2016. március 11., péntek

Kína hatalmi tényező



Kína hatalmi tényező







Kína és Irán kicserélik ismereteiket az amerikai pilóta nélküli kémrepülőgépekről

|
Az iráni hadseregnek sikerült lelőni vagy átvenni az irányítást egy amerikai Sentinel RQ-170 pilóta nélküli repülőgép felett. Az iráni hírügynökség azt közölte, hogy a repülő ”Afganisztán felől átvágott a határon, majd az iráni hadsereg elektronikai hadviselési csapatai jelentéktelen sérülésekkel a földre kényszerítették”. Az iráni média szerint ez ”nagy siker, amely lehetővé teszi a robotgép elektronikájának tanulmányozását”.
A NATO parancsnoksága alatt működő afganisztáni Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) megerősítették a pilóta nélküli légi jármű (UAV) elvesztését.

A Sentinel RQ-170-es repülő Dr. Lippisch HO-229-es modellje alapján készült, így elmondható, hogy a cionista USA a Harmadik Birodalom szellemi termékeit használja a mai napig - érdekes módon a Wiesenthal központ nem tiltakozik ellene...
Az ISAF nyilatkozatában az áll, hogy ”az irániak által elfogott UAV az Egyesült Államoknak egy fegyver nélküli kémrepülőgépe, amely a múlt héten Afganisztán nyugati részén teljesített bevetést, amikor irányítói elveszítették és azon dolgoztak, hogy kiderítsék, mi történt vele”.
Eközben Kína ezeknek a híreknek a megjelenése után komoly nyomást gyakorol Iránra azért, hogy hozzájusson a Sentinel RQ-170 szigorúan titkos taktikai és technikai jellemzőihez. ”A teheráni kínai nagykövetség nagyon intenzív tevékenységet fejt ki azzal a céllal, hogy részt vehessen a robotgép elektronikájának vizsgálatában vagy megválthassa az elektronikai blokkot azért, hogy Kínában lehessen bevizsgálni, majd megosztani a kinyert információt”, - mondta az Argumenti.ru hírportálnak egy orosz diplomáciai forrás.
A forrás tájékoztatása szerint ”Oroszország is szeretne részt venni ezekben a vizsgálatokban, de az S-300 védelmi rendszer teheráni szállításának visszautasítása után az ottani pozíciónk minimális".     
A Sentinel RQ-170 robotgépet a Lockheed Martin fejlesztette ki és az egyik legtitkosabb amerikai stratégiai pilóta nélküli kémrepülőgép. Ismeretes, hogy az amerikaiak ezeket a gépeket 2007 óta használják Afganisztánban, de 2009 végéig az Egyesült Államok még a létezésüket sem ismerte el.






A Pentagon Kína elleni tervet készít

|
Amerika elkészített egy új katonai tervezetet Kína ellen - írta a Washington Times. Miután több politikai és katonai vezető is jelezte, hogy nem fogja az USA tétlenül nézni, hogy Kína világbirodalommá, és katonai szuperhatalommá nője ki magát, már várható volt egy hasonló bejelentés. Kína olyan eredményeket tudott felmutatni az utóbbi években, ami szó szerint meglepte még az amerikai vezetőket is (valószínű, hogy hírszerzési hiányosságok is lehettek), mint például a semmiből előkerült ötödik generációs vadászrepülő, azépülő anyahajók, a rakétatechnológia fejlődése, elektronikai fejlődés a hadseregben, vagy a műholdak terén. Kína nagy pontosságú, hajók elleni rakétát fejlesztett ki, ami komolyan veszélyeztetheti az amerikai anyahajókat. Katonai szakértők szerint ez komolyan veszélyezteti nem csak a hajókat, hanem az USA egész csendes-óceáni jelenlétét is.
A Washington Times idézett egy magas rangú forrást Obama környezetéből, aki kijelentette, hogy teljesen új módon közelítik meg ezentúl a kínai kérdést. Az új hozzáállás sokkal közelebb áll régi hidegháborús hozzáállásoz, mint az eddigi gazdasági alapú megközelítéshez. „Ezentúl a hidegháború szellemiségében fogunk eljárni".
Az alapállás az, hogy megerősítik a térségben a katonai bázisok rakéták és légierő elleni védelmét, fokozzák a katonai jelenlétet, folyamatos gyakorlatozás indul a kínai térségek közelében, és megerősítik a tengeralattjáró egységeket azon a területen. A térség légibázisain elemik a repülőgépek számát. Növelik a pilóta nélküli gépek számát is, melyek 1600 kilométeres távolságban tudnak csapást mérni. Elmondta azt is a forrás, hogy a legmodernebb technológiákat is felsorakoztatják, közte az EMP és elektromosságot blokkoló technológiákat is. Fel kell készíteni a hadsereget, hogy blokkolni tudják azokat a kínai rakétákat, melyeket a műholdak elpusztítására fejlesztettek ki. Hivatkozásul kiemelik Laon Panetta védelmi miniszter októberi nyilatkozatát, miszerint 2014 után, amint kivonultak az arab területekről, Ázsia következik.
Az újság felteszi a kérdést: nem késő mindez? Miközben az USA hadereje lekötötte magát az arab és a kaukázusi térségekben, aközben a kínai sárkány már kitárta szárnyait, és éppen repülni készül. Nagy hatótávolságú fegyvereket fejlesztettek ki, jelentősen megerősödött a légierő, a haditengerészet. Kína lassan megkezdi a csendes-óceáni terjeszkedést. Kína egyértelműen jelezte, hogy ennek az évtizednek a végére már Ausztrália partjáig fognak járőrözni a kínai tengeralattjárók.
Kínának egyértelműen kijelentett céljai vannak, melyeket nem is rejt véka alá. Első, hogy a Sárga-tenger feletti uralmat biztosítani fogja. A második, hogy Tajvant Kína részeként kezeli, és a sziget feletti ellenőrzést meg is fogja szerezni. A harmadik, hogy a kínai tenger feletti uralmát biztosítsa a Spratlys szigetekig. A két tenger feletti ellenőrzés fő motivációja, hogy mindkettő olajban gazdag terület. Márpedig Kínának szüksége is van az olajra, és ez sokkal fontosabb annál, mint pusztán megjeleníteni, hogy egy erős nemzet.
Az amerikai szándék, hogy lassítsa Kína erősödést, nem lehetséges máshogy, mint úgy, hogy megpróbálja ezeken a területeken elvágni Kína útját. Erősíteni kapcsolatait a Fülöp-szigetekkel és Tajvannal, valamint megfogalmaztak egy új célországot, mellyel újra jó viszonyba akarnak kerülni, ez Vietnam (lehet nem kellett volna annak idején lepermetezni az egész országot, és százezreket nyomorékká tenni?. Nem valószínű, hogy a nép jó szemmel nézne újra amerikai katonákat a földjén.)
Kína persze nem alszik, és felkészül az amerikai tervekre. Gazdasági kapcsolatait elmélyítette például Vietnammal is, mellyel hosszú idő óta problémái voltak. Vietnam azonban rendkívül jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A kínai gazdasági övezethez azonban szervesen csatlakozik a térség több országa, így az USA az ottani terveivel lehetséges, hogy valóban elkésett.
Kemény Gábor - Jövőnk.info






Kínának nagyon fontos Európa sorsa

|
Elemzés az Unió romló pénzügyeiről, kínai szemszögből
Hogy miért fontos Kínának annyira Európa? Mert megfordult a régi trend. Ma már a kínaiak fektetnek be külföldön, s a legtöbb kínai befektetés már nem is Amerikába, hanem Európába irányul. Ezen belül is jórészt Magyarországra.
A nemrégiben Pekingben tartott 3. Kínai Külkereskedelmi Vásáron teljesen nyilvánvaló volt, hogy 2011-ben Európa a kínai vállalatok külföldi befektetéseinek legfontosabb célpontja. Egyebek között a technológia és a védett márkák, s licencek vásárlására fordították a legtöbb pénzt a kínai vállalkozók.
A legújabb statisztikai adatok szerint az év első három negyedévében a kínai fúziók és felvásárlások (M&A) száma összesen 35 volt, amiből több mint 10,3 milliárd dollár értékű gazdasági nyeresége származott a kínaiaknak.
Európa (és ezen belül Magyarország) lelkesen üdvözli a kínai befektetőket. Mentőövet lát bennük ahhoz, hogy a válságból kilábaljon, és újra rendbe hozza zilált pénzügyeit, s visszaépítse leépülő gazdaságát.
Ám a kínaiak óvatosak. Nagyon jól tudják, hogyha Európa gazdasága összeomlik, akkor vele zuhannak a mélybe az ő befektetéseik is, s ez komolyan érintheti Kína gazdaságát, melyre már komoly csapást mért az amerikai recesszió.
Az út az amerikai pénzügyi válságtól az európai adósságválságig:
Ez az út a következőféleképpen alakult. 2008 szeptemberében, amikor a Lehman Brothers csődbe ment, az egyértelműen jelezte, hogy az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság globális pénzügyi válsággá bontakozik ki.
A válság a következő tíz iparágat érintette a legsúlyosabban: a pénzügyi szektort, az ingatlanpiacot, a luxusipart, az építőipart, a gyáripart, az energiaipart, az idegenforgalmi ipart, a közlekedési és szállítási ipart, a szerencsejáték-ipart és az egészségügyi szolgáltatóipart.
A válság ugyanakkor nem érintette, illetve pozitívan érintette az ügyvédeket, a zálogházakat, a pszichológiai és tanácsadó ipart, a médiát, a biztonsági ipart, a gyorséttermeket, az egyes országokban már valóságos iparággá vált szervezett bűnözést, a közigazgatást, a temetkezési vállalatokat és a hadiipart.
A mostani európai adósságválság a 2008-as pénzügyi válság között négy fő különbség van:
1. Először is a két válság eltérő minőségű. A 2008-as válság egyszerű pénzügyi válság volt, a mostani európai adósságválság viszont már komplex válság, amelynek összetevői között pénzügyi és hitelezési válság, politikai válság és társadalmi válság is megtalálható (a morálisat és ideológiait már nem tették hozzá - szerk.).
2. A második különbség az igazán szembeszökő. A 2008-as pénzügyi válság oka az volt, hogy a bankok értékpapírként kezelték a másodlagos jelzáloghitelt. Ez olyan egy régi kínai mondás szerint; mintha egy 80 éves nőt 20 éves lánynak öltöztetnénk fel. A könyvvizsgálók magas színvonalúnak minősítették ezeket az értékpapírokat, vagyis tulajdonképpen azt mondták, hogy igazán „20 évesek", a biztosítók pedig garanciát vállaltak rá, hogy igazi „lányok". - A mostani válságot ezzel szemben az Európában, s főleg a Nyugaton régóta folytatott, a pénzügyi lehetőségeket meghaladó jóléti politika és a liberális politikai rendszer közötti ellentmondás, valamint az eurózóna valutapolitikájának egységesítése és a pénzügypolitika közötti ellentmondás okozta.
3. A harmadik különbség a két válság megoldásában van. A 2008-as válság után az országok egységesek voltak, a mostani válság során azonban minden ország elsősorban magára gondol.
4. A negyedik különbséget a két válságnak alakulásában találhatjuk. A 2008-as válság olyan volt, mint egy gyors lefolyású akut betegség, gyorsan jött, és miután az országok egységben léptek fel, az akut betegség hosszan tartó krónikus betegséggé változott. A többek között ezekből is összeadódó mostani válság viszont az eszkalálódó problémák miatt a krónikusan elhúzódó pénzügyi betegségből ismét heves tüneteket mutató betegséggé változott, ezúttal szinte a gyógyulás eshetősége nélkül.
Az európai adósságválság megoldására négy lehetőség adódik:
- Az első, hogy Görögország csődbe megy, és kilép az eurózónából. Ez talán ideig óráig megvédheti az eurózónát, s egyúttal meg kell akadályozni az európaiaknak azt is, hogy Görögország példája a 2008-as Lehman Brothers esethez hasonlóan láncreakciót indítson el, márpedig ez nagyon nehéz lesz. Sőt mondhatni, hogy ennek a valószínűsége eléggé kicsi.
- A második lehetőség, hogy Németország és az eurózóna más tagországai bizonyos mértékű engedményeket adnak, aminek viszont sem a segítséget nyújtó, sem a segítséget elfogadó országok állampolgárai nem örülnek. Mivel a pénzügyi segítségért cserébe megszorításokat kérnek, ezért ez a megoldás valószínűleg folyamatos zavargásokhoz, sőt a kormány lemondásához vezet.
- A harmadik lehetőség, hogy a nagy nehézségekkel kialakított eurózóna szétesik, de ha ez megtörténik, annak rendkívül rossz nemzetközi hatása lesz. Mondhatni azt is, hogy beláthatatlan következményei lesznek annak, ha mindegyik ország hirtelen a maga feje után kezd el majd menni, nemritkán a szomszédos államok kárára. Ebben talán csak Franciaország és Németország jelentenek kivételt, s kialakíthatják a csak erre a két országra érvényes eurozónát. Mely lényegében az Unió jogutódjának tekinthető majd.
- A negyedik lehetőség pedig az, hogy az Európai Központi Bank engedélyt ad a bankóprés beindítására. Ám ez azonnal el is indítja az inflációt. És ezáltal ha a fogyasztóknak nincs bizalma, a vállalatok sem szívesen fektetik be a pénzüket, akkor a többletpénz más országokba jut, és az eurózóna semmit sem profitál belőle, csak az infláció marad, ez pedig szintén katasztrófához vezet. És az infláció felgyorsítja a világgazdaság összeomlását, melynek beláthatatlan következményei lehetnek az emberiségre nézve. Eljöhet a világméretű anarchia és a háborúk ideje.
A China Broadcast nyomán
Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda








Lesz-e spekulációs támadás Kína ellen?

|
Természetesen ez még nem biztos. Az Európában kialakult helyzetet a teljes bizonytalanság jellemzi. De ha logikusan gondolkozunk, akkor feltételezhetjük, hogy az európai bürokraták legalább az önfenntartási ösztöneiknek köszönhetően meghozzák a döntést bankjaik újratőkésítéséről és a bankgaranciák biztosításáról.
Előbb vagy utóbb, de az európai tragikomédiának be kell fejeződnie. Az adósságválság akut fázisa azonban még csak most következik. Most még csak találgatni lehet, hogy megkezdődik-e az új spekulációs játék az aktivák értékének csökkentésére és mi lesz ennek az ”ideológiai alapja”. És itt most kénytelen vagyok megint csak a kínai történetre fordítani a figyelmet, ami ”nagy sikerrel” kecsegtet. Az utóbbi napokban túl sokszor jelennek meg kínai témájú cikkek a nyugati üzleti kiadványokban. Méghozzá úgy, hogy a kínai helyzetet bemutató információknak az olvasóközönséget a lakáspiac elkerülhetetlen összeomlásáról és az azt követő gazdasági csődről kell meggyőzni.
A kínai hatóságok sebezhetősége - az úgynevezett offshore piacok, alapvetően Hong Kong -, ahol a kínai vállalatok részvényeivel kereskednek és Kína államkötvényeit értékesítik. Amint az ingatlanpiacokon mutatkozni kezdtek a recesszió jelei, a nagy nyugati alapok elkezdték eladni a kínai papírokat, ami az államkötvény aukciókon is az árak csökkenését vonta maga után. Ugyanakkor növekedni kezdett a kereskedési volumen és a kínai adósságbiztosítási kockázat is. A kínai kockázatok növekedését az ingatlanpiaci mutatók esésével, a kínai vállalatok jelentéseinek megbízhatatlanságával és a hivatalos gazdasági statisztikák iránti szkepticizmussal magyarázható.
Tehát a Kína elleni spekulációs támadás ”ideológiai alapja” valóban létezik. Önmagában az a tény, hogy a témában özönlenek a publikációk, megerősíti annak a lehetőségét, hogy spekulatív támadás kezdődhet a kínai pénzügyi eszközök ellen. Az már más kérdés, hogy van-e perspektívája ennek a spekulációnak? A kínai gazdaság ”kemény landolásának” hívei a túlságosan magas eladatlan lakáskészletekre és kereskedelmi ingatlanok túl nagy feleslegére hivatkoznak.
A kínai buborék már néhány éve téma. Egy időben nagyon népszerű téma volt a sanghaji lakáspiac összeomlása. Sanghaj egyik elővárosában, Pudungban felépítettek néhány tömbnyi kereskedelmi ingatlant annak ellenére, hogy ezen a területen csak kis koncentrációban volt lakosság és a kereslet is nagyon alacsony volt. Az ingatlanokat azonban kevesebb mint egy év alatt eladták, sőt kínálati deficit keletkezett.
Az urbanizáció folyamata Kínában fenntartja a magas keresletet az ingatlanokra és ezt a tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A múlt hét elején néhány kínai tartomány vezetője megpróbálta megszüntetni a korlátozásokat a lakáspiacon. A hatóságok azonban a KNK Állami Tanácsának nyomására gyorsan visszavonták saját döntésüket. Mint látható, ott nem értették meg, hogy ahhoz, hogy a támadásnak ellen tudjanak állni, maximális manőverezési képesség szükséges és az, hogy ne engedjék nyerni a spekulánsokat. Sajnos a hivatalos Peking makacsul ragaszkodik álláspontjához és nem enged belőle.
Gregorij Beglarjan - Argumenti.ru








