Ne bánkódj majd jön valami más !!!!!

Ne bánkódj majd jön

valami más !!!!!

Kivégzéshez használt méreggel lett öngyilkos Welsz

Kivégzéshez használt méreggel lett öngyilkos Welsz

Budapest – A szakértők azt valószínűsítik, hogy az Egyesült Államokban kivégzésekhez használt méreganyaggal, nátrium-pentotál-szérummal végzett magával Welsz Tamás (†41).

Welsz Tamás érdi házának fürdszobájában vette be a nátrium-pentotalból a halálos dózist

A Blikk újabb részleteket tudott meg a Simon Gábor volt szocialista képviselő elleni eljárás koronatanújának öngyilkosságáról. Úgy tudjuk, a nyomozás adatai szerint Welsz Tamás már hónapokkal ezelőtt beszereztetett két kis üvegnyi mérget egy gyógyszerész ismerősével. Az egyiket saját részre, a másikat pedig élettársának, Horthy Andreának.

Ez a szer közforgalomban nem vásárolható, orvos sem írhatja fel. Bizonyosan illegális forrásból szerezték, s Welsz közel egymilliós összeget fizetett érte. Az üzletember tisztában volt azzal, hogy miként, menyit kell bevenni belőle, s milyen módon, mennyi idő alatt hat.

A több összetevőből álló vegyületet tartalmazó üvegcsét érdi házának fürdőszobájában rejtette el. Arra az esetre tartogatta, ha kilátástalan helyzetbe kerülne, erről a tervéről szólt élettársának is. A Blikk úgy tudja, március 20-án, amikor a rendőrökkel megérkezett a házba, hogy bizonyítékokat adjon át, rövid időre bement a fürdőszobába, miközben a nyomozók házában kutakodtak. Minden valószínűség szerint ott oldotta fel vízzel, és itta meg az egyik üveg tartalmát.

Welsz március 20-án a rendőrautóban esett kómába. Hiába próbálták újraéleszteni, az autó mellett meghalt/ Fotó: MTI

Mielőtt elindult volna a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársaival a rendőrségre, a szomszéd házban lakó apjához még bement, elbúcsúzott tőle Édesapja akkor még nem gondolta, hogy azért sikerült szokatlanul érzelgősre a búcsú, mert fia szervezetében már dolgozott a gyilkos méreg.

A Blikk úgy értesült, a rendőrségi nyomozás megállapította, hogy a Welsz Tamást szállító rendőrségi kocsit kissé lemaradva követte a férfi élettársa. Amikor látta, hogy a kómába esett párjával megáll a rendőrautó, azonnal felhívta egy alkalmazottjukat, aki amolyan mindenes volt az érdi birtokon.

Welsz érdi házának emésztőjébe dobta a kiürült üvegcsét az alkalmazottja/ Fotó: Veres Viktor

– Az azóta kihallgatott férfi elmondta, hogy Horthy Andrea arra utasította, hogy a fürdőszobában keresse meg az üres méregfiolát, és szabaduljon meg tőle. Ezt az alkalmazott meg is tette. Az udvaron lévő, mintegy tíz köbméteres emésztőbe dobta az üvegcsét – mondta el a Blikknek az ügyben egyik érintett informátorunk. Az ominózus vallomás után, a hatóság kiszivattyúztatta az emésztőt, s végül rábukkantak a mérget eredendően tartalmazó fiolára.

Koós szabolcs

Mi ez a szer?

• A nátrium-pentotál egy nagyon nehezen beszerezhető vegyület. Gyógyszertárban nem kapható. Csak speciális műtétekhez használják, és csak külön engedéllyel hozzáférhető – mondta el a Blikknek Szeles Géza toxikológus. Altatószerként, érzéstelenítőként, igazságszérumként alkalmazzák. Külföldön kivégzéshez méregként is használják. Beszúrása után rövid időn belül eszméletvesztés várható, majd, hatására a légzés, a keringés, végül a szív is leáll.
  
  A szakirodalom szerint nagyobb mennyiségben szájon keresztül is mérgező, csak sokkal lassabban hat. Por formájában hosszabb ideig is tartható, használat előtt kell felhígítani.
  
  Ezt kapják a halálraítéltek is
  
  A méreginjekció az USA-ban és a Kínában alkalmazott kivégzési módszer. A kivégzés automatizált, a tű egy csövön keresztül egy géphez csatlakozik, amely gombnyomásra kezdi meg a mérgek szervezetbe juttatását. Az első lépésben nátrium-pentotált fecskendeznek a szervezetbe, amitől az elítélt kómába esik. Elvileg már ez az első lépés halálos, viszont csak 45 perc múlva okozna halált, ezért a folyamatot még két méreg beadásával gyorsítják. Az elmúlt időszakban a méreginjekcióval kivégző Egyesült Államok komoly gondban van, mert a kivégzésekkor használt méreganyagból európai gyártói nem szállítanak többet.

Budapest – Több házkutatást is tartott a rendőrség Welsz Tamás (†41) néhai vállalkozó érdi házában. A három hete elhunyt üzletember szomszédai ugyanis rendszeresen nagy sürgés-forgást tapasztaltak a ház körül, a rendőrök láthatóan kerestek valamit.

A Blikk úgy tudja, a nyomozók többször is méreg után kutattak az épületben, de végül nem találták a nyomát.

A toxikus anyag különösen azért érdekli a hatóságokat, mert nem kizárt, hogy a férfi méreggel vetett véget életének. Ennek előzménye, hogy Welsz az előzetesben ülő Simon Gábor volt MSZP-s elnökhelyettes ügyében fontos dokumentumokat adott át halála napján a rendőröknek irodájában, majd otthonában. Ezekben információk voltak az általa árult hamis bissau-gui­neai útlevelekről, amelyek egyike sajtóhírek szerint a titkos bankszámlákon több százmillió forintnyi devizát rejtegető politikusé volt.

Amikor viszont a rendőrök az érdi házból visszaindultak Welsszel, a vállalkozó rosszul lett a rendőrautóban. Ekkor azt mondta: „bevettem valamit, már nem tehetnek semmit". Ez a valami méreg lehetett, mert alig 40 perccel később Welsz meghalt az OMSZ budai mentőállomásán. Úgy tudjuk, a Panamában csalás miatt körözött üzletember azért szánhatta el magát erre a kétségbeesett lépésre, mert őrizetbe akarták venni. Erről korábban nem nyilatkozott az ügyészség, mint ahogy arról sem, voltak-e házkutatások Welsznél.

– A nyomozás érdekeire tekintettel nem mondhatunk semmit sem – mondta a Blikknek Nagy Andrea, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője.

Ha előkerült volna bármiféle méreg, az segítene tisztázni a halál pontos okát. Jelenleg ugyanis információink szerint csak annyit állapítottak meg: azt szívleállás okozta. De ezt nagyon sok ok válthatta ki.

– Egyes halálesetek tisztázása hónapokig is tarthat, mert a szakemberek leterheltek – mondta a Blikknek Szeles Géza igazságügyi orvos szakértő. – Azonkívül mérgezések esetében a vizsgálat azért is húzódhat, mert nem tudjuk, mit kell keresni. Ha viszont sejtjük, milyen toxin végzett az áldozattal, könnyebb kimutatni az elhunyt szervezetében – magyarázta a mérgezésekről általánosságban a szakértő.

A Blikk megkérdezte a rendőrséget, kiadták-e már a holttestet, de nem kaptunk választ, ám vélelmezhetően még várniuk kell a hozzátartozóknak. Sőt ha a vizsgálatok eredménye nem lesz százszázalékos, úgy az befolyásolhatja, miként adhatja meg a rokonság az elhunytnak a végtisztességet. Bizonytalan esetben a hatóságok megtilthatják a hamvasztást, mert ha az elkövetkező években újabb nyom bukkan fel, akkor akár kihantolhatják, s újabb vizsgálatot kell a maradványokon végezni.

Blikk-információ

Gyógyszerekkel kínozták a foglyokat Guantánamón

saint-simon írta:Szörnyű titokra derült fény: Öngyilkosok lettek a kormány miatt
Óriási és ezért kártékony dózisokban adagoltatott egy nagyon vitatott hatású malária-ellenes gyógyszert (Mefloqint) a guantánamói börtöntelepen őrzött raboknak a Pentagon, azaz az amerikai védelmi minisztérium.

A leleplező információt három guantánamói rab 2006-ban történt öngyilkossága ügyében végzett vizsgálatok után hozták nyilvánosságra; Joe Hickman őrmester - aki az öngyilkosságok idején a börtönszigeten szolgált - négy esztendőt áldozott a rabok halála körülményeinek kivizsgálására, és arra a megállapításra jutott, hogy ezek a férfiak szinte bizonyosan nem lettek volna öngyilkosok, ha korábban nem kapnak nagy adagban Mefloqint. Az is kiderült, hogy ezt a gyógyszert még soha nem írták fel tömegesen, inkább csak kísérletezgettek vele.

A Guantánamóra hurcolt valamennyi foglyoknak mindegyikének azonban, 2002 januárjában, ezerkétszázötven milligramm Mefloqint adtak be, holott egyikük sem szenvedett maláriában. Ráadásul ez a dózis ötször nagyobb, mintha valaki a malária megelőzésére szed (egyébként másik) gyógyszert. A szer ezért mérgező, és akár maradandó károsodásokat is okozhat.

„Az amerikai kormányzat elfogadhatatlanul nagy kockázatnak tette ki a foglyokat, akiket a gyógyszer esetleges mellékhatásaként ájulás, intenzív szédülés és tériszony, hallucinációk, paranoid képzetek, agresszió, pánik, gyilkossági és öngyilkossági kényszerképzetek fenyegettek" - kommentálta a skandalumot Remington Nevin őrnagy, az amerikai hadsereg közegészségügyi főorvosa. Aki szerint ezeket a mellékhatásokat, komolyságuk és veszélyességük okán, akár a vízbefojtás imitálásával történő kínzáshoz is lehetne hasonlítani. 
...
2002 elején, amikor létrehozták a guantánamói börtöntelepet, több mint négyszáz rabot vittek oda. Mindenkinek adtak Mefloqint, óriási adagokban, és már 2002 tavaszán tucatnyi öngyilkossági kísérletet jegyeztek fel. „2002 márciusától a helyzet nagyon gyorsan romlani kezdett" - írja „Arcmentés Guantánamón: egy harcias állampolgár emlékiratai" című könyvében Montgomery Granger, aki 2002-ben orvosként és tartalékos tisztként teljesített szolgálatot Guantánamón. „Már valószínűleg több tucat olyan foglyunk van, akinél pszichiátriai tünetek jelentkeztek. S a számuk pedig egyre növekszik" -írta Granger.

A Pentagon 2002 második felétől megtiltotta a híradást az öngyilkossági kísérletekről.

