A pártszivattyúk is működnek

A pártszivattyúk is működnek

Frontbarátság egymilliárd fölött:
Pártszivattyú a szerencsepénzeken

Beküldte: atlatszo

2011. augusztus 15. hétfő

Szocialista felügyelettel kaszál milliárdokat a lottón egy Fidesz-közeli cég.  Évi 150-170 milliárdos árbevételéből rendre mindössze 5-6 milliárd forint adózott nyereséget produkált az állami tulajdonú hazárdjáték-monopólium, a Szerencsejáték Zrt. az elmúlt években. Most kezdődő cikksorozatunkban annak járunk utána, miért folyik be olyan kevés osztalék a kvázi-monopolhelyzetben lévő állami óriáscégektől a központi költségvetésbe, mire költik ezek a köztulajdonban lévő vállalatok a bevételeiket. A Szerencsejáték Zrt. esetében elsőként a sorsolási műsorok elkészítésének költségét vizsgáltuk.

Kevesen tudják, hogy a Szerencsejáték Zrt. (cégtörténet, PDF) az ország egyik legnagyobb tévéműsor-megrendelője. A sorsolási műsorokra idén közel 3 milliárd forintot költ el az állami cég közbeszerzési eljárás nélkül, a beszállító pedig egy sok szempontból politikaközeli műsorkészítő, a Hung-Ister Zrt. (cégtörténet, PDF), melynek tulajdonosai 50 százalékban a Simicska Lajosérdekeltségi körébe tartozó B-Reklám Kft. (cégtörténet, PDF), 50 százalékban pedig a szövevényes (új-zélandi, majd osztrák) offshore hátterű, Bányai Péter ügyvédhez köthető Thyramos Kft. (cégtörténet, PDF).

Illusztris társaság

A Hung-Ister Zrt. felügyelőbizottságában korábban szerepelt Nyúl Sándor, a Trigránit csoport vezérigazgatója, Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztője, és Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jelenlegi elnöke is. A 2010-es kormányváltás óta a felügyelőbizottság tagjai Dávid Gyula ügyvéd, az MSZP pártalapítványa, a Táncsics Alapítvány felügyelőbizottsági tagja, Nyerges Zsolt ügyvéd, a Fidesz háttérembere, és a bécsi illetőségű Aczél Zoltán, aki korábban a Strabag osztrák építőipari konszern magyarországi kijáróembereként tett szert kétes hírnévre.

Nyerges és az anno a Heti Válasz által leleplezett Aczél a 2010-es kormányváltás után együtt kerültek be a Magyar RTL Televízió Zrt. igazgatótanácsába is. A Hung-Ister Zrt. vezérigazgatója 2005 – 2010 októbere között, majd 2011. márciusa óta ismét az a Fazekas Csaba, aki a közbeeső időszakban a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), korábban pedig a Hír Televízió vezérigazgatója volt.

A Szerencsejáték Zrt. és az 1998-ban alakult Hung-Ister Zrt. kapcsolata még az első Orbán-kormány idején kezdődött, először 1999-ben kötöttek tízéves szerződést a sorsolási műsorok gyártására. A 2009-ben lejárt szerződéseket még abban az évben új szerződésekkel hosszabbították meg. Hogy kiderítsük mi áll ezekben a szerződésekben, Hanzély Ákos 2011. tavaszán közérdekű adatigényléssel fordult a Szerencsejáték Zrt.-hez a szerződéseket kérve, amit az állami vállalat határidőn belül teljesített is, rendelkezésünkre bocsátva a tetemes mennyiségű iratanyagot.

Szövevényes konstrukció

A Szerencsejáték Zrt.-től megkapott szerződések arról tanúskodnak, hogy a két cég szövevényes konstrukciót dolgozott ki a sorsolási műsorok elkészíttetésére. Eszerint a Szerencsejáték Zrt. a Pólus Centerben bérel egy 4000 négyzetméteres stúdiókomplexumot évi 370 millió forintért, amelyet alvállalkozóval üzemeltet. A stúdiókomplexum üzemeltetését alvállalkozóként a Hung-Ister Zrt. végzi évi 408,7 millió forintért. Ezért cserébe a Hung-Ister Zrt. biztosítja a technikát és a szerződés mellékletében meghatározott létszámú üzemeltető személyzetet (üzemeltetési szerződés, PDF).

A stúdió, a technika és az üzemeltető személyzet megléte azonban nem jelenti azt, hogy a műsorok el is készülnek, hiszen a gyártásra külön szerződést kötöttek a felek. A vállalkozási szerződés (PDF)szerint a Szerencsejáték Zrt. – az általa bérelt és a Hung-Ister Zrt. által 408,7 millióért üzemeltetett stúdióban – leforgatott műsorokért újabb vagyonokat fizet. A heti 68 perc sorsolási műsor elkészítése heti több mint 30 millió forintba kerül, ami évente közel 1,6 milliárd forintot tesz ki.

A vállalkozási szerződés szerint a Hung-Ister Zrt. biztosítja a szükséges technikát és személyzetet – amelyet az üzemeltetési szerződés szerint a Szerencsejáték Zrt. egyszer már kifizetett neki – míg a számhúzókat, a sorsolási bizottság tagjait a közjegyzőt és a sorsolást lebonyolító technikai személyzetet a Szerencsejáték Zrt. biztosítja. A 2009-ben újrakötött szerződés még alacsonyabb összegről szólt, de 2010 decemberében módosítottak a szerződésen (szerződésmódosítás, PDF). A szombati sorsolási műsor 15 perccel hosszabb lett, a vállalási ár pedig hetente 10,5 millió forinttal növekedett.

Ha egy üzlet beindul

A két fél közötti gyümölcsöző kapcsolatnak itt azonban még nincs vége, a kormányváltás óta további szerződéseket is kötöttek. A hetente megjelenő Szerencse Híradót további bruttó 5,5 millió forintért gyártja a Hung-Ister Zrt., ez a tétel 2011-re vonatkozóan újabb 231,4 millió forintot jelent (vállalkozási szerződés [PDF], szerződésmódosítás [PDF]). 2010. decemberében újabb 395 millió forint + áfa összegű keretszerződés kötöttek a felek, amely szerint a Hung-Ister Zrt. készíti a Szerencsejáték Zrt. reklámanyagait is (vállalkozási keretszerződés, PDF).

A keretszerződés alapján az „Üldözi a szerencse” kampány reklámanyagai bruttó 61,6 millió forintért készültek (vállalkozási alkeretszerződés, PDF). A „Rendezze Ön az életét” kampány pedig bruttó 113,9 millió forintba került (vállalkozási alkeretszerződés, PDF).

A sorsolási műsorok elkészítésére a Szerencsejáték Zrt. 2011-ben összesen bruttó 2,276 milliárd forintot költ, és ezen felül fizeti még a Fortuna Stúdió bérleti díját is. Mindezek alapján számításaink szerint a Szerencsejáték Zrt. egy percnyi sorsolási műsorért több mint 561 ezer forintot fizet a Hung-Ister Zrt.-nek. És ezzel még nem fogytunk ki a szerződésekből.