Kína gazdasági háborúja

|
Ami egy évtizede még hatalmas haszon volt, mára nagyon veszélyessé vált a világ gazdaságai számára. Kína feltörekvése.
Pár évtizede még élethalál harcot vívott egymással az Egyesült Államok és Kína, akár a koreai, akár a vietnami szerepvállalását nézzük a távol-keleti országnak. Amikor először írtuk meg, úgy 12 évvel ezelőtt, hogy a kínai vezetés és embertípus morálját ismerve az ország nemsokára a világ éllovasai között lesz, akkor a nemzeti sajtó hatalmas felháborodással és patáliával válaszolt rá (akkor még a Jövőnk nyomtatott formában, kéthavonta jelent meg). Röviddel utána megkezdődött a Kínával szembeni sajtó hadjárat. Minden felkerült a világhálóra, és a nyomtatott sajtó a keleti népek hulladék voltát elemezgette. A nemzeti sajtó arról cikkezett, hogy Kínában megeszik a gyerekeket, meg a kínai kultúra embertelenségéről és a makogó sárgákról. A liberális sajtó pedig követelte az emberi jogokat, és számos ellenérvet hoztak fel a kínai térnyerés lehetősége ellen. Kulturálatlan, barbár sárgák, akik csak a fehér embernek köszönhetik, hogy eddig nem haltak ki. Zengjenek hálát a fehéreknek, hogy egyáltalán szóba állunk velük, mit is képzelnek ezek... Nagyjából ennyi volt a lényege eszmefuttatásaiknak.
Aki egy kicsit is rálátott a dolgokra, azonnal fel tudta mérni a következőt. Japán egy százmilliós nemzet, és hatalmas ütést vitt be a nyugati cégeknek. A japán autók megjelenése végezte ki például az angol autógyárakat, a japán motorok megjelenése pedig egy-két motorgyár kivételével valamennyit leradírozta a térképről. A ma kapható komolyabb fényképezőgépek szinte mindegyike japán fejlesztés (bár a gyártást és összeszerelést ők is kihelyezték Tajvanra és Kínába). Ez csak pár példa. Kína lakossága Japán tizenötszöröse. Olyan mennyiségű befektetés után, amennyit a nyugati cégek a 90-es években folytattak Kína viszonylatában, nyilvánvaló volt a végeredmény. Azután jöttek a sorozatos gyár-bezárások. Például a fehérvári Kenwood gyár esete, ahol sok ezer ember (8000?) került egyik percről a másikra az utcára. Miért? A gyár igazgatója közölte, ha azonnal nem települnek át a Távol-Keletre, akkor a gyár fél év múlva nem létezik. Kína a nyugati gyárak befektetési paradicsom lett. Ugyanazon az áron, negyedakkora előállítási költséggel. Többszörös haszonnal.
Ekkor jött a hallgatás időszaka. Előrejelzéseinket nem vette komolyan senki, egészen eddig a pillanatig. Akár a nemzeti oldal, akár a fősodratú média hatalmas hallgatásba burkolózott. A nyugati (cionista) cégek ugyanis a haszonért egyetlen pillanat alatt dobták a nemrég még oly nagy elánnal felkarolt kelet-európai országokat. A kínai gazdaság pedig rekord sebességgel hízott. Olyan gyorsasággal épültek a hatalmas gyárak, hogy szinte gombaként nőttek a város nagyságú gyártelepek - egyik napról a másikra. Számunkra az elsődleges fontossággal az bírt, hogy biztosra mentünk abban, hogy a kínaiak nem fogják szótlanul nézni, hogy újra gyarmatosítsák Kínát, most éppen a gyárakon keresztül. És valóban így is lett. A kínai cselt nagyon sok nyugati cég bevette. Kína ugyanis a nyugati cégek mellé legyártja saját cégeit is. Ugyanazokat a termékeket állítja elő egy-két hónapos késéssel, mint a nyugati tulajdonú cégek. Mivel Kína lehetőségei messze megelőzik a többi országét, a saját olcsó termékeit rekord mennyiségben kezdi forgalmazni. Ezekkel az olcsó dolgokkal senki nem foglalkozott, mivel úgy gondolták, a minőség úgyis megelőzi a mennyiséget. Nem jött be az elmélet. Az olcsó és alacsony minőségű termékek letarolták a világot. Ugyanazt a 2500 forintos gyökköszörűt lehetett kapni Budapesten, mint Kairóban. Amerikában pedig nem mosták ki a népek a pólókat, mert olcsóbb volt a kínai póló, mint a mosószer. Ezzel a gazdasági stratégiával Kína a nyugati cégek tapasztalatainak megszerzése és saját szakembereinek képzése mellett hatalmas haszonra tett szert. Ekkor már kezdték komolyan venni, amit írtunk, hogy nemsokára a kínai gazdaság kivégezheti a nyugati gazdaság jó részét, és megroppanthatja a cionista világuralmat. Valamennyi oldal a saját ötleteként (feltalálták a spanyolviaszt) kezdte tálalni meglátásait a kínai gazdaságról. Éppúgy, mint az oroszokkal szembeni álláspontunkat, amit már szintén 15 évvel ezelőtt a nagyközönség elé tártunk. Most abban a kérdésben is mindenki arra akar nyitni, persze mivel csak másolnak, valójában fogalmuk sincs miért is kellene. De mivel a meglátásaink bejöttek szinte száz százalékra, ebben is valószínűleg igazunk van.
Kína gazdasága és az orosz nyersanyag iránti igény nyomása alatt a világcsendőr cionizmus kénytelen lesz egyezkedni. Egy ideig háborúkkal pótolják valamennyire a gazdasági bevételeik hiányát, valamint igyekeznek Kínát elvágni a nyersanyagoktól. Mindkét ország ellen különböző műveletek indultak, a CIA pedig minden lehetséges módon bevetett mindent, hogy megingassák stabilitásukat.
Eddig a fenyegetés időszaka volt, majd jött a tétlen szemlélés, és ötletelés időszaka. Most a menekülés időszaka van. A Nyugat létrehozta a világkereskedelmi hálózatot, és most nagyon szeretne ebből kihátrálni. Ugyanis az az út, amire ők azt hitték, hogy Kínába mutat, oda viszi a munkát, és vagonszámra hozza a hasznot, nos erre az útra egyszer csak Kína kitette az egyirányú forgalom táblát. A munka özönlik Kínába, a világhálón keresztül egyre többen rendelnek közvetlenül onnan, saját állami gyáraik elképesztő mennyiséget állítanak elő a különféle termékekből, a haszon pedig egyre kevésbé jön kifelé, mert azt az kínai állam vágja zsebre, illetve befekteti a világ számos részén, például értékpapírok formájában.
Kína bevetette a vezércselt. Mesterségesen alacsonyan tartja a valutáját. Így a nyugati befektetőknek még mindig megéri ott gyártatni (még ha nem is annyira, mint kezdetben), a kínai termék pedig olyan olcsó, hogy lehetetlen versenyezni vele. A pekingi vezetésnek egyetlen dolgot kellett megoldania, hogy az élelmiszer és az energia árakat alacsonyan tudja tartani, így a dolgozóknak fizetett kevesebb fizetésből is normálisan meg lehet élni. Ezért bolond lenne a valutáját erősíteni, mert azzal a versenyképességét tenné kockára.
Kína infúzión tartotta az Egyesült Államok gazdaságát egészen idáig. Hatalmas mennyiségű tőkét áramoltatott vissza az Egyesült Államokba kölcsönök formájában úgy, hogy minden nap 0 óra 1 perckor automatikusan egymilliárd dollár átmegy a kínai bankból az USA-ba, ami évi 365 milliárd dollár – ez az alapkölcsön. Erre jön a többi kölcsön. Kínának el kell döntenie mit tesz, mert pillanatnyilag Kína a legnagyobb szabadon mozgatható tőke tulajdonosa.
Peking döntése mellett azonban Brüsszelnek, és Washingtonnak is mérlegelnie kell. Utóbbi úgy tűnik a menekülés mellett dönt. Obama már egyszer próbálkozott a „vegyél amerikai terméket" szlogennel, de senkit sem érdekelt. Október 3-án az Egyesült Államok szenátusa 63-35 arányban elfogadta az „Anti-Kínai törvényt". A törvény indoka, hogy Kína mesterségesen alacsonyan tartja a jüant, ezzel megszegi a WTO íratlan szabályait. Ellenérvként egy republikánus képviselő a más országok valuta és belpolitikai ügyébe való beavatkozásnak nevezte ezt az indokot. Az egyetlen gond ezzel a törvénnyel, hogy Kínát elfelejtették megkérdezni. Peking azonnal tiltakozott, és kereskedelmi háború kirobbantásával vádolta meg az USA-t. A kínai központi bank elnöke szintén felháborodott a híren, és kifejtette, az Egyesült Állalmoknak a gondjait ez a törvény nem fogja megoldani. Ráadásul utalt rá, hogy a kínai valutát már így is 30 %-kal felértékelte a kínai állam. Az alacsonyan tartott valuta pedig Kínának is gondokat okoz, mivel rengeteg nyersanyagot kell vásárolni, ami gyenge valutával drága mulatság. A kínai valuta azonban stabil a jelen körülmények között, éppen ezért senki nem várhatja el, hogy meggondolatlanul változtassanak ezen. A kínai külügyminiszter dühödt kirohanással reagált a WTO szabályainak ilyen önkényes és durva megszegése ellen, valamint közölte, hogy megteszik a megfelelő ellenlépéseket, ha erre az USA rákényszeríti őket.
Kína felmérte, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet gyors megváltozása rendkívül rossz helyzetbe hozná, ezért politikájának kettős irányt szabott. Az USA háborús előkészületei miatt pedig elhatározta, hogy kiélezi a gazdasági versenyt az USA és Európa között.  Az Európának nyújtandó kölcsönök és segélyek oka valójában az, hogy az összeomlás szélén táncoló EU addig még bírja szusszal, amíg az USA kénytelen lesz elfogadni a többpólusú világot. Ugyanis ez ellen rendkívüli módon küzd az Egyesült Államok cion-imperialista vezetése. A mai napig nem hajlandó a világcsendőri pozícióját feladni, és elfogadni, hogy nem egyedüli vezető hatalom többé. A kínai bank igazgatója azonban felhívta a figyelmet: ma Kínának tizenötször akkora valutatartaléka van, mint az Egyesült Államoknak, és nincs olyan jellegű belső gazdasági gondja sem, mint az Egyesült Államok gazdasági válsága, amelyből szemmel láthatóan nem tud kikeveredni. Az USA most elfogadott gazdaságélénkítő programja 470 milliárd dollárt pumpálna a gazdaságba, ezzel szemben a haderő költségvetése 600 milliárd dollár. Nem különös ez a helyzet?
Kína gazdasága piac-orientált, a piacok összeomlásával a bevételei is megszűnnének. Csakhogy Kína igen okosan megszerezte azokat a piacokat, amelyekkel idézőjelbe téve a kutya sem foglalkozott: Afrika, és Dél-Amerika. Európai befektetésekkel és hatalmas megrendelésekkel tartja életben Európát, ami egyrészt jó befektetés lehet, másrészt az európai piacot is fenntartja. Ha az eurózóna bele akarna kötni Kínába, az az Európai Unió azonnali összeomlását eredményezné, ugyanis Kína már megelőzve az USA-t, az eurózóna legnagyobb kereskedelmi partnere, és megrendelője. A német ipar azonnal összeomlana abban az esetben, ha Kína visszamondaná óriási megrendeléseit, a német ipar és főleg a nehézipar legalább 40 százalékban a kínai piacból él. Kína viszont egyre többször kezdi hangsúlyozni, a segítségért cserébe elvárásai vannak. Többek között az is, hogy Európa nem szólhat bele abba, merre és hogyan terjeszkedik Kína gazdaságilag. Elvárása az is, hogy az országok csökkentsék kiadásaikat, hogy befektetései stabilak maradhassanak, különben nem fektet több tőkét állampapírokba, ami a túlélésre játszó kormányok legkönnyebb bevételi forrásai.
A líbiai események azonban elgondolkoztatták Kínát. Át kell értékelnie hozzáállását, mert az EU vezető hatalmai kérdés nélkül a kínai érdekek ellen léptek fel Líbiában. Kína nagyon könnyen válthat stratégiát, és hatalmas tőketartalékait akár a harmadik világban is befektetheti mint gazdaságélénkítő befektetéseket, hogy a növekvő gazdaságok jobb piacokká váljanak. Ezzel azonban mind az USA, mind az EU cionista hatalmai alól kirántaná a szőnyeget. A válasz kizárásos alapon nem lehet más, mint egy hatalmas háború. A líbiai eset után egyre világosabbá válik, hogy a cion-imperialistáknak feltett szándéka Kína és Oroszország megbuktatása, ezért valószínű, hogy a stratégiaváltás sem fog sokat váratni magára. Peking azonnal rendelkezett róla, hogy külföldi befektetéseit csak jüanban teszi meg. Ezzel kihagyta a befektetéseiből a dollár átváltást, ami a jüan szerepét a nemzetközi valutaforgalomban erősíti. A kínai befektetések mértéke miatt ez sok tízmilliárd dollár kiesés a FED-nek. Valamint Kína 6 bázisponttal erősítette a jüant (0.5 %). Ezt a belső infláció visszaszorítása miatt foganatosította, nem az USA nyomására. Ugyanis Kína már érzi annak hatását, hogy Washington kezdi elvágni a nyersanyagoktól és a nyersanyagot egyre nehezebben szerzik be. Kína egy másik stratégiát is bevezetett, sokszorosára növelte kivándorlóinak számát az Egyesült Államokba. Komoly gazdasági támogatást kapnak azok a kínaiak, akik az Egyesült Államok felé veszik az irányt. Államilag támogatott honfoglalás? Olyan szinten, hogy már a kínai sajtó is a témával foglalkozik, merre mennek ilyen nagy számban a kínai fiatalok. Ezek az emberek pedig a gazdasági támogatás miatt a kormány lekötelezettjei. Előretolt gazdasági hadosztály?
Kína továbbra is alacsonyan fogja tartani a jüant (az utóbbi emelés nullának nevezhető) és ha kell, csökkenteni fogja a kivitelre gyártott termékei árát, hogy ellensúlyozza az USA védővámot - ésszerű keretek között. Amennyiben ezt megteszi, és az új amerikai gazdasági rendelkezés Kína ellen hatástalan lesz, Kína rendkívüli módon be fog keményíteni az USA-val szemben. Amennyiben ez sem lenne elég, egyszerűen kivonja a tőkéjét az Egyesült Államokból, és az ezáltal kialakuló felfordulásban pedig aktivizálja az USA lakosságát jelentős arányban kitevő kínaiakat (ami nagyjából 8 százalék), akik eléggé centralizáltan helyezkednek el. Egy amerikai felfordulás után felálló új rend talán más alapokon kezdene politizálni Kínával, Oroszországgal, az arab világgal szemben, és az USA is visszatérhetne a régi kerékvágásba, ahol csak egy volt a nagyobb hatalmak között. Amire nem térnek ki a cikkek az az, hogy ehhez az USA zsidajait ki kell a porondról penderíteni. Az USA részéről a menekülés utolsó fázisa lenne, ha saját WTO rendszeréből kimenekülve letiltaná a kínai áruk bevitelét az Egyesült Államokba, ez azonban egyértelmű és nyílt hadüzenet. Kína azonnal megkezdené az afganisztáni, iraki, líbiai, szomáliai, jemeni, iráni hadseregek és lázadók felfegyverzését a legmodernebb fegyverekkel, és az esetleges tanácsadók mellé kölcsönadna pár ezer katonát. A háborúk így rendkívül gyorsan érnének véget.
Kína gazdasági háborút folytat, és nem egy semmibe vehető kis ellenfél, ötezer éves kultúrával a háta mögött...
Kemény Gábor - Jövőnk.info






Vlagyimir Putyin Pekingbe érkezett

|
Kína kész tovább mélyíteni együttműködéseit Oroszországgal
- A China Broadcast tudósítása az Orosz-Kínai csúcstalálkozóról -
Wen Jiabao kínai miniszterelnök meghívására Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök október 11-én Pekingbe érkezett, ahol megkezdte kétnapos hivatalos látogatását.
Putyin látogatása során Hu Jintao kínai államelnök, Wu Bangguo, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnöke fogadja. Később Wen Jiabaoval megtartják a 16. kínai-orosz rendszeres miniszterelnöki találkozót.
Putyin kíséretében szerepel Zhukov és Igor Sechin, a két orosz miniszterelnök-helyettes, és egy nagyvállalkozói delegáció is. Wang Qishan kínai miniszterelnök-helyettes Sechinnel az energiapiacról fog tárgyalni. Liu Yandong, az Államtanács tagja Zhukovval együtt a kínai-orosz bölcsészettudományi együttműködési szövetség 12. konferenciáján vesz részt.
Wen Jiabao kínai miniszterelnök már az érkezése napján, október 11-én Pekingben találkozott Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel.
A találkozón a kínai miniszterelnök elmondta, hogy a kínai kormány kész Oroszországgal erőfeszítéseket tenni a kölcsönös bizalom fejlesztése és kölcsönös támogatás, valamint az örök barátsági stratégiai együttműködési partneri kapcsolatok fenntartása terén is. A két fél véleményt cserélt fontos kérdésekről, amelyekben közös nézetekre jutott.
Putyin a találkozón elmondta, hogy Kína és Oroszország között nincs nézeteltérés a politika, valamint a személyközi kapcsolatok területén, és sok eredményt értek el ezekben a kérdésekben.
A 16. kínai-orosz miniszterelnöki találkozó október 11-én Pekingben tehát megkezdte munkáját. A két fél dokumentumot írt alá a két kormány közötti gazdasági, banki és mezőgazdasági együttműködéssel kapcsolatban.
Wen Jiabao véleménye szerint a két félnek további erőfeszítéseket kell tenni a befektetési politikában és pénzügyi támogatás terén, tovább kell fejleszteni az együttműködést a kőolaj és földgáz, valamint nukleáris energia területén.
A China Broadcast engedélyével
Szabad Riport Tudósító Iroda










Kínai spionománia

|
A „kínai spionománia” egyre több országot kerít hatalmába. Az Egyesült Államok arra szólítja fel szövetségeseit, hogy fokozzák erőfeszítéseiket Peking gazdasági kémkedésével szemben. Németország már tavaly kiber-fenyegetések és ipari titkok elrablása fő központjának nevezte Kínát. Oroszországban kínai kémet állítottak bíróság elé, mivel adatokat gyűjtött az S-300-as rakétakomplexumról. A veszély valóban nagy lenne?
Oleg Glazunov orosz politikai technológus értesülései szerint a Kínával határos orosz Távol-Keleten a szomszédos országból érkezett vendégek nyíltan arra kérik a helyi lakosokat, hogy adjanak el nekik repülőgép-egységeket. Méghozzá gyakran olyan alkatrészeket és repülőgép-egységeket szereznek be illegálisan, amelyek hivatalosan vásárolt technika alkotóelemei. Egyébként így történt ez Tung Senjung tolmáccsal is, akit Moszkvában vettek őrizetbe és akinek ügye a napokban bíróság elé került. A tolmács S-300-as rakétakomplexumra vonatkozó iratokat próbált vásárolni, márpedig Kína réges-rég beszerzett Oroszországban ilyen komplexumokat. Vajon mivel magyarázható ez a beteges érdeklődés? Pekingben valószínűleg nem akarják elhinni, hogy a legkorszerűbb modifikációkat kapják meg. A legfontosabb pedig az, hogy a kínaiak arra törekednek, hogy saját üzemeikben beindítsák azon haditechnikai eszközök gyártását, amelyet a szomszédok nem adnak el nekik.
Az USA-ban a kínai hírszerzés még ennél is nagyobb problémákat okoz. Washingtonban már több nagy visszhangot keltő botrány történt, amikor kínai jogvédőkről kiderült, hogy a valóságban kínai titkosszolgálatok informátorai. Azonban mégsem a beépített ügynökök jelentik a legnagyobb veszélyt Washington számára. Élve a nyitott gazdaság adta lehetőségekkel, a kínai titkosszolgálatok titokban amerikai politikusokat pénzelnek és azok családtagjait. Egyszóval, Peking a legfelső hatalmi körökbe bejáratos személyekre vonatkozó kompromittáló anyagokat gyűjt, amelyeket kellő pillanatban felhasználhat zsarolás céljából.
Természetesen, a Kínából származó kíber-fenyegetéssel is számolni kell. Az utóbbi években a kínai titkosszolgálatok egyre aktívabban élnek a csúcstechnológiák adta lehetőségekkel. Olykor egy-egy szúrás a világhálón keresztül nem kisebb veszteséget okozhat, mint egy terrorakció – hangoztatja Andrej Maszalovics internet-hírszerzési szakértő.
Jelenleg az USA-ban vannak külön kiber-csapatok. Ez az alegység titkosszolgálatként viselkedik, tulajdonképpen ezek az emberek a titkosszolgálatoktól jöttek. A Pentagon doktrínája szerint a kibertámadások állnak a prioritásos fenyegetések listája élén. Hiszen a fejlett gazdaságok legsebezhetőbb pontjaira mérnek csapást: a pénzáramlatokra, a közlekedés és energiahálózat igazgatására.”
Az Egyesült Államokban eléggé gyakran hallani Kínával szembeni kirohanásokat. Júniusban a Google amerikai cég bejelentette, hogy hackerek feltörték több száz Gmail-felhasználó nyilvántartási adatait, beleértve magas rangú amerikai tisztségviselőkét is. Washingtonban egyesek siettek bejelenteni, hogy a KNK kormánya áll a kibertámadások mögött.


