Két új világrend

Két új világrend

2008. május elsején látott napvilágot a Council on Foreign Relations kezdeményezésére megalkotott, a XXI. századi világrendet meghatározó új, öt évre szóló világkormányzati program. Ön ugye már tudja, lakóhelye szerint ezentúl milyen világrendben kell élnie. Nem ? Akkor itt az ideje, hogy megismerje.

Az új világprogram a Robina Foundation anyagi támogatásával jött létre. Bár az alapítványnak van saját honlapja, szinte semmit nem tudunk meg arról, kik állnak mögötte, mindössze a kedvezményezettek névsorát találhatjuk meg, amelyek között természetesen ott található Council on Foreign Relations ( CFR) is.

A szervezet Woodrow Wilson amerikai elnöknek köszönheti megszületését, aki 1919 januárjában az I. világháborút lezáró párizsi békekonferenciára az új világrend kialakításának ötletével érkezett.

Wilson szerint a tartós világbékét csak egy olyan központi írányítású globális politikai szervezet garantálhatja, amelyik elég erős ahhoz , hogy akaratát – saját jólétük érdekében (lásd pl. Vietnám, Irak, Afganisztán) – a nápekre kényszeríthesse.

Wilson az új világrendet természetesen amerikai – angol irányítással , de nemzetközi támogatással, nemzetek közötti szoros együttműködés keretében képzelte el. Programjának népszerűsítésére hozta létre a CRF- et 1920 ben. A magát teljesen fűggetlennek, semmijen irányban el nem kötelezettnek mondó kutatóközpont, amelynek kormányzati tisztségviselők, multinacionális vállalatok és bankok a tulajdonosai, újságírók, egyetemi professzorok és vallási vezetők a tagjai, legújabb ötéves programjában sajnálattal állapítja meg, hogy a világkormányzati szervezet nem tartott lépést azokkal az alapvető változásokkal, amelyek a világban regionális és globális szinten a nemzetközi kapcsolatok rendszerében 1945 óta végbementek.

A sanghaji lázadók

A program szerint a világkormányzati szervezet működésére, ezáltal az USA nemzeti és szélesebben vett nemzetközi érdekeire mindenekelőtt a multilaterális szerződések jelentik a legfőbb veszélyt. Bár a program nem szól részletesen ezekről a szerződésekről, de az utalásokból biztosak lehetünk benne , hogy a sanghaji szerződés az, amelyik komoly fejtörést okoz az amerikai irányítású, globalista szervezet számára.

Igencsak meglepő, hogy erről a szerződésről vajmi keveset hallani idehaza, holott jelenleg ez a világ legerősebb gazdasági és katonai együttműködési megállapodása, ami az amerikaival szemben egy másik világrend kialakítását tűzte ki célul.

A Sanghaji Együttműködés Szervezete (SESZ) alapító okíratát, 2001. július 15- én Karimov üzbég, Akajev kirgiz, Putyin orosz, Csian Cö- min kínai, Nazarbajev kazah és Rahmonov tadzsik elnök irta alá. Azóta megfigyelőként az alapító országokhoz csatlakozott India, Irán, Mongolia és Pakisztán.

Az alapszerződés értelmében a szerződésben részt vevő országok összehangolják politikájukat, kereskedelmüket és gazdasági tevékenységüket, tudományos és technológiai kutatásaikat, kulturális és oktatási tevékenységüket, energia és teherszállítási politikájukat, környezetvédelmi tevékenységüket és ami a legfontosabb, katonai együttműködésüket is a ,, világbéke, a globális és regionális gazdasági stabilitás előmozdítása érdekében, azzal a céllal, hogy egy új, demokratikus, igazságos és racionális politikai és gazdasági világrendszer jöjjön létre. ,,

Ez a kialakulóban lévő új világrendszer már alapjaiban élesen ellenkezik az amerikai irányítású globalista törekvésekkel. A szervezet írásban rögzített célja ugyan is, hogy a politikai – gazdasági hatalmat és ezzel együtt az irányítást az USA és Európa kezéből kiragadja és az eurázsiai, a kommunista és muzulmán országoknak adja át. Parakash Karat, az Indiai Kommunista Párt elnöke az egyik találkozón ki is jelentette: ,, A XXI. század nem az USA százada lesz, hanem Ázsiáé. Ezt a századott gazdasági és politikai erejének köszönhetően két ország, India és Kína fogja irányítani..,,

A sanghaji szerződés országainak területe együttesen 30 millió 189 ezer négyzetkilómétert tesz ki, ami az eurázsiai kontinens háromötödét jelenti, lakosainak száma másfél milliárd, ami a föld lakosságának negyede. A G- 8 – cak megbeszélésein Vlagyimír Putyin orosz , Manmohan Shingh indiai és Hu Jintao kínai miniszterelnök külön tanácskozásai már meghatározóak a világ eseményeit illetően.

Talán érthető, hogy a szerződés tagállamaihoz kötődő egyre szorosabb kapcsolatai révén Irán mindinkább biztonságban érzi magát és nem reagál félelemmel a fenyegető USA- EU szankciókra. Irán abban is biztos, hogy ilyen támogatás mellett Izrael nem meri katonai lépésekre szánni magát ellene. Ráadásul a kapcsolatokat még szorosabbra fűzheti az Irán – Pakisztán – India gázvezeték tervezet kiépítése. Ha a vezeték megépül, ezek az országok a világkereskedelmi ár negyedéért juthatnak majd gázhoz, ami nagymértékben megnöveli a világpolitikában játszott súlyukat.

A szerződés iránt egyre nagyobb érdeklődét mutat Brazília és Dél- Afrika is, ami ékes bizonyítéka annak, hogy az USA által diktált világrend már Afrikában és Dél – Amerikában is egyre kevésbé elfogadott. Ha figyelembe vesszük, hogy a szerződésben szereplő államok atomfegyverrel rendelkeznek, illetve közel állnak ahhoz, hogy ilyet birtokoljanak, akkor érthető az USA aggodalma amiatt , hogy elveszítheti a világ vezető katonai szerepét.

Elolvad a hatalom

Egy ilyen erős nemzetközi együttműködés árnyékában az új amerikai világkormányzati program mindenekelőtt az USA- barát globális intézmények erősítését, sőt anyagi támogatását helyezi kilátásba. A cikk elején idézett program is azért született, hogy támpontot adjon mindenkinek arra vonatkozóan, mivel tartható fenn az új világrend, amelyben ,- ahogy a program fogalmaz – az USA -nak továbbra is ,, a legfontosabb tényező ,, szerepét kell játszania, annak ellenére ,hogy ,, a hidegháborút követő években a globális hatalom folyamatosan csúszik ki a nyugati demokratikus nagyhatalmak kezéből, fokozva ezzel a világ transznacionális fenyegetettségét.,,

A CFR által kidolgozott program aláhúzza, hogy szemben a korábbi fenyegetésekkel, amikor az egyes országoknak túl nagy volt a hatalmuk – mint például a ,, náci Németországnak, amely erejénél fogva kirobbantotta a II. világháborút ,,- , jelenleg inkább a gyenge és hanyatlóban lévő országok jelentik a legfőbb veszélyt.

,,Bár a nemzetközi kapcsolatokban még ma is az USA- é a főszerep, és marad is előreláthatóan 2050 – ig, a politikai , gazdasági, demográfiai technológiai és bizonyos tekintetben a katonai hatalom folyamatosan a fejlődő országok kezébe csúszik át, mindenek előtt Kína, India és Brazilia játssza e tekintetben a főszerepet, míg más országok, főleg az európaiak, folyamatosan hanyatlanak,,- állapítja meg a világkormányzati program.

A program szerint a világ vezetésére létrehozott szervezetek, mint az ENSZ, BT, és a G8 – ak nem képesek a változással lépést tartani, egyrészt mert nincs meg a kellő felhatalmazásuk, másrészt mert nem elég hatékonyak.

,,Valójában azok a nemzetközi intézmények, amelyeknek a globális hatalmat kellene szolgálniuk, mint a NATO, melynek a katonai világhatalmat, a Világbank vagy az IMF, melynek a pénzügyi világhatalmat kellene biztosítania, alapjaiban változatlanok maradtak azóta, hogy Roosevelt, Churchill és Sztálin Jaltán döntött létrehozatalukról,, - olvashatjuk szomorúan.

Pedig ezek a szervezetek igyekeznek változni megfelelni, a XXI. századi kihívásnak. 2010. november. 19 -én Lisszabonban fogadták el a NATO vezetői szövetség új , tiz évre szóló stratégiai koncepcióját, amely már a globális feladatvállalás irányába viszi el a szövetséget, amikor kijelenti: ,, a világ békéjének fenntartása a világ országaival és nemzetközi szervezeteivel kialakított széleskörű partnerkapcsolatok segítségével biztosítható a legmegfelelöbben.,,

Az új stratégiát Madeleine K. Albright asszony, az USA volt külügyminisztere dolgozta ki, aki egyben a Council on Foreign Relations igazgatótanácsának ügyvezető elnöke, így nem lehet csodálkozni azon, hogy a NATO új koncepciója szellemében követi a világkormányzati programot. A program tulajdonképpen felhívja a világ valamennyi országát, hogy csatlakozzon a NATO küldetéséhez, segítse a szövetséget abban, hogy képes legyen a globális ,, béketeremtő és békefenntartó ,, szerepét betölteni.

Ezzel az ügyes trükkel, a szinte visszautasíthatatlan baráti gesztussal, valójában a sanghaji szerződést és a NATO – n kívüli mindenfajta nemzetközi katonai együttműködést igyekszik e stratégia gyöngíteni, illetve lehetetlenné tenni. Nem véletlen, hogy az új koncepció a NATO- Oroszország együttműködését úgy állítja be, hogy az ,, hozzájárul a béke, a stabilitás és biztonság közös területének kialakításához. ,, Az USA – nak ugyanis csak akkor lenne esélye a világban betöltött vezető katonai hatalmának további érvényesítésére, ha a NATO – nak sikerülne Oroszországot maga mellé állítani, mert egy orosz – kínai katonai szövetséggel szemben már ma sincs semmi esélye.

Harcos béke

A világkormányzati program az IMF – nek is globális szerepet szán. Ezt a szerepet azonban csak akkor tudja betölteni, ha közvetlenül képes az adott ország pénzügyi rendszerébe ,, belenyúlni ,, aminek legegyszerűbb módja, ha az adott országot rákényszerítik arra, hogy az IMF – től kölcsönt vegyen föl. Attól a pillanattól fogva az IMF diktálja az adott ország számára a feltételeket.

Amikor gyurcsány a saját mellét verve kérkedett azzal , hogy ő intézte el az IMF – kölcsönt a szocialista – liberális kormányzat tevékenysége miatt csődközelségbe került Magyarországnak, akkor nem tett egyebet, mint a magyar érdekekkel szemben a világkormányzati program megvalósítását igyekezett segíteni.

Érthető a hazai szoclib média felháborodása amiatt, hogy az Orbán-kormány visszautasította az IMF ,, segítségét,, , hiszen a kormány ezzel a lépésével a hazai érdekeket erősítette a globális amerikai érdekkel szemben.

A világkormányzati program szerint ,, egyetlen ország sem tett annyit a jelenlegi világrendet fenntartó és kiszolgáló intézmények létrehozataláért, mint az USA ,, . Kétségtelen azonban, hogy az elmúlt több mint hat évtizedben éppen az USA volt a fő haszonélvezője annak az általa létrehozott infrastruktúrának, melynek elsőrendű célja éppen az volt, hogy az új világrend nevében segítse az USA globális szerepének végrehajtását, és egyben legitimálta szerepét a világpolitikában.

A CFR szerint az USA három ok miatt érdemelte ki vezető szerepét a világban: először egyedülálló katonai és gazdasági hatalmával, másodszor politikai kultúrájával, harmadszor az amerikai alkotmány ereje és világméretű tisztelete miatt.

A program megjegyzi: ,, sajnos nem minden ország képes arra amire az USA, mely tud határt szabni saját cselekedeteinek a nemzetközi színtéren, és tud nem visszaélni kiharcolt előjogával, ha valahol globális szereplőként meg kell jelennie. Éppen ezért az új világkormányzati programnak és az ezt támogató nemzetközi szervezeteknek, mindenekfelett az amerikai külpolitikát kell támogatniuk és kiszolgálniuk. Csak abban az esetben születhet meg az új világrend, a nemzetközi együttműködés új struktúrája, ha a globális intézmények az USA hosszú távú nemzeti és globális érdekeit szolgálja, és ha következetesen kiállnak az USA történelmi küldetése mellett, ami nem egyéb, mint az, hogy az USA – nak joga van bármilyen konfliktus esetén szabadon cselekedni a nemzetközi szintéren,, .

Ezt a doktrínát Kelet – Európában az ötvenes években kevésbé dagályosan, célratörő tömörséggel fejezték ki:,, harcos béke,, .Amint fentebb láttuk, a NATO új stratégiája az USA- nak éppen ezt a ,, történelmi küldetését ,, szándékozik biztosítani.

Lészen csillagfordulás

A világkormányzati program abból a szempontból tekinti át a nemzetközi együttműködéseket és szervezeteket, hogy mennyiben szolgálják az USA érdekeit. A program kitér az EU – ra is. Több európai szervezetről, így az EU – ról is ezt írja: ,, Az USA miközben központi szerepet játszik benne, egyben kritikus érdeklődéssel figyeli, hogy ezek a nemzetközi szervezetek teljes mértékben teljesítik – e feladatukat a globális fenyegetettség elleni küzdelemben, és biztosítják – e a közjólétet az általuk képviselt területen,, .

A program egyben felhívja a figyelmet arra, hogy az USA – nak meg kell vizsgálnia ezeknek a nemzetközi testületeknek a státuszát és potenciális szerepét abból a szempontból, hogy megfelelnek -e a világkormányzati programban előírt feltételeknek.

A világ azonban nagyot változott 2008 óta. Ma már az USA nem elég erős ahhoz ,hogy globális befolyását érvényesíteni tudja. Az USA folyamatos gyöngülése számos és jelenleg kiszámíthatatlan változáshoz vezet a világban. Annyi biztos , hogy Orbán Viktornak tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, a neoliberális korszaknak vége. Persze még nem tűnt el teljesen a neoliberális politikusok, újságírók még itt vannak közöttünk és egyre kétségbeesettebben próbálják visszatartani a neoliberalizmus, a föderalizmus, az amerikai dominanciájú világrend feltartózhatatlan elmúlását.

Az idő kerekét azonban, mint tudjuk, nem lehet megállítani, fékezni is csak rövid ideig, ám az is hasztalan. Az idő tengelyét ugyanis, ahogy Wass Albert írja, ,, olajozzák már szorgalmas angyalok és lészen csillagfordulás megint,, …. De mi jön azután?

Írta Barcs Endre a demokrata oldalán, de az úri elit meggátolta a cíkk másolását ezért újból le kellett gépelnem , hogy ezt bárki lemásolhassa és terjeszthessük a gondolatot ,, van másik alternatíva a kirablásunk e kereteit megváltoztathatjuk , ha kell el kell csapni a politikai elitünket, mint Izlandon, fizessék ők az adósságot ők vették fel, mi egy kanyit sem láttunk belőle.

Új világrend: megfúrnák a dollárt

A Sanghaji Együttműködési Szervezet a számlapénz funkcióját betöltő Európai Valutaegység (ECU) mintájára saját valutát akar, mely leválthatná a dollárt a térségben.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) Jekatyerinburgban tartott múlt heti csúcsértekezlete során elhangzott vélemények és nézetek méltán aggaszthatják a Nyugatot, hiszen ez a friss szervezet egyre nagyobb hatalmat egyesít az ázsiai térségben. A Kínát, Oroszországot, Tádzsikisztánt, Üzbegisztánt, Kazahsztánt és Kirgizisztánt egyesítő szervezet kedden kiadott Jekatyeringburgi Nyilatkozat elnevezésű írás politikai, terrorizmus-ellenes és gazdasági állásfoglalásokat tartalmaz a térségre vonatkozóan.  
A tagállamok felszólítanak a koreai nukleáris fegyverek veszélyének kiküszöbölése érdekében folytatott tárgyalásokra. Hangsúlyozza, hogy a nemzetközi béke, csakis minden állam egyenlő biztonságának garantálása során jöhet létre, valamint a térségek közötti konfliktusokat politikai-diplomáciai keretek között kell megoldani. A szervezet nem éppen a saját háza táján kezdi az elvek alkalmazását, legyen szó akár Kínára és ősi tartományai közötti konfliktusokról vagy az orosz szakadár tartományokról.  
Az afganisztáni veszélyforrások, mint a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni hatásos megoldásnak a szorosabb együttműködést látják. Tervük, hogy a megfigyelői státusszal rendelkező államok: India, Irán, Afganisztán, Mongólia, és Pakisztán minél előbb a szervezet tagjaivá váljanak, ezáltal bővítve a szervezet befolyását a térségben. Azonban a bővítés is akadályokba ütközhet, hiszen Oroszország és a Nyugat közti kapcsolatoknak nem igazán tenne jót egy esetleges iráni bővítés. 
Mahmúd Ahmadinezsád Irán újra megválasztott elnöke is részt vett a csúcson. A személye és a választások körüli botrány ellenére szívélyes fogadtatásban részesült az orosz városban. Véleménye szerint az SCO-nak nemcsak a regionális, hanem a globális ügyekben is aktívan politizálnia kellene.  "Ha akarjuk, ha nem, egy integrált világban élünk. Az előrehaladás bármilyen területen vagy országban meg fog mutatkozni az egész világban és hatással lesz mindenkire" - mondta a régi-új elnök.  

"Egységes ázsiai valuta, mely kiválthatja a dollárt" 

A találkozó egyik fő gondolata, mely szerint az 1979-ben létrehozott és csak számlapénz formájában megjelenő Európai Valutaegység (ECU) mintájára egy, az SCO tagállamai közti pénzforgalom lebonyolítására alkalmas, a dollár mellőzése érdekében új egységes valutát kívánnak létrehozni. Az új valuta megegyezne a Bahrein, Kuwait, Katar és Szaúd-Arábia, vagyis az Öböl Együttműködési Tanács (GCC) által 2013-ban bevezetni kívánt valutával.  Ez azt jelentené, hogy az SCO a kívánt bővítésével és a GCC-vel együtt egy 3 milliárd főt tömörítő szerveződés lenne, mely közös monetáris egységgel kereskedne egymás között.  
Medvegyev orosz államfő szerint nem szabad továbbra is hagyni, hogy a dollár legyen az elsődleges fizetőeszköz, hiszen ez vezetett a pénzügyi válsághoz mely kialakult a világban. Továbbá kifejtette, hogy reményei szerint a közeljövőben az orosz rubel egy a dollárt leváltó tartalékvaluta lehet a térségben, hiszen az egyre növekvő amerikai államadósság miatt a dollár nem tekinthető stabilnak. 
Az SCO leszögezte, hogy meg kell akadályozni az egypólusú világ kialakulásának folyamatát és szükség van egy újfajta világrendre, melyben a szervezet vezető szerepet kap. A résztvevők szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is jelentős reformokra szorulna. Kína nehezményezi az amerikai dominanciát a valutaalapban, hiszen gyakorlatilag vétójoguk van (legalábbis az alapító irat módosítása terén), Kína pedig gazdasági súlyánál fogva a jelenleginél nagyobb súlyra tartana igényt.   
A gyakorlatban azonban sem Oroszországnak, sem Kínának nem áll az érdekében a dollár leváltása, hiszen megtakarításaik legnagyobb részét amerikai államkötvényekbe fektették. 

Az SCO csúcsot követően a leggyorsabban fejlődő országok: Brazília, Oroszország, India és Kína, az úgynevezett BRIC országok találkoztak első ízben, a közös együttműködés reményében. A Kína és Brazília közti kereskedelem az elmúlt évben mintegy 63%-kal nőtt, mely előrevetíti a hatékony kapcsolatot és Kína terjeszkedését. Azonban az eltérő érdekek és Brazília relatív nagy földrajzi távolsága a többi államtól nehezítheti a kooperációt, valamint az is egyértelmű, hogy például Kína sokkal nagyon hangsúlyt fektet az SCO tagállamaival folytatott gazdasági és politikai kapcsolatokra.  

Sanghaji Együttműködési Szervezet 

Asztanában: elítélték az USA lépéseit

A Kazah Köztársaság fővárosában, Asztanában gyűltek össze a Sanghaji Együttműködési Szervezet vezetői június 14-én. A tanácskozás legfontosabb témái a regionális biztonság megteremtése, valamint a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésének lehetőségei voltak.

Dmitrij Medvegyev, orosz államfő június 14-én kétnapos látogatást tett Asztanában, ahol megrendezésre került a Sanghaji Együttműködési Szervezet éves gyűlése. A megbeszélések főbb pontjai a regionális biztonság, a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, az afganisztáni helyzet, valamint a tagok közötti gazdasági és humanitárius együttműködés voltak, tájékoztat az elnök hivatalos honlapja.

A szervezet tizedik évfordulójának alkalmából megrendezésre kerülő találkozón Medvegyeven kívül részt vett Kína, Tadzsikisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán és Kirgizisztán elnöke is. Megfigyelőként jelen voltak továbbá Irán, Mongólia, Pakisztán és India képviselői.
A megbeszélések lezárásaként a felek elfogadták az Asztanai Deklarációt, amelyben elégedettségüket fejezték ki az eddig elért eredményekkel, továbbá kijelölték a fejlődés kívánatos irányvonalait. Külön foglalkoztak az észak-afrikai helyzettel, felhívva a nemzetközi közösség figyelmét, hogy a mielőbbi megoldás elősegítése érdekében tegyenek meg minden szükséges intézkedést a nemzetközi joggal és az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival összhangban.
A tagállami nyilatkozat elítélően szól a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok által tervezett rakétapajzs tervéről. „Az egyoldalú és ellenőrizetlen rakétavédelmi képességek kiépítése egy adott állam, vagy államok egy csoportja által sérti a stratégiai stabilitást, illetve a nemzetközi biztonságot egyaránt”- olvashatjuk a nyilatkozatban.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet tagországainak elnökei (forrás: kremlin.ru)

A kongresszus eredményeként dinamikusan javulhatnak a gazdasági és pénzügyi kapcsolatok a térségben. Közös projekteket helyeztek kilátásba a közlekedés, a kommunikációs infrastruktúra, a mezőgazdaság, az innovatív és energia takarékos technológiák, a kerskedelem, valamint a turizmus területén. Medvegyev a találkozót követően az év végéig egy gazdasági útiterv kidolgozására szólított fel. Ennek részeként hozhatnának létre kockázati alapokat, üzleti együttműködési fórumot és különleges forrásokat is elkülöníthetnének a közös tervek finanszírozására.
Afganisztán kapcsán a szervezet elkötelezte magát egy független, semleges, békés és prosperáló állam megteremtése mellett, további segítséget nyújtva társadalmi és gazdasági téren, hiszen az afganisztáni konfliktus jelenti jelenleg a legnagyobb veszélyt a térség stabilitására nézve.
A tagállamok kiemelt figyelmet kívánnak fordítani a jövőben a terrorizmus, a szeparatizmus, az extrémizmus, a nemzetközi bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni harcra. Új célként megjelent továbbá az információs biztonság megteremtésének igénye.
A kommüniké értelmében a következő ülésre Kínában kerül sor 2012-ben, amikor Peking fogja betölteni az elnöki tisztséget. Az államfők bejelentették, hogy a 2011-2012-es év a jószomszédi viszony és a barátság éve a Sanghaji Együttműködési Szervezeten belül.

Gazdag István: Sanghaji paktum: az USA „geopolitikai lázálma”

Az iraki és afganisztáni „béketeremtés” egyre nyilvánvalóbb kudarca, az iráni atomprogram várható geostratégiai következményei, a Kína-ellenes propaganda-kampány, Oroszország katonai „feltámadása” és mindenekelőtt az ún. Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO) érintő fejlemények egyre nyilvánvalóbbá teszik az Egyesült Államok geopolitikai helyzetében végbemenő látványos és drasztikus változást.
Az SCO, amelyet Oroszország és Kína, valamint a volt Szovjetunió négy közép-ázsiai tagköztársasága (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán és Üzbegisztán) hozott létre 2001. június 15-én, szeptember 11. és a „Gonosz tengelyére” vonatkozó 2002. januári amerikai kijelentés előtt Washington számára csupán másodrendű geopolitikai fecsegés terét képviselte. Mostanra azonban ez a szervezet, amelyet a nyugati média mindeddig alig méltatott figyelemre, jó úton halad afelé, hogy – Sarkozy hatalomra kerülése után a napirendről, úgy tűnik, végleg lekerült „Párizs-Berlin-Moszkva tengely” híján – az amerikai hegemónia és az egypólusú világrend stratégiai-geopolitikai ellensúlyává váljon. Ráadásul pedig az SCO 2006. június 15-i soros ülésszakán Irán is meghívást kapott a szervezet teljes jogú tagságára, miután az előző hónapban a Teheránba akkreditált kínai nagykövet bejelentette, hogy a két ország között előrehaladott tárgyalások folynak egy több mint százmilliárd dolláros gigaszerződés megkötésére a gáz- és olajtermelés kétoldalú fejlesztése tekintetében, beleértve a jadavarani hatalmas kőolajtartalék feltárását is. Emellett a kínai Sinopec vállalat 250 millió tonna cseppfolyósított iráni földgáz vásárlására vállalt kötelezettséget az elkövetkező 25 éves periódusra. Ezek után nem meglepő, hogy Kína nem sok hajlandóságot mutat az USA támogatására Irán ellen az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Nyilvánvaló geopolitikai érdekeinek védelmében Washington hiába igyekezett nyomást gyakorolni Pekingre az Iránnal folytatott tárgyalások megtorpedózása végett, próbálkozásai kudarcot vallottak.
Iránnak egyébként szándékában áll Pakisztánnak és Indiának is földgázt szállítani, az erről szóló megállapodást a három érintett ország energetikai minisztereinek katari találkozóján készítették elő, Washington rosszallása ellenére, amely mindenáron igyekszik eltántorítani a külföldi befektetőket a perzsa állammal való együttműködéstől. Az SCO 2006. június 15-i ülésén ugyanakkor azt is jelezték, hogy a szervezet kapui nyitva állnak India, Pakisztán és Mongólia előtt is. A meghívásnak különösen India szempontjából van geopolitikai pikantériája, amelyre az amerikai stratégák terveiben Kína regionális kihívójaként hárulna főszerep. A hivatalos látogatásra 2006 áprilisában Moszkvába érkező Mohammadi iráni külügyminiszter az orosz hírügynökségnek kijelentette, hogy Irán részvétele a sanghaji paktumban „igazságosabbá tehetné a világot”, és egy Iránt és Oroszországot egyesítő „gáz és olajív” létrehozásáról is beszélt, amelyen belül a két energiatermelő óriás összehangolná kutatási és kitermelési politikáját.
Egy ilyen összefogásnak egészen rendkívüli hatása lenne a világ energetikai biztonságára nézve is, hiszen Oroszország után éppen Irán rendelkezik a Föld legjelentősebb földgáztartalékaival, ugyanakkor pedig (Szaúd-Arábia mögött) Oroszország a világ második legnagyobb kőolajtermelője. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy rohamosan növekvő nemzetgazdasága energiaéhségétől kényszerítve India – Washington ellenkezése dacára – igyekszik szállítási megállapodást kötni Iránnal.
Beszédes tény, hogy a Bush-kormányzat eredménytelenül kilincselt a megfigyelői státusz megszerzése érdekében az SCO-nál. Ez az elutasítás, az SCO részéről elhangzó felszólítás az amerikai katonai jelenlét csökkentésére Közép-Ázsiában, valamint a Kína és Oroszország közötti együttműködés fokozódása regionális politikájának felülvizsgálatára késztette Washingtont, amely Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter 2005. októberi közép-ázsiai „mosolydiplomáciai” körútjának eredménytelenségét követően egy új „Nagy Közép-Ázsia” terv kifundálásában öltött testet. Ennek keretében az Egyesült Államok igyekszik elszigetelni a térség államait Oroszországtól és Kínától egyaránt, ez utóbbi országban különböző etnikai-vallási szeparatista mozgalmak (mohamedán ujgurok, buddhista tibetiek stb.) támogatásától sem riadva vissza.
Ami Iránt illeti, az amerikaiak céljai teljesen nyilvánvalóak: a rendszer megdöntése, az iráni gáz és olajvagyon fölötti ellenőrzés megszerzése, Oroszország és Kína „energetikai” kisemmizése, nem beszélve az ország katonai és stratégia fontosságáról a forrongó régió féken tartásában. Közép-ázsiai stratégiájának megvalósításában Washington a kulcsszerepet Kazahsztánnak szánta, Nurszultan Nazarbajev kazah elnök azonban nem harapott rá az amerikai horogra, inkább megerősítette elkötelezettségét a Moszkvával való együttműködés iránt, sőt mi több, Kínával is jelentős energiaszállítási megállapodást kötött.
Tovább növeli Washington regionális geopolitikai problémáit, hogy a 9/11-et követően Üzbegisztánnal tető alá hozott katonai szerződés ellenére, amelynek értelmében jelentős katonai bázist telepíthetett az országba, mára a szerződő felek kapcsolatai igencsak megromlottak. Az amerikaiak által Iszlam Karimov elnök megbuktatására kifejtett erőfeszítések, az ukrajnai „narancsos forradalom” során alkalmazott taktikának megfelelően, ez alkalommal kudarcot vallottak, és végül Üzbegisztán az Amerika-barát ex-szovjet köztársaságokat (Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldávia) tömörítő GUUAM (azóta: GUAM) szövetségből is kivonult. Tadzsikisztán ugyancsak szilárdan számít Oroszország támogatására, és bárhogy is igyekeztek, az amerikaiak Kirgizisztánban sem tudták eltántorítani orosz szövetségesüktől az ország élén álló Bakijev-Kulov tandemet.
Alig egy év alatt Oroszországnak és Kínának sikerült megfordítania az eurázsiai geopolitikai sakkjátszma állását. Óriási stratégiai előnye ellenére, amelyet korábban élvezett, az Egyesült Államok mára egyre jobban elszigetelődött, és hatalma kiterjesztésére vonatkozó törekvésében talán a legnagyobb stratégiai vereségét szenvedte el a második világháború óta.

MD 2008. VI. 25.

Súlyos kihívások - 2025-re új világrend alakul

A jelentés célja az, hogy felhívja a figyelmet a legfontosabb biztonság- és geopolitikai folyamatokra, és felkészítse az amerikai vezetést a problémákkal történő szembenézésre.

"A második világháború után kialakult nemzetközi rend 2025-re teljesen átalakul: megerősödnek az új nagyhatalmak, a globális gazdaságban egyre nagyobb szerephez jut a Kelet, és jelentősen nő a nem állami szereplők befolyása. Globális multipoláris világrend alakul ki, és csökken a fejlett és a fejlődő országok hatalmának különbsége" - áll az elemzés legfontosabb megállapításait összefoglaló bevezetőben.

A feltörekvő államok megerősödését elsősorban a globális gazdaság erőviszonyainak átalakulása okozza. "A globális tőke és a gazdasági hatalom Kelet felé irányuló áramlása példátlan jelenség." A magas olajáraknak és az ipari termelés Ázsiába és Latin-Amerikába történő kiszervezése miatt Brazília, Oroszország, India és Kína rendkívüli fejlődésnek néz elébe: 2040-2050 körül a négy ország GDP tekintetében utoléri a G7-eket. 2025-re Kína lesz a világ legnagyobb gazdasága és hadereje. Oroszország is jelentősen megerősödhet, feltéve, hogy az olajexportból származó bevételeket fejlesztésekre és infrastrukturális beruházásokra fordítja.

Ha nem - vagy jelentősen csökken az olaj jegyzési ára -, akkor Oroszország lemarad. A hírszerzési szakértők kitérnek rá, hogy ebben az esetben Oroszország - és egyes közép-kelet-európai államok - szervezett bűnbandák irányítása alá kerülhetnek.

Marad a keleti államkapitalizmus?

A Nemzeti Hírszerzési Tanács felhívja rá a figyelmet, hogy az új nagyhatalmak - elsősorban Kína és Oroszország - nem veszik át a nyugati liberális demokráciák modelljét. Ezekben az államokban az államkapitalizmus valamilyen formája maradhat fenn: olyan gazdaságpolitika, amelyben az állami szerepvállalás és döntéshozás központi szerepe nem csökken.

Az államkapitalista gazdaságpolitika és globális gazdasági kihívások miatt a demokratizálódási folyamat csak lassan haladhat ezekben az országokban, de az amerikai hírszerzési stratégák optimisták, és remélik, hogy hosszú távon mégis előtérbe kerülhetnek a nyugati típusú demokratikus intézmények és normák. De az államkapitalista és nem demokratikus rezsimek megerősödése sem fenyegeti a nemzetközi rendet: ellentétben a náci Németországgal, Kína, India, Oroszország és Brazília nem lesz érdekelt a globális hatalmi egyensúly felborításával.

"A multipoláris világrend kevésbé stabil, mint a két- vagy egypólusú. De még a globális pénzügyi válság ellenére sem gondoljuk, hogy a nemzetközi rend összeomlik, és megfeneklik a globalizáció, mint ahogy történt ez az első világháború idején. Mindazonáltal a következő húsz évben jelentős stratégiai szembenállás fogja kísérni a hatalmi átrendeződést: elsősorban a kereskedelemmel, a befektetésekkel és a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatban alakulhatnak ki nézeteltérések és érdekellentétek. De a 19. századi fegyverkezési verseny és a területszerző külpolitika visszatérése nem valószínű."

Az új nagyhatalmak megjelenésével párhuzamosan mélyülni fog a harmadik világot sújtó szegénység. Afrikát, és mindenekelőtt a Száhel-övezetet továbbra is a nyomor és a polgárháborúk fogják jellemezni. Hiába nő az afrikai mezőgazdaság, a helyiek életminősége nem javul az élelmiszerexport hatására sem, sőt, a világpiaci kereslet élénkülésével tovább drágulnak majd az élelmiszerek, így a globális kereskedelembe becsatlakozó afrikai országokban a nagyobb termelés ellenére tovább nőhet az éhezők száma.

A nyomor pedig politikai válságokat okoz, így a szegény afrikai államok közeli demokratizálódásra aligha van esély. Bár a latin-amerikai országok közül több is megerősödik, a populista gazdaságpolitika útjára lépő Venezuela és Bolívia leszakadhat a térség gyorsan fejlődő államaitól.

Jön a nyersanyaghiány

A globális gazdaság motorja tehát a megerősödő keleti nagyhatalmak lesznek, de az életszínvonal és az egy főre jutó GDP tekintetében a gyors növekedés ellenére sem közelítik meg a nyugati államokat. Ennek részben az az oka, hogy Kína és India egyre súlyosabb demográfiai kihívásokkal kell hogy szembenézzen: az ázsiai országokban is megjelenik a nyugati államok nyavalyája, a népesség elöregedése. Az inaktívak számának növekedése jelentősen visszavetheti Kína és India növekedését.

Az elemzés külön fejezetben foglalkozik a természeti erőforrásokkal. Az egyre gyorsabb gazdasági fejlődés miatt nyersanyaghiány léphet fel, és fokozódhat a természeti erőforrásokért folytatott verseny. Különösen a stratégiai szempontból lényeges javak - a víz, az energia és az élelmiszerek - értékelődnek fel, mert a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel. Az erőforrások szűkössége mellett a globális felmelegedés is hozzájárul az energia- és az élelmiszerhiányhoz. A klímaváltozás elsősorban a szegényebb országokat sújtja majd. A globális felmelegedéssel járó víz- és élelmiszerhiány miatt konfliktusok törhetnek ki.

Az Egyesült Államok hírszerzése szerint komoly esély van rá, hogy egyes országok - köztük atomhatalmak is - terrorista szervezetek irányítása alá kerülnek, és több közel-keleti állam is atomfegyvereket fejleszthet. Bár továbbra sem valószínű, de nem is kizárt, hogy a jövőben sor kerül nukleáris fegyverek stratégiai bevetésére.

A jelentés felhívja rá a figyelmet, hogy a terrorizmus elleni harcot csak akkor lehet megnyerni, ha a Közel-Keleten sikerül enyhíteni a szegénységet, és ezzel elvágni a terrorista szervezetek utánpótlását.

Átírt globális trendek

"Meggyőződésünk szerint igen kevés az esélye, hogy visszatérjen a hidegháborús ideológiai szembenállás, az államok többsége ugyanis a globalizáció következményeivel és a hatalmi viszonyok átalakulásával lesz elfoglalva. Az ideológia szerepének felértékelődése elsősorban az iszlám világban, főleg az arab országokban lehetséges. Azokban az államokban - Pakisztánban, Afganisztánban és Nigériában -, ahol nagy a népességnövekedés és gyengélkedik a gazdaság, megerősödhetnek a radikális szalafista iszlám irányzatok."

A jelentés amerikai szempontból legfontosabb következtetése az, hogy az Egyesült Államok, hegemóniájának csökkenése ellenére is a legbefolyásosabb világpolitikai tényező marad gazdasági és katonai értelemben egyaránt.

A stratégiai elemzés készítői többször kiemelik, hogy előrejelzésükben számos bizonytalansági tényezővel számoltak, amelyek esetleges bekövetkezése jelentősen átírhatja a globális hatalmi trendek alakulását. Az atomfegyverek bevetése, egy globális járvány, a szűkös természeti erőforrások birtoklásáért folytatott háborúk eszkalálódása vagy egy jelentősebb terrortámadás egyaránt befolyásolhatja a jövőt. Mindent megváltoztathat az is, ha valamelyik feltörekvő nagyhatalomban - Kínában vagy Oroszországban - demokratikus átmenet kezdődik. "Nem valószínű, hogy ezen eshetőségek bármelyike is bekövetkezik, de ha igen, akkor jelentősen átírják a forgatókönyveket." 
  

    A szétrabolt Európai országok mikor jönnek rá , hogy van élet e rablók kiszuperálásával és keletre fordulásukkal a sanghaji szerződés országai nem a nemzet államok kirablására építik a terrorista hatalmukat.

   Az országok politikai elitjeit le kell váltani , mint Izlandon és felelősségre kell vonni őket az adósságtörlesztést , mint Izlandon kell megoldani, a rohadék bankárok uzsorások háborús bűnösök két világégésért felelősök. Ha kell ki kell nyírni őket 100 milliók legyilkolásáért felelősségre vonni őket.
    Nem kell nekünk az unió csak viszi a pénzt, és nem ad semmi vissza, a monetáris jogot vissza kell szereznünk, a bankárokat kirakni az országból rabolják csak az anyabankjuk országát le , ha hagyják nekik.

Mi csak orientálódjunk a sanghajiak felé, minél hamarabb bukik meg az amerikai rabló uzsoracivilizáció annál kevesebb könny és bánat éri a családokat és a nemzeteket. De a szolgálatokat is lecserélni , mert őket szolgálják és nem a magyar érdekeket, a zsidók adják vissza a Nemzeti vagyont ÁVH - s múltjuk miatt ez akkor sem illetné meg őket ha minden szabályos és törvényes lett volna. Fogják a batyujukat és húzzanak a tesójukhoz, vagy vissza kazár földre.