2016. augusztus 13., szombat

Ember küzdj , és bízva bízzál







Ember küzdj , és bízva bízzál





Ezek a vírusirtók a legjobbak


A huszonegy vizsgáltból mindössze öt vírusvédelmi szoftver teljesítette 100 százalékosra az AV-Comparatives legutóbbi tesztjét. Íme az eredmény.
Az AV-Comparatives márciusi tesztje során pontosan azt kívánta ellenőrizni, hogy a legnépszerűbb biztonsági szoftverek - valós otthoni helyzetekben - mennyire hatékonyan blokkolják a valós rosszindulatú vírusokat. Az ilyen típusú forgatókönyvek általában tartalmazzák a webböngészést, valamint a népszerű alkalmazások használatát, mint amilyen az Adobe Reader, a Flash és a Java is. A vizsgálat során egy Windows 7 operációs rendszerrel futó számítógépet használtak, amely egy rosszindulatú linket próbált átjuttatni a védelmi rendszereken, amely módszert leggyakrabban a kiberbűnözők is alkalmazzák. A szakértők által összeállított teszt során 21 biztonsági szoftvernek kellett 422 fertőzési és támadási mintát blokkolnia, ami finoman szólva sem mindnek sikerült.

Fotó: AV-Comparatives
A teszten öt vírusvédelmi szoftver ment át 100 százalékos eredménnyel: az Emisoft, az F-Secure, a G Data, a Kaspersky és a Quihoo legfrissebb termékei mind a 422 támadás során sikeresen azonosítottál és blokkolták a vírusokat.
Az osztrák víruskutató laboratórium tesztjén a sokak által használt AVG csupán a támadások 95,3 százalékát hárította el, az Avira 98,3, az avast! 98,6, az ESET megoldása pedig 99,1 százalékra teljesített.
Érdemes megjegyezni, hogy a támadások 90,3 százalékát a külön vírusvédelmi szoftverrel nem rendelkező Windows 7 eleve blokkolta.

8 veszélyes pont van az ön számítógépén is



A Kaspersky Lab kiadta legújabb jelentését, amely az informatikai fenyegetések fejlődését mutatja be az idei év első negyedévében. Az említett időszakban a támadások tele voltak különleges kiberkémkedési és kiberfegyverkezés esetekkel. A szakértők arra jutottak: egy átlagos számítógépen jelenleg nyolc biztonsági rés található.
A Kaspersky Lab először egy év eleji jelentésében publikálta az elmúlt öt év legnagyobb globális kiberkémkedési művelet részleteit, amely a Vörös Október nevet viselte. A kiberkémkedés támadásai célzottan kormányzati és diplomáciai szervezeteket és vállalatokat érintett szerte a világon. A munkaállomások mellett a Vörös Október képes volt ellopni a mobil és USB eszközökön tárolt adatokat, valamint a helyi Outlook adatbázisok archívumának adatait is.
Ez év februárjában a Kaspersky Lab szakértői a MiniDuke nevű vírust azonosították, amely a nulladik napi sebezhetőséggel és az Adobe Reader program segítségével hatolt be a rendszerekbe. Az azonosítást és a vizsgálatot a Kaspersky Lab a magyar CrySyS Lab együttműködésével végezte. A MiniDuke akkori áldozatai kormányzati szervek voltak összesen 23 országban, többek között Magyarország területén. Ami hazánkat illeti, nálunk egy kutatóintézetet érintett a támadás.
A sérülékenységeket vizsgálva a Java program sérülékenysége továbbra is vezet, az igen magas 45 százalékos értékével. A Kaspersky Lab szakembereinek vizsgálatai alapján továbbá minden számítógépen körülbelül nyolc biztonsági rés található.


Különösen veszélyes új vírus terjed


Egy különösen veszélyes kormányzati szervek kémkedésére specializált rosszindulatú programot azonosított a Kaspersky Lab. Itthon is azonosították.
A Kaspersky Lab elemzése szerint számos nagy horderejű célpontra jelent veszélyt egy új, a “KisHerceg” (MiniDuke) névre keresztelt rosszindulatú támadás, amely kormányzati szerveket célozza Ukrajna, Belgium, Portugália, Írország és a Cseh Köztársaság területén. Ezen túlmenően Magyarországon egy jelentős kutatóközpontot, az Egyesült Államokban egy kutatóintézetet, két kutatóközpontot és egy egészségügyi szolgáltatót is megtámadott a MiniDuke.
Ez egy igen ritka és szokatlan kibertámadás. Emlékszem, hogy utoljára ilyen jellegű rosszindulatú programmal az 1990-es évek végén, valamint a 2000-es évek elején találkoztam. Kíváncsi vagyok, hogy az ilyen típusú rosszindulatú programokat írók tíz vagy akár húsz év elteltével hogyan csatlakoznak és kerülnek kapcsolatba a mai fejlett és aktív kiberbűnöző csoportokkal. Ezek az emberek régen a rosszindulatú program írók elit csoportjának számítottak, akik rendkívül hatékony és összetett vírusokat tudtak írni. Ma ezeket a képességeket és tulajdonságokat ötvözik a modern kor vívmányaival, mint amilyen a "sandbox-evading" rosszindulatú program is. Ezek legfőképpen a kormányzati szerveket vagy a kutatóintézeteket célozzák számos országban” - mondta Eugene Kaspersky, a Kaspersky Lab alapító-vezérigazgatója.






Magyarország újra szerepel a hacker toplistán




A tavalyi negyedik negyedévben tíz ország volt felelős a nemzetközi kibertámadások háromnegyedéért. A 10-es toplista élén Kína állt, utolsóként Magyarország is szerepel rajta - írja az Akamai Technologies felmérésére hivatkozva a Bloomberg.
A tavalyi negyedik negyedévben a kibertámadások 41 százaléka Kínából indult ki. Az előző negyedévben még 33 százalékkal, egy évvel korábban 13 százalékkal vette ki részét Kína a nemzetközi kibertámadásokból.
A második helyen a rangsorban az Egyesült Államok állt 10 százalékkal, ami megegyezik az egy évvel korábbi adattal, de alacsonyabb a tavalyi harmadik negyedévi 13 százaléknál. Az Egyesült Államok ad otthont a világ leghírhedtebb hacker csoportjainak, például az Anonymous és az AntiSec csoportoknak. 
A harmadik helyezést Törökország érdemelte ki magának a nemzetközi kibertámadások 4,7 százalékával. A harmadik negyedévben 4,3 százalék, 2011 negyedik negyedévében pedig 5,6 százalék volt az ország részesedése. 
A negyedik helyen álló Oroszország részesedése 4,3 százalékra csökkent 2012 negyedik negyedévében a harmadik negyedévi 4,7 százalékról és az egy évvel korábbi 6,8 százalékról. A negyedév folyamán mintegy negyven nagyvállalatot, olyanokat, mint az Apple, a Facebook vagy a Twitter ért kibertámadás Oroszországból, vagy a kelet-európai országokból.
Az ötödik helyen álló Tajvan részesedése szintén csökkent a világ kibertámadás forgalmában: a tavalyi negyedik negyedévben 3,7 százalékkal vette ki a részét, míg a harmadik negyedévben 4,5 százalékkal, 2011 negyedik negyedévében pedig 7,5 százalékkal. 
Tajvan nemcsak forrása, de kedvelt célpontja is a kibertámadásoknak. A Sophos kiberbiztonsági cég kimutatása szerint a tavalyi negyedik negyedévben a tajvani számítógépek 12,7 százalékát érte kibertámadás. Brazília részesedése is csökkent a nemzetközi kibertámadás-forgalomban; a 2011 negyedik negyedévi 4,4 és a 2012 harmadik negyedévi 3,8 százalékról az év utolsó három hónapjában 3,3 százalékra. 
A kibertámadások 2,8 százaléka indult ki tavaly a negyedik negyedévben Romániából, ami a hetedik helyezést jelentette a rangsorban. Románia részesedése lassan, de növekszik, 2011 negyedik negyedévében 2,6 százalék, 2012 harmadik negyedévében pedig 2,7 százalék volt a részesedése. Az országnak még "hacker fővárosa" is van: Ramnicu Valcea.
A nyolcadik helyen álló India 2,3 százalékkal vette ki a részét a kibertámadás-forgalomból 2012 negyedik negyedévében, alacsonyabbal az egy évvel korábbi 3 százaléknál és az előző negyedévi 2,5 százaléknál. A kilencedik helyezett Olaszország részesedése a 2011 negyedik negyedévi 1,9 százalékról a tavalyi harmadik negyedévre 1,7, a negyedikre pedig 1,6 százalékra csökkent.
A kibertámadás-központok tízes nemzetközi ranglistáját Magyarország zárja stabil, az előző negyedévivel és az egy évvel korábbival is megegyező 1,4 százalékkal.



Hónapokig tartó áramszünetet is okozhat egy űrvihar


heves űrviharok tönkretehetik a kommunikációs- és GPS rendszereket, komoly sugárzásnak tehetik ki az űrturistákat és űrhajósokat. Legszélsőségesebb esetben olyan áramkimaradást okozhatnak a Földön, amely akár két évig is eltarthat, állítják a NASA kutatói.
Egy olyan erősségű napkitörésnek, mint amilyen az 1859-es volt, komoly következményei lehetnek az Egyesült Államok lakosságára. A napkitörést Richard Carrington brit sörfőző és amatőr csillagász rögzítette.
A témáról szóló konferencián előadást tartott Kathryn Sullivan is, aki első nőként tett űrsétát, jelenleg a Nemzeti Éghajlat Adatközpont (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) munkatársa. Egy Carrington-féle napkitörésnél 20-40 millió amerikait érintene az áramszünet, amelynek hossza 16 naptól akár két évig is terjedhet. A legnagyobb problémát az jelentené, ha egy ilyen napkitörés New York és Washington DC közötti részt kapná el.


solar-flares-2







Fotó: NASA
A volt űrhajós a Lloyd's of London egyik nemrég megjelent tanulmányát is idézi a kérdésben, amely szerint a cégeknek el kellene kezdeni figyelni az űridőjárásra. Ez ugyanis nem tudományos-fantasztikus regény, tényleg létezik.
A napkitöréseknek vannak pozitív hatásai is, ezek például a sarki fények. Az 1859-es napkitörésnek olyan ereje volt, hogy még messze délen, például a Hawaii szigeteken is látták a vörös, zöld és bordó színű fényeket. Ezek állítólag annyira fényesek voltak, hogy még újságot is lehetett olvasni fényüknél.
A Carrington szupervihar azonban óriási mennyiségű töltött részecskével is járt, mágneses vihart okozott, amely jelentősen megrongálta a telegráfrendszert. Olyan furcsaságokat okozott a vihar, hogy még akkor is tudták használni a telegráfokat, amikor kihúzták az áramból.
Kathryn Sullivan szerint függőségünk az elektromos eszközök iránt újfajta sebezhetőséget jelent. Nem tudjuk megakadályozni a napkitöréseket, de ellenállóbbá tehetjük a társadalmat például azzal, hogy megpróbáljuk előrejelezni a viharokat. A problémát olyannyira komolyan veszik, hogy rajta van az amerikai kormány vészhelyzeteket szimuláló forgatókönyveinek hatpontos listáján.
Az Egyesült Államok több országgal is együttműködik, hogy hatékonyan készülhessenek fel a következő nagy viharra. Több űrügynökség, köztük a NASA és az ESA is együttműködik, hogy minden eddiginél jobban megismerjék a Nap tevékenységét.


A sötét anyagot kutatja majd az Euklidész



Új űrteleszkópot építtet az Európai Űrkutatási Hivatal, hogy többet tudjon meg a világűr keletkezésének történetéről, ezen belül a rejtélyes sötét anyag és a sötét energia működéséről.
Az űrügynökség az Astrium nevű cégtől rendelte meg a 1,2 méter átmérőjű Euclid (Euklidész) teleszkópot, amelyet 2020-ban bocsátanak fel egy orosz Szojuz-rakétával. A projekt költségét 600 millió euróra (180 milliárd forint) becsülik űripari körökben.
A távcsövet építő cég keddi közleménye szerint az európai űrteleszkóp hat éven át készít majd nagyfelbontású felvételeket a világűr mélyéről, rögzítve a formákat és távolságokat több mint kétmilliárd csillagrendszerben.
A közlemény szerint az univerzum szerkezetének és a galaxisok elhelyezkedésének ismeretében a tudósok következtetéseket vonhatnak le a világűr keletkezéstörténetét és a sötét anyag, valamint a sötét energia működését illetően.
Az űrteleszkópot két tudományos műszer egészíti ki, amelyek közül az egyik egy, a fény nem látható részét leképező kamera, a másik pedig egy, a közeli infravörös tartományban működő spektrográf (fényforrás spektrumát fotózó készülék).


Elstartolt Kínából a Sencsou-10 űrhajó


Sikeresen elstartolt kedden a Sencsou-10, ezzel Kína ötödik olyan űrhajóját küldte a világűrbe, amelyen emberek tartózkodnak. Az űrhajó az északnyugat-kínai Csiucsuan űrközpontból közép-európai idő szerint 11 óra 38 perckor indult, majd sikeresen pályára állt, fellövését a kínai központi televízió élőben közvetítette.
Az első kínai tíz éve, 2003 októberében járt az űrben, a Sencsou-5 fedélzetén. Két évvel később már ketten, míg 5 év múlva már hárman indultak útnak. Az első űrhajósnő tavaly járta meg sikerrel a kínai expedíciót. A Sencsou-10 fedélzetén két férfi, Nie Haj-seng, a 48 éves parancsnok és a 47 éves Csang Hsziao-kuang mellett most is helyett kapott egy nő, a 33 éves Vang Jan-ping. Pilótaként szolgált a hadseregben, amikor 2010-ben az űrhajósjelöltek közé választották.


000 Hkg8682873







Elstartolt a Sencsou-10
Az űrhajó 15 napon át tartózkodik majd a világűrben, legfontosabb célja, csakúgy, mint a tavalyi stábnak, az automatikus és a kézi dokkolás végrehajtása a Föld körül keringő Tienkung-1 (Mennyei Palota) kísérleti űrállomásmodullal, továbbá feladata a jövőbeni űrállomás építési technológiájával összefüggő tesztek és egyéb kísérletek, megfigyelések elvégzése.
Szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy a Tienkung-1-et két évre tervezték, ami azt jelentené, hogy a szavatossága szigorúan számolva három hónap múlva lejár. Ezért elképzelhető, hogy egyes alkatrészeinek állapota nem tökéletes, ami akár veszélyt is jelenthet.
Az űrhajósok keddi búcsúztatását és a pályára juttatás folyamatát a csiucsuani űrközpontban Hszi Csin-ping államelnök is végignézte, míg a pekingi parancsnoki központban a miniszterelnök és más politikai és katonai vezetők, valamint az ország első űrhajósa kísérték figyelemmel a történéseket.


000 Nic6223853







Az irányítóközpont
A kínai űrhajósok mostani küldetése a kínai űrprogram második szakaszának a része. A harmadik szakaszban épül majd meg a Tienkung-2 és a Tienkung-3 űrlaboratórium, s a tervek szerint 2020 körül kezdheti meg működését Kína első űrállomása. A távolabbi célok között egy Hold-expedíció is szerepel.


Hogyan működik a mobilgát?



2013. június 7., péntek 17:07
Hogyan működik egy földből készült töltés, és miért szélesedik lefelé? És a mobilgát viszont miért nem? Mitől függ melyik mennyi terhelést bír? Melyik a jobb megoldás, a töltés vagy a mobilgát? És még jobb-e a homokzsák? És minek árasztották e la Kossuth téri munkagödröt? Védekezési körkép. 
A gátakra nehezedő terhelést a vízmagasság, és az ebből következő hidrosztatikus nyomáshatározza meg. A víz folyásának sebessége nem is csökkenti, nem is növeli a gátakra nehezedő nyomást, ilyen értelemben a gátakra ható terhelésnek nincs dinamikus összetevője. Az áramlásnak másfajta, nem a terhelésre vonatkozó hatása viszont van: például, ha egy újonnan épült töltésen nincs gyeptakaró, akkor elsodorhat talajszemcséket, ezzel gyengítheti a gátat.

Mindenképpen szivárog

A gátak, töltések lefelé haladva egyre szélesednek. „Van egy úgynevezett koronaszint, töltéskorona. Ennek a szélességénél a mai körülmények között már az alapvető szempont a közlekedés. Kerül-e rá burkolt út, stabilizált földút vagy nem, illetve, ha nem is kerül rá, akkor is előfordulhat, hogy a szembejövő forgalom elől ki kell térni. Ez száz évvel ezelőtt kevésbé volt szempont” – mondta el kérdésünkre Szlávik Lajos, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke.


DSC 9874







A gátak lefelé haladva egyre szélesednekFotó: Bődey János
A koronaszélesség után három ok miatt szélesednek lefelé a töltések. Ahhoz, hogy megálljon a viszonylag magas (például 6-8 méteres) töltés, nem lehet egészen kúp alakút csinálni, mert nem fog megállni, saját súlyuknál fogva legördülnek a talajszemcsék. A szélesedés szöge függ attól, hogy milyen összetételű talajról van szó.
A gátra nemcsak a hidrosztatikus nyomás hat, hanem a víz átszivárog a gáttesten, töltéstesten keresztül, ezért nem mindegy, milyen szélességű a gát. Hiába burkolják le, valamennyit akkor is szivárog. A lefele szélesedésben nagy szerepe van annak, hogy milyen összetételű talaj és mennyire vízáteresztő, milyen tartós vízborítással kell számolni. „Nem szabad megengedni, hogy a mentett oldali rézsűn, vagyis azon a ferde felületen megjelenjen a víz, és megjelenjen a szivárgási folt” – mondta a szakember.
Fontos még, hogy a víz felőli ferde felületet, az úgynevezett rézsűt karban kell tartani, kaszálni kell, hogy az azon lévő gyeptakaró erős gyökérzetű legyen, és ellenálljon a hullámoknak. „Ma ezt a karbantartást már kézi erővel nem lehetne végrehajtani, gépekkel kell. Azokkal pedig a nagyon meredek rézsün nem lehet mozogni, mert saját súlypontjukon átesnek”.

Mint az erkély

Más felépítést követnek a mobilgátak: ez olyan szerkezet, amelynek van külön tartószerkezete. A szentendrein is látszik, hogy fix tartóoszlopai vannak, amiket hozzárögzítenek ahhoz a betoncsatornához, alaptesthez, ahol a rögzítő fémszerkezetet elhelyezték. Ez terhelésre van méretezve.
Ezt úgy képzeljék el, mint ahogy az erkélyünk lemeze kinyúlik, és egyik vége van – szakmai szóval – befogva. A mobilgátnál is egy oldalról befogott tartóról beszélünk, csak nem vízszintesen van befogva, mint az erkélynél, hanem ferdén vagy éppen függőlegesen, ez már kiképzés kérdése” – fogalmaz Szlávik.


03







Szentendrei mobilgátFotó: Üveges Zsolt
A hidrosztatikus nyomást, ami az oszlopok közötti pallókra nehezedik a mobilgátaknál, átadja a szerkezet az oszlopoknak, ezek az oszlopok pedig úgy vannak méretezve, hogy nem hajlanak el: megengedett elhajlásuk legfeljebb tizedmilliméteres. Az oszlopok pedig anyagukból, szerkezetükből adódóan át tudják adni az altalajban lévő rögzítőszerkezetnek a terhelést.
Azért lehet keskeny mobilgátat építeni, mert itt az átadás mechanizmusa más a töltésekhez képest: a talajból készült gátaknál a talajon lévő test csak önsúlyával tud ellenállni, nincs hozzárögzítve az alaphoz, egyéb terhelésátadó mechanizmusa nincsen.

Régi, de jó megoldás

A most készülő, ideiglenes, javarészt homokzsákokból álló védművek működésükben nem a mobilgátakhoz, hanem a földgátakhoz hasonlítanak: saját súlyukkal ellensúlyozzák az oldalról rájuk nehezedő hidrosztatikus nyomást. Szerencsére Magyarország folyóin nincs olyan vízsebesség, hogy el tudna sodorni egy homokzsáksort.


K  AP20130606036







Fotó: Jens Meyer
Régi módszer, de ez a leghatékonyabb, mert kis, rugalmas elemekből építhető, igazítható. Mozgatni tudja egy ember, úgy tudják rakni, mint a falazásnál a téglát, akármilyen irányba tud fordulni, kerüli: például, ha buzgár elleni védekezésnél ellennyomó körgátat kell csinálni, akkor lehet egy körszelvényt kiképezni” – mondja a szakember.
Mindenre azonban nem tökéletes: a homokzsáksoroknak megvan a gyakorlatban megengedett magassága, nyolcvan centiméternél, szélső esetben egy méternél magasabb ideiglenes védművet homokzsákból nem igazán lehet építeni. Nem lesz állékony, mert ahhoz már olyan széles alapokat kellene rakni, hogy valamilyen más megoldás sokkal értelmesebb.

Hosszan levonuló árhullám

A homokzsákos megoldásoknál terhelést tekintve nincs időkorlát: igaz, hogy a benne lévő homok elázott, de a homokzsák anyaga megakadályozza, hogy a homok kifolyjon. Tartós terhelésnél nemcsak az ideiglenes gátaknál, hanem a töltéstesteknél is az a probléma, hogy milyen időtartamú szivárgásra vannak méretezve. „Az Alsó-Tiszán például akár 120 napig is lehet terhelés a töltésen, ott jóval nagyobb alapszélességű töltéseket építenek, mint mondjuk a Túr felső szakaszán vagy a Fekete-Körösön, ahol egy nap alatt leszalad az árvíz, és át sem tud nedvesedni a töltéstest, mire már elkezd apadni” – mondja Szlávik.
A hosszan tartó ár problémája az átnedvesedés, szivárgás, ezzel együtt járnak szakszóval úgynevezett árvízi jelenségek, például a csurgás. Csurgás ott jelentkezik, ahol valamilyen féregjárat, elkorhadt gyökér az altalajban vagy a töltéstestben volt, ezen keresztül koncentráltan kifolyik.
Van még egy probléma: „2006-ban tucatnyi helyen rendkívüli munkával támasztották meg a töltést, homokzsákbordákkal, kőbordákkal. Ennek az volt az oka, hogy átnedvesedett, és a nedves talajnak más a teherbíró képessége, állékonysága. A töltés helyenként elkezdett a saját súlyánál fogva lefolyni, lecsúszni. Ezért oldalról meg kellett támasztani”.


03







Fotó: Huszti István
Nem véletlen az sem, hogy feltöltik a parlament melletti, Kossuth téri munkagödröt: a szakember szerint ez egy szakszerű, ilyenkor szokásos eljárás, arra, hogy ne legyen túl nagy nyomáskülönbség, és azt ne a Duna és a kinyitott munkaréteg közötti talajréteg és a megépített fal tartsa.



Gyógyíthatóvá válik a sclerosis multiplex



Ígéretes és biztonságosnak tűnő eljárást dolgoztak ki a sclerosis multiplex kezelésére amerikai kutatók. A sclerosis multiplex a központi idegrendszer (agy, gerincvelő, látóidegek) mielinvesztéssel járó autoimmun gyulladásos betegsége, amelyet gyulladásos gócok véletlenszerű megjelenése jellemez. A mielin (velőshüvely) az a szigetelőanyag, amely az idegrostokat az agy és a gerincvelő fehérállományában körülveszi, és fontos szerepet játszik az elektromos úton történő ingerületátvitelben. Amikor ez a védőszigetelés roncsolódik, az idegimpulzusok abnormálissá válnak, és bénulás vagy vakság is kialakulhat.
Az új terápia leállítja a már aktivált autoimmun választ, és megakadályozza újabb autoimmun sejtek aktiválódását – magyarázta Stephen Miller, a chicagói Northwestern Egyetem orvosi karának mikrobiológia és immunológia professzora, a Science Translational Medicine című amerikai szakfolyóiratban megjelent tanulmány fő szerzője.
A Németországban kilenc páciensen elvégzett első fázisú klinikai kísérlethez a kutatók a betegek fehérvérsejtjeivel együtt fecskendeztek be több milliárd mielin-antigént a szervezetükbe, hogy az immunrendszerük veszélytelenként érzékelje őket, és kialakuljon a tolerancia.
A jelenlegi terápiák hatástalanítják az immunrendszert, így a betegek érzékenyebbek lesznek a fertőzésekre, és megnő a daganatos betegségek kockázata.
A kutatók felhívják a figyelmet, hogy a jelenlegi kísérletben szereplő betegek száma túl alacsony ahhoz, hogy ténylegesen megállapítható legyen: az új kezelés valóban megakadályozza-e a sclerosis multiplex továbbfejlődését. Az eddigi kutatás azonban megnyitja az utat az előtt, hogy nagyobb mintán vizsgálják, hatásos-e a kezelés a sclerosis multiplex előrehaladásának megakadályozására. A betegségben az Egészségügyi Világszervezet szerint 2,5 millió ember szenved világszerte.

Hetven éve hódít a magyar golyóstoll
Annyira hétköznapi eszköz a golyóstoll, hogy észre sem vesszük, hogyan változtatta meg az életünket. A sikertörténet mögött egy magyar újságíró, Bíró László áll, aki hetven éve szabadalmaztatta a golyóstollat Argentínában, és hetvenöt éve kapott szabadalmat Magyarországon. A nagyszerű találmányt a világ sok országában birónak nevezik, évente sok száz millió darabot adnak el belőle, a legnagyobb gyártó, a BIC 2005-ben adta el az százmilliárdodik BIC Cristal tollat.
Egy októberi reggelen 1945-ben ezrek rohamozták meg a New York-i Gimbels Department Store-t, mert előző nap az áruház hirdetésben egy olyan tollat kínált, amely akár két évig is kibírja újratöltés nélkül. A Gimbels az első napon eladta a teljes tízezer darabos készletet, pedig a tollak darabja 12,5 dollárba került. Ez volt a golyóstoll diadalútjának első fontos állomása.
Pedig a forradalmian újnak kikiáltott toll nem is volt új, elsőként egy amerikai tímár, John Loud szabadalmaztatott olyan technológiát, amelynek segítségével bőrön is tudott írni. Ez volt az első golyóstoll, amely még messze volt attól, hogy tökéletesnek nevezzük. Loud kis acélgolyós csapágyat tett a tollba, de ez még csak durva felületeken tudott megfelelő nyomot hagyni. Nem is terjedt el.


birolk0001-05







A Bíró-féle golyóstoll szabadalma
A következő évtizedekben számos próbálkozás történt, többen készítettek golyóstollat, de a tinta vagy kifolyt vagy elapadt, nem tudták megoldani az egyenletes adagolást. Az áttöréshez három találmány kellett: a golyófészek állandó tintaellátását biztosító tintajáratok, a hajszálcsövességelvén működő kapillárisrendszer (a gravitáció ellensúlyozására) és a megfelelő tinta. Az első két találmány Goy Andor nevéhez fűződik, de a harmadikkal készítette el a ma is ismert golyóstoll ősét Bíró László József.
Bíró László újságíró volt, és rettenetesen frusztrálták a töltőtollak – állandóan mártogatni kellett ezeket és nehezen száradt a papíron a tinta. Bíró észrevette, hogy a nyomtatáshoz használt tinta sokkal gyorsabban szárad meg, ezért ezt a viszkózusabb tintát használta, hogy a toll ne kenje össze a papírt. A gond az volt, hogy ez a ragadósabb tinta nem folyt ki a töltőtollból, így golyós végű tollat tervezett. Kémikus végzettségű bátyja és barátja, Gellért Imre segített neki megalkotni a prototípust, amelyben egy rugó nyomta ki a tintát.
80750241







Bíró LászlóFotó: Paul Popper/popperfoto



Bíró László 1938. április 25-én jelentette be találmányát a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnak. Nem sokkal utána, 1938.november 23-án Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltő-toll címmel jelentett be újabb szabadalmat. A golyóstoll tökéletesítését végül külföldön fejezte be, mert a testvéreknek el kellett hagyniuk az országot az 1938-as zsidótörvények miatt.
Bíró egy tengerparti nyaralása alatt ismerkedett meg egy idős argentin úrral, Augustine Pedro Justóval, aki találmányáról hallva azt javasolta neki, költözzön Argentínába és alapítson ott gyárat. Bíró megfogadta a tanácsot, csak a nagykövetségen tudta meg, hogy Justo valójában az argentin elnök volt. Az országban önállóan kísérletezett, majd pontosan hetven éve, 1943. június 10-én kapott szabadalmat a golyóstoll. Ez volt az a toll, amely nagyon gyorsan elterjedt az egész világon.
Bíró gyárat is alapított, hogy pénzt is keressen találmányával. A golyóstoll hamar hatalmas siker lett, még abban az évben az angol légierő a pilótáknak vett tollakat, mert ez a fajta toll a repülőkön is működött, viszonylag nagy magasságokban. Az Eberhard Faber Company ötszázezer dollárt fizetett a Bíró testvéreknek a szabadalmakért, majd később továbbadta azokat az Eversharp társaságnak, de egyik gyártó sem igyekezett piacra dobni a terméket, mert azért még voltak hibái: tökéletesíteni kellett a tollakat, hogy egyenletesen vigye a golyó a tintát a papírra.
Egy chicagói üzletember látta meg az üzletet a golyóstoll mögött, Milton Reynolds Argentínában nyaralva látta meg a Bíró-féle tollakat a boltokban és egyből arra gondolt, mekkora siker lenne az Egyesült Államokban. Lemásolta a terméket, és első nap eladott tízezer darabot a Gimbels üzletházban. A tollakat 12,5 dollárért adta, ez mai áron 150 dollárnak felelne meg – ennyi pénzből ma nagyjából 550 BIC Cristal tollat lehetne vásárolni A következő hónapokban tollak millióit adta el, és jócskán meggazdagodott belőle.


800px-4 Bic Cristal pens and caps
A Bic cristal
A BIC Cristal az a golyóstoll, amelyet a világon a legtöbben ismernek. Egy francia üzletember, Marchel Bich alapított részvénytársaságot a találmány hasznosítására, ő volt az, aki végre a mindennapi használatba is behozta a golyóstollat. A BIC toll a világ legnagyobb számban eladott tolla, legfőbb előnye az volt, hogy nagyon olcsón gyártható és eldobható.
A golyóstoll megváltoztatta az emberek életét, a Popular Mechanics szerkesztői szerint ez az 54. helyen áll a 101-es listában azon találmányok között, amelyek a leginkább befolyással voltak az emberek életére. Ennek ellenére nem volt zökkenőmentes az elterjedése, az ötvenes években az amerikai tanárok lapja kikelt a golyóstollak ellen, amiért azok tönkreteszik az ország oktatását, nem takarékosságra és igényességre nevel, ráadásul a bankok és üzletek soha nem fogják megvenni ezt a fajta luxuscikket. Tévedtek, a golyóstoll diadalmenetében innentől kezdve nem volt megállás.
Igaz, a nyolcvanas években magyarországi iskolákban is a töltőtollat részesítették előnyben, az első osztályban a gyerekeknek sok helyen még nem lehetett golyóstollat használni, mondván azzal nem lehet megtanulni szépen kerekíteni a betűket. Ezzel meg is fogalmazták a kritikusok legfőbb érvét, hogy a golyóstoll rontja az írásképet.
A golyóstollnak óriási hatása volt az írásbeliségre, olyan helyeken is lehetett használni, ahol a töltőtollat nem. Sokkal könnyebbé és gyorsabbá vált az írás, nem kellett attól tartani, hogy a tinta összeken mindent, több papírt is egymásra tehettek az írás elmosódásának veszélye nélkül. Általánossá vált, hogy az emberek bárhol, bármilyen helyzetben elővehették a tollat és a papírt és leírhatták gondolataikat vagy akár rajzolhattak is. Még ma is van mindenkinek a táskájában egy toll, hiába tudunk jegyzetelni a mobilunkon valamilyen alkalmazásban.


Kína megint embert küld az űrbe

Két férfi és egy nő űrhajós kedden késő délután indul útnak Kína északnyugati űrközpontjából a Sencsou–10 űrhajóval. A nő űrhajós, Vang Ja-ping századost a a Sencsou–9-es legénységébe is jelölték tavaly, de akkor végül a vele nagyjából egyidős, 1978-as születésű Liu Jang repült.
Az űrhajó 15 napon át tartózkodik majd az űrben, és két dokkolási manővert fog végrehajtani a Föld körül keringő Tienkung–1 kísérleti űrállomásmodullal. Az egyik egy automatikus, a másik kézi összekapcsolódás lesz.


K  AP20130610036







A Sencsou-10 legénységeFotó: Andy Wong
A legénység egészségügyi és műszaki vizsgálatokat, kísérleteket fog végezni, továbbá az űrállomásmodulról élő előadás keretében mutatják be közép- és általános iskolásoknak a súlytalanság körülményeit. A világűr és a tudomány iránti érdeklődés felkeltését célzó tanórát Vang Ja-ping tartja majd.
Mint elhangzott, a Tienkung–1 (Mennyei Palota) stabil állapotban várja az űrhajósokat, és kész a dokkolásra. A Földön ugyancsak minden készen áll a keddi útra bocsátáshoz, köztük a Sencsou–10 hordozórakétája, a Hosszú Menetelés–2F korszerűsített változata. A kínai űrprogram szóvivője, Vu Ping szintén hétfőn jelentette be, hogy szeptemberben Peking ad majd otthont egy, az ENSZ Világűrirodájával (UNOOSA) közösen rendezett nemzetközi konferenciának, az embereket űrbe juttató űrprogramok tapasztalatairól. 

Akar egymillió dollárt keresni?

Egymillió dollárt ajánlott fel Andrew Beal texasi milliárdos bankár és műkedvelő matematikus egy húsz éve megoldatlan matematikai probléma, a saját magáról elnevezett Beal-sejtés bizonyításáért vagy cáfolatáért. A sejtést a 350 év alatt megoldott nagy Fermat-tétel inspirálta, és maga a kérdés feltevése annyira egyszerűen hangzik, hogy még matek érettségi sem kell ahhoz, hogy az ember megértse a feladatot – éppen ezért ennyire izgalmas, hogy a probléma 1993-as felvetése óta senkinek nem sikerült azt megoldania.
A Beal-sejtés az alábbi egyenlet körül forog:

Ax + By = Cz

Ahol A, B, C, x, y, z mind pozitív egész számok. Az amerikai matematikus sejtése az, hogy ha az egyenlet fennáll és x, y és z nagyobb mint 2, akkor a-nak, b-nek és c-nek van közös prímosztója. Ezt kellene bebizonyítani, vagy ellenpéldát találni pozitív egész számokkal.
Egyszerű számbehelyettesítős módszerrel mind a hat változó 1 és 1000 közötti értékeivel ellenőrizték már képletet, és nem sikerült olyan számokat találni, ahol bukott volna a feltevés. Ez azonban nem elég, bizonyítani kell, hogy nem is létezhetnek ilyen számok. Ez az, ami húsz éve egy matematikusnak sem jött össze, és az ő inspirálásukra dobta fel most Bael az egymillió dolláros díjat. Van neki miből, a vagyonát 8,5 milliárd dollárra becsülik. A matematika a hobbija, emellett híres pókerjátékos is, ő nyerte 2004-ben a játék történetének legnagyobb téttel járó partiját a Las Vegas-i Bellagio kaszinóban: 11,7 millió dollárnyi zsetont söpört be egyetlen leosztással.
A díj megnyeréséhez nem elég valahol egy iskolai táblára felírni a megoldást, el elismert matematikai szaklapban kell megjelennie, és a tudományos világnak két éve lesz utána arra, hogy elfogadja a levezetést. 

A genetika és a részecskefizika uralja a kutatási toplistákat

A genetika és a részecskefizika számít a tudományos kutatások legkiugróbb terepének - állapította meg egy brit felmérés. A Thomson Reuters jelentése szerint a 2012-ben legnagyobb figyelemmel kísért 21 tudós közül nyolc foglalkozott a génekkel és azok funkcióinak kutatásával, a legtöbbet idézett tanulmány pedig a Higgs-bozon utáni kutatást írta le.
Harmadik éve, hogy a genetikai vizsgálatok vezetik a kutatási toplistát - vagyis a legtöbbet idézett tudományos írások szerzői genetikával foglalkoznak -, a genetikának ezzel kiemelt helyet biztosítva a biológiatudományban és az orvostudományban. "A genetika évről-évre csúcstéma, ahogy egyre többet tudunk meg arról, hogy milyen szerepet játszanak a betegségek megjelenésében a DNS-szekvenciák" - fogalmazott Christopher King, a kutatási trendeket vizsgáló ScienceWatch főszerkesztője.
A felmérés szerint a világ legnagyobb figyelmet keltő tudósa, akinek 2010 és 2012 között megjelent publikációit tavaly a legtöbben idézték, Richard Wilson, a Washingtoni Egyetem genetikai intézetének vezetője volt. Wilson laboratóriumában szekventálták elsőként egy rákos beteg genomját, és a betegség kifejlődésével kapcsolatos genetikai jegyeket is felfedezték. A toplistások közé tartozik még Eric Lander, az MIT és a Harvard tudósa, valamint Kari Stefansson, az izlandi biotechnológiai vállalat, a Decode Genetics alapítója.
A Higgs-bozonnal kapcsolatos kutatások - amelynek révén a világegyetem keletkezésében központi szerepet játszó részecske létezését tavaly csaknem teljes bizonyossággal igazolta az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet - nem köthetők egyetlen tudós nevéhez, egyes publikációk elkészítésében alkalmanként háromezernél több szerző is részt vett. A CERN nagy hadronütköztetőjében az ATLAS-kísérletben dolgozó kutatókról egy csoportként emlékeztek meg a felmérésben. A trendlista összeállítói a tudomány különböző területein előretörő kínai kutatások növekvő jelentőségét is hangsúlyozták. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a 21 legkiemelkedőbb tudós közül négy az ázsiai ország tudományos intézeteiben végzi kutatásait.


Sikerült megállítani az agydaganatok növekedését

Az agydaganat agresszív formáira is kedvező hatással vannak a monoklonális, azaz klónozással előállított antitestek - derült ki egy amerikai rákkutatók chicagói kongresszusán bemutatott tanulmányból.
Több mint egymillió rákos beteget kezeltek már a bevazicumab nevű monoklonális antitest-hatóanyaggal, amely hatásos terápiának bizonyult az agydaganat leggyakoribb és legagresszívebb formája, a glioblasztóma esetében is. Ha a szert, amely egyebek között megakadályozza a daganat véredényeinek újraképződését, a szokásos sugár- és kemoterápia kiegészítéseként alkalmazzák, akkor a betegséget sok páciens esetében hatékonyan meg lehetett állítani.
A bevazicumabot már kilenc éve használják rákgyógyításra. Európában az előrehaladott mell- és vastagbél-, valamint tüdő-, vese- és petefészekrák kezelésére engedélyezték a szert, amely a véredények növekedését elősegítő fehérjét (VEGF) blokkolja. A tumor véredényeinek képződése is felelős a daganat növekedéséért. Az agydaganat felszínén rendkívül sok VEGF-receptor alakul ki, melyek felerősítik a faktor hatását. A 900 beteget magában foglaló vizsgálatban éppen ezért a VEGF-blokkoló ellenanyagot kutatták.
A svájci Roche gyógyszergyár eredményei szerint a két csoport között - amelyek egyikében a betegek a sugár- és kemoterápia mellé bevazicumabot is kaptak, a másikban viszont ez utóbbi nélkül kezelték őket - a különbség jelentős volt. Az első csoport 36 százaléka mutatott javulást, azaz a tumor növekedésének leállását. Ezt 6,2-10,6 hónappal hosszabb időre sikerült elérni. A teljes túlélési időtartamra vonatkozó, statisztikailag jelentős növekedést azonban nem regisztráltak. Az érintettek életminőségét azonban lényegesen javíthatja az eredmény, hiszen a daganat növekedése viselkedési zavarokat okozhat. A bevazicumabbal kezeltek 72 százaléka élt további egy évet, szemben a placebóval kezeltek csoportjával, ahol 66 százalék élt még ugyanennyi ideig.


Mikor halunk meg?

Egy európai aneszteziológiai konferencián két főorvos azt mondta, nemzetközi megegyezésre lenne szükség annak kapcsán, hogy megállapíthassák, mikor és hogyan lehet meghatározni a halál beálltát. A főorvosok szerint a ma használt fejlett technikának köszönhetően egyre nehezebb megállapítani, hogy valójában mikor mondható valaki halottnak. Épp emiatt pontos iránymutatásra lenne szükség, hogy megakadályozzák azokat az eseteket, amikor valakit halottnak mondanak, de később kiderül róla, hogy él. Az Egészségügyi Világszervezet már hozzáfogott, hogy globális konszenzust alakítsanak ki a halál beálltáról.
Az esetek többségében a kórházakban csak akkor neveznek valakit halottnak, miután az orvos megvizsgálta a szív és a tüdő aktivitását, illetve azt, hogy reagál-e a külső ingerekre. Ha ezek nincsenek meg, a beteget halottnak tekintik. Dr. Alex Manara aneszteziológiai tanácsadó ugyanakkor azt mondta, hogy legalább harminc eset ismert, amikor halottnak minősített emberekről derült ki, hogy élnek. Az ilyen esetek kapcsán szokott fölmerülni a kérdés, hogy javíthatnak-e a halál diagnózisán.
Az Európai Aneszteziológusok Találkozóján Manara elmondta, hogy az orvosok sok esetben nem vizsgálnak meg valakit elég alaposan ahhoz, hogy megállapíthassák a halál beálltát. Manara szerint épp ezért lenne szükség egy nemzetközi szinten elfogadott normára, ami biztosítaná, hogy az orvosok legalább öt percig vizsgálják a testet, így biztosítva, hogy ne hagyják figyelmen kívül a szív és a tüdő reakcióit. Az Egyesült Államokban és Ausztráliában ez a vizsgálat csak két percig tart, de az Egyesült Királyság és Kanada orvosai öt percet ajánlanak. Az olaszoknál ez az idő húsz perc is lehet, főleg olyan esetekben, amikor a szervadományozás kérdése is szóba kerül.

És hány orvos kéne hozzá?

Dr. Jerry Nolan, a Bath-i Királyi Kórház szakértője jó ötletnek tartja az öt perces megfigyelés egységesítését. Mint elmondta, ez csak azután vehetné kezdetét, hogy alaposan megfigyelték a beteget, és megpróbálták újraéleszteni. Ha ezután öt percig nem mutat életjeleket, halottnak mondható; bizonyított tény, hogy a keringési rendszer leállása és az agy oxigénhiányos állapota öt perc után már maradandó károsodást okoz az agysejtekben.
A konferencián egy aneszteziológus, Richard Valero azokról az esetekről is beszélt, amikor a páciens már halottnak mondható, de a szív- és tüdőfunkciókat géppel helyettesítik. Ilyen esetekben az orvosok általában neurológiai vizsgálatokat végeznek, hogy megállapíthassák, van-e agyi aktivitása a betegnek. Ha nincs, a beteget agyhalottnak minősítik, de ennek a kritériumai is országonként változnak. Kanadában például egy, az Egyesült Királyságban két orvosnak is igazolnia kell az agyhalál beálltát, míg Spanyolországban három orvos kell a konszenzushoz.
Nemcsak az orvosok száma, hanem az elvégzett neurológiai tesztek száma is országonként változó. Valero szerint ez egyáltalán nem logikus, ezért ő is az egységes kritériumrendszer felállítását sürgette.