Tragikomédiába fordul a koronatanú halála

Az érdi ház: „A hatóság szivattyúzott” FOTÓ: BIELIK ISTVÁN

Újabb fordulatot vett Welsz Tamásnak, a Simon-ügy koronatanújának rejtélyes halála körül kibontakozó, már eddig is meglehetősen gubancos történet. Legalább is a bulvársajtó hasábjain, mert a rendőrség továbbra sem szólal meg az ügyben. Ha nem volna véresen komoly, ami történt, a szinte napról-napra felbukkanó találgatások akár egy rossz bűnügyi regényből is származhatnának. 

A szakértők azt valószínűsítik, hogy az Egyesült Államokban kivégzésekhez használt méreganyaggal, nátrium-pentotál szérummal végzett magával Welsz Tamás, a Simon-ügy koronatanúja - írta szombaton a Blikk. (Korábban ugyanez a lap még afrikai kígyó- vagy pókméregről cikkezett...)

A lap úgy tudja, a nyomozás adatai szerint Welsz már hónapokkal ezelőtt beszereztetett két kis üvegnyi mérget egy gyógyszerész ismerősével. Az egyiket saját magának, a másikat pedig élettársának, Horthy Andreának. A szerről a lap azt írta: közforgalomban nem vásárolható, orvos sem írhatja fel, tehát illegális forrásból származhat, és Welsz egy-egymillió forintot fizethetett értük a feketepiacon.

Az érzéstelenítőként és altatószerként, igazságszérumként és egyes amerikai tagállamokban kivégzésre használt méregként szolgáló nátrium-pentotál iránt jelentősen felszökött a feketepiaci kereslet, mióta az EU éppen a kivégzések miatt szigorított az anyag forgalmazásának feltételein.

Bár csempészete börtönbüntetést von maga után, az interneten több oldal is tárgyalja a beszerzési lehetőségeket, olyan honlapot is találni, amely a méreg házi elkészítéséhez szükséges, kínai gyártmányú tartályt kínál, megegyezés szerinti áron.A vegyületet tartalmazó üvegcsét a Blikk szerint érdi házának fürdőszobájában rejtette el a vállalkozó.

A lap úgy értesült, hogy a rendőrségi nyomozás megállapította: a Welsz Tamást szállító rendőrségi kocsit kissé lemaradva követte a férfi élettársa. Amikor látta, hogy a kómába esett párjával megáll a rendőrautó, azonnal felhívta egy alkalmazottjukat, akit arra utasította, hogy a fürdőszobában keresse meg az üres méregfiolát, és szabaduljon meg tőle.

Ezt az alkalmazott meg is tette, az udvaron lévő, tíz köbméteres emésztőbe dobta az üveget, amit - miután a hatóság kiszivattyúztatta az emésztőt - meg is találtak a nyomozók.

A Bors szombati száma szerint, miközben Welsz Tamás már több mint egy hónapja halott, még mindig szerepel az Interpol honlapjának körözési listáján, bár munkatársunk vasárnap nem találta az első háromszáz személy között, viszont külön név szerinti keresésre az oldal - a magyar körözöttek között, Horthy Andreával együtt - kiadta fényképes körözésüket.

Kalifornia: hússzor drágább a kivégzés, mint egy életfogytiglani

Kalifornia államnak 1978 óta 4 milliárd dollárját emésztette fel a halálbüntetés intézménye, az elmúlt 4 évtizedben kivégzett, összesen 13 elítélt körülbelül 308 millióba került fejenként. A halálsoron drága az élet, ráadásul a leggyakrabban természetes okokból ér véget.

A ténylegesen élethosszig tartó szabadságvesztés akár húszszorosába is kerülhet a kaliforniai adófizetőknek egy halálbüntetéses eljárás - állapítja meg egy frissen napvilágot látott amerikai tanulmány. A szerzők a hároméves kutatómunka során olyan hivatalos kimutatásokhoz is hozzáférhettek, melyeket a korábbi elemzések kénytelenek voltak nélkülözni. A konklúzió: A halálbüntetés Kaliforniában jobbára csak elméletben létezik, éppen ezért tarthatatlan financiális terheket ró a közigazgatásra – írja a Los Angeles Times.

Kattintson és nézegessen képeket San Franciscóról!

A kígyózó halálsor

Az Amnesty International 2010-es kimutatása szerint a világon 23 országban létezik halálbüntetés, egy évvel ezelőtt legalább 17 ezer elítélt várt a kivégzésére világszerte. Hiteles kimutatás nem létezik, lévén, hogy az olyan országok, mint Kína, vagy Irán a kivégzésekkel kapcsolatos információknak csupán egy töredékét adja közre. Az Amnesty ranglistáján az Egyesült Államok az ötödik helyen szerepel: 2010-ben Amerikában 46 kivégzést dokumentáltak (a pontos adatok hiányában többet, mint ahányat Szaúd-Arábiában és Líbiában együttvéve).

Amerika 34 államában 1976 óta 1257 elítéltet végeztek ki, a halálbüntetéssel sújtottak 56 százaléka fehér, 1,9 százalékuk pedig nő. A washingtoni Death Penalty Information Center adataiból az is kiderül, hogy Kaliforniában 2010-ben 702 darab elítélt (csaknem a duplája, mint bármely más államban) volt halálsoron, ugyanakkor kivégzésre 2006 óta egyszer sem került sor. A kivégzések összesítésében a dél-nyugati állam a középmezőnyben található: itt a 70-es évek óta összesen egy tucat rab lelte halálát injekció vagy gáz által, a sort 470 kivégzésével Texas vezeti és Dél-Dakota zárja, 35 év alatt összesen egy precedenssel.

A halálos injekcióval történő kivégzések helyszíne

a kaliforniai San Quentin Állami Börtönben

Hiányszakma

A halálsoron lévők és a kivégzettek száma közötti aránytalan eltérés a friss tanulmány szerint elsősorban a különleges képesítéssel rendelkező jogi meghatalmazottak hiányából fakad. Kaliforniában jelenleg kevesebb, mint 100 olyan jogász áll rendelkezésre, akik kapitális ügyekben is eljárhatnak, munkakörük különlegesen lehangoló és körülményes, a bérezésük pedig aránytalanul szerény. Egy átlagos elítéltnek nem ritkán 10 évet is várnia kell, míg a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálja az ügyét, így létezik, hogy az 1978 óta elhunyt 92 halálraítélt közül 54-el természetes halál, 18-al önkezűség, 6 továbbival pedig a rabtársai végeztek.

Az injekció

Noha a kapitális büntetés jogi aspektusa roppant összetett és költséges, maga a kivégzés meglepően primitív körülmények között zajlik. A Kaliforniában is leggyakrabban használt injekciós eljárás során az elítéltet először egy korházi ágyhoz szíjazzák, majd a három különböző anyagot fecskendeznek a használható vénáiba. A nátrium-pentotáltól az egyén kómába esik, a pancuronium-bromidtól lebénul a komplett izomrendszere, majd a kálium-kloridtól leáll a szíve. Az orvosi etikával való összeegyeztethetetlenség miatt, a jelenlévő doktor csak a halál beálltát állapíthatja meg, a vénát gyakran tapasztalatlan segéd szúrja. Amennyiben az oldatokat tévedésből izomba fecskendezik, az elítéltnél extrém fájdalom jelentkezik. Kaliforniában az utolsó, 2010 szeptemberére tervezett kivégzés azért maradt el, mert a san quentini állami börtönben felhalmozott nátrium-pentotál készleteknek lejárt a szavatossági ideje, a gyártó pedig legkorábban 2011 évelejére tudott megrendelést vállalni. (Forrás: Death Penality Information Center)

A halálsoron drága az élet. A fogvatartottak után az államnak fizetnie kell a kiemelt kockázattal dolgozó biztonsági apparátusért és az elítéltek törvény előtti képviseletéért – a tanulmány szerint a hétszáz halálraítélt esetében az összeg évente 184 millió dollárra is rúghat. Az egyik legmegrázóbb kimutatás értelmében, Kalifornia államnak 1978 óta 4 milliárd dollárját emésztette fel a halálbüntetés intézménye, az elmúlt 4 évtizedben kivégzett, összesen 13 elítélt körülbelül 308 millióba került fejenként. Komolyabb törvényi reform nélkül a költségek 2030-ra a 9 milliárdot is elérhetik – idézi a szerzőpárost az LA Times. 

Akiknek az igazság „minden pénzt megér”

Az egyébként szövetségi bíróként és jogi előadóként dolgozó szerzőpáros egyáltalán nem ellenzi a halálbüntetés létét, átfogó tanulmányukkal csupán az adófizetőket szeretnék felvilágosítani a kapitális perekkel kapcsolatos állami kiadások mértékéről. Arthur L. Alarcon és Paula M. Mitchell tanulmányukban olyan költséghatékony opciókat is megjelölnek, mint a bíróságoknak és az ügyvédeknek folyósítandó állami támogatás növelése, vagy éppen a halálbüntetéssel is sújtható bűntények körének szűkítése.

A rendszer alapvető hibái és az aránytalanul magas költségek miatt a halálbüntetés jelenlegi formájának nem sok értelme van Kaliforniában, mindezek ellenére a szavazók a közvélemény kutatások szerint nem akarnak lemondani a lehetőségről, hogy a különlegesen súlyos bűntettek elkövetői az életükkel feleljenek a törvény előtt. 2009 novemberében, Kalifornia akkori kormányzója, Arnold Schwarzenegger a halálbüntetés ellen tüntetők követeléseire azokkal az érvekkel reagált, hogy a törvényhozás milyenségéről a többség szavazással döntött, és az igazság még akkor is „minden pénzt megér, ha a költségvetés éppen romokban hever".

Szíria: Putyin elrendelte az orosz haderő kivonását

MTI | 2016. március 15., kedd

Elrendelte a Szíriában harcoló orosz katonai erő fő része kivonásának megkezdését hétfőn Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnök.

• Putyin szerint az orosz katonai beavatkozás egészében elérte célját Szíriában.
• A Kreml tájékoztatása szerint Putyin a döntésről tájékoztatta telefonon Barack Obama amerikai elnököt is.

Az állami televízió nyilvánossága előtt, Szergej Sojgu orosz védelmi és Szergej Lavrov külügyminiszter jelenlétében nyilatkozó Putyin megítélése szerint a több mint öt hónappal ezelőtt megkezdett orosz katonai beavatkozás egészében elérte célját Szíriában.

Az elnök szavai szerint a csapatkivonásnak kedden kell megkezdődnie. Vlagyimir Putyin egyúttal elrendelte, hogy Oroszország vállaljon intenzívebb szerepet a békefolyamatban a szíriai konfliktus lezárása érdekében.

Kattintson és ismerje meg a polgárháború következményeit!

"Katonáink hatékony munkája megteremtette a békefolyamat megteremtésének feltételeit" - mondta.

"Úgy gondolom, hogy a védelmi minisztérium és az orosz fegyveres erők elé kitűzött feladat, az egészét tekintve, megvalósult. Az orosz haderő részvétele mellett a szíriai fegyveres erők és a hazafias szíriai erők képesek voltak alapvető fordulatot elérni a nemzetközi terrorizmus elleni harcban és magukhoz ragadták a kezdeményezést szinte minden vonatkozásban" - tette hozzá.

Az orosz elnök szerint a lépésnek ösztönzően kell hatnia a szíriai politikai párbeszédre. Kijelentette, hogy a döntéssel kapcsolatban egyeztetett Bassár el-Aszad szíriai elnökkel. A szír elnök egyetértett Putyin lépésével.

Dmitrij Peszkov orosz külügyi szóvivő szerint Putyin telefonon beszélt Aszaddal.

A Kreml tájékoztatása szerint Putyin a döntésről tájékoztatta telefonon Barack Obama amerikai elnököt is, és beszélgetésük "őszinte és tárgyilagos volt".

A washingtoni Fehér Ház közleménye szerint Obama a beszélgetésben üdvözölte, hogy a február 27-én életbe lépett tűzszüneti megállapodás óta csökkent a harci cselekmények száma Szíriában, de megjegyezte, hogy aláássa a béke érdekében tett erőfeszítéseket az a tény, hogy a szíriai kormányerők folytatják offenzívájukat a mérsékeltebb lázadók ellen is. 

Putyin ugyanakkor leszögezte a tévében tett bejelentésében, hogy a Latakia tartománybeli Hmejmimben lévő orosz légi bázis és a tartuszi kikötőben működő orosz haditengerészeti létesítmény folytatja tevékenységét. Az orosz elnöki bejelentés a csapatkivonás ütemezésére nem terjedt ki.

A Kreml a bejelentést arra a napra időzítette, amikor Genfben újrakezdődtek a szíriai polgárháborúban szembenálló felek között (a tűzszünetből kizárt iszlamista terrorszervezetek kivételével), az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalások.

Elképesztően pusztító orosz fegyver nyomára bukkantak

MTI | 2015. október 3., szomba

Újfajta, nagy hatóerejű orosz fegyverrendszert láttak a héten az ukrajnai szakadár területen az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzetközi megfigyelői. Erről pénteken számolt be a Reuters hírügynökségnek a megfigyelőcsoport vezetőhelyettese.

A kelet-ukrajnai tűzszünet betartását felügyelő megfigyelők most először láttak a területen egy TOSZ-1 Buratyino típusú rakéta-sorozatvetőt, amely termobárikus fegyver, a nukleáris eszközök után a legpusztítóbb erejű. Az üzemanyag-levegő robbanófejjel ellátott rakéta becsapódásakor három robbanás is történik, és a robbanófejek gyúlékony folyadékot fecskendeznek a célpont köré, amelyet azután lángra lobbantanak. Egyetlen csapással több épületet is le lehet rombolni velük, hatalmas pusztítást okozva.

A Jane's brit katonai kiadóház és a stockholmi nemzetközi békekutató központ szerint a fegyverrendszert csak Oroszország gyártja, és az ukrajnai konfliktus kitörése előtt nem adott el belőle Ukrajnának.

Kattintson és tekintse meg az orosz arzenált!

A Reuters szerint az EBESZ felfedezése kínos a Kreml számára, amely az utóbbi időben visszafogottabban nyilatkozott az ukrajnai válsággal kapcsolatban, és a szíriai konfliktusra irányította a világ figyelmét azzal, hogy jelentős katonai erőt vonultat fel ott, valamint légi hadjáratba kezdett a lázadók ellen Bassár el-Aszad szíriai elnök támogatására.

A jelentés éppen azelőtt látott napvilágot, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken Párizsban tárgyal a francia, a német és az ukrán vezetőkkel a kelet-ukrajnai békefolyamatról.

Az orosz védelmi minisztérium nem válaszolt a Reuters azon kérdésére, hogy az ukrajnai szakadár lázadókat ellátták-e a szóban forgó fegyverrendszerrel, illetve Oroszország exportált-e ilyet. Oroszország mindeddig azt is tagadta, hogy hadserege bármilyen formában jelen volna Ukrajnában, de számos jele volt már annak, hogy Moszkva katonákkal és hadfelszereléssel támogatja a lázadókat.

A XXI. század háborújára készül Amerika

A terrorellenes háború lezárultával a Pentagon Ázsiára fókuszál. Elkerülhető a fegyveres konfliktus Kína és az Egyesült Államok között?

A XXI. században Kína lesz Amerika legnagyobb gazdasági és katonai ellenfele, ez a felismerés nem új, és ma már senkit nem lep meg. Kína a világ második legnagyobb gazdasága, amely évente átlagosan 8-9 százalékos növekedést produkál, válság ide vagy oda, amely lehetővé teszi, hogy éves szinten 11 százalékkal növelje hadi kiadásait. Eközben az amerikai gazdaság jó, ha 2,5 százalékkal döcög, és a hadseregnek 10 év alatt közel 500 milliárd dollárt kell megtakarítania. Persze a Kínai Felszabadítási Hadsereg még így is évekre, ha nem évtizedekre van attól, hogy egy lapon lehessen említeni az amerikaival. Már a számbeli különbségek is meggyőzőek. Kínának mindmáig egyetlen repülőgép-hordozót sikerült építenie, míg Amerikának tizenegy van. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államok még a szűkösebb katonai büdzsével is közel annyit költ a fegyveres erőinek fenntartására és fejlesztésére, mint a világ többi országa összesen.

Kattintson és ismerje meg a kínai hadsereget!

                                                                                  USA                                KÍNA
Aktív katonaállomány (fő)                              1.477.896                        2.285.000Légierő (összes repülőgép)                               18.234                               5.176Haditengerészet (összes hadihajó)                    2.384                                  972Repülőgép-hordozók                                                 11                                      1Rombolók                                                                    59                                    25Védelmi kiadások (2011)                   $692.000.000.000           $100.000.000.000Nukleáris robbanófejek                                        8.000                                  240
(forrás: globalfirepower.com)

Kína nem jelent közvetlen katonai fenyegetést az Egyesült Államokra nézve – egyelőre. Arra viszont nem nincs garancia, hogy ez húsz év múlva is így lesz. Az amerikai katonai stratégák pedig a jövőre készülnek. A Pentagon januárban bejelentett XXI. századi védelmi stratégiája a Közel-Kelet helyett már az ázsiai-csendes-óceáni régiót jelöli meg az amerikai védelmi politika kulcsterületének. "A stratégia a jövőről szól. A demográfiai, geopolitikai, gazdasági és katonai trendek a csendes-óceáni térség felé mutatnak. A stratégiai kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk nagyrészt innen erednek majd" – foglalta össze az új irányvonalat Martin E. Dempsey vezérkari főnök januári sajtótájékoztatóján. Leon Panetta védelmi miniszter néhány hónappal később a szingapúri biztonságpolitikai konferencián mindezt konkrét lépésekkel is alátámasztotta. Bejelentette, hogy 2020-ig az amerikai flotta 60 százalékát a csendes-óceáni térségbe vezénylik, a jelenlegi 50 százalék helyett. Az amerikai sajtó pedig napokkal később már arról cikkezett, hogy a hadsereg a II. világháború óta nem használt csendes-óceáni légi bázisainak felújítását tervezi. A többi között a tiniani repteret is újra használatba vennék. Innen szálltak fel a Japánra atombombákat dobó B29-esek.

A stratégiai irányváltás egyúttal szervezeti átalakítást is igényel. Az elmúlt évtized terrorellenes háborúi szárazföldi konfliktusok voltak, amihez sok katona kell. Kínával viszont kevés az esélye a szárazföldi háborúnak, így Pentagon a jövőben a légierőre és a haditengerészetre helyezi a hangsúlyt. Ezt az év elején benyújtott katonai büdzsé is tükrözi: a költségvetési javaslat az anyahajó- és tengeralattjáró-flottát, a nagy hatótávú bombázókat, illetve a pilóta nélküli robotrepülőket érintetlenül hagyja, miközben a hadsereg és a tengerészgyalogság létszáma drasztikusan csökken. A tervek szerint előbbi 570 ezerről 490 ezer főre, utóbbi pedig mintegy 200 ezerről 182 ezer főre esik vissza 2017-ig. Persze Amerikának még így is több katonája lesz, mint 2001 előtt volt.

Az USS Peleliu a Dél-kínai-tengeren

Mindez azt is jelenti, hogy az amerikai hadsereg levonta az elmúlt évtized terrorellenes háborúinak tanulságait. Vagyis a jövőben nem terveznek az iraki és az afganisztánihoz hasonló „nemzetépítő” missziókat, abból az egyszerű okból, hogy az ilyen hosszú távú küldetések rengeteg erősforrást igényelnek, miközben a siker rendkívül törékeny. Az iraki és afganisztáni háború szakértői becslések szerint eddig több mint háromezer milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. Ennek ellenére Irakban továbbra is fennáll a polgárháború veszélye, Afganisztánban pedig nincs garancia arra, hogy a NATO-erők 2014-es kivonulása után a tálibok nem veszik át ismét a hatalmat.

Mi lesz Európával?

Az új stratégiai kihívások, illetve a költséghatékonyság jegyében a Amerika kevesebb pénzt fog áldozni Európa védelmére. 7000 amerikai katonát vonnak ki az öreg kontinensről, miközben Ausztráliában 2500 fős katonai bázist nyitnak. Persze Európában még így is több mint 70 ezer amerikai katona állomásozik majd, ezért a kivonás nem jelent nagy változást a szövetségesek biztonsági helyzetében. Ez a lépés viszont már egy hosszú távú trend első jele. Ahogy az Egyesült Államok Ázsia felé fordul, Európának egyre nagyobb szerepet kell vállalnia saját védelmében. Erre legjobb példa a líbiai beavatkozás, amelyben az amerikaiak átengedték a franciáknak és a briteknek a vezető szerepet. Európa viszont csak akkor lesz képes megvédeni magát, ha többet áldoz erre a célra. Az EU tagállamai jelenleg átlagosan a GDP alig 1,5 százalékát költik a haderejükre, ez az arány az USA-ban 4,7 százalék.

Az új frontvonal: a Dél-kínai-tenger

Bár a Pentagon általánosságban az ázsiai-csendes-óceáni térségről beszél, nem férhet kétség ahhoz, hogy a legfőbb veszélyforrást Kínában látják. Az amerikai katonai vezetés gyanakodva figyeli, ahogy Peking növekvő gazdasági hatalmát katonai erővel igyekszik alátámasztani. Kína szerint a haderőfejlesztés kizárólag védelmi célokat szolgál. Ez valószínűleg így is van. Viszont akarva-akaratlanul a kínai fegyverkezés lassan felborítja a törékeny délkelet-ázsiai erőegyensúlyt. Minél több kínai hadihajó sorakozik az ország déli partjainál, annál kevésbé érzi magát biztonságban Malajzia, a Fülöp-szigetek, Vietnam vagy épp Indonézia.

A kínai katonai erőfölényt hagyományosan az amerikai haditengerészet ellensúlyozza Délkelet-Ázsiában. A térség kisebb államainak ezért sokáig nem volt szükségük nagy haderőre. A békés gazdasági fejlődés záloga a csendes-óceáni amerikai flotta volt. Ez az egyensúly felborulni látszik. Míg Amerika a terrorellenes háborúra koncentrált a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában, szövetségesei úgy érezték - még ha ez nem is feltétlen tükrözi a valóságot - magukra maradtak az egyre erősödő Kínával szemben, ezért maguk is hadseregfejlesztésbe kezdtek. Az elmúlt évtizedben a térség államai harmadával növelték védelmi kiadásaikat. Ebből a pénzből új tengeralattjárókat, hadihajókat, illetve vadászgépeket vásároltak. Bár fegyverkezési versenyről még nem beszélhetünk, a flották egyre nagyobbak és modernebbek, és erre a veszélyes trendre Amerika is felfigyelt. A katonai erőfitogtatásnak ugyanis épp a térség puskaporos hordója, a Dél-kínai-tenger a színtere.

A kínai Qingdao romboló a Pearl Harbor-i kikötőben

A Dél-kínai-tenger már évtizedek óta feszültségforrás Kína és délkelet-ázsiai szomszédjai között. A tengeren elszórt többnyire lakatlan szigeteket Kína csaknem mind saját területének tekinti, amit a környező államok nem ismernek el. Pekingnek területi vitája van Vietnammal, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával és Brunei-jel is. Hogy ezek a viták milyen könnyen elmérgesedhetnek, jól mutatja egy két hónapja történt eset a Scarborough-korallzátonynál, amelyet Peking és Manila is saját területének tart. A feszültséget az okozta, hogy a Fülöp-szigetek a zátonyhoz küldte egyik hadihajóját, mert ott – szerinte – engedély nélkül halásztak a kínaiak. Csakhogy a kínai kormány is odaküldte saját flottáját a halászok védelmére, így egy fülöp-szigeteki hadihajó nézett szembe közel 100 kínai hajóval. Bár lövés nem dördült, az eset diplomáciai visszhangja Washingtonig elért. A fülöp-szigeteki elnök személyesen látogatott el a Fehér Házba, hogy Barack Obama támogatását kérje. Az amerikai elnök óvatosságból nyilvánosan nem foglalt állást. Háború esetén viszont a manilai vezetés elvárná, hogy az Egyesült Államok a segítségére siessen. Ekkor a Washington nehéz dilemmával szembesülne: támogatja a Fülöp-szigeteket, és egyben kockáztatja a háborút Kínával, vagy cserbenhagyja, és ezzel elveszíti térségbeli szövetségesei bizalmát.

Területi követelések a Dél-kínai-
tengeren

Tengerből kiálló sziklákért, egzotikus korallzátonyokért viszont nem szoktak háborúk kitörni. A felszín alatt egy sokkal nyomósabb érvnek kell lennie, amiért az egyébként gazdaságilag Kínától függő kisebb államok készek akár a fegyveres konfliktust is kockáztatni a "nagy testvérrel". A Dél-kínai-tenger mélye becslések szerint 7 milliárd hordó nyersolajat és 25 ezer köbkilométer földgázt rejt, a lelőhelyek pedig sok esetben épp a vitatott hovatartozású szigetek közelében vannak. A dél-kínai-tengeri energia-tortából mindegyik állam a lehető legnagyobb szeletet akarja, Kína viszont az egészet lenyelné. Ez nem meglepő, hiszen a térség államai közül Kína mesze a leg-energiaéhesebb. Becslések szerint az ázsiai energiafogyasztás 2030-ig megduplázódik, és e növekedés fele Kínából származik majd.

Az Egyesült Államokat elsősorban nem a tenger mélyén rejtőző nyersanyagkincsek, sokkal inkább a vízfelszínen utazó konténerek érdeklik. A Dél-kínai-tengeren halad át több is a világ legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalai közül. Ide nyílik a Malakka,- a Sunda,-, a Lombok,- és a Makassar-szoros is, amelyeken keresztül a világ tengeri áruszállításának több mint fele zajlik. Az Egyesült Államok árukereskedelmének mintegy 30 százalékát bonyolítja ezeken az útvonalakon keresztül, így a Dél-kínai-tenger szabad hajózhatósága Amerika számára nem csak katonai, de gazdasági érdek is. Épp ezért bosszantja a washingtoni kormányt, hogy Kína szinte az egész Dél-kínai-tengert a sajátjának tekinti, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Peking mondja meg, ki hajózhat arra és ki nem. Az amerikai flottától is áthajózási engedélyt kérnének, amire Amerika szerint nincs jogalapjuk, ezért az amerikai haderő rendszeresen hajt végre felderítő műveleteket a pekingi álláspont szerint kínai felségvizeken. A kérdés az, hogy a kínai haditengerészet mikor próbálja meg ezt erővel megakadályozni, és mi lesz erre az amerikai válasz.

A legtöbb elemző szerint a fegyveres konfliktus esélye Kína és Amerika között egyelőre csekély. Washington és Peking aligha tenné kockára robosztus gazdasági kapcsolatait holmi területi viták miatt – szól az érvelés. Anatol Lieven, a londoni King’s Collage hadtudományi professzora viszont nem ennyire optimista. Kína hivatalosan a „békés felemelkedés” politikát követi, és a világ nagy részén fegyverek helyett gazdasági erejével hódít. Lieven szerint viszont délkelet-ázsiai szomszédjai ismerik Kína másik arcát is. A pekingi vezetés ma már a kommunista ideológia helyett nacionalizmussal legitimálja hatalmát. A hazafias érzelmek felkorbácsolásához pedig a dél-kínai-tenger területi vitái pont kapóra jönnek. Ez rendkívül veszélyes játék. Ha ugyanis eldördül az első lövés, a kínai lakosság elvárja majd a pekingi kormánytól, hogy kemény választ adjon. Márpedig ha háború lesz a Dél-kínai-tengeren, abba az Egyesült Államok is könnyen belesodródhat. Ez senkinek sem érdeke.

Oroszország nem nyerhetne háborút a NATO ellen

Globális katasztrófához vezetne, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök fegyveres összeütközést provokálna ki a NATO-országokkal, a háborút azonban kétségtelenül a nyugati hatalmak nyernék - olvasható a Real Clear Defense nevű amerikai hírportál friss elemzésében.

Hogy ne még jó , hogy van önbizalmuk a nukleáris tél beköszönte előtt , ők olyan mutánsok akiknek a feje a seggükből nőtt ki , olyan cionista fasiszta akik azt hiszik az egész világot lehet nekik terrorizálni !!!!! De nagyot fognak koppanni amikor a klónozott biorobotok felébrednek és meglátják mit műveltek biomassza voltukban , és az emberiség haló poraiban is a vakolók csontvázaikat fedezi fel a páholyaik karzataiban

A cikk szerzője, Tom Nichols szerint az igazi kérdés nem is az, hogy egy fegyveres konfliktus kirobbanása esetén Oroszország le tudná-e győzni a NATO erőit, hanem az, hogy Putyin önös érdekből, a következményekre való tekintet nélkül belerángatja-e az országát egy háborúba az észak-atlanti katonai szövetség ellen. Ennek a kockázatát növeli, hogy az orosz államfő - aki a szakértő szerint "neoszovjet nosztalgiát" ápol és bosszúra éhes a Szovjetunió összeomlása miatt - az egykori szovjet pártállami vezetőkhöz hasonlóan meg van győződve a "hanyatló Nyugat" gyengeségéről.

A Harvard Egyetem professzora azt írta, globális katasztrófához fog vezetni, ha az ukrajnai beavatkozás a NATO reakciójának tesztelésébe csap át, és a nyugati hatalmaknak ezért még időben meg kell állítaniuk Putyint.

Kattintson és nézze meg az orosz arzenált!

Ehhez szerinte először is le kell számolni az észak-atlanti szövetség katonai képességeire vonatkozó alaptalan aggodalmaskodással. A közvélemény egy bizonyos része óriásinak és legyőzhetetlennek látja az orosz hadsereget, s ezt a félelmet a hidegháború után Oroszországban maradt irdatlan tömegű fegyverrel, valamint Putyin vitathatatlanul komoly hadi fejlesztéseivel indokolják.

Azok, akik ezt az álláspontot hangoztatják, azonban nem veszik figyelembe az említett hadi eszközök korát és állapotát, az orosz katonai infrastruktúra rendkívül leharcolt állapotát. Bár az orosz hadsereg valóban tekintélyes regionális erőt képvisel, nagy pusztításra képes, ez nem jelenti azt, hogy egy közel harminc államból álló, Oroszországnál sokkal népesebb és gazdagabb koalícióval szemben is sikerrel fel tudná venni a harcot.

A szakértő leszögezi, hogy a NATO haditechnikai fölénye rövid úton az orosz erők összeomlásához vezetne. Az orosz szárazföldi csapatoknak a légtér biztosítása nélkül esélyük sem lenne a kezdeti villámháborús sikereket követően, és a moszkvai hadvezetés ezt pontosan tudja. "A NATO vadászgépeinek semlegesítése nem hasonlítható egy utasszállító gép lelövéséhez" - fogalmazott a szerző.

A NATO ezenkívül rendelkezik még valamivel, amivel az oroszok nem: valós harci tapasztalattal. Az Egyesült Államok és szövetségesei közel tizenöt éve folyamatosan háborúznak a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában, a szövetségnek számos olyan katonája van, aki igazi harci helyzetben is kipróbálta magát. Az orosz hadsereg, amelyben egykor második világháborús és afganisztáni veteránok szolgáltak, napjainkban javarészt olyan katonákból áll, akiknek a harctéri tapasztalatai kimerülnek abban, hogy épületeket robbantottak fel Csecsenföldön, valamint a rendkívül szorongatott helyzetben lévő sorkatonákat lőtték Kelet-Ukrajnában - írta Nichols.

Ez nem azt jelenti, hogy Oroszország egy villámgyors hadművelettel nem tudna kezdeti sikereket elérni, ha hadseregével meglepetésszerűen betörne a Baltikumba vagy Lengyelországba. A NATO azonban nem Ukrajna: rövid időn belül olyan katonai válasz érkezne a szövetség részéről, amilyenről Kijevben csak álmodhatnak.

A Nyugat vélt hanyatlásáról, illetve gyengeségéről hallható szólamok már évtizedekkel ezelőtt jelen voltak a Szovjetunióban. Az elemző fontosnak tartotta kiemelni, hogy bár Putyin a jelek szerint alábecsüli a nyugati katonai szervezet erejét, az orosz vezérkar egészen biztosan tisztában van vele, hogy egy NATO elleni háborút nem tudnának megnyerni.

A provokációk, a sorozatos légtérsértések mögött az a már a szovjet érában megjelent tévhit áll, hogy a NATO alapvetően egy "kirakatszövetség", amely kívülről ugyan jól néz ki, de a legkisebb csapásra összeomlik. Egy NATO-tagország elleni esetleg orosz támadás mögött egyedül ez a téveszme állna, amely szerint egy jól irányzott csapás egyszer és mindenkorra szétrobbanthatja a szervezetet.

Barack Obama amerikai elnök sem tett sokat Putyint azon meggyőződésének megingatására, hogy Moszkva áll nyerésre. A Fehér Ház nem kezeli a helyzet komolyságának megfelelően az ukrajnai orosz beavatkozást és az ismétlődő provokációkat, amelyek a szerző szerint rendkívül komoly fenyegetést jelentenek a nemzetközi biztonságra. A Nyugat türelmét Putyin gyengeségként és félelemként értékeli. A szakértő szerint az orosz államfő a "béna kacsák legbénábbikának" látja Obamát.

Nichols biztosra veszi, hogy amennyiben Putyin nyugatnak vezényli hadseregét, Oroszország csúnya vereséget szenved. Az orosz elnöknek ebben az esetben két lehetősége lenne: visszakozhat a béke érdekében vagy atomfegyvereket vethet be. A szerző szerint ez utóbbi azért különösen veszélyes, mert ha valaki meg van győződve a Nyugat gyengeségéről, akkor úgy hiheti, hogy már az első atombombával térdre lehet kényszeríti a NATO-t. A valóság ezzel szemben az, hogy egy nukleáris csapás minden bizonnyal a helyzet fokozódásához vezetne, az pedig a végkimeneteltől függetlenül a Putyin-rezsim és az egész ma ismert Oroszország végét jelentené.

Az elemző mindezek fényében három lépést tart elengedhetetlenül szükségesnek a nyugati országok részéről. Először is, amerikai csapatokat kellene állomásoztatni Ukrajna közelében. Másodszor, védelmi jellegű fegyvereket kellene szállítani az ukrán kormányhadseregnek. Végül pedig, változtatni kellene a retorikán. Fel kell hagyni a "stratégiai türelemről" és egyebekről szóló üres beszéddel, és világossá kell tenni, hogy Európa biztonsága kulcsfontosságú érdeke az Egyesült Államoknak, elválaszthatatlan Amerika biztonságától.

"Még van idő elkerülni egy katasztrófát és bebizonyítani, hogy az orosz elnök tévedett. Már ha a szándék megvan hozzá" - fejezte ki reményét a szakember.

Nem bírna ki egy csatát a szupermodern hadihajó

A nagy médiavisszhanggal beharangozott új generációs hadihajóját az amerikai tengerészet 2 hónapon belül éles bevetésre küldi. A probléma csak az, hogy épp egy ütközetet nem élne túl - áll a Wired oldalán.

Fotó: Wikimedia

Az új hadi fejlesztést fémjelző U.S.S. Liberty, azaz Szabadság névre elkeresztelt hajó és társai, az Amerikai Védelmi Minisztérium fő fegyvertesztelője szerint nem élnének túl egy hadi összecsapást. Azonban ha még ez sem lenne elég, a 670 millió dollárba kerülő hadihajó fegyverrendszere se működik tökéletesen. Ezt a haditengerészet is tudja.

"Időről időre független vizsgálatokat folytat a Védelmi Minisztérium tesztelő csoportja, mely során minden adatot kézhez kapnak. A felmerülő problémákról mi is tudunk" - nyilatkozott Courtney Hillson, a Haditengerészet szóvívóje. Az állami szerv a flottából 55 hadihajót szeretne megvásárolni, azok minden hibájával együtt.

Levegőben az új orosz vadászrepülőgép

Anton Bendarzsevszkij | 2010. február 1., hétfő

Január 29-én az Oroszország keleti csücskében található komszomolszk-na-amure-i repülőtérről levegőbe emelkedett az ötödik generációs orosz repülőgép – a Szuhoj T-50-es, melyet egyes szakértők a világ jelenlegi legmodernebb és legjobb harci repülőgépének tartanak. A végleges formáját azonban a T-50-es még nem nyerte el, az orosz hadsereg kötelékébe csak 2015-re kerülhet.

Még mindig teljesen titkos minden részletes információ Oroszország új harci repülőgépéről, amelyet már a ’90-es években kezdtek fejleszteni a Szuhoj repülőgép-vállalatnál. Azonban már az is csoda az orosz média szerint, hogy egyáltalán megmutatták a világnak a gépet – hiszen például az amerikai F-117-es első repülése (1981) és hivatalos bemutatója között kilenc év telt el. Kisebb információk az új orosz csodáról már korábban is kiszivárogtak, de semmi konkrétumot (a kódnevén kívül) nem lehetett tudni.

Január 27-én a repülőgép a komszomolszk-na-amure-i repülőtérről szállt fel, és 47 percet töltött a levegőben. Ennek során tesztelték a gép kormányozhatóságát, manőverezési képességét és elektronikáját, illetve a hajtóművek működését.

Néhány órával a repülés után a Szuhoj vállalat publikálta a harci repülőről készült fotókat, így részlegesen feloldotta a titoktartást. Az új gép első repülését Oroszország egyik legjobb pilótája, Szergej Bogdan hajtotta végre. Leszállás után lakonikusan csak ennyit jelentett: „Repülés közben minden rendben, leszállás közben minden rendben.”

A gép még nincs teljesen készen, annak ellenére, hogy már a ’90-es évektől kezdve dolgoznak rajta. Jelzi ezt, hogy gyakorlatilag még saját neve sincsen, hiszen sokáig „PAK FA” néven szerepelt a dokumentumokban (a "frontális légierő perspektív légierei komplexuma"), illetve T-50 és I-21 kódnevekkel illették.

Kattintson, és nézegessen képeket
az orosz űrtechnikáról is!

Az orosz légierő vezetője, Alekszandr Zelin, így jellemezte az ötödik generációs orosz harci gépet: „rendkívüli nagy manőverezési képesség, a gép elektronikájának a rendkívüli intelligenciája, teljes látókörű információs mező, minimális észrevehetőség, a célpontok eltalálhatósága minden irányból, felhasználható fegyverzet rendkívül széles spektruma, különböző légi és földfelszíni célpontok egyidejű sebzése, a fedélzeti védelem erőteljes komplexuma, magas harcászati hatékonyság és a repülés rendkívüli biztonsága".

A kiszivárgott információk alapján azt is tudni lehet, hogy a gép fedélzetén lesz egy önálló navigációs állomás és egy nagyhatékonyságú automatizált védelmi rendszer. Az „intelligens” gép pedig arra utal, hogy az új kémrepülőgép bármely napszakban, bármilyen időjárási viszonyok között képes feladatának a végrehajtására gyakorlatilag ugyanolyan hatékonysággal.

Kérjük, lapozzon a folytatáshoz!

Január 29-én az Oroszország keleti csücskében található komszomolszk-na-amure-i repülőtérről levegőbe emelkedett az ötödik generációs orosz repülőgép – a Szuhoj T-50-es, melyet egyes szakértők a világ jelenlegi legmodernebb és legjobb harci repülőgépének tartanak. A végleges formáját azonban a T-50-es még nem nyerte el, az orosz hadsereg kötelékébe csak 2015-re kerülhet.

A gép tulajdonságai titkosítottak, azonban az első repülés, és a kiszivárgott információk alapján a szakértők a már említett tulajdonságokon kívül arra a következtetésre jutottak, hogy a sebessége 2600 km/h körül lehet (ez tehát nem hivatalos, hanem becsült adat) és 5500 km-es távolság megtételére lesz képes. Ezenkívül a gép képes fel- és leszállni 300–400 méter hosszú kifutón.

Kívülről a gép valamiben hasonlít az F-22-re, azonban nagyon ellapított, ami nyilvánvalóan azért van, hogy csökkentsék észrevehetőségének az esélyeit. A Szu T-50-nek éppen az F-22 Raptor volt a legnagyobb konkurense, ám a Pentagon 2009-ben leállította a programot és az F-22-nél lényegesen olcsóbb F-35 mellett döntött, amely 2006 decemberében szállt először a magasba. Ám az F-35-ös még mindig nincs az amerikai haderő kötelékében, hanem gyártási fázis alatt áll.

A Szuhoj T-50 (jobboldalt) és konkurenciái, az  F-22 és F-35

Az addigi legmodernebb harci repülőgép gyártását a drágasága miatt zárták le – egyetlen F-22 Raptor repülő költsége 170–300 millió dollár között mozgott a fegyverzetétől függően, egy órás repülése pedig 40 ezer dollárba került.

A lenta.ru információi szerint az orosz kémrepülőgép fejlesztési programja 12–14 milliárd dollárba kerül, viszont egyetlen repülő ára 40 millió dollár (a „Vesti” szerint, fegyverzetétől függően, ez maximálisan 100 millió dollár lehet). Ebből látszik, hogy az új orosz harci repülőgép lényegesen olcsóbb lesz az amerikainál, ráadásul az előzetes tesztek szerint valószínűleg gyorsabb is és jobb manőverezéssel rendelkezik.

Ráadásul az oroszok a gépet nem csak saját használatra, hanem exportra is szánják, és 2008 december 22-én már alá is írtak egy megállapodást az indiai Hindustan Aeronautics-szal, így India lehet majd az első, amely az orosz Szu T-50-ből kaphat. Az USA annak idején megtiltotta az F-22-es exportját a benne alkalmazott rengeteg titkosított technológia miatt.

Elsőre azt láthatjuk tehát, hogy a T-50-es paramétereiben (legalábbis abban, amit tudni lehet róla) jobban teljesít, mint az amerikai, vagy bármely más harci repülőgép, ráadásul előállítása sokkal olcsóbb azoknál és lényegesen költséghatékonyabb a fenntartása is, amivel minden bizonnyal nagyon népszerű lesz majd a világpiacon.

A Szuhoj repülőgép-vállalat már 1997-ben tett egy kísérletet egy ötödik generációs harci gép megalkotására, ez volt a Szu-47-es, amelynek előre nyilazott szárnya volt, ám az akkori válságos időben nem kaptak rá elegendő pénzt, és a projektet bezárták. Az új motort azonban sikerült kifejleszteniük már a ’90-es évek végén, amely AL-41F-1 kódnéven futott. Ezt tették végül is a következő orosz reménységbe, a MiG-1.44-be, amelyet már a szovjet korszak végén kezdtek fejleszteni, 2000-ben bemutatták, de aztán felhagytak azzal a projekttel is.

A korábbi orosz projektek és a végül megvalósított T-50

Az új, ötödik generációs harci repülőgép az orosz légierőben fel fogja váltani a Szu-27-et, a MiG-29-et és a Szu-35-öt, ami várhatóan 2015-ben következik be. Bár Vlagyimir Putyin a bemutatót követően másnap azt mondta a minisztertanácson, hogy az orosz hadsereg már 2013-ban megkapja a gép első mintáit tesztelésre, de a sorozatgyártás csak 2015-ben kezdődik.

Sukhoi T-50 PAK-FA prototype first flight

https://www.youtube.com/watch?v=gBTPezIhUZ8

"Hosszúkezű Jurij" végre hadrendbe állt

"Reszkess, burzsoázia! Végetek van!" Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes ezzel a twitter-üzenettel fejezte ki örömét az orosz haderő legújabb nagy horderejű fejlesztése felett a Russia Today tudósítása szerint. Január 10-én ugyanis hadrendbe állították a haditengerészet modernizálásának kulcsfontosságú elemét, a Borej-osztály első elkészült darabját, a Jurij Dolgorukij nukleáris meghajtású tengeralattjárót.

"Főparancsnok úr, a tengeralattjárót átadtuk az orosz haditengerészetnek" - jelentette a fedélzetről Szergej Sojgu honvédelmi miniszter videoüzenetben Vlagyimir Putyinnak a Voice of Russia szerint. A negyedik generációs, legmodernebb technológiát képviselő Jurij Dolgorukij átadása a Szevmas hadihajógyárban, a Murmanszk-közeli Szeverodvinszkben zajlott. Az elnök eközben (bizonyára gondos tervezés eredményeképpen) a barents-tengeri Szeveromorszkban tüntette ki az északi flotta zászlóshajójának legénységét, ezzel is demonstrálva az orosz haditengerészet jelentőségét. "Ez jó hír" - válaszolta Putyin miniszterének -, "azonban nem elegendő. Remélem, hogy Oroszország tovább folytatja a haditengerészet megerősítését."

A 995 Borej-osztály első hadrendbe állított tengeralattjárója hosszú és viszontagságos történetre tekint vissza. A RIA Novosztyi infografikája szerint a tervek már 1996-ban elkészültek, és a jármű építése is hamarosan megkezdődött. A forráshiány és a folyamatban lévő fejlesztések miatt az első változat azonban csak 2008-ban hajózhatott ki, ezután pedig még további hosszú éveket vett igénybe, amíg teljesen elkészült.

A Jurij Dolgorukij a Fehér-tengeren
(Forrás: Wikimedia Commons, Schekinov Alexey Viktorovich, CC-SA 3.0)

A Jurij Dolgorukij átadását sokáig a Bulava tengeralattjáróról indítható interkontinentális ballisztikus rakéták hadrendbe állításához kötötték. A Bulava tesztjei 2009-ig tizenhárom esetből hétszer kudarccal végződtek, és az azóta lezajlott hat sikeres alkalom (amiből a RIA Novosztyi szerint négy már a Jurij Dolgorukij közreműködésével történt) sem győzött meg minden szakértőt arról, hogy a rakéták megfelelően működnek, és alkalmasak a hadrendbe állításra. Ennek ellenére Dmitrij Medvegyev korábbi elnök 2011. december 27-én bejelentette, hogy a Bulava tesztelése sikeresen befejeződött. Két nappal később azonban tűz ütött ki a jekatyerinburgi szárazdokkban, ahol a Jurij Dolgorukij állomásozott, és számos kárt okozott a tengeralattjáróban, amivel tovább késleltette a végleges átadást.

A Borej-osztály tervezett nyolc tengeralattjárójából az Alekszander Nyevszkijt már 2010-ben vízre bocsátották, a Vlagyimir Monomakhosz pedig néhány hete, december 30-án hajózott ki először. A tengeralattjáró-osztály negyedik járműve, a Knyáz Vlagyimir (korábban Szent Miklós) gyártása jelenleg is folyamatban van. A Borej-osztály tengeralattjárói 170 méter hosszúságúak, átmérőjük 13,5 méter, súlyuk 24 000 tonna, merülési mélységük pedig akár a 450 métert is elérheti. A 107 fős személyzettel felszerelt járművek 16 Bulava rakéta hordozására képesek , melyek hatótávolsága 8000 kilométer. (A tervezett Borej-A osztály 20 rakétát is szállíthat majd.) A várakozások szerint 2020-ra a nyolcadik Borej-osztályú tengeralattjáró is hadrendbe áll majd. A tengeralattjárók darabonként 700 millió dollárba (körülbelül 160 milliárd forintba) kerülnek az orosz államnak.

Az orosz haderőfejlesztés nem korlátozódik a haditengerészetre. Kattintson és nézegessen képeket a Győzelem Napján bemutatott orosz haditechnikai eszközökről!

A Jurij Dolgorukij átadása egy nagy jelentőségű általános katonai modernizációs program részét képezi, melynek célja az orosz haderő legmodernebb technológiával való felszerelése. A haditengerészet fejlesztése különleges prioritást élvez. Vlagyimir Putyin bejelentése szerint az elkövetkező években több mint száz új hajó és tengeralattjáró épül meg és áll majd hadrendbe. A fejlesztésekre több mint 132 milliárd dollárnak (30 000 milliárd forintnak) megfelelő összeget különítettek el.

Orosz katonai titok került fel az internetre

Kitekintő | 2007. szeptember 14., péntek

A Nyizsnyij Novgorod régióba tartozó Sarov városának helyi hatóságai egy véletlen folytán felfedték a legújabb orosz tengeralattjáró design-terveit, amikor egy értekezlet beszámolóját akarták honlapjukra feltenni. A tengeralattjárót egyébként körülvevő magas szintű titoktartás arra enged következtetni, hogy az új víz alatti jármű a katonaság és az orosz tudósok különleges kísérletei közé tartozik - számolt be a Kommerszant című orosz napilap.

Project 671RTMK Shchuka (NATO nevén Victor III) - 80 napot képes a víz alatt tölteni két db 72 MW-os nukleáris reaktorának köszönhetően

Szeptember 6-án Sarov városának hivatalos honlapja (www.adm.sarov.ru) számolt be arról az eseményről, hogy a Sarov nevű tengeralattjáró elsőszámú parancsnoka, Szergej Kroskin a városba látogat. A szövegben azt állították, hogy a Sarov tengeralattjáró még mindig a szeverodvinszki raktárban vesztegel, de „az orosz haditengerészet legfőbb parancsnoka kiadta a feladatot, hogy a munkát az év végéig fejezzék be”. A tengeralattjáró projektazonosító számát is közölték: 20120, valamint annak technikai és taktikai tulajdonságairól is publikáltak részleteket. Ezek alapján megállapítható, hogy az új tengeralattjáró nagyon hasonlít a 877-es projektszámú Paltus (Halibut) dízel tengeralattjáróra, igaz, a vízkiszorító képessége nagyobb (3050 tonna helyett 3950 tonna).

Szeptember 11-én ez az információ eltűnt a honlapról, de addigra már a helyi média nagy számban sokszorosította azt. Az orosz haditengerészet sajtószolgálatának képviselője, Alexander Szmirnov úgy nyilatkozott a Kommerszantnak, hogy „semmit sem tud” a 20120-as projektről. A Kommerszant felkereste a Zvedocska hajóépítő konzorciumot és a Sevmash-t, (Északi Gépépítő konzorciumot), hogy kommentálják az információkat. A Zverdocska szóvivője azt mondta, hogy az említett helyen nem épülnek új tengeralattjárók. A Sevmash nem volt hajlandó a Kommersant kérdéseire válaszolni. A Rubin Tervező Ügynökség, egy vezető cég a tengeralattjárók tervezésében, sem volt hajlandó tagadni, vagy megerősíteni, hogy érintett-e a 20120-as projektben.

Project 667 Lada (Amur néven kerül exportra) - 45 napot képes víz alatt tölteni két 2,5 MW-os dízelmotorjának köszönhetően

De eddig mindent dobra vertek...

Meglepő az új projekt körüli titkolózás. Az utóbbi években minden hajóépítéssel kapcsolatos ügyről jól tájékozott tudósításokat kaphattunk a médiától. Nem csak egy-egy új hajó avatása ment eseményszámba, hanem olyan apróbb műveletek is, mint a Jurij Dolgorukij tengeralattjáró gyárból a kikötőbe való átszállítása is nagy figyelmet kapott. A hivatalos személyek szívesen számoltak be újságíróknak projektszámokról, nevekről, és más részletesebb adatokról.

Tegnap bukkant fel egy internetes fórumon az elmélet, miszerint a kísérleti 20120-as projekt különleges technológia teszteléséről szól – ahol is egy atomreaktort építenek egy dízel tengeralattjáróba tartalékmeghajtás céljára. Hasonló kísérleteket végeztek már a Szovjetunióban is. 1985-ben egy B-68-as dízel tengeralattjárót egy ráadás VAU-6 típusú, 600 kW teljesítmény leadására képes atomreaktorral láttak el, aminek köszönhetően az egység jóval hosszabb időt tudott víz alatt tölteni.

Az első szovjet hibrid dízel-nukleáris meghajtású tengeralattjáró gyártója, a Krasznoje Szormovo üzem úgy nyilatkozott a Kommerszantnak, hogy nem rendelkezik információval a 20120-as projektről. Alexander Csepilov, az üzem műszaki igazgatója azonban hozzátette, hogy az 1980-ban megkezdett Sargan nevű kísérleti tengeralattjáró befejezetlen vázát 2006-ban átküldték a Szevmash-nak. Az üzem az utóbbi 45 évben specializálódott a nukleáris tengeralattjárók gyártására, két 636M kódnevű dízel tengeralattjáró projektet kivéve, amelyeket 2005-ben a Kínai haditengerészetnek szállítottak.

A Krasznoje Szormovo 2005-ös éves jelentésében megerősítik a Sargan elkészülését, amelyben több más munka között egy olyan tétel is felbukkan, hogy „árbocolt emelő berendezés a Sargan megrendelésére”, amelyet 2006-ban szállítottak.

Nemzetközi verseny a hibrid tengeralattjárók közt?

Több ország is dolgozik tengeralattjáróik modernizálásán, hogy egy olcsó dízel tengeralattjárót ellássanak a drága nukleáris modell előnyeivel. Németország érte el eddig a legtöbb sikert, megépítették 2000-ben a 212A projektkódú tengeralattjárójukat, amelyeket anaerob (légköri levegő igény nélküli) motorral láttak el. Ezek a tengeralattjárók 20 napot tudnak víz alatt tölteni a felszínre való emelkedés nélkül. Egy átlag dízel tengeralattjáró nem tud több mint négy-öt napot egyfolytában víz alatt tölteni.

Úszó tengeralattjáró-gyár

Elképzelhető, hogy az orosz tudósok úgy döntöttek, hogy a német előrelépésekre válaszul újraindítják a projektet, amelynek célja egy mini-reaktor elhelyezése a dízel tengeralattjáróba.

Vagy titkos teszt?

Egy másik lehetőség, hogy a tengeralattjáró egy újfajta nukleáris reaktor tesztelésére épül. Ezt az eshetőséget először egy nyizsnyij novgorodi üzleti folyóirat, a Nizsegorodoszkaja Delovaja Gazeta egy februári számában említik meg, amely írást az orosz tengeralattjárókba szánt nukleáris reaktorok egyik vezető tervezője, az Afrikantov Kísérleti Nehézfelszerelés Tervezői Iroda alapítási évfordulójára publikáltak. Egy cikkben az áll, hogy az iroda tavaly „egy új projekten dolgozott egy új atom-tengeralattjáró, a Kalitka számára, amely modellbe egy új elven működő gőztermelő rendszert, a Phoenix KTP-7l-t integrálják.” Elképzelhető, hogy a titokzatos 20120-as projekt kapcsolatban van a hasonlóan titokzatos Kalitka projekttel.

A nyizsnyij novgorodi tervező iroda nem lepődött meg a Kommerszant 20120-as projektet illető kérdésén. Jevgenyij Kusmarcsev, irodaigazgató megjegyezte, hogy „a tengeralattjárók reaktorai az amerikai hírszerzést érdekelhetik, de magukat nem”, és tovább küldte a riportert kérdéseivel a Rosatom sajtószolgálathoz. Az említett ügynökségnél azonban nem voltak hajlandóak kommentálni a híreket.

Iszlám Állam: Egyetlen zsidó sem fog életben maradni Izraelben

ideóüzenetében Izrael elpusztításával és minden zsidó megölésével fenyegetett pénteken az Iszlám Állam.

"Egyetlen zsidó sem fog életben maradni Izraelben" - ígérte enyhe francia akcentussal elmondott héber nyelvű üzenetében egy maszkot viselő, fegyveres  férfi, hozzátéve, hogy az üzenet minden zsidónak -  a muzulmánok első számú ellenségeinek - szól.    

Élet az Iszlám Államban. Kattintson a képekért!

"Tegyetek amit akartok, amíg el nem érünk hozzátok, de akkor tízszeresen fizettek minden bűnötökért. Ígérjük, hogy nem sokára egy zsidó sem lesz Jeruzsálemben és egész Izraelben, és addig folytatjuk, amíg az egész világon véget nem vetünk ennek a betegségnek" - hangzott az üzenet.

"Gondoljatok bele, mi lesz veletek, amikor hamarosan minden irányból több tízezren jönnek, hogy kivégezzenek titeket"- fenyegetett a terrorszervezet.

Újabb háború lesz az Iszlám Állam miatt?

Ali asz-Szisztáni nagyajatolláh pénteken felszólította a bagdadi kormányt, hogy ne tűrje el az ország szuverenitásának megsértését.

• Szóvivője szerint az ajatollah úgy fogalmazott, hogy Irak szomszédai nem küldhetnek egyetlen katonát sem Irakba "a terorizmus elleni harc ürügyén", csakis a bagdadi kormány jóváhagyásával.
• A múlt hét végén egy török zászlóalj érkezett az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet kezén lévő észak-iraki Moszul közelében található Basika város térségébe.
• Recep Tayyip Erdogan török államfő úgy nyilatkozott csütörtökön, hogy egyelőre kizárt, hogy kivonják a katonai kontingenst.

Néhány nappal azután, hogy újabb török katonai alakulatot telepítettek Irakba, Irak legfőbb síita vallási méltósága, Ali asz-Szisztáni nagyajatolláh pénteken felszólította a bagdadi kormányt, hogy ne tűrje el az ország szuverenitásának megsértését.

Kattintson és nézzen szét Törökországban!

Szisztáni szóvivője, Abdul Mehdi Karbalaj sejk a nagyajatolláh állásfoglalását ismertetve nem nevezte néven Törökországot, a török csapattelepítések miatti vita azonban feszültté tette Ankara és Bagdad viszonyát, miután Bagdad cáfolja, hogy hozzájárult volna a lépéshez.

Szóvivője szerint az ajatollah úgy fogalmazott, hogy Irak szomszédai nem küldhetnek egyetlen katonát sem Irakba "a terorizmus elleni harc ürügyén", csakis a bagdadi kormány jóváhagyásával. "Az iraki kormány felelős Irak szuverenitásának megőrzéséért, és nem tűrheti el annak megsértését, bármit is hozzanak fel annak igazolására" - mondta a nagyajatolláh szóvivője.

A múlt hét végén egy török zászlóalj érkezett az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szervezet kezén lévő észak-iraki Moszul közelében található Basika város térségébe, harckocsikkal és tüzérségi fegyverekkel. Ankara szerint a török katonák a helyi erők kiképzésében és felfegyverzésében segédkeznek, és telepítésük az iraki védelmi minisztérium és rendőrség tudtával történt. Bagdad szerint azonban a műveletet nem kérte és nem is engedélyezte az iraki vezetés.

Recep Tayyip Erdogan török államfő úgy nyilatkozott csütörtökön, hogy egyelőre kizárt, hogy kivonják a katonai kontingenst.

Szóvivője szerint Szisztáni arra kérte az irakiakat, hogy tanúsítsanak türelmet az országban élő külföldiekkel szemben. Síita fegyveres csoportok előzőleg erőszakkal fenyegették Törökországot és érdekeltségeit is, hogy csapatai kivonására kényszerítsék Ankarát.

EGY GYILKOS SZER HISTÓRIÁJA

A rejtélyes körülmények között elhunyt Welsz Tamással kapcsolatban is emlegetik azt a mérget, aminek hiánya fennakadásokat okoz az amerikai kivégzések végrehajtásában.

Fél évvel hosszabbította meg egy férfi életét az a koktél, amelytől kevésbé szerencsés sorstársa háromnegyed órán át agonizált. A különös kegyetlenséggel elkövetett csecsemőgyilkosság miatt elítélt Charles Warner április 29-ére tervezett kivégzését azért halasztották el hat hónappal Oklahoma államban, mert az újonnan bevezetett, titkos összetételű méreginjekció-kombináció csúfos kudarcot vallott egy másik, nemi erőszakért és gyilkosságért halálra ítélt bűnöző kivégzésekor. Történt ugyanis, hogy a hatóanyagokat adagoló automata beindítása után az elítéltnek szétrepedt a vénája, így a mérgek nagy része nem jutott a vérébe, hosszas szenvedésének, hörgésének és vergődésének végül egy szívroham vetett véget. A technikai problémák miatt az oklahomai ügyészség alaposabb kivizsgálást rendelt el.

Az idén ez már nem az első balul sikerült kivégzés, a hasonlók nyomán több európai lap is élesen bírálta a halálbüntetést megengedő államokat. Januárban például közel fél óráig tartott egy elítélt haláltusája az ugyancsak új hatóanyag-kombinációval próbálkozó Ohióban, egy másik oklahomai kivégzésnél pedig 20 másodperccel a művelet elindítása után a halálraítélt felordított, hogy „lángokban áll az egész testem”. Az efféle malőrök az amerikai ítélet-végrehajtók szerint azért lettek gyakoribbak, mert hiánycikké vált a korábban rutinszerűen használt nátrium-pentotál.

A szert a magyar pletykalapok az adócsalással, illetve köz- és magánokirat-hamisítással vádolt Simon Gábor volt MSZP-elnökhelyettes ügyében kihallgatni szándékozott Welsz Tamással is kapcsolatba hozták, aki márciusban különös körülmények között hunyt el (állítólag ezzel követett el öngyilkosságot, és az élettársának is adott belőle). Más sajtóhírek szerint viszont a vállalkozó szöveteiben nem találták nyomát méregnek. Annyi bizonyos, hogy a nátrium-pentotál hetekig, akár hónapokig is kimutatható lenne.

A kivégzések háromkomponensű mérgei közül az elsőt, a zsírszövetben felhalmozódó nátrium-pentotált az 1930-as években fejlesztették ki az Egyesült Államokban, amikor ultrarövid idő alatt ható altatószert igyekeztek nyerni a barbitursavból. Utóbbit Adolf von Baeyer német vegyész szintetizálta 1864-ben, a húgysav vizsgálata közben, és a patikatörténeti legendárium szerint azért nevezte el Szent Barbaráról, a tüzérek védőszentjéről, mert a vendéglőben, ahol munkatársaival a felfedezést ünnepelte, a városi helyőrség tagjai épp őt éltették. Altatásra már nem Baeyer, hanem tanítványa, Emil Fischer és Joseph von Mering német orvos használta elsőként a szert. Ők 1903-ban, kutyákkal kísérletezgetve, véletlenül jöttek rá a barbitursav egyik származékának, a világ első altatószer-alapanyagának a bódító hatására. A következő négy évtizedben egész sor hasonló hatású rokon vegyületet szintetizáltak világszerte.

Általános anesztetikumként a pácienseket alig több mint fél percen belül mély, alvásszerű öntudatlan állapotba segítő nátrium-pentotál vált be. Szokásos adagja műtéti érzéstelenítés bevezetésére 5 milligramm testsúlykilogrammonként, azaz egy átlagos súlyú felnőtt elbódításához félgrammnyi sem szükséges. Az intravénásan adagolható általános érzéstelenítő az agyba jutva jelentősen csökkenti az idegsejtek aktivitását, ezáltal gátolja az agyműködést, eszméletvesztést okoz. Tartósan adagolva ezért is használják úgynevezett barbiturátkóma kiváltására. A kockázatai miatt csak afféle utolsó szalmaszálként, elvétve alkalmazott eljárást olyan súlyos sérülteknél vetik be, akiknél az agy térfogata életveszélyesen megnövekszik. Az átmeneti, a „természetesnél” mélyebb kómától az orvosok ilyenkor azt remélik, hogy az agysejtek működésének drasztikus lelassításával sikerül elérni az agyi duzzanat visszahúzódását.

Kivégzésekhez 1977 óta használják az Egyesült Államokban a hatóanyagot (az akasztást akkor váltották fel méreginjekcióval), a nátrium-pentotált mégis mindössze egyetlen amerikai gyógyszergyárban készítették. A cég ráadásul 2010-ben Észak-Karolinából olaszországi telepére költöztette, majd 2011 januárjában – miután a halálbüntetést ellenző olasz hatóságok kereskedelmi bojkottal fenyegetőztek – beszüntette a gyártását. A szert azóta Európából szerezték be a legvégső szankciót engedélyező több mint 30 szövetségi állam hóhérai, ám az utóbbi hónapokban alternatív megoldások után kellett nézniük, mert az európai gyógyszergyárak – a civil szervezetek nyomásától nem függetlenül – egyhangúlag megtagadták a nátrium-pentotál amerikai exportját.

Az érzéstelenítő-mérgező vegyületet nem könnyű beszerezni, világszerte csak néhány gyógyszergyár bíbelődik az elkészítésével. Magyarországon például két éve a hivatalos gyógyszertörzskönyvből is törölték, valószínűleg nem kérvényezték engedélye meghosszabbítását – informál Szökő Éva, az SE Gyógyszerhatástani Intézetének igazgatóhelyettese. Ennek az lehet az oka, hogy a sebészeti altatáshoz ma már elavultnak tartott nátrium-pentotál felhasználási területei meglehetősen beszűkültek. Az amerikai gyógyszergyáraknak pedig egyszerűen nem éri meg az évente átlagosan 40–70 halálraítélt, illetve néhány száz súlyos agyi sérült „érdekében” átállítani a gyártósoraikat.

Az elítéltek vérébe e szerből az általános érzéstelenítéshez elegendő adag mintegy tízszeresét, 5 grammnyit juttatnak, ami az esetek túlnyomó többségében már önmagában is halálos. Olyannyira, hogy az eutanáziát engedélyező országokban ennek nagyjából a felével segítik halálba az ezt igénylőt. Ennél nagyobb dózisra legfeljebb annak lehet szüksége – mondja Zacher Gábor toxikológus, igazságügyi orvos szakértő –, aki rendszeresen fogyasztott barbiturátszármazékokat, és már hozzászokott. 8-10 grammnál többet azonban nemigen tud tolerálni az emberi szervezet. Ezt mutatja az is, hogy az 1960-as években barbiturát-túladagolás végzett mások mellett Marilyn Monroe és Judy Garland színésznőkkel, illetve Jimi Hendrix gitárfenoménnal is.

A másik két fecskendő tartalma jobbára csak a kivégzés folyamatát gyorsítja fel. A nátrium-pentotál által okozott súlyos keringési és légzési zavarok, vese- és májelégtelenség ugyanis csak 30-40 perc alatt végezne az elítéltekkel. A második fázisban beadott, a nyílméregbéka váladékában lévő vagy a Szókratész ókori görög filozófusnak felkínált méregitalban található bürökhöz hasonló izombénító néhány perc alatt leállítja a légzést – így Zacher. A harmadik komponens, a kálium-klorid pedig szinte azonnal blokkolja a szívet.

A bevált recept első tagját az amerikai hóhérok egy másik barbitursav-származékkal, a pentobarbitállal igyekeztek helyettesíteni. Csakhogy utóbbi dániai gyártója a nátrium-pentotál kapcsán is hangoztatott okokra hivatkozva leállította a szállítást. Az amerikai kudarcsorozatot ez nem feltétlenül magyarázza – veti fel Zacher –, mivel meglehetősen sok olyan vegyület van (gyógyszerészeti) forgalomban, amelyek túladagolásával a barbiturátok által kiváltott eszméletvesztéshez hasonló hatást lehet elérni. Erre a célra nemcsak az intravénásan adagolható modern anesztetikumok jelentős része, de a jól ismert morfium is megfelelne.

A nátrium-pentotáléhoz kísértetiesen hasonló hatásmechanizmusú, a végzetes betegségben, illetve végelgyengülésben szenvedő állatok „elaltatására” használt pentobarbitálra – mivel az USA-ban, Európához hasonlóan, ha épp nem hiánycikk, csak speciális engedéllyel férhető hozzá – Észak-Mexikóban valóságos „halálturizmus” épül. A The New York Times néhány évvel ezelőtti beszámolója szerint 30-40 dollárért kínálják „pult alól” egy-egy adagját. Amivel aztán nem házi kedvenceknek viszik el a megváltó halált, hanem – illegálisan – végstádiumú, többnyire idős amerikai betegeknek.

Forrás: HVG

Bővebben itt olvashatsz: Egy gyilkos szer históriája - Profik a neten http://www.profikaneten.hu/hir/36674/egy-gyilkos-szer-historiaja#ixzz430heh6V3
Follow us: profikaneten on Facebook

  

Készülődés egy jó kis atomháborúra

Hál'Istennek jól halad az atomháború ügye.

Az Iszlám Állam elleni fellépés ürügyén sikerült a konfliktusba bevonni négy vagy öt atomnagyhatalmat, akik itt, az Apokalipszis hegyétől, az Armageddontól nem messze háborúznak.

Eddig csak a szíriai erők körül voltak konfliktusok. Egyesek Aszadot, mások az ellene fellépő különféle felkelő csoportokat támogatták fegyveresen is.

Mindeddig nem jött be az az orosz húzás sem, hogy egyes források szerint az orosz és az aszadista erők felségjelzés nélküli gépeken repkednek, hogy az amerikaiak ne tüzeljenek az aszadista gépekre attól tartva, hogy orosz gépet lőhetnek le.

Ám ugye ilyenkor szerencsésen megnövekszik annak az esélye, hogy egy adrenalin- és koka-kólamámorban fetrengő amerikai félreért egy szitut, például egy orosz gép startolását egy aszadista támaszpontról és beledurrant.

Az orosz bajtársa meg hálából elereszt egy megfelelő bombácskát az amerikai landolása után mondjuk a Ronald Raegenre. Aminek ugyan remek a légvédelme, ám hetek óta riadókészültségben lenni feleslegesen olyan, mint nem riadókészültségben lenni.

A bazi hajó egy jó és megfelelő bombától is elsűllyedhet, és már ott is vagyunk az atomháború küszöbén. Ujjak a piros gombokon - világszerte.

De sajna nem jött be. Egy viszkető ujjú ami se esett kísértésbe, úgyhogy jön a következő kísérlet.

Ha már ilyen szépen összegyűltek ide, Armageddon köré az atomnagyhatalmak, ne menjenek el csalódottan üres kézzel.

Ha nem volt elég veszély egy kis ország kis polgárháborúja Iszlám Állammal, aszadistákkal, szakadárokkal, antiaszadistákkal, kurd szeparatistákkal és egyebekkel, akkor jöjjön a nagyobb falat.

Két vagy három nagyobb ország konfliktusa az atomhatalmak orra előtt.

Akik mind különféle kombinációkban különféle érdekekkel néznek az érintett országokra. Iránra, Szaud-Arábiára, Libanonra, Izraelre.

Ez kábé annak felel meg, mint mikor száz éve a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd pár napon belül láncreakcióként futottak végig a hadüzenetek mint a kuszán egymás mögé/mellé/ferdén felállított dominókon a borulás.

De ma már, az elektronika korában nem napok kérdése az ilyesmi. Elég egy jó húzás, és a Föld percek alatt olyan ropogós lehet, mintha sosem kapaszkodott volna meg rajta az élet.

Ezt írtam egy hónapja:

Az Armageddon és az Iszlám Állam

Ezt meg pár hónapja:

Meneküljünk! - A menekültügy és a nemzetközi nagytőke érdekei

  

ÜBERelés - Gyarmattartók és kollaboránsok

Magyarországon a külföldi befektetések körülbelül fele nem azonosítható illetve különféle vegyes tulajdonban van. A másik fele gyakorlatilag négy ország tőkéseié.

Ezek csökkenő sorrendben:

Németország

Hollandia

Ausztria

Franciaország

A britek és amerikaiak részesedése látszólag nagyon kicsi, de az is lehetséges hogy az említett nem tisztázható tulajdonviszonyú 50% többsége angolszász.

Azonban abból, hogy elsősorban Németország őrködik felettünk, abból az következik, hogy valóban a német tulajdon a domináns. A hollandoknak szava se hallik.

A kollaboráns kormányok ezek érdekeit szolgálják az elmúlt negyed században.

Holnap kiderül, hogy a kormány lép-e a holland gyarmattartónk ellenében.

Borítékolom: nem fog

A bónusz kérdés: ha Orbán a gyarmattartóink legjobb pincsikutyája, akkor pont a menekültügyben nem együttműködő?

Vagy ő végezte a piszkos munkát, hogy „rákényszerítse” a „Jóérzésű Nyugatot” a határok lezárására, a menekültek kiebrudálására és hogy mindezek ellenére továbbra is „mélyenérző demokrata” fényben sütkérezhessenek, akik csak a körülmények hatására törtek meg humanizmusukban? Miközben Orbán is learathatja a babérokat itthon?

2016. 01. 19.

Ajánlott linkek a témából:

Különadók

Atlanti charta

  

Látványterrorelhárítás

Ez a sztori megint a korábbi sztorikra hasonlít: a hollywoodi színészek  puskái, a külföldi túszszabadítás, a palesztin fogorvos, Tóásó hazahozatala és hasonló akciókra.

Az lengedezik itt a háttérben homályosan, hogy kerestek pár fegyverbuzit, akik második világháborús relikviákat gyűjtögetnek fémkeresővel az erdőben.

Ezekből Dunát lehetne rekeszteni. Aztán kerestek ezek között olyanokat, akik emellett még hülyeségeket is beszélnek rendszeresen és ezek alapján lecsaptak rájuk mint terroristákra.

Magyarország nem különösebben veszélyeztetett az arab terrorizmus által.

A terrorizmus szereti a világos beszédet, a világos célpontokat. Ebbe nem fér bele a célponttal kapcsolatos magyarázkodás. Az arab világban pedig még nagyon sokakban él az a téves nézet, miszerint még mindig az arabok és palesztinok pártján vagyunk.

Bár az elmúlt negyed században rengeteget tettünk annak érdekében, hogy tudatosítsuk az arabokban ezt az új fejleményt, de úgy látszik mégsem eleget.

Így a teljes sikerig legfeljebb gyenge láncszem alapon lehetünk gyenge célpont.

Bár a TEK látványterrorelhárítása éppen ezt a státuszunkat kiáltja világgá.

2015. 11. 27.

Hát ezt kaptátok az igazság osztó szérum hallatán mindenki menekül , főleg az igazság elől , de azért nincs minden embernek vaj a fején , úgy , hogy vigyázz e szérummal, és tudd meg te is csak a sir széléig jutsz el oda már más tessékel le , és hidd el mindent itt fogsz hagyni , hát érdemes volt gőgösnek hazaárulónak vagy bot csinálta politikusnak lenned , a történelem szemétdombjára kerülsz így is úgy is , hát élj csendesen a mának élvezd ki a lét örömeit , ne kergess délibábot a szeretett járja át a pillanatot melyben élsz , és ne a multon keseregj , de a jövő miatt se aggódj , mert ahogy jön úgy el is megy , és csak egy emlék marad , mint a mult is . Csak a mát tudod megélni mindig az itt , és most a szökkenő pillanatot . Hát örülj a mának a varázslatos pillanatnak , és ezt éld meg nap mint nap , így élted értelmes lesz . A többi bárányfelhő délibáb illúzió a szerelem mégis , hogy fáj , ha tova szál , ne bánkódj majd jön valami más !!!!!