Palesztin-magyar párhuzamok

Palesztin-magyar párhuzamok

- az Al nakba és Trianon

Amit az Al nakba jelent a palesztinok számára, ugyanazt jelenti Trianon a magyarság számára. Mindkét nép földjének, hazájának nagyobbik részét elrabolták, és az idegen hódítók az őslakosokat elűzték. Mindkét katasztrófához az események hosszadalmas láncolata vezetett. Vannak azonban lényeges különbségek is.

A palesztinokat kegyetlenebb elnyomás sújtja, hiszen megmaradt földjeiken is blokád alatt állnak, és Izrael időnként fegyveres erővel sújt le rájuk. Viszont bizonyos szempontból mégis reményteljesebb a helyzetük. Hiszen mögöttük áll az arab-iszlám világ, ami még akkor is jelentős támogatás, ha tudjuk: az arab rezsimek egy része csak szavakban támogatja a palesztinok szabadságharcát. Ez is több a semminél, hiszen még az Amerika és Izrael parancsait híven követő arab vezetőknek is kell időnként gesztusokat tenniük a palesztinok felé - tekintettel népeik érzelmeire és vágyaira.

Mi magyarok viszont teljesen magunkra vagyunk hagyva, mögöttünk nem áll senki. Azután a palesztinoknak van életerős, igazi vallásuk: az iszlám. Amely nem csupán vigaszt nyújt számukra, hanem a harcban is segítségükre van. Fokozza elszántságukat és bátorságukat. Nekünk is lenne persze vallásunk, csakhogy a keresztény egyházak gyáván és aljas módon az elnyomóink oldalára álltak, cserbenhagyva népüket. Akkor is az ő kezükre játszanak, amikor a belenyugvás és megbékélés szükségességét hangoztatják. Valaha ez nem így volt: a törökellenes háborúk idején még egy harcos kereszténység erősítette a magyarság hitét és ellenálló erejét. /A Habsburgok elleni harcban pedig a református egyház erősítette elszántságunkat./ A mai keresztény egyházak azonban vagy eladták magukat a gyarmatosítóknak, vagy pedig egész egyszerűen gyávák.

Továbbá jól láthatóan megindult a cionisták beszivárgása a keresztény felekezetek soraiba. Az iszlám sokkal erősebb, hitelesebb vallás, követőit nem lehet hamis jelszavakkal, pénzzel, a fogyasztói világ ígéretével elszédíteni és behódolásra kényszeríteni. Nem véletlen, hogy az izraeli megszállással szemben álló leghitelesebb és legbátrabb mozgalmak, mint a Hamász /illetve a libanoni Hezbollah/ az iszlamizmus talaján szökkentek szárba.

Végezetül pedig a palesztinok legnagyobb előnye velünk, magyarokkal szemben, hogy asszonyaik hajlandók gyermeket szülni. Az ezer bajjal, szegénységgel sújtott Gázai övezetben az egyik legmagasabb a születési arányszám az egész világon! A palesztinok tehát egyre többen és többen lesznek, idővel számuk meghaladja majd az izraeliekét - még mi magyarok hihetetlenül gyors ütemben fogyunk.

Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke azt mondta a palesztinok elűzésével kapcsolatban, hogy "az öregek idővel meghalnak, a fiatalok pedig mindent elfelejtenek". Nos, tévedett, mert a palesztin gyermekek, az unokák sem felejtettek el semmit. De vajon a ma élő magyar nemzedékek nem felejtették-e el Trianont?

De még ennél is nagyobb kérdés: lesz egyáltalán magyar száz év múlva is, akinek el lehet mondani azt a gyalázatot, ami Trianonban történt?

P.O.

További részletek: http://kuruc.info/r/7/25655/#ixzz1vFatlltR

Európa Palesztinjai (?!?)

„Európa palesztinjai” címmel jelent meg egy rövid, de annál furcsább eszmefuttatás egy Körkép c. debreceni közéleti hetilapban. A cikk vezérgondolata, hogy a magyarság sorsa összefonódott a palesztin nép szenvedéseivel. Ami ugyanis velük történt saját földjükön, az fenyeget bennünket is a cikk szerzője szerint: „Ki tudja, talán eljön az idő, amikor a külföldön élő magyarok (és palesztin szimpatizánsaik) vonulnak majd az utcára, követelve Magyarország megszállásának és a magyar nép kisemmizésének beszüntetését. Mert Európa palesztinjai mi vagyunk.” (Körkép 2002. április 19.)

Egy másik cikk híressé vált néhány sora jutott eszembe olvasás közben: „Rekeszd ki őket, mert ha te nem teszed meg, ők teszik meg veled! Erre figyelmeztet minket ezer év kínja, megrabolt és ezerszer is kifosztott hazánk ama „magasban” mégis meglévő öröksége, és nem utolsósorban Ramallah kődobáló fiai.” (Ébresztő – A MIÉP XVI. Kerületi szervezetének lapja, 2001. III. évf. 3.sz.) Persze ez a korábbi cikk kevésbé szokatlan számunkra, hiszen ezeket a gondolatokat megszokhattuk az un. „nemzeti radikális”-ok részéről, de érdekes megfigyelni a finomított formáját a jobb-közép sajtójában.

Van-e Magyarországon antiszemitizmus?  Van. Van politikai erő, igaz, a Parlamenten kívül csupán, mely fegyvert kovácsol a zsidóellenes szólamokból és az arab-izraeli konfliktus egyoldalú értelmezéséből. Törekvéseik tettenérhetők, érveik a tényeket ismerők számára átlátszóan hamisak.  Szerencsére azt is elmondhatjuk, hogy Magyarországon az antiszemitizmusnak nincs nagy befolyása, szemben Európa néhány más országával, ahol a parlamentben a zsidóellenes retorikájú pártok komoly erőt képviselnek, ahol a zsidó lakosságot, épületeket, intézményeket rendszeres inzultusok érik. Ez a mai Magyarországtól egyelőre idegen. Idegen a polgári oldal politikusaitól is, akik a szélsőjobbtól határozottan elzárkóztak. Mégis a jobboldali sajtóban felismerhető tendencia, hogy a közel-keleti válság fő bűnöse Izrael, és előkandikál ritkán egy-egy okfejtésből a zsidóság világméretű összeesküvésének gondolata.

Beszélhetnénk ennek kapcsán egyszerű tényekről, melyek világossá teszik, hogy ez a szemlélet mennyire egyoldalú. Szólhatnánk olyan szülőkről, akik büszkék kődobáló, vagy rendőrökre lövöldöző gyermekükre, akik maguk küldik ki őket az utcákra. Szólhatnánk a több ezer amerikai halálát az utcán győzelmi mámorban ünneplő palesztinokról, vagy megemlíthetnénk a különös baleseteket, robbanásokat, melyekről a Palesztin Hatóság mélyen hallgat. Ramallah kődobáló fiai több mint gyanús, hogy rossz helyre kötötték a drótot… Hol kellett volna pusztítaniuk ezeknek? Iskolabuszon, piacon, áruházban, vagy megállókban? A születés templomában rekedt, barbár izraeli hordától körülvett békeszerető fiatalokról végül is kiderült, hogy sokan közülük gyilkosok és terroristák, akik egyetlen országban sem kellenek. Folytathatnám még az érvek sorát, de nem az a célom, hogy hozzászóljak a külpolitikához, amely kétségtelenül összetett.

Most küldetésem az, hogy valami másra figyelmeztessek: Izrael népének (értsd: zsidó nép) kérdése teológiai kérdés. Olyan kérdés, mely összefügg Istennel való kapcsolatunkkal, a kiválasztás titkával, üdvösségünkkel. Itt elsősorban nem az foglalkoztat, hogy vajon Ariel Sharon jó politikus-e, ezt valóban politikusoknak kell eldönteniük. Az a titok, amibe a fent idézett cikkek beleütköznek, Izrael kiválasztásának titka. Isten választott népe – bibliai tény – Izrael. Isten elhívott magának egy népet, de nem azért, mintha erős, okos, erkölcsös nép volna. Még ha tiszteljük is a zsidóság különleges tulajdonságait, erre a különleges kegyelemre nincs magyarázat a kíváncsi ember számára. Isten kiválasztotta Izraelt, és nem választotta a többi népet (ahogyan a vőlegény választja menyasszonyát, és ezzel nem választja az összes többi nőt a világon). Azért választotta, hogy ezzel a néppel közölje akaratát, megváltó szeretetét, és hogy a Messiás személyében közöttük szülessen meg minden nemzetért és vállalja minden ember bűnét.

Aki Izraelt gyűlöli, megbélyegzi, az valójában Isten kiválasztó kegyelme ellen lázad, valójában magát Jézust kell, hogy gyűlölje. Aki Izraellel kapcsolatban Krisztusgyilkosságot emleget, az valójában úgy beszél, mint aki nem ismeri a kereszt titkát. Aki behelyettesítésről prédikál (Egyház = új Izráel), úgy beszél, mintha az ember engedetlensége semmissé tehetné Isten tervét. Megfeledkezik az egyház bűneiről, amelyekkel az már régen kiérdemelte, hogy Isten elvesse, és valami mással helyettesítse be (iszlám, mormonok…?).

Mindezt jól tudták a magyar reformáció egykori prédikátorai is, amikor a zsidó-magyarsorsközösség gondolatát megfogalmazták.

„Keserves szívvel Magyarországban mondhatjuk magunkról

A nagy siralmat, mit Jeremiás régen írt zsidókról.”

Ez a gondolat, melynek jegyében a reformáció megújulást hozott már-már pusztulásra ítélt hazánkban, ez az, amely összekötötte a magyar evangéliumi keresztyének vallásszabadságért való küzdelmeit a zsidók emancipációjának megharcolásával. Ez a történelemszemlélet visszaköszön a magyar irodalom remekeiben, olvashatjuk a Himnuszban, és találkozhatunk vele Adynál is.

Mi az üzenete a zsidó-magyar sorsközösségnek a számunkra és mit sugall a palesztin-magyar párhuzam, amelyet a fent idézett cikkekben fedezhettünk fel?

A reformáció történelemszemlélete szerint nemzeti tragédiánk oka a bűn, amely elválaszt Istentől, megrontja az embert, mint Isten képmását családi, társadalmi és nemzeti valójában is. Magyarország reménysége Isten kegyelmi szövetségének megújulása, elrendelt utunk pedig a bűnbánat, megtérés, bizalom. A konkoly bennünk van, az óember, amellyel a harcot fel kell vennünk, saját gyűlöletünkben, kívánságainkban jelenik meg. Ez ellen Isten fegyverzetével kell felvennünk a harcot.

A palesztin-magyar gondolat szerint a bajok oka a nemzetközi összeesküvés. A konkoly emberi formában hullott a magyarság közé, az óember „galíciai jöttmentek hada”, ellenük test és vér fegyvereivel küzdhetünk. Ez a szemlélet bűnbánat helyett másokra mutogat. Az ilyen módon torzult keresztyénség fázik a közös, nemzeti bűnbánattól, mely az Ószövetségben olyan jellemző, amelytől az öntudatos, hazaszerető próféták sem riadtak vissza, amely a mi Himnuszunkban is megszólal.

A reformáció szemlélete a Bibliához, az Ó- és Újszövetséghez hív, abból táplálkozik, azt olvasva keresi a választ.

A palesztin-magyar párhuzam képviselői a történelmet, mint Isten kijelentését abszolutizálják. Ami történik, azáltal üzen Isten. Ebbe a hibába esett a náci Németország egyházának egy erőtlen ága, amikor Hitlert Messiásként üdvözölte, és ugyanebbe a hibába esett a magyar „szolgáló-egyház teológia”, mely a kommunista hatalomátvételben Isten útmutatását vélte felfedezni. Ez a fajta hozzáállás pedig elvon Isten Igéjétől.

A zsidó-magyar sorsközösség gondolata magyar identitásunkból fakadt, mely a kazár birodalommal való együttélésünktől fogva nyitott és szeretetteljes volt a zsidó nép iránt. A magyar szív befogadó, türelmes, nem zavarja a sokszínűség.

A kirekesztő, bibliaellenes, antiszemita szónoklat idegen tőlünk, magyaroktól és evangéliumi keresztyénektől. Ezek a gondolatok veszélyesek ránk, identitásunkra, mindarra, ami magyarrá tesz bennünket.

A MIÉP újságjában megjelent cikk szerzője sokak szerint törvényt sértett. Hogy valóban így volt e, azt a bíróságnak kell eldöntenie. Ugyanez föl sem merül a Körképben megjelent cikkel kapcsolatban, sem más, Izraelt egyoldalúan bíráló egyébként „szalonképes” írásokkal kapcsolatban. Mégis úgy tűnik, hogy ezekben az írásokban közös vonás a palesztin-magyar sorsközösség, mintha szerzőik esküt tettek volna a palesztin mozgalom mellett. Nem elhibázott Izrael politikáját bírálni, vagy hangot adni bármelyik oldal aggodalmainak. Fura csupán az, amikor sok hasonló távoli konfliktus közül ezt az egyet tárgyalják, ebben követelnek egyoldalú módon igazságot egyébként az ügyben nem érintett újságírók. Az újságcikk, amely elgondolkodtatott, talán csak egy kósza ötlet nyomán viseli ezt a címet. Nem áll mögötte teológiai megfontolás. Mégis ez a gondolat, amely körülhatárolhatóan megjelent, és elfogadásra talált bizonyos körökben.

Arra kérlek benneteket, gondoljátok végig, mit üzen ez a fajta szemlélet népünk számára! Mit üzen ezzel szemben a Biblia, a reformáció igehirdetése, mit üzennek a Himnusz sorai? Mondjuk ki együtt: Szeretjük Izráelt, mert Isten szereti őket. Nem azért, mintha jobbak vagy rosszabbak lennének más népeknél. Szeretjük Izráelt, mert Isten szeret bennünket, és az Izraellel kötött szövetségbe a Messiás vére által minket, pogány magyarokat is befogadott. Szeretjük Izraelt, bár tudjuk, hogy a kegyelmi szövetséget, melyet a Messiásban Isten oly csodálatosan beteljesített, most még sokat közülük nem értik. Az Izraeli politika sokszor ugyanolyan távol van Mózes és a próféták szavaitól, mint az Ébresztő, vagy a Körkép fent idézett cikkei, de Isten Igéje hatalmasabbak a mi engedetlenségünknél, és azt ígéri, hogy egy napon egész Izrael felismeri Jézusban a Messiást, és betölti küldetését. Hatalmas áldás lesz ez minden nép számára, a magyar nép számára is, melyet szívünk mélyéről szeretünk.

Kozma Ferenc

A balliberális értelmiség Szabó Albert, aztán a MIÉP, majd Bácsfi Diána kapcsán addig-addig verte a megfáradt antifasiszta dobot, amíg immunnissá nem váltunk a valódi nyilas frazeológiára és a leplezetlen zsidóellenes megnyilvánulásokra. A Magyar Narancs, a 168 Óra, a Hetek és Bolgár György - csupán konstans alacsony színvonalában nem változó - különböző rádiós-tévés produkciói a '90-es évek legelejétől fogva hetente tartották fenn annak a látszatát, hogy Magyarországon létezik "fasiszta-veszély", amely ellen kizárólag szivárvány-koalícióval, chartás mozgalmakkal, "barna eső" ellen védő vörös esernyővel, aláírásgyűjtő ívekkel és a szélsőjobboldali minoritásnak a jobbközéppel való összemosásával lehet védekezni.

A többnyire SZDSZ-közeli és MSZP-társutas entellektüelek az elmúlt 15-20 évben átlag havonta kétszer kiáltottak farkast. Számoljuk össze, hogy ez hány alkalom volt, és idézzük emlékezetünkbe, hogy a tanmese szerint már a negyedik - de immár valós - farkasveszély-kiáltás esetén sem vette senki komolyan a fabula végén így önhibájából felzabált mókamestert. A valóság (főleg a magyar realitás) persze mindig keserűbb, mint az efféle, gyakran látogatott közhelyek bölcsessége. Az "ordas eszmék" (jellemző balliberális fogalom egyébként) feltűnését ma már éppen a megelőző, több mint másfél évtizedes balliberális vaklármasorozat miatt nem vesszük észre vagy komolyan. A Jobbik 2010. március 15-ei megemlékezésén például már a szónoki emelvényről sem vették igénybe a korai Csurka népi íróktól vett idézetekbe csomagolt kulturális judeofóbiáját, hanem kerekperec kimondták: a Fidesz narancsos jelképe valójában jaffa (szellemesnek szánt utalás a két gyümölcs rokonságára, mely utóbbi történetesen egy izraeli város neve), illetve a palesztin-magyar párhuzam "jól tudjuk hogy kik"-szerű bűnbakkeresése is fel-felbukkant. Ismét tegyük szóvá, hogy - az EP-ben többek között kuka tetején történő étkezéseiről is közismert - Szegedi Csanád képviselői honlapján továbbra is teli szájjal hirdeti a Kuruc.infót, amely cserébe a nevezett ősmagyar-bizniszben érintett boltjának biztosít reklámot. Mindez persze áttételes "bizonyíték" csupán. Az igazi náculás csak most jön.

A Jobbik Barikád című lapjából a hasonló nevű online-portálra feltöltött cikk tanúsága szerint a Jobbikot sem a pártból fájóan hiányzó humor iráni igény, sem a konkrét zsidóellenesség leplezése nem jellemzi többé. Egy múlt héten kitett rövid cikk beharangozója szerint "a jobboldalról mindig is hiányzott a humor", most viszont a Jobbik sztárpublicistája megmutatja, micsoda tréfákra képes egy igazi "jobboldali" akkor, ha az LMP-ről kell írni. Egy LMP-s aktivista fiktív naplójáról van ugyanis szó, amely olyan viccesre sikeredett, hogy kevés kellett hozzá, hogy rommá ne röhögjem magam. A modoros stílus és a vállalhatatlan zsidózás keverékéből előálló "jobboldali" poén sztereotip állításai szerint így néz ki egy LMP-s:

1. budapesti, biciklista, rasztahajú és kábítószerezik, édesapja pedig "lobbista"
2. szombaton nem dolgozik
3. zsidó barátai (Dávid és Eszter) egy izraeli kibucból érkeznek hozzá látogatóba, fővárosi ismerőseinek neve Ádám és Sára
4. a Kőlevesbe, az Instantba és a Gödörbe jár szórakozni, ill. étkezni, ahol kóser termékeket fogyaszt és klezmert hallgat
5. az amerikai nagykövetség autóján néger sofőr furikázza
6. jaffát kap ajándékba közel-keleti barátaitól

A Jobbik a 2007-es EP-választás után úgy mitologizálta saját fontosságát, hogy kijelentette: lenyomták a versenyből ki is esett SZDSZ-t. Az új ellenség 2010 nyarától az LMP lett, amelyet a jobbikos média több ízben is az SZDSZ utódjának, méltó folytatójának, a liberális métely terjesztőjének nevezett. (Tegyük hozzá: eközben a print HVG véleményoldalán a Progresszív Intézet kutatója az LMP-s pártvezető Schiffer Andrást "konzervatív" irányvonal vitelévelgyanúsította meg. Kezdem elveszíteni a fonalat, egyébként.) Érthetetlen, hogy a Jobbiknál jóval kisebb arányban országgyűlésbe bekerült friss, önmagát ökoszociálisnak nevező frakció - amelynek liberális ihletettségét-elnevezését maga a pártelnök utasította vissza nem is egy interjúban - vajon miért vörös/kék posztó a Jobbik szemében? Talán az újraformált jobbikos identitás megtalálásakor kell az ellenség, amelyhez képest mondják majd meg, hogy ők kicsodák? Esetleg a szabados-biciklis-urbánus sztereotípiákkal illetett LMP fenyegetést jelent egy-egy jól elhelyezett Horthy-szoborra, netán parlamenti munkában tapasztalatlan állat-/fogyasztó-/kisebbségvédő képviselői bolsevik féregként rágcsálják nemzetünk szent testét? Nem, nem ez a válasz.

Sokkal inkább arról van szó, hogy az SZDSZ-ellenesség öndefiniáló eszköze a jobbikos vélekedésben áttestálódott - jobb híján - az LMP-re. A jobbikos SZDSZ-ellenesség persze nem abból fakadt, hogy az SZDSZ a poszt68-as nemzedék militáns neojozefinista szektája (volt), amely a magyar ugar felszántására bármit igénybe vett, legyen az a főváros vezetése, hatalom, hazugság, vagy éppen liberalizmus. (Hiszen a Jobbik-tudat is szektaszerű, attitűdjei között a bolsevik típusú élcsapat-élmény előkelő helyen szerepel. Árpádsávos jakobinusok.) Nem ez volt tehát a Jobbik anti-SZDSZ érzelmeinek forrásvidéke, hanem az a hit, hogy az SZDSZ egy par excellence "zsidó párt", illetve maga a zsidó hódítás politikai szervezete (alátámasztva ezt Magyarországra érkező izraeli telepesekkel, "nem leszünk saját hazánkban palesztinok"-féle demagógiával, tiszaeszlári megemlékezésekkel). A balliberális értelmiség által megteremtett alaptalan antifasiszta őrjöngés után az MSZP-SZDSZ rezsim politikai és szellemi örökségétől több ízben is elhatárolódó LMP "örökölte meg" az immár nem teljesen alaptalanul antiszemitizmussal illethető beszédben a céltábla-szerepet. A Jobbik az LMP-n éli ki azt, ami az SZDSZ megszűnése után önmeghatározása számára továbbra is fontos tényező.

1941 és 1944 között jelent meg Dövényi Nagy Lajos Tarnopolból indul el című regény-sorozata, amelyet a nyilas sajtó óriási csinnadrattával ünnepelt. Az elbeszélés-folyam egy, a kiegyezés körül Galíciából bevándorló ortodox zsidó család életét követi végig, bemutatva, hogy generációról generációra miként lett a "libatollasokból" középosztálybeli família, majd magas rangú közszereplők fészke. És persze hogyan szorítja vissza "Júda hatalmát" a "nemzetiszocialista korszellem". 1938-ban az első zsidótörvény tárgyalásakor gróf Sigray Antal, a magyar monarchisták vezetője - aki természetesen a beterjesztett javaslat ellen szavazott -, tiltakozva a "jobboldali" jelző kisajátítása ellen, kijelentette: "a jobboldali politikát körülbelül úgy állították be, mintha kizárólag az antiszemitizmusban élné ki magát".

Vona Gábor a kampány alatt nem nevezte pártját jobboldalinak (erre nem is lett volna sem oka, sem joga, ahogyan ma sincs). A nemzeti ügyekkel és az etnoszociálisan meghatározott bűnözés kérdésével való játszadozás lehetőségének elvesztése azonban most arra sarkallja a pártot, hogy a zsigerekben élő antiszemitizmust (amely a Jobbik szavazótáborában egyaránt jellemzi az egyszeri kuruc.infó-rajongót, a HVIM-es aktivistát és a zsörtölődő ex-munkásőrt) az LMP-vel szemben alkalmazza, és mindezt "jobboldali" dologként forgalmazza. - Pedig ez csak a régi náci szar.(Illusztrációnkon a Jobbik Barikád című hetilapjának nevezetes, 2010. március 11-ei címlapja látható.)

Párhuzam: Lidice és 9/11

 

“Az állandóan tévéjüket bámuló elhízott amerikaiakat nem érdekli az, hogy a most élő legidősebb generációk [nemzedékek-szerk.] életében annak idején az európai nemzeteket, különösen a kelet-európaiakat, “leradírozta a térképről” a 2. világháború. Lidice egy határállomás volt Németország és Lengyelország határán, amely ellen Hitler áltámadást szervezett provokatőreivel, hogy ezzel nyerjen ürügyet a 2. világháború beindítására. [...?] Szerepét játszva a színdarabban, bejelentette, hogy Németországot Lengyelország felől támadás érte, ezért Németország háborúba került Lengyelországgal. Így aztán beindította úthengerét, a Wehrmachtot. A német államgépezet, különösen a legfőbb tisztviselői és a parancskiadók, érintettek voltak ebben a “csalásban”, amely a szörnyűségek tárházának kapuját feltáró kulcs lett. Ne legyünk naivak, bábok, akik nem is sejtik a kulcsfontosságú eseményeket: a mai történelmi valóságban az történt, hogy az USA elnöke azt jelentette ki a szept.11-i eseményről, hogy az *az amerikaiak szabadságát gyűlölő muszlimok tette* volt. Ez a szörnyűség az ő birodalmának közepén, New York városában, történt, ahol (állítólag) ő az első számú főnök.[...?] Mi a helyzet az ő felelősségével? Elrendelte kemény és alapos vizsgálatot arról, hogyan is történhetett és történt a szept.11? Ó persze, valamit elrendelt, de akik igazán utánanéztek, úgy ítélik meg, a vizsgálat nem végzett alapos munkát. Nem volt eléggé részletes. “Valami” volt, de nem igazi, nem teljes vizsgálat. Lidice kiváló ürügyül szolgált Hitlernek, hogy háborúzzon, a 9/11 ugyanez Bushnak. A “szabadságunk gyűlölőiről” beszélni vicc. Ez az ócska szólam senkinek sem fog érthetővé tenni semmit (kivéve a lusta elméket, akik beérik ennyivel is). Ha viszont valaki Szeptember 11-et úgy mutatná be, hogy az Bush Lidicéje, amellyel háborúba léphet most, a jelenben az arab világgal - az már nem vicc, hanem komoly gondolat.” K.Zs. közép-európai “megfigyelő”

Tóth Judit

A fenti írást K.Zs. magát „történész”-nek nevező honfitársunk röpítette szélnek internetes körlevelében, angol fordításban is, amelyben megpróbál párhuzamot vonni Hitler és G. W. Bush között.

Először is: “G.W. Bush birodalmának közepén, New York városában, ahol (állítólag) ő az első számú főnök,”nem Bush a főnök. Már ennyire a feledésbe merült volna Sharon őszinte nyilatkozata, hogy “Mi irányítjuk Amerikát!”? Bush nem a főnök, hanem közönséges piszkos munkát végző “sábesz gój”, aki mögött ott vannak a tanácsadók, a nyomást gyakorlók, a kettős állampolgársággal rendelkező igazi terroristák. Mert amikor Sharon izraeli elnök odakiáltja Bushnak, hogy „Ugorj!”- akkor Bush alázatosan megkérdezi: „Milyen magasra ugorjak?”

Azt, hogy ki a felelős a második világháború kirobbantásáért, nem lehet elintézni két mondatban! Éppen ezért szükségét látjuk, hogy e rövid tanulmánnyal rávilágítsunk a második világháború kirobbantásának okaira és szereplőire.

Azt nem tudjuk, melyik történelemkönyvben jegyezték fel, hogy ‘Hitler Lidicében áltámadást szervezett volna provokatőreivel’, viszont tény: a németek a falut valóban a földdel egyenlővé tették, lakosságát elpusztították. A háborúnak több oka volt, de Lidice nem volt az egyik! Az igazság kedvéért, a “provokatőröket” a Szövetségesek oldalán kell keresni!

És napjainkban nem történnek hasonló esetek? Ceaucescu nem talajgyaluzta az erdélyi magyarok otthonait? Clinton utasítására és amerikai nép pénzén a NATO nem tette-e a földdel egyenlővé Koszovót? Közel-Keleten, ahol Ariel Sharon izraeli miniszterelnök parancsára palesztinok elleni megtorlások – talajgyaluzások, bombarobbantások, lakóházak szétrombolása – egyszóval a palesztin nép teljes kipusztítása vannak napirenden!?

Megtorló rendszabályok Lidice ellen 1942.  június 24. A Titkos [SS] Államrendőrség vezető szerve, Prága   Dr. Geschke jelentése - „A Führer parancsára a csehországi Lidice község ellen megtorló rendszabályok hajtattak végre, mert szökevény cseh ejtőernyős ügynökök, angol repülőgépekről leugorva ebbe a községbe futottak és az angliai cseh légióban szolgáló falubeliek rokonai és a község lakóinak nagy része támogatták őket.” [N.B. - Érdekes, hogy a szegedi könyvtár a fenti kitételt, minden írott forrásra alapozott bizonyíték nélkül tagadja, mondván: *Ez az indoklás nem felel meg a valóságnak.* -tj]  “A község, amely 95 házból áll, a földig leégettetett, 199 tizenöt éven felüli férfi a helyszínen agyonlövetett, 184 nő a ravensbrücki koncentrációs táborba, hét nő a theresienstadti rendőrségi börtönbe, négy terhes asszony a prágai kórházba, 88 gyermek Litzmannstadtba szállíttatott, míg hét, egy éven aluli gyermeket egy prágai otthonba vittek. Három gyermeket németesítés céljából az ó-birodalom területére szállítottak. Egy súlyosan beteg nő a kladnói kórházban fekszik.” [1]

 De nézzük, hogy a téma kapcsán mit ír egy igazi történész, David Irving:

„1942. januárjában Canaris [2] tábornok figyelmeztetett az első szövetséges ügynökök megérkezésére Dániába; közülük kettő ejtőernyővel ugrott ki egy repülőgépből Koppenhága déli részén, december 28-án. De mivel az egyik ejtőernyő nem nyílt ki időben a corpus delictita dán rendőrség másnap reggel megtalálta – pisztolyokkal felszerelve, távíró-adókészülékkel stb… Májusra a Szövetségesek titkosszolgálata már Norvégiában is működött: repülőgépeket robbantottak fel, és német tiszteket gyilkoltak meg.

Május 27-én Reinhard Heydrich [2] SS tábornokra rálőttek, amikor Prágába vonult nyílt Mercedes kocsiján. Ebben a piszkos földalatti háborúban a Szövetségesek célja volt – amit később aztán be is vallottak – *Európát lángra gyújtani, és kierőszakolni a Hitler által is támogatott barbár náci ellenintézkedést a helyi lakosság ellen.*

A németek Heydrich halálát úgy bosszulták meg, hogy a Lidice nevű falut megsemmisítették, mert a lakosság külföldön kiképzett cseh származású partizán gyilkosokat bujtogatott.” [3]

1933: A zsidóság hadat üzen Németországnak

A nemzetközi bankárok befolyása alá került amerikai vezetés köztudottan több évtizedes jelenség volt, de Roosevelt második elnöksége alatt már egészen feltűnő. A politikai légkört figyelő John Beaty tábornok szerint Rooseveltnek az USA nagyvárosaiban szervezkedő zsidóság adta a hatalmi lehetőséget, amihez az elnök a körmeszakadtáig ragaszkodott.

Az elnök környezete már 1933-tól kezdve céltudatosan készítette elő a Washington-Moszkva tengelyt, s így bontakozott ki Roosevelt világpolitikai alapelve miszerint: a világbékét az USA és a Szovjetunió biztosítja.

Az ’International Jewish Boycott Conference’ csúcsértekezletét Hollandiában rendezték meg 1933 nyaránSamuel Untermeyer -- a ‘World Jewish Economic Federation’-- elnöksége alatt. Miután visszatért az USA-ba, Untermeyer beszédet mondott a WABC rádióállomás műsorán, amelynek szövegét a The New York Times is közölte 1933. augusztus 7-én. A beszédben kiemelte a világ zsidó-arisztokráciáját:

„Az emberiségért vívott szent háborúba léptünk. Valamennyien, zsidók és nem zsidók egyaránt, mindazok is, akik eddig még nem tették meg, haladék nélkül lépjenek be e szent háborúba. Fajunk árulóinak tekintjük azokat a zsidókat, akik erre nem hajlandóak.”

1934. januárjában a ’Cionista Revizionizmus’ alapítója Jabotinsky meg ezt írta a Natcha Retch nevű kiadványban:

„Németország ellen hónapok óta folyik közösségeink harca; konferenciák, szakszervezetek, és a világ zsidósága. Mi fogjuk elindítani a világ szellemi és anyagi háborúját Németország ellen.”

„Hitler nem akar háborút, de majd előbb vagy utóbb úgyis belekényszerül, ha nem az idén, akkor később,” – írta vitriolos tollával Emil Ludwig a Les Aniles folyóirat 1934. júniusi számában. [Cap.A.H.M. Ramsay, The Nameless War, p.54]



Amerika párizsi követe, William C. Bullit már 1939. június elején tudta, hogy Lengyelország provokáltatásával Hitlert rövid időn belül beugratják a háborúba azzal, hogy a szövetségesek Varsónak megígérik:

*ha Lengyelország bajba kerül, majd jönnek a felszabadítók.*

Az 1919-es a Versailles-i béketárgyaláson a ‘Danzig Folyosó’-nak nevezett német földet Wilson amerikai elnök — a talmudista bankárok nyomására — a lengyeleknek ajándékozta azzal a céllal, hogy Németországot kettéosztva, erejét gyengítsék. Ennek ellenére a németek és a lengyelek békésen akartak megegyezni abban, hogy a Németországot kettévágó Danzig Folyosót a németek is használhassák. De még mielőtt aláírásra sor kerülhetett volna, a lengyelek Angliával titkos egyezményt írtak alá 1939. augusztus 25-én, amelyben Anglia a legmesszebbmenőkig biztosítja részükre a támogatását abban az esetben, ha Hitler megtámadná Lengyelországot. Ezzel a „biztosítékkal” a zsebükben, a lengyelek megszakították a tárgyalásokat a németekkel, akik megdöbbenve fogadták a hirtelen változást.

A harmincas években Hitler úgy vélte, hogy ‘a Kommunizmus nem egyéb, mint nemzetközi zsidó bankárok összeesküvése az emberiség rabszolgásítására, s hogy egyeduralmat kaparintsanak meg a világ pénzügyei felett’. Mivel Londonban Neville Chamberlain angol miniszterelnök egyet értett ezekkel a nézetekkel, Hitler szövetségre akart lépni Angliával a Kommunizmus ellen. Azonban a bankárok meghiúsították a leendő szövetséget, és az eredeti forgatókönyv -- Németország Anglia ellen érvényben maradt. Ezután Hitler megnemtámadási szerződést kötött Sztálinnal 1939. augusztusában. 

Angliának nem volt szándékában a lengyelek megsegítése, tehát tudatosan becsapta őket, amikor védelmet ígért Hitlerrel szemben. Mivel Lengyelország visszalépett a Danzig Folyosó kérdésének megoldásától, Hitler 1939. szeptember 1-én hajnalban, a lengyelek kihívó magatartása miatt, megtámadta Lengyelországot és önkényesen bevonult a területre, amire Anglia hadat üzent Németországnak. Ezzel a talmudisták régi álma vált valóra, s akárcsak 1917-ben, Európa mégegyszer lángralobbant, ezúttal a második világháborúval. Az események egész menetrendjét tulajdonképpen Manhattan néhány bankára tervezte meg.

Azzal, hogy Amerika belépett a háborúba, Roosevelt elnököt nagy felelősség terheli azért, ami napjainkban történik a Közel-Keleten. Hitsorsosainak nyomására Roosevelt vitte bele Amerikát a második világháborúba – aminek egy másik kezdőpontja Pearl Harbor-ba vezetendő vissza.

Az Egyezmény

Japán és Németország között egyezmény volt, miszerint:

‘amennyiben egyiküket egy harmadik hatalom megtámadja, akkor a másik azonnal a segítségére siet.’

Az amerikai nép csak akkor volt hajlandó a háborúba való belépésre, ha először támadás éri Amerikát. Ezért Rooseveltnek valamilyen kihívásra volt szüksége, amit úgy alkalmazott, hogy a Kínával harcban álló japánoknak megtagadta a háborúhoz szükséges nyersolaj, vas, acél és egyéb kellékek szállítását. A csalétek megtette a hatását!

Japán 1941. december 7-én ezért meglepetésszerűen megtámadta a Pearl Harbor-ban állomásozó  amerikai flottát, 18 hadihajót és 188 repülőgépet megsemmisített, és kétezer embert elpusztított. Amerikának mostmár végre volt ok, hogy belépjen a háborúba, nemcsak Japán ellen, hanem annak szövetségese Németország ellen is. Bár Washingtonban sokáig azt híresztelték, hogy ‘senki nem tudott előre a japánok terveiről’, de öt évtized elmúltával -- okmányok és bizonyítékok alapján -- mégis kiderült, hogy Roosevelt közvetlen környezetében már jóval előre tudtak a japánok készülő támadásáról.

Ami Pearl Harbor-ban történt, nem volt véletlenség, hanem az USA magas beosztású politikusai és nemzetközi bankárok által gondosan előre kidolgozott tervezet. Pearl Harbor volt a legjobb és az egyetlen eszköz, amivel -- a hangulatkeltések ellenére -- a határozatában ingadozó amerikai népet meggyőzte arról, hogy Amerikának be kell lépnie a háborúba. (A témához ajánljuk Robert B. Stinnett “Day of Deceit: The truth about FDR and Pearl Harbor” című könyvének elolvasását.)



Trygve Lie norvég szocialista politikus, aki az ENSZ főtitkára volt 1946 és 1953 között, mondotta a háború befejeztével:

“Több alkalom is adódott fegyverszünetre a szövetségesek és a központi hatalmak között, de semmit nem engedtek, hogy megakadályozza a végső nagy győzelmet.” /New Republic, 1946.okt.28/

Mielőtt 1943 őszén Churchill Londonból értekezletre utazott Roosevelt-hez a kanadai Québecbe, a Timefolyóirat egyik újságírója megkérdezte:

- “Tervez-e Ön felajánlani békefeltételeket a németeknek?

Churchill: - “ Te jó ég, dehogy, hiszen azonnal elfogadnák!” /Time, 1943. aug.30/

Ez talán politikai viccnek is beillik, de amit Bernadotte E. Schmitt tanár úr mondott 1941. december elsején az University of Chicago hallgatósága előtt, már sokkal súlyosabb kijelentés,

‘Németország lakosságának a számát le kell csökkenteni 30 millióval, és az országot zöldségtermelő gazdasággá változtatni.’

A jóságos tanár úr a módszer kivitelezését akkor még nem részletezte, mindenesetre a mesterséges tömegéheztetés gondolata – mint Sztálin csinálta a több mint 8 millió ukránnal? -- felmerült, s mint javasolta:

“Mivel Európában 45 millió angol, 45 millió olasz, 40 millió francia és 30 millió lengyel él, szemben a 80 millió némettel, Európa egyensúlya, csak 50 millió némettel, tartósabb lenne.” [4]

[Schmitt arra már nem tért ki, hogy hány millióval kellene csökkenteni az Európát lerohanó szovjet kommunistákat!]

Az ördögi elgondolással Theodore Newman Kaufman foglalkozott tovább a “Germany must perish”- Németország pusztuljon [5] című könyvében, amelyben ezt írta:

‘az egész felnőtt német lakosságot sterilizálni kell, mely művelet három év alatt megvalósítható.’

 A könyv ismertetőjét a The Time is közölte, 1941. március 24-én.

Anglia hadat üzen Németországnak

Mivel Hitler nem akart háborút, ürügyre sem volt szüksége! Azonban joggal, azt sem volt hajlandó elfogadni, amit a győztesek műveltek Németországgal Versailles-ban az első világháború után.

Truman elnök egykori hadügyminisztere James V. Forrestal írja 1951-ben megjelent naplójában:

’Chamberlain beismerése szerint Angliát és Franciaországot Roosevelt és az őt uraló néhány zsidó Wall Street-bankár valósággal belehajszolta a Németország elleni háborúba. A bankárok között nagy szerepet játszott Bernard Lazare is, aki 1917-ben Lenint több millió dolláros adománnyal segítette hatalomhoz.’

Nem felejtjük: Roosevelt után Harry S. Truman is hozzájárult az egész emberiség biztonságát fenyegető tragédiához azzal, hogy annak idején jóváhagyta, hogy a független Palesztinát lerohanja 800 ezer idegen katona.[6]

James V. Forrestal naplójából azt is megtudjuk, hogy Amerika londoni nagykövete Joseph P. Kennedymondta neki:

“Chamberlain angol miniszterelnök kijelentette - ’Amerika és a világzsidóság hajszolta be Angliát a háborúba.’”

Majd egyik barátjának, 1944-ben írt leveléből idéz:

„Úgy gondolom, hogy amikor egy amerikai azt javasolja: cselekedjünk a saját biztonságunk érdekében, akkor őt fasisztának vagy imperialistának bélyegzik. De amikor Uncle Joe javasolja, hogy szüksége van a Balti államokra, fél Lengyelországra, az egész Besszarábiára és a Mediterránban kikötőre, mindenki rajong a ragyogó elgondolásért, hiszen tudja, hogy mit akar.”[7]



Hogyan vették rá Szaddámot Kuvait megtámadására?

És ez volt a provokáció magasiskolája! - Id. G.H.W. Bush elnök volt az, aki Szaddámot Kuvait lerohanásáért Hitlerhez hasonlította, aki egykor a Rajna-vidéket foglalta el.

April Glaspie Amerika iraki nagykövete, 1990. július 25-én hivatalos úton tudatta Irakkal, hogy az USA nem fog beleavatkozni, ha az 1919-ben angolok által teremtett ‘Kuvait’ föld visszatér jogos történelmi tulajdonosához, Irakhoz. Glaspie biztosította Szaddámot, hogy az USA ezt területi belügynek tartja, s nem fog beavatkozni.

“Az Egyesült Államoknak nincs véleménye az Önök arab-arab nézeteltéréseivel szemben illetve a Kuvait-Irak határkérdéssel kapcsolatban. James Baker külügyminiszter azt kérte, hogy kihangsúlyozzam Önnek: Kuvaitnak semmiféle kapcsolata nincs Washingtonnal.”

E diplomáciai találkozás után nyolc nappal Szaddám megtámadta Kuvaitot, miután id. George H. W. Bush akkori elnök kirobbantotta az Öböl-háborút 1991. január 17-én.

Ezen az alapon dobta ki Irak az idegeneket az angol-teremtett ‘Kuvaitból’, napokkal az USA Külügyminisztériumától és Glaspie követtől kapott bátorítás után, pontosabban augusztus 2-án. Irak bízott abban, hogy az értesülés megbízható, hiszen akkortájt az USA elnöke Bush jelentős katonai segéllyel és az amerikai Földművelési Minisztériumtól kapott nagy kölcsönök útján, nagymértékben támogatta Irakot, és hivatalos diplomáciai közleményekkel, amelyek ugyanazt a célt szolgálták. Tény, hogy a világ nyersolajtartalékának 25%-a Kuvait birtokában van. +++                                                                          

Jegyzetek:

1. forrás: *http://www.bibl.u-szeged.hu*

2.  Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942), német SS-vezető. Hitler hatalomra jutását követően a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek megtorlásul 1942. június 10-én legyilkolják Lidice falu férfi lakosságát, a nőket és gyermekeket megsemmisítő táborokba deportálják, a települést pedig földig rombolják.”

 - Canaris Wilhelm (1887-1945), aki egész életében mélységesen gyűlölte a kommunizmust, a második világháború kitörése előtt, a német titkosszolgálat tagjaként Hitler mellett tevékenykedett. Később azonban fokozatosan csalódott Hitlerben és titkos tudósításokat adott át a rendszer ellen szövetkezőknek, Ludwig Beck, Carl Goerdeler és társainak. Az SS-titkosszolgálat nyomozást indított Canaris ellen, s a naplóiból kiderült, hogy már 1938 óta dolgozik Hitler-ellenes cselszövésen, ezért 1945. április 9-én kivégezték.  *http://www.bibl.u-szeged.hu*

3. David Irving, Hitler’s War – 1938-1942, Kiadás: Hong Kong, 1977/389. old.

4. Time, History Lesson, 1941. dec.1.

5. Newark, New Jersey, Argyle Press, 1941

6. Benjamin Freedman – ‘Zionism: the Hidden Tyranny’, page 8 – 9.

7. John Beaty, The Iron Curtain over America, p.67.

          *The Forrestal Diairies, The Viking Press, NY, 1951.

Izraeli invázió a gázai Offshore gázmezőkön 

(Magyarországon is)

Írta: Tulok - Dátum: 2011 01 04 ¦ 09:41:50

Magyarország izraeli megszállása, a termőterületek elárasztása, az élelmiszertermelés ellehetetlenítése, természeti kincseink módszeres elrablása, bármennyire próbálják másként magyarázni, semmi egyéb, mint közönséges rablás, ahogy ezt Palesztinában, és a világ más régióiban is megteszi Izrael. Az utóbbi időben többen fordultak hozzám azzal, hogy mi a helyzet a makói-árok gázkincsével, a termálvizeinkkel, a gőzenergia-kincsünkkel, ásványkincseinkkel. Magyarország és Palesztina között, a párhuzam képzéséhez nem kell sokat keresgélni! Az elmúlt időszakban felröppent a hír, óriási gázmezőket fedeztek fel Izrael partvidékén.

 A híradások 2009. január 18-án keltek szárnyra, de a Palesztin állam és Izrael között már korábban elkezdődött a "háború" gázkérdésben, mert természetesen Izrael magának követeli a palesztin gázmezőket is, és katonai invázióval akarja megoldani az ellenőrzést a Gázai övezetben.

Teljes hír

Magyarország izraeli megszállása, a termőterületek elárasztása, az élelmiszertermelés ellehetetlenítése, természeti kincseink módszeres elrablása, bármennyire próbálják másként magyarázni, semmi egyéb, mint közönséges rablás, ahogy ezt Palesztinában, és a világ más régióiban is megteszi Izrael.

 Az utóbbi időben többen fordultak hozzám azzal, hogy mi a helyzet a makói-árok gázkincsével, a termálvizeinkkel, a gőzenergia-kincsünkkel, ásványkincseinkkel. Magyarország és Palesztina között, a párhuzam képzéséhez nem kell sokat keresgélni! Az elmúlt időszakban felröppent a hír, óriási gázmezőket fedeztek fel Izrael partvidékén. 
A híradások 2009. január 18-án keltek szárnyra, de a Palesztin állam és Izrael között már korábban elkezdődött a "háború" gázkérdésben, mert természetesen Izrael magának követeli a palesztin gázmezőket is, és katonai invázióval akarja megoldani az ellenőrzést a Gázai övezetben.
Ez egy háborús hódítás. A British Gas (BG Group) és partnere, az athéni alapú konszolidált vállalkozók (Consolidated Contractors International Company, (CCC)) tulajdonában Libanon Sabbagh és Koury családok kaptak olaj-és gázkitermelés jogokat, egy 25 évre szóló megállapodás alapján, amit 1999 novemberében írtak alá a Palesztin Hatósággal. A tengeri gázmezőkre a jogot rendre a British Gas (60 százalék), Consolidated Contractors (CCC), (30 százalék), valamint a Palesztin Hatóság Beruházási Alapja (10 százalék) arányban osztotta fel. (Haaretz, 2007. Október 21.). A PA-BG-CCC megállapodás magában foglalja a terület fejlesztésének és egy gázvezeték építésének tervét. (Közel-Kelet gazdasági Digest, 2001. január 5.).
A BG engedélyt lefedi a teljes Gazai partközeli tengeri területeket, amely szomszédos több izraeli tengeri gázlétesítménnyel. (Lásd a térképet). Meg kell jegyezni, hogy a gáztartalékok 60 százaléka, a gázai-izraeli partvidék mentén Palesztinához tartoznak. 

A BG Group fúrt két kutat 2000-ben Gázában, a Gáza-Marine-1 és a Gáza-Marine-2-őt. A tartalékok, British Gas becslése szerint 1400000000000 köbláb, értékben mintegy 4 milliárd dollár. A Palesztin gáztartalékok mérete sokkal nagyobb.Ki birtokolja a gázmezőket?
A kérdés a gázai gázmezők szuverenitásáról elengedhetetlen. Jogi szempontból, a gázkészletek Palesztinához tartoznak.
Jasszer Arafat halála után, a választás utáni Hámász kormány vesztére, a Palesztin Hatóság engedélyezte Izraelnek Gázában létrehozni "de facto" hatalmat, az offshore gázkészletek felett.
A választások után, Ariel Sharon miniszterelnök, 2001-ben jelentős fordulópontot jelentett. Palesztina szuverenitását az offshore földgázmezők felett az izraeli Legfelsőbb Bíróságon vitatták. Sharon egyértelműen kijelentette, hogy "Izrael soha nem vásárol gázt Palesztinától" célozva a Gázai övezetre, és hogy az offshore gáztartalékok Izraelhez tartoznak.
2003-ban, Ariel Sharon, megvétózta az első üzletet, amely lehetővé tenné a British Gas számára a földgázt szállítást Izraelbe, a gázai offshore kutakból. (The Independent, 2003. August 19.)
2006-ban, a British Gas "közel volt a szerződés aláírásához, hogy gázt szivattyúzhasson Egyiptomba." (Times, 2007. május 23.). A jelentések szerint, a brit miniszterelnök, Tony Blair beavatkozott Izrael nevében, annak érdekében, hogy megakadályozza a megállapodást Egyiptommal.
A következő évben, 2007 májusában az izraeli kabinet jóváhagyta a javaslatot Ehud Olmert miniszterelnök által, hogy "gázt vásárolnak a Palesztin Hatóságtól. A javasolt szerződés 4 milliárd dollár értékű vásárlásról szólt, aminek a nyeresége 2 milliárd dollár lett a végén, és amelyből egymilliárd volt, a palesztinoké.
Tel Avivnak viszont nem volt szándékában a bevételek megosztása a palesztinokkal. A tárgyalók létre hoztak egy izraeli csoportot, hogy ki foglalkozik a BG Group kapcsolatos üzlettel, megkerülve mind a Hamász kormányt, mind a Palesztin Hatóságot. Az izraeli védelmi hatóság szerette volna, hogy a palesztinoknak fizetnie kelljen az árukért és szolgáltatásokért, valamint ragaszkodott ahhoz, hogy a pénz nem kerül a Hámász-kormány irányítása kezébe."
A cél lényegében az volt, hogy megszüntessék az 1999-es szerződést, ami a BG Group, a Palesztin Hatóság és Jasszer Arafat között jött létre. A javasolt BG megállapodás 2007-ben, a palesztin gáz Gázai offshore kutakra, hogy ne irányítsák egy tenger alatti gázvezetékbe, az izraeli tengeri kikötőbe, Ashkelonban.
Az üzlet meghiúsult. A tárgyalások felfüggesztették: "A Moszad vezetője, Meir Dagan ellenezte az ügyletet biztonsági okokból. Hivatkozva arra, hogy a bevétel a terrorista tevékenységet finanszírozná". Ehud Olmert miniszterelnök-helyettes szándéka szerint, földgázt vásárolnának a palesztinoktól, így a kifizetés Hámászt szolgálná, "2006. március 1. idézi altábornagy (ret.) Moshe Yaalon, és a British Gas, előrelátóan vásárolta fel a Gáza parti vizeinél a kitermelési jogokat, és ezzel fenyegeti Izrael Nemzetbiztonságát? (Jerusalem Center for Public Affairs, 2007 október).
Izrael célja az volt, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a jogdíjakat kelljen fordítani a palesztinok javára. 2007 decemberében, a BG Group kivonult a tárgyalásokról Izraellel, és 2008 januárjában, bezárta irodáját Izraelben. ( BG honlapja).
Az Invázió terve már a tervezőasztalon! A Gázai övezet invázió tervét a "Operation Cast Lead" néven, útjára indították 2008 júniusában, izraeli katonai források szerint:
"A források szerint a védelmi létesítményeket említette a védelmi miniszter, Ehud Barak. Az izraeli védelem megbízta a katonai erőket, hogy készüljenek fel a műveletre, több mint hat hónappal azelőtt (júniusi vagy június előtt), hogy még akkor is, ha Izraelben elkezdtek tárgyalni egy tűzszüneti megállapodásról" (Barak Ravid, Operation "Cast Lead": Israel Air Force strike followed months of planning, Haaretz, 2008. December 27.)
Ez hozta, hogy ugyanebben a hónapban, az izraeli hatóságok, nagyon csendben felvette a kapcsolatot British Gas képviselőivel, azzal a céllal, hogy újraindítsa fontos tárgyalásokat, a gázai földgáz beszerzése vonatkozásában:
"Mindkét Pénzügyminisztérium főigazgatója, Yarom Ariav és a Nemzeti Infrastruktúra Minisztérium főigazgatója Hezi Kugler megállapodtak abban, hogy tájékoztatják BG-t, miszerint Izrael meg kívánja újítani a tárgyalásokat.
A forrás hozzátette, hogy BG hivatalosan még nem reagált, hogy Izrael kérésére, de a vállalat vezetői valószínűleg eljönnek Izraelbe, néhány hétig, és megbeszéléseket folytatnak a kormányzati tisztviselőkkel." (Globe-online-Izrael Business Arena, 2008. június 23.)
A döntés, hogy gyorsítsák fel a tárgyalásokat a British Gas-al (BG Group), egybeesett, időrendben, az gázai invázió megtervezésével júniusban. Úgy tűnik, hogy Izrael igyekezett megállapodásra jutni a BG Group-pal az invázió előtt, amely már előrehaladott tervezési szakaszba lépett.
Tény, hogy tárgyalások a British Gas-sal és az izraeli tisztviselők között folyamatban volt 2008 októberében, 2-3 hónappal a bombázások december 27-i megkezdése előtt.
2008 novemberében, az izraeli pénzügyminisztérium és a Nemzeti Infrastruktúra Minisztérium megbízta Izrael Electric Corporation (IEC), hogy kezdjen tárgyalásokat a British Gas-sal, és vásároljon földgázt az BG offshore koncessziós Gázai területéről. (Globes, 2008. November 13.)
"A Pénzügyminisztériumi főigazgató, Yarom Ariav és a Nemzeti Infrastruktúra Minisztérium főigazgatója, Hezi Kugler írta IEC vezérigazgatója Amos Lasker tájékoztatta őt, a kormány azon döntéséről, hogy tárgyalások előre összhangban hozásának keretében, a javaslatot jóváhagyta az év elején.
Az IEC testület, elnöke, Moti Friedman, jóváhagyta az elvi keretjavaslatot, néhány héttel ezelőtt. A tárgyalások a BG Group-al megkezdődtek, amikor a testület jóváhagyja a pályázatmentességet. "(Globe 2008. november 13.)Mint látható, Izrael, a hazájukat és érdekeiket védő palesztinok természeti kincseinek megszerzéséért indított háborút. A telepesek nyomulása, számukra szükséges része, a palesztin "terroristák" emlegetése, ugyanolyan hazugságáradat, mint amit a világ több más országában is elkövetnek.
Gáza és Energiaügyi Geopolitika: Gáza katonai megszállására Izrael egyre eltökéltebb igyekezettel tört a földgázmezők szuverenitásának megszerzéséért, a nemzetközi jog megsértésével.
Mit várhatunk az invázió nyomán? Mi a szándéka Izraelnek, a Palesztin földgáztartalékok tekintetében? 

Hát ezért lett a gázai övezet a világ legnagyobb koncentrációs tábora, ezért gyilkolja a zsidó a palesztin gyerekeket és zárja körül őket , hogy kiéheztesse e népet , pedig a gázzal ausvicban is baj volt , itt meg egyenesen egy hidrogén gomba kialakulása várható a gázspórák már kezdenek kiszóródni, a tömeghalál ma még elkerülhető, de már csengetnek a lélekharangokon, jó lesz figyelni, metszet vagy nem temetőbe megy. A megritkult metszette Derkovics kiegyezne majd csak maradhasson, de az idő lecsengett, a lehetőség el illant, és nem maradt más csak a keserű szájíz a lélegzetvétel után.
Az új területi elrendezésben, állomásoztatására kerül izraeli és/vagy "békefenntartó" katonaság? A militarizálják az egész gázai tengerpartot, amely stratégiai fontosságú Izrael számára? Véglegesen elkobozzák a palesztin földgáz mezőket, és el kell-e fogadni az egyoldalú izraeli nyilatkozatot, a gázai tengeri területek szuverenitását illetően?
Ha ez előfordul, a gázai földgázmezők beépülnének Izrael tengeri létesítményeibe, amelyek a szomszédosak a Gázai övezettel. (Lásd a fenti 1. térkép).
Ezek a különféle tengeri létesítmények is kapcsolódhatnak akár Izrael energia közlekedési folyosójához, kiterjesztve a kikötőit Eilat-ra, amely egy olajvezeték terminál a Vörös-tengeren, a tengeri kikötő - csővezeték terminál Ashkelon, és észak felé Haifa, és végül összekapcsolása egy tervezett izraeli-török gázvezetékkel, a török Ceyhan kikötővel.
A Ceyhan terminál, a Baku, Tbiliszi-Ceyhan-Kaszpi gázvezeték. "A tervezett összekapcsolása a BTC csővezetéknek, a Trans-izraeli Eilat-Ashkelon vezetékkel, vagy más néven "Izrael Tipline"-nal." (lásd: Háború Libanon ellen és a harc az olajért, Global Research, 2006. július 23.) 

Az izraeli-palesztin "háborús konfliktus", amely másfél millió palesztin életébe került eddig, más megvilágításba kerül, az agresszió igazi okainak ismeretében. Mindez amerikai és európai médiatámogatással, katonai segítséggel, és "egyetértéssel", provokációk, hazudozások, és a tömegek félrevezetése mellett. A XX, és a XXI. század, a fosszilis energiahordozók megszerzéséről, elrablásáról szól! Mellékesen a felhasználói, és tulajdonosai létszámának csökkentéséről is, de ez már a "kígyó a farkába harap" anomália, vagy önkonfliktus helyzet. 

Magyarország ez esetben is újabb alternatív megoldást jelent a világ számára, nem beszélve a leállíthatatlan fejlesztésekről, amit az oktatási rendszer leépítése, a gazdaság kifosztása, és a magyarnak nevezett, haza, Izraelnek dolgozó "magyar" kormányok sem tudnak megakadályozni!
A magyar energetikai ipar eladása, a világszínvonalú olajkutatásitevékenységünk leépítése, és felszámolása, mind-mind a "magyar" kormányok bűne, de tudjuk, hogy mit ér egy kazár politikus, hazudott hazájának tett "esküje"! Az írás elején említett "párhuzam" egyértelmű!

„Palesztin szabadságharc” az amerikai egyetemeken

Egy amerikai diák sokkos állapotba került, amikor egy szemináriumon társai nyugodtan végighallgatták, amint az elõadó párhuzamot vont Izrael és a náci Németország között. Dr. Shira Wolosky izraeli professzor egy évet töltött vendégtanárként a Harvard Egyetemen. Egy tudományos konferencián a New York-i ikertornyok elleni merényletre terelõdött a szó, mire az egyik hozzászóló kijelentette, hogy az amerikai merényleteknek „a brutális izraeli elnyomás az oka”. Az izraeli professzor, miután magához tért megdöbbenésébõl, kérdezgetni kezdte kollégáit: miért nem szálltak vitába az elképesztõ állítással? „Ezekkel a nézetekkel ma ragyogó karriert lehet befutni az amerikai tudományos világban” – válaszolták neki. „Szeptember 11 után az egész év egy rémálom volt” – meséli az izraeli Liora Bosh, az összehasonlító irodalom tanára a New York-i Állami Egyetemen. „Szüntelen támadásnak voltam kitéve, a tanári értekezleteken, a konferenciákon, még a folyosón is… Mindezt persze elegáns, pártatlan akadémiai nyelven fogalmazzák meg, de e »pártatlanság« lényege az, hogy Izrael gyarmatosító képzõdmény, amelynek nincs létjogosultsága.” Moshe Idel, a zsidó gondolkodás történetének egyik legkiválóbb ismerõje az elmúlt évben egész sor amerikai egyetemen tanított. „Az amerikai akadémiai világban démonizálják Izraelt. Az embereknek legalább a fele elhiszi az arab propagandát.” A fentiekrõl beszámoló Haarec, izraeli napilap szerint a baloldali amerikai értelmiség köreiben „gyûlölet- és lejárató kampány folyik” a zsidó állam ellen. Ez érdekes módon a New York-i merénylet után erõsödött fel, amelyet arab terroristák hajtottak végre. Az átlag amerikait ez a tömeggyilkosság közelebb hozta Izraelhez, amely maga is sok éve szenved az arab terrorizmustól. Ám a baloldali értelmiség ideologikus konstrukciója szerint a merényletért valójában az arab országok nyomorának okozója, Izrael a felelõs. A zsidó államot támadó professzorok többnyire nem is ismerik Izrael történetét, de nagy szakértõi a marxizmusnak és a poszt-kolonializmusnak. Felfogásuk szerint az arabok (kivált a palesztinok) a harmadik világ elnyomott, színes bõrû népei közé tartoznak, az izraeliek pedig a fehér, európai gyarmatosítás utolsó képviselõi. Ez a gondolkodásmód fõleg a humántudományok mûvelõi körében erõs – írja a Haarec – akik inkább hajlamosak a tények fölött elsikló ideologikus gondolkodásra. A társadalomtudományok konkrét számokkal, tényekkel dolgozó tudósai ellenállóbbak az ideologikus propagandára. A baloldali értelmiség Közel-Kelettel kapcsolatos szemléletének egyik fontos alakítója az amerikai akadémiai világ egyik sztárja, a palesztin származású Edward Said professzor, akinek „Orientalizmus” címû könyve magyarul is megjelent. Alapmûként számon tartott könyvében Said élesen bírálja azt a szemléletet, melyet a nyugati világ alkalmaz, midõn a kelet társadalmait vizsgálja. Nemcsak a mindennapi emberek látásmódját, hanem a tudományos kutatást is áthatja a nyugati világ felsõbbségtudata, megvetése a keleti társadalmak iránt – érvel Said. E sok tekintetben jogos bírálat azonban a gyakorlatban oda vezet, hogy például az arab országok társadalmi berendezkedésének, politikájának bírálata azonnal az „orientalizmus” vádját vonja maga után. Said odáig ment, hogy a New York-i tömeggyilkos merénylet után is tagadta az iszlám fundamentalizmus létét, iszlám- és arabellenes fundamentalistának nevezve mindazokat, akik a szeptember 11-i merénylet okait az arab világban keresték. Said munkásságának nem csekély szerepe volt abban, hogy az amerikai egyetemek Közel-Kelet tanszékeirõl kiszorultak mindazok a (gyakran nemzetközi hírû) tudósok, akik a közel-keleti konfliktust nem a fent leírt „fehér izraeli elnyomó – palesztin arab elnyomott” kontextusban értelmezték. Az innen kiszorult tudósok az egyetemi akadémiai világtól független kutatóintézeteket hoztak létre. Ezek legjelentõsebbike a Daniel Pipes által alapított Middle East Forum, amely az arab-izraeli konfliktust Izraelhez sokkal közelebb álló hangnemben interpretálja. Az egyetemeken uralkodó légkörben tág tere nyílt mindenféle Izrael-ellenes (és gyakran burkolt zsidóellenes) aktivizmusnak. Az arab és iszlám országokból származó diákok az intifáda kitörése óta soha nem látott lendülettel vetették magukat a propagandaháborúba: röplapok, poszterek, transzparensek, tüntetések, performanszok kavalkádjában gyönyörködhetnek a diákok és az oktatók. A szövegek harcra buzdítanak a cionista megszállás ellen, performanszaikon a vérszomjas izraeli katonák rémtetteit demonstrálják az arab diákok. Akinek pedig nem tetszik az agresszív propaganda, és megpróbál leszedni egy-egy plakátot, az akár verésre is számíthat. Daniel Pipes egyetemi elõadásait rendszeresen botrányok kísérik: többnyire a hátsó bejáraton kell az elõadóterembe mennie, mivel a fõbejáratot elállják a palesztin(párti) tüntetõk, akik õt fasisztának nevezik és inzultálják a vele rokonszenvezõket. Ha pedig a zsidó diákok tiltakoznak az uszító propaganda ellen, azzal vádolják õket, hogy a szólásszabadságot akarják korlátozni. A helyzet 2002 során már annyira elmérgesedett, hogy az egyik legfontosabb amerikai zsidó szervezet, az American Jewish Committee nyilatkozatot tett közzé a „megfélemlítéstõl mentes egyetemekértî, amelyet több, mint háromszáz egyetem rektora írt alá. Maga a nyilatkozat persze ismét heves vitákat váltott ki: arab részrõl azt állították, hogy épen õk a megfélemlítés áldozatai. Az arab diákszervezetek és a velük szimpatizáló tanárok 2002 õszén új, nagyszabású kampányba kezdtek: az izraeli és az Izraellel kereskedõ amerikai cégek bojkottjára hívták föl az amerikai egyetemeket. (Az amerikai egyetemeket ñ elsõsorban a legjobbakat ñ nem az állam tartja el: maguk is jól mûködõ vállalatok, amelyek komoly tõkét forgatnak a piacon.) Hasonló bojkottot hirdettek a nyolcvanas években az akkor még apartheid ideológiát valló Dél-Afrika ellen, s e kezdeményezés pozitív fogadtatásra lelt. „A cionizmus rosszabb, mint az apartheid!” – hangzott az új aláírásgyûjtõ kampány jelszava. Ám az ellene fellépõ zsidó szervezetek rövid idõ alatt négyszer annyi aláírást gyûjtöttek, és a bojkotthoz egyetlen egyetem sem csatlakozott. A fenti arányok sokat elárulnak a campusokon folyó küzdelem jellegérõl. A „palesztin ügyî militáns hívei kisebbséget alkotnak, de áthatja õket az ideologikus hevület, így szüntelen offenzívában vannak: szórólapjaikkal, transzparenseikkel, tüntetéseikkel, performanszaikkal állandóan jelen vannak a campusokon. A zsidó szervezetek hátrányos helyzetbõl indulnak, mikor a palesztin-párti offenzívával szemben megpróbálják felvenni a harcot: hangzatos baloldali jelszavakkal szemben kell védekezniük. Nehéz megtalálni a megfelelõ harcmodort a „Szabadítsuk fel a palesztin népet!”, „Harc a cionista apartheid ellen!” és hasonló szlogenekkel szemben. Az amerikai zsidóság a demokratikus társadalomba mélyen integrálódott közösség, távol állnak tõle az ellenfélre jellemzõ szélsõséges ideológiák és az ezeknek megfelelõ radikális politikai magatartás. Többnyire elõadásokon, rövid kiadványokban próbálják elmagyarázni, hogy a rasszizmussal kapcsolatos vádak nem igazak, hogy Izrael már felajánlotta az önálló államot a palesztinoknak, stb. Ám a hagyományos elõadás – legalábbis rövid távon – nem olyan hatékony, mint a felszabadításra mozgósító transzparens vagy a lelõtt palesztin kisgyereket ábrázoló plakát. A palesztin militánsok gátlás nélkül használják az arab propaganda „költõi túlzásait” – például az izraeliek dzsenini akciója során elesett állítólagos ötszáz palesztinról. (A tényleges szám ötven körül van.) A zsidó diákok ilyenkor zavarba jönnek, úgy érzik, nincsenek kellõen informálva, a zsidó szervezetek és az izraeli konzulátusok szemére hányják, hogy nem tájékoztatják õket megfelelõen. Nem veszik észre, hogy higgadt, demokratikus stílusuk miatt kerülnek hátrányba a forradalmi rohamosztagosokkal szemben. A zsidó diákság legfontosabb intézménye a Hillel, amelynek sok amerikai egyetemen külön épülete van: ez afféle zsidó közösségi ház. A zsidó egyetemisták válaszát a Hillel szervezi. Megalakult az Izrael a Campusokon Koalíció, amely elsõsorban az Izraellel kapcsolatos hiteles és gyors tájékoztatásra helyezi a hangsúlyt. A defenzív magatartásból úgy próbálnak kitörni, hogy nem a vádakra válaszolnak, hanem Izrael demokratikus értékeit mutatják be az egyetemeken. A fenti nyomasztó helyzetet csupán az ellensúlyozza, hogy az Újvilágban – Európával ellentétben – az akadémiai értelmiség politikai befolyása elhanyagolható: szavuk nem hallatszik el a Fehér Házig. Az amerikai sajtó és a közvélemény sokkal kevésbé palesztin párti, mint Európai megfelelõi. A zsidóság iránt toleráns amerikai társadalomban paradox módon az egyetemek váltak veszélyes hellyé. Ezt maga a Harvard Egyetem elnöke Lawrence Summers is megerõsítette egy nyilatkozatában: „Valaha az antiszemitizmus és a súlyosan Izrael-ellenes nézetek a mûveletlen, jobboldali populisták hitbizományának számítottak. Ma azonban az elfogult Izrael-ellenes nézetek egyre több támogatóra lelnek a progresszív értelmiségi körökben. Komoly tudósok támogatnak vagy éppen kezdeményeznek olyan akciókat, amelyek antiszemiták – ha szándékuk nem feltétlenül, de kimenetelük szerint bizonyosan.” Az elõadásaira a rakodótéren át beosonó Daniel Pipes ennél is tovább megy: „Az egyetemek ma az elnyomás szigetei a tolerancia tengerében.” Gadó János Fasisztábbak mint a náci Németország volt, mert ők nyiltan vállalták a fasiszta voltukat, a zsidók meg hollókosztos minőségük hangoztatása mellet az anyjukból is kiéneklik a judás pénzt , és közben a gyilkos zsidó ösztön nem áll meg a katona katona elleni tettben, ők kinyírnak mindenkit asszonyt gyereket öreget, és elveszik vagyonukat , földjüket vizüket és természeti kincseiket, és emellett atomzsarolást is folytatnak, de jó lesz ha Irán a hidrogénbombáját eljuttatja a rabolt zsidó állam közepére, hogy ne sokan maradjanak ki az áldásból letarolni őket a föld színéről, hogy béke legyen az olajfák körül, és hogy ez a mocskos faj örökre eltünjön, hollókosztostól uzsora civilizációstól, és megkezdődjön az emberiség igaz történelme. A nyavajás ingyen élők oda kerüljenek a tolvaj cigány népség mellé, és tanulják meg a munka becsületét tisztelni, ha nem Gyurcsány mondta el lehet ballagni az ígéret földje majd befogadja őket.

Lesz-e Magyarország Palesztina?

2011, március 5 - 23:41

Isaszegen nemzeti radikálisok tüntettek Magyarország izraeli felvásárlása ellen. Mindannyian utaltak arra: Magyarország nem válhat zsidó hódoltsági területté.

Isaszegen demonstráltak nemzeti radikálisok Magyarország izraeli felvásárlása ellen. A tüntetés helyszínén egy időben tartott Izrael-barát rendezvényt tartott az Evangéliumi Pünkösdi Közösség helyi gyülekezete. Meghívójuk szerint, együtt áldják Izrael Istenét, és Izraelt, Isten választott népét. A rendezvényt erős rendőri biztosítás övezte, kordonnal zárták el a demonstrálókat, ugyanis az Evangéliumi Pünkösdi Közösség vendégként megjelent a helyszínen Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövete.

Az isaszegi Jobbik rendezte demonstráción Bertha Szilvia, országgyűlési képviselő emlékeztetett: az Evangéliumi Pünkösdi Közösség meghívóján ez állt: „Az ország melynek nemcsak múltja, hanem jövője is van. Ez Izrael.” A nemzeti radikális képviselő hangsúlyozta, nehezményezi, hogy Magyarországhoz fűződően, amelyre mindez hatványozottan igaz miért nem hangzik el  ez a kijelentés. Miért csak „Isten választott népe”, tudhat magának biztos jövőt? A képviselő egy barátja levelét felolvasva kényes pontra tapintott. Ha Izrael valóban bírja Isten áldását, akkor miért nyomorítja meg brutális módon, gyilkolja és üldözi a palesztinokat?

Bertha Szilvia végül elmondta: a nemzeti radikálisok nem antiszemiták, csak szeretnék megőrizni a magyar nép kultúráját, földjét és örökségét.

Hegedűs Lorántné, a Jobbik országgyűlési képviselője beszédében párhuzamot vont a palesztin és a magyar sors között. Egy térkép segítségével bemutatta, hogyan foglalták el folyamatosan Palesztinát a zsidók, és hogyan fogyott a palesztinok lakta terület körülbelül az egytizedére 1917-től napjainkig folyamatosan. Hozzátette: ahol, és ahogy most a palesztinok élnek, az nem más; mint a világ legnagyobb koncentrációs tábora. A saját hazájukban a zsidók terrorizálta emberektől elvették ingatlanjaikat, sátortáborokban élnek, élelem- és vízhiány van Palesztinában. Hegedűs Lórántné kiemelte: mi is ide fogunk jutni, ha nem teszünk azonnal valamit. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy áprilisban, eladósodottságuk miatt egymillió magyar ember kerülhet utcára a kilakoltatási moratórium lejárta után.

A nemzeti radikális képviselő elmondta: a magyarországi ingatlanbefektetések túlnyomó többsége mögött izraeli befektetési csoportok állnak. Egyre nagyobb számban érkeznek és telepednek le hazánkban hasonló körök. Végül megjegyezte: a Evangéliumi Pünkösdi Közösség rendezvénye egyrészt nem más, mint egy olcsó provokáció, hiszen a szervezők tudták, hogy a nemzeti radikális oldal felháborodik, és ez jó alkalom lesz a zsidóknak, hogy megint antiszemitizmust kiáltsanak. Másrészt pedig üzleti érdek, hiszen azon kívül, hogy aranyat lehet venni az eseményen, az egyik előadó Ariel városából érkezett, ahová egy hotelbe invitál új vendégeket. Hegedűs Lórántné végül elmondta parlamenti munkája során azon lesz, hogy Magyarország ne legyen, zsidó hódoltsági terültet.

Ifj. Hegedűs Lóránt a rendezvényen kijelentette: „Én szeretem Izraelt.” Ám rögtön hozzátette: azt az Izraelt szereti, amely nem zárja gettóba lakosait, amely nem egy szenvedéskultúra tőkésítésével kívánja rendezni viszonyait más népekkel. Elmondta: megcsaltnak és kiraboltnak érzi magát a magyar nép.  

A lelkész szerint a legrosszabb történik, ami történhet, hiszen a lelkünket akarják elrabolni, ki akarják lúgozni a tudatalattinkat. Megjegyezte: a zsidóság nem töltötte be a szeretet parancsolatát. Ifj. Hegedűs Lóránt hangsúlyozta: ha van nép, amelynek dicső múltja van, az nem más, mint a magyar. Végül arra kért minden jelenlévőt, hogy képviselje azt a kiválasztottságot, amelyet a keresztény hit hirdet.

SSZ

Izrael: nincs párhuzam Toulouse és Gáza között

Izrael szerint nincs párhuzam a franciaországi és a gázai övezeti gyilkosságok között

Az izraeli külügyminiszter bírálta az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, aki párhuzamot vont a dél-franciaországi Toulouse-ban lévő zsidó iskola három tanulójának és egyik tanárának valamint gázai övezeti fiataloknak a megölése között.

Avigdor Liberman, az izraeli diplomácia irányítója úgy véli, hogy Catherine Ashton nyilatkozatai nem helyénvalók, s reméli, hogy a főképviselő átgondolja és visszavonja kijelentéseit - hangoztatta az izraeli külügyminisztérium kedden kiadott közleményében, amelyben a Kínában tartózkodó Liberman álláspontját tolmácsolta.

Ashton hétfőn részt vett egy brüsszeli tanácskozáson, amelyen a palesztin fiatalság helyzetét elemezték. A politikus egyebek közt kijelentette: "Amikor átgondoljuk, mi történt ma Toulouse-ban, amikor visszaemlékezünk a Norvégiában egy évvel ezelőtt történt eseményekre, amikor tudjuk, mi folyik Szíriában, amikor látjuk, mi történik a Gázai övezetben és a világ különböző részein, azokra a fiatalokra és gyermekekre gondolunk, akik életüket vesztik."

A Háárec című izraeli napilap honlapján megjelent beszámoló szerint az izraeli külügyminiszter úgy véli, hogy Ashtonnak azokért a Dél-Izraelben élő gyermekekért kellene kiállnia, "akik félelemben élnek a Gázai övezetből indított rakétatámadások miatt". Liberman hangsúlyozta, hogy Izrael a világ legerkölcsösebb országa, noha olyan terroristák ellen kényszerül küzdeni, akik beágyazódtak a civil lakosságba. Az izraeli hadsereg pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ne bántsa a terroristákat védelmező polgári lakosságot.

Cipi Livni, az ellenzéki Kadima párt vezetője elítélendőnek, dühítőnek és helytelennek minősítette Ashton párhuzamát a toulouse-i gyermekek meggyilkolása, a szíriai vérengzés és a gázai övezeti helyzet között. "Egy gyűlölet-bűncselekmény vagy egy népét gyilkoló vezető nem ugyanolyan, mint egy ország, amely a terrorizmus ellen küzd, még ha közben civileknek kárt okoz is" - mondta Livni.

A népek igen is párhuzamot vonnak a két eset között, és jogosnak ítélik meg az eseményt ,és terroristának a terrorista zsidó államot ítélik és vélik terroristának, mint ahogy a cselekedeteikből megítélhetjük a helyzetet . És ezen a moszados gyilkos szavai sem változtathatnak, én is azt mondom terrorista gyilkosok ne akarjanak Európába jönni, így is uralják a nyugati féltekét, pedig a gazdaság összeomlóba került értük és velük. Egy zsidó mentes országot kellene létrehozni, és megláthatnánk a fejlődés szárnyalását, a többi nép dönthetne, hogy követi e a példát a fejlődés érdekében, vagy a zsidókkal dagonyázik tovább a mocsárban.

Párhuzamos életrajzok: a tömeggyilkos zsidó lágerparancsnok és a magyar csendőrtiszt

Posted on 2011/02/19 by Nifadmin

„Ami a németeknek öt év alatt nem sikerült Auschwitzban, azt én öt hónap alatt véghezvittem Schwientochlowitzban”.

(Shlomo Morel, néhai zsidó haláltábor-parancsnok)

A gyarmati lét legfőbb attribútuma, hogy külső hatalmi központok döntenek a kolónia területén élő leigázott, jogfosztott népesség sorsáról, jövőjéről, megmaradásának vagy kipusztításának feltételeiről, egyszóval a nemzeti önérdek minden tekintetben idegen hatalmi, pénzügyi és stratégiai célkitűzéseknek és érdekeknek rendelődik alá.

Egy bizonyos jeruzsálemi székhelyű Simon Wiesenthal Központ lassan egy évtizede meghirdette az „Utolsó esély” fedőnevű ún. nácivadász akcióját. Ennek az a lényege, hogy azokat a második világháborús hősöket és veterán idős embereket, akiket az Efraim Zuroff vezette társaság zsidóellenes, háborús bűntettek elkövetésével vádol, az ő bemondásuk alapján azoknak az államoknak az igazságszolgáltatási szervei vonják felellőségre, amelyeknek állampolgárai, s a lehető leghamarabb ítéljék el, börtönözzék be, folyamatos hatósági zaklatással lehetetlenítsék el és kergessék a halálba őket.

Magyarország, illetve mi, magyarok Zuroff feketelistáján mindenkor kiemelt helyen álltunk. Ismeretes, hogy az egyetlen zsidó ember megölésével vádolt Zentai Károlyon nem teljesedhetett be a talmudi bosszú, őt ugyanis az illetékes ausztrál bíróság – hosszú tortúrát követően – végül is nem adta ki a közép-európai cionista provinciának. Igaz, a döntés ellen az ausztrál belügyminiszter fellebbezést nyújtott be. (Ismét egy jogi abszurditás: amennyiben a magyar katona el is követte volna a terhére rótt emberölés bűntettét, az már többszörösen elévült 1944 óta). Nos, nem meglepő, hogy a 2010. évi Wiesenthal-proscriptio aranyérmes helyén továbbra is Magyarország áll, tudniillik a rögeszmés „nácivadász” halállistájának legkeresettebb „bűnöse” a most 97 esztendős Képíró Sándor. A jeruzsálemi zsidó civil szabadidős önszervező csoport áskálódásainak meg is lett az eredménye: a Budapesti Nyomozó Ügyészség 2009. szeptember 14-én meggyanúsította a volt csendőr századost, 2011. február 14-én pedig vádat emelt ellene társtettesként elkövetett háborús bűnök okán.

Képíró Sándor az első világháború kitörésének évében született. 1932-33 folyamán Nyíregyházán, a VI. Tüzér Osztálynál szolgált, s hadapród tűzmesterként szerelt le. 1932-37 között a szegedi – eredetileg hazánk második egyetemeként 1876-ban Kolozsvárott alapított és Trianon után onnan áttelepített – Ferenc József Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója volt, s itt szerzett államtudományi doktori fokozatot. A következő tanévben már Budapesten, a Kereskedelmi Akadémián találjuk, majd 1938-ban a Magyar Általános Hitelbank munkatársa lesz. 1939-40-ben elvégzi a Ludovika Akadémia csendőrtiszti tanfolyamát, melynek végén hadnaggyá avatják, 1941-ben pedig előléptetik főhadnaggyá.

Miután a Magyar Királyi Honvédség a Versailles-ban mesterségesen összetákolt első jugoszláv állam törvényszerű szétesésekor visszafoglalta a Muraközt, a Baranya-háromszöget és a Bácska déli részét, a szerb terroristák (polkorrekt interpretációban: partizánok) azonnal magyarellenes akciókat, gyilkosságokat és pogromokat szerveztek. Ennek megtorlásaképpen került sor 1942 januárjában – több hullámban – az újvidéki razziára. Ennek során a honvédség és a csendőrség egységei magyar adatok szerint 3300, szerb források szerint 3800 terroristát és velük együttműködő polgári személyt öltek meg, túlnyomó többségében szerbeket, kisebb részt zsidókat, bár kétségtelen, hogy a háború szörnyű törvényei következtében ártatlan áldozatok is voltak. Az akkori vezérkari főnök, Szombathelyi Ferenc már 1942. február 4-én vizsgálatot rendelt el az újvidéki razzia ügyében, azonban ekkor még senkit nem vontak felelősségre az eljárás során. Szombathelyi 1942 nyarán megismételtette a belső vizsgálatot, azonban a három legmagasabb rangú főtiszt, Feketehalmy Czeydner Ferenc altábornagy és Deák László ezredes , valamint Grassy József vezérkari ezredes elkerülték a felelősségre vonást, minthogy az első két katonával szemben Horthy kormányzó mint legfelsőbb hadúr megszüntette az eljárást, majd nyugállományba küldték őket, Grassy pedig ekkor már a keleti fronton tartózkodott a 2. magyar hadsereg kötelékében. További 12 honvéd- és csendőrtiszt, köztük Képíró Sándor ellen is, lefolytatták az eljárást. Végül 1943 decemberében vezérkari főnökségi bíróság elé került az ügy, melynek során mind a 15, az újvidéki razziában főszerepet játszó személyt a törvényszék elé idézték. Képíró Sándort ekkor börtönbüntetésre ítélték hűtlenség vádjával, azonban rövidesen kiszabadult, Csatay Lajos honvédelmi miniszter rehabilitálta, sőt 1944. február 18-ai hatállyal visszakapta – akkor már – századosi rendfokozatát is.(A rendelet száma: 40116 eln. fbü. 1944. május 25.). 1944 végén az országot megszálló szovjet ármádia elől német területre vonult egységeivel, a háború befejeződése után Linz környékén élt és dolgozott. Közben a budapesti ún. népbíróság 1946-ban azzal vádolta meg, hogy saját kezűleg is ölt meg civileket 1942 januárjában a Délvidéken. (Az alkotmányos jogrend teljes helyreállításáról Magyarországon majd akkor beszélhetünk, ha ennek a politikai bosszúra verbuválódott kompániának minden justizmord ítéletét hatályon kívül helyezik az illetékes hazai igazságszolgáltatási testületek, az ártatlanul meghurcolt és kivégzett politikusokat és katonatiszteket pedig rehabilitálják, s a róluk terjesztett hazugságokat, illetve rágalmazó tényállításokat a történelemkönyvekből is kihúzzák). Képíró Sándor végül 1948 augusztusában Argentínában telepedett le, s Buenos Airesben élt csaknem egy fél évszázadig. Miután az 1990-es impériumváltás után ottani magyar diplomatáktól ígéretet kapott arra, hogy nem lesz bántódása, 1996-ban hazatelepült. (Sok furcsaság történt Horn országlása időszakában diplomáciai vonalon is, emlékezzünk arra, hogy Wass Albertnek nem adta vissza a Kuncze-féle belügyminisztérium a magyar állampolgárságot, s egy ausztráliai magyar ügy – a Bárdy Magda kontra Vajda Tibor ál-fogorvos, volt ÁVH-s őrnagy tíz évig húzódó új-dél-walesi pere – kapcsán, ismét csak „lop stop” Gábor hivatala, olyan egetverően hazug tartalmú dokumentumot adott ki a sydney-i bíróságnak, miszerint az ötvenes évek elején az ÁVH nem alkalmazott testi kényszert, kínvallatást a foglyokkal szemben). Azonban amikor a Wiesenthal Center által 2002-ben elindított az „Utolsó esély” projektjet 2004-ben kiterjesztették Magyarországra is, Képírót a minden spionnak kijáró 10 ezer euró júdáspénz ellenében feljelentették, s így kezdetét vette a derék magyar hazafi kálváriája, vagyis – miként fentebb már említettem – 2009. szeptember 14-én büntetőeljárást indítottak ellene, 2011. február 14-én pedig megtörtént a vádemelés a 97 esztendős, tisztességben megőszült idős ember ellen. A történethez hozzátartozik, hogy Ungváry Krisztián történész véleménye szerint a Képíró elleni vádak alaptalanok, esetlegesen csak abban terhelhetné felelősség, miszerint nem ellenőrizte kellőképpen beosztottai munkáját.

Azonban van itt egy, a nemzeti szuverenitásunk mibenlétével súlyosan összefüggő kérdés is. Nevezetesen az, hogy a történelem színpadáról belátható időn belül lelépő közel-keleti miniállam – nem hatósága, hanem – valamely civil szervezete egyáltalán miféle jogalapon ad instrukciókat, fogalmaz meg elvárásokat, nyújt át egyfajta ultimátumot bármely, Izraelen kívüli állam hatóságainak? S az illető országok miért gazsulálnak és csúsznak hason Zuroffék előtt? Ki ő? Mi köze van neki történetesen Magyarország bel- és igazságszolgáltatási ügyeihez? Egy, a magyar állam felségterületén történt bármilyen katonai-, polgári- vagy büntetőjogi vonatkozású perhez? Zuroff az ügyészség döntésének ismeretében elégedetten nyilatkozta a sajtónak, miszerint „most már végre láthatjuk a fényt az alagút végén”. Ezt szívből reméljük mi is. Egyszersmind őszintén kívánjuk a Wiesenthal-expressz zsidó utasainak, hogy ama vizuális élményforrás a szembe jövő tehervonat reflektorfénye legyen.

S mivel írásunk címében párhuzamos életrajzokat ígértünk, nézzünk egy olyan esetet, amikor egy zsidó követett el emberiség ellenes bűntetteket, tömeggyilkosságok aktív résztvevője volt, illetve ezek elkövetésére adott parancsot – nem elhanyagolható körülményként -, mindezt békeidőben. Az aligha meglepő a tisztelt olvasónak, hogy Izrael számára a nemzetközi joggal a legteljesebb összhangban, a világ bármely állama megfogalmazhat egy zsidó háborús bűnös elítélésére vagy kiadatására irányuló diplomáciai kérelmet, a „választott nép” minden egyetemes törvényen felül és kívül álló állama ezt negligálni fogja, s kimenekíti a büntetőjogi felelősségre vonás elől akár a legcégéresebb hóhérlegényeit is. Emlékezetes lehet , az 1990 utáni időszakban nagy vihart kavart a Shlomo Morel – ügy. A második világháború befejeződésekor 26 esztendős zsidó terrorista Lengyelországban, a felső-sziléziai Schwientochlowitzban,   németek számára létesített megsemmisítő táborának lett a parancsnoka. 

Egy amerikai zsidó író és újságíró, John Sack Elhallgatott történetek a zsidók által a németek ellen 1945-ben elkövetett bosszúhadjáratról című – hosszadalmas küzdelem után és árán – 1993-ban megjelentetett könyvének Solomon bosszúja fejezetében 

szemtanúk visszaemlékezései alapján elmondja, hogy Morel parancsára a nőket és gyermekeket kisméretű kutyaólakba kényszerítették, és megparancsolták nekik, hogy ugassanak, s aki nem tette ezt elég hangosan vagy engedély nélkül abbahagyta, azt ott a helyszínen eszméletlenre verték vagy halálra kínozták. Megparancsolták az embereknek, hogy teljes erővel a földön fekvő társaik gerincére ugorjanak. Az egymás elleni bokszmeccseken a németeknek véresre és eszméletlenre kellett egymást verniük, s olyan horrorisztikus jelenet is előfordult, hogy az egyik fogolynak a sok ütéstől kiesett az üvegszeme. Rendszeresen, társaik szeme láttára a zsidó fogdmegek tucatjával erőszakolták meg a német nőket, a pribékek az aktus előtt hosszú sorban állva vártak arra, míg mindegyikükre sor kerül. A smasszerek arra idomították a kutyákat, hogy a kikötözött öregembereknek és kisfiúknak rohanva szétmarcangolják a nemi szervüket. Ezeken a szörnyűségeken Morel személyesen részt vett , vezette a haláltábor foglyainak kínzását.

1990 után a Morel-ügy a lengyel bűnüldöző- és igazságszolgáltatási szervek látóterébe került. S minthogy a szadista vadállat zsidó terrorista rémtettei bizonyítást nyertek, Varsó, illetve az ügyben jogilag illetékes katowicei államügyészség többször is kérte Izraeltől a schwientochlowitzi tömeggyilkos kiadatását. 1998-ban az ügyészség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Morel ellen, újólag kérve Tel-Avivot, hogy a gazembert 1600 rendbeli gyilkosságban való részvétel miatt adják ki Lengyelországnak. „Természetesen” a zsidó állam elévülésre hivatkozva megtagadta a lengyel hatóság kérésének a teljesítését. Nem tartozik ugyan szorosan tárgyunkhoz, ám óhatatlanul felötlik bennünk, hogy az egy esztendeje, Auschwitzban elkövetett közönséges rongálás vétsége esetében (emlékezetes: néhány személy leszerelte a főbejárat fölötti „Arbeit macht frei” felirat összes betűjét) az izraeli vezetés óriási nemzetközi botrányt kavart, s követelte (sic!) a lengyel államelnöktől és miniszterelnöktől a tettesek mielőbbi kézre kerítését, valamint példaértékű, és elrettentő hatású megbüntetését. Leghangosabban a gójok ügyeiben közismerten viccelődő-ironizáló kedvű mókamester, Simon Peresz államfő.

Nos, tehát az akasztófa helyett Morel békésen éldegélt álnéven az izraeli fővárosban a Moszad – amely nem mellesleg az összes létező nemzetközi jogszabályt és diplomáciai normát lábbal tiporva 1960-ban egy szuverén állam, Argentína területéről, annak hatóságai és állami szervei tudta és beleegyezése nélkül, elrabolta Adolf Eichmannt, akit majd Jeruzsálemben „bíróság” elé állítottak és kivégeztek 1962-ben – védelmét élvezve a nap 24 órájában, továbbá állami, kiemelt nyugdíjban részesült 2007-ig, amikor is „ágyban, párnák közt” a gyehenna kénköves tüzére szállott ördögi lelke.

Morel és Képíró életútja tragikusan példázza az új, cionista világrend lényegét. Izrael és a zsidóság a választott, ennélfogva uralkodó nép, a vele szemben megfogalmazott kritika antiszemitizmus és fajgyűlölet, mi több maga a tervezett genocídium előjátéka. Ellenben ők bármilyen borzalmas és kegyetlen zsidó gaztettet is igazolhatnak, illetve felmentést adhatnak annak terhe alól maguknak a történelmi szenvedésekre és az ún. holokausztra történő permanens és kissé már unalmas hivatkozással.

Lipusz Zsolt

Nemzeti InternetFigyelő

A palesztinok felszabadulása lesz

 a mi "nakba"-nk?

|

A „nakba” – katasztrófát jelent. Az egyik nemzeti radikális fórumon íródott megnyilvánulás során valaki olyan véleményt fogalmazott meg a palesztinokkal kapcsolatban, amelyekre érdemes odafigyelni, mert:

- részben elterelik a figyelmet a valós problémáról, vagyis arról, hogy O.V. és pártja a FIDESZ (a cionista LIKUD testvérpártja) 500’000 zsidó telepes fogadására írtak alá szerződést;

- a palesztinok utálatával, legjobb esetben – meg nemértésével - eltereli a figyelmet arról, hogy mi magyarok tanulmányozzuk Palesztina elfoglalásának stratégiáját és minden taktikáját; és ezek után felfigyelhessünk arra, hogy Magyarországon a politikai folyamatok ezzel erős analógiákat mutatnak fel!

- a palesztin szabadságharc figyelemmel kísérésével belénk rögzülhetnének a palesztinok szabadságharcában használt sikeres taktikai módszerek, a helyesnek bizonyuló stratégiai célok,

- és végeredményben azért is kell a helytelen véleményre odafigyelni, mert nem egyedül van ezzel a megtévesztett gondolkodással!

georg1945 véleménye  - 2011.05.14. (hunhir.info)

“Nem kell a palesztinokat heroizálni. Nekik munkát adtak és adnak a zsidók (még mindig, mert a piszkosabb munkákat csak el kell valakiknek végezni), és önmaguktól még idáig sem lennének, ahol most vannak. A palesztinok a zsidók cigányai, azzal a különbséggel, hogy a palesztinok valamelyest szorgalmasabb népség, mint a cigány. Azám! A zsidók befogadhatnák Izraelbe innen a cigányokat, hátha még munkára is be tudná őket fogni.

Addig jó, amíg létezik Izrael. Sőt, szerintem, hozzák létre a "Nagy Izraelt" az Eufrátesztől a a Nílusig! Aztán a világ minden zsidója oda mehetne (de nem fog menni, mert ott nem lenének gójok, akik gürcölnének nekik, az arabok meg eléggé lusták).”

Vagy:

„Ha a palesztinok arabközelségű nép, vajon miért nem segítenek nekik a, ha már nem is "fajtársaik", de legalább hittársaik. Ott élik a maguk kicsiny életét az ominózus Gáza város közelében, és mintha eszükbe sem jutna egyetlen mozdulatot is tenni a palesztinokért.

Ott van a mérhetetlen gazdagságú Arábia, Kuváit, Dubáj, Katar.........és semmi nem történik a palesztinok megsegítésének irányába. Miért?

De több: az egész arab népség nem képes összefogni legalább a hitük miatt. Ha tesznek is valamicskét, azok holmi kisstílű merényletek a nagy keresztény civilizáció világvárosaiban. Ám szeretettel emigrálnak ide, ahol kiépítette a nyugati ember az épületeket, a demokratikus társadalmakat, és nyilván itt jól is érzik magukat. Mi sem könnyebb, mint beleköltözni a más által verejtékkel, hosszú időkbe kerülő kényelembe.

Nem. Nem tudok elfogult lenni irányukba. És: nem is látom értelemét, hogy a palesztinokról vitázzunk.”

Válasz Mindenkinek, aki a fenti véleményt osztja:

A palesztin kérdés alapos ismerete segítene abban, hogy a magyarság egyértelműen, és tömegeiben, felismerje mi is folyik ma Magyarországon!

Jobbik a választások előtt

Mivel ennyire lebecsülöd (te, aki latin idézetekkel bombázgatsz), sőt becsméreled a palesztinokat, így semmi remény arra, hogy mások (akik latin idézeteket nem tudnak), akik csak a Való Világot nézik, eligazodjanak a jelenlegi politikai, biztonságpolitikai, társadalmi, gazdasági kérdésekben. Mert mindezek rémisztő analógiákat mutatnak Palesztina elfoglalásával.

Jobbik bekerülve a parlamentbe...

Egy másik helyen azon folyik a vita, hogy meddig fog tűrni a magyar nép. A palesztinok esetét kell elemezni. Palesztinában is volt elég előjel, hisz tudtak az első cionista kongresszusról, ahol 2. helyen volt Palesztina, mint potenciálisan és „történelmileg” is megfelelő ország megemlítve. Aztán azt is tudhatták, hogy Magyarország (első cionista kongresszuson első helyen említve, mint legkönnyebben elfoglalható ország, amely a „gazda-népek” közepén helyezkedik el) elfoglalása 1919-es patkány lázadással nem sikerült. Tehát tudták, ők vannak soron. És érezték is, meg látták is. Mégsem tettek ellene semmit, mert a népet az angolok gyarmati elnyomása elbutította, az értelmiséget haszonlesővé züllesztette. És a kibontakozó ellenállást keményen üldözte. A zsidó betelepedést, a föld- és vízfoglalást pedig támogatta.

Georg1945, az sem igaz, amit a legelején írtál, hogy miért nem támogatják a palesztinokat a fajtestvéreik. Azért nem igaz, mert támogatják! Láthatod, kairói tüntetések mostanában pont ezért folynak!

Jártam sok országban a környéken, és leírom röviden a tapasztaltakat:

1. Libanonban utálják a keresztényeket, mert azok "hívták be" az izraelieket minden alkalommal, mivel a muzulmánok által "veszélyeztetve" érezték magukat! Láttam a szétrombolt infrastruktúrát, amit a libanoni nép, nem lévén olaja, áldozatos munkával épített fel. A legeurópaibb arab ország! Beirút utcáin csatangolva azt hittem Európában vagyok! Az izraeli megszállásnak köszönhetően utálják is, de nagyon, a zsidókat, de a keresztényeket is! És az egész világ legújabb keletű keresztényutálata ide vezethető vissza: a zsidóság és a cionizmus támogatása miatt szenvednek a muzulmánok és a világ szegény része, ahova a muzulmánok nagyobbik része tartozik!

                Széttiport emberi test                                Árulók akasztása, így járnak a cionista kollaboránsok...

2. Egyiptom: még az internácinak számító Sharm-el-Sheik-ben is utálják Izraelt, amely, megtámadta őket 1956-ban az angolok és az USA segítségével, és végig nyomulva a Sinai félszigeten el akarták rabolni tőlük a Szuezi-csatornát, aminek építésébe Egyiptom népe majd belerokkant (Egyiptom a csőd szélére jutott!)! Jelenleg a turizmus mellett a második fő bevételi forrásuk! Itt - Sharm-el-Sheik-ben - láttam egy külső falon egy kb. 5x7 méteres nagyságú térképet, - direkt Izrael, Szíria, Libanon, Sinai Félsziget régióra rajzolva -, melyen Izrael neve helyett Palesztina volt kiírva. De jártam Alexandriában, Port Said-ban, Port Fuád-ban, Kairóban is többször. Izrael léte - szomszédként - örökös nemzetbiztonsági problémának van felfogva és ezzel pedig együtt jár a zsidók és Izrael elleni mélységes utálat is.

 Látogassátok meg a Port saidi Katonai Múzeumot: itt a Szuezi-csatorna megtámadása (Amerika, Anglia és főleg Izrael által) párhuzamba van állítva az 56-os magyar forradalommal, amit itt a Szuezi-csatorna elleni támadásról való taktikai figyelemelterelésnek állítanak be! Vagyis az 56-os magyar forradalom a CIA, az angol MI6 és a MOSZAD tevékenységének az eredménye, amit persze a magyar általános elégedetlenségre építettek. Tudjuk mindannyian, hogy az elfogott, egyszerű orosz katonák úgy tudták, hogy a Szuezi-csatornánál vannak! A kiadott parancsban őket oda vezényelték!

A fenti titkosszolgálatok arra „utaztak”, hogy amíg az oroszok a számukra geostratégiailag fontosabb Magyarországon el vannak foglalva, addig a Szuezi-csatorna lerohanása be is fejeződött! Ez nem sikerült nekik, mert az egyiptomiak ellenállásába ütköztek a csatorna Port Said felőli oldalán! Amíg az egyiptomi ellenállás bírta, addig az oroszok „rendet” teremtettek a makrancos Magyarországon, hisz Amerikát, és a briteket nem érdekelte az egész magyarellenes kommunista elnyomatás és „felszabadulási vágy”. Tehát

 Magyarország már 1956-ban a zsidó, amerikai és angol imperializmus áldozatává vált!

3. De jártam minden „Amerika-barát” arab "olaj országban" is. A legolvasottabb napilapok első oldalán hírként szerepelnek, szörnyűséges színes fotókkal megtűzdelve, a zsidók palesztin-ellenes rémtettei. Ezt a témát csak akkor veszik le az első oldalról, ha az amerikaiak követnek el valami szörnytettet a muzulmánok ellen.

Kérdem én, hogyha megszállnak bennünket a zsidók, akkor ki fog bennünket a szomszédos országokban sajnálni? Ki fog velünk szolidáris lenni? Melyik szomszédos országban fognak mellettünk tüntetni? Ki fog nekünk ingyen fegyvert adni? Azok a magyar eredetű testvérnépek, akikre fittyet hányunk egy hivatalos finnugor származási elmélettel?

 Kire számítasz? Kire számíttok? Az EU-ra? Aki félrenézve engedi ránk a zsidókat?

Mert nehogy azt gondold, hogy a jelenlegi EU-s nagypolitikusok semmit sem tudnak, arról mire készül Izrael! De tudnak róla és az egész nagy "aliját" (héberül bevándorlást) terelik a legkisebbellenállás irányába!

 Ezek pedig mi vagyunk, nemzettudat hiányában, birkanéppé vált magyarok! Akiket egy szál vezérkos, 2-3 terelő kutya és egy csobán (oláhul pásztor) vígan terel a vágóhíd felé! Null problemo! Ha van egy kis legelni való is közben!

A budapesti USA nagykövetségen 350 alkalmazott „dolgozik” (ellenünk!). Ez bizony hatalmas mennyiség!

Össze kellene hasonlítani, a világ más országaiban, amelyek kb. 10 milliós lakossal rendelkeznek, hogy mekkora az USA nagykövetség alkalmazottainak száma. Ugyanis van egy alapos gyanúm, hogy a lakossághoz és az ország méreteihez képest, kiemelt fontosságú az országunk. Gondold közben azt is át, hogy

 egy CIA-s tartó tisztnek van legalább 100 ügynöke. És ezeknek az ügynököknek a gazdaországban sok száz kapcsolata, akik indirekt módon, de úgyszintén nekik dolgoznak! S tedd fel a kérdést: Vajon miért? Milyen geostratégiai célokat követ az USA az országunkkal kapcsolatban?

A palesztinok harcát példának véve egy új pártnak (az internácik akoljába tévedt Jobbik helyettesítésére) csak akkor van esélye, ha “Magyar Felszabadítási Front„-nak nevezed (PFL szinonimája) és a programját is ennek megfelelően írod meg.

Ezt a programot nyíltan vállalnod kell, és az eddigi szájtépés helyett a tettek mezejére lépsz! Hazánk elfoglalásának folyamata már nagyon előrehaladott állapotban van. Minden elszalasztott nappal, a folyamat lefékezésében, óriási terheket halmozol fel, melyeket később csak sok magyar vérrel tudsz majd leküzdeni!

Apád, Izrael kikiáltásának 63. „ünnepére”

Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják: 

ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót 

Magyarországról?

 
Titkolt információk
2012. február 26. 06:50:54 Neményi.net
Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelem tudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy dúrva megsemmisítésnak voltak alávatve. Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar Történelmi eseményéről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott.

Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!...Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok...

1990 után , mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva-nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: magalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb színtű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal).

Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elüzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrinából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.

Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van annélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeit szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások színtjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy eseteg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sírató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a színten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol van innen a híres zsidó szolidarítás? Miért nem működött? Az emberi szolidarításról nem is merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantrópikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kissebbek, minél nagyobb a katastrofa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni.

Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elitélek. Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni.(49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik síratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmentani!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel...

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?...A híres hat millió?

Jegyzet: A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeiből levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak...

Milyen helyzetben voltak a magyarorszégi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve?

Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalítási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a konfotját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen előlről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha...Csupán a cionista doktrina követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen...

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.

Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nemkivánatos, az marad a nácik rendelkezésére.Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kissebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kissebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára.

Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról.

Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek (44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongressus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés:

Az Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?

Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelzyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával...Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik.Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népírtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően!

Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?...ION COJA 

Dögkesejük az olaj felett

az amerikai kongresszus ajtót nyitott az iráni háborúnak

Az Egyesült Államok képviselőháza csütörtökön megszavazott egy Iránról szóló törvénycikkelyt, amellyel csak még közelebb kerültünk egy újabb háborúhoz a Közel-Keleten, egy olyan háborúhoz, amely a térségen túlra is könnyen eszkalálódhat.

Ez a törvény igen erős hangot üt meg az Irán ügyben, ugyanis ezzel az Egyesült Államok politikája teljesen elzárkózik minden olyan lehetőségtől, ami magába foglalna egy iráni nukleáris-fegyver kifejlesztésének képességét.

Tulajdonképpen így szabotálják a jövőheti tárgyalásokat, hogy semmiféle konszenzus se jöjjön létre és hogy még nehezebben menjenek a dolgok a nyugat komoly kéréssel állnak elő: Irán állítsa le az urándúsítást, zárja be a telepeit és szállítsa el a készleteit külföldre. Ennek biztos, hogy nem tudnak majd eleget tenni és ezt mindenki tudja.

Az Egyesült Államok teljesen felkészült egy Irán elleni támadásra és ezt mostanra már törvénybe is iktatták. Ez a H.Res.568 cikkely egy előfutára lehet egy Irán elleni csapásnak -véli Colin Powell, aki szerint ugyan az a zene szól, mint az iraki offenzíva előtt és ezt jól tudja, hisz külügyminiszterként Ő cirkuszolt Irak tömegpusztító fegyverei miatt, amik nem is léteztek.

Egy ellenzéki képviselő szerint is a tárgyalás kimenetele megpecsételődött; a diplomáciai irányelvek, s célok új irányt vettek és az ország katonai opcióra készül a Közel-Keleten. Az elmúlt időben több törvényt is átnyomtak, ami összefügghet ezzel, mint például ez.

az egyesült államok és izrael most már felkészült a támadásra.

Teljesen készen állnak az Irán elleni esetleges amerikai katonai csapás tervei - mondta az Egyesült Államok tel-avivi nagykövete napokkal azelőtt, hogy Teherán felújítja atomprogramjáról szóló tárgyalásait a világhatalmakkal.

A tárgyalásokon részt vevő hatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína és Németország azzal vádolják Iránt, hogy atomfegyver előállítására törekszik, s a tárgyalások mellett szankciókkal próbálják rávenni, hogy mondjon le az urándúsításról. Az újabb tárgyalások május 23-án Bagdadban folytatódnak.

A naiv emberek arra számítanak, hogy sikerül konszenzusra jutni, de ez nem valószínű, hiszen Irán nem fog leállni az urándúsítással, nem fogja bezárni a telepeit és nem fogja elszállítani a meglévő készleteit. A háttérhatalom amúgy meg nem törekszik megegyezésre, hiszen nincs meg a tárgy, amiről meg kellene egyezni, azaz nincs atombomba program.. és ezt mindketten tudják.

2003-ban az Egyesült Államok azzal vádolta Irakot, hogy pusztító fegyvereik vannak, és miután lerohanták az országot kiderült, hogy Szaddam semmiféle tömegpusztító fegyvert sem rejteget, de az Irak elleni kampány alatt sorra mutogatták a titkos fegyverekről szóló bizonyítékokat, amikről most már tudni, hogy hamisak voltak. Ugyan ezt játsszák el Irán esetében is.

Izraelhez hasonlóan az Egyesült Államok is hangoztatja már egy ideje, hogy - végső eszközként - fontolgatja katonai erő alkalmazását, megakadályozandó, hogy az iráni urándúsítás atomfegyverhez elegendő dúsítottságú uránt eredményezzen, ami persze mese, valójában rezsimváltást akarnak elérni, hogy magukhoz ragadják a Közel-Kelet energiaforrásait.

"Jobb lenne diplomáciai úton és nyomásgyakorlással megoldani ezt, mintsem katonai erővel" - mondta Dan Shapiro amerikai nagykövet az izraeli rádió kedden készült műsorában. "Ez azonban nem jelenti, hogy az opció ne lenne teljesen elérhető - nemcsak elérhető, hanem már készen is van. A szükséges tervezőmunka befejeződött."

Izrael, a Közel-Kelet illegális atomhatalma, hogy konfrontálódjék az iszlámmal, kitalálta hogy fél Irántól, és már többször célzott annak lehetőségére, hogy megelőző háborút indít ellene. Az Egyesült Államok és Izrael kéz a kézben munkálkodnak Irán ellen és nem igaz a kettejük közötti úgy nevezett szakadék – mindkettő főnöke City of Londonban csücsül és onnan kapják az utasításokat.

hitler szelleme visszatért...de melyik oldalra?

Ahmedinezsad pénteki beszéde szerint a zsarnokságon alapuló társadalmunk a hanyatlás lejtőjén halad mindaddig, amíg vezetők nem tartják tiszteltedben más országok tulajdonát.

Az iráni elnök figyelmeztette a globális elitet: "Amikor az embertömeg megindul, akkor az arrogánsak gyökerestül eltűnnek örökre" Bitoroljátok a világ vagyonát, és hatalmait és nem haboztok kegyetlenül elvenni a másét, érdemes lenne átgondolni ezt az igazságot!".„Fosztogatjátok az embereket...A nemzetek végül elfogják veszíteni a türelmüket.."

„Izrael nem több mint egy szúnyog, amely képtelen felmérni az iráni nemzet széles horizontját” – mondta az elnök. „Allah hatalmával hamarosan megtapasztalhatjuk az Egyesült Államok és a cionizmus nélküli világot”.

Mindeközben magasabb fokozatra kapcsolt a cionista propagandagépezet.Egy újabb videóval álltak elő, amelyben kérik, hogy támogassuk Izraelt azon törekvésében, hogy megállítsák Iránt. A film elején Neville Chamberlain brit miniszterelnök egy papirost lebegtet rajt Hitler aláírásával azzal jelképesen a szavát adva , hogy nem támadják meg egymást soha többé. De mégsem így lett, így mutogatva azt, hogy a világ démonjai szavában nem bízhatunk, és ha azt mondják márpedig nincs atomfegyverprogramjuk, akkor hazudnak.

A film nagyon ügyes. Az üzenete: a gonoszokról kezdetben nem látszik, hogy kik is valójában, csak akkor, amikor már késő…ezért le kell csapni rájuk még időben.

Iránt a náci rezsimhez hasonlítják, ami a világbékét fenyegeti. A háttérhatalom elszántan ki akar robbantani egy háborút Iránnal, amely valószínűsíthetően globálissá válik, és ehhez kérik a támogatásunkat. A másik érdekessége a videónak, hogy a tárgyalás már eleve megbukottnak van elkönyvelve.

A zsidó náci rezsim az ami a világbékét fenyegeti az eltitkolt atomarzenáljával és a girhes háborús gépezet, melyet az USA háttérhatalmi erői mozgatnak. E láncos kutyák csak csaholnak , míg a gazdái nem uszítják egy újabb háborúba, a City of London urai remélem mérlegelik, hogy Oroszország és Kína is a megelőző csapásban érdekelt, és nem várják meg míg ők kerülnek a soron lévő puskavégre. Remélem az együttműködési és kölcsönös segítség nyújtási szerződést megkötötték, és rövidesen örvendezhetünk egy USA és egy cionizmus nélküli világban, már aki túléli e katasztrófát, addig is minden cionista háza lángoljon, ne feledd ők a gyerekeket, nőket és az öregeket is célkeresztbe állították. Ha a rabló terroristáktól megszabadulunk, békésebb lesz e világ és ne feledd ennek nem szabad megismétlődnie, úgy hogy a zsidó bankárokkal le kell számolni, és Iszlám bankokat kell működtetni az uzsora civilizáció felszámolása érdekében.

Egy második holokauszttal riogatnak, de Irán még soha nem támadott meg más országot, viszont a cionista rezsim folyamatosan teszi ezt bűntelenül -eddig…tudjuk, hogy a cionisták szervezték a zsidó holokausztot, hogy létrehozzanak egy cionista államot palesztin földön, ahol azóta is megy az etnikai tisztogatás,… beáldoztak néhány százezer zsidó embert, …nem 6 milliót …jóval kevesebbet…az örmény népirtás nagyobb számú lehetett és aki kimondja az igazságot az antiszemit. Ezzel a pecséttel védik le a hazugságaikat és nyomják el az igazságot…nagyon ördögien ki van ez találva, s ebből is látszik, hogy a terv nem is evilági.

Hamarosan találkoznak a nagyhatalmak Iránnal és hogyhogy nem, pont mostanában került napvilágra Mujahedin-e Khalq iráni ellenzéki oldal -valószínűen cionisták csatlósa- által kiszivárogtatott igen részletes dokumentum, amely elsőként bizonyítja azt, hogy Irán atombombát gyárt–írja a Depkafiles hírszerzése, ami hitelesnek mondja az anyagot.

Ezzel új kép alakult ki a nukleáris programról, megcáfolva azt a hitet, hogy Teherán még nem döntött az atombombagyártásról . Egyébként meg teljesen mindegy, hogy igaz vagy hamis, mert az a lényeg, hogy mit mondanak róla, hiszen ez alapján döntenek. 

Izrael katonailag és most már politikailag is készen áll a támadásra, s nem kétséges, hogyha döntenek, amikor az utasítást megkapják Londonból, képesek lépni is.

mire készülhetnek valójában chicagóban és londonban?

Az Egyesült Államokban a NATO csúcs miatt, az Egyesült Királyságban pedig az Olimpia miatt komolyabb katonai és egyéb biztonsági ill. rendőri készültség van érvényben.

Médiák számolnak be arról, hogy mindkét helyszinen számítanak egy terrortámadásra, vagy valami eseményre, ami után –például Chicagóban- bevonják az segélyszervezeteket és egy kórházat, amelyik nemrég konkrétan azt próbálta, hogy mi a teendő akkor, ha egy radioaktív bombát dobnak a csúcstalálkozó helyszínére.

Vannak tervek Chicago evakuálására ha valami történik és reménykednek ugyan, hogy nem áll be a vészhelyzet, de mindenre felkészültek.

Egyébként vicces ez a készültség, ha azt nézed, hogy a 9/11-es eset egy belső ügy volt, csak úgy mint a 2005-ős londoni bombarobbanás. A terrorcselekményekért nem az Al-Kaida a felelős, és tudod miért? Azért mert az Al-Kaida nem is létezik, pontosabban az egy CIA kreálmány. Szóval akkor mire készülnek? Maguk ellen, vagy mi? 

Most kell megtölteni azt a 800 drb koncentrációs tábort melyet az USA- ban már rég elő készítettek , a City of London pénzhatalmi urai most robbantják fel azt az atom töltetett, melyet a következő provokációra tartogattak, a biorobotuk már fel van készítve a parancs kiadás be van gyakorolva egyedül az élesítés nem történt meg eddig, a robot kiválóan cselekedett eddig, még csak nem is sejti, hogy mire lett kondicionálva.

A háború kirobbantása, és a provokatív ürügy ma holnap napirend lesz csak időzítés – időzítésének kérdése és a nép bárgyú rabszolgaként megy a koncentrációs táborba, és a háborúba a zsidó bankár trükjei miatt.

És még azt gondolják magukról, hogy szabad emberek szabad Európában, hát tényleg lángoljon minden cionista lakása, hogy ne nézzen bennünket golyófogónak.Minden cionistát ki az európai térségből ne legyen a mi gyermekünk , feleségünk , nagyszüleink, a fegyvereik célkeresztjében. Hajts el őket, ne váljék Európa koncentrációs táborrá, ha kell gyilkold le őket, ne várd meg hogy ő gyilkoljon meg téged vagy a családodat. Nálunk húsdarálón gyikolták a magyart, nállatok is bevezetik ne legyen megint 56 daráld le te a zsidódat, hogy meglegyen a 6000000 áldozat , és amit eddig kizsarolt összeget lenyult tőletek kiegyenlititek a számlát. Ledarálni a koncentrációs tábor kiagyalóit, az elmenekülőket, kiket később fognak el, ők mehetnek a táborba, így sokkal kevesebb tábor kell és kevesebb őrszemélyzet. Ne feledd a politikusokat a nagyobb vezetőket mind agymosásnak tették ki, mielőtt mindenkit agymosott biorobottá változtatnak, ezt meg kell tenni. Az agymosókat likvidálni, a bázisaikat felégetni miután vallomást tettek és a feleslegessé vált holló muzeomokban e valomások bárki számára meghalható legyen.

A brit hadsereg eddig nem látott módon formálja át Londont egy rendőrállammá és nincs garancia arra, hogy a lakóházakra telepítendő rakétákat leszedik az Olimpia végeztével? Háborúra vagy tényleg az Olimpiára készülnek? Gyanús ez az egész, s leginkább az tényleg, hogy ha a terrorizmust Londonban találták ki és a "war on terror" egy átverés, akkor minek ez a felhajtás…vaaaagy a találmányuk túl jól sikerült és attól félnek, hogy a bumeráng visszaüt …?

A Királyi Légierő folyamatosan figyelik a légteret, radarokkal, Typhoon vadászgépekkel; legutóbb a Brit Haditengerészet legnagyobb hadihajója érkezett a Temzére, helikopterekkel a fedélzetén. A szárazföldön mobil radarberendezéseket és rakétákat állítottak fel. A Honvédelem speciális osztagot is rendelkezésre állít a játékok idejére és ez 13 500 katonát is jelenthet. Mindent egybevéve 23500 szolgálatos. Ezen kívül a rendőrség részéről és a biztonsági szolgálatok részéről is hihetetlen intézkedések történnek még a City of Londonon belül is.  Ezek az intézkedések több százmillióba kerülnek és mindez az adófizetők zsebéből persze.

Az egyszer biztos, hogy meg fogjuk tudni leghamarabb 21.-én, hogy mire föl volt a NATO-csúcs miatti vészhelyzeti készültség. Egyesek egy újabb hamis zászló hadműveletre gyanakszanak, ami összefügghet a Perzsa-öbölben várható eseményekkel; és sok mással...hát ellehet tépelődni a dolgon, de én azt mondom nézzük meg mi lesz, s bízzunk, hogy nem lesz hamis zászlós terrorcselekmény, amit Iránra kenhetnének és ha tényleg nem történik majd semmi, akkor csak az "összeesküvés-elmélet gyártókat" járatták le.

Apropó Irán…Netanyahu és Barak folyamatosan kapják a cáfot a hamis állításaik miatt és ez meggátolhatja őket egy Irán ellen indított támadásban. Ha a cionista propaganda nem éri el célját, akkor csinálnak valamit, hogy valahogy mégis meglegyen, aminek meg kell lennie. Ott van egy jónéhány amerikai hadihajó, elsüllyesztenek egyet és kész is van a konfliktus. Az is lehet, hogy még ők sem tudják, hogy mi hogyan legyen. Sok lehet a belsővita, de az idő sürgeti őket…