A Marsra utazókat megsütné a sugárzás

A Curiosity rossz híreket hozott azoknak, akik a következő években már a Marson szeretnének sétálni, ha nem találunk ki nagyon gyorsan valamilyen jobb védekezést a kozmikus sugárzás ellen, megsülünk.
A jelenlegi hajtóművekkel 253 napig tartana az 560 millió kilométeres út a Földtől a Marsig. Ha az űrhajósok ennyi ideig ki vannak téve a sugárzásnak, akkora dózist kapnak a káros sugarakból, amennyit egyébként egy élet alatt. Akkora lenne a sugárzás, mintha minden öt-hat napban teljes test-CT-t végeznének rajtunk.
A kozmikus sugárzást például távoli felrobbant csillagok vagy a Nap fellobbanásai okozzák, de a Föld légköre kiszűri a nagy részét, megvédi az élővilágot a sugárzás hatásaitól. Az űrben azonban nincs meg ez a védelem, és ha az űrhajósok túl hosszú ideig lennének kitéve a sugárzásnak, az káros lehet szervezetükre. A kozmikus sugárzás olyan, mintha fegyverből vaktában lövöldöznének: kicsi az esély, hogy eltaláljon, de ha eltalál, akkor nagy kárt okoz.
Az űrhajósok persze nem csupán a Marson, hanem az oda tartó úton is ki vannak téve a kozmikus sugárzásnak. Még akkor is nagy lenne a veszély, ha a NASA-nak sikerülne megrövidíteni az odautat. Ráadásul mivel a Mars légköre nem szűri ki, így az ottani séták alatt is veszélyben lennének az űrhajósok.
A Curiosity az odaúton 1,8 milliSievert sugárzást kapott naponta, a Sievert az ionizáló sugárzás mennyiségét annak biológiai hatása alapján értékeli. Ha egy ember egész életében összesen 1 Sievert sugárzást kap, az öt százalékkal emeli a rák kialakulásának kockázatát. A NASA jelenlegi szabályozása szerint egy űrhajósnál karrierje alatt összesen három százalékkal emelkedhet a kockázat.
Visszatérve az utazásra, ha csak 180 napig tartana az út a Marsra, akkor 662 milliSievert sugárzás érné az űrhajósokat, ehhez jön még az, amit a Mars felszínén kapnának.

Sugárdózisok tünetei

0 – 0,25 Sv (0 – 250 mSv): Nincs tünet
0,25 – 1 Sv (250 – 1000 mSv): Egyes emberek hányingert és étvágytalanságot éreznek; csontvelő-, nyirokcsomó- és lépkárosodás.
1 – 3 Sv (1000 – 3000 mSv): Közepes vagy erős hányinger, étvágytalanság, fertőzés, súlyosabb csontvelő-, nyirokcsomó- és lépkárosodás, a felépülés valószínű, de nem biztos.
3 – 6 Sv (3000 – 6000 mSv): Erős hányinger, étvágytalanság; vérzés, fertőzés, hasmenés, hámló bőr, nemzőképtelenség (sterilitás); kezelés nélkül halál.
6 – 10 Sv (6000 – 10000 mSv): A fenti tünetek és a központi idegrendszer károsodása; elhalálozás várható.
10 Sv fölött (10000 mSv): bénulás és halál.



Atomtöltettel térítenék el a Földre veszélyes aszteroidákat



Nukleáris robbanótöltettel térítené el a Földet fenyegető kisbolygókat egy amerikai tudóscsapat, amelynek kutatási tevékenységét az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA jelentős összegekkel támogatja. Bong Wie, az Iowai Egyetem csillagászati-védelmi kutatóintézetének szakértője az amerikai Nemzeti Űrtársaság éves tanácskozásán kifejtette, hogy az általa vezetett csoport olyan űrhajó kifejlesztésén munkálkodik, amely az atomtöltetet a veszélyes pályán közeledő kisbolygóra (aszteroidára) juttatná, mielőtt még az összeütközhetne a Földdel. Egy-egy bevetés becslése szerint hozzávetőleg egymilliárd dollárba kerülne.
Az aszteroidaelhárító űrhajó két részből állna. Az egyik az a kinetikus ütközőegység lenne, amely nagy sebességgel vágódna a kisbolygóba, és hatalmas krátert vájna a felszínébe. A másik a nukleáris robbanótöltetet vinné magával: az atomszerkezet csak azután lépne működésbe, ha már az űrjármű mélyen behatolt a kráterbe - az aszteroida belsejébe. A cél az, hogy milliónyi darabra szaggassák szét a kozmoszból érkező objektumot, letérítve a széthulló szilánkokat a Földet fenyegető pályáról. Wie meggyőződése szerint az atomtöltettel felrobbantott kisbolygók darabjainak a 99 százaléka bizonyosan elkerülné a Földet. Azok a töredékrészek pedig, amelyek tovább száguldanának az eredeti pályán, méretük folytán elégnének, mihelyt elérnék a földi atmoszférát.
Az iowai csapat olyan elhárító rendszert tervez kidolgozni, amely viszonylag rövid bevetési képességgel rendelkezne, tehát a kisbolygó feltűnésétől számított egy éven belül már útnak lehetne indítani a robbanótöltettel felszerelt elhárító űrjárművet. Két űrhajó állna folyamatosan készenlétben és Delta 4 jelzésű rakétán bocsátanák fel őket. Ha az első kudarcot vallana, máris indítanának a másikat.
Wie utalt arra, hogy az eddig javasolt módszerekkel az a baj, hogy előkészítésükhöz igen hosszú idő lenne szükséges, az aszteroida észlelésétől legalább 10-20 év. A szakértő előadásában megemlítette, hogy az általuk tervezett technológia egyes elemeit már külön-külön sikeresen kipróbálták, például a NASA Deep Impact nevű űrhajója 2005. július 4-én kinetikus ütközőegységet küldött a Tempel 1 üstökös elé, hogy megvizsgálják a kozmikus karambol hatását. Négy évvel később a Holdon teszteltek hasonló berendezést.
A kutató elismerte, hogy atomfegyverek világűrbe juttatása politikailag kényes kérdéseket vethet fel, ám úgy érzi, hogy számos biztonsági intézkedést lehetne közbeiktatni annak megakadályozására, hogy a nukleáris töltetek működésbe lépjenek akár véletlenszerűségből, akár fellövési kudarc esetén. Tájékoztatása szerint az űrhivataltól már 600 ezer dollárnyi támogatást kaptak fejlesztési munkájukhoz.
Csillagászok hozzávetőleg egymillióra teszik a Naprendszerben ólálkodó aszteroidák számát, közülük 9600-at azonosítottak olyan objektumként, amely keresztezheti a Föld pályáját. Az igazán behemótok, az egy kilométer átmérőnél nagyobbak zömét a NASA tudósai jól ismerik, de ezek nem is jelentenek közvetlen fenyegetést a közeli jövőben. A 100-1000 méteresek csoportja már sokkal népesebb: mintegy 4700 aszteroida tartozik hozzájuk, és alig egyharmadukat fedezték fel eddig. Ha valamelyikük becsapódna a Földbe, egy közepes méretű államnak megfelelő területet pusztítana el. Az év elején a földgolyótól 27,6 ezer kilométerre elszáguldó 2012 DA14 kisbolygóval egyenrangúak közül viszont alig egy százalékot azonosítottak eddig. (A februárban elsüvítő aszteroida átmérője 47 méter, tömege 13 000 tonna volt.)


Már öt hónapja repül a titokzatos űrrepülő

Az amerikai légierő pilóta nélküli űrrepülője már öt hónapja van a világűrben, az OTV-3 kódnévre hallgató járművet tavaly december 11-én bocsátották fel. Ez a harmadik küldetése a légierő X-37B programjában.
Az űrrepülő feladatáról hivatalosan semmit nem közöltek, szakértők szerint egyértelműen katonai célokat szolgál. A nyolc méter hosszú járművet a légierő floridai támaszpontjáról bocsátották fel és állították Föld körüli pályára.


091021-x37b-orbit-02
Fotó: NASA
Bár a jármű küldetése titkos, az éjszakai égbolt lelkes figyelői nyomon tudják követni az útját. A műholdakat követő világméretű szerveződés vezetője, Ted Molczan azt mondja, ha elég hosszan követik egy jármű útját, közelebb kerülhetnek a rejtély megoldásához. A megfigyelésekből azt lehet tudni, hogy az OTV-3 márciusban 46 kilométert emelkedett, már 399 kilométeres pályára navigálva magát.
Az első űrhajós nélküli űrhajó a programban az OTV-1 volt, amelyet 2010 áprilisában lőttek fel, és 255 napot tartózkodott az űrben. A második küldetésre 2011 márciusában indult a Cape Canaveralról és összesen 469 napot töltött Föld körüli pályán. Az X-37B űrjármű a kaliforniai Vandenberg Légitámaszponton ért földet.
A legnépszerűbb spekuláció szerint az X–37B valamilyen űrfegyver, az amerikai légierő szerint azonban csak a jövő műholdjaihoz használható technológiákat tesztelnek vele. Az X–37B hasonlít a NASA korábbi űrsiklóira, de kisebb azoknál: 8,8 méter hosszú és 4,5 méter széles. Felületét napelemek borítják, ebből nyeri az energiát.




Sikerrel csatlakozott a Szojuz és az űrállomás

2013. május 29., szerda 08:19 
Sikeresen csatlakozott a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) szerda hajnalban a Szojuz TMA-09M típusú orosz űrhajó, fedélzetén háromtagú nemzetközi űrexpedícióval.
Az űrhajó automata üzemmódban dokkolt 5 óra és 39 perccel az után, hogy felbocsátották a kazahsztáni Bajkonurból.
Az ISS történetében ez a második eset, hogy egy űrhajó úgynevezett gyors megközelítéssel érte el a Föld körül keringő ISS-t, miután négyszer megkerülte a bolygónkat. A rövidített űrutazást először márciusban alkalmazták a Szojuz TMA-08M űrhajóval. Korábban két nap telt el a felbocsátás és a dokkolás között.


000 Was7586423







A Szojuz TMA-08M éjszakai indításaFotó: Kirill Kudryavtsev / AFP
A gyors, kevesebb, mint hatórás megközelítés legfőbb előnye egyrészt az, hogy az űrhajósok szervezete ilyen rövid idő alatt még nem érzékeli a súlytalanság állapotát, mivel csak öt óra elteltével kezd átállni. Másik előnye azt, hogy gyorsabban lehet eljuttatni az ISS-re a romlékony biológiai anyagokat. Az űrhajósok azonban főleg azért ragaszkodtak ehhez a megoldáshoz, mert így nem kell két napig a Szojuz szűkös belsejében rostokolniuk.
A űrhajó Fjodor Jurcsihin orosz, Luca Parmitano olasz és Karen Nyberg amerikai űrhajóst szállítja az ISS-re. A dokkolás után két órával nyitják meg a zsilipeket, és az három űrhajós csatlakozik az ISS-en szolgálatot teljesítő amerikai Christopher Cassidy, valamint az orosz Alekszandr Miszurkin és Pavel Vinogradov alkotta legénységhez.
Jurcsihin, Parmitano és Nyberg a több mint négy hónapos küldetés során sűrű programot teljesít. Az űrhajósok a tervek szerint hat alkalommal lépnek ki az űrbe, és a Cygnus magán-teherűrhajón kívül a Progressz-M orosz, valamint az Albert Einsteinről elnevezett ATV-4-es európai automata teherűrhajót is fogadják majd.
Karen Nyberg amerikai mérnök-űrhajósnő több tucat tudományos kísérletet fog elvégezni. Azt is vizsgálni fogja, hogyan változik az emberi látás és a látószervek állapota a hosszú űrrepülés idején.
A most felbocsátott Szojuz egészen novemberig az űrállomáson marad. Az addig eltelt időben vészhelyzetekben alkalmazható menekülőjárműként használják, a küldetés végén pedig ugyanaz a három űrhajós tér majd vissza vele a Földre, akit most felvitt az űrbe.


Űrhajót bocsátottak fel Bajkonurból

2013. május 28., kedd 23:33 
Az űrhajót helyi idő szerint szerdára virradóra, éjfél után fél órával lőtték ki. Egy amerikai, egy orosz és olasz asztronauta repül vele az ISS-re.
Útnak indult Bajkonurból a Szojuz TMA-09M típusú űrhajó, ami egy háromtagú nemzetközi expedíciót visz a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Négy hónapot fognak eltölteni az űrállomáson, ahol jelenleg két orosz és egy amerikai űrhajós tartózkodik.
Fjodor Jurcsihin orosz, Luca Parmitano olasz és Karen Nyberg amerikai űrhajós gyors megközelítéssel, hat óra alatt éri el a Föld körül keringő ISS-t, és csatlakozik az ott szolgálatot teljesítő amerikai Christopher Cassidy, valamint az orosz Alekszandr Miszurkin és Pavel Vinogradov alkotta legénységhez.
A Rosszija 24 orosz állami hírtelevízióban élőben közvetített felbocsátás rendben, közép-európai idő szerint 22 óra 32 perckor megtörtént. A Szojuz űrhajó nyolc perc múlva levált a hordozórakétáról, és Föld körüli pályára állt. A Szojuz-TMA űrhajó négyszer kerüli meg a Földet, mielőtt csatlakozik a Nemzetközi Űrállomáshoz.
Fjodor Jurcsihin, Luca Parmitano és Karen Nyberg a több mint négy hónapos küldetés során sűrű programot teljesít. Az űrhajósok a tervek szerint hat alkalommal lépnek ki az űrbe, és a Cygnus magán-teherűrhajón kívül a Progressz-M orosz, valamint az Albert Einsteinről elnevezett ATV-4-es európai automata teherűrhajót is fogadják majd.
Karen Nyberg amerikai mérnök-űrhajósnő több tucat tudományos kísérletet fog elvégezni. Azt is vizsgálni fogja, hogyan változik az emberi látás és a látószervek állapota a hosszú űrrepülés idején.






Miért nincs még űrlift?

Az űrlift ötletét még Arthur C. Clarke sci-fi író vetette fel Az éden szökőkútjai című regényében 1979-ben. Az elmúlt negyven évben nem változott az alapvető elv az ötlet mögött: az űrliftnek egy erős kábelen kellene Föld körüli pályára emelkednie, ennek a kábelnek az egyik vége a földhöz lenne erősítve, a másik vége pedig egy Föld körül forgó járművön lenne.
Az űrlift könnyedén az űrbe vihetné az embereket és felszereléseket, költség- és energiahatékonyan működne. Nem kellene a drága üzemanyagot fogyasztani ahhoz, hogy az űrbe juttassunk tárgyakat. Eddig az elmélet, amely az elmúlt 34 évben tudósok és írok százainak mozgatta meg a fantáziáját. Felmerül tehát a kérdés, miért nem létezik még mindig űrlift?


SpaceElevatorConceptArt.png
Fotó: Alan Chan / SpaceElevator.com
A kutatók már dolgoznak a gyakorlati megvalósításon, vagyis inkább ennek elméleti hátterén. Az International Space Elevator Consortium (Nemzetközi Űrlift Konzorcium) Seattle-ben kutatja a technológiát, augusztusban tartanak konferenciát az eddig elért eredményekről. Meg is indultak a pletykák, állítólag a Google ezt kutatja titkos X labjában.
Jim Crocker, a Lockheed Martin alelnöke szerint az űrliftnél a legnagyobb problémát az anyagok erőssége jelenti. Olyan erős kábelt kellene megalkotni, amely elbírja a Föld és az űr közötti távolságon ideoda utazó liftet. A kutatóknak egyelőre azt kell kitalálni, milyen módon tudnának ilyen erős kábelt készíteni.
A jelenlegi nanotechnológiával olyan kábel készíthető, ami akár százszor erősebb a legerősebb acélnál. Az a probléma, hogy az anyag alig néhány mikron nagyságú, a méret növelésével egyre veszít erősségéből és merevségéből. Abban a pillanatban, hogy elkezdik egymáshoz illeszteni a nanocsöveket, már nem ugyanaz a tulajdonsága a kész anyagnak, mint az eredetinek. Az alapvető kérdés tehát, hogyan lendülhetnek túl ezen a problémán a kutatók.
Egyéb problémák is előfordulhatnak, például a lift erősen kilengene a Nap és a Hold gravitációs mozgása és a Föld forgása miatt. A lift mozgása közben az úgynevezett Coriolis-erő okozna problémát, ami a forgó rendszerekben mozgó testekre hat. A lift felfelé haladása közben ez az erő a Föld forgásával ellentétes irányba húzná a liftet és vele együtt kábelt. Minél gyorsabban haladna a lift, annál jobban kilengene a lift. 


Tíz éve repült először az első civil űrrepülő

A SpaceShipOne és hordozója, a White Knight felszállt a Mojave sivatagban található űrkikötőben, majdnem egy órával később már 15 ezer méteres magasságban repült, ahol elvált egymástól a két repülő. Mike Melvill pilóta beindította a rakétát, a hangsebesség háromszorosára gyorsult és meg sem állt egészen száz kilométeres magasságig. Történelmi pillanat volt, a SpaceShipOne civil űrhajónak sikerült elérnie a világűrt. Mindez 2004. június 21-én történt. Idáig azonban hosszú út vezetett, egy olyan hosszú út, amelyen épp tíz éve indult el az űrkutatás.
Pontosan tíz évvel ezelőtt emelkedett először a levegőbe a SpaceShipOne, megváltoztatva mindazt, amit addig a repülésről gondoltunk. 2003. május 20-án repült először civil űrhajó, bár akkor még csak 14 kilométer magasságig emelkedett, vagyis messze volt még az űrtől. Ennek ellenére történelmi pillanatnak lehettek tanúi azok, akik aznap a Mojave sivatagban voltak.


000 WAS2004062113637







SpaceShipOneFotó: Jim Campbell
Az első repülés alatt a SpaceShipOne nem vált le hordozójától, a White Knight-tól, és alig 2 órát töltött a levegőben, egyelőre pilóta nélkül. Nem volt nagy visszhangja a repülésnek, de ekkor még nem is hajtott végre olyan nagy tettet a repülő.
Egy hónapot kellett várni a következő repülésre, ekkor már Mike Melvill pilóta vezette a gépet, de még ekkor sem vált le a White Knightról. Erre először augusztusban éreztek elég bátorságot, az űrrepülőt 14 300 méteres magasságban, 194 kilométer per órás sebességnél választották le, majd vitorlázórepülésben érkezett vissza.
A következő jelentős eseményt a Wright fivérek történelmi repülésének századik évfordulójára időzítették, a SpaceShipOne 2003. december 17-én lépte át a hangsebességet, elérte az 1,2 Machot és húsz kilométer magasra emelkedett Brian Binnie pilótával. Ez az esemény már áttörte az érdeklődők ingerküszöbét is, hiszen ez volt az első tisztán magánpénzből fejlesztett repülő, amely képes volt erre.
A SpaceShipOne igazán 2004. június 21-én robbant be a köztudatba, ekkor sikerült átlépni a száz kilométeres magasságot (Kármán-vonalat), és embert vinni a világűrbe. A SpaceShipOne és hordozója, a White Knight indulását több ezren nézték végig a Mojave sivatagban. A repülőgép fedélzetén ismét csak a hatvankét éves Melvill tartózkodott, aki csaknem 20 éves pályafutása során tucatnyi kísérleti repülőgép tesztpilótája volt. És egyben ő lett ekkor a világ első civil űrhajósa.
A SpaceShipOne 15 kilométer magasan vált le a White Knight-tól, és rakétáival 100 124 méteres magasságba emelkedett. Összesen 24 percig tartott az út, ebből három és fél percet töltöttek az űrben. Még kétszer ismételte meg az űrutazást, szeptember 29-én és október 4-én, ez utóbbi alkalommal már Brian Binnie vezethette a gépet, így ő lett a második civil űrhajós.

Turistákat az űrbe

Hatalmas eredmény volt ez egy magáncégtől, hiszen egészen addig állami pénzzel támogatott űrügynökségeknek sikerült csak az űrt elérni. A tulajdonos Burt Rutan már akkor világossá tette, hogy a SpaceShipOne csak az első lépés egy jóval nagyobb tervben.
A maszek űrrepülőt a Mojave Aerospace Ventures fejlesztette, ez a Scaled Compositesnak és Paul Allen Microsoft-alapítónak a közös cége. A Scaled Compositest az elismert űrrepülő-fejlesztő, Burt Rutan alapította, aki leginkább a nagy magasságban, nagy távolságokra repülő gépeiről, például a Voyagerről (az első repülő, amely leszállás nélkül megkerülte a Földet) volt előtte ismert. A fejlesztés elsődleges célja az volt, hogy kizárólag magánpénzből embert juttassanak a világűrbe, hosszútávú céljuk az űrturizmus megteremtése volt.
Az űrkorszak hajnalán még elképzelhetetlen volt, hogy magánűrrepülők is indulhassanak akár az Egyesült Államokból, akár a Szovjetunióból. A magánpénz a nyolcvanas években jelent meg, de akkor is csak a nem hivatásos űrhajósok finanszírozását vállalhatták át magáncégek. 1984-ben repülhetett az első, teljesen magántőkéből finanszírozott űrutas; Charles D. Walker utazásáért munkáltatója, a McDonnell Douglas repülőgépeket gyártó cég fizetett negyvenezer dollárt.
A hidegháború után a kormányok jóval kevesebbet költöttek az űrprogramokra, az orosz űrhivatalnak óriási szüksége volt pénzre meglévő projektjeinek szinten tartására. Ezért egyeztek bele 1990-ben, hogy 28 millió dollárért a Mir űrállomásra viszik az egyik japán televízióállomás riporterét, Akijama Tojohirót. A program sikeres lett, és innentől már nem volt megállás, a kilencvenes években űrturistákat kezdtek keresni, hogy az így befolyt összegből fenn tudják tartani azt az űrállomást.


000 APP2001050643879







Dennis Tito földet ér KazahsztánbanFotó: Alexander Nemenov
Egy amerikai üzletember, Dennis Tito lett végül az első hivatalos űrturista 2001. április 28-án. Ezeket az utakat már a Space Adventures amerikai céggel szervezték az oroszok, egy út 20-30 millió dollár közötti összegbe került. Dennis Titót végül a Nemzetközi Űrállomásra vitték. Mára már cégek tucatjai fejlesztik az űrutazásra képes repülőket, köztük a SpaceX, amelynek Dragon nevű űrkabinjával tavaly sikerült dokkolnia az űrállomáson.

Már tesztelik az utódot

A Scaled Composites sem állt le a fejlesztésekkel, megalkották a SpaceShipOne utódát, a SpaceShipTwo-t a Virgin Galactic megrendelésére. Ez az első valódi turistahajó, amelyre már több száz jegyet el is adtak. A SpaceShipTwo 2009 decemberében mutatkozott be a nagyvilágnak, majdnem kétszer akkora, mint elődje és kétszer annyian is férnek el benne, egyszerre hat utast tud szállítani.


000 Was4339061







SpaceShipTwoFotó: Frederic J. Brown
A SpaceShipTwo fejlesztése pont a napokban ért el oda, hogy sikerült átlépnie a hangsebességet és 17 ezer méteres magasságig emelkedett. A következő utakon fokozatosan emelik a magasságot, hogy ennek az űrhajónak is sikerüljön átlépni a száz kilométeres magasságot, így elérje a világűrt. A tervek szerint ez év végére várható.
Ez után indítaná el az első séta-űrrepülő útjait a Virgin Galactic. Eddig már több mint ötszázat adtak el a kétszázezer dolláros jegyekből, érdeklődő tehát van elég. Ezek még csak az első lépések, elemzők szerint tíz éven belül 1,6 milliárdos iparág lehet.

Ansari X Prize

Az X Prize Foundation 1996-ban Peter Diamandis javaslatára alapította a tízmilliós díjat, amit az kapott, aki kormányzati pénzek nélkül embert tudott küldeni az űrbe. 2004. október 4-én ítélték oda, miután a SpaceShipOne egymás után többször is teljesítette a feladatot. A díjért való küzdelemben a különböző magáncégek több mint százmillió dollárnyi fejlesztést végeztek az űrkutatás területén. Azóta megint meghirdették, jelenleg három aktív pályázat van: kettő orvosi területen vár fejlesztéseket, egy pedig az űrkutatással kapcsolatot. A Lunar X Prize húszmillió dolláros fődíját az kapja, akinek sikerül működő holdjárót juttatni a Holdra (ennek magyar indulója is van, a Puli Space).


Mellettünk robbant fel egy piszkosbomba


Piszkosbomba robbant egy stadionban, a helyszínre érkező katasztrófavédelmi szerveknek pedig csúcstechnológiás hordozható eszközökkel kellett a lehető leghamarabb osztályozni a sérültek állapotát. Ezúttal mindez csak szimuláció volt egy gyakorlat keretein belül, de ha az Európai Unió elfogadja az öt ország hét kutatólaborjának részvételével fejlesztett eszközcsomagot, akkor néhány éven belül már valóban feláll az a kutatókból és katasztrófavédelmi szakemberekből álló csoport, ami egy hasonló esetén a helyszínre sietve a mostaninál jóval gyorsabban és hatékonyabban kezelheti a helyzetet. A gyakorlatot az Országos Atomenergia Hivatal szervezte meg, valamint a rendszerrel szemben támasztott követelmények meghatározásában is részt vett.

Füst és lábdob

A KFKI csillebérci telephelye melletti sportpályán megrendezett bemutatón a piszkosbombát, vagyis sugárzó anyagot és robbanószert tartalmazó, de nem nukleáris láncreakción alapuló robbanószerkezetet a hangszórókból leadott hangeffektek és néhány füstgránát helyettesítette. Az áldozatok szerepét fiatal lányok és fiúk töltötték be, akik a robbanás után jajveszékelve zuhantak a földre.
A gyakorlat során a zónákra bontott területen azt próbálták ki és mutatták be, hogy működhet együtt az az eszköz- és alkalmazáscsomag, aminek kifejlesztésében a német, spanyol, francia és ír kutatók mellett a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának szakemberei is részt vettek.

Vörös zóna, sárga zóna, kék zóna

A gyakorlaton a vörös zónában tesztelték azokat az eszközöket, amelyek a radioaktív anyag jelenlétének kimutatására, a szennyezett terület kiterjedésének gyors feltérképezésére szolgálnak (intelligens dózismérők, gamma-kamera, gamma-spektrométer, környezeti paramétereket mérő eszközök). Ezek a technológiák akár egy valós robbantás utáni sűrű füstben is jól alkalmazhatók, bár ez ma igazán nem volt kérdés, a tájékoztató táblákat feldöntögető szél egy perc alatt elfújta az amúgy látványos kék és zöld füstöt. Az első szakaszban az a legfontosabb feladat, hogy a sérülteket minél hamarabb kihozzák a robbanás közeléből, vagyis a leginkább sugárveszélyes területről. A helyszínre érkező egységek emellett lehetőség szerint gyors méréseket is végeznek, hogy minél hamarabb megtalálják a sugárzásnak kitett embereket.
A sárga zóna volt az a terület, ahol azokat a sérülteket szűrték ki, akik nem csak a robbanásban sebesültek meg, de sugárszennyezést is elszenvedhettek. Az erre a célra felállított hordozható sugárkapu, szennyezettségmérő, illetve az elszenvedett sugárdózis helyszíni, gyors becslésére alkalmas, szőr-, vér- és vizeletmintákat elemző készülék is része a csomagnak. Mint megtudtuk, a gyors elemzés megelőzheti a pánikot, hiszen hamar megállapítható a sugárzást is kapott sérültek aránya, illetve az elszenvedett sugárzás mennyiségét is meg lehet becsülni.
Az eszközök már a helyszín megközelítésekor, vagyis kiszálláskor is élesíthetők, és a rendszerbe épített érzékelők együttesen valamennyi típusú radioaktív anyag kimutatására alkalmasak. A pontos azonosítás célja, hogy az elhárításon dolgozók minél célzottabb ellenlépéseket tehessenek, ne menjen el idő felesleges óvintézkedésekkel vagy kezelésekkel.
Érdekes ötlet az a kommunikációs megoldás is, ami a kék zónát, vagyis a műveleti központot köti össze a piros és sárga zónával. A hordozható antennákból és adattovábbító eszközökből összeálló szerkezetegyüttes továbbítja az eszközcsomag többi része által mért eredményeket (a különböző mérési adatokat, kamerák képeit), hogy a központban működő elemzőszoftver a kapott információkból gyorsan és megbízhatóan támogassa a vészhelyzetben döntést hozók munkáját.
A bemutatott eszközök csak prototípusok, a sorozatgyártás előtti egyik legfontosabb lépés volt a mai bemutató, ami az ismeretterjesztés és a gyakorlatozás mellett fontos vizsga is volt egyben, a megfigyelők a kapott értékelőlapokon megjegyzéseket fűztek az egyes eszközökhöz. A projekt költségvetése nagyjából hárommillió euró, ennek kétharmadát az EU állta.


Először klónoztak emberi őssejteket

Először sikerült emberi őssejteket klónoznia Shoukhrat Mitalipovnak, a reproduktív biológia szakértőjének. A tudós az Oregoni Egészségügyi és Tudományegyetem kutatócsoportjával együttműködve hozta létre a személyre szabott emberi őssejtklónt; azt remélik, az új technológia számos betegség, például a rák, a Parkinson-kór vagy a cukorbetegség gyógyítására is használható lehet.
A klónozás technológiájától tizenöt éve orvosbiológiai forradalmat vártak, de ez azóta sem jött el. Mások a klónozás egy speciális formájában, a terápiás klónozásban látták a jövőt: ennek a lényege, hogy emberi őssejteket hozzanak létre mesterséges úton. Shoukhrat Mitalipov és munkatársai a héten publikálták a témával foglalkozó tanulmányukat, amiben arról számoltak be, hogy megoldották azt az évtizedes problémát, ami eddig megakadályozta a hasonló kísérletek sikerét. A kutatóknak sikerült személyre szabott őssejtklónt alkotniuk – ez valóban forradalmat hozhat az orvostudományban.


tag-reuters (11)







Fotó: Handout
A terápiás klónozás, vagyis a szomatikus sejtek nukleáris transzfere (SCNT) ugyanazt a módszert használja, amivel Dollyt, a világ első klónozott birkáját is létrehozták. A klónozáshoz egy donorsejtet vesznek a testszövetből, például a bőrből, majd egyesítik azt egy megtermékenyítetlen sejttel, aminek eltávolították a sejtmagját. Ez a sejt újraprogramozza a DNS-t a donorsejtben, amitől az embrionális állapotba kerül, úgynevezett blasztociszta lesz belőle. A sejteket ezután összegyűjtik, majd tenyészteni kezdik, hogy létrehozzanak egy, a donorhoz genetikailag illeszkedő sejtvonalat.
Az SCNT-vel rengeteg kísérletet végeztek, de mostanáig senki nem ért el kézzelfogható eredményeket. A koreai Woo Suk Hwang, a Szöuli Nemzeti Egyetem kutatója több száz kísérletet végzett, amiből csak kettő volt eredményes, de ezekről kiderült, hogy hamisítványok. Mások részleges sikereket értek el: Mitalipov például 2007-ben sikeresen létrehozott SCNT-sejtvonalakat, és Dieter Egli, a  a New York-i Őssejt Alapítvány munkatársa szintén jó eredményeket ért el, de csak akkor, amikor az eredeti sejtmagot nem távolították el a sejtből. Emiatt a sejtek használhatatlanok voltak, mivel abnormális mennyiségű kromoszómájuk volt.


tag-reuters (12)







Fotó: Handout / Reuters
Mitalipov és munkatársai szeptemberben láttak hozzá a mostani tanulmányban ismertetett kísérletsorozathoz. Ehhez fiatal donorokból vett sejteket használtak fel, amiket egy egyetemi reklámkampány során szereztek. Számos sikertelen kísérlet után decemberben áttörést értek el: négy, klónozott embrióból vett sejtcsoport is növekedésnek indult. Egy termékenységi szakértő, Masahito Tachibana, aki öt évig dolgozott Mitalipov laborjában, az 1 milliméteres sejtcsomókat különálló sejtekre osztotta, majd új tenyészeteket hozott létre, ahol a sejtek továbbra is növekedtek. Ez egyértelműen a siker jele volt.

Vírus és koffein

A kutatócsoport két apróbb technikai módosításnak köszönhette a sikert. A sejtvonalak létrehozásához egy inaktív Sendai vírust használtak, amiről már korábban bebizonyították, hogy beindítja a sejtfúziót. Az embrionális fejlődést elektromossággal aktiválták. A testi sejtek és a sejtmag egyesítéséhez a Sendai vírust használták, ami hat blasztocisztát eredményezett, de nem alakultak ki a stabil sejtvonalak. A kutatók ezért koffeint használtak, hogy megóvják a sejteket a korai aktivizálódástól. Az eljárás sikeresnek bizonyult.
A technika tehát már régóta rendelkezésre állt, de a kutatóknak számos tesztet kellett végezniük, több mint ezer, majmokból vett sejtettel, mielőtt átálltak volna az emberi sejtekre. Egli szerint a kutatók pont a megfelelő módosításokat végezték el a protokollon; a regeneratív gyógyászat szakértője szerint az eredmények hitelesek és abszolút meggyőzőek. A kutatócsoport csak annyit változtatott a már ismert protokollon, amitől használhatóvá vált.
Mitalipov és munkatársai számos tesztet végeztek, hogy bebizonyítsák, az SCNT sejtek számos sejttípussá tudnak alakulni, például szívsejtekké. Az első sejtvonalakat magzati bőrsejtekből hozták létre, és sejtmintákat vettek egy nyolc hónapos gyerekből is, akinek egy ritka anyagcsere-betegsége, Leigh-szindrómája volt. A kutatók azt akarták bebizonyítani, hogy fejlettebb sejtekből is lehet embrionális őssejtet előállítani. Ehhez nem volt szükség sok sejtmintára: egy sejtvonal létrehozásához csupán tizenötöt vettek az egyik donortól, és ötöt a másiktól. Az eljárás a kísérlet során meglepően hatékonynak bizonyult.

Etikai akadályok

További tesztekre is szükség lehet, hogy meggyőzzék az embereket az SCNT-kutatás szükségességéről. Ugyanakkor a költségei igen magasak lehetnek. A sejtdonoroknak 3-7 ezer dollárt adtak kompenzációként, ami sok pénz: a bioetikusok aggódnak amiatt, hogy ez fellendítené az illegális szervkereskedelmet, ami elsősorban a szegényebb népeket érintené hátrányosan. Mivel a technika megköveteli az embrionális sejtek elpusztítását, állami támogatást sem lehet hozzá kérni, és ez korlátozhatja a klinikai SCNT-kutatásokat.
Valószínű, hogy a klónozással kapcsolatos etikai aggályok, amik már az első birka klónozásánál is felmerültek, szintén nem használnak a további kutatásnak. Az ember klónozásától tartókat valószínűleg megnyugtathatja az a tény, hogy Mitalipov egy évtizedet töltött azzal, hogy megpróbáljon klónozni egy majmot, mégsem ért el sikert. Tachibana azt is elmondta, hogy egy publikáció kiadását is tervezik, amiből kiderülhet, hogy a kutatócsoport által használt technológia nem alkalmas emberek klónozására.


Egy békeszerető svéd meggyilkolása Izraelben

Folke Bernadotte svéd diplomatát nem sokkal Izrael Állam megalakulását követően ölték meg, miközben megpróbálta kialkudni a békét az arab–izraeli háborúban. Küldetése eleve kudarcra volt ítélve a BBC History Magazin szerzője, David Stafford, az Edinburghi Egyetem professzor emeritusa szerint.
Jeruzsálem,1948. szeptember 17. A felhőtlen késő nyári napon délután ötkor három autóból álló konvoj haladt át a város zsidó szektorának egyik ellenőrző pontján. A harmadik jármű, egy csillogó új Chrysler hűtőrácsán az Egyesült Nemzetek kék-fehér lobogóját fújta a szél. Belül, a jobb hátsó ülésen foglalt helyet Folke Bernadotte gróf, a Svéd Vöröskereszt elnöke. Alig négy hónapja nevezte ki az újonnan megalakult Egyesült Nemzetek Szervezete közvetítőnek az arab–izraeli háborúban, amely azt követően robbant ki, hogy Izrael 1948 májusában kikiáltotta függetlenségét. Mellette André Sérot, a francia légierő ezredese, a jeruzsálemi ENSZ megfigyelők vezetője ült. A francia balján Aage Lundstrom tábornok, Bernadotte vezérkari főnöke foglalt helyet.
Az ellenőrző pontot elhagyva a kocsi meredek és keskeny hegyi szakaszon folytatta az útját felfelé. Nagyjából félúton egy nagy barnára festett katonai teherautó hirtelen keresztbe fordult, és megállásra kényszerítette a konvojt. „A sofőr mintha idegesen és ügyetlenül meg akart volna fordulni – emlékezett vissza Lundstrom –, majd végül az út közepén megállt.”

Azonnali halál

Négyen ültek a dzsipben az izraeli hadsereg egyenruhájában, sortot és csúcsos sapkát viselve. Az élen haladó kocsi utasai úgy vélték, újabb ellenőrzési ponthoz érkeztek. Hárman azonban kiugrottak a teherautóból, és a konvoj felé futottak. Egyikük elhaladt a két első autó mellett, és egyenesen a harmadik felé tartott. „Ránk bámult az ablakon keresztül, amely az én oldalamon nyitva volt – emlékszik vissza Lundstrom. –   Simára borotvált, vékony és nagyon sötét bőrű volt, edzettnek és mintegy 30 évesnek látszott. Azt hittük, az útlevelünket akarja ellenőrizni, és éppen át akartuk nyújtani őket, amikor hirtelen automata fegyverével egy sorozatot adott le az ablakon keresztül Folke Bernadotte-ra és Sérot-ra.”


106502983







Folke Bernadotte holttestének hazaszállítása katonai tiszteletadás mellettFotó: Keystone-France / Europress / Getty
A golyózáporban mindkét férfi meghalt. A gyilkos társai kilőtték a felvezető kocsi kerékabroncsait, és visszamenekültek a dzsipjükbe, a tettes pedig eltűnt a környéken. Kilenc nappal később Bernadotte testét a stockholmi Gustav Vasában, a királyok templomában helyezték örök nyugalomra.
A gyilkosság világszerte a címlapokra került. Döbbenetes csapást mért a nemrég létrejött Egyesült Nemzetekre is, amely előző év novemberében járult hozzá Palesztina felosztásához a zsidók és az arabok között. Az arab–izraeli konfliktus az első nagy kihívást jelentette az ENSZ számára, és Bernadotte-nak a békés megegyezés kialkudása érdekében – a Szent Városban Izrael májusi függetlenségi nyilatkozatát követően kirobbant elkeseredett harcok kapcsán – tett fáradozásaiban az a mámorító optimizmus tükröződött, amely a szervezetnek a második világháború befejeződése után történt létrehozását lengte körül. Micsoda komor jövőt vetített hát előre hidegvérű meggyilkolása az ENSZ és a Közel-Kelet jövőjére nézve?
Az Egyesült Nemzetek első nagy mártírjaként halt meg – panaszolta a New York Times. – Csak reménykedhetünk abban, hogy a halála… mindkét oldal véreskezű szereplőinek szégyenére válik Palesztinában.”
Nem így történt. Az azóta eltelt 65 évben még sokan adták életüket Palesztina békéjéért, köztük 1981-ben Anvar Szadat egyiptomi elnök és 1995-ben Jichak Rabin izraeli miniszterelnök.

Egy bátor ember

Ami Bernadotte-ot illeti, az ő küldetése mindössze 119 napig tartott. Nem voltak illúziói a tekintetben, hogy mekkora kihívással – s milyen veszélyekkel – kell szembenéznie. Mielőtt elutazott Stockholmból, leült a feleségével, hogy megtervezzék a temetési szertartását, egy sajtóértekezleten pedig kijelentette, hogy „egy a százhoz” az esélye annak, hogy megegyezést hozzon létre az arabok és a zsidók között.


50513857







Fotó: Frank Scherschel / Europress / Getty
A próbálkozáshoz kétségkívül bátor emberre volt szükség. A bátorságot és a kötelességtudatot azonban ez az 53 éves volt lovassági tiszt a génjeiben hordozta. A svéd királyi család tagjaként, a király unokaöccseként a napi ima és a szakadatlan jótétemények szigorú étrendjén nevelkedett. A második világháború idején számos alkalommal ingázott London és Berlin között, hogy nyomorékká vált hadifoglyok cseréjét eszközölje ki. Négyszemközt tárgyalt Heinrich Himmler SS-vezetővel is, és elérte a koncentrációs táborok mintegy 20 ezer foglyának, köztük 10 ezer zsidónak a szabadon bocsátását; sikertelenül közvetített viszont Himmler nevében a britekkel és az amerikaiakkal kötendő különbéke érdekében. A Nobel-békedíj várományosai között is emlegették a nevét.
Szüntelen ingajáratban közlekedett Palesztina és az arab fővárosok között, hogy megegyezést hozzon létre. A feladat nem is látszott teljesen reménytelennek. Az arab államok nem igazán abból a célból támadták meg Izraelt, hogy kiűzzék a zsidókat Palesztinából, hanem inkább azért, mert ellenőrzésük alá kívánták vonni az arabnak kijelölt területeket; ráadásul legalább annyira rivalizáltak egymással is, mint amennyire Izrael ellenségei voltak. A felosztás előestéjén Transzjordánia királya, Abdullah titokban tulajdonképpen tudatta a Jewish Agency képviselőjével, Golda Meirrel: mihelyt annektálja Ciszjordániát, reményei szerint a két állam békében élhet egymással.
Amikor ingázásai közepette ideje engedte, Bernadotte gépbe diktálta a tevékenységéről szóló beszámolót. Eleinte nagyon derűlátó volt – mint egyik bírálója megjegyezte, ezt a tulajdonságát mintegy második bőrként viselte magán. (Mások naivitással vagy arroganciával vádolták.) Azzam pasával, az Arab Liga vezetőjével folytatott kairói tárgyalásai után az egyiptomi fővárost elhagyva úgy érezte „barátra leltem benne, aki minden tekintetben segítségemre lesz nehéz feladatom megoldása során”. Tel-Avivban Moshe Shertok izraeli külügyminiszterről megjegyezte, hogy „a legnagyobb megértést és segítőkészséget” tanúsítja. Június közepére elérte a Biztonsági Tanács által elrendelt fegyverszünet végrehajtását, majd amikor ez kudarcot vallott, júliusban újabb fegyverszünetet sikerült elfogadtatnia.
De ez elég könnyű falatnak bizonyult – ugyanis mindkét félnek jó oka volt arra, hogy fegyvernyugvást kívánjon. Az igazi kihívást a „béke kérdésének” megoldása jelentette. Visszatérve a Rodosz idilli és békés szigetén kiépített főhadiszállására, mint mondta, „távol egy gyűlölködéssel és áskálódással teli világtól”, olyan kompromisszumos tervezetet vázolt fel, amely jelentősen módosította az eredeti felosztási javaslatot. Fő vonalakban arról volt szó, hogy Palesztina államszövetség legyen két tagállammal – az egyik arab, a másik zsidó –, közös vám- és adókivetéssel, egyeztetett védelmi és külpolitikával. A bevándorlásról az első két évben az egyes tagállamok külön döntenek, utána az államszövetség hatáskörébe megy át. Jeruzsálem az arab terület része, de a zsidó közösség városi autonómiájával. A palesztin menekültek számára biztosították volna a hazatérés jogát – a felosztás óta ugyanis mintegy negyedmilliónyian menekültek el.
Teljes mértékben tudatában voltam – jegyezte meg Bernadotte –, hogy javaslataimat szigorúan bírálják majd.” Ez enyhén szólva is a helyzet bagatellizálása volt. A világ zajától távoli rodoszi nyugalomban felvázolt gondolatok a két szembenálló fél részéről viharos tiltakozásokat váltottak ki. Kairóban Azzam pasa kerek-perec elutasította egy izraeli állam gondolatát, akár még egy államszövetség részeként is, és „fellengzősen” kijelentette, hogy az arab világ inkább elpusztul, de nem hagyja abba a harcot. Tel-Avivban Shertok fagyos légkörben nyújtotta át a tervet szintén elvető izraeli választ. Maró gúnnyal még azt is hozzátette, hogy különösen a Jeruzsálemre vonatkozó „katasztrofális” elképzelés az, amely csak a „történelem teljes figyelmen kívül hagyásával” fogalmazódhatott meg.


77978991







Folke Bernadotte újságírókkal beszélgetFotó: Keystone / Europress / Getty
Tel-Avivból való távozása előtt Bernadotte sajtóértekezletet tartott. „A terem zsúfolásig megtelt – jegyezte fel. – A hozzám legközelebb ülők arckifejezéséből ítélve rájöttem, hogy javaslataimat és személyemet egyaránt erősen helytelenítik.”
Ezt nagyon jól látta. Az ügy mostanra személyessé vált – és sokkalta életveszélyesebbé, mint képzelte volna. Sustorogtak a háború alatti üzleteléseiről Himmlerrel, és személyisége kezdett az idegeire menni a bírálóinak, amikor úgy látszott, hogy magas lóról oszt ki mindenkit. „Íme, az új megszálló” – harsogta az illegális Mivrakban, a Lehi néven ismert zsidó nacionalista mozgalom lapjában és szócsövében megjelent, a svéd diplomatát szidalmazó cikk dühödt címe.

A terroristák bosszúja

A Lehi kifejezés a Lohamei Herut Israel (Harcosok Izrael szabadságáért) héber rövidítése. A terrorista csoportot 1940-ben alapította Avraham („Yair”) Stern, és azt követően is „Stern-bandának” nevezték, hogy vezetőjét 1942-ben megölte a brit rendőrség.
A fősodorhoz tartozó zsidó nacionalistáktól eltérően a Lehi visszautasította azt az elgondolást, hogy a Hitler-ellenes háborúban a zsidóknak a briteket kell támogatniuk. Ehelyett aktív ellenállásra szólított fel a britekkel szemben, akik megszállva tartják a zsidó hazát, amiért is ők a zsidók igazi ellenségei. A szervezet tagjai egy olyan Izraelről álmodoztak, amely a Nílustól az Eufráteszig terjed; élesen imperializmus-ellenes és balos retorikát alkalmaztak, amely nyíltan vallotta a terrorizmus szükségességét.


72384843







Fotó: David Rubinger / Europress / Getty
A Lehi 1944 novemberében, Kairóban már gyilkos merényletet követett el Nagy-Britannia legmagasabb rangú közel-keleti képviselője, Lord Moyne ellen. De mindenki más is látókörébe került, akiről úgy vélte, együttműködik az általa megvetett britekkel.
Bár Izrael létrejötte után a Lehit hivatalosan feloszlatták, harcosai pedig betagolódtak az izraeli véderőbe, Jeruzsálemben továbbra is dacosan militáns viselkedést tanúsítottak. A csupán néhány tagot számláló és az izraeliek többségének gyűlöletét kivívó csoport élén triumvirátus állt. Az egyik vezető az 1935-ben Lengyelországból bevándorolt Jichak Samir volt, aki 1983 és 1992 között – két év megszakítással – Izrael miniszterelnöke lett.
A Lehi kezdettől fogva rendkívül ellenségesen viszonyult Bernadotte küldetéséhez, akiben nemcsak annak az ENSZ-nek az ügynökét látták, amely az „igazi” hazának csupán egy részét juttatta Izraelnek, hanem Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, tehát az „angolszász imperialisták” bábját is.
Június vége felé a csoport adatgyűjtésbe fogott a Bernadotte-tal kapcsolatos biztonsági intézkedésekről. Amikor szeptember elején megtudták, hogy a gróf újabb békejavaslatokkal érkezik, elhatározták, hogy meggyilkolják. „Ha a világ Bernadotte-ra hallgat, és ígéretekre kényszeríti gyengekezű kormányunkat – mondta a csoport egyik vezetője –, akkor elveszítettük az államunkat.” Tévesen úgy vélték, hogy a Ben Gurion-kormány kész beadni a derekát.
Nyár végére nyilvánvalóvá vált, hogy Bernadotte küldetése válságba került. A svéd diplomata újabb tervvel állt elő, ezúttal elvetve az államszövetség gondolatát, és Jeruzsálem nemzetközivé tételét javasolta. Előterjesztette, hogy az egész Negev-sivatagot adják át az araboknak, cserébe a zsidók nagyobb részt kaptak volna Galileából. Ben-Gurion számára, aki a Negevet stratégiai válaszfalnak tekintette Egyiptommal és Jordániával szemben, ez elfogadhatatlan volt. Az arab nemzetek eközben a zsidó államnak még a gondolatát is elutasították. A fegyverszünet összeomlott.
Meggyilkolása előtti utolsó naplójegyzetében Bernadotte említést tett arról a tervéről, hogy főhadiszállását Rodoszról Jeruzsálembe helyezi át, ahol könnyebben szót érthetne mindkét féllel. Addigra azonban már egyik tábornak sem volt ideje arra, hogy tárgyalásokkal múlassa az időt.
Bernadotte halála után a háború folytatódott, és az 1949 májusában meghirdetett tűzszünet időpontjára Izrael területe 25 százalékkal nagyobb volt, mint egy évvel korábban. Mint egyszer maga Bernadotte jegyezte meg, az arabok „nagyon ügyetlenül keverték a kártyát”.  De amit ő tett, illetve amit tehetett volna, szinte semmivel sem vitt közelebb a konfliktus magvát alkotó, makacsul felbukkanó problémák megoldásához.

Pogromok, előítélet és tiltakozás: az arab–izraeli konfliktus előtörténete

1917-ben, amikor a Brit Háborús Tanács azon buzgólkodott, hogy világszerte megszerezze a zsidók támogatását az első világháborús erőfeszítésekhez, Arthur Balfour külügyminiszter levelet írt a Brit Cionista Szövetség elnökének, Lord Rotschildnak, amelyben kijelentette, hogy a brit kormány „kedvezően ítéli meg a zsidó nép nemzeti otthonának megteremtését Palesztinában”. Hozzátette, hogy a kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy előmozdítsa ezt a törekvést, miközben „világossá teszi, hogy semmi nem történhet, ami károsan befolyásolja a meglevő palesztinai nem-zsidó közösségek polgári jogait”. Amikor a Török Birodalom összeomlása után 1920-ban a Népszövetség a terület feletti mandátummal ruházta fel Nagy-Britanniát, a britek e két cél összebékítésének szinte lehetetlen feladatával szembesültek.
Az oroszországi pogromok és az Európában sokfelé tapasztalt ellenséges érzület miatt a Palesztinába történő zsidó kivándorlás már azt megelőzően is megkezdődött, hogy az 1897-ben tartott Első Cionista Kongresszus hivatalosan is nemzeti céllá nyilvánította a zsidó haza létrehozását. A bevándorlás ütemének az első világháború után bekövetkezett felgyorsulása a helyi arab lakosság tiltakozását váltotta ki, és az 1930-as évekre nyílt konfliktus tört ki a két közösség között.
Mivel a briteket aggasztani kezdték az erőszakos megnyilvánulások és a mohamedán és arab világban fennálló tágabb érdekeltségeikre gyakorolt hatásuk, korlátozták a zsidó bevándorlást. A hitleri zsidóüldözés, majd a holokauszt nyomán újabb nagy bevándorlási hullám indult meg, s a bevándorlók meggyőződése volt, hogy a modern világban csak egy független zsidó állam lehet a fennmaradásuk záloga. Ugyanakkor a szomszédos arab államok támogatását élvező palesztinai arabok fenyegetve érezték magukat, amikor annak kilátásával szembesültek, hogy egy zsidó fennhatóság alatt álló társadalomban vagy azzal együtt kell élniük.
1947-ben Nagy-Britannia, miután a zsidók bevándorlását korlátozó erőfeszítései kudarcot vallottak, és a törvényes rend teljes felbomlása közepette fegyveres felkelés fenyegetésével kellett szembenéznie, visszavonult: a probléma kezelését átadta az Egyesült Nemzetek Szervezetének. 1947. november 29-én a Palesztinával foglalkozó különbizottság több hónapos tárgyalásai után az ENSZ Közgyűlése megszavazta a területnek egy zsidó és egy arab államra történő felosztását.
Bár voltak fenntartásaik, a zsidók mégis elfogadták a tervet. Az arab államok ugyanakkor elutasították, és 1948. május 15-én, azon a napon, amikor David Ben-Gurion kihirdette országa függetlenségét, hat arab hadsereg támadt az új államra: megkezdődött az első arab–izraeli háború. Néhány nappal később a Biztonsági Tanács Folke Bernadotte grófot nevezte ki közvetítőnek.
(A történet háttere a BBC History Magazin 2012. szeptemberi számában jelent meg.)



Haszontalan a hulladék DNS



Az egészséges szervezetnek valóban nincs szüksége a DNS-nek azokra a haszontalan részeire, amelyek nem kódolnak fehérjéket. A növények esetében legalábbis kijelenthető, hogy a hulladék DNS valóban hulladék, nincs rá szükség – mondta Victor Albert, az erről szóló tanulmány társszerzője, a New York-i Buffalo Egyetem munkatársa. Bár a felfedezés egy húsevő növénnyel kapcsolatos, a kutatás eredményét valószínűleg az emberi genom vizsgálata során is fel tudják majd használni.
Évtizedeken keresztül az volt a tudomány álláspontja, hogy genom nagy része látszólag nem tartalmat géneket, vagy nem vesz részt a gének be- és kikapcsolásában. A tudományos elméletek szerint elképzelhető, hogy a DNS-nek ez a területe olyan genetikai parazitákból áll, amelyek a DNS részeit lemásolják és ismételten beillesztik, vagy esetleg olyan ősi, egykor hasznos génekből állnak, amelyek mára kikapcsolódtak. Ezeket a részeket nevezték el a tudósok hulladék DNS-nek.
Az elmúlt években a tudósok azonban elkezdtek vitatkozni azon, hogy helyes-e ez az elnevezés, mert még kiderülhet, hogy valamilyen szerepe van a nem működő DNS-nek. Az ENCODE nevű projektben elkezdték feltérképezni az emberi DNS-nek azt a 3,3 milliárd bázispárját, amely nem vesz részt fehérjekódolásban. A kísérletek során az derült ki, hogy 80 százalékuk valamilyen biológiai aktivitást mutat, és befolyásolják, hogy mely gének legyenek be- vagy kikapcsolva. Hogy ezeknek bármilyen hasznos vagy szükséges funkciójuk van-e az ember számára, azt nem sikerült kimutatni.

Semmi rizsa

Utricularia gibba 01
Utricularia gibba



Victor Albert és kollégái egy nedves talajon élő húsevő növény (Utricularia gibba) genomjáról készítettek térképet. Ez csak 80 millió bázispárból áll, ami még a többi növényéhez képest is viszonylag rövidnek számít. (a liliomé például 40 milliárdos). Ami érdekes volt a tudósoknak, hogy a húsevő növény 28 500 génje nem sokban különbözött a hasonló összetettségű növényekétől, egy valamit kivéve: nem tartalmazott sok haszontalan DNS-t. A növény úgy tűnik hulladék gének nélkül is jól boldogul.
A felfedezésből arra következtettek a tudósok, hogy az egészséges növényeknek igazából nincs szükségük a hulladék génekre – könnyen lehet, hogy ugyanez igaz az állatokra és az emberre is. Egyelőre rejtély, hogy egyes élőlények genomja miért duzzadt hatalmasra, míg a többieké rövid maradt. Az egyik lehetséges válasz az lett volna, hogy valamilyen evolúciós előnye van a hulladékmentes genomnak, de Victor Albert szerint ez nem valószínű, mert a nagy genommal rendelkező növények is jól elvannak.
Elképzelhető olyan egyszerű válasz is, hogy az Utricularia gibba biológiai folyamatai a fölösleges gének kihajigálását preferálják, nem a DNS folyamatos bővítését.
A homo sapiens , mint az elefánt betévedt a porcelán boltba , és körülnézve konstatálta ,fölösleges ez a bolt itt nem terem virág , és kezdte lerombolni a porcelán boltot. Az egója oly nagy volt , hogy már a falakat is kezdte kidönteni, mire észrevették , már majdnem összedőlt a bolt, és benne muzeális értékű porcelánok is megsemmisültek , ami pótolhatatlanak bizonyultak. Én csak annyit mondok ne játszunk mi Istent, mikor éhezünk, inkább teremtsünk , ne pusztítsunk. Már megint leigázzuk a természetet, pedig még nem is ismerjük , a pökhendi állat mégis a világ urának képzeli magát.


Hazatér a legmenőbb űrhajós

2013. május 13., hétfő 20:01 
Talán a holdraszállás óta nem volt ennyire ismert űrhajós a világon: a néhány hónapja még szinte teljesen ismeretlen kanadai Chris Hadfield olyan népszerűséget hozott az űrkutatásnak, amire még a szakemberek sem számítottak. Az egész egy átgondolt stratégia része, de kellett hozzá egy gitár és Kirk kapitány is.
Magyar idő szerint kedd hajnalban Chris Hadfield kanadai űrhajós és két társa, Tom Marshburn és Roman Romanenko elhagyta a Nemzetközi Űrállomást, ahol az elmúlt öt és fél hónapban éltek. Az űrhajósok magyar idő szerint 1 óra 8 perckor léptek át a Szojuz kabinjába. Két és fél órával később a Szojuz már 12 kilométerre távolodott el az űrállomástól, itt már biztonságos beindítani a rakétákat.
A kabin számítógépe ezek után megcélozza a kazahsztáni leszállóhelyet, a Szojuz 230 méter/másodperces sebességgel száguldott a Föld felé, és csak 54 percre van szüksége ahhoz, hogy visszatérjen. Alig 15 perccel a landolás előtt még mindig hatalmas lesz a sebesség, ekkor nyílik ki a három fékezőernyő, ami 80 méter/másodperces (288 km/h) sebességre lassítja az űrjárművet. Földet éréskor még mindig 25 km/órás lesz a jármű sebessége, ami még elég gyors, de az űrhajósok ülése felfogja az ütést. Minden a terv szerint haladt, magyar idő szerint 4:31 perckor landolt az űrhajó.

Hadfiled és a hagyma

Chris Hadfield még az indulás előtt így nyilatkozott a visszaútról: „Izgatott vagyok a leszállás miatt. Eddig már kétszer jártam az űrben, mindkétszer űrsiklóval. Az űrsikló zökkenőmentesebben éri el a légkört, repülőgépként száll le. A Szojuz űrhajók meteoritszerűen érkeznek, és amikor leszállunk, ezt tudatjuk is a Földdel.”

Mi történik leszállás után?

Ahogy leszállnak az űrhajósok, az orosz, amerikai és kanadai űrügynökség munkatársaikiszabadítják a kabinból az űrhajósokat. Első útjuk az orvosi sátorba vezet, itt veszik le az űrruhát és cserélik fel valami kényelmesebbre. Az űrhajósok többségének segítségre van szüksége a járáshoz, de néhányan tudnak tenni pár lépést maguktól is. Az űrhajósokat a vizsgálat után helikopterrel szállítják egy kazah repülőtérre, ahol rövid ceremónián vesznek részt. A NASA két űrhajósát, Chris Hadfieldet és Tom Marshburnt utána azonnal repülőre ültetik és Houstonba szállítják. A húszórás út után sem pihenhetnek, azonnal megkezdik vizsgálni, milyen egészségügyi következményei voltak a súlytalanságnak a szervezetükre. Ehhez Hadfield űrben rögzített adatait is elemzik.
Az űrhajós öt és fél hónapot töltött az űrben, a küldetés vége felé egyre többször azon kapta magát, hogy szabadidejében kibámul az ablakon és a Földet nézi, mert „elképesztően ritka lehetőség, és minél többet szeretne magába fogadni a látványból”. Nagyon hiányzik neki majd ez, ugyanakkor a hazatérés is tartogat jó dolgokat, találkozik a családjával és a barátaival.
Néhány napja diákokkal beszélgetett a visszatérésről, és külön kiemelte, hogy végre olyan ételeket ehet, amelyeknek illatuk van, és nem egy zacskóban tálalják fel. Friss és roppanós ételt szeretne enni, érezni a kávé és a frissen sült kenyér illatát. Pedig arra is volt példa nemrég, hogy egy friss hagymát vágtak fel, és ettek meg jóízűen az Űrállomáson. Az eset kapcsán az is kiderült, hogy az űrben is lehet sírni a hagymától, de a könnycseppek nem lefelé esnek.


BJP6zeqCMAMVZTj.jpg large
Fotó: Chris Hadfield
A hagymás példából is látni, Chris Hadfield minden alkalmat megragadott űrben töltött hat hónapja alatt, hogy bemutassa, hogyan élnek az űrállomáson. Több tucatnyi videót készített, amelyben a legegyszerűbb élethelyzeteket mutatja be, hogyan kell fogat mosni, hogyan alszanak, hogyan esznek, hogyan borotválkoznak.

Egy gitár és Kirk kapitány

A kanadai űrhajós dokkolása a Nemzetközi Űrállomáson tavaly december 19-én szinte észrevétlen volt, csak az űrprogram és az űrkutatás iránt érdeklődők értesültek erről. Egy hét sem telt el, amikor felhívta magára a figyelmet azzal, hogy feltöltötte YouTube-ra az első űrben felvett dalt. A szaksajtó már ekkor felfigyelt rá, hiszen elkezdte rendszeresen használni a közösségi médiát és megosztotta az űrállomáson zajló élet érdekesebb pillanatait.
Az igazi, széles körű ismertséghez azonban kellett a szintén kanadai William Shatner is, aki Kirk kapitányt játszotta az eredeti Star Trekben. A két férfi beszélgetésébe a Star Trek további szereplői és Buzz Aldrin űrhajós is bekapcsolódtak. A folytatás már azon múlt, hogy Chris Hadfield hogyan tudja kihasználni a népszerűséget és a rá irányuló figyelmet. Az elmúlt hónapok alapján nyugodtan kijelenthetjük, nagyon jó érzékkel használta a közösségi médiát.

Végigfotózta a Földet

Az űrhajós számtalan csodálatos képet küldött az űrből, természeti jelenségekről, csodálatos tájakról, érdekes képződményekről készített fotókat. Többször lefényképezte Budapestet és egyszer a Balatont is. Budapesti képén menye Magyarországon élő családját is üdvözölte.


BDbA BvCYAApwCN.jpg large
Fotó: Chris Hadfield
Chris Hadfield egyébként járt már Magyarországon, fia esküvőjén. Sikerült telefonon elérnünk Kata Hadfieldet (született Török Katalint), Evan Hadfield feleségét – tőle tudtuk meg, hogy Chris Hadfield tudatosan készült az ismeretterjesztő munkára és közösségi szereplésre. Az űrhajós fiai javasolták apjuknak még felszállás előtt, hogy használja a Twittert, és azon keresztül mutassa be, hogyan élnek az űrállomáson, milyen tudományos munkát végeznek ott. Az ötlet bevált, Twitteren már több mint 750 ezren követik Hadfield tevékenységét, és a szám folyamatosan növekszik, alig két hónapja még csak 350 ezren voltak a követők.
Minden űrhajós szabadidős tevékenysége, hogy fényképeket készít a Földről, Hadfield elkezdte ezeket kiposztolni a Twitterre. A képeket fia, Evan Hadfield teszi át a többi közösségi oldalra, például Facebookra, Google+-ra, Tumblrre. Az űrhajósnak nagyon kevés a szabadideje, így Evan tájékoztatja őt minden nap a fontos és aktuális hírekről, minden nap kommunikálnak egymással, legtöbbször emailen, de az űrhajós bárkit felhívhat, így szoktak telefonon is beszélni. Például az ausztrál bozóttűzre is fia hívta fel a figyelmét, és javasolta, hogy készítsen képeket az űrből. A képek később bejárták a világsajtót.

Tudományos munka

Küldetése alatt nagyon sok kísérletet, tudományos kutatást végzett el. A Kanadai Űrügynökség több programon dolgozik az űrhajósok segítségével. A BCAT-C1 kísérletben a kolloidok viselkedését szeretnék megismerni. A BP Reg kísérletben az űrhajósok vérnyomását mérik folyamatosan, és arra keresik a választ, hogyan lehetne előrejelezni vagy megelőzni az ájulásokat, amelyek a súlytalansághoz hozzászokott űrhajósokkal fordulnak elő, miután visszatértek a Földre.


microflow-activation-hadfield
Hadfield és a MicroflowFotó: Chris Hadfield
Microflow egy olyan eszköz, amelynek segítségével azonnal elvégezhetők különböző tesztek, valójában egy minilabor, amely tíz percen belül jelzi a fertőzéseket, vizsgálja a vérsejteket, a stressz szintjét – Hadfield ezt is működtette. A Radi N2 projektben azt vizsgálták, hogy az űrhajósok mennyire vannak kitéve az űr háttérsugárzásának. A Vascular programban pedig a súlytalanság mellékhatásait elemzik, a szervezet ilyenkor hozzászokik a súlytalansághoz, mivel nem használják úgy az izmokat és csontokat, gyorsabban öregszik a szervezet, a csontokban például sokkal kevesebb kalcium marad.
Chris Hadfield magyar agykutatók kísérletében is segédkezett az űrben, az MTA Pszichológiai Kutatóintézet a súlytalanság körülményeihez történő alkalmazkodás folyamatát ismerné meg. A kísérleti személyek fejére elektródákat helyeznek, amelyekkel mérhetőek az agyi elektromos jeleket. A kísérlet menete, hogy az űrhajósok repülés előtt és azt követően is végrehajtják ugyanazt a feladatot, amit az űrben, így a gravitációban és gravitáció hiányában kapott eredményeket (reakcióidő, hibázás és az agyi elektromos jelek) össze tudnak hasonlítani. Az űrjahós Houstonba való megérkezése után három héten belül még négy alkalommal fogja elvégezni a tájékozódást, reakcióidőt és agyműködést vizsgáló kísérletet.

Inspirálja a gyerekeket

Hadfield tudományos tevékenységét elsősorban a kanadai űrügynökség koordinálja, de több helyről jönnek az ötletek, hogy milyen kísérleteket végezzen el. Egyik legérdekesebb és legnépszerűbb kísérletét is egy diák javaslatára végezte el: a diák arra volt kíváncsi, mi történik, ha kicsavarnak egy vizes törölközőt.



Az űrállomáson mindenki lenyeli a fogkrémet


Chris Hadfield, a Nemzetközi Űrállomás kanadai parancsnoka egy újabb, eddig megválaszolatlan talányról rántotta le a leplet legújabb videójában. Az internetet és a közösségi médiát profi módon használó Hadfield számos remek projektje után most azt mutatta meg, hogyan mosnak fogat az űrhajósok az ISS fedélzetén.


A folyamat nagy része megegyezik a földi gravitációban megszokott lépésekkel, bár a súlytalanság miatt már a fogkefe bevizezése sem hétköznapi mutatvány. A sikálás közben nincs nagy trükk, azonban a befejezés tartogat meglepetéseket.



Az űrben a kicsavart törölköző is más

Hadfield ugyanis nem kiköpi a víz, a fogkrém, a nyál és a lemosott lepedék keverékét, hanem egyszerűen lenyeli. „Nem lesz semmi bajod tőle, és mégis hova máshova köpjem, egy rongyba? Akkor meg egy koszos rongyom lenne, amivel nem tudnék mit kezdeni.” Magyarázza az űrhajós a videóban. Amikor már azt hinnénk, nem lehet rosszabb, az is kiderül, hogy a fogkefe tisztítása sem úgy megy, ahogy a szüleink tanították. Hadfield egy újabb adag vizet vesz a szájába, amivel a fogkefét is bevizezi, majd az egészet a sörték közül kiszippantva újra lenyeli.
Nem ez az első alkalom, hogy a bajszos kanadai az ISS mindennapjaiba avatja be a nézőket, csinált már videót az űrbéli körömvágásról és kézmosásról is. Magyar rajongóinak nagy részét akkor szerezte, amikor Twitteren nemcsak az éjjeli Budapestről készített képet tette ki, de távoli magyar rokonait is üdvözölte.


Az űrhajós egyébként is figyel a gyerekekre, motiválni próbálja őket, hogy elérjék álmaikat. Saját példáján keresztül inspirálja őket: amikor kilencévesen végignézte az Apollo–11 holdraszállását, eldöntötte, hogy űrhajós lesz, pedig Kanadának akkoriban nem is volt űrprogramja.
Hadfield tevékenysége nem várt népszerűséget hozott a Kanadai Űrügynökségnek is, Julie Simard kommunikációs tanácsadó azt nyilatkozta, hogy megtervezték előre a kommunikációt, de egyáltalán nem voltak felkészülve a reakciókra. Rajongói emailek ezreit kapják folyamatosan, ezek között vannak civilek, akiket fellelkesített Hadfield tevékenysége, tanárok, akik óráikon használják a kísérletek videóit, de akadnak filmproducerek és kiadók is.
Chris Hadfield ezzel a David Bowie dallal búcsúzott az űrállomástól
Mit hoz a jövő Chris Hadfieldnek? Még korábban azt nyilatkozta, hogy jelentkezik önkéntesnek egy Mars-utazásra, és még az egyirányú utat is bevállalná. De nem könnyű visszatérni az űrbe, hiszen az amerikai és orosz pilótákon kívül más nemzetek ritkán kapnak lehetőséget a repülésre. Ráadásul a kanadai űrközpontnál is vannak még pilóták, akik szívesen repülnének. Chris Hadfieldígy vallott tevékenységéről: „hatan vagyunk az űrben, hatmilliárd ember él a Földön. Ez az élmény annyira ritka, hogy kötelező megosztani másokkal.”

Hol tudja követni Chris Hadfieldet?

Facebookon itt tölti fel a képeket, és néha játszik is a követőivel. Nemrég azt kérdezte fizikus követőitől, hogy ha 8 kilométer/másodperces sebességgel kering Föld körüli pályán öt hónapon keresztül, akkor az általa észlelt idő mennyivel tér el a többiek által észlelt időtől. A válasz 0,0041 másodperc.
Twitterre tölti fel elsőként a képeket, sok érdekességet is posztol a mindennapi életéről, legutóbb például a visszatérés előkészületeiről. Hasonló szerepet tölt be a Google +-os hírfolyama is.
Tumblr blogja leginkább egy fotógyűjtemény, a Földről és az űrállomásról. YouTube-on pedig avideókat gyűjti.
Soundcloudra tölti fel az űrállomás zajait. Megtudhatjuk, milyen hangot a Szojuz dokkolása, az alvókamra fehérzaja, a mosdó használata és a vécé lehúzása.

Így alszanak az űrhajósok

Hogy alszanak az űrhajósok? A Földön fel sem merül a kérdés, hiszen ugyanúgy, ahogy mi: lefekszenek az ágyukba és alszanak. Az űrben azonban más a helyzet, ott folyamatosan lebegnek az űrhajósok, így más módszerekhez kell folyamodni a nyugodt alváshoz.
Chris Hadfield kanadai űrhajós mutatja be egy videón, milyen az űrben aludni. Az űrállomáson hat alvókamra van, a videón látni is, hogy hol helyezték el ezeket. Az alvókamrákban a falhoz rögzített hálózsákok vannak, felesleges tárgy nincs is a kamrában, hiszen előfordulhatna, hogy a fejükhöz lebegne és felébresztené őket.
Az űrben nincs szükség matracra, mert erőfeszítés nélkül bármilyen helyzetben megmarad a test. Párnára sincs szükség, mert nem kell tartani a fejet sem. Amikor elalszik az űrhajós, a kezei elernyednek és általában a test előtt lebegnek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése