Din Toire

2014. dec. 22. 20:10 | Írta: Batman |

A „Din Toire” a zsidóság és a szabadkőművesség gyilkossági szervezete. Bosszúszervezet. Ehhez a szervezethez tartozik Schwartzbart, aki Petljura tábornokot meggyilkolta az állítólagos ukrajnai pogromért. A szabadkőműves gyilkos szervezet részére a Szovjet Biro-Bidjanban (Amur vidék) külön zsidó államot alkotott.

Egy titkos társaság él közöttünk, amelyről kevés szó esik.
Tagjaik egymást titkos szavak, különleges kézfogás és bizonyos jelek által ismerik meg. Ezek a jelek nyakjel, melles hasjelek, amelyek ama büntetésekre emlékeztetik őket, amelyeket nekik el kell viselniük, ha hallgatási kötelezettségüket valaha megszegnék. Ezek a nyakátvágás, szívkitépés, hasfelmetszés. (Ama titkos társaság tagjai azt állítják, hogy ezeket a „büntetéseket” ma már nem alkalmazzák.)
A felvétel figyelemreméltó és titokzatos szokások szerint történik, amelynél egy feketére festett kamra, egy csontváz és egy koporsó játszanak jelentős szerepet. A „világosságot keresők”, azaz azok, akik ebbe a társaságba be akarnak lépni, előzőleg mindenféle borzalmas dolgoknak kell magukat alávetniök és bizonyos borzalmakat kell kiállniok, hogy bátorságuk tanújelét adják.

1914. június 28-án Szarajevoban a zsidó Princip, továbbá Cabrinovits és Ciganovits szabadkőművesek meggyilkolják Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. A vizsgálat kiderítette, hogy ezt a gyilkosságot a szabadkőművesek tervezték és hajtatták végre. A szabadkőműves páholyokban a gyilkosságot már évekkel előbb elhatározták és ezt egy francia folyóirat (a Revue Internationale des Sociétés Secrètes) már 1912-ben közzé is tette. A trónörökös meggyilkolását már 1912-ben határozták el a francia magasfokú szabadkőművesek.

Az Orosz Birodalom egyes cárjainak élete fonalát hasonlóan vágta el a szabadkőművesség. Így gyilkolták meg pl. I. Pál cárt alig 5 éves uralkodása után a birodalom egyes „nagyjai” 1801. március 23-án, „mert despotizmusa elviselhetetlen volt.” Ha pontosabban vizsgáljuk az esetet, úgy azt látjuk, hogy I. Pál, II. Katalin fia a szabadkőművesség ellen szigorú tilalmat adott ki. Pedig I. Pál maga is szabadkőműves volt és kezdetben jóindulattal volt a szabadkőművesség iránt, azonban később jobban kiismerte testvéreit. S a végső eredmény? Az, hogy a következő mondat igazságát: „a szabadkőművességben a gyilkosság meg van engedve”, a saját testén érezhette.

A szabadkőműves magasfokok először Franciaországban alakultak ki. A „nagy” francia forradalmat (1789-1794) a szabadkőművesek készítették elő; ezt ők maguk mondják és nincs is ok saját beismerésükben kételkedni. Az összes enciklopédisták, mint Voltaire, Montesqaieu, Diderot, Helvetius stb. testvérek mind szabadkőművesek voltak. De a forradalom terroristái is, mint Danton, Robespierre, stb. szabadkőművesek voltak. Annak idején Louis Philipp, Orleans hercege volt a nagymester, akinek a Bourbonok elűzése utáni Franciaország királyának kellett volna lennie. Palotájában voltak a szabadkőműves összeesküvők titkos összejövetelei, ahol többek között a terrorista ezred megalakítását is elhatározták és egyúttal megnevezték ama személyeket is, akik legközelebb ennek a politikának áldozatul fognak esni. Pontosan ugyanazok, akiket a francia forradalom első heteiben a párizsi városháza terén felakasztottak vagy másutt meggyilkoltak, pontosan ugyanazok, akiknek fejeit kopjákon Párizs utcáin körülhordoztak!

Nemkülönben XVI. Lajos király meggyilkolása (kivégzése 1793. január 21-én) is közvetlenül a szabadkőművesek műve volt, melyet már 1786-ban határoztak el. Felesége, Mária Antoinette, Mária Terézia szerencsétlen leánya tisztán átlátott a szabadkőműveseken. Fivéréhez, II. Lipóthoz intézett sorai, amelyben a szabadkőműves üzelmekről figyelmezteti, írván: „Nagyon óvakodj az egész szabadkőműves szövetségtől; már úgyis figyelmeztettek Téged; ezen az úton remélnek ezek a szörnyetegek innen minden országban ugyanahhoz a célhoz érni.” Ez a levél már a forradalmi időből származik, 1790. augusztus 17-én írták, egy félévvel idősebb bátyja, II. József titokzatos halála után. II. Lipót— 1792. március 1-én halt meg, mint a szabadkőművesek áldozata mérgezés által. Mária Antoinette nem sokkal élte túl fiatalabb fivérét; 1793. október 16-án rettenetes sértések és megalázások között vezették a vérpadra, ő azonban végig megőrizte nemes magatartását és királyi méltóságát.

A francia forradalom egyik legförtelmesebb vérebe Jean Paul Marat volt. Egyike volt a szeptemberi gyilkosságok (1792) fő értelmiszerzőjének; benyomult a konventbe és ott vad fenyegetések között követelte XVI. Lajos király halálát és minden hívének, nemkülönben a birtokosoknak a kifosztását. Marat szintén zsidó származású volt.

További linkek:

Mennyiben az ők keze munkája az alant felsorolt tevékenység , mert megtalálható a sátánista jelleg végig vonul a tevékenységen , a szervezettség , is erre utal , és ha már a koronás főket likvidálták az a tudás ne menjen kárba belefogtak a társadalom veszélyesnek itélt tagjainak likvidálásába , és a módszer csodásan kisimult a kezük munkája során , mert egy gyilkos gépezetet eresztenek a kiszemelt áldozatra , és valóban a gyilkosságig , a gyilkosságba kergetés , és a halálba küldésig szól a repertoálljuk .

Íme a téma :

A szervezett zaklatásról

Tartalomjegyzék:

1. A szervezett zaklatásról
2. A zaklatás módszerei. A zaklatás előkészítése
3. Sértettek és elkövetők
4. Tanácsok, javaslatok sértetteknek
5. Források, linkek

A blog tartalma pillanatnyilag szerkesztés alatt áll.
Verziószám: 0.85
Utolsó módosítás: 2010. július 11.

* 1. A szervezett zaklatásról

A szervezett zaklatás (angolul: gang stalking, organized stalking, cause stalking) a zaklatás olyan formája, amit több személy vagy csoport követ el szervezetten egy vagy több sértett kárára.
Sajátság, hogy a zaklatók magasan szervezett formában és csoportosan (mindig nagy számban) lépnek fel. A zaklatás egész napos, az év 365 napján keresztül tart és a sértett egész napi tevékenységére kiterjed, beleértve az otthon tartózkodást is.
A zaklatók magasan fejlett technikai eszközöket használnak fel. A zaklatással együtt jár a kommunikációs eszközök forgalmának lehallgatása, a szobalehallgatás és a sértett egész napos megfigyelése (beleértve a hálószobában és a WC-n tartózkodást is).
Mindez kiterjedhet a sértett családjára, gyermekeire és egyéb hozzátartozóira is.
Jellemző a hivatalokban és különböző cégeknél, szolgálatoknál dolgozó elkövetők szervezett részvétele a zaklatásban.

A szervezett zaklatás célja elsősorban a sértett rejtett módszerekkel való „elhalgattatása” házi őrizethez hasonló állapot előidézésével („virtuális börtön”). Ezen kívül igyekeznek a sértettet kriminalizálni, ami bebörtönöztetéséhez vagy kényszergyógykezeltetéséhez vezethet. Cél lehet sokszor a sértett hajléktalan-létbe vagy öngyilkosságba kergetése, végzetes szívroham vagy agyvérzés (stroke) előidézése.
Ezzel együtt jár a sértett erkölcsi és anyagi tönkretétele, társadalmi izolálása, idejének állandó lefoglalása, direkt vagy indirekt fenyegetése, megfélemlítése, állandó stresszben tartása.
A zaklatás felfüggesztése sokszor még akkor sem garantált, ha a sértett hajlandó együttműködni a zaklatókkal.
A szervezett zaklatás alá vont személyek száma nem ismert, azonban különböző felmérések szerint (USA) nagyságrendileg a lakosság százalékban mérhető része érzékel élete során erre utaló jeleket. Nem lebecsülendő ezen belül azok aránya, akik esetleges halálát zaklatási cselekmények idézik elő (akár az ő tudtuk nélkül!).

A szervezett zaklatást a zaklatás egyéb formáitól az különbözteti meg, hogy itt nem egyetlen elkövető vagy csoport zaklat egy célszemélyt, hanem magas szinten szervezett csoportok egyszerre több célszeméllyel foglalkoznak – város- és országhatárokon túlnyúlóan is.
Ennek megfelelően a sértett bárhová megy (akár külföldre), az ottani helyi csoportok tovább folytatják a vegzálást.
A világszerte, különböző országokban alkalmazott módszerek hasonlatossága, illetve a sértettek által észlelt más országokból eredő internetes zaklatás is azt támasztják alá, hogy a különböző országokban tevékenykedő csoportok munkája összehangolt, az információcsere országhatárokon túlnyúlik.
Általánosságban véve feltételezhető, hogy a szervezett zaklatás a demokratikus és a volt vagy jelenlegi szocialista országokra jellemző. Az interneten az ezzel foglalkozó oldalak száma alapján kiemelt: Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália; az EU és egyéb NATO-tagországok, Oroszország, Dél-Ázsia (különösen Japán), Kína, India, Dél-Amerika. A Közel-Keletről és Afrikáról egyelőre nincs információ. (Feltételezhető azonban, hogy nem minden érintett ország működik együtt a sértettek zaklatásában.)

A zaklatók a sértettek kapcsolatait mesterségesen tönkreteszik, a családtagokat és barátokat a sértett ellen hangolják. Sokszor őket is bevonják a zaklatásba.
A sértettek általában mesterségesen anyagi nehézségek közt vannak tartva, hogy ne tudjanak védekezően intézkedni. Munkát jellemző módon nem találnak, továbbtanulási lehetőségeiktől meg vannak fosztva.
A sértettek jellemző módon jogaikat nem képesek érvényesíteni, mivel a hatóságok részéről rendszerint elutasító válasz érkezik, ha bejelentést tesznek.
A szervezett zaklatás módszereinek nyilvánossá válásával ezen tendenciák azonban változni látszanak.

A módszerek hasonlítanak a hidegháborús, „belső ellenségek”, „disszidensek” ellen alkalmazott titkosszolgálati módszerekhez. A legtöbb angol nyelvű internetes forrás a CIA es az NDK-beli Stasi által alkalmazott módszereket targyalja (pl. COINTELPRO: Wikpedia).
A technikai fejlődésnek köszönhetően hasonló zaklatasi cselekményeket egyéb csoportosulások is kivitelezhetnek.

* 2. A zaklatás módszerei. A zaklatás előkészítése

A sértettek ellen bevetett módszerek közös jellemzői a rejtettség és közvetettség.
A módszerek úgy vannak megtervezve, hogy a sértett az elmebetegség illetve az üldözési mánia külső jeleit produkálja, így a sértett a zaklatás tényéről csak rendkívül nehezen tud másokat felvilágosítani és meggyőzni. (Az elkövetők folyamatosan elmebetegnek is nyilvánítják a sértettet, függetlenül attól, hogy produkál-e ilyen külső jeleket, avagy sem.)
A zaklatás kivitelezésénél továbbá nagy gondot fordítanak arra, hogy az egyes események átlagos hétköznapi cselekményeknek vagy történéseknek látsszanak, hogy a kívülálló semmi rendkívülit ne vegyen észre az egyes eseményekben, amik előtte zajlanak.

A módszerek a sértett személyen külsérelmi nyomokat jellemzően nem okoznak, bizonyítékok sem maradnak hátra, hogy a cselekményeket könnyen le lehessen tagadni (és nehéz legyen dokumentálni). Néha azonban előfordulhat, hogy egyes elkövetők burkolt fenyegetéssel egybekötött nyílt erőszakot alkalmaznak, hogy a sértettől bizonyos cselekedeteket kikényszerítsenek (pl. törölje le a fényképezőgépének memóriáját, amikor az elkövetőket fotózza) – ezt azonban mindig előre megtervezett szituációkban teszik, az erőszakos cselekmény általában nem okoz sérülést, hogy ne indulhasson nyomozás. (Megj.: az elkövetők ilyen esetekben személyiségi jogaikra hivatkoznak, ám a zaklatás cselekményeinek bizonyítási célból való fotózása önmagában nem személyiségijog-sértő. PTK 80.§, BH 1985/57, BH 2000/485 (PDF fájl)). A látható vagy egyéb módon dokumentálható (látleletezhető) ill. maradandó sérülések, fiziológiai behatások-elváltozások okozását a zaklatók kerülik, különösen ha a sértett képes környezetét tájékoztatni a zaklatásról.

Ennek megfelelően az elkövetőkre jellemző, hogy kérdőre vonás esetén minden esetben tagadják a zaklatás cselekményeit (azokat normális történéseknek nevezve – a gondosabb vizsgálattól azonban módszeresen elzárkózva), illetve azt, hogy ők a sértett zaklatásában részt vennének.
Magukat vagy „tudatlan kívülállónak”, vagy mint a sértett által zaklatottakat igyekszenek beállítani. Cselekményeiket azzal indokolják, hogy őket a sértett „provokálja”. A sértettet minden alkalommal nevetségesnek, zavartnak, elmebetegnek illetve ok nélkül vádaskodónak nevezik.

A zaklatás előkészítése során először is a sértettet folyamatos rejtett figyelés alá helyezik, hogy minden információt megtudjanak róla. Különös figyelmet fordítanak a sértett pszichológiai profiljának összeállítására, szokásainak illetve társadalmi kapcsolatainak feltérképezésére.
Mindezek alapján pletykákat és rémhíreket kezdenek el terjeszteni a sértett barátai, családtagjai, ismerősei és szomszédai körében, hogy őket a sértett ellen hangolják („karakter-asszaszináció”). Legtöbbször bűncselekménnyel gyanúsítják a sértettet (pl. szexuális jellegű vagy droggal kapcsolatos), így sok ismerős rejtett közreműködését is könnyen elnyerhetik, akik később a sértett zaklatásában is részt fognak venni. A pletykák alátámasztása fabrikált vagy manipulált „bizonyítékokkal” történik. A sértettek túlnyomó többsége semmilyen bűncselekménnyel nem terhelt, hiszen ha így lenne, normális büntetés-végrehajtás útján is el lehetne őket különíteni.
A karakter-asszaszináció során a leggyakrabban használt rágalmak: a sértett drog-dealer, homoszexuális vagy pedofil (esetleg: terrorista).

Mivel a munkahelyen (és iskolában) is folyik a sértett ellen a szervezett kampány (mobbing), mindennapossá válik a burkolt verbális fenyegetés és megfélemlítés (illetve ezen a ponton már néhány lejjebb ismertetett zaklatási taktikát be is vetnek), elveszti állását, iskolájából kibukik. Ha a sértett családos, a zaklatók a házastársi viszony megromlását vagy akár válást idézhetnek elő. Gyermekei zaklatási célpontokká válhatnak. A zaklatás ezen fázisában igyekeznek a sértettben folyamatos fenyegetettség révén halálfélelmet kelteni: attól fél, hogy őt (esetleg közeli hozzátartozóit) megölik, elrabolják, letartóztatják vagy maradandó sérülést okoznak neki – mindezt véletlen balesetnek álcázva.
A sértett az egyes eseményeket még különállóan kezeli, benne a zaklatás szervezett volta még nem tudatosodik. A stressz folyományaként alkohol- vagy drogproblémái keletkezhetnek, emiatt családtagjai, ismerősei, „jóakarói” pszichiáterhez küldhetik (kényszeríthetik), „a saját érdekében”.
Emeletes házban a sértett fölötti, alatti és melletti lakásokat az elkövetők kibérelhetik vagy megvásárolhatják és eleinte a megfigyelés, később a zaklatás bázisaiként használhatják.

Amint a zaklatás megkezdődik, jellemző és jól behatárolható módszereket alkalmaznak a sértett ellen. Általában olyan hétköznapi bosszúságokról vagy szokatlan eseményekről van szó, amik mindenki életében kisebb-nagyobb gyakorisággal előfordulnak – azonban a sértett ezeknek mindennap vagy naponta többször ki van téve. Az események ismétlődnek és intenzitásuk is nagyobb annál, hogy normálisnak lehessen azokat minősíteni.

A legjellemzőbb módszerek:

Egész napos illegális figyelés

A zaklatás alapja. A sértett egész napos követés és technikai figyelés alatt áll, az otthonában is – ebbe beleértendő az alvás és a WC-n való tartózkodás is. A háztartási szemét átvizsgálása.

Kondicionálás, szenzitizációs technikák, neurolingvisztikus módszerek (neuro-linguistic programming, NLP)

A sértettet folyamatosan olyan ingereknek teszik ki, amelyekre őt a zaklatás megkezdése előtt a pavlovi klasszikus kondicionálás módszerével érzékennyé tettek („szenzitizáció”).
Például: a sértettre egy időn keresztül gorombaságokat kiabálnak az utcán olyan járókelők, akik piros baseball-sapkát hordanak. Egy idő múlva a sértett minden piros baseball-sapkát hordóval szemben bizalmatlanná válik. Ezt kihasználva az utcán és nyilvános helyeken piros baseball-sapkás „járókelők” fogják feltűnően követni és körbevenni a sértettet.

A szenzitizációs ingerekről

A szenzitizációs ingerek többnyire hétköznapi használati tárgyak, márkajelzések-szimbólumok-emblémák, állatok, ruhadarabok vagy ruhakiegészítők, mozdulatok, járművek, szavak, számok stb. Ezeket a zaklatók gyakran változtatják. A velük szemben támasztott követelmények, hogy a hétköznapi életben és utcaképben gyakran forduljanak elő (vagy az utcaképbe könnyen be lehessen őket ágyazni), ne tűnjenek egzotikusnak, túlságosan kirívónak vagy természetellenesnek – az „érzékennyé tett” sértettek zaklatása tehát lehetővé váljon pusztán az inger(ek) gyakori mutogatásával, anélkül, hogy a kívülállók számára ez feltűnjön.
Ezen ingerek egy része általánosan használt; ezek a zaklatók egymás felismerését segítik (ruhakiegészítők) illetve kommunikációjukat szolgálja (kézjelek, mozdulatok).

Zajhatások, „bunkó szomszédok”

A sértett állandó zavarása (többnyire háztartási) zajokkal. Néha az éjszakába nyúló zajongással alvásmegvonást okozhatnak. Csengetés az ajtónál – a csengető elszalad. Mesterséges birtokviták. A zaklató szomszéddal semmilyen kompromisszum nem köthető, zajongását mindig meg tudja indokolni. Szélsőséges esetben a szomszéd magatartása kimondottan lekezelő, agresszív. A többi szomszéd feltűnően elnéző a zajongóval.
Szinkronizálás: egyes zajhatásokat a sértett adott cselekményeihez szinkronizálhatnak. Pl.: autóduda megszólaltatása minden alkalommal, amikor belép a fürdőszobába; lakás elhagyásakor a szomszéd is kilép az utcára, stb.
A környéken nagy zajjal járó munkálatok kezdődnek. Extrém esetben nincs olyan hónap, amikor a lakásba ne szűrődjön be valahonnan munkazaj. A zaklatás megkezdése után az addig csendes környékeken és házakban jelentősen megnő a forgalom.

Szubliminális (rejtett) üzenetek

Hasonlatok, szimbólumok, utalások használata. Burkolt fenyegetések: a fenyegetéseket többféleképpen értelmezhető kifejezésekbe rejtik, a felelősségre vonást elkerülendő. Megfélemlítés, undorkeltés: „sokkoló”, gusztustalan képek, utalások stb.Hinting: a sértett illegális figyelése során nyert információk visszajuttatása a sértetthez – ennek célja, hogy a sértettben tudatosodjon a figyelés ténye illetve hogy azt az illúziót keltsék benne, hogy legintimebb információi is közkézen forognak.
Boltokban vagy egyéb helyeken a sértett kedvenc (vagy leginkább utált) zeneszámainak „véletlenszerű” megszólaltatása, leadása.Foreshadowing: később bekövetkező zaklatási cselekmények fenyegető jellegű, burkolt előrejelzése

Megrendezett beszélgetések

Olyan előre megrendezett és irányított beszélgetések, amiknek a sértett fültanúja vagy résztvevője. Céljuk lehet: a) szubliminális üzenetek (lásd feljebb) közlése a sértett felé, b) rejtett információszerzés, c) háborgatás, szekírozás, d) kompromittáció, provokáció.
Rejtett információszerzés és kompromittáció esetén a kérdéses témákra nem direkt térnek rá, hanem a sértettet fokozatos tématerelés segítségével beszéltetik.

Háborgatás, verbális szekírozás

A sértett (zaklatásban résztvevő) hozzátartozóitól, barátaitól érkező, a bizalmat kihasználni igyekvő, segítő szándék örve alatt megvalósított verbális abúzus. „Nagyjelenetek”, végtelen viták, szócséplések. Ál-szkeptikus hozzáállás a szervezett zaklatáshoz: „- Mindezt csak beképzeled magadnak!”
„Ontológiai zaklatás”: a sértettet váratlan helyzetekben filozófiai vitára ösztönzik, amikben nehéz filozófiai problémák elé állítják, hogy összezavarják.

Csapdahelyzetek, csőbe húzás, provokáció (baiting, frame-up)

Azt a célt szolgálják, hogy a sértettet megfélemlítés, megtévesztés vagy taktikai idegesítés útján olyan cselekedetekre bírják rá, amik ellentétesek akaratával. Ismerősei különböző ürügyekkel előre megtervezett, félelemkeltő vagy kompromittáló szituációkba csalják. Ideges reakciói rosszindulatú pletykák alapjaként szolgálhatnak. Extrém esetben erőszakos vagy közerkölcsbe ütköző cselekményeket is kiprovokálhatnak, amelyek alapján a sértettet bebörtönöztethetik vagy kényszergyógykezeltetését elrendelhetik.

Illegális lakásbehatolás

A zaklatás második legfontosabb tényezője. Célja, hogy a sértett magánszféráját folyamatosan megsértsék. A besurranás a sértett távollétében történik, illetve mialatt alszik. Ennek során zaklatási cselekményeket követnek el: rongálások, gaslighting, stb. Az elkövetők erőszakos behatolásra utaló nyomot nem hagynak hátra.

Telefonos zaklatás, a kommunikáció zavarása és blokkolása

Névtelen, zaklató jellegű hívások. „Elvesző” e-mailek. Kéretlen reklámlevelek özöne.
A sértett által látogatott, a böngészőprogramban megjelenített weboldalak tartalmának módosítgatása (többnyire a sértett személyére vonatkozó információt illesztenek be /hinting/).

Szaghatások

A sértett lakásába a koncentrálóképességet rendkívüli módon lerontó mesterséges, háztartási jellegű szagok beáramoltatása (pl. csatornaszag, fekália szaga stb). A zaklatók az utcán is használják ezeket a szaganyagokat.

Mérgezés, fertőzés, étel beszennyezése

Többnyire apró és könnyen kezelhető, de zavaró egészségügyi problémákról van szó, hogy a sértett ne forduljon ezekkel orvoshoz: pl. visszatérő bőrproblémák (ajakherpesz, stb.). Manipuláció a sértett gyógyszereivel. Az ételekbe azok gyors megromlását előidéző anyagot rakhatnak, illetve olyanokat, amelyek azok ízét és állagát elrontják. Az élvezeti cikkekkbe (kávé, alkohol, dohány) kellemetlen mellékízt okozó anyagokat tehetnek, esetleg kicserélhetik „hatástalanra”, pl. a kávét koffeinmentesre.
A lakóhelyen feltűnő helyekre kártevők, rovarok, férgek lerakása (függetlenül attól, hogy a sértettnek vannak-e ilyen irányú fóbiái).

Az egészség indirekt károsítása

Ide sorolhatóak azok az összetett taktikák, amik a sértett egészségének károsítására irányulnak, pl.: módszeres zavarás étkezés közben, hogy emésztőszervi panaszok keletkezzenek; a villanyvilágítás fényerejének manipulálása, ami hosszú távon látásromláshoz vezethet; az alvásritmus legkülönbözőbb módszerekkel történő felborítása; stb. Nem-halálos fegyverek bevetése esetén (ld. lejjebb) az egészség károsodása egyéb módokon is megvalósulhat.

Gaslighting (ghosting, microtampering, ambient abuse). Vandalizmus, lopás, szabotázs

Az angol kifejezések azokra a pszichológiai trükkökre utalnak, amik célja a sértett összezavarása a lakóhelyén végrehajtott apró változtatásokkal, hogy megkérdőjelezze saját memóriáját vagy épelméjűségét, illetve hogy a kívülállónak „megszállottnak” tűnjön. Pl.: átrendezgetik tárgyait az asztalon, a ruháit a szekrényekben; tárgyakat ellopnak és később visszajuttatnak, stb.
A lakásbehatolás során többnyire csekély értékű, de a sértettnek érzelmi jelentőséggel bíró tárgyakat rongálnak meg vagy lopnak el, hogy a sértett ne akarjon a rendőrséghez fordulni. Szemét széthordása a lakásban; hajszálak, körömdarabok lerakása feltűnő helyekre. Rendszeresen elromló (vagy furcsán működő) háztartási gépek, csöpögő csapok, eltömődő lefolyók.
Kiemelt célpont a sértett autója, itt is inkább kisebb, bosszantó rongálásokat hajtanak végre, a mozgást gátló vagy baleset előidézésére alkalmas rongálás ritka. Az autót egy idő múlva nagy valószínűséggel el fogják lopni.
Kiemelt továbbá a sértett számítógépe és egyéb adathordozói (rendszeres meghibásodások, amiket többnyire könnyen tud korrigálni a sértett). Az adatvesztés ritka, ám az adatok bosszantó jellegű módosítása annál gyakoribb. Bizalmas adatok, tervek, iratok kiszolgáltatása a konkurenciának (ipari kémkedés).

Iskolai, munkahelyi zaklatás (mobbing), feketelistázás

A mobbing (munkahelyi zaklatás) elterjedt, jól dokumentált, különálló zaklatási kategória, ami a szervezett zaklatás korai fázisának velejárója is. A szervezett zaklatás előrehaladott fázisaiban azonban a mobbingkiegészül az itt ismertetett taktikák helyszínre és személyre szabott változataival. Feketelistázás: a sértett munkalehetőségeinek beszűkítése, később a sértett konspirált kiszorítása az álláspiacról. A sértett összes bevételi lehetőségét kontroll alá vonják.
Munkamegbízás esetén „trükkök” garmadájának felvonultatása: spekulatív pótmunkázás (alap szolgáltatás megrendelése majd a munkakezdés után új és új bővítések betoldása), keveset fizető de sok munkával járó megkeresések, direkt hanyagul előkészített projektek és specifikációk, kétértelmű szerződések, késő kifizetés, stb.

Bürokrácia, hanyag kiszolgálás, hibás termékek

A hatóságok „kitüntetett figyelme” miatt a sértettnek sokkal több büntetési tételt kell kifizetnie, mint a szervezett zaklatás megkezdése előtt. A boltokban sokszor szándékosan hibás (romlott) termékeket adnak el neki, vagy egyes termékekhez nem engedik hozzájutni (ezek „eltűnnek” a környező boltokból). Mivel a sértett anyagi nehézségek közt van tartva, számláit és tartozásait képtelen időre fizetni. Néha egy-egy szolgáltatást ki is kapcsolhatnak.
Rendszeres áram-, víz-, gázkimaradás, telefon és internetszolgáltatás megszakítása, stb.

„Utcaszínház” (street theater, smart mob, flashmob)

A sértett csoportos követése és zaklatása az utcán és közintézményekben (smart mob; Wikipedia-cikk). A követés úgy van megtervezve, hogy azt a sértetten és a zaklatókon kívül más ne észlelje. Jellemző, hogy a követést nagy számban (akár 20-30 fő) végzik. Személyestér-inváziós taktikák (pl. nekiszaladás a sértettnek, körülfogás). Szenzitizációs ingerek, szubliminális üzenetek mutogatása. A sértettet babakocsit tolók, kutyasétáltatók, (ál)hajléktalanok, kerekes koffert húzók, biciklisták akadályozzák a mozgásban. Zavaró tárgyak elhelyezgetése a sértett feltételezett haladási útvonalán. Folyamatos mozgás, zajkeltés a sértett útvonalán (autókból ki-be szállás, ajtócsapkodás, kapualjakból ki-be mászkálás, hangos beszélgetés, mobiltelefonálás, kulcscsörgetés, erőltetett köhögés-tüsszögés stb). Autók beindítása pont akkor, amikor a sértett mellettük elhalad; hirtelen parkolás a sértett tartózkodási helyére, benne azt az érzést keltve, mintha az autós el akarná ütni. Flashmob: egy helyre és időpontra előre megrendezett nagyobb szabású „skicc” (előfordulása viszonylag ritka).
A smart mob, a folyamatos rejtett utcai vegzálás kivétel nélkül minden alkalommal megkezdődik, amint a sértett kilép a lakása ajtaján és hazaérkezéséig tart. A szervezett zaklatás megkezdődésekor általában az utcai zaklatás a legmegterhelőbb taktika a sértett számára. A tevékenységet illusztráló fényképek és videó (Norma Lawrence, USA)

E-stalking, cyberstalking

Az internetes kommunikáció zavarása, a netforgalom figyelése. Internetes fórumokon, levelezőlistákon pletykák terjesztése, a sértett fokozatos kiszorítása a társalgásból (trolling).

Zaklatás a járműforgalomban

A sértett feltűnő követése, felvezetése, „levillogása” stb.

Szexuális és a sértett identitásával összefüggő zaklatás

A sértett vallásával, származásával, nemzeti identitásával stb. kapcsolatos utalások. Szexuális felhangok: a sértett szexualitásával kapcsolatos, ám önmagukban nem szexuális motívumok visszacsatolása (pl. alsónemű színe). Explicit szexuális zaklatás inkább hölgyek esetében jellemző.

Nem halálos (szublethális) fegyverek

Néhány sértett beszámol disszociációt, émelygést, fáradtságot okozó infrahangok (mechanikus rezgésként érzékelhető, a hallható tartománynál alacsonyabb frekvenciájú hang), elektromágneses és mikrohullámok szomszédos ingatlanból való kibocsátásáról, irritáns és inkapacitáns (cselekvőképességet csökkentő) anyagok és gázok (pl. könnygáz, CS-gáz) saját lakásukban való alkalmazásáról, stb. Fontos megjegyezni, hogy ezen eszközök nem minden sértett esetében kerülnek bevetésre.

Megjegyzések a „nem halálos fegyverek” témaköréhez

A nem halálos fegyverek és fegyverrendszerek sértettek elleni alkalmazása a zaklatással foglalkozó weblapokon eleinte heves vita tárgyát képezte illetve a téma – feltehetően nehéz hihetősége miatt és hiteles források hiányában – legtöbbször különálló zaklatási kategóriaként (electronic harassment, EH) volt tárgyalva.
Az újonnan (2008-tól) kelt és közreadott sértett-esetleírások illetve az alkalmazott technológiákról és alkalmazásukról közreadott gyártói és rendvédelmi publikációk azonban minden kétséget kizáróan megerősítik, hogy a szervezett zaklatás része ezen technológiák bevetése is.

Általában az „utcaszínház” megkezdődése az a markáns határvonal, ahonnan a sértett a szervezett zaklatás tényét magában tudatosítja.

A felsorolt módszerekkel a sértettben a következő hatásokat igyekeznek kiváltani:

Tanult tehetetlenség (learned helplessness: Wikipedia): arra törekszenek, hogy a folyamatos sikertelenség és számos csalódás folyományaként a sértett úgy érezze, hogy ellenállási kísérletei „eleve kudarcra ítéltek”, ezért ezen törekvéseit korlátozza, esetleg ne is próbálkozzon.
Kontrollálhatatlan stressz (uncontrollable stress): igyekeznek a sértettet folyamatosan olyan stresszhatásoknak és traumáknak kitenni, amik kivédése/feldolgozása számára nehéz vagy képességeit meghaladja. Ez egészségkárosító hatású.
Érzékek összezavarása (sensory disorientation): a sértettet érzékeinek folyamatos megkérdőjelezésére kényszerítik. Alvásrendjét felborítják, testfunkcióit összezavarják.
Szociális izoláció: folyománya a mindenkivel szembeni általános bizalmatlanság. Igyekeznek rávenni a sértettet, hogy ne is törekedjen kapcsolatai javítására illetve újak létrehozására.
Inkapacitáció (cselekvésképtelenség), kiiktatás: a sértett szociális szerepvállalásának és egyéni fejlődésének részleges vagy teljes ellehetetlenítése.

Érdemes megjegyezni, hogy ezen taktikák többsege közismert és nemzetközileg nyilvántartott kínzási módszer.

A zaklatás általános céljai: a sértett folyamatos stresszelése, megrémítése, megijesztése, meghökkentése, fenyegetése, meglepése, kompromittálása, taktikai bosszantása, provokálása. Cél továbbá, hogy a sértett idejének és energiájának legnagyobb részét a zaklatási cselekmények ellensúlyozása töltse ki – ennek megfelelően, ha a sértett sikeresen kivéd egy-egy taktikát, a helyébe egy újat léptetnek vagy a többi intenzitását növelik. Emiatt a sértett csak lassan, lépésenként tud „kidolgozni” magának egy egyensúlyi helyzetet. A zaklatás össz-intenzitását ennek megfelelően a sértett hullámzónak érzi; az hol intenzívebb, hol gyengébb. A sértett ilyen feltételek mellett nem tud nagyobb koncentrációt igénylő munkát, kutatást, művészi tevékenységet végezni.

Jellemző, hogy a módszerek addig a leghatásosabbak, amíg a sértett nem ismeri, vagy nem ismeri ki teljesen az adott taktikát. Ennek érdekében egy-egy új módszert fokozatosan, szinte észrevétlenül (jóval az ingerküszöb alól indítva, hetekig tartó kúszó felfutással) vezetnek be.
A zaklatási módszerek „kelléktára” is folyamatosan változik: az egyes módszerek nyilvánossá válása hatásfokuk csökkenéséhez és kivédhetőségük növekedéséhez vezet.

* 3. Sértettek és elkövetők

A sértett általában nem tudja megállapítani a szervezők konkrét személyét, illetve a konkrét motívumo(ka)t, ami(k) miatt célponttá vált. Ezekre vonatkozó információkat csak nagyon ködös formában kap.
A zaklatás sok esetben a sértett politikai vagy vallási meggyőződésére vezethető vissza, de nem ritka egy-egy „kapcsolatokkal rendelkező”, rosszindulatú ismerős kezdeményezése sem.

Néhány jellemző motívum, ami miatt valaki célszeméllyé válhat:

politikai, jogi aktivizmus, érdekvédelem; a fősodortól eltérő vélemények hangoztatása
tényfeltáró újságírás
üzleti vagy egyéb rivalizálás, irigység; leszámolás
céges szabálytalanságok, rendellenességek, korrupció szóvá tétele, kivizsgálása (whistle-blowing)
vallási meggyőződés
valaki egy szervezetből/klubból/szektából stb. ki akar lépni, avagy éppenhogy nem akar abba belépni (tehát a beszervezési kísérleteknek ellenállt)
valaki „rosszkor van rossz helyen”, „túl sokat tud”, bűncselekmény tanúja vagy sértettje
valaki egy, a zaklató hálózattal kapcsolatban álló ismerőssel, házastárssal, rokonnal rossz viszonyba kerül, aki vélt vagy valós sérelmét így torolja meg
alkotásait, találmányát, cégét más szándékozik hasznosítani vagy értékesíteni; javait, ingatlanát, földjét más szeretné birtokba venni; hagyatéki ügyek
valakit megkárosítottak, jogtalanság, bűncselekmény, erőszak sértettje vagy emberkísérlet áldozata (és ily módon szeretnék továbbra is megakadályozni, hogy nyilvánosság elé lépjen vagy jogi lépéseket tegyen)

Néhány forrás felveti, hogy olyan személyeket is célba vesznek, akik nem jelentenek veszélyt a zaklatók érdekeire nézve, társadalmilag sem kiemelkedő személyiségek, ám helyzetüknél fogva könnyű célpontnak számítanak. Ezen elmélet szerint a művelet során a hangsúly nemcsak a célszemélyen, hanem a célszemély zaklatására ráveendő új személyek beszervezésén is van hangsúly.
A szervezett zaklatás célszemélyei továbbá elrettentő példaként szolgálhatnak a zaklatást kivitelező csoportok tagjai számára.

Eltérően az átlagos vélekedéstől, szervezett zaklatás sértettjei nemcsak „híres személyek” lehetnek. A felmérések és esetleírások azt mutatják, hogy (a kiváltó okok sokrétűsége folytán) a tevékenység nem korlátozódik a társadalom egy-egy rétegére vagy csoportjára, az minden szinten előfordul – státusztól, anyagi helyzettől, politikai nézettől, vallástól függetlenül.

Az elkövetők a sértett zaklatását alapos vagy alaptalan vádakkal igyekeznek indokolni, amiket a sértett életéből vett tetszőleges motívumokkal igyekeznek alátámasztani:

a sértett elmebeteg, drogos, bűnöző, deviáns, szexuálisan aberrált (tehát a saját maguk által fabrikált pletykákkal igyekeznek önmagukat is meggyőzni)
a sértettet vádolják mindazokkal a dolgokkal, amiket ők követnek el, pl. hogy besúgó, provokátor, másokat zaklat, stb.
a sértett az adott szervvel, csoporttal, vallással (szekta), párttal vagy esetleg a nemzettel szemben ellenséges: „disszidens”, szélsőséges, esetleg: terrorista (kommunikációs vonalainak folyamatos, állandó ellenőrzése és hermetikus elzártsága ellenére)
a sértett „túl sokat tud” az adott csoportról, szektáról, hálózatról
a sértett maga tehet arról, hogy zaklatják, vagy ezt kiprovokálta (victim blaming)

A vádak igazságtartalmát a zaklatók maguk többnyire nem ellenőrzik vagy kérdőjelezik meg (sokan nem is törődnek ezzel), annak ellenére, hogy a sértett folyamatos figyelése ezen vádakat minden kétséget kizáróan tisztázná.

A sértettek a legtöbb esetben semmilyen bűncselekménnyel nem terhelhetőek – amennyiben valóban veszélyesek lennének vagy bármiféle bűncselekményt követtek volna el, „rendes” büntetés-végrehajtás útján is el lehetne őket különíteni.

Az elkövetők a társadalom minden rétegét képviselik. A zaklatási cselekményeket munkájuk, napi tevékenységük végzése közben követik el, előzetes terv alapján, illetve amikor erre jelzést kapnak. A sértett környékén az utcán folyamatosan járőröző civil ruhás zaklatók (az utcai vegzálásért felelősök), a sértettel szomszédos ingatlanokban váltott műszakokban dolgozó személyzet illetve a figyelést folytató személyzet a tevékenységéért feltételezhetően pénzt kap, ők a zaklatást minden bizonnyal foglalkozásszerűen űzik.

Tekintve a zaklatás magas fokú szervezettségét, kiterjedtségét, a tevékenység anyagi ellátottságát illetve a módszerek karakterisztikáját, sok forrás és sértett gyanítja a titkosszolgálatok tevőleges vagy közvetett részvételét. Ez nehezen bizonyítható, azonban a tevékenységről feltételezhetően – legalábbis – tudomásuk van. A titkosszolgálatok mellett gyakran kerülnek szóba a a szervezett bűnözés, őrző-védő cégek, multicégek, különböző szektákés egyéb okkult háttérszervezetek is.

Feltételezhető, hogy a Kádár-rendszer alatti „megfigyelési” ügyek tulajdonképpen szervezett zaklatást jelölnek, hiszen rejtett figyelésről a célszemély nem szerez tudomást.

Az elkövető személyek egyéni motivációi lehetnek a zaklatásra:

az elkövető parancsot (utasítást, kötelességet) teljesít egy rendvédelmi vagy egyéb szerv kötelékében (esetleg egy csoport/szervezet/szekta, amiben az adott elkövető tag, a sértettet célszemélyként jelölte ki)
az elkövető a szervezőkkel egyéb jellegű függő kapcsolatban van vagy kényszer hatása alatt áll; fél, ha nem engedelmeskedik, őt is hasonló módon (esetleg súlyosabban) fogják zaklatni, esetleg korábban már hasonlóképpen zaklatták
az elkövetők egy része egyáltalán nincs annak tudatában, hogy egy-egy adott cselekmény, amire megkérik, zaklatási cselekmény (ez főleg az „utcaszínházra” jellemző, pl. hogy legyen egy bizonyos színű ruhában az utca egy megadott pontján). Az is elképzelhető, hogy a szekta előírja számára, milyen ruhákat vegyen fel – anélkül, hogy őt ennek valós okáról tájékoztatná.
fizetést kapnak ezért
meg vannak győz(őd)ve róla, hogy a sértettnek jót tesznek (naivitás), esetleg elhiszik a sértettet befeketítő célpletykákat, amiket a zaklatás szervezői terjesztenek
faji, vallási, ideológiai különbözőség, előítélet, gyűlölet (a zaklatás szervezői igyekeznek a sértettől különböző identitású zaklatókat bevetni, a meglevő ellentéteket pletykákkal igyekeznek gyűlöletté fokozni)
az elkövető szükségét érzi, hogy bizonyítson, „vagányság”; a zaklató parancs sikeres végrehajtása folyományaként jelentkező pszichológiai sikerélmény motiválja (függetlenül attól, hogy a sértett észlelte-e egyáltalán az adott zaklatási cselekményt)
személyes bosszú, irigység
szexuális aberráció. Néhány zaklatási módszer és taktika különböző szexuális jellegű visszaélésre ad alkalmat – különösen kiemelten a figyelés (voyeurizmus). Feltételezhető, hogy egyes zaklatók a zaklatási cselekmények elkövetése során saját pszichoszexuális devianciáikat élik ki.
szadista hajlam, pszichopátia

A zaklatók ferdültségéről tanúskodik a fekália, mint motívum feltűnően gyakori szerepeltetése, az állattetemek sértett környékére való (esetleges) lerakása, továbbá testileg sérült egyének illetve gyermekek bevetése az utcai zaklatás során. A visszacsatolt, illegális figyelésből származó adatokból kitűnik a megfigyelést koordinálók kifejezett betegessége – ezen visszacsatolt adatok a zaklatás sértettjeinek magánéletének olyan mélységű megfigyeléséről (tehát megsértéséről) tanúskodnak, ami nemzetbiztonsági, rendvédelmi indokokkal semmiféleképpen nem magyarázható. Hasonlóan kétes, beteges indítékokról árulkodnak a megrongált tárgyak, a gaslighting tevékenység, az étel és evőeszközök szennyezése, fertőzése.

A cselekmények jellemzően társtettességben, megtévesztés és kényszer útján megvalósított öngyilkosságba kergetésre irányulnak (BTK 168. §), ami emberölésnek (BTK 166. §) minősül. A szervezett zaklatás tehát a csoportosan elkövetett szándékos emberölés nehezen bizonyítható, szervezett formája. A szervezett zaklatás bűncselekmény (BTK 10-11. §)

Elképzelhető, hogy amint a szervezett zaklatás módszerei világszerte közismertté válnak, a zaklatás szervezői illetve a zaklatás módszereit ismerő bűnözők megkísérlik önmagukat sértettként beállítani.

(Megjegyzés: a blog szerkesztője magánszemély, jogi vagy egyéb segítséget a zaklatással kapcsolatban nem tud nyújtani.)

* 4. Tanácsok, javaslatok sértetteknek

A szervezett zaklatás ellen a számarányokból adódóan (többnyire egy izolált sértett áll szemben egy technológiai fölényben levő szervezettel) a védekezés rendkívül behatárolt és kezdetben többnyire a megelőző jellegű tevékenységekre összpontosul. Általában véve elmondható, hogy az ellentámadás helyett célravezetőbb a taktikák felismerése és a támadás akadályozása.

Fontos, hogy a lehetőségekhez képest a sértett meg tudja őrizni a nyugodtságot. A zaklatókkal szemben ne lépjünk fel agresszíven, hiszen ez az, amit ki szeretnének provokálni. Az utcai zaklatás és a szenzitizáció egy idő múlva a sértettek számára elvesztik zavaró jellegüket (ez pár hónaptól 1-2 évig tarthat).
A figyelés ellen nehéz védekezni, hiszen feltehetően a lakóhelyen kívülről, egy nagyteljesítményű, a radar elvén működő képalkotó rendszer segítségével követik a mozgásunkat (hasonlóan egyes repülőtereken működő testszkennerekhez). Ezen eszközökkel a testfunkciók is monitorozhatóak. Ha optikai (voyeurisztikus) figyelésre gyanakszunk, függönyözés alkalmazásával próbálhatunk védekezni.
A stressz ellensúlyozására és az egészség megőrzése végett érdemes tornagyakorlatokat végezni, a káros szenvedélyeket lehetőség szerint csökkenteni vagy megszűntetni, a személyes higiéné fenntartására figyelmet fordítani, az életvitelt lehetőség szerint fenntartani.
A „tanult tehetetlenség” kialakulásának megakadályozása végett tartsuk szem előtt, hogy a zaklatás módszerei előbb-utóbb kivédhetővé válnak, illetve maga a zaklatás ténye közismertté (tagadhatatlanná) válik.
A szabadidő hasznos eltöltése, hobbik segítenek elterelni a gondolatokat a zaklatásról. Az imádságnak, lelkiéletnek – amennyiben ez a zaklatás előtt jellemző volt -, a továbbiakban is kiemelt fontosságot kell kapnia.
Érdemes lehet naplót vezetni a zaklatás eseményeirol, fotó- és videódokumentációkat, hangfelvételeket készíteni, amik adott esetben bizonyítékként szolgálhatnak illetve segíthetnek a taktikák kiismerésében. Erre a célra a legpraktikusabb a digitális fényképező és digitális diktafon, vagy egy kamerás mobiltelefon. A felvételek kezelésekor járjunk el óvatosan, azokat ne adjuk ki a kezünkből és ne publikáljuk. A naplózás azonban ne vonjon el túl sok időt egyéb tevékenységektől.
Bizonyítékok előállításakor a különálló események leírása helyett az események természetellenes gyakoriságának bemutatására koncentráljunk.
Érdemes lehet kísérletezni riasztórendszerek, videómegfigyelés és hangrögzítés telepítésével. Ezek eredményessége a sértett technikai felkészültségétől és leleményességétől függ, azonban kezdetben feltehetőleg kevés eredménnyel fog járni, hacsak a sértett nem szakember a betörésvédelemben.
Képrögzítésre a webkamerás illetve központosított megoldások helyett (ahol nagy a manipuláció lehetősége) célszerű különálló kompakt felvevők telepítése (VHS vagy DV kamerák, esetleg több órás felvételre alkalmassá tett fényképező, mobil, stb.). A „primitív” megoldásokat (pl. ajtónak támasztott partvisra tűzött csörömpölő tárgyak, liszt kiszórása, stb.) könnyedén kijátszzák, a háziállatokat többnyire elkábítják (extrémebb esetben megkínozhatják vagy meg is ölhetik).
Elektronikus zaklatás (nem-halálos fegyverek bevetése) esetén az apróbb tárgyakat betörés nélkül, a lakóhelyen kívülről is tudják mozgatni!
Az elkövetőkkel ne kíséreljünk meg együttműködni, bármennyire is nehéznek tűnik a zaklatás elviselése vagy bármilyen súlyos fenyegetésekkel (vagy ajánlatokkal) hozakodjanak elő a zaklatók. Nyilvánvaló, hogy az együttműködés korántsem jelenti a zaklatás leállítását (feltehetőleg annak súlyosbítását okozná), sőt, emellett még mások zaklatására is rá lennénk kényszerítve.
A zaklatással foglalkozó weblapok többsége javasolja, hogy semmi esetre se költözzünk el a jelenlegi lakhelyünkről. Az ezt megkísérlők általában az új lakhelyen fokozott zaklatást tapasztaltak, amit még növelt a költözködéssel járó stressz is.
A provokációkat, csapdahelyzeteket, kompromittáló és félelemkeltő helyzeteket igyekezzünk felismerni és kikerülni. Sok esetben a hirtelen lépések károsak lehetnek, itt az segít, ha a sértett fokozatosan, lépésről-lépésre kerül ki a szituációból.
Érdemes a szervezett zaklatásról, módszereiről tájékozódni illetve jogi kérdésekben tájékozottnak lenni (a BTK jó kiindulási pont). Ez felkészültséget, magabiztosságot ad.
Az éjszakai zajhatások ellen a füldugó jó védelmet biztosít. A füldugót napközben is alkalmazhatjuk, ha valamelyik helyiségben állandó zajongást tapasztalunk. A lakásban érzékelhető szaganyagokat, irritáns, inkapacitáns stb. gázokat nedves ruhával vagy esetleg könnyű gázálarccal kivédhetjük. A szagforrásokat működési elvük ismerete nélkül valószínűleg nem fogjuk tudni behatárolni.
Az alvásritmus felborítása esetén („nappali alvás”) a normális ritmus visszaállításához ne „visszafelé haladjunk” korábbi lefekvésekkel, hanem előre, tehát pár napig maradjunk a szokásosnál 2-3 órával tovább ébren. Így ugyan egy napunk „kiesik”, de néhány nap alatt újból vissza tudunk állni a normális (nappali) alvásrendre.
A nem halálos fegyverek és egyéb mikrohullámú, elektromágneses stb. elven működő eszközök ellen feltehetően csak akkor fogunk tudni hatásosan védekezni, ha ez valamilyen módon szakterületünkbe vág. (Néhány forrás megemlíti, hogy a vízréteg csökkenti ezen eszközök hatásfokát – az azonban kérdéses, hogy ilyen jellegű szigetelést egy átlagos sértett ki tud-e vitelezni az otthonában.)
Létfontosságú a társadalmi kapcsolatok fenntartása és újak létesítése. Minél több emberrel tartjuk a kapcsolatot nap mint nap (függetlenül attól, hogy elkövetők-e vagy sem, illetve tudnak-e a zaklatásról vagy sem), a csökkent izoláció miatt a zaklatást az elkövetők annál kisebb hatásfokon tudják végezni. Nyugodt, határozott (és tervezett) fellépéssel, fokozatosan tájékoztathatjuk környezetünket a szervezett zaklatásról. Segítségként összeállíthatunk a témáról szóló rövid nyomtatott anyagot vagy szórólapot (esetleg megadhatjuk a témával foglalkozó weblapok címeit).
Az agresszíven zaklató ismerősöktől célszerű távolságot tartani, a velük való kommunikációt korlátozni.
A kommunikációs zavarás lehetőségének minimalizálása végett érdemes mindenkivel egyszerre többféle kommunikációs eszközön (redundánsan) tartani a kapcsolatot.
Megelőzendő a további pletykákat, érdemes az életvezetésről, anyagi helyzetről, tájékozottságról a lehető legkevesebb információt kiszolgáltatni. Ebbe beleértendőek a kérdőívek, illetve a „túlságosan érdeklődő” hivatali személyek, alkalmazók, hozzátartozók. Különösen ügyeljünk azokra a „barátokra”, akiket a szervezett zaklatás megkezdése után fogadtunk bizalmunkba!
Elkövetőket vagy gyanított elkövetőket ne hívjunk meg otthonunkba. A szerelőket, karbantartókat ne hagyjuk felügyelet nélkül.
Vásárlásnál, készülék javításánál ellenőrizzük, hogy az adott cikk valóban működik-e. Ha megőrizzük a blokkot (számlát), a romlottan vásárolt termékeket visszavihetjük.
Bankkártyán ne tároljunk nagy összegű pénzt.
Iratainkat kizárólag hivatalos közegnek adjuk át, hivatalos ügyben és indokkal és mindig ellenőrizzük, hogy mindent visszaadtak-e.
A szervezett zaklatás elleni intézkedés során különböző hivatalokba még akkor is érdemes ellátogatni, ha tudjuk, hogy ügyünket elutasítják – ha másért nem, legalább amiatt, hogy rögzítésre kerüljön, hogy ott jártunk, illetve, hogy tájékoztassuk a személyzetet a szervezett zaklatásról. (A következő ügyfél, aki hasonló problémákkal keresi fel őket, így már „előkészített terepre” érkezik.)
Számítógépen tárolt adatainkról rendszeresen készítsünk biztonsági másolatokat.
Ha szembeötlő a zaklatás egy-egy helyen (pl. munkahelyen, boltban, stb.) és az adott intézmény vezetősége látszólag ebben nem érintett, a zaklatók rendellenes cselekedeteit szóvá tehetjük, vagy udvariasan tájékoztathatjuk a személyzetet a szervezett zaklatásról.

* 5. Források, linkek

Az átlagpolgár számára (tehát aki se nem sértett, se nem elkövető és nincs egyéb tudomása a szervezett zaklatásról) a módszerek rejtettsége, a sértettek (kényszerű) hallgatása és az elkövetők módszeres tagadása miatt hihetetlennek tűnhet. Ahogy a zaklatás során is, az interneten is számos példa akad a zaklatóktól eredő dezinformációra (a tájékozódást nehezítő, a zaklatást áltudományos, álvallásos-álmisztikus /UFO, ezoterikus stb./ köntösben beállító weboldalak és filmek; zaklatók önmagukat sértetteknek adják ki, hogy képtelenségek állításával a valódi sértettek hitelét rontsák, stb.) A zaklatók a szervezett zaklatással kapcsolatos tájékoztatást (dezinformációt) a tárgyilagosság helyett főleg elrettentésre, félelem-, esetleggyűlöletkeltésre próbálják használni.

Ennek ellenére a kiterjedt internetes irodalomnak köszönhetően a szervezett zaklatásról lehetséges az objektív tájékozódás (anélkül, hogy valaki sértett vagy elkövető lenne).
A szerkesztő a következő (angol nyelvű) oldalakat ajánlja az érdeklődők figyelmébe:

Könyvek:

http://www.causestalking.net/ David Lawson – Cause Stalkinghttp://www.multistalkervictims.org/gaslight.htm Victor Santoro – Gaslighting–How to Drive Your Enemies Crazyhttp://www.whale.to/b/glick_b.html Brian Glick – War At Home: Covert Action Against U.S. Activists and What We Can Do About It

Egyéb:

http://www.psychologicalharassment.com/

Ajánlott keresőszavak (angol): gang stalking, organized stalking, cause stalking, vigilance stalking, group stalking, psychological stalking, psychic stalking, psychoterror, psychological war, proxy stalking, organized mobbing, community based harassment, intrusive surveillance, demonstrative surveillance

Ajánlott keresőszavak (magyar): szervezett zaklatás, közvetett zaklatás, megbízott zaklatás, titkosszolgálat zaklatás, konspirált zaklatás, csoportos zaklatás, család zaklatása, családon belüli zaklatás, ismerősök zaklatása, pszichológiai zaklatás, pszichikai zaklatás, pszichoterror, pszichológiai háború, zaklató figyelés, intruzív figyelés, demonstratív figyelés

Szervezett zaklatás

http://www.gangstalking.ca/

forditás :

Első fejezet

Fő rész - Áttekintés

A fordító megjegyzése: Az USA-ban, Kanadában és még számos országban a témának tekintélyes szakirodalma és internetes oldalai léteznek. Pl. www.stopcovertwar.com stb. Rá lehet keresni: "stalker"-rel.

Szervezett zaklatás alatt azt értjük, amikor több egyén követi, zaklatja, kigúnyolja az áldozatot, valamint a személyes tárgyait megrongálja. Ez hosszú évekig eltarthat, különösen mivel a végrehajtó és a törvényhozó hatalom még nem nézett szembe azzal a ténnyel, hogy a szervezett csoportok által elkövetett zaklatás létezik.

A pszichológiai hadviselés módszerei, fortélyait állítják hadrendbe a célszemély ellenében módszeres és jól levezényelt támadás során. Ennek gyakorta az a következménye, hogy a célszemély nevetség tárgyát képezi barátai és családja körében, mivel ezt a történést rendkívül nehéz elhinni, feldolgozni. Azonban a célszemélyek növekvő száma azt eredményezi, hogy egymással kapcsolatba lépnek és ennek során fény derül rá, hogy mindenütt ugyanazt a taktikát alkalmazzák. Ennek a taktikának a célja, hogy ezáltal elérjék a célszemély fizikai és lelki összeroppanását.

Annak az oka, hogy az alany eredetileg miért kerül a célkeresztbe változó. Néha a személy politikai aktivista. Mások rossz helyen vannak rossz időben. Értesülések szerint egyes cégek felbérelik az elkövető csoportokat, azért, hogy elhallgattassák a volt alkalmazottaikat. Valószínűleg hazugságokat terjesztenek a célszemélyről a provóknak, akik azt hiszik, hogy a személy bizonyára deviáns, akit el kell űzni a városból. Az okokat csak találgathatjuk. Egyes esetekben, Dr. Lawson szerint, aki a Terrorista zaklatás Amerikában /Terrorist Stalking in America/ c. könyv szerzője, a személy semmi rosszat nem tett, hanem egész egyszerűen gyakorlóterepnek használják, vagy elrettentő példa a csoport tagjainak, hogy mi történhet azokkal, akik valamiképpen magukra haragítják a csoportot. Ez a célponttá válástól való intenzív félelem arra szolgál, hogy összetartsa a csoportot. Ez azért oly rettenetes lehetőség, mivel a bandatagok tisztában vannak vele, hogy a célszemélyek életét tökéletesen tönkreteszik.

Sokan megkérdezik: Miért bocsátkozna bárki efféle tevékenységbe? Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, először is le kell szögeznünk, hogy az a személy, aki eldöntötte, hogy célponttá tesz egy embert, nem azonos azzal a személlyel (ebben az esetben személyekkel), aki végrehajtja a zaklatást. Ezt nevezzük "megbízott zaklatónak". Azoknak, akik kiszúrják maguknak a célszemélyt, számos okuk lehet erre, úgymint bosszú, irigység vagy pedig el akarnak hallgattatni valakit. Lehetséges, hogy az elkövetők a fizikai bántalmazást túl szélsőségesnek vagy túlzottan kockázatosnak tartják. Valóban, ez a fajta lelki bántalmazás sokkal hatékonyabbnak bizonyul. Teljesen tönkre tehető vele egy ember élete és ugyanakkor nincs, vagy alig van bizonyíték az elkövetők ellen.

Továbbá, hogy a provók miért is végzik ezt a tevékenységet: alig vagy semmi köze nincs ahhoz, hogy a személy miért lett kiválasztva először. Elképzelhető, hogy a zaklatásban részt vevőknek nincs tudomásuk arról, hogy miért pécézték ki a célszemélyt és a legtöbbnek semmilyen személyes érdeke nem fűződik a zaklatáshoz. Azonban egyértelmű, hogy egyrészt, káros szenvedélynek minősül, másrészt pedig jó mulatság a provóknak. Amikor némelyik provó szemtől-szembe kerül a célszeméllyel, kiül arcára egyfajta gonosz, önelégült mosoly mintegy hivalkodva, hogy neki hatalmában áll megfélemlíteni az áldozatát. Egyértelműen élvezik, hogy uralják a helyzetet.

Amiképpen társadalmunk mai rögeszméje a Való világ c. TV-műsor, ez a ténykedés is elkerülhetetlenül népszerűséget szerezhet, mint a valóság végső megtapasztalása. Ilyen a provók természete: feneketlen pokol, amely örökké egyre nagyobb izgalomra vágyik. A célszemély csupán préda egy soha véget nem érő játékban. De nehogy tévedésbe essünk, bármi is az inditóok, ez kegyetlen és számító gyűlöletből eredő bűncselekmény.

A tevékenység leírása

A különféle akciók gyakran igen kifinomultak és néha nem lehet megkülönböztetni a normális, hétköznapi tevékenységektől, melyek félresikerülnek, de tipikusan jóval gyakrabban fordulnak elő, mint ahogy az normális körülmények közt történik. David Lawson mutat rá a Terrorist Stalking in America c. könyvében, hogy az áldozat szándékoltan van szenzitizálva (érzékennyé téve) a provokátorok jelenlétére, úgyhogy tisztában van vele, hogy az események meg vannak rendezve. Ez igen erős lelki megterhelést okoz, köszönhetően az elszigeteltségnek és annak, hogy az áldozat nevetség tárgyává válik, amikor megkísérli a vele történteket másokkal megosztani. Ez nem más, mint a lelki terror uralma, melynek célja, hogy az áldozat őrültnek látszódjék és, hogy állandó szorongás és stressz legyen az osztályrésze azon való aggódásában, hogy "mi fog most következni "( ez "hiper-éberségként" is ismert).

Az 1944-ben forgatott Gázláng c . film szól arról, hogy a férj megpróbálja a feleségét őrületbe hajszolni, ebből ered a gaslighting (gázlángozás) kifejezés. A Slang City szerint valakit "gázlángozni" annyit tesz, mint szándékos összezavarással megőrjíteni. A Gázláng c. filmből származik, melyben a szép örökösnőt elveszi a gonosz Charles Boyer, aki abban reménykedik, hogy megkaparinthatja a vagyont, ha őrületbe kergeti a nőt. A férj meggyőzi a nőt, hogy olyasmit lát és hall, amely nem létezik, beleértve a gázlángot (a villanykörte őse) is, ami ki-be kapcsol, amikor a férj nem tartózkodik otthon. A kifinomult eszközök, amelyeket a férj vet be azon célból, hogy a feleség kételkedni kezdjen saját józan eszében, hasonlók azokhoz a módszerekhez, melyeket a provokátorok alkalmaznak, hogy idegileg kikészítsék a célszemélyt.

Példának okáért az elkövetők, (akiknek gyakorta bejárásuk van a célszemélyek lakásába) időnként bemennek a házba, amikor a célszemély nem tartózkodik otthon, kissé elmozdítják a holmikat vagy bepiszkolják a padlót vagy a bútort vagy valamit kivisznek a házból és berakják a kocsiba. De általában akkora kárt nem okoznak, hogy értesíteni kellene a rendőrséget. Ebből látható, hogy ez a tevékenység egy pszichológiai macska-egér játék, amellyel semmi nyilvánvaló károkozás nem történik, mint pl. a ház felgyújtása vagy értékek eltulajdonítása.

Egyes esetekben a célszemélynek nincs tudomása arról, hogy kipécézték maguknak. Úgy tűnik neki, hogy a világ tele van nagyon durva emberekkel és állandóan eltörnek a dolgai (nincs szerencséje). Lawson szerint az elkövetőket nem érdekli, hogy az alanynak tudomása van-e arról, hogy célba vették. A lényeg számukra, hogy biztosak legyenek benne, hogy uralják a helyzetet.

További információ a Terrorist Stalking in America c. könyvben található.

Hasznos keresőszavak: stalking-by-proxy stalking mobbing bullying

psychological harassment psychological violence

Második fejezet

Szenzitizáció: érzékennyé tétel

Elhamarkodottan senkit ne minősíts elkövetőnek (provokátornak). Barátkozz meg a szenzitizáció (érzékennyé tétel) fogalmával, mivel ezzel a módszerrel érik el az elkövetők, hogy reagálj a viselkedésükre.

Léteznek viselkedési minták, melyeket kizárólag arra lettek kifejlesztve, hogy tudtodra adják, hogy az illető elkövető (provokátor).

Szándékoltan így adják tudtodra, hogy meg vagy figyelve, követnek. Például tegyük fel, hogy egy ideig iránytűvel felszerelkezett embereket látsz mindenfelé, majd azután ez abbamarad. Nem valószínű, hogy ez véletlen egybeesés, mivel gyakorlatilag senki emberfia nem hordja magával az iránytűjét mindenhová és úgyszintén nem használja azt folyton-folyvást a nyilvánosság előtt. (Megjegyzés: Ez természetesen nem vonatkozik táborozóhelyre vagy cserkésztalálkozóra.) Így tehát az iránytűs emberek ezzel a nonverbális (nem szavakban történő) közléssel adják tudtodra, hogy meg vagy figyelve.

Hasonlóképpen, ha valaki a középső ujját mutatja fel nekem, de én gyalog vagyok, akkor az 99,9 % hogy az illető provokátor, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem tanúsítok olyan magatartást, ami erre bárkinek okot adna, hogy a középső ujját felmutassa nekem, mint például abban az esetben, ha mint sofőr, agresszívan vezetnék, de még csak rosszallóan sem nézek az illetőre. (Kis túlzással a példa kedvéért!)

A szenzitizáció a dominó-effektusra hasonlít. A provokátornak csak az első dominót kell meglökni, a többi eldől magától. Ezek az emberek az emberi lélektanból kovácsolnak tőkét. Ha tudtodra adták, hogy követnek, megfigyelés alatt állsz, a taktikájuk egyre kifinomultabbá válik és többé már nem lesz megkülönböztethető a normális, hétköznapi esetektől. Bekövetkezhet, hogy elveszted józan ítélőképességedet, nem tudod megkülönböztetni a kimódoltat a normálistól, és arra is reagálni fogsz, aminek semmi köze a provokátorokhoz. Íme egy példa:

Egy ideig, mondjuk egy hónapig rengeteg provót fognak a közeledbe küldeni laptop-pal. Mindennapos dolgokat fognak művelni, mint például mereven néznek rád nagyon hosszasan, vagy gúnyosan mosolyognak, hogy felhívják magukra a figyelmed, sőt bizarr kézmozdulatokat tesznek, valamit, ami rendkívüli, amivel magukra terelik a figyelmed. Eme "villámkampány" eredményeként, az agyadban össze fog kapcsolódni a laptop és a provokátor fogalma. Ez az elkövetők szándéka. Most már "szenzitizálva" vagy. (Más szóval az első dominót meglökték a provók.)

Ezután csökkenthetik a bizarr módon viselkedő laptop-os emberek számát, egészen addig, amíg teljesen leállnak vele. Mégpedig azért, mert immár azt FELTÉTELEZED, hogy mindenki, akinél laptop van, az provokátor. (A többi dominó elzuhan magától!) A gond csupán az, hogy a népesség egy része természetszerűleg hord magával laptop-ot. Namármost, ha olyan ügyesen be vagy tanítva, hogy nem tudod megkülönböztetni a normálist az abnormálistól, minden esetben stresszként éled meg, ha meglátsz egy idegent laptop-pal. Minél több laptop-ot látsz, annál inkább növekszik benned a szorongás (és a harag). Ha már nagyon stresszes vagy, akkor könnyen meglehet, hogy megszerzed nekik azt az örömöt, hogy megfigyelhetnek, amint megtámadsz valakit, akinek laptop van a kezében és még testi sértésért is bíróság elé kerülsz.

Végeredményben lényegtelen, hogy az a személy elkövető-e avagy sem, immáron arra vagy kondicionálva, betanítva, hogy úgy vélekedj, hogy az.

Ez egyformán vonatkozik bármilyen betanításra, kondicionálásra. Lehet akár fehér furgon is, amire kondicionáltak. Lehet akár piros póló is, amire szenzitizáltak. Lényegtelen, hogy mivel, ha egyszer szenzitizáltak, TE leszel önmagad legnagyobb ellensége.

Állandóan résen kell lennünk, emlékeznünk kell arra, hogy mi a "normális" és nem levonni azt a következtetést, hogy minden fehér furgon vagy minden piros pólós egyén provokátor (elkövető)! Nem szabad hagynunk, hogy szenzitizáljanak. Ha azt tudod mondani önmagadnak:

"Ez nem valószínű, hogy provokátor, mivel nem tudom megállapítani róla", akkor a provókat arra kényszeríted, hogy nagyon otromba módon hívják fel magukra a figyelmed. Ebben az esetben viszont lelepleződhetnek. De ha a legkisebb dologra is reagálsz, akkor a szenzitizáció megkaparintotta a jobbik énedet és a provók nyertek. Ellen lehet állni a szenzitizációnak, tehát ne add fel a próbálkozást!

Hogyan küzdjünk ellene?

Ez ellen úgy vehetjük fel a harcot, ha összefogunk és támogatjuk egymást. Mivel az elkövetők elszigetelik áldozataikat, kevéssé kell tartaniuk a leleplezéstől. Együtt azonban erősek vagyunk. Lépésről-lépésre felhívhatjuk a közvélemény figyelmét arra, hogy mi is történik. Bennfentes terapeuta körökben ezt normalizálásnak hívják. Ami akkor történik, ha valaki kijelenti: "Semmi gond, hogy azt állítod, szervezetten provokálnak, zaklatnak, hiszen valóban ez történik. Más szavakkal: ha valamit a kételkedő közvélemény abnormálisnak tart, tanúvallomásaink súlya alatt normálissá válik. Akárcsak azok a nők, akiket egykoron megerőszakoltak, szégyelltek róla beszélni, mivel ez súlyos társadalmi megbélyegzettséggel járt. Azokat az embereket, akiket szervezetten zaklatnak, gondolkodás nélkül automatikusan őrültnek nyilvánítják. Csak akkor fognak hitelt adni a szavainknak és elismerni, hogy nekünk is vannak jogaink ha "normalizálódik", elismerést nyer a szervezett zaklatás fogalma.

Van némi kockázat az egyesülésben, mert az elkövetők előszeretettel nyomják el áldozataikat, de ne hagyjuk, hogy ez megállítson minket. Máskülönben ítéletnapig várhatjuk, hogy higgyenek nekünk.

Létezik egy online fórum , amelyet Eleanor White hozott létre : www.multistalkervictims.org . Eleanor elismert aktivista , aki rendíthetetlenül küzd azért, hogy az emberek tudomást szerezzenek róla, hogy ez történik. A honlapon fellelhető instrukciók szerint csatlakozhat a fórumhoz.

A kapcsolódó link-eken pedig további csoportokat találhat.

Harmadik fejezet

http://www.stopcovertwar.com/

Néhány szó a célszemély családjáról és barátairól

Nem hallgatnak meg, nem olvasnak utána, nem kételkednek a "hatóság" szavahihetőségében.

Hihetetlen, de sok áldozat beszámol arról, hogy családtagjaikból, barátaikból elkövetők (provokátorok) lettek. Mivel ez idáig még senki nem tudta a provókat kérdőre vonni a tevékenységükről, nem tudhatjuk, hogyan sikerült rávenni azokat, akikért az életünket adtuk volna, hogy ilyen gonosszá váljanak. Nos, e szomorú tény miatt számos célszemély volt kénytelen átértékelni a család szó jelentését.

A provóknak megszámlálhatatlan lehetőségük, eszközük van rá, hogy átalakítsanak, megváltoztassanak egy személyt. Akiknek a múltban szoros családi kapcsolataik voltak, úgy gondolják, hogy fenyegetéssel és kényszerítéssel bírták rá őket az együttműködésre.

Egyes túlélők (célszemélyek) szerint a családtagjaik inkább feláldozzák őket a gonosznak, mintsem hogy időt szakítsanak arra, hogy meghallgassák, mit követtek el ellenük. Túl sok időt és erőfeszítést vesz igénybe, hogy utána olvassanak, meghallgassák az igazságot, így az áldozat feláldozható. Tehát a barátok és a család átadják az áldozatot a gonosz sátánimádó gazembereknek, akik lelkifurdalás nélkül apránként végeznek velük.

Tehát így történik. Nem hallgatják meg a hozzátartozójukat, nem olvasnak utána, mivel a provokátorok arra programozzák őket, hogy az áldozat elmekórtani eset. A provók arra is programozzák a barátokat és a családtagokat, hogy felbőszüljenek és vessenek véget a beszélgetésnek, ha a célszemély megpróbálja kideríteni, hogy mitől változott meg ennyire a viselkedésük iránta. Így nem jöhet létre komoly vita arról, hogy mit művelnek a provók. Ilyeténképpen a család és a barátok soha nem fognak rájönni, hogy mi az igazság az elkövetők összes hazugságait illetően, amivel rávették őket az együttműködésre. Mindez teljes titokban zajlik, úgyhogy soha senki az égadta világon nem fogja megtudni, hogy a célszemély ártatlan. A környezetében élőket rászedik, becsapják, hogy részt vegyenek a cselszövésben, az áldozat hátborzongató, életfogytig tartó kínzásában. Akiknek valamikor a család volt a szemefénye, a provók elhitetik velük a rágalmaikat s így életük hátralevő részében teljesen az ő irányításuk alá kerülnek. Eljátsszák családi kötelékeiket, örökre elherdálva a feledhetetlen emlékeket, melyeket a családjuk körében töltöttek.

Sok családtag azt hiszi , hogyha feláldozzák a gazembereknek a célszemélyt, elkerülhetik, hogy hasonló véget érjenek. És sikerül is... egy ideig.

Sok áldozat számol be arról, hogy akik együttműködnek a provokátorokkal, ők maguk is célponttá válnak. Tudomásunkra jutott, hogy az egykor oly lojális család és barátok, akik együttműködtek velük, hirtelen szembetalálják magukat a provók által gerjesztett problémákkal: agyérelmeszesedés, fibromyalgia, lupus, álmatlanság, elhizás, emésztési zavar, magánéleti problémák, üzleti, befektetési kudarcok, stb.

Ezt is megtapasztaltuk. Bármennyire is igyekeznek az újdonsült provokátorok, ők is áldozattá válnak hosszabb időre, esetleg életük végéig kegyvesztetté válnak.

Rendszerint a családfő válik célponttá, és őt nevelik át provokátornak, habár végül a család összes tagját beszervezik. Először is megpróbálják beszennyezni az áldozat jó hírét. Ha ez nem sikerül, rászabadítanak egy agent provocateurt (provokátort), hogy befolyása alá vonja a célszemélyt. Ez némileg hatékony lehet, ámbár csak előjátéka annak, ami következik. Végül bevetnek egy handler-t (idomárt) az átfogó agykontroll tudományával. Tudomásunk van egy esetről, ahol két idomárra volt szükség. Az apa volt a célszemély, akinek mindenben a családja volt az első. A szabadidejét a gyermekeivel töltötte, a testvérei határtalan örömet okoztak neki, imádott beszélgetni telefonon az unokaöccsével. Ekkor két idomárt jelöltek ki a felügyeletére.

Egy év múlva teljesen a hatalmuk alá került. Már egyáltalán nem érdekelte a családja. Egész egyszerűen nem ért rá. A két idomár gondoskodott róla, hogy több dolga legyen, mint ideje, azonkívül megváltoztatták a családjához való viszonyát. Az "idomárok" ezt akaratlan viselkedésmódosításnak hívják. A végrehajtás eszközei: csalás, csendes hipnózis, drogok. Ezek segítségével válik befolyásolhatóvá, szuggerálhatóvá. A napi söradag megtette a magáét, gyerekjáték volt irányítani.

A család némán figyelte, amint az egykor családorientált ember olyan változáson megy át, melynek a végén alig ismertek rá. Olyan drogokat kapott az idomároktól, melyektől a bőre kivörösödött, a keze pedig reszketett. Nem segitett semmilyen rábeszélés. Minden apróságon haragra gerjedt, úgyhogy a végén már meg sem kíséreltek olyasmit szóba hozni előtte, ami vitára adhat okot. Több ízben az időjárásról való csevegés dühítette fel. Még a telefonbeszélgetései is megváltoztak. Családtagjai nem tudtak rájönni, hogy mi történt vele. Miért változott meg ennyire, tűnődtek. Mi történt vele? A személyisége 180 fokos fordulatot vett. Hogyan történhetett meg ez?

Szakemberek úgy vélekedtek, hogy az alkohol hibáztatható mindezért. Az az igazság, hogy az elkövetők szakértők az emberek megváltoztatásában, de ami azon túl van, arra fittyet hánynak. Képesek szelektív módon emlékeket törölni, sőt megváltoztatni. Tudomásunkra jutott, hogy az egyik áldozat barátja egészen elfelejtett egy esetet, melyben az áldozat megmentett egy fuldoklót 25 évvel ezelőtt. Ez a barát 20 éve emlékezett az esetre és ismételten hitelt adott az áldozat szavainak az életmentésről, mígnem az idomárok megjelentek a színen, akkor hirtelen elfelejtette az esetet és az többé nem volt felidézhető.

Meggondolandó, hogy az elkövetők kifogyhatatlan eszköztárral rendelkeznek az agy-programozás területén. Az MKULTRA (Ultra Agykontroll) soha nem szakadt meg, jóllehet a kongresszus nyomozást folytatott az ügyben a hetvenes években. Azóta az elkövetőknek 25 év állt rendelkezésükre titkos kísérletek végrehajtására azon célból, hogy különleges módszereket fejlesszenek ki a nyilvánosság irányítására . CSALÁDOK SZÉTVÁLASZTÁSA A FŐPRÓBA. Ha családszerető embereket rá lehet venni, hogy bántalmazzák a családjukat, akkor ugyanezek a módszerek és eszközök alkalmasak lesznek az elkövetők általános, globális rabszolgaság megteremtésére irányuló terveikben. Egyes célszemélyek szerint az elkövetők elérték, hogy férjek és feleségek elhidegüljenek egymástól, majd elváljanak.

Tehát minden adu az elkövetőknél van. Lényegében a nyilvánosság képtelen megállítani ezt a gonoszságot, kivéve ha az emberek hajlandóak idejük egy részét erre szentelni. Magukkal sodorják őket az események, nem jönnek rá az igazságra, az elkövetők által kieszelt végzetre ítéltetnek. A legokosabb amit tehetünk, hogy önnevelést folytatunk és foglalkozunk a témával. A család és a barátok akkor fordítanak hátat az áldozatnak, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Szívleld meg ezt és csatát nyertél. Az áldozat minél előbb lép ki a tagadás állapotából és lép kapcsolatba más túlélőkkel, annál kevésbé lesz elszigetelt. Vagyis az áldozatnak a többi áldozat köréből kell támogatásra szert tennie, márpedig ezekből igencsak sok van. A feladat csupán annyi hogy meg kell találni őket .

Ha barát vagy családtag vagy:

GONDOLKODJ EL RAJTA:

Ha ezt veled tennék meg, hogyan reagálnál? Kérnél-e segítséget a családtól vagy a barátaidtól? Panaszt emelnél-e a rendőrségen, az Igazságügyminisztériumban, az FCC-nél? Más szavakkal paranoid (üldözési mánia) módon cselekednél?

Ha ez veled történne, nem bizonyulna üldözési mániának?

Ha az Álcázott Háború áldozatának családtagja, vagy barátja vagy és őszintén érdekelt vagy az igazság kiderítésében, ha hiszel az igazságban , ha úgy vélekedsz, hogy viszály keletkezett már ennél kisebb ügy miatt is, ne fogadd el vak hittel a hazugságokat amit szeretett társadról állítanak. Ne tűrd el, hogy a bűnelkövető "nyomozók" befolyásolják véleményalkotásodat szeretett hitvesedről! Lényegtelen, hogy az elkövetők miféle igazolványt nyomnak az orrod alá, ne hagyd, hogy belerángassanak gonosz cselszövéseikbe! Ismerd fel, hogy ezek az aljas-életű rongyemberek rejtett menetrend szerint elszigetelik a célszemélyt barátaitól és családjától, bemocskolják a becsületét, tönkreteszik anyagilag végül pedig öngyilkosságba kergetik.

Ha az elkövetők azt állitják, hogy szeretett hitvesed ellen nyomozás folyik, értsd meg, hogy ez a "nyomozás" soha nem fog véget érni, mivel soha nem is létezett. Ismerd fel, hogy ez a zaklatás egyik eszköze és hogy nem mindenki bűnös, akit megvádolnak valamivel. Fogadd el a tényt, hogy sem te, sem az áldozat nem fogja soha megérteni, hogy mindez miért történik. Ugyanúgy soha nem fogod megismerni a személyazonosságát az ügyben részt vevő elkövetőknek.

Ha a célszemély barát, vagy családtag:

Hallgasd meg őket.

Szakíts időt arra, hogy utánaolvasol és önnevelést folytatsz a tárgykörben.

Referálj (számolj be) a "nyomozókról" az ügyvédednek.

Ezt a blogbejegyzést nézték meg...
Remélem tudnak olvasni a sorok között is.
És remélem vlamit most már nekem is csurgatnak majd a jóból mert a rosszból már kaptam eleget...

Yuri Bezmenov előadása:

A felforgatásról (subversion)

Álnéven élt ekkor, mint Thomas Shumann

1983 Los Angeles

A felforgatás fogalmát, ha megnézzük egy szótárban – vagy a bíróságokon, az erről szóló

részekben – rendszereint egy cselekmény részeként értelmezik, ami tönkretesz dolgokat, mint a

vallást, kormányzati rendszert, a politikai és gazdasági rendszereit egy országnak. Ezen kívül

rendszerint összekapcsolják a kémkedéssel és az olyan romantikus dolgokkal, mint a hídrobbantás,

vonateltérítés és egyéb ilyen kalandos hollywoodi stílusú történetekkel.

Amiről most fogok beszélni, annak semmi köze nincs a kémkedés kliséjéhez, vagy a KGB

információgyűjtési tevékenységéhez. Kezdve a hollywoodi rendezőktől, a politikai tudományok

professzorain keresztül, a szovjet kapcsolatok „szakértői” vagy kremlinológusokig – ahogyan ők

magukat nevezik – a legnagyobb hiba, vagy tévképzet, hogy amikor a KGB-ről beszélek,

valamilyen furcsa oknál fogva, ez előbbiek azt gondolják, hogy a legkívánatosabb dolog

Andropov számára – és az egész a KGB számára – hogy ellopják valamiféle szuperszónikus

repülőgép tervrajzát, elvigyék a Szovjetúnióba és eladják a szovjet katonai-ipari komplexumnak.

Ha figyelembe vesszük az összes idő, pénz és emberi erő ráfordítást, amit a Szovjetúnió – és a

KGB konkrétan – költ, a USSR határain kívül, azt fedezzük fel, hogy (természetesen nincs

hivatalos statisztika, mint a CIA-nél vagy az FBI-nál) a kémkedés, mint olyan, csak 10-15%-át

veszi igénybe az idő, pénz és emberi erő igénybevételből. 15% a KGB tevékenységéből.

A maradék 85%, mindig a felforgatás. És a Cambridge angol szótárával ellentétben1

felforgatás orosz terminológiája, mindig egy romboló, agresszív cselekmény. Célja egy ország,

nemzet vagy geográiai terület megsemmisítése. Szóval abszolút semmi romantika nincs benne.

Nincs hídrobbantás, nincs mikroilm a coca-colás dobozban – semmi ilyesmi – nincs James Bond

nonszensz. Ez nyilvánvaló, legitim, és könnyedén megfigyelhető cselekmény. Ha időt és gondot

fordítasz a megfigyelésére. De a nyugati civilizáció jogrendszerében, ez nem bűn. A tévképzetek, a

fogalmak manipulációja miatt – mi azt gondoljuk, hogy egy felforgató, az a személy, aki a mi

gyönyörű hidainkat robbantja fel. Nem. A felforgató az egy cserediák, egy diplomata, egy színész,

egy művész, egy újságíró – mint én voltam 10 évvel ezelőtt.

A felforgatás az egy olyan aktivitás, mely egy kétirányú folyamatot takar. Nem tudsz felforgatni

egy ellenséget, amely nem akar felforgatva lenni.

Ha ismered Japán történelmét például, akkor tudod, hogy Japán egy zárt társadalom volt a 20-ik

század előtt. Abban a pillanatban, amikor egy idegen hajó érkezett a Japán tengerre, az intelligens

1 when someone tries to destroy or damage an established system or government – Cambridge Advanced Learner's Dictionary 2008 – szóval ma

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

japán birodalmi hadsereg udvariasan megmondta nekik, hogy eltévedtek. És ha egy amerikai

kereskedő érkezett volna Japánba 60-70 évvel ezelőtt (a XX. század elejéről van szó) mondva,

hogy „Nézzétek milyen jó porszívóm van” - a Japánok így válaszolnának: „Legyenek szívesek

hagyjanak minket békén. Nincs szükségünk a porszívójukra.” És ha nem mennének el, lőnének

rájuk. Azért, hogy sértetlenül megvédjék a kultúrájukat, az ideológiájukat, a hagyományaikat, és

Így nem vagy képes felforgatni Japánt. De nem lehet felforgatni a Szovjetúniót sem, mert a

határok zártak. A média cenzúrázott a kormányzat által. A populációt a KGB kontrollálja és a belső

rendőrség. Az amerikai követség által publikált Time Magazine csillogó képei és a Magazine

Amerika – amit a moszkvai amerikai nagykövetség publikál – nem tudja felforgatni a Szovjetúniót

(nem tudja átformálni a szovjet állampolgárokat), mert soha nem is ér el az emberekhez.

Összegyűjtik őket az újságárusoktól és kidobják a szemétbe.

A felforgatás csak akkor lehet sikeres, ha a felforgatás ügynöke, kezdeményezője talál olyan

célpontot, amely reagál a kezdeményezésére.

Az USA ilyen célpont. Receptív célpont.

Nincs hasonló ilyen válasz a Szovjetúniótól az amerikai felforgatásra. Leáll valahol félúton és

A birodalmi felforgatás taktikája 2500 évvel időszámításunk előtt kezdődött. Az első ember, aki

taktikai szempontból írt a felforgatásról – egy kínai volt: Sun Tzu (A háború művészete –

fordította: Tőkei Ferenc) az őskori kína tanácsadója, több területen. Azt mondta – hosszú

meditáció után – 'Ha meg akarunk valósítani egy idegen mintát, egy állami vezérelvet – háborús

összefüggésben (más területen, országban) – teljesen barbár, fölösleges és hatástalan ezt a

csatamezőn megtennünk.' A háború az állami berendezkedési elvek (state policy) kiterjesztése. A

legidiótább ötlet, ha sikeresen akarod megvalósítani az elveidet és háborúzni kezdesz ezért. A

legnagyobb titka a hadviselésnek: egyáltalán nem harcolni. Ehelyett fel kell forgatni, feje tetejére

kell állítani minden értékeset az ellenséges országban addig, amíg a valóság érzékelése olyan

mértékben eltorzul, hogy az ellenséges ország, már nem is lát téged ellenségnek. A saját

rendszered, civilizációd és nézeteid pedig, egy alternatívaként jelennek meg az ellenséged

számára. Ha nem is vágyottként, de legalábbis elfogadhatóként (feasible). (Jobb ha vörös, azután

halott. „Better, red then dead”.) Ez a végső cél, a felforgatás végső állomása.

Ez után már meghódíthatod az ellenségedet egyetlen lövés leadása nélkül. Ha a felforgatás

sikeres volt. Alapjaiban ezt jelenti a felforgatás.

Látjátok? Egy árva szó sem esik hidak felrobbantásáról – talán azért, mert akkoriban nem is volt

A felforgatás alapjait megtanítják minden tanulónak a Szovjetúnióban, a KGB iskoláiban és a

katonaság tisztképzőiben (oicers of millitary academy). Nem vagyok biztos benne, hogy ugyanez

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

a szerző szerepel az amerikai tisztek olvasmányainak listáján. Ugyanez érvényes a hagyományos

politikai tudományokat tanulókra is. Nekem nehézségeim voltak abban, hogy megtaláljam az

egyetemi könyvtárakban ezt a művet – Torontóban és itt Los Angelesben is. Ez egy olyan könyv,

ami nem elérhető itt. A szovjetúnióban kényszerítenek rá, hogy elolvasd. Minden tanuló tanulja és

minden iskola tanítja, hogy gondolkodjanak tovább a jövőjükről és a karrierjükről idegenekkel.

Mi a felforgatás?

Alapjaiban – időben – négy periódusból áll. (Fent kezdődik és lefelé haladunk az időben, lásd

I. Az első állomása a felforgatásnak a demoralizáció folyamata.

Magáról beszél az elnevezés. 15-20 évig tart demoralizálni egy társadalmat. Miért? Ennyi idő

kell ahhoz, hogy egy generáció kikerüljön az oktatási rendszerből. Egy élethossznyi időt szánnak

arra, hogy kialakítsák az ideológiáját és a személyiségét a kiszemelt személynek a tanulás-tanítás

folyamata során. Nem több és nem kevesebb. Rendszerint ez 15-20 év.

Mit tartalmaz ez a folyamat? (saját jegyzet: Eltorzítani a nézeteiket a világról.)

Ez tartalmaz: befolyásolást – különböző módokon például: beszivárgás (iniltration), propaganda

módszerekkel, közvetlen kontaktussal, (nem igazán számít, később leírom ezeket) – a különböző

területeken, ahol a nyilvánosság véleménye formálódik (formálható) vagy kialakul. Vallás,

oktatási rendszer, társadalmi élet, adminisztráció (kormányzat), jogi végrehajtó rendszer,

katonaság – természetesen – és a munkaadó-munkavállaló viszonyai. Gazdaság.

Nem írom le őket, mert nincs elég hely. Néha, amikor leírom az összes módszert, a tanulók

megkérdezik: „Biztos vagy benne, hogy ez az eredménye a szovjet befolyásnak?” Nem feltétlenül.

Ez egy taktikai felforgatás, amiről most beszélek. Ez hasonló a Japán harcművészetekhez. Ha

valaki ismeri ezt a taktikát, akkor emlékszik arra, hogy ha az ellenség nagyobb és nehezebb, mint

te – akkor nagyon fájdalmas volna ellenállni a közvetlen ütésének. Ha egy nehezebb személy

próbál meg arcul ütni, nagyon naiv és hatástalan dolog volna megpróbálni megállítani az ütést. A

Kínai vagy Japán tzu-do, megmondja mit kell tennünk. Először ki kell kerülnünk az ütést, majd

megragadni a kezet és megrántani, folytatva a mozdulatot a támadás irányában, amíg az ellenség

Értitek? Ami ilyenkor történik: a célország nyilvánvalóan valamit rosszul csinál. Ha ez egy

szabad demokratikus társadalom, akkor sok különböző mozgalom létezik a társadalmon belül.

Nyilvánvalóan minden társadalomban vannak olyan emberek, akik a társadalom ellen vannak. Ők

lehetnek egyszerűen bűnözők, ideológiai alapon egyet nem értők a társadalmi rendszerrel, tudatos

ellenségek, pszichotikus személyiségek, akik egyszerűen ellene vannak bárminek. És végül ott

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

vannak, egy idegen ország ügynökei, kis csoportban, akiket megvettek, toboroztak (megfűztek), a

felforgatás során eltorzították az észlelését, gondolkodását (subverted). Abban a pillanatban,

amikor ezeket a társadalmi mozgásokat (mozgalmak) egy irányba tereljük – ez az a pillanat,

amikor elkapjuk az ellenség kezét és megrántjuk, majd tovább húzzuk, addig a pontig, amikor a

társadalom összeomlik egy krízisben. Szóval ez a harcművészetek taktikája. Nem állítjuk meg az

ellenséget, hanem továbbrántjuk őket abba az irányba, amerre mi akarjuk őket irányítani.

Szóval a demoralizáció szakaszában, nyilvánvalóan vannak tendenciák minden társadalomban,

minden országban, melyek ellentétes irányba mutatnak, mint az alapvető morális értékek és

princípiumok. Ezen tendenciákból kovácsol tőkét magának a demoralizáció a szubverzió

Így a fő területek, amit célbavesznek:

3. társadalmi élet, társas élet területei (család, szórakozás, stb) (Social Life)

4. az adminisztráció, a kormányzati irányítás, a jogalkalmazás rendszerei, a katonaság– a

5. munkavállaló – munkáltató viszonyai, azaz gazdaság (Labor Relations)

6. jog és rend – (Law and Order)

Ezek a felforgatás alkalmazott területei. Mit jelent ez pontosan?

(Re) A vallás esetében ez: pusztítsd el (distroy), gúnyold ki, tedd nevetségessé (ridicule),

helyettesítsd különböző szektákkal, kultuszokkal, melyek az emberek igyelmét eltávolítják –

mindegy milyen vallás, hogy naiv, primitív, vagy egyéb, nem számít. A megcélzott vallás az

általánosan elfogadott vallási dogmától lassan lemállik, és eltávolítódik a legfőbb feladatától: az

emberek, a legfőbb létezővel (Istennel, stb) való kapcsolatban tartásától – és ez szolgálja a végcélt.

Ezért helyettesítik az elfogadott és tisztelt vallásos szervezeteket hamis, mű szervezetekkel.

Elterelik az emberek igyelmét a valódi vallásokról és vonzóvá teszik a különböző hamis

(Ed) Az oktatás esetében: tereld el őket, attól, hogy olyasmit tanuljanak, ami alkotó, oknyomozó

(összefüggéseket kereső, pragmatikus), hatásos, hasznavehető (eicient). Matekatika, izika, és

idegen nyelvek, kémia helyett tanítsd őket a városi hadviselés történelmére, természetes

élelemezésre, háztartásgazdaságtanra, szexualitásra – bármire, ami eltérít.

(SL) A társadalmi élet esetében: helyettesítsd a hagyományosan alapított intézményeket és

szervezeteket, hamis, ál szervezetekkel. Vedd el a kezdeményezőkészséget az emberektől. Vedd el

a felelősséget a természetesen kialakult kapcsolatokból, melyek az egyének, egyének csoportjai, és

a társadalom egésze között – és helyettesítsd mesterségesen kialakított bürökratikusan kontrollált

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

testületekkel. A szomszédok közötti társadalmi élet és barátság helyett a hozd létre a szociális

munkások intézményét. Emberek, akik kinek is felelősek? Az embereknek? Nem. A

bürokráciának! A legfőbb érdekeltsége a szociális munkásoknak, nem a családod, nem te, nem a

szociális kapcsolatok a csoportok között – a legfontosabb érdekeltség, hogy megkapják a

izetésüket, a kormánytól. Az, hogy mi lesz a szociális munka eredménye – nem igazán számít. Ki

tudnak dolgozni sokféle koncepciót arra, hogy megmutassák a kormányzatnak vagy az

embereknek, hogy ők hasznosak. (Eltávolítani a természetes kapcsolatoktól.)

(PS) A hatalmi struktúra esetében: A természetes létrejött adminisztráció, államigazgatás – amely

hagyományosan: ha a társadalom többsége által választva, vagy ha választott vezetők által

kinevezve – elkezd aktívan helyettesítődni mesterségesen létrehozott testületekkel. Olyan emberek

alkotta testületekkel, melyeket soha nem választott meg senki. Természetesen ezeket az emberek

nem szeretik, de ezek léteznek. Ilyen csoport a média. Ki választotta meg őket? Hogyan lett

ekkora... Nagyon nagy hatalmuk van. Majdnem monopolista hatalom a te agyad fölött. Meg tudják

erőszakolni az agyadat, tudatodat. Ki választotta meg őket? Hogyan jönnek ahhoz... Van pofájuk

ahhoz, hogy ők döntsék el, mi jó és mi rossz az általad megválasztott vezetők számára? Ki a fenék

Spiro Agnew – akit utáltak a liberális baloldaliak – egy csomó puhapöcsű sznobnak nevezte

őket, és pontosan azok is. Ők azt hiszik mindent tudnak, de nem. Ez az idiotizmus egy szintje,

olyan nagy orgánumokban, mint a New York Times, Los Angeles Times, a fő televíziós

hálózatokban – neked nem kell kiváló újságírónak lenned. Pontosan egy közepes képességű

újságírónak kell lenned, úgy könnyebb a túlélés. Nincs verseny többé egyáltalán. Megvan a szép,

kedves havi 100.000 dolláros évi bevételed és ennyi. Az, hogy jobb vagy rosszabb vagy-e nem

számít – amíg te mosolyogsz a kamerákba és „elvégzed a munkád”. Ennyi. Nincs verseny.

(PS) A hatalmi struktúra szempontjából: Lassan szétbomlasztja az emberek azon csoportjai és

testületei által, akiknek sem végzettsége nincs, és nem élvezik az emberek témogatását, hogy a

hatalomban maradjanak – és még mindig van hatalmuk.

(L&O) Ezzel együtt bomlasztódik a jogrend is: az utolsó 20-25 évben (1958-63-tól), ha a régi

ilmeket és az új ilmeket nézed, akkor láthatod, hogy az új ilmekben a rendőr (amerikai), egy

amerikai katonatiszt – ostobának, mérgesnek, pszichotikusnak, paranoiásnak néz ki. Egy bűnöző

viszont jól néz ki, hasist szív, és lövi magát valamilyen droggal. De alapjaiban egy kedves emberi

lény, kreatív, és csak azért nem tud alkotni, mert a társadalom elnyomja őt. Mindeközben egy

pentagon ezredes egy ostoba, háború-mániákus, egy rendőr pedig egy lecsúszott, goromba fráter,

aki visszaél a hatalmával. Ez az általánosítás. Az útálat, a bizalmatlanság azon emberek ellen,

akiknek meg kellene védeniük téged és be kellene tartatniuk a törvényeket és a rendet.

Morális relativizmus. (?A „Halál Angyala” sorozat (?) két évig tartott Los Angelesben. És még

ma is vannak olyan harcosok, akik azt mondják, hogy ő egy kedves igura. Voltak tanúk rá,

amikor azt mondta – szintén egy bűnöző - „Nos ő egy kedves ickó! Megkértem arra, hogy égesse

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

le egy ellenségem házát és ő nem akarta megtenni.”?)

Ez egy lassú helyettesítési folyamat, melyben az alapvető értékek cserélődnek ki. Ami után egy

bűnöző már nem is bűnöző egyáltalán. Ő csak védekezik. A képességeit bebizonyította. De még

mindig ott van egy kétség: ölni vagy nem ölni; lenni vagy nem lenni.

„Ne ölj!” Igen. De ez nem feltétlenül érvényes egy gyilkosra. Ne gyilkoljatok! Ez lehetne a

(LR) A munkaviszonyok tekintetében: Ennél az állomásnál – 15-20 éven belül – mi

megsemmisítjük a hagyományosan kialakult kapcsolatot a munkaadó-munkavállaló közötti

alkuban. A klasszikus marxista-leninista elmélete a természetes munkaerő cserefolyamatának. Az

A személynek van 5 zsák gabonája, és a B személynek van 5 pár cipője. A természetes folyamat

az lenne, ha pénz nélkül cserélnének közvetlenül. A normális folyamatban megjelenik a C személy

– egy harmadik, idegen, aki azt mondja: ne add neki az 5 zsák gabonádat, add nekem; te pedig

szintén add nekem a cipőidet – és majd én megfelelően szétosztom nektek. Így a gazdaság nem

akadozik majd. Ez volt a természetes cserefolyamat halála. Amikor a szakszervezetek

megalakultak 100 évvel ezelőtt, a célok között szerepelt: a munka körülményeinek javítása; a

dolgozók jogainak védelme azon munkaadók ellen, akik visszaéltek ezekkel. Volt joguk hozzá,

mert több pénzük volt. Kezdetben teljesültek ezek a célok, mert a szakszervezetek jól működtek.

De amit ma láthatunk az az, hogy az alkufolyamatok nem végződnek megegyezésben. Ami pedig

egyértelműen a munkakörülmények romlásához vezet és a izetések növekedéséhez.

Megigyelhetjük, hogy minden hosszabb tüntetés (munkabeszüntetés) után, a dolgozók veszítenek

– még akkor is, ha a izetésük 10%-al megnő. De nem tudnak lépést tartani az inláció miatt és a

... ? miatt. És ráadásul milliók szenvednek a sztrájkoktól. Azért van ez így, mert a gazdaság ma

intradependent, egymásra épülő, minha egy teste lenne.

Ha korábban – 100 évvel ezelőtt – az acélmunkások tüntetni kezdtek volna, senki nem

szenvedett volna miattuk. Ma ez már lehetetlen. Ha a szemetesek kezdenének tüntetni, a milliós

nagyvárosok bűzlenének a mocsoktól. Például nálunk a villanyszerelők kezdtek sztrákjba a tél

közepén. Befagyhat az üleped, de ők sztrájkolnak. Elérték a izetésemelést? Nem. Elbukták. Kinek

jövedelmezett a sztrájk? A szakszervezetek vezetőinek. Mi a sztrájk motivációja? A dolgozók

munkakörülményeinek javítása? Nem. Nyilvánvalóan nem. Akkor mi? ... Ideológia! Hogy

bizonyítsanak ezeknek a kapitalistáknak. És minden engedelmes munkás, birka módra követi

ezeket az embereket, és nem tudnak ellenállni. Miért? Mert ők tudják mi fog történni velük.

Bírságok. Gyilkosságok. Bírságolók által lelőtt teherautó sofőrök. Montreálban például a saját

szememmel láttam, amikor a CBC nemzetközi tudósítója voltam (Canadian Broadcasting

Corporation) – hogy a repülőgépgyártó cégek dolgozói, számítógépeket és munkaeszközöket

törtek össze a gyárban. Az irányítók pedig sztrájktörőket alkalmaztak, akiknek az autóit bosszúból

felborították és felgyújtották. A házaikat is felgyújtották, sőt a gyermekeiket is megfélemlítették és

néhány áldozat is volt, hogy biztosra menjenek. Miért? Hogy a dolgozók körülményeit javítsák?

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

Oké. Szóval ez történik alapjaiban. Ez megtörténhet – vagy nem történhet meg – a Szovjetúnió

segítségével. De a természetes tendenciák nagymértékben félre vannak vezetve és ki vannak

használva a Szovjetúnió propaganda rendszerén keresztül. Hogyan? Tudjuk, hogy van hatásunk a

szakszervezeti sztrájkokra a propaganda által (tömegmédia, ideológiai terjesztés). A munkások

jogai. És mi ismételjük, mint a papagájok: A munkások jogai... Kinek a jogai? A munkásoké?

Nem. A munkás egyetlen szabadsága az, hogy a szabad akaratának függvényében eladhatja a

munkaerejét – el lett véve tőle. Ki vette el tőlük? A szakszervezeti vezetők. Korlátlan hatalmat

kaptak. Felelősség. Én nem 2.50-ért akarom eladni a munkaerőmet, hanem csak 2 dollárért – és

nincs hozzá jogom. Ezt a szabadságomat elvették tőlem. Tudom, ha eladom a munkámat 2

dollárért és nem 3-ért, akkor jobb versenyhelyzetben leszek, mint a másik, aki lusta és kapzsibb.

Nekem nincs szükségem 3 dollárra, nekem elég 2 is. Nem. Elhitették velem, a média, a

vállalkozások, a reklámok, a hirdető ügynökségek által, hogy nekem többre és többre van

szükségem. Hallottál-e valaha is olyan reklámot, ami arra szólított fel, hogy fogyassz kevesebbet?

Nem! Semmilyen körülmények között. Ha szükséged van egy valamire az autódba, ha nem – meg

Egyszer autóvezetés közben, itt a helyi rádión egy izgatott bemondó mondta, hogy: „Siessenek,

gyorsan takarítsanak meg, sok akármi van eladó!” ... Megtakarítani! Azáltal, hogy többet

Azért az elég naiv elképzelés volna, ha azt gondolnánk, hogy a KGB szervezi ezeket a

kereskedelmi reklámokat. Természetesen nem így van. De amit mi csináltunk, és csinálnánk –

amikor a Novosti Press-nél dolgoztam – mi elárasztanánk az előadói termeket, iskolai

szervezeteket, vallásos csoportokat olyan irodalommal, melyek az osztály szenvedéséről szólnak,

és ha nem is közvetlenül a marxista-leninista propagandával, de egy propagandával a

munkásosztály legitim törekvéseiről, az élet nehézségeiről, egyenlőségről.

Az egyenlőség! Hogy elvakítsunk titeket. Kennedy elnök mondta egyszer, hogy „Emberek!

Elhitetjük amerikával, hogy az emberek egyenlőnek születtek.” Valóban egyenlőek az emberek?

Van-e a bibliában, vagy bármilyen vallásban, vagy szent írásban egy árva szó, említés az

egyenlőségről? (Ha nem hisznek nekem, menjenek és ellenőrizzék a könyvtárban.) Csak az

Isten a tetteid alapján ítél meg téged. Amit teszel, abban vagy egyenlő. A személyiséged érdemei

alapján. Nem tudod legalizálni az egyenlőséget. Neked kell kiérdemelned az egyenlőséget. Ennek

ellenére, mi még mindig az egyenlőség alapértékére építjük a társadalmunkat. Azt mondjuk, hogy

az emberek egyenlőek. Nem. Ez hibás, ez egy hazugság. Néhány ember magas és hülye – mások

alacsonyak, kopaszok és okosak. Ha mi erővel egyenlővé tesszük őket, ha az egyenlőség

alapértékét helyezzük a társadalmi-politikai szerkezetünk alapjaiba – az ugyanaz, mintha homokra

építenénk a házunkat. Előbb, vagy utóbb összedől – és pontosan ez is fog megtörténni.

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

És mi, a szovjet propaganda legyártói – megpróbálunk benneteket ebbe az irányba tolni – amerre

magatoktól is mennétek. Egyenlőség! Igen! (gúnyosan) Az emberek egyenlőek...(bólogatva)

„Az egyenlő esélyek földje.” - Ez igaz vagy nem? Gondoljatok bele. Egyenlő esélyek.

Lehetséges-e egyáltalán egyenlő esélyekről beszélni? Köztem, vagy valami lusta gazember között,

aki másik országból jőve, azonnal regisztrál munkanélküliként – van-e egyenlőség? Soha nem

kaptam egy ityinget sem ... jaj dehogynem, egyszer – de soha nem jelentkeztem segélyért. 30

évig elvállaltam bármilyen munkát; biztonsági őr, újságíró, taxisofőr, bármit. Nos én nem

nyugodtam, de néhány ember nem szereti ezt. Szóval miért legyenek egyenlő esélyeink? (Egyenlő

esélyeink a lehetőségeinkben a kiválóságra, a kitűnésre – egy hallgató hozzászólása). Egyenlő

lehetőségek – egyenlő feltételek mellett! Igen. De tudjuk azt is, hogy az emberek nem egyformák.

Kitűnőségre, igen! Gondoskodhatunk a kitűnőség elérhető egyenértékű szintjéről, perfekcióról –

ami egy hipotetikus távoli jövő – igen, talán. De pontosan tudjuk, hogy még a legjobb szándék

mellett sem lehetnek az emberek egyenlőek.

Miért kellene egyenlő minőséget biztosítani a jogrendszerben? Magamat egy törvénytisztelő

állampolgárnak tartom. De van-e lehet-e egyenlőség köztem és egy olyan valaki között, aki idejön,

Az amerikai kormányzat Carter elnök alatt, importált több ezer kubai bűnözőt. Ők bűnözők

voltak, de mégis elfogadták őket. Úgy gondolod ez fair velem szemben, a philippinó feleségemmel

szemben, aki egy kórházban dolgozik, mint egy igásló? Nekünk ugyanolyan jogaink vannak, mint

egy kubai bűnözőnek? Miért? De csak ismételgetjük, mint a papagájok, hogy egyenlőség,

egyenlőség meg egyenlőség. És a szovjet propaganda rendszer segít nekünk elhinni, hogy az

egyenlőség olyan valami, ami kívánatos.

A demokrácia – ahogyan az meg lett alapítva ennek az országnak az alapító atyái által – sem

egyenlőség. Ez egy olyan rendszer, amiben különböző embereknek, nem egyenlő embereknek

teremtődik egy esély a túlélésre, és egymás segítésére. Állandó versenygésben egymással.

Folyamatos tökéletesedésben. Nem egyenlőségben, amit valaki sugall fentről – mint valami

keresztapa vagy valami jóságos ember Washigton DC-ből.

Az abszolút „egyenlőség”, létezik a szovjetúnióban. Mindenki egyenlő a mocsokban. Kivéve

azokat, akik egyenlőbbek az egyenlőek között a politbüróban (politikai bürokrácia).

Abban a pillanatban, amikor egy országot a majdnem totális demoralizáció állapotába viszel –

ott semmi sem működik tovább. Amikor már nem vagy bizos abban, hogy van jó és rossz; helyes

és helytelen. Nincs választóvonal az ördögi és a jó között. Amikor vallási vezetők is mondják

néha, hogy az igazság érdekében, az erőszak is használható (különösen a szociális igazságért) –

olyan országokban, mint Nicaragua, El-Salvador, Rodesia?, és mi azt mondjuk nekik, hogy oké,

igazatok van. Nem, ez nem igazság, az erőszak nem jogos. És különösen nem, a marxista-leninista

szociális igazságosság szempontjából az. Szóval hol van ez a pont? A következő lépésben.

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

Ez a szó megint csak önmagáért beszél. Destabilizálni (ingataggá tenni, instabillá) minden

viszonyt; minden elfogadott intézményt, és szervezetet az ellenséges országban. Hogyan csinálod?

Nem kell ügynökök hadát küldeni, hogy hidakat robbantsnak fel, hagyhatod azt is, hogy ők maguk

tegyék meg, amit kell. Az alkalmazás területei újra (most már szűkebben, mint a demoralizációs

szakaszban) ugyanazok, mint korábban. A KGB nyilvánvaló és legális akciói a demoralizáció

során nehezen észrevehetőek. Nem bűn, ha egy tudós, aki épp visszaérkezve a szovjetnióból,

előadást tart a marxizmus-leninizmusról egy Californiai főiskolán. Senki nem fog az ajtaján

kopogtatni, hogy letartóztassa és elvigye. Ezt még csak nem is kezelik erkölcsi bűnként, amit az

országod ellen követnek el. Szóval az alkalmazási területek leszűkülnek:

(E) – gazdaság és a munkaviszonyok újra;

(L&O),(PS) – jogrend, hatalmi strukútra és a katonaság; és

a Média, de szélesebben értelmezve, kicsit különbözik – kifejtem ezt kicsit részletesebben

Szóval alapjában három területen alkalmazzák.

(E) – Gazdaság: Az alkufolyamatok radikalizálása. A demoralizációs szakaszban, még meg

tudunk valósítani némi pozitív sikert a felek közötti tárgyalásnál. De a radikalizációs szakaszban,

már nem juthatunk el a kompromisszumig még a családokban sem! A férj és a feleség sem tudja

kitalálni, hogy mi a jobb; a férj azt akarja, hogy a gyerek az asztalnál egyen, a feleség azt akarja,

hogy a gyerek szaladgáljon a szobában és elszórja az ételt a földön. Ők nem tudnak

kompromisszumot kötni, csak akkor, ha elkezdenek harcolni. Nem lehetséges alkotó

kompromisszumot kötni a szomszédok között sem. Néhány ember azt mondja: én nem szeretem,

amikor a fűűnyíróddal dolgozol, mert pont akkor szoktam a kutyámat sétáltatni és ideges lesz tőle.

Nem tudnak megyegyezni – elmennek a bíróságra, beperelik egymást. Ez az emberi voszonyok

radikalizációja. Nincs többé egyezség, harc harc és harc. A normális hagyományosan elfogadott

viszonyok destabilizálva vannak. A tanár-diák viszonyok az iskolákban – küzdelem. A munka

viszonyai tovább radikalizálódnak. Nincsenek többé elismerve a jogos követelései a munkásoknak.

Nem úgy, mint a Japánoknál, a „Z”-elmélettel. Amikor a munkásokat bevonják a döntéshozás

folyamatába, akkor nincsen erkölcsi indíttatásuk arra, hogy harcoljanak a vezetés ellen. Az USÁ-

ban ez pont az ellenkezője. Minél keményeb a harc, annál jobb. Annál hősiesebbnek látszanak.

Amikor a Greyhound hálózat volt éppen sztrákban, a helyi tévéállomások tudósítói, az egész

USÁ-ban úgy közelítették meg ezeket a sztrájkolókat, hogy ők valami jó dolgot tesznek, úgy

néznek ki, mint hősök – és ők büszkék voltak. Volt egy család, ahol a férj buszvezető volt és úgy

döntöttek, hogy tüntetni fognak a vezető ellen azzal, hogy tábort vertek valamelyik erdőben. Úgy

prezentálták őket az embereknek, mint hősi és kedves embereket. Az erőszakos összeütközés a

sofőrök, jegyszedők és az utasok között – úgy lett tálalva, mintha valami normális dolog lenne.

15-20 évvel ezelőtt mérgesek lettünk volna, hogy miért van ennyi utálat – ma nem vagyunk, és

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

megvonjuk a vállunkat. Radikalizáció és millitarizáció néha. Ahogyan elmondtam a

demoralizációs szakaszból továbbfejlődve. Az emberek közé lövetés.

(L&O) A jog és a rend is el lett tolva mostanra egy olyan területre, ahol korábban az emberek

békésen és legálisan rendezték a problémáikat, de mostanra olyan bírósági ügyeket produkálnak,

amik apróságokból, irreleváns dolgokból állnak. Nem tudjuk megoldani a problémáinkat többé. A

társadalom többsége egyre antagonisztikusabbá, ellenségesebbé, ellentétesebbé válik, az egyének

között, a csoportok között és a társadalom egészében.

A média szembehelyezkedik az emberekkel és az egész társadalommal általánosságban.

Elszeparált. Elidegenített. Ennél a stádiumnál (emlékeztek, amikor korábban az alvókról

beszéltem) a tanulók – pl az USÁ-ban, akiket az ?Lumumba? egyetemen képeztek; vagy azok,

annak a nemzetnek fejleszetése amivel a tanulók kapcsolatban voltak, visszakerülnek (visszaküldik

őket) a szovjetúnióból ide; vagy azok, akik már az USÁ-ban vannak, ami a felforgatás célpontja –

akcióba kerülnek. Az alvók feljebb kerülnek. 15-20 évig aludtak, most csoportok vezetőivé

válnak, prédikátorok lesznek, közszereplőkké válnak, prominensekké (kiemelkednek) lesznek,

aktívan részt vesznek a politikai folyamatokban.

E miatt kerültek elő a homoszexuálisok is – 15-20 évvel ezelőtt csinálták a maguk mocskos

dolgukat, senki nem törődött velük – most egy politikai kérdéssé változtatják ezt az ügyet is. Ők

követelik a tiszteletet, az elismerést, az emberi jogokat és nagy csoporttá válnak, majd

elkezdődnek az erőszakos összeütközések a csoportjaik és a rendőrség, ők és a rendes emberek

között. Minden mindegy. Fekete a fehér ellen, sárga a zöld ellen – mindegy hol húzható meg a

vizuális határ. Amíg a csoport ellenséges összeütközésekbe megy bele – néha katonai

módszerekkel, néha lőfegyverekkel – a destabilizáció megvalósul. Az alvók – akiknek a többsége

KGB ügynök – vezetőkké válnak a destabilizáció folyamatában. Ez nem azt jelenti, hogy egy

orosz parancsnok fogja kiadni az utasításokat, hiszen a vezető már ott van. Egy tiszteletben álló

állampolgára az egyesült államoknak. Néha kap pénzt különböző alapítványoktól, a törvényes

küzdelmeiért az emberi jogokért, a nők jogaiért, gyermekek jogaiért, börtönök fejleszetéséért –

bármiért. Vannak szimpatizáns amerikaiak, akik adnak nekik pénzt.

A destabilizációs folyamat pedig közvetlenül elvezet egy krízishelyzetbe.

Az olyan nemzetek esetében, melyek fejlődnek – vetettek be engem, ott voltam aktív. A

folyamat ott kezdődik, amikor a hatalom legitim testületei, a társadalmi struktúra összeomlik, nem

tud tovább funkcionálni. És ezek helyett, ott vannak a mesterségesen létrehozott testületek,

beinjekciózva a hatalmi struktúrába. Olyan bizottságok ezek, melyeket senki nem választott meg.

(Emlékszel: a nem megválasztott szociális munkások; média dolgozói, akik önkényesen formálják

a te véleméynedet; néhány furcsa csoport, akik tudják, hogyan kell egy társadalmat vezetni /persze

nem tudják, csak ahhoz értenek, hogyan gyűjtsék egybe a nemzetet, hogy azok a saját érdekeiket

szolgáló ideológiák, vallási mixek szerint működjenek/.) És ezek a testületek követelik a hatalmat.

Ha megtagadják tőlük, akkor elveszik erővel.

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

Irán esetében pl: hirtelen előbukkant egy forradalmi bizottság. Mi? Milyen fajta forradalom?

Nem is volt forradalom, de azért alakítottak egy bizottságot. Magukhoz ragadták a bírói hatalmat,

a kivégzések hatalmát, a legalizációt, mindezt egy személyben összefoglalva – aki többnyire egy

gyorsan sütött intellektussal rendelkezik, épp a Harvardról vagy a Berklyről szabadult. Visszajön

az országába és azt gondolja, hogy ő tudja az összes választ a társadalmi és szociális kérdésekre.

A krízis azt jelenti, hogy a társadalom nem tud tovább alkotó módon működni, összeomlik –

hiszen a szó is nyilvánvalóan ezt jelenti. A populáció pedig egy megmentőre vár. A munkások azt

mondják: etetnem kell a családomat. Legyen egy erős kormányzatunk, talán központosított,

amelyik munkát ad nekünk, mert betegek és fáradtak vagyunk a sok izetetlen túlóra miatt. Kell

nekünk egy erős ember. Egy erős kormányzat. Egy vezető. Egy megmentő. És itt is vagyunk:

Bejöhet egy idegen nemzet is, vagy egy helyi csoport. Balosok, marxisták, szangvinisták –

teljesen mindegy hogyan hívják magukat. A megmentő jön és azt mondja: „Majd én segítek

Innentől két lehetőség kínálkozik: a polgárháború és az invázió (megszállás). Látod a

folyamatot? A polgárháborúra Libanon a legjobb példa, ahol a háború mesterségesen lett beültetve

a PLO (Palesztinian Liberation Organisation) injekciója során. Az invázióra sok más ország

példáját mondhatnánk: Afganisztán, vagy a kelet európai országok, amelyeket a szovjet katonaság

Az eredmény ugyanaz mindkét lehetőség után.

A következő lépés a normalizáció. A szó igen irónikus természetesen. Ezt a szót az 1968-as

Csehszlovák események óta használjuk, amikor a szovjet propaganda – és rögtön utánuk a New

York Times – deklarálta, hogy az ország normalizálódott. A tankok bementek, szóval nincs több

„Prágai tavasz”, nincs több erőszak, minden normális. Normalizáció.

Ebben a szakaszban, a táradalom önjelölt vezetőinek nincs szüksége semmilyen forradalomra a

továbbiakban. Nincs szükségük a radikalizmusra. Szóval innen kezdődik a destabilizálás

visszafordítása. Ilyenkor stabilizálják az országot. Erővel. Mindezek az alvók, aktivisták, szociális

munkások, és liberálisok, homoszexuálisok, professzorok, marxisták, leninisták, szükségtelenné

váltak és eliminálják őket, néha izikailag. Ők elvégezték a munkájukat. Nincs többé rájuk

szükség. A hasznosítóknak (szervezők, háttérhatalom) kell az ország stabilitása, hogy

kihasználhassák. Hogy élvezhessék, kihasználhassák a győzelmüket. Szóval csak semmi

redikalizmus többé, kérem. És pontosan ez történik a legtöbb országban.

Emlékeznek még a Bangladeshi krízisre? Ott én voltam bevetve. Először is ott volt Mujibur

Rahman sejk, aki 1971-ben volt a vezetője az emberek felbújtásának. Kis sztálini bajusszal,

többször volt Oroszországban – a következő öt éven belül lelőtték a saját kollégái. Marxisták.

Betöltötte a szerepét. Afganisztánban ugyanez megtörtént háromszor is. Az első Nur Muhammad

Taraki, a második Haizullah Amin, majd Babrak Karmal következett. Sikeresen megölték

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

egymást, egymás után. Minden szakaszban, amint elvégezte a feladatát: az első demoralizálta az

országot; a második destabilizálta; a harmadik krízisbe juttatta. Goodby, kampec! Puf!

Ugyanez történt Granadában is nemrég. Maurice püspököt megölték, szintén valami marxista

Szóval semmi radikalizmus kérem, normalizáció jön most. Csak semmi sztrájk, semmi

homoszexuálisok, semmi női jog, semmi mozgalmi ügy többé. Jó kis szilárd demokratikus

Hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot, hatalmas erőfeszítéseket kell tennünk. Ma az egyesült

államoknak, muszáj volt megszállnia Granadát, hogy visszafordíthassa a felforgatás hatásait.

Néhány ember azt mondja, hogy ez nem jó, nem kóser, megszállni egy gyönyörű országot,

Granada szigetét. Nos, miért nem állítottad meg a folyamatot a demoralizációs szakaszban?

Amikor épp csak megközelítették a balosok Granadát. Miért nem akadályozták meg Maurice

püspököt a hatalomra kerülésben először? Granada akarta őt? Ez nagyon megkérdőjelezhető.

Tudtad, hogy ő kerül hatalomra? Ő csak úgy magától került volna oda? Nem. Hagytuk a helyzetet

továbbfejlődni, egészen a krízisig. Majd a normalizációban az USA gy döntött, hogy megszállja

Granadát, amikor felfedezték, hogy Granada már teljesen egy katonai bázis volt a Szovjetúnió

számára. Természetesen ez egy drasztikus lépés, természetes, hogy a tengerészet veszített 17

katonát. Nagyon rossz. Miért nem állították meg a folyamatot, mielőtt eljutott volna a krízisig? Ó,

nem, az intellektuálisok nem hagynak téged, mert ez hatással van a belügyekre is. Nagyon

óvatosak, hogy az amerikai kormányzat ne avatkozzon be a latin-amerikai országok belügyeibe.

Az nem zavarja őket, hogy ha a Szovjetúnió beavatkozik.

Szóval a normalizáció folyamata – a felforgatás visszafordítása – csak és kizárólag katonai

beavatkozással érhető el. Semmilyen más hatalom nem képes erre a földön nem tudja

visszafordítani ezt a folyamatot erről a pontról.

A krízis során még nem szükséges a katonai megszállás az amerikai hadsereg részéről, de erős

tettekre van szükség, mint Chilében. A CIA álcázott beavatkozása kellett, hogy megakadályozzák

a külső megmentő fellépését és hatalomra kerülését – és, hogy stabilizálják az országot, mielőtt

polgárháborúba sodródik. Támogatás a jobboldali konzervatív erőknek. Pénzzel, vassal – mindegy

– csak ne hagyd az országot a polgárháborúba vagy a megsszállásba sodródni. Jajj nem – mondják

a liberálisok – ez jogellenes. A kongresszus nem fog pénzt adni a CIA álcázott hadműveleteire.

Miért nem? Meg kellene várni, amíg a szovjet tankok landolnak a Los Angeles-i repülőtéren?

A destabilizáció szakaszában is visszafordítható a folyamat, sokkal könnyebben, mint a krízisnél.

Nincs szükség például a CIA bevonására ebben a szakaszban. Tudjátok mit kell itt tenni? Meg kell

szorítani néhány kisebb csoportot, el kell venni némely szabadságjogukat. Olyanokét, akik

önmaguk bevallása szerint ellenségei a társadalomnak. Ilyen egyszerű. Jajj nem – mondják az

média liberálisai – ez ellene van az amerikai alkotmánynak. Hogyan lehet ellene? Erővel például,

vegyük el a bűnözők állampolgári jogait. Nem, ez nem jó. Oké, akkor hagyjuk őket. Vannak

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

állampolgári jogaik, rendben, folytatódjék. Vigyük el az országot a krízisig. Ez egy vértelen

módszer. Zabolázd, csorbítsd meg a jogokat és ne vesd őket börtönbe. Nem arról beszélek, hogy

minden San Franciscói buzit koncentrációs táborba kell zárni, de ne engedd őket politikai

hatalomhoz jutni. Ne válaszd meg őket a hatalom székeibe – akár a helyi szinteken, az állami,

vagy szövetségi szinteken. Ezt bele kell verni az amerikai szavazók fejébe, mert egy ilyen ember

egy hatalmi pozícióban – ellenség. Nem kell ettől a szótól félni, mert tényleg ellenség. Ha nem a

destabilizációs szakaszban, akkor a krízis szakaszában lesz ellenség. Persze később természetesen

le fogják lőni. De az aktív szakaszában egy ellenség. Nagyszerű szolgáltatot végzel, ha

megfosztod a jogaitól, hogy kiemelkedjen a saját őrült ötleteivel és egy hatalmassággá válhasson.

Egy emberré, aki használja a bársonyszék hatalmát. Bizonyos jogok és engedélyek visszatartása a

destabilizáció szakaszában, megelőzi a krízisig való eljutást és esetleg visszafordítja a

destabilizációs folyamatot. Megcsonkítani a szakszervezetek korlátlan hatalmát a destabilizáció

szakaszában, megmentheti a gazdaság összeomlását.

Egy olyan törvény megalkotása, amely megállítja a privát cégeknek a közvélemény

megerőszakolását célzó tetteit – az enyémet is – a konzumerizmus vagy fogyasztói gondolkodás

iránya felé. Egyetlen vállalkozásnak sincs joga kényszeríteni téged arra, hogy többet vásárolj –

kivéve, ha te is ezt akarod. Erre kell egy jogszabály. Hirdetni akarod az autódat, rendben van – de

nem mondhatod, hogy most vásároljak és, hogy megtakarítok ezzel. Ennek jogellenesnek kell

lennie, hogy bárkit is arra kényszerítsenek, hogy többet fogyasszon. Az önkorlátozás – mielőtt a

demoralizáció elkezdődött – a vallások ügye volt. Mert a papunk azt mondta, hogy az anyagi

dolgok jók, de nem ez az emberi lét elsődleges feladata. Mert élned kell valami (Isteni

rendeltetést, két kézzel a feje fölé mutat, az agy magasságából induló kézmozdulattal).

Nyilvánvalóan nem, a fogyasszunk többet parancsra lett az életünk megalkotva. Valami

nagyobbnak kell ott lennie. Hiszen az emberi test is annyira összetett módon lett megalkotva –

nyilvánvalóan kell, hogy ennek valamilyen magasabb rendeltetése van.

És nagyon könnyű elkerülni a destablilizációt, azáltal, ha megfosztjuk a kapzsi vállalatokat egy

picike szabadságuktól – hogy kényszeríthessenek bennünket arra, hogy vásároljunk termékeket és

javakat. Gépekké változtatnak benneteket, mint a ... ahol van bemenet, és kimenet. Mennyi ideig

működik ma egy berendezés átlagosan? Kevesebb, mint egy évig! Miért? Hol van a

Szóval a destabilizációs folyamat könnyedén megállítható, ha a társdalom saját akaratából, vagy

a vezetők megfontolásai nyomán – eljut az önkorlátozás gondolatához. Nem könnyű többet

fogyasztani, de neked muszáj! Kivéve, ha te eljutsz ebbe az állapotba, amikor – mi azt mondjuk

oroszországban, hogy „ha a Szahara sivatag valaha is kommunista állam lesz, akkor hiánycikk lesz

a homok”. Szóval vissza kell fognod az elvárásaidat ennél a pontnál, mielőtt túl késő lesz. De mi

Úgy is visszafordíthatjuk a demoralizáció folyamatát, ha nem engedjük a propagandát teret

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

nyerni. A legkönnyebb módszer. Korlátlan mennyiségű ellenőrizetlen szovjet irodalom, újságírók

importja, a szovjet propaganda emerek és ideológiai agitátorok egyenlő időt kapnak az amerikai

televízióhálózatban. Ezt meg kell állítani. És ezt könnyű megtenni. Ők nem fognak megsértődni.

Valójában ők tisztelik az amerikai igyelmeztetést. De amikor az egyik volt kollégám Vladimir

Pozner és Ted Kopalasky feltűnik az éjszakai műsorban: „Nos Vladimir mit gondolsz erről?” - mit

is gondolhatna? Ő a propaganda egy eszköze. Ő azt gondolja, amit Andropov parancsnok mond

neki, hogy gondoljon. Ő csak a szovjet felforgatási rendszernek az egyik szája. És Ted Kopalasky

elhiteti veled, hogy – az én barátom – Vladimir Pozner gondolkodik?

A demoralizáció folyamata el sem kezdődhetett volna, ha az elejétől, a felforgatással célba vett

ország, aktívan (és nem erőszakosan) megelőzi az idegen ideológiák bejutását. Nem azt mondom,

hogy amerikának is követnie kell az őskori Japán taktikáját – nem kell lelőni minden idegent, aki

megközelíti amerika határait – de amikor valami szemetet kínál a csillogás álarcában, akkor meg

kell mondani neki, hogy nekünk már megvan a saját szemetünk. Ha a folyamat kezdetén a

társadalom erős, bátor és elég tudatos, hogy megállítsa az idegen gondolatok importját – akkor az

egész láncfolyamat megelőzhető lenne.

Egyszer elmentem a Philippi-szigetekre. Sokkolt a tény, hogy a gyerekek süketítő zenéket

hallgattak. Egy muzikális nemzet, akiknek nagy hagyományai vannak a szép népi muzsika terén,

amit spanyolországban tettek közismertté. Mindenki hirtelen a szemetet kezdte el hallgatni, teljes

Indiában eltöltöttem sok-sok évet, az indiaiak reakcióit igyelve, ahogyan kijönnek a mozikból

miután megnéztek egy hollywoodi terméket. Nem tudták megérteni, hogy az amerikaiak miért

törnek össze annyi szép, csillogó autót, minden öt percben. Miért lövik egymást félmillió

dollárért? Miért van olyan sok szexuális tartalom nyíltan kifejezve? És minden öt percben egy

közösülés látható a vásznon., egy olyan országban mint India, ahol régi hagyományai vannak az

ilyen privát ügyek tiszteletének. Vagy Pakisztánban! És az USA elvárja, hogy tiszteljük ezeket az

embereket? Semmilyen körülmények között. Ó igen, ő elmennek és megnézik ezeket a ilmeket,

azután elmondják a gyermekeiknek, hogy ne tiszteld az amerikaiakat, ne legyél olyan, mint az

Szóval rögtön az elején meg lehet állítani a demoralizációt. Úgy is mint exportot és mint

importot is. Ehhez szükséges egy nagyon fontos dolgot megcselekedni. És nem kell kihajítani,

minden KGB ügynököt Washingtonból ehhez. A legnehezebb, de a legegyszerűbb válasz a

felforgatásra, megelőzőleg cselekedni. Vissza kell hozni a társadalomba a vallást. Valamit, amit

nem tudsz megenni, vagy megfogni, vagy viselni magadon. Valami, ami szabályozza a

társadalmat, és ami betakarja és megvédi azt.

Egy orosz tudós, Igor Shafarevich2

tudósa – végzett egy nagyon kiterjedt kutatást a szocialista (és kommunista) országok történetéről.

2 Igor Rostislavovich Shafarevich (Russian: Игорь Ростиславович Шафаревич, born June 3, 1923): The Socialist Phenomenon

akinek semmi közen nincs a valláshoz, mert a számítógépek

YURI BEZMENOV – PSYCOLOGICAL SUBVERSION WARFARE TACTICS OF KGB 1983. LOS ANGELES

Ő szocialista (vagy kommunista) országnak nevezett minden országot, amelynek centralizált

gazdasággal és egy piramis szerkezetű hatalmi struktúrával rendelkeztek. Felfedezte, hogy –

vagyis nem ő fedezte fel, csak a köztudatba hozta – az olyan civilizációk, mint a Mohenjo-daro3

primér hindu területeken, mint Egyiptom vagy a Maják, az Inkák, vagy a Babilóniai kultúra –

mind összeomlottak és eltűntek a föld színéről. Abban a pillanatban, amikor elveszítették a vallást!

Ilyen egyszerű. Senki sem emlékezett rájuk, mostanáig. Szóval, a változó társadalmak gondolata

és az ember, mint Isten intelligens, erkölcsi ügynökeként való felfogása, elszökik az igazság elől,

amit az egzakt tudás nem biztos, hogy megtesz. Semmilyen körmönfont technológia és

számítástechnikai tudás nem fogja megvédeni a társadalmat a dizintegrációtól, felbomlástól és

Találkoztatok már olyan személlyel, aki feláldozta az életét, szabadságát olyan igazságért, mit a

„2+2=4”? Pedig ez igaz. Soha nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy kész

vagyok – ide lőjetek. Hogy megvédje az igazságot. De milliók áldozták fel az életüket, a

szabadságukat, a kényelmüket – bármit – olyan dolgokért, mint Isten. Mint Jézus Krisztus. Ez egy

megtiszteltetés. Néhányan a szovjet koncentrációs táborokban haltak meg így. És ők békében

haltak meg – nem úgy, mint azok akik azt kiabálták: „Hosszú életet Sztálinnak!” És közben

biztosan tudták, hogy nem fog olyan sokáig élni. Valami, ami nem materiális, anyagi; vitatja a

társadalmat; és segít túlélni. És a másik oldalról kerülve – abban a pillanatban, amikor a 2x2=4

igazságához fordulunk és ezt az életünk, a létezésünk irányító alapértékévé tesszük: meghalunk.

Még akkor is, ha ez igaz és a másikat pedig nem tudjuk bizonyítani, de érezhetjük és hihetünk

Tehát a válasz az ideológiai felforgatásra furcsa, de nagyon egyszerű. Nem kell embereket

lelőnöd, nem kell rakétákat irányítanod Andropov főhadiszállására – egyszerűen csak hinned kell.

És megelőzöd a felforgatást. Más szavakkal, ha nem akarsz egy felforgatott áldozattá válni, akkor

ne próbálj az a személy lenni, aki – a Tzu-do-ban – megpróbálja megütni az ellenfelét, de az

elkapja a kezét. Ne üss ilyen módon. Üss a spiritualitásod erejével és az erkölcsi nagyságoddal. Ha

nincs meg az ilyen hatalmad, akkor fejleszd ki. És ez az egyetlen válasz. Ennyi.

Az előadás hossza: 1 óra 3 perc 15 mp.

D é n e s T a m á s matematikus

e-mail: titoktan@freemail.hu

ECHELON

az e-társadalom információ-pajzsa ?

„Úriember nem olvassa mások levelét.”

Henry L. Stimson

Henry L. Stimson az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere volt az 1920-as évek végén. Fenti szállóigévé vált mondása alapján 1929. október 31-én bezárta kapuit az USA rejtjelző szolgálata (a Black Chamber). Sajnos azonban a történelem nem Őt igazolta, így Stimson felfogása (mindannyiunk nagy sajnálatára) sem a múltban, sem a jelenben és nagy valószínűséggel a jövőben sem emelkedik túl a szállóigén.

Nem sokkal Stimson „úriember” társadalmi elképzelése után, 1949-ben jelent meg Georg Arthur Orwell angol író „Ezerkilencszáznyolcvannégy” című regénye, melyben az irodalomtörténészek meghatározása szerint 20.századi utópiát vetít elénk:

„Az embernek annak tudatában kellett élnie, hogy lehallgattak minden hangot, amit kiadott, s a sötétséget leszámítva minden mozdulatát megfigyelték.”

Sajnos ma már tudjuk, hogy Stimson felfogása tekinthető utópiának, olyannyira, hogy Orwell fantáziája sem szárnyalt túl napjaink valóságán. Pontosan a 2000. év egyik világszenzációja lett annak a szomorú ténynek nyilvánosságra kerülése, hogy Földünket évtizedek óta olyan műholdak veszik körül, amelyek lehetővé teszik mindannyiunk lehallgatását. A műholdas lehallgató rendszer neve ECHELON (magyarul: harcvonal).

Ennek a civil emberiség számára hatalmas, átláthatatlan és elképzelhetetlen, ördögi rendszernek a történetéről, felépítéséről és főbb funkcióiról szól cikkünk. A tényadatok természetesen csak az elmúlt 20-25 évben a nyilvánosság és főleg a sajtó nyomására napvilágra került dokumentumokból származnak, hiszen maga az ECHELON rendszer ma is a legnagyobb titokban, a titkosszolgálatok felügyelete alatt működik.

A titkos UKUSA megállapodás

Már a II. világháború középső szakaszának idején megszületett az Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA COMINT (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943. május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben kibővítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Újzéland háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött létre az 1948-ban megkötött titkos UKUSA megállapodás, illetve szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes. Az UKUSA szövetség fő koordinátora (összefogó szervezete) az USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szövetség alapító szervezetei: az angol GCHQ (Government Communications Head Quarters), a kanadai CSE (Communications Security Establishment), az ausztrál DSD (Defense Security Directorate) és az újzélandi GCSB (General Communications Security Bureau).

A szerződés jóval későbbi bővítése során kerültek az UKUSA szövetségesek közé Németország, Japán, Norvégia, Délkorea és Törökország titkosszolgálatai.

A hidegháborús konfliktusok közepette sorra alakultak a katonai és hírszerző ügynökségek, amelyek alapfeladata az információ szerzés volt a kelet Európa fölé húzott „vasfüggöny túloldaláról”. Néhány hírszerző szolgálat azonban a hidegháborús idők elmúltával, kicsit „eltolta” tevékenységi fókuszát, nem elveszítve ezzel anyagi és emberi erőforrásait. A legnagyobb ilyen szervezet az NSA volt, amely a Szovjetunió és a kelet európai szocializmus felbomlása dacára (amely eredetileg fő tevékenységi területe volt!), folyamatosan, sőt exponenciálisan növelte költségvetését, emberi és anyagi erőforrásait. Az NSA foglalkoztatja ma a világon a legtöbb matematikust, a legjobb rejtjelző és rejtjelfejtő szakember csoportokat. Ezek feladata a hazai (USA) és idegen elektronikus kommunikációban megjelenő rejtjelek feltörése, továbbá az így megfejtett üzenetek több, mint 100 nyelven történő elemzése. Az NSA feladata ugyanakkor az is, hogy olyan rejtjelzést dolgozzon ki, amely biztonságosan védi az USA kormányszervek kommunikációját. Így érthető az NSA vezető szerepe az UKUSA szövetségesek között.

Az UKUSA szövetséges szervezetei fejlesztették ki és fokozatosan, a civil emberiség számára észrevétlenül hozták létre, azt a hatalmas „figyelő”, lehallgató hálózatot, amely az egész Földet behálózza, sőt napjainkra már a kilyukadt ózon pajzs mellett, egy földkörüli „információs pajzsot” képez. A hidegháborúnak már régen vége, mégis egyre inkább fény derül arra, hogy még mindig létezik egy igazi, mindent behálózó, mégis láthatatlan „harcvonal”, az ECHELON lehallgató rendszer.

Az ECHELON rendszer felépítése

Földi megfigyelő bázisok, hét tengeren működő kémhajók, tengeralattjárók és szigorúan titkos műholdak tucatjai „figyelik” 30000 kilóméterrel a fejünk felett az egész Föld, az egész emberiség globális kommunikációs hálózatának forgalmát. Az ECHELON rendszer terve egyszerű és világos:

Lehallgató állomások létesítése a Földön és a világűrben, amely lehallgatja az összes műholdas, mikrohullámú, mobil és optikai-szálas kommunikációs forgalmat és továbbítja mindezt a mérhetetlen mennyiségű információt az ECHELON számítógépes rendszerébe. Ez a rendszer a legkorszerűbb hang és optikai karakterfelismerő (OCR) programokat tartalmazza, valamint olyan kódszavas, illetve kifejezés szótáron alapuló (ennek neve ECHELON Dictionary) szövegfelismerő rendszert, amely kiválogatja a kívánt üzeneteket és kódolt jelzés kíséretében rögzíti azokat, további elemzés céljára. A lehallgató állomásokon működő intelligens analizátorok a rögzített beszélgetést, vagy dokumentumot összevetik a kulcsszó, illetve kifejezés listával és ez alapján továbbítják (vagy nem) a megfelelő hírszerző központba, ahol „illetékesek” eldöntik, hogy szükséges-e a további lehallgatás. Mindez az UKUSA szövetségesek, elsősorban az NSA fennhatósága alatt működik !

Természetesen ezt az óriási feladatot (a Föld kommunikációs forgalmának lehallgatását) és így az ehhez tartozó forrásokat is felosztották az UKUSA szövetségesek között:

- Az NSA eszközei az USA-ban lefedik a teljes Amerikai földrészt.

- Az angol GCHQ Európára, Afrikára és a nyugat orosz területekre (az Ural hegységig) figyel.

- Az ausztrál DSD megfigyelési területe dél Ázsia és a Csendes óceán délnyugati, valamint az Indiai óceán keleti része.

- Az újzélandi GSCB figyeli a déli Csendes óceáni szigeteket.

- A kanadai CSE kezeli az orosz, európai és amerikai északi területek kommunikációját.

Az ECHELON hálózat gerincét képező lehallgató állomásokat az Intelsat és Inmarsat műholdakról irányítják, amelyek így képesek kezelni azt az óriási mennyiségű telefon, fax, stb. kommunikációt, amely az országok és kontinensek között történik. Eredetileg mindössze két földi állomás vette az Intelsat jeleket: Morwenstow Angliában és Yakima Washington államban.

Napjainkban az erőforrások jóval kiterjedtebbek, így a lehallgatási kapacitás, a finomabb területi és erőforrás felosztás következtében sokszorosára növekedett.

- A Morwenstow állomás közvetlenül szegezi „füleit” (az Intelsat segítségével) az Atlanti és Indiai óceánra, Európára, Afrikára és Ázsia nyugati részére.

- A Yakima állomás célterülete a Csendes óceán északi féltekére eső része, különös tekintettel a Távol-keletre.

- Az NSA egy másik részlege, Sugar Grove (nyugat Virginia) lefedi a teljes észak és dél amerikai forgalmat.

- Az ausztráliai DSD állomás Geraldtonban és az újzélandi Waihopai GCSB állomások célterülete Ázsia és Csendes Óceánia déli része.

- Egy újabb állomás Ascension szigetén (az Atlanti óceánon Brazília és Angola között félúton) lefedi a déli félgömb kommunikációját.

- A nem Intelsat műholdakhoz tartozó földi állomások:

Menwith Hill (Anglia), Shoal Bay (Ausztrália), Leitrim (Kanada), Bad Aibling (Németország), Misawa (Japán). Az ezekhez tartozó műholdak főleg az orosz és a regionális kommunikációt figyelik.

Különös jelentősége van a számtalan rádió-frekvenciás lehallgató állomásnak, mivel napjaink katonai és civil kommunikációjának jelentős része rádió frekvencián történik. Az ECHELON hálózat fontosabb rádió-frekvenciás lehallgató állomásai:

Tangimoana (Újzéland), Bamaga (Ausztrália) és a közös NSA-GCHQ állomás az Indiai óceán közepén levő Diego Garcia szigetén.

A napjainkban is üzemelő USA kémműholdak funkcióját és főbb paramétereit mutatja az alábbi táblázat:

Műhold száma Pálya Gyártó Funkció

Advanced KH-11 3 320 km Lockheed 13 centiméteres

Martin felbontású fotózás

LaCrosse Radar 2 320-640 km Lockheed 2.8-9.1 méteres

Imaging Martin felbontású fotózás

Orion/Vortex 3 35000 km TRW telecom lehallgatás

Trumpet 2 320-35000 km Boeing mobil telefon

lehallgatás

Parsae 3 960 km TRW óceán lehallgatás

Műholdas adatgyűjtő 2 320-35000 km Hughes adat közvetítés

Védelem támogató 4 35000 km TRW/ rakéta jelzés

program Aerojet

Meteorológiai véde- 2 800 km Lockheed meteorológiai és

lem támogató progr. Martin nukleáris robbanás

érzékelés

Menwith Hill

Menwith Hill az angliai észak Yorkshireban, Harrogate közelében található. Ma ez a Föld legnagyobb kém-bázisa. Közel 25 műholdvevő állomással, 1400 amerikai és 350 angol munkatárs dolgozik a bázison.

Menwith Hill kiépítése 1951-ig nyúlik vissza, amikor az USA légierők és a British War Office bérleti szerződést kötött a földterületre, amely a Brit kormány tulajdonát képezte. Az NSA 1966-tól kezdte telepíteni a berendezéseket. Már az 1960-as évek elején az elsők között itt üzemeltették az egyik IBM nagykapacitású számítógépet.

Az első műholdvevő állomást 1974-ben telepítették Menwith Hillre, alapvetően hírszerzési célokra. Később nyolc óriási antenna csoportot építettek, amelyekhez nyolc műholdas kommunikáció figyelő rendszer tartozott: STEEPLEBUSH I-II, RUNWAY, PUSHER, MOONPENNY, KNOBSTICKS I-II, GT-6, SILKWORTH

Később további rendszerek kerültek telepítésre (TROUTMAN, ULTRAPURE, TOTALISER, SILVERWEED, RUCKUS, stb.), amelyek révén Menwith Hill már rendelkezett a teljes műholdas megfigyelő arzenállal. Így képes közvetlenül a saját műholdjaira támaszkodva a földi elektronikus és rádió kommunikáció minden percét lehallgatni.

Az NSA és az UKUSA szövetségesek tehát sikeresen megvalósították azt az „információs pajzsot” Földünk körül, amelyen pillanatnyilag (az ózon pajzzsal ellentétben) egyetlen pici lyukat sem lehet találni.

ECHELON Dictionaries

Az ECHELON rendszer elképesztő, gigantikus célja (ma már!) a Föld szinte teljes kommunikációs forgalmának lehallgatása. Óriási erőforrásait arra használják fel, hogy megfejtsék, megszűrjék, felülvizsgálják és kategorizálják az üzeneteket, majd ezen előfeldolgozások után a megjelölt üzeneteket továbbítják a megfelelő UKUSA ügynökségeknek további elemzés céljából.

Az előfeldolgozott üzenetek tömege elektronikus úton kerül az óriási számítógépes rendszerbe (mint például a Menwith Hill-i SILKWORTH), ahol a legmodernebb hang és optikai karakterfelismerők, valamint tartalomelemző rendszerek „veszik kezelésbe” a rendezetlen információ halmazt. Ezek a programok és számítógép rendszerek sok szempontból már a jövőbe vezetnek. A SILKWORTH szuperszámítógép rendszer részeként működik például a MAGISTRAND alrendszer, amely vezérli a kulcsszó kereső programokat, vagy a PATHFINDER, amely tartalomelemzéssel válogatja szét az üzeneteket és rendezi egy óriási szöveges adatbázisba, amelyből már a dokumentumok (üzenetek) kulcsszavak alapján könnyen hozzáférhetők. Szinte SCIFI-be illő alrendszer a VOICECAST, amely hangfelismerő programok segítségével konvertálja a beszélgetéseket szöveges üzenetekké és képes egyéni hangminták alapján a beszélőt azonosítani és tárolni jövőbeli elemzés céljára.

Az ECHELON rendszer napi 24 órában üzemel, a hét minden napján, óránként millió és millió üzenetet feldolgozva.

Fontos tudni azonban, hogy az elképzelhetetlen mennyiségű információnak csak kis töredéke kerül tárolásra az elemzések után. Ez az óriási informatikai erő, melyet az ECHELON rendszer képez, mindössze arra szolgál, hogy kiszűrje azokat az üzeneteket, információkat a kommunikációs áradatból, amelyek fontosak a hírszerző ügynökségek, illetve megbízóik számára. Hogy mi a fontos ?

Az éppen az aktuális kulcsszó listától függ, amely minden lehallgató állomás rendszerében megtalálható (ez az úgynevezett „szótár”). A szótár karbantartásával, aktualizálásával külön munkatársak foglalkoznak, az erre a célra szolgáló programok segítségével (COWBOY, FLINTLOCK, stb.), amelyek VAX mini-computerek hálózatán működnek, speciális célú egységekkel kiegészítve.

Minden üzenethez (szó, kifejezés, szövegrész), amely a szótárba kerül, egy 4 számjegyű azonosítót rendelnek, amivel beazonosítható az üzenet forrása és tárgya (például: 5535= japán diplomácia, 8182= kommunikáció a rejtjelző technikákról).

Továbbá minden tárolt adathoz hozzárendelik a dátumot, időt és az állomás kódját, valamint egy kódnevet, amely az ügynökséget azonosítja: ALPHA-ALPHA (GCHQ), ECHO-ECHO (DSD), INDIA-INDIA (GCSB), UNIFORM-UNIFORM (CSE), OSCAR-OSCAR (NSA).

Az így feldolgozott üzenetek továbbításra kerülnek az UKUSA állomások információs idegközpontjába a PLATFORM számítógépes rendszerbe.

Minden nap áttekintések készülnek a napi tevékenységről különböző formákban:

- Jelentés, amely közvetlen, teljes fordítása a lehallgatott üzenetnek,

- Tömörítvény, amely az üzenetben található alapvető információkat emeli ki és sorolja megadott kategóriákba. Ilyen kategória azonosítók például:

MORAY (titkos), SPOKE (titkosabb, mint a MORAY), UMBRA (szigorúan titkos), GAMMA (orosz lehallgatás), DRUID (információ továbbítás nem UKUSA partnerekhez).

- Összefoglaló, amely az előző két forma keveréke.

Az ECHELON felhasználása

Az eddigiekből is kiderült, hogy ma már az UKUSA szövetség éltető, összetartó eleme az ECHELON rendszer. Igaz ugyan, hogy az elmúlt negyven év alatt, a hidegháborús idők eredeti rendeltetéséhez képest, az ECHELON alkalmazása többszöri csavart szenvedett. Így napjainkban már a terrorizmus és államellenes tevékenység elleni védelem, mint deklarált cél mellett, egészen új, a civil társadalmat és a politikát érintő felhasználás felé is eltért.

Az EU állampolgárok széleskörű lehallgatása az ECHELON rendszer segitségével, már 1981 óta ismert volt bizonyos európai újságírók előtt. Az első komoly tanulmány azonban csak 1998 januárjában került nyilvánosságra, amelyet az Európa Parlament megbízásából független szakértők készítettek az USA kémhálózatának rutin telefon, fax, email lehallgatási tevékenységéről, melyet Földünk összes állampolgárára (beleértve az EU-t és Japánt is) alkalmaz. A tanulmány címe „A politikai kontroll technológiájának értékelése”, amely az Európa Parlament STOA bizottsága (Scientific and Technological Options Assessment) gondozásában jelent meg [7]. A STOA tanulmány rámutatott az ECHELON rendszer használatának sok kényes pontjára, amelyek az USA és az EU kapcsolatát és főleg állampolgáraikat igen érzékenyen érintik.

Az egyik legnagyobb vihart kavart esemény az 1990-es évek elején került napvilágra, amikor néhány GCHQ hivatalnok kapcsolatba került a szabadságjogokért küzdő csoportokkal és 1992-ben nyilatkozatot adtak a London Observernek, miszerint az ECHELON Dictionary-ben szerepelnek a következő kifejezések: Amnesty International, Greenpeace, Christian ministries.

A hírszerző ügynökségek és így az UKUSA szövetség civil irányban eltorzult tevékenységének igazolására különös „megoldást” találtak, amelynek lényege, hogy újradefiniálták a nemzetbiztonság fogalmát, amelybe már beletartoztak a gazdasági, kereskedelmi és részvénytársaságok is. Sokszor a gazdasági kémkedés haszonélvezői azok a társaságok (cégek), amelyek segítették az ECHELON rendszer fejlesztését, a hálózat megerősítését. Így tulajdonképpen „hatalmi vérfertőzés” útján kerülhetnek különös „készpénzes” kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló politikai pártok és a kormányhoz közelálló üzleti vállalkozások.

Az ECHELON rendszer felhasználásának igazi problematikája tehát kettős:

- Egyfelől az ECHELON rendszer eredeti katonai, nemzetbiztonsági rendeltetésének teljes kiszélesítése, az üzleti, sőt a civil szférára,

- másrészről ennek a globalizációs mértékkel mérve is elképzelhetetlenül nagy eszköz és emberi kapacitásnak, néhány kiválasztott (UKUSA szövetségesek) által való birtoklása, amely óriási információ vagyon felhasználásáról végső fokon egyetlen „csúcsszerv” szempontjai döntenek, ez az NSA.

Nem csoda tehát, hogy ekkora hatalom birtokában nem sikerül ellenállni a kisértésnek, hogy az információkat politikai és üzleti célokra is felhasználják azok, akiknek azt rendelkezésére bocsátják.

Végül néhány megtörtént esetet mutatunk be illusztrációként és gondolatébresztőként, a számtalan ismert és soha meg nem ismerhető eset közül.

- Mike Frost (korábban kanadai kém) beszámol arról, hogy a volt Brit miniszterelnök asszony Margaret Thatcher 1983 februárjában utasítást adott két miniszterének folyamatos lehallgatására, mivel megingott megbízhatóságukba vetett bizalma. A megfigyelés az angol (GCHQ) és kanadai (CSE) lehallgató rendszer felhasználásával három hétig történt, majd jelentés készült róla. Maga Mike Frost és szerzőtársa Michel Graton 1995-ben megjelent cikkükben (lásd [3]) így írnak erről:

„A Thatcher epizód megmutatja, hogy a GCHQ, akárcsak az NSA, utat talált magának a törvények fölött és nem tétováznak ezt felhasználni speciális politikai helyzetekben, ha érdekeik úgy kívánják.”

Az „információs pajzs” által keltett bizonytalanság nem kíméli a magán embereket sem:

„Mrs Smith telefonon elmesélte barátnőjének, hogy kisfia bombát készített játszótársaival a játszótéren. Mrs Smith sosem gondolta volna, hogy a gyermekjáték nem telefontéma. A brit elhárítás számítógépe (összekötve egy telefonvonalakat ellenőrző műholddal), az ECHELON Dictionary alapján felfigyelt a bomba szóra. Beindult az automatikus gépezet és a beszélgetést rögzítette, majd szöveges formára konvertálta és megjelenítette a GCHQ elemzőtisztjének képernyőjén. A tiszt mivel nem volt biztos abban, hogy a hölgyek nem terrorcselekményt készítenek-e elő virágnyelven beszélgetve, felvette Mrs Smith nevét és telefonszámát a hírszerzés adatbázisába. Az asszony neve mellé ez a megjelölés került: lehetséges terrorista.”

Az ECHELON felhasználása „idegen cégek” titkainak kifürkészésére régen ismert volt, ám az 1990-es években ezt „művészi” fokra emelték (lásd pl. [5],[8]):

- 1990-ben az NSA elfogott egy üzenetet, amely a NEC Corp. 200 millió dolláros műhold gyártásra vonatkozó, küszöbön álló szerződéséről szólt. Miután ez megfelelő kormányzati csatornák útján az amerikai gyártók tudomására jutott, a NEC és AT&T közötti szerződés meghiúsult.

- 1993-ban az amerikai Elnök megbízta a CIA-t, az alacsony károsanyag kibocsátású autók tervezésével foglalkozó japán cégek „megfigyelésével”. A lehallgatások eredményeként szerzett információkat továbbították a három nagy amerikai autógyárnak, a Fordnak, a General Motorsnak és a Chryslernek.

- 1994-ben az NSA elfogott egy telefon beszélgetést, amelyet egy brazil hivatalnok folytatott a francia Thomson céggel egy radar rendszer megvásárlásáról. A feldolgozott információ, szintén a „megfelelő csatornákon” keresztül azonnal az amerikai Raytheon céghez került.

Az Európa Parlament elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi az ECHELON ? Hogyan lehet rendeltetésszerűen használni ? és vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen rendszerrel ?

De talán nyitott kapukat döngetnek, hiszen Frank Church szenátor már huszonöt évvel ezelőtt figyelmeztette az amerikai népet [9]:

„Ugyanakkor, amikor az amerikai emberek lehetőségei gyökeresen megváltozhatnak és minden amerikai teljes magánéletet élhet, ugyanezek az eszközök teszik lehetővé, hogy minden megfigyelhető legyen (telefon beszélgetés, távirat, fax, email, stb.) Nem lesz egyetlen rejtett hely sem az emberek számára. Ha a kormányzat valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor kezébe kerül ez az ország, ez a technológiai kapacitás, amelyet a hírszerzés biztosit a kormánynak, tökéletes eszközt ad a kezébe egy totális uralomhoz, amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az „információs pajzs” tökéletes védelmet biztosit a kormánynak....

Én nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen a „hídon”, mert ez a „híd” olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan nincs visszaút.”

Kérdések:

- Valóban teljesen kiszolgáltatottak vagyunk az ECHELON mindent behálózó „információs pajzsának” ?

- Az „információs pajzs” megóvja, vagy kiszolgáltatja a civil társadalmat ?

- Az e-társadalom szükséges velejárója az E-CHELON ?

- Védekezhetünk-e és ha igen, akkor hogyan, a totális információs kiszolgáltatottság ellen?

Hivatkozásjegyzék

[1] Desmond Ball, Jeffrey Richelson: The Ties That Bind: Intelligence Cooperation

Between the UKUSA Countries

Allen&Unwin, Boston, 1985.

[2] James Bamford: The Puzzle Palace: Inside the NSA, America’s Most Secret

Intelligence Organization

Penguin Books, New York, 1983.

[3] Mike Frost, Michel Graton: Spyworld: How C.S.E. Spies on Canadians

and the World

McClelland-Bantam, Toronto, 1995.

[4] Morton Halperin, Jerry Berman, et.al.: The Lawless State

Penguin Books, New York, 1976.

[5] John Merrit: GCHQ Spies on Charities and Companies

Observer (London), June 18. 1992.

[6] Hugh O’Shaughnessy: Thatcher Ordered Lonrho Phone-Tap Over Harrods Affairs

Observer (London), June 28. 1992.

[7] Steve Wright: An Appraisal of Technologies of Political Control

European Parliament: Scientific and Technologies Options Assessment

Luxembourg, January 1998.

[8] U.S. Spy Agency Helped U.S. Companies Win Business Overseas

Nikkei English News, September 21. 1998.

[9] Meet the Press

National Broadcasting Company, August 17. 1975.

Amint látod az egész társadalmi struktúra úgy van felépítve , hogy több szinten is be tudnak avatkozni , hogy téged engem mindenkit bio robottá alakítsanak . A beszélő szerszám azután nem kérdez nem kérdőjelez meg semmit robotol , és hagyja azt is , hogy helyette gondolkodjanak döntsenek , és éljenek . Majd mikor már végleg kicsavarták mint a citromot , és már semmi hasznosat nem tud hajtani , csak a szerzett betegségeivel kellene kínlódnia , hát szépen átsegítik a másvilágra . Ez lehetséges oly módon is , hogy beépített halál cshippel egy rádiós frekvenciás jellel cián kapszulát robbantanak szét , és ez a gyors halál végez a fölöslegessé vált robottal , mert nem lesz semmi emberi méltóságod , ha hagyod , hogy eluralkodjanak a most még kamatrabszolga társadalom tagjain , és végül megvalósítják az emberiség kiirtását a 7 milliárdot tulajdonképpen 500 millióra akarják csökkenteni a goj állatokat tényleg állatként kezelik , sőt egy állatnak nagyobb lesz a becsülete mint a beszélő szerszámnak , kiket bármikor leakasztanak , és ha úgy tetszik bármikor meg is ölik . Ez az a struktúra amelyik ezt a feladatott végre is hajtja , ha hagyjuk !!!

Láthatod a vakolókon kívül a szolgálatok is képesek elvégezni ezt , és ha így nézzük a nemzetállamok kormányai is ezt a feladatott látják majd el , ma még csak próba járatosak , mint a Pintér gyilkosság BT – je , de holnap teljes gőzzel indíthatják a gyilkosság programjukat , megvan az elkülönített rész ahová begyűjtik a klienseket – a stadion program- , a megsemmisítő hely a szemétégetőnek álcázott táborhely . A beszállító kukás kocsik feltűnés nélkül túlteszik az embert az élet mezsgyéjén , és megvannak az ÁVH – s zsidó gyilkosaink is az unokáikkal , kik folytatják a magyarok kiirtását . Mire felébredsz és kinyitod a szemed , vagy egy kórházba , vagy a szemétégetőbe találod magad , és várod , hogy mikor kerül rád a sor , mert megszökni azt nem tudsz , mikor lehetett volna tenni ellene , te mélyen aludtál . És hagytad hogy döntsenek helyetted , hol ott akkor kellet volna egy pár jól irányzott benzines palackkal felégetni ezt a jövőt ami most rád vár .

A szabadkőműves gyilkosságok így válnak a zsidók világhatalmi terveik megvalósítási eszközévé , és mire álmodol egyet már te sem leszel az élők sorába , de az az ÁVH – s zsidó unoka sem aki végre hajtotta a népek likvidálását , így ő is megtette a kötelességét és feleslegessé vált ő is .

A bankárkasztnak bio robotok kellenek , nem hiányzik a léhűtő zsidóság sem akik a társadalmak rákfekéi csak élősködtek eddig is , most már nem fognak , mert csak 500 millió életet engedélyez a vakolók végrehajtó szerve .

Hát ezért mondta Arany János Welszi Bárdja 500 bizony dalolva ment lángsírba welszi bárd , de egy sem tudta mondani éljen a pájeszes hóhér unokáival .

bújt az üldözött

2015. október 2., péntek

Din Toire

A szervezett zaklatásról

Tartalomjegyzék:

* 1. A szervezett zaklatásról

* 2. A zaklatás módszerei. A zaklatás előkészítése

Egész napos illegális figyelés

Kondicionálás, szenzitizációs technikák, neurolingvisztikus módszerek (neuro-linguistic programming, NLP)

A szenzitizációs ingerekről

Zajhatások, „bunkó szomszédok”

Szubliminális (rejtett) üzenetek

Megrendezett beszélgetések

Háborgatás, verbális szekírozás

Csapdahelyzetek, csőbe húzás, provokáció (baiting, frame-up)

Illegális lakásbehatolás

Telefonos zaklatás, a kommunikáció zavarása és blokkolása

Szaghatások

Mérgezés, fertőzés, étel beszennyezése

Az egészség indirekt károsítása

Gaslighting (ghosting, microtampering, ambient abuse). Vandalizmus, lopás, szabotázs

Iskolai, munkahelyi zaklatás (mobbing), feketelistázás

Bürokrácia, hanyag kiszolgálás, hibás termékek

„Utcaszínház” (street theater, smart mob, flashmob)

E-stalking, cyberstalking

Zaklatás a járműforgalomban

Szexuális és a sértett identitásával összefüggő zaklatás

Nem halálos (szublethális) fegyverek

Megjegyzések a „nem halálos fegyverek” témaköréhez

* 3. Sértettek és elkövetők

* 4. Tanácsok, javaslatok sértetteknek

* 5. Források, linkek

A szervezett zaklatással foglalkozó weboldalak (külföldi):

A szervezett zaklatással foglalkozó weboldalak (magyar):

Leírások (cikkek, blog-bejegyzések):

Könyvek:

Egyéb:

Hivatkozásjegyzék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése