Csak a magyar nem védekezik, de őt úgyis megölik

Csak a magyar nem védekezik,

de őt úgyis megölik

Elkezdődhet az APKWS sorozatgyártása

2012. augusztus 14., kedd - 08:01

AIM-120

Révbe ért az APKWS II program: az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete engedélyezte a 70 milliméteres, nem irányított rakétákból precíziós vezérlésű fegyvert „varázsoló” készlet sorozatgyártását. Az USA fegyveres erőinél – de elsősorban a tengerészgyalogságnál – az iraki és afganisztáni missziók során merült fel az igény egy olyan, precíziós vezérlésű rakéta rendszeresítésére, mely viszonylag olcsó, ám mégis alkalmas az aszimmetrikus hadviselés során legtöbbször előforduló célpontok megsemmisítésére, miközben kevés járulékos kárt okoz. Miután több vállalat is bejelentkezett ilyen fegyverrel, beszerzési programot indítottak, az alapos tesztelési periódusból pedig a BAE Systems került ki győztesen.

APKWS rakéta

Az APKWS (Advanced Precision Kill Weapon System) elnevezésű eszközt az utóbbi években széleskörű próbáknak vetették alá, mindenféle körülmények között. A legvégső teszteket Afganisztánban végezték el, ahol éles körülmények között is bevetették a fegyvert. A tálibok ellen elsőként egy Bell AH-1W Cobra harci helikopter indított ilyen rakétát, mégpedig 2012 márciusában. Ezután a USMC az UH-1Y többfeladatú forgószárnyasain is elkezdte alkalmazni az APKWS-t, melyet mostanra nyilvánítottak sorozatgyártásra alkalmasnak.

„A sorozatgyártás beindítás fontos momentum mind az APKWS II program, mind a tengerészgyalogság számára, hiszen ezután nagy mennyiségben elérhetővé válik ez a pontos, hatékony és olcsó fegyver.” – nyilatkozta Brian Corey kapitány, programmenedzser, aki azt is hozzátette: az APKWS nem csak az amerikai haderőnemek, hanem Washington szövetségesei számára is elérhető lesz. A BAE Systems szintén nagyobb mennyiségű készlet eladásával számol a világpiacon, a Foreign Military Sales program keretében.

Kicsi, olcsó és pontos – avagy előtérben a “collateral damage”

2010. január 12., kedd - 05:50

AIM-120

Iraki és afganisztáni bevetéseik során az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának helikopterei napi szinten alkalmazzák az AGM-114 rakéta különféle változatait. Azonban sokszor előfordul, hogy kevesebb hatóerő is elég lenne.

Életkép Afganisztánból: egy „bőrnyakú” AH-1W SuperCobra géppár járőrözik a dimbes-dombos határvidék felett. Egyszer csak egy kisteherautó bukkan fel, tele a táliboknak szállított lőszer-utánpótlással. A vezérgépben ülő operátornak több se kell, célba veszi egy AGM-114K Hellfire II rakétával, és egyetlen lövéssel megsemmisíti.

Ha az éppen tűzharcot vívó tengerészgyalogos szemszögéből nézzük az esetet, akkor a helikopterek azokat a fegyvereket pusztították el, melyek később rájuk szegeződtek volna, esetleg velük vagy bajtársaikkal végeztek volna a belőlük leadott lövések.

AH-1W helikopterek Afganisztánban

Ez azonban csak az egyik féle megközelítés, ugyanis a washingtoni irodájában ücsörgő, és kávéját szürcsölgető hivatalnok számára, aki épp a Távol-keleti misszió költségeit szemléli, bizony-bizony 65 000 ropogós amerikai dollár ellövöldözését jelenti. Ha pedig belekalkuláljuk azt, hogy csak egy nap alatt hány ilyen eset történhet, bizony szép kerek lesz az összeg.

Az utóbbi években azonban katonáéknál is egyre jobban előtérbe került a költséghatékonyság és a járulékos károkozás („collateral damage”) fogalma. Az említett példánál nem jött elő, de egy városi csatározás során fokozott jelentőséggel bír az, hogy az indított fegyver csak azt az egy házat dönti romba, amiben az ellenséges fegyveresek tartózkodnak, vagy a mellette jobbra-balra lévőket is, melyekben ártatlan civilek, nők és gyerekek laknak. Az ő megölésük vagy megsebesítésük pedig nem mutat jól a jelentésekben, nem utolsó sorban pedig a NATO-csapatok ellen hangolja az egyébként sem nyugat-párti afgán lakosságot.

AGM-114 és Hydra 70: jól látható a különbség

De mivel lenne helyettesíthető a Hellfire? A fedélzeti gépágyúk hatóereje és pontossága nem elég épületek és nagyobb járművek ellen, tehát mindenképpen rakétafegyverre van szükség. A megoldást a BAE Systems nyújthatja, pontosabban az általa készített Advanced Precision Kill Weapon System.

Az APKWS gyakorlatilag a JDAM bombák módszerének lemásolásával született. Alapját a nem irányított, 70 milliméteres (2,75 inches) Hydra-rakéta képezi, melyre felszerelnek egy precíziós irányító szerkezetet. Ezáltal tulajdon képen egy mini-Hellfire jön létre, mely harckocsik ellen ugyan nem, de fegyverszállító teherautók, géppuskafészkek, kisebb épületek ellen tökéletesen alkalmazható, ára pedig meg sem közelíti a nagytesóét.

Hydra 70 rakéták az indító konténerben

„A rakéták a többi helikopter-fedélzeti társukhoz képest jóval kisebb tömegű harci résszel rendelkeznek. A szép az, hogy még ennek ellenére is tökéletesen megfelelnek, és sokkal kevesebb járulékos kárt okoznak.” – mondta Harry Hewson ezredes, a program vezetője.

A lézeres keresőfejjel ellátott fegyver tesztjei jelenleg is folynak a China Lake-i lőtéren. Legutóbb például egy AH-1W semmisített meg egy 30 km/h-val haladó Ford Ranger terepjárót. A rendszerbe állításig még rengeteg próba vár az APKWS-re, várhatóan 2011-ben állhat csatasorba.

Az integrálás az AH-1W SuperCobra helikoptereken fog kezdődni, mivel jelenleg ezek adják a tengerészgyalogság csatahelikoptereinek zömét. Őket az AH-1Z és UH-1Y követi majd. A bőrnyakúak körülbelül 10 000 egységet szeretnének vásárolni a forgószárnyasok számára.

Hydra 70 és Hellfire II rakéták egy AH-64-esen

Később a merevszárnyú típusokon is végrehajtják majd az integrációt, ugyanis az AV-8B és F/A-18-századok is sok esetben nyújtanak légi támogatást a földi csapatoknak. Hosszabb távon pedig nagyon valószínű, hogy a légierő F-16C és F-15E vadászbombázóin, valamint a hadsereg AH-64 Apache csatahelikopterein is megjelenik a kicsi, pontos és mégis olcsó fegyver.

Amerikai romboló ütközött össze egy tankerral a Perzsa-öbölben

2012. augusztus 13., hétfő - 16:34

Tcat

Augusztus 12-ének első órájában a USS Porter (DDG 78) és a panamai zászló alatt hajózó, japán tulajdonú M/V Otowasan tanker a kelleténél közelebbi kapcsolatba kerültek egymással a Hormuzi-szoros közelében – konkrétan összeütköztek. A helyi idő szerint 01:00-kor bekövetkezett ütközésben szerencsére személyi sérülés nem történt, bár a U.S. Navy honlapján közzétett képek alapján a Portert jobb oldalát, közvetlenül a felépítmény elülső kezdeténél meghajtogatta a tankhajó.

Fotó: Jonathan Sunderman, U.S. Navy

Fotó: Jonathan Sunderman, U.S. Navy

Az amerikai Arleigh Burke-osztályó rombolónak a Katarból az Egyesült Arab Emírségek irányába tartó olajszállítóval történő találkozása kapcsán az ománi parti őrség tegnap úgy nyilatkozott a Reuters-nek, hogy mindkét hajó rendben van, a szoros forgalmára nem volt kihatással az ütközés. A U.S. Navy sajtóanyaga szerint a romboló már az Jebel Ali kikötőjében van, ahol folyamatban van a károk felmérése. Jebel Ali a U.S. Navy egyik kedvelt és sűrűn látogatott kikötője – az Egyesült Arab Emirátusok területén található kikötő a Közel-Kelet legnagyobbikának számít.

Új UAV-t mutatott be a Lockheed Martin

2012. augusztus 10., péntek - 08:10

Phoenix

Az amerikai konstruktőr nyilvánosságra hozta a Sea Ghost elnevezésű projektet, melyeta US Navy által meghirdetett UCLASS (Unmanned Carrier-LAunched Surveillance and Strike) program keretében indított versenyben a Northrop Grumman X-47B és a Boeing X-45C ellenfelének szánnak.

Az RQ-170 Sentinel, az F-35C és más, haditengerészeti kötődésű tapasztalataikat felhasználva igyekeznek megalkotni a US Navy számára legmegfelelőbb pilóta nélküli eszközt, nyilatkozták a Lockheed Martin illetékesei.

Fotó: Lockheed Martin

A projekt egyelőre a kezdeti tervezési fázisnál tart, igyekeznek a tengerészet által kijelölt feladatkörök (felderítés, hírszerzés, megfigyelés és precíziós csapásmérés) mindegyikének megfelelni, ehhez jön még az, hogy az alacsony észlelhetőségű, “embertelen” repülőgépnek autonóm módon kell hajófedélzetről üzemelnie.

Készülőben a US Navy UCAV-tendere

2012. március 14., szerda - 10:42

AIM-120

Hamarosan új szakaszba léphet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének UCAV-programja, mely eddig javarészt kimerült abban, hogy időnként támogatták a fejlesztés alatt álló technológiai demonstrátorokat, melyek alapján létrehozhatóak lesznek azok a típusok, amik egy majdani tenderen versenybe szállhatnak a megrendelő kegyeiért. Mint ismeretes, jelenleg két ilyen létezik: a Northrop Grumman X-47B és a Boeing X-45C, melyek mára túl vannak több repülésen, sőt, előbbiből már két példány is rendszeresen szeli az eget. Ideje hát, hogy komolyabbra forduljanak a dolgok, amit erősen indokol, hogy 2020-ra a U.S. Navy szeretne egy korlátozottan bevethető állapotú UCAV-típust.

A pilóta nélküli harci repülőgépek repülőgép-hordozó fedélzeti alkalmazása régóta ott motoszkál a flotta parancsnokainak fejében, ám eddig sem megfelelő technológia, sem pénz nem állt rendelkezésre. Utóbbival most is gondban vannak az illetékesek, ugyanis kérdéses, hogy a lefaragott védelmi büdzséből mennyit sikerül kikanyarítani születőben lévő, új programjuk, az UCLASS (Unmanned Carrier Launched Suveillance and Strike – pilóta nélküli hordozófedélzeti felderítő és csapásmérő) számára. Ennek célja a fentebb említett képesség elérése, vagyis egy olyan UCAV rendszeresítése, mely képes autonóm módon végezni feladatát, ami lehet felderítés, elektronikai harc, vagy csapásmérés.

Charlie Nava, a UCLASS projekt vezetője március 13-án tett írásos nyilatkozatában azt vallotta, hogy a közbeszerzési programot jóváhagyták a legfelsőbb szinteken is, a kezdés várható időpontja pedig 2012, vagyis még az idei évben rajtol a tender. Az idő sürget, mivel a 2020-ig hátralévő nyolc év nem biztos, hogy elég lesz a kívánt eredmény elérésére, továbbá számolni kell azzal is, hogy a UCLASS-ra fordítható pénzösszeg csökkenni fog, vagy legalábbis nem nő.

X-47B, az egyik esélyes |Fotó: Northrop Grumman

A U.S. Navy egyelőre csak a pályázati felhívást adja majd ki, erre várják a jelentkezőket. Ezt alapos felkészítési folyamat előzte meg, melyben részt vett a Pentagon több szakértői csoportja is. Többek között nekik is köszönhető, hogy mára több, mélyreható tanulmány is a döntéshozók rendelkezésére áll, amik segítenek reálisan átlátni a helyzetet, és megmutatják, hogy milyen képességekre lehet szüksége a haditengerészetnek a jövőben, illetve, hogy milyen pozitív és negatív oldalai lehetnek a UCAV-ok használatának. Vannak azonban még olyan kérdéskörök, amiket nem zártak le, néhány tanulmány pedig még készülőben van. Amerikai katonai szakértők szerint a haditengerészet álláspontja sem egészen világos még, konkrétan nem tudni, hogy 2020-ra pontosan milyen szintű bevethetőséget szeretnének elérni – korlátozottat, vagy úgymond kezdetit. A különbség az alkalmazható képességekben van, és egyáltalán nem mindegy, főleg a gyártók számára.

Nava kiemelte, hogy az UCLASS azért lesz jelentős, mert ezúttal már tényleg az lesz a cél, hogy ezt az egészen új képességet integrálják a repülőgép-hordozó harccsoportok arzenáljába. Tehát nem csak magát a repülőgépet fejlesztik ki, hanem a hozzá tartozó összes eszközt és rendszert egyaránt, melyeket beépítenek a jelenlegi struktúrába. Ebbe beletartozik a UCAV és a hordozó kapcsolata, az üzemeltetési, kiszolgálási szisztéma, a felderítési adatok továbbítása, a fegyverrendszerek távolról történő kezelése, a bevetéstervezés, a kapcsolat más haderőnemekkel, esetleg azok UAV és UCAV repülőgépeivel, stb. Ennek tükrében már másabb a leányzó fekvése, továbbá Nava szavaiból kitűnt, hogy a U.S. Navy inkább csak korlátozott bevethetőséget szeretne 2020-ig elérni, és talán még ez is túl nagy falat lesz addigra.

Az ipari szereplők erre egyelőre csak annyit mondtak, hogy várják a tender követelményrendszerét, mivel most még túl átláthatatlan számukra az egész. Azért nekik sem teljesen mindegy, hogy mit várnak el tőlük, hiszen a korlátozott műveleti képesség keretében elég, ha az általuk gyártott típus képes egyszerű repülési feladatok végrehajtására repülőgép-hordozóról, és alkalmas a tengeri üzemelésre. A kezdeti műveleti képesség esetén azonban már kritérium a fegyverhasználat, azon belül is a precíziós csapásmérés, esetleg a légi-utántöltés, az együttműködés ember vezette típusokkal, az elektronikai harc, a felderítés, stb. Ha pedig a flotta olyan UCAV-et akar 2020-ra, ami a kezdeti bevethetőség stádiumában van, akkor „nem elég, ha a gép fel- és le tud szállni, hanem valami „hasznosat” is kell tudnia csinálni közben” – fűzte hozzá Dan Goure, a Lexington Intézet elemzője.

Folyamatban van az X-47B hordozófedélzeti tesztjeinek előkészítése

2012. július 20., péntek – 13:25

AIM-120

Nagy lépést tehet jövőre az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete afelé, hogy pilóta nélküli harci repülőgépeket alkalmazzon repülőgép-hordozóinak fedélzetéről. A Haditengerészeti Légügyi Parancsnokság (Naval Air Systems Command – NAVAIR) tervei szerint 2013 folyamán megkezdik az UCAS-D program keretében létrejött Northrop Grumman X-47B hajófedélzeti tesztjeit. Ezek előkészítése már gőzerővel folyik, a hordozófedélzeti vezérlés-integrációs csapat tagjai például nemrégiben fejeztek be egy szimulációs projektet a USS Harry S. Truman (CVN-75) fedélzetén, melynek keretében kipróbálták az X-47B szoftvereinek működését az új körülmények között, szimulált fel- és leszállások végrehajtásával.

A csapat jelenleg az eredményeket értékeli és elemzi. Bár sokat nyilvánvalóan nem árulhattak el, Jaime Engdahl kapitány, a program menedzsere szerint értékes tapasztalatokat szereztek, komoly hibákat pedig nem fedeztek fel. Az X-47B szoftverét némileg módosítani kell, azonban ez csak kisebb finomításokat jelent, amik még biztonságosabbá tehetik a jövőbeni műveleteket.

„Még nagyon az elején vagyunk a hordozófedélzeti integrációnak, de a jelek bíztatóak. A Harry S. Truman legénysége és a mi operátoraink egyaránt jól teljesítettek, és nagy lelkesedéssel várják a következő hasonló alkalmat.” – mondta Engdahl. „A cél jelenleg az, hogy mire jövőre elkezdődnek az éles tesztek, már egy olyan, kipróbált rendszer várja az X-47B-t, ami a lehető legjobban kizárja az esetleges baleseteket. Főleg az információ-áramlás folyamatosságára koncentrálunk a pilóta nélküli repülőgép és az operátor-állomás között.”

X-47B-k egymás között |Fotó: Northrop Grumman

Tavaly ugyanez a csapat már végrehajtott pár tesztet a USS Dwight D. Eisenhower (CVN-69) fedélzetén, egy ember vezette F/A-18 Hornet segítségével. Akkor a hajó leszállító rendszereiről, illetve a különböző körülmények között szükséges intézkedések mikéntjéről gyűjtöttek információkat, melyek alapján elkezdhették az X-47B számára megfelelőnek tűnő módosítások beiktatását. Most a CVN-75-ön ugyanezzel a – kissé átalakított – F/A-18-al imitálták az UCAV-ot, melyet az X-47B legújabb fedélzeti számítógépeivel láttak el, hogy minél pontosabb adatokat gyűjthessenek a gép paramétereiről és viselkedéséről a leszállás során.

Mivel az X-47B fedélzetén nem ül pilóta, így a rendkívül bonyolult és veszélyes leszállási művelet során még nagyobb odafigyelés szükséges a repülőgép-hordozó személyzetétől. A hajók érthető módon igényelnek némi átalakítást a pilóta nélküli repülőgépek fogadásához, ezeket úgy kell elvégezni, hogy közben ne akadályozzák a konvencionális típusok üzemelését. Nem csak az UCAV-ot vezérlő operátorok vesznek tehát részt a tesztekben, hanem a haditengerészeti légiforgalmi irányítók, a leszállító rendszer kezelői, valamint a fedélzeten ténykedő minden személy.

Mindeközben az X-47B két prototípusával folyamatosan végzik a szárazföldi próbákat, melyek között már egy ideje megtalálhatók az imitált repülőgép-hordozó fedélzeti fel- és leszállások is, tehát 2013-ra valóban felkészülten állhatnak neki az „éles” teszteknek.

A Boeing feléleszti az X-45-t

2009. május 13., szerda - 15:54

AIM-120

A Boeing nemrég kiadott nyilatkozatában jelezte, hogy fel kívánja újítani a 2006-ban leállított, X-45A névre keresztelt UCAV programját. A haditengerészet és a légierő számára egyaránt készülő gépet X-45C Phantom Ray néven emlegetik.

A J-UCAS (Joint-Unmanned Combat Air System – Egységes Pilótanélküli Légi Harcjármű) program szülötte, az X-45A 2002 és 2005 között 64 alkalommal repült sikeresen. Akkor azonban a fejlesztést leállították. A program eredeti célja egy, az Amerikai Légierő és Amerikai Haditengerészet számára egyaránt alkalmas gép kifejlesztése volt, mely a jelenlegi UAV-kal szemben már elsődlegesen a harci feladatok elvégzésére specializálódott.

Most lényegében folytatják azt, ami 2006-ban abbamaradt.

„A J-UCAS alatt összeszedett tudásban rejtőző potenciált kívánjuk kihasználni” – nyilatkozta Darryl Davis programfelelős. „Már elkülönítettünk egy megfelelő összeget a költségvetésből, és a mérnöki gárda is készen áll. Célunk, hogy a piacon vezető szerephez jussunk, és mi legyünk az első számú UCAV-gyártó.”

Boeing X-45C Phantom Ray

A jelenlegi tervek szerint az X-45C az első repülését 2010-ben fogja végrehajtani, a szélcsatorna-tesztek pedig már az idei év végén elkezdődhetnek. Addig a sebesség növelésén és az észlelhetőség csökkentésén dolgoznak még. A cég szerint a leendő típus felszereltségtől függően képes lesz felderítő, közeli csapásmérő, elektronikai zavaró, vadász/légi fölény, valamint légi utántöltő feladatok elvégzésére. Főként ez utóbbi konfiguráció az érdekes, ugyanis pilóta nélküli gépet még nem alkalmaztak erre.

Ha elkészül, az X-45C rendkívül egyedülálló lesz, ugyanis szinte az összes olyan feladat végrehajtására képessé akarják tenni, amire merevszárnyú gépet használnak.

Északon maradnak a Borejek

2012. augusztus 9., csütörtök - 12:30

Tcat

Arra azért ne gondoljunk, hogy az oroszok annyira gyökeresen átvariálták a Borejek honi kikötőivel kapcsolatos stratégiát, hogy az első Borejek végleg az Északi Flottához kerülnek – de úgy tűnik, hogy továbbra sem változott azon rövidebb távra szóló megoldás, amiről az év elején már lehetett olvasni.

Mint olvasóink talán emlékeznek az év elejének környékén, a K-84 Jekatyerinburg megpirítása után nem sokkal röppentek fel olyan hírek, hogy az első Borej, az átmenetileg kieső Delta IV-es boomer pótlása végett az Északi Flottánál kezdi meg aktív szolgálatát. Az év elején a K-535 Jurij Dolgorukij kapcsán tehát úgymond lefixálták a hadrendbe állítási menetrend ezen részét, azonban a második Borej, a szintén idén hadrendbe álló K-550 Alexander Nyevszkij honi kikötője kapcsán nem lehetett tudni semmi konkrétumot.

Kicsit később már lehetett valószínűsíteni a flottát, hiszen februárban már arról szállingóztak hírek, hogy a 2010-es hírekkel ellentétben a Csendes-óceáni Flotta viljucsinszki tengeralattjáró bázisa közel sincs kész a Borejek fogadására.

Ezt erősítette meg Alexander Sukhorukov helyettes védelmi miniszter tegnapi nyilatkozatában, melyben közölte, hogy a hivatalos álláspont szerint a Borejek továbbra is a Csendes-óceáni Flottához kerülnek, de kezdetben egészen biztosan az Északi Flottánál “jelentkeznek” majd szolgálatra. Az év végéig hadrendbe állításra kerülő 2 boomer átkerül a Csendes-óceánra, amint Viljucsinszkban befejeződik a fogadásukhoz szükséges infrastruktúra kiépítése.