A Szerencsejáték Zrt. által bérelt stúdiókomplexumban ugyanis hetente mindössze nettó 80 percnyi műsort vesznek fel, így sok szabad kapacitással rendelkezik. Ezt a szabad kapacitást a megállapodás értelmében a Hung-Ister Zrt. hasznosíthatja. A bérleti szerződés értelmében (bérleti szerződés, PDF) a Hung-Ister Zrt. bérli a Fortuna Stúdió szabad kapacitásait évi 100 millió forintért. Márpedig a szabad kapacitások nem maradnak kihasználatlanul, hiszen korábban hat évig itt vették fel a Fábry Show és a Legyen Ön is Milliomos műsorok epizódjait is. Azt nem tudjuk hogy a Hung-Ister Zrt. mennyiért értékesíti ezeket a szabad kapacitásokat, de nagyon meglepődnénk ha nem térülne meg busásan az a 100 millió forint.

(Folytatjuk)

KIK IRÁNYÍTJÁK A HAZAI POLITIKÁT?

Valaki mindig ránk volt telepedve. 1990 óta hiába érezzük úgy, hogy szabadok vagyunk, mégis fogják a kezünket, és nem engedik el.

Nem tudom hogyan éltünk a rendszerváltás előtt, sem hogy könnyebb vagy nehezebb volt-e a mindennapok sodra. Sokan mondják, hogy jobb volt: volt munka, létezett a közveszélyes munkakerülő fogalma. Hogy ami a boltokban volt – jó minőségű áru -, nem létezett a bőség zavara ha az ember mosóport akart venni. Hallani persze a negatív oldalát is a dolognak, hogy nyugathoz képest drágábbak voltak a dolgok, nem lehet kijárkálni értük külföldre, aki akkor élt tudja, aki nem, olvasott róla vagy tanult. A politika mindenesetre eléggé egyoldalú volt. Sőt, mondhatni nagyon is, hasonló lehetett mint most, csak nem létezett az ellenzék fogalma. A rendszerváltás megtörtént, de hogy mit hozott magával, az már más kérdés. De tegye fel a kezét, aki azt mondja, hogy jobb ma az élet, mint akkor volt. És ne a külsőségekre gondoljunk…

1990-ben az ország adósságállománya 1386 milliárd forint volt. Egy éve 19 987 milliárd forint. Ha én kezelném ilyen hatékonysággal a magánkasszát, hát… a bankok már régen bérgyilkost küldtek volna rám. Csak valahogy mindig kihagyják ezt a dolgot a kampányszövegből nagyjaink, azt nem mondják hogyan fogják megszüntetni, csak vagdalkoznak, dobálóznak vele. Ez ennyivel növelte, az annyit rakott rá. De mindig csak növelik… csökkenteni ki fogja?

Politikai élet

Az államadósság tehát mindig is nagy illetve nehéz kérdés volt. Azóta meg csak nagyobb és nehezebb lett. 1990-ben két úriember, Soros György és Andrew Sarlós felajánlotta Antall Józsefnek, hogy kivásárolják hazánk adósságállományát, mindössze a nemzeti vagyonból kérnek egy részt maguknak. Energetikai szektor, kommunikáció, pénzügy. Akkor Antall nem adta… futtassuk végig az agyunkat, mi van most magyar kézben az előzőek közül.

4 év múlva aztán a nép visszahozta a korábbi rendszer tagjait. Horn Gyula alapított kormányt, de a fent említett urak nála is kopogtattak. Vagy kifizeti az adósság kamatait és privatizál néhány nagyobb céget, vagy jöhet egy előrehozott választás. Így aztán Surányi vitte a pénzt a kamatokra, Suchman Tamás intézte a privatizációt, Bokros meg a megszorítást (a híres-hírhedt Bokros-csomag).

Ezután a Fidesz került hatalomra, aminek a soraiba ültette a nyugati világ Torgyán Józsefet, mint földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert. Neki aztán olyan jól sikerült a vidékfejlesztés, hogy a határ menti földek mind külföldi kézben vannak. Vas megyében vannak olyan vidékek, amik például holland kézben vannak. Hogyan kerültek ide, a fene se tudja, de hogy a föld az övéké, az biztos. És nem, nem tulipánt termesztenek rajta. Orbánnak akkor nem volt más választása, vagy ez a felállás, vagy a másik párt nyeri meg a választásokat, és ellenzékként nyomulhat az MSZP-SZDSZ-el szemben. Ez meg nyilván nem lett volna nyerő állapot neki, így engedett a külső nyomásnak. Miután romba döntötték a magyar mezőgazdaságot, Torgyánt eltávolította az útból Orbán. Egyesek szerint megzsarolta az ügynöki múltjával, mások szerint pénz beszél alapon, ki tudja.

Jött Medgyessy, aki 2004-ben beléptette Magyarországot az EU-ba, hogy még nagyobb szabad utat adjon a külföldi nagytőkének. Megemelte a fizetéseket és a nyugdíjakat, emelte az egyetemi ösztöndíjakat. Sokan nagyon népszerűnek tartották akkoriban. Miniszterelnöksége alatt kezdtek épülni a multinacionális kereskedelmi egységek, plázák.

Most jelenleg a baloldal lejáratása zajlik Orbánon keresztül, illetve az ország kiszipolyozása. Diktál nekünk az IMF, az EU és állítólag még a Bilderberg-csoport és a Trilateral Commission is. De mik ezek?

Bilderberg-csoport

Nem, nem a Feketeerdő klinika kiugrott és kiöregedett művészeiről van szó, akik orvosi szakszavakkal tartják sakkban a politikai elitet. Egy befolyásos személyekből álló titkos csoportról van szó, ami nevét egy holland szállodáról kapta, ahol első ülésüket tartották még 1954-ben. Azóta minden évben zárt ajtók mögött maximális védelemmel biztosítva tartják tanácskozásaikat, kivéve 1976-ban, akkor elmaradt. Olyannyira biztosítják magukat, hogy a CIA és a Moszad őrzi a kapukat, és a résztvevők lelki nyugalmát, már ami a biztonságukat illeti. Találkozóikról sose készül semmilyen felvétel vagy kiadvány, május végén tartják, még a G8-ak összejövetele előtt. És sose térnek vissza kétszer ugyan arra a helyre. Országba igen… helyre nem.

A tagok között vannak igazgatók, elnökök, főtanácsadók, természetesen a legmagasabb körökből. A teljesség igénye nélkül:

Bokros Lajos, Surányi György,  Henry A. Kissinger, Peter Carrington. A találkozókon megbeszélteket aztán mindenki ott használja, ahol tudja, ahova befolyása van. Ha a pénzügyi életben, akkor ott, ha a politikában, akkor ott.

Trilateral Commission

Erről a csoportról már kevesebbet tudunk, a világkormány második leghatalmasabb ága. Célja, hogy összekösse Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Japán gazdasági, politikai életét és kapcsolatot építsen ki a világ többi részével. Tagjai között van magyar részről Székely Péter, és Kádár Béla, egyébként például David Rockefeller és Jacob A. Frenknel is. 

A végére érve már csak egy kérdésem van. Miért hagyjuk, hogy mindig külföldről diktáljanak nekünk? A honfoglalás óta mindig van valami külső befolyás a népen. Az osztrákok, majd a törökök és láss csodát megint az osztrákok. A világháború után nyakunkba szakadt a pufajkások egész hada, most meg a fél világ diktálja az iramot. Még ha az iramot diktálná, de csak veszi ki alólunk a lovat. Az eredmény adott… befolyásolva vagyunk, és maradunk is.

Interjú a CBA elnökével: nem adtam pénzt kampányra

Interjú Baldauf Lászlóval hálózatépítésről és a kormányhoz fűződő viszonyáról

A CBA elnöke, Baldauf László szerint csak a hitében és anyagiakban megerősödött polgári és vállalkozói réteg tudja felemelni a hárommillió szegényt, ezért sem baj, hogy a kormány a nemzetközi láncokkal szemben a hazai kereskedőket segíti. Elmondta azonban, hogy ők sugalmazni soha nem sugalmaznak semmit. Az interjúból az is kiderül, mi lesz a sorsa Schmitt Pál borának a plágiumvád fényében.

- A nem kormánypárti sajtóban mára a CBA állandó jelzőjévé vált a „Fidesz-közeli” és a „kormányközeli”. Ön mit gondol erről?

- Elöljáróban leszögezném, hogy a CBA-t számos vállalkozás alkotja: pillanatnyilag huszonöt tulajdonosa van és körülbelül ezerötszáz franchise-tagja, akik közül nyilván nem is mindenki Fidesz-szimpatizáns. Ami a számunkra bántó, hogy ha a kormány hoz egy ágazati döntést, akkor a sajtóban mindjárt hozzáteszik, hogy ez a CBA-nak kedvez, holott ez nem igaz. A kabinet a döntéseivel a magyar kereskedelmi vállalkozásokat segíti, mi pedig szerencsére nem vagyunk egyedüli hazai lánc a piacon, ott van mellettünk a Coop, amellyel remélem, a jövőben is komoly szövetséget fogunk alkotni, vagy a belőlünk kivált Real, illetve a Realból most önállósult Arzenál. Kedvezőnek tartanám, ha még több új, hazai lánc jelenne meg a piacon.- Mégis korábban, a választások idején megjelentetett „ítéletidős” plakátjaikon, majd a CBA Magazin beköszönő cikkeiben ön többször egyértelműen kiállt a mostani kormánypárt mellett. Ezt nem tartja afféle árukapcsolásnak? A vásárlók a felvágott mellé némi ideológiát is kapnak...

- Nézze, ezek a közlések szigorúan az én magánvéleményeim voltak. Ebben nincsen semmiféle olyan befolyásolási szándék, mint amit sokan szeretnének belelátni. Kereskedőként a mindennapokban egy dolgot tartok szem előtt, mégpedig azt, hogy a vevő a király és az ő alázatos kiszolgálása a legfontosabb feladatom, függetlenül attól, hogy ki melyik párttal szimpatizál. Ez mindenkinek a magánügye. Van olyan vevőnk, aki gratulál nekem, és van olyan is, aki nem ért velem egyet, de azért hozzánk jár vásárolni, mert szereti a CBA-t.

- Másképp fogalmazok: számos olyan üzletember van, aki rokonszenvezik a kormányzattal, így vagy úgy kötődik a kabinethez, de egy olyat sem tudnék mondani, aki ezt olyan egyértelműen kinyilvánítaná, mint ön.

HIRDETÉS

• Mert én hangosabban merem kimondani, amit gondolok. 2002 után ugyanúgy mondtam a magamét, volt, hogy több ezer ember előtt is. Azok az üzletemberek, akikre utalt, szintén elmondják a véleményüket, de csak szűk, baráti körben. Én bátrabb vagyok, hangosan, nyilvánosan is kimondom, amit gondolok. Lehet ezért rám neheztelni, én mégis így érzem korrektnek.
  
• 
  

Orbán és a nemzeti felemelkedés

- Van, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy önök is finanszírozták a Fidesz kampányát.

- Ez nagy tévedés. Szögezzük le: jómagam sosem voltam párttag, és soha egyetlen párt kampányát sem finanszíroztam, finanszíroztuk, és ez a jövőben is így lesz. Az viszont tény, hogy 1989 óta nagy tisztelője vagyok Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, személyesen is ismerem őt, Felcsúton meg is szoktam látogatni. Ezért baloldalról rendszeresen megkapom a magamét, de nem törődöm vele, állom a pofonokat, megszoktam már a kritikát. Aki ismer, jól tudja, hogy egyértelműen nemzeti elkötelezettségű vagyok. Hála az istennek, a miniszterelnök úr tudja a legjobban, hogy mit kell tenni ebben az országban azért, hogy a nemzetünk felemelkedhessen, és nagyon jól teszi azt, amit tesz.

- Matolcsy Györggyel is szokott beszélni?

- Amióta miniszter, nem beszéltem vele.

- Mit mondana neki, ha most találkoznának? A hazai vásárlóerő további csökkenését a CBA is megsínylené.

- Ezt a félévet át kell vészelnünk, ahogy a miniszterelnök úr is fogalmazott: viharkabátra, esernyőre lesz szükség. Hallgatva rá, mindkettőből beszereztem. Az év elején végrehajtottunk egy ötszázalékos béremelést, ami annyit jelent, hogy havonta a CBA-központban körülbelül 25 millióval megnövekedtek a kiadásaink, amely éves szinten háromszázmilliós pluszt jelent a számunkra. De egyetértek a kormányzat döntéseivel, hiszen ha például a devizaadósok számára nem nyújtottak volna mentőövet, akkor mindnyájunknak hosszabban elnyúló nehézségekkel, csökkenő vásárlóerővel kellett volna szembenéznünk.

- Az utóbbi másfél év ágazatot érintő döntései, így a különadó, a plázastop vagy az Erzsébet-utalvány bevezetése egyértelműen a hazai láncoknak kedvez nemzetközi versenytársaikkal szemben. Önök sugalmazták, vagy részt vettek valamilyen módon e változások előkészítésében?

- Sugalmazni soha nem sugalmazunk semmit. A kamarán, illetve ha érdekvédelmi szövetségeinken keresztül megkeresnek bennünket, örömmel elmondjuk a véleményünket. Ezekkel a döntésekkel egyetértettünk, hiszen elsődleges, hogy a magyar vállalkozókat a saját hazájukban helyzetbe kell hozni, úgy ahogy ezt tőlünk nyugatabbra is teszik.

- De ez nem diszkrimináció a nemzetközi kereskedőkkel szemben? Elvégre ma uniós tagország vagyunk.

- Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy végre nálunk is olyan egészséges élelmiszerkereskedelmi szerkezet alakuljon ki, mint a fejlett nyugat-európai országokban, ahol forgalmi adatok alapján az első nyolc-tíz élelmiszerlánc mind hazai. Ott ugyanis jóval patriótábbak a hazai kereskedelemmel kapcsolatban. Nemrégiben a párizsi alpolgármester asszonnyal tárgyaltunk egy ottani boltnyitással kapcsolatban. A városvezető kerek perec kijelentette, hogy üzletet nyithatunk, ám hálózatról ne is álmodjunk. Vagy másik példa: a világ legnagyobb áruházlánca – amúgy személyes példaképem –, az amerikai Walmart öt év után kivonult Németországból, mivel nem tudta megvetni a lábát azon a területen, annyira protekcionista a német piac. Ott, ha valahol épült egy lakótelep, nyitni kellett új szupermarketet, akkor a polgármesterek behívták a német cégeket, és rendre azok kapták meg a lehetőséget. Egyik polgármesternek sem jutott az eszébe, hogy a Walmartot előnyben részesítse.

