Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 1.: Ókor

Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 1.: Ókor

2011.11.04. 10:02 astroleslie

Ez az új sorozat arról fog szólni, hogy bizonyos egyének a történelem folyamán hogyan szerezték meg az irányítást a pénz felett. Próbálom időrendben elmesélni a történéseket, de elképzelhető, hogy lesznek majd átfedések. Lehet, hogy sokan majd fantazmagóriának vagy összeesküvésnek tekintik a dolgokat, amiket leírok, de ha átgondolják alaposan, akkor látni fogják, hogy az itt leírt dolgok teljesen logikusak. A cikkekben szereplő ismereteknek egy fő forrása volt: egy 1996-os amerikai dokumentumfilm, a Money Masters (honlap). Az ott elhangzott dolgoknak igyekeztem utánajárni, amennyire időm és energiám engedte. Kezdjük tehát a mesélést!

Hogy konkrétan mikor alakult ki az első klasszikus pénz, nem tudjuk. Körülbelül i.e. 3000-ig a kereskedelem cseréken alapult (barter kereskedelem). Aztán Mezopotámiában kialakult az árucikk alapú pénz, vagyis a pénz tárgyi alakot öltött. Ez lehetett akármi, egy kavicsdarab, kagyló, stb.. Mindez valószínűleg azért történt, hogy szabályozzák a különböző áruk kereskedését, és ne legyenek viták a cserénél. Ugyanis, a „pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a kereskedelmi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig mint állandó fizetési eszköz használatos, amelynek átadásával dolgokat lehet megvásárolni illetve adósságokat törleszteni. A pénz szükségszerűen csereeszköz, vagyis a dolog árának megfelelő mennyiségű pénzt egy adott piacon a dologra el lehet cserélni. A pénz attól fizetési eszköz, hogy a pénz mint csereeszköz használata jogilag érvényes tranzakciót hoz létre. Ezen kívül a stabil értékű pénz elszámolási egység és értékőrző funkciót is képes betölteni. Pénz az, amit a piac annak fogad el. Valamint a pénz a leglikvidebb jószág, ezáltal a csere lebonyolítására a legalkalmasabb eszköz.”

Látjuk tehát, hogy a pénz egy értékmérő, forgalmi, fizetési és felhalmozási (kincsképző) eszköz. Ezeket szokás a pénz funkcióinak nevezni. Talán mindenki belátja, hogy a (becsületes) embereknek az a jó, ha a pénz sokáig stabil értékű marad. Azt is láthatjuk, hogy régen a pénz mögött állt valamennyi valós érték. A mai, modern pénzről ez nem mondható el teljes mértékben, inkább bizalmi jellegű: „A modern pénz (az ősiekhez hasonlóan) lényegében egy emberek között kötött bizalmi egyezmény. Fizikai valójában nem, csak szimbolikusan bír értékkel, értéket csupán az emberek bizalma ad neki (más javakra nem váltható, csak a javak közvetítésére használható, a régebben használt pénzekkel ellentétben).” Az első állam (Hérodotosz alapján), ami arany és ezüst érméket veretett, Lüdia volt az i.e. 7. században.  

Mindeközben Babilóniában egy újfajta pénzügyi szolgáltatás jött létre. Néhány egyén arra „szakosodott”, hogy pénzváltóként működjön. Ezek voltak a mai bankok elődei. Hamar rájöttek, hogy másfajta szolgáltatást is nyújthatnak: tárolhatják az emberek vagyonát. Amikor az emberek elvitték hozzájuk a vagyonukat (arany, ezüst, stb.) biztonságos megőrzésre, egy (átvételi) elismervényt kaptak cserébe. Később ezekből az elismervényekből alakult ki a papírpénz, először Kínában, valamikor az i.e. 7. században. Bizonyos mennyiségű pénzt kaptak a tárolásért. Ezzel idáig nincs is semmi baj.

Csakhogy tudjuk, az ember kapzsi. Pontosan ezért, mivel még több profitot szerettek volna, kitaláltak egy újabb pénzügyi szolgáltatást: a hitelt. Pénzt kezdtek kölcsönadni embereknek, akiknek szüksége volt rá. Megtehették, hiszen jelentős mennyiségű pénz állt rendelkezésükre a raktárukban, ez volt a fedezet. A bajok akkor kezdődtek, amikor a hitelek nagysága meghaladta a raktáron lévő javak mennyiségét. (Igazából ez a fő oka a mostani válságnak is, majd látjuk.) A másik dolog, hogy idővel rájöttek arra, hogy ők generálják gyakorlatilag a pénzt (a kiadott papírpénzek beválthatóak voltak más javakra a gazdaságban). Tehát monopóliumba kerültek a pénzellátást illetően. A pénzellátás befolyásolásával pedig a gazdaság működését irányíthatták.

Sajnos konkrét esetekről nem tudunk az ókorban, csak a Római Birodalom idejéből. A korábban említett filmben elhangzik, hogy „i.e. 200-ban Rómában két uralkodó összeütközésbe került a pénzváltókkal. Mindkettő megpróbálta letörni a pénzváltók hatalmát az uzsora (hitel) törvények reformja révén, valamint a földtulajdon 200 holdra való maximalizálásával.” A törvényeket nem sikerült keresztül vinni, és mindkettőt meggyilkolták. (Sajnos nem találtam meg, hogy melyik két uralkodóra gondoltak.)

Ami sokkal jobban dokumentált eset, az Julius Caesar. Ő i.e. 48-ban megszerezte a teljhatalmat Rómában, és diktátorrá kiáltotta ki magát. Ez a modern világban rosszul hangzik, de mit is jelent, hogy diktátor? Julius Caesar azt hangoztatta, hogy azért tölt be ő minden hivatali pozíciót, mert csak így tudja akaratát végrehajtani. (Persze aki nem becsületes, abból nem is lesz jó uralkodó.) A történelem talán úgy állítja be őt, mint valami hataloméhes embert, aki elnyomta az embereket, de valóban így volt-e?

Nézzük meg az egyik legfontosabb tettét! I.e. 48-ban visszavette a pénzváltóktól az érmekibocsátás ellenőrzését, és új pénzt veretett (Julius Caesar aureus). Az aureusaranyból készült érme volt Róma egész története során. Caesar az állam kezébe adta a pénzveretés monopóliumát. Vagyis az állam, és így a gazdaság nem került RÖGTÖN adósságba a pénzváltókkal szemben. A következmény az lett, hogy a római gazdaság uralkodása idején virágzott, az államadósság 1/4-de eltűnt. A nagy mennyiségű pénzkészlet kibocsátásával nagyszerű közszolgáltatásokat valósított meg.

 

Olyan törvényeket hozott, amelyek sokkal inkább a kevésbé jómódúaknak kedvezett (többek között az adókat is csökkentette). A nép ezért szerette is (nem volt ellene lázadás, pedig ő diktátor volt, ami ugye a mai nyelven rossz dolog). Azonban tudjuk, hogy mi lett a sorsa. A későbbiekben látni fogjuk, hogy bármikor, amikor egy jelentősebb politikus fellépett a pénzváltók (később bankárok) befolyása ellen, akkor hasonló véget ért, mint Caesar.

Mi történt Rómával Caesar megölése után? Octavianus (fogadott fia) még fenn tudta tartani a római gazdaság virágzását, de az ő halála után a birodalom hanyatlani kezdett. Az adók növekedtek, akárcsak a korrupció. Az uzsora és a leértékelt érme lett az uralkodó. Végül a római pénzkínálat 90%-al csökkent. Ennek eredményeként a közemberek elvesztették földjeiket és otthonaikat. A pénzbőség hanyatlásával a tömegek bizalmukat vesztették a római kormányzatban, és megtagadták annak támogatását. És tudjuk, hogy Róma hanyatlásával elkezdődött a Sötét Középkor. A következő cikkben látni fogjuk, hogy bizonyos szempontok alapján nem is volt olyan Sötét az a Középkor, mint gondolnánk!

Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 2.: Középkor

2011.11.08. 10:54 astroleslie

Előző cikkemben bemutattam, hogyan alakultak ki a modern bankok elődei az ókorban, illetve, hogy a pénzváltók és a római állam milyen harcot folytattak a gazdaság irányításáért. A mostani írásban a Róma utáni néhány száz év bemutatása fog megtörténni. Tudjuk, hogy a történészek szeretik ezt a korszakot a Sötét Középkornak nevezni, ami véleményem szerint meg is állja a helyét sok tekintetben. (Ezt főleg a vallások szinte korlátlan uralma miatt állítják.) Tény, hogy a vallásos meggyőződés gátolta a tudományos (és talán a szociális) fejlődést, de egy dologban az egyház nagyon is a társadalom „hasznára vált”. Ez azon ritka esetek egyike, amikor, mint ateista egyetértek az egyház törekvéseivel. Sajnos ez azóta megváltozott.

A középkorban, legalábbis az elején, az egyház kánonjoga tiltotta a kamatszedést. Azzal érveltek (Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás tanításai alapján), hogy a pénz célja a társadalom tagjainak szolgálata, „az erényes életvitelhez szükséges árucsere elősegítése”. Hitük szerint a kamat gátolja ezt a szándékot azáltal, hogy szükségtelen terhet rak a pénzhasználatra. Nos, ez egy teljesen logikus állítás. Gondoljunk bele! Ha egy ember felvesz hitelt vagy kölcsönt, amire akkora kamatot raknak, amit nem tud megfizetni, nagyon is elképzelhető, hogy tisztességtelen, erkölcstelen, törvénytelen eszközöket kell bevetnie ahhoz, hogy vissza tudja fizetni. Az egyház szerint tehát a kamatszedés (uzsorázás) ésszerűtlen és igazságtalan volt. Abban az időszakban Európában BŰNCSELEKMÉNYNEK számított bármilyen kamatot felszámítani a kölcsönök után. Hozzá kell tenni, hogy minden vallás, minden erkölcsi tanító tiltja a szegények elnyomását és az igazságtalanságot. Például a Koránban is tisztán le van írva az uzsorázás tiltása. Sőt Mózes egyik parancsolata a kamat tiltása.

Mi történt később? Ahogy a középkorban növekedett a kereskedelem, és ezáltal a befektetési lehetőségek is, felismerték, hogy a pénzkölcsönzésnek költségei vannak a kölcsönadó számára, mind kockázatban, mind az elvesztegetett lehetőségek terén. Így valamennyi kezelési költséget engedélyeztek, de nem kamatot. Azt azonban tudjuk, hogy az ember szereti a pénzt és a hatalmat, főleg, ha már sikerült belekóstolnia (tisztelet a kivételnek). A pénzváltók, illetve az uzsorások mindvégig jelen voltak az egyház „uralma” alatt, de igazán jelentős hatalmat nem tudtak szerezni. Tudták manipulálni a gazdaságot azzal (ha együttműködtek), hogy változtatták a pénz mennyiségét a gazdaságban, de teljesen irányítani nem tudták. A királyok és az egyház ellenálltak nekik.

Kik is voltak tulajdonképpen ezek a pénzváltók? Az előző cikkben írtam már röviden róluk. Azonban az ókori pénzváltókról nincs annyi ismeretünk, mint a középkoriakról. A középkorban a pénzváltók főleg aranyművesek voltak. Ők voltak az első igazi bankárok, mivel ők kezdték el más emberek aranyát biztonságban tartani „páncéltermeikben”. Láttuk, hogy az első papírpénzek pusztán átvételi elismervények voltak. Az aranyművesek folytatták a korábbi gyakorlatot. Az emberek náluk hagyták az aranyukat és az ezüstjüket, cserébe papírpénzt kaptak. A papírpénz azért terjedt el, mert használata sokkal kényelmesebb volt, mint egy halom nehéz arany és ezüst érmét cipelni. Az aranyművesek tudták, hogy a letétesek csupán töredéke váltja vissza náluk egyszerre aranyát. Elkezdtek tehát csalni. Rájöttek, hogy jóval több elismervényt, vagyis papírpénzt tudnak kibocsátani, mint amennyi aranyuk van, és általában senki sem jöhet rá. Kölcsönadhatták ezt a plusz pénzmennyiséget, és akár kamatot is szedhettek utána. (Hiába volt törvényellenes a kamat, azért még művelték.) Ezzel megszületett aRÉSZLEGES FEDEZETŰ BANKRENDSZER, ami azt jelenti, hogy többszörösét adják kölcsön kamatra annak, mint amennyi letétben van. Ez sajnos a mai világban is így működik (lásd későbbi cikkek).

A kamat használata tehát kockázatos volt, ezért egy dolog maradt számukra, amivel jelentősen növelhették profitjukat, és befolyásukat: változtatták a pénz mennyiségét a gazdaságban. Amikor sok pénz volt forgalomban, a gazdaság virágzott. Ekkor az emberek is több pénzt vettek fel kölcsönként. Fedezetként pedig ott volt a vagyonuk. Amikor az aranyművesek elérkezettnek látták az időt, hirtelen megnehezítették a pénzkölcsönzést. Az emberek bizonyos százaléka nem tudta visszafizetni a kölcsönt, elvesztette vagyonát, ami az aranyművesek kezébe került. Ezt a gazdasági le-föl hintázást folytatták a középkorban. (Manapság is megfigyelhető a dolog, csak üzleti ciklusnak nevezik.) 

Miért csinálták ezt? Azért mert a pénznek igazából nincs valódi értéke. Láthattuk, hogy sokszor nem volt valós, fizikai fedezete neki. Aminek igazából (kézzelfogható) értéke van a világon, az a nemesfémek (főleg arany) és a föld (ingatlan). Erre próbálták mindinkább rátenni a kezüket az aranyművesek. Pénzt ugyanis bárki kibocsáthatott, és az bármi lehetett, hiszen „a pénz az, amiben az emberek (a piac) megegyeznek”. Vagyis, ha te birtoklod a pénz kibocsátást, akkor uralod a piacot. Azonban ez bármikor megváltozhat, ha valaki, mondjuk az állam, új pénzt bocsát ki. Muszáj tehát olyan vagyont felhalmozni, ami értékálló: arany, ezüst, föld. Az előző cikkben láttuk Julius Caesar esetét. Most nézzük meg I. Henrik angol király reformját!

1. Henrik 1068/69 és 1135 között uralkodott Angliában. Ő 1100 körül megunta a pénzváltók manipulációit, és saját pénzt bocsátott ki. Ez volt talán a történelem legfurcsább pénze: rováspálcák (split tally). Hozzá kell tenni, hogy már az őskorban, sőt az inkáknál és a perzsáknál is használtak rovásos pálcákat mennyiségek és üzenetek dokumentálására. De úgy, mint pénz(eszköz) nem. Hogy érte el I. Henrik ennek a „fadarabnak” a pénzként való használatát? Elrendelte, hogy az
   adókat ebben a formában kell fizetni. Így a rováspálca elterjedt a gazdaságban, és 1826-ig (!!!) forgalomban is maradt. Mindezidáig a rováspálca volt a világtörténelem leghosszabb ideig fennálló pénzügyi rendszere. És remekül működött, hiszen ez alatt az idő alatt virágzott fel Anglia és vált világbirodalommá!      

Mit tettek eközben a pénzváltók? Folyamatosan támadták a rováspálca rendszert, állandóan fém érme rendszert ajánlva helyette. (A nemesfém vagyon az ő kezükben volt.) „Ínséges” idők voltak tehát ezek a pénzváltók számára. Mindez VIII. Henrik uralkodása idején megváltozott, ő ugyanis enyhített az uzsora törvényeken. A pénzváltók azonnal megnövelték a pénzmennyiséget az angol gazdaságban, így a gazdaság tovább virágzott. Csakhogy VIII. Henrik nagyon költekező típus volt. Gazdag kincstárat (amit tovább növelt egyházi földek elvételével) és sikeres gazdaságot örökölt elődjétől, ami uralkodása végére teljesen megváltozott. Uralkodása idején a Royal Navy hajóinak száma 5-ről 53-ra növekedett, a paloták száma egy tucatról 55-re. Ez a költekezés nagyon megterhelte a kincstárat, ezért magas adókat kellett kivetni. Mindez nagyon kedvezett a pénzváltóknak, hiszen az emberek hozzájuk fordultak, ha kölcsönre volt szükségük. VIII. Henrik akarva vagy akaratlanul rendkívül jó szövetségesük volt.  

De ami talán ennél sokkal fontosabb, az a katolikus egyházzal való szakítása volt. Láthattuk, hogy a katolikus egyház ellene volt a kamatnak. A történészek különböző okokra vezetik vissza az anglikán egyház (1538) létrehozását, de vajon mi lehetett a fő ok? Ezt valószínűleg már sohasem tudjuk meg, de tény, hogy az anglikán, sőt az összes protestáns egyház nem tiltja a kamatot. Igazából a katolikus egyház szigorúan véve a mai napig a kamat használata ellen van. Íme XI. Pius pápa egyik nyilatkozata az 1930-as évekből, ami örök érvényű igazság:

"Napjainkban nem csak a vagyont halmozzák, de a néhányak kezében összpontosuló mérhetetlen és despotikus gazdasági befolyást is... Ez a hatalom akkor válik különösen ellenállhatatlanná, amikor olyanok gyakorolják, akik, mivel birtokolják és irányítják a pénzt, képesek vezérelni a hiteleket, és meghatározni az elosztását, merthogy ez látja el - hogy úgy mondjam - életet adó vérrel az egész gazdaság testét, és megragadja szinte a gazdaság lelkét, úgyhogy senki sem mer még csak lélegzetet sem venni nagyságos akarata ellenére."

Ebben a cikkben áttekintettem, hogy a (Sötét?) Középkor idején hogyan próbálták kordában tartani a pénzváltók (bankárok) uralmát egyes királyok és a katolikus egyház. A példákat Angliából hoztam, mivel tudjuk, hogy a világ mai arculatát a Brit Birodalom formálta, illetve innen származnak a legjobban dokumentált esetek. A következő cikkben bemutatom, hogy mi vezetett el az angol polgári forradalomhoz, illetve a Bank of England (a világ első központi bankja) megalapításához.

Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 3.: Britannia az élre tör

2011.11.21. 13:40 astroleslie

Időrendben elérkeztünk a cikksorozat talán legfontosabb mérföldkövéhez. Ez pedig a Bank of England megalapítása 1694-ben. Egy ismerősöm, aki több közgazdaságtant tanult, mint én, rámutatott, hogy ez nem a világ első központi bankja, hanem csak a második, mert a svédeknél előbb hozták létre, 1668-ban. Utánanéztem, valóban ez a helyzet. De érdekes módon mindkét országban teljesen hasonlóak voltak a körülmények létrehozásaik előtt (lásd alább).

Az előző cikket VIII. Henriknél fejeztem be. Mint láttuk, az ő uralkodása alatt a pénzváltók hatalma megnőtt. Ez azonban megváltozott Mária és Erzsébet királynő uralkodása alatt. Mindketten megpróbálták visszaszerezni a hatalmat a pénzkibocsátás felett. Erzsébet például a saját kincstárából veretett arany és ezüst érméket. A következő uralkodó, I. Jakab teljesen más politikát folytatott. Békét kötött a franciákkal és a spanyolokkal, valamint alacsony adókat vetett ki. A sok korábbi háborúskodás, valamint I. Jakab gazdaságpolitikája üresen hagyta a kincstárat, ami ráadásul még jobban eladósodott, azonban ennek mértéke az európai hatalmak közül még mindig a legkisebb volt. A következő uralkodó I. Károly volt. Ő háborúkat szeretett volna folytatni, de a kincstára üres volt. Meg kell említeni, hogy ekkoriban Angliában voltak a legalacsonyabbak az adók, ráadásul nem is volt hivatalos „fogyasztási” vagy más közvetlen adóforma. I. Károly új adókat akart kivetni, de ehhez a Parlament jóváhagyása kellett. Őket megkerülve elővett régi, feudális jellegű törvényeket, amelyeket adóként (Ship Money, Distraint of Knighthood) be tudott szedni. Ezáltal nagyon népszerűtlenné vált. Ehhez pedig még hozzájárult az is, hogy katolikus érzelmű volt.

Uralkodásának a következménye az angol polgárháború lett. Itt két oldal harcolt egymással: a royalisták és a parlament pártiak. Maga a háború elég szövevényes volt, ezért nem is kívánom hosszabban taglalni, csak egy dolgot említenék meg. A pénzváltók a parlament pártiakat támogatták, azon belül is Oliver Cromwellt. Szokás mondani, hogy a háború az egyik legjobb üzlet (a hitelezők számára), mert hatalmas adósságokat generál. Ezeket pedig fedezni kell valamiféle bevétellel. Cromwell többek között közvetlen adóztatással finanszírozta hadjáratait. Miután pedig megszilárdította hatalmát Angliában, háborúkat indított Írország és Hollandia ellen. A polgárháború úgy ért véget, hogy Anglia alkotmányos monarchia lett, és visszaállították a Stuart-dinasztia hatalmát. A trónra II. Károly került (I. Károly fia), akit később II. Jakab követett. A két király követte Cromwell aggresszív politikáját, és háborúskodás (főleg a hollandokkal) jellemezte az uralkodásaikat.

Mindkettejük „katolikus érzelmű” politikát folytatott, és emiatt folyamatosan vitában álltak a Parlamenttel. Láthattuk az előző cikkben, hogy a katolikus vallás alapvetően és szigorúan véve nem kedvez a pénzváltók tevékenységének. Mi történt ezután? (Ki is lehetne találni, főleg az elkövetkező cikkek alapján.) Forradalom. És ki került a trónra? Orániai Vilmos, egy holland, akit persze az angol és az amszterdami bankárok erőteljesen támogattak. Érdekes belegondolni, hogy pár évvel azelőttig az angolok folyamatosan háborúban álltak a hollandokkal (ők voltak a legnagyobb vetélytársak a tengeri kereskedelemben), majd egyszer csak hagyták (II. Jakab hónapokkal előtte sejtette, hogy valami készülődik, és a Royal Navy hajói a tengeren voltak abban az időben), hogy egy holland flotta megjelenjen az angol partoknál, és kirakja az új, holland királyukat, aki aztán persze diadalmenetben vonult be Londonba. Mintha tényleg meg lett volna beszélve a dolog a két ország „vezetői” között. A következmény az lett, hogy az új protestáns király gyakorlatilag betiltotta a katolikus vallást, valamint Anglia valóban alkotmányos monarchiává vált, ahol az uralkodónak csak protokolláris szerepe van.

A hollandokkal (és közben a franciákkal) folytatott háborúk miatt a kincstár teljesen kiürült. Ehhez a problémához még hozzácsapódott az 1690-es Beachy Head-i tengeri csata, melyben a francia flotta szinte megsemmisítette a Royal Navy-t. Gyorsan pénzt kellett szerezni, hogy új flottát építsenek. (Akit még jobban érdekel ez a történet, annak ajánlom a „Hét tenger birodalma” című 2009-es BBC dokumentumfilm sorozat második részét.). Az ehhez szükséges rengeteg pénzt csak egy forrásból tudták megszerezni: hitelt kértek a pénzváltóktól. A hiteleket megkapták, de cserébe valamit adnia kellett az angol államnak: egy magántulajdonú, kormány által szentesített központi jegybankot, ami monopóliummal rendelkezik a pénz kibocsátása felett. Az 1694-ben alapított bank neveBank of England lett, és mikor elindult, részvényeket bocsátottak ki, hogy ebből fedezzék a később kiadandó hiteleket. Eredetileg úgy volt, hogy a befektetők, akiknek nevét sosem fedték föl, egy és negyed millió angol fontnyi aranyérméért veszik meg saját részüket, de ebből csupán 750 ezer fontot fizettek be (én sajnos nem találtam meg, hogy honnét vették ezt az információt). Érdekes dolog például, hogy az egyik részvényes még rováspálcában vette meg a részesedését a bankban, ennek ellenére a Bank of England az évek során fokozatosan lehetetlenné tette a rováspálcás rendszer használatát, majd 1826-ban be is tiltotta (nem volt ugye uralmuk felette). A Bank of England tehát csak a nevében volt állami bank, igazából gazdag részvényesek határozták meg működését. 

Kis kitérő. Nézzük meg a svéd központi bank megalapításának körülményeit! A modern Svédország 1538-ban jött létre, amikor sikerült elszakadniuk az ún. Kalmar-uniótól. Gustav Vasa uralkodó volt az, aki elszakadt az uniótól, majd a katolikus egyháztól is, hogy így növelje az állam hatalmát (Hozzá kell tenni, hogy amikor a lutheránus egyház is háborogni kezdett, akkor az ő jogaikat is megnyirbálta.). Politikája folytán az ország gazdaságilag megerősödött, majd ezt kihasználva utódjai sorozatos háborúkba keveredtek, aminek eredménye a Svéd Birodalom lett. A háborúk persze adósságokat generáltak. Az 1650-es években egy holland kereskedő, Johan Palmstruch többször kezdeményezte az akkori svéd királynál, X. Károly Gusztávnál, hogy alapíthasson egy bankot, az amszterdami és hamburgi bankok mintájára. Ez 1657-ben végül meg is történt (Stockholms Banco), de az évek során a bank több hitelt nyújtott, mint amennyi fedezete volt. 1668-ban csődbe is jutott. Palmstruchot a csőd miatt elítélték, és börtönbe is zárták, ahol meghalt 1670-ben (először ki akarták végezni). 1668. szeptember 17.-én Palmstruch-tól elvették a bankvezetői jogot, és a Stockholms Banco a Riksens Standers Bank felügyelete alá került. Ez a bank a svéd parlamentnek (Riksdag) felelt, megakadályozva, hogy a királynak beleszólása legyen a bank ügyeibe. Persze akkoriban a parlament csak időnként ült össze…….   

De térjünk vissza a Bank of England-hez! A működésének első évei alatt rengeteg hitelt nyújtott, nemcsak az államnak, hanem magánembereknek is. Példa: Egy vállalkozás javasolta lecsapolni a Vörös-tengert, hogy megtalálja az aranyat, amit az egyiptomiak süllyesztettek el, amikor üldözték Mózest és az izraelitákat. A kormány (állam) adóssága persze nőtt: 1698-ra a kezdeti egy és negyed millió fontról 16 millió fontra nőtt. Az államnak pedig valahogy fedeznie kellett az adósság visszafizetését. Kitaláltak tehát egy közvetlen, rendszeresen beszedhető adóformát: a (személyi) jövedelemadót. Angliában vezették be először a világon a modern időkben (Kínában kb. 10 évig volt egy hasonló adóforma a Han-dinasztia idején). Ezt az adózási formát később a többi ország is átvette. 

A Bank of England lett tehát az angol, később brit gazdaság fő irányítója, valamint a világtörténelem egyik meghatározója, hiszen ő volt a legnagyobb finanszírozója a Brit Birodalom hódításainak. A Bank of England-nek köszönhetjük például az amerikai függetlenségi háborút is (következő cikk). A bank fő feladata az lett volna, hogy stabilizálja az angol gazdaságot és az angol valutát, de ha valaki utánanéz, akkor látja, hogy a font ritkán volt stabil. Nos, ez annak fényében nem is meglepő, hogy a gazdasági válságok idején is vannak nyertesek, főleg, ha a központi bank magántulajdonban van (A központi bank hitelez a többi kereskedelmi banknak, és bevételei biztosítva vannak az állampolgárok adói által). A Bank of England mintájára jöttek létre a világ legtöbb országában a központi bankok. (Vannak kivételek, például a Magyar Nemzeti Bank. Ez nem egy magántulajdonban lévő bank, csak egy részvénye van, és az a magyar állam tulajdonában van. Viszont tevékenysége független a magyar államtól, mindössze beszámolási kötelezettsége van a Parlament felé. Egyetlen helyről fogadhat el csak utasításokat, az Európai Központi Banktól. Mindenki megnézheti, az MNB honlapjárólletölthető a 2001-es jegybank törvény.) A Bank of England 1931-ben a Kincstár felügyelete alá került, majd 1946-ben államosították. 1998-ban viszont egy a kormánytól független hivatal, a Department of Treasury Solicitor kezelésébe került, ami a legfőbb államügyésznek felel. Ez igazából egy ügyvédekből álló szervezet, mindenki döntse el, hogy mégis mi értelme annak, hogy felügyelheti egy központi bank működését…..

A cikk végére még egy-két személyes megjegyzést tennék. Nem azt kívántam hangsúlyozni, hogy ne legyenek központi bankok! Központi bankokra igenis szükség van, de azokat állami (demokratikusan megválasztott kormány) felügyelet alá kell helyezni. Láthattuk, sőt az amerikai Federal Reserve-nél még jobban látni fogjuk, hogy ez nem igazán valósul meg. És éppen ezért van az, hogy a jelenlegi gazdasági rendszerben az államadósságok sosem fognak megszűnni (lesz majd ellenpélda is, pont Amerikából), legalábbis ott, ahol a központi bank nincs az állam tulajdonában. Persze az sem garancia, ha a kormányok határozzák meg a tevékenységét, hiszen ha ügyetlenek, buták, vagy korruptak, akkor ugyanúgy nem fog jól működni a gazdaság. Mondjuk azon is vitázni szeretnék, hogy a mai világban mit értünk azon, ha jól működik a gazdaság, hogyan mérjük ezt, és mi értelme van az egésznek (GDP, stb.). De azt majd vagy ennek a cikksorozatnak a legvégén teszem meg, vagy másik cikkekben írok róla.

 Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 4.: Az USA létrejötte

2011.11.28. 09:31 astroleslie

A mai cikk a Bank of England tevékenységének egyik következményével, nevezetesen az amerikai függetlenségi háborúval foglalkozik. Sokan azt gondolják, hogy az amerikai kolóniák azért lázadtak fel, mert „annyira vágytak a függetlenségre, meg a szabadságra”. Ez részben igaz, de majd látni fogjuk, hogy a háború FŐ oka pénzügyi volt. A britek zsarnoksága ugyanis leginkább az adókban és a vámokban látszódott meg. De nézzük meg az előzményeket!

A 18. század közepére Nagy-Britannia (ekkor már így nevezték) hatalmas adósságokat halmozott fel (főleg a Bank of England felé), mivel négy nagyobb háborúban (spanyol örökösödési háború, osztrák örökösödési háború, a négyes szövetség háborúja és végül a hétéves háború) vett részt. Hogy ki tudja fizetni a kamatokat a banknak, III. György király 1765-ben megemelte az amerikai kolóniák adóit. Ez azonban csak az egyik tényező volt az anyaország és a gyarmatok közötti feszültség fokozódásában.

