Az agyműködés távirányítása

Az agyműködés távirányítása

Turan Rifat brit kutató 1996-ban összefoglaló tanulmányt készített a telepatikus, normális érzékelésen túli percepcióval történő kémkedésről. (Turan Rifat 1957-ben Brighton-ban született. Miközben doktori disszertációján dolgozott, úgy döntött, hogy természettudományos és műszaki ismereteit felhasználva a paranormális jelenségeket kutatja. 15 éven át arra törekedett, hogy e jelenségek fizikáját elméletileg megalapozza és párhuzamosan számos szemináriumot tartott e témakörben. Kutatómunkája egyik nem várt következményeként érdekösszeütközésbe került a brit titkosszolgálat MI-5 jelzést viselő részlegével. Létrehozta a "Paranormal Management Systems" (PMS) nevű vállalatot Európában, amely a biofizikai távhatású agykontroll területén közel került az orosz tudósok által kifejlesztett szinthez, és e téren felülmúlja az amerikai eredményeket. D. J.)

Turan Rifat megállapításait a Nexus Magazine 1996. októberi és novemberi számaiban megjelent "The Remote Viewing" - The ESP Espionage ("A távolbalátás" - Az ESP-vel végzett kémkedés) című írása alapján ismertetjük. (Az ESP, vagyis az extrasensory perception, a normális érzékelésen kívüli érzékelés rövidítése. D.J.) A távolságból történő agykontroll iránt már az 1950-es években behatóan érdeklődtek a katonai és a hírszerző szervezetek. A távolságból történő érzékelés kutatása a hidegháború alatt bontakozott ki, mert lehetővé tette a biztonsági szervezetek számára olyan szigorúan őrzött helyekről is az információk szerzését, amelyekre más módon nem tudtak behatolni. Ezen a téren az orosz kutatók lényegesen előbbre jártak, mint az amerikaiak. Ők elsősorban a "biophysical remote mind-control technology-t, RMCT", vagyis a távhatású biofizikai agykontroll technológiát kutatták. Ez nem kerülte el az amerikai katonai hírszerző szervek figyelmét, akik ugyancsak megkezdték a kísérleteket a biofizikai RMCT-vel, az 1960-as években. Ezek a kísérletek rendkívül nehéznek bizonyultak, ezért a nyugati kutatók inkább az elektronikus technikára összpontosítottak egészen a közelmúltig. Az amerikai hadsereg első távirányítású kutatási programja a "Project Scangate" volt, amelyet folytatott a "Grill Flame", a "Center Lane", a "Sunstreak" és a "Stargate".

Turan Rifat kutatóként felismerte, hogy a telepatikus távirányítás, ha működik, teljesen átalakítja azokat az elfogadott általános tudományos tételeket, a kor tudományos világképét kifejező paradigmát, amelyen jelenleg a valóság tudományos modellje nyugszik. A Stanford Egyetem statisztika professzora, dr. Jessica Utts, tudományosan bizonyította, hogy a távolbalátás jelensége (Remote Viewing, RV - phenomena) létezik. Ez megmutatta, hogy a jelenleg érvényes tudományos szemlélet számos vonatkozásban módosításra szorul. Miközben az emberiség kifejlesztette az atomenergiát, más vonatkozásban, így például a valóság lényegi természetét illetően, úgy tűnik, hogy kevesebb ismerettel rendelkezik, mint barlanglakó ősei. A szkeptikusok elvetették professzor Utts nézeteit, és tagadták, hogy bármilyen természetfeletti jelenség (paranormal phenomena) létezhet. A tudósoknak ezt a kényelmes álláspontját azonban elgyöngítette, hogy a katonai hírszerző szervek egyre inkább alkalmazták a gyakorlatban az RMCT módszereit, azaz ami teoretikusan nem tűnt lehetségesnek, egyre hatékonyabban működött a gyakorlatban.

A használók, úgy mint a hadsereg és a hírszerzés, azonban célszerűnek találták az álcázást és ezért a CIA szóvivője, David Christian azt állította, hogy a távolbalátással nem folynak hivatalosan kísérletek és a hírszerző közösség szerint a legjobb megoldás, ha ezt a tevékenységet a magánszektorra hagyják. A magántulajdonban lévő szervezetek által folytatott ilyen irányú kísérleteket azonban "nyugdíjba vonult" amerikai biztonsági tisztek irányítják. Miután ez érinti az emberek széles körét, fontos kérdés, hogy elvállalnák-e ezek a szervezetek az érdeklődők kiképzését? Ez a közérdeket szolgálná, ha az amerikai hírszerző közösség nem volna hajlandó a paranormális (psi-able) képességekkel rendelkező személyek felkutatására és azRMCT programokba való bevonására.

A távolbalátás tudományos alapja

Joe McMoneagle, az amerikai katonai hírszerzés nyugdíjas tisztje, 1984-ben úgy távozott a Stargate projektből, hogy számos kitüntetést kapott, mert 150 célszemélyről tudott információkat beszerezni RV segítségével, amelyekhez másként nem lehetett hozzájutni. A "The Paranormal World of Paul McKenna" (Paul McKenna természetfeletti világa) kísérlet keretében olvasni tudott Shaw Taylor tudatában. Az RV segítségével történő behatolás módszerét más emberek agyában távérzékelésnek (remote sensing, RS) nevezik. A biofizikai RMCT, a távolból alkalmazható biofizikai agykontroll technológia magyarázatot adhat arra, hogy miként működik a normálistól eltérő érzékelés és a telepátia.

Turan Rifat úgy véli, hogy az erre vonatkozó tudományos ismeretek nehezen elérhetőek, mivel vagy gyenge ezen a téren a nyugati szakértők teljesítménye, vagy az erre vonatkozó információkat letitkosították. Az Egyesült Államokban az elektronikus RMCT-re vonatkozó eredmények szigorú titkot képeznek. A Nexus Magazin ennek ellenére az elektronikus RMCT-re vonatkozóan számos adatot tudott közölni, miközben rendkívül kevés ismeret áll rendelkezésre a biofizikai RMCT-ről.

Az 1950-es évek óta az orosz tudósok vezetnek a biofizikai kutatásban. Elsősorban a lehetséges katonai felhasználásra összpontosítottak. Ezen belül is a telekinézisre, vagyis a távollévő objektumok mozgatásának a képességére, valamint a psi-génekre ("psi genes"), amelyek elősegítik és közvetítik az RV-t (távolbalátást), valamint a telekinézisben szerepet játszó biofizikai mezőket. Mindez abba az irányba befolyásolta az orosz tudósokat, hogy feltárják a távolbalátás biológiai alapjait. Ahhoz, hogy az RV működjön, valaminek el kell hagynia a testet azért, hogy a távollévő helyszínek láthatóvá váljanak. Az eddigi kutatási eredmények arra utalnak, hogy az RV biofizikai mezőeffektusokat használ a testen kívüli érzékeléshez. Az orosz tudósok kifejlesztettek biofizikai RMCT-drogokat, behatóan foglalkoztak a hipnózissal, az agysebészettel, az elektronikus implantátumok technológiájával, továbbá elektromágneses, elektrosztatikus mágneses és pszichotronikus eszközökkel azért, hogy fokozzák azoknak a lappangó psi-képességeit, akiket gondosan kiválasztottak a psi-képességgel rendelkezők közül.

Az amerikaiak is kutatásokat végeztek ebben az irányban egy titkos földalatti bázison. Ma már elektronikus extra-kiterjedésű bejáratokkal ("electronic extradimensional doorways") is kísérleteznek, amelyek nagymértékben növelik a távhatású tudatbefolyásolás lehetőségeit. Ismert tény, hogy a fizikai testet elektromágneses energiaköpeny veszi körül. A szemek felfogják a fotonszerű sugárzásokat (a foton az elektromágneses sugárzás energiájának elemi részecskéje, kvantuma, D. J.), de az így nyert információk 90 %-a kiszűrődik a thalamus-ban (a thalamus a látódomb, a látótelep orvosi elnevezése. D. J.) és a megmaradt rész beilleszkedik a látási-tudati mintába ("visual-mental model"), amelyet a valóságnak látunk. Ha a látási-érzékelés szűrés-nélkülivé tehető, akkor láthatóvá válik az egyes embereket körülvevő kisugárzás, az aura.

Elektromágneses mező által kiváltott kálcium-kibocsátás

Az elektromágneses mező által kiváltott kálcium-kibocsátás hatásai (EMF-Induced Calcium Efflux Events) akkor kerültek a vizsgálódás látókörébe, amikor felismerték, hogy a kálcium-kibocsátás érzékenyen beavatkozik az agy működésébe. Az amerikai kormányzat az emberi magatartás elektromágneses sugárzással történő befolyásolásával kapcsolatos kísérletek után kezdte finanszírozni az elektronikus RMCT kutatását. Az agy különösen alacsony frekvenciájú ELF (extra-low-frequency) mikrohullámokkal történő stimulációja bizonyíthatóan befolyásolta az agy tevékenységét a távhatású biofizikai agykontrollt illetően. Ez a módszer képezi az amerikai RMCT kutatás alapját. De a testet körülvevő elektromágneses mező befolyásolható másfajta elektromágneses sugárzással is, így elektromos és mágneses mezőkkel.

Dr. Ross Adey, a Dél-kaliforniai Egyetem agykutató központjának, jelenleg pedig az ugyancsak Kaliforniában lévő Loma Linda Egyetem orvosi karának a kutatója, részt vett a CIA Pandora projektjében. Azt kutatta, hogy miként lehet elektromágneses eszközökkel specifikus magatartásmódosításokat végrehajtani, valamint olyan kálcium-kiáramlást kiváltani, amelyek beavatkoznak az agy funkcióiba. Dr. Adey bebizonyította, hogy a szervezet reagál az elektromágneses sugárzásra. A válasz attól függött, hogy az alkalmazott mikrohullámú sugárzásnak milyen volt a frekvenciája (rezgésszáma), az amplitúdója (rezgéstágassága) és a dózisa (adagja, mennyisége). Az 1980-as években dr. Adey olyan kísérleteket végzett, amelyekhez továbbító hullámként ELF-hullámokkal modulált mikrohullámokat használt azért, hogy megváltoztassa az agyszövet válaszreakcióit. A macska agyszövettel végzett kísérletek feltárták, hogy a kálcium-ionok kötését a neuron-helyekhez befolyásolták a gyenge elektromágneses mezők. Ezeknek a mezőknek a frekvenciája és az amplitúdója hasonló volt azokhoz a mezőkhöz, amelyek az emlősöknél találhatóak, és amelyeket észleltek elektroenkefalográffal. Dr. Adey kimutatta, hogy egy 147 MHz-es mező, amely az agyszövet szintjén négyzetcentiméterenként 0,8 milliwatt erősséget jelent, arra késztette a besugárzott agyszövetet, hogy kálcium-ionokat bocsásson, illetve áramoltasson ki. Ez a jelenség csak akkor volt észlelhető, amikor a hordozó mikrohullámok ELF modulációja 6-20-ig terjedő amplitúdójú volt. A maximális stimuláció 16 herznél következett be.

Hasonló hullámformájú mikrohullámokat használt egy amerikai kutatási létesítménynél C. S. Blackman, aki a ma már világszerte rendszeresített RMCT eszközök elméletével foglalkozott. Feljegyzett egy sor mikrohullámú sugárzási paramétert. A leghatásosabbnak a 0,75 milliwatt/cm² sugárzás hatását találta, mert ez váltotta ki a neuronokból a legnagyobb mennyiségű kálcium-kiáramlást. Adey megismételte Blackman kísérleteit és megerősítette, hogy 450 Mherz-es mikrohullámú-vivőhullám - amelynek amplitúdóját 16 Herz-es ELF hullámmal modulálták - hatóterülete 0,1 és 1 milliwatt/cm² között van. Úgy találta, hogy az ilyen paraméterekkel rendelkező elektromágneses hatások váltják ki a legnagyobb kálcium-kiáramlást a neuronokban. Más elektromágneses paraméterek használata nem váltott ki válaszreakciót. További megfigyelés volt az, hogy az agyszövet hasonló frekvenciájú és amplitúdójú válaszokat adott akár stimulálták, akár csillapították. Minthogy a neuronokra hatást gyakorolnak az elektromágneses mezők, így a testünket körülvevő elektromágneses köpeny szintén hat az agy működésére. Ennek az a mechanizmusa, hogy a rendkívül alacsony frekvenciájú mikrohullámok hatást gyakorolnak a kálcium-kibocsátásra a neuronokban, amely kísérő jelenségként viszont hosszú- és rövidtávon felerősíti a neuronok hatását az emlékezésre.

A stratégiai elektronikus fegyverzet

Turan Rifat úgy látja, hogy elkerülhetetlen volt az így szerzett ismeretek katonai és hírszerzési érdekek szolgálatába való állítása, és az elektronikus RMCT fegyverrendszerek kifejlesztése. A brit tudós szerint ezek a fegyverek számos fajtába sorolhatók. A legegyszerűbb az alacsony amplitúdójú mikrohullámok használata, vagyis 10.000 mikrowatt négyzetcentiméterenként, amely melegérző pontokat hagy a célszemély testén, azokon a helyeken, ahol gyenge a véráramlás, úgy, mint a szemeknél és az epehólyagnál. A mikrohullámok felmelegítik a szövetet, amelyekben nincs vérkeringés, amely eltávolíthatná a túlzott meleget. Az áldozat nem érez semmit, de heveny és krónikus betegségek lépnek fel ezeken a területeken. A nyugati titkosszolgálatok arra használják ezt a technológiát, hogy véglegesen kikapcsolják azokat a "felforgató elemeket", amelyeket másképp nem tudnak elriasztani. Amikor ELF-re modulált mikrohullámokat alkalmaznak, azokat az agyhullámok különböző mintáihoz hangolják. Ezeket készenléti egységeknek (preparation sets) nevezik, és a test által végzett valamennyi mechanikus mozgás számára léteznek ilyen agyhullám-minták.

Vannak tehát specifikus izgalmi állapotot fokozó képességek, amelyek csak különleges emocionális állapotban léteznek. A hírszerző szervek távirányító szakemberei távolból történő kondicionálással létre tudnak hozni olyan információ-feldolgozó hatásokat, amelyek izgalmi reakciókat, tudatalatti stresszt és dühödt magatartást válthatnak ki. E hatások fokozzák a befolyásolhatóságot és szuggerálhatóságot azáltal, hogy gátolják a magasabb szintű lelki funkciókat és magatartási mintákat. Állítólag a CIA és az MI-5 ezt a technológiát alkalmazza a nyilvánosság előtt sokat szereplő "felforgató elemek" magatartásának a módosítására.

Turan Rifat szerint a fejlettebb elektronikus RMCT-ét, az ELF-modulációjú molekuláris rezgéskeltőket (masers) használják a hosszútávú, átható, támadó-jellegű elektromágneses agykontrollhoz. A Doppler-effektust alkalmazó kihallgató (vallató) RMCT maser-ek segítségével a célszemély agyműködését nagy távolságból is elemezni lehet, és ha az "felforgatónak" találtatik, akkor nagy távolságból is módosítható. (A Doppler-effektus hullámok frekvenciájának a megváltozását jelenti a hullámforrás és az észlelő egymáshoz képest történt elmozdulása következtében. Közeledéskor a hang magasabbá válik, a szín pedig az ibolya felé tolódik el. Ezt a jelenséget Ch. Doppler osztrák fizikusról nevezték el. D. J.) E technikának a fejlődése és az alacsony frekvenciájú elektromágneses sugárzás igénybevétele a falakon keresztül hatoló megfigyelésre, lehetővé tette az amerikai hírszerző szolgálatok számára, hogy jelentősen előre lépjenek a szintetikus telepátia terén. Az ez irányú kísérletek nagy részét a CIA finanszírozta a Pandora-projekt keretében. Ezt használták a RHIC-EDOM elnevezésű eszköz létrehozására (Radio Hypnotic Intracerebral Control - Electronic Dissolution of Memory - A nagyagy rádióhipnotikus kontrollja - Az emlékezet elektronikus törlése), amelyet állítólag a hipnotikus transzállapot kikényszerített előidézésére használtak, amikor elraboltak személyeket, vagy civileket használtak kísérletezésre.

A távolbalátás, mint biofizikai mezőhatás

Turan Rifat elsősorban a paranormális jelenségek biológiai és biofizikai alapjait kutatta. Arra kereste a választ, hogy a testben lévő elektromágneses mező kisugározható-e a testen kívülre? Dr. Ross Adey beazonosította azt a kapcsolatot, amelyen keresztül az elektromágneses mezők közvetlen hatást gyakorolhatnak az agyra. Felmerült a kérdés, hogy mozgásban lévő biofizikai elektromágneses mező összegyűjthet-e úgy információkat, hogy az alapul szolgálhasson a távolbalátáshoz? Ezek az elektromágneses mezők fel tudják venni az információt, és továbbítani tudják az agyhoz az előbb említett mechanizmus útján. Ezért ez érvényes és szilárd alapja lehet a távolbalátásnak. A teljes kép azonban több ennél. A távolbalátás működtetői a csillagrendszerekig utazhatnak oda és vissza az időben, és beléphetnek az olyan amerikai létesítményekbe, amelyeket fémből készült Faraday-ketrecek, és elektromágneses generátorokkal működtetett repülési csapda véd. Mindez arra utal, hogy vannak olyan jelenségek, amelyeket az Einstein speciális relativitás elméletében leírt törvényszerűségek, valamint Maxwell egyenletei nem korlátoznak, és ezek teszik lehetővé hordozóként a távolbalátást.

Feltételezhető, hogy amerikai tudósok a távolbalátás lehetőségeit kutatva megtanulták manipulálni az elektromágneses mező hatásait, és távolbalátási kísérleteikhez a psi-hatások (psi-effektek) elektronikus felerősítését vették igénybe. Ez a módszer képezi az alapját a biológiai szintetikus telepátiával való kísérleteknek. Az elektromágneses mezőket használják a rejtett psi-gének (latent psi-gene) aktivizálásához, használható szintre hozásához. Turan Rifat úgy véli, hogy eddig csak a felszínt érintő eredményeket értek el.

