Vigyázat, csapda!

Vigyázat, csapda!

Az Európai Unió nem Európa!

Tapasztalat-jelentések Ausztriából

2003. április 12-én országukban szavazni fognak egy esetleges csatlakozásról az Európai Unióhoz. Biztosan Magyarországon is sok politikai, gazdasági szervezet és a média is híveket fog toborozni egy EU-hoz való csatlakozáshoz.

Ez ugyanígy volt Ausztriában is kilenc évvel ezelőtt, amikor példátlan propaganda-hadjárattal beszélték rá a polgárokat az EU-ba való csatlakozásra. Kiderült, hogy a csatlakozás támogatóinak sok akkori állítása és ígérete teljesen valótlannak bizonyult. Ma már tudjuk, hogy nagyon sokat hazudtak, és a választópolgárokat tudatosan félrevezették.

Szeretnénk az Önök tudomására hozni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a mi országunk polgárai szereztek az Európai Unióval kapcsolatban. Mint az Önök szomszédai, akiket összeköt Önökkel egy nagy folyó és közös történelmi múlt. Tesszük ezt önszántunkból, saját költségünkre, mint független polgári kezdeményezést.

A tényleges következmények

1. Szabadság és önrendelkezés az EU-ban nem lehetséges. Az Európai Unió nem szabad államok vagy népek közössége, hanem központosított hatalmi rendszer. A tagállamokban érvényes törvények 60-80%-a Brüsszelben született. A szabad és független államok legfontosabb ismertetőjelét - egy saját valutát és ezzel a gazdasági politikát - az EU-prémiumok megszüntették. Ennek megfelelően Ausztria elvesztette politikai és gazdasági cselekvőképességét - mint minden más EU-tagállam is. Az EU-jog ("törvényei") erősebb a nemzeti jognál!

2. A demokrácia és a polgári jogok súlyos csapásokat szenvednek az EU-ban. Az EU-struktúrák a demokrácia legfontosabb alapelvét: az államhatalmi ágak szétválasztását már papíron sem ismerik. Jelenleg 21, nem demokratikusan választott bizottsági tag dönt a politikai irányvonalakról és a törvényekről. Határozatokat majdnem mindig zárt ajtók mögött hoznak, az úgynevezett "csúcsokon", erős rendőrségi védelem mellett, és a háttérben hatalmas lobbik érdekeltek. Nyolcéves EU-tagság után, mi, osztrák polgárok (és más EU-s országok polgárai is), hatalmas túlerővel állunk szemben, amely ellen demokratikus úton, és a nép jogos szabadság- és szuverenitás-akaratának érvényesítése céljából semmit sem tudunk tenni. Ez a túlerő egyre inkább a legapróbb részletekig beavatkozik az emberek életébe, és mesterkéléssel kezeli őket.

3. Az EU sem nemzetiségi, sem népcsoport-, sem kisebbségi jogokat nem ismer. A "konvent" által kidolgozási állapotban lévő "alkotmányból" látszik, hogy ebben sem a népek önrendelkezési joga - mint alapvető jog, - sem a hazához való jog, sem más kollektív [közös] jog nem szerepel. Ezek a jogok feltételei annak, hogy egy nemzet, egy nép, vagy egy kisebbség az őt megillető jogokkal élhessen. A hazához való jog egy ugyanolyan alapvető jog, akár az élethez való jog, csak ezekkel válik lehetővé minden más jog gyakorlása is. Mindezen jogok hiányoznak az EU "Alapvető Jogok Kartájából", amely a jövőbeni alkotmány része lesz. A cél valószínűleg az Egyesült Európai Államok, az USA, vagy a volt Szovjetunió mintájára.

Az EU a mai napig sem csatlakozott az Emberi Jogok Európai Chartájához! Az ötmilliós határon túli magyarság sorsa a csatlakozás után nem lesz jobb, - ellenkezőleg!

Bővebb részleteket megtudhatnak

dr. Éva Mária Barkitól, a magyar származású bécsi ügyvédnőtől. Címe:

A-1010 Wien, Landhausgasse 4,

 Tel: 0043(1)535-3980, Fax: 533-8848,

 E-mail: barki@lawie.at 

4. Az Európai Unió a mezőgazdaság összeomlását jelenti. Ausztriában 1995 és 2000 között a mezőgazdasági és erdészeti üzemek száma 70 ezerrel csökkent. Ez azt jelenti, hogy csak öt év alatt 70 ezer parasztcsaládnak kellett feladnia azt a mezőgazdaságot, amelyből a legtöbb esetben többszáz éve éltek. A még megmaradt parasztság 80%-a "mellékkeresettel" foglalkozik, - tehát egy másik állásban dolgoznak, hogy el tudják tartani a mezőgazdaságot. Ez riasztó helyzet, és rendkívül nagy terhet ró a mezőgazdaságban dolgozó parasztasszonyokra, nőkre. Az EU-ban csak a nagyüzemek a túlélők. A mezőgazdaságot egyre inkább iparosítják, a föld egyre kevesebb ember tulajdona. Ehhez hozzásegít a felvásárlási árak durva csökkenése: 40-60 %!

5. A gazdaságban is csak kevesen nyernek. Az adóbevételek 80 %-a kis- vagy középüzemekből származik. Ezek az EU rossz gazdálkodásának nagy vesztesei. A nyertesek a nagy nemzetek feletti (multi) konszernek (cégek) - globális befolyással és kereskedelmi összeköttetésekkel. Ezekből csak egy nagyon kis réteg profitál: - a nagyrészvényesek, az elnökségi tagok és a felügyelő bizottsági tagok.

Az EU legfőbb elve: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke határtalan és korlátlan forgalma. Az eredmény: az osztrák piacot elárasztják a legolcsóbb külföldi árukkal, és a hazai üzemek bezárásra kényszerülnek.

6. Növekvő munkanélküliség. 1994-ben, az EU-csatlakozás előtt, Ausztriában 3-4 %-os volt a munkanélküliség. Ma 9%-nál tartunk. A munkanélküliség tehát duplázódott, sőt háromszorozódott! Történt ez annak ellenére, hogy az EU-ba való belépés óta az állami szociális szolgáltatásokat drasztikusan [kíméletlenül] csökkentették.

7. Az EU-ba lépés a nemzeti pénzügyi felségjog elvesztése. Önálló pénzügyi és gazdasági politika csak akkor lehetséges, ha egy állam önállóan tud dönteni a valuta és annak mindenkori értéke felől. Az EURO egységvaluta, minden tagállam a Frankfurti Európai Central Bank diktátumának van alárendelve, amely minden demokratikus ellenőrzést megtagad. Az EURO mint készpénz bevezetése (2002 eleje) óta soknapi szükségletű árunál hihetetlen drágasághullámhoz vezetett. Az EU-népszavazás előtt a politikusok és a bankigazgatók valami egészen mást ígértek! Három nappal a népszavazás előtt a legnagyobb osztrák napilap, a Kronen Zeitung fejcíme ez volt:

"Nem lesz EU-pénz, marad a német márka és az osztrák Schilling!"

Emiatt, és még sok más ok miatt, Ausztriában, mint sok más EU tagországban is, főleg Nagy-Britanniában és a skandináv országokban, egy növekvő polgári mozgalom terjed az EU-ból való kilépéssel kapcsolatban. 2000. decemberében csaknem 200 ezer osztrák írta alá a törvénykezdeményezést - az EU-népszavazás újbóli megrendezése érdekében. Ezt a "Pártonkívüli EU-kilépés Akció" szervezte. Teljes névvel és címmel kellett aláírni - a hivatal előtt! Svédországban több mint 500 ezer ember írta alá az EU-kilépést, sok ifjúsági mozgalom is részt vett a szervezésben.

Kedves szomszédok! Szívből kívánjuk Önöknek, hogy sikerüljön a szabadságot és a természetes gazdasági és kulturális élet alapjait megőrizniük, vagy visszaszerezniük. Meggyőződésünk, hogy ez, az EU-n belül nem lehetséges, és hogy az EU-csatlakozás az Önök országának és lakosságának ugyanúgy fog ártani, ahogy nekünk ártott. +++

A tartalomért felelős: Initiative Heimat & Umwelt,

 A-3424 Zeiselmaurer/Donau, Hageng.5, Österreich,

 Eigenvielfältigung nyitólaphavilap

Lássunk tisztán!

Milyen is valóban az Európai Unió?

v

Írta és szerkesztette Brindza András,

az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom alapító tagja

(Hazánkért, 2004. július)

1954. május 31 Az első Bilderberg Konferencia, Oosterbeekat, Hollandia

Az EU ma már lényegesen különbözik attól, amit az alapító atyák 1957-ben megalkottak: az európai integrációt a római szerződéssel. Ebben önrendelkezésüket megtartó, szociális piacgazdasággal rendelkező, jóléti, független államok társultak az egyenjogúság alapján bizonyos közös feladatok hatékonyabb ellátására, mert ‘az EU legfőbb célja az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlásának biztosítása.’

Csakhogy e “szabadság” meghatározása túlnyomórésztaz erősek szabadságát biztosítja, -- sajnos -- a döntő többség rovására. Közben nem tűnt fel a nagyközönségnek, hogy csendben, 180 fokos fordulat történt az európai integrációban. A nemzetközi pénzoligarchia elfoglalta Brüsszelt és saját érdekei szerint használja. Ennek mérföldköve a Maastricht Egyezmény. Ekkor vették fel az Európai Unió nevet és tértek arra az útra, amely nem a nemzetek Európáját, hanem a nemzetállamokat megszüntető Európát és az önkényuralmi rendőrállam létrehozását fogja kialakítani.

A federalista európai szuperállam létrehozásán fáradozik, több mint negyven éve a Bilderberg-csoport. Filozófiájának alapeleme, hogy ‘a nagyvállalatok (multik) érdeke fontosabb, mint az egyéneké, a családoké és a nemzeteké’.

A csoport egyik kulcsembere David Rockefeller a következőképpen magyarázta titkolózásukat:

 “Nem lett volna lehetséges világprogramunk zavartalan kidolgozása, ha munkánk az elmúlt években a nyilvánosság elé került volna. Most már azonban a világ felkészült arra, hogy megtegye a nagy lépést a világkormány létrehozása felé, ami meghozza majd a békét és gazdagságot valamennyi embernek.”

David Rockefeller	Bernhard heceg

A zárt ajtók mögött tárgyaló csoport tagjaira az is jellemző, hogy önmagukat mindenki más fölé helyezik. Ezt Rockefeller a következőképpen fejezte ki:

“Az intellektuális elit és a világbankárok nemzetek felettisége fontosabb, mint a népek önrendelkezése.”

A hatalom és a média által elhallgatott – elsikkasztott, örök igazságokat – értékeket tartalmazó történelmi alkotmányunk [1] egyik alaptétele kimondja, a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek és közösségek örök szabadságát. (Hungaria semper libera.) Se kormány, sem országgyűlés, se népszavazás nem jogosult feladni, vagy csorbítani a magyarság és a vele együttélni kívánó népek, közösségek -- a mai és a jövendő nemzedékek -- önrendelkezési jogát.

Ezért alkotmány-ellenes, sőt érvénytelen a kormány által aláírt EU-csatlakozási szerződés, amely megszünteti a magyar állampolgárok önrendelkezését, alárendelve a magyar állampolgárokat az EU jogrendnek. Lényegében a nemzetközi pénzhatalom európai ügynökség szerepét tölti be a brüsszeli bürokraták diktatúrájának előnyére.

Az EU mára olyan bürokratikus államok feletti önkényuralmi rendszerré alakult át, amelynek ellenőrzése lehetetlenné vált. Az emberek pedig csak azt érzik, hogy a sorsuk felett valahol messze ismeretlen emberek döntenek. És a döntések egyre jobban hálózzák be mindennapi életünket. A demokrácia és a népek önrendelkezése ma már üres szavakká süllyedt.

A diktatúra kiterjesztésére használják fel a “terrorizmus elleni küzdelmet” is. Tavaly ősszel egy angol szaklap nyíltan megírta, hogy

‘az EU keleti bővítése valójában az újgyarmatosítás olcsó és korszerű formája, mert hadsereg és háború helyett, Európa korábbi gyarmatosító hatalmai agymosással is elérhetik céljaikat.’

2003. március 20-án az EU tagállamai brüsszeli csúcstalálkozóján valamennyi felszólaló hangsúlyozta: ‘az Unió fennállása óta a legválságosabb időszakát éli’.

A bonyodalmas Maastricht Egyezmény eléggé szövevényes. De ahhoz, hogy megértsük, ismernünk kell a Római Egyezményt és az európai alapszerződést is. Az amszterdami egyezmény pedig csak a Maastricht Szerződés ismeretében válik érthetővé. Szinte elképzelhetetlen, hogy a nemzeti országgyűlési képviselők, illetve a kormánytagok nem ismerik e szerződések teljes tartalmát! Vajon hányan tudják közülük, hogy mivel járnak ezek az egyezmények? [A képviselők zöme -- akiktől senkise várhatja el, hogy a nemzet érdekeit képviseljék -- nemcsak ismeri az egyezmények tartalmát, de egyet is ért vele!-tj]

Az EU 180 ezer oldalnyi jogszabály anyagot kényszerítene Magyarországra, amely felszámolná az önálló magyar jogalkotást. Ebbe a nem-demokratikus nemzetek feletti rendszerbe csak belépni lehet, de kilépni nem. De még kizárni sem lehet egyetlen, már korábban belépett tagot sem. Ha a brüsszeli bürokráciának nem tetszik az adott tagállam viselkedése, akkor önhatalmúlag felfüggeszti jogai gyakorlását. Amíg egy tagállam jogai fel vannak függesztve, addig nem vehet részt semmilyen döntéshozó testület munkájában, és panasszal sem fordulhat az EU bíróságához. Ugyanakkor valamennyi fizetési kötelezettségét teljesíteni köteles.

Az Európai Bizottság - az EU kormánya, jelenleg 20 (országonként 1-2) tagból áll. Az egyes országok kormánya jelöli ki őket, tehát nem a parlamentek vagy a népek választják meg a bizottság tagjait, ahogy annak demokráciában lennie kellene. A hatalmi piramis csúcsán ülő bizottsági tagok alkalmatlanságuk vagy méltatlan tetteik elkövetése esetén sem távolíthatóak el, nem hívhatóak vissza, tehát a demokrácia szabályai szerint nem ellenőrizhetőek. Sőt, a “demokratikusan” kormányzott országoktól kimondottan függetleneknek kell lenniük; nem kell, nem szabad azok utasításai szerint eljárniuk.

A Római Egyezmény szerint a küldöttek nem érvényesíthetik saját nemzeti érdekeiket, az EU érdekeit kell előtérbe helyezniük. Mindenkinek világosan látnia kell, hogy egy EU-tagország automatikusan elveszíti a szabadságát és önrendelkezési lehetőségeit, és nem csak az egyes emberek, de az ország parlamentje és kormánya is. A törvények kb. 80%-át Brüsszelben hozzák, a nép, annak parlamentje és kormányai, végső soron államának feje felett. Csupán a bizottság rendelkezik törvényhozói hatalommal. Döntései “közös törvénnyé” válva kötelező érvényűek minden tagállam számára. Az EU első elnökének Walter Hallsteinnekközvetlen munkatársa Dessloch (ügyvéd) a következőket mondta a svájci Zeitfragen című lap angol nyelvű változatában, a Current Concerns 2003. februári számában az EU bizottságról:

“A döntéseket tulajdonképpen nem az Európai Bizottság, hanem egy háttércsoport, az ún. Jakobita Klub tagjai hozzák. Ez a klub pedig a háttérben és titokban működik. Tagjai készítik elő döntésre a különböző anyagokat, amelyeket a bizottság tagjai vagy a kormányfők gyakran a vita és a döntés előtt rövid idővel kapnak meg, és mely anyagokról 3-5 percben mondhatnak véleményt.”

Dessloch szerint az EU mára gyökeréig diktatórikussá vált. Torbjörn Larsson svéd politológus 2003. áprilisában megjelent tanulmánya már felhívta rá a figyelmet, hogy az EU-ban a döntéseket nem racionális és gazdasági, hanem politikai szemszögekből hozzák.

Több mint érdekes, hogy mindez nem érdekli a hírközlőszerveket! 1999 tavaszán kiderült, hogy az Európai Bizottság kezei között következmények nélkül eltűnt 1110 milliárd forintnak megfelelő pénzösszeg. Az óriási korrupció miatt a teljes bizottság visszalépni kényszerült ugyan, de mivel lényegében nem változtattak a rendszeren, abban továbbra is benne van az ilyen nagyságú összegek elsikkasztásának lehetősége.

Az EU Bizottság és a nagyipar alávaló összefonódásának példája: Peter Sutherland a bizottság elnöke, R. Prodi közvetlen bizalmasa a WTO (World Trade Organization – Világkereskedelmi Szervezet) igazgatója volt. A WTO világszerte az összes társadalmi szektor liberalizálásáért és privatizálásáért harcol – a nagy konszernek hasznára, a szegény- és a középosztály kárára. Sutherland más gazdasági csoportokban is ügyködik, egyidejűleg a BP (British Petroleum) ésGoldman Sachs elnöke is. Sutherland javasolta Pascal Lamy-t az EU kereskedelmi komisszári helyére, amit Lamy most is betölt. Lamy már 1999. márciusában korrupciós ügyek miatt visszalépni kényszerült. A Jacques Santer vezette EU Bizottságnak is tagja volt és tíz éven keresztül a korábbi bizottsági elnök, Jacques Delors jobbkeze.

Európa Parlament

Ez az EU egyetlen választott testülete. A valóságban azonban csak tárgyalási jogköre van, nem hozhat törvényeket, csupán erre “felkérheti” az Európai Bizottságot, nem felügyeli az adó- és pénzügyeket. A parlament a gyakorlatban közönséges vígjáték. Mivel a szervezet Strasbourgban székel, reménytelenül eltávolodott választóitól.[2] Ez az EU-„demokrácia” csődjét jelképezi.

A Miniszterek tanácsa zárt ajtók mögött ülésezik, és legtöbbször a szervezet legerősebb tagjainak véleményét támogatja. Eddig a minisztertanácsban egy nagy ország miniszterének szavazata az ötszörösét érte egy kis országéhoz képest; a jövőben ez az arány a tízszeresére nő. A szervezet nem tartozik felelősséggel semmilyen demokratikusan választott intézménynek.

Európai Központi Bank - Euró

A bankot kinevezett személyek irányítják, akik teljesen “függetlenek”. Nem felügyeli őket semmilyen választott szerv, ellenőrizhetetlen működésük. Magánbanki csoportok, emberek tartják fenn, (csakúgy, mint az USA-ban a dollárt kibocsátó központi bankot) zárt ajtók mögött ülésező elnöksége teljesen kezében tartja az EU gazdasági és pénzügyi politikáját, valamint a kamatok szabályozását. Ugyanolyan érvényű rendeleteket hozhat, mint az EU törvényhozó szerve. Az országok gazdaságát, vagyis a népek mindennapi életét egy nemzetközi, magánkézben lévő pénzhatalom irányítja, nem pedig a társadalmak által választott kormányok. Itt összpontosul a valódi hatalom! Az euró bevezetése az eddigiek során minden országban jelentős drágulási hullámmal járt. De sokkal nagyobb probléma, hogy a nemzeti fizetőeszközök kiiktatásával az egyes államok elvesztették a nemzetgazdaságuk folyamataiba a saját állampolgáraik védelme érdekében való beavatkozás lehetőségét. Egy állam gazdasági önállóságának alapfeltétele a saját fizetőeszköz feletti rendelkezés, annak híján az ország külső függésbe, kiszolgáltatottságba kerül, nem marad cselekvési tere. Ez katasztrofális következményekkel jár az euró-övezethez csatlakozott valamennyi országra nézve. (A felelősség-teljes pénzügypolitikával bíró angolok, dánok és svédek nem adták fel saját pénzüket.) 

A közvélemény-kutatások szerint Németországban 70% feletti, Franciaországban kb. 60% körüli az euró elutasítottsága. Németországban értelmiségiek jelentős csoportja szerette volna népszavazásra bocsátani az euró bevezetését, de az úgymond “demokratikus” hatalom nem merte felvállalni a biztos kudarcot. A főhatalmat gyakorló nemzetközi pénzhatalomnak arra van szüksége, hogy Magyarország állandó adósa és kamatfizetője maradjon. Fontos számára még a magyar termőföld, (ősi igazság: akié a föld, azé az ország) az olcsó munkaerő, a neki kiszolgáltatott piac, és a média által lelkileg, erkölcsileg, szellemileg, politikailag leépített elbutított, önző, nemzetietlen fogyasztói társadalom kialakítása. Gazdasági téren a multinacionális cégeké a főszerep.

Juhász László, a Magyar Jelen c. hetilapban, egy mondatba tömörítve írta le az EU lényegét:

‘egyáltalán nem arról szól az egységes Európa, hogy ész és erkölcs kormányozzon, hanem arról, hogy a monopóliumok uraljanak mindent, az emberek kiszolgáltatott rabszolgák legyenek saját szülőföldjükön.’

Már most sok új szabályozás afelé hat, hogy a kiskereskedőket, kisvállalkozókat kiszorítsák a gazdasági életben elfoglalt helyükről.

Hallhattuk Medgyessy Pétertől, hogy a csatlakozás nyertesei azok lesznek, akik a megfelelő tudás birtokában vannak. Ebben a mondatban különösen fontos a „megfelelő” szó. Ez ugyanis nem a gazdálkodással, a beteggyógyítással, az oktatással, vagy mondjuk a bútorgyártással kapcsolatos tudásra utal. Ehelyett arról a tudásról van szó, hogy ki fogja leghamarabb megismerni a Koppenhágában aláírt feltételeket, a csatlakozási szerződés részleteit, a több tízezer oldalt kitevő EU-s jogi szabályozó anyagot, a kvótákat és azok megszerzésének feltételeit, a kiírt pályázatok feltételeit és azokat, akik a különböző pénzek megszerezhetőségéről döntenek. Nem véletlen tehát, hogy mindezeket az ismereteket elzárják az emberek elől, mint ahogy az sem véletlen, hogy a hatalom saját embereit már most elhelyezi a különböző EU-s szervezetekben és azok hálózatában, hogy a megnyíló pénzforrásokat ismét ugyanazok szerezhessék meg, akik a „rendszerváltáskor” szocialista bábból újkapitalista lepkévé változva a privatizációból is a legtöbb hasznot húzták. Ne feledjük, mindenért pályázni kell: a közvetlen agrártámogatásért és a vidékfejlesztési pénzekért éppen úgy, mint a strukturális és kohéziós alap összegeiből való támogatásokért. Az egész rendszer a korrupció melegágya lesz. De ami a legveszélyesebb, hogy ez a rendszer, amely nem csak korrupt, de teljesen átláthatatlan és mértéktelenül bürokratikus is lesz, nem érdemi munkára, hanem lobbizásra, papírmunkára, kapcsolatépítésre ösztönöz. Így az ország lakosságának lehetőségeit, életfeltételeit nem kétkezi és szellemi munkája színvonala, értéke, szakmai és egyéni képességei, hanem a pályázati pénzekhez való hozzáférési lehetőségei határozza majd meg. Ez rossz ember és piacidegen rendszer.

Nem véletlen, hogy a jelenlegi EU-s tagországokban is egyre nagyobb ellenállást vált ki. Miközben a megtévesztő propaganda azt sulykolja az emberekbe, hogy sok pénz várható az EU-tól, addig a tényszerű számítások szerint  bizonyos, hogy Magyarország többet fog befizetni az EU-nak, mint amennyit majd kap az EU-tól.

A csatlakozás után vámbevételeink nagy része az EU kasszájába megy, ami évente kb. 500 millió euró veszteséget jelent a magyar államnak! [2]

Europol

Ezen a néven jött létre a közös európai rendőri szervezet. Széles hatásköre van, azonban nem tartozik elszámolással semmilyen választott testületnek sem. Nem csak bűnügyekről, hanem bárki politikai, vallási meggyőződéséről, tevékenységéről is gyűjt és tárol információkat, valamint szabadon, bírói határozat nélkül lehallgathatja a magántelefonokat és az Internetet.

Európai haderő

Nizzában zárt ajtók mögött határozták el a kormányfők, hogy a lehető leggyorsabban csapatokat kell felállítani, amelyek bevethetők “válság-megoldás” és “béketeremtő eljárások” keretében. A Nizzában jóváhagyott EU-dokumentumok szerint az úgynevezett válságkezelés azt jelenti, hogy az EU bárhol a világon vagy az EU-n belül katonailag és más eszközökkel is beavatkozhat, ha saját érdekei, nyersanyagai, a világgazdaság veszélyeztetve lennének. (Lásd az amerikai angol jogtalan szégyenletes agressziót Irak és az emberiség ellen.) Az európai haderő felállítása rossz út. A jó az lenne, amit David C. Korten javasolt:

„A nemzetközi fegyverkereskedelem betiltása, a világ nagy hadseregeinek leszerelése, és egy kis létszámú ENSZ békefenntartó haderő létrehozása.”

Annak esetleges bevetésére egy olyan ENSZ testület adhatna felhatalmazást, amelyben a világ minden országának szavazati joga lenne. A fegyverkezésen és a katonai kiadásokon megtakarított óriási mértékű emberi és anyagi forrásokat fordíthatnánk környezetvédelemre, az éhezés felszámolására, kutatás-fejlesztésre és egészségügyre. A parlamenti választásoknál vegyük figyelembe, ha egy politikai erő ilyen értékeket is vállal programjában!

Fontos még az is, hogy ne vásároljuk -- bojkottáljuk mindazon országok termékeit, amelyek erőszakot alkalmaznak más országokkal és népekkel szemben!

Corpus Juris

Az Európai Bizottság folyamatosan nyomást gyakorol az irányban, hogy a nemzeti jogrendszereket Corpus Juris néven egységes rendszerré uniformizálja. A Corpus Juris azt a kontinentális gyakorlatot is bevezetné, hogy akit valamilyen bűncselekménnyel vádolnak, tárgyalás nélkül le lehetne tartoztatni és ítélet nélkül hat vagy még több hónapig fogva tartani, az ügyészség megítélésétől függően. Az európai ügyészség már létrejött, és jogköre kiterjed az egész unióra. Az Európai Bíróság bíráit a kormányok delegálják, őket sem a nép választja, viszont függetlenül kellene ítélkezniük. Montesquieu (1689-1755), a modern demokráciaelmélet atyja, már 250 évvel ezelőtt azt mondta, hogy

‘a demokráciát az önkényuralomtól a hatalmi ágak szétválasztása különbözteti meg.’

 A törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás szétválasztása az EU-ban nem létezik, tehát önkényuralomról kell beszélnünk.

A politikai pártok betiltása

2000. áprilisában az Európai Parlament elfogadta a Dimitrakopaulos-Leinen jelentést. E jelentés hatodik pontjában ezt olvashatjuk:

“az emberi jogokat és Római Egyezményben lefektetett demokratikus alapelveket nem tisztelő pártok az Európai Igazságügyi Bíróság elé legyenek idézhetők.”

Ezen indoklás ellenére a Római Egyezmény nem a demokratikus alapelvekről, hanem az európai integrációról szól. Ezek szerint minden olyan pártnak, amely az EU-val szemben áll, alá kell vetnie magát ezen bírósági eljárásnak.

A Szovjetunióban a bolsevikok nem törölték el a választás rendszerét. A kormányzó kommunista párt ugyanis egyszerűen “fasisztának, reakciósnak” nyilvánította, és törvényen kívülre helyezte a többi pártot, így biztosítva magának a hatalmat.

 Egyre inkább úgy tűnik, hogy igaza van Alekszander Szolzsenyicinnek, aki 1991-ben a következőket írta:

„A hatalom – szent szolgálat, nem lehet a pártvetélkedések tárgya. Következmény: az állami vezetés összes szintjén legalulról a legfelsőig tilos pártcsoportok létrehozása. A „párt” szó azt jelenti: rész. Ha pártokra oszlunk, azt jelenti: részekre oszlunk. Ha a párt a nép része, vajon kivel áll szemben?”

 Szolzsenyicin előre megjósolta; a jelenlegi Nyugat tekintetében azt, hogy az új nyugati jog a kommunista totalitarizmushoz hasonlóan (csak éppen hatékonyabb, mert kevésbé durva módon) lerombolja a gondolkodás, szólás és írás szabadságának alapvető európai hagyományait. Az ókorban már Titus Livius megírta:

“A pártok közötti harc sokkal nagyobb bajt hozott és hoz is a nép számára, mint a háború, az éhínség, dögvész, vagy bármely más istencsapás…”

EU-alkotmány, az EU nem rendelkezik a legalapvetőbb erkölcsi követelményeket, értékeket, érdekeket és szükségleteket rögzítő államok feletti alkotmánnyal. Az uniós integráció az eredeti alapítók kinyilvánított szándéka szerint is (Conrad Adenauer, Schuman, de Gasperri) csak akkor lehet európai és alkotmányos, ha alapelvének teszi a hatalom, erkölcs és igazság egymás mellé rendelését, a klasszikus hatalmi ágak megosztását, az alkotmányos elvek és a megfelelő egyezmények fogalmának elvi szétválasztását, az európai alkotmányosság népenként különböző hagyományainak elismerését. A készülő EU-alkotmánnyal kapcsolatos alapvető aggály, hogy az alkotmányozó Konvent munkája a közvélemény kizárásával történt, szavatolva, hogy az EU a jövőben is felülről lefelé építkező szervezet legyen. Keserű tény, de eddig minden ilyen elven épülő birodalom rövid időn belül megbukott. 

Az alkotmánytervezet végeredményben az eddigi szerződések legrosszabb, leginkább egyoldalú előírásait és diktátumait ötvözi, valamint további jogosítványokat ad a nagy brüsszeli vízfejnek (25 ezer bürokrata és 736 EU parlamenti képviselő), a nemzetállamok kárára. Lényegében nem változtat az EU eddig is fennálló diktatórikus mechanizmusaiban, cinikus döntéshozatali rendszerében. Jelenlegi formájában az alkotmánytervezet egyértelműen a nagy államok érdekeit képviseli. Az új alkotmányt, (amely nagyon komoly vitákat és feszültségeket okoz a tagállamok között,) a 2004-es kormányközi találkozón akarják bemutatni.

A legutóbbi Nizzában tartott kormányközi találkozó lefektette a látszólag az alapvető jogok oklevelének tűnő tervezetnek az alapjait. Mindegyik emberi alapjog jól hangzik, azonban az 51. cikkely alapján bármelyik felfüggeszthető, ha “az EU érdeke” úgy kívánja. Köztudott, hogy az EU nem csatlakozott a már régóta meglévő Emberi Jogok Európai Chartájához. Így az EU-n kívüli országok emberi jogainak védelme lényegesen magasabb szintű a Római Egyezmény értelmében. Az Alapjogok Chartája mellett a miniszterek elfogadták a Szociális Chartát is. Ebben kinyilatkoztatják, hogy az EU közös értékei a szociális összetartás a kirekesztés és a diszkrimináció elutasítása, valamint a férfiak és nők egyenlősége. Hiányoznak a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogokra, szolidaritás kötelezettségre stb. való hivatkozások.

Ezek képezik minden demokratikus alkotmány alapját. (Magyarország alkotmányos rendje az 1944. március 19-i német megszállással megszakadt. Ez az állapot a szovjet megszállással folytatódott. A szovjet csapatok 1991. évi kivonulása után lehetőség nyílt az alkotmányosság helyreállítására, ezt azonban a hatalmát megőrző, továbbra is önző és idegen érdekeket szolgáló politikai elit mindez ideig nem teljesítette. Eljött az ideje, hogy a nép, a társadalom iránt felelősséget érző nemzeti értelmiség kezdeményezésére és segítségével teljesítse ezt a történelmi feladatot! Magyarországon a jelenleg is hatályos, az országgyűlés által többször is módosított „ideiglenes Alkotmány” (1949. évi XX. trv. „Sztálini Alkotmány”) van érvényben, amely azonban állam és jogfelfogásunktól idegen, történelmi hagyományainkkal ellentétes. Ez az Alkotmány egyébként törvénytelen, mivel nem volt róla népszavazás, és csak azoknak az akaratát fejezi ki, akik államunkat megszerezték. A történelmi alkotmány ezzel szemben az állam felett állt és ma is áll, mivel egyik alaptétele kimondja:

 
”A történelmi alkotmány nem szüntethető meg, nem függeszthető fel. A magyarságnak és a vele együtt élni kívánó népeknek, közösségeknek joga és kötelessége élni az ellentmondás és ellenállás jogával, ha megsérül a Szent Korona eszme, az alkotmányosság. (Jus resistendi et contradicendi.)”

Elérkezett az ideje annak, hogy éljünk e jogunkkal, és eleget tegyünk e kötelességünknek! A történelmi Alkotmány nem az állam akaratát képviseli, hanem az állam számára ír elő kötelező szabályokat. A jelenlegi Alkotmány szerint a legfőbb törvényhozó szerv az országgyűlés, amit semmi nem korlátoz, hisz a normakontrollt az Alkotmánybíróság és a Köztársasági Elnök gyakorolja, csakhogy mindegyik függőségi viszonyban van az országgyűléssel, hiszen az választja meg őket… Ezzel szemben a történelmi Alkotmány nem ad korlátlan hatalmat a pártalapon szerveződött országgyűlésnek (alsóház), mivel alkotmányos jogfejlődésünk során, a XIX. század elején kialakult az osztott hatáskörű kétkamarás parlament. A kormány és az alsóház döntéseinek mindenkor meg kellett felelni a Szentkorona-tanban foglalt alkotmányos alapelveknek, amit a felsőház (melyet társadalmi, szakmai szervezetek, egyházak, tudományos és más közéleti tekintélyek alkottak) felülbírált, vagy elfogadott, vagy visszaküldött átdolgozásra.

A hatályos alapszerződés megkerülhetetlen alapelvként rögzíti, hogy az EU-nak a közös agrárpolitikai célok elérésére “ki kell zárnia a Közösségben a termelők vagy a fogyasztók között minden megkülönböztetést”. Koppenhágában a “keményen tárgyaló” Medgyessy-rezsimnek, a magyar gazdák számára 25%-os támogatást sikerült elérni, míg az uniós gazdák 100%-ot kapnak. Ez földindulást fog elindítani a magyar mezőgazdaságban: növekvő munkanélküliséggel. A “beprogramozott eredmény” pedig a föld külföldiek általi felvásárlása lesz. Azt, hogy a helyzet drámai, jól érzékelteti Jens-Peter Bondének az Európai Parlament tagjának legutóbbi nyilatkozata. A következőket mondta:

 “… a népszavazások előtt azt javaslom a csatlakozó országok politikusainak, hogy az igazat, és csakis a színtiszta igazságot mondják az embereknek, ha nem akarnak hiteltelenné és közutálat tárgyává válni a csatlakozás után, amikor a valóság kendőzetlenül felszínre fog kerülni.”

Politikusaink és az őket kiszolgáló médiakomisszárok nem fogadták meg a tanácsot. Az EU a mezőgazdasági termékek termelésére kvótákat állít (kényszerít ránk), amelyeket a magyar termelők nem léphetnek túl, még akkor sem, ha a világ más tájain, az EU-n kívül, piacokat találnának termékeik számára. Az elmúlt év december 12-én és 13-án, Koppenhágában, a lakosság előtt a mai napig homályban tartott feltételekkel állapodtak meg a csatlakozó országok vezetői Brüsszellel a csatlakozásról. A mai napig nem tájékoztatták a lakosságot azokról a lényeges dolgokról, melyekben háta mögött politikusai megegyeztek.  A koppenhágai megállapodást a The Economist c. liberális szellemű lap így jellemezte: Koppenhágában szégyenletes, alattvalókra jellemző feltételeket kényszerítettek a csatlakozó országokra. A várható problémák sokaságára következtetni lehet abból a koppenhágai nyilatkozatból, amely a hivatalos csúcs előtt két nappal civil kezdeményezésre született. Ennek lényege a következő:

„Emberek és nemzetek Európáját akarjuk. A jelenlegi EU a gazdasági és politikai elitek ügye. A jövő Európájának rugalmas együttműködés, a demokráciák és a sokszínűség Európájává kell válnia, amely rugalmasan és egyszerűen, az emberek igényének megfelelően lehetővé teszi a kilépést és belépést, egyaránt. Követeljük, hogy az új európai szerződésekről a jövőben kötelező legyen népszavazást kiírni!” 

/a befejező rész a következő számban/

II. Lássunk tisztán

Milyen is valóban az Európai Unió?

Írta: Brindza András

az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom alapító tagja

A koppenhágai nyilatkozatot 18 ország civil személyiségei írták alá. Vajon mikor ébred rá a hatalom (és a politikai vezetőség) arra, hogy döntéseiknek és szervezeteinek a független civil szféra támogatása ad törvényes alapot?

Olyan unióba akarják a magyar társadalmat bepasszírozni, ahol kb. 40 millió a munkanélküliek száma, ahol az embereknek a globalizáció negatív hatásai miatt egyre több jut a szegénységből, és egyre kevesebb a demokráciából. Ahol a Média túlnyomó része nem tájékoztatja, hanem mesterkéli a társadalmat, és nem mutat jó példát az emberek számára.

Képletesen szólva: Magyarország tengeren hánykódó halászhajó, amely hirtelen ott találja magát a csillogó-villogó hatalmas Titanic mellett. A parlamenti pártok, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szigorúan titkos hármas ügynökök, valamint az alulinformáltak sóvárogva igyekeznek felkapaszkodni rá, nem véve tudomást arról, hogy a Titanic oldalát már felszakította a jéghegy. (A mostani EU, valódi reformok nélkül a Titanic sorsára ítéltetett!) A rosszul működő és nem demokratikus rendszerek sorsa pedig a történelem során eddig mindig a csődbejutás, a széthullás volt.

„Gyerünk be az akolba!”

Követeljük, hogy a médiában az EU csatlakozást ellenzők szakértői is, hasonló arányban, mint a támogatók, megjelenhessenek! S hogy a több milliárd forint közpénzt a társadalom egyoldalú tájékoztatása helyett fordítsák inkább az egészségügyre, vagy munkahelyek teremtésére, a parlamenti pártoktól, az OVB-től és az EU-tól, hogy az EU választás ellenőrzését tegyék lehetővé az ellenző mozgalmak, pártok képviselői, valamint a nemzetközi (svájci, osztrák, norvég) független szakértők számára. Amennyiben ez nem következik be és a társadalmat nem hozzák döntéshozatali helyzetbe, (csakúgy mint a NATO-népszavazás esetén) akkor a választást alkotmány-ellenesnek és érvénytelennek tekintjük. A követelések nem teljesültek.

Ausztriát 1995-ben erőszakolták be az EU-ba. Egyrészt mesébe illő szép ígéretekkel halmozták el őket, másrészt pedig folyt a jóhiszemű és mesterségesen tájékozatlanságban tartott lakosság megtévesztése és megfélemlítése. Valóságos agymosás volt, pszicho-terror. (Magyarországon most ugyanez tapasztalható. A hitelét vesztett politikai “elit” az alapvető demokratikus és emberi jogok sárba tiprása mellett a választási csalás lehetőségét is kódolta az alkotmányellenes népszavazás lebonyolításában.)

Inge Rauscher asszony, az osztrák Haza és a köröttes világpolgári csoportosulás tagja a Demokrata újságnak elmondta, hogy a belépés óta eltelt 8 esztendő tapasztalatai alapján sajnos valamennyi, a belépéssel szemben felhozott érvük beigazolódott, míg a belépést-szorgalmazók által felsorakoztatott érvek hazugságoknak, de legalábbis hamis ígéreteknek bizonyultak. 2000-ben elindították a “Pártok feletti akciót az EU-ból való kilépésért” népi kezdeményezést. 1995-től 2000-ig Ausztriában 70 ezer mezőgazdasági termeléssel foglalkozó családi gazdaság ment tönkre. Az uniós tagság a GDP zuhanását, az osztrák semlegesség végleges elvesztését, valamint a tejfeldolgozó üzemek 80%-ának a bezárását eredményezte. A fennmaradt gazdaságok 80%-a is csak úgy képes fenntartani magát, hogy a család tagjai közül többen is más területen is kénytelenek munkát vállalni; azon a munkaerő piacon, amelyik egyébként is felettébb zilált állapotban van. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árai 15-40%-al csökkentek, miközben a kereskedelmi árak erősen emelkedtek. Az EU-ban a mezőgazdaság parasztgazdasági formáját hosszabb távon halálra ítélték, helyére a mezőgazdasági-ipar lép be.

Az emberek azonban egészséges élelmiszereket akarnak enni, nem pedig részben vagy egészben mesterséges táptalajon, javarészt természetes napfény nélkül fénycsövek alatt érlelt, génmanipulált nyersanyagokból gyártott, agyonkezelt, szintetikus állagjavítókkal, tartósítószerekkel teli tápokat.

Az EU-s belépés előtt 3-4%-os volt a munkanélküliség most 9%-os. A nyugdíjrendszer és a társadalombiztosítási rendszer komoly válságban van. A kamionforgalom elviselhetetlen mértékben növekedett.

Vitathatatlan, hogy Ausztria belépése az EU-ba katasztrofális hiba volt. Nézzük mit ír erről Dr. Fiedrich Romig egyetemi docens, aki politikai gazdaságtant tanított Bécsben, Grazban és Aachenben. Legújabb könyve ”Die Rechte der Nation” (A nemzet jogai) Stocker Verlag, Graz 2002 tartalmazza alábbi nézeteinek részletes indoklását.

Bukás, árulás miatt

A kormányképes pártok az EU-ban egytől egyig hazaárulást követnek el. Ha nem ezt teszik, akkor nem kormányképesek, és a média-vérbíróság meg a “szankciók„ áldozatává lesznek. Ha egy párt nem akar ellenzékben maradni, közre kell működnie az EU-koncertben a nemzetállam feloszlatásában, a szuverenitási jogokról való lemondásban, az alkotmány megszegésében, az esetleges semlegesség“, szükség szerinti felfüggesztésében“, a demokrácia lebontásában, a saját parlament hatalmának megszüntetésében, a hatalmi ágak megosztásának felszámolásában, az állam hatalmi monopóliumának megszüntetésében, az idegen végrehajtó hatalomnak a saját felségterületre való beengedésében, az államhatárok fellazításában a szabad ember, áru, tőke és szolgáltatás áramlásának kedvéért, a gazdaság “globalizálásában“, a pénzügyi felségjog átruházásában (ezzel lemondva a saját hitel -, gazdasági és államkincstári politikáról), a környezetvédelmi előírások és szociális ellátottság színvonalának csökkentésében, a parasztság megtizedelésében, az állampolgárság intézményének elértéktelenítésében (egy sorba sorolás a külföldiekkel). El kell fogadnia a saját hadseregnek vazallusszolgálatra való kényszerítését és idegen parancsnokság alá sorolását és azt, hogy a hadsereg fegyverzetét és felszerelését nem a határok biztosításának követelményeihez, hanem a külföldön való bevetésekéhez és üzleti érdekekhez igazítják. Ami még állami feladatként megmarad, nem egyéb, mint a soha nem látott mértékű adók behajtása és az adóbevételeknek a “fizessenek a gazdagok!“ őskommunista mottó szerinti újraelosztása, a “családi ezüstkészlet“ elkótyavetyélése, az állami tulajdon privatizálása néhány konszern javára, a közellátási ágazatok deregularizálása (szabályozás mentesítése), gyakran összhangban azok ehhez kapcsolódó kaotizálásával, óriásrendezvények (great events) tartása a néphangulat kedvező irányba való befolyásolására.

Ezeken túlmenően az állammaradéknak át kell vennie a magánvállalatok szociális költségeit és gondoskodnia kell arról, hogy a gazdaság költségmentesen juthasson szakképzett emberi erőforrásokhoz és felhasználható kutatási eredményekhez. A választások már csak látványküzdelmek és görcsök az ígéretek, amiket aztán soha be nem váltanak, mindig ugyanazok: “munkahelyek, biztos nyugdíjak, egészséget mindenkinek, adókedvezményeket a kisembereknek, közigazgatási reform.”

Teljesen mindegy, melyik párt győz, csak az arcok változnak, a politika ugyanaz marad, mert kívülről meghatározott. “Semmi különutasság“, ajánlja a baloldal részéről számításba vett, a nemzeti törekvések elnyomásában tapasztalt multi-kulti választási propagandista és ezzel a szocialista internacionálénak való alávetését követeli. A néppárti ellenoldal erős Európai Szövetségi Államot szeretne, amelyben Ausztria önálló államisága úgy oldódna fel, mint cukor a kávéban.

Az EU-n belül egyre nő a mostani struktúrát ellenzők tábora, (Ausztriában kb. 70%-a az embereknek) ugyanis mind több ember jön rá, hogy érdekeit és megélhetését valakik fel akarják áldozni egy kialakuló bankárdiktatúra oltárán. A svájci és a norvég nép felismerte ezt, és nem szavazta meg az EU-csatlakozást!

Mondjunk NEM-et a gyarmatosításra, a demokráciának álcázott pénz, média és párthatalomra épülő önkényuralomra, az EU-ra!

Az EU-csatlakozás alternatívája: amely összefogásra készteti a társadalmat, hogy közös erővel megváltoztassuk az útirányt, s a pénzgyarmati szolgasorból kilépve, szabad, igazi ökoszociális piacgazdaságot és részvételi demokráciát (visszahívható képviselőkkel, ha ígéreteiket nem tartják be) megvalósító, tisztes jólétben élő, népességben, anyagi és szellemi értékekben gyarapodó, független, semleges, a Történelmi Alkotmány kilenc alapelvén, és a Természetes Társadalmi Renden Alapuló Magyarországot teremtsünk. (A történelmi alkotmány alaptételei ötvözve a mai időknek is megfelelő elvárásokkal, garantálják az emberhez méltó életet, valamint felszámolja a társadalmat fenyegető végveszély okait, a pénzgyarmati szolgasorsot, és a demokráciának álcázott önkényuralmat. A történelmi alkotmány kimondja „minden tulajdon forrása a Szent Korona” (Sacra Corona radix omnium possessionium), amely a magyarság és a vele együtt élni kívánó népek, közösségek múlt, jelen és jövendő nemzedékeit testesíti meg. Ennek értelmében nem vonhatók magántulajdonba a nép életének természet adta feltételei: a föld, a víz, a levegő, az energiaforrások és a természeti kincsek. A Szent Korona eszme, a magyar történelmi alkotmányosság a magyar államot több mint ezer év óta létrehozó és fenntartó nemzedékek jogtudatában végbement fejlődés eredménye, amit a mai és az utánunk következő nemzedékeknek alapvető létérdeke átvenni és tovább fejleszteni!)

Az alternatív jövőkép fontos elemei: Síklaky István Létbiztonság és harmónia c. könyve, Halász József EU Nem című könyve, valamint az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom és a Magyarországért Párt szakértői. (A média túlnyomó része ezeket elhallgatta, kivéve a Budapest TV, a Leleplező könyvújság, Kárpátia, Nemzetőr.  Interneten a  www.fennmaradas.hu)

Utóirat

2003. április 12-én az EU választáson Magyarországot a nemzetközi pénzhatalom eszközei (EU, parlamenti pártok, a médiában dolgozó politikai komisszárok -- bűnözők, Alkotmánybíróság, EU KK) céltudatos provokáció, manipuláció segítségével, alkotmányellenes módon (az Alkotmány 79.§ szerint -- a csatlakozási szerződést nem hozták nyilvánosságra) beerőszakolták az Európai Unióba. A magyar politikai „elit” megrendelésre leszállította Magyarországot Brüsszelnek. A Hazánk várható internacionalizálását támogató kisebbségnek megint sikerült ráerőltetni az akaratát a nemzetre. A történelem előtt kell vállalniuk a felelősséget tettükért, a tönkremenő magyar gazdák százezreinek várható nyomoráért, a magyar mezőgazdaság széthullásáért, a föld külföldi kézre adásáért és a magyar vállalkozások tömeges (2005-ig kb. 80 %) csődbemeneteléért. (A megszűnt és a cégjegyzékből törölt cégek száma 2002-ben 152,601 volt, 2003-ban 181,706 vállalkozást iktattak ki a hatóságok. (Magyar Nemzet 2004.02.13)

Ezeknek, a magyarság alapvető érdekei ellen cselekvő, uzsorás privát pénzhatalmi diktatúrára [1] alapozott monopolista tőkés gazdaságot működtető antidemokratikus erőknek súlyos kudarcot hozott a népszavazás. A négy parlamenti pártnak, az EU-nak, a nagyrészt külföldi kézben lévő médiának, és a közpénzekből egyoldalúan (kb. nyolcmilliárd forinttal) támogatott ‘igen’-kampánynak, a választópolgárok 38%-át sikerült megtéveszteni. A magyar társadalom azon része, mely igyekszik felelősségteljesen gondolkodni és cselekedni, valamint ismeri a hiteles tájékoztatásra és az alapvető emberi jogokra adó média (kb. 5%) újságjait, műsorait, társadalmi szervezeteit azok röplapjait, nemmel szavazott a katasztrofális következményekkel járó EU-csatlakozásra. Sokan azért nem mentek el, mert nem szeretik az egyoldalú agymosást, a parlamenti pártoktól független civil szervezetek, nemmel szavazó erők kontrollja nélkül bonyolított választási cirkuszt, és elfogadhatatlan volt számukra, hogy a hatalom hülyének nézi őket. Összességében a magyar társadalom 62%-a nem ment el, vagy nemmel szavazott egy szűk csoport által irányított, az emberiség alapvető érdekei ellen irányuló világuralmi törekvésre. Az EU iránt annyira elkötelezett politikusainkat pedig, akik egyébként is jobban érzik magukat akkor, ha az EU-s politikus elithez dörgölőzhetnek, mint amikor választóik érdekeit kellene képviselniük, biztassuk arra, hogy éljenek ők az EU kínálta állítólagos előnyökkel és lehetőségekkel. Települjenek ki bátran az EU-ba, és tanult mesterségük alapján ott vállaljanak munkát. Mi pedig válasszunk új, a nemzet iránt elkötelezett politikusokat, akikkel együtt hozzákezdhetünk a gazdasági, kulturális és érzelmi megerősödéshez. Most már csak két lehetőségünk maradt. Foggal-körömmel védjük, ami még a miénk, ne adjuk a földet se falun, se városon! Támogassuk vásárlásainkkal a magyar termékeket!

Álljunk nyíltan a magyar gazdák és kisvállalkozók oldalára, és ne hagyjuk, hogy a sokszoros előnyben lévő multik, és külföldi vállalkozók kisemmizzék őket. Gondoljunk arra, hogy a magyar gazda és a magyar vállalkozó csődje nem csak az ő személyes tragédiája, hanem egyben nemzeti veszteség is. A másik lehetőség pedig, hogy olyan hiteles erőt kell hatalomra juttatni, amely valóban az ország és a nemzet érdekeit szolgálja, valamint az ország alapvető érdekei ellen ható alkotmányellenes EU csatlakozási szerződést semmissé nyilvánítja. Össze kell fogni minden hiteles, jó szándékú,tisztességes, felelősségtudattal bíró embernek, szervezetnek, hogy közös gondolkodással, cselekvéssel kialakuljon egy emberibb, igazságosabb, párt, média és pénzuralomtól mentes jóléti (ember és természet-központú értékteremtő reálgazdaságra, közpénzrendszerre alapozott) demokratikus független, semleges, élhető Magyarország. Ha az Európai Unióban kialakul egy ilyen típusú demokratikus társadalmi-gazdasági rend, akkor mi is igennel fogunk szavazni a csatlakozásra. 2004. május 1-én, (az ország beléptetése az Unióba, az illuminátus szabadkőművesség megalapításának az évfordulóján) a 14 éves átverés-show a „fénypontjához” érkezik.

Júniusban az Európai Parlamenti választáson, mivel a választás nem rólunk szól, és az EU parlament csak látszat tevékenységet folytat. Azok, akik elmennek szavazni legitimizálják (a jelenlegi illegitim alkotmány szerint is) a kétszeresen alkotmányellenes csatlakozási népszavazást, az EU önkényuralmát, valamint a belpolitikai játszmák bábjaivá válva asszisztálnak Magyarország elárulásához.

Elég volt! Ébredj Európa, ébredj Magyarország! /vége/ 

v

Felhasznált irodalom: Richard Greaves, Drábik János, Leleplező, Magyar Jelen. Síklaky István, Leleplező. Diethelm Raff, Demokrata. Inge Rauscher, Kádár István, Demokrata, Csath Magdolna: Ez a mi Európánk? c. könyve, Z. Kárpát Dániel: A demokrácia halála c. könyve, Magyar Alkotmányossági Jószolgálati testület: Történelmi Alkotmányunk Jogán c. könyve, Az ĺr nemzeti platform levele a magyarság számára.
SZMM: Polgárjogi harc a magyar alkotmányosság helyreállításáért, Az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlést szervező ORSZÁGOS NEMZETI BIZOTTMÁNY (Tel.: (06 - 1) 215 00 34) tájékoztatója: Alkotmányos fordulat – Gyökeres Rendszerváltás.

Olvasóink elnézését kérjük, amiért a Lássunk tisztán írás túl későn, az Európai Parlamenti szavazás után érkezett meg szerkesztőségünkbe. Ennek ellenére a cikk mondanivalója továbbra is időszerű marad! - szerk. +++

A gróf új Európája

A 20. század elején, a köztudottan szabadkőműves bécsi újságíró, a Pán Európa Mozgalom kitalálójaNicolaus Richard Coudenhove-Kalergi gróf díszgój úgy gondolta: eljött az idő, amikor a legyengült fehér "korcs” faj felett végre erős és egységes tiszta vérű faj uralkodjon. A felesége Roland (Klausner Ida) akkor közismert zsidó színésznő, a páneurópai szervezet mozgató rugója volt.

A gróf

Coudenhove-Kalergi 1926-ban összehívta Bécsbe az első Páneurópa Kongresszust, amelynek résztvevőit négyötöd részben a nemzetközi zsidóság alkotta! A gróf a zsidó Bécsi Szabadkőműves Újság 1923. évi október 19-i számában így jövendölt:

„A jövőbeni ember keverék faj lesz! Európa számára kívánok egy eljövendő eurázsiai-negroid fajt, hogy a személyiség sokoldalúsága biztosítva legyen. A vezetőket majd zsidók adják, mert a jóságos Gondviselés Európát a zsidókkal, ezzel az új ésszel megáldott nemes fajtával ajándékozta meg.”

Az, hogy milyen jogon, miféle törvények alapján hatalmazza fel önmagát bárki is arra, hogy a saját elképzelései szerint keverjen emberfajokat, csak a vakolók "gondviselője" tudja!

Az európai szabadkőművesek a húszas években rendezett békekongresszusain azt javasolták, hogy az újonnan alakult Népszövetség (1) (i.e. az ENSZ elődje) ‘alakítson ki békeviszonyoknak megfelelő, együttműködést elősegítő gazdasági szervezetet. Legyen a Népszövetség feladata és kötelessége, hogy gazdasági, politikai, diplomáciai eszközökkel fékezze a fasizmushoz vezető tendenciákat’.

Európa 20. századi első megcsonkítása után, ez a maga is multi-kulti nemesember vetette fel először az „európai nemzetek egyesülésének” a gondolatát. A húszas évek elején létező, szerinte „demokratikusnak” minősülő államok egyesítését javasolta a konfederációs gondolat jegyében, alátámasztva e javaslatát azzal, hogy a „külső veszélyeztetettség” a nagyobb és a kisebb államok esetében egyaránt fennáll. Éppen ezért ki kell fejleszteni közöttük a „politikai érdekazonosság” öntudatát, mert e nélkül az egyetértés nem lesz köztük annyira szilárd és megbízható, hogy közösen és eredményesen védelmezhessék önmagukat.

A Páneurópa-programot — gazdasági, politikai és kulturális téren — különböző nemzetiségű egyének fogalmazták meg, de a kezdeményező az osztrák szabadkőművesség, és a holland-görög származású Richard Nicolaus Coudenhove-Kalergi gróf, a bécsi ‘Humanitás Páholy’ tagja volt, aki először vetette fel az “európai nemzetek egyesülésének” gondolatát. A forgatókönyvet annyira titokban tartották, hogy a Páneurópa Mozgalomról vagy Kalergi grófról egyetlen, az általam átnézett öt francia, angol és magyar nyelvű Enciklopédia egyike sem ír! A gróf kezdeményezésénél, a „politikai érdekazonosság” tudatosítása paranccsal létrehozott európai világkép teljes átalakítása megkövetelte volna az irányelvet, hogy a békemódosító tervezés építse fel az „új rend” alapjait -- a „történelem állandóira”, -- az előző korok szilárdnak bizonyult fejlődési eredményeire, a szervezésbe vont tájak földrajzi és gazdasági adottságaira, és nem pedig téridegen nagyhatalmak erőszakkal és hódítási ravaszsággal benyomuló érdekeire. Tervezetének az Európai Egyesült Államok elnevezést adta, s ez az elképzelt nagy konfederáció – a javaslata szerint – felölelte volna a földrész egész belső tájrendszerét.

A gróf sületlen elképzelése

Praktischer Idealismus (Wien/Leipzig 1925) c. könyvében ezt írta:

- „A jövő embere kevert fajú lesz. A manapság ismert népfajok és társadalmi osztályok – a kellő helyhiány, az idő és az előítélet miatt — fokozatosan eltűnnek. A jövőben az eurázsiai-negroid faj, amely hasonlít az ókori egyiptomiakra, a különféle fajú népeket majd a különbözőségű egyén váltja fel. Az európai zsidóság nem semmisült meg, mert Európa, a saját akarata ellenére, mesterséges kiválasztási módszerekkel e népet a jövő vezérnemzetévé fejlesztette ki. Nem csoda tehát, hogy ez a gettóbörtönből kiszabadult nép Európa nemessége lett. Hála a Gondviselésnek, Európa ajándékba kapta ezt az új és nemes népfajt. Ez akkor történt, amikor – hála a zsidók emancipációjának –  Európa feudális arisztokráciája lezüllött.

A fajkeveredés eredménye, hogy a korcs népfajban ott van a jellemtelenség, a mérsékletesség és az akaraterő hiánya, határozatlanság, istentagadás és hűtlenség, értelmi éberség, előítélet nélküliség.”

[Tehát értjük! Holmi "korcs" aljanép semmiképpen nem lehet vezető más népek felett! -tj]

A Páneurópa UNIÓ céljai

• közös európai kül-, biztonság-, gazdaság-, valuta-, környezetvédelmi- és szociális politika

• a közös európai pénz az ECU bevezetése és Európai Központi Bank létesítése

• az Európa-Kormány kialakítása

• a határellenőrzés teljes eltörlése az EU-n belül, és a belső piac teljes megvalósítása

• etnikai csoportokat deklaráló Karta • az EU védelmének megalapozása a NATO európai szárnyaként közös európai program technológiai kutatásra.

A P.U. internetes honlapján olvasható, hogy a “nagyon kommunista-ellenes és erősen katolikus Páneurópai Unió hisz a regionális önállóságban és a sokszínű kulturális örökség megőrzésében."- Kérdezzük: a felsorolt célkitűzések mellett hogyan lehetséges “regionális önállóság”, s amikor idegen külső hatalomnak beleszólása van a nemzet legfontosabb belügyeibe, hová lesz az önállóság?

Kik támogatták?

Az 1922-ben alapított Páneurópa Unió első kongresszusát 1926. októberében tartotta, támogatói és hívei között volt Albert Einstein, Edouard Benes, Konrad Adenauer és az egész szabadkőműves mozgalom. Helyeselte a Szociáldemokrata Párt is, mivel ebben is az álbéke 'megszilárdításának egyik eszközét látta'.

Benedek Marcell a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy vezetőségi tagja 1950. március 19-i beszédében április 4-ét “a magyar hálaadás napjának” nevezte. Ez a társaság támogatta a Páneurópai Uniót! Csekély létszámú, de óriási befolyással, hatalommal rendelkező dúsgazdag nemzetközi csoport már az évszázad elejétől tevékenykedik a nemzetek és határok nélküli Egyesült Európa megvalósításán, ami része a nemzetközi pénzhatalom Új Világrendjének.

A tervek szerint “a nemzetek, ahogy eddig ismertük, megszűnnek”, pedig nemzeti függetlenség és egészséges nacionalizmus nélkül egyetlen nemzet se maradhat fenn. A határok is eltűnnek, lásd: “a határellenőrzés eltörlése”.

“A gazdasági közösség kiépítése vámhatárok megsemmisítése nélkül kivitelezhetetlen”.

Ez volt az egyik trójai faló, miután a mindenható központi hatalmú nemzetközi Európa-kormány, az Európai Unió létrejött, amely tagadhatatlanul a marxista világelmélet megvalósítója. Az első stádiumban, hogy a népeket hozzászoktassák a nemzetköziség gondolatához, a hosszú évtizedekig tartó, nemzettudatot gyilkoló istentelen kommunizmust használták fel.

-----------

Források:

- L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. Században, Kossuth Kiadó, Bp. 1977

- Berzy József: Európa felszabadítása, a szerző kiadása/Argentína, 1966

- Internetes hírek, honlapok

«Gyerünk vissza Európába!»

Minden kezdődik, előről?

Herzl Tivadar (1895) - “A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók jelentékeny számban élnek. Ahol nincs zsidókérdés, oda az újonnan bevándorló zsidók fogják azt magukkal behurcolni. Mi természetszerűleg oda igyekszünk, ahol nem üldöznek bennünket.” – Herzl nem gondolta át a történelmet, vagy nem ismerte a saját népét? Tudnia kellett volna, hogy zsidóknak -- a vallásuknál fogva – szükséges a szétszóródás más népfajok között, nekik kell a saját államuk az államban. Tehát érthető, hogy nem tetszik többé a viharos zsidó államban élni, és most szép csendesen, tömegesen jönnek vissza a „náci-fasisztákhoz”. Nem félnek, ahol azelőtt is olyan jól éltek, hát még most, amióta minden budapesti politikus az ő útjukat egyengeti, érdekeiket képviseli. Pénzzel minden és mindenki megvásárolható, még országok is!

►Simon Peres izraeli államelnök egy tel-avivi gazdasági fórumon kijelentette, hogy Izrael gazdasági

Simon Peres

mutatói kitűnőek, s az izraeliek az egész világon befektetnek, fölvásárolják például Lengyelországot és Magyarországot. A zsidó állam elnöke végre kimondta azt, amit mi már régen tudunk: Magyarország területén új honfoglalás – országhódítás! -- folyik.

Simon Peres izraeli államelnök október 10-én beszédet mondott Tel-Avivban a Kereskedelmi Irodák Szervezetének éves közgyűlésén. A Ma’arív héber nyelvű izraeli napilapból megtudjuk, hogy Peres az összejövetelen kijelentette:

 "A súlyos pangást, a háborút, a Gázai övezetből történt kivonulást és egyéb válságot kiheverve manapság Izrael precedens nélküli gazdasági eredményeket ér el. Az izraeli gazdaság virágzik. Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások. Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot".  --Hering József /Internet/

 [Sok kicsi sokra megy, és vásárolhatják a világot kedvükre, mert a második világháború óta felvett kártérítések mellett «évente minden egyes izraeli család 2500 US dollárt kap Washingtontól!» Az izraeli Knesset tagja Uri Avenim szerint - évekkel ezelőtt közölte a Daily Haaretz. – TJ]

Több mint egymillió izraeli lehet EU-állampolgár

[2004. március - Magyar Nemzet Online] Az Európai Unió május elsejei kibővítésével kereken 1,1 millió izraeli számára nyílik lehetőség arra, hogy európai uniós állampolgárságot szerezzen.

A Ha’arec című izraeli lap (2004.03.11) az unió kibővítése hozta lehetőségre utalt. A belépés előtt álló országok, mint Lengyelország és Magyarország ugyanis nagyszámú zsidó állampolgárral rendelkeztek, akik vagy a holokauszt előtt vagy később „a sztálini idők antiszemitizmusa miatt menekültek Izraelbe.” [,,?]

[Nincs tudomásunk arról, hogy Sztálin népeket “menekülni” engedett volna, ha csak nem kiváltságos csoportok, új hazába való betelepítéséről volt szó! Ehhez még Rákosi elvtárs is besegített az ötvenes években. -tj]

Az Európai Unió izraeli követe, Giancarlo Chevallard tel avivi sajtóértekezletén utalt arra:

“az EU 25 tagura történő kibővítésével az izraeli zsidók egyötöde szerezhet jogot arra, hogy egyik vagy másik EU-tag állampolgárságáért folyamodjon. Az uniós törvények ugyanis kimondják: mindazok, akik bármelyik tagállamban születtek - valamint gyermekeik és unokáik - jogosultak arra, hogy állampolgárságot szerezzenek.” -- (Eddig az izraeli jelentés)

►550 ezren jönnek, vagy már meg is jöttek? -- Az általam szerkesztett Új Hídfő 1994. decemberi számában megjelent Vasas J. János „Kétszázezren jönnek”című írása miatt a magyarországi sajtó „elmebeteg, fasiszta-náci, valamilyen rejtett érdekeltségű antiszemita” egyénnek nevezte írónkat. Négy év múlva a Magyar Fórum 1998. december 17-i számában az izraeli A Hét Tükre nevű újságból idézett közleményt, miszerint «a jövőben Magyarország állampolgárainak száma 550 ezer izraelivel gyarapodhat, s azt teljes csend követte.»

Meglepő a szám, mert amikor Göncz Árpád Tel Avívban, járt 1991 nyarán, még csak «negyedmillió magyar ajkú közösség» volt Izraelben! [Forrás: Új Magyarország, 1991.09.24]

► 2004. május -- Budapesten rendezték meg a zsidó közösségek európai tanácsának nagygyűlését;  azeseményre csaknem nyolcszáz résztvevőt várnak - közölte a házigazda Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. A European Council of Jewish Communities (ECJC) május 20-23. között tartandó rendezvényének fő témája:

“A zsidóság helyzete, az európai uniós bővítés és az Európában újjáéledő antiszemitizmus,” - mondta Heisler András. Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége a magyarországi, amely a jelek szerint már az EU stratégiáit építi. Újabb kárpótlás? Esetleg valami új ötlet? Tömeges bevándorlás Izraelből?

A Mazsihisz elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy ‘a franciaországi és az angliai után a magyarországi, a 25 tagúra bővülő Európai Unióban a harmadik legnagyobb zsidó közösség. Ezzel a magyarországi zsidóság lehetőséget kap arra, hogy bemutatkozzon az európai zsidóság előtt,kinyissa a kapukat Európa felé. A párizsi székhelyű, több mint tizenöt évvel ezelőtt megalakultECJC-t 40 országból 52 szervezet alkotja - közölte a Mazsihisz 2000. novemberében, amikor a magyar főváros volt a helyszíne a szövetség első oktatási szakkonferenciájának. [forrás:www.gondola.hu]

Kételkedjünk Moses Montefiore üzenetében?

Amerikában, ha nem is mindenki, de a lakosság nagy része már a 20. század eleje óta tapasztalja az“izraelizáció” jelenségét, pedig Herzl akkor mégcsak álmodozott arról a “zsidó hazáról”, amelyről az európai zsidóság hallani sem akart!

Hazánkban, az 1867-es Kiegyezés és a zsidóság Emancipációja után valóságos országhódítás kezdődött.  Az elmúlt években vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy mialatt a lefejezett és többszörösen megcsonkított hazában a nemzetet elaltatták, valami történt: Magyarország már nem a mi országunk.

Több mint száz évvel ezelőtt, az angol királynő által lovaggá avatott” legnagyobb angol zsidó, és Rothschild-rokon” Moses Montefiore (1784-1885) megjósolta és megparancsolta:

* Alliance Israelitée - “Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények..(..)”/Russischen Invaliden, 1910. dec.30)

►Izraeli Központi Statisztikai Hivatal, 2007. április – Izrael lakosságának száma 7,150,000. Ebből5,415,000 – 76%  zsidó, és 1,425,000 arab – 20%. [Forrás: www.jewishvirtuallibrary.org]

Hogyan emelkedhetett ez az izraeli magyar-ajkú létszám hét év alatt több mint kétszeresére? Az izraeli Hét Tükrében ez olvasható:

„Tel Avívban a budapesti követség konzuli részlegének vezetője Horváth Andrea szerint: « … a különböző magyar nyelvterületekről származó izraeliek körében 1989 óta egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a magyar állampolgárság, illetve a magyar útlevél megszerzése iránt. Az érdeklődés legfontosabb oka, hogy Magyarország előnyös üzleti befektetési lehetőségeket kínál, s ezen kívül hazánk a többi kelet-európai ország felé irányuló üzleti tevékenység hídfőszállásának is számít. Az előrelátó izraeliek már arra is gondolnak, hogy Magyarország nemsokára az Európai Unió tagja lesz, s ezért sokan már előre tekintenek, és pontosan látják azt, hogy milyen előnyök származnak majd abból, hogyha Magyarország EU-tagállammá válik. Például: befektetési, munka és tanulási lehetőségek. Mintegy 550 ezer izraelire vonatkoztatható a magyarországi visszahonosítási törvény. Bármelyik szülő eredete esetén magyarnak számít (!) a gyerek is, tehát a gyerek és az unoka is örökölheti a magyar állampolgárságot.

Kissé bonyolultabb a magyar állampolgárság elnyerése azon izraeliek számára, akiknek szülei vagy nagyszülei egykor magyar állampolgárok voltak ugyan, de később a trianoni határokon kívüli országrészekre kerültek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetiségüket [milyen nemzetiségüket? -tj] is elvesztették volna – vagyis ők továbbra is magyar nemzetiségűek. A magyarországi letelepedés utáni egyévi tartózkodás után – lévén magyar nemzetiségűek – a hatóságokhoz fordulhatnak állampolgársági kérelmükkel.’

Csak az elmúlt két esztendő folyamán 475 magyar útlevelet állítottak ki a budapesti kormány tel avivi követségén, s további 500 kérelem elbírálás alatt áll. A tel avivi konzul szerint: ’az 550 ezer izraeli akár holnap repülőre ülhet, és amennyiben lakhelyet szereznek maguknak, élhetnek a törvény adta jogukkal, és Magyarországon kiválthatják a személyazonossági igazolványt. S ha úgy döntenek, hogy ezután kizárólag Magyarországon adóznak, akkor már a legközelebbi választásokon is részt vehetnek.’ ”

Az Európai Unió Izraelben akkreditált nagykövete, Giancarlo Chevallard tel avivi sajtóértekezletén utalt arra:  -- “az EU 25 tagura történő kibővítésével az izraeli zsidók egyötöde szerezhet jogot arra, hogy egyik vagy másik EU-tag állampolgárságáért folyamodjon. Az uniós törvények ugyanis kimondják: mindazok, akik bármelyik tagállamban születtek - valamint gyermekeik és unokáik - jogosultak arra, hogy állampolgárságot szerezzenek.”  ◘  (Eddig az izraeli jelentés, 1998-ból!)

Teherán, 2006. december  - M. Ahmadinezsád elnököt üdvözli (Monsey, NY) Yisroel Dovid Weiss rabbi

Monsey, NY 2007. április  -- A Bais Yehudy nevű  leégett zsinagóga azért égett le, mert Weiss rabbi résztvett a teheráni konferencián?

Jól látnak szemeink?

«Második Hitlernek» bélyegezték Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnököt, amikor azt javasolta,

hogy «mivel az európaiak műve volt a holocaust, Izraelt telepítsék át Európába.» Nem csoda, ha az iráni elnök, Izrael-ellenes ortodox zsidók támogatását élvezi. Miért ez a nagy szerelem? Az iráni elnök és Weiss rabbi egyetért abban, hogy «a holocaustot Izrael törvényes létezésének propagandájára használták fel.» [www.nytimes.com] Erről szól Norman G. Finkelstein: A holokauszt-ipar c. magyar nyelven is megjelent könyve.

Tehát ez mostmár egyértelmű: vallásos zsidók és országhódító cionisták két külön táborban harcolnak egymás ellen. Vajon a harmincas években is ez volt a helyzet Németországban, amikor ezek a jómódú vallásos zsidók nem voltak hajlandóak eleget tenni a Herzl-féle cionisták ’zsidóállam-alapító’ nagy tervének? Németországban akkor felgyújtották üzleteiket, üldözték őket úgy, mint napjainkban?

Egyre több gondolkodó kérdezi szerte a világon: mi lesz Izrael sorsa? Összeomlik? A földdel teszik egyenlővé vagy a műállamnak, «Jahve ajándékának», csak már egyszerűen befellegzett? Az Egyesült Államok és Németország abba a helyzetbe került, amikor már a fejőstehén-szerep tarthatatlanná vált.

Hmmmm…. ! A végén majd Mahmúdnak hálálkodhatunk az országhódításért?  ◘

Tóth Judit

Kanada

Az Egyesült  Európa

és ami mögötte van

Nemzetek között szükséges az együttműködés,

de nem a szabadkőművesek elképzelései szerint!

(Hazánkért, 2000. május)

Amikor nyáron megint “Páneurópa Pik-Nikre” hívnak bennünket, vagy a sokat emlegetett Egyesült Európáról, az Európai Unióról, illetve “a saját érdekünkben” elkerülhetetlen tagságunkról beszélnek, akkor gondoljunk arra, hogy a Páneurópa nevű Mozgalom a szabadkőművesség titkos falai mögött fogalmazódott meg, onnan indult el. Ez nekünk magyaroknak fölöttébb nyugtalanító, hiszen hazánk és nemzetünk legnagyobb tragédiája a trianoni országszabdalás szintén a szabadkőművesek és cinkosaik műve volt.

Az európai szabadkőművesség a húszas években rendezett békekongresszusain azt javasolta, hogy az újonnan alakult Népszövetség (1) (i.e. az ENSZ elődje) ‘alakítson ki békeviszonyoknak megfelelő, együttműködést elősegítő gazdasági szervezetet. Legyen a Népszövetség feladata és kötelessége, hogy gazdasági, politikai, diplomáciai eszközökkel fékezze a fasizmushoz vezető tendenciákat’.

 A Páneurópa-programot -- gazdasági, politikai és kulturális téren -- különböző nemzetiségű egyének fogalmazták meg, de a kezdeményező az osztrák szabadkőművesség, és a holland-görög származású Richard Nicolaus Coudenhove-Kalergi gróf, a bécsi ‘Humanitás Páholy’ tagja, aki először vetette fel az “európai nemzetek egyesülésének” gondolatát. A forgatókönyvet annyira titokban tartották, hogy a Páneurópa Mozgalomról vagy Kalergi grófról egyetlen, az általam átnézett öt francia, angol és magyar nyelvű enciklopédia egyike sem ír! Azonban hála az Internet-hálózatnak a témáról bőséges adatokat találtunk a Páneurópa magyar nyelvű honlapján:

 <http://w3.datanet.hu/~rgreen/r3/11/PDEK.htm>

“A nemzetiszocialista barbarizmus szétverte az ígéretes kezdést, -- olvassuk az ismertetőjükben -- Coudenhovenek menekülnie kellett Hitler diktatúrája elől. Habsburg Ottó csatlakozott a mozgalomhoz és hamarosan a Páneurópa Gondolat vezetői közt tartották számon. Hiába figyelmeztette Coudenhove a nyugati kormányokat a Szovjet tervére, a Jaltai Konferencián Kelet- és Közép-Európát a kommunista diktátorok kezére adták. 1979 óta általánossá vált, hogy nem a Jaltában meghúzott vonal Európa határa...”

  

 Ugyan, miért e kétszínűsködés és népbutítás? Amikor az USA 1933-ban felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval, az elnöki hivatalt újonnan elfoglaló F. D. Roosevelt az Amerika földjére lépő első szovjet követet így üdvözölte:

“A mi két népünk közös hagyományos öröksége valójában a legmélyebb békeszeretet...”

Az amerikai sajtó is hasonló hangnemben írt:

“Ez az elhatározás a béke érdekében egy új hatalom megteremtését jelenti, olyan nemzetközi helyzetben, amely közvetlen konfliktusokkal fenyeget....”

Habsburg Ottó, akit a negyvenes évek elején nem zavart a kommunizmus szelleme, Roosevelt elnök mellett működött, mint “európai tanácsadó” vajon tett-e valamit az ellen, hogy a nyugati kormányok Kelet- és Közép-Európát a kommunista diktátorok kezére juttassák? Pedig akkorra Sztálin tízmilliós ukrán áldozatáról már tudott Amerika (tehát Habsburg Ottó is!).

1943-ban, az előre megjósolt világháború közepén Foster R. Dulles a washingtoni-moszkvai “történelmi barátság” felújítását sürgette:

“E két nép vezetői, Roosevelt és Sztálin egyetértenek abban, hogy a szövetség az USA és Oroszország között feltétlenül szükséges, ha a világ valaha is tartós békét akar. A Teheráni Konferencia nemcsak jóváhagyása a múltnak, de egyszersmind ígéret a jövőre nézve.”

A Teheráni Konferencia egyik állomása volt az USA hadviselésének a szovjet oldalán, ámbár Taft amerikai szenátor már tisztán látott:

“A kommunizmus győzelme az Egyesült Államok számára sokkal veszélyesebb lehet, mint a fasizmus győzelme.”

Azóta már tudjuk, hogy a kommunizmus (i.e. a pánszláv-bolsevizmus) nemcsak Amerikára nézve volt veszélyes, hanem -- a térképet tanulmányozva!  -- az egész világra nézve is.  

Louis Loucheur francia iparmágnás, a legnagyobb magyarfaló Clemenceau, majd Briand gazdasági szakértője fogalmazta meg elsőként a Páneurópa Mozgalom gazdasági programját.

A Mozgalom magyarországi szervezetének elnöke Lukács György⁽²⁾, a bizottság szervezője Rainprecht Antal volt. A Páneurópai Unió, amely hatással volt az Európai Unió létrehozására, mai elnöke Otto von Habsburg főherceg, aki egyben az Európa Parlament képviselője is.

Kalergi gróf a század elején az összes európai állam -- beleértve a mesterségesen létrehozott “demokratikus” államokat -- egyesítését javasolta, a konfederációs gondolat jegyében alátámasztva, hogy a “külső veszélyeztetettség” a nagyobb és a kisebb államok esetében egyaránt fennáll, ezért ki kell fejleszteni közöttük a “politikai érdekazonosság” öntudatát, mert enélkül az egyetértés nem lesz annyira erős és megbízható, hogy közösen és eredményesen védelmezhessék önmagukat. [Csak az egyhelyre összegyűjtött barmokat lehet egyirányba terelni. A külön szaladgálókra pedig majd vadászkutyákat küldenek.-TJ]

Kalergi gróf a “politikai érdekazonosság” nemes javaslatánál -- szem előtt tartván a vakoló-elveket? -- elmulasztotta az első békediktátummal létrehozott igazságtalan európai világkép teljes átalakítását, azaz nem gondolt a belső világkép szükséges átrendezésére, hanem csak a külső “egységkeret” határvonalának megrajzolására.

A PÁNEURÓPA UNIÓ CÉLJAI

• közös európai kül-, biztonság-, gazdaság-, valuta-, környezetvédelmi- és szociális politika

• a közös európai pénz az ECU bevezetése és Európai Központi Bank létesítése

• az Európa Kormány kialakítása

• a határellenőrzés teljes eltörlése az EU belül és a belső piac teljes megvalósítása

• etnikai csoportokat deklaráló Karta

• az EU védelmének megalapozása a NATO európai szárnyaként közös európai program technológiai kutatásra.

A P.U. internetes honlapján olvasható, hogy a “nagyon kommunista-ellenes és erősen katolikus Páneurópai Unió hisz a regionális önállóságban és a sokszínű kulturális örökség megőrzésében. Kérdezzük: a felsorolt célkitűzések mellett hogyan lehetséges “regionális önállóság”, s amikor idegen külső hatalomnak beleszólása van a nemzet legfontosabb belügyeibe, hová lesz az önállóság? [Még messze vagyunk a tagságtól, de az Európai Unió máris javaslatokat tesz, hogy európai cégek földet vásárolhassanak hazánkban!]

KIK TÁMOGATTÁK?

Az 1922-ben alapított Páneurópa Unió első kongresszusát 1926. októberében tartotta, támogatói és hívei között volt Albert Einstein, Edouard Benes, Konrad Adenauer, Francesco S. Nitti és az egész szabadkőműves mozgalom. Helyeselte a Szociáldemokrata Párt is, mivel ebben is “a béke megszilárdításának egyik eszközét látta”.

[A szabadkőműves Benedek Marcell Nm.tv. a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy vezetőségi tagja 1950. március 19-i beszédében április 4-ét “a magyar hálaadás napjának” nevezte. Ez a társaság támogatta a Páneurópai Uniót!...]

Csekély létszámú, de óriási befolyással, hatalommal rendelkező dúsgazdag nemzetközi csoport már az évszázad elejétől tevékenykedik a nemzetek és határok nélküli Egyesült Európa megvalósításán, ami része a nemzetközi pénzhatalom Új Világrendjének.

 A Nyugat és Kelet érdekköreinek egyesítése józanésszel elképzelhetetlen, hiszen természetellenes szintézist akar ráerőltetni a volt Szovjet birodalom és Európa népeire, ami ha valamiképpen megvalósulna, hosszú távon állandósítaná Európa politikai és világnézeti válságát

A nyolcvanas évek végén Gorbacsov ünnepélyesen “eltemette” a kommunizmust, Horn Gyula elvágta a vasfüggöny drótját, [a német szabadkőművesektől meg is kapta érte a kitüntetést, és mint miniszterelnök elismerést Habsburg Ottótól!], Berlinben a németeknek megengedték, hogy ledönthessék a Falat, de azok, akik évtizedek óta figyelik a történelmi eseményeket, látják, hogy most egy sokkal veszélyesebb szocializmus küszöbére léptünk.

A tervek szerint “a nemzetek, ahogy eddig ismertük megszűnnek”, pedig nemzeti függetlenség és egészséges nacionalizmus nélkül egyetlen nemzet se maradhat fenn. A határok is eltűnnek, lásd: “a határellenőrzés eltörlése”.

“A gazdasági közösség kiépítése vámhatárok meg-semmisítése nélkül kivitelezhetetlen”. Ez volt az egyik trójai faló... miután a mindenható központi hatalmú nemzetközi Európa-kormány, az Európai Unió létrejött, amely tagadhatatlanul a marxista világelmélet megvalósítója. Az első stádiumban, hogy a népeket hozzászoktassák a nemzetköziség gondolatához, a hosszú évtizedekig tartó, nemzettudatot gyilkoló istentelen kommunizmust használták fel. Íme néhány részlet a kultúrharc programjából:

- Az európai vallásos életszemlélettel szembeállított marxista ateizmus és keresztény egyházüldözés;

 - Az ősi nemzeti alkotmányok eltörlését követő moszkovita kolonizáció;

 - A nemzeti múltat szégyenpadra hurcoló, öntudatmérgező és lebecsülő világhódító ítélethirdetés;

- A tudományok, az irodalom és a művészetek nemzeti szellemű művelésének az eltiltása, vagy legalábbis bénító korlátozása az alacsony színvonalú nemzetköziség nevében;

- A nemzeti öntudat megnyomorításával egyidejűleg a pártiskolákban kinevelt új faj- és lélekidegen író-, és művészgárdának a felvezetése - sajtóban, rádióban, szépirodalomban, színházban és televízióban;

- A jövevény idegen szellemiség erőltetése, (“szép a másság”), hogy lehetőleg semmi se maradjon a közemlékezetben szennyezetlenül, ami a múltra való emlékezést bíztatóvá és vigasztalóvá tehetné, s hogy ilyen előkészítéssel megszülessen a hajlam az idegenszerűség elfogadására és utánzására, végső elemzésben az Új Világrend pánszláv-terrorjának a fásult eltűrésére.

- A liberalizmussal, a határok felnyitásával idegen fajú és kultúrájú népek tömeges betelepítése (erőszakos fajkeverítés) lazítja fel a nemzet egységes és kötött jellegét.

Ezek után határozza el a kedves olvasó, hogy az Új Világrendben pusztulásra ítélt magyarságnak mennyire szükséges az Európai Unió. +++ Tóth Judit

------------------

Felhasznált forrásművek:

L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. Században, Kossuth Kiadó, Bp. 1977

Berzy József: Európa felszabadítása, a szerző kiadása/Argentína, 1966

Internetes hírek, honlapok

EU-tagság: kell-e ez nekünk?

(Hazánkért, 2000. július)

Erős a sejtelmünk, hogy a budapesti honatyák hirtelen “magyarságért való aggodalma” mögött elsősorban a nemzetközi Pénzvilág érdekei állnak.

¨Ez év februárjában Martonyi János és Torgyán József a magyar külpolitikáról nyilatkozott:

“A magyarság alapvető traumáját [sérülését] a trianoni tragédiát a történelem az európai integrációval tudja megoldani. Magyarország ezért is támogatja az egész közép-európai régió [térség] csatlakozását az EU-hoz... Az EU-tagsággal Magyarország számos többletjogot élvez majd, ugyanakkor -- akárcsak bármely együttműködés esetében -- bizonyos joglemondással (!!!) is számolni a kell. Értelmetlen azonban azt a kérdést felvetni, hogy az EU-csatlakozás esetleg a szuverenitás [függetlenség] feladását jelentené... Az eurégiós lehetőségek kiaknázása ellensúlyozhatná a Schengeni Egyezményhez történő majdani csatlakozás esetleges nehézségeit a magyarság számára....”    [MTI]

¨Martonyi J. külügyminiszter:

“Magyarországnak majd csak az ukrán és a jugoszláv határon kell kialakítania a Schengeni Egyezményből fakadó külső határvédelmi rendszert. Elképzelhető, hogy szintén csak e két ország esetében kell vízumkötelezettséget bevezetni....”[MTI]

Torgyán gazda Erdélyben

Torgyán József az Orbán-kormány földművelési- és vidékfejlesztési minisztere június elején Marosvásárhelyre látogatott, ahol a magyarság képviselőivel, pontosabban Markó Bélával, az RMDSZ vezetőjével találkozott és húsz perc alatt megoldotta az erdélyi magyarok sorsát:

“.. a román és a magyar nép barátságának megfelelően kívánják erősíteni a két szervezet kapcsolatait. Ennek érdekében bizottságot is létrehoznak. Magyarország EU csatlakozása stabil politikai folyamat, és ebben a határok átjárhatóságának elvére kerül a hangsúly. A határok átjárhatóságát az euró-régió kialakításával, a gazdasági kapcsolatok intenzívebbé tételével lehet biztosítani. Vegyes vállalatokat, közös román-magyar bankot kell létrehozni. Elfogadhatatlan, hogy Romániában mindenféle bank van, csak magyar bank nincs...”  [MTI]

Bankok! Torgyán gazda miért nem ezzel kezdte? A “magyar” bankok majd megoldják az erdélyi magyarok nehézségeit. (... mintha a magyarországi bankok magyar kézen lennének!)

A miniszter otthon június 4-én Trianon igazságtalanságait méltatta mondván, a “békediktátum rablóbéke volt”, mégsem érti, hogy miért nincs magyar bank Erdélyben. Azért, mert Trianon óta Erdély magyarsága az oláhok embertelen elnyomásának több formájától szenved, beleértve a gazdaságit is! Nevetséges, hogy a honatya “magyar bankok” létesítésével véli megoldani az erdélyi problémákat.

Torgyán miniszter Kolozsvárott:

“A magyar kormány mindenben támogatja Románia európai integrációs törekvéseit, de az Európai Unióhoz való felzárkózásához Romániának minden tekintetben, tiszteletben kell tartania, és biztosítania kell az alapvető emberi és szabadságjogokat, köztük a kisebbségek teljes körű jogegyenlőségét. ... Románia számára az EU-ba vezető út a magyarságon keresztül vezet, mert a kisebbségi kérdés megoldása nélkül még csak esélye sincs az EU-tagságra. Tehátnem a határok megváltoztatására, hanem átjárhatóságára kell törekedni a közös Európában, ahol mindenki számára biztosítani kell az alapvető szabadságjogokat. ...” [MTI]

Magyarország átjáróház lesz?

Mivel átjárhatók lesznek a határok és várhatóan ezen joggal

majd élnek is az idegen, ilyen-olyan szándékú idegen ‘átutazók’,

az EU már előre kiköti, hogy “nem fogad el szélsőségeket és elvárja

az emberi jogok tiszteletben tartását, a határozott fellépést

az idegengyűlölet ellen”.

Az Európai Unió “előnyei”? Ugyan? A 80 éve gyanakvó románok minden kezdeményezésben “a magyar hegemónia helyreállítását” látják, és szabotálni fogják, ahol csak tehetik.

Csipkerózsika álma?

Az egyetlen megoldás lenne a magyarlakta területek békés újraegyesítése Magyarországgal, - egyesek szerint “NATO-védelem alatt”. Igenám, csakhogy a NATO-nak ugyanaz a főnöksége, ami az Európai Uniónak, és ez utóbbinak nem érdeke a határonkívüli magyarok egyesítése az anyaországiakkal, nem is beszélve a magyarlakta területek visszacsatolásásáról Magyarországhoz! Tehát nagy tévedés az elgondolás miszerint majd a NATO segít a magyaroknak. A NATO éppúgy nem fog most segíteni, mint ahogy 1956-ban sem segített.

A békeőrző szovjet csapatok után a NATO azért telepedett Magyarországra, hogy “vigyázzon” a revíziókról álmodozó, “szélsőséges” magyarokra. A Nyugat csak akkor fog segíteni, ha részére nagy "business-haszon" van kilátásban.

Délibábos álom azt hinni, hogy (a) a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége/RMDSZ és az Orbán-kormány bármilyen egyesítést tervezne. Sajnos, mindkettő az idegen érdekeket képviselő EU-csatlakozás nagy híve; (b) A Hória és Kloska féle magyargyűlölő, és a dákó-román dajkamese-elmélet szellemében felnevelkedett románok -- akik mögött mindenkor ott áll a budapesti külügyminisztert kitüntető Franciaország -- mindent elkövetnek, hogy a magyarok vissza ne tudják szerezni Erdélyt.

Vajon valamelyik budapesti miniszter megérdeklődte-e Bukarestben, hogy a románok mit terveznek a jövőben a történelemhamisításaikkal? Vagy azokat is magukkal viszik majd az EU-ba? Mert az oláhok magyargyűlölete elsősorban a hazug történelmükben gyökerezik!

Akik közben elaludtak volna

Az emberi jogok megsértése miatt bírálja évi jelentésében Romániát a -- mindennemű politizálást mellőző! -- Amnesty International. Az emberi jogok főbűnöseiként a román rendőrök magatartását róják fel, valamint kifogásolják a börtönök túlzsúfoltságát, a szólásszabadság hiányát, a nemzetközi normákat sértő fegyverhasználatot.

Az intézmény aggodalmát fejezte ki a romániai utcagyerekek, az elhagyott kiskorúak helyzetét illetően, a cigányok és a nők hátrányos megkülönböztetése miatt, de egy árva szó sehol a jogfosztott 3 milliós erdélyi magyarság helyzetéről. Kik felelősek ezért, ha nem a budapesti, pecsenyéjüket sütögető politikusok?

Ezek a szomorú, de valós tények. Ezt mind értjük, de mi a megoldás? - kérdezik joggal azok, akik mindig a megoldást várják.

Egyhelyben tipegünk sötét utakon, mert nem látunk tisztán. Nem tudjuk kiknek higyjünk: a szívmelegítő, bíztató, de hamis szándékú szép szavaknak? Azoknak, akik trianoni emlékműveket koszorúznak, és könnyes szemekkel mondják: a “békediktátum rablóbéke volt”? De ugyanezek a honatyák a “békediktátum” bűnözői nemzetpusztító terveinek a szolgálatában állnak.

Miért ez a farizeusi kettőség? Vagy mivel nincs választásunk, higgyük-e Emil Constantinescu román államfő szavait:

“Magyarországgal végleges a megbékélés, pontot tettünk az évszázados konfliktusok végére.”

Lehetséges-e évszázados intézményesített magyargyűlöletet ilyen könnyen, hivatalból (!) megszüntetni történelmi revízió nélkül? Vagy továbbra is bolondgombát etetnek velünk? …

Mindig a skandináv-példa

Orbán Viktor a Der Standard c. lapban közölt interjújából:

“... nehéz összeegyeztetni az ötmillió határon túli magyar iránti gondoskodást azzal a szereppel, amit a Schengeni Egyezmény külső határaként ró majd Magyarországra az EU-hoz való csatlakozás. Régen ki kellett volna dolgozni a megállapodások rendszerét, amely lehetővé tenné a vízumkötelezettség és a személyek vándorlása kérdésének közép-európai keretek közötti megoldását, amint ez például a skandináv országok között megvan.”

Megjegyzések

Egyes politikusok újra és újra a civilizált skandináv országokat vagy Svájcot hozzák fel megoldásként a magyar nép megosztottságának orvoslására. Közben elfelejtik, hogy a harcban nekünk a Balkán két ortodox gyöngyszemével -- Romániával és Szerbiával -- kell szembe néznünk, de még a katolikus szlovákokkal is nehézségeink vannak.

Orbán Viktor szerint “az előkészületben lévő törvény, amely a határokon túli magyarok tartózkodásának és munkavállalásának kérdéseit hívatott rendezni, nem fokozhatja a bevándorlóktól való nyugati félelmeket, hiszen az illetők nem kapnak magyar állampolgárságot”.

Milyen jogon tagadja meg a budapesti kormány az állampolgárságot a határokon kívüli magyaroktól? Beözönlő bantu feketék, hinduk vagy izraeliták … cigányokról nem is beszélve … kaphatnak magyar állampolgárságot csak magyarok  nem?! +++ (tj)

Vezércikkünk:  Újabb árulás: "a schengeni határok"

THE SCHENGEN AGREEMENT - http://spjelkavik.priv.no/henning/ifi/schengen/intro.html

N.B. – Sajnos, titkos kezek az egyezmény eredeti angol szövegét eltüntették a világhálózatról! Pedig, ha soha máskor nem, az európai nép számára éppen most lenne a legfontosabb megismerni a tartalmát. /Tóth Judit, Hazánkért/

Égető gondolatok az Európai Unió körül

Mire vállalkozunk? * Csatlakozási feltételek

Zászlós-Zsóka György, történeti kutató

A bolsevizmus „bukása” után, 1990. szeptemberében, szovjet és német szakértők bevonásával „titkos” tanácskozást tartottak Genfben, Közép-Európa földrajzi-politikai gondjairól. A Német Szövetségi Köztársaság és a volt Szovjetunió szakértői által összeállított és hitelesített okmányok – többek között – a következő, Magyarországra vonatkozó pontokat tartalmazták:

¨A Szovjetunió nem fogja akadályozni Kárpát-Ukrajna leszakadását az ukrán nacionalisták tevékenysége esetében, és azt sem, hogy Kárpát-Ukrajna a Magyar Köztársasághoz csatlakozzon.

¨Ha Magyarország hajlandó megőrizni a politikai és gazdasági stabilitást a duna-menti térségben, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság nem fogja akadályozni a trianoni szerződésig érvényes eredeti magyar határok visszaállítását. A NSZK növeli a Magyarországnak nyújtandó gazdasági segítséget, hogy a magyarországi életszínvonalat a szlovákiai fölé emelje és ezzel a Magyarországhoz történő csatlakozás a szlovákok számára is vonzó legyen.

A két európai nagyhatalom meg volt győződve arról, hogy: „Magyarország a változások által kínált lehetőségek alapján benyújtja a számlát, és jogos revíziót követel, s megfelelő biztosítékok mellett meg is kapta volna a jogorvoslást”.[1] Ez azt jelentette volna, hogy Magyarország visszanyeri Trianon előtti határait, eredeti népességét, természeti kincseit és az egész tájegység a békéjét.

Nem célom azon tényezők elemzése, amelyek ezt a kézenfekvő, egészséges, logikus, törvényes, igazságos és általános egyetértést teremtő „restaurációt” meghiúsították, mégis – minthogy bizonyos erők hasonló kézenfekvő megoldások megakadályozására ma is – az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt is – működnek, szükségessé válik bizonyos lényeges, de elhallgatott, vagy homályba burkolt pontok megvilágítása.

Az Európai Unió

Ben Gurion izraeli elnök volt az első, aki az Európai Unió [felújított] gondolatát nyilvánosságra hozta 1948-ban, mégpedig olyan formában, hogy felvázolta a világ nagy gazdasági egységeinek létrehozására készülő terveket, amelyekről rádiószózatában úgy nyilatkozott, hogy azok „nem most, hanem majd csak úgy ötven év múlva”alakulnak ki. Ezeknek a gazdasági egységeknek egyike volt az Európai Unió, de ezt mi akkor még nem tudhattuk.

A Magyar Hírlap egyik számában megjelent cikkéből megtudjuk, hogy az Európai Unió alapítói azokon a területeken, ahol ez lehetséges volt és/mert kölcsönös előnyökkel járt, a közösség együttműködését az eredetileg elképzelt nemzetállamok kiiktatása helyett nemzetek feletti szintre emelték; ahol eddig ezek a feltételek hiányoztak, ott csak a közösségesítés előkészítését indították meg, „emelt szintű” kormányközi együttműködés meghonosításával. /2/

A fentiekből következtethető, hogy ez a közösségesítés a Közép-Európa kellős közepében központias helyet elfoglaló Magyarországgal a mai napig azért nem történhetett – és a jövőben is csak szigorú és tetemes megkötésekkel történhet majd – meg, mert az nem járt kölcsönös előnyökkel. Az pedig, hogy az eredeti elképzelés helyett az együttműködést a nemzetek feletti szintre kellett emelni, azzal magyarázható, hogy egyetlen európai állam lakossága sem volt eddig hajlandó beleegyezni nemzetállamiságának „kiiktatásába”. Azt is joggal következtethetjük továbbá, hogy egyéb feltételek is hiányoztak ott, ahol csak emelt szintű kormányközi együttműködést honosítottak meg a közösségesítés előkészítésére.

A cikkből kitűnik még az is, hogy ez a „közösségi módszer” nem valami új elgondolás, hanem már 50 éves sikertörténete van, amelynek főbb állomásai az Európai Gazdasági Közösség, majd a Gazdasági és Pénzügyi Unió és a közelmúltban létrejött Politikai Unió voltak, s ez a közösségi módszer az Unióra ráruházott szuverenitások együttes gyakorlását valósítja meg, és az Európai Unió kormányzati formáját takarja. [2]

Fontos értesülés ezenfelűl az, hogy e „sikertörténet” számára a „gazdasági szféra ellenállhatatlanul utat tört a maga, és – kisugárzó hatásaként – minden kapcsolódó szférára, a közlekedéstől a környezetvédelemig, a szociálpolitikától a kultúráig és a kül- és belbiztonsági politikától a bel- és igazságügy szférájáig” [2]

Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a tagállamok népe által megválasztott politikusok kezéből minden „kapcsolódó szférában” az ismeretlen, láthatatlan, megfoghatatlan és így ellenőrizhetetlen „korporációs globalisták” kezeibe siklik át az irányítás joga.

Végül pedig megtudjuk, hogy az Európai Uniónak elkerülhetetlenül igazi, különálló világpolitikai tényezőnek kell lennie, amelynek önálló stratégiája és önálló eszközrendszere van (vagy lesz?), azonban a tagállamok nem lépnek katonai szövetségre – katonai feladatuk csak a válságmegelőzés, válságkezelés, béketeremtés és békefenntartás lesz – mert az egész Európai Uniót az amerikai „umbrella-ernyő” veszi szárnyai alá, védelméről pedig a NATO gondoskodik. [2]

Az Unió „legitimitása”

A rendelkezésünkre álló fenti ismeretekből első tényként most már megállapíthatjuk, hogy az Európai Unió nem az európai országok népeinek egymás iránti vonzódása következtében – az ő kívánságukra – látott napvilágot, hanem magas szinten, nemzetközi érdekcsoportok egymás közötti megállapodásai hozták létre az európai népek számára és azok megkérdezése nélkül!

E „kölcsönös előnyökön” alapuló és „emelt színtű”, de demokratikusnak nem nevezhető megegyezés először a második világháború győztes államai között jött létre, amelyből a két világháború vesztesei ab ovo ki lettek zárva. Ám minthogy Európai Unió csak minden európai állam részvételével képzelhető el, lehetővé tették, hogy a volt vesztes államok is – amelyek szinte teljességükben a szovjet-uralomnak alávetett, fél évszázados rabság után szabaddá vált, de lerongyolódott, elszegényített népekből álltak – csatlakozhatnak Uniójukhoz, bár természetesen csak bizonyos feltételek teljesítése mellett, amely feltételeket megint csak nem közös érdekegyeztetés alapján állapítottak meg, hanem az alapítók előírják a csatlakozóknak.

Bár a toborzó propaganda szerint az Unióhoz való csatlakozás teljes „partnership”-pel és nagy gazdasági előnyökkel kecsegteti a későbbi csatlakozókat, minduntalan felszínre kerül bizonyos fajta fenyegetés is – „the carrot and the stick”, ahogy az angol mondja. S hogy ez a csatlakozás „must”, illetve kötelező, mindenhol együtt kell élni vele és „ellensége mindenki a szabadságnak, aki mielőbbi csatlakozásunknak kerékkötője lesz!” Vagy: „az idő nagyon sürget, mert a tárgyalások a legdöntőbb szakaszukba jutottak, s Brüsszel komolytalan tárgyalófélnek tekintheti Magyarországot, és nagy felelősséget vesz magára az, aki a döntő pillanatban, ha átmenetileg is, kisiklatná európai esélyeinket.” [3]

A szabadkereskedelemről

A szabadkereskedelem – *Free Trade* – nem amerikai találmány és nem azonos az amerikai elnökről elnevezett „Reaganizmussal”. Ezt az angol ipari forradalom után vezették be az angol gyári termékek eladására a világban, hivatalosan pedig a múlt század elején a demokratizálódó Angliában ismerték el először, nagyrészt Churchill későbbi világhíresség közreműködésére.

A két világháború győzteseként iparilag óriássá fejlődő Amerika Reagan elnök alatt alkalmazta az egész világra ezt a meglehetősen autoritatív, nem nagyon demokratikus gazdasági elvet, amelyet azután azonosítottak magával a Demokráciával. A „free trade” mottója, hogy csak annak van joga gyártani, aki olcsóbb. Ennek az elvnek alapján olcsó bérért dolgozó államok rohamosan ipari nagyságokká emelkedtek, kapitalistákká váltak maguk is. De miután meggazdagodtak, nem voltak hajlandóak tovább olcsó pénzért dolgozni, hanem ők is más, olcsó bérű államokat kerestek és azokkal dolgoztattak.

Ez a folyamat azonban csak addig tarthat, amíg akad elég olcsó bérért dolgozó nép. De amikor azok is keserves erőfeszítés árán mind meggazdagodnak, ez a nagyszerűen jövedelmező rendszer megbukik, saját zsírjába fullad, mert bár irgalmatlan mennyiséget termel, de nincs, aki megvegye. A szakértők ezt úgy fogalmazzák, hogy a free trade is organizmus, amelyik megszületik, felnő, megöregszik, és végül meghal.

A globalizációról

Minden korban akadtak hódítók, akik az uralmuk alá akarták hajtani az egész világot, de eddig ez még senkinek sem sikerült. Ezután sem fog! A magyar közmondás szerint:

„Jegenyefák nem nőnek az égig!”

Voltak politikai hódítók, akik koruk fegyvereivel akartak hódítani. Voltak vallási hódítók, akik azt mondták, hogy a lelkeket akarják meghódítani, s voltak világnézeti hódítók, akik politikai elméletekkel akartak a világ felett uralkodni. Különbség közöttük csak technikai felkészültségükben van, noha ez jelenti a legnagyobb veszedelmet, mert ahogy az idő halad, egyre pusztítóbb fegyverek állnak rendelkezésükre. Az eddigi tapasztalataink alapján feltételezhető, hogy előbb sikerül elpusztítani földünket, mint „globálisan” meghódítani.

Mint bolygót, az egész földet, de egyetlen földrészt sem lehet demokratikusan kormányozni, mert a nemzeti szintet meghaladó kormányzatok, amelyek ráépülnek a jelen — helyi-járási-vármegyei- nemzeti — kormányzatokra, elszakadnak a néptől. Ezen pedig nem segít az sem, ha 5-6 milliárd embernek papíron jogot adnak a globális [átfogó] bíróság előtti megjelenésre, mert nem lehet vitás, hogy ott a globális vezetők akarata érvényesül, nem az egyének, vagy akár a nemzetállam igazsága!

A NATO-ról

A North Atlantic Treaty Organization/NATO a „hidegháború” idején jó szolgálatot tett a nyugati szövetségeseknek, még inkább pedig országaik gazdasági helyzetének! A NATO Kennedy elnöknek azon gondolatából támadt, hogy a világbékét úgy lehet a legjobban biztosítani, ha Amerika tömegpusztító fegyvereket gyárt, amelyeket az európai államok megvesznek, Amerika pedig, mint védelmi ernyőt – az Atlantic ’umbrellát’ – tartja a nyugati hatalmak feje felett.

A ’hidegháború’ megszűntével azonban a NATO kiöregedett, jelentősége is megszűnt, szerepe befejeződött. Hogy azonban ennek a hatalmas szervezetnek a beszüntetése ne juttassa csődbe Amerikát, szüntelenül folyik a kutatás valamilyen katonai célpont felfedezésére, vagy teremtésére, hogy fenntartását megindokolhassák az amerikai adófizetők előtt.

Magyar szemmel

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk első feltétele, hogy ne szoruljunk a már EU-tagállamok anyagi megsegítésére, sőt NATO-tagságunk költségeit is fedezni tudjuk, mert arra azok nem hajlandók. De az első Trianoni Békediktátum „egy gazdag és boldog országot egy szegény és boldogtalan országgá tett” és tegyük hozzá, hogy bizonyíthatóan oktalanul, jogtalanul és igazságtalanul, pusztán az erőszak eszközeivel. A második Trianon megismételte az első Trianon hibáit, s egy ördögi politikai és erkölcsi rendszerű, mélységekbe zuhant kultúrájú idegen nagyhatalom félévszázados kiszipolyozó rabszolgaságába kényszerítette népünket.

Hogy a feltételeknek megfeleljen, kormányunk már kiárusította a volt magyar honvédség minden vagyonát, stratégiájából törölte a haza védelmét és biztosítását, szélnek eresztette a legértékesebb személyzetét, átalakította hagyományos nemzeti hadseregszervezésünket és lealacsonyította a honvédség vezetőit, a miniszteriális színt alá. Hazánk önvédelmi eszközei helyett pedig megvásárolja idegen hadseregek kimustrált harceszközeit, amelyekkel készen áll arra, hogy idegen parancsnokságok parancsára bármikor megtámadjon idegen országokat, amelyekkel nekünk semmiféle háborúskodni valónk nincs. Sőt arra is felkészül, hogy terroristáknak kikiáltott szabadságharcosokat üldözzön a világ túlsó oldalán, akiknek érthető felháborodását illetéktelen beavatkozásunkkal kiválthatják és jogos bosszújukat – távoli nagyhatalmak helyett – esetleg a mi közelebb fekvő országunk és népünk nyakára hozhatják.

Az EU-csatlakozás másik fontos kelléke a kötelező alkotmánymódosítás. Ez nem csak az ország függetlenségét érintené súlyosan, hanem – elsősorban – nemzeti gondolkodásmódunkat és érzéseinket. Mint két világháború vesztes népe, kénytelenek lennénk igaznak elismerni és gyermekeinkkel is elismertetni azt a töménytelen hazug rágalmat, amelyekkel ellenségeink megindokolták az ellenünk elkövetett kegyetlenkedéseket, ország-csonkításokat, gyalázkodásokat, hamis tanúskodásokat és rossz hírünk keltését a világban. Velünk pedig és utódainkkal felszabadításként ünnepeltetnék országunk szovjet megszállását, anyáink, feleségeink, leányaink kegyetlen megbecstelenítését, fiaink elhurcolását, népünk, országunk kirablását, és megtagadván bajtársaink két világháborúban hozott életáldozatát a hazáért, ellenségeink győzelmét ünnepeltetnék velünk!

Tekintve pedig, hogy a globalizációban való részvétel haszonélvezői várhatóan a „képzettek és gazdagok lesznek”[3] - valamint azok az idegenek, akiket mind a bolsevizmus, mind a demokrácia a magyar őslakossággal szemben az elmúlt fél évszázadon át pártfogolt és nyakára ültetett, — a csatlakozás igazi vesztese a színmagyar lakosság lenne, amelynek – mint Izraelben a palesztinoknak, Amerikában pedig az odahurcolt néger tömegeknek, vagy rezervációkba terelt indiánoknak – a „welfare”-sors jutna saját hazájában.

A magyar nemzet csatlakozásának feltételei

Az Európa Unió feltételeit a fentiekben megismertük. Mindennek tudatában tehát világos, hogy nemzetünk csak akkor léphet be az Európai Unióba, ha először az Európai Unió elfogadja Magyarország alábbi pontokban lefektetett, minimális belépési feltételeit:

• Az Európai Unió elismeri a magyar nemzet több mint ezer esztendős történelmi tulajdonjogát és fennhatóságát az egész Kárpát-Dunamedence területén.

• Az Európai Unió elismeri és támogatja a magyar nép kárpát-medencei rendezőhatalmi hivatásának jogosultságát és feltételeit.

• Az Európai Unió elismeri, hogy Magyarország ezeréves küzdelmes történelme folyamán sorozatosan és áldozatosan vállalta az önvédelmi harcot, hódító tatár és iszlám népek ellen Európa keresztény országainak védelmében is, amely háborúkban a magyar nép súlyos vérveszteségeket szenvedett, de igen kevés támogatást kapott.

• Az Európai Unió elismeri, hogy a két világháború kirobbantásában Magyarországnak semmiféle bűnrészessége nem volt, ezért a háborús bűnösség vádja miatt kiszabott mindennemű büntetést igazságtalannak minősít.

• Az Európai Unió tudomásul veszi és elismeri a magyar álláspontot, hogy az első világháború után Trianonban aláíratott békeszerződés diktátum volt, a magyar kormány csak az erőszak kilátásba helyezésével való fenyegetésnek engedve írta alá és ezért a magyar nép azt semmisnek tekinti.

• Az Európai Unió Magyarország részvételét a második világháborúban a Szovjetunió elleni önvédelmi háborúnak ismeri el és így törvényesnek ítéli, s a második Trianoni diktátum rendelkezéseit is semmisnek tekinti.

• Az Európai Unió mindent elkövet a két világháború következtében Magyarország ellen hozott igazságtalan ítéletek orvoslására és az okozott károk jóvátételének ügyében a mindenkori magyar kormány segítségére lesz, hogy országunk az Európai Unió gazdasági követelményeinek is képes legyen eleget tenni, és ne szoruljon a két világháborún meggazdagodott hatalmak könyöradományaira, s a gazdasági lemaradás miatt már előre beígért bírságok megfizetésére se legyen kényszeríthető.

• Az Európai Unió gondoskodjon arról, hogy Magyarországnak az Európai Unióba való csatlakozására vonatkozó minden tárgyalás teljes szövegét és eredményét a magyar parlament kellő időben terjessze az egész magyar nemzet elé és tegye lehetővé, hogy az országcsonkítás, és fél évszázados szovjet rémuralom következtében Magyarországról kiszorult, s a világ minden tájára szétszóródott összmagyarság szavazata döntsön az Európai Unióhoz való csatlakozás ügyében, mely jogot 1919-ben megtagadtak tőle Versaillesben.

Fontos és meggondolandó

Az európai hatalmak vezetése alatt álló, első világháború után létrehozott Népszövetség még úgy, ahogy egyenlőségi alapon működött, amelyből ki is lehetett lépni, ha valamelyik tagállam csalódott várakozásában. A második világháborút követően felállított Egyesült Nemzetek Szövetségének/ENSZ alkotmánya szerint már négy vétójoggal és több szavazattal felruházott Fő-, vagy Szuperhatalmat ismer el a többi kisebb-nagyobb kis és közepes hatalom felett. Ebben a világszervezetben Mr. Churchill, Sztálin generalisszimusznak adott magyarázatában a Négy Nagyot, négy gazdag emberhez hasonlította, akiket körül vesznek a kiszolgálásukra rendelt többi nemzetek.

A Világkormány alatt működő, „korporációs globalizáció” viszont már az amerikai demokrácia mintájára felépített, amerikai hagyományokból táplálkozó, végleges szervezet lesz. Ebből nincs kilépés, nincs visszaút, s ennek az elvnek a biztosítására nemcsak a lakosságot keverik össze szétválaszthatatlanul, bizonyos faji recept szerint, hanem minden gazdasági, pénzügyi, politikai és egyéb kapcsolat, valamint a megtervezett, mesterséges, új közös kultúra is menthetetlenül örökre összekeveredik, és a tagállamok népeinek egyéni kultúrája felismerhetetlenül feloldódik benne. Akik pedig ezt az új Európai Uniót szétszakítással fenyegetnék, azokat a Sherman-féle módszerrel ugyanúgy megleckéztetnék, ahogy Amerika a polgárháborúban megtette saját déli államaival.+++ 

Jegyzetek

1. Cúth János, Tények és dokumentumok Trianonról, Hadak Útján Bajtársi Híradó, 2000. május-június, MHBK Toronto, Kanada.

2. Horváth Tamás, A magyar uniós polgár. Magyar Hírlap, 2002. 09.23. Bp.

3. Kopátsy Sándor, A globalizáció erényei, Magyar Hírlap, 2002. 09. 23. Bp.

Ahogy Franciaországban látják

(Hazánkért, 2003. február)

Nekünk nem kell Európai Közösség /EU/!

Döményi Irén

===========

Magyar szemmel

A Hazánkért 2002. novemberi számában közölt, Magyarországnak az Európai Közösségbe /EU/ való belépésre megszabott 23 feltételével kapcsolatban megjegyzésünk: azokat nem fogják teljesíteni, mert a magyar vezetők nem elég erősek annak kikényszerítésére. Bennük nincs is erre akarat! Ők nem látják, vagy nem akarják látni annak borzasztó következményeit, amihez elég csak Franciaország helyzetét megvizsgálni:

Az állami függetlenség teljes elvesztése minden vonalon

A közös pénzrendszer kényszere

A közös hadsereg kényszere

Az idegenek határtalan befogadásának a kényszere (beleértve a gonosztevőket!)

Az idegeneknek biztosított választójog

Az idegenek ellátása (munka, munkanélküli segély, lakás, orvosi-kórházi kezelés)

Az idegenek büntetetlensége (törvényellenes beszüremkedés, titkos be nem jelentett munkalehetőség és vállalás, lopás, gyilkosság, autók felgyújtása…)

Az idegenek kitoloncoltatásának a lehetetlensége

Az idegen szokások, nyelvek, vallások elfogadásának a kényszere.

Francia szemmel

A Párizsban 15 éve alapított és reklámozás nélkül működő Courtoisie (= udvariasság) nevű rádió 2002. november 25-i adásában Monsieur Gallois nyugalmazott tábornok elemezte a világpolitikai helyzetet, főleg az Európai Közösség kibővítésével kapcsolatos terveket. Szerinte, már eddig is igen nehéz volt kormányozni a Közösséget, az új tagokkal ez majd gyakorlatilag lehetetlenné válik, mivel minden határozat ellen -- vétójoggal -- tiltakozhatnak.

Egyéb rendellenességek

Miért fizet Franciaország kétszer annyit, mint Anglia és Olaszország? A beérkező országok gazdagabbja (14.000 Euró egy lakos évi jövedelmével /Tótország, Csehország…stb./ kevéssé lakottak. Ezalatt a „szegények” (9.000 Eu évente) sokan vannak, ami 75 millió lakosságtöbbletet jelent Európában.

A jelenlegi munkanélküliség 8,3 % körül mozog Európában. A többi országgal együtt ez 17-18%-ra fog emelkedni, — amibe Franciaország biztosan tönkre megy. A parasztság létszáma pedig 2006-ra még tovább csökkenhet.

Már most is bábeli a zűrzavar a brüsszeli parlament: egyik nép sem akar lemondani az anyanyelvéről, így az angolt használják mindenütt, s vagyonokat költenek fordításokra!

A Courtoisie keresztény rádió, s komoly, értelmes elemzéseket, hallgatók közreműködésével való beszélgetést közvetít s előadásokat, naponta három órán át. Sokan, általában művelt, nyíltszemű emberek hallgatják. Mégis, amikor valaki három fő nyelvet ajánlott az Európai Közösségbe, csak három nyelvcsaládot említett meg: a germánt, a latint és a szlávot. A magyar számukra nem is létezik, vagy ezekbe (a szlávba!) sorolják őket. Ennyire ismernek bennünket „a művelt” franciák!

Tavaly itt volt a „Magyar Év”, hazánk igen magas színvonalú kiállításokat, hangversenyeket, színdarabokat, nyelvi és politikai előadásokat rendezett Franciaország különböző részeiben, s mégis gyakorlatilag semmi visszhangja nem volt. Legfeljebb a LE MONDE foglalkozott kimerítően Kertész Imre Nobel-díjával!

Amerika azt akarja, hogy minél több európai állam lépjen be a NATO-ba, bár annak a főcélja már teljesen elavult. Törökország belépését is erőszakolja az Európai Közösségbe, aminek a legnagyobb része -- 90%-a -- földrajzilag Kis-Ázsiában van. Márpedig Törökország csak akkor hajlandó belépni a NATO-ba, ha egyidőben az Európai Közösségbe is beléphet.

Miért ne csatlakoznának ezek szerint a többi kis-ázsiai és észak-afrikai országok, Izrael és Oroszország is? Az igazság az, hogy a NATO most már nem katonai szövetség a kommunista-veszedelem ellen, hanem Bush politikai eszköze! Ezzel akarja Amerikának Európában való jelenlétét igazolni, fegyvereit itt eladni — az amerikai gazdasági életnek erre szüksége van – és a tagállamok minden lépését ellenőrizni. Így aztán minden állam határát átlépheti, azokban hadsereget tarthat fenn, s kötelezheti őket a haditetteiben való tényleges részvételre (Negyven magyar katona Irakban?)

Ilyen módon az általa – és a többi európai állam által – pár évvel ezelőtt felfegyverzett, s azóta pontosan Amerika által kimerített és legyengített Irak szomszédságába kerülvén, amely állig felfegyverzett országokkal van körülvéve, erős nyomást gyakorolhat arra s Oroszországra is.

Más is foroghat Bush fejében. Az a tény, hogy a kőolajat finomító országok között Irak a leggyengébb láncszem. Ha tehát Amerika ráteheti a kezét az iraki nyersolajra, akkor az ő technikai fölényével jobb, több (8-10 millió hordó évente; = 1 hordó 0.15898 köbméter) és sokkal olcsóbb petróleumforráshoz juthat. Ez jó lenne Amerikának és Európának is, de Oroszországnak nem, mert annak bizonyos árszintre van szüksége, hogy érdemes legyen kitermelnie a kőolajat, amit el is kell adni! Ezzel a gazdasági fegyverrel tudná Bush egycsapásra Oroszországot, Arábiát és Iránt is legyengíteni, háború nélkül.

Az utóbbi hetekben mintha lelassult volna a nagy harci kedv Irak ellen. Feltehető, hogy Bush számításba veszi az ellene nagyonis felerősödött ellenszenvet, — Jordánia, Kuvait, amerikai állampolgárok meggyilkolása – s ez óvatosságra inti őt. El akarja talán kerülni a muzulmánok esetleges összefogását, ha valóban megtámadja azt az országot. Az Irak lefegyverzését ellenőrző bizottság vezetője, Hans Picks, úgy nyilatkozott, hogy a bizottság csak kb. egy év múlva hozza majd nyilvánosságra az eredményt. (Mintegy 700 helyet kell átvizsgálniuk.) A háborús előkészületeket azért is lassítják, hogy az ahhoz nem szokott katonáknak ne kelljen meleg országban, nyári forróságban harcolniuk.

Mindez csak feltevés Gallois tábornok szerint is, de valószínűleg közel jár az igazsághoz. +++

Tagok legyünk vagy szabadok?

n

Magyar vezetők helyett brüsszeli főnökséget? NEM!

Idegenek vásárolhassák fel a magyar földet? NEM!

Napi 74 Forintos alamizsnát a szolgaság béreként? NEM!

Hazai vállalkozók helyett külföldieket? NEM!

Kiváló magyar élelmiszerek helyett külföldieket? NEM!

Hormonokkal, vegyszerekkel telített nyugati portékát? NEM!

Milliós idegen bevándorlást? NEM!

Vízumot a szomszéd országokba való átjáráshoz? NEM!

Európai Uniót? NEM! NEM! NEM!

n

Tizenhárom bizonyíték az Európai Unióba való belépés ellen

[1] Az EU-ba csak belépni lehet, de kilépni nem! Mi lesz, ha átverés az egész, és mi ki akarunk lépni? Lerohan a NATO?

[2] Az EU aláaknázza a demokratikus nemzetállamokat, területeket és önkormányzatokat. Lépésről lépésre magához ragadja a döntés jogát a választott és hazájának felelős nemzeti kormányoktól és parlamentektől, a fontos nemzetpolitikai kérdésekben is. Ez az európai népek önrendelkezési jogának lerombolása!

[3] Több példa volt rá, hogy valamely EU-tagországban a választók leszavaztak egy szerződést, de elhatározásukat újabb népszavazással „igen”-né mesterkélték át. Az EU-intézmények és Európa népei között növekedő távolságot jól mutatja az, hogy átlagban csak a szavazásra jogosultak fele vesz részt az EU-parlamenti választásokon.

[4] Az első három évben napi 74 Ft-ot fogunk kapni az EU-tól fejenként, azután ez az összeg csökken, de valószínűleg a hazai, harácsoló politikai méltóságok ennek is a jelentős részét lenyúlják. Érdemes-e ennyiért feladnunk a szabadságunkat? Az EU semmiféle szabályozással nem rendelkezik a bérek területén, ezért semmi biztosíték nincs arra, hogy a csatlakozás akár egyetlen százalékkal is növelné a béreket hazánkban.

[5] A multinacionális cégek érdekei túl nagy befolyással vannak az EU politikai döntéseire. Ezek a cégek voltak az első szorgalmazói a közös piacnak és a közös valutának is.

[6] A “tőke szabad áramlása” alapelv azt jelenti, hogy az EU-ban bárki befektetheti a tőkéjét bármelyik országban, és a befektetés összes haszna felett is egyedül rendelkezik. Továbbá, tőkéjét bármikor kivonhatja, aminek összes következményét ama ország viseli, ahova előbb bevitte, majd onnan kivonta tőkéjét. Eredmény: egyik napról a másikra leszerelt és elköltöztetett gyárak és az utánuk maradó munkanélküliek tömegei.

[7] Az EU birtokpolitikája az iparszerűen termelő, olcsó bérmunkára épülő, földtulajdon monopóliumot élvező nagybirtokrendszert kívánja uralomra juttatni. Az újonnan belépő tagok esetében ez nagyon gyorsan végrehajtható. A betársulók 2013-ig a közvetlen mezőgazdasági támogatásoknak csak a 25%-át fogják kapni. Gondosan ügyelnek arra, nehogy megerősödjenek nálunk a családi gazdaságok, sőt, “nyugodtan” menjenek tönkre, és amikor már a nyugati, nálunk sokszorosan gazdagabbak felvásárolták a mi tönkrement gazdaságainkat, akkor emelik majd a mezőgazdaság támogatását. Tehát a saját hasznukra! Itt pedig mindenki a nyugatiak cselédje lesz - vagy, ha nem akar, fel is út, le is út -, majd hoznak ide cselédet a világbanki nagyberuházásokkal világszerte földönfutókká tett menekültekből.

[8] Az EU-ban az élelmiszerek ára háromszorosa az itthoninak. Az almát csak akkor lehet almaként eladni, ha átmérője meghaladja az 55 millimétert. Emiatt almák tonnáit pusztítják el, továbbá hatalmas mennyiségű vegyszert és műtrágyát használnak fel, hogy az EU számára kívánatos “felfújt”, foltmentes almát állítsanak elő. De ugyanez igaz az uborkára és még egy sor más zöldségre és gyümölcsre.

[9] Az EU-ban a disznónak tilos moslékot adni. A hazai közétkeztetési és vendéglátóipari vállalkozások vihetik a moslékot az ország összesen három kijelölt moslékmegsemmisítő telepére, hogy ott kilónként 29 forintért semmisítsék meg. A gazda meg adhat a disznónak természetes ételmaradék helyett hormonokat, antibiotikumot meg mesterséges tápszert, amit persze nyugatról kell behozatni jó pénzért. Sőt az EU-ba való belépés után tilos lesz disznót vágni. Nem lesz házi disznótor, hurka, kolbász!

[10] Mindezek után, ha az EU-ellenőrök rajtakapnak bennünket, hogy áthágjuk a szabályaikat, pl. az EU szabta méreten aluli gyümölcsöt nem semmisítjük meg, hanem esetleg a hazai szegényeknek adjuk oda ingyen vagy olcsón, vagy a moslékot a disznóknak adjuk, vagy ha kiderül, hogy a magyarok mákosbeiglit sütnek karácsonyra, pedig a mák termesztését az EU betiltotta stb., nos akkor életbe léptetik az ú.n. “védzáradékokat”. Ezekkel letiltanak minden nekünk (vissza)adható “támogatást”, de mi továbbra is kötelesek vagyunk minden befizetésünket, szállításunkat stb. teljesíteni.

[11] A “munkaerő szabad áramlása” azt jelenti, hogy 50 ezer magyar munkavállaló dolgozhat az EU-ban, a régi tagországok állampolgárai viszont korlátok nélkül jöhetnek ide. Vagyis a nyugati országok a náluk már elviselhetetlenül megszaporodott (több tízmilliós) idegen kultúrájú - afrikai, közel-keleti, indiai - bevándorlóikat nyugodtan ideküldhetik, hogy megszabaduljanak tőlük! Mert hát csak nem hisszük, hogy majd a francia vagy a német ember fog idejönni dolgozni? Ha jön is pár, legfeljebb főnöknek.

[12] Csatlakozás után Magyarország vízumkötelezettséget kell, hogy bevezessen a szomszédos országokkal szemben. A határon túli magyarok és azok a magyarországiak, akik rendszeresen járnak át a szomszédos országokba, ezután állhatnak sorba vízumért, ami persze jó sok pénzbe kerül!

[13] Ha nem lépünk be az EU-ba (vagyis nem válunk gyarmatává egy diktatúrának), hanem az egyenlő feltételek melletti együttműködést tekintjük kapcsolataink alapjaként, akkor minden ellenkező állítással szemben nem szigetelődünk el, hanem egyszerűen saját érdekeinket érvényesítve, egyenrangúként működünk együtt a világ többi országával.

 “Az EU-n kívül is van élet”, és van rá kidolgozott program. Ne higgyen azoknak, akik az EU-t, mint az egyetlen lehetőséget hirdetik, mert saját önző érdekükből teszik!

Szavazzon NEM-mel az EU-ba való belépésre!

Szabad Magyarországért Mozgalom

<www.csillagosveny.inf.hu>

Kedves Barátom!

Ismét bebizonyosodott, hogy nem demokráciában, hanem diktatúrában élünk. Az április 12-i EU-csatlakozásról szóló népszavazással kapcsolatos belügyminiszteri rendelet sérti mindazon magyar választópolgárok emberi és demokratikus jogait, akik akár bizonytalanok az EU-csatlakozás kérdésében, akár elvetik azt.

Nyílt levél -----------

Lampert Mónika Belügyminiszter Asszony részére

Tisztelt Miniszter Asszony!

Tisztelettel hozzuk szíves tudomására, hogy a ma nyilvánosságra hozott rendelkezése - a 2003. április 12-i EU-csatlakozásról szóló, ügydöntő népszavazásról - a legalapvetőbb emberi jogokat és a legelemibb demokrácia elveit sérti a szavazatszámláló bizottságok összetételének meghatározásával (csak a parlamenti pártok állíthatnak szavazatszámlálókat).

Miután mind a négy parlamenti párt az EU-csatlakozást támogatja, a szavazatszámláló bizottságokban nem kapnak helyet az EU-támogatást ellenző politikai erők, így a népszavazás eredményének tárgyilagos megállapítása erőteljesen aggályos.

Kérem ezért Belügyminiszter Asszonyt, módosítsa rendeletét aszerint, hogy a központi és a helyi szavazatszámláló bizottságokban az EU-csatlakozást ellenző erők is képviseltethessék magukat, így a január 5-én 19 civil szervezet részvételével megalakult Szabad Magyarország Mozgalom is.

Kelt 2003. január 17-én.

Tisztelettel:

Dr. Halász József

a Szabad Magyarországért Mozgalom

Koordináló Biztosságának elnöke

A háttérhatalom politikai logikája

Kérem, az alábbi írást ne úgy vegye, kedves Olvasó, mint sötét jövőt előrevetítő jóslatot. Az elmúlt tizenkét év történései megismerhetővé tették a bennünket irányító háttérhatalom politikai logikáját, így annak folytatása jól kiszámítható érdekköreivel, eszközeivel és hatásával együtt.

A három politikai erő

A háttérhatalom célja akkor valósul meg, ha sikerül elérnie a világgyarmatosítást. Ennek általános harcászati eszköze a társadalom három részre tagolása két politikai erő létrehozásával.

Az első két részt azok alkotják, akiket valamelyik politikai erő - nem észérvekkel, hanem érzelmi hatásokkal és érdekének megfelelő ígéretekkel - maga mellé állít. Az így megosztott társadalom két része könnyen hangolható egymás ellen. A harmadik rész azokból áll, akik nem csatlakoznak sem az első sem a második politikai erőhöz. Ez Magyarországon a következőt jelentette:

Politikai kulcsállást kellett adni azoknak az embereknek, akik a diktatúrát látják követendőnek. Ez az első erő. A diktatúra szocialista és kapitalista válfajának kiszolgálását nyíltan vállaló vezetők szervezték ezt az erőt. Az 1989-ben lezajlott diktatúra-típus váltáskor a “megbuktatott” rendszert képviselő MSZP törvényszerűen kis politikai erőt képviselt, ezért kellett a másik diktatúra-válfaj, a kapitalizmus alapeszméjét, a liberalizmust képviselő SZDSZ-nek és FIDESZ-nek olyan politikát meghirdetni, amely a diktatúrát ellenző emberek egy részét is erre az oldalra állította.

Később ebből az erőből kivált a FIDESZ, mert az MSZP erősödésével az erőegyensúly felbillent a két politikailag tevékeny embereket tömörítő erő között. Félelmetes mesterkedési érzékkel a diktatúra-típus váltáskor a “posztkommunistákat” látszatra nemcsak magukra hagyták a liberális társak, hanem szembe is fordultak velük — a szocializmus-ellenes közhangulat miatt. Ezt az erőt nevezik bal-liberális oldalnak.

Ugyanakkor meg kellett adni a politikai lehetőséget a második erőt képviselő embereknek is, akik a — diktatúrát eddig Magyarországon egyedül megtestesítő — szocializmust elvetik, a keresztény értékrendet vallják, és a magyar nemzeti hagyományok visszaállításában látják Magyarország jövőjének biztosítását.

Ezt az erőt nevezték jobboldalnak, vagy választékosabban: keresztény-nemzeti-polgári oldalnak. A diktatúra-típus váltáskor természetesen ez az erő lényegesen nagyobb volt, mint a bal-liberális, ezért fokozatos “egységesítéssel” kellett gyengíteni. Ezt kezdetben a szocializmust elvető -- Rákosi által az MDP-be olvasztással egyszer már felszámolt - szociáldemokraták, majd a kereszténydemokraták, végül a kisgazdák szétverésével érték el.

Fontos szerep jutott ebben a “karcsúsításban” a FIDESZ-nek, amely araszoló ravaszsággal “oldalt váltott” - ennek egyértelmű jele, hogy a Liberalista Internacionáléból az Európai Nép-párthoz “igazolt” - és 1998-ban már a jobboldal összefogó erejeként nyerte meg a választásokat, a diktatúra-típus váltáskor a vezető szerepét betöltő kamikáze sorsát felvállaló - és ennek megfelelően egyre gyengülő - MDF helyett.

A politikailag tevékenykedő két rész egyenlő nagysága miatt fontos eszköze ennek a taktikának a harmadik erő, ami - e szerint a politikai logika következményeként - a mérleg nyelve, és a társadalomnak abból a részéből tevődik össze, amelyet egyik politikai erő sem tudott megnyerni.

Nagyon fontos ebben a politikai logikában, hogy ez az erő soha ne legyen politikailag egységesen szervezett, mert megdolgozása “zseben keresztül” (vagyis nem hosszútávú érdekein keresztül) történik, és mindig akkora társadalmi réteget kell ráhangolni egyik vagy másik oldalra, amekkora a látszathatalom-váltáshoz a legkevesebb előnyt megadja. (Szükség esetén választási csalással kisegítve.)

Sajátságos a MIÉP szerepe ebben a kétpólusú játékban. Ez az erő, aminek szerepe a “jobboldal” igazi érdekének képviselője. Mindazoknak az álmoknak a hordozója, amellyel a magyar emberben megmarad a remény a valamikori emberi életre. E miatt örökös “tartalék játékosa” a második erőnek: szerepel a nevezési listán, de pályára soha sem kerül, csak segédkezik az orvosnak, a gyúrónak, a pályaedzőnek.

Ha kell, segíti a kiegyenlített erőviszonyok fenntartását (lemond 100 képviselői helyről), ha kell, felvállalja a radikális ellenállást az első erővel szemben (nagygyűlés a Kossuth téren), ha kell, ugyanazt vallja, mint a második erő (EU-csatlakozás: “nem így”), ha kell, feláldozza magát (éppúgy nem tiltakozik a választási csalások ellen időben, mint a FIDESZ).

E rövid áttekintés után nézzük, hogy a háttérhatalom politikai logikájának melyek a következő lépései.

Az EU-csatlakozás a háttérhatalom politikai logikájában

Nagyon rövid az idő a csatlakozás előtt álló tíz tagország, EU-csatlakozással kapcsolatos döntéséig, ezért a háttérhatalom logikájának megfelelő néhány - eddig a bizonytalanság fenntartása miatt eltitkolt - eleme napvilágra kerül (ld. Hulladékhasznosítás az EU-ban, Agrárhelyzet az EU-ban, Előnyugdíj az EU-ban, Euro átvétele, Infláció az EU-ban, Mikrogazdaság az EU-ban, Recesszió az EU-ban) annak ellenére, hogy ez a mesterkélés kétélű, mivel a rosszba való beletörődés - a jelenlegi, tűrésküszöböt közelítő életfeltételek mellett - nem biztos, hogy bekövetkezik. Ezért vált fontossá a jelenlegi parlamenti ellenzék szerepe a háttérhatalom politikai logikájában.

Az EU-csatlakozás kierőszakolása egyáltalán nem biztos, hogy bekövetkezik. Ennek a bizonytalanságnak több eleme van. Ezek közül az EU-n belüli gondok (ld.! A belga külügyminiszter szerint hiányzik az akarat a közös európai külpolitika megszilárdításához; A Bundestag Európa-vitája; Franciaország Európa “ellen”?; Olaszországban megszűnik a vasárnap ünnepnapi előjoga) a legjelentősebbek. Egyre erősebb a jelenlegi tagországokban az EU-ellenes hangulat (Németország, Ausztria, Belgium, Egyesült Királyság és ld. Első nemzetközi kapcsolataink és Osztrák kilépés), és a csatlakozás előtt álló országokban a NEM-re szavazók száma folyamatosan növekszik (ld. Népszavazás az EU-csatlakozásról Lettországban 2003. szeptemberében és Erős EU-ellenzők.)

A háttérhatalom logikája a világ gyarmatosítását, mint célt szolgálja. Vagyis fel kell készülnie arra az esetre is, ha nem történik meg az EU bővítése vagy egyáltalán, vagy egyes kiszemelt államok esetén. Biztosítania kell, hogy változatlanul az ő érdekei érvényesüljenek a nemzeti érdekkel szemben a kinn maradó állam(ok)ban.

A két politikai erő az alkotmánymódosítással bebizonyította azt, hogy az idegen érdekeket szolgálja a magyar érdekekkel szemben. Nem lenne egyik sem hiteles jelenlegi helyzetében, ha most az EU-csatlakozás ellen fordulna. De alapvető különbség van a két erő helyzete között. Az első erő (bal-liberális) feltétel nélküli kiszolgálója formailag is az idegen érdeknek (ld. Gazeta Wyborcza: a koppenhágai csúcs lengyel eredménye belpolitikai csatározásokat vált ki Magyarországon), míg a FIDESZ a nemzeti érdekek érvényesülését támasztja (természetesen következmények nélkül, hiszen nem ők vannak hatalmon) az EU-csatlakozás feltételeként. Ld. Fidesz-kongresszus - felszólalások - zárás - MSZP-reagálás. Most a “nem így”-gyel a MIÉP ismét - részben - mellé állt (ld. Csurka István: az Uniós-csatlakozásnak ez a formája “nemzetgyilkosság”). Kettőjük között a különbség az, hogy a FIDESZ a feltételek hiányában is támogatja a csatlakozást, a MIÉP viszont nem. (Ez a MIÉP-magatartás nem a háttérhatalom logikája szerinti, ezért a MIÉP bomlasztása megkezdődött.)

Egy jelentős érzelmi gonddal kell megküzdeni a parlamentben az idegen érdekeket szolgáló politikai erőknek. Ugyanis az egy dolog, hogy a négypárti összeborulás a vezetők részéről megtörtént, de - “hála” a mindkét oldalon alkalmazott gyűlöletkeltésnek - ugyanez az összeborulás a választók részéről nincs meg. Értetlenül áll a szocialista szavazó az előtt a tény előtt, hogy a ’roadshow’-n parolázik képviselője azzal, akit ellenségnek tekintett eddig, és ugyanezt érzi a fideszes szavazó is saját képviselőjével szemben.

A magyarságra nézve az EU-csatlakozás negatívumai lényegesen meghatározóbbak, mint az előnyök (ha a társadalom 90 %-a számára egyáltalán vannak), és - a hivatalos felvilágosítás hiányosságai (ld. A Kereszténydemokrata Néppárt az EU-csatlakozásról) és az EU-csatlakozást ellenzők ismeretterjesztése miatt - nem a háttérhatalom érdeke szerint alakul a társadalomban az EU-csatlakozás megítélése (hozzávetőlegesen egyenlően harmadolva: IGEN, NEM és bizonytalan).

A háttérhatalom ismét a harmadik erő befolyásolásával és mesterkélésével akarta a célját elérni. Létrehozták a polgári köröket azzal a céllal, hogy a tömegvonzás elve alapján váljanak a harmadik erő olyan tagjainak is összefogójává, amelyek érzelmileg hozzájuk kötődnek. Az így kialakuló erő aztán annak megfelelően szavazzon IGEN-nel vagy NEM-mel, hogy a szavazáskor melyik támogatása a háttérhatalom érdeke. Egyedül ez is bizonyítja, hogy nem kaptak feladatot eddig, mert ha az így kialakult hiányérzet feloldódik - végre megkapják a parancsot - gondolkodás nélkül végre fogják hajtani az utasítást. Miután a polgári köröket Orbán Viktor hozta létre és nem feltétele a FIDESZ-tagság, feloldódik a két erő látszat-érdekellentéte miatti gyűlöletgát (csak a személyfüggő marad), tehát harmadik erőként lehet kezelni.

Alapvető hiba azonban, hogy ez nem a harmadik erő, hiszen a második politikai erőhöz (keresztény-nemzeti-polgári) kötődik, így nem alkalmas a Magyar Nemzeti Egység megteremtésére.

A polgári körökben egyre erősödik az EU-ellenes meggyőződés, így skrizofén helyzetbe kerülnek. Egy karitatív vezető ezt a helyzetet a saját céljai szolgálatába tudja állítani.

És ez a lényeg! Az első erő (a baloldal) szavazóbázisa bebetonozott. (Legalább is annak hiszik vezetői, pedig a tények azt mutatják, hogy a szocialista szavazók egyre nagyobb számban válnak EU-ellenesekké.) Ez a szavazók mintegy negyede. Tehát a háttérhatalom logikája szerint az összes szavazásra jogosultak 25 %-os biztos IGEN-nel szavaz.

Miután a polgári körök szavazata (amely a választásra jogosultak 30 %-át jelenti) ebben a logikában egyértelműen Orbán Viktor utolsó percben kiadott “ajánlása” szerint lesz IGEN vagy NEM. A MIÉP szavazóinak (a választásra jogosultak 5 %-a) NEM válasza egyértelmű.

Tehát, ha az árnyékhatalom érdeke azt kívánja, hogy az EU-csatlakozást fogadja el a népszavazás, akkor a választásra jogosultak 55 %-a IGEN-nel szavaz, ami mindenképpen céljuk nyílt elérését jelenti, a részvételi aránytól függetlenül.

Amennyiben az árnyékhatalom érdeke az EU-csatlakozás elutasítása, vagy a harmadik erő (benne a polgári körök NEM szavazatai) miatt az elutasítás nyilvánvaló, a polgári körök számára kiadott NEM “javaslattal” célját burkolt formában éri el. A háttérhatalom célja tehát mindenképpen megvalósul e politikai logika szerint.

Orbán Viktornak a FIDESZ XVI. kongresszusán elmondott beszédében megfogalmazott “NEM-re érvelek, de az IGEN-t támogatom” végkicsengésű beszéde voltaképpen a fenti logika szerinti üzenetet tartalmazza: “Akár csatlakozunk, akár nem, a hatalmat az öt IGEN-érv szerinti politikával nekünk kell gyakorolnunk.” Ezzel degradálta voltaképpen az ügydöntő népszavazás jelentőségét. A harmadik erő szerepe a háttérhatalom logikájával elérni szándékozó cél, a világgyarmatosítás megakadályozásában

A harmadik erő célja a diktatúráról a demokráciára történő rendszerváltás, amelyben a magyar érdekek érvényesülése fejeződik ki, vagyis ellentéte a háttérhatalom céljának, amely a nemzeti érdekek elnyomásával igyekszik a világgyarmatosítást elérni.

A harmadik erő tehát minden magyar ember érdekét képviseli, nem egy kozmopolita elitét, ezért pártfüggetlen, és célja eléréséhez igyekszik minden választópolgárt megnyerni, függetlenül attól, hogy a szociálliberális vagy a keresztény-nemzeti-polgári erő tagja vagy szavazója volt-e. (Természetesen a politikától eddig távolálló harmadik csoport mellett.)

Ehhez el kell utasítani a nemzetvesztés sorsszerűségének hazugságát, fel kell oldani a gyűlöletet, be kell temetni a lövészárkokat, vagyis meg kell szüntetni a magyar társadalom megosztottságát.

Egyértelművé kell tenni mindenki számára, hogy nem a kisemberek, a választók okozták a magyar vagyon elherdálását, az idegen, embertelen értékrend nélküliség normarendszerré emelését, az általánossá vált szellemi- és anyagi szegénységet, a szolgasors teljessé tételének megalapozását.

Egyértelművé kell tenni mindenki számára, hogy az összes jelenlegi párt minden vezetője a háttérhatalom céljának elérését támogatta, és jelenleg is azt támogatja, ezért egyedül ők a felelősek azért, hogy Magyarországon 1989-ben a szocialista diktatúrát a kapitalista diktatúra váltotta fel, ezért őket alkalmatlannak és hiteltelennek minősítve ki kell mondani:

n a jelenlegi - az árnyékhatalom idegen érdekét kiszolgáló - politikai elitet fel kell váltania a harmadik erőből kialakuló, új politikai vezető rétegnek, amely hajlandó nemcsak szavakban, hanem tetteivel is a magyar érdekeket képviselni.

A harmadik erőnek az erkölcsi megújulást jelentő katarzist kell elindítania, amelynek első lépése, hogy kimondja:meztelen a király, vállalva azt, hogy ezzel megdöbbenést és ellenérzést kelt azokban, akik a semmit díszes ruhának akarják látni.

A be nem váltott ígéretek által mutatott “semmi” mindkét, jelenleg hatalmon lévő politikai erőre egyaránt értendő!

Nem lehet “valaminek” nevezni azt, hogy nincs nemzeti önazonosság-tudatra nevelés, nincs egységes magyarságképviselet, nem magyar a magyar anyaföld, nincs életfeltételeket biztosító energiaiparunk és élelmiszeriparunk, két legnagyobb kincsünk, a mezőgazdaság és a szellemi érték nem a magyar nemzeti vagyont gyarapítja, nincs iparunk, kereskedelmünk.

Nem lehet “valaminek” nevezni azt, hogy a “semmit” végérvényesen a magyarság egyetlen értékeként akarják elfogadtatni.

Nem lehet az EU leple alatt végrehajtott világgyarmatosítás hazánkra kiterjesztését semmilyen feltételek szerint (sem “így” sem “másként”) elfogadni!

Ezért kell elfogadni a háttérhatalom politikai logikájával ellentétes alternatívát, amely

• a demokratikus, szent és sérthetetlen köztársaságot megvalósító Szent Korona eszmére, mint értékrendre épül,

• a magyar föld birtoklásának és a magyar anyagi vagyon tulajdonlásának jogosultjaként kizárólag a Szent Korona tagját határozza meg;

• a társadalmi és gazdasági szerveződés alapjaként az önigazgatást és az önellátást tekinti;

• a társadalmi csoportok kapcsolatát az érdek-sorrendiségre építi;

• a jogok és a kötelezettségek összhangját biztosítja;

• Magyarország örök szabadsága sérthetetlenségét megőrzi;

• a Szent Korona-tag alapvető életfeltételeit biztosítja és szavatolja;

• ugyancsak szavatolja az azonos feltételeket biztosító személyek esélyegyenlőségét;

• a pénzt a vagyonnövekedés mértékének elosztására szolgáló eszközként határozza meg, amelynek egységnyi értéke a vagyonnövekedés nagyságának függvénye. +++

 Kelt Szegeden, 2003. január 15-én.

Keresztény magyar szeretettel: dr. Halász József

           

A “schengeni határok”

A szétszaggatott és megalázott ország sorsát a háború óta számos újabb és újabb, idegen érdekeket szolgáló egyezményekkel pecsételték meg — utoljára a “kommunizmus bukása utáni demokratikus kormányok” jóvoltából — a szomszédos utódállamokkal, Romániával, Ukrajnával és Szlovákiával (állítólag a magyar kisebbségek védelmére) kötött alapszerződésekkel, amelyekben “Magyarország lemondott területi követeléseiről, illetve határrendezésekről”.

Az alapszerződések aláírása után jóformán semmi javulás nem történt idegenbeszakadt testvéreink sorsában! Mialatt az elkeseredett nemzet néhány szószólója legalább a trianoni egyezmények felülvizsgálását követelte, a színfalak mögött már készült az ország-veszejtés legújabb tragédiája, amit az akkori “nemzeti” Orbán-kormány — a magyarság rémületét elkerülendő — a legnagyobb titokban akart tartani.

Hiába követeltünk határrevíziót, idéztük nem-magyar politikusok, államférfiak elmarasztaló véleményét a Trianoni Egyezményekről. Hiába érveltünk azzal, hogy a megkérdezésük nélkül idegen uralom alá vetett testvéreinkkel jogunk van egyesülni, mindezt ‘beteges nacionalizmusnak’ bélyegezték, ami egyszerűen nem illik bele sem a NATO-tagságba, sem pedig az Európai Uniós igyekezetbe. Ennek ellenére, — mivel ha akarjuk, ha nem, beterelnek bennünket az ‘Európa-akolba’ — a jövőben számíthatunk határváltoztatásra a térségben, csak éppen nem a mi elképzeléseink és érdekeink szerint.

Kovács László (MSZP), külügyminiszter

“A megoldás nem a trianoni békediktátum revíziója, hanem az egész térség integrációja Európa fejlett részébe, a belépés az EU-ba, mert ezáltal a határok elveszítik elválasztó jellegüket és jelentőségüket.” - [BBC]

▐ Jeszenszky Géza ex-követ “előnyökkel” kecsegtet:

“... azok a szomszédos országok, amelyekben jelentősebb létszámú magyar népesség él, történelmileg belátható időn belül részesülhetnek az integráció előnyeiből, és így elkerülhető lesz, hogy újabb válaszfal emelkedjék a magyarországi és határon kívüli magyarság közé.” [MTI]

A szocialista-párti Gál Zoltán még 2001-ben kijelentette, hogy “Magyarország geopolitikai helyzete folytán gazdasági, pénzügyi tranzitközponttá válhat. Olyan új nemzettudatra van szükség, amely szolidaritás-központú, és mentes az idegengyűlölettől.”[MTI]

Valótlansággal etetik a magyar népet, hogy majd ‘a schengeni határ megszűnik Magyarország és Ausztria között’. A valóság azonban: a határ csak 2006-ban szűnik meg, emellett a nyugati tagállamok még hosszú évekig védelmet élveznek a újonnan csatlakozók munkavállalóival szemben. Az átmeneti időszak hosszú lesz, amíg egyenlő elbánásban részesülhetünk a nyugat-európai munkaerőpiacon. A schengeni határ, ezen időszakot követően, Magyarország és Erdély (Románia) között fog húzódni, magyar és magyar közt, új vasfüggönyként!

 Ötven-százezer (idegen fajú és kultúrájú) külföldi munkavállaló megjelenése a magyar munkaerőpiacon komoly válságot idézhet elő az országban.

Mi is az a Schengen?

A Schengeni Egyezményt Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg kötötték 1985-ben a luxemburgi Schengenben. Az egyezmény célja  a belsőhatár mentes Európa kialakítása  a szerződő felek közötti összes belső határellenőrzés eltörlése által, legyen az szárazföldi, tengeri vagy repülőtéri határ azért, hogy lehetővé tegyék az egyén, a tőke és az áruforgalom szabad, ellenőrzésmentes áramlását a tagállamok között.

Az egyezményhez rövidesen Portugália, Spanyolország, Olaszország és Görögország is csatlakozott, majd 1995-ben, érvénybelépési évében, Ausztria is belépett. 

Az egyezmény legfontosabb tényezője a határellenőrzés hiánya a tagállamok között, amely szükségszerűvé teszi a külső határok egyforma megerősítését és a külső határátlépések megszigorítását. A közös cél érdekében minden tag aláveti saját felségjogai idevágó részeit a közösség jogainak. Ennek következtében lehetővé válik a belső határok ellenőrzésnélküli átlépése bármely tagállam közbiztonsági szervei által is, mint például bűnözők üldözése közben.

A tagállamok sajátos egyéni nehézségeire hatással lehetnek bármely tagállam belső törvényei, végrehajtási szervei, stb. Az is befolyásolhatja bizonyos tagállam helyzetét, ha egy másik tag kevésbé szigorúan ellenőrzi külső határait. Így tehát nagyon fontos a közös határőrzési, vízum és vámpolitika kidolgozása és működtetése.

Életbevágóan fontos lehet az egyezmény államai közös politikájának kidolgozása és belső törvényeinek egyeztetése a kívülről bejutni szándékozó idegeneket illetően, legyen turista, ideiglenes munkás vagy letelepedni szándékozó beutazó.

Mivel bizonyos tagállamoknak vannak sajátos belső népességi vagy néprajzi nehézségei, a közös politika, súrlódásokra adhat alkalmat, mert a tagok érzékenységi foka bizonyos baj iránt meglehetősen nagymértékben különbözik. Komoly súrlódásokra adhat okot, például, a magyar vagy más nemzetiségi kisebbség kérdése és csoporton belüli mozgási lehetőségei. Úgyszintén föld vagy ingatlan vásárlása.

Ámbár a schengeni csoport nem azonos az Egyesült Európával, a jelek arra mutatnak, hogy idővel a kettő, eggyé válhat. Egyre több EU-tag érdeklődik a schengeni csoport után és egyeztetési tárgyalások már jó idejefolyamatban vannak. Azok az országok, amelyeknek EU-tagsága kilátásba helyezett, az elkövetkező néhány évre (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia), bebocsátásuk feltételeként várhatóan alá kell, írják a Schengeni Egyezményt.

Nehézségek magyar szempontból

Antoine Fobe a brüsszeli ‘Euro Citizen Action Service’ egyik ügyvédje így figyelmeztet:

“Azoknak az államoknak, amelyeknek fontosabbak a saját ügyeik és belső nemzeti érdekeik, a Schengeni Egyezmény halva született elképzelés.”

Természetesen, a határ nélküli tagállamok között szabadon járhatnak a bűnözők is, mely nehézségek megoldása szoros együttműködést tesz szükségessé a két ország karhatalma és bírósága között. Nem lehetetlen, csak fölöttébb bonyodalmasnak ígérkezik.

Ellenben a trianoni határ 500 kilométernyi szakaszán, az úgynevezett “schengeni határon” 500 kilométeres új vasfüggöny fogja elzárni Kárpátalja, Erdély és a Vajdaság magyarságát nemcsak az anyaországtól, hanem Európától is.

Ukrajna, Szerbia és a Fekete tenger továbbra is orosz érdekterület, a Nyugat jóváhagyásával. S mivel a Fekete tenger partján lévő Románia, Ukrajna és Szerbia között van, nyilvánvaló, hogy Románia is orosz érdekterület marad.

Eddig nem úgy néz ki, hogy Moszkvának sietős lenne belépni az Európai Unióba. Erre semmi szüksége nincs, hiszen a háború óta számos egyezmény, — beleértve a Helsinki Egyezményt is — biztosítja a Jaltában és Potsdamban odaajándékozott fél Európát.

De tegyük fel, hogy ez majd másként-gondolkodó, új nemzedékkel megtörténik. Az elmaradott sötét keleti térségnek — Románia, Ukrajna és Szerbia — legalább még egy emberöltőt kell várnia, - talán majd 2020 után számíthat bármiféle EU-, illetve NATO-tagságra. Idegenbe vetett testvéreink, akiknek a “demokratikus” kormányaink által megkötött alapszerződések “biztosítják” az emberi jogokat, továbbra is az utódállamok jóakaratára lesznek szorulva, ami - az elmúlt 80 év magyarellenes politikájukat tekintve - igen kevés reménnyel kecsegtet.

A Schengeni Egyezmény előírásai szerint, hazánk köteles biztosítani a külső határok magas fokú védelmét és megerősítését. Tehát ehhez szükséges a magyar határőrség technikai fejlesztése (mondjuk ki, új vasfüggöny készül a külső határra vadászkutyákkal, őrtornyokkal stb!) és az EU vízumpolitikájának elfogadása, tekintet nélkül arra, hogy a környező államokban élnek-e magyar nemzetiségűek. Ezzel szemben mi lesz magyar testvéreinkkel, akik az éj sötétjében menekülnek az ukrán, román illetve szerb “demokrácia” elől? A magyarországi hatóságok, azzal érvelve, hogy mivel ezekben az államokban már volt demokratikus választás, visszatoloncolják őket oda, ahonnan jöttek?

Ha Magyarország egyszer belépett az Európai Unióba nincs visszaút vagy nemzeti érdekek szerinti választás: el kell fogadnia ezeket a követelményeket, s ezzel megszűnik az ország függetlensége, mivel nemzetközi központi hatalom törvényeinek lesz alávetve.

Területszerzésre kiéhezett vadkutyák marcangolták szét az ősi magyar földet. A helyzet mára semmit sem változott, ellenben a nemzetközi pénzhatalom és üzletvilág a határok eltüntetésével újabb gyarmatosításunkra készül - mégpedig a budapesti kormány közreműködésével. ◘

Tóth Judit

Az Európai Unión kívüli Magyarország

Az EU-n kívüli Magyarország csak a Harmadik Erő hatalomra-jutásával lehet életképes. Csak az alulról építkező, és a hiteles embereket képviselővé emelő új, a diktatúra minden célját és eszközét elvető társadalom képes megvalósítanitényleges rendszerváltást.

A szocialista-liberális, idegen érdekeket mereven szolgáló Első Politikai Erő [a jelenlegi kormány] nyílt diktatórikus eszközei törvényszerűen eredményezik azt, hogy ez az erő kiesik a hatalomból. Az utóbbi idők eseményei (Erzsébet-hídi tüntetés szétverése, a Kempinszki szállodában történt magyarság-elárulás, Kossuth téri MIÉP-tüntetés utáni rendőri kegyetlenkedés, a Pannon Rádió megszüntetése) egyértelműen bizonyítják, hogy a jelenlegi kormányzó, Első Erő oly módon igyekszik kiszolgálni az idegen érdekeket, hogy a magyarság legelemibb jogait is sárba tapossa. Ennek az erőnek törvényszerűen buknia kell!

A magát keresztény-nemzeti-polgárinak nevező Második Erő [az Orbán-féle csoportosulás] céljában azonos az első erővel, pusztán eszközei különböznek attól. Jelenlegi, ellenzéki helyzetét használja fel arra, hogy különbözőséget mutasson az Első Erővel szemben. Ha ők maradtak volna hatalmon, ugyanazt tennék (legfeljebb kevesebb túlkapással), mint az Első Erő, ugyanis a háttérhatalom nem engedi más cél érvényesülését, mint a sajátját. Márpedig azt, hogy a Második Erő ugyanúgy a háttérhatalom kiszolgálója, mint az első, mi sem bizonyítja jobban, mint vezetőinek nemzetközi helyzete (Európai Néppárt alelnöke), illetve a folytonosan hangoztatott időhúzáson alapuló véleménye: így, ilyen feltételekkel nem vállalhatjuk a rabszolgaságot. Ezzel szavak nélkül mondják ki, hogy ők nem a magyar érdekek mindenek fölötti képviselői, hanem az idegen érdeké, pusztán a gyarmatosítás időpontját akarják kitolni.

Az Első Erő arroganciáját használják fel arra, hogy az azonos célt elleplezzék. Orbán Viktor beszéde a FIDESZ XVI. kongresszusán és Csurka István december 8-i Kossuth téri beszéde egyaránt ezt igazolja.

Minden hitében, tudatában és tennivalójának felismerésében magyarnak látnia kell, hogy mindkét erő hitelét vesztett, és csak nélkülük lehet a tényleges rendszerváltást megvalósítani!

Döntsük le a bálványokat!

Ehhez kell minél teljesebb körben feltárni a pártvezetők célját és a gyarmatosítás (EU-csatlakozás) tényleges következményeit! Meg kell ismernie minden magyar embernek, hogy mi az alapvető különbség a magyar és az idegen érdek között! Meg kell ismernie minden embernek, hogy az, amit Orbán és Csurka támaszt az EU-csatlakozás feltételeivel kapcsolatban, soha nem teljesülhet, hiszen az az EU alapvető céljaival ellentétes, mert az EU nem azonosaz Európai Gazdasági Közösséggel, ahol ezek a feltételek még teljesülhettek volna!

Vigyázzunk a farizeusokkal!

A FIDESZ XVI. kongresszusán Kósa Lajos nyíltan az EU-csatlakozás ellen foglalt állást. Pedig  Kósa úr is a háttérhatalmat kiszolgáló és a hatalom gyakorlásából előnyöket élvező személyek közé tartozik. Sokat kell bizonyítania, hogy elfogadható legyen: ő az, aki a damaszkuszi útra Saulként lépett, és az út végén Pállá vált. A kiállás a sorból nem azonos értékű a bűnbánattal! Ezzel még tartozik Kósa úr. Ezt követheti a bűnbocsánat és a vezeklés, ami legalább tíz év munkát jelent egyszerű közemberként. (Ha tényleg Pállá vált, akkor van ideje ezt bizonyítani, hiszen fiatalember.)

Az EU-csatlakozás másik lehetősége

A sikeresen végrehajtott tényleges rendszerváltozás feltétele a céltudatosság és a következetesség.

A Harmadik Erő céljai

§         Magyarország függetlenségének megőrzése (visszaszerzése),

§         a Szent Korona intézményrendszerének visszaállítása (a nemzeti vagyon minden elemének örökös magyar tulajdonban tartása) és ezzel, társadalmi csoportjaival szerves egységként élő, más országokkal koordinált, és egyenrangú kapcsolatban álló ország megteremtése.

Következetesnek kell lennünk az eszközök kiválasztásában és alkalmazásában.

I. A tényleges rendszerváltozás végrehajtásának tervezete

1. A Harmadik Erő megszervezése

2. Az április 12-i népszavazáson az EU-csatlakozás elutasítása

Miután teljesen biztos, hogy a szavazás eredményét ismét meghamisítják, három feltételnek kell teljesülnie:

a./ El kell érnünk a rendelkezésre álló tájékoztatási eszközökön (internet, szórólap, beszélgetés, tömegkommunikáció - már ahol lehetőséget kapunk) keresztül, hogy tudatosodjon minden szavazásra jogosult magyar emberben: most sokkal többről dönt, mint az országgyűlési képviselőválasztásokon, vagy az önkormányzati választásokon, hiszen az egész magyarság jövőjéről van szó, ezért mindenki menjen el szavazni!

b./ A NEM-szavazatok száma ténylegesen meg kell, hogy haladja a 60 %-ot, hogy "maradjon" legalább 51 %.

c./ El kell érni, hogy a szavazatszedő bizottságokban a Harmadik Erő tagjai minél nagyobb számban képviseltessék magukat, és a szavazathitelesítésnél álljanak feladatuk magaslatán.

A szavazatszámlálás reális értékeléséhez tartozik a számítógépes program céljának megfelelő, tiszta (manipuláció-mentes) működése. Ezért a Harmadik Erőnek meg kell találnia a módot arra, hogy meggyőződhessen a program algoritmusának tisztaságáról.

A fenti három feltétel biztosítására a Harmadik Erőnek minden lehetőséget meg kell találnia.

II. Az előrehozott választások

Az EU-csatlakozás meghiúsítása törvényszerűen maga után vonja a parlamenti pártok képviselőinek "függetlenné" válását, hiszen ők nem érdekképviselők, hanem megélhetési politikusok, vagyis érvényesül a süllyedő hajó és a patkányok szindrómája.

Az így kialakult helyzetben döntésképtelenné válik az országgyűlés, aminek a kormány lemondása és előrehozott választások kiírása lesz a következménye.

Az előrehozott országgyűlési képviselőválasztás teljesítheti be a tényleges rendszerváltást. Az EU-csatlakozás meghiúsítása maga után vonja a bálványdöntést az Első és Második Erő szavazóinak jelentős részében.

A jelenlegi választási törvény miatt kell a Harmadik Erőnek eddigre pártot alakítania, hogy a megbukott politikai erők szemellenzőjét levetett tagjait és az eddig passzív választópolgárokat összefogva megnyerhesse a választást. A választás eredményének függvényében kell a további taktikát meghatározni.

III. Az EU-n kívüli, Gondoskodó Magyarország

Az EU-n kívüli, Gondoskodó Magyarország működését a **www.pajzsmozgalom.hu** honlap írja le.

A "PAJZS Szövetség" - "Választási program" útvonalon az összefoglaló kormányprogram található, amelynek stratégiai szintű kifejtését tartalmazza a "PAJZS Szövetség" - "Alaptézisek", a "PAJZS Szövetség" - "Politikai program" és a "PAJZS Szövetség" - "Gazdasági program" útvonalon elérhető "hármaskönyv" (amelyhez egy "PAJZS Szövetség" - "Jegyzetek" útvonalon elérhető fogalomértelmezés tartozik). A gazdasági program technikai eszköze a "PAJZS Koordináló Rendszer" üzleti terve külön fejezetben olvasható el.

A Gondoskodó Magyarország  megteremtésének főbb szempontjai

1. A Magyar Alkotmány létrehozása (visszaállítása) a Szent Korona intézményrendszerrel

Az Alkotmány alapján a jogrendszer kialakítása. Külön kiemelendő a képviselőválasztás és a Törvényhozás megváltoztatása, a kétkamarás parlament kialakítása miatt.

A képviselőválasztás nem pártok által állított jelöltek és listák közötti választással történik.

Az Országgyűlés alsóházát (törvényhozás) a területi egyéni jelöltek közül nyertes személyek alkotják.

Az Országgyűlés felsőházát (törvényhozás felügyelete) a szubjektív társadalmi csoportok (kor, nem, vallás, nemzetiség, szakma) létszámarányosan választott képviselői hozzák létre.

2. A Szent Korona Tan érvényesítése a magyar vagyon magyar tulajdonának visszaállításával

Ennek során kell kialakulnia az új tulajdoni- és ellátási rendszernek, amelynek alappontjai:

a./ Az életfeltételek biztosítása (energia, közlekedés, hírközlés, biztonság, törvényhozás, igazságszolgáltatás) a Magyar Állam feladata, következésképpen az ehhez szükséges eszközök állami tulajdonban vannak.

b./ Az élelmiszertermelés az érdeksorrendiség elve alapján kialakuló települési magángazdaságok feladata, állami koordináció mellett.

c./ Az ipari termelés alapja ugyancsak az érdeksorrendiség, amely az alapanyag előállításának, beszerzésének helyéhez kapcsolódó kisvállalkozások feladata, állami koordináció mellett.

A fentiek alapfeltétele az elmúlt 58 év tulajdonviszony torzulásai következményeinek felszámolása, azaz a "privatizáció" minden válfajának felülvizsgálata, az ország vagyonának eltékozlásában résztvevők felelősségre vonásával.

Ugyancsak alapfeltétel (egyben az ország gazdasága helyreállításának alapfeltétele is) az államadósság felülvizsgálata, a ténylegesen magyar érdekek szolgálatára felvett hitelek megállapítása, egyéb hitelek és kamataik visszafizetésének megtagadása.

3. A magyar társadalmi és gazdasági hagyományok visszaállítása

A társadalmi- gazdasági magyar hagyományokat az emberi szellem XXI. századig elért eredményeit eszközként (pl. informatika, közlekedés, hírközlés, energia) alkalmazva kell visszaállítani. A sokrétű - és mindenre kiterjedő - alapunkból itt csak az alábbiakat emelem ki:

a./ A magyar-keresztény értékrend érvényesítése az élet minden területén.

b./ A társadalom szerves egységként működése a természetes érdeksorrendiség alapján.

c./ Az érték-azonos tevékenységcserét megvalósító igény és lehetőség egyenlegén alapuló gazdálkodás a nemzeti vagyon minden elemével (lelki, szellemi és anyagi).

4. Biztonság

Az utóbbi időkben, az EU-csatlakozást erőltetők részéről felmerülő indok, hogy

"kis ország vagyunk, biztonságunkat is fenyegeti a kívülmaradás, és elszigeteltek leszünk".

Ami a gazdasági biztonságot illeti: Magyarország legnagyobb értéke az élelmiszertermelés és a "szürkeállomány".

Miután világéhínség van, a magyar élelmiszerre – érték-azonos feltételek mellett - szükség van, tehát nem fenyeget bennünket az a veszély, hogy "rajtunk marad az, amit megtermelünk", sőt, miután nem idegen érdek vezérli a "kvóták" kialakulását, hanem a nemzetközi koordinációban megmutatkozó "igénylehetőség" (a kínálat által manipulált kereslet helyett), adottságaink szerint, a magyar érdekek érvényesítésével tudjuk az élelmiszert eladni.

Önállóságunk megtartásával megteremtjük a lehetőségét annak, hogy tudósaink, szakembereink itthon ugyanolyan (vagy jobb) feltételeket kapjanak, mint máshol. Így a mellett, hogy egyéni érdekeik érvényesülnek, tudásuk eredménye a magyarságot gazdagítja. (Arról nem is beszélve, hogy a "szabad munkaerő-áramlás" liberális alapelve igencsak korlátozza a magyarok ténylegesen előnyös munkavállalását.)

A hon védelme természetesen mindent megelőző fontosságú. Figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy osztozzunk a terrorista országok (mindenekelőtt az USA) sorsában. Nem lehet kétségünk a felől, hogy a taszári felajánlásnak éppúgy, mint az afganisztáni terrorháborúban való részvételünknek lesz következménye. Az Al-Kaida és a többi szervezet nem sokáig fog várni a "figyelmeztetésre", hiszen az izraeli hírügynökség szerint Prága "megleckéztetésével" kapcsolatban már konkrét terveik vannak.

Ennél nagyobb és konkrétabb fenyegetettségbe nem kerülünk akkor sem, ha kívül maradunk az EU-n.

Minden esetre az önállóságunk által biztosított feltételekből áldozni kell olyan védelmi fejlesztésre is, ami biztonságunkat biztosítja, azon túl is, hogy a zsoldoshadsereg lázálmát fel kell, hogy váltsa a nemzeti érzelemre és a technikai magas-szintűségre alapozott honvédelmi kötelesség érvényesülése a katonai kiképzés és a sorozás terén.

Mindaz, amit kiemeltem, csak néhány - általam alapvetőnek minősített - alapgondolat. Persze, azok a fogalmak, amelyeket használok (pl. érdek-sorrendiség, keresztény érték, értékazonosság, a koordinált gazdaság) kifejtésére itt nem volt mód. Ezek mindegyikének értelmezése megtalálható a fentebb említett honlapokon. +++

Kelt Szegeden, 2002. december 8-án.

Keresztény magyar szeretettel:

dr. Halász József

Az Európai Unió Szép Új Világa

amelyről a hivatalos propaganda mélyen hallgat!

Az első eset egy 2002. júliusában, az Európa Parlament által elvi támogatásban részesített EU irányelv tervezetről szól (Corpus Juris), amely szerint bizonyos kiemelt és EU érdekeit sértő bűncselekmények ügyében, az egész unióra kiterjedően egyező tartalmú büntetőjogszabályokat és eljárási szabályokat kell a tagállamoknak saját jogrendjükbe emelni és alkalmazni. Tehát ebben a körben a nemzeti büntetőhatalom fölé lép az EU büntetőhatalma. Létrejön az európai főügyész intézménye, amely az egész EU területén nyomazati és vádhatósági jogkörrel fog rendelkezni, a Corpus Jurisban meghatározott rendelkezések alapján.

 A másik pedig egy 2002. május 30-i Európai Parlament által elfogadott javaslatról szól, amely szerint a Bizottság és a Tanács javaslata alapján meg fognak adni minden szükséges felhatalmazást bizonyos bűnüldöző szerveknek (elsősorban Europol) arra, hogy bírói felhatalmazás nélkül ellenőrizzék a telefon, Internet és e-mail forgalmat. Az új irányelv szerint a rendőrség és más állami szervek jogosultak lesznek arra, hogy kötelezzék az Internet-szolgáltatókat és telefontársaságokat arra, hogy gyűjtsenek és tároljanak adatokat minden EU tagállami polgárról, akik Internet útján tartanak fenn kapcsolatot és rögzítsék, hogy ki mit tölt le az Internetről.

Nos, ezek után, ha valaki az anyag megismerése után arra kíváncsi, hogy mindez hogyan fog működni a gyakorlatban, bátran üsse fel George Orwell, 1984 című örökérvényű művét. Ez aztán végképp az európai értékek kommunista diktatúra időszakából már ismert kiteljesedése, ugye kedves Kovács elvtárs?

Mindezt Tony Bunyan a *Statewatch* nevű,  EU-t ellenőrző emberjogi szervezet tagja, az alábbiakkal kommentálta:

“Az Európai Parlament ezen döntése az EU jövője szempontjából -pillanatot jelentett. Ha az összes telekommunikációs eszközt ~ telefonhívások, e-mailek, faxok, and Internet-használat ~ ellenőrzés alá helyezik, akkor ezzel nemcsak a polgárok adatvédelemhez fűződő jogát ássák végzetesen alá, hanem minden olyan szabadságjogot is, amelyek megkülönböztetik a demokráciákat a diktatórikus rendszerektől.”

Javaslom, hogy kérdezzenek rá minél többen erre az EU Kommunikációs Közalapítványnál, kíváncsian várjuk a válaszokat, egyúttal ezt a két felháborító és jogtipró intézkedést minél szélesebb körben javaslom terjeszteni!

Ez is egy nyomós érv a NEM mellett!

Üdvözlettel:

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd

Európa jogi szakjogász

Iroda: H-1095 Budapest, Gabona u. 10. II. em. 1.

Tel: (36-1) 216-3088,

Tel/fax: (36-1) 216-2261, mobil: (36) 20-916-5230

E-mail: drgaudi@drgaudi.hu <www.drgaudi.hu>

N.B. A drótpostán szerkesztőségünkbe eljuttatott fenti közlemény mellé csatolt angol nyelvű okmányok a Hazánkérthonlapján már most olvashatók. Érdekfeszítő anyag az EU valódi, “ragadozó” arcát mutatják be, amelyről semmit sem hallani a hivatalos tömegtájékoztatásban. /szerk./

Mint láthatjátok az EU bárhonnan nézve magyar szemmel nem járható út. Csak a hazaáruló zsidó liberális politikusoknak felel meg ez a felállás, mert ők mint kiharcolók kapnak egy zsíros állást , és őket más nem érdekli , mert amúgy is ők világpolgárnak hiszik magukat , mindig ott a hazája ahol lopni rabolni és potya megélhetéshez juthat. És különben is a liberalizmus haldoklik mire megbukik ő már nem lesz az élők sorába , viszont minden előnyét kiélvezte az uzsora civilizációnak , úgy tudott helyezkedni , hogy nem lett kamatrabszolga. A gojok meg úgy sem szerették, így legalább bevitte őket az erdőbe , és bizony mire kitalálnak jócskán kamatrabszolgákká válnak , csak egy lázadás, vagy forradalom , egy világ forradalom , söpörheti el a kamatrabszolgaságot, mire a nemzetek rájönnek hogy összefogva a szervezett pénzhatalom ellen kell harcolni, és ezt meg is teszik , akkora világos lesz számukra , hogy a világ pénzügyeit 300 család tartja a kezében , és ez 6000 embert jelent akik uralkodnak fölöttük, és a sárba tapossák életüket , ha füttyentenek mindjárt két – három lakáj ugrik és már gyilkolják is az embert. Szóval , ha a 300 családot legyilkolják az 6000 ember , meg van mentve az emberiség a kamatrabszolgaságtól, ha a lakájok lázonganának őket is legyilkolni és az iszlám bankrendszert kell beállítani a zsidó uzsorakamatos bankrendszer helyett. Ott a bank is kockázatot vállal a vállalkozás sikeréért, és ha befuccsolt a bank is elveszti a pénzét.

 SOHA TÖBBÉ NE ENGEDJÁTEK BE A ZSIDÓ UZSORA KAMATOS BANKRENDSZERÉT AZ ORSZÁGOTOKBA, MERT FÖLDÖNFUTÓVÁ TESZI A NÉPET , AZ ORSZÁGOT MEG ÚGY ELADÓSÍTJA , HOGY MINDEN HATALMAT MAGÁHOZ TUDJON RAGADNI , ÉS KÉNYE KEDVÉRE SANYARGATJA A NÉPET AZ ADÓSÁG BEHAJTÁSÁÉRT.

 Csak a zsidó politikusok képzelik azt , hogy vissza tudják fizetni az adósságot , és ezért sanyargatják egyre több adóval a népet, hogy törleszteni tudjanak. Az Izlandi példa legyen a mérce , csak akkor fizetni ha pozitív a szaldó és akkor is csak meghatározott %. -ot fordítani az adósság törlesztésére. Ez a járható út. Nem birodalmat akarunk , hanem Európai nemzetállamok közösségét , ahol a kölcsönös előnyök kihasználására tömörűlünk, és nem eladósítás a cél, nem kamatrabszolgaként kérjük, hogy éld le az életed, hanem szabad emberként, ne a zsidó világbirodalomként váljék ez lehetővé minden ember számára. Teljesedjen ki az ember tudásban bölcsességben alkotó erejét használja arra , hogy ne legyen a földön éhezés , járvány , és viszonylag kevés legyen a katasztrófa, hogy a tudás mindenki számára elérhető legyen , a jognak asztalánál egyenlőek legyünk, olaj maffia , zsidó maffia , alvilági maffia , stb . Felszámolásánál a halálbüntetés megengedhető legyen . A megnövekedett emberiség létszáma új utakat jelöljön ki a mezőgazdaságban , hogy minden száj jól lakhasson. És ne háborúra fegyverekre költsenek a bankok mint eddig , - két világháborút sóztak az emberiség nyakába a zsidó bankárok és egyet sem ítélek el háborús bűnösként, pedig ők az igazi háborús bűnösök, ők az elsődleges terroristák az uzsorakamatjaikkal. A világ válasza e terrorizmusra a harc ezek ellen a zsidó uzsorák elleni lázadás , amit a világ tévesen hisz terrorizmusnak , mert ez a rabiga lerázására tett forradalmi kísérlet. Tehát háborús bűnösök és terroristák , amiért halál jár , hisz ők osztják a halált ezért a muszlimok között egyelőre, de majd jön az közelebb is hozzánk, ma holnap olyan törvényeket hoznak , hogy mi leszünk a terroristák , pedig semmi mást nem csináltunk mint eddig. Olyan ez mint a kényszerből meghúzott határok , a polgár sehova nem ment és mégis két három ország lakója lett, és közben határmódosítás miatt nem látogathatja meg testvéreit , rokonait, mert ők a határ túl oldalára kerültek. Törvényt ültek fölöttük , és elszakadtak nemzettestvéreiktől a vakolók ehhez nagyon jól értettek, az ellentét szítása volt a kenyerük , hosszútávon a zsidó világuralom megteremtéséért kellet ezt csinálni, az a sok bosszúság, az a sok aljasság mind a cionista szabadkőművesség miatt volt , és lesz , ha nem vetjük le a rabigát.