- Nálunk előnyben részesítették a kilencvenes években betelepülő multikat? Nem szabad verseny volt?

- Amikor bekövetkezett nálunk a rendszerváltás vagy a módszerváltás (kinek hogy tetszik), akkor a vadprivatizáció során a hazai vállalkozások óriási hátránnyal indultak, hiszen nem volt megfelelő tőkéjük. Erre pedig egyáltalán nem volt tekintettel az akkori politikai vezetés. Mindeközben óriási előnnyel jöttek be a nemzetközi multinacionális világcégek évtizedes múlttal, hatalmas tőkével. Amennyiben 1992-ben tizedmagammal együtt nem fogunk össze, mondván, hogy a mi szaktudásunk is ér annyit, mint a nyugat-európaiaké, akkor ma sehol sem lennénk, nem létezne a CBA üzletlánc sem. Az említettek miatt a közért-privatizáció során a 330 üzletből csupán tizenhetet tudtunk megvásárolni, így indultunk el. Hozzáteszem: akkor a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig képesek leszünk eljutni, ahol most tartunk.

A CBA nem érzi magát multinak

- Az elmúlt évekre már megváltozott a helyzet: a 2010-es 555 milliárd forint forgalmukkal a rangsorban már másodikak a Tesco után, és a CBA is számos külföldi piacon jelen van, azaz voltaképpen multicég. Mi a különbség a CBA „multisága” és egy nemzetközi lánc között?

Baldauf LászlóNépszabadság - Móricz Simon

- A CBA nem nevezhető multinacionális vállalatnak. A közép-európai piacon úgy vagyunk jelen, hogy együttműködési megállapodásunk van azon országok bizonyos kereskedőivel, azaz nem leányvállalatokról, hanem együttműködőkről van szó. Mi alulról szövetkeztünk, összeálltunk kiskereskedők, és létrehoztunk valamit. Franciaországban ilyen a Leclerc, az olaszoknál a Conad, vagy a németeknél az Edeka. Amit mi 1992-től meghonosítottunk itthon, azt az ezredfordulótól igyekeztünk külföldön – főleg a magyarlakta területeken – átadni a kinti kereskedőknek, hogy ők is hozzák létre a maguk szövetségét. Így alakult ki a CBA Romániában, Bulgáriában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Szerbiában. Legfrissebb terveink között szerepel, szorosabbra fűzzük az együttműködésünket a román partnereinkkel, hogy közösen a magyarországi CBA Cent diszkontokhoz hasonlót indítsunk el náluk is. 

- A multiknál sem egy tulajdonos kezében vannak a részvények, széttagolt a tulajdonosi kör.

- Azonban a hazai vállalkozók érdekeltek abban, hogy jól menjen az ország szekere. A szegénységet csak a magyar vállalkozások tudják felszámolni. Egy multitól ne várjuk azt, hogy szociálisan érzékeny lesz a külföldi országok lakosaival szemben. Meggyőződésem, ha a magyar vállalkozói és polgári réteg megerősödik hitében és anyagiakban, akkor képes lesz felemelni a hárommillió szegényt az országunkban.

- A nemzetközi láncoknak is érdeke, hogy jól menjen a piac, ahol működnek, adnak fizetést, van jótékonysági keretük. Mi a különbség?

- A hazai láncokat többnyire családi vagy helyi vállalkozások működtetik, van olyan bolt, amelyből két-három család megél, ez számukra egzisztenciát jelent. Helyzetünkből fakadóan sokkal érzékenyebbek vagyunk a helyi történésekre, ha például árvíz van, akkor ott vagyunk, rohanunk, segítünk, de ezen túl is a rászorulók mellé állunk. Például több éve nagyon sikeresen fut a Minden gyerek lakjon jól! program, mely kezdeményezésnek egyik alapító tagja vagyok.

- Ezeket a hipermarketek is megteszik.

- A hipermarketeket üzemeltető multinacionális vállalatok leginkább azzal törődnek, hogy segítésüket minél nagyobb csinnadratta kísérje. A mi számunkra pedig inkább az a fontos, hogy jó helyen és minél jobban hasznosuló dologgal segítsünk, nem a publicitás a legfontosabb.

- Most, hogy már eldőlt, az Auchan veszi meg a Corát, árulja el, mi lett volna a céljuk a társaság megvásárlásával?

- Bár az üzlet egészében még nem zárult le, és köt a titoktartási nyilatkozat, annyit mondhatok, hogy a Corát egyértelműen a CBA vette volna meg, mivel nekünk van tapasztalatunk a nagy alapterületű üzletek működtetésében. Egyébként a magyar piac meglehetősen túltelített hipermarketek terén, ha rajtunk múlt volna, biztosan nem is épül ennyi.

- Ezt hogyan érti?

- Az Egyesült Államokban, ahol hatalmas a belső piac, még ott sem engedik, hogy a városmagon belül épüljenek hipermarketek, plázák. De nem is kell ilyen messzire mennünk, Bécsben sem látni, hogy a plázákat, hipermarketeket úgy beengedték volna a városközpontba. Inkább a centrumban lévő régi áruházaikat újították fel, melyek azóta is gyönyörűen működnek, és az új bevásárlóközpontokat a városon kívül helyezték el. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a nyugati láncok nálunk sokkal szebb hipermarketeket építettek, mint saját hazájukban. Nemrég Londonban jártunk, megnéztünk számos ottani Tescót. Borzalmas állapotokat tapasztaltunk, tíz-tizenöt éves, szétrothadt bútorokkal működtek üzletek. Ha oda bemegy egy magyar állategészségügyi szakember, azt az üzletet huszonnégy órán belül bezáratja. Ugyanígy jártunk Párizsban, ott megnéztem egy Auchant, az még rondább volt.

- Nyugaton egy évtizede, nálunk mára lényegében befejeződött a hipermarketek terjeszkedése. Mi lesz az üzlettípus jövője?

- Hipermarketekre továbbra is szükség van, de nem ennyire, mint amennyi ma van a hazai piacon. Véleményem szerint a megmaradók is át fognak alakulni plázaszerű üzletekké, így az élelmiszerbolt mellett egyre több kisüzlet, kiegészítő szolgáltatás lesz majd a hipermarketben. Ez a folyamat már nálunk is megfigyelhető, például amikor az első Corák megnyíltak, akkor az üzlet teljes területén szinte csak ők voltak, jóformán egy-két üzlethelyiséget adtak ki. Aztán folyamatosan szűkült a területük, és egyre bővült a kiadható üzletterület.

- A Cora eladásáról már évek óta lehetett hallani. Most van olyan nagy kereskedőlánc, ami eladó?

- Lesz. Látok olyan láncot, amelyik nem csinálja jól a dolgokat.

- Kire gondol?

- Hadd ne bántsak meg senkit.

A gyengék elhullanak

- A Coránál maradva: korábban elterjedt piaci pletyka volt, hogy kormányhoz kötődő vállalkozások is szerettek volna tulajdonrészesedést szerezni. Önnél nem kopogtattak ilyen ajánlattal, hogy betársulnának a CBA-ba?

- Én sokkal okosabb embereknek tartom őket, mintsem hogy ilyet csináljanak. Így ezt nem is tették meg. Szeretnék azonban egy óriási tévhitet eloszlatni: egy CBA-t nem lehet felvásárolni. Ha nem szakképzett kereskedők irányítják ezt a céget, akkor nem adok többet egy évnél, és lehúzhatják a rolót. Egyébként is, miért adnánk oda? Ezt az üzletláncot mi, az alapítók formáltuk olyanná, amilyen. Elmondok egy titkot: 2006-ban egy amerikai befektető, egy alapkezelő jelentkezett, hogy megvenne minket. Már a jelentkezésüket is kicsit komolytalannak éreztük, de ettől függetlenül fogadtuk őket. Elmondtuk nekik, hogy működünk, mire azt a választ kaptuk, megvennének itt mindent, de azzal a kikötéssel, hogy mi üzemeltessük a céget, és biztosítsuk számukra a nyolc százalékos hozamot. Természetesen nem fogadtuk el az ajánlatukat, hiszen nem azért dolgozunk, hogy aztán bárki kitalicskázza innen a pénzt. Szeretünk mi határozni a saját sorsunkról. Ilyen fontos döntésünk például, hogy a CBA a közeljövőben zártkörű részvénytársasággá fog átalakulni.

- Ez sem egy mai ötlet már, évekkel ezelőtt felmerült, hogy átalakulnak. Miért húzódik a folyamat?

- Tőkehiány miatt. A CBA-központnak kellően meg kell erősödnie hozzá, ezért is döntöttünk úgy, hogy a központ által üzemeltetett kiskereskedelmi üzleteket nyitunk, hármat éppen most üzemelünk be, így hamarosan már összesen 20-25 saját boltunk lesz.

- Hogyan lehet egy ilyen sokrétű tulajdonosi körrel rendelkező csoportot részvénytársasággá alakítani?

- Az igazgatósági tagok mind külön céget üzemeltetnek. Ez azt jelenti, hogy nagyjából tizenöt-húsz kollégám összesen ezer boltot irányít, mindezt pedig legalább háromszáz menedzserrel teszi. Na most, ha ezt az ezer boltot behozzuk egy közös részvénytársaság alá, akkor megszűnik ez a mostani szétaprózottság, és az üzletek működését a központban tevékenykedő menedzserek fogják irányítani. Onnantól kezdve nem kell akkora vezetői gárdát fenntartanunk, mint most. A cél tehát egyértelmű, előbb vagy utóbb egy nagy vállalattá kell átalakulnunk. Közben szép lassan azoktól a kollégáktól is megvásároljuk a boltokat, akik nyugdíjba mennek, és nincs, aki a családban továbbvigye az üzletüket.

- Lesznek kihullók a jelenlegi hálózatból? Látszik, hogy a CBA egyrészt elindult a diszkont-, másfelől a CBA-prímákkal a magasabban pozicionált üzletek felé. Mi lesz a hálózat többségét adó egyszerű franchise-tagokkal?

• Akik jól csinálják, maradnak, akik rosszul működtetik üzleteiket, azok sajnos le fognak morzsolódni. Öt-hat évvel ezelőtt 23 ezer élelmiszer-kiskereskedő volt Magyarországon, most nagyjából 19 ezer, és véleményem szerint az elkövetkező években ez a szám tovább csökken, úgy 15 ezerre. Ugyanakkor az üzlethálózatok szűkülésével párhuzamosan a boltok korszerűsödnek, nő a nagyobb alapterületűek aránya. A most is gyakori, 50-60 négyzetméteres vegyesboltokkal nem lehet mit kezdeni. Ezek vagy átalakulnak kis szakboltokká, vagy megszűnnek. Kellően nagy terület kell ahhoz, hogy megfelelő áruválasztékot lehessen bemutatni, a magyar vásárló ugyanis szereti a sokrétű kínálatot. A „Cent” diszkontok azért tudnak teret nyerni, mert mi ebben is másképpen gondolkodunk, mint a Lidl vagy az Aldi, hiszen ezekben az üzletekben 4-5 ezer termékkel dolgozunk. (Az Aldi átlagosan 1200, míg a Lidl nagyjából 1600 féle terméket tart egy üzletben – a szerk.)
  
• 
  

Az Egymásért Alapítvány és Schmitt Pál bora

- Korábban a CBA belekeveredett az Egymásért Egy-Másért Alapítvány ügyébe. A Hvg.hu cikkeiből kiderül, hogy a CBA-hoz franchise rendszerben tartozó vállalkozások 670 millió forinttal támogatták az alapítványt. Miért láthatták ők olyan vonzónak ezt a társaságot, ahol például az egyik szervező éppenséggel büntetett előéletű volt?

- A történet röviden: két kollégám megismerkedett Földesi Szabó Lászlóval és Jakubinyi Róberttel. Ők elmondták, hogy különféle rászoruló embereknek kívánnak segíteni, és azt is állították, hogy akik támogatják őket, azok különféle kedvezményekben is tudnak majd részesülni. Magyarul: átverték a kollégáinkat. A botrány kipattanása előtt nem sokkal, amikor tudomásomra jutott, hogy milyen szervezetet támogatnak, azonnal leállíttattam az együttműködést, de akkor már sajnos késő volt. Ők addigra már régen megkötötték az együttműködési megállapodást, azaz, hogy öt éven keresztül összesen 670 millióval támogatják az alapítványt. A fő probléma az volt, hogy az alapítvány vezetői különféle ürügyekkel egy év alatt lehívták a teljes összeget.

- A kereskedők általában nem a hiszékenységükről ismertek...

- Nézze, az egyik gyanúsítottról ma már tudni lehet, hogy még nemzetbiztonsági hivatalokat is megvezetett, magyarok mellett oroszokat, osztrákokat. A kollégáim a jogszabályok teljes betartásával adták ezeket az összegeket. Azóta vizsgálatok is voltak az adóhatóság és a rendőrség részéről, de tisztázódott, hogy a kollégáim semmiféle szabálytalanságot nem követtek el, az ügyet lezárták. Bár nekünk mindez komoly presztízsveszteséget okozott, de tanultunk belőle. Addig ugyanis lényegében bármelyik tagvállalkozásunk szabadon adhatott bármely alapítványnak pénzt, ezt a gyakorlatot akkor teljes egészében megszüntettük, azóta csak központi engedéllyel van erre mód.

- Igaz az, hogy az Egymásért Alapítvány által forgalmazott áru az önök polcain is megjelent?

- Mint utóbb kiderült, a Herba Trade hozta be az ominózus árukat, de ezzel az importcéggel már hosszú évek óta kapcsolatban álltunk. De nemcsak mi, hanem a többi kiskereskedelmi cég is vásárolt tőlük árut. Szabályosan árulták a termékeiket, senki nem feltételezhette, hogy az áruk egy részét átfuttatták az Egymásért Alapítványon.

- Az már újabb keletű történet, hogy az egyik tagvállalkozásuknál, a Delikát Kft.-nél át kellett venniük az üzleteket, mivel a cég vezetőivel szemben jelenleg nyomozás folyik milliárdos áfacsalás kapcsán. A láncban a jövőben is lehet számítani erre a szigorra?

- Nemcsak a jövőben, hanem eddig is a leghatározottabban felléptünk mindazokkal szemben, akik felelőtlen cselekedetükkel veszélyeztették a közösségünket. Mint említettem, több ezer tagunk van, a húszéves működésünk alatt volt már arra precedens, hogy kollégáink közül valaki megsértette a törvényt. Őket azonnal kitettük a hálózatból. A konkrét esetre visszatérve: pillanatnyilag a cégvezető házi őrizetben van, az ő elmondása szerint nem „ül” a vád. Mi kivárjuk a végét, addig átvettük a tizennyolc boltot, üzemeltetjük az egységeket. Nem engedhettük meg ebben a konkrét esetben sem, hogy veszendőbe menjen a már említett tizennyolc üzlet, és 550 ember elveszítse állását. Természetesen amennyiben a kollégánkról bebizonyosodik, hogy nem követett el törvénysértést, azonnal visszavesszük a hálózatba, és visszakapja az üzleteit is. 

- És ha Schmitt Pálnak visszavonják a doktoriját, akkor mi lesz? Önök is visszavonják a Köztársasági Elnök borát?

- Szerintem ez a plágiumvád egy rágalom, ronda, aljas dolog.

- Miért olyan biztos ebben? Az ügyet kirobbantó Hvg.hu cikkében szikár tények vannak.

• Várjuk meg a vizsgálat végét. Személyesen tapasztalom, bárhol járok a világban, mindenütt tisztelik és nagyon szeretik az elnök urat. Személyében végre van egy jó megjelenésű, tárgyalóképes, hat nyelven beszélő elnökünk, jobban is megbecsülhetnék mindazok, akik ilyen rágalmakat szórnak rá.
  

Titkos fideszes vörösiszap-nyerészkedés

a Népszabadság kutatásai szerint ugyanazon a svájci címen jegyezték be Simicska Lajos és Nyerges Zsolt „Fidesz-közeli” vállalkozók közös cégét, mint a vörösiszap-mentesítés állami pénzeiben részesülő egyik vállalkozás egykori ismeretlen tulajdonosát. Svájc nem klasszikus offshore-színhely, de a tulajdonos ott is könnyen árnyékban maradhat. A lehetőséget a Fidesz állítólagos gazdasági holdudvara is kihasználja.
Svájc többek között azért ilyen gazdag és erős, valutájának szárnyalása azért dönti anyagi romlásba magyarok tízezreit, mert az alpesi ország kedvező üzleti környezettel vonzza magához a világ nagyvállalkozóinak ezreit. Aki nem szereti saját hazájában a céggel járó közterheket, csak be kell jegyeztetnie egy szerényebben adózó vállalkozást valamely diszkrét svájci helyszínen. Papíron onnan irányíthatja üzletét, miközben akár ki sem kell mozdulnia hazulról. Ha ebbéli vágyait nem szeretné világgá kürtölni, neve a nyilvános cégiratokban sem jelenik meg.

A Fidesz, illetve Orbán Viktor kormányfő – különösen ellenzékben – kíméletlen harcot hirdetett az adóspórolási okokból külföldön, csúfnevükön „offshore cégekben” parkoltatott vagyonok ellen. A párt és médiaholdudvara számos esetben vádolt ilyen üzelmekkel „offshore lovagoknak” csúfolt politikusokat-üzletembereket – hol alappal, hol bizonyíték nélkül. A Fidesz hatalomra kerülvén a pénzek hazacsábítására egyfajta offshore-amnesztiát hirdetett. A hívó szó hatása egyelőre nem ismert, de a magyar üzleti életből egyelőre nem koptak ki az ilyen jellegű cégek.

Arról, hogy mi az „offshore”, azóta folyik a vita, hogy ez a megjelölés összefonódott a nemzetközi pénzmosással és egyéb nagybani maffiaügyletekkel. Noha egy alapvetően legális adótervezési módszerről van szó, sem az érintett államok, sem a belekeveredett személyek nem szeretik, ha rájuk sütik az „offshore” bélyeget. Egyes nagyobb országok – például Ciprus, Nagy-Britannia szigetei, bizonyos amerikai tagállamok, Svájc vagy épp Magyarország – számos intézkedéssel igyekeznek maguktól távol tartani az offshore jelzőt. Az előző ciklus során, amikor a Fidesz-közeli médiaudvar Bajnai Gordon kormányfővel és Simor András jegybankelnökkel összefüggésben talált ilyen cégeket, nevezettek azzal védekeztek, hogy a cégek „nem is offshore” státusúak. A profi adótanácsadók szerint mindegy, milyen jelzőt használunk, hisz az offshore nem jogi kategória. Számos ország jogrendszerében vannak az adótervezés szempontjából figyelemre méltó pontok. Az végül is a megrendelő elképzeléseitől függ, végül melyik országot választják. Például Svájcot.

A Népszabadság kutatásaink szerint több, Magyarországon megjelenő svájci vállalkozás kapcsolatba hozható a Fidesz „gazdasági holdudvarával”, azon belül is a vezéralakoknak tartott Simicska Lajossal, az adóhivatal volt elnökével és Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéddel.

A legalábbis nem cáfolt sajtófelvetések kettejüket a Fideszhez kötődő gazdasági „hátország”meghatározó alakjaiként írják le. Eszerint ők a Fidesz irányította állammal ismeretlen csatornákon, de látványos eredménnyel összekapcsolódó üzleti kör egyfajta koordinátorai lennének. Az elmúlt hónapok során ezt néhány sajtóorgánum igyekezett feltárni, mint például a nemrég új tulajdonoshoz került Figyelő. A két üzletember eddig az ilyetén találgatásokra semmilyen tekintetben nem reagált. Hivatalos állami tisztségük nincs. Simicska Lajos, Orbán Viktor miniszterelnök egykori kollégiumi társa, a 90-es évek elején a Fidesz gazdasági vezetője ma „csupán” a magántulajdonú Mahir hirdetővállalkozást irányítja. Nyerges Zsolt – akinek legmagasabb szintű mentoraként szolnoki kötődéseik okán inkább Orbán Viktor feleségét, Lévai Anikót emlegetik – több cégben vezető, illetve tulajdonos. Nemrég a tízmilliárdos állami megrendelésekből élő Közgép építőipari csoport elnöke lett.

A Népszabadság azt írta: “Számos érintettel folytatott beszélgetéseink alapján egyértelműen kirajzolódik az a közvélekedés, hogy a két, a teendőket állítólag megosztó üzletembernek komoly hatása lehet állami vállalatok vezetőinek kinevezésére, üzleti döntéseikre, közpénzek kifizetésére. Egymással szoros kapcsolatban állhatnak, bár erről nyilvános adat nem tanúskodik. Az Opten céginformációs adatbázisa szerint közösen csupán a botrányos múltú, szocialista-kisgazda pártpénzekkel összefüggésbe hozott Budai Malomipari Kft.-ben jelennek meg. 2003 és 2006 között Simicska Lajos a tulajdonos Mahirt képviselte, míg Nyerges Zsolt ezalatt hol felügyelőbizottsági tag, hol vezető tisztségviselő volt.

Nemrég azonban új közös cégben jelentek meg Svájcban. A Zollikon településen bejegyzett Basis Invest GmbH többségi alapítója Simicska Lajos. A kisebbségi rész Nyerges Zsolté. A társaság vezetője – mint az a témát érintő [origo] tudósításából is kiderült – a helyi illetőségű Walter Hediger.”

A Basis Investet AG cégformával alapították, de néhány hét múlva a mi kft.-nkhez hasonló GmbH cégformát vette fel. A nyilvános adatokban ekkor jelent meg a két ismert tulajdonos – feltehetőleg a GmbH-kra vonatkozó szigorúbb szabályok miatt.

A cég tevékenységének a regisztrációs adatokon kívül nincs nyoma az interneten. Ez azt a benyomást kelti, hogy a Basis Invest szintén egy adómérséklési okokból Svájcban alapított, nyilvános tevékenységet nem végző társaság.

A NOL szerint a Walter Hediger tucatnyi egyéb, ugyanazon a zollikoni címen működő vállalkozásban tölt be hasonló irányítói szerepet. Ez szakértőnk szerint arra utal, hogy Hediger az ilyen hálózatok cégeinek vezetésével megbízott névleges, „delegált” ügyvezető lehet. (Hacsak nem egy határtalan munkabírású cégvezetőzseniről van szó, aki számtalan tényleg működő vállalkozás érdemi irányítására képes.) A klasszikus „offshore játékszabályok” szerint egy ilyen ügyvezető hoz ugyan döntéseket, de a lényegi utasításokat a társaság tényleges haszonhúzói, tulajdonosai adják ki.
forrás:168 óra

Schmitt Pál tiszteletben fogja tartani a vizsgálóbizottság döntését

Az esetleges lemondását firtató kérdésre a köztársasági elnök a BruxInfónak azt mondta, hogy az ország kétharmadának még mindig megfelelő elnök. A Medián legfrissebb felmérése szerint relatív többségbe kerültek azok, akik szerint a köztársasági elnöknek a plágiumügy miatt le kellene mondania.

Schmitt Pál a BruxInfónak adott interjújában elismerte, hogy a kormány és ő maga is követett el hibákat az elmúlt hónapokban, ezeket azonban, mint mondta, ki lehet javítani. Szerinte Magyarországon nem tesz jót az Európai Unió megítélésének, hogy mostanában túl sok magyar ügytől voltak hangosak az EU intézményei, és a lakosság körében erősödő euroszkepticizmus a radikálisok malmára hajtja a vizet.

Brüsszeli találkozóiról azt mondta: Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke azt kérte, hogy Magyarország vegye komolyan az Európai Bizottság leveleit, figyelmeztetéseit, kéréseit. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso pedig azt közölte vele, hogy csak akkor tud segíteni, ha a kormány maximálisan együttműködik, és teljesíti a bizottság kéréseit.

A BruxInfo kérdésére, hogy igaz-e a Hvg.hu újabb felvetése arról, hogy további plágiumgyanús oldalak vannak az 1992-es doktori disszertációjában, Schmitt Pál azt mondta: megfogadta, hogy ebben az ügyben nem nyilatkozik, elhatárolódik tőle, a plágium vádját pedig a “messzemenőkig visszautasítja”. A köztársasági elnök hozzátette: a dolgozatot vizsgáló bizottság következtetését tiszteletben fogja tartani. Hangsúlyozta azt is, hogy “ez nem egy PhD volt a mostani elvárásokkal, hanem egy kisdoktori 20 évvel ezelőtt, ami írógéppel készült”. “Egy államférfinak, magas rangú politikusnak meg kell méretnie magát minden pillanatban” – mondta az interjúban.

Arra a kérdésre, hogy nem gondolja-e, hogy ez az ügy már ártott annyit a személyének és a köztársasági elnöki intézménynek, hogy távoznia kellene a pozíciójából, Schmitt Pál azt válaszolta: “Annyit ártott, amennyire hagyták, hogy ártson. A felém irányuló szeretetet és bizalmat változatlanul érzem. Nyilvánvaló, hogy az ország kétharmadának még mindig megfelelő elnök vagyok”.

A Medián legfrissebb felmérése szerint relatív többségbe kerültek azok, akik szerint a köztársasági elnöknek a plágiumügy miatt le kellene mondania. A közvélemény-kutató szerint a lakosság jelentős része (44 százalék) az ország szempontjából is súlyosnak érzi a Schmitt Pál ellen felmerült vádakat, sőt, minden negyedik ember nagyon súlyosnak tartja a helyzetet. Az elnök tisztázó szándékú rádiós interjúja ellenére az első reakciókhoz képest jelentősen, 39-ről 46 százalékra nőtt a lakosságon belül azok aránya, akik inkább a HVG vádjaiban hisznek, és ezzel szemben mindössze 24 százaléknyian fogadják el a köztársasági elnök állításait.
forrás:origo.hu

Milliós prémiumot fizettek ki több állami cég vezetőjének tavaly

- tudta meg az [origo]. Majdnem 20 milliót vett fel a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója, de az MFB és az MNV vezetőjének is jutott komoly prémium. A szerződésük alapján több is járt volna, de a tulajdonos magyar állam csak később dönt a kifizetésről. A kormány szerint spórolnak, jutalmakkal együtt is kevesebbet keresnek a vezetők, mint korábban. Összeállításunkban bruttó összegek szerepelnek.

Összesen 33,1 millió forint prémiumot vett fel tavaly a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója. Ezzel ki sem merítették az éves pluszpénzkeretüket, szerződésük szerint többet vihetett volna haza a három állami topmenedzser. Nem minden állami cégnél kaptak prémiumot a vezetők, van, ahol egyáltalán nem fizetnek ilyet, máshol a tulajdonos csak később dönt a  mértékéről. Az [origo] a legnagyobb magyar állami vállalatokat és a kormányt is megkérdezte a cégvezetők prémiumáról.

A cégektől és a minisztériumtól kapott válaszokból kiderül, tavaly a legnagyobb prémiumot, majdnem 20 millió forintot Szentpétery Kálmán, a Szerencsejáték Zrt. elnök-vezérigazgatója kapta. A cég kommunikációs igazgatóságán az [origo]-nak azt mondták: még csak a 2010-es teljesítménye után járó prémiumot kapta meg a vezérigazgató, "a 2010-es vállalati eredmények és teljesítmény alapján összesen bruttó 9 818 182 forintot". Mivel a 2011-es pluszpénz kifizetéséről még nem döntött a tulajdonos, ezért Szentpétery Kálmán a tavalyi munkája után egyelőre előleget vehetett fel, "a 2011-es prémiumkeret terhére összesen bruttó 9,6 millió forint prémium-előleget kapott, utólagos elszámolási kötelezettséggel".

Ez azt jelenti, hogy mivel utólag, 2012-ben értékeli a tulajdonos, mennyiben teljesültek a kitűzött prémiumfeladatok, a vezérigazgató ettől függően kaphat további prémiumot, vagy kell visszafizetnie valamekkora összeget az előlegből. Szentpétery Kálmán ugyanis a társaság honlapján szereplő adatok alapján a kétmillió forintos havi fizetése mellett akár 80 százalékos teljesítménybért is kaphat, ez egész évre összesen 19,2 millió forint prémiumot jelent. Ha a tulajdonos úgy ítéli meg, hogy a tavalyra kitűzött célok teljesültek, a vezetőnek újabb több mint kilencmillió forintot utalhatnak át. Szentpétery Kálmán a vezérigazgatóként kapott juttatásai mellett a Szerencsejáték Zrt. igazgatóságának elnökeként havi 300 ezer forint megbízási díjat is kap, ez évente 3,6 millió forintot jelent.

A Szerencsejáték Zrt.-nél tavaly decemberben a többi munkavállaló átlagosan háromnegyed havi alapbérnek megfelelő mértékű jutalmat kapott, átlagosan bruttó 160 ezer forintnak örülhettek karácsony előtt (erről itt olvashat). A kommunikációs igazgatóság korábban azt hangsúlyozta, "a Szerencsejáték Zrt. húszéves fennállása óta 2011 volt az eddigi legeredményesebb év, az adózás előtti eredmény várhatóan nyolcmilliárd forint körül alakul".

Vezérigazgató	Cég	Alapbér (forint/hó)	Egyéb juttatás, prémium, cafeteria (forint/év)	2011-ben felvett prémium
Szentpétery Kálmán	Szerencsejáték Zrt.	2 millió	maximum 19,2 millió (80 százalékos prémium); 3,6 millió (az ig. elnökeként kapott juttatás), cafeteria nincs	9 818 182 (2010-es prémium), 9,6 millió forint (2011-es prémiumelőleg)
Baranyay László	MFB	2 millió	maximum 19,2 millió (80 százalékos prémium); 1,1 millió cafeteria; plusz 4 millió forint (kéthavi bér garantált juttatás)	7,68 millió
Horváth Gergely Domonkos	MNV	2 millió	maximum 20 millió forint (10 havi bér), cafeteria nincs	6 millió
Geszti László	Magyar Posta	2 millió	maximum 19,2 millió (80 százalékos prémium), cafeteria nincs	Nincs
Szarvas Ferenc	MÁV	2 millió	maximum 19,2 millió (80 százalékos prémium); 350 ezer cafeteria	Nincs
Baji Csaba	MVM	2 millió	maximum 19,2 millió (80 százalékos prémium); 480 ezer cafeteria	Később dönt a közgyűlés

Prémiumok az MFB és az MNV vezérének is

"Baranyay László, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnök-vezérigazgatója 2011-re vonatkozólag 7,68 millió forintot vehetett fel" - írta az [origo]-nak a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM). A bankot felügyelő minisztériumnál hozzátették, Baranyay elődje, Erős János 2009-ben egy év alatt 28,09 millió prémiumot kapott. Az MFB vezetője a bank honlapján szereplő adatok szerint a havi kétmillió forintos fizetése mellett plusz kéthavi garantált juttatást is kap (ez négymillió forint), és évi 1,1 millió forint béren kívüli juttatás (cafeteria) is jár neki. Baranyay prémiuma az alapbér legfeljebb 80 százaléka lehet, vagyis neki is évi maximum 19,2 millió forint járhat, ebből vehetett fel több mint hétmilliót.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél (MNV) Horváth Gergely Domonkos vezérigazgatónak 2011-ben az éves szinten megállapított összeg 30 százalékát fizették ki, hatmillió forintot - közölte a céget felügyelő Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A tárcánál a korábbi MNV-vezér Tátrai Miklós prémiumáról is adtak tájékoztatást, ő 2008-ban 33,6 millió forintot kapott. Horváth Gergely Domonkos az MNV honlapján szereplő adatok szerint a havi kétmilliós fizetése mellett tízhavi, vagyis húszmillió forintos prémiumra lenne jogosult, de mindössze hatmilliót kapott.

Volt, aki nem vett fel

Van olyan állami cégvezető is, aki nem vett fel prémiumot, pedig a szerződése alapján a havi kétmilliós fizetése melletti plusz 19,2 millió forint őt is megilletné. Az NFM szerint a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója, Szarvas Ferenc "2011-re vonatkozólag nem vett fel prémiumot", és a Magyar Posta vezetője, az augusztusban kinevezett Geszti László sem jutott pluszpénzhez, "emellett költségtérítést sem igényel, külföldi útjait maga fizeti, saját autóját és saját mobiltelefonját használja és fizeti". Az NFM ismét kitért az előző cégvezetőkre, eszerint a MÁV-vezérigazgató elődje, Andrási Miklós 2009-re 8,15 millió, a Posta volt vezérigazgatója, Borosné Szűts Ildikó 27,26 millió forint prémiumot vett fel.

A Magyar Villamos Művek vezérigazgatója, Baji Csaba az MVM honlapján szereplő adatok szerint az ugyancsak havi kétmillió forintos fizetése mellett szintén nyolcvanszázalékos prémiumot, 19,2 millió forintot kaphat. Az MVM néhány napja azt írta az [origo]-nak Baji Csaba pluszpénzeiről, hogy a tavalyi prémiumokról, a feladatok teljesülésének mértékéről a 2011-et záró közgyűlés dönt, arról azonban nem írt, hogy a 2010-es feladatok elvégzéséért mennyi prémiumot kapott a cégvezető tavaly.

Baranyay László, Horváth Gergely Domonkos és Szentpétery Kálmán

Visszafelé mutat a kormány

"Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, előfordulnak havi négy-, öt-, sőt esetenként hétmillió forintos fizetések is" - így indokolta Orbán Viktor 2010 júniusában, miért tartja fontosnak bevezetni a havi bruttó kétmillió forint fizetési plafont az állami költségvetési szférában (erről itt olvashat). A bérplafonról szóló törvény 2010 szeptemberében lépett életbe, és bár nem vonatkozott az állami tulajdonú vállalatokra, a kormány közölte, hogy ezek a cégek maguktól alkalmazzák a kétmilliós bérplafont. A vezetők mindenhol megkapták a lehető legmagasabb fizetést, a havi kétmillió forintot.

Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője a napokban kijelentette: kimutatást készít a kormány az állami cégeknél adott jutalmakról. "A kormány nem véletlenül döntött úgy, hogy megtiltja a jutalmak és prémiumok kifizetését év végén a minisztériumokban" - mondta akkor.

Megkerestük a Miniszterelnökséget, hogy megtudjuk, elkészült-e a kimutatás, és előfordulhat-e, hogy valakivel visszafizetteti a kormány a felvett prémiumot. A miniszterelnökség a kérdéseinket a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz továbbította, ahol azt a választ kaptuk: "a MÁV jelenlegi elnök-vezérigazgatója körülbelül 60, az MFB elnök-vezérigazgatója 46, az MNV vezetője 36, a Magyar Postáé pedig 33 százalékkal keres kevesebbet a korábbi cégvezetőknél".

Ugyan úgy loptok mint eddig, csak most más kalapba is 

pisáltok, de szarni egy helyre jártok. Uram bátyám ti mind Mikszártiak vagytok. Vissza hívni mindenkit e rablók felfalják az országot igaz a többsége zsidó jóra ne számítsál trianon óta vakolnak minálunk.