Viljucsinszk még várhat a Borejekre

2012. január 15., vasárnap - 08:26

Tcat

A Bulava tavaly decemberi sikeres szalvó tesztje után zöld lámpát kapott a hadrendbe állítása, mely egyben azt is jelenti, hogy az alapos tesztelésen már szintén túlesett Borej-osztályú Jurij Dolgorukij felfegyverzése és első őrjárata is belátható közelségbe került. A tavaly év végi várakozások alapján még úgy volt, hogy legkésőbb 2012 végéig kerülnek az első, netán az első két Borej indítótubusaiba a Bulava ballisztikus rakéták. A Csendes-óceáni Flottánál történő hadrendbe állítás, és ezzel párhuzamosan a flotta viljucsinszki, a Borejek fogadására már előkészített tengeralattjáró támaszpontjára történő áthajózásnak azonban úgy tűnik – legalábbis részben – betett a K-84 Jekatyerinburg fedélzetén tartott “évzáró grillparty“. De úgy tűnik a kellemetlen esemény a hadrendbe állítás menetrendjét is felpörgeti. Legalábbis az ITAR-TASSZ hírügynökség meg nem nevezett iparági forrása által elmondottak, illetve a tengeralattjáró vonalon az utóbbi napokban sokat nyilatkozó Dmitrij Rogozin egyik nyilatkozatának kapcsolódó részéből ez derül ki.

A nevét nem vállaló forrás elmondása szerint a Jurij Dolgorukij hadrendbe állítása pár hónapon belül megtörténik, ám előtte még sort kell keríteni pár apróságra – elsősorban a ballisztikus rakétahordozó atom-tengeralattjáró elsődleges fegyverzetének, azaz a a Bulavarakétáknak az indítócsövekbe töltésére. Aztán ott vannak a torpedók, és az első őrjárathoz szintúgy nélkülözhetetlen élelmiszer és ivóvízkészlet feltöltése. Nos persze ezek közül csak a Bulava bepakolása az időigényes, macerás művelet. Illetve hátráltató tényező, miszerint a tengeralattjáró legénysége jelenleg a tavalyi tesztek és az első elrettentési célzatú őrjáratra történő kihajózás közti pihenőidőszakát tölti.

A K-535 sötét árnyékként úszik tova a számára kedvezőtlen terepen - a felszínen | Forrás: Made in Russia blog - en.sdelanounas.ru

A hírügynökség forrásának véleménye szerint az előbbiekben felsoroltak elvégzésére pár hónap elegendő lesz, majd ezt követően a K-535 Jurij Dolgorukij hadrendbe állhat az Északi Flottánál. Igen, a korábbi tervekkel ellentétben állítólag az északinál. Ezen lépésre az Északi Flotta állományába tartozó, a tűzeset miatt átmenetileg – legalábbis a hivatalos orosz álláspont szerint átmenetlegi – kihullott K-84 Jekatyerinburg helyettesítése végett van szükség. Az ITAR TASZ-nak nyilatkozó úriember elmondása szerint hasonló célzatú a 2. Borejnek, a K-550 Alekszandr Nyevszkijnek az idei évre tervezett hadrendbe állítása is. A Borej-osztály első, sorozatgyártásúnak tekinthető egysége, az Alekszandr Nyevszkij a tervek szerint az idei évben befejezi a hadrendbe állításához szükséges tengeri teszteket, Bulavát indít, Bulavát kap, és felveszi a szolgálatot. Hogy a Csendes-óceáni Flottánál, arról nem szól a fáma – ám ha ezen értesülés többé-kevésbé megegyezik az Orosz Haditengerészet valós terveivel, akkor a K-550 esetében minden bizonnyal már Vijucsinszkban kerül sor erre. Egy Delta pótlására egy flottánál mégsem kell 2 Borej ugyebár…

A K-535 Jurij Dolgorikuj SSBN egyik tengeri tesztútja során | Forrás: Made in Russia blog - en.sdelanounas.ru

Erről a helyettesítésről, ha másképp fogalmazva is, de az orosz miniszterelnök helyettes is nyilatkozott, mikor arról beszélt, hogy már sokkal optimistábbak a K-84 rendbehozása kapcsán. Dmitirj Rogozin a sajtó munkatársainak akkor azt is elmondta, hogy a K-84 sérülése miatt némiképp gyengült nukleáris elrettentő erő helyreállítása kapcsán nem fognak tétlenkedni, már a szóban forgó SSBN visszatérte előtt kompenzálják a kiesést.

Viljucsinszk készen áll a Borejekre

2010. október 20., szerda - 18:14

Tcat

Viljucsinszkról annyit érdemes tudni, hogy az orosz távol-keleten, Kamcsatka déli részén, az Avacsa-öböl déli partján található és egyben a Csendes-óceáni Flotta tengeralattjáróinak bázisa. Vele kapcsolatos hírünk apropóját az adja, hogy a védelmi minisztériumhoz köthető forrás bejelentése szerint befejeződtek azok a modernizálási munkálatok, melyek lehetővé teszik hogy a közeljövőben megérkezhessen az első Borej.

Bár az első Borej hadrendbe állításával kapcsolatban mostanság 2010 legvégét, 2011 elejét lehet olvasni a dolog elég képlékeny, hiszen Bulava nélkül csak egy félkarú óriás… A Bulava kapcsán a Jurij Dolgorukij egyelőre pedig még mindig csak várja, hogy mi is lesz a Bulavatesztekkel, mikor kezdődhet meg a rakéták telepítése. A hadrendbe állításra késznek megnevezett Jurij Dolgorukij várakozását színesítve december folyamán végrehajtják vele az első torpedótesztet is.

A Jurij Dolgorukij egy, a tengeri tesztjeinek megkezdésének idejében készült fotón

Visszakanyarodva Viljucsinszkra: Igor Korocsenko, orosz biztonságpolitikai szakértő elmondása szerint befejeződtek a mólók és a fő kiszolgáló létesítmények, valamint a kiképzést segítő központ felújítási/újjáépítési munkálatai, hovatovább készen állnak az új biztonsági és kommunikációs rendszerek telepítésével is, így minden adott Oroszország új generációs SSBN-jeinek érkezéséhez.

View Viljucsinszk in a larger map

Melyek érkezése nem kis ugrást fog jelenteni a jelenleg kizárólag a nem éppen mai darabDelta III-as osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárókkal rendelkező 16. század számára. Tavaly nyári, az orosz rakétahordozók hadrafoghatóságával foglakozó írásunk idejében még 5 Delta III-as egység állomásozott itt, (köztük az Északi Flottától felújítva áthelyezett K-44 Rjazan) mely azonban idén augusztusban a K-506 Zelenograd elbúcsúztatásával 4 egységre csökkent.

A Borejek érkezésig a Csendes-óceáni régióban SSBN vonalon a K-211 Petropavlovszk, a K-223 Podolszk, a K-433 Sv. Georgiy Pobedonosets és persze a K-44 Rjazan tartják a frontot.

Akkor most mi a helyzet Viljucsinszkkal?

2012. február 27., hétfő - 17:10

Tcat

A távoli Kamcsatkában, az Avacsa-öböl déli partján fekvő Viljucsinszk neve ismerősen csenghet olvasóink számára, hiszen a Csendes-óceáni Flotta tengeralattjáró bázisaként funkcionáló zárt város több alkalommal is szerepelt már oldalunkon.

Elsőként 2010 októberében, mikor arról számolhattunk be, hogy a bázis modernizálási munkálatai a végéhez közelednek, a támaszpont lényegében készen áll a Borej-osztályú SSBN-ek, illetve rakétafegyverzetüknek, a Bulavának fogadására.

Idén januárjában, az Északi Flotta állományát erősítő K-84 Jekatyerinburg év végi tűzesetét követően bő 2 héttel arról számolhattunk be, hogy a híresztelések szerint elképzelhető, hogy az öböl feletti domboldalban található paneltömbökből egy ideig még továbbra is csak a szokásos látvány tárul majd a haditengerészek és családtagjaik szeme elé: Delta III, Oscar II, Akula és Kilo-osztályú tengeralattjárók. Lévén az első Borej-osztályú boomer, a K-535 Jurij Dolgorukij vélhetően az Északi-Flottánál áll majd hadrendbe, kisegítve azt a K-84 kidőlése kapcsán.

A viljucsinszki tengeralattjáró támaszpont és a domboldalban fekvő épületei

Nos, jelenthetjük, hogy az orosz sajtó ismételten viljucsinszki hírekkel – és egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal jelentkezett. Lássuk is mik az állítólagos fejlemények!

Az Izvesztyija című napilap értesülései szerint a Csendes-óceáni Flotta tengeralattjáró bázisa a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben egyáltalán nincs kész az új generációs ballisztikus rakéta hordozó atom-tengeralattjárók fogadására.

A lap értesülései szerint a parti infrastruktúra terén egyelőre semmilyen komolyabb munkálatok nem törtétek. A támaszponton szolgáló tisztek egyikének elmondása szerint a mólókon semmiféle felújítási munkálatok nem történtek és a Bulava rakéták számára sem épült új raktár, azokat a Delták elsődleges fegyverzetéül szolgáló R29-esekkel egy helyen, az öböl túlpartján fogják tárolni. Elmondása szerint a korábbi ígértek szerint új móló és rakétatároló épület fog épülni, de ezek egyelőre még mindig csak szavak szintjén léteznek.

Nos, ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, de az tagadhatatlan, hogy az elmúlt években a haditengerészek és családtagjaik lakhatási körülményei drasztikus változásokon mentek át, hiszen új, jól felszerelt lakóépületek, kórház, óvoda és sportközpont is épült a zárt város területén. Erről bárki meggyőződhet egy fotóposzt keretében, amit az év elejei orosz fotófelvágott bejegyzésünkben be is linkeltünk. Fotófelvágott posztunk kapcsolódó része, illetve közvetlen link a viljucsinszki állapotokat bemutató fotóposztra.

Talán nem meglepő módon a Csendes-óceáni Flotta szóvivője által közöltek más képet festenek a mólókkal kapcsolatban. A flotta szóvivőjének elmondása szerint a mólókon elvégzésre kerültek a szükséges munkálatok, melyek elsősorban elektronikai és kommunikációs vonatkozásúak voltak. Elmondása szerint a Borej-osztály egységei nem követelnek meg különleges, a korábbi SSBN osztályok kikötői kiszolgálásához szükséges infrastruktúránál többet.

“Ezek a tengeralattjárók bárhol állomásoztathatóak, a móló nem számít. A tengeralattjárók rendelkeznek az összes szükséges felszereléssel.” – áll a nyilatkozatban.

A K-535 Jurij Dolgorikuj SSBN egyik tengeri tesztútja során | Forrás: Made in Russia blog - en.sdelanounas.ru

A napilap által megkérdezett másik forrás, az orosz Geopoltikai Akadémia elnöke szintén úgy nyilatkozott, hogy a Borejek által a kikötővel szemben támasztott követelmények megegyeznek a Delta-osztályú tengeralattjárókéval, így a viljucsinszki mólók módosítása nélkül is vígan el tudnak lenni. Kitért arra is, hogy a Bulava tárolási paraméterei alapvetően megegyeznek a Szinyeva SLBM-ével, így ez sem okoz problémát.

A témában talán leginkább kompetensek, a Borejeket építő és tesztelő Szevmash hajógyár illetékesei a téma titkos voltára hivatkozván nem kívántak a Borejek kikötői igényeiről értekezni a napilap részére, ahogy a Keleti Katonai Körzet parancsnoka sem nyilatkozott arról, milyen munkálatok is zajlottak ezidáig Viljucsinszkban a Borejek fogadásának előkészítése kapcsán.

Megint egy másik megkérdezett elemző úgy vélekedett, hogy nem valószínű a Bulava idei hadrendbe állítása, hiszen egyrészt a tárolás módja sincsen tökéletesítve, ami súlyos balesetekhez vezethet, másrészt a tesztindítások mindössze 52 százaléka volt sikeres, a hadrendbe állításhoz pedig 95 százalékos érték kellene.

Nos, ez így a csúsztatás mintapéldája tesszük mi hozzá… Ugyan tagadhatatlan, hogy az összes Bulava tesztet tekintve nem éppen kiemelkedő a rakéta teljesítménye, de nagyon nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ezidáig 19 tesztből az utolsó 6 indítás mindegyike – beleértve a decemberi szalvót is – abszolút sikeres volt. Azaz mióta meghirdették a sikertelen tesztért szibériai gulág fokozott minőség ellenőrzés programját, azóta a Bulava megtáltosodott, hibátlanul veszi az akadályokat. Ezen időszakot nézve pedig teljesíti a hadrendbe állítási feltételeket.

Viljucsinszk közelében | Fotó: http://www.panoramio.com/photo/39308519

A Csendes-óceáni Flottán belülről származó friss információk szerint a Bulava hadrendbe állítása az idei év őszén, vagy 2013 tavaszán várható. Ez nagyjából összhangban van Dimitrij Medvegyev elnök által a szalvó indítás után nyilatkozott információkkal, melyek 2012 év végéig történő hadrendbe állításról szóltak. A forrás szerint a pontos dátumot a Bulava idén nyári tesztjei döntik majd el.

Átszervezik az orosz katonai körzeteket

2010. július 15., csütörtök - 15:05

Tcat

Szerdai bejelentés szerint Medvegyev elnök kiadta a rendeletet a katonai körzetek jelenlegi rendszerének módosításáról. Az orosz haderő vezérkari főnöke, Nyikolaj Makarov vezérezredes tolmácsolásában elhangzó bejelentésben szerepel, hogy a jelenlegi 6 katonai körzet négyre csökkentésével párhuzamosan 4 stratégiai parancsnokság kerül kialakításra, integrált logisztikai háttérrendszerrel.

Oroszország eddig 6 katonai körzetre volt osztva, melyhez a kalinyingrádi csoport tartozik még

A módosítások részeként a Szentpétervári és a Moszkvai régiók Nyugati Katonai Körzet (Nyugati Stratégiai Parancsnokság) név alatt kerülnek összevonásra. Ezen parancsnokság alá fog tartozni a Balti és az Északi Flotta. Az Észak-kaukázusi Katonai Körzetből lesz a Déli Katonai Körzet (Déli Stratégiai Parancsnokság) és alá sorolják be a Fekete-tengeri Flottát.

Részben összevonásra kerül a Volga-Urali és a Szibériai körzet: előbbihez az utóbbi nyugati felét csapják, létrehozva a Középső Katonai Körzetet (Középső Stratégiai Parancsnokság). Tán nem meglepő módon a Szibériai körzet keleti felét pedig a Távol-keleti körzet kapja meg, mely ezentúl a Keleti Katonai Körzet (Keleti Stratégiai Parancsnokság) megnevezés alatt fog futni és alá tartozik majd a Csendes-óceáni Flotta.

Év elejei orosz fotófelvágott

2012. január 7., szombat - 10:09

Tcat

2011-ben a HTKA nyuszi orosz fotóposztot hozott. Tetszett nektek, így arra jutottunk, hogy majd lesz még. Nos, végül aztán annyira mégsem lett. Ezt kárpótolandó a tavalyi év végén úgy gondoltam, hogy az új év első napjára pont jó lesz egy ilyen fotóválogatás. Aztán az aznapi menetrend borult, hétköznap meg nem akartuk elsütni, így hát maradt 2012 első hétvégéje.

Ez úton is maradunk az orosz technikánál, csak épp lényegesen vaskosabbra vettük a posztot. Ebben segítségünkre ismételten csak az englishrussia fotóblog lesz. (A fotósorozatok egy része egyébként a twower.livejournal.com címen elérhető orosz blogról lett átvéve.)

És hogy miért megint az orosz technika? Nos, mert ez még mindig az a terület, ahol a nyugati világban réges-rég megszokott jó minőségű fotóanyagokba még ma sem botlik úton útfélen az ember. No persze az utóbbi években ez igen sokat változott, üdítő a hivatalos hozzáállás is, hiszen az orosz védelmi minisztérium hivatalos honlapja is frissülget érdekesképanyagokkal. Mondjuk sajnos odáig nem jutottak még, hogy NATO kollégáik által ontott fotókhoz hasonlóan nagy felbontásban tegyék ki. Na igen a régi beidegződések… :) De kezdetnek jó az irány!

Apropó: dima, ezt a posztot kifejezetten neked ajánlja a szerkesztőség! :)

—–

Tyejkvoi gombapörkölttel kezdünk, melyhez esszenciális hozzávaló az eső után nemrégiben kinőtt RS-24-es pöfeteg fajta.

Mint talán sokan tudjátok az RS-24 az oroszok egyik válaszaként tekinthető az amerikaiak európai rakétavédelmi rendszerére és alapjaiban egy továbbfejlesztett RS-12M1/M2 Topol-M-ről van szó, mely az egyetlen termonukleáris töltet helyett ára elviekben 4 visszatérő egység elcipelésére képes a rakétavédelmi rendszerek kijátszása szolgáló csalikkal együtt.

RS-24 Jarsz rakétákat hurcoló szállító és indítójárművekbe jelenleg még csak a a tyejkvoi 54. gárda-rakétahadosztály területén lehet belebotlani, – nem, nem földi halandóknak – de a jövőben a novoszibirszki 39. gárda-rakétahadosztálynál is elkezdődik az RS-24 bevezetése. Sőt! Mivel 2012-ben befejeződik a Topol-M siló telepítésű változatának szállítása, már silókba is kerülnek majd RS-24-esek. Konkrétan a 28. gárda-rakétahadosztály arzenáljában, azaz Kozelszk környékén jelennek majd meg.

Mi azonban maradjunk egyelőre a mobil telepítésű változatnál és szemléljük meg a tyejkovói 54-esek mindennapjainak egyikén készült fotósorozatot.

• RS-24 fotósorozat #1
• RS-24 fotósorozat #2

A Hadászati Rakétaerők szép ütemesen kapja az új játékszereket, de ettől még ott vannak a régebbi portékék is. Például az RS-24 “nagyszülője”, az RS-12 Topol (NATO: SS-25).

• RS-12 Topol indítás a Pleszetszk Űrközpontból

Az RS-12 Topolhoz hasonlóan immáron korosodó és szintén a nyugdíjazás felé közelgő típus az UR-100N, más néven SS-19 Stiletto. Az alábbi 2 fotósorozat a 28. gárda-rakétahadosztályhoz, illetve annak egyik üres SS-19 silójához/silójába kalauzol el minket. Igen, ők a kozelszkiek, akik majd RS-24-eseket kapnak a silóikba.

• SS-19 fotósorozat #1
• SS-19 fotósorozat #2

Elég szorosan kapcsolódók következő témánk, a Csendes-óceáni Flotta tengeralattjáró bázisa, mely az Avacsa-öböl délnyugati partján elterülő Viljucsinszk zárt városa. A fotósorozat két fő témája az ottani “lepényhalak”, azaz a kikötő Deltáinál kevésbé tömegpusztító fegyverzettel megrakott, felújítás és átfegyverzés alatt/előtt álló Oscar II-osztályú SSGN-ei, illetve a tengeralattjárósok és családjuk lakókörnyezete. Összességében kellemes kis hely a világ végén, az ott szolgálatot teljesítőknek végül is nem lehet oka panaszra a fotók alapján :)

Viljucsinszk nevével egyébként már találkozhattatok híreink között, lévén itt került kialakításra a Borej-osztályú SSBN-ek első lakhelye, mely már várja új lakóit.

• Viljucsinszki Oscarok

A nukleáris kötődésű témákhoz végül is annyira nem kötődően jöjjön egy partraszállási hadgyakorlatról, illetve partmenti rakétaüteges lőgyakorlatoktól 1-1 fotóválogatás. Elsősorban azért tettük ide, mert a helyszín továbbra is Kamcsatka, ráadásul a partraszállássonál pont a viljucsinszki link kapcsán emlegetett Avacsa-öböl a helyszín.

• partraszállás Kamcsatkában
• hajópörkölés Kamcsatkában

A nukleáris fegyverek célba juttatására szolgáló eszközöknek szánt rész után, de vízen maradva jöjjenek a Csendes-óceáni és a Fekete-tengeri Flották nagyfőnökei, az említett két orosz flotta zászlóshajójaként funkcionáló, Szláva-osztályú cirkálók, a Varjag és a Moszkva.

• Varjag fotósorozat #1
• Varjag fotósorozat #2
• Moszkva fotósorozat

Érdekességképpen álljon itt pár fotó az orosz-japán háború Varjagjáról is. Erre tessék!

Nos, azt hiszem itt az ideje, hogy a magukat a légtérben otthon érző masinák szerelmeseinek is kijusson a jóból! :)

Kezdésnek talán jöjjön a MiG nagyvasa a MiG-31B, melyből 2020-ra 60-at MiG-31BM szintre kívánnak modernizálni.

• MiG-31 – Naaagy, nehéz, orosz :)

A katonai repülés iránt fogékonyak beszélgetései kapcsán előbb-utóbb mindenképp előjön a legszebb gép kérdése. Ez egy roppant nehéz kérdés, mely természetesen nem eldönthető. Már csak azért sem, mert nyilván a többségnek több kedvence is van :) Ettől persze még kedvelt témáról van szó.

• Nos tehát akik szerint korunk gépei közül nem a Szuhojék adják a győztest, azoknak mars megnézni az alábbi fotósorozatot, majd elmeditálni a kérdésen ;) :D (Figyelem, 2 oldalas a linkelt fotóposzt!)

Következő állomásunk az Engels légibázis, ahova medve és fehér hattyú nézőbe megyünk – vagyis a T-95MS és Tu-160 stratégiai bombázókról lesznek fotók.

• Az Engels légibázis stratégiai bombázói

Aztán nézzük meg hogyan is készülnek/készültek a MiG-29-esek

• MiG-29 gyártósor

Végül a légierős témák zárásaként hadgyakorlatra látogatunk, ahol merev- és forgószzárnyas vonatkozásban is akad sok minden, mi szem szájnak ingere: MiG-29, Szu-24, Szu-25, Szu-34, Mi-28, Mi-24, Mi-17, Ka-50, Ka-52

• Harci közösség-2011 hadgyakorlat

Szárazföldi erők vonalán sovány a termés, mindössze egy hadgyakorlattal és a szentpétervári harckocsijavító üzemmel szolgálhatunk.

• átkelés Oroszorszég Bajkálontúli határterületén folydogáló Onon folyón
• T-80-as a szentpétervári üzemben

Levegőben az RQ-21A

2012. augusztus 9., csütörtök - 08:09

Phoenix

Július 28-án a Boeing és Insitu vállalatok munkájának gyümölcseként levegőbe emelkedhetett az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete és Tengerészgyalogsága által megrendelt pilóta nélküli eszköz, az RQ-21A Integrator.

A közel egy órán át tartó repülés során az Insitu egyik, Oregon keleti részén található üzemének területéről hajtotta végre, a jelentések szerint sikerrel. James Rector ezredes elmondta, a US Navy augusztustól kezdi el átfogóan tesztelni az STUAS (Small Tactical Unmanned Air Systems) program keretében kifejlesztett eszközt, a tervek szerint a próbasorozat 6 hónapon át tart majd.

Fotó: Defense Industry Daily

A 61 kilogrammos repülőgép az amerikai haderőben 2004 óta szolgáló ScanEagle-ön alapul, azonban 20 kilós társánál jóval nagyobb terhelhetőségű, így szélesebb körű alkalmazhatóságot várnak tőle, azonban ugyanazt az indító- és fékezőrendszert használhatja, mint kisebb testvére.

A projektet még 2007 augusztusában mutatták be, a Pentagon viszont csak 2010-ben rendelte meg a prototípus építését. A US Navy és USMC 36 darab STUAS rendszert kíván rendszeresíteni, mindegyik 5 darab pilóta nélküli eszközt tartalmazna. (Ez rekord lenne, eddig rendszerenként csak maximum 4 gépet rendeltek.)

Kihajózás előtt India első saját atom-tengeralattjárója

2012. augusztus 8., szerda - 16:20

Tcat

Az indiai “baby boomer” legutóbb az idén tavasszal szerepelt híreink között – az oroszoktól áprilisban átvett Akula kapcsán kitértünk India saját fejlesztésű, kisméretű nukleáris meghajtású ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárójára is. Lévén az illetékesek akkor úgy vélekedtek, hogy akár már pár hónapon belül hadrendbe állhat.

Az 1988-1991 között bérelt szovjet, Charlie I-osztályú SSGN-re alapozó osztályból 4 egységet rendeltek, melyek közül az első az INS Arihant nevet kapta. A hadrendbe állításhoz közelgő SSBN ugyanakkor még nem rendelkezik végleges rakétafegyverzetével, a K-4 jelölésű SLBM-el, csak egy öszvér megoldással, amit az áprilisi hír Arihantos felében részleteztünk is.

Nemrégiben újfent hír érkezett, ami mondjuk úgy akkora, mint SSBN kategóriában az Arihant: apró. Szóval egy flottafejlesztéssel kapcsolatos sajtótájékoztató kapcsán az Indiai Haditengerészet parancsnoka egyrészt kitért arra, hogy indiai hajógyárakban jelenleg 43 hadihajó áll építés alatt, továbbá az is kiderült, hogy az Arihant hadrendbe állításának előkészítése jó úton halad, reményeik szerint az elkövetkező hónapokban megkezdődhetnek a tengeri tesztek.

Ami persze igencsak kétségessé teszi azon tavaszi terveket, hogy az első indiai SSBN még az év vége előtt hadrendbe állhat. Továbbá azt sugallja, hogy tavasz óta ilyen-olyan okokból megcsúszhatott a program – vagy az indiaik szimplán rugalmasan értelmezik a “néhány hónapon belül” időtartamot.

Arihant-osztály - baby boomer

India két atom-tengeralattjárót állít 

hadrendbe idén

2012. április 5., csütörtök - 07:56

Tcat

Feltételezem túl nagy meglepetést nem fogok azzal okozni, mikor azt írom, hogy ezek közül az egyik az oroszoktól lízingelt, Akula II-osztályú K-152 Nyerpa, vagy ahogy az elkövetkező 10 évben hívják majd: az INS Chakra.

A Szovjetunió összeomlását gyorsan követő orosz anyagi összeomlás következtében 2004-ig befejezetlenül álldogáló SSN építésének befejezését India finanszírozta meg azzal a célzattal, hogy a projectbe beleölt pénzért cserébe az elkészülte után 10 évig az Indiai Haderőt szolgálja majd az egység. Az 1993-ban elkezdetett építésű atom-tengeralattjáró végül 2008-ban csobbant a vízbe.

Ismert, hogy a Nyerpa tesztelését végzők számára 2008 tragikus eseményt tartogatott – 2008 novemberének első felében, egyik csendes-óceáni tesztútja során, a váratlanul működésbe lépett tűzoltó rendszer következményeként 20 ember vesztette életét fedélzetén, ami után egyes vélemények az egész lízing történet megkérdőjelezték. Az Orosz Haditengerészetnél 2009-ben hadrendbe állított K-152 Nyerpa persze továbbra is kellett az indiaiknak, akik hosszas várakozás után csak 2011 év végén vehették át a már várva várt játékszerüket.

A Nyerpa 2012. január 23-án, még Oroszország területén vette fel hivatalosan az INS Chakra nevet az Indiai Haditengerészet állományában történő hadrendbe állítása részeként. A formális hadrendbe állításra azonban csak a tegnapi napon, azaz április 4-én került sor a Chakra honi kikötőjének számító Visakhapatnamban.

India állítva behív nukleáris meghajtású tengeralattjáró a flottáját

http://www.youtube.com/watch?v=Erj9f9Che8g&feature=player_embedded

Belül Akula-II [Új]

http://www.youtube.com/watch?v=Uw34jSi1wFc

The Top 10 Best Nuclear Attack Submarine (SSN) in the World

http://www.youtube.com/watch?v=RjnS51jyE5w

Top 10 legjobb modern assult fegyver a világon

http://www.youtube.com/watch?v=jWc3GAe0XQc

India másik, még az idei év folyamán hadrendbe álló atom-tengeralattjárója meg természetesen az Arihant-osztály névadója, az INS Arihant lesz. Mely egyben India első saját fejlesztésű és építésű atom-tengeralattjárója – és mely többek szerint az 1988-1991 között bérelt szovjet, Charlie I-osztályú SSGN-re alapoz. A 4 egység erősre tervezett Arihant-osztály tagjai ugyanakkor nem SSGN-ek, hanem SSBN, azaz ballisztikus rakéta hordozó atom-tengeralattjárók lesznek. Jelenleg csak az Arihant van hadrendbe állíthatósághoz közel, 3 “kollégája” az építési folyamat különböző szakaszaiban tart.

Illetékesek elmondása szerint az Arihant tesztelése igen jól halad, várhatóan pár hónapon belül sor kerülhet a hadrendbe állítására. Ezzel párhuzamosan halad rakétafegyverzetének a K-15 Sagarika SLBM-nek tesztelése is – a maximálisan 1 tonnányi hasznos teherrel mindössze 700 kilométer hatótávolságú ballisztikus rakéta legutóbbi tesztjére márciusban került sor. A szóban forgó kisméretű SLBM-ből az Arihant-ok elviekben egy tucatnyit tudnak majd magukkal vinni – indítótubusból azonban csak négy van ezen tengeralattjárókon, ezeken osztoznak a rakéták.

Arihant-osztály - baby boomer

Megjelent a kínai repülőgéphordozóra szánt AWACS

2012. július 28., szombat - 09:39

admin

Az ex Varjag repülőgép-hordozóról elég sokat lehetett hallani az elmúlt néhány hónapban. Kína úgy tűnik komolyan gondolja, hogy a közeljövőben kiépít majd egy repülőgép-hordozó flottát. Megjelentek képek J-15 hajófedélzeti vadászról, JL-9 gyakorlógépről, viszont légtérellenőrző repülőgépről ezeddig csak pletykák keringtek.

Eddig úgy tűnt, hogy a légtér ellenőrzését helikopterekkel fogják megoldani. Vásároltak is Oroszországtól Ka-31 légtérellenőrző helikoptereket.

Ezen kívül előállt egy hazai fejlesztéssel, mely az a Z-8 helikopterre alapozott.

A légtérellenőrző repülőgép azonban nem tűnt valószínűnek, legalábbis nem a közeljövőben. Erre fel előbukkant két jó minőségű fénykép a hajófedélzeti légtérellenőrzőről.

A gépről nem került elő több információ, méretében és kialakításában nagyon hasonlít az amerikai E-2 Hawkeye. Alapját a hazai gyártású Y-7 képezi.

—–
Forrás: china-defense.com
Szerző: Mackensen

Nyakunkon a 4. Borej hivatalos gerincfektetése

2012. július 27., péntek - 15:02

Tcat

Az orosz 4. generációs boomereket megtestesítő Borej-osztályú atom-tengeralattjárók negyedik egysége kapcsán először 2009 folyam híreztünk: egyrészt annak kapcsán, hogy a Szevmash várhatóan még az év vége előtt elkezdi az egység építését, illetve annak okán is, hogy kiválasztották a nevét. Nos, ahogy a hivatalos gerincfektetés, úgy az anno kiválasztott név sem realizálódott. Bár ez utóbbi csak most derült ki.

Idén tavasszal, egy, a harmadik Borejjel kapcsolatos hír apropóján említésre került, hogy a Szevmash megkezdte az előkészületeket a negyedik Borej építésének megkezdéséhez, ám mivel Moszkvában még nem elégedettek a Borej-osztály árazásával, így a munkálatok 2-3 hónapig még egész biztosan nem kezdődhetnek el.

Az elmúlt hónapokban Moszkva és a Szevmash illetékesei között számos egyeztető tárgyalás zajlott, még Vlagyimir Putyin becsatlakozásával is. Úgy tűnik a tárgyalások időközben a hangoztatottaknak megfelelőn tényleg eredmény közeli állapotig juttatták a kérdést, aminek végett hivatalosan sor kerülhet a 4., továbbfejlesztett, Project 955A jelölés alatt futó Borej gerincfektetésére.

A Jurij Dolgorukij | Fotó: Szevmash

Az Orosz Haditengerészet élére az elnökváltással nagyjából egy időben kinevezett Viktor Csirkov altengernagy csütörtöki közlése szerint a negyedik Borej-osztályú ballisztikus rakéta hordozó atom-tengeralattjáró hivatalos gerincfektetésére július 30-án kerül sor, a nevét azonban mégsem a tengerészek védőszentjéről, Szent Miklósról kapja.

A negyedik Borej ehelyett I. Vlagyimir, teljes nevén Vlagyimir Szvjatoszlavics kijevi nagyfejedelem után kerül elnevezésre. Ami abból a szempontból érdekes, hogy a harmadik borej szintén egy kijevi nagyfejedelemről lett elnevezve. Konkrétan II. Vlagyimir Monomah, teljes nevén Vlagyimir Vszevolodovics Monomah-ról, aki szintén a Rurik-dinasztia tagja, I. Vlagyimir leszármazottja. Megvalljuk őszintén rákerestünk, hogy pontosan kicsodája is volt II. Vlagyimir I, Vlagyimirnek, de elég nagy volt a dinasztián belüli rotáció a két nagyfejedelem uralkodása közti időszakban, így inkább kihagytuk ennek a szálnak a kibogozását… :)

Megkezdheti a munkálatokat a 4. Borej-en a Szevmash

2009. április 9., csütörtök - 10:29

Tcat

Tegnap a Szevmash hajógyár egy nyilatkozata került közlésre az orosz RIA Novosztyi hírportálon. Nem kell megijedni semmi rossz hírt nem közöltek, ellenkezőleg.

Egy számukra mindenképpen jó hírrel álltak elő, konkrétan azzal, hogy állambácsi elkezdte finanszírozni a negyedik Borej-osztályú rakétahordozó tengeralattjáró építési munkálatait, a hajógyár utasítást kapott az építési munkálatok 2009-es elkezdésére.

Korábban számos alkalommal foglalkoztunk a Borej-osztállyal, így vélhetően sokan fújják már a nótát, miszerint:

• negyedik generációs SSBN
• 2015-ig 8 egység
• az első egység, a Yury Dolgoruky idén hadrendbe áll, most épp tengeri tesztjeire vár
• további kettő – Alexander Nevsky, Vladimir Monomakh – építés alatt, ebből az előbbi idén, utóbbi 2011-ben kerül átadásra.
• a Borej-re kifejlesztett nukleáris csapásmérő ököl, a Bulava bukdácsol még mindig…

A Szevmash egyik illetékese úgy nyilatkozott, hogy a Védelmi Minisztérium felszólítására idén megkezdődik a munka a 4. egységen, de hogy pontosan mikor azt még nem lehet tudni. Vagy június vagy december.

Mindenesetre ha a2015-ig tényleg megfinanszírozzák mind a 8 egységet, akkor a Szevmashnak lesz dolga. Főleg, hogy 2015-ig két Yasen-osztályú egységet is tervezett Moszkva még pár éve.

A Szevmash hajógyár egyébként messze fen északon a Fehér-tenger mentén fekvő Szervánszkyk városában található. Éppen ez az oka annak, hogy a már bőven készen álló Yury Dolgoruky várhatóan csak júniusban kezdheti meg tengeri tesztjeit. Mint korábban írtukennek az az oka, hogy ott fent ilyenkor még gyakran jegesek “kissé” a vizek…

Ezen a 2007 szeptemberi felvételen a Szevmash hajógyár látható. Látszik a hányattatott sorsú, India számára átépítés alatt álló ex-Admiral Gorskov anyahajó is. (Nagyítható)

Typhoon, Borej, Jaszen, Archer

2011. december 6., kedd - 11:04

Tcat

Újabb acélcápa koktél következik, melynek összetevői ezúttal orosz és svéd/szingapúri eredetűek. Ebben a sorrendben fogunk haladni, kezdve a bálnával, konkrétan a Typhoon-osztály jelenleg egyetlen tengerre küldhető tagjával, a TK-208 Dimitrij Dondszkojjal.

Az anno a Bulava tesztekre átalakított boomerrel az Orosz Haditengerészetnek kezdenie kell valamit, lévén a stafétát átvette az első Borej-osztályú SSBN, a Jurij Dolgoirukij, a Typhoont meg nem foghatják be újból aktív szolgálatra. Korábban arról volt szó, hogy a TK-208-astmegtartják Bulava tesztplatformnak, ám a legújabb hírek már arról értekeznek, hogy a behemótot amolyan prédaként alkalmazzák majd az újonnan elkészült acélcápák tesztelésekor. Bár végül is a kettő nem zárja ki egymást, a haza érdekében vállalhat másodállást is a Dimitrij Donszkoj… :)

Lényeg a lényeg, a Szevmash, illetve a Rubin tervezőiroda igazgatója, Andrej Diacskov egy interjú részeként felmerült kérdés kapcsán úgy nyilatkozott, hogy megállapodásra jutottak a védelmi minisztériummal, miszerint a Typhoon a fehér-tengeri bázisának aktív lakója maradhat, besegítve az újonnan elkészült tengeralattjárók tesztelésében. Elmondása szerint a tesztek egy részéhez – a szonár és a fegyverzet teszteléséhez – 2 tengeralattjáróra van szükség, melyhez korábban az Északi Flotta egy aktív állományú, nem tesztelési szerepkört betöltő tengeralattjárójának kellett segédkeznie. Ehelyett pedig mennyivel jobb, ha az amúgy bevethető, de harci feladattal nem rendelkező Dimitrij Donszkoj töltené be állandó jelleggel ezen szerepkört.

Borej és Typhoon | Forrás: military-today.com

Diacskov azonban nem csak a Typhoon témáról értekezett a közelmúltban, hanem terítékre került némi információ a Borej, illetve Jaszen-osztályú tengeralattjárók kapcsán is.

A Typhoon utód Borejek kapcsán arról beszélt, hogy az idei évben nem kerül már sor újabb gerincfektetésre, ám a tervek szerint 2012-ben erre sor fog kerülni, megkezdődik a negyedik Borej építése. Mely mint korábbról ismert, a Szent Miklós név alatt fogja szelni a habokat, és a Borejek modernizált alfajának, a Project 955A/Project 955U/Borej-A-osztályú SSBN-ek első tagja lesz. És így 16 helyett 20 Bulava hordozására lesz képes többek között.

Nyilatkozatából továbbá azt is tudni lehet, hogy 2020-ig további 2 Borej építésének megkezdésére lesz a tervek szerint költségkeret. A korábbi 8 egységes rendelés pedig továbbra is áll, méghozzá 3 – 5 arányban – természetesen a Project 955A javára.

Az RFS Jurij Dolgorukij (K-535) 2010 júliusának végén | Fotó: Schekinov Alexey Victorovich

A Project 855 / Jaszen-osztály révén nem maradt ki az SSN vonal sem a szórásból, egész pontosan az első egységről, az anno 1993-ban elkezdett építésű, de a Szovjetunió összeomlását követő nehéz időszak végett “félrerakott”, és csak tavaly nyáron vízre tettSzeverodvinszkról érkeztek némiképp kedvezőtlen hírek. Legalábbis az Orosz Haditengerészet szempontjából kedvezőtlenek, hiszen a már két tengeri tesztúton túllévő Szeverodvinszk csak 2012 vége felé állhat hadrendbe, ugyanis a Szevmash fejének elmondása szerint a fegyverrendszer még egy bő hat hónapnyi tesztelésre szorul a következő év erre alkalmas tengeri viszonyainak bekövetkeztekor. A RIA Novosztyinak adott interjújában Diacskov kitért arra, hogy teljesítmény szempontjából az első Jaszen jól teljesített.

A Jaszen-osztályú Szeverodvinszk tesztútra történő kihajózás közben

Most azonban hajózzunk kellemesebb hőfokú vizek irányába! Konkrétan Délkelet-Ázsia kőgazdag városállamának, Szingapúrnak vizeire, ahol december 2-án sor került az első Archer-osztályú SSK , az RSS Archer hadrendbe állítására.

Az Archer-osztályról annyit kell tudni, hogy Szingapúr első körös tengeralattjárós szerzeményéhez hasonlóan szintén levedlett svéd tengeralattjárókról van szó, ám az 1995-ben megvett, majd alaposan modernizáltatott ex-Sjöormen-osztály 4 tagjával szemben ezen egykoron Vastergötland-osztályú tengeralattjárók egyrészt csak 24-25 évesek, másrészt AIP meghajtással rendelkeznek.

Az RSS Challanger (egykori Sjöbjörnen). Szingapúr 1995-ben megvette a Sjöormen-osztály mind az 5 egységét. Ebből 4 állt újból hadrendbe, egy pedig alkatrész utánpótlásként került hozzájuk. A svédek ezen osztály tagjait a 60-as évek utolsó 2 évében állították hadrendbe - akkoriban koruk egyik legmodernebb nem nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak számítottak. | Fotó: Peter Nilsson, Kockums AB

Az Archer-osztály megvételére és a modernizálási program beindítására első tengeralattjáróik beszerzését követő 10. évben, 2005-ben került sor. A svédek az RSS Archert 2009-ben tették újra vízbe, a tengeralattjáró pedig az idei év augusztusában történő megérkezése óta letudta a hadrendbe állítása előtti szingapúri környezetben végrehajtandó ellenőrzési teszteket.

Az RSS Archer a 2009-es újbóli vízrebocsátása előtt. A Szingapúrnak eladptt 2 Vestergötland a modernizált svéd Vesterötlandok szintjére lett alakítva, azaz szintén kaptak AIP rendszert. A 2000-es évek elején végrehajtott átépítés végett a svédeknél maradt 2 egység már a Södermanland-osztály név alatt ismert. Az A26-osztály tagjainak érkezéséig ezek tartkák a frontot a svéd vizekben. | Fotó: Peter Nilsson, Kockums AB

Viszockij nem ment, ezért mennie kellett

2012. május 16., szerda - 08:12

Tcat

A közelmúltban végbement Medvegyev – Putyin váltást megelőzően nem sokkal vezetőcserék történtek az Orosz Légierő és az Orosz Haditengerészet élén is. Április végén, elsőként Alexander Zelin vezérezredest, a légierő parancsnokát menesztették. Indoklása nem volt a dolognak, ugyanakkor az 5 éven át az Orosz Légierő élén álló Zelin idén 59 éves, míg tradicionálisan a vezető szerepben lévő orosz tisztek 60 éves korukban szerelnek le. Menesztésének híre után pár nappal vált publikussá, hogy az immáron civil Zelin tanácsadóként fog tevékenykedni.

Hivatalosan szintén indoklás nélkül menesztették május 6-án az Orosz Haditengerészet parancsnokát Vlagyimir Viszockij admirálist is. Ezen döntéssel kapcsolatban jelenleg csak a vezérkarból származó nem hivatalos információk állnak rendelkezésre: a haditengerészet élén majdnem 5 évet eltöltött Viszockijnak állítólagosan elsősorban azért kellett mennie, mert nem támogatta a parancsnokságnak Moszkvából Szentpétervárra költöztetését. Pontosabban a tervezettnél lassabb, alaposabban átgondolt folyamatért kardoskodott. Az idén 57 éves Viszockij tengernagy utódja a Balti Flotta korábbi parancsnoka, az 53 éves Viktor Csirkov altengernagy lett.

Az először 2007-ben felmerült javaslat szerint az Orosz Haditengerészet parancsnokságát Moszvából egykori helyére, Szentpétervárra kellene költöztetni. Ebből menetközben megvalósítandó program született, míg a teljes parancsnokság költöztetésének utasítása 2012 márciusának elején került kiadásra. A RIA Novosztyi állami hírügynökségnek nyilatkozó forrás szerint Viszockij ugyan nem volt ellene a döntésnek, ám egy sokkal fokozatosabb, alaposan átgondolt folyamat mellett érvelt.

A lépés ellenzőinek táborát gyarapítók tarsolyában olyan érvek lapultak meg, miszerint Szentpétervárott nincs meg sem a kellő kommunikációs infrastruktúra, sem a földalatti létesítmények, hovatovább az Admiralitás épületében jelenleg egyrészt a Balti Flotta parancsnoksága található (ami elvileg Kronstadtba települ át), másrészről itt zajlik a nukleáris meghajtású tengeralattjárókon szolgáló tisztek képzése is – az ehhez használt eszközállomány áttelepítése pedig igencsak nehézkes művelet lenne és a képzés folytonosságára is kedvezőtlenül hatna az áttelepülés ideje alatt. Ezek végett az egész döntést felesleges pénzkidobásnak tartják.

Az Admiralitás épülete

Az áttelepítés anyagi vonzata egy 2008-as vizsgálat alapján 40-50 milliárd rubel, ami fedezné az új parancsnokság infrastrukturális létrehozását, illetve a személyi állomány áttelepítésének költségét. A dolog érdekessége, hogy az előbbi bekezdésben említettekből adódóan “nagy volt a határozottság” az ügyben: 2010-ben például olyan hírek keltek szárnyra, hogy mégsem lesz költözés, míg 2011-ben már az volt a hivatalos álláspont, hogy 2011 végéig, 2012 első negyedéig megtörténik az áttelepülés.

Alámerült a Zaporizzsja

2012. július 25., szerda - 11:49

Tcat

Az Ukrán Haditengerészet kitartása amellett, hogy feltámasszák a tengeralattjárós kultúrát mindenképp megsüvegelendő! Az egykoron meglévő képességük leépült, az egyetlen tengeralattjárójuk, a kövületként kategorizálható, Foxtrot-osztályú Zaporizzsja pedig hosszú éveken át szinte ócskavasként tengődött. Ennek ellenére 2010 folyamán sikerült valahogy összekaparni akkora anyagi keretet, melyből fedezni lehetett az említett Foxtrot-osztályú tengeralattjáró felújítását.

Mivel a tavalyi évben India is kivonta utolsó két Foxtrotját, ezért az ukránok az egyetlen nemzet, mely haditengerészetében megtalálható ezen igen öreg típus. Az orosz segítséggel felújított Zaporizzsja persze arra azért alkalmas lesz, hogy a tengeralattjárós kultúrát feltámassza az Ukrán haditengerészeten belül, megalapozva egy esetleges későbbi beszerzést. (Képzés kapcsán a tavalyi év novemberében említés szintjén szóba hozták atörököket.)

Mint arról mi is beszámoltunk a Zaporizzsja felújítási munkálata az oroszok hathatós segítségével 2012 tavaszára fejezték be: a financiális támogatás összehozását követő mintegy 2 év alatt kívül – belül megújult tengeralattjáró “első” kihajózására az idei év áprilisának végén került sor.

A lassan 42 éves tengeralattjáró karrierjének legújabb állomására július 18-án került sor, mikor is a felújítást követő tengeri tesztek részeként sor került az első lemerülésre. A hírügynökségek által leközölt anyagokban semmiféle említés nem esik arról, milyen mélyre merült a tengeralattjáró, csak arról, hogy az illetékesek szerint végig jól irányítható maradt, amit egy elsődleges kritériumként neveztek meg. No igen…

Ugyanakkor az ukrán védelmi minisztérium honlapján közzé van téve egy kapcsolódó videóanyag – itt megtekinthető. Ebben 01:30 környékén kezdődik a merülés. Ha jobb híján a videóból indulunk ki, akkor az mondható el, hogy a Zaporizzsja még csak részben merült alá, hiszen a torony a vízfelszín felett maradt.

Ez a július 20-án készült fotó az U01 Zaporizzsja Szevasztopolba történő visszatértét örökíti meg. | Fotó: ukrán védelmi minisztérium

Csökkentik a britek az F-35-ösök mennyiségét?

2012. július 25., szerda - 09:55

Phoenix

Nincs vége az F-35 körüli brit kavarásnak, a szigetországiak ezúttal nem az alváltozattal, hanem a rendszeresítendő gépek darabszámával variálnának.

Tegnap este kaptuk a hírt, hogy a Brit Királyi Haditengerészet a tervezettnél kevesebb, csupán 48 darab F-35B hadrendbe állítását tervezi, de a végső döntést csak a 2015-ös költségvetés összeállításakor hozzák meg, közölte Philip Hammond védelmi miniszter. Emellett elhintett egy eddig titkolt részletet is, mégpedig azt, hogy több különböző változat beszerzése is lehetséges, mivel az F-35A válthatja a Tranche 1 szériájú Eurofighter Typhoon vadászbombázókat a Brit Királyi Légierő kötelékében.

Fotó: Lockheed Martin

A britek jól elvannak magukban, mindig kitalálnak valami újabb csavart az F-35-ös rendszeresítésével kapcsolatban. Először az F-35B megrendelését határozták el, majd később az építés alatt álló repülőgép-hordozóik áttervezése és az F-35C beszerzése mellett döntöttek, azonban májusban újra a STOVL változat mellett álltak hivatalosan, az eredetileg elképzelt STOBAR hordozókkal együtt. Mindeközben már át is adták az első F-35B-t a briteknek.

Ez vár a brit haderőre – immáron hivatalos

2010. október 21., csütörtök - 20:10

Tcat

Vége a találgatásoknak a brit haderő reform kapcsán, hiszen a Spending Review és a National Security Strategy mellett október 20-án, hosszas vajúdás után napvilágot látott az utóbbiban foglaltak érvényesítésére hivatott haderő 2020-ig betervezett átalakításának menetrendje, a Strategic Defence and Security Review (SDSR) – melyben igen drasztikus megszorítások kaptak helyet.

A szintén tegnap jóváhagyott, az SDSR-rel párhuzamosan kialakított, a haderő elkövetkező 4 évre szóló költségvetését tartalmazó Spending Review által biztosított költségkeretre kitérnénk egy pillanatra az SDSR tartalmának összegzése előtt.

A 2015-ig tartó időszakra megadott védelmi budget-ről annyit mindenképpen érdemes érdemes tudni, hogy 8 százalékos csökkentést jelent, mely a számszerűsítve a következőket jelenti:

• 2011-12: 33,8 milliárd font
• 2012-13: 34,4 milliárd font
• 2013-14: 34,1 milliárd font
• 2014-15: 33,5 milliárd font

Ugyan minden bizonnyal vannak olvasóink között akik már beleolvastak a hivatalos dokumentumba, ám a többség talán már kíváncsian várja, hogy a korábbi híresztelések mennyire fedték a valóságot, mi is áll az SDSR-ben. Nos jelenthetjük elég pontosak voltak a korábban kiszivárgott hírek.

A dokumentumban két stratégiai cél került kitűzésre:

• Szavatolni az Afganisztánban állomásozó brit erők szükségleteit – ez kiemelt prioritást élvez, melynek így anyagi fedezete mindenképpen biztosított
• 2020-ra összehozni egy nem deficites, finanszírozható, szerepvállalási és beszerzési túlvállalásoktól egyaránt mentes, Anglia lehetőségeihez igazodóan potens haderőt

Mindez persze nem lesz egy egyszerű feladat tekintve a korábban jelentősen túllépett védelmi költségvetési kereteket, az afganisztáni szerepvállalást, nem is beszélve az ország nem éppen ideális gazdasági helyzetéről. Az illetékeseknek igen komoly döntéseket kellett meghozniuk az egy ideje már jelentős problémákkal küzdő angol haderő kapcsán. Lássuk mire jutottak!

Dr. Liam Fox védelmi miniszter szavait idézve:

“A frontvonal biztosítva van, lévén Afganisztán a kormányzat legfőbb prioritása.

Kemény döntések szükségesek a haderő olyan átalakításához, mely egyrészt szavatolja a jövőbeni veszélyforrásokkal szembeni védelmet, másrészt kezeli a legutóbbi Defence Review óta eltelt 12 év alatt felgyülemlett 38 milliárd fontos deficitet.

A védelmi minisztériumnak a lehetőségekhez mérten a lehető leghatékonyabbá kell válnia.”

Ezen összegző írásunkban mi most alapvetően a fegyvernemeket érintő főbb változásokatigyekszünk csak csokorba szedni, a dologban történő alapos(abb) elmélyedést segíti a publikusan elérhető Strategic Defence and Security Review áttanulmányozása.

Lássuk hát, hogyan is néz majd ki a tervek szerint a brit haderő a Future Force 2020 megnevezés alatt futó haderőreform után.

Future Force 2020 | Forrás: Strategic Defence and Security Review

Elöljáróban azon nyilván nem meglepő tény leszögezhető, hogy mindegyik fegyvernem kapcsán komoly változások indulnak meg – mind a személyi állomány, mind pedig az eszközpark terén. Az egyes fegyvernemekre történő bontás előtt talán kezdjük a személyi állománnyal, ahol több ezres elbocsátások lesznek az elkövetkező 5 év folyamán:

• A Királyi Haditengerészet: 5 000 fő elbocsátásával 2015-re 30 000 fő környékére apad az állomány. A jelenlegi számítások szerint ezen érték 2020-ra további 1 000 fővel lesz karcsúsítva
• A szárazföldi erők: 7 000 fő elküldésével 2015-re 94 000 főre csökkentik az állományt. 2020-ig itt is várható további 1 000 fős csökkentés.
• Királyi Légierő: 5 000 fő elküldésével 5 év múlva 33 000 fő környékén lesz a RAF személyi állománya. 2020-ig elképzelhető egy újabb 1 500 fős csökkentés
• Civil személyi állomány: 25 000 fő kerül lapátra

Amíg tart az afganisztáni jelenlét, addig a kint lévő alakulatok esetében nem eszközölnek semmiféle változtatást.

És akkor most akkor szemezgessünk a fegyvernemek nem személyi állomány vonalát érintő változásokból!

Royal Navy / Királyi Haditengerészet

Feladatkörben változás nincsen, így továbbra is a Royal Navy feladatai közé tartozik a folyamatos nukleáris elrettentés szavatolása, a hazai vizek és a Brit tengerentúli területek védelme éppúgy, mint a kulcsfontosságú területeken a folyamatos jelenlét, azaz a “csak okosan!” mondandó kommunikálása. Továbbra is megkövetelt képesség a tengerészgyalogság légi és vízi úton történő partra dobása, illetve a flottaegység szinten a saját és/vagy szövetséges erők irányítása.

A célkitűzés

A Future Force 2020 Királyi Haditengerészete mindezt többek közt az alábbiakkal lesz képes megvalósítani az SDSR szerint:

• A Vanguard-osztályú rakétahordozó atom-tengeralattjáró békén hagyásával
• A tervezett 7 Astute-osztályú SSN mindegyikének megépítésével
• 1 db aktív Queen Elizabeth-osztályú repülőgép hordozóval – a Prince of Wales tartalékállományban lesz. A repülőgép hordozó kérdést az SDSR alaposabban taglalja és tesszük majd mi is, lévén történtek változások, melyek újak lehetnek a közelmúlt ezen fejleményeit nem követők számára.
• 19 fregattból és rombolóból álló felszíni flotta, melyben a 6 db új Type 45-ös mellett a régi Type 23-asok kapnak helyet. Utóbbiak leváltása a változó feladatkörökhöz sokkal rugalmasabban alakítható Type 26-osokkal 2020 után egyből megkezdődik, amint lehetőség lesz rá.
• 14 db, a jelenlegi Hunt- és Sandown-osztályokból álló aknamentesítő flotta. A Type 23-as fregattokhoz hasonlóan ezek cseréjre is megkezdődik majd eltérő feladatkörökhöz (partközeli őrjáratozás, hidrográfiai kutatások) rugalmasan alakítható hajókkal.
• 6 db RoRo (roll on-roll off) kategóriás szállítóhajó a stratégiai szállítások lebonyolítására
• A flotta igényeihez méretezett ellátó hajó flotta
• Az ISTAR (~ integrált felderítő-hírszerző rendszer) biztosítása a felszíni hajók, tengeralattjárók és repülőgépek hálózatba kapcsolása révén

Ennek eléréshez ezt fogják tenni

• A reform tehát, ahogy fentebb említve lett nem érinti sem a brit nukleáris elrettentő erő hordozását biztosító Vanguard-osztályú boomereket, sem pedig a többek között azok védelmét biztosító SSN generációváltást jelentő Astute-osztály 7 tengeralattjáróját
• Annál inkább a jelenlegi repülőgép-hordozókat! Ennek keretében az HMS Ark Royal azonnali hatállyal kivonásra kerül
• A közeljövőben rövid idő alatt lefutó vizsgálat dönti el, hogy a 12 éve hadrendbe álló helikopterhordozó, az HMS Ocean, avagy az Ark Royal testvérhajója, az HMS Illustrious lenne-e hatékonyabb helikopterhordozó. A vesztes szintén kivonásra kerül.
• A Royal Navy búcsút inthet továbbá 4 Type 22-es fregattnak is, továbbá a 4 db Bay-osztályú dokkhajóból is kivonásra kerül az egyik
• Tartalékállományba kerül az egyik Albion
• Nem hadieszközök, ám: racionalizálják a Navy ingatlanjait

A 6 Type 45-ös légvédelmi romboló közül az HMS Daring már 2009 júliusa óta hadrendben áll, ám úgy gondoltuk, ezúttal a hadrendbe állítása előtt, az egyik tengeri tesztútjáról történő hazatérése után készült, a belső tereket bemutató videót választunk ki illusztrációnak. Ekkor még egy kicsit kupi volt az itt-ott félkész fedélzeten… :)

A Queen Elizabeth-osztályú repülőgép-hodozókkal kapcsolatos döntésről

Az SDSR-ben olvasható, miszerint az előző kormányzat által beindított, hatalmas költségvetésű – ~20 milliárd font – program eredeti formájában egyszerűen felemésztette volna haderő más, gyakran ugyanolyan fontos vonatkozásaira fordítható összegeket, így hát megszületett a stratégiai, iparági és financiális szempontból egyaránt nehéz döntés, mely tömören nagyjából így foglalható össze:

Stratégiai igény van a Queen Elizabeth-osztályú repülőgép-hordozókra, lévén a Hidegháború ideje alatt, a jelenlegi igénnyel szemben alapvetően más feladatkörre megépült, kis méretű Invincible-osztályű hordozók a Harrier gépeikkel egyszerűen nem tudják hatékonyan támogatni a London által igényelt politikai és katonai függetlenséget, rugalmasságot. Ezzel szemben a nagyméretű Queen Elizabeth-osztályú repülőgép-hordozók a róluk üzemeltetendő F-35 gépekkel már sokkal inkább alkalmasak az adott esetben a szövetségesek segítségétől független erőkivetítésre.

Az SDSR ugyanakkor persze leszögezi, hogy a brit haderő az esetek többségében közös hadműveletekben vesz részt és épp emiatt a Queen Elizabeth-osztály korábban jóváhagyott formájában nem szerencsés, hiszen a fő szövetségesek gépeinek fogadására alkalmatlan lenne. Éppen ezért az eredeti elképzelés szerint mégiscsak CATOBAR (Catapult Assisted Take Off But Arrested Recovery, katapultos indítás + fékezőkábeles lassítás) kiépítésben valósulnak meg a cirka 65 000 tonnás hordozók. Mindezen átalakítások, melyek várhatóanhazai fejlesztésű elektromágneses katapultot jelentenek majd, a leendő HMS Queen Elizabeth 2016-ra tervezett hadrendbe állítását 2020 magasságára tolják ki várhatóan.

A CATOBAR kiépítés mindemellett lehetővé teszi a Joint Strike Fighter potensebb, F-35C változatának rendszeresítését, mely a vizsgálatok szerint az üzemeltetési időtartam alatt mintegy 25 százalékos költségmegtakarítást is jelent majd egyben.

Nem lesz se F-35B, se sísáncos “bohóckodás”

Ugyanakkor az SDSR leszögezi azt is, hogy nem látják azt a szituációt, mellyel a korábbi kormányzat számolt és mely azt a csapásmérő képességet igényelné, melyet 2 aktív állományú Queen Elizabeth-osztályú hordozó képes biztosítani, így bár mindkét repülőgép-hordozó megépül, csak 1 lesz aktív, míg a másik tartalékállományban várakozik majd, hogy igény esetén helyettesítse testvérhajóját, illetve hogy adott esetben biztosítva legyen a 2 aktív hordozós modellre történő rövid idő alatti visszaváltás lehetősége. Mindemellett – legalábbis elméleti felvetés szintjén – nem zárkóznak el a 2. hordozó esetleges közeli szövetségesnek történő eladásától sem. Mint írják, a 2015-os SDSR alkalmával lesz lehetőség ezen opciók felülvizsgálatára.

Royal Air Force / Királyi Légierő

A RAF esetében a feladatkör kapcsán ugyanaz mondható el, mint az RN esetében – csak természetesen légi viszonylatban… A Future Force 2020 Királyi Légierejének eszközállománya nagyobbrészt az alábbi módon fog összeállni:

• Vadászbombázó vonalon azért nem “Hegylakóznak”, hiszen azért nem csak egy maradhat: a RAF a közeljövőtől kezdődően csak 2 harci típussal az Eurofighter Typhoonnal és az F-35-tel rendelkezik majd.
• A modern stratégiai és taktikai szállítási képességet, illetv e alégi utántöltést 7 db C-17, 22 A400M és 14 A330 MRTT transzport/tanker biztosítja majd
• A helikopteres (csapat)szállítást a meglévő AW101 Merlin és CH-47 Chinook géppark 12 újabb Chinook-kal történő bővítésével erősítik meg
• Az E-3 Sentry – természetesen
• A Storm Shadow és további fejlett légi indítású fegyverek

A kitűzött szerkezet eléréséhez meglépendő módisítások

• A Harrier-ek 2011-től megkezdődő kivonása; az afganisztáni koalíciós erők támogatása végett egyelőre marad a Tornado, ám erősen lecsökkentett mennyiségben
• Az F-35 rendelés mennyiségének csökkentése
• A célegyenesben lévő Nimrod MRA4 tengerészeti járőrgép nem állhat hadrendbe
• Az A330 MRTT érkezésével párhuzamosan a VC-10 transzport/tanker gépek kivonása 2013-ig, illetve a TriStar gépek kivonásának megkezdése 2013-tól
• Az A400M érkezése miatt a C-130J gépparknak 2022-ig, a tervezettnél egy évtizeddel korábban történő kivonása
• A Raytheon Sentinel-ek kivonása afganisztáni szerepük befejeződése után

Szárazföldi erők

A szárazföldi erők magját 5 többfeladatú dandár adja majd, melyek mindegyike rendelkezni fog saját felderítő, páncélos, gépesített és könnyű gyalogsági erőkkel és a kapcsolódó kiszolgáló állománnyal. Ezen 5 dandárból 1 lesz magas készültségű, mindig egy esetleges beavatkozási műveletre kész, míg a maradék négy szavatolja az elhúzódó stabilizációs jellegű műveletek kivitelezhetőségét.

Megtartják az 1999-ben aktivált, jelenleg Afganisztánban tevékenykedő 16. Légideszant dandárt, mely továbbra is a brit haderő gyors reagálású erejének részét képzi majd.

Érthetően az eszköztárban marad az irányított rakéták indítására képes rakéta sorozatvető a GMRLS – becenevén a “70 kilométeres mesterlövész”

Főbb változások

• Az 5 többfeladatú brigád szerkezete állás végett az egyik bevethető brigád feloszlatása

• A Challanger 2 harckocsik számának 40, a nehéztüzérséget alkotó AS90 önjáró lövegek mennyiségének 35 százalékkal csökkentése. Indoklása: a precíziós lövedékeknek köszönhetően lényegesen kevesebb lövegre van szükség.

Nos, nagy vonalakban felvázolva ez várható a brit haderő számára. Természetesen az SDSR ennél részletesebben ecseteli a témát, akit mélyebben érdekel, annak ismételten csak az átolvasását javasoljuk. Mi ebben az írásban még egy témára, konkrétan a brit nukleáris fegyverek kérdésére térnénk ki.

A brit nukleáris elrettentő erő

Mint a Royal Navy-nél már említettük a Vanguard-osztályú rakétahordozó tengeralattjárókhoz nem nyúlnak, így feltételezzük, hogy a kedves olvasó sejti, hogy a nukleáris elrettentő erő is hovatovább érintetlen marad. És ha így sejti, azzal nem is téved nagyot, hiszen az elrettentő erőhöz viszonyulás változatlan, a robbanófejek mennyiségén faragnak kicsit, illetve alap szinten elkezdődött a Vanguard-osztály távoli(bb) jövőben történő leváltásának előkészítése.

Vanguard-osztályú tengeralattjáró járőrözés közben | Forrás

London tartja magát ahhoz, hogy bár jelenleg nincs olyan állam, mely rendelkezik mind a szándékkal, mind pedig a technikai eszközökkel, hogy Anglia számára veszélyt jelentsen, ám nem zárható ki, hogy a jövőben egy ilyen veszély újból megjelenik.

Ezért és mert a NATO végett az angol nukleáris erő Európa védelméhez is hozzájárul a brit nukleáris erő a továbbiakban is fenntartásra kerül. Mindemellett Anglia (is) garantálja, hogy az Atomsorompó egyezményt aláíró, azt meg nem sértő, nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokat se fenyegetni nem fogja atomcsapással, se nem vet be ellenük nukleáris fegyvert. Az apró betűs részben természetesen ott van, hogy ez nem vonatkozik az egyezményt megszegőkre, illetve felülbírálható egyéb tömegpusztító fegyvert előállító államok esetében.

Ennek megfelelően a 2006-ban publikált The Future of the United Kingdom’s Nuclear Deterrent dokumentumban foglaltak implementálása, illetve a 2007-es döntés a Trident SLBM alapú, minimálisan szükséges elrettentő erő fenntartásáról nem ütközik akadályba. Az SDSR keretében lefolytatott felülvizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a 2006-os dokumentumban a Vanguard-osztály és a robbanófejek jövőbeni cseréje kapcsán valószínűsített 20 milliárd font (2006-os árfolyamon) továbbra is megállja a helyét.

Megkezdődik a korábbi elemzéseknek megfelelően a nukleáris arzenál csökkentése, mely még így is szavatolni fogja a hiteles elrettentő erőt. Miben is áll ez a változás első köre?

Mindegyik Vanguard-osztályú SSBN-en 48-ről 40-re csökkentik a telepített robbanófejeket és ezzel párhuzamosan az aktív rakéták számát is csökkentik fedélzetükön. A teljes arzenál vonatkozásában a mostani “nem több, mint” 225 nukleáris töltet számát a 2020-as évek közepére 180 darabban maximalizáljék. Ezzel párhuzamosan az azonnal rendelkezésre álló töltetek mennyiségét a “kevesebb, mint” 160 darabról maximálisan 120-ra csökkentik.

A változtatások révén a remények szerint mintegy 3,2 milliárd font lesz megspórolható, melyből 1,2 milliárd bizonyosan realizálódik, míg az elkövetkező 10 évre szóló maradék 2 milliárd elköltése elhalasztható, hovatovább a remények szerint egy része annak is megspórolható lesz.

Mindezek mellett a jelenleg a brit Tridenteken lovagoló robbanófejek cseréjének kérdését elhalasztják – lévén a jelenlegi álláspont szerint annak megkezdése nem fog elkezdődni a 2030-as évek vége előtt. Ugyanakkor a Vanguard-osztály utódlása kapcsán ha nem is sokkal, de egy kicsit több a konkrétum.

A vizsgálatok kapcsán arra jutottak a britek, hogy megfelelő anyagi ráfordítással biztonságosan üzemeltethetik a Vanguardokat a 2020-as évek végig, a 2030-as évek elejéig, azaz lehet lassabb tempóban haladni az utódosztály tervezése kapcsán, mely rövidtávon mindenképpen anyagi megtakarítással kecsegtet.

Mindenesetre az SDSR-ben foglaltak szerint még az idén megkezdődnek az új osztály tervezési munkálatai, melyek kapcsán a későbbiekben eldönthető lesz, hogy a mostani felálláshoz hasonlóan továbbra is 4 tengeralattjáró kell a folyamatosan tengeren lévő elrettentő erő szavatolására, avagy elég lesz csak 3 egység.

Akárhogy is lesz annyi bizonyos, hogy a szintén új generációs SSBN előtt álló Egyesült Államokkal együttműködve közös terveken alapuló rakétaszekcióval rendelkeznek majd a Vanguard utódok, melyek elképzelhető, hogy csak 8 aktív rakétát hordoznak majd.

—–

Jelentjük ennyi fért ezen, itt-ott kissé felszínesre sikeredett írásunkba, ám mint már mondottuk : a csak a teljes anyaggal elégedettek számára is elérhető a teljes Strategic Defence and Security Review (SDSR) :)