Dr. Ross Adey bizonyította, hogy 6-20-ig terjedő Hz frekvencia szükséges ahhoz, hogy a neuronok kálciumot bocsássanak ki. Az átlagemberek arra vannak beállítódva, hogy a magas bétahullámokon funkcionáljanak, amely elektroenkefalográffal mért agyhullámaik frekvenciáját a 20 Hz-es szint fölé viszi. Ez azt jelenti, hogy nem állnak kapcsolatban a neuronok kálcium-kibocsátásával összefüggő hatásokkal. Turan Rifat úgy gondolja, hogy ha ezek a hatások a távolbalátás és más psi-tevékenységek integráns részét képeznék, akkor az átlagemberek a psi-képességek szempontjából visszamaradottnak tekinthetők, akik nem képesek felmutatni olyan parapszichológiai adottságokat, amelyek figyelembe vehetők lennének.

A 7 és 14 Hz rezgésszám közti alfa-hullámok tudatos működtetésének az elsajátítása megnyitja az utat a psi-képességek felé. Ha ugyanis a neuronok kálcium-kibocsátásának hatásai döntő fontosságúak a psi-tevékenységhez, akkor máris ésszerű magyarázatot találunk arra, hogy az alfa-hullámokra való átállás és ennek biológiai visszacsatolása felkészíthet egy embert a paranormális működésre. Ed Dames nyugalmazott őrnagy szerint a katonai távolbalátók theta-szinten működnek. Ennek az agyhullámnak a frekvenciája 4 és 7 Hz között van. Lehetséges, hogy a 6 és 20 Hz-es tartománynál lényegesen alacsonyabb rezgésszámú agyhullámok sokkal hatékonyabbak a psi-tevékenység számára. Az elektromágneses hullám energiája szoros kapcsolatban van a frekvenciával. Ha csökkentjük az agyhullámok frekvenciáját, akkor kevesebb energiával gondolkodhatunk, és ezért a biofizikai távolbalátáshoz szükséges közvetítő eszköz hatékonyabb.

Annak megértéséhez, hogy mi történik az RMCT hatások elektromágneses sávszélességén túl, bizonyos fizikai törvényszerűségeket újra kell gondolni. A XX. század elején alkotta megEinstein az általános relativitás-elméletet, amely a tér-idő görbületet összekapcsolta a gravitációval. Einstein úgy találta, hogy a tömeg-energia összege (energy-momentum tensor) nem egyenlő az úgynevezett Ricci-tensor-ral. Einsteinnek ezért egyenletét ki kellett egyensúlyoznia. Turan Rifat arra kereste a választ, hogy ennek miért kell így lennie? Mert ha így van, akkor az arra utal, hogy a valóság kettős természetű. A valóság kettős természetéről már sokat írtak. Ezért Turan Rifat úgy vélte, hogy a távolbalátás lehet az a biofizikai mezőhatás, amely átlép ebbe a párhuzamos valóságba. Ha pedig ez így van, akkor az emberiség mai tudása a valóság természetéről eléggé korlátozott, és csaknem vak ezzel a második valósággal szemben, amely érintkezik az elsővel, a sajátjával, és ez a második csak a kvantumok világában válik megismerhetővé az emberek számára. (A kvantum a fizikában az anyagi részecskét, illetve a hozzá tartozó mennyiséget jelöli. A kvantumbiológia pedig a biológiának az irányzata, amely a biológiai jelenségek értelmezésére a kvantumfizika elveit és módszereit alkalmazza. A kvantumelmélet pedig az anyagi jelenségek egységes magyarázatát célzó olyan mikrofizikai elmélet, amely az energia és más fizikai mennyiségek kvantumtermészetét, azaz meghatározott, elkülönült adagokból álló tulajdonságát veszi alapul. D. J.)

Ezt a párhuzamos valóságot az ébren álmodásban, a testen kívüli tapasztalatokban észlelhetjük. Az ausztráliai bennszülöttek sokat tudnak az álomban megnyilvánuló tisztánlátásról. A távolbalátók újra tanulják azokat a képességeket, amelyekkel őseik ezer évvel ezelőtt még rendelkeztek. Turan Rifat kísérletek alapján úgy gondolja, hogy az álomban megnyilvánuló valóság (dreamtime reality) nem elektromágneses természetű, de elektromágneses mezők hatásaiból tevődik össze. Ezek a mezőhatások képezik a biofizikai, a biotronikus és a bioplazmikus jelenségek alapját. Az Amerikában alkalmazott elektronikus RMCT agykontroll eszközök és fegyverek utánozzák ezeket a magasabbrendű elektromágneses mezőhatásokat.

A psi-gének kiválasztódása

Feltételezhető, hogy a távolbalátás jelentősen segíthette a gyűjtögető, vadászó életmódot folytató embereket. A vadásznak, aki nagy távolságból felismerte a vadat, nagyobb esélye volt a túlélésre. Ez arra is utal, hogy a psi-génekkel rendelkezők kiválasztódtak. Ezért a gyűjtögető, vadászó időszakban az ember psi-génjei erősödtek. A földművelésre való áttéréssel ez a kiválasztódási kényszer csökkent. A magas kultúrák embere bizonyos fokig elveszítette psi-génjeit, miközben Ausztrália őslakói, vagy a Kalahári-sivatag busmanjai még mindig rendelkeznek a távolbalátás képességével. Csak azokban a kultúrákban maradtak fenn nagy számban psi-génnel rendelkező egyedek, amelyekben nem üldözték a paranormális képességeket. Az észak-amerikai indiánok például tiszteletben tartották ezeket a képességeket. Európában, a középkorban üldözték azokat a nőket, akik psi-génekkel rendelkeztek és a boszorkányégetés kiszelektálta őket a lakosságból. Turan Rifat úgy gondolja, hogy az európai férfiak körében több psi-génnel rendelkezőt lehetne ma találni, mint a nők között.

Az egykori Szovjetunióban évtizedeken át folytak a kutatások a psi-génekkel. A KGB ügynökei azt az utasítást kapták, hogy gyűjtsék össze azokat a személyeket, akik paranormális képességeket mutatnak, hogy bekapcsolhassák őket a parapszichológiai kutatásokba. Amerikában csak az 1960-as években kezdték meg az ezirányú tevékenységet, és a kutatást a "new age" jelenségeire és módszereire alapozták, ezért a biofizikai mező-jelenségek terén nem értek el áttörést, mert a "new age"-gondolkodás akadályozta a tudományos megközelítést. 1995-ben fordulat történt a biofizikai RMCT irányában. Ennek a fordulatnak az álcázására a CIA kibocsátott olyan félrevezető nyilatkozatot, amely szerint az Egyesült Államokban abbahagyták a biofizikai RMCT-vel kapcsolatos kísérleteket.

Turan Rifat arra az eredményre jutott, hogy léteznek elsődleges és másodlagos psi-gének. Az elsődleges psi-gének azok, amelyek fokozzák az RMCT képességet specifikus gének segítségével (ezek úgy működnek, mint biofizikai elemek), továbbá más olyan jelenségek segítségével, amelyek a biofizikai folyamatban, a raktározásban és a hasznosításban észlelhetőek. A másodlagos psi-gének azok, amelyek megkönnyítik a biofizikai integrációt a szervezettel, és amelyek genetikailag meghatározzák a gazdagabb ideghálózatokat, és az idegrendszer magasabb rendű működését, hogy csatlakozhasson a biofizikai energiához. Úgy tűnik tehát, hogy bizonyos emberi testek a természetes pszichotronikus generátorokhoz hasonlóan működnek, és képesek a psi-energia tárolására.

A rejtett távolbalátó képességek bekapcsolása

A nyugati ember általános stressz-szintje magas, és emiatt a rendkívül erős neurohormonális és elektromos ingerek úgy tűnik, hogy kikapcsolják a psi-géneket. A túlzott ingerlés következtében átkapcsol a daganatképző génekhez (oncogenes) és ez rákbetegséget okoz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a természetfelettinek tekintett paranormális képességek ritkák az átlagnépességben, és nincs meg az a gyakorisága, amely szükséges lenne a tudományos igazolásához. Mindebből az is következik, hogy a stressz csökkentésére lenne szükség ahhoz, hogy ne kapcsolja ki a psi-géneket, és így ne akadályozza a távolbalátási képességet.

Turan Rifat úgy látja, hogy új mentális software-re (memes) van szükség a távolbalátó programok elvégzéséhez azért, hogy a psi-jelenségekben megnöveljék a jelzés-zaj arányt (signal-to-noise ratio). Az új mentális software megtanulása szükséges a negatív visszacsatolási ciklus kikapcsolásához, amely az embereket izgalmi állapotban tartja. Mindez elengedhetetlenül fontos a távolbalátás létesítéséhez. Ennek a módszernek szerves részét alkotja a biofizikai energia felszabadításának a technikája, és a távolbalátási képességek fejlesztése.

Mivel az emberek munka közben használják fel biofizikai energiájuk nagy részét, ezért a távolbalátási tréning keretében meg kell mutatni az embereknek, hogy a psi-képességeket aktivizálómemes elősegíti a természetfeletti paranormális képességek aktivizálását. Ha valaki hatékonyabb a munkában, akkor több biofizikai energiája marad a munka utáni időszakra, amelyet a távolbalátáshoz szükséges biofizikai test fejlesztésére fordíthat.

Az agy megtisztításának "mozi módszere" (cinema method) a távolbalátást, mint mozgóképet használja és ez a következő lépés. Amikor a mozi vásznát figyeljük, akkor abbahagyjuk a társalgást. Ez kikapcsolja azt a mentális párbeszédet, ami szakadatlanul folyik a fejünkben. A mentális csend a második fő előfeltétele a távolbalátásnak. Az első a szokásos elernyedés, ellazulás (habitual relaxation), amelyet el lehet érni a psi-képességekre alkalmassá tevő stresszkezelési technikákkal. Az agy tehermentesítése, a figyelemnek a távolbalátásra történő összpontosítása érdekében, a biofizikai RMCT kifejlesztésének a leghatékonyabb módja. A távolbalátás tanulmányozásához az irányított figyelem az érzékelés megfelelő felhasználása. Amikor létrejön az irányított figyelem, akkor azt igénybe lehet venni nagytávolságú távolbalátásra. Először ismert helyekre vonatkozóan kell begyakorolni. Később már kevésbé ismert helyszínekkel kapcsolatosan.

Turan Rifat megvizsgálta közelebbről azt a jelenséget, hogy a távolbalátó egyszerre két helyen van jelen. Egyidőben lehet gyakorolni a fizikai érzékelést és észlelést a távolbalátással. Ennek drámai vonatkozásai vannak, mert azt jelenti, hogy az emberi agy és a biofizikai mezőhatások egymástól elkülönülve szerezhetnek tudomást a külvilágról.

Újrakonstuálni a DNS-t

(A DNS, vagyis a dezoxiribonukleinsav a sejtmag, ezen belül a kromoszómák egyik legfontosabb, a fehérjeszintézist irányító alapanyaga, amelynek döntő szerepe van az öröklésben. D. J.)

Dr. Gerald Edelman neurofiziológus dolgozta ki a neurális Darwinizmus elméletét. Eszerint az idegsejtek a természetes kiválasztódás keretében versengenek egymással, és ebben a folyamatban a kiválasztódó idegsejt-csoportok neuron-hálózatokat formálnak, amelyek az elsődleges tudat képességével bírnak. E folyamat ismétlődése révén kifejlődik a legmagasabb rendű tudat, ami elvezet az emberi értelemhez. Figyelemmel dr. Ross Adey már ismertetett kutatási eredményeire, arra is következtethetünk, hogy az agy képes a gondolkodásra, biofizikai mezőhatások nélkül. De ezek a biofizikai mezőhatások a kálcium-kibocsátással modulált idegi képesség révén kölcsönhatásba léphetnek az aggyal, szinergetikus módon. (A szinergizmus több tényező egymást befolyásoló együttes, de változó hatása, egyes jelenségek létrejöttének és egyes élőlények életbemaradásának a feltétele. D. J.) A távolbalátással és a testen kívüli tapasztalatokkal kapcsolatos kutatás arra utal, hogy a biofizikai mezőhatásoknak magas szintű tudatosságuk van. A biofizikai mezőhatásokban megjelenő és magasrendű tudatra utaló mechanizmus a morfogenetikus mezőkben lezajló hasonló jellegű, darwini kiválasztódási folyamatokból származik. (A morfológia a biológiának az élő szervezetek és az egyes szervek alakjával és felépítésével foglalkozó része. D. J.)

Az emberi génállomány nem tartalmaz elég információt ahhoz, hogy egy "blastocyst"-et (csírahólyag, blastula) átalakítson embrióvá. Morfogenetikus mezőhatások szükségesek ahhoz, hogy bekapcsolják a specifikus géncsoportokat a "blastocyst"-ben. Azt történik, hogy a biofizikai, morfogenetikus mezők egyes géneket bekapcsolnak, másokat pedig kikapcsolnak attól függően, hogy hogyan helyezkednek el térben és időben. A biofizikai mezők tehát nagymennyiségű olyan információt tartalmaznak, amelyek az emberi génállományban nincsenek benne, és hogy a biofizikai mezők ellenőrizésük alatt tarthatják a géneket. Turan Rifat ebből arra következtetett, hogy a távolbalátás praktizálóinál magas szintet ért el a morfogenetikus mezők kifejlődése. A morfogenetikus mezők is tovább fejlődhetnek az elsődleges tudati szintről a magasabb rendű tudat szintjére. Ez már lehetővé teszi a nagyhatású távolbalátási képességeket, de még ennél is fontosabb, hogy a psi-képességű egyének ki- és be tudják kapcsolni génjeiket. Rifat kifejlesztett egy technikát, amelyet paranormális pszichoneurális immunológiának (paranormal psychoneural immunology) nevezett el. Ennek keretében az RMCT-t használják ahhoz, hogy a morfogenetikus mezőhatásokat a magasrendű tudatosság szintjére emeljék. Ahogyan egy génbetegségben szenvedő betegnek a génje átalakulhat természetes módon normális változatú génné, ugyanúgy az emberi genom is változtatható az élő szervezetben. Az RMCT-t fel lehet használni az ember saját genom-jának a megváltoztatására. Úgy tűnik, hogy a theta-állapot teszi lehetővé a psi-képességekkel rendelkezők számára, hogy újraírják saját DNS-üket.

Turan Rifat ezirányú kísérletei során a kromoszómák végén található telomereket próbálta meg stimulálni. Mivel a telomerek elvesztése kapcsolatban áll az öregedéssel, a telomerek teljesítményének a fokozása úgy lassíthatja az öregedést, hogy nem kell igénybe venni a gyógyszerekkel való megfiatalítási módszereket a velük járó kockázatokkal együtt.

A távbefolyásolás

Létezik egy technika (sleep-wake hypnosis), amely lehetővé teszi a hipnotizőr számára, hogy telepatikus úton hipnotikus parancsokat továbbítson a célszemélyhez, legyen az akár néhány méter, vagy több ezer kilométer távolságra. Az ukrán Albert Ignatenkó egy TV-műsorban bebizonyította, hogy képes felemelni, illetve csökkenteni egy tőle távoli helyen lévő személy pulzusát. Ez a "The Paranormal World of Paul McKenna" című programban bemutatott távbefolyásolási kísérlet (RI, remote influencing) az alapja a hipnózisnak. A psi-képességű személy hatást tud gyakorolni távolbalátás révén egy másik személy idegsejtjeinek a kálciumkibocsátására. Ezt hatékonyabban tudja tenni, mint az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) a maga elektronikus mikrohullámú agykontroll eszközeivel.

A távbefolyásolás lehetővé teszi például, hogy a tőzsdéken dolgozó brókerek tudatát munka közbe befolyásolja. Ezek a biofizikai mezőhatások elvileg minden ember rendelkezésére állnak. Ha ezeket a képességeket sikerül sok emberben kifejleszteni, és hatékonyabbá tenni, akkor a távbefolyásolás akár fenyegetést is jelenthet az Új Világrend uralkodó osztályára.

A magánszféra és a megfigyelés

A lakosság elektronikus eszközökkel történő megfigyelésének a növekedésével a magánszféra fokozatosan eltűnik. Turan Rifat itt a saját példájára hivatkozik, mert telefonját és lakását az oda elhelyezett lehallgató készülékek segítségével megfigyelik, továbbá az MI-5 munkatársai lakását rendszeresen átkutatják, mikor nincs otthon. Az angliai Brighton városa tele van videokamerákkal, amelyek a rendőrséghez vannak bekötve. A rendőrség az Angliában létrehozott földalatti irányítórendszer egyik fontos központja. Az elektronikus leveleket és a faxokat is rendszeresen ellenőrzik.

A biológiai jellegű távbefolyásolás és a távolbalátás azonban levehetővé teszi az ellenőrzők ellenőrzését is. Ebben az összefüggésben a biológiai RV/RMCT úgy is felfogható, hogy annak a segítségével a lakosság helyezheti megfigyelés alá a hatóságokat. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában az állami szervek alkalmazzák az elektronikus RMCT-t a belső "felforgató" elemek ellen. A biofizikai RMCT-t azonban, ha technikája kellően ismertté válik és elterjed, bármely állampolgár használhatja az új uralmi rendszer irányítóival és kiszolgálóival szemben.

Ez a körülmény arra kényszeríti a hatóságokat, hogy korlátozzák a lakosság megfelelő szintű tájékoztatását a biofizikai távolbalátásról (RV - Remote Viewing) és távbefolyásolásról (RI - Remote Influencing). Ezért van az, hogy a gomba módra szaporodó RV/RI vállalatokat "nyugalmazott" katonai személyzet irányítja, mert ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy a biológiai RV/RI "know-how"-ja nem fog kikerülni a civil lakossághoz. Egyelőre a biofizikai RMCT kutatását és elsajátítását nem tiltják a törvények. Ezen a téren még mindig az orosz kutatók járnak az élen, és úgy tűnik, hogy katonai alkalmazásában is előbbre tartanak.

A fentiek már jelzik, hogy a távbefolyásolás és a távolbalátás, mivel hatnak a testre és más emberekre is, ezért befolyásolással lesznek a gyógyításra, és az egészségügy egészére. De az Európai Unió, pl. máris korlátozta tiltó rendelkezésekkel több alternatív gyógymód és kezelési módszer alkalmazását, elsősorban a vitaminokkal és gyógynövényekkel való megelőzést. Mindez már annak is előhírnöke lehet, amivel számolni kell a jövőben. Elképzelhető, hogy majd illegálisnak minősül, ha valaki nem béta-szinten gondolkodik, és csak kiválasztott kevesek előjoga lesz, hogy a psi-képességeket lehetővé tévő theta-szinten tevékenykedjenek. A távbefolyásolás, a távolbalátás és a távirányítású agykontroll tudománya és technológiája még igen fiatal, de rendkívül gyorsan fejlődik, és nem lehet kizárni, hogy a XXI. század egyik meghatározó tényezőjévé válik.

A tudatbefolyásolás jelenlegi gyakorlata

A gyakorlati alkalmazás szempontjából tudatbefolyásoló agykontrollnak azokat a módszereket tekinthetjük, amelyeket a célszemély tudása és hozzájárulása nélkül rejtve alkalmaznak azért, hogy magatartását megváltoztassák. Erre sor kerülhet olyan helyeken, mint a célszemély otthona, és eddig leginkább a sajátjának tartott észbeli, lelki tevékenysége, agyműködésének egésze. Mindez megkülönbözteti az agykontrollal végrehajtott bűnözést a szokásosnak és jogszerűnek tekinthető társadalmi behatástól. A normális szexuális kapcsolatot is bűncselekménnyé alakítja át az önkéntesség helyébe lépő erőszak. A tudatbefolyásolás egyik formája, amikor működtetői a nyilvánosság tereit használják a célszemély zaklatására. Ilyen lehet az utca, az Internet, az elektronikus és a nyomtatott tömegtájékoztatás. Az irányítóknak a látókörébe kerülhet találomra is egy személy. Ez akkor alakul át agykontrollá, amikor megfigyelése rendszeressé válik, és zaklatását kombinálják a személyes információk megszerzésével.

A cél tehát totális megfigyelés alá helyezni egy személyt, és az így szerzett információkat felhasználni tudatának és magatartásának a befolyásolására. A megfigyelési eszközök a telefon lehallgatástól, a lakásokba, valamint az autókba elhelyezett audiovizuális "poloskáktól", és az Internet ellenőrzésétől, egészen a legfejlettebb műbolygós megfigyelésig, a szuperérzékeny elektromágneses érzékelő rendszerek komputeres elemzéséig terjednek, beleértve az implantátumoknak az emberek testébe való - hozzájárulásuk nélkül történő - beültetéséig. A célszemély ingerléséhez felhasználják a zaklató telefonhívásokat, az utcai megfigyelést, híresztelések terjesztését, az elektromos megvilágítás manipulálását, az Internet üzenetek zavarását, a mikrohullámú eszközök és az akusztikus fegyverek bevetését, az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatásban elhelyezett üzeneteket, hangok továbbítását, amit csak a célszemély hall, továbbá az agyműködés közvetlen stimulációját.

Más agykontroll módszerek a hipnózist és a drogokat használják az emberek befolyásolására. Mindezek a módszerek azonban abban megegyeznek, hogy valamennyien veszélyt és fenyegetést jelentenek az adott személy idegrendszerére.

Az agykontroll az uralom eszköze és így e technológia elsődlegesen azért került kifejlesztésre, mert alkalmas eszköz a hatalom gyakorlására. A társadalom nyilvánosságától elzárva dollár milliárdokat költöttek és költenek a mai napig e technológiának a kifejlesztésére és tökéletesítésére. Más csúcstechnológiákhoz hasonlóan, amikor létrejön, elkezd tömegessé, olcsóbbá válni, és ennek megfelelően terjedni. Ma már nem csak állami szervezetek rendelkeznek e technológiával, hanem a különböző magánirányítás alatt álló, rendszerint bűnözői csoportok is. Egyes katonai szakértők egyenesen az atombomba feltalálásához hasonlítják veszélyességben és jelentőségben a már rendelkezésre álló mikrohullámú tömegbefolyásolási fegyvereket. Ilyen fegyverek tekintetében is folyik a versengés annak ellenére, hogy a hidegháború már véget ért. De ezek a fegyverek az adott ország saját lakói ellen is bevethetőek, kipróbálhatóak és alkalmazhatóak. Ennyiben még az atombombánál is fenyegetőbb veszélyt jelentenek, mert az atomfegyverek belföldön az adott ország saját lakossága ellen nem alkalmazhatóak. Ezzel szemben az agykontroll fegyverek titokban és minden ellenőrzés nélkül bevethetőek.

A valódi motívumokat természetesen nem szabad összetéveszteni a dezinformációs célból megadott hivatalos magyarázatokkal. Ma az elsődleges érv a terroristák és a terrorizmus elleni harc, valamint a pedofil, és más bűnöző elemek felderítése és megfékezése. Ha az agykontroll technológiát fegyvernek tekintjük, akkor szem előtt kell tartani, hogy ez elsősorban a belföldi lakosság ellen irányuló fegyver, mert rejtetten alkalmazható, nem kell vele szükségszerűen az életet kioltani, elégséges, ha sikerül vele biorobottá átalakítani a szabad polgárokat és így ellenőrzés alatt tartani őket. Az emberek túlnyomó többsége ma is úgy gondolja, hogy még nem áll a kormányzatok rendelkezésére az a lehetőség, hogy az agykontrollt tömeges méretekben is alkalmazzák. Továbbá azt sem tudják elképzelni, hogy létezhetnek olyan hatalmi csoportok, amelyek morálisan erre készek, és jogilag is megvan rá a lehetőségük. Az átlagembernek nehéz felfognia, hogy léteznek olyan emberek, akik kivételezett pénzügyi és vagyoni helyzetüket hatalmuk korlátlan növelésére akarják felhasználni, és akadnak olyanok is, akik a korlátlan gazdagodás és hatalom eme megszállottait készek az etikai korlátok félretételével kiszolgálni.

Az agykontroll eszközei alkalmasak a másik ember zaklatására, sőt kínzására. E technológia privilégiumával rendelkezők egyelőre abban bíznak, hogy tevékenységük titokban marad, mert a szenvedő alanyok nem tudják őket leleplezni és jogi eszközökkel felelősségre vonni. Ha az emberek egy csoportja titokban, központi irányítással és szervezett módon hajthatja végre saját stratégiáját és taktikáját, akkor azt valóságos összeesküvés létező gyakorlatának, nem pedig valamiféle képzelgésnek, fantáziadús spekulációnak, azaz divatos szóval "összeesküvési elmélet"-nek kell tekinteni.

Az agykontroll használóinak a stratégiáját úgy érthetjük meg jobban, ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy milyen célokra lehet ezt a fegyvert használni, és ezért milyen motívumok vezérlik alkalmazóit. Ezeket a motívumokat Allen Barker gyűjtötte össze és 2001. június 13-án tette közzé az Interneten. (http://www.datafilter.com/mc/mindControlMotives.html) A továbbiakban Barker felsorolását - a lényeget nem érintő rövidítésekkel - ismertetjük.

Az egyik lehetséges motívum a belföldi hadviselés az adott ország saját lakossága ellen. A COINTELPRO az FBI "counterintelligence program" célja az volt, hogy semlegesítse a politikai másként gondolkodókat. Az FBI fennállása során végzett titkos műveleteket, de az 1956-tól 1971-ig tartó COINTELPRO legfőképpen a radikális politikai szervezetek ellen irányult. Az agykontroll programok szempontjából lényeges, hogy a COINTELPRO nem külföldi kémek, hanem amerikai állampolgárok ellen irányul. Frank Donner 1980-ban megjelent"Age of Surveillance" (A megfigyelés korszaka) című könyvében kifejti, hogy a titkos megfigyelés és zaklatás a közhatalom gyakorlásának egyik ki nem mondott formájává fejlődött az Egyesült Államokban. A legmodernebb megfigyelési technikák tehát a kormányzás részévé váltak. Itt az a lényeges, hogy azok az államilag finanszírozott hatósági szervek, amelyek ezeket a technikákat működtetik, nincsenek ráutalva arra, hogy bárkit is meggyanúsítsanak, vagy megvádoljanak bűncselekmény elkövetésével. Nem kell senkit elítélni ahhoz, hogy megbüntethessék. Ha pedig fél a kormányzat, akkor még arra sincs szüksége, hogy akár csak a gyanú árnyéka felmerüljön. Elég, ha valakiről feltételezi, hogy módjában van valamit elkövetnie, ami esetleg sértheti az állam, illetve az államot irányító uralkodó elit érdekeit. Ezért az ilyen programok elsősorban a potenciális vezetők, a társadalom számára vészjelzéseket leadó közéleti személyek, vagy egyszerű állampolgárok ellen irányulnak.

Az elektronikus tudatbefolyásolás használatának második motívuma lehet a hagyományos hírszerzés és kémkedés modernizálása. A távirányítású tudatolvasás megnyitja a lehetőséget tudósok gondolatainak is a rögzítésére. Ezt a technológiát nem csak ellenséges államok tudósaival szemben lehet felhasználni, de az adott állam saját állampolgáraival szemben is. Ez kevésbé kockázatos, mivel kisebb a lelepleződés veszélye. Ily módon jogellenesen meg lehet szerezni mások szellemi termékeit, találmányait és kiválóan alkalmas a pénzügyi és ipari kémkedésre is. Még művészeket, írókat is sebezhetővé tesz ez a technika, mert úgy lehet plagizálni őket, ellopva ötleteiket, hogy nem tudnak ellene védekezni. Alkotóművésznek, de bankárnak és brókernek is ugyanaz az érdeke, mint a feltaláló mérnöknek és az alkotó tudósnak, azaz védekezniük kell a velük szemben alkalmazható, és a beleegyezésük nélkül működtetett, agykontroll-ellenőrzés ellen.

Egy harmadik motívum lehet az agykontroll felhasználására a lakosság különböző szempontok szerinti statisztikai csoportosítása. Ez azokkal a mit sem sejtő polgárokkal szemben a leghatékonyabb, akik nem tudják, hogy megfigyelés alatt állnak. De olyanokkal szemben is alkalmazható, akik már tudnak erről. Ez ahhoz hasonlít, mintha egy azonnali közvélemény kutatást, vagy szavazást tartanának, megtudakolva a lakosság kiválasztott célcsoportjának a véleményét úgy, hogy az ahhoz tartozók legtitkosabb gondolatait is ki tudják fürkészni. A közvéleménykutatás a választások befolyásolásának fontos eszköze a formális demokráciában. Meghatározott számú ember tudatának a kifürkészéséből sokmillió lakosra érvényes trendekre lehet következtetni. Már a kereskedelmi reklámozásban is bebizonyosodott, hogy bizonyos demográfiai csoportoknak a befolyásolása meghatározhatja e csoportok a vásárlási szokásait. Ezekkel a tudatbefolyási technikákkal ma már a politikai eszméket és a politikusokat is ugyanúgy el lehet adni, mint bármely más árucikket.

Egy negyedik motívum lehet az, hogy ezekkel a technikákkal eredményesebben lehet a gyanúsított személyeket kihallgatni. Itt ugyanis nem csak arra figyelnek, amit az illető szavakban megfogalmaz és kimond, hanem közvetlenül be lehet hatolni az agyműködésébe, és el lehet olvasni elektromágneses technológiával a gondolatait. Ily módon ki lehet belőle szedni titkos számítógépes kódokat, fel lehet tárni olyan eseményeket az életében, amellyel zsarolható, és természetesen a nemzetbiztonságot érintő, valamint a kereskedelmi célú titkokat is ki lehet belőle szedni.

Ötödik motívum lehet az úgynevezett "bomb damage assessment" - BDA ("A bomba-károkozás felmérése") felhasználása a pszichológiai fegyverekkel végzett műveleteknél. A BDA lehetővé teszi, hogy felmérjék melyik bomba talált célba, milyen mértékű kárt okozott. Az így nyert információ felhasználásával a következő bombázást még hatékonyabbá lehet tenni.Noam Chomsky, a neves amerikai társadalomtudós, régóta hangsúlyozza, hogy a formálisan "demokratikus" kormányzatok már régóta ahhoz hasonlóan használják a propagandát, ahogyan a totális kormányzatok használták céljaik elérésére az erőszakot. Ezért a társadalom felett álló, tőle elkülönülő uralkodó rétegnek nagyon fontos tudnia, hogy "propaganda-bombái" milyen mértékben hatottak a tömegek tudatára. A lakosságon - a tudomása és hozzájárulása nélkül - végzett tudatellenőrző felmérések a hatalomgyakorláshoz szükség politikai visszakapcsolást biztosíthatják.

Egy hatodik motívum lehet az agykontroll alkalmazására bizonyos alkalmazók hajlama a szadizmusra, és a mások intim tevékenységének a megfigyelésével történő perverz kielégülésre. A tudatbefolyás alá került személyeket az agykontroll irányítója a nap 24 órájában gyötörheti.

Hetedik motívum lehet annak a technológiának az elfojtása, amelyet nem tudnak az ellenőrzésük alá vonni. Valaki úgy lehet a legjobb, hogy vagy kiemelkedik minden versenytársa közül, vagy pedig úgy, hogy valamennyit visszaszorítja, ha kell tisztességtelen eszközökkel is. A nyilvánosság ellenőrzése alatt nem álló, akár állami, akár nem állami titkos szervezetek, ha valamilyen technológia nem áll a rendelkezésükre, akkor azt illegálisan is megszerzik, és az eredeti feltalálót, vagy kifejlesztőt elkezdik zaklatni azért, hogy egyedül ők rendelkezzenek vele és csak ők fejleszthessék tovább. Ha közvetlenül nem érdekeltek az új technológiában, akkor is hajlamosak annak az elfojtására, mert kifejlesztése esetleg a fennálló status quot felborítja.

Nyolcadik felhasználási mód lehet, hogy milliárdosok saját kiszolgáló személyzetüket szerelik fel ezekkel a tudatmódosító és befolyásoló eszközökkel. Ez lehetővé teszi olyan magánszolgálatban álló zsoldos csapatok felbérelését, akik az adott megbízó kívánságainak megfelelően zaklatják áldozataikat és ellenőrzik életének legrejtettebb vonatkozásait is illetéktelenül továbbadva a családi és üzleti titkokat.

Kilencedik felhasználási mód lehet az, amit "felosztott koncentrációs táboroknak" ("distributed concentration camps") neveznek. A szövetségi kormány már elkészített olyan terveket, amelyek szükségállapot idején lehetővé teszik meghatározott listákon szereplő személyek gyors internálását gyűjtőtáborokba. A tudatmódosító és ellenőrző technológiák további fejlesztésével már nem lesz szükség az ellenőrzés alá vont személyek összegyűjtésére, elegendő lesz az is, ha őket elektronikus eszközökkel megfigyelés alá helyezik. Ebben az esetben, ebben az "elektronikus börtönben" gyakorlatilag ugyanolyan szoros megfigyelés alatt állnának, mint a gyűjtőtáborokban.

A tudatbefolyásoló technika tizedik felhasználási módja lehet fontos vezető személyek ellenőrzés alá vétele. Logikusan lehet feltételezni, hogy a világ döntési helyzetben lévő személyeinek ez az ellenőrzése e technológia kifejlesztőinek és alkalmazóinak a legfontosabb célja. A politikai vezetésre kiszemelt személy programozása elkezdődhet kisgyermekkorban, és iskolázását, valamint kapcsolatrendszerét tudatosan úgy irányítják az ezzel megbízott háttérerők, hogy megfelelő időpontban a megfelelő pozícióba kerüljön. Kifinomult technikákkal az így végzett befolyásolást rejtve lehet tartani, de ha az illető gyanút fogna, hogy kontroll alatt áll, akkor is engedelmes marad, mert már oly sok mindent tudnak róla, hogy zsarolható eszközzé vált.

Már a közvélemény is sokat hallott a programozott bérgyilkosról és könyvek jelentek meg a "Manchurian candidate"-ről. Hasonlóan ismertek a szexuális zsarolást célzó műveletek, és erre a célra is alkalmazták az agykontroll áldozatait.

Tizenegyedik motívum lehet az agykontroll alkalmazására, hogy a segítségével zárt csoportokba, például egy vallási szektába hatoljanak be. Ez elősegítheti, hogy az általuk kiválasztott személy kerüljön a csoport élére, és a segítségével tartsák szoros megfigyelés alatt a célcsoportot.

További motívum lehet bizonyos csoportok népszaporulatának a befolyásolása. A demográfiai befolyásolás célpontja lehet egy faji, vallási, vagy szociális csoport. A kitűzött ismérvek alapján a hosszú időn át tudatbefolyásolás alatt élő egyén nem képes szabadon dönteni. Kényszer hatására hoznak, vagy nem hoznak világra utódokat, és gyermekeiket is szüleik hozzájárulása nélkül ellenőrzés alá vonhatják. Az a szülő, aki tudja is, hogy agykontroll alatt áll, még inkább óvatos hogy gyermekét is ilyen sors vállalására kényszerítse.

Tizenharmadik motívumként jöhet számításba az agykontroll áldozatok kezelése. Jövedelmező üzlet lehet az orvosok és a gyógyszer vállalatok számára. Ha el tudják az agykontroll áldozataival hitetni, hogy ideg- és elmebetegségben szenvednek, akkor hosszú időn át jelentős mennyiségű gyógyszert szedethetnek velük és más költséges kezelésben részesíthetik őket. Sajnos lehetséges, hogy lelkiismeretlen személyek mások szenvedéseiből csináljanak maguknak nagy anyagi hasznot.

Tizennegyedik motívumként figyelembe vehetjük azt az igényt, hogy agykontroll segítségével kiszámítsák a célszemély magatartását, és a nemkívánatos akcióit megelőzzék. A folyamatban lévő kísérletek célja előre látni a magatartást, még mielőtt az bekövetkezik. Azonban még hatékonyabbá kell tenni az agykontroll útján történő megfigyelést. Már ma is megszegik egyes személyek emberi jogait csupán azért, mert valaki úgy véli, hogy esetleg majd valamit el fognak követni. Ezek a megelőzést célzó megfontolások azonban tudományosan nem megalapozottak, ugyanakkor nem kizárható, hogy a statisztikai és a tudományos módszerek fokozatos tökéletesítésével ezek is javulhatnak.

Tizenötödik motívum olyan szakemberek képzése, akik a jelenlegi működtetők helyébe lépnének. A rendszer további kiterjedése egyrészt újabb irányítók bevonását, másrészt a tudatellenőrző komputerrendszer automatizálását igényli. Mivel az agykontrollnak számos szadista vonása van, e technológia működtetésére az ilyen szellemben nevelkedett fiatalok alkalmasak.

Tizenhatodik motívumként számításba vehetjük a lakosság megfélemlítését. Ha az már nyílt titokká válik, hogy bárkit kiválaszthatnak az agykontroll céljára bármely okból, akkor az félelmet kelt, hiszen senki nem tudhatja, hogy nem ő lesz-e a következő áldozat. Ezért az agykontroll nagyon is alkalmas az állampolgárok terrorizálására.

Az agykontroll technológia alkalmazása egyben alkalom annak tökéletesítésére is. Az agykontroll fegyvereket kifejlesztik, kiválasztott kísérleti alanyokon kipróbálják. A célszemélyek túlnyomó többsége azonban a hozzájárulása nélkül lesz kísérleti alany. A kísérletek arra is irányulnak, hogy elzárják a jogi úton való védekezés lehetőségét a kísérleti alanyok számára. Maga a kísérleti alany, ha tudomást szerez az idegrendszerébe történő illetéktelen beavatkozásról, természetesen ellenállhat, vagy beletörődhet ebbe a megalázó helyzetbe. Ha beletörődik, az még nem jelenti azt, hogy megszabadul a zaklatástól.

Tizennyolcadik motívum lehet az agykontroll alkalmazására a kémkedési módszerek tökéletesítése. Talán az a legjobb kém, aki nem is tudja, hogy kém. Az ilyen személy könnyebben behatolhat bármely csoportba. Például szabadságvesztésüket töltő elítélteket szabadulásuk előtt el lehet látni olyan miniatűr implantátumokkal, amelyek aztán pontosan tájékoztatnak arról a tevékenységről, amit "szabadulásuk" után végeznek.

További motívum lehet a tudat ellenőrzése, annak a feltérképezése, hogy valójában hogyan is gondolkodnak az emberek. Az új eszmék és az új megoldási módok minden elnyomó társadalmat veszélyeztethetnek. Bizonyos tudományos elgondolások is forradalmasíthatják az embereket. Az emberek ennek a veszélyét azért nem érzik, mert nem tudják elképzelni, hogy ma már felfedezték és működtetik azokat a technikákat, amelyekkel bármely ember legtitkosabb gondolatait is ki lehet fürkészni.

Végül természetesen fontos motívum lehet az agykontroll folytatására azon módszereknek a tökéletesítése, amelyekkel ezt a tevékenységet továbbra is hatékonyan el lehet titkolni a társadalmi nyilvánosság elől. Ezért az agykontrollnak az is az egyik legfontosabb célja, hogy titokban tartsák ezt a tudatbefolyásolást és megbüntessék a veszélyre figyelmeztetőket.

Hogyan lehet ellenállni az agykontrollnak?

Az agykontroll itt nem a José Silva-féle relaxációs technikát és az ellazult állapotban való gondolkodást jelenti az alfának nevezett tudatszinten, hanem ennél sokkal többet, az emberi agy és a központi idegrendszer működésének a legkülönbözőbb módszerekkel és eszközökkel történő befolyásolását, megváltoztatását és ellenőrzését jelenti. Ebben a tágabb értelemben az agykontrollhoz tartozik minden olyan tudat- és magatartás-befolyásolás, amely az adott személy tudomása nélkül, és akarata ellenére történik. Ennek részét képezi annak a megfigyelő rendszernek a működtetése is, amely tudatát kifürkészi.

Már korábban tárgyaltuk ennek a tágabban értelmezett agykontrollnak a technológiáját és eszközeit, de emlékeztetőül utalunk rá, hogy ide tartoznak a megfigyelési eszközök, az audiovizuális "poloskák", a falon keresztülhatoló távirányítású érzékelők és az implantátumokkal, valamint az ezek nélkül működtetett bioszenzorok. Ezek az eszközök biztosítják a befolyásoláshoz szükséges visszacsatolást, és egyben "szórakoztatást" jelentenek azok számára, akik ezt élvezeti célra használják, valamint ez a visszacsatolás teszi lehetővé az intellektuális vagyont képező értékek illetéktelen kisajátítását. A visszacsatolás lehetővé teszi a további befolyásolás hatékony módszerének a kiválasztását, ami az egyszerű álhír terjesztéstől a kísérleti személy bizarr helyzetekbe való manőverezéséig terjedhet, megfigyelve, hogy mindez milyen zavarokat idéz benne elő, és milyen traumát okoz neki. Egyes személyeknél hipnózist is alkalmaznak megfelelő válaszreakciók kiváltására, amelyeket később a beültetett kódokkal aktivizálhatnak. Ez a technológia a zaklató telefonhívásoktól a személy otthonában történő kimerítő ingerléséig terjedhet. Az impulzust hordozó mikrohullámok fájdalmat, kimerültséget, szívdobogást okozhatnak, és az agyban elhelyezett implantátumok közvetlenül befolyásolhatják a központi idegrendszer működését.

Allen Barker, aki hosszú ideje agykontroll-zaklatás célszemélye, alapos megfigyeléseket végzett arra vonatkozóan, hogy e tudatbefolyásoló technika működtetői miként tevékenykednek. Barker szerint hasonló helyzet van más "fejlett" országokban is, ő azonban amerikai lévén, elsősorban az Egyesült Államokról mond véleményt. Úgy véli, hogy az Egyesült Államok gyakorlatilag a fegyveres és hírszerző szervek által működtetett rendőrállammá alakult át. Ezt a valóságot elrejti a választott kormányzati szervek, a tömegtájékoztatás, és a társadalmi méretű hazugság kulisszája. Ki lehet választani találomra polgárokat azért, hogy kísérletezzenek és visszaéljenek velük. Azok, akik felelősségre akarják vonni ezt a korrupt rendszert, titkos módszerekkel végzett zaklatásnak vannak kitéve. A választott politikusoknak nincs valódi hatalmuk a katonai, hírszerzői szervezetek együttes hatalmával szemben. Ezeket a képviselőket általában azok az érdekcsoportok vásárolják meg és fizetik, amelyek csak a pénzvagyonuk bármilyen eszközzel való gyarapításában érdekeltek. (http://www.datafilter.com/mc/protestResist.html 3. oldal, 4. bekezdés)

Természetesen igen sok tisztességes ember is él az Egyesült Államokban. Ez nem változtat azonban a fenti megállapítások érvényességén. Allen Barker azonban elítéli a hazugságnak és a kizsákmányolásnak ezt a hamis kultúráját. A lakosság széles rétegeit tudomásuk nélkül is alapvetően érinti ez az elnyomó rendszer. De őket "áldásosan tudatlan" ("blissfully ignorant") állapotban tartják. A zaklatás és a kizsákmányolás attól még zaklatás és kizsákmányolás marad, mert álnok módon titokban hajtják őket végre. Az egész kultúra válságba került, de nincs igazi társadalomkritika, nincsenek új elgondolások, és alkalmas vezetők. Csak az kapható, amit a korrupt kétpártrendszer nyújtani tud. Az egész Disneyland-szerű kulisszához hasonlít azzal a különbséggel, hogy Disneyland-ről mindenki tudja, hogy díszlet, és itt senkit sem kínoznak a színpad mögött.

A jelenlegi beteg amerikai rendszer apologetái haladásnak próbálják feltüntetni ezt a modern feudalizmust. Allen Barker úgy véli, hogy a jövő történészei a jelenlegi amerikai vezetést egyfajta Vichy kormányzatnak fogják tekinteni, amely hasznot húz az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekből. Ezek a vezetők vagy valóban ostobák, vagy nagyon is jól tudják, hogy mi folyik és miért? Az álhazafiságról és jólétről szóló közhelyeik egyre nagyobb ellenérzést váltanak ki. Barker gondolati kísérletként felveti, hogy nem az amerikai kormányzat, hanem "csak" egy magáncsoport, vagy külföldi állam zaklatja és használja ki az amerikai állampolgárokat. Ebben az esetben is felelős az amerikai kormány, hiszen ő tartotta titokban azt a technológiát, amelynek az ismerete segíthette volna az áldozatokat, hogy védekezzenek ellene. Ebben az esetben elmulasztották teljesíteni az egyik legalapvetőbb kormányzati kötelezettségüket. Az központi idegrendszer befolyásolásával végzett kínzási technikák neutronbombához hasonlíthatóak, mert belülről semmisítik meg a személyt, miközben minderről a társadalom nem vesz tudomást. Mindez a szakemberek számára ismert tény és egyre több amerikai is tud már róla, hiszen állami szervek is beismerték. Mégsem került sor eddig komoly ellenlépésekre. Az amerikai törvények szerint, ha egy idegen behatol valakinek az otthonába, jogosan le is lehet lőni. De ha ezt a kormány közpénzekből fizetett ügynökei teszik, akkor ők védelmet élveznek, és ha az áldozat panaszkodik, még őt hibáztatják.

Kik szállnak szembe a tudat megerőszakolásával?

Először is azok a kutatók, akik megismerték és leleplezték a tudatbefolyással végzett visszaéléseket, másrészt az áldozatok és hozzátartozóik, valamint azok a polgárok, akik rájöttek, hogy mi történik, és elhatározták, hogy cselekednek. Egyelőre kevés olyan szervezet van, amely azért jött létre, hogy ellenálljon az agykontrollal gyakorolt erőszaknak, de egyre nő azon kutatók és aktivisták száma, akik felvállalták ezt a feladatot. Egyelőre egységes irányítás alatt álló szervezett harc még nem folyik az agykontroll leállítására. Ezek a kutatók jól tudják, hogy az agykontrollal történő visszaélések leleplezése sem szakmai karrierjüket, sem egészségügyi, vagy financiális helyzetüket nem segíti. Elsősorban azok vállalják fel a küzdelmet, akik maguk is áldozatok, és szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy állandó megfigyelés alatt állnak és még a gondolataikat is kifürkészik és analizálják. Ez a körülmény teszi lehetővé a rendszer működtetői számára, hogy már akkor elfojtsák a lehetséges ellenlépéseket, mielőtt azok megtörténtek. A rendszer működtetői fenyegetnek, zsarolnak, zaklatnak, és ha szükséges embert is ölnek, hogy elrejtsék bűnös akcióikat. Az amerikai szabadságról puffogtatott frázisokat is álcázásnak használják saját taktikájuk elleplezésére.

Az agykontroll áldozatokkal igen nehéz szervezetten együttműködni. A többségük elképzelhetetlen gyötréseken ment keresztül. A nyomában járó lelki és fizikai trauma akkor is tart, ha az effektív tortúrát már abbahagyták. Ezeket az embereket saját népük cserbenhagyta. Kihasználták és megalázták, majd pedig rágalmazták, zsarolták, és fenyegették őket. A többségük anyagi gondokkal küzd, és gyakran elhallgatják a legszörnyűbb kínzásokat, amelyeken keresztül kellett menniük, mivel embertársaik ezt nem hiszik el és csak nevetségessé válnának a szemükben.

Vannak olyan áldozatok, akiket gyermekkorukban kínzással kondicionáltak, rendszeresen hipnotizáltak és elektrosokkoltak, vegyszerekkel és kábítószerekkel, valamint beültetett szerkezetekkel zaklattak. Ezeket az agykontroll technológiákat és technikákat túlnyomórészt olyan polgárokon alkalmazták, akiknek erről nem volt tudomásuk, és akik ehhez nem is járultak hozzá. Sok áldozat gyógyíthatatlan agykárosodást szenvedett és igen sokan súlyos lelki zavarokkal küszködnek. A súlyos betegek között vannak provokátorok is, akiknek az a feladata, hogy az igazi betegeket lejárassák, és társadalmi hitelüket aláássák. A legtöbb áldozat élettörténete valamilyen katonai vagy hírszerző ügynökséghez kapcsolódik. Már ez a rövid felsorolás is érthetővé teszi, hogy az agykontroll áldozatok miért annyira bizalmatlanok mindenkivel szemben, és miért nem készek valakit a vezetőjükké választani. Ezért egy vezető nélküli ellenállás folyik, de ezt is hatékonyabbá lehetne tenni.

Az agykontroll áldozatok sorsa erőteljesen emlékeztet a kínzásokon átment hadifoglyokéra. A különbség az, hogy az agykontroll áldozatok nem tudják, hogy miért kínozták meg őket, nincs olyan támogató csoportjuk, mint a foglyul ejtett katonáknak, akik számíthatnak többi bajtársuk és hazájuk támogatására. Az agykontrollal történő zaklatás széles körben zajlik. Egy fogságból visszatérő hadifogoly, akit megkínoztak, vigasztalást nyerhet abban, hogy mindezt hazájáért, nemzete biztonságáért kellett átélnie, elviselnie. Az agykontroll visszaélések áldozatainak még ez az elégtétel sem jut, mert ha panaszkodnak, csak nevetség tárgyaivá válnak.

Az erőszakos tudatbefolyásolás elrejtése

A társadalom nyilvánossága elől való elrejtés legfőbb módszere a folyamatban lévő agykontroll tevékenység legszigorúbb titokban tartása. A felhasznált tudatbefolyásoló eszközök szigorúan titkosak, és azok, akik ezekkel az eszközökkel visszaélnek hasznot húznak amerikai állampolgárok gyötréséből. A titoktartás kultikus szenvedély lett. Ez teszi lehetővé az elnyomó módszerek alkalmazását, miközben a kormányzat demokratikusnak tünteti föl magát, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat. Amikor az 1970-es években az agykontrollal történt visszaélések egy részére fény derült, ez a titoktartás és a titkolódzás további növekedéséhez vezetett.

Az erőszakos agykontroll működtetői eszközként használták az ideg- és elmegyógyászat szakembereit és a pszichológusokat. E szakemberek részben tudatosan, részben akaratlanul is segítséget nyújtottak az agykontroll tevékenység álcázásához. Ez részben úgy történik, hogy ezek a szakemberek tájékoztatják a közvéleményt a mentális megbetegedésekről és a velük járó tünetekről, miközben nem szólnak azokról a technológiai eszközökről, amelyekkel ugyanezeket a tünetegyütteseket elő lehet idézni. Egyszerűen nem vesznek tudomást az állami szervek által végzett zaklatás tényéről, és arról, hogy a társadalom hozzájárulása nélkül végeznek ilyen kísérleteket. Ez lehetővé teszi, hogy az agykontroll áldozatait elmebetegnek bélyegezzék, és panaszaikat ne vegyék figyelembe. A letagadhatóság az egyik legfontosabb előfeltétele egy titkos akciónak.

Az ideg- és elmegyógyászat azzal is segítséget nyújt az erőszakos agykontrollhoz, hogy elmegyógyintézetbe kényszerítenek akaratuk ellenére olyan személyeket, akik azt állítják, hogy agykontroll áldozatai. Ez emlékeztet arra a gyakorlatra, ami a Szovjetunióban folyt, ahol is az elmegyógyászatot felhasználták a másként gondolkodó ellenzékiek lejáratására és elhallgattatására. Allen Barker úgy véli, hogy néhány megbízható és tisztességes orvostól eltekintve az elmegyógyászat egész rendszere kiszolgálja az agykontroll amerikai működtetőit. Ezt többek között avval is megakadályozhatnák, ha az egyetemi tankönyvekbe és diagnosztikai kézikönyvekbe felvennék azt, hogy miként lehet elektronikus eszközökkel és más módon erőszakos agykontrollt gyakorolni a célszemély hozzájárulása nélkül, hogyan lehet trauma és tortúra alkalmazásával szakszerűen zaklatni. Az amerikai elmegyógyászokat jelenleg arra használják, hogy megerősítsék azt a vélekedést, hogy az Egyesült Államok hivatalos szervei nem végeznek jogellenes cselekményeket, és nem zaklatják az amerikai polgárokat.

Fontos szerep jut az Egyesült Államok írott és elektronikus tömegtájékoztatásának is. A tájékoztatási médiumok tevékenyen részt vesznek a titkosszolgálatok visszaéléseinek a leleplezéseiben, miközben a sajtószabadságról szavalnak, és mitikus őrzőszerepükkel dicsekednek. Ez odáig megy, hogy még akkor is, ha a CIA a bizonyítékok nyomására kénytelen elismerni jogellenes cselekményeket, erről a sajtó nem ad pontos tájékoztatást. Ezt a központilag irányított magatartást helyesebb elmélet helyett összeesküvési gyakorlatnak nevezni. Az amerikai tömegtájékoztatási intézményeket ténylegesen a kormány és a mögötte álló árnyékkormány propagandaeszközeinek lehet tekinteni, különösen, ha a titkosszolgálatok és hírszerző szervezetek tevékenységéről van szó. Csak ezzel magyarázható, hogy a sajtó nem tudósít az embereken végzett, és államilag finanszírozott sugárkísérletekről, noha erről a kongresszus bizottsága már tájékoztatót adott ki.

A tömegtájékoztatás nem csak elmulasztja a közvélemény tájékoztatását az erőszakos agykontrollról és a vele végzett zaklatásról, hanem még elő is segíti azt. Sok agykontroll áldozat ismeri azt, ahogyan a jelképeket és kódszavakat használják egyrészt, hogy tudassák az áldozattokkal megfigyelés alatt állnak, másrészt hogy besározzák és lejárassák őket. Ez a kódolt és a sorok közti olvasás a hírszerzés és a diplomácia bevett eszköze, miközben az átlagpolgár kételkedve fogadja, és nevetségesnek találja. A sajtó egyes technikai megoldásai utánozzák azokat, amelyeket a CIA Közép- és Dél-Amerikában alkalmazott a tájékoztatási eszközök felhasználásával. Hol van tehát akkor az a sajtó, amely gondosan figyeli a hírszerző és nemzetbiztonsági szolgálatokat, hogy ne éljenek vissza hatalmukkal? A médiumok egyik kedvelt módszere az agykontroll áldozatok lejáratására az, hogy skizofréniában szenvedő elmebetegeknek tünteti fel őket. Miközben egy szót sem ejtenek az állami szervezetek által gyakorolt fizikai és pszichológiai terrorról, kigúnyolják, és nevetségessé teszik azokat, akik szót emelnek ellene.

Allen Barker szerint létezik egy (a háttérhatalom, vagy a "nem látható kormány" által működtetett D. J.) jól álcázott központ (phony center), amely a rejtőzködő rendszer központja, és ahonnan mind a sajtót, mind a kormányzatot, valamint annak propagandáját irányítják. Innen tudhatják az amerikaiak, hogy az Egyesült Államokban "sehol nem szegik meg az emberi jogokat", "minden simán működik", tehát semmi nem zavarja a pénzcsinálást. Ez a központ se nem republikánus, se nem demokrata. Ez a központ képviseli a jelenleg fennálló helyzetet, a status quot, levonva belőle mindazt, ami kedvezőtlen, visszataszító, és amely hullámokat verhet. Ebbe a "phony center"-be jól beleillik a bűn és a bűn üldözése. Ez biztosít a rendszer számára néhány rosszfiút, akit üldözhetnek, elkaphatnak, megmutatva, milyen hatékony a rendszer. Az állami szervek által elkövetett és az úgynevezett fehérgalléros bűncselekményekről alig esik szó. Általában csak az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartozó bűnökről tájékoztatnak. A bűnügyi riportok hatékonyan meg is félemlítik a lakosságot, és így az még inkább hajlandó engedelmeskedni a tekintélynek és lemondani még maradék szabadságáról. Ez a központ mindenkit "szélsőséges"-nek minősít és megfélemlít, akitől a háttérhatalom uralkodó elitje tart. Ezek a megfélemlítő, terrorizáló lépések a félretájékoztatástól a COINTELPRO-hoz hasonló titkos programokig terjedhetnek.

Allén Baker szerint e rejtett hatalmi központ szolgálatában a tömegtájékoztatás gyakran a legégbekiáltóbb atrocitásokat is minimalizálja és elkeni. Ha például az embereknek lenne lehetőségük arra, hogy megismerjék e titkos háttérhatalom által alkalmazott módszereket, amelyek segítségével saját otthonaikban úgy bánhat az állampolgárokkal, mint elektronikus rabszolgákkal, akkor a CIA-t úgy mutatnák be, mint aki harcol a rabszolga kereskedelem ellen a tengeren túl. Minthogy ez jó dolog, ezzel nem lehet vitába szállni. Valójában csak arról van szó, hogy így tennének kísérletet arra, hogy elvonják a figyelmet a hazai visszaélésekről. Egyes média megfigyelők állítják: van egy úgynevezett "triangulation strategy" (Egyfajta három lépésből álló tájékoztatási módszer. D. J.), amely szerint, ha valami felháborító dolog történik, akkor egy hasonlót kell a figyelem központjába helyezni, és arról kell sokat beszélni. A figyelem központjába helyezett elterelő témának azonban kevésbé szörnyűnek kell lennie, vagy olyasminek, amit bűnözők követtek el, vagy külföldi csoportok illetve idegen államok ügynökei, és amelyeket természetesen a hazai jó kormányzat üldöz. Ez elleplezi a belföldön elkövetett súlyos visszaéléseket, és aki nem teljesen járatos a tájékoztatás szakmai fogásaiban, még arra is gondolhat, hogy íme legalább a tényfeltáró újságírók akartak valamiben segíteni.

Ez a "tájékoztatási háromszög" hasonlít ahhoz, amikor a titkosszolgálatok bizonyos cselekményeikről maguk számolnak be, hogy így elkerüljék a teljes lelepleződést. Ez az úgynevezett "limited hang-out" (korlátolt közzététel) stratégiája, amikor néhány visszaélést azért beismernek, hogy a legsúlyosabbakról eltereljék a figyelmet, és így időhöz jussanak, amikor az ügy lassan elhal. Megfigyelték azt is, hogy néhány év elteltével a beismert visszaéléseket is visszavonják, tagadják, másképp magyarázzák. Így aztán az egész kiesik a történelmi emlékezetből, és elvész a történelmi tudat számára. Ez az, amit elveszett történelemnek neveznek.

Számosan vannak olyanok is, akik tudatosan közreműködnek az agykontroll visszaélések elleplezésében. Egyesek ebből közvetlenül hasznot húznak, mások csak közvetve profitálnak belőle, vagy abban bíznak, hogyha kollaborálnak, akkor nem válnak maguk is áldozattá. Igen sok kollaboráns van a reklámszakmában és a szórakoztatóiparban, valamint az egyetemeken és a tudományos intézményekben. Azzal is számolni kell, hogy sok ilyen együttműködő már maga is kontrollált, programozott tudatú egyén, akár tud erről, akár nem. Létezik az összeesküvés tényleges gyakorlata, de pontosan ennek az összeesküvésnek az irányítói már rászoktatták az amerikaiakat arra, hogy ezt "összeesküvési elmélet"-nek bélyegezve nevetségesnek tartsák.

A tiltakozás és ellenállás módszerei

Első lépésként az olyan közrend felett őrködő jogérvényesítő szervekhez fordulnak a védelmet keresők, mint az FBI. A szupermodern technológiákkal végzett agykontroll és az elektromágneses zaklatás esetében ez nem biztosít hatékony védelmet. Az ilyen segítségkérést általában udvariasan visszautasítják, vagy egyáltalán nem reagálnak rá. Egyes agykontroll áldozatok félnek felvenni a kapcsolatot a hatóságokkal, mert attól tartanak, hogy tovább folytatják a zaklatásukat, vagy pedig ellenük fordítják titkos manipulációkkal a nyomozást. A "psyop"-oknál (a pszichológiai fegyvereket működtetőinél, D. J.) bevett gyakorlat, hogy zsarolásra használják azokat az információkat, amelyeket a célszemélyről a megfigyelés és az elektronikus zaklatás során megszereztek. Tipikus módszer a szeretett személyek fenyegetése, és mindazokkal szemben bizalmatlanság keltése, akik esetleg segíthetnének. Minthogy a kongresszusi és más hatósági vizsgálatok adatai szerint maga az FBI is alkalmazza az elektronikus zaklatást, ezért joggal feltételezhető, hogy ismeri azokat az eszközöket, amelyekről az áldozatok panaszkodnak. Adatok vannak arról is, hogy sor került olyan konferenciákra, ahol megtárgyalták más jogalkalmazó szervekkel ezen eszközök gyakorlati alkalmazását, de a nyilvánosság felé tagadják e technológia létezését.

Egy másik védekezési módszer lehet az igazságszolgáltatási szervek igénybevétele. De már az ügyvéd megtalálása is nehézségekbe ütközik, hiszen számos jogász vagy nem hisz az áldozatnak, vagy pedig nem kíván konfliktusba keveredni a háttérerőkkel. A nemzetbiztonsági jogszabályok oly bonyolulttá váltak, hogy ma már különleges szakértelmet igényelnek. Nos, ha sikerül minden szempontból kielégítő ügyvédet találni, akkor is még szinte leküzdhetetlen akadályt képez az elkövetett bűncselekmény bizonyítása. Az elektronikus agykontroll gyakorlatát úgy alakították ki, hogy ne hagyjon kézzel fogható bizonyítékot. Maga az elektronikus megfigyelés és zaklatás arra is használható, hogy meghiúsítsa az áldozat bármely hatékony akcióját. Ha mindezeken az akadályokon sikerül keresztüljutni, azt is számításba kell venni, hogy a háttérerők az igazságszolgáltatásban is kiépítették hálózatukat.

Ha mégis sikerül eredményt elérni a bírósági eljárásban, akkor az illetékes kormányzati szervek a nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozással térhetnek ki a felelősségre vonás alól. Ebben az esetben még bírói szakban évekig elhúzhatják az ügyet és ez csillagászati méretű költségeket okozhat. Ez alatt folytatódhat az áldozat zaklatása, és alapvető jogainak a megsértése. Van olyan nézet is, hogy mivel nincs jogszabály, amely tiltaná az agykontrollt, ezért amit e technológia alkalmazói tesznek, valamilyen módon "legális". Egy kifejezetten az elektronikus agykontroll áldozatait védelmező jogszabály természetesen hasznos lenne, ugyanakkor máris létezik sok olyan törvény, amelyet fel lehetne használni e technológia működtetőivel szemben.

A védekezés további módja lehet a levélírás, beadványok készítése és a közvetlen kapcsolat felvétele a törvényhozókkal. Egy normálisan működő képviseleti demokráciában az állampolgárnak joga van ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen választott képviselőivel. Az agykontroll áldozatok is megtehetik ezt, de igen csekély eredménnyel. Egyes képviselők egyszerűen nem vesznek tudomást e jelenségekről és eldobják az agykontroll áldozatok beadványait. Mások óvatosan tudakozódnak, de miután nem vezet eredményre, feladják. A törvényhozók csaknem tehetetlenek, amikor a hírszerző apparátusok és titkosszolgálatok visszaéléseire kellene fényt deríteniük. Egyes törvényhozók pedig együttműködnek ezekkel a szervezetekkel. A naiv, jóhiszemű képviselőket pedig a számukra tartott titkos üléseken félreinformálják és nincs semmi lehetőségük arra, hogy az így kapott információkat leellenőrizzék. Mégis a levelek írása, beadványok készítése nem mellőzhető, mert mind a törvényhozásban, mind a kormányzati szervekben természetesen sok tisztességes, törvénytisztelő személy található, és ezért elvileg lehetséges, hogy segítséget nyújtsanak.

A politikai közéletben való részvétel is a hatékony védekezési mód lehet. Ennek csak az egyik része a szavazás. A problémát az okozza, hogy kevés olyan jelölt és politikus található, aki hajlandó ezekkel a kényes kérdésekkel foglalkozni. Ugyanakkor mindig akad néhány olyan tisztességes politikus, aki elsőbbséget ad az igazság feltárásának, esetleges újraválasztásával szemben. Az intézményesült demokrata és köztársasági párttal szemben egy harmadik erő esetleg több esélyt nyújt arra, hogy e kényes kérdések a közéleti viták részévé váljanak. Szem előtt kell tartani, hogy a látható kormány, de különösen a nem látható, a maximális titoktartás mögé bújva működik. A politikai aktivitást vállalóknak meg kell tudniuk, hogy mind a választott, mind a kinevezett közéleti szereplők közül ki az, aki ténylegesen nem az emberi jogok elkötelezettje és el kell érni, hogy ezek el legyenek távolítva a közéletből.

Az emberjogi szervezetek is éveken át elutasították az elektronikus agykontroll áldozatok ügyének a felvállalását. Ezek az emberjogi szervezetek az Egyesült Államokban elsősorban a tengerentúli visszaélésekkel foglalkoznak, miközben nem vesznek tudomást a belföldön történt jogsértésekről. A "The World Organization Against Torture" (A kínzás elleni világszervezet) már megvitatta az Amerikában, az embereken - az ő tudomásuk és hozzájárulásuk nélkül - végzett kísérletekről szóló jelentést, és hogy az Egyesült Államok mennyiben tartja be a kínzást tiltó nemzetközi megállapodást ("Convention Against Torture"). Eredményes lehet más civil szervezetek bekapcsolása is az agykontrollal végzett visszaélések feltárására és megakadályozására. A megfelelő civil szervezetek megtalálásánál azonban figyelemmel kell lenni, hogy számos olyan ál-civil szervezet is létezik, amely "a jótékonykodás" érve alatt valójában a társadalomkritikus erők kooptálására, ellenőrzésére és semlegesítésére törekszik. Ez a feladata, ezért hozták létre és ezért finanszírozták a háttérerők.

Az amerikai sajtóban, de a világsajtóban is mindig fellelhetők bátor és tisztességes újságírók, akik készek kockázatot vállalni azért, hogy feltárják és kimondják az igazságot. Ezeket a becsületes újságírókat meg kell találni, és segíteni kell őket tényfeltáró munkájukban. Ez is egy hatékony védekezési eszköz lehet.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a vallási szervezeteket és az egyházakat sem. Az agykontroll áldozatok segítségért fordulhatnak lelkipásztoraikhoz, papjaikhoz, a rabbikhoz, a gyülekezethez. A legtöbb vallási vezető, egyházi tisztségviselő legalább is szavakban az emberi jogok elkötelezettje. Lehet náluk arra hivatkozni, hogy a vallásszabadság elképzelhetetlen a gondolat- és szólásszabadság nélkül és sok egyházi szolgálatban álló személy ezt meg is érti, és esetleg tesz is valamit. Felmerült az a gondolat is, hogy az agykontroll visszaélések túlélői számára hasznos lenne, ha felvennék a kapcsolatot a holocaust túlélőivel. Már az is erőt adhatna nekik, ha megismernék, hogy ők miként voltak képesek együtt élni azzal a tudattal, hogy embertársaik meg akarják semmisíteni őket? Ennek a szörnyűségnek tartós következményei miként hatottak ki életükre és családjuk sorsára? Egy ilyen kapcsolatfelvétel ahhoz is hozzájárulna, hogy felhívja a társadalom figyelmét az agykontrollal évtizedeken át elkövetett visszaélések méreteire.

Alapvető fontosságú a közvélemény felvilágosítása és a széleskörű ismeretterjesztés is. Meg kell magyarázni az embereknek, hogy az elektronikus agykontroll-technológiával milyen visszaéléseket lehet büntetlenül elkövetni? A tömegtájékoztatási intézmények és az iskolarendszer nem foglalkozik ezekkel a problémákkal. Ma is tagadják egyes módszerek létezését, amelyeket pedig már évek óta alkalmaznak a gyakorlatban. Az elmebetegségekről már sok szó esik, mert rájuk való hivatkozással mellőzik az agykontrollal történő visszaélések kivizsgálását. A gyermekeket is tájékoztatni kell mindenről. Ha mást nem is lehet tenni, legalább figyelemmel kell kísérni, és nyilván kell tartani azt, ami történik. Ezt lehetőleg úgy kell megtenni, hogy a történészek, amikor majd kiértékelik a jelen eseményeit, a politikusok most elhangzó kijelentéseit, azt szembesíteni tudják azokkal az atrocitásokkal, amelyekben aktív, vagy passzív bűnrészesként részt vettek.

Szükséges a szigorúan titokban tartott agykontroll technológiák és módszerek megismerése, és a közvélemény tájékoztatása. Az agykontroll-zaklatás bizonyítékainak és a róla szóló információknak az összegyűjtése minden szempontból kívánatos és hasznos. Egy ilyen adatgyűjtő tevékenységhez nincs szükség előzetes engedélyekhez. A tényfeltárásnak elsősorban nem technikai akadályai vannak, hanem politikai megfontolások akadályozzák a titokban tartott zaklatáshoz használt elektronikus technológiák és eszközök létezését. Aki ebben a kérdésben elmélyült, az világosan látja, hogy e technikák és eszközök létezése cáfolhatatlan tény. Ugyanakkor ezen eszközök működtetői mindaddig le fogják ezt tagadni, amíg nem kerülnek a nyilvánosság nyomása alá, és nem szembesítik őket a cáfolhatatlan tényekkel.

Az Egyesült Államok fővárosában ma már szakszerű lobbizás nélkül alig lehet valamilyen ügy érdekében mozgósítani a törvényhozó és kormányzati szerveket. Lobbizó szakemberek alkalmazásához azonban sok pénzre van szükség. De ha mégis előállna az a helyzet, hogy valamelyik agykontroll ellenes csoport támogatóhoz jutna, akkor érdemes lenne hivatásos lobbizó céghez fordulni. Egy ilyen szakvállalat rendelkezik annyi kapcsolattal, hogy legalább az illetékes helyek folyosóin hallhatóvá váljanak az elhallgatott információk. Ma már a törvényhozók figyelmének a szakszerű felhívása is pénzért vásárolható szolgáltatás, és így csak a gazdagoknak áll a rendelkezésére.

A tömegtájékoztatási intézmények figyelmének a felkeltése is ma már különleges fogásokat és virtuóz technikát igényel. A hírszolgáltatás szórakoztató iparággá vált, és a szenzációhajhászás fontosabb, mint az objektív tájékoztatás. Ezeket a műfogásokat jól elsajátította a Greenpeace. Fel lehetne használni az Internet hálózatot arra, hogy elektronikus reklám útján riasszák az embereket minden egyes esetben, amikor ismertté válnak tények az emberi jogok agykontrollos technikával történő megszegéséről. Az éhségsztrájk is számításba jöhet, ami adott esetben ráirányíthatja a figyelmet arra, hogy itt élet-halálkérdésről van szó. A megkeményedett, kérgessé vált amerikai kultúrában az éhségsztrájk már nem vált ki nagy hatást, sőt gyakran nevetség tárgyává válik, aki ehhez az eszközhöz nyúl. Az agykontroll áldozatok esetében további nehézség az, hogy még az éhségsztrájkhoz sincs joguk, mert arra hivatkozva, hogy elmebetegek, kényszertáplálásnak lehet őket alávetni valamelyik zárt egészségügyi intézményben. Ez alkalmas a lejáratásukra, és ha nincsenek kellően felvilágosítva a családtagok, akkor még az ő hozzájárulásukat is meg lehet hozzá szerezni.

Ellenállást lehet kifejteni a nemzetközi szervezetek és a világ közvéleményének a tájékoztatásával. A nemzetközi bíróságnál formális eljárást is lehet kezdeményezni. Az Egyesült Államok, ha nem szolgálja az amerikai uralkodó elit érdekeit, akkor általában nem veti alá magát a nemzetközi jognak. Ezért a nemzetközi bíróságnál valójában csak jelképes eredményeket lehetne elérni. Elvileg a külföldi kormányokat is lehet tájékoztatni, de válasz nem várható tőlük, minthogy azok uralkodó csoportjait is szoros érdekközösség fűzi az Egyesült Államok hatalmi elitjéhez, és így kölcsönös érdekük a titoktartás az agykontroll visszaéléseket illetően is. A külföldi civil szervezetekhez és állampolgárokhoz folyamodás esetleg kaphat médiatámogatást, mivel a külföldi írott és elektronikus tájékoztatás szabadabban bírálhatja az agykontroll visszaéléseket.

Adott esetben az egyes agykontrollhoz használt berendezéseket gyártó cégek ellen is bojkottot lehetne szervezni. Bojkottálni lehetne azokat a kutató és egészségügyi szervezeteket is, amelyek e technológiák kifejlesztését végzik, beleértve a gyártó cégeket, és azokat az újságokat is, amelyek nem adnak tájékoztatást a visszaélésekről. Az utcai tüntetések is időnként hasznosak lehetnek. Ez felhívhatja az eddig gyanútlan polgárok figyelmét és tájékoztatásukra propagandaanyagok is készíthetőek. Egy nagyobb tüntetés esetleg a helyi sajtó és rádió figyelmét is felkelti. Ma már persze a rendfenntartó szervek fejlett eszközökkel és technikákkal rendelkeznek a nagyobb szabású utcai tüntetések feloszlatására és lejáratására.

Allen Barker megfontolandónak tartja azt is, hogy hozzáértő szakemberek maguk állítsanak elő agykontroll-zaklatásra alkalmas mikrohullámú berendezést, és azt közszemlére tegyék ki. Ezzel is fel lehetne hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy ez a technológia létezik, a mindennapi élet részévé vált és alkalmas eszköz arra, hogy bárkinek az otthonát szigorúan ellenőrzött hellyé változtassák. A mikrohullámú berendezések azonban az elektromágneses és akusztikus berendezéseknek csak egy kis részét képezik. Arra természetesen nem lehet törekedni, hogy anyagi eszközökkel nem rendelkező polgárok az agykontroll fegyverek összes lényeges fajtáját létrehozzák. A figyelem felkeltésére azonban néhány ilyen berendezés is elég lenne.

Az agykontroll-zaklatás áldozatai közül sokan mérlegelték az Egyesült Államokból való távozást. Amerika szigorúan jogi értelemben ma is még olyan alkotmányos ország, amelyben a világ legidőtállóbbnak bizonyult alkotmánya van életben, és ahol, legalábbis papíron még garantálják az emberi jogokat és a politikai szabadságjogokat. De nehéz azt is megmondani, hogy hová mehet, aki távozni akar. A műholdakon keresztül bárhol el lehet érni az elektronikus fegyverekkel. Az elektronikus megfigyelés külföldön könnyebben tüntethető fel legálisnak az amerikai törvények szerint. Politikai menedékjogra természetesen nemigen számíthatnak a távozók, hiszen ez megalázná az Egyesült Államokat, amely nem kívánatos a többi ország számára.

Azt is számításba kell venni, hogy a külföldi országok hatóságai is tájékozottak az agykontroll technológia eredményeiről, de részt vesznek az erre vonatkozó adatok eltitkolásában. A különböző kormányok és titkosszolgálatok közösen érdekeltek a legszigorúbb titoktartásban. Teljesen bizonytalan, egyáltalán van-e olyan hely, ahova el lehet menekülni a zaklatás és a megfigyelés elől. Számításba kell venni olyan "psyop"-oknak a jelenlétét is, akik azt a feladatot kapták, hogy megakadályozzák egyes személyek távozását, például azokra az MRI ("Magnetic Resonance Imaging", azaz elektromágneses hullámokkal való képkészítés módszere) útján szerzett bizonyítékokra támaszkodva, amelyeket különlegesen értékesnek találtak. Számításba kell venni olyan "psyop"-oknak a tevékenységét is, akik viszont azt a feladatot kapták, hogy egyes célszemélyeket eltávolítsanak Amerikából.

Hagyományai vannak a civil engedetlenségi mozgalmaknak is. Ilyen civil engedetlenségi megmozdulások keretében egyes személyek kapukhoz, kerítésekhez láncolták magukat, elzárták a közlekedést, engedély nélkül behatoltak hivatalokba azért, hogy kifejezzék tiltakozásukat. Egy másik tiltakozási mód lehetne agykontroll-ellenes graffitik festése forgalmas helyekre és kormányépületekre.

Eddig nem járt eredménnyel az adófizetés megtagadása, de esetleges alkalmazását többen is már figyelembe vették, így Allen Barker is. Az agykontroll technológia kifejlesztését és működtetését közpénzekből finanszírozták. Ha pedig ezt az állampolgárok zaklatására használják, akkor erkölcsileg igazolható az adófizetés időleges megtagadása. Ez azonban nagyon veszélyes módszer, mert a jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik az IRS (Internal Revenue Service - Az amerikai adóhivatal) ügynökei számára, hogy az adózás alól való kivonás vádjával bárkit rács mögé juttassanak.

Mérlegelték a gazdasági eszközökkel történő ellenállást is egyes amerikaiak. Ma azonban az amerikai társadalom már a magánpénz-monopólium és a pénzgazdaság bevezetése révén a pénz hajszolására van beállítódva. Ezért az átlag amerikaiak többségét elsősorban a pénz érdekli és nem képes felfogni, hogy sorsát mennyire életbevágóan érinti az agykontroll technikával gyakorolt ellenőrzés és visszaélés. Ezért a gazdasági szabotázs csak arra nyújtana alkalmat, hogy "terroristának" minősíthessék azt, aki az agykontroll elleni tiltakozásként ehhez az eszközhöz nyúl. Maguk a titkosszolgálatok is kifejlesztettek és alkalmaztak számos hatékony módszert a gazdasági szabotázsra. Csaknem biztos, hogy az irányított propaganda ezeket az ellenállási akciókat terrorista cselekményeknek minősítené, és teljes hangerővel bombázná vele az amerikaiak tudatát. A várható eredmény az lenne, hogy tovább erősítenék azokat a rendőri módszereket, amelyekkel ezeket a gazdasági szabotázs cselekményeket meg lehet akadályozni.

Az amerikai alkotmány feljogosítja az állampolgárokat arra, hogy ellenálljanak, akár fegyveresen is, egy zsarnoki kormányzatnak. Sokan hivatkoznak Martin Luther King-re, aki az erőszakmentes polgárjogi mozgalmat részesítette előnyben. Martin Luther King többek között azért volt sikeres, mert mérséklő befolyást gyakorolt. Ennek ellenére az uralkodó elit úgy döntött, hogy egy engedelmesebb személlyel váltja fel, ezért rendszeresen megfigyelték, zaklatták, és végül az ő sorsa is beteljesedett. Az amerikai lakosság védekezését elősegítené, ha hiteles tájékoztatást kapna arról, hogy a titkos kormányzat milyen típusú eszközöket tud felhasználni ellene. Ha a lakosság maga is rendelkezhetne hasonlókkal, az önmagában megfontolásra késztetné ezen eszközök jelenlegi működtetőit. Mégis az úgynevezett közvetlen akciók alkalmazása nagy körültekintést igényel. Először is tisztázni kell, hogy hol és ki ellen irányuljon? Egy megerősített parancsnoki, vagy irányítási központ, amely koordinálja és vezérli az agykontroll műveleteket, teljes biztonságban érezheti magát, hiszen egy átlagos polgár nem rendelkezik olyan eszközökkel, hogy rájuk hatást gyakorolhasson. Minden akció legfeljebb szimbolikus jelentőségű lenne és valószínűleg a tiltakozó halálát eredményezné.

Számolni kell azzal is, hogy a rendszer működtetői komoly erőfeszítéseket tesznek tevékenységük eltitkolására, és az agykontroll áldozatok félrevezetésére. Mindezen okból a közvetlen erőszakos fellépést csak a legutolsó eszközként célszerű számításba venni, amikor már más tiltakozási lehetőség nincs.

Mentális tűzfalak építése

A védekezés hatékony formája lehet, ha az agykontroll célpontjává vált személy úgynevezett "mentális tűzfalakkal" veszi körül magát. Ezt az elgondolást ugyancsak Allen Barker dolgozta ki, aki, mint már említettük, maga is hosszú időn át az elektromágneses agykontrollal végzett zaklatás célszemélye volt. Az ő 2002. február 17-én az Interneten is közzétett ez irányú megállapításait foglaljuk most össze. (http://www.datafilter.com/mc/mentalFirewalls.html)

A tűzfal hagyományos értelemben arra szolgál, hogy a szomszédos épületeket úgy elszigetelje, hogyha valamelyikben tűz tör ki, az ne terjedhessen tovább. Az informatikában a tűzfal olyan eszközt jelöl, amely egymástól elkülönítve tartja a komputer-hálózatba kapcsolt számítógépeket. Ha például egy számítógépkalóz támadást intéz a számítógépes hálózat egyik terminálja ellen, akkor a hekker akciója nem tud továbbterjedni a hálózat többi részére. Egy számítógépes hálózat termináljait úgy is felfoghatjuk, mint az utcában sorakozó házakat. Valamennyi háznak számos bejárata van, amely megfelel annak, amit a hálózatba bekapcsolt komputeren "port"-nak, azaz belépési helynek, pontnak, nyílásnak neveznek. Ez a be- és kilépési mechanizmus irányítja és szinkronizálja az adatok mindkét irányú áramlását a központi feldolgozó egységben, a CPU-ban (central processing unit-ban), olyan külső eszközökhöz, mint például a nyomtatók, vagy a modemek. A komputernek ténylegesen többezernyi "port"-ja van, de ezt elvileg össze lehet hasonlítani egy házzal, amelynek számos ajtaja van.

A házak lakói üzeneteket továbbítanak más házakba. Egyesek azonban olyanokat küldenek ki, akiket a mindennapi életben rablóknak nevezhetünk. Amikor az egyik ház lakója kapcsolatba akar lépni egy másik ház lakójával, akkor egy meghatározott ajtóhoz küldik az üzenetvivőt, aki aztán kopogtat az ajtón. Ennek a háznak a lakója vagy kinyitja az ajtót, vagy nem vesz a kopogtatásról tudomást. Amíg az üzenetvivő bent van a lakásban, korlátozhatják, hogy mit tehet és mit nem. Az üzenetvivő például megfoghat egy darab papírt és visszaviheti abba a házba, ahonnan elindult. Ez a kibernetikában megfelel egy adatállományt tartalmazó fájl továbbításának a hálózaton keresztül. Ha a ház lakói nyitva hagynak egy ajtót, akkor az üzenetvivő engedély nélkül is bejöhet, és azt tehet, amit akar, ugyancsak engedély nélkül.

A tűzfal ebben az értelmezésben megfelel a házat teljesen körülvevő védőfalnak. A tényleges ház az utcáról nem is látható. Az eredeti ház ajtajai csak akkor láthatók az üzenethordozók számára, ha a lakók megfelelő ajtókat helyeznek el e védőfalon. Ahhoz, hogy az üzenethordozó beléphessen, először a védőfal látható ajtaján kell jeleznie, majd pedig ha ott bebocsátást nyert, a ház tényleges ajtajánál. Ily módon a ház sokkal biztonságosabban védhető a nem kívánt behatolásokkal szemben.

Az "Army War College" lapjában, a "Parameters"-ben 1998. tavaszán jelent meg Timothy L. Thomas cikke, a "The Mind Has No Firewalls" (Az agynak nincsenek tűzfalai) címmel. Ezt a cikket bizonyítékként is felhasználták abban a perben, amelyet Harlan Girard a "Támadó Mikrohullámú Fegyverek Elleni Konvencióért Küzdő Nemzetközi Bizottság" (International Committee for the Convention Against Offensive Microwave Weapons) részéről indított. A cikk fő mondanivalója, hogy az emberek hasonlatosak a hálózatba kapcsolt komputerekhez azzal a különbséggel, hogy nincs meg az a lehetőségük, hogy ellenőrizzék a hozzájuk érkező és a tőlük távozó információk áramlását. A "port"-ok, vagyis a kapuk és ajtók tárva-nyitva vannak. Ez az analógia volt az uralkodó nézet a katonai "információs háború" időszakában.

Az emberi "biokomputer" megtévesztése

Az ember a szemein, a fülein és más érzékszervein keresztül jut értesülésekhez. Megválogathatja, hogy mit olvas és milyen elektronikus tájékoztatási eszközökből informálódik. Amikor gondolkodik, a saját belső hangját használja. Elképzel és megjelenít. Az egyes egyének ellen viselt információs háborúban mindez adatáramlási csatorna, amely lezárható, cenzúrázható, kisajátítható, meghamisítható, személytelenné tehető, és más módon is ellenőrizhető azért, hogy az adott egyént manipulálják. Ha ellenőrzés alatt lehet tartani mindannak az ismeretnek és tájékozódásnak az áramlását, amelyhez az adott személy hozzájuthat, akkor teljes mértékben irányítani lehet a valóságról alkotott képét. Az információs háború szenvedő alanya egy fantáziavilágban cselekszik. Ezt a képzeletbeli valóságot azért hozták létre a számára, hogy pontosan azt tegye, amit a felette uralmat gyakorlók elvárnak tőle. Ennek az eljárásnak a neve"deception operation" (megtévesztési művelet).

Ez a fajta teljes ellenőrzés még nem lehetséges, de az erőfeszítések ebbe az irányba haladnak. Az "information warfare" (információs háború) olyan jelzőszó, amelynek hallatán még mindig a propaganda agymosásra, a félrevezető és manipulatív tájékoztatásra gondolnak. Ha sikerül új jelzőszavakat találni, azzal pénzügyi támogatáshoz lehet jutni és még arra is alkalmas, hogy elhatárolják az új, tiszta eljárásokat a morálisan elítélendő manipulációtól. Amikor az információs háború kifejezés divatossá vált, új tényezőként jelent meg az Internet nagyarányú elterjedése, továbbá az idegrendszer befolyásolásának széleskörűvé válása, valamint az úgynevezett nem halálos fegyverek bevetése az emberi agy működésének a módosítására. A gyógyászat és a technológia fejlődése eredményeként egyre fejlettebb testrészpótló szerkezeteket használnak és az emberek fokozottan alakulnak át úgynevezett "cyborg"-gá. A cyborg egykibernetikai organizmus, a gépi szerkezet, és a szerves organizmus hibridje, keveréke. A cyborg egyes alkotórészei kódolt eszközök. Ma már az is szinte rutinszerűnek tekinthető, hogy komputerizált miniatűr szerkezeteket ültetnek be valakinek a testébe. Ha valaki betör egy személyi számítógépbe és ellopja a fájlokat, vagy manipulálja az adatokat, akkor bűncselekményt követ el. De ha valaki betör a fizikai testbe, az agyba, és manipulálja a központi idegrendszer működését, ez összehasonlíthatatlanul nagyobb erőszak és elítélendő bűnös cselekedet.

A modern agykontroll-kínzásra vonatkozó alapismeretek

Az elektromágneses agykontrol esetében nem az alkalmazott technológián, hanem azon van a hangsúly, hogy milyen hatást gyakorol a célszemélyre. A zaklatás módja egyénenként változhat, mert ez függ az irányító személy motívumaitól, az alkalmazott technológiától, de hozzá igazítják a célszemély lelki beállítódásához is. Ami az egyik embert bánthatja, a másikat hidegen hagyja. Egy hivatásos zaklató a kézikönyvek előírásai szerint indítja be agykontroll műveleteit, de később már a konkrét célszemélyre alkalmazva finomítja módszereit. Amikor már tudja, hogy mi az, ami az adott célszemély bántja, akkor erre összpontosít. Ezek a hivatásos bántalmazók csak abban különböznek a többi kínzótól, hogy a legfejlettebb csúcstechnológiával rendelkeznek, és el tudnak rejtőzni a kormányzat védőszárnyai alá a szigorú titoktartás révén.

A célszemély állandó megfigyelés alá kerül. Egyaránt zaklatják nyíltan és álcázottan, az utcán, az Interneten, és minden más elérhető helyen. A gúnyolódás, kicsúfolás és kötekedés, valamint a bosszantás, felizgatás szinte minden változata előfordul. Az elektronikus csúcstechnológia csaknem minden változatát alkalmazzák. Az áldozattá vált célszemély lassan azzal találja szemben magát, hogy minden elromlik, szétesik az életében. A zaklatás irányítója kihasználja a folyamatos megfigyelésből hozzá jutó információkat és leellenőrzi, hogy milyen kudarcok érték a célszemélyt és aztán úgy alakítja akcióit, hogy az azt higgye: ezt igenis a zaklató idézte elő. Ez még arrogánsabbá teszi az agykontroll irányítóját.

A célszemélyt szándékosan izolálják, megfosztják kapcsolataitól. A hozzá közelálló személyeket megfenyegetik, vagy félrevezetik azért, hogy a célszemély legközelebb álló barátaiban is elveszítse bizalmát. Egyik szokásos módszer olyan megtévesztő információk továbbítása, hogy az áldozat az ártatlan szomszédait vádolja a zaklatásért. Természetesen előfordul, hogy az agykontroll irányítója egy szomszéd, vagy éppenséggel egy közeli rokon, vagy barát. A célszemélyt folyamatosan elektromágneses besugárzásnak vetik alá, akár otthon tartózkodik, akár nem. A "zapped" (az elektromágneses besugárzás célkeresztjében lévő) személy szívritmusa megnő és a távirányítású agykontroll technológiával folyamatosan lehet terrorizálni.

A "The Village Voice" című lap 2001. júliusában riportot közölt "Psycho Warfare" címmel. A tudósító, Nick Begich, beszámol arról, hogy a "high fidelity" emberi hang létrehozásának a technológiája lehetővé teszi a titokban alkalmazott szuggeszciót, és a pszichológiai befolyásolás gyakorlati alkalmazását. Lehetségessé válik "beszélni" a kiválasztott ellenfelekhez a leginkább zavarba ejtő módon. Pontosan ez az, ami ma már történik, és az elérhető szakirodalomban is fellelhető számos dokumentum, ami ezt alátámasztja. Egyes áldozatok csak kísérleti személyek és velük szemben csak az a cél, hogy kipróbálják e pszichológiai zaklatási technikákat.

A célszemélyt adott esetben a nap 24 órájában folyamatosan parancsokkal bombázzák, kigúnyolják, elterelik a figyelmét az agyában hangzó szavak. Képzeljük el, hogy valakitől ilyeneket kérdeznek: "Hallod ezt? Megtennéd ezt? Kiugornál-e az ablakon? Elgázolnál-e valakit? Mit akarsz lopni legközelebb az üzletben? Melyik a kedvenc kábítószered? Mióta vagy kábítószer élvező?" És így tovább a végtelenségig. Az agy válaszolni akar. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy így erőszakolják meg. A célszemély nem tudja leállítani a kérdéseket, amelyek szakadatlanul bombázzák. Különösen azóta van ez így, amióta magnetofonra rögzített üzenetek teszik ki a zaklatás nagyobb részét. Így az áldozat még akkor sem jut szünethez, amikor a rendszer működtetője maga pihenni tér. Ennek a műveletnek az egyik célja az áldozat gondolatainak az elolvasása, másrészt kifárasztása és engedelmességre kényszerítése. A távirányítással ellenőrzés alatt tudják tartani a szívritmust, mérni tudják az agyhullámokat, még azt is ki tudják fürkészni, hogy mit lát, vagy mit képzel az adott személy. Egyre több olyan áldozat van, akinek szembesülnie kellett azzal, hogy még a legrejtettebb gondolataikat is kifürkészik illetéktelenek.

Mindezzel rendkívül nehéz együtt élni, mert a folyamatos beavatkozással el lehet idegeníteni még a legközelebbi rokonaitól is, elhitetve vele, hogy azok is valamilyen formában részt vesznek az agyában érzékelt gondolatok felidézésében, továbbításában. Az elektromágneses hullámokkal történő gondolatolvasással bárkitől el lehet lopni a saját szellemi termékét. A folyamatosan zaklatott személynek nem csak az élet normális nehézségeivel kell megküzdenie, de ezzel a különleges szellemi terheléssel is, amely állandóan elvonja a figyelmét munkájáról. Minthogy az ember társas lény, természetes, hogy törődik embertársaival is. Az is ismert, hogy az emberekben lezajlik egy szimulációs folyamat, amelynek a keretében megpróbálják empátiával beleképzelni magukat a másik ember helyzetébe. Az anyagcserétől a szexig minden testi folyamat is természetes része az emberi életnek. Ahogyan azt is természetesnek lehet tekinteni, hogy a legtöbb ember valamiért aggódik, és szorong. Mindezt könyörtelenül fel lehet használni a célszemély gyötrésére.

Rutinszerűen használják mindannak a felerősítését, ami miatt a célszemély különösen aggódik, és így állandó feszültségben tartják. Aki ezzel tisztában van, kísérletet tehet arra, hogy valami másra gondoljon, mint amire irányítani akarják zaklatói. A "zapping"-gal (az agy elektromágneses sugarakkal történő "ágyúzásával") számolni kell, de nagy erőfeszítéssel mégis csak el lehet érni, hogy a célszemély ne arra gondoljon, amire besugárzói akarják, hogy gondoljon. A kezelők számára rendkívül előnyös, hogy úgy "hallják" a megtámadott személy legbelsőbb hangtalan gondolatait is, mintha hangosan beszélne hozzájuk. Nekik módjuk van beleszólni a célszemély hangtalan belső lelki párbeszédébe, kioktathatják, rendreutasíthatják és figyelmeztethetik a politikailag korrekt szavak használatára. Rendkívül fárasztó úgy gondolkodni, hogy állandóan ilyen cenzúrázással kell számolni.

A gondolkodási folyamatba való beavatkozás technológiája létezik, de a rendszer működtetői arra is törekednek, hogy ez mágikus jellegű beavatkozásnak tűnjék azon személy számára, akinek olvasnak a gondolataiban. Ezeket a technikákat túlnyomó részt tudomásuk és hozzájárulásuk nélkül próbálták ki amerikai polgárokon. A "mágus" először az érzékelési küszöb alatt "elhelyez" egy gondolatot az áldozat agyába, később pedig ugyanez a mágus "leleplezi", hogy az áldozat mire gondol. Azt szuggerálja neki, hogy olvasni tudja a gondolatait és az áldozat látva ezt a "bizonyítékot", hisz neki. Ez elkeseredést, dühöt és félelmet vált ki, amely tovább zavarja az áldozat gondolkodását.

A megfigyelt személy fejlett pszichológiai technikákkal való felmérése, várható magatartásának prognosztizálása további lehetőséget nyújt a tudatbefolyásolók számára, hogy elhitessék áldozataikkal: képesek olvasni a tudatukban. E módszerek műszaki alapja a hangot a koponyához továbbító eszköz működtetése egy meghatározott időszakon át. Először nyugodtan szuggerálni lehet az áldozatnak, hogy gondoljon a "kék ibolyára". Ezután egy dalt is lehet sugározni a fejéhez, amiről a célszemély azt fogja vélni, hogy azt csak úgy az eszébe jutott. Ma már használják a hang-klónozás technológiáját is, amely a célszemély saját hangját utánozva juttat el üzenetet a fejébe. Egy másik technika az, amikor olyan szavakat és kifejezéseket továbbítanak az áldozat agyába, amelyek a kezelők által kívánt irányba akarják terelni az áldozat gondolatait és cselekvését. Az így bejuttatott szavak aztán aktivizálják az asszociációs memóriát, és az befejezi a folyamatot. Mindennek a "csodálatosságát" azzal is fokozni lehet, hogy a "mágus" például az áldozat által is olvasott e-mail listára üzenetet helyez el, amelyben megfelelő helyen esetleg többször is előfordul a varázsszó, "kék ibolya".

Lehet egyszerre két - a zaklatásról nem tudó - áldozatot is manipulálni. Vannak olyan áldozatok is, akik semmit sem tudnak, mások viszont egyes dolgokra rájöttek. Néhányat szándékosan félrevezettek, hogy azt higgye: különleges szellemi képességekkel rendelkező médium. Azzal is kísérleteznek, hogy két egymással kapcsolatban álló személy miként reagál ugyanarra az érzékelési küszöb alatti ingerlésre. Külön foglalkoznak a gyermekekkel, akiket kiskoruktól kezdve hosszú időn át befolyásolnak. Létezik az úgynevezett PTSD ("Psychic Transfer Syndrome Disorder" - pszichikai hatással kiváltott betegségi tünetek), amelyet szándékosan elő tudnak idézni egyes személyeknél, és ez az illetőt még befolyásolhatóbbá teszi. Számításba kell venni azt a lehetőséget is, hogy elektromágneses technológiával társadalmi méretekben gyakorolják a tudatbefolyásolást.

Mindez felveti azt a kérdést, hogy milyen ellenlépésekkel szükséges eme módszerek ellen védekezni? Megengedhető-e, hogy a lakosság ne legyen tájékoztatva e létező tudatbefolyásolási technológiákról és eszközökről? Elképzelhető-e, hogy a hatalom birtokosai, ha e technológia nem kerül a nyilvánosság ellenőrzése alá, ne éljenek vissza vele titokban? Allen Barker már idézett tanulmányában sorra veszi az eddig ismertté vált tudatbefolyásolási módokat, továbbá elemzi az áldozatok és a társadalom által adható lehetséges válaszokat.

A reális időben történő befolyásolás

Itt egy külső hangot továbbítanak az áldozat agyába. Képzeljük el, hogy egy titkos stúdióból a kezelő műszereivel figyeli és hallgatja a megerőszakolt személy gondolatait. Mikrofonokkal is rendelkezik, ahol beszélni tud hozzá. Az áldozat mindezt a fején belül hallja. A kezelő nem csak azt láthatja, amit az áldozat tesz egyidejűleg, de azt is, mi az, amit lát a szemeivel? A célszemélynek egyetlen egy gondolata sem lehet, amelyet ne kommentálna a kezelő. Még azt is előírja neki, hogy mikor menjen fogat mosni. A technológia működtetői számára ez a módszer azért nem praktikus, mert egyidejűségénél fogva sok kezelőre van szükség. Ha pedig nincs elég erre alkalmas és kiképzett személy, akkor az korlátozza a befolyásolható áldozatok számát is. Erre a tipikus amerikai válasz az, hogy a természetes személy kikapcsolásával automatizálni kell a folyamatot, és növelni kell a hatásfokot.

Az automatizált kezelő lehet egy digitális magnetofon, amely előre rögzített üzeneteket közvetít találomra, vagy beprogramozott időközönként az áldozat agyába. Ez nagyon hasonlít a dr. Ewen Cameron által alkalmazott "psychic driving" módszerre, amelyet az általa kezelt betegeken próbált ki. Az "automata-kezelő személy" lehet egy komputerrel működtetett berendezés, amelyet egyetlen működtető kezelhet különböző áldozatok agyára irányítva az elektromágneses sugárzást. Így egyetlen személy sok áldozatot tud egyszerre "kezelés" alatt tartani és biztosítani azt, hogy nem maradjanak magukra saját gondolataikkal. Dr. José Delgado elgondolásai érvényesülnek, amikor visszajelzés érkezik az áldozat koponyájából. Működik egy szenzor-rendszer, amely elemzi az agy adatait, és egy programozott algoritmus határozza meg, hogy milyen fajta válasz üzenetet kell továbbítani az áldozathoz. Ezt követően a digitális hangszimulátor létrehozza ezt az üzenetet, amely aztán elektromágneses hullámokkal továbbításra kerül.

Allen Barker "Delgado-gombnak" nevezi azt a kapcsolószerkezetet, amely a zaklató nyomására meghatározott magatartást kiváltó ingerlést továbbít az áldozat agyához. Az áldozat azt éli át, hogy teljesen váratlanul elborítja valamilyen érzés, egy leküzdhetetlen kényszer. Ez történhet a legalkalmatlanabb időben, és alkalmas arra, hogy a kontrollőr elvonja az áldozat figyelmét s azt valamilyen más, általa kívánatos pályára irányítsa. A tájékozatlan áldozatok gyakran úgy hiszik, hogy ők maguk akarták a programozók által rájuk kényszerített magatartást. A "Delgado-gomb" tehát csak jelképesen egy gomb, minden olyan eszközt jelöl, például erre alkalmas frekvencián működtetett mikrohullámú sugarat is, amely meghatározott modulációra van hangolva és alkalmas az adott célszemély központi idegrendszerére hatni.

Rendkívül nehéz az áldozatok számára az őket ért hatások helyes elemzése. A legtöbbször belső világuk megfigyelésére, saját érzeteik elemzésére vannak utalva. Nem tudják összegyűjteni annak a zaklatásnak a tényeit, amelyet elszenvednek. Az első feltétel, hogy felismerjék, mi is történik velük. Nagyon sokan nem is rendelkeznek azokkal a fogalmakkal és szavakkal, amelyekkel meg tudják fogalmazni, amit megtapasztalnak. Ezért felkészültségüktől, egyéniségüktől, körülményeiktől függően úgy kell élni mindennapi életüket, hogy olyan mentális tűzfalat hozzanak létre, amilyenre képesek. Természetesen gyűjthetik a bizonyítékokat mások meggyőzésére, vagy esetleg egy per megindítására. Még akkor is, ha ebben eredményt tudnak felmutatni, kétséges, hogy számíthatnak-e segítségre az ideg-és elmegyógyászok vagy a bíróságok részéről.

A külső és a belső gondolatok

A zaklatásnak alávetett áldozatok még akkor is emberi lények, ha gyakran kísérleti állatként kezelik őket. Belsejükben folyamatosan zajlik a gondolati párbeszéd, és ez az, amit a kontrollőrök ki akarnak maguk számára sajátítani. Allen Barker az áldozatok gondolatait három kategóriába osztja. Az elsőbe tartoznak az "internal" (belső), azaz a normálisnak és természetesnek tekinthető gondolatok, amelyek az érzéki észlelésből származó adatokon nyugszanak. A szokásos gondolati modellek általában a társadalmi együttélésben kialakult konszenzuson alapulnak. A másodikba tartoznak az "external" (külső) és nem konszenzusos behatáson alapuló gondolatok. Dr. Cameron "psychic driving" (pszichikus vezetés) kísérleteiben az áldozatot lekötözték és arra kényszerítették, hogy hosszú időn át egy manipulatív üzenetet hallgasson magnetofonról. Modern értelemben azok a hangok (gondolatokat hordozó szavak) tekinthetők "külsők"-nek, amelyeket egy külső forrásból juttatnak el az adott személy agyába. Elméletileg elképzelhető, hogy létezzenek konszenzuson, azaz megegyezésen alapuló külső hangok is, de az alig elképzelhető, hogy az áldozatok valaha is hozzájárultak volna ahhoz, hogy agyukat folyamatosan külső behatásnak tegyék ki. Egy ilyen "external" lehet akár egy e-mail üzenet is, amely gondosan megválogatott kulcsszavakat használ. Ezek lehetnek a kívánt hatást kiváltó kódjelzések.

A kondicionált "internal"-nak az a gondolati folyamat tekinthető, amely az "external"-ok által való zaklatás közvetlen eredménye. Ez a "mérgezett fa" ugyancsak "mérgezett mentális gyümölcse". Az ilyen "nonconcensual external"-okkal való heti gyötrés után a célszemély már akkor is hallja a feléje sugárzott kifejezéseket, amikor már a gépezetet kikapcsolták. Ez különösen így van, ha a kondicionálás egy bizonyos specifikusan kiválasztott ingerlésre összpontosított. Hasonló ez ahhoz, mint amikor Pavlov kutyájánál már a csengő hallatára is megindult a nyálválasztás, noha még az ételt nem látta. Egy hasonló hangjelzés aktivizálhat egy kondicionált "internal"-t. A traumával történő kondicionálás is erős és hosszantartó és fel tudja idézni az eredeti bántalmazás eleven újraérzékelését.

A manipulátorok el tudják érni, hogy a mit sem sejtő áldozataik úgy járjanak-keljenek otthonaikban, mint az elektronikusan vezérelt robotok. Az, hogy a célszemély mit érzékel belsőként ("internal") vagy külsőként ("external") a fejében, az az adott személytől is függ. Ebben közrejátszik az életkora, a zaklatás hosszúsága, és az a konkrét technológia és technika, amit a befolyásolására a tudomása és a hozzájárulása nélkül alkalmaztak. Feltételezhető, hogy e technológiák és eszközök megválasztásában szerepet játszik az, hogy ki az, akit zaklatnak és megpróbálnak betörni. A hipnotizálásra hajlamosak különösen sebezhetőek és egyes célszemélyeket alvás közben is lehet befolyásolni.

A protokoll

A protokoll kifejezést itt Allen Barker informatikai értelemben használja, és az eljárások, folyamatok egymást követő lépéseinek a sorrendjét, és az erre vonatkozó előírásokat jelöli vele. A protokoll feltételezi egy együttműködő személy meglétét a külső kapcsolati-csatorna másik végén, amely személyt be kívánunk azonosítani. Gyakorlatban az áldozat arról szerez tudomást, ha már létezik ez a külső csatorna, hogy nincs a másik végén "barátságos kezelője". Barker szerint a protokoll tehát az a mód, ahogyan a "barátságos kezelő" hitelesíteni tudja a célszemély számára annak az információs csatornának a létezését, amely persze állítólag "nem létezik".

Ha valakinek közvetlen látási, hallási, vagy tapintási kapcsolata van egy személlyel, akkor ennek a protokollnak a betartása - a kapcsolattartó lépéseknek a megtétele - könnyű feladat. Tegyük fel, hogy egy személy beszéde hallható. A protokoll, vagyis a kapcsolatlétesítő menetrend szerint a célszemélynek 4533-ra kellene gondolnia. Választható valami más is, amit a figyelem felkeltése nélkül közölni lehet. Ezután érdemes öt másodpercig várni a válaszra. Vagy hallható a gondolat? Vagy nem, és vagy válaszolnak rá, vagy nem? Ebben az esetben az információs csatorna specifikusan egy személyhez kapcsolódik. Vizuális kontaktus esetén is hasonló a helyzet, hiszen elgondolhatjuk, hogy "tartsd fel a három ujjadat". Ez a protokoll úgy működik, mintha rádiót hallgatnánk valós időben, időazonos módon.

Lehetséges a tisztán "external" üzenetküldés beazonosítása, látási, hallási, vagy tapintási kontaktus nélkül, csakis "mentális" érintkezéssel. Ez mindenkire vonatkozik, aki hallhatja a célszemély gondolatait, és választ küldhet neki. Csak egy zsebszámítógépre van szükség, és egy együttműködő személyre az információs csatorna másik végénél. A lépésrend szerint annak a kérdésnek a feltétele következik, hogy "mi 1999-nek a cosinusa?" Ha a kezelők nem küldik vissza a választ, akkor vagy tanulatlanok, vagy összeesküdtek. Van egy sor más lehetőség, de a lényeg olyan kriptografikus (rejtjeles) hitelesítés alkalmazása, amellyel lehetséges az elküldött és fogadott - tisztán "externális" - jel beazonosítása. Bárki le tudja nyomni a zsebszámológépén az 1,9,9,9 cosinust és máris megkapja az eredményt. A számokat ki-ki a saját egyéni protokollja számára tetszése szerint megváltoztathatja. Egy új szám kiválasztásával lehetővé válik a válasz ellenőrzése egy egyszerű zsebszámológéppel.

Allen Barker tapasztalatból tudta, hogy az agykontroll-működtetők általában nem küldenek érvényes négyszámjegyű numerikus adatokat, és még kevésbé a helyes választ. Küldenek számokat, és mindezt áttehetik egy automatikus rendszerre is. Gyakran felületesek és így egy sor olyan adathoz lehet jutni, amely kellően alátámasztja az "external"-ok olvasását és küldését, még akkor is, ha ők nem küldik meg a protokollt.

A hitelesítés problémája

Reális körülmények között bizonyos adatok kiértékelése szempontjából rendkívül fontos a háttérzaj várható szintjének a hiteles felmérése. Ha a célszemély a sorok között kiolvassa a bántalmazást, koncentrálnia kell, és nem téríthetik el a lazán kapcsolódó jelképek. Az olvasás során ki kell szűrnie azokat, amelyek valószínűleg nem őrá, vagy a helyzetére vonatkoznak. Ez eligazít abban, hogy mekkora a háttérben használt szimbólumok mértéke. A kérdésessé vált adatokat mellőzni kell. A használható adatok is elég gyakran előfordulnak, de gyakran ezek sem hordoznak több információt, mint ami a célszemély számára már eddig is ismert volt.

Allen Barker szerint, ha egy célszemély gondolatban elátkozza kezelőit, ez gyakran felbosszantja őket. Gúnyosan megkérdezheti tőlük, vajon Afrika melyik országában "csípték fel" a gondolatait? Ha ezek után érkezik egy e-mail üzenet, amelyben az áldozat neve nagyon hasonlít a célszemély nevéhez, és azt állítja, hogy Afrikában járt s nem tudta kivonni magát a zaklatás alól, akkor ez nem lesz véletlen. Ez már válasznak tekinthető. A kérdés csupán az, hogy az illető tudatos, vagy nem-tudatos zaklató, azaz maga is egy áldozat, akit valamilyen módon rávettek a zaklatásra, vagy pedig professzionális "cointelpro" ügynök. (1971-ben a "Citizen Committee to Investigate the FBI" - Állampolgárok Bizottsága az FBI ellenőrzésére - titkos aktákhoz jutott az FBI-nak a pennsylvaniai Media-ban lévő kirendeltségénél. Ebből kiderült, hogy az FBI-nak van egy belföldi kémelhárító programja - domestic counterintelligence program - amelynek a kódneve volt a "COINTELPRO". Amikor az aktákban szereplő információk megjelentek a sajtókban, az FBI számos munkatársa lemondott, és részletesen beszámolt a belföldi titkos műveletekről. Az amerikai állampolgárok elleni kémkedés a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásával, ellentétes az amerikai alkotmány érvényben lévő rendelkezéseivel.)

A kétes helyzetek elemzése

Rendkívül fontos, hogy miként gondolkodjunk kétség esetén. A kontrollőrök, a manipulátorok és a propagandisták az emberi gondolkodás gyengeségeit használják ki. Noha az emberi agy csodálatos képződmény, az emberek hajlamosak arra, hogy - mondjuk egy matematikai algoritmushoz képest - pontatlanul értékeljenek ki bizonyos adatokat. Az egyik nehézség a bizonytalanságok elemzésében van. Az agykontroll áldozata szó szerint el van árasztva olyan bizonytalanságokkal, amelyeknek a szétválogatása és elemzése rendkívül nehéz. Az ellenőrzés alá vont személynek minden furcsa, szokatlan, érthetetlen, sőt bizarr dolgot számításba kell vennie, amely korábban soha nem történt meg vele. Elemeznie kell az összefüggéseket köztük, s mindezt annak tudtával, hogy agyműködésének a megerőszakolói gondolatait megfigyelik, és megpróbálják téves elképzeléseit, hibás következtetéseit megerősíteni.

A másik nehézséget a figyelemelvonás, a zavaró és elterelő akciók elleni védekezés jelenti. Ez különösen akkor bonyolult, ha olyan rosszindulatú "információs-csatornán" érkezik az agyba, amelyen korábban a tudat nem volt elérhető. További nehézséget okoznak az arányok és a fokozatok. Az emberek általában binárisan (két részből állóan, kettős állapotúan) gondolkodnak és nem folyamatosan, és sokkal inkább egy dimenzióban, mint több dimenzióban. Vannak olyanok is, akik hajlamosak a babonás gondolkodásra. Társadalmi vonatkozásban pedig a nagy hazugságokkal nehezen lehet megbirkózni. A tömegtájékoztatási eszközök propagandisztikus agymosása ipari méretekben állítja elő a hamis tudatot, és az így manipulált közvélemény hajlamos igaznak elfogadni a legnagyobb hazugságokat is.

A helyesen csoportosított statisztikai adatokkal gyakran jobban meg lehet közelíteni a valóság tényeit. Elfogadható, hogy élnek a Földön olyan emberek is, akikben meg lehet bízni, csak legfeljebb nem ismerjük pontosan, hogy kik ők. Ha egyes konkrét esetekben így vagy úgy téved is az ember, a statisztikai számokban az kiegyenlítődik, és az átlag közel kerülhet az igazsághoz. Feltételezhetjük például, hogy az e-mail küldemények 40 %-a ügynököktől és provokátoroktól érkezik, 35 %-a valódi áldozatoktól és agykontroll ellen harcoló aktivistáktól, 15 %-a pedig olyanoktól, akik magukat tudományosan felkészült, babonától mentes gondolkodónak tekintik, és egy másik 10 % olyan, amelyiket egyik csoportba sem lehet besorolni. Természetesen minden egyes személy egymagában "gyanúsnak" tekinthető. Ennek ellenére a lista elfogadható, és az agykontroll áldozatok valóban 35 % körül lehetnek.

Ezek az adatok meggyőzhetik azokat a jószándékú embereket, akik még személyesen nem találkoztak az agykontrollos-zaklatással. A statisztikai adatokból kiderülnek a trendek. Allen Barker szerint már sok ezer olyan személy található a lakosság körében, aki az agykontroll áldozata. Azt azonban nem lehet tudni, hogy kik a ténylegesen zaklatott személyek azok közül, akik áldozatnak tekintik magukat.

Az ember elidegeníthetetlen jogai

Minden egyes embert születésénél fogva illetnek meg bizonyos jogok. Ezeket az emberi mivolthoz tartozó jogokat nem lehet elvenni. Meg lehet őket erőszakolni, át lehet őket hágni, semmibe lehet őket venni, még olyan törvényeket is lehet hozni, amelyek megfosztják ezektől az embereket, ezek azonban egy zsarnoki rendszer megnyilvánulásai, és nem változtatnak azon az Istentől eredő, vagy természeti törvényen alapuló tényen, hogy minden egyes emberi lény elidegeníthetetlen emberi jogokkal rendelkezik. Aki ezt tagadja, az zsarnok és végül is osztoznia kell a zsarnokok sorsában. Ugyanez vonatkozik a zsarnokok lakájaira és kiszolgálóira. A kínzás és a zaklatás lealacsonyítja magát a kínzót is. Az áldozat emberi méltóságát nem lehet elvenni, a kínzás azonban lealázza a kínzót, és megsemmisíti az emberi méltóságát. Még háború idején is háborús bűncselekménynek minősülnének azok a cselekmények, amelyeket az agykontrollos-kínzók békeidőben követnek el sorozatosan amerikai polgártársaik ellen. Alkotmányos kormányzás esetén e kínzókat élethossziglan tartó szabadságvesztésre ítélnék, véli Allen Barker, aki a leghatározottabban állítja, hogy egy legitim kormányzatnak az agykontrollal végzett zaklatást és kínzást bűncselekménnyé kellene minősítenie, és el kellene ítélnie azokat az állami alkalmazottakat is, akik ilyen cselekményeket követnek el.

Az agykontroll - auschwitzi szintű bűncselekmény

Allen Barker úgy véli, hogy nem túlzás az agykontrollal gyakorolt erőszakot az Auschwitzban elkövetett szörnyű bűnökhöz hasonlítani. Gordon Thomasra hivatkozik, aki "Journey Into Madness: The True Story of CIA Mind Control and Medical Abuse" (Utazás az őrültségbe: A CIA agykontrolljának és orvosi visszaéléseinek az igaz története) című könyvében a következőket írja: "A könyv írása közben saját felindultságommal is meg kellett küzdenem - a hitetlenséggel, az elképedéssel, az undorral, a dühvel, és az írás kezdetén többször is azzal az érzéssel, hogy ez a téma túlságosan gonosz ahhoz, hogy megbirkózzak vele. Korábbi kutatómunkám során semmivel nem találkoztam, ami felkészíthetett volna olyan orvosok sötét tevékenységére, akik azon agyak és testek szándékos tönkretételét tűzték maguk elé, amelyeknek a gyógyítására képezték ki őket."

Allen Barker a kínzók magatartásának a jellemzésére egy sajátos meghatározást alkalmaz: ez a "Nazi Pig Theorem", NPT (A náci disznó tétele). Ez átvitt értelemben használt alapfeltevés, amely nem szorul külön bizonyításra, használata azonban hasznos lehet a kínzás elszenvedője számára. Ez a metafórikus axióma lényegében azt állítja, hogy ha valaki úgy cselekszik, mint Mengele, az ismert náci disznó, akkor ő maga is náci disznónak tekintendő. Allen Barker teorémáját így foglalja össze: "Bárki, aki hozzájárulás nélkül erőszakot alkalmaz embertársa agya/tudata/lelkiállapota (brain/mind/mentation) ellen Mengeléhez hasonló módszereket használva, az náci disznó. Nem számít, hogy a náci disznó mit gondol, és nem kell törődni a véleményével. Nem kell válaszolni, ha a náci disznó gúnyol, fenyeget, háborgat, vagy más módon próbál manipulálni. Az egyetlen, amit a náci disznó megérdemel, hogy leleplezzék, és megfelelő büntetésben részesítsék.

Ennek a gondolatmenetnek az ellenkezője is hasznos. Ugyanis ha nem a náci disznók azok, akik az agykontroll beavatkozást végzik, akkor nincs szó az agyműködés és a tudat megerőszakolásáról. Problematikus jelenség esetén így már elindulhat a gondolkodási folyamat valamilyen más irányba. Allen Barker, akinek hosszú időn át együtt kellett élnie azzal, hogy agykontrollal beavatkoznak az agyműködésébe, úgy találta, hogy nem csak helyt kell állni a mindennapi élet körülményei között, de külön erőfeszítést is kell tenni az igazság és az igazságosság érvényesítésére. Természetesen minden agykontroll áldozat maga dönti el, hogy megbocsát-e kínzóinak, de amikor a kínzók leckéztetik áldozataikat a keresztényi megbocsátásra, akkor az egy kiforgatott, álnok "kereszténység". A megbocsátásnak nem kell kizárnia az igazságosságot. Az agykontrollal alkalmazott kínzás szempontjából vagy náci valaki, vagy nem náci. A nehézséget az okozza, hogy az áldozat nem tudhatja pontosan, hogy ki az, és ki nem? Annak felmérésénél, hogy ki tekinthető náci disznónak, illetve ki nem, az óvatos és ésszerű kétkedésből kell kiindulni. Gyakran csak igen hiányos információk alapján kell dönteni.

Számításba kell venni, hogy az állam és a kormányzat mindenféleképpen felelős a kialakult helyzetért, amikor az agykontroll-technológia monopóliumával rendelkezők rendszeresen tudják kínozni az amerikai polgárok jelentős részét. Az NPT-t mindenki a saját tűzfalának tekintheti. A külső-tűzfal-elméletből (external firewall theorem) következik, hogy a legcsekélyebb formában sem kell tekintettel lenni arra, hogy Mengele, és a nyomdokaiban járók mit gondolnak. Elemezni kell a kivülről beérkező információk forrását és természetét, továbbá a többi bizonyítékot. A valóságos életben pedig mindent meg kell tenni az agykontroll-zaklatást végzők ellen. Létezik a belső-tűzfal-elmélet (internal firewall theorem) is. Mindenkinek az agya a sajátja, és arra gondol vele, amire akar. El kell sajátítani azt a technikát, hogy a kontroll alatt álló személy képes legyen másra gondolni, mint arra, amit az agykontroll technológia kezelői akarnak. Ezt nem könnyű elsajátítani, de ezen a téren is lehet gyakorlattal eredményeket elérni.

Az agy hozzájárulás nélküli külső befolyásolása csúcstechnológiájú "marhaösztökének" tekinthető, amely változatos módon alakítható abból a célból, hogy fájdalmat okozzon. Ez a moduláció megtörténhet szavakkal, kapcsolásokkal, és kattintásokkal. Ez azonban másodlagos jelentőségű. A lényeg az, hogy ez egy modulált ösztöke. Ezt célszerű megfigyelni, és utána kideríteni a jel forrását és természetét. Honnan jön, milyen a minősége a jelnek? Később aztán elemezni lehet az úgynevezett "psyop" mondatot, amelyet a zaklatás irányítója belefoglalt a modulációba. Ez gyakran többet elárul magáról a kezelőről, mint a zaklatásnak alávetett célszemélyről. Hasznos lehet egy gyakoriság-megoszlási grafikon vezetése arról, hogy például milyen frázisokat használ a kezelő? Előfordul-e külföldi akcentus, vagy idegen nyelven elhangzó mondat? Szem előtt kell azonban tartani, hogy a kezelők rutinszerűen hazudnak. Ha például valamiért hízelegnek, akkor néhány másodperc múlva már számítani lehet rúgásaikra. A beteges hazudozók csak egy nagyobb hazugság hitelessé tétele érdekében mondanak részigazságokat. Céljuk a normális lelki folyamatok megzavarása, tönkretétele.

Rendkívül fontos a jelek forrásának a lehető bemérése. Itt nem csak a küldő személye lényeges, de az az érzékelési mód is, amellyel a célszemély azt felfogja. Csak ezután célszerű analizálni a küldött szignálok jelentéstartalmait. Ez lényegében a szignálok és azok modulációinak elemzését, értelmezését jelenti. Amerikáról lévén szó, a szignál jelentéstartalma angol nyelvű mondatként értelmezhető. Ha a szignál egy "rape channel"-en (megerőszakoló információs-csatornán) keresztül érkezik, akkor jelentéstartalmával nem kell törődni, kivéve a bizonyíték-gyűjtési célt. Tudomásul kell venni, hogy a külső ösztöke (external cattle prod) okozza. Már önmagában a hozzájárulás nélkül érkező külső szignál is zaklatás, és gyakran ez az egyetlen valódi információ.

Nem szabad vitába szállni az üzenetküldővel, akár élő személy, akár egy automata szerkezet. Ha nem vesznek róluk tudomást, már az is dühbe hozza őket. Tenni kell a mindennapi élet dolgait, találkozni emberekkel, és szót emelni az igazság érdekében. Csak akkor lehet a zaklatókat valóban ignorálni, ha a célszemély tudja, hogy mi folyik. Vannak olyan áldozatok, akik azt hiszik, hogy éppen ignorálják a zaklatókat, miközben élő robotként járkálnak fel-alá otthonaikban. Egy tapasztalt áldozat azt is megtanulja, hogy mi a valódi ignorálás. Gyakran nehéz az élő zaklatót az automatazaklatótól megkülönböztetni. Néhány alapvető hangfelismerő software-t vesznek igénybe a ki nem mondott gondolatok megerőszakolására. Olyan természetes személyek, akik nem foglalkoznak agykontrollos zaklatással, tisztességes névvel rendelkeznek, és nem ismételnek vég nélkül semmit. Nem azzal foglalkoznak, hogy bárkit is zaklassanak, és állandóan kommentálják a gondolatait. Gondolatban sem szabad semmit megmagyarázni a zaklatóknak, sokkal jobb, ha félreértik a kikényszerített gondolatokat. A kondicionált válaszok gyors elfojtására kell törekedni, és a kondicionált válaszok aktiválásáról való egyszerű tudomásul-vétellel kell behelyettesíteni.

Segíthet a tapasztalatok lejegyzése is. Itt azonban számításba kell venni, hogy a zaklatók a gondolatolvasás révén azt is tudják, hogy mi kerül írásban lerögzítésre. Ez olyan visszacsatoláshoz juttathatja őket, amely elősegítheti a további zaklatást, illetve mások agykontrollos befolyásolását. Ha valaki panaszkodik valamiért, biztos lehet, hogy azzal még többet fog találkozni. Az írás azonban elősegítheti mások tájékoztatását, és még inkább szemléletessé teheti az egész agykontroll-zaklatás bornírtságát. A korlátoltság nem akadályozza a zaklatókat, ténylegesen gyötrésük részét képezi. Számításba kell venni, hogy a zaklatók az esetek többségében nem is ismerik azokat, akiket megtámadnak, mégis készek arra, hogy olyan mértékben bántalmazzák, amely maradandó károsodást okozhat nekik.

A mentális szúnyogcsípések célja az áldozat bosszantása, ennek tudatában kell lenni, mert csak így lehet leküzdeni őket.

Hogyan lehet harcolni a bűnös titkolódzás ellen?

Az agykontrollal történő tömegméretű zaklatás csak a bűnös méreteket öltő titkolódzásra rászoktatott és betegesen érzéketlenné tett társadalomban lehetséges. Vannak olyan kollaboránsok és apologéták, akik "hasznos idiótaként" kérdezik: "miért vagytok az emberi jogok megszállott hívei, ti agykontroll-zaklatásnak kitett áldozatok? Miért utáljátok annyira a zaklatókat?" Olyan rendszer alakult ki, ahol nem lehet beszélni a legnyilvánvalóbb kérdésről sem, noha sokan már tudnak róluk valamit. Úgy tűnik, hogy a hatalomra vágyók és az őket kiszolgáló zaklatók összeesküvését kiegészíti az idióta beletörődők és a gyávák összeesküvése. Az agykontroll áldozatoknak rendkívül nehéz megérteni azoknak a beletörődését, önelégültségét, sőt önfeladását, akik noha tudják, hogy mi történik, azt színlelik, hogy nem tudnak róla.

Allen Barker keserűen azzal fejezi be fejtegetéseit, hogy az amerikaiak jelentős részéről elmondható, hogy képmutatóvá vált. Az amerikaiak szeretnek mindenben az elsők lenni. Így a képmutatásban is már a legnagyobbak. A világgazdaság monopolizálására törekszenek, mégis szabadpiacnak nevezik ezt. Szavakban még mindig a szabadságra, az emberi jogokra esküsznek, miközben hazájukban az ártatlan emberekkel szemben elkövetett atrocitás, az emberi jogok megszegése mindennapi gyakorlattá vált.

2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
7. fejezet