Valakit megvezetnek

Valakit megvezetnek

Németország: a sas felszáll

„Mindannyian egy égbolt alatt élünk, de korántsem azonos a horizontunk”
(Konrad Adenauer)

  „Felelősségünk nem ér véget országaink határainál.” „Senki ne vegyen biztosra újabb ötven év békét Európában. Ha az euró megbukik, Európa bukik.” „Európa a második világháború óta legsúlyosabb válságán megy keresztül. Az euró kudarca Európa kudarcát jelentené.” Angela Merkel német kancellárt korábban nem a korszakalkotó politikai szónoklatairól ismerték, de most mégis tőle lehet megtudni a legtöbbet arról, hol is tart és hová léphet tovább Európa. Megszületett a Merkel-doktrína, az új Európa alapja?

  A porosz evangélikus lelkész lánya, Helmut Kohl egykori mein Mädchene az elmúlt tíz évben nemzetközi formátumú politikussá nőtte ki magát. Otthon előbb megverte a szocdem nagykutya Gerhard Schrödert, majd négy évre rá sikerült visszaállítania a Kohl-i aranykorszak CDU-FDP konzervatív-liberális nagykoalícióját. Merkel nem az a típus, aki olcsó népszerűségre törekedne – és nem is áll jelenleg népszerűsége csúcsán Németországban. A germán honpolgároknak elege van az eurómizériából, az évtizedekig tücsökként muzsikáló tagországok megmentéséből, és legfőképpen a saját örökké tartó megszorításukból. Németországban ugyanis szinte az újraegyesítés óta szorítják vissza folyamatosan a jóléti kiadásokat, az ország valós gazdasági erejéhez képest alacsonyan tartva a jövedelmi szintet és az állami kiadásokat. A dolgos németek kellően hosszú ideig nézhették, ahogy Európa peremvidékén évről évre jobban éltek a helyiek, nagyrészt a németek folyamatos fejésének köszönhetően.

  Viszont bármennyire elégedetlenek is a helyzettel a németek, azért csak érdemes belegondolniuk, hogy a takarékos gazdálkodás meghozta az eredményét. Németország a leggyorsabban és a legegészségesebb állapotban lépett túl a válságon, és bár a 2012-es évnek újra szerényebb várakozásokkal nézhet elébe, az alapvető német gazdasági, költségvetési és munkaerőpiaci mutatók messze megelőzik az EU legtöbb tagállamát. Ezt hívják jövőképességnek. És erről beszélt a napokban Angela Merkel, aki az elmúlt hat évben alkalmasnak bizonyult arra, hogy a nehéz időkben jól kormányozza a Németország nevű gyorsnaszádot anyahajót.

  Talán itt az ideje, hogy jó húsz évvel az újraegyesítés után, a válságból való sikeres kiemelkedést kipipálva Németország újra elfoglalja az őt megillető helyét az európai és világpolitikában. Se szeri, se száma azoknak a könyveknek és írásoknak, amelyek arról szólnak: a kétezres években a németek végre felülemelkedtek régi frusztrációikon, és a huszadik századi történelmükből okulva, egészséges patriotizmussal gondolnak hazájukra és Európában betöltött, felelős szerepükre. 

*

  Európa innenső fertályában történelmi hagyománya van a német befolyásnak, és az elmúlt húsz évben is Németország volt hazánk legfontosabb külkereskedelmi partnere. A magyarok hozzászoktak a széleskörű német jelenléthez, ezért nem is lepődünk meg Merkel mostani szavait hallva. A germán gazdaság keleti hátországaként volt szerencsénk találkozni termelő beruházást ide hozó, korrekt üzletemberekkel és nagyvállalatokkal, de a Vadkeleten sötét bizniszeket kereső német kalandorokkal is. Ez egy helyzet, egy adottság, amivel megtanultunk együtt élni, és leszögezhetjük: a magyar ipar (s ezáltal a gazdaság egy jelentős szelete) teljes mértékben Németországtól, annak sikereitől függ, így nekünk is illik azért szorítanunk, hogy Németországban jól menjenek a dolgok.

