Háttérhatalom

Háttérhatalom

Fogott levél avagy egy beteges lelkület irománya, hogy lássátok kik állnak a háttérben

Olvass tovább: http://embers-eg.webnode.hu/news/fogott-level/

 

Habár azt sulykolja folyamatosan ez a levél, hogy nincs menekvés a mocsoktól, amit a háttérhatalom áraszt a világra, azonban tudnotok kell, hogy a pénzük, a vagyonuk, a besúgásuk, beépülésük, az igazság fényében hamuvá porlik szét.

Ezt az irományt olyan szándékkal írták, hogy pontról-pontra végigveszik benne azokat az indokokat, ami miatt nem érdemes lázadnotok a rabszolgatartó társadalmuk ellen, mert mindent a kezükben és irányításuk alatt tartanak. Azért készítették ezt az írást, hogy megtörjék vele az ellenük szegülők lelkesedését. Szépen összefoglalnak benne minden részletet, hogy miket tartanak kezükben és hogyan képesek hatalmaskodni nemzetek és országok felett.

Azonban nem ellenük kell szegülni, hanem egy új és egy szebb világot kell álmodni a Földre. Így az ellenállásunkba fektetett energia nem az ő létüket élteti tovább, hanem egy élhető és értelmes életet nyilvánít meg a fizikai világ síkján.

Egy olyan világot, ahol a Krisztus ellenségeit a Föld kizárja, mert nem méltók emberek és nemzetek irányítására és még arra sem, hogy bizalmunkba fogadjuk őket, mint ahogy eddig tettük!

Azonban ezek akik ezt a levelet megszerkesztették egy nagyon fontos dolgot nem vettek figyelembe. Sokszor előfordult már velem is, hogy mindent kikombináltam, számító voltam, logikailag tökéletesen felépítettem valamit, hogy akkor majd az úgy lesz és akkor minden biztosan aszerint fog alakulni, ahogy azt én elképzeltem és kicsinyke fejemben megálmodtam. Azonban egy valamit nem vettem figyelembe ilyenkor. Ez pedig nagyon fontos! Ember tervez Isten végez! Ennek a levélnek a szerkesztői is ebbe a hibába estek, mert azt hiszik, hogy az anyagi világ síkján dől el a Föld sorsának alakulása. Ez a tévedésük az, ami a rabszolgatartó birodalmukat úgy fogja elfújni, mint kisgyerek a kártyavárat! Mindig Istené az utolsó szó, akár hisznek benne, akár nem! :)

Az élet pedig utat tör magának, még az élet elnyomóin keresztül is. Egy mag csírája is sáron és iszapon keresztül fúrja át magát, a fény irányába, ahol megvilágosodhat előtte az élet lényege!

Kérjétek hangosan:

Jézus nevében kérem Istent, hogy szabadítsa meg a Földet a gonosztevőktől és a hatalmaskodásuktól! Úgylegyen! Úgylegyen! Úgylegyen!

 

Alább olvashattok egy névtelen szerzőtől származó levelet, mely az interneten kerig már legalább egy évtizede, és állítólag az Új Világrend üzenete az emberiséghez. Hogy valójában ki is írta, az lényegtelen, ami benne van az sajnos többnyire igaz és már vitathatlanul megvalósult tényállás. Hogy változtathatunk-e ezen? Döntse mindenki maga el miután elolvasta:

 

 

 

A levél:

 

"Úgy hiszem, eljött az ideje, hogy felfedjek néhány olyan dolgot, melyek előtt az utóbbi évtizedekben tanácstalanul állsz. Jó lesz, ha megérted ezeket, hogy tudd, miként kell viselkedned a most alakuló Új Világrendben. Szeretnénk, ha új társadalmunk aktív és szerves részévé válnál. Elvégre a te érdekeidet szolgálja leginkább.

Mindenekelőtt a teljesebb együttműködés érdekében nem árt, ha tisztában vagy szándékaink egy részével. El sem tudom mondani, milyen nehézségeknek nézel elébe, ha ellenállsz. Megvannak az eszközeink, hogy elbánjunk az ellenállókkal. Azért csak most mondom ezt, mert most már úgyis késő visszafordítani a dolgokat. Már rég elmúltak azok a napok, hogy meg lehessen állítani minket. Az egész föld és a pénzügyek fölött totális hatalommal bírunk, ehhez jön még a fontosabb médiapropaganda, és egyszerűen semmilyen módja sincs, hogy egy nemzet vagy hatalom legyőzzön minket.

 

A világ összes országában a kormány minden szintjét szemmel tartjuk. Tudjuk, hogy miket terveznek, mert mindig mindent figyelünk. Mindent tudunk az államok titkairól. A közelmúltban Kína azzal vádolta az amerikai médiát, hogy Koszovóval kapcsolatban hazudik. Ó ti ostobák, persze, hogy hazudunk. Így az embereket mindig kétségben és ellentmondásokban tudjuk tartani. Ez nagy segítség számunkra. Nem figyeled a talkshow-jelenséget? Néhányan közületek azt hiszik, hogy mi vagyunk a liberálisok, és a jók a konzervatívok. A valóságban mindkettő a mi céljainkat szolgálja. Mindkét tábor csak a mi jóváhagyásunk pecsétjével működhet, de az igazi ügyeket egyik sem hozhatja nyilvánosságra. Azzal, hogy minden szinten ellentéteket szítunk, senki sem tudja, mit tegyen. Így ebben a zavarban minden ellenállás nélkül továbbmegyünk, és véghezvisszük, amit akarunk.

Itt van például az Egyesült Államok elnöke. Bár rendszeresen túllépi hatáskörét, senki nem állíthatja meg. Még a Kongresszusnak sem áll hatalmában megállítani. Azt teszi, amit mi akarunk, mert tudja, hogy ha nem, akkor a meglehetősen sötét jelleme miatt egy pillanat alatt eltávolíttathatjuk. Nem zseniális stratégia ez részünkről? Nem vihetsz minket bíróságra, mert nem látsz bennünket, és persze a bíróságok is a mi szolgálóink. Mi irányítunk mindent, és te azt sem tudod, hogy kit támadj. Meg kell vallanom, ez a rejtett kéz csodálatosan ki lett gondolva, és semmilyen hasonló méretű történelmi precedens nem ismert. Mi uraljuk a világot, és a világ még csak rá sem jöhet, hogy ki uralkodik felette.

 

A megtorpedózott Kurszk tengeralattjáró

Ez igazán csodálatos. A médiában pontosan azt tálaljuk eléd, amit akarunk, hogy tegyél. Aztán, egy villanással később, kis szolgálóink engedelmeskednek. Oda küldünk amerikai és európai csapatokat, ahová csak akarunk, olyan szándékkal, amilyennel csak akarunk, és ti kötelességtudóan szolgáljátok ügyünket. Mennyi bizonyítékot kérsz erre? Rá tudunk venni, hogy el kívánd hagyni otthonodat, családodat és háborúba menj, pusztán a mi parancsunkra. Csak valami zagyvaságot kell eléd tenni az elnöki asztalról, vagy az esti híradóból, és fel tudunk tüzelni mindnyájatokat, hogy bármit megtegyetek, amit akarunk. Nem csinálhatsz mást, mint amit mi eléd teszünk.

HIÁBAVALÓ ELLENÁLLÁS

Ha bárki ellen akar állni nekünk, megvannak a módszereink, hogy nevetségessé tegyünk, mint ahogy a milíciamozgalommal is megtettük. Örömünket leltük abban, hogy ezzel a mozgalommal mutattuk meg a világnak, milyen tehetetlen minden ellenállás. Olyan ostobán néztek ki, ahogy meneteltek fegyvereikkel, mintha méltó vetélytársuk lennének hadseregünknek. Nézd mit tettünk Waco-nál. A Dávid-szekta kis fegyverraktára segítségükre volt? Bőségesen megadóztattunk, és a pénzből olyan modern fegyvereket fejlesztettünk, amikkel semmi esetre sem lehet vetélkedni. Saját pénzedből lett kovácsolva az a lánc, amellyel megkötözünk, mert az összes pénz a mi ellenőrzésünk alatt van.

Vannak köztetek, akik azt hiszik, hogy megszökhetnek azzal, hogy vidéken vesznek házat, és kertészkednek. Hadd emlékeztesselek, hogy így is földbérletet fizetsz nekünk. Ja, lehet, hogy ingatlanadónak hívod, de így is nekünk fizeted. Látod, bármit is teszel, szükséged van a pénzre. Ha elmulasztod a földbérlet fizetését, akkor elvesszük a földedet, és olyannak adjuk el, aki fizet utána. Azt hiszed, hogy nem tehetjük meg? És a földbérletedből fizetünk azért, hogy elveinket a gyerekedbe sulykolják az általunk létrehozott nyilvános iskolákban. Azt akarjuk, hogy jól belenevelkedjenek a mi gondolkozási rendszerünkbe. Gyerekeid azt tanulják, amit mi akarunk, hogy tanuljon, és akkor, amikor mi akarjuk, hogy megtanulja, és te fizetsz érte a földbérleten keresztül.

Ezekből az alapokból finanszírozunk más olyan projekteket is, melyeket fontosnak vélünk, és vállalkozóinkat busásan megfizetjük munkájukért. Talán kétségbe vonod, hogy a gyerekeid a mi tulajdonunkban vannak, vagy hogy van ilyen kontrollunk, de majd rájössz, hogy így van. Bármikor mondhatjuk, hogy rosszul bánsz a gyerekeiddel amikor elfenekeled őket, és elkobozzuk őket. Ha nem jelennek meg az iskolai belesulykoláson, hanyagsággal vádolhatunk, így át kell őket adnod nekünk. A gyerekeid nem a tieid. Ők a mieink. Oltásra kell vidd őket, kórházainkba kell hozd őket, ha úgy döntünk, vagy elvesszük tőled. Ezt te is tudod, mi is tudjuk.

Elektronikus kereskedelmünkön keresztül láthatjuk, hol vagy, mit veszel, és mennyi pénzből gazdálkodsz. Mit gondolsz, honnan vesszük a havi pénzügyi statisztikát? Az Internetről és más forrásokból még azt is tudjuk, hogy miként gondolkodsz, és mit mondasz. Nem különösebben fontos számunkra, hogy mit hiszel, amíg azt teszed, amit mondunk. Hogy mit hiszel, amúgy is badarság. De ha azt hiszed, hogy követőd van, és mi úgy látjuk, hogy valamelyest veszélyes vagy ügyünk számára, megvannak a módszereink, hogy elbánjunk veled. A csínytevés Pandora-szelencéjével kelepcébe csalunk. Addig hurcolhatunk bíróságra, hogy sose kerülsz ki belőle. Ilyen vagy olyan ürüggyel könnyedén kiforgathatunk a vagyonodból. Kimeríthetetlen tárházunk van, melyből ügyvédeinket megfizethetjük. Egyébként ezeket az ügyvédeket adó formájában te fizeted. Te nem rendelkezel ilyen hatalmas vagyonnal. Nem buktattuk meg már eddig is sok ország uralkodóját eszközeinkkel? Azt hiszed, hogy parányi személyed méltó vetélytárs számunkra?

HIÁBAVALÓ SZERVEZETEK

Nézzük meg vallásaitokat és az "Erkölcsi Többség" nevű mozgalmat. Az "Erkölcsi Többség" se nem erkölcsi, se nem többség. Örömünkre szolgált, hogy ezt az idétlen mozgalmat felhasználva tettük nevetségessé a keresztény hitet. Azokat az ostobákat, akik ezt a szervezetet irányítják, a végén mindig tojással dobálják meg. Mi persze mindig megvédtük őket, ahogy sikeresen megvédtük az NRA-t is. A médiapropagandánkon keresztül úgy láttatjuk, mintha az Országos Lövészegyesület (NRA) lenne az új radikális támadás elindítója. Nem állítottuk a feje tetejére az amerikai konzervatív mozgalmat? Ha célunkat szolgálja, akkor a konzervatívokat használva fejük tetejére állíthatjuk a liberálisokat. Nekünk mindegy. Mind azt a célt szolgálja, hogy elhitessük veled, két oldal küzd az adott pozícióért. Ez segít, hogy a dolgok tisztességesnek és szabadnak tűnjenek, mivel mindenki hallathatja hangját. Most már tulajdonképpen csak egy oldal van mindenféle álarcban, de te képtelen vagy szándékainkat mélyebben felfogni. Látod, azt tehetünk, amit akarunk, és te semmit nem tehetsz ellene. Nem tűnik elfogadhatónak számodra, hogy egyszerűen szót fogadj és szolgálj minket? Máskülönben csak felemészt az az ellenállás, amelyről azt hiszed, hogy felszabadít. Nincs felszabadulás. Képzeld el miként is lehetne. Mi látunk el üzemanyaggal az autódhoz. Bármikor leállíthatjuk, ha akarjuk, és valamilyen üzemanyaghiányra hivatkozunk. Mi van, ha elromlik a kocsid? Nélkülünk nem kaphatsz alkatrészt. Mi szállítjuk az összes forgalomban levő pénzt. Szeszélyes vágyunkkal bármikor megállíthatjuk az ellátást, vagy teljes krachot idézhetünk elő. Aztán utasíthatjuk az elnököt, hogy nyilvánítsa az összes pénzt értéktelennek, és új pénz bevezetése válik szükségessé. Minden biztonságba helyezett készpénzed egy pillanat alatt füstté válik.

Nincs szükséged élelemre? Ha szükséges, előidézhetünk egy kamionos sztrájkot, és a helyi boltok nem kapnak ellátást. Bármikor éheztethetünk, ha úgy tetszik. Csak azért van ételed, mert adunk neked az asztalunkról. A világválság alatt az élelmiszer a mi ellenőrzésünk alatt volt. Elkerített helyeken élelmiszerhegyeket halmoztunk fel, és hagytuk elrohadni. Az éhezőket aztán munkatáborokban dolgoztattuk, habár bőségesen volt élelmiszer. Tényleg azt hiszed, hogy legyőzhetsz minket? Azt mondod, aranyat gyűjtesz majd, hogy mégis legyen készpénzed krach idején. Egyszerűen hozhatunk olyan törvényt, amely megtiltja az arany birtoklását, ahogy a múltban is tettük. Ha aranyat találunk nálad, egyszerűen elkobozzuk, és bebörtönzünk törvénysértésért. A börtönben pedig majd dolgoznod kell a börtöniparban. Napjainkban úgy alakítjuk a képet börtönbeli munkatáborainkról, hogy azt senki nem ellenzi. Azt mondjuk az embereknek, hogy a gyilkosoknak fizetniük kell a fenntartásukért.

Az persze már senkinek nem jut eszébe, hogy paradicsomtermesztőket is hatalmunkban áll bezáratni. Hozhatunk olyan törvényt, ami betiltja a kerteket, aztán kreálunk egy tudományos magyarázatot, hogy miért csak a tőlünk származó élelmet vásárolhatod. Ha valaki meglátja, hogy paradicsomot termesztesz, feljelentenek nálunk, és átszállítunk a mi földünkre dolgozni. Ó, ti ostoba nacionalisták! Nincs menekvés számotokra, mert már jóval születésetek előtt elkezdtük szőni rabul ejtésetek tervét. Tanáraitok és lelkészeitek már nemzedékek óta formálják gondolataitokat számunkra. Fogalmad sincs, hogy hogyan kerülj ki befolyásunk alól, az öngyilkosságot leszámítva. Gyerünk, öld meg magad. Csak bennünket segít a túlnépesedés tekintetében. Nem árthatsz nekünk, nem találsz meg bennünket, és elképzelni sem tudod, hogy mire készülünk.

GONDOLATOK ELLENŐRZÉSE

Mi irányítjuk Hollywoodot. Az olyan filmeket, mint például a Terminátort vagy az Armageddont sok más filmmel egyetemben egyszerűen azért készítettük, hogy utasításainknak megfelelő gondolkodásra késztessünk. Úgy rendeztük, hogy örömödet leld az erőszakban, mert így ha elküldünk, hogy az eléd állított rosszakat megöld, nyafogás nélkül megteszed. Erőszakos videójátékokat helyeztünk bevásárlóközpontok játéktermeibe, hogy a fiatal elméket felkészítsük a harc művészetére. Úgy rendeztük, hogy hadseregünket és a rendőrséget jó erőknek tulajdonítsd, és hogy olyan dolgoknak vesd alá magad, ami még néhány évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Művészi programjaink mind úgy vannak tervezve, hogy segítsenek téged alávetni az új világrendnek, és még szolgáld is azt.

A Star Trek (Űrszekerek) és más hasonló alkotások arra tanítottak meg, hogy egyszerűen engedelmeskedj az új nemzetközi uralkodók parancsainak. Ó ti ostobák! Azt hittétek, hogy szórakoztatás, holott tulajdonképpen oktatás volt. Vagy merjem azt a szót használni, hogy "agymosás" vagy "agykontroll"? Ha már itt tartunk, láttad az új Csillagok háborúját? Micsoda remekműve az elme manipulálásának! Emberek mindenféle és fajta leírhatatlan szörnyekkel tárgyalnak. És angolul tárgyalnak. Kíváncsi vagyok, hol tanultak meg azok a szörnyek angolul. Ó milyen egyszerű a polgár elméje. Sose jut eszébe, hogy éppen tündérországba viszik. A Csillagok háborúját majdnem mindenhol reklámoztuk, ahová az ember megy. Megtalálható volt a Wal-Martban, a K-Martban, a Taco Bellben, egy csomó intézményben és kereskedelmi egységben. Van ebben a filmben valami, amit akarunk, hogy megtanulj. Vagy talán azt lehetne mondani, hogy van benne valami, amit nem akarunk, hogy megtanulj. Bárhogy is van, az egész dologból az kerekedik ki, amit mi akarunk.

Hogy persze kordában tartsunk, utasítottuk a választott hivatalnokokat, hogy látszólag korrigálják a gonosz erőszakot. Clinton elnök most a hollywoodi filmek erőszakossága ellen beszél. Ez nem fogja megoldani a problémát, de az emberekkel elhiteti, hogy dolgoznak a kérdésen. A szex és az erőszak a legjobban hasznosítható erők, amik előnyünkre szolgálnak. Az emberek nem szeretik feladni a szexet és az erőszakot, így mindent, amit akarnak, elébük teszünk. Ezzel úgy lekötjük őket, hogy az igazi dolgokkal nincs lehetőségük foglalkozni. Ezek teljes egészében a mi kezünkben maradnak. Clinton elnök nagyon segítőkész. Tudtuk, hogy milyen jellem, mielőtt elnöknek tettük. Az is segítségünkre szolgált, hogy felfedtük, így az ifjúság erkölcsi szokásait az új viszonyokhoz igazítottuk. Ez előnyünkre szolgál.

Még ettől is kellemesebben esett számunkra azoknak a hiábavaló erőfeszítése, akik azt hitték, hogy akaratunk ellenére eltávolíthatják. Az elnök hasznunkra van, és senki nem fogja elmozdítani, amíg mi azt nem mondjuk. Bocsáss meg, ha látszólag gúnyolódok a hiteden, de a hited már rég elavult. Nem látod, hogy hiú szabadságod és jogos méltóságod semmi nekünk? Csak azt teheted, amit mi mondunk. Elnököket távolítunk el, ha kell, és az őt követő addig lesz ott, amíg le nem váltatjuk a következővel. Akkor a vezető jelöltet eléd tesszük, és arra szavazol, akire mi akarjuk, hogy szavazz. Ezzel azt a hitet tápláljuk, hogy tőled is függ, ki lesz az új elnök.

KIFÜRKÉSZHETETLEN TITKAINK

A mostani szerbiai háborúval sok célunk van, de ezekről nem beszélünk nyíltan. Átengedjük a talkshow-műsorvezetőknek, hogy értelmetlenül fecsegjenek, de a lényegét egyik sem érinti. Mindenekelőtt Koszovó oly gazdag természeti kincsekben, hogy teljes ellenőrzésünk alá kell vonni. Koszovó gazdag urániumban, és az uránium segítségére van uralmunknak. És persze ezek az ásványok így nem kerülhetnek potenciális ellenségeink kezébe. Milosevics nem segített, hogy ezeket a nyersanyagokat kezünkre játssza, így egyszerűen addig nehezítjük a dolgát, míg meg nem teszi. Most már a győzelem elkerülhetetlen Jugoszláviában.

Ezt a büszke népet arra az alázatra kényszerítjük, amit minden néptől elvárunk. A háború után, ha Milosevics meg nem alázkodik kellőképpen, akkor nemzetközi bíróság elé visszük háborús bűnök vádjával. Mi találtuk ki ezt a kifejezést. Ötletes, nem gondolod? Hogyan létezhet olyan dolog, hogy háborús bűn? A háború legalapvetőbb természete, hogy a szabályok fel vannak rúgva. Szórakoztató nézni, ahogy az országok az általunk elébük tett törvények szerint próbálnak háborúkat vívni. Az egyetlen háborús bűn, ami tényleg létezik, az annak a bűne, hogy valaki ellenünk van. Ellenünk lenni sérti a törvényünket. Mint már láttad, ha valaki velünk van, nem érdekel, hogy mit csinál. Nelson Mandela tán nem volt bombakészítő terrorista, aki sok ellenségét megölte? Hőst csináltunk belőle. Mi semmilyen törvényt nem veszünk figyelembe, ha háborúról van szó. Bárhol, bármikor azt csinálunk, amit akarunk. Nemzeteket éheztethetünk halálra, elpusztíthatjuk a lakosságot és más egyéb szörnyűségeket is megtehetünk, amikért ellenségeinket bíróságra visszük. Nézd meg példánkat. Szanaszét bombáztuk Szerbiát, a koszovóiakat kibombáztuk otthonaikból, megmérgeztük a folyókat és a patakokat, kikapcsoltuk az áramot, óriási krízist okozva az országban, aztán briliáns módon úgy állítjuk be, hogy ez az egész Milosevics bűne, és ezért bíróság elé kell állnia. Ugyanezt csináltuk Waco-nál. Úgy csináltuk, mintha az egész David Koresh hibája lett volna. Aztán ott van az ügyeletes rosszfiú, Szaddam tömegpusztító fegyvereivel együtt. Rosszfiúkból túlkínálat van, és bármikor találunk egyet, ha szükségünk van rá. Ha belegondolsz, igazán vicces. Nem vagyok nagyon humoros ember, mégis sokszor azon veszem észre magam, hogy nevetek, mennyire teljesen abszurd dolgokat helyezünk eléd, és te készségesen elfogadod.

Csodálkozol, hogy a világ vezetői reszketnek jelenlétünkben? Tudják, hogy nincs más hatalmuk, csak amit mi adunk nekik. Nem félünk Oroszországtól vagy Kínától, mert rendszereik most már teljes egészében az ellenőrzésünk alatt vannak. Kína tisztában van azzal, hogy bármikor bármennyi vállalatát befagyaszthatjuk Amerikában, és az összes tőkéjét egy tollvonással megszüntethetjük. A nemzeteket arra használjuk, amire csak akarjuk. Mindenki tudja, hogy vagy behódol nekünk, vagy meghal. Szerencsére volt néhány ellenálló, mint például Szaddam vagy Milosevics, akik segítségével megmutattuk a világ vezetőinek, hogy mit teszünk, ha valaki nem hódol be. Ha céljainkat követed és azt csinálod, amit mondunk, akkor azért dicsőség jár. Ha nem teszed, akkor annak szomorú és tragikus eredménye lesz. Igazán szeretnélek megóvni egy ilyen végzettől. De megint csak elmondom, hogy semmilyen következménye nincs, ha nem óvunk meg. Akkor veled csak csökkentjük a túlnépesedési problémát.

OSTOBA LÁZADÁSOD URALMUNK ELLEN

Néhányan azt hiszitek, hogy megállíthattok azzal, hogy bombát helyeztek el egy abortuszklinikán vagy egy kormányépületben. Ostoba lelkek! Hogyan árthat ez nekünk? Csak arra jó, hogy példaként használjuk, hogy még nagyobb ellenőrzést és terhet rójunk a lakosságra. Imádjuk, ha lázadsz és felrobbantasz valamit. Te adod az okot, hogy még több törvényt hozzunk az olyan dolgok ellen, amik esetleg hozzájárulhatnának a szabadságodhoz. Ha valaki időnként nem robbantana fel valamit, akkor nem tudnánk mire hivatkozva tovább korlátozni téged. Nem látod, milyen reménytelen ellenállni nekünk? Minél inkább izegsz-mozogsz, annál jobban megszorítunk.

A mi birodalmunk a pénz birodalma. Bocsáss meg, de be kell vallanom, hogy inkább a pénztelenség urai vagyunk. Ebben a kijelentésben látnod kell a humort. Adtunk nektek egy darab papírt vagy számjegyeket a számítógép-képernyőn, aminek azt a nevet adtuk, hogy pénz. Semmilyen fedezete nincs, és semmi nem igazolja, csak az, amit mi mondunk. A semmiből teremtjük, nyomtatjuk, kölcsönadjuk, értéket adunk neki, és vesszük el, ha kell. Minden, aminek köze van a pénzhez, a mi kezünkben van. Gondolkozz, mit tehetsz ellenünk pénz nélkül? Ha ellenállni próbálsz, megvonhatjuk a hitelt tőled, vagy befagyaszthatjuk a számládat. A készpénzedet könnyedén elkobozhatjuk. Oly sok szabályt hoztunk az életben, hogy pénz nélkül egyszerűen nem tudsz létezni.

Táborozz le állami földön, és két héten belül menned kell. Két hét alatt nem tudsz kertet művelni. Vadonjaink legtöbbjébe a csapásokon csak engedéllyel léphetsz be. Olyan törvényt hoztunk, hogy nem sokáig lakhatsz lakókocsiban egy helyen. Bizonyos idő után költöznöd kell. Nem gondolkoztál még azon a nevetséges dolgon, hogy megengedjük, hogy az emberek egész életükön át egy dobozban éljenek, de nem engedjük, hogy lakókocsiban éljenek, hacsak nem fizetnek adót a táborhelyért? Azt akarjuk, hogy rendszerünk része légy. Amikor házat veszel, mi nem csak az adójövedelmet kapjuk, amit saját céljainkra használunk, hanem nagy jövedelmünk származik a kölcsön kamataiból is. Csak a kamat miatt a házad két-háromszorosát fizeted. A kamat is adóköteles, mely összeget szintén mi használunk azokban a szektorokban, ahol akarjuk.

Nem akarjuk, hogy megszabadulj tőlünk, és ezért csináltuk meg így a rendszert. Te a mi tulajdonunk vagy. Nem engedjük, hogy vásárolj vagy eladj, hacsak be nem hódolsz fennhatóságunknak. Ha bíróságra viszel minket, kifárasztunk, és a végén veszítesz. Ha erőszakhoz folyamodsz, valamelyik munkatáborunkban kötsz ki, pontosabb nevén börtöniparunkban. Szükséged van a pénzünkre, a szórakoztatásunkra, üzemanyagunkra, az eszközökre, és ha ezek nincsenek, megfosztva érzed magad. Ezáltal alá kell vesd magad akaratunknak. Azt sem tudod többé, hogyan gondolkozz, mert vallásaitokat és istenhiteteket teljesen elerőtlenítettük. Csak te vagy egyedül, és elég jól rávettünk mostanában, hogy a saját farkadat kergesd.

Remélem, ez a kis jegyzet elég információt nyújt, hogy miről szól az új millennium. A 21. század a mi századunk. Beléphetsz, ha úgy cselekszel, ahogy mondjuk. Nem áll szándékunkban, hogy a te úgynevezett emberi jogaiddal és az alkotmányoddal játszadozzunk. Ezeket a dolgokat csak saját céljainkból használtuk egy ideig. Az alkotmányod számunkra csak egy vicc. Azt teszünk vele, amit akarunk. Sosem tűnt fel neked, hogy 50 évvel ezelőtt az alkotmányodat használva tiltottuk be az abortuszt? Amikor aztán úgy döntöttünk, hogy legalizáljuk az abortuszt, akkor is ugyanezzel az alkotmánnyal támasztottuk alá. Emberi jogaid és az alkotmányok azok, amiket mi mondunk, hogy azok. Mi csak arra használtuk az "emberi jogok" kifejezést, hogy a dolgokat megfelelő zavarban tartsuk. Minél nyugtalanabbak a dolgok, annál jobb nekünk, addig, amíg nem áll minden a teljes szolgálatunkban. Ez a kis levél lehet, hogy sértő számodra, mivel ilyen egyszerűen beszéltem, de ez igazából nem érdekel bennünket. Kár, nem? Minden tetszhalott birkának... (üzenet vége)"

(Nincs aláírás)

 

http://hunliferz.web4.hu/cikk/egy-beteges-lelkulet-iromanya-hogy-lassatok-kik-allnak-a-hatterben

PI Klub Speciál - Mire képes a háttérhatalom?

Olvass tovább: http://embers-eg.webnode.hu/news/pi-klub-special-mire-kepes-a-hatterhatalom-/

Írta: Jim Stone - magyarmegmaradasert.hu
Sokszor képtelenség felfogni, befogadni azokat a borzalmakat, amelyeket értelmes lények követnek el embertársaik rovására. A szándékosan okozott tömegkatasztrófák egyike a fukushimai tragédia. Az eset tanusága, hogy a háttérhatalom bármire, így nukleáris eszközök korlátozott bevetésére is hajlandó uralma megtartásához és tervei megvalósításához. Az alábbiakban Jim Stone kutatásait közöljük, rövidítve.


A balesetnek álcázott nukleáris bűntény háttere

Miért kellett Japánnak bűnhődnie, milyen okok állhatnak a háttérben? A válaszok megvannak, csak rájuk kell találni és elengedni azt a képzelgést, hogy tájékozottak vagyunk. A tájékozottság a legutolsó dolog, amit szeretnének velünk kapcsolatban egyesek.
Fukushimával kapcsolatban fontos megérteni, hogy a "tájékoztató" szervezetek csak arról adnak hírt, amiről akarnak, pontosabban amiről szabad nekik. Gyakran a közismertnek tartott történelmi események sem úgy történtek meg, ahogyan azt a tömegembernek be akarják mesélni. Példák:

 

1. A Titanic jéghegy által történt elsüllyedését, mint véletlen balesetet ma mindenki tényként kezeli. Pedig elég furcsa hogy sem előtte, sem utána nem süllyedt el nagy hajó, sőt kicsinke sem jéghegy miatt az emberiség történelmében. Azoknak a túlélőknek a beszámolói, akik robbanásról számoltak be, nem kaptak helyet a sajtóban, de szívós kutatással fellelhetőek. Az egyszerű emberek nem is értenék, hogy miért kellett volna a Titanicot (akár jéghegy által, akár robbantásokkal) elsüllyeszteni, mert nem ismerik a történelmet.

 

Logikus elme azonnal látja, hogy a világ egyik sötét korszakának kezdete, a FED megalapítása miért történhetett meg 1913-ban, a Titanic elsüllyesztését követő évben. Nagyon sokan azok közül a befolyásos amerikai urak közül, akik a korábbi években a törvényhozásban eredményesen keresztbe tettek a jegybank törvénynek, "véletlenül" (meghívásra) az elsüllyeszthetetlen Titanicon utaztak. Az ő halálukkal elhárult az akadály az amerikai jegybanktörvény útjából, és minimális többséggel végre megszülethetett az emberiség sorsára nézve tragikus határozat.

A FED létrehozásától már gyerekjáték volt finanszírozni Oroszország megszállását és ateista hídfőállássá történő alakítását a Lenin félékkel. A FED-del a háttérben már ki lehetett robbantani a gigantikus profitot eredményező világháborúkat. A Titanic nem volt túl nagy ár, a kivitelezés egyszerű és aránylag olcsó volt a várható nyereséghez képest. Elég volt megvesztegetni néhány embert, elintézni, hogy kevés legyen a mentőcsónak és gondoskodni hasonló apró részletekről. Szerinted ez túl nagy ár a hatalomért és a több ezer milliárd dolláros haszonért? A hatalomért már 100 éve is képesek voltak embereket megölni!

2. Időben közelebbi példa a 2011 szeptemberi ikertorony merénylet, amelyet a tömegember felé mint terrorista merényletet tálalnak hivatalosan. Lehetnek valószínűleg többen is, akik elfogadják a hivatalos magyarázatot az ikertornyok épületeinek leomlására szeptember 11-én, valamint annak a 7-es épületnek az összeomlására, amelybe nem is ütközött gép. A hivatalos propaganda szajkózása ellenére ma már a többség tudja vagy legalább sejti, hogy a merényletet gazdag háttérhatalmi szervezetek követték el az amerikai kormány tudomásával, az amerikai polgári lakosság ellen. Persze azért kerestek is az üzleten, mert a bontásra érett épületek biztosítása több milliárd dollárt hozott a konyhára.
3. A Kurszk tengeralattjáró elvesztése balesetnek lett kikiáltva, hivatalosan egy torpedó robbant fel a béna személyzet miatt. Nos a torpedó stimmel, csak éppen úgy lőtték bele az orosz tengeralattjáróba oldalról - apró különbség. Az alábbi képeken a torpedó becsapódás helye és a robbanás következtében kettészakadt hajótest látható. Egy másfél milliárd dollárba kerülő atom tengeralattjáró kilövését megpróbálták véletlen balesetnek beállítani, ráadásul >100 ember is meghalt. Miért? A tömegembernek ilyesmit nem szoktak az orrára kötni, bólinthatunk megértően - miért ne lövöldözhetnék egymást, ha nincs jobb dolguk? A valódi kérdés persze az, miért vállalhatta fel ezt a népszerű Putyin elnök?

A megtorpedózott Kurszk tengeralattjáró

Folytathatnánk a megdöbbentő történelmi hazugságokat Pearl Harbourral és társaival, de minek. Elég azt megérteni, hogy a háttérhatalom, és a szolgálatában álló politikai hatalom nem őszinte velünk, egyszerű emberekkel. Azért nem őszinte, mert ha érdekei úgy kívánják, egyszerűen lemészárol bennünket, mint a vágóhídi sertést. Bocsánat, marhát (goyim) mert a sertés nem kóser. Sovány vigasz, hogy a zsidókat sem kímélik, abban a hitben, hogy a cél szentesíti az eszközt.

A fukushimai figyelmeztetés a fenti politikai "játékoknál" egy nagyságrenddel komolyabb. Nem csak az áldozatok száma miatt, hanem mert a "figyelmeztetés" Föld valamennyi országának szólt, és nem csak Japánnak: íme ez lesz, ha nem engedelmeskedtek! Ha megpróbáltok kilógni a sorból, és a népeteket, választóitokat próbáljátok szolgálni a háttérhatalom elvárásai helyet, számoljatok a következményekkel! Nem véletlen, hogy Merkel asszony, a pitiztethető pincsikutyák diszpéldánya is iziben leállíttatta a német atomerőműveket egy kis átvizsgálásra Fukushimát követően. Lehet, hogy vaj volt a füle mögött?

Lássuk hát, mi is történt Japánban, és miért. Közismert, hogy a Japán diót viszonylag későn kezdték feltörni, ezért az európaiakat már évszázadok óta fertőző "KULTÚRÁT" csak viszonylag későn sikerült eljuttatni hozzájuk. Talán emiatt van, hogy a japánok morálisan és erkölcsileg még messze felette járnak azoknál a térségeknél, ahol az erkölcstelenség áldásos ideológiáit már évszázadok óta terjesztik. Bankrendszerüket ma már persze "ugyanazok" tartják kézben, és a biztonság kedvéért hatalmas amerikai katonai támaszpontok őrködnek az "egyensúly" fenntartásán. Japán az egyetlen nemzet, amelynek térdre kényszerítéséhez immáron második alkalommal vetették be az emberiség által kifejlesztett legpusztítóbb eszközt, a maghasadásos fegyvert.

A háttérhatalom meghosszabbított kezét Fukushima esetében nem az USA, hanem az izraeli terrorszervezetek képviselték. Izrael vezetői már közel vannak a hatalmi piramis csúcsához, és remekül felhasználják az évszázadok során engedelmessé formált alattvalóikat. [Szerk: Többek között a cionista izraeli vezetés próbálja a magyarokra is ráerőltetni a zsidózást, az antiszemitizmust és általában a gyűlölködést, ezért itt van egy veszélyes csapda! A felelősök elbújnak a többnyire mit sem sejtő kiszsidók mögé! Mielőtt valaki a zsidókat tervezi hibáztatni a fukushimai merényletért, kérjük gondoljon Vanunura és a többi névtelen zsidó hősre. Ők az emberség és az emberiség mellett álltak/állnak ki a világuralomra törekvő háttérhatalmi szándékok támogatása helyett, a kényelmes életüket börtön-, esetenként halálbüntetésre cserélve. ]


Mi vezetett a fukushimai terrorhoz?
Politikai előzmények

* 2010 február: Japán dúsított urániumot ajánlott fel Iránnak a békés célú felhasználáshoz - akkoriban politikai hadjárat és ideológiai háború folyt Irán ellen, az IAEA mögé bújva.

* 2010 március 11: pontosan egy évvel a katasztrófa előtt Japán egyet nem értését fejezte ki a palesztin területeken történő izraeli terjeszkedés miatt és KÖVETELTE a tervek megvalósításának leállítását.

* 2011 február 18-án Japán a történelem során először szavazott Izrael ellen egy ENSZ határozattervezet érdekében, a West Bank izraeli telepeinek további bővítése ellen.

Gyakorlati előzmények

* Az atomerőmű védelmét Fukushimában az aravai (Izrael állam) Magna BSP biztonsági cég látta el.

* Dokumentált tény, hogy a Magna BSP, amely korábban kizárólag az izraeli védelmi iparágban volt jelen, korlátlan hozzáférést kapott a Japán atomerőmű minden létesítményéhez és berendezéséhez.

* A Stuxnet vírust nem sokkal azután mutatták ki Japánban először, miután az izraeli biztonsági cég átvette a létesítmény felügyeletét.

* A biztonsági cég egy különös kamerát helyezett el a 3-as reaktorban. A kamera súlya 500 kg volt, és a fényképek alapján inkább egy nukleáris eszközre hasonlít. Valószínűleg az is volt, és fel is robbantották, az események vizsgálata alapján alappal kijelenthetjük.

* A március 11-i földrengés erőssége nem 9-es, hanem LEGFELJEBB 6.8-as volt a Richter skála szerint. Az USGS adatait meghamisították, és ezek az adatok mentek a tömegtájékoztatásnak. Ez a tény feltételezi amerikai szervezetek bevonását is, ami egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek.

* Pár héttel az ENSZ határozattervezet szavazása után, március elején a Magna cég 12 nem japán alkalmazottja visszatért Izraelbe. Mindez a cunami előtt 1 héttel történt.

* Utólagos esemény, de ide tartozik: A katasztrófát követően egy nagy csoport izraeli civilruhás szakember érkezett Fukushimába. Az ott dolgozók szerint semmi érdemlegeset nem végeztek azon kívül, hogy a számítógépes rendszerből eltüntették a Stuxnet nyomait, tehát a bizonyítékot.
[Szerk: Még a kevéssé zsidóbarát hungarista gondolatiság sem ismerte fel, hogy szándékos atomrobbantást és nagyarányú sugárfertőzést okoztak a terroristák. A köznapi vélekedés szerint szerencsétlen műszaki hiba történt, amelyet az erre a célra tervezett Stuxnet vírus okozott, és a cunami miatt meghibásodott hűtőmotorok okozták a katasztrófát. Jim Stone adatgyűjtéséből viszont úgy tűnik, hogy sem a robbanás, sem a cunami nem volt véletlen. Szándékosan okozták őket, sátáni módon megtervezve az egész aljas merényletet.]

A lenti fényképek tanúsága szerint az elkövetők nagyban játszottak, és ezért is buktak meg. Hasonló a helyzet, mint a new yorki ikertornyos merényletnél, ahol egy érintetlen ház is összeomlott a közelben történő repülőgépes becsapódás miatt - bukta a javából. Fukushimában meg a szorgos japánok éppen karbantartották a 4-es reaktort, amelyből hiányoztak a fűtőrudak. Hogy ezek után abban a reaktorban is robbanás következett be, az ugyanolyan vicc, mint a harmadik (7-es számú) épület összeomlása a 911-es merényletnél. Mindegyiket felrobbantották, emberéleteket nem kímélve.
 

A IV-es reaktor karbantartás közben

A média által "felvilágosított" Átlag Józsit persze nem lehet holmi összeesküvés elmélettel megetetni, ő tudja, hogy az mese. A georgiai kőoszlopokat, amelyre több nyelven vésték rá a nem létező összeesküvéseket (pl. hogy a világ népességét hamarosan 500 millió főre csökkentik) valószínűleg pajkos diáklányok állították a spórolt pénzükön. Az olyan megfigyelések, melyek szerint a kőoszlopok felállításának a dátumától (1980.03.22) pontosan 11311 nap telt el a 11.3.11-es merényletig, nyilván a véletlenen alapszanak, mert a rádió és a TV már bemondták volna az igazságot. Vagy mégsem? Na mindegy, nézzük tovább az érdekességeket Fukushimával kapcsolatban.

Fukushimában 6 reaktor van, amelyekhez 6 dízelgenerátor telep tartozik, egy rakás generátorral. Érdekes módon nem egy darab, vagy néhány generátortelep hibásodott meg, hanem az ÖSSZES dízelgenerátor az ÖSSZES (6) telephelyen. A dízelgenerátorok vízhatlan tartályokban voltak. Állítólag túl rövid volt a lélegeztető csövük, ezért károsította őket a cunami. Biztos nem volt rajtuk elzárószelep. Persze ez az egész nem túl lényeges, hiszen a reaktorok hűtésének első biztonsági körét az elvezetett gőz működteti, tehát a raktoroknak akkor is hűtve kellett volna maradniuk, ha az összes dízel generátor megáll. Egyetlen probléma, hogy a szelepek, amelyek az áramoltatást szabályozták (volna) a Siemens SCADA rendszerét használták, amelyet az izraeli "biztonsági" szolgálatok által kifejlesztett Stuxnet program
megbénított.

A Stuxnet vírus röviddel az után bukkant fel Japánban, miután a nukleáris létesítmények védelmével megbízott izraeli biztonsági cég elkezdett ott dolgozni. Lehet persze véletlen, hogy ezek az izraeli biztonsági cégek vonzzák a bajt, ugyanis a 7/7-es londoni merényletek idején a Verint Systems izraeli biztonsági cég védte a Metro aluljárókat, és a 2001/9/11-es merényleteknél ugyancsak izraeli cégek dolgoztak a "terroristákat" gépre felengedő bostoni és new-yorki reptereken. Ja, és az ikertornyokban is. Ennek a pici országnak a világ ilyen sok helyén dolgoznak szorgos munkatársai? Vagy csak ott, ahol baj történik?

Egyszer sikerült megnézni egy (azóta eltűnt) képet, ami a cunami után, de még a robbanás előtt készült Fukushimáról. Elég nehéz rajta bármiféle kárt felfedezni, igaz, arra vigyáztak, hogy közeli képek ne jussanak el a nagyközönséghez. A dízel üzemanyag tartályok teljesen intaktnak tűnnek, semmiféle görbülés vagy nagyobb kár nem látszott rajtuk. A tartalék akkumulátorok vasbeton védőburokban állítólag szintén tönkrementek, de ezt a nem is érdemes tovább elemezni, hiszen a Japánok nem hülyék. Biztosan a helyszínre tudtak volna szállítani és beüzemelni egy dízel szivattyút, csak hát nem ezzel volt a baj. Hát akkor hol van a kutya elásva?

A lenti (nagyítható) képeken kiválóan látszik, hogy a 3-as reaktor teljesen eltűnt, tehát amit március 14 után mondtak az emelkedő nyomásról, szennyeződés fokozódásáról, az komplett parasztvakítás. Ilyen mértékű kárt csak egy igen hatalmas robbanás okozhat, olyan robbanás, ami úgy fújta el a 2.5 méter vastag, acélszerkezettel megerősített betonfalat, mint a tollpihét. Vajon miféle robbanás lehet az ilyen? Netán nukleáris? Ezek a reaktorok azonban nem tudnak felrobbanni, bármilyen hihetetlen. Úgy vannak megcsinálva, hogy csak leolvadni tudnak, még a legnagyobb hiba esetén is. Lehet ugyan gomba alakú felhőt rajzolni Csernobil fölé, de ott sem volt, mármint atomrobbanás nem volt.

Mielőtt belebonyolódnánk valami csúnya összeesküvés elméletbe, amiről minden felvilágosult tv-néző tudja hogy ökörség, vegyük szemügyre az alsó képen látható "biztonsági kamerát". A rossz nyelvek szerint egy biztonsági kamerának a XXI. században már nem kellene fél tonnát nyomnia, és az sem igazán szép tőle, hogy ennyire hasonlít egy nukleáris bombára. Úgy látszik, a biztonságnak ára, pontosabban súlya van.

Stuxnet ide, nukleáris, pontosabban biztonsági kamera oda, van egy megdönthetetlen tény: a cunami. Mert cunami, az volt. Szerencsére vannak, akik nem néznek elég ValóVilágot, hanem helyette gondolkodnak. Jim Stone is így tett, és nagyon elcsodálkozott, amikor a pusztító, 9-esnek híresztelt földrengés hatásait tanulmányozta. Egy ekkora földrengés 1500 kilométeres körzetben képes komoly károkat okozni, ám Japán partjainál, alig 30 kilométerre az epicentrumtól, még holmi vacak faházak sem voltak hajlandók összedőlni, az épületek mind remek állapotban várták a cunamit. Azt a cunamit, amelyre igazság szerint nem számítottak, mert a primitív japán műszerek csak 6.6-os erősségű földrengést regisztráltak, ami viszont nem szokott cunamit okozni.
 

Honnan ugrott elő tehát ez a cunami, ha nem a földrengés okozta? Ekkora cunamit nem okoz akármi, ehhez legalább egy tenger alatti nukleáris robbantás szükséges. Ilyet meg már csak nem tesznek, hogy fent is robbantanak egy pár "biztonsági kamerát" meg lent, a tenger alatt is? Valószínűleg nincs is szükség ilyesmire. Titkos, de persze kiszivárgott katonai technológia alkalmas arra, hogy földrengést, tengerrengést okozzon. Sokan emlékeznek még arra a "mókás" történetre, mikor az amerikai katonák a tahiti földrengés előtt jeleztek otthon maradt szeretteiknek, hogy nem kéne melegíteni a steak-et, mert előbb elugranak segíteni tahitiba az ottani földrengés károsultaknak. Pech, hogy ez kb. 24 órával a földrengés ELŐTT történt.

A cunamit tehát feltehetően mesterségesen hozták létre, olyan fegyverrendszerrel, amelynek léte még nem publikus. A cunami elfedésére kitalálták a 9-es földrengés fedősztoriját, amelyet nem nehéz megcáfolni, ha valaki veszi a fáradtságot és utánanéz. Vannak olyan források is (pl. Nick Kollerstrom) amelyek szerint a Stuxnet a cunami előtt már kb fél órával aktiválódott, azaz úgy tűnik, mintha valakik előre tisztában lettek volna az esemény sorozattal.

A fukushimai balesetet követően a cunamik által ritkán veszélyeztetett Németország hirtelen leállította valamennyi, 1980 előtt épült atomreaktorát. Valószínűleg a Stuxnet még biztonsági kamerák nélkül is kellemetlen meglepetéseket tud okozni, de a találgatás nem a mi feladatunk. A valódi kérdés az, hogy ha valóban nukleáris terrorcselekmény történ Japán kárára, akkor Japán miért nem sietett ez nyilvánosságra hozni? Nem ez lett volna a logikus? Talán igen.

Mi történt Fukushimában

A bestiális bűncselekmény elkövetői nyilván nem fognak a közvélemény elé állni és töredelmes beismerő vallomást tenni, ez nem szokásuk. Jim Stone szerint az események ismeretében a következő forgatókönyv valószínűsíthető:

* Japán dúsított urániumot ajánl fel Iránnak, amit azonnali izraeli reakció követ.

* A biztonsági cégnek álcázott izraeli fedővállalatok egyikét sikerül beszerződtetni a Japán nukleáris létesítmények védelmére. A korlátlan jogosultsággal rendelkező csapat bejuttatja a vírust az erőmű rendszerébe, biztonsági kamerákat telepít, köztük néhány álcázottat, amely valójában nukleáris bomba. Biztosítják, hogy az erőmű megbénításához szükséges vezérlés távolról is eljuthasson a vírushoz.

* Miután mindent lerendeztek, eltűnnek a helyszínről vissza Izraelbe, és csak a Japán alkalmazottaik maradnak a helyszínen, akik nem tudnak semmiről. Megkezdődik a várakozás egy valódi földrengésre, amely Japán esetében nem igazán ritka - több száz rengés van évente.

* Dávid Izraelben megkapja az értesítést, hogy szeizmikus esemény van készülőben Fukushima térségében. Dávid megnyomja a gombot, és bumm, már indul is a cunami a tenger alatti nukleáris robbantás következtében (az sem kizárt, hogy maguk a rengések is mesterségesek voltak, nem mindenki szeret várni). A Stuxnetet utasítja a szelepek elzárására, így a reaktorok hűtése megbénul.

* Mikor lemegy a cunami, utasítást ad a biztonsági kamerának a benne elhelyezett nukleáris töltet felrobbantására.

* Az izraeli miniszterelnök felhívja japán kollégáját, és közli vele, hogy "ezt kapd ki, b... meg" továbbá van még néhány hasonló meglepetésük a Japán partok mentén előkészítve. Ha nem működnek együtt velük a továbbiakban, azokat is felrobbantják, és Japánból egy temető-szigetet csinálnak 24 órán belül. Japán részről erre bizony csak egyféle választ lehetett adni.

Mielőtt valaki teljesen lesöpri az elképzelést az asztalról, érdemes figyelni az apró tényekre: a 4-es reaktor annak ellenére robbant fel, hogy nem voltak benne fűtőrudak. Bár a leálló hűtés miatt mind a 6 reaktor veszélyeztetve volt, csak azok robbantak fel, amelyekben a biztonsági kamera elpukkant különös, gomba alakú felhő és jelentős sugárszennyezés kíséretében.

Japánban a Fukushimai katasztrófa még nem ért véget, sőt a sugárzás egyre fokozódik. A sugárszennyezés már az USA nyugati partjait is elérte. Nem csak a tengeri sugárszennyezés jelentős, hanem a szárazföldi is. Az élelmiszerekben nem egyszer a határértéket többszörösen meghaladó sugárzást mérnek.

Ha a Fukushimai sugárszennyezés súlyosságát a csernobilhoz hasonlítjuk, akkor az okozott környezeti sugárszennyezés már most legalább 4-szerese a csernobilinek. Hivatalosan. Hogy nem hivatalosan mekkora a baj, azt talán soha nem fogjuk megtudni...

Ajánlat

1. Nagyfelbontású képek Fukushimáról

2. Benjamin Netanyahu nukleáris robbanószerkezet csempészési ügye (vajon mire kellhetett a robbantó szerkezet?)

+ Az elefánt a nappaliban (David Icke)

http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/articles.php?article_id=352

Ajánlanék egy nagyon jó könyvet. John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai. Én nagyon sokat tanultam belőle, pedig nem vagyok teljesen oktalan. Ezt a könyvet kötelezővé kellene tenni a keresztény kormányzatnak a középiskolákban, utolsó évfolyam körül.

A legnagyobb befektetés a következő generációk helyes nevelése, amit a Hoffmani minisztérium már el is kezdett (gondolatban) az érettségi előtti közösségi munkával. A jövőnk múlik azon, hogyan neveljünk, mire tanítjuk a mostani ifjúságot. Ezzel tudjuk mi is a legjobban alakítani a jövőnket a kedvező irányba. De mivel is tudhatnánk jobban felkészíteni az életre a diákot, ha nem egy aktuális, gazdasági, társadalmi művel? Ha kötelezővé tennénk ezt a könyvet, nagyot lépne előre az ország kulturális színvonala, ugyanis ez olyan mű, ami rávezet a további kutakodásra, tanulásra, ösztönzi a további ismeretek elajátítására  az embert.

Ilyen tovább lépések lehetnének Magyarország kulturális felemelésére, ha a köztévében levetítenék az ingyenes Zeitgeist dokumentumfilmet például. Ami kisebb-nagyobb hibákat tartalmaz, de valódi szellemi vitatkozást képes kiváltani, és ez is ugyanúgy ösztönöz a tanulásra. A köztévé feladata pedig a szellemi nívó emelése.

Ez a könyv olvasmányos, egyszerű, érdekes, pont olyan, amilyenekkel fel lehet kelteni egy tizenéves érdeklődését.

Egy emberközpontú, humanista, keresztény kormány megtenné ezeket a szükséges lépéseket. A könyv kötelező olvasmánnyá tétele ingyenes.

 

Amikor a "kommunista" Fekete János elárulta az országot a Világbank, IMF utasítására, kb akkor vagy az előtt adósította el a harmadik világ országait John Perkins. Csak Perkins már az elejétől kezdve kisebb bűntudattal tette mindezt. Az a gazdasági bérgyilkos, aki Kelet-Európával foglalkozott,  tehát kelet-európai JohnPerkins vette fel a kapcsolatot Feketével, hogy aztán adósrabszolfgaságba kényszerítse Magyarországot is. De az Antall-kormány is tevékenyen részt vett a hazaárulásban. A posztkommunista MSZP, SZDSZ (és később ezzé lett az MDF is) természetesen alapból hazaáruló.

Filoszemita vagy zsidó művelődéstanárom, aki Suchmann Tamás nagy barátja, büszkén mesélte szegény, hogy a hitelfelvételünkkor három szabadkőműves is segédkezett az elvtársaknak - eladósodni.

Gazdasági bérgyilkosok - Economic Hitmen

https://www.youtube.com/watch?v=KNAmLZm4k2I

David Brancaccio, Most c. műsorában elhangzott, 2005.márc.4-i John Perkins interjú

(MER.2005.3.13)

Házigazda: David Brancaccio

John Perkins, elmondása szerint, pályájának nagy részében nemzetközi fejlesztési tanácsadó, birodalom épitő volt..., noha talán nem a módon, ahogyan azt önök gondolnák.
Perkins "gazdasági bérgyilkosnak" nevezi magát, - az amerikai hatalom egyfajta titkos ügynökének, nem Walther PPK revolverrel, de egy halom korrupt gazdasági táblázattal felfegyverkezve. Mint mondja, munkája abból állt, hogy meggyőzzön fejlődő országokat, vegyenek kölcsön pénzt drága projektek épitésére. Olyanokra, mint utak, duzzasztógátak és villamos vezetékhálózatok, melyek látszólag javitják az élet minőségét. De volt egy csapda: ezek a beruházások ugyanakkor annyi adósságot rónak ki ezekre az országokra, hogy sohasem remélhetik annak visszafizetését. Ez a hatalmas adósság, Perkins szerint, nemigen hagyott más lehetőséget ezen országok számára, mint Amerika kül-, s gazdaságpolitikájának követését. Vitát kavaró könyve, az Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai, 11 hete a The New York Times bestseller listáján van.

David Brancaccio: Nos, John Perkins, üdvözlöm a Most programján.

John Perkins: Köszönöm David, örülök, hogy itt lehetek.

A globalizált világ sajnos így működik.
Kishazánk is ebben a csapdában van.Kormánya válogatja bármely ország esetében,hogy mértékkel adósítja-e el magát,vagy nyakló nélkül vesz fel hitelt.
Nem szorul az ember Perkins magyarázatára,hogy tudja:az eladósodottság kiszolgáltatottságot jelent.
Az USA eladósodottsága más,mert $ alapú,és gazdasága elég erős,hogy tartsa magát.Financiálisan mindaddig kezelni tudja,amíg ő /FED/ nyomja a bankót és hitele van.
Egyes elemzések szerint ez a világ-pénzügyi rendszer egyszer össze fog omlani.

500. Brancaccio: Az egyik dolog, ami könyve olvasásánál az embernek eszébe jut, az, hogy egyszerűen el kell hinni, hogy nem kertel. Nem akarok rosszindulatú lenni, de egy olyan alapvető dolog, mint a címben szereplő szó, a "gazdasági bérgyilkos", úgy érzem, olybá tűnik, mintha a kiadó javasolta volna. De azt mondja, ez volt a kifejezés, amit ténylegesen használtak a szakmában.
     
     J. Perkins: Nos, leplezett gúnnyal használtuk, de a kifejezés olyan volt, ami igazán ránk ragadt, mert amit hivatva voltunk tenni, az nagyon hasonló ahhoz, amit a maffia bérgyilkosai csinálnak. Kivéve, hogy mi sokkal hatékonyabbak voltunk ebben a tevékenységben. Sokkal titoktartóbban, sokkal hivatásosabban és jóval szélesebb síkon műveltük.
     
     D. Brancaccio: Az igaz, hogy a szervezett bűnözés tényleg az adósságot használja hatalma kiterjesztésére. Egy adott módja van annak, ahogyan ezt teszik. Ha valaki el van adósodva, az szolga, bizonyos értelemben. És Ön látta ezt...
     
     J. Perkins: Ez így van.
     
     D. Brancaccio: Ebben az országban. De Ön ezt valójában átviszi a nemzetközi szintre.
     
     J. Perkins: Igen. Ez egy nagyon régi játék. Birodalmak gyakorolták hosszú ideig. És mi, a 2-ik világháború óta a tökéletességnek egy egészen új szintjére fejlesztettük ezt, különösen az utóbbi négy évtizedben. Ténylegesen sikerült megteremtenünk azt, ami, úgy hiszem, a történelem egyetlen globális birodalma. És első alkalommal teremtettünk egy birodalmat, alapjában véve hadsereg nélkül.
     Amikor a rómaiak vagy a konkvisztádorok, az angolok vagy a franciák szétküldték hadseregeiket a világ-ban és ezeket a birodalmakat megteremtették, mindenki tudta, hogy azt művelték. A hadseregek nyilvánvalóak voltak. De mi ezt sokkal körmönfontabb módon tettük. Úgy, hogy sokan az Egyesült Államokban még azt hiszik, anyagi támogatásunk önzetlen alapon történik. A legtöbbször nem önzetlen. Ezen birodalomteremtési folyamatnak a része.
     
     D. Brancaccio: De ha másért nem, hát azért, hogy békében éljen önmagával, amikor fiatalabb volt biztosan azt mondta önmagának: "Segitem ennek a fejlődő országnak a népét, legyen az Indonézia, legyen az valamely másik ország, az által például, hogy egy vízierőmű projektet viszünk nekik." Igen, sokba fog kerülni nekik, igen, sokat kell kölcsönözniük. De végső soron azon érzés kellett, hogy vezérelje, hogy megpróbálják kisegiteni a szerencsétleneket.
     
     J. Perkins: Hát, ez az amit az üzletviteli iskolában tanultam és ez a minta, amit a Világbank prezentál.De aki igazán megismeri ezeket az országokat, mint én is, hiszen sok időt eltöltöttem bennük, azt látja, hogy a pénz, amiből olyan létesitményeket épitenek, mint a vizierőművek, a főutak vagy a kikötők, valójában szinte sohasem jutott el az illető országba. A pénzt átutalták washingtoni bankokból Houstonba, San Franciscóba vagy New Yorkba, az ottani bankokhoz, ahonnan majd az összes a nagy US korporációkhoz került. Azokhoz, melyekről mostanában annyit hallottunk, mint pl. a Halliburton és a Bechtel. Aztán ezek a korporációk megépitették ezeket a létesitményeket, amelyek mindenek előtt a szóban forgó országok dúsgazdagjainak kényelmét szolgálták.
     Az elektromosságot, a főutakat, a kikötőket ritkán használták azok, akiknek leginkább szükségük lett volna rájuk. Viszont az ország ott maradt egy hatalmas adóssággal és olyan nagy lett ez az adósság, hogy azt aligha tudják visszafizetni. Igy aztán egy adott alkalommal, mi, gazdasági bérgyilkosok, visszamegyünk az országba és azt mondjuk: "Nézzétek, sok pénzzel tartoztok nekünk és nem tudjátok fizetni az adósságot. Ezért adjátok el nekünk olajatokat egy igazán alacsony áron vagy szavazzatok velünk egy ENSZ szavazáskor vagy adjatok nekünk területeket katonai támaszpontok céljára vagy küldjetek katonai egységeket valamelyik országba, ahol a segítségeteket akarjuk."

ÖSSZEESKÜVÉS-GYAKORLAT, 3/4 A Gazdasági Bérgyilkos (John Perkins)

https://www.youtube.com/watch?v=U3V0InLvqIA

D. Brancaccio: Azt érti ez alatt, hogy kezdettől fogva az olyasféle kölcsönre gondoltak, mellyel lényegében eladósították ezeket az országokat?

J. Perkins: Semmi kétségem nincs afelől, hogy ezzel a szándékkal kellett elmennem ezekbe az országokba, s ezeket a projekteket összehozni, amelyek billió dollárokat hoztak vissza az amerikai korporációknak és amelyek aztán olyan mélyre juttatták az adósságban ezeket az országokat, hogy lényegében birodalmunk részévé váltak.

Bizonyos értelemben rabszolgáink lettek. Fontos megérteni, hogy amit én csináltam, nem volt törvényellenes. Nem illegális. Az kellene, hogy legyen. De nem az. Nos, ha mondjuk egy bankár vagyok és odamegyek magához és rábeszélem önt, hogy vegyen fel egy kölcsönt, melyről tudom, hogy sohasem tudja visszafizetni, nos az büntetendő. Azért biróságra tudnának vinni vagy...

D. Brancaccio: Igen,...az törvényellenes.

J. Perkins: Pontosan! Az törvénybe ütközik. De nemzetközi szinten nem törvényellenes. Mi írjuk a törvényeket. S ha megnézi a tankönyveket az üzleti-, kereskedelmi iskolákban, azt látja, hogy a bruttó nemzeti termék növelése úgy van elkönyvelve, mint ami jó a fejlődéshez.És az, s általában így történt. Azonban ezen országok legtöbbjében vagy ezen országok közül sokban, amikor növeli a bruttó nemzeti termék volumenét, talán csak azon néhány család gazdagságát növeli, akiknek tulajdonában vannak az ország fő anyagi eszközei.

Emlékezzetek, Fekete János bankember volt az első, aki már a 80-as évek elején puhította Kádárt, hogy lépjen be Magyaro. a Világbank igájába. Azóta zuhanunk adósságspirálon lefelé, ahonnan nincs menekülés. Az egész előre el volt tervezve, hogy egy gyarmat legyünk, és a földjeink, víz-gáz és egyéb kincseink is az idegenek -főként a cionista üzletemberek tulajdonába kerüljenek.
Az egész parlamenti bandát hazaárulás miatt börtönbe kellene zárni, az elmúlt 20 év intézkedési miatt. Az EU is átver bennünket, mert a többszörösét kéri annak a pénznek, amit támogatás formájában visszacsurgat!! Lásd: eunyet.hu

A nép, amelyik önellátó gazdálkodással és más tevékenységekkel vagy csaknem önellátó módon tartja fenn magát, nem nyer semmit. Valójában, ha épít egy duzzasztógátat, a vizierőmű számára, keresztbe a folyójukon, az a folyó lentebbi szakaszán pusztítja az élet jó részét. Tönkreteszi gazdaságaikat, tönkreteszi halászatukat. Rengeteg kárt okoz nekik. És ők azok, akiknek vállalni kell az adósságot, amelyik gyermekeik taníttatását, az egészségügyi ellátást, s más társadalmi szolgáltatásokat kellene, hogy fizessen. De nem lehet, mert nekünk tartoznak vele.
Annak oka, hogy megírtam ezt a könyvet, David, az, hogy végül, szeptember 11-e után rájöttem, az amerikaiaknak tudniuk kell, mi történik. Mert a legtöbb amerikai nem tudja. És szeptember 11-e csak szimbólikus kifejezése a hatalmas tömegű dühnek szerte a világban. S mi, az Egyesült Államokban nem vagyuk tudatában ennek. Szeptember 11-e valamennyire tudatosította velünk ezt a dolgot, habár úgy gondolom, nagyon elfedtük ezt az aspektusát. Azt mondjuk, terrorista gazemberek műve!

D. Brancaccio: Vagy pedig, hogy valami vallási indulatból fakad. Vagy valamiféle sajátságosan Szaudi Arábiára jellemző dolog. Ez ténylegesen nem Amerika és nemzetközi kapcsolatai miatt van. Ez az érvelés.

J. Perkins: Ez az érvelés. De valójában, ha elmegy katolikus országokba Dél-Amerikában, látni fogja, hogy Osama bin Laden hős sok ember számára. Kint van a plakátokon. Ott van a trikókon. Nagyon szerencsétlen dolog, hogy ez a tömeggyilkos egy Dávid szimbóluma lett, aki szembeszáll a Góliáttal. Ahogyan látják. Sok ember számára olyan, mint Robin Hood.
Minden nap huszonnégyezer ember hal meg táplálkozási hiányban. Harmincezer gyermek hal meg minden egyes napon betegségekben, melyekre van gyógymódunk. Amelyekre van orvosságunk. És ez nem szabadna, hogy megtörténjen. Nem kell, hogy megtörténjen. Ez ötvenezer ember minden egyes napon, akik borzalmas, fájdalmas, szörnyű és szükségtelen halállal halnak meg. Így, noha a háromezer a World Trade Centre-nél gyalázatos, borzalmas dolog volt; kétszázezer vagy még több a tszunami miatt, gyalázatos és borzalmas. Ezek hírek lesznek. De az ötvenezer, plusz, aki naponta meghal, szükségtelenül, mégcsak hírértékkel sem bír! Családjaik és az emberek, azokban az országokban nagyon dühösek. Mert meg tudnánk akadályozni a tragédiát. Valójában politikánk és különösen részvénytársaságaink politikájának tekintélyes része előmozdítja azokat az állapotokat, melyek olyan helyzetet teremtenek, melyben emberek halnak meg táplálék vagy gyógyszerhiány miatt.

D. Brancaccio: Lesznek amerikaiak, akik elgondolkodnak ezeken és azt mondják: nézd, mi megpróbáltuk megosztani a gazdagságot, de, bármi legyen az oka, nem sikerült.

J. Perkins: Nem próbáltuk megosztani a gazdagságot. Mi, amerikaiak azt hisszük, hogy ezt tesszük. Jószívű, könyörületes emberek vagyunk. De vannak, akik döntéseket hoznak és én ilyen pozícióban voltam. Ez sok embert jelent ma, ilyen pozíciókban. Nagyon meggazdagodnak. Meggazdagodnak részvénytársaságaik és mesésen meggazdagodik ezekben a fejlődő országokban az a néhány család is,

amelyik kollaborál velünk ebben a folyamatban.
De a szegények sokkal szegényebbek lesznek. A rés, a gazdagok és a szegények között hihetetlenül megnőtt az utóbbi harminc évben. Ezen időszakban, amikor a Világbank és az ENSZ azt mondta nekünk, hogy javítanak a helyzeten, valójában duplájára nőtt a rés. 

D. Brancaccio: Tudja, láttam egy tisztségviselőt idézni a Világbanktól az ön könyvével kapcsolatban, aki nem olvasta a könyvet. Csak néhány számadatot látott, de úgy vélte, hogy az ön nézetei e dolgokkal kapcsolatban nagyon pontatlanok. S eltekintve attól, hogy megtörtént-e vagy sem, amit ön mond, a Világbank előrelépett. Még manapság is van előrelépés. Láttam egy 1980-as statisztikát, amikor is kölcsöneik 3 vagy 5 százaléka ment olyan dolgokra, mint az egészségügy, a nyugdíjak s az oktatás. Most ez eléri a 22 százalékot. Nem adnak annyi pénzt duzzasztógátakra, amelyek felfuttatják az adósságot.

J. Perkins: Ha alaposan utánanéz azoknak a számoknak az iskolákkal, korházakkal és efféle dolgokkal kapcsolatban, látni fogja, hogy igen, több pénzt költöttek az olyan fajta létesítmények, mint az iskolák és kórházak építésére. A nagy építőipari vállalkozások meggazdagodtak rajtuk.
De nézzen a számok mögé és lássa mennyi pénzt fordítottak egészségügyi specialisták képzésére. Az orvosok, ápolónők és technikusok képzésére vagy hogy mennyit költöttek tanításra, a tanárok képzésére. Az iskolák megtöltésére. Nem elég iskolákat és kórházakat építeni. Meg kell teremteni az egész rendszert is, amely jobb oktatást és egészségügyet tesz lehetővé. Ez az....Nagyon elszomorít, hogy azt kell mondanom, ez egy olyan szisztéma, ami rengeteg port hintett az emberek szemébe. Nagyon szép képet festünk, de ha mélyebbre néz, egy egészen más történetet lát.

Félelmetes! ÉBREDNI KELLENE, NEM ISMERŐS? NÁLUNK PONT EZT AKARJÁK ÉS EZ A KORMÁNY PONT AZT CSINÁLJA AMIT DIKTÁLNAK NEKI..eladtak minket az IMF-nek, a földet-ivó vizet.

D. Brancaccio: John, hálás vagyok ezért. A köny címe: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai. John Perkins, köszönöm szépen!

J. Perkins: Szívesen. Örültem a szerencsének, David.
        Ford: B. J.

"Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai cimű, mindent feltáró s magával ragadó könyvében a bűntudattal terhelt szerző, John Perkins, meghökkentő részletességgel magyarázza el, hogy a hozzá hasonló amerikaiak valójában "felbérelt revolveresek", akiket az Egyesült Államok kormányával szerződésben álló tanácsadó cégek alkalmaznak és amelyek horogra fogják az elmaradott országokat az uzsoracápák által szándékosan rájuk sózott dollár milliárdokkal, hogy ellenőrzésük alatt tartsák politikai életüket és gazdaságaikat."

Mark Bruzonsky - MER

ÖSSZEESKÜVÉS-GYAKORLAT, 4/4 A Gazdasági Bérgyilkos (John Perkins)

https://www.youtube.com/watch?v=7_D4e6Mvgk4

videóinterjú a szerzővel angolul

---

"Az elmúlt hetekben a nemenyi.net könyvtárába két tanulmánysorozat került fel. Azegyik ezideig csak angol nyelven olvasható, a másikról már készült magyar fordítás is. Itt olvasható. A címe: Az Ön ellensége, Soros György. A Citizens Electoral Cuncil of Australia kiadványa, szerzői a Lyndon LaRouche Political Action Committee tagjai.
Miért is az ellenségünk Soros György? Akiről az a susmus járja, hogy bár magyar származású többszörösen milliárdos spekuláns, de az alapítványain keresztül (pl. Nyílt Társadalom, Emberjogi Szervezet, stb.) számtalan jó dolgot pénzel, támogat. Magyarországra a rendszerváltáskor jött el és azonnal egyetemet alapított, emberjogi intézményt hozott létre, számos fiatal pályázatát fogadta el alapítványi ösztöndíjat biztosítva külhoni, vagy hazai tanulmányokhoz, és még sorolhatnánk. Akkor ez a ‘szent ember’ hogyan lehet az ellenségünk?

Nahát, éppen erről van szó: a pokolba vezető utak is néha jó szándékkal vannak kikövezve, de a jelen estben nem a jó szándék vezetette a multi-milliárdost alapítványok létesítésében, hanem a nyers piaci haszon.

Egy évtizede még nem tudtam mindazt, amit azóta sikerült oldalak ezreinek áttanulmányozása után megismernem és fölgöngyölítenem. Alapvető ismereteimet és következtetéseimet a Benjámin c. könyvben tettem közzé – letölthető itt. Ám a Benjamin elkészítésekor még csak sejtettem számos olyan összefüggést, ami aztán a fönt megnevezett két tanulmányban közölt adatok ismeretében oda vezetett, hogy Soros tevékenységéről valóban magam is állítom: Soros György valóban az emberiség ellensége! Az angol birodalmi politika, angol-holland pénzügyi köreinek, a könyvem címét jelentő Benjámin társadalmi csoportnak az ügynöke, végrehajtó bérgyilkosa.

Soros György már tizenéves korában méltóan bizonyította, hogy a kereskedelemben nincs erkölcs, sem emberbarátság, sem más érzelem, csak haszon – vagy bukás. Még a náci uralom alatti Magyarországon zsidó származása ellenére beállt a hódítók közé és már akkor bizonyságot tett arról, hogy kiválóan alkalmas bérgyilkosnak, tömegpusztítónak, népek tönkretevőjének.

Soros jelenlegi feladata az, hogy a nemzeti gondolatot, ahol csak lehet, kitöröltesse az emberek fejéből. Alapítványai, ösztöndíjai nem az emberbarátság, hanem az embergyűlölet jegyében működnek. Minél többen, minél hamarabb elpusztuljanak, hiszen túl sok a haszontalan ember a földön! Ebben aztán segít is az eutanázia programra kihegyezett alapítványa.
Két főbb tevékenységi köre van: az egyik a harc a kábítószerek törvényesítése és korlátlan kereskedelme  érdekében – természetesen a szabad kereskedelem emberi jogának a szellemében. Ebből aztán hatalmas pénzbevétele van, és ebből fedezni lehet a szükséges politikai manipulálások költségeit. A másik fő téma a nyílt társadalom kérdése – ugyancsak az emberi jogok szent tétele alapján –, melynek alapvető lényege, hogy minden nemzeti jelleg eltűnjön, a pénz- és áruforgalom útjába sehol ne legyen korlát, a társadalom bomoljon egyedekre. Se állam, se szervezkedés, csak korlátlanul idomított bérrabszolgák. Ezt fejezi ki a globalizáció is, amihez aztán a világkormány igénye is szervesen tartozik.

Ugyanis, mindennek a biztosítéka az angol birodalmi igények alapján felállított világkormány lenne, ami megfelelő erővel rendelkezne a renitensek megleckéztetéséhez (bombázás), mindenféle ellenállás korlátlan és kíméletlen letöréséhez. Hogy ez egyszerűbb legyen, a nemzetállamokat hatalmas tömbökbe kell tömöríteni – egyesült államok – és annak bürokráciáján keresztül lehet elérni a hatékony szolgálatokat. Ezt a célt szolgálta a már szerencsére felbomlott Szovjetunió is – de ugyanezt szolgálja manapság Európában az angol-holland bankok által ellenőrzött pénzforgalmú Egyesült Európa is.

Sokkal hamarabb felismerjük az összefüggéseket, ha az egyelőre csak angol nyelven a könyvtárba elhelyezett EIR kötetet nézzük meg, ahol a kábítószer forgalom statisztikai adatai jól mutatják, miért is kellett Afganisztánt katonailag lerohanni.

Afganisztán az angol inspirációk alapján lett a világon a második legnagyobb ópiumtermelő hely. A Tálibok azonban könyörtelenül tiltották a máktermesztést és 2001-re a kábítószerek, az ópium, a marihuána világforgalma a töredékére csökkent. Jött 9/11 és az előtte már elhatározott amerikai katonai beavatkozás után azonban hamarosan helyreállt ez a forgalom, és azóta is dinamikusan nő. Soros érdekelt ebben – de csak mint felbujtott végrehajtó, mert az igazi érdekeltség az angol birodalmi és amerikai forgalmazói kört jelenti. Amerikába a kábítószer elsősorban a dél-amerikai termelőktől (Bolivia) kerül.
Mi köze ennek hozzánk, magyarokhoz?

Amint kezdtem, az előző évszázad végén több vitában vettem részt, ahol a Soros ösztöndíjasokat hazaárulóknak, beetetett embereknek nevezték – és ezt akkor nem fogadtam el. Ma már másként látom. No, nem úgy, hogy hazaáruló lenne mindegyikük, a kép sokkal finomabb ennél.

Magyarországon működik a Soros-pénzelte Európai-egyetem, a Nyílt Társadalmi Alapítvány, az Emberjogi Alapítvány, működnek a kábítószert törvényesíteni akaró mozgalmak – és ezek mögött politikai párt is áll, mely a törvényhozást ezek érdekében befolyásolja. Kik teszik mindezt? Nagyon nagy számban a Soros-emberek. Sokan vannak. Nem feltétlenül mind követi a Soros által képviselt politikát, de épp elég az is, ha csak a felük, vagy a negyedük teszi ezt.

Figyeljünk oda most a hazai pártrendszerre. A két összemérhető, egymásnak feszülő látszólagosan különböző politikai erő modellje eléggé általános ma már a világban. A demokrácia látszatát kelti – de az igazi demokráciát valójában mégis kizárja. Ez Soros megnyilatkozásaiból is kiderül, merthogy szerinte nem szabad megadni a nemzeteknek a demokratikus jogokat, mert azzal sérül a szabad kereskedelem és forgalom szent eszméje, sérülnek az emberi jogok. Csakis a haszon határozhatja meg az eseményeket, minden más már zárt társadalmat jelent – és akkor indulhatnak máris a bombázók. Ahogy másutt indultak is…
Az egyik nagy pártnak – MSZP – a pénzoligarchiához való elkötelezettségét nem kell bizonyítanunk. Politikájuk, személyi vezetésük, kormányuk ezt kétséget kizáróan bizonyítja.
De mi van a másikkal, a FIDESZszel? Ellenzékben volt az elmúlt hét évben, az ellenzéki szerepkört szájaskodással ugyan betöltötte – hamis ellenzékiség – ám cselekedni nem cselekedett. Most ellenben, amikor megjelent egy olyan politikai erő a porondon, ami nem piaci, aminek a vezetését nem Soros ösztöndíjakkal képezték ki, bepánikoltak és ezt az erőt igyekeznek minden módon a politikai térből kiszorítani. Nem csak ők, az összes eddigi országgyűlési szereplő ebben egyetért. Azért, mert ez az új politikai erő a magyar nép mögé állt és a magyar ember bennük látja érdekvédelmét – és ez máris zárttá teszi a társadalmat, azaz Soros és mögöttes erők számára ez nem kívánatos.

LaRouche könyvecskéje abba a világba enged betekintést, amelyből Soros György kinőtt. Soros, a zsidó származású, aki a Magyarországot megszálló németeknek segédkezett zsidók elszállításában – egyben és főleg a vagyonuk tulajdonba vételében. LaRouche Sorost és a mögöttes hatalmi kört fasisztának, nácinak láttatja. Ugyan erre nem túl sok oka van, hacsak az nem, hogy ugyanezek a körök a II. világháborút megelőzően a náci Németországot, Mussolinit és Hitlert is támogatták pénzeikkel, sőt, Amerikát is a fasizmus útjára akarták terelni. De ez nem feltétlenül haladja meg azt a szándékot, amit az Angol Birodalom Amerika függetlenné válása óta kísérel meg nap-mint-nap: újra létrehozni az egyetlen világbirodalmat London központtal. Az amerikaiak meg bár a világkormánnyal egyetértenének, de nem a londoni központtal. Mégis, az amerikai két-párt rendszer azt mutatja, hogy náluk is egy rettentően kis erő képes az országot kormányozni, azaz belezavarni olyan eseményekbe, ami nem föltétlenül a népesség érdeke.

Hol állnak a hazai politikai körök? Akármelyiket követik, ezzel a saját népüktől vonják meg a támogatást. Kenyéradó gazdák – ott, valahol nyugaton. A nép meg itt. És ugye, mekkora szörnyűség, ha a nép önmagát megszervezi, és érdekeit kinyilvánítja? Soros szerint ez tűrhetetlen. De nem csak Soros szerint, hanem a megbízói és az ellentábora szerint is."

Cser Ferenc

orbán viktor politikai pályafutását gimnáziumi alapszervezeti KISZ-titkárként kezdte. Politikai hozzáállása saját elmondása alapján a honvédségben eltöltött idő alatt változott meg gyökeresen, ahonnan teljesen más emberként távozott. Korábban a szocialista rendszer naiv és elkötelezett híve volt.

1984-ben több társával együtt megalapította a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvég-et. Ezután 1987 és 1989 közt Szolnokon lakott, de Budapesten dolgozott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében

1989–1990-ben a Soros Alapítvány ösztöndíjával Oxfordban tanult. 1990-től országgyűlési képviselő. 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnökévé, 1993-ban a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává választották. 1993 májusáig a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője volt. Orbán 1992-ig liberális elveket vallott, a pártja is ebben az időben szorosan együttműködött az SZDSZ-szel.

 

 ORBÁN-t 1982-ben beszervezési céllal tanulmányozta a BM III/III-2 Osztálya, de beszervezésétől elálltak, 206-8/21/1982.sz, 11-2110/1982. számom környezettanulmány készült róla. Ez évben „VIKTÓRIA” fn-en a BM III/III-2-es Osztálya bizalmas nyomozás alá vonja. A nyomozást 1986-ban bizonyitékok hiányában megszüntetik.

ebben az országban mindenkit csak be akartak 

szervezni...

A '80-as években a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztálya operatív nyomozást folytatott Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó ellen. Besúgókkal és lehallgatással igyekeztek információkat szerezni a házaspár szolnoki és fővárosi tevékenységéről, kapcsolatrendszeréről. Orbánt '82-ben megkísérelték beszervezni is - derül ki a miniszterelnök honlapján publikált dokumentumokból.

"lehallgatták és megfigyelték Orbánt és feleségét" aztán felvették Orbánt egy minisztérium vezetőképző intézetébe...
A megfigyelésekből kiderült hogy jó elvtársak vagy hogy?

 Ha csak "megpróbálták" beszervezni, akkor az ügynökakták miért nem nyilvánosak? Milyen kínos lapok kerülhetnének elő onnan!

Itt csupán annyit írnak, hogy megpróbálták beszervezni, ami igaz is, de a teljes igazság az, hogy sikerült is nekik.

Két kommunista az ötvenes években:
- te is partizán voltál?
- nem, de már intézik.

---

jegyzetek:

Robert McNamara - Ford, hadügyminiszter, Világbank elnöke

Manifest Destiny, Monroe-elv

Graham Greene

Omar Torrijos tábornok -Panama

Henry Kissinger - Saud Arábia, összekötő?

Bush - Enron olajvállalat, CIA vezetője, ENSZ nagykövet, elnök

Khomeini ajatollah, Irán, szül 1902, 1979 túszejtés az amerikai nagykövetségen

Jaime Roldós - Ecuador, egyetemi professzor, néppárti és nemzeti

Rachel Saint, SIL (rockeller, olaj érdekképviselet nyelvintézetnek álcázva) -nél volt a testvére, megölték, lobbizott a tévében az őslakosok ellen, adományt gyűjtött

Jimmi Buffet, zene

Virgin-szgk

Carter elnök

Hugo Chaves - Venezuella

Langfellow verse "hetvenötben Paul Revere"

Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyminisztere

Rabár Ferenc pénzügyminiszter Bokrossal az Értéktőzsde megnyitásán

 

Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyminisztere írja:

„Antall József szólt nekem 1990 februárjában, hogy lesz Londonban egy tárgyalás, melyet Soros György szervez, és témája a magyar adóssághiány lehetséges kezelési módja. A meghívót Soros György elküldte az akkor alakuló pártok közgazdasági szakértőinek. Tardos Márton fogta össze az utazási ügyeket, s tőle kaptam egy előkészítő anyagot, amelyet tudomásom szerint Szalkai István, az MNB korábbi elnökhelyettese készített. Az írást áttanulmányoztam, és konzultáltam róla Tardos Mártonnal. Ezután ment ki a csapat Londonba. A látogatás magánjellegű volt, noha azon az akkori kormány néhány szakértője is részt vett. Az angol fővárosba Tardos Márton, Surányi György, Csillag István, Szalkai István, valamint jómagam utaztunk el, és Antall József kérésére csatlakoztak hozzánk az ő külföldi szakértői: Tar Pál és Osváth György. Az 1990-es választások előtt esélyesnek tekintett pártok képviselőiből és a velük már kapcsolatban álló kormányzati szakértőkből tevődött össze a csoport.

A megbeszélések nemcsak az adósság kezeléséről, hanem a követendő privatizációs stratégiáról is zajlottak. A kétnapos londoni vizit keretében a Rothschild Bankházzal kizárólag a privatizációról tárgyaltunk. A második napon Soros György a Wallburg Bankház szakértőit hívta meg, és e társaságban ismertette az adósságállománnyal kapcsolatos téziseit...
Az elképzelés gerince az előzetes tanulmányban is szerepelt már, lényege egy "debt equity swapping" művelet volt, azaz az adósságért a hitelezőknek magyar tulajdonnal fizettünk volna. Ez szorosan kapcsolódott a privatizáció kérdéséhez, hiszen a részvénytársasággá alakított magyar vállalatok papírjait kellett volna a hitelezők rendelkezésére bocsátani... Önkéntes hitel- vagy kamatelengedésre nem volt esélyünk. A velünk csak kicsit is szimpatizáló külföldi bankárok egyértelművé tették: az adósságelengedési kérelmek csak rontanának a helyzeten."

 

és ti hittetek nekik, ti ostoba hazaárulók?! nektek az ellenségre kell hallgatni, nem a barátra!

Endrey szerint:

„Rabár Ferenc önvallomása azonban nem volt egészen őszinte. Mint Szakolczai György, a Budapesti Műszaki Egyetem közgazdászprofesszora később rámutatott a Rabár-interjú brilliáns analízisében ("Kik és hol tárgyaltak adósságainkról '90-ben?", Magyar Nemzet, 1995. augusztus 26.), nem felelt meg a valóságnak Rabárnak az a kijelentése, hogy "az 1990-es választások előtt esélyesnek tartott pártok képviselőiből és... kormányzati szakértőkből tevődött össze a csoport." "A lista..., amelyet (Rabár) megad, nem erősíti meg ezt az állítást - írja Szakolczai. - Az SZDSZ-t valóban képviselte Tardos Márton, a párt vezető gazdaságpolitikusa, ugyanakkor azonban Osváth György, Rabár Ferenc és Tar Pál nem voltak az MDF tagjai, hanem Antall József későbbi miniszterelnök személyes barátai vagy ismerősei. Hiába keressük itt a Fidesz, a kisgazdák és a kereszténydemokraták képviselőit, és jó lenne tudni, mi van Rabár úr azon mondata mögött, hogy Soros György 'a meghívót elküldte az akkor alakuló pártok közgazdasági szakértőinek'. Mely pártok mely közgazdasági szakértőinek: Ezek mit válaszoltak?... és így tovább."

"Ki vett tehát részt a tárgyalásokon? -  feszegeti a kérdést Szakolczai. - Azt kell mondanunk, hogy a Kék szalag bizottság. (A monetáris elmélet és a szélsőséges liberális gazdaságpolitika elveit valló közgazdászok.) E bizottság 1990. április keltű gazdasági programjavaslatának címlapján ott találjuk Osváth Györgyöt, Soros Györgyöt, Surányi Györgyöt és Tardos Mártont, a héttagú csoport négy tagját. Köztudomású, hogy a Kék szalag-bizottság tagja volt Rabár Ferenc is. A bizottság társelnökének, Tardos Mártonnak kiemelkedő szerepére ismételten utal Rabár professzor úr: ő fogta össze az utazási ügyeket és ő adta át az előkészítő anyagot. Ez az utazás tehát az SZDSZ-hez közelálló Kék szalag bizottság vállalkozása volt, úgy, hogy a delegációban helyet kaptak a későbbi miniszterelnöknek azok a személyes barátai, akik tagjai voltak a bizottságnak, és egyetértettek a Kék szalag bizottság elképzeléseivel."

A fentiek megértéséhez a magunk részéről arra is rá kell mutatnunk, hogy 1989 tavaszán kiadott programtézisben az SZDSZ még maga is javasolta az államadósság könnyítését, de röviddel azután, bizonyára nyugati pártfogói intésre, ettől sürgősen visszakozott. A londoni megbeszélés idején tehát az SZDSZ-t már nem kellett meggyőzni az államadósság maradéktalan visszafizetésének szükségességéről, nagy vetélytársán, az MDF-en kívül pedig más esélyes politikai pártot meg sem invitáltak Londonba.

Vagyis mi történt valójában? A bankárok biztosítani akarták magukat az MDF választási győzelme esetére, ezért magyarországi vezérképviselőjük, Soros György és az általa protezsált Tardos Márton útján meghívták az oroszlánbarlangba az esélyes miniszterelnökjelölt hozzájuk egyébként is közelálló és megfelelő "előkészítő anyaggal" már előzőleg agymosott közgazdasági szakértőit, hogy őket az akkori reformkommunista kormány küldötteivel egyetemben meggyúrják, és a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának irányelveit előre lefektessék.

A Rabár-vallomásból az is kitűnik, hogy a bankárokat elsősorban a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósságnak állami tulajdonnal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult, a bankárok hunyorítottak egyet, hogy "sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, - és - de az adósságot pontosan fizessétek" intéssel, útjára bocsátották az Antall-csapatot.

Ezek után meg is tették a dolgukat idehaza. Mint Szakoczai professzor rámutat, "ezek a magánjellegűnek mondott beszélgetések meghatározták az ország sorsát!" Rabár Ferenc lett az Antall-kormány első pénzügyminisztere, a csapat másik tagja, Tar Pál pedig mint összekötőtiszt, a washingtoni magyar nagyköveti széket nyerte el. Antall József maga a legcsekélyebb közgazdasági ismeretekkel sem rendelkezett, könnyű volt hajlítani. A bankárok nyeregben ültek.

"A helyzet tehát az - összegezi Szakolczai György fentebb idézett cikkében -, hogy a Kék szalag bizottság által megszervezett és semmiféle alkotmányos felhatalmazással nem rendelkező és tárgyalásainak tartalmát mindeddig szigorúan homályban tartó csoport megbeszéléseinek (vagy akár hallgatólagos megállapodásainak) folytán alakultak ki a rendszerváltás utáni magyar gazdaság - sőt társadalompolitika - legfontosabb alapelvei! Ezek szerint Magyarország - és egyedül Magyarország a) nem kezdeményez adósságkönnyítést; b) elutasítja a reprivatizáció minden formáját; c) kizárja a széles rétegeket a nemzeti termelőtőke tulajdonából; és d) megindítja a nemzeti termelőtőke külföldiek javára való nagy volumenű értékesítését bevételszerzési célból."

Így is történt 1990-ben, az Antall-kormány első száz napja alatt, becsapódott kis Magyarország mögött az adósok börtönének kapuja.”

Ja és még egyérdekes adalék:
„A Párizsban élő 84 éves André Kosztolányi, a nyugati gazdasági világ egyik legismertebb, "tőzsdepapának" becézett pénzügyi szakértője, 1990 nyarán Budapesten tett látogatása alkalmával a Magyar Hírlap munkatársa kérdéseire a következő válaszokat adta:

"- Na, de mi lesz a 21 milliárd dolláros adósságunkkal?

- Ez csak számbeli sokaság, de végeredményben nem játszik szerepet, mert úgysem lesz visszafizetve... 

- Bár szándékunk épp a pontos törlesztés. Tegyük föl, hogy nem fizetünk vissza semmit. De mi lesz a többi országgal, ha azok is kijelentik, hogy nem fizetnek vissza semmit?

- Némi túlzás azt mondani, ha kijelentik. Ezt nem kell kijelenteni. Mindenki tudja, hogy nem fizetik vissza a tartozásukat és soha nem is fogják. Slussz. Maga szenved attól, ha a nagybankok nem kapják vissza pénzeiket?

- Nem.

- Na látja! Mi lenne, ha az adósállamok egy nap, valami csoda folytán, rengeteg pénzhez jutnának, és következő reggel letennék az asztalra összes tartozásukat?

- ??

- A legnagyobb katasztrófa! Mindez olyan gigantikus inflációt eredményezne, hogy belebolondulna a világ. Ennek a rengeteg pénznek vannak konzekvenciái, de nem előttünk, hanem mögöttünk. A kiadott kölcsönöket ajándékként kell tekinteni. Az adósságot a kormány nem fizeti vissza, és az élet megy tovább."

 

 

Találtam egy érdekes interjút a kitűnő Gidai Erzsébettel (nem akarom külön posztba rakni, mert oda van írva, hogy az írás jogvédelem alatt áll és max 3 bekezdés másolható).

"Európa regionális átrendeződése 2008 és 2015 között be fog következni, és az Uniós birodalom ebbe belebukhat. 1998-ban komoly viták voltak arról, hogy kellünk vagy nem. Aztán hirtelen megegyeztek a hatalmi erők, mert felülkerekedett a katonai és pénzügyi érdek. Valójában egy gyarmatosítási folyamat játszódik le a birodalmi terjeszkedésben. Magyarország a csatlakozás pilla­natában megfelel a kívánt feltételeknek, hiszen a vagyona külföl­dieké, az erőforrások zömét kivonták, 2004-re az összadósság húszezermilliárd forint körül mozog. A külföldi cégek által meg­termelt profit hetven százalékát kiviszik az országból, adót alig fizetnek. A kifosztott, letarolt ország könnyen bekebelezhető. Az Európai Unió hatalmi elitjének szüksége van erre a geopolitikailag, földrajzilag igen kedvező stratégiai területre. Az Unió országaiban nő a munkanélküliség, átlagos nagysága közelít a tíz százalékhoz, és nő a belső elégedetlenség is. Ez nem hagyható figyelmen kívül 2004 májusában.
(...)
- Brüsszelben 2003 tavaszán előterjesztették, hogy a közössé­gi szolgáltatások legalább harminc százalékát magánosítani kell, ez érinti a vasutat, a postát, az egészségügyet és az oktatást. Ez parancsuralom. Ha elvonják az államháztartási pénzeket a fel­sőoktatásból, az egészségügyből, akkor a felsőoktatás és az egészségügy összeomlik, hiszen a magyar háztartások többsége képtelen befizetni azt a többletösszeget, amelyet az állam a to­vábbiakban nem ad oda. Az adóbefizetés csaknem hetven száza­lékát a lakosság teljesíti, hány bőrt akarnak még lehúzni róla? Rá­adásul az adó összegének negyven százalékát elnyeli az adósság­csapda. Manapság egy közgazdász hallgató évi normatívája csak­nem félmillió forint. Ha ezt elosztom két szemeszterrel, azt pedig öttel, akkor csak a havi tandíj ötvenezer forintot tesz majd ki, és ehhez jön az étkezés, az albérlet vagy a kollégiumi díj... Mindez fizethetetlen. A kiírt hallgatói pályázati lehetőségek erőteljesen politikafüggőek, ez szelektálja a pályázóikat. A bírálóbizottságok zömében szubjektív döntéseket hoznak, amelyek érdekcsopor­tokhoz kötődnek. Hasonlóképpen működnek a kutatási pályáza­tok is, az aktuálpolitika dönti el, ki a jó, azaz számukra megfelelő, és ki a rossz, azaz számukra nem megfelelő kutató.
(...)
- Magyarországon évtizedek óta - egy-két év kivételével - de­ficites a fizetési mérleg, ami azt mutatja, hogy tartóssá vált az or­szág eladósodása, hiszen több forrás hagyja el az országot, mint ami bejön. A tőkehaszon kivonásának egyik sajátos módja a tőke­jövedelem kiáramoltatása. 1998 után ez ugrásszerűen megemel­kedett a fizetési mérlegek szerint. Más szóval ez azt jelenti, hogy a külföldi cégek más országokban lévő telephelyeikről, azaz sa­ját maguktól vásárolnak licencet, know-how-t, tanácsadást és így tovább, és ezt tőkejövedelem címén elszámolják. Természetesen más formája is van a megtermelt éves nemzeti jövedelem külföld­re történő áramoltatásának. Azt a nemzeti erőt, amely erőtelje­sebben lépett fel ez ellen, tudatos, romboló politikával szétverték, amelyhez a nemzeti oldalt képviselő pártokon belül is sikerült segítőket találni. Ma ott tartunk, ahol a 90-es évek elején tartot­tunk. Rengeteg kis szerveződés indult, de nem találtak egymásra, nincs összefogás, túl sok ismét a beépített, provokációt gerjesztő, bomlasztó) erő."

 

http://kkbk.blog.hu/2010/12/07/rabar_ferenc_az_antall_kormany_penzugyminisztere
magyarsors.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2872&Itemid=112

Tények bizonyítják: minden rosszabb lett, mióta EU-gyarmat lettünk

Olvass tovább: http://embers-eg.webnode.hu/news/tenyek-bizonyitjak-minden-rosszabb-lett-miota-eu-gyarmat-lettunk/

 

Magyarországon valamennyi mutató romlik, mióta beléptünk az EU-ba. Szégyen, hogy miközben külföldi cégek viszik ki a pénzeket az országból, arról kell beszélni, hogy a gyerekeknek van-e mit enniük. Interjú Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanárral
- Megszavazták az új európai uniós költségvetést: az összeget csökkentették, tehát kevesebb pénzből lehet gazdálkodni a következő ciklusban. Mit gondol erről a lépésről, mennyiben érinti ez hazánkat?

- Az Európai Uniós erős országai - élükön a britekkel - elérték azt, hogy a következő ciklus költségvetését megkurtítsák az előző időszakhoz képest: 3,4 százalékos csökkenésről beszélhetünk. Ez tökéletes példája annak, hogy az Európai Unió értékrendje már régen nem aszerint alakul, ahogy azt a csatlakozáskor ígérték. Nevezetesen akkor arról volt szó, hogy a szegény országok fel fogják majd őket zárkóztatni. Mostanra teljes mértékben nyilvánvalóvá vált, hogy az EU-t nem értékek, hanem kizárólagosan érdekek irányítják. Ehhez illeszkedig ez a mostani költségvetési vita is, melynek során nyilvánvalóvá vált, hogy az erősek, a gazdagok nem kívánják a szükséges mértékben segíteni a szegényebbeket. Ez azt jelenti, hogy kevesebb pénz fog jutni projektek finanszírozására, mint a mostani költségvetési időszakban. Egy nagyon fontos területre, a versenyképesség-növekedésre például 17,6 százalékkal kevesebb pénz jut majd, ami számunkra nagyon hátrányos, hiszen éppen ilyen problémákkal küszködünk a dél-európai országokkal együtt. Ezekre a gazdaság versenyképességét javító pénzekre legalább annyira nagy szükségünk lenne, mint a fölzárkóztatást szolgáló kohéziós összegekre. Fontos hangsúlyozni, hogy az EU adminisztrációjára 62 milliárd eurós összeg jut majd, ami 8 százalékos növekedésnek felel meg. Vagyis saját magukra, a bürokráciára szánt összegeket növelték, míg a versenyképesség-növekedésre szánt keret ennek csupán a kétszerese, 125,7 milliárd euró. Ebből látható, milyen óriási összegek folynak el bürokráciára és a hatalmas apparátus fenntartására az unióban.
- Az uniós költségvetés kapcsán nagy vita alakult ki kormány és ellenzék között arról, hogy vajon több vagy kevesebb forrás jut a következő hét éves ciklusban hazánknak. Mi az igazság, valóban jobban járt hazánk, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott?

- Jómagam nem akarok számháborúba belemenni, ami arról szól, hogy hazánknak mekkora összegű forrást kap, hiszen ez sok tényezőtől függ. Ha például az inflációt figyelembe vesszük, nyilván kevesebbre jön ki a végső szám. A korábbi tervhez képest több jut Magyarországnak, ami főként a Kohézió Barátai csoport szervezkedésének köszönhető. A kohéziós alapból kifizetendő összeg lényegében változatlan maradt. Sikerült elérni, hogy létrehozzák a legfejletlenebb régiók kategóriát, amelybe Magyarországról is beletartozik egy régió. Ilyen címen juttatnak egy nem túl drámai összeget, 1,4 milliárd eurót hazánknak, ugyanakkor egy ezzel nagyjából megegyező - 1,2 milliárd forintos - összeget gyakorlatilag rögtön el is vesznek tőlünk azon a címen, hogy a közép-magyarországi régió fejlettsége miatt már nem kaphat támogatást. Kijön egy 0,2 százalékos egyenleg, tehát lényegében egy elhanyagolható összeggel kapunk többet. Elmondható, hogy a mezőgazdaságra, vidékfejlesztésre kapott összeg szinte változatlan marad. A legfontosabb azonban nem az a kérdés, hogy mennyivel több vagy kevesebb összeget szavaztak meg a magyaroknak, hanem hogy mit fogunk ezekkel a forrásokkal kezdeni, le tudjuk-e hívni azokat és úgy tudjuk-e elkölteni a pénzt, hogy annak haszna legyen.
- A következő kérdésem éppen erre irányul. Nyilván Ön is arra gondol, hogy az uniós pénzek akkor gazdagíthatják országunkat, ha azokat le is tudjuk azokat hívni, illetve ha a megfelelő célokra fordítják azokat. Hogy látja, milyen hatékonyan használtuk fel korábban az uniós pénzeket, illetve ha ebben lát hiányosságot, lehet-e ebben változás a következő években?

- Az elmúlt években a tapasztalat az volt, hogy nem hívtuk le soha a nekünk szánt összegeket teljes egészében, és amit lehívtunk, azok kapcsán sem érezték a magyar állampolgárok, hogy javult volna az életminőségük vagy az életszínvonaluk. Ha például egy falu főterén egy oda nem illő diszkövezésre fordítják az uniós pénzt, akkor az emberek inkább dühösek, hiszen ez számukra semmi pozitívat nem hozott, viszont azt ők is látják, hogy valakinek ez egy jó üzlet. Nagyon fontos lenne, hogy ezekhez az összegekhez hozzájussanak a kisvállalkozók, de a pénzlehívások mértéke nem javult ezekben a körökben. Ezek a cégek nem tudnak pályázati pénzekhez jutni, mert egyrészt nincs önrészük, másrészt meg egy rendkívül bürokratikus rendszerrel kellene megküzdeniük: pályázati irodákon keresztül vezet az út ezekhez a források, de arra szintén nincs keretük. További feltételeknek is meg kellene felelniük, amely a válság miatt sok kicsi számára lehetetlen: adótartozásuk nem lehet, illetve általában csak akkor pályázhatnak, ha az elmúlt években nem termeltek veszteséget.

- Láthatjuk, hogy igen nagy gond van a lehívásokkal, illetve arra is említett példát, hogy sokszor felesleges dolgokra mennek el ezek az összegek. Talán nem túlzok, hogy ezeken túl is felmerülnek nagy problémák az EU-s pénzek kapcsán.

- Nemrégiben részt vettem egy európai uniós konferencián, ahol a téma az volt, hogy a kohéziós alapoknak milyen haszna volt az országokra nézve. Jómagam is tartottam előadást, amelyben konkrét adatokkal igazoltam, hogy Magyarország tekintetében valamennyi gazdasági és társadalmi mutatója azt támasztja alá, hogy a kohéziós pénzek elköltése nem javította a gazdaság versenyképességét, sem pedig az emberek életszinvonalát és életminőségét. Vagyis nem kerültünk közelebb a fejtettebb országokhoz. Sajnos még a várható élettartam tekintetében sem sikerült javítani a pozícionkon. Ebből viszont világosan látni, hogy az elköltött pénzeknek nincsenek pozitív gazdasági-társadalmi hatásai. Én azt gondolom, hogy az úgynevezett szabadpiaci verseny, amely szerint bármely ország bármely cége jelentkezhet a pályázatokon, ebben az esetben nem tisztességes, ugyanis általában az történik, hogy a különböző beruházási lehetőségeket a gazdag országok vállalatai nyerik el, amelyek a pénzt aztán ki is viszik az országból. A munkát persze lehet, hogy a hazai kiscégekkel, mint alvállalkozókkal végeztetik el. Azonban az már egyáltalán nem biztos, hogy tisztességesen ki is fizetik őket. Számtalan példa van arra is, hogy ezek a cégek saját üzleti köreiket hozzák helyzetbe: például építőanyagot vagy alkatrészeket kell beszerezni akkor is, ha lenne megvehető hazai termék. Ráadásul teszik ezt magasabb áron, ami drágítja a beruházást. Arra is volt példa, hogy olyan technológiát hoznak ide pl. hulladékfeldolgozási projekteknél - , amely messze nem a legkorszerűbb, de így el tudták sózni nálunk a régebbi technológiát, mégpedig jó áron. Egy tisztességes rendszerben, ha az EU-t komolyan érdekelné a magyar gazdaság fejlesztése, felzárkóztatása, akkor ezeket a projekteket magyar cégeknek kellene elnyerniük. Ezzel ugyanis valóban erősödne a magyar gazdaság, hiszen a pénzek itt maradnának. A korrupció szintén folyamatosan nő Magyarországon, ami összefügg a pályázati rendszer problémáival, hiszen sok esetben a megállapodás része, hogy mekkora összeget, kinek kell visszaosztani, hogy valakit nyertesnek hozzanak ki. A kicsiknek pedig nincs lefizetésre tőkéjük. Egyelőre nem tudjuk, a jövőben mindez hogy alakul, de az biztos, hogy eddig az volt a jellemző, hogy a nekünk szánt EU-s pénzekből is többségében a külföldi cégek, meg egy hozzájuk kötődő hazai szűk kör csinált magának jó üzletet.
- Amikor felmerül, hogy a jelenlegi helyzetben valóban érdemes-e uniós tagoknak maradni, akkor a kormány rendszerint azzal érvel, hogy haszonélvező ország vagyunk, több előnnyel jár a tagság, mint hátránnyal. Valóban így van ez?

- A kormány ebben téved, mivel nem jó számokkal dolgozik. A nemzeti jövedelem körülbelül egy százalékát fizetjük be tagsági díjként. Aztán kapjuk a különböző támogatásokat, és a két dolog egyenlege szerint elvileg haszonélvezői vagyunk a tagságnak. Csakhogy ki számszerűsíti a nyakunkba szakadt EU-s bürokrácia óriási költségeit, az EU tagság miatt fenntartandó intézmények és alkalmazandó szakértők költségeit? Számszerűsítette-e már valaki a vállalkozások, például a kereskedelmi egységek EU-s tagság miatt megnőtt terheit, vagy a gazdákat ért felesleges szabályok tömegét, a disznóólak és tyúkketrecek kinézetével kapcsolatos szabályozást, vagy a moslék ami normális, egészséges állati eledel használatának megtiltását, amivel a tápgyártó külföldi cégeknek csinált üzletet az EU? És sorolhatnánk még hosszasan azokat a kötelezettségeket, amelyek az életkedvét is elveszik egy magyar vállalkozónak! Mindezek rengeteg veszteséget okoznak a magyar gazdaságnak, anélkül, hogy valaki számszerűsítené őket! Az pedig szintén nem igaz, hogy cserébe megnyíltak számunkra az EU-s piacok. Ez csak reklámszöveg. A valóság éppen a fordítottja. A mi piacunkat foglalták el elvéve azt a hazai szereplőktől a fejlett országok, gyakran erősen támogatott termékei. Azt ki számszerűsíti, hogy mekkora kárt okoz mindaz, hogy kiverik a magyar gazdát a saját piacáról azzal, hogy beömlik az otthon már nem értékesíthető minőségű élelmiszer? Ha minden hátrányt összeszámolna egyszer valaki, akkor az egyenleg nagyon is negatív lenne! És akkor azt még nem is említettük, hogy cégeinket, piacainkat gyakorlatilag nulla áron felvásárolták, rengeteg munkahely megszűnt, ami miatt a magyar gazdaság a mai napig nem tudott talpra állni. Szégyen, hogy az EU-s parlamentben arról tartanak meghallgatást, hogy mi mit teszünk azért, hogy a gyerekek ne éhezzenek nagy számban hazánkban! Ez legutóbb a II. világháború után volt probléma!
- Hogyan vélekedik a nagyrészt megszorításokra és bérmérsékletre épülő európai uniós gazdaságpolitikáról? Reménykedhetünk-e, hogy ebben lesz pozitív változás a közeljövőben?

- Én továbbmennék, szerintem az Európai Uniónak nincs gazdaságpolitikája. Az erős országoknak vannak érdekei, amely érdekrendszer ellen Magyarország nem lép fel. A perifériákra - amelybe mi is beletartozunk a gazdag országok, élükön a németekkel kihelyezik azokat a termelő tevékenységeiket, amelyek nagy környezetterheléssel járnak, és rendkívüli módon energiaigényesek. Ezektől a régebbi iparágaktól megszabadulnak, és a kihelyezett összeszerelő telephelyeken keresztül a fejlett országok magukhoz láncolják a gyengébbek gazdaságát, függővé, beszállítóvá teszik azokat. Így ha ők elmennének, akkor összezuhanna az egész rendszer. Vagyis ezzel a megoldással megszűnik számukraaz önálló gazdasági fejlődés lehetősége. Az önálló fejlődést az segítené, ha a hazai vállalkozások kapnának lehetőséget ha a mikro- és kisvállalkozások értelmes munkahelyeket teremtenének, ahol az emberek a fejüket és nem csak a kezüket használhatnák, mint az összeszerelő üzemekben. Ha mindegyik ilyen kis cég létrehozhatna csak egy munkahelyet, akkor már több százezer ember kaphatna munkát, és felszívhatnák a munkanélküliség egy részét. Ezek pedig a magyar gazdaságot gazdagíthatnák, itt adóznának, fejlesztenének, járulnának hozzá a társadalmi problémák megoldásához. Ezzel szemben továbbra is az olcsó bérű, külföldi összeszerelő munkahelyek teremtését támogatja a kormány jelentős költségvetési kiadásokkal. Ezzel a periférián maradásunkat veszélyezteti. Visszatérve az EU gazdaságstratégiájára, persze papíron van ilyen. Ilyen volt például az un.Lisbon-i stratégia, amely szerint az EU gazdaságának 2010-re a világ legfejlettebb, legsikeresebb, legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává kellett volna válnia. Ehelyett egy lemaradó, válsággal küzdő gazdasággá vált! Más tehát a papír, és más a valóság! Éppenúgy, mint ahogyan az a szocialista tervgazdaságban volt. A valódi döntéseket az EU-ban nem a papíron lévő tervek, hanem az üzleti- és pénzvilág érdekei diktálják.


Kovács Zita
alfahir.hu

Az évszázad legnagyobb csalása Magyarországon! Ébresztő Magyarok!

Olvass tovább: http://embers-eg.webnode.hu/news/az-evszazad-legnagyobb-csalasa-magyarorszagon-ebreszto-magyarok-/

Az évszázad legnagyobb csalása Magyarországon! Ébresztő Magyarok!

https://www.youtube.com/watch?v=1mx5IBeIDFo

PI Klub - Hogyan is kezdődött?

Olvass tovább: http://embers-eg.webnode.hu/news/hogyan-is-kezdodott-/

 

1989. november 30-án Alfred Herrhausen, a Deutsche Bank vezérigazgatója merénylet áldozata lett. A hírszolgálat azt sugallta, hogy a merényletet a Vörös Brigád valamely ága követhette el. Le is tartóztattak két gyanúsítottat, majd szabadon engedték őket, és rövid időn belül napirendre tértek az ügy felett az óceán mindkét oldalán. Jelek szerint, a hírszolgálat úgy vélte, hogy a világ egyik legbefolyásosabb bank vezérigazgatójának meggyilkolása nem egy olyan esemény, aminek kivizsgálására érdemes időt és pénzt pazarolni.

Herrhausen jó megjelenésű, jó beszédű, befolyásos, tekintélyes hatalommal bíró bankár volt. Emlékezzünk vissza, 1989 a nagy politikai átalakulás, eseményekben dús éve volt, amikor a kommunizmus tartógerendái már nemcsak recsegtek-ropogtak, hanem a Birodalom bástyái omlóban voltak. Többen úgy vélték – köztük Henry Kissinger is –, hogy a II. Világháború után kettéválasztott Németország újraegyesül. Herrhausen is így látta, azzal az alapvető különbséggel, hogy az újraegyesítést egy átgondolt gazdasági és pénzügyi terv alapján kell megvalósítani, ami legkevesebb tíz-tizenkét évet vesz igénybe. Herrhausennek hasonló tervei voltak, nemcsak a szovjet elnyomás alá taszított országokkal, hanem magával a Szovjetunióval is. Világosan látta, hogy terve megvalósításához a gazdaságilag lerombolt országok felhalmozott adósságának tekintélyes részét a bankoknak el kell engedni. Erre Michael D. Morrissey egyetemi tanár a Terrorist Victim? (Terrorista áldozat?) – című írásában ezt írta: „A nagy nemzetközi bankárok nem így csinálják a hasznot.” Morrisseynek volt egy másik figyelemreméltó megjegyzése is Kennedy elnök meggyilkolása, máig tisztázatlan hátterének kapcsán: „Mi, amerikaiak tudjuk, hogy mi történik a változás jó megjelenésű hírnökeivel – lelövik őket –, …” Ma már látjuk, hogy Morrisseynek igaza volt a „nagy nemzetközi bankárokat” illetően. A szovjet elnyomás alól felszabadult országokat nem felépítették, hanem kirabolták. Tökéletes munkát végeztek. Nyílván, Herrhausen útban volt!

Herhausen gyilkosságával többen is foglalkoztak, mint például L. Fletcher Prouty ezredes. Prouty a 23 év katonai szolgálatból kilencet a hadügyminisztériumban töltött. 1955-ben kinevezték az egyik katonai titkosszolgálat vezetőjének. A világ eseményeinek hírei az ő kezébe összpontosultak, melyekről ő számolt be a hadügyminiszternek és a vezérkari főnöknek. Összegyülemlett egy nagy adag tudnivaló a tarsolyában, melyek birtokában a későbbiek folyamán is más rálátása volt a világ eseményeire. A Herhausen Alfréd meggyilkolása (The Assassination of Alfred Herrhausen) című írásából a következőt tudhatjuk meg: “A Nixon-kormány 1972. február 7-9-én egy rendkívüli gyűlést rendezett Washingtonban a nemzet több, mit 1500 magas rangú üzletembere részére, melyet: A Jövő Ipari Világa Fehérházi Konferenciája: Gazdasági célkitűzés 1990-re.” – neveztek. (One of the strangest and most unusual meetings ever to have taken place in Washington was convened by the Nixon Administration, February 7-9, 1972. This meeting of more than 1,500 of the nation's top business leaders, was called: "The White House Conference on the industrial World Ahead: A Look at business in 1990") Ezek szerint 1972-ben született ama döntés, amely a vasfüggöny gazdasági áttörését célozta meg az 1990-es határidő kitűzésével. Ma már tudjuk, hogy ez kísérteties pontossággal megvalósult.

Herrhausen meggyilkolása után, nem egészen egy hónappal, 1989. december 25-én, tehát karácsony napján a világ televíziónézői szemtanúi lehettek Románia zsarnokának, a Ceausescu-házaspár látványos kivégzésének. Olyan magyarázatokat hallottunk, hogy a kommunisták Ion Iliescu vezetésével a „kondukátor” kivégzésével mentették át magukat az új rendszerbe. Ez jól hangzott, és meggyőző is volt. Végső fokon a véreskezű zsarnokért nem sokan ejtettek könnyet. 1968-ban, miután Románia nem vett részt Csehszlovákia megszállásában, Ceausescu csillaga a magasba reppent. Vendégül látta az angol királynő, a spanyol király és a japán császár, hogy csak a legnevezetesebbeket említsük. Nyugaton nem nehezteltek rá a falurombolásért, és az őshonos magyarság felszámolásáért, melyet célul tűzött ki.

A nyugati bankároknak is megesett a szívük Románián, és kölcsönöket folyósítottak. A román adósság már 13 milliárdra rúgott, és Ceausescu azt vette észre, hogy az adósság gyarapszik, de Románia gazdasága nem. Elhatározta, hogy visszafizeti az adósságot, amiért Románia népei nagyon-nagy árat fizettek. Ceausescu megszavaztatta, hogy alkotmányosan tiltsák meg a jövő kormányainak a kölcsönök uzsorakamatra való felvételét. A kondukátor, mint Herrhauzen, ezzel kihívta maga ellen a nemzetközi bankárok dühét. 1989 nyarára, Románia visszafizette a teljes adósságát. Ezzel Románia független állam lett. Egy ország, amely kamat formájában nem fizet „tiszteletdíjat” a világ urainak. Ez elfogadhatatlan, mert akadályozta a kialakulóban lévő új világrendet! Példát kellett mutatni a „felszabadulóban” lévő országok új vezetőinek. Kérdés, hogy az átalakulásnak a haszonszerzés volt-e a kizárólagos célja, vagy más egyéb is meghúzódott a háttérben?

Van – ugyanis – olyan jel is, amely arra mutat, hogy változást nemcsak a gátlástalan rablás és uzsorakamat vezérelte. Az 1970-es évek első felében, Golda Meir, Izrael negyedik miniszterelnöke írt egy cikket a zsidóság helyzetéről, amelyben megemlíti, hogy a nyugati zsidóság az anyagi jólétben elpuhul, ezért évente mintegy 40 ezer életerős keleti zsidóval kell felfrissíteni. Az írást figyelemreméltónak találtam, de akkor nem láttam át a teljes hátteret.

A Chicago Tribune 1981. november 9. számában foglalkozott a keleti-blokk zsidóságának helyzetével, melyben azt írták, hogy a Szovjetunióban van „több millió zsidó” (kb. kétmillió), de csak hat (6) rabbijuk van. Nos, több millió zsidót nem lehet hat rabbival megtartani. Még másik 50-60 év a sztálinista „szocializmusból”, és az utódok már csak annyit tudnak majd, hogy a szüleik valamikor zsidók voltak. Vagy még azt se. Jelek szerint, Magyarországnak e tervben kiemelt figyelmet szenteltek. Több okból is. Például: Budapesten volt az egyetlen rabbiképző a keleti-blokkban, ahol három rabbijelőlt tanult a Szovjetunióból. Velük, miután befejezték tanulmányaikat, a rabbik száma kilencre emelkedett, de ez még mindig kevés a több millió zsidó megmentéséhez. Ennek tudatában már kerekebb kép tárul elénk. Elképzelhető, hogy a nyugati és izraeli zsidók 1972-ben határozták el keleti testvéreik megmentését?

Magyarország esetében az első és látható nagy lépés volt, mikor 1982-ben a Magyar Nemzeti Bankot a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá helyezték. Ez bizonyára hihetetlennek tűnhetett azoknak, akik nem tudták, hogy a nyugati kapitalizmus és a szovjet bolsevizmus közötti összekötőkapocs a nemzetközi bankár volt kezdettől. A bolsevik forradalmat ők pénzelték, és a Szovjetuniónak mindenkor segítőkezet nyújtottak, amikor arra szükség volt. Csak egy példa: A Chicago Tribune 1987. december 3. száma arról adott hírt a CIA jelentése alapján, hogy a nyugati bankok hat (6) milliárd dollár kölcsönt adnak a Szovjetuniónak. Na, de 1982-ben ki mert volna arra gondolni, hogy nyolc éven belül bekövetkezik a rendszerváltás? A kijelölt terv egyenes vágányon robogott. Egy Fekete János nevű bankár vezetésével megkezdték Magyarország eladósítását. 1984-ben feltűnt Soros György is, aki nem a jótékonyságról volt híres. Ez is része lehetett az 1972-ben kidolgozott tervnek.

A 80-as években egyéb jelek is voltak, amelyek az előkészületek mellett szóltak, csak éppen a beavatottakon kívül, e jeleket senki se tudta olvasni. 1980 októberében az amerikai NBC (National Broadcasting Corporation) sugárzott műsort a magyarországi zsidóság életéről, amelyben kihangsúlyozták, hogy a zsidóság már Kr.u. a III. századtól Magyarországon él, míg a magyarok csak a 9. században jelentek meg. E műsor kapcsán jelent meg a New York-i Magyar Élet novemberi számában a következő:

„Dr. Scheiber Sándor, a Rabbiképző Szeminárium igazgatója körútra viszi a nézőt a Zsidó Múzeumba, melynek könyvtára 150,000 könyvet és 500 hébernyelvű kéziratot tartalmaz. … Ezen értékes dokumentumokból megtudjuk, hogy a zsidók a mai Magyarország területén már a Római Birodalom idején, a 3. században éltek. A magyarok a 9. században foglalták el e területet.”

A Reform 1991. március 8-i száma a Magyar Honvéd 1991. március 1-i számából vett át egy írást Antiszemitizmus, cionizmus, hazafiság címmel. Hársasi István Dr. Engländer Tibor, a Magyar Cionista Szövetség elnökét kérdezte:

„Úgy tudom egyébként, hogy a zsidóság nagyjából a honfoglalással egy időben jelent meg a Kárpát-medencében.

Előbb. Zsidó sírkövet már jóval a magyarok bejövetele előtti időből találtak itt.” – Volt a válasz. Elképzelhető, hogy a történelmi elsőbbség, a történelmi „jog” megalapozásáról van itt szó?

Badiny Jós Ferenc az 1976-ban kiadott Mah-Gar a Magyar című könyve 90 és 91. oldalán beszámol egy történetről, mely szerint felkereste őt egy magyarországi zsidó, és legjobb emlékezete szerint a következőt mondta:

„A magyarországi nép 100 év alatt kiírtja önmagát, és a tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért elfogják adni az örökségüket. 100 év múlva mi – magyarul beszélő zsidók – leszünk a Mah-Garok.”

Nem tudom, hogy e szavak valaha elhangzottak-e, avagy nem, de úgy tűnik, a jóslat kísértetiesen beteljesedik.

1987-ben Budapesten nagy tűntetést rendeztek az erdélyi magyarság védelmében, mellyel fel kívánták hívni a világ figyelmét a Romániában élő magyarság sanyarú helyzetére. Ez olyan esemény volt, amelyet néhány évvel korábban elképzelni se lehetett. Jele volt annak, hogy a politikában megmozdult a föld. Még az év szeptemberében Lakitelek felett is felragyogott a Morgensterne, mint annakidején Betlehem felett, de még nem lehetett tudni, hogy ki lesz a megváltó. Lakiteleken szeptember 27-én találkoztak a népi írók és történészek, amelyről Csurka István a Tízből tíz című dolgozatában a következőt írja: „…nem hívtak meg maguk közé minden liberálist, későbbi SZDSZ-est, magyarán zsidót, …” Ezek szerint a népi írók és történészek ráéreztek, hogy a zsidók – ebben az időben – a kemény „antikommunizmusuk” lobogtatása ellenére is, más úton járnak. Ők voltak a beavatottak, akiket nyugati testvéreik megbízható tudnivalókkal látták el, míg a népiek a nagy homályban tapogatózott.

1989-re a szél viharrá változott, és kezdte elsodorni az útjában lévőket. Az év májusában felmentették Kádár Jánost tisztségéből, amikor a valóságos hatalmat gyakorló Aczél György éppen Izraelben tett látogatást. Aczélt Izrael vezetői a legnagyobb szeretettel fogadták és vették körül. Dicshimnuszokat zengtek róla az izraeli lapok, csak azt nem lehetett tudni „Mit vitt ki, mit adott át és mit hozott haza, …”, írja Csurka a már idézett dolgozatban. Kádár helyébe Grósz elvtársat ültették, de egészségi állapota miatt rövidesen távozott. A kormánykerék Németh Miklós kezébe került, aki azzal tűntette ki magát, hogy a vidéki újságokat eladta három nyugati sajtómágnásnak – feltehetően Aczél tanácsára –, a Népszabadság pedig a kommunisták kézében maradt. Ezzel a rendszerváltás robogó vonata továbbra is egyenes pályán haladt. A magyarság széles rétegei azt tudhatták meg, amit ellenségei megmondtak, megírtak neki. Ez ma is így van.

A beavatottaknak és népieknek 1989-ben volt egy nagy erőpróbája. A köztársasági elnök megválasztásának tétje. A kérdés az volt, hogy a köztársasági elnököt a nép válassza vagy az országgyűlés. A népiek úgy vélték, hogy e jog a népet illeti meg. A beavatottak az országgyűlés mellett kardoskodtak. A népieknek volt jelöltjük is Pozsgay Imre személyében. Pozsgay magyarérzelmű kommunista volt, és tapasztalt, csiszolt politikus. A beavatottakban felfortyant az „antikommunizmus”. Vad hévvel támadták Pozsgayt, és a népieket is vörösre festették, akik meghátráltak, és arra kérték Pozsgay támogatóit, hogy ne menjenek szavazni. A magyarérdek ötezer szavazattal veszített. Ezzel a beavatottak kiütötték ama politikust, akiben a legnagyobb ellenfelet látták.

Nagy volt az öröm, mikor a népiek egyike, Csoóri Sándor író megtalálta a „megváltót” Dr. Antall József személyében. Csoórit, mint „királycsinálót” ünnepelték a népi körökben. Máig rejtély, hogy mint került képbe Antall, mint ahogy rejtély Lakitelek és Gorbacsov színrelépése is. 1990 májusára kitűzött választások előtt Antallt nyugat-európai és amerikai „tanulmányútra” vitték, amikor nagyon finoman közölték vele, hogy mit szabad és mit nem. Antall jó tanulónak bizonyult – lehet, hogy Herrhausen és Ceausescu is feltűnt álmaiban –, mert a beavatottaknak se volt lényeges kifogása ellene. Meg is nyerte a választást, és a beavatottak gondoskodtak arról, hogy Antall véletlenül se lépjen le a „jó útról”. Raffay Ernő hadtörténész, az Antall-kormány egyik hadügyi államtitkárától többször is hallottam, hogy Antall első kormánygyűlésének egyetlen napirendi pontja volt: Trianon! A miniszterelnök nagyon röviden tudtára adta beosztottainak: „Akik trianonnal akarnak foglalkozni, azok azonnal beadhatják lemondásukat.” Ugyanakkor Antall kinyilvánította magát a „tizenötmillió magyar miniszterelnökének.” Nagy volt az öröm a nemzeti érzelmű magyarok táborában. Antallnak nemcsak trianonról, hanem az adósságról, a nemzeti vagyonról, a vagyonok jogos tulajdonosainak való visszaszolgáltatásáról, és hasonlókról se volt szabad beszélni.

Időközben a beavatottak szíve is meglágyult. Levetkőzték „vad antikommunizmusukat”, és a „békés átmenet” hívei lettek. Találtak egy új célpontot: „az állam rossz gazda” – mondták. Azt már nem tették hozzá, hogy az állam olyan gazda, amilyen alantas szándékú emberek kezében van a kormány. Nyilván, e jelszó a nemzeti vagyon kisajátításának a zászlaja volt. A köztársaság elnöki székébe behajózták Göncz Árpádot, vagy ahogy ők hívták: „Árpi bácsit.” Árpi bácsi nem is élt vissza a megelőlegezett bizalommal. Megkezdődhetett a nemzeti vagyon kisajátítása, és az ország gazdaságának teljes szétverése, a honvédség „korszerűsítés” címszó alatti leépítése. Hazaárulók és külső erők Magyarországot ismét megfosztották a legelemibb önvédelemtől.

Mikail Gorbacsov rejtélye. Hogyan történhetett meg mindaz, ami megtörtént a Szovjetunió fennhatósága alatt az 1980-as években? Amikor a két tábor – legalábbis látszólag – egymással farkasszemet nézett. Gorbacsov is beavatott volt, avagy csupán a soron következő? Armand Hammer Hammer on Hammer című könyvében találhatunk némi útmutatást.
Hammer apja a New York-i kommunista párt egyik alapítótagja volt. Volt egy kis gyógyszerüzlete, de csak kínlódott vele, mert nem volt jó üzletember. Átadta fiának, Armandnak a vezetést, aki rövid időn belül bebizonyította, hogy van üzleti érzéke. A könyvében írtak szerint ő volt Amerika első kamasz milliomosa. Armand orvosi képesítést is szerzett, de soha, egy napot se töltött el a betegek gyógyításával. 1921-ben a Szovjetunióba látogatott, és vitt magával egy akkor a legkorszerűbb mentőautót, azzal a szándékkal, hogy Leninek, azaz a Szovjetuniónak ajándékozza. Meg is született a jó viszony, majd a barátság közte és Lenin között, annak ellenére, hogy Armand soha se lépett be a kommunista párba. Armand meggyőzte Lenint, hogy gyáripar nélkül szocializmust se lehet építeni. Engedélyt kapott egy ceruzagyár építésére. Hammer 1923-ban visszajött Amerikába, és nem kevesebb, mint 37 gyártulajdonost győzött meg arról, hogy érdemes a kommcsikkal üzletelni, köztük az antikommunista Henry Fordot is. Sztálin leállamosította a kapitalisták által épített gyárakat, de kifizette őket. Nos, Hammer eldicsekedte könyvében, hogy Sztálin kivételével, barátja volt minden szovjet zsarnoknak. Gorbacsovnak is, akit ő győzött meg, hogy a Szovjetuniót „demokratizálni” kell. A Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesése nem volt a pakliban, de a lovak a vártnál gyorsabban meglódultak, és egy rövid időre a gyeplő kicsúszott a kézből, de a lényeg, az 1972-ben előirányzott terv megvalósult.
RG.

 

http://magyarnemzetikormany.com/pi-klub/news.php?readmore=732

Témakörök - Háttérhatalom

Ez egy kiemelkedően fontos mű, mivel leplezetlenül mesél arról, hogy hogy is működik a háttérhatalom.

"14 éves koromban olvastam először, és az egész életfelfogásomat, és világhoz való hozzáállásomat megváltoztatta. Egyik este elalvás előtt azon gondolkoztam, hogy ezekről az információkról az embereket értesíteni kell. Tervezgettem, hogy hogy lehetne a magyarok ébresztését kivitelezni, amikor is egy belső hang szólalt meg bennem, hogy nem jött még el az idő. Utána álomba szenderültem és attól a naptól fogva folyamatosan figyeltem, hogy hogy működik a média, a tv, a politikai, a nemzeti kezdeményezések és minden, ami evvel a könyv témájával kapcsolatban állt."

Próbálnak olyan híreket terjeszteni róla, hogy hamisítvány, azonban erre cáfolat, hogy a világban minden úgy alakul, és alakult a múltban, ahogy az ebben az írásban meg van fogalmazva.

"Régen azt a belső üzenetet kaptam, hogy nem jött még el az idő. 10 évre rá alakult úgy a sorsom, hogy elkezdtem készíteni a különböző videókat, hogy a magyarságot felvilágosítsam a tőlem telhető módon, hogy megszabaduljunk gonosztevőinktől az Igazság által."

Tanulmányozd ezt a könyvet és, ha megszerezted a kellő tudást, akkor a többi embert is kezd el felébreszteni és megtanítani arra, hogy mit is művelnek bizonyos érdekkörök a háttérben. Terjeszd ezt az anyagot!

Innét le is tudod tölteni pdf-ben: http://aries.ektf.hu/~fs04/konyvek/cion.pdf

Megjegyzésként csak annyit fűznék hozzá a könyv címéhez, hogy bölcseknek nevezik benne magukat az írók, azonban ők nem bölcsek, hanem bizonyos információkkal és módszerek ismeretével rendelkeznek, amelyeknek nincs köze a bölcs emberekhez. A bölcsesség a jó és a rossz tudásának képessége, amely nyomán a személy képes eldönteni azt, hogy helyes, Istennek tetsző úton, vagy káros ösvényeken jár-e.

Ha tényleg bölcsek lennének, akkor nem tennék azt mással, amit ők maguk sem szeretnének kapni másoktól. Akkor nem művelnék ezt az emberiséggel. Nem így igyekeznének a világhatalmukat kibontakoztatni, hogy mindent tönkre tesznek maguk körül. Ha tényleg bölcsek lettek volna, akkor azt a módszert választották volna maguknak, hogy az embereket tanítják, segítik, felvirágoztatják országaikat és így az egész világ saját akaratából mögéjük állt volna, mivel akkor élet és épülés járt volna a nyomukban, nem pedig a pusztítás. Akkor már régen elérték volna a világbékét, a világhatalmat és akkor már ez egész emberiség szeretettel gondolna rájuk. Azonban ők a rossz útját választották, és így sohasem fogják birtokolni a világuralmat és a világbékét, mert önmagukban is békétlenség született meg nemzedékről nemzedékre. Egy gyűlölettől átitatott emberben pedig nincs béke, és körülötte sem lehet igazi béke. Ezért nem fogják sohasem elérni a világhatalmukat, és világbékéjüket maradandóan. Mivel a nemes cél kivitelezése közben aljas eszközöket is ignybe vettek, amely bemocskolta a magasztos küldetést.

Isten áldja őket, hogy jobb emberekké tudjanak válni és bennünket se kínozzanak többé!

 

 

Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve

ELŐSZÓ

Az 1974-ben, Londonban kiadott magyar nyelvű változathoz (részletek)
Alig van a világon még egy könyv, amelyről annyit beszéltek volna, amelyre annyit hivatkoztak volna, amelyből annyit idéztek volna , mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei címen ismeretes mű. Nem valószínű, hogy akad európai kultúrember, aki ezt a nevet: "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" ne hallotta volna.
És mégis, ha utánaérdeklődünk, hogy mi is ez a Jegyzőkönyv, ki olvasta azt, alig pár ember akad, akinek kezéhez ez a rendkívül érdekes és megdöbbentő dokumentum eljutott volna. Annak ellenére, hogy a könyv több mint 30 nyelven megjelent, s így többszázezer példányban kellene, hogy közkézen forogjon, alig szerezhető be, mert akármilyen nagy példányszámban jelennek is meg a kiadványok, a könyveket még a III. Birodalomban is napok alatt felvásárolták a titokzatos kezek. . .
A magyar olvasóközönség tájékoztatására kötelességünknek tartottuk, hogy ezt a művet most magyar nyelven is megjelentessük. Bár a mű magyarul már régebben is megjelent, a kiadás mégis a legnagyobb könyvritkaságok közé tartozik. ...
(Az egyik változat szerint) az orosz rendőrség 1901-ben, egy zsidó házban tartott házkutatás alkalmával nagyobb, héber nyelven fogalmazott kéziratot talált. A kéziratot a rendőrség azonnal átadta Szergej Nyil (Nilus) professzornak, az ismert orientalistának, aki vállalta a fordítást. A kézirat tartalmát az orosz kormány oly megdöbbentőnek találta, hogy a fordításból jó néhány példányt a külföldi államok rendelkezésére bocsátott. Így kapott a fordításból egy példányt a brit kormány is, amit megőrzésre átadott a brit Állami Múzeumnak, ahol a kéziratot 1906. augusztus 10-én vették fel a könyvtár nyilvántartásába...
...Nyil professzor fordítása könyv formájában is megjelent a Szentpétervár melletti Szent Szergej kolostor nyomdájában, 1902ben. 1905-ben még két kiadás jelent meg a könyvből. Ugyanebben az évben - a kiadó megjelölése nélkül - Szentpétervárott még egy kiadás jelent meg a Jegyzőkönyvekből, amelyet Gottfried zur Beeknek sikerült megszereznie, és ezt a kiadást fordította németre. 1907-ben a szentpétervári süketnémák intézete nyomásában és G. Butmi orosz orientalista feldolgozásában jelent meg a Jegyzőkönyvek 4. kiadása, amelyet Beek ugyancsak felhasznált a német fordításhoz. Nyil tanár fordítása is megjelent újra 191 1-ben, a Szent Szergej kolostor nyomásában, amelyet Beek ugyancsak felhasznált. Ezt a kiadást is gyorsan felvásárolták, így Nyil 1917-ben újra kinyomtatta a könyvét. 1917. február 28-án, az orosz szabadkőműves páholyok a francia és angol páholytestvérek segítségével kirobbantották az orosz bolsevista forradalmat és megbuktatták a cárizmust. Az államvezetést Lwow herceg vette át, maga is ismert szabadkőműves. Nyil könyvét március 3-án akarták továbbítani a könyvkereskedések részére. A köteteket már berakták egy tehervagonba, amikor fegyveres forradalmárok rohanták meg a pályaudvart, feltörték a vagont, a könyveket kiszórták és az utolsó példányokig megsemmisítették. Miután csak nagy rakás hamu maradt vissza a könyvekből, anélkül, hogy bármihez hozzányúltak volna, bármit raboltak volna, eltávoztak. Vagyis kétségtelen, hogy egyetlen feladatuk a könyvek megsemmisítése volt. Amint pedig Kerenszkij vette át a kormányt, azonnal rendeletileg koboztatta el még a magánkézben lévő könyveket is.

Hasonlóképpen ismerteti a Jegyzőkönyvek keletkezését Victor E. Marsden, "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-nek angol fordítója is, aki annak orosz kiadását még oroszországi tartózkodása alatt ismerte meg. (Marsden a londoni Morning Post oroszországi tudósítója volt, a szerk. ) A forradalmárok, akik tudták, hogy Marsden már évek óta foglalkozik a Jegyzőkönyvek angolra fordításának gondolatával, a forradalom első napjaiban elfogták, a Péter-Pál börtönbe szállították, ahonnan azonban sikerült kalandos körülmények között megszöknie. Ő, miután a már megjelent orosz kiadásokból egyet sem tudott magával hozni, az Állami Múzeumban lévő s az orosz kormány által hivatalosan az angol kormány részére 1901-ben eljuttatott kéziratot fordította angolra. (A magyar fordítás is ez alapján készült. Sajnos a fordító neve a könyvben nincs feltüntetve, így azt mi sem tudjuk közreadni, a szerk.)

ELŐSZÓ

az 1922-ben kiadott angol nyelvű változathoz
Magukról a Jegyzőkönyvekről nem kell sok szót ejteni bevezetés gyanánt. 1905-ben Szergej Nyil jelentette meg a 24 jegyzőkönyvet tartalmazó könyvet. Egy példány a British Múzeum tulajdonában van. A könyvön pecsét mutatja a nyilvántartásba vétel dátumát: 1906. augusztus 10. Oroszországban a Kerenszkij rezsim idején az összes fellelhető példányt megsemmisítették, utódai pedig azonnal végrehajtandó halálbüntetéssel sújtottak mindenkit, akinek ez a könyv a birtokában volt. Ez már önmagában is elegendő bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Természetesen zsidó kiadványok cáfolják valódiságát, ami arra enged következtetni, hogy Nyil professzor esetleg maga ötlötte ki és foglalta össze az egészet saját céljai érdekében.
Mr. Henry Ford, egy 1921. február 17-én, a New York-i Worldben megjelent interjúban a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-ről tömören és meggyőzően kifejtette:
"Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel. Tizenhat évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen mostanáig. Most is összhangban vannak:"
Csakugyan összhangban vannak!
A Jegyzőkönyvek tartalma Cion uralkodóinak legbensőbb köreiben elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidó nemzet több évszázados közös működési tervét, melyet maguk a bölcsek mindig korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai, mint a bölcsek titkai, az évszázadok alatt többször is kiszivárogtak. A zsidóknak az az állítása, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, már önmagában is valódiságuk beismerése, mert az okmányok tartalmát sohasem próbálják cáfolni, sőt, a leírtak és a beteljesedések között az összefüggés túlságosan szembeszökő ahhoz, hogy azokat mellőzzük, vagy hogy elbagatellizáljuk. Ezt a zsidók is jól tudják és ezért kerülik a szembesítést.
Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki a Jegyzőkönyveket?
Ezekre a kérdésekre a válasz egy bizonyos fokig feltevésen alapszik, de nagy a valószínűsége annak, hogy 1897-ben, Bázelben, az első cionista kongresszuson tették őket közzé, Theodor Herzl, a modern cionizmus atyjának elnöksége alatt.
vannak-e közvetett bizonyítékok minderre?
Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepő. Nemrégiben jelent meg Herzl "Naplók" című kötete, amelyből lefordított részletek jelentek meg a "Jewish Chronicle" 1922. július 14-i számában. Herzl beszámol az 1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel folytatott beszélgetéséről. Goldsmid keresztényként nevelkedett zsidó, az angol hadsereg tisztje, és szíve szerint örök zsidó nacionalista. Goldsmid azt javasolta Herzl-nek, hogy az angol arisztokrácia kisajátításának és hatalma megsemmisítésének - ezáltal az angol nép kiszolgáltatottságának - legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat vetnek ki a birtokokra. Herzl szerint ez kiváló ötlet volt, és a Hatodik jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre vonatkozólag! Az 1906-os angliai választás "liberális" győzelme, amely lényegében zsidó győzelem, a bölcsek számára lehetővé tette, hogy birtokadózási politikájukat megvalósítsák. Következésképp az angol arisztokráciának két lehetősége maradt: vagy eladják birtokaikat a zsidóknak, vagy gyermekeiket zsidókkal házasítják össze. Herzl "Naplók" című kötetének feljebb említett példája fölöttébb jelentős bizonyítékkal szolgál arra, hogy létezik egy zsidó világösszeesküvés és hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Az intelligens olvasó a jelenlegi történelem ismereteiből és saját tapasztalataiból is megerősítheti minden sorának valódiságát. Ennek fényében tanulmányozhatja ezt az embertelen dokumentumot.
KIK AZOK A BÖLCSEK?
Tulajdonképpen kik is azok a Cion bölcsei, kérdezhetnénk? Kijelentéseiket maguk a zsidók úgy hirdetik egymás között, mint keresztények az evangéliumot.

Van egy másik nagyon jelentős körülmény. Dr. Weizmann, Herzl jelenlegi utóda, mint a cionista mozgalom vezére, 1920. október 6án, Hertz főrabbi tiszteletére adott búcsúztató banketten idézett a Jegyzőkönyvekből. A főrabbi birodalmi körútra indult - ez Őfelsége, a Walesi Herceg birodalmi körútjának afféle zsidó változata. Dr. Weizmann a bölcsektől származó következő idézetet mondta: "A jóságos oltalom, melyet Isten a zsidók javára cselekedett az, hogy az egész világon szétszórta őket." (Jewish Guardian, 1920. október 8.)
Vessük ezt össze a Tizenegyedik jegyzőkönyv utolsó előtti bekezdésével:
"Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére vezetett bennünket."
A figyelemre méltó összefüggés bizonyít néhány dolgot. Bebizonyítja, hogy a bölcsek léteznek. Bebizonyítja, hogy Dr. Weizmann mindent tud róluk. Bebizonyítja, hogy a "haza" utáni vágy Palesztinában csak álca, a zsidók valódi céljainak elenyésző része. Bebizonyítja, hogy a világ zsidósága nem szándékozik Palesztinába, vagy más, különálló országba települni. Az a mondás, hogy "jövőre Jeruzsálemben" találkoznak, csupán a jellegzetes látszatkeltésük megnyilvánulása. Ez azt is szemlélteti, hogy a zsidók veszélyt jelentenek a világra és az árja faj ki kell, hogy telepítse őket véglegesen Európából.
HOGY HÍVJÁK A BÖLCSEKET?
Hogy hívják őket? Ezt a titkot még nem tárták fel. Ők alkotják a Láthatatlan Kezet. Ők nem a "Képviselők Bizottsága" (az angol zsidó parlament), vagy az "Egyetemes Izraelita Szövetség", amely Párizsban székel. De a néhai Walther Rathenau, az Allgemeiner Electricitaets Gesellschaft-tól, némi fényt vetett a tárgyra és kétségtelen, hogy ismer te a nevüket. Minden valószínűséggel ő maga is az egyik fővezér volt. A Wiener Freie Presse 1912. december 24-i számában ezt mondja: "Háromszáz (természetesen zsidó) férfi - akik mindegyike ismeri a másikat - kormányozza az európai kontinens sorsát, és utódaikat a saját körükből választják:
Tehát a bölcsek ennek a - nem három, hanem - háromszáz istennek az általános tisztjei.
MAGYARÁZATOK
1. A Harmadik jegyzőkönyv a judaizmus Jelképes Kígyójára való utalással kezdődik. A Jegyzőkönyvek 1905-ös kiadásának utószavában Nyil a jelképpel kapcsolatban a következő érdekes beszámolót adja:
"A titkos zsidó cionizmus feljegyzései szerint Salamon és más zsidó bölcsek már i. e. 929-ben, elméletben kidolgozták Cion békés világhódító tervét.
A történelem folyamán részleteiben tovább dolgozták a tervet olyan emberek, akik következésképpen be voltak avatva az ügybe. Ezek a bölcs emberek úgy döntöttek, hogy békés eszközökkel meghódítják a világot Cion számára - a Jelképes Kígyó ravaszságával, amelynek a feje a zsidó közigazgatás tervébe beavatottakat jelképezte, a teste pedig a zsidó népet. A közigazgatást mindig titokban tartották, még magától a zsidó néptől is. Ahogy a Kígyó behatolt a nemzetek szívébe, aláásta és elnyelte ezeknek az államoknak a hatalmát. A jövendölés szerint a Kígyó be kell, hogy fejezze munkáját, szigorúan ragaszkodva a tervhez, amíg a pályát be nem zárja és a fej vissza nem tér Cionhoz. Ez azt jelenti, hogy a Kígyó bekeríti Európát és Európa megbéklyózásának segítségével bekeríti az egész világot. Ezt úgy kell véghezvinni, hogy minden eszközzel gazdaságilag kell leigázni az országokat.
A Kígyó feje csak akkor térhet vissza Cionhoz, miután Európa összes szuverén államát tönkretették, amely azt jelenti, hogy gazdasági válságokkal és nagybani pusztítással lelkileg demoralizálják és erkölcsileg megrontják az embereket. Ehhez zsidó nőket is bevetnek, akik úgy mutatkoznak, mint francia, olasz, stb. nők. Ők a szabadosság legbiztosabb terjesztői a nemzetek vezető rétegeinek életében. (A Bill Clinton-Monica Lewinsky affér tökéletes példája ennek, a szerk.)
A Jelképes Kígyó pályájának térképe a következő: Európában az első lépcsőfokot i. e. 429-ben, Görögországban tették meg, ahol Periklész idején a Kígyó az ország hatalmát kezdte kóstolgatni. A második lépcsőfokot Rómában érték el, Augustus császár idején, i. e. 69-ben. A harmadikat Madridban, V Károly idején, 1552-ben, a negyediket Párizsban, XVI. Lajos idején, kb. 1790-ben, az ötödiket Londonban, 1814-től kezdődően (Napóleon bukásától). A hatodikat Berlinben, 1871-ben, a francia-porosz háború idején. A hetediket Szentpétervárott, amely fölé a Kígyó fejét rajzolták, 1881-es dátummal.
Mindezen államok alkotmánya, amelyeken a Kígyó áthaladt, alapjaiban megrázkódott. Ez alól még Németország sem volt kivétel, a látszólagos hatalmával. Németországot és Angliát gazdaságilag megkímélték, de ez csak addig tart, amíg Oroszország elfoglalását véghez nem viszik, melynek érdekében jelenleg (1905.) minden erőfeszítést megtesznek. A Kígyó további pályáját nem mutatja a térkép, de a nyilak arra mutatnak, hogy a következő célpont Moszkva, Kijev és Odessza lesz.
Mára már közismert, hogy ezek a városok alkotják a harcias zsidó faj központjait. Konstantinápolyt úgy mutatja a térkép, mint a Kígyó utolsó lépcsőfokát, mielőtt eléri Jeruzsálemet. (Ezt a térképet évekkel a törökországi ifjútörök - vagyis zsidó - forradalom kitörése előtt készítették.)"
2. A "gój" kifejezés szó szerint tisztátalant jelent héberül. Ezt a szót használja a héber köznyelv és a. Jegyzőkönyvek a nemzsidók megjelölésére. Ez a sértő és megalázó kifejezés feltárja a judaizmus legbensőbb lelkületét.

1. JEGYZŐKÖNYV

A jog az erőben rejlik. Szabadság-csak egy eszme. Liberalizmus. Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső ellenség. A tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége. A cél szentesíti az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció. A zsidó-szabadkőműves kormány elvei és szabályai. Terror. "Szabadság, egyenlőség, testvériség" A dinasztikus uralkodás elve. A gój-arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése. Az új nemesség. A lélektani terv. A "szabadság" elvont fogalma. A népet képviselők elmozdításának hatalma.

...Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól.
Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre?
A társadalom kialakulásának kezdetén brutális és vak erőszaknak voltak alávetve, később pedig a törvénynek, mely ugyanaz az erő, csak álcázott formában. Levonom a következtetést, hogy a természet törvényénél fogva a jog az erőben rejlik.
A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal, s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a helyét.
Manapság a liberális uralkodók hatalmának helyébe az arany hatalma lépett. Volt idő, amikor a jóhiszeműség és a becsületesség uralkodott. A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué.
Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul. Ha valaki, aki liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely államnak két ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mint például bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője ellen alkalmazzák? Remélhető-e épp, logikus elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban.
A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek.
A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy "jog", puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint: add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb vagyok, mint te.
Hol kezdődik a jog? Hol végződik?
Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a törvényei s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új jogot találok - arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből.
Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá.
Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakád majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt. Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját.
A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye; következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne vigyék az egész nemzetet.
Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné és végrehajthatatlanná válik.
Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat. A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett "társaságbeli hölgyeket" is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban és fényűzésben.
A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését. A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak.
A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében.
A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a gójok nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.
Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját. Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.
A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük.

2. JEGYZŐKÖNYV

Gazdasági háborúk - a zsidó fölény alapja. Névleges kormány és "titkos tanácsadók". A bomlasztó tanok sikerei. Alkalmazkodókészség a politikában. A sajtó szerepe. Az arany ára és a zsidó áldozat értéke.

Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk lehetőleg ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a háború ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, amikor is a nemzeteknek érezniük kell majd felsőbbségünket. Ez a helyzet mindkét hadviselő felet kiszolgáltatja az egész földre kiterjedő nemzetközi kapcsolatainknak; ezeknek pedig milliónyi szemük van és mentesek mindenféle korlátozástól. A mi nemzetközi jogaink azután el fogják törölni a nemzeti jogokat és éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett, ahogy az államok magánjoga szabályozza az alattvalók egymás közötti kapcsolatait.
Azok a tisztviselők, akiket - a szolgai engedelmességre való alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével - a közösségből ki fogunk választani, nem lesznek a kormányzás művészetében gyakorlott személyek és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd parasztokká művelt és tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek, szakértők, akiket kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és neveltek fel, hogy irányítsák az egész világ ügyeit. Amint önök jól tudják, ezek a közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a kormányzásra, a politikai terveink végrehajtásához szükséges ismereteket a történelem tanulságaiból és a jelen eseményeinek megfigyeléséből szűrik le. A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre. Ezért nem is kell ezeket a gójokat számításba vennünk - hadd szórakozzanak, amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új változatainak reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek. Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre vonatkozólag rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a tudomány követelményét. Ennek a ténynek: szem előtt tartásával keltettünk sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek iránt. A gójok intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a tudományból nyert ismereteket azok minden logikai igazolása nélkül - igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni. Márpedig ezeket az ismereteket a mi ügynökeink ravaszul úgy állították össze, hogy a gójok gondolkozását abba az irányba tereljék, amely számunkra kívánatos.
Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a megállapítások csak üres szavak; gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk zsidóknak minden tekintetben világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen bomlasztást vittek véghez a gójok fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy alkalmazkodjunk a nemzetek gondolkodásmódjához, jelleméhez és törekvéseihez, nehogy hibákat kövessünk el politikai téren és a közigazgatási ügyek irányításában. Rendszerünk gépezetének alkatrészeit úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek vérmérsékletének, melyekkel utunkon találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha annak gyakorlati alkalmazását nem alapozzuk a múlt tanulságainak összességére, figyelemmel a jelen követelményeire.
A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá. De kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal.

3. JEGYZŐKÖNYV

A Jelképes Kígyó és jelentősége. Az alkotmányos berendezkedés labilissága. Terror a palotákban. Hatalom és törekvés. Parlamenti "fecsegők", röpiratok. Visszaélés a hatalommal. Gazdasági rabszolgaság. "Népszabadságjogok." A monopolista rendszer és a nemesség. A szabadkőműves-zsidóság hadserege. A gójok megfogyatkozása. Éhezés és a tőke jogai. A tömegek és a "világ feletti szuverén uralkodónk" megkoronázása. A jövő szabadkőműves nemzeti iskolák programjának alaptanai. A társadalomszerkezet tudományának titka. Egyetemes gazdasági válság. A "mi" biztonságunk. A szabadkőművesség kényuralma - az ész uralma. A vezetők elvesztése. Cion véréből való zsarnok-király. A szabadkőművesség legyőzhetetlenségének okai. A titkos szabadkőműves ügynökök szerepe. Szabadság.

Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérlegserpényői hamarosan le fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg nélkülözzék a pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek, amíg el nem koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majd csak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban - azaz a királyokat a maguk trónjain - akadályozzák képviselőik, akik bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és felelőtlen hatalmuktól. Ezt a hatalmat annak a rémületnek köszönhetik, amely behatolt a palotákba. Minthogy a királyoknak a maguk trónján nincs módjuk arra, hogy közvetlenül érintkezzenek népükkel, többé nem tudnak megállapodásra jutni a néppel és így megerősíteni magukat a hatalomra törőkkel szemben. Szakadékot létesítettünk a messzelátó uralkodói hatalom és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő elvesztette minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő tehetetlen, akár a vak ember és a botja.
Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással... Már nem kell sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd... Kimeríthetetlen fecsegők szócsatákká változtatták a parlament és a kormánytestületek üléseit. Arcátlan újságírók és gátlástalan röpiratszerzők naponként ütnek rajta a kormánytisztviselőkön. Végül is a hatalommal való visszaélések fogják elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami berendezkedés megérlelődjék saját megbuktatására és az őrjöngő tömeg csapásai alatt minden a levegőbe fog repülni. A szegénység hatásosabban kényszeríti az embereket nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha is tette. Ezektől így vagy úgy megszabadíthatták magukat vagy beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni. Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett "népszabadságjogok" csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az újságírók jogot kapnak arra, hogy helytálló dolgok mellett 21
akármilyen hülyeséget leírjanak? A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket... Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia. Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez a körülmény meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét. A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga előnye kedvéért, amely elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével. Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát akasztottak a munkások nyakába.
A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos erőink - a szocialisták, anarchisták, kommunisták - soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően. A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot. Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon.
Amikor majd üt az egész világ feletti szuverén uralkodónk megkoronáztatásának órája, pontosan ezek a kezek fognak félresöpörni mindent, ami akadályt gördíthetne ennek útjába.
A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra. Ezért ők nem veszik észre sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt eljön a mi: királyságunk, rögtön be is fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire lényeges, hogy a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerű, igaz tudást tanítsanak, minden tudás alapját - az emberi élet, a társadalmi lét szerkezetének ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való sorolását. Mindenki számára fontos tudni, hogy a különböző rendeltetésű emberi tevékenységek folytán nem lehetséges semmiféle egyenlőség, hogy az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen. A társadalom felépítésének helyes ismerete, melynek titkaiba nem avatjuk be a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy az emberek bizonyos körére kell korlátozni az egyes állításokat és foglalkozásokat, nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak abból kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a munkának, melynek elvégzését megkövetelik tőlük. Az erre vonatkozó ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat - hála a félrevezető sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert nem fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét.
Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a gazdasági válságok kihatásai, mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat és meg fogják bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól, hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében kezdettől fogva irigykedtek s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz tudják ragadni.
A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a támadás időpontját és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre. Kimutattuk, hogy a haladás az összes gójt alá fogja vetni az ész uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk, mert érteni fog ahhoz hogy ésszerű szigorúsággal véget vessen minden nyugtalanságnak és száműzze a szabadelvűséget minden állami intézményből.
Amikor a lakosság látta, hogy a szabadság nevében mindenféle engedményt tesznek, szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint minden vak ember - egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni, de eszébe sem jutott visszatérni az előző állapothoz, ehelyett a mi lábaink elé helyezte teljhatalmát. Emlékezzenek a francia forradalomra, amelynek mi adtuk a "nagy" jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk műve volt. Azóta is egyik csalódásból a másikba visszük a népeket azért, hogy a végén tőlünk is forduljanak el annak a Cion véréből származó zsarnok-királynak javára, akit a világnak adni fogunk. Ma, mint nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek vagyunk, mert ha egyes államok megtámadnak, mások segítségünkre sietnek. A gój népek határtalan hitványsága - hasukon csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben, kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek bennünket függetlenségünk elérésében. A jelen kor miniszterelnök-diktátorai részéről a gój népek türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan visszaéléseket, amelyek legkisebbikéért húsz királyt is lefejeztek volna. Hogyan magyarázható ez a jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa következetlensége oly eseményekkel szemben tanúsított magatartásukon, amelyek nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába tartoznak? Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, hogy ezekkel a visszaélésekkel szándékosan károsítják meg az államokat, mégpedig a legmagasabb cél kedvéért - azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.
Így aztán a nép kárhoztatja az igazságosokat és felmenti a bűnösöket, mindjobban meggyőződve arról, hogy mindent megtehet, amit csak akar. Hála a dolgok ilyen állásának, a nép elpusztít mindenfajta stabilitást és zűrzavart teremt lépten-nyomon.
A "szabadság" szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet törvényeivel is. Ezért nekünk, amikor majd elfoglaljuk helyünket a mi királyságunkban, törölnünk kell az élet szótárából ezt a szót, mert ez az állati erő egyik forrását takarja, mely a tömegeket vérszomjas ragadozókká változtatja. Igaz, hogy ezek a vadállatok mindannyiszor újra elalszanak, ha elég vért ittak, ilyenkor könnyen láncra verhetők, de ha nem kapnak vért, akkor nem alszanak el, hanem tovább verekednek.

4. JEGYZŐKÖNYV
A köztársaság fokozatai. Nemzsidó szabadkőművesség. Szabadság és hit. Nemzetközi ipari verseny. A spekuláció szerepe. Az arany kultusza.

Minden köztársaság több fejlődési fokozaton megy át. Az első szakaszt az első napokban a vak tömeg őrjöngése jellemzi, amely ide-oda, jobbra-balra hányódik; a második szakasz a demagógia, amelyből az anarchia születik, ez pedig elkerülhetetlen kényuralomhoz vezet. Az azonban többé nem törvényesen és nyilvánosan elismert, s ezért nem felelősségteljes kényuralom, hanem általuk nem látható és titkosan leplezett, de mindamellett nagyon is érezhető kényuralom valamely titkos szervezet kezében, melynek cselekedetei annál lelkiismeretlenebbek, mert a színfalak mögött működik, mindenfajta ügynökök háta mögött, akiknek váltogatása nemcsak nem hátrányos a titkos hatalomra nézve, hanem még segíti is, amennyiben a folytonos cserék következtében nem kell segélyforrásait hosszú szolgálatok jutalmazására igénybe vennie. Ki és mi képes láthatatlan erőt megdönteni? Mert a mi erőnk pontosan ilyen. A nemzsidó szabadkőművesség vakon szolgál kulisszául számunkra és céljaink számára; hatalmunk cselekvési terve azonban, sőt székhelye is, ismeretlen titok marad az egész nép számára. Mindazonáltal még a szabadság is ártalmatlan lehet és elfoglalhatja a maga helyét az állam gazdasági életében anélkül, hogy ártana a népek jólétének, ha nem az istenhitben, az emberiség testvériségén nyugszik és nincs összekapcsolva az egyenlőség fogalmával, amely ellenkezik a teremtésnek alárendeltségre alapozott törvényeivel. Ilyen hittel rendelkező népet kormányozni lehetne papi felügyelettel, megelégedetten és alázatosan haladna lelkipásztorainak irányítása alatt, alávetve magát Isten földi törvényeinek. Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a szellemét, és hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi szükségletekkel helyettesítsük.
Hogy ne legyen a gójoknak idejük a gondolkozásra és megfigyelésre, az iparra és kereskedelemre kell irányítanunk gondolataikat. Így az összes nemzetet a nyerészkedési hajsza fogja lekötni és ebbeli versengésükben nem fogják észrevenni közös ellenségüket. Hogy a szabadság egyszersmind felbomlassza és tönkretegye a gój társadalmat, spekulációs alapra kell helyeznünk az ipart is; ennek eredményeképpen az, amit az ipar az országtól megvon, ki fog csúszni a nemzsidók kezeiből a spekulációba, azaz a mi kezeinkbe fog kerülni.
A hatalomért folytatott harc fokozódása és a gazdasági életre mért csapások csalódott, hideg és szívtelen társadalmat fognak létrehozni, sőt már létre is hozták. Az ilyen társadalom erős idegenkedéssel fog viseltetni a magasabb politikával és a vallással szemben. Egyetlen vezérfonala a nyereség, azaz az arany, valósággal isteníteni fognak azok miatt az anyagi örömök miatt, melyek az arany segítségével megszerezhetők. Ekkor aztán üt majd az óra, amikor a gójok alsóbb osztályai - nem azért, hogy elérjék a jót, még csak nem is azért, hogy gazdagsághoz jussanak, hanem kizárólag a kiváltságosak elleni gyűlöletből - követni fognak minket azok ellen, akik vetélytársaink a hatalom megszerzésében: a gójok intellektueljei ellen.

5. JEGYZŐKÖNYV
Egy erős kormányközpontosítás létrehozása. A hatalomátvétel módszerei a szabadkőművesség által. Az államok közötti egyezségek lehetetlenségének okai. A zsidók "sorsának" állapota. Arany - az államgépezet motorja. A kritika jelentősége. "Kirakat"-intézmények. A szócsépléstől való elfáradás. Hogyan kell megragadni a közvéleményt. Az egyéni kezdeményezés jelentősége. A szuperkormány.

Vajon milyen kormányformát lehet adni olyan közösségnek, amelyekben mindenütt korrupció üti fel a fejét, ahol csak csalásszámba menő trükkök ügyes meglepetései taktikájával lehet gazdagsághoz jutni, ahol szabadság uralkodik, ahol az erkölcsösséget csak büntető intézkedések és szigorú törvények tartják fenn, nem pedig önként elfogadott elvek, ahol a hit és a haza iránti érzelmeket kitörölték kozmopolita meggyőződések? Milyen kormányformát kell adni ilyen közösségnek, ha nem azt a kényuralmat, melyet a későbbiek során fogok elmondani önöknek? Fokozatosan központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink politikai életének minden megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás után vissza fogják vonni mindazokat az engedményeket és szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk.
Azt fogják mondani nekünk, hogy olyan kényuralom, amilyenről beszélek, nem egyeztethető össze napjaink haladásával, én azonban bizonyítani fogom önöknek, hogy igenis összeegyeztethető. Azokban az időkben, amikor a népek úgy néztek fel a királyokra a maguk trónjain, mint Isten akaratának megnyilatkozására, zúgolódás nélkül alávetették magukat a királyok zsarnoki hatalmának; attól a naptól kezdve azonban, hogy tudatosítottuk bennük saját jogaikat, közönséges halandóknak kezdték tekinteni a trónon ülőket. Az Isten kegyelméből való királyi méltóság a nép szemében elvesztette minden jelentőségét, és amikor Istenbe vetett hitüktől is megfosztottuk az embereket, az uralkodói hatalom az utcára került s ott, mint köztulajdont, magunkhoz ragadtuk.
Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek. Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban, nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban. Ebben a tekintetben legfeljebb a jezsuitákat lehetne velünk összehasonlítani, de megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A világ számára valószínűleg mindegy lenne, hogy ki az ő legfőbb uralkodója, a katolicizmus feje-e vagy a mi kényurunk Cion véréből; számunkra, a Kiválasztott Nép számára egyáltalán nem mindegy.
Egy ideig talán sikeresen elbánna velünk a gójok összességének szövetsége: ettől a veszélytől azonban megóv bennünket a köztük uralkodó egyenetlenség, mely oly mélyen gyökerezik, hogy soha ki nem küszöbölhető. Felszítottuk és az elmúlt húsz évszázad során hatalmas arányúvá növeltük a gójok személyi és nemzeti ellentéteit. Ezért egyetlen állam sem kapna támogatást, ha fegyvert emelne ránk, mert mindegyiknek figyelembe kell vennie, hogy bármely ellenünk irányuló egyezmény nem lenne előnyös számára. Túl erősek vagyunk - nincs menekvés hatalmunk elől. A nemzetek még jelentéktelen megállapodást sem köthetnek anélkül, hogy abban titokban benne ne lenne a kezünk.
"Per Me reges regnant." (Általam uralkodnak a királyok.) És a próféták megmondták, hogy Isten maga választott ki bennünket arra, hogy uralkodjunk az egész világ felett. Isten megfelelő tehetséggel ruházott fel, hogy megbirkózzunk feladatunkkal. Ha volna a velünk szemben álló táborban szellemóriás, az még folytatná a harcot ellenünk, de az újonc nem vehetné fel a versenyt a rég meggyökeresedettel; a harc irgalmatlan lenne közöttünk, olyan harc lenne, amilyet még nem látott a világ. Bizony, szellemóriásuk elkésett volna. Az összes állam gépezetének valamennyi kerekét olyan erő hajtja, amely a mi kezünkben van, az államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig az arany. A mi bölcseink által kieszelt közgazdaságtudomány réges rég királyi tekintélyt kölcsönzött a tőkének. Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan kezek. Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a nép sanyargatásához. Manapság fontosabb lefegyverezni a népeket, mint háborúba vezetni; fontosabb előnyünkre kihasználni a lángra lobbantott szenvedélyeket, mint eloltani tüzüket; fontosabb átvenni és saját értelmünkben magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani azokat. Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól, mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje a szellemi erőket.
A világ népei és az egyének is azonosítani szokták a szavakat a tettekkel. Megelégszenek a látszattal és csak ritkán ügyelnek arra, vajon beváltják-e a közéletben elhangzott ígéreteket. Ezért kirakatintézményeket fogunk életre hívni, melyek ékesszóló bizonyítékát adják majd annak, hogy mennyire szolgálják a haladást. Magunkra fogjuk ölteni az összes párt, az összes irányzat liberális arculatát, s ezt a liberalizmust szónokainkkal annyira agyon fogjuk csépeltetni, hogy ki fogják meríteni hallgatóink türelmét és meg fogják utáltatni velük a szónoklást.
Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az első titok.
Kormányunk sikerének második titkos kelléke abban áll, hogy a lehető legnagyobb mértékben előmozdítsa a nemzetek rossz tulajdonságait, szenvedélyeit, annyira szaporítsa a társadalmi érintkezés szabályait, hogy az így előálló összevisszaságban senki se tudjon eligazodni s az emberek a végén meg se értsék egymást. Ez az eljárás abban is segítségünkre lesz, hogy viszályt szítsunk valamennyi pártban, hatálytalanítsunk minden kollektív erőt, amely még nem hajlandó behódolni nekünk, és elvegyük a kedvet mindenfajta egyéni kezdeményezéstől, amely bármiképp akadályozhatná ügyünket. Nincs nagyobb veszély, mint az egyéni kezdeményezés, ha tehetséggel párosul, többet érhet el, mint az emberek milliói, akik között elhintettük az egyenetlenség magvát. Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését, hogy ahányszor csak olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni kezdeményezőerőt igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le karjait. A cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az erőket, ha összeütközésbe kerülnek mások szabadságával. Ebből az összeütközésből súlyos erkölcsi megrázkódtatások, kudarcok származnak. Mindezekkel az eszközökkel annyira ki fogjuk meríteni a gójokat, hogy kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk minden államhatalmat és szuperkormányt létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe "kormányok feletti közigazgatás"-nak nevezett rémképet fogunk állítani, amelynek karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s melynek szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a világ összes nemzetét.

6. JEGYZŐKÖNYV
Monopóliumok; ezektől függ a gójok vagyona. A nemesség földjének elvétele. Kereskedelem, ipar és spekuláció. Luxus. Béremelés és az alapszükségletek árának emelése. Anarchizmus és részegeskedés. A gazdasági elméletek propagandájának jelentősége.

Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom. ...
Azok önök közül, akik közgazdászok, helyesen fel tudják mérni ennek a gondolatmenetnek a jelentőségét!
Minden lehetséges módon növelnünk kell szuperkormányunk jelentőségét azzal, hogy azt mindazok oltalmazójaként és jótevőjeként állítjuk be, akik önként alávetik magukat nekünk. A gój nemesség, mint politikai hatalom halott, - nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével - a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek - minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni - rohamosan le fognak égni és tönkremenni.
Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpraállításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek.
Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a gójok iparát, a spekuláció mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést, amelyet mi terjesztettünk el a gójok között, azt a mohó kívánkozást a fényűzés után, amely mindent elnyel. Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára, mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye. Továbbá ravaszul alá fogjuk aknázni a termelés alapjait azzal, hogy hozzászoktatjuk a munkásokat az anarchiához és részegeskedéshez, .s ezzel egyidejűleg megteszünk minden intézkedést arra, hogy kiirtsuk a föld színéről a gójok összes képzett erőit.
Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi állására, azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk, égünk a vágytól, hogy szolgáljuk a munkásosztályt és a közgazdaságtan magasztos elveit, amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes propagandát fejtenek ki.

7. JEGYZŐKÖNYV
A fegyverkezés fokozása. Forrongás, viszálykodás és ellenségeskedés az egész világon. A gójok ellenállásának megfékezése háborúk és világháborúk által. A titoktartás sikert jelent a politikában. A sajtó és a közvélemény. Amerika, Kína és Japán fegyverei.

A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának növelése mindez lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El kell érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos, rendőrség és katonaság legyen.
Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet. Mindezek az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszererőt lássanak. Másrészt intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat, melyeket politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy kölcsönügyletek segítségével valamennyi állam kormányzatában szőttünk. Hogy ez sikerüljön nekünk, éles ésszel és nagy agyafúrtsággal kell eljárnunk szóbeli tárgyalások és megegyezések során, ami viszont az úgynevezett "hivatalos nyelvhasználat"-ot illeti, ellenkező taktikát fogunk alkalmazni: magunkra fogjuk ölteni a tisztesség és engedékenység álarcát. Ilyen módon a gójok népeinek kormányai - akiket arra tanítottunk, hogy csak a külszínt nézzék, bármit is adunk tudtukra - továbbra is az emberiség jótevőit és megmentőit fogják látni bennünk.
Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború kirobbantásával kell védekeznünk. A politikában a siker legfőbb tényezője a vállalkozások titokban tartása: a diplomata szavának nem kell megegyeznie azzal, amit tesz. Kényszerítenünk kell a gójok kormányait, hogy oly irányú működést fejtsenek ki, amely kedvez a kívánt beteljesedéshez immár közel álló nagyszabású tervünknek, annak, amit közvéleményként fogunk beállítani, amely közvéleményt viszont titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett "nagyhatalom" - a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van.
Egyszóval, összefoglalva az általunk végrehajtott ellenőrzést az európai gój kormányok felett, ki kell, hogy mutassuk erőnket, az egyikőjüknek terrorista kísérletekkel, a többieknek; ha az ellenünk kitörő általános felkelés megengedi, Amerika, Kína, vagy Japán fegyvereivel kell válaszolnunk.

8. JEGYZŐKÖNYV
A törvénykezési jogok kétértelmű alkalmazása. A szabadkőműves vezetőség adminisztrátorai. Különleges iskolák és legmagasabb fokú kiképzés. Közgazdászok és milliomosok. Akikre felelős beosztásokat bízunk a kormányban.

Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat. A törvénykönyv kifejezéseinek legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk, hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk, melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket fejeznének ki, törvényes formába öntve. Vezetőségünknek körül kell vennie magát a civilizációnak mindama erőtényezőivel, melyek között majd működnie kell. Körül fogja venni magát közírókkal, gyakorlati jogászokkal, közigazgatási tisztviselőkkel, diplomatákkal és végül olyan személyekkel, akik szakiskoláinkban legmagasabb fokú különleges képzésben részesültek. Ezek a személyek ismerni fogják a társadalmi szerkezet valamennyi titkát, jártasak lesznek minden politikai ábécé és szókincs nyelvhasználatában; meg fogják ismertetni velük az emberi természet mélységeit, az emberi léleknek mindazokat az érzékeny húrjait, amelyeken majd játszaniuk kell. Ezek a húrok: a gójok lelki magatartása, törekvései, hibái, bűnös szenvedélyei és képességei, valamint az egyes osztályok és rendek sajátosságai. Felesleges megjegyezni, hogy a kormányhatalomnak e tehetséges segéderői, akikről beszélek, nem a gójok közül fognak kikerülni, akik közigazgatási tevékenységükben nem szoktak vesződni azzal, hogy törődjenek munkájuk céljával, és sohasem nézik, miért van arra szükség. A gójok tisztviselői elolvasás nélkül írnak alá papírokat és vagy pénzéhségből vagy becsvágyból szolgálnak. Körül fogjuk venni kormányunkat gazdasági szakemberek egész seregével. Ez is oka annak, hogy a közgazdaságtudomány a fő tantárgy abban az oktatásban, amelyben a zsidók részesülnek. Lesz körülöttünk ezen kívül hatalmas tömeg bankár, nagyiparos, nagytőkés és - ami a legfontosabb - milliomos, lényegében ugyanis minden pénz kérdése lesz.
Bizonyos ideig - amíg nem lesz többé kockázatos felelősségteljes állami állásokat zsidó testvéreinkre bízni - olyan személyek kezébe fogjuk adni ezeket az állásokat, akiknek múltja és hírneve olyan, hogy szakadék tátong közöttük és a nép között, akiknek, ha nem engedelmeskednek utasításainknak, bűnvádi eljárással kell számolniuk vagy el kell tűrniük - így arra késztetjük ezeket a személyeket, hogy utolsó leheletükig szolgálják a mi érdekeinket.

9. JEGYZŐKÖNYV
A szabadkőműves elvek alkalmazása a népek átnevelésére. A szabadkőművesség jelszavai.
Az antiszemitizmus jelentősége. A szabadkőművesség diktatúrája. Terror. Kik a szabadkőművesség szolgálói? A gój államok "világosan látó" és "vak" erejének jelentősége. Kapcsolat a hatóság és a tömeg között. A liberalizmus kaotikus féktelensége. Az oktatás és nevelés megragadása. Hamis elméletek. A törvények értelmezésének módjai. A "földalattik" (világvárosokban).

Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe annak a népnek a sajátosságait, melynek országában élnek és működnek. Elveink általános, sablonos alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át nem neveltük a népeket sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő óvatossággal járnak el, meg fogják látni, hogy egy évtized sem kell ahhoz, hogy a legszilárdabb jellem is megváltozzék, és újabb népet fogunk besorolni azok közé, amelyek már behódoltak nekünk. Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat, melyek valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen: "a szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség eszményképe". Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak és így a szarvánál fogjuk megragadni a bikát. . . Ténylegesen már kiküszöböltünk mindenfajta uralmat a sajátunkon kívül, jogilag azonban még megmaradt egy csomó. Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához. Nem bocsátkozom további magyarázatokba, mert ezt az ügyet már ismételten megtárgyaltuk. Semmi sem állíthat korlátokat működésünk elé. Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben működik s azt az elfogadott szakkifejezéssel élve, azzal az erőteljes szóval jelölik, hogy diktatúra. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mi, a törvényhozók, ha majd itt az ideje, ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk és kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi csapatunk vezetői magasan ülünk a parancsnok harci paripája hátán. Akaraterővel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyőzött párt öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat. Tőlünk indul ki a mindent elnyelő terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: Mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik az államok feletti szuperkormányunkat.
Az emberek nagy garral hangoztatták annak szükségességét, hogy a szocializmus kérdését nemzetközi egyezménnyel rendezzék. Azzal, hogy pártokra szakadtak, a kezünkbe adták magukat, a pártharcokhoz ugyanis pénz kell, és a pénz a mi kezünkben van. Okunk lehetne attól tartani, hogy a gój uralkodók "világosan látó" hatalma egyesül a gój tömegek vak erejével, de minden ilyen lehetőség ellen megtettük az összes szükséges intézkedést: kölcsönös terror formájában gátat emeltünk a két erő között. Ily módon a nép vak ereje továbbra is a mi támaszunk és mi, csakis mi fogunk neki vezetőt adni és fogjuk - természetesen - arra az útra irányítani, amely célunkhoz vezet.
Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani irányító kezünktől, időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele, ha nem is a saját személyünkben, de mindenesetre néhány legmegbízhatóbb testvérünk révén. Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert tekintély, személyesen fogunk tárgyalni a néppel a vásártereken és úgy fogjuk kioktatni a politikai kérdésekben, hogy az általunk kívánt irányba tereljük.
Ki törődik azzal, hogy mi mindent tanítanak a falusi iskolákban? Amit azonban a kormány követe vagy maga az uralkodó mond, azt azonnal megtudja az egész ország, mert a nép hangja széltében-hosszában elterjeszti.
Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. Nagyszerű eredményeket értünk el azzal, hogy a törvényeket lényegileg nem módosítva őket - ellentmondó értelmezésekkel kiforgattuk valódi értelmükből. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy ezek a törvénymagyarázatok először elhomályosították, majd érthetetlenné tették a törvényeket olyannyira, hogy a törvényhozás összekuszált szövevényében még maguk a kormányok sem tudnak eligazodni.
Ez a döntőbíráskodási eljárás elméletének kiindulópontja. Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük; ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek, - a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkezése előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk röpíteni.

10. JEGYZŐKÖNYV
Látszatpolitika. A csalás "őrszelleme". Mit ígér a szabadkőműves államcsíny? Egyetemes választójog. Önfontosság. A szabadkőművesség vezetői. A lángelme, aki vezeti a szabadkőművességet. Intézmények és feladataik. A liberalizmus mérge. Alkotmány - a pártviszályok iskolája. A köztársaságok kora. Elnökök - a szabadkőművesség bábjai. Az elnökök felelőssége. A képviselőházak és elnökök szerepe a "panamázás"-ban. Szabadkőművesség - a törvényhozó erő. Új köztársasági alkotmány. Átmenet a szabadkőműves kényuralomba. "A világ ura" kinyilvánításának pillanata. Betegségek beoltása és más fortélyok.

Ma azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már mondtam, és kérem önöket, tartsák szem előtt, hogy a kormányok és népek a politikában megelégszenek a látszattal. S valóban, hogyan is foghatnák fel a gójok a dolgok igazi értelmét, amikor képviselőik saját szórakozásukra fordítják erejük javarészét? A mi politikánk számára rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó szolgálatot fog tenni nekünk, amikor majd sor kerül arra, hogy fontolóra vegyük a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.
Mindezek olyan kérdések, amelyeket a nép előtt nem szabad egyenesen és nyíltan érinteni. Ha nem lehet elkerülni az érintésüket, nem szabad ezeket a jogokat határozottan megnevezni, hanem minden részletezés nélkül csak annyit szabad mondanunk, hogy elismerjük a fennállójogrend alapjait. Azért kell lehetőleg hallgatnunk ezekről a jogokról, hogy szabad kezünk legyen arra, hogy ezt vagy azt feltűnés nélkül elejtsük; ha valamennyit kifejezetten felsorolnánk, úgy tűnne fel, mintha már meg is adtuk volna őket.
A tömeg különös ragaszkodással és tisztelettel viseltetik a politikai hatalom géniuszai iránt és csodálattal nyugtázza erőszakosságaikat; "ez aljas volt, igaz, de nagyon okos... csalásnak is lehet mondani, de milyen ügyesen kártyázták meg, milyen nagyszerűen csinálták, micsoda vakmerőség!" - mondják...
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon.
Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a különböző népeknek. "Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek... " Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában. Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások-melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell, hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a művelt, vagyonos osztályok részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta. Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT a tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé. Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket. Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani, aminek következtében azok egész működése úgy fog módosulni, ahogy ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel.
Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, államtanács, törvényhozás és végrehajtó hatalom. Felesleges megmagyaráznom önöknek mindezek egymáshoz való viszonyának mechanizmusát, mert mindezt úgyis tudják; csupán azt a tényt vegyék figyelembe, hogy az említett intézmények mindegyike valamely fontos funkciónak felel meg az államban, és figyeljék meg, kérem, hogy a "fontos" jelzőt nem az intézményre vonatkoztatom hanem a funkcióra, következésképpen nem az intézmények fontosak, hanem azok funkciói. Ezek az intézmények felosztották maguk között a kormány összes funkcióját - a közigazgatást, a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat, s ezért úgy működnek, mint az emberi test szervei. Ha az államgépezetnek csak egy részében is kárt teszünk, az állam beteggé válik, mint az emberi test, és végül is meghal.
Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét.
A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, pártszeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet. A "csevegések" szónoki emelvénye - nem kevésbé hatásosan, mint a sajtó - tétlenségre és tehetetlenségre kárhoztatta az uralkodókat, így haszontalanokká és feleslegesekké téve őket, amiért el is csapták őket sok országban. Ekkor érkezett el a köztársaságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój nép, jobban mondva a gój népek alatt elhelyeztünk.
Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek cselekedeteikért.
Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk a formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk lesz a felelős. Mit törődünk azzal, ha megritkulnak sorai, akik a hatalomért versengenek, ha fennakadás következik be azáltal, hogy nem sikerül elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja bomlasztani az államot? ...
Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami "panama" vagy ehhez hasonló van, - így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. A képviselőház fedezni, védelmezni, választani fogja az elnököket, de el fogjuk venni tőle azt a jogot, hogy új törvényeket javasoljon vagy meglevő törvényeket módosítson; ezt a jogot ugyanis a felelős elnökre, a mi bábunkra fogjuk ruházni. Ily módon az elnöki tekintély természetesen mindenféle támadás céltáblája lesz, mi azonban önvédelmi eszközt adunk majd a kezébe, amennyiben fel fogjuk jogosítani arra, hogy közvetlenül a néphez forduljon, kikérje a nép döntését függetlenül annak saját képviselőitől, vagyis, hogy apelláljon a nép többségéhez, amely épp oly vak rabszolgánk. Ettől függetlenül fel fogjuk ruházni az elnököt a hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje fejének rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén megvédhesse az új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az alkotmánynak felelős képviselőjét, meg fogja illetni.
Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények között a szentély kulcsa a mi kezünkben lesz és senki rajtunk kívül nem fogja többé irányítani a törvényhozó hatalmat.
Ezenkívül az államtitkok megőrzésének ürügye alatt el fogjuk venni a képviselőháztól azt a jogot, hogy kormányintézkedések ügyében interpelláljon, továbbá az új alkotmány segítségével a lehető legkisebbre fogjuk csökkenteni a képviselők számát, amivel együtt jár majd a politikai szenvedélyek és a politikai ügyekért való lelkesedés aránylagos csökkentése is. Ha pedig - ami aligha várható ezek a szenvedélyek még a képviselőknek e minimális száma mellett is lángra lobbannának, uszító felhívással és a nép többségére való hivatkozással el fogjuk mozdítani őket. . . Az elnöktől függ majd a képviselőház és a szenátus elnökeinek és alelnökeinek kinevezése. A parlamentek állandó ülésezéseit meg fogjuk szüntetni és helyettük rövid, néhány hónapig tartó ülésszakokat fogunk bevezetni. Az elnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének továbbá joga lesz összehívni és feloszlatni a parlamentet és ez utóbbi esetben elhalasztani az új parlament összeülésének időpontját. Hogy azonban mindezek a lényegileg törvénytelen cselekedetek ne terheljék tervünk szempontjából túl korán az elnök felelősségét, fel fogunk ruházni minisztereket és más magasrangú kormánytisztviselőket, hogy önálló intézkedésekkel kerüljék meg az elnök rendelkezéseit, aminek következtében az elnök helyett őket fogják bűnbakká tenni... Ezt a szerepet különösen a szenátus, az államtanács vagy a minisztertanács számára ajánljuk, de nem az egyes tisztviselők számára. Az elnök a mi tetszésünk szerint fogja értelmezni azokat a törvényeket, amelyek többféle értelmezést tesznek lehetővé; továbbá hatályon kívül fogja helyezni a törvényeket, ha értésére adjuk, hogy erre szükség van; ezenkívül joga lesz átmeneti jellegű törvényeket, sőt a kormány alkotmányos működésétől való eltérést javasolni, mindkét esetben azzal az ürüggyel, hogy az állam legfőbb jóléte ezt követeli.
Ilyen intézkedésekkel meg fogjuk szerezni a hatalmat ahhoz, hogy apránként, lépésről-lépésre leromboljuk mindazt, amit uralmunk kezdetén kénytelenek vagyunk felvenni az államok alkotmányaiba azért, hogy felkészüljünk arra az átmeneti időszakra, amely alatt észrevétlenül eltörlünk majd minden alkotmányos jogot, és akkor itt lesz az ideje annak, hogy minden kormányformát a mi kényuralmunkká változtassunk.
Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsőkig kifárasztotta uralkodóinak - általunk előidézett - szabálytalankodása és tehetetlensége, így fog felkiáltani: "Távolítsátok el őket és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselőink alatt.
Mint önök azonban nagyon jól tudják, azt, hogy az összes nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyűlölettel, veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel, BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok ne lássanak más kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál.
Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ nemzeteit, aligha valószínű, hogy valaha is elérkezik az a pillanat, amely után áhítozunk.

11. JEGYZŐKÖNYV
Az új alkotmány programja. Az indítványozott forradalom egyes részletei. A gójok - egy birkanyáj. Titkos szabadkőművesek és "látszat"-páholyok.

Az államtanács - eddigi formájában - nyomatékos kifejezője volt az uralkodói tekintélynek: mint a törvényhozó testület látható része az lesz, amit az uralkodó által hozandó törvények és rendeletek szerkesztőbizottságának lehetne nevezni.
Ez tehát az új alkotmány programja. Mi fogjuk megállapítani a Törvényt, a Jogot és az Igazságot, mégpedig 1) a törvényhozó testület elé terjesztett javaslatok alakjában, 2) az elnök rendeletei útján általános érvényű rendszabályok alakjában, szenátusi rendeletekkel és államtanácsi határozatokkal miniszteri rendeletek formájában, 3) ha megfelelő alkalom adódik, az államban kirobbantott forradalom útján.
Miután nagy vonalakban lefektettük eljárásmódunkat, még teljessé kell majd tennünk a forradalmat az államgépezet működésében a már jelzett irányban. Ez alatt a sajtószabadságot, az egyesülési jogot, a lelkiismereti szabadságot, a választások elvét és sok egyebet értek, aminek mindörökre el kell tűnnie az emberek emlékezetéből, vagy pedig gyökeres változáson kell átmennie közvetlenül az új alkotmány kihirdetése után. Ez lesz az egyetlen alkalom, amikor egyszerre kiadhatjuk összes parancsainkat, később ugyanis már veszélyes lesz minden említésre méltó változtatás a következő okokból: ha rideg szigorral visszük keresztül a változtatást a szigorúság és megszigorítások szellemében, a további hasonló természetű változásoktól való félelem kétségbeesésbe kergetheti az embereket, ha viszont újabb várható engedmények szellemében visszük keresztül, az emberek azt mondanák, ez beismerése annak, hogy helytelenül cselekedtünk, ami tönkretenné uralmunk csalhatatlanságának presztízsét, vagy pedig azt mondanák, félelemből vagyunk kénytelenek engedékeny magatartást tanúsítani, amiért nem kapnánk köszönetet, mert feltételeznék, hogy kényszerből tettük... Mindkét eshetőség árt az új alkotmány presztízsének. Arra van szükségünk, hogy a világ népei az új alkotmány kihirdetésének első pillanatától kezdve - amíg a forradalom befejezett ténye még elkábítja őket, amíg még a rémület és bizonytalanság állapotában vannak - egyszer s mindenkorra ismerjék fel: annyira erősek, annyira legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak, hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani, hogy egy csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük... Akkor félve és reszketve be fogják csukni szemüket és meg fognak elégedni azzal, hogy megvárják, mi lesz mindennek a vége.
A gójok olyanok, mint egy birkanyáj, és mi vagyunk a farkasok. És tudják önök, mi történik, ha a farkasok betörnek a nyájba? ...Van még egy másik ok is, hogy miért fogják becsukni a szemüket: ugyanis továbbra is azt ígérjük majd nekik, hogy visszakapnak minden szabadságot, amelytől megfosztottuk őket, mihelyt legyőztük a béke ellenségeit és megfékeztünk minden pártot. Kár szót vesztegetni arra, hogy meddig várnak majd szabadságuk visszatérésére...
Vajon minek találtuk ki ezt az egész politikát és fogadtattuk el ravaszul a gójokkal úgy, hogy semmi esélyük ne legyen annak mélyebb értelmét megvizsgálni? Valóban minek, ha nem azért, hogy kerülő úton érjük el, ami szétszórt törzsünk számára egyenes úton elérhetetlen? Ez a politika alapozta meg szervezetünket, a titkos szabadkőművességet, melyet nem ismernek és melynek célkitűzéseit még csak nem is gyanítják ezek a gój barmok, akiket azért csalogattunk a nyílt szabadkőműves páholyok seregébe, hogy port hintsünk társaik szemébe.
Isten a szétszórtság ajándékát adta nekünk, az Ő Kiválasztott Népének, s éppen ez, amit mindenki gyengeségünknek tart, bizonyult legfőbb erőnknek, mely most az egész világ feletti uralom küszöbére vezetett bennünket.
Már nem sokat kell építenünk azon az alapon, amelyet leraktunk.

12. JEGYZŐKÖNYV
A "szabadság" fogalmának szabadkőműves értelmezése. A sajtó jövője a szabadkőműves királyságban. A. sajtó irányítása. Tudósító ügynökségek. Hogyan értelmezi a szabadkőművesség a haladást? Még többet a sajtóról. A szabadkőművesség szolidaritása a mai sajtóban. A "közkereslet" felkeltése vidéken. Az új rezsim csalhatatlansága.

A "szabadság", melyet különbözőképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg:
A szabadság azt jelenti, hogy jogunk van azt tenni, amit a törvény megenged. A szónak ez az értelmezése a kellő időben szolgálatunkra lesz, minden szabadság ugyanis a mi kezünkben lesz, minthogy a törvények csak azt fogják eltörölni vagy kimondani, ami az előbb vázolt program értelmében kívánatos számunkra. A sajtóval a következő módon fogunk eljárni:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény nyomtatásban megjelenő termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból kifolyólag, hogy cenzúrázni kell őket, mi majd nagy hasznot hajtójövedelmi forrássá tesszük őket a mi államunk számára: külön sajtóadóval fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését fogjuk követelni, mielőtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk kell, hogy kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk irányuló támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még - irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint ezek a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet hoznak majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyek módosítását előre elhatároztuk.
Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.
Ha már most annyira uraljuk a gójok gondolatvilágát, hogy szinte valamennyien azokon a színes szemüvegeken át nézik a világ eseményeit, amelyeket az orrukra teszünk - ha már most nincs egyetlen állam sem, ahol bármi is megakadályozna minket abban, hogy tudomást szerezzünk arról, amit a gój ostobaság államtitoknak nevez: milyen lesz akkor a mi helyzetünk, amikor majd elismert legfőbb urai leszünk a világnak az egész világ felett uralkodó királyunk személyében? ...
Térjünk vissza a sajtó jövőjéhez. Mindenki, aki kiadó, könyvtáros, vagy nyomdász akar lenni, köteles lesz megszerezni a foglalkozása gyakorlására megállapított engedély-okiratot, amelyet bármely vétség esetén azonnal meg fogunk vonni tőle. Ilyen intézkedésekkel a gondolatot közvetítő eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk kezében, amely nem fogja többé megengedni, hogy a nemzet zömét a haladás áldásait illetően tévutakra vezessék és ábrándokba ringassák. Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt áldások egyenes úton elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez, melyek az emberek egymás közötti és a hatóságokkal való kapcsolataiban anarchista viszonyokat teremtenek, minthogy a haladás, vagy inkább a haladás gondolata bevezette mindenfajta emancipáció fogalmát, de elmulasztotta megállapítani annak határait... Minden úgynevezett liberális anarchista, ha nem is tettben, de mindenesetre gondolatban. Mindegyikük a szabadság valamely árnyképét keresgeti és kivétel nélkül féktelenségbe esik, vagyis az ellentmondás anarchiájába csupán az ellentmondás kedvéért...
Most rátérünk az időszaki sajtóra. Ezt is, mint minden nyomtatványt, ívenként kiszabott sajtóadóval és óvadékpénzzel fogjuk terhelni, és harminc ívnél kisebb könyvekért kétszer annyit kell majd fizetni. Az ilyen könyveket röpiratoknak fogjuk tekinteni, egyrészt azért, hogy csökkentsük a magazinok számát, melyek a nyomtatott méreg legrosszabb formái, másrészt pedig azért, hogy ezzel az intézkedéssel olyan hosszadalmas művekre kényszerítsük az írókat, melyeknek kevés olvasójuk lesz, már csak azért is, mert költségesek lesznek. Ugyanakkor olcsó lesz és mohón fogják olvasni mindazt, amit mi magunk adunk majd ki azért, hogy számunkra kedvező irányba befolyásoljuk a szellemi fejlődést. Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat, a kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tőlünk függővé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar írni, nem fog találni senkit, aki írásművét hajlandó kinyomtatni. Mielőtt ugyanis a kiadó vagy nyomda bármely művet elfogad nyomtatásban való megjelentetésre, ehhez engedélyt kell majd kérnie a hatóságoktól. Így előre fogunk tudni minden csalafintaságról, amely ellenünk készül, s ki fogjuk hűlni a méregfogát, amennyiben magunk foglalunk majd állást a szóbanforgó ügyben.
Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó ártalmas befolyását és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.
Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.
A második helyen állnak majd a félhivatalos lapok, melyeknek az lesz a szerepük, hogy megnyerjék számunkra a lagymatagokat és közömbösöket.
A harmadik helyre tesszük majd látszólagos ellenvéleményünket, melynek legalább egy lapja olyan hangot fog megütni, mintha legélesebb ellenlábasunk lenne. Igazi, elvi ellenfeleink a sajátjuknak fogják tartani ezt a színlelt ellenzéket és fel fogják fedni előttünk kártyáikat.
Újságaink képviselni fognak minden lehetséges árnyalatot - lesznek közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sőt még anarchista lapok is -, természetesen csak addig, amíg az alkotmány érvényben van... Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s ezek mindegyike rajta tartja majd az ujját a közvélemény különböző irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak megfelelően. Mihelyt valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a kezek a céljainknak megfelelő irányba fogják azt terelni, az izgatott beteg ugyanis elveszti minden ítélőképességét és könnyen befolyásolható. Azok a bolondok, akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak véleményét képviselik, a mi véleményünket fogják szajkőlni, vagy bármely véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra. Abban a hiú hiszemben, hogy pártjuk irányvonalát követik, valójában azt a zászlót fogják követni, amelyet kitűzünk eléjük.
Hogy újsághadunkat ebben a szellemben irányíthassuk, különösen nagy gondot kell fordítanunk ennek megszervezésére. "Központi sajtóhivatal" név alatt irodalmi gyűléseket fogunk rendezni, amelyeken ügynökeink feltűnés nélkül ki fogják adni az utasításokat és a nap jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és kétségbevonásával - de mindig a felszínen mozogva, a kérdések lényegét nem érintve - látszólag sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért, hogy alkalmat szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra, mint amilyenekre az első hivatalos közvéleményekben módunk volt, valahányszor ez - természetesen - előnyünkre van. Ezek az ellenünk irányuló támadások yrcég egy másik célt is szolgálnak majd, nevezetesen azt, hogy meggyőzzék alattvalóinkat arról, hogy teljes a szólásszabadság, ezzel alkalmat adva ügynökeinknek annak bizonygatására, hogy a velünk szemben álló össze.s lap üres fecsegő, mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben tárgyilagos ellenvetéseket tenni.
Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a nyilvánosság nem vehet észre, de amelyek teljesen biztosak, a legjobban biztosítják annak sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét és bizalmát megnyerjük kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetővé teszik majd számunkra, hogy - amint ez időről időre szükségesnek mutatkozik - politikai kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk a közvéleményt, hogy meggyőzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol az igazságot, hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban, tényeket vagy azok ellentmondásait, aszerint, jól vagy rosszul fogadják-e őket, mindig igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielőtt rálépünk. . .
Biztos diadalt fogunk aratni ellenfeleink felett, mert azok nem fognak olyan újságokkal rendelkezni, amelyekben teljes egészében részletesen kifejthetik nézeteiket - a sajtóval való bánásmód előbb említett módszerei következtében. Még csak meg sem kell majd cáfolnunk őket, legfeljebb egészen felületesen.
Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén sajtónk harmadik helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos lapjainkban erélyesen meg fogjuk cáfolni.
Már manapság is vannak ilyen jelenségek - hogy csak a francia sajtót vegyük -, melyek arra vallanak, hogy szabadkőműves összetartás érvényesül a következő jelszónak megfelelően: a sajtó valamennyi szervét összeköti a szakmai titoktartás; mint a régiek jövendőmondói, egyikük sem fogja elárulni hírforrásainak titkát, hacsak határozatot nem hoznak annak közzétételére. Egy újságíró sem meri majd elárulni ezt a titkot, mert senki sem kap engedélyt irodalmi működés kifejtésére, ha nincs múltjában valami sebezhető pont... Ezeket a sebezhető pontokat azonnal lelepleznénk. Amíg ezekről csak kevesen tudnak, az újságíró tekintélye vonzást gyakorol az ország lakosságának többségére - a tömeg lelkesedéssel követi. Különösen számítunk a vidék támogatására. Vidéken kell szítanunk azokat a reményeket és impulzusokat, melyek segítségével bármely pillanatban rátörhetünk a fővárosra, a fővárosokban pedig ugyanakkor úgy fogjuk beállítani, mintha ezek a megnyilvánulások a vidék népességének önálló reményei és törekvései lennének. Előidézőjük természetesen mindig egy és ugyanaz lesz: - mi. Szükségünk van arra, hogy addig, amíg el nem érjük hatalmunk teljét, a fővárosok szorongatva találják magukat a nemzet vidéki közvéleményétől, vagyis ügynökeink által létrehozott többségétől. Arra van szükségünk, hogy a fővárosok a lélektani pillanatban ne tudják megvitatni a befejezett tényeket annál az egyszerű oknál fogva, ha másért nem, hogy azokat a vidék túlnyomó részének közvéleménye már elfogadta.
Az új kormányzatnak abban az átmeneti időszakában, amely megelőzi teljes szuverenitásunkat, nem szabad megengednünk, hogy a sajtó bármilyen közéleti becstelenséget leleplezzen; az embereknek azt kell hinniük, hogy az új kormányzat annyira megelégedetté tett mindenkit, hogy még a bűncselekmények is megszűntek... A bűncselekményekről csak azok áldozatainak és véletlen tanúknak szabad tudniuk - senki másnak.

13. JEGYZŐKÖNYV
A mindennapi kenyér szükséglete. Politikai kérdések. Ipari kérdések. Szórakozás. Vidámparkok. "Egy az igazság." A nagy problémák.

A mindennapi kenyérért való küzdelem arra kényszeríti a gójokat, hogy befogják szájukat és alázatos szolgáink legyenek. Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből, utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül, hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra, közben pedig mi - szép nyugodtan az így támadt vita lármája közepette - meg fogjuk hozni és végre fogjuk hajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket akarunk, s azután mint befejezett tényeket a nyilvánosság elé tárjuk. Senki sem merészeli majd az egyszer megtörtént döntés visszavonását követelni, annál kevésbé, mert azt az előző állapothoz képest javulásnak fogjuk beállítani... A sajtó pedig azonnal új kérdésekre fogja irányítani az emberek figyelmét (nem tanítottuk az embereket arra, hogy állandóan valami új után kívánkozzanak?). Ezeknek az új kérdéseknek megtárgyalására rá fogják vetni magukat azok az ostoba fajankók, akik még most sem akarják megérteni, hogy leghalványabb fogalmuk sincs azokról a dolgokról, melyeknek megtárgyalására vállalkoznak. A politika kérdéseit senki más nem fogja fel ésszel, mint azok, akik már korszakokon át irányították a politikát: annak létrehozói.
Mindebből láthatjuk, hogy amikor biztosítjuk magunknak a tömeg jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését könnyítjük meg, és észrevehetik azt is, hogy amikor a tömeg helyeslését látszunk keresni, ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük, hanem szavakra vonatkozólag, amelyeket erről vagy arról a kérdésről mondottunk. A nyilvánosság előtt folyton hangoztatjuk, hogy minden tettünkben az a remény és meggyőződés vezérel, hogy a közjót szolgáljuk. A politika kérdéseinek megvitatásában zavarólag hathatna az emberek beleszólása, ezért figyelmüket más irányba tereljük: előtérbe helyezzük az ipar kérdéseit, azt állítva, hogy ezeknél is politikai kérdésekkel van dolgunk. Ezen a téren hadd beszéljék ki a tüdejüket! A tömegek csak egy feltétellel egyeznek bele abba, hogy ne fejtsenek ki politikai tevékenységet, hogy kipihenjék magukat attól, amit politikai tevékenységnek tartanak (amely tevékenységre mi tanítottuk őket, hogy eszközül használhassuk őket a gój kormányok elleni harcban) - azzal a feltétellel, hogy új elfoglaltságot találnak. Mi majd előírunk nekik valamit, ami úgy fest, mintha ugyancsak politika lenne. Hogy pedig a tömegek észre ne vegyék, hányadán vannak, ezenkívül szórakozásokkal, játékokkal, mulatságokkal, szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd figyelmüket. A sajtón keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat és mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről, amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni. Amint a nép egyre inkább elszokik attól, hogy gondolkozzék és önálló véleményt alkosson, ugyanazt a hangot kezdi majd megütni, mint mi, mert csak mi fogunk neki új irányt mutatni a gondolkozásban - oly személyeken keresztül természetesen, akikről nem sejtik, hogy velünk tartanak.
Mihelyt elismerték majd uralmunkat, a liberálisok, az utópisták, az álmodozók végképp eljátszották kisded játékaikat. Addig is azonban még jó szolgálatokat tesznek nekünk. Ezért továbbra is le fogjuk kötni gondolataikat új és látszólag haladó fantasztikus elméletek mindenfajta hiú ötletével: mert addig csavarjuk el teljes sikerrel az ostoba gójok fejeit a haladásról szóló frázisokkal, amíg nincs közöttük egy sem, aki képes felfogni, hogy ez a szó az igazságtól való eltérést takar mindazon esetekben, amikor nem anyagi törekvésről van szó, mert igazság csak egy van, és ebben haladásnak nincs helye. Mint minden megtévesztő gondolat, a haladás is az igazság elhomályosítására szolgál, hogy azt ne ismerje senki, kivéve minket, Isten Kiválasztottait, az igazság őrzőit.
Amikor majd valósággá válik királyságunk, szónokaink meg fogják magyarázni azokat a nagy kérdéseket, amelyek felforgatták az emberiséget, hogy végül is alávessék jótékony uralmunknak. Ki fogja akkor valaha is gyanítani, hogy mindezeket a népeket színpadi figuraként tologattuk egy politikai tervnek megfelelően, amelyet senki még csak nem is sejtett az évszázadok folyamán?

14. JEGYZŐKÖNYV
A jövő vallása. A rabszolgaság jövőbeni állapota. Hozzáférhetetlenség a jövő vallásának ismeretéhez. A jövő pornográfiája és sajtója.

Amikor felállítjuk királyságunkat, nem lesz kívánatos számunkra, hogy más vallás is legyen, mint a miénk az Egy Istenről, akivel sorsunk egybe van kötve annál a helyzetünknél fogva, amelyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és akin keresztül ugyanez a sorsunk egyesül a világ sorsával. Ezért el kell söpörnünk az istenhit minden más formáját. Ha ennek következtében sokan ateistákká is válnak, ahogy ma látjuk őket, ez - átmeneti állapot lévén - nem ellenkezik majd céljainkkal, ellenkezőleg, figyelmeztetőül fog szolgálni azoknak a nemzedékeknek, amelyek hallgatják majd a tanításunkat Mózes vallásáról, amely a maga szilárd és tökéletesen kidolgozott rendszerével hatalmunk alá hajtotta a világ összes népét. Ezzel fogjuk kihangsúlyozni a vallásunkban rejlő misztikus igazságot, amelyen mint mondani fogjuk - minden nevelő ereje alapul... Azután minden lehetséges alkalommal cikkeket fogunk közölni, amelyekben összehasonlítjuk a mi jótékony uralmunkat a múltbeli uralmakkal. A nyugalom áldásai - még ha azt a nyugalmat évszázadok megrázkódtatásai erőszakosan hozták is létre - csak még jobban ki fogják domborítani azokat a jótetteket, amelyekre rá fogunk mutatni. A gój kormányok által elkövetett hibákat a legélénkebb színekkel fogjuk ecsetelni. Ezeket a kormányokat annyira meg fogjuk utáltatni a népekkel, hogy szívesebben veszik majd a nyugalmat a szolgaság állapotában, mint azokat a magasztalt szabadságjogokat, amelyek meggyötörték az emberiséget és kikezdték magának az emberi létnek a forrásait is, amely forrásokat aljas kalandorok csőcseléke használt ki, akik nem tudják, mit cselekszenek... Addigra a kormányformák haszontalan megváltoztatásai, amelyekre rávettük a gójokat, amikor aláaknáztuk államszerkezeteiket, annyira kifárasztották majd a népeket, hogy inkább el fognak szenvedni bármit is mi alattunk, semhogy megkockáztassák, hogy újra el kelljen viselniük mindazokat a megrázkódtatásokat és nyomorúságokat, amelyeken keresztülmentek.
Ugyanakkor nem fogjuk elmulasztani kihangsúlyozni a gój kormányok történelmi hibáit, mely kormányok oly sok évszázadon át gyötörték az emberiséget, semmi megértést nem tanúsítván mindaz iránt, ami az emberiség igazi javát szolgálja; ehelyett szociális áldások fantasztikus terveit kergették és nem vették észre soha, hogy ezek a tervek csak rontottak, de soha nem javítottak az általános viszonyokon, melyek alapjai az emberi életnek...
Elveink és módszereink legnagyobb erőssége abban fog rejleni, hogy ragyogó ellentétként állítjuk majd párhuzamba őket a halott, elpusztult régi társadalmi renddel.
Filozófusaink meg fogják tárgyalni a gójok különböző vallásainak minden fogyatékosságát, de soha senki nem fogja megvitatni a mi hitünket annak igazi szemszögéből nézve, mert azt teljes egészében nem fogja megtudni senki más, mint mi, akik soha nem fogjuk merni elárulni annak titkait.
Haladó szelleműnek és felvilágosultnak ismert országokban szellemtelen, erkölcstelen és visszataszító irodalmat hívtunk életre. Ezt hatalomra jutásunk után egy ideig még támogatni fogjuk, hogy hatásos kontrasztot szolgáltasson azokhoz a beszédekhez, ahhoz a pártprogramhoz, melyeket a mi magasztos köreinkből fognak terjeszteni... A mi bölcseink, akik előkészültek arra, hogy vezetői legyenek a gójoknak, beszédeket, tervezeteket, emlékiratokat, cikkeket fognak elkészíteni, melyek felhasználásával oly módon befolyásoljuk majd a gójok gondolkodását, hogy az általunk megszabott ismeretekre irányítsuk a figyelmet.

15. JEGYZŐKÖNYV
Egynapos államcsínyek világszerte. Kivégzések. A gój-szabadkőművesség jövőbeni sorsa. A hatóság misztikuma. Szabadkőműves páholyok szaporodása. Szabadkőműves bölcsek központi kormánytestülete. Az Azev-taktika". Szabadkőművesség, mint az összes titkos társaság vezetője. A nyilvános dicséret jelentősége. Kollektivizmus. Áldozatok. Szabadkőművesek kivégzése. A törvény és hatóság presztízsének hanyatlása. A mi helyzetünk, mint a Kiválasztott Nép. A törvények világossága és rövidsége a jövő királyságában. A paranccsal szembeni engedelmesség. Hatalommal való visszaélések elleni intézkedések. A büntetések súlyossága. A bírák korhatára. A hatósági közegek és bírák liberalizmusa. Az egész világ pénze. A szabadkőművesség abszolutizmusa. A fellebbezéshez való jog. A jövőbeni "uralkodó" hatalmának patriarchális "külső megnyilvánulása". Az uralkodó dicsőítése. Az erős joga, mint az egyetlen jog. Izrael királya. A világ pátriárkája.

Ha majd mindenütt ugyanarra a napra előkészített államcsínyek segítségével végérvényesen felállítottuk királyságunkat, miután végképp nyilvánvalóvá lett minden fennálló kormányforma értéktelensége (s addig még nem kis idő fog elmúlni, talán egész évszázad is), feladatunknak fogjuk tekinteni, hogy gondoskodjunk arról, hogy ellenünk ne kerülhessen többé sor összeesküvésekre. E célból irgalmatlanul ki fogunk végeztetni mindenkit, aki fegyvert fog azért, hogy szembehelyezkedjék hatalomra jutásunkkal. Ugyancsak halállal fogjuk büntetni bármilyen új titkos társaságfélének az alapítását és szervezését. A már fennállókat ismerjük, ezek szolgálnak és szolgáltak minket, ezután azonban fel fogjuk oszlatni őket és tagjaikat Európától távol eső földrészekre fogjuk száműzni. Ugyanígy fogunk eljárni azokkal a nemzsidó szabadkőművesekkel is, akik túl sokat tudnak. Azokat közülük, akiket valamilyen okból megkímélünk, a száműzetéstől való állandó félelemben fogjuk tartani. Törvényt fogunk hozni, amely a titkos társaságok minden volt tagját Európából, uralmunk középpontjából való száműzetéssel fenyeget.
Kormányunk döntései véglegesek, megfellebbezhetetlenek lesznek.
A gój társadalmakban, amelyekben elültettük és szilárdan megalapoztuk az egyenetlenség és ellenkezés szellemét, a rend csak irgalmatlan rendszabályok alkalmazásával állítható helyre, melyek kifejezésre juttatják az államhatalom ellenállhatatlan erejét: nem szabad tekintettel lenni az esetleg elbukó áldozatokra, ők a jövőbeli jólétért szenvednek. Ennek a jólétnek a megvalósítása kötelessége minden kormánynak, amely működését nemcsak előjogokkal, hanem kötelezettségek vállalásával is igazolja. Az uralom szilárdságának legfőbb biztosítéka a hatalom nimbuszának megerősítése, ilyen nimbusz pedig csak a hatalomnak oly tiszteletet parancsoló hajthatatlanságával teremthető meg, amely magán hordja a misztikus okokra - Isten akaratára-visszavezetendő sérthetetlenség jelképeit. Ilyen volt még nem is olyan régen az orosz autokrácia, amely egyetlen komoly ellenfelünk volt a világon, nem számítva a pápaságot. Gondoljunk Sulla példájára, akinek a haja szálát sem görbítette a vérrel áztatott Olaszország, pedig azt a vért ő ontotta: Sullát a nép istenítette éppen a hatalma miatt, noha darabokra tépte a népet; félelmet nem ismerő visszatérése Olaszországba sérthetetlenséggel övezte. A nép nem nyúl hozzá ahhoz, aki merészségével és lelkierejével hipnotizálja.
Közben azonban, amíg hatalomra nem jutunk, ellenkező módon fogunk eljárni: a világ minden országában szabadkőműves páholyokat fogunk életre hívni és szaporítani; azokba be fogjuk vonni mindazokat, akik kimagasló szerepet visznek a közéletben vagy esetleg vihetnek, ugyanis ezek a páholyok lesznek legfőbb hírszerzési központjaink és ezeken keresztül fogjuk leginkább érvényesíteni befolyásunkat. Az összes páholyt központi igazgatóság alá fogjuk helyezni, amely a mi bölcseinkből fog összetevődni; erről kizárólag mi fogunk tudni, mindenki más előtt ismeretlen lesz. A páholyoknak meglesznek a maguk képviselői, akik arra szolgálnak majd, hogy palástolják a szabadkőművesség előbb említett igazgatóságát, és hogy kiadják a jelszavakat és utasításokat. Ezekben a páholyokban fogjuk megkötni azt a csomót, amely összeköti egymással az összes forradalmi és liberális elemet. Ezek valamennyi társadalmi rétegből kerülnek majd ki, így tudomásunk lesz a legtitkosabb politikai összeesküvésekről is, és azok irányítása már kitervezésük napjától kezdve a mi kezünkben lesz. A páholytagok között lesz a nemzetközi és nemzeti rendőrség úgyszólván minden ügynöke, az ő szolgálatuk ugyanis pótolhatatlan számunkra, amennyiben a rendőrség abban a helyzetben van, hogy nemcsak a maga külön rendszabályait alkalmazhatja az ellenszegülőkkel szemben, hanem a mi tevékenységünket is palástolhatja és ürügyeket szolgáltathat elégedetlenségre, stb. Titkos társaságokba legkészségesebben szellemi foglalkozásúak, karrieristák, többnyire könnyelmű emberek lépnek be, általában olyanok, akiket nem lesz nehéz kezelnünk és felhasználnunk arra, hogy mozgásba hozzák annak a gépnek mechanizmusát, melyet mi eszeltünk ki. Ha megrázkódtatás éri a világot, ez azt fogja jelenteni, hogy fel kellett kavarnunk, hogy megbontsuk túl nagy összetartását. Ha azonban bárhol a világon összeesküvést szőnének, annak élén senki más nem fog állni, mint legmegbízhatóhb szolgáink egyike. Magától értetődik, hogy nekünk és senki másnak kell irányítanunk a szabadkőműves tevékenységet, mert mi tudjuk, merre vezetünk, mi ismerjük minden történés végső célját, míg a gójok semmit sem tudnak ezekről a dolgokról, még a cselekvés közvetlen hatását sem ismerik; rendszerint beérik azzal, hogy elképzeléseik megvalósításával pillanatnyilag kielégítsék önteltségüket, és észre sem veszik, hogy elgondolásaik soha sem vezethetők vissza saját kezdeményezésükre, hanem a mi sugalmazásaink eredménye...
A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a páholyokba, vagy abban a reményben, hogy azok segítségével nekik is jut valami a közös koncból, egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen megvalósíthatatlan és megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni; szomjaznak a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül bőkezűek vagyunk. A sikert azért engedélyezzük nekik, hogy kihasználjuk a siker okozta önteltségüket. Ez ugyanis lassan hajlamossá teszi őket arra, hogy magukévá tegyék sugalmazásainkat, miközben nincsenek is tudatában azoknak és teljességgel meg vannak győződve arról, hogy gondolataik saját csalhatatlanságukból fakadnak s meg nem eshetik velük, hogy kölcsönvegyék másokéit... Önök el sem tudják képzelni, hogy önteltségükben a legbölcsebb gójok is akaratlan naivitásnak milyen állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű elvenni a bátorságukat a legkisebb kudarccal is, legyen az akár csak a megszokott taps elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni őket új sikerek kilátásba helyezésével. Amennyire a mieink megvetik a külső sikert és csak azt nézik, hogy keresztülvihessék terveiket, annyira készek a gójok bármely tervet is feláldozni, csakhogy sikerük legyen. Ez a lelki sajátosságuk lényegesen megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy céljainknak megfelelően irányítsuk őket. Látszatra tigrisek, lelkük azonban birkalélek, és fejük kong az ürességtől. Ráültettük őket annak a gondolatnak a vesszőparipájára, hogy az egyéniségnek fel kell olvadnia a kollektivizmus jelképes egységében.
Soha nem volt és soha nem is lesz annyi eszük, hogy ez a vesszőparipa nyilvánvalóan ellenkezik a természet legfontosabb törvényeivel, hiszen a természet a világ teremtése óta egymástól különböző egyedeket hoz létre, mégpedig pontosan azért, hogy egyéniségeket alkosson.
Ha sikerül a gójokat a bárgyú vakságnak ilyen magaslatára vinnünk, nem bizonyíték ez arra - méghozzá megdöbbentően világos bizonyíték -, mennyire fejletlen az ő értelmük a miénkhez képest? Főleg ez az, ami szavatolja sikerünket.
És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi időkben, amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar elérni, nem szabad visszariadni semmiféle eszköztől és nem szabad megszámolni azokat, akiket a cél érdekében fel kell áldozni... Mi nem számoltuk a gój barmok ivadékainak áldozatait, persze a mieink közül is sokakat fel kellett áldoznunk, ennek árán azonban már most olyan helyzetet biztosítottunk a mieinknek a földön, amilyenről még csak nem is álmodhattak. Az, hogy aránylag kevés áldozatunk volt, megőrizte nemzetünket a megsemmisüléstől.
A halál minden ember életének elkerülhetetlen vége. Jobb ezt a véget azok számára siettetni, akik akadályozzák művünket, mint saját magunk, a mű megalkotói számára. Oly módon végzünk a szabadkőművesekkel - ha arra szükség van -, hogy azt a hittestvéreken kívül senki még csak nem is gyaníthatja soha; még halálos ítéletünk áldozatai maguk sem; valamennyien úgy halnak meg, mintha halálukat normális betegség okozná... Ezt tudva, félelmükben még a hittestvérek sem mernek tiltakozni. Ilyen módszerekkel a szabadkőművességen belül gyökerestől kiirtottunk minden ellenkezést rendelkezéseinkkel szemben. Miközben liberalizmust prédikálunk a gójoknak, a saját népünket és ügynökeinket feltétlen engedelmességre szorítjuk.
Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre korlátozódott a gójok törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű törvénymagyarázatokkal megfosztottuk a törvényt tekintélyétől. A legfontosabb és elvi jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy döntenek, ahogy mi előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen megvilágításba mi azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt olyan személyek segítségével érjük el, akik - természetesen - a mi eszközéink, bár látszatra semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok vagy egyéb eszközök segítségével. . . Még szenátorok és magasabb állású közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A gójok teljességgel baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az elemzésnek és megfigyelésnek, még kevésbé képesek hasznosítani a maguk számára annak előrelátását, hogy egy kérdés bizonyos elintézési módjának mi lehet a célja.
Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt és nem találnak fel semmit (legfeljebb talán anyagi dolgokat). Ebből világos, hogy a természet magajelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot. Ha majd elkövetkezik nyílt uralmunk ideje, az az idő, amikor bemutathatjuk uralmunk áldásait, újjá fogunk alakítani minden törvényhozást. Valamennyi törvényünk rövid, világos, tartós lesz, mindenféle magyarázatok nélkül, úgyhogy mindenki tökéletesen meg fogja tudni érteni őket. A fő jellemvonás, amely végig fog vonulni rajtuk, az lesz, hogy engedelmességet követelnek parancsainkkal szemben, s ezt az elvet grandiózus tökélyre fogjuk vinni. Akkor aztán meg fog szűnni minden visszaélés, mivel mindenki - egészen a legalsóbb közegig - felelős lesz a legfőbb kormányhatalom képviselőjének. Az e legfőbb hatóságnak alárendeltek hatalmi visszaéléseit oly irgalmatlan büntetésekkel fogjuk sújtani, hogy nem akad majd senki, akinek kedve lenne túllépni hatáskörét. Szigorúan szemmel fogjuk tartani a közigazgatás tevékenységét, amelytől az államgépezet sima működése függ; ha ugyanis ebben hanyagság üti fel a fejét, ez mindenütt hanyagsághoz vezet; a törvényellenes eljárás vagy hatalommal való visszaélés egyetlen esetét sem fogjuk példás büntetés nélkül hagyni.
Bűntények eltitkolása, közigazgatási tisztviselők hivatali vétségeinek kölcsönös eltussolása - mindezek a bajok meg fognak szűnni a szigorú büntetés legelső példái után. Hatalmunk nimbusza megköveteli, hogy legfőbb tekintélyének egyéni haszon kedvéért történő legkisebb csorbítását is megfelelő, azaz kegyetlen büntetésekkel toroljuk meg. Azok, akikre lesújt a büntetés - esetleg nagyobb büntetés, mint amilyet megérdemelnek -, katonáknak fognak számítani, akik elesnek a közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény kedvéért, melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit tartók közül bárki is letérjen a közélet útjáról a maga privát mellékútjaira. Így például bíráink tudni fogják, hogy megsértik az igazságosság legfőbb elvét, valahányszor hajlamosak arra, hogy ostoba könyörületességet gyakoroljanak; a jogszolgáltatás arra való, hogy botlásokért kiszabott büntetésekkel példásan oktassa az embereket, nem pedig a bíró lelki tulajdonságainak kinyilvánítására... Ilyen tulajdonságok kimutatása helyénvaló lehet a magánéletben, de nem a közélet terén, mely nevelési alapja az emberi életnek. Bíráink 55 éves korukon túl nem fognak szolgálatot teljesíteni, először azért, mert öreg emberek makacsabbul ragaszkodnak előítéletekhez és nehezebben tudják alávetni magukat új irányvonalaknak, másodszor pedig azért, mert ily módon biztosíthatjuk a bírói testület tagjainak rugalmas kicserélését, aminek következtében annál jobban meg fognak hajolni akaratunk előtt: annak, aki meg akarja tartani állását, vakon kell majd engedelmeskednie, hogy kiérdemelje azt.
Általában csakis olyanokat fogunk kiválasztani bírónak, akik pontosan tudják, hogy feladatuk abban áll, hogy büntessenek és alkalmazzák a törvényeket, nem pedig abban, hogy az állam nevelési tervének rovására a liberalizmus megnyilvánulásairól álmodjanak, amint sok gój manapság ezt képzeli feladatának. A személyek kicserélésének ez a módszere arra is szolgál majd, hogy szétrobbantsa a kollektív szolidaritást, és mindenkit hozzá fog kötni a kormány érdekeihez, mert sorsuk a kormánytól fog függeni. A fiatal bírónemzedéket arra a nézetre fogjuk nevelni, hogy megengedhetetlen bármiféle visszaélés, amely megzavarhatná az alattvalók között létesített rendet.
Manapság a gójok bírái kíméletesek mindenféle bűntény elbírálásánál, minthogy nincs helyes elképzelésük hivatásukról, mert a jelenlegi uralkodók a bírák kinevezésénél elmulasztják beléjük vésni a kötelezettségérzetet és nem teszik tudatossá bennük azt a feladatot, melyet el kell látniuk.
Ahogy a vadállat útjukra küldi kölykeit, hogy zsákmány után járjanak, a gójok jól jövedelmező állásokat juttatnak alattvalóiknak anélkül, hogy felvilágosítanák őket, milyen célra is létesítették azokat. Ezért döntik romlásba kormányaikat saját erőik, saját tisztviselőik tevékenységével.
Hadd vonjunk le kormányunk számára még egy tanulságot azokból az eredményekből, amelyekre az ilyen cselekvés vezet. Ki fogjuk irtani a liberalizmust kormányunknak mindazokból a fontos stratégiai állásából, amelyekkel az államrendszerünk számára szükséges alárendelt tisztviselők kiképzése összefügg. Ilyen állásokat kizárólag olyanoknak fogunk juttatni, akiket kitanítottunk a közigazgatási szolgálatra. Arra a lehetséges ellenvetésre, hogy az öreg tisztviselők nyugdíjaztatása sokba fog kerülni az államkincstárnak, elsősorban az a válaszom, hogy majd juttatunk nekik valamilyen privát munkát ahelyett, amelyet elveszítenek, másodsorban pedig meg kell jegyeznem, hogy a világ minden pénze a mi kezünkben fog összpontosulni, tehát nem a mi kormányunk az, amelynek tartania kell a költségektől.
Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes lesz, s ezért minden egyes rendeletünkben tiszteletben fogják tartani és feltétlenül végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez figyelmen kívül fog hagyni minden zúgolódást, mindenfajta elégedetlenséget, és ezek bármilyen megnyilvánulását példás büntetésekkel el fogja fojtani. El fogjuk törölni a fellebbezési jogot. Ezzel kizárólag mi fogunk rendelkezni - vagyis azok, akik uralkodnak -, mert nem szabad megengednünk, hogy a nép arra a gondolatra jusson, hogy általunk kinevezett bírák helytelen döntést is hozhatnak. Ha pedig mégis előfordul ilyesmi, mi magunk fogjuk hatálytalanítani a döntést, egyúttal pedig olyan példás büntetést fogunk mérni a bíróra, amiért nem értette meg kötelességét és kinevezésének célját, hogy ez elejét fogja venni az ilyen esetek megismétlődésének... Ismétlem, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ismernünk kell tisztviselőink minden lépését; szorosan szemmel kell tartanunk őket, hogy a nép meg legyen elégedve velünk, ugyanis joga vanjó kormánytól jó tisztviselőket elvárni.
Uralkodónk részéről kormányunk patriarkális atyai gyámságnak fog látszani. Saját nemzetünk és alattvalóink atyát fognak látni benne, aki törődik minden szükségletükkel, minden lépésükkel, az alattvalók egymás közötti kapcsolataival éppúgy, mint az uralkodóhoz való kapcsolataival. Annyira el fogja tölteni őket az a gondolat, hogy semmiképp sem nélkülözhetik gondoskodását és irányítását, ha békében és nyugalomban akarnak élni, hogy istenítéssel határos hódolattal el fogják ismerni uralkodónk önkényuralmát, különösen ha arra a meggyőződésre jutnak, hogy tisztviselőink nem saját kényük-kedvük szerint járnak el, hanem vakon végrehajtják az ő parancsait. Örülni fognak, hogy mindent elrendeztünk életükben, ahogy bölcs szülők teszik, akik kötelességtudatra és engedelmességre akarják nevelni gyermekeiket. Politikánk titkai tekintetében ugyanis a világ népei mindig csak kiskorú gyerekek voltak, akárcsak kormányaik. Amint látják, jogra és kötelességre alapítom kényuralmunkat; a kötelességteljesítés kikényszerítésének joga egyenesen kötelezettsége az olyan kormánynak, amely alattvalóinak atyja. Megadatott neki az erősebb joga, hogy azt arra használja fel, hogy az emberiséget a természet által meghatározott rend, azaz az alárendeltség felé vezesse. A világon minden valamilyen alárendeltségi állapotban van, ha nem az embereknek van alárendelve, akkor körülményeknek vagy saját belső mivoltának, mindenesetben annak, ami erősebb. És így a jó érdekében mi leszünk ez az erősebb valami.
Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik rést ütnek a fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében ugyanis nagy nevelési feladat rejlik.
Amikor Izrael királya a fejére teszi az Európa által felkínált koronát, a világ pátriárkája lesz. Azoknak a száma azonban, akiket szükségszerűen fel kell majd áldoznia, sohasem fogja elérni azoknak az áldozatoknak a számát, akiket a századok folyamán a gój kormányok nagyzási mániája, egymás közötti vetélkedése követelt. A mi királyunk állandó érintkezésben lesz az emberekkel, a szónoki emelvényről beszédeket fog intézni hozzájuk, amelyeknek híre még ugyanabban az órában el fog terjedni az egész világon.

16. JEGYZŐKÖNYV
Az egyetemek elerőtlenítése. A klasszicizmus helyettesítése. Oktatás és hivatás. Az uralkodó" tekintélyének hirdetése az iskolákban. A tanszabadság eltörlése. Új elméletek. Önálló gondolkozás. Szemléltető leckék tanítása.

Hogy hatálytalanítsuk a kollektív erőket a miénk kivételével, el fogjuk erőtleníteni a kollektivizmus első fokozatát - az egyetemeket azáltal, hogy új irányvonalakat szabunk meg számukra. Pontosan kidolgozott titkos munkatervekkel fogjuk előkészíteni feladatukra az egyetemek tisztviselőit és tanárait, melyektől egy jottányit sem térhetnek majd el büntetlenül. Különös elővigyázatossággal fogjuk kinevezni őket és állásuk olyan természetű lesz, hogy teljesen a mi kormányunktól függjenek.
Ki fogjuk zárni a tantervből az államjogot és minden egyebet, ami a politikával függ össze. Ezekből a tárgyakból csupán néhány tucatnyi személy fog oktatásban részesülni, akiket kiváló képességeikre való tekintettel a beavatottak közül fogunk kiválasztani. Az egyetemeknek nem szabad majd többé pulyákat világgá ereszteniük előadótermeikből, akik úgy kotyvasztanak államcsínyterveket, mint valami komédiát vagy tragédiát, eltemetkezve a politikai kérdésekben, melyekhez már apáik sem értettek.
Ha az emberek tág körének helytelenül irányított politikai ismeretei vannak, ez utópista álmodozókat és rossz alattvalókat eredményez, ahogy önök maguk is láthatják a gójok példáján, akiket mind ilyen irányban neveltek. Fel kell vennünk oktatásunkba mindazokat az alapelveket, amelyek oly ragyogóan tönkretették államrendjüket. Mihelyt azonban hatalomra kerültünk, mindenféle zavaró tantárgyat el fogunk távolítani a tantervből és az ifjúságot az államhatalom engedelmes gyermekeivé fogjuk tenni, akik mint a béke és nyugalom támaszát és reményét, szeretik azt, aki uralkodik. A klasszicizmust-mint általában a régi történelem tanulmányozásának minden formáját, ahol is több a rossz, mint a jó példa - a jövő programjának tanulmányozásával fogjuk helyettesíteni. Ki fogjuk radírozni az emberek emlékezetéből az elmúlt századok mindama tényeit, melyek nem kívánatosak számunkra, és csak azokat fogjuk meghagyni, amelyek a gój kormányok hibáit mutatják be. Tanterveink előterében ilyen és hasonló nevelő hatású kérdések tanulmányozása fog állni: a gyakorlati élettel kapcsolatos ügyek; a társadalmi rendből adódó kötelességek; a népek egymás közötti kapcsolatai; a rossz és önző példák kerülése, melyek ragályként terjesztik a rosszat. Ezt a programot külön terv szerint fogjuk összeállítani a különböző hivatás- és szakmabeliek számára, semmiképp sem fogjuk egy kaptafára húzni az oktatást. A kérdés ilyen kezelése különösen fontos.
Minden társadalmi rétegnek szigorúan körülhatárolt oktatást kell kapnia az életben való rendeltetésének és munkájának megfelelően. A rendkívüli tehetséggel megáldottak mindig értették és ezentúl is fognak érteni ahhoz, hogy magasabb társadalmi rétegbe küzdjék fel magukat, de a legnagyobb őrültség ilyen ritka, alkalomszerű tehetségek kedvéért tehetségtelen embereket is nem nekik való pozícióba engedni, ahol ilyen módon csak meg fosztják állásaiktól azokat, akiknek születésüknél vagy foglalkozásuknál fogva ott van a helyük. Önök maguk is tudják, hogy mire vezetett ez a gójoknál, akik megengedték ezt a kiáltó abszurditást.
Ahhoz, hogy az alattvalók mélyen a szívükbe és gondolataikba zárják azt, aki uralkodik, szükség van arra, hogy uralkodásának ideje alatt az iskolákban és a vásártereken az egész nemzetet kioktassák jelentőségéről, tetteiről és valamennyi jótékony kezdeményezéséről.
Meg fogunk szüntetni minden tanszabadságot. Mindenkorú tanulóknak joguk lesz szüleikkel együtt összegyűlni a nevelőintézetekben, mint valamely klubban. Ezeken a leginkább ünnepnapokon tartandó gyűléseken a tanítók látszólag szabad előadásokat fognak tartani az emberi kapcsolatok kérdéseiről, a jó példákból levonandó szabályokról, az ösztönszerű viszonyokból adódó korlátozásokról, végül pedig a világnak még ki nem nyilatkoztatott, új elméletek filozófiájáról. Ezeket az elméleteket vallási dogma szintjére fogjuk emelni mintegy átmenetképpen saját hitünk felé. Hogy teljessé tegyem jelen- és jövőbeli cselekvési tervünkről szóló fejtegetéseimet, ismertetni fogom önök előtt ezeknek az elméleteknek alapelveit. Sok évszázadnyi tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek eszmék szerint élnek és azoktól vezéreltetik magukat, s hogy ezeket az eszméket leginkább nevelés útján teszik magukévá, mely egyformán eredményesen, bár természetesen különböző módszerekkel, mindenféle korban lévő emberre alkalmazható, ezért el fogjuk fojtani és saját használatunkra lefoglalni az önálló gondolkozás utolsó szikráját is, miután eddig már amúgy is saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség megfékezésének rendszere már érvényesül az úgynevezett szemléltető leckékkel történő tanításban. Ennek az a célja, hogy tunya, engedelmes barmokat csináljon a gójokból, akik csak akkor alkothatnak maguknak fogalmat valamiről, ha azt ábra formájában bemutatják nekik... Franciaországban egyik legjobb ügynökünk, Bourgeois, már nyilvánosságra is hozott szemléltető leckékre alapozott új tantervet.

17. JEGYZŐKÖNYV
Ügyképviselet. A gój papság befolyása. A lelkiismeret szabadsága. A pápai udvar. A zsidók királya, mint az egyház pátriárkája. Hogyan kell harcolni a meglévő egyház ellen? A kortárs sajtó feladata. A rendőrség szervezete. Önkéntes rendőrök. Kémkedés a kahal mintájára. A hatalommal való visszaélés.

Az ügyvédi foglalkozás hideg, kegyetlen, konok embereket produkál, akiknek nincsenek elveik s akik mindenütt személytelen, merőn legális álláspontot foglalnak el. Régi szokásuknak megfelelően minden ügynél azt nézik, mit ér a védelem szempontjából, és nem azt, mennyiben szolgálja a közjót. Rendszerint semmiféle ügyben nem utasítják vissza a védelem elvállalását, mindenáron felmentő ítéletet igyekeznek elérni, evégett felhasználva a jogtudomány legjelentéktelenebb szőrszálhasogatásait is, s ezáltal demoralizálják az igazságszolgáltatást.
Ezért szük határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást, a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet. Mint a bíráknak, az ügyvédeknek sem lesz joguk személyesen érintkezni a peres felekkel; csupán a bíróság részéről fognak nekik ügyeket kiutalni, ezeket pedig jelentések és ügyiratok alapján fogják tanulmányozni. Ügyfeleik védelmét azok bírósági kihallgatása után fogják ellátni a felmerült tényeknek megfelelően. Honoráriumot kapnak majd tekintet nélkül arra, milyen eredménnyel látják el a védelmet. Ilyenképpen törvénykezési ügyek egyszerű előadói lesznek az igazság szolgálatában és ellensúlyként az ügyésszel szemben, aki a felperes álláspontjának előadója lesz. Ez le fogja rövidíteni a bírósági tárgyalásokat. Ily módon tisztességes, elfogulatlan védelmet fogunk megteremteni, amelyet nem személyi érdek, hanem meggyőződés vezérel. Ez mellesleg véget fog vetni annak a jelenleg dívó korrupt gyakorlatnak is, hogy az ügyvédek egymás közti megegyezés alapján csak azt a peres felet engedik nyerni, aki többet fizet. . .
Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra. A nemzsidó papságnak a világ népeire gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának. pillanatától. Ami a többi vallást illeti, azokkal még könnyebb dolgunk lesz, de korai volna erről most beszélni. A papi uralmat és a papokat olyan szűk korlátok közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk olyan arányban csökkenjen, ahogy azelőtt növekedett. Ha majd elérkezik a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezőinek képében lépünk fel, mintha elejét akarnánk venni a vérontásnak. Ezzel az ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbelsejébe és nem fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a pápaság hatalmát.
A zsidók királya lesz a világ igazi pápája, egy nemzetközi egyház pátriárkája.
Abban a közbeeső időben azonban, amikor a fiatalságot még a hagyományos vallásokban neveljük, mielőtt majd saját hitünkre tanítjuk, nem fogunk nyíltan hozzányúlni az egyházakhoz, hanem azzal fogunk harcolni ellenük, hogy bíráljuk őket azzal a céllal, hogy hitszakadást idézzünk elő...
Mostani sajtónk általában továbbra is ki fogja pellengérezni a gójok államvezetését, vallásait, tehetetlenségét, mindig erősen rosszindulatú szavakat használva, hogy minden módon csökkentse tekintélyüket úgy, ahogy ehhez csak a mi tehetséges törzsünk lángelméje ért...
Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak megszemélyesítése - száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Tudomásunk lesz mindenről hivatalos rendőrség segítsége nélkül is; ez különben azzal a hatáskörrel, amellyel a gójok használatára felruháztuk, csak akadályozza a kormányokat tisztánlátásukban. Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket mindamellett kegyetlenül meg fogjuk büntetni, hogy ne harapózzanak el a visszaélések ezzel a joggal.
Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsisok, lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog: jelentéseinek és letartóztatásainak helybenhagyása a rendőrségi ügyek ellenőrzésével megbízott felelős személyek csoportjától fog függni, míg a tényleges letartóztatásokat a csendőrség és a városi rendőrség hajtja majd végre. Azokat, akik nem tesznek feljelentést arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban láttak vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén felelősségre vonni, ha beigazolódik bűnösségük ebben a bűncselekményben.
Ahogy manapság testvéreink kötelesek saját kockázatukra feljelenteni a kahalnak a hitehagyókat, még ha azok saját családtagjaik is, vagy olyanokat, akikről megfigyelték, hogy elkövettek valamit, ami ellenkezik a kahallal, ugyanúgy az egész világra kiterjedő királyságunkban is valamennyi alattvalónknak eleget kell majd tennie annak a kötelességének, hogy ilyen irányban szolgálja az államot. Ez a feljelentő szervezet ki fog irtani minden hatalmi visszaélést, erőszakoskodást, megvesztegetést, egyszóval mindazt, amit tanácsadóink útján, az ember emberfeletti jogairól szóló elméleteink segítségével beleplántáltunk a gójok szokásaiba. Másképp hogyan is szaporíthattuk volna el annyira ezeket a bajokat, amelyek zűrzavart okoztak közigazgatásuk kellős közepén? Az ezt előidéző módszerek között a legfontosabbak közé tartozik, hogy a megfelelő közegeket olyan helyre állítjuk, ahol alkalmuk van bomlasztó tevékenységük során kifejteni és érvényesíteni rossz hajlamaikat, mint amilyenek: makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és mindenek felett pedig a megvesztegethetőség.

18. JEGYZŐKÖNYV
Titkos védelmi rendszabályok. Összeesküvések belülről történő megfigyelése. Nyílt titkos védelem - a hatalom pusztulása. A zsidók királyának titkos védelme. A hatalom misztikus tekintélye. Letartóztatás az első gyanú esetén.

Ha szükségessé válik számunkra, hogy megszigorítsuk a titkos védelmi rendszabályokat (a legvégzetesebb méreg az államhatalom tekintélye számára), színleges zűrzavarokat fogunk előidézni vagy gondoskodni fogunk arról, hogy sor kerüljön az elégedetlenségnek valamilyen megnyilvánulására, melynek jó szónokok fognak kifejezést adni. E szónokok köré fognak gyűlni mindazok, akik rokonszenveznek kijelentéseikkel. Ezt ürügyül fogjuk felhasználni házkutatásokra és felügyelet gyakorlására a gój rendőrség kötelékeiben elhelyezett ügynökeink segítségével...
Mivel a legtöbb összeesküvő kalandvágyból és a dicsekvés kedvéért cselekszik, nem fogunk hozzájuk nyúlni, amíg nem ragadtatják magukat valamilyen szembeszökő tettre; addig csupán megfigyelőket fogunk elhelyezni közöttük. . . Nem szabad elfelejteni, hogy az államhatalom rovására megy, ha gyakran fedez fel saját maga ellen irányuló összeesküvéseket: ez ugyanis arra enged következtetni, hogy a kormány tudatában van saját gyengeségének, vagy - ami még rosszabb - igazságtalanságának. Önök tudják, hogy a gój királyok tekintélyét azzal romboltuk le, hogy gyakran hajtattunk végre ellenük merényleteket ügynökeinkkel, nyájunk vak birkáival, akik néhány szabadelvű szólammal könnyen rábírhatók bűntettek elkövetésére, hacsak politikai színezetet adunk ezeknek a bűntetteknek. Kényszerítettük az uralkodókat, hogy beismerjék gyengeségüket azzal, hogy nyílt védelmi rendszabályokat jelentenek be, és így semmivé fogjuk tenni az államhatalomhoz fűzött várakozásokat. A mi uralkodóinkat csak egészen jelentéktelen őrség fogja titokban őrizni, mert még a gondolatát sem fogjuk megengedni annak, hogy olyan zendülés támadhatna ellene, amellyel nem bírkózhatna meg és amely elől kénytelen lenne elrejtőzni.
Ha megengednénk ezt a gondolatot, ahogy a gójok tették és teszik, akkor e tényből kifolyólag halálos ítéletet írnánk alá, ha nem is az uralkodónkét, de mindenesetre a dinasztiájáét, mégpedig nem távoli időpontra.
Szigorúan meg fogjuk őrizni azt a látszatot, hogy uralkodónk kizárólag a nemzet javára használja hatalmát és semmiképpen sem dinasztikus célokra. Ezt a becsületes magatartást látva, az alattvalók tiszteletben fogják tartani és védelmezni fogják annak elismerésével, hogy vele áll vagy bukik az állam minden polgárának jóléte, mert tőle függ minden rend a nép mindennapi életében... A királynak nyílt hatalmi eszközökkel történő megvédése gyengeségre utal hatalmának megszervezésében.
Ha uralkodónk a nép között mutatkozik, mindig látszólag kíváncsi férfiak és nők tömege fogja körülvenni, akik mintegy véletlenül az első sorokat foglalják el körülötte és - mintha a rend kedvéért történne - vissza fogják tartani a többieket. Ez a többiekre is példaként fog hatni, hogy ne tülekedjenek. Ha kérvényező jelenik meg a tömegben, az első sorokban állóknak át kell venniük a kérvényt és azt a kérvényező szeme láttára át kell adniuk az uralkodónak, hogy mindenki láthassa, hogy az eljut rendeltetési helyére és következésképpen a király maga bírálja el. A hatalom nimbuszának fenntartása megköveteli, hogy a nép meggyőződésből így beszélhessen: "Bezzeg csak tudna róla a király!", vagy "Majd megtudja a király!" Nyílt védelmi rendszabályok bevezetésével elvész a hatalom misztikus tekintélye: márpedig, ha helyt adunk bizonyos merészség érvényesülésének - mindenki azt hiszi, hogy nagy fokban rendelkezik ezzel a tulajdonsággal -, a forradalmárok tudatára ébrednek erejüknek és ha kedvező az alkalom, lesik a pillanatot, hogy merényletet kövessenek el az uralmon lévők ellen. . . A gójoknak ugyan mást prédikáltunk, de éppen ez tette lehetővé számunkra, hogy megfigyeljük azokat a következményeket, amelyekkel náluk a nyílt biztonsági rendszabályok jártak... A mi uralmunk alatt a bűnözőket már az első többé-kevésbé jól megalapozott gyanú esetén fogják letartóztatni; nem engedhetjük meg; hogy esetleges tévedéstől való félelemből szökésre legyen alkalmuk olyan személyeknek, akik valamilyen politikai vétség vagy bűntett elkövetésének gyanújában állnak; az ilyen ügyekben ugyanis a szó szoros értelmében irgalmatlanok leszünk. Ha közönséges bűnügyekben éppenséggel megengedhető is a tett indító okainak figyelembevétele, nincs semmi mentség olyanok számára, akik beleártják magukat olyan dolgokba, melyekhez a kormányon kívül nem érthet senki. És még a kormányok sem értenek mindig az igazi politikához.

19. JEGYZŐKÖNYV
Kérelmek és tervezetek benyújtásának joga. Zendülés. Politikai bűnök vád alá helyezése. A politikai bűnök hirdetése.

Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni semmiféle önálló kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle jelentések és előterjesztések benyújtását, amelyek azt javasolják, hogy a kormány vizsgáljon meg tervezeteket, amelyek a nép helyzetének megjavítását célozzák; ez fel fogja tárni előttünk alattvalóink bajait és kíváncsiságait, amelyeknek vagy eleget fogunk tenni, vagy bölcs megcáfolásunkkal be fogjuk bizonyítani a rövidlátását annak, aki helytelenül ítél.
A zendülésre való uszítás semmi egyéb, mint amikor az öleb megugatja az elefántot. Olyan kormány szemszögéből nézve, amely jól meg van szervezve - nem ami a rendőrséget, hanem ami a közvéleményt illeti -, az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri annak erejét és jelentőségét. Elegendő szemléltető példával megmutatni kettőjük viszonylagos jelentőségét, s az ölebek máris abba fogják hagyni az ugatást és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak egy elefántot.
Hogy a politikai bűncselekmények elkövetőit ne tiszteljék többé hősökként, tolvajokkal, gyilkosokkal és mindenféle más visszataszító és piszkos bűntettek elkövetőivel együtt fogjuk őket a vádlottak padjára ültetni. A közvélemény akkor kapcsolatba fogja hozni a bűncselekményeknek ezt a csoportját azzal a megvetéssel, amellyel a közönséges bűncselekményeket ítéli el, s ezt éppúgy meg fogja bélyegezni.
Minden tőlünk telhetőt megtettünk - és remélem sikerrel - annak érdekében, hogy visszatartsuk a gójokat attól, hogy ilyen eszközökkel küzdjenek a zendülők ellen. Ez volt az oka annak, hogy a sajtóban és beszédekben, valamint ügyesen összeállított iskolai történelemkönyvekben dicsőítettük azt a mártíromságot, melyet a forradalmárok állítólag magukra vállaltak a közjó gondolatáért. A kérdés ilyen beállításával megsokszoroztuk a szabadelvűek számát és gójok ezreit hoztuk birkanyájunk soraiba.

2O. JEGYZŐKÖNYV
Pénzügyi program. Progresszív adózás. Progresszív illeték. Államkincstár, értékpapírok és valutastagnálás. Az elszámolás módszere. Az ünnepélyes kinyilvánítás eltörlése. A tőke stagnálása. Valutaügy. Aranyszabvány. A munkaerő költségének szabványa. Költségvetés. Állami kölcsönök. Egy százalékos kamat széria. Ipari részvények. A gójok uralkodói: udvaroncok és kivételezés, szabadkőműves ügynökök.

Ma a pénzügyi programmal fogunk foglalkozni, melyet beszámolóm végére hagytam, mert ez terveink legnehezebb és döntő része, mintegy megkoronázása azoknak. Mielőtt rátérek a részletekre, emlékezetükbe idézem, hogy már céloztam erre a kérdésre, mikor azt mondtam, hogy minden, amit teszünk, lényegileg a pénzen fordul meg.
Ha majd uralomra kerülünk, autokrata kormányunk önfenntartási okokból el fogja kerülni, hogy a néptömegeket érzékenyen megterhelje adókkal, arra való tekintettel, hogy a nép atyjának és oltalmazójának szerepét játssza. Mivel azonban az államszervezet fenntartása sokba kerül, mégiscsak elő kell teremteni az ehhez szükséges pénzeket. Kormányunk ezért különleges óvatossággal fogja kidolgozni az igazságos adózási módszert.
Kormányunk abból a feltevésből fog kiindulni, hogy az államban minden a királyé (ami könnyen megvalósítható). Törvényben biztosított joga lesz bármilyen pénzösszeget bevonni, hogy szabályozza a pénzforgalmat az államban. Ebből következik, hogy a szükséges adópénzek legjobban progresszív vagyonadóval teremthetők elő. Ennek megfelelően a vagyon bizonyos százalékarányát fogják adóként fizetni, ami senkit sem fog szorongatott helyzetbe hozni vagy tönkretenni. A gazdagoknak tudatában kell lenniük annak, hogy kötelességük feleslegük egy részét az állam rendelkezésére bocsátani, mivel az állam szavatolja vagyonuk többi részének biztonságos birtoklását és a tisztességes nyereséghez való jogot; hangsúlyozom, tisztességes nyereségről beszélek, a vagyon feletti ellenőrzés ugyanis véget fog vetni a törvényesség látszatával folyó rablásnak. Ennek a szociális reformnak felülről kell jönnie, mert az idő megérett rá - az a rend és nyugalom elengedhetetlen záloga. A szegényekre kivetett adó magában rejti a forradalom csíráját és kárára van az államnak, amely így semmiségek után fut és közben lemarad a kövér falatokról. Ettől teljesen eltekintve is a tókések megadóztatása csökkenti a magánkezekben lévő vagyon növekedését, amelyekben ma azért összpontosítjuk a vagyont, hogy azzal ellensúlyozzuk a gój kormányok erejét - államvagyonukat. A tőkével százalékos arányban növekedő adó sokkal nagyobb jövedelmet fog hozni, mint a jelenlegi fej- vagy vagyonadó, amely most csak azért hasznos számunkra, mert zavart és elégedetlenséget okoz a gójok között.
Az az erő, amelyre a mi királyunk támaszkodni fog, a béke egyensúlyában és szavatolásában rejlik, s ennek érdekében a tőkéseknek le kell adniuk jövedelmük egy részét az államgépezet zavartalan működésének biztosítására. Az állami szükségleteket azoknak kell fedezniük, akik nem érzik a terhet s akiknek van elég, amiből el lehet venni. Az ilyen intézkedések arra vezetnek majd, hogy vége szakad a szegény ember gyűlöletének a gazdaggal szemben; azt az állam szükséges pénzügyi támaszának, a béke és jólét fenntartójának fogja tekinteni, mert látni fogja, hogy az ezek megvalósításához szükséges pénzt a gazdagok fizetik.
Nehogy a művelt osztályok adófizetői túlságosan aggódjanak az új adók miatt, teljes számadást fognak kapni adópénzeik rendeltetéséről, kivéve azokat az összegeket, amelyek az uralkodó és a közigazgatás szükségleteinek fedezésére szolgálnak.
Az uralkodónak nem lesz külön magánvagyona, hiszen az államban minden az ő családi öröksége; ha nem így lenne, az egyik ellentmondana a másiknak: az a tény, hogy magántulajdonnal rendelkezik, kizárná a köztulajdonhoz való jogát.
Az uralkodó rokonainak - kivéve örököseit, akiket az állam fog eltartani - állami tisztségeket kell viselniük vagy dolgozniuk kell ahhoz, hogy joguk legyen vagyonra; a királyi vér kiváltságának nem szabad ürügyül szolgálnia az állampénzek elherdálására. Minden vásárlás, pénzátutalás és örökség után progresszív illetéket kell majd fizetni, s erről a nevek feltüntetésével pontos nyilvántartást fognak vezetni. Mindenki, aki valamely vagyontárgyat - akár pénzt, akár másvalamit - másra ruház át ennek az adónak lerovása nélkül, köteles lesz az adó után kamatot fizetni az illető összeg átruházásának pillanatától addig az időpontig, amikor felfedezik, hogy elmulasztotta bejelenteni az ügyletet. A vagyonátruházásokról kiállított okmányokat a régi és az új tulajdonos családi és utónevének valamint állandó lakhelyének feltüntetésével hetenként be kell majd mutatni a helybeli adóhivatalban. Ez a bejelentés csak bizonyos meghatározott összegtől felfelé lesz kötelező, amely meghaladja a szükségleti cikkek vételének és eladásának normális kiadásait; az ilyenek után csupán bizonyos százalékarányban megállapított illetéket kell fizetni.
Számítsák csak ki, hogy az ilyen adók hozama hányszorosan fogja meghaladni a gój államok jövedelmét!
Az államkincstárnak bizonyos tartalékalappal kell majd rendelkeznie, és mindazt, ami ezen felül befolyik, újra forgalomba kell hozni. Ezekkel a tartalékalapot meghaladó összegekkel közmunkákat fogunk végeztetni. Az ilyen, állami pénzekkel teremtett munkaalkalmak szorosan össze fogják kapcsolni a munkásosztályt az állam érdekeivel és a kormánnyal. Ugyanezekből a pénzekből bizonyos részt találmányok és különleges munkateljesítmények jutalmazására is félre fogunk tenni.
A pontosan meghatározott és nagyvonalúan kiszámított összegeken kívül egyetlen fillért sem lenne szabad visszatartani az állampénztárban, mert a pénz arra való, hogy forgalomban legyen, és minden stagnálás a pénz körforgásában zavarólag hat az államgépezet működésére, amely számára a pénz az olaj. Az olajadagolás megakadása megállíthatja a gépezet működését.
A forgalomban lévő pénz egy részének kamatozó értékpapírokkal való helyettesítése pontosan ilyen stagnálást idézett elő. Ennek a körülménynek következményei már eléggé észre is vehetők. Számvevőszékeket is fogunk létesíteni s ott az uralkodó bármikor teljes áttekintést kaphat majd az állami bevételekről és kiadásokról, kivéve a folyó havi elszámolást, amely még nem lehet kész, és az előző havit, melyet még nem hagytak jóvá.
Az egyetlen személy, akinek nem lesz érdeke megkárosítani az államot, az uralkodó, az állam tulajdonosa. Ezért az ő személyes ellenőrzése ki fogja zárni azt a lehetőséget, hogy pazarlás folytán hiányok keletkezzenek.
Hogy az uralkodónak elég ideje legyen tulajdonképpeni feladatainak ellátására, az államügyek ellenőrzésére és megfontolására, véget fogunk vetni annak, hogy az udvari etikett kedvéért reprezentálnia kelljen fogadásokon, ami oly sok felbecsülhetetlen időt emészt fel. Ereje így nem fog többé felaprózódni köpönyegforgató kegyencek között, akik csak azért nyüzsögnek körülötte, hogy részük legyen az udvar fényében és pompájában, és csak saját érdekeiket nézik, az állam érdekeivel pedig nem törődnek.
Gazdasági válságokat idéztünk elő a gójok számára egyszerűen azáltal, hogy pénzt vontunk ki a forgalomból. Óriási tőkéket stagnáltattunk s vontunk el így az államoktól, úgyhogy azok kénytelenek voltak ugyanezekhez a stagnáló tőkékhez folytatólagosan kölcsönökért folyamodni. Ezek a kölcsönök kamatfizetési terheket róttak az államokra és a tőke rabszolgáivá tették őket... Az iparnak a tőkések kezében történt csoportosítása, ami által az kicsúszott a kisiparosok kezéből, felszívta a népek életerejét s ezzel gyengítette az államokat is.
A jelenlegi pénzkibocsátás általában nem felel meg a fejenkénti szükségletnek és ezért nem elégítheti ki a munkások összes igényeit. A kibocsátott pénz mennyiségének meg kellene felelnie a lakosság növekedésének és ezért születésük napjától kezdve már a gyerekeket is számításba kell venni, mint pénzfogyasztókat. A pénzkibocsátás újjárendezése lényeges kérdés az egész világ számára. Önök tudják, hogy az aranyalap a vesztét okozta azoknak az államoknak, amelyek azt bevezették, mert nem tudta kielégíteni a pénzszükségletet, annál kevésbé, mivel kivontuk az aranyat a forgalomból, amennyire csak lehetett.
A mi uralmunk alatt a munkaerő-költséget fogjuk bevezetni pénzalapként, amikor is egészen mindegy lesz, hogy azt papírban vagy fában számítják-e. Mi a pénzkibocsátást összhangba fogjuk hozni valamennyi alattvaló normális szükségletével, a pénzmennyiséget minden születéssel növelni és minden halálozással csökkenteni fogjuk.
A számításokat minden départmentnak (a francia közigazgatási egység), minden körzetnek külön-külön el kell végeznie.

Hogy ne legyen fennakadás az állami szükségletek fedezésére szolgáló pénzek kifizetésében, ezek összegét és kiutalásuk feltételeit az uralkodó rendeletileg fogja rögzíteni; ez véget fog vetni annak, hogy valamely minisztérium előnyben részesítsen egy intézményt mások rovására.
A bevételi és kiadási költségvetéseket közvetlenül egymás mellett fogjuk vezetni, hogy különválasztásukkal ne lehessen őket elhomályosítani.
Azokat az újításokat, amelyeket a gójok pénzügyi intézményeiben és eljárásában tervezünk, olyan formákba fogjuk öltöztetni, hogy senkire sem fognak riasztólag hatni. Ki fogjuk hangsúlyozni, hogy az újításokra azért van szükség, mert a gójok az ő rendellenességeikkel zavaros állapotokat teremtettek a pénzügyek terén. A legfőbb rendellenesség, amint erre rá fogunk mutatni, abban áll, hogy olyan állami költségvetést irányoznak elő, amelyet minden évben ki kell bővíteni a következő okból: a költségvetésből félévig futja, azután külön költségvetést kérnek azért, hogy helyrehozzák a dolgokat, ezt kimerítik három hónap alatt, mire pótköltségvetést kérnek, mindez kiegyenlítési költségvetéssel végződik. Mármost, mivel a következő évi költségvetést az összes pótlások összegének megfelelően irányozzák elő, a szabályostól való eltérés akár 50 százalékot is kitesz egy év alatt, és így az évi költségvetés tíz év alatt megháromszorozódik. Az ilyen módszerek következtében, melyeket a gój államok gondatlansága megenged, államkincstáraik üresek. Ezt nyomon követi az államkölcsönök időszaka, ez pedig végképp kikészítette és csődbe juttatta az összes gój államot.
Önök teljesen tisztában vannak azzal, hogy a mi uralmunk alatt nem tűrhetjük majd a gazdasági kérdések ilyenfajta kezelését, mint amilyenre a gójokat rávettük.
Minden államkölcsön annak következménye, hogy az állam gyenge lábakon áll és nem ért sajátjogainak érvényesítéséhez. A kölcsönök Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett, akik ahelyett, hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra, kinyújtott kézzel koldulni mennek a mi bankárainkhoz. Idegen kölcsönök olyanok, mint piócák az állam testén, amelyeket nem lehet eltávolítani, amíg maguktól le nem hullanak vagy az állam le nem rázza őket. A gój államok azonban nem rázzák le őket; továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy egyre többet szedjenek magukra, úgyhogy menthetetlenül el kell pusztulniuk, kimerülve ettől az önkéntes vérveszteségtől.
Tehát mi is lényegében az államkölcsön, főleg az idegen államkölcsön? Az államkölcsön azt jelenti, hogy az állam kormányváltókat bocsát ki, amelyek a kölcsöntőke összegéhez mért kamatfizetési kötelezettséget tartalmaznak. Öt százalékos kamat esetén az állam húsz év elteltével hasztalanul fizet kamatokban az államkölcsönnel azonos összeget, negyven év alatt az eredeti kölcsön kétszeresét, hatvan év alatt annak háromszorosát és közben az adósság változatlanul megmarad - kifizetetlen adósságnak.
Ebből világos, hogy az állam mindenféle fejenkénti megadóztatással elveszi a szegény adófizetőktől az utolsó garasokat is csak azért, hogy kiegyenlítse gazdag idegeneknél fennálló számláját, akiktől pénzt vett kölcsön ahelyett, hogy ezeket a garasokat saját szükségleteire teremtette volna elő az államkölcsönt megtetőző kamatfizetési kötelezettség nélkül.
Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök voltak, csupán arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba rakták pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre, hogy külföldi síkra tereljék az államkölcsönöket, az államok egész vagyona a mi zsebünkbe folyt és a gójok alattvalói sarcot kezdtek fizetni nekünk.
Az uralkodó gój királyoknak az államügyek vezetésében tanúsított felületessége, a miniszterek megvesztegethetősége, valamint más vezető személyiségek hozzá nem értése a pénzügyekhez - mindez a mi kincstáraink adósaivá tette országaikat akkora összegek erejéig, hogy teljesen lehetetlen azokat visszafizetni. Ezt azonban nem értük el súlyos erőfeszítések és pénzáldozatok nélkül.
Mi nem fogjuk megengedni a pénz stagnálását és ezért a kamatozó állami értékpapírokat is meg fogjuk szüntetni egy egyszázalékos széria kivételével. Így aztán kamatfizetés sem lesz többé piócák számára, melyek kiszívják az állam egész erejét. Kamatozó értékpapírok kibocsátására kizárólag az ipari vállalatoknak lesz joguk, melyeknek nem okoz majd nehézséget kamatot fizetni nyereségükből. Ezzel szemben az állam nem hűl hasznot a kölcsönvett pénzből, mint ezek a társaságok, mert hiszen az állam azért vesz kölcsön pénzt, hogy azt elköltse, és nem azért, hogy üzleteket kössön belőle. Nálunk a kormány is vesz majd ipari értékpapírokat. Ily módon nem lesz többé kamatfizető kölcsönügyletekből kifolyólag, hanem át fog változni haszonért dolgozó pénzkölcsönzővé. Ez az intézkedés meg fogja szüntetni a pénz stagnálását, az élősdi nyerészkedést és henyélést, ami mind hasznos volt számunkra, amíg a gójok voltak uralmon, de nem kívánatos a mi uralmunk alatt.
Milyen világosan jut kifejezésre a gójok tisztán állati értelmének fejletlen gondolkozási képessége abban a tényben, hogy kölcsönöket vettek fel nálunk kamatra és sohasem gondolták meg, hogy ugyanezt a pénzt, sőt még annak kamatait is csak elő kell majd teremteniük saját államuk zsebéből ahhoz, hogy kifizethessenek minket. Mi lett volna egyszerűbb, mint hogy saját népüktől vegyék el azt a pénzt, amelyre szükségük volt?
De éppen ez bizonyítja fölényes elménk géniuszát, hogy az államkölcsönök ügyét olyan színben tudtuk feltüntetni előttük, hogy azokat még előnyösnek is tartották maguk számára.
Azok a költségelőirányzatok, amelyeket annak idején a magunk uralma alatt be fogunk vezetni, a gój államokkal folytatott kísérleteink során szerzett évszázados tapasztalatokon fognak alapulni, világosak és határozottak lesznek s az első pillantásra mindenki számára nyilvánvalóvá fogják tenni az újításainkban rejlő előnyöket. Véget fognak vetni azoknak a visszaéléseknek, melyeknek a gójok feletti uralmunkat köszönhetjük, de amelyeket nem engedhetünk meg a mi királyságunkban.
Úgy fogjuk felépíteni elszámolási rendszerünket, hogy sem az uralkodó, sem a legjelentéktelenebb köztisztviselő nem fogja tudni észrevétlenül elvonni rendeltetésétől akár a legkisebb összeget is, sem pedig más célra fordítani, mint amelyre a költségelőirányzat szánta.
Határozott költségelőirányzat nélkül pedig nem lehet kormányozni. Meg nem határozott cél követése - még hozzá ugyancsak meg nem határozott segélyforrásokkal - hősöket és félisteneket is romlásba dönt.
A gój uralkodók, akiknek valamikor tanácsokat adtunk s akiket reprezentatív fogadásokkal, az udvari etikettből adódó kötelezettségekkel és különféle szórakozásokkal eltérítettünk az államügyekkel való foglalkozástól, csupán kulisszák voltak uralmunk számára. Az uralkodókat az ügyek vitelében helyettesítő favorit udvaroncok által beterjesztett jelentéseket a mi ügynökeink fogalmazták meg helyettük, s ezek az előterjesztések mindig kielégítették a rövidlátó lelkeket azzal, hogy a jövőre vonatkozólag megtakarításokat és a helyzet javulását helyezték kilátásba... Megtakarítások? Miből? Új adókból? - kérdezhették volna azok, akik elolvasták beszámolóinkat és előirányzatainkat. De nem kérdezték...
Önök tudják, mire vezetett a gójoknak ez a gondatlansága, a pénzügyi zűrzavarnak milyen fokára jutottak, népeik csodálatra méltó ipara ellenére.

21 . JEGYZŐKÖNYV
Belső kölcsönök. Tartozások és adók. Konvertálás. Csőd. Takarékpénztárak és járadéklevelek. A pénzpiacok eltörlése. Ipari értékek szabályozása.

A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma részletesen meg fogom világítani a belső kölcsönök kérdését. A külföldi kölcsönökkel - amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak minket - nem foglalkozom többet, mert a mi államunk viszonylatában nem lesznek külföldiek, tehát semmiféle külügy sem.
Hasznot húztunk a tisztviselők megvesztegethetőségéből és az uralkodók hanyagságából, kétszeresen, háromszorosan, sőt még ennél is többszörösen kaptuk vissza a gój kormányoknak kölcsönzött pénzünket, amelyre államaiknak még csak szükségük sem volt. Megtehetne ilyet bárki is velünk? Ezért csak a belső kölcsönök részleteivel foglalkozom.
Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van szükség, és megindítják a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz kamatozó értékpapírjaikra. Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat száz és ezer között szabják meg, és árengedményt tesznek azoknak, akik elsőnek jegyeznek. A következő napon mesterségesen felszöktetik a kölcsönkötvények árát s azzal okolják meg az áremelést, hogy mindenki töri magát a kölcsönjegyzésért. Pár nappal később az államkasszák - mint mondják - túlzsúfoltak, és több a pénz, mint amennyire szükség van (minek akkor jegyeztetni?). A kölcsönt, tegyük fel, jóval túljegyezték, s ebben rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek-mondják-, micsoda bizalom nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei iránt.
De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a ténnyel találja magát szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett magára. Hogy fizetni tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell folyamodnia, ezek azonban nem szüntetik meg, hanem csak növelik a tőkeadósságot. És ha ez a hitel is kimerült, új adókkal kell fedezni - nem a kölcsönt, hanem csak annak kamatait. Ezek az adók tehát arra szolgálnak, hogy az egyik adósságot a másikkal fedezzék. Ezután következnek a konvertálások. Ezek csökkentik ugyan a kamatfizetést, de magának az adósságnak fedezése nélkül, ezenkívül pedig nem vihetők keresztül a kölcsönjegyzőnek a beleegyezése nélkül. Amikor bejelentik a konvertálást, ezzel egyidejűleg felajánlják, hogy visszafizetik a pénzt mindazoknak, akik nem kívánják konvertálni kötvényeiket. Ha mindenki visszautasítaná a konvertálást és követelné pénzét, a kormány saját csapdájába esne és kiderülne, hogy fizetésképtelen, nem tudja a felajánlott összegeket kifizetni. A gój kormányok szerencséjére alattvalóik - akik semmit sem értenek a pénzügyekhez - mindig szívesebben vállalták az árfolyamveszteségeket és a kamatcsökkentést, mint azt a kockázatot, amellyel pénzük másirányú elhelyezése járna, és ily módon gyakran lehetővé tették kormányaik számára, hogy azok többmilliós adósságtól szabaduljanak meg.
Manapság ezeket a trükköket külföldi kölcsönökkel kapcsolatban nem játszhatják meg a gójok, mert tudják, hogy mi minden kölcsönadott pénzt vissza fogunk követelni.
Az államok fizetésképtelenségének nyMt bevallása a legjobb bizonyíték lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen hiányzik minden kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik kormányozzák őket. Kérem önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak valamint a következőnek: manapság minden belső államkölcsönt úgynevezett függő adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal, amelyek többé-kevésbé rövid lejáratúak. Ezek az adósságok olyan pénzekből állnak, amelyeket takarékpénztárakba és takarékalapokba fizettek be. Ha ezeket az alapokat sokáig valamely kormány rendelkezésére bocsátják, elpárolognak a külföldi államkölcsönök kamatainak törlesztése során és azonos összegre szólójáradéklevelek letétbehelyezésével helyettesítik őket.
Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok pótolni államkincstáraik minden hiányát.
Ha majd elfoglaljuk a világ trónját, mindezeket a pénzügyi és hasonló fogásokat - mint amelyek nem egyeztethetők össze érdekeinkkel - úgy el fogjuk söpörni, hogy nyomuk sem marad, mint ahogy meg fogjuk szüntetni az összes értékpapír-tőzsdét is, mert nem fogjuk megengedni, hogy értékpapírjaink áringadozásai csorbítsák hatalmunk tekintélyét. Értékpapírjaink árát törvényileg fogjuk megszabni a teljes névértéknek megfelelően, az árcsökkentés vagy áremelés minden lehetősége nélkül. (Az áremelés ürügyet szolgáltat az ár későbbi csökkentésére, s a gójok értékpapírjaival kapcsolatban így is jártunk el: azzal kezdtük, hogy névértéken felül adtuk-vettük őket, azután messze névértékük alá szorítottuk le az árukat.) Az értékpapír-tőzsdéket hatalmas állami hitelintézményekkel fogjuk helyettesíteni, melyeknek az lesz a feladatuk, hogy a kormány szándékainak megfelelően rögzítsék az ipari értékpapírok árát. Ezek a hitelintézetek abban a helyzetben lesznek, hogy egyetlen napon 500 millió ipari értékpapírt dobjanak piacra vagy vásároljanak fel. Ily módon minden ipari vállalkozás tőlünk függő helyzetbe fog kerülni. Elképzelhetik, milyen óriási hatalomra fogunk így szert tenni. . .

22. JEGYZŐKÖNYV
A jövő titka. Az évszázadok szörnyűségei, mint a jövő jólétének alapja. A hatalom és misztikusság imádásának glóriája.

Mindazzal, amit eddig kifejtettem önök előtt, gondosan igyekeztem megvilágítani a jövőben, a múltban és a jelenben végbemenő történések titkát, amelyek már a közeljövőben beletorkollnak nagy események áradatába, valamint a gójokkal fennálló kapcsolataink és a pénzgazdálkodás titkait. Ehhez van még némi hozzáfűzni valóm.
A mi kezünkben van napjaink legnagyobb hatalma - az arany: tárházainkból két napon belül bármely tetszés szerinti mennyiséget elő tudunk teremteni.
Kétségkívül nem szükséges további bizonyíték után keresni arra, hogy uralmunkat Isten határozta el. Ilyen gazdagsággal rendelkezve nem fog nehezünkre esni bebizonyítani, hogy mindaz a szörnyűség, amelyet oly sok évszázadon keresztül el kellett követnünk, végeredményben arra szolgált, hogy igazi jóléthez vezessen, - hogy mindent rendbe hozzon. Igaz, némi erőszakot is kell alkalmazni, de mégis helyre fog állni. Be fogjuk igazolni, hogy az emberiség jótevői vagyunk, hogy ezen a szétszaggatott és megtépdesett földön helyreállítottuk az igazi jót és az egyén szabadságát, s ezzel lehetővé fogjuk tenni, hogy mindenki békében és nyugalomban örüljön az életnek a kellő mértékletesség betartásával, feltéve természetesen, hogy szigorúan tiszteletben tartják az általunk hozott törvényeket. Egyúttal mindenki előtt világossá fogjuk tenni, hogy a szabadság éppúgy nem áll a kicsapongásra és nem jogcím féktelen szabadosságra, mint ahogy az ember méltóságát és erejét sem az a jog teszi, hogy romboló elveket hirdessen, amilyenek a lelkiismereti szabadság, az egyenlőség és hasonlók. Továbbá, hogy az egyén szabadsága egyáltalán nem jelenti azt, hogy joga van saját magát és másokat összecsődült tömegekhez intézett uszító beszédekkel felizgatni; hogy az igazi szabadság az egyén sérthetetlenségében áll, feltéve, hogy ez az egyén becsületesen és szigorúan betartja a közösségi élet összes törvényét, valamint azt, hogy az ember méltósága megköveteli, hogy tudatában legyen annak, kinek mihez van és mihez nincs joga, s egyáltalában nem az ember énje körül forgó fantasztikus elképzelések az emberi méltóság ismérvei.
A mi uralmunk dicsőséges lesz, mert mindenható lesz, kormányozni és irányítani fog, s nem fog vezetők és szónokok után futkosni, akik rekedtre ordítják magukat értelmetlen szólamokkal, amelyekről azt mondják, hogy nagy eszmék, amikor pedig - őszintén szólva - semmi egyebek, mint utópiák... A mi államhatalmunk a rend koronája lesz, és ez magában foglalja az ember egész boldogságát. Államhatalmunk nimbusza arra fogja késztetni a népeket, hogy képletesen térdre ereszkedjenek előtte és hódolatteljes tisztelettel adózzanak neki. Igazi hatalom nem egyezkedik semmiféle joggal, még Isten jogával sem, vele szemben senki sem meri megengedni magának, hogy akárcsak egy arasznyit is elvegyen tőle.

23. JEGYZŐKÖNYV
Luxuscikkek gyártásának korlátozása. Munkanélküliség. A részegeskedés betiltása. A régi társadalom kiirtása és feltámasztása új formában. Az Isten által kiválasztott.

Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy engedelmeskedjenek nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket. Ezért korlátozni fogjuk a luxuscikkek gyártását. Ezzel meg fogjuk javítani a közerkölcsöt is, amelyre káros hatással volt a fényűzés terén kifejtett versengés. Újra helyre fogjuk állítani a kisipart, ami azt fogja jelenteni, hogy aláaknázzuk a gyárosok magántőkéjét. Erre azért is szükség van, mert a gyárosok gyakran, bár nem mindig tudatosan, nagymértékben a kormány ellen hangolják a tömegeket. A kisiparosok nem ismerik a munkanélküliséget, ezért elégedettek a fennálló renddel és következésképpen érdekük, hogy szilárd legyen a kormány helyzete. A munkanélküliség rendkívül veszélyes dolog a kormányok számára. A mi számunkra azonban eljátszotta majd szerepét abban a pillanatban, amikor kezünkbe kerül a hatalom. Törvénnyel meg fogjuk tiltani a részegeskedést is, büntetni fogjuk, mint olyan bűncselekményt, amely kivetkőzteti az embert emberi mivoltából és állattá alacsonyítja az alkohol hatására.
Az alattvalók - ismételten hangsúlyozom - csak az erős kéznek engedelmeskednek vakon, annak, aki teljesen független tőlük, mert érzik, hogy védelmet és támogatást nyújthat nekik a szociális bajok ellen... Mit érnek angyali lelkű királlyal? Az erő és hatalom megszemélyesítését kell látniuk benne.
A mostani uralkodók csak nagy nehezen tartják magukat az általunk lezüllesztett társadalmakban, melyek még Isten hatalmát is tagadják s amelyekből mindenfelé kicsap az anarchia tüze. A legfőbb uralkodónak, aki valamennyi mostani uralkodó helyébe fog lépni, mindenekelőtt ezt a mindent elnyelő tüzet kell majd eloltania. Ezért kötelessége lesz ezeket a társadalmakat megsemmisíteni, még ha saját vérükbe is kell fojtania őket, hogy azután újra feltámaszthassa őket jól megszervezett csapatok formájában, amelyek tudatosan felveszik a harcot mindenféle fertőzés ellen, amely fekélyekkel boríthatná el az állam testét.
Ez az Isten által kiválasztott hivatott arra, hogy megtörje azokat az értelmetlen erőket, amelyeket csak állati ösztönök vezetnek és nem az emberi ész. Ezek az erők most diadalmaskodnak, amennyiben a szabadság és jog álarcában rablásokat és mindenféle erőszakoskodást követnek el. Ledöntötték a társadalmi rend minden formáját, hogy annak romjain felállítsák a zsidók királyának trónját. De abban a pillanatban eljátszották szerepüket, amikor ő elfoglalja királyságát. Akkor majd el kell söpörni őket útjából, hogy a legkisebb akadály se maradjon.
Akkor majd így szólhatunk a világ népeihez: "Adjatok hálát Istennek és ereszkedjetek térdre az előtt, aki homlokán hordja az ember sors rendelésének pecsétjét; Isten maga vezérelte az ő csillagát, hogy senki más mint ő szabadítson meg bennünket az összes előbb említett erőszakoskodásoktól és bajoktól.

24. JEGYZŐKÖNYV
Dávid király gyökereinek megerősítése (?). A király betanítása. Közvetlen trónörökösök kizárása. A király és három jótállója. A király maga a sors. A zsidók királyának külső jellemének feddhetetlensége.

Most rátérek annak ismertetésére, hogy milyen módszerekkel fogjuk mindenütt az egész világon megszilárdítani Dávid király dinasztiájának uralmát.
Elsősorban és mindenekelőtt ugyanazt a módszert fogjuk alkalmazni, amely már bölcseink számára is lehetővé tette a világ összes ügyeinek irányítását, azaz az emberiség tervszerű nevelését az általunk kívánt irányban.
Dávid utódainak bizonyos tagjai elő fogják készíteni a királyokat és örököseit hivatásukra. Ezeket nem örökösödési jog alapján fogják kiválasztani, hanem kiváló képességeik alapján. Be fogják vezetni őket a politika legmélyebb titkaiba és a kormány terveibe, de mindig gondoskodni fognak arról, hogy ezeken kívül senki se szerezhessen tudomást ezekről a titkokról. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy mindenki megtudja, a kormányzást csak azokra lehet bízni, akiket beavattak az államvezetés művészetének titkaiba... Csakis ezeket a kiválasztottakat fogják megtanítani - sok évszázad tapasztalatainak összevetése révén - a már említett tervek gyakorlati alkalmazására, a gazdaságpolitika és társadalomtudomány terén tett megfigyelésekre, egyszóval azoknak a törvényeknek szellemére, amelyeket a természet maga állított fel megingathatatlanul az emberi kapcsolatok szabályozására.
Közvetlen trónörökösöket nemegyszer ki fognak zárni az uralkodásból, ha előkészületük ideje alatt könnyelműségről, puhaságról vagy más tulajdonságokról tesznek tanúságot, melyek az államhatalom vesztét okozzák, amelyek következtében képtelenek a kormányzásra s amelyek már önmagukban is veszélyeztetik a királyi tekintélyt.
Bölcseink kizárólag azoknak fogják átadni a kormányzás gyeplőit, akikben feltétlenül megvan a tehetség arra, hogy szilárd kézben tartsák a kormányrudat, akár kegyetlenség árán is. Ha a király akaratgyengeségben betegszik meg vagy más okból válik képtelenné a kormányzásra, a törvény értelmében köteles lesz átadni a kormány gyeplőit más, erre alkalmas kezeknek. A király pillanatnyi terveit, még inkább pedig jövőbeli szándékait senki sem fogja ismerni, még azok sem, akiket legközelebbi tanácsadóinak neveznek.
Csupán a király és az a három, aki jótállt érte, tudja majd, hogy mi fog történni.
A király személyében, aki hajthatatlan akarattal ura saját magának és az emberiségnek, mindenki megtestesítését fogja látni a sorsnak a maga kiismerhetetlen útjaival. Senki sem fogja tudni, milyen célokat követ a király a maga rendelkezéseivel, és ezért senki sem fogja merni keresztezni ismeretlen útjait.
Magától értetődő, hogy a király észbeli képességeinek meg kell felelniük annak a kormányzási tervnek, amelyet meg kell valósítania. Ezért nem fogja elfoglalni a trónt, mielőtt a fent említett bölcsek meg nem vizsgálták szellemi képességeit.
Hogy a nép ismerje és szeresse királyát, elengedhetetlenül szükséges, hogy nyilvános helyeken mutatkozzék és beszéljen népével. Ez biztosítja a szükséges kapcsolatot a két erő között, melyet most terrorral elválasztunk egymástól.
Erre a terrorra szükségünk van mindaddig, amíg el nem következik az ideje annak, hogy mindkét erőt külön-külön alávessük befolyásunknak.
Nem szabad, hogy a zsidók királya szenvedélyeinek rabja legyen. Különösen áll ez az érzékiségre: jellemének olyannak kell lennie, hogy állati ösztönök semmiképp se kerekedjenek felül értelmén. Az érzékiség minden másnál jobban lerontja a szellemi képességeket és zavarja a tisztánlátást, amennyiben az emberi tevékenység legrosszabb és legállatibb területére vonja el a gondolatokat. Az emberiség Dávid szent ivadékaiból származó támaszának, az egész világ legfőbb urának minden személyes kedvtelést fel kell áldoznia népéért.
Legfőbb urunknak példátlanul feddhetetlennek kell lennie.

UTÓSZÓ
Nyil utószavának befejező szakasza
(Az 1915-ös kiadáshoz)
Montefiore vallomása szerint Cion nem sajnál sem pénzt, sem bármilyen más eszközt ahhoz, hogy céljait elérje. Napjainkban a világ összes kormánya tudatosan vagy tudattalanul alárendeli magát Cion szuperkormányának, mert az összes kötvény és értékpapír ennek kezében van. Minden ország olyan nagy összegekkel van eladósodva a zsidóknak, amelyeket sohasem lesznek képesek visszafizetni. Az összes ügy - ipar, kereskedelem és diplomácia - Cion kezében van. Kölcsöneivel rabigába hajtott minden nemzetet. Az oktatás teljesen materialista irányvonalával a zsidók láncra verték a nemzsidókat, akiket "szuperkormány"-uk javára befogtak. A nemzeti szabadságnak hamarosan vége, tehát a személyes szabadság is végéhez közeledik - mert ott igazi szabadság nem létezhet, ahol Cion az arany hatalmát használva uralkodik a tömegeken és a társadalom legtiszteletreméltóbb és felvilágosult rétegén. "Akinek van füle, hallja meg."
Közel négy éve, hogy Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a birtokomba került. Csak Isten tudja, milyen sok erőfeszítést tettem azért, hogy felhívjam rá az emberek figyelmét - hiába - és hogy figyelmeztessem a hatalmon lévőket azáltal, hogy feltártam a vihar okait, amely hamarosan az apatikus Oroszországra fog törni. Arra az Oroszországra, amely szerencsétlenségére úgy néz ki, hogy elvesztett minden elképzelést a körülötte zajló dolgokkal kapcsolatban. És csak most jutottam el arra a pontra, hogy félek, túl későn sikerült kiadni a könyvemet abban a reményben, hogy készenlétben legyenek azok, akiknek még van fülük, hogy halljanak és szemük, hogy lássanak.
Ezek után nem lehet kétséges, hogy Izrael királyának győzelmes uralkodása degenerált világunk fölé emelkedik - mint Sátán - hatalmával és terrorjával. A Cion véréből született király - az antikrisztus - hamarosan egyetemes birodalmának trónjára emelkedik. A világ eseményei szörnyű sebességgel felgyorsultak: viták, háborúk, pletykák, éhínségek, járványok, földrengések - minden, ami tegnap még lehetetlen volt, mára már beteljesedett valóság lett. Azt lehetne gondolni, hogy a gyorsan múló napok a Kiválasztott Nép ügyeit szolgálják. Helyhiány miatt nem mehetünk bele a világtörténelem részleteibe, a "gonoszság titkai"-ba, hogy bebizonyítsuk "Cion bölcsei"-nek befolyását a történelemből, amelyet azzal gyakoroltak a világra, hogy előre megmondták az emberiség biztos közeljövőjét, vagy a világ tragédiájának utolsó felvonása előtt felhúzták a függönyt.
Csak Krisztus világossága és Egyetemes Szentegyháza képes Sátán mélységére hatolni és feltárni gonoszságának mértékét. Szívemből érzem, ütött az óra, hogy sürgősen összehívjuk a Nyolcadik Ökumenikus Zsinatot, amely egyesítené a lelkipásztorokat és a kereszténység összes képviselőjét. Világi viták és hitszakadások mind feledésbe merülnének a küszöbön álló antikrisztus eljövetele elleni felkészülés szükségében.
Részletek Mónus Áron: Összeesküvés: A Nietzschei
Birodalom c. könyvének utószavából
Íme a Jegyzőkönyvek lényege. Az Összeesküvés: A Nietzschei Birodalom című történelmi tanulmányom ennek a tényállításnak a hiteles voltát bebizonyította, de bebizonyította a szabadkőműves összeesküvés valódiságát is. A Szabadkőművesnek lenni "a zsidó lét egyik formája" című fejezet végén Vadnai Gábor zsidó szabadkőműves, akinek az apja a svájci Laussane városában volt rabbi, a következőket állítja:
"A világ azért jött létre, hogy beteljesedjen, így valósítva meg a messianisztikus kort:"
Ezt a mondatot értelmének lényeges megváltoztatása nélkül a következőképpen is át lehet alakítani: a világ azért jött létre, hogy azt a zsidók uralják. Ez a gátlástalan törtetés és határtalan gőg biztosít termőtalajt az évezredes antiszemitizmusnak. Jó lenne, ha a kis zsidók ezen elgondolkodnának.

Mindeddig azonban nem vizsgálta meg senki azokat az úgynevezett bizonyítékokat, amelyek alapján állítólag "kétséget kizáróan bebizonyosodott", hogy a Jegyzőkönyvek hamisak. (220-221. oldal) A zsidó szabadkőművesek azért nem találtak bíróságot, amelyik kimondta volna, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, mert az állítólagos hamisságukat semmi sem bizonyítja. Mi most bebizonyítottuk, hogy a Jegyzőkönyvek lényeges állításai hitelesek.
Az, hogy a Jegyzőkönyvek eredeti szövegét esetleg stilizálták, nem bizonyítja azok hamis voltát, amint egy könyv javított kiadása sem bizonyul hamisítványnak.
A Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozása maguknak a Cion bölcseinek a tette volt. Saját neveiket nem közölték, nehogy a jogos népharag ellenük forduljon. A Jegyzőkönyveket nyilvánosságra hozó "bölcsek" között voltak olyanok, akik már közrejátszottak a III. Napóleon császár ellen szerkesztett gúnyirat kiadásában. Harmincöt év az "Istenség munkatársai" számára annyi, mint egy nap a közönséges halandók életében. A szabadkőművesség a világ meghódítására szőtt terveit hosszú távon, azokat fokozatosan fejlesztve, érlelve igyekszik megvalósítani. A célja elérésének érdekében minden eszközt felhasznál. Mielőtt a Jegyzőkönyvek szövegét nyilvánosságra hozták volna, elkészítették a védelmükre - akkor a már a nagy közönség által teljesen elfelejtett-a III. Napóleon elleni gúnyirat kiadását. Ekként mégis sikerült a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozatalával a kitűzött célt megvalósítani - a köznép gyűlöletét a kis zsidók ellen felszítani - és egyben magukat rágalmazás áldozataiként feltüntetni.
A Nietzschei Birodalom Titkai (Les Secrets de l'Empire Nietzschéen) című francia nyelvű terjedelmes könyvemben számos jelenkori esemény felidézésével bizonyítom, hogy a zsidó szabadkőművesség számára az antiszemitizmus jelenléte létfontosságú. Ha nincs antiszemitizmus, akkor szítanak a legaljasabb módszerekkel. Ezzel zsarolják a demokratikusnak mondott országok vezetőit. Az így szerzett pénzből a zsidó szabadkőművesek meghíznak, Izrael Államban pedig atombombákat gyártanak a muzulmán országok sakkban tartására, majd pedig a messianisztikus kor eljövetelének és fennmaradásának biztosítására.
A "bölcsek" a Jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozásával pogromokat idéztek elő Oroszországban, amelyek jelentős zsidó tömegek Palesztinába történő kivándorlását eredményezték.
A "bölcsek" ugyanakkor egy ügynököt kerestek céljuk megvalósításának előmozdítására. Ezt a Jegyzőkönyvek, mint egy világgá kürtölt apróhirdetés, meg is hozták Adolf Hitler személyében. (223-225. oldal)
További jegyzőkönyvek ismertetése
1492-ben, Chemor, Spanyolország főrabbija tanácsért fordult a Konstantinápolyban székelő Nagy Szanhedrinhez, amikor a spanyol törvény kiutasítással fenyegette a zsidókat. A válasz a következő volt:
"Szeretett barátaim Mózesben. Megkaptuk a levelet, melyben aggodalmatoknak és szerencsétlenségeteknek adtok hangot, melyet elszenvedtek. Bennünk is ugyanolyan fájdalmat kelt hallani róla, mint ti magatoknak.
A nagy satrapák és rabbik tanácsa a következő:
1. Azt illetőleg, hogy Spanyolország királya arra kötelez benneteket, hogy vegyétek fel a kereszténységet: tegyétek azt, mert nem tehettek másként.
2. Azt illetőleg, hogy parancs van rá, hogy megfosszanak benneteket a tulajdonotoktól: fiaitokból legyenek kereskedők, hogy ők foszthassák ki apránként a keresztényeket.
3. Azt illetőleg, hogy megkísérlik elvenni az életeteket: fiaitokból legyenek orvosok és patikusok, hogy ők vehessék el a keresztények életét.
4. Azt illetőleg, hogy elpusztítják a zsinagógáitokat: fiaitokból legyenek kanonokok és lelkészek azért, hogy elpusztíthassák a templomaikat.
5. A sok más aggodalmat illetőleg: intézzétek úgy, hogy fiaitokból legyenek szószólók és ügyvédek, és ügyeljetek arra, hogy mindig keveredjenek bele államügyekbe, hogy a keresztényeket rabigába hajthassák. Ezáltal uralhatjátok a világot és bosszút állhattok rajtuk. 6. Ne térjetek el ezektől az utasításoktól, amelyeket adunk, mert majd tapasztalatból meg fogjátok látni, hogy bármennyire is megalázottak vagytok, valóságos hatalomra fogtok jutni. (Aláírás) A konstantinápolyi zsidók hercege "
* * * * *
A Berlinben megjelenő Prizyv nevű orosz újság 1920. február 5i száma egy érdekes, 1919. decemberi dátummal ellátott, héber nyelvű dokumentumot közölt, amely fényt derített a zsidóság titkos szervezeteire Oroszországban: Az okiratot egy Zunder nevű halott zsidó zsebében találták, aki a 11. Mesterlövész-zászlóalj bolsevik parancsnoka volt. Teljes egészében a következőket tartalmazta: TITKOS. - Az Izraelita Nemzetközi Liga fiókjainak képviselői számára.
Izrael Fiai! Közeledik végső győzelmünk órája. A világ uralmának küszöbén állunk. Amiről korábban csak álmodhattunk, most közel került a megvalósuláshoz. Nem sokkal korábban gyengék és tehetetlenek voltuk, most pedig a világ katasztrófájának köszönhetően büszkén emelhetjük fel fejünket.
Mindamellett azonban óvatosaknak kell lennünk. Biztosra lehet mondani, hogy miután átmasíroztunk lerombolt és legyengült oltárokon és trónokon, ugyanazon a kijelölt úton kell tovább haladnunk. Az idegen vallás és doktrínák tekintélyét nagyon sikeres propagandával könyörtelen kritikának és gúnyolódásnak tettük ki. Megingattuk a kultúrát, a civilizációt, a hagyományokat és a keresztény nemzetek trónjait. Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó hatalom rabigájába hajtsuk, és végül térdre kényszerítsük őket. Mindezeket majdnem teljes egészében véghezvittük, de ugyanakkor nagyon óvatosaknak kell lennünk, mert a fő ellenségünk az elnyomott Oroszország. Oroszország feletti győzelmünk, amelyet szellemi felsőbbrendűségünkkel értünk el, a jövőben egy új nemzedékkel ellenünk fordulhat. Oroszországot legyőztük és tönkretettük. Oroszország haláltusáját vívja lábunk alatt, de ne feledjétek - egy pillanatra sem -, hogy óvatosaknak kell lennünk. A szent törődés védelmünkért nem enged sem sajnálatot, sem könyörületet. Végre megpillanthatjuk az orosz nép keserű, súlyos helyzetét, és láthatjuk őket könnyek között! Ezt a népet tehetetlen rabszolgákká alacsonyítottuk azáltal, hogy megfosztottuk őket tulajdonuktól és aranyuktól.
Legyetek óvatosak és legyetek csendben! Nem kegyelmezhetünk ellenségünknek. Véget kell vetnünk az orosz nép legjobb és vezető elemeinek, hogy a legyőzött Oroszország ne találhasson vezetőket! Ezáltal minden lehetőség megszűnik számukra, hogy ellenálljanak hatalmunknak. A munkások és parasztok között gyűlöletet és vitákat kell szítanunk. Háborúk és osztályharcok elpusztítanak minden kincset és kultúrát, amelyet a keresztények teremtettek. De legyetek óvatosak, Izrael Fiai! Közel van győzelmünk, mert a politikai és gazdasági hatalmunk és befolyásunk a tömegekre gyorsan fejlődik. Felvásárolunk kormánykölcsönöket és aranyat, ezáltal irányító hatalmunk van a világ tőzsdéi fölött. A hatalom a kezünkben van, de legyetek óvatosak- ne helyezzetek bizalmat áruló, sötét hatalmakba!
Bronstein (Trockij), Apfelbaum (Zinovijeff), Rosenfeld (Kameneff), Steinberg - mindegyikük mint sokezernyi más, Izrael igaz fiai. Oroszországban a hatalmunk korlátlan. A városokban a népbiztosság és az élelmiszer-bizottság, a házbizottság, stb. a mi embereink kezében van. De ne hagyjátok, hogy a győzelem megrészegítsen benneteket. Legyetek óvatosak, elővigyázatosak, mert csak mi magunk védhetjük meg magunkat!
Ne feledjétek, hogy mi nem bízhatunk a Vörös Hadseregben, amely egy nap ellenünk fordulhat.
Izrael Fiai! A régóta vágyott győzelmünk órája Oroszország fölött már közel van. Szilárdan vonjátok össze soraitokat! Tudassátok népünk nemzeti politikáját! Harcoljatok az örök eszmékért! Tartsátok az ősi törvények szentségét, melyeket a történelem hagyott ránk! Védelmezzen és vezessen szellemünk és tehetségünk! Aláírás: az Izraelita Nemzetközi Liga Szentpétervári Fiókjának Központi Bizottsága.
* * * * *
A KGB (Állambiztonsági Bizottság) akkori elődje, az MGB (Állambiztonsági Minisztérium) titkos, 45 pontból álló dokumentuma már megjelent korábban néhány magyar folyóiratban. Kötelességünknek éreztük azonban, hogy itt is közreadjuk, mert mind témája, mind stílusa és eredete kísértetiesen hasonlít a Jegyzőkönyvekéhez. Az alábbiakban közölt titkos utasítások állítólag Lengyelországból jutottak el Magyarországra. Az eredeti orosz nyelvű változatot Boleslaw Bierut,* egykori lengyel köztársasági elnök dolgozószobájában találták meg, - aki mellesleg az MGB és a háború előtti NKVD (Belügyi Népbiztosság) lengyel ügynöke is volt. Habár az alapelvek csak Lengyelországra vonatkoznak, mégis könnyen párhuzamot lehet vonni az elmúlt évtizedek magyarországi történései és a "bennszülöttekre" vonatkozó használati utasítás között.
Moszkva, 2. 6. 1947.
(Szigorúan titkos)
K. AA/CC 113
Utasítás NK/003/47
1. A Nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a találkozók kizárólag nyilvános helyeken történhetnek. Az információkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közreműködése mellett. Bierut Boleslaw (Rury Jezuickie) 1892-ben született Lublin mellett. Államférfi és kommunista pártvezér, akit Lengyelország Sztálinjának neveztek, miután főszerepet játszott a második világháború utáni hatalomátvételben. Bierut 1918-ban lépett be a kommunista pártba, és életét a kommunista eszmék hirdetésének szentelte. Lengyelországban, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Ausztriában hirdette a kommunizmust. 1920. és 1930. között többször letartóztatták, és 1938-ban, a szabadulása után a Szovjetunióba ment. A háború nagy részét ott élte át. 1943. végén visszatért Lengyelországba. Sztálin és a Vörös Hadsereg segítségével Bierut és elvtársai 1947-re megszabadultak az ellenzéktől, és hozzáláttak a lengyel élet elszovjetesítéséhez. Bierut, Moszkva hű követője, aki 1945-től köztársasági elnök volt, közreműködött Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Munkáspárt főtitkára elmozdításában, és 1948-ban újjáalakította a pártot Lengyel Egyesült Munkáspárt néven. 1952ben feladta elnöki posztját és miniszterelnök lett, de 1954-ben lemondott. 1956-ban halt meg Moszkvában, a Szovjet Kommunista Párt 20. Kongresszusa idején, amikor Hruscsov előterjesztette a híres "sztálini időszak bűncselekményei"-t.
2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen katonáink és a bennszülött lakosság, katonaság közötti kapcsolatteremtés.
3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az Interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeztek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét.
4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (a Szovjetunió területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg) való belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkodtak. És elérni teljes megsemmisítésüket.
5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak.
6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől felfelé a vezető helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert vezetőit.
7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók tervezésében és a követelések felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki.
8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket magasabb posztra.
9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban az egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a vezető beosztásban dolgozókat érinti.
10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell beépíteni. (A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül)
11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén belül történik.
12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjának papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták.
13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a termelőeszközök kiosztását, és növelni az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kell pótolni.
14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegűek, megfelelően pontatlanok legyenek.
15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.)
16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak.
17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbírálása, kulturális és szórakoztató programok, kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása.
18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására, melyek túlérnek tevékenységük határain.
19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt-, állami és gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe.
20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei.
21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni kell.
22. Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.
23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni, melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek különleges utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban pedig nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni unnak külföldre való eladását. A találmány értékéről és leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.
24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni. (Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő szállítmányokat.)
25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit.
26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket, melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak megszüntetését.
27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.
28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek-e olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezetékeket és az utcai kutakat szisztematikusan fel kell számolni.
29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva, ivóvíztartalékként szolgálhatnak.
30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű élelmiszer-tartalékot felhalmozni.
31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek árai magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei.
32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő maximális terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív szervek bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg számbeli megfogyatkozásuk és normális működésük sem.
33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi piac ellátását.
34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális-nevelőmunkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.
35. Az alap- illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános filozófia, a logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk specializációkat.
36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik.
37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború alatt nálunk éltek.
38. Ha létrejön egy olyanjellegű szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését. hirdető, és a velük kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létező gyűlöletet.
39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő-hálózat kiépítéséről és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan és minden oldalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az ellenzéki erők összpontosításának helye.
40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események során, mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy köztörvényes kihágás vádjával bezárni őket.
41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve.
42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevékenységükkel károkat okoztak vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő, állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi változások idejére kádertartalékként számolni velük.
43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban dolgozó személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban, főbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes, szocializmusellenes és az iparosítást ellenőrző tevékenységgel vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.
44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket.
45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb társadalmi rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése.