A Dabasi vénasszonyok balladája

A Dabasi vénasszonyok balladája

Drábik János: 

Az erőszakmentesség apostola: Gene Sharp (…)

A hatósági erőszak kockázatának csökkentése

 

Egy ausztráliai kutató, Robert J. Burrowes (1938-)2, több évtizede foglalkozik azzal, hogy miként lehet az erőszakszervek fellépését minimalizálni, amikor megszegik a törvényeket, visszaélnek fegyverhasználati jogaikkal, és provokátorokat is bevetnek egy mozgalom felszámolására. A hatalom fegyveres szervezetei különböző okokból vetnek be erőszakot az erőszakmentes akciók visszaszorítására. Ezek közül a legfontosabb az, amikor az erőszakot a politikai nyomásgyakorlás egyik formájaként használják. Ez akkor van, amikor félnek. Sok oka lehet ennek a félelemnek. A bigott rasszizmustól és a vallásos fanatizmustól a szélsőjobboldali és balliberális nézeteken át a neoliberális globalizmus elfogult védelmezéséig.

Az erőszakmentes akció hatékonyan korlátozhatja a vele szemben fellépő hatalmat, ha képes kedvező politikai atmoszférát és az embereket nem fenyegető fizikai környezetet létrehozni. Képesnek kell lennie az emberek erőszakkal szembeni lelki beállítódását tömegméretekben befolyásolni. Arra kell törekednie, hogy csökkentse a félelmet mind a hatalom, mind a tüntetők oldalán. Az erőszak alkalmazását a hatalom részéről nem lehet teljesen megszüntetni, de megfelelő módszerekkel és technikákkal lehet minimalizálni. Az alkalmas módszer kiválasztásához lehetőleg széleskörűen fel kell mérni azokat a tényezőket, amelyek kiválthatnak erőszakos válaszreakciókat. Robert J. Burrowes 20 olyan szempontot, módszert és technikát jelölt meg, amelyek a történelmi tapasztalatok szerint alkalmasak csökkenteni a tüntetések elfojtásának az erőszakosságát:

Burrowes szerint a hatalom fegyveres szervezeteinek az erőszakos fellépését alapos és körültekintő tervezéssel meg lehet előzni, és csökkenteni is lehet.

Ehhez az aktivistáknak el kell határozniuk, hogy kampányuk erőszakmentes lesz, és ezt a kötelezettségvállalásukat széles körben nyilvánosságra kell hozniuk. Rögzíteniük kell a fegyelmezett erőszakmentesség szabályait és gondoskodniuk kell arról, hogy az akció résztvevői vállalják el annak betartását. Ezekhez a szabályokhoz tartozhat például:

Az igazat fogom mondani.

Mindenki mással szemben (beleértve a polgárokat, a rendőri, katonai szervezetek tagjait, a tömegtájékoztatás alkalmazottait) tisztelettel viselkedek.

Nem gyűlölködöm, és nem táplálok haragot. Elviselem ellenfeleim dühét és támadásait.

Megvédem ellenfeleimet - a rendőröket és a katonákat is - sértegetéstől és bántalmazástól.

A szervezőcsoport programjának és döntéseinek megfelelően cselekszem. Komoly véleménykülönbség esetén kilépek az akcióból. Nem kezdeményezek, és nem veszek részt más spontán megmozdulásban.

Felelősséget vállalok a tetteimért. Kerülöm a titkolózást.

Ha le akarnak tartóztatni, azt önkéntesen elfogadom. Ha őrizetbe vesznek, akkor példamutatóan viselkedek.

Megvédem mások tulajdonát, beleértve a rendőrökét és a katonákét is.

Nem futok, és nem teszek más fenyegető mozdulatot.

Nem hozok a tüntetésre kábítószert, vagy alkoholt.

Az aktivistákat fel kell készíteni arra, hogy mit von magával az, ha elkötelezik magukat az erőszakmentességnek. Ezeken a programokon lehetővé kell tenni, hogy hangot adjanak érzéseiknek és félelmeiknek is. meg kell vitatni velük, hogy miként kell fegyelmezetten részt venni erőszakmentes akciókban.

Külön kell felkészíteni a vezetőaktivistákat. Számukra biztosítani kell a specifikus programokon való részvételt.

Minden politikai vezetőnek, országosnak és helyinek, személyhez szólóan kell levelet írni, beleértve a fegyveres testületek, a rendőrség és a katonaság vezetőit is. Informálni kell őket az erőszakmentes akció céljáról és hangsúlyozni kell, hogy a kampány szigorúan erőszakmentes. Célszerű csatolni az erőszakmentességre vonatkozó önkéntesen vállalt magatartási szabályokat.

Fel kell mérni valamennyi katonai és rendőri erőt, beleértve a speciális műveleti csoportokat is, amelyek majd reagálnak az erőszakmentes megmozdulásokra. Megfelelően felkészült résztvevőkből létre kell hozni egy olyan összekötőcsoportot, amelynek az összetétele tükrözi a helyi viszonyokat mind faji, vallási és a nemek közti arány szempontjából. A titkos cselekvés – mint például a szabotázs – hosszútávon nem vezet célra. Célszerű ezért minden illetékes hatósági személyt informálni - beleértve a fegyveres testületek vezetőit is - hogy melyek a tervezett akciók. Akkor is célszerű így tenni, ha a hatóságok ezt elutasítják.

Létre kell hozni kapcsolattartó csoportot, vagy csoportokat, amelyek végiglátogatják a helyi rendőrségeket, katonai létesítményeket, és a kölcsönös tisztelet megadásával tájékoztatják a parancsnokokat a kampány lényegéről és egyben átadják nekik az erőszakmentes fegyelemről készített kódexnek az egyik példányát. Figyelmesen meg kell hallgatni aggályaikat és azt, hogy milyen kockázatoktól tartanak. Ezekre érdemben kell válaszolni, az érvek erejével kell meggyőzni őket a tervezett erőszakmentes akció szükségességéről. A kapcsolattartás célja: csökkenteni a rendfenntartó közegek félelmeit és ellensúlyozni azokat az ideológiai indoktrinációkat, amelyek ellenséges érzületet váltottak ki a közrend fenntartóiból az aktivistákkal szemben. Ha a hivatalos kapcsolatfelvételt nem engedélyezik, akkor is törekedni kell rá. Amint a kampány beindul, rendszerint mégiscsak sor kerül ilyen kapcsolatfelvételre. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha a rendőrség és a fegyveres testületek meggyőződnek a kampány erőszakmentességéről, a tüntetők fegyelmezett magatartásáról, akkor – nem hivatalosan – még segítenek is.

Tisztelettel és udvariasan kell viszonyulni az egyes rendőrökhöz, katonákhoz és hivatalos személyekhez. Nekik is megvannak a saját problémáik, családi kapcsolataik és a maguk módján ők is jobbá szeretnék tenni a világot, amelyben élnek. Sokkal több szál kapcsolja őket össze a tüntetőkkel, mint azokkal a hatalmi elitekkel, akiknek a védelmét pénzért felvállalták. Ezt a tényt lehetőleg világossá kell tenni a számukra. Természetesen vannak köztük olyanok is, akik pszichológiailag az erőszak alkalmazására vannak kondicionálva. De az ő esetükben is a tiszteleten alapuló magatartás hasonló válaszra készteti őket. A nemes célért tüntetők jobbá akarják tenni a világot. Minél több embernek lehetővé kell tenni, hogy csatlakozzanak ehhez.

Célszerű sajtótájékoztatókat tartani a nyomtatott és az elektronikus sajtó számára, beleértve az internetet használó közösségi médiát is, amelyben az aktivisták röviden megmagyarázzák a szervezkedés célját és felhívják a szerkesztőségek figyelmét az erőszakmentességre. Tájékoztatni kell őket arról, hogy mindez a rendfenntartó szervek tudomásával történik és a sajtónak is kell adni egy példányt az erőszakmentes fegyelem kódexéből.

Célszerű a kapcsolattartó csoportoknak a tüntetéseket megelőző napon találkozni a közrendért felelős rendőri, katonai személyekkel. Ha lehetséges, személyesen is fel kell keresni az illetékes tiszteket. Itt is hangsúlyozni kell a fegyelmet és az erőszakmentességet. Ha felmerül annak a megalapozott gyanúja, hogy a hatóságok szándékosan más nyelvű rendőröket bíznak meg a tüntetés ellenőrzésével azért, hogy így kényszerítsék ki annak elhalasztását, akkor haladéktalanul olyan személyeket kell mozgósítani, akik mind a hatóságok, mind a tüntetők nyelvét beszélik. Az erőszakmentes fegyelem kódexét ebben az esetben mindkét nyelven ki kell nyomtatni. Már számos esetben bebizonyosodott: ha megfelelő volt a hatóságok előzetes tájékoztatása, akkor a rendfenntartók gyakran nem engedelmeskedtek a békés akciók erőszakos feloszlatására vonatkozó parancsoknak. 1989-ben, Pekingben, a demokráciáért tüntető diákaktivisták sikeresen tárgyaltak a kínai néphadsereg kivezényelt egységeinek a vezetőivel. Emiatt a legfőbb kínai döntéshozók nem tudták május 20-ig eltávolítani a tüntetőket a Tienanmen térről. 1991-ben, Moszkvában alakult ki párbeszéd az „Élőláncot” alkotó erőszakmentes tüntetők – akik körülvették az orosz „Fehér Házat”, azaz az Orosz Federáció parlamentjét – és az akkor még létező Szovjetunió kivezényelt csapatai között. A kialakult párbeszédnek az lett az eredménye, hogy a katonaság elutasította a parlament megtámadását és a polgári személyek megölését.

A taktikát hosszútávú stratégiába beilleszthetően kell kiválasztani. Világosan meg kell határozni a célját, azt, hogy hol és mikor kerül sor a tüntetésre, azon mennyi aktivista vesz részt, és a szervezők milyen szintű felkészítésben részesültek a fegyelmezett erőszakmentes akciók végrehajtására. Itt is hasznos olyan röplapok készítése, amelyek részletesen megmagyarázzák minden érdeklődőnek a megmozdulás célját.

Minden konkrét taktikai lépést pontosan és részletesen ki kell dolgozni. Ha szükséges igénybe kell venni az aktív fellépés valamilyen formáját, mint például üléssel akadályozni a bulldózerek mozgását, vagy a katonai támaszpontok és kulcsfontosságú ipari területek megközelítését, amely a munkások ellenállását válthatja ki. Ilyen esetben előre értesíteni kell őket erről, még az olyan részletekről is, hogy a tüntetők állni fognak-e vagy ülni, esetleg lefekszenek-e a földre. Azt is előre át kell gondolni, hogy szembe szálljanak-e a munkásokkal, vagy térjenek ki az ilyen összecsapások elől. Meg kell beszélni a tüntetőkkel, hogy mit kiabáljanak, vagy énekeljenek, vagy, hogy csak csöndesen tüntessenek. Az is fontos, hogy miként kapcsolódnak össze, használnak-e olyan eszközöket, amelyeket nehéz az így összekapcsolt tüntetőkről eltávolítani. A gyakorlat igazolta, hogy nehéz erőszakosan rátámadni olyan tüntetőkre, akik nyugodtan ülnek.

Át kell gondolni azt is, hogy adott esetben nem előnyösebb-e a szétszóródás, mint a tömörülés és a szoros egymásba-kapaszkodás. A szétszóródás taktikájával gyakran lehet jelentősen csökkenteni az erőszakosságot. Indiában, az 1930-1931-es függetlenségi kampány idején súlyos büntetéseket ritkán szabtak ki azokkal szemben, akik só-termékeket állítottak elő. Ugyanakkor nagyon keményen megbüntették azokat az aktivistákat, akik el akarták foglalni a Dharasana só-üzemeket. 1959-ben, Dél-Afrikában, sikeresen alkalmazták a paradicsom-bojkottot. Erre azért volt szükség, mert a beutazási-szabályok megszegésével érkező illegális munkásokat a paradicsomfarmokon rabszolgamunkára kényszerítették. A kormány, a farmerek és a kereskedők együttes ereje sem volt képes megtörni a bojkottot.

Ha a koncentráció a választott taktika, akkor vagy új technikát kell választani, vagy a régi módszereket is megújítva új jelentéssel ellátva kell igénybe venni. Ha például betiltják a tüntetéseket, akkor azokat meg lehet szervezni egy temetési menetként, vagy másfajta vallási jellegű szertartásként.

Alkalmanként szükség van arra is, hogy az aktivisták a különböző szerepeket eljátsszák, begyakorolják, és tudjanak gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez. Felkészülten kell fogadniuk a rendőrség megfélemlítését, amikor állig felfegyverkezve harci járműveken közelítenek feléjük. Ismerni kell a katlan-módszert, amikor a rendőrség összekötözi az aktivistákat vagy azért, hogy letartóztassa, vagy azért, hogy eltávolítsa őket. Fel kell készülni a fájdalmat okozó zaj eltűrésére, amelyet hatalmas teljesítményű készülékekkel okoznak. A tüntetőknek ismerniük kell a vegyi és más harci eszközöket, mint például a paprikaspray, a könnygáz, a gumibot, a vízágyú és a gumi- vagy a fából készült lőszerek használata. Számos történelmi példa van arra, hogy a felkészült tüntetők bátran és sikeresen álltak ellen, amikor a hatalom durva erőszakot alkalmazott velük szemben.

Ezért fontos, hogy a kampány minden egyes résztvevője maximális támogatást kapjon ahhoz, hogy bátran tudjon viselkedni. Ajánlatos gyakorolni, miként lehet erőszakos támadásra erőszakmentes módon bátor választ adni. Meg lehet tanulni, hogy miként lehet semlegesíteni a paprikasprayt, a könnygázt. Vannak olyan kampányolók, akik ezt a szintű elkötelezettséget egyelőre még nem tudják vállalni. Nekik újabb lehetőségeket kell biztosítani arra, hogy elsajátítsák az erőszakmentes ellenállás hatékony módszereit.

Előre nem látott eseménynél lényeges, hogy legyen egy szükségmegoldást tartalmazó cselekvési terv is. Ez különösen akkor fontos, ha a rendőri és katonai szervek erőszakos fellépésére kell számítani. A szükségmegoldást tartalmazó tervet már előre ismerniük kell a kampányban résztvevőknek. Ezt röplap formájában is szét lehet osztani és a szervezőknek meg kell magyarázniuk az érintetteknek, lehetőleg úgy, hogy azok másodpercek alatt végre tudják hajtani őket. Adott esetben szükséges lehet megfigyelők elhelyezése, mert így csökkenteni lehet azt a veszélyt, hogy az aktivistákat meglepetésszerűen támadja meg a rendőrség. A szükségtervnek tartalmaznia kell azokat az egyszerű cselekvési módokat, amelyekkel szembe lehet szállni egy várható erőszakos támadással. 1959-ben például a dél-afrikai Ixopo-ban a tiltakozó asszonyokat felszólították a hatóságok, hogy oszoljanak szét. De még azt megelőzően, hogy a rendőrség parancsot kapott a gumibot alkalmazására, a jól megszervezett asszonyok nyugodtan letérdepeltek és elkezdtek imádkozni. A rendőrség tehetetlenül állt, mert nem mert rátámadni az imádkozó és térdeplő asszonyokra.

Gondoskodni kell arról, hogy az aktivisták kellően tájékozódva legyenek a letartóztatás kockázatáról és a többi jogi következményről. lehetővé kell tenni számukra, hogy kellően felkészítve hozhassák meg döntésüket. Ha egyes résztvevők nem tudják vállalni a letartóztatás kockázatát, akkor olyan részvételi lehetőségeket kell kidolgozni a számukra, amely nem jár ezzel a rizikóval. Ilyen lehet például annak a taktikának az alkalmazása, amely lehetővé teszi a tüntetők gyors távozását. A XXI. századi színes-gyümölcsös-bársonyos civilmozgalmak tapasztalatai szerint szinte mindig sor került őrizetbe vételre. Ha a letartóztatás előrelátható, vagy bele van kalkulálva a kampányba, akkor meg kell szervezni „a letartóztatottakat támogató csoportot”. Ennek a támogatócsoportnak hasznos, ha van egy vagy több jogász tagja. Nekik rendelkezniük kell azoknak a listájával, akiknél számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy le fogják őket tartóztatni. Azt is tudniuk kell, hogy a letartóztatottak közül ki az, aki hajlandó elfogadni az ideiglenes szabadlábra-helyezést óvadék ellenében. Természetesen gondoskodni kell az őrizetbe vett személyek folyamatos jogi támogatásáról is.

Célszerű két olyan akciószervezőt kinevezni, aki alkalmas a tüntetőcsoportok megszervezésére és irányítására. Az őket támogató tüntetésszervezőre is szükség van, például olyan esetekben, amikor a vezető szervezőt a rendőrség ’letartóztató osztagai’ kiemelik a tömegből. Az összpontosítás szerves részét alkotja a stratégiai cél és az elérését szolgáló akciók beazonosítása, hangsúlyozva ezek erőszakmentes természetét. A résztvevőket többször is fel kell kérni a fegyelem betartására, vagy pedig arra, hogy ne vegyenek részt a tervezett megmozdulásban. A megfelelő hangulati előkészítés is fontos, legyen az ünneplés, vagy éppen a gyász. Ha vannak előkészületek, akkor minden akcióval kapcsolatos röplapra és biztonsági előkészületre gondosan fel kell hívni a figyelmet. Ha a tüntetők világosan látják akciójuk célját, akkor nem lehet könnyen más csoportoknak az általuk hirdetett stratégiával, vagy taktikával eltéríteni őket.

Gondoskodni kell olyan rendfenntartókról, vagy rendfenntartó csoportokról, akik képesek arra, hogy hatékonyan tárgyaljanak ne csak az aktivistákkal, de a provokátorokkal és az erőszakos munkásokkal is. Ilyen rendfenntartóknak mindenütt jelen kell lenniük, ahol az erőszak valamilyen formája reális lehetőség.

Szükség van független megfigyelőkre és jogászokra, akik figyelemmel kísérik az emberi jogok és politikai szabadságjogok helyzetét. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy a különböző irányzatú tömegtájékoztatási intézmények munkatársai is jelen legyenek minden nagyobb megmozduláson, ahol reálisan számolni kell a rendőri, katonai erőszakkal. Fegyelmezett, erőszakmentes aktivisták erőszakos elnyomása megszegi az alapvető és kulturális politikai normákat. A rendőrség és a katonai szervek ezért arra törekednek, hogy az erőszakot lehetőleg rejtetten, titokban alkalmazzák. Még abban az esetben is, ha a hivatalos tömegtájékoztatás nem számol be a rendőri-katonai brutalitásokról, vagy kifejezetten dezinformál és hazudik, a közösségi médiának akkor is szinte minden esetben tájékoztatnia kell az igazságról.

Ha az erőszakszervek brutálisan léptek fel, az aktivistáknak akkor is meg kell őrizniük a nyugalmukat. Ez eloszlatja a rendőrök félelmét az aktivisták válaszreakcióját illetően. Ilyenkor ismét szerephez jutnak a rendfenntartó közegek oldaláról is az erőszak alkalmazásával szembeni ellenérzések és gátlások. A fegyelem megtartásához ilyen körülmények között nagy bátorságra van szükség. Ha a tüntetés résztvevői szükségtelenül hangoskodnak, ide-oda futkosnak, és ehhez hasonlóan viselkednek, az hozzájárul a káosz fokozódásához és az erőszak folytatódásához. Erre tanítanak a történelmi tapasztalatok.

Ezzel szemben egy mozdulatlan, fegyelmezett csoportot, amely csendben imádkozik, meditál, legfeljebb zümmög, vagy nemzeti himnuszt, esetleg egy vallásos dalt énekel, ritkán támadnak meg brutálisan, és ha mégis, az rendszerint rövid ideig tart. A fegyelmezett magatartás minimalizálja a sebesülések számát. Stratégiai értelemben viszont a legmagasabb szintű rokonszenvet és támogatást képes az erőszakmentes mozgalom résztvevői számára megszerezni.

A felsoroltakat nem lehet betartani minden esetben, különösen nagy tömegeket megmozgató tüntetések esetén. Betartásuk azonban elősegíti világunk erőszakmentes módszerekkel történő hatékonyabb megváltoztatását és sikeresebben hárítja el az uralkodó elitnek azt az erőfeszítését, hogy ebben akadályozza a haladásnak elkötelezett aktivistákat.

A tüntetők a hatalommal állnak szemben

Sharp elsősorban a politikai hatalmat tekinti meghatározónak. Ez a hatalom azoknak az eszközöknek, befolyásolási és nyomásgyakorlási technikáknak a teljességét jelenti, amelyek a hatalom birtokosának a rendelkezésére állnak saját céljai érvényesítésére. Sharp különbséget tesz társadalmi és politikai hatalom között. „A társadalmi hatalom az, amely alkalmas mások viselkedésének a kontrolljára közvetve vagy közvetlenül, emberek csoportjai cselekvésén keresztül, amely akció visszahatást vált ki más embercsoportok részéről.”3 A politikai hatalom a társadalmi hatalomnak az a fajtája, amely politikai célokat követ.

A társadalmi hatalomnak van egy monolitikus és egy pluralisztikus modellje. Az első modellben a hatalom legfelül koncentrálódik egy szilárd és változatlan hatalmi struktúrában. A hatalom birtokosai ebben a monolitikus modellben számos okból változhatnak, de maga a hatalom struktúrája, váza az szilárd marad, függetlenül attól, hogy a hatalmon belül milyen akaratok érvényesülnek, illetve, kívülről milyen erők hatnak rá a változás érdekében. Eszerint az elmélet szerint az emberek rá vannak utalva a hatalom birtokosainak a jó szándékára, támogatására és döntésére. Ily módon a hatalom birtokosa dönti el, hogy miként kell a hatalmat gyakorolni. Ennek a hatalmi struktúrának a birtoklása kedvező esetben szabályozott módon változik, törvényes választások útján.

Zsarnoki, egyeduralmi rendszerben azonban gyakran az uralkodó dönti el, hogy tart-e választásokat, rendszerint az előre meghatározott kimenetellel. A diktátorok a választási eredmények meghamisítását a választási folyamat szerves részének tekintik. Előfordul, hogy a diktátorok elszámítják magukat és nem teszik meg a szükséges lépéseket az általuk elvárt választási eredmény biztosítására. Így például a burmai katonai rezsim sokkhatásként élte át, amikor egy általa engedélyezett választást 1990-ben elveszített. Erre úgy reagált, hogy elutasította a választók döntését és letartóztatta az ellenzék vezetőjét. A tekintélyuralmi rendszerek jól működnek, amikor a lakosság elfogadja a hatalom monolitikus rendszerét.

A hatalom birtoklása feljogosítja a diktátort, hogy uralkodjon, meghatározza a neki engedelmeskedő emberek kötelezettségeit. Az állam kényszerítőhatalma ebben a modellben az engedelmesség kikényszerítésének az elsődleges és törvényes eszköze. A XX. század számos példával támasztotta alá ezt. Az 1930-as és 1940-es években a Szovjetunió élén álló kommunista diktátor, Sztálin, meggyilkoltatott csaknem 20 millió embert, akiket hatalma reális, illetve lehetséges veszélyeztetőjének tekintett. Az áldozatok száma csaknem akkora, mint azoké, akik a második világháborúban, elsősorban a náci Németországgal vívott honvédő háborúban elestek. Ahhoz, hogy a zsarnokságot erőszakmentes konfliktus vállalásával meg lehessen gyöngíteni, illetve dönteni, túl kell lépni a monolitikus hatalmi struktúra fogalmi keretén és fel kell tárni a hatalom megosztásának minden formáját. A monolitikus hatalmi modell hasznos elemzési eszköz arra, hogy megértsük: a diktátorok miként szerzik és tartják meg, illetve hogyan adják tovább a hatalmat.

Amennyiben ragaszkodunk ehhez a fogalmi kerethez, akkor az nagymértékben behatárolja azokat a lehetőségeket, amelyeket a politikai változás érdekében figyelembe vehetünk. Ezért akik a hatalom megváltoztatását akarják, azoknak teljesen más módon - pluralista módon - kell felfogniuk a hatalmi viszonyokat.

Sharp ezért a politikai hatalmat törékenynek tekintette és pluralista módon közelítette meg. A hatalom hordozója a társadalom egésze, és az megoszlik valamennyi ember között. A hatalom gyakorlója csak akkor veheti igénybe ezt a hatalmat, ha azt az emberek megengedik neki. Az uralkodó tehát csak akkor tud uralkodni, ha ebbe az emberek beleegyeznek, és ha hajlandóak együttműködni vele.

A beleegyezést és az együttműködést meg lehet szerezni önkéntesen vagy kényszerrel. A beleegyezéshez gyakran elég a társadalom egy részének a közömbössége, vagy olyan kulturális és vallási befolyás, amely kiváltja az engedelmességet. A hatalom plurális modelljének fontos része az a tétel, hogy mivel az emberek bocsátják az uralkodó rendelkezésére hatalmának forrásait, ezért ugyanezek az emberek vissza is vonhatják beleegyezésüket. Az emberek tehát vissza is tarthatják a hatalom forrásait, amelyet együttesen nyújtanak a fennálló hatalmi rend számára. Sharp szerint a hatalomnak hat olyan forrása van, amelyek segítségével megérthető a hatalom plurális természete.

A hatalomnak, hogy működni tudjon, elsőként tekintélyre van szüksége. Ez teszi lehetővé számára, hogy engedelmességet követelhessen azoktól, akik felett uralkodik. A választási eredményekre rutinszerűen úgy hivatkoznak, mint amelyek igazolják a hatalom igényét a kormányzásra. Ezért a tekintélyuralmi rendszerek jelentős része ragaszkodik a választások megtartásához, ugyanakkor megfélemlíti a választókat, korlátozza a politikai ellenfelek kampánytevékenységét, és ha nem kedvezőek számára a választási eredmények, akkor elutasítja azokat. Minden kormány számára kiemelkedő fontossága van a törvényességnek, annak, hogy alkotmányosságon nyugvó tekintélye legyen.

Ennek hiányában a hatalom gyakorlója (a diktátor és kormánya) törvénytelennek minősül, amelynek számos bel- és külpolitikai következménye van. A törvényesség nyilvánvaló elvesztése belpolitikailag legitimizálja a politikai ellenzéket. A társadalmi szerződés fogalmát használva a politikai ellenzék kijelentheti, hogy ha egy kormány alkotmányellenesen gyakorolja hatalmát, akkor megszegi a kormányzat és a nép között érvényben lévő ’társadalmi szerződést’ is. Ez lehetővé teszi a kormányzottak számára, hogy többé ne engedelmeskedjenek, ne támogassák, és ne működjenek együtt a fennálló rendszerrel.

Nemzetközi vonatkozásban a rezsim legitimitásának az elvesztése megteremtheti annak a feltételét, hogy a nemzetközi közösség gazdasági és politikai szankciókat alkalmazzon vele szemben. A nemzetközi bojkottok politikailag és gazdaságilag is meggyengíthetik egy adott ország kormányát. Erre jó példa az, ami a Dél-Afrikában hatalmat gyakorló apartheid rendszerrel, vagy a burmai diktatúrával történt. Hasonló hatást váltott ki, amikor a Brit Nemzetközösség 2002-ben felfüggesztette Zimbabwe tagságát és az afrikai ország többé nem vehetett részt a Nemzetközösség szervezeti életében. Ha egy tekintélyuralmi rendszer legitimitása meggyengül, akkor a demokratikus ellenzéki csoportok rendszerint sokkal könnyebben jutnak pénzügyi, politikai és morális támogatáshoz.

A Sharp-féle plurális hatalomfelfogás szerint egy rendszer szilárdságához másodikként tömegtámogatásra van szüksége. Egy rendszer akkor tekinthető szilárdnak, ha sok ember együttműködik, támogatja és engedelmeskedik a hatalom gyakorlójának. Ez nem azt jelenti, hogy ha az emberek többsége valamiért nem szereti az éppen hivatalban lévő hatalomgyakorlókat, akkor a rendszerváltás már elkerülhetetlen. Csupán arról van szó, hogy jelen van az igény a rendszer megváltoztatására.

A történelem tanúsága szerint a kisebbségnek is számos lehetősége van arra, hogy elnyomja a többséget. A hosszútávú és alapvető célokat követő erőszakmentes küzdelem nem lehet sikeres a többség aktív támogatása és együttműködése nélkül. A demokráciában több vonatkozásban is nagy jelentősége van a számoknak. Legtöbb esetben a többség akaratának az érvényesülését tekintik demokratikusnak, amely lehetővé teszi a kisebbségi akarat felülírását. Azt azonban, hogy az embereknek, mint közösséget is alkotó kollektíváknak, melyek az alapvető szükségleteik, legfontosabb érdekeik és értékeik, azt az emberek többsége rendszerint mégiscsak jobban tudja, mint az emberek kisebbsége.

Ehhez azt tesszük hozzá, hogy a számbeli kisebbség rendelkezhet a pénzvagyon és a fizikai vagyon többségével. Ebben a vonatkozásban ez a számbeli kisebbség a vagyon és a befolyás vonatkozásában többség. Ez a szellemi vagyonra - a tudás birtoklására - is vonatkozik. A számbelileg kisebb értelmiségi réteg a tudással való rendelkezés vonatkozásában a szellemileg meghatározó többség.

Sharp is a hatalom harmadik forrásának azt tekintí, hogy a hatalom gyakorlói rendelkezzenek a szükséges tudással és képességekkel. A sikeres kormányzáshoz egyre több elméleti és gyakorlati tudás integrálására van szükség. A hatalom birtoklása nem jelenti a szükséges tudással való rendelkezést is. A hatalom gyakorlója tehát szükségszerűen rá van utalva arra, hogy mások tudását és képességeit vegye igénybe döntései meghozatalához és végrehajtásához. A hatalom gyakorlója tehát erősen függ azoktól az emberektől és közösségektől, amelyek a tudásukkal és gyakorlati képességeikkel lehetővé teszik a kormányok számára azt, hogy a hatalmat gyakorolhassák. A hatalom tehát működésképtelenné válik és összeomlik, ha a tudással rendelkező emberek megtagadják vele az együttműködést.

A hatalom sikeres gyakorlásának negyedik feltételét az olyan szellemi tényezők alkotják, mint a vallás, az engedelmességhez és az alárendeltséghez való viszony, a küldetéstudat, egy meghatározott kultúrkörhöz való tartozás, mert mindez döntően befolyásolja a hatalmat gyakorló viszonyát a lakosság egészéhez. A történelem egyes korszakaiban az emberek többsége elfogadta, hogy a királyok az égi Mindenható földi képviselőiként isteni felhatalmazással bírnak. Aki nem engedelmeskedik az uralkodónak, az Isten irányában is engedetlennek bizonyult. A japán császárt, például, Istennek tekintették és Istenként tisztelték.

Ilyen körülmények között a demokrácia elképzelhetetlen volt. A XXI. században több országban összeolvadt az iszlám-vallás és a hagyományos politikai hatalom. Az európai kultúrkörben a felvilágosodás nyomán megtörtént az állam és az egyház szétválasztása, az iszlám kultúrkörben azonban ez csak részben valósult meg. Demokráciában – annak szekuláris jellege miatt – nem valamilyen földöntúli hatalom az emberi jogok és a politikai szabadságjogok forrása. A kormányzók hatalma azoknak a hozzájárulásán alapul, akik ezt a hatalmat mintegy átruházzák – önkéntesen vagy kényszerből – a hatalom gyakorlóira.

Úgy látjuk, hogy Sharp hatalomelmélete a jogi pozitivizmus elméletéhez áll közel. Elfogadja, hogy egy adott társadalom jogi rendszerét alkotó törvényeket az ebben a társadalomban élők által felhatalmazott tekintély bocsátja ki. Ez a szellemi irányzat a hatalmat és a jogot elválaszthatatlannak tekinti. A jog léte ténykérdés, értéke vagy értéktelensége pedig egy másik kérdés, amely a létező, vagyis pozitív jognak az emberekhez való viszonyára vonatkozik. A hatalom számára a jogrendszer a kikényszeríthető parancsot, a társadalom többsége számára a kötelező engedelmességet jelenti. A hatalom gyakorlójának az akarata pedig fenyegetéssel alátámasztott utasítás. Ha az alárendeltek nem engedelmeskednek a hatalmat gyakorló – jogi formát öltő – akaratának, akkor a hatalom megbénul. Úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a társadalom visszavonta a hatalom gyakorlójára korábban átruházott jogait.

Érthető, hogy Gene Sharp a jogi pozitivizmusnak a befolyása alá került hatalomelmélete megfogalmazásakor, hiszen abban az időben, amikor alapkutatásait végezte, ez volt az egyik meghatározó nézetrendszer. A hatalom tehát itt elsősorban az állam keretei között élő emberekre vonatkozik. Az alárendeltek, az alattvalók átruházzák jogaikat az uralkodóra, a diktátorra, a hatalom gyakorlójára, aki ezzel a joggal élhet és visszaélhet. Ez az elméleti konstrukció azonban teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy ez a jog és ez a hatalom az államból indul ki és oda tér vissza. A jogi pozitivizmus tanítása szerint a jog tehát egy olyan társadalmi konstrukció, amelybe nem tartozik bele semmilyen emberfeletti hatalomtól, tekintélytől (Istentől) származó, semmilyen megváltoztathatatlan természeti törvényen (természetjogon alapuló) norma.

Számos érvet lehet felhozni amellett, hogy vannak olyan jogok is, amelyek az állam felett állnak. Ilyenek a természeti törvényeken alapuló jogok, amelyeket állami akarattal a leghatalmasabb hatalomgyakorló sem írhat felül. A világvallások követői számára létezik egy transzcendens, metafizikai dimenzió is, a Teremtő, a Mindenható, az Örökkévaló, az Isten, a Világmindenség Nagy Építőmestere, amely ugyancsak államok feletti autoritás. A vallások természetesen Isten létezéséből vezetik le az államok feletti jogokat. A természetjogra és az isteni autoritásra alapozott jogok e nézetrendszer követői szerint felülírják az állam által hozott törvényeket és jogszabályokat.

Gene Sharp mestere, Gandhi, akinek az életművéből saját nézeteit és módszereit kifejlesztette, nagy hangsúlyt fektetett a világ erkölcsi, politikai, gazdasági és esztétikai vonatkozásaira és értékeire. Gandhi mindig az univerzális erkölcsi normákból indult ki és ezeknek rendelte alá a pozitív jog szabályait. Sharp ezen változtatott és a jogot olyan emberi viszonynak tekintette, amelyből mellőzni lehet az ember, és így az állam feletti hatalomból levezethető normákat. Azzal, hogy Sharp eltért ebben a lényeges kérdésben mesterétől, lehetővé tette, hogy életműve a pénzhatalmi világelit norma nélküli, hatalomdöntési, rendszerváltoztatási módszereinek és technikáinak a kézikönyvévé váljon. Sharp ezzel lényegében leértékelte saját életművét, mélyen a saját szintje alá süllyedve.

Az emberi jogok és a politikai szabadságjogok nem vezethetők le a jogi pozitivizmus által egyedül jogforrásnak tekintett állami akaratból. Ha egy embernek az állam akaratából vannak emberi jogai, akkor ugyanez az állam ezeket a jogokat korlátozhatja, sőt el is veheti tőle. Ha azonban egy államok feletti autoritásból származnak az olyan emberi jogok, mint az élethez, a szabadsághoz, a vélemény- és kifejezés szabadságához, a törvény előtti egyenlőséghez való jog, továbbá a gazdasági esélyegyenlőséghez való jog, a szociális és kulturális jog, a tudás megszerzéséhez és a munkához való jog, akkor ezeket az állam nem veheti vissza és nem is korlátozhatja.

Egyre kevesebbet idézik szó szerint az „Amerika Tizenhá-rom Egyesült Államának Egységes Nyilatkozatát”4, amelyet 1976. július 4-én fogadott el a Második Kontinentális Kongresszus, amelynek kezdősorai a Természet Törvényeire és a Természet Istene által Amerika számára kijelölt különálló és egyenrangú helyre hivatkoznak. Idézzünk néhány sort a folytatásból:

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint jog a Boldogságra való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa, vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen (…)  

MEGJELENT: 

Önvédelem a migránsok és az EU-

kalifátus 

ellen - Drábik János és Tőke Péter 

legújabb könyve!

A könyvhöz ajándék is jár! Az 592 oldalas könyv ajándékként tartalmazza "A Kormánybuktatás Kézikönyve" már korábban megjelent I. kötetét és az ebben könyvben most megjelenő II. kötetét, Drábik János és Tőke Péter tollából!

Az Európai Uniót úgy hozták létre, mintha egy "lassú államcsíny" lett volna. (Ma már sokan úgy tartják, hogy a történelem leglátványosabb államcsíne.) Az Unió létrehozását úgy tervezték, hogy fokozatosan kiszorítják a demokratikus struktúrákat és folyamatokat.

A nemzetállamokat megillető szuverén jogköröket úgy adták át fokozatosan a brüsszeli bürokráciának, hogy nyilvánosan soha nem beszéltek róla, és az 500 millió európait kész helyzet elé állították.

Még az uniós vezetők nagy része sem tudja, hgoy az EU már jó ideje átalakulóban van, s a migrációs invázió csak megerősíti, hogy EURÁBIÁ-vá alakul át.

E kötet rendkívüli időszakban, a migránsinvázióval és az ellene történő védekezéssel párhuzamosan született. Sok irányból feltárja azokat az okokat, amelyek az EU nem is olyan távoli, három részre szakadásához vezetnek.

Tudnunk kell, mi a jövőnk, ki a mellettünk kitartó társunk, kinek a csatlakozására számíthatunk, ha összefogásra lesz szükség, s akár még küzdenünk, talán harcolnunk is kell a nemzeti államokból álló, két tenger által is mosott Új Európánk megszületéséért.

A könyv a Leleplező Magazint is kiadó Intermix Budapest kft. gondozásában jelenik meg. A könyvet terjeszti az Alexandra könyváruház, akiknél Drábik könyvei is nagy számban kaphatók, továbbá az Anima könyvesbolt (Pult Kft.). A borítót az Alexandra készítette.

Készüljön fel az új Európára, vegye meg a több, mint 590 oldalas könyvet időben!

A KÖNYV MEGRENDELHETŐ ELÉRHETŐSÉGEINKEN:
Email: leleplezo2010@gmail.com

TEL: + 36 70 300 30 54

---

MÉGIS LÉTEZIK A CENZÚRA! ????

Tőke Péter és Drábik János a Kormánybuktatás kézikönyve c. új könyvét első körben betiltották.

E kötet tartalmának az ismeretéért egyes országokban letartóztatás, hét év börtön jár, és a könyvet árusító üzleteket felgyújtják. A kormánybuktatás kézikönyve cím, talán ezért is, annyira ráhozta a frászt hazánk egyik nagy nyomdájára, hogy látatlanban, a kötetbe bele se nézve visszadobták, politikai okokból. Mint a 80-as években. Mintha a Fidesz-uralom ellen szerveznénk lázadást. Épp ellenkezőleg. Mi egy népakarat nemzeti kormányának és mindannyiunknak a védelmére adjuk közre ezt a Gene Sharp-féle tudományt. Azért ismertetjük, hogy a zsoldos-ellenzék ne tudja legyőzésünkhöz felhasználni. Ha pedig a jövőben egy magyarellenes párt kerülne hatalomra, s újra elkezdené Magyarország rabszolgasorba döntését, akkor meglenne a módszerünk ahhoz, hogy felszámoljuk és elkergessük őket, (ahogyan a diktatorokat is). Aki tehát ellenünk van, az a nemzete ellen van.
A címet megváltoztattuk, hogy szalonképesebbek legyünk.

Íme: A kormánybuktatások kézikönyve I. Szabad az országunk, nem vagyunk betiltva!
Sok érdekességet kínálunk. Titkokat is. Talán olvasóink számára is kiderül majd, hogy a TV-székház ostroma, a Kossuth téri tüntetés,... és a többi, is megrendelt, fizetett volt és még izraeli katonákat is bevetettek, hogy a későbbi, kijevi Maidan főpróbája lehessen.
Rövid részlet a kötetből: Lapid tábornok, a volt közbiztonsági-helyettes szerint a TV-székház ostrom és az október 23-i demonstrációk szervezettek voltak. Kollégáinak információira hivatkozva nem kevesebbet állított, mint hogy a tüntetőket pénzelték. A puszta jelenlétért ötezer forint járt, „kordonrázásért” húszezer, míg a székházat ostromló kemény mag tagjainak fejenként százezer forint ütötte a markát. A pénzt Kanadából utalták – mondta Lapid, hozzátéve, a tüntetőnek reggel jelentkeznie kellett, s este megkapta a pénzt.

A KÖNYV 3.500 Ft, MEGRENDELHETŐ EMAIL CÍMÜNKÖN: leleplezo2010@gmail.com

---

Magyarország lett a diktatúrák megdöntésének a bölcsője

Megjelent Drábik János és Tőke Péter Sheldon A kormánybuktatás kézikönyve című könyv. Megtudhatják milyen módszerekkel győzött világszerte Gene Sharp professzor? ő találta ki a ,,maidant”, a tünteté-ses békés-háborúkat és a választott vezetők ,,demokratikus” elkergetését.

Budapestről indultak el a színes, békés forradalmak

Valamikor 2000-ben egy közös könyv írása céljából rendszeresen bejártam ama bizonyos épületbe és találkoztam Stefán Géza vezérezredessel, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatójával és operatív helyettesével, a Vezérőrnaggyal, társszerzőmmel, akivel közösen kémkönyvet írtunk. Látogatásaim alkalmával megbeszéltük, hogy a valós történetből mit és hogyan lehet megírni, a dialógusokban mi legyen, hogyan tudjuk a karaktereket és a helyszíneket hihetővé tenni, stb. Ezekre az egyeztetésekre szükség is volt, mert az én írói szabadságom és a fantáziám szárnyalt, amit viszont a titoktartási előírások korátoztak, így meg kellett nyirbálnom a valóság hű tükrözésére irányuló törekvéseimet.

Mindig vittem nekik támpéldányokat a könyveimből és a Leleplező könyvújságból, amelyet én főszerkesztettem. Egyik ilyen alkalommal Vezérőrnagy arra kért ne a cégnél találkozzunk, hanem fent a Budai várban, és csak annyi időre, hogy az egyik parkolóban egymás mellé állunk, átadom a magazinunk új példányait, s már mehetünk is a dolgunkra.

Nos a Hilton előtt, egy mellette fenntartott üres helyen parkoltam le. Gépiesen leengedtem a vezető ülés melletti ablakot, átadtam a szokásos példányokat. A vezérőrnagy elvette s a fejével intett, hogy szálljak ki.

– Sétálunk egyet.

Ez az szokta jelenteni, hogy valamilyen hasznos információt akar adni. Egyenes a Hilton hotel bejárata felé mentünk, s csak azt taglaltuk, hogy jól vagyunk. Bent a recepciótól balra leültünk:

– A szokásos tea jó lesz?

Megrendelte, aztán belelapozott az egyik magával hozott Leleplezőbe.

– Na, lesz mit olvasnom.

Becsukta a könyvújságot, aztán az elgondolkozó, komoly arca sejtelmesen mosolygóssá változott, s felfelé mutatott:

– Mit gondolsz miféle workshop van fenn?

– Megint valamilyen reklámbaromság, vagy egy új terméket dícsérnek a mennybe?

– Nem talált. Most egészen másról van szó. Egy rendkívül érdekes nemzetközi fejtágítót tartanak arról: hogyan lehet és kell elkergetni a diktátorokat, hogyan lehet megdönteni a diktatúrákat és átalakítani demokráciává.

– Húha! – esett le az állam.

– Az egész egy harwardi professzor, Gene Sharp tudományán alapul.

– Sosem hallottam róla.

– Majd hallasz még eleget, de lehet, hogy csak évek múlva.

– És ő van itt? Nem lehetne egy interjút készíteni?

– Gene Sharp nincs itt, csak a társa, Robert Helvey tartja az előadásokat. Vele meg nem igen kommunikálhatsz, mert egy amerikai ezredes, aki feltehetően a CIA-nek dolgozik. Az ittléte, mint ahogy a workshopé sem publikus.

– Valamelyik hallgató sem állna kötélnek?

– Nem mert gyakorlatilag ők sem léteznek. Csak nem képzeled, hogy a déli szomszédunktől, a Balkánról, vagy valahonnan keletről érkezett radikális ellenzékiek, vagy lelkes forradalmárok, akiket számos regionális titkosszolgálat figyel, szerepelni akar a magazinodban? Gondolod, hogy interjút ad arról, hogyan akarják elkergetni országuk választási csaló elnökét, vagy a messzebbről jöttek hogyan akarnak egy békés forradalommal új, demokratikus államot alapítani.

– Akkor az sem zárható ki, hogy ez egy terrorista képző.

– Ez nem igaz, ezt csak a kiszemelt diktátor, vagy a célpontország jelenlegi vezetése állítaná, de ők nem tudhatnak erről a találkozóról.

– Gondolom, ezek a célpontok jelenleg a mi baráti országaink, így nektek a kémelhárításnak le kellene csapni rájuk.

Felnevetett:

– Nem hittem volna, hogy a közös könyvírásunk ellenére ennyire naív vagy. Először is, amint említettem itt nincs senki, fantomok ellen pedig nem lehet fellépni. Ha ez tennénk tucatnyi haragos civil állná az utunkat már az utcán CIA-s igazolványt mutatva: ,,Haladjon arra tovább!”, vagy ,,Sarkonfordulni!” Ezek pedig nem cicóznának, ott helyben szitává lőnének.

– Akkor te honnan tusz róla?

– A NATO brüsszeli titkosszolgálati központja jelezte a rendezvényt, néhányan ide is jöttek és biztosítják a workshop helyszínét. Az irányító kollégával nemsokára itt találkozom, elviszem ebédelni. Szereti a jó magyaros ételeket meg a badacsonyi Kéknyelűt.

Még meg akartam kérdezni, hogy kap-e erről tájékoztatást a miniszterelnökünk, de már felállt:

– Így is sokat elmondtam neked – kezelt velem, én meg elhagytam a hotelt. Közben többször is hátra pillantottam a szemem sarkából, nem követnek-e, de úgy látszik a Vezérőrnagy kollégájának nézhettek.

Erről nem beszéltem senkinek, őszintén szólva el is felejtettem. Sok-sok évvel később, tavaly jutott eszembe az egész, amikor Saul Alinsky folytatása ötletként felmerült.

Gyorsan utána néztem. Robert Helvey nevével kutatva az interneten hamar találtam több anyagot is. Drábik János kollégám már tavaly utalt Saul Alinsky utódjára, s most megtudtam én is ki az a fantasztikus háttérember, aki világszerte ott van karmesterként a forradalmak, diktatúra megdöntések, és ,,demokratikus” jogállamok gründolásánál. Aztán valósággal lázba hozott, amikor rádöbbentem csak én ismerem tágabb összefüggéseiben a budapesti workshop titkát, az általunk feltételezett európai békés rendszerváltások magyar kiindulópontját. Elképesztő! Ahogy 1989-től a rendszerváltások, így az európai békés diktátor-buktatások kiindulópontja is Budapest volt. Az utóbbi pedig akkkor ott a Hilton hotelban a szerbekkel kezdődött. Utána jártam és első körben a következőket tudtam meg:

Gene Sharp és Robert Helvey a Nemzetközi Republikánus Intézet megbízásából, a szerbiai ifjúsági ellenzéki mozgalom, az Otpor kérésére szervezték meg a budapesti workshopot. Ezen főleg az Otpor aktivistái, civil kezdeményezések szervezői vettek rész. Gene Sharp küldött nekik ellenállási és diktátor-megbuktatási tananyagot és egy ezekkel kapcsolatos módszereket tartalmazó könyvet, Helvey ezredes pedig a workshopon a gyakorlati végrehajtás különféle módozatait oktatta. Az elsődleges cél Milosevics elnök elkergetése volt. A Nemzetközi Republikánus Intézet által pénzelt budapesti Hiltonbeli workshopot követően az Otpor aktivisták országos tiltakozó és elégedetlenségi kampányt, békés engedetlenségi mozgalmat szerveztek az elnökük ellen. Gene Sharp módszerei eredményesek voltak, mert Milosevics 2000-ben kibukott a hatalomból, később pedig háborús bűnösként Hágába került.

Önmagában ez is elismerésre méltóvá tette volna a Hiltonbeli workshopot, ám kiderült sokkal jelentősebb dolog történt. A budapesti békés diktatúra-megbuktatási szaktanfolyam egyben bölcsője lett az európai diktatúrák megdöntésének. A Hilton-ban felkészített ellenállók és Otpor-aktivisták a sikerük után tovább adták a sharpi-tudásukat. Ezúttal már ők tarottak szemináriumokat a fiatal grúz ellenzékieknek, majd az ukrajnaiaknak. Az Otpor-aktivisták 2003-ban elmentek Grúziába és az amerikai sharpistákkal együtt békés Sharp módszerekkel, tömeges tiltakozásokkal segítették rózsás forradalommal elkergetni Sevarnadzét és hatalomra juttatni Sakaswilit. Ez a Budapesten kiképzett győztes ellenálló csapat vonult tovább 2004-ben Kievbe, ahol ugyancsak békésen elindították és sikerrel levezényelték a sálas forradalmat, Janukovics első megbuktatását. Aztán tovább vitték a békés forradalom tudományát és mindenhol a helyi ellenzéki mozgalmakkal, 1gy Kirgizisztánban is győztek. (…)

Sharp szakított a fotelforradalmár szereppel

1983-ban az erőszakmentes akciók kidolgozására, folytatására egy non-profit szervezetet alapított. Mivel nagy tisztelője volt a svájci Nobel-díjas híres fizikusnak, aki tudomása szerint ugyancsak az erőszakmentes ellenállás híve volt, az Albert Einstein Institut nevet adta intézetének. Ez sok-sok évvel később az erőszakmentes forradalmak, lázadások és ellenállások mágikus világközpontja lett. Képzeljék csak el az előszobájában, akár egy orvosi rendelő várójában ,,páciensek” várakoznak. Nem egy-egy beteg egyedül, vagy a kísérőjével, hanem különféle csoportok, feketék sárgák, fehérek. Zsidók, muszlimok, katolikusok, és istentagadók. Népvezérek, anarchisták, szélsőséges radikálisok, bukott ellenzéki politikusok, és hatalomra kiéhezett kétes figurák. Egy részük talán már gyilkolt is, de ezt nem kötötte a forradalom istenének az orrára.

Sharp pedig minden ,,delegációt” fogadott, meghallgatta a ,,páciensek” országértékelését, aztán lediktálta nekik a legcélravezetőbb és sikerrel is kecsegtető hazai tűntetéssorozatot, az adott hatalom stabilitásának aláásását, a vezetők diktátorrá kikiáltását és különféle módszerekkel történő lejáratását, stb. Sharp minden esetben figyelembe vette a helyi sajátosságokat, és az ajánlott 198 diktatúra-megdöntési módszerből csak az oda illőeket javasolta. Nagyobb volumenű ügyeknél ő is az adott országba utazott, helyszini szemlét tartott, megismerkedett az ellenállók, ellenzéki politikusok, diktatúrát megdönteni akaró demokraták, vagy a gerillák vezetőivel, mert fontosnak tartotta a szmélyes kontaktust is.

Valaki megkérdezte tőle, honnan az Albert Einstein imádat? A válaszában úgy beszélt róla, mint a mentoráról, s büszkén mutatta, hogy az első kötetéhez Einstein írta az előszót. Ezt én is elhittem, de Sharp múltjában kutatva találtam egy objektív kritikát. Ebből egyebek közt kiderült, hogy az Albert Eistein kapcsolat, főleg a világhírű fizikus előszó írása igencsak megkérdőjelezhető. Einstein ugyanis már a forradalmi mű kitalálása és megírása elött hat évvel meghalt. Ennyi füllentés, szerintem megengedhető Sharpnak, hiszen remek marketing-trükk.

A fenti intézet és Gene Sharp 1983-ban és azt követően még néhány évig az ismeretlenség homályában volt. Az egyetemi köröket leszámítva nem igen törődtek vele, majdhogynem valamiféle katedraforradalmárnak tekintették, aki még a diktatúrák megdöntését is tudományos játékként modelezi, mint a hadtörténészek a tengeri csatákat egy lavór vizben. Sharp tudományánál hiányzott valami. Az, hogy felfedezzék!

1987-ben végre bekövetkezett a fordulat. Robert Helvey ezredes, vietnámi veteránt a hadsereg egyéves ösztöndíjjal a Harward egyetemre küldte. Éppen oda, ahol akkoriban Gene Sharp is tanított. Az ezredes, ahogy visszaemlékszik, Sharp szemináriumain az erőszakmentesség módszereinek taglalása eleinte komolytalannak tűnt a sok hosszú hajú hippi jelenléte miatt, ám miután a tanára hosszasan beszélt a hatalom megragadásának módszereiről mindjárt rádöbbent az új tudomány nemzetközi jelentőségére. Helvey rájött, hogy hibás a ,,békés” szó túldimenzionálása, Gandhi egyedülálló pályája vezérelvének, a BÉKÉS-nek a maximalizálása. Mintha Sharp csak egy mutogatós karatét akarna megvalósítani tényleges ütések, és az ellenfél harcképtelenné tétele nélkül. Úgy ítélte meg hibás Sharp megközelítése, hiába akar Gandhi világán építkezni, azt legfeljebb csak elméletileg teheti meg, mert tudományának a gyakorlatban "semmi köze a pacifizmus"-hoz. Helvey tévedett is meg nem is, mert később az esetek többségében véres háborúkhoz, tömeges gyilkolásokhoz vezetett a sharpizmus, míg néhány esetben valóban egyetlen lövés és halott nélkül meg tudtak dönteni diktatúrákat, vagy elnyomó rendszereket.

Robert Helvey meghívta Sharpot ebédelni egy színvonalasabb helyre, és sokáig beszélgetett vele arról, hogyan lehetne a világ különböző részein a gyakorlatban is alkalmazni a 198 pontot és békés halatomváltás különféle módszereit. Rávette arra, hogy ezt minél előbb a gyakorlatban is kipróbálják. Az ezredes volt annyira bölcs, elhallgatta, hogy az ellenállás, a diktatúra elleni küzdelem szerinte csak jelentős véráldozat árán lehetséges, de látszólag ő is a tanára békés szándékait hírdette. Talán arra is rájött, hogy ezzel az elvvel sokkal szalonképesebbek lehetnek. A két férfi szakmailag egymásra talált, rájöttek, hogy sok tekintetben kiegészítik egymást. Sharp hiúságát pedig kielégítette az, hogy ő a mester, és az ezredes pedig egy hű aszisztens, vagy tanítvány.

1987-ben körülbelül ugyanabban az időben, amikor a barátságuk megszületett, egy katonai junta ragadta magához a hatalmat Burmában. Három évvel később, Mr. Helvey, addigra visszavonult a katonai pályáról, de ,,civilként” is folytatta utolsó feladatát a burmai dzsungelben a kormányellenes gerillák katonai junta elleni harcát és a lakosság – Sharp tanításai alapján történő – békés ellenállásra való felkészítését.

Bár az erőszakmentes ellenzéki tevékenységnek hagyománya volt Burmában, Sharp koncepcióját mégis nehéz volt eladni, mert a menekültek jelentős része militáns disszidens volt. Kyaw Kyaw, a burmai ellenzéki aktivista elmondta, hogy "A fegyveres harc idején mi is kerestük a békés megoldásokat, így nagyon jól jöttek Sharp erőszakmentes akciói."Végül felkarolta az ötletet.

1989-ben, a burmai gerillák és az ellenzék segítése révén az Albert Einstein Intézet Ázsiában szűkebb körben ismertté vált, Gene Sharp kezdett tanácsokat adni az antikommunista mozgalmaknak. Az a tény, hogy tanácsokat adott az ottani katonai hunta ellen harcoló Burma Demokratikus Szövetségnek, jó referenciának bizonyult, mert a tajvani Progresszív Demokrata Párt is megkereste. A szigetük kommunista Kínával szembeni függetlenségének megerősítésére és a fenyegető diktazúra ellen kértek a sharpi ,,tananyagból”. Az egységes a tibeti ellenzék mellett a Dalai Láma függetlenségi mozgalmába is ,,besegített”, aztán még a palesztin nacionalistáknak is adott tanácsot, hogyan lehetne megállítani a terrorizmust? Ebben együtt működött Reuven Gal ezredessel, az izraeli fegyveres erők pszichológiai akció részlegének igazgatójával.

Ezek a kínai júniusi Tienamnen téri dráma és a közép-kelet-európai szovjet csatlós államokbeli rendszerváltások előtt történt ázsiai és izraeli akciók megerősítették a CIA-t abban, hogy hasznos lehetne az Albert Einstein Intézetet bevonni az USA nemzetközi titkos akcióiba. Ez az igény hozta játékba Robert Helvey ezredest, aki a Harwardon már összebarátkozott tanárával, Sharppal. Helvey, ,”Bob” az Amerikai Katonai Attasék Kiképző (Fő)Iskolájának az egykori dékánja a titkos akciók szakértője volt. Ő vette rá korábban Gene Sharpot, hogy Burmában tanítsák meg az ellenzéket és a dzsungel-harcosokat a békés ellenállásra, az ottani kegyetlen katonai junta elnyomó rendszere elleni ,fellépésre. Sharp, aki bele ment, persze nem tudta, hogy a társa, Helvey ezredes kettős játékot játszik, mindkét felet támogatja, hogy Washington még a kritikus pillanatokat is átvészelhsse "jó" és "rossz" ellenfelek küzdelmének nyomonkövetésével.

“Bob” számára a feladat könnyen elvégezhetőnek bizonyult, mivel ezt megelőzően 1983-1985-ig ő volt katonai attasé Rangoon-ban és segített kiépíteni a diktatúra rendszerét. Kitűnő ,,terep”-ismerettel rendelkezett, így könnyedén űzhette kettős játékát, a katonai junta és a Mrs. Suu Kyi által vezetett igazi ellenzék támogatását. Helvey ezredes a fegyverszállításokkal és a támogatásokkal képes volt egyszerre irányítani és kézben tartani a katonai diktaturát és az ellenük folytatott gerillaháborút. Ezzel a sajátos kontrollinggal Washington kívánságára ,,egyensúlyt” tudott teremteni, a katonai junta állandó nyomás alá került (rászorult az USA támogatására), a gerillák pedig az ügyesen ,,szabályozott” váltakozó sikerekkel-kudarcokkal csak korlátozott győzelmeket érhettek el a harcok során. (Így ők is rászorultak az USA támogatására!) Ez az állapot később Sharp aktív beavatkozásának köszönhetően változott.

Számunkra, magyarok számára az lenne a fontos, hogy fellebbenjen a titok fátyla arról, hogy Gene Sharp tudományának, esetleges beavatkozásának köszönhető-e, hogy a magyar rendszerváltás véres harcok és halottak nélkül békésen mehetett végbe.

Ha csak az 1990-es évet nézzük, akkor egyértelmű, hogy Gene Sharp békés forradalmi módszereit Magyarországon is használták, mert akkor főleg politológusi és titkosszolgálati körökben világszerte ismertté vált. 1990 februárjában ugyanis, az Albert Einstein Intézet nemzetközi konferenciát rendezett, amelyen 16 ország 185 szakértője vett részt, köztük Sharp ,,társai” Robert Helvey és Reuven Gal ezredesek is. Itt ismertették azokat a sharpi módszereket, amelyekkel, mint békés módszerekkel is megdönthetők a kommunista diktatúrák. Ez volt a kezdete a Szovjetunió és a szövetséges diktatúrái elleni nemzetközi antikommunista keresztes hadjáratoknak, az erőszakos, fegyveres fellépések nélküli szabadság és függetlenség kiharcolásának.

Ennek leglátványosabb eredménye a balti országok függetlensége. 1990 októberében Gene Sharp és csapata Svédországba utazott és megszervezte számos litván politikus békés rendszerváltó kiképzését. A résztvevők egyebek között megismerhették és megtanulhatták a Vörös Hadsereggel szembeni a népi ellenállás különféle módozatait is. Hat hónappal később, amikor 1991. májusában kitört a térségbeli válság, és Gorbacsov bevetette a különleges erőket; a Sajudis szeparatista pártnak (peresztrojka Initiative Group) Gene Sharp volt a tanácsadója, és sokat segített Vytautas Landsbergis-nek és a függetlenségéért harcoló többi balti köztársaságnak. 1992 júniusában, a már független Litvánia honvédelmi minisztere, Audrius BUTKEVIČIUS, egy ott rendezett szimpóziumon megköszönte Gene Sharp munkáját és hansúlyozta, hogy az Albert Einstein Intézetnek volt a legfontosabb szerepe a balti országok függetlenedési folyamatában.

Ezt csak azért emeltem ki bővebben, hogy érzékeltessem milyen aktív volt a szovjetek és csatlósaik diktaturájának megdöntésében Gene Sharp és az Albert Einstein Institut. Épp ezért nem zárható ki, hogy a kulcsfontosságú 1989-es évben, a kelet-közép-európai országok békés rendszerváltásaiban is részt vettek, ám csak a háttérből. Itt is az egész Magyarországon kezdődött. Megalakultak az első ellenzéki pártok, az EKA, az ellenzéki kerekasztal, és egy sor Sharp-féle ajánlással alkudozni kezdtek a hatalommal a békés rendszerváltásról.

Az már 1989 nyár elejére prognosztizálható volt, hogy az állampárt megosztott, a reform-szárnya támogatja a plurális rendszer irányába tervezett átalakításokat, egy új, demokratikus jogállam alapjainak kidolgozását és az alakuló ellenzéki pártokkal való párbeszédet. Ahogy az ezt a folyamatot irányító Soros-féle körök és a ránk eröltetendő ,,gyarmatosító és országkifosztó” Washingtoni konszenzus kidolgozói, úgy Gene Sharp stábja is figyelhette a magyarország változásokat. Elégedetten konstatálhatták, hogy az átalakulás egy éven belül békésen végbemehet, mert nincs még csak részhatalommal rendelkező diktátor-típusú vezető Németh Miklós miniszterelnök és Grósz Károly pártvezető személyében sem. Igaz, működött még a felfegyverzett munkásőrség, amivel, mint fontos negatívummal, akadályozó erővel számolni kellett.

1989 nyár elején tehát a több szovjet csatlós államot is lángra lobbantani képes magyar tűzfészek kibontakoztatása több irányból is kontroll alá került, igy az Albert Einstein Intézet ,,fellélegezgetett”, egy sokszorta hatalmasabb diktatúrára összpontosíthatott. Néhány kelet-közép-európai szovjet blokkbeli ország szabad jövőjének megteremtésénél sokkal fontosabb volt a hatalmas és kiszámíthatatlan kommunista Kína belülről történő fellazítása, egy fajta népi ellenállás alapjainak lerakása. Ezen már hónapok óta dolgoztak, segítették az ellenállló diákszervezetek szervezését, ,,demokratizálását”. Ahogy azt korábban már említettem 1989 nyárelején, Gene Sharp és asszisztense, Bruce Jenkins, Pekingbe utazott. Teng Hsziao-ping feltehetően időben jelentést kapott a fölöttébb éber kínai titkosszolgálattól a két amerikai bajkeverőről. Nyilvánvaló volt, ha ők találkoznak a szervezkedő egyetemistákkal és anyagokat adnak át nekik a ,,békés” ellenállásról, az futótűzként elterjedhet el az egyetemeken. Teng mondta is a fiainak, ha hagyják tüntetni, demonstrálni a fiatalokat, annak elementáris lázadás és forradalom lehet a következménye. Fiai figyelmeztették, keményen csapjon le, mert győzhetnek és az egész családjukat felkötnék. Talán akkor, a családi megbeszélésen döntötték el, csírájában fojtják el az amerikai békés demokratikus eszmék elterjesztését. Szempont volt az is: példát mutatni a megzavarodott, elgyávult kommunista világnak, hogy a ,,pipogya” Gorbacsov engedékeny peresztrojkájával és glasznosztyjával szemben van más alternatíva is:

Bár Teng kíváncsi volt arra az ellenségeinél nagy tiszteletet kivívott ellenfelére, aki a tajvaniakat meg a dalai lámát is ellenük hangolta. Talán még találkozott is volna vele, de az események felpörögtek, az amerikai professzorral való játszadozásra már nem hagytak időt. A felbátorodó és egyre inkább elszemtelenedő pekingi diákellenzékre kellett koncentrálnia. Még mielőtt meghozta volna a döntését, már két héttel a Tienanmen téri események előtt szinte elkergettette a kínai hatóságokkal Gene Sharpot és Bruce Jenkinst az országból. (Teng alapjában véve jóságos és nagyformátumu politikus, hiszen ahelyett, hogy lefejeztette volna, életben hagyta őket. Mintha megsejtette volna, hogy Gene Sharpra más földrészeken és más országokban még nagyon sok éven át nagyon fontos szerepet válr.) A Tienanmen téri tüntetést pedig a csak békésen demonstrálni akaró, lázadó diákokkal együtt – nagyon bölcsen – vidékről felrendelt szabadság és demokrácia eszméktől még fertőzetlen kínai kommunista párt által agymosott katonákkal és tankarmádájukkal elsöpörtette. A bátor diákok hiába álltak a harkocsik elé, azok eltaposták őket. (A majdnem egymilliós kinai ellenállás megszervezéséről a 2. kötetünkben bővebben írunk)

A kínai kudarc után megint Európa került előtérbe. Soros György, az alapítványaival már több államban, így Magyaror-szágon is bomlaszotta a kommunista állampárti rendszert. A pénzével, alapítványaival és a külföldi egyetemekre Soros-ösztöndíjjal kijuttatott és gondosan kiválogatott diákjaival kinevelte és kiképeztetette az új vezetői elit liberálisait. Véres háborút ő sem akart, azért – amint arra egy korábban idézett Magyar Nemzet cikk is utalt, felvette a kapcsolatot az Alber Einstein Intézettel és Gene Sharppal. Nyilván nem adott neki közvetlen megbízást a magyar állampárti kormány megbuktatására, de a diktatúra megdöntés és hatalomváltás békés módszereit átvehette, és átadhatta magyar csapatának. 1989-ben és 1990-ben ugyanis mind a Fidesz, mind az SZDSZ akcióiban fellehetők a sharpi módszerek. Csakhogy ezeknek Mark Palmer akkori amerikai nagykövet is birtokában lehetett, mert a liberálisok ellenfelénél, Németh Miklós miniszterelnöknél is fellehető az MSZMP vezetőivel való szakítás, a hallgatólagos demokratizálódás, a békés átmenet gondolata, s ezt elősegítendő a Munkásőrség meglepetészerű lefegyverzése. Mark Palmernek jóbarátja és teniszpartnere volt a magyar miniszterelnök, rendszeresen találkoztak, s nem a Soros-t, meg az ő országot elfoglalni akaró csapatát támogatta, hanem közvetlenül a ma jól ismert Lauder (akkor ő Bécsben volt amerikai nagykövet), Reichman, Andrew Sarlós, Peter Munk és más magyar származású amerikai és kanadai milliárdosokat és a velük tartó budapesti befektetőket. Ezek nem politikai, hanem befektetési alapon érdeklődtek Magyarország íránt, és a pénzügyi lehetőségek, nem pedig Gene Sharp ajánlásai érdekelték őket. Ettől függetlenül a mindenről ismeretekkel rendelkező Mark Palmer Sharppal kapcsolatban is adhatott nekik alapvető infomációkat. Azt az alapvetést pedig, hogy a rendszerváltás legyen békés, vagy menjen végbe békésen ők is támogatták.

Magát Gene Sharpot egyébként az amerikai kormánykörökből azok, akik ismerték, nem nagyon kedvelték, mert ahol megjelent, majd ott maradt ott mindig az amerikai érdekek kerültek veszélybe. Feltehetően a berlini fal lebontása és a két német országrész békés egyesítése során is felhasználtak Sharp féle állam-átalakítási, és belső demokratikus rendszerkiépítési elemeket, olyanokat, amlyek a lakosságszámára is elfogadhatóak voltak. Lengyelországban könnyebben, és Csehszlovákiá-ban kicsit nehezebben, de ugyancsak végbement a vérengzés nélküli rendszerváltás. Romániában ezt nem tudták megcsinálni, mert a securitate, a román állambiztonság és Ceausescu a diktátor kemény kézzel irányított, magát az országot pedig a szovjetek vették célba a titkos atombomba kutatások miatt. Itt - hiába akadtak nyugaton tájékozott értelmiségiek, meg belső ellenzékiek – a félelem mindenkit kordában tartott, a KGB-nek kellett beavatkoznia az ország belügyeibe, román egyentuhába öltözött kisinyovból átdobott csapatok, mint ,,román” fellázadt csapatok támadtak Bukarestre, kirobbantották a forradalmat, felszámolták a diktatúrát védő securitate egységeket.

Összefoglalva: lehet, hogy személyesen is jelen volt Gene Sharp az 1989-1990-es kelet-közép-európai rendszerváltozásoknál, de csak titokban. A kínai, életét is veszélyeztető kudarc feltehetően elvehette a kedvét a helyszíni foradalmárkodástól, s legfeljebb megfigyelőként, vagy embereivel figyeltette és követte a történéseket. Ugyanakkor ezekből olyan, gyakorlatban is jól vizsgázott tapasztalatokkal lett gazdagabb, amelyekkel kiegészíthette a diktatúrák békés megbuktatásának, s a demokrácia kiharcolásának pontokba gyűjtött békés módszereit. Számára Kelet-Európa egy ideig egy laboratórium lett, ahol a tudós kipróbálhatta, letesztelhette a legelképesztőbb ötleteit.

1992-ben Gene Sharp felhagyott a fotellázadó gyakorlatával, szinte egyik napról a másikra ,,aktív forradalmárrá vált”. Thaiföld felől egy hajón besurrant Burmába és folyamatosan tartott szemináriumokat a gerilláknak. A rendszer stabilitásának aláásására és a junta megbuktatásának különfélet módszereire tanította őket.

A burmai ,,száműzetésben”, tovább kísérletezhetett, ahogy ő nevezte, figyelte ottani tanítványai fogékonyságát. Azt tapasztalta, hogy a gerillák csak a tudománya egy részét sajátították el, a tanult módszerek többségét elfelejtették. A dzsungelbeli mozgásuk során nem volt miből felidézni egyes fontos tennivalókat, ezért Gene Sharp megkérdezte az ellenállás irányítóitól, hogy készítsen-e egy rövid füzet-beli összefoglalót az erőszakmentes küzdelemről. Rábólintottak, kérték, hogy írja meg. Az eredmény "a diktatúrából a demokráciába," kézikönyv lett, amely eredetileg csak a lázadó burmai nép részére készült, de nemsokára az egész, elnyomás és diktatúrák elleni világ békés harcának a ,,bibliája” lett.

Új Szuezi és ,,Panamai” csatornák épülnek

Mélyebb, és hosszabb lesz a Nicaragua canal

Egy alternatíva és BRICS-kiszúrás lesz a Panama-csatornát uraló USA-val

2015.02.21.1 sputniknews.com - persianews.vcp.ir

A Nicaragua-csatorna projekt aláássa az Egyesült Államok befolyását Latin-Amerikában, továbbá ellehetetleníti az USA által gyakorolt ellenőrzést a tengerentúli útvonalak felett, egyben megkönnyíti a BRICS szerepének erősítését, és különösen Kína és Oroszország régiói számára nyitna új távlatokat.

Ekaterina Blinova - A Nicaragua-csatorna projekt vitát váltott ki Nyugaton, mert attól tartanak, hogy az új vizi útvonal aláássa az Egyesült Államok geopolitikai helyzetét Dél-Amerikában és csökkenti a befolyását a nyugati féltekén.

Az elemzők hangsúlyozták, hogy az új csatorna teljesen meg fogja változtatni a tengerentúli kereskedelmet, erősítve a kapcsolatokat Ázsia és Dél-Amerika között. Rámutatnak arra, hogy azok az országok, akik potenciálisan élhetnek ezzel, az Kína, Japán, Dél-Korea, Venezuela, Brazília, Argentína és Oroszország. Másrészt, az új útvonal alááshatja az Egyesült Államok érdekeit Panamában és Mexikóban.

A nicaraguai csatorna célja, hogy új alternatívaként szolgáljon a Panama-csatorna helyett, amely vízi útvonal összeköti az Atlanti-óceánt és a Csendes-óceánt, és amely régóta a fő csatornája a nemzetközi tengeri kereskedelemnek. Az új alternatív útvonal azonban várhatóan lehagyja a régi Panama-csatornát, mert 278 kilométer hosszú lesz és 27,6 méter mély, amely lehetővé teszi a hajók számára, hogy akár 400.000 tonnát vihessenek át rajta. Úgy tartják, hogy az új útvonal csökkenni fogja a szállítás költségeit is, mivel a tengeri szállítás 30 százalékát a szupernehéz teherhajók teszik ki az amerikai, ázsiai és európai kontinensek között. Ezzel szemben egy tipikus panamai hajó bruttó hordképessége mintegy 60.000 tonna, a csatorna rekonstrukcióját követően pedig akár 130.000 tonna is lehet.

A szakértők megjegyzik, hogy a nicaraguai csatorna ötlete nem újkeletű, és a kínai HKND Group (HK Nicaragua Canal Development Investment Co Ltd) ígéretet tett arra, hogy megvalósítja a nagyszabású projektet (amelyet már 2014.12.22-én el is kezdett), és aminek összköltsége várhatóan 50 milliárd dollár lesz, valamint 50.000 embernek biztosít munkahelyet. A csatorna kiépítést a tervek szerint 2020-ig fejezik be.

1904 óta az Egyesült Államok már minden interkontinentális szállítást ellenőrzése alatt tart a Csendes- és az Atlanti-óceán között, amelyek Panamától indulnak, vagy oda érkeznek. Figyelemre méltó, hogy 1912 és 1933 között Nicaraguát amerikai csapatok foglalták el annak megelőzésére, hogy más nemzetek alternatív csatornát építhessenek ott, amely versenyezni tudna a tengerentúli útvonalat biztosító az amerikai tulajdonú Panama-csatornával. Bár Panama lett a teljes jogú tulajdonosa a csatornának 1999. év decemberében és az amerikai katonai létesítményeket is átadták a helyi hatóságoknak, de a zóna még mindig Washington zárt megfigyelése alatt áll.

Megjósolható, hogy a nicaraguai csatorna projekt kapcsán az Egyesült Államok nyíltan hangot fog adni az elégedetlenségének, miszerint az kétes és irreális. Az amerikai székhelyű agytröszt műhely a tervvel kapcsolatban kifejezte aggodalmait a negatív társadalmi és környezeti hatások tekintetében, az “átláthatóság” hiánya és a “demokráciát” károsan befolyásoló tényezők miatt Nicaraguában, valamint “a szabad piac elveinek” megsértése miatt.

”A [amerikai] nagykövetség aggódik a tájékoztatás és az átláthatóság hiánya miatt, amely folyamatosan fennáll, mint sok fontos szempont tisztázása a projekt kapcsán” fogalmazta meg 2015. januárjában az amerikai nagykövetség Managua fővárosban kiadott hivatalos nyilatkozatában.

”Arra sürgetjük, hogy a projekt minden fázisát, beleértve a finanszírozás részleteit, a megvalósíthatósági és környezeti tanulmányokat, az Egyesült Államokból és más országokból résztvevő építőipari cégek pályázatait, továbbá annak módszertanait, hogy miként oldják meg az ingatlanok elhelyezésével járó problémákat, és egyéb szempontokat - olyan módon kezeljék és végezzék, hogy az nyílt és átlátható legyen” tette hozzá a nyilatkozat.

A legutóbbi közeledés Oroszország és Nicaragua között a védelmi kérdések megvitatásának jegyében zajlott, ezért egyes szakértők szerint biztonsági aggályokat vet fel a csatorna építése. Meg kell jegyezni, hogy Szergej Shoigu orosz védelmi miniszter legutóbbi látogatásakor Nicaraguával számos fontos kormányközi megállapodást írt alá a bővülő kétoldalú katonai és műszaki-katonai együttműködés terén, különösen a latin-amerikai országban történő orosz hadihajók kikötésére vonatkozóan.

Az új nicaraguai csatorna létrehozása eltolhatja a geopolitikai egyensúlyt a térségben, erősíti a BRICS szerepét, különösen Kínáét és Oroszországét a stratégiailag fontos régióban. Ugyanakkor elemzők szerint jelentős veszélyt fog jelenteni az amerikai érdekekre nézve is, mind politikai, mind gazdasági szempontból, ugyanis aláássa az USA régóta tartó uralmát a nyugati féltekén.

Fél éve épül a Szuez II. csatorna

2015. 1. 18. MTI

Először engedték Egyip-tomban a nemzetközi sajtó munkatársait az épülő új Szuezi-csatorna közelébe, amelyet a tervek szerint idén augusztusban nyitnak meg a tengeri forgalom előtt.

A szigorúan ellenőrzött katonai övezetbe érkező három autóbusznyi újságírónak a Szuezi-csatorna Hatóság elnöke, Moháb Mamís altengernagy mutatta be az egyiptomi gazdaság mélyrepüléséből kiutat ígérő projektet.

A munkálatoknak csupán első lépését alkotja a csatorna kibővítése, amit hatalmas területfejlesztési beruházások követnek.

Mamís elmondása szerint a projekt célja, hogy maximálják Egyiptom hasznát a növekvő Ázsiai piacról Európába és Amerikába irányuló áruforgalomból. Az 1869-ben megépült mesterséges vízi úttal párhuzamosan egy 35 kilométer hosszú medret ásnak, a jelenlegi csatornát pedig egy 37 kilométeres szakaszon kibővítik.

Drábik János: A Krím lett volna az új izraeli haza!

 Az ukrán dráma IV. felvonása

A Medve és a Sárkány egymásra találásával megszületett az Eurázsiai Világbirodalom

Főszerkesztői bevezető:

Mielőtt folytatnánk az eddig leközölt három részt a most következő negyedik résszel, ki kell térnünk egy kínos témára. Miért éppen Ukrajnát kellett Gene Sharp diktatúra elleni módszereivel belülről megbuktatni és kívülről megtámadni? Hiszen elvihető nemzeti aranya, szétrabolható természeti kicsei és vállalatai másoknak is vannak. Ha újabb fontos feltételként azt is hozzá tesszük, hogy a célpont nem lehet EU-tag, akkor máris minimálisra csökkenhet a szóba jöhető államok száma, főleg, ha azt is elvárják, hogy Oroszország-gal is szomszédos legyen. Még ez sem teszi nyilvánvalóvá, hogy csak Ukrajna lehet a kiszemelt ország, ha nincs rá egyéb nyomós ok. Nos, keleti szomszédunk esetében van ilyen ok. Ez olyan elképesztő, hogy szinte leírhatatlan. Kiderült, ahogy az Európában és az USÁ-ban szétszóródott askenázi zsidóknak, úgy az ukránok nagy részének is azonosak az őseik, a kazárok. Vagyis valamennyien a IX, században judaizmusra áttért egyazon Kazár birrodalom leszármazottai.

Tisztelt magyar polgár! Olvasta Ön a főáramlatú nyugati sajtóban, vagy itthon, hogy Ukrajnát második Izraelnek nevezik?, s hogy a Krím lett volna (jiddisül) Chazerai, a feltámadó Kazár birodalom szíve, a Krími Autonom Zsidó Köztársaság? Nem olvasta? Nem is fogja soha, ha csak bele nem lapoz a Leleplezőbe, s annak 55. oldalán bővebben is olvashat erről.

A zsidóság és az ukrán konfliktus

2014, március 18-án a „The Times of Israel” hasábjain olvashattuk4: az izraeli kormány mérlegeli annak a lehetőségét, hogy a megszállt palesztin területekről telepeseinek egy részét átirányítja – legalábbis időlegesen – Ukrajnába. Az új kijevi rezsim erről arra hivatkozva állapodott meg, hogy a zsidókat történelmi szálak fűzik Ukrajnához, másrészt pedig Ukrajnának sürgősen katonai segítségre van szüksége Oroszországgal szemben. Ezt a fordulatot azok a genetikai kutatások készítették elő, amelyeket izraeli tudósok végeztek az európai, askenázi zsidóság eredetével kapcsolatosan.

A cikk szerzője – Jim Wald professzor – utal arra a közismert tényre, hogy a VIII. században a kazárok (egy türk eredetű nép) kollektíven áttért a judaizmusra. A Kazár Birodalom nagy kiterjedésű volt, és magába foglalta a későbbi európai Oroszország déli vidékeit és Ukrajnát. Három fővárosa is volt: először Balanjar, később Samaran, majd Khazaran-Atil a Volga torkolatának a közelében. Ma még vitatkoznak a történészek azon, hogy mi történt a kazárokkal a XI. század körül, amikor Oroszország elfoglalta a birodalmukat. A legelfogadottabb feltételezés az, hogy az ő utódaik az Európában élő askenázi zsidók. Erre a körülményre arab tudósok már hosszabb ideje hivatkoztak, mert gyengítette a nemzetközi zsidó közösségeknek a történelmi igényét a jelenlegi Izrael területére.

Koestler Arthur 1976-ban írta meg „A tizenharmadik törzs” című könyvét. Azt remélte, hogy ha sikerül megcáfolnia a közös zsidó népi önazonosságot, akkor a faji identitással együtt eltűnik az antiszemitizmus is. Koestlernek ez a vágya nem teljesült. Nézeteit azonban felkarolta Shlomo Sand izraeli történész, aki a „Hogyan alkották meg a zsidó népet?” című munkájában azt igyekezett bebizonyítani, hogy a zsidók vallási közösségként különböző népekből származó, zsidó hitre áttért emberek leszármazottai és így nem alkotnak egy őshonos nemzetet és nincs is szükségük arra, hogy saját nemzetállamuk legyen. A tudományos közvélemény azonban nem fogadta el a kazár hipotézist, mert a genetikai bizonyítékok nem álltak rendelkezésre.

2012-ben azonban Eran Elhaik izraeli kutató közzétett egy tanulmányt, amely bebizonyította, hogy a kazár vérvonal az egyedüli meghatározó alkotórésze az askenázi génkészletnek. Shlomo Sand úgy tekintett erre az eredményre, mint amely az ő kutatásait erősítette meg. A Haaretz és a The Forward is fontos hírként kezelte. Az izraeli kormány is beadta a derekát. Elsőrendű tudósok ezt követően készítettek egy titkos jelentést a kormány számára, amely elismeri, hogy az európai zsidók valójában kazárok. Első látásra úgy tűnt, hogy ez rossz hír Netanjahu számára, aki kitartóan azt követelte, hogy a palesztinok ismerjék el zsidó államnak Izraelt.

A magát meg nem nevező kormány közeli hírforrás elmondotta, hogy először úgy érezték, ha elismerik, hogy ők kazárok, akkor a palesztinok vezetője, Abbasz, ragaszkodni fog ahhoz, hogy egyetlen zsidó se maradjon a palesztin államban. Amikor azonban Abbasz más álláspontra helyezkedett, akkor jobb megoldásokat kellett keresni. Ukrajnának az a felszólítása a zsidókhoz, hogy térjenek vissza a történelmi hazájukba, isten adományának volt tekinthető Valamennyi telepesnek az átköltöztetése Izraelen belül rövid idő alatt rendkívül nehéz lenne mind logisztikai, mind gazdasági szempontból.

„Nem arról van szó” - folytatta a kormány közeli hírforrás -, „hogy valamennyi askenázi zsidó visszatérjen Ukrajnába, hanem csak arról, hogy mindenki, aki vissza akar térni, az megtehesse ezt anélkül, hogy állampolgár lenne. Ez még inkább indokolt, ha az áttelepülés a nagyszabású izraeli katonai segítségnyújtás - beleértve a csapatok és felszerelés küldését, valamint új támaszpontok építését - keretében történik. Ha a kezdeti átköltöztetés sikeres, akkor a Nyugati-parti telepeseket arra bátorítanánk, hogy költözzenek Ukrajnába is. Miután az így támogatott és megerősített Ukrajna helyreállítja a szuverenitását egész területe felett, akkor a Krími Autonóm Köztársaság ismét egy autonóm zsidó területté válhat. A középkori Kazár Birodalom e kis utódát jiddisül ismét Chazerai-nak hívnák.”

A jól tájékozott kormány-közeli hírforrás ehhez még hozzátette:

„A miniszterelnök újból és újból elmondta, hogy mi zsidók olyan ősi és büszke népet alkotunk, amelynek a történelme négyezer évre megy vissza. Ugyanez igaz a kazárokra vonatkozóan is, akik Európában éltek, de nem oly sokáig. Ha megnézzük a térképet, akkor látjuk, hogy a kazároknak nem kell ’Auschwitz határain belül’ élniük. Senki nem mondhatja meg a zsidóknak, hol élhetnek és hol nem szuverén népként azon a területen, ahol történelmük során éltek.”

Az izraeli miniszterelnök többször kijelentette - folytatta hírforrásunk -, hogy „kész fájdalmas áldozatokra a béke érdekében, még úgy is, ha az a bibliai haza egy részének a feladását jelenti Júdeában és Szamariában, de ezt követően elvárjuk, hogy gyakorolhassuk máshol történelmi jogainkat. Úgy döntöttünk, hogy ez a Fekete-tenger partjai mentén legyen, ahol mi őshonos nép voltunk, több mint kétezer éven át. Még a nagy történész, Simon Dubnow is, aki nem volt cionista, azt mondotta, hogy jogunk van gyarmatosítani a Krímet. Ez mind benne van a történelemkönyvekben, le lehet ellenőrizni”.

„Úgy képzeljük el, mint egyfajta hazát távol az otthontól, vagy az eredeti hazát” – jegyezte meg, hozzátéve: „Végülis Herzl Tivadar írt a Régi-Új Országról, nemde? A telepesek számára nem lesz túlságosan nehéz az átkötözés, mert ők még érzik, hogy milyen pionírnak lenni: megtapasztalni a veszélyt, új otthont építeni, fegyvert viselni, az asszonyok folytathatják a kendő viselését, és az élelem nem fog nagyon eltérni attól, amit már esznek.”

Az amerikai külügyminisztérium arab szakértője azt fűzte ehhez, hogy érkezett korábban egy csekély figyelmet keltett jelentés arról, hogy Oroszország szigorúan fellépett azokkal az izraeliekkel szemben, akik kazár műtárgyakat, történelmi emlékeket csempésztek ki az országból. Ez az arabista emlékeztetett arra is, hogy Spanyolország és Portugália már kész állampolgárságot adni az Ibériából száműzött zsidók leszármazottainak, és azt is megemlítette, hogy az ukrán kormányt támogató milíciák irányítói között az Izraeli Védelmi Erők számos korábbi tagja található.

Jim Wald, már hivatkozott írásában (www.timesofisrael.com)5, idézi a Fatah ramallahi szóvivőjét – aki felemelve egy kazár harcost ábrázoló archeológiai műtárgyat – a következőket mondotta:

„Folyamatos a hódítás és a kegyetlenség. A genetika nem hazudik. Láthatjuk az eredményeket: a cionista rendszer és a brutális megszálló erők harcias barbárok leszármazottai. A palesztinok békés pásztorok utódai, valójában az ősi izraelitáktól származnak, akikről a mai zsidók tévesen állították, hogy az ő őseik. Azt is kijelenthetjük, hogy a kazár zsidók őseinek soha nem volt templomuk Jeruzsálemben.”

Ukrajnában (amit most már „második Izraelként” is emlegetnek) a kijevi kormányzat és Igor Kolomojszkij az izraeli hadsereg számos volt tagját alkalmazta az Önkéntes Zászlóaljakban. Az elsőként felállított egyik önkénteseknek nevezett zsoldosokból álló katonai egységet – az Azov zászlóaljat – Igor Kolomojszkij, ukrajnai zsidó oligarcha finanszírozta kezdettől fogva. Kolomojszkijt a kijevi hatalomváltást követően az ugyancsak zsidó származású Alekszander Turcsinov ideiglenes államfő nevezte ki Dnyetropetrovszk terület kormányzójává. (Az 1963-ban született Valerijovics Kolomojszkij 2,5 milliárd dollár vagyonnal rendelkezik és Ukrajna harmadik leggazdagabb embere. Egy TV állomás, a Privat Bank, továbbá kőolaj-ipari üzemek és számos ingatlan tulajdonosa. Az Azov zászlóaljnak mintegy 500 jól felszerelt és páncélozott járművekkel is ellátott zsoldosa van. Az Azov katonai egység zászlajára az van írva, hogy „szabadság vagy halál”.)

Egy másik izraeli egység is ismertté vált, amely a „Maidan Kéksisakosai” nevet viseli. Ennek a parancsnoka is egy izraeli veterán, aki a „Delta” álnevet használja. Ha Izraelnek nem lennének hosszútávú céljai ukrajnai befolyásának a kiterjesztésével, akkor könnyedén meg tudná akadályozni, hogy az izraeli hadsereg egykori tagjai zsoldosként vegyenek részt az ukrajnai polgárháborúban.

Dombász oroszul beszélő lakosai nem bíznak az izrael-barát kijevi kormányzatban és aggodalommal figyelik Kolomojszkij tevékenységét is. Az oligarcha az egyik kelet-ukrajnai tartomány kormányzója, mégis Nyugat-Ukrajnában, Európában és Izraelben toborzott a magánhadseregébe zsoldosokat. Privát hadseregében számos nyugat-ukrajnai neonáci harcol, akik mindig lelkes hívei voltak annak, hogy legyen egy nagy harc Oroszország és az egykori Kazár Birodalom utódai között, akik ma Ukrajnában, Lengyelországban, Izraelben, Grúziában, Amerikában és még több más országban élnek. Így kellene bosszút állni azért a vereségért, amelyet a kazárok a XI. században elszenvedtek az Orosz Birodalomtól.

Ismert tény, hogy Izrael Mihail Szaakasvili korábbi grúz elnök kormányának nagyarányú katonai segítséget nyújtott nemcsak fegyverek szállításával és hírszerzési támogatással, de úgy is, hogy grúz-izraeli kettős-állampolgárok töltöttek be fontos kormányzati posztokat. Izrael – Ukrajnához és Grúziához hasonlóan – Azerbajdzsánnal is jó viszonyt épített ki, mert ennek a kaukázusi országnak szoros kapcsolata volt az egykori kazár Birodalommal, és területén most is őshonos zsidó közösségek élnek, akiket Szombatosoknak (Subbotniks) hívnak.

Izraelben most már komolyan foglalkoznak azzal a titkos tervvel, hogy a zsidók egy része a kazárok utódaként visszatér Ukrajnába és fokozatosan átveszi ott a hatalom gyakorlását. Az Egyesült Államokban 2007-ben bizonyította be John Mearsheimer és Stephen Walt, hogy Amerika külpolitikáját az Izraeli Lobbi irányítja. A szervezett zsidóság ezt a nagyhatalmú bankárdinasztiák és pénzügyi érdekcsoportok, valamint az olyan szervezetek, mint az AIPAC (Amerikai-izraeli Közügyek Bizottsága), az ADL (Rágalmazás-elleni Liga) és az AJC (Amerikai-zsidó Bizottság) segítségével érték el. A pénzrendszer útján az ellenőrzésük alá vették az Egyesült Államok politikai rendszerét és már hosszabb ideje teljes mértékben az ellenőrzésük alatt tartják mind a Republikánus, mind a Demokrata Pártot, valamint a Fehér Házat is, amelynek lakóját lényegében az Izraeli Lobbi választja ki.

Az askenázi zsidóságnak, mint az egykori kazárok leszármazottainak, a részbeni visszatelepülése Ukrajnába azzal járna, hogy két nemzeti otthona lenne a zsidóságnak. Izrael megmaradna a vallási őshazának, a mitikus szellemi alapokon nyugvó nemzeti otthonnak. És lenne egy másik nemzeti otthon, a történelmi őshaza, amelyre történelmi és származási alapon tarthatnak igényt. A vallási és a származási őshaza együtt alkotná az askenázi zsidóság két nemzeti otthonát.

Az itt leírtak fényében jobban érthetővé válik, hogy miért volt szükség a hatalomváltás kikényszerítésére Kijevben. Az egyik motívum lehetett az, hogy a nemzetközi zsidóság egy része vissza akart térni ősei földjére, amelyhez a mai Ukrajna is tartozott. Ehhez megszerezték a pénzhatalmi világelit zsidó dinasztiáinak és a hegemóniájuk alatt lévő Egyesült Államok politikai vezetésének a támogatását. Washington figyelmeztette Putyint, hogy tartsa távol magát Ukrajnától és mondjon le azokról a történelmi kötelékekről, amelyek a nagyoroszokat a kisoroszokhoz (az ukránokhoz) fűzik. Az askenázi zsidóság újabb honfoglalását zavarja Moszkva közelsége, ugyanakkor az ukrán állam működőképességéhez Oroszország segítsége nélkülözhetetlen.

Az alkotmányosan megválasztott orosz-barát elnök, Janukovics, államcsínnyel való eltávolítását Washington és Izrael, valamint a CIA és a Moszad együtt hajtotta végre. Oleg Turcsinov lett az ideiglenes államfő és Arszenyij Jacenyuk a kormányfő, mindketten zsidó származásúak. Hamarosan követte őket, de már választott elnökként, az ugyancsak zsidó származású Petro Porosenko (Petro Waltzman). Jacenyuk titokban engedélyezte az ukrán állam aranytartalékának az elszállítását New York-ba 2014. március 7-én éjjel. A szervezett zsidóság a pénzügyi és gazdasági hatalom mellett átvette Ukrajna közvetlen politikai és katonai irányítását is. A Kelet-Ukrajnában folyó polgárháborúban pedig a nem-zsidó lakosság veszti életét, vagy kénytelen Oroszországba menekülni. Ukrajnában ismét működnek a koncentrációs táborok, ezúttal azonban bennszülött ukránokat őriznek bennük. A hatalom átvétele nyomán a pénzhatalmi világelit közvetlen irányításával osztják szét az ukrán nép nemzeti vagyonát. Nemzeti tragédiának minősíthető az, ami a sokat szenvedett ukrán néppel a kijevi államcsíny óta történt.

(Az nem baj, ha Ukrajna nyugati része deklaráltan is zsidó állam lesz, hiszen valóban kazár származásúak lehetnek. Mi pedig mik voltunk abban a történelmi korban? Több évszázadon át a kazárok szövetségesei, csatlósai, sőt a birodalmuk fegyveres védői! Mint ilyenek kaptuk meg a királyuktól, a kagantól Etelközt, később pedig még a honfoglalásunkban is segítettek katonai csapatokkal. – részletek Koestler Arthur a Tizenhar-madik törzs című könyvéből.

Mellesleg nem is baj, hogy a több évszázados harci szövetségeünk, és az akkori magyar törzsekkel békés szomszédságban élő kazár judeaisták felújítják őshazájukat, s ha a Krímben már nem is, de a Fekete tenger nyugatabbra eső partvidékein még mindig találhatnak elég elfoglalható, paradicsomi, tengerparti telket a Palesztin területeken illegálisan építkezett, kitelepítendők számára. Remélhet-jük, hogy ezáltal már nem leszünk ,,bekebelezési célpont”, vagy Közel-keleti háború esetére evakuálási menedék. - főszerkesztő)

E hosszabb kitérő után folytassuk Drábik János Ukrán Dráma című sorozatának itt kezdődő IV. részét.

(A teljes cikk a Leleplez 2015/1 nyomtatott számában olvasható!)

Szlimák Hajnalka:

HELICOBAKTER, GYOMORFEKÉLY GYÓGYÍTÁSA

TERMÉSZETES MÓDON

A Helicobacter és egyéb élősködők természetes ellenszere a GRAPEFRUIT MAG KONCETRÁTUM KIVONAT

Sokat hallottunk már a grépfrútmag jótékony és szerteágazó hatásáról.

De kevesen tudják még, hogy a nátha és gombásodás mellett a gyomorfekély fenntartója, a Helibacter - fertőzés is igen jól reagál e természetes csíraölőre.

A grépfrút a citrusfajták közé tartozik, elsősorban Floridában és Nyugat-Indiában termesztik, de Spanyolországban, Marokkóban, Izraelben, Jordániában, Dél-Afrikában, Brazíliában, Mexikóban és Jamaicában is megtalálható. Világviszonylatban a grépfrútfogyasztás a citrom és a narancs után a harmadik helyen áll. A grépfrút angol eredetű szó, a grape (szőlő) és a fruit (gyümölcs) összetétele, és azt fejezi ki, hogy a gyümölcsök úgy helyezkednek el a fán, mint a szőlőszemek a fürtön.

A lé a keserű glikozidok közé tartozó naringint és nagy mennyiségű C- és B 1 -vitamint tartalmaz.

A gyümölcshéj legfontosabb összetevői antidepresszánsok, élénkítő és vérkeringést serkentő hatásúak. Ezenkívül stimulálják az agyalapi mirigyet, amely a szervezet kémiai folyamatait szabályozza.

A grépfrútmag különböző gyógyhatású anyagok összetett kombinációját tartalmazza. Gyógyító tulajdonságainak felfedezése 1980 óta egy Harich nevű orvos és fizikus nevéhez fűződik, aki kísérletekkel igazolta alkalmazásának előnyeit. Bebizonyosodott, hogy a kivonat természetes csíraölőként fertőzések (bakteriális, gombás és vírusos) kezelésére, betegségmegelőzésre és méregtelenítésre is alkalmas. Napjainkban a kivonatot a magból üzemi porlasztással nyerik, és a gyümölcshús vékony héját adják hozzá, ami a gyümölcslé préselésekor visszamarad.

 

Gyomor betegségek és nyombélfekély gyógyítása Grapefruitmag kivonat segítségével.

Robert Warren amerikai patológus 1979-ben fedezett fel egy baktériumot, aHelicobacter pylorit, amely beágyazódik a gyomor falába és károsítja a sejteket.

Normál esetben a baktériumokat a gyomorsav megöli. A Helicobacter-nek azonban alkalikus burka van, amely megvédi a gyomorsav hatásától.
 

Ha baktérium a gyomor nyálkahártyában kimutatható, csökkenti a védő hatású nyák képződését, ezáltal a gyomor és a nyombél ki van téve a savas emésztőnedvek támadásainak, amelyek elősegítik a gyomorhurut és a fekélyek kialakulását.

Amikor egy fiatal ausztrál orvos, Barry Marshall, Robert Warrennel együtt 1984-ben a Helicobacter-rel kapcsolatos kutatást folytatott, megállapították, hogy a gyulladt vagy
fekélyes bélfalú betegek nagy része az említett baktériummal fertőzve van.
 

Ma már tudjuk, hogy a nyombélfekélyek kialakulása, a Helicobacter jelenléte esetén 5-ször nagyobb. A nyombélfekélyben szenvedők több, mint 95%-nál ugyancsak kimutatható a Helicobacter. E baktérium megsemmisítésével a gyomorfekélyek, a dyspepsia, a gyomorégés és a gyomorbélrendszeri betegségek tünetei enyhültek.

A "Stanford University" kutatói a ,,Journal of the National Can cer Institute" -ban arról számoltak be, hogy a leggyakoribb típusú gyomorrákban megbetegedettek nagy
része fertőzött Helicobacter-rel. Az említett betegségek mellett a Helicobacter-fertőzés számos következményes tünetet eredményezett.

A savak és enzimek egyensúlyának megbomlása emésztési gondokhoz, élelmiszer-intoleranciához vezethetnek. A bélflóra károsodik, az egész szervezetben gyulladások, fertőzések, allergiák jelentkeznek.

Dr. MendalI, a Brit Szív Alalapítvány (British Heart Foundation) képviselője szerint a krónikus Helicobacter fertőzés akár szív-koszorúér problémákhoz is vezethet. A rák
kifejlődésének kockázatát a Helicobacter 6-szorosára növeli meg, mint arról a Stanford University már említett kutatói beszámoltak.
 

Az emberek többsége tudtán kívül fertőződik meg Helicobacter baktériummal. Egy Angliában végzett tanulmány igazolta, hogy a húszévesek nem kevesebb mint 20%-a, a negyvenévesek 40%-a és a hatvanévesek 60%-a fertőzött.

Úgy tűnik, hogy a gyomorsavtermelésnek gyakran az öregedéssel együtt járó csökkenése és az immunrendszer egyre nagyobb mértékű gyengülése kedvez

a Helicobacter fertőzésnek.

A MEGOLDÁS: VÍRUSÖLŐ, ANTIBAKTERIÁLIS FERTŐTLENÍTŐGRAPEFRUIT

A grapefruitmag kivonat e nemkívánatos baktérium esetében is segítségünkre siet.

Laboratóriumi vizsgálatok során a grapefruitmag kivonat a Helicobacter baktériumot  már 1:1000 hígításnál elpusztította.

A grépfrútmag kivonatának hatásai

A grépfrútmag hatásának feltárása céljából több országban, mindenekelőtt az USA-ban, az elmúlt években számos vizsgálatra sor került. Mivel a grépfrútmag alkalmazása bizonyos betegségek kezelésekor kiváló eredményekhez vezetett, egyre több páciens és természetgyógyász használja.

A grépfrútmag és a -kivonat különleges hatását a benne található C-vitamin, flavonoidok és glikozidok keveréke adja. Ezek az anyagok erősítik az immunrendszert, segítenek a kártékony egysejtűek és élősködők legyőzésében, és ezzel egyidejűleg más gyógyszerek hatását is támogatják és erősítik. A kivonat egyedülálló összetétele akadályozza a káros anyagok (baktériumok, vírusok, gombakultúrák, élő organizmusok) elszaporodását, és olyan kórokozókat is távol tart, mint pl. a szalmonella vagy a herpesz: antibiotikumként is kiváló.

Jó tudni! Leggyakrabban megfázásos megbetegedéseknél, gyomor- és bélfertőzéseknél, gombás fertőzéseknél és a szervezet védekezőképességének erősítésére használják.

 

Kiváló C-vitamin-forrás

A C-vitamin - más néven aszkorbinsav - vízben oldódó vitamin, amely a szervezetben nem raktározódik el, ezért a mindennapi étkezésbe okvetlenül be kell iktatni. Számos biológiai és kémiai reakcióban vesz részt. Elsősorban antioxidáns vitaminként, sejtvédő tulajdonsága miatt közismert.

A grépfrútmag ideális ellenszer, ugyanis antioxidáns hatása a C-vitaminénál bizonyítottan 20-szor, az E-vitaminénál pedig 50-szer jobb. Manapság sok tudós meggyőződéssel vallja, hogy a grépfrútmag kivonata az egyik leghatékonyabb antioxidáns, amit ez idáig felfedeztek.

A C-vitamin további előnye: erősíti a kötőszöveteket, a porcszövetet, védi az ereket, mérsékeli az ödémaképződést, és a vérrögképződést elősegítő trombint serkentve megállítja a vérzést, gyorsítja a sebgyógyulást.

Tipp : a sejtek védelme érdekében 4-6 hétig 3x20 csepp grépfrútmagkivonatot szedjen minden évben 2-3 alkalommal! (A grapefruit mag cseppek megrendelhető a www.biobolt.lapunk.hu honlapon. Telefon: 06 70 300 3054)

 

Meghűléses, vírusos betegségek ellenszere

Ide tartozik a nátha és az influenza. Mindkettő akut felső légúti megbetegedés, ami szipogás, rekedtség, köhögés, torokfájás, fej- és végtagfájdalom és levertség formájában mutatkozik meg. Az igazi influenza legtöbbször hasonlóan zajlik le, de súlyosabb, mint a fertőzéses meghűlések. A kórokozók esetében A, B és C típusú influenzavírusokat különböztetünk meg. A meghűléses betegségeknek főként az idősebb emberek, a krónikus bronchitisben szenvedők, a cukorbetegek, a nagy teljesítményre törekvő sportolók és a tartós stressznek kitett menedzserek vannak kitéve. Ezek kivédésében és leküzdésében is sokat segít a grépfrútmagcsepp: rendszeres vagy kúraszerű szedése mellett hamarabb bekövetkezik a gyógyulás, és sokkal enyhébb lefolyású a kórfolyamat.

Tipp : a kezdődő nátha/influenza első napjaiban 6-8x20 csepp grépfrútmagkivonatot szedjen - tegye langyos teába! (A grapefruit mag cseppek megrendelhető a www.biobolt.lapunk.hu honlapon. Telefon: 06 70 300 3054)

 

Grépfrútcsepp a gyomor és a bél fertőzéseire

A gyomor és a bél fertőzései közvetlen emberi érintkezéssel, tisztítatlan ivóvíz és szennyezett táplálék fogyasztásakor alakulnak ki. Tünetei: hasmenés, hasfájás, émelygés, hányás. A betegség kialakulásához a leggyakrabban a kólibaktériumok, a toxikus anyagcseretermékek és a szalmonella járul hozzá. (Súlyos fertőző betegségek, pl. vérhas, kolera, tífusz és paratífusz csak ritkán fordulnak elő, akkor is többnyire a harmadik világban, hajóutazásokon és nyomornegyedekben.)

A gyomorban még egy baktérium lehet felelős a panaszok megjelenéséért: a Helicobacter pylori. Ez a rendkívül ellenálló mikroba évekre képes befészkelni magát a gyomorfalba, és károsítani a sejteket. Lúgos felülete miatt a gyomorsav nem tudja elpusztítani. Ha ez a baktérium egyszer megtelepszik a gyomor nyálkahártyájában, akkor a védelmet biztosító nyálka termelődése lecsökken, ez pedig gátolja a gyomor és a felső emésztőszakasz savtartalmú emésztőnedveinek hatását. Ilyen módon alakul ki a gyomornyálkahártya és a nyombél gyulladása. A nyombélfekély keletkezésének ötször nagyobb az esélye, ha a Helicobacter pylori is jelen van. A nyombélfekélyben szenvedő páciensek 95%-át ez a kórokozó fertőzi meg. Az utóbbi húsz év kimutatásai szerint ma ezt a betegséget hatszor gyakrabban okozza ez a kórokozó, mint korábban. A Helicobacter pylori miatt károsodott gyomornyálkahártya kezeléséhez antibiotikumot, bizmutkészítményeket és más nagy hatású gyógyszereket alkalmaznak.

Jó tudni! Talán meglepőnek tűnik, mégis igaz, hogy az Amerikában történt szenzációs felfedezés szerint a kórokozó a grépfrútmag kivonatával is legyőzhető. (A grapefruit mag cseppek megrendelhető a www.biobolt.lapunk.huhonlapon. Telefon: 06 70 300 3054)

Egyéb gyomor-bél fertőzések ugyanilyen eredményességgel szüntethetők meg ezzel az eljárással. A jótékony összetevők megfékezik a kórokozókat, és helyreállítják a természetes gyomor- és bélflórát. A kivonat hatóanyagai immunerősítő tulajdonságuknak köszönhetően a gyomor- és bélszakaszban pozitív hatást fejtenek ki. Alkalmazása hosszú távra garantálhatja a tünetmentességet.

Tipp : Helicobacter-fertőzés esetén 6 héten át napi 4x20 csepp nem keserű grépfrútmagkivonatot szedjen - tegye langyos kamillateába! (A grapefruit mag cseppek megrendelhető a www.biobolt.lapunk.hu honlapon. Telefon: 06 70 300 3054)

 

Gombás fertőzések leküzdője

A gombás fertőzések kialakulása és kezelése a közelmúltban rendkívül időszerű téma lett. A betegséget élősködő gombák okozzák, amelyek behatolnak a szövetekbe, és ilyen módon zavart okoznak egyes szervek működésében. A leggyakrabban előforduló kórokozó a Candida albicans, amely a gombás fertőzések 90%-áért felelős. Az egészséges szövet ellenáll a gombáknak, szemben a sérülttel (pl. immungyengeség, anyagcsere-betegségek következtében), és ez kedvez a gombás telepek kialakulásának, a sejtek elszaporodásának.

A nem keserű grépfrútmag kivonata jelentősen hozzájárul a kezelés eredményességéhez, ugyanis nemcsak a gombákat semmisíti meg, hanem az eredeti működést is helyreállítja.

Tipp : gombás fertőzés esetén 6-12 héten át napi 3x30 csepp, nem keserű grépfrútmagkivonatot szedjen - tegye langyos La pacho teába! Ha a bőre vagy a körme gombás, hígítva használhatja ecseteléshez is. (A grapefruit mag cseppek megrendelhető a www.biobolt.lapunk.hu honlapon. Telefon: 06 70 300 3054)

 

Az immunrendszer erősítése grépfrúttal

Habár a grépfrútmag kivonatának alkalmazási területe meglehetősen széles, legfontosabb szerepe az immunrendszer erősítésében van. Alkalmazása elsősorban azoknál a pácienseknél ajánlatos, akik egy súlyos betegség következtében legyengültek, vagy az AIDS-eseknél, mivelhogy természetes és kímélő hatású antibiotikum lévén akadályozza a fertőzések kialakulását. Érdemes kipróbálni minden visszatérő fertőzés, gyulladás, immunológiai probléma esetén.

Tipp : immungyengeség esetén 8-10 héten át napi 3-4x30 csepp, nem keserű grépfrútmagkivonatot szedjen - tegye langyos La pacho teába! (A grapefruit mag cseppek megrendelhető a www.biobolt.lapunk.hu honlapon. Telefon: 06 70 300 3054)

A TERMÉSZETES  MEGOLDÁS AZ EMÉSZTŐRENDSZER FERTŐZÉSEIRE:

VÍRUSÖLŐ, ANTIBAKTERIÁLIS

FERTŐTLENÍTŐ GRAPEFRUIT

A grapefruitmag kivonat e nemkívánatos baktérium esetében is segítségünkre siet.

Laboratóriumi vizsgálatok során a grapefruitmag kivonat a Helicobacter baktériumot

1: 1000 hígításnál elölte.

Adagolás:

Naponta 2-3-szor 3-15 csepp. Fenntartó dózisként, amíg a tünetek meg nem szűnnek, napi 2-3-szor egy pohár vízben elkeverve éhgyomorra, étkezés előtt fél órával.

Rendszerint 10-15 csepp a szükséges adag.

Bővebb leírás, a grapefruit hatásai, adagolása>>

Abdel Rahman sejk: A félelmet eladni a legnagyobb üzlet

VILÁGLÁTÁS MÁSFÉLMILLIÁRD EMBER LELKÜLETÉVEL

MAGYARÁZAT A CIKKHEZ

1. USA maga hozta létre azokat a szervezeteket, köztük az ISIS-t, mely ellen harcot hirdet. Ezzel adja el a félelmet, a terrort, melyet önmaga termel.

2. Ennek a stratégia célnak a megfinanszírozásához a szaudi és a katari tőkét használja. Ez a tőke áll a fegyverek, kiképzések (lásd líbiai táborok) és logisztika mögött.

3. Ezzel az Öböl menti és arab iszlám meghatározó szerepe az iszlám világon belül devalválódik. Erősödnek azok a kritikus nem arab iszlám tengelyek, gondolati iskolák, melyek lerántják a leplet és felnyitják a világ másfél milliárdos muzulmán közösségének szemét a történtekről. Kialakul egy kisebbségi, kb. 100 milliós vahabista régió (Öböl országok), mely feltétlen szövetségese USA-nak és Izraelnek, a másik oldalon pedig egy vegyes, de nem vahabista másfél milliárdos iszlám közösség, melynek természetes szövetségese Oroszország.

4. Az Öböl menti tőke fél és egy része menekül. Részben az Öböl vidékén kívül keres beruházási alapokat, részben pedig iszlám törvényeivel harmonizáló témakörökbe fektet, mellyel a saját népe előtt kívánja szépíteni az arculatát.

5. A világ muzulmán közössége a jelen eseményeit megélve látni véli a Korán és a próféciák végítélet előtti állapotát, mely folyamatot a ma meghatározó hitszónokai felerősítenek. Emiatt erősödik nem radikális szinten is a hit felé fordulás, a világ emblematikus kommunikációs csatornáinak hitele pedig csökken. Ami látható és látni engedik az megtévesztés, ezért a médiumok nem képesek már ebben a rétegben hatni. A médiumok csupán a jóléti és fogyasztói társadalmakban tudják megtartani szerepüket, ezért a két világrész nem érti meg egymást, elbeszél egymás mellett, nem képes felfogni a másik világát.

6. Felerősödik az, hogy minden kamu volt. Átverés 9/11, az arab tavasz, az Al-Kaida, AQIM (Al-Kaida Maghrebi szárnya(, Shabab, Boko Haram, Dzsibhat A-Nuszra (Szíria) és most az ISIS. Ez a féljetek, hogy megmenthessünk titeket elv alapján működött, közben ezer más stratégiai terv is megvalósul. Az iszlám pedig, mint másfél milliárd ember lelki tápláléka lejáratódott. Az iszlám világ traumája után jön a felébredés, tudatosítása az átverésnek és valami új szakasz indul.

7. Ha ez mind kamu, akkor az ISIS is az a maga photoshop-pos, rövid késes megoldásaival, színészi teljesítményeivel, nyaknyiszálásaival, stb.. Az ISIS és CIA-és, MOSZAD-os vezetése akkor lépett színre, amikor a félelem már megteremtődött és azt egy kamu kalifátussal stabilizálni kellett. Mű-apokalipszis, rájátszva arra az apokalipszis tanra, mely az iszlám világban tanítás. A tudatlan milliók megtévesztése most már spirituális téren is. De erről is lehull a fátyol. Erről szól az írásom.

Az alábbi cikk megírásában az irodalom és Iszlám tanulmányok művelése mellett a mai Iszlám gondolkodás olyan emblematikus személyeinek tanításait adom közre, akik e tanokat csak az arra legavatottabbaknak adják át. Hogy miért? Mert értésükhöz mélység szükséges, miközben a ma a felszínről szól. Most álljon itt a mai iskolák legjelesebb tanítóinak magyarázataiból pár szemelvény. Kérem az olvasót, vonatkoztasson el mindattól, amit eddig az Iszlámról, vagy a napi események beállítása után saját helyzetéről és a világról tud.

Az Iszlámról sokat beszélünk, de kevesen adnak magyarázatot tanaira, filozófiájára. Még azok közül is kevesen képesek erre, akik ennek tanítói, hiszen a tanokat nem mindenki meri bevállalni, közreadni. Márpedig e tanok ismerete nélkül nem értelmezhetőek azok a reakciók, melyeket az Iszlám világ ad. Álljon itt pár gondolat az Iszlámnak arról az oldaláról, mely eddig nem sok publicitást nyert… (…)

ISZLÁM ESZKATOLÓGIA

A jövendölésben a végítélet napjára az alábbi jelek utalnak:

Góg és Magóg eluralja a földet. Góg és Magóg az Iszlám szimbolikában nem személy, hanem szemlélet. Olyan szemlélet, amely destruktív, ember ellenes. Olyan, amely hirdeti a másokon való uralom, fölérendeltség legitim voltát. Ez az a szemlélet, mely létrehozta a gyarmatbirodalmakat és ma is kolonizál, talán sokkal embertelenebb módon, mint eddig. Létrehoz társaságokat, mint a Bilderberg csoport, szabadkőművesség és világuralomra tör, világkormányt hoz létre, világpénzt alkot. Eddig Góg és Magóg foltokban volt jelen, de Jeruzsálem végítéletnapi felemelkedésének jele abban áll, hogy Góg és Magóg szemlélete itt összpontosul, innen hirdeti felsőrendűségét a világ felett. Ez a zsidók számára megjövendölt Golden Days. Ezzel párhuzamosan Medina elsorvad. Igen, az Iszlám tudósai kivesznek, ők is Góg és Magóg szolgálatába szegődnek, csak kevesen nem. Igen, így áll a hadíszokban.

Mik a jelei Góg és Magóg hatalmának?

A judeo-keresztény szövetség. Ezek szerint minden zsidó és keresztény ellenség? Szó sincs róla! Sőt! A Korán több helyen megemlékezik róluk, mint az írás népeiről, akikkel barátságban, szövetségben kell élni. Az ő túlviláguk is lehet Mennyország, vagy pokol, mint bárki másé. Az ide vonatkozó vers: „Allah annak bocsájt meg, kinek akar, és azt veti örök szenvedésre, kit akar”. Nincs ebben különbség hitek, etnikumok, hovatartozások között. Akkor kikkel nem lehet szövetséget kötni? Azokkal, akik közülük arra egyesítik erejüket, hogy Istent hatástalanítva, Őt kiiktatva a rendszerből a teremtés ellen fordulnak. Így óhatatlanul a muszlimok ellen kell fordulniuk, megmásítva szavaikat, hirdetésüket, hiteltelenítve azt. Aki pedig a muszlimok soraiból átáll hozzájuk, az nem vallhatja magát muszlimnak, már Góg és Magóg követője ezen túl. Korán ( Asztal szúra, 54):

54. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek a zsidókat (azok közül!!!) és a keresztényeket (azok közül!!!) oltalmazóknak, akik egymás oltalmazói (szövetségesei). Ki feléjük fordul közületek, hát ő közülük való (lesz). Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népét.

Ez az aya azt is állítja ezzel, hogy aki pedig a zsidók és keresztények közül a ti oldalatokra áll, az pedig közületek valóvá válik! Ez a lényeg! Nem etnikai, vallási elkülönülésről van szó, hanem metodológiairól, melyet Góg és Magóg hirdet! Felesleges ezt a hirdetést felcímkézni és cionista jelzővel ellátni! Itt sokkal többről van szó! Góg és Magóg követője lehet kínai, muszlim és akárki, aki a szerzés és tulajdonlás rabjává válik, mert ez átírja agyát, gondolkodását és belső lényegét. Ez tehát Góg és Magóg.

Milyen szerepet játszik ebben a pénz és gazdaság? Alapvető szerepet. Ugyanis a pénz ma már Góg és Magóg pénze. Hiteltelen, pénznek titulált maskara, melyből a fedezet kiveszett. Az Iszlám előírja a fedezetes pénzt. Ez volt a dinár (arany) és a dirham (ezüst). Természetesen voltak korok, mikor ezeket főleg az uralkodók felhígították és ezzel ingyen pénzhez jutottak. Az Iszlám azonban előírta a fedezet meglétét, így a kalifátusokban a piacon belül egy speciális rendőri hatalom volt hivatott arra, hogy ezt ellenőrizze és pénzhígítás esetén ott, helyben szankciókkal éljen. Ma már ilyen pénz nincs. Az IMF múlt század 30-as éveiben történt megalakulása óta papírpénz van forgalomban a világon, ami egy óriási csapda. A dollár életbe lépésekor rögzítették a dollár arany (ezüst) árfolyamot. Példaként 20 dollár mondjuk egy uncia aranyat ért. Ezzel azt a látszatot keltették, hogy a dollár fedezettel rendelkező erős valuta. Aki társulni akart az IMF-hez és annak hitelezési előnyeit élvezni, annak egy 1935-ös FED rendelet szerint saját aranytartalékainak 25%-át át kellett adnia a FED számára. Ezzel az IMF arról is képet kapott, mennyi lehet országonként az aranytartalék. Azonban a stratégia ennél sokkal ördögibb volt. Amikor a társult országok átadták aranytartalékaik 25%-át kikötötték, hogy ezen túl csak dollárban folyhat a kereskedés, aranyban nem. Az aranyat, mint pénzt kiiktatták a kereskedelemből. Ez az Iszlámban HARAM. Ugyanakkor a társult országok valutáinak értékét nem az aranyhoz kötötték, hanem a dollárhoz. Tehát nem azt határozták meg, hogy egy uncia arany hány rúpia, zlotyi, vagy forint, hanem azt, hogy ezek hány dollárt érnek. És innen indul el a csapda. Ugyanis a dollárt leértékelték. Igen, önhatalmúlag leértékelték. Ez nem felel meg a szavat adni és tartani elvvel, de Amerikára az elvek betartása sohasem volt jellemző. Nem 20 dollár ért egy uncia aranyat, hanem 30. Ezzel minden nemzeti valuta leértékelődött, nemzetközi elszámolásaikban nem használhattak aranyat, csak dollárt és az IMF rengeteget keresett mások kárán. Ez jó példa arra, hogy mennyire kiiktatható Isten és törvényei hiányában egy reálgazdaság valódi termelési értéke, ha egy manipulatív rendszer veszi át annak helyét, amely spekulációval és az hazug pénzzel építkezik.

1973-at írunk a nagy arab-izraeli ellentétek időszakát, amikor Fejszál király uralkodott Szaud Arábiában. Ő uralkodóként támogatta a palesztin ügyet és embargót hirdetett. Ez volt az a híres olajembargó Amerika ellen, amikor kocsisorok álltak New York utcáin, mert nem tudtak tankolni. Az olaj ára hirtelen négyszeresére ugrott, tehát 400%-al nőtt. Az az olaj, ami eddig 3 dollár volt, ekkor 12 dollárba került. Az amerikai adminisztrációt, különösen Kissingert nem érdekelte nagyon a dolog. Ellátogatott Szaud Arábiába Fejszál királyhoz és elmagyarázta neki: Amerikát nem izgatja egyáltalán, hogy az olaj ára mennyivel nő. Tőle akár mehet a csillagos égbe is. Fejszál ebben hatalmas üzletet látott, hiszen saját bevételeit hatványozottan növekedni látta. Kissinger nem állt útjába Fejszál pénzéhségének, csupán egy kikötéssel élt: bármennyi is lesz az olaj ára, Szaud Arábia csak Amerikának értékesítheti azt. És itt volt a csapda. Az Iszlámban ez is HARAM. Tilos megkötni a piacot. Fejszál belement és az aranyból, ezüstből kiüresedett dollárok helyére a jól manipulálható olaj jött be „fedezetként”. Ettől számolódik a petró-dollár fogalom. Ebből csak nyomdatechnika kérdése annyit előállítani, amennyi kell. Ehhez elég egy elnöki rendelet és egy általa aláírt felhatalmazás és trillió dollárokat nyom a nyomda. A valódi fedezetet a társult országok gazdaságai fizetik meg a dollár lebegtetésével, le és felértékelésével. Persze nem szabad megfeledkezni olajmanipulációról és az elmaradhatatlan háborúkról, rendszerbuktatásokról sem. A világ destabilizálása és a terrorizmus elleni harc is ebbe a sorba tartozik, no, de mindehhez terrorizmusról is gondoskodni kell. Amerika ebben sem kezdő.

Most a másik csapdára, a kamatra nem térek ki, ami az abszolút HARAM kategória. Folytatom a pénzimitációval, ami forgalomban van. Egy ilyen pénz, nem testesíthet értéket, így az állampolgárok számára is veszélyt jelent. Veszélyt, hiszen ha bankban tartják, a diszponálási jogot is elvesztik felette. Gyakorlatilag nem juthatunk hozzá korlátlanul saját pénzünkhöz. Magyarázkodnunk kell, mire kell és könnyű érveket találni a nem kifizetésre. Ilyenkor egy halvány gyanú a terrorizmusra is elég ara, hogy a bank magánál tartsa a pénzt. Holott az igazi terrorizmus pont ebben a manipulációban áll. Ez a manipuláció nem a judaizmus manipulációja, nem zsidó fortély. Ez Góg és Magóg hatalma, melyben minden fél részt vesz, beleértve a muszlim oldalt is, akik kiiktatták Allahot és törvényeit.

Róma győzedelmeskedik az elbukása után. Igen ám, de mit értünk Rómán? Róma nem a Vatikán, hiszen a Korán kinyilatkoztatásainak idején Vatikán nem létezett. Spirituális értelemben pedig Róma nem is kaphat funkciót, hiszen a nyugati kereszténység kiiktatta Istent az államrendből és csak a szívek rejtekén él, ami nem Róma. Korán, Rómaiak, 2-4: „2. Legyőzettek a rómaiak 3. A közeli földön és amazok az ő legyőzésük után győzni fognak. 4. Néhány év múltán – Allahé a parancsolás (abban) mi elmúlt, s mi ezután – s azon a napon örvendeznek a hívők”. Van olyan magyarázat, amely a római hadak történetére utal, akiket a perzsák legyőztek, majd a rómaiak visszaverték őket és fölényes győzelmet arattak felettük. De akkor miért kell örvendeznie a hívőknek? Egyik sem az ő ügyük?

Erre az iszlám eszkatológia a következő választ adja. Róma és a nyugati kereszténység nem az, akire az Iszlámnak számítani lehet. Természetesen nem egyének, hanem szervezetek, azaz az egyház szintjéről van szó, amit Góg és Magóg hatalmába vett.

Akkor milyen keresztényi győzelemről szól a Korán? Kik azok a keresztények, akiknek sorsa a hívők sorsával össze van kötve? A mai értelmezések szerint az ortodoxia. Ez az az irányzat, ami mindeddig nem feküdt be Góg és Magóg hatalmának. Velük kapcsolatban azonban az Iszlám elkövetett egy hibát. Mohamed Fatih szultán, az oszmán birodalom feje 1453-ben elfoglalta Konstantinápolyt, a keleti kereszténység központját és a Hagia Szófiát, ami központi székesegyházuk volt, mecsetté alakította. A fővárost pedig átnevezte Isztanbulnak. Ezzel a szultán Iszlám ellenes tettet hajtott végre. Saját gyengeségét bizonyította e tettével és jó időre elvesztett egy szövetségest, amely talán a kalifátus intézményének a fenntartásában is segítségére lehetett volna a későbbiekben. De a szultán nem ezt tette és szövetséges helyett ellenséget generált. Az ortodoxia pedig áthelyezte központját. Északra vonult és Moszkva lett kisugárzásának epicentruma. Moszkva, amelynek szintén meg kellett küzdenie Góggal és Magóggal. Annak a Szovjetuniónak Gógjával és Magógjával, amely fizikailag hatalmas rombolást hajtott végre az elveiben szilárdan gyökerező keleti kereszténységben. A kommunizmus Gógjára és Magógjára utalok, amely nem ugyanaz az orosz lélekkel és annak vezéreszméjével.

A kommunizmus elbukott, de még fennállása alatt olyan intézkedéseket tett, ami még a bukása után is fenntartotta Góg és Magóg ármányát. Hruscsov Ukrajnának adományozta a Donyecki tartományt és a Krím félszigetet. Ez egy ipari, bányászati központot és a hadiflotta egyetlen meleg tengeri kikötőjét jelentette, melyek meghatározó jelentőséggel bírnak. Ez az a kijárat a Fekete tengeren, amely biztosítja Oroszország védelmi erőinek a Boszporuszon keresztül a Földközi tengerre juttatását és akár Izrael számára is biztonsági kockázatot jelenthet. Góg és Magóg bebiztosította magát. Ukrajnát Európaiságra lázította és elszakította az orosz érdekviszonyoktól. Ukrajna, azaz rajta keresztül Góg és Magóg hatalmának szüksége van Donyeckre és a Krími bázisra. Ha ez Ukrajnában marad, Moszkva lebénul, szárnyaszegetté válik. Persze, hogy a világ minden Góg és Magóg ereje demokráciát, európai értékeket harsogva harcban tartja Ukrajnát, ugyanakkor gazdaságilag mindent bevet Moszkva devalválására, hatalmának csorbítására. Moszkva és ezzel a keleti kereszténység nem adhatja fel, mert léte forog kockán. Moszkva itteni győzelme biztosíték a hívők boldogulása számára. Ezek a jelen emblematikus eszkatológia magyarázóinak, többek között Sheikh Imran Hossein szavai. Róma tehát a Korán értelmezésében nem a földrajzilag vett Rómát, hanem Moszkvát jelenti.

Ne tévesszen meg senkit a vahabita Csecsenfőld és más Szaúdi bábok Moszkva elleni lázadásai, fegyveres konfliktusai. Ők Góg és Magóg oldalán léptek harcba.

Dadzsal, az Antikrisztus feltűnése. Ő a hamis messiás. Ő az, aki a Góg és Magóg szemléletével átitatott világot uralni akarja. Egy olyan apokalipszis előkészítője, mely nem Allahtól ered. Egy mesterséges Armageddon hőse, mely világuralomra tör, melynek központja Jeruzsálem. Amerika elveszti hatalmát a világ felett, a dollár elértéktelenedik, kiüresedik. A világhatalom csúcsán ülő Dadzsal világpénzzel, a dollárnál is manipulálhatóbb pénzzel, talán az elektronikus pénzzel tartja rabszolgaságban a világot, mely gondolatilag is kiüresedik. Ez Dadzsal korszaka, aki a levegőből jön, hiszen a levegő uralma is a végítélet napjának jele. A levegő uralma a közlekedésben, hírközlésben, elektromágneses hullámok irányításában, az űr felhasználásába emberi, hatalmi célokra. A Dadzsal félszemű, de homlokára még annak is jól láthatóan oda van írva egy szó, aki rosszul lát. Ez a szó: Káfir, azaz hitetlen. Az Iszlám szimbolikában a félszeműség nem fizikai egy szemmel látást jelent. A szem csupán a fizikai látás szerve, de van egy másik látás, melynek lényegét a Barlang c. szúra elemzi a Koránban és ez a szívvel látás. Azaz a spirituális látás, a konstruktív, emberközeli látás. Az iszlám e látásmódot Baszíra-nak nevezi és erre tanít. A Barlang c. szúra meséli el Mózes életét, aki korának legmagasabb szintű tudását tehette magáévá a fáraó udvarában, ahol nevelkedett. A kor George Bushának, a fáraónak a házában a kor NASA-jának technikája és minden evilági praktika rendelkezésére állt, de ez nem volt elég ahhoz, hogy Mózes lásson. Allah ezért letaszította őt a mélységekbe. Mózes embert ölt és üldözötté lett. Ennek az útnak a bejárása során találkozott egy olyan személlyel, akit a Korán nem említ nevén. Aki a tanokat ismeri tudja, hogy Khidirnek hívták. Ő mellette tanulta meg Mózes a Baszíra tudományát, a szívvel látást, a spirituális érzékelést. Ez az eszkatológiában a két tenger találkozása. A tudás tengere itt találkozik a spirituális látással, a szív látásával. Ez utóbbit nem lehet csupán a szekuláris tudás látásmódjával kifejleszteni. Ehhez a hit tudása kell. Ezt a látásmódot öli meg Góg és Magóg hatalma. Ebben az értelemben a hamis messiás, Dadzsal így nem is lát. Sőt, ezt a típusú félszeműséget az emberekre is ráerőlteti. Ez a pont azért is fontos, mert a szívvel látás érthetetlen és irracionális a csak szemmel látóknak. Igen, hiszen csak fizikai látással matematikailag Mózesnek sem volt semmi esélye a fáraóval szemben. Góg és Magóg elemzése szempontjából irracionális, amit Mózes bevállalt, mégis… Ez az a helyzet, ahol a muszlimokat és felfogásukat Góg és Magóg hatalma ma sem érti meg.

A szentföld, azaz Jeruzsálem megrázkódik, lakóit, lényeit katasztrófa sújtja.

Füst száll fel mindenhonnan. Ez nem egy tűz füstje, hanem az állandósult erőszaké. Talán nukleáris füst, talán más.

Ez az a kor, amikor a bárgyú műveletlen barbárok mezítlábasan, meztelenül élnek városokban és laknak toronyépületekben (1400 éves jövendölés!!!). A nők pucérságukra büszkék, a nemi identitások összemosódnak. A szexuális hanyatlás korszaka.

Az Eufrátesz kifed egy aranyhegyet. A szimbolikában ez lehet olaj, gazdagság és minden, ami Góg és Magóg számára vonzó, lerabolandó, vérözönt indító. Ez ma Irak...

Megjelenik imám Mehdi, aki az embereket vissza akarja vezetni a helyes útra. Nem ő lesz a messiás, hanem annak jobb keze, segítője, imámja.

Végre eljön Jézus, az igazi messiás. Ki fogja őt azonosítani? Hiszen Dadzsal is azt állítja magáról, hogy ő az igazi megváltó és mögötte sorakozik fel Góg és Magóg hatalma! Yahja, azaz Keresztelő Szent János. Ő kel életre Damaszkuszban és azonosítja Jézust, mint annak előtte. Damaszkuszban van az a róla elnevezett mecset, melyben várják eljövetelét. Ugye kezd érthetővé válni, mi ez a vehemencia Damaszkusz körül? Jézus maga mögé állítja azon keveseket, akik megmaradtak az ő útján (teljesen mindegy miként nevezzük őket… itt a gyűjtőnevük muszlim). Eljön a végső harc ideje, leszámolás Dadzsallal, valamint Góg és Magóg korával. Jeruzsálem visszakerül Isten útjára és a nép, aki Dadzsalt követte, megsemmisül. Ez a végső dzsihád ideje, az igazság órája. Ekkor Khoraszan felől egy fekete zászló emelkedik a magasba, mely mögé mindazoknak be kell állni, akik Jeruzsálem megtisztulását akarják.

Imám Mehdi a harcok után, az örök béke eljövetelével megnősül, családot alapít, és rövidesen meghal. Jézus pedig elhozza azt az országot, mely a jövendölésekben szerepel. Mivel Jézus is ember, egy idő után ő is meghal, de a világ megy a maga útján a saját Isteni végzete felé. Aki ezen az úton halad, arra örök világosság vár a túlvilágon is. Aki Dadzsal útját választja elvész. A végítélet napján megmozdulnak a sírok, kinyittatnak a könyvek, melyek nem fednek el semmilyen kis és nagy dolgot, majd megtörténik az elszámolás. A legutolsó nagy próba a keskeny hídon való átmenet a Mennyországba, melyről lefordulni és a Pokol örök tüzébe jutni azok osztályrésze, akik vakok, csak fizikai látással rendelkeznek, és nem bírnak azzal a világossággal, mely a szívet látni engedi.

Többször ér az a vád, hogy a fentiekben ismertetett hitvilág és misztika miként vehető komolynak a mai stratégiai elemzésekben? Hiszen ez csupán mese, mondják! Visszakérdezek: mennyiben vehető komolyan egy hívő keresztény, Jézus keresztre feszítésében, bűnöktől való megváltásába és az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen út kijelölésébe vetett hite a keresztény világ gondolati struktúrájának, mások megítélésének szempontjából? A válasz egyértelmű. Az emberiség legnagyobb hányadát igenis befolyásolják azok a mitikus elemek, melyek kultúrájából, vallásából erednek. Ha pedig egy embercsoport nem részesül ugyanabban a kulturális felkészítésben, oktatásban, mint a világ másik része, akkor ezek az elemek dominálni tudnak. Akik ismerik a muzulmán tömegek belső érzésvilágát és érzékenységét a túlvilág iránt, azok manipulálni tudnak tömegeket és ál-iszlám, vagy éppenséggel iszlámmal ellentétes folyamatokat képesek elindítani. Ez a mai helyzet.

Az Iszlám tanítóinak meggyőződése, hogy Góg és Magóg követői, a mai tévúton lévő, Istentől megfosztott hatalmak, akár az ál-keresztényi, vagy ál Judaizmus tanait vallják, ugyancsak tisztában vannak az eszkatológia fenti tanításaival és mindent elkövetnek, hogy ezeket az eseményeket maguk irányába, Dadzsal világkormánya megteremtése felé tereljék. És itt a harcok oka, melyet a spirituális tudással nem rendelkező, nem látó tömeg nem fog fel.

AKKOR MI IS AZ A KALIFÁTUS MA?

Ha a fenti történelmi és Iszlám elméleti tényeket összetesszük, a kalifátus célja, nevezzük azt ISIS-nek, Boko Haramnak, Shababnak, AQIM-nak, nem más, mint a háttérhatalom által manipulált, világ destabilizálódását eredményező régiók létrehozása a félelemre, terrorra alapozva. Eddig az idő eladása volt kétezer éven keresztül a legnagyobb üzlet, melyet kamatnak hívnak, de most, hogy a pénzügyi rendszerek összeomlani látszanak, új áru után kellett nézni. Ez a terror. A terror létrehozása azok műve, akik a terrorból eredő hasznot majd bezsebelik. Ugyanazok hozzák létre a terrort, mint akik az emberiség megmentői lesznek. Persze ez a megmentés nem jár ingyen. Csatlakozni kell egy megmentők által irányított pénzügyi rendszerhez, világkormányhoz és annak hitelhasználatában aktívan részt kell venni. Létre kell hozni azokat a kaotikus politikai struktúrákat, melyeket demokráciának neveznek és teljességgel manipulálhatóak. Ezzel együtt pedig ki kell hunynia annak a szemnek, mely a szívből képes látni. Így maga a tisztán látás és szemfelnyitás tekintendő a legnagyobb bűnnek. A terror jelenlegi megjelenítői azok a barbár színészek, akik egy része tudatosan, de legtöbbjük ösztöneiktől vezérelve a háttérhatalom manipulációja nyomán cselekszik egy olyan eszme nevében, amely ezt az egész sátáni játékot leleplezni lenne képes tisztánlátásával, törvényeivel. Ez ma a kalifátus/ok rendszere. Az emberiséget fenyegeti az Iszlám, kommunikálják!!!! Oktalan fejlevágások, video üzenetek, vérfürdők, ártatlan halálok. A videók hitelességét kétségbe vonják azok a jelenetek, melyeket korábban pl. a „Farkasok völgye” c. török filmsorozatból, vagy amerikai thrillerekből már láttunk. Természetesen nem kérdőjelezhetőek meg a tömeges emberhalálok, de az igen, hogy ki az, aki tényleg áldozattá válik. Amit gyökerestül irtanak ezek a fenevadak, az az Iszlám maga. Az emberiség retteg, Izrael továbbra is eljátszhatja az üldözött szerepét, további pénzeket kaszálhat.

Az Al-Kaida nem volt elég. Az csupán a CIA által vahabita-szelefita eszméken kialakított bűnbanda volt, mely üzengetett, merényleteket hajtott végre olyan fegyverekkel, melyeket nem afganisztáni gyárakban gyártottak és nem afganisztáni hitelekből finanszírozták manővereik logisztikáját. Az Al-Kaida csupán az okok szolgáltatója volt a háttérhatalom katonai beavatkozásaira, káoszteremtésre, hitel és fegyver-felhasználási gócok kialakítására. Bár a világ a vezető CNN, BBC és más vezető kommunikációs csatornák alapján minket, muzulmánokat vádol a terror elterjesztéséért, de ugyan milyen motiváció alapján tettünk volna bármit is ezekből a rémtettekből? Nem tekintve az ezer technikai hibát, melyet az USA, CIA és MOSZAD elkövetett, a nagy balhék részletei lassan felszínre kerülnek és a világ szeme elé tárul egyszer az igazság.

Az ISIS és a kalifátus esetében azonban többről van szó. Itt már nem csupán ok-szolgáltatás a cél, hanem a félelem stabilizálása. Nem egy ide-oda vonuló csürhéről beszélünk, amely Allah nevében gyilkol, hanem egy formális államról, melynek vezetése tökéletesen tudatos, de egy olyan követést ír elő, ami kizárja a tudat és választási lehetőség esélyét. Amint a bevezetőben ismertettem pont az lenne az Iszlám lényege: esély a választásra. Ez a kalifátus írtja a tudatot és előírja az ösztönt, a pszichopata, elmebeteg viszonyulást. Olyan követést ír elő, amely nem engedi meg a kérdőjeleket, kérdéseket. Márpedig ha nincs kérdés, megismerés sincs és ha nincs megismerés, akkor Iszlám sincs. Ez egy hatalmas ellentmondás, melyre ez a jenki kalifátus nem ad választ. Ha nem ismerhetem meg Isten teremtésének hatalmaságát, ha nem fedezhetem fel kérdéseim által magát a teremtést és vakon el kell fogadnom azt, amit gyarló, félművelt emberek előírnak, akkor az Iszlám főbűnét, a Shirket követem el! Hiszen ezzel az embert és annak igazságát emelem Isten magasságába! A Shirk társállítást jelent, tehát embert és törvényeit Isten és törvényeinek rangjára emeltem. Allah legyen irgalmas!!! Milyen gyarló munkát végeznek azoknak a jeleneteknek beállítói és végrehajtói, akik Shariyára hivatkozva Shariya ellenes ítéleteket hoznak? Miként lehet ugyanazon ember, vagy csoport egy ügy vádlója, bírája és végrehajtója? Ez az Iszlám jog alkalmazásában nem lehetséges!

A Shariya törvény alkalmazás legnagyobb bűne a Fitna, azaz ármány, felbujtás, mely minden további bűn alapja. Ármány csak úgy követhető el, ha az elkövetendő bűncselekmény súlyáról csak a felbujtó tud, annak összes összefüggését csak ő ismeri. Akik részt vesznek benne, tehát elkövetők, csak eszközök, akik sokszor nincsenek tisztában a háttér motivációval és csupán saját radikalizmusukat, műveletlenségüket, barbárságukat élik meg egy általuk szent ügynek tartott, emberiség és Iszlám ellenes cselekmény elkövetésekor. Ha él az a feltételezés, hogy az ISIS kalifátusa Fitnán alapszik, akkor tegyük össze, ki, vagy kik a felbujtók, kik az elkövetők és mik a motivációk. És ha megáll a vád, akkor létezik-e olyan bíróság, amely ezt ma megítélné? A szankciót pedig ki hajtja végre? Hiszen ugyanaz a helyzet! Aki majd a világ jóérzését, üldözöttségét, félelmét kommunikálja és vádol, az ugyanaz lesz, mint aki ítél és megtorol!!! Íme, újabb jogsértés és ugyanaz, mint amit a barbárok most fejlevágás szintjén elkövetnek! Tehát ez emberek értési szintjét le kell szállítani, hogy fel se merüljön bennük az elemzés lehetősége! Mennek az eltahósítási programok és az egyedüli megváltói elfogadottság programozásai! Filmek, thrillerek, sajtóértékelések, webmosások, stb. Minden egyéb analizálási, szintetizálási, véleménynyilvánítási lehetőség kizárt.

Amerika létrehozta az emberiséget félelemben tartó államot az Iszlám nevében, mely a muzulmánokat gyilkolja le először. A világ újból megmentőre vár… Ez mi más, mint Fitna?

Több évszázadon keresztül Nagy Britannia határozta meg e föld igazságát minden más nemzettel szemben. Ez volt a Pax Britannica korszaka. Az elmúlt évtizedek viszont már a Pax Americana jegyében teltek el. Meddig tart ez? Mi váltja fel? Az Iszlám eszkatológiában jelzett korszak? Jeruzsálem felemelkedése és bukása? Pax Dadzsalica?

Mindezek után talán könnyebb megérteni a körülményeket és eseményeket, melyek minket körbevesznek. Talán érthető az Iszlamofóbia oka, ál-kalifátusok létrehozása és az ál apokaliptikus folyamatok kirajzolódása. Másfél milliárd ember belül megélt hitének magyarázata eddig nem került napirendre. Csupán e hit rémképszerű bemutatása kapott hangot. Pedig másfél milliárd velünk élő, némaságra kárhoztatott léleknek lenne mondanivalója. A küzdelmeknek, gondolatoknak, mindennapjainkban rengeteg tárgyiasult, érdekek mentén ható értelmezése lát napvilágot, azonban a spiritualitás, lelki hozzáállás szempontjából kevés elemzés születik. Ezt a hiányt kívántam pótolni a fentiekben… (…)

(A teljes cikk a Leleplező 2014 /4 számában olvasható)

Mándoki Andor:

Rengeteggel tartozunk az Egyesült Államoknak

Munkaalapú társadalom építése

Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor Tusnádfürdőn az előadásában arra utalt, hogy a kozmopolita, liberális, az egyén korlátlan szabadosságát, gazdagodását biztosító állam helyett, nem liberális, nemzeti érdekeket védő, közjót teremtő munkaalapú államot akar felépíteni kormányával.

Az utóbbi szándékú gazdaságpolitika szociális piacgazdaság néven már bizonyított Nyugat-Európa egyes országaiban, és kiemelkedő közjót, jólétet képes biztosítani a társadalom számára.

Az előbbi Washingtoni Konszenzus néven elhíresült globalizáló gazdaságpolitika pedig a rendszerváltás ürügyén valósult meg, a visszavett szocialista országokban szegénységet, nyomort, létbizonytalanságot teremtve.

A hazánkban lakó kozmopolita, liberális értelmiség azonnal támadásba lendült a miniszterelnök ellen, mint minden szándékának nyilvánítása alkalmával. Félrevezető, rágalmazó, ostoba hazugságokkal érvelnek ellene. Az értelmes választók többsége ma már érzéketlen a nemtelen támadásokkal szemben. A minap egy jobboldali értelmiségi találkozón vettem részt, ahol a humán-értelmiségiek közül többen nem értették, hogy mi a munkaalapú társadalom; esetleg vonzódás lenne ez a marxi ideológia iránt? Ezért írok a munkaalapú gazdaságról eligazító szándékkal.

A zsidók és keresztények hite szerint a Bibliából és Madách Imre Az ember tragédiája című műveből is kitűnik, hogy ember „arcod verejtékével eszed a kenyered”. Életben maradásunk feltétele, hogy dolgoznunk kell, mert munka nélkül elpusztulunk. Így lesz életfontosságú a társadalmak, nemzetek, országok számára a jól működő gazdaság. Így válik a háborúk forrásává a gazdasági hatalomért folytatott versengés, küzdelem. A munka az egyén és a közösség gazdasági tevékenységében érvényesül az élet fenntartására. Esetünkben a liberális gazdaságban a munka és a tőke aránytalanul osztódik a gazdasági tevékenység eredményéből a tőke javára.

A globalizáló gazdaságpolitika egyik csalárd követelése a GDP szerkezetének a megváltoztatása. Amíg a kommunista tervgazdaságban a GDP közel kétharmada származott termelő munkából – ipar, mezőgazdaság – addig most a termelő munka aránya egyharmad és a szolgáltatás lett kétharmad mértékű. Ez az átalakítás 2 millió munkahely felszámolásával jött létre, és a GDP csökkenését eredményezte. Tíz év alatt több mint egy év hozzáadott érték termelése maradt el. Pótlása szolgáltatással csak 2000-re érte el az 1989. évi szintet. Csakhogy az ipari és mezőgazdasági termelés fizikai munkával előállított hozzáadott értéke nem azonos a spekulációval, árdrágítással, pénzforgalom növelésével előteremtett hozzáadott értékkel. A szolgáltató gazdaság önmagában életképtelen, miként a termelő gazdaság is igényli a szolgáltatást. Csakhogy a termelő gazdaság felszámolása, csonkolása esetén a termékek, termelvények millió tonnái esnek ki a gazdaság teljesítéséből. Esetünkben ez óriási mértéket öltött (KSH adatok - táblázat)

Ez a részleges mintavétel is rávilágít arra, hogy milyen mérhetetlen kárt okozott a termelői vagyon több mint felének a szabotáló felszámolása. Ezért még mindig nincs felelősségre vonás. Továbbiak is hiányoznak a magyar gazdaságból. Kevesebb lett az elfogyasztható, feldolgozható és eladható termékek mennyisége. Kevesebb lett a munkahelyek száma, több az import, kevesebb az export.

A termelő gazdaság csonkolásából következő szerkezeti átalakulás a GDP termelésének csökkenését is előidézte a korábbi időszakhoz hasonlítva. 1989. évben az összes kibocsátás 43.5 százalékát érte el a GDP termelése. 2010-ben ez 35 százalék. A külföldi vállalatoknál még a 20 százalékot se éri el a GDP termelésük. Ez sem szolgálja a piacgazdasági rend bevezetésének pozitív megítélését.

Korábbi gazdaságunk liberális vandál mészárlása alapvető oka a társadalmunk életszínvonalának javulása helyett a mérhetetlen romlásának!

A liberális gazdaságpolitika tele van az előbbiekhez hasonló spekuláns, átverő, csalárd pénzt (nem hozzáadott értéket) termelő praktikával. Gondoljunk arra, hogy az államok nem bocsáthatnak ki pénzt csak hitelből szerzett fedezet mellett. Eladósításuk ügyes praktikája ez. Lássuk be, hogy a devizahitel ügyletek ugyancsak egy primitív, de gyümölcsöző csalás a bankok hasznára. Vagy döbbenjünk rá, hogy milyen kegyetlen rablás alacsony keresetek mellett uzsoraárakat követelni, sőt azt még meg is toldani 20–30 százalékos fogyasztási adóval. Folytatható még tovább…, de hiszen Magyarországon a liberális gazdaságpolitika, ennek a közgazdasági dogmának minden csalárd praktikáját megvalósította, amit az értelmes, nem lusta ember felismerhet, ha hajlandó látni, olvasni és gondolkodni!

Rászedtek, becsaptak, átvertek

A kommunisták 21 milliárd dollár adóssággal adták át a magyar államot a liberális kapitalizmusnak. 2010-re már 140 milliárd dollár az adósságunk. Egy millió embernek nincs munkahelye. A keresetek az 1989. évi szinten, az árak pedig a fejlett uniósat érik el. Szegénység, nyomor, létbizonytalanság jött létre. A Horthy országát becsmérlő „három millió koldus ország” helyett ma több mint ötmillió ember vergődik az életéért. A 120 milliárd többlet hitelből nem lett GDP növekedés…

A kommunisták termelő gazdaságot építettek fel. A rendszerváltó „liberálisok” ezt bontották le, és helyette szolgáltató gazdaságot barkácsoltak össze, ami kisebb értékű az előbbinél. A jól működő iparunk, mezőgazdaságunk közel felét lerombolták, hogy piacot adhassanak az uniós „barátainknak”. Többségünk 1990-ben a szociális piacgazdaságra szavazott, és kaptuk az angolszász XIX. századi vadkapitalizmust, hogy bel- és külpiacainkat ellophassák tőlünk. A beruházásokra folyósított uniós pénzeket sem fordíthattuk az ellopott termelő vagyonunk pótlására. Ez a ránk kényszerített gazdaságpolitika számtalan spekuláns praktikájával kegyetlenül rabolja ki a magyar társadalmat.

A fennkölt liberális szólamok, „szabadság, egyenlőség, testvériség” helyett szegénység, nyomor, létbizonytalanság, pénzuralmi, trianoni, „bűnös nép bélyege” terror és keresztényellenes gyűlölet jött létre Magyarországon.

A gazdasági rendszerváltás 1990 után a Washingtoni Kongresszus néven ismertté vált közgazdasági dogma szintjét megütő gazdaságpolitika érvényesítésével zajlott. Ez az egypólusú világrend érdekeit szolgálja az Amerikai Egyesült Államok szuperhatalmának megteremtése érdekében. Ezek szerint a fehérek földjén, Amerikában és Európában létesüljön a szolgáltató gazdaság és a színeseknél az alacsony bért igénylő termelő gazdaság. Ennek jegyében telepítik az amerikaiak a fehérek termelő technikai tudását Kínába a tőke szabad áramlásának létrehozásával. Ostoba módon teszik ezzel Kínát legyőzhetetlen versenytársukká. A bérmegtakarítás mellett romlik a minőség, ez növeli a fogyasztást, ami tovább gyarapítja a profitot. A profit érdekében érdemes még ostobának is lenni! Ezen ostobaság jegyében számolják fel amerikaiak, európaiak termelő gazdaságukat és alakítják át szolgáltatóvá. Ennek okán valósul meg a GDP termelésben a 2/3 termelő és az 1/3 szolgáltató arány a fordítottjára. Magyarországon a termelői arány 35 százalékra csökkent. Az Egyesült Államokban a szolgáltatás aránya 80 százalék. Az Unióban hasonlóan alacsony a termelői részesedés a GDP-ben.

A fehérek gazdaságát a pénzhatalmi szándék kiszolgáltatta az ázsiaiak termelő gazdaságának. Kínát hozzák az Egyesült Államok helyébe. Az is lehet, hogy szó sincs ostobaságról. Ahogyan a XX. században, a pénzhatalom ejti Nyugat-Európát, úgy most az Egyesült Államok trónfosztása következhet be.

Munkaalapú társadalom

A gazdaságnak nem elsődleges célja, hogy profitot, pénzt termeljen, „csináljon”. Ez csak a liberálisok emberellenes, deformált felfogása. A gazdaság célja az élet fenntartásához szükséges javak előállítása. A legszükségesebbeket lehetőleg teremtse meg helyben, hogy könnyen elérhetők és megfizethetők legyenek. Az életet nem szabad a liberális kufár pénzimádóknak kiszolgáltatni egyéni gazdagodásukra. A gazdaság szolgálja a közjót elsődelegesen az emberek közös munkájának eredményéből.

A spekulációval, hazugsággal, csalással, tolvajlással, az egyén tulajdonát uzsoraprofittal hizlaló szolgáltató gazdaság helyett termeléssel, közjót szolgáló munkaalapú gazdaságot és államot kell teremteni a békés egymás mellett élés és a keresztény felebaráti szeretet követelményeinek megvalósítása érdekében. Erre vállalkozott a jelenlegi keresztény, konzervatív kormány Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével.

A rendszerváltók rossz kapitalista gazdaságot hoztak létre. Egy millió embernek nincs munkája, keresete. A magántulajdonosoknak 20 év állt rendelkezésére, hogy a dologtalanoknak munkát adjanak. Nem tették! Ezért most ne merészeljen senki sem, főleg ne a baloldali pökhendi dilettánsok támadni az államot, ha az elpusztított életképes termelő vállalatok helyébe új termelő vagyont akar létesíteni. Ez a vagyon pedig legyen köztulajdonban a dolgozóké és a menedzsereké. Nem pedig a „befektetőké”. Ha a példaként majmolt Amerikában lehetnek dolgozók tulajdonában vállalkozások, akkor nálunk miért nincsenek ilyenek? A külföldi befektetők számunkra a kommunista béreknél alig érnek többet. Az új gazdagjaink pedig a csak tisztességes profitot adó termelőmunkás gazdaságtól távol tartják pénzüket, hiszen nem lehet kaszálni. Ilyen esetben az államnak kell vállalkoznia, köztulajdonú termelő vagyonnal munkát adni polgárainak. (KDNP, „Szegénység felszámolása” c. gazdasági program, 2008). El kell felejteni a liberálisok buta reklámszövegét, „az állam rossz tulajdonos!” Kína azért körözi le az USA-t, mert az állam rossz gazda? Egy vállalkozás hatékonysága nem a tulajdonlástól függ, hanem a menedzserek szellemi, erkölcsi képességeitől. Sajnos ezt még a hazai közgazdászok zöme sem ismeri el.

Végszó

Kiknek nem tetszik a munkaalapú társadalom? Akik nem szeretnek dolgozni. Akik mások munkájából akarnak megélni spekulálással, csalással, tolvajlással, kizsákmányolással, gyarmatosítással. Szerencsére többségünk nem akar rabszolga lenni, hanem a keresztény felebaráti szeretet igényléséből következően a közjót kívánja megvalósítani. Munkaalapú társadalmat akarunk. Ehhez a Teremtő mindent megadott számunkra. Még egy bátor Harcost is kaptunk vezetőnknek. Csak össze kell fognunk, hogy mi is sikeresek lehessünk.

„Imádkozzál és dolgozzál!”

Rengeteggel tartozunk az Egyesült Államoknak

Vae victis!

A hazai sajtóban megjelent, hogy Clinton volt amerikai elnök az egyik tévéadó műsorában azt mondta, „a magyarok rengeteggel tartoznak az Egyesült Államoknak és a kormányfő mégis kiáll a tekintélyelvű kapitalizmus mellé” (Oroszország, Kína), azaz nem fogadja el a Washingtoni Konszenzuson alapuló gyarmatosító gazdaságpolitikát. (Magyar Nemzet, 2014. szeptember 20. szám)

Hisszük, hogy az elnök jószándékú ember. Ha mégis hazugságokkal gerjesztett véleményt fogad el az országunkról, akkor a jól fizetett elnöki tanácsadók körül nincs valami rendben. A XX. század történéseiben ez látszik igazolódni, Lusitania, Pearl Harbor, Asszad titkos fegyverei, a New-York-i tornyok ledöntése, az értelmetlen véres lázadások, háborúk … mind elrettentők, mert az Egyesült Államok jogot formál arra, hogy ítélkező legyen és országok, népek, nemzetek, társadalmak sorsáról döntsön! Ha az elnökök megtévesztő informáltságból képzett elhivatottságú tudatukkal rendelkeznek, vagy utasításokat hajtanak végre, akkor érthető meg jelenünk és a ránk váró vészterhes jövőnk!

Rengeteg tartozásunk

1. James Monroe amerikai elnök a XIX. században meghirdette híres doktrínáját „Amerika az amerikaiaké!”. Majd a bevándorolt gyarmatosítók kiűzik anyaországaikat az indiánoktól elrabolt földükről. Amerika a XX. században jogot formál arra, hogy folyamatosan és durván beavatkozzon az európaiak életébe. Két világháborút pénzelnek és fegyverrel döntenek el az amerikaiak. A század végén pedig gyarmatosítják az Európai Uniót. (Lovas István és néhai Molnár Tamás beszélgetése.) A gyarmatosított országok, mint Magyarország is, nem szoktak tartozni, pláne nem rengeteggel az őket leigázó gazdájuknak, mert azok kéretlenül viszik el jussukat, zsákmányolják ki áldozataikat.

2. Az amerikaiak az I. világháborút hitellel, fegyverrel és belépésükkel döntik el az Antant Hatalmak „győzelmére”. Mindenütt az ellenségtől elfoglalt földön harcoló Központi Hatalmakat Wilson amerikai elnök csalárd békejavaslatai késztetik fegyverletételre. Ennek ígéreteit és megállapodásait a békediktátumok már nem tartalmazzák. Így születik meg Trianon is, történelmünk legnagyobb tragédiája, nemzetünk felszámolása, szétdarabolása. Az Amerikai Egyesült Államok vezetésével a szövetséges és társult Főhatalmak (22 ország) 1918. november 3.-án a “béke” megkötésére Ausztria-Magyarországnak fegyverszünetet engedélyeztek. A Monarchia megszűnt létezni, és Magyarországon helyébe a köztársasági Kormány lépett. A „trianoni” igazságot ezután az Amerikai Egyesült Államok osztja. („A magyar békefeltételek” c. írás, 1920 a Táltos kiadása, 194. oldal) Elrabolják Magyarország területének 71%-át, magyar lakosságának közel harmadát. Magyarország területén csak a ruténoknak Kárpátalján írnak elő autonómiát, az elcsatolt magyaroknak nem, a hivatkozott dokumentum 48. cikke értelmében. Az idők folyamán a ruténok autonómiáját sem követelik meg a Főhatalmak a területet megszállóktól.

Az Egyesült Államok megerősítését szolgálja Európa megosztása. A pénzhatalom életre finanszírozza a Szovjetuniót, majd Hitler nácizmusát is, hogy lehessen II. világháború és az Egyesült Államok világhatalom legyen.

3. A második világháború során igaz, hogy vezetőink kényszerből, ostobán hadat üzentek az amerikaiaknak – mint most hadat viselünk az afgánoknál –, de nem adtunk le egyetlen támadó lövést sem ellenük. Mégsem támogatták a háborúból való kilépésünk egyetlen próbálkozását sem, de terror-bombázással irtották lakosságunkat és rombolták vagyontárgyainkat. Ezekért még mi tartoznánk? A légiháború második legtöbb légi győzelmét arató vadászpilótánkat az angolszász hadvezetés ajánlására egy amerikai gengszter pilóta gyilkoja le égő gépéből kiugorva ejtőernyőjén függve a levegőben. Tőlünk a lelőtt gépek személyzete még meg is szökhetett.

4. A II. világháború végének közeledtével két vonat szállítmány aranyat és ékszert pedáns rakományjegyzékkel a Magyar Nemzeti Bank menekít el a dicsőséges szovjet meg- és felszabadító armada elől. A két aranyvonat Ausztriában az amerikai megszállt zónában a svájci határig jutott el. Innen megdézsmálva kerül tovább az Egyesült Államokba. Sorsa, végzete itt teljesedik be, eltűnik. (Kenneth Alford tanulmánya.) A 4000 millió dollár értékű arany és ékszerszállítmány soha többé nem tér vissza Magyarországra. Hatalmas veszteség, rengeteg tartozás.

5. A II. világháborút a pénzhatalom készíti elő Hitlert pénzelve, és az amerikaiak döntik el hitellel, fegyverrel, atombombával. Jaltában Roosevelt és Churchill a keresztény európaiakat 45 évre a kommunista rémuralomnak adja el, mint Texasban a marhákat a vásáron. Mérhetetlen szenvedés, áldozat, keresztények üldözése, gyilkolása és a rabságba hajtott nemzetek értelmiségének a felszámolása a Pax Americana következménye.

6. 1956. A magyarok forradalmának magára hagyását nem lehet elfelejteni. Az uszításon kívül nem kap egyéb támogatást a magyar nép. Az Egyesült Államoknak előbbre való volt a szuezi válság, az olajüzlet, a profit, mint a szabadság, az emberi jogok védelme Magyarországon. Elbukik a forradalom, következik a véres megtorlás, sortüzek, halálos ítéletek, szabadságvesztések, üldözések … Ki tartozik kinek mindezekért? Talán mégsem az áldozatok, hanem akik Jaltában eladták a kelet-európaiakat, köztük Magyarországot is, a gyarmatosító gátlástalanságot kiszolgáló két liberális rabszolgakereskedő országai.

7. Jól értesült arisztokrata körökben úgy tudták, hogy az angolszász győztesek 45 évre adták el a kelet-európaiakat. Ezt tudhatták a kommunisták is. Így nem véletlen, a felező időben, 1968-ban veszi kezdetét a reformkommunisták működése. Készítik elő a váltást a kapitalizmusra. Szétszedik az erős nagy szocialista vállalatcsoportokat. Fekete János elhíresült „bankár” beviszi az országot az IMF hálójába. Kezdetét veszi az ország eladósítása. Megalkotják a társadalmi törvényt, létrejönnek a gmk-k. Elkezdődik a spontán privatizáció is… 1989-re már elő van preparálva a magyar gazdaság az amerikai Washingtoni Konszenzus nevű globalizáló, gyarmatosító vadkapitalizmus bevezetésére, az ország kirablására. És majd még mi fogunk tartozni rengeteggel az Amerikai Egyesült Államoknak!

8. Talán az sem véletlen, hogy az amerikai érdekeltségű Tungsram Rt., a szocialista gazdaság zászlóshajója, a külkereskedelemben kerül az elsők közé eladásra a spontán privatizációban. Termelésének 75%-a kerül eladásra a külpiacokon. Vezetői eladják áron alul az amerikai General Electric multinacionális vállalatnak a 21 ezer embert foglalkoztató magyar céget. 110 millió dollárért veszi meg egy Bécsben sebtében alapított kft. Majd rögvest továbbadja a General Electricnek 150 millió dollárért. 40 millió dollár marad Bécsben a magyar kft. tulajdonosoknak. Erről írja az egyik pénzügyi lap: „Senki sem hülye ingyen!”. Az eset lehet akár egy jelzés is a rendszerváltóknak, hogyan kell privatizálni a magyar társadalom megkoplalt pénzén megszerzett termelői vagyont a továbbiak során a külföldi befektetők hasznára. Még mi tartozunk?

9. A liberálisok 1945-ben a kelet-közép európaiakat a kommunista rémuralomnak szolgáltatják ki 45 évre Jaltában, ami elvetemült gonosz szándék a keresztények pusztítására. 45 év múlva a kommunisták visszaadták az európaiakat és maguk is a kapitalizmust választják! A keresztény szociális piacgazdaságra szavazunk 1990-ben és a három egymást követő kormány is ennek a gazdasági programnak a hirdetésével kerül hatalomra. Ehelyett a Washingtoni Konszenzus néven ismert globalizáló angolszász-izraeli, XIX. századi vadkapitalizmus reinkarnációját kényszerítik ránk, ami szegénységet, nyomort, létbizonytalanságot, gyarmati állapotokat teremtett. A kommunisták termelő gazdaságát az új rend elpusztítja és összeszerelő, szolgáltató gazdasággá zülleszti. A munkaalapú termelő gazdaságunk lerombolása mérhetetlen károkat okozott. (Munkaalapú társadalom építése, Kapu, 2014. 9. szám) Roosevelt és Churchill eladja az európaiak egy részét a kommunistáknak. Gorbacsov visszaadja a rabszolgákat. Az amerikaiak így nem felszabadították, hanem visszavették fogyasztónak, rabszolgának az európaiakat. Egy kölcsönbérleti ügylet szereplői voltunk. Arcátlanság hálát, bármiféle tartozást felhánytorgatni, követelni az eladott rabszolgáktól. Annál is inkább, mert a globalizáló gazdaságpolitika úgyis könyörtelenül megkopasztja a szerencsétleneket.

Az amerikai rendszerváltó gazdaságpolitika 242 milliárd dollár veszteséget okozott a magyar államnak. Ez mai áron 58 ezer milliárd forint, két év GDP termelése. Ezek után még nekünk van tartozásunk rengeteg!

10. A csehek, szlovákok, zsidók a „bűnös nép” bélyegét hazudják ránk. A cseheknek sohasem ártottunk. Francia és angol egyetértéssel bomlott fel Csehszlovákia 1938-ban. A tótok évszázadokon át megtarthatták nemzeti identitásukat. Mégis mindketten kitelepítették és üldözik a magyarokat. A bűnös nép bélyege a zsidók csekély hányadának is kedvelt vádja a magyarok ellen. Nem képesek felfogni, hogy csak azért vádolhatják a magyarokat, mert életben maradtak, szüleiket, őket a Horthy kormány a német megszállásig és utána is a budapesti zsidóságot megvédte a deportálástól. Köszönetre képtelenek! Ha Magyarországot új lakhelyüknek szemelték ki, akkor okosabb barátsággal közeledni a magyarokhoz, mert úgy nincs antiszemitizmus. Az alakuló új világrendben a magyarokkal nem lehet úgy bánni, mint a palesztinokkal. Ezt vegyék figyelembe az elvándorlók, mielőtt elindulnak. Kifogásoljuk, rossz néven vesszük, ellenségesnek tekintjük, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió nem véd meg bennünket egy igazságtalan, hazug rágalmazástól és nem veszi le rólunk a „bűnös nép” bélyegét. Ilyen szövetségben védelemre nem, csak “rengeteg tartozásra” lehet számítani.

11. Szövetségi tagságunk értelme. Jugoszlávia felszámolása során az ott élő népek mindegyike kap önállóságot. Mi magyarok közreműködésünkért még az autonómiát sem érjük el a magyarok lakta területen az Egyesült Államoktól. Kárpátaljához az ukránoknak semmi közük és mégis ők kapják meg helyettünk. Románia Csonka-Magyarország­nál nagyobb területet szállhatott meg. Ezen élő magyarok mind a mai napig nem jutnak autonómiához. Szlovákiát a nácik hozzák lére a felvidéki magyarok nélkül. Amikor szétesik Csehszlovákia, akkor szlovák terület lesz a magyarok lakta föld is… Trianon harmadszor is érvényben marad az Európai Unió és az Egyesült Államok egyetértésével. Szövetségeseink befektetői rengeteg pénzt visznek el tőlünk. Mégis rengeteg tartozással fenyegetnek. Politikai védelmet nem kapunk. Mi végre vagyunk a NATO és az Európai Unió tagja?

12. Szabadkereskedelmi társulás amerikaiakkal. Erre tesz javaslatot az Egyesült Államok az Európai Uniónak a Transzatlanti Birodalom létrehozása érdekben. Elemző számítás szerint 2004 előtt a 8 volt szocialista ország fejletlen gazdasága jobban növekedett, mint utána 2010-ig az Unión belül. Az uniós pénztámogatást ezek az országok nem használhatták fel a gazdaságuk növelésére. A fejlett gazdaságok versenyképességük megőrzése miatt nem érdekeltek a fejletlenek gazdaságát növelni. Ezért nem kifizetődő az erős amerikai gazdasághoz csatolni a gyengébb uniósokat. Az Egyesült Államok erőfölényével és a fedezetlen dollár korlátozatlan kibocsátásával továbbra is képes konzerválni erőfölényét az Unióval szemben. (Szabadkereskedelmi társulás amerikaiakkal, Kapu, 2014. 1. szám) Európa önmagában is elég erős ahhoz, hogy önálló birodalmat építsen az Atlantitól a Csendes-óceánig. Amennyiben az Unió úgy dönt, hogy csatlakozik az amerikaiakhoz, akkor Magyarországnak tanácsos kilépni az Unióból, vagy csak a megfelelő feltételekkel és biztosítékokkal bent maradni, mert nincs szükségünk „rengeteggel tartozni az Egyesült Államoknak”.

13. Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy az Egyesült Államok mindig barátságos befogadó ország volt. Reménytelen szegény kivándorlók, elégedetlenek, többre vágyók, üldözöttek, politikai menekültek, tanulni vágyók, tudósok mindig hazára találtak az Egyesült Államokban. Hazánkból is sok százezren vándoroltak ki. Ezekért azonban nem tartozunk, mivel ők szorgalmas munkával, adózásukkal, katonai szolgálattal megfizették a befogadást. Az utóbbi idők ösztöndíjasainak zöme pedig meghálálta, lerótta tartozását azzal, hogy lelkes híve és kiszolgálója lett a globalizáló gazdaságpolitikának. Úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban sincs tartozásunk.

Következtetések

Az elemző számvetésből az derül ki, hogy nem tartozunk rengeteggel az amerikaiaknak. Még az is lehet, hogy nekünk van követelésünk. Ha az amerikai elnökök olyan tanácsadókra hallgatnak, mint Mr. Clinton, akkor érthető, hogy kezdetét vette a Birodalom hanyatlása.

Mr. Clinton azonban nem akárki! Nem beszél a levegőbe ostobaságokat. Mi van akkor, ha a volt elnök olyanoktól kapta az „információt” a magyarok rengeteg tartozásáról, akik már most tudják, és elhatározták, hogy belépésünk után perelhetik a magyar államot. Esetleg akár még a háború alatti terror-bombázásokban lelőtt repülőgépekért, a meghalt és fogságba esett katonák kárpótlásáért, vagy az elmaradt GMO termékek hasznáért, a liberális szabadkereskedelem megakadályozásáért. Bármi­ért, ami a vadkapitalizmus aberrált pénzéhségét korlátozza. Példák sokasága szerint az erős mindent visz. Jaj a legyőzötteknek!

A Washingtoni Konszenzus nevű liberális gazdaságpolitika megbukott Magyarországon. A pénzimádó hevülettel Horthy „három millió koldus országa” teljesítményét megduplázni sikeres közgazdasági szabotázs akció. Ilyen esetben az ország miniszterelnökének kötelessége antiliberális, tisztességes, értelmes gazdaságpolitika után nézni a leszerepelt liberális helyett. Ezt kifogásolni, rossz néven venni egyet jelent azzal, hogy az eddigi liberális közgazdasági dogma tervezetten volt romboló, pusztító szabotázs akció.

Clinton volt elnök kifogásolja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a tekintélyelvű kapitalizmus mellé áll. Figyelmeztetés ez a külön utat kereső, renitens országnak? Hasonlóan a Gáti-féle polgárháborúval való zsaroláshoz ez is liberális tőről fakadó fenyegetés lenne?

Legutóbb egy írás jelent meg arról, hogy az Egyesült Államok több államot és kormányt döntött meg pénzzel vagy fegyverrel, mint a világ többi hatalma együttvéve. (Magyar Nemzet, 2014. október 3.) Lehetséges, hogy a következőkben mi is benne leszünk?

A XX. században az Egyesült Államok az izraeli lobbyval terhelten a második évezred nagy pusztítóink – tatárok, törökök, Habsburgok – közé sorolna be történelmünk lapjain?

Dr. Drábik János: A pénzhatalmi világelit hazugságokkal készíti elő a III. világháborút

Az ukrán dráma harmadik felvonása

Megbízható forrásból tudjuk, amit maguk az érintettek is megerősítettek, hogy az EuroMaidan résztvevői kezdettől fogva díjazásban részesültek. Minden aktív fegyveres napi kétszáz dollár zsoldot kapott és további ötszáz dollárt, ha a csoport tíz fő feletti létszámmal rendelkezett. Az összekötők és szervezők további napi kétezer dollárt kaptak akkor, ha az alájuk rendelt csoportok közvetlen támadást intéztek a rendfenntartó erők és az állami tisztségviselők ellen. Jelentések szerint ez a pénz diplomáciai csatornákon érkezett a Kijevben működő amerikai nagykövetségre, onnan pedig a Szvoboda és a Haza Párt (Batkivcsina) vezetőihez. (Mintegy húszmillió dollár hetente.) Ezt a pénzt használták az EuroMaidan egészét működtető rendszer finanszírozására, az egyes állami vezetők és rendfenntartó-egység irányítók megvesztegetésére, valamint a médiumok és a propaganda lefizetésére. A tüntetések irányítói a pénzt bank-átutalással kapták meg. Az is bizonyítást nyert, hogy azok a jobboldali szervezetek, akik operatív szerepet játszottak az EuroMaidanon, garanciát kaptak arra, hogy szükség esetén segítenek nekik elmenekülni Ukrajnából és gondoskodnak róluk azon a helyen, ahova menekültek.

(…)

Az az Ukrajna, amit eddig ismertünk, már nincs többé

2014. október 15-én olvashattuk a Washington államban élő Mike Whitney interjúját6 The Saker-rel. A nemcsak az alternatív sajtóban és elektronikus fórumokon, de a főáramlatú tömegtájékoztatásban is egyre jobban ismert Whitney azt kérdezte The Saker-től, hogy az Egyesült Államok felelős-e Ukrajna válságáért? A válasz határozott igen volt, kiegészítve azzal, hogy ehhez nem férhet kétség. Az ukrán nép nem volt megelégedve a korrupt Janukovics rendszerrel, de az államcsínyt egyértelműen a CIA vezényelte le. Az Európai Unió is részt vett benne, különösen Németország, de ők távolról sem játszottak olyan fontos szerepet, mint az Egyesült Államok. Viktoria Nuland lehallgatott telefonbeszélgetése világosan mutatja, hogy kik húzogatták a szálakat a színfalak mögött.

Whitney azt is tudni akarta, hogy milyen szerepet játszott az Obama-kormányzat Kijevnek abban a döntésében, hogy háborút indítson saját népe ellen Ukrajna keleti területén. A válasz itt is tömör: központi szerepet. Tudomásul kell venni, hogy nincs „ukrán” hatalom Kijevben. Porosenkot és a körülötte lévő embereket szász százalékig az Egyesült Államok irányítja. A hírhedt ukrán titkosrendőrség, az SBU vezetője Valentyin Nalivajcsenko ismert CIA-ügynök. Washington úgy hivatkozik Porosenkora, hogy „a mi ukrán bennfentesünk”. Porosenkonak a Washingtoni Kongresszusban elmondott beszédét egyértelműen egy amerikai írta.

Whitney ez után azt tudakolta: Oroszországnak milyen szerepe volt abban, hogy Novorosszija milíciái sikeresen verték vissza az ukrán hadsereget és újnáci támogatóikat? The Saker szerint Oroszország döntő szerepet játszott. Oroszország nem vonultatott fel csapatokat a határok mentén, de lehetővé tette, hogy önkéntesek és fegyverszállítmányok átlépjék a határt. A különböző magáncsoportok nyújtottak közvetlen segítséget, nem pedig az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat vagy a hadsereg. A Kremlnek megvan a módja arra, hogy segítsen, ha így dönt. Egyetlen esetben, úgy tűnik, hogy volt egy közvetlen tüzérségi támogatás az orosz határon keresztül, de a legtöbb segítségre rejtett módon került sor. Moszkva ezen túlmenően hírszerzési, logisztikai és politikai támogatást is nyújtott Novorosszijának. Orosz támogatás nélkül Novorosszija nem lett volna képes megfordítani a háború menetét.

Whitney ez után azt akarta tudni, hogy mi az igazság a Krím-félszigettel kapcsolatosan: illegálisan foglalta-e el, vagy ez is csak a nyugati média által terjesztett fikció? Putyin valóban küldött egységeket a Krímbe, de ezek soha nem lépték túl azokat a határokat, amelyeket a jelenleg érvényben lévő orosz-ukrán egyezmények lehetővé tesznek. A fekete-tengeri orosz flotta központja Szevasztopolban volt, tehát rendelkezésre álltak a szükséges csapatok. Számos helyi önkéntes is volt, akik fontos feladatokat hajtottak végre. Több ilyen önkéntes olyan szakszerűen lépett fel, hogy tévesen az Orosz Speciális Erők tagjainak válták őket. Tény az is, hogy a döntő pillanatban Putyin valóban küldött speciális egységeket is a félszigetre.

Technikai értelemben Moszkva nem szegte meg az érvényes megállapodásokat, de megsértette Ukrajna szuverenitását. Moszkva ezt azért tette, mert szilárd bizonyítékkal rendelkezett arról, hogy Kijev közvetlen ellenőrzése alá akarja vonni a Krímet, esetleg Törökország és a krími tatárok bevonásával. Ha Putyin nem kezdeményez, akkor a Krím-félszigeten nagyobb vérfürdőre kerülhetett volna sor, mint Novorosszijában. Mire Putyin úgy döntött, hogy megvédelmezi a Krímet, addigra már a demokratikusan megválasztott Janukovics elnököt elmozdították a hivatalából és ez törvényes vákuumot okozott Kijevben.

Putyin tehát elsőbbséget adott a béke biztosításának. Ezért döntött úgy, hogy lehetővé teszi a Krím-félsziget lakóinak, hogy szabad választáson döntsenek saját jövőjükről. Az angolszász-cionista propaganda természetesen azt sulykolja, hogy a lakosságot fegyverrel kényszerítették a népszavazáson való részvételre, de ez nonszensz. Nem lehet kétségbe vonni, hogy Krím lakóinak a 95%-ka ki akart válni Ukrajnából és Oroszországhoz akart csatlakozni. Az „udvarias zöld fegyveresek” tették lehetővé, hogy a lakosság élhessen az önrendelkezés jogával, amelyet a kijevi junta soha nem engedett volna meg neki.

Whitney ez után azt akarta tudni, hogy kinek engedelmeskedik Porosenko? A válasz: Obama adja az utasításokat és Porosenko engedelmeskedik. Mindenütt ez a helyzet, ahol az Egyesült Államok a helyi oligarchák segítségével gyarmatosít egy országot. Ez volt a helyzet 1991 és 1999 között Oroszországban is. Oligarchák gyakorolták a hatalmat egy alkoholista bábfigura, politikus Borisz Jelcin mögött. Mindenki tudta, hogy Oroszország amerikai gyarmattá vált, és Washington bármit megtehetett, amit akart. Most ez a helyzet Ukrajnában. Janukovics nem volt erősebben orosz barát, mint a többi ukrán elnök.

Egyike volt az oligarcháknak, akit most lecseréltek egy másik oligarchára, Porosenkora, aki tudja, hogy túlélése attól függ, hogy mennyire engedelmeskedik Washingtonnak. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy Obama ejtené Porosenkot, hogy lecserélje valaki másra, ha az Egyesült Államok érdekei ezt kívánnák. Ilyen eset lehet az, ha a Jobb Szektor átvenné a hatalmat Kijevben. 2014 októberében Porosenko egyértelműen Washington embere, ez azonban megváltozhat.

Ami Washingtonnak azt a célját érinti, hogy NATO-bázisokat létesítsen Ukrajnába, The Saker úgy látja, hogy ilyen NATO-támaszpontoknak valójában csak a Krím-félszigeten lett volna értelmük. Erre azonban most már nincs lehetőség. Ha azonban az Egyesült Államok folytatja NATO-támaszpontok létesítését az orosz-ukrán határon, akkor Moszkva fel fogja mondani a közép-hatótávolságú nukleáris erőkre vonatkozó INF-szerződést, amelyet Reagan amerikai elnök és Gorbacsov a Szovjet Kommunista Párt főtitkára 1987. december 8-án írt alá Washingtonban, és amely a szükséges megerősítések után 1988. június 1-én lépett életbe.

Az INF-szerződés a földi indítású és nukleáris robbanófejekkel felszerelt közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákról és robotrepülőgépekről rendelkezett. A hatótávolságot 5000-től 5500 km-ig terjedően határozták meg. 1991. június 1-ig 2692 darab ilyen fegyvert semmisítettek meg közös ellenőrök felügyelete alatt: 846-ot az amerikai és 1846-ot a szovjet rakétakészletből. A szerződés értelmében mindkét szerződő fél engedélyt kapott a másik fél ilyen kategóriájú fegyvereinek az ellenőrzéséhez is. Az Egyesült Államok már a 2000-es évek elejétől arra törekszik, hogy rakétavédelmi erejét kiterjessze Csehországban és Lengyelországban is. Putyin 2007. február 10-én bejelentette, hogy az INF-szerződés nem lesz hatályos Oroszországra nézve, ha Washington folytatja ezirányú törekvéseit. Négy nappal később az orosz hadsereg vezérkari főnöke, Balujevszki tábornok bejelentette: Oroszország kivonul az INF hatálya alól, ha az Egyesült Államok rakétaelhárító rendszereket épít ki Lengyelországban és Csehországban. Azért nincs tehát értelme támaszpontokat telepíteni az orosz-ukrán határra, mert ez könnyen közvetlen konfrontációhoz vezethet két hatalom között.

Az EU Bizottság akadályozza a Déli-Áramlat gázvezeték megépítését, pedig az elősegíthetné az orosz fölgáz eljutását Közép- és Dél-Európába. Brüsszel döntése mögött az Obama-kormányzat áll, mert az óriás amerikai energiavállalatok egyrészt akadályozni, másrészt ellenőrizni akarják az energiahordozók áramlását Oroszországból Európába. Mike Whitney ezért azt kérdezte, hogy lehet-e az ukrajnai válságot egy kibontakozó energiaháború részének tekinteni. Ez a kialakult helyzet fontos része, de nem a központi kérdése.

A konfliktus mélyén Brzezinskinek az a téves feltételezése van, hogy Oroszország nem lehet szuperhatalom Ukrajna nélkül. Hasonlóan téves, amit Hillary Clinton fogalmazott meg, hogy Putyin fel akarja támasztani a Szovjetuniót. Az angolszász-cionisták számára Ukrajna zérusösszegű játéknak számít. Az ilyen kétszemélyes zérusösszegű játékoknál a jutalmak egyenlők és ellentétesek. Ez a politika nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy Washingtonnak vagy teljesen az ellenőrzése alá kell vennie Ukrajnát, vagy el kell pusztítania, de nem engedheti meg, hogy Oroszországé legyen. Ezzel a matematikai elmélettel az a probléma, hogy Oroszország valójában nem akarja Ukrajnát és nincs is rá szüksége.

(…)

Mi Washington igazi problémája Putyinnal?

A pénzhatalmi világelit irányítása alatt álló Washingtonnak azzal az erős és független Oroszországgal van baja, amely Putyin elnöksége alatt képes volt arra, hogy megvédelmezze nemzeti érdekeit, kikényszerítse a tiszteletet a nemzetközi normák betartása iránt, és amely nem hajlandó minden további nélkül kiszolgálni az Egyesült Államok önző érdekeit, így többek között megmenteni az összeomlás előtt álló dollár-rendszert.

Sokatmondó, hogy Ilves észt elnök arra a Jelcinre hivatkozott Obama jelenlétében, aki azért volt Amerikának és európai szövetségeseinek a kedvence, mert gyenge, könnyen kezelhető politikai figura volt, aki mindent megengedett a nyugati rablótőke képviselőinek a kapuit kitáró Oroszországban. Jelcin idején példa nélkül álló méreteket öltött a korrupció és ekkor szerezték az orosz oligarchák mesés vagyonukat együttműködve a nyugati finánctőkével. Ennek a szabadrablásnak vetett véget Putyin.

Obama szerint az 1997-es NATO-orosz megállapodás rendelkezései azért nem alkalmazhatóak, mert a körülmények megváltoztak. „Következetesen hangsúlyoztam – tette hozzá -, hogy egy erős, produktív és együttműködő Oroszországot szeretnénk. De ennek az eléréséhez be kell tartani a nemzetközi normákat, fejleszteni kell a gazdaságot, arra kell összpontosítani, hogy hogyan tudnak ipari termékeket és szolgáltatásokat előállítani, amelyekre más embereknek szükségük van… Nyilvánvaló, hogy nem így tesznek, ha az Ukrajnában alkalmazott stratégiájukat nézzük.”

Merkel német kancellár azonban azt hangsúlyozta a Wales-i NATO-csúcs előtt tartott sajtótájékoztatóján, hogy nemcsak a NATO Alapokmányát, de a NATO-Oroszország Partnerségi Megállapodását is be kell tartani.

Washington tehát nem Ukrajnáért aggódik és nem is az állítólagos orosz agressziótól tart, hanem a gazdasági és a pénzügyi együttműködés a fő gondja, vagyis a nyugati tőkével való szoros kooperáció. Oroszország azonban az utóbbi években nem ezen az úton haladt, azaz Moszkva - Putyin elnöksége alatt – nem engedett meg mindent a nyugati finánctőkének. Úgyis fogalmazhatjuk, hogy a putyini Oroszország nem az amerikai meccset játssza.

Michael McFaul, aki korábban az Egyesült Államok moszkvai nagykövete volt, még 2014. március 23-án cikket írt a New York Times-ban, amelyben sajnálkozását fejezte ki, hogy a Szovjetunió összeomlása nem vezetett simán a demokráciához és a piacgazdaságoz Oroszországban, vagyis ez az állam nem úgy működik, ahogyan az leginkább megfelelne az amerikai érdekeknek. McFaul Putyint teszi felelőssé, amiért Oroszország nem az elképzelések szerint integrálódott a Nyugathoz. Azt veti a szemére, hogy autokrata vezető, aki visszatérne az egykori Szovjetunióhoz. A már említett NATO-orosz Alapszerződést egy Jelcin-féle vezetés alatt álló Oroszországgal akarták megkötni. Ezért akarja Washington papírronggyá nyilvánítani az Alapszerződést és kiterjeszteni a NATO-t az ukrán-orosz határig.

Az se véletlen, hogy az ukrán konfliktus akkor éleződött ki, amikor Putyin kezdeményezte az Eurázsiai Unió létrehozását és a BRICS-országok együttműködése is erősödött. Putyin kezdeményezte a dollár mellőzését az energiahordozók kereskedelmében, amely már közvetlenül fenyegeti az Egyesült Államok pénzügyi hegemóniáját. Moszkva Szíria megbízható szövetségesének bizonyult, és eddig meg tudta akadályozni, hogy Washington és a NATO végrehajtsa az erőszakos rendszerváltást Szíriában. Az igazi probléma tehát az, hogy Putyin önálló és független politikusnak bizonyult és nem szolgálta ki szervilisen a pénzhatalmi világelit által diktált amerikai érdekeket. (…)

(A teljes cikk a Leleplező 2014 /4. számában olvasható)

DR. ILKEI CSABA A Magyar Televízió mint állambiztonsági fedőszerv   A TELJES CIKK PDF FORMÁTUMBAN KÉPEKKEL LETÖLTHETŐ ITT>> Forrás: http://www.utolag.com/Ilkei/MagyarTelevizio/MagyarTelevizo.htm

Arábiai Gertrúd - a kémnő, aki megalkotta Irakot

Churchill-lel tevegelt a sivatagban

2014. július 23. Glob port Media

Elcsalt egy választást, az angolokhoz lojális királyt ültetett a trónra, új határokat rajzolt és hátrahagyta a mai, kormányozhatatlan Irakot. A brit hírszerzés ügynökének sztoriját a Daily Beast segítségével meséljük el.

Mielőtt Bagdadba érkezett, hónapokat töltött a világ egyik legfélelmetesebb sivatagában. Az aprótermetű, nyugodt nő férfiakból álló kis csapatával törvény nélküli területeken haladt át, ahol rablók szorítottak fegyvert a fejéhez, és börtönbe is vetették egy olyan városban, amelyik már 20 éve nem látott külföldit.

Mindez száz évvel ezelőtt történt, néhány hónappal az első világháború kitörése előtt. Bagdadban az Ottomán Birodalomhoz hű rezsim kormányzott. A török hatóságok Konstantinápolyban vonakodva ugyan, de engedélyt adtak az őket kitartóan ostromló nőnek a sivatagi utazáshoz. Azt hitték, régész vagy arabokkal foglalkozó tudós  -  azoknak a holdkóros angolok felfedezőknek az egyike, akikből már oly sokat láttak.

De valójában kém volt, és brit megbízói úgy indították útnak: ha bajba kerül, akkor nem ismerik. Alig 10 évvel később Gertrude Bell visszatér Bagdadba, elcsal egy választást, a britekhez lojális királyt segít a hatalomba, újjászervezi a közigazgatást, és a térképen megrajzolja egy új Irak határait. Méghozzá úgy, hogy jó sokáig senki sem tudja országként működtetni azt. Mint ahogy most sem.

A Közel-Kelet, ahogy most ismerjük, nagyrészt egy kisebb zárt társaság ötlete volt: brit tudósoké, archeológusoké, katonatiszteké és gyarmati tisztviselőké, akiket orientalistáknak hívtak. Abban az értelemben, ahogy azt a régi görögök használták. Vagyis Orient, Kelet minden, ami a Földközi tengerről keletre van, addig, amíg Nagy Sándor hódítása ért.

A 19. század közepétől az orientalisták feltárták a sivatagot, és és az ókori világ nagyhatalmainak romjaira bukkantak. Egyiptoméra, Asszíriáéra, Babilonéra, Perzsiáéra. Meg is mutatták a régvolt ragyogást a modern világnak: ásatásaik nyomán megteltek a nyugati múzeumokat olyan kincsekkel, mint a sokszínű égetett kerámiával diszített babiloni Istár kapu, amely ma is a berlini Pergamon múzeum büszkesége, vagy a henger, amely II. Kurus perzsa király uralkodói krédóját zárta magába akkor, amikor meghódította Babilont. És amit a British Museum-ba vittek.

Az orientalisták elámultak azon, hogy milyen csodásan gazdag és mély gyökerű, kereszténység előtti városi kultúra végezte mélyen eltemetve a homokban, teljesen ismeretlenül és érdektelenül a vándorló arab, török és perzsa törzsek lába alatt. Babilon dicsősége például feltáratlanul hevert Bagdad határainak közelében.

A felfedezők hangulata idővel egyre leereszkedőbb és atyáskodóbb lett. Ha ők nem fedezték volna fel őket, ki tudna ezekről a nagyszerű városokról? Ha az arabok szereznék meg ezeket a kincseket, az értelmetlen fosztogatás lenne. Ha viszont a nyugati tudósok viszik haza őket, gyakran hatalmas mennyiségben, akkor az megőrzés az utókornak - gondolták.

Az ottománok Arábiát egy decentralizált rendszerben működtették. Tartományokkal, azok élén általuk kinevezett kormányzókkal. Törzsi, vallási és területi konfliktusok miatt állandó volt a nyugtalanság, de központosítottabb hatalom alatt a hely egyenesen kormányozhatatlan lett volna. A törökök soha nem tették magukévá a nemzetépítés nyugati eszméjét.

Az orientalisták viszont éppen abban látták Arábia jövőjét. Ahogy az I. világháború a végéhez közeledett, és az Ottomán Birodalom összeomlott, esélyt láttak arra, hogy új, általuk kitalált királyságok felállításával szolgálják  a Brit Birodalom stratégiai érdekeit.

A cselszövőknek ebbe a társaságába érkezett meg két világjáró tudós. Folyékonyan beszéltek arabul, mindketten alacsonyak és törékenyek voltak, de rendkívüli sivatagi hőstettekre képesek. Egy fiatalember, akit T. E. Lawrence-nek hívtak, és Gertrude Bell, a sivatagi élet már nem annyira fiatal szakértője.

Mindkettőjüket az 1. világháború előtt szervezték be, hogy gyűjtsenek titkos információkat az ottománokról. Mindkettőjüknek nehezére esett beilleszkednie a katonai vagy a diplomáciai gépezetbe, ezért egy titkos kairói társaságnak, az Arab Bureau-nak dolgoztak, amelyik jobban ki tudta aknázni egyedülálló tehetségüket és jobban tolerálta a különcségüket.

Bell 1913-14-es hősies sivatagi útja akkor már legenda volt. Az ő célterülete egy Hail nevű város lett, ahol 1893 óta nem járt külföldi. Archeológiai kutatás fedőtevékenység alatt az igazi küldetése az volt, hogy kitapogassa: mennyire erős a gyilkosságairól elhíresült Rasid klán, amelynek székhelye Hail volt.

A Rasidokat Ibn Szaud, Szaúd-Arábia későbbi megalapítója űzte el Rijádból.

A zord terep ellenére Bell ugyanolyan fogékony volt a sivatag sprituális vonzására, mint ifjú védence, Lawrence. “Néha olyan nehéz szívvel feküdtem le, hogy azt hittem, nem lesz erőm végigcsinálni a holnapi napot” - írta. “De aztán jön a hajnal, a lágy és jóságos, lopakodva a tágas síkságokon, le a kis vádik hosszú lejtőin, és végül belopakszik az én szívembe is...”

Amikor elérte Hailt, a Rasidok gyanakvóak voltak, és háziőrizet alá helyezték az uralkodói épületekben.

De nőként Bellnek volt egy előnye férfi kollégáival szemben, és azt ki is használta. A nők zaklatása és bántása ellenkezett a sivatag viselkedési kódexével, még egy olyan gyilkos család esetében is, mint a Rasidok. Bellt egy héten át szóval tartották a a poligám társadalom nőtagjai, és az ő pletykálkodásuk gazdag forrása volt a titkos értesüléseknek a palotai intrikákról. Amelyekből nem kevés volt. Így tudta meg azt, amit brit megbízói nagyra értékeltek: hogy a Rasidok a tegnap emberei voltak, és vélhetően a Szaudik lesznek Arábia félelmetes és független hatalma. Egy hét után a Rasidok elengedték Bellt, aki Bagdadba ment, majd Damaszkuszba és onnét haza, Londonba.

Az ilyen belső információk juttatták Bellt befolyásos pozícióba, amikor a háború véget ért, és az európai hatalmak elhatározták, hogy feldarabolják Arábiát. Lawrence a hasemita törzs hercegére bízta magát, nevezetesen Fejszálra, akivel a törökök ellen harcolt, és neki ígérte Damaszkuszt. De arról nem tudott, hogy titkos alku született a franciákkal, akik a Földközi tenger keleti partvidékét akarták ellenőrizni, és Damaszkuszt megszerezni. Miközben Nagy-Britannia töltené ki azt a vákumot, amit az Ottomán Birodalom összeomlása hagyott maga után. Megkezdődött a térképek újrarajzolása.

Churchill, Bell és Lawrence 1921-ben, Kairóban.

A britek a franciákkal szemben tudatában voltak a kőolaj fontosságának. Szíria nem volt ígéretes ebből a szempontból. Az első közel-keleti olajlelőhely, ahol 1911-ben megindultak a szivattyúk, Perzsiában volt, a Perzsa öbölnél. A britek ellenőrizték a területet, és a geológusaik feltételezték, hogy hatalmas olajkészletek rejtőztek nem csak Perzsia, de Irak alatt is.

Miközben Lawrence felháborodottan otthagyta a párizsi békekonferenciát 1919-ben, mert a britek elárulták az ő arabjait, Bellt Bagdadba küldték, ahol Fejszálnak fájdalomdíjat akartak átadni: az új Irak trónját.

A feltételezett hatalmas földalatti olajkészleten túl azért is volt létfontosságú az új Irak a briteknek, mert kellett a kapcsolattartáshoz a Birodalom nagy ékkövével, Indiával. Látszólag az indiai adminisztráció diplomatái és a tábornokai vitték a műsort Bagdadban. De ők Belltől, a szakértőtől és ügyes tárgyalótól függtek, aki folyékonyan beszélt arabul, és ismerősek voltak számára a térség szövetségei, árulásai és vérbosszúi. Sok olyan megbeszélést, amelyen fontos döntések születtek a majdani átmeneti kormányról, Bell házában tartottak. 

1921. augusztus 23-án, egy Bagdad központjában tartott ceremónián Fejszált beiktatták Irak uralkodójának. Dacára annak, hogy nem voltak ott törzsi gyökerei, amelyek erősíthették volna a legitimációját. “Megkoronáztuk a királyunkat” - írta Bell megkönnyebbüléssel. És ugyanazt állította a választásról, ami évtizedekkel később Szaddam Huszeinnél is visszaköszönt: hogy az emberek 96 százaléka hatalmazta fel Fejszált. Miközben ő volt az egyetlen jelölt, és a népesség zöme írástudatlan volt.

Bell annyira biztos volt abban az Irakban, amelyet segített létrehozni, hogy diadalmasan azt mondta: “Mielőtt meghalok, látni fogom Fejszált a perzsa határtól a Földközi tengerig uralkodni.”

A valóságban az iraki határokat önkényesen húzták meg: nem voltak tekintettel arra, hogy 2000 éven át milyen területeket foglaltak el törzsek, szekták, nomádok. A perzsa határ volt az egyetlen megalapozott határvonal, a hegyek mentén. Bagdadon túl az akkor francia kézen lévő Szíriával közös határ inkább volt térképészeti, mint antropológiai. Alkalmatlan volt arra, hogy lehűtse az ősi ellenségeskedést a déli országrészben élő síiták, az északi szunniták, a kurdok, az örmények és a törökök között  -   amelyek közül mindegyiknek megvolt a saját felségterülete. Akkor egyébként a síiták alig kaptak képviseletet a Bell-féle új parlamentben: a helyzet pont a mai ellentétje volt. Lawrence tiltakozott a kurdok Irakhoz csatolása ellen: szerinte ez hiba volt. Közben a sivatagi határ lent délen, Bell saját szavaival élve, “még kijelöletlen” volt.

Méghozzá Ibn Szaúd miatt. Bell egyik, apjának küldött levelében azt írta: “Bejelöltem a térképen, amit sivatagi határnak gondoltam.” De végül a Szaudik húzták meg a vonalat, akiknek vahabita harcosai jelentették a lefélelmetesebb erőt a sivatagban. Ők is előre látták azt, amit sok arab látott akkoriban: hogy Irak olyan nyugati konstrukció volt, amely szembe ment a történelem évezredeivel, ezért idegen bábkirálya nem maradhat sokáig hatalmon. Ráadásul a belső erők is inkább szétvetni, mert összetartani tudják ezt a konstrukciót.

Egy időre Bell lett a bagdadi brit kontingens népszerű és csodált arca. Egy amerikai látogató “Irak első polgárának” nevezte. Az arabok Al Khatunnak hívták: tiszteletreméltó, nemes asszonynak. Minden nap úszott és lovagolt, ellensúlyozni próbálta a láncdohányzás hatásait. Abból sem csinált titkot, hogy ateista. Úgy tűnt, jobban érzi magát az arabok közt Bagdadban, mint az övéi között Kairóban.

Ahol azért nem mindenki szerette. Lawrence például azt gondolta róla, hogy “nem túl mély a gondolkodása” és politikailag rosszul ítéli meg az embereket, ráadásul úgy vált irányt, mint egy szélkakas. Sir Mark Sykes, a fanyar diplomata, aki összeütközésbe került a franciákkal Bell miatt, nem titkolta, hogy gyűlöli őt. Bolond fecsegőnek nevezte, pokoli hazugnak, “beképzelt, ömlengő, fenékriszáló, tökkelütött seggfejnek”.

Időnként Bell is sötét önismeretről tett bizonyságot. 1923-ban azt írta apjának: “Valahol ott hátul az motoszkál a fejemben, hogy mi, a háború emberei soha nem leszünk újra teljesen normálisak. A sokk túl nagy vol: nem találjuk az egyensúlyunkat. Én magam is sokkal kevésbé tudom kontrollálni az érzelmeimet, mint korábban tudtam.”

Akkor már csak három év volt hátra az életéből, gyenge volt a túlhajszolt munkától. Egy levélben így írt a mindennapjairól: “Fél 6-kor kelek, 15 percet tornászom, aztán 6-ig, vagy kicsit tovább sétálok a kertben, virágokat vágok. Most csak egy gyönyörű dupla jázmin nő, amivel minden nap egész tálakat töltök meg, meg rézvirág, csúnya és hasznos. 6:40-kor reggelizek, egy tojást és egy kis gyümölcsöt... 6:55-kor elindulok kocsival az irodába, és 7-kor ott vagyok...”

Miközben egy gyarmati tisztviselő stílusában irányította a közigazgatást, néha úgy viselkedett, mint egy alkirály: törzsi előljárókat, arab tisztviselőket, vagy panasszal elé járuló egyszerű polgárokat fogadott. A király közben ült a kertjében, “teljes arab viseletben, a mekkai hercegek fehér és arany színeiben”. De ideje nagy részét személyes szenvedélyeinek szentelte Bell: létrehozta a bagdadi Iraki Múzeumot, ahol felbecsülhetetlen értékű ókori műgyűjteményt halmozott fel - önmagát és az irakiakat is emlékeztetve arra, hogy a legkorábbi városi civilizációk a Tigris és az Eufrátesz partján alakultak ki.

De voltak más, szenvedélyes szerelmei is: igaz, ekkor már csak egy munkamániás szingli emlékeiként. 24 évesen eljegyezte egy fiatal diplomata, de Bell gazdag nagyiparos apja nem találta őt partiképesnek, ezért engedékeny viktoriánus módon a menyasszony felmondta az eljegyzést. A második szerelme már sokkal mélyebb, tragikusabb volt. Charles Doughty-Wylie ezredesbe, egy mozisztár küésejű katonába szeretett bele. De a férfi nős volt, és a háború végéig ezen nem is állt módjában változtatni. Akkor viszont már nem élt: a jóképű ezredes 1916-ban Gallipolinál esett el, 150 ezer másik katonával együtt. 

Bell 57 évesen, Tigris parti házában halt meg, 1926 júliusában. Túladagolta az altatót: azt nem tudni, hogy szándékosan-e, vagy véletlenül. Lawrence akkoriban már visszavonult, túl volt azon a road show-n is, amit Lowell Thomas amerikai újságíró szervezett neki, és amely Arábiai Lawrence-ként az akkori világ leghíresebb emberévé tette.

De a szinte ismeretlen Gertrud Bell volt az, aki nagyobb nyomot hagyott a Közel-Keleten.

Fejszál király, aki már egy ideje gyengélkedett, 1933-ban meghalt Svájcban. !8 éves volt, a fia, Ghazi herceg követte a trónon. A monarchiát egy brit-barát katonai puccs döntötte meg 1938-ban: akkor olyan rendszer jelent meg Irakban, amely végül 1979-ben Szaddam Huszein rezsimjét termelte ki magából.

Elhunyt a Moszad legendás ügynöke

MTI|2014. szept 22. 12:58

Nyolcvanhét évesen Tel-Avivban elhunyt Michael (Mike) Harari, az izraeli nemzeti hírszerző titkosszolgálat, a Moszad legendás ügynöke és magas rangú tisztségviselője, az entebbei vakmerő túszszabadítási akció és az 1972-ben a müncheni olimpián megölt izraeli sportolók gyilkosai utáni kíméletlen hajtóvadászat kulcsfigurája.

Michael Harari 1927-ben született Tel-Avivban. 13 éves korában csatlakozott a bevándorlók alapította Hagana (Védelem) fegyveres szervezethez, három évvel később a Palmah elitalakulat tagja lett. A Moszadba 1954-ben lépett be, Európában és Afrikában verbuválva és kiképezve ügynököket az izraeli titkosszolgálat számára. 1970-ben a különleges operációs egység parancsnokává nevezték ki - írják izraeli hírportálok.

A legendás ügynök 1976-ban részt vett az entebbei akció előkészítésében, amelynek során az izraeli védelmi erők kommandósai kimentették a palesztin és német terroristák által foglyul ejtett és az ugandai főváros, Kampala repülőterén fogva tartott 102 túszt.

Kulcsszerepe volt annak a műveletnek a megszervezésében, amelynek során “levadászták” a Fekete szeptember palesztin terrorszervezetnek a 11 izraeli sportoló életét követelő 1972-es müncheni olimpiai túszdrámáért felelős tagjait.

A terrortámadást és az azt követő megtorlás történetét Steven Spielberg 2005-ben bemutatott München című filmje örökíti meg. George Jonas (Jónás György) magyar származású kanadai író-újságíró Megtorlás: egy izraeli antiterrorista csoport igaz története című regénye alapján forgatott film a Harari által vezetett titkos különítményt követi nyomon, amelynek feladata a müncheni vérengzéssel gyanúsított 11 palesztin felkutatása és likvidálása volt.

A Moszad történetének egyik legnagyobb fiaskója is azonban Michael Harari nevéhez fűződik: 1973-ban a norvégiai Lillehammerben a Fekete szeptember tervezési főnöke, Ali Hasszán Szalameh helyett egy marokkói származású pincért öltek meg.

Sabtai Savit, a Moszad egykori vezetője érdemeit méltatva a legendás ügynök rendkívüli bátorságáról beszélt, amellyel kiérdemelte beosztottainak feltétlen odaadását. “Tűzbe mentek volna érte” - hangsúlyozta Sabtai Savit, aki azt is elmondta, hogy élete utolsó szakaszában Mike Harari egy teljesen új doktrína kidolgozásán munkálkodott.

Mégpedig a zsidó gyarmat birodalmi Amerika széthullásának megtervezésén !!!

Tőke Péter:

Vitatkoznunk kell az iszlámmal az izraeliták védelmében abban is, hogy...

... a zsidók muszlimok lettek, talán kihaltak,

ám az izraelita hitre áttérők pótolták őket

Az előbbi kitűnő irással kapcsolatban főszerkesztőként az a hiányérzetem, hogy a mai ISIS-t, mint USA kreálmányt említi a szerző. Én értem miért, mert beleástam magam a témába, de a tisztelt olvasó számára ez ellentmondás: Abdel Rahman azt állítja, USA-kreálmány, s most a valóságban éppen az USA az, amelyik széles nemzetközi összefogást szervezett az ISIS felszámolása ellen. Elsőként – a franciákkal közösen – bombázta is a feketeruhás, jól felfegyverzett gyikos horda támadó ékeit, harcállásait. Az amerikaiaknak sikerült megszerveznie, létrehoznia egy nemzetközi szövetséget az ISIS felszámolására. Obama elnök rendkívüli sikereket ért el az ellenséges iszlám körökben is: Irán is támogatja a kalifátus elleni harcokat, a megtámadott szíriai elnök, Asszad pedig csatlakozott az összefogáshoz, országa területén megengedi az amerikaiak, franciák kalifátus elleni bombázásait. Szaud-Arábia és Katar az eddigi fő támogatójuk sem pénzeli őket. Eszerint az USA saját kreálmánya ellen indított szövetségesi háborút?

Rahman sejk megértően fogadta felvetésemet, és azt mondta, civil emberként, normál újságíróként ő is tudja ezt, sőt ismeri a választ is rá, ám ő ezúttal hittudós, s mint ilyen , kizárólag vallástörténeti és tudományos művek elemzése, összevetése alapján irta a tamulmányát. Ettől, az előző olddalakon közölt írásától teljesen idegen lenne, ha belemenne a napi, heti aktualitásokba, vagy olyan részletekbe, mint az amerikai-angol újságírók fejleveágása. Azt javasolta írjuk meg mi kiegészítésként. Ő készséggel megmondja hol találunk izgalmas, elképsztő háttéranyagot az ISIS-világ titkos, elborzasztó mögötteseiről. A Leleplező ezt is megírhatja, sok fotóval illusztralhatja, mint ahogyan azt már az előző számunkban közöltük, így azt is, hogy al–Bagdadi, a kalifa moszad ügynök, s nagy valószínűséggel zsidó is.

Átvettem tehát a stafétát iszlám-tudós kollégámtól, s azzal kezdeném, ami a sejkkel folytatott beszélgetéseink, vitáink során felmerült bennem. Hogyan ítélhetem meg én őket, muszlimokat kívülről, hogyan láthatom a súlyos belső problémáikat objektív, alternatív lapszerkesztőként? Ahogy egy zsidó rabbi nem bírálhatja a talmudod, a kabalát, s főleg istenüket, Jahvét, úgy egy nemzetközileg is egyre elismertebb iszlám vallástudós, sem mondhat ellent a Koránnak, és vallásuk sok évszázados történetének. Én viszont megtehettem, hogy a terjeszkedő zsidó-keresztény világuralom iszlámra gyakorolt hatását leegyszerűsítve sorra vegyem.

Rahman sejk tanumányából, s a vele folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy az iszlám világában a velük ellentétes, már-már gyűlölt, s egyre erősödő globális hatalom irányítói között mindenhol leigázó, nyakukba ülni akaró zsidókat vizionálnak. Tudatukban megjelenik az a téves képzet, hogy ők hiába küzdenek, harcolnak, mindig veszítenek, míg a másik fél egyre terjeszkedik, s az esetek többségében győzedelmeskedik. Innen eredeztethető a sejk tanulmányában kifejtett világvége-képzet. Ha meg akarjuk érteni az al-Kaida, a Boko Haram, de legfőképp az ISIS ideológiai hátterét, akkor először is azt kell leszögeznünk, hogy a gyilkolás mértékének a növekedése jellemző. Az iszlám népek között fellelhető világvége téveszme hajtja őket, hogy a kilátástalan helyzetük, a kialakuló jövőtlenség, a céltalanság és terjedő nihil állapotából a ,,minden-mindegy”, a menekülni evilágról, eltorzuló iszlám hittel tengve-lengve valamiféle új Mahdi, vagy Messiás eljövetelében reménykedjenek. Nos egy ilyen világban csak a pótcselekvést, pótcélokat, és hamisságokat ígérők adhatnak nekik új élet-értelmet. Az al-Kaida és a dzsihád a túlvilági gazdagsággal, boldog léttel, fiatal arabok számára a 72 szűzlány isteni ajándékával édesgette magához őket és csábítgatta egy részüket az öngyilkos merénylők közé. Ezek a mozgalmak is felmorzsolódóban vannak, igéreteik hamissága az internet rohamos terjeszkedésével a legprimitívebbek agyába is eljut, és NEM-et mernek mondani. Akár borítékolhatnám is, hogy az öngyilkos merénylők száma a tudomány és technika még jobb elterjedésével, és az iszlám világban megjelenő konkurens mozgalmak miatt számottevően csökkenni fog.

Ha Rahman sejk állításából indulok ki, miszerint amerikaiak találtak ki valami ISIS-hez hasonlót, akkor én ezt úgy fogalmaznám, hogy azok a globális világ urainak ,,bedolgozó” válságtervezők, akik a 9/11-nél is kotnyeleskedtek, elérkezettnek láthatták az időt arra, hogy a 3. Világháború többszöri kirobbantási kísérletének kudarcai után valami újjal, frenetikussal rukkoljanak elő. Gondoljuk csak végig: Az Arab Tavasz elbukott, az Afrika Svájcának tartott Líbiát tönkrezúzták, elszegényítették, instabil, belháborús országgá tették, aztán Szíria ,,felszabadítása” gyakorlatilag megbukott, Ukrajna pedig, amint befejeződik a kifosztása, senkit sem fog érdekelni, mert csak egy felhasznált játékszerként kezelték az Oroszország elleni támadás előkészítéséhez, Putyin elnök megbuktatásához, s a hatalmas ország jó ideje megálmodott három részre darabolásához. Oda akarok kilyukadni, hogy valami új kellett. Olyasmi, ami egy 9/11-hez hasonló világfelháborodást idézhet elő és egy oldalra állíthatja az egyáltalán nem egységes nemzeteket. Csak elképzelni tudom, hogy a 9/11-et kiagyaló titkos műhelyek – ezek lehetnek amerikai-izraeliek is – rájöttek ugyanarra, amire mi Rahman sejkkel: az iszlám kilátástalánságra, a nihilre, a világvége-várásra, stb. Ebből nem lehetett nehéz ,,kihámozni”, hogy új cél, új remény, győzelem-hit, és siker, majd újabb siker kellene nekik.

Én úgy csináltam volna, hogy felállítok egy stábot a szíriai káoszterületen, ahol különféle ,,felszabadítók”, zsoldosok, helyi forralmárok harcolnak egyre értelmetlenebbül. Ezt a stábot néhány iszlám-zsidó kettősügynökre és vezetőként a kellőképpen cezaromániás, Mahdi-mániás moszad-ügynökre, al-Bagdadira bíztam volna. Nagyjából a valóságban is ez történt. Al-kaida franchise sejtként kezdték, de azzal hamar szakítva sokkal radikálisabban folytatták. Se szokást, se törvényt nem tisztelve, az iszlám egyedüli dzsihádistáiként léptek fel. Még az én szárnyaló fantáziámnál is szárnyalóbb célt tűztek ki: hatalmas, iszlám ,,keresztesháború”-vá dagasztani a Közel-Keletet, s nemcsak területileg terjeszkedni, hanem hittérítőként is fellépni, majd létrehozni a vallási államukat, a kalifátust. Ez még merészebb is lehet: az egész bolygó áttérítését, a zsidó-keresztény kultúra felszámolását, híveinek kiírtását is a zázslajára tűzheti.

Normális olvasó nyilván máris megmosolyogja a tervüket, micsoda gyermeteg elképzelés, hiszen mindenhez pénz kell...

Úgyvan. Egyetértek. A ,,műhely” tervező részlege ezért kidolgozott az ISIS részére egy benne lévő párhuzamos mozgalmat is, a vagyonok, értékek, természeti erőforrások, az aranyak és valuták begyűjtését is. Vagyis az izraeli tervező műhely – zsidó bölcsességhez híven – a pénzszerzést, a hiányzó befektetési tőke előteremtését helyezte első helyre. Ha lecsupaszítjuk az ISIS-t rettegést, félelmet generáló feltehetően filmstudióban kidolgozott kellékektől, cicomáktól és a hamis vallási ideológiától, akkor akár részvénytársaságként is figyelemmel kísérhetnénk őket. Egy Rt. háborúinak a célpontja pedig mindig érték szerzése, bankok kirablása, olajmezők elfoglalása, az utóbbi kiaknázása és az olajjal való kereskedés. (Jelenleg naponta kétmillió USD értékű olajat adnak el a ,,fekete piacon”, s ebből bőven tudják fizetni az egyre növekvő seregeik bérét, kölségeit) Ha éppen nincs ilyen szerző portya, akkor a békés lakosságot szállják meg. Első körben begyűjtik az aranyat, ezüstöt, a valutákat, a második körben a bútorokat, háztartási gépeket, ruhákat, élelmiszereket. Érték még a gyerek és a fiatal, lehetőleg szűz leányka, ezeket is elviszik, aztán a harmadik vagy negyedik körben legéppuskázzák a férfiakat, a családtagjaikat pedig eladják rabszolgának.

Ha létezne ,,igazgató tanács”, akkor minden nap jelentős profitot könyvelhetnének el. No persze a sok pénzből megvehetik a legkorszerűbb fegyvereket, felszereléseket is, így ezek a dzsihád harcosok már nem mezitláb bóklászó rongyosok, hanem a legkorszerűbb fegyverzetűek és egyre jobban gépesítettek. Nyilván látták őket a tévéhíradásokban. A legtöbb harci egység kisteherautón, géppuskával, újabban sárga tankokkal sebesen képes előretörni. Elképesző, hogy Szíria és Irak területéből máris angliányi területet foglaltak el, amin nincs mit csodálkozni, hiszen a világ legjobban felszerelt ,,fekete seregével” rendelkeznek. A jó ellátás, legkorszerűbb felszerelés és a győzelembe vetett hit mellett még kell valami, s ezért vissza kell kanyarodnunk a valláshoz. Az ISIS irányitói feltehetően összeollóztak egy nagyon egyszerű, a butuska katona agyával is felfogható light-iszlámot, vagy ha jobban tetszik, alaposan meggyomlált és leegyszerűsített vallási kivonatot. Nem sértem meg őket azzal, hogy az iszlám celeb-verziójának nevezem, mert azok a harcosok hisznek benne, és akármilyen megcsonkított hit is, e vallás a gyakorlóinak nagy száma miatt tisztelet érdemel. Emiatt a “light” vallási hit miatt nem félnek harcolni, és Allah-ért az életüket áldozzák. Van miért, hiszen most már több cél is van: a tőlük elvett, sokféleképpen gyarmatosított világ visszafoglalása, egy igazi vallásállam, a kalifátus megalapitása, és egyre nagyobb területeken a hittérítés, az iszlám terjesztése.

Eddig rendben is volnánk. Csakhogy így még nem nagy durranás az egész, még Irak és Szíria jelentős részének elfoglalásával és a kalifárus megalapításával sem. Kell még valami, ami a 9/11-hez hasonló világméretű felháborodást okoz, vagy idéz elő.

Nos megint csak bepillantanék az általam és sejk barátom által is feltételezett tervező műhely agytrösztjeinek elmevilágába.

Mi borzasztja el legjobban a békés polgárokat? A kivégzés. Sok évvel ezeleőtt készült egy amerikai dokumentum-film a különféle kivégzésekről. Elborzasztó volt a fémsapkás kivégzés a villamos székben, amikor az alany percekig habzott, mert nem tudott meghalni. Az injekciós megoldás, vagy a fejlecsapós guillotine kevésbé öklendezésre késztető volt. Nem is folytatom tovább. Olyant kellett kitalálni, ami a villamos székes sikertelen magasfeszültségű agyoncsapás szörnyűségének érzetét keltheti. Így találhatták ki és mutathatták be az amerikai újságírók lefejezését. Önmagában már a szerencsétlenek búcsúbeszédét hallani is szörnyű, közben nézni a fekete ruhás hóhért a késével hadonászni. Tudatalatt már ekkor feljeslik bennünk egy még nagyobb borzalom: hogyan tudja a hóhér azzal a svánci bicska pengéjének alig kétszeresével elvágni egy nyakat? Sehogy! Ahhoz bárd és nyakat tartó tőke, szamurájkard, vagy legalábbi egy arab görbe kardra lenne szükség. De nem, itt mindig egy tőr vagy kés az élet kioltás eszköze. Az egyik film mutatta, hogy a hóhérnak a házi kézi fúrész sebességével ide-oda kellett nyiszatolnia a nyakon. ÉS A NYAK NEM VÉRZETT!

Hihetetlen egy átverés! Az amerikai újságírókat persze megölték, valószínűleg tényleg lefejezték, (mint ahogy sokakat, hiszen a fejeket mutogati kell, s már szép számnal akadnak gyűjtők is,) de a tényleges kivégzés már nem volt érdekes, hiszen az egyhangú, unalmas is lehet, nem a show része.

Miért csinálják? És miért a tévé, és a nagy nyilvánosság előtt? – tettem fel a kérdést. A válasz: azért, hogy rettegést, borzalmat, iszonyatot keltsenek és ezt egy új fajta félelemmel együtt exportálhassák az egész világnak.

Az ISIS a Moszad és a CIA szülötte

Az ISIS-t, ahogy korábban az al-Kaidát is az USA és Izrael titkosszolgálatai szülték. Egyes sajtóhírek szerint jó egy éve az amerikai alelnök Joe Biden találkozott a mai kalifával, al-Bagdadival, az akkori sziriai elnök ellen harcoló ,,felszabadítók” egyik fővezérével, és jópofáskodott vele.

Tévednek, ha azt hiszik, hogy a kalifa valamiféle megvilágosodott muszlim, aki Mahdi megváltóként hipp-hopp egyszerre csak a szíriai-iraki harcolok között termett. Ha anyira nem is ismeri az iszlám tanokat és a Koránt, mint a mi Abddel Rahman sejkünk, de azért sok mindent kimazsolázott belőle. Így a fekete zászló használatát, ami az igazaságosság és a győzelem kifejezője. Aztán az egykori vallásháborúk, mohamedi hitterjesztés, majd a keresztesháborúk tapasztalataiból leszűrhette: mindenki ellenség, aki tagadja hitünket, a jó ellenség pedig a halott ellenség. No de állítólagos zsidóként elkgondolkozhatott azon hol itt a biznisz? Ez is alapvetően fontos szempont náluk, hiszen nemcsak Al-Bangdadi hanem az ISIS több vezetője is moszad-ügynök, némelyik még izraelita is, tehát fontos, hogy a gyilkolás, a területi hódítás profitot is hozzon. Mintha egy részvénytársaság lennének, miket támadtak meg elsőként? Bankokat, olajkutakat, gázlelőhelyet, és szinte már másnap kereskedni kezdtek, annyi olajat adtak el, ami állítólag napi egymillió dollárt jövedelmezett.

Maguk a gyilkolásra induló harcosok is mit csinálnak? Ha elfoglalnak egy falut első körben mindenkitől begyűjtik az arany és ezüst tárgyakat. A második ,,vámolásnál” a jobb ruhákat, tévéket, autót, motorokat, bicikliket gyűjtik be. Harmadszorra, amikor már nem marad szinte semmije a lakosságnak, a nőket viszik el szexuálos célra, a gyerekeket rabszolgának eladni, a felnőtt férfiakat pedig legéppuskázzák, aztán levagdossák és begyűjtik a fejeket. A példa talán az indiánok elleni háborúból eredhet, amikor mindenki skalpoltak, mert skalponként fizettek. Nem tudom a fejekét fizetnek-e, de az biztos az iszlám terrorhsrcosok sok szamurájfilmet nézhettek, mert kard nélkül, de átvették a bushidó hagyományokat, főként a lefejezést.

Az interneten az arab honlapokon sok anyagot látva feltűnt. hogy a fekete ruhás állarcos hóhér, aki ellen vadászat indult (Meg is találták, Dzsihád John a neve, egyiptomi-brit állampolgár és zenész! Azóta már akadtak francia ,,beugrók” is!), csak egy kést használ a fej levágásához. A szakértők szerint a macheta, a szamuráj, ívelt arab kard, vagy a brit hóhérbárd egyetlen erős csapással átvágná a nyakat, de nem, Joe, mintha izraeli filmesek utasításaira tenné, nyiszatol. Több ide-oda húzásra is szükség van, hogy a fejet a testtől külön válasza. Számos roppant gyanús eleme is van a ,,szertartásnak”, de erre már nem térek ki. Inkább megismétlem korábbi fejtegetésemetm vagyis a cél: az egész világot megrémítetni, félelmet, dühöt kelteni az angolokban, ameriaiakban, franciákban, hogy amint azt Abdel Rahman a tanulmány címében is írta: Félelmet (rettegést) eladni a legnagyobb üzlet.

Fel kell tennem a kérdést: kinek jó ez?

Természetesen Izraelnek. Elterelte a figyelem nagy részét a zsidó állam ellenfeleiről Gázáról, Iránról, Szíriáról. Az új közellenség, az ISIS széleskörű nemzetközi összefogást teremtett, még az ellenségnek számító Asszad elnök is csatlakozott, megengedte, hogy országa területén is bombázzanak az amerikaiak, Irán pedig kész besegíteni a kalifátus elleni szárazföldi harcokba.

Sok megrázó, drámai részletet láttunk a hiradókban, internetes tudósításokban, s mi is félünk: ha valahogy mégiscsak kijutottak oda magyarok is, akkor őket semmiképpen se engedjék vissza. Bállni a kalifátusba, harcolni is gyilkolni érte annyi jelent, hogy egy teljesen más világ állampolgárai lettek, s többi semmi közük hozzánk magyarokhoz. Már más államokban is így gondolkodnak, olyan ország is van, ahol korlátozó intézkedéseket is hoztak.

Emlékeznek arra a holland tinédzser lányra, aki 16 évesen akart kiutazni Szíriába, hogy az Iszlám Államért harcoljon. Nálunk efogták a határon.

Herczeg Márk (TERRORIZMUS) tudósításából megtudhatjuk, hogy két bosnyák származású osztrák lány, a 16 éves Samra Kesinovic és a 15 éves Sabina Selimovic áprilisban eltűnt Bécsből, ahol felnőttek. Szíriába mentek, hogy csatlakozzanak az ISIS (ma már IS, azaz Iszlám Állam) dzsihádista harcosaihoz. A szüleiknek azt az üzenetet hagyták hátra, hogy ne keressék őket, elmentek Allahot szolgálni, és meghalni érte.

Amikor újra felbukkantak, fegyverekkel és katonákkal pózoltak a fotókon, amik felkerültek a netre. Csakhogy most már bánják az egészet, mert állítólag hozzáadták őket csecsen terroristákhoz, állítólag mindketten terhesek is.

A rendőrség szerint a dzsihádisták kezelik a Facebook-oldalukat, és a lányokat kirakatfigurákként használva toboroztak még több hívőt.

A lányok állítólag kapcsolatba léptek az osztrák nyomozókkal, és vissza szeretnének jönni, de Karl-Heinz Grundboeck belügyminisztériumi szóvivő szerint, ha valaki így lelép Ausztriából, annak már gyakorlatilag lehetetlen visszatérni.

http://www.dailymail.co.uk/news/article-2788605/Teenage-Austrian-poster-girls-ISIS-moved-Syria-live-jihadis-pregnant-want-come-home-officials-say-impossible.html

Egykor a zsidók is muszlimok voltak

Sejk barátom tanulmányát olvasva többször is elképedtem. Azt mindig sejtettem, hogy a Föld másfél milliárdnyi muszlim vallású közössége sok mindenről másként vélekedik, ellentmond a keresztény-zsidó kultúrának és világféltekének, no de azt nem, hogy ennyire. (…)

(A teljes cikk a Leleplező 2014 / 4 decemberi számában olvasható)