvárosokat tekintve is eltérő lehet a helyzet: Japánban például, ahol igen kevés a termőföld, még indokolt lehet a "felfelé törekvés", ám Amerika nagyvárosaiban, például New Yorkban élelmiszertermelés alá vonni egy ingatlant korántsem lenne gazdaságos döntés.

Ráadásul, a vertikális farmok elképzelése azt sugallja, mintha a mezőgazdaság egyedüli haszna az élelmiszertermelés lenne, ami igen szűk értelmezés. Egy-egy vidék lakosságának, közösségeinek, családjainak életképessége szorosan összefügg az ott működő mezőgazdálkodás sikerességével. És itt el is jutottunk az agrárium döntő kérdéséhez: a vertikális farmok voltaképpen magát a gazdálkodót is helyettesítenék, és a teljes termesztést külső "szakemberek" kezébe adnák. Ha mindezt számításba vesszük, kiderül, hogy a vertikális farmok egy olyan megoldást kínálnak, amely társadalmilag nem fenntartható - lehet, hogy több élelmiszert termelnének és csökkentenék az ökológiai lábnyomunkat, de nem segítenék a vidéki közösségek és térségek fennmaradását - mutat rá Wright.

A városi kerteké a jövő

A megoldás valahol félúton lehet. A világ legnagyobb ipari élelmiszertermelő országában, az Egyesült Államokban gomba módra szaporodnak azok a kezdeményezések, amelyek a helyi termesztést és az élelmiszerek helyben történő vásárlását tűzik ki célul. Egyre több metropolisz, New York, Chicago, Philadelphia és Boston is támogatja a "városi farmerek" tevékenységét: városi területeket engednek át hasznosításra, a termelőket támogatásokkal, adókedvezménnyel segítik. Hasonló a helyzet Európa néhány nagyvárosában is, Stockholm, Koppenhága, Malaga vagy Zürich például a közösségi kiskertek művelését támogatja, ahol a lakók kis parcellákon, közösen kertészkedhetnek, a virágok mellett zöldséget és gyümölcsöt termesztenek saját szükségletükre. A francia főváros hosszú távú városfejlesztésében kiemelt szerepet kap a mezőgazdaság: a 2050-re vonatkozó tervekben, több helyen megfogalmazódik, hogy a mezőgazdaság váljon részévé a város életének. A megszűnő ipari zóna helyére, a város köré új mezőgazdasági gyűrűt vonnának, de az is felmerült, hogy a csatorna felé, a Szajna mentén 200 kilométeres mezőgazdasági folyosót hozzanak létre. (A városi mezőgazdaság feléledéséről a Tudatos Vásárlók cikkében bővebben olvashat.)

Chicago városa támogatja a városi mezőgazdálkodást és a termelői piacok újrahonosítását

Nem kérdéses, a városi élet fenntarthatóvá tételéhez elengedhetetlen, hogy az élelmiszerfogyasztás helyéhez minél közelebb kerüljön az élelmiszertermelés: ez egyszerre tehermentesítené valamelyest a vidéki térségek élővilágát, csökkentené radikálisan az élelmiszerszállítás brutális költségeit, és teremtene vonzó munkalehetőséget és élhető életformát a városokban - ebben úgy tűnik, mindenki egyetért. Abban azonban, hogy ehhez valóban a Despommier által felvázolt hús- és növénygyárakon át vezet az út, megoszlanak a vélemények.

Függőleges farm a felhőkarcolók közé

Yiging Jiang és Jing Tao idén márciusban tette közzé egy városi függőleges farm háromdimenziós terveit. A terv különlegessége az, hogy a függőleges farm három, már meglévő felhőkarcoló közé kerülne, ezzel lazítva fel a zöldben szegény betonváros szürkeségét.

Az elmúlt húsz évben Shanghai hatalmas fejlődésen ment keresztül, és magasba nyúló épületek százai épültek fel a város növekedése során. Ám ezzel párhuzamosan a parkok és a pihenő övezetek száma nem növekedett, a nagyvárosi emberek szinte már csak szökőévente találkoznak a természettel. Jiang és Tao ezt a helyzetet kívánta orvosolni.

A felhőkarcolók közt kialakuló függőleges tér ideálisnak tűnik a zöld struktúra kialakításához: a felhőkarcolókban dolgozó emberek az ablakon kitekintve nem a szürke épületeket, hanem növényeket, a zöldet láthatnák. Ez természetesen csak egy a terv előnyei közül.

A magas épületek közé „növesztett” függőleges farmok közösségi térként is funkcionálhatnának, ahol az emberek a megszokott, városias tevékenységek helyett kertészkedhetnének, zöldségeket, gyümölcsöket termelhetnének. A megtermelt élelmiszert pedig a helyileg szerveződő piacokon, vagy akár közvetlenül az irodákban is árusíthatnák.

A magasba szökő függőleges farm megújuló energia termelésére is alkalmas lenne: az erős szelet turbinákkal, a napfényt pedig napelemekkel lehetne hasznosítani. A rengeteg zöld a levegő összetételét is javítani tudná: a nagy mennyiségű szén-dioxid egy részét friss oxigénné alakítaná át.

A függőleges farmok szükségességét a sűrűn beépített városok hívták életre: ahol a síkban elterülő tér már elfogyott, viszont az ég felé még lehet terjeszkedni. Jiang és Tao tervei annyiban jelentenek a függőleges farmok tekintetében is újdonságot, hogy nem egy új épületet képzeltek a farm otthonaként, hanem a felhőkarcolók által kialakított üres teret építenék be a zöld struktúrával. A zsúfolt belvárosban ugyanis aligha akad egy talpalatnyi hely, ahová újabb, akármilyen karcsú épületet is lehetne építeni. Viszont a felhőkarcolók közé felhúzött függőleges farmnak is van ára: az alapvetően sűrű, szűkös, tömött teret még inkább sűrűbbé, szűkösebbé és tömöttebbé változtatja.

Ez a jövő: függőleges gazdálkodás

2050-re 3 milliárddal nőhet a Föld népessége, kisebb helyen kell többet termelni. Egy amerikai professzor előállt egy merész ötlettel a mezőgazdaság átalakítására.

Jelenleg nagyjából 6,7 milliárdan élünk a Földön, a szakemberek szerint azonban 2050-re a bolygó lakossága közelítőleg 9 milliárd főre növekszik majd. Ebből - egyebek mellett - logikusan az is következik, hogy jóval nehezebben fogunk elférni, miközben viszont több embert kell eltartania a bolygónak. Mindemellett az emberiségnek szembe kell néznie olyan gondokkal is, mint az éghajlatváltozás vagy épp a kimerülőben lévő hagyományos energiaforrások. Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, néhány - ilyen szempontból rendkívül rövid - évtized alatt, világszinten alapvető, bevett dolgokat kell átrendezni mind a fejekben, mind pedig a gyakorlatban. Ezek közé tartozik a mezőgazdaság is, melynek megreformálására létezik egy elsőre ugyan elszálltnak tűnő, mégis nagyon is ésszerű elképzelés, amely szerint a megszokott, vízszintes gazdálkodásról át kellene térnünk a függőlegesre. Hogy pontosan miről is van szó, a következőkben elmagyarázzuk.



A helyzet tehát a következő: sokkal kisebb rendelkezésre álló területen kell majd jóval többet termelnünk, méghozzá úgy, hogy az ehhez szükséges energiát lehetőleg környezetbarát, megújuló energiaforrásokból biztosítjuk. Dickson Despommier, az amerikai Columbia Egyetem professzora és tanítványai 1999-ben rukkoltak elő a vertikális gazdálkodás koncepciójával, amely minderre megoldást jelenthetne. Az elképzelés szerint olyan felhőkarcolókat építenének, amelyek vertikális farmokként funkcionálnak: a gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, illetve gombákat a különböző emeleteken lehetne megtermelni, s lehetőség lenne akár állattartásra, illetve -tenyésztésre is. A termelésben olyan eljárásokat alkalmaznának, mint a hidrofónika - vagyis a nem talajban, hanem tápoldattal átitatott anyagban való termelés -, a fitoremediáció - azaz a szennyezett környezet megtisztítása növények által -, vagy épp a komposztálás.



Az emeletes farmok energiaellátását megújuló energiaforrások - elsősorban nap-, illetve szélenergia - biztosítanák. A felhőkarcoló-farmok nem csupán azért lennének praktikusak, mert a vízszintes gazdálkodásnál jóval kisebb alapterületet igényelnek, hanem azért is, mert nem befolyásolják őket az évszakok, az időjárás-változás, így lényegében a hőmérséklettől, a napsütéses órák számától vagy épp a csapadékmennyiségtől függetlenül, stabilan rendelkezésre állnak. A szigorúan kontrollált beltéri gazdálkodás a fertőzések elkerülésének szempontjából is előnyös megoldás. Az ilyen épületek által a mezőgazdasági termelés beköltözhetne akár a nagyvárosokba is, így a szállítási költségek is megspórolhatók. Despommier számításai szerint egy-egy ilyen épületben - mérettől függően - akár 10 000-50 000 ember számára elegendő táplálékot lehetne megtermelni.



Bár számos szaktekintély meglehetősen idealisztikusnak, vagy épp provokatívnak tartja Despommier koncepcióját, a professzor mégis úgy véli, hogy korunk technikai fejlettségét alapul véve abszolút kivitelezhető lehet, olyannyira, hogy reményei szerint a vertikális farm első prototípusa tíz éven belül felépülhet. Ennek érdekében jelenleg is komoly előkészítő, kutató-elemző és fejlesztői munka folyik. Az egyik legnagyobb probléma, melyet a szakembereknek meg kell oldaniuk - és mellyel az ötlet kritikusai is leggyakrabban előhozakodnak - a mezőgazdasági termeléshez elengedhetetlen fény, illetve megfelelő hőmérséklet biztosítása az felhőkarcoló-farmok szintjein, méghozzá évszaktól, időjárástól függetlenül. Ez természetesen csak mesterséges világítással, illetve fűtéssel oldható meg, a kritikusok szerint pedig ezen bukik az egész, hiszen ezek előállítási költsége olyan magas, hogy gazdaságilag nem éri meg ilyen épületeket működtetni. Épp ezért a tudósok elsősorban most olyan eljárások kifejlesztésén dolgoznak, amelyek az említett megújuló energiaforrások, illetve környezetbarát technológiák segítségével csökkentik ezeket, a jelenlegi körülmények között valóban magasnak számító költségeket.

Dickson Despommier merész ötlete persze számos építész és tervező fantáziáját megragadta, így mostanra több vertikális farm-épületterv is született.  Chris Jacobs amerikai építész - aki három évig dolgozott a professzorral - például egy henger alakú, üvegfalú építményként látja a függőleges farmot (kép 1), amelynek tetején hatalmas, parabolaantenna-szerű napkollektor kapna helyet. Hasonló, henger alakú építményben gondolkodott Blake Kurasek New York-i építész is a "Living Skyscraper" (kép 2)megalkotásakor, amelynek csigavonalban emelkedő szintjein nyitott és zárt terekben is folyna a gazdálkodás.



Gordon Graff kanadai építész is olyan felhőkarcoló-farmot képzel el (kép 3), amelynek nem csupán a belső tereiben, de külső felületének egy részén is gazdálkodhatnának. A francia SOA Architects építésziroda szakemberei által megálmodott "Living Tower" (kép 4) épületben nem csupán vertikális farm kapna helyet, hanem lakások, irodák és üzlethelyiségek is.



Az épület külső felületén fotovoltaikus cellákat - vagyis borús időben, illetve árnyékban is működőképes napelemeket -, a tetején pedig szélturbinákat helyeznének el, ezek biztosítanák az energiaellátást. A vízellátást pedig az esővízgyűjtő- és szennyvíztisztító-rendszer segítségével oldanák meg. Az eddig a témában született legimpozánsabb terv  Eric Ellingsen amerikai építész munkája (kép 5): egy grandiózus, csupaüveg, piramis formájú vertikális farm.



Despommier professzor ötlete ráadásul a szó szoros értelmében sokkal messzebbre is vezet: ahhoz ugyanis, hogy egyszer - a ki tudja mennyire távoli jövőben - az ember esetleg más bolygókon is meg tudjon élni, mindenképp szüksége lesz olyan technikára és építményekre, melynek segítségével a Földön megszokottól lényegesen eltérő körülmények között is meg tudja termelni a számára szükséges táplálékot, ennek pedig lehetséges alternatívája lehet a vertikális, beltéri farm továbbfejlesztett változata.

Ilyen lesz egy farm 2050-ben? Gigászi kertek a 

városok közepén

2050-re várhatóan 3 milliárd fővel nő a Föld lakossága, ám ekkora plusz népesség táplálásához a jelenlegi termőföldterület már kevés lesz.

Az egyik legpesszimistább forgatókönyv szerint 40 év múlva a Föld lakosságának 80 százaléka városokban él majd, miközben folyamatosan növekszik az óceánok vízszintje, a klímaváltozás miatt pedig egyre kisebb területeken lehet haszonnövényeket termeszteni. Nehezíti a helyzetet, hogy a megmaradó területekre muszáj lesz erdőket telepíteni, hogy a fák megkössék a megnövekedett CO2-kibocsátást. Amerikai tudósok szerint ebben a helyzetben csak az úgynevezett „vertical farming” technológia nyújthat majd megoldást az élelmezési problémákra: vagyis a városokban megjelennek a függőleges, felfelé terjeszkedő, gigászi farmok. Természetesen nem valószínű, hogy teljesen kiszorítják a hagyományos mezőgazdaságot, de szerepük mind nagyobb lehet.

A függőleges farmoktól kiemelkedő hatékonyságot várnak a Columbia Egyetem tudósai: mivel a fedett „farmokon” az időjárás hatásaitól jórészt függetlenedni lehet, folyamatos termeléssel, egységnyi területen négy-hatszoros termésátlag várható. Ezáltal egy-egy farm akár 50 ezer ember ellátásáról is gondoskodhat, ráadásul az élelmiszer szállítása által okozott környezetterhelés is minimálisra csökken.

Építészeti szempontból is kihívást jelentenek majd a farmok: az érdekes épületek városképbe illesztése még megoldható, ám az építészeknek olyan speciális, strapabíró szerkezetet kell alkotniuk, amelynek minden szintje több tonnányi fölréteget képes megtartani, bírja az öntözést és a párát, emellett a biztosítja a megfelelő világosságot is, ráadásul energetikai, környezeti szempontból is fenntartható. Látványtervek és struktúra-tervek már születtek.

A függőleges farm 2009 legjobb találmánya

Egy texas-i cég, a Valcent függőleges farmját is az elmúlt év 50 legjobb találmánya  közé sorolta az amerikai Time magazin. Az innováció egymás fölött sorakozó szinteken, rotációs rendszerben termeszt zöldségeket; a növények a programozásnak köszönhetően pontosan annyi napfényt és tápanyagot kapnak, amennyire szükségük van. A étkezési célokra való növénytermesztés a városok növekedése miatt egyre nagyobb gondot jelent a fejlett országokban; a Time e probléma innovatív megoldását díjazta az elismeréssel.

A függőleges farm az építészetben nem számít új ötletnek, bár a Valcentéhez hasonló, házi méretű megoldására eddig kevés precedens akadt; de jó kivétel például a Phillips Design Probes házi bioszféra-farmja. Furcsa, de eddig inkább felhőkarcoló méretű, többezres lakosság ellátására tervezett szerkezetek láttak napvilágot. Az egyik első, élelmiszeripari céllal tervezett toronyház a holland MVRDV 2001-es Pig City-je volt. Nemrég francia Vincent Callebaut építészirodája New York-ba tervezett légtísztítóként is működő, 600 méter magas farm-felhőkarcolót, de ugyanide kerülne az Evolo szaklap pályázatára Eric Verge által tervezett, különleges szerkezetű termelő- és piactorony is. A Vertical Farm nevű kezdeményezés ugyancsak ilyen típusú megoldásokon dolgozik a tömeges éhínség megelőzésére; egyik tervük például piramis alakú óriásfarmot formáz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

• Valósággá válik a nagyvárosi farm
• Felhőkarcolóba a malacokkal!
• Csavaros-lyukacsos felhőkarcoló etetheti a jövő New Yorkját
• 600 méter magas függőleges farmot építenének New York közepére
• Égbenyúló szántóföldekkel az éhínségek ellen
• Házi bioszféra-farmot minden konyhába

Csavaros-lyukacsos felhőkarcoló etetheti a jövő New Yorkját

Hatalmas érdeklődést váltott az Evolo szaklap Skyscraper Farm pályázata, amelyre 416-an adtak be a jövő önellátó gazdálkodását ösztönző felhőkarcoló-terveket. A három legjobb pályamunka közé bekerült Eric Vergne növényi sejtszerkezet ihlette, szivacsos-lyukacsostermelő- és piactornya.

A prognózisok évek óta arra figyelmeztetnek, hogy 2050-re a világ népességének csaknem 80 százaléka nagyvárosokban fog tömörülni, így élelmezésükhöz 109 hektárnyi plusz termőföldre lesz szükség. A helyszűke miatt előtérbe került a vertikális gazdaságok koncepciója. A híres holland építésziroda, az MVRDV ég 2001-ben sajátos megoldással állt elő a függőleges sertésfarmokat vizionáló Pig City ötletével. 

Az akkor elvetéltnek tűnő ötletben egyre többen látják meg a fantáziát. Dickson Despommier, a Columbia Egyetem professzora saját honlapot hozott létre verticalfarm.com címmel a tornyokban elhelyezett kertekkel és farmokkal kapcsolatban, noha a jelenlegi elképzelések nagy részét nem tartja megvalósíthatónak. A jövő építészetével foglalkozó Evolo szaklap azonban komolyan veszi a kérdést, és nívós tervpályázatot hirdetett a túlnépesedés és az élelmezés kettős gondjának megoldására.

Felhívásukra 416 javaslat érkezett, közülük Eric Vergne és két társai koncepciótervét választották a legjobbnak. Vergne a manhattani Hudson Yardba képzelt egy páfrányok sejtszerkezete ihlette,sokemeletes biomorf spiráltornyot - a Dystopian Farmot, vagyis antiutópista gazdaságot -, amely nemcsak lakóegységeket foglalna magában, hanem egy nyüzsgő új köztérben egy tető alá hozná össze az élelmiszertermelőket és -fogyasztókat. Az egymás fölött, illetve mellett elhelyezkedő organikus telepeket hi-tech öntöző- és táplálórendszerrel, illetve széndioxid-kibocsátás- és fényszabályozókkal látnák el, hogy megfelelő minőségű táplálékot állítsanak elő.

A koncentrált növényfarmok emellett a manhattani városrész levegőjét is intenzíven tisztítanák; hasonló elgondolásra alapoztatetszetős függőkertes toronytervét Daniel Libeskind, a világhírű építész is. Vergne úgy véli, hogy dinamikusan szervezett tér- és ökológiai rendszere nemcsak az élelmiszerellátás gondját oldaná meg helyben, hanem változó populációjával és szociokulturális csoportjaival hozzájárulna az urbánus lét megújításához is. Hogy a termelést és a piaci értekesítést bonyolító felhőkarcoló a gyakorlatban is működőképes-e, feltehetően még jó néhány évig nem fog kiderülni.

Tornyot emel New York-ban a Ground Zeróról kizárt építész

Megcsorbított, majd elvetett Szabadság-torony terve után a Madison Avenue 1. alatt valósulhat meg Daniel Libeskind első New York-i épülete. A sztárépítészek tervezte felhőkarcolók közül is kiemelkedik majd a csigavonalú kimetszésekkel tagolt kecses üvegtorony, amelynek nyitott teraszain gyönyörű függőkertek hozzák be a természetet a nagyvárosi környezetbe.

Amilyen egyedülálló volt a Ground Zeróra szánt felhőkarcolójának terve, éppolyan páratlan lesz a maga nemében a világhírű lengyel–amerikai építész lakóépülete. Az üveg függönyfalú felhőkarcoló letisztult, mégis extravagáns sziluettje önmagában feltűnik az art deco stílusban felújított Met Life óratorony, az enyhén kifelé dőlő One Madison Park épület és a mellette készülő Koolhas-féle konzoltoronyalkotta környezetben. A hengeres keresztmetszetű, merészen félbevágott cső felületét ugyanis különböző magasságokban spirális alakú nyílások törik meg. A lépcsős kialakítású függőteraszokat zöld növényekkel ültetik be. A művészien elrendezett vegetáció mögött a lakásokhoz tartozó nyitott erkélyek bújnak meg.

A szerkezet, az üvegfalak és a teraszos függőkertek mesteri kombinációja révén az épület olyan hatást kelt, mintha oldalán zöld foltokkal tarkított meredek alpesi lejtőt helyeztek volna a Flatiron negyedbe. A Madison Avenue 1. szám alá tervezett felhőkarcoló 54 emeletével és 274 méteres magasságával egyaránt lekörözi az óratornyot és a One Madison Park lakóházát is. Most már csak az a kérdés, a WTC újjáépítési projektjének hatéves tortúrája után mikor lesz végre Libeskindnek kész New York-i épülete. A fejlesztő Elad Properties bízik benne, hogy a tervezési procedúra végéig megváltozik a kedvezőtlen pénzügyi klíma. A metropolisz lakossága mindenesetre nagy érdeklődéssel várja, hogy megszülessen a vizionárius (és rendkívül drága) új építészeti ikon.

Felhőkarcolóba a malacokkal!

A Föld lakosságának növekvő száma, a megművelhető területek csökkenére komoly gondolkozásra serkenti várostervezők, mezőgazdasági szakemberek, ökológusok ezreit. Az Európai Unió legnagyobb sertéshús-exportőrei közé tartozó Hollandia különösen érintett a témában. A híres rotterdami építésziroda, az MVRDV még 2001-ben sajátos megoldással állt elő: a függőleges sertésfarmokat vizionáló Pig City ötletével. Az akkor elvetéltnek tűnő ötletben azóta egyre többen látják meg a fantáziát, igaz, nem feltétlenül annak eredeti formájában.

Évi 16,5 millió tonnányi termelésével Hollandia az ezredforduló táján az EU legnagyobb sertéshús-előállítója volt. A meghatározó iparágat azonban komoly veszélybe sodorta a száj- és körömfájás járványa, és egyre erősödött az állatjogi mozgalmak hangja is, amelyek élhetőbb körülményeket követeltek a többmilliónyi sertésnek. Ezekre a kihívásokra kívánt megfelelni az MVRDV a Pig City tervével. Számításaik szerint ha minden tenyésztő meg kívánna felelni azoknak a követelményeknek, miszerint az állatok kizárólag természetes úton, növényekből előállított táplálékot kapjanak, az e célra igénybe vett földterület Hollandia 75%-át jelentené.

Egy ország háromnegyede a malacoknak szentelve? Az MVRDV koncentrálná a növénytermesztés és a sertéstenyésztés területeit, mégpedig nyolcvan méter magasra nyúló tornyok formájában. Minden szinten állatbarát farmok helyezkednének el; az iroda az ekkortájt nagy visszhangot kiváltott, a disznóólakba játékra használatos tárgyak elhelyezését előíró EU-rendeletnek megfelelően még külön játszózónákra is gondolt. A trágyát biomasszaként energiatermelésre hasznosítanák, a tornyok belsejében pedig halfarmok biztosítanának olcsó és közeli élelemforrást a sertések számára. A koncentrált elhelyezés az MVRDV szerint a betegségek terjedésének valószínűségét is csökkentené.

A javaslat széleskörű vitához vezetett Hollandiában. Az azóta eltelt években elkészültek az első tanulmányok a Pig City életképességét illetően, és napvilágot látott számos más, hasonló elképzelés is. Dickson Despommier, a Columbia egyetem professzora saját honlapot hozott létre verticalfarm.com címmel, amely a 2050-re a Föld lakóinak közel 80%-át kitevű városi lakosság élelmezési problémáinak megoldásával foglalkozik. A tornyokban elhelyezett kertek, farmok ötletében komoly lehetőséget látó professzor szerint azonban a jelenlegi elképzelések közül egy sem megvalósítható; ráadásul az eddig épített próbálkozások csupán néhány emelet magasra nyúltak.

Despommier pesszimizmusát meghazudtolandó évről évre látnak napvilágot újabb elképzelések a toronyházakba plántált kertekről. A párizsi Atelier Soa Architectes Living Tower című tervét a verticalfarm.com oldalán is publikálták. Gordon Graff Torontóba tervezett, 58 emeletes SkyFarmja a tervező szerint 35 ezer ember ellátását oldaná meg egy évben. A tervek egyelőre elképzelés szintjén maradtak, de a probléma valós – azt jelzi, hogy holland tudósok egy, az MVRDV elképzelésétől merőben eltérő módszerrel próbálkoznak: laboratóriumi körülmények között növesztenének fogyasztható húst.

Zöld dombtornyok a jövő városában

A holland MVRDV nyerte el egy új, 77 ezer fősre tervezett város építésének feladatát Dél-Koreában, Szöultól nem messze. A formabontó építésziroda megnyújtott dombokra emlékeztető, zöld teraszoktól ölelt formációk alá rejtené a több százezer négyzetméternyi kívánt funkciót. Az építkezés akár 2011-re befejeződhet.

A Daewoo Consortium és a dél-koreai Gwanggyo tartománya két városközpontból álló, összesen 77 ezer főnek otthont adó új települést kíván létrehozni egy Szöultól 35 kilométerre fekvő területen. A holland MVRDV a Power Centre-ként is emlegetett városmagok egyikének tervezését nyerte el. A rohamos ütemben urbanizálódó Dél-Koreában az elkövetkezendő években több ilyen Power Centre-t is terveznek építeni.

Az elsőnek felépülő Gwanggyo-városközpont mintaként szolgálhat a további fejlesztések számára is. A komplexumban 200 ezer négyzetméternyi lakás, 48 ezer négyzetméter iroda, valamint 200-200 ezer négyzetméternyi parkoló, illetve vegyes felhasználású (kulturális, kereskedelmi, szabadidős és oktatási) terület lesz.

MVRDV: Gwanggyo Power Centre

Mint a számokból is látható, a program egyelőre igen elnagyolt. A pályázatot elbírálók tetszését alighanem az MVRDV markáns arculattal bíró, ökocentrikus műve nyerhette el. Az eltérő magasságú, ívelt tornyokkal tagolt beépítés minden szintjét zöld sáv öleli körbe, ami a klimatizációban is segít, valamint természetes hatást biztosít kívülről és belülről is. A határozott rendszer szerint, sávokban felépülő épületegyüttes részei a munkák befejeztével teljesen egységes, spontánnak tűnő összképet adnak majd. Ennek azért is fontos szerep jut, mert a helyszínt természetes tó és erdős vidék övezi.

Az építési program költségvetésén és időbeosztásán még dolgoznak, ám annyit tudni lehet: akár három éven belül is elképzelhetőnek tartják a megvalósítást. A strukturális munkákba a brit Arupot vonják még be.

Farmot az égbe!

Globális felmelegedés, túlnépesedés, világméretű vízhiány és éhínség. Csak néhány a közeljövő fenyegető rémeiből. De mi lesz velünk? – kérdezhetik joggal. Egyszerű: minden bajtól megmenekülünk, hála a függőleges farmolásnak és az önellátó rendszereknek. 

Azt már az óvodások is tudják, hogy nem jól van ez így a Földön, ahogy most van. Az erdőirtás, a felelőtlen energiapazarlás, a folyamatos beépítések, vagyis a természetes kizsigerelése kezdi megbosszulni magát.

Farmot az égbe!

A légkörbe jutó, üvegházhatást okozó gázok mennyiségének csökkenését, a légkör gázegyensúlyának újrateremtését a jelenlegi erdőterületek megtöbbszörözésével lehet elérni. Az erdőtelepítés azonban egyelőre senkinek sem érdeke, legalábbis a civil szervezeteken kívül más nem erőlködik fásítani.

A tiszta ivóvíz mindig is gondot jelentett a világ nehezebb sorsú vidékein. A környezet folyamatos szennyezésével, a folyóvizek mérgezésével a probléma csak erősödik, a víz ezért előbb az olaj, aztán az arany árát is elérheti a jövőben.

A Föld számra megoldandó kérdés maga az ember is. Előrejelzések szerint 2050-re kilencmilliárd csupasz majom él majd a bolygón, ami nem kis fejtörést okoz a kutatóknak. Számítások szerint a hárommilliárd új jövevény élelmezéséhez egy további Brazíliányi méretű földterületet kellene művelés alá vonni.

Mindezen problémákat orvosolni szinte képtelenség, de remény mindig van. A remény pedig az emberi leleményből és a belátás képességéből táplálkozik. Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi fejlődési irány nem szolgálja a gondok megoldását, tehát teljesen új koncepcióra van szükség.

Az új koncepció, pedig nem más, mint egy ötven évvel ezelőtti gondolat felélesztése: az integrált gazdálkodás. 1958-ban, Kanadában fogalmazódott meg először, hogy az előállított mezőgazdasági terméket egy rendszeren belül kell tartani – ültetéstől aratásig, születésétől levágásig.

Most, a XXI. század elején, ennek az elméletnek a továbbfejlesztett változata mentheti meg az emberiséget az elkerülhetetlennek tűnő katasztrófától. A jelenlegi technológiai szint mellett ugyanis az „egy rendszert” gyakorlatilag önellátó állomásként üzemeltethetik a városok, ráadásul, mindössze egy felhőkarcolónyi alapterületen.

Kukorica, disznó egy toronyban

A nagyobb beruházásoknál szinte megkerülhetetlen a zöld építészet: a felhőkarcolókat világszerte energiafelhasználást csökkentő rendszerekkel tervezik. A napkollektor már-már kötelező elem, de az is egyre gyakoribb, hogy egy toronyház saját szélerőművet kap. Az külső energiafelhasználás csökkentésének extrémjei a kísérleti szakaszban lévő, de már létező, teljesen önellátó rendszerek.

A leginkább sci-fikből ismerős csillagvárosok formáját idéző Biosphere 2 nevű program egy önellátó zártrendszer az arizonai sivatagban. A turistalátványosságként is üzemelő épületkomplexum sivatagi, szavannai és esőerdei flórát rejt az üvegházaiban.

Az 1991 óta működő Bio2 lakói főleg  a különböző ökoszisztémákat vizsgáló és gondozó tudósok, de bárki részese lehet az élménynek, ha pár éjszakára megszáll az „űrkikötő” hoteljében. A piramisok és gömbök alatt felszolgált ételeket helyben termelik, a keletkezett szemetet és szennyvizet pedig újra feldolgozzák.

Az első, sikeresen vizsgázó önellátó rendszer másokat is megihletett. Az építészek közül a holland MVRDV csoport rukkolt ki, először talán őrültnek tűnő, de annál érdekesebb projekttel. A tervezőcsoport a beépíthető területek csökkenése és az élelmezési problémák kérdésére adott frappáns választ 2001-ben.

A rotterdami székhelyű iroda a holland agrárminisztériummal közösen egy teljes malaclakótelepet tervezett, igazi toronyházakkal, tengerre néző kilátással. Az elgondolás szerint ha a disznókat egymás feletti emeleteken, nem pedig ólakban hizlalják, akkor egyrészt, a mozgási lehetőség miatt, jobb minőségű húst kapnak, másrészt kivédhetik a fertőzéseket és betegségeket.

A függőleges építkezés következményeként a malacfarmok akár a nagyvárosokban, vagy közvetlen szomszédságukban a kikötők közelében is felépülhetnek, feleslegessé téve a költséges, és sok esetben állatkínzó szállítást. A hús feldolgozást szintén házon belül lehetne megoldani.

Az MVRDV terve szerint a hetvenhat felhőkarcolóból álló malacváros tornyai egyenként több mint hatszáz méter magasak lennének. A 87x87 méteres emeleteken a disznók mozgását hatalmas erkélyek tennék még szabadabbá: az állatok több száz méter magasan szaladgálhatnának a balkonra ültetett fák között.

Az állatlakótelep után megszülettek az égi farmok tervei is: hatalmas felhőkarcolókban termesztenének zöldséget és gyümölcsöt a jövőt féltő tudósok. Dickson Despommier, a Columbia Egyetem professzora álmodta meg, hogy milyen legyen a huszonegyedik századi földművelés.

A jelenlegi, hatalmas földterületet elfoglaló gazdaságokat függőlegesen rétegződő termesztő központok válthatják fel. Az agrártoronyházak formájára több változat is született már: egyes tervek lépcsős kialakítású, teraszos művelésre alkalmas külsőt mutatnak, a legújabb fejlesztés azonban egy hengeres formájú, teljesen zárt rendszerű felhőkarcoló.

A mindenféle növény termesztésére alkalmas ökoszisztéma napelemmel és szélerőművekkel termelne energiát, emellett saját égetőművel is ellátnák, ahol a házon belül keletkezett hulladékból nyernének energiát. A komposztáló segítségével nem jelent problémát a jó minőségű talaj előállítása sem.

A növények párologtatását kihasználva a rendszer az öntözéshez szükséges vízmennyiséget is maga tudná biztosítani. Az elpárolgó nedvességet egy hűtőrendszer segítségével lecsapatják és összegyűjtik, csakúgy, mint az épületben keletkező bármilyen szennyvizet, melyet tisztítás után locsoláshoz, de akár ivóvízként is hasznosíthatnak.

A jövő farmját tervezők számításai szerint egy harminc emeletes agrártorony mintegy ötvenezer ember élelmezését oldhatná meg, vagyis egy New York méretű városnak mintegy százötven felhőkarcolóra lenne szüksége. A mezőgazdaságot megújító tervre már több országból is érdeklődnek, köztük a felhőkarcolókat szinte naponta építő Dubai is. Az egyelőre terv szinten létező függőleges farmok megvalósulását, és ezzel a felelőtlen kőolaj pazarlás okozta katasztrófahelyzetet végül az olajból származó bevétel teremti meg.

600 méter magas függőleges farmot építenének New York közepére

Lenyűgöző, ugyanakkor sci-fi filmek díszletei közé illő futurisztikus koncepciót publikált Vincent Callebaut belga építész stúdiója, amely korábban a Párizsba tervezett légtisztító épülettel váltott ki figyelmet. A szitakötő szárnyának kitinvázára emlékeztető struktúrával merevített épület tulajdonképpen egy függőleges farm, mégpedig nem akárhol: New York szívében.

A függőleges farm olyan épülettípus, amiről egyre több szó esik a kortárs építészetben. Ennek oka nem pusztán a fenntartható, energiahatékony működés felől vezethető le, hanem a termőterületek számának megfogyatkozásából, az állattenyésztő, növénytermesztő tevékenység ökológiai kártékonyságából is. A tengerparti, szellős, napfényes emeletes lakótornyokban nevelkedősertések koncepciója a holland MVRDV építészstúdiótól a kortárs építészet egyik igen sokat hivatkozott referenciapontja lett.

A belga építészek 132 emelet magas épülete New York szívében, az East River folyóban található Roosevelt-sziget déli partján épülhetne fel. Az antennák nélkül hatszáz méter magas épület gépészeti rendszere organikus, hajszáleres rendszerként működne úgy, hogy víz, energia és a talajt tápláló biomassza tekintetében önellátóan működik. Az épületben 28 féle mezőgazdasági területet hoznának létre, ami gyümölcsösöket, zöldségtermelést, állattenyésztést és gabonaföldeket jelentene.

A koncepció kitér az épületben élők szociális sokszínűségének fenntartására, munka- és szabadidős tevékenységük, privát és közösségi életük térigényére, térszervezési szempontjaira is. A szitakötő szárnyakra emlékeztető struktúra főfala, azaz maga a fő tartószerkezet liftek és hagyományos lépcsőházak szövedéke, ami megkönnyíti az épület belső életét, átgondolva az állatok, termények és természetesen az emberek mozgását is.

Égbenyúló szántóföldekkel az éhínségek ellen

A Vertical Farm projekt keretein belül számos elképzelés látott már napvilágot, melyek a jövő mezőgazdasági termelését hivatottak forradalmasítani. A nem is olyan távoli jövőben túl sok emberre túl kevés étel jut majd, így a most még utópisztikusnak tűnő függőlegesen terjeszkedő farmokon fogunk szántani és vetni.

Úgy tűnik, hogy a mezőgazdasági termelés a jövőben a függőlegesen terjeszkedik. Nemrég adtunk hírt a Mexikóvárosban épülő függőleges parkról, a Vertical Farm tervezői azonban ennél is tovább mennek. Az egyik terv, a Piramis Farm teljesen önellátó ökoszisztémában gondolkodik, amelyben az élelmiszertermeléstől a szemétgazdálkodásig minden a többemeletes épületen belül lesz megoldva.

A Dr. Dickson Despommier, a New York-i Columbia Egyetem professzora által létrehozott Vertical Farm projekt indítását azok a riasztó előrejelzések alapozták meg, melyek szerint 2050-re a földi populáció nyolcvan százaléka városokban él majd. Már most is a növénytermesztésre alkalmas földterületek nyolcvan százalékát használjuk, könnyű kiszámolni, hogy az addigra előrejelzett 9 milliárd fős emberiségnek nem jut majd elég étel.

A projekt egyik terve a Piramis Farm, melyet Dispommier professzor, aki szerint 2060-ra 3 milliárd ember néz szembe majd éhinséggel, Eric Ellingsennel alkotott közösen. A Piramis és a projekt többi tervei is komplett rendszereket hoznak létre, amelyekben a hal- és a baromfigazdálkodás is helyet kap majd. A Piramis Farmon, ugyanúgy ahogy a többi tervbe vett épületben is, fűtésre és világításra használják majd a szennyvizet, melyet vízre és szénre különítenek el. Dispommier szerint az üvegházakban a hagyományos farmgazdálkodásban használt víz mindössze tíz, a talajnak pedig öt százalékára lesz szükség. A professzor szerint a fenntarthatóság és helyben megtermelt és elfogyasztott étel lehetővé teszi, hogy a hagyományosan kizsigerelt földterületeket parlagon hagyják és azok visszanyerjék termőképességüket.

Házi bioszféra-farmot minden konyhába

Valószínűleg nem a közeljövőben, de egyszer akár valósággá is válhat aPhilips Design Probes álma a konyhai kiskertről. A kreatív és innovatív termékkoncepciókkal foglalkozó designműhely egyik legizgalmasabb kezdeményezése a Biosphere otthoni farm egység, amely meglehetősen minimális területen lehetőséget nyújt(ana) a legszükségesebb alapvető élelmiszerek termelésére – akár egy lakótelepi lakásban is. Ez önmagában nem is újdonság, de a szerkezet mindezt csupán víz, természetes hulladék és a nap energiája segítségével teszi, azaz külső áramforrást nem igényel.

A szekrény nagyságú masina felső két szintjén növények nőnének, ez alatt egy akváriumban algák, illetve halak és rákok kapnának helyet. A legalsó szinten a hulladéktároló egészíti ki a táplálékláncot. Az otthoni tápláléktermelés gondolata az utóbbi időben, a válság kiterjedésével kapott nagy hangsúlyt a formatervezésben: a nagyvárosi tyúktartásra például két koncepció is napvilágot látott a közelmúltban.

Válság ellen otthoni tyúkól

A gazdasági válság időnként meglepő összefüggésben kerül a nyilvánosság elé. Miután a New York Times cikket közölt a nagyvárosi baromfi tartás, illetve a brooklyni hátsókertekben kapirgáló biotyúkokés saját termelésű biotojások újdonsült divatjáról, az önellátás, a takarékoskodás ezen formái már a metropolisok lakói számára is valósággá válhatnak.

Maxime Evrard formatervező révén Cocorico néven kisvártatva gyártásba is kerül az a nagyvárosi viszonyok között jól használható tyúkól, ami elegáns, jól tisztítható kialakításával valóban alkalmas arra, hogy a tetőteraszok, nagyobbacska erkélyek, kertkapcsolatok vidám kotkodácsolással reklámozzák az önellátásban lévő beláthatatlan perspektívát.

Libazöld plasztiktyúkól városi kisgazdáknak

A gazdasági válság felélesztheti a teraszos kisállattartás műfaját, legalábbis erre utal, hogy heteken belül már a második városi műanyag tyúkóllal találkozunk. Az áramvonalas formát öltött, tetszés szerint hálós kifutóval bővíthető (plasz)tikkarám az itt látható libazöld mellett még hat különféle színben kapható Eglu néven az Omlet oldalán, mindössze 353 fontért. Jó hír: ha két csirkét is veszünk hozzá, csak 35 fonttal kerül többe.

Farm az egekben

Vajon hol termelik majd az ételhez szükséges alapanyagokat akkor, amikor a Föld lakosságának 80%-a városban fog lakni, és a népességszám 9 milliárdra rúg majd. A becslések szerint 2050-ig elérjük ezt az állapotot. A megoldás a vertikális termelés.

Kapcsolódó cikkek:

• Az eddigi leghatékonyabb napelem
• Napenergiás permetező segít a kártevők ellen
• Úszó napelemek
• Mennyi a napkollektor élettartama?
• A napkollektor mennyi idő alatt térül meg?

A függőleges farmok akár a város közepén is felépíthetőek, de ha útban vannak, szétszerelve el is lehet őket szállítani. Öntözését a legfelső szinten kiépített víztartályból oldanák meg, mely elsődlegesen az összegyűjtött esővizet használná fel. A felhőkarcoló napelemekkel lenne felszerelve, hogy az öntözéshez, hőháztartáshoz, világításhoz használt energiát saját maga állítsa elő. Megvalósítása felérne egy kisebb zöld forradalommal, energia- és helytakarékossága miatt. Az energia és az étel előállítása környezetkímélő módon történik, a városban felállított farm növényei csökkentenék a szén-dioxid koncentrációját, trágyázásukat pedig humusszal oldanák meg. A koncepció megvalósítása biztosítana minket arról, hogy ezzel, és ehhez hasonló ötletekkel megmenthető a Föld. 

Függőleges farm az önmagára tekeredő toronyban

A függőleges farmok ötlete nem számít új gondolatnak: a legújabb ilyen elképzelés, a Rahul Surin tervezte Oasis Tower Dubait célozza meg. A felvetés nagyon is indokolt, ha arra gondolunk, hogy egyre többen és többen költöznek a viharosan fejlődő Dubai Citybe, ami könnyen azzal járhat, hogy probléma lesz majd az élelmiszer-ellátás. Az Oasis Towerben akár 40 000 fő ellátására elegendő élelmiszert lehetne előállítani, emellett a torony funkciói lakásokkal egészülnének ki.

 

A Dubai város központjához közel telepítendő toronyból nagyszerű kilátás nyílna a Burj Khalifára. Maga a torony egy központi mag köré tekeredő három „csőből” állna.

A külső burkolat napenergia-hasznosító bevonatot kapna, és a tornyot szélturbinákkal is felszerelnék. További fenntartható vonás, hogy újrahasznosítanák a szennyvizet és a keletkező hulladékot.

Felhőkarcoló termeli a primőrzöldséget

Zöldségek termelésére építenek függőleges farmot Svédországban. Az óriási épület a szükséges energiát szemétből és más megújuló forrásból nyeri a nagyváros közepén, a vizet pedig maguk a városlakók szolgáltatják a növények számára 
Február elején volt az alapkőletétele a Plantagonnevű függőleges farmnak a svédországi Linköpingben, amely helyben termelt friss zöldséggel látja el a százezres dél-svédországi várost, ráadásul energiahatékony rendszerként fog üzemelni. Tervezői abból indultak ki, hogy száz évvel ezelőtt a városokat még veteményesek, gyümölcsösök övezték, ahonnan frissen érkezett a termény a vásárcsarnokokba. Mára ezek a földek kellenek azoknak, akik a betonrengetegből akarnak ki-, másrészt a falvakból beköltözni, így a termőterület egyre távolabbra kerül a fogyasztóktól és egyre zsugorodik.

A szállítási és előállítási költségek rohamos emelkedésével jelentősen nőhet a városokban kapható zöldségek és gyümölcsök ára. Erre megoldás a függőleges farm: belvárosi toronyházakban alakítanának ki veteményeseket. Linköpingben az építkezés a tervezők szerint 12-16 hónapot vesz igénybe. Az első szüret 2012 végén várható: friss saláta kerülhet a karácsonyi svéd sült sonka mellé.

Látványterv az óriás függőleges kertről

A hagyományos mezőgazdaság használja fel évente a világ vízfogyasztásának 72 százalékát, ami a fogyó édesvíz miatt nem fenntartható. Ha példaként a nem is túlságosan vízigényes salátát vesszük, szántóföldi termelésben egy hektáron akár havi 84 ezer liter víz szükséges lehet az öntözéséhez. A páravisszaforgató technológiát alkalmazó vertikális farmban termelve ugyanakkor ennek a mennyiségnek a 240-ed része, azaz 350 liter is elegendő Gordon Graff kanadai építész számításaiszerint.

A svéd fejlesztésű függőleges farmban kétféle ültetési mód lehetséges: földdel teli tálcákban vagy cserepekben nő a növény, illetve vízen úsztatva (hidrokultúra, akvapónia). A legjobb eredmények szerint a legalább kétszeres sűrűséggel vethető palántákból a lerövidülő növekedési időszakot figyelembe véve évente akár négyszer is lehet szüretelni. A létesítmény energiaigénye (világítás, fűtés) ugyanakkor nyolcszorosa lehet a szántóföldi termelésnek, ám ez is ellensúlyozható, ha az áramot megújuló forrásból szerzik be, például a város szemétégetőben a szerves hulladékokból keletkező metángáz égetésével.

A LEED-minősítésű (azaz maximálisan energiahatékony) Plantagon épület a megújuló energiák mellett a városokban keletkező felesleges forrásokat aknázz ki: a nap-, szél- és geotermikus energiát szerves hulladék, szén-dioxid, szürkevíz és hulladékhő felhasználásával egészítik ki.

Az alapkőletételen ott volt Linköping polgármestere, Paul Lindvall is (balra)

Vertikális farmok

10 hozzászólásÍrta zgalant több éve

Egyes előrejelzések szerint miközben 2050-ben több mint 9 milliárdan leszünk a Földön, és miközben az emberiség több mint 80 százaléka városokba fog összezsúfolódni, aközben egészen egyszerűen nem áll majd elegendő terület a rendelkezésünkre az élelmezésükhöz. Hacsak nem valami olyan, a szokásostól eltérő megoldással próbálkozunk, mint amilyenek mondjuk a vertikális farmok is lehetnek (vagy legalábbis lehetnének).Egyes előrejelzések szerint miközben 2050-ben több mint 9 milliárdan leszünk a Földön, és miközben az emberiség több mint 80 százaléka városokba fog összezsúfolódni, aközben egészen egyszerűen nem áll majd elegendő terület a rendelkezésünkre az élelmezésükhöz. Hacsak nem valami olyan, a szokásostól eltérő megoldással próbálkozunk, mint amilyenek mondjuk a vertikális farmok is lehetnek (vagy legalábbis lehetnének).



Itt a névvel tökéletes összhangban a városok (mit városok: mega-metropoliszok) középpontjában sok emeletes épületekben történne a növénynevelés, vagyis a horizontális agrikultúrát felváltaná a vertikális, és ha úgy vesszük, akkor ez nem is olyan nagy változás ahhoz képest, hogy a humán populáció mintegy 60 százaléka már most is függőleges elrendeződésben, értsd: sok emeletes panelekben és hasonlókban tölti napjait. Ráadásul a vertikális farmoknak még olyan előnyei is lennének, mint amilyen például az is, hogy a növények kevésbé vannak kitéve az időjárás szeszélyeinek az eddigiekhez képest.
De az elmélet meg a gyakorlat persze két különböző dolog. Mivel az ötlet kidolgozója úgygondolja, hogy mintegy 2 milliárd dollárra lenne szükség az alapkísérletek elvégzéséhez, ezért amíg ezekre sor nem kerül, addig azt javaslom, hogy legyünk jobb esetben is legfeljebb óvatosan optimisták a függőleges mezőgazdaság jövőjével kapcsolatban.
Utána pedig majd meglátjuk.