A brit gazdaság ebben az időben virágzott, viszont a vállalkozásai sokkal többet termeltek, mint amennyit az ország el tudott fogyasztani. Kellett tehát találni egy új piacot, ahol a brit termékeket el lehetett adni. Ennek Észak-Amerika tökéletesen megfelelt. Azonban a 17. század közepéig az amerikai gyarmatok még viszonylag szegények voltak, mert súlyos hiány volt értékes fémpénzekből, amelyekkel kereskedhettek volna (A brit kereskedők ezért például kedvező hitelfeltételekkel adták az áruikat). Hogy fejlesszék a gazdaságot, és ki tudják fizetni a kereskedőket, a gyarmatok saját papírpénzt kezdtek nyomtatni. Nem mindegyik volt sikeres, azonban némelyik, pl. a „telepes cédula” (Colonial scrip vagy script) működött, mivel ezt a köz érdekében nyomtatták, és adósságmentes volt. Hogy miért volt adósságmentes? Mert nem volt mögötte fedezet (tehát nem az arany vagy ezüst alapján állapították meg értékét), hanem ún. „rendeleti pénz” (fiat money) volt. Vagyis értékét kormányzati törvénykezés határozta meg. (Kiegészítés: manapság már minden jelentősebb valuta rendeleti pénz, az arany standardot elhagyták.)

Ennek következménye az lett, hogy a gyarmatok gazdasága felvirágzott, és szinte nulla volt a munkanélküliség. Azonban volt egy hátulütője ennek a pénznek, legalábbis a britek számára. A kolóniák több pénzt nyomtattak, mint amennyi az adózás folyamán kikerült a körforgásból. Így a „telepes cédula” egyre inkább elértéktelenedett a fonttal szemben, ami rendkívül rosszul érintette a brit kereskedőket. A brit Parlament válaszul megszavazta a Currency Act 1751-et, mely alapján a jövőben korlátozták a papírpénz kibocsátásának mértékét, de megengedték, hogy a meglévő papírpénzzel a köztartozásokat, pl. adók kifizessék. Ugyanakkor tilos lett a magán jellegű tartozásokat, pl. a kereskedőket így kifizetni. Ennek ellenére a törvény nem tette tönkre a gyarmatok gazdaságát. Hogy miért nem, az megérthető Benjamin Franklin válaszából, amikor a Bank of England hivatalnokai kérdezték a gyarmatok új pénzéről:
"Ez egyszerű. A gyarmatokon saját pénzünket használjuk. Telepes Cédula a neve. Arányosan annyit bocsátunk ki, amennyit a kereskedelem és az ipar igényel ahhoz, hogy a termékek könnyedén kerüljenek a termelőktől a fogyasztókhoz. Ily módon magunk szabályozzuk saját pénzünk vásárlóerejét, és nem kell kamatot fizetnünk érte senkinek."

Könnyen belátható, hogyan is kellett reagálnia erre a Bank of England-nek (a brit államnak). Nem engedhették meg, hogy a gyarmataik így kikerüljenek az irányításuk alól. (Ekkoriban még 13 különböző gyarmat volt Észak-Amerikában, de ezek, például a közös pénz miatt egyre inkább szorosabb kapcsolatot építettek ki egymással.) A Currency Act 1751 csak az első lépés volt. 1764-ben megszavazták az újabb Currency Act-et. Ez ugyan nem korlátozta a papírpénz nyomtatását, de betiltotta annak törvényes fizetőeszközként való használatát a jövőben. Magyarul a gyarmatokat rákényszerítették az arany és ezüstpénzek használatára. A cikk elején láttuk, hogy Észak-Amerikában hiány volt a fémpénzekből. A gyarmatok számára a következmények katasztrofálisak voltak. Franklin így ír erről az önéletrajzában:
"Egyik évben a feltételek olyannyira visszájára fordultak, hogy a jólét kora véget ért, és oly mértékű hanyatlás köszöntött be, hogy a gyarmatok utcáin megjelentek a munkanélküli tömegek. A gyarmatok örömmel elviseltek volna egy kis adót a teán és más dolgokon, ha Anglia nem vette volna el a gyarmatoktól a saját pénzüket, ami munkanélküliséget és elégedetlenséget eredményezett. A telepesek képtelensége, hogy véglegesen megszerezzék a jogot saját pénzük kibocsátására III. Györgytől és a nemzetközi bankároktól, volt a Függetlenségi Háború ELSŐDLEGES oka." (kiemelés tőlem)

A gyarmatok el akarták érni, hogy adóikat saját maguk határozzák meg. Azzal érveltek, hogy a gyarmatokra nem vethetnek ki újabb adókat, mert ők nincsenek képviselve a brit Parlamentben, pedig ők is brit állampolgárok. De a brit állam újabb és újabb adókat, vámokat és terheket rakott a vállaikra, mint például a Sugar Act 1764 vagy a Stamp Act1765. A feszültség egyre inkább nőtt. Különösen jellemző John Hancock esete. (Ő többek között arról híres, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatot hatalmas betűkkel írta alá.) Hancock gazdag kereskedő volt, miután megörökölte nagybátyja sikeres import vállalkozását. Karrierje kezdetén a Birodalom lojális híve volt, de az évek során egyre inkább a gyarmatok ügyét kezdte támogatni. A vámok ugyanis rettenetesen megnehezítették a vállalkozásának működését. Többször szembekerült a törvénnyel, de a leghíresebb eset a Liberty nevű hajójának ügye volt 1768-ban. Ez a hajó bort szállított Madeiráról, és május 9-én este kikötött Bostonban. A vámosok másnap reggel vizsgálták meg a hajót, habár két vámos az éjszaka folyamán is a hajón maradt. A reggeli vámvizsgálat során azt vették észre, hogy a hajó rakodótere csak negyed részig volt megtöltve boroshordókkal. Hancock ki is fizette az ennek megfelelő vámot, de a vámosok azt gyanították, hogy csempészett, és előző éjjel kirakodták a többi hordót. Erre semmiféle bizonyítékuk sem volt, de bírósági ügy lett belőle, melyben megvádolták Hancock-ot. A bírósági ügyek akkoriban az Admiralitás elé kerültek. Itt nem volt esküdtszék, és a bírók öt százalékot megkaptak az elkobzott rakományból, ha a vádlottat bűnösnek találták! Két bírósági tárgyalás is lezajlott, az elsőben elkobozták Hancock-tól a hajót. A második tárgyalás öt hónapig elhúzódott, mely során nem mindig engedték meg a védőügyvédnek (John Adams), hogy kikérdezze a szemtanúkat. A vádat végül indoklás nélkül elejtették………

 

1775-ben kitört az amerikai függetlenségi háború. Addigra a gyarmatok arany és ezüst készlete kimerült, ezért saját papírpénzt (Continental „dollár”) kellett nyomtatniuk a háború finanszírozására. A háború alatt a pénz jelentősen elértéktelenedett, mert az egyes államok saját pénzt is nyomtattak, és tevékenységüket nem koordinálták a Kongresszussal. 1781 májusára a Continental annyira elértéktelenedett, hogy megszűnt a használata. A Kongresszus ekkor engedélyezte Robert Morrisnak, egy vagyonos embernek (hadiiparban kereskedett), hogy alapítson egy központi bankot. Ez lett a Bank of North America. Morris, karöltve Alexander Hamiltonnal, már hónapokkal korábban lobbizott a Kongresszusnál, hogy hozzanak létre egy ilyen bankot.      

A Bank of North America számára a Bank of England szolgált mintául. Engedélyezték a részleges fedezetű bankrendszert, ami azt jelenti, hogy kikölcsönözhetett olyan pénzt, amivel nem is rendelkezett, és aztán kamatot szedhetett érte. A bank alapszabálya szerint magán befektetőknek kellett betenniük a 400000 dollárnyi törzstőkét. Amikor azonban Morris nem tudta összeszedni a pénzbetétet, arcátlanul kihasználta politikai befolyását, hogy a kormány aranyat helyezzen letétbe a bankban, amit Franciaország és Hollandia kölcsönzött az amerikai Kongresszusnak. Ez alapján aztán a bankból pénzt kölcsönzött magának és barátainak, hogy ebből fizessék a bank részvényeit. És, akárcsak a Bank of England, a bank monopóliumot kapott a nemzeti valuta felett.

Az előző bekezdés információiból csak annyit találtam meg, hogy a bank tényleg megkapta az államtól az aranyat, a többit nem tudom megerősíteni. Ami viszont tény, és megerősíteni látszik az előbb leírtakat, hogy mindössze négy évvel később a bank működési engedélyét nem újították meg. (A bank tovább működött, de elvesztette központi bank szerepét.) Az is tény, hogy a bank működésének négy éve alatt (1781-1785) az amerikai valuta értéke tovább zuhant. A központi bank szerepétől való megfosztás indoklása az volt, hogy a bankban „megnőtt a külföldi befolyás, alaptalan hiteleket nyújtott és tisztességtelen versenyt folytatott a többi, állami bankkal szemben”. A bankot tönkretevők egyik vezéregyénisége William Findley pennsylvaniai képviselő volt. Ő így érvelt:
"Ennek az intézménynek, amelynek egyetlen alapelve a kapzsiság, sosem fog változni a célkitűzése: az állam összes vagyonának, hatalmának és befolyásának megkaparintása."

A következő cikk témája Morris és Hamilton, valamint a Kongersszus (Alapító Atyák) harcáról fog szólni. Morris és Hamilton, valamint Thomas Willing, a Bank of North America elnöke ugyanis nem nyugodott bele a vereségbe, és elérték, hogy 1791-ben egy újabb központi bankot hozzanak létre a vezetésükkel.

Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 5.: A bankárok nem hagyják magukat

2011.12.05. 10:40 astroleslie

Ez a cikk az előzőnek a közvetlen folytatása. Ott láthattuk, hogy az Alapító Atyák ugyan megengedték egy, a Bank of England-hez hasonló központi bank létrehozását magánembereknek, de mindössze négy év után megszüntették a bank működési engedélyét. Thomas Jefferson például így vélekedett erről a bankról:
„Ha az amerikai emberek valaha is hagyják, hogy magánbankok irányítsák pénzük kibocsátását, akkor először az infláció, majd a defláció révén, a bankok, és a körülöttük kinövő vállalatok minden tulajdonuktól megfosztják őket, míg végül a gyermekeik hontalanul ébrednek a földrészen, amit apáik hódítottak meg."
Jefferson próféta volt, gondoljunk csak bele, hogy mi folyik manapság a világban! De majd konkrét példákat is látunk a későbbiekben, amikor (egyes) bankok jól jártak az ún. gazdasági válságok során.

Nézzünk egy másik véleményt egy másik Alapító Atyától, Morris kormányzótól (nincs rokonság közte és Robert Morris között). Ő így fogalmazott James Madisonnak írt levelében 1787. július 2-án:
"A gazdagok mindent elkövetnek majd, hogy kialakítsák uralmukat, és rabszolgává tegyék a többieket. Mindig is ezt tették. Mindig is ezt fogják tenni? Ugyanaz lesz a hatása itt is, mint máshol, ha csak mi, a kormány (hatalma) által nem tartjuk őket kordában."
Nemes és becsületes gondolatok. Sajnos az évtizedek alatt Amerikában és szerte a világon elfeledkeztek erről a (demokratikusan megválasztott) politikusok. De most lássuk a (nemzetközi) bankárok második támadását az USA pénzügyi rendszere ellen!

Miután 1785-ben megszüntették a Bank of North America központi szerepét, Hamiltonék (ő, Robert Morris és Thomas Willing) támadásba lendültek, és az Alkotmányozó Gyűlésen (1787) meggyőzték a Kongresszus küldötteinek többségét, hogy igenis szükség van egy ilyen magántulajdonú központi bankra. A küldöttek féltek az olyan inflációtól, mint ami a függetlenségi háború idején volt. Elfelejtették, hogy előtte a „Telepes Cédula” milyen jól működött. Érdekes módon az USA Alkotmánya nem szól semmit erről a témáról……

Elgondolkodtató Hamilton mondata egyik levelében, amit Robert Morrisnak írt:
"Az államadósság, amennyiben az nem túlzott mértékű, áldás lesz nemzetünknek."
Eléggé „érdekes” gondolkodás, én nem látom benne a racionalitást.

1791-ben erőfeszítéseik jutalmat nyertek. A Kongresszus (kiélezett vita után) megadta az új banknak 20 évre az engedélyt. A bank a First Bank of the United States nevet kapta, ezzel is titkolva, hogy magántulajdonban van. A Bank monopóliumot kapott az amerikai fizetőeszköz nyomása felett, noha tőkéjének 80%-a magánbefektetők kezében volt. A maradék 20%-ot az állam birtokolta, de ennek célja nem az irányítás volt, hanem a tőke biztosítása. (Sok évvel később az a szóbeszéd járta, hogy a Rothschildok voltak a First Bank of the United States hátterében munkálkodó hatalom. A Rotschildokról a következő cikkben írok.) Hasonlóan a Bank of England-hez, itt sem derült ki sohasem az eredeti befektetők neve……..

Hogy is alapították meg a bankot? Hamilton a következő tervet nyújtotta be a Kongresszusnak: A bank 10 millió dollár alaptőkével rendelkezzen. Ebből 2 millió dollárnyit az USA kormánya vegyen meg részvényekben. Mi volt itt a probléma? Az USA kormányának nem volt ennyi pénze (ez rengeteg pénz volt akkoriban). Hamilton javaslatára a kormány kölcsönvette (!!) a banktól a 2 millió dollárt, amit aztán 10 év alatt, évenként azonos nagyságú részletekben visszafizethetett. Nem tudom, de csak nekem tűnik ez csalásnak? Olyan pénzekkel dobálóztak, amiknek nem volt fedezete, és nem is léteztek. Nem is beszélve a maradék 80%-ról: a részvényeket a nyilvánosságnak árulták mind az USA-ban, mind külföldön. És hogyan fizethettek a vevők? Mindössze a megvásárolt részvények negyedét kellett ezüstben vagy aranyban kifizetni, a maradék lehetett kötvény, vagy más részvény, papírpénz, stb…….

Így technikailag a banknak csupán 500,000 dollárnyi „igazi” pénze volt folyamatosan, és ebből fedezték a maximum 10 millió dollárnyi hiteleket. Ez a részleges fedezetű bankrendszer „gyönyörű” példája. És mi volt a bank elsődleges szerepe? Nem az állam vagyonának őrzése és működésének finanszírozása. Nem. A bank elsősorban hiteleket osztogatott magánembereknek és vállalkozásoknak. És ennek az intézménynek volt monopóliuma a pénznyomtatás felett! (Ez azóta megváltozott. A központi bankok most már csak az államnak adnak kölcsönöket. Majd látjuk a következő cikkben, hogy ez Rotschild ötlet volt.)

A bankot annak idején úgy állították be a Kongresszus előtt, mint a bankrendszer stabilitásának és az infláció elkerülésének garanciáját. Ennek ellenére mi történt? Az első öt évben az USA kormánya 8,2 millió dollárt vett kölcsön a banktól. Ugyanebben az ötéves időszakban az árak 72%-al növekedtek. (Ez nem annyira meglepő, ha az osztogatott pénz mögött nem volt semmiféle „igazi” érték.) Jefferson így fogalmazott frusztráltságában: "Bárcsak lehetséges lenne egy egyszerű alkotmánymódosítással elvenni a szövetségi kormánytól a hatalmat, hogy kölcsönt vegyen fel."

1795-ben Hamilton helyét Oliver Wolcott Jr. vette át a Kincstár élén. Láthattuk, hogy a kormány ebben az időszakban hatalmas összegeket vett fel a banktól, mert az állam működtetéséhez egyre több pénzre volt szüksége. Két választási lehetőség volt a pénzhez jutáshoz: vagy az adókat emelik, vagy a kormány részesedését eladják a bankban. Az utóbbit választották…..(no comment).

A First Bank of the United States 1811-ig élt. Ekkor törvényjavaslatot terjesztettek a Kongresszus elé, melyben javasolták a bank működési engedélyének megújítását. Heves vita kerekedett a javaslatból. A sajtó nyíltan támadta a bankot, „szélhámosnak, keselyűnek, viperának, kobrának” titulálták. A közhangulat és a Kongresszus egyre inkább bankellenessé vált. Állítólag Nathan Rotschild megfenyegette az USA-t, hogy amennyiben nem újítják meg a bank működési engedélyét, akkor „katasztrófális” háborúban találják magukat. Ekkoriban James Madison volt az elnök, aki a kezdetektől fogva a bank ellensége volt. Alelnöke George Clinton segítségével elérték, hogy a bank működési engedélyét ne újítsák meg (Egy szavazaton múlott a dolog.). Öt hónap múlva az USA hadban állt Nagy-Britanniával (1812-es háború)………. 

A hadüzenetet ugyan az USA küldte, de a háborúnak számos oka volt. A britek támogatták az USA-ellenes indiánokat, akadályozták az amerikaiak franciákkal való kereskedelmét, és amerikai hajókat támadtak meg, dezertőrök után kutatva. Mindennek oka az volt, hogy Britannia folyamatos háborúban állt Napóleonnal. (Napóleon amúgy eléggé felvilágosult ember volt, aki korlátozni akarta a bankárok hatalmát. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor ő igazából a Bank of England ellen harcolt az évek során. Amikor épp béke volt, akkor a Bank of England sorra pénzelte a franciák ellenségeit, hogy azok hadseregeket állítsanak fel. Napóleon a „kontinentális zárlatot” is azért találta ki, hogy Britanniát gazdaságilag tönkretegye….) Az amerikaiak szerencséje, hogy a napóleoni háborúk miatt az 1812-es háború nem végződött katasztrófával. A britek súlyos vereségeket mértek rájuk, de döntő győzelmet nem tudtak aratni.

A háború után alig 4 évvel egy újabb magántulajdonú központi bankot hoztak létre. Ez volt a Second Bank of United States. Az alapítása teljesen hasonló körülmények között zajlott le, mint az elődje esetén. Az alapításának oka a háború miatti infláció és az állam eladósodottsága volt. Működése teljesen hasonlatos volt az elődjéhez. Alig 12 év alatt az amerikaiaknak elegük lett a bankból, és olyan elnököt választottak meg Andrew Jackson személyében, aki ősellensége volt a banknak. De erről majd a kettővel későbbi cikkben!

Hogyan irányítják a világot a (nemzetközi) bankárok? 6.: Rotschildok (röviden)

2011.12.19. 11:02 astroleslie

Essen néhány szó a Rotschild dinasztiáról! Az előző cikkben már elhangzott ez a név. Kik is a Rotschildok, és miért fontosak? Nos, egyes vélemények szerint a 19. században ők voltak a világ leggazdagabb családja. A 20. századra azonban szinte „eltűntek”, manapság alig hallani róluk. Legalábbis az összeesküvés elméletek kivételével. De mi is az alapja ezeknek az elméleteknek? Paul Johnson történész így fogalmazta meg:
„A Rotschildok nehezen megfoghatóak. Nincs róluk olyan könyv, ami leleplező és pontos lenne. Egész könyvtárakat írtak viszont velük kapcsolatban butaságokról. Ezért főleg a család felelős. Egy hölgy például könyvet tervezett írni (Hazugságok a Rotschild családról címmel), de abbahagyta, azzal az indokkal, hogy nagyon könnyű a hazugságokat átlátni a Rotschildokkal kapcsolatban, viszont az igazságot lehetetlen megállapítani.”
A Rotschildoknak hatalmas méretű a családfája, így nem is fogok foglalkozni a teljes dinasztiával, csupán a legfontosabb embereket próbálom megemlíteni.A dinasztiát Mayer Amschel Rotschild (született Frankfurt, 1744) alapította. Ő egy pénzváltó (Amschel Moses Rotschild) negyedik gyermeke volt (összesen nyolcan voltak testvérek). Moses-nek volt egy boltja, aminek ajtaján egy címer volt: egy vörös pajzson ülő római sas. (A Rotschild ugye németül vörös pajzs, innen ered a családnevük.) Moses többek között a hesse-i választófejedelemmel kereskedett, vagyis neki adott kölcsön időnként. Valószínűleg innen ered Mayer-nek az ötlete, hogy sokkal jövedelmezőbb államoknak és királyoknak kölcsönt adni, mint magánszemélyeknek (lásd a Bank of England-es cikkemet). Állítólag ezt mondta 1790-ben:
"Hagyjátok, hogy kibocsássam és irányítsam egy nemzet pénzét, és nem érdekel, hogy ki hozza törvényeit."
Moses 1755-ben halt meg, így gyermekei örökölték a vállalkozását.

Amschel a szakmát Hamburgban „tanulta ki”, egy Jakob Wolf Oppenheim nevű vállalkozónál. Innen 1763-ban tért vissza, és ritka pénzérmékkel kezdett kereskedni. Folytatta apja jó kapcsolatát a hesse-i választófejedelemmel, ő látta el érmékkel. A vállalkozás gyorsan növekedett, főleg 1785 után, amikor IX. Vilmos került hatalomra, és megbízta Amschelt a banki szolgáltatásokkal a fejedelemségben. A francia forradalom után a vállalkozása még inkább növekedni kezdett, amikor megbízták, hogy zsoldosokat toborozzon a britek számára Napóleon elleni háborúban (ő kezelte a britek pénzét). 1785-ben egy másik fontos dolog történt az életében. Családjával egy nagy, ötemeletes házba költözött (Zöld Pajzs), amelyet a Schiff családdal osztottak meg. Jegyezzük meg a Schiff nevet is, a későbbiekben még előkerülnek ők is!

A 19. század elejére Amschel saját nemzetközi hiteleket kezdett nyújtani, melyekhez a tőkét a fejedelemségből szerezte. Annak ellenére, hogy Napóleon 1806-ban elfoglalta Hesse-t, és a választófejedelem száműzetésbe került, Amschel megmaradt a bankárának. A fejedelem pénzét, és a sajátját Angliában fektette be (ahova egyik fiát küldte, erről lent). Ezen kívül profitált Napóleon kontinentális blokádjából is, az Európán belüli kereskedelemből.

Amschelnek összesen tíz gyermeke született, akik közül négyen további dinasztiákat alapítottak. Amschel gyermekeit Európa legfontosabb kereskedelmi központjaiba küldte: Nathant Londonba, Salomont Bécsbe, Calmannt (Carl) Nápolyba és Jacobot Párizsba. Közülük a legfontosabb Nathan volt, bár a többiek is jelentős szerepet vállaltak az adott ország pénzügyeiben.

Nathan 1798-ban (21 évesen) került Angliába. Apja azért küldte Angliába 20 000 font tőkével, hogy bővítse a család textil import-beli kereskedelmét. Nathan 1804-ben lett brit állampolgár. 1806-ban megkapta apjától IX. Vilmos pénzét (550 000 font). Elvileg neki brit államkötvényeket és más hasonló részvényeket kellett volna ebből vásárolnia a fejedelem számára, de ő másba is befektetett. (Háború volt, ami nagyon kedvező az üzletnek…..). Ebből és apja pénzéből pénzügyi tevékenységbe kezdett a londoni tőzsdén, valamint bankot is alapított (N M Rotschild & Sons, 1811). Tevékenysége révén 1815-ben vissza tudták adni a pénzt Vilmosnak a kamatokkal együtt, a plusz profitot viszont megtartották. Nathan személyesen finanszírozta Wellington herceg spanyolországi hadjáratát, de más nemzeteket is támogatott a Napóleon elleni küzdelemben. A háborúból nagyon megszedte magát, de a legnagyobb „üzlete” évekkel később történt, 1815-ben. 

A korábbi cikkemben említettem, hogy Napóleon igazából a Bank of England ellen harcolt végig. De miért támogatta Nathan is a Napóleon ellen küzdőket? Mert Napóleon meglátta a privát központi bankok és a bankárok valódi veszélyét. Így fogalmazott:
"A kéz, ami ad, felette áll a kéznek, ami kér. A pénznek nincs hazája; a pénzemberek nem hazafiak, és nincs becsületük: kizárólagos céljuk a nyerészkedés."
Mily igaz! Gondoljunk csak bele Amschel 1790-es kijelentésére, vagy ami manapság is folyik tőzsdéken, bankokban, hitelminősítőknél, stb……..

Napóleon tehát nagyon nagy fenyegetés volt a bankárok, így a Rotschildek számára is, így mindent megtettek, hogy finanszírozzák ellenségeit. Erőfeszítéseik sikert arattak, amikor Napóleont 1814-ben száműzték Elbára. Azonban 1815-ben Napóleon visszatért Elbáról, és új sereget toborzott. Ausztria és Oroszország túlságosan eladósodott, így nem vett részt a hadjáratokban. Wellington viszont éppen a későbbi Belgium területén állomásozott, így Napóleonnak vele kellett megütköznie. A döntő ütközet Waterloo-nál zajlott le (A csata kimenetelét tudjuk, az viszont kevésbé ismert, hogy a britek már a vereség szélén álltak, és ki is kaptak volna, amikor a poroszok megjelentek Napóleon jobbszárnyán, és így együtt győzelmet arattak.). A csata kimenetele hosszú időre befolyásolta a brit gazdaságot. Ha Napóleon nyer, akkor Britannia jelentősen veszít hatalmából, és félő volt egy invázió lehetősége, ha viszont Britannia nyer, akkor minden korábbinál erősebb lesz. Ezt a dolgot Nathan is felismerte, és élete legnagyobb „üzletét” csinálta a csata után egy nappal. 

Hogyan vitte véghez? Természetesen nem becsületes módon, hanem manipulációval. Egy ügynöke szolgált ugyanis a brit seregben, aki a csata idején egy a csatamezőtől északra lévő dombon állomásozott. Amint a csata eldőlt, visszasietett Londonba, és közölte a hírt Nathan-nel. Ügynöke EGY TELJES NAPPAL(!!) megelőzte Wellington londoni futárát. A hírt felhasználva gyorsan cselekedett, és rögtön a tőzsdére sietett. Ott már elég nagy volt a hírneve, ezért mindenki rá figyelt. Tudták, hogy jól működő információs hálózattal rendelkezik szerte Európában (fivérei révén). Nathan eljátszotta a szomorút (mintha Napóleon nyert volna), és elkezdett eladni. Ennek nyomán pánik alakult ki, és mindenki szabadult a részvényektől. Igen ám, de pár órával később (titokban) ő és a szövetségesei tömegével venni kezdték a részvényeket immáron töredék értékükért. Kevesebb, mint egy nap alatt megszerezte az uralmat a brit kötvénypiac, és egyesek szerint a Bank of England felett is!

Erre lehet azt mondani, hogy legenda! De ami tény, hogy száz évvel később a New York Times-ban megjelent írás szerint Nathan Rothschild unokája megpróbált bírósági úton eltiltatni egy erről a tőzsdei történetről szóló könyvet. A Rothschild család váltig állította, hogy a történet hamis és becsületsértő, de a bíróság elutasította a Rothschildok kérelmét, és elrendelte, hogy a család fizessen minden perköltséget.

Lehetne még sorolni Nathan üzleti sikereit (1825-26-ban ő finanszírozta a Bank of England likviditását, 1835-ben megkaparintotta a spanyol higanybányák feletti uralmat, stb.), de az túl hosszú lenne, és ennek a cikknek és a sorozatnak nem(csak) ez a célja.

A Rotschild-dinasztia a 18. század közepére a világ legvagyonosabb családja lett. Ezt állítják a történészek. A bevezetőben említettem, hogy a 20. századra azonban gyakorlatilag eltűntek. Pedig ez csak részben igaz! (Az N M Rotschild & Sons például még ma is működik, bár hivatalosan most már nem bank, hanem pénzügyi szolgáltató cég.) A pénz olyan, mint az energia. Nem veszik el, csak átalakul, vándorol. És a Rotschildoknak akkora volt a befolyása a 20. század elején, hogy egy ilyen hatalom nem tűnhet el. Erről számos könyv és írás található. Talán hatalmuk megcsappant, amikor a fasizmus megerősödött Európában (ők ugye zsidók), bár ez is kétséges. (Hitlert támogatták nagytőkések). Biztosat viszont nem lehet kijelenteni (lásd bevezető), hiszen a mai globális üzleti világban egyszerűen nem lehet átlátni a dolgokat, legalábbis egy külső szemlélő számára. Az viszont tény, hogy a Rotschildok és szövetségeseik (Rockefeller, Morgan, Schiff, Warburg) leszármazottai még ma is élnek, és még mindig gazdagok. Hogy mennyire gazdagok, azt senki se tudja megállapítani, mert nagyon jól meghúzódnak a háttérben.

Az előbb említett családok későbbi cikkekben még elő fognak kerülni. A következő cikk azonban visszatér Amerikába, amikor Andrew Jacksonról fogok írni, aki egy itthon kevésbé ismert elnök volt, pedig olyan tetteket vitt véghez, amelyek szinte egyedülállóak a (világ)történelemben. 

Hogyan irányítják a világot a (nemzetközi) bankárok? 7.: Andrew Jackson

2012.01.02. 11:14 astroleslie

A kettővel ezelőtti cikk végén már megemlítettem a Second Bank of United States megalapítását. Ez a bank elődjének mintájára (First Bank of United States) jött létre. Alapításának, működésének és végzetének körülményei szinte teljesen azonosak az első ilyen bankéval. Sorsát egy itthon kevésbé ismert amerikai elnök, Andrew Jacksonpecsételte meg.

Jackson, mielőtt politikus lett, a hadseregben szolgált, az indiánok és a britek ellen harcolt. Személyisége és elnöki tevékenysége kicsit ellentmondásos. Például gazdag rabszolgatartó volt, ennek ellenére kiállt a demokráciáért és a polgárok személyes szabadságáért. Akit jobban érdekel, az olvashat róla a neten, mi most koncentráljunk a központi bank elleni tevékenységére.

Jackson 1828-ban került az elnöki székbe. Világéletében a központi bank ősellensége volt, és amint megválasztották, rögtön támadásba is lendült. Azonban 1836-ig a bank működési engedélye biztosítva volt a kongresszusi törvény által. Így első elnöki ciklusa során „csak” arra szorítkozott, hogy a bank támogatóit eltávolítsa a kormányzatból. A bank támogatói érezték a helyzet komolyságát, ezért 1832-ben kérték a Kongresszustól a bank működési engedélyének meghosszabbítását. Abban bíztak, hogy Jackson nem fog belemenni a vitába. De tévedtek. A Kongresszus megszavazta a hosszabbítást, de az elnök megvétózta a törvényt.
A vétó szövegének egy részlete:
”Nemcsak saját állampolgáraink részesülnek majd Kormányunk bőkezűségéből. E bank tőkéjéből több mint 8 millió külföldiek tulajdona. Nem veszélyes-e szabadságunkra és függetlenségünkre nézve egy olyan bank, ami természeténél fogva ily kis mértékben kötődik hazánkhoz? Fizetőeszközünk irányítása, a közpénzek beszedése, és polgáraink ezreinek függőségben tartása sokkal veszélyesebb és félelmetesebb, mint ellenségünk katonai ereje. Ha a kormány az egyenlő védelemhez tartaná magát, és ahogy az Ég esőt ad, egyaránt szórná kegyeit a magasra és alacsonyra, gazdagra és szegényre, az feltétel nélküli áldás lenne. Az előttem lévő határozat úgy tűnik nagy mértékben és szükségtelenül eltávolodik ezektől az igazságos alapelvektől.”

 

1832-ben Jackson újra indult az elnökválasztáson. Mindaddig a kampányok során az elnök jelöltek otthon maradtak, és nem mondtak beszédeket az embereknek, hanem követőik szerveztek kampány rendezvényeket. Ezt változtatta meg Jackson. (Többek között ő használt először kampányvonatot.) Ellenfelét Henry Clay-t a bankárok támogatták, állítólag három millió dollárt fektettek kampányába. Jackson kampányának jelszava a „Jackson, és nincs Bank” volt. A választást nagyon kis különbséggel megnyerte, és nekiállt tönkretenni a Bankot.

Megválasztása után két pénzügyminiszterét (Louis McLane, William J. Duane) is megbízta azzal, hogy vegye ki a kormány letétjét a Second Bank of United States-ből. Egyikük sem hajtotta végre, amit kért tőlük Jackson, ezért mindkettőt menesztette. Harmadik minisztere Roger B. Taney 1833. október 1-től kezdve elkezdte a kormány pénzét kivonni a bankból. A bank elnöke, Nicholas Biddle ellenállt. Állítólag ezt mondta:
” Ez a derék Elnök azt hiszi, hogy csak mert indiánokat skalpolt és bírákat börtönzött be, azt tehet a Bankkal, amit akar. Hát téved!”
Biddle megpróbálta felhasználni a befolyását az amerikai politikai elitben:
„Semmi más, csupán a széleskörű szenvedés lesz bármi hatással a Kongresszusra. Egyedüli biztonságot számunkra a határozott megszorítás érdekében tett következetes irányvonal követése adhat - és nincs kétségem afelől, hogy egy ilyen irányvonal végül a fizetőeszköz visszaállítását és a bank új működési engedélyét eredményezi.”

Számomra ez a kijelentés kicsit zsarolónak hat. És láss csodát, mi történt ezután? Gazdasági válság. A bank erősen szűkítette a pénzkínálatot a régi kölcsönök bevonásával, és az újak kihelyezésének megtagadásával. És Biddle mindezekért Jacksont okolta, mert a kormány kivonta a tőkét a bankból. De gondoljunk bele egy pillanatra! A kormány részesedése mindössze húsz százalék volt a bankban, és az amerikai gazdaság semmivel sem működött rosszabbul abban az időszakban, mint általában. Vagyis semmi sem indokolta ezt a lépést a központi bank részéről……..

Mindenesetre a politikusok megijedtek a válság miatt, és hat hónappal a kormányzati tőkekivonás után a Kongresszus 26-20 arányban hivatalosan megrótta az elnököt. (Erre előtte és azóta sem volt példa!) Úgy nézett ki, hogy végül Jackson ellenfelei nyernek, azonban „csoda” történt. Pennsylvania kormányzója támogatni kezdte Jacksont, és erősen bírálta a bankot. Ráadásul Biddle-t rajtakapták, amint azzal dicsekedett, hogy „tönkretette a gazdaságot”. 1834 áprilisában a Kongresszus éles vita után 134-82 arányban elutasította a bank működési engedélyének megújítását. Ezen kívül egy vizsgáló bizottságot állított fel, aminek a célja annak kivizsgálása volt, hogy a bank okozta-e a válságot. Amikor a vizsgálóbizottság megérkezett Philadelphiába, a bank épületébe, hogy egy könyvvizsgáló átnézze a könyvelést, Biddle megtagadta a könyvek átadását. Nem engedett betekintést a kongresszusi tagokkal folytatott levelezésébe sem, ami személyes hiteleikről, és a nekik nyújtott kedvezményekről szólt. Azt is megtagadta, hogy tanúskodjék a bizottság előtt Washingtonban. (Biddle-t később letartóztatták, és csalással vádolták. Felmentették, de nem sokkal később meghalt.)

Mindeközben Jackson folytatta gazdaságpolitikáját. A Second Bank of United States-ből kivett tőkét más, helyi és állami bankokba helyezte, valamint közmunkákba és vállalkozásokba fektette. Ennek következtében a gazdaság virágzott. Azt is meg kell említeni, hogy Jackson volt az EGYEDÜLI elnök, aki valaha is kifizette a TELJES államadósságot 1835-ben! És „meglepő” módon ő volt az első elnök, akit megpróbáltak hivatali ideje alatt megölni. 1835. január 30-án egy Richard Lawrence nevű ember próbálta lelőni, de revolverei csődöt mondtak. A bíróság később felmentette Lawrence-t elmebetegségre hivatkozva. Állítólag szabadlábra helyezését követően azzal hencegett barátainak, hogy befolyásos emberek bízták meg Európából, akik ígéretük szerint meg is védik, ha elfognák………

Jackson talán csak egy hibát követett el elnöksége idején. Pár hónappal második ciklusa lejárta előtt, 1836-ban megalkotott egy új törvényt (Specie Circular), ami kimondta, hogy állami földet csak aranyért vagy ezüstért lehet venni (Az USA területe elnöki évei alatt jelentősen megnövekedett, és ezeket eladták magánszemélyeknek. Korábban papírpénzt is elfogadtak.) A törvény miatt jelentősen megnőtt a kereslet az arany és ezüst iránt, amit a bankok nem tudtak kielégíteni, és 1837-ben válság robbant ki. A válság okairól manapság is vitatkoznak a közgazdászok, de közgazdasági tény, hogy ha az állam nyomtatja a pénzt (és nem teszi ezt a megfelelő mértékkel) annak hiperinfláció lesz a következménye (Gondoljunk a pengőre!). Azzal, hogy Jackson elvette ezt a jogot a Second Bank of United States-től, a bankok túlzott mértékben nyomtatni kezdték az (állami) papírpénzt, és bekövetkezett az erős infláció. Ennek következményeként először a kormány, aztán a bankok nem fogadták el az értéktelen papírpénzt a földekért cserébe, és ebből jött a válság.

A cikk végére néhány személyes megjegyzés. Úgy vélem, hogy Andrew Jackson jó politikát folytatott, és tettei el kellene, hogy gondolkoztassák a mai politikusokat is! Azonban utolsó nagy döntése hibás volt, és már nem tudta kijavítani, hiszen második ciklusa után nem maradt hivatalban. (Nem találtam meg, hogy miért nem indult a harmadik ciklusért.) De talán nem is az ő hibája. Arra gondolok, hogy már akkor is, és pláne a 20. és 21. században a gazdaság úgy volt és van „beállítva a jó működésre”, ha az exponenciális növekedést mutat. Halljuk minden nap, hogy a GDP-nek növekednie kell, különben recesszió van, és akkor itt a „világ vége”. Én azon a véleményen vagyok, hogy az államnak igenis feladata a gazdaság irányítása, a kontroll, hogy megakadályozza a pénzügyi és gazdasági folyamatok elszabadulását. Manapság, és az előző évtizedekben nem ezt tapasztaltuk, és ha megnézzük néhány évente mindig jöttek az újabb és újabb válságok. És ez a mostani sem az utolsó lesz, mert akármit mondanak is a politikusok, legyen az magyar, EU-s, amerikai vagy bármilyen, ők csak „tüneti kezelést” folytatnak…..

Hogyan irányítják a világot a (nemzetközi) bankárok? 8.: Abraham Lincoln

2012.01.19. 10:45 astroleslie

Egy kevésbé ismert amerikai elnök cikke után következzen egy írás az egyik legismertebbről, Abraham Lincolnról. Hivatali ideje alatt robbant ki az amerikai polgárháború. A közhiedelem szerint ennek oka a rabszolgaság volt. De ez tévedés! A háborúnak csupán gazdasági okai voltak. Lincoln valóban ellene volt a rabszolgaságnak, ugyanakkor nem akarta megszüntetni azt. Így fogalmazott egy hónappal hivatalba lépése előtt:
”Nem áll szándékomban sem közvetve, sem közvetlenül meggátolni a rabszolgaság intézményét azokban az államokban, ahol ez most létezik. Úgy hiszem, nincs törvényes jogom hozzá, hogy ezt tegyem, és nem is vagyok hajlandó megtenni.”
Gondoljunk bele abba, hogy a rabszolgák felszabadítása nem is történt meg 1863-ig, amikor már két éve tartott a háború! És Lincoln mindössze azért hozta létre a törvényt, hogy megnyerje a háborút. A déliek gazdasága ugyanis a rabszolgatartáson (a gyapotültetvényeken ők dolgoztak) alapult, és ezzel a lépéssel végérvényesen megnyerte az Uniónak a feketéket…….

Mindez azonban lényegtelen cikkünk szempontjából. Ami fontos nekünk az a polgárháború kitörésének oka! A háború előtti években Amerika gyarapodott, de a pénzügyi irányítás nem volt a bankárok kezén. Az előző cikkben láttuk, hogy Jackson utolsó törvénye miatt gazdasági válság tört ki Amerikában, ami évekig éreztette a hatását. Ennek ellenére a rá következő években, Lincoln hivatalba lépéséig az ország szinte soha nem látott mértékben gazdagodott. És mindez egy magántulajdonú, sőt bármilyen központi bank nélkül…….

Az északiak és a déliek ellentéte egészen a Függetlenségi Háborúig nyúlik vissza. Az északi államok eltörölték a rabszolgaságot (bár a feketék nem mindenhol kapták meg ugyanazokat a jogokat, mint a fehérek), délen viszont maradt a rabszolgaság. A vita egyre inkább élesedett, és amikor Lincoln hivatalba került, a déli államok kiváltak, és létrehozták a Konföderációt. Az első lövések 1861. április 12.-én dördültek el Fort Sumner-nél, egy hónappal Lincoln hivatalba lépése után. Ő még ekkor is így fogalmazott:
”Legfőbb célom, hogy megmentsem az Uniót, és nem az, hogy megmentsem vagy megsemmisítsem a rabszolgaságot. Ha megmenthetném az Uniót akár egyetlen rabszolga felszabadítása nélkül, akkor megtenném.”

Az ok, amiért polgárháborúvá fajult a helyzet, nemcsak Amerikában keresendő. Az északi iparosok nyomására védővámokat alkalmaztak, hogy a déli államok ne vegyenek olcsó európai árukat. Bosszúból az európai államok felhagytak a Délről érkező gyapot importtal. A Dél nehéz helyzetbe került, és felbőszült. Ez tehát egy kiváló alkalom volt a nemzetközi pénzembereknek, hogy meggyengítsék Amerikát, ami ugye nem volt az uralmuk alatt. Támogatni kezdték a Konföderációt. (Hivatalosan egy ország sem ismerte el a Konföderációt). Lássuk mit mondott Otto von Bismarck ebben az időszakban:
”Az Egyesült Államok egyenlő erők föderációjára felosztását jóval a Polgárháború előtt eldöntötték az európai pénzügyi nagyhatalmak. Ezek a bankárok attól féltek, hogy ha az Egyesült Államok egy tömb és egy nemzet marad, az gazdasági és pénzügyi függetlenséget eredményezne, ami megtörné a bankárok világ feletti pénzügyi uralmát.”

A bankárok mindenképpen nyertek a helyzeten. Akármelyik fél is nyer, az USA meggyengülve kerül ki a háborúból, és nem fogja tudni érvényesíteni a Monroe-doktrínát. Alig kezdődött el a háború, a központi bankárok 210 millió frankot kölcsönöztek a francia III. Napóleonnak, hogy az szállja meg Mexikót, és tegye újra gyarmattá. Ugyanebben az időben Nagy-Britannia 11 ezer katonát küldött Kanadába, vészjóslóan állomásoztatva őket Amerika északi határánál. A brit flotta hadi készültségben állt, ha esetleg gyorsan közbe kellene avatkozniuk. Ezért is hangoztatta Lincoln többször, hogy itt az Unió sorsáról van szó….

Azonban Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Erre volt szüksége Lincolnnak is, ezért 1861-ben pénzügyminiszterével New Yorkba mentek, ahol bankárokkal találkoztak, hogy kölcsönt vegyenek fel. A bankárok 24-36%-os kamatra adták volna a kölcsönt, amit Lincolnék elutasítottak. Ekkor egy bizonyos Dick Taylor ezredest bízott meg a háború finanszírozásával, aki ezt találta ki:
”Nos, Lincoln, ez egyszerű! Csak vedd rá a Kongresszust, hogy hagyjon jóvá egy határozatot, ami törvényes fizetőeszköz, bankjegyek nyomására hatalmaz fel, és ezzel fizess a katonáidnak, és gyerünk, nyerd meg velük a háborút!”
Hasonló volt a helyzet a Függetlenségi Háború alatt is, akkor a pénz nyomtatása hiperinflációt okozott. Lincoln szkeptikus is volt, amire a következő választ kapta:
”Az embereknek, vagy bárki másnak nem lesz választása az ügyben, amennyiben teljesen törvényes fizetőeszközt csinálsz belőle. A kormány teljes hozzájárulásával ugyanolyan jó lesz, mint bármilyen egyéb pénz; mivel a Kongresszust az Alkotmány egyértelműen felhatalmazza ezzel a joggal.”
A háború ideje alatt 450 millió dollár értékben nyomtattak ezekből a bankjegyekből. Hogy meg lehessen különböztetni más forgalomban lévő bankjegyektől, zöld tintával nyomtatták a hátoldalán. Ezért hívták a bankjegyet Zöldhátúnak (greenbacks). Így finanszírozták a háborút, és ami a legfontosabb, hogy ez a pénz kamatmentes volt! Lincoln így fogalmazta meg:
”A kormánynak kellene létrehoznia, kibocsátania és áramoltatnia az összes fizetőeszközt és hitelt, ami a kormánykiadásokhoz és a fogyasztói vásárlóerőhöz szükséges. A pénzteremtés és kibocsátás előjoga nem csak a kormány legfelsőbb kiváltsága, hanem legnagyobb teremtő lehetősége. Ezen alapelvek elfogadásával az adófizetők hatalmas kamatterhektől szabadulnak meg. A pénz megszűnik úrnak lenni, és az emberiség szolgájává válik.”

Mi volt erre a reakció Európában? Egy vezércikk szövege a London Times-ból:
”Ha ez az Észak-Amerikából eredő kártékony pénzügyi politika megszilárdul, akkor a kormány saját pénzt biztosít kamatköltségek nélkül. Ki fogja fizetni az adósságait, nem lesz tartozása. Minden pénze meglesz, ami saját kereskedelméhez szükséges. A világ történelmében példa nélküli gyarapodás és jómód követi. A szellemi tőke, és minden ország vagyona Észak-Amerikába áramlik majd. Tönkre kell tenni ezt az országot, vagy az tesz majd tönkre minden királyságot a Földön.”

A bankárok akcióba is lendültek, és Lincoln megengedte nekik, hogy keresztülvigyék a Nemzeti Bank Törvényt. Minderre azért kényszerült, mert további Zöldhátúakra volt szüksége. Ezek az új nemzeti bankok egy virtuálisan adómentes státuszban működhettek, és kollektívan kizárólagos monopóliummal rendelkeztek a bankjegyek létrehozásában. A Zöldhátúak használatban maradtak, számukat nem növelték.
De ami a legfontosabb, hogy innentől kezdve az egész USA pénzkínálatot adósságból teremtik elő azáltal, hogy a bankárok USA államkötvényeket vásárolnak, és a forgalomba hozott bankjegyek fedezetéül szolgálnak (kamat van rajtuk). A történész, John Kenneth Gailbraith így fogalmazott:
”A háborút követő években a Szövetségi Kormánynak jelentős többlete volt. Mégsem tudta kifizetni adósságait, visszavonni értékpapírjait, mivel ezáltal nem lettek volna kötvények, amelyek a nemzeti bankjegyek fedezetéül szolgálnak. Az adósság kifizetése egyet jelentett volna a pénzkínálat lerombolásával."

Lincoln tehát rákényszerült erre a lépésre, és egyre inkább a franciák és a britek (és azok központi bankárjaik) szorításába került. Ekkor azonban váratlan segítséget kapott II. Sándor orosz cártól. A cár szintén ellenállt egy központi bank létrehozásának, és kijelentette, hogy amennyiben Franciaország vagy Nagy-Britannia beavatkozna a háborúba a déliek oldalán, akkor azt Oroszország hadüzenetnek tekintené. Ráadásul csendes-óceáni flottájának egy részét San Franciscóba is küldte. (Emlékezzünk erre a tényre, amikor majd arról lesz szó, hogy a nagytőkések miért is támogatták a kommunista forradalmat később!)

Lincoln sajnos nem tudta véghez vinni a Nemzeti Bank Törvény visszavonását, mert 41 nappal második megválasztása után John Wilkes Booth lelőtte. Ha Lincoln életben marad, akkor minden bizonnyal fellép a törvény ellen, ezt sugallja például egyik levelének szövege:
”A pénzhatalom békeidőben harácsol, balsors idején pedig ellenünk ármánykodik. Sokkal despotikusabb, mint a monarchia, sokkal szemtelenebb, mint a zsarnokság, sokkal önzőbb, mint a bürokrácia."
Pénzügyminisztere, Salmon P. Chase szintén megbánta, hogy létrehozták ezt a törvényt:
”A Nemzeti Bank Törvény elfogadásának elősegítésében való közreműködésem életem legnagyobb pénzügyi tévedése volt. Olyan monopóliumot épített fel, ami kihat az országban minden érdekeltségre.”

Lincolnt tehát 1865. április 14.-én lelőtték. A merénylő, Johh Wilkes Booth déli szimpatizáns volt, de egy kanadai ügyész, Gerald G. McGeer szerint a nemzetközi bankárok összeesküvése áll a háttérben. 1934-ben állt elő ezzel az elmélettel, amelyet titkosszolgálati ügynökök vallomása és bizonyítékai alapján fogalmazott meg. Egy cikket is közölt a Vancouver Sun 1934. május 2.-ai számában, melyben részletesen kifejtette, miért is ölték meg Lincolnt. És nemcsak a Zöldhátúak miatt. A bankárok aranystandard rendszerre akartak áttérni, vagyis az amerikai fizetőeszközt arany alapokra akarták helyezni. Az arany feletti uralom pedig az övék volt….

Érdekes belegondolni, hogy száz évvel később egy másik elnök, John F. Kennedy újra kezdte nyomtatni a Zöldhátúakat. Tudjuk, hogy neki is mi lett a sorsa…..
Nyolc évvel Lincoln halála után bevezették az aranystandardot. A következő cikk az ezüst és az aranystandard harcáról fog szólni.

Hogyan irányítják a világot (nemzetközi) bankárok? 9.: Lincoln után

2012.02.06. 10:06 astroleslie

Az előző cikkben láthattuk, hogy Lincoln saját, adósságmentes pénzt nyomtatott a háború finanszírozására, amely remekül működött, és több mint száz évig forgalomban is maradt. A cikk végén azt is leírtam, hogy a bankárok aranystandardra akartak áttérni az ezüst helyett. Hogy miért lett volna ez jó nekik? Azért, mert az arany nagy része a kezükön volt, míg az ezüst (főleg Amerika nyugati terjeszkedése után) bőségesen állt rendelkezésre, és ezért nem tudták kontrollálni. Történelmi tény, hogy az ezüst 15-ször nagyobb mennyiségben fordult elő, mint az arany. Lincoln halálával megnyílt az út előttük.

Néhány év alatt elérték, hogy a Zöldhátúakat egyre inkább kiszorítsák a piacról. Theodore R. Thoren és Richard F. Warner szerzőpáros így ír erről könyvében, a Truth in Money Book-ban:
„A Polgárháborút követő nehéz időszak elkerülhető lett volna, ha a Zöldhátú törvényesítése folytatódik, ahogy Lincoln elnök szándékozta. Ehelyett egy sor pénzügyi pánik következett - amit recessziónak hívunk -, és ez arra indította a Kongresszust, hogy elfogadjon egy törvényt a bankrendszer központi irányítás alá vonásáról. Végül, 1913. december 23.-án jóváhagyták a Federal Reserve Act-et."
A Fed létrehozásáról a következő két cikkben lesz szó. Azt már láttuk a Bank of England-es cikkben, hogy a bankárok célja mindig is egy olyan központi bank létrehozása, ami az ő kezükön van. De erről majd bővebben a Fed-es cikkben.
Gondoljunk bele egy kicsit az USA Polgárháború utáni helyzetébe! Az ország gazdasága jól működött, főleg a vasútépítés vált jelentőssé, de egyes részeit újjá kellett építeni. A logikus az lett volna, ha a Zöldhátúak mennyiségét nem csökkentik, hanem legalább szinten tartják, sőt növelik, hogy a gazdaság még inkább fellendüljön. Mégsem ez történt. 1866-ban 1,8 milliárd dollárnyi fizetőeszköz volt forgalomban, ami fejenként 50 dollár és 46 cent. 1867-re 500 millió dollárt vontak ki a pénzkínálatból. Tíz évvel később, 1876-ban Amerika pénzkínálatát mindössze 600 millió dollárra csökkentették, ami fejenként csupán 14 dollár és 60 cent. Újabb tíz évvel később, a pénzkínálatot tovább csökkentették 400 millió dollárra, noha a lakosság jelentősen növekedett. Az eredmény az lett, hogy fejenként 6 dollár és 67 cent maradt forgalomban - 760%-os vásárlóerő csökkenés 20 év alatt.

Nézzük meg ennek a pénzszűkítési folyamatnak az egyik legfontosabb állomását, az1873-as pánikot! Az egész a porosz-francia háborúval kezdődött, amit a poroszok 1871-ben megnyertek, és megalakult a modern Németország. A háborús kárpótlás nagy részét aranyban fizették a franciák, és emiatt Bismarck Németországa aranystandardra tért át az addigi ezüststandardról. Ez számos országban válságot idézett elő, főleg az USA-ban, ahol nagy mennyiségben bányászták az ezüstöt. Az eredmény a Coinage Act (1873) lett, amiben bevezették az aranystandardot. Ezt később a legtöbb ország követte, az egyetlen jelentősebb kivétel Kína volt, ahol 1935-ig a standard az ezüst maradt. Ennek a törvénynek a létrejöttét igazából semmi sem indokolta, hiszen a gazdaság virágzott, az ezüst pénzeszközként való visszavonása viszont súlyos következményekkel járt, ami évekre leállította a gazdasági növekedést.

De vajon akkor miért szavazták meg? A törvénytervezetet egy bizonyos Samuel Hooperterjesztette be, de ő később bevallotta, hogy a szöveget egy Ernest Seyd nevű ember írta meg. Seyd 1874-ben beismerte, hogy két évvel korábban azért küldték Amerikába több százezer dollár kenőpénzzel, hogy elérje az ezüst kivonását a forgalomból. Így fogalmazott:
”1872-73 telén mentem Amerikába, felhatalmazva azzal, hogy amennyiben tudom, biztosítsam az ezüstpénz kivonásáról szóló törvénytervezet jóváhagyását. Ez azok érdeke volt, akiket képviseltem - a Bank of England vezetői. 1873-ra az aranyérmék voltak az érmepénz egyedüli formái."
Egy húsz évvel későbbi nyomozás szerint Seyd ártatlan volt, és igazából nem fizetett le senkit. Mindenesetre érdekesnek találom, hogy ezek az új bizonyítékok akkor kerültek elő, amikor már az összes résztvevő az eseményekben rég halott volt.........

1876-ra Amerika egyharmada munkanélküli volt. Az emberek visszakövetelték a Zöldhátúakat, a Kongresszus pedig bizottságot (Ezüst Bizottság) állított fel az ügy kivizsgálására. A bizottság egyértelműen a nemzetközi bankárokat okolta a válságért, mégsem történt semmi. 1877-re zendülések törtek ki Amerika-szerte, de a bankárok nem enyhítettek a helyzeten. James Buel, az Amerikai Bankár Szövetség (ABA) titkára így fogalmazott egy levélben, amit a tagoknak írt:
”Ajánlatos minden tőletek telhetőt megtenni, hogy fenntartsátok a nagyobb napilapokat és heti újságokat, különösen a mezőgazdasági és vallásos sajtót, amelyek ellenezni fogják a Zöldhátúak kibocsátását, és visszavonjátok támogatásotokat mindenkitől, aki nem akarja ellenezni a kormányzati pénzkibocsátást. A bankjegyek létrehozásáról szóló törvény hatályon kívül helyezése, vagy a kormány által kibocsátott pénzek visszahelyezése a forgalomba pénzzel látja el az embereket, és ezáltal komolyan befolyásolja a mi egyéni hasznunkat, mint bankárok és kölcsönzők. Nyomban látogassátok meg kongresszusi képviselőiteket, és kötelezzétek el érdekeink támogatása mellett, hogy uraljuk a törvényhozást.”

A Kongresszus azonban 1878. február 28.-án újra engedélyezte az ezüst dollárok veretését korlátozott számban. Azonban most már csak más körülmények között lehetett ezüstöt veretni. 1873 előtt, aki ezüstöt vitt az USA pénzverdébe, annak ingyen ezüst dollárt vertek belőle. Többé nem ez volt a helyzet. Az ezüst forgalomba kerülésével újra hatalmas fellendülésnek indult az USA gazdasága. 1881-ben James Garfield indult az elnökválasztáson. Ő tisztán átlátta a manipulációs folyamatokat, melyben a bankárok előidézik a válságokat, hiszen képviselőként a Költségvetési Bizottság elnöke, és a Bank és Fizetőeszköz Bizottság tagja volt. Meg is választották elnöknek, és beiktatása után így fogalmazott:
„Aki bármely ország pénzmennyiségét irányítja, az minden iparág és kereskedelem abszolút ura. És amikor rájössz, hogy a rendszert így vagy úgy nagyon egyszerűen irányítja néhány nagy hatalmú ember felülről, neked már nem kell magyarázni többet, honnan erednek az inflációs- és válságperiódusok.”
Garfield-ot 1881. július 2.-án meggyilkolták………

 

Az ezüst és az arany harca tovább folytatódott. A bankárok nem nyugodtak bele az átmeneti vereségükbe. Újabb és újabb válságokat akartak előidézni, hogy rátegyék a kezüket az igazi értékekre (föld, ingatlan, munkaerő). Egy 1891-es körlevél részlete:
”1893. szeptember 1.-étől hiteleinket semmilyen megfontolásból sem hosszabbítjuk meg. Szeptember 1.-én pénzünket visszaköveteljük. Lefoglaljuk a jelzáloggal terhelt ingatlanokat. A Mississippitől nyugatra a gazdaságok kétharmadát, és a folyótól keletre is több ezret megszerezhetünk a magunk szabta áron. Ezután a gazdák bérlőinkké válnak, mint Angliában.”
Az 1893-as válság volt Amerika legnagyobb gazdasági visszaesése 1929-ig. Sokan mondják, hogy a központi bankokat azért kell létrehozni, ráadásul az állami irányítástól függetlenül, mert ezáltal megakadályozhatóak az újabb válságok. Nos, mióta az első jelentős központi bank létrejött 1694-ben Angliában, és amióta a Fed létrejött 1913-ban, számtalan gazdasági válságot átélt a világ. Pont olyanokat, amelyeket ezeknek az intézményeknek meg kellett volna akadályoznia……..

A legtartósabb gyűlölet

A városközti kutatók nemzsidó-ellenesség-vizsgálata

Kiadták 1991 júliusában a városközti kutatók központjában (Inter-City Research Centre)
31 Eastvale, Acton Vale, London W3 7RU.
Telefon: 081-749 0629

ISBN 1 873704 00 3
-------------------------------------------------------------------------------- A kiadó előszava A bankcsalás A bankcsalás: hogy működik A bankcsalás: hogy találták föl Az angliai bank /Bank of England/ és a nemzeti adósság, 
Az US Szövetségi tartalék /Federal Reserve/ hasonló csalás Mi van bankok TV hirdetései mögött... A pénzügyek irányításának vissza kell térni a királyhoz 
"Őfelsége, az adófelügyelő", egy hazugság 
Japán megmutatja az utat a nemzeti függetlenség felé A Rotschildok örökletes uzsorahercegei Orosz herceg a Rotschild dinasztiában A bankrendszer megrontja a 'demokráciát' A bankok inflációt és recessziót hoznak létre A parlament a bankárok eszköze A pénzhatalom központja A 'készpénz nélküli társadalomban' a zsarnokság számítógépesítve van. A kommunizmus zsidó találmány Bankárok irányítják a kapitalizmust és a kommunizmust A 'hidegháború' csalás volt Az amerikai titkosszolgálat kimutatja a kommunizmus mögött álló zsidókat A cionizmus és a kommunizmus zsidó ikertestvérek Miért volt a változás Keleteurópában? Az angliai színes bevándorlás valódi oka A fajkeverés halálosabb veszély mint a hidrogénbomba A faji törvények Évekkel ezelőtt kiagyalt tervek Fajkeverés: elnyomják a történelem tanítását "Tedd a rasszizmust piszkos szóvá" Bevándorlás és rabszolgakereskedelem: A zsidó kapcsolat. A média a bankárok eszköze Az antiszemitizmus oka a zsidók nemzsidó-ellenessége Talmudi szidalmak "Az alapvető júdaizmus keresztényellenes", -A zsidó világ, 1923 márciusa "A zsidók és hazugságaik" A szervezett rossz. A szabadkőműves titkos társaságokat a zsidóság ellenőrzi 
Tervezett káosz A "szeretett mózesi hittestvérek ..." Előre megfontolt háborúk A tényleges konfliktus Irakban Az igazság kifordítása a holokauszt csalásban A gázkamrákban a tömeges megsemmisítést hogyan írták le a zsidók Mit leplezett le Fred Leuchter tényleírása Anna Frank története A zsidókat már kiutasították Angliából, a jó Erzsébet királynő kiutasította a feketéket. A kiadó előszava a függelékhez A biblia és a többfajúság A cionisták rossz irányba terelik az oktatást A cionista csalás leleplezése Az ördög elpusztítása, a jó győzelme

--------------------------------------------------------------------------------

A kiadó előszava

Nem túl dicséretes közhely manapság, hogy ma a keresztény nyugat materialista társadalomban él. De ez mindig így volt?

Valahol fény derülhet erre is, ha csak tudjuk, hogy hol nézzünk utána.

Kétségtelenül jó kiindulási pont a Biblia, ahol például az Újtestamentumban megtaláljuk Szent Máté intését a 6. fejezetben, a 24. evangéliumában: "Nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és Mammonnak", azaz a világiságnak, a javaknak és a kapzsiságnak. Ez a hat intő szó egyszerre sugall keresztény józanságot és értelmet. Arra is kellene gondolnunk, hogy maga Krisztus dobta ki haragosan az alkuszokat a templomból.

Magukra és kissé sajátságos elveikre hagyva a britek a múltban ösztönösen elkerülték a nagy gazdagságot, előnyben részesítve az egyszerűbb ízlést, az időtöltést és tulajdont, szabadon az erőteljes gazdasági kuszaságba való bonyolódástól, amely annyira kihasznál bennünket a 21. század küszöbén.

Tehát hol van a baj? Hogy kezdhetjük el, hogy helyére rakjuk a pénzt az élet 'napi általános feladatai' közepette, anélkül, hogy magunkat a kielégíthetetlen kölcsönzés rabjaivá tegyük, amely örökségünkként még szerencsétlen gyermekeinket is nyomorúságba dönti?

Próbáljuk meg alaposan szemügyre venni, hogy mit mond ez a könyvecske az előttünk tornyosuló problémákról? Bölcs dolog, ahogy önök is látni fogják, mert "mammont szolgálni" csak nagyon kis hasznot hoz. "Istent szolgálni" másfelől, hamarosan arra emlékeztethetne bennünket, hogy a 'hatalom felelősség nélkül', melyet azok, akik ma manipulálják mindennapi életünket, naponta bemutatnak, nem helyettesítheti az Istennel szemben becsületes életet.

Jane Birdwood, Londonban,
1991 júliusában.

A bankcsalás

Elgondolkozott-e valaha azon, hogy honnan szerzik a bankok pénzüket? Ha hitelt adnak Önnek vagy megengedik folyószámlájáról többet költsön, mint amennyi pénz azon van, honnan jön az ehhez szükséges pénz? Frederick Soddy, volt Oxfordi egyetemi professzor véleménye szerint, a bankok: "Olyan intézmények, melyek úgy tesznek, mintha pénzt kölcsönöznének, valójában nem kölcsönzik, hanem előállítják azt, és ha visszafizetik nekik, akkor megsemmisítik azt, és ilyen módon fizikailag lehetetlen csodát visznek végbe, nemcsak kapnak valami semmiért, hanem állandó jövedelmük van ebből. "

Ezek szerint a bankok semmiből állítanak elő pénzt, és önnek, vevőjüknek több mint 10% kamat ellenében kölcsönzik azt ki. És ha nem fizeti vissza időben baja lesz belőle. A bankok csaló módon azt a benyomást keltik, hogy csak vevőik folyószámlájának intézői, hogy ezekre a folyószámlákra adnak kölcsönöket és nyereségük csak a kamatok különbsége, melyet ők számolnak fel hiteleikért és melyet ők adnak kamatként a takarékoskodóknak.

Az igazság az, hogy egyetlen bank sem kölcsönöz ki egyetlen fillért sem a takarékoskodók pénzéből. Minden bank teljesen új pénzt kölcsönöz ki hitelvevőinek vagy a folyószámlájukon túl költekezőknek, amely hozzáadódik a közösségben körbe forgó pénzhez. Valójában ez egy szám, melyet a bank könyveiben vagy számítógépében a pénzmennyiséghez hozzáadnak és valójában új pénz előállítását jelenti semmiből.

Ha egy folyószámlatulajdonos csekket állít ki és a csekk egy másik folyószámlán íródik jóvá ugyanannál vagy egy másik banknál, a jóváírt pénz valójában megnöveli a körben forgó pénz mennyiségét. Így a bankhitelek 'betéteket' hoznak létre, melyek nem a kölcsönadott pénz forrásai, hanem ellenkezőleg, ezek a kölcsönök jövedelme. A bankok gyakorlatilag korlátozatlan mennyiségű hitel alkotására képesek. De általában a józan banki gyakorlat a hitel mennyiségét annak a készpénznek vagy értékmennyiségnek a tízszeresére határolja be, amely a bank tulajdonában van.

Ha arról van szó, hogy egy bizonyos bankban ennyi millió betét van, akkor hibásan azt hiszik, hogy ennyi pénzt tud kikölcsönözni. Ez teljes csalás. Ezek a betétek egyáltalán nem készpénzből állnak- ezek nem mások, mint egy hatalmas hitel-szuperszerkezet.

A korai harmincas években a nagy gazdasági válságot szándékosan provokálták ki a hitel (túljegyzés, kölcsönök) korlátozásával és ezzel a népeket munkanélküliségbe és csődbe sodorták. Ez a tervezett válság nem járt együtt áruhiánnyal, az üzletek tele voltak, de a bankok leállították a pénzforgalmat.

Kormányok, bizottságok, üzletek és az ipar a bankok rabjai. Mivel a bankok a pénz egyetlen forrása, a társadalomnak a bankoktól kell kölcsönöznie azt a pénzt, melyet a már kölcsönvett pénz kamataként kell hogy fizessen. Ilyen rendszer mellett mind mélyebben süllyedünk bele az adósságba. A nyilvános vállalkozások adósságai állandó adósságok - ezeket ritkán fizetik ki teljesen. Az adósság adósságot szül, a kamat kamatot és ez a végtelenségig így megy.

1865 június 25-én a Rothschild fivérek levelet küldtek Ikleheimer, Morton and Vandergould uraknak New Yorkba a Wall Street 3-ba, melyben a következő szakasz foglalkozott azzal a rendszerrel, mellyel a bankok monopolizálják a nemzet pénzének előállítását, irányítását és szétosztását semmiből és hatalmas kamatokat szednek a kölcsönzésért: "Azok a kevesek, akik értik a rendszert ... vagy annyira érdekelve van a nyereség megszerzésében, vagy annyira függ annak jóindulatától, hogy attól az osztálytól nem várható ellenvélemény, míg másfelől az emberek nagy tömege szellemileg képtelen fölfogni azokat a hatalmas előnyöket, melyet a töke a rendszerből nyer, és panaszkodás nélkül viseli annak terheit, és talán nem is gyanítja, hogy a rendszer ellenséges irányában.

Mi vagyunk a balekok, akik viseljük ezt a terhet.

A bankcsalás: hogy működik

Bármelyik szótár definíciója szerint, a bank minden igazgatója - ha nem minden kirendeltség vezetője - bűnös abban, hogy szándékosan becsapja és félrevezeti egyéni vevőit és a brit népet teljes egészében. A csalás és félrevezetés nagyon egyszerű: A bank könyvelésében egy bejegyzést csinál (ez manapság számítógép fájl). Ez egy bizonyos 'pénzösszeget hív életre'. Ezt a 'pénzösszeget' kikölcsönzik a vevőnek - általában kölcsön formájában folyószámláján, melyet ő elkölt, általában csekkek útján. A kölcsönért egy valódi érték kell, hogy kezeskedjen, mint egy ház, és vissza kell azt fizetni - 'tőkében és tényleges értékpapírok formájában, azaz olyan pénzzel, amelyért meg kell dolgozni, tehát ennek valóságos értéke van. Ezután egy másik tollvonással (vagy billentyűk lenyomása útján) az eredetileg előállított 'tőke' megszűnik létezni. Ez tényleg csodás trükk!

Sok ember azt hiszi, hogy a bankok csak saját tőkéjüket kölcsönzik ki és azt a készpénzt, melyeket ügyfeleik tárolnak folyószámláikon. Ezt csak a kölcsönvevők hiszik, és a társadalom olyan tagjai, akikkel a bank kereskedik - úgy képzelik, hogy a bankcsekkek és a nemzet papír és fémpénze valódi pénz, és ez a valódi gazdagság működteti az egész rendszert.

A bankcsalás: hogy találták föl

A bankárok akkor fedezték föl, hogy hogyan tudják az emberi hitelképességet kizsákmányolni, amikor ők voltak a középkor aranyművesei. Nekik erős pincéik voltak, ahol anyagaikat raktározták. Csak gazdagok bérelnek helyet az aranyműves pincéjében azért, hogy ott tárolják értékeiket. Az aranyművesek a biztonságosan tárolandó aranyért és értéktárgyakért írott nyugtákat adnak. Ezeket a tárgyakat megfelelő áron eladásra ajánlották föl. Az aranyművesek észrevették, hogy arany vagy ezüstérmék helyett papírnyugták formájában tudnak kölcsönöket adni.

Kezdetben csak annyit kölcsönöztek ki, amennyi megfelelt annak az értéknek, amit valóban raktárukban tároltak. Idővel, mikor észrevették, hogy nagyon ritkán, vagy soha nem fordul elő, hogy minden ügyfelük egyszerre veszi ki értékeit a raktárból, elkezdtek 'papír' kölcsönöket adni, melyek összege messze túlszárnyalta betéteik összegének értékét. Így kezdődött el a nagy csalás, mely minden bankárt rendkívül gazdaggá és hatalmassá tett.

Ez a gazdagság és hatalom ebből érezhető, hogy mielőtt 1290-ben kiutasították a zsidókat Angliából, a zsidó bankárok egy shilling adósság esetén heti két pennyt követeltek adósaiktól (egy shilling 12 penny, egy font 20 shilling, emlékszik rá?). Csak egy év után a kamatok miatt a kölcsönzőnek 8 shillingje és nyolc pennyje volt csak a kamatokból, és az eredeti egy shilling 'tőkéje'. Kamatos kamat esetén az év végén a kölcsönzőnek megdöbbentő száztizenegy fontja, öt shillingje volt és az eredeti shillingje is megvolt!

1991 elején a BBC 2 műsora nagyon röviden utalt erre 'dokumentumfilmjében', mely a középkorban a zsidók 'üldözéséről' szólt Angliában. A program teljesen figyelmen kívül hagyta az ilyen uzsora szörnyű társadalmi következményeit, és csak azt jegyezte meg, hogy ezek 'szokásos' kamatok voltak! Ez a tény mutatja, hogy ki 'üldözött' kit akkoriban - és manapság! mellékesen érdemes megjegyezni, hogy az a zsidó film és a zsidó média szeret az olasz / szicíliai maffia 'hitelcápáiról' filmeket mutogatni, akik tevékenységét helyesen mutatják be a kábítószer-kereskedelemben és a prostitúcióban. Mikor látott ön utoljára filmet a zsidó pénzkölcsönzőkről - akár a középkorban -, akik tevékenységét így írják le? Ha bármelyik korban zsidó pénzkölcsönzőket ábrázolnak, a filmekben ezek önfeláldozó jótékonykodó jótevőknek mutatják be, akik 'fölvilágosult' politikai célokra vagy művészetek támogatására áldoznak nagy összegeket. De az a személy, aki a maffia 'bankműködését' megerősítette, és így hozta létre a nemzetközi bűnöző szervezetet, melyet a 'Cosa Nostra'-ként ismernek, az a cionista zsidó Meyer Lansky volt. Ezt a bűnbirodalmat helyesebben "Kóser Nostrának" kellene hívni!

A középkorban a zsidó bankárok Angliában és Európában úgy tudták uzsorájukat a lakosságra kényszeríteni, hogy a helyi királyt csalásuk részévé tették. A király katonái és törvényszékei általában védték a zsidókat és ítéleteik a hitel nem fizetői ellen szóltak. (Valójában ez nagyon hasonlít ahhoz, ahogy ma működik a csalás a hataloméhes politikusokkal, akik a zsidók támogatására éheznek, és arra vágynak, hogy mind a négy csülküket és pofájukat is a bankár pénzes vályújába rakhassák!)

Az angol nép szerencséjére a régi időkben I. Edward király alakjában becsületes királya volt. Úgy nevezték, hogy "a jó Edward király" és a "törvényhozó". Ellenezte az uzsorát józan erkölcsi okokból, nem hagyta, hogy a zsidók megvesztegessék, törvényeket hozott, melyek megtiltották ezeknek az uzsorát, és amikor ezek állandóan kihúzták magukat a törvény teljesítése alól, kenyértörésre került a sor. 1290-ben kiutasította őket az országból a "zsidótörvénnyel". (Ezzel a nagy felszabadító aktussal még foglalkozni fogunk egy későbbi fejezetben.)

Mint saját kárunkból tudjuk, a királygyilkos diktátor és köznépi uralkodó, Cromwell Oliver újra megengedte letelepedésüket, és 1694 után újra teljes erővel folytatták csalásaikat az 'angliai' bank, Bank 'of England' megalkotásával.

Az angliai bank /Bank of England/ és a nemzeti adósság,

1694-ben ZSIDÓK hozták létre az 'angliai' bankot - a zsidók és a modern kapitalizmus.
A Bank of England nem angol eredetű és nem a kormány alapította, hanem magánintézetek.

Azon a napon a kormány föladta szuverén előjogát a nemzet pénzének kiadására és ellenőrzésére és azt magán finanszírozók kezébe tette. Attól a naptól kezdve máig az egymást követő brit kormányok a bankároktól kölcsönöztek pénzt arra, hogy a nemzet ügyeit intézzék és háborúit vívják - olyan pénzzel, melyet a bankárok semmiből hoznak létre.

Minden nem kifizetett 'kölcsön' növelte a nemzeti adósságot. A jövedelmi adó és más adókat nemcsak azért fizetik, hogy ezek fedezzék a kormány jelenlegi és tervezett kiadásait - ezeket főként az új kölcsönök fedezik - de nagyrészben arra, hogy ezzel fizessék ki a nemzeti adósságot, mely a századok során fölhalmozódott. Így az egész ország és annak népe a bankok markában van, és ennélfogva az igazi hatalom nem a parlamentben van, hanem a megabankároknál, akik a nemzet pénzét adják ki és annak értékét és szétosztását irányítják.

A Bank of England 1946-os államosítása lehetőséget adott ennek a helyzetnek a visszafordítására. De nem használták ki a lehetőséget, így a társasjáték folytatódik, de kissé más eszközökkel. A brit nép századokon át gürcölt, dolgozott, halt éhen és koldult; nem, mert túl kevés lett volna az élelem, az áruk vagy a szolgáltatások, hanem mert a bankok visszatartották a váltás eszközeit. A gazdagság közepén szegénységet hoztak létre.

A kormány kincstári jegyeket kínál (A nemzeti IOU-kat) a bankoknak a pénz fejében a nemzet kiadásainak fedezésére. Így a nemzet javait rendszeresen a bankoknak adták zálogba, és a népet még erőteljesebben az adósságok és adók rabságába hajtották.

Minden kormány és elöljáróság, a városi is, és minden közhasznú vállalat el van adósodva, és hogy megszerezzék növekvő kamataikat, a következő három dolog egyikét kell tenniük:

1. Állandóan emelni a szolgáltatások árát, melyeket nyújtanak, azaz növelni a kormány adóit, a helyi adókat, a díjakat, stb.
2. Új jövedelmi forrásokat kell föltárniuk, pl. eladni a közvagyont mint telkeket, és az állami termelést 'privatizálni'.
3. Több kölcsönt venni föl a bankoktól.

Mint saját kárunkon megtanultuk, mindhármat teszik, és az árak, adók és kamatok spirálisa állandóan fölfelé halad. Reginald McKenna, a királyi kincstár egy volt kancellárja és a Midland Bank elnöke 1920-ban a bank részvényeseinek gyűlésén igazolta, hogy a bankárok irányítják a kormányt és annak politikáját: "A bankok tudnak pénzt előállítani, és meg is teszik azt. A létező pénz mennyiségét csak a bankok tevékenysége változtatja, amikor növelik vagy csökkentik a betéteket és a bank vásárlásait. És azok, akik a nemzet hitelét irányítják, igazgatják a kormány politikáját is tartják kezükben a nép sorsát."

George Knupffer könyvében a "Harc a világhatalomért" -ban bemutatja, hogy a Bank of England alapítója (1694-ben), William Patterson nyilvánosa megállapította: "A banknak van haszna minden pénzből, melyet a semmiből alkot." Knupffer elmagyarázta, hogy hogyan adtak ki és nyomtattak a bankárok bankjegyeket, melyek legnagyobb része 'könyvelési' pénz volt, melyet csekken kaptak. (Manapság a fizetések 90%-a csekkel történik). Továbbmenve ezt állította: "A Bank of England .. volt az első fizetési intézmény, amely jogosult volt arra, hogy államilag engedélyezett papírpénzt adjon ki, és emiatt maga a kormány is adósává vált. Így az állam nemcsak lemondott a pénzkiadás monopóliumáról, de abba is beleegyezett, hogy a magánosok által előállított pénzt kölcsönvegye a bankároktól. ... Nemcsak amit csinált, de a név is előre megfontolt csalás volt [azt "Zsidók bankjának" kellett volna nevezni] hogy elfedje a gaztett lényegét. Semmiből pénzt állítani elő, ezen értékes javakat és szolgáltatásokat vásárolni ellenérték nélkül, ez csalás és rablás, és ezt csak rosszabbították a körülmények, hogy a pénzt kamatra adták kölcsön. ... Ennek következménye az, hogy azok, akiknek hatalmuk van arra, hogy semmiből pénzt 'állítsanak elő', ezeknek teljes a hatalma minden állam, párt, vállalat, rádió, sajtó, egyének és minden más fölött. Ennélfogva a parlament hatalma csak látszólagos. ... A parlament hatalma általában, és különösen a pénzt tekintve nemlétező dolog, és a tényleges uralkodók azok a magán iparosok, akik a pénzt adják ki és meghatározzák annak értékét és elosztását."

Az US Szövetségi tartalék /Federal Reserve/ hasonló csalás

Hasonló csalás, mint ami a Bank 'of England' alapításakor történt, volt az Amerikai Egyesült Államokban a Szövetségi tartalék ('Federal Reserve' ) megalapítása 1913-ban. Az esetet egy délafrikai hazafias újság, a "világ hírei" így írta le: "Ma Amerikában a szövetségi tartalékként ismert intézménynek, melyet a nemzetközi bankárok hoztak létre, több hatalma van, mint a kongresszusnak vagy az elnöknek. 1916-ban Woodrow Wilson ezt mondta: "Egy nagy ipari nemzetet annak hitelrendszere kormányoz. A mi hitelrendszerünk koncentrálva van. A nemzet növekedése, és minden tevékenységünk ennélfogva kevés ember kezében van ... - és ezek az emberek azok örökösei, akik már régen lerakták a világuralom megszerzésének alapjait! ... Olyan bankárok mint a Rockefellerek, a Morgan ház, Goldman Sachs, Kuhn Loeb & Co., Lehman Brothers azok, akiknek hatalmas tulajdonrészük van a Szövetségi tartalékban. A Szövetségi tartalékot soha nem ellenőrizték nyilvánosan és nagyon gyakran teljes ellentétben működött az Egyesült Államok alkotmányával. ..." Szintén megemlítendő, hogy a Szövetségi tartalék tagságát soha nem hozták nyilvánosságra; és hogy a 'Fed' minden igazgatósági tagja annak megalakulása óta zsidó. (Alan Greenspan a jelenlegi ezek közül)

Mi van bankok TV hirdetései mögött...

A sok fényes TV hirdetés mögött arról, hogy a bankok ügyfeleiknek milyen szívélyes és nagyvonalú szolgálatokat nyújtanak, ezek minden évben emberek ezreinek életét és üzletét teszik tönkre - néhányukat öngyilkosságba hajtva - nagy kamatlábuk és erős nyomási taktikájuk segítségével. A bankok milliós hiteleket adtak korrupt harmadik világbeli országoknak. Ezekből a hitelekből sokat állítólag 'leírtak'. Valójában a bankok leírtak néhány harmadik világbeli adósságot, és veszteségeik pótlására megnövelték díjaikat és kamatlábukat Északamerikai és európai ügyfeleik számára. Ezt bizonyítja a tény, hogy Nagybritanniában minden télen sok idősebb ember meghal, mert nem képesek elég élelmet venni és fűteni. Körülbelül százezernyi embernek vannak ilyen gondjai.

A pénzügyek irányításának vissza kell térni a királyhoz

1964 december 22-én Henry Kirby kapitány, az alsóházban egy mozgalom támogatására szólított föl: "Meg kell szűnnie annak, hogy a pénzváltás, legyen az pénzérmék, bankjegyek vagy hitel, többnyire csekk formájában magánvállalatok kamatot hozó üzlete maradjon; ennek joga és a pénzkiadás kötelezettsége vissza kell hogy térjen a királyhoz, és teljesen adósság és tehermentes állapotban kellene közszolgáltatásként újra indulnia, nem mint magánvállalkozás, mely a vállalkozónak jövedelmet hoz, és melyből a brit népnek semmi kézzelfogható haszna sincs. Ez biztosítaná az államnak és a nemzetnek a pénzkiadás hasznát és megóvná őket a parazita nemzeti és magánadósságoktól. Hogy biztosítsuk, hogy az irányítás az adófizetők kezébe kerül és azt kiveszik e jelenlegi törvényellenesen abból hasznot húzókéból, ... ez a ház fölhívja Őfelsége kormányát, hogy alkossa meg az ehhez szükséges törvényt... amely eddig soha nem látott jólétet és tényleges függetlenséget és szabadságot biztosítana."

Ha gyáva és hitvány politikusaink támogatták volna Kirby kapitányt, akkor ma kamatmentes kölcsöneink lennének és gyakorlatilag alig kellene adót fizetnünk. Mi lehetnénk a Föld egyik legjobbmódú nemzete. De az országgyűlés tagjai saját érdekeiket helyezték előtérbe és híven szolgáltak a sátáni bankároknak, akik bomlasztják és romokba döntik Nagybritanniát.

"Őfelsége, az adófelügyelő", egy hazugság

Kirby kapitány mozgalma világossá tette, hogy az adószedők neve - "Őfelsége adóellenőrei" - csak egy hibás név, egy hazugság. A név azt jelzi, hogy a pénzkiadás a korona kezében van a parlamentben. De nincs ott. Csak egy olyan szervezet, melyet a kormány szervez, és ahol a közt arra kényszerítik, hogy a nemzeti adósságot szolgálja.

Japán megmutatja az utat a nemzeti függetlenség felé.

A nagyszerű japán siker a II. vh után az volt, hogy ők maguk ellenőrzik saját pénzrendszerüket és olyan politikusaik vannak, akik szemében elsőrendűek Japán érdekei. Kihasználják a tarifa és kereskedelmi egyezmény /General Agreement on Tariffs and Trade (GATT)/ és más nemzetközi bankárok által létrehozott szervezetek előnyeit, melyeket arra terveztek, hogy a "Szabad világkereskedelemet" segítsék elő, hogy termékeiket eladják más országok piacain, de minden módon akadályokat állítanak föl, ha nem akadályozzák meg teljesen, hogy más országok termékeiket a japán piacon adják el. Valójában gazdasági nacionalizmust gyakorolnak, míg a brit politikusok minden politikai pártban, sőt a világ többi részének összes nagy pártjának politikusa - a gazdasági internacionalizmust sietteti, mintha az emberiség végső célja az lenne, hogy az emberiségnek "egy világot" alakítsanak ki.

Mint tudjuk, egyetlen népnek van előnye az "egy világból", és ezek a zsidó nemzetközi bankárok, akik irányítják a pénzügyi és gazdasági rendszert, és ezzel a világkormányt.

A Rotschildok örökletes uzsorahercegei

A bankcsalás tanulmányozása nem lenne teljes a Rothschild házra való utalás nélkül, melynek tagjai az uzsora örökletes hercegeit alkotják. A családi üzletet Frankfurtban alapította meg a 18. században Mayer Amschel Rothschild. Fiait Angliába, Franciaországba és Ausztriába küldte, hogy helyi lerakatokat alapítsanak meg, és egy nemzedék után Európa minden nemzete az ő kölcsöneik szorításában vergődött.

A 19. század elején Nathan Rothschild, a Rothschild ház 'brit' ágának alapítója ['Rothschild' = 'vörös tábla' németül] kinyilatkoztatta: "Ha egy nép pénzét ellenőrzöm, akkor nem törődöm vele, hogy ki hozza annak törvényeit."

Nathan Rothschildot nagyon bosszantotta uzsoráskarrierje elején, hogy a Bank of England nem adott bankházának különleges előnyöket. Virginia Cowles elmondja Rothschild-barát könyvében, a "Rotschildok: egy gazdag család", melyet a zsidó Weidenfeld és Nicolson kiadó adott ki 1973-ban, hogy hogyan gyűrte le a bank igazgatóit: Egy nap megérkezett a bankba egy csoport szolgával, és a pénzváltási osztályon minden ablaknál aranyat követelt váltók ellenében. (Akkoriban a bankokat törvény kötelezte, hogy kívánságra a papírpénzt aranyra váltsák). Ugyanezt tette a következő két napon, tönkretéve minden más üzletet. Mikor a bankigazgatók észrevették, hogy kész volt arra, hogy legalább 11 millió aranyfontot követeljen - mai értékben fontok milliárdjait -, megijedtek, és gyorsan megadták mindazokat az előjogokat, melyeket Rothschild követelt!

Ilyen hőstettek voltak az oka annak, hogy 1828-ban a parlament liberális párti tagja Hertfordból, T.P. Duncombe a következő kommentárokat mondta Nathan Rothschildról az alsóházban: " Titkos befolyás áll - tagadja le , aki tudja - a kormány mögött, melynek alakját soha nem látjuk, melynek nevét soha nem említik, és amely hozzáfér az állam minden titkához és amely a miniszterek hirtelen előrehaladását rendezi el...."

"Ezzel a láthatatlan, test nélküli kapcsolattal szorosan össze van kötve egy szilárdabb és anyaggá lett forma, egy új, rettentő erő, mely máig ismeretlen volt Európában; a határtalan gazdagság ura, aki azzal dicsekszik, hogy ő irányítja a háborút és békét, és hogy a nemzetek hitele fejbólintásától függ; levelezői sérthetetlenek; futárai megelőzik az uralkodó hercegek és abszolút uralkodót futárait; államminiszterek állnak fizetési listáján. Európa kabinetjeiből kiemelkedve uralmunkra vágyik. ..."

"Bízom abban, hogy Wellington hercege és Sir Robert Peel nem fogja megengedni, hogy ennek az országnak a gazdaságát továbbra is egy zsidó irányítsa." - Hansard, 2.. Sorozat, XVIII, 542-3.

Megengedték - és a Rothschildok és más nemzetközi zsidó bankárok uralma Britannia és a világ gazdasága fölött mind szorosabb lett. Duncombe elkezdett egy könyvet írni, melynek címe Anglia zsidói volt, de sajnos meghalt, mielőtt befejezte és kiadhatta volna a könyvet.

Orosz herceg a Rotschild dinasztiában

Herceg és főtábornagy Cherep-Spiridovich, a régi orosz arisztokrácia tagja, aki látta, hogy hogyan tizedelik a zsidó bolsevikok szeretett Oroszországát, ezt írta könyvében, a titkos világkormányban vagy a rejtett kézben (mely először 1926-ban jelent meg):

"Ördögöt ültettek trónra Moszkvában. A dolgot ne oroszok, hanem zsidók támogatják ... minden szovjet zsidó orosz nevet választott magának --- Minden cárt a rejtett kéz ölt meg ... a modern történelmet úgy kell tekinteni, mint egy halálos, kérlelhetetlen erőszakot, melyet a láthatatlan judeo-mongol kormány követ el (melynek élén 1770 óta a Rothschildok állnak) a keresztények, a kereszténység, a keresztény ideálok és az uralkodók ellen."

"Edward A. Rothschild báró ma a 'világ koronázatlan ura'. Ő irányítja a rejtett kéz 300 emberét, 300 milliárd dollárt és a világsajtó 90%-át. Az "államférfiak" legtöbbje az ő engedelmes lakája! Most a Rothschildok a világ diktátorai és orgyilkosai."

"A világ okkult főuralkodói és a világ orgyilkosai szervezetének alapítói Amschel Mayer és felesége Gutter Schnapper, két zsidó volt Frankfurt-am-Mainban, Németországban. A Rotschildok mindenütt a gazdasági helyzet urai: Egy erő van Európában, és az a Rotschildoké. A Rotschildok elkezdhetnek egy háborút és meg is állíthatják azt. Egy szavuk alapíthat vagy dönthet meg birodalmakat. ... "

A 'francia' forradalmat, mint a többieket a Rothschildok szervezték és finanszírozták, hogy ölhessék a keresztényeket, hogy kifoszthassák őket és megszerezhessenek "minden királyságot". .. A világ minden forradalmát és nyugtalanságát ugyanaz a rejtett zsidó világkormány szervezte és fogja szervezni ... minden vérontást 1770 óta a Rothschildok szerveztek; és ahogy a világsajtó 90%-át ellenőrzik, annak megparancsolták, hogy hallgasson aljas bűneikről.

"A Rothschildok szeretnék magukat tisztára mosni. Félnek, hogy az úgynevezett 'keresztények' nem lesznek többé bárgyú, meg nem hallgatott idióták, gyávák és talpnyalók. Ezért a Rothschildok úgy tesznek, mintha jelszavuk "Egyetértés, tevékenység és tisztesség (Concordia, Industria, Integritas) lenne, noha egyetlen család sem tett többet azért, hogy véres ellentéteket és gyilkosságokat, és kevesebb tisztességet okozzon, mint ezek a sátánfajzatok."

"A Rothschildok minden politikai és gazdasági történés háttérereje 1770 óta. Nevüket minden ország történelemkönyvében minden oldalon meg kellene említeni. Az írókat, tanárokat, előadókat és politikusokat akik nem beszélnek róluk, balekeknek, képmutatóknak vagy bűnösen tudatlannak kell tartanunk."

A bankrendszer megrontja a 'demokráciát',

A korábbi zsidó kincstárnok, Nigel Lawson a brit juhoknak elmondott gagyogásai tele vannak hazugságokkal és hamisságokkal. Mestere, a Rothschildok gazdasági rendszere teljes mértékben hibás a felfutó inflációban, a mind nagyobb adókban és a magas kamatlábban - és a helyzet rosszabbodik ahelyett hogy javulna. "Egyenesség és becsületesség a politika vétkei"- írja cion bölcseinek protokollja.

Az úgynevezett 'demokrácia' illúzió; nem a nép akaratát jelképezi, hanem a bankárok irányítását. Egyszer Benjamin Disraeli, a zsidó miniszterelnök és Lionel Rothschild kegyence, a valóságot könyvének, a Coningsbynek pár sorában kimondta: "A világot egész más személyek uralják, akiket azok képzelnek el, akik nem látnak a színfalak mögé." "A kormányok nem kormányoznak; csak irányítják a kormány gépezetét, míg őket a rejtett kéz irányítja."

Minden választás a hiábavalóság gyakorlása. Egy vicces választás tweedledum és tweedledee között. A mancsok lehet hogy változnak, de az azokat mozgató kéz ugyanaz marad. A demokrácia azt szeretné jelenteni, hogy a többség akarata dönt. De még a nem gondolkodó is látja, hogy a tényleg fontos dolgok esetében, mint a színes bevándorlás, a belépés az EU-ba, a méterrendszer alkalmazása, hogy fölváltsa ősi súly-, mérték- és pénzrendszerünket, a brit nép akarata semmit sem számított, mert a politikusok a megabankárok engedelmes szolgái.

A bankok inflációt és recessziót hoznak létre,

Mikor ezt a tanulmányt írom, a legtöbb 'Főutcai' bank az átlagos ügyfélnek és a kis üzlettulajdonosnak 6 és 7 %-al magasabb kamatot számít, mint a Bank 'of England' alapszázaléka, jelenleg kb. 12%, tehát összesen kb. 18% kamatot! A konzervatív kormány kísérletei, hogy fölélessze a gazdasági pangás sújtotta brit gazdaságot (és esélyüket az újraválasztásra!) azzal, hogy 1/2 %-os csökkenések sorozatával levigyék a 'bankkamatot', nem egyezett a fő kifizető bankok szándékával. A bankok irányvonalát Sir Robin Leigh-Pemberton fogadta el, és ez bizonyítja, hogy a bankárok függetlenek az államhatalomtól. A kamatokon felül a bankok még különféle "komissziókat", "tranzakciós díjakat" és "elrendezési díjakat'" is szednek szerencsétlen ügyfeleiktől.

"A pénz nem áru, noha annak tekintik és úgy működtetik. A pénz az elosztás mechanizmusa. Ha javak és szolgáltatások kaphatók, a pénzhiány miatti korlátozások szentségtörésre emlékeztetnek. A javak és szolgáltatások a pénz valódi alapjai." - J. Creagh Scott ezredes, a rejtett kormány.

Ma Nagybritanniában sok idős nyugdíjas kénytelen filléreket spórolni az élelem és a fűtőanyag árán, noha ezek bőségesen rendelkezésre állnak.

A parlament a bankárok eszköze,

Néhány figyelemre méltó becsületes és bátor képviselőtől eltekintve, mint Henry Kirby kapitány és a fiatal Bedfordi herceg, az emberek, akiket Ön képviselőnek választ, készséges és alázatos szolgái a nemzetközi zsidó tőkének.

Cion bölcseinek protokollja mondja: " Azok a tisztviselők, akiket - a szolgai engedelmességre való alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével - a közösségből ki fogunk választani, nem lesznek a kormányzás művészetében gyakorlott személyek és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd parasztokká művelt és tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek"

Rothschild "gondolkozó tankjai", "szakértői" és tanácsadói" korában, akik minden kormány mögött ott vannak, a világ politikai vezetői csak parasztok a játékban. A Bedfordi herceg meg akarta írni az igazságot a felsőházról és kiadott egy könyvet. Idő előtt meghalt (megölték?). Henry Kirby kapitány két indítványt tett az alsóházban 1964-ben hogy egy pénzzel kapcsolatos jogot a koronához juttasson vissza. Kirbi pár évre rá idő előtt meghalt (megölték?). Egy Temple nevű érsek rögtön azután meghalt, mikor elmondta, hogy pénzügyben tervez tenni valamit (megölték?). Az Egyesült Államok elnökeit, Ábrahám Lincolnt és John F. Kennedyt megölték, mert vissza akarták hozni a pénzügyeket a kongresszus hatáskörébe, ahogy ez az amerikai alkotmányban benne van. Az amerikai függetlenségi háborút a koronának való adók miatt vívták - azaz az angol bankárok miatt. A pénz hatalma kegyetlen és mindenkit elhallgattat, aki felhívja az emberek figyelmét arra, hogy ilyen módon nyomják el őket.

A pénzhatalom központja.

Britannia nagy pénzügyi és kereskedelmi intézményei, a gazdag bankok , melyeket a Rothschild irányította Bank of 'England' dominál, a Lloyds of London, a londoni tőzsde és sok vezető nemzetközi kereskedelmi konszern irodái Londonnak azon a kis területén koncentrálódnak, amit a 'City'-nek neveznek - csak 762 négyszögölnyi terület kiterjedésű, amit úgy ismertek, mint a világ leggazdagabb négyzetmérföldjét. A City volt a nemzetközi pénzügy fővárosa, és noha még erőteljes uzsoraközpont ma is, a hírnevét átadta New Yorknak (Wall Street, Manhattan).

New Yorkban vannak például Rockefeller Chase Manhattan Bankja, a Federal Reserve Board, Kuhn Loeb & Co., a Rockefeller U.N. épület, a Rockefeller által üzemeltetett külföldi kapcsolatok tanácsa, a Warburg Bank és a nemzetközi hatalom és pénzügy birtokosainak maradéka. Lehet hogy New Yorkra "nagy város" -ként hivatkoznak a Jelenések könyvében, a 18 fejezetben: ".. mert kereskedőid a Föld nagy emberei voltak; mert varázslataid minden népet becsaptak .. és abban vért találtak .. és mindez pusztítást hozott a világra."

Des Griffin ezt írta "lesüllyedés a rabszolgaságba" c. könyvében: "A kis klikk, mely a Cityt uralja irányítja a brit parlamentet. Ez mondja meg nekik, hogy mit és mikor tegyenek, és ha elméletben Britanniát a miniszterelnök és a tanácsadók bizottsága is uralja. Ezek az előretolt figurák azt a benyomást keltik, mintha ők irányítanák az előadást, de valóságban csak bábuk, akiket a háttérben uralkodó sötét figurák húzogatnak zsinóron . A történelem világosan fölfedi, hogy a brit kormány zálogos rabszolgája a láthatatlan és hallhatalan erőnek, melynek központja a city. A city hangol, a 'látható és hallható' vezetők csupán bábuk, akik erre a hangolásra parancsra táncolnak. Nincs hatalmuk, nincs tekintélyük. A külső színjáték ellenére ők csak parasztok a játékban, melyet a pénzügyi elit játszik."

A 'készpénz nélküli társadalomban' a zsarnokság számítógépesítve van.

Nyilvánvalóan el fog jönni a nap, amikor a jövedelmek nem lesznek elegendőek az alapvető szükségletekre és a pénzgengszterek kamatainak fizetésére. Amikor ez megtörténik, az egész rendszer össze fog omolni egy elviselhetetlen és megoldhatatlan botrány után. A pénzmogulok azt tervezik, hogy bevezetik a 'készpénz nélküli társadalmat', mely mindenkit csúszómászó szolgává tesz, és fölállítják világkormányukat egy világdiktátorral, akit saját belső elitjükből választanak ki. A jelenlegi irányzat errefelé visz bennünket.

George Knupffer a "Harc a világhatalomért" c. művében ezt írja: "A II. vh. óta megtett lépések egy európai állam létrehozására előkészületek a nemzeti államok összerombolására és a világkormány létrehozására."

Hogy megszilárdítsák hatalmukat a népek és nemzetek fölött, a fő bankárok hamarosan be akarják mutatni 'készpénz nélküli társadalmukat', melyben a készpénz, a bankjegyek és érmék megszűnnek. Minden pénzügyi folyamat teljesen számítógépesítve lesz. Az egyéni jövedelmek (fizetés, díjak, nyugdíj, stb.) a bankszámlára megy és minden fizetés automatikusan levonódik arról. A megvett termékeknek vonalkódjuk lesz, melyről a termék nevét, árát, súlyát és más adatait olvassa le a számítógép fizetéskor. Ez a rendszer működik már ma a legtöbb nagy közértben. Ez a rendszer meggyorsítja a kis független üzletek és kereskedők pusztulását, mert csak nagy üzletláncok és konglomerátumok tudnak ilyen rendszereket megvenni.

Ilyen módon tervezik a bankárok hogy minden személyt láthatatlanul de kitörölhetetlenül lássák el születésekor egy jellel (lézertechnológia segítségével) saját vonalkódjával. Egy hatsávos vonalkód (a 666. rendszer) kódolja a személy nevét, őseit és szociális biztosítási számát. Ezt az információt kiegészíthetik az élet különféle állomásai alkalmával, a tanulási eredményekkel, a foglalkoztatási adatokkal, a jelenlegi gazdasági állapottal, az üzleti érdeklődéssel és társaságokkal, bírósági elítélésekkel, egészségügyi adatokkal, társadalmi kapcsolatokkal, barátok és ellenségek nevével, külföldi utazásokkal, politikai véleménnyel és kapcsolatokkal, hobbikkal, stb. Szkennerek a bankokban és üzletekben, a kormány és városi hivatalokban, az alkalmazók személyzeti osztályain, a rendőrségen és az ellenőrző járműveken, stb. le tudnák olvasni az őket érdeklő adatokat.

Az emberek így mozgó hitelkártyákká válnának. Egy pontosan ilyen rendszer egyszerű változatát már tökéletesítették, mely a hatóságoknak a kóbor állatok azonosításában segít. Ez a rendszer rendkívül hatásosan figyelne meg bennünket, és a pénzügyi mogulok és a hatóságok rabszolgáivá tenne bennünket, akik feladata a 'társadalmi ellenőrzés' megvalósítása.

Egy ilyen rendszer természetesen bizonyos fajta bűncselekményeket, különösen a gazdasági csalást - kivéve a bankárokét - majdnem lehetetlenné tenné. De bármilyen ilyenfajta előnyt végtelen módon meghaladna az az elképesztő hatalom, mellyel a rendszer azokat ruházná föl, akik ezt működtetik. Mindenkit, aki megbántana egy bankárt vagy egy kormánybérencet, megfoszthatnának elektronikus úton jövedelmétől, nyugdíjától, munkájától, orvosi ellátásától, lakásától és szociális jogaitól .. még az egyszerű vásárlás jogától is. Néhány számítógép-billentyű nyomása után bárkit kirekeszthetnek a nemzetközi bankárok által megszabott számítógépesített világrendből és 'nem létező személlyé' degradálhatnak.

Ennek a fejlődésnek a szörnyűségeit az Újtestamentum utolsó kötete jósolta meg - a Jelenések Könyve (amit más néven apokalipszisnak is hívnak: 13. fejezet, 16. és 17 vers: "És amiatt mindenkit, gazdagot és szegényt, kicsit és nagyot, szabadot vagy rabot megjelöltek jobb kezén vagy homlokán. És senki sem adhatott vagy vehetett anélkül, hogy ez a jel rajta lett volna, vagy egy bestia bélyege, vagy a neve vagy nevének száma."
14. fejezet, 9-10. szakasz: "És a harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét és bélyegét, az felveszi vagy homlokára vagy kezére. Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába."
16. fejezet, 2. vers: "Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt és akik imádták annak képét."

A kommunizmus zsidó találmány,

Mindannyiunkkal azt hitették el, hogy a kommunisták a kapitalisták engesztelhetetlen ellenségei, különösen a nagyon gazdagoké, és el akarják rabolni vagyonukat. A valóság ettől nagyon eltér. Könyvében, a "Cionizmus uralja a világot"-ban Henry Klein, a zsidó New Yorki ügyvéd ezt írta: "1917-ben "In 1917, Schiff, Warburg és társaik (szuper-gazdag New Yorki zsidó bankárok) pénzelték Trockijt [Bronstein] és Lenint [Uljanov] akik megdöntötték az orosz kormányt. Forradalmár követőik meggyilkolták a cárt és családját és emberek millióit Ukrajnában ... a kommunizmus nem fenyegeti a pénz uralmát - ez a pénz uralmának egyik eszköze."

Egy hivatalos amerikai titkosszolgálati jelentés az 'orosz' forradalom idején leleplezte: "1916 februárjában először hallottunk róla hogy forradalom erjed Oroszországban. Fölfedeztük, hogy a következő személyek és vállalkozások foglalatoskodnak a pusztítással: Jacob Schiff, Felix Warburg, Otto Kahn, Mortimer Schiff, Jerome Hanauer, Charles Guggenheim és Max Breitung- a Kuhn Loeb & Co (zsidó bank, Rothschild leányvállalata, New York) zsidó igazgatói.Alig van kétség afelől, hogy az orosz forradalom, amely egy évvel azután tört ki, hogy ez az információ hozzánk megérkezett, kifejezetten zsidó befolyásra tört ki és indult meg."

A jelentés fölsorolt minden személyt, aki az első szovjet kormány által lett ismert, Zinovieffel kezdve [valódi neve Apfelbaum] Zibarig [valódi neve Martinow]. ezek A-tól Z-ig mind zsidók voltak. (A jelentés teljes szövege a "Sátán zsinagógájának tervei" c. könyvben van benne).

Egy orosz tábornok, Arsene de Goulevitch a "cárizmus és forradalom" c. könyvében megerősíti, hogy zsidó bankárok pénzelték a forradalmat. Később (F. J. Irsigler a "ki csinálja pénzünket?" -ben írottak szerint) a pénzelést nemzetközi bankárok szindikátusa folytatta, amelyben J.P. Morgan és a Rockefeller érdekek képviseletében Lord Rothschild több mint 21 millió rubelt költöttek az 'orosz' (sic) forradalom finanszírozására. A 'finanszírozók' szerepe a kommunista hatalomátvételben Oroszországban jól ismert volt a titkosszolgálatok szervezete előtt, de egy ujját sem mozgatta meg senki, hogy megállítsa őket, mert ők a világ valódi urai."

Egy levélben, melyet a Times nyomtatott ki 1919 november 14-én, egy brit katonatiszt Déloroszországban - a bolsevik forradalom egy szemtanúja - ezt írta: "A bolsevisták, akik Oroszország lakosságának 5%-át teszik ki, zsidók. (A komisszárok 80-90%-a zsidó). A városokban, melyet a bolsevikok megkaparintottak, csak a zsinagógákat kímélték a szent épületek közül, a templomokat mozitól mészárszékig mindenre használták. Ha egy komisszár, aki gyilkol és erőszakol, megcsonkít, zsidó, mint szinte mindannyian, akkor őt különleges elbánásban kell részesíteni? Levele folytatja a bestiális kínzások és tömeggyilkosságok szörnyű részleteinek leírását, mellyel az orosz népet kínozzák a zsidó bolsevikok.

Bankárok irányítják a kapitalizmust és a kommunizmust,

A brit tengerészeti titkosszolgálat egy volt igazgatója, Sir Barry Domville admirális memoárjaiban, admirálisból hajósinas c. művében azt írja, hogy a parlamentet a színfalak mögött judeo-szabadkőműves kombináció irányította. Guy Carr parancsnok könyvében, parasztok a játékban idézi Domvillet, aki ezt állítja: " A nemzetközi zsidóság, kiknek vezetői a zsidó bankárok, volt a titkos hatalom a világ minden forradalmi mozgalma mögött."

(Carr véleménye szerint a titkos erő, amire Domville hivatkozott, valójában a szabadkőműves szekta, akik illumináti néven voltak ismertek. A titkos társaságok és bomlasztó mozgalmak sok tanítványa állította, hogy az illuminátiak zsidók voltak intellektuális eszméikben - és valószínűleg vezetőik személyében is. Sok kabbalai és ezoterikus hitet vett át zsidó szövegekből. Az illuminátiak technikái és véleményei sokszor igen hasonlítanak cion bölcseinek jegyzőkönyveihez. Így ebben az értelemben Domvillenek és Carrnak is igaza van.)

Gengszter bankárok és finanszírozók alkották meg a kommunizmust és az évek során ők tartották életben masszív nyugati infúziók segítségével. Ők alkották és irányították azt. A kommunizmus és kapitalizmus közti ellentét csak látszat. A bankárok Douglas Reed szerint messzemenően "óhajaikat az ezek között a tömegek közötti összeütközéssel akarták elérni". Éppen nemrég adott brit bankárok szövetsége 3 milliárd font hitelt Kínának és 2 milliárd körülit Szovjetoroszországnak. Ez azt jelenti, hogy 5 milliárd font hitelt adtak a kommunistáknak azért, hogy vegyenek brit árukat - főleg fejlett technológiai javakat, melyeket használhatnak ellenünk a következő háborúban. Gondoljuk csak meg, hogy mennyit segített volna az az öt milliárd font a rosszul fölszerelt kórházaknak, az idősebbeknek és testi sérülteknek.

A kapitalista nyugatot és a kommunista keletet pontosan ugyanazok a személyek irányítják. "Nemrég adott fajunk egy új prófétát a világnak, de két arca van és két neve: az egyik oldalon Rothschildnak hívják, és ő a vezetője minden kapitalistának, a másikon Marx Károly, azok apostola, akik a többieket el akarják pusztítani." Blumenthal, Judisk Tidskrift, 1929, Svédország.

A 'hidegháború' csalás volt

Körülbelül fél évszázada a nyugat sok milliárd fontot vagy dollárt költött arra, hogy megvédje magát egy olyan ellenségtől, melyet maga alkotott és ma is ő tart fönn. Oroszországban a kommunizmus sok éve összeomlott volna már, ha a nyugati segítség állandó infúziói nem segítették volna. És miért? Mert a zsidók, akik mindkét felet irányítják, kifosztották a nyugatot hogy fölépítsék kommunista rendszerüket mellyel fenyegetik a világ többi részét.

A szovjet hadigépezet szinte teljesen nyugati alkotás, és olyan dolog nincs, mint "szovjet technológia" - csak nyugati technológia szovjet földön. 1917 óta a "szovjet technológia" 90-95%-a az Egyesült Államokból és Nyugateurópából származik. Mi építettük föl, vagy adtuk el, vagy ajándékoztunk el a kommunistáknak az acélművektől kezdve a az autógumi gyárakig, a rézbányáktól a gépkocsikig, az űrhajótól a számítógépekig mindent. Jordan őrnagy naplójából (New York, 1951) kiderül, hogy Amerika szállított a szovjeteknek "anyagok tonnáit, hogy atombombát gyárthassanak." Baillie Grohman parancsnok állította egy Candour (őszinteség) című brit újságban, hogy Oroszországnak teljes hozzáférése volt a brit technológiához. Antony Sutton professzor részletes tanulmányt írt a kelet-nyugati kereskedelemről és amit fölfedezett, az a nemzeti öngyilkossággal volt egyenlő: A Szovjetuniónak adott katonai segítség. Tények tömegével bizonyította és igazolta, hogy "Oroszországot Amerikában csinálták."

John Stockwell az amerikai CIA-tól megszegte titoktartási esküjét, hogy leleplezhesse könyvében az ellenség keresése során, hogy Amerika és Oroszország nem ellenségek hanem hű szövetségesek, akik ugyanazt a célt akarják elérni: az egyetlen szocialista-kommunista világdiktatúrát (lásd Frank Capell könyvét: Henry Kissinger, a szovjet ügynök.)

Marschalkó Lajos a Világhódítók c. könyvének 227 oldalán idézte Chaim Weizmannt (a Rotschild-kinevezte vezetőjét a cionista zsidóságnak a 20. század első felében.): "Egy nép vagyunk a látszólagos repedések, törések és véleménykülönbségek ellenére az amerikai és szovjet demokrácia között. Egy nép vagyunk és nem érdekünk, hogy a nyugat fölszabadítsa a keletet, mert ha megtenné, és fölszabadítaná a rabszolga népeket, akkor ez elkerülhetetlenül megfosztaná a zsidókat a világbirodalom keleti részének vezetésétől."

Az amerikai titkosszolgálat kimutatja a kommunizmus mögött álló zsidókat

Az USA katonai kémszolgálatának ezredese, John Beaty azt állította könyvében, a vasfüggöny Amerika fölött-ben, hogy zsidók kényszerítették a kommunizmust Oroszországra, ugyanannak a törzsnek a tagjai szivárogtak be az amerikai kormányba és államirányításba és ők lettek Amerika külpolitikájának igazi igazgatói. Továbbá ők irányították az amerikai médiákat, agymosták az embereket, aláásták az alkotmányt és belülről tették tönkre Amerikát.

Robert Williams őrnagy, az amerikai kémkedéstől könyvében a végső világrendben azt fedte föl, hogy a kommunista mozgalmon belül zsidó világhatalmi mozgalom rejtőzött és hogy az angolszászok, akiket alá kell aknázni, lágyítani, agymosni, fajukat a sötét fajokkal keverni, ha a cionisták győzni akarnak. Azt jelezte előre, hogy a fő stratégák ki fogják robbantani a harmadik világháborút a cionista Izrael, melyet Amerika és a nyugati világ támogat és az arab-mohamedán világ között, akik mögött a szovjetek állnak, de a tényleges cél a nyugat és a kommunizmus ipari és katonai erejének összeroppantása volt. A kommunizmust csupán ideiglenes fegyvernek tekintette a zsidók kezében, és azt jósolta, hogy a zsidó világállam ennek a háborúnak a romjaira épülne. Végkövetkeztetése: "Ha Amerika népe nem szerzi vissza kormányát és nem töri le a cionista gépezetet, annak a gépezetnek az őrültjei kisöpörhetik az emberiséget a Földről."

A cionizmus és a kommunizmus zsidó ikertestvérek

Douglas Reed azt állította, hogy a kommunizmus és cionizmus a keleteurópai zsidó gettókban születtek, az egyik, hogy felülről, a másik pedig alulról aknázza alá a kormányt, és hogy ezeknek a mozgalmaknak a végcélja ugyanaz: a zsidó világkormány.

Szaudi Arábia királya, Fejszál, akit, mint tudjuk, megöltek, leleplezte a kommunizmust, amikor úgy írta le a cionizmust, mint a "kommunizmus anyját" egy interjúban, melyet a Newsweek hetilap nyomtatott ki 1970 december 21-én. Hozzátette: "Segített a kommunizmus elterjedésében. Most az USA-t akarja gyöngíteni és ha a terv sikerült a világot öröklik. Ez nagy összeesküvés. Ők [Oroszország és Izrael] csak becsapják az arabokat, de valójában a cionistákkal szövetkeztek ... a cionizmus és kommunizmus kéz a kézben dolgoznak - hogy megállítsanak minden olyan intézkedést a Közel Keleten, mely a békét visszahozná. "

Miért volt a változás Keleteurópában?

A jelenlegi mozgás Oroszországban és máshol az úgynevezett vasfüggöny mögött, hogy a kommunizmusnak emberibb arcot adjon, lehet hogy csak propaganda hogy becsapja és gyöngítse a nyugat népeit. De emlékezzünk vissza David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnök szavaira, melyek a Look folyóiratban jelentek meg 1962 január 16-án: " A világ képe 1987-ben .. a hidegháború a múlté lesz. A nemzetközi nyomás és az Oroszországi értelmiség nyomása több szabadságért és a tömegek nyomása, hogy életszínvonaluk erősödjön, lehet, hogy a Szovjetunió fokozatos demokratizálásához vezet."

"Másfelől a dolgozók és parasztok fokozatos befolyása és a tudósok növekvő politikai jelentősége lehet hogy az Egyesült Államokat jóléti állammá változtatja tervgazdasággal. Nyugat és Keleteurópa független államok szövetsége lesz szocialista és demokratikus kormánnyal - a Szovjetunió kivételével , mint szövetségi eurázsiai állam. Minden más földrész a világszövetségben egyesül, melynek nemzetközi rendőrség fog rendelkezésétre állni. Jeruzsálem lesz az emberiség legfelső ura."

Más szavakkal az egyesült Nyugat és Keleteurópa fogja a zsidó világkormányt megelőzni.

A keleti blokk országai liberálisabbak és demokratikusabbak lesznek, előkészítve beolvadásukat az európai egyesült államokba. Több milliárd fontos hitelről Lengyelországnak az EU-tól vitatkoznak hogy segítsék gyenge gazdaságát. Ez azt jelenti, hogy brit pénzt és árukat ömlesztenek Lengyelországba ahelyett hogy a brit népnek segítenének. A lengyelek keményen dolgoznak, jelenlegi gazdasági zavaraik a nemzetközi bankárok és az előző kommunista kormány korrupt szövetségének a terméke.

Nemrég hozták nyilvánosságra, hogy az ipari országok - beleértve Nagybritanniát - megegyeztek abban, hogy 36 milliárd fonttal segítik az új európai demokráciák fejlődését. Ezzel párhuzamosan egy új európai központi bankot állítanak föl hogy a föltörekvő keleteurópai országokat kölcsönnel lássa el. Ezt új problémákat fog szülni, mert újra pénzt állítanak elő semmiből, mint kamatot hozó adósságot.

Mi annak az állításnak az alapja, hogy a brit munkások munkabéremelkedése éleszti az inflációt?

Egy újonnan alapított európai központi bank ezért apránként föl kell hogy állítsa a zsidó világ központi bankot egyféle pénzzel. Már megindultak a törekvések az egységes európai pénz létrehozására.

Jelentős, hogy a keleteurópai országok "új demokratikus pártjainak" sok vezetője zsidó. A lengyel választók tiltakoztak a zsidók hatalma ellen.

Az angliai színes bevándorlás valódi oka

A valóság az, hogy a gengszter bankárok akik a pénzügy és kommunizmus alkotói, a 'brit' parlamentet is irányítják a színfalak mögött. Az alsóház csupán az árulók háza. Évekig minden párt politikusai elősegítették a pénzhatalom terveit és szándékait, és nem törődtek a brit nép érdekeivel. Ennek nem is lehetne jobb bizonyítéka színes bevándorlásnál.

A bennszülött brit nép világos óhaja ellenére és olyan módon, amit csakis hazaárulónak lehet nevezni, körülbelül 10 millió fajilag nem asszimilálható idegent hoztak a már túlnépesedett szigetre. A jövevények között vannak nyugatindiaiak, afrikaiak, indiaiak, pakisztániak, bangladesiek, irániak, vietnamiak, tamilok, fülöp-szigetiek, arabok, egyiptomiak, indonéziaiak, malajziaiak, dél- és közép amerikaiak, kínaiak, görög és török ciprióták,
stb., nem is említve a nagyszámú 'majdnem fehért' Déleurópából. Most további milliók állnak előttünk Hongkongból és Törökországból, ha a törökök folyamodását elfogadják az 'európai' közösségbe. Az ellenségességet, melyet ezek a népcsoportok velünk szemben kimutatnak, gyakran csak azok az ősi gyűlölködés haladnak meg, melyet egymás iránt táplálnak.

Miért teszik ezt országunkkal? Mert a mindenható nemzetközi bankárok, a Rothschildok, Warburgok, Rockefellerek és társaik elhatározták, hogy minden népet a világkormány hatalma alá vetnek ha akarják, ha nem, és az egyes országok azonosságának széttöréséhez a legjobb eszköz a nép keveredése. A világkormánypárti szónok, Abraham Feinberg rabbi elmondta: "Egy világ- egy faj: ez nyilvánvalóan a fajok közötti házasságra bátorít föl."

Nagybritanniát választották ki a bankárok első áldozatukként a közös piac érdekében és más világkormány szerkezetek érdekében, melyeket kialakítanak. Hogy biztosítsák, hogy nemzetünk szétverése teljes és állandó, a bankárok megállapították, hogy egyedi angolszász-kelta népünket ki kell pusztítani mint különálló népcsoportot az erőszakolt fajkeveréssel feketék, sárgák és barnák hordáival, akiket szándékosan hoznak országunkba ezzel a céllal.

Eustace Mullins könyvében, a zsidók történetében idézte Rabbi Rabinovitch beszédét 1953-ból Budapesten, amely világosan megmutatja a zsidó bankárok szándékait: A fekete és fehér keverése a fehér ember végét jelenti ... Így a fehér faj el fog tűnni és legveszélyesebb ellenségünk csak emlékként él tovább.".

A politikusok, akikre ön szavaz, teljes mértékben együttműködnek a bankárokkal ebben a stratégiában. Hogy fölgyorsítsák a rombolás tempóját, és hogy fajunkat és nemzetünket bomlasszák, és hogy több új idegen bevándorlónak legyen hely, a brit népet a tömegpropaganda elárasztja az eszmével, hogy csökkentsék saját számukat abortusszal, sterilizációval, a férfi ondóvezetékének elkötésével és fogamzásgátlással. Gondoljunk vissza rá, hogy a tömegmédia alkalmazottai éppen úgy mint a parlamenti képviselők csak engedelmes szolgái és jólfizetett alkalmazottai a nemzetközi zsidó összeesküvésnek.

Fajunkat és nemzetünket most pusztítják ki. Mit tesz ön ez ellen? Szavazata bármelyik parlamenti pártra a sátáni bankárokat támogatja és saját fajtánk pusztítását.

A fajkeverés halálosabb veszély mint a hidrogénbomba

Könyvében: "Halálosabb mint a hidrogénbomba" Leonard Young repülőgépparancsnok azt állítja, hogy a színes bevándorlásnak csak két oka van:
1. Hogy keveredéssel bemocskolja és tönkretegye fajunkat.
2. Hogy degenerált városi csőcseléket produkáljon, melyet bárminemű forradalomra föl lehet használni.

Világosan azonosította a valódi hajtóerőt Nagybritannia tönkretevésére, amikor ezt írta: "a bankrendszer, melyet 1694-ben csempésztek be ebbe az országba, és azt követőleg az egész világon ez volt annak fő módja annak, ahogy a zsidók nyomorúságot és szegénységet hoztak mindenhová. Pénzügyi manipulációikkal ők voltak a legtöbb háború, a gazdasági és társadalmi bajok okozói. Sikerült nekik irányítást szerezi a kormány fölött és a médiák fölött (sajtó, rádió, TV, filmek, könyvkiadók, hírügynökségek, stb.) és így el tudták nyomni az igazságot hazugságot propagálva. Ennek segítségével hülyítették és csapták be az embereket és hajtották bele az ezt követő legöngyilkosabb irányzatokba, ameddig a zsidók nem jutottak abba a helyzetbe, hogy úgy hiszik, harapófogójukban tartják a világot a nemzetközi intézményekkel és néhány fajta ellenállhatatlan világrendőrség segítségével, melyet ők irányítanak.

Ha azt hiszi, hogy Nagybritanniában nincs cenzúra, próbáljon meg venni könyvemből egy példányt "bármelyik jobb könyvesboltban" vagy vegye ki azt valamelyik könyvtárból.

Az ENSZ a világkormány prototípusa. Egy ismert zsidó, Harold Wallace Rosenthal ezt írta vallomásaiban: "Az ENSZ nem más, mint a csapda ajtaja, amely a vörös világ hatalmas koncentrációs táborába vezet. ... Mi (azaz a zsidók) irányítjuk az ENSZ-et."

Az ENSZ irányelveiben kimondja, hogy nemzetközi kereszteződésre van szükség és egységes világlakosságra. Az egymást követő brit kormányok támogatták ezeket a célokat aláírva az ENSZ alapokmányát. Az ENSZ alapokmányát legnagyobb részben Alger Hiss írta, Roosevelt elnök fő külpolitikai tanácsadója. Hissre később rábizonyították, hogy kulcsembere volt a szovjet kémkedésnek Amerikában. Eltekintve Hisstől és az őt föladó embertől, ennek a hálózatnak minden embere - beleértve a szovjet követség alkalmazottait, akik ezt irányították, zsidó volt.

1912-ben Israel Cohen írt egy könyvet a kommunista taktikáról, melynek címe "faji program a 20. század számára" volt. Ez jóshatásúnak bizonyult: "Észre kell vennünk, hogy pártunk legerősebb fegyvere a faji feszültségek. A sötét fajok tudatába hívjuk, hogy őket évszázadokon keresztül elnyomták a fehérek, és ezzel beadjuk nekik programunkat. A gyarmatosítás és imperializmus kifejezések hasznos eszközei propagandánknak. Amerikában körmönfont módon fölhecceljük a négereket a fehérek ellen, a fehérekbe bűntudatot nevelünk bele a négerek kizsákmányolása miatt. Segíteni fogjuk a négereket hogy sikereket érjenek el az élet minden területén, a szakmájukban, sportban és szórakoztatásnál. Ilyen tekintély birtokában a fehérek keveredni fognak a fehérekkel amely kiszolgáltatja Amerikát (és Nagybritanniát) céljainknak."

Ezért dolgozik bankárok irányította TV-nk és szórakoztató iparunk gőzerővel azon, hogy segítse a négereket, és ezért vannak néger és ázsiai bemondóink, akik 'híreket' mondanak és a gyerekeket szórakoztatják. Hogy mennyire sikeres volt propagandájuk, azt az mutatja, hogy növekvő számban akadnak britek, akik faji öngyilkosságra képesek, és összeköltöznek a sötét fajokkal korcsokat produkálva. Ezt végigvive állandó és megfordíthatatlan tönkretételt jelent Nagybritanniának és a brit népnek, és pontosan ezt akarják a pénz urai.

A faji törvények

A brit zsidók tanácsának cionista küldöttei megfogalmazták a "faji törvényeket", melyet most jóváhagyott a köztörvényi hatóság és több más bizottság. Azt első faji kapcsolatok törvényét az alsóház munkáspárti főjogásza, a bevándorolt orosz zsidó, Sir Frank Soskice javasolta 1965-ben. Ennek erőteljes kibővítését szavazta meg az alsóház 1976-ban, például megszüntette azt a kikötést, hogy a királynak kell megvizsgálni a szándékosságot fajgyűlölet miatti elítéléseknél. A törvény megszavazásakor az alsóház 635 tagjából 132 volt jelen. Ismert dolog, hogy számos parlamenti tag magánemberként ellene van a faji kapcsolatok törvényének, de féltek attól, hogy ha nem szavazzák meg a törvényt és fölszólalnak ellene, akkor:
1. a zsidó tömegmédia befeketíti őket "rasszistának" mondva, ami miatt a növekvő számú "etnikai kisebbségi" körzetekben nem szavaznának többet rájuk
2. A zsidó szervezésű "antirasszista / antifasiszta" 'bérelj ki csőcseléket céljaidra' céltábláivá lennének.
És így ezt a fontos törvényt a képviselők 80%-ának távollétében szavazták meg. Hála ezeknek a gyáva árulóknak, hogy a zsidók keresztülvihették parlamenti komédiájukat és akaratukat keresztül tudták vinni a brit nép többségének ellenére.

Ezt követőleg sok hasonló törvénytervezetet mutatott be az alsóházban a litván zsidó államtitkár, Leon Brittan(isky), aki ma az európai unió komisszárja.

Lehet hogy csodálkozik, hogy miért támogatta a hazai iroda a faji viszonyok törvényét olyan nagy mértékben. Eltekintve a zsidó titkároktól és a sajtóban kampányoló csoportoktól, mint a zsidó képviselők testülete, az egyik legfontosabb faktor ennél a zsidó polgári alkalmazottak színfalak mögötti befolyása, ebből egy különösen jellemző típus Neville Nagler.

Az 1970-es és 80-as években Nagler volt a hazai iroda vezetője aki faji kapcsolatokért volt felelős. A zsidó krónika büszke volt befolyására a middlesexi hivatalos zsidó hitközségben. Nyilvánosságra hozta, hogy ha a kabinet minisztere a fajok kapcsolatáról beszélt, Nagler mindig jegyzetelt a beszéd alatt. Az újság szintén megírja, hogy Nagler rendszeresen találkozott a zsidó képviselők bizottságával. Ezek a jelentések igazolták, amit bevándorlásellenesek mindig gyanítottak, hogy miért volt a képviselők bizottsága olyan jól informálva tevékenységükről, személyzeti és személyes körülményeikről. A bizottság gyakran kifecsegett ( leányvállalataival, szervezeteivel és kiadványaival és a zsidó krónika hencegő cikkeivel) olyan ismereteket, melyeket csak hivatalos (Azaz rendőrségi különleges alosztály) segítségével lehetett volna megszerezni. Mint ismeretes, a hazai iroda hozzáfér ezekhez a titkos adatokhoz.

A hazafiak még jobban megdöbbentek, amikor 1991 elején a zsidó krónika kiharsogta, hogy Nagler visszavonult a a hazai bizottságból és kinevezték teljes állású főnöknek a zsidó képviselők testületének élére!

Évekkel ezelőtt kiagyalt tervek

A nemzsidó világban faji káosz előidézése már régi zsidó terv. 1850-ben Marx Károly (igazi neve Mozes Mordechai Levy), zsidó rabbik fia és unokája, kiadta kommunista kiáltványát. Ebben a család fölszámolását, az országok és nemeztek megszüntetését javasolja minden vallással és erkölccsel egyetemben. Ki kételkedik abban, hogy mindez ma beteljesedőben van? A bizonyíték körülöttünk van a színes bevándorlással és a hivatalosan támogatott elkorcsosulással, a házasság és család erőteljes megtámadásával, általában az erkölcs támadásával, a pornográfia, a szexuális videók, a szexuális kilengések, a zene helyett játszott dzsungeli hangzavar és ordítozás, amelyről azt állítják könnyen hívőknek, hogy az művészet . és mindez végtelenül.

Egy levélben Marx Károlyhoz, melyet a La Revue de Paris hozott nyilvánosságra, a zsidó Baruch Levy ezt írta: "A zsidó nép a saját messiása lesz. meg fogja szerezni a világuralmat más fajok kiirtásával, a határok megszüntetésével, a királyság megszüntetésével és a világköztársaság létrehozásával."

Mindez ma nagyon közel áll a megvalósításhoz. A nemzetközi zsidóság tervének majdnem teljes sikerét a következők tették lehetővé:

1. A pénz irányítása.
2. A médiák irányítása.
3. A pénz és médiák irányításával együtt járó könyörtelen gyakorlat, amely tömegek menekülését és a kulcsszemélyek manipulálását teszi lehetővé.

Fajkeverés: elnyomják a történelem tanítását,

A hágai nemzetközi bíróság 1965 júniusában tényekkel mutatták meg a különféle népcsoportok hatását egymásra. Ebben az előadásban Van den Haag professzor a New Yorki egyetemről határozottan azt állította a bíróság előtt, hogy a nem szabályozott kapcsolat az etnikai csoportok között szociális rendezetlenséget és a bűnözés megnövekedését eredményezi. Szükségtelen elmondani, hogy a világbíróság előtt a professzor nagyon népszerűtlen lett és kevés nyilvánosságot kapott.

Valóban világos történelmi tény, hogy a különféle etnikai csoportok keveredése egy megállapodott tisztavérű népességgel fontos szerepet játszott a történelem nagy civilizációi és birodalmai hanyatlásában és eltűnésében, az egyik legutóbbi példa erre Portugália. A 15. és 16. században a portugálok az utazók, fölfedezők és kalandorok népe volt. Gyarmatokat hoztak létre Ázsiában, Afrikában és Délamerikában. Ennek eredményeképpen Portugália lett Európa egyik leggazdagabb és legerősebb népe Európában. De 1441-ben, Afrika déli partjainak fölfedezése után az első fekete rabszolgákat hozták be Portugáliába, és 100 éven belül Portugália tíz százaléka fekete lett. Az Encyclopaedia Britannica 1911-es kiadásában, mielőtt a zsidó történelemrombolók valóban közbeszóltak volna, a következő megjegyzés olvasható: "A portugálok szabadon házasodtak rabszolgáikkal, és az idegen vér alaposan megváltoztatta a nép jellemét és lelkületét. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy a 17. századbeli és a későbbi portugálok két különféle fajhoz sorolhatók."

A mai Portugália szegény és elmaradt. élő bizonyítéka annak, hogy mi történik egy fehér országgal, ha lakosságát feketék tizedelik meg. Ezt alapvetően fontos tényt a mai történelemkönyvek nem tanítják. Egy mai lexikon vagy történelemkönyv sem említi meg a fajkeveredés hatását Portugáliában. A történelmet nemcsak elferdítik, hanem részeit eldugják, hogy elrejtsék előlünk as színes bevándorlás következményeit.

"Tedd a rasszizmust piszkos szóvá",

Őseink harcoltak és meghaltak azért, hogy a spanyolokat, franciákat és németeket kiűzzék, ha megpróbálták megszállni szigetünket. De a britek mai nemzedékét hallgatásra és passzivitásra kényszerítik, amikor történelmünk legnagyobb megszállása zajlik le. Ha őseink visszatérnének, valamennyiünket őrültnek vagy hülyének tartanának, vagy hazaárulóknak. A fél világ Nagybritanniába szeretne jönni, nemcsak a 3 250 ezer hongkongi kínai, akik azt mérlegelik, hogy ideáramlanak. Ideje, hogy hitvány politikusaink a briteket tegyék első helyre saját országunkban. A propaganda befeketítő szavainak használatával, mint 'rasszista' vagy 'fasiszta', a bankárok irányította tömegmédia agymosta a briteket, hogy passzívak és impotensek maradjanak, miközben fajukat tönkreteszik és országukat ellopják tőlük.

1922-ben a bolsevik vezető, Selenkov Moszkvában azt mondta: "A nemzetellenesség és rasszistaellenesség légkörét kell a fehérek közt létrehoznunk. A hazafiasságot és a faji büszkeséget jelentéktelen absztrakciókká kell tennünk és a rasszista szót piszkos szóvá." Milyen sikeres volt ez a terv!

A britek ma remegnek, ha meghallják a rasszista szót. Rosszabb, mintha valakit tolvajnak hívnának. de a 'rasszizmus' nem más, mint a patriotizmus rokon értelmű szava, jogos szó, melyért milliók haltak meg. A saját fajt tenni első helyre erény és nem bűn. A legnagyobb bűn segíteni az ellenségnek, hogy széttörje a saját nemzetünket és fajunkat, és a megabankárok a legnagyobb ellenségei a brit népnek egész történelme során.

Bevándorlás és rabszolgakereskedelem: A zsidó kapcsolat.

Utóiratként vizsgálatunkhoz, melyben a zsidóság módját vizsgáltuk a fajkeveredés bátorítására fehérek között (míg álszent módon saját jogukhoz ragaszkodnak, hogy megvédjék magukat az 'asszimilációval' szemben bármely nemzsidó környezetben, fehér, barna, fekete vagy sárgában), fölhívjuk olvasóink figyelmét a 'Ki hozta a rabszolgákat Amerikába?' c. könyvre, melyet a szabadság fiai adtak ki Amerikában.

Ez a könyv a Carnegie Institute of Technology, Pittsburgh, Pennsylvania eredeti feljegyzésein alapul. Megmutatja, hogy a hajótulajdonosok, akik a négereket Amerikába hozták, túlnyomó részben zsidók voltak. A könyv a következő adatokra emlékeztet: "Körülbelül száztíz millió feketét fogtak meg és szállítottak el afrikai hazájából. Ezekből csak tizenegy millió érkezett meg élve a gyarmatokra." Ideje, hogy a négerek megtudják az igazságot a visszataszító rabszolgakereskedelemről."

Komikus, hogy az állandó agymosó kampány részeként a fajkeveredés érdekében (a nemzsidók között) , a zsidó film és TV mogulok túlóráznak azért, hogy a négereknek a sértettség, míg a fehéreknek a bűntudat érzését csepegtessék be bemutatva, hogy fehér nemzsidók felelősek a rabszolgakereskedelemért, amikor valójában a történelem tanúsága szerint ez a gonosz üzlet a zsidó gyorsan meggazdagodni akaró művészek üzlete volt.

Ez kis illusztrációja annak, hogy mit tettek a múlt zsidai valójában és a zsidók, akik ma az információközlést irányítják, hogyan produkálnak hazugságokat hogy összezavarják a történelmi tényeket. A leggyávább nemzsidó 'antiszemita' ellenesnek is meg kéne kérdeznie zsidó barátait arról a zsidó játékról, melyet a fajok kapcsolatának terén játszanak. Ha mint valószínű, kérdéseiket bántalmazással viszonozzák és a faji kapcsolatok törvényével való fenyegetéssel viszonozzák, akkor azt javasoljuk, hogy olvassák el George Orwell könyvét a zsidó stratégiáról a jövő zsarnoki szuperállamában, az 1948-ban: "Az, aki a jelent uralja, uralja a múltat. Aki a múltat uralja, uralja a jövőt."

A zsidó média megrontja a történelmi iratokat hogy manipulálja érzelmeinket és értékeinket és így befolyásolja politikai ítélőképességünket, hogy készségesen elfogadjunk olyan utasításokat, amelyek a zsidóság érdekeit szolgálják akkor is, ha ezek saját érdekeinket sértik.

Fölfedjük a zsidó propaganda háborúnak ezt az eszközét a nemzsidó szellem ellen, amikor egy későbbi fejezetben a hatalmas hazugsággal foglalkozunk, melynek neve a "holokauszt".

A média a bankárok eszköze

Nyilvánvaló, hogy azok az emberek, akiknek hatalmuk van határtalan mennyiségű pénz kibocsátására semmiből, és azt, ahogy elmondtuk, kölcsön tudják adni, ezek nemzeteket és kormányokat, oktatást, médiát, titkos társaságokat, egyházat - valójában mindent uralnak, ami bármit is tesz az országban. A médiaellenőrzésük majdnem teljes mértékű. Az embereket "ostoba disznóknak tartják, melyek egyhangúan röfögnek és visítanak, amikor az igazat vagy hazugságokat adunk be nekik, és lóseggeknek, akik véleményét ők szabják ki és alakítják. (Forrás: Harold Wallace Rosenthal vallomásai).

Ha újságot vesz vagy a TV díját fizeti meg, akkor azért fizet, hogy hazudhassanak önnek, becsaphassák, agymoshassák és becsaphassák, hogy jelentéktelenségek halmazát önthessék önre, amely elrejti a bomlasztás anyagát.

Douglas Reed, a Times volt külföldi levelezője ezt írja "Cion ellentmondásai" c. könyvében: "A vélemény ma gyártott termék, és bármilyen kívánt formában előállítható.", valamint "Az újságok titkos ellenőrzés alatt állnak" [azaz cionista ellenőrzés alatt]. Az újságok és tömegkommunikációnk többi része néhány szupergazdag zsidó milliárdos ellenőrzése alatt áll, mint Edgar Bronfman, Robert Maxwell, Harry Oppenheimer, Armand Hammer és a Rothschild család. Ezeknek az embereknek az irányítása alatt az újságíróság megvetendő tevékenységgé változott hivatásos propagandisták és fizetett hazudozók számára. Néhány éve ezt a tényt egy saját emberük mondta ki. John Swinton, a New York Times vezérigazgatója a nyugdíjba menése tiszteletére adott banketten ezt mondta:

"Ha bárki önök közül meg merné írni a valóságot, akkor hamarosan az utcán találná magát új állást keresve. A New Yorki [vagy Fleet Streeti] újságíró fő feladata az igazság elkendőzése, a nyilvános hazudozás, mammon lába előtt való kúszás, és fajának és országának eladása napi kenyeréért. Eszközök és bábuk vagyunk a gazdag emberek kezében, akik a színfalak mögött vannak; ugráló bohócok vagyunk. Ők húzzák a zsinegeket és mi táncolunk. Tehetségünk, erőforrásaink, életünk más emberek tulajdona. Szellemi prostituáltak vagyunk."

Arthur Butz professzor, a a North-Western egyetem , USA mérnöki tanszékének vezetője és a 20. század csalásának, a cionista holokauszt csalás elsöprő leleplezésének írója, rövidebben fogalmazta meg ezt: "A média hazugsággépezet, nagyobb mértékben, mint ahogy az sok független elme gondolná."

Az antiszemitizmus oka a zsidók nemzsidó-ellenessége

Kevés nemzsidó veszi észre, hogy a mai zsidó világ két külön faji ágból tevődik össze. A többség (kb. 80%) az askenázi vagy keleteurópai zsidók. Ezek nem a bibliai 12 törzs leszármazottai, hanem egy török-mongol népé, akiknek egy Kelettörökország és Déloroszország közötti területen volt birodalmuk, a kazár birodalom. Ez a birodalom virágzott, miután a római birodalom szétmorzsolódott és amikor a két nagy vallás, a keresztény és a mohamedán híveket toborzott, főleg háborús hódításokkal. A kazár birodalom e között a két vallás közötti erőtérben volt. Egy kazár uralkodó, aki meg akarta őrizni az ország függetlenségét, úgy határozott, hogy népének a vallási 'harmadik utat' a legjobb választani, és a júdaizmushoz csatlakozott. Akkor a tizenkét törzs zsidói többnyire a szentföldön éltek szétszórva és gyengék voltak. A maradék egy része a kazárok országába ment, a kazár király elhatározását 'talált pénzként' értékelte és szívesen segített neki a tömeges térítésben.

Az 'eredeti' zsidók tömege nem ment északra Palesztinától, hanem nyugat felé Északafrika partjai mellett és onnan mentek be Spanyolországba. Ezt a kisebbséget ma szefárd, vagy spanyol és portugál zsidóknak nevezik. A kazár vallásváltás története a jól ismert zsidó író és a miszticizmus híve, Arthur Koestler könyvében van leírva, a tizenharmadik törzsben. A cionistákat természetesen nagyon kínos helyzetbe hoztak Koestler történetei, mert ez bebizonyítja, hogy állításuk, mely szerint 'a zsidóknak joga van őseik földjére visszatérni' csak a szefárdokra lehet igaz, és azok utódaira. A 80%-os askenázi zsidó ilyen igénye teljesen hamis.

A keresztények szidókkal szembeni viselkedését nevetségessé teszi, hogy Jézus Krisztusban hisznek, aki zsidó volt, és a kereszténység a júdaizmusból származik. Ez a két hit, noha elterjedt, mindkettő hazugság. Jézus Krisztus nem volt zsidó. Jézus galileai volt, mint minden tanítványa, kivéve júdást, aki edomita zsidó volt. A zsidó farizeusok és szadduceusok voltak Krisztus legelszántabb ellenségei és végül ők feszítették őt keresztre. Maga Krisztus a legmetszőbb kritikával és feddésekkel illette a zsidókat, akik ma biztosan elítélnék őt a zsidók hozta faji viszonyok törvénye értelmében.

Krisztus a zsidókat 'viperák fajzatának (nemzedékének)' nevezte (Máté 23:33). A kitűnő bibliatudós, Scofield szerint, a bibliára utalva azt mondja, hogy az Újtestamentumban a 'nemzedéknek' fordított szó valójában fajt jelent. Úgy tűnik, hogy Krisztus a zsidókat tette felelőssé a sok ártatlan vérért, mely a történelem kezdete óta kifolyt. (Máté 23:25). A zsidók valóban a kígyót használják törzsük jelképeként és azt állították, hogy amikor a kígyó körülfonja a Földet, akkor ők fogják uralni a világot.

Talmudi szidalmak

Az emberi ürülékre és spermára való hivatkozások, amit a Talmud tanít Jézus Krisztusról, nem tűrnek nyomdafestéket. A Talmud a legszörnyűbb átkozódások tárháza Krisztus ellen és a keresztények elleni gyűlöletre buzdítások gyűjteménye. A Krisztus, a kereszténység és a keresztények elleni, sőt a minden nemzsidó (gójok) elleni gyűlöletet oltja a zsidók lelkébe és elméjébe. A Talmud aljas tartalma minden kultúrmédiában látható - nem utolsósorban a filmekben. A zsidók uralják a filmüzletet, különösen Hollywood, ennek a médiumnak a megjelenése óta. Ezt a fojtogató szorítást fölerősíti a tengerparttól tengerpartig terjedő TV hálózatok teljes zsidó uralma az Egyesült államokban. Valójában zsidók uralják a filmeket, TV-t és a médiákat az egész nyugati világban. A talmudi gyűlölködés legutóbbi példája a Krisztus utolsó kísértése c. film, melyben Krisztust 'bolond, kontár, szellemileg fogyatékos embernek ábrázolják, aki semmire sem alkalmas".

"Az alapvető júdaizmus keresztényellenes", -A zsidó világ, 1923 márciusa.

A zsidó filmrendező és forgatókönyvíró, Ben Hecht, könyvében 'Egy szerelmes zsidó'-ban így fejezi aki a zsidók Krisztusgyűlöletét: "a legjobb dolog, amit a csőcselék valaha tett, Krisztus keresztre feszítése volt; szellemileg ez csodálatos cselekedet volt. DE a csőcselék hibázhat néha. Ha én határoztam volna meg, hogy végezzék ki Krisztust, akkor én másképp csináltam volna. Én Rómába vittem volna és ott az oroszlánokkal falattam volna föl. Darált húsból nem csinálhatnak megmentőt."

El tudja ön képzelni, hogy valaki Hollywoodban vagy a BBC-nél továbbra is forgatókönyvíró maradna, ha hasonló véleményt mondana Mózesről vagy a zsidó történelem bármelyik ismert személyéről?

"A zsidók és hazugságaik"

A talmud a zsidóság gyakorlati cselekvéseinek vezetője. Ez valójában több könyv, a zsidó 'bölcsek' mondásainak gyűjteménye sok éven át. Azt tanítja, hogy minden nemzsidó vadállat, akiket azért teremtettek, hogy a zsidókat szolgálják. Hogy a gójok (a szót a nemzsidóknak írt könyvekben nemzsidónak fordítják, de a szó eredeti jelentése 'barom') minden tulajdona a zsidók jogos tulajdona. Ezt elég nyíltan állítják pl. a Sulhan Arukh Choszen Hamiszpat 388-ban, amely egyfajta összefoglalása a sokkal hosszabb Talmudnak (29 kötet és szójegyzék a soncinói angol nyelvű fordítás esetében).

Luther Márton (1483-1546), a reformáció egyik fő alakja, a héber és arameus nyelv tudósa az egyik első volt, aki megmutatta a Talmud gonoszságát. Ezt utolsó művében tette, a 'zsidók és hazugságaik'-ban, amely alapvetően azzal érvelt, hogy az antiszemitizmus alapvető oka a zsidó gójellenesség.

A Talmud igazol és fölbátorít mindenfajta aljas cselekedetre, többek között a gyerekekkel való nemi közösülésre, hogy ne is említsük a gyilkosságot, lopást és hamis esküt, föltéve ha ezt gójok kárára teszik, akiket a zsidó legendák kétlábúnak neveznek, de nem emberi lényeknek. Luther Márton óta sok tudós mutatta meg a Talmud aljasságát, mint például I.B. Praniatis atya, egy litván római katolikus teológia és héberprofesszor Szent Pétervárott, Oroszországban az 1980-as években, akinek könyve, a Talmud maszk nélkül hivatalos római katolikus nyomtatvány (ennek az angol nyelvű változata kapható a Noontide Pressnél, Suite 183, 1822˝ Newport Blvd., Costa Mesa, California 92627, USA)

Benjamin Freedman, aki maga zsidó volt. könyvében a 'tények tények maradnak'-ban összefoglalja a Talmud otromba és javíthatatlanul gonosz, nemzsidó-ellenes tanításait. Ezt írta: "Jézus születésétől máig soha nem jegyeztek föl erkölcstelenebb és gonoszabb rágalmakat Jézusról, a keresztényekről és a keresztény vallásról bárhol, bárkitől vagy bármikor, mint amit a hírhedt 63 kötetes könyv lapjain, melyek a zsidó vallás alapját képezik. ... El kell hogy nézze a szennyes, trágár, tisztességtelen, züllött és aljas nyelvet, ha elolvassa a hivatalos nem rövidített Talmudfordítást angolul."

A szervezett rossz.

Az 1920-as években Henry Ford megmutatta, hogy Amerikában a zsidók voltak sok szervezett rossz mögött. Cikkeit a tárgyról eredetileg a Dearborn Independent adta ki, és később újra nyomták és kibővítették a nemzetközi zsidó c. könyvében. A történész, Nesta Webster, aki kb. Forddal egy időben írt, megmutatta, hogy Európában hasonló a helyzet. Könyve, a titkos társaságok és bomlasztó mozgalmak különösen érdekes. Kutatásai a következő fejezet kiinduló pontja.

A szabadkőműves titkos társaságokat a zsidóság ellenőrzi

Mielőtt Nagybritannia biztonsági rendőrségét áthatották volna a kommunisták, a liberális internacionalisták és a Rothschild család tagjai, Nesta Webster történészt gyakran meghívták hogy oktassa a biztonsági rendőrség tagjait a világot megrontók és a bomlasztók eredetéről. Ő megkereste a nemzetközi kommunista bomlasztás hálózatának alapjait, és ott zsidókat talált. Ismerte azoknak a tanulmányoknak a legnagyobb részét, melyeket a korábbi fejezetekben mutattunk be, melyek címe a "zsidó kommunizmus". Kutatásai eredményeképpen képes volt arra, hogy összekapcsolja a bomlasztás eredetét és technikáját, melyeket a nemzetközi kommunisták végeztek a világ szabadkőműves társaságaiéval.

Valóban be tudta mutatni, hogy mindkét mozgalom alapvetően zsidó alapú volt és kulcsszemélyzetét zsidók alkották. Ha a két mozgalom alapvető céljait együtt szemléljük a zsidó szellemi irányzatokkal, akkor látható, hogy ezek alapvetően ugyanannak a mozgalomnak részei: a zsidó forradalomé a keresztény európai civilizáció ellen.

Nesta Webster elég őszinte volt a zsidó kapcsolatokat illetően. Kimondta, hogy egy másik titkos társaság is van a szabadkőművességen belül, amely számára a látható mozgalom takaróként szolgál. A szabadkőművességen belüli irányító csoportot a zsidó hatalomként azonosította.

Cion bölcseinek protokollja kimondja: "Ez a politika alapozta meg szervezetünket, a titkos szabadkőművességet, melyet nem ismernek és melynek célkitűzéseit még csak nem is gyanítják ezek a gój barmok, akiket azért csalogattunk a nyílt szabadkőműves páholyok seregébe, hogy port hintsünk társaik szemébe. " "A nemzsidó szabadkőművesség vakon szolgál kulisszául számunkra és céljaink számára"

A protokollok mély lenézéssel szólnak a szabadkőművesekről; ezek csak ostoba "gój barmok" akik abszolút nem értik annak valódi céljait és azt, hogy kik alkotják az irányító szervezetet. A szabadkőművesek becsapható parasztok és balekok, akik a nemzetközi zsidóság szolgálatába szegődtek hogy elősegítsék azok céljainak és szándékaiknak a megvalósulását. Ahogy ez a brossúra bemutatja, ez elsősorban a sátáni világkormány és minden nemzsidó faj ás nemzet elpusztítása, különösen a fehér európai fajoké és nemzeteké. Röviden összefoglalva, a szabadkőművesek buzgón dolgoznak saját megsemmisítésükön.

Becslések szerint minden ötvenedik brit férfi szabadkőműves. Sok ismert politikus, a titkosszolgálat, a jogrendszer, a gazdasági intézmények, az oktatás területén is vannak szabadkőművesek. Különösen a rendőrségről ismeretes, hogy mennyire szabadkőműves uralom alatt áll az Egyesült Királyságban.

A zsidó-szabadkőműves irányításról írva amely a világkormányt akarja megvalósítani, Sir Barry Domville tengernagy az "tengernagytól hajósinasig" c. könyvében azt állítja: " Tragédia, hogy a brit nép olyan rosszul van informálva erről az alapvetően fontos dologról, és olyan gondatlan saját kormányát tekintve, hogy megengedi ennek a titkos juntának, hogy ez irányítsa ügyeit. A zsidók csak kisebbség minden országban, és nem tudnák elveiket ráerőltetni a többiekre, csak ha meg tudják kaparintani a kormány tagjainak támogatását. Ezt nyilvánvalóan nem tudják nyíltan megszerezni, mert akkor az egész terv nyilvánosságra kerülne és lelepleződne. Ezért titkos szervezeteket kell fölépíteniük, és mi lenne erre alkalmasabb, mint a szabadkőművesség, amelyben a zsidók vezető szerepet játszanak. Ez egyszerű magyarázat, és csak ki kellett próbálni, és így lehetett a kiválasztottakat a kormányhivatalokba és a rendőrségbe bejuttatni, hogy a gép elindulhasson.

Tervezett káosz

Guy Carr parancsnok, a titkos társaságok életfogytiglani diákja, meg volt arról győződve, hogy a szabadkőművességet fölülről az illumináti szabadkőműves szekta irányítja. Könyvében, a 'parasztok a játékban'-ban leleplezte, hogy az illuminátusok elit titkos társaság, melyet egy zsidó, Adam Weishaupt professzor alapított 1776-ban. A szekta neve ördögre, a sátánhívőkre utal: "Lucifer, az angyali fény". Az illuminátusok tervet dolgoztak ki a nyugati civilizáció lerombolására és sátán földi programjának megvalósítására szemben Isten akaratával. Soha nem dolgoztak a közvetlen siker érdekében, minden tervük hosszútávú volt. Alapító tagjaik közt zsidó bankárok voltak: Itzig, Friedlander és Meyer Amshel, a Rothschild dinasztia alapítója.Guy Carr úgy vélte, hogy az illuminátusok az elmúlt kétszáz év minden baja, nyomorúsága és vérontása mögött hajtóerő voltak, beleértve a forradalmakat, háborúkat és gazdasági válságokat, és ma ők a fajkeverés hajtóerői.

John Robison 1789-ben kiadott figyelemre méltó munkájában, melynek címe: "Európa valamennyi kormánya és vallása elleni összeesküvés bizonyítékai" a következő állítás van Baruel abbétól az illuminátusok ellen: "Egy rettenetes és ijesztő szekta kívánsága szerint még csak az első fokára jutottunk el a tervnek, amely általános forradalmat tervez, amely minden trónt ledönt, minden oltárt, megsemmisíti a tulajdont, minden törvényt hatályon kívül helyez és végül eltörli a társadalmakat."

A Jegyzőkönyvek egy olyan akciósterv vázlata, amely tönkreteszi a keresztény civilizációt és egy világdiktatúrát hoz létre, melyet zsidók irányítanak. A jegyzőkönyvek alapelvei és irányvonalai nem újak. Ugyanez az erkölcs, a "határtalan ambíciók, égő mohóság, kegyetlen bosszúvágy, gyűlölet és rosszindulat" található meg a Talmudban. Ez a motivációja a zsidók cselekedeteinek az évszázadokon keresztül.

1492-ben Chemor, Spanyolország főrabbija tanácsot kért a konstantinápolyi nagy szanhedrintől, amikor szó volt a zsidók kiutasításáról Spanyolországból. A szanhedrin válasza egy 16. századbeli könyvben található meg, melyet La Silva Curiosa írt és Julio Iniguez de Medrano adott ki. Az eredeti és a fordítás fotokópiája megtalálható a Jegyzőkönyvek egyik kiadásában, melyet az Egyesült Államokban adott ki a Sons of Liberty kiadó. A szöveg és a válasz így néz ki:

A "szeretett mózesi hittestvérek ..."

"Szeretett barátaim Mózesben. Megkaptuk a levelet, melyben aggodalmatoknak és szerencsétlenségeteknek adtok hangot, melyet elszenvedtek. Bennünk is ugyanolyan fájdalmat kelt hallani róla, mint ti magatoknak.
A nagy satrapák és rabbik tanácsa a következő:
1. Azt illetőleg, hogy Spanyolország királya arra kötelez benneteket, hogy vegyétek fel a kereszténységet: tegyétek azt, mert nem tehettek másként.
2. Azt illetőleg, hogy parancs van rá, hogy megfosszanak benneteket a tulajdonotoktól: fiaitokból legyenek kereskedők, hogy ok foszthassák ki apránként a keresztényeket.
3. Azt illetőleg, hogy megkísérlik elvenni az életeteket: fiaitokból legyenek orvosok és patikusok, hogy ők vehessék el a keresztények életét.
4. Azt illetőleg, hogy elpusztítják a zsinagógáitokat: fiaitokból legyenek kanonokok és lelkészek azért, hogy elpusztíthassák a templomaikat.
5. A sok más aggodalmat illetőleg: intézzétek úgy, hogy fiaitokból legyenek szószólók és ügyvédek, és ügyeljetek arra, hogy mindig keveredjenek bele államügyekbe, hogy a keresztényeket rabigába hajthassák. Ezáltal uralhatjátok a világot és bosszút állhattok rajtuk.
6. Ne térjetek el ezektől az utasításoktól, amelyeket adunk, mert majd tapasztalatból meg fogjátok látni, hogy bármennyire is megalázottak vagytok, valóságos hatalomra fogtok jutni.
(Aláírás) A konstantinápolyi zsidók hercege

Előre megfontolt háborúk,

Régen Clausewitz, a haditudományok tudósa és a hadi taktika magyarázója ezt írta: "A modern háborúk más eszközökkel akarják elérni céljukat, amit úgy is ki lehet fejezni, hogy az 'A' és 'B' csoport tagjai harcolnak egymás ellen a 'C' csoport hasznára."

1905-ben Uljanov Lenin a szociáldemokrácia két taktikájában ezt írta: "szövetkezzetek egyik ellenségetekkel és egymás után győzzétek le őket." A zsidók eljárása mindig ez volt.

George Knupffer ezt írta: nem nehéz észrevenni, hogy a szovjetek pontosan ezt a taktikát használják nemzetközi kapcsolatokban. Ebben a fényben kell látnunk a vörösök szövetségét a nácikkal és aztán a nyugattal a második világháborúban.

1952-ben Rabinovitch rabbi az európai rabbik Budapesti zárt ajtók mögötti konferenciáján ezt mondta el: "...most minden rendelkezésünkre álló erővel azon kell dolgoznunk, hogy öt éven belül előkészítsük a harmadik világháborút ...A harmadik világháborút, amely pusztításban minden előtte valót felül fog múlni. Izrael természetesen semleges marad, és amikor mindkét oldal ki lesz merülve és szétverve, akkor mi bíráskodni fogunk és ellenőrzőbizottságokat küldünk minden tönkretett országba. Ez a háború minden időkre be fogja harcunkat fejezni a gójok ellen. "

Ennek a beszédnek a teljes szövegét a Kanadai titkosszolgálat egy folyóirata nyomtatta ki 1952 szeptemberében és körülbelül ugyanakkor az amerikai folyóirat "Józan ész" (Common Sense).

A Le Contemporair-ban 1860 július 1-én Reichorn rabbi ezt írta: "Háborúkba sodorjuk a keresztényeket nemzeti hiúságukat és ostobaságukat kihasználva. Ekkor egymást fogják lemészárolni, így csinálva helyet a mi embereinknek."

A.H. Lane tábornok ezt írta 1938-ban magánúton kiadott könyvében a rejtett kézről: A zsidó világuralom elérésénél hasznos időről időre háborúk fölszítása, hogy a legéleterősebb és hazafiasabb emberek meghaljanak vagy testileg vagy szellemileg nyomorékokká váljanak."

Clemanceau, francia vezető az első világháború idején pontosan ugyanerre a következtetésre jutott. Kis könyvében a "Pied Sinai" címűben (Szinai szállás) ezt írta: "A szemita faj programjában a többi faj kiirtása szerepel és az egész föld benépesítése saját vérrokonaikkal. Annyira megszállottai ennek a gondolatnak, hogy semmi más nem számít szemükben. Ezért a célért semmilyen áldozat nem túl nagy, semmilyen szenvedés nem túl szörnyű."

Kurt Kerlen, Ludendorff tábornok szóvivője az első világháborúban írt az ügyességről, mellyel a zsidók megosztják a többi nemzetet annyira, hogy egymás torkának esnek a zsidók hasznára. (Nesta Webster idézte őt a "boche és a bolsevik" c. könyvében.)

A rejtett zsarnokság c. könyvében Benjamin Freedman azt állította, hogy a zsidók megakadályozták, ahogy az első világháború befejeződjön 1916-ban, amikor a német békeajánlat az angol háborús bizottság asztalán volt, és csak alá kellett volna írni hogy befejeződjön a vérontás: "Nagybritannia gyorsan elfogadta volna Németország 1916 októberi békeajánlatát, ha a világ cionista szervezete nem lépett volna közbe. A brit kormány utasításait a londoni talmudista zsidóktól kapta."

Sok zsidó forrás beismerte, hogy ők álltak a háborúk mögött. A londoni zsidó világ 1916 január 16-án ezt nyilatkozta: "a nemzetközi zsidóság kényszerítette Európát háborúba, nemcsak azért hogy több aranya legyen azután (melyet fegyverekért kaptak és Oroszországi aranybányák megszerzésével), hanem hogy egy új zsidó világot hozzanak létre ennek az aranynak a segítségével."

Az ismert londoni zsidó, Dr. Oscar Levy ezt írta: "Mi zsidók, akik a világ megmentőjének neveztük magunkat, ma a világ megrontói vagyunk, annak tönkretevői, annak lázítói és kivégzői." Dr Levy ezt George Pitt-Rivers (1920) könyvének előszavában írta, melynek címe az orosz forradalom jelentősége.

Henry Ford ezt írta a nemzetközi zsidó c. könyvében: "Tanulmányozta a háború okait és meg vagyok győződve arról, hogy majdnem minden háborúnak az az oka, hogy valaki hasznot akart, és azok, akiknek ebből hasznuk volt és azok, akiknek ma is hasznuk van ebből, azok a nemzetközi pénzügyesek, a zsidók. .. Két nagyon ismert zsidó mesélt nekem a zsidó faj hatalmáról, hogy hogyan irányítják a világot az arannyal, és hogy csakis egy zsidó képes a háború leállítására. [I. vh.]. Részletesen elmesélték nekem, hogy hogyan irányítják a zsidók a háborút. .. Hogy szereztek pénzt, hogy vásároltak föl minden hadifontosságú árut, és olyan sokáig beszéltek, hogy végül meggyőztek igazukról. Azt mondták, hogy a zsidók indították el a háborút és addig folytathatták volna, ameddig tetszett nekik, és amíg ők le nem állították, a háború nem szűnt meg. Gyűjtsd össze a leggazdagabb ötven zsidó tőkést, az embereket", akik saját javukra indították el a háborút, irányították azt, és akkor be is tudod azt fejezni.

Ennek a századnak a testvérháborúi, a színesek bevándorlása, az alapeszmék és értékek bomlása, a perverzió támogatása és a sokfajta degeneráció, a korrupció és a zene leértékelése, a művészeté és irodalomé mind ugyanannak a programnak részei: az angolszász-kelta nép kiirtása Nagybritanniában, a brit nép beolvasztása a világkormányba, melyet ugyanaz a nép irányít, amely a 20. század összes népirtása és bajkeverése mögött áll.

A tényleges konfliktus Irakban

Ha valami bemutatja a zsidók képességét, hogy harcoltassák a nemzsidókat saját céljaik érdekében, akkor az az ENSZ tagok mobilizálása volt azért, hogy rendelkezéseket hozzanak és végül háborút indítsanak Irak ellen azzal az ürüggyel, hogy Irak megtámadta szomszédját, a Kuvaiti királyságot.

Kuvait évszázadokon át Irak része volt a Török Birodalom fennállása alatt. Kuvaitot a brit adminisztráció alkotta meg az első világháború alatt. Önkényes határvonalakat húztak a Közelkelet földjén, valószínűleg iskolai vonalzóval. A leggazdagabb családokat, akik Britanniának szolgáltak a világháború alatt, királyságokkal jutalmazták meg.

A kuvaiti mesterséges királyság szerencséjére nagy olajteknő fölött van. Irak hosszasan próbálta arab szomszédait rábeszélni, hogy hangolják össze olajtermelésüket és racionalizálják a termelést és eladást, hogy fönntartsák a magas olajárat, mert az olaj egy idő után nem ki fog fogyni. Irak azt is akarta, hogy

Irak az arab népeket arra is rá akarta venni, hogy az olajtermelést arra használják, hogy kikényszerítsék az arab világ korrektebb kezelését a nyugattól, különösen a palesztinokét.

Évtizedeken át az arab olajexportáló országok képviselői koordináló szerveik szervezésében összeültek és kialkudtak egy termelési kvótarendszert minden nép számára előre kialkudott árakon. Heteken, néha órákon belül a testület kisebb tagjai, mint például Kuvait királyság (melyeket egy család vagy nemzetség irányított, mint családi vállalatot) nem értettek egyet a kvótával és annyit adtak el, amennyit csak tudtak olyan áron, amilyet kapni tudtak érte.

Gyakran a felelőtlenség fő oka a pénzéhség volt, melyet nyugati kaszinókban és játékbarlangokban költöttek el és hihetetlenül luxussal teli életet folytattak, amikor hazatértek. Kuvaitnak nem volt szüksége ilyesmire, mert világszerte dolgozó beruházásai több jövedelmet hoztak, mint olajtermelésük - de a korábbi kecskepásztorokból lett milliárdosok kapzsisága nem ismer határt.

Az irakiak elkeseredése végül kifakadt, és amikor az irakiak észrevették, hogy a kuvaitiak nemcsak olajukat árulják az OPEC megállapodásának ellentmondó árakon, hanem az iraki tartalékokat is kiszívják határuk mellett. Ez volt az irakiak kuvaiti megszállásának közvetlen oka.

Saddam Husseinnak, az iraki vezetőnek nem volt oka azt hinni, hogy a világ ellene fordul. Az azelőtti évtizedek során a nyugat és a Szovjetunió is támogatta fegyverekkel. Nagybritannia és Amerika az oldalára állt Iránnal folytatott háborújában, amikor azt hitték, hogy Irán jelenti a legnagyobb veszélyt a nyugat és a cionizmus számára. De mikor Irán kimerült a háborúban és új vezetése kevésbé volt fanatikus mohamedán, Irak lett a legnagyobb veszély a nyugat és Izrael számára.

A nyugat sok olajat akar a lehető legolcsóbban. Nem akarja, hogy Saddam Hussein szabályozza a termelést és árakat az arab világban, s a cionisták nem akarják, hogy Irak egyesítse az azelőtt egymás ellen fellépő és zavaros arab világot és Izrael elleni frontot hozzon létre és az olajat fegyverként használja, hogy a világ őt igazságosságra kényszerítse a palesztin néppel szemben.

Így az iraki megszállást Kuvait ellen arra használták, hogy a világot mozgósítsák a 'szegény kis Kuvait megvédésére', hogy 'fönntartsák a demokratikus szabályokat', stb., stb. Mindez természetesen a legteljesebb képmutatás.

A 'világ közössége' nem állt össze és hozott szankciókat és nem üzent hadat Izraelnek, amikor Izrael megtámadta Libanont. A 'világ közössége' ma sem tesz semmit a kínaiak tibeti megszállása miatt és a békés tibeti nép lemészárlása miatt. A nyugat most is támogatja a népgyilkos vörös khmer terroristákat Kambodzsában azok hatalmas mértékű tömeggyilkossága ellenére.

Nyilvánvaló, hogy a 'világ közössége' nem kuvait szabadsága, demokráciája, a civilizáció elvei, a nemzetközi diplomácia elvei vagy más hasonló propagandaelvek miatt fogott fegyvert Irak ellen, hanem hogy fölmorzsolja Irakot, mint a zsidó uralta nemzetközi olajkartell veszedelmét, és mindenek előtt mint veszélyt Izraelre nézve. (A hadi cselekményeket, ha nem is ilyen mértékben, Amerika a lybiai Gadafi tábornok ellen is pontosan ebből az okból alkalmazta.)

Azok számára, akik kételkednek ennek a vizsgálatnak az igazságában, hogy miért morzsolták föl Irakot, idézzük Mitterrand elnök szavait Franciaországból: "garantálom, hogy Franciaország nem fog háborúba menni egy amerikai autóban, melyet Izrael kormányoz."

Meg kell jegyezni, hogy az Irak elleni rendőrakciót ma példaértékűként használják az ENSZ 'felügyelete' alatt. A zsarnoki világkormány pár lépéssel közelebb került hozzánk útjában, melyet Bush elnök 'Új világrendje' egyenget. Azokat a népeket, melyek a zsidó nemzetközi gazdasági érdekeket vagy Izrael államot veszélyeztetik, apró darabokra bombázhatják. A zsidók irányította tömegmédia természetesen igazolja ezeket az akciókat, hogy ezek 'brit érdekek' voltak. (vagy Franciaországban "francia érdekek", az Egyesült Államokban "amerikai érdekek", stb. stb.) és a nemtörődöm gojokat kiterelik, hogy hazafiasan zászlókat lengessenek.

Hogy nevethetnek rajtunk Cion bölcsei!

Az igazság kifordítása a holokauszt csalásban

Winston Churchill azonosította a zsidó vezetőket, mint a kommunizmus mögött álló erőket egy cikkben, melynek címe "cionizmus és bolsevizmus: harc a zsidó nép lelkéért", és az Illustrated Sunday Herald nyomta ki Londonban 1920-ban.

Ahogyan láttuk, a kommunizmus zsidó vezetői kínozták és öltek meg százmillió számra kommunistaellenes keresztényeket. A szakadatlan zsidó propaganda miatt melyet a zsidó média és sajtó önt magából, az átlagos nyugati személy, ha megkérdezik, hogy mi volt a 20. század legszörnyűbb atrocitása, előre beidegzett reakcióval amely a pavlovi kutyáéra emlékeztet, azt felei: "A holokauszt - a 6 millió zsidó rendszeres megsemmisítése a náci koncentrációs táborokban a II. vh alatt."

Noha nem tagadható, hogy zsidókat megöltek a nácik és szövetségeseik a II. vh. során (gyakran bosszúból a zsidó vezetés alatt álló kommunista titkosrendőrség, az NKVD vagy csekisták kegyetlen akciói miatt,), a zsidó halottak száma a koncentrációs táborokban százezres nagyságrendű, de nem milliós, ahogy ezt a holokauszt legenda állítja.

A sovány zsidókról készült filmek a fölszabadított koncentrációs táborokban mint Belsen és Dachau, noha szörnyűek, de nem bizonyítanak "rendszeres gyilkosságokat", hanem éhezést és tífuszt, azaz olyan jelenségeket, melyek egész Németországot és Európa más részeit is érintették a háború végén a szövetségesek masszív bombázásainak következményeként. Több mint két millió német polgári személy halt meg éhezés és tífusz következtében az 1944-1947 években. Ebben a számban nincsenek benne a bombázás által megölt német civilek. Több mint 300 ezer polgári személy halt meg három éjszaka során, amikor Drezdát bombázták, egy nem hadi célpontot, mely tele volt az oroszok elől menekült polgárokkal.

Akik a 'holokauszt' propagandát tanulmányozták az évek során, rég észrevették, hogy a zsidók (mind a kommunista, mind a cionista verzióban) nevetségesen eltúlozták, és sok esetben kitalálták a zsidó szenvedés és megsemmisítés történeteit. Csak meg kell vizsgálni a háború előtti zsidó adatokat a világ teljes zsidó népességéről és összehasonlítani az adatokat a háború utáni zsidó népesség adataival, akkor észrevesszük, hogy lehetetlen az, hogy a világ zsidó népessége egyrészt megtartotta nagyságát, sőt kissé meg is növekedett számban, másrészt elvesztett 6 millió személyt a 'holokausztban'.

A 'holokauszt' legenda terjesztői Németország , Ausztria, Magyarország és más országok kisebb számú zsidó lakosságával operálnak a háború előtt és után. Természetesen valóságban a háború elején és azelőtt zsidók százezrei hagyták el közép és Nyugateurópát az Egyesült Államok , Nagybritannia, Kanada és Dél Amerika irányában; Zsidók milliói vándoroltak Keleteurópából a Szovjetunióba, ahol nagy számban telepedtek meg az Uraltól keletre a háború ideje alatt.

A cionisták arra használják (és teszik ezt ma is) a 'holokauszt' rémtörténeteket, hogy világ előtt igazolják Palesztina megszállását a II. vh után, és más arab területekét azóta. Arra is használják a 'holokauszt'-ot, hogy hatalmas pénzösszegekhez jussanak, kártérítéshez Németországtól, és adományokhoz a lágyszívű és becsapható gójoktól máshol.

A kommunista zsidók arra használják a 'holokauszt' történetet, hogy elvonják a világ figyelmét a tényleges szörnyűségektől, amelyek a szibériai Gulagban játszódtak a hamis történetekkel a német koncentrációs táborokkal.

Apránként a zsidó 'holokauszt' történet egyre elcsépeltebb lett a különféle 'szemtanúk beszámolójával' és a 'tárgyi bizonyítékok' egyre inkább kritika tárgyai lettek, amikor független történészek és tudósok ezeket alaposabban megvizsgálták. A következő példák illusztrálják ezt:

Először, sokan hiszik azt, hogy a legendás Németországi tábor, Dachau az egyik legendás 'haláltábor' volt, amelyben gázkamra rendszer működött a zsidó táborlakók megsemmisítésére. Rögtön Dachau elfoglalása után az amerikai csapatok fényképészeinek megmutatták az egyik ilyen 'gázkamra' ajtaját. A táborban szolgáló német tiszteket vádolták, törvényszék elé állították és fölakasztották 'tömeggyilkosság' miatt, melyet 'gázkamrákkal' követtek el. Évekkel később beismerték, hogy Dachauban az egyetlen működő gázkamra egy kis légmentesen záró helység volt, ahol ruhákat fertőtlenítettek savas hidrocián gázzal. (A tetvetlenítésnek ez a módja akkor általános volt Európában). Ennek a helységnek az ajtaját mutatták a korabeli propaganda fényképek, mint 'gázkamráét', melyet a zsidók 'tömeges meggyilkolására' használtak, egy bűntény, mely nem történt meg, de amely miatt ártatlan embereket akasztottak föl a szövetségesek hadbíróságai! Még Greville Janner képviselő is beismerte az alsóházban tíz éve, amikor ő volt a brit zsidó képviselők tanácsának elnöke: "Mint mindenki előtt ismeretes, Dachauban nem voltak gázkamrák. ..."

Másodszor, sok ember emlékszik vissza a fényképekre, melyek fehér csomós vesenagyságú tárgyakat mutatnak be azt állítva, hogy ez emberi szappan. Ez a Nürnbergi törvényszék hivatalos kiállításának része, ahol ezzel akarták bizonyítani, hogy a nácik emberi testekből szappant főztek. Azóta beismerték még a zsidó 'holokauszt' központok is, hogy soha nem létezett ilyen emberi szappan, és ez a nevetséges szovjet kiállítási darab (melynek eredetiségében egyetlen nyugati bíró vagy ügyész sem kételkedett), propaganda csalás volt.

Nagyon hasonló eset történt az első világháborúban, amikor rémtörténetek terjedtek el a 'császár emberi húsgyárairól', és 'német csapatokról, akiknek lándzsáin belga csecsemők voltak', stb., amelyek hamissága bebizonyosodott, azokat formálisan visszavonták és a brit kormány bocsánatot kért miattuk 1925-ben!

Nem volt ilyen bocsánatkérés a második világháború 'holokauszt' rémtörténetei miatt, noha már 45 évnél több telt el azóta, mert a nemzetközi zsidóság olyan hatalmas hasznot húz ebből, politikailag és gazdaságilag, és a világ nemzsidó lakosságába bűntudatot csepegtet be a 'holokauszt' történetekkel. A zsidóság képes a világ lakóinak nagy részét bolonddá tenni és agymosni, mert ők irányítják a világ bankrendszerét, és kezükben a van a tömegmédiák monopóliuma: a sajtó, a televízió, a filmek, a könyvkiadás, a színház, stb. Médiamonopóliumukat folyamatosan arra használják, hogy élve tartsák a 'holokauszt' legendát a becsapható agymosott gój fejekben, és ilyen módon állandóan jogot formáljanak különféle bűnök elkövetésére, kezdve a nyomorúságos pénzcsalással [pl. a Nagybritanniai Guinness botrány], folytatva a hazaárulással és bomlasztással [a Pollard kémkedési eset Amerikában], a nemzetközi terrorizmus és népirtással [pl. Libanon izraeli megszállása és a nyugati part inváziója]

A zsidóságnak szüksége van a 'holokauszt' legenda politikai fegyverére, ezért nemcsak propaganda szertelenségeket mutat be a televízióban de a nemzetek politikusait is zsaroljam hogy idősebb emberek ellen 'háborús bűnös pereket folytassanak', akik a német haderő kötelékében szolgáltak a II. vh során és azután új életet próbáltak kezdeni Nagybritanniában, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában stb. Nagybritannia jogrendszerét 1991 áprilisában újra korrumpálta az alsóház (a felsőház bátor ellenállása mellett), kizárólag zsidó nyomásra, hogy visszamenőlegesen lehessen kirakatpereket rendezni, amely a zsidó tulajdonban levő médiának alkalmat ad még több propagandahazugság kihozására.

De a zsidók nem kapnak meg mindent úgy, ahogy szeretnének. Eltekintve a fölsőház sok tagjának nagyon bátor ellenkezésétől a zsidó 'háborús bűnös perek'-et támogató körei ellen, nemrégiben megjelent a Leuchter jelentés, egy kutatási eredmény, amely komolyan megrázta a zsidó 'holokauszt' ipart.

Kb. 6 évvel ezelőtt zsidó érdekképviselők följelentették a német eredetű kanadait, Ernst Zündelt, aki eladta a nemzetközi sikerkönyvet, a 'Tényleg hat millióan haltak meg?'-et Richard Harwood tollából. Pert indítottak Zündel ellen a 'hamis hírek terjesztésének' tilalmát kimondó törvény alapján. Ez a törvényt az első világháború (!) idején hozták hogy elrejtsék a polgári lakosság előtt a szörnyűségeket, melyek a csatatéren történtek.

Zündelt elítélték első fokon és mivel a bíró ellenséges volt a vádlottal szemben, új pert rendeltek el.

A védelem koronatanúja a második tárgyaláson Fred Leuchter volt, az amerikai mérnökvállalat, a Fred Leuchter Associates vezetője. Ez a vállalat Amerika és valószínűleg a világ vezető specialistája a gázkamrák tervezésében, üzemeltetésében és karbantartásában. Zsidó érdekképviselők azóta többször megpróbálták megsemmisíteni a céget, de annak sok éves szerződései vannak az Egyesült Államok sok államával, amelyek a halálra ítélteket ma is gázkamrákban ölik meg. Leuchter úr és cége nem foglalkozott azelőtt semmiféle módon politikával.

Zündel második pere előtt Leuchter és emberei sok úgynevezett 'haláltábort' látogattak meg, Auschwitzot, Treblinkát, stb., ahol megvizsgálták a gázkamrákat és a krematóriumokat, hogy megállapítsák, képesek voltak-e ezek emberek millióinak kivégzésére és maradékainak kezelésére, ahogy ezt a holokauszt propagandistái állítják.

A gázkamrákban a tömeges megsemmisítést hogyan írták le a zsidók,

Itt érdemes fölfrissíteni emlékezetünket, hogy mit állítanak a 'holokauszt' legenda támogatói, mert csak akkor, ha beszámolóik lényegét fölelevenítjük tudjuk értékelni Leuchter tényeinek rendkívüli fontosságát.

Azt állítják, hogy sokszáz zsidót [és másokat, de főként zsidókat] zsúfoltak meztelenül össze gázkamrákban. Azután kívülről bezárták az ajtót és bizonyos mennyiségű Zyklon-B-t [szilárd labdacsokat, melyek savas hidrocianidot tartalmaznak, amelyből halálos mennyiségű cianid gáz szabadul föl, ha levegőre kerül] öntöttek be a tetőn levő lyukakon át. Kb. egy óra múlva a gázkamra ajtaját kinyitották és kivitték a testeket. A halottak száját rögtön átkutatták aranytömések és aranyfogak után és kihúzták azokat. Más testnyílásokat is kikutattak elrejtett értéktárgyakat keresve. Ezt a munkát táborlakók végezték az SS őrök közvetlen felügyelete alatt. Sem a táborlakók sem az SS emberek nem viseltek gázálarcot vagy másféle védőruhát; sőt, az őrök gyakran szívtelen módon dohányoztak és ettek a szörnyű eljárás közben. Ezután a testeket a krematóriumba szállították, ahol azokat hamuvá égették szokásos kokszfűtéses kemencékben. Olyan napokon, ahol a kemencék nem tudták ellátni a testek elégetését túlterheltség miatt, aknákat ástak, beléjük dobták a testeket és ott égették el őket. Ezt az eljárást napi 24 órán keresztül folytatták évekig. Birkenau esetében, az Auschwitzi táborrendszer részében, állítólag ez az eljárás óránként 1000 embert végzett ki, napi 24 ezret.

Még mielőtt rátérnénk a Leuchter jelentésnek a kanadai törvényszék előtt elmondott részleteire, a zsidó 'holokauszt' történet arcátlan hihetetlensége már akkor is föltűnhet azoknak, akik pár számtani műveletet hajlandók elvégezni: Ha Birkenau-Auschwitz óránként és naponta ezer zsidót végzett ki, akkor ez egy évben 8 760 ezer zsidó halálát jelentené. [1,000 x 24 x 365]. Mivel az a 'halálgyár' állítólag évekig működött, elérkezünk egy 35 milliós számhoz! Ha azt mondjuk, hogy itt keleties túlzásokat alkalmaztak és a Birkenau-Auschwitzi számot 75%-al csökkentjük, még mindig 8 760 ezer halottnál vagyunk. Ez a szám majdnem a világ zsidó lakosságának a fele 1938-ban! És ne felejtsük el a gázkamrákat a többi 'haláltáborban', Treblinka, Chelmno, Sobibor, stb., ahol állítólag szintén zsidók milliói haltak meg.

Mit leplezett le Fred Leuchter tényleírása

Fred Leuchter elmagyarázta a törvényszék előtt, hogy a gázkamrás ölési technikát cianid gázzal az Egyesült Államokban fejlesztették ki a korai 1920-as években. Ezek után ezzel foglalkozó irodalom olvasható volt mindenütt a világon és minden erre vonatkozó műszaki információt a németek is olvashattak volna. Különösen informálva lettek volna a következőkről:

A. Hogy a ciángáz olyan veszélyes, hogy ha nem akarják kitenni magukat annak a veszélynek, hogy az annak működtetőit is megmérgezi, akkor a kamrát légmentesnek kell építeni, és a bejárati ajtót teljesen szigetelni kell.

B. A cianid gáz megmarad a sarkokban és lyukakban, a hajban, a testnyílásokban és hajlatokban sok óráig a halál beállta után. Így szükséges egy szellőző rendszer amely a lehető legnagyobb gázmennyiséget kiszív a kamrából olyan magasságba, hogy a gáz a levegőbe tud jutni úgy, hogy ne mérgezze meg a környéken levő embereket. A biztonság érdekében a testet 24 óráig a szellőztetett gázkamrában kell hagyni, mielőtt a szigetelt ajtót kinyitják. Csak gázmaszkot és védőruhát viselő személyzet léphet be a helységbe, ahol a gázkamra van, ha kinyitják az ajtót. Ezután a személyzetnek öntözni kell a testet és a helységet, hogy megkösse a gáz még esetleg jelenlevő maradékát.

C. Cianidgázt csak a német és francia hadsereg használt az I. vh-ban épületek és ruhák tetvetlenítésére. Mindkét hadsereg felfegyverzett őröket állított az épület köré, attól nagyobb távolságban. 24 óra eltelte után gázkamrát és védőruhát viselő csoportok kinyitották az épület ajtóit és ablakait, de biztonságos távolságba húzódtak a szellőztetés ideje alatt legalább 24 óráig. Ezután a ruhákat, takarókat, kárpitozott bútort kivitték a szabadba és azt gázmaszkot viselő személyzet kiklopfolta, hogy a gázmaradékokat eltávolítsák a tárgyakból. A cianidgáz potenciálisan robbanó, és az azzal dolgozó személyzetet rutinszerűen átkutatták gyufa és más gyúlékony anyagot keresve, mielőtt elkezdték volna a tetvetlenítést.

Leuchter elmondta a bíróságnak, hogy ő és szakértői csoportja meglátogatta Birkenau-Auschwitzot és más állítólagos 'haláltáborokat' Lengyelországban és látta az épületeket, melyeket gázkamraként mutogattak; mintát vettek az állítólagos gázkamrák falaiból későbbi vegyi analízis számára, melyet az Egyesült Államokban végeztek el; megvizsgálták a krematóriumokat és megvizsgáltak más épületeket is és a táborok környezetét is. A következőket jelentette:

1. Az állítólagos 'gázkamrák' egyikének sem volt szigetelt ajtaja és más szempontból sem voltak légmentes építmények. Has az állítólagos 'gázkamrák' bármelyikében cianidgázt használtak volna, maga a kezelőszemélyzet lett volna annak hamarosan áldozata. Az Auschwitzi 'gázkamra' közvetlenül az SS kórháza mellett volt. A két épület között csatorna volt, melyben a gáz összegyűlt volna és megölte volna a kórházban ápoltakat vagy mérgezéssel vagy robbanással.

2. A 'gázkamrának' nevezett épületek túl kicsik voltak ahhoz, hogy emberek százait beléjük lehessen zsúfolni. Ha tényleg annyi embert beléjük zsúfoltak volna, akkor az emberek megfulladtak volna, noha az ajtók nem voltak leszigetelve, sokkal azelőtt, hogy cianid gázt engedtek volna a helységbe. Ha az állított számú embert zsúfolták volna össze ezekben a helységekben, és azokat cianid gázzal töltötték volna meg, akkor a holttestek kiszállítása során, ha előtte nem szellőztettek volna alaposan, a munkásokat és azok felügyelőit ölte volna meg a gázmaradék, különösen, ha azok nem viseltek védőruhát és gázmaszkot, különösen a holttestek és a testüregek átkutatása során.

3. A krematórium minden táborban hagyományos típusú, koksszal fűtött volt. Néhány krematóriumi kemence (retorta) két test elégetésére volt alkalmas, mások csak egyére. Az ilyen retorták a holttesteket pár csont kivételével elégették, a csontokat utána porrá őrölték, a folyamat pár óráig tartott. E 'megsemmisítő' helyek egyikében sem volt olyan mennyiségű krematóriumi retorta, hogy az állított számú testet elégesse, melyeket az állítás szerint a gázkamrák produkáltak. A táborok a tábori létszámnak megfelelő krematóriumi retortákkal rendelkeztek, akik természetes okokból haltak meg (nem számítva bele a komoly járványokat, mint a tífuszt).

4. A szabad téren való holttest elégetés haszontalan dolog lett volna, mert a megvizsgált táborok vizenyős talajon épültek, ahol a vízszint kb. 50 cm-el volt a talaj szintje alatt. Minden ennél mélyebb gödör hamarosan kis tó lett volna. Testeket nem lehet víz alatt elégetni, még petróleum használatával sem.

5. Leuchter csoportja nem csak az állítólagos gázkamrák falaiból vett mintát, hanem azoknak a helységeknek a falaiból is, melyekben ruhákat fertőtlenítettek tetvetlenítési céllal. Ezeket a mintákat olyan amerikai laboratóriumoknak adták, melyek rendszeresen készítenek analízist amerikai törvényszékek számára. nem mondták meg nekik, hogy honnan származnak a minták és a vizsgálat okát sem. Csak azt kérték tőlük, hogy jelentsék a cianidtartalmat a különféle mintákban. Az analízis eredménye az volt, hogy a helységek falainak cianidtartalma, melyeket tetvetlenítésre használtak, igen magas volt, de azokban a helységekben, melyeket állítólag emberek millióinak megsemmisítésére használtak, nem volt a falaknak mérhető cianidtartalma.

Nagyon kis cianidmennyiséget találtak az állítólagos 'gázkamrák' falaiban is, és ezt az a tény magyarázza, hogy ezeket, mint a tábor más helységeit is rendszeresen tetvetlenítették cianidgázzal azzal a céllal (sokszor sikertelenül, ahogy azt az előzőekben tárgyaltuk), hogy védjék a táborlakókat a tífusztól.

Anna Frank története

Lábjegyzetként a kapcsolódó témakörhöz, azaz Auschwitz kikiáltását 'haláltábornak' és a tífusz okozta halálesetek illusztrálására újra tárgyalhatjuk Anna Frank esetét. Anna Frankot azután küldték Auschwitzba, miután őt és családját a németek Hollandiában megtalálták. Ha a 'holokauszt' történet hihető lenne, akkor Annát a 'gázkamrába' küldték volna, mert túl fiatal volt és nem volt elég erős nehéz fizikai munka végzésére. De a kiadó utóirata, apjának kijelentései a háború után (ő is a 'túlélők' népes csoportjának egyike) és az 'Anna Frank alapítvány' állításai szerint Annát nem gázosították el Auschwitzban. Nem is halt meg Auschwitzban. Valamilyen okból a kegyetlen harmadik birodalom, mely a haláltáborokat pontosan az olyan szerencsétlen áldozatok számára építette, mint ő, vonaton saját költségén odavitte őt, majd életben maradt ott, és rejtélyes módon újra vonatra tették, ezúttal Németországon belül Belsenbe vitték, ahol a háború vége táján, sok más társával együtt tífuszban megbetegedett és meghalt, és sehol nem volt a környezetében gázkamra. (Belsenben nem voltak gázkamrák, ezt még a zsidó propagandisták is beismerik manapság).

Anna halála tragikus volt, de az azt megelőző események további képet nyújtanak és segítenek a 'holokauszt' mese megítélésében.

Úgy gondoljuk, helyes azt állítani, hogy az információ, melyet itt adtunk a Fred Leuchter által elmondott tényekről és Ernst Zündel második peréről Kanadában, csak nagyon rövid összefoglalója az ott eskü alatt elmondott dolgoknak. De azt hisszük, hogy elég tényt soroltunk föl, hogy bemutassuk, hogy ha azt összehasonlítjuk a zsidó propagandával, hogy a 'holokauszt' alapvető ténye legenda, azaz az, hogy a német nácik a zsidó faj rendszeres megsemmisítésére tömegtermelési módon 'gázkamrákat' üzemeltettek 'haláltáborokban', annak semmiféle alapja nincs, és a tények a propaganda ellen szólnak. Az legenda célja, hogy a gójok elfogadják a zsidók minden tettét és azok mint a Föld urai viselkedhessenek, aminek hiszik magukat, vagy úgy vélik, hogy Istenük őket erre szemelte ki. Akik részletesebben akarják Fred Leuchter tényeit tanulmányozni, azok megvehetik azokat 5 fontért: Focal Point Publications, Duke Street London, W1M 5DJ.

Leuchter leleplezései nagy izgalmat okoztak a zsidó 'holokauszt' propagandisták között, de hamar használták fegyvereiket, hogy bebiztosítsák magukat, a világon a tömegmédia sehol nem jelenti ezeket a tényeket és most megpróbálták cégét és megélhetését tönkretenni. De gonoszságuk, és ennek a becsületes és bátor embernek üldözése ellenére a 'holokauszt' hazugság lyukakat kapott. Alapvetően fontos ennek terjesztése, mert ez a legerősebb fegyver s a zsidók csalási fegyvertárában. Ez a nagy hazugság együtt a zsidó bankárok média monopóliumával alapvető fegyver a gójok állandó bűntudatban, félelemben és tudatlanságban tartására.

A zsidókat már kiutasították Angliából

A különféle népek történelme mutatja, akik vendégszeretetét a zsidók nagymértékű beáramlása tette próbára, hamarosan látták, hogy a zsidók hálátlan gójgyűlölő kakukkok a nemzet fészkében és így kiutasították őket.

Első Edward király trónrakerülése után hamarosan észrevette azokat a társadalmi és gazdasági problémákat, melyeket a zsidó közösség okozott uzsorájával. Más vezetőkkel ellentétben akkor és ma, Edward király nem hagyta magát a zsidók cinkosává tenni hogy védje tevékenységüket. Ellenkezőleg, 1275-ben törvényt hozott, melyben megtiltotta, hogy uzsorakamatot szedjenek. A zsidó propagandisták gyakran állítják, hogy őseik csak azért foglalkoztak uzsorával, mert minden más kereskedelem és foglalkozás űzése tilos volt számukra. Ez nem volt igaz Edward Angliájában. Törvényében kimondta, hogy a zsidók pénzüket kereskedelemmel, földműveléssel, iparral vagy katonáskodással szerezhetik - a becsületes foglalkozásokkal, melyeket a gój alattvalók végeztek. De a zsidókat nem elégítette ki ez a törvény, így titokban tovább folytatták uzsorási tevékenységüket, és érmelevágással is foglalkoztak. Levágták az arany és ezüstpénzek szélét, azt beolvasztották és a tömböket eladták külföldön, így téve tönkre az ország gazdaságát.

A király végül elvesztette türelmét és 1290-ben kiadott egy zsidótörvényt, amelyben megparancsolta, hogy minden zsidó hagyja el az ország területét és soha nem térhet vissza. A részletek elolvashatók a zárt tekercsek naptárában, a 18 tekercsben, I. Edward és a kiváltságlevelek, 21 rész, 1290 június 21-én.

A király azért utasította ki a zsidókat, mert erkölcsileg ellenezte uzsorájukat (mint annak idején az egyház is) és megdöbbentette annak erkölcsi következménye, és nem azért, mert zsidógyűlölő megszállott lett volna. Biztosította a zsidóknak a törvény teljes védelmét, míg királyságában éltek, és megengedte nekik, hogy minden tulajdonukat magukkal vigyék. A kiutasítás idején egy zsidó család összes vagyonát ellopta egy becstelen tengerészkapitány, aki Doverben rakta föl a zsidók javait és aztán otthagyta őket a kikötőben hajukat tépve. A király hadihajókat küldött a hajó után. Megfogták és a kapitányt a saját hajókötelére akasztották föl. A zsidók tulajdonukkal együtt kíséretet kaptak, amíg át nem értek Franciaországba. Egy másik zsidócsaládnak nem volt ekkora szerencséje a kiutasításánál. A Temze egy mocsaras partjára rakták ki őket tulajdonuk nélkül apálykor. Mind meghaltak. Figyelemre méltó, hogy noha a történelem mindkét esetről beszámol, a BBC 2 TV-műsora 'dokumentum' adásában 1991 elején a zsidók 1290-i kiutasításáról Angliából csak a második esetről számolt be és szándékosan nem említette az elsőt, mert az jól visszaadta annak az embernek az becsületességét, aki megszabadította országunkat a zsidó uzsorától, és akit általában dicsérnek jámborsága, merészsége és igazságszeretete miatt. Ugyanez a 'dokumentumműsor' a zsidó bankárok kamatlábát, 2 pennyt egy shillingért hetente annyival kommentálta, hogy ezek a kamatlábak akkor szokásosak voltak. Nem utalt a hatás-ellenhatás elvre, az összefüggésre a telhetetlen uzsora, a zsidógyűlölet, mely akkor az angol nép minden osztályában közös volt és a zsidók kiutasítása az országból között. Minden ilyen utalás, ezt fölösleges említeni, antiszemitizmus lett volna, a lehető legrosszabb fajta, mélyen sértő, stb.

Anglia és Nagybritannia szerencsétlenségére, a diktátor Oliver Cromwell megengedte a zsidók újra betelepülését Nagybritanniába. Cromwellnek pénzre volt szüksége mintahadseregéhez és a zsidók minden hitelt megadtak neki azért, hogy újra betelepedhessenek Angliába. Cromwell és az európai zsidósság akkor vezetője, Menasseh Ben Israel levelezésében Cromwell amellett a javaslat mellett foglal állást, hogy a londoni Szent Pál templom (melyet Cromwell azelőtt lóistállóként használt) legyen központi zsinagógájuk. Ez a gonosz levelezés ma is elolvasható a Brit múzeumban.

Ahogy Ramsay kapitány elmondja könyvében, a névtelen háborúban, Cromwellnek, mint nem nemesnek nem volt joga arra, hogy megváltoztassa a zsidóságra vonatkozó törvényeket. A kiutasítást valójában soha nem vonták jogosan vissza. Ennélfogva minden olyan törvény, amit a parlament zsidó tagjai kezdeményeztek [mint a faji kapcsolatok törvénye] amióta újra beköltöztek az országba, törvénytelennek tekinthető.

A jó Erzsébet királynő kiutasította a feketéket.

Ebben az összefüggésben az is figyelemre méltó, hogy I. Erzsébet dekrétuma értelmében minden feketét kiutasítottak Angliából. 1596-ban a szerződő bizottság törvényei között kimondták: "Őfelsége, észrevéve, hogy feketéket is hoztak az országba, kiknek száma túl nagy, figyelembe véve, hogy az ország saját lakossága is állandóan növekszik, elrendeli, hogy azokat az embereket kivigyék az országból."

Noha Edward király és Erzsébet királynő több száz év különbséggel éltek, törvényeik (és életük sok más cselekedete) azt mutatja, hogy ők magukat népük támaszainak látták és észrevették, hogy kötelességük az ország lakosainak érdekeit képviselni, az idegenek érdekei előtt. Röviden, hazafiak voltak. Milyen nagy az ellentét az akkori nagy uralkodók és azok között, akik ma felelősek nemzetünk ügyeiért!

A nagy veszélyek, melyek Nagybritanniát veszélyeztették, eltűntek Edward király és Erzsébet királynő törvényeivel. Ma zsidó uzsorások uralják gazdaságunkat és ferdítik el kultúránkat véleményformáló médiauralmukkal - és afrikai-ázsiai és félvér népességünk eléri a 12 milliót.

Ha a brit nép túl akar élni, akkor bátorságot kell találnia, energiát és vezetést, egyesülnie kell, és újra alkalmaznia kell ezeket a bölcs törvényeket.

--------------------------------------------------------------------------------

A kiadó előszava a függelékhez

Ennek a könyvecskének a megelőző fejezetei olyan témákkal foglalkoznak, melyeket egy könyvtáros a 'politika, pénzügy, történelem, szociológia és filozófia' kategóriákba sorolna be. Noha sokfélének tűnnek, mi úgy véljük, hogy az író azért foglalkozik ezekkel együtt, hogy egységes, értékes és érthető képet adjon arról, hogy mi történt, mi történik ma és mi fog a jövőben történni népünkkel és a világgal, és miért. Amiről beszél, úgy gondolom, mindenki olvasó számára érthető, hátterétől függetlenül, és azt is észreveszik, hogy erős keresztény háttérrel bíró személy írta a könyvecskét.

A következő függelék hangsúlyozza azokat a szempontokat, melyekről a szerző azt hiszi, hogy alapvetően fontosak ahhoz, hogy teljessé tegyék megértésünket a könyvecske alapvető tételéről és hogy fölbátorítsa azokat, akik készek harcba szállni.

A biblia és a többfajúság

A biblia, mely a keresztény hit igaz alapja, sehol nem tanít a fajok egyesüléséről. Amit tanít, az az, hogy Isten alkotta meg a fajok szétválását és hogy ő eredetileg a fajokat a Földön szétszórta, mindegyiknek megadva saját területét. A fajok keveredésének támogatására a vallási miniszterek magukat Isten ellenségeinek oldalára tették. A kommunisták, az illuminátusok, az ENSZ és más válogatott Isten elleni csoportok oldalára, akik Istent és az ő faji rendjét akarják széttörni.

Természetesen mindez nem csoda, mert a nép vallási vezetői már régen nem használják a Bibliát az evolúció és modernizmus hibás tanait illetően, az úgynevezett magasabb kritika nevében. Ezt zsidók alapították meg, akik keresztény hitre tértek át. Sok közülük tanított teológia szemináriumokban Németországban, ahonnan a magasabb kritika kiindult. Arthur Pachkofsky ezt írta Izrael és Júda c. könyvében: Voltaire, Spinoza, Hegel, Kant, Paine óta megkezdődött a Biblia kritizálása. Körülbelül ezzel egyidőben német zsidó kritikusok, mint Straus, Hitzig, Kachne, Wellhausen és Ervald lettek láthatók. Ezek a Biblia minden állítását kérdésessé tették és elkezdték annak tekintélyét lerombolni. Ez a magasabb kritika, mely Németországból indult, nem németektől, hanem Németországban élő zsidóktól.

Ennek következményeképpen milliók botorkálnak vallásuk mellett míg az agymosott és szétzüllesztett papok olyan teológiát prédikálnak, melyeket a zsidók indítottak el magasabb kritikájukkal, vagy a judeo kereszténységről beszélnek szinte üres padsorok előtt. Minden a nagyon régen elindított tervek szerint halad.

A cionisták rossz irányba terelik az oktatást

A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei állítják: "Beleszólunk az oktatásba és mi leszünk a szabad létezés sarokkövei."

Állami oktatási rendszerünket szándékosan rossz irányba terelik felülről lefele évek óta. Tanúja voltunk kitűnő falusi iskolák ezreinek tönkretételének és az humán és modern iskolákat alsóbbrendű közép- és főiskolák váltották föl, melyek nagy gyárakhoz hasonlatosak és sokkal könnyebben ellenőrizhetők a hatalmi piramis tetejéről.

A tanárokat alaposan agymosták iskoláikban, hibás és veszélyes elméleteket kell tanítaniuk, melyek előre nem látható módon károsítják gyermekeinket iskoláinkban. Rosszul elnevezett "haladó módszerek az oktatásban" mint a fölfedezési módszer a tanításban (melyet a jegyzőkönyvek az 'igazságtól való eltérésnek neveznek minden esetben' és a bolondok, akik ezt alkalmazzák az 'agytalan fejek') a fegyelem és a tanulás hanyatlását hozták magukkal.

Ha ennek igazolását akarja látni, akkor vegye figyelembe, hogy a diákok ma milliónyi font értékű rombolást okoznak saját iskoláikban, míg az iskolák mind nagyobb számú bolondos alakot, csodabogarat és a társadalomba beilleszkedni képtelent bocsátanak ki ami az olvasást, írást, számolást és az eredmények lemérését illeti. Megalkuvó iskolaigazgatókat választanak ki, akik, ahogy a jegyzőkönyvek javasolják: "szigorúan úgy választjuk ki, hogy képesek-e arra, hogy alázatos szolgáink legyenek", akik nem képesek áttekinteni annak jelentőségét, hogy mi történik, de az oktatási rendszer legfelső irányítói pontosan tudják, hogy mit tesznek. A mai oktatás korrupt rendszerré vált a fiatalok rossz irányítására és nevelésére.

Azok a tökfejek, akik a legkészségesebbnek mutatkoztak arra, hogy magukba szívják és továbbadjanak minden értelmetlenséget és mocskot, azokat rakják vezető helyekre, támogatják és léptetik elő. Ebből a környezetből veszik a fejeket. A "siker" az oktatásban, éppen úgy, mint a politikában attól függ, hogy valaki mennyire szolgálatkész a zsidóság rejtett kezének pusztító irányvonalával szemben. Ahogy a protokollok mondják: "De mindenekelőtt irányítsuk az oktatást, amelynek segítségével olyan eszméket szórunk szét, melyek hasznosak számunkra és a gyerekek agyát olyanná tesszük, hogy az nekünk hasznos legyen." Ez az irányítás most jellemző lett, hála a szabadkőműveseknek, balekoknak és besúgóknak oktatási minisztériumunkban és az iskoláinkban.

A cionista csalás leleplezése

A sok hazugság között, melyeket hazug médiánk és irányított oktatásunk támogat és tol előre, egynek sem olyan mélyreható a következménye, mint az "ember a majomból" mítosznak - az evolúció elméletének.

Cion Bölcseinek jegyzőkönyvei, melyről sok művelt ember állítja, hogy ezek részletesen elmondják a zsidók tervét a keresztény civilizáció tönkretevésére, állítják: "gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk zsidóknak minden tekintetben világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen bomlasztást vittek véghez a gójok fejében. ... Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk. ... elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a szellemét, ... már csak évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának. pillanatától. "

Ennek a figyelemre méltó írásnak egy példányát 1906-ban a Brit múzeumba tettek. Legnagyobb része jóslás erejű, és 95%-a az ott leírtaknak pontosan megvalósult, így kevés kétség férhet ahhoz, hogy aki azt írta, résztvett a 20. század történetének irányításában. Egy New Yorki zsidó ügyvéd, Henry Klein könyvében a "cionizmus uralja a világot - egy zsidó fölfedi a zsidó összeesküvést"-ben azt mondja a jegyzőkönyvekből, hogy azok "a zsidó Szanhedrin világméretű terve, a zsidó cionizmus vezetőié, akik világuralomra vágynak ... ezek vezették a Rothschildeket és a Rockefellereket ... a Szanhedrin irányít minden információforrást. Egy újság sem mentes a cionista ellenőrzéstől. Minden nagyobb rádió és TV lánc irányítása alatt áll .. minden oktatási és vallási rendszer annak az irányítása alatt van."

Intelligens emberek tudatában vannak annak, hogy a háborúkat nemcsak pusztító és gyilkos hadifegyverekkel vívják, de eszmékkel, szavakkal, filmekkel, zenével is. ... valójában a minden médiumból jövő propagandával, amely csak elérheti az emberi elmét. A zsidó kommunisták a propagandaharcot finom és mélyen cinikus művészetté tették, amelyet agykontrollnak is lehet nevezni. Technikájukat Charles Stuckley agymosás c. könyve leplezi le, az orosz pszicho-politikai könyvet 1955 adta ki a College of Scientology, New Yorkban. Az orosz szövegkönyvben a zsidó kommunista tömeggyilkos, Laurentij Berija előszava áll, a szovjet titkosrendőrség vezetőjéé az 1940-es években (melynek másik neve NKVD volt).

A könyv leleplezte, hogy "tudományos úton ... az embert szellemi lényből állati viselkedésűvé kell változtatni. Állandóan azt kell bemutatni neki, hogy az ember mechanizmus egyéniség nélkül. .. a vallásnak ki kell mennie a divatból mutatva, hogy az ember állat. A századforduló óta azért harcolunk, hogy semmiféle keresztény befolyás ne jusson el az emberekhez, és sikeresek voltunk. .. Szét kell vernünk minden hitet a meghódítandó nemzetekben. .. addig kell dolgoznod, míg a vallás rokonértelmű lesz az őrültséggel."

Az evolúció elmélete tanítja, hogy az "ember állat", és az evolúció elmélete tett a legtöbbet azért, hogy aláássa és tönkretegye a keresztény hitet és az Istenbe és a Bibliába vetett hitet.

A fajok eredete c. mű előszavába, melyet Dent adott ki az Everman sorozatban, W. R. Thompson professzor megerősíti, hogy a "keresztény hit hanyatlása nagymértékben Darwin befolyásának következménye." Azok, akik rövid és meggyőző cáfolatot keresnek az evolúció elméletére egy biológus szakembertől, azoknak el kéne olvasni W. R. Thompson professzor bevezetőjét. Sokféle tényt vizsgált meg, melyeket előrehaladott elméletek támogatnak, és egytől egyig megcáfolja őket. Ezt írja: " Nem elégszem meg azzal, hogy Darwin bebizonyította ezt vagy azt a dolgot, vagy hogy az ő tudományos és nyilvános gondolkodása hasznos volt. .. De a tények és magyarázatok, melyekre Darwin alapozott, ma már nem győznek meg. Hosszú vizsgálatok az eredetet és a változatokat illetően aláásták Darwin elméletét. ... Mert senki sem magyarázta meg kielégítő módon, hogy hogyan történhetett az evolúció, így nem érzem szükségét kimondani, hogy az megtörtént." Ez a kivételes biológus az abszolút igazságot mondta ki, amikor azt írta, hogy az evolucionisták úgy próbálták az evolucionizmus elméletét hitelesíteni a nyilvánosság előtt, hogy "elnyomták a kritikát és megszüntették a nehézségeket".

Tény az, hogy az utóbbi években fölfedezések történtek, melyek megmutatják, hogy az evolúció elmélete hamis. Ezek többek között a következők:

1. Cipő és emberi lábak nyomát fedezték föl a Föld legtöbb ősi szikláján. Tökéletes cipőnyomok a kambriai sziklákon, melyekről az evolucionisták azt állítják, hogy 500 millió évesek, és ez nem kétséges, mert kis trilobiták találhatók rajtuk (ősi tengeri élőlények), melyek beléjük vannak ágyazva, és bebizonyítják, hogy akkor álltak elő, amikor a sziklák lágy iszap voltak. Nyomok a perm homokkőben, a carboniferi sziklákban és számos cipőnyom és mezítlábas nyom a krétakori sziklákban, gyakran közvetlen a dinoszauruszok lábnyoma mellett, bizonyítva, hogy az ember egyidőben élt a dinoszauruszokkal, nem azután 80 millió évvel, ahogy az evolucionisták tanítják. Emberek éltek, amikor a geológiailag érdekes sziklák előálltak. Ezeknek a nyomoknak a fölfedezése holdfénnyé teszi az evolúció elméletét.

2. Növényi hímporszemek fölfedezése angiospermikus és gymnospermikus növényeken az Arizonai Grand Canyon minden szikláján fölülről lefele, beleértve a Kambria-előtti sziklákat is, melyekről azt mondják, hogy 1000 millió évesek. Ez bizonyítja, hogy a legtöbb ma létező növény már létezett és virágzott akkor, amikor ezek a sziklák kialakultak. Dr. Clifford L. Burdick, aki sokat dolgozott a Grand Canyoni ősi növénymagokkal, meg akarta eredményeit jelentetni a Natureban, a Scientific American-ban [sic], stb. , de kőfalba ütközött. Az evolúciós elmélettel ellenkező igazságot akarattal elnyomják.

3. Modern csontvázak maradványainak fölfedezése, kifejlett agyú embereké sokkal régebbi sziklákban, mint eddig bármikor gondolták, bizonyítva, hogy az ember nem az evolúció terméke. A calaveras csontváz, melyet ma az Egyesült Államok Harvard egyetemének Peabody Múzeuma őriz, korai pliocén sziklákban találták, az evolucionisták szerint 10 millió évesekben, de ennek nagyobb agya volt, mint a mai európai embereknek. Ezeket az ősi csontvázakat egyetlen könyv sem említi meg, mely a témával foglalkozik. Az evolucionisták úgy tesznek, mintha ezek nem léteznének. De léteznek és bebizonyítják, hogy az evolúció elmélete teljesen csaló.

Sir Cecil G. Wakely, a királyi sebészegyesület volt elnöke azt írta H. Enoch professzor "teremtés vagy evolúció" c. könyvének előszavában: "Az írás eléggé egyértelműen megmondja, hogy Isten teremtette a világot és hogy ez tény és nem elképzelés. Nincs olyan tudományos vagy más tény, amely támogatná az evolúció elméletét, de még mindig ezt tanítják egyetemeinken, általános és középiskoláinkban."

Gondolnunk kéne arra, hogy Marc fölajánlotta Darwinnak, hogy új könyvét a Tőkét neki ajánlja. Az evolúció elmélete az ateista marxista-kommunista és az emberiség sok más izmusának alapkövét, amely a 20. század emberét kínozta. Azt se felejtsük el, hogy Darwin visszaszívta és elutasította az evolúció elméletét halálos ágyán.

Az ördög elpusztítása, a jó győzelme

Mikor ennek a könyvnek egyik írója nemrég Londonba ment, az egyik téglafalon az anarchisták jelét látta ezzel a jelszóval: "Isten halott". Ne kételkedjünk abban, hogy Isten él! Mindenesetre, harcolnunk kell az ördöggel minden erőnkkel. A világ káoszba süllyedt és a környezet és az emberiség be van szennyezve, de a végső kép tiszta. A jog és igazság Istené, és győzni fog végül, mert senki sem tudja Istent legyőzni. A világ jelenlegi helyzete és az idők minden jele arra mutat, hogy Isten újra meg fog jelenni a világon, és Jézus Krisztus Urunk második eljövetele közel van. Az ördög erőe, a titkos földalatti erők, melyek eddig irányították a világot, akkor pusztulásra lesznek ítélve. Ezért fog a zsidó világkormány összeomlani és a rossz emberek és azok segítői le fognak bukni.

"Kardom meg fog jelenni az égben és le fog jönni Edomba, hogy megbuktassa azt az elátkozott fajt"

"Mert eljött az Úr bosszújának napja, és a Cion problémája megoldásának az éve" Ézsaiás, 34. fejezet, 5, 8 , Moffat A.V.