  Nem ilyen egyértelmű persze a növekvő német dominancia megítélése az angolszász világban és Franciaországban. Régi történet, hogy a franciák hogyan tettek meg mindent a 2. világháborút követően előbb az NSZK, majd az akaratuk ellenére egyesült Németország kordában tartásáért (részben ugye erről szól maga az EGK és az EU), de az utóbbi években Berlin egyszerűen túlnőtte Párizst. Érdekes fejlemény ugyanakkor, hogy a hagyományos francia grandeur iránt fogékony Nicolas Sarkozy arról beszélt a minap: kicsit németesebbé tenné Franciaországot. A francia elnök a német gazdaságpolitika meggyőződéses követőjeként tüntette fel magát, és arról beszélt: Franciaország számára szükséges a német-francia egyetértés. A német fölény elismerésére talán még soha nem vetemedett francia vezető, s ebből is látható, milyen gyorsan változik a világ, s mennyire átalakuló Európában élünk ma.

  Az angolszász sajtó pedig egyszerre követel határozott lépéseket Berlintől a válság megoldására, miközben aggódva figyelik annak egyre nagyobb befolyását Európa és a világ történéseire. Ezen nézetek furcsa lecsapódása figyelhető meg a fáradhatatlanul nyilatkozó Róna Péter egyik írásában is, amelyben Németországot(!) tette meg a dél-európai válság fő felelősének, mondván: „a leszakadók oldaláról nézve a lenyűgöző német példa mélységesen téves, az erkölcsi fölényeskedés pedig a német Übermensch visszaköszönése”. Róna übermenschezése meglehetősen ízléstelen és rosszindulatú kiszólás 2011-ben, és furcsa az a logika, amellyel egy működőképes ország szorgalmas polgárainak és takarékos vezetésének jogos elvárásait támadja ilyen avíttas közhelyekkel.

*

  A jelen helyzetben ugyanakkor szerencsésnek nevezhető, hogy nem egy túltengő küldetéstudattal megvert vezetője van Németországnak, hanem egy mindig visszafogott, nagy kijelentésektől és világmegváltó ötletektől tartózkodó, konzervatív politikusasszony mondja ki a végső szót Berlinben. Németország stabil, megbízható állam Európa közepén. A világ azonban változik, és épp eredendő visszafogottsága miatt kell odafigyelni Merkel komoly és nagyszabású kijelentéseire, amelyekből kihámozhatjuk, milyen irányt is vehet Európa sorsa a következő években.

  „Senki ne vegyen biztosra újabb ötven év békét Európában. Ha az euró megbukik, Európa bukik” – mondta Merkel a német parlamentben. A berlini fal leomlásának 22. évfordulóján úgy fogalmazott: gyorsan kell cselekedni, mert „a világ nem vár Európára”.Merkel szerint a válság alkalmat nyújt a változtatásra, de nem szándéknyilatkozatokat kell tenni, hanem stabil uniót kell teremteni. Ehhez hozzá kell nyúlni az európai alapszerződésekhez is. Merkel szerint nem képes a túlélésre az olyan társadalom, amely nem vállalja a szerződés módosítását a változó világban. „Felelősségünk nem ér véget országaink határainál” – mondta a német kancellár.

  Merkel a napokban a CDU kongresszusán adott egy részletesebb helyzetértékelést, miben és hogyan látja Németország és Európa világban betöltött szerepét a következő években. A CDU változatlan értékei között a szabadságot, a szolidaritást, az igazságosságot, a szociális piacgazdaságot, valamint a keresztény emberképet említette. A nagy elődök, Konrad Adenauer és Helmut Kohl politikájára is emlékeztetve hangsúlyozta a szövetségesi hűség fontosságát mind az Európai Unióban, mind a transzatlanti kapcsolatokban. Merkel szerint Németország a nemzetközi gazdasági és pénzügyi megpróbáltatások ellenére változatlanul a stabilitás bástyája, illetve a növekedés motorja maradt. A munkanélküliséget két évtized óta először sikerült 3 millió alá szorítani, és Merkel védelmébe vette a nyugdíjkorhatár 67 évre történő felemelését is, amit a munkavállalók nagy esélyének nevezett.

  Mindezt Angela Merkel az új követelményekhez való igazodás, szavai szerint a „jövőképesség” szükségességével indokolta. Merkel hangsúlyozta, hogy az eurónak nincs alternatívája, a közös pénz nemcsak valutauniót, hanem politikai uniót is jelent. A kancellár szerint Európa a második világháború óta legsúlyosabb válságán megy keresztül, és megismételte azt a nézetét, amely szerint az euró kudarca Európa kudarcát jelentené. Európa megújulása érdekében pedig áttörésre van szükség. Merkel szerint a stabilitást, a politikai uniót erősíteni kell. A szolidaritás nem elegendő, annak minden egyes ország saját felelősségvállalásával kell kiegészülnie. A leghatározottabban kiállt az európai szerződések, mindenekelőtt a Lisszaboni Szerződés módosítása mellett. A pártelnök-kancellár egy olyan automatikus szankciómechanizmust sürgetett, amely lehetővé teszi az érvényben lévő szerződéseket, illetve a stabilitási paktumot megsértő országok megbüntetését.

*

  Ha a kancellár kijelentéseit összevetjük az EU illetve az eurózóna jövőjének forgatókönyveivel, egyértelmű képet kapunk. Jól tudjuk, hogy az euró egy féloldalas rendszer volt eddig, közös monetáris politika jött létre közös fiskális politika nélkül. A vészmadarak végigriogatták az elmúlt tíz évet, hogy nem lesz így jó, és az első adandó alkalommal súlyos válság fog kialakulni emiatt. És így is lett. Az egységes Európával szembeni szkeptikusok arra figyelmeztettek, hogy az euró az eljövendő Európai Egyesült Államok trójai falova lesz, mert az euró féloldalassága miatt el fog jönni az az idő, amikor meg kell teremteni a közös fiskális politikát és a költségvetések összehangolását (netán központból érkező diktátumokkal), és az súlyos csorbát fog ejteni a tagállamok amúgy is korlátozott szuverenitásán. És el is jött az az idő. 

  Az euróválság kezdetétől fogva látni lehetett, hogy nem lehet tovább halogatni az európai integráció nagy kérdésének megválaszolását: előre a minden korábbinál nagyobb egyesülés felé, vagy pedig irány a dezintegráció. S a központosítás hívei jól látják: a válság miatt elbizonytalanodott, erős és határozott vezetést kívánó, stabilitásra vágyó európai polgárok minden korábbinál nyitottabbak az előbbi forgatókönyvre.

  Az uniós vezetők, Barroso, van Rompuy, Merkel és Sarkozy utóbbi időszakban tett kijelentései világossá teszik: elkötelezettek az euró megmentése, vagyis a mélyebb integráció mellett. Egyesek jobban kifejtve arról beszélnek: az eurózóna tovább halad az egységesülés felé, az eurózónán kívüliek pedig ott maradnak az integráció második sebességében. Angela Merkel megszólalásai pedig előrevetítik: Németország éppen az Európa jövője iránti felelősségtudatból veszi magára a vezető szerepet – és kezdi el lassan a saját érdekei mentén átszabni az európai politikát. A németek címerállata, a sas újra felszáll.

  A vita pedig valójában innen indulhat a Németországon kívüli tagállamokban, különösen a hozzánk hasonló félperiférikus országokban: mi lehet a helyünk, a szerepünk ebben az átalakuló Európában? Tegyünk meg mindent, akár szuverenitásunk további feladása árán is a mélyebb integrációban való részvételért? Csatlakozzunk huszonegyedik századi labancokként Európa egészséges, jól működő, jövőképes magjához, vállalva egy esetleg már kijelölt szerep elfogadását?

  Vagy kerekedjen felül kuruc énünk, és a régről ismert, történelmünkben talán több jót és inkább kevesebb rosszat adó, hozzánk hasonló kultúrát képviselő hatalom helyett ajánljuk fel koronánkat, fele királyságunkat az orosznak, a töröknek, az arabnak vagy Kínának, végső soron bárkinek, akitől szűkös mozgásterünk akár minimális növelését várhatjuk? Vállalva azt is, hogy a mozgásterünk növekedése helyett esetleg csak elszigetelődés lesz a jutalmunk, a szép reményű szövetséges pedig beáldoz minket az örökkön tartó sakkparti egy következő lépésénél?

  „A múltba tekintésnek csak akkor van értelme, ha a jövőt szolgálja” – mondta egykor a fenti mottóban is idézett Konrad Adenauer kancellár. Nos, vizsgáljuk-e a saját történelmünket a jövőről folytatott gondolkodás során? Vajon melyik út vezetett eddig, és melyik vezethet ezután mind rövid-, mind hosszútávon sikerhez, egy békés, nyugodt, prosperáló Magyarországhoz?

Az EU és az USA gazdasági uniót kíván létrehozni

Az EU és az USA gazdasági uniót kíván létrehozni



Az Európai Unió és az Egyesült Államok titkos tárgyalásokat folytat kereskedelmi-gazdasági szövetség kialakítása érdekében. A médiák értesülései szerint Washington és Brüsszel páratlan szerződés aláírását készíti elő, amelynek célja az egységes transzatlanti piac kialakítása, az Óvilág és az Újvilág egyesítése a BRICS csoport, különösen India, Kína és Oroszország rohamosan fejlődő piacai ellensúlyozása érdekében.
Ezt kevesen tudják, de az Európai Unió és az USA gazdasági integrációja eszméjének Németország volt az atyja. Angela Merkel német szövetségi kancellár 2007-ben személyesen lépett fel ezzel a kezdeményezéssel. Merkel asszony terve nem nyerte el Washington tetszését, a válságot hozó 2008. esztendő óta az ötlet feledésbe merült. Nem hivatalos adatok szerint a titkos tárgyalások egyelőre a kölcsönös befektetések szférájára és az egységes adózási, orvosi ellátási szabványok kidolgozására tejednek ki. Szakértők közben állítják, hogy a két térség gazdasági integrációja nem lesz könnyű. Egyebek között fontos szempont, hogy a hatósági kezdeményezés ne jelentsen hátrányt az európai és amerikai csúcstechnológiai társaságoknak – jegyzi meg Mihail Nejzsmakov politológus.

„Ilyen gazdasági övezet kialakítása az egyik vagy a másik fél társaságainak kedvezhetne. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindkét fél kifejezetten éltechnológiai terméket gyárt és ebben a szférában aktív versenyt folytat egymással, egyebek között a repülőgépgyártásban. A szabad gazdasági övezet keretében megkönnyítve az egymás piacaira való bejutást, csapást mértek saját társaságaikra, amelyek a másik fél konkurensei.”

A transzatlanti gazdasági övezet kialakítása komoly serkentő hatással lenne úgy az Egyesült Államok, mint az Európai Unió gazdaságára. Szakértők számításai szerint a kereskedelmi illetékek felszámolása az uniós GDP 0,5 %-os és az amerikai GDP 1,5%-o növekedését jelentené. A növekedést ösztönözné az export, amely az európaiak és az amerikaiak esetében egyformán majdnem 25%-kal növekedne. Egyszóval, az USA és az EU közösen ellenállhatna a BRICS gyorsan fejlődő gazdaságainak. Hiszen az európaiakra és az amerikaiakra az utóbbi évtizedekben a pozícióvesztés jellemző a világban. Ez azonban nem mindegyik piacra vonatkozik – jegyzi meg a Közgazdasági Főiskola világpolitikai tanszékének professzora, Makszim Braterszkij.

„Európa versenyképessége az utóbbi 10-15 évben lassacskán csökken, a kínai és részben indiai gazdasághoz képest. Azonban a versenyképesség csökkenése bizonyos szektorokra terjed ki csupán: azokra, ahol az európai munkaerő kínaival, vietnamival helyettesíthető. Európa más tekintetben nem veszti versenyképességét, mert más Róma, más Párizs vagy más London egyszerűen nem létezik.”

A helyzetelemzők többsége azonban szkeptikus az USA és az EU gazdasági uniója kilátásait illetően. Mindazonáltal – tekintettel a különböző világrészeken kialakult gazdasági-integrációs trendre – ilyesmi nem zárható ki.

MEGJEGYZÉS: "Heil, Merkel asszony", bölcsen követed atyád terveit az "új világrend" felé... akár valóban Hitler lombik lánya, akár nem, ugyanazt csinálja mint "atyja", csak "csendes fojtogatással", sokakat elhitetve, és megtévesztve, a vilá

Mesterlövészek és békaemberek - Merkel Görögországba látogat

Mesterlövészek, békaemberek, hétezer rendőr, vízágyúk, lezárt utcák és kerületek – ilyen képet nyújt Athén kedden, amikor Angela Merkel német kancellár a csődtől fenyegetett ország fővárosába látogat.

Athén „dupla igent” vár Merkeltől, amint azt a pénzügyminisztérium egyik munkatársa hétfőn megfogalmazta. A görögök egyrészt szeretnék kiterjeszteni azt a határidőt, amelyen belül a szigorú takarékossági intézkedéseket életbe kell léptetniük, másrészt elismerést remélnek azért, hogy a takarékossági csomag megvalósításában – az elkövetett sok mulasztás ellenére – már nem keveset értek el. És mindenekelőtt: hogy a sürgetően szükséges, 31,5 milliárd eurós következő segélyrészletet már most megkaphassák.

Az IMF piros pontot adott Jól haladnak és igen termékenyek a tárgyalások Görögországgal – mondta az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde vasárnap. Az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank – a hitelező trojka – képviselői ezekben a hetekben vizsgálják Athénban, hogy kiutalható-e a tavasszal odaítélt második, 130 milliárd eurós nemzetközi mentőprogram következő részlete. Ettől függ Görögország számára közvetlenül a fizetőképesség megtartása, Európa számára pedig alkalmasint az euróövezet megőrzése a mostani formájában. A görög kormánnyal zajló tárgyalások témája a szerkezeti reform, a finanszírozás és az adósságtörlesztés fenntarthatósága – mondta az IMF vezetője.

A nyugdíjasok és munkanélküliek azt remélik, hogy végre ismét lesznek befektetések az országban. Merkel minden szava döntő jelentőségű lehet az ország jövője szempontjából. A kancellártól azt a politikai bűvészmutatványt várják, hogy az értelmetlen takarékoskodás jelképéből – amilyennek őt a görögök jelenleg látják – egy jobb jövő reménységének hordozójává lép elő.

Görögország megmutatja Merkelnek, mit gondol a programról

A szakszervezetek és az ellenzék mozgósít, hogy tiltakozó akcióival megmutassa Merkelnek, mit tartanak a takarékossági programról. A radikális baloldali Sziriza, a legerősebb ellenzéki párt szóvivője bejelentette, hogy mindenkit mozgósítanak, akit utcára lehet vinni. Alekszisz Ciprasz pártvezető szerint Merkel nem Görögországot, hanem „Antonisz Szamarasz düledező kormányát, a korrupt, rossz hírű és az ő érdekeinek alávetett politikai rendszert akarja megtámogatni”.

A bulvármédia kihívásnak tekinti a látogatást. A demonstrációkat randalírozók arra használhatják fel, hogy a fővárost káoszba döntsék – figyelmeztetnek. A Ta Nea című lap már szombaton olyan karikatúrát közölt a kancellárról, amelyen bukósisakkal és gázálarccal szerelkezik fel a tüntetéseken bevetésre váró gumibotok és könnygáz ellen.

Összecsaptak a rendőrökkel a bérüket követelő hajógyári munkások október 4-én

Fotó: Europress/AFP

„Remélhetőleg minden rendben lesz – mondta hétfőn a készenléti rendőrség egyik tagja, akit erősítésként rendeltek vidékről a fővárosba. – De nagyon félek. A parlament előtt, a Szintagma téren kell állnom.”

„Ki az országunkból, te cafat!”

Már hétfő este is ezrek vonultak utcára Athénban, hogy a megszorítások és Angela Merkel látogatása ellen tiltakozzanak. Egyes tüntetők plakátjain „Ki az országunkból, te cafat!”, „Hitler lánya, ki Görögországból, nem akarunk negyedik birodalmat!” feliratok szerepeltek.

Görögország megmutatja Merkelnek

Fotó: Europress/AFP

„A jelenlétünkkel rá akarjuk bírni a politikusainkat, hogy mondjanak végre nemet a véget nem érő megszorításokra” – mondta a német hírügynökségnek az egyik demonstráló. „A kapitalisták fizessenek!” – skandálták más tüntetők.

Erőszakba torkolló tüntetések A görög védelmi minisztériumot megrohamozó, bérüket követelő hajógyári munkásokkal csapott össze csütörtökön a rendőrség Athénban. Az erőszakos cselekmények szeptember végén robbantak ki a görög fővárosban a kormány újabb megszorító intézkedései elleni tiltakozásul. Akkor a rohamrendőrök könnygázt vetettek a több száz tiltakozó ellen. Februárban, még az előző kormány idején is voltak erőszakos cselekményekbe forduló megmozdulások.

A Hitler- lánya teória mennyire reális ? Én hajlok arra hogy hitelt adjak a dolognak. Volt kollégám aki nagyon hasonlított Hitlerre, de ezt sohasem tudatosítottuk vele, de ha a bajszát meghagyta volna kiköpött Adolf lett volna . Volt egy másik kollégám az meg Sztalinra hajazott, olyan makacs és sunyin néző volt mint a nagy elődje, ez azt jelentené, hogy erről is arról is belepiszkáltak a természet dolgaiba lehetséges a Sztalinos kollégám az erdélyi volt . Lehet, hogy tesztelik a környezeti ráhatást , és a titkos programoknak megfelelő pozitív diszkriminációt elemzik az egyén megjelenésében. Akkor még is igazam van a felső vezetőket , vagy kiválasztottakat vetik alá először agymosásnak , hogy úgy muzsikáljanak majd ahogy a kottába le van írva. A szép új világ kitermeli a maga fajtáját és a többit lehülyítik , hogy jó kamatrabszolga legyen, ne gondolkodjon , ne kérdezősködjön , csak tegye a dolgát , egyen igyon , dolgozzon , és időben haljon meg , és ez neki a szabadság legyen , ne tudják neki bemesélni , hogy ez így egy biorobot életvitel. A média nagyon ez irányba terelik a nézőt , hallgatót, olvasót, az egészben a legszebb az , hogy még meg is vetetik az emberrel az újságoz a TV műsorokat, és a rádió adásokat. Ha majd rájönnek , hogy nem érdemes sem újságot olvasni , sem TV- ni, sem rádiózni, mert a fősodratú média a gojokat csak eteti és megvezeti, hogy a zsidó uralhassa a lelküket, akkor rájön a csend, a gondolkodás fontosságára, arra hogy ne mással gondolkodjon a témáról , saját gondolata legyen ,és ezt önállóan is megteheti, miért , mert szabad ember, és nem biorobot.