Az európai pénzügyi válság, mint Kína új esélye

|
Kína az elmúlt években alaposan megismerte az európai országok politikáját, azt is meg lehet kockáztatni, hogy Kína jobban ismeri Európát, mint maguk az európai országok…”
A görög hitelválság továbbra sem oldódott meg, az eurónak egyes elemzők szerint már a léte is veszélybe került. A kínai kormány ugyanakkor ismételten hangsúlyozta, hogy segítséget nyújt az eurózónának, hogy az euró megerősödhessen, és az Európai Unió kilábaljon a gazdasági nehézségekből.
Egyre többen aggódnak viszont amiatt, hogy az EU képes lesz-e a válságot megfordítani. Számos közgazdász szerint Kínának sok befektetése van Európában, ezért nincs más lehetősége, mint hogy támogatást nyújtson az eurónak. Más szakértők szerint tulajdonképpen az euróválság miatt Kína gazdasági pozíciója még meg is erősödött Európában. A kínai kormány képviselője a minap kifejtette, hogy bár Olaszország és Görögország gazdaságának több problémája volt, de Kína mindig támogatást fog nyújtani az eurónak.
Hong Lei, a kínai Külügyminisztérium szóvivője tudósítóknak válaszolva elmondta, hogy Kína igazából mindig bízik az európai gazdaság fejlődésében, és támogatást nyújt az eurózónának, az EU tagországainak és az IMF szervezetnek annak érdekében, hogy intézkedést dolgozzanak ki a gazdaság helyreállítására. Kína számára Európa mindig fontos befektetési piac marad.
Kínának jelenleg sok befektetése van Európában, ezért ha az euró értéke csökkenne, akkor azt a kínai befektetések is megérzik, hiszen a gyenge euróval sokat veszíthetnek értékükből.
Az európai országok ezt pontosan tudják, hiszen sorban kopogtatnak Kínában segítségért, még olyan országok is, amelyek korábban nem bíztak Kínában.
A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) az elmúlt héten beszámolót tett közzé, amely szerint az európai gazdasági válság idején Kína sok kereskedelmi-pénzügyi szerződést írt alá az európai országokkal. A beszámoló szerint Kína nagy érdeklődést mutat az európai csúcstechnológia, különösen a zöld technológia iránt.
A Külkapcsolatok Európai Tanácsa egyik tisztviselője szerint az európai pénzügyi válság tulajdonképpen Kína számára kiváló lehetőség mind gazdasági, mind politikai szempontból. Kína az utóbbi időben nemcsak az európai országok szemében, hanem az egész világ szemében is nagyot változott. A kínai gazdaság fejlődése a világgazdaság számára az egyik legfontosabb momentum lett. Az európai pénzügyi válság, a nehézipar működése és az európai infrastrukturális építés is Kína változását és fontosságát bizonyítja.
A kínai befektetések az utóbbi években gyorsan és jelentősen emelkedtek, és ez a jövőben sem fog változni. 2015-ben várhatóan már több befektetése lesz Kínának Európában, mint Európának Kínában. Emiatt számos európai ország aggódik is.
A Külkapcsolatok Európai Tanácsa kínai ügyekkel foglalkozó szakértője azonban kifejtette, hogy a kínai stratégiát egyre több európai politikus kedveli. Az elmúlt két évben a kínai képviselők sokszor vettek részt az ECFR ülésein, illetve az Európai Parlament ülésén is. Kína különleges szereplőként vesz részt több fontos kérdésről szóló tárgyaláson. Mindez azt bizonyítja, hogy Kína kész támogatni az európai gazdaság fejlődését. Ami tulajdonképpen érthető is, hiszen Kína jól ismeri az európai országokat.
Szakértők szerint Kína az elmúlt években alaposan megismerte az európai országok politikáját, azt is meg lehet kockáztatni, hogy Kína jobban ismeri Európát, mint maguk az európai országok.
Átvéve a China Broadcast engedélyével
Szabad Riport Tudósító Iroda






Kína rendreutasítja az Egyesült Államokat

|
A cionista felforgatás Kínát is érinti
Az Egyesült államok szenátusa felszólította Kínát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat Tibetben. Kína erre az újabb kötekedésre rendkívül keményen válaszolt. Hong Lei, a külügyminisztérium szóvivője kijelentette: az USA csak ne avatkozzon más államok belügyeibe, és ne szóljon bele a dolgokba. Külső és belső szervezkedésekkel pedig ne próbálja megbontani Kína egységét, mert azt a kínai kormány nem tűri el.
Az USA szigorúbb hangvételű figyelmeztetésére - miszerint aggódik a tibeti nép jogaiért, és felszólította a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a tibeti szerzetesek jogait - Kína ugyanolyan kemény hangon válaszolt.
A tibeti szerzetesek jogaiért aggódik az USA, vagy a tibeti nép jogaiért. A szóvivő kifejtette, hogy Tibet akkor élte legnyomorúságosabb korszakát, mikor a Nyugat betette a lábát a környékre, ebben az időben a nép éhezett és nyomorgott. Most a kínai állam hatalmas mennyiségű pénzt pumpál a térségbe, és nagyszabású fejlesztések történtek (itt épült meg a világ legdrágább vasútvonala, ami önmagában egy technikai csoda). A tibeti lakosság életszínvonala, életminősége rohamosan javul és fejlődik, nemsokára eléri a fejlettebb államok színvonalát. Mindezt a Nyugat uralkodása nélkül, a nép éri el!
Tibet történelmét áttekintve látható, hogy ez a terület egy rendkívül elmaradott része volt a világnak. A tibeti vezetők az 1700-as évektől kezdve többször kérték a kínai hadsereg segítségét. A kínai hadsereg azonban csak 1951-től állomásozik Tibetben, ahová a tibeti szövetségeseik hívják be őket. Az első időszakban Tibet felügyelete presztízskérdés volt csak. Tibet ekkor szinte a kora középkori állapotokban létezett. Kína építette az első utakat, 1955-re harcot hirdet az analfabétizmus ellen, mivel a szerzeteseken kívül senki sem tudott írni és olvasni, és 80 iskolát építettek. Megépültek az első ingyenes kórházak, az első repülőtér. A CIA felbujtására többször alakultak ki ellenállási gócok Kínával szemben, majd Nixon elnök alatt javult az USA-kínai viszony, elkezdődött egy minimális gazdasági együttműködés, és az USA dobta Tibetet - természetesen a pénzért. Mindezzel nem a kommunista rendszert kívánjuk mentegetni a világban elkövetett merényletek alól, de ezeket is érdemes tudni, mert a világ nem olyan, amilyennek a Nyugat bemutatja!
A kínai szóvivő kifejtette, mindent elkövetnek a tibetiek etnikai jogaiért, de a térség fejlődik, és a betelepülés ellen semmit sem lehet tenni. A munkáskézre szükség van. A terület fejlődik, és ezért a fejlődésért meg kell dolgozni. Ezek azonban belügyek, amibe senki beleszólását nem tűrik el.
A szóvivő arra is kitért, hogy a felszólítgató, fenyegető USA inkább a katonai kiadásait fogja vissza, adjon lejjebb a világ fenyegetéséből. A kínai kormány a kínai belügyekbe való beleszólásnak tekinti Tajvan felfegyverzését is, ahová az USA 5,3 milliárd dollár értékben vadászrepülőket szállít. Ezzel legyen elfoglalva inkább, hogy ezt visszafogják, és ne a kínai belügyekbe üssék bele az orrukat.
Kína és az USA között egy alacsony szintű katonai együttműködés folyt, a térség stabilitásának biztosítására. A repülők leszállítása miatt Peking megszakította ezt az együttműködést a Pentagonnal.
Kemény Gábor - Jövőnk.info






Kína: új tartalékvaluta kell a dollár helyett

|
A leminősítés után Kína kapásból azzal vádolta Amerikát, hogy nem tesz elég lépést strukturálisadósság-gondjainak megoldására.
Kína a Standard & Poor's lépésére reagálva határozottan elítélte szombaton az Egyesült Államokat amiatt, hogy nem tesz eleget strukturálisadósság-gondjainak megoldására, és kijelentette, hogy a világnak egy új stabil tartalékvalutára van szüksége a dollár helyett. A Hszinhua hírügynökség kiadásban megjelent kommentár az első hivatalos kínai reagálás arra, hogy az S&P nemzetközi hitelminősítő egy fokozattal, "AA-plusz"-ra rontotta a világ legnagyobb gazdaságának hosszú távú adósosztályzatát.
"Kínának mint a világ egyetlen szuperhatalma legnagyobb hitelezőjének minden joga megvan arra, hogy követelje az Egyesült Államoktól strukturálisadósság-problémáinak megoldását, és azt, hogy gondoskodjon Kína dollárban lévő értékpapírjainak biztonságáról", írta a Hszinhua. Kínának viszont nincs nagyon más választása, mint vásárolni az amerikai papírokat annak érdekében, hogy a jüan árfolyamát mesterségesen alacsonyan tartsa.
Az amerikai adósság harmadik legnagyobb finanszírozója Japán. A Wall Street Journal tudósítása szerint egy meg nem nevezett japán vezető tisztviselő úgy nyilatkozott, hogy az S&P leminősítés nem lesz hatással az ország befektetési politikájára.






Kínai katonai ereje már az USA-t fenyegeti

|
Az USA vezérkarának elnöke, Mike Mullen aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Kína katonai ereje a Csenedes-óceán ázsiai térségében egyre növekszik.
Túl korai lenne még kijelenteni, hogy Kína mit akar mindezzel” - mondta Mullen pénteken a japán fővárosban. „Azt mondják, ez védekező jellegű. Majd meglátjuk.”
Mullen a Pekingben töltött négynapos vizitje után tette ezeket a kijelentéseket, ahol a legmodernebb felszerelésekkel végrehajtott terrorizmus elleni gyakorlatot tekintette meg. 
Az USA vezető katonai tisztviselője azt is megjegyezte, Washington és Peking közt hatalmas szakadék van, és nagyobb megértésre van szükség a két ország kapcsolatának javítására.
Hosszú utat kell még bejárni” - mondta Mullen egy konferencián az USA tokiói nagykövetségén.
A megjegyzéseket annak kapcsán tette, hogy Kína új típusú lopakodókat és rakétákat fejleszt, ami véget vethet az USA uralmának a tengereken.
A fejlettebb haderő forradalmasíthatja Kína szerepét a Csendes-óceáni térség erőegyensúlyában, és kockázatossá tenné az USA számára a katonai beavatkozást Tajvanban vagy Észak-Koreában, és megakadályozhatná az USA tengeri flottája számára a Kína 18000km-es partvonala melletti nemzetközi vizekhez való hozzáférést.
Kína és az USA kapcsolatában egyre több probléma adódik. Kína már csökkentette a Pentagonnal való katonai együttműködést, miután az Tajvannak 6,4 milliárd dollár értékben adott el USA fegyverzetet. Kína a szigetet saját területeinek részeként tartja nyilván. Peking válaszként különböző szankciókkal sújtotta a Tajvannak fegyvert eladó amerikai cégeket.
Fenyvesi Áron - Jövőnk.info






Kína nemzetbiztonsági kockázatként kezeli a külföldi befektetéseket

|
A Kínai Állami Tanács nyilatkozata szerint a kormány állami szintű befektetés-átvilágításba kezd az állam területén jelen lévő külföldi cégek által kötött egyesülési és felvásárlási alkuk ellenőrzése céljából. A nem-kínai cégek tevékenységeit a továbbiakban folyamatos megfigyelés alatt tartják, hogy felderítsék az esetleges nemzetbiztonsági kockázati tényezőket.
Jelenleg Kína a Föld legnagyobb és legdinamikusabban növekvő gazdasága, ami csak az elmúlt évben 105 milliárd dollár közvetlen külföldi befektetést vonzott az országba. A márciusban életbe lépő új szabályozás egyfajta bürokrácia-gátoló intézmény, valamint az országban rejtve létrejövő külföldi gazdasági monopóliumokkal szembeni szabályozás előfutára.
A továbbiakban átvilágítás alá esnek a hadsereg, mezőgazdaság, az energia és erőforrások, fő infrastruktúra, szállítási rendszerek, fő technikai szektorok és fontos berendezésgyártók terén létrejött külföldi befektetések.
Az átvilágítást egy külön erre a célra létrehozott szervezet fogja felügyelni, ami közvetlen a kabinet alá tartozik, tagjai a Nemzeti Fejlesztési Tanács, a Reform Bizottság és a Kereskedelmi Minisztérium tagjai közül kerülnek ki.
Az új szervezet segítségével Kína meg tudja akadályozni a külföldi befektetők által létrehozott gazdasági blokkok összpontosulását és így az országra gazdasági területen keresztül gyakorolt, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő idegen befolyási kísérleteket a megfelelő időben kezelni tudják.
2005-ben nemzetközi lejárató-propaganda indult a kínai állam “megbízhatósága” ellen, miután a CNOOC Ltd államilag ellenőrzött olajvállalat visszavont egy 18,5 billió dolláros ajánlatot az Unocal U.S. olajcégtől, mert a Szenátus elrendelte, hogy azt a nemzet érdekei szerint kell felhasználnia. Peking 2008-ban egy tröszt-ellenes törvénnyel szintén megakadályozott több, a nemzeti érdekkel ellentétes üzletkötést.
Kína visszautasította az elsőszámú gyümölcslé-készítő vállalatára, a Huiyuan-ra az amerikai Coca-Cola által tett ajánlatot és megakadályozta a legnagyobb építőipari vállalat amerikai cégek általi felvásárlását. A kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében is, hogy az acélipar hazai kézben összpontosuljon, és több idegen felvásárlási kísérletet is megakadályozott a közelmúltban.
2010-re Kínában 17,4%-ra nőtt a külföldi befektetések aránya, de egyre több külföldi üzletlánc panaszkodik nemzetközi fórumokon, hogy a kínai állam “egyre barátságtalanabb” a befektetőkkel. Az új szabályozás szerint a kínai kormányzati ügynökségeknek, szakmai egyesületeknek, szállítóknak és más kapcsolódó szervezeteknek megengedett az átvilágítás kezdeményezése külföldi kapcsolattal rendelkező üzletkötések esetében. Az átvilágítási folyamat két részből áll, egy általános és egy speciális szakaszból, a második szakaszba azok az üzleti kapcsolatok kerülnek át, amik az elsőn szűrőn elbuktak, és ez egy sokkal mélyrehatóbb vizsgálatot jelent, ami akár 60 napig is eltarthat. Ha a Tanács úgy véli, az üzlet nemzetbiztonsági kockázatot jelent, megsemmisíti azt.
A Tanács kijelentései alapján: a kapcsolódó osztályoknak és szervezeteknek növelniük kell megbízhatóságukat az állami és kereskedelmi titkok őrzése terén, hogy a nemzet biztonságát hatékonyan védhessék.
Nos, mint látjuk, létezik kiváló példa egy ország gazdasági érdekeinek védelmére, ahol nincs rabló privatizáció, zsidó cégek területfoglalása és más egyéb nem kívánatos jelenség. Kíváncsian várjuk a cionista Nyugat ellenpropagandáját és egyéb vinnyogását, mert azt boritékoljuk, hogy jónéhány ormány lekókad arrafelé.
Fenyvesi Áron – Jövőnk.info






Az USA tengeri nagyhatalmának vége

|
Erről gondoskodik a legújabb kínai fejlesztés. A Dong Feng 21d nevű rakéta igazi riadalmat keltett az USA vezetőinek körében.
Ez a rakéta elpusztíthatja repülőszállító hajóinkat, ezzel komoly pszichikai nyomást gyakorol haderőnkre, hogy mostantól nem mehet oda, ahova akar, és nem egyeduralkodó a vizeken.”
Robert Gates védelmi miniszter is félelmének adott hangot, mikor kijelentette, „ezzel mozgásunkat lekorlátozták, és szűkültek stratégiai lehetőségeink.
A félelmeket tovább növelte, hogy a nemrégiben lazajlott, (Tajvanon riadalmat keltett) kínai tengeri hadgyakorlaton 100%-os teljesítményt nyújtott, vagyis minden célt eltalált.
Csak találgatások vannak róla, hogy Kína kiknek adhatta el még ezeket a rakétákat, de feltehetően Észak-Korea azonnal vásárolt belőle.
A Dong Feng 21d egy 1500 kilométer hatótávolságú ballisztikus rakéta. Működési elve, manőverezési képessége és sebessége miatt egyetlen jelenlegi elhárító fegyver sem képes leküzdeni. Az anyahajók óriási védelemmel vannak ellátva. Több tengeralattjáró, hadihajó kíséri, légi fedezetét pedig állandóan a közelben cirkáló repülők adják. Ez a rakéta azonban adottságai miatt ezeknek az eszközöknek védelmi képességeit messze túlszárnyalja. Abban az esetben, ha egy katonai akciót a vadászgépeknek 1500 kilométernél messzebbről kell megkezdeni, a siker minimálisra csökken.
Egy állam, amely jórészt kalózhadára támaszkodik, ilyen fegyverrel találja szemben magát, joggal kezdi félteni uralmát. Amennyiben ez a rakéta elterjed a világon, és Venezuelától kezdve Iránig mindenki beszerzi, az USA hatalmi nyomása minimálisra csökken.

Megjegyezzük, hogy Oroszország már a 70-es évektől kezdve rendelkezik olyan cirkáló rakétával, mely sebessége és haladási magassága miatt az anyahajókkal sikerrel vehetné fel a harcot. Mára ezek már elavultakká váltak, főként a hazaáruló Jelcin ideje alatt az USA számára átadott fegyverzeti képességek adatai és dokumentációi miatt.

Gyártó István – Jövőnk.info








A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója

|
Az SCO egy regionális szervezet, mely alapítóként a következő államokat foglalja magában: Oroszország, Kína, Kazahsztán, Kirgízia (Kirgizisztán), Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Egykori létrehívói mindenekelőtt biztonsági szövetséget kívántak volna belőle teremteni, de a szükség úgy hozta, hogy az utóbbi időben elsősorban gazdasági és energiapolitikai intézménnyé vált.
A Sanghaji Együttműködési Szervezetet 2001-ben alapították és az intézményen belüli mintegy 20 szakosodott ágazat működik, az Üzleti Tanácstól, a Nagysebességű Információs Sztrádáig.
Nagyon sokan úgy tekintenek a Szervezetre, mint egy olyan orosz-kínai együttműködésre, mely garantálja a két nagyhatalom gazdasági, kereskedelmi, energetikai, sőt bizonyos értelemben biztonsági érdekeit a közép-ázsiai térségben, illetve megakadályozza egy külső, domináns hatalom térségbeli egyeduralmát.
Az SCO évente megrendezésre kerülő csúcstalálkozóját idén taskenti-ben tartották.

A taskenti csúcstalálkozójának eredményei
A tagországok államfői jóváhagyták az új tagok felvételének rendjét, így Irán nem csatlakozhat a Sanghaji Együttműködési Szervezethez, amíg ellene nemzetközi szankciók vannak életben. Ugyanakkor megfigyelői státusban lehet.
Mint ismeretes, az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb szankciókat vezetett be Irán ellen, miután Teherán nem hajlandó lemondani az urándúsításról. Ugyanakkor Manouchehr Mottaki iráni külügyminiszter a SOSZ csúcstalálkozón ismételten országa nukleáris programjának békés jellegét hangsúlyozta.
Elfogadták a csúcstalálkozó nyilatkozatát és jóváhagytak számos dokumentumot a 2009. év viszonylatában. Ezen kívül a csúcstalálkozón kormányközi együttműködési egyezményeket írtak alá a mezőgazdaság területén illetve a bűnözés elleni harcban. A szervezetnek Oroszország, Kína, Kazahsztán, Kirgízia, Tádzsikisztán és Üzbegisztán a tagja. Irán. Pakisztán, India és Mongólia megfigyelői, Belarusz és Srí-Lanka a dialóg partnere státuszt kapta meg.
Medvegyev szerint az energetikával, a szállításokkal és a csúcstechnológiával kapcsolatos projekteknek kiemelt támogatást kell kapniuk a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SESZ) keretében.
A humanitárius együttműködést érintve rámutatott, hogy ősszel megkezdi munkáját a SESZ Egyetem, amelynek a keretei között egyesítik a tagországok több vezető felsőoktatási intézményének erőfeszítéseit.

A SESZ a kábítószer ellene
Dmitrij Medvegyev orosz államfő javasolta, hogy fogadják el a Kábítószerek elleni stratégiát a 2011-2016-is időszakra és a megvalósítást szolgáló csatlakozási programot. A narkotikumok csempészése elleni harcról szólva rámutatott, hogy nemcsak az emberek egészségéről van szó, hanem arról is, hogy a kábítószerek a nemzetközi terrorizmus egyik táptalajává lettek.
(ruvr.ru) 
Összeállította: Sólyom Gábor – Jövőnk.info








Két óriási pofon Nyugatnak

|
Két olyan esemény történt napjainkban, mely igen nagy jelentőséggel bír. Az egyik a Sanghajban május 1-én megnyílt EXPO 2010, a másik az 8. atomsorompó egyezmény (NPT) résztvevőinek ötévenként megrendezésre kerülő, május 3-án megkezdődött new-yorki konferenciája, és azon belül is Ahmadinezsad, iráni elnök felszólalása. A hazai cionmédiában ezekről az eseményekről nem sok hír olvasható, látható. Miért? Mert mindkét esemény óriási presztízs-veszteség a nyugati ciondemokráciák számára.
A sanghaji EXPO a világtörténelem eddigi legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye. A megnyitó ünnepség fél órás tűzijátékkal ért véget és a kiállítás már az első két nap közel hatszázezer látogatót vonzott. Lenyűgöző, egyesek szerint extravagáns épületek és megoldások hívják fel magukra a figyelmet az öt és fél hektáros kiállítási városban. 18 ezer lakás és más épületek elbontásával, és egy metró vonal felépítésével vette kezdetét az építkezés, mely látványosságában és méreteiben vetekszik a pekingi olimpia nagyszerűségével. A gazdasági válságban vergődő nyugati világ ilyen nagyságrendű műveletről manapság még csak nem is álmodozhat. Ez az EXPO is egyik propaganda fegyvere a keleti gazdasági térnyerés vezető államának, Kínának. Bizonyítja a kínai gazdaság erejét, töretlen fejlődését és a világot megrázó gazdasági válságra adott válaszaik helyességét.
Szintén nagy a csend a new-yorki NPT konferencián történtek vonatkozásában. Ahmadinezad iráni elnök felszólalását szinte sehol sem ismertetik a cionista vezetésű nyugati médiában. Úgy tesznek, mintha nem is lenne NPT-konferencia. Az iráni elnök rendkívül hatásos és a résztvevő 189 ország küldöttségeinek döntő többségéből nagy elismerést kiváltó vádbeszéde ismeretlen maradt az Európa és az USA állampolgárai számára. Több nyugati ciondemokrácia képviselője kirohant az elnök beszédének kezdetekor, nyilván menekültek a megszégyenülés elöl. A vádbeszéd lényege Izrael atomarzenálja és az USA atomterrorizmussal való fenyegetőzése, melyet nyugati szövetségesei és kiszolgálói évek óta igyekeznek minden fórumon elhallgatni. Az elnök további beszédében kihangsúlyozta azt a tényt, hogy a térség atommentesítésének legnagyobb akadálya Izrael.
Mindkét eseményről hosszasan lehetne értekezni, de most csak a dolgok lényegére mutatnánk rá. A hazudozásokra és az elhallgatásokra, mely a két legjellemzőbb tevékenysége a nyugati médiának. Még a magukat szélsőjobbnak, radikális nemzetinek nevező - de valójában zsidó érdekű - médiumok is ezt a minősíthetetlen eljárást követik. Kína ellenesek, tehát cionista lelkületűek. Mert csak a cionisták tekintik ellenségüknek a kínaiakat. Az ellentét abból adódik, hogy a kínai gazdasági fölény tette tönkre és végzi ki a cionista GLOBALIZMUST. Mert a globalizmus cionista találmány, míg Kína a világkereskedelem híve. Mi a különbözőség a két irányzat között? Csak annyi, hogy a globalizmus egy politikai, nemzetmegsemmisítő elmélet, melynek a gazdasági vonatkozásai is lényegesek, de csak addig, amíg ezt a nyugati cionisták irányíthatták. A világgazdaság elvének követői politikamentes, kizárólag csak a gazdasági/kereskedelmi elveket figyelembe véve alakítják ki rendszereiket.
Jelen időben a világkereskedelem elvét vallók állnak nyerésre, bizonyítja ezt a gazdasági válságok sorozata a globalizmust követő országok vonatkozásában. A közeljövő tovább súlyosbítja a helyzetüket (Görögország, Portugália, Magyarország, Spanyolország, Anglia - összeomlási sorrendben). Ez idő alatt Kína gazdasági eredményei látványosan növekednek. Ennek egyik bizonyítéka az EXPO 2010. Hát ezért nem hír ez a mi térfelünkön.
A Kína-ellenesség leleplező erejű bizonyíték a cionista elkötelezettség mellett. A Jövőnk.info oldalt is érte támadás Kína-barátsága miatt. Egy magát nagy szélsőjobboldalinak hirdető "elektronikus lexikon", a Metapédia ócsárolja Kínát, és vele együtt az MNA-t, és a hírpoltálunkat. Kína imádatról szól az ellenséges szöveg. Az MNA nem barátsággal, vagy elfogultsággal kezeli a kínai témákat, hanem az igazságosság elvei alapján. Ennél viszont nincs nagyobb bűn egy cionista szerint.
Az iráni elnök is ezért ellenségük, és mert mást nem tudnak tenni, elhallgatják. Úgy tesznek, mintha nem is létezne - a propagandájukban. Ettől függetlenül és a valóságban kétségbe vannak esve, és már tele a gatya is. Nem csak az igazság megjelenése fáj nekik, hanem a terjedése. Egy szűk kis elvakult ciondemokrata társaság (a kirohanók) hazudozásaival szemben a világ országainak döntő többsége az iráni elnök igazságait fogadja el. Vereség gazdasági téren, vereség politikai téren. Erkölcsileg már rég a szemétdombon az egész nyugati világ, lényegében nincs is mit veszíteniük az igazi értékek vonatkozásában. A hamis értékeiket (hedonizmus, liberalizmus, egoizmus, stb.) megvédeni már nem sokáig képesek. A technikai előnynek is vége, és a haditechnikájuk is, mint végső adu-ász rövidesen csak egy rongyos tök-alsóként szerepelhet a döntő érvek között.
  1. István – Jövőnk.info








Kína és Amerika konflikutsa elkerülhetetlen

|
Kína a világ legnépesebb országa, vezető gazdasági hatalma, katonai téren is egyre tekintélyesebbé válik, a világpolitika alakításában azonban inkább a háttérbe húzódik. Ez azonban csak ideig-óráig maradhat így: Peking hamarosan kénytelen lesz aktívabb geopolitikai fellépésére gazdasági érdekeinek biztosítása érdekében - írja az abu dzabi napilap.
A kínai hadsereg dinamikusan fejlődik, ám a kommunista egypártrendszer tartózkodik tőle, hogy bármilyen nemzetközi konfliktusban szerepet vállaljon. A történelem azonban a gazdasági növekedést kísérő katonai erősödés egyértelműen a nagyhatalmi státusz megszilárdulására utal.
Kína sem kerülheti, hogy örökké a háttérbe húzódjon - állítja a The National. Ahogyan az ország egyre kiterjedtebb gazdasági befolyási övezettel rendelkezik, egyre nagyobb az esélye, hogy előbb-utóbb olyan konfliktus robbanjon ki valahol, ahol Peking kénytelen lesz politikai nyomásgyakorlással vagy akár katonai beavatkozással érvényt szerezni gazdasági érdekeinek.
Ha így lesz, akkor Kína szükségszerűen szembe kerül az Egyesült Államokkal, a jelenlegi globális rendőrrel. A két gazdasági nagyhatalom geopolitikai téren is szembe fog kerülni egymással. A The National szerint könnyen lehet, hogy a 21. század hidegháborúja Amerika és Kína között dúl majd.
(The National, globusz.net)


Megjegyzés: Kína és az USA szembekerülése egyértelmű, elég régóta zajlik már. Mikor egy évtizeddel ezelőtt, az országban először jöttünk ki ezzel a fajta elmélettel, hogy mi várható mostanra, egyszerűen hülyének tituláltak. Aztán kezdődtek a csodálkozások. Nagyon jól látható már, hogy igazunk volt. De felhívjuk még egy fontos tényezőre a figyelmet. Nem Kína áll Oroszország mögött, hanem fordítva (szintén lehet hülyézni, aztán jönnek a csodálkozások, és újra csak igazunk lesz). A kettőjük szövetsége pedig olyan erős tömb, amit egyetlen erő sem képes felülmúlni, már most sem. Az USA nem azért világcsendőr, mert a világ azzá tette, hanem azért, mert kinevezte saját magát. Erre a szerepre azonban alkalmatlan. A XXI. század nem fog kettőjük hidegháborújáról szólni, mert gazdasági téren az USA már elvesztette a háborút. Katonai leépülése már csak idő kérdése.
Gyártó István - Jövőnk.info








Apró, de mégis jelentős győzelem a cionisták felett

|
A címben említett győzelem kulcsa jelen esetben Kína volt. Oroszország kivárt az ügyben (vagy ez volt a csapda, meddig bátorodik fel Izrael) Kína azonban karakánul helyt állt. Valószínűleg Kína, aki nagyon is biztos magában, még mindig az amerikai fricskák hatására nagyon nyíltan, és keményen politizál a cionistákkal szemben.
Az iráni ügyek miatt két napig Kínában rostokoló izraeli küldöttséget a kutya sem fogadta. A kínai kormány „portását” elküldték, hogy közölje: egyetlen jelentős személlyel sem tudnak tárgyalni az izraeliek. Mindez február 25.-én történt és a kudarcról mélyen hallgatnak a nagy médiák. A tárgyalási küldöttségben ott volt az izraeli alelnök Premier Mózes Yaalon. Tehát ilyen magas rangú küldöttséget is el lehet küldeni haza gyorsan és csendben.
Oroszország azonnal továbblépett az ügyben és közölte: nincs semmi olyan jel, hogy Irán atomfegyvert akarna (Szergej Lavrov - Ria-Novosti). Kína nyomatékosította a nyugat felé, Irán fontos és fix partnere, gondolja meg mit cselekszik. Ez az eseménysor az iráni elnököt is felbátorította. Oroszország viselkedése nem bizonytalanságot mutat. Egyszerűen az iráni kérdés jelenleg másodlagos, vagy harmadlagos ügyei között. Nem kisebb dologban töri a fejét, mint a régi érdekszférák visszaállítása mind Európában, mind dél-Amerikában.
Itt és most Kína mondta ki az áment. Most már másodszor utasította el a tárgyalástól a cionisták küldöttjét, mert Hillary Clinton is lapulevelet kapott tőlük. Ez az összezárás hatalmas erővel ruházta fel Ahmedinedzsad elnököt. Ez még nem zárja ki Irán megtámadását, de azt előrejelzi, hogy mind a válasz, mind a világpolitikai válasz kemény lesz az USA-val és Izraellel szemben.
Mindezek mellett a cionisták rengeteg pofont kaptak az elmúlt időkben. Törökország, Szíria fordulatai, a nevetségesen amatőr viselkedésen lebukott Moszados gyilkosok Dubaiban, mind nagy pofonok voltak. Ezek a folyamatok jelzések arra, hogy hatalmuk hanyatlóban van.
Gyártó István – Jövőnk.info










Az atomháború propagandája

|
Kína a napokban felmondta a katonai együttműködést az Egyesült Államokkal. Érthető, hiszen miközben az USA a segítségét kéri, próbál helyezkedni vele szemben, hogy nagyhatalmi státusát ne veszítse el. Erre minden lehetőséget megragad, ahogy Tajvannal kapcsolatban láttuk is.
Nézzük Irán helyzetét! Nyersanyagokban rendkívül gazdag ország, Kína egyik fő beszállítója, Oroszországnak is egyik legnagyobb stratégiai partnere. A méreteit tekintve az említett törekvések megakadályozása a Nándorfehérvári győzelmünkkel vetekszik. Egy ellenséges birodalom agresszív terjeszkedése megtorpant, és pozíciókat vesztettek. Most úgy tűnik, az amerikai nagytőkések feladni kényszerülnek Kelet-Európát.
Az Egyesült Államok viszont ismét helyezkedik: mivel az Irán elleni szankciók nem hoztak eredményt, most háborúval fenyegetőzik. Teszi mindezt úgy, hogy két fronton is vesztésre áll, a stratégiai pontok uralása mellett képtelen biztosítani a békét és biztonságot. Teljesen nyilvánvaló, hogy hagyományos eszközökkel az iráni háborút is elvesztené. Az iráni katonaság jobban felszerelt, nagyobb létszámú, mint az iraki, kétségtelen, hogy felkészültségük és elszántságuk miatt itt az Egyesült Államoknak nem lenne könnyű dolga. Hagyományos fegyverekkel évekig húzódna egy ilyen háború, rengeteg hiábavaló áldozattal járna, és ami a legfontosabb a világválság közepén, hogy rengeteg pénzbe kerülne.
Irán, mint zsákmány mérhetetlenül értékes. Nem csupán egy kincs, amely az amerikaiak karmaiba hullana, hanem egy olyan globális stratégiai pozíció is egyszersmind, amelyik birtoklásával Kína és Oroszország pozíciója gyengülne.
Jelen körülmények között egyre komolyabban kell venni az atomháború fenyegetését. Minden ezt indokolja: gyors, egyszerű, olcsó, és amennyiben az amerikaiak tiszta atomtölteteket használnak, akkor a sugárszennyezés is elhanyagolható, tehát a bombázás után pár hónappal megindulhat a kitermelés, a meghódított területek birtokba vétele. A neutronbomba például megölné a civil lakosságot és a katonaságot egyaránt, de megkímélné a gazdasági javakat. Ismerve az Egyesült Államok és Izrael erkölcsiségét, egy ilyen háború lenne a számukra a valódi főnyeremény.
Vajon kezdődhet-e azonnal atomtámadással az iráni háború? Biztosra vehető, hogy ebben az esetben a felháborodás olyan általános lenne mindenütt, hogy a nyilvánvaló győzelem ellenére is több lenne az anyagi és erkölcsi veszteség, mint maga a zsákmány.
De nem kell túl sokat gondolkodni azon, hogy hogyan tudnák elfogadhatóbbá tenni az ilyen jellegű háborút. Először is, nyilvánosan megvádolják az iráni kormányzatot, hogy már elő is állított atomfegyvereket. Teljesen mindegy, hogy a hír igaz-e vagy hamis, ezt az ütőkártyát már Iraknál eljátszották – de a közvélemény folyamatos puhításával, egy-két politikai vezető beáldozásával (amely a nép engesztelésére és elvakítására irányul) elő fogják venni újra és újra.
Izrael mellett máris megindult a népszerűsítő kampány az egész világon (megemlékezések, az egyházakba beépült cionisták nyilatkozatai, a zsidó vallás reklámozása, de a „szélsőséges” nemzeti mozgalmak elleni lejárató támadások is ide sorolhatók). Ez többek közt azért kell, hogy egy valószínűsíthető Izrael elleni támadás a lehető legnagyobb közfelháborodást keltse. Izrael majd provokálni fogja Iránt, például a régóta tervezett, állítólagos atomlétesítmények elleni támadással. Ebben az esetben stratégiai atomtöltetet is használhatnak akár, hiszen a sugárzásra utaló nyomokat majd egyszerűen ráfogják arra, hogy maga az atomlétesítmény maradványai bocsátják ki a sugárzást. Nyilvánvaló, hogy a nyugati média ezt elhallgatná vagy bagatellizálná. Az iráni válaszcsapást - amelyet akár szándékosan is átengedhetnek a rakétavédelmi rendszeren, hogy hatásosabb legyen az izraeli siránkozás, nagyobb a látható pusztítás – viszont világgá kürtölnék, áldozatnak nyilvánítva a zsidó népet, rasszizmust, nácizmust és második holokausztot emlegetve. Ez már hitelesítené is az iráni háborút, minden elképzelhető fegyverrel. És a zsidó nép már megint tetszeleghetne az áldozat szerepében, miközben atomtöltetekkel perzselnék fel Irán városait. Jönnének a hazug statisztikák az iráni zsidóüldözésről, a zsidó áldozatok száma pedig a ténylegesnél tízszer nagyobb lenne megint. A média azt sugározná mindenütt, hogy természetesen az iráni a bűnös nép, és tízmillió iráni áldozat helyett ötszázezerről beszélnének. Ezután
totális terror következne az iráni nép részére, esetleg fölé helyeznének valami elhülyült és megalkuvó iránit, aki
most Ahmedinezsádot támadja, és aki évente többször is bocsánatot kérne a zsidóságtól az iráni nép nevében (miközben ennek leple alatt kiépülne a totális amerikai megszállás és az ország kifosztása).
Irán eleste után a megerősödő amerikai hatalom újabb célpontokat keresne és találna, és immár lenne joga és felhatalmazása atomfegyverrel is háborúzni. Előkerülne megint Tajvan, az emberi jogok kérdése Kínában és Oroszországban, a NATO keleti bővítése. A fő kérdés tehát: a többi nagyhatalom meg tudja-e akadályozni, hogy ez a forgatókönyv valóra váljon? Hogy ez a propaganda kiteljesedjen?
Mellesleg megnézhetjük egy esetleges iráni háború azonnali következményeit is. Amikor az USA leköti haderejét egy támadásnál, és hogy megvédje a környező államokban a támaszpontjait, kínálkozó alkalom a többi nagyhatalomnak a lehetőség a helyzet kihasználására. Grúzia, a rakétavédelmi rendszereket telepíteni akaró Románia, Kínának Tajvan csak három hely, ahol be lehet avatkozni, kiszorítva a cionista érdekeket, és bőven lehetne még sorolni a gyenge pontokat.
Kovács Béla - Jövőnk.info






A válságról és a kínai óvatosságról

|
A napokban olvashattuk, hogy a kínai vezetés határozatával visszavette a kínai bankok hitelkihelyezésének mértékét. Örvendetes, hogy a kínai állam átlátott az amerikai szándékon, és megtette az ellenlépéseket. Az eseményeket, mint ahogy annak a gazdasági válsággal való kapcsolatát sokan elemezték, de mivel ezek virágnyelven íródtak vagy hangzottak el, fordítsuk le magyarra az érthetőség kedvéért.
A kínai állam rendelkezett és rendelkezik ma is a legnagyobb megtakarításokkal. Sokan felvetették a hitelcunami lehetőségét, vagyis hogy a kínaiak majd egyszercsak gondolnak egyet, és felvásárolják a világot, tőkéjükkel pedig mindenütt befektetnek majd. Ezzel kapcsolatban azért nyilvánultak meg várakozások, mert a nyugati világ sóvárogva várja a hitelkihelyezéseket, hogy megoldódjanak likviditási gondjai. Ismerjük azt a zsidó felfogást, miszerint: „adj nekem kölcsön, és sohasem adom vissza”. A tőkefelhalmozás egyik módja hazánkban is a fedezetlen hitelfelvétel volt, amely hiteleket kihelyező bankok váratlanul csődbe mentek, a hitelfelvevők eltűntek, a betétesek pedig bosszankodtak, mert jól át lettek verve. Nyilvánvaló, hogy valamilyen módon eltüntetnék a kínai pénzt a multicégek, a szabadkőművesek, a nyugati államok, majd széttárnák a kezüket, és sajnálkoznának az eset felett. A mindenkori közgazdaságtan sosem nevezi korrupciónak, csalásnak, lopásnak és visszaélésnek, átverésnek azt, ami márpedig az. A gazdasági elméletek pedig ezt igyekeznek leplezni és magyarázni. A klasszikus közgazdaságtantól kezdve (ami a szabad verseny helyett a keresztény arisztokráciától független zsidó gazdagság és nagytőke alapjait vetette meg) a monetáris politikáig (amely a világbankkal és a teljes amerikai nukleáris haderővel létrehozott és biztosított teljes zsidó terrort, rémuralmat és gazdasági világrendszert mozgatja) minden gazdaságpolitika (vagyis a gazdasági hatalom megszerzésére irányuló zsidó törekvés), a hazugságokkal és a jólét ígéretével egy elfogadhatóvá torzított hamis világképet alapoz meg. Ez egy olyan álomvilág, amelybe a tényleges jólét nélkül, annak illúziójával kényszerítik bele az embert. A marxizmus a szocializmus és kommunizmus gazdasági alapja és ideológiája volt, vagyis a lelke, amire építették és amely szerint irányították a bolsevista birodalmat. Le kell szögeznünk, hogy minden közgazdaságtan egyben gazdaságpolitika is, és minden pozícióban lévő közgazdász gazdaságpolitikus. Látható, hogy mindent szeretnek (félre)magyarázni, azaz hazudni róla, hogy a rendszer irányítói a lopott, meglévő vagyonukat megtarthassák és gyarapítsák, és ne derülhessen ki az igazság. Nevén nevezni a dolgokat tabu, hiszen az elvenné az értelmét és erejét a fölösleges porhintésnek, és felvetné az igényt a tényleges felelősök elszámoltatására - de mi nem az ő elveik szerint gondolkodunk.
Emlékezzünk vissza, mi történt, amikor a dollár egyes közgazdasági elméletek alapján világpénz lett alig egy évszázada. Először még aranyra volt váltható, és gyorsan felvásárolták az aranyat érte. Utána az átválthatóság megszűnt, és a dollár értéke csökkenni kezdett, az aranyé erősödött, és az amerikaiak gyorsan eladták az aranyat. És ezt a folyamatot megismételték. Vagyis a dollár-arany manipulációval az egész világot átverték és kifosztották két ízben is. Ezt Friedmann szépen le is írta, csak épp a lényeget felejtette el közölni. Napjainkban, amikor az aranyra válthatóságot egyesek erőltetik, hasonló megfontolások állnak a háttérben. Mint minden újkeletű gazdasági reform mögött.
Az arannyal való manipuláció iskolapélda. Nyilvánvalóan ha valóban nemzeti és nem zsidó-szabadkőműves kezekben van a nemzeti és aranyvagyon, akkor ezt a fajta fosztogatást sohasem lehet véghezvinni. Ahogy látjuk, nem háború, hanem egy ocsmány összejátszás van a dolgok hátterében.
A népek adósrabszolgaságba döntését és a multinacionális cégek kiszolgálását is ugyanilyen egyszerű volt valamilyen hülyeséggel eltakarni és megindokolni (pl. a privatizáció, ami magyarul: adjátok oda a nemzeti vagyont valakinek, és egyben legyetek is a rabszolgái).
A lakosság eladósítása is nagyon egyszerű. Igazából már Marx is leírta a mechanizmust, csak kicsit másképpen kellett előadni. Ha tehát száz emberből kilencvenöt felvesz hitelt, és öt nem akar, az az öt ember a hirtelen megemelkedett árukereslet miatt megemelkedő árak következtében olyan megélhetési problémákkal kell hogy szembenézzen, hogy muszáj hitelt felvennie. Így működik a diákhitel (a nagy fideszes találmány) is, de a lakáshitel is, de tulajdonképpen bármilyen hitel.
Érdekes elven működik az ún. független (vagyis közvetlenül a világbanknak, az USA-nak és a szabadkőművességnek alárendelt) jegybank is. Tudnunk kell, hogy a kormányzat által összespórolt százmilliárd forint egy egyszázalékos jegybanki kamatemeléssel könnyedén eltüntethető. Figyeljük meg, hogy a válság alatt mely államok azok, akik jegybanki alapkamatot emeltek, és melyek azok, amelyek azt csökkentették! Ennek egy a célja: kiszivattyúzni a pénzt az előbbi államokból és átpumpálni az utóbbiakba. Az amerikai irányítású, jegybankokat ellenőrző szabadkőműves-szövetség minden országot megbénított ezzel az intézkedéssel, hogy az amerikai versenyképességet megtartsa, és az amerikai bankrendszert üzemeltesse. Csakhogy az intézkedés korántsem bizonyult átmenetinek, és nyilvánvaló, hogy mindez a végtelenségig nem folytatható, mert szinte bármelyik állam csődje elindíthatja a lavinát (és a népek szabadságharcát és forradalmait). Emiatt lassan engednek a monetáris szigorból, de mindig csak annyit, hogy egy-egy adott állam összeomlását elkerüljék.

Most körvonalazódni látszik az a terv is, amely szerint a világ egyik részéről átmenetileg lemondani szándékoznak. Ennek elve az lenne, hogy az európai államok egy részét (ha a nemzeti pártok bevonásával a demokráciát nem lehet működtetni) egy gazdasági terv keretében bebuktatják (kezdve Görögországgal, Ukrajnával, Szlovákiával vagy Magyarországgal), mintegy irányított hatalomátvétellel, és akár sovén vagy nemzetinek tűnő, de mindenképp cionista ellenőrzésű diktatúrákat vagy féldiktatúrákat hozva létre. Akár helyi konfliktusok kirobbantásával is (látszik, hogy a szlovák-magyar háborút is előkészítették már, ahogy a délszláv háború is kirobbantható újra, és az ukrán polgárháborút is provokálják). A háborúk az átmeneti feszültségek levezetésére, majd az utánuk következő társadalmi rend kiépítésére szolgálnának, mintegy igazolva azok létezését – azon az alapon, hogy „még mindig jobb, mint a háború”. A cél ezzel az, hogy valamilyen formában fél Európa beáldozásával a másik részét még meg tudják tartani, részben megkísérelve létrehozni a „rendszerváltás” előtti kétpólusú világrendet. Ennek útjában két dolog áll: a nemzeti Oroszország és a hanyatló Amerika. Tehát a két pólus inkább a szabad világot (a kommunizmus valódi, vallásos és erkölcsös antitézisét, Kínával, Oroszországgal és Iránnal) és a haldokló, neoliberális kapitalizmust fogja majd jelenteni.
A kínai államvezetés viszont a kínai bankok hitelkihelyezését visszafogta. Egyelőre csak kismértékben, de látható, hogy a világ tőzsdéi azonnal zuhanni kezdtek (a dollár viszont erősödött, tehát Kína érdeke érvényesült). Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője egyre inkább látja, hogy sohasem fogja visszakapni az Egyesült Államok kötvényeibe fektetett pénzét, és csökkentette a hitelkihelyezéseket. Tudjuk ugyanis, hogy a világ nagyobb cégeibe, vagy bárhova kihelyezett pénz végül mindig a bankoknál köt ki, tehát végső soron akárkiknek is helyez ki hitelt Kína, végül az Egyesült Államok bankjaiba csorog vissza. Ha pedig nem helyez ki hitelt, a vagyon valamilyen formában megmarad a kínai népnél. Ha semennyi hitelt nem helyez ki, akkor annyit ér el, hogy a külföld nem jut forráshoz (amit amúgy sem fizetne vissza), és az is közvetve a saját gazdaságát erősíti. Tehát annak is van egy jelentős haszna, ha egyáltalán nem fekteti be a vagyonát, csak hagyja a bankszámláin tovább gyarapodni.
Kérdés, hogy Kína miért hagyta, hogy az USA olyannyira eladósodjon? Miért fektetett bele olyan sokat? Talán azért, mert időnyerésre játszott, és így elterelte a figyelmet arról, hogy a lényegi probléma az USA társadalmi-gazdasági rendszerében van. Vagyis hagyta, hogy az USA a saját végzetébe meneteljen, és végképp nem figyelmeztette a világ legnagyobb ellenségét az általa elkövetett hibára. A kínai pénz nélkül már több mint tíz éve finanszírozási válságban lett volna a nyugati világ, de a válság korántsem lett volna ilyen súlyos. Az is elképzelhető, hogy régen megoldódott volna minden, és a kapitalizmus megrázkódtatásokkal bár, de fennmaradt volna. Viszont mára hiába a nagy államadósság, a háborús kiadások, a rendszer olyannyira szétesett, hogy nincs az a pénz, ami fenntarthatná. Különféle gazdasági elméletekbe kapaszkodnak, mert nem akarják észrevenni, hogy a válságnak sohasem lesz vége. De lassan nincs olyan elmélet, amely ezt a nyilvánvaló igazságot eltakarhatná. Észre kellene venni, hogy a gazdasági válság nem olyasmi, ami elméletekkel leírható. Minden elmélet (de az államforma, tehát a pártrendszer is) csak arra szolgál, hogy valamit hazudjon a válság tényleges okáról és mentegesse a tényleges bűnösöket, hogy valami módon azok ne legyenek személy szerint felelősségre vonva. Így lett levezényelve a „rendszerváltás” is, amely az egyesek által elkövetett bűnöket a szocialista rendszerre kente. Gyorsan kiderült ezután, hogy ugyanazok, akik a szocializmus alatt kifosztották az országot, még gátlástalanabbul fosztogatták az államot a demokráciában. Természetesen megint voltak jól megfizetett emberek, akik a magyar demokrácia hibáira, helytelenül alkalmazott elméletekre fogták a gazdasági problémákat, nem a kiskapuk kihasználóira, és előálltak új pártprogramokkal és gazdasági tervekkel, hogy előre legyártsák a mentségeket és alibit a következő lopásokhoz és nemzetellenes bűncselekményekhez (minden párt gazdasági programja és elmélete erre való).
Az amerikaiak és a vezetésük hedonista és istentelen (munkakerülő és értékpusztító, élősködő) életmódja, dilettantizmusa, de legfőképpen a saját önteltségük okozza végül saját pusztulásukat. Figyeljük meg, hogy sohasem ismerik be, hogy hibáztak! A bűneik, hazugságaik és a hibáik rendszere az, amely olyannyira nagyra nőtt, hogy képtelenség tovább fenntartani, ugyanakkor képtelenek kitörni annak fogságából. A zsidó vezetés ma sem képes önkritikát gyakorolni, mert ez lényegével tökéletesen ellentétes lenne. Az igazsággal való szembesülés viszont annál fájdalmasabb lesz.
Látjuk, hogy a színdarab a végéhez közeledik. Kína nem táplálja tovább az egyre inkább éhező amerikai gazdaságot, miközben az amerikaiak egyre többet hibáznak, és a növekvő fogyasztás megszállottjai. A jelenlegi és a már most előrelátható gazdasági problémák máris kiélezték az ellentéteket és az amerikai elit önmaga ellen fordult (hiszen a pénzt el kell venni valakitől, ha kívülről nem lehet többet kapni, akkor egymástól): a bankvilág vezetői egyes politikai körök ellen és viszont, ezzel megtörve egy évszázados szövetséget. Innentől tovább gyorsulnak az események, mert az egyetlen dolog, amit istenítenek, az a pénz és az annak birtoklásával járó hatalom. Csúnyán össze fognak verekedni rajta.Kovács Béla - Jövőnk.info






Gázvezeték Türkméniából Kínába: aggasztó jelzés Európának

|
Oroszország és Törökország érdekei szempontjából pozitív esemény annak a türkmén exportvezetéknek a megnyitása, amelyen Üzbegisztánon és Kazahsztánon át érkezik Kínába a földgáz. Ugyanakkor ez nyugtalanító jelzés Európának. Ez a véleménye Jurij Safranyiknak, az Oroszországi Kőolajiparosok Szövetsége tanácsa vezetőjének. Ez annyit jelent, hogy összeomlik az Oroszország megkerülésére építő Nabucco-projekt. A türkmén földgázvagyonhoz most egy új és nagy felhasználó, Kína kapott közvetlen hozzáférést. Safrannyik véleményét osztják az európai szakértők is. Európa elszalasztotta a türkmén gázhoz való hozzájutás idejét. Kina megelőzte Európát.








Miért térdelt le Obama Kínában?

|
Kanossa-járásnak nevezzük a megalázkodó diplomáciai kényszer-műveletet IV. Henrik német-romai császár 1077. évi vezeklő zarándoklata után. A császár megaláztatása szinte semmiség Obama kínai megalázkodásához viszonyítva. Obama ugyanis könyörögni utazott Kínába, ki szerette volna sírni a kínaiak elnéző és kedvező döntését a közeljövő várható gazdasági összeomlásának elodázása okán.
Az USA katasztrófális módon eladósodott ország. A 2002-2006 években a dollár értéke óriásit zuhant, és az összeomlását a kínai pénzügyi segítség akadályozta meg. Az USA kincstárjegyeinek 70%-át felvásárolta, így minden egyes USA állampolgár 5.000 dollárral adós Kínának. Ez a felvásárlás nem valamiféle jótékonysági művelet volt, hanem a kínai árucikkek korlátozás nélküli beáramlásának az ára. Kínának ekkor még a legjobb üzletfele az USA volt, ezért érdekében állt a fizetőképes kereslet fenntartása az Államokban. Az akkori USA vezetés biztosította a kínaiakat a gazdaság növekvő pályára állításáról. Kezdeti sikerek után bekövetkezett a 2008 év végi gazdasági csőd, melyből a kilábalás mára már szinte lehetetlen műveletnek látszik. Ma Kína 2.3 trillió (2.3 x 1.000 milliárd) dollár USA kincstárjeggyel rendelkezik. Ez a gazdasági háborúban nem jelent kevesebbet, mint annyit, hogy a kínai vaskéz szorítja az USA torkát. Mindig csak annyira, amennyit az érdekeik megkövetelnek.
Ez így egy kényelmes pozíciót biztosított a kínai kereskedelem számára, nem kellett tartaniuk semmiféle protekcionista intézkedéstől. Ma se lenne gond akkor, ha a nacionalizmus erősödése nem gyakorolna nyomást a kínai vezetésre. - Miért mi tartjuk el az amerikai kapitalista bandát? - teszik fel sok milliónyian a kellemetlen kérdést, melyet híres közgazdászok alátámasztanak azzal, hogy ha újra zuhan a dollár árfolyama, nagyobb lesz Kína vesztesége, mint amennyit a gazdasági szektorban nyerhet. Komoly tanulmányokat nyújtottak be a gazdasági vezetésnek, mely azzal a végső megállapítással zárul, hogy az USA minden körülmények között össze fog omlani. A kínai vezetés -melytől szintén nem idegen a kérdések nemzetérdekű megoldása- komolyan fontolgatja a dollár-kincstárjegyek beváltását, eladását.
Ha ez a töménytelen kincstárjegy rövid időn belül kerülne piacra, a dollár heteken belül csak tüzelőanyagként jöhetne számításba. Nyilván magával rántaná az Eurót is, és a nyugati kapitalizmus totális vereség állapotába kerül. Egy-két héten belül vége lenne a III. Világháborúnak, és az Atlanti Szövetségnek. Mindenki igyekezne menteni a menthetőt, senkit nem érdekelne az Unió alapelve. Csak a saját érdek számítana.
Ez a forgatókönyv az USA számára kész katasztrófa lenne, mert a belső rend órák alatt összeomlana, és rövid időn belül a totális anarchia állapotába kerülne a társadalom. Emlékezzünk Los Angeles-re és New Orleans-ra. Egy áramkimaradás és egy árvíz hetekig tartó anarchiát, helyi polgárháborút okozott, pedig a kiváltó ok mindkét esetben semmiség volt a várható gondokhoz képest. Obama mindezzel teljes mértékben tisztában van, és nincs már más megelőzési lehetősége, mint a könyörgés, letérdelés, rimánkodás. Ez volt az igazi Kanossa-járás! Ezzel párhuzamosak az USÁ-t lényegében felajánlotta a kínaiaknak. Csakhogy erre Kínának nincs semmi hajlandósága. Kinek is kellene egy szemétdomb? Egy olyan ország, mely a világtörténelem legnagyobb munkanélküliségi hulláma előtt áll. Meneküljön mindenki - elv kezd terjedni, a zsidók már keresik is az új támaszpontot. A Bank of Israel eladta valutáért a dollárhoz kötött pénzét, a sékelt. Ők már nem fognak nagyot hasalni. (Minden izraeli állampolgár 6.000 dollár értékben érdekelt ebben az akcióban.)
Putyin és Medvegyev után Kínában is kiadták Obama útját. Diplomáciai selyempapírba csomagolva, a protokoll szabályait betartva, átadták neki a nagy semmit. Hogyan tovább, Obama?
Vezér István - Jövőnk.info










Kína lecserélné a dollárt

|
Kína nem örül annak, hogy a világ pénz- és tőkepiacain még mindig a dollár van vezető szerepben. Zhou Xiaochuan kínai jegybankelnök hétfőn napvilágot látott tanulmánya szerint ugyanis elérkezett az ideje annak, hogy ezt a szerepet egy másik deviza töltse be. Xiaochuan véleménye nagy port kavart a világban, Barack Obama természetesen rögtön elutasította a javaslatot.
Dollár helyett SDR
Zhou az IMF által 1960-ban életre hívott egyfajta mesterséges devizaként működő SDR (special drawing rights) használatának gyakoribbá tételét javasolja. Cserébe azért, hogy nőne az SDR aránya a nemzetközi devizatartalékokon belül, a Valutaalap több forráshoz juthatna, ezzel is növelve erejét.
A megfontolás hátterében az áll, hogy Kína korábban elutasította az USA azon kérését, amelyben az szerepelt, hogy bocsásson egy nagyobb összeget az IMF rendelkezésére. Kína azt kifogásolta, hogy cserébe semmit sem ígértek neki (szavazati arányát nem emelték volna). Éppen ezért Kína arra ösztönözte az IMF-et, hogy más forrásokból, például kötvénykibocsátás útján próbáljon forrást szerezni.
Az IMF-nél már folynak az egyeztetések, a tervek szerint a kötvényeket aukciókon értékesítené, előreláthatólag jegybankok számára. Ha ez megvalósulna akkor a jelenlegi 250-ről 500 milliárd dollárra emelhetné azon forrásait, amelyből tagországai számára nyújthat hitelt.
Mi az az SDR?
Bár az SDR (special drawing rights) megalkotóinak eredetileg az volt a célja, hogy egy olyan instrumentumot hozzanak létre, amely betöltheti a hivatalos tartalékdeviza szerepét, évtizedek óta mindössze a Nemzetközi Valutaalap tagországai között zajló tranzakciók elszámolási egységeként funkciónál. Értékét egy olyan kosárhoz kötik, amelyben a legjelentősebb devizák szerepelnek. A kosárban 2006 óta a dollár 44, az euró 34, a jen és a font pedig 11-11 százalékos súllyal szerepel.
Zhou a dollár mellett az eurónak és a jennek is kisebb szerepet szánna mind a nemzetközi kereskedelmi folyamatok, mind a pénzügyek terén. Tekintettel arra, hogy a legtöbb ország devizatartalékai többnyire dollárban, euróban és jenben denomináltak, az időről-időre gazdát cserélő tőke összege túl naggyá, a pénzügyi rendszer működése pedig túl volatilissé válik - véli Zhou.
Amennyiben a jegybankok egy nemzetektől független devizában denominálhatnák tartalékaikat, úgy jelentősen egyszerűsödhetnénk a jegybankárok elé kerülő különböző monetáris és árfolyam-politikával kapcsolatos kérdések - érvel Zhou. A javaslat egyben igazságosabb útra terelhetné az IMF finanszírozását - tette hozzá. Itt megjegyezzük, hogy Kína azon országok közé tartozik, amelyekről könnyen elképzelhető, hogy extra forrásokat kell biztosítaniuk az IMF számára.
Zhou azzal is érvelt - a dollár konkrét megnevezése nélkül -, hogy a dollár szerepének csökkenéséből az USA is profitálhatna, hiszen így könnyebben elkerülhetné azt, hogy egy a jelenlegihez hasonló válságba kerüljön. Az ugyanis, hogy a jegybankok többsége éveken keresztül dollárban denominált eszközökbe fektette tartalékainak többségét, felelőtlen jegybanki döntések sorozatához vezetett: a Fed 2001 és 2004 között igen alacsony szinten tartotta irányadó rátáját, aminek egyik következménye az ingatlanpiaci lufi kialakulása volt - magyarázza a kínai jegybankelnök.
"A válság kitörése és továbbgyűrűzése egyaránt azt jelzi, hogy a jelenlegi nemzetközi monetáris rendszer igen sérülékeny és jelentősek a rendszerszintű kockázatok." Az egyre gyakoribbá váló pénzügyi válságok alapján úgy tűnik, hogy "egy ilyen rendszer többe kerül a világnak, mint amennyi hasznot hoz" - véli